Egy kedves olvasóm felkérésére vállalkoztam ennek a szösszenetnek a megírására. Hadd kezdjem egy személyes élménnyel! A diploma megszerzése után fél évig voltam munkanélküli. Mint pályakezdő hiába küldtem napi 20-30 helyre önéletrajzot, néhány sikertelen interjún kívül nem történt semmi. Nem akarom a mai magyar munkaerő-piaci helyzetet elemezni, viszont felhívnám arra a különbségre a figyelmet, hogy egy ilyen szituáció mennyire különbözően érinti a férfit és a nőt. Nekem akkor erre majdnem ráment a párkapcsolatom.
Bár napjainkra az egykeresős családmodell gyakorlatilag megszűnt, még mindig élénken él az a társadalmi reflex, ami a férfi feladatául jelöli ki a család anyagi hátterének biztosítását. Mára a nemek közötti bérkülönbség elenyésző, de a nemspecifikus karrierválasztási módok miatt (a nők zömmel a kisebb felelősséggel járó, nyugisabb életpályát választják, ami kevésbé van megfizetve) egy család/házasság/párkapcsolat szempontjából nagyobb tragédia, ha a férfi marad állás nélkül. Ebből az következik, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos pszichés terhek is aránytalanul jobban nyomják a férfiak vállát. Ennek részben a férfiak saját magukkal szembeni nagyobb elvárásai az oka, másrészt a család és a szűkebb környezet irányából érkező nyomás. Ez utóbbi odáig fajulhat, hogy a férfit a család szempontjából egy felesleges koloncnak, sőt egy parazitának tekinti a felesége és annak környezete. Nem véletlen, hogy az egyik fő öngyilkossághoz vezető ok a férfiaknál a tartós munkanélküliség. Ezzel szemben ha a nő lesz tartósan munkanélküli, azt sokkal toleránsabban viseli a társadalom és a szűkebb környezet is. Miért? Mert úgy gondolják, hogy a pénzkeresés nem elsősorban a nő feladata, mert legfeljebb több ideje/energiája jut a gyerekekre és a háztartásra és ez jó. Ugyanakkor, ha a férfi elveszíti az állását, akkor korántsem természetes, hogy a nő arra az időre átvállalja a családfenntartó szerepet, hanem gyakran kilép a kapcsolatból. Ez a különbözőség oda vezet, hogy sok nő a munkavállalással járó „kényelmetlenségek” miatt menekül a gyermekvállalásba. Tegye fel a kezét, aki nem hallotta legalább egy női szájból az alábbi mondatot: „Elegem van az örökös hajtásból és a hülye főnökömből. Inkább elmegyek szülni és babázom otthon három évet.” Nem vádolom ezért a nőket, hiszen én is unom a hajtást és nekem is volt idióta főnököm, csak azt szeretném jelezni, hogy egy férfinek nincs ilyen menekülési útja. Talán lehetne azt mondani, hogy a férfi menjen GYES-re, de valljuk be, a gyerekekhez tényleg a nők értenek a legjobban.
Helytelen, hogy a munkanélküliség okán a férfiak gyakrabban lesznek depressziósak és gyakrabban hullik szét a párkapcsolatuk is. Mi férfiak sokat tehetünk azért, hogy változzon a társadalmi vélemény: attól, hogy munkanélküli egy férfi, még lehet értékes ember nemcsak a társadalom, hanem a családja számára is.
Nem azt akartad írni, hogy az egykeresős családmodell szűnt meg? :-)
Nyilvánvalóan azt szerette volna. Ki is javítottam. Köszönet az észrevételért!
Hozzászólás helyett szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a fentiekben a “Hasonló témájú cikkek” között megtalálható két írásomat; az egyik a férfiak munkaerőpiaci hátrányáról, a másik a bérkülönbségek mítoszáról szól.
Férfijoghoz, öntudathoz- az, hogy évszàzadokon àt buzgómócsing női rokonok (nagymamák) az újdonsült anyák életét megkeserítve is, hozzá se engedték a fiatal apákat a gyerekekhez, az egyáltalán nem jelenti, hogy ez vmi női privilégium lenne, és egy férfiban, aki újszülött korától tartott a karjaiban gyereket ne alakulna ki hasonló kötődés, mint az anyában…egy éves kora felett a gyereknek már nem fiziológiás (kb eddig tápláljuk anyatejjel) igénye, hogy csak az anyjával legyen (régen kb innentöl vették át a nagymamák az unoka pesztrálást). manapság viszont érdemes lenne akár apajogi szempontból is átgondolni, hogy lelkileg és mentálisan is töltekező lenne az apáknak egy kis időre a napi robotból lazulni. A jelenlegi jogszabályozásban az a jó, hogy szabad döntés, nem avatkozik bele a család magánügyeibe ui a GYED/GYES mindkét szülőre vonatkozik- így az apa is igénybeveheti. Az, hogy mégis a nő marad otthon elsősorban anyagi okai vannak (nálunk is ez a helyzet) lehet, hogy fizikailag mozgalmasabb/ fárasztóbb a kicsikkel egész nap pörögni, viszont lelkileg sokkal hálásabb és töltekezőbb, mint máshol másokra gályázni. A femista skandinávmodelles vernyákolásban (apai kötelező gyes) az a veszély rejlik, hogy miután a családok többsége anyagilag nem engedheti meg magának azt, hogy az apa maradjon otthon a kicsivel, ezért az egyèvesek is már intézménybe kerülnek, ami a pszichès fejlődés (kötődés kialakulása szemszögéből) nem egy sikertörténet.
(mindezt csak azért írtam le, mert a munkanélküli férfi “haszontalanság” tudatához nagyban hozzájárult ez a egy férfi nem érthet a gyerekekhez dolog is).
igen, èn is pont ezen a mondaton akadtam fenn ès ha belegondolsz, hogy a règi rendszerben, ahogy egy kisfiú cseperedett, egyre inkább került ki az anyja szoknyája alól egy szikárabb, fèrfiasabb világba. Azt hiszem Elek màr linkelte Tarasz Bulbat. Egy abszolút jól működő patriarchalitàst mutat be. (Ja igen, annyit kell tudni, hogy Gogolnak ezt a regényét át kellett oroszbarátra írnia)
Én meg itt hiába vártam Naóóót, hogy hozza az alábbi képet azzal a felkiáltással, hogy bezzeg a Reich anno nyaralónegyedet épített riviérára a német proliknak.
http://falanszter.blog.hu/2011/04/10/naci_melosoknak_epult_a_vilag_legnagyobb_furdovarosa_prora
bizti hajnalig “Romana”t olvasott :)) most meg nyálát eresztve szunyál, mint egy bébi.
Hol készült a fotó?
Egyébként én pont egy olyan kertvárosi környéken élek, amit anno szociálisan parcelláztak fel: négy gyerekért komplett ház kiskerttel (kisállat és veteményessel önellátásra kalkulálva), ma ezek a családok (akiknek saját tulajdonában van a telek (mi béreljük) és örökölték az anno munkanélküli, reményvesztett szülôktôl, nagyszülôktôl) prosperáló (alapvetôen ügyvédek, orvosok) réteg. kb. ennyi állami támogatásra lenne szükség, hogy emberek lelkileg kikerüljenek a kátyúból, az egész német rendszer, a mai napig az egykeresôsre van kitalálva.
Angyalbegyerőm, majdnem megkérdeztem, hogy hát ennyire kora reggel volna-e még, aztán ráeszméltem, hogy ott felétek most olyan hajnali fél öt lehet, szóval lényegében igen. :D
Vagy várjál, ha jól értem szavaidat, ti németben vagytok, eddig valamiért azt hittem, hogy Reináék és Szoffyék mintájára tengerentúlon ti is.
Mindegy, szombati mércével a fél 11 is korahajnal.
szóval mégis ismeritek egymást Reinaval :) nem tudtam, hogy Reina a tengertúlon él.
Nem, viszont voltak kommentfolyamok, ahol történt rá utalás. De lehet őt is keverem. Reggel van még. Egyébként az üdülőváros Prora, mint azt a mellékelt link is mutatja.
Reinával mi ismerjük egymást :-))
Szerintem onnan vannak a félreértések, hogy én kb akkor csatlakoztam, amikor meg Te szünetet tartottál, de asszem Fefinho is a múlt évben szünetelt.
Don Fefinho a káoszmester :), egyébként közben rájöttem, hogy Fefet én meg kivel kevertem Parsifallal, emlékeztem rá még williamsonos cikk alatt mennyire gyerekként kezelte a nôket, de vhogy tetszett a változás, hogy messze nem olyan sarkos, mint a williamszonos szösszenetnél, aztán végre megnéztem Fef profilját és leesett, hogy a Williamsonos posztot nem is ô ferdítette.
Én nem szünetet tartottam, hanem megsértődtem, mint egy kislány, és duzzogtam vagy egy évig :-D
Ja, tényleg, Suumra rágtál be, mondjuk visszaolvastad azóta a daginôs posztot? Szerintem a mai napig az egyik legmókásabb kommentfolyam, engem folyamatosan szivattak az alakom miatt a tánctanáraim, ui balettoztam, egészen komoly szinten, kifejezetten tehetséges táncos voltam, de nincs balerina alkatom és hízékony, így folyamatos odafigyelés és kontroll a mai napig az életem, szóval netto felüdülés, amikor Elek barátom nagyobb seggû és 25 testzsírszázalékú bébihájashasú táncosnôke linkel.
Ugyanmár! A női fenék az univerzum egyik legcsodásabb alkotása. Persze ne rengő hájú formátlan húshalom legyen, de ne is csapott, izmos valami. Attól hogy a megfelelő helyen van egy kis zsír még feszülhet és ha jól karban van tartva (mélyizmok stb) feszülni is fog. Az meg hogy egy kicsit gyűrődni tud velejáró dolog. Mindegy mennyi a nő testzsírszázaléka, ha a nyakában van a lába úgyis gyűrődni fog (mármint a hasán). A 20-25% körüli csajok nagyon is nőiesek, sőt…
Dehogy olvastam vissza, rá se akarok gondolni, mert akkor a minimum a még egy év durci :-))) Nem a daginőzés volt a legnagyobb gond, nekem is folyton figyelnem kell, bár a paleó az utóbbi években csodát művelt, én akkor azon akadtam ki a legjobban, és ez máig tüske, hogy azok a férfiak, akik molettebb nőkkel is hajlandóak ágyba bújni, olyan perverznek lettek minősítve, mint a nekrofílek. A mai napig nem értem teljesen, hogy miért hagyta rá ezt a többi jelen lévő férfiember. Itt mindenki csak 45 kilós szupermodelleket visz ágyba, vagy mi?
(azt, hogy Suum leközépkorúdagadtnőzött, majd virtuálisan hátbapaskolt, hogy ne aggódjak, ha elkezdek sportolni, akkor majdcsak lemennek azok a hurkák, hát azon már szinte fel sem kaptam a vizet :.-DD)
Na jó, abbahagytam az OFFolást, bocsánat.
Know the difference.
“Know the difference.”
Szerintem ez a kép korrekt, de akit te itt most curvynek címkéztél, az annál a posztnál simán az a kategória volt, akire már csak a dögevők fanyalodnak, ha egyáltalán. :-/
Najónajó, nem fogok most megint elkezdeni ezen pörögni, meg szétoffolni a posztot, gondolni se akarok rá.
Hehe! Curvyknak milyen csinos köldökük van!
Ha valaki szerint ez nem szexuálisan vonzó és nem nagyon nagyon nőies, annak gondja van a nemiségével: belly dance
Na jó. Én meg sem szólalok a magam kis 20 kilós súlyfeleslegével. :o))
Bár igaz, hogy jellemzően 55-58 kg voltam ifjabb koromban, de az említett cikk alatt azzal is dagadtnak számítottam volna – mivel nem 180 cm, hanem 158 cm vagyok. :o)
De már akkor is úgy voltam vele, hogy személy szerint leszarom, mert a tapasztalatom azt mutatta, hogy a férfiak nem fanyalodásból vagy kényszerből figyeltek fel rám, de összességében igenis baromi visszataszítónak tartom azt a hangnemet. (Nem azért, mert nem akarnak beállni azok közé, akik a kövérséget istenítik. Én sem támogatom. De bizonyos életkor fölött és bizonyos adottságokkal olyan az ember, amilyen. A férfiak legnagyobb része is elveszti ruganyosságát, izmait, bőre feszességét, karcsúságát, haját, erejét, gyorsaságát, stb. a kor előrehaladtával – mellesleg igen sok elhízott fiatalembert is látok az igen sok elhízott fiatal nő mellett. És ez is természetes. Persze ebbe huszonévesen bele sem akar gondolni, harminconévesen nem érdekli, negyvenen évesen már el is felejti, hogy miket mondott huszonéves korában. :o) És így 50 évesen bizony nem akarok már több diétát, mert szeretném élvezni az ételeket, italokat, nem akarok lemondani a csokiról, a sütiről, a rántott húsról. Nem zabálok, de amit szeretnék azt megeszem. Szerencsére tőlem már senki sem várja el, hogy bombázó legyek. :o)) Én már inkább nagymama szeretnék lenni.)
Én ezen a már kissé agyonjátszott lemezen vagyok ledöbbenve, nem is magán a jelenségen, hanem a kommentfolyamon, ami alatta van.
Egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hogy ennyire kiéheztetett omegahímek, vagy a polkorrekt újbeszél erőszakolta meg az elméjüket annyira, hogy az az üvöltő kognitív disszonanciát és az objektív valóságot is felülírja. Esetleg mindkettő?
Dean sötétfelleges magánbejegyzése után szabadon hadd pedzegessem meg én is a lehetőséget, hogy tulajdonképpen jelen világunk már maga a hülyék paradicsoma.
“Persze ne rengő hájú formátlan húshalom legyen”
Vagyis feszes izom, amire picit föléhíznak. Egyébként is, előnytelen popsit is előnyösre lehet pucsítani.
Tényleg felmerül az emberben hogy mindig ennyi hülye volt-e és csak az internetnek köszönhetően lett ez szembetűnő vagy pedig tényleg elhülyülnek (elhülyítik) az emberek lévén értelmes emberekkel a civilizáció jelen formáját nem lehet fenntatani. Ilyenkor mindig beugrik a South Park Human centipades része.
Ami a csajt illeti, túl van a tűréshatáron. Az hogy NÉHÁNYAN erre buknak csak a szélsőség és nem általános dolog, szóval nem kellene relativizálni a szokásos van akinek ez jön be, van akinek meg amaz szöveggel. Másrészt ötven kiló zsiradék nem ugyanaz a kategória mint hogy nincsen kockahasa vagy valamennyire kopaszodik az akinek ez a szegény lány nem kell.
“A mai napig nem értem teljesen, hogy miért hagyta rá ezt a többi jelen lévő férfiember.”
Mert “ízlés dolgában nem lehet vitatkozni”. – Viszont mindenkinek szabadon lehet véleménye…
Továbbá ha a női nem fönntartja magának a jogot, hogy húszoldalas követeléslistát támasszon a potenciális párjelöltekkel szemben, ugyan engedtessék már meg nekünk, hogy mi meg azok felé a hölgyek felé kezdeményezzünk, akik ránézésre megtetszenek. Basszus, komolyan, kvótáztatni kéne az ismerkedést, hogy a férfiak kötelezően a lakossági számaránynak megfelelően hívjanak el randira előnytelen külsővel megáldott ronda és/vagy kövér nőket.
Lehet itt is túlzásokba esni, meg átesni a ló másik oldalára, Suum szerintem ebbe a csapdába lépett.
Mindazonáltal a curvy kategóriára fat shaminget nyomatni gyökérség.
Leegyszerűsítve: Csontokkal a kutyák játszanak, tokahússal meg a böllér. A kettő között pedig egész távlatok vannak.
De hát ki vitázott itt az ízléssel? komolyan, megint ugyanaz a lemez, mintha direkt nem is akarnátok megérteni amit mondok! Magasról teszek rá, kinek mi az ízlése, én lennék az utolsó, aki beleszól, hogy kinek mi tessen, ha valakinek vékony kell, akkor azt is talál, akinek más kell, az meg azt talál, egészségére. Soha nem jutna eszembe reklámozni a kövérséget, vagy hibáztatni egyetlen férfit is, ha nem tetszik neki egy ronda nő. Kényszeríteni meg pláne nem.
Én azon akadtam ki, és amiatt csalódtam hatalmasat akkor bennetek, hogy ti képesek vagytok EGYMÁSRÓL így beszélni, férfi a férfiról. Ha nem az tetszik egyikteknek, ami a másiktoknak, akkor az dögevő mert meg a legundorítóbb perverz?! és ezt csak úgy lenyelitek egymástól?! szó nélkül?! És akkor elgondolkodtam, hogy ha ti egymásról, férfiakról, a saját csapatotokról így beszéltek és gondolkodtok, akkor nőként ennél csak sokkal rosszabbra számíthatok. Ha egy férfi a férfitársáról azt gondolja, hogy dögevő, akkor mire tarhatja azt, ami a másik férfi vágyának tárgya, azaz a dögöt? még annál is alantasabb féregnek? naná.
Nem is veled vitatkozom, csak magamban dörmögök. :D
Az emlegetett cikk és kommentfolyama, ami alatt összekaptatok csak halványan sejlik. Ott volt dögevőzés? Vagy mire gondolsz?
“Csontokkal a kutyák játszanak, tokahússal meg a böllér. A kettő között pedig egész távlatok vannak.”
Pontosan erről beszéltem, szánalmas. te most itt nem a nőket minősíted, hanem a férfiakat! Milyen alapon kutyázod meg böllérezed le a férfiakat? ízlésről nem lehet vitatkozni, de lealázni szabad azt, akinek nem olyan az ízlése mint a tiéd?! Reina egész életében megkapta ezt a vacak dumát, hogy a csontokkal csak a kutyák játszanak, hát mit csináljon szerencsétlen, ha egyszer nem tud hízni? Akkor már nem is ember vagy nem is nő? és ha férjének tetszik, és szereti őt, akkor szerinted ő egy kutya? a szemébe is mondanád?
mdmselle: Olvastam férfiről, aki állítólag delfinnel szexelt, olyanról is aki gerjedt a halakra (egy helyre kis ponty…) meg aki az autójával élt nemi életet. Az hogy néhányan a kövér nőkre buknak az ő dolguk, ha ezt általánosan elfogadhatónak hirdetik a közösség szintjén egyben helytelennek a más értékítéletet, nos az már az én dolgom is. Nekem nem tetszene ha a partnerem zsírja kifröccsenne az ujjaim között. Nem izganta fel és nem tudnám nőnek sem tekinteni bármilyen emberi kvalitásokkal is rendelkezik. A férfiak nagyrésze így van ezzel és nem hiszem hogy rosszul kellene éreznünk magunkat csak azért mert néhány idióta folyamatosan a “más szép” baromságot mantrázza. Van abszolút forrása a testi szépségnek is, ez egyáltalán nem egy relativizálható dolog. Arról nem is beszélve hogy egészségtelen. A mantrázást nehogy magadra vedd, mert nem rád gondoltam.
“csontokkal csak a kutyák játszanak”
– ezt kifejezetten azok a nők hangoztatják frusztráltságukban, akik tökéletesen tisztában vannak vele, hogy túlsúlyosak, és ezért nincs annyi udvarlójuk, mint a karcsú (csontok) nőknek, de egyszerűbb a férfiakat és a karcsú nőket pocskondiázni, mint elhagyni a tésztát meg a pepsit és heti kétszer kondizni egy órát, vagy körbetekerni a várost
– az ilyen hülyeségekre általam leadott válasz, hogy akkor tokahússal meg a böllér játsszon
Remélem sikerült kételyeket eloszlatnom a dologgal kapcsolatban. Pont leszarom, hogy a skála két végén milyen devianciák vannak, azért az átlag a közép normalitását preferálja, amin belül is, mint mondtam, egész távlatok vannak.
Amit viszont nem tűrök, az az orwelli újbeszél önhazugsága, miszerint Jabba a Csillagok Háborújából egy teltkarcsú gyönyörűség, és az igazi férfiak amúgyis a szép íveket szeretik (értsd: Jabbát).
Annak a történetnek akkor és ott volt egy egészen másfajta rétege is, amit te tökéletesen figyelmen kívül hagysz. Amikor egyfajta feminista ízlésdiktatúrával, kötelező political correctness mozgalommal akarnak erőszakot tenni a férfiak ízlésvilágán, akkor nem csak szimpla esztétikai véleménynyilvánítás az ezzel szembeni megszólalás. A kötelezően erőltetett ízlésmodellekkel szembeni ocsmány megnyilatkozás egy politikai aktus, olyan mint lehugyozni a vöröscsillagot. Szerintem erről szólt leginkább a történet és nem másról. Nekem például nem szándékom ennek útját állni, mert értem, és ennek a politikai aktusnak adok prioritást azzal szemben, hogy amúgy én sem szoktam nyilvánosan vizelni.
Célját és őszinteségét tekintve ez tulajdonképpen a “kurvából lesz a legjobb feleség” ikermantrája.
Arról is tudja mindenki, hogy
1. nem igaz
2. miért nem igaz
3. kik hangoztatják
4. miért hangoztatják
mégis mindenki udvariasan úgy csinál, mintha magától értetődő bölcsesség lenne.
Amikor én erre azt mondom vörös fejjel, hogy nem bazmeg, kurvából semilyen feleség nem lesz, hiszen csak a hülye fizet vagyonokat valamiért lehasználtan, amit előtte friss mivoltában mindenki másnak ingyen osztogattak; akkor nem a kurvákat minősítem erkölcsileg, hiszen mindenki azt csinál a saját testével, amit akar; hanem amint Alter is kifejtette, az ellen háborodok fel, hogy szart akarnak velem kötelezően megvetetni szappannak csomagolva, és vegzálnak, ha nem kérem.
Akkor az is igaz hogy a feleségből lesz a legjobb kurva? Vagy nem?
A feminizmus célja, hogy a feleségből legyen a legjobb férj.
De ez csak egy dolog, mert annak a történetnek akkor és ott volt egy egészen másfajta rétege is, amit te tökéletesen figyelmen kívül hagysz. Amikor egyfajta feminista ízlésdiktatúrával, kötelező polical correctness mozgalommal akarnak erőszakot tenni a férfiak ízlésvilágán,
Én nem hagytam figyelmen kívül, egyáltalán nem. Szerintem az itt eltöltött éveim alatt nem egyszer kinyilvánítottam, hogy azt tartom magamra és nőtársaimra is követendő példának, hogy legyünk tiszták, ápoltak, nőiesek, csinosan öltözzünk, adjunk magunkra minden lehetséges és elérhető módon az erőforrások függvényében, ezenkívül és főleg sportoljunk és figyeljünk oda az alakunkra, hogy mit és mennyit eszünk, mert ezek teljesen jogos elvárások a férfiak részéről. Ha nem így gondolnám, akkor nem lennék tagja a Férfihang közösségének. Szerintem ez nyilvánvaló már mindenkinek, akik kicsit is ismernek itt nem?
Viszont ez a dagitéma olyan, hogy akármilyen aspektusban is említem, valami elképesztően hisztérikus ijedséggel reagálja le minden férfi, és azt az egyet olvassátok ki bármelyik hozzászólásomból, hogy megint egy hisztis nő, aki a rondaságot reklámozza, és biztos kényszeríteni akarnálak titeket, hogy ronda nőket kívánjatok, ezért mindenki rögtön elkezdni mantrázni, hogy neki az nem menne, meg hogy ez milyen szemétség, és különben is ujjak közül kifolyó zsírcsimbókok meg deviancia meg dögevő, meg azok nem is nők, és különben is túlérzékeny vagyok meg biztos klimaxolok és kövér is vagyok, csakis ezért veszem a számra az egész témát. és ezen ponton általában valaki belinkeli Megan Foxot, mint a tökéletes nőt.
Én meg csak azt látom, hogy meg sem értitek, hogy mit mondok. Most is négyből egynek sikerült arra válaszolni csak, amit valójában írtam (ja nem, tévedtem). Akkor is teljesen egyetértettem a felvetett problémával is, szerintem még talán le is írtam, hogy nagy szemétség, hogy egyáltalán eszükbe jut a feminknek, hogy kényszerítsék a férfiakat, és akkor eredetileg mindössze azon akadtam ki, hogy Suum ledögevőzte a férfiakat, akik teltebb nőkre is ráfanyalodnak, pláne azután, amikor kijelentette, hogy 18 BMI fölött minden nő telt. És én akkor is csak azt mondtam, hogy miért kell más férfiakról így beszélni, és miért kell le dögözni a teltebb nőket, miért nem lehet valami kevésbe lealázó kifejezést használni, (a molett, a telt, sőt még a kövér sem annyira rossz, mint a dög, és azért ez még messze nem PC újbeszél). De nem, akkor is csak az lett a vége, hogy biztos klimaxos vagyok és dagadt.
Túl van görcsölve a téma amúgy.
Elsősorban arra a kérdésedre akartam válaszolni, hogy miért volt eltűrt az a megnyilvánulás abban a kontextusban. És ennek tényleg csak annyi az oka, hogy magasabb prioritása volt a politikai aktusnak, a szólás és véleményszabadságnak. Ha nekiállunk aggályoskodni és tanakodni egyéb kérdések körül, akkor mikor fogjuk kinyilvánítani azt a véleményünket, amit annak a cikknek és ennek a webhelynek a rendeltetéssül jelöltünk ki? Szóval tényleg az van, hogy bár valószínűleg többen is részben-egészben egyetértettünk a felvetéseiddel, de éppen nem annyira volt fontos, “mert most kérem férfiforradalmat csinálunk” :)
Egyébként igazad van; senki ne nézzen le, ne gúnyoljon, ne sértegessen másokat öncélúan… Ennek az elemi viselkedési normának érvényt is szoktunk szerezni a Férfihangon olyan körülmények között, amikor a nyersesség, a provokáció, a gúny, a tahóság nem egy céltudatos önkifejezési forma és éppen nem magasabb prioritású üzenetek szolgálatában áll.
Nekem M.F. a buta mint a tök kategória. Őt pont ezért nem tudom nőnek tekinteni csak amolyan “set of holes”-nak.
Elek… Ki az az M.F.?
M.F.=Megan Fox, a nő a fotón, amit Fef linkelt, 29 éves, 163 centi, 45 kiló
Mdmselle mondta, hogy általában ilyenkor jön valaki és belinkeli, gondoltam magamban legyen úgy. De ha ma reggel valaki a fülembe suttogta volna félálomban, hogy Megan Fox, bár a név ismerősen cseng, de nem jelent volna meg a lelki szemeim előtt. Valószínű holnap ilyenkorra is elfelejtem az arcát.
pedig M.F. tényleg vmi etalonként van itt számon tartva… egyszer Aureliussal megdumáltuk, hogy mi ilyen nagyszeműek vagyunk és hogy van egy unokatesóm, aki kiköpött Uma Thurman, erre jött Dean ès bepötyögte Thurmanra, hogy csontos randa svéd (jó, nem pont így, de ezzel a jelentéstartalommal), de bezzeg a Megan Fox :D szóval Fefinho muszáj lesz a foxi fejét megjegyezni.
Való igaz, én sem bírtam még fölfedezni Uma Thurman ellenállhatatlan szexepiljét. Nyilván lehetne vele villogni társaságban, de nekem valahogy nincs varázsa.
Másik példa pl. Gregor Bernadett. Na ő pl. akármennyire is kurvajól néz ki, a flegma jégcsap viselkedésével agyonüti a potenciális vonzerejét, hogy csak úgy loccsan az agyveleje a betonon. Nála konkrétan félnék, hogy belefagy az őrmester.
Ok. vmi hasonlót már Elek is kifejtett Karady kapcsán (pont az indexen volt ma róla cikk, Szalóky előadásában ez egy méltó emlék Karadynak)
http://www.youtube.com/watch?v=DXziNS7oSuE
Te kis hamis…!
https://www.youtube.com/watch?v=HDoEyqPXIwA
Miért, hol voltam tavaly? :O
Hát én azt honnan tudjam :)?
azt viszont pontosan tudom, hogy honnantól vagy= biztosan elolvasom a hszeid.
A kis megszállott. :)
Nem. :) amikor Szoffyt kitiltotta Huffnagel és te megvigasztaltad, az nagyon emberi volt, és ilyesmit mindig megjegyzek.
Miért tiltotta ki? ltalánosságban nem nagyon tetszik ez a kitiltósdi dolog.
Elek… Csak úgy pikk-pakk.
Pistától kell megkérdezni.
Engem ha valahonnan nem tiltanak ki, mindig kicsit szomorú leszek, valamit biztos rosszul csinálok.
látod, már semmi sem a régi.
Kesergés
Valami dereng.
Már nem vagyok kitiltva :) Azt hiszem félreértés volt, ráadásul a Goldenblogos botrány kellős közepén. Rossz idők voltak.
Dehogynem vagy, csak a második accoddal már nem állt neki szöszmötölni. Gondolom díjazta a kitartásod. :)
Igaz :D Mondjuk nem próbáltam belépni azóta sem a régi nevemmel.
nem. Kend, összekevert Szoffyval…én dirndlországban élek.
Én is teljesen azt hittem hogy az usaban élsz :-O
Fefinho: háromból kettőt rosszul tudtál (egyébként én is), mert Reináék meg Magyarországon élnek, Szoffyról pedig azt hittem, hogy Angliában :-)
Hm. Én inkább valamiért Deanékről hiszem úgy, hogy brit földön tengetik napjaikat, de most megint meredek tippbe fogok bocsátkozni, Kegyed tán frankhonban él, úgy-e?
Igen, ott :-)
Én nem tudom, ki hol él, csak azt, hogy én az USA-ban :) Nem ismerek innen senkit személyesen, vagy ha igen, akkor nem tudok róla :)
Ez furcsa. Pedig elég nagy ország. Esetleg valami sivatagban éltek?
Hehe. Éppenséggel az éghajlat itt hegyi sivatagos :D
Nevada?
Idaho. Közel az Owyhee hegyekhez.
hű és találtál már aranyat? :)
Áhhh…már rég elfogyott :) De a hegyek attól még gyönyörűek, tavakkal, kis vízesésekkel.
– hű és találtál már aranyat? :)
– Áhhh…már rég elfogyott :)
Ezzel a férje bizonyára vitatkozna, ha épp bókolós kedvében van.
Nem, ez most nem olyan aranyásás, csak előbújt belőlem a szakma, Owyheeben volt az egyik leggazdagabb arany és ezüst lelőhely.
Én biztos nem bírnám megállni, hogy egy napsütéses hétvégén le ne menjek a folyópartra iszapot szitálni.
Hát ha még tudnád a lánykori vezetéknevem :D
Valóban az volt. Manapság már nagyon mélyre kell ásni az iszapban, hogy esetleg egy kis rögöt találjunk. Kézzel ásni nem elég. Viszont féldrágaköveket (vérkő, jáspis, kvarc, achát) dögivel lehet találni még mindig. Jó kis hobbi :)
“Manapság már nagyon mélyre kell ásni az iszapban, hogy esetleg egy kis rögöt találjunk.”
Ó, ha tudnád. Ezt a mondatodat kereteztetni kellene.
Ez ütött :(
Haha! Ezek szerint még majdnem bele is találtam az ugratással.
Szép környék lehet sok mormonnal…
:D
“sok mormonnal…”
Végülis arról nem is esett szó, hogy Szoffy egy szem asszonykája-e az urának. :P
Hüle :D A mormonok többsége már nem követi a többnejűséget, és az itteniek jó fejek.
“Mi férfiak sokat tehetünk azért, hogy változzon a társadalmi vélemény: attól, hogy munkanélküli egy férfi, még lehet értékes ember nemcsak a társadalom, hanem a családja számára is.” – Amiről írsz az valójában nem más, mint a férfi nemi szerepeinek a lebontása (szerinted) a férfiak érdekében. Nem nagyon szimpatizálok vele. Sokkal inkább a másik oldalról fognám meg a dolgot. Minél jobban elősegíteni az egykeresős modell felé való visszatolódást, hogy a férfi újra “kenyérkereső” lehessen, női oldalról pedig a négyórás, azaz részmunkaidős foglalkoztatást támogatni.
Ami a férfiak otthoni babázását illeti, nem megoldás. Anyira szembe megy a szerepekkel amik bennünk vannak hogy anyagi megfontolások ide vagy oda, szétbombázzák a kapcsolatot. Ennek érzékletes filmbéli példáját láthatjuk az általam már többször minden visszhang nélkül ajánlott filmben melynek címe Apró titkok. Nézzétek meg!
Abban a filmben más problémák vannak. Errefelé elég gyakori, hogy egy csomó férfi otthonról dolgozik, adókedvezményt vehet fel, hogy berendezze egy külön helyiségben az irodáját, nyilván gyerekre ilyenkor nem vigyáz, viszont de facto otthon van és felkeresi idônként az ügyfeleit. Ez vmi szocialista maradvány, hogy elmenni otthonról egyenlô lenne a dolgozással.
Nem ez a film fő sodorvonala. Főszereplő férfi GYES-en van. Főszereplő nő férje pedig a cselekményből is adódóan nem annyira rendszeresen van otthon az “irodája” dacára.
Azért van gyesen, mert nem volt képes letenni a szakvizsgáját, magyarán nem választás kérdése, hogy ki mit képvisel a családban, ha önelhatározásból lett volna, nem mentek volna félre a dolgok, az apai szerepet tökéletesen hozza, nincs tutujgatás, a kissráca vagány és effektíve többet foglalkozik a fiával, mint a padon ülô pletykás liba-nép.
Ez is egy szempont. Ahogy az is, hogy a főszereplő férfi nem olyan életet képzelt el magának, hogy éppen a helyzete miatt nem képes továbblépni, szakvizsgázni, hogy a felesége mellett nem érzi férfinak magát, ellentétben főhősnőnk mellett…
Bocs, Elek, minden macsóságod ellenére, te egy menthetetlen romantikus vagy. A filmbeli hôsnôt a fickò dugja, bassza, ahogy tecc, mert a feleségétôl nem kap pinát, az hogy a film végén ahelyett hogy állítòlagos szíve hölgyéhez sietne, a gördeszkát választja… Ne nekem kelljen már az alapdrivokat elmagyarázni, a játszótéren várakozò liba az, aki a fickòtòl várnà a nôi beteljesülést, de ilyen nincs, hogy vki majd megoldja a belsô problémáidat, a változás belülrôl jön.
Van jelenet ahol kapna csak nem akar ill. nem tud. Szóval szerintem nem úgy van. A nő problémái pedig a kapcsolati magányosságából és az érzelmi kielégületlenségéből erednek. A női beteljesüléshez férfi kell. Főhősünk felesége is szenved a kapcsolatban. Próbálná “családfőként” korrekt módon rendezni a viszonyokat csak éppen nem megy neki. Van egy-két árulkodó jelenet ezzel kapcsolatban is. A filmből igazán csak a pedo szál lóg ki. Persze gondolom azért mert nekem ez a kapcsolatokról szól, a filmesek meg a valódi kertvárosi “idillt” próbálták ábrázolni. Itt van is egy kis áthallás az Amerikai szépség felé.
Igen, én valóban romantikus vagyok, amolyan romantikus Pügmalión így kompenzálva eme “gyengeségem”.
Ki megpróbál szeretni ugye…
Szerintem a kipárnázott élet alapból megágyaz a párkapcsolati magánynak, a filmben egzisztenciálisan rendben vannak, gyerek is van, egészség is, de vhogy belelaposodtak- igazából azt lett volna érdekes megtudni mi vezetett idáig.
Szerintem is. Mindig kell a közös cél mellett közös teher is, különben szétesik az egész.
Amúgy meg kifejezetten jó film, na ugye… ;-)
szerintem is jó film :)
Úgy kellene hozzálátni, hogy kezdetnek(!) azonnal megszüntetni azokat a nők elhelyezkedést célzó programokat, amelyeket gőzerővel futtatnak még a férfiak munkaerőpiaci hátránya esetén is… Szerinted mennyi esélye van ennek? Szerintem már régen elértünk arra a pontra, ahonnan már egyszerűbb előremenekülni, és inkább lebontani a régi szerepelvárásokat, aztán pár évtizeddel később, ha majd annak látja nagyobb értelmét a társadalom és a férfiaknak is lesz még kedve hozzá, akkor apránként visszatalálni a régi szerepmodellekhez.
Ha kiengeded a szellemet a palackból már nem fogod tudni visszagyömöszölni. Még néhány évtized múlva sem. Legfeljebb akkor ha a külső környezeti hatások drasztikusan megváltoznak és egy kevésbé technikai, természetesebb állapot jön létre. Ez pedig tudod milyen közeget jelentene…
Ha úgy véled ez a lebontás a követendő út, azt ismered el hogy a feministák győztek. Ha úgy gondolod hogy semmilyen a nőket előnyben részesítő társadalmi előnyt nem lehet megszüntetni, akkor megint csak azt vallod hogy a “nemek háborúja” a férfiak vereségével véget is ért.
“Napjainkra az egykeresős családmodell gyakorlatilag megszűnt” – Ezt az egyszerű tényállítást kellene megcáfolnod ahhoz, hogy azt mondhasd, hogy a feministák nem győztek már régen. Jelenleg már csak “kármentésre” van lehetőség; követelhető azoknak a sztereotípiáknak a leépítése, amelyek “a férfiakat is sújtják”. Szerintem a jelen helyzetben a hagyományos egykeresős családmodellről szóló társadalompolitikai elképzelések hangoztatása csak meddő fantazmagóriák dédelgetése.
Az egy külön történet, hogy már máskor is fejtegettem, megfelelő társadalombiztosítás nélkül csak kiszolgáltatja az anyagi bizonytalanságnak a családokat az egykeresős családmodell… A jelenlegi vadkapitalista, feudális viszonyokból extrapolálva sem kívánnám senkinek…
Nyilvánvalóan nem a régit kellene visszahozni, hanem annak javított és aktualizált változatát. Mondhatni az 1.1-es verziót. Számos olyan fejlemény van, ami régen nem volt és nagyban hatna erre a berendezkedésre is.
A háztartások gépesítésével egy-két gyerek esetén korántsem akkor a munkaleterheltség mint régen. Kiépült óvodahálózat van, ami régen nem volt. Az informatikának köszönhetően számos dolog otthonról is elérhető. Női oldalról is megvan az alapvető emberi késztetés az önkifejezésre. stb.
Szóval az aktualizált variációba inkább valamiféle másfélkeresős családmodell férne bele, aminél a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna.
Egyébként szerintem a “másfél keresős” családmodell útjában csak a bérszínvonal, életszínvonal áll. Ha csak a legkisebb lehetősége adódik erre a kisgyermekes anyáknak, akkor jelentős részük egészen biztosan ezt a megoldást választja.
Egy nagyon hétköznapi, de számomra kínzóan régen megválaszolhatatlan kérdésem volna ezen a helyen is: Ha a három műszakos gyári munkahelyen dolgozó szülőknek hatkor kezdődik a munka, ugyanakkor hatkor nyit az óvoda, nyolckor kezdődik az iskola, akkor ki viszi el, indítja útnak a gyerekeket? – Valamiért úgy érzem, hogy csak ennek az egyébként teljesen szimpla kérdésnek a kielégítő megválaszolása után tudnék érdemben vitatkozni a nemi szerepek és munkavállalás kérdéséről… ;)
Ez a probléma szerintem csak Passautól észak-nyugatra foglalkoztatja az embereket, felelős ember gyári munkás keresetből kies honunkban igen-igen meggondolja, hogy alapít-e családot.
Akkor az égető demográfiai problémák megoldásához is ennek a nagyon egyszerű kérdésnek a megválaszolásán keresztül vezet az út ebben az országban…
Éppenségel pont ilyen kérdések megválaszolását tartanám az igazi nőpártiság (feminizmus) céljának. Amikor persze ezt nekiszegeztem egy feminek csak annyit mondott, hogy ez nem női probléma hanem családi, a feministáknak ezért nem kell harcolniuk.
Tökéletesen egyetértünk. Én is szoktam mondani, hogy a feminizmus számos olyan problémával foglalkozhatna, amelyeket a férfiak is teljes mellszélességgel pártolhatnának. Ez is egy ilyen lehetne. Amint ebből is látszik; a feminizmus tematikájának gerincét nem az átlagos nők általános problémái alkotják, hanem a valódi cél egy szűk szubkultúra androfóbiájának, férfigyűlöletének kinyilvánítása.
A nagyon hétköznapi kérdésedre a válasz, hogy a nagyszülôk bevonásával.
A jobb módúak, ahol nem az éhenhalás miatt megy vissz a nô nyolc órába meg bébiszitterrel, nem egyszer olvastam a bezzegen, hogy kvázi anyu bére a családi napközire vagy bébiszitterre megy el, de anyu dógozik. Az ottani nôk azzal érvelnek, hogy nekik lesz nyugdíjuk.
Ez így roppant értelmes megoldás. :D
Bár megtehetném, de azért nem foglalkozom a gyerekkel, mert dolgozom, hogy legyen pénzem megfizetni azokat, akik a gyerekkel foglalkoznak helyettem, amíg én dolgozom.
Női logika, én így szeretlek. <3
Az egykeresös családmodell, legalábbis Nyugat-Ajrópában simán müködöképes lehetne… német post-doc állás, mínusz stuttgarti albérlet, mínusz kocsi, mínusz az utazás a távkapcsolatban lévö menyasszonyhoz, mínusz az idönkénti hazautazás Magyarországra, ezen kívül normális szociális élet, emellett minden hónapban ~500 € ott marad a bankban és soha semmin nem kell elgondolkodnom a boltba, hogy meg akarom-e venni.
Ha neki nem lenne munkája, akkor kiesne az utazási költség, bejönne némi kedvezmény az adórendszer miatt… de végeredményben 1 keresövel kijönne egy 4 fös család eltartása (bár kompromisszumok árán). A double income no kids persze kényelmesebb életet tesz lehetövé és egy öslakos pár esetében az egykeresös modell valóban azt jelentené, hogy rosszabbul élnek, mint a szomszéd Jürgen (ami ugye az alapvetö etalon).
Gyakorlatilag a gyerekesek egykeresôs vagy másfélkeresôs szerint élnek, ha mindkét szülô teljes állásban van, akkor jön a csoróbbaknál az au pair (500 euro cash plusz lakhatás és kaja) a tehetôsebbeknél a profi nevelônô (1500 eurótól indul a móka) a német, konkrétan bajor iskolai rendszer (beleértve az óvodát) úgy van kitalálva, hogy vki hátébé/részmunkaidôs- általában anyu, de van a fiam ovis társai közt, ahol a férfi a részállásos ill. otthonról dolgozós., ovi 8.30-15.00, de van olyan amelyik csak 13.00ig, elemi iskola még ennél is viccesebb 8.00-11.15 vagy 12.15, napközi nem megoldott.nyilván gyerekmegôrzésre ezeregy fizetôs konstrukciò van, de a fiam leendô igazgatónôje mindenkit megkért, hogy próbáljon önszervezôdni, az állam csak az oktatásért felel és az iskolába nemcsak a gyerek jár, hanem aktív szülôi részvételt kérnek.
Hú erről mennyit tudnék írni… igazából a munkanélküli fiatal legnagyobb ellensége a saját családja (ha még nincs gyereke). Itthon a nepotizmus hazájában előre le vannak osztva a lapok, ezért az illető családi viszonya és kapcsolati rendszere egyértelműen meghatározza, hogy mire viheti az életben. Kiugrási lehetőség nincs, mert itthon nincs kultúrája a részmunkaidőnek, a freelancerkedésnek, a vállalkozásokról még a gatyát is leadóztatják, a tanulást meg nem fizeti meg senki, márpedig a fiatalok sem fényevők. Van egy komment a Stressz blogon, ami ragyogóan summázza tömörítve az álláspontomat, ezt most lopom:
Sok mindenben igaza van a cikknek, én is érintett vagyok. Teljesen mindegy, hogy mit érek el, nyilván több kell, mert a szüleim generációjától és a saját káromon annyit tanultam meg, hogy
– bármilyen munka, befektetés, vagy egy ledolgozott élet eredménye is eltűnhet semmi perc alatt
– ha lecsúszol, akkor a társadalom és úgy általában a világ nagy ívben szarik a fejedre
– vannak akik jól élnek és vannak, akik rosszul, adott erőforrás áll rendelkezésre a világon, ezért körülbelül mindenki az ellenséged ebben a versenyben
– semmit sem kapsz készen senkitől, vagy magad csinálod, vagy sose jutsz sehova
– a szakmámban az első nap, amikor nem tanulsz valami újat, használhatatlanná válsz és tényleg jönnek a fiatalabbak
“– bármilyen munka, befektetés, vagy egy ledolgozott élet eredménye is eltűnhet semmi perc alatt”
Elég ha csak demokratabűnözők által támogatott cigányok költöznek a szomszédba.
Pontosan, egy férfi semmit sem ér munka nélkül. Megtapasztaltam ezt én is régebben, egy háromnegyed évre nem volt munkám — bár ez nem igaz így, volt, napi 18-20 órát dolgoztam, csak ingyen. Ez így megy ezen a területen, jól csinálod, egyenletes teljesítményt nyújtasz, és ha felfigyelnek rád, akkor beindul a szekér. Persze, benne van, hogy nem jön össze. Ezt tudtam, de úgy véltem, alkalmi munkákból mellette összeszedek annyit, hogy legyen tető a fejem felett, meg néha mit enni. Tényleg csak néha volt mit enni. :)
Viszont a környezetem teljesen leírt, erre nem voltam felkészülve. Pedig nem kértem tőlük semmit, nem kuncsorogtam pénzért vagy kajáért, mégis úgy bántak velem, mint egy kivert kutyával. Ha találkoztunk, mind okoskodott, elmondtak mindennek, hogy egy lusta szar vagyok, kezdjek már magammal valamit, mert ez szánalmas, meg hogy gondoljak már bele, mi lesz így velem. — mintha nem ezen kattogott volna az agyam állandóan –, kaptam a megvető pillantásokat, a fejcsóválást, de próbáltam kitartani. Aztán be is jött, de ezt az időszakot sose felejtem el. Most felröhögök, ha olyanokkal jönnek, hogy hát ők mennyire tudták, hogy ügyes gyerek vagyok. Egy szalmaszálat nem vagyok hajlandó ezekért a családtagokért és ismerősökért keresztbe tenni soha az életben, mert megbocsátani meg tudok, de nem felejtek. :)
Látom elgondolkodtál rajta hogy milyen közegben élsz. Az ember szabadsága abban is áll, ha képes megválasztani azt a közeget, amely hathat rá. Éppen ezért is mondható hogy az emberek jórésze nem szabad, a többi túlnyomó többsége is csak részben.
Kik az emberek legnagyobb ellenségei? A saját családja.
Azt mondják, hogy minden sikeres férfi mellett egy erős nő áll. EZ NEM IGAZ! Gyenge nő is simán állhat egy sikeres férfi mellett. A helyes válasz inkább így hangzik: Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, aki nem húzza le őt!
Meg aki jól járt. :D
tipikus magyar mentalítás, hogy aki csak 1 hajszálnyival jobb helyzetben van, az el kezd okoskodni, főlényeskedni a másikkal.
proli egy tempó ez.
“A nő a férfinak minden tulajdonságát, amely neki hasznos, férfiasnak, s mindazokat, amelyek sem neki, sem másnak nem hasznosak, nőiesnek nevezi. A férfi külső megjelenésének ennélfogva csak akkor lesz sikere a nőknél, ha férfias, azaz teljes egészében megfelel a férfi életcéljának, a munkának, és azt sugallja, hogy a férfi el tud végezni minden feladatot, melyet rábíznak.” Esther Vilar: Az idomított férfi, 4. oldal
JÖN! JÖN! JÖN!
Üvegplafon webműsor előzetes
https://www.youtube.com/watch?v=Gc7TvOiDO-g
Megy a fertőzés ezerrel…
MACSÓERŐSZAKPÉNISZKÁVÉ!
“női agyvelő
képhajó és gyapjúnaplemente
a női agyvelő tartalomjegyzéke
van valami ami hiányzik néha
te vagy benne egy évszakszinoníma”
Szűzmáriaúristen…
Lesz mit elemezgetnetek. :)
Egyébként az egyik némber, mikor a kisfilmes botrány volt, “bejelentett” engem egy facebook-csoport üzemeltetőjénél, mert azt mertem állítani, hogy itt pánikkeltés zajlik. :o)
európaiértelembenvettszolásszabadság
Ezek az arcok Naoooért kiáltanak.
monotonhangonkérdezemakkormimostjárunk?
megtörtént eset:
1 friss házas nő kérdezi a másikat: „– Téged is kivesz a férjed a munkából?”
Már sok szó esett erről a témáról hozzászólások formájában.
Most én is szeretnék véleményt nyilvánítani az egykeresős családmodell és a családfenntartó szemszögéből.
Sok nő tényleg csak azért szül mert nem akarnak dolgozni és én ezt egyáltalán nem tartom elítélendőnek. A női társadalom zöme soha nem is akart és nem is akar dolgozni. Sőt gyerekkoruktól fogva hordozzák magukban azt a vágyat, hogy anyák, feleségek és háziasszonyok legyenek természetesen egy jóképű jól kereső férfi társaként. Jelenleg a nyugati civilizáció politikailag támogatott és a feminizmus által megkövetelt rákos daganata az, hogy a nőket munkára kényszerítik. A képlet egyszerű dolgozol vagy nyomorogsz életed végéig sőt néha munka mellett is. Érdekesség, hogy a nők felszabadítása abból áll, hogy olyan dologra kényszerítik őket amit nem akarnak és ami miatt sírnak folyamatosan. Bár a tálalás nagyon jó hisz jelenleg minden nő aki a munkára panaszkodik azt is hozzáteszi, hogy azért kell dolgoznia mert a férje keveset keres. Pedig a valóság sokkalta egyszerűbb. Nem tud egyetlen társadalom se annyi munkát teremteni amennyi munkaképes ember van ezért olyan munkákat teremtenek ami nem hoz hasznot sőt értelme sincs de embereknek ad munkát és fizetést. Ám ennek nagy ára van! Jelenleg egyetlen haszont termelő munkásnak minimum négy ember fizetését kell kitermelnie miközben pont a saját fizetése a legkevesebb és az ő munkája a lenézett munka. Mindez hová vezet az jól látható. Az összes nyugati civilizációban egyre nagyobbak a megszorítások mivel egyre kevesebb hasznot termelő munkásnak kell kitermelnie egyre több “aktatologató” magas fizetését. Mi itt sokkal jobban érezzük ennek káros hatásait mint a fejlettebb nyugat mivel eleve hátrányosabb helyzetből indulva hanyatlunk.
A megoldás pedig egyszerű. A nőknek meg kell hagyni a választás lehetőségét a munka és a család között. Ha választhatnak akkor a túlnyomó többség az életben nem fog többet dolgozni így a felesleges munkahelyek megszűnnének és a tényleges hasznot termelő munkavállalók fizetése emelkedne aminek hatására az egykeresős családmodell ismét működhetne a társadalom szélesebb tömegei számára is.
De ha csak ennyit írnék azzal csalódást okoznék azok számára akik már némiképp kiismertek ezért folytatnám az egykeresős családmodell előnyeivel. A munkából hazatérő férfit nem egy elgyötört megfáradt és ideges nő várná hanem egy szerető feleség. A nőknek lenne türelmük a gyerekeikhez is aminek hatására azok sokkal jobb emberek lehetnek felnőtt korukra és mondjuk tinédzserként nem egy parkban fognak drogozni a szülői felügyelet hiányának köszönhetően. Zárszóként még hozzátenném a már sokszor felemlegetett szexualitást is. Egy olyan nő aki nem stresszeli magát folyamatosan illetve nem hulla fáradt örökké sokkal gyakrabban kész az együttlétre amely ellenszere lenne a férfiak tömegeit érintő mára már károsan kevés szexnek.
Szóval én nem támogatom azt, hogy a közvélemény tolerálja a férfiak munkanélküliségét is mivel az egy olyan irányzék ami csak tovább fokozná a társadalmi hanyatlást. Inkább az egykeresős modellt kellene visszaállítani és akkor annak jótékony hatásainak köszönhetően az emberek se lennének ennyire elvadulva egymással szemben.
A női társadalom zöme soha nem is akart és nem is akar dolgozni.
A férfiak zöme sem akar ha így nézzük.
Sőt gyerekkoruktól fogva hordozzák magukban azt a vágyat, hogy anyák, feleségek és háziasszonyok legyenek természetesen egy jóképű jól kereső férfi társaként.
Én meg szeretnék egy rakás pénzt, meg egy szép nőt ingyen.
Ezzel nem tudok teljes mértékben egyetérteni. Régebben én is fizikai munkás voltam de soha nem a munka jelentett számomra gondot, a gondot az erkölcsi, emberi és anyagi megbecsülés hiánya jelentett. Bizonyára vannak itt is olyan munkavállalók akiket megbecsülnek valamilyen formában és állítom, hogy nemtől függetlenül a megbecsülés erősíti a munkakedvet.
Nyerj szerencsejátékon egy köteg pénzt és azt tekintheted ingyen jött vagyonnak is, a szép nő meg jön magától ha megérzi a pénz szagát. De tudod mit, ne legyünk ilyen kicsinyesek. Ha van egy rakás pénzed nem egy szép nő fog jönni magától hanem annyi amennyit elképzelni sem tudsz. :))))
De a viccet félretéve magam is tapasztaltam azt miként vonzódnak a nők a pénzhez. Mikor a feleségemmel összejöttem még csak egy melós voltam aki a sok munka mellett még iskolába is járt (hozzátenném, hogy ekkor már közel voltam a 4x-hez). Kevés volt a szabadidőm és a pénzem még kevesebb volt, át is néztek rajtam a nők rendesen. Ám a diploma megszerzése és a jobban fizetett munkák által nyújtott anyagi fellendülésem mágnesként vonzotta a nőket pedig nem vagyok egy matyó hímzés. Többségük jóval szebb is volt mint a feleségem de nem rendelkeztek mindazon egyéb tulajdonságokkal amelyekért szeretni vagy akár csak elviselni lehetne őket.
De a viccet félretéve magam is tapasztaltam azt miként vonzódnak a nők a pénzhez.
És mi mindenre képesek érte.
Nekem minimum 3 kéne.
Kedves Naooo! Maga sokszor keveset szól az viszont olykor nagyon betalál. :) Kicsit azért a humorát vissza kéne fogni és írnia hosszú komoly hozzászólásokat is, mert nagyon érdekesek lehetnek, csak nem tudom miért, de úgy érzem mintha tartana attól, hogy nem fogadjuk el… Bár én még viszonlyag új vagyok, nem tudom miért nem szól hozzá bővebben.
Naooo képviseli nálunk a retró irányzatot. A ’30-as ’40-es évek legnagyobb német slágereivel. Meg kell hagyni, a Hugo Boss tudott valamit.
Abból amit írsz úgy sejtem, hogy netán szélsőjobbos… Meg itt is írt egy cigányos megjegyzést. Nem tudom, csak tapasztalatom szerint akinek ilyen jellegű a humora tartogat valami különlegeset és intelligens is. A Férfihangon 65%-ban Deansdale irásait ismerem(miatta ragadtam az oldalon), a maradék nagy része meg a csajozási tanácsos cikkek, úgyhogy új vagyok…
A cigányozás nem pusztán szélsőjobbos márkajelzés. Közép-, mérsékelt bal és mérsékelt jobb szavazótáborok java egyaránt puffogtat cigányellenes mantrákat, mint ahogy antiszemita érzelmek is kimutathatók a teljes magyar parlamenti paletta szavazóbázisában (kivéve a néhai SzDSz-t illetve annak utólagos törmelékegyleteit).
Lásd a gyakori gúnynevet: Orsós-Oldstein Viktor
Naooo-ról onnan lehet tudni a nemzetiszocializmussal ápolt bensőséges szimpátiáját, hogy konkrétan védeni szokta. Persze az is lehet, hogy csak jó troll módjára liberálist pukkaszt.
És nem moderálják ki azokat a hozzászólásokat ezen az oldalon? Meg másról nem is ír? Én legtöbbször azt láttam, hogy írt valami nagyon rövid, frappáns hozzászólást és fura volt, hogy aki így eltalája olykor a dolgokat miért nem ír másról is.
Amikor megunják, ki szokták.
https://www.youtube.com/watch?v=ktwtDokcSm8&feature=youtu.be&t=1h7m31s
Akárhogyis… Színt adsz az itteni forumnak Naooo. Szerintem több is van benned írhatnál hosszabb véleményeket is témákhoz, de ahogy gondolod.
Egyetértek a hozzászólás minden szavával. Rossz érzés ezt írni, mert kicsit olyan, mintha “belerúgnék” abba, aki éppen rossz helyzetben van. Dé végsősoron a hagyományos értékrend szerint a család anyagi biztonságát a férfinak kell megteremtenie. Meg kell tenni mindent, hogy meg tudjunk felelni ennek a szerepnek.
Amit még hozzátennék:
Sajnos a mai gazdasági modell a munkaválallók kizsákmányolásáról szól. A rendszer lényege, hogy mindenki máról holnapra éljen, így teljesen kiszolgáltatottja a munkaadójának. Két alappillére van:
– Mindenki annyi fizetést kap, amennyinél kevesebbért már nem lehet találni mást, aki elvégezné a munkát. Tehát a fizetésnek nem feltétlenül van köze ahhoz, hogy az illető mennyi “hasznot” termel.
– A népet a fogyasztás istenítése felé tereli a propaganda. A fogyasztás oltárán feláldozzuk a fejlődés lehetőségét, de akár még a biztonságunkat is. Az anyagi biztonság elvesztése ugyanis fizikailag is veszélyhelyzetet teremt.
A fentiekből következik a megoldás módja – ki lehet lépni a kizsákmányolt szerepből a két pillérrel egyszerre felvéve a harcot:
– Képezni kell magunkat olyan területeken, amikben hiány van a munkavállalói oldalon. Így sokkal jobb béralkuból indulunk. Sokoldalúnak kell lenni, hogy ha a szakmánknak bealkonyul, akkor tudjunk váltani. Ezt tehetjük meg magunkért. Aki ezen a kérdésen csak elgondolkodik, az már előrébb van, mint a többség. Ez persze nem oldja meg azoknak a problémáját, akik a versenyben alul maradnak. A szolidáris megoldás valóban az lenne, ha a nők kivonulnának a munkaerőpiacról, ezzel a kínálati oldal jelentősen leszűkülne, és automatikusan emelkednének a fizetések, és könnyebb lenne elhelyezkedni. Plusz szükség lenne egy közmunkához hasonló programra, ami mindenkinek lehetővé tesz egy minimális életszínvonal biztosítását. De nekünk itt és most nem érdemes álmodozni, hanem meg kell oldani a saját problémánkat!
– A költekezéssel alább kell hagyni. Ésszerűen kell élni, tartalékolni kell, és mindenképpen el kell érni egy legalább fél éves tartalék felhalmozását valamilyen likvid eszközben. Akinek van tartaléka, azt sokkal kevésbé fenyegeti a munkanélküliség árnya. A tudatos pénzügyi tervezés bevezetése a családban a férfiszerep kihangsúlyozásával a kapcsolat lelki oldalának is jót tesz.
Szerintem jó kiindulási pont a kiszámoló blog. Két idevágó cikk: http://kiszamolo.hu/ha-nem-keresel-eleget/ http://kiszamolo.hu/94091/
A leírtak nem adnak akut megoldást a problémára, sőt aki most van bajban úgy érezheti, hogy még kap egy pofont is. De hosszútávon nincs más megoldás. Aki most elindul egy jól megtervezett úton, az néhány év alatt stabil egzisztenciára tehet szert.
Ha egy emberke fiatal és munkanélküli, ne katasztrófaként, hanem élete egyik legnagyobb lehetőségeként tekintsen erre az állapotra. Nem szól rá senki, maga választhatja meg a fejlódése irányát… Persze mindennek van határa.
Ahogy azt Móricka elképzeli… A legtöbb fiatalnak még nincs önálló egzisztenciája, ezért az első adandó alkalommal, amikor pénzzel megszorul, kénytelen visszaköltözni a szüleihez. Ráadásul mindenki máshogy viseli ezt az állapotot, aki szegénységbe született, annak könnyebb, de aki ideiglenesen már függetlenné vált (mondjuk egyetemi tanulmányai miatt elhagyta szülővárosát), annak élő pokol hazaköltözni, pláne ha nem jön ki jól a szüleivel. Minden embernél más a szülői háttér, így nem általánosítok, de a saját tapasztalatom lesújtó.
A hangyaleső nevű élőlény jutott eszembe az élethelyzetről, amiről beszélsz. Egyébként tudom milyen, anno egyszer átestem rajta, tényleg maga volt a pokol.
Nálam a szülöknél nem volt gond. A visszaköltözés sem. Egy csomó mindenre nem volt gondom és végre olyan dolgokkal foglakozhattam amik érdekelnek és nem lehet velük feltétlenül pénzt keresni, de valami súgja, hogy meg kell lépnem ezt is. Persze nem megy ez a végtelenségig és már tizenévesen is így áltam hozzá, csak a lehetőségek nem voltak annyira adottak. Fontos a személyiségfejlődés, de ha nincs rá kapacitás mert pl. a munka miatt nem, vagy a hivatalos tanulás miatt nem megy, akkor az nem halad előre eléggé. Ilyenkor a jön a PUA ami szimulálja azt amit elérhetnél, ha végigmennél a személyiségfejlődésen. Attól, hogy jogilag azt mondják, hogy 18 évesen felnőtt, vagy meg nemzeni tudnál gyereket agyilag még nem vagy felnőtt. Ahhoz még idő kell. Korábban elvitt a járvány, meg a háború úgyhogy kellett korán párt találni, meg biológialag is lehetővé vált a dolog a körülmények miatt, az evolució lehetővé tette, hogy mikor még agyilag nem vagy teljesen felnőtt már akkor is legyen gyereked. A legendák férfija korábban sem létezett tömegesen, művelték a földet, korán házasodtak és korán befásultak. “Egyszerű emberek” voltak nem hősök.
“de aki ideiglenesen már függetlenné vált (mondjuk egyetemi tanulmányai miatt elhagyta szülővárosát)”
Ó ez a nagy önállóság mánia. Azért haza-haza látogatnak egy kis bukszatöltésre, örökségbegyűjtésre, legyen mit eltapsolni nagyvárosban.
Jó a cikk, annyit azért hozzátennék, hogy a munka nélkül maradt férfi ne csak a lelki támogatást várja a családjától és a társadalomtól, hanem tegye magát hasznossá is otthon. Különben tényleg egy semmittevő. Ilyenkor lehet többet átvállalni az asszonytól, a gyerekekre több időt fordítani. Egyik ismerősöm is mikor hónapokig lábadozott, szinte mindent ő végzett otthon, mivel ágyban feküdnie nem kellett.