A Szürke ötven árnyalata felszámolja a feminizmust

Valentin napon kezdődött meg világszerte a feministák által olyannyira gyűlölt nagyipornó filmváltozatának premierje és egyetlen hétvége alatt bankot robbantott. A vetítések első két napján az Amerikai Egyesült Államokban elért 81 millió dolláros bevételével azonnal költségvetésének kétszeresét hozta vissza, és akkor még szót sem ejtettünk az ezzel egy időben zajló világpremier 158 millió dolláros hozadékáról, amivel együtt közel negyed milliárd dolláros összbevételt eredményezett egyetlen hétvége alatt.

A filmadaptáció alapanyagául szolgáló nagy sikerű E.L. James regény 2011-ben jelent meg, és ma még felbecsülni sem lehet a nők tudatára tett hatását. Az amazon.com oldalán jelen pillanatban 29,243 értékelés olvasható a könyv alatt, míg a legnépszerűbb Biblia kiadás csak pár ezer vélemény megírására sarkalta a népszerű oldal látogatóit. Egy érdekes statisztika szerint az elmúlt években az Egyesült Királyságban ezt a könyvet felejtették legtöbbször hotelszobákban, és a lassanként trilógiává duzzadó kiadványt megjelenése óta raklapról árulják a nyugati világ könyvkereskedéseiben. Pedig állítólag nem is jó könyv; arról szól például, hogy egy nő behódol egy Férfinak.

Az, hogy tele van szexjelenetekkel, önmagában még nem tenné minden nyugati civilizációban élő nő számára ilyen fontossá a művet. Vajon miért zabálják mégis a feminizmussal fertőzött agyú lányok, asszonyok? A válasz pofon, bocsánat, spanking egyszerű. Mert lehetővé teszi a nők számára, hogy legalább a fantáziájukban kiéljék azt az ősi női ösztönt, hogy behódolnak egy Férfi uralmának. Megengedi nekik, hogy végre egyszer a Férfi kezébe helyezzék az irányítást. Közben nem csak azt tanulják meg, hogy ennek bizony rettenetesen bugyinedvesítő hatása van bármennyire is tiltakozik ellene a  feminizmustól fertőzött agyuk, de általa közelebb juthanak a Férfi lelkéhez is. És ez az, amire MINDEN NŐ VÁGYIK.

A Szürke ötven árnyalata által elnagyoltan, ám plasztikusan ábrázolt dominancián-szubmisszión alapuló szexuális kapcsolatok ugyanis szöges ellentétben állnak azzal, amit a feminista gondolatipar az elmúlt évtizedekben lenyomott a nyugati nők torkán. A nők most megértik végre, hogy egy szexuális aktus, a párkapcsolat és a házasság is olyan, mint egy személygépkocsi, hajó vagy repülőgép, amiben csak az egyik ülés előtt találunk kormányt. Egy kapcsolatban a Férfi egyenlő a nővel. Pont ezért mindegy, mi a neme annak, aki a járművet vezeti. A lényeg az, hogy amíg egyikük vezet, addig a másik követi őt. Ketten nem képesek egy járművet irányítani, mert az nem fog semerre se haladni. Nem feltétlenül a Férfinak kell vezetnie, de a legtöbb esetben mindenki jobban jár, ha egy Férfi ül a volánnál.

A Szürke ötven árnyalatának nagy tanulsága az lesz, hogy a nemek harca soha nem az egyenlőségről szólt, hanem arról, hogy ki fog kinek behódolni. Mert az egyenlőség és a behódolás az két teljesen különböző dolog. Ha a nők végre lemondanak majd arról a mesterségesen beléjük plántált mindent ellenőrizni akarásukról, amitől amúgy is csak megbolondulnak, akkor lehetnek majd újra nők, és újra boldogok. Soha meg nem élt orgazmusokat fognak átélni, miközben megkönnyebbülnek és életük minden percében érezni fogják végre a törődést.

A Valentin napra időzített bemutatónak azért is örülhettünk, mert ebből a napból időközben a feminácik feminista propagandanapot igyekeztek csinálni One Billion Rising néven, és ilyenkor szoktak a modern nyugati nők a plázákban valami gumislágerre táncolva “az erőszak ellen tiltakozni”. Jókat röhöghetünk rajta, ha elképzeljük, hogy utána moziba mentek, megmutatni partnerüknek, hogy hogyan is lehet őket igazából boldoggá tenni. Őrület, nem? Mindeközben a sors iróniája az, hogy pont azok a Férfiak vonultak ki tömegesen a társadalomból és választották az MGTOW életformát, akikből a feminista propagandagépezet által félrevezetett nők sem tudták kiölni a dominanciára való hajlamot. Így a modern nők jelentős részének legfeljebb egy férfiatlanított béta, esetleg egy önmagát kasztráló mangina juthatott, hogy Valentin napon elkísérje a moziba. Köszi feminizmus!

Mindezt azért, mert az elmúlt négy évtized ostoba, de nők tömegeinek tetszetősnek tűnő feminista propagandája arról szólt, hogy a nő akkor nincs elnyomva, ha mindent ő ellenőriz, ha mindenbe beleszólása van és minden ő irányít. Mert csak így tudja egy nő megmutatni azt, hogy mennyit ér, hogy mennyire fontos. Más dolog azonban uralni a saját életünket, és más dolog uralkodni azon a Férfin, aki megosztja velünk életét. Ez utóbbi soha nem fog működni. Ami a szerelemben működik, az egyedül a behódolás, a  tisztelet, a bizalom. Ez persze roppant sérülékennyé tesz, amit a nők gyakran a gyengeséggel azonosítanak és sokuk annyira el akarja kerülni a gyengeségnek még a látszatát is, hogy rettegésében elviselhetetlen emancipuncivá változik, aki például elvárja a férjétől, hogy elmosogasson vagy használat után lehajtsa a wc ülőke fedelét. Miközben a lelkük mélyén meg arra szomjaznak, hogy végre behódolhassanak neki. Ennek azonban hamarosan vége lesz.

A Szürke ötven árnyalata kulturális hatásának köszönhetően hamarosan az egész világon tömegesen fognak a nők ráérezni a szubmisszió felszabadító örömeire. Egy emberként fognak rádöbbenni a feminista gondolatipar ördögi gépezete által tudatukban véghezvitt rombolásra, és természetes ösztöneiknek engedelmeskedve sorra fognak behódolni partnereiknek. Közben ráébrednek majd arra is, hogy a Férfi iránti tisztelet nem jelenti azt, hogy nekik egy szavuk sem lehet. Ez csak azt jelenti, hogy ha tisztelnek egy Férfit, akkor örömmel vetik alá magukat az akaratának és semmi többet.

Talán még maga a mérsékelten tehetséges szerző sem volt tisztában azzal, hogy a történetben szereplő szimbolikus szerződés egy olyan eszközzé lényegül, aminek segítségével a főhősnő Anastasia és a vele azonosuló nők milliárdjai majd jól felmenthetik magukat a behódolás, a szubmisszó, a megaláztatás és igen, maga a nemi erőszak közben érzett kéjérzet okozta minden felelősségük és bűntudatuk alól.

Az elkövetkező években a nyugati világ feministáinak arra a döbbenetre kell majd csomót kötniük, hogy ha léteztek olyan filmsikerek, mint amilyen például a Szex és New York is volt, amely erősítette a szinglilét felsőbbrendűségéről szóló gender narratívát, akkor bizony éppúgy lehetnek olyan filmalkotások is, mint a jelek szerint most A Szürke ötven árnyalata, amelyek képesek ezeket a feministák által gerjesztett hamis illúziókat pillanatok alatt porig rombolni.

Menjünk el tehát a most zajló premier során a mozikba és mindenképpen ott nézzük meg A Szürke ötven árnyalatát. Nem is a film miatt, hiszen az köztudottan borzasztó, sokkal inkább a nézőtér hangulata és a közönség természettudományos megfigyelése céljából. Gyönyörködjünk el abban, milyen ruházatot jelmezt öltöttek eme nagyszerű alkalom tiszteletére a nők, elvégre valóságos örömünnepe a női szexualitásnak ez a premier!  Hallgassuk, ahogyan az elsötétített teremben az izgatott nőstények önkéntelenül kéjes hangokat hallatnak és közben óvatosan figyeljük meg, hogyan ragyog az arcuk és szemük a gázosabbnál gázosabb jelenetek alatt. Élvezzük mi is a pillanatot, ahogyan felfedezik a szexualitásuk eddig nem ismert területeit, és ami talán még ennél is fontosabb, lássuk, hogy hajlandóak akár pénzt is áldozni azért, hogy végre működés közben láthassák a vegytiszta patriarchizmust, a szexista nőelnyomást és magát a sokat emlegetett nemi erőszak kultúrát is.

A behódolással egy eddig soha nem ismert világ tárul majd fel a nők előtt; rég elfeledett oldaláról fogják majd megismerni a Férfiakat, miközben magukban újra felfedezhetik a nőt. Bár sok modern nő retteg attól, hogy kiengedje a kezéből az irányítást, azonban A Szürke ötven árnyalatának mindent elsöprő sikere azt tanúsítja, hogy a koncepció működik. Az idők szavának hatására pedig idén tavasszal már sok valódi Férfi paskolja majd military övvel pirospozsgásra élete nőjének hátsóját.