Amikor a ‘game’ menti meg a házasságot – Dave története

Álljon itt most Dave története Hawaiiról, aki elmeséli nekünk, hogyan változott meg a házassága és így az egész élete, miután rátalált a PUA irodalomra és megtanulta használni azt.

Előszóként egy idézet az eredeti szöveg alatt található egyik kommentből:

“Valószínűleg ez az írás az egyik legjobb példája annak, hogy a ‘game’ nem csak mindenféle trükkök sorozata, aminek segítségével beügyeskedheted magad egy nő ágyába. Sokkal inkább egy módosult tudatállapot.”

Fiatalon házasodtam, és semmit sem tudtam arról, hogy létezik “game”, vagy hogy milyen előnyökkel jár az önbizalomtól kicsattanó férfi-lét. Feleségemet piedesztálra emelve kezeltem, miközben egy tojáshéjon táncoló, veszekedésekkel teli, többször a válás határát súroló házasságban éltem közel hét évet. Pár éve fedeztem fel a Heartiste-hez hasonló PUA/Game oldalakat a neten, és miután olvasgattam kicsit a shit-tesztekről, valamint a nők alapvető ösztöneiről és vágyairól, elkezdtem használni a game koncepcióit a saját életemben.

Megdöbbentő volt a változás. Miután megtanultam hogyan hassak a tudatalattijára, hogyan indítsam újra benne a versenyszellemet, hogyan hitessem el vele, hogy más nők számára is vonzó vagyok… hirtelen motivált lett irányomban és még azt a 20 kilót is leadta, amit az esküvőnk után szedett magára. Minden olyan lett, mint megismerkedésünk idején. Elkezdtem felismerni a shit-teszteket és nem csak átmentem rajtuk, hanem porrá zúztam őket, a kapcsolatunkat addig uraló passzív-agresszív hozzáállása pedig teljesen eltűnt. Már nem is veszekszünk.

A feleségem, aki mindig nyavalygott, és arról panaszkodott az ismerőseinknek, hogy ‘bonyolult a házasságunk’, most mindenkinek szemrebbenés nélkül állítja hogy boldog. A game megismerése után sikerült a kapcsolatunk dinamikáján is változtatnom. Ahelyett, hogy mindig ŐT kérdeztem volna, hogy mit szeretne, határozottá váltam, elkezdtem ÉN meghozni a döntéseket. Ezzel visszahoztam a kapcsolatunkba némi spontaneitást, kevésbé voltam kiszámítható és unalmas, mint azelőtt.

Ez például egy tipikus történet az ezt megelőző időszakból:

Ő:   “Éhes vagyok.”
Én: “Mit szeretnél enni?”
Ő:   “Nem is tudom…”
Én: “Mit szólnál a Mekihez?”
Ő:   “Nem tudom…”
Én: “Taco bell?”
Ő: <vállvonogatás>
Én: “KFC? Tudom, hogy szereted a csirkéjüket.”
Ő:   “Végülis, igen…”

Aztán, amikor odaértünk az étteremhez:

Én: “Mit választasz édesem?”
Ő:   “Nem akarok itt enni”
Én: “Mi? Dehát azt mondtad…”
Ő:   “Sosem mondtam, hogy itt akarok enni.”
Én: “De hát akkor mit akarsz? Bármi legyen is, csak szólj.”
Ő:   “Most már mindegy, úgyis itt vagyunk”
Én: “Jó, akkor innen mit kérsz?”
Ő:   “Semmit, csak rendelj, és menjünk végre, majd kitalálom, hogy mit egyek.”
Én: “De most miért vagy ilyen?”
Ő:   “Milyen? Sosem mondtam, hogy itt akarok enni…”
Én: “Jó, akkor hol szeretnél?”
Ő:   “Ne foglalkozz már velem, vedd meg, amit akarsz, és menjünk.”
Én: “Többször is megkérdeztem, hogy mit szeretnél, és mehettünk volna oda. Miért kell mindig így viselkedned?”
Ő:  “Hogyan “így”?! Hagyjuk a fenébe. Téged nyilván nem érdekel, hogy én mit akarok. Nem is akartam ide jönni, és most megpróbálod úgy beállítani, mintha az én hibám lenne az egész. Nem akarok itt enni, nem is akartam soha.”
Én: “$*%^(YT@#($)(#&!!!!!”

Ugyanez a szituáció most:

Ő:   “Éhes vagyok.”
Én: “Én is, gyerünk.”
Ő:   “Hova?”
Én: “Majd meglátod.”
Ő:   “Jajj, mondd már el!”
Erre csak a szemeimet forgatom és már készülődök is az indulásra, jelezve, hogy ha nem jön, hoppon marad: “Most itt akarsz ülni, és kérdezz-feleleket játszani, mint egy elkényeztetett kis hercegnő, vagy jössz enni?”
Ő, miközben összeszedi magát: “Jajj, most miért nem mondod el?!?!?”

Ezen a ponton oda viszem, ahova csak akarom, legyen az a Meki, vagy egy menő étterem, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy átmentem a hülye shit-tesztjén, és határozott voltam. Már nem úgy kezelem a feleségem, mint ha valami elnyomott talpnyaló lennék, aki bármire képes, amit az úrnője kíván, hanem úgy állok hozzá, mintha a kishúgom lenne… Kétértelmű bókokkal, könnyed ugratásokkal, és szándékosan túlzott szarkazmussal a shit-tesztjei ellen. Mindezt olyan módon, ami azt sugallja a tudatalattijának, hogy más nők számára is vonzó vagyok.

Másik példa: emlékszem egy vacsorameghívásra, amit elfogadtunk. Volt ott egy gyönyörű szőke nő, egy közös ismerősünk barátja, akkor találkoztunk vele először. Elég gyorsan beszédbe elegyedtem vele. Hazafele úton a feleségem megkérdezte: “Szóval mondd csak, az a csaj jobban nézett ki, mint én?” – Na most, a helyzet nyilván az, hogy igen, jobban nézett ki, és ezt mindketten tudtuk. (Mint később kiderült, egy fürdőruha-modell volt.) Nem mertem beismerni neki, halálfélelmem volt, úgyhogy ösztönösen és reflexből hazudtam. Rettenetesen dühös lett: “Miért beszéltél vele egész éjjel? Dögösnek találtad? Ne is hazudj, láttam hogy néztél rá!” – “Háááát… végülis… ő ült velem szemben egész éjjel” – motyogtam neki kényelmetlenül. Mondanom sem kell, a vita teljesen elharapódzott, ő meg egyre mérgesebb lett, mint valami vallatótiszt. Én pedig, mint egy szörnyű bűnt elkövetett ostoba, reménytelen férj, próbáltam kimászni az egész veszekedésből. Kezdettől fogva ő uralta, dominálta a beszélgetést, az általa meghatározott kereten belül veszekedtünk, én pedig tálcán nyújtottam át a gerincemet…

[Egy kis magyarázat, mert úgy érzem a “keret” (frame) fogalma némi magyarázatot igényel. Egy vitában két keret, a vita két kiindulási alapállapota áll egymással szemben. Ezúttal a feleség kerete az, hogy a férje valami illetlen dolgot művelt, amikor egy másik nővel hosszasan beszélgetett. A férj kerete pedig az (kellett volna legyen), hogy két ember beszélgetése egy teljesen hétköznapi természetes dolog, amiben semmi kivetnivaló nincs. Aki tovább fenntartja a saját keretét (holding the frame) és aki a másikat a saját kerete feladására kényszeríti az a domináns fél az adott interakcióban. Vagyis a keret egy adott esemény interpretálása kinek-kinek a saját szemszögéből. Talán a legjobb példa az, amikor más-más média ugyanazt az eseményt máshogy közvetíti. Vagy a “csajozás” bármely adott pontján az a hozzáállás, hogy ki fut ki után. – DennisVT]

Végül rohadt nagy vita lett az egészből, én is iszonyú mérges lettem, mert valójában semmi rosszat nem csináltam, csak egy nővel beszélgettem, aki velem szemben ült az asztalnál.

Ugyanez a szituáció most, miután megtanultam felismerni és kezelni az ehhez hasonló viták mögött meghúzódó dinamikát:

Én: “Persze, hogy beszélt velem. A legtöbb gyönyörű nő ugyanezt tette volna. PONTOSAN ez az, amiért te is hozzám jöttél. Milyen nő tudna ellenállni ezeknek?” – közben a bicepszemet mutogatom neki, hülye pofákat vágva.
Ő : “Persze-persze… akkor se kellenél egy nőnek sem, ha te lennél az utolsó férfi a földön.”
Én: “A legjobb barátnőd nem ezt mondta, mikor a minap könyörgött, hogy csókoljam meg…”
Ő, nevetve: “De hülye vagy!”

Másként fogalmazva megtanultam kezelni és viccbe fordítani a shit-teszteket, ahelyett, hogy komolyan vettem volna ezeket. Már nem úgy viszonyultam a feleségemhez, mint egy istennőhöz, akitől kegynek számít ha engedi megcsókolni a lábát, hanem mint a pattanásos kishúgomhoz. Röviden: megtanultam vezetni, dominálni a beszélgetéseket.
Azelőtt mindig az örök félelemben élő férfi válaszait adtam neki: “Dehogy drágám, tudod, hogy te vagy számomra az egyetlen nő a földön. Nem is mernék más nőre ránézni sem.”
Így visszatekintve el sem hiszem, hogy éveket töltöttem bocsánatkérésekkel olyan dolgokért, amikben egyáltalán nem voltam hibás. Hihetetlen, de sosem vettem észre, hogy ez csak fokozta a bajokat.
Ma már reflexszerűen jól kezelem ezeket a helyzeteket. Természetemmé vált.

Azelőtt a könyörgő férfi voltam: “miért kell mindig ilyen ideges legyél? / nem jöhetnénk ki jól egymással? / most ez tényleg akkora baj? / Jó, nézd, sajnálom…” – Hát igen, mindig én kértem elnézést mindenért. És a szexért is könyörögnöm kellett. Érvelés vagy logika sosem működött az érzelmektől vezérelt szituációkban. Soha. Más szóval mindig hagytam magam kiszolgáltatni az ő érzelmi állapotának. Mindig megpróbáltam a kedvében járni. Megismerve a game-et betekintést nyerhettem a nők alapvető biológiai ösztöneibe és motivációiba. Hamar rájöttem, hogy egy béta lettem, akihez nem tudott vonzódni, és amitől egyre mérgesebb és mérgesebb lett, mert ki nem állhatta azt a tényt, hogy egy gerinc nélküli, határozatlan, béna alakhoz ment hozzá, aki mindig megbocsájtásért és szexért esedezett. Amint felismertem ezeket, tudatosan alakíthattam a viselkedésemet vele kapcsolatban.

A következő példa jól mutatja ezt:

Egyik este felhívtam, hogy tudassam vele mikor érkezem, hogy vacsorával várhasson. Hulla fáradt voltam az edzés után, és beugrottam egy haveromhoz. Annyira kivoltam, hogy elaludtam a kanapéján. Éjjel fél 3-kor ébredtem. Hazamentem, és lefeküdtem aludni. Azt hittem, hogy már alszik, de ébren volt, és rám rivallt: “jól szórakoztál az éjjel?!??” – Csak annyit válaszoltam, hogy elaludtam a haverom kanapéján, nagyon fáradt vagyok, szeretnék aludni, jó éjt drágám. A következő pillanatban már aludtam is, nem is igazán tudom, hogy válaszolt-e. A régi énem biztos, hogy bocsánatért esedezett volna. Másnap reggel még mindig dühös volt. Hagytam. Próbált vitát provokálni, de csak megvontam a vállam, és csináltam a reggelim. Folytatta, én pedig megpróbáltam elterelni a témát. Amikor tovább erőltette a dolgot, akkor már nem hagytam annyiban, és egyenesen a szemébe mondtam: “Nagyon fáradt voltam, ledőltem egy pillanatra, gyakorlatilag egyből elaludtam a kimerültségtől. Nincs miért elnézést kérnem, most pedig szeretnék reggelizni, és élvezni a reggelt. Jössz?” – Egy kicsit még morgolódott, de végül jól sikerült a reggel, és ejtettük a témát. Néha még szóvá tette, hogy egyszer biztos soha többé nem jövök majd haza, amit általában meg sem hallottam, vagy rátettem pár lapáttal, és abszurditásig fokozva elvicceltem az egészet: “Persze drágám, hát tudod, hogy a lányok futtatása mennyi időt és energiát emészt fel :)” – A régi béta énemet a kanapéra száműzték volna, és napokon át tartó duzzogó csend lett volna a “jutalmam”. Megint csak én könyörögtem volna megbocsájtásért, amitől minden csak még rosszabbá vált volna.

(Bármilyen házastársi vitában soha egy férfi sem fogadhatja el a kanapét. Az a bétáknak való. Vagy ott alszol az istenverte ágyadban, akkor is ha a nődnek mérgében gőz jön ki a fülén miközben horkolsz, vagy ő megy a kanapéra – Den)

Egyik nap az én hibámból lekéste a gépét a családjához Vegasba, mert túl sokáig időztünk egy barátom partiján. Egész úton sivítozott a kocsiban. Hisztérikusan. Sírt és kiabált, hogy le fog maradni az édesanyja születésnapjáról. Az volt az egyetlen alkalom, hogy üvöltöttem vele: “MOST MÁR FOGD BE VÉGRE A SZÁD!! EZ VAN, MEGTÖRTÉNT. A HISZTI SEMMIT NEM OLD MEG. MOST MÁR KURVÁRA MINDEGY!!”

Azt hiszem ez volt az egyetlen alkalom, hogy a frászt hoztam rá. Szabályosan hátramenekült a hátsó ülésre. Később elmondta, hogy meg volt róla győződve, hogy meg fogom ütni. 12 év alatt ez volt az egyetlen alkalom, hogy nem uralkodtam magamon. Nem vagyok ilyen. A vicces az, hogy mire hazaértünk a kis agresszív showműsorom teljesen felizgatta fizikai értelemben. Hehe :P

A legfontosabb, hogy urald a “kereted”, urald a szituációt. Az igazság az, hogy lehetsz kedves a feleségeddel, vagy lehetsz néha f@szfej is, ez önmagában nem fogja megölni a kettőtök közt meglévő vonzalmat. Csak figyelj oda, hogy soha semmit ne csinálj rimánkodó béta módjára.

Ha röviden kéne leírnom, hogy szerintem mi a “game”, akkor azt mondanám: Ne legyél béta. Ne emeld piedesztálra. Sajátítsd el azt a mentalitást, miszerint fölötte vagy ezen a piedesztálon és viselkedj ennek megfelelően.

Példa: “Drágám, szeretnéd, hogy megmasszírozzam a hátad? Tudom, hogy fárasztó napod volt, hadd segítsek rajtad.” Ez az a mondat, ami a nők 99%a a saját bevallása szerint imádna hallani… Ha ezt a barátnőknek elmeséli, garantált az irigykedés: “ó milyen szerencsés vagy, hogy ilyen férjed van!” De a valóság az, hogy ez tök béta. Kérő, könyörgő és esedező a feleséged előtt. Tulajdonképpen az ő engedélyét kéred, hogy a kedvére tehess… az esetek felében simán nemet fog mondani, még akkor is ha valójában vágyna rá, mert mélyen belül, a tudatalattijában megalázó számára a gondolat is, hogy egy béta rátegye a kezeit a meztelen testére. 

Ugyanez nem-béta, pimasz/vicces/arrogáns módon: “Gyere ide és dobd le magadról a ruhát, elegem van már abból, hogy nyikorognak a görcsös izmaid…” vagy, magadat kicsit feldicsérve, magasabb státuszt mutatva: “Adj hálát, hogy szerencsés csillagzat alatt születtél, és egy profi masszőrhöz mentél hozzá…” Mindkét esetben kedves, rendes férj voltál. De a módja, ahogy előadod, a keret, amit felállítasz szabja meg, hogy fennmarad-e a vonzalom kettőtök közt vagy sem.

Valami hülye, béta dolgot csináltál ismerkedés közben? Nem történt semmi, majd a következő csajnál jobban csinálod.

Bétává váltál a házasságodban? Szép lassan elindultál a válóperes bírósághoz vezető hosszú, rögös úton…

Folyt köv.