Az alábbiakban John Ross, PUA tanácsadó egyik internetes üzenetváltásáról írott beszámolóját adom közre. A beszélgetés egy online fórumon zajlott, ahol a szerző megpróbált randizási tanácsokat adni egy arra rászoruló fiatalembernek. A fordításban megtartottam az első szám első személyt. Azt hiszem, jó folytatása lehet ez a Miért vagy 25 évesen is szűz, és a Randizás alapjai című cikkeknek.
Egy kivételesen jól vezetett lövész közösség weboldalát rendszeresen olvasgatom. A minap egy fiatalember kért egy kis segítséget a közösség fórumán. Találkozott “álmai nőjével”, és néhány nap múlva küszöbön állt az első randi. Egy lőtérre akarta elvinni a hölgyet, amit a lány már régóta szeretett volna kipróbálni, de még sosem sikerült. Azt nem részletezte, hogy miként hívta el szíve választottját, de nyilvánvalóan nagy reményekkel várta az eseményt, és mindent kész volt megtenni, hogy jól sikerüljön. Felsorolta a rendelkezésére álló fegyvereket, és megkérdezte, hogy a többiek szerint melyikeket válassza, és úgy egyáltalán, hogyan építse fel az egész találkozót.
A legtöbb tanács, amit a témában kapott, jó volt. Kiemelték a biztonsági kockázatokat, könnyű fegyvereket javasoltak, és olyasmi céltárgyakat, amik találat esetén valami érdekes dolgot produkáltak, hogy ne csak egy unalmas fehér céltáblára lövöldözzenek.
Ezek mind remek tanácsok voltak, de az írás hangvételéből úgy éreztem, hogy az illetőnek más jellegű tanácsra volna szüksége. Nyilván gyakorlott lövész volt, és tisztában volt a veszélyességi faktorokkal és a fegyverekkel, amiket egy kezdő kezébe adhat. Nem ezek a dolgok aggasztották őt. Az ő problémája az volt, hogy elköveti a klasszikus férfi “hibákat”, amikor az ember úgy érzi, hogy megtalálta a nagy Ő-t. Kezdtem kapcsolati tanácsadónak érezni magam. Álljon itt a válaszom a fiatalember számára.
Kedves fiatalember: Ha tényleg ő álmaid nője, akkor lenne pár javaslatom, amiknek semmi közük a fegyverekhez, azon a téren mások nagyon jó tanácsokat adtak.
1: Legyél egy nyugodt, tapasztalt, hozzáértő ember. Azt emberek általában nem szeretik az okoskodókat, de lenyűgözi őket, ha valaki érti a dolgát, és ez látszik rajta. Ez duplán igaz, ha a szóban forgó tevékenység akár veszélyes is lehet. Magyarázz, és ne kioktass, már az elején kezdhetnéd ilyesmivel: “Ha úgy látom, hogy valami veszélyeset csinálsz, azonnal szólok, és közbeavatkozom. Valószínűleg erre nem lesz szükség, de inkább előre szólok, hogy ne lepjen meg, ha felemelem a hangom. Ma nem igazán a célzótudományod érdekel, hanem a biztonságos fegyverhasználat.”
2: Ne nyomulj. A csinos nőkre állandóan nyomulnak, ők meg minden érdeklődésüket elvesztik ezen férfiak iránt. Új hozzáállás: TE engeded meg NEKI, hogy csatlakozzon hozzád egy érdekes tevékenységben. Remélem a meghívás is ilyesmi módon zajlott: “A hétvégén kimegyek a lőtérre, nagyon jó idő ígérkezik, és nagyon jó a hely is. Ha szeretnél velem jönni, felveszlek 8:30-kor. Hozz valami olyan ruhát, ami nem baj, ha picit koszos lesz.'” – Amikor aztán igent mondott, remélem hozzátetted még, hogy “Remélem nem azon összevissza nők egyike vagy, akinek a 8:30 egyet jelent a valamikor délelőttel, mert 9-re a lőtéren szeretnék lenni.”
3: Még akkor fejezzétek be, amikor jól érzi magát. Ne várd meg, hogy elfáradjon, vagy megfájduljon a keze.
4: A lőtér után ne tervezzetek egyből új programot a következő hétvégére, bármilyen jól is sikerült a randi. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni: ne adj túl sokat túl hamar. Akkor se, ha letépi rólad a ruhát a kocsiban. Addig legyen vége az első randinak, amíg még többet akar, és ne siess a folytatással. Ez a jövőbeli randikra is vonatkozik. És ne is gondolj rájuk randiként, hanem úgy, hogy ezt és ezt csinálod, és ha jól viselkedik, akkor jöhet veled. Új hozzáállás: Üdv az ÉN világomban.
5: Készülj fel a tesztekre. Sokan ezt shit-teszteknek hívják, ami talán egy kifejezőbb elnevezés, de mi most maradjunk a tesztnél. Kaphatsz belőle azelőtt, hogy érte mennél, például egy utolsó percben érkező telefonhívás formájában, hogy a legjobb barátnője vigasztalásra szorul egy szakítás miatt, szóval nem tud veled menni. Lehet ez egy bármilyen kísérlet arra, hogy mást tegyél, mint amit elterveztél. Ne dőlj be, ne fogadd el. Kérd tőle számon az ilyen viselkedést. Legyen neki világos, hogy ez nem megengedett. Bármikor kész legyél azt mondani, hogy kéred a következőt. A jó nők teljesen más valóságban élnek, mint te vagy én. Az ő világukban a férfiak mindig teljesítik a kívánságaikat. De ha hiszed, ha nem, a nők ebbe belefáradnak. Ezek a tesztek arra szolgálnak, hogy kiválogassák a FÉRFIT az összes többi férfi közül. Ez teljesen ösztönös viselkedés náluk, mert gyorsan és hatékonyan működik. Ha átmész egy teszten, kapsz egy újat. Talán azonnal, talán később. Ez mindig így fog menni, de egyre ritkábbak lesznek. Tudj erről, és készülj rá.
6: Bármikor, ha azon kapod magad, hogy nem tudod mit mondj, vagy csinálj, és szeretnéd NEM elszúrni, mert ő a nagy Ő, akkor képzeld el hogyan kezelnéd a környék legdögösebb kiscsaját – aki történetesen a kishúgod. Ugratnád, és viccelődnél vele, igaz? Kinevetnéd, és kikérnéd magadnak, ha úgy akarna téged is irányítgatni, mint az összes pasit a környezetében. Ha nagyon hercegnősen viselkedne, szóvá tennéd, hogy ebben a szűk szoknyában nagynak látszik a feneke, vagy a frizurájától elállónak tűnnek a fülei. Aztán elmondanád neki, hogy imádod az orra körül megjelenő kis ráncokat, ha dühös, és hozatnál vele egy üdítőt magadnak a konyhából. Azért nem hiszed, hogy ez működik, mert még sosem próbáltad.
7: Szokj le arról a gondolatról, hogy csak egy nő létezik. Beszélgess MINDEN nővel, akin megakad a szemed. Ugrasd őket. Vigyél el másokat is a lőtérre egyéb hétvégéken. A jó csajoknak rengeteg lehetőségük van. Egyszerűen csak van. Neked is lehet, de neked tenned kell érte. Magadnak.
– Ross
* * * *
A fiatalember válaszolt is:
Megpróbálom ezeket észben tartani. És igen, ő valóban különleges, tényleg álmaim nője, és nem csak a külseje miatt, bár az is káprázatos. Az 1-4 pontokkal nincs baj, menni fog. Az 5. már problémásabb, ugyanis ő nagyon intelligens. Hogy kéne védekezni a tesztek ellen? Nagyon nehéz “kérni a következőt”, amikor pont ezt csináltam egész életemben, mert csak erre az egy nőre vártam. A 6-os pont pedig öngyilkosságnak tűnik, de legalábbis nagyon kockázatosnak… A 7-eshez pedig már túl késő… Köszönöm a tippeket, igyekszem odafigyelni, és majd beszámolok mindenről.”
* * * *
Uhh, rosszabb volt az egész szituáció, mint gondoltam. De mivel még volt pár nap a randiig, ismét válaszoltam neki:
A tesztek ellen úgy a legkönnyebb védekezni, ha felkészülsz rájuk. Fel kell tételezned, hogy jönnek majd, és kész kell legyél a válasszal. A nők ezt ösztönösen csinálják, szóval ne gondold, hogy azért mert ő intelligens, ezt tudatosan fogja csinálni. Többszázezer év szelektálásának az eredményei vannak a génjeikbe kódolva, hogy kiválasszák a legtúlélőképesebb férfit. Ugyanolyan ösztönös, mint neked egy étteremben háttal ülni a falnak, és szemben a bejárattal. A randi lemondása is sokkal kevésbé valószínű, ha jó előre tisztázod vele, hogy te ezt nem tolerálod.
Példák:
Ő, miután 5 perce a lőtéren vagytok: “Megfájdult a fejem a zajtól, menjünk.”
Te: “Nem tudok gyakran kijönni és gyakorolni, szóval hoztam neked egy Cosmopolitant, és egy Shape magazint, ha ilyesmi történne. Ott vannak a hátsó ülésen. Hagyd fenn a fülvédőt, tekerd fel az ablakot, és el fog múlni a fejfájásod. Ha végeztem, mehetünk.”
Ha például az utolsó pillanatban kitalálja, hogy nem akar ott enni, ahol korábban már megbeszéltétek, a válaszod: “Ha te fizetsz, bárhol ehetünk. Minden ingyen kaja finom.” Vagy: “Rendben, bárhova mehetsz enni, miután kitettelek.”
Készülj ezekre, és legyenek kéznél a válaszok. Bármilyen arra irányuló magatartás lehet teszt, ami olyasmire akar rávenni, amit eredetileg te nem akartál. NE DŐLJ BE! Legyél vele kedves úgy, ahogy TE szeretnél, ne úgy ahogy ő szeretné. Intelligens? Adj neki ajándékba egy elgondolkodtató könyvet, mondd el neki, hogy szerinted miért fogja szeretni. Tedd mindezt egy váratlan időpontban. Felejtsd el a valentin napot, vagy csinálj valamit, amit TE szeretsz csinálni, és hívd el magaddal. SOSE engedd, hogy ő diktálja a feltételeket, hogy ő ugráltasson. Ha megteszed, olyan leszel, mint a többi férfi, aki nem érdekli őt. Menj el egy szombaton a te kedvenc éttermedbe, és vidd el magaddal, aztán két héttel később vidd el az Ő kedvenc helyére. Érteni fogja az üzenetet, garantálom.
Bármit is csinálsz, ne segíts neki, és ne adj neki tanácsokat kapcsolati dolgokban. Azt se hagyd, hogy elmondja neked ezeket. Ez is csak egy teszt. Ha beleesel a csapdába, beleesel a barátzónába. Ott pedig téged fog hívni, ha vigasztalásra szorul, vagy ha bútorokat kell szerelni-mozgatni, miközben valaki mással szexel, aki nem hagyta, hogy belerángassák ebbe a “jófiú” csapdába. A barátzónában ő fog neked arról áradozni, hogy milyen csodás a szex a másik sráccal, de nem tud rajta kiigazodni, és ez az őrületbe kergeti. Már az elején zárd ki ennek a lehetőségét. Expasi, exférj problémák? Mondd azt, hogy ezeket jobb lenne egy barátnőjével megbeszélni, te ebben nem vagy jó, és nem is akarsz jobb lenni. Költözni kell? Add meg neki egy költöztető számát, a te időd túl drága ehhez. Vagy mondd meg neki, hogy van neki 10 barátja erre a feladatra, de te nem tartozol közéjük. Ne legyél olyan, mint a többi lúzer, aki az első szóra ugrik abban a reményben, hogy majd kialakul valami. Pont az ellenkezője fog történni. Tegyél meg érte dolgokat, amiket TE szeretnél megtenni. Legyen az az ajándék, hogy része lehet az izgalmas életednek. Legyél TE az a férfi, akiről másoknak mesél, hogy milyen jó a szex, de nem tud rajtad kiigazodni, és ez az őrületbe kergeti.
Sokféle “mi teszel értem?” jellegű kérdéssel találkozhatsz. Egyszerű példák: “Nem veszel nekem egy italt?” vagy “Nem nyitod ki nekem az ajtót?”
Ilyenkor a leghelyesebben akkor jársz el, ha visszakérdezel: “És mit kapok én ezért? Mit teszel meg te énértem cserébe?”
Ennek hatására három dolog történhet:
1: Megdöbbenést és sértettséget tettet. Maradj nyugodt és ne hátrálj meg: “Úgy érted, elvárod, hogy mások tegyenek meg neked dolgokat, de nem gondolsz arra, hogy mit tehetnél te értük? Sosem találkoztam még ilyen énközpontú emberrel.” – Erre ő valószínűleg az alábbi 2-es vagy 3-as pontra vált.
2: Mosolyog és felajánl valamit. Bármi is legyen az, én mindig hezitálok, mintha elgondolkodnék az ajánlaton, végül azt mondom, “Áhh, nem elég jó”. Ha szexuális ellenszolgáltatást ajánl (ilyen is lesz, és ez is egy teszt részéről), csak mondj annyit: “Nem, nagyon megválogatom, kivel csinálok ilyesmit, és téged még nem ismerlek eléggé.” Itt vagy megpróbál rátenni egy lapáttal, vagy viccesen a karodra csap, és a 3-as pontra ugrik. (Egyaránt jó jel).
3: Megkérdezi mit szeretnél. Ez az ahol IGAZÁN elemedben lehetsz. Mindig lőj túl a célon, és szóljon 100%-ig rólad: “Főzz nekem egy szuper vacsorát, kérek egy félórás hátmasszázst, aztán egy talpmasszázst, amíg elszürcsölöm a vacsora utáni italomat.”
Azzal a megjegyzéseddel kapcsolatban, hogy a 6-os pont öngyilkosság: Nem nem az! Nem, ha magabiztos humorral adod elő, és nem bántóan. A csibész kishúg módjára kezelés azt sejteti, hogy “a fiatal srácoknál talán működnek ezek a dolgok, de én már akkor ezt a játékot játszottam, amikor még nem is borotválkoztam. Csak próbálkozz ezekkel nálam, és lehet, hogy el kell fenekeljelek. És hol is van az üdítőm, amit fél órája kellett volna hozzál?”
Ami a 7-es pontra írt kommentedet illeti: NEM, SOHA nem késő kigyógyulni a csak-egy-nő-létezik-számomra szindrómából. Minél hamarabb sikerül, annál valószínűbb, hogy megkapod a nőt, akit akarsz. A nők egy pillanat alatt megérzik, ha őrájuk tettél fel minden tétet, és ez KIÁBRÁNDÍTJA ŐKET. Soha nem jártál még úgy, hogy valaki állandóan követett téged, és utánozni akart, és szinte könyörgött azért, hogy kedveld őt? Neked ez tetszett? Ugye, hogy nem. Ha tényleg tetszik ez a lány, akkor legyen másik opciód is, különben elveszti az érdeklődését. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Utolsó pont: Ha sikerül mindezt megvalósítanod, akkor valószínűleg sikerrel jársz. De amikor ez megtörténik, akkor ne változz vissza azzá a férfivá, akitől eddig óvtalak! Amikor elkezd beléd szeretni, ne öntsd ki a szíved, és ne mondd el, hogy milyen csodálatosnak tartod, és ne engedd, hogy ő kezdje irányítani a kapcsolatot. El fogja veszteni az érdeklődését. Te sem örülnél neki, ha hirtelen buta lenne, csúnya, és unalmas. Maradj mindig az, akibe beleszeretett!
* * * *
Később kaptam visszajelzéseket, főleg inkább pozitívakat, bár olyan is akadt, aki azt írta csupa nagybetűvel, hogy ha a fiatalember bármiben is követi a tanácsomat, akkor soha többet nem lesz egyetlen randija sem. Ő azt tanácsolná, hogy legyen önmaga, és ne játsszon játékokat. Kaptam emaileket nőktől is, amelyekben azt írták, hogy a meglátásaim és tanácsaim tökéletesek voltak. Egyikük egy képet is mellékelt. Kilátszott a tangája. :)
Legfrisebb fejlemény: A srác most küldött egy emailt. A csaj lemondta az utolsó percben. Az én megjegyzésem: Álmaid Nője SOSEM mondja le az utolsó pillanatban. SOHA! A következőt!
“Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni: ne adj túl sokat túl hamar. Akkor se, ha letépi rólad a ruhát a kocsiban. Addig legyen vége az első randinak, amíg még többet akar, és ne siess a folytatással.”
Ilyenkor szokott jönni az a szöveg, hogy:
– Hát azért feküdtem le a haveroddal, mert azt hittem nem érdekellek igazán.
“Te sem örülnél neki, ha hirtelen buta lenne, csúnya, és unalmas.”
Csúnya azért ne legyen, de a másik kettő teljesen rendben van.
“Ilyenkor szokott jönni az a szöveg, hogy:
– Hát azért feküdtem le a haveroddal, mert azt hittem nem érdekellek igazán.”
Ami persze hazugság lenne, akkor is lefeküdt volna a haveroddal, ha máshogy cselekszel. Csak így rád foghatja, és megint nem ő a “hibás”.
“Csúnya azért ne legyen, de a másik kettő teljesen rendben van.”
Egész addig, amíg komolyan nem gondolod vele:)
kézikönyv retardáltakhoz.
valószínűleg pár száz év kellett, hogy ezek a dolgok kicsiszolódjanak egy társadalomban és ebből kialakult az ismerkedési etikett, még faluhelyen is. hogy mi a Férfi és mi a nő dolga, meg hogy hogyan viselkedjen. ld. „elejtettem zsebkendőmet” – most meg helyette van a „buta férfi nem tudja, hogy mikor kell és nem kell kezdeményezni” – ami igazából csak egy szivatás. a zsebkendőelejtés pont arról szól, hogy a nő talál egy (kamu)okot, hogy a számára szimpatikus férfi figyelmét felkeltse és beszédbe bonyóldjon vele, elindítva ezzel az ismerkedés folyamatát (ahonnan a későbbiekben még mindkét fél visszakozhat úgy, hogy a másikat ne sértse meg). pofonegyszerű és hatékony rituálé volt!
most mi van helyette: a hagyományokat kidobták és rábízták a nő szeszélyére, hogy maga, ellentmondásosan alakítsa ki az ismerkedés szabályait, pl.: „a férfiak hülyék a metakommunikációs jelekhez, mert nem is azt a zsebkendőt ejtettem el, nem is azzal a színnel és nem is azzal a mozdulattal” blabla kb.
ezek a PUA-trükkök meg arról szólnak, hogy alkalmazkodj alulszocializált, szellemileg visszamaradottakhoz. arról valahogy ritkán van szó, hogy a nőnek mi a dolga, meg hogy neki hogyan kellene viselkednie, itt mindig csak a férfinak van felelőssége. : S
Amit leírsz tökéletesen illeszkedik a trendhez. A nők felszabadultak a pressziók alól. A társadalom bármivel szemben megvédi őket, szabadon párosodhatnak élhetnek poligám életvitelt és a babázástól sem kell félniük, ha pedig mégis becsúszna valami, úgy az ő teste, az ő döntése, jöhet a “sejteltávolítás”, ahogy egy femi idióta fogalmazott az abortusszal kapcsolatban. Nyugodtan be is rúghtnak, a következményekért sem kell felelniük. Szóval megkapták azt a szabadságot, amiről összességében mi férfiak sosem álmodhattunk.
Az egész képletbe csak egy igazán zavaró és groteszk dolog csúszott be, a nők nem képesek ezzel a szabadsággal élni, megbokrosodtak, a növekvő boldogtalanságukért és lelki kielégületlenségükért egyre inkább az egész világot hibáztatják. Az én “nem ilyen lovat akartam” tipikus esete.
Idézet egy partnerkereső oldalról egy nő (lány) részéről: “A 25 év alatt hozzászoktam, hogy mindenki hercegnőként kezel, egy igazi királylányként, akit mindenki csodál és akire mindenki felnéz. A férfiak (bár inkább csak pasiknak nevezném) a kegyeimet keresve megtettek nekem mindent, amire csak szükségem volt, elég volt egy pillantás, vagy csettintés. Rájöttem, hogy ez – bár sokáig élveztem – nem tett boldoggá. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet a baj, úgy éreztem kiégtem, és elkezdtem olvasgatni, fórumokat böngészni… …Rájöttem, hogy nem tudok felnézni azokra a pasikra, akik folyton a szépségemet, vagy mivoltomat emelik piedesztára. Nekem valami más kell. Ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor: nyers erő. Egy erő, ami megfog, ami magával ragad, ami ámulatba és kábulatba ejt…”
Persze ez csak egy, bár meglehetősen tanulságos példa, de ettől függetlenül is levonható a netes panaszok és az itt megosztott tapasztalatok alapján: A nőknek egyszerűen szükségük van arra hogy kötöttségeik legyenek. Mondhatni láncok nélkül nem képesek teljesnek, szabadnak és nőnek érezni magukat. A feminista agymosásnak csak annyi hatása van hogy a felszínt átfestik valamiféle trendi gender jellegre, de a mélyből feltörő valódi késztetésekkel mit sem tudnak kezdeni. Az már egy más történet, hogy a nők e kettősség konfliktusát nemük sajátosságaként a környezetükön, a világon verik le. Az istenek az Olümposz magasában biztos jót mulatnak…
„A nők felszabadultak a pressziók alól.”
azok a „pressziók”, azért az ő túlélésüket szolgálták, a társadalom hatékonyabbá tételét, továbbá a Férfiakon is voltak „pressziók”.
faluhelyen a fiú (férfi) akkor szabadult fel apja gyámsága alól, ha megnősült, mert addig az apjánál (apja házánál) kényszerült lenni és neki kellett engedelmeskednie. Ha megnősült, akkor saját háza lett (innen a „házas” szó), illetve a maga ura. Úr. asszony.
„Egy erő, ami megfog, ami magával ragad, ami ámulatba és kábulatba ejt…””
azt majd arra is ráun, majd az lesz az elnyomó. a korábban csodált „erő”.
figyelj, az elvárásaikat nem kell figyelembe venni, nem sok realitás és következetesség van benne. napról-napra változik, nincs kőbevésve.
“továbbá a Férfiakon is voltak „pressziók”” – Ezért írtam hogy “amiről összességében mi férfiak sosem álmodhattunk”
“az elvárásaikat nem kell figyelembe venni” – Hogyne kellene figyelembe venni. Csak nem kell hozzá alkalmazkodni, mivel ” napról-napra változik” és mert ha elfogadnád a saját kapcsolati pozíciódat és így az egész kapcsolatot ásnád alá.
“az elvárásaikat nem kell figyelembe venni, nem sok realitás és következetesség van benne. napról-napra változik, nincs kőbevésve.”
Összetéveszted a valódi igényeiket azzal, amit mondanak. Ne hallgass arra, amit egy nő mond, szinte mindig félre fog vezetni. Arra hallgass, amit azok a férfiak mondanak, akik értik a nőket. A pecázásról sem a halat kérdezed meg, hanem egy horgászt.
A pecázásról sem a halat kérdezed meg, hanem egy horgászt.
Tökéletes hasonlat. Kábé ennyire eveznek egy csónakban a nők és a férfiak is.
A halnak, ha tudna is beszélni, nem lenne érdeke, hogy felokosítsa a horgászt, hogyan foghatja őt ki könnyen. A horgász viszont minél kevesebb erőfeszítéssel minél több halat szeretne fogni.
Ugyanígy van ez férfi-nő esetén is. A nők minél magasabb árat szeretnének kizsarolni a szexualitásukért, a férfiak minél kisebb ráfordítással szeretnének nőt szerezni.
Ez az érdekellentét a nemek közötti kapcsolatot mindenképp áthatja, ezért gondolom illúziónak a férfi-nő együttműködést.
“a férfiak minél kisebb ráfordítással szeretnének nőt szerezni”
Ha így gondolod akkor csak azt nem értem mit látsz ebben férfi oldalról erkölcsösnek vagy felvilágosultnak. Akkor ugyanolyan vagy te is, mint a nők akiket utálsz – át akarod verni őket, megkapni amit akarsz anélkül hogy cserébe megadnád amit ők akarnak. Miért is lennél te “jobb” bármilyen szemszögből?
Erre csak azt tudom mondani, amit te szoktál a nők viselkedésére: Egyszerűen így működünk.
Az erkölcs, meg a felvilágosultság, csak társadalmi béklyók a férfi szolgasorba döntésére. A természet minket nem arra teremtett, hogy egy nőt, vagy a gyerekeit kiszolgáljuk, eltartsuk az erkölcsös viselkedésre hivatkozva.
Más kérdés, hogy ha az erkölcs nevében a férfiakra _már a történelmi kezdetektől fogva_ bizonyos viselkedésmintákat rá lehetett felülről kényszeríteni, akkor a nők ösztöneit miért is ne lehetne mesterségesen kordában tartani az erkölcsre hivatkozva?
“Az erkölcs, meg a felvilágosultság, csak társadalmi béklyók a férfi szolgasorba döntésére.”
Így is lehet gondolni, de akkor tettél egy lépést az állati lét felé. Nem sértésből mondom, csak legyél vele tisztában.
“A természet minket nem arra teremtett, hogy egy nőt, vagy a gyerekeit kiszolgáljuk”
A nőket meg nem arra, hogy bárkinek gyereket szüljenek. Ezért válogatnak.
Biztos, hogy jó neked az állati viselkedésformákra redukálni a párkapcsolatok kérdését?
“akkor a nők ösztöneit miért is ne lehetne mesterségesen kordában tartani az erkölcsre hivatkozva?”
Kordában voltak tartva, a monogám házasság révén. Ez az a rendszer, ami egyik nem vágyait sem elégíti ki teljesen, de mindkettőét eléggé. Ezt romboltuk le a nagy erkölcsi forradalmainkkal, aminek csak most kezdtük el inni a levét. A dühöd nem alaptalan(!), de kontraproduktív. Úgy viselkedsz, mint ha egy tornádó elvitte volna a házad, és te csak ülnél a romok között szidva a tornádókat életed végéig. Lehet ezt játszani, csak nincs értelme. A férfiak mindigis talpraesettek voltak és kreatívak, feltalálták magukat minden helyzetben. Tedd ezt te is – találd meg a “kiskapukat” amiken elérheted a céljaidat. Ha bejön, nem kell többet panaszkodnod a társadalom igazságtalanságán, sőt, talán a következő generációt már te magad fogod segíteni, ahelyett, hogy a keserűség, lemondás, kilátástalanság magvait vetnéd közéjük.
Egyébként, az között, hogy nem akarok megdolgozni a szexért, meg az, hogy elvárom, hogy mások megdolgozzanak, ha szexet akarnak tőlem, én látok különbséget.
Az első valahogy igazságosnak tűnik, a második viszont nem. :-)
„Összetéveszted a valódi igényeiket azzal, amit mondanak. Ne hallgass arra, amit egy nő mond, szinte mindig félre fog vezetni.”
nekem ezt ne mond, mert ismerem és már nagyon elcsépelt – de attól még természetesen igaz. én mindig azt nézem, amit egy nő cselekszik. ennyi.
„Arra hallgass, amit azok a férfiak mondanak, akik értik a nőket. A pecázásról sem a halat kérdezed meg, hanem egy horgászt.”
nincs mit érteni a nőkön. : ) végtelenül egyszerűek: van 2 állati ösztönük, ezekre kell hatni. egyik a félelem (hogy elhagyják), másik a szukásság. ennyi.
másrészt meg jó 4 éven át Mo. egyik legiskolázottabb nője felett heréskedtem, fullextrásan. aki teheti próbálja ki. : )
én amúgy szeretem olvasni a szövegeidet, az esetek nagyobb részében nem mondassz (nekem) újat, de ezt is nagyon jól összefoglalva, olvasmányosan írod több összefüggéssel más témákkal együtt megvilágítva.
“„Összetéveszted a valódi igényeiket azzal, amit mondanak. Ne hallgass arra, amit egy nő mond, szinte mindig félre fog vezetni.”
nekem ezt ne mond, mert ismerem és már nagyon elcsépelt – de attól még természetesen igaz. én mindig azt nézem, amit egy nő cselekszik. ennyi.”
Ezt biztos a demokratáktól tanulták.
te vagy a mi háziCartman-ünk : )
azt majd arra is ráun, majd az lesz az elnyomó. a korábban csodált „erő”.
Na igen. Ha szolgalelkű vagy, az a baj, ha alfa vagy, és nem csicskulsz be a nő előtt, az is baj.
A nőknek semmi se jó. Megmagyarázza, hogy a feministák, miért pont azt a kevés “erős” férfit ekézik folyton. Mert azok az alfák, akikkel a nők kapcsolatba kerülnek. Az eszükbe se jut, hogy ha nem a pinájuk alapján választanának, akkor lehetne nekik álmaik csicska férfija is.
Az már más kérdés, hogy az sem tetszene nekik. :)
“a növekvő boldogtalanságukért és lelki kielégületlenségükért egyre inkább az egész világot hibáztatják” (… ) “Az már egy más történet, hogy a nők e kettősség konfliktusát nemük sajátosságaként a környezetükön, a világon verik le.”
Hadd fogalmazzam meg másként:
A nők egy része a növekvő boldogtalanságukért és lelki kielégületlenségükért egyre inkább az egész férfinemet hibáztatják. Mindebből következik, hogy a példában érintett nők e kettősség konfliktusát nemük sajátosságaként a férfiakon verik le.
Szomorú rögvalóság.
De ha továbbvisszük egy gondolattal, akkor rájövünk, hogy saját maguk számára a legszomorúbb. Hiszen az az ember, aki a saját magában lévő hibát állandóan másokon akarja leverni, az sosem fogja tudni kijavítani a hibáját, sosem fogja tudni megoldani a problémáit, és boldogtalan lesz.
Pár perc guglizással tucatnyi írást találni a neten, ami arról szól, hogy ma boldogtalanabbak a nők, mint 40 éve. Persze nem a csinos 20onévesek, akiknek ez egy paradicsom egyelőre, hanem majd később 30-35-40 évesen és afölött.
Alapvetően igazad van, egészen az utolsó bekezdésig. Dennis valamelyik szerkesztő kolléga kicsit félrevezette a népet mikor John apánkat “PUA tanácsadó” névvel illette, ugyanis ő már akkor nagyapó volt, amikor a PUA rövidítést még fel sem találták. Ő egy olyan ember, aki ért a nők nyelvén és szeret másokon segíteni. Magyarul szó sincs itt PUA trükkökről, egyszerűen azt meséli el, hogy a nők mit találnak vonzónak egy férfiban és mit nem. Egy másik cikkében azt is leírja, hogy tragikusan korán elhunyt édesapja hogyan tanítgatta őt ugyanerre. Ez engem némileg elszomorít, és nem csak John személyes tragédiája okán, hanem mert jelzi, hogy egy normális világban ezt a tudást az apáknak kellene továbbadni a fiaiknak. Ez a láncolat valahol megszakadt, és ma már rengeteg felnőtt férfi van, akinek ezt megkésve, ilyen-olyan forrásokból kell összeszedni. Persze sokan ellenállnak a tudásnak, mert meghülyítette őket a hollywoodi baromság, hogy szeressenek magamér’. Milliószor értelmesebb lenne a világ, ha a felnövekvő fiúgenerációkat John Ross nevelné, nem a Disney channel.
“alkalmazkodj alulszocializált, szellemileg visszamaradottakhoz”
Ennek az egésznek a nőknél semmi köze a szocializációhoz vagy intelligenciához. Ez olyan, mint ha azt mondanád, hogy egy férfinak azért tetszik a feszes női segg, mert alulszocializált, szellemileg visszamaradott. LOL. A fizikai vonzalom nem tudatos, nem IQ vagy nevelés kérdése.
“arról valahogy ritkán van szó, hogy a nőnek mi a dolga, meg hogy neki hogyan kellene viselkednie, itt mindig csak a férfinak van felelőssége”
A nőnek semmi “dolga”, mert amelyikőjük legalább normálisan kinéz, azt úgyis körüldongják a férfiak, neki csak választania kell. Mi a fenének csinálna bármit amihez nincs kedve, ha úgyis ő a méhkirálynő és körülrajongják a herék? És te mit várnál el tőle, milyen alapon? Akarhatsz te a nőktől bármit, szarni fognak rá, mert megtehetik. Így igazából nincs semmiféle választásod a kérdésben: vagy azt adod nekik amit ők kapni szeretnének, vagy nem fognak veled szóba állni. Persze nőzni nem kötelező, vagyis nem kell neked csinálni soha semmit egyetlen nő kedvéért sem – legföljebb nem lesz nőd, na bumm. Vannak milliószám férfiak akiknek ez a “felelősség” vagy megerőltetés nem éri meg a cécót, ők aztán szerzetesnek állnak, kifakulnak a társadalomból vagy direkt elmennek MGTOW-nak.
Sokan nem akarják megérteni, hogy szexuális értelemben a nő az eladó, a férfi a vevő, és ennek biológiai okai vannak, amit a társadalom és a nevelés nem fog felülírni. A férfi produkál, a nő választ, punktum. És nem köteles senkinek eladni a portékáját, várhat élete végéig jobb vevőre, akitől nagyobb ellenértéket kaphat. Kábé olyan a szitu, mint ha valami létfontosságú erőforrás végtelen forrásai lennének a nők, mint a víz vagy a levegő. Annyit kérnek érte amennyit akarnak, és ha te nem adod meg nekik, majd lesz más aki igen. Ha ezt nem bírod elviselni akkor szidd az Istent amiért férfinak születtél, micsoda igazságtalanság.
Nem mentegetni akarom magam, és nincs is akkora jelentősége, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nem én neveztem John Rosst PUA tanácsadónak, hanem beleszerkesztett, aki kitette a fordítást. De mondom nincs sok jelentősége. :)
„Ennek az egésznek a nőknél semmi köze a szocializációhoz vagy intelligenciához. Ez olyan, mint ha azt mondanád, hogy egy férfinak azért tetszik a feszes női segg, mert alulszocializált, szellemileg visszamaradott. LOL. A fizikai vonzalom nem tudatos, nem IQ vagy nevelés kérdése.”
itt most nem csak a nő ösztöneiről van szó, hanem a nemsemleges hétköznapokról, döntésekről, gyakorlatiasságról, általános társadalmi viselkedési normákról – embertársaikkal szemben. a nők egymással sem bánnak kesztyűs kézzel – ahogy egy magyar írónő nemrég írta (aki amúgy egyszer rászánta magát, hogy a férfiak is meghallgassa a problémáikról)
„A nőnek semmi “dolga”, mert amelyikőjük legalább normálisan kinéz, azt úgyis körüldongják a férfiak, neki csak választania kell. Mi a fenének csinálna bármit amihez nincs kedve, ha úgyis ő a méhkirálynő és körülrajongják a herék? És te mit várnál el tőle, milyen alapon? Akarhatsz te a nőktől bármit, szarni fognak rá, mert megtehetik. …”
de én beleszarós embereket társadalmát nem szeretném finanszírozni, akik közvetve-közvetlenül ártanak másoknak. : S
A PUA-nak egy fontos célja van ha nem nőket akarsz ágyban próbálgatni, hanem normális vagy.A célja az, hogy Te válassz és ne Nő benned egy seggkinyaló barmot szeressen meg, hogy aztán rádterpeszkedjen és nőjön a női túlhatalom.. A nőnek az lenne a dolga, hogy kövessen téged, a társad legyen, feleséged amíg Te szeretnéd! Mert a PUAával bármikor szerzel magadnak mást, ha szeretnéd persze és itt jön ki, hogy milyen ember vagy, hűséges vagy csak egy piti nőcsábász.
Ezekbe a “hibákba” én is sokszor beleesem. De én azt gondolom, hogy azon nőknél, akiknél ilyen szinten megfeszülve kell taktikázni, elveszti az értelmét az egész. Egyszerűen elvész a spontaenitás és a találkozások öröme. Szerintem ha egy nő igazán akarja a másikat, akkor nem fog ilyen tesztekhez folyamodni és fordítva. Ha pedig mégis, akkor egyrészt nem ő az igazi, másrészt pedig egyértelmű, hogy “kérem a következőt”. Járhatja az alfa körhintát, mígnem egy érzelmileg és szexuálisan kiégett húscafat marad. Nem tudom sajnálni.
A cikk ill. fordítás némiképpen azt is igyekszik sugallni, hogy a gyakorlással addig kell eljutni hogy a természeted részévé nem válik a megfelelő viselkedésmód. Innentől kezdve ez már nem játszmázás hanem természetes megnyilvánulás. Szóval sokkal inkább arról van szó hogy a srác berögződöttségein, nézetein kell maradandóan változtatnia.
Az már más kérdés hogy egy-egy móka mennyit időt, fáradozást miegymást ér meg ill. a csinos külső mennyiben tudja kompenzálni az esetleges iénytelen vagy üres belsőt. Viszont az utalt szinten már ez sem merül föl lévén automatikusan folyamatosan mér a mérleg ill. gondolom jónéhány vas is van a tűzben.
“A cikk ill. fordítás némiképpen azt is igyekszik sugallni, hogy a gyakorlással addig kell eljutni hogy a természeted részévé nem válik a megfelelő viselkedésmód. Innentől kezdve ez már nem játszmázás hanem természetes megnyilvánulás. Szóval sokkal inkább arról van szó hogy a srác berögződöttségein, nézetein kell maradandóan változtatnia.”
Pontosan ezért választottam ezt az írást…
„a srác berögződöttségein, nézetein kell maradandóan változtatnia.”
jaj de jó, a nőknek nem kell változtatni semmin, úgy tökéletesek, ahogy vannak.
Gyakorlatilag mind a 2 kommentedhez ugyanazt kéne válaszolnom, ide írom:
A férfiak szexet akarnak, a nők őrzik a kapukat. Nekünk kell megdolgozni azért, hogy átengedjenek a kapun. Ha nem megy, akkor valamit rosszul csinálunk, a mi hibánk, és az első lépcső ezt felismerni.
A nők kapcsolatokat akarnak, de a férfiak őrzik a kapukat. Nekik kell megdolgozni azért, hogy a szex után ne akarjunk lelépni, hanem fel akarjuk áldozni a szabadságunkat, függetlenségünket, erőforrásainkat, időnket. Ha egy nőt mindig csak szexre használtak a férfiak, akkor az a nő csinál valamit rosszul, neki kell rájönnie, hogy mit, és hogy min kéne változtatnia. Ő csinál valamit rosszul, és az az első lépcső, hogy ezt felismeri.
Itt egyenlítődik ki úgymond a dolog. Nekik is változniuk kell, nekik is dolgozniuk kell. Csak nem a szexért, hanem a kapcsolatért.
„Nekünk kell megdolgozni azért, hogy átengedjenek a kapun. Ha nem megy, akkor valamit rosszul csinálunk, a mi hibánk, és az első lépcső ezt felismerni. …”
na, ezért volt hatékony társadalmilag a keresztény középkor, a klasszikus Európa, meg most az iszlám, mert nagyrészt leszarta a fentebbi dolgot. nekem az ott megalkuvás, mert továbbra sincs szó arról, hogy a nő miben (valóban) változzon.
ha nem ezzel kellene szarakodni, fölösleges erőforrásokat pazarolni, motívációt lelőve, akkor már rég a Marson lehetnénk. ill. elég sok férfi beérné magának 35 nm-rel és vmi elmélyült kis hobbival, kevesebb ökológiai lábnyomot hagyva.
Szóval a nők a hibásak és ők írják felül a saját évszázezredes ösztönvezérelt programjaikat? Ez ugyanúgy nem fog menni ahogy nekünk sem megy noha femiék ezt akarnák.
hallottál te olyan civilizációról – mostani nyugatit leszamitva -, bárhol, bármikor, mely ne korlátozta volna (próbálta korlátozni) a női szexuálitást?
figy., felőlem a nő lehet ösztönvezérelt, de akkor legyen tisztába a következményekkel és vállaljon felelőséget a cselekedeteiért.
ha erre nem képes, akkor ne valja magát önálló, felelőségteljes, gondolkodó emberi lénynek.
ha elmondása szerint ő soha nem tehet semmiről, akkor egy önállótlan, neveletlen alulszocializált “állat”, mint vmi 4 éves kiskölök, aki gyámság alá szorul.
Ahogy a férfiak szexualitását is. El sem tudom képzelni milyen civilizációt lehetne építeni olyan ex lex körülmények között, amelyek leginkább egy középkori ostromlott várba beszabaduló várvívó sereg prédáló, gyújtogató és erőszakoló katonái tevékenységének permanenssé váló változatával írható le.
Szerintem a férfiaknak valahogy sikerült, már a kezdetektől fogva erre voltak kényszerítve.
Nem tudok róla, hogy létezett volna olyan társadalom a történelem során, ahol a férfiak tömegesen erőszakolhatták volna a nőket a saját ösztöneiket követve.
Dennis tökéletesen leírta mi van (azt a pár sort világító betűkkel kellene felvésni az égre), te meg játszod az értetlent és a sértődöttet. Akarsz valamit a nőktől és nem tetszik, hogy azt nem adják “ingyen” a te igényeid szerint. Azt meg leszarod, hogy a helyzet fordítva is fennáll más tekintetben – ott megrekedtél, hogy dugni akarsz, és a nők is akarjanak úgy dugni veled ahogy te akarsz velük, különben valami igazságtalanság van a világban. Ki kell zökkenned ebből a kontraproduktív, dacos mentalitásból, anélkül nem csak a párkapcsolatok terén nem fogsz tudni előrelépni, de emberileg sem.
nagyrészt elindultunk a mindent a semmiért „cserekereskedelem” útján.
Na igen.
Megint előkerül a jó öreg provokatív kérdésem: Mit adnak nekünk a nők? :-)
Kölköt, meg ha felizgatod melegséget a farkadnak. ;) Standard birkák mindvégig azt gondolják PUA arra való, hogy minél több szőrős vagy borotvált lukat betömj a péniszeddel. Erre a technikák nélkül is képesek jópáran. PUA csak egy eszköz mint a számítógép és ezt is lehet rossz dologra használni és el lehet gondolkodni, hogy kinek lehet érdeke ennek az életmódnak a kevés hátrányát említeni, miszerint bármelyik bombázót fel tudod szedni, ha jól csinálod, meg ha akarsz valamit az üresfejú barbiktól. Arra való, hogy jobban kiismerd a nők reakcióit minden élethelyzetben és így hatékonyabban tudd magad megvédeni. Jómagam túl későn kezdtem PUAázni, előtte csak egy feminista fenéknyaló lúzer voltam aki azt gondolta kap valamit cserébe ha udvariaskodik és romantikázik. Francokat. Minden nőm elhagyott idővel, amikor még őszinte kibeszélős voltam és romantikus. Igaz csak évek után, de akkor is elhagytak én sose hagytam ott nőt. Felébredtem, leszarom a nőket mégis mindig van egy. A nőt stimulálni kell, hisz ő is játszik veled (mint egy macska egy patkánnyal vagy pamutgombolyaggal) és te döntöd el mit akarsz belőle kihozni. Könnyeben tudsz megfelelő nőt választani, mert hamar kitudod boritani a bilit és előtűnik a nő valódi természete. Aki a PUA-t férfiként úgy hogy még ismeri is ördögtől való dolognak tartja az egyszerűen egy balfék, igaz neked csak az a bajod, hogy semirrekellőknek nézed a nőket, ami valahol igaz is. Egyesek még mindig nem látják, hogy a nő sokkal erősebb eszköztárral rendelkezik. A férfi a gyenge nőt akarja látni akit megvédhet, de csak akkor ha erős vagy szemében valamilyen területen. Erre való a technika amit ha ész nélkül csinálsz, akkor nem fog fájni ha egy nő visszautasít és sokkal vonzobbá válsz a többi szemében. Az udvarlás, bókolás, megnevettetés arra jó egy felvilágosult nő szemében, hogy barátnak vagy komornyiknak tekintsen, nem az urának. Tele van az ország kétajtós pincsikutyákkal akiktől a nők elkényelmesednek, jó lenne ezen változtatni és megnevelni a nőket, vagy legalábbis nem megadni nekik mindent ami követelnek.
Gondolom ki kellett egyenlíteniük a férfiakhoz képesti fizikai gyöngeségüket. Viszont az ő kezükből nem vették ki érdekérvényesítés kapcsán az eszközeiket, míg nekünk ugye helytelen konfliktuskezelésként a fizikai erőnket használni.
A cikk ill. fordítás némiképpen azt is igyekszik sugallni, hogy a gyakorlással addig kell eljutni hogy a természeted részévé nem válik a megfelelő viselkedésmód.
Egy tanult viselkedésminta hogy válhat a természeted részévé?
Úgy, hogy nem viselkedési mintát kell tanulni, hanem hozzáállást, felfogást. A dolgokhoz való hozzáállásod az egész életed során változik. Miért ne változhatna a nőkhöz/ismerkedéshez/randizáshoz való hozzáállásod. A “cserfes kishúgként kezelés”, mint hasonlat szerintem a legtalálóbb, amit valaha olvastam.
Az írás eredeti szerzője is pont ezt szeretné kihangsúlyozni. Új hozzáállás, új mentalitás. Persze szerencsétlen flótásnak a cikkben pár napja van a randiig, ez a folyamat pedig alsóhangon is hónapokat emészt fel, így ő még mindig azzal jár a legjobban, ha “trükköket” próbál használni. Kb olyan mint puskázni a suliban, ha röpdoga van. Gyorsan kimásolod, amit tudsz, megkapod a 3ast, de fél év végén a szóbeli vizsgán szarra sem mész vele.:)
Kíváncsi vagyok, mikor fog megjelenni az első PUA-elhárítási tanácsadó, hölgyek részére? Hogyan ismerjük fel és semlegesítsük a PUA-technikákat, 20 figyelmeztető jel, hogy a pasi PUA, stb… :-)))
Van már ilyen angolul száz is… De nem sokra mennek vele, mert egy “begyakorolt” önbizalmat egy veleszületettől lehetetlen megkülönböztetni. Konzerv szövegeket meg csak a kezdők mondanak, az valójában olyan, mint a harmadik kerék a gyerekbiciklin. 5 percig segít, aztán el kell hajítani, mert csak hátráltat.
Messziről bűzlik, ha egy férfi csak játssza az agyát, de belül meg egy önbizalomhiányos, sértett kisfiú. (Hadd ne mondjak példát.)
Ha valaki nem töketlen primadonna, azért össze tudja szedni magát annyira, hogy egyenesen szóljon egy nőhöz. Ha nem megy azonnal, akkor gyakorolja olyan nőkkel, akiktől nem igazán akar semmit. Egyébként nincs szó arról, hogy meg kell játszani a legkisebb királyfit, bőven elég, ha önmagából kihozza a maximumot.
Akkor letudom a kérdést annyival, hogy töketlen primadonnákról van szó.
Egyébként nem az a gond, hogy nem tud megszólítani egy nőt. Hanem hogy nagyon túljátssza ezt az Önbizalomteli Férfi Vagyok dolgot. Nem határozott lesz, hanem tapló. (És nem kishercegnő mérce szerint.) Szóval egyik végletből átlendül a másikba, valahogy úgy, mint amikor a buzik nőt játszanak, és nem nőiesek lesznek, hanem nőkarikatúrák. Izzadtságszagú és erőltetett az egész.
Pontosan.
A hatos pont a leggázabb a szövegben, csak azért, hogy még véletlenül se essen ki a szerepbôl, inkább beszòl a másiknak, hogy az ne bízza el magát. Anyósom is ezt teszi….
Szerencsére itt se a cikk, se a kommentelők nem ajánlották senkinek, hogy legyenek taplók :)
Ebben nem értük egyet, van egy-két pont, ami kifejezetten taplóság szerintem.
De én ajánlom. Buknak rá.
“se a cikk, se a kommentelők nem ajánlották senkinek, hogy legyenek taplók”
Hát az a beszólás a késő nőkről elég határeset a 2. pontban. Legalább az első randi előtt adjuk már meg azt az előbizalmat a nőnek, hogy bebizonyíthassa hogy pontosan érkezik, ne alázzuk már össze ok nélkül. Én nótorius pontosan érkező vagyok, ha nekem így beszólt volna egy pasas, ilyen bunkón előfeltételezve, hogy még annyira sem tisztelem őt, hogy időben ott leszek a megbeszélt randin, akkor már mondtam is volna le az egészet.
Vannak nők akik nem tudnak pontosak lenni, mert ennyire nemtörődömök, ha ezt nem bírja egy férfi, akkor várjon rá 5-10 percet, és ha nem jelenik meg, akkor hagyja ott. Ha a késései ellenére mégis vele akar lenni, akkor nyugodtan ugrathatja vele később, akár még kicsit erősebben is, még az is lehet, hogy sikerül pontosságra szoktatni, de legalább az első alkalommal ne kezelje le ilyen ócskán.
Szerintem erősen túlérzékenyek vagytok, ebben a cikkben nincs semmi durva. Ha az a legnagyobb vád, hogy a “ne késs” taplóság, háááááát… Egy Han Solo-s félmosollyal simán el lehet sütni egy ilyen szöveget, és az egyáltalán nem baj, ha a nőt egy icipicit kibillenti az alapállásából.
Han Solonak saját űrhajója van, sármja, és egy őrző-védő szőrvukija, egy kis taplóság belefér ;-) A való életben viszont van különbség aközött, hogy “légyszi ne késs”, meg aközött hogy “remélem te nem vagy olyan, mint azok a nők…”. És nem mondtam, hogy ez a legnagyobb baj, hanem hogy ez már az elején megütötte a szemem, és egy ilyen után már nem is lenne randi.
Ja bocs, randi nincs is, csak az van hogy üdv az Ő világában. Ha jól viselkedem.
“légyszi ne késs”
Ez rimánkodás.
Ugyanmár! Ütött-kopott tragacs, mindig bedöglik. Fószerkám meg csóró is ráadásul folyamatosan meg akarják ölni szóval számítani sem lehet rá, no meg mindig ott lebzsel körülötte az az egész félelmetes, érthetetlenül üvöltöző szőrös góliát. Szóval max csak a sármja van.
Mdmselle!
Nem tudom, hogy hány százalékban humorizálsz és hány százalékban veszed komolyan ezt a mondatodat: “Han Solonak saját űrhajója van, sármja, és egy őrző-védő szőrvukija, egy kis taplóság belefér ;-).”
A komolyság minden százalékával következőt hangsúlyozod: belefér a bunkóság, hiszen – és ide jön az idézet. Nem is a bunkósággal van hát a baj, vagy bizonyos esetekben bocsánatos e bűn? ;)
Szôrvuki az egy cukiság, mindenképpen könnyebb kismcskával, kölyök kutyussal vagy még gyerekkel is csajozni, vmi olyasmit sugall, hogy akinek ilyenje van, az már rossz ember nem lehet. (Bocsi hogy közbepötyögtem).
Eh, méghogy tragacs! űrhajó! az űrben repül, már hogy lenne tragacs? amúgy meg szeretem a tragacsokat, a tragacsoknak lelkük van. Inkább egy Millenium Falcon vagy egy Serenity, mint egy Enterprisre. Csubakka meg sose volt félelmetes, a legcukibb űrvuki az univerzumban. Ha egy pasasnak van egy űrtragacsa meg egy űrszőrmókja, akkor sárm már nem is kell.
Zackery Quail: 100%-ig vicceltem :-) aki ismer itten, az tudja, hogy nem tartom bocsánatosnak a bunkóság semmilyen formáját :-) Szoktam is kapni miatta néhanapján egy kis ugratást :-)
Kori! Nem, egyáltalán nem zavar a közbepötyögés. :)
Nem állítom, hogy amit mondasz ne lenne igaz (*), vagy azt, hogy egy sármos férfinak ne lenne könnyebb csajozni, még ha bunkó is. Nem. Az elv az, amin fennakadtam. A bunkóságra kenés tulajdonképpen annak állít példát, amit Visuo írt, hogy az emberek nagy része képtelen az igazságot elismerni, sokszor még maguknak sem. (Vagy észre sem veszik és élnek a boldog tudatlanságban.)
Mdmselle:
Örülök, hogy ezt írtad, hogy csak ugratsz, tény, hogy nem ismerlek annyira. :) Ez esetben is kijelenthetem, hogy tökéletesen megerősítetted az írásomat, hiszen ezt írtam: “A komolyság minden százalékával a következőt hangsúlyozod”, és mivel ez nulla, a többi tárgytalannak tekinthető. :D
“mindenképpen könnyebb kismcskával, kölyök kutyussal vagy még gyerekkel is csajozni, vmi olyasmit sugall, hogy akinek ilyenje van, az már rossz ember nem lehet.”
Gitár, motorbicikli.
Nem arról volt eddig szó, hogy a nők a rosszaságokra buknak?
amikor kicsi voltam a nagybátyám (11 évvel idősebb csak nálam, késői gyereke a nagyszüleimnek) a haverjaival rendszeresen vitt magával pecázni, mindig ott haladtunk el a napozó csajok mellett a folyóparton, azok meg ámuldoztak, hogy mekkora jófej.
A férjemmel is tök gyakran elegyednek szóba idegen nők, amikor vonaton vagy akárhol a kicsikkel egyedül van.
a gitár meg a moci az húsz alatt a bejövős.
Persze, ha már túl sokat gyűjt össze belőlük az ember, akkor 19 után defektes lesz.
Apró titkok
Amúgy jelezném hogy ez egy szuper film. Sok dologban illeszkedik a férfihangon elhangzottakhoz. A férfiak kasztrálásához, a nő által felvett férfiszerephez, az aranykalitkához.
Persze, mert teljesen normális pl., ha kiderül, a nekem udvaroló férfi másokkal is randizik, és tolja nekik ugyanazt, mint nekem. Biztos én vagyok a sértődékeny, ha ez alapján komolytalannak ítélem a szándékait és leépítem. Vagy ez a kishúg dolog. Tegye fel a kezét, aki összejött a kishúgával.
“Vagy ez a kishúg dolog. Tegye fel a kezét, aki összejött a kishúgával.”
Ebben nem az a lényeg. A színpadi fellépésektől rettegő embereknek szokták tanácsolni, hogy képzeljék el a közönséget alsóneműben. Na most tegye fel a kezét, aki tartott már előadást alsóneműben lévő embereknek… Nyilván nincs (sok) ilyen, de a vizualizáció, a gondolati séma attól még segíthet. Egy férfi a randin azért viselkedjen úgy a nővel, mintha a kishúga lenne, mert 1. sokkal könnyebb humorosnak és gördülékenynek lenni úgy, mint ha folyamatosan azon rágná magát, hogy most “teljesíteni” kell egy idegen előtt; 2. könnyebben meg lehet teremteni a bensőséges, közvetlen hangulatot; 3. könnyebben rövidre lehet zárni a nő esetleges tesztjeit; 4. azt az érzést kelti a nőben, hogy ez a férfi nincs kiéhezve a nőkre, magyarul nem béna lúzer; 5. fontos különbözni a 12-egy-tucat átlag béláktól, akik mind hasraesnek a nőtől és folyamatosan dícsérik, nyaliznak, stb. Sorolhatnék még kb. ugyanennyi hasonló okot, de szerintem így is érthető a mögöttes gondolat.
Szerintem neked azért furcsa ez az egész téma, mert viszonylag hamar találtál egy exkluzív kapcsolatot, és nem jártad évekig a randiköröket regisztrált netes ismerkedőhelyekkel, haverok által szervezett talikkal, stb. Ez az egész elsősorban olyan férfiaknak szól, akik próbálkoztak már több nőnél is, de valamiért nem jöttek be egyiknek sem – feltételezem, hogy nem könnyű számodra gondolatban belehelyezkedni ebbe a helyzetbe.
Nekem azért furcsa ez az egész téma, mert a nőket önbizalommal teli élet császárnőinek állítjátok be, akiknek a lábai előtt hevernek a férfiak és akik el vannak szállva maguktól. Vannak ilyen nők, persze. De egy átlagos nő, aki se nem rém ronda, se nem lélegzetelállítóan gyönyörű, ugyanúgy küzd önértékelési problémákkal, félelmekkel, bizonytalansággal, mint egy férfi. Mintha úgy állnátok a nőhöz, hogy neki most már letörni kell az egoját, pedig az udvarlás pont arról is szólna, hogy bátorítjátok, éreztetitek vele, hogy vonzó és őt akarjátok. (Ami nem egyenlő a megalázkodással és a talpnyalással.) Persze ha valaki csak a tökéletes bombanőket tudja maga mellett elképzelni (és vannak itt ilyenek sokan, ahogy tapasztaltam), akik minden ujjukra kapnak öt pasit, az ne csodálkozzon, hogy csupa egoista ribancba fog belefutni. (Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a ronda nőket kéne szeretni!) Ezt mint nő mondom, aki ismer sok nőt, persze nem kényszeríthetek rá senkit, hogy elhiggye.
Ezt én is aláírom, Reina. A hamisítatlan magabiztosságot csak a nevelés és a hiteles minta alakíthatja ki, amire egyre kisebb az esély.
Pedig, a nők rajonganak azért, h. igaziból meg legyenek hódítva.
nem bűzlik az olyan messziről, sőt!
nem kevés női sírást láttam, hogy egy megjátszós lúzer által lett elhagyva.
Ennek a dolognak a működése – szerintem – pont az ellentéte a klasszikus férfiúi önbizalomhanyatlási folyamatnak. Amikor nem jön össze egy csaj, aztán a második, aztán a harmadik (vagy mert pont peches voltál – a legnagyobb PUAnak sem 100/100 a sikerrátája), az önbizalmad elkezd hanyatlani. Aminek következtében még kevésbé leszel vonzó, –> még több visszautasítás –> még kisebb önbizalom —> még több visszautasítás stb.
Aztán rátalálsz egy helyre neten ahol próbálnak segíteni. Adnak alád egy mankót, amit tökre idegennek érzel, az nem te vagy, de kipróbálod, miért ne, logikusnak tűnik minden amit olvasol, megmagyaráz egy csomó dolgot a múltadból, és érted a jelened bizonyos aspektusait. Aztán ha van egy kis szerencséd, jókor jó helyen voltál, és jól használtad a mankóidat, összejön egy csaj. Persze nem egy bombázó, valszeg 2-3 ponttal alattad van. Nem is nagy élmény, de már ennek is örülsz. Összeszedsz egy önbizalommorzsát, és azt látod, hogy talán tényleg működik, amit olvastál. Tanulsz tovább, próbálgatod a dolgokat, 2-3 kudarc után (ami már nem igazán viseli meg az önbizalmadat, mert felfogtad, hogy amikor a nő a buliban nemet mond, akkor nem rád mond nemet, hiszen nem is ismer, hanem a közeledésedre mond nemet) meglesz a következő csaj, kicsit jobb. Most már ugrik egyet az önbizalmad. Aminek következtében jön a 3. csaj, a 4. csaj. Talán egyre jobbak, talán nem.
De azzal, hogy kaptál egy mankót, egy lökést az úton, fel tudtál építeni egy önbizalmat, ami nem volt meg. Szerinem Dean erre értette, hogy begyakorolt önbizalom, de majd kijavít ha nem. És ezt már tényleg nehéz lesz megkülönböztetni attól, ha valaki eredendően magabiztos, világ életében az volt, és a kisujjában volt a csajozás.
“azon nőknél”
Mindegyik nő ilyen. Bocsi, ez van.
“megfeszülve kell taktikázni”
Nincs ebben semmi feszület – amint megérted a mögöttes okokat rájössz, hogy korábban rossz viselkedési mintákat követtél, amit mások ültettek beléd (a média, oktatás, rokonok, kortársak). Ha érted hogy mit miért érdemes hogyan csinálni, a második randin a fele már magától fog értetődni, a harmadik randin már a nagyja magától fog menni.
“Egyszerűen elvész a spontaenitás és a találkozások öröme.”
Ezt csak azért képzeled, mert ragaszkodsz a viselkedésmintákhoz, amiket magadénak érzel, pedig (ahogy említettem) azokat is kívülről adoptáltad, és nem vezetnek eredményre. Ha váltasz, utólag rá fogsz jönni, hogy sokkal jobb úgy.
“Szerintem ha egy nő igazán akarja a másikat, akkor nem fog ilyen tesztekhez folyamodni”
Ez nem így működik. Azt feltételezed, hogy ezt a nők direkt csinálják, szivatásból, de ez nem igaz. A nő azért “tesztel”, mert a vérében van, hogy csak olyan férfival állhat össze, akire számíthat minden helyzetben és minden körülmények között. A tesztek arról szólnak, hogy a tudatalattija kideríti, te ilyen férfi vagy-e. Ezt okos és buta, szép és csúnya, öreg és fiatal nő egyaránt csinálja. Ez a nő “önvédelme”, amivel erősen szűri a jelentkező pasikat (akikből van ezer). Egy gyakorlott férfi kifejezetten örül ismerkedéskor az ilyen teszteknek, mert ezek jelzik, hogy a nő alapvetően vonzónak találja. Ha a nő közömbös, akkor nem tesztel…
“Ha pedig mégis, akkor egyrészt nem ő az igazi”
Felejtsd el az ilyen hollywoodi maszlagot, hogy “az igazi” majd minden szempontból tökéletes lesz és láblógatva élvezheted mellette az életet. Azért olyan kevés manapság a boldog párkapcsolat, mert túl sokan hisznek ezekben a megtévesztő, színes-szagos hülyeségekben. Az egy Disney-hazugság, hogy mindenkire vár valahol egy “igazi”, aki nem tesztel, aki akkor is szeret ha elhízol és megkopaszodsz, aki nem csábul el melletted Brad Pittnek sem, stb. Emberek vagyunk, nem álmok vagy gépek.
De ezt honnét veszed, hogy a rossz (nőknek nem bejövős) viselkedésmintát az egyén kívülről adoptálja?
Szerinted ha valaki határozatlan, zárkózott, elvont, ügyetlen stb. ezek tanult viselkedésminták? Egyszerűen ilyennek született, és kész.
Ahogy a nők között se mind acélvaginájú macsópittsa, a férfiak között se mind keménytökű alfahím.
Ezek főként veleszületett, öröklött tulajdonságok, személyiségi jellemvonások, nem pedig tanulási folyamat eredményei.
(Más kérdés, hogy ami egyik nemnél előnyös tulajdonságegyüttes, a másiknál hátrány)
Persze, valamilyen határok között mindenki fejlesztheti a személyiségét, de gyökeresen nem fog tudni senki megváltozni.
A tanult viselkedésmódot én sem igazán értem. Belőlem se lesz soha olyan nő aki tűsarokkal tapossa a férfi lelkeket. Persze változik az évek során mindenki , de az alaptermészet az nem.
Minél inkább akarnak rákényszeríteni valakit más szerepre annál jobban össze fog zavarodni és már saját magát sem fogja megtalálni.
Azt, hogy a nőket imádni kell, piedesztálra emelni, óvatosan kezelni, udvariasnak lenni velük, stb. mind-mind másoktól tanultad el. Lehetsz te alapvetően zárkózott vagy ügyetlen, az még nem tenné lehetetlenné a nőzést, csak kicsit nehezebbé. Vannak zárkózott és ügyetlen nők, akiknél lehetsz úgy is sikeres – akik zárkózottságtól függetlenül lehetnek akár szépek is, de emberileg értékesek mindenképpen.
A legtöbb fiatal a médiából veszi az elképzeléseit, hogy hogyan kellene ismerkedni és kapcsolatban élni, és ez alatt nem az amerikai pitét értem amit 20 évesen néztél meg, hanem a Disney rajzfilmet amit véletlenül láttál 10 évesen. Aztán felnőttként már nem tudod, hogy a fejedben keringő sok gondolat közül egy rakás nem a sajátod, de mégis úgy hiszed, “az vagy te”. A gondolkodásmóddal azonosítod magad tévesen, és felháborodsz, ha valaki azt mondja, máshogyan gondolkodni hatékonyabb. Ezekből keletkeznek a megkeseredett férfiak, akik úgy érzik kib*szott velük az élet, mert van rengeteg belső értékük, és mégis szarnak rájuk a nők. És elkezdik a mazochista mártírkodást: azt mondják, csakazértsem változnak meg, mert ők a “jók”, és a világ szar. Azt mondják ha más viselkedéssel lehetnének sikeresek, az őket nem érdekli – őket szeressék magukért, vagy sehogy. És nem veszik észre, hogy az a “maguk” egy tévedés, ami ráadásul gyakorlatilag szerethetetlen.
Nem kell gyökeresen megváltozni, elég letenni néhány tipikus béta viselkedésformát, aminek a terhét fölöslegesen cipeled. El sem tudod képzelni micsoda megkönnyebbülés felszabadulni a feminista-disney-nőközpontú agymosás alól, ami alatt felnőttél és ami megmérgezte a felnőtt életed. 180 fokban fordítva ültök a lovon: ragaszkodtok a láncaitokhoz és szapuljátok azokat, akik a szabadságot kínálják nektek. Ha azt hiszed, hogy neked most jó, és a tudást elfogadva lenne rosszabb… Akkor nincs több mondanivalóm.
Azt, hogy a nőket imádni kell, piedesztálra emelni, óvatosan kezelni, udvariasnak lenni velük, stb. mind-mind másoktól tanultad el.
A nőket nem én emelem piedesztálra, hanem a társadalom helyezi őket ebbe a pozícióba.
Az ember nyilván ahhoz alkalmazkodik, ami van, mert nem szeretne konfrontálódni, vagy azt, hogy egy esetlegesen nála erősebb, ún “fehér lovag” képen törölje, illetve, azért is óvatos a nőkkel, mert nem szeretné, ha valami nők elleni erőszak vagy zaklatás váddal rendőrségen kössön ki.
“A nőket nem én emelem piedesztálra, hanem a társadalom helyezi őket ebbe a pozícióba.”
Rúgd ki alóla, megteheted. Minél magasabban érzi magát, annál nagyobbat tud puffanni. Ne kezeld úgy, ahogy a társadalom kezeli. Hiába van ahhoz szokva, hogy a világ piedesztálra emeli, ha Te, akivel éppen beszélget/ismerkedik/randizik, kurvára ellentétesen kezeled. Nem kell átesni a ló túloldalára (de még mindig jobb mint a rossz oldalán maradni!!!!), nem kell taplónak lenni. Csak nem hercegnőként kezelni, és a cuccaira vigyázni, meg piát venni neki, meg drága helyekre hurcolni, hanem úgy bánni vele mint egy kislánnyal. Ha van egy kis egészséges szadista hajlamod, mint pl nekem :), akkor még élvezed is, hogy “szarul” bánsz vele, legalábbis ahhoz képest, ahogy a legtöbb ffi bánik vele.
Hiába tiltakozik mentálisan, hogy te milyen szemét vagy, hogy nem állsz a többi fehérlovag mögé a sorba, hogy őt isteníthesd, az ösztönei azt fogják látni, hogy bátor vagy, tököd van, gerinced van, és más vagy, mint a többi.
“nem szeretné, ha valami nők elleni erőszak vagy zaklatás váddal rendőrségen kössön ki.”
Na ez a ló túloldala. Nyilván senki sem mondja, h emelj rá kezet.
Dean! Sokmindenben egyetértek veled a PUA-val kapcsolatban, hasznos eszköz egy férfi kezében. Majd leírom egy külön hozzászólásban a véleményemet a cikkről és az itt kibontakozó vitáról. De most csak az előző kettőről.
Ez utóbbi csak akkor lehetne igaz, ha a zárkózottság és elvontság független lenne a nevezzük úgy “szocializáció során elért sikerességgel”. Pedig korántsem az. A sikeres emberek kategóriájában szerintem erőteljesen alulreprezentált a fenti két tulajdonság, pont azért, mert ezek részben válaszreakciók a relatíve sikertelenebb szocializációra. (Nevezhetjük ezt tanulási, sőt inkább kodícionálási folyamatnak is.) A zárkózottság és elvontság lehet oka a környezet reakcióinak, de lehet okozata is. Ráadásul ez mindkét nemre éppúgy igaz. (Emiatt a Brandontól kiemelt mondat sem teljesen igaz…)
Mindenki azt akarja megszerezni, akihez a legjobban vonzódik. Azonban a vonzóság nagyon erősen korrelál a szocializáció során elért sikerekkel. Külsőségek (“szépség”), státusz, pénz… Így aztán nem az megoldás, hogy hasonló zárkózott, elvont, de vonzó partnert szeretne. Hanem az, hogy megtanulja a PUA viselkedésmintákat és internalizálja. Kérdés, hogy ezt a személyiség kialakulása után mennyire lehet megtenni, nem okoz-e kárt. Főleg, ha a személyisége alapból ellentétes beállítású, azaz nem tanult (inkább kondícionált) viselkedésforma a zárkózottsága. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez pedig elég nagy önismeretre van szükség.
Összefoglalva, ha nem vagy férfiként egy Don Juan, ráadásul zárkózott is vagy alapból, akkor bár van esélyed összeszedni egy szép zárkózott nőt, de sokkal kevesebb, mint másnak.
Ilyen egyszerű ez:
http://www.liveleak.com/view?i=f76_1323277426
ismerem, zseniális!
:DD
Ennyire azért nem volt a szépségre kihegyezve a komment, szerintem a forró kását sokkal inkább az ezt megelőző kommentek kerülgették – bár a szépség egy alapadottság, amin csak nehézkesen lehet változtatni.
Amúgy tény, a ne légy ronda remek meglátás, nyilván rontja az esélyeket… Azonban a PUA részben megtanít arra is, hogy hogyan próbálj kompenzálni ilyen téren is. Steven Tyler például remekül megteszi. De példaként említhetem a Showder Clubból Dombóvárit, akinek nála egy fejjel magasabb barátnője van tudtommal – ha az volt, aminek látszott.
A PUA azt is vallja, hogy nézz ki normálisan, ha nem is vagy DJ (Don Juan), legalább adj magadra. Tényleg sokat számít, jobb is lesz az ember önbizalma.
A celeb zenész meg híresember mellé hozhatod még Andy Vajnát is példának. Biztosan ő is PUA. Ja nem, csak van az a pénz…
Ha kiemelem a kontextusból, amit mondtál, igazad van. Azonban szeretném kiterjeszteni a mondatod mögöttes tartalmát.
A PUA éppen ugyanazért működik, amiért a pénz és a celeb zenészség. A nők hipergám ösztöneire próbálnak hatni, csak nekik nem feltétlenül áll a hírnév és a pénz rendelkezésre. Ellenben egy csomó egyéb tulajdonságot ki tudnak hangsúlyozni, ezt nevezik részben DHV-nek (magasértékűség demonstrálása), részben pozitív beállítottságnak, hozzáállásnak.
Ezeket vagy meg kell találnod magadban, vagy elő kell tudnod adni, amihez ha pragmatikus a gondolkodásmódod, nem is kell akkora gyomor.
“A nők hipergám ösztöneire próbálnak hatni, csak nekik nem feltétlenül áll a hírnév és a pénz rendelkezésre.”
Hazudni kell ezerrel, valamelyik úgyis beszopja.
“Hazudni kell ezerrel, valamelyik úgyis beszopja.”
Tulajdonképpen simán megteheted, ha vmi alkalmi kalandocskát szeretnél. Nincs menő munkád? Találj ki valamit, lehetőleg olyat, amiről tudsz is hazudni, és nem buksz le a második kérdésnél.
Nincs sok pénzed? Legyen 1 garnitúra jó ruhád, meg egy márkás órád, és hiába van apród, fizess direkt 20.000essel, vagy euróval, ha lehet.
Nem tudsz egy jó sztorit elmesélni a csajnak, mert nem történnek veled izgalmas dolgok, és nincs nagy társasági életed? Találj ki valamit, mesélj el valamit, amit egy haverod mesélt el. Ha vannak saját sztorijaid, válassz olyat, amiről tudod, hogy olyan tartalmat sugall, ami vonzó a nők számára. Szeretik a bátor és erős férfiakat: mesélj vmi extrémsports sztorit. Szeretik azokat a férfiakat, akiket már más nők is kiválaszottak(pre-selection)? Mesélj egy sztorit, amiben megemlíted az exedet, vagy álatlában az exeidet.
stb stb stb. Az a durva, hogy a hazugságokból szerzett sikerekkel is tudod növelni az önbizalmadat. És utána tudtok egy jót röhögni a haverokkal:)
“Összefoglalva, ha nem vagy férfiként egy Don Juan, ráadásul zárkózott is vagy alapból, akkor bár van esélyed összeszedni egy szép zárkózott nőt, de sokkal kevesebb, mint másnak.”
De sokkal több, mintha lövésed sem lenne a PUA dolgokról.
Természetesen mint mindennek, ennek is vannak korlátai.
https://heartiste.wordpress.com/2009/09/18/how-much-can-game-do/
Mindenki maga eldönti, hogy ezért megéri-e neki.
Ezzel az érvvel nehéz vitatkozni.
Nem is a PUA létét tartom rossznak, csak a korlátaira próbáltam rávilágítani. Attól, hogy megtanulja az ember a PUÁ-s cuccokat, sőt, még esetleg alkalmazni is képes, nem biztos, hogy hosszabb távon boldogabb lesz. Hacsak a boldogságot a numerák száma alapján méred. Szerintem az ember nem a pillanatnyi boldogságérzések miatt érzi magát en bloc boldognak.
Mindemellett, igazad van, még egyszer leírom.
Na jó van itt fogalomzavar, remélem mindenki elolvassa ezt a kommentet. A PUA az ember, a fegyver pedig, amivel a nőre vadászol, az az un. “game”. Nem tudok jó magyar fordításáról. A PUA-k megfigyeléseire és tapasztalataira épül a game. És annak bizony vannak hosszútávú kapcsolatra vonatkozó tanácsai is. Mivel tudod a leginkább megakadályozni, hogy az asszony elbétásítson, és ennek eredményeképp megszűnjön a szex, ami a kapcsolat tuti bukásához vezet. Ha ezt sikerül megvalósítanod a kapcsolatodban, akkor az tovább tarthat, tartalmasabb lehet, ergo tovább lehetsz boldog.
“Főleg, ha a személyisége alapból ellentétes beállítású, azaz nem tanult (inkább kondícionált) viselkedésforma a zárkózottsága. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez pedig elég nagy önismeretre van szükség.”
Tervezem is, hogy nyár elején tartok egy ön- és emberismereti tréninget a Férfihang rendszeres látogatóinak.
“(testi hibák, fogyatékosság)”
Annyit feltételezek, hogy az ide írkálók többsége hozzávetőleg átlagos testi adottságokkal rendelkezik. Ha valakinek valamilyen komoly testi deformációja van, az ilyen szempontból sajnos tényleg kapufa, dehát azzal mit lehet csinálni? Azon nem segít sem ha sajnálgatjuk, sem ha úgy teszünk mintha nem lenne vele semmi gond.
“zárkózottság és elvontság”
Arra próbáltam utalni, hogy a személyiségjegyek nem feltétlenül állnak felbonthatatlan kapcsolatban a képességekkel, vagyis ha valaki introvertált, akkor is csajozhat, csak magához hasonló introvertált nőkkel próbálkozzon. Nem mindenkinek a bárokban tobzódó éjjeli pillangók meghódítása a cél, és a PUA anyagok sem csak arról szólnak (még ha egyesek így is képzelik). Senki ne adja fel a reményt azért, mert X személyiséggel született.
Másfelől tegyünk különbséget a mentalitás és a személyiség között. Egy introvertált ember is lehet reményteljes, bízhat a nőkben, és akikkel sikerült egymást beengedniük az intim szférájukba, azokkal lehet közvetlen, barátságos, satöbbi, bárakármi. Sokan azt hiszik, hogy a mentalitásuk/gondolkodásmódjuk tulajdonképpen a személyiségük, és foggal-körömmel ragszkodnak hozzá (itt a kommentek között is van vagy 3 példa erre), holott a kettő közel sem ugyanaz.
Nyilván egy introvertált ember összességében sosem lesz akkora nőcsábász, mint aki természetéből adódóan a társaság központja. Na és? Az akkor ne Casanova akarjon lenni, hanem elégedjen meg egy-egy boldog párkapcsolattal, és annak megfelelően lője be az elvárásait, viselkedését. A (csajozási) sikerét ne ugyanazon a skálán mérje, mint George Clooney, és meg van oldva a gond. Másfelől ha mindenáron rakni akarja az asztagot, akkor meg mozduljon ki a komfortzónájából és tegyen érte. Ha valamiért dolgozni kell, inkább feladja? Akkor meg mit panaszkodik? A fő gond az, hogy 100 nyafizóból 99 azt várja, hogy a fotelból se kelljen kimozdulnia, csak járjanak hozzá a szupermodellek lelkesen sz*pni (természetesen ingyen, sőt, ha lehet inkább ők fizessenek a privilégiumért).
Számomra a PUA irodalom isteni fény. Fiatalabb koromban én is végigjártam minden létező stációt amit az itt kommentelő emberek megtestesítenek, és pont a PUA anyagok húztak ki a szarból, szerencsére már jópár éve. (A cikket, ami alatt kommentelünk, évekkel ezelőtt olvastam eredetiben.) A PUA anyag az, amire minden intelligens fiatal férfi titokban vár, akkor is, ha ő maga nem tud róla. Egy kulcs a nőkhöz, amiben pont az a lényeg, hogy az okosaknak segít ledolgozni a butább természetes alfákkal szembeni hátrányukat. Valahol minden intelligens férfiben ott él a gondolat, hogy az eszével le kellene tudnia győzni a fafejű dzsigolókat. De nem megy, valamiért sehogy nem megy. Azért, mert a nőzési tudás sokszor ellentétes azzal, amit az ember magától gondolna. (Az angolok erre azt mondják counter-intuitive.) De szerencsére létezik többezer ember, aki kiment a hóra szerencsét próbálni, és összedobta a tapasztaltait a neten – ráadásul akadt néhány olyan is, aki mögétette az evolúciós pszichológiai, szociológiai és egyéb szaktudást is, ami megmagyarázza a tapasztaltakat. Amit a fehér köpenyes tudósok és egyéb nagytudásúak évezredek alatt nem tudtak megoldani, azt Mystery, Style, Tyler Durden, Roissy meg az internet pár év alatt kiizzadta. Leírták a tudásanyagot, amivel az ész győzhet a természetes tehetség fölött.
Innentől – nem kevés iróniával – csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek a saját kezében van a sikere, kizárólag IQ kérdése, hogy megérti-e amit meg kell. Ha igen, nyert. Ha nem…
“Így aztán nem az megoldás, hogy hasonló zárkózott, elvont, de vonzó partnert szeretne. Hanem az, hogy megtanulja a PUA viselkedésmintákat és internalizálja”
Nem is önmagában ajánlottam megoldásnak, hanem a kettőt együtt :)
Köszi a választ, az a véleményem, hogy majdnem ugyanazt gondoljuk, de lehet, hogy benned jobban le vannak üllepedve a dolgok, mint bennem, bár feltételezem, hogy több időd is volt rá… :D Néhány dologra reflektálnék.
testi hibák, fogyatékosság:
Mindezzel mélységesen egyetértek, de akkor mi a megoldás? Az elfogadás? Azt gondolom, hogy az nem ér sokat, mert nem a testi hibákkal van baj, hanem a következményekkel. Ha nem vesz róla tudomást? Hogyan teszi ezt meg anélkül, hogy teljesen irracionális hitet erőltet magára?
mentalitás és személyiség:
Azért van a kettőnek közös gyökere… nem vagyok pszichonauta, de az a véleményem, hogy gyerekkorban egyszerre változik a kettő, de időközben a személyiség mélyebbre kerül és rögzül. A rögzülés miatt a későbbiekben a mentalitás az, ami jobban változni tud a külső tapasztalatok alapján. (Ezzel kapcsolatban szívesen veszem, ha valaki fényességgel töltené fel az agyam… :))
mit akar az ember elérni kérdésköre:
Attól, hogy introvertált, lehetnek elszállt vágyai, álmodozhat – bár, mint tudjuk, az az élet megrontója. Hogyan tudod elérni azt, hogy kudarcok nélkül adj alább az igényeidből?
Szerintem a kulcsmondat ez:
A PUA “egy kulcs a nőkhöz, amiben pont az a lényeg, hogy az okosaknak segít ledolgozni a butább természetes alfákkal szembeni hátrányukat.“
1. Öööö, nem igazán foglalkoztam eddig konkrétan a testi hibákkal való ranidzás témájával, személyesen nem érint a kérdés. Őszintén szólva lövésem sincs, hogy abból a trágyából hogyan lehetne hatékonyan kimászni, valószínűleg sehogy. Az illetőnek isteni szerencsével bármi összejöhet, annak hiányában gondolom a legtöbb esélye a hasonszőrűek közösségében van, ami nyilván nem teljesen optimális, dehát… Esetleg a neten lehet a semminél egy fél hajszálnyival több esélye, amennyiben a személyisége eléggé pozitív és “átütő”.
2. Jó pap holtig tanul, és nem azért mert mindig nyaggatja valaki, hanem mert egy önmagára igényes ember odafigyel az ilyesmire. Önismeretre van szükség, meg belső igényre az emberi fejlődéshez. Senki sem tökéletes, ezért hihetetlen arrogancia arra játszani, hogy “nem akarok megváltozni” – ez nagyjából a tinédzserkori dac kivetülése egy hülye felnőttbe.
3. A férfiaknál ezzel általában nincs probléma, mert elég hamar rájön az ember, hogy milyen kaliberű nőknél nincs esélye. Akarhatom én Monica Beluccit (illetve a mai megfelelőjét, ilyen esetekben mindig 5-10-20 éves példák jutnak eszembe :), úgysem kaphatom meg. Aki megrögzötten csak a topmodellekkel érné be, az örökre csalódni fog, vagy mondjuk olajmágnás, akinél az ilyesmi nem gond. A “game” arra jó, hogy 1-2 pontnyit javítani tudj az átlagodon, amit meg bírsz szerezni. Ha te mondjuk férfiként egy jó 7-es vagy, akkor bétaként kb. 5-ös csajokat tudsz relatíve gond nélkül felszedni, és talán a 7-esek is mennének, ha nagyon odatennéd magad (de az hosszú távon fárasztó). A game segítségével a 7-esek fognak rutinosan menni és megpályázhatsz időnként egy 8-ast, vagy adjaisten 9-est is, persze az már csak szökőévenként jön be :) Az igazi áldás azok számára jön el, akik maguk kb. 5-ös érték körül mozognak, és akik game nélkül egyáltalán nem tudnak csajozni. Ezeknek ha bármi összejön, már örülhetnek, de kellő gyakorlással ők is felhozhatják magukat annyira, hogy a saját érték-szintjükön elboldoguljanak.
Azzal meg realistának kell lenni, hogy mi a saját szexpiaci értéked – néhány férfi (és sok nő) úgy tesz, mintha magát alapból 10-esnek könyvelné el. Sok sikert kívánok nekik…
1. A testi hibások , inkább saját maguk miatt aggódnak , nem tudom pontosabban leírni. Akinél nem tökéletes a test az lélekre gyúr , szinte akaratlanul is. Mivel már egyre több a lelketlen ember , a siker garantált, már ha nem olyan vészes a testi hiba.
“Arra próbáltam utalni, hogy a személyiségjegyek nem feltétlenül állnak felbonthatatlan kapcsolatban a képességekkel, vagyis ha valaki introvertált, akkor is csajozhat, csak magához hasonló introvertált nőkkel próbálkozzon.”
Nem jó ötlet. Attól, hogy introvertált még nagyon bunkón el tud küldeni. Ellenben egy ext. meg tud nyitni, simán odamegy hozzád beszélni veled. A melankolikus tipusú nőktől messze kell futni…
“és a világ szar.”
Márpedig a világ tényleg szar, nem is értem miért nem tűnik már el a picsába.
“mert a vérében van, hogy csak olyan férfival állhat össze, akire számíthat minden helyzetben és minden körülmények között.”
Ő a második szerető.
“Ez a nő “önvédelme”, amivel erősen szűri a jelentkező pasikat (akikből van ezer). Egy gyakorlott férfi kifejezetten örül ismerkedéskor az ilyen teszteknek, mert ezek jelzik, hogy a nő alapvetően vonzónak találja.”
Ilyenkor direkt a számukra rossz válaszokat kell adni és élvezkedni a csalódott képükön.
„a vérében van, hogy csak olyan férfival állhat össze, akire számíthat minden helyzetben és minden körülmények között”
ne tud meg mennyi „sikeres” esetet láttam erről. : DDD
„Emberek vagyunk, nem álmok vagy gépek.”
ja emberek, gyenge jellemmel.
“Szerintem ha egy nő igazán akarja a másikat, akkor nem fog ilyen tesztekhez folyamodni és fordítva. Ha pedig mégis…”
akkor meg valóban kár pazarolni rá figyelmet, idôt, energiát.
Packázni tényleg gyíkságból szoktak(unk), sajnos nagyon kevés nô képes kulturáltan nemet mondani. nem tudom pontosan mi lapul mögötte, egyrészt ott van a szófogadásra a szocializálás, nekem is nagyon sok idômbe került mire megtanultam minden bonyodalomnak elejét venni és ha már az elején is ùgy láttam, hogy vmi elfogadhatatlan számomra akkor egyszerûbb egy kurta “nem”, mint az udvariaskodás. Másrészt van ez a minél többen udvarolnak annál értékesebb, ezért hiába nem kell a srác megmarad “barátnak”.
ugyanakkor vannak fickók akiket elküldesz elôszôr udvariasan, aztán kevésbé és mégis visszajön az ablakon, az is irtó idegesítô.
„egyszerûbb egy kurta “nem”, mint az udvariaskodás. ”
udvariaskodás sincs. inkább sunnyogás a felelőség, a színvallás elől. ezek a modern, önálló, életrevaló, független nők, akik majd rinyálnak arról, hogy „a férfiak nem őszinték”.
tkp igazad van. olvastam a kólázos alatt a “bottal se piszkálnám meg” rôl és elképedtem, hogy oké hogy nem akar parttalan vitát, de hogy miért kell vulgárszemélyeskedni, fel nem fogom.
Lárifári! Én még bottal sem piszkálnám meg azt a botot amivel megpiszkálták…
? ( semmit nem értek, amit írtam az egy antifeministákra tett megjegyzés volt egy feministàtòl, nem emlékszem már ki írta és sajnos belinkelni se tudom, mert már tovább lapozódott a fôoldalròl, högyi alatt meg nincs az a kòlàzòs felhívàs ahol olvastam)
Persze, emlékszem. Azért írtam.
Én sosem értettem meg nem is szerettem az ilyen teszteket vagy tanácsokat. Mert akkor hol vagyok ÉN a személyiségem? Ettől függetlenül jók a tanácsok , iránymutatónak! .-)))
Nőknek is írnak annyi ötletet , hogy azt inkább ne is olvassa senki mert az inkább manipuláció !
Muti már 1-2 linket pls:) pasizási tanácsok csajoknak?:)
Parancsolj: :D
http://www.ferfihang.hu/2011/10/27/alfalany-talan-alfa-holdbazis/
Girls just want to have fun
“Some boys take a beautiful girl
And hide her away from the rest of the world”
tényleg illik a dal a poszthoz, a posztban leírtakban nagyon kevés minden van, ami a természetes autoriterséggel függ össze, ami valòban lenyûgözô egy férfiban, ez inkább hatalmi spíl.
Amire te utalsz azt a PUÁsok (javítsanak ki ha tévedek) a natural alpha és a learned ill. contextual alpha kategóriáival írják le.
Én e tekintetben, ahogy korábban leírtam, a született alfaságot misztifikálják, az minden férfiban benne van és igenis előhozható. Ez a felvett alfaság nekem egy kicsit büdös. Persze a kérdés más szempontból csak annyi, amit filozófiai értelemben is feszegettek már, azaz hogy a hazugság igazsággá válhat-e.
„Mert akkor hol vagyok ÉN a személyiségem?”
az nem számít. az számít, hogy milyen szögből, milyen sebességgel csepeg le a nőlény arcáról a … B-]
“nőlény”? Egek! Valamilyen csaj nagyon beleléphetett a bögyödbe… Már-már nevetséges ahogy en bloc ekézed az egész női nemet.
nőlény kifejezés az a túlzó hímsovén kazah Boratból volt.
tetszik. olyan, mint az asszonyállat. most írtam volna azt, he? : )
Szinte egyfolytában teszteljük a másik embert – főleg ismerkedési szakaszban. De nem csak a nők tesztelgetnek, hanem a férfiak is. És éppenhogy a személyiségünknek megfelelően tesztelünk.
Pl. az ételt is teszteljük, mielőtt eldöntjük, szeretjük-e, vagy nem. Szerintem ezek a tesztelések teljesen normálisa, sőt szükségesek.
Persze, van túlzásba vitt tesztelés is. Bár ezt is embere válogatja. Sokaknak nem elég a finom tesztelgetés, mert nem értik. Van, aki azért tesztel otrombán, mert ő nem érti a finomabb visszajelzéseket. De ezek is mind jelzések, válaszok.
Lady, akkor téged könnyű felszedni. Elég arra célozgatni, hogy te egy egyéniség vagy és eredeti. Jól tévedek?
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a PUA maga az omega lét esszenciája. A PUA mindent alárendel a nőnek való megfelelésnek – még tanácsot is ad, hogyan készítsünk be az autóba egy Cosmopolitant, hátha a hercegnőt pont azzal sikerül majd lekötnünk. Az egyetlen különbség az omega meg a PUA között, hogy a PUA eközben még meg is játssza magát, magyarul folyamatosan egy hamis képet mutat magáról, amit “felkészülésnek” nevez.
Összefoglalva: a PUA módszer egy kézikönyv arról, hogyan kell azt a hazug képet sugározni a nőknek, hogy a “játékos” pontosan megfelel az igényeiknek.
Talán van, akinek a folyamatos színjáték a leeső pináért örömet okoz, de nekem bőven elég, ha a munkahelyen kell mosolyogni a hülye ötletekre, otthon, a szabadidőmben csak magamat akarom adni, nem pedig mások gyerekes játékaira készülgetni, azokat hárítani és megjátszani a műmacsót.
Teljesen félreérted az egészet. Ami nem lenne baj, de félre is magyarázod és másokat is elhülyíthetsz vele.
Nőzni minden hetero pasi AKAR, de 80%-uk nem tudja hogyan kell. Ezeknek alapvetően kétféle dolgot mondhatsz:
1. Maradj aki vagy, nem kell itt semmit tanulni vagy változni – azaz szenvedj életed végéig és dögölj meg magányosan, nyomorultul, miközben átkozod a nőket, a társadalmat vagy Istent (kívánt rész aláhúzandó).
2. Valamit nem csinálsz jól, de sebaj, lehet rajta csiszolni. Nesze segítség.
Nem tudom érzed-e, hogy mekkora hülyeség ragaszkodni az elsőhöz. Lehet köpni a szembeszélbe, ha valakinek nagyobb élvezet a félreértett erkölcsi mártírkodás, mint egy boldog és stabil párkapcsolat, csak legalább másokat ne rángassanak magukkal ebbe a szakadékba.
Stabil boldog párkapcsolat Miről beszélsz ember? A cikk épp arról szól, hogy folyamatosan legyél résen, mert hülyébbnél hülyébb tesztekkel fognak bombázni, és elég egy rossz lépés a katasztrófához! Ez lenne szerinted a boldogság? A folyamatos stressz, a megfelelési kényszer, amin az életed múlik? Komolyan van értelme úgy leélni egy életet, hogy nincs egy perc nyugtod, mert tudod, hogy akár a következő pillanatban jöhet egy értelmetlen és infantilis teszt, amin ha elhasalsz, akkor a nő viszi a gyereked, a házad, a jövődet? Ehh…
“A cikk épp arról szól, hogy folyamatosan legyél résen, mert hülyébbnél hülyébb tesztekkel fognak bombázni, és elég egy rossz lépés a katasztrófához!”
Elég erősen túlzol :) Egyébként attól, hogy nem tudsz róla, a gond nem oldódik meg, sőt. Sokkal jobb érteni a dolgot, mint nem érteni… Hogy lehet ezt az alapelvet nem elfogadni???
“Ez lenne szerinted a boldogság?”
Ha sikeresen átmész a teszteken, akkor ritkulnak, és amúgyis természetessé válik az egész. Olyan mint a biciklizés. A boldogság az, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is meg tudsz tartani egy olyan kvalitásokkal rendelkező nőt, amit az “azelőtti” béta éned meg sem mert volna szólítani.
“A folyamatos stressz, a megfelelési kényszer, amin az életed múlik?”
Eddig azt hittem a csajozós topik alatt beszélgetünk, de most látom, hogy a katasztrófavédelemről van szó.
“Komolyan van értelme úgy leélni egy életet, hogy nincs egy perc nyugtod”
Pont akkor lesz nyugtod, ha megérted a nőket. Vagy te úgy érzed, hogy amíg nem érted őket, addig jobb párkapcsolatokat tudsz építeni??? Aki a neten háborog és sírdogál, hogy nem tud nőt szerezni mert minden nő ribanc, az boldog? Vedd már észre, hogy mit mivel akarsz összehasonlítani.
És az is hatalmas tévedés, hogy meg kell játszani magad ahhoz, hogy egy nő ne hagyjon el. Amíg nem érted a John Ross-féle javaslatok hátterét, addig hiheted, hogy ezek valami életidegen lefektetett szabályok, amiknek engedelmeskedni kényszer, de amint rájössz a mögöttes tartalomra, magadtól fogod tenni amit kell.
“akár a következő pillanatban jöhet egy értelmetlen és infantilis teszt, amin ha elhasalsz, akkor a nő viszi a gyereked, a házad, a jövődet?”
Ez sem így működik. Shit teszt van sok, egy normális kapcsolatban elbukhatsz féltucatot büntetlenül – az egész nem egy on/off kapcsoló hanem egy hosszútávú folyamat. De megintcsak sokkal fontosabb kérdés, amit örülnék, ha megfontolnál: ha nem érted ezt az egészet, attól neked jobb lesz? Gondolod, hogy a PUA anyagok elutasítása megvéd attól, hogy a nőd lelépjen a gyerekkel? Pffffffffffffffffff
Én úgy gondolom, hogy a PUA mint módszer természetesen működik. Arra való, hogy az alkalmazója kielégítse a biológiai szükségleteit, és szerezzen magának egy nő formájú lukat, amibe beleverheti. Nem kétlem, hogy a segítségével sikerülni fog a nyolcvankettedik nő becserkészése is, aztán ha ott is túl nehéznek és soknak bizonyul a shit teszt (nem éri meg a belefektetett munka), akkor meg lehet nyomni a next gombot, és megkeresni vele a nyolcvanharmadikat. De a módszer szerintem totálisan alkalmatlan arra, hogy megtaláld vele az utolsót. Ha nem ürítőedényt, hanem társat keresel, akkor a lehetséges shit tesztekre könyvből bemagolt válaszok, felvett viselkedésminták nem segítenek, sőt. Ha már az elején megjátszod magad, akkor pontosan addig lesz veled a nő, amíg megjátszod magad. Mert az a nő nem téged akart, hanem a szerepet, amit eljátszottál. Nem lehet egy életen keresztül 24/7-ben szerepet játszani.
“Én úgy gondolom”
Tévedsz. A nők természetéről szóló tudás egy eszköz, amit arra használsz, amire akarsz. Ha te minden nap más nőt akarsz felszedni, az nem a PUA irodalom hibája vagy felelőssége, hanem a tiéd. Ha inkább boldog hosszútávú kapcsolatot akarsz építeni, megteheted. A tudás hiányát viszont nem tudod használni semmire. Még ha elbuksz is, sokkal jobb ha közben érted és tudod, hogy mi zajlik körülötted, mint ha vakon és süketen sodródsz az eseményekkel.
Sőt, tudod mi az igazán grízes? Hogy pont fordítva fontos ez az egész. Ha csak lukakat akarsz cserkészni, akkor tökmindegy, hogy értesz-e a nőkhöz, legföljebb a sikered nem lesz maximalizálva. Na és? De ha házasságban élsz, és gyerekeid vannak, akkor KURVÁRA fontos, hogy tisztában legyél a női természettel, mert tényleg az életed (alakulása) múlik rajta. Minden férjnek kötelezővé kellene tenni a PUA irodalom ismeretét, és máris visszaesne a válások száma.
“Ha nem ürítőedényt, hanem társat keresel, akkor a lehetséges shit tesztekre könyvből bemagolt válaszok, felvett viselkedésminták nem segítenek, sőt.”
Te úgy hiszed, hogy van a világban X százalék “lyuk”, meg Y százalék “társ”, és ezeknek a működése egymástól gyökertesen eltér? Ez olyan, mint ha azt mondanád, hogy a szaralak férfiak a szép nőkre buknak, de bezzeg az igazi férfiak a csúnya nőkre izgulnak fel. A legtökéletesebb nő is nagyjából ugyanazt találja vonzónak (az egyéni szexuális fétisektől most eltekintve), mint a legutolsó ribanc vagy a leggyökérebb feminista hisztikirálynő. Nincs olyan megkülönböztetés, hogy a rossz nők a jó pasikra buknak, a minőségi nők viszont a lúzerekre. Minden nő a jó pasikra bukik, ezért kell azzá válni.
Még egy érdekeset mondok: ha nem tanulsz meg nőzni mindenféle nem-túl-fontos kapcsolatokban, akkor ha eléd toppan “az igazi”, nem fogod tudni megszerezni és megtartani. A romantikus ábrándokkal a férfi csak tökönszúrja magát, mert tapasztalat nélkül a “nagy ő” sem lesz mellette boldog, magyarul a nőzni nem akarással pont az értékes társat fogja elveszteni. A legnagyobb ő is shit tesztel időnként, mert a tudatalattijának meg kell bizonyosodnia, hogy meg tudod védeni ha az utcán rátámad féltucat cigánypurdé. Ez van, az emberi ösztönvilág már csak ilyen pragmatikus. És ha a tesztjein elbuksz, akkor lehettek ti akármilyen lélektársak vagy hőseposzokba illő szerelmespár, akkor is el fog hagyni, mert nem fog szexuálisan kívánni. Egy jó társ nem arról ismerszik meg, hogy mindenáron szexinek talál téged, akármilyen lepukkant tróger vagy.
“Ha már az elején megjátszod magad”
Sehol egyetlen betű sincs semmiféle megjátszásról.
Minden férjnek kötelezővé kellene tenni a PUA irodalom ismeretét, és máris visszaesne a válások száma.
A válások száma úgy is csökkenhetne, ha egyszerűen betiltanák a nyomós indokok (bizonyítékokkal alátámasztott) nélküli válást.
Nem lehet minden férfiből tökéletes PUAt faragni, a nők kényére kedvére, csak mert nekik ez a viselkedésmód tetszik. Elsősorban emberek vagyunk, és, mint olyan, tökéletlenek is.
A nők sem a férfiak kényére-kedvére vannak, nekünk is be kell érnünk azzal, hogy nem tökéletesek, és nem elégítik ki maximálisan az igényeinket.
A válások száma úgy is csökkenhetne, ha egyszerűen betiltanák a nyomós indokok (bizonyítékokkal alátámasztott) nélküli válást.
Szerinted mire van nagyobb befolyásod, a törvénykezésre, vagy saját magadra?
Melyiken könnyebb változtatni? Melyiken tudsz egyáltalán?
Nekem az a véleményem, hogy amit a társadalmi szabályok átbuherálásával csesztek el, azt csak azok változtatásával lehet helyrehozni.
Ez az alkalmazkodjunk a végtelenségig a nők igényeihez hozzáállás nekem nem jön be.
Legkönnyebben úgy lehet csökkenteni a válások számát, ha nem házasodunk. Nyilvánvalóan erre van a legnagyobb befolyásunk is, mivel ez egy személyes döntés, és jelenleg még szabad nem házasodni, illetven szabad nem élettársi kapcsolatban élni. Bár ugye már itthon is volt kezdeményezés, hogy megadóztassák azokat a férfiakat, akik nem tartanak el nőt. Az még elbukott, de az irány látszik.
A tágabb családi és baráti körből két olyan esetről is tudok, amikor a válás után apuka mehetett az utcára, hajléktalannak. Kinek kell ez? Inkább választom az orosz rulettet, ott akkor sincs szenvedés, ha veszít az ember.
És ha megadóztatnak, mi van? A spártaiak és a rómaiak is inkább röhögve kiperkálták, és éltek tovább, mint Marci Hevesen, mint hogy elviseljék az akkori nőket, sőt még felelősséget is vállaljanak értük.
Volt ilyen a rómaiaknál meg a spártaiaknál? :-O
Agglegényadó? Igen.
Az eredményeit utólag ismerjük. Az okait is, korabeli irodalma van.
Csak fölemlegetni nem illik nagyon.
Ez érdekel. Tudnál linkeket meg címeket megadni?
http://www.afn.org/~afn32612/
http://purplemotes.net/2014/06/08/men-reluctant-marry/
http://www.the-spearhead.com/2013/02/24/when-the-romans-tried-to-save-marriage/
https://heartiste.wordpress.com/2010/12/27/feminism-responsible-for-the-fall-of-rome/
http://www.unrv.com/government/julianmarriage.php
http://www.shsu.edu/~his_ncp/AriSpart.html
Első nekifutásra.
“Bár ugye már itthon is volt kezdeményezés, hogy megadóztassák azokat a férfiakat, akik nem tartanak el nőt.”
S a 20 év feletti gyermektelen nőket miért nem akarják megadóztatni a nemzethalál elősegítése miatt? Vagy direkt ez a cél?
“A válások száma úgy is csökkenhetne, ha egyszerűen betiltanák a nyomós indokok (bizonyítékokkal alátámasztott) nélküli válást.”
Ezzel tulajdonképpen ezt mondod:
Nem vagyok hajlandó emberileg fejlődni – inkább tiltsák meg a nőknek hogy elhagyjanak engem.
Gondolom kurvára boldog lennél egy házasságban ahol a feleséged utál mint a szart, csak nem válhat el, mert a törvény tiltja. Mindezt azért, mert te már most is olyan tökéletes ember vagy, akinek sértés felvetni, hogy esetleg fejlődhetne.
“Nem lehet minden férfiből tökéletes PUAt faragni”
Nem is kell. Az intelligensebbek tegyenek magukévá annyi tudást, amennyit befogad a kényes begyük, a hülyék meg csináljanak amit akarnak…
“a nők kényére kedvére, csak mert nekik ez a viselkedésmód tetszik”
A PUA anyag bizonyos értelemben ennek pont az ellentéte. Az egyik legfontosabb szabály, hogy szard le a nő kényét és kedvét – azt csináld amiről te magad tudod, hogy működik. A PUA irodalom arról szól, hogy a randizást hogyan helyezheted át a mostani feminin alapokról saját magadnak sokkal kényelmesebb maszkulin alapokra, amivel ráadásul a sikered is nőni fog. Persze bizonyos értelemben ez is “befektetés” a kapcsolat felépítésébe, dehát aki zéró energiából akar tökéletes kapcsolatot építeni, az szopni fog egész életében, és meg is érdemli. Minden működő emberi kapcsolat energiabefektetést igényel, a kérdés csak az, hogy amit beleteszel, az megtérül-e, vagy elfecsérled szar módszerekkel.
“Gondolom kurvára boldog lennél egy házasságban ahol a feleséged utál mint a szart, csak nem válhat el, mert a törvény tiltja.”
Bánom is én csak ne fogazzon.
Gondolom kurvára boldog lennél egy házasságban ahol a feleséged utál mint a szart, csak nem válhat el, mert a törvény tiltja.
Gondolom, így is durvára nagy boldogság lehet egy férfinek a házasság, ahol neki kell a nő igényeihez alkalmazkodni, mert így ő van kiszolgáltatott helyzetben neki.
Ezt én eleve megalázónak tartom.
És, mivel anyagiak vannak a dologban párkapcsolatnál, így az ember inkább a biztonságot, kiszámíthatóságot választja, ami pedig férfiként egyértelműen az, ha egyedül él. Ez a maximum, amit ki lehet hozni a férfilétből.
“A válások száma úgy is csökkenhetne, ha egyszerűen betiltanák a nyomós indokok (bizonyítékokkal alátámasztott) nélküli válást.”
Vagy, a házasságot.
“Ha te minden nap más nőt akarsz felszedni, az nem a PUA irodalom hibája”
Segítek. PUA = Pickup artist. Gondolom nem attól hívja magát csajfelszedő művésznek, hogy egész életében egyet vagy hármat szed fel, hanem épp attól, hogy naponta kettőt. Erről kapta a nevét, ez az alapja az irányzatnak.
“Ha inkább boldog hosszútávú kapcsolatot akarsz építeni, megteheted.”
Meg, de nem azzal a módszerrel, hogy a százharmincharmadiknál megállok, hogy OK, ideje lenyugodni, ez a példány már biztosan kitart életem végéig. Ha megszoktad, hogy mindennap másik nő ágyában ébredsz, akkor pontosan úgy fogsz gondolkodni róluk, mint a műanyag kávéspoharakról. Neked már jutott eszedbe az automatából kapott kávéspohárról az, hogy megtaláltad életed igaz és egyetlen poharát, és ezután már csak ebből fogsz inni? Ugyan, dehogy. Az automata adja a következő poharat, nincs kiszállás, nincs megállás. A dolgok elvesztik az értéküket, ha futószalagon jönnek.
“Minden nő a jó pasikra bukik, ezért kell azzá válni.”
Ez régen talán még ment is, könnyedén lehettél a “falu bikája”, de a globális média korában bizony a globálisan legjobbakhoz akarnak mérni. Ahhoz a néhány maroknyi emberhez – legyen az világhírű színész, zenész, akárki – akik elérhetetlen távolságban vannak tőlem. Halott ügy. Helyette megpróbálhatnék vetíteni egy olyan képet, ami emlékezteti a nőket ezekre a menő celebekre, egy képet arról, hogy folyamatosan mennyire laza és magabiztos vagyok, akinek bejött az élet, pedig közben én vagyok az Átlag Jóska mintaszobra, tele mindenféle emberi hibával, hiányossággal (mint mindenki más). Az ember személyisége nagyjából kialakul a húszas éveire, utána már gyökeresen megváltozni nem nagyon lehet. Tehát az nem opció, hogy változzunk meg, nyusziból már nem lesz farkas, maradna a vetítés, amit van akinek beveszi a gyomra, nekem nem.
Te akarsz nekem segíteni? :) Értékelem.
Hogy a PUA-k hogyan élnek, az teljesen irreleváns. Te azt kezdesz az eszközeikkel, amit te akarsz. A “tudományterület” megnevezése amúgyis “game”, nem pedig PUA, csak a felszínes szemlélők kötik össze a PUA-kkal. Olvass az LTR game-ről, ha az inkább a te asztalod.
“Meg, de nem azzal a módszerrel, hogy a százharmincharmadiknál megállok, hogy OK, ideje lenyugodni”
Még mindig nem erről szól az egész. A “game” alapvetően nem arról szól, hogy hogyan tudsz mindennap mást megdugni, hanem arról, hogy egy nő mit talál vonzónak egy férfiban. Az teljesen más tészta, hogy ha egy férfi erre rájön, akkor általában reflexből elindul világot látni, hogy pótolja az elvesztegetett éveket – de erre semmi nem kényszeríti. Sokan a már létező házasságukat javítják fel a tudás segítségével, mint pl. Hawaiian Libertarian.
“pontosan úgy fogsz gondolkodni róluk, mint a műanyag kávéspoharakról”
Barátom, te egy lehetséges életmódot összetévesztesz egy újkeletű tudományág tudásanyagával, ami evolúciós pszichológiáról, szexuálpszichológiáról és hasonlókról tájékoztatja az érdeklődőt. Ha ma elolvasod egy könyvben, hogy a nők hipergámok és buknak a státusz jeleire a testbeszédben, akkor holnaptól minden nőt műanyagpohárnak nézel? Valami problémát látok ebben a gondolatban, de nehezen tudnám szavakba önteni, hogy mi az.
“Ez régen talán még ment is, könnyedén lehettél a “falu bikája””
Nem kell és nem is lehet mindenki egyszerre a legjobb, nem kell semmiféle bikának lenni. Mindössze (köh-köh, “mindössze”) egy olyan szintre kell feljutni, ahol meg tudod szólítani, szerezni, és tartani azokat a kvalitású nőket, akikre igényt tartasz. Ehhez nem kell másokat megalázni, sem nőket, sem férfiakat. Megjátszani sem kell, bohóckodni sem, satöbbi sem.
“Az ember személyisége nagyjából kialakul a húszas éveire, utána már gyökeresen megváltozni nem nagyon lehet.”
Legyen az mindenkinek az egyéni szégyene, ha begyepesedik és fejlődésre képtelenné válik. Te meg légy arra büszke, hogy nem vagy ilyen. Egy valamirevaló ember adjon annyit magára, hogy emberileg fejlődjön amennyire csak lehetséges.
“nyusziból már nem lesz farkas, maradna a vetítés, amit van akinek beveszi a gyomra, nekem nem”
Azt képzeled, hogy a game lényege farkast vetíteni, de ez csak azért van, mert nem ismered eléggé. Felületes vagy és mások elmondása, vagy valami hirtelen rossz élmény alapján ítélsz meg valamit, amiről nincs komoly tudásod. Másfelől meg annyit tudok mondani, hogy a game csak azoknak való, akik tudnak és akarnak is tenni a saját sikerükért. Aki csak ül a seggén és nyavajog, hogy nem akar megváltozni, de sikeresnek lenni bezzeg jó lenne, az nem is érdemel többet. A game olyan mint egy pecabot. Hogy egy nagy halra mész vele vagy több kicsire, az a te dolgod, de használnod neked kell – ha ehelyett panaszkodsz, hogy te horgászás nélkül akarsz minőségi halat, akkor vedd meg közvetlenül kápéért. Egyébként mit akarnál, hódítson meg neked valaki más jó csajokat???
*** Ez az egész nem ellened szól, ebben a topikban mindenki ellenérveit igyekszem általánosan felhasználni, hátha valaki megérti, miről van szó.
Ha ma elolvasod egy könyvben, hogy a nők hipergámok és buknak a státusz jeleire a testbeszédben, akkor holnaptól minden nőt műanyagpohárnak nézel?
Igen, ez már bőven elég indok erre. :)
Én már korábban is megfigyeltem, hogy a nők kettyentek, mert nem a normálisan hozzájuk álló, beléjük szerelmes férfiakat szeretik, hanem az olyanokat, akik le se szarják őket.
Ez csak a tudományos magyarázata eme kettyent viselkedésmódnak, de nem oldja meg azt.
A státusz jeleit meg azért figyelik, mert a nők szemében a férfi csak egy haszonállat, aki arra való, hogy az ő kényelmüket biztosítsa. Amelyik erre nem képes, vagy nem hajlandó, annak nem adják oda magukat.
“Én már korábban is megfigyeltem, hogy a nők kettyentek, mert nem a normálisan hozzájuk álló, beléjük szerelmes férfiakat szeretik, hanem az olyanokat, akik le se szarják őket.”
Akkor téged imádnak a nők…
Aranyfaszú cimborám, te totál hülye vagy. Lefordítom egyszerű magyar nyelvre, hogy mit is mondasz valójában:
“a nők kettyentek, mert nem a normálisan hozzájuk álló, beléjük szerelmes férfiakat szeretik, hanem az olyanokat, akik le se szarják őket.”
= egy nőnek bármilyen pasival össze kellene feküdni aki egy kicsit is kedves vele, függetlenül attól, hogy a nő vonzónak tartja-e vagy nem
= a nők szexuális vonzalmát a tudatos gondolkodásuknak kellene vezérelnie, ami eleve lehetetlen, de ráadásul kizárólag az én érdekeimet szem előtt tartva (a saját érdekeik és a más férfiak érdekei le vannak szarva)
= a férfiak kettyentek, mert nem a dagadt, csúnya és öreg, ámde készséges! nőket szeretik, hanem a szép fiatalokat
“Ez csak a tudományos magyarázata eme kettyent viselkedésmódnak, de nem oldja meg azt.”
= értem, hogy az ég kék, de nekem zölden jobban tetszene, ezért erre keresek megoldást, ahelyett, hogy elfogadnám a valóságot
“a nők szemében a férfi csak egy haszonállat”
= nem kellek a nőknek, de ahelyett hogy magamat tenném jobb emberré inkább őket kezdem mocskolni
= bennem nyilván nem lehet hiba, én tökéletes vagyok, tehát a nők szubhumánok
“az ő kényelmüket biztosítsa. Amelyik erre nem képes, vagy nem hajlandó, annak nem adják oda magukat.”
= mivel az elméleteimet nem támasztja alá, nem veszek tudomást a bombázó csajok ezreiről akik piti bűnözőkkel lógnak, akiktől nem kapnak semmilyen kényelmet vagy vagyont
= mivel nem értem, hogy a nők mit tartanak vonzónak, muszáj azt feltételeznem, hogy minden nő ostoba, önző és gonosz
“Ha megszoktad, hogy mindennap másik nő ágyában ébredsz, akkor pontosan úgy fogsz gondolkodni róluk, mint a műanyag kávéspoharakról. Neked már jutott eszedbe az automatából kapott kávéspohárról az, hogy megtaláltad életed igaz és egyetlen poharát, és ezután már csak ebből fogsz inni?”
Aki műanyagpohárból iszik, az egyéb aljasságra is képes.
“akkor ha eléd toppan “az igazi””
Igazi nem létezik, csak kevésbé rossz.
“meg kell bizonyosodnia, hogy meg tudod védeni ha az utcán rátámad féltucat cigánypurdé”
Ott kell hagyni, előbb-utóbb úgyis le fog lépni valami menőbbel. Meg lehet direkt ez a vágya, csak nem meri mondani, te meg elrontod az egészet a hősködéssel.
az a bajom a shit-tesztekkel, hogy a nők munkahelyen is alkalmazzák. pedig a munkahely az nemsemleges környezet kellene hogy legyen, ahol a tehetség, szorgalom, akarat, kitartás számít, nem pedig az ösztönök, meg előítéletek, hogy most akkor a „munkatársamnak legyen férfias fellépése bizonyos szituációkban”.
A nők férfiakhoz való viszonyulásának egésze shit-teszt, megkörítve jó nagy adag manipulációval és nem kis részben szadizmussal.
“Tőlem ugyan jöhet-mehet, tehet-vehet bármit, bánom is ha fel is fordul, hangyányit se számít.
Felkötheti magát, édes, borotvával az se vészes. Kínlódik vagy gyorsan végez, mindegy!”
“Vedd meg édes azt a kis gyöngysort! Ha nem kapom meg, meghalok. Jaj, hát tudod jól, hogy imádom az ékszert. De nem csoda, hisz nő vagyok.”
És a végén az Ödönös rész. :)
https://www.youtube.com/watch?v=ozfTHl3UP1o
A PUA megmutatja mire izgulnak a nők. Segítségével leszimulálhatod egy vonzó férfi képét. Ennyiből megjátszás. Valaki erre a megjátszásra nem alkalmas, mert a nonverbális kommunikációja elárulja.
Az egész cikkel kapcsolatban meg azt gondolom, hogy ezzel az álmacsó szöveggel, amit Ross nagyapó nyomat meg szimplán túl lehet taktikázni… Ma már tudom, hogy “a jelen élethelyzetében semmi komolyabb kapcsolatot nem akar” egy sebzettséget palástoló duma is lehet fôleg, ha évekkel késôbb egy részeg ôszinteségi rohammal jönnek a szemrehányások, hogy nem igaz, hogy nem láttam, hogy ô engem hogy és egy életre. Aha. Senki nem gondolatolvasó.amúgy meg tett egy szívességet, rég gáz ha vki nem képes önmagát adni.
Az “önmagát adás” a legdestruktívabb tanács egy férfinak. Mindenki önmagát adja, csak ez kb. 50%-nál önkéntelen cölibátust okoz, mert a nők szarnak arra bizonyos önmagára. Egyébként ha nem nyalja ki a nő seggét egy randi kedvéért, attól még ugyanúgy önmaga marad…
önmagát adni szimplán annyit jelent, hogy meri vállalni és kimondani, hogy valójában mit gondol. nem is értem hogy kerül ide a seggnyalás.
+ egyébként meg pont “Ha valaki nem töketlen primadonna, azért össze tudja szedni magát annyira, hogy egyenesen szóljon egy nőhöz.” ezt, amit itt írsz értettem azon, hogy önmagát adja. Na mindegy, hogy ebben mi a destruktív, ha te mondod, akkor úgy van, ha más akkor már nem úgy.
“nem is értem hogy kerül ide a seggnyalás.”
A cikk kb. ennyit magyaráz el a kezdő férfiaknak, csak jobban körülírja.
“hogy ebben mi a destruktív”
Az, hogy ez alatt egy nő teljesen mást ért, mint egy férfi, és míg egy nőnek jó tanács, addig egy férfinak a legrosszabb.
Jó, kivi vagyok, mit értesz az “adja önmagát” alatt?
Kvázi azt jelenti, hogy ne csinálj semmit, megoldódik minden magától, csak legyél türelmes. Ez tipikus passzív női mentalitás, ami nekik be is válik, erre építik a teljes randi-stratégiájukat. Egy férfinál viszont totál bukás, és inkább a tökéletes ellentéte vezethet eredményre: ha nem tudsz nőzni, valamit nyilván szarul csinálsz, tehát fejlődj, alkalmazkodj, tanulj az ügyesebbtől. Az a bizonyos “önmagad” nem valami statikus, szent és sérthetetlen objektum, amit szolgálnod kell akár a saját boldogságod árán is. Fejlődni nem szégyen, még ha sok furcsa ember úgy is gondolja.
:-) köszi, így már jobban értem.
Ez tipikus passzív női mentalitás, ami nekik be is válik, erre építik a teljes randi-stratégiájukat.
Ha a férfiak is ezt csinálnák tömegesen, akkor már nem válna be, és kénytelenek lennének a nők is aktivizálódni. :)
Persze, a gyakorlatban a nemek szexualitás intenzitásbeli különbségei miatt ez sosem lesz így.
“Jó, kivi vagyok…”
KIVI vagy? Én meg MANDARIN! :D
kivi, mint kíváncsi, lusta vagyok hosszúkat írni.
Ezzel a gondolattal nemrég találkoztam, de eléggé tetszik, és igaznak látom… Mondjuk Te mostanában nem annyira vagy itt, de másoknak érdekes lehet :
Női tanács: “légy önmagad!”
Lefordítva férfira: “Azt akarom érezni, hogy csak önmagadat adod.”
Vagyishogy egy nő csak azt tudja elmondani, hogy mit szeretne érzékelni/látni/láttatni
Ugyanezen alapon:
Viselkedj természetesen, ne erőltesd = Természetesnek akarom érezni, nem erőltetettnek.
A szerelem majd jön magától a megfelelő emberrel = Azt akarom, hogy úgy tűnjön, mintha magától történt volna, mert ő volt a megfelelő ember
Légy őszinte = Tűnj őszintének
Nem értek egyet. Az álmacsó szöveg önbizalmat ad az abban hiányt szenvedőknek, amivel olyan férfierő szabadul fel amit te még nem tapasztalhattál. Azt az állapotot state-nek hívják amikor annyira felfokozza magát a PUA, hogy semmivel sem lehet sarokba szorítnai. Hangsúlyozom semmivel. A shitteszt egyik formája az ignorálás így az is bosszanthatja a nőt, ha nem azt kapja a férfitől amit elvár és ezzel kikerül a domina helyzetből és gyenge nővé válik. De ez csak egy példa a sok közül. Ha valaki simán önmagát adná soha nem merne például leszólítani téged az utcán, mert el sem hiszed mennyi bátorság és felkészültség kell egy ilyenhez egy férfinak. Te nőként ezeket soha a büdös életben nem fogod megérteni és ez így van rendjén.
Nagy kedvenc, hátha nem ismered:
Alpha Male Examples: Californication
Én végignéztem az egész sorozatot, és azt kell mondanom, amennyire nedvesedik a nők bugyija Hank Moody karakterére, legalább annyira okozott nekem csalódást. Hank Moody nem egy valódi alfahím, hanem egy kiégett, kényszerbeteg, lúzer frusztrált gamma. Nincs igazi karriere (ráadásul író szakmát űz, ami az emberek a sorozatban feltűnő reakciói alapján nem éppen elit szakmának minősül), az élete tele van hullámvölgyekkel (de komolyan, minden egyes részben történik vele valami rossz, meg évadonként egy tragédia, ami aztán totál a padlóra küldi), nincs határozott életcélja, állandóan a saját ostoba döntései miatt kerül bajba, kötekedős, erőszakos, türelmetlen, ami az alfahímekre nem igazán jellemző. Ráadásul képtelen a farkát a gatyájában tartani még legszorultabb helyzetében is, ami az önuralom hiányának és a saját elbaszott életét feledtető pótszer keresésének határozott jele. Lehet, hogy egyszer valamikor fiatalabb korában nagy nőcsábász volt, de hogy a sorozatban nem ilyen Hank Moodyt ismerhettünk meg, az tény. Ráadásul a neve is árulkodó (moody = rosszkedvű), ami az állandó hangulatingadozásaira és pesszimista világszemléletére utal, ami szintén nem egy alfa erény. Komolyan mondom, nem értem mit esznek annyian ezen a szerencsétlenen. Mármint attól eltekintve, hogy kevés jó pillanatában valahogy mégis bele tudja magát dumálni a nők gatyájába.
Ha igazi alfahímeket kéne mutatni sorozatokból, akkor inkább a következőket javasolnám:
– Archer – Archer
– Jeff – Rules of Engagement (Egy Kapcsolat Szabályai)
– Ari Gold – Entourage (Törtetők)
– PUA: Barney Stinson – How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal)
Én nem sokat néztem Californicationt, de szerintem Hank Moody nem alfahím, hanem inkább a “rosszfiú” karakter, amiért ugyanúgy döglenek a nők:)
Vonatkoztass el a sorozattól. Csak a részletet nézd. Amúgy Moody karaktere kapcsán egyetértünk.
Nem hiszem hogy hazudni kellene de azért… Az ember személyiségének számos komponense van, ezek ugyanúgy a sajátjai. A környezeti hatásoktól függ hogy ezek közül melyik mennyire hat, mennyire van a felszínen. A gyerekkori megerősítéseket és gátlásokat homlokegyenest felülírni azaz teljesen ellentmondó személyiségjegyeket a felszínre hozni nem hiszem hogy lehet de nem is kell. A legtöbb esetben a finomhangolás is elég, a nemi ösztön meg elég erős hajtóerő. Szóval nem hazugságról van szó csak a jobbik oldalad megmutatásáról. Nézzétek csak meg azokat a fajokat ahol a hímnek vannak udvarlási gesztusai, léteznek párosodára felhívó rituálék. Ott is hazudnak a tarka tollazatokkal, felfújt toroklebernyeggel stb? Az embereknél is vannak udvarlási gesztusok aztán annyi. Ha a PUA ad az illetőnek jó ötleteket hogy megfelelően udvaroljon, oda se neki, nem hiszem hogy gond lenne. Sok tekintetben itt is a cél számít nem pedig az eszköz, azaz hogy mire használja fel a dolgot. Én mondjuk mindig is inkább minőség párti voltam, nem pedig mennyiségre mentem, de ízlések és pofonok. Lehet hogy valaki az egoja miatt igényli a nagyon sok egyéjszakást, nekem ez annyira sose jött be.
Ellenpélda egy antiPUA hogyan bánj a nővel oktatás, ami legalább olyan gáz mint a PUA vadjhajtásai és csak arra jó hogy kihasználjanak és szarvakat akasszanak rád. Érdemes végignézni, amolyan hogyan rontsuk el a kapcsolatunkat és legyünk lúzerek oktatóként Íme itt: Make a Woman Happy
Miért a Randiguru nem azt mondta hogy a nő “hazudik nektek”? Tapasztalataim szerint minden egyes Nő hazudik valamilyen szinten. Hazudik amikor elutasít, mert lehet szimpi vagy neki, de automatikusan mondja. Hazudik amikor menstruáció idején kérdezi a főnök minden rendben van és csak lapít. Hazudik amikor fórumokon segítőszándékkal jön, holott csak pasizni akar. Reggelig lehetne sorolni, hogy ha a nők hazudhatnak velükjáró természetességgel, akkor a férfi miért ne kaphtna handycap-et a PUA-tól. Csak annyít kell vele lódítani (nem magadat adni), hogy emberszámba vegyen a kiszemelt nőegyed és szóba álljon veled, a többi meg a személyiségeteken múlik hogyan folytatjátok a játékot. Amelyik Nő meg taplónak tartja a próbálkozó férfiakat az annyit is ér, tökmindegy, hogy magyar vagy amerikai.
Most egy Heartiste maxim jutott eszembe: Egy nő, ha nyomós oka van rá, hazudni fog. Minden. Egyes. Alkalommal. :)
Lehet az a nyomós ok, hogy nem akar megbántani, szóval nem kell feltétlen rosszindulatot látni ebben. És nem is vagyok meggyőződve arról, hogy ez az egész így igaz is. Valszeg nem.
Általánosságban pedig House-t tudnám idézni: Mindenki hazudik:)
Ezekről a magasztos, olykor több száz oldalas könyveket megtöltő csajozási tanácsadásokról mindig az alábbi tanmese jut az eszembe. Mondjuk az ebben szereplő pontok pont ellentétei a PUA-tanoknak, de nem maga a tartalom a lényeg, hanem az üzenet:
Beszélik, hogy Tibet legmagasabb hegycsúcsán él a világ legbölcsebb embere. Egyszer egy ifjú elment hozzá, hogy megtudja, milyen út vezet annak a nőnek a szívéhez, akibe beleszeretett. Amikor találkozott vele a hegytetőn, megkérdezte:
– Mondd meg nekem, mesterek mestere, mi a legrövidebb és legbiztosabb út egy nő szívéhez?
A mester így felelt:
– Nincs biztos út egy nő szívéhez, fiam; csak szakadékok menti ösvények, térképek és iránytű nélküli utak tele szirtekkel, tüskés bozóttal és mérges kígyókkal.
– De mester, akkor mit tegyek, hogy meghódítsam szerelmesem szívét?
– Jegyzed meg, kedves tanítványom: vésd elmédbe és szívedbe tanításaimat és tanácsaimat, melyeket most adok neked… Kövesd őket, és el fogsz jutni a szeretett nő szívéhez.
1. Moss fogat.
2. Ne vakard előtte a töködet.
3. Vigyél neki virágot és sok-sok ajándékot.
4. Vizelés előtt emeld fel a WC deszkáját, és utána ne felejtsd el lehajtani.
5. Moss kezet, mielőtt kijössz a mosdóból.
6. Ne csámcsogj.
7. Ne böfögj hangosan, vagy inkább sose böfögj.
8. Ne fingjál.
9. Ne beszélj csúnyán az anyjáról, szeresd őt, mint a saját anyádat.
10. Ne káromkodj.
11. Mindig nevess a rossz viccein.
12. Ne légy rá féltékeny, vagy ha mégis, csak kicsit.
13. Hagyd, hogy ő féltékeny legyen rád. Neki szabad.
14. Ne növessz pocakot. Sőt mi több, sose hízz meg. Neki viszont szabad (de sose mondd neki).
15. Ne időzz a fürdőszobában.
16. Ne hagyd ledobva a törülközőt.
17. Ne mondd neki, hogy nem tud vezetni.
18. Ne gyere későn haza. Indulj el a munkából és azonnal menj haza.
19. Ne szórakozz a barátaiddal. Vagy inkább ne is legyenek barátaid.
20. Ne álmodj barátnőkről.
21. A barátnőinek mellét és seggét ne nézd és szóba se hozd.
22. Ne légy fösvény. Használj legalább két hitelkártyát és két betéti kártyát.
23. Ne nézz más nőkre. Sőt, értsd meg egyszer és mindenkorra, hogy más nők nem léteznek.
24. Ne beszélj az ex nődről. Neked sosem volt más valakid előtte .
25. Mondd neki, hogy ‘szeretlek’ legalább 24-szer naponta.
26. Tanulj meg főzni.
27. Mosogass és tartsd tisztán a konyhát.
28. Ágyazz be (mindig).
29. Hívd fel őt, akárhol és akármilyen elfoglalt vagy is.
30. Hagyd, hogy ruhát, cipőt vegyen, amikor csak akar. Sőt, segíts neki az órákig tartó vásárlásban és válogatásban. (És mosolyogj eközben.)
31. Hagyd, hogy órákig beszéljen telefonon, és ha lehet, fizesd a mobilját.
32. Ne horkolj.
33. Jusson eszedbe, te nem szereted a focit és utálod a Forma-1 versenyeket.
34. Borotválkozz naponta, nehogy felsértsd a bőrét.
35. Ne gondolj csak a szexre, de túlzásba se essél; javasold neki gyakran, még ha fáradt vagy is.
36. Tartsd tiszteletben, ha fáj a feje, de ha ő kéri tőled, azonnal járj a kedvében. Ah!, és nehogy azonnal elaludj, amint befejezted; nézz a szemébe és simogasd, míg ő alszik el szép csendben.
37. Mondd neki minden percben, hogy ő a legszebb nő, akit valaha láttál.
A kimerült tanítvány megfordult, hogy lemenjen a hegyről. A mester így szólt utána:
– Várj fiam, gyere vissza!
Mire a tanítvány:
-Neeem, mester… Most már értem, miért van annyi buzi!
“33. Jusson eszedbe, te nem szereted a focit és utálod a Forma-1 versenyeket.”
Ezek mennek.
https://www.youtube.com/watch?v=JYkCa0lJE8s
http://www.retronom.hu/node/2648
Ha már képek:
Ez egy jó poén, de ha picit belegondol az ember, akkor rájön arra, hogy egy nőhöz, csak ezen táblázat alapján, hétféle módon is lehet közeledni, úgymond. És ha valamelyik neked nem megy, valamiből neked nincs, akkor van másik 4-5-6 mód, amin dolgozhat, amin javíthatsz, amit előtérbe helyezhetsz, és amivel van esélyed. Viszont a nőnek alapvetően a külseje van. És ha ott rosszak az adottságai, akkor nehezebb dolga van, mint neked, ha unalmas a hobbid, csendes vagy, és nincsenek barátaid.
Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyi csúnya nőnek jut úgymond “pasi” (persze ők nyilván nem a férfiak krémje alfahímek, de azért mégis), ezzel szemben csak a saját ismerősi körömben alig lehet megszámolni azokat, akik bár rendes, kedves, szorgalmas, alázatos béták, ennek ellenére (vagy piros pirulás hasonlattal élve: pont ezért) még arra sem méltatják őket a nők, hogy egyáltalán hozzájuk szóljanak. Az ilyenek csak a nagy számok törvényét alkalmazva keríthetnek maguknak nőt, azaz mivel amúgyis unalmas, rengeteg szabadidővel rendelkező fickó a többségük, hát van idejük próbálkozni, aztán örülnek, ha az 1000+1 visszautasítás után valaki igent mond nekik. Ekkor a jellemző forgatókönyv szerint boldogan élnek néhány hónapig, hirtelen kihalnak Facebookról meg a többi hasonló közösségi médiáról, majd pár hónap múlva, miután kialszik a láng, visszajönnek a már rég elfeledett barátaikhoz sírni, hogy szegény ők, már megint kidobta őket a szerelmük, hogy lennének képesek ezután élni.
Azt se felejtsd el, hogy a nők eszköztára a kinézetük feltupírozására sokkal tágabb, mint a férfiaké a hódításra. Szép dolog a PUA tanokat elsajátítani és alkalmazni, de mint ahogy a többi komment is rávilágított, a PUA eszközök használatával épp hogy a felszínt meg tudod kapargatni, azaz arra elégségesek a módszerek, hogy egy random nőt behülyíthess velük addig, amíg sor nem kerülhet egy egyéjszakás dugásra. A vonzalom teljes körű növelése, azaz hogy meg tudj szerezni és hosszútávon tartani egy számodra rendkívül vonzó nőt, egyszerűen lehetetlenség ilyen módon. A PUA arra való, hogy a személyiségbeli fogyatékosságaidat, illetve vonzalomépítő képességeid hiányát ideig-óráig el tudd takargatni, de hosszú távon nincs az a shitteszt-vihar, aminek ellen tudnál állni folyamatosan, éveken keresztül hiba nélkül, és meg ne törnél előbb. A személyiségedet ugyanis nem csaphatod be, akármilyen álarcot is igyekszel magadra ölteni, az előbb-utóbb lehullik.
Az egyetlen 100%-ban hatásos módszer a nőszerzésre és hosszú távú kapcsolat kialakítására a személyiségfejlesztés. Ami viszont nem tanulható meg egy száz oldalas útmutatóból és heti néhány óra terepgyakorlattal, hanem – attól függően, hogy mennyire neveltek félre szüleid kiskorodban – hosszú évek fáradságos és akár komoly kudarcokkal teli munka eredménye lehet. Márpedig a megjátszást csak így kerülheted el, hogy a vonzalomépítési technikákat beleépíted saját személyiségedbe, és csiszolod, ameddig kell. Van azonban a személyiségnek egy olyan negatívuma, hogy az még gyerekkorban rögzül (pszichiátere válogatja, de általában 12-16 év közé teszik a személyiség lezárultát), és felnőttként ezt változtatni már nem csupán komoly erőfeszítést igényel, hanem szélsőséges esetben felborítja a teljes életedet, sőt mi több, az is előfordulhat, hogy a saját személyes poklodat túl kell élned az érdekében (Dr. Csernus előadásait érdemes sasolni Youtube-on).
Aki lúzerré vált élete során, az választhat, hogy megmarad a langymeleg kis pocsolyájában teljes biztonsággal ugyanolyan lúzerként, vagy rááldoz pár évet arra, hogy úgymond más embert faragjon magából, és sikeres üzletemberré, művésszé, hódítóvá vagy bármivé váljon, ami csak szeretett volna lenni, de saját személyiségének ferdeségei útjában álltak a megvalósításnak. Mivel azonban a fejlődés felé vezető úton ott a szinte biztos pokol, ezért felnőtt korban már szinte képtelenség valódi fejlődést elérni, csak nagyon kevesen vállalhatják be. Nem feltétlenül kizárólag lustaságból, hanem az ún. felnőtt rutinok egyszerűen nem engedik neki, hogy kilépjen a komfortzónájából, és akár csak ideiglenesen elveszítse munkahelyét, barátait vagy családi kapcsolatait, márpedig a változásban mindenki magára van utalva, és ha nincs tartalék, amiből a pokol időszakát át lehetne vészelni, akkor veszett fejsze nyele az egész.
Így aztán a fentiek figyelembevételével az adott egyén szempontjából tényleg az az egyetlen logikus lépés, hogy várja a sültgalambot és elvárja, hogy a Föld nekiálljon őkörülötte forogni, mert a változáshoz nincsenek meg a szükséges ismeretei vagy lelki erőforrásai, csak azt tudja magáról, hogy valamiért boldogtalan, és ezt a boldogtalanságát nem bírja önerőből kigyógyítani magától. Így aztán a külső világtól várja a segítséget, mint minden kiszolgáltatott ember, aki felhagyott a reményeivel. Egyes nők a világ igazságtalanságának tartják, hogy olykor akár egy órán keresztül kell tollászkodniuk a tükör előtt egy randiért. Azoknak a férfiaknak viszont, akik nem kapták meg a megfelelő neveltetést szüleiktől, és akik egyre többen lesznek, életük tortájának gigantikus szeletét kell feláldozniuk ugyanazért az egy randiért, mert akaratuk ellenére mégsem áll neki a világ körülöttük forogni, megkeseredetten és magányosan halnak meg, a sírjuknál pedig a társadalom utólag ítéletet mond róluk, hogy mekkora nagy életképtelen lúzerek voltak, majd 5 perccel később a nevük végérvényesen feledésbe merül.
“a PUA eszközök használatával épp hogy a felszínt meg tudod kapargatni, azaz arra elégségesek a módszerek, hogy egy random nőt behülyíthess velük addig, amíg sor nem kerülhet egy egyéjszakás dugásra. A vonzalom teljes körű növelése, azaz hogy meg tudj szerezni és hosszútávon tartani egy számodra rendkívül vonzó nőt, egyszerűen lehetetlenség ilyen módon”
Ez így ebben a formában a legkevésbé sem igaz, de sebaj :) Amivel az első randin fel tudod kelteni egy nő érdeklődését, 10 év házasság után is pontosan ugyanazzal fogod tudni. Nem fér a fejembe hogy az emberek miért nem olvassák el a “Dave from Hawaii” cikket Heartiste oldalán, abban le van írva, hogy a srác X év házasság után talált rá a PUA irodalomra, és a váláshoz közeledő házasságát javította meg vele. Az egy tökhülye sztereotípia, hogy a game csak néhány konzerv szöveg meg randizási trükk. Adjatok már annyit magatokra, hogy nem nyilatkoztok hülyeséget egy olyan témáról, amit nem ismertek eléggé…
“A személyiségedet ugyanis nem csaphatod be, akármilyen álarcot is igyekszel magadra ölteni, az előbb-utóbb lehullik.”
Ezt ezerszer elcsépeltük már. 1. A személyiséged nem egy statikus valami, amit szolgálnod kellene a boldogságod árán is. Ha valamit rosszul csinálsz és ez az életedben kínt okoz, akkor változz meg, banyek. 2. Semmiféle álarcra nincs szükség, a game nem erről szól. Olvasd vissza a cikket ami alatt kommentelünk – gyakorlatilag arról szól az egész, hogy ne legyél puhapöcsű pincsikutya. Nincs benne semmi színészkedés vagy alakoskodás. Aki szerint a game valamiféle felvett szerep eljátszása, annak a leghalványabb segédfogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen miről szól ez az egész.
“Az egyetlen 100%-ban hatásos módszer a nőszerzésre és hosszú távú kapcsolat kialakítására a személyiségfejlesztés.”
Whoá, vagyis a game… Ne bassz! :) A PUA irodalom a személyiségfejlesztés azon alfaja, ami kifejezetten a férfiak párkapcsolati célzatú fejlesztésére koncentrál (szemben a karrieristával, spirituálissal, stb.).
“Ami viszont nem tanulható meg egy száz oldalas útmutatóból és heti néhány óra terepgyakorlattal, hanem – attól függően, hogy mennyire neveltek félre szüleid kiskorodban – hosszú évek fáradságos és akár komoly kudarcokkal teli munka eredménye lehet.”
Ez benne van a pakliban, de a PUA-k nem is állítják ennek az ellenkezőjét. Van köztük is csaló, aki azzal reklámozza a fizetős szolgáltatásait, hogy a segítségével pár trükkel 2 hét alatt puncimágnessé változol – dehát csalók mindenütt vannak. Nem szabad bedőlni nekik.
“Mivel azonban a fejlődés felé vezető úton ott a szinte biztos pokol, ezért felnőtt korban már szinte képtelenség valódi fejlődést elérni”
Tudod én ebből mit látok? Hiszti-hiszti, nyafi-nyafi. Jaj, a sikerekért meg kell dolgozni, ne már… A konditerem fárasztó, egy izgalmas hobbi pénzbe és időbe kerül, satöbbi. Aki nem akar munkát befektetni, az ne panaszkodjon. A sült galamb a 99%-nak nem repül a szájába, tenni is kell érte, ez az élet rendje.
Egyébként túldimenzionálod a kérdést, nem szükséges az embernek felszámolni a meglévő életét a fejlődéshez. Nem olyan nagy pokol az, csak egy minimális elszánást és munkát igényel (viszont annál több tanulást és megértést).
“az adott egyén szempontjából tényleg az az egyetlen logikus lépés, hogy várja a sültgalambot és elvárja, hogy a Föld nekiálljon őkörülötte forogni”
Sok sikert kívánok az ilyeneknek, csak ne járjanak a változtatni akarók közé azokat lehúzni, fikázni, elbizonytalanítani. Az egy dolog, ha valaki úgy dönt, a befektetett energia nem éri meg a várható eredményt, ezért inkább en bloc lemond a nőzésről – ez valamilyen szinten tiszteletben tartható döntés. Az viszont egy teljesen másik dolog, ha mocskolja és szabotálja azokat, akik nem hajlandóak követni őt vagy simogatni az egóját.
“a változáshoz nincsenek meg a szükséges ismeretei”
Öööööööööö… Azt hiszem erre senki nem hivatkozhat, mert éppen ezekről a szükséges ismeretekről pofázunk.
“életük tortájának gigantikus szeletét kell feláldozniuk ugyanazért az egy randiért”
Ez egy illúzió. Ismerem, valamilyen szinten én is a rabja voltam. A nem-tudók dacos félelme a változástól, az egó kényelmetlen fészkelődése, amivel inkább tovább szenved, mint hogy beismerje, ő volt az idióta és neki kellene fejlődnie. Az a “gigantikus szelet” utólag visszatekintve egy lófasznyi kis morzsa. Sőt, utólag rájön az ember, hogy hihetetlen kötöttségek rabja volt, hatalmas súlyok nyomták agyon a személyiségét, amitől megszabadulni nem átok, hanem áldás.
Alapvetően nem látod rosszul a probléma ezen részét:
“Azoknak a férfiaknak viszont, akik nem kapták meg a megfelelő neveltetést szüleiktől, és akik egyre többen lesznek”
Igen, a fiatal srácokat erősen félrenevelik. De az miért nem tiszta, hogy az így létrejött suta személyiségek nem értékesebbek az egészségesnél, hogy nem megvédeni kellene őket, hanem – a saját érdekükben! – átalakítani?
Az a szitu, hogy a modern férfiaknak születésükkor elkötik a fél lábát. Ez tizenévesen lesz igazán kellemetlen, mert a nők a két lábon járó pasikat szeretik. És az elkötött lábúak hisztiznek, hogy ők úgy tökéletesek, a világ szar, és akkor sem fogják a kötést levenni, ha jön a világvége, mert az túl nagy áldozat lenne a részükről. És hülyén néznek azokra, akik levették a kötést és boldogan szaladgálnak, meg nőznek ezerrel, és csak hajtogatják maguknak, hogy “a kötés levételével épp hogy a felszínt meg tudod kapargatni, azaz arra elégséges, hogy egy random nőt behülyíthess vele addig, amíg sor nem kerülhet egy egyéjszakás dugásra“.
A dolog abszolút iróniája, ahol a téma kapcsolódik a Férfihang főbb profiljához, hogy ezt a kötést a feminista korszellem erőlteti a fiúkra. A feminizált nevelés köti gúzsba a férfiakat azzal, hogy a nők csodásak, a nők értékesek, a nőket tisztelni kell, a nőket a tenyereden kell hordani, a nő engedélyét kell kérni mindenhez, a nőt kell szolgálni, stb. Így a Brandon-félék tudat alatt pont annak a rémeszmének a foglyai, amit a legjobban gyűlölnek, és nem látják meg magukban az ellentmondást. Ez meggyűlölteti velük a nőket, és a feminizmus bizonyos értelemben ezzel eléri a célját: létrejön az ellenségeskedés a nemek között, meg lettünk osztva és uralkodnak felettünk.
Ebből a paradigmából kiszabadulni nem áldozathozatal, hanem egy életreszóló felszabadító élmény. Röhej a röhejben, hogy a férfiak többsége a feminizált korszellem által arra van kondicionálva, hogy ha egy férfi a nőzésről beszél, azt automatikusan tekintsék valami sunyi dolognak, amivel tisztességes béta nem foglalkozik. Ellenkeznek kézzel-lábbal, na nehogymár valaki segítsen felnyitni a szemüket, nehogy le kelljen dobni a láncaikat. Akarnak ők stabil és boldog párkapcsolatot, de kizárólag a Disney-paradigmán belül. Ha a boldogság azon kívül esik, akkor végtelen ciklusba kerül az agyuk és év(tized)ekig nem tudják feloldani az ellentmondást. És sokan végül inkább választják a szenvedést, mint hogy lemondjanak a feminista-feminizált kondicionálásukról, hiszen “az a személyiségük”.
Kedves Deansdale és Wastrel! Az a sanda gyanúm, hogy ti lényegében ugyanazt mondjátok, azonban a személyiségfejlődés folyamatához más és más az érzelmi beállítódásotok, hozzáállásotok. Wastrel éppúgy elismeri a game előnyeit, mint te, Dean, csak ő a nagyobb hangsúlyt a személyiségének fejlődésére teszi. Értsd úgy, mint amit én egy korábbi hozzászólásomban leírtam, internalizálni kell a game-elés művészetét, azaz bele kell építeni a személyiségbe. Dean, szerintem te az egész game-elést úgy képzeled el, mintha már részben bele lenne építve a személyiségbe. Igazából a változás rendjén és módján ellenkeztek.
Nem akarok gáncsoskodni a PUA-tanok felett, és egyetértek azzal, hogy nagyon sok munka van vele, amit bele kell fektetni. Nincs vita. Azonban – és bár ez szentimentális pöcsögésnek hangzik – meg kell érteni az egyén nehézségeit is, bármennyire is érdektelennek tűnik a végeredmény szempontjából, mert nem feltétlenül az.
Az emberek személyiségileg két nagy csoportba oszthatóak, azok, akik képesek magatartásuk önkényes megváltoztatásán alapuló módon tanulni és átértékelni, és azok, akiknek először az értékeit kell átkalibrálni, és csak azután következik el a magatartás megváltozása és rögzülése. Ez nyilván a személyiség egyes komponenseihez külön-külön kapcsolódik, nem is feltétlenül tisztán, de úgy gondolom, hogy míg Wastrel a második csoportba tartozik, Dean az elsőbe. (Vagy szintén a másodikba, de nagyon sokat szenvedett vele, ezért nem kegyelmez, ha erről van szó. :D)
Minden esetre nagyon szeretem ezt az oldalt, mert nagyon sok értékes gondolatot lehet azoktól is olvasni, akikkel nem értek egyet, ráadásul nem fullad trollkodásba a kommentfolyam. Legalábbis általában nem. :)
“szeretem ezt az oldalt, mert nagyon sok értékes gondolatot lehet azoktól is olvasni, akikkel nem értek egyet”
Intelligens emberek ha összejönnek… :)
“ráadásul nem fullad trollkodásba a kommentfolyam.”
Még Naooo igyekezete ellenére sem. ;)
“Adjatok már annyit magatokra, hogy nem nyilatkoztok hülyeséget egy olyan témáról, amit nem ismertek eléggé…”
“tömegmészárosok voltak akik miatt emberek tízmilliói haltak meg.”
“A PUA irodalom a személyiségfejlesztés azon alfaja, ami kifejezetten a férfiak párkapcsolati célzatú fejlesztésére koncentrál” – Szerintem célszerű lenne egy hasznos linkgyűjteményt összeraknod. Éppenséggel azért is mert ahogy írod sokan próbálják ezt a hullámot meglovagolni. Laikusnak vagy csak alkalomszerűen keresgélőnek sokkal nehezebb előhalászni az igazi gyöngyszemeket. Szerintem részben ebből származik a meglehetős szóródás a PUA-val kapcsolatos véleményekben.
Pl. A No more mr nice guyt elolvastam és nem tett rám nagy benyomást. Olyannyira lúzer kategóriáról szól, amilyennel élőben még nem találkoztam, ilyen mértékben önhibáztató és önsorsrontó csókát sosem ismertem, akinek ez a könyv hasznos lenne. Ellenben a Ratioanal male-ben több érdekes dolgot is találtam, több “aha” érzésem is volt. A The book of pookra még nem tudok mit mondani, most nézegetem.
Szóval ez szerintem a témában megjelent cikkekre is igaz. Az hogy kommentben leírtok néhány honlapot nem elég, már ha komolyan gondoljátok hogy ez sokaknak segíthet.
Ó, én biztos nagy hülyeséget beszélek, elvégre nem én foglalkoztam mintegy fél éven keresztül életvitelszerűen a PUA-tanokkal, nem rendelkezem több GB-nyi PDF-fel a vinyómon, nem az én polcomon csücsül a “The game” magyar változata és nem jártam PUA táborban sem. Na várjál, most hogy visszagondolok… talán mégis? :D
Akkor kapcsolódtam be a PUA közösségbe (2009), amikor még pont nem ment el itthon az egész a pénzszerzés irányába, de nem kellett néhány hónap, máris elárasztották az itthoni netet is a pénzes tanfolyamok, meg az első PUA tábor. Én ezen az első táboron vettem részt, még a szervezésben is segítettem, mert vittem hangosítást meg számítógépet és mikrofont a hangfelvételre. Amit tapasztaltam a PUA-ról a mintegy fél év alatt, az az, hogy igenis működik, sőt mi több, meglepően jól használható. Tovább megyek: Annyira jól működik, hogy ha nagyon megerőltetném magam, és hajlandó lennék továbbra is a témával foglalkozni, szinte bármilyen nő bugyijába simán bele tudnám dumálni magamat 5 perc alatt, pedig nem vagyok éppenséggel egy 185 magas kigyúrt Adonisz. Hogy miért léptem ki mégis az egészből, arról kicsit lentebb.
De, a személyiség pont hogy egy statikus valami, ugyanis születésedtől kezdve mintegy 15 éven át formálódik. Tehát amikor arról beszélek, hogy személyiségfejlesztés, mintegy 15 évnyi úgymond “ismeretanyag” teljes felülírásáról beszélek. Egy ekkora horderejű változást biztos nagyon reális vállalkozás véghezvinni 1-2 hét alatt. Lehet, hogy nálad elég volt csupán 1-2 aprócska változtatást véghezvinni a siker bevonzásához, de a saját magam példája egy olyan eset, ahol az önvizsgálat után kénytelen voltam megállapítani, hogy a vágyott siker eléréséhez azt a teljes 19 évnyi borzalmat, amivé a szüleim “neveltek”, úgy kell mindenestől kihajítanom az ablakon, hogy a lába ne érje a földet. És ezután a 0-ról indulva újraépíteni valami mást.
Game =!= személyiségfejlesztés. A személyiségfejlesztés jóval több annál, hogy csajozási képességek. A game az amit a külső világ felé mutatsz magadból, a személyiség pedig az, ami benned van, és ahogy reagálsz a környezetedben levő téged ért ingerekre. Így a játszmázás tulajdonképpen csak a személyiségnek egyik szelete, de semmiképp nem a teljes személyiség. Ha szerinted csak arra van szükség, hogy a külvilág felé mutatott arculatodon változtass, az pont hogy a színészkedés elsajátítását jelenti, azaz hogy mutatsz a világ felé egy olyan arcot, amit az emberek vonzónak tartanak, miközben amit a világ felé mutatsz, esetlegesen ellentmondásba kerül a tényleges világnézeteddel. Ez belső feszültséget teremt, ami hosszú távon megakadályozza a játszmázás élvezetét, magyarul a lepel a tényleges személyiségedről le fog hullani.
Tudod én ebből mit látok? Hiszti-hiszti, nyafi-nyafi. Jaj, a sikerekért meg kell dolgozni, ne már… A konditerem fárasztó, egy izgalmas hobbi pénzbe és időbe kerül, satöbbi. Aki nem akar munkát befektetni, az ne panaszkodjon. A sült galamb a 99%-nak nem repül a szájába, tenni is kell érte, ez az élet rendje.
Hát igen, végülis itthon rendkívül könnyű dolog milliomossá válni mind pénzből, mind időből. Drága jó kormányainknak hála megvalósult a korábban csak utópiának tűnő 4 órás munkahét, a minimálbér olyan magas, hogy mindenki 1 hónapot dolgozik, 1 hónapot nyaral… nem vagy te kissé elszállva? Utálom, hogy magas empátiával rendelkezem, mert nem éppen vonzónak számító férfi tulajdonság, de egész egyszerűen képtelen vagyok elmenni szó nélkül ezen fennkölt dumád mellett. Tudod, nem mindenki születik autóval a segge alatt, sőt mi több, nálunk Magyarországon a nagymértékű nepotizmusnak és a felfelé nyal, lefelé tapos mentalitásnak hála nagy eséllyel mindenki olyan helyre kerül a társadalomban felnőtt korára, amilyent a szülei kitapostak neki. Ezután változtatni már szinte lehetetlenség, erről beszéltem a napi rutinba történő belefásulásról szóló bekezdésem alatt. Ráadásul a magyar világviszonylatban is rendkívül individualista társadalomnak számít, így egymás megsegítésének kultúrája a béka segge alatt van. Általában az iskolás korú fiatalnak még nincsenek olyan ismeretei, hogy önvizsgálatot tarthasson és megtanulja magától, amit a szülei elfelejtettek, pl. hogy hogyan kell csajozni. Aztán mire huszonéves lesz, tökmindegy milyen szakmában elmegy dolgozni minimálbérért három műszakban, vagy átlag feletti bérért papíron 8, gyakorlatban 12 órában, akkor már néhány hónap alatt a munkáltatója teljesen kiveri a fejéből még a gondolatát is annak, hogy egyáltalán élni merészeljen valahogy. Tág ismerősi körömben csak azoknak van viszonylag elfogadható életük, akiket a szüleik pumpolnak vagy helyeztek zsíros pozícióba sógorkomahaverrokonhoz, mindenki más merő görcs és depresszió. Van még kb. 5%-nyi egyén, akik jól választottak pályát és a menő diplomájuknak hála jó munkahelyük lett, de kb. ennyi. Ráadásul az én generációmban gigantikusnak számít a munkanélküliség, és a kényszerből szüleikkel élők aránya is. Szóval ilyenekkel dobálózni, hogy jaj miért nem költ sok pénzt és miért nem megy el gyúrni a 0 szabadidejében, eléggé álságos. Ha nekem kurva sok pénzem lett volna alapból, én sem ott tartanék, ahol most. Ha meg propellerem lenne, én lennék a helikopter. Szóval ilyen okosságokat bárki tud mondani. Tudod, pont ez a “mindenki annyit ér, amennyije van” mentalitás konzerválja az emberekben a fásultságot és a megvető haragot a világ felé, teljesen jogosan. Ember legyen a talpán, aki a szüleivel élve megpróbálna bármin is változtatni, mert nem fogják hagyni neki. Aztán jönnek még emellé az elbaszott társadalmi elvárások meg a tanult tehetetlenség, és máris garantált a depresszió vagy bármilyen más mentális zavar, onnantól meg már mindennek vége, mert az már egy olyan állapot, amiből önerőből kikerülni lehetetlen. Én is azt mondom, aki megteheti, és felfedezte már a piros pirulát, az ne hagyja a változást holnapra, de én képtelen vagyok hibáztatni azokat, akiknek már az első lépés megtétele sem megy. Könnyű magas lóról beszélni, de ahány ember, annyiféle személyiség. Én is mindig kívülről vártam a motivációt, aztán valahogy sohasem jött. Jött viszont helyette totális tehetetlenség, depresszió, meg barátok elvesztése, mert akinek nincs pénze, nincsenek barátai. Ezekből a romokból kellett volna összekaparnom valamit méghozzá úgy, hogy minden erőfeszítésemet a családom orrba-szájba akadályozta. Most félúton vagyok egy szebb élet felé, sokkal könnyebb minden, de igenis nehéz a változás és nehezen tudom feldolgozni, hogy a fiatalságom lényegében odaveszett pár retardált ismerősnek köszönhetően, akik amikor padlón voltam, csak belém rúgtak még kettőt. Úgy tudtam csak változtatni, hogy rájöttem, a motivációnak mindig belülről kell jönnie, és szép lassan kell építkezni, minden egyes nap csak egy-két kockát a helyére rakni, mert különben bármikor megtörténhet a visszacsúszás. Ez a fejlődés jelenleg 1 éve tart és a teljes folyamat, ami a lecsúszásomat okozta pedig mintegy 6 évig zajlott. Egyébként a magas intelligencia is akadályozza a változást és azért lásd be, ide többnyire intelligens emberek írnak, ezért magasabb még az átlagnál is a nihilisták száma az oldalon.
Öööööööööö… Azt hiszem erre senki nem hivatkozhat, mert éppen ezekről a szükséges ismeretekről pofázunk.
Ha jól tudom, a Férfihang nem éppen Origo méretű olvasottsággal rendelkezik, szóval ez a párszáz állandó olvasó még nem csinál nyarat. Sokkal nagyobb tömegek azok, akik az élet valamely terén sikertelenek és ez negatívan hat ki az egész létezésükre. És bizony 90%-uk megmarad kékpirulás szerencsétlennek. Jó, hogy van internet, de az internet sem mindent nyújt neked tálcán az ágyadba, szóval ha nem tudod, hogy léteznek módszerek, amik segítenek neked minőségibb életet élni, akkor nem is fogsz tudni hogy rákeresni. Akik meg a leginkább jellemző google varázsszavakra keresnek (“Hogyan csajozzak” “hogy keressek sok pénzt” “mi az élet értelme”), azok leginkább csak a mainstream médiában lapuló találatokra lelnek, amik pont, hogy torzítják a valóságot, ráadásul leginkább ostoba frázisokat durrogtatnak csak. Meg persze van egy rakás piramisjáték, meg lehúzós sarlatán, akik a semmit kínálják elixírként, de max ennyi. Aki ténylegesen használható tudásra akar lelni, annak sokkal mélyebbre kell ásnia az internet sötét bugyraiban.
Na és hogy miért léptem ki a PUA-ból: mert nem éreztem jól magam benne. Jó dolog, hogy van a duma, meg a testbeszéd, amivel egy csajnál sikeres lehetsz, csakhogy engem meg pont hogy undorral tölt el, hogy az addig mangina módon piedesztálra emelt nők mennyire hanyatt dobják magukat a semmitől, ha egy kicsit más árnyalattal közlöd feléjük ugyanazt, amit alapból tennél. Utáltam a játszmázást, és szellemileg megerőltető volt folyton analizálnom a reakcióikat, hogy na most erre vevők-e vagy sem, és fenntartani az érdeklődést akár hosszú órákon keresztül. Fárasztó és a kiábrándító. Pont azért történt ez, mert az egész PUA dolog egyáltalán nem fért össze a személyiségemmel, és nem lettem boldogabb az apró sikerektől. Ráadásul pont a legnagyobb fogyatékosságomat – hogy vonzalomépítés után nem merem meghúzni a ravaszt – nem sikerült leküzdenem a hatalmas erőfeszítés ellenére sem. Annyira tele voltam már görccsel és gyűjtött önbizalomhiánnyal akkoriban, hogy már semmi nem segített.
Az utolsó pár sorodra reagálok csak, bár a többivel is tudok azonosulni.
Igen, a game működik, logikusan van felépítve, empirikusan igazolható, tesztelhető, ismételhető. Az asshole game meg aztán pláne. Lehet is internalizálni egy bizonyos szintig, de egy idő után az embernek a gyomra fordul föl
1. a saját viselkedésétől
2. attól, hogy azok a nők, akikkel elvileg romantikus szálakat kéne szőnie, konkrétan ezt a viselkedést díjazzák
3. a gondolattól, hogy vagy ez van, vagy a cölibátus.
Innen aztán egyenes út vezet a kiégett, érdektelen cinizmusba, amitől ugyan megint lecsusszan pár női bugyi, de az egész átcsap egy öngerjesztő, önsorsrontó lejtmenetbe.
“1. a saját viselkedésétől”
Én egyelőre élvezem a saját viselkedésemben beállt változásokat, ami mondjuk a randizást vagy az ismerkedést illeti. Egy randit ma már nem kényelmetlen/kellemetlen/felesleges rossznak érzem, amin át kell verekednem magam a szexhez, hanem játéknak, szórakozásnak, poénnak.
Elfogadom, hogy később ez változhat.
“2. attól, hogy azok a nők, akikkel elvileg romantikus szálakat kéne szőnie, konkrétan ezt a viselkedést díjazzák”
Semmilyen a viselkedésemben bekövetkezett változást nem érzek rossznak. Gondolom az asshole-gamera céloztál. Nem látom, hogy azt feltétlen magadévá kell tegyed a sikerhez. Nem kell seggfejnek lenni, ahhoz hogy vonzó legyél. Amúgy nagy különbség van a caring asshole, és az uncaring asshole viselkedés közt. Az előző a tipikus köcsög, másokat megbántó szemét viselkedés (gáz, de ez még mindig jobb mint a régi piedesztálos), az utóbbi viszont a vicces, pimasz, szemtelen, bunkózás, a megfelelő stílussal.
“3. a gondolattól, hogy vagy ez van, vagy a cölibátus.”
Mindenféle game nélkül, anélkül, hogy valaha is hallottam volna a PUA szót, volt tucatnyi nőm ezelőtt.
“Innen aztán egyenes út vezet a kiégett, érdektelen cinizmusba, amitől ugyan megint lecsusszan pár női bugyi, de az egész átcsap egy öngerjesztő, önsorsrontó lejtmenetbe.”
Itt nem tartok, remélem nem is fogok. Igyekszem elkerülni.:)
Itt jön be megint a képbe az a tényező, hogy nem vagytok hajlandóak elfogadni, hogy a személyiségek különbözősége miatt igenis akadnak olyan embertípusok, akiktől ez az egész PUA dolog annyira idegen, hogy konkrétan KÉPTELENEK minden erőfeszítésük és vágyuk ellenére elsajátítani a létformát. El is mondom neked kik jutottak eszembe, mint ragyogó példa. A tradconok például, akik vallásosak és rendkívül konzervatívok, nem képesek egyrészt ellentmondani a vallásuk és a családjuk által rájuk erőltetett szerepüknek, másrészt elfogadni, hogy mondjuk egy feleség kereséséhez a szexuális vonzalom fokozásán át vezet az út. Ha állításod szerint mintegy tucatnyi nőd volt, és emellé az empátiád is alacsony, akkor el se tudod képzelni, hogy vannak olyanok, akiknek az egész szerelmük nem egy bizonyos biológiai vágyuk kielégítése érdekében lángol fel (vagy legalábbis nem elsősorban), hanem ahogy a vallásuk és családjuk tanítja nekik, úgy keresnek nőt, hogy előtte hosszú hónapokon keresztül csak ismerkedni akarna, először randi, csók sokkal később, végül a szex szigorúan csak hosszabb idő múlva, esetleg házasság után. De ha a vallást kivesszük a képletből, az ateisták között is bőséggel akadnak tradconok, akiknek nem a dugásra irányuló vágyuk kielégíése az első fő motivációjuk, hanem hogy megismerjenek egy (szigorúan egy!) kedves lányt, akik előtt nem megjátszani kell magukat, hanem aki elfogadja őket olyannak, amilyenek, akivel családot alapíthatnak stb. Tehát ez a tipikus mesebeli love-sztori, ami az 50-es években talán még működött. Namármost az ilyen nők eltűntek, vagy legalábbis ritkaságszámmá váltak.
Még a rendkívül konzervatív nők is simán egyik napról a másikra bedobják a kulcsot a férjüknek, hogy hát sajnálom, de meguntalak, már nem bizsereg a lábam köze meg satöbbi. Mert a média, meg a saját ismerősi körük folyamatosan hülyíti őket. Namármost az ilyen tradcon férfiak képtelenek alapállapotukban vonzalmat építeni, mert egyszerűen a személyiségükből hiányzik ez a képesség. Nem is tudnák honnan megtanulni. Egy ilyenből hamarabb lesz nőgyűlölő vagy MGTOW, mint PUA. Teljesen logikusan. Mert a PUA tanok annyira ellentétben állnak a személyiségével, annyira idegen tőle, hogy nem és kész. És ti meg az ilyeneknek azt mondjátok, hogy hát megérdemli a sorsát. Miért nem akar inkább orrba-szájba dugni, érzelem nélkül szopatni, mint a többi rendes férfi.
Az ilyen nyámnyila férfiaknak alacsony az érzelmi intelligenciájuk, mert a tradícionális doktrína szerint a magas érzelmi intelligencia nem erény, a férfi legyen tisztán racionális, meg esetleg empatikus. Így nem képes az érzelmekre alapozó női viselkedést azonosítani, fel sem tudja fogni, mire vágyik egy nő igazából. Ennél a pontnál kellene jönnie annak a fejezetnek, hogy az illető nekiáll az érzelmi intelligenciájával foglalkozni, és azt fejleszteni. Az empátiáját meg kicsit lejjebb építeni. A PUA viszont nem foglalkozik az intelligenciák fejlesztésével, hanem csak az a fontos, hogyan nedvesedjen a nők bugyija akár egy egyéjszakás kaland erejéig, akár több éven keresztül. És elmarad a magyarázat, hogy erre konkrétan miért is van szükség. Mert az, hogy ettől nedvesedik a bugyi, meg így érsz el sikereket, ez önmagában nem magyarázat. Aztán jön a tradcon csávó fejében a kognitív disszonancia, hogy valamit rosszul csinált egész életében, beüt a nihilizmus, a családtól, barátoktól történő elidegenedés és mindennek vége. A választható kimenetek a következők:
– Nőgyűlölet / MGTOW
– Ostoba módon újra házasodik, hogy majd a következő felesége is jól seggbekúrja egy válási szándékkal –> Nőgyűlölet / MGTOW
– Az illető nekiáll PUA módszereket tanulni, tegyük fel, hogy lesz mentora. Kimegy a terepre, és látja, hogy lényegében tökmindegy mitcsinál, mert arra senki nem kíváncsi, hogy ki ő valójában, hanem csupán arra, hogy hogyan nyomogatja azokat a bizonyos kapcsolókat, amik a nők bugyijának lecsusszantásához hozzájárulnak. Egy ostoba droidnak tartja magát, aki ezentúl örök boldogtalanságra van kárhozatva az életben, mert az életének értelmét azok a tanok határozták meg, hogy az ő feladata megtalálni a mesekönyvekben is megjósolt örök szerelmet, és gondoskodni élete végéig szeretett asszonyáról. Az illető elidegenedik saját személyiségétől, majd a világtól, ami átverte őt. Beüt a kognitív disszonancia, majd a nihilizmus –> Nőgyűlölet / MGTOW
Az, hogy neked életed során sok csajod volt, azt bizonyítja, hogy igazából nem volt szükséged a PUA módszerekre, eddig is sikeres voltál, csupán sikereid még feljebb történő tornászására kellett neked a PUA életmód. És ezért nem vagy képes elfogadni, hogy léteznek olyanok, akik egész életüket szigurúan véve kizárólag monogámiára, házasságra és kölcsönös szeretetre épülő, élethosszig tartó kapcsolatban képesek elképzelni, és hogy ezek az illetők konkrétan belebetegszenek abba, hogy ezen törekvéseik meghiúsulnak, mert a mai erkölcsi normák alkalmatlanok az ilyen tradconok életképességének biztosítására. Az ilyenek számára a PUA egy messzemenőkig erkölcstelen és megvetendő dolog.
Az egyetlen dolog, ami ilyenkor segíthetne rajtuk, ha még MIELŐTT a PUA útra rátérnének, előtte súlyos önvizsgálatot tartanak, és mérlegelik saját értékrendjüket: Belefér-e nálam, hogy a siker érdekében manipuláljam a nőket? Tudok-e úgy fejlődni, hogy erkölcsi normáimon változtassak? (fontos tudni, hogy az ilyen férfiaknál nem csupán a game, hanem már a manipuláció puszta ténye is vállalhatatlan dolognak számít) És ha készen állnak, megkezdik saját személyiségük fejlesztését, kimozdítani magukat a komfortzónájukból, majd ha ott belül rendet raknak, utána állnak neki a PUA anyagok tanulmányozásának immáron megváltozott értékrendjük fényében. Vagy inkább választják az MGTOW utat, ami sokkal testhezállóbb, és a végeredmény hasonló lesz :)
“nem vagytok hajlandóak elfogadni, hogy a személyiségek különbözősége miatt igenis akadnak olyan embertípusok, akiktől ez az egész PUA dolog annyira idegen, hogy konkrétan KÉPTELENEK minden erőfeszítésük és vágyuk ellenére elsajátítani a létformát”
Nem létezik olyan személyiség, ami visszavonhatatlanul fejleszthetetlen. Az akarat hiányozhat, az igény vagy a kellő értelem.
Én pl. soha egyetlen incifinci aspektusát sem használtam még a valódi asshole game-nek, és mégis figyelemreméltó eredményeket értem el. Nem vagyok asshole és nem is állna jól nekem, de hát a magabiztos fellépés, a shit tesztek átugrása, a jó sztorik mesélése nem is igényli, hogy mindenképpen asshole legyél. Sőt, én kifejezetten az “asshole-ellenes” bétáknak ajánlok kiutat.
Amire te az inkompatibilis személyiséggel utalsz, szerintem az lehet, hogy vannak akik kapásból, csípőből, megfontolás nélkül utasítják el a game ötletét. Ez nem személyiség, hanem IQ kérdése. Most lehet hogy mégis asshole leszek, de aki egy félig érett banánnál okosabb, az először megismeri a témát, és csak aztán ítél fölötte – a többieket meg leszarom. Nem feladatom azokat pátyolgatni, akik belerúgnak a segítő kezembe.
“A tradconok például, akik vallásosak és rendkívül konzervatívok, nem képesek egyrészt ellentmondani a vallásuk és a családjuk által rájuk erőltetett szerepüknek”
A game 80%-a teljesen kompatibilis a keresztényi elvekkel. Ha a maradék 20% nem tetszik, ne használd.
-> Dalrock
“az ateisták között is bőséggel akadnak tradconok, akiknek nem a dugásra irányuló vágyuk kielégíése az első fő motivációjuk”
Szerencsére a game használható egy hűséges és megbízható feleség megszerzésére és boldoggá tételére is. Hogy ezt azok a bizonyos tradkonok nem értik, az ő saját hibájuk és felelősségük.
Hadd éljek egy elvont hasonlattal. A game szerszámosláda. Van benne kalapács, csavarhúzó, istenfasza. A nagyvilágban azonban néhány hülye elhintette, hogy a game mindent a kalapáccsal akar megoldani. A game általános megítélése a nagyközönség szemében az, hogy itt valami lúzer suhancok kalapáccsal rohangálnak. Egy rakás kívülálló folyamatosan arról papol, hogy ők nem hajlandóak kalapácsot használni, mert az nem passzol a személyiségükhöz. …barátaim, ha hülyék vagytok, és nem értitek meg, hogy a szerszámosládában más is van, akkor béke poraitokra, a szerszámosládás közösség nem fog sírni utánatok. Az egekig ordíthatjátok, hogy a kalapács gonosz dolog, attól nekem nem lesz eggyel sem kevesebb nőm, nektek meg eggyel sem több. Én röhögve használom a kombinált fogót és a körömreszelőt, azzal is elérek annyi eredményt amennyire igényem van, köszönöm alássan.
Aki szerint a személyisége nem kompatibilis a végtelen lehetőségek tárházával, az meg is érdemli, hogy nincs sikere a nőknél. Elvégre nincs arra szükség, hogy a hülyesége továbbadódjon a következő generációra.
A mainstream PUA irányzat igenis a nőszerzésre és a minél gyorsabb sikerélményekre épül. Tudom jól, hogy vannak olyan megoldások is, melyek a házasélet finomhangolására valók, és nem a nemi vágyak minden áron történő kielégítésére, de ehhez még a red pill topicokban is rendkívül mélyre kell ásni. Ezért pl. a példámban említett tradconokat alapból elriasztják a PUA anyagok, mert jellemző módon az úgymond erkölcstelenebb módszereket nyomatják leginkább.
Tudom, hogy alapvetően nem nekem címezted, de mivel én is pont ismerkedem ezzel az egésszel, és ahogy látom, ugyanazt a hátteret hoztuk magunkkal gyerekkorunkból, elég jól meg tudlak érteni.
Senki sehol nem mondta, hogy ez egy pár hetes gyorstalpaló. Amúgy azt kell mondjam qrva nagy eredmény, hogy ha te fél év ráfordítással és 1 PUA táborral eljutottál odáig, hogy nem-Adonisz léted ellenére gyakorlatilag bmilyen nőt össze tudnál kaparni. Tényleg, ez qrvanagy dolog.
Bizony ki kell dobni 10-20 év neveltetését, de csak ami ezt a részét illeti az életnek. Azért nem kell az egész személyiséget sutba vetni. Nehéz, nyilván. A RedPill nagy pofon helyenként, nyilván. Nem tudom ez mennyire ciki vagy sem, de amikor először végigolvastam az itt megjelent írásokat az ösztönökről, a nők valódi biológiai természetéről (a hipergámia szót nem is hallottam novemberig…), a kapcsolatok valódi működéséről, a feminizmus hatásairól, hogy min múlnak a dolgok, és hogy a világ legnagyobb hazugsága, hogy kitartással, kedvességgel, empátiával, odafigyeléssel a legtöbb nő majd az enyém lehet…. szóval akkor volt pár éjszaka, amikor nehezen ment az elalvás, és volt is, aki észrevette rajtam. Ez kb. november volt. És 35 vagyok, szóval nem valami korán “esett le a tantusz”.
De ezzel együtt sem értem, hogy mi a bajod azzal, ha valaki segíteni próbál másokon. Oké, elfogadom, hogy nem mindenki engedheti meg magának a konditermet sem anyagilag, sem időben, nem beszélve az izgalmas hobbikról, a stílusosabb ruhákról stb. De miért ne juthassanak azok se hozzá a tudásanyaghoz, akik viszont megtehetik? Vannak itt olyanok is tuti.
Kis személyes tapasztalat. Tavaly februártól július végéig fogytam majdnem 20 kilót. Vettem havonta kondibérletet, nem volt olcsó, ráadásul egy relatíve drága helyre is járok, és bizony azt kell mondjam, hogy az egészséges táplálkozás drágább mint a szar kaja. DE! Ha hozzáveszem azt is, hogy az egészséges táplálkozásba, és a sportos életmódba nem igazán fér bele a szombat esti piálás/bulizás/taxizás stb, akkor máris minimum pénzemnél voltam. Sőt. És akkor nem beszéltem az egészségem értékéről, ami pénzben nem kifejezhető, sem a jobb közérzetemről, ami pénzben nem kifejezhető, valamint az önbizalmamról, ami szintén nem pénzben kifejezhető. Ja, és akkor még ott vannak az elismerő pillantások, a dicséretek, és 1-2 rajtam megakadó női pillantás. Ezerszeresen megéri.
Az idő lehet a nehezebb ügy, de hát valamit valamiért.
Tudod, hogy én viszont mit látok? Érdekes módon a qrva elfoglalt emberek a 10+ óra munkával, elég jól képben vannak, hogy mi történt a barátok köztben, vagy a VV7-ben. Simán megbeszélik, hogy Messi milyen cselt tolt a hétvégén. De fél órát kocogni nincs idő, mi? A másik: elképesztő mennyiségű ember bír panaszkodni, hogy szegény, nincs pénze szórakozni, sportolni, eljárni valahova. De basszus cigire valahogy mindig van.
Szóval én már nagyon fenntartásokkal kezelem a nincs időm/pénzem dolgokat.
Nagyon sok helyen írják, hogy a legtöbb férfi gyomra egyszerűen nem veszi be nemhogy a RedPillt, hanem egyáltalán a PUA anyagokat, a game-t, és 90+%-uk soha nem lesz képes kicsit sem internalizálni. De ha csak pár emberhez eljut, akinek sikerül, akkor már megéri.
Ne cseszegessünk másokat azért, mert segíteni próbál, még ha sok ember nem is tud mit kezdeni a segítséggel önhibáján kívül. Hátha van, aki tud.
“A game az amit a külső világ felé mutatsz magadból … Ha szerinted csak arra van szükség, hogy a külvilág felé mutatott arculatodon változtass, az pont hogy a színészkedés elsajátítását jelenti”
Ez így önmagában nem igaz, ez felszínes. Létezik az inner game.
https://heartiste.wordpress.com/2009/10/13/all-the-inner-game-youll-ever-need/
https://heartiste.wordpress.com/2008/04/18/inner-game/
http://ultimateattractionguide.net/inner-game-pua/
google még tucatnyit talál.
Szóval amennyire én eddig látom game igenis = személyiségfejlesztés. Vagy legalábbis a személyiségfejlesztés a game egy része. Persze még kiderülhet, h tévedek.
“ez a párszáz állandó olvasó még nem csinál nyarat”
A párszáz olvasónak nem a világon kell nyarat csinálnia, hanem csak a saját világában. Ehhez pedig nem számít senkinek, hogy hányan olvassák ezt rajta kívül.
Én is magamtól találtam ide gyakorlatilag. Valahol egy fórumon belinkelte valaki Deansdale egy régi írását: csajozási tanácsok nőktől, csak óvatosan. Tetszett a szöveg, a nyelvezet, a duma, rágugliztam a nevére, és itt vagyok. Írtam egy kommentet valamelyik cikkhez, és Dean ajánlotta Heartistet Roosht stb. Elolvastam. Mindent. És még mindig kibaxott kezdőnek érzem magam. De eddig úgy látom van értelme lépkedni ezen az úton. Ne vegyük el mástól is a lehetőséget.
Szerintem félreértesz, nem szidom bármelyikőtöket is azért, mert ilyesféle oktatóanyagokat rak ki a Férfihangra, igenis nagyon fontos lenne minél több ilyen. Én csak azt mondom, hogy ne ítéljétek el azokat, és ne beszéljetek magas lóról feléjük, akik képtelenek ezeket az ismereteket magukévá tenni. Akik belekerültek a kiábrándulás szakaszába, mielőtt még megismerték volna a piros pirulát, vagy fejleszthették volna csajozási képességeiket a PUA segítségével, ők már egy teljesen más stádiumban vannak. Megkockáztatom, hogy mentális zavarok is megakadályozzák őket abban, hogy bármiféle újat kipróbáljanak. Ha már beállt a nihilizmus, csak kívülről lehet rajtuk segíteni, és a tényleges segítség nem egyenlő pár idevetett cikkel. Az ilyenek olyanná válnak, mint a tehetetlen csecsemők, kéne hozzájuk egy mentor, aki mindig fogja a kezüket, akármerre is mennek, aki újból megismerteti velük a világot, aki egy kicsit kimozdítja őket erőszakkal a komfortzónájukból, és aki segít nekik az első apró sikerek felé vezető út kikövezésében. Végülis egy ilyen mentor segítsége vehető meg a párszázezer Ft-os PUA tréningeken. Ide meg jöhet az, amit az előbb mondtam, hogy a legtöbbeknek vagy pénze nincs, vagy ideje, vagy egyik se, hogy ilyen dolgokat megengedhessen magának. Maradnak tehát az elfuserált kékpirulás barátok, már amelyiknek vannak. Aztán ha az illető mégis hajlandó volna lenyelni a piros pirulát, akkor meg elidegeníti magától a barátait, és a családja is útjában áll a változásoknak, szóval gyökerestül felfordul az élete. Fájó kimondani, de a fejlődéshez vezető út első állomása mindig valamiféle veszteség, és ezt sokan nem képesek bevállalni, pláne a hozzám hasonló erősen introvertáltaknak, akiknek sérvet okozó erőfeszítésekre van szüksége, hogy egyáltalán barátot szerezzen.
Az ilyen embereket valahogy én sem értem, akik állításuk szerint halálra dolgozzák magukat, de a legfrissebb tévés pletykákat mindig ismerik, meg akik több tízezret képesek havonta cigire elverni, általában minél szegényebbek, annál többet. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom elmondani, hogy ez még az én helyzetemen nem változtat, mert soha életemben nem dohányoztam / drogoztam, közel 3 éve már absztinens vagyok (az össz piaadagom havi 1 sör, meg kb. félévente egy iszogatás a még megmaradt cimborákkal), tíz éve nem nézek tévét (egyáltalán!), nincs házam, nincs autóm, amik jelentős fenntartási költséggel járnának, az össz vagyonom az 5 éves VAIO laptopom, amit egyébként nagyon szeretek, de már totálisan elavult szegény és nagyon kéne egy új helyette, mert már dolgozni is alig lehet rajta (egy 6 perces videót 45 perc alatt renderel 1080p-s mp4-be). Még spórolni is képes vagyok, mert most is van félretett pénzem, csak nem nyúlhatok hozzá, mert vállalkozás indításába szeretném fektetni, illetve az egyetemi tanulmányaimat finanszírozom belőle. És valahogy mégis, hiába nem dohányzom, hiába spórolok, attól még az elmúlt 4 elveszett évet soha nem kapom vissza, az a köcsög viccbeli Ferrari sem akar összejönni. Hála annak, hogy szar városba születtem és akaratom ellenére visszakényszerültem, sorsom a tartós munkanélküliség és a totális mentális pusztulás lett. És mivel a tartós munkanélkülieket a cégek soha nem engedik vissza a munkaerőpiacra, ezért döntöttem saját vállalkozás mellett, ami szintén nem egyszerű eset, mert a kezdőtőke összekaparásának lehetősége nélkül ez is csak vágyálom maradt sokáig. Mire sikerült volna, jött a depresszió :)
Szerintem nem azoknak az embereknek a legrosszabb, akik semmirekellők és egész életük során rájuk van bélyegezve a lúzer címke, mert ők elfogadják magukat olyan gyökérnek, amilyenek, bármikor lejjebb adnak az igényeikből és nem okoz számukra kognitív disszonanciát az, hogy totálisan ostoba voltuk ellenére mégis mindig mindenbe belepofáznak meg beleokoskodnak. Az igazi tragédia az, ha tisztában vagy azzal, mire vihetnéd, és valamilyen oknál fogva mégsem úgy jön össze. Itt Magyarországon kimondottan tragikus az intelligens emberek sorsa, ez a történelmünk során szinte mindig így volt. Én az intelligenciámat kimondottan mint súlyos tehert élem meg, és nem mint olyan dolgot, amire büszkének kéne lennem. Bár lehetnék ostoba, tudatlan és örök optimista :)
Az utolsó bekezdésed az, ami miatt egy embernek írni érdemes. Örülök, hogy segíthettem, és úgy érzem egy kicsit jobbá tettem a világot. Köszönöm :)
Szívesen?:) Én kösz:)
“Tetszett a szöveg, a nyelvezet, a duma, rágugliztam a nevére, és itt vagyok.”
Még mindig népszerű ez a gonzó stílus. Hiába. :D
A PUA-témához meg: DennisVT hozzáállása a nőkhöz még mindig egészségesebb, mint a Brandon gyereké. Bár magam nem vagyok PUA-gyakorló (egy kollégám ellenben nyomja rendesen), de annyit én is látok belőle, nem egy hímsoviniszta kiskáté (aminek a feministák beállítják), nem arról szól, hogyan gyűlöljük vagy tárgyiasítjuk a nőket. Akinek kellő értelmi és érzelmi intelligenciája van (ami Wastrel véleményével ellentétben, szerintem nem zárja ki az empátiát – miért zárná ki?), az a PUA segítségével igenis végezhet személyiségfejlesztést önmagával. Annyiban egyet értek Wastrellel, hogy nem elégséges, de mint egy felhasználható eszköz a sok közül, igenis alkalmazható.
Nem állítottam, hogy a fejlett IQ vagy EQ kizárná az empátiát, azt állítom, hogy férfiként kifejezetten hátrány magas empátiával rendelkezni. Tudniillik az ilyeneket használják ki leginkább a nők a saját céljukra, és sajnos nem abban a pajzán értelemben, amit most egyesek idegondolnak :D
Én táborban nem jártam, sőt, egy vasat sem fizettem semmilyen PUA anyagért, viszont angolul én magam is írtam pár cikket a témában :) Szerintem csak máshogy tekintünk ugyanarra a dologra. Én a PUA anyagban sosem a felszínes kocsmai puncihajkurászást láttam, nem érdekeltek a betanult opener-ek és a hasonló konzerv hülyeség. A tudományos része izgat, a megértés. Az pedig ugyanúgy benne van a pakliban, mint az “érdekes körmök, igaziak?”. A game-nek számomra az a lényege, hogy ha megérted a miérteket, akkor az egészet tök könnyen a saját igényeidhez szabhatod, és nem vagy rászorulva a személyiségedhez nem passzoló eszközökre. Alfának ezerféleképpen lehet lenni, az asshole game csak 1 az ezerből, és ha nem bírod, választhatsz a 999 másik közül.
Úgyhogy ezt a vitát én inkább nem forszíroznám. Sosem szerettem, amikor a game-et felszínes, bunkóságot erőltető dolognak állították be, mert ez csak egy aspektusa a számtalanból, és fölöslegesen ad táptalajt a kritikáknak. De fölösleges ezen befeszülni, ezzel együtt is elismerem a hozzáértésed.
Csak még annyit: én sehol nem állítottam, hogy a személyiségfejlesztés 2 hetes meló. Szerintem születéstől halálig tart, ha jól csinálják. (Akik szerint a személyiség X életkorra rögzül, azok a gyökér átlagemberekre építenek, akikre igazából nem érdemes.) Ettől függetlenül a nagy felismerések hozhatnak gyors változásokat, pl. amikor egy valamirevaló béta először hall a shit tesztekről, hetek alatt radikális fejlődést érhet el.
Deansdale és Wastrel: Érdekes volt olvasni a vitátokat. Számomra az igazság megint valahol kettőtök között van ill. nem érzek ellentmondást az általatok leírtak között. Alapjában véve egy dolgot jártok körbe. Nevezetesen azt hogy képes-e az ember érdemben változni ill. hogy az emberi változásoknak mi a motorja és iránya.
Abban mindketten egyetértetek hogy az ilyen változások komoly és hosszantartó munkát igényelnek, nagy energiabefektetést. Wastrel az érdemi változások irányát mindig belülről kifelé szemléli, míg D. ebben a tekintetben megengedőbb. Szerintem nem célszerű elkülöníteni a külső és belső világot. Ez valahol igencsak a nyugatias gondolkodás eredménye. A két világ összeolvad és hat egymásra. A szobád bútorzatának átalakítása, kicserélése vagy a sportolástól megváltozó testi tulajdonságok ugyanúgy hatnak a belső világ folyamataira, mint ahogy a lelki folyamatok és változások is hatnak a külső világban történő megnyilvánulásokra. Végső soron a legoptimális változási metódus az ha az ember mindkét oldalról kezdeményezi a változást, amelyek aztán egymást is erősítik és maradandóvá teszik a változásokat. A csajozás példáját illetően nyilvánvalóan a fizikai külső (ruházat, sport, frizura) önmagában nem sokat ér, ahogy lássuk be a másik oldalról de csak arról történő változtatások (PUÁs önszuggesztiók, szemléletváltás stb.) is csak csökkent hatékonyságú.
Ugyanennek a dolognak egy másik része a változások lehetségességének kérdése. Nekem személyes meggyőződésem hogy a személyiségjegyek mindegyike megtalálható mindenkiben. Az evolúció nem játszik kicsiben és sosem felejt teljesen (elvégre ami valamikor jó volt esetleg a jövőben is jó lehet). Ezek közül van aminek a feltűnésére, eluralkodására genetikailag hajlamosabb vagy, van amit a magzati időszak erősít meg, van amit a nevelés és a külső élmények. Nem lenne célszerű ha ezek tulajdonságok megváltoztathatatlanok lennének és evolúciós szempontból meglehetősen kontraproduktív. Az hogy idősebbé válva ez nehezebb nem vitatja senki de nem lehetetlen. Egyszerűen arról van szó hogy a személyiség, leegyszerüsítve az önmeghatározás, azaz hogy ki/mi vagyok és ki/mi nem vagyok, az idővel egyre határozottabb formát ölt és nehezebb változtatni. Viszont a személyiségünk bizonyos fokig mindig képlékeny marad. A jelentős változások lehetségességére bizonyíték lehet pl. az agymosás jelensége is (pl. MK-ultra program) vagy pozitív példaként a különböző meditációs technikák. (Lám-lám, egy külső és egy belső világon keresztül ható példa.). Az már más tészta hogy a személiségnek megvan a maga önvédő mechanizmusa és ezt egy bizonyos életkor után, az esetek többségében csak a kartarktikus élmények képesek lebírni és sajna ez leggyakrabban negatív események kapcsán bekövetkező negatív változás szokott lenni. Nagymértékű személyiségváltozást eredményezhet szeretteink (erőszakos) elvesztése, fájdalmas és állandósuló betegség, klinikai halál állapotának “megélése” stb.
“Azoknak a férfiaknak viszont, akik nem kapták meg a megfelelő neveltetést szüleiktől, és akik egyre többen lesznek”
Mikor kezdődött el, hogy nem kapták meg tömegesen a megfelelő nevelést? Mi az a történelmi esemény ami ezt elindította? Én azt hittem, hogy a világháborúkban túl sok férfi halt meg, akkortól kezdődik, de ma már nem vagyok ebben biztos…
“Mára már a negyvenes éveiket tapossák azok a Férfiak, akiket a családi pótlék 1966-os bevezetése után az anyjuk egyedül, apa nélkül nevelt fel.”
/Huffnágel Pista
– huffnagel.blog.hu/2014/05/04/hova_tuntek_a_normalis_ferfiak
A férfi példa hiánya csak az egyik probléma. A másik, sokkal súlyosabb, hogy a gyerekekben a férfias viselkedés és az életkornak megfelelő önállóságra való törekvés megnyilvánulásait az egyedülálló anyák és az iskolai tanárnők már csírájában hajlamosak elfojtani. Vagyis: a fiúkból is passzív, légvárban élő kislányt nevelnek.
Ebből kifolyólag aztán sokan olyan terheket és hátrányokat (értsd: lemaradottság) cipelnek magukkal felnőttkorukba, amit csak k**va nehezen lehet ledolgozni. Le lehet, csak nehéz, és elsősorban az kell hozzá, hogy az illető ráébredjen a természetellenes helyzetére.
A két szülős családhoz képest ők kevesebben vannak, vagy voltak. Úgyhogy nem ettől van. Egyáltalán régebben tényleg léteztek tömegesen nagybetűs férfiak, vagy csak azt gondoljuk ma. Lehet, hogy a nagybetűs férfi sosem létezett annyira tömegesen mint gondoljuk. A legtöbb ember paraszt volt, művelte a földet, már fiatalon nősült. “Egyszerű” ember volt, nem a legendák férfija.
“Nem fér a fejembe hogy az emberek miért nem olvassák el a “Dave from Hawaii” cikket Heartiste oldalán, abban le van írva, hogy a srác X év házasság után talált rá a PUA irodalomra, és a váláshoz közeledő házasságát javította meg vele. ”
Na majd mindjárt:)
Eszembe jutott még valami, csak nem akartam a fordításba beletenni. Már akkor az eszembe ötlött, amikor először olvastam, és fordítás közben megint.
Szóval az van, hogy ez a szöveg Amerikáról szól, egy amerikai helyzetről, egy amerikai lányról. És ott – ahogy én látom az olvasmányokból – sokkal jobban elszaladt a ló a nőkkel, az átlag nőkkel, ezért valószínűleg egy fokkal “durvább” megközelítés kell hozzájuk, mint mondjuk a magyarokhoz. Ezért tűnhet az itteni nőolvasóknak 1-2 megoldás túl durvának, neadjisten taplóságnak, pedig azért arról szó sincs. Ezen felül az itteni nők, akik a férfihangot olvassák nyilván alapvetően nyitottabbak a férfi problémákra, láttak, hallottak, olvastak már itt ezt-azt, ezért ők inkább a kivételek közé tartoznak. Ez még egy ok, amiért nektek, nőolvasóknak ez túlzásnak tűnhet.
Először én is megütköztem azon, hogy John Ross visszaültetné a nőt a kocsiba. De aztán arra gondoltam – és ahogy látom erre itt csak én – , hogy az a nő amelyik kimegy velem a lőtérre, ami nyilván nem a sarkon van, egy olyan tevékenységet folytatni, ami őt amúgy érdekli, aztán képes 5 perc után kijelenteni, hogy fáj a feje és menjünk, az meg is érdemli.
Ez most pont az a pont, amit Brandonnak ki lehetne emelni. Itt van az, ami elvárható egy nőtől egy ilyen helyzetben. Mutasson annyi tiszteletet és megbecsülést a férfi iránt, aki elvitte randizni, hogy összeszorítja a fogát, jó pofát vág, és kibír legalább 1 órát. Esetleg vegyen be valamit fejfájás ellen, 100nőből 99nél mindig van vmi pirula. Aki erre nem képes, ennyit nem tud megtenni, az üljön is vissza a kocsiba. Vagy menjen haza, ahogy akar.
A másik pont a “remélem nem vagy olyan összevissza nő, akinek a 8:30 valamikor 12 előttet jelent”. Ti nők, akik ezt olvassátok, nem hiszitek el, hogy mikkel lehet találkozni. A nők 99%nak gond nélkül belefér negyed óra késés egy randiról, és még egy üzenetet sem tol, hogy “bocs, kicsit kések”. Sőt olyan is volt, aki aztán kinyögte, hogy többet szokott késni, ergo – bár ezt nem tette hozzá -, de én érezzem magam megtisztelve. (ha meg otthagyom 10 perc várakozás után a bánatba, akkor túlérzékeny kis pöcs vagyok) Ez is a férfiakkal szembeni tiszteletlenségnek egy durva formája. Maga az alapgondolat, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy időben érkezzen, a pasi meg úgyis megvárja, és ez így van rendjén. Egy nagy túróst!
Én elfogadom, hogy nem minden nő olyan, és nem minden nő egyforma. De ti meg fogadjátok el, hogy ha számunkra egy ismeretlen nő vagytok, akkor úgy fogunk kezelni, ahogy az átlagot.
Amúgy ezt a részét kipróbáltam a dolognak többször is, nem vettem ennyire erősre a megfogalmazást, általában vmi humoros(nak szánt) szövegbe csomagoltam. Pl. : “Késni nem ér!:)”, egy perccel később, feltéve hogy chatről van szó: “csak nekem” :)
Nem voltam tapló, nem voltam bunkó, de azért kifejeztem a rosszallásomat a késéssel szemben. Sosem kaptam negatív visszajelzést.
Sőt. Szinte minden nő elkezdte kvalifikálni magát. Ez a dolog röviden azt jelenti, hogy ő kezdi el bizonygatni a jó tulajdonságait, ergo, hogy “méltó hozzám”. A PUA-k ezt tartják az egyik legfontosabb hozzáállásnak: te vagy a fődíj (a ffi), és nem a nő. Nem azért vagy ott, hogy bebizonyítsd a nőnek, hogy te érdemes vagy őnagyságosságára, hanem, hogy te, a férfi, felmérd, hogy érdemes-e erre a nőre fordítani az idődet és az energiádat. Vagyis felcseréni az alapvető szerepeket, ahol a ffi fut a nő után. A nő érezze úgy, hogy őneki kell utánad futnia (kihívás vagy, izgalmas a helyzet, mert ilyennel még nem találkozott) , mert te bizony “magasabb értékkel rendelkezel” (demonstrating higher value) hozzá képest.
Nem nagyon tudok jó magyar kifejezéseket az angol verziókra.
Ha te futsz a nő után, akkor by definition kisebb az értéked (demonstrating lower value).
Ennek az egésznek egy jó módja a qualification (kvalifikálás). Baromi egyszerű dolog, simán el lehet ejteni olyan kérdéseket, hogy tud-e főzni, ért-e a masszázshoz, megfelelő szimpátia fennállása esetén azt, hogy jól csókol-e, stb.
Itt most azért megjegyzem, hogy Roosh (na ő az igazi pua, nemrég épp kelet-európát/ukrajnát járta végig felmérni a csajozási lehetőségeket) azt tanácsolja, hogy a férfi mindig késsen 5 percet. Ez most kettős mércének tűnhet, de vegyük észre, hogy 5 percről van szó, ami nem a világ vége, 5 percért én sem szólnék soha, de arra pont elég, hogy ha a nő véletlen időben érkezik, akkor egy picit aggódjon, hátha felültették. Egy férfi késése egy nő gondolataira teljesen máshogy hat, mint fordítva. Pont azért, mert a férfiak ahhoz vannak szokva, hogy a nők késnek, a nők meg ahhoz, hogy a férfiak nem.
Amúgy persze 5 perc késés pont semmit nem ér, ha a nő meg 15öt késik:)
Bennem is inkább egy amerikai szemtelen és buta p. képe merült fel, amikor az írást olvastam.
Az viszont nem megoldás, ha minket elkönyvelsz elérhetetlen(?) kivételnek. Mi, a Férfihangon kommentelő nők se férjjel az oldalunkon születtünk. (Sőt nem is mindegyikünknek van párja, ha jól tudom.) Igazából szerintem azt lenne jó eldönteni, hogy olyan nő kell-e az itt olvasó férfiaknak, aki a kivételek közé tartozik, és akkor afelé ne úgy közelítsenek, mintha egy amerikai szemtelen buta p. lenne, mert akkor valószínűleg az lesz a reakció, amit mi adtunk (elutasítás), vagy pedig beérik egy ilyennel, de akkor nem értem, hova föl a panasz, hogy a nők szemtelenek és buták. Ha ellenszenves az olyan nő, aki sokat késik és arra se veszi a fáradtságot, hogy küldjön egy sms-t, akkor azzal szerintem nem piszkálódni kell, hanem akkor ez is egy szűrő, és leépíted. Bevallom, én sajnos sokszor kések (nem tiszteletlenségből, hanem rémes az időérzékem), de megtisztelem annyival a másikat, hogy jelezzem valamiképp, ha sokat kések. Ha egy nő az első randin annyira se hajlandó, hogy ilyen esetben nagyon-nagyon szégyelje magát és szóljon, hogy késik, és teperjen a megbocsájtásért, akkor nem érdemes rá pazarolni semmiféle energiát vagy game-et, szerintem. Az meg az én szememben nagynon gáz – persze nem én vagyok a mérce nyilván -, ha valaki direkt késik. Nem szimpatikus a megjátszás, játszmázás, trükközés. Azzal semmi bajom, ha vki kihozza magadból a legjobbat bármiféle önneveléssel vagy tanulással, de azt nem értem, miért kell túlbonyolítani ilyen őszintétlen módon.
“azt lenne jó eldönteni, hogy olyan nő kell-e az itt olvasó férfiaknak, aki a kivételek közé tartozik”
Az általános szabályok alól nem igazán léteznek kivételek (legföljebb szexuális eltévelyedések értelemben). Egyéni szórás nyilván van ízlésben, de hiba azt hinni, hogy vannak a buta p.-k meg a “kivételek”, akik egymással ellentétesen működnek. Ilyen nem létezik. Te is azt találod vonzónak amit egy buta p., csak finomhangolásnyi eltérések vannak.
“akkor valószínűleg az lesz a reakció, amit mi adtunk (elutasítás)”
Teljesen más ezt egy nőnek leírva olvasni, mint átélni. Most azt hiszed, hogy megrökönyödnél, de ez közel sem biztos, sőt. Persze ha itt egy kis olvasással felkészülsz arra, hogy élőben majd direkt jó sértődős leszel, akkor immunissá lehet válni a vonzó férfiakra, csak kérdés, hogy ezzel akkor tulajdonképpen kivel is csesztél ki. A PUA-k ezerszer bebizonyították már, hogy az egyetemet végzett ügyvédnők, a popdívák, a feminista diáklányok mind pont ugyanúgy reagálnak, mint a buta p.-k a bárokban, sőt, sok esetben még úgyabbul, pont azért, mert azt képzelik hogy ők “másmilyenek”. Fentebb is írtam már, ennek az egésznek a nők részéről az IQ-hoz vagy a neveltetéshez semmi köze. (Ahogyan egy utcaseprő is ugyanazt a Bódi Szilvit tartja szexinek mint egy egyetemi magántanár, és egyik sem Andrea Dvorkint.)
“Ha egy nő az első randin annyira se hajlandó, hogy ilyen esetben nagyon-nagyon szégyelje magát és szóljon, hogy késik, és teperjen a megbocsájtásért, akkor nem érdemes rá pazarolni semmiféle energiát vagy game-et, szerintem.”
Ez tökéletesen igaz :)
“Azzal semmi bajom, ha vki kihozza magadból a legjobbat bármiféle önneveléssel vagy tanulással, de azt nem értem, miért kell túlbonyolítani ilyen őszintétlen módon.”
Miért sminkelnek a nők?
Nem csak Bódi Szilvi van meg Andrea Dworkin. Azt nem nevezném finomhangolásnyi különbségnek, hogy egy bunkó buta rapper jön-e be vagy pedig mondjuk egy intelligensen és kulturáltan férfias férfi. Ahogy más egy elegánsan nőies nő meg egy buta ká, hiába mindkettőnek jó az alakja, biztos vagyok benne, hogy összképileg sokakat kiábrándít egy pitsogós ribi, mert műanyag, míg más férfiaknak meg az a fullos álomnő. Persze a lényeg a férfiasság/nőiesség, de azon belül is nagy és korántsem lényegtelen különbségek vannak, hogy egy nőnek mondjuk mire indul be a hipergám ösztöne.
Én már nem cseszek ki senkivel. :-)
Más a smink meg a vakolat – kiemeled-e, ami eleve szép, vagy pedig úgy kimázolod magad, hogy smink nélkül rád se ismerne a másik. Az egyik tényleg az, hogy kihozod magadból a legjobbat, a szép részeidre hívod fel a figyelmet (pl. szép szemed van, ezért azt sminkeled ki), vagy pedig teljesen átmaszkírozod magad.
A bután fecsegő ostoba tyúk bár párkapcsolatra egyértelműen alkalmatlan, attól az elsődleges markereiből még árad a zamatos termékenység. Őket hívjuk egyéjszakás kalandnak.
Óh asszonyi gyermek, mit vesződjünk itt neked szilárd szellemi eledellel, mikor megrágni képtelen vagy azt.
Akkor inkább kisoroszlános videot kérek, azt biztos fel bírom fogni. :-)
(Jaj, hát tudom én ezt, de én azt hittem, hogy nem egyéjszakás kalandoknak való személyekről beszégetünk.)
Próbáltuk már itt páran leírni, hogy az, hogy mire használja a PUA a tudását, a game-et, az teljesen és kizárólagosan rajta múlik. Van, aki semmi mást nem akar csak dugni. Ő arra használja, és az ő esetében egyáltalán nem számít, hogy “normális”-e a csaj, vagy hülye buta plázacica, reggel már úgysem lesz ott.
Van aki szeretne komoly kapcsolatot, egy értelmes nővel, és arra használja. Na most az van, hogy ha mégis egy plázacicába botlik, aki reagál a game-re, akkor azért nem fogja kihagyni, de ettől még keres ő normális lányt is:) A különbség az, hogy ez utóbbi ember a normális lányt nem fogja elküldeni a dolog után:)
De már látom, hogy következőre célszerű lenne valami olyan írást fordítani, amiből az látszik, hogy miként, mikor, és hol lehet ezt az egészet egy komoly kapcsolat, esetleg házasság megóvására is felhasználni.
“megütköztem azon, hogy John Ross visszaültetné a nőt a kocsiba”
Nem az a férfi szándéka, hogy a nő visszaüljön a kocsiba, hanem hogy visszakozzon: “jajizé, hátakkor nem is olyan nagy gond a fejfájás, lövöldözzünk tovább”. (Tekintve hogy nem is valódi fejfájásról beszélünk, hanem shit tesztről.) Ezzel csak egy taposóakna került kikerülésre, a randi menetében nem áll be változás.
Aki ismeri Berne emberi játszmáit, vagy valamilyen hasonló könyvet, valószínűleg tisztában van vele, hogy rengeteg játszmát játszanak az emberek, sokat tudat alatt. A ranidzás is tele van ilyenekkel – például a késés egyértelmű utalás arra, hogy “én fontos ember vagyok”. Éppen ezért ez is tekinthető shit tesztnek, amire a férfinek valamit reagálni kell (ami adott esetben lehet az, hogy úgy tesz mint ha észre sem vette volna a késést – pl. a telóján beszél/csetel valami csinibabával mikor a késős randi feltűnik, ezzel mintegy megfordítva a szituációt).
A “ne késs” tulajdonképpen előzetes elhárító technika egy shit teszt ellen, illetve burkoltan maga is DHV. Azt mutatja, hogy 1. a férfi ismeri a nőket, tehát tapasztalt; 2. nem tűr pofátlanságot, tehát vannak elvárásai. Nem kell tapló módon előadni, lehet normálisan is, a cikkben felvázolt dolog ügyesen tálalva ebbe bőven belefér. Ugyanakkor tilos cuki módon, nyafizva vagy könyörögve előadni, mert azzal értelmét veszti az egész, DLV lesz belőle, kapufa.
“Sőt. Szinte minden nő elkezdte kvalifikálni magát.”
Flip the script :)
“Amúgy persze 5 perc késés pont semmit nem ér, ha a nő meg 15öt késik”
Legalább kevesebbet kell várakoznod :|
A game-ben az a jó, hogy ilyen apró eszközöcskékből van kismillió, és minden ember azokat válogathatja össze, amik neki tetszenek. Nem szeretsz késni? Ne késs. Csinálj valami mást, amivel eléred ugyanazt a pozitív hatást.
@Reina
(inkább lehozom ide a kommentfolyamot…)
“a nőket önbizalommal teli élet császárnőinek állítjátok be, akiknek a lábai előtt hevernek a férfiak és akik el vannak szállva maguktól”
Férfi randizási szemszögből tulajdonképpen minden nő így működik, akkor is, ha egyébként nem tartja magát császárnőnek. Ahogy a természetben igen sok állatfajnál, úgy az embernél is úgy működik a párkeresés, hogy a férfi produkál, a nő választ. Ilyesmire gondolj :) A férfinak ez mindenképpen teljesítési kényszer, még ha a szóban forgó hölgy nem is a világ szépe. A visszautasítás ugyanúgy kellemetlen, sőt, lehet még rosszabb is, mert ha egy bombázó lekoptat, hát istenem, de ha egy átlagos nő is elhajt, az azért már grízes. Olyan sosincs, hogy a nő automatikusan igent mond, tehát minden randi stresszhelyzet egy olyan férfinak aki nincs szokva a szituációhoz.
“az udvarlás pont arról is szólna, hogy bátorítjátok, éreztetitek vele, hogy vonzó és őt akarjátok.”
10-ből 9 férfi pontosan ezt csinálja, és folyamatosan elzavarjátok. Nem csak a bálkirálynők! Ha olyan egyszerű lenne a dolog, hogy “mondj neki szépeket”, akkor egyetlen pasinak sem lenne gondja a nőzéssel.
“Mintha úgy állnátok a nőkhöz, hogy neki most már letörni kell az egoját”
Nem letörésről van szó, csak valahogy éreztetni kell a női tudatalattival, hogy te olyan férfi vagy aki több nő számára is vonzó, így nem vagy arra kényszerülve, hogy könyörögj, nyalizz, stb. Pont ellenkezőleg, ha a nő nem felel meg az igényeidnek, akkor simán azt mondod hogy “kérem a következőt”. Tudom, hogy ez a legtöbb nőnek hülyén hangozhat, de a tapasztalatok szerint ez válik be. (Kiment 1000 pasi fejenként egytucat különböző módszerrel nőzni, és statisztikát csináltak, hogy melyik módszer vált be. Ez.) Vitatni igazából fölösleges, sokkal több értelme van elkezdeni azon filozofálni, hogy miért van így.
Igazából – a finomságokat mellőzve – nem túl bonyolult dolog: a nők hipergámok, vagyis a maguknál jobb (értékes, népszerű, jobb státuszú) pasikat részesítik előnyben, így a férfinak muszáj már az ismerkedéskor kimutatni (vagy legalábbis elhinteni a látszatot), hogy ő jobb a nőnél. Persze ezt nem lehet a szemébe mondani, vagy nyíltan nagyképűsködni, mert az visszatetszést kelt, ezért kell olyan finom módszerekhez folyamodni, mint a kishúgként kezelés – ami nem durva, nem dicsekvő, egyszerűen csak azt érezteti a nővel, hogy nem tartod őt magadnál előbbrevalónak, nem esel hasra tőle (vagyis rutinosan kommunikálsz a nőkkel, tapasztalt vagy és magabiztos).
Köszi, hogy időt szánsz rá, hogy elmagyarázd nekem mindezt. Finomságok ezek, de sok múlik rajtuk. Hogy a szavaink vagy a tetteink hogy hogy jönnek le a másiknak, apróságokon múlik. Egy kérleken, egy szerintemen, egy hangsúlyon. A hozzászólások azért finomítanak sokan a cikken.
Közben eszembe jutott még valami. Az, hogy nem feltétlen tragédia, hogyha egy nő elutasít. Nem biztos, hogy átlag Bélának és átlag Beának mindenképp össze kell jönniük, és átlag Bea nagyarc, ha lepöccinti átlag Bélát, vagy átlag Béla béna, ha átlag Bea leépíti. Lehet, hogy egyszerűen csak nem illenek össze, hiába vannak mondjuk egy szinten ebben a ki mennyire jó pasi/jó nő ranglistán. Mert nem csak ebben kell hasonlítani (már ha kell), hanem lehet hogy én azért utasítok el valakit, vagy valakinek én azért nem jövök be, mert teljesen mások vagyunk, vagy súlyos gondolkodásbeli/értékrendbeli differenciák vannak, hiába jövünk be mondjuk egymásnak fizikálisan. És azért ez számít, ha az ember nem csak egy éjszakára akar valakit, hanem valóban társat keres maga mellé hosszú távra, családalapításra. Szóval nem biztos, hogy az illető rossz pasi én meg nagyarc vagyok, vagy fordítva. Mert azért a házastársválasztásban nem csak az a szempont, hogy az illető vonz engem.
“Az, hogy nem feltétlen tragédia, hogyha egy nő elutasít”
Önmagában tényleg nem. De azt, hogy ez leperegjen az emberről, azt is ki kell fejleszteni. Egyébként hozzáteszem furcsa, hogy ezt egy nő nem érzi át jobban. Tucatnyi csajtól hallottam, hogy ők, a nők, azért nem mernek semmilyen szinten kezdeményezni (ami több egy félmosolynál a terem másik végéből), mert képtelen lenne elviselni, ha neki nemet mondanak.
Ebből kiindulva pont azt kéne érezzétek/gondoljátok, hogy átlag Bélában hatalmas lelki törést okoz, ha nemhogy egy mosolyára negatív reakciót kap, hanem technikailag a képébe mondják, hogy “nem vagy elég jó hozzám”.
De vagy azt képzelitek rólunk, hogy minden pasi eleve úgy születik, hogy iszonyú jól tűri a visszautasítást, vagy egész egyszerűen egy nő képtelen arra, hogy belehelyezze magát egy férfi szerepébe, és megpróbálja átérezni, amit mi érzünk. Több helyen olvastam már, hogy ez utóbbi a helyzet.
Igenis a legtöbb férfinak törést okoz, ha elutasítják. Kinek kisebbet, kinek nagyobbat. Ezért is vannak amúgy a “normális” férfiakhoz képest előnyben a (nem-klinikai esetű) pszichopaták: mert sokkal sekélyesebb az érzelmi világuk, és bennük szinte semekkora törést nem okoz ez.
Amúgy jó lenne írni a Dark Triadról is. Ez három, amúgy negatívnak tűnő személyiségjegyet jelent : pszichopatizmus, narcizmus, machiavellizmus. És valami furcsa módon ezen személyiségjegyeket (egyszerre) hordozó ffiak sokkal sikeresebbek a nőknél.
Amiről te beszélsz Reina, hogy nem illenek össze emberileg, mert más az értékrendjük, gondolkodásmódjuk, az már egy másik lépcsőfok. Nyilván azzal nehéz mit kezdeni. (habár szerintem mind ismerünk olyan párokat, akik rohadtul nem illenek össze, mégis heteket hónapokat éveket elszenvednek egymás mellett, mert a kémia viszont igenis működik). A legtöbb férfinak azzal van baja, hogy egyáltalán odáig eljusson egy nővel, hogy ezek kiderüljenek. Nemhogy néhány hét erejéig nem képesek együtt lenni egy nővel, de az esetek túlnyomó részében már második randit sem kapnak, és nem azért, mert a nő úgy érzi nem illenek össze emberileg, hanem azért, mert átlag Bea átlag Bélát nem érezte vonzónak az első randin. Kicsit megfordítva még durvább következtetést is le lehetne vonni. Könnyen lehet, hogy Béla és Bea tökéletesen összeillenek, de SOSEM fog kiderülni, mert vonzalom híján Béla el lett hajtva.
“Mert azért a házastársválasztásban nem csak az a szempont, hogy az illető vonz engem.”
De ha nincs vonzalom, abból nem lesz házastárs. A “game” alapvetően arról szól, hogy a fizikai vonzalmat kiépítsd és megtartsd.
“Egyébként hozzáteszem furcsa, hogy ezt egy nő nem érzi át jobban. Tucatnyi csajtól hallottam, hogy ők, a nők, azért nem mernek semmilyen szinten kezdeményezni (ami több egy félmosolynál a terem másik végéből), mert képtelen lenne elviselni, ha neki nemet mondanak.”
Én átérzem, én átérzem! tényleg így van! Atyaég, egyetlenegyszer kezdeményeztem én életemben, és visszautasíttattam, olyan borzalmas élmény volt, hogy a mai napig libabőrös leszek tőle. Pedig nem csak úgy leszólítottam valami srácot az utcán, egy szemináriumi csoporttársam volt az, aki mellettem ült és minden szünetben kereste a társaságomat, rengeteget beszélgettünk főleg a tananyagról, és reménykedtem benne, hogy egyszer elhív, de nem hívott, és egyszer kiszaladt a számon, és elhívtam én, ő meg csak komoly arccal annyit mondott, hogy sajnálom, de nem, semmi mást, aztán elkezdett babrálni a bicikli lakatjával, én meg szó szerint úgy éreztem magam, mint akit nyakon öntöttek egy vödör vízzel, és alig bírtam hazavonszolni magam, egy hétig lógtam az óráról, és erősen fontolgattam hogy szakirányt váltok.
Valaki itt a másik cikkhez írta, hogy a nők előbb száradnának kóróvá, mint hogy kezdeményezzenek, hát ez teljesen igaz, én akkor döntöttem el, hogy soha a büdös életben többet nem kezdeményezek, inkább halok meg szűz vénlányként, leszek én az őrült macskás nő a szomszédból, minthogy mégegyszer elhívjak valakit. brrr…
Viszont azt gondolom, hogy nektek férfiaknak nem szabadna lenyelni ha egy nő bunkón utasít el, szerintem ilyenkor nyugodtan szóljatok be neki. Többek között azért nyílt ki a csipája ennyire a nőknek, mert a férfiak rájuk hagynak ilyeneket, és inkább eloldalognak. Nem azt mondom, hogy el kell kezdeni ribancozni őket fennhangon (még ha azok is akár), de nem kell annyiban hagyni. Tudom hogy vannak akik szerint hülyeség, hogy régen minden jobb volt, de igenis jobb volt, mert akkoriban megtanították a lányoknak az udvarias elutasítás formáját. Persze nem esett jól akkor sem a férfinak, de úgy utasították el, hogy attól nem érezte magát egy nagy senkinek. Először is kedvesen és mosolygova megköszönte az érdeklődését, aztán elmondta hogy megtiszteltetés és bók a számára, hogy felkeltette az úr figyelmét, de ezen és ezen okok miatt sajnos nem fogadhatja az udvarlását. Persze ez már kissé elavult szöveg, és rég nem írnak ilyenekről az illemtankönyvek, de a szülőknek, főleg az apáknak van esélyük változtatni ezen. Meg igazából a férfiaknak is. Még a Büszkeség és balítélet című könyvben is van egy lánykérés, amit a lány csak egy megvető nemmel utasít el, és a férfi ezen joggal felháborodik, és még meg is mondja a lánynak, hogy elutasíthatta volna úribb modorban is, és a lány persze a pillanat hevében visszaszájal, de után elgondolkozik rajta, és végül olyan lelkiismeretfurdalása lesz, hogy legközelebb alig mer a férfi szemébe nézni. És ezt a regényt egy nő írta.
A férfi és a női visszautasításnak nem ugyanaz a súlya, a kettőt nem lehet összemérni. Ennek biológiai jellegű oka van, itt most nem részletezném, de lehet hogy egy cikk hamarosan érinteni fogja a témát.
“Viszont azt gondolom, hogy nektek férfiaknak nem szabadna lenyelni ha egy nő bunkón utasít el, szerintem ilyenkor nyugodtan szóljatok be neki.”
Azzal általában csak maga alatt vágja a fát egy férfi. Egy nőt inzultálni férfiatlan dolog a kívülállók szemében, még akkor is, ha a férfinak van igaza. Ez olyasmi, mint ha megütné. A férfiak az életben viszonylag sokszor kerülnek ilyen lose-lose szituációba, ahol nincs jó kiút. Mint ha egy férfi boxolót állítanál szembe egy női boxolóval. Ha nyer, az nem érdem, sőt, a drabális állat nagyobb és erősebb létére persze hogy megverte szegény nőt. Ha veszít, az az évszázad szégyene. Így is szivacs, úgy is szivacs. Nem véletlen, hogy sokan ilyen helyzetben inkább visszalépnek, persze a kívülállók ezt sem feltétlenül értik meg.
Érdekes módon ez a téma is érintve lesz a potenciális cikkben, ami egyébként GirlWritesWhat egyik videóját dolgozná fel, ami egészen elképesztően odab*sz. Aki tud angolul, dobjon el minden más foglalatosságot és nézze meg azonnal :)
Mdmselle véleményét osztom, egy randi kérés szituációjában nem igazán van tanúja annak, ha valaki egy kritikával díjazza az udvariatlan visszautasítást. Szerintem csak megfelelő, egyre inkább jellemzővé váló, terjedő viselkedésformákkal lehet megváltoztatni a társadalmi szokásokat. Ha úgy tetszik, minden ilyen kritika elmulasztásával egyben elmulasztja az ember a társadalomformálás “kötelességét” is. Bár nem éppen egy boxmeccs egy ilyen szituáció, de ha már úgy is két rossz között kell választani, akkor miért ne venné a fáradságot az ember a másik fél jellemformálására? A kritkai elmondása neveli a másik felet, ugyanakkor oldja a saját feszültséget, frusztrációt… :) Cseppet sem érdekel, ha ő ezt “inzultusként” éli meg…
Szerencsére még nem utasítottak vissza durván, talán azért sem, mert mindig biztosra megyek, nem hívok randizni olyanokat, akik “nem nevetnek a szexvicceimen”. :D
A többség suliban, munkahelyen, és persze szórakozóhelyen próbálkozik ismerkedni, ott meg igenis számít, hogy a többiek mit látnak. Pl. ha egy bárban odamész egy nőhöz, aki otromba módon utasítja vissza az italmeghívásodat, attól még az emberi méltóságod megőrizve állhatsz odébb, és próbálkpzhatsz másoknál is. (Feltéve hogy nem volt túl hangos a visszautasítás.) Viszont ha beszólsz és a nő jelenetet rendez, arra mindenki felfigyel, és minimum arra az estére elvágod magad mindenkinél, aki látja.
Velem sem fordult elő, szerencsére ez itt még nem amerika :)
Őrült, dilis, szerelem
Egy aranyos példa hogy humorral is ki lehet jönni a visszautasításból. A jesszusnál már egyértelmű hogy a srác nem nyert, ennek ellenére csinál egy nagyon jó zárást.
Megérne egy külön elemzést, mert ahogy én látom feltűnnek benne a PUAs dolgok, és hollywoodi, nőket csodáló “rossz nevelés” is.
0:25: megszólítás egy elkapott félmondat után. “kinek táskás a szeme?”. Gosling félmosolya pont elég. Mosolyog is meg nem is. 10/10es elegancia, magabiztos testbeszéd, szemkontaktus. A minimum 9/10es jóképűség persze adottság, de Emma Stone sem egy mindennapi átlagcsajszi. Az elején mind a két nőt egyformán kezeli, nem zárja ki a másikat sem.
0:36 “szerintem Hanna barátnőd is nagyon dögös.” Azt hiszem ennyi bók simán belefér, bár nem feltétlen szükséges, de viszi a beszélgetést.
0:38: EmmaStone: “úristen remélem rosszul hallottam, hány éves vagy?!” Classic shit-test.
0:40: Gosling: “Mi vagy te ügyvéd??” Flip the script, visszafordítja a beszélgetést. Választ nem ad, mókás vádló kérdés van. Stone karaktere kerül “védekező pózba”. Ahogy Roissy mondja: gina tingles are born in the defensive crouch. (kb: védekező állásban nedvesedik a bugyi). Gosling dominálja a beszélgetést. Shit test porrá zúzva.
0:46: Stone: “Nem vagy öreg ehhez a nyálas csajozós dumához?” Shit test 2.
0:49: Gosling: “tiltakozom, a tanú befolyásolása”. Teljesen ignorálja a shit testet abban az értelemben, hogy nem ad rá egyenes választ, nem kvalifikálja magát, pl: “dehogy vagyok öreg”. Megtartja a vicces hangnemet, humorérzék pipa. Shit test 2 passed.
0:57: Gosling: “ott ülök két órája, és nem tudom rólad levenni a szemem.” Na ez az, ami már valszeg sok. Klasszik hollywoodi klisé, de ha van olyan magabiztos megjelenés-fellépés, és olyan beszélgetésbeli előzmény, ami megengedi ez a nyálas dumát, akkor Goslingé az.
1:00: Gosling: “rengeteg gyönyörű nő van itt … de én csak téged bámullak…” Na ez viszont már biztos, hogy sok, ez már túl “béta”, túl alulról közelít, túl magasra teszi a nőt.
1:12 Gosling: “én is bejövök neked?” Na ez komplett béta. Jóváhagyásért esedezik. Broáf. De legalább jó stílusban teszi. Vicces/pimasz.
Közben látszik, hogy a testbeszéde még mindig megosztott a két lány között, legalább azon nem látszik a kitüntetett figyelem Stone karaktere felé.
1:15: Gosling: “igen, tetszem neked” és ebből nem enged a következőkben egy tappodtat sem. Tartja a saját frame-t, a saját keretét, amiben tetszik a nőnek. Határtalan magabiztosság. Tökéletes.
https://heartiste.wordpress.com/2012/01/18/overconfidence-is-the-heart-of-game/
1:20: “Meghívhatlak valamire?” Inkább azt tanácsolják, hogy ne hívd meg. Stone insta elutasító válasza is egyfajta shit-test-ként kezelhető. “Sokszor mondod azt, hogy nem?” Témaváltás, shit test gyakorlatilag ignorálva, ismét inkább Stone karaktere van “védekező pozícióban”.
1:30 “csak hagy mondjam el a záróbeszédemet” Az angol time-constraintnek hívja, nem tudok jó magyar megfelelőt hirtelen, a lényeg az, hogy előre jelzed, hogy csak véges időd van. Mint aki épp csak megállt egy pillanatra, nem nagy ügy az egész, “laza vagyok, ezt csinálom naponta többször is”.
Gosling leül, de a testbeszéde még mindig “alfa”. Nem ül túl közel, nem hajol rá a lányra, nem ad túl sokat úgymond. Beszéde végig lassú, átgondolt, nem kapkod, nem ideges. Overconfidece újra és újra. Őszintén szólva picit már a nagyképűség határát súrolja. De az előadás módja ezt is megengedi.
A vége tényleg laza, vicces, könnyed. Nem sértődött. Profi. Így kéne visszautasítást kezelni.
Biztos kimaradt 1-2 dolog, a jobbak majd kiegészítik:)
1:03-nál szerintem az a barátnő megnyerése dolog
1:49-nél tetszik ahogy visszadobja a labdát. “Te vagy a dupla tagadás.”
Persze külső szemlélőként könnyű kiszúrni, amikor benne vagy már jóval nehezebb. Ezért kellene nagyon nagyon sokat gyakorolni mindenkinek. A konzerv dumák nem működnek, rövid reakcióidővel megfelelően reagálni pedig nagyon sok időt igénylő tanulmány.
Itt a másik aranyos, bétátlanítási szöveg az elején.
1:06tól, onnan, hogy “szoktam magamról beszélni?”… azt nagybetűkkel az égre örök tanúságul…:)
Túlpörgetett szar az egész. Látszik rajta 3 napig erőltették össze.
Most nézem ezt a videót, ez a ffi és női visszautasításbeli különbség nagyon érdekes, sosem gondoltam volna erre. Ha a nő visszautasít egy férfit, akkor azt mondja, hogy nem fizet 50.000$-t egy szelet csokiért, ha egy ffi utasít vissza egy nőt, akkor azt mondja, hogy nem ad 50centet egy Lexusért… érdekes, de értem…
“Ha a férfiak azért szereznek hatalmat, hogy azáltal jussanak szexhez, a nők pedig arra használják a szexualitásukat, hogy így szerezzenek hatalmat, akkor végülis melyik nem a hataloméhesebb?” :)
Olyan szempontból persze tök igazságtalan a dolog, hogy nőnek a szexualitása veleszületett adottság, MINDIG, addig a férfinak a mai világban a hatalomszerzés egy állandó harc és tanulás eredménye. Talán.
“A férfi és a női visszautasításnak nem ugyanaz a súlya, a kettőt nem lehet összemérni. Ennek biológiai jellegű oka van, itt most nem részletezném, de lehet hogy egy cikk hamarosan érinteni fogja a témát.”
Szívesen olvanék egy olyan témát ami ezt körbejárja.
Húúú, na én ezt most kikeresem valahogy. Heariste oldalán van egy “kérdőív” az egyik írásban. Hogyan reagáljunk, ha egy nő már azelőtt elhajt minket (jellemzően azzal hogy stoptáblaként feltartja elénk a kezét), hogy egyáltalán megszólalnánk. És erőteljesen az asshole-game irányába megy a dolog:
“Tegye fel a kezét, akinek gombás fertőzése van!”
“Olyan a kezed, mint a nagymamámé”
“Nincs jegygyűrű. Nem is értem miért….”
“Látod, ez a macska-vonal a tenyereden. Jó sok macskát látok a jövődben” – közben úgy teszel, mintha olvasnál a tenyeréből.
A klasszik PUA neg, ha nincs egyedül a csaj: “A barátnőtök mindig ilyen ‘jófej’?”
És a jeges hidegzuhany reakció: “Csak azt akartam kérdezni, hogy nem a húgom barátnője voltál-e. Az év elején halt meg” (btw: ha hisz neked, akkor célegyenesben vagy)
Az első nagyon vicces :-D
Reina, ezt még fentebb írtad: “Persze, mert teljesen normális pl., ha kiderül, a nekem udvaroló férfi másokkal is randizik, és tolja nekik ugyanazt, mint nekem”
Az a helyzet, hogy ez bármilyen kontraproduktívnak is tűnhet, és bármennyire is tiltakozik ez ellen a “technika” ellen az emberi tudat, működik. Ezt hívják a PUA-k pre-selectionnek (előválasztásnak hülye fordításban). Az egész gondolat arra épül, hogy a nőnek ösztönösen az a férfi kell, amelyik sok másik nőnek is kell, innen látni, hogy értékes. Ez a “tétel” megjelent már a férfihangon párszor.
Persze ezt sem lehet csak úgy a semmiből a nő képébe tolni, habár próbáltam már és működött. 1-2 napja beszélgettem egy lánnyal neten, és ő maga kérdezte meg, hogy találkozgatom-e másokkal is. Én meg simán csak nem tagadtam le. Persze azóta tudom, hogy beismerni sem volt egy tökéletes dolog – bár még mindig jobb volt, mint azt mondani, hogy “neeeem, egyszerre mindig csak egy nő létezik számomra, és csak rád vagyok kíváncsi”. A legjobb ilyenkor hímezni-hámozni, semmi konkrétat nem válaszolni, hagy pörögjön a hörcsög:).
Másnap a megbeszélt randi napjának délelőttjén kaptam tőle azt az üzenetet, hogy tök fura, és kicsit kényelmetlen érzés ez neki, hogy úgy érzi ő kell meghódítson engem és nem fordítva. Aki olvasta az előző kommentjeimet, az látja, hogy gyakorlatilag ennél többet elérni chaten lehetetlen. A szerepek megfordultak.
Tegnap a reddit RedPill szekcióját olvasgattam, és csomó olyan “élménybeszámolóval” találkoztam, ahol ffiak pont ugyanezt a “trükköt” alkalmazták. Valahogy elhintették a beszélgetés során, hogy vannak más csajok is, vannak más randik is, mások is érdeklődnek iránta. Működik. Szinte minden egyes alkalommal.
Fontos dolog, hogy pre-selection nem azt jelenti, hogy neked más nők is tetszenek, hanem azt, hogy te tetszel más nőknek is. Nagyon nem ugyanaz.
Dennis VT Nem biztos hogy mindenkinél működik” az a férfi kell amelyik sok más nőnek is kell…” Én ha megnyerte hagy vigye alapon vagyok , semmi kedvem nőkkel versengeni. És épp ez válik be pedig már lemondva mindenről . ( vagyis a fenét vagyok ,voltam olyan) A gyengébb inger felerősíti a férfit , magabiztosabb lesz , szerintem.
Nem minden férfi szereti a rámászós nőket mert aztán képesek a férfi idejét is beosztani : Van egy határa azt érezni kell ne legyünk sok és ne is legyen kevés belőlünk.
Egyformán randizni sem lehet hiszen nincs két egyforma ember , személyre szólók a beszélgetések is, a reakciók is mások.
“A legjobb ilyenkor hímezni-hámozni, semmi konkrétat nem válaszolni, hagy pörögjön a hörcsög:)”
Neeeeeem, a legjobb ilyenkor azt mondani, hogy “természetesen, épp most is van nálam két stewardess” :D
Úgy érzem, hogy a konkrét PUA technikákkal szembeni notórius kritika a nők részéről egy mélyebb értelmű ellenszenvet takar. – Nem hiszem, hogy az a lényeg, hogy “taplóság”-e azt mondani, hogy “remélem te nem olyan nő vagy…” – Nem lehet véletlen, hogy a PUA irodalom újra és újra kivívja mind a feministák, mind pedig az átlag nők heves ellenszenvét. Úgy tűnik, mintha ösztönösen és automatikusan felébredne egy aggodalom a nőkben, hogy mi lesz az után, ha a férfiak nem csak az Esther Vilar által is jól felvázolt “idomított férfi” problematikájával szembesülnek, hanem a PUA módszertan segítségével egyre kifinomultabb technikákat sajátítanak el, amelyekkel felszabadíthatják magukat a nemi viselkedéssel kapcsolatos társadalmi klisék fogságából. Úgy tűnik, ennél semmi sem idegesítőbb a nők számára. Reina is bosszús lesz, ha belegondol, hogy “a nekem udvaroló férfi másokkal is randizik”, de nem tudom, hogy abba bele szokott-e gondolni, hogy esetleg ugyanennyire idegesítő a másik oldalon, hogy még az átlag nő is folyamatosan udvarlók tucatjaiból választhat és ezt a férfifelhőt teljesen természetesnek veszik és erkölcsi aggályaik sem igazán szoktak támadni. Eldobtuk a régi társadalmi szokásokat is; ma már egy házas nőnek sem “kötik be a fejét” és nagyon sokan feminista elveket hangoztatva vérig is sértődnének, ha kapcsolatban élve elvárnák tőlük, hogy jelentősebben módosítsanak a viselkedési kódexükön… De ha a férfiak magabiztos magatartásformákkal és extrovertáltsággal gondoskodnak róla, hogy megélhessék, hogy folyamatosan, kézzelfoghatóan létezik valamilyen szexpiaci értékük, léteznek választásaik, “több vasat tartanak a tűzben”, akkor aztán égszakadás, földindulás…
Jut eszembe: mindig is utáltam a “mindig a nő választ” típusú helyzetértelmezést, és ha kijelentjük, hogy a PUA metodika képes teljes mértékben megfordítani ezt a játszmát, akkor miért alkalmaznánk olyan kliséket, hogy a “férfi produkál, a nő választ”? Nem vagyunk mi pávák, amire a linkelt videóval céloztál (és mellesleg sokféle okból kétségbe szokták vonni még azt a hipotézist is, hogy a hím páva tollazata a párosodási verseny szolgálatára alakult ki), meg különben is nézzük csak meg, hogy az embernél melyik nem tölt el több időt “páváskodással”? Nem lenne jobb, valósághűbb úgy leírni a helyzetet, hogy a határozott, magabiztos, erőt sugárzó hímek eredendően háremtartók, hiszen szükségszerűen nőstények tucatja követik őket? Nézzük csak meg a fenti vitát, hogy ösztönösen mennyire viszolyog sok férfi attól a gondolattól, hogy ő pózoljon, páváskodjon a nők kedvére… – Azt sem tartom kizártnak, hogy a csajozás problémáját úgy kell megoldani, hogy nem is a csajozás problémájával foglalkozik senki sem, hanem azzal, hogy miként válhat általában erős, “öntörvényű”, autonóm személyiséggé és magabiztos társasági emberré, mert a többi úgyis megy magától…
Nem szőrszálhasogatni akarok, csak gondoltam, hátha pár apró igazítás a megközelítésen helyére tesz olyan dolgokat, amelyek a fentiekben vitaforrássá váltak…
Ha én nem randizom egyszerre több férfival, ő se randizzon egyszerre több nővel. Nem tudom, ebben mi az ördöngösség. Ő sok nő közül választhat – ok. De egyszerre válasszon egyet. Az, hogy én több férfi közül választhattam, hogy kivel randizok, meg hogy a férfi egyszerre több nővel randizik, nem ugyanaz. Mert ha már eldöntötte akár ő, akár én, hogy randizok a másikkal, akkor nem randizok még mellette 2-3 emberrel.
Attól meg, hogy csak velem randizik vki, még nem gondolom, hogy nem jön be más nőknek, csak nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez a férfi csak nekem udvarol, noha olyan jó pasi, hogy sokaknál másoknál is labdába rúgna. De ha megtudtam volna, hogy mással is randizik, miközben nekem udvarol, biztos kérdőre vonom. Ahogy ő is jogosan vont volna kérdőre, ha megtudja, hogy más férfiakkal is találkozgatok.
Ha ezt teljesen általánosnak tekinthetnénk, akkor igazad is lenne… Vajon egy átlagos, társkereső státuszban lévő nő egyidőben csak egy férfival megy el randizni ismerkedni? És még ott van a férfifelhő, a barátzóna és a szűzkurválkodás problémája is… Különben is, mit is értünk most randi alatt?
Én egyszerre eggyel randiztam, és nem is ismerek olyan átlagos nőt, akinek ne ez lenne az evidens, de persze cseveghetünk az erkölcsi hullákról, csak minek, ha nem ilyen nők közül szeretnétek társat.
http://www.ferfihang.hu/2015/02/03/ha-mar-osszejott-a-randi/#comment-42198
Ha életemben nem láttam volna még közelről nőt, akkor talán el is hinném, hogy az általad linkelt kommentben Mdmselle tapasztalatai az átlag nőt írták körül… A barátnőm a múlt héten kezdett egy új munkahelyen, eddig még csak ketten hívták bulizni a hétvégére… :)
Az nem vezet sehova, ha kijelented a nők jelentős részéről, hogy erkölcsi nulla… Egyébként is, itt nem a férfiak szokták inkább általában kritizálni és hibáztatni a nőket? :D
Ha újraolvasod az utóbbi időben megjelent ismerkedéssel, randizással kapcsolatos cikkeket és a hozzájuk kapcsolódó kommenteket, akkor láthatod, hogy milyen tapasztalataik vannak a férfiaknak arról, hogy folyamatosan egy szélesebb férfifelhővel versenyeztetik őket a nők. Ennek a problémának most akkor mi a megoldóképlete? – A legtöbb nő manapság erkölcsi nulla, akivel legjobb ha szóba sem állnak a férfiak? Ha nem vigyázol, akkor még a végén te leszel a Férfihangon az elégedetlen MGTOW-k vezéregyénisége! :D
Ahogy fennáll a kockázata, hogy a nő más férfi meghívására mond igent, úgy annak is fennáll a kockázata, hogy a férfi más nőt hív el randira. A nőknek is van konkurenciája, nem csak a férfiaknak. :-)
És ezt a konkurenciát teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a PUA technikák.. :)
Mintha nem látnánk mi azt, hajajjj. :D
Éreztem, hogy félreérthető leszek… Azt akartam kiemelni, hogy a PUA szemlélet segítségével a férfiak képesek meglátni, hogy sokkal több nő elérhető számukra, mint akikről eddig gondolták; érzékelhetőbbé válik, hogy az általuk kiszemelt nőnek van konkurenciája, nem kell mindent egy lapra feltenni, és nem dráma, ha egyesek visszautasítják őket…
Persze tény, hogy ennek mellékhatásaként a nők is jobban fogják érzékelni a konkurenseiket…
Evidensnek evidens, csak nem volt tartható. :o)
Nekem volt olyan időszakom, amikor több fiúval randiztam. Mindegyiknél másod – sokad- hegedűs voltam. (Kivéve egyet, akivel csak leveleztem, mert német volt a lelkem. Aztán már nem is leveleztünk, de egyszercsak megjelent, hogy akkor most ő feleségül vesz és megyünk hozzá haza Münchenbe.) A későbbi férjem is a több közül került ki. :o)
Az sem túlságosan zavart az elején, hogy másokkal is randizott.
A szűzkurválkodás is megérne egy cikket a Férfihangon! Leginkább, hogy egyre többel találkozom a 40-es és 50-es korosztályú, középosztályú, értelmiségi nők között.
Lécci magyarázzátok el mit jelent az a kifejezés, hogy szűzkurva. Tényleg fogalmam sincsen, de már sokadjára látom hogy használjátok :-) Az aki csak brahiból kéreti magát, vagy ki?
http://apu.blog.hu/2012/05/24/a_szuzkurvak_ellen_az_emberert_a_holnapert_alapitvany_kozlemenye
(A legviccesebb, hogy ilyen férfiban is van. :D)
Puzsérék tréfás meghatározása mellett elmondható, hogy a szűzkurvák közé sorolható minden olyan a partnerkapcsolat burkolt ígéretével üzérkedő nő, aki akár lélektanai, akár közösségi, akár kisebb-nagyobb anyagi előnyök kicsalása érdekében kelleti magát.
Szűz, mert nem adja meg magát egy férfinak se, kurva, mert kelletti magát a férfiak előtt – így jön össze, hogy szűzkurva.
Kár hogy törölted a bővebb leírást, mert abból értettem meg leginkább hogy miről van szó. És tényleg nem is kell nekik egyáltalán társ, csak a bók, vagy csak extra-extra válogatósak?
Biztos perrel fenyegették.
Amilyen világban élünk, Naooo! :P
Koriander kérésére törölve!
Nem lehetne ezt mégis leszedni?
“A szűzkurválkodás is megérne egy cikket a Férfihangon! Leginkább, hogy egyre többel találkozom a 40-es és 50-es korosztályú, középosztályú, értelmiségi nők között”
Addig is: A szűzkurvák ellen, az emberért, a holnapért alapítvány közleménye
http://apu.blog.hu/2012/05/24/a_szuzkurvak_ellen_az_emberert_a_holnapert_alapitvany_kozlemenye
“Manapság persze ez éppoly megvalósíthatatlan, mint a te terved az átnevelő táborokról. Csupán abban bízhatunk, hogy a szűzkurva végigjárja a lélekfejlődés valamennyi fázisát, amit rászabott a természet, és így megszűnhet szűzkurvának lenni. Következő életében már lehet kékharisnya, aki ugyan még majdnem mindenben őrzi a szűzkurva-természetet, de legalább már lefekszik férfiakkal – legalábbis azokkal, akiknek a farka valamiféle státuszt jelent a társaságában. Rákövetkező életében megszülethet sarus lányként, aki fonott hajával, gagyi fülbevalóival, bő szoknyájával és hippi modorával férjnekvalókat palizhat be blueskocsmákban és népzenei fesztiválokon. Ha ezt sikerrel abszolválta, megszülethet konzummacaként, aki már-már nőnek nevezhető. Ha ezt is beteljesíti, akkor lehet családanya, majd azt követően férfiként születhet újjá. Így válhat még a szűzkurvából is valódi emberi lény. Addig azonban, édes fiam, jobb, ha magunknál tartjuk a fokhagymát, a hegyezett karót, a feszületet és a revolvert az ezüst pisztolygolyóval! “
A férfiak és a nők nem ugyanúgy működnek, nem ugyanazokat a dolgokat várják a másiktól, nem ugyanazokat a dolgokat találják vonzónak a másikban, más ösztöneik vannak, másképp reagálnak, ergo más megközelítést igényelnek.
És ebből már logikusan következik, hogy nem feltétlen állja meg a helyét az az elvárás, hogy “ha én így, akkor elvárom, hogy ő is így”. Gyakorlatilag végeredményben ez vezet oda, hogy miért nem szabad nőkre hallgatni kapcsolati tanácsadás címén.
“csak nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez a férfi csak nekem udvarol, noha olyan jó pasi”
Classic. Te itt már egy eleve vonzó pasiról beszélsz, mi (és a PUA-k) pedig arról beszélünk, hogy hogy érd el, hogy vonzó legyél. Más alapállából indulsz ki, ezért beszélünk el egymás mellett úgymond.
Plusz a másik nehézség az, hogy te a tudatos éneddel próbálod felfogni, és értelmezni azokat a dolgokat, amikkel a férfiak a ösztöneidre próbálnak hatni. Nem fog menni. Vagy nem tudom, hogy hogy kéne ezt elérni.
Ezt nem tagadom, de vannak olyan elvárások, amelyek mindkét nemre vonatkoznak, nem különbözik mindenben a két nem. Aztán lehet, hogy más nőt nem zavar, sőt beindít, ha a férfi több vasat tart a tűzben, nálam az ellenkező hatást éri el. Az vonzóvá teszi, ha több nőnek is tetszik, de az ellenszenvessé, ha rá is hajt ezekre a nőkre, ha már egyszer velem randizik.
„Ha én nem randizom egyszerre több férfival, ő se randizzon egyszerre több nővel.”
jó, de ez te vagy, meg a te konzervatív értékrended (ami sztem normális is, csak a világ kifordult magából). a nagyvárosi nő nem ilyen. Férfiember nagyvalószínűséggel ebbe, a 95-99%-ba fog belefutni.
Reina azt képtelen elfogadni, hogy ő hiába akármilyen platinaötvözet tű gyémántberakással, attól még a szénakazal szénakazal marad.
Tudjuk, hogy vannak normális gondolkodású, elfogadható értékrendű, hosszútávú kapcsolatra való nők, csak rengeteg túlárazott hülyepicsán kell átvergődnie magát az embernek, mire belefut egybe.
Nézd, a végső döntés mindig a nő kezében van. Ha ő nem akarja a dolgot, akkor fejre is állhatsz, nem lesz semmi, legföljebb nemi erőszak. Elméletileg a férfi is éppúgy dönthet, de gyakorlatban azért mégiscsak a férfiak akarják jobban az egészet. Gondolj arra, hogy kinél van versenyhelyzet. Átlag Bélánál kopogtat meg telefonál egy tucat nő, hogy vele lehessen? Pfff. Hiába akarna ő válogatni, nincs kínálat. Átlag Rozinál mindig van következő kérő.
Végső soron az határozza meg a piaci helyzetet, hogy ki akar jobban dugni, az pedig a férfi. Ez hozza létre azt a helyzetet, hogy a férfi a vevő, a nő az eladó.
A gazdagok és híresek világában fordul csak meg a helyzet, vagyis legföljebb 100-ból 1 férfi után döglenek a nők – ő élvezheti a fordított helyzetet, a másik 99 nem.
“a csajozás problémáját úgy kell megoldani, hogy nem is a csajozás problémájával foglalkozik senki sem, hanem azzal, hogy miként válhat általában erős, “öntörvényű”, autonóm személyiséggé és magabiztos társasági emberré”
Ez tökéletesen így van, és egyben a PUA irodalom egyik alapszabálya :)
Miért ne tekintenénk úgy a helyzetre, hogy az csak egy mellékes körülmény, hogy ki akar jobban dugni? No és ki akar jobban egy cselekvőképes, erős, intelligens partnert találni támaszul magának? Márpedig ehhez képest egy kis szex csak semmiség… Ez a cikk és a PUA irodalom (már amennyire én ismerem) is kimondva-kimondatlan ezt a gondolatot kerülgeti, de akkor higgyük is el valóban! Szerintem ha holnap minden férfi ezzel a magabiztos tudattal és ehhez arányuló gerinccel ébredne, akkor legkésőbb jövő hét szombaton már a nők állnának sorban, hogy dugni akarnak. ;-) Nem rémlik, hogy az állatvilágban láttam nőstények után rohangáló alfahímet… Nem valami civilizációs betegség következtében romlott el valami az embernél? :) A muszlimoknál is remekül működik a többnejűség, bár a nők talán egy kicsit szenvednek a “háremben”, hogy ki dughasson aznap este… :) Eszembe sem jutna annak a kultúrának a legvadabb szélsőségét is mintául állítani, de azért egyúttal nézzük meg azt is, hogy alapvetően mennyi értéke van abban a kulturális közegben egy nőnek… Mielőtt megpróbálná bárki rám lőcsölni; nem, nem akarok megunt nőket zsákba varrva a tengerbe dobni, csak szeretném szemléltetni, hogy nekem úgy tűnik, mintha a biológiai örökség és más kultúrák valami egészen mást sugallnának, mint a nyugati civilizáció…
Miért ne tekintenénk úgy a helyzetre, hogy az csak egy mellékes körülmény, hogy ki akar jobban dugni?
Mert nem az. Aki kevésbé akar dugni, az van irányító, feltételszabó helyzetben.
No és ki akar jobban egy cselekvőképes, erős, intelligens partnert találni támaszul magának? Márpedig ehhez képest egy kis szex csak semmiség…
Bizony. Ezért írtam már korábban, hogy nem éri meg a fáradtságot.
Nem rémlik, hogy az állatvilágban láttam nőstények után rohangáló alfahímet…
Az alfahímeknek az embernél sem kell a nőstények után rohangálni, sem PUA technikákat tanulni, mégis sorban állnak náluk a nőstények.
Nem valami civilizációs betegség következtében romlott el valami az embernél?
De igen. A férfiak választó helyzetét kiküszöbölték, így a nők kerültek választó/feltételszabó szerepbe, ezért társadalmi szinten is elfogadottá vált, hogy a nők mindent megkaphatnak a pinájukért és a gyerekszülésért cserébe (=anyaságkultusz).
Napjainkban pedig annak az elfogadtatása zajlik, hogy eredendően felsőbbrendűek, fontosabbak mint a férfiak, ezért hozzájuk kell igazítani az egész társadalmat (=feminizmus).
nekem úgy tűnik, mintha a biológiai örökség és más kultúrák valami egészen mást sugallnának, mint a nyugati civilizáció…
Nem csak neked. A nők ösztöneinek megélését a társadalom támogatja, azt piedesztálra emeli, a férfiak ösztöneinek megélését viszont ellehetetleníti hozzá kapcsolt felelősségekkel, kötelezettségekkel, vagy kimondottan bűncselekménynek bélyegzi.
“Miért ne tekintenénk úgy a helyzetre, hogy az csak egy mellékes körülmény, hogy ki akar jobban dugni?”
Mindenféle piac alapvető törvénye, hogy a portéka annyit ér, amennyit mások hajlandóak adni érte. Ezt pedig az határozza meg, hogy ki mennyire akarja. Amit sokan akarnak nagyon, az értékessé válik. A punci egy ilyen dolog, a fütyi nem :) Ezen nem tudsz változtatni sehogyan, nem nevelés vagy filozófia kérdése. Tízszer annyi bennünk a tesztoszteron, uszkve tízszer annyira kívánjuk a szexet, mint a nők. (Ez nyilván nem egzakt, de jól érzékelteti a különbséget. A nőből férfivá operáltak szokták mondogatni, hogy a tesztoszteron-kezelések után többszörösére emelkedett a libidójuk.) És a feltételeket mindig az határozza meg, akinek az üzlet lebonyolítása kevésbé fontos. Ha valaki nagyon meg akarja venni az autódat, de te nem igazán akarod eladni, akkor nyugodtan srófolhatod egekig az árát, mert ha végül nem köttetik meg az üzlet, téged az sem vág földhöz. Ez az a pozíció, amiben a nők vannak. Ha nem jön össze a kufirc, az őket a legkevésbé sem zavarja, ezért olyan feltételeket szabnak a férfiaknak, amilyet csak akarnak. Ez egészen addig az ő természetes előjoguk marad, amíg a férfi jobban akar dugni, mint a nő.
“No és ki akar jobban egy cselekvőképes, erős, intelligens partnert találni támaszul magának?”
Ez az érem másik oldala, amiről már esett szó. A férfi jobban akarja a szexet, a nő jobban akarja a kapcsolatot. Ezért létezik ősidőktől a ki nem mondott törekvés, hogy a két nem becserélje ezeket a “portékákat” egymással. A nő azért szexel, hogy megfogja a pasit, a pasi azért megy bele a kapcsolatba, hogy megkapja a szexet. Nincs ebben semmi ördöngősség, és a faj túlélése szempontjából is teljesen jól működik.
Viszont semmi értelme összehasonlítgatni, hogy melyiknek nagyobb az értéke “objektíve”, ugyanis a piacon minden érték szubjektív. Hiába van neked egy ezer karátos gyémántod, ha senki nem akarja megvenni, nem ér semmit. Ha egyetlen vevő van rá és 500 forintot adna, akkor a gyémántod 500 forintot ér… Ugyanígy hiába mondod, hogy egy jó kapcsolat nagyobb érték mint egy dugás – ha egyszer ezen az áron árulják, akkor nincs különösebb választásod: vagy megveszed a dugást “áron felül”, vagy hoppon maradsz.
“Szerintem ha holnap minden férfi ezzel a magabiztos tudattal és ehhez arányuló gerinccel ébredne, akkor legkésőbb jövő hét szombaton már a nők állnának sorban, hogy dugni akarnak. ;-)”
Lehet ilyesmiről álmodozni, de soha nem fog megtörténni. Az utópiát kell a valóságra szabni, nem fordítva, különben nagy bukta a vége…
“Nem rémlik, hogy az állatvilágban láttam nőstények után rohangáló alfahímet”
Az állatvilágban mindenre van példa, és az ellenkezőjére is :) Az első gond, hogy az állatvilágban nincs tiltva a nemi erőszak, illetve a nőstények is hozzá vannak szokva, hogy a náluk másfélszer nagyobb hímnek nem érdemes ellenállni. Ez az emberi társadalmakban eleve kiesik, így nehéz jó párhuzamokat felállítani az állatvilággal. A kifejezetten monogám fajoknál – egyes madarak, pl. – is jellemző, hogy a hím produkálja magát, és a nőstény az alapján választ a “kérők” közül. Ez nem jelenti, hogy az alfahím nőstények után rohangál, de a természet szívesen használja azt az eszközt, hogy a hímeket erősebben motiválja a párosodásra, ami a nőstényeknek lehetőséget ad a választásra – így biztosítva a génkészlet folyamatos rostálását.
“Nem valami civilizációs betegség következtében romlott el valami az embernél? :)”
Hááááát, a monogámia lerombolását nevezhetjük annak. Ez egy alapvetően fair és működképes rendszer (volt?), hülyeség volt lecserélni a “mindenkinek mindent lehet” szisztémára, mert ez a vonzó emberek kis csoportjainak kedvez a többség rovására.
“A muszlimoknál is remekül működik a többnejűség”
Ja, mutatja ezt a rengeteg öngyilkos terrorista, aki akármire képes ha azt ígérik, hogy nőt kap. Nem nevezném ezt “jó működésnek”. A poligámia is a vonzó embereknek kedvez és mindenki mást halálra szivat, mint a modern nyugati “liberalizált szexpiac”.
“A nőnek semmi “dolga”, mert amelyikőjük legalább normálisan kinéz, azt úgyis körüldongják a férfiak, neki csak választania kell. Mi a fenének csinálna bármit amihez nincs kedve, ha úgyis ő a méhkirálynő és körülrajongják a herék?”
“A férfi produkál, a nő választ, punktum.’
“…ráadásul akadt néhány olyan is, aki mögétette az evolúciós pszichológiai, szociológiai és egyéb szaktudást is, ami megmagyarázza a tapasztaltakat.”
Lehet, hogy egyébként is átlátható, de azért rövid előszóként: Minden fenntartás nélkül igaznak gondolom, hogy a PUA, avagy a férfiaknak szóló randitanácsadás irodalmának számos pszichológiai mélységig hatoló észrevétele kifejezetten hasznos. Mégis az általam olvasott PUA irodalom alapvetését egyetlen mondatban is össze tudom foglalni: “ha megvan mindkét kezed és lábad, de mégis nagyon sikertelen vagy a nőknél, akkor az valószínűleg azért van, mert nem vagy kellően magabiztos, független és szórakoztató.” – Mindaz, ami ezt a megállapítást követi, már csak magyarázat, magyarázó szimbolizmus és viselkedéselemzés… (Még egyszer mondom: az általam eddig olvasott PUA irodalom alapján.)
Azon szerintem nem is igazán érdemes vitatkozni, hogy kinek mennyire éri meg változtatni a viselkedésén egy forró szombat esti kaland vagy egy párkapcsolat kialakítása érdekében. Ezt mindenki eldöntheti a saját vérmérséklete szerint. Engem onnantól kezd igazán érdekelni a történet, amikor a PUA messzemenő következtetésekig vezet el és mintegy evolúciós pszichológiai, humán etológiai magasságokba törekszik emelkedni és komplex társadalomfilozófiát akar megalapozni. Amíg a páva csak egy magyarázó szimbolizmus, addig rendben van, de ha ezzel együtt tényként és társadalmi szükségszerűségként kellene elfogadni, hogy a férfi egy pózoló madár, no akkor ébred fel a vitahajlamom…
Márpedig ha “az állatvilágban mindenre van példa, és az ellenkezőjére is”, ráadásul még az emberi társadalmakban is ugyanez a helyzet, akkor én sehogyan sem értem, hogy miért kellene készpénznek vennem, hogy az ember egy pávaféle vagy méhféle… Biztos vagyok benne, hogy az öngyilkos terroristák nem egy túlvilági nőért, hanem ennél magasabb rendű eszményekért “bolondulnak”, és valószínűleg ez is mutatja, hogy még egy férfi számára is léteznek fontosabb ideák a pinánál. ;)
Azért érdekel különösen, hogy az ember ősformájában “miféle állat”, mert azt gondolom, hogy semmi nem lehetne boldogítóbb társadalmi értelemben, mint visszatalálni az őseredethez – attól tartok, minden más csak egy civilizációs betegség. Máskor is fejtegettem már: nem vagyok arról sem meggyőződve, hogy a monogám házasság intézménye az üdvözítő ősállapot, hiszen rendszeres a hűtlenség, a világirodalom tetemes része is erről szól. Ha a monogámia lenne a természetes, akkor olyan természetes lenne, hogy szinte szót sem érdemelne. Biztosan nem fogjuk megtalálni itt és most ezekre a nagy kérdésekre a választ, viszont fejtegetni akartam, hogy én miért szemlélem mindig szkeptikusan, amikor te természeti szükségszerűségként(?) írod körül mindazt, amit a párkapcsolatokról és az azzal összefüggő “adok-kapokról” gondolsz.
Nem tartom kizártnak, hogy Brandon és más vitapartnereid is sokkal inkább mélyebb értelmű társadalomfilozófiai kérdésekről akarnak vitatkozni, csak valamiért mindig oda lyukad ki a dolog, hogy ők személyesen miért is nem hajlandóak bármire a szexért…
“ha megvan mindkét kezed és lábad, de mégis nagyon sikertelen vagy a nőknél, akkor az valószínűleg azért van, mert nem vagy kellően magabiztos, független és szórakoztató.”
Ja, elméletileg ennyi az egész. Csakhogy ezzel egy férfi nem megy semmire. Legyél magabiztos! Hogyan? Legyél független! Hogyan? Legyél szórakoztató! Hogyan? Ezek nem mennek csettintésre, nem elég gondolni rájuk.
“Mindaz, ami ezt a megállapítást követi, már csak magyarázat”
Ja, “csak” :D Mintha azt mondanád, hogy a matek a számokkal foglalkozik, és ezen felül minden már “csak magyarázat”.
“Amíg a páva csak egy magyarázó szimbolizmus, addig rendben van, de ha ezzel együtt tényként és társadalmi szükségszerűségként kellene elfogadni, hogy a férfi egy pózoló madár, no akkor ébred fel a vitahajlamom…”
Az evolúciós pszichológiát nem veszik elég komolyan az emberek, pedig az egyik legfontosabb tudományterület az emberi ösztönök megértésének szempontjából. A páva persze csak hasonlat, és mint ilyen részben sántít, de ettől függetlenül az “üzenete” igaz és ellenőrizhető. Most nem írom le még egyszer amit fentebb már megtettem, de az emberi fajnál is egyértelmű, hogy a férfiak küzdenek egymással a nők kegyeiért, és azok választanak közülük.
“miért kellene készpénznek vennem, hogy az ember egy pávaféle”
Semmit ne vegyél készpénznek, de azért elgondolkodhatsz rajta :)
“Biztos vagyok benne, hogy az öngyilkos terroristák nem egy túlvilági nőért, hanem ennél magasabb rendű eszményekért “bolondulnak””
72 szüzet ígérnek nekik a túlvilágra, kifejezetten arra az esetre, ha életüket áldozzák az iszlámért. Gondolom ez nem véletlen egy olyan társadalomban, ahol a férfi szexualitás annyira le van fojtva…
“Azért érdekel különösen, hogy az ember ősformájában “miféle állat”, mert azt gondolom, hogy semmi nem lehetne boldogítóbb társadalmi értelemben, mint visszatalálni az őseredethez”
Ebben nem vagyok biztos, mert az is lehet, hogy ugyanoda vinne vissza minket – a civilizáció előtti időkbe. Ez a sokezer éves emberkísérlet egyelőre azt a következtetést látszik kiizzadni, hogy fejlett civilizáció kizárólag monogám patriarchális társadalomban jön létre. Akik máshogy próbálkoztak, a fasorba’ sincsenek, és mióta a nyugat is elutasította ezt a rendet, azóta az is hanyatlani kezdett.
“nem vagyok arról sem meggyőződve, hogy a monogám házasság intézménye az üdvözítő ősállapot”
Hát az biztos, hogy nem az volt az ősállapot – az hozott ki minket az ősállapotból, ami szerintem inkább előny, mint hátrány.
“rendszeres a hűtlenség”
Persze, mindannyian emberek vagyunk, ez minden párkapcsolati rendszernek a kiirthatatlan velejárója. Még az aga háremébe is belopóztak vakmerő fiatalemberek, akik közül elég sokat kardélre is hánytak :) De a hűtlenség léte nem jelenti, hogy a monogámia “rossz”.
“Ha a monogámia lenne a természetes”
Többször kifejtettem, hogy nem természetes. A “természetes” az, hogy a férfiak bezúzzák egymás fejét egy-egy nagyobb kővel a jobb nők birtoklásáért, és hogy így kialakulnak a háremek az agresszív férfiak körül, míg a többség a fogát szívja és titokban szervezkedik. Ha szerinted ez konstruktívabb…
“miért szemlélem mindig szkeptikusan, amikor te természeti szükségszerűségként(?) írod körül mindazt, amit a párkapcsolatokról és az azzal összefüggő “adok-kapokról” gondolsz”
Én az ösztönöket tekintem “természetinek”, amiknek a monogámiához vagy a hasonló társadalmi konstrukciókhoz nincs köze. A férfi alapvetően poligám természet, a nő hipergám, ezért a monogámia mindkettőre természetellenes korlátot tesz – de ennek megvan az oka és az értelme: ez motiválja a férfiakat a civilizáció felépítésére. Az meg szabad szemmel is megfigyelhető (szó szerint értem, menj ki az utcára nyitott szemmel és látni fogod), hogy a férfi “produkál”, a nő dönt. Még Brandonék is azon problémáznak, hogy mindig a férfinak kell kezdeményezni… A nő meghódítása a férfi dolga, a randik alapvetően arról szólnak, hogy be tudja-e dumálni magát nő kegyeibe, vagy nem. Ettől eltérni nem nagyon lehet, illetve azt nevezik nemi erőszaknak. Érdekes bizonyíték erre a másfél évig férfit játszó nő esete, aki erősen meglepődött randizáskor, hogy az férfiként milyen stresszes: rá hárul minden felelősség, mint ha vizsgáztatnák. Neki kell szórakoztatnia a nőt, és ha a produkció nem elég jó, akkor le lesz koptatva.
“Nem tartom kizártnak, hogy Brandon és más vitapartnereid is sokkal inkább mélyebb értelmű társadalomfilozófiai kérdésekről akarnak vitatkozni”
Erhm, erősen kétlem. Illetve ha igaz is, fölöslegesnek tartom a piramis csúcsát úgy tárgyalni, hogy sokan az alapokkal sincsenek tisztában. Fasza dolog ábrándozni, hogy milyen jó lenne egy olyan világ, amiben a nők kezdeményeznek és a férfiaknak csak várni kell a sültgalambot, de semmi értelme. Egy randizás terén gondban levő férfit hatszázezer év fantáziálás sem fog kisegíteni a bajból, legföljebb megkeseredik miután a valóság következetesen kiröhögi az álmait. A randizásban az segít, ha valaki megérti a valóságot. Az pedig az, hogy petesejtből havonta csak egy van és a gyereknevelés évekig tart, míg hímivarsejtekből van csillió és lehet őket szórni jobbra-balra. Ez a biológiai különbség alapvetően eltérő szexuális stratégiákat okoz, vagyis egy nő nem szexelhet úgy, ahogyan egy férfi, mert arra rámegy ő is meg a genetikai öröksége is. Egy nőnek muszáj válogatnia, hogy kizárólag “minőségi” gyerekei szülessenek, a válogatáshoz pedig kell, hogy kevésbé legyen a szex rabja. És amíg egy nő tudatalattija a potenciális közös gyerekek várható túlélési képességeire alapozva válogat a jelentkező férfiak között, addig egy férfi legjobb stratégiája olyannak mutatkozni, mint aki túlélőképes gyerekeket tud nemzeni. Egyszerű józan ész. Nem kell hozzá rakétasebészi diploma, hogy valaki ezt megértse, csak azért olyan zűrös a téma, mert mindenkinek megvannak a romantikus kényszerképzetei, amikből nem hajlandó engedni. A randa “állati” oldalunkat nem megérteni akarják, hanem letagadni. És amíg valamit nem értesz a saját ösztöneidben, addig a rabja vagy. Csak azt tudod irányítani, amiről tudsz és amit értesz.
Brandonék csak egyetlen dologra nem hajlandóak a szexért: megérteni és elfogadni a nők (férfiaktól eltérő) motivációit. Kézzel-lábbal követelik, hogy a nők is működjenek férfi módban, vagy ha az nem megy, akkor a politikai vezetés hozzon egy törvényt, ami az ő ágyukba kényszeríti a nőket. Ne kelljen már megvitatnunk, hogy ez miféle emberi/szellemi kvalitásokat tükröző mentalitás. Ez egy szabad világ, minden emberi lénynek joga van arra hogy azt csináljon amit akar, és ezt az épelméjű emberek tiszteletben is tartják egymás irányába. Ha én akarok valamit valakitől, akkor azt neki önként kell ideadnia – többnyire valami másért cserébe. Namármost vagy megtanulunk olyat felajánlani, ami kell a nőknek, vagy hoppon maradunk. Követelőzni, siránkozni teljességgel értelmetlen.
Válasszuk szét a társadalmi kérdéseket a randizás témájától, különben csúnya félrértésekbe fogunk beleszaladni.
Hadd védjem meg Brandonékat annyiban, hogy szerintem ők sem a természet meg az élet igazságtalanságán szívják a fogukat, hanem hogy a modern nő a romantikus légvárakat előszeretettel eteti a férfiak fejében, míg ezt aztán kihasználva rideg ösztönvezérelt megfontolások mentén egyoldalúan zsebeli be a férfiak produkcióját, mert az olyan természetes, meg az neki jár, miközben rég eltörölték az egyenlet másik oldalát.
Visuo fogalmazta meg talán, hogy a mindenért semmit irányába haladunk ezerrel. Minden férfi frusztráció erre vezethető vissza. Végtelenségig elnyújtott udvarlás lehetőleg minél több udvarlótól, de visszafelé semmi; esetleg a gitárossal, aki meg történetesen pont szarik a nő fejére, kettyintenek egyet a liftben.
Felbomlott társadalmi szerződés, pont, mint a házasság esetében, Dean. És pont ugyanúgy: a férfi oldal teljesítése elvárt és alanyi jogon jár, míg a női oldal teljesítésének még a puszta gondolata is maradi patriarchális elnyomás és tárgyiasító erőszakkultúra.
“72 szüzet ígérnek nekik a túlvilágra, kifejezetten arra az esetre, ha életüket áldozzák az iszlámért. Gondolom ez nem véletlen egy olyan társadalomban, ahol a férfi szexualitás annyira le van fojtva…”
Hát mér nem hajigálják ki a sejkeket a palotákból, hogy ők is szopathassák a magyar nőket?
Filozófiai alapon… az ember, mint faj úgy lett kitatálva, hogy a hím poligám a nöstény meg hipergám. Elöfordulhat, hogy a monogámia rossz ötlet? Mert ugye ennek az egyenes következménye, hogy nincs nagyon válogatás a genetikai anyagban… minden selejt benne marad az erös gének meg lassabban terjednek el.
Söt a monogámia ugye csökkenti a férfiak közötti versengést, mert mindenkinek jut majd valami vagyis nem csak genetikai, de társadalmi szinten is a béta viselkedési módot díjazza. (vagy legalábbis nem bünteti). Vagyis akár egy szükségszerüen bukásra ítélt kísérletnek is tünhet és éppen most áll vissza a normalitás, ami kiszórja az évezredes monigámia által felnevelt béták tömegét.
Ha nem jutalmazod a bétát, nem fogja beletenni a munkaerejét a rendszerbe, anélkül meg nincsen civilizáció. Baszhatod az össztársadalmi alfahím génkészletet meg a szabad szerelmet, ha egyébként az életedet putriban nyomorogva éled le egyik napról a másikra.
Nincs rá törvény, hogy a civilizáció, mint olyan egy evolúciósan stabil modell legyen.
A monogámia kétségtelenül felszabadította az alkotóeröt és segített felépíteni a civilizációt. Viszont ugyanez a civilizáció vezetett a feminizmushoz is (ugye az ókori Rómában is állítólag). Szóval lehet, hogy egy kellemes kis csapdahelyzet van.
Nem a civilizáció vezetett a feminizmushoz, hanem az emberi gondolkodás sokfélesége. Gyakorlatilag több ezernyi filozófiai irányzat létezik akár társadalmi, akár gazdasági, akár politikai téren, melyek viaskodnak egymással, és ahogy telik az idő, úgy lesz felkapott az egyik, míg a másik elsüllyed. Akár országonként is különbözőek ezek a filozófiák, lásd a politikai berendezkedés, gazdaság és külpolitika sokféleségét a nagyvilágban. A nyugati világban a feminizmust divattá tették, de ezzel nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy mondjuk egy barlanglakó népcsoport is alkalmazhassa a filozófiát. A feminizmus igazából a házasság és monogámia megsemmisítésére törekszik, de nem mondjuk a kapitalizmus, vagy a demokrácia megdöntésére (bár ilyen törekvésekre is találhatunk példát a radikálfeministák köréből).
Minden rendszer valamiféle egyensúlyban van egymással, valamint időnként kilengenek. Ha túlzott népszerűségre tesznek szert, akkor uralkodó eszmévé válik, de ehhez sok más filozófiai rendszert kell legyőznie. Minden filozófia, ha teljesen nyakló nélkül szabadjára engedik, egy adott állapot felé tart, ami úgymond a rendszer tökéletes megvalósulásának az állapota. A demokrácia például, ha a köré épülő vaskos törvényi szabályozást megszüntetnénk, egy világméretű, totális állam felé tartana, ahol egyetlen ember uralkodik 7 milliárd ember felett. Ugyanígy a kapitalizmus, ha nem lenne erőteljesen szabályozva a működése, egy olyan állapot felé mozogna, ahol a folyamat végén egyetlen megavállalat maradna a világon tökéletes monopóliumot alkotva, és ez a cég rendelkezne a világ össz GDP-jével.
Nyilvánvaló, hogy az adott rendszer megfelelő ellensúlyok mellett bár dominánssá válhat, de nem léphet a tökéletes egyeduralkodás fázisába. Ha a feminizmus egyeduralkodóvá kezdene válni, véleményem szerint a folyamat egy világméretű matriarchális társadalom felé tartana, ahol a nők és férfiak külön társadalmat alkotnak, és kizárólag ovulációkor érintkeznek egymással, amikor a férfiak nők által kiválasztott felső 10%-a megtermékenyíti őket. Ezután az alfahímek mennek a dolgukra, a nők pedig egyedül maradnak a kölykükkel, saját maguknak kell gondozniuk, nevelniük, etetniük őket a fajfenntartás érdekében, mert az alfahímek nem kötelezik el magukat (ők csak megtermékenyítésre valók), a béták pedig hülyék lennének más gyereke érdekében gürcölni, így ők pedig MGTOW életmódot folytatnak. Ami még elképzelhető, hogy az emberek párszáz fős kisközösségekbe, ún. kommunákba tömörülnek, és minden születő gyereket a teljes kommuna közösen nevel, minden férfi úgy viszonyul hozzájuk, mintha az illető a saját gyerekük lenne. Sanszos, hogy ez nem következik be, ehhez ugyanis feltételeznünk kell először is, hogy nem léteznek majd apasági vizsgálatra alkalmas eszközök, amik kiugrasztják a nyulat a bokorból (hogy a teljes kommuna mondjuk 100 születő gyereke 10 alfahímtől származik), másodszor pedig, hogy a férfiak kizárólag a versenyszellem miatt képesek bekamuzni a többi férfinak, hogy ők aztán akkora nagy kanok, hogy a kommuna legalább egyik gyereke tőlük származik. Ez azért nem lehetséges, mert az átlag intelligencia a civilizáció korában olyan magasra nőtt, hogy ez a rendkívül primitív mechanizmus már nem működne. Mindenki kipuhatolná, melyik hímektől származnak a gyerekek, és mindenki tisztában van magával kapcsolatban, hogy az adott időszakban felcsinált-e pár asszonykát, vagy sem. Kiderülne, hogy a születő gyerekek megtermékenyítés szerinti elosztása messze nem egyenletes, hanem erős kilengést mutat egy bizonyos 10%-nyi csoport felé. Ezután a szaporodásból kizárt férfiak tömegei megalapítanák a Férfitülköt, és kőtáblára felvésve rögzítenék, hogy mivel a génjeik továbbadása nem biztosított és ezzel életük további értelme megsemmisült (mert mi a francot is kezdjenek magukkat net meg sör nélkül?), ezért kivonulnak a barlangból, magukra hagyva a nőket az alfahímekkel, mert vadásszon rájuk mamutot meg tigrisbundát a nyavalya. Az alfahímek önmagukban nem elegendőek a nők és a csemeték gondozására, ezért éhenhalnak, a nőket és gyerekeket meg szépen belakomázzák a szobatárs medvék.
A túlélő béták elhatározzák, hogy ez így nem mehet tovább, ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon, meg kell erőszakolni ezt a természetes rendszert, és lehetőséget biztosítani minden férfinak, aki a nők és gyerekek ellátásában segédkezik, hogy génjei örökítésére lehetősége nyíljon. Ezért a béták megteremtik egy új lehetőség feltételeit. Falakat emelnek a betolakodó vadállatok ellen, védelmet biztosítanak az önvédelemre képtelen csecsemőknek, tigrisbundát vadásznak az asszonyoknak, hogy azok meg ne fagyjanak, hálából pedig megkapják a génjeik továbbörökítésének lehetőségét. És kezdődik a folyamat elölről.
“Ugyanígy a kapitalizmus, ha nem lenne erőteljesen szabályozva a működése, egy olyan állapot felé mozogna, ahol a folyamat végén egyetlen megavállalat maradna a világon tökéletes monopóliumot alkotva, és ez a cég rendelkezne a világ össz GDP-jével.”
Ezellen egy egyszerübb módszer véd… ennek a hipotetikus vállaltnak olyan nagyra nöne a bürokráciája, hogy hamarabb versenyképtelen lenne, mint hogy elérné ezt a pozíciót.
“A túlélő béták elhatározzák, hogy ez így nem mehet tovább, ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon, meg kell erőszakolni ezt a természetes rendszert, és lehetőséget biztosítani minden férfinak, aki a nők és gyerekek ellátásában segédkezik, hogy génjei örökítésére lehetősége nyíljon. Ezért a béták megteremtik egy új lehetőség feltételeit. Falakat emelnek a betolakodó vadállatok ellen, védelmet biztosítanak az önvédelemre képtelen csecsemőknek, tigrisbundát vadásznak az asszonyoknak, hogy azok meg ne fagyjanak, hálából pedig megkapják a génjeik továbbörökítésének lehetőségét. És kezdődik a folyamat elölről.”
Egy ilyen ciklikus folyamat simán elképzelhetö.
:D Egy frászt. Már a beszélgetés több pontján közbe akartam vetni, hogy az egész “alfa” koncepció egy baromi nagy tévedés az ember tekintetében. Az ember nem egy agancsos szarvasbika, aki minden más hímet elűz a területéről és ő az “A L F A”. A történeted elvonult bétái már nem is béták, ha végül tigrisbundát képesek vadászni a nőknek. Az a béta, akire már nem is emlékeznek, mert olyan régen felfalta a tigris. A monogámia is egy baromi nagy látszat, valójában mindenki kefél itt összevissza mindenkivel. Már csak azért sem léteznek alfa férfiak, mert baromi nagy szórás van abban, hogy kinek milyen külső megjelenésű férfi tetszik. Ami az egyikben ellenállhatatlan vágyat ébreszt, az a másikban viszolygást, mert “nagy az orra”… Csak úgy mellékesen, ha annyira létezne alfa koncepció az embernél, akkor például a nők határozottan felismernék őket és még véletlenül sem létezne az a jelenség, amit a PUA tanokat jól ismerők is többször meghivatkoznak, miszerint a nőknek az tetszik, aki más nőknek is… Ha létezik alfahím az embernél, akkor az csak egy “társadalmi konstrukció”, ezért mímelhető a PUA technikák útján. Innentől kezdve pedig nincs kiszorítva a génjei átadásából senki sem, csak azok a balfékek, akik nem szedik össze a bátorságukat és önmagukat, hogy leszólítsanak egy nőt..
Alter… Be kell vallanom, én nem tudom, milyen az alfa, béta, gamma, delta férfi. Sosem érdekelt az ilyen jellegű felosztás. Szerintem a nők legnagyobb része egyáltalán nem foglalkozik ezzel, nincs a fejünkben ilyen felosztás. És igen, ez már csak azért sem lehet egységes, mert ahogy mások bele voltak zúgva Clark Gable-be, úgy nekem borsódzik tőle a hátam.
Van, akit az egyik rondának tart, a másiknak meg tetszik. (Gondolom, a férfiak is hasonlóképp vannak a nőkkel.) Ráadásul nálam mindig elsősorban a szimpátia volt az elsődlegesen fontos. Merthogy nem attól szimpatikus valaki, hogy szép. Te is miket hordtál össze magadról… :o)))
Az alfa ellentéte különben is a felfa.
“A demokrácia például, ha a köré épülő vaskos törvényi szabályozást megszüntetnénk, egy világméretű, totális állam felé tartana, ahol egyetlen ember uralkodik 7 milliárd ember felett.”
Eláruljak egy titkot?
“hogy leszólítsanak egy nőt..”
Ma már a nők dolga a nyaliskodás, amelyik meg erre nem hajlandó, az érje be egy talpnyalóval.
Alter, béta alatt ne olyan egyedeket érts, akik betegeskedők és gyengék, ezért egy kóbor oroszlán 100% eséllyel felfalja őket… Béta nem egyenlő omega, a béták lehetnek akár erős és talpraesett egyedek, a különbség köztük és az alfahímek között a funkciójuk. Az ő feladatuk, hogy gondoskodjanak a törzsről, és ez a feladat a matriarchális társadalomban elkülönül a megtermékenyítéstől, ami az alfák reszortja. Könnyen előfordulhat, hogy sokkal több alfahím odavész a törzsben, mivel ők általában sokkal inkább kockázatvállalók, és mondjuk azt hiszik, könnyen elbánnak egyszerre 2 tigrissel. Ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy a béták ne lennének képesek legyőzni mondjuk 1 tigrist.
Az sem végérvényesen determinált, hogy kiből lesz alfahím. Hallottam már olyan tanulmányról is, mely szerint minden férfi alfahímnek születik, és a társadalmi elvásárok, valamint a szülői nevelés bétásítják el őket. A genetika csak egy tényező, de már ez is sokmindent meghatároz: A várható magasságot, az öröklődő betegségeket, hízásra való hajlamosságot és még ezernyi más dolgot. Az, hogy ténylegesen is alfa vagy-e, vagy pedig lúzer omega, az pedig gyakorlatilag agyban dől el. De azért a genetika is közbeszól, ugyanis létezik az az arcforma, az a magasság, és az az egészségi állapot, amit a nők legnagyobb többsége vonzónak tart (és ezen optimális értékekből kilógó paramétereket meg kevésbé vonzónak), és az ilyeneknek könnyebb dolguk van nőszerzés terén. Akinek nem lett ötöse a genetikai lottón, annak is van esélye felkapaszkodni, de ahhoz (néha sok) erőfeszítés kell.
A monogámiával kapcsolatban viszont egyértelműen tévedsz, mostanában kezdtek reprezentatív kutatásokat publikálni a nők párválasztási szokásairól, és a kitöltött minták alapján egyértelmű, hogy a nők elsöprő többsége a férfiak egy bizonyos 20%-nyi csoportja felé húz, míg a férfiak inkább az átlag felé, és sokkal nagyobb szórásban, mint a nők. Jellemző példa az Okcupid többmilliós adatbázisán végzett kutatás, melyben a nők a férfiak 80%-át átlagon aluli kinézetűnek találták (a férfiak viszont sokkalta reálisabb képet festettek a nőkről, azaz az ő grafikonjuk egy haranggörbét alkotott, ami az átlag körül csoportosul). Az a genetikai kutatás is beszédes, melyben az emberiség mintegy kétmillió éves történelmének géntérképét összeállították, és genetikai változatosság alapján megállapították, hogy a nők 80%-a, a férfiak 40%-a örökítette tovább génjeit.
Nem látok igazán jelentős különbséget aközött, hogy “az emberek között nincsenek alfahímek” és aközött, hogy “az emberek között mindenki alfahímnek születik”. Szerintem csak rossz attitűd, rossz viselkedésformák léteznek, amelyek az élet minden területére kihatnak, így nyilván a partnerkapcsolatok kiépítésének képességére is.
Vitathatatlanul vannak előnytelen külsejű emberek. Az említett genetikai kutatás kiábrándító képet fest, ha nem gondolunk arra, hogy annak a 60 százaléknyi férfinak a jelentős része valószínűleg azért nem örökítette tovább a génjeit, mert korán a tigris vagy valamilyen csatározás áldozata lett. Férfiként, ugye erre sokkal több esélye volt, mint egy nőnek..
Amikor az előnytelen külsejű férfiak lehetőségeiről gondolkodunk, akkor a kellő optimizmus érdekében jusson eszünkbe például Danny DeVito, a 150 centi magas, köpcös, “pingvinember”, aki már a filmes karrierje előtt házas ember volt… Aki nála szarabb helyzetben van megjelenés dolgában, az kezdhet panaszkodni, hogy ő egy született “béta… gamma… delta” vagy micsoda…
És még abba bele sem gondoltunk, hogy a rossz genetikai örökség micsoda csúcsteljesítményekre szokott sarkalni egyes embereket és ezért néha átok helyett áldás lesz a hendikep… Minden tiszteletem nekik!
Vissza lehet mászni a fára, de ennek feltétele a ma ismert civilizáció teljes pusztulása. A modern kori vívmányok fenntartása a teljes infrastruktúrával és technológiai innovációval ugyanis csakis akkor lehetséges, ha az általad selejtnek tartott béták tömkelegét munkára fogják a rendszer működtetése érdekében. Ehhez pedig a történelem folyamán kialakult legjobb módszer a házasság és monogámia. Ahol ez megszűnik, ott a civilizáció elpusztul, lásd Római Birodalom esete. Ha csak az alfahímek dughatnak, és a béták kiszorulnak a civilizáció mindenféle előnyéből, akkor a számukra létező egyetlen opció a társadalomban a rabszolgasors, ugyanis anélkül kénytelenek éjt nappallá téve gürcölni, hogy bármiféle ellenszolgáltatást remélhetnének cserébe. Márpedig evolucionálisan a férfi legfőbb motivációja génjeinek továbbörökítése, ha ez nem lehetséges, és a feminizmust méginkább levágjuk a pórázról, akkor a férfiaknak máris megszűnt a motivációjuk a gürcölésre, és buzik, bűnözők, lumpenek, videójáték-függők lesznek. Ha nem kell nőt és gyerekeket eltartani, a legtöbb férfi faszán elvan egy hűtőnyi kajával, egy láda sörrel és bekötött nettel, aztán ha már ezt a szűkített infrastruktúrát sem működteti senki, akkor majd szépen visszavonulunk mind a barlangba, és lehet kezdeni filozofálgatni a -40 fokban 5 darab medvével megosztott albérletben, vajon megérte-e a viszonylag magas jólétet feláldozni arra, hogy a genetikailag felső 10%-nyi kannal dugathassák magukat asszonyaink, kizárva a civilizációt működtető bétákat.
Ezt most kifejtenétek egy kicsit bővebben? Mert ez alapján úgy tűnik, hogy a férfiak mindent a pináért csinálnak, sőt nemcsak a civilizáció kerekét, hanem a földet is a pina forgatja. :)
Urak, ne tegyétek ezt velem! :D
A civilizáció, a tudományos haladás és egy civilizáció életszínvonala szerintem egyáltalán nem függ ilyen mértékben az egyének személyes partnerkapcsolati hátterétől. Most kezdjek el keresgélni, hogy hány brilliáns tudós és szakember megrögzött agglegény? Nehogy már akörül bonyolódjon a világ, hogy hány nőt és gyereket kell eltartani, mert ha ez az alapvetés, akkor nagyon semmi szükség férfijogi mozgalomra, hanem szépen tudomásul kell venni akár a férfi intézményesített rabszolgaságát is és gürcölni a pináért és gyerekekért. Kész pont. :)
Valami egészen biztosan nincs a helyén ebben a képletben.
Most már elképzelhető, hogy a tudomány és a technológia képes lesz kiváltani a nőket, lásd mesterséges méh. De ez tudomásom szerint a világtörténelem folyamán még soha nem volt így. Elképzelhető, hogy a feminizmus tombolása után nem a barlang lesz a végső sorsunk, hanem végleg kettészakad a civilizáció egy női és egy férfi társadalomra. Miután könnybe lábadt szemekkel elbúcsúztunk egymástól, versenyezhetünk, hogy ki épít virágzóbb társadalmat.
A tudósok, akik szándékosan vagy kényszerből cölibátusban élnek, lényegében találtak egy pótcselekvést, amiben örömüket lelik. Ezeknél a hiperintelligens egyedeknél érdemes lenne megvizsgálni, vajon boldogok-e így, azaz nem-e hiányzik valami az életükből, vagy pedig genetikai vagy más tényezőknek hála teljesen aszexuálisok. A zsenialitás ugyanis gyakran jár együtt olyan rendellenességgel, mint aszexualitás, homoszexualitás, diszlexia vagy akár infantilis viselkedés, annak ellenére, hogy mekkora zsenik. Aki viszont aszexuális, annak nincs késztetése sem a szaporodásra, tehát az ő esetükben megmagyarázható, miért nem élnek inkább MGTOW életet és húznak a hegyekbe remetének. De az átlag férfi legfőbb tudatalatti motivációja igenis a szaporodás. Ez a nőknél sincs másként, de nekik nem kell görcsölniük annyit a sikerért, így az ő esetükben ez nem beszédtéma. Lásd a genetikai vizsgálatok eredményét, ahol megállapították, hogy a világtörténelem során a nők 80%-a, míg a férfiak mindössze 40%-a örökítette át génjeit. Így az átlag férfi, aki nem tudóskodással tölti idejét, igenis kiábrándulhat végérvényesen a nőkből és a társadalomból. Aztán vérmérsékletétől függően eldönti, hogy utcai mészárlásba kezd, öngyilkos merénylő lesz vagy az MGTOW utat választja és minimalista életet kezd élni mindenféle külső nyomás nélkül az anyagi gyarapodásra.
igen, a férfiak 99%-a nem válogathat, csak beleegyezhet a nő döntésébe.
Én igazán nem tudom honnan veszitek ti azt, hogy még az átlagnőknek is férfiak tucatjai csapják a szelet! Ez nem igaz, nem igaz!!! Rengeteg olyan átlagnőt ismerek, akiknek nemhogy tucat, de alig egy-két férfi ha volt aki egyáltalán szemet vetett rá! Fogalmatok sincs, vagy teljesen más fogalmaitok vannak az átlagnőkről. A legjobb barátnőmet, aki csinos, és nagyon kedves, ráadásul házitündér, épp csak egy kicsit csöndeske és szégyenlős, 25 éves koráig kettő (!) férfi hívta randira összesen! Az egyik egy börtöntöltelék volt, a másikhoz férjhez ment. Pár napja írt egy régi évfolyamtársnőm, tehát velem egykorú, 32 éves, hogy elhívta őt egy férfi randira, és halálosan izgatott, mert ilyen még sose történt vele. Kisiskolásokat tanít, és olyan csinos, hogy annó meg voltam győződve róla, hogy ő lesz az első, aki férjhez megy majd az osztályból. Közben meg olvasom itt a hozzászólásokat folyamatosan, hogy a nőknek minden ujjukra jut egy, de inkább kettő, és milyen bunkón pattintanak le, és nem értem, hogy történhet olyan, hogy ilyen nőknek meg egy randi se jut életükben?! Minden férfi ugyanabból a szűk rétegből próbál szemezgetni, vagy mi?
Szólj már légyszi, hogy ha a csinos volt évfolyamtársnődnek nem jött össze a randi:)
Viccen kívül: a kutya egyik fele valószínűleg tényleg ott van elásva, hogy mást gondolnak a nők “átlag nőnek”, és mást a férfiak. Valszeg pont ugyanúgy, mint ahogy nem féltávnál, hanem 80%nál húzzák meg a nők az “átlagférfi” vonalat.
Nem lennék meglepve, hogy ha a nők az “átlagnő” vonalat pedig 20-30%nál húznák meg. Csak ilyen felmérés talán nem készült.
A kutya másik fele ott lesz, hogy mi, amikor azt mondjuk, hogy az átlagnőnek is minden ujjára is jut egy pasi, akkor feltételezzük, hogy az áltagnő legalább annyit megtesz, hogy megmutatja magát. Értsd: próbál jól (férfiszemnek jól) öltözködni, emberek közé járni, bulikba, koncertekre, fesztiválokra. Az otthonülős, szégyellős, csöndes átlagnőre nyilván nem jut 10 pasi.
Az én legutóbbi tapasztalatom a témában: körülbelül két hete kezdtem beszélgetni egy nővel tinderen, és elmondta, hogy tök új itt, még nincs sok tapasztalata, tegnap tette fel a programot. Azt mondja lett ugyan kb egy tucat párja, de sokan nem is írnak, vagy nem túl érdekesek stb. És a csaj körülbelül egy (gyenge) 7es volt a képek alapján, az én ízlésem szerint. Egy nap alatt egy tucatnyi pár!!… nekem talán egy hónap alatt van annyi. Na ennyit erről. :)
Hja, hát azt eddig nem említetted hogy online lebegi körül férfifelhő! Az hogy egy társkeresőn a regisztrálást követő első órában számtalan levelet kap, csak mert nőnemű, azt nem nevezném udvarlók gyűrűjének. :-) Az nem egyenértékű azzal ha valakit személyesen ismeretség útján randira hívnak.
Még régen, amikor nem ismertem olyanokat mint Skype vagy nem volt még Google chat meg Facebook, ahol teljesen privát lehet chatelni ismerősökkel, akkor egy messze élő barátnőmmel megbeszéltem egy “randit” a Gyalogló Chaten, ahol privátdumálni akartunk egymással, mert a telefon drága volt, az email meg nem annyira gyors mint a chat, és pusztán azért mert lánynevű nickem volt (semmi fotó, semmi infó), kábé percenként ugrottak fel chatablakok olyan dumákkal, hogy “dugunk?” “méreteid?” “hol lax?” stb. pedig egyáltalán semmi tematikus szobába sem léptem be. Neten nem nehéz összehozni pártucat udvarlót minden ujjunkra, de azokat az ajánlatokat nem azért kapjuk, mert tetszünk a férfinek, hanem mert nőneműek vagyunk. Gondolom a társkereső is valahogy így működhet, még ha nem is ennyire obszcén.A szépségről meg: hidd el, mi nők is meg tudjuk állapítani, hogy ki szép és ki átlagos, 30 fölött, és férfival lakva meg már azt is elég pontosan be tudjuk lőni, hogy a férfiak mire buknak. ha azt mondom, hogy a barátnőm csinos, akkor az csinos. :-)
Hányan írtak már rám is úgy, hogy nem is társkereső oldalon vagyok fenn és nincs is fenn magamról fotó és kiírtam, hogy házas vagyok. :D Ez tényleg nem nagy teljesítmény.
Az otthonülős csöndeskékkel kapcsolatban igazad lehet, nehéz rájuk bukkani, az tény. Kár, mert közülük kerülnének ki a legnagyobb eséllyel azok a társalapanyagok, akik nem feministák, vagy hűtlen férfifalók. Sajnos nem mindenki olyan személyiség, hogy állandóan bulizik, meg fesztiválokra jár, én sem voltam olyan, nem kedevelem azt a közeget. Azt a barátnőmet, akit mondtam, hogy összesen ketten hívták a randira, és az egyikhez hozzá is ment, a munkhelyén hívta randira férje, aki szemüveget venni ment a boltba, a barátnőm meg segített neki választani, a srác megnézte a nevét a kis kitűzőjén, otthon megkereste a Facebookon, és írt neki, hogy nagyon szépnek és kedvesnek találta, elmenne-e vele randizni. És ennyi. Meg lehet azért őket is találni, csak keresni kell.
“Meg lehet azért őket is találni, csak keresni kell.”
Legalábbis nyitott szemmel járni, ebben egyetértek.
“Az otthonülős csöndeskékkel kapcsolatban igazad lehet, nehéz rájuk bukkanni, az tény. Kár, mert közülük kerülnének ki a legnagyobb eséllyel azok a társalapanyagok, akik nem feministák, vagy hűtlen férfifalók”
A “bétákkal” kapcsolatban igaza lehet a legtöbb nőnek. Nem ők a genetikai állomány csúcsa, az tény. Kár, mert közülük kerülnének ki a legnagyobb eséllyel azok a társalapanyagok, akik normálisak, kedvesek, figyelmesek, odaadóak és hűségesek.
:)
Ez egy érdekes kérdés, mert sok béta többre viszi az életben, több mindent tesz le az asztalra, mint a medencetisztító alfahím. A civilizáció és minden vívmánya, mint olyan, valamint a művészet, filozófia stb. is gyakorta kompenzációkényszeres introvertált béták innovációja. A szezonális bronxi gettórapper meg nyilván alfahím, akit nyakig ellep a pinaszaft, de az életműve hosszútávon legalábbis megkérdőjelezhető.
Ha állati színvonalon nézzük az emberiséget, és r-szelektált egyedekben gondolkodunk, akkor kétségtelenül az alfahímek génjei vezetnek sikerre.
A civilizációhoz viszont emberi módon élő K-szelektált egyedek kooperációja vezet. Azok meg többnyire bétának számítanak.
“otthon megkereste a Facebookon”
https://www.youtube.com/watch?v=d7l5Mw6GxLs
Rajság van…
Mondok neked pár lehetőséget, választhatsz, hogy melyik igaz :)
– Először is, a leginkább hízelgő álláspont: a PUA közösségekben gyakori mantra, hogy valójában nem a kinézetre átlagos vagy átlag alatti nők kapják a legkevesebb udvarlást és figyelmet, hanem pont, hogy a legszebbek (mondjuk 8-astól felfelé). Ennek oka sokféle: Aki ilyen szép, biztos minden ujjára jut 10 jópasi, ezért én labdába sem rúghatok; félelem a visszautasítástól, tuti, hogy visszautasít, és még ki is nevet a próbálkozásomért; előítéletek, biztosan flegma picsa lesz, vagy anyagias, vagy első adandó alkalommal félrekúr. Érdekes módon a társadalmi ranglétra tetején álló nők néha majdhogynem ugyanannyira szenvedhetnek, mint ugyanezen létra alján levő férfiak. Az ilyen nőkhöz egy rendkívül jóképű béta fickó illene, de ők meg nem merik bevállalni a rizikót, hogy esetleg tíz másik alfahímmel kelljen rajt osztozni a későbbiekben (nem az a lényeg, hogy ez ténylegesen is megtörténik, hanem hogy fennállhat a lehetőség, bennünk férfiakban is túlpörög néha az a bizonyos racionalizáló hörcsög :) ), ezért sokáig egyedül maradnak.
– Barátnőidben munkálkodik a bétavakság nevezetű ösztön, ami azt jelenti, hogy azon férfiakra, akik számukra nem vonzóak, teljesen vakok. Valójában hódítók százai legyeskedtek körülöttük az évek folyamán, csak őket éppenséggel ignorálták, mert jobban akartak válogatni. Ha egy ilyen alak randira merészelné hívni őket, az aztán szentségtörés lenne, és még az emlékezetükből is ki kell törölni. Ugyanezen tapusú ösztön másik vállfaja munkálkodik a nőkben akkor is, amikor szépíteni kívánnak a saját erkölcsi múltjukon, és azok a csávók, akikkel nem dugtak, csak leszopták, nem számítanak múltbéli szexpartnernek, illetve ugyanezen művelet megcsalásnak a racionalizáló hörcsög szerint :)
– Nem jó a testbeszédük, nem adnak egyértelmű jeleket a férfiaknak. A férfiak pedig utálják a kétértelmű jeleket vagy a jelek hiányát, mert nem tudják eldönteni, ha odamennének az illetőhöz ismerkedési szándékkal, vajon varánuszarcot kapnának-e tőle, vagy életük szerelme rejtőzik a csinos ruházat alatt. Sok férfi pedig nem tudja értelmezni a női IOI-kat, mint a hajbirizgálás, szájnyalogatás, kino-zás vagy az incselkedés. A jó csajoknak szerintem el kéne sajátítaniuk az indirekt game-et, azaz menjenek oda pasasokhoz és beszélgessenek anélkül, hogy az ismerkedési szándéknak tűnne. Én egyszer ismertem egy alfanőstényt, nagyon durva volt, abszolút 10-es, és olyan game-t nyomott, hogy letettem a hajam! Komolyan mondom, ugyanazokat a módszereket nyomta, amiket a PUA fórumokon megismertem, nagyon jó társaság volt, és mikor beszélgettünk, be is vallotta, hogy régen önbizalomhiányos volt és sokat böngészgetett valami pasizásitanácsok.hu oldalt :D
Én egy dolgot szeretnék még hozzátenni a game témaköréhez.
Korunk egyik legnagyobb társadalmi rákfenéje a facebook, ugyanakkor egyben a szemétdomb alatt szunnyadó aranybánya is. Megvan az a nagyon hasznos előnye, hogy évekre visszamenőleg dátumra pontosan jegyez föl mindent, Te pedig szabadon megtekintheted bármikor. Nincs szükség hosszas megfigyelésre, csak visszagörgeti az ember a képeket, eseményeket.
Ez az időzítés szempontjából nagyon-nagyon hasznos dolog. Ugyanis egy nőt akkor ideális megpróbálni meghódítani, amikor arra a legfogékonyabb. S lám, lám, a technika csodája találkozik a női exhibicionizmussal: értő szemek számára apró tallózás után hihetetlen precízióval lehet belőni a kiszemelt hölgy legközelebbi peteérését.
” szemek számára apró tallózás után hihetetlen precízióval lehet belőni a kiszemelt hölgy legközelebbi peteérését.”
Ilyenkor tényleg szimmetrikusabb/vonzóbb lesz az arc? Vagy mibôl? (t’om tele a net cikkekkel, de komolyan érdekel mit látsz?)
Mint az óramű… ;) :P Főleg a harminc alatti korosztály.
Mijafaxniért kell horrort linkelni, egyik filmet sem ismerem.
Látom sikerült megragadnod a lényeget. :D Puszi a homlokodra, egyem a zuzádat. ;) :P
Oksi, elfelejtettem bekapcsolni az absztrakciós gombot.
Nem, ennyire tényleg nem vagyok bonyolult, amùgy rendszertanilag még mindig emlôs lennék, szòval nincs “zuzám”.
“még mindig emlôs lennék”
Én meg akkor bizonyára farkas. Bár nem értem, hogy jön ez az absztrakcióhoz.
Értem én, hogy a férfi figyelmét a legegyszerűbben emlőkkel lehet kisiklatni, nade azért mégis.
Hehe, de ugye nem lompos :P
” Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik.”
alul formás, de vajon felül?!
https://youtube.com/watch?v=aCdVCot8UXw
Phej! Nem jó a nemeket keverni. Ilyen amikor a “nyugati mentalitás” megfertőz egy szép hagyományt és az egy buzibárban vagy hasonló helyen tűnik fel megrontott formában. Most már csak a férfi szinkronúszók hiányoznak.
Nagy a hasa.
Kb. a kezdetektôl voltak férfi táncosok is, pl. esküvôknél. Nyilván nem ilyen buzisan és az ennyire pucérant csak halivud hozta be.
“Nagy a hasa”
Ezen egyébként én is lepôdöm, mert Eleknek régebben a Sibel Kekilli tipusú nôk volt a zsánere…
https://youtube.com/watch?v=THPxyp83Fw0
Nagy a hasa? Hol?
Túlzás zsánerről beszélni az olyan kamaszos dolog. Az mindenesetre biztos, hogy a mediterrán típusú, temperamentumos, kommunikatív és az új dolgokra nyitott nők jönnek be. Velük sokkal jobban lehet játszani.
Tényleg megnyerő.
jesszus. a filmben nincs ilyen lófeje, meg az orra is vhogy kisebb.
Előnytelen a beállítás. Ez még a pornós korszakából való. Később kicsinyített az orrán. Lásd Shae…
Ez is felfelé szopta magát?
“nincs “zuzám””
Megette?!?!
:p
Meg.
“Látom sikerült megragadnod a lényeget. :D Puszi a homlokodra, egyem a zuzádat. ;) :P”
Na valami ilyen, amikor “csibész kishúgként” kezel vki vkit.
Biztos én vagyok rossz, de ez a kishúg dolog, ha egy kicsit is többet vagy férfi tàrsasàgban, annyira evidensen a reggel a húgom, este meg dugomra rímel, szóval én maradnék a kisöccsnél ;-)
Nekem erről az jutott eszembe, ahogy Rhett Butler viselkedik Scarlettel. :-)
https://www.youtube.com/watch?v=M4-DIldIX6U
don Fefinho ennyire jó faszi? ;) wow.
Nemtom. De gondolom nem az avatarjára hasonlít. :-)
Pedig havonta frissítem. Úgy látszik nem fog rajtam az idő.
:D
Vhogy az a benyomásom volt, hogy személyesen is ismeritek egymást. Visszatérve Clark Gable-hez szerintem nincs kamaszlány, aki ne lett volna belezúgva egy icipicit az általa játszott Rhett Butlerbe, de pontosan nem is tudom eldönteni, hogy a viselkedése/mimikája amiért ennyire sármos.
“szerintem nincs kamaszlány, aki ne lett volna belezúgva egy icipicit az általa játszott Rhett Butlerbe, de pontosan nem is tudom eldönteni, hogy a viselkedése/mimikája amiért ennyire sármos”
Azt ugye érzed, hogy ezzel bevallottad, a nőknek tömegesen bejön ez a szemtelen, kivagyi férfikarakter? Az ő szájából nem hangzana teljesen természetesen a cikkben leírt “ne késs” duma?
hiszem bevallottam, hogy kb 16 évesen láttam a filmet és odáig voltam érte :), de azt is hozzátenném, hogy ez a karakter tényleg csak a tinilelkületû nôkre hat.
Fú, Kori! Bevallom, én csöppet sem voltam belezúgva, mert nem is tudtam, hogy létezik. :o))) Ennek a filmnek meg amúgyis csak részleteit láttam – nem sokat – és nem tetszett soha.
Meg nekem inkább Gérard Philipe jött be, mint Tulipános Fanfan. :o)))
Nekem meg ez…
Vagy ezt már linkeltem?
Nekem nem dolgozik a link valami jogok miatt.
Talán mert age-restricted. Itt egy másik link, némileg rövidített.
Köszi. Nem a korhatár miatt, a franciák újabban minden videót letiltanak országon belül, amire valaki egyszer is elvakkantotta magát, hogy jogsértő. Még olyan videókat sem tudok megnézni innen, amit mondjuk egy magyar tévécsatorna a saját honlapján tárol.
Ááá franciák… Paré egy népség. Bevallom nem kedvelem őket.
Ebben is fél tucatnyi “game concept”-et fel lehet fedezni. Durva.
Na ott már nem lehet rendesen folytatni, lehozom ezt ide: “Clark Gable-hez szerintem nincs kamaszlány, aki ne lett volna belezúgva egy icipicit az általa játszott Rhett Butlerbe”
Ez lehet, hogy most vitaindító lesz, de nem igazán szánom annak. Sok helyről köszön vissza az a gondolat, hogy a pasizásban, randizásban, ismerkedésben, hódításban a legtöbb nő igenis tinilelkű, és az is marad.
Valamint már írtam fentebb, hogy csak ebben az egy perces kis klipben, ami ráadásul PUA mércével az ősidőkből származik, mennyi game-koncepció fedezhető fel. Amit persze akkor még nem hívtak így, de az, hogy ez a karakter ennyire sikeres volt a nőknél, elég jól bizonyítja a game működését.
Persze bármennyit tanulmányozza az ember, magasabb, jóképűbb nem lesz. Több haja sem lesz, és mondjuk barna szeme sem, úgy tudom az a kedvenc a nők közt.
Jó, de ez csak egy film. Jól átgondolt, egy embertől származó párbeszédekkel, alaposan átgondolt mozdulatokkal, jelenetekkel. Köze nem sok van a való élethez.
Példáknak jók, de sosem lesz senki ugyanilyen helyzetekben. :o)
Rossz oldalról nézed. A film készítői létrehozták ezt a karaktert. Az a tény, hogy ebbe mennyi munkát, energiát feccöltek, vagy hogy meddig tartott kitalálni ezt a párbeszédet, és hányszor kellett leforgatni, semmit nem változtat azon, hogy a fiatal nők tömegeinél igenis működött a dolog. Igenis vonzó lett a karakter. Max annyit jelent, hogy akik csinálták a filmet, nagyjából képben voltak, hogy mi fog tetszeni a nőknek.
Ez az egész nem változtat azon, hogy te, mint néző, egy vonzó karaktert látsz. A női nézők 99.9999999%nak fogalma sincs a game-ről, csak kézhez kap egy vonzó karaktert. A game pedig ki tudja mutatni, hogy miért vonzó. Persze a férfi fizikai megjelenésén kívül.
Nem olyan lehetetlen szituációk ezek, ha belegondolsz elég mindennaposak is lehetnek. Mi olyan valószerűtlen abban, hogy egy nő ott áll csukott szemmel, résnyire nyitott ajkakkal, de a férfi csakazértsem csókolja meg, mert tudja, hogy ezzel csak növeli benne a vágyat és a vonzalmat?
Mi olyan valószerűtlen abban, hogy tudatosan (gable karaktere ösztönös ebben) hátat fordíts egy nőnek egy megfelelő pillanatban, és úgy tegyél, mint akit ez az egész nem is érdekel?
Ezek univerzálisan használható dolgok. És ha magadévá teszed azt a hozzáállást, hogy egy nővel való diskurzus csábítás közben igenis egy játék, móka, poén, akkor reflexszerűen tud jönni, hogy viccesen kinevesd, ha olyan helyzet adódik.
Nem atomfizika ez, ahol 24 változónak kell felvennie a megfelelő értéket, hogy beinduljon a folyamat. :)
Lehet, hogy a te oldaladról nézve rossz oldalról nézem. :o))
Nem abban kételkedem, hogy ifjú hölgyek belezúgtak a férfikarakterbe, és hogy ifjú urak epekedtek a női karakter után. Én csak azt mondom, hogy nem szabad alapul venni, a való életben ilyet várni, mert ilyen “kidolgozott” karakterek nincsenek az életben. És ilyen kidolgozott párbeszédek sem.
Vigyázni kell ezekkel a filmbéli karakterekkel, mármint hogy ne ilyeneket keressünk az életben és ne ilyenekhez hasonlítgassuk magunkat, mert sohasem leszünk megelégedve sem magunkkkal, sem másokkal, sem az életünkkel.
Az a valószerűtlen, hogy általában nem vagyunk ilyen gyönyörűek, mint a filmben szereplő nő, s hogy nem vagyunk olyan okosak, talpraesettek, mint a filmben szereplő gyönyörű nő. És ezért minket úgy érhet egy ilyen visszautasítás, mint egy jókora pofon – s ezt nem látjuk a filmben szereplő gyönyörű nőn, mert bizonyára roppant frappánsan fog reagálni. És az életben kevés olyan karakterrel találkozhatunk, mint a filmben szereplő úr – itt most eltekintek attól, hogy engem a hideg ráz C.G-től. Többnyire az életbeli férfiak nem így viselkednek, nem így viszik végig a történést. Persze, lehet, hogy élőben is megtörténnek nagy ritkán ilyen “párbeszédek”, de igen ritkán – gondolom, 10.000:1.
Egy nő általában nem áll oda csukott szemmel. Vagy ha igen, és nem kap csókot, vagy elkullog, vagy megkérdezi, hogy na mi van, nincs csók?
Fiatal lány koromban én is bepróbálkoztam hasonlóval – nem csókkal, mert azzal nem volt gond. De azt gondoltam, hogy “Ez hülye…”. Aztán többé nem próbálkoztam ilyesmivel, gondoltam, megvárom, míg ő lép. Aztán elérkezett a szalagavatóm, ahonnan elvitt vacsorázni. Agyon dicsért – büszke, hogy ilyen ennivalóan édes kis nővel van itt -, amitől én persze olvadtam. :o) Megbeszéltük, hogy érettségi után összeköltözünk – ő egy másik városban járt egyetemre -, mert a kollégiumban van pároknak apartman. Aztán pár nap múlva kikísértem a vasútállomásra – mint ahogy mindig is tettem -, sétálgattunk átölelve egymást, mikoris megjelent 3 évfolyamtársa és bemutatott nekik: “A húgom”. És akkor elszakadt bennem valami. Végérvényesen. Nem éreztem sem alfának, sem mókának, sem játéknak, sem poénnak. Én hazakóvályogtam. Aztán hónapokkal később egyszer találkoztunk, s aztán soha többé. Pedig anyáink a mai napig jó barátnők. Mások biztosan másképp reagáltak volna ugyanerre az élethelyzetre.
Naszóval én tényleg csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy a film az film, az élet meg kicsit más.
Lehet tanulni filmekből, könyvek szereplőiből, de nem szabad “bemagolni”, mint egy egyenletet, mert szinte 100%, hogy nem az fog kijönni eredményként, mint a filmben – még akkor sem, ha a másik ember is bemagolja.
De pl. ha egy filmet többször feldolgoznak és újrajátszanak, az adott szereplő azért csak meghatározza, mi jön ki ugyanabból a forgatókönyvből.
“mert ilyen “kidolgozott” karakterek nincsenek az életben”
Vannak, őket hívjuk natural-nak vagy natural alphának.:)
Nem kell magunkat hozzájuk hasonlítgatni, de ha el tudunk lesni tőlük ezt-azt, ami segítheti a saját boldogulásunkat, akkor miért ne? Sosem leszek Messi, nem is hasonlítgatom magam hozzá, de csak a játékát, cseleit nézve el lehet tanulni ezt-azt. Persze Sergio Ramos ellen sosem fogom megcsinálni azt a cselt, de Józsi ellen a grundon igen. (Hmmmm… lehet, hogy nem focihasonlatokkal kéne jönnöm egy nőnek:))
Gable karaktere azért vonzó, mert egész végig domináns. Uralja a beszélgetést, a helyzetet, a kettejük közti viszonyt. És ennek semmi köze ahhoz, hogy beállított-e a jelenet, vagy természetes. A beállításnak maximum annyi értelme van, hogy Gable maga esetleg nem lenne domináns, de a karaktere az lesz. De a nők nem is Gable-ért vannak oda, hanem a karakterért.
A game ahhoz szeretne eszközöket adni a férfi kezébe, hogy könnyebben tudja kialakítani ezt a fajta dominanciát. Illetve, hogy egyáltalán ki tudja alakítani.
Maga az a tény, hogy létezik egy karakter – és mindegy, hogy fiktív-e vagy sem -, amelyik vonzó a nők számára, és amelyiknek a viselkedésében ilyen szinten és mennyiségben ki lehet mutatni a game koncepcióit, önmagában bizonyítja a game hitelességét. Mert pont azon dolgok által válik dominánssá (=vonzóvá), amiket kiemeltem fentebb.
Na lehet ám, hogy én nem tudom ezt jól megfogalmazni, nincs semmi írói vénám, ha még mindig nem megy át, amit mondani akarok, akkor majd talán Deannek sikerül. :)
Denis, mielôtt félremegy a kommentfolyam, csak annyit próbáltunk jelezni, hogy itt még a látszat ellenére sem Gable irányít, ahogyan Gosling se a dilis szerelemben…A PUA tényleg arra jó, hogy segít leküzdeni azt a gátat, ami a kapcsolatfelvételt akadályozza, ill. a kudarctól való félelmen átsegít. végeredményben most mi van akkor, ha nem jön össze? Semmi, de ha vki meg sem próbálja, az már eleve veszett ügy.
Ismered amúgy magát a regényt / filmet? Komolyan mondom, ha bármi más filmjelenethez írnád ezt az elemzést, akkor meg se mukkannék, mert igazad van abban amit leírtál, de úgy, hogy ismerem a teljes történetét ennek a két embernek, én azt mondanám, van jobb példa is Rhett Butlernél, amit ki lehetne elemezni. Rhett Butler valójában elbukott mint PUA férfi, persze teljesen önhibáján kívül, ugyanis ez a cserfes kis lány valójában az a fajta bestia, akit ti szűzkurvának neveztek, és lehet hogy úgy tűnik, hogy a jelenetben a férfi kezében van az irányítás, de igazából már rég Scarlett csábkörében vergődik, és soha nem is fog onnan elszabadulni.
Ez a kis butus 18 éves korára már tönkretette egy férfi életét, akit már azelőtt is megvetett, mielőtt hozzáment volna, és egy könnycseppet sem ejtett, mikor meghalt, és közben folyamatosan megkeseríti egy másikét, akit nem bír behálózni, és ezért megszállottan meg akar szerezni (ezt ő szerelemnek nevezi amúgy), szült egy gyereket, akit annyira utált, hogy rá se bírt nézni. Ezen a ponton történik ez a kis jelenet a flörtöléssel, és úgy folytatódik a sztori, hogy férjhez megy még egy férfihoz a pénze miatt, és addig gyötri és szipolyozza, míg szó szerint a halálba nem kergeti, annak is szül egy gyereket, akit ugyanúgy nem bír elviselni mint az elsőt, és még mindig megszállottja az Ashley nevű férfinek, aki újra és újra visszautasítja. Namost ez a sármőr Rhett Butler ezt mind-mind tudja Scarlettről, de mégis feleségül veszi (azaz önként beáll negyedik áldozatnak), annak ellenére, hogy Scarlett egy pillanatig sem csinál titkot abból, hogy 1. nem szereti őt, de még csak nem is kedveli, 2. csak a pénzéért megy hozzá, 3. még mindig Ashley iránt “érez” megszállottságot. Rhett azt is tudja, hogy Scarlettből hiányzik mindenféle erkölcsi érzék, ha Ashley nem utasítaná vissza, akkor habozás és lelkiismeretfurdalás nélkül megcsalná vele, és elszökne vele, otthagyva Rhettet, a gyerekeit, és mindenkit, aki -valójában cseppet sem- számít neki, mert nem tud szeretni. És Rhett, mint valami ostoba kislány, végig abban reménykedik, hogy Scarlett majd megváltozik, és megszereti őt. Hát nem. Tönkreteszi és megtöri. Ennyi. Nincs happy end a könyv végén.
Scarlett O’Hara egyike a világirodalom négy lepusztítóbb démonának nőalakjának Bovaryné, Anna Karenina és Cathy (az Üvöltő szelekből) mellett, csak halál és boldogtalanság jár a lábuk nyomában, és ha Rhett Butler bármiben is érdmes arra hogy a PUA irodalom kielemezze, az az hogy “Férfi, így ne csináld, ilyen nőtől menekülj, ha kedves az életed!” :-)
nagyon köszi, hogy idôt és energiát feccöltél és leírtad, maximálisan egyetértek veled. még Ibsen Babaházával egészíteném ki.
Tényleg, Nóra is kicsit ez a nőtípus. A nagy Női Öntudatra Ébredős dráma, blőe…