A házasságbeli bétaság nem gombnyomásra működik, se be-, se lekapcsoló gomb nincs. Lassan kúszva, mint egy vírus uralkodik el rajtad, egész addig, amíg a feleséged a lehető legtávolabb nem akar kerülni tőled. Általában egy meg nem fertőzött férfi karjaiba. A fele pénzeddel… Szóval, ha házasodni akarsz, jobb, ha tudod kezelni az asszony pszichéjét… és legyen egy jó házasság előtti szerződésed… Én szóltam:)
Fogalmam sem volt arról, milyen csúnyán hasaltam el a shit teszteken, és miért kerültem folyton mindenféle passzív-agresszív konfliktusokba. Azt hittem, hogy ezek a tesztek logikus felvetéseken és logikus gondolkodáson alapulnak. Amikor egy mára már nem működő PUA blogon rátaláltam a shit tesztek megfelelő megközelítésére és kezelésre, elkezdtem emlékezni hány és hány alkalommal találkoztam ilyesmivel és buktam el rajtuk a lehető legszánalmasabb módokon.
Az első alkalom, amikor kipróbáltam az egyetértő-abszurditásig fokozó módszert (Agree & amplify, röviden A&A) az volt, amikor a feleségem megkérdezte, hogy van-e szeretőm. Azt válaszoltam, hogy nemhogy egy, de négy is van, és már totál kivagyok attól, hogy kielégítsem mindegyikük igényeit. Lélegzetvisszafojtva vártam a reakcióját. De csak nevetett, és azt mondta el vagyok tévedve. Amire ugyanezt a módszer alkalmaztam: “Persze, hogy el vagyok, szerinted mégis miért maradtam melletted évekig?:)” A beszélgetés átcsapott viccelődésbe, és mókázásba, és még viccesen el is fenekeltem, ami után… :P
Legbelül úgy éreztem, hogy rátaláltam a Szent Grálra. Azelőtt éveken át torkollott veszekedésbe a sablonos “Hogy érted, hogy szeretőt tartok-e? Miből gondolod ezt egyáltalán? Tudod, hogy te vagy az egyetlen a számomra!” válaszom.
A következő alkalommal, amikor megkérdezte, hogy “kövérnek tűnök ebben a ruhában?” már rég készen álltam a válasszal.
(DennisVT: Dave nem írta le, hogy milyen választ adott erre az amúgy elég mindennapos kérdésre, amelyikkel szerintem mindegyikünk találkozott már. Egy-két ötlet a jó válaszra:
– Persze. Vedd le gyorsan. De a bugyit is! Azonnal:)
– Jó ötlet, fogjuk a ruhára:)
– Nagynak tűnik a farkam ebben a nadrágban?:)
– Ne így vadássz bókokra:)
A lényeg, hogy látszódjon: nem veszed komolyan az ilyen teljesen értelmetlen kérdéseket.
Nem aggódsz túlságosan amiatt, hogy esetleg megsérted.
Meg akarod dugni (első válasz), és emiatt semmiféle szégyenérzetet nem érzel.
Az előadásmód persze fontos. Viccesen, játékosan, nem bunkón, nem bántóan. De nem is nyalizva.)
Néha társaságban is találkozni shit tesztekkel. Például a nők, ha összeülnek, gyakran szeretnek úgy beszélni a férjeikről, mintha azok gyerekek lennének: “Jobb, ha vigyáz magára, mielőtt még megbünteted.” Ezzel azt sugallva, hogy parancsolhat neked; hatalma van fölötted. Ha ilyet hallok, azt sosem hagyom annyiban.
Valami pimasz vagy vicces választ szoktam keresni: “jó lesz, ha Ő vigyáz magára, különben is kijár már neki egy kis elfenekelés… és tudjuk, hogy utána mi következik. :P” – Így új keretbe helyezem az egész beszélgetést, ahol már nem én vagyok, aki büntetést érdemel, hanem Ő, mindezt elviccelve egy kis szexuális utalással, ami után könnyen el is lehet terelni a témát. A többi nő sokszor válaszolja ezt: “Úúúú ezt már nem akarom tudni, tartsátok meg magatoknak, vagy kerítsetek egy szobát. :)”
Nem csak kettőnk viszonyában, de a barátok, ismerősök előtt is fenn kell tartanod, hogy te vagy a férfi. Te vagy a domináns kettőtök közt. Nyugi, ez is meg fogja fejelni a vonzalmát irántad.
Vigyázzunk a viselkedésünkre mások előtt, tárasaságban! Mi sosem csókolózunk emberek közt, a kezét se nagyon szoktam fogni, pláne nem összebújni, ölelkezni, vagy bármi egyéb intim dolgot csinálni, még a legjobb barátok előtt sem. Viszont azon ritka alkalmakkor, amikor mégis előfordul, hogy megragadom és leültetem az ölembe, azt annál jobban fogja értékelni. Pont a minap fordult elő ez egy partin, és olyan szemekkel nézett rám, mint 14 éve, a házasságunk a legelején. A társaságban elkövetett intimitásom aztán egy teljesen másfajta intimitásba csapott át, amikor hazaértünk. :P
Ugyanez a helyzet a virágokkal, csokival, bonbonnal, bármi ilyen romantikus aprósággal, amit a közvélekedés a szerelem helyes kimutatásának tart. Az udvarlási szakaszban valószínűleg hátrányod ugyan nem származik ezekből, de hosszabb távon ezek is csak akkor érnek valamit, ha nem válnak mindennapossá. Akkor tudnak igazán hatni rá, és akkor tudják igazán javítani a kettőtök közti viszonyt.
A legfontosabb tanács, amit egy komoly kapcsolatban adhatok, az ez: Ha és amikor valami rosszat tettél, és a párod valóban megérdemel egy bocsánatkérést, akkor meg kell tanulnod őszintén elnézést kérni anélkül, hogy valójában azt sugallanád, hogy bocsánatért esedezel.
Ez elsőre talán ellentmondásosnak tűnhet, igazából azt akarom mondani, hogy még bocsánatkérés közben is fenn kell tartanod a kettőtök közti dominanciádat. Ne könyörögj megbocsájtásért. Egyszer elnézést kérsz, és nem többször. Mondd el, hogy tudod, hogy hibáztál, tudod, hogy mit rontottál el, és megérted, hogy ez miként hat rá, aztán elnézést kérsz, és ennyi. Vége. Nem kell köröket futni a kegyeiért. Nem kell megfelelni mindenféle elvárásoknak az irányában. Ha azt mondja, hogy “jobb lesz, ha most veszel nekem egy csokor virágot”, akkor tudd, hogy ez PONT az az alkalom, amikor NEM fogsz virágot venni. Még csak a megbocsájtását sem kell kérni. Legyen meg az a hozzáállásod, hogy te elnézést kértél, ő pedig vagy megbocsájt, vagy nem, nem érdekel.
Talán ez volt a legnehezebb dolog, amit sikerült megtanulnom. Nem is tudom kifejezni, hogy mekkora különbséget jelent, hogy ma, ha vitázunk, folyamatosan fenn tudom tartani a saját ‘keretemet’, anélkül, hogy a lábai előtt csúszva esedeznék. A vitáink lehetnek hevesek, agresszívek akár, de ha fenntartom a domináns mentalitásomat, akkor ezek a konfliktusok gyorsan rendeződnek, és jöhet a legjobb fajta szex, ami csak létezhet egy komoly kapcsolatban: a békülős-szex, amiről mindig azt hittem, hogy csak valami hülye mese habbal. Talán helyesebb lenne ‘vita-utáni-szexnek’ hívni, mivel pont a vita – és nem a kibékülés – izzítja be a vágyat. Ma már tudom: ez a fajta szex csak akkor létezhet, ha a feleséged tisztel, és felnéz rád. A domináns viselkedés, akkor is, ha épp elnézést kell kérned, segít gyorsabban lerendezni a vitákat, és ezzel egy időben felszítani benne a vágyat. Gondolj úgy a veszekedésre, mint a shit tesztek shit tesztjére. Ha kételyed van, hogy mit mondj vagy csinálj, akkor inkább a seggfejség felé húzz.
(DennisVT: ez nem a hagyományos, magyar nyelvi értelemben vett seggfejség. Nem kell bunkónak, vagy taplónak lenni. Nem kell lenézni, vagy leszólni a másikat. Egyszerűen nem kell megszakadni azért, hogy megfelelj a másiknak, vagy hogy mindenáron kiengeszteld. Nem kell túlságosan megpróbálni a kedvében járni, és megadni magad az érzelmi állapotának. Inkább a ‘nemtörődöm, flegma’ viselkedésre hasonlít.)
Heartiste: ‘Ha nem tudod magadévá tenni az ‘alfa módjára bocsánatkérést’: (https://heartiste.wordpress.com/2008/11/09/why-i-like-berlusconi/), akkor maradj a B-tervnél. Tagadj, tagadj, tagadj. Aztán vádold bizalmatlansággal. :)’
Amikor elkezdtem a viselkedésemen változtatni, tudatosan kellett odafigyelnem mindenre, amit tettem vagy mondtam. Ez nehéz volt. De minél többet csinálod és minél inkább látod, hogy milyen pozitív hatással van az életedre, annál könnyebbé válik. Amikor belekezdtem, még mindig féltem az érzelmi reakcióitól és azt gondoltam, hogy a ‘game’ csak arra jó, hogy ezeket elfojtsam benne. Azonban mára már teljesen megváltozott a hozzáállásom: nem félek az érzelmi állapotától egy pillanatra sem. Bár egyetértek azzal, hogy jó megelőzni a vitákat, de mégis azt mondom, hogy a lényeg az, ne félj azoktól, mert nem fogod tudni mindig csírájában elfojtani.
Mert mi van akkor, ha összeveszünk? Félni kell a veszekedésektől? Félni kéne az érzelmi kitöréseitől? Frászt.
Amint sikerült ezt a fajta gondolkodást elsajátítanom, minden elkezdett a helyére kerülni, és természetemmé vált. Béta férjként állandóan attól féltem, hogy felidegesítem… hogy nem lesz velem elégedett. Féltem a könnyeitől is. Ha kellett, mindig hazudtam, akkor is, ha semmi rosszat nem tettem, csak azért, hogy elkerüljem a vitákat és azt, hogy haragudjon rám. Nem működött.Ezek voltak a legrosszabb időszakaink.
Akkoriból egy jelenet a strandról:
Ő: “Láttam, hogy megnézted azt a tangás csajt!”
Én: “Dehogy néztem drágám. Tudod, hogy csak te vagy nekem!”
Mindketten tudtuk, hogy hazudok. Persze dühös lett, nem is szólt hozzám és el volt cseszve az egész napunk. Ironikus, mi? Pont attól lett minden rosszabb, hogy megpróbáltam elkerülni a konfliktusokat.
Ma?
Ő: “Láttam, hogy megnézted azt a tangás csajt!”
Én: “Dögös volt, igaz? :)”
“Ha és amikor valami rosszat tettél, és a párod valóban megérdemel egy bocsánatkérést, akkor meg kell tanulnod őszintén elnézést kérni”
Sosem szabad elnézést kérni semmiért.
Bizonyos szempontból gyakorlatiasabb és LTR-hez hasznosabb, mint az első rész. Persze a kettő együtt alkot egy egészet.
Tetszett a cikk. A múltkor felmerült olyasmi a game-mel kapcsolatban, hogy megjátszás az egész. De ha a férfiak arra születtek, hogy férfias férfiak legyenek, és ne a nők kegyeiért reszkető papucsok, akkor a game inkább ezekből a példákból a normalitáshoz való visszatérésnek tűnik nekem, és nem megjátszásnak, hanem férfias, vagy ha így tetszik, domináns kibontakozásnak. A papucs viselkedés az, ami torz, a feminista propaganda hatása: elhiszi sok férfi, hogy így kell bánni a nővel, ami Dave negatív példáiban volt, és ami a kapcsolat csődjéhez vezet. Nem kevésbé tanult és felvett magatartásforma a papucsság, mint a game. Most értettem meg, hogy mire gondolt, amikor Deansdale azt írta valakinek, nem jó, hogy a viselkedését azonosítja a személyiségével. Tényleg, rossz, ha egy férfi a papucs, vagy egy nő a feminista viselkedést tartja a saját személyiségének, és nem akar a férfi domináns, férfias, a nő meg szubmisszív, nőies viselkedésformára rászokni, mert azt hiszi, amire a feminista propaganda megtanította őt, az a viselkedés, az ő maga, és a normalitás megjátszás lenne. Mintha a teljesen természetellenes módon vegetariánusnak nevelt oroszlán nem akarna ragadozóvá válni (így önmagává, igazi oroszlánná)… A fejlődés, kibontakozás, önmagunkra találás nem megjátszás, hanem változás jó irányba. Nem kéne ragaszkodni a rosszhoz, a működésképtelenhez, a természetelleneshez, mert azt szoktuk meg olyannyira, hogy már magunkat azonosítjuk vele. Még egyszer köszi a fordítást!
A felsorolásodból az önmagunkra találás a legszimpatikusabb. Visszatérés valós önmagunkhoz. Így a fejlődés és kibontakozás változása valójában az önfelismerés folyamata. Korántsem egy kifelé, hanem egy befelé tartó út. Nem tudom miért, de a tálentumokról szóló példabeszéd ugrott be.
Vegre valaki erti:)
Végre egy nő is érti mi a PUA fontossága, nem úgy mint Elek, azzal hogy keresed életed végéig önmagadat hátha férfivá válsz. Nem vagyok pap vazze :) A PUA kihozza belőled a férfit, én minden tinédzser fiúnak kötelezővé tenném a tanítását. A feministák nem szeretik a PUA-t. Amikor a nőmön gyakoroltam, közöltem is vele, hogy PUA-zok rajdad, erre beindult tőle. Már csak attól érdekes lettem, hogy valamit másként csinálok mint a többi lúzer pasi és akármelyik nőt felszedhetném ha nagyon akarnám. Csak nekem nem kellennek, nem szólítom meg a többit, leszarom őket, de ha egy PUA-nak egy nője van az érték. Talán ezt plántáltam az élettársamba.. ezért nem is tudna zsarolni, ha el akarna hagyni. A Nők vágynak a PUA technikákra és csak azokat fogod használni belőlük ami illik a személyiségedhez. A feminizmus felszámolására a PUA alkalmazása az egyik lightos út.
Szerintem nem feltétlenül hozza ki egy pöcsből a férfit.
Mindenkinek meg kellene találnia a stílusát, stratégiáit, amelyek valóban benne vannak, csak még nem jöttek elő. Ehhez önismeretet is kell tanítani, nem csak csajozós technikákat. Ha Géza csajozást tanul, tudnia kell, hogy nem biztos, hogy ugyanúgy alkalmazhatja, mint Péter – abban az esetben kopizhat, ha ismeri magát is és Pétert is -, mert nála esetleg nagyon hülyén sül el ugyanaz, ami Péternél bevált. Nyilván a pua technikák tanulása közben is rengeteg pofáraesés során jut el valaki odáig, hogy magabiztosan, a saját személyiségének, karakterének megfelelő módszert alkalmazza.
Ez is nehéz, tanulni kell, gyakorolni kell, kudarcokat kell megélni.
Nyilván ebben a módszerben is van kommunikációs tréning, önismereti tréning, stresszkezelési tréning, konfliktuskezelési tréning. Hogy puának hívják? Hát istenem. A burgonyát is hívják krumplinak, meg kolompérnak, meg kukujónak, meg még ki tudja, minek.
De a feminizmust a pua nem fogja felszámolni, mert a feminizmus nem attól erős, hogy a “béták nem tudnak csajozni”. A pua talán ad valami magabiztosságot a bizonytalanoknak, önbecsüléshiányban szenvedőknek, talán megtanít bizonytalan, önbecsüléshiányban szenvedő nőkkel bánni, de nem vagyok benne biztos, hogy akár a fele puában is ez képes mélyen meggyökerezni, valódi magabiztossággá, önbecsüléssé válni. Ehhez nem a nők állandó manipulálása kell, hanem együttműködésük elérése. A feminizmust még erősítheti is, ha a nők észreveszik, hogy agyonmanipulálták őket a pasik.
Szóval jól csinálni, hitelesnek lenni nem könnyű.
A puákat sokan lenézik, és egy szinten jogosan. Sok sztorit olvastam (angol nyelvű fórumokon), hogy a pua eleinte tök magabiztosnak mutatta magát, de utána visszavedlett puhapöccsé, mert elengedte magát. A “fake it till you make it” mondás (magyarul kb. annyi, hogy kamuzd, amíg azzá nem válsz) első felét tartják csak be, a másodikat nem. Nem elég csak úgy viselkedni, hanem ténylegesen férfivá kell válni, testi/szellemi jólét fontos, illetve a nőt emberként kell kezelni, nem istennőként, és akkor minden oké.
Szerk.: úgy látszik, félreérthető voltam. Egy szóval sem állítottam, hogy a PUA hülyeség, arra céloztam, hogy sokan csak a viselkedésmintát utánozzák, de nem teszik ténylegesen magukévá, nem ez lesz a természetes viselkedésük. Akkor pedig egy idő után lebuknak, mint “aljas csaló”. Angolul tudóknak nagyon melegen ajánlom a TheRedPill nevű reddit oldalt, a csajozáson túl is rengeteg használható ismeretet ad.
“Nem elég csak úgy viselkedni, hanem ténylegesen férfivá kell válni, testi/szellemi jólét fontos, illetve a nőt emberként kell kezelni, nem istennőként, és akkor minden oké.”
Bizonyos értelemben tényleg ennyire egyszerű – csak hát ezzel a ténnyel szart sem ér a férfiaknak az az ~50%-a akinek kínszenvedés az egész. Ha ott kesereg neked valaki aki még 25 évesen is szűz, mert olyan szinten töketlen, akkor hiába mondod neki amit itt leírtál, kitörölheti vele. Konkrét, értelmes, és működő tanácsokat pedig szinte kizárólag a PUA irodalom hajlandó adni. Mindenki más megreked az általánosságoknál, mint amiket te is írtál. Ezzel nem bántani akarlak, de jó ha mindenki tisztában van azzal, hogy az olyan fityfasz tanácsok, mint a “légy magabiztos”, nem érnek semmit.
Ez a belső út. Enélkül nem ér semmit az egész. Út hogy egyensúlyba kerülj önmagaddal. Ennyi.
Persze a külső megerősítés is kell, ezek egymásra hatnak. Másrészt mennyire lehet férfias az, aki nem tud hatni vele a környezetére…
Ez a szokásos tudatlanságból eredő lenézés, illetve önzés. Akkor maradjon csak kevés PUA, azok legalább akkor szereznek nőt maguknak amikor akarnak, nem függnek azoktól, nem siránkoznak a modern nők bűneitől. A többi férfi meg maradjon úgymond “normális fehér férfi” azaz áldozata a feminizmusnak, ne csináljon semmit. Olvasson könyveket, hátha jobb lesz :)))) Jobb is eldobni a PUA-t és reménykedni, hogy a feminizálódott nők majd angyalokká válnak egy csettintésre. A férfi a tetteitől férfi és nem az elméleteitől, ha már a PUA első fő részét a “megközelítési pánik” legyőzését megtanítanák az elkislányosodott kisfiúknak, már kevesebb leszbikus lenne, de hiába magyaráznám itt naphosszat sokan nem értik, hogy a PUA nem arra való hogy minél több nőt megbassz, hanem arra, hogy megfelő nőt választhasd párodul és ne nyalj padlót ha az asszony lelép vagy megcsal, mert azonnal tovább tudnál lépni. A PUA csökkenti a kiszolgáltatottság érzését is. Nem tudom hallottátok -e azt ha valakinek nem megy mosolyogni, az tegyen a szájába vízszintesen egy ceruzát. Ugyanez a PUA-ban is ha nem vagy magabiztos, akkor viselkedj úgy és idővel azzá válsz.
ˇha nem vagy magabiztos, akkor viselkedj úgy és idővel azzá válsz.ˇ
Ez tényleg így van. Bármit akar elsajátítani egy ember, sokat kell gyakorolnia, míg ösztönös nem lesz. Olyan ez, mint a nyelvtanulás. Először koncentrál az ember, hogy na most milyen szórend jön meg hogy ragozzam, és fura is, hogy egy másik nyelven beszél, kicsit lámpalázas is, aztán ha sokat használta az idegen nyelvet, már ösztönből jön, kapja a pozitív visszacsatolásokat, és teljesen természetessé válik, hogy így beszél.
Pontosan. Folyamatosan gyakorolni kell a nők hatékony pozitív/negatív stimulálását, hogy ne változzunk át egy befordult, iszákos, meccsnéző, senkiházivá akit az asszony már nem tekint vonzó vagy tiszteletreméltó férfinek és elhagy vagy akire gyötrelmet (hisztit) zúdít. A módszer átugorja a gátakat amit a feminácik állítanak és kihozza a maximumot a férfiből. Még annyit fűznék hozzá, hogy vannak PUA “szakértők” akik bújják a könyveket és képleteket állítanak, feleslegesen beszélgetnek és elbonyolítják a kérdéseket. Ezt nem olvasni kell hanem csinálni, gyakorolni, azt követően lehet teoriákat gyártani vagy a személyiségünket tovább fejleszteni, tehát a való életben szerzett tapasztalatok alapján. Legegyszerűbb a hostess lányokon elkezdeni a gyakorlást hiszen ők örülnek is ha megáll előttük valaki, bár én akiket az utcán leszólítottam egyik se koptatott le, olyan dolgokat éltem meg amit a PUA előtt soha. Hátrányát talán csak abban látom, hogy a nők néha azt érezhetik szórakoznak velük. Lehet majd erre kitalálják a STOP férfi kezdeményezést!
Attól tartok nem értetted meg mire utalok. :-)
Férfinek lenni legalább ugyanannyira belső indíttatás, mint külső megerősítés. Te a férfiasságot leszűkíted pusztán csak a külső megerősítésre. Az a férfi akinek csak a külső megerősítés számít, attól tartok lelke mélyén igencsak bizonytalan önmagában. Mivel nem férfinak születünk, hanem jó esetben azzá válunk, a belső út nélkül csak férfinak látszunk nem pedig azok vagyunk.
Azt hiszem, erre vonatkozott egy másik cikk alatt az a kérdés, hogy mitől érzed magad férfinak? (Nem férfiASnak!)
Nekem is tetszik a cikk. Különösen az a része, hogy hogyan lehet humorral kezelni a shit teszteket. A helyesen használt humor (jé alliteráció) szerintem az egyik legjobb megoldás a párkapcsolatok apró problémáira.
Legyen mindenki humoros, még temetésen is, mert hát a nők a közönség, a faszi meg egy szórakoztatóközpont, osztán ha nem teccik a műsor megdobálják paradicskával.
a ferfi szorakoztatoipari kozpont.
Nem igazán értem többek zsigeri ellenállását azzal szemben, hogy a férfi tegyen valamit a nőért. Elméletileg szereted azt az embert, mi a tökömért ne akarnád, hogy vidám legyen és boldog? Egyeseket ennyire elborzaszt, hogy egy jól működő párkapcsolatért dolgozni is kell? (heti háromszor 2 percet)
Már az is nagy áldozat, ha megtűri maga mellett a nőt.
Ha vidám akar lenni igyon, ne engem fárasszon.
Heti háromszor két percből nem lesznek érdekes programok. A női unalom meg felér egy atomcsapással.
Azért, mert a nőnek nem kell érte dolgoznia semmit, attól elég, hogy van.
Ez pedig igazságtalan többletterhet ró a férfire, holott, ő az, aki gyakorlatilag semmit nem profitál a kapcsolatból.
Ha nem adsz, hogyan várhatod el hogy kapj, hogyan kérhetnéd számon? Régen rossz ha csak 3×2 perc, azért még nem kérek semmit… ;-)
A nők egy része alapban azt gondolja hogy alanyi jogon járnak neki bizonyos dolgok, azért nem is kell tenniük. Az ilyenekkel nem kell foglalkozni. A normálisabbja viszont kifejezetten hálás tud lenni. Náluk csak arra kell figyelni hogy a kapcsolat előrehaladtával ne jussanak arra a gondolatra, hogy ez nem ajándék, nem gesztus, hanem nekik az mindentől függetlenül jár.
Fentiekből úgy tűnik, hogy pacákok között is van olyan, akik az ellenkező oldalról ugyanazt gondolják. Ez engem különösebben nem zavar, velük úgysem kívánok párkapcsolatot létesíteni másrészről minél több ilyen van, potenciálisan annál inkább megnő a figyelemre, gyöngédségre vágyó és így elérhető nők egy férfire eső aránya.
arrol legyen noi vendegposzt, hogy ti lanyok/nok mit tesztek azert hogy elfojtsatok az osztonos shit-teszteket. : P
(emlekszem 4 uberfasza evemre, akkor meg nem tudtam, hogy shit-testnek hivjak. megfordittom a rendszert, a no gorcsolt azon, hogy [nekem] megfeleljen, o felt attol, hogy vmiben (mindenben) nem lesz eleg jo nekem : )))
a nok az (anyagi) biztonsagon belul keresik a kiszamithatatlant. persze, allandoan csak sablonosan a “biztonsag” szot szajkozzak, de amit valojaban legjobban ruhelnek az eletben, az a kiszamithatosag.
arrol legyen noi vendegposzt, hogy ti lanyok/nok mit tesztek azert hogy elfojtsatok az osztonos shit-teszteket. : P
Jó ötlet
Amíg mi nem írunk, itt találsz pár ilyen írást: http://peacefulwife.com
arrol legyen noi vendegposzt, hogy ti lanyok/nok mit tesztek azert hogy elfojtsatok az osztonos shit-teszteket. : P
Nekem volt egy ilyen írásom, majd visszateszem.
igen, beugrott!
Ebben az írásban két olyan pszichológiai szituáció is szerepel, ami cseppet sem annyira egyszerű, mint ahogyan a cikk láttatja.
Ha megkérdezik tőled, hogy szeretőd van-e, annak két valódi oka lehet:
– túl ritkán szexelsz vele, aminek talán az az oka, hogy hulla fáradt vagy mert túlterhel a sok munka, amit a megemelkedett hiteltörlesztésed miatt kell vállalnod, de az sem kizárt, hogy már a hátad közepére sem kívánod a nőt a sok hülyesége miatt, vagy esetleg azért mert nem ad magára, csúnyán el hízott és már egyáltalán nem kívánod annyira, mint régen.
– Az sem kizárt, hogy már tudja is, hogy szeretőd van, csak éppen nem mondja meg egyenesen, mert az egy leplezetlen, számára megalázó szituációhoz és esetleg szakításhoz vezethet, amit ő nem akar, ezért inkább némán forral bosszút.
A kérdés valójában nem egy “shitteszt”; nem a te béta-bénaságodról szól, hanem az ő önbizalomhiányáról, amit veled akar helyreállíttatni. Szerinted bármelyik fenti súlyos lappangó probléma esetén megoldás, ha adsz a nő kérdésére egy humoroskodó választ? Gondolkodtál már rajta, hogy mit fogsz kezdeni a valódi problémával?
Alapvető dolog, hogy ha valaki nem súlyosan testképzavaros, az maga is tudja, hogy milyen ruhában látszik kövérnek. Tehát ha valaki megkérdezi, hogy kövérnek látszik-e egy ruhában, akkor valójában saját maga is tudja, hogy az őszinte válasz az lenne, hogy “igen, ebben kövérnek látszol”. Egy jó alakú, magabiztos nő soha nem fog ilyen kérdést feltenni neked, bármilyen Béta Béla vagy, akkor sem. A kérdése hisztéria, egy olyan manipulációs játszma, amelyre ha kicsit is türelmetlenül válaszolsz, akkor ő okot talál arra, hogy megegyen még két zacskó chipszet vagy mézes puszedlit és a kettőtök közötti vonzalom csökkenéséért csakis téged hibáztasson.
A kérdés újra nem a te státuszodról szól, hanem az ő kezeletlen, struccpolitikával takargatott problémájáról és a csökkenő női önbecsüléséről. Jó lesz az, ha azt mondod, hogy inkább vetkőzzön le, mert dugni akarsz? Ezzel persze valószínűleg megnyugtatod, hogy kell neked bármi áron, vagy éppen hogy szexuális függőség áll fenn közöttetek; ha ő nem lenne, te nem tudnál mással dugni, ezért hajlandó vagy jópofáskodni és hazudni is, tehát semmi szükség fogyókúrára. Viszont az a ruha, bármennyire is szeretné felvenni és nem szembenézni a valósággal, rémesen szarul áll rajta, és ha abban megy a szombat esti buliba, ahova éppen készültök, az elég gáz lesz… Ha ezt közlöd vele, akkor persze megúszhatja az egészet azzal, hogy vérig sértődik és közli, hogy nincs is már kedve társaságba menni, mert te egy szemét alak vagy… – Ördögi, ugye?
Szerinted megoldotta a gondjaidat a cikk javaslata? Gondolkodtál már rajta, hogy mit fogsz kezdeni a valódi problémával?
Mint láthatod mindkét esetben arról szólnak a “shittesztek”, hogy ő azon igyekszik, hogy pont olyan szerencsétlenné tegyen téged is, mint ahogyan ő érzi magát, mivel a megingott önbizalmára ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás. Ha sikerül felbosszantania téged a hisztériázásával, akkor egy türelmetlen alak leszel, és így minden felelősséget a problémáiért könnyedén rád háríthat. Mint látszik, még ha nem is tudatosítja magában ennek a játszmának a baljóslatú célját és várható kimenetelét, ez akkor is a női manipuláció és önzés egyik sötét bugyra. Mint látszik, a “shitteszt” megnevezés csak annyira helyes az esetek nagy részében, hogy bár “szarságot”, de nem a te szarságodat, hanem a sajátját teszteli vele a nő. Azt akarja veled bebizonyíttatni, hogy ér még jelen helyzetben is neked annyit, hogy… Vajon meddig bírod a kedvéért a hisztizést idegekkel? Ha megfogadod a PUA tanácsokat és hajlandó vagy eljátszani az udvari bolondot, talán jópofáskodással időlegesen elterelheted a figyelmét a valódi problémákról, de azzal nem oldódik meg semmi sem, csak tovább fog szunnyadni az akna… Ha nem bírod sokáig idegekkel, az általa felállított játékszabályok szerint úgy is jó, mert te leszel a hunyó…
Ha azt képzeled, hogy ezek a “shittesztek” a te balfaszságodról szólnak, akkor semmivel sem fogtok közelebb jutni a valódi pszichológiai problémáitok megoldásához, legfeljebb végül két önbizalom hiányos ember vagy egy túlkompenzáló férfi és egy egyre inkább neurotikus nő fog egymással szembenézni.
És én azt hiszem, ezzel tulajdonképpen le is romboltuk a PUA irodalom mítoszát a “shittesztekről”, vagyis helyére tettünk egy nagy tévedést. Utálom is kellőképpen ezt az egyszerűsítő fogalmat, javasolnám is mindenkinek, hogy le se írja többet. Általában az emberek problémái összetettek és koránt sincsenek rájuk olyan egyszerű megoldások, mintha egy távkapcsolón gombokat nyomogatnánk…
Igazad van abban, hogy a shit testek (azért én még használom) a nőben keletkezett zavarokból is fakadhatnak, önbizalomhiány, rossz hangulat, irreális félelmek, valaminek a túlreagálása. Ha belenéznél egy fiatal nő fejébe és lelkébe, akkor olyasmit látnál sokszor, mint az átlagos női táskában. Káoszt. Irrealitást. Ezzel nem azt mondom, hogy nem tudunk gondolkodni vagy nem tudunk logikusak lenni, ha szükség van rá. De egy fiatal nő lelkében, főleg, ha olyan a vérmérséklete is, nagy viharok dúlhatnak, amelyeket idő megtanulni kezelni – a nőnek önmagának is és a férfinak is.
Hidd el, hogy egy nő fejében annyi hülyeség megfordulhat, hogy még az se elég, ha rendszeresen lefekszetek, mert mondjuk ezt találja ki: “biztos csak azért velem fekszik le, és nem xy jó nővel, mert elvett és köti az eskü/mert velem kényelmes és kockázatmentes/mert a másik, jobb nőt nem tudta megszerezni/egyszerre fekszik le a másik nővel és velem/biztos közben rá gondol/stb….”. Mi bármit túl tudunk bonyolítani, és azt hisszük, ti, férfiak is ilyen bonyolultak, irracionálisak és impulzívak vagytok.
Először nyilván úgy reagálsz ezekre, hogy komolyan veszed. Biztosítod a nőt róla, hogy de igen is szereted, de igen is szépnek találod stb., ami rendben is van. De ha a nő ezek ellenére is bizonytalankodik mindebben, akkor azt már igenis shit testként kell kezelni. Ha tegnap előtt biztosítottad a nőt arról, hogy nem zavar, hogy mondjuk nagyon alacsony, mert bakker, nem azért jársz vele, mert rondának tartod, és ma megint ki akarja hisztizni belőled, hogy mondd el neki, milyen szép és mennyire szereted annak ellenére, hogy alacsony, sőt, még tetszik is ez neked, akkor fel kell ismerned, hogy te nem tudod betölteni az ő önbizalomhiányát, hanem hárítanod kell, és erre jó a game. Meg kell tanítanod a nőt, hogy ne várja el, hogy nap mint nap a lábai elé borulva udvarolj neki, és te biztosítsd állandóan a jó hangulatát, hanem elég legyen a puszta tény, hogy együtt vagy vele, őt választottad. És hogy ő építse fel saját magának az önbizalmát a saját erényeire alapozva, és amiben esetleg tényleg nem olyan jó, azt vagy fogadja el, vagy változtasson rajta, de nőjön ki a permanens önsajnáltató picsogásból és abból, hogy folyton visszaigazolást akar kicsikarni mindenféle shit testekkel. A game kiváló arra, hogy éreztesd a nővel, mennyire irracionális hülyeségeket kérdez, gondol, csinál, és hogy jobb, ha nem csinálja őket, mert különben nevetséges lesz vagy az agyadra megy.
Annyiban szól a shit test a férfi balfaszságáról, hogy a te szavaiddal éljek, hogy könnyen mea culpázó, a nő hangulatingadozásai és kénye-kedve szerint ugráló önbizalompumpává és csörgősipkás hangulatfelelőssé degradálhatod magad, ha rosszul kezeled őket, de ha így van, a nőnek is ártasz vele, mert egyrészt ki fog ábrándulni belőled, hiszen sikeresen elgammásított, másrészt nem tanulja meg ő maga kezelni az önbizalomhiányát, a hangulatingadozásait, a bizonytalanságait, ha folyton rád hárítja ezt a feladatot. És ha te belemész a játékba, akkor egyre durvább lesz, mert nem tudod megnyugtatni a nőt, hiszen önmagának kéne felépítenie az önbizalmát belülről, ezért egyre gyakoribb és egyre irreálisabb dicshimnuszt és imádatot követelne tőled, egyre kétségbeesetten, de az se lenne kielégítő.
Egy nőnek az a tudat adja a legnagyobb önbizalmat, ha egy “csúcs pasi”, egy kiváló férfi választotta őt maga mellé, és a game-mel két legyet ütsz egy csapásra, mert egyrészt azt érezteted vele, hogy te ilyen vagy, másrészt rá hárítod az önbizalomépítés feladatát, így növeled tulajdonképpen az önbizalmát két módon egyszerre, ami sokkal hasznosabb, mintha állandóan az elvárások szerint felelgetnél a bizonytalankodásaira.
Nem azt mondom, hogy a kapcsolat elején (hiszen ilyenkor még joggal bizonytalan a nő), aztán később is néha-néha, főleg, ha látod rajta, hogy komolyan, tényleg, valóban szüksége van rá, mert épp a mélyponton van önbecsülésileg, kirúgták, várandósan megváltozott a teste, vagy bármi más komoly okból, reális okból, nem hülye hangulatból bizonytalan, nem kell szavakkal és apró ajándékokkal is kifejezni a nőnek, hogy de igen, szereted, szépnek tartod, de korántsem annyiszor, mint amennyit kishittesztelne belőled, hanem legyen ebben is a te kezedben az irányítás, hogy akkor leped meg valamivel vagy akkor bókolsz neki, akkor mondod neki, hogy szeretlek, amikor és ahányszor te akarod, nem amikor és ahányszor ő kikényszerítené belőled.
Normális esetben egy nőnek a kora előrehaladtával, komolyodásával, és a kapcsolat előrehaladtával, komolyodásával párhuzamosan a shit tesztek ritkulnak, majd szinte megszűnnek, ha rendesen kezeled őket és megtanulja a nő is kezelni őket. Egyrészt mert biztos lesz a kapcsolatban és benned, másrészt mert a nők is nyugodtabbak lesznek a koruk előrehaladtával.
Dehogynem shit testek!!! :-DDD
Ha egy férfinek fáradtabb napjai vannak, és ennek következtében komor, vagy valami van a munkahelyén, ami nyomasztja, de nem mondta el a nőnek, akkor alalpól nem annyira vidám, és normálisan viselkedő, mint amit a nő megszokott, és ezt kábé az ajtón való belépése utáni pár másodpercben leveszi a nő. És akkor nem az a legelső gondolata, hogy biztos fáradt, hanem vagy az hogy “biztos csináltam valami rosszat”, mármint a nő, vagy hogy biztos “ő csinált valami rosszat”, azaz a férfi. Ebből következik az a kérdezgetés, hogy “haragszol rám valamiért?” vagy “szeretőd van?”
Ez bizony shit teszt a javából, és annyira automatikus, hogy csak na. Én az első csoportba tartozom, a mai napig, ha a férjemnek időlegesen megváltozik a viselkedése, vagy rosszkedvűen jön haza, akkor az első másodpercekben az fut át a fejemben, hogy biztos valamit rosszul csináltam, túl sokat költöttem abban a hónapban, vagy te jó ég, megint elfelejtettem kivinni a kukát, pedig holnap viszik el a szemetet… És gondolom ezt annak ellenére, hogy esküszöm soha egyetlenegyszer még egy megrovó pilantást sem kaptam semmi ilyesmiért, ha nem viszem ki a kukát kiviszi ő, és soha megjegyzést sem tesz rá, és pénzbeli vita sem volt soha köztünk, alapból spórolós vagyok. Mégis teljesen reflexszerűen megfordulnak ilyenek a fejemben, sőt még nagyobb hülységek is. Annyi változott, hogy már régesrég nem kérdezek rá ilyesmire, hanem gyorsan kényelembe helyezem, adok neki enni, és egy-két óra mulva, amikor már megnyugodott, megkérdezem tőle, hogy csak fáradt, vagy van-e valami munkahelyi gond vagy egyéb. És ha azt mondja hogy nincs, csak fáradt, akkor nem firtatom tovább. Előfordul néha, hogy nem fáradt, hanem tényleg gond van, csak még nem töprengte át magában annyira, hogy el tudja mondani, de előbb utóbb mindig elmondja.
A van-e szeretőd kérdés is ugyanilyen, van aki meg is kérdezi, van aki nem, de átfut a fején. Ha arról van szó, hogy a nő már konkrétan tud a szeretőről, akkor olyan hangon fogja feltenni a kérdést, amiből a férfi rögtön tudja hogy lebukott, és lángolni kezdenek a fülei. És ha meg is próbálja valami esetlen hebegő humorral leszerelni a nőt, az nem fogja elröhögni magát. Ha egy nő tudja vagy nagyon alapos gyanúja van a megcsalásról, akkor nem fog tágítani, vagy ha úgy is tűnik, hogy hagyta magát meggyőzni a férfi által, hogy “ugyan, rosszul gondolold drágám, sose tennék ilyet”, az csak annyit jelent, hogy bebizonyosodott a gyanúja, és visszavonul további elemzésre, hogy felrúgja-e emiatt a kapcsolatot, vagy hunyjon szemet, vagy előkészítse-e a bomba robbantását.
A kövérnek látszom ebben a ruhában meg akkora shit test, mint a ház! Ilyet egy nő csak akkor kérdez ha nem érzi magát kövérnek momentán, hanem bókokat akar bezsebelni, mert saját maga is azt látja a tükrében, hogy szép. Ha testkép zavara van, vagy tényleg kövér, és szorong a külseje miatt, akkor soha nem kérdez ilyet, mert halálosan retteg, hogy a másik azt mondja, hogy igen, kövér vagy. Az ilyen nők legfeljebb azt kérdezik, hogy szerinted jól áll nekem ez a ruha? Az nem shit test, és arra még a férfiméltóság megőrzése mellett is lehet azt válaszolni, hogy igen. (ha viszont újra és újra megkérdezi ugyanezt, akkor már az is shit test, és nem kell rá válaszolni)
“…biztos csináltam valami rosszat”
De most ugye, nem cáfoltad cseppet sem az állításomat, hanem tökéletesen alátámasztottad; nem az a gond, hogy a férfi béta, hanem az a gond, hogy a nő “béta”, vagyis az önbizalom a padlón. Tehát a “shitteszt” most is arról szól: “Elbasztam valamit? Szar vagyok?” – Tehát a nő megingó saját státuszának tesztje.
Még egyetlen karcsú barátnőm sem kérdezte azt, hogy kövér-e… Se rossz kedvében, se jó kedvében. Persze a karcsú nők is bizonytalankodnak és hisztiznek, csak ők máson…
Tényleg nem érzem, hogy bebizonyítottad, hogy a fáradtan hazatérőú férfjet azért shitteszteli meg a nő, mert “húúú de bétának látszol, hát basztatlak egy kicsit”, hanem mert “hú de nem szeretsz éppen eléggé, hát basztatlak egy kicsit”. – Mint mondtam; önzés és manipuláció. A megoldás nem a férfi antishitteszt pojácáskodása, hanem a nő önnevelése vagy ha nagyon szar a helyzet, akkor egy pszichológus felkeresése.
Fentebb leírtam, nem azért shittesztel a nő, mert béta vagy, hanem azután lát annak, hogy hülyén reagáltál a tesztre. A teszttel kicsikart reakció a fontos, hogy milyen.
Egyetértek részben. Szerintem azt a pszichológiai folyamatot tökéletesen szemléltetted, hogy a játszma hogyan vezet el ahhoz, hogy a nőnek sikerül a saját énbizonytalan lelkiállapotába húznia és szerencsétlenné tennie a férfit is, viszont nekem egyelőre úgy tűnik, hogy továbbra sem cáfoltad meg azt az állításomat, hogy olyan shit teszt nem igazán létezik, ami a férfi bétaságát teszteli…
Ki mondta hogy azért mert bétának látszik? igazából nekem ez az egész alfa-béta dolog magas, egyáltalán nem úgy látom ahogy ti, teljesen kiforgatjátok az értelmét. Az alfa nem attól alfa, hogy jóképű, nagydumás és sok nője van, hanem hogy ő a legerősebb, leginteligensebb, de mindenekelőtt vezérgyéniség, akire a többi férfi is felnéz, és akitől tanácsot kér. És ha ilyen a férfi, akkor a külseje éppenséggel tökéletesen mellékes női szemszögből. A legtöbb férfi nem alfa. Az a szájhős alak, akire ragadnak a csitrik, mert szép az arca, és kidolgott a teste, de amúgy hülye és 35 évesen is maximum medencetisztító, az nem alfahím, hanem egy szánalmas béndzsa alak.
Szóval ismétlem a férfiak 90%-a nem alfa, és soha nem is lesz az, és nem is kell, hogy azok legyenek. És a nők nem elbétásítás céljából shittestelnek, vagy mert szórakoztatásra vágynak, hanem mert ilyen a természetük. Megnézik, hogy képesek-e a férfit irányításuk alá vonni, és ha a férfi annyira gyenge, hogy még egy nőtől is engedi magát irányítani, akkor arra nem lehet számítani férfiként, sem tisztelni. És a nők nem fognak megváltozni, erről ne is álmodjatok. És ezt a férfiak nagyon jól tudták régen is, mert a nők mindig is ugyanilyenek voltak, csak az az igazság, hogy a feminizmus a férfiakra ugyanúgy hatott, akár elismeritek akár nem, igenis feminizálódtak, és igenis sokkal több férfi hagyja, hogy uralkodjon fölöttük a nőjük, és ezzel csak ártanak maguknak. Régen a papucsférjek köznevetség tárgyai voltak, most meg alig van, aki nem papucsférj, és ezért megy tönkre annyi házasság. Szóval el lehet lesni egy technikát, ami segít megtalálni a férfiaknak újra a saját férfiasságukat, vagy le lehet hurrogni mondvacsinált indokokkal, és minden még rosszabb lesz.
Erre mondtam azt korábban, hogy a kapcsolatban nem egyenrangú, de egyenjogú. A férfiak feminizálódása pont erről szól, az egész arrébb eltolódott. A kapcsolaton belüli egyenrangúsággal a nő nem egyenjogúvá, hanem többletjogúvá vált. A srácok oldaláról történő női egyenjogúsításnak ez a következménye.
Amit itt több srác is panaszol, az valójában ez. Úgy érzik hogy nekik kell többet megtenniük a kevesebbért, mert a fejekben kialakult a tévképzet hogy a kapcsolatban bizonyos dolgok automatikusan járnak a nőnek (és egyre több ilyen dolog van köszönhetően femiéknek meg a bulvárnak). A dolog szépsége az, hogy egyre több pasas is óhatatlanul így gondolkodik, fel sem tűnik nekik hogy olyan dolgokért puncsolnak, mint gyöngédség, a szeretet kimutatása, szex, ahelyett hogy megértenék hogy ezek alaban a kapcsolati “mérleg” hozzájuk tartozó serpenyőjének a tartalma kellene hogy legyen.
Nem csak a piacon nincsen ingyenebéd, nincsen a kapcsolatokban sem. Csak a legtöbb férfi már elhagyta a golyóit hogy ezt számonkérje és ha hosszabb ideig nem kapja meg akkor lezárja a kapcsolatot, mert örül hogy “nője van”…
Nincs itt semmilyen mondvacsinált indok, meg lehurrogás. Semmit nem szeretnék jobban mint a férfiak számára megfelelő pszichológia felismeréseket és ezen keresztül megoldásokat találni a problémáikra. Ebben pedig nem árt felismerni és elkerülni a téves pszichológiai elméleteket. Engem csak az érdekel, hogy a megfelelő realitásérzékkel és vaslogikával végigvitt pszichológia próbáját mennyire állja meg a PUA; mire jó a PUA irodalom és mire nem.
Azt a csatát meg nem velem kell megvívnod, hogy most a nők hajlandóak-e vagy tudnak-e változni vagy sem. Felőlem mindenki annyit változik, amennyit csak akar.
Mamzi te besoroltál így (alfa-béte-gamma-delta) bárkit is, mielőtt igent mondtál egy randimeghívásra?
Vagy számoztál pasikat a 10es skálán?
Az alfáról szinte ugyanezt írtam én is a múltkor. :o)
A másik típusra mondom én, hogy macsó.
A teszt-hisztériáról meg eszembe jutott, hogy de hát hiszen a férfiak is tesztelgetik a nőket. A gyerekek a felnőtteket. És ez nem baj. Valahogy ki kell tapogatni a határokat.
Mint ahogyan a manipulálást is teljesen aljas dolognak tartja a legtöbb ember. Pedig nap mint nap manipulálunk valakit, valakiket akkor is, ha nem tudjuk, és úgy is, hogy az nem bántó.
Az uralkodást is nagyon sokan negatív dologként értelmezik és a kontrollt is. Pedig ezek is jók, sőt szükségesek, csak jól kell csinálni, nem szabad túlzásba vinni, helyén kell kezelni. De ezt is szinte hiába magyaráztam a vonatkozó cikk alatt.
Sőt ott azt is említettük, hogy a feminizmus azt eredményezi, hogy mivel a nőket a férfiakhoz hasonlítja, hogy az uralkodást is át akarja venni. Ami pedig egy nőnek nem sajátja. Nem is értem, miért nem elégszenek meg a női kontrollal, miért nem ennek fejlesztésére figyelnek. Persze, valószínűleg az is arra kellene, hogy mindenre rátelepedjen a női kontroll és megfulladjon tőle mindenki.
Szívemből szóltál.
a férjek 80-90%-a rabszolga, a nő rabszolgája, a nő életét éli.
Az alfa nem attól alfa, hogy jóképű, nagydumás és sok nője van, hanem hogy ő a legerősebb, leginteligensebb, de mindenekelőtt vezérgyéniség
Ez a két dolog egy és ugyanaz. Kivéve, hogy az intelligencia legkevésbé sem számít az alfaságban. Aki jóképű, jó dumája, megfelelő kisugárzása van, arra tapadnak a nők. Ez az alfaság mérője.
akire a többi férfi is felnéz, és akitől tanácsot kér.
Férfiak nem szoktak tanácsot kérni, és felnézni sem szoktak egymásra, hanem a maguk útját járják. Ezek a tulajdonságok a nőkre jellemzőek. A férfiak vetélytársai egymásnak, és ezért individualisták.
És ha ilyen a férfi, akkor a külseje éppenséggel tökéletesen mellékes női szemszögből.
Ha valaki érdekből akar dugni, akkor esetleg. De itt nem az érdekkapcsolatról volt szó, hanem arról, hogy mitől vonzó szexuálisan egy férfi a nőknek. Te sem hiszem, hogy egy bandzsa quasimodot kívánnál az ágyadba, akármilyen intelligens, meg vezéregyéniség is.
Ráadásul, ezek valamennyire össze is függenek, a szép emberek általában magabiztosabbak, mivel több pozitív visszajelzés éri őket, mint a rondákat.
Az a szájhős alak, akire ragadnak a csitrik, mert szép az arca, és kidolgott a teste, de amúgy hülye és 35 évesen is maximum medencetisztító, az nem alfahím, hanem egy szánalmas béndzsa alak.
Én szívesen lettem volna ilyen szánalmas bédzsa alak, aki a környezetében lévő összes nőt ingyen megdugja, és nem kell a kisujját sem mozdítania azért, hogy “karrierista” legyen, és csak a társadalmi státuszának a kihasználhatósága legyen vonzó a nők számára.
Szóval ismétlem a férfiak 90%-a nem alfa, és soha nem is lesz az, és nem is kell, hogy azok legyenek.
Nem hát. Alfának születni kell, nem lehet azzá válni.
És a nők nem elbétásítás céljából shittestelnek, vagy mert szórakoztatásra vágynak, hanem mert ilyen a természetük.
Azaz, silányak. És, a saját önbizalomhiányuk, silányságuk ellenpontozására keresnek partnert, akit maguknál többnek érzékelnek, így feltételezik, hogy a hasznukra lehet.
Megnézik, hogy képesek-e a férfit irányításuk alá vonni, és ha a férfi annyira gyenge, hogy még egy nőtől is engedi magát irányítani, akkor arra nem lehet számítani férfiként, sem tisztelni.
Mivel a szexualitás intenzitásbeli különbségek miatt a férfiak 90+ %-a mindig is kiszolgáltatott helyzetben lesz a nőknek, ezért értelmetlennek tartom ezt a szerepjátékot, amikor a férfiak azt játsszák, hogy ők irányítanak. Valójában mindig a nő irányít, mert ő van választó/feltételszabó helyzetben, a férfi pedig kiszolgáltatott helyzetben van neki.
Ez alól csak a felső 10% természetes alfa a kivétel.
Ezt minél előbb elfogadod, annál reálisabban fogod látni a férfiakat, és annál inkább megérted, miért is fölösleges shit tesztekkel fárasztani őket, és miért csak a saját önuralmadon és eltökéltségeden múlik a kapcsolat stabilitása, és miért nem a férfin.
És a nők nem fognak megváltozni, erről ne is álmodjatok.
Pedig ha nem akarnak egyedül maradni, akkor kénytelenek lesznek. Jelenlegi tendencia szerint a férfiak egyre bétábbak lesznek, mivel a nők mesterséges társadalmi felemelésével egyre inkább hátrányba kerülnek a társadalom egyéb területein is a nőknek.
“és 35 évesen is maximum medencetisztító”
Mi bajod a medencetisztítókkal? Nem jár vele váll-lap?
“És a nők nem fognak megváltozni, erről ne is álmodjatok.”
Át kell őket génsebészelni.
“és minden még rosszabb lesz”
Hát legyen. Ez a bolygó úgyis megérett a pusztulásra.
Jah, mellékesen azért mégis: bár változni nem kötelező, de azért bizonyos női magatartásfejlesztő irodalmat a női nem is kidolgozhatna magának, ami ugyan a realitások talaján mozogva, de azért mégis egy kicsit közelebb taszigálná a nőket a modern kor genderviszonyaihoz. Vagy ezt is hiú ábránd felvetni; a nők nem akarnak fejlődni, változni, önfejleszteni semmiben? Éljen a feminista egoizmus?
****** MODERÁLVA *****
pontosan tudod, hogy szerintem nagyon is fontos a női önfejlesztés, a shitestekkel való leszámolás, a női magatartás megváltoztatása, hovatovább a természetes női ösztönök kordába terelése
****** MODERÁLVA ******
keversz engem Jampi One-val. a cikket nem kell visszatenmi, eleg linkelni.
csak nem 3 lanynak kell valtozni (vagy mar megvaltozott) hanem a notarsadalom joval nagyobb reszenek.
Nem keverlek Visu, egy korábbi beszélgetésre céloztam.
******** MODERÁLVA ******
“És a nők nem elbétásítás céljából shittestelnek, vagy mert szórakoztatásra vágynak, hanem mert ilyen a természetük. És a nők nem fognak megváltozni, erről ne is álmodjatok.“
http://www.ferfihang.hu/2015/02/21/amikor-a-game-menti-meg-a-hazassagot-dave-tortenete-masodik-resz/#comment-43908
Szóval a korábbiakat félretéve csak a mai kijelentésedre reagálhattam… Akkor most?
Dean már mindent leírt ezzel kapcsolatban, amit én valaha mondhatnék, és arra se szóltál
******** MEDERÁLVA ********
Felhívnám a figyelmet, hogy ez bármilyen más területen az évszázad abszurduma lenne. Teszem azt a többség nem tud mobilt szerelni – erre valaki megírna egy átfogó könyvet a mobiljavításról. Ha a probléma X, akkor először is lepattintod a hátlapot, kicsavarod a… stb. Erre a férfiak tömegei elkezdenének panaszkodni, hogy dehát miért nem javulnak meg a mobilok maguktól, miért kell nekik ezeket a lépéseket végrehajtani, miért nem lehet csavarhúzó helyett marhasülttel szerelni, stb. Barátaim… Ideje lenne megérteni, hogy a valóság nem opcionális. Lehet toporzékolni napestig, attól a nemek szexuális dinamikája vagy a nők párválasztó ösztöne egy fikarcnyit sem fog megváltozni.
http://www.ferfihang.hu/2015/02/14/amikor-a-game-menti-meg-a-hazassagot-dave-tortenete/#comment-43495
És ez a lényeg. És igen, a nőknek is szükségük van a változásra, de ez nem fog megtörténni maguktól. Vagy a korral együtt jön az ébredés, és önfejlesztenek (de az már csak egy párkapcsolatban lehetséges), vagy egy férfiasan viselkedő férfi hatására kapnak a fejükhöz, és megtanulják uralni az ösztöneiket. Egyetlenegy olyan fiatal nő sincs, aki ezekre saját magától rájön, és teljes önuralommal lép a kapcsolatba, mert ezek az ösztönei szükségesek a párválasztáshoz. Akkor sem lesz ilyen, ha könyvek tucatjait írják a témában kifejezetten nők számára, mert az egész csak egy párkapcsolatban fog értelmet nyerni, és kezdetét venni a tanuló folyamat.
A férfiak ösztönei kellenek, hogy megtalálják a legoptimálisabb, szép és arányos testű nőt családalapítás céljából, aki legegészségesebb gyerekeket fogja szülni neki, és ahogy megtalálta, el kell kezdenie megzabolázni az ösztöneit, amik arra sürgetik, hogy tovább vadásszon, mert ha nem teszi, hanem minden útjába kerülő nőt felpróbál, akkor szét fog esni a családja. És sok család szét is esik.
Ugyanez van pepitában a nőknél, az ő shitesztelős ösztöneik segítenek nekik a párválasztásban, aminek segítségével kiválasztják a számukra legoptimálisabb férfit, aki elég domináns, és elég erős, hogy védelmet biztosítson a számukra, és ha ez megvan, akkor igen, _akkor_! el kell kezdenie leépíteni magában a tesztelgetést, különben nem marad egyben a családja. És sok család szét is esik emiatt is. A legtöbb nő nem teszi ezt meg, belátom, pontosan ebben áll a feminizmus romboló ereje, de olyan nő biztos hogy az égvilágon nincs, aki eleve nem ilyen ösztönök mentén keres magának férfit. És igenis ezek az ösztönök, az alaptermészetük, nem fog soha megváltozni, erről ne is álmodjatok. pontosan ugyanúgy, ahogy egy férfit sem lehetne soha arra rávenni erővel, hogy olyan nőre gerjedjen, akit nem talál vonzónak. Lehet picsogni, hogy a nők nem hajlandóak változtatni a biológiájukon, ahogy a nők is picsoghatnak napestig, hogy a férfiak miért nem gerjednek egy szőrös ápolatlan elhízott nőre, attól még egyik nem sem fog megváltozni sohase, és nem is érdemes ezen pörögni.
Szóval az ösztönök uralhatóak? Vagy kikezdik a kapcsolatot ha nem veszik figyelembe a késztetéseit? Esetleg az önfejlesztés az annyi hogy megtanuld milyen módon maradjon meg a káposzta (párkapcsolat) úgy hogy a kecske is jól lakjon (ösztönök)?
Valami nagyon komoly probléma lehet némelyek szövegértési képeségeivel! Hol írtam azt, hogy “kikezdik a kapcsolatot ha nem veszik figyelembe a késztetéseit”?!
Éppen hogy azt írtam, hogy (!)kizárólag(!) akkor nem lesz kikezdve a kapcsolat, ha az emberek párkapcsolatban megtanulják uralni azokat az ösztöneiket, amik elvezették őket a párkapcsolatuk létrejöttéhez. Kínaiul beszélek, vagy mi? milyen kecske meg káposzta?! Az az önfejlesztés, hogy a kecske legyőzi az éhségét, ha azt akarja, hogy megmaradjon a káposztája. Akár nő a kecske akár férfi. ….jóég milyen egy hülye hasonlat ez.. Nincs olyan, hogy a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, ez illúzió. És tetszik vagy sem, ezért mindkét félnek meg kell dolgozni egy kapcsolatban. A nőnek tennie kell azért, hogy a férfinek ne legyen oka máshol is keresgélni, a férifnek meg tennie kell azért, hogy a nő ne nőjön a fejére. Plusz, mindkét félnek magában is le kell harcolnia, hogy ne engedjen az ösztönei késztetésének.
Vegyél vissza! Teljesen komolyan kérdeztem, mert kíváncsi voltam a véleményedre. Lehet hogy másnak bejövős ez az “egyeseknek” bunkó stílusa, nekem biztosan nem. Olvasgass a kommentjeim között, sosem engedtem meg magamnak az ilyen viselkedést (eltekintve libsit).
A magam részéről befejeztem. Innentől kezdve nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Ha lenne listám biztos levennélek róla, de mivel ilyen butaságokkal nem foglalkozom, így nem teszem.
Bocsánat, ne haragudj. Azért válaszoltam így, mert a kérdésed kötekedésnek tűnt, mivel éppen a szöges ellentétét írtam le közvetlenül előtte. Értelme szerint azt írtam, hogy ha a felek párkapcsolatban élve továbbra is figyelembe veszik az ösztöneik késztetéseit, akkor az kikezdi a kapcsolatot, erre te megkérdezted, hogy kikezdi-e a kapcsolatot, ha a felek nem veszik figyelembe az ösztöneik késztetéseit? Bocsánat, ha félreértettem.
Semmi gond. Nyugodtan leírhatsz bármit a mondandómmal kapcsolatban. Én csak arra harapok ha nem csak a mondanivalómat, hanem engem is minősít a dolog. Éppen azt próbáltam szétbontani a kérdésekkel, amit írtál, szóval ez nem valamiféle hamis alternatíva dolog volt.
Az ösztönökkel az a “baj” hogy nem szükségszerűen tudatosul a működésük, hatásuk. Másrészről ha teljesen elengedjük, ahogy írod is, minden LTR-t szétrombol. Amivel továbbgondolnám, ha viszont túlontúl elfojtjuk, megbokrosodik, ellenőrizetlen módon tör ki. Ezért írtam a káposztás dolgot, azaz hogy azt kell megtanulni, milyen módon lehet ellenőrzött formában kiélni ill. kielégíteni.
Erre Budha középút tanítása jutott az eszembe.
Igen, értem már, és egyetértek. Ezért is írtam, hogy mindkét félnek dolgoznia kell a saját viselkedésén, és segíteni kell a másiknak. Férfiszempontból egy valahogy úgy működik, hogy ugye a férfinak az az ösztöne, hogy minden nőt ágyba vigyen, akit csak megkíván. Ez rendben is van, viszont azt általában minden egészséges gondolkodású férfi belátja, hogy ha családalapításra kerül a sor, akkor meg kell zabolázni ezirányú ösztöneit, mert különben szétesik a család. És ha csak arról lenne szó, hogy erővel el kell fojtania magában, akkor tényleg eltorzul, viszont azt elvileg már nem egyedül neki kell megtanulnia, hogy hogyan kell levezetnie ellenőrzött formában, hanem a nőjének, az ő segítségére is szükség van hozzá, azaz a nőnek kötelessége tennie róla, hogy a férje ne akarja máshol levezetni. Dolgoznia kell azért, hogy a lehető legkívánatosabb maradjon a körülményekhez mérten (ezt úgy értem, hogy nyilván 35 évesen már nem úgy néz ki, mint 20 évesen, de attól még tud izgató lenni), és valamennyire fel kell zárkóznia a férje libidójához, még akkor is ha alapból ritkábban kívánja. Ezzel köszöni meg kvázi, hogy a férfi lemondott a családjáért a többi nőről.
És pepitában is ugyanez, a férfinak is tenni kell érte, hogy a nő férfinak lássa, és ez sokkal inkább múlik a férfi férfias domináns viselkedésén, mint azon hogy továbbra is kondizik-e, vagyis a külsején. Ha a férfi erős és határozott marad, akkor a nője kívánni fogja. Viszont a mindennapi együttélés rutinjában, amikor mindenki végzi a maga dolgát, nem mindig érvényesül látványosan a férfi határozottsága és dominanciája, ezért szoktak a nők ilyen kis ellenőrző teszteket végezni, mint ami Dave-s cikkben volt, hogy “miau-miau, nem is tudom milyen étteremhez lenne kedvem ma, miau-miau”. és ha erre a férfi azt válaszolja, hogy “jó, ha te nem tudod, akkor majd eldöntöm én”, akkor a nő megnyugszik, hogy igen, a férfi még mindig elég férfi. Ha viszont elkezd gazsulázni, hogy de hát mit szeretnél édeském, ezt? vagy azt? menjünk ide? vagy inkább oda? akkor megszólal a nőben a vészcsengő, hogy hoppá itt baj van, hova tűnt a határozott férfi, ajjaj, tovább kell itt vizsgálódni, és elkezdi nagyobb erőkkel tesztelni, hogy tényleg ilyen könnyen hajlandó-e a férfi átadni az irányítást. És ha a férfi sorozatban minden teszten elbukik, akkor a nő arra jut, hogy a férfi már nem elég férfi, ha még egy nőt is maga fölé enged. Ez néz ki kívülről úgy, hogy a nő állandóan zrikálja a férfit.
Ha egy férfi hajlandó annyit megtenni egy kapcsolatban, hogy visszaveri a teszteket, akkor boldoggá teszi a nőt, és nem keres máshol férfiasabb férfit (plusz magának is jót tesz, mert a nő felhagy a zrikálással), ha pedig egy nő kívánatos marad, akkor boldoggá teszi a férfit, aki nem fog félrelépni (és ezalatt konkrét megcsalásról beszélek, az hogy megnéz más nőket az utcán az nem számít, az a nő aki ezt felrója a férjének, az bolond.).
___
az LTR minek a rövidítése?
Van is egy mondás. Jó feleség nem engedi el a férjét otthonról üres gyomorral és teli herékkel.
LTR= long term relationship, hosszútávú kapcsolat
********* MODERÁLA ********
Nono! Mindjárt kapsz egy erővillámot!
Azt nem tudom, hogy mi az erővillám, viszont mindjárt kapok egy agyvérzést…
A shit testek kezelése egyáltalán nem a PUA központi alapja, hanem mondjuk egy 500 oldalas könyv egyik oldalának aprócska bekezdése, tulajdonképpen belépő a zöldfülű ligába, mert az igazán zaftos dolgok csak ezután következnek. Nyitások, zárások, ellenállások kezelése, negelés (ami lényegében inverz shit test), vonzalomépítés, bizalomépítés, daygame, nightgame, amog, bitch shield, testbeszéd, külső megjelenés, susztermatt. Aztán ellátogathatunk az olyan sötétebb területekre is, mint az RSD, vagy az NLP (pszichózis, a nő ágyba csábítása elmetrükkökkel :) ). Annyi féle szabály és leírás létezik csak az alap PUA taktikákon belül, hogy felsorolni is sok lenne. A shit testeknél leragadni annyi, mint a szorzótáblában nem jutni tovább az 1×1-en :) Az, hogy pusztán a shit test fogalmának és használatának meg nem értése ennyi nézeteltérést szül itt az oldalon, mutatja, hogy a PUA ismeretek elsajátítása ÉS megfelelő alkalmazása bizony rendkívüli mentális megterhelést jelenthet az egyszeri afc számára, ha nem nyert eléggé a genetikai lottón ahhoz, hogy a benne szunnyadó szoknyavadászt pár varázsigével elő lehessen hozni.
Wastrel… Tehát ez a módszertan sem azoknak való, akik a sültgalambot várják, akik nem érzik úgy, hogy nekik bármit is kellene tenniük a nőszerzés vagy kapcsolatkialakítás, kapcsolatban élés érdekében, vagy a kapcsolat javítása érdekében.
Muhaha…. sorolhatnánk naphosszat. Azoknak sem való, akik nem akarnak saját személyiségük eldobása után felköpni és aláállni, azoknak sem való, akiknek a harmónikus szerelmi kapcsolatra való vágyuk megelőzi a dugási ösztön kiélésének igényét, és azoknak sem való, akik számára a kapcsolat az amolyan idealizált önfeláldozó szerep (pl. család és asszony eltartása, gondoskodás) egy fárasztó, óvodás szintű játszadozás helyett.
A nők csodálkoznak, hogy miért nem akarnak a harmincéves kisfiúk felnőni, és miért videójátékoznak a szülői házuk pincéjében ahelyett, hogy mindenféle bűvésztrükkökkel, meg elmekontrollal, meg páváskodással tennének a rendkívül kifinomult női ösztönök kedvére, pedig a hozzászólások sorai között ott az egyértelmű válasz, csak tudni kell a sorok között olvasni.
Én nem támadom a PUA-t, hiszen magam is elismertem, hogy egy bizonyos férfitípus számára ez egy kedvező módszertan (és aki képes levetkőzni a gerincét, azoknak meg szó szerint muffparadicsom), de engedtessék már meg, hogy nem hagyjuk földbe döngölni és lejáratni azokat, akik számára nem a PUA hozza meg a megváltást, mert az egész dolog összeférhetetlen a világnézetükkel.
Mégegyszer elismétlem, mint már annyiszor ezt a dolgot, hogy az akaraterő és a hozzáállás megváltoztatása messze nem elegendő a PUA életforma befogadásához, ehhez bizony egy teljes körű személyiségváltoztatás kell, ami nem mehet végbe csak úgy egyik napról a másikra. Azt meg mindenki eldönti magának, hogy a várható veszteségek (tapasztalataimból okulva: totális depresszió, barátok elvesztése, változások család általi szabotálása) megérik-e egy valamikori szebb élet ígéretét.
Wastrel: Amennyire én látom, a jelenlegi társadalmi viszonyok kicsavarták a férfiak kezéből az agresszió és a fizikai erő evolúciós előnyét viszont meghagyták a nők messze fejlettebb manipulációs készségének az alkalmazhatóságát. A PUA amennyire én ráláttam sok tekintetben ezen manipulációs technikák felismerését, kivédését és ellenmanipulációk használatát jelenti. Bizonyos szempontból valamelyest csökkent a férfiak evolúciós hátrányán.
Ami a nem éppen pozitív személyiséget illeti a megfelelő alkalmazáshoz, számomra inkább azt jelenti, hogy ez nem az eszköztől, hanem a céltól függő dolog. Ha valakinek a napi friss pina a célja, ennek megfelelő személyiség is kell és persze a manipulációs technikák mély ismerete. Annak akinek ez elsősorban a női manipuláció kivédéséről és a női ösztönök megfelelő szintű ismeretéről, kezeléséről szól, már nem szükségszerűen kell az általad felvázolt személyiségjegyek birtoklása. Sok tekintetben pedig egyfajta férfiúi adaptációs folyamatnak is mondható a megváltozott társadalmi viszonyok miatt.
“Nyitások, zárások, ellenállások kezelése, negelés (ami lényegében inverz shit test), vonzalomépítés, bizalomépítés, daygame, nightgame, amog, bitch shield, testbeszéd, külső megjelenés, susztermatt. Aztán ellátogathatunk az olyan sötétebb területekre is, mint az RSD, vagy az NLP (pszichózis, a nő ágyba csábítása elmetrükkökkel :) ). Annyi féle szabály és leírás létezik csak az alap PUA taktikákon belül, hogy felsorolni is sok lenne.”
Én inkább azt javaslom, hogy mindenkit vágjunk be kényszermunkatáborokba, legalább nem ezen a sok ökörségen kattognak majd a faszik meg a picsák, mert fáradtak lesznek hozzá. További pozitívum facebukk 404 error.
“Tehát ez a módszertan sem azoknak való, akik a sültgalambot várják”
Ha a szomszédnak belerepült, akkor én sem adom alább, várok rá.
“és elég erős, hogy védelmet biztosítson a számukra”
Ez a védelem ez mit jelent? Utcán megtámadnak vagy öten, leverjük mindet, mint sztívönszegál?
“És én azt hiszem, ezzel tulajdonképpen le is romboltuk a PUA irodalom mítoszát a “shittesztekről”, vagyis helyére tettünk egy nagy tévedést. Utálom is kellőképpen ezt az egyszerűsítő fogalmat, javasolnám is mindenkinek, hogy le se írja többet.”
romboltuk? helyére tettünk? Vagyis TE elmondtad a véleményedet, és ezzel lezártnak tekinted a kérdést MINDENKI más nevében is? kicsit sem érzed arrogánsnak?
Gondoltam, hogy aki követte a két helyzet elemzését és nem tudja azt cáfolni, az csakis ugyanarra a következtetésre juthat, mint én. Márpedig nekem úgy tűnik, hogy nem sok támadási felület van és szükségszerű a következetetés: a PUA szövegekben leírt “shitteszt” nem a férfi “bétaságát” teszteli az esetek jelentős részében (de aki szükségét érzi, gondolkodhat más ilyen példaszituációkon, hogy cáfolja vagy éppen alátámassza az állításomat), hanem a baj a nő bizonytalanságával van, ezért a jó pszichológiai megoldásokat nem az a kérdés fogja elhozni, hogy “hogyan legyek alfább férfi?”
Ez arogancia lenne?
Ne akarj gondolatolvasó lenni! :o)))
Ráadásul ezt a nőknek, mint rossz tulajdonságát szokták emlegetni a férfiak. :o)
Igen, arrogancia. A feministák is minden nő nevében beszélnek. Az is arrogancia.
Arogancia ide vagy oda, lehet ellenvéleményt kifejteni, lehet cáfolni. Hajrá! Egyetlen szófordulaton lovagolni, személyeskedni meg inkább nem kellene. Ez csak a véleményemmel szembeni tehetetlen(?) ellenszenv levezetése. És szerintem ez a valódi arogancia.
Mostanában olyannak látlak, mint aki nem a nemek közeledésére törekszik, hanem fő ténykedése a megértésre való törekvés helyett a kötekedés. Sajnálom, de ezt nem “személyeskedve” nem lehet elmondani, mert csak neked, a te személyednek az én személyes érzéseim alapján szól.
A szófordulaton nem lovagoltunk, hanem ketten egy jelzővel foglaltuk össze, hogy milyen mások nevében kijelenteni, lezárni valamit, csak úgy pissz-passz-kész módon. (Mint már többször megbeszéltük, így írásban sokkal nehezebb kommunikálni, sokkal könnyebben félreértjük egymást.)
Annak cáfolata, hogy nem romboltunk le semmit, az, hogy még mindig beszélgetünk a puáról és annak pozitívumairól.
A véleményeddel szemben természetesen tehetetlen vagyok – akár ellenszenves, akár együttértő, vagy semleges – ugyanis az a te véleményed, s én nem akarlak meggyőzni róla, hogy ne az legyen a véleményed. Ha te valaminek a levezetésének érezted, attól sem akarlak eltántorítani.
És ha úgy érzed, arrogáns voltam, akkor számodra nyilván az is voltam.
Oké, akkor nem romboltuk le, csak én örültem annak, hogy sikerült megfogalmaznom egy szerintem előremutató és jól klappoló gondolatot a párkapcsolati shittesztek értelmezésével kapcsolatban.
Tényleg ezen lovagolunk még mindig? Akkor döntsd el, hogy egy arogáns fasz vagyok. Bár most már kötekedő is lettem… Ennyire ne legyen már nehéz elviselni azt, hogy nekem nem az jut eszembe egy témáról, ami neked, sőt esetleg egyenesen más a véleményem róla!
Ha a “nemek közeledésének” ködös fogalma és a tényszerűségre törekvés között kell választani, akkor én az utóbbira fogok szavazni. Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy Mdmselle és a te merev elutasításod mellett volt részben vagy egészben egyetértő vélemény is a felvetéseimmel kapcsolatban… Csak-csak nem lehet akkora hülyeség és aljasság, amit beszélek.
Mondanám, hogy a személyiségem erőltetett analizálgatása és a kitartó személyeskedés után most már beszélgessünk akkor a lényegről, de meggyőzni meg – mint mondtad – nem akarsz.
Akkor én most mit tehetek érted?
Lentebb szerintem válaszoltam. A dolog alapja valóban a nő bizonytalansága, ezt pedig a csökkenő biztonságérzete indukálja.
Viszont küldheted őt akárhova, piszichiáterhez, önsegítő csoportba, akármi, nem fog tudni segíteni a dolgon. Ezek nagyon mély ösztönös, evolúciós dolgok. Leegyszerűsítve annyi, hogy “olyan helyre megyek ahol eléggé biztonságban érzem magam hogy gyereket szüljek”.
Mivel a nőnek a biztonságérzetet csak te tudod adni, nem pojácáskodás ha megteszed, hanem egy férfi alapvető dolga. Az egyik dolog, ami a nő serpenyőjébe kerül a kapcsolati “mérlegen”.
Valójában az egész dolog kissé gunyoros fintora az, hogy folyamatosan korlátok közé kell szorítanod a nődet hogy boldognak és szabadnak érezze magát. Nem erőszakosan rácsok közé persze. Ez sokkal inkább valami olyasmi, mintha egy vastag kabátot teritenél rá. Ott van, mindig érzi, melegíti testét lelkét de nem nyomja agyon.
A shit tesztekkel és hasonlókkal egy baj van. Az hogy a kapcsolatokban mégha vannak is tipizálható dolgok, mégis a legtöbb esetben kapcsolatban levőként (és nem külső szemlélőként) nagyon nehezen felismerhetőek lehetnek a tesztek és hasonlók. Szóval az első az lenne, hogy elsajátításra kerüljön ezek felismerésének a képessége. Elvégre egy tűzszerésznek is előbb fel kell ismernie a bombát és csak utána tudja hatástalanítani.
Kissé túlkomplikálod a dolgokat – ha ezt egy kapcsolatban teszed, az egyik legrosszabb hibát követed el. Tipikus “analizáló” férfiagyad van, a problémának látszó tárgyakat problémaként kezeled és meg akarod oldani. Ha egy shit tesztre analitikus választ adsz, automatikusan megbuktál – attól függetlenül, hogy mi indította be a nőnél a tesztelést. Lehet annak az oka önbizalomhiány, vagy akár valós gyanú, akkor is a cikkben leírt egyetértő-abszurditásig fokozó módszer a nyerő. Ha meg tényleges problémáról van szó, akkor – ha normális nőt választottál partnerül – azt nem shit teszt formában fogja előadni.
Úgy tűnik azt gondolod, hogy létezik a “magas” pszichológia meg szociológia, amivel szemben van ez a “gagyi” csajozós szakirodalom, és nyilván az előbbi sokkal komolyabb, kompetensebb, mint az utóbbi. Ez teljesen nem igaz. A hivatásos pszichológusok és szociológusok 99%-a egész életében egy percet nem foglalkozik a csajozás témakörével, semmilyen professzionális értelemben. A hivatalos tudományágak nem foglalkoznak olyan prosztó témákkal, mint hogy a női szexuális ösztönvilág miféle, és milyen formában szondázza a külvilágot. Ilyesmit kutatni alantas dolog, egy phd-s szakember nem fogja lejáratni magát ilyesmivel a kollégák előtt. Illetve manapság kezdenek nagyon-nagyon kevesen hivatalosan is foglalkozni a témával, de a szó szoros értelmében 20 év lemaradásuk van a lelkes amatőrökkel szemben. Akik ugyan nem tanulták meg egyetemen, hogy Szókratész anno mit gondolt a társadalomról vagy hogy Berne játékelmélete hogyan járult hozzá a posztmodern szociológia irodalmához, viszont összeszedték többtízezer haverjukat és a történelem legnagyobb szabású kísérleteit hajtották végre a témában. Írtam korábban is, de megismétlem: nyugodt lehetsz benne, hogy Heartiste vagy Roosh kisujjában több valódi tudás van a női szexuális ösztönökről/működésről, mint Magyarország összes praktizáló pszichológusában együttvéve.
“az ő önbizalomhiányáról, amit veled akar helyreállíttatni” … “maga is tudja, hogy milyen ruhában látszik kövérnek” … “manipulációs játszma, amelyre ha kicsit is türelmetlenül válaszolsz, akkor ő okot talál arra, hogy megegyen még két zacskó chipszet”
Folyamatosan szándékos és tudatos cselekvést feltételezel a shit tesztek mögé, holott többször le lett írva, hogy ez a tudatalatti területe. Egy nő nem tervez, nem gondolkodik, nem variál, nem manipulál mikor shit tesztel, egyszerűen csak csinálja, automatikusan mint egy gép. Soha egyetlen shit teszt célja sem az, hogy megtudja nagy-e a segge, vagy hogy indoka legyen chipszevésre – minden shit tesztnek egyetlen célja van: megtudni, hogy TE hogyan reagálsz amikor egy váratlan stresszhelyzet elé állít valaki, ill. próbára teszi az akaratodat, hogy elég erős-e. ENNYI. Tök fölösleges minden szituációban az értelmet és a szándékot keresni a tesztelés mögött, mert nincs ott. Illetve nincs más, mint hogy a nő érezni akarja, melletted jó kezekben van (biztonság és életminőség szempontjából is), felnézhet rád.
Hadd illusztráljam a “kövérnek nézek ki ebben a nadrágban?” példával:
a.) válasz: igen. Ez őszinte, de nyers, tapintatlan, nincs benne semmi finesz – emellett unalmas és kiszámítható. A tököd megvan, de nem jó veled együtt lenni, mert a társas/szociális képességeid kívánnivalót hagynak maguk után. Erős kettes vagy gyenge hármas, attól függően, hogy milyen stílusban adod elő.
b.) válasz: nem. Ez őszintétlen, nyalizós, gerinctelen reakció. Mondhatnánk, hogy a szociális képességeid többé-kevésbé működnek, viszont nem vagy elég tökös még ahhoz sem, hogy egy törékeny fiatal nőnek egyenesen válaszolj, hogy a ledobott kesztyűjét felvedd. Mi lesz a nővel melletted, ha egy valódi vészhelyzet támad, és te abban is töketlenül reagálsz (amint arra most már számítani lehet)? Hatalmas karikás egyes.
c.) válasz: bármi az első kettőn kívül, amit egy valamirevaló férfiember válaszolna, akinek ráadásul még szociális érzéke is van. Valószínűleg humoros, és szinte biztosan elveti a nő ‘keretét’. Egy értékes férfi nem fog belemenni a női tudatalatti gyerekes játszmáiba, ezért csavar egyet a szituáción, és a saját szája ízére formálja át. Mivel a teszt konkrét megvalósítása lényegtelen (nem a szavak a fontosak, hanem a mögöttes tartalom), ezért a férfi simán megengedheti magának, hogy átértelmezze, szándékosan félreértse, vagy akár totál figyelmen kívül hagyja a nő tesztjét. Pl. a cikkben is szereplő válasszal: “Nagynak tűnik a farkam ebben a nadrágban?:)” Ez nyilván nem válasz a nő kérdésére, és mégis megoldja a shit tesztet. Csillagos ötös.
“ezért hajlandó vagy jópofáskodni”
Erre már reagáltam Naooonak is: mi ez a hülye gondolat, hogy szórakoztatónak lenni valamiféle kín és nyűg, egyben irracionális elvárás? Mi a tökömért van valaki egy nővel, ha semmiféle szándéka nincs arra, hogy pozitív érzelmeket ébresszen benne, pozitív élményekkel gazdagítsa? Nálam valahogy természetes, hogy a párkapcsolataimban törekszem a másik fél boldogságára, és nem tartom katasztrófának, ha néha neadj’isten valami megnyugtatót vagy vicceset kell mondanom. Nem vagyok én ettől senki bohóca, de belső igényem van a másik életének értékesebbé és szebbé tételére, aminek szerves része az is, hogy befektetek egy körömpiszoknyi energiát a lelki békéjébe. Természetesen cserébe elvárom ugyanezt, vagyis nemcsak bohóc nem vagyok, de szolga sem. Egészséges felnőtt emberek között így működik egy párkapcsolat.
A kérdés már csak annyi, hogy a befektetett energiám megtérül, vagy nem. Egy shit tesztre rosszul válaszolni is energiabefektetés, csak az nem térül meg, így orbitális hülyeség lenne nem megtanulni jól válaszolni.
“Szerinted megoldotta a gondjaidat a cikk javaslata?”
IGEN
Aki kipróbálta, mind rájött, hogy működik, és azóta áldja az eget ezért a tudásért. (Kivéve néhány kétkedőt, akik eleve szarul állnak hozzá, szarul próbálkoznak és túl hamar feladják.)
“Gondolkodtál már rajta, hogy mit fogsz kezdeni a valódi problémával?”
Te az analitikus gondolkodásoddal komolyan veszed a nő minden egyes szavát és sok esetben ezzel óhatatlanul is fiktív problémákat vetítesz mögéjük. A nőket ezzel valamiféle komplett lelki roncsnak tekinted, akik pszichiáteri segítség nélkül az ágyból sem tudnának kimászni – ráadásul egyetlen céljuk az életben a férfit is lehúzni erre a szintre folyamatos manipulációval.
Az analitikus gondolkodásodnak figyelembe kellene vennie azt is, hogy a női természet nem mindig egyenes – férfiszemmel nevezhető akár irracionálisnak is. Úgy akarod elemezni a szituációt, hogy X szavak mögé X szándékot feltételezel, amire X megoldás lenne logikus – és csodálkozhatsz, hogy a valóságban ez nem vezet eredményre. Ebben a helyzetben bukdácsol a férfiak ~80%-a több-kevesebb sikerrel. Eggyel hátrébb kellene lépned, és más összefüggésekben nézni a szituációt. X szavak mögött Y probléma van, amire Z válasz a jó megoldás – mert a nők működése nem férfias, nem logikus, nem egyszerű :) Illetve egyszerű, amint az ember megérti a csavaros összefüggéseket.
“Mint láthatod mindkét esetben arról szólnak a “shittesztek”, hogy ő azon igyekszik”
Nem. Ahogy említettem, tudatos hátsó szándékot feltételezel a tesztek mögé, ami automatikusan tévútra vezet téged, lehetetlenné teszi, hogy megértsd a helyzetet.
“azon igyekszik, hogy pont olyan szerencsétlenné tegyen téged is, mint ahogyan ő érzi magát”
…még ha ez igaz lenne is, akkor is az A&A a jó válasz: ezzel nem csak a saját lecsúszásod akadályozod meg, de őt is felemeled. Win-win.
Ja: önbizalomtól teljesen kicsattanó nők is tesztelnek, sőt, ők sokszor még durvábban, hiszen a férfinak tökösebbnek kell lenni nála…
“ha nem is tudatosítja magában ennek a játszmának a baljóslatú célját és várható kimenetelét, ez akkor is a női manipuláció és önzés egyik sötét bugyra”
Alapvetően látod rosszul a helyzetet, a shit teszt nem “problémamegoldó” vagy “önbizalomjavító” mechanizmus a nőknél, hanem párválasztó. Egyetlen célja azt tesztelni, hogy a férfi megfelelő partner lenne-e gyerekcsinálásra, azaz szexre. Ezért van az, hogy ha átmész a teszteken, akkor gyakrabban lesz szex a párkapcsolatban – ha megbuksz, akkor ritkábban.
A shit teszt nem a kapcsolat tönkretételére van, hanem arra, hogy kiszűrje a balfaszokat. Ha valaki megbukik rajtuk, akkor érdemtelen a nő kegyeire – majd lesz más, aki átmegy rajtuk. Egy nő nem találhat minden férfit vonzónak, akkor sem, ha egyébként jóképűek, mert egy jóképű töketlen balfasznak gyereket szülni evolúciós értelemben öngyilkosság.
A shit tesztek ismerkedéskor is megvannak, sőt, akkor pusztítanak csak igazán. Ha egy diszkóban mész oda egy ismeretlen nőhöz, garantálom, hogy egy tucat shit teszten át kell menned, mielőtt megadja a telószámát. A női tudatalatti a férfi iránt meglévő alapvető vonzalmat (amit nagyjából a jóképűség és a testbeszéd határoz meg) tekeri föntebb vagy lentebb, attól függően, hogy a férfi mit kezd a tesztekkel. Ez egy párkapcsolatban is pontosan ugyanezt a célt szolgálja, csak ritkábban történik, időnkénti “utóteszt” formájában, hogy megvan-e még benned az a szikra, ami miatt a nő annak idején szexre alkalmasnak talált.
“ezzel tulajdonképpen le is romboltuk a PUA irodalom mítoszát a “shittesztekről””
Nehéz lenne ilyesmit tenni, ennyi erővel a gravitáció mítosza ellen is küzdhetnél :) Nem akarok izé lenni, de talán hasznosabb lenne, ha zsigeri ellenkezés helyett megérteni próbálnád a témát… Nem arról van szó, hogy többtízezer csajozó kisiparos és Hawaii Dave-féle átlagember egyaránt mind hülye, és nem értik, hogy ami mindegyiküknél ugyanúgy működik minden létező szituációban (nem csak erotikus kapcsolatokban, de munkahelyen vagy rokonokkal, gyerekekkel is), az tulajdonképpen nem is működik, mert szerinted valami más van a háttérben.
“Utálom is kellőképpen ezt az egyszerűsítő fogalmat”
Érzem, hogy frusztrál téged a téma, de erre a megoldás nem az, hogy minket is lebeszélsz róla, hanem hogy megkeresed a saját frusztrációd pszichológiai okát. Na erre kell az analitikus elme :D
tudom, hogy a Férfihang nem helyesli, nem támogatja és elhatárolódik a fizikai erőszaktól, de … : )))
… lemaradt a d.) válasz:
a premodern társadalmak erőforrásnővelő, hatékony cselekedete: pofánvered a nőt. ahol min. 95%-ban a társadalom a mezőgazdasággal foglalkozott, ott a haszonállatot 1 napra sem hagyhattad magadra. ahol pirkadattól sötétedésig dolgoztak az emberek, míg pár kanál kőolaj ki nem váltotta a Férfi és nő fizikai erejét, automatikákkal (gépekkel) együtt. a premodern társadalmakban 1 ember bajosan tartja fenn magát egyedül, min. 2 ember együttműködése kell, hogy ne halljanak éhen. na most ilyen életben egy nő hisztije, szeszélye, hülyeségei csak energiákat, időt von el a férfitól (hogy ezeket kezelje, pluszban gyámkodjon egy gyermekded lélek felett), ami a paraszti gazdálkosást, természethez, állatokhoz szokott alkalmazkodását hátráltatja, magyarul az életközösség fennmaradását is veszélyezteti így ezzel. szóval pár (max. 3.) pofánverés az esküvő után lehet, hogy helyesebb mederbe terelte a viszonyt a paraszti párkapcsolatokban Férfi és nő között. a nő tartott, félt attól, hogy bármifajta hülyeséggel, szeszéllyel a férfit provokolálja, de a lelke legmélyén mégis „félte az goromba urát” – érzékelte a dominanciát és szubmisszíó érzetét is megkapta, irányítva lett.
(megj.: én nem szeretem az erőszakot. de úgy látom, hogy a hülye, magukra is károst embereket, a plebs („prolik”) tömeget verni kell – nemtől függetlenül)
Öööööö, barátom, én azt feltételeztem, hogy a párkapcsolatban élő felek szeretik egymást. Ha a nőm azt kérdezi, hogy “kövérnek látszom ebbe a nadrágban?”, eszembe sem jut ezért megverni. Ennyi erővel verhetném azért is mert levegőt vesz. Arról nem is beszélve, hogy ez valószínűleg nem vezetne eredményre, legföljebb valódi lelki rokkant nők esetében, akiknek a durva és oktalan testi (legkevésbé sem szexuális jellegű) erőszak normális dolog – ilyen nővel viszont nem akarnék együtt lenni.
Haha! Elképzelem ahogy ütöd az asszonyt mert megkérdezte hogy áll a a nadrág…
nem megverésről volt szó, hanem pofonról… SEHOL NEM volt az, hogy most ököllel meg kell gyomrozni, azt a földön rátaposni a nyakára + a veséjét rugdosni stb. : S
bár a plebsnek elkéne. : DDD vissza az osztálytársadalmat, magamat meg szerényen a felső középosztályba. : )
Amikor elegendő viktoriánus stílusban elfenekelni és a sarokba állítani büntetésül…
igen, ez már olyan nagypolgári : )
“Úgy tűnik azt gondolod, hogy létezik a “magas” pszichológia meg szociológia, amivel szemben van ez a “gagyi” csajozós szakirodalom”
Szalmabáb cséplés – első felvonás. Nem gondolok semmi ilyet, engem az érdekel, hogy egy több forrású pszichológiai tudásanyag rendszerébe miként illeszthetőek be a PUA irodalom felvetései. Nekem tök mindegy hogy Prof. Dr. X -nek vagy éppen havajji Déévnek hívják az illetőt, akinek nagyon okos felismerései vannak. Ha valakiben nincs tekintélytisztelet, akkor az én vagyok. Szóval nem sikerült megértened a vitához való viszonyomat, az indítékaimat és itt éppen olyasmire reagáltál, amit én még véletlen sem gondoltam, mondtam.
“Folyamatosan szándékos és tudatos cselekvést feltételezel a shit tesztek mögé, holott többször le lett írva, hogy ez a tudatalatti területe.”
Talán félreérthető voltam. Nem képzelek tudatos cselekvést a manipulációs játszmák mögé, viszont a tudatalatti cselekvéseknek is van irányultsága. Tehát amikor azt mondom játszmákról beszélve, hogy valaki “arra törekszik”, akkor nyugodtan hozzá képzelhető, hogy “tudat alatt”… Remélem ez eliminálja a további félreértéseket.
“…minden shit tesztnek egyetlen célja van: megtudni, hogy TE hogyan reagálsz amikor egy váratlan stresszhelyzet elé állít valaki, ill. próbára teszi az akaratodat, hogy elég erős-e. ENNYI. Tök fölösleges minden szituációban az értelmet és a szándékot keresni a tesztelés mögött, mert nincs ott.”
Éppen kicsivel előbb emeltem ki két szituációt ebből az írásból és igyekeztem rámutatni, hogy nagy valószínűséggel nem szimpla shitteszt, hanem egy valódi probléma áll a hátterében. Nem szolgáltattál az enyémtől eltérő magyarázatot ezekre. Ellentételezem a mondatod: Tök felesleges minden szituációban az értelmetlenséget keresni és a valódi problémafeltárás helyett hülye shittetsztként kezelni mindent. ENNYI. Akkor érveltél volna az én szememben sikeresen, ha vetted volna az általam kiemelt két szituációt és azokról kimutatod, hogy baromságot beszélek, például a nem elhízott feleségek is folyton azt kérdezik, hogy kövérek-e a ruhájukban vagy bebizonyíthattad volna, hogy semmit sem jelentő shittesztek igenis léteznek (sőt leginkább csak azok) azért, mert totál magabiztos nők is azt szokták kérdezgetni, hogy szeretője van-e a férjnek…
“…mi ez a hülye gondolat, hogy szórakoztatónak lenni valamiféle kín és nyűg, egyben irracionális elvárás? Mi a tökömért van valaki egy nővel, ha semmiféle szándéka nincs arra, hogy pozitív érzelmeket ébresszen benne, pozitív élményekkel gazdagítsa?”
Szalmabáb cséplés – Második felvonás. Én sehol nem mondtam, hogy ne gazdagítsa pozitív élményekkel a barátnőjét és meggyőződésem, hogy a szavaimból semmilyen módon nem is olvasható ki ilyesmi. Azt viszont mondom, hogy ha valakivel a tudatalatti szinten megfogalmazott énbizonytalansági problémáját akarja megoldatni a nője, az ne csak a “shitteszt gombot nyomkodja a távkapcsolón”, hanem kezdjen el gondolkodni, mert soha nem fogja egy elhízott feleség gondjait megoldani azon a módon, ha túkompenzálja a saját nem létező “bétaságát”.
Hiába írtad ki 64 pontos fontmérettel, hogy IGEN, akkor sem oldódnak meg ezek a problémák a “shitteszt gombbal”. :P
“A nőket ezzel valamiféle komplett lelki roncsnak tekinted, akik pszichiáteri segítség nélkül az ágyból sem tudnának kimászni – ráadásul egyetlen céljuk az életben a férfit is lehúzni erre a szintre folyamatos manipulációval.”
Szalmabáb cséplés – Harmadik felvonás. Nem tekintem a nőket komplett lelki roncsnak, csak azt mondom, hogy sokszor vannak valódi, súlyos problémáik és illene felismerni azokat. Azt sem mondtam, hogy az a tudatos és kifejezett szándékuk, hogy tönkretegyék a férfi lelkiállapotát, elég ha tudaalatt teszik ezt, de ezt most pont neked mondjam, aki éppen kifejtette, hogy mennyire tudatalatti lények a nők?
“Alapvetően látod rosszul a helyzetet, a shit teszt nem “problémamegoldó” vagy “önbizalomjavító” mechanizmus a nőknél, hanem párválasztó.”
Ez a cikk egy (vélhetően) többéves házasság problémáinak a megoldását akarja megoldani a PUA csajozó technikával, pedig ez nem egy párválasztási szituáció. Ezért is gondolom azt, hogy nagy valószínűséggel baromi nagy tévedéseket fog elkövetni az az ember, aki pusztán olyan módszerekkel akarja megoldani egy sokéves házasság problémáit, amit eredetileg a gyors nőfelszedés taktikájaként fejlesztettek ki.
“A shit teszt nem a kapcsolat tönkretételére van, hanem arra, hogy kiszűrje a balfaszokat.”
Szalmabáb cséplés – Negyedik felvonás. Ennyire baromira félreérthető lennék? Hol a tüdőbe olvastad azt, hogy én azt képzelem, hogy egy shittesztelő hisztériázó nő tönkre akarja tenni a kapcsolatát? Természetesen egy hisztiző gyerek sem azt akarja, hogy az apja meghaljon szívinfarktusban…
“Nehéz lenne ilyesmit tenni, ennyi erővel a gravitáció mítosza ellen is küzdhetnél.”
Nem tudtam, hogy a shitteszt elmélet egy olyan hétköznapi része a valóságnak, amit ha kritizál valaki, akkor csakis egy komplett bolond lehet, aki nem veszi tudomásul, hogy “mi a súlya a fenekének” (Villon).
“Érzem, hogy frusztrál téged a téma, de erre a megoldás nem az, hogy minket is lebeszélsz róla, hanem hogy megkeresed a saját frusztrációd pszichológiai okát. Na erre kell az analitikus elme.”
Látom ez itt a szalmabáb cséplés mellett a tudatos provokáció helye is egyben. Nem beszélek én le senkit semmiről, csak kritizálom az elméletet, ahol lehet és szerintem kell is. Jó lenne úgy vitatkozni, hogy ezután mindenki a szavaimmal és a kimondott premisszákkal száll vitába, és nem azzal, amit minduntalan tévutakra sikló pszichológiai érzékkel elképzel rólam és a vitához fűződő viszonyomról. Talán szükségtelen is lenne mondanom: frusztrált a rossznyavaja, véleményem van. Engedtessék meg nekem!
sztem mindketten nagyon értelmesen írtok egy jó témáról, jó olvasni a vitátokat pro-contra. folytatódjon ez a vita, de személyeskedést elkerülve.
“Szalmabáb cséplés – első felvonás. Nem gondolok semmi ilyet, engem az érdekel, hogy egy több forrású pszichológiai tudásanyag rendszerébe miként illeszthetőek be a PUA irodalom felvetései.”
Oké. A válasz a végére: Tökéletesen. Semmilyen tudományban nem létezik semmi, ami a PUA irodalom állításait cáfolná. Ez elsőre tűnhet nagyképű kijelentésnek, de szerintem 100%-ig igaz.
“Nem képzelek tudatos cselekvést a manipulációs játszmák mögé”
Nem manipulációs játszma :) A manipuláció valamilyen aktív célra irányul. A shit teszt passzív, és egyetlen célja információ szerzése. Nem akar a másikkal semmit csináltatni.
“nagy valószínűséggel nem szimpla shitteszt, hanem egy valódi probléma áll a hátterében”
Erre mondtam, hogy túlbonyolítod a szitut. Az a kemény dió, hogy a férfiak túlnyomó többsége komolyan és szó szerint veszi a nőt – legföljebb egy nagyon kicsi absztrakcióra képes, egy hangyányit talán a dolgok mögé akar látni, de nem eléggé. Te is a példákban a szavakat figyeled, amiknek semmi jelentősége. Amikor a nő shit tesztel, teljesen mindegy hogy mit mond: “terhes vagyok”, “dugtam apáddal”, “szép az a virág”, mindegy. Elkezdeni azon filózni, hogy a szavak által közvetített jelentésre mit reagálj automatikus bukás, zsákutca, értelmetlen. Csakhogy ez egy férfinak szinte kezelhetetlen dolog, szentségtörés. Mi az, hogy valaki mond valamit, amiben nem a közvetített információ a lényeg? A nők sokkal érzelmesebb, viszont kevésbé logikus lények, ők olykor csinálnak olyan dolgokat, amiben nem a közölt információ a fontos, hanem a körítés, a metakommunikációs rész. Ilyesmiről valószínűleg hallhattál már pszichológiai témakörökben is. A shit teszt tipikusan ilyen. Ha egy kicsit próbálsz meg elvonatkoztatni, és a szavak mögött rejlő problémát keresed (önbizalomhiány, manipuláció, stb.), akkor még mindig tévedsz, csak máshogyan. Ebben a rejtvényben a megoldás nem egy képzelt háttérprobléma megoldása. A shit teszt valójában egy feladott labda, amit ha lecsapsz “szexuális vonzóság pontokat” kapsz, ha elbénázod akkor viszont levonást. És az, hogy lecsapod vagy elszalasztod, független a szavakban közölt információtól. Nem lényeg, hogy nagy-e a segge. Őt sem érdekli, téged se nagyon. Az a lényeg, hogy vonzó férfi módjára reagálsz, vagy taszító férfi módjára reagálsz. És ahogyan a kérdés maga, úgy a válasz maga sem lényeges. Nem az fontos amit mondasz, hanem ahogyan mondod: a körítés, a metakommunikáció.
“Ellentételezem a mondatod”
…izé, hogyismondjam: forgathatod pusztán logikai alapon a témát, az igazság attól egyféle marad. Nekem annak nincs tétje, hogy elfogadod-e a nézeteimet – ha nem, tőlem kiegyezhetünk tartós egyet-nem-értésben is. Nem dől össze a világ. Mindazonáltal itt van ez a fantasztikus felismerés, ami elegánsan és tökéletesen modellezi a világ működésének egy apró, de annál fontosabb darabkáját – te meg nem igazán tudsz ellene felhozni cáfolatot, csak folyamatosan tagadod. Ez nem valami konstruktív hozzáállás.
“például a nem elhízott feleségek is folyton azt kérdezik, hogy kövérek-e a ruhájukban”
A karcsú nők is tesztelnek. Minden nő tesztel. Ennek nyilván megvan a maga minimálisan valóságközelítő módja, vagyis egy nádszálkarcsú szupermodell általában nem azt fogja mondani, hogy “nagy a seggem?” (bár ez is előfordul!), hanem más utat választ, mondjuk “menjünk inkább másik étterembe”. Férfiként ezeket lereagálni ugyanúgy kell, a nőtől, a témától, a szövegkörnyezettől függetlenül. Fel lehet ismerni a csereszabatos sablonokat, és pont ez mutatja, hogy valójában nem mögöttes lelki problémákról van szó, pl. önbizalomhiányról.
“totál magabiztos nők is azt szokták kérdezgetni, hogy szeretője van-e a férjnek…”
Ezt szokták, elhiheted. Mondjuk a “láttam hogy megnézted azt a csajt” teljesen általános, a legutolsó soroksári cigó utcalánytól Megan Foxon át az angol királynőig minden nő hajlamos ilyesmire (nyilván vannak eltérések a mértékben, de ez csak személyes ízlés kérdése).
“meggyőződésem, hogy a szavaimból semmilyen módon sem is olvasható ki ilyesmi”
Háááát, többeteken is átjött a kisebb-nagyobb felháborodás, hogy “mi az, hogy nekem a nőt szórakoztatnom kell?” Ha nem úgy értetted, hát nem úgy értetted.
“ha valakivel a tudatalatti szinten megfogalmazott énbizonytalansági problémáját akarja megoldatni a nője”
Az nem shit teszt. Meg lehet különböztetni a pszichológiai bajokat a shit tesztektől. Ne keverd össze a kettőt.
“Hiába írtad ki 64 pontos fontmérettel, hogy IGEN, akkor sem oldódnak meg ezek a problémák a “shitteszt gombbal””
De, megoldódnak :) Dave-nek megoldódtak, és százezer más férfinak is. Nekem is sokat segített a téma megértése, minek tagadnám. Azért is akarom továbbadni másoknak, mert tudom hogy mennyire hatékony. Mikor először próbálod ki ezeket, a különbség olyan elementális, hogy alig hiszed el. Olyan hatással van a valóságodra, mintha szerencsétlen nyúlbélából Elvisszé változtál volna varázsütésre.
(Feltéve, hogy megérted és jól használod.)
“Nem tekintem a nőket komplett lelki roncsnak, csak azt mondom, hogy sokszor vannak valódi, súlyos problémáik”
…amiknek semmi köze a shit tesztekhez. Megnyugtatlak, a komoly gondok nem ezeken keresztül jönnek ki, illetve ami itt jön ki, az akkor sem komoly gond ha kinézetre annak tűnik.
Egyébként hadd kérdezzem meg, szerinted mennyi esélye van egy átlag Bélának pszichológussá képeznie magát, hogy felesége minden rezdülésére szakmailag alátámasztott, kész válasza legyen? Milyen alternatív megoldásod lenne a cikkben leírtakra, ha a shit tesztek közé olykor vegyülnének komoly gondok is? Küldjük a nőt pszichológushoz? Váljunk el? Még ha egyébként igazad lenne is, az A&A akkor is a legjobb megoldás.
“Ez a cikk egy (vélhetően) többéves házasság problémáinak a megoldását akarja megoldani a PUA csajozó technikával, pedig ez nem egy párválasztási szituáció.”
És meg is tette sikeresen!!! Világszenzáció bammeg, ebből tanulni kellene, nem szkeptikusan szétcincálni. Valódi ellenérveket még nem nagyon láttam senkitől, mármint olyasmit, hogy “ez nem igaz mert X” vagy “ez nem így működik mert Y”. Eddig legföljebb annyit láttam, hogy “erre más magyarázat is lehet”. Ez számomra nem eléggé ütős ahhoz, hogy kiradírozzam miatta a teljes rendszert a saját belső logikájával, és a rá épülő személyes tapasztalataimmal együtt. Persze ami nekem tapasztalat, az neked anekdota, és nem is ezzel akarlak meggyőzni, de azt nem értem, hogy a rendszer belső logikáját miért nem látod.
“Ezért is gondolom azt, hogy nagy valószínűséggel baromi nagy tévedéseket fog elkövetni az az ember, aki pusztán olyan módszerekkel akarja megoldani egy sokéves házasság problémáit, amit eredetileg a gyors nőfelszedés taktikájaként fejlesztettek ki.”
A helyzet az, hogy a nők szexuális vonzalmának mechanizmusa nem változik meg a házassággal. Sorra hozom ezeket a példákat, de mintha vakok lennétek rá… Az idézett mondatod analógiája az, mintha azt mondanád, hogy a nőknek a formás segg, telt kebel, jó ruha és ügyes smink az ismerkedésnél jól jöhet, de pár év házasság után már nem az a vonzó, hanem valami más. Ez hülyeség. Ami vonzó az vonzó, teljesen lényegtelen, hogy egy pillanatra látod az utcán, vagy 20 éve alszol vele egy ágyban. Ez a helyzet fordítva, a férfiaknál is. Amivel fel tudsz szedni egy nőt, azzal meg is tudod tartani. (Legalábbis ami a szexuális részét illeti a dolognak – ami fontosabb mint az átlagember hiszi.)
“Nem tudtam, hogy a shitteszt elmélet egy olyan hétköznapi része a valóságnak, amit ha kritizál valaki, akkor csakis egy komplett bolond lehet, aki nem veszi tudomásul, hogy “mi a súlya a fenekének” (Villon).”
Nem közelfogadott, nyilván, ettől függetlenül pont olyan igaz. Kritizálni lehet, csak kissé fölösleges. Egy korábbi példámhoz visszatérve: a game szerszámosláda, amiben a shit tesztek kezelése egy eszköz (mondjuk a csupaszoló fogó). Ez jó amire jó, nem univerzális varázsszer, de a feladatát tökéletesen ellátja. Kívülállóként hiba a csupaszolót összekeverni az egész szerszámosládával, és hiba nem felismerni, hogy vannak helyzetek amikor az a tökéletes eszköz.
Akik nem hisznek a PUA anyagban, semmiféle alternatívát nem tudnak felhozni, semmilyen érdemi cáfolatuk nincs, kizárólag érzelmi alapon utasítják el a nőzés tanulhatóságát. A saját múltamra visszanézve úgy feltételezem azért, mert a Disney nevelés erősen beveri a fiúk fejébe, hogy a csajozás etikátlan dolog, a fiúknak kizárólag komoly szándékkal szabad a nőkhöz közelíteni, és ha elég tisztességesek, akkor majd minden magától rendben lesz. Ezért él a férfiak ~90%-ban zsigeri ellenszenv a nőzés tanulásával szemben, mert úgy érzik, ezt tilos tanulni. Erkölcstelenség! Lehetetlenség! Csalás!
Hogy te egész pontosan miért ellenzed, azt persze nem tudom. Viszont tőled sem láttam érdemi kritikát – amit mondasz, az az én szempontomból a shit teszt nem értése, illetve arra hivatkozás, hogy más magyarázatok is lehetségesek ugyanazon jelenségekre. Bocs, én sok éve használom a csupaszoló fogót rendszeresen, de még emlékszem arra az időre, amikor nem tudtam használni, és egyértelműen látom a drasztikus különbséget a két időszak között. Ahogy mondtam, nem az anekdotámmal akarlak meggyőzni, de amíg nem hozol fel hathatósabb ellenérvet ezeknél, addig fikarcnyit sem fogok meginogni a tudásomban. Ha átadni nem tudom ezt a tudást, vagyis “tanárként” megbukok, az más tészta.
Ez így mind szép és jó. Szerintem a legtöbbünk ha máshogyan nem, saját tapasztalatai alapján eljutott a felismerésig hogy a nők shit teszteket alkalmaznak. Sőt még azt is megértette hogy az ezekkel való bánásmód milyen következményekkel jár. Aki erre járt és nem volt teljesen elutasító azt is tudja hogy alaphangon a teszt negligálása, haladó változatban pedig az abszurdig való felerősítése segít. Szerintem viszont sokunknak azzal van a problémája hogy felismerje, éppen shit tesztelik. Jól hangzanak az ilyen példák hogy szerinted kicsi a mellem vagy hogy ne ebbe az étterembe menjünk, de az esetek többségében a tesztek nem egyenkonzerv formában érkeznek. Ebből adódóan kifejezetten hasznosnak tartanék olyan támpontokat, hivatkozásokat, linkeket, amelyek segítséget nyújtanak a shit tesztek felismerésében. A tesztek tekintélyes részén az átlag pasasok automatikusan el fognak hasalni ha fel sem tűnik nekik.
Remek ötlet, én meg a felsorolás mellett a megkezdett vonalon kekeckedek majd tovább. :)
Például így: nagymellű nő nem kérdezi, hogy kicsi-e a melle, ismét csak olyan nőtől halljuk ezt, akinek a saját nőiségének megélésével és az önbizalmával vannak problémái. Selfshittest! :)
És mit gondolsz az ignorálásról mint shitteszt?
Könnyű játék kezdőknek is, én pl. mindennap csinálom az asszonnyal. Amikor tesztel azonnal elkezdek másról beszélni, terelni a témát, azt is elfelejti hirtelen mit kérdezett, aztán visszatérek a kérdésére csak később és másképp csakhogy érezze nem felejtek semmit és odafigyelek rá. Egyre feministább világunkban a férfinak kell kihívást jelentőnek lenni és nem azt válaszolni amire a nő számít. Persze néha pihentethetjük ezt és hagyhatjuk kiélni szadista ösztöneit az asszonynak, hogy csapdába ejsen és gyengévé válj. Akkor leszel a barát-barátnője..akkor fog rávenni, hogy mosogass el helyette :)
Mosogatni helyette?
No no no! :-)
“te meg nem igazán tudsz ellene felhozni cáfolatot, csak folyamatosan tagadod. Ez nem valami konstruktív hozzáállás.”
Ez nem igaz, mivel semmi mást nem írtam ez alatt a cikk alatt, csak cáfolatot. Felmutattam egy alternatív értelmezést is a párkapcsolati helyzetekben előforduló “shittesztekre”, kifejtettem, hogy szerintem a shittest sok esetben valójában egy selfshittest és leírtam, hogy milyen veszélyeket látok a pszichológia problémák félreértelmezésében. Sokan megértették és helyeselték, még mások kijelentették, hogy a nők nem tudnak megváltozni. Amit azért érzek problémásnak, mert félek, máris visszaüt a game reklámozása, máris megfogalmazzák a lelkes nőolvasók, hogy egy teendő van, legyenek a férfiak alfábbak. A nők teendőiről szó sem esik és szó sem eshet. Nem tudom miért olyan nehéz észrevenni, hogy ez pont az a feminista megközelítés, amely minden nemi szerepekkel kapcsolatos problémáért a férfiakat hibáztatja, és csak nekik szab feladatokat. Szerintem a PUA irodalom fokozott terjesztése szerencsétlen esetben egy kapaszkodó lehet azoknak, akik továbbra is így szeretnének gondolkodni… Félek ez sehova nem vezet, csak oda, hogy kritikátlanul lovat ad az alá a feminista sirám alá, hogy “hova lettek az igazi férfiak”? A PUA körüli vitákban is jól megmutatkozik ez a szemlélet, sajnos még a részedről is. Így lettek az ellenvéleményt kifejtők és azt hangoztatók, hogy a modern nő párkapcsolati attitűdjén is sok változtatni való lenne, szimpla balfaszok, akiknek biztosan romokban az élete, mert lelki roncsok, akiknek biztosan egyetlen nőjük sem volt életükben és ezután sem lesz soha.
Egyébként szerintem az egy nevetséges fikció, hogy a posztfeminista társadalmi viszonyokból leszármaztatott műmacsó PUA filozófia a mindent megoldó lehetőség a nemi szerepek helyretételére.
Korábbi vitában is leírtam, hogy mit javaslok a game mechanikus alkalmazása helyett: “aki teheti próbáljon más pszichológiát is hozzáolvasni”. Senkinek nem kell pszichológussá képeznie magát, de ha valaki képes PUA irodalmat kilószámra akár angolul is olvasni, annak igazán nem lesz teljesíthetetlen kihívás ez.
“Akik nem hisznek a PUA anyagban, semmiféle alternatívát nem tudnak felhozni, semmilyen érdemi cáfolatuk nincs, kizárólag érzelmi alapon utasítják el a nőzés tanulhatóságát. A saját múltamra visszanézve úgy feltételezem azért, mert a Disney nevelés erősen beveri a fiúk fejébe, hogy a csajozás etikátlan dolog, a fiúknak kizárólag komoly szándékkal szabad a nőkhöz közelíteni, és ha elég tisztességesek, akkor majd minden magától rendben lesz. Ezért él a férfiak ~90%-ban zsigeri ellenszenv a nőzés tanulásával szemben, mert úgy érzik, ezt tilos tanulni. Erkölcstelenség! Lehetetlenség! Csalás!”
Ezt megint mind nem mondtam. Ha bárkinek nem megy magától, akkor tanulja a csajozást, olvasson PUA irodalmat, lelkiismeret furdalás nélkül szedjen fel és fektessen le tucatszám nőket, amennyire csak a világnézete megengedi. De szemmel láthatóan ez sem oldja meg a férfiak minden problémáját, sőt sokaknál egyfajta női nemből való kiábránduláshoz vezet, lásd példának Wastrell hozzászólását (már nem is tudom melyik PUA írás alatt). Szemmel láthatóan a game nem egy univerzális megoldás a férfiak partnerkapcsolattal és nemi szerepekkel kapcsolatos problémáira. És azt pedig határozottan ellenzem, hogy eszközként szolgáljon arra, hogy elfojtsa azok hangját, akiknek az a véleménye, hogy nem csak a férfiakat kellene tornáztatni, hanem vizsgálódni érdemes azután is, hogy “hová lettek az igazi nők?”, mi a probléma korunk női attitűdjeivel. Teljes mértékben pc témának kell ennek lennie a Férfihangon, ha már az ellenkezője nyugodtan folyhat még a vízcsapból is.
Sajnálom, hogy ennyire nehezen mennek át a gondolataim. Semmi mást nem akarok csak többféle nézőpontot felvetni és másoktól látni. Szerintem én nem érzelmi alapon, hanem tökéletesen objektíven és tárgyilagosan közelítek az egész kérdéshez és még ez is borzalmasan nehezen kivitelezhető.
Ettől még neked sem kell megbuknod tanárként, mert akinek szüksége van a PUA tanácsokra, az biztosan érteni és igényelni is fogja a véleményedet, a másoktól érkező kritika ellenére is. Én történetesen nem fogok igényt tartani túl sok tanácsra (bár vannak kifejezetten figyelemreméltó gondolatod ezen a téren is), mert az általam eddig megismert PUA szövegek jelentős része olyan alapvető igazságokat ír le, amit introvertált, szemüveges kamasz srácként magamtól is ki kellett találnom a szüzességem sietős felszámolása érdekében. A szkepszisemben talán annak is része lehet, hogy nem hiszem el, hogy túl sok olyan felnőtt férfi van, akiknek csak annyi problémája van, mint nekem volt 16 évesen…
“Felmutattam egy alternatív értelmezést is a párkapcsolati helyzetekben előforduló “shittesztekre”, kifejtettem, hogy szerintem a shittest sok esetben valójában egy selfshittest és leírtam, hogy milyen veszélyeket látok a pszichológia problémák félreértelmezésében.”
Igen, és én próbáltam jelezni, hogy alapvetően félreérted a shit teszt mibenlétét. A kritikád 95%-a arra épül, hogy 1. a shit teszt valamiféle aktív manipulációs eszköz, amivel a nőnek (illetve tudatalattijának) valamilyen “külső” célja van: rávenni a férfit valamire, megváltoztatni a szándékait vagy legyűrni az akaratát, stb. 2. a shit tesztnek valamiféle “külső” pszichológiai oka van, pl. önbizalomhiány. Mindkét feltételezés téves. A shit teszt alapvetően egy passzív információszerző eszköz, mint a tengeralattjárókon a szonár. Egyetlen célja a férfi minőségének felmérése. Olyan, hogy “self-shittest” nem létezik, értelemszerűen, hiszen a nő nem akarja a saját maga férfias szexuális vonzóságát teszttel felmérni.
Az alternatív értelmezéseknek és a pszichológiai problémák félreértelmezésének annyiban van létjogosultsága, hogy a shit tesztek hasonlíthatnak valós problémák szóbeli elővezetéséhez, de a mindennapokban 99,9%-ban nem összekeverhetőek, szóval ez a kritika igazából nem állja meg a helyét. Ha egy férfi nem komplett idióta, akkor felismeri a különbséget a hónapok-évek során húzódó problémás pszichológiai tendenciák, és egy váratlanul elcsattanó egysoros shit teszt között. Márpedig a game eleve az intelligens férfiaknak szól, tehát nincs olyan aggályom, hogy kapcsolatok tömege fog azon tönkremenni, hogy hülye férfiak shit tesztnek nézik amikor a nő hónapokon át rendszeresen sír a tükör előtt, mert elégedetlen az alkatával. Arról nem is beszélve, hogy ha a nő sem teljesen retardált, akkor a valódi problémákat önmagán is felismeri, illetve nem úgy vezeti fel őket a partnerével való megbeszélésre, mint egy könnyed nyár délutáni flörtöt színházba menés előtt. Ha egy nőnek valódi gondja van, leültet egy asztalhoz és megbeszéli veled, amiből azonnal tudni fogod, hogy az nem shit teszt. Azt meg aztán már tényleg csak futólag említve, hogy míg minden nő rendszeresen tesztel, addig komoly lelki gyíkja nagyon kevésnek van, és ezek is csak marharitkán kezdeményeznek beszélgetést ilyesmiről – tehát ha egy kétes szituációval találkozol, statisztikailag ~99,9% az esély, hogy shit tesztet látsz.
“mások kijelentették, hogy a nők nem tudnak megváltozni. Amit azért érzek problémásnak, mert félek, máris visszaüt a game reklámozása, máris megfogalmazzák a lelkes nőolvasók, hogy egy teendő van, legyenek a férfiak alfábbak”
Sajnálattal kell közölnöm, hogy ez teljesen így van. És nem csak azért, mert sokkal könnyebb a lábadra papucsot húzni, mint az egész világot szőnyeggel borítani, hanem mert alapvető ösztönökről van szó, amiket tudatosan megváltoztatni gyakorlatilag lehetetlen. Nem fogod tudni minden nőhöz eljuttatni az üzenetet, hogy meg kell változniuk, de még ha sikerülne is, ~60% meg sem értené hogy miről beszélsz, ~30% értené de leszarná, ~9% értené, de nem tudna megváltozni, és talán lenne ~1% aki változna valamit – neked pedig gyakorlatilag semmi esélyed nem lenne, hogy ezekkel összefuss az utcán, és sikeresen megúszd, hogy neked kelljen alfábbá válni. Nem érzed egyszerűbbnek és hatékonyabbnak azt a megközelítést, hogy ha egy férfi nem tud csajozni, akkor tanuljon meg…? A problémája igazából nem a nőknek van, hanem a férfiaknak, így elég furcsa a nőktől várni a megoldást.
Az ösztönök megváltoztathatatlanságáról pedig annyit, hogy akkor fognak a nők nem shit tesztelni, amikor a férfiak majd akaratlagosan tudják befolyásolni, hogy milyen nőre meredjen a szerszám. Amennyire te szentül el tudod határozni, hogy ezentúl a karcsú nagymellűek hidegen hagynak, és csak a dagadt kapafogúakra fogsz gerjedni, és amennyire ez ténylegesen működni is fog, annyira tudják a nők is szentül elhatározni, hogy mostantól nem lesznek tudat alatt kíváncsiak egy férfi bizonyos, a közös utódokra vonatkozó túlélés-specifikus kvalitásaira, mielőtt aláfekszenek. Bohóckodni persze lehet, nagyokat gondolni meg össze-vissza beszélni, hogy mi lenne jó, meg holnaptól majd hogyan lesz, de ez a fütyiket és puncikat kurvára nem érdekli – arra fognak gerjedni, amire tegnap is. Az ösztön az ösztön.
“A nők teendőiről szó sem esik és szó sem eshet.”
Ebben a szövegkörnyezetben(!!!) a nőknek nincs semmiféle “teendője”. Arról beszélünk, hogy X módszerrel mérik fel egy férfi vonzóságát, és egy okos férfi ezt hogyan tudja a maga javára fordítani. Már megint arra építesz, hogy a shit teszt a férfival csináltatni akar valamit, ami tévedés.
“Nem tudom miért olyan nehéz észrevenni, hogy ez pont az a feminista megközelítés, amely minden nemi szerepekkel kapcsolatos problémáért a férfiakat hibáztatja, és csak nekik szab feladatokat.”
Dettó. A shit tesztben nincs semmiféle “hibáztatás”, nincs semmiféle “feladat”. Értelmetlen amit mondasz. A “hogyan menj át a shit teszten” a férfi verziója annak a női tanácsnak, hogy “ha csábító akarsz lenni húzz rövid szoknyát és menj el fodrászhoz”. Hol látsz te ebben hibáztatást? Ez az egész nem erkölcs és nem filozófia, hanem a valóságnak egy szeletére vonatkozó objektív megfigyelés: ha a célod vonzónak lenni a másik nem szemében, akkor azt ezekkel az eszközökkel érheted el. A feministák már így is eleget sírnak, hogy a patriarchális társadalom “kényszeríti” a nőket arra, hogy tetszeni akarjanak a férfiaknak – ne kezdjük el tükrözni ezt a hülyeséget azzal, hogy ha egy férfi tetszeni akar a nőknek, akkor az valamiféle női kényszer, amit szegény áldozat férfiaknak méltatlanság elviselni. “Miért kell a nőknek fogyózni és sminkelni, ha tetszeni akarnak a férfiaknak?” = “miért kell a férfiaknak átmenni a shit teszten, ha tetszeni akarnak a nőknek?”
“Szerintem a PUA irodalom fokozott terjesztése szerencsétlen esetben egy kapaszkodó lehet azoknak, akik továbbra is így szeretnének gondolkodni…”
A valóság nem felelős azért, hogy egyes bolondok valamiféle téveszméik erkölcsi igazolására akarják felhasználni. A game nem erkölcsi kategória, sem pedig valamiféle absztrakt antropomorfizált létező, ami “feljogosítana” bárkit bármilyen viselkedésre vagy gondolkodásra. Hogy ki mit tesz, az kizárólag a saját felelőssége. Az ostobák azért utálják pl. az evolúciós pszichológiát, mert szerintük a férfi “magvető” ösztöneire vonatkozó elmélet “erkölcsi jóváhagyást ad” a férfiak a hűtlenkedésére. A tudományos elméletek nem adnak jóváhagyást semmire, azoknak semmi köze ahhoz, hogy ki hova dugja a farkát.
“Így lettek az ellenvéleményt kifejtők és azt hangoztatók, hogy a modern nő párkapcsolati attitűdjén is sok változtatni való lenne, szimpla balfaszok, akiknek biztosan romokban az élete, mert lelki roncsok, akiknek biztosan egyetlen nőjük sem volt életükben és ezután sem lesz soha.”
:)
Nehéz ezt a dolgot nagyképűsködés nélkül kifejteni, de megpróbálom… Én értek valamit, amit sokan mások is értenek – megint mások viszont nem. Én szeretném a nemértőket is értővé tenni, de vannak akik az energiáikat nem a megértésre összpontosítják, hanem az ellenállásra. Így marhára nehezen halad a folyamat :) Ha van elég türelem mindkét oldalon, évekig elhúzhatjuk ezt a dolgot, míg végre mindenki meg nem érti, hogy miről is van szó valójában. Addig viszont (már megint a nagyképűség) én tökéletesen látom, hogy ki mit, hogyan és miért ront el a romantikus kapcsolatainak ezen a terén, valamint hogy hogyan csinálhatná jobban – ti viszont a sötétben tapogatóztok és körbe-körbe jártok. Ez a részemről nem intellektuális gőg vagy a más véleményen lévők lenézése, hanem az értő ember felemás viszonya a nemértők felé. Hasonlattal élve olyan ez a szitu, mintha matektanár lennék és intelligens, de rakoncátlan kölyköknek kellene elmagyaráznom, hogy a deriválás márpedig így és így működik, akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Persze a game még nem olyan szinten közelismert, mint a matek, dehát na.
A nők párkapcsolati attitűdjén lehetne és kellene sokat változtatni, de ennek semmi köze a shit tesztekhez, amiken nem lehet és nem is kell változtatni, mert nem attitűdök, hanem a legmélyebben gyökerező ösztönök megnyilvánulásai.
Aki ezt egyelőre még nem látja át, az nem “lelki roncs” – viszont valószínűleg lesznek problémái a nőkkel. Nem szégyen az, vannak mindenkinek :) Szerencsére lehet tanulni és fejlődni, meg lehet menteni házasságokat, lehet építeni új és jobb kapcsolatokat. De ennek előfeltétele, hogy sorra ismerjük fel az alapvető igazságokat a nők párválasztó ösztöneivel kapcsolatban.
“Egyébként szerintem az egy nevetséges fikció, hogy a posztfeminista társadalmi viszonyokból leszármaztatott műmacsó PUA filozófia a mindent megoldó lehetőség a nemi szerepek helyretételére.”
A PUA anyagnak semmi köze a társadalmi viszonokhoz. Egy ősközösségben ezek a dolgok ugyanúgy működnek, mint tavaly egy kínai matriarchátusban vagy jövőre a Wall Streeten. Megintcsak azt tudom mondani: a társadalom és a környezet semmiben nem befolyásolja, hogy a (normális) férfiak a termékeny nőkre gerjednek szexuálisan. Miből gondolod, hogy a nők hasonló biológiai funkciói függenének a társadalmi berendezkedéstől? Ha így lenne, rég kihaltunk volna.
Mellesleg a PUA-ban alapvetően nincs semmi műmacsó. Ezért mondtam, hogy szerintem lenézed a “gagyi” PUA anyagot a “hiteles” szociológusok munkáival szemben :)
“aki teheti próbáljon más pszichológiát is hozzáolvasni”
Természetesen hozzá lehet – annyi értelme van, hogy az ember előtt lassan letisztul, milyen mechanizmusok működnek a game hátterében. Sajnos a jel-zaj arány elég gyatra – egy valamirevaló PUA anyag elolvasása után 10 pszichológia könyv elolvasása is alig-alig tesz hozzá ahhoz, ami egy nőzni akaró férfit érdekel. Az elméleti hátteret színesíti kicsit, ami abszolút nem szükséges a game használatához, inkább csak érdekesség jellege van kíváncsi elmék számára.
“Senkinek nem kell pszichológussá képeznie magát, de ha valaki képes PUA irodalmat kilószámra akár angolul is olvasni, annak igazán nem lesz teljesíthetetlen kihívás ez.”
Én pszichológiát/szociológiát is olvastam kilószámra, ezért merek ilyen nagy mellénnyel nyilatkozni a két téma viszonyáról. Merő önszorgalomból megvásároltam és többször is olvastam pl. Aronson A társas lény-ét, pedig nem két filléres anyag, és sok helyen egyetemi kurzusokon használják. Ő – Bernéhez hasonlóan – a modern szociológia határait feszegeti, igazi úttörők… És mégis, vajmi keveset tudnak segíteni, ha valakinek párkapcsolati tanács kell. Van néhány megfigyelésük, ami hasznos lehet – de ugyanezeket a megfigyeléseket sokkal közérthetőbb, a csajozás szempontjából sokkal relevánsabb formában közli például Neil Strauss vagy Roosh, Heartiste.
“De szemmel láthatóan ez sem oldja meg a férfiak minden problémáját, sőt sokaknál egyfajta női nemből való kiábránduláshoz vezet”
A női természet megismerése sok férfinál okoz csalódást, elsősorban azért, mert a valódi nők nem tudnak felnőni a médiában sulykolt romantikus eszményképhez. A férfiak becsapva érzik magukat, mikor kiderül, hogy a nők is emberek (bár máshogyan működnek mint a férfiak), és nem angyalok, ahogyan a szerencsétlen évtizedekig hitte. Az angyali nő ábrándjáról “lejönni” egészen olyan, mint egy kábszer-elvonókúra. Ettől függetlenül más kiút nincs. Nem lehet az ábrándokban maradni, szembesülni kell a valósággal. Ez a folyamat egyesknél évekig tart, esetleg meg is akad, ha nincs szándék ami továbbvigye. De ez nem a PUA irodalom hibája, hanem a Disney nevelésé, ami a tévképzeteket a fiatalok agyába tömi.
Másfelől a game nyilván nem varázsszer a férfiak vagy a társadalom minden nyűgjének megszüntetésére. Ezt nem is állította soha senki. A társadalmi problémákat azon a szinten kell kezelni, ott a PUA irodalom nem releváns. Az arra való, hogy a férfi randizási helyzetét rendbetegye, hogy kulcsot adjon neki a női lélek labirintusához erényövekhez. Hogy aztán azzal mit kezd, az ő dolga. Van aki sportból egyéjszakázik, van aki a házasságát menti meg. A párkapcsolati gondokra a game-nél jobb megoldás nem létezik. Természetesen a PUA-k sem tudnak még mindent, de amit jelen pillanatban az emberiség a női szexualitásról (és annak a párkapcsolatokra gyakorolt hatásairól) tud, azt ők tudják a legjobban. Ha a feleséged azt képzeli, hogy pókok laknak a szemei mögött, és ezért folyton meszet akar enni, azzal ne PUA-khoz menj tanácsért, nyilván – de a többségnek nem komoly agybajai vannak, egyszerűen csak dugni akar. Nekik a game kell.
“És azt pedig határozottan ellenzem, hogy eszközként szolgáljon arra, hogy elfojtsa azok hangját, akiknek az a véleménye, hogy nem csak a férfiakat kellene tornáztatni”
Ezt korábban már érintettem, szó sincs tornáztatásról. A kezedbe adtam egy univerzális kulcsot erényövekhez – hogy te azzal mit csinálsz, rám nem tartozik. Elhajíthatod ha nem tetszik, de azt ne mondd, hogy valamiféle extra felelősséget vagy feladatot sóztam a nyakadba.
“hová lettek az igazi nők?”
A nők társadalmi szerepvállalását és viselkedését akarod számonkérni a shit teszt témáján. Nem megy.
“Sajnálom, hogy ennyire nehezen mennek át a gondolataim.”
Az igazság általában csak úgy kristályosodik az ember fejében, ha rákényszerül egy vitában az érvek újra és újra történő finomítására. Igazából aki magyaráz, az már mindenképpen profitál, mert a saját gondolatai folyamatosan tisztulnak. A másik lehetőség, hogy a vitapartnernek van igaza – ekkor úgy lehet profitálni, hogy ezt felismerjük :D
“Semmi mást nem akarok csak többféle nézőpontot felvetni és másoktól látni.”
Az a baj, hogy ezzel olyat kevertél ide, ami nem tartozik a témához.
“nem hiszem el, hogy túl sok olyan felnőtt férfi van, akiknek csak annyi problémája van, mint nekem volt 16 évesen”
Rengetegen vannak, akik a Disney agymosást nem tudják olyan egyszerűen levetkőzni, mint te. Ha olyan piti dolog lenne, mint amilyennek érzed, nem keresnék férfiak milliói ezeket a válaszokat.
Dean… Kérdésem van: Ha egy pasi kezd el minden izé nélkül arról mesélni, hogy egy olyan jó kis nőt láttam ma, és elmeséli, milyen volt, az is teszt, ugye?
És ha a nő egy kérésre – pl. főzz egy kávét légyszíves! – nemet mond, az is teszt a nő részéről? (És fordítva.)
Meg eszembe jutott, hogy a metakommunikáció sokszor tényleg fontosabb. Egy hülye kérdésre elég egy mosolygós – nem vigyorgós! – finom puszi is. Vagy egy érintés.
És igen. Az ahogyan mondod nagyon fontos.
Én el szoktam mesélni a feleségemnek, ha nagyon szép nőt láttam, de semmi hátsó szándék, csak az őszinte lelkesedés az esztétikai élmény felett :-)
A kávéfőzés sem gond, ha látom, hogy tényleg segítség kell neki és nem csak ugráltatni akar. Továbbá, nagyon bevált az a módszer, hogy csak a nekem szóló kérésekkel foglalkozom.
“Rakd ki, légy szíves, a kukát” = kérés, amit teljesítek.
“Ki kellene rakni a kukát” = tényközlés, mellyel elvi síkon egyetértek, de nem ösztönöz cselekvésre.
Én megnézem a jó nőket, és felhívom rájuk a férjem figyelmét :D
Micsoda rafinált shit test! =8-O
Nem-nem. Én szeretem a férjemmel együtt megnézni a jó nőket. Komolyan.
Naugye! Ugye milyen jó nők?
Biza. Szerintem nincs azzal baj, ha nőként elismerem a jó nőket :)
Zavarna ha bevennétek egy nőt harmadiknak?
A “rakd ki” és a “ki kellene rakni” nem is volt kérdés. :o) Ez egy teljesen hétköznapi kommunikációs kérdés. Nagyon sokan – nemtől függetlenül – elkövetik ez utóbbi hibát.
“Ha egy pasi kezd el minden izé nélkül arról mesélni, hogy egy olyan jó kis nőt láttam ma, és elmeséli, milyen volt, az is teszt, ugye?”
Nem, az egy hülye férfi :) Esetleg olyan kapcsolatokban nem öngyilkosság, amikben 1. a két fél között erős érzelmi kötelék van és tökéletes összhang, amit az ilyesmi nem tud összezavarni (ez esetben az sem árt, ha tisztában vannak a nemek ösztönvilágával); 2. abszolút nincs bennük féltékenység (esetleg nyílt kapcsolatban élnek); 3. a nő mazochista, kapcsolatfüggő, vagy valami hasonló lelki gyíkja van; 4. a férfi akkora alfa, hogy tőle bármit elfogad a nő (de ilyen csak egy van százezerből). Más esetekben garantált a veszekedés meg a féltékenységi roham.
A férfiak általában nem tesztelnek, mert nekik nincs miért. Amire a nő vonzóságával kapcsolatban kíváncsiak, azt megtudják egy ránézéssel. Persze mivel manapság rengeteg fiú nő fel szingli anyák alatt, és az iskolákban is csak elvétve látnak férfit, átvehetnek feminin viselkedésmintákat. (Ha egyébként alfa módra viselkednek, akkor ezek a felvett allűrök akár még eredményesek is lehetnek a csajozásban.)
“És ha a nő egy kérésre – pl. főzz egy kávét légyszíves! – nemet mond, az is teszt a nő részéről?”
Mikor hogy. Ezt kis gyakorlattal meg lehet érezni. Ha akkor esett haza munkából és dögfáradt, akkor nyilván nem teszt, ha nem főz kávét, vagy ha megkéri a partnerét. Ha viszont csak a popóját mereszti és jobb dolga sincs, akkor valószínűleg teszt. Általában abból lehet megállapítani a különbséget, hogy a nő mennyire/hogyan figyel a férfi reakciójára. Ha érződik, hogy vár és figyel, akkor valószínűleg teszt. Persze ekkor nem állnak rendelkezésre percek, hogy a férfi eldöntse, most akkor mit is gondoljon – (tized)másodpercek kérdése az egész, de kis rutinnal tényleg megállapítható.
Van, hogy az ember valós kérést is tesztnek néz, de ez nem jelent igazi problémát. A példádnál maradva: egy normális kapcsolatban nem okoz nagy galibát, ha a nő kérésére a férfi azt válaszolja, főzzön a nő magának, de aztán rájön, hogy ez nem teszt volt – ekkor a tévedést elkönyvelve (de bocsánatot nem kérve :) ki lehet menni kávét főzni, esetleg el lehet ütni a dolgot valami poénnal, és meg van oldva a szitu.
Köszönöm szépen! :o)
Mindig tanul az ember valamit. :o)
Van még kérdésem. :o)
A shit test alapvetően negatív, vagy nem negatív töltésű?
Én úgy gondolom, hogy nem az, de aki felismeri, vagy olvas róla, többnyire annak tartja. Pedig nyilvánvalóan nem a rossz szándék vezérli a nőket.
Képzeld el a következőt:
Egy pár férfi tagja elkezdi cseszegetni a nőjét, hogy az egyik melle lejjebb lóg, mint a másik, kicsit ráncosodik, ráadásul, a szomszédba költözött 20 éves ribizligizinek mennyivel hamvasabb a bőre, mennyivel feszesebb a segge.
És, ha látja, hogy a nőt ez bántja, és nem jól reagál, mert már nem tartja magát olyan szépnek, mint 10 éve amikor megismerkedtek, akkor egyre több mindent kezdene el a férfi kritizálni, shit tesztelni a nő külsején, hogy megtudja, mennyire tartja magát jó nőnek az asszonya a többi nőhöz képest.
Nyilvánvalóan mindezt nem rossz szándékból tenné, hanem egyszerűen csak ösztönből, mert a férfiaknak az ösztöne az, hogy a fiatal, termékeny nőket tartják szexuálisan vonzónak.
Az ilyen fajta férfi viselkedést te alapvetően negatív, vagy nem negatív töltésűnek tartanád?
Semleges. A férfiak általában nem szeretik, mert “teszthelyzet”, mint egy iskolai vizsga – a tapasztalatlanoknak kifejezetten stresszes. Nyilván sokkal jobb lenne, ha varázsütésre a nő bugyijába lehetne jutni, és nem kellene mindenféle homályos feladatokat sikeresen végrehatjani…
A PUA-k azt mondják, hogy örüljön a férfi ha shit tesztelik, mert ez annak a jele, hogy a nő valamennyire vonzónak tartja, és számon tartja mint potenciális partnert. Ha nem tesztel, az azt jelenti, hogy totál közömbös a férfi irányában és nem akar semmit. Annál rosszabb mi lehetne? A teszt egy olyan dolog, amin legalább meg lehet próbálni jól teljesíteni, aztán meglátjuk…
Természetesen ennek a rossz szándékhoz semmi köze. Egy átlagos szingli nő a történelem során hetente kapott különböző ajánlatokat – aki manapság szórakozóhelyre jár, az félóránként kap. Ezeket valahogy szűrni kell, nem lehet mindenkivel próbarandikra menni és pszichológiai jellegű mélyinterjúkat tartani. A shit teszt ismerkedéskor a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás: csak ki kell szórni féltucatot, az a nyúlbélák 95%-át fennakasztja, így a nőnek már csak a “javával” kell behatóbban foglalkozni. Párkapcsolatban sem a sátán műve a shit teszt, a nő időnként ezzel szondázza, hogy nem puhult-e túlságosan a férfi mióta együtt lógnak. Ebből a kétrészes cikkből pontosan ez jön le tökéletesen. Dave barátunk elpuhult, elhagyta valahol a gerincét, ezért a nője elégedetlenkedett. Szerencsére a srác időben váltott, visszanövesztette a tökeit, és ezzel helyreállt a rend. 10 pontos tanmese férfiaknak, csak azt nem értem miért van ez a nagy ellenségeskedés.
Ezt is köszönöm! :o)
Nem igazán zavar az ellenségeskedés, megszoktam az önismereti hétvégéim kapcsán. :o)
Semleges? Akkor lehet, hogy gond van ezzel a cikkel? Mert rögtön az eleje egy olyan ordenáré hisztéria jelenettel kezdődik, ami nem csak az én figyelmemet, hanem Reináét is felkeltette. Így most nyugodt lehetek, hogy nem csak az én túlérzékenységemről van szó, ha ezt egyenesen sértőnek gondolom. Tehát akkor a visszataszító hisztizés nem is shitteszt? Akkor a kellemetlen hisztérikus feleségek ne nyugodjanak meg, hogy ők csak ösztönösen shittesztelnek, hanem akkor mégis forduljanak pszichológushoz?
“Tehát akkor a visszataszító hisztizés nem is shitteszt?”
Nem, a hiszti nem shit teszt. A hiszti az évek során folyamatosan elbukott tesztek következménye.
“Akkor a kellemetlen hisztérikus feleségek ne nyugodjanak meg”
Egy normális nő is hisztérikussá válhat, ha a férje évekig sorozatosan bebukja a tesztjeit. Erre semmilyen pszichológus nem megoldás, sem házassági tanácsadó, sem külső segítség vagy beavatkozás. Kétféle megoldás létezik: vagy elválnak, vagy a férfi megtanulja kezelni a nő tesztjeit. (Illetve harmadik megoldás, hogy továbbra is hisztizve szenvednek egymás mellett, de ezt nem tekintem valódi megoldásnak.) Dave a másodikat választotta, és minden képzeletét felülmúló sikereket ért el. Azért gondolom, hogy ez hasznos tanács lehet más férfiaknak is, mert feltételezem, hogy az olvasóink többsége általában normális nőkkel kezd, akiken ez a módszer – Davehez hasonlóan – tökéletesen beválik.
Kellemetlen hisztérikus nőt ne vegyél el feleségül. Persze, léteznek ilyenek, de a game látókörén kívül esnek, mivel még egy kósza dugást sem érdemes rájuk pazarolni, nemhogy hosszú távú kapcsolatot. Ők oda fordulnak ahová akarnak, az engem nem érdekel.
Nem hiszem el, hogy ez a téma ennyire érthetetlen lenne.
“így a nőnek már csak a “javával” kell behatóbban foglalkozni.”
A budiban.
Igazad van abban, hogy a problémák összetettek. Mindenki egyedi. Szerintem ez a cikk egy történetet mesél el…nekik bevált, és nyilván másoknak is adhat jó ötleteket. Azzal viszont egyetértek, hogy nem lehet általánosítani, és minden attól függ, hogy az adott személynek milyen tapasztalatai vagy gondjai vannak. Rengeteg önsegítő módszer van, a PUA csak az egyik. Ha nem használ, máshol kell keresni a megoldást.
Az én értelmezésemben a szerepzavar okozza ezeket a diszfunkciókat. Az alapja pedig a nőben rejlő bizonytalanság. A bizonytalanság oka pedig a biztonságérzet megszűnése. A biztonságérzet megszűnésének pedig az irányítottság érzetének a megszűnése. A kapcsolati szabadság női feldolgozhatatlansága. Ez a biztonságérzeti hiány az oka hogy a nő megpróbál túlterjeszkedni a kapcsolatban, pusztán csak azért mert a külső (férfi általi) ellenőrzés hiányát a sajátmaga általi kontrollal próbálja helyettesíteni. A mondvacsinált viták mind erről szólnak. KÍsérlet a további kontrollra. Emocionális válaszok egy alapvetően emocionális alap okra, a saját bizonytalanságra. Ezek és a shit tesztek meg pláne nem mások, mint egyfajta segítségkérések is a nő részéről, hogy “figyelj rám, nem érzem magam biztonságban, fogj és irányíts erősebben”. A vitában, ahogy a PUÁ-sok fogalmaznak, kilépni a keretedből vagy nem kitérni a shit tesztek elől csak azzal az eredménnyel jár, hogy tovább erősíted a bizonytalanságot és még erősebb “segélykiáltásokra” készteted a nőd. Végső soron így lesznek a viták, a tesztek és a szex megvonása is egyben kontroll eszközök másrészről meg női büntetések is amiért nem azt csinálod férfiként amire vágyik (nem pedig amit mond, hacsak nem elég őszinte önmagához és elég bölcs hogy elismerje). A végső stádiuma a dolognak az, amikor a nő lelke mélyén véglegesen lemiond arról, hogy megkapja tőled azt az irányítást amire szüksége van a biztonságérzetéhez. Ilyenkor jön az elválás és a nő részéről (ha még addig szeretőként nem volt a képben) az új pasas, akinél az újdonság varázsa miatt még érzi ezt a fajta biztonságérzetet. Aztán a ciklus újra elindul.
A “keretben maradás” és a shit tesztek előli kitérés valójában annyit jelent hogy nem táplálod, nem erősíted ezt a bizonytalanságot a partneredben, nem készteted további agresszióra és túlterjeszkedésre. Valószínűleg Dave azért nem töketlenedett el teljesen így napról napra olyan dolgokkal amelyek nem is tűntek föl neki, mert nem tudatosan csinálta szépen lassan újra sikeresen domináns pozícióba került a kapcsolatban. Így míg a tudatosan használt eszközeivel elérte hogy a nő bizonytalanságát nem növelte tovább, addig a saját fel sem ismerten használt férfiúi képességeivel pedig erősítette a nő biztonságérzetét. Ebből adódóan egyre kevésbé kellett használnia a tudatos eszközöket. Így is egy egymást erősítő de pozitív folyamat zajlott le.
Ami meg a békülős szexet illeti, nekem a csimpánz nőstények viselkedése ugrott be. Náluk a szex, amikor szó szerint hanyatt vágják magukat, a társas kapcsolatok megerősítését szolgálják és az esetek túlnyomó többségében nyilvánvalóan nem az utódnemzést. Ez szerintem hasonlóképpen működik nálunk embereknél is. A párkapcsolati dominancia megtapaszalása a legtöbb nőt szexuálisan is beindítja. Már csak ezért sem helyes várni a női kezdeményezésre meg a hivatalosan is kigyújtott zöld lámpára. A nők számára a szex a kapcsolat megerősítésére is szolgál, ezért a bizonytalanságuk növekszik ha ez nem történik meg. A férfiúi kezdeményezés hiányából eredő bizonytalanság köznapi interpretálása a “már nem kíván úgy”, “biztosan szeretője van” és hasonlók. A békülős szex olyasmi, amikor majdhogynem akarata ellenére “bedominálod” a nőd az ágyba és a legnagyobb elégedettségedre meglehetősen felizgult testtájékokat és gyönyörteli várakozást tapasztalsz. Ha valakinek volt ilyen tapasztalat, tudja mire gondolok.
A női párválasztó ösztön nem “diszfunkció” :) Többen úgy kezelitek a jelenséget, mintha kórtünet lenne, holott semmi köze ahhoz. Ez a nők teljesen természetes működése, és nagyon helyes, hogy így van. Sőt, kifejezetten okos. A faj fennmaradásának szempontjából nehéz lenne jobbat kitalálni (legalábbis olyat, ami ösztönszinten üzemel, nem tudatosan).
Minden nő tesztel, biztonságérzettől, bizonytalanságtól vagy irányítottságtól függetlenül. Ez a szexuális vonzalom megállapítására való – olyan, mint a férfiaknál a nő alapos végignézése tetőtől talpig. “A segge jó, de az arca… Eh.” Ennek női megfelelője a “jóképű, de a shit teszten megbukott, eh”. Emögé manipulációt vagy pszichológiai problémákat feltételezni teljességgel értelmetlen.
Dave sztorija arról szól, hogy a megismerkedésükkor átment a kezdeti teszteken, annyira, hogy össze is házasodtak. De ahogy az évek alatt egyre több tesztet bukott el, a felesége szexuális vonzalma úgy csökkent az irányában. Amikor elolvasta, hogy mi a shit teszt és hogyan lehet átugrani, onnantól kezdve “újraépítette” a feleséges szexuális vonzalmát maga felé.
Ami az igazán érdekes ebben az egész témában, hogy az emberek mennyire nem értik: a házasságban a problémák túlnyomó többségét a nő szexuális vonzalmának csökkenése okozza. Nem a felhajtva felejtett vécédeszka, nem a padlón hagyott koszos zokni, de még nem is a munkahely bizonytalansága vagy a váratlan kiadásokban megrokkant anyagi helyzet. Egy valamirevaló nő mindezt kacagva éli meg egy olyan férfi oldalán, akit kíván. Ellenben a tökéletes anyagi helyzet, a tökéletesre csiszolt rutin vécédeszka-lehajtásban és az atyaúristen személyes közbenjárása sem fog jól működővé tenni egy házasságot amiben a nő nem kívánja a férfit. Ez első blikkre irracionálisnak tűnhet, mint ha a nők nem lennének gondolkodó lények. De csak el kell kezdeni gondolkodni rajta, és szép lassan le fog tisztulni, hogy ez az egész teljesen értelmes és világos. Ezért kurvára fontos a shit teszt, mert a nő vonzalmát tartja életben, ami az egész kapcsolat alapja. Minden más lehet szar, amíg a szexuális vonzalom megvan – aminek egyik alapköve megérteni és megtanulni, hogy mi az a shit teszt és hogyan működik.
Férfi szempontjából ez diszfunkció annak okától függetlenül, ha számára nem kedvezően működik. Te addig mész lefelé, hogy azért próbálgat, elég jó vagy-e még. Én meg addig hogy elég jó vagy-e ahhoz hogy biztonságban érezze magát.
Női szempontból a férfiakban diszfunkció, hogy megnézik egy nő testét, és az alapján tartják kívánatosnak, vagy nem? Ez valahogy nálam nem áll össze. Mint ha úgy vennéd, hogy a férfiak szexuális potenciált felmérő módszere a “jó”, és ahhoz képest a női – mivel a férfi módszertől eltér – “rossz”. Ez annak a fordítottja, amikor az iskolákban a leány tanulók viselkedése a mérce, és ahhoz képest a fiúké problémás (sőt, beteg). Hagyjuk már a nemeket, hogy meglegyen a saját módszerük annak eldöntésére, hogy kit találnak szexuálisan vonzónak és kit nem :) Ne kelljen egyik módszert sem alapnak tekinteni, amihez képest a másik “téves”.
“ha számára nem kedvezően működik” – nem az ösztönt minősítem hanem a megnyilvánulását egyéni szempontból. Miért kellene összemérni a férfi és a női párválasztási módszert? Félreértettél.
A gravitáció jó dolog mert mindenkit a földön tart, de számomra meglehetősen rossz, ha éppen egy üllőt reptet a fejem felé.
Átgondoltam a dolgot. A shit teszteknek az alapoka a hipergám ösztön megerősítése, de megszaporodása, gyakoribbá válása már a bizonytalanság ill. a nem elégséges ellenőrzés, irányítás jele. Dave példájánál, mivel LTR-ről van szó, megállják a helyüket a megállapításaim, de nem szabad kapcsolati általánosításként értelmezni.
Viszont akkor ezeknek a shit teszteknek a kivédése is alapvetöen arról szól, hogy hagyjuk a nö hipergám ösztönét dolgozni és megerösítjük benne, hogy igen én vagyok a létezö legjobb férfi, akit megkaphatsz. Jól gondolom, hogyha ez amúgy többé-kevésbé igaz, akkor akár a shit-tesztek döntö százalékát is el lehet bukni és elég átmenni néhány fontosabban?
Nyilván messze nem tökéletes amit csinálok, de sokszor annak a kinyilvánítása, hogy “engem ez az egész hisztéria nem érdekel” (lényegében elgondolkodó póz felvétele és csendben maradni) megnyeri a tesztet… és ezután egyébként meglepöen jól el lehet beszélgetni a párommal, hogy melyek azok a munkahelyi/családi/párkapcsolati dolgok, amelyek VALÓBAN frusztrálják és milyen módon tudjuk ezeket közösen megoldani.
“Viszont akkor ezeknek a shit teszteknek a kivédése is alapvetöen arról szól, hogy hagyjuk a nö hipergám ösztönét dolgozni és megerösítjük benne, hogy igen én vagyok a létezö legjobb férfi, akit megkaphatsz.”
Végül is, igen. És a nő is pátyolgatja a férfi újnőkereső ösztönét, amikor mindig más és más ruhákkal, más frizurával rukkol elő.
Ha jól értem, a shittestet nem lehet kivédeni, csak megválaszolni, nem hisztéria, hanem ösztönös puhatolózás.
Ha ez a mutassunk dominanciát stb. dolog igaz, akkor a shittest lényege, hogy ki szabja meg a keretrendszert, ki az akinek a gondolkodásmódja az adott szituációban érvényesülni fog. Szerintem az, hogy a vége az, hogy “bocsi túlreagáltam, néha ilyen vagyok… de most tele vagyok feszültséggel ez és ez miatt” majd leülünk és átbeszéljük, hogy pl. miért érzi szarul magát a munkahelyén és miként tud javítani ezen (vagyis az én analitikus keretem érvényesül) ennek a tesztnek a megválaszolása. Nem biztos, hogy a legjobb, de kb. azt csinálja, amit kell.
Azt viszont nyilván totál rosszul csinálom, hogy ezt a pontot egyáltalán el sem kellene érni.
Melyik pontot?
Ahol a barátnö random hülyeségeket (a klasszikus miért vagy itt miért mész el, már hányszor megmondtam, hogy hajtsd le a wc fedelét, miért nem tudud magadtól kitalálni, hogy most egy teára lenne szükségem… stb) vág a fejemhez, hogy felhívja magára a figyelemet
De ez már nem shit test – szerintem.
Ilyen esetben kommunikációs gondok biztosan vannak, és még mások is, amelyek így jönnek ki.
Azt mondod, azért, hogy így hívja fel magára a figyelmedet? Ez számomra azt jelenti, te is úgy gondolod, hogy nem figyelsz rá. Vagy nem az igényeinek megfelelően.
Áprilistól új munkahely Svájcban, fél év alatt meg kell tanulnia középfokon franciául és az elözö munkahelye beiratta egy továbbképzésre, aminek a 10.000 €-ját most pengetheti vissza… persze, hogy tele van valós problémákkal és igazából egy bokzsákra lenne szüksége, mert a fönökét mégsem belezheti ki (mert az sajnos akkoris büncselekmény, ha valaki már a felmondási idöben van). Plusz az egész bizonytalanság a jövövel kapcsolatban.
A teszt annyiból teszt, hogy kell neki egy erös, biztonságot adó háttér (és ha ez megvan, akkor meg lehet tárgyalni, hogy mi is zavarja öt igazán)… de még tanulom, hogy mire tikkel.
No, itt van egy kellően önfeltáró és remekbeszabott hozzászólás. Ezen esetleg vizsgálhatjuk a párkapcsolati “sihittesztek” megoldásának problémáját PUA szemszögből.
Szerintem nincs másról szó, minthogy a hölgy hisztizik a híres női érzelmi túlvezéreltség jegyében a feladatok súlya alatt. Bz249 most vajon “elbétult”? Segítene ha Bz249 azt gondolná, hogy áhh, egy “shtitteszt” aztán olvasna tovább és nem próbálná analitikus módon megkeresni és megbeszélni a valódi problémákat? Akkor most sem a valódi problémákkal kell foglalkozni, elég “átmenni” a “shitteszten”? Esetleg kezded már bétának érezni magad és kellően kétségbeesni kedves bz249, mert hisztizik a barátnőd? Vagy talán már túl is kompenzálsz? Akkor ez most “shitteszt” vagy nem “shitteszt”?
Annyiból azért mindenképpen igazat adnék a posztnak, hogyha irányítani akarjuk a beszélgetést akkor a dominanciát meg kell szerezni. Akkoris, ha valódi helyzetröl van szó (pl. a másik oldalról, nekem sem tökéletes a munkahelyi helyzetem és már nem tisztelem a fönökömet, többek között azért, mert amikor visszapofázok neki nem dominánsan lép fel) akkoris, ha csak tesztröl. Szóval a dominancia megszerzésének a módszerei mindenképpen hasznosak.
Pláne, hogy egy valódi problémákkal küzdö nönek éppen egy erös, domináns, de ugyanakkor segítökész férfira van szüksége, akire bátran támaszkodhat.
Annyiból én is. Nem szándékom általában a domináns férfimagatartás ellen érvelni. Más oka van a közbevetéseimnek. Egyébként szerintem jól kezeled a párkapcsolati helyzetet, többet nem nagyon tehetsz annál, mint amit már leírtál.
Főnök beosztott viszonya szerintem egy kicsit más. Ettől függetlenül a legtöbb főnök tapasztalatom nem képes kezelni a hatalmát. Nagyon kevesen születnek ezzel a készséggel, a többinek meg csak egy része kész megtanulni.
Amúgy érdekes, a jó vezetésről, technikákról, taktikákról könyvtárakat írnak tele és senki sem húzza a száját rajta. Ha meg a nők és férfiak közötti taktikákról, trükkökről van szó, sokak elkezdenek fanyalogni. Függetlenül attól hogy kinek mi a véleménye a vita tárgyát képező PUA és hasonlók kapcsán, úgy gondolom hogy a kapcsolatok kezelésében a szokásosnál jóval tudatosabb hozzáállás lene szükséges, mint amit lépten-nyomon tapasztalok a legtöbbeknél.
A fönök-beosztott viszony lényegesen egyszerübb, mert ott ugye elvileg egy formális hierarchia is támogatja az egészet. Viszont, ha megszünik azért, ha a beosztott nem érzi azt, hogy a.) ennél sokkal jobbat reálisan nem kaphat b.) nem néz fel a fönökére akkor még egy ilyen tiszta helyzetben is nehéz a kötelezö minimumnál többet kihozni a beosztottból.
Namost ugye a házasságban/kapcsolatban pláne nincs formális hierarchia, vagyis csak informális eszközökkel lehet ezeket elérni.
“Amúgy érdekes, a jó vezetésről, technikákról, taktikákról könyvtárakat írnak tele és senki sem húzza a száját rajta. Ha meg a nők és férfiak közötti taktikákról, trükkökről van szó, sokak elkezdenek fanyalogni. ”
Valószínüleg azért, mert az elsönél mindenki kénytelen elismerni, hogy van vezetö és vezetett… az utóbbinál meg milyen dolog ez mán. ;)
Bezzeg minden egyenruhás testületnél… Ha már ketten vannak valamelyiknek előljárónak kell lenni. Elvégre a vezetésben nem lehet fejetlenség (szó szerint)!
Valahol az a nevetséges, hogy bármennyire is tagadnánk, bármerre nézel, szinte mindenhol az alá- fölérendeltségi viszonyok dominálnak. A legtöbb szociális interakcióban megvan az eltérő hatalom, tekintély vagy hasonló. Az a ritkább ha valóban egyenlő a történet. Idős-fiatal, rendőr-állampolgár, szükő-gyermek, főnök-alkalmazott, eladó-vevő és sorolhatnám napestig. Szinte mindenhol ezt látni, de egyesek inkább elvágnák a torkukat mintsem belátnák hogy ez adott esetben kapcsolaton belül sem egy természetellenes állapot, sőt…
A főnök és a feleség között egy lényeges különbség nem került elő. A legtöbb esetben az ember nem akarja megkefélni a főnökét ellentétben a feleségével. :-)
Társas lények természetes együttélési közege éppen ezért a monarchia.
Nono… ebben a helyzetben ugye te vagy a fönök. Tehát a mondat helyesen:
A legtöbb esetben az ember nem akarja megkefélni a tiktárnöjét/a fiatal gyakornoklányt ellentétben a feleségével. :-P
Élve némi szójátékkal, szerintem az esetek többségében nem sül el jól a dolog. Persze az ember nem köthet csomót magára…
“ezeknek a shit teszteknek a kivédése is alapvetöen arról szól, hogy hagyjuk a nö hipergám ösztönét dolgozni és megerösítjük benne, hogy igen én vagyok a létezö legjobb férfi, akit megkaphatsz”
Tulajdonképpen igen, bár ez nem ennyire versenyszerű. Nem a létező legjobb férfinak kell lenni, akit megkaphat, hanem elég jónak kell lenni ahhoz, hogy a tesztjein átmenj. Nyilván egy bombanő általában erősebben tesztel, mint egy csúnyácska, hiszen valahol a tudatalattinak is van realitásérzéke – ezért a létező legjobb férfinak lenni kizárólag a létező legjobb nő mellett kell. Ha egy nő erősebben tesztel, mint amire a, hmmm, “teljesítménye” feljogosítja, akkor el kell kezdeni keresni az utánpótlást.
“akár a shit-tesztek döntö százalékát is el lehet bukni és elég átmenni néhány fontosabban?”
A többségén át kell menni. Ha buksz, az nem azonnali és nagy gond, legföljebb kerekedik belőle egy kis durci. Hosszabb távon viszont ezek összeadódnak. Nem lehet többheti veszekedést egy jól eltalált mondattal helyrehozni, vagy legalábbis k*rvanehéz. Inkább javasolnám a stabil 2/3-os teljesítményt, mint a sok bukás mellett néha kiugrót. A nő tudatalattijának nem biztos, hogy azok a tesztek tűnnek fontosnak, amik a te férfi gondolkodásodnak.
“sokszor annak a kinyilvánítása, hogy “engem ez az egész hisztéria nem érdekel” (lényegében elgondolkodó póz felvétele és csendben maradni) megnyeri a tesztet”
Erre nem vennék mérget. A komplett ignorálás is megoldás, de nem lehet túl gyakran alkalmazni, mert akkor kiderül, hogy a férfi egyszerűen csak megkukult. Egyébként sem lehet minden kérdésre vagy bizonytalanságra “bemeredni”, kell egy kis lazaság a jó életminőséghez. Nem kell mindent annyira komolyan venni.
“és ezután egyébként meglepöen jól el lehet beszélgetni a párommal, hogy melyek azok a munkahelyi/családi/párkapcsolati dolgok, amelyek VALÓBAN frusztrálják és milyen módon tudjuk ezeket közösen megoldani”
Ilyesmit ritkán jó csinálni, kb. az esetek 2-3%-ában. A shit tesztek amúgy sem erről szólnak. Ha esik, ha fúj, ha kis gondnak tűnik vagy nagynak, alapszabályként mindig az elviccelés a jó megoldás. Aztán, ha a teszt már le van tudva, később esetleg lehet puhatolózni, hogy van-e valami más is a háttérben. Mondjuk másnap este az ágyban fekve lefekvés után meg lehet próbálni ügyesen kihúzni a nőből, hogy van-e valami problémája a testképével, vagy csak komolytalanul kérdezte, hogy nagy-e a segge. Ügyetlen férfiak ezzel ne próbálkozzanak, mert többet árthat, mint amit használ.
“az ágyban fekve lefekvés után meg lehet próbálni ügyesen kihúzni a nőből”
Nehogy észrevegye hoppon maradt.
A shit tesztek átmenéssel ritkulnak, bukással szaporodnak. Ezért van, hogy egy rossz házasságban majd’ minden nap van valami veszekedés, mert a nő egyre gyakrabban tesztel, és annál gyakrabban csalódott amikor kiderül, hogy egy lúzerhez kötve éli az életét. Ha az ember felvesz egy értelmes alfa életstílust, és ügyesen átmegy a kezdeti teszteken, elérhet egy olyan állapotot, ahol hónapokig teljes a nyugi. Persze örökre sosem szűnik meg a tesztelés, de erősen ritkul ha a nőnek nincs oka kételkedni a férfi alfaságában, napi szinten tapasztalja tesztek nélkül is.
Természetesen nem attól válik diszfunkcióvá valami, mert kényelmetlen egy férfi számára, hanem azért mert a személyiség egészsége szempontjából diszfunkcionális. Az önbizalomhiány és az ebből származó szorongás és esetleges féltékenység nem egészséges és pont úgy előfordulhat férfinál is mint nőnél. Akkor most nevezzük el a férfiak esetében is shittesztnek?
Már kezdek lassan attól tartani, hogy egyszercsak kijelenti valaki, hogy a nőknek nincsenek is pszichológiai problémái és különben is micsoda nőgyűlölet ilyet felvetni.
Próbálkozzunk esetleg azzal az állítással, hogy a “shitteszt” nem a női párválasztási ösztön része.
Felsorolna esetleg valaki olyan “shitteszteket”, amelyek jól felismerhetően a párválasztást szolgálják?
Diszfunkciónak csak a férfi szemszögéből neveztem és annyiban az, hogy működésében a kapcsolatot romboló attitűd.
Nem volt szó önbizalom hiányáról sokkal inkább kapcsolati bizonytalanságról, amit a nem eléggé korlátok közé szorított, irányított nő él meg.
A párkapcsolatban a férfi igényeinek tesztlése nem szükséges mivel látható jegyekről van szó (termékenység, fiatalság, szépség). Tudatos tesztelés van, de ezt már a társadalom hozta magával.
Női oldalról a keresett és megkívánt ismérvek egy része nem kívülről látható. Az életképesség, fineszesség és hasonlók mind a túlélőképesség részei. A túlélőképességből és értékességből eredő magabiztosság, határozottság jelei vételére és tesztelésére kialakított stratégia a shit teszt.
Nyilvánvalóan vannak lelki problémák mindkét oldalon, de itt a párválasztás kapcsán jelentkező evolúciós ösztönstratégiákról van szó. Szóval ne kösd össze az ösztönöket a személyiség problémáival meg a psziché dolgaival mert így két malomban őrlünk.
Még nem találoztam nővel aki ne shit tesztelt volna, ezek szerint a gondolatmenetedből kiindulva mindegyik mentális problémákkal küzdött és önnevelésre szorult.
Azért kértem, hogy valaki írhatna két-három “shittesztet”, amelyek jól felismerhetően a párválasztást szolgálják, mert akkor elkerülhetjük, hogy esetleg két malomban őröljünk, elvégre én nem ismerem kellőképpen a “shittesztek” irodalmát. Megfelelő példák esetén szívesen elállok attól a megfontolni ajánlott gondolattól, hogy “a shitteszt nem a női párválasztási ösztön része”.
Nézd! Arra kérsz engem (minket), hogy igazoljunk egy axiómát. Ráadásul egy nem kézzelfogható dologhoz köthető axiómát. Számos axiómát használtál az érvelésedben, mégsem kérte senki hogy igazold. Azért mert közmegegyezésesen elfogadottak. Ez a shit teszt dolog is ilyen. Számos esetben, számos ember által igazolt az elv működése. Ha belegondolsz a shit tesztek kérdésfelvetése és működése is teljesen illogikus, ezért tudatos tevékenységnek sem lehet nevezni. Végső soron ez a vita is egy ilyen tapasztalat leírása alatti kommentekben történik. A magam részéről azért találom elfogadhatónak mert elhiszem ezeket a beszámolókat és leginkább mert a saját tapasztalataim sem mondanak neki ellent sőt alátámasztják.
Kultúrától, neveltetéstől, történelmi kortól, mentális állapottól és életkortól függetlenül számos ugyanolyan kérdéssel találkozhattak férfitársaink. Ez tény. Elég irodalmat, verseket olvasni. Mivel valószínűleg nem anyák súgták lányaiknak évezredeken keresztül ezeket a kérdéseket, vélhetően sokkal mélyebbről származnak.
Elképzelem ahogy Helené a melle formájával fárasztja Parist vagy Izolda az ennivaló válogatásával teszteli Trisztánt… :-)
Én nem kértem, hogy igazolj egy axiómát, hanem azt kértem, hogy legyél a segítségemre, mivel elismertem nem vagyok kellőképpen művelt ezen a téren. Gondoltam valaki az eddigi ismereteimhez képest jobban érthetően, karakteresebb példával megvilágíthatja a dolgot, hogy milyen a párválasztást szolgáló shitteszt. Ha úgy tetszik most kértem PUA tanácsot.
Ha van barátnőd (feleséged) egy-két napig figyelmesen (a szokásosnál figyelmesebben) vizslasd a kérdéseit, neked címzett megjegyzéseit. Ha olyat tapasztalsz, ami nem logikus, nincsen érdemi kontextusa, olyan amelyek megválaszolása esetleg nem logikus választeakciókat eredményez, amelyekre nincsen igazán jó válasz vagy a korábban közösen megbeszélteknek teljesen ellentmond, jegyezd meg. Amint összegyűlt öt darab már lesz is mit leírnod ide…
Tipikus példák szerepeltek Dave-nél is néha magyarázattal is, miért volt baromság a kérdés. Az esetek többségében olyan kérdések amelyekre nem volt jó válasz. Csak olyan példa lenne a jó, amely összefüggéseiben szerepel. Ilyet meg az ember legfeljebb magának és a saját életéből tud igazán igazoltat mondani.
Amúgy én sem vagyok PUA csak olvasgatok, nézelődök, agyalgatok. Lám-lám ezt a kérdést én is feltettem korábban vagyis hogy lehet ráérezni hogy az adott dolog shit teszt volt. Ilyen válasz tellett tőlem rá. Majd holnap kiegészíti vagy kijavítja valaki PUA okos.
“Felsorolna esetleg valaki olyan “shitteszteket”, amelyek jól felismerhetően a párválasztást szolgálják?”
Bármi amit egy diszkóban hallhatsz egy ismeretlen nőtől. Milyen kocsid van, azt hitted-e hogy azonnal megkaphatsz, túl öreg vagy hozzám, én nem olyan vagyok mint a többiek, ésatöbbi. Ezekben az a közös, hogy ha helyesen válaszolsz rájuk, akkor a nő vonzónak fog találni, attól függetlenül, hogy milyen kocsid van, mit hittél, vagy mennyi köztetek a korkülönbség. Ezek általában csak random akadályok, amiket a nő a férfi útjába gördít; ha kellően tökös, átugrálja őket és jöhet a szex. Ha béta, akkor belezavarodik, unalmas magyarázatokba kezd vagy hülyeséget beszél, és le lehet koptatni.
Persze 5 év házasság után nem lehet azt kérdezni, hogy milyen autód van – ekkor jön a “nagynak látszik a seggem?”. Ez ugyanaz pepitában, mint ha ismerkednétek, és ki akarná szűrni, hogy béta vagy-e. Ahogy ezerszer jeleztem, ennek a pszichológiai problémákhoz semmi köze :)
“amelyek jól felismerhetően a párválasztást szolgálják?”
Ja, egyébként ne várd, hogy egy teszt egyértelmű és direkt legyen, mert azzal nem érné el a célját. A shit tesztnek az a lényege, hogy rejtett, és a férfiak nem tudják, hogy tesztelik őket. Így nem tudnak hazudni, csalni. Kijön mindenkinek a valódi természete. Legalábbis elméletileg :) Szerencsénkre az emberiség ~2,5 millió éves fejlődése után pont most jutottunk el oda, hogy ezt a jelenséget egyesek megfigyelték és leírták, vagyis mostantól hazugsággal és csalással is át lehet menni a shit teszten, ha az ember tudja mire figyeljen. Szóvala lényeg, hogy ne várj olyan blőd teszteket, amiről egy hülye is azonnal levágná, hogy az “igen” válasz dugáshoz vezet, a “nem” válasz pedig a könnyes búcsúhoz. Nem is tudom pontosan, nálad mi az ami megfelelne annak a feltételnek, hogy “jól felismerhetően a párválasztást szolgálja”… Kérdezze a nő, hogy a pasi jól tud-e dugni? Arra mindenki azt mondaná, hogy igen. Kérdezze, hogy megvédené-e piti utcai erőszakoskodóktól? Arra is mindenki igennel válaszolna. Kérdezze, hogy alfa-e? Hiszen pont ez akarja eldönteni ő maga, de nem a férfi tudatos válaszaira alapozva, hanem a viselkedésére. A közvetlen, tudatos kérdések ebben a helyzetben teljesen értelmetlenek.
Beismerem, “csapdát akartam állítani” a kérdésemmel, de ezt nyilván te is észlelted. Egyszerű érvelést lett volna kimutatni, hogy nincsenek a párválasztással szorosan összefüggő shitteszt kérdések, és akkor ugye máris elbukna az elmélet, miszerint ezek a párválasztás célját szolgálják. Sejtettem, hogy meddő próbálkozás lesz. :) A csapdát megkerülve akkor közelítsünk más irányból.
Férfiként én is szoktam kérdéseket feltenni ismerkedés során, sőt bevallom apránként a hölgy szexuális szokásait is igyekszem verbálisan feltérképezni. Ezek a kérdések kifejezetten a párválasztást szolgálják, még ha különböző leplezett formában is kívánom kipuhatolni az engem érdeklő részleteket. (Természetesen a szexen túl sokminden mással kapcsolatban is teszek fel kerülőkérdéseket, de a szexuális tartalom legalább egyértelműen a párválasztást célozza.) Most akkor nevezzük el az én kérdéseimet is shittesztnek és mondjuk róla azt, hogy ezek teljesen tudatalatti dolgok? Vagy én mégis inkább tudatos vagyok, merthogy férfi vagyok? Én úgy érzem, hogy valami nagyon nem stimmel itt.
A viták során sokszor került szembeállításra a nők és a férfiak párválasztási ösztöne olyan módon, hogy többen is a nők párválasztását a viselkedéssel szembeni vonzalomként, a férfi párválasztását pedig testi vonzalomként mutatták be. De szerintem ez szintén nem valósághű ábrázolása a két nem preferenciáinak. Mert azért vegyük észre, hogy minden sztereotípia ellenére a nők vonzalmát korántsem csak belső jegyek és a férfiak párválasztását korántsem csak külső jegyek alakítják ki. Valójában ezzel együtt sem akarom elvitatni, hogy a nőknél a viselkedésjegyek jelentősebb hangsúlyt kaphatnak, de ez korántsem magyarázza meg a shitteszteknek minősített női kérdések és női hisztériák egy (jelentős?) részét. Tehát minimum több kritika szükséges szerintem a shittesztek értelmezése tekintetében.
Egyébként azért sem tetszik nekem ennek a paranormális (bocs, már megint cinikus vagyok) tudatalatti tevékenységekről szóló elméletnek az agyonhangsúlyozása, mert oda vezet, hogy a nőket nagy mértékben felmenti a viselkedéssel kapcsolatos felelősségük alól. Ha ezt a gondolkodást a párválasztás mezsgyéjéről kifejezetten átvezetjük a partnerkapcsolat későbbi stádiumaiba is, akkor kapunk egy olyan nőképet, amely számos kellemetlen viselkedési hiba alól felmenti a nőket, mondván ők nem tehetnek semmiről, hiszen ők a tudatalatti ösztöneik hatására cselekszenek.
Így nő túl ez az egész kérdés egy szimpla csajozási útmutató keretein és válik például az én antifeminista identitásommal összeegyeztethetetlenné. Mondom ezt azon túl, hogy a férfiak párkapcsolat teremtő képességét fokozó mindenféle PUA tippet egyébként teljes mértékben támogatok és helyeslek, ha nem propagálnak egyúttal a férfiak számára szerintem káros gondolkodási mintákat. Tartok tőle, hogy nehezen feloldhatóak ezek a nézetkülönbségek…
“Most akkor nevezzük el az én kérdéseimet is shittesztnek és mondjuk róla azt, hogy ezek teljesen tudatalatti dolgok?”
Értsem úgy az érvelésed, hogy ha te tudatosan megfontolt dolgokat szoktál kommunikálni, akkor máshogy már nem is lehet? Ha te tudatos kérdéseket teszel fel, akkor mindenki más is csak azt tehet?
Egyébként úgy látom még mindig nem érted a különbséget. Ha te felteszed kérdést egy nőnek, hogy milyen kocsija van, akkor az érdekel, hogy milyen kocsija van. Ha ismerkedés közben egy nő kérdezi tőled ugyanezt, 90% a valószínűsége, hogy leszarja milyen autód van, csak az érdekli, hogy hogyan reagálsz. Mintha képtelen lennél feltételezni, hogy a kommunikáció (rejtett) célja más is lehet, mint nyílt és tudatos információcsere a konkrét témáról.
“Vagy én mégis inkább tudatos vagyok, merthogy férfi vagyok?”
Nem csinál mindenki mindent mindig ugyanúgy, és főleg nem ugyanúgy mint te. Egy nő természetesen képes egyenesen kommunikálni, ugyanakkor képes shit tesztelni is. Ez nem azt jelenti, hogy nincs tudatánál, hogy nem tudja hol van és mit beszél, csak annyit, hogy a kérdéseinek van egy rejtett célja, amivel többé-kevésbé ő maga sincsen tisztában. A tudatalatti nem veri nagydobra a működését, csak az eredményt tolja be a tudatba, elsősorban érzelmek formájában.
“a nők vonzalmát korántsem csak belső jegyek és a férfiak párválasztását korántsem csak külső jegyek alakítják ki.”
Kizárólagosságról nem beszélt senki. Sőt, föntebb kifejezetten írtam, hogy a vonzalmat alapvetően a kinézet és a testbeszéd határozza meg a nőnél, ezt a kommunikáció során tapasztaltak tolják fentebb vagy lentebb. Egy átlagos kinézetű pasas is egy nő bugyijába tudja beszélni magát, míg egy jóképű srác is el tud szalasztani egy lehetőséget béna dumával. A kinézet a férfiaknál kevesebbet számít, mint a nőknél, de nyilván nem lényegtelen.
A shit tesztet bőven magyarázza az a több tonna anyag, amit már összehordtam róla :) Arra való, hogy a férfit elhelyezze egy alfa-béta skálán, mivel az alfák következetesen máshogy válaszolnak egy adott kérdésre, mint a béták. Példa diszkóban:
“Milyen a kocsid?”
Béta: “…nissan micra, miért?” -> unalmas, analitikus, kiszámítható
Alfa: “nono, nem szokásom ismeretlen nőket kocsikáztatni” -> váratlan, ötletes, úgy forgatja a beszélgetés keretét, mintha a nő akart volna flörtölni a faszival, ráadásul jelzi azt is, hogy az illetőre buknak a nők és vannak “minőségi” elvárásai.
Vegyük észre azt is, nem az volt a lényeg, hogy legyen ferrarija – ebből az sem derült ki, hogy van-e kocsija az illetőnek egyáltalán. A viselkedésével kell a nőt meghódítani, nem az ingó és ingatlan vagyonával.
“a nőket nagy mértékben felmenti a viselkedéssel kapcsolatos felelősségük alól”
Mármint miféle felelősséget jelent az, hogy nagynak látszik a seggem? vagy hogy milyen kocsid van??? És ezen “felelősség” alól hogyan menti fel a nőt, ha érted, hogy mi a rejtett célja a kérdésnek? Ha nem érted, az jobb? Te még mindig valami teljesen mást keversz a shit teszt témájába, mindenféle szociális, társadalmi és pszichológiai problémákat, amiknek ehhez semmi köze. Fogalmam sincs, hogy te tulajdonképpen mit is akarsz nőktől, és hogy miért tartod problémának a shit tesztelést, de van egy halvány sejtésem: te sem tudod.
“kapunk egy olyan nőképet, amely számos kellemetlen viselkedési hiba alól felmenti a nőket”
A shit teszt nem viselkedési hiba és nem ment fel semmi alól.
“Így nő túl ez az egész kérdés egy szimpla csajozási útmutató keretein és válik például az én antifeminista identitásommal összeegyeztethetetlenné.”
Szerintem az antifeminizmusnak nincs köze ahhoz, hogy te megérted-e a nők szexuális ösztöneit, vagy nem érted meg. Ez nem egy olyan dolog, amit meg kellene változtatni a nőkben, még csak a szemükre sem lehet vetni, mert nem hiba. Ugyanígy nem lehet a férfiak szemére vetni, hogy alapvetően vizuálisan döntik el, melyik nő vonzó és melyik nem. Vagy akkor azt is tekintsük elfogadhatatlan hibának, és a feministák joggal követelhetik, hogy a férfiak azonnal változzanak meg?
A nézetkülönbség egy csettintéssel feloldható, amint megérted, hogy gondolatban összekötötted a shit tesztet olyan problémákkal, amikhez semmi köze. Olyasmivel vádolod hamisan, amiről nem tehet :)
Úgy felettébb nehéz beszélgetni, ha az egyik fél kijelenti, hogy ő érti a nők szexuális ösztöneit, a vita másik szereplőjének meg fogalma sincs róla. Értékelem azt az igyekezetet, hogy próbálod átadni a magad ismereteit a PUA irodalom területéről, de nekem úgy tűnik, hogy bezárkóztál ennek az előfeltevésnek a keretei közé. A ismerkedési és a párkapcsolati interakcióknak, metakommunikációnak sokféle értelmezése lehetséges. Nekem úgy tűnt az utóbbi időben, hogy sok vitához úgy közelítettél, hogy minden ellenvélemény csak a párkapcsolati tapasztalatlanságból, a női nem ismeretének a hiányából eredhet. Nem azt akarom mondani, hogy a saját nézőpontodat és gondolkodási szokásaidat kellene feladnod, viszont nem lehet minden beszélgetést ebből az álláspontból lefolytatni, mert a megközelítésed semmilyen mértékben nem számol a másik fél eltérő tapasztalataival és világnézetével. Őszintén szólva én úgy élem meg az elmúlt napokban a PUA téma körül zajló vitákat, mintha a süketnémák párbeszédének a kellős közepébe csöppentem volna.
A mellékelt mintabeszélgetés nagyon szellemesek és jópofák, és jól példázzák azt a tanácsot is, amit kezdő interjúalanyoknak szoktak a szakértők javasolni: “Mindegy, hogy milyen kérdést tesznek fel, te beszélj arról, amit fontosnak tartasz elmondani.” – A példa párbeszédben a férfi nem a nő kérdésére válaszolt, hanem helyette előadta a saját reklámját, aszerint az előfeltevése szerint, hogy a nő mit szeretne hallani. Aztán majd durván meg fog lepődni, amikor kiderül, hogy a nő férjének autókereskedése van és a nő éppen el akar adni neki egy új autót. De ugye, ha egy nő azt kérdezi, hogy milyen autód van akkor “90% a valószínűsége, hogy leszarja milyen autód van, csak az érdekli, hogy hogyan reagálsz.” – És sajnos a mi párbeszédünket én úgy élem meg, hogy te sem az én felvetéseimre reagálsz, hanem arra az előfeltevésedre válaszolgatsz, hogy nekem bármi problémám van a nőkkel, a női ösztönökkel, az ismerkedéssel. Pedig mindezek a kérdések remekül elhelyezhetőek egy PUA irodalomtól eltérő keretrendszerben, úgy, hogy semmi problémája nem támad az embernek.
Sokféle módon igyekeztem körülírni, hogy mi a problémám azzal, hogy a PUA irodalom pontos tipizálás nélkül minden antiszociális női viselkedésre a “shitteszt” fogalmát húzza rá. Én nem értem, hogy mit nem lehet érteni ebben. Most tényleg komolyan gondolod, hogy a “Nagy a seggem? – Vedd le a bugyid!” jellegű párbeszédeken vagyok fennakadva? Ha csak erről szólna a történet, akkor eszembe sem jutna vitatkozni. Talán az eltérő tapasztalati háttér is okozza a félreértéseket. Biztosan neked nem volt soha olyan teljesen jóravaló férfiismerősöd, akit a neurotikus, hisztérikus felesége napi szintű folyamatos csesztetéssel és kontrollal üldözött nap mint nap, egészen addig, amíg az egyre gyakrabban a kocsmákba és végül a tökéletes alkoholizmusba menekült. Vagy ha mégis volt ilyen ismerősöd, akkor legyintve azt gondoltad, hogy biztos csak annyi a probléma, hogy a fickó “nem ment át a shitteszteken”.
Ha leszűkítjük a nők ezernyi mentális, pszichológia problémáját és viselkedészavarát, a megromlott házasságok kórtörténetét arra, hogy “shitteszt, shitteszt, shitteszt“, az nem lesz egy előremutató férfifilozófia. Az elmúlt napok vitái számomra azt mutatják, hogy bár pszichológussá képezni tényleg nem lehet minden férfit, de hogy az ismeretterjesztésnek a pszichológiai, szexuálpszichológiai ismerek az irányba is el kellene mozdulnia itt a Férfihangon, abban már biztos vagyok. Ha lesz időm rá, akkor én rajta leszek az ügyön.
“az egyik fél kijelenti, hogy ő érti a nők szexuális ösztöneit, a vita másik szereplőjének meg fogalma sincs róla”
Nem érzem ennyire mélynek a szakadékot, de a helyzet valami ilyesmi. Most két eset lehetséges: vagy nagyképű pöcs vagyok és tévedek, vagy pedig igazam van. Ne zárd ki a másodikat :)
“Az ismerkedési és a párkapcsolati interakcióknak, metakommunikációnak sokféle értelmezése lehetséges.”
Én ilyen esetekben egy pofonegyszerű tesztet használok: melyik elmélet működik a gyakorlatban? Mindenféle lélekturkászok és tanácsadók évszázadok óta hablatyolnak mindenféle feltételezéseikről, amik közvetve-közvetlenül a párkapcsolatokra vonatkoznak. Mit lehet ebből egy modern átlagférfinak a csajozási sikere szolgálatába állítani? Hááááát, minimális kerekítés után mondhatjuk, hogy semmit. Mire kellene cserélnem hát a PUA tanokat, Freud megállapítására, hogy senki nem tudja, mi kell a nőnek? Lópikulát nem tudja senki – Mystery, Roissy tudják, és le is írták, bárki elolvashatja. A PUA tanok működnek a gyakorlatban, minden más lehetséges vagy potenciális elképzeléssel szemben, amiket általában nem is lehet a gyakorlatba ültetni, de ha igen, akkor sem vezetnek eredményre. Egy – a feminizált társadalmi értékekhez passzoló – házassági tanácsadó átlagos javaslataival az ember kitörölheti. Dave barátunk a game tanulmányozása helyett elmehetett volna egy ilyenhez a feleségével, aki frankón megállapította volna, hogy Dave nem tölt elég “minőségi időt” a feleségével, nem mosogat eleget, meg nem visz neki elégszer spontán virágot. Azóta már rég elváltak volna.
“Nekem úgy tűnt az utóbbi időben, hogy sok vitához úgy közelítettél, hogy minden ellenvélemény csak a párkapcsolati tapasztalatlanságból, a női nem ismeretének a hiányából eredhet.”
Nekem úgy tűnik, hogy átfogó, széleskörű vitát akarsz folytatni, holott mi itt konkrétan a shit tesztekről beszélünk. Itt az ún. “ellenvéleményeket” én kizárólag ebben az igen szűk kontextusban kezelem, vagyis ragaszkodnék ahhoz, hogy a shit tesztet vitassuk, ne valami tágabb, homályosan sem definiált témakört. Ebben a kontextusban pedig az a helyzet, hogy vannak akik megértették, mi az a shit teszt, meg vannak akik nem. Tudomásul veszem, hogy kioktatónak tűnik a stílusom, de egyszerűen nem tudom már hogyan kézzel-lábbal elmutogatni, hogy 2+2=4, attól függetlenül, hogy az irracionális számok mit csinálnak meg hogy a kvantumfizika egyébként mit gondol. A shit teszt egy relatíve egyszerű téma, csak nem kell túlbonyolítani – te pedig napok óta egy bulldog makacsságával igyekszel az egekig bonyolítani.
Nem folytatok így minden beszélgetést, és nem képzelem, hogy nekem mindig mindenben igazam van, csak éppen jelen kérdésben értem az összes ellenérvedet, meg is cáfoltam mindet, csak nem vagy hajlandó ezt elfogadni :) Eddig senki nem hozott fel olyan ellenérvet, ami akár csak egy kicsit is megingatta volna a “shit teszt elméletet”, úgyhogy nyugodt lélekkel érvelek továbbra is mellette.
“Aztán majd durván meg fog lepődni, amikor kiderül, hogy a nő férjének autókereskedése van”
Öööö… Ezt azért te sem mondod komolyan. Szerinted mi esély van arra, hogy egy diszkóban táncoló nő azért kérdezi meg a flörtölni szándékozó pasit, hogy milyen kocsija van, mert az autókereskedői kapcsolatai miatt érdekli? Ha feltételezzük, hogy ez már előfordult a világtörténelemben, akkor is garantált, hogy minden ilyenre jut százötvenmillió olyan eset, amikor a kérdésnek rejtett célja van. NADE! Ha a nő tényleg autókereskedő kapcsolatokkal bír, akkor is az elviccelés a jó válasz, mert te nem kocsit akarsz tőle venni, hanem a bugyijába akarsz beférkőzni. Azt pedig úgy tudod elérni, ha vonzó vagy: spontán, humoros, keresztkérdésekkel sarokba szoríthatatlan.
“És sajnos a mi párbeszédünket én úgy élem meg, hogy te sem az én felvetéseimre reagálsz, hanem arra az előfeltevésedre válaszolgatsz, hogy nekem bármi problémám van a nőkkel, a női ösztönökkel, az ismerkedéssel.”
Nem. Én úgy élem meg ezt a beszélgetést, hogy van egy téma amit töviről hegyire ismerek, két nyelven írtam már róla oktató cikkeket, te meg az istennek sem vagy hajlandó megérteni, hogy az átlag diszkólátogató csajnak nincs autószalonos férje :) Olyan hihetetlen kibúvókat keresel és gyártasz, hogy az lassan már komikus lesz, csak ne kelljen elfogadnod, hogy a shit teszt létezik, és úgy működik, ahogy itt már többen leírtuk. Engem nem érdekel, hogy milyen a magánéleted, nem feltételezek semmit a kapcsolati státuszodról – engem az érdekel, hogy végre megértsd amiről beszélek. (Nem én szavaztam le a kommented, mellesleg.)
“Pedig mindezek a kérdések remekül elhelyezhetőek egy PUA irodalomtól eltérő keretrendszerben, úgy, hogy semmi problémája nem támad az embernek.”
1. Ez fordítva is igaz: A PUA keretrendszerben is elhelyezhetőek ezek a kérdések, sőt, megvannak a válaszok is.
2. Semmilyen más keretrendszer nem létezik jelenleg, ami a valóságban is működőképes. A PUA irodalomnak nincs valós alternatívája. Ha szerinted van, mutass rá.
3. A PUA elméleteket nem cáfolja, hogy bizonyos részkérdéseit egy más (fiktív?) keretrendszer is magyarázhatná.
Nagyon egyszerű annak a megállapítása, hogy mi az igazság. Vegyünk 100 feleséget, akik megkérdezik a 100 férjüket, hogy “nagynak látszik a seggem ebben a nadrágban?”. 50 válaszolja azt, hogy “persze, mint a Hoover gát, na gyere hadd másszam meg”, 50 másik pedig (a te feltételezéseidre támaszkodva) ültesse le a nőt és kezdjék el kibeszélni, hogy valószínűleg önbizalomproblémái vannak, amit orvosolni kell, teszem azt pszichológus meglátogatásával. Ezután mérjük fel, hogy melyik válasz vezet boldogabb házassághoz belátható időn belül. Ha kinézel az ablakon, ez a kísérlet tulajdonképpen minden egyes nap háztartások ezreiben játszódik le, s míg az első tábor (a PUA-féle) boldogul, addig a második táborban (az “analizátoroknál”) egyre több a veszekedés.
“a PUA irodalom pontos tipizálás nélkül minden antiszociális női viselkedésre a “shitteszt” fogalmát húzza rá”
NEM húzza rá, csak te akarod ráhúzni. Soha senki sehol nem írt olyat, hogy minden rossz női viselkedés shit teszt. Ezt csak te akarod a PUA-k szájába adni. A shit teszt egy nehezen definiálható, de azért mégiscsak behatárolható viselkedésforma, más pszichológiai problémáktól függetlenül. Többször leírtam már, hogy ezeket meg lehet egymástól különböztetni, tehát nem ugyanazok, nem azonosak. A shit teszt még csak nem is a problémás viselkedések egyik kisméretű alhalmaza, aminek megérteném, ha tévesen aposztrofálnád, hanem a problémás viselkedésektől független halmaz. Az összes meg-nem-értésed abból adódik, hogy a világ minden létező női nyűgjét a shit teszt örve alá akarod sorolni, ami szigorú tárgyi tévedés. Úgy kritizálod a shit tesztet, hogy nem a shit tesztet kritizálod, hanem egy téves fogalmat, amivel összekevered.
“Most tényleg komolyan gondolod, hogy a “Nagy a seggem? – Vedd le a bugyid!” jellegű párbeszédeken vagyok fennakadva?”
Nem, te az antiszociális női viselkedésen vagy fennakadva, ami a valóságban tényleg nagyon gyakori – csak semmi köze a shit teszthez, és mint ilyet, mi sem mentegetjük. Mi nem arról beszélünk, amiről te beszélsz :) Hacsaknem antiszociális viselkedésnek tekinted azt is, ha pl. egy nő megkérdezi, hogy nem tartod-e túl nagynak a kettőtök között lévő korkülönbséget, és ha dadogós, béna választ adsz, akkor emiatt kevésbé fog vonzónak tartani. Ha számodra ez is “antiszociális viselkedés”, akkor tágabb fogalmi problémáink vannak.
“Biztosan neked nem volt soha olyan teljesen jóravaló férfiismerősöd, akit a neurotikus, hisztérikus felesége napi szintű folyamatos csesztetéssel és kontrollal üldözött nap mint nap”
De volt, Dave-nek hívják és a PUA irodalom mentette meg a kocsmától és az alkoholizmustól. Nem látod a fától az erdőt??? Pontosan ezeknek a jóravaló ismerőseidnek a szent grál a kib*szott shit tesztek ismerete, mert ez potenciálisan megmentheti őket attól a lelki nyomortól, amit ők maguk hoznak a saját nyakukra azzal, hogy a feleségüket arra kényszerítik, egy olyan emberrel ossza meg a hitvesi ágyát, akit nem kíván, mert egy töketlen, gerinctelen omegahím. A feleségek hisztije nagyon sok ilyen esetben abból fakad, hogy a férjük elpuhult, nyápic senkivé változott, akivel már nem jó együtt élni. Lehet egy ilyen férfi jóravaló, persze, csak attól a feleségnek még nem lesz öröm elfogadni a férfi szexuális közeledését. Arra senki nem izgul fel, ha a partner “jóravaló”. És nem is kívánhatod a nőktől, hogy igenis izguljanak fel a nyápic férfiakra, igenis örömmel szolgálják ki olyan emberek szexuális igényeit, akiket a legkevésbé sem tartanak kívánatosnak. Ezt a problémát csak egyféleképpen lehet feloldani: vonzónak kell maradni a feleség szemében. (Illetve el is lehet válni, de a következő nővel sem lesz jobb hosszú távon.)
“Vagy ha mégis volt ilyen ismerősöd, akkor legyintve azt gondoltad, hogy biztos csak annyi a probléma, hogy a fickó “nem ment át a shitteszteken”.”
Nincs ebben semmi legyintés, ez egy igen komoly probléma. Amit egy 5 perces kurzussal meg lehetne oldani, ha a férfiak megértenék, hogy mi ez az egész és mi forog kockán. De hát biztosan jobb megoldás álmodozni egy olyan világról, amiben a nőknek nem működnek a szexuális ösztönei, és ha valakihez hozzámennek feleségül, azt örökre őrülten kívánni fogják akkor is, ha egyébként elhízik, minden végtagját amputálják és ápolatlan, munkanélküli hajléktalan lesz.
“Ha leszűkítjük a nők ezernyi mentális, pszichológia problémáját és viselkedészavarát, a megromlott házasságok kórtörténetét arra, hogy “shitteszt, shitteszt, shitteszt“”
Ezt egyedül te csinálod, senki más. A mentális, pszichológiai problémákat és viselkedészvarokat te keverted ide, teljesen fölöslegesen, mert nem azokról beszélünk. A shit tesztnek ezekhez zéró köze van. A shit teszt semmi más, nem több, mint egy eszköz a férfi vonzóságának mérésére. Nincs köze az önbizalomhiányhoz, nincs köze személyiségzavarokhoz, nincs köze a hisztihez, nincs köze semmihez. Minden nő csinálja – ugyanaz, mint a férfiaknál a nő tetőtől talpig történő megnézése. Hogy te minek keverted ide az antiszociális viselkedést, azt nem tudom.
“Többször leírtam már, hogy ezeket meg lehet egymástól különböztetni, tehát nem ugyanazok, nem azonosak. A shit teszt még csak nem is a problémás viselkedések egyik kisméretű alhalmaza, aminek megérteném, ha tévesen aposztrofálnád, hanem a problémás viselkedésektől független halmaz. Az összes meg-nem-értésed abból adódik, hogy a világ minden létező női nyűgjét a shit teszt örve alá akarod sorolni, ami szigorú tárgyi tévedés. Úgy kritizálod a shit tesztet, hogy nem a shit tesztet kritizálod, hanem egy téves fogalmat, amivel összekevered.”
Egészen közel kerültünk a vita megoldásához. Eleve nehéz egy ködösen definiált vagy éppen többféleképpen is definiált jelenség kapcsán vitatkozni. Az meg mindenképpen egy jókora félreértés, hogy én akarok mindenféle problémás női viselkedésformát a shitteszt kategóriájába sorolni, én pusztán figyelem a fogalom terjedő használatát és azt látom, hogy bizony minden női nyűgre-nyavajára használják. Szerintem nem kell sok idő és egyenesen a női hülyeség szinonimájává fog alakulni a fogalom. (Meglehet, hogy a PUA elméletnek sem fog az előnyére válni.) Azt próbálom “egy bulldog makacsságával” példákon keresztül is bizonygatni és illusztrálni, hogy ez így nem lesz jó.
Hogy mit érzek problémásnak, azt bz249 (több figyelemre érdemes) hozzászólása is szimbolizálja számomra, ami az alább linkelt hozzászólásom felett található:
http://www.ferfihang.hu/2015/02/21/amikor-a-game-menti-meg-a-hazassagot-dave-tortenete-masodik-resz/#comment-44117
Ha arra a legjobb lelkiismereted szerint tudsz olyan jó tanácsot adni, amely számol a leírt körülményekkel, akkor teljesen mindegy is, hogy én történetesen mit gondolok a shitteszt fogalmáról. Nyilván az is hasznos lenne, ha valamilyen definitív hivatkozást használva gyakrabban esne szó róla, hogy mi shit teszt és mi az, ami nem… Mert szemmel láthatóan nem csak nekem vannak problémám a fogalom tisztázatlanságával… és annak (vélt vagy valós) következményeivel.
Hozzáteszem, hogy azért én eredményként élem meg azt is, hogy a nagy vitát kiváltott hozzászólásom kapcsán több nő is visszaigazolta, hogy egyes shittesztek (vagy azok nem is azok?) oka a női önbizalomhiány. Talán ezzel is sikerül közelebb jutni a női lélek rejtelmeihez…
“Ez a nők teljesen természetes működése, és nagyon helyes, hogy így van. Sőt, kifejezetten okos. A faj fennmaradásának szempontjából nehéz lenne jobbat kitalálni”
– Dugunk?
– Yessz.
– OÁOÁOÁ.
“Anyának érzem OÁdám magam!”
Nem akarok senkit kiábrándítani, és nekem tetszik ez a game dolog, de valami nem hagy nyugodni.
Ha jól veszem le a dolgokat, akkor a game, vagyis hogy a férfi elkezd dominánsként viselkedni, a nőből boldog és nőies nőt csinál. Csakhogy szerintem van egy nagy probléma. A feministák annyira fepumpálták a női önérzetet és annyira rettegővé tettek minket, hogyha egy férfi elkezd dominánsan viselkedni, akkor lehet, hogy egyrészt felháborodunk, hogy te hogy merészelsz velem így viselkedni, másrészt elkezdünk félni, hogy ez az első lépés afelé, hogy a férfi bántalmazó legyen.
Legalábbis bennem lejátszódott egy ilyesmi, amíg le nem nyugtattam magam, hogy egyrészt a férfi családfősége nem sérti az egómat, másrészt a férjem nem fog bántani, mert ő jó ember.
Szóval szerintem ha egy „emancipált” nő nem kezd bele a game női párjába, szóval, hogy tudatosan nem igyekszik nőiessé válni, akkor a férfi dominánssá válása, hiába mondja azt a nő ösztöneinek, hogy „azta, hűűű, mmm”, ha az agyába már úgy beleásta magát az, hogyha a férfi domináns, akkor az sérti a jogait, és bántalmazni fogja.
Ezért igaza van szerintem annak, aki azt mondja, hogy a nőknek is kell a tudatos önnevelés.
Ezért kell a bizalom. Egy nő sem fogja elengedni a gyeplőt ha nincsen meg benne ez a bizalom, ahogy te fogalmaztad, hogy a párod jó ember. Vannak valóban megfélemlítő pacákok (ahogy persze nők is), az ilyenek miatt jobb résen is lenni.
Ha a nő ezekben a dolgokban, amikről beszélünk képben van és nem teljesen elutasító, szerintem évek munkájával nagyon sok szeretettel és kommunikációval el lehet jutni a kívánt szintig. Ha viszont zsigeri szinten elbástyázta magát a félelmei miatt, nem sok férfi lesz, aki felvállalja a dolgot mert egyszerűen túl sokat kellene beletenni. Az ilyen nőknek valóban dolgozniuk kellene a saját félelmeiken. Persze az esetek jórészében erre nincsen esély. Egy gumiszoba kategóriájú nő sosem fog eljutni arra a szintre hogy a saját érdekében kellene lebontani a falakat és kiengedni magából a félelmeit. Az ilyen szerencsétlenek éppen ezért mérgezőek.
Az “emancipált nő” éppen értékítélet szintjén erősen problémás. Mivel meg van győződve róla, hogy az ő értékítélete a helyes, nem fog rajta változtatni. Ha okos, a sorozatos kudarcok után talán elgondolkodik a saját felelősségén is a kapcsolatot illetően. Ha nem annyira bölcs vagy a saját korlátai túl erősnek bizonyulnak akkor viszont sosem.
“Ha a nő ezekben a dolgokban, amikről beszélünk képben van és nem teljesen elutasító, szerintem évek munkájával nagyon sok szeretettel és kommunikációval el lehet jutni a kívánt szintig.”
Inkább kifaragok egy széklábat mamutfenyőből.
“Ezért igaza van szerintem annak, aki azt mondja, hogy a nőknek is kell a tudatos önnevelés”
jól látod, kösz! csak helyette ilyenkor kenyszeres viselkedesek vannak, sok no az elete probleimait vagy ezoteriaval oldja meg, vagy bordora festi a hajat, mert ugy gondolja hogy ettol uj szemelyisege lesz.
az ezoteria azert (is) karos, mert a not nem nagyon veszi ra cselekvesre es valodi valtozasra, onfejlesztesre.
azt a “hitet” adja a nonek, hogy annak eleg csak magaban kepzelegni a sajat velt emberi josagarol, meg nagyon hinni vmi kozeljovoben bekovetkezoo joszerencseben. inaktivitasra, szellemi, testi es lelki tunyasagra suppeszti bele a not, ritkan motivalja es csak akkor is haszontalan dolgokra.
Eeegen, van egy olyan gond, hogy a női tudatalattit és a női tudatot ügyes manipulációval egymás ellen fordítják. Erre alapvetően azt tudnám mondani, hogy amennyire a nőzés nem a nők problémája, hanem a férfiaké, annyira az említett manipuláció destruktív hatása nem a férfiak gondja, hanem a nőké. És amennyire a nők szűrik a bétákat, annyira a férfiak is szűrik a feminizmussal fertőzött nőket. Ha egy paranoid nő elszalaszt egy igazán jó pasit, azért nem mi fogunk sírni. Te szerencsés vagy, mert nincs ilyen gondod, és valószínűleg a lányaidnak sem lesz, ha az állami/média indoktrinációtól kellő mértékben meg tudod őket menteni.
Valójában a gond nem olyan nagy, mert a női tudatalatti általában erősebb. Ha egy nő azt tapasztalja, hogy egy férfi nagyon vonzó, akkor sok dolgot képes érte félresöpörni vagy bebeszélni magának. A híres feministák egy részének is van családja, a magánéletükben ki tudják kapcsolni a dogmatikus programozást. (Vagy rossz kapcsolatokban szenvednek a saját önkezű agymosásuktól, ez is megesik.) Szóval ha egy PUA-val futnál össze, akkor nem arra gondolnál, hogy hű, ez esetleg bántalmazó, hanem hogy mennyire sármos. Tudja mit kell mondani, hogyan kell nézni, telve van önbizalommal, stb. A domináns viselkedés valójában nem valami durva dolog, egy normális nőnek egyáltalán nem ijesztő.
A nők tudatos önnevelésében két ok miatt nem hiszek. Egyfelől az önnevelés csak az emberek (a férfiakat is beleértve) kb. 1%-át viszi előre, a többiek túl buták vagy csökönyösek hozzá – így társadalmi léptékben nem lehet megoldás semmire. Másfelől a nők amúgyis előnyösebb pozícióból indulnak, az ő kegyeikért versenyeznek a férfiak, így nem érzik, hogy nekik bármiben is változni kellene. Minek? Hiszen egymást ütik értük a kérők, nekik csak válogatni kell a talpon maradottak között. Azt persze nem tudják, hogy a hosszú távú boldogsághoz más is kellene, főleg mivel a szépség múlandó, és 35 év fölött sem ártana jó párkapcsolatban élni… A jövőre nézve általában vakok az emberek, a kisujjukat sem mozdítják, ha a várható haszon nem azonnali.
“Ha egy nő azt tapasztalja, hogy egy férfi nagyon vonzó, akkor sok dolgot képes érte félresöpörni vagy bebeszélni magának.”
ALL HAIL THE HAMSTER!
Igen, egy normális nőnek nem ijesztő a dominancia, de egy feminizmussal kicsit is fertőzött nőnek (= szinte minden nő, és ezt nem leszólásból mondom, magamat is ide sorolom) – a fertőzöttség mértékétől függően – egyszerre ijesztő (fejben) és vonzó (ösztönszinten). Sőt, a feministák lassan elérik, ha nem érték el azt, hogy ha nem is annyira mélyen, mint ahol az ösztöneink vannak, de mélyen a tudatunkba a propagandájukkal beleégették azt, hogy a dominanciára sértődéssel és rettegéssel reagáljunk, legalább egy kicsikét.
Ha azt mondod, az emberek 1%-át viszi csak előre, akkor a férfiak tudatos önnevelésében, pl. a game eltanulásában se kéne hinned, mégis fontosnak tartod, véded, hirdeted. Én így vagyok a női önneveléssel. Ha valóban csak 1%-ról van szó, már az is valami, több, mint a nulla. Például nekem rengeteget segített és enélkül biztos nem élnék boldog házasságban (így a férjem se) és nem lennék úgy általában egy boldog és elégedett ember. Tudom, hogy szívre tett kézzel és őszintén sajnos nagyon kevesen mondhatnák el magukról azt, amit én az előbb leírtam. Ha csak 1%-nyi emberrel többen ezt megtehetik, mert van hozzáférhető férfi és női párkapcsolati és önnevelő irodalom, ami segíti őket ebben (és sokaknak csak ez van, szülők és mások példája híján), az már egy szuper dolog. Én tudom, milyen feminista fertőzöttséggel egy párkapcsolat, mert én is útközben sajátítottam-sajátítom el és valósítom meg a normalitást, és elmondhatom, hogy ég és föld a különbség aközött, hogy milyen kontrolláló, a férfihoz nemigen értő, a saját javát és kényelmét kereső, elkényeztetett nőként és milyen nőies, szubmisszív, a másikért élő nőként megélni a házasságot, annak bármely szegmensét, és úgy egyáltalán a női mivoltot.
Lehet hogy írnod kellene egy hosszabb recenziót a Surrendered wife c. könyből? Vagy hasonlóból? Maestro írt egyet 3,5 éve de elég rövidet. Ráadásul nem is női szemszögből. Szerintem a női szubmisszivitást érdemes lenne jobban körüljárni. Biztos számos női olvasó téved erre, jó lenne ha a fogékonyabbak elolvasván meg tudnák érteni, hogy ez nem bántalmazó kapcsolat és nem a szabadság elvesztése ill. milyen boldogságról mondanak le nélküle. Vélemény? Elvégre most már a személyes tapasztalataid és a saját utad messze-messze hitelesebbé tudnák tenni, mint akárhány mindig légy erős, ne hagyd magad elnyomni feminista fröcsögés.
Köszönöm a bátorítást! Talán nem baj, ha elárulom, hogy már be van tárazva egy rövid írásom ebből a témából. Persze sokkal bővebb és részletesebb kifejtést érdemelne.
A könyv megvan, de csak az elejét olvastam. Majd neki akarok ugrani még egyszer.
Inkább a peacefulwife.com segített sokat (mondjuk ő részben a Surrendered Wife-ra alapoz… itt elérhető a legelső bejegyzése magyarul: http://prochristo.blogspot.hu/2015/01/a-tisztelet-alapjai-peacefulwifecom.html ), a Férfihang, tapasztaltabb barátnőkkel folytatott beszélgetések, meg persze a hús-vér helyzetek, amelyek alapján a férjemmel is beszélgettem a témáról. Ezekről a személyes dolgokról viszont nehéz lenne úgy írnom, hogy ne teregessem ki túlságosan a magánéletemet, és így a férjemét is.
Nos elsősorban inkább úgy gondoltam, hogy a személyes tapasztalatok árnyalják és hitelesebbé teszik mindazt amit leírsz és itt egyáltalán nem a személyes információk megosztására gondolok, sokkal inkább a megtapasztalt igazság erejére, amely mentes a talmi bulvár-erőlködéstől.
Még valami, hátha tetszik… stepford wives
Á, értem már! :-) Igen, így rendben van.
Köszönöm, a design nekem túl cukorka, de a tartalom első blikkre jónak tűnik. :-) Majd még jobban elmélyedek benne.
“Ha valóban csak 1%-ról van szó, már az is valami, több, mint a nulla.”
Teljesen igazad van, és nem is úgy értettem, hogy az önnevelés fölösleges, csak sajnos nem jelent széles körű megoldást. Én örülnék a legjobban, ha a többség keresné az önfejlesztés útját, és dolgozna a saját boldogságáért. Ennek inkább az ellenkezője jellemző: majd’ mindenki tökéletesnek hiszi magát, és felháborítja a gondolat, hogy változnia kellene.
Találtam egy elég bő leírást shit test témában, hátha van akinek segít.
THE SHIT TEST ENCYCLOPEDIA
Kihozom ide Wastrel kommentjét, mert ott már nagyon sűrű és veszélyes a dzsungel.
“[A game] azoknak sem való, akik nem akarnak saját személyiségük eldobása után felköpni és aláállni, azoknak sem való, akiknek a harmónikus szerelmi kapcsolatra való vágyuk megelőzi a dugási ösztön kiélésének igényét, és azoknak sem való, akik számára a kapcsolat az amolyan idealizált önfeláldozó szerep (pl. család és asszony eltartása, gondoskodás) egy fárasztó, óvodás szintű játszadozás helyett.”
Tisztelem a technikai tudásod, valószínűleg meghaladja az enyémet, de talán pont ezért nem látod a fától az erdőt. Megtanultad bizonyos eszközök használatát, amelyek többnyire nem tetszettek erkölcsileg, és ettől (meg az eredményektől) meglehetősen cinikus lettél. Én sokmindent használok a PUA irodalomból, de a lelkiismeretem tiszta, és semmiféle igényem nincs arra, hogy függőlegesen köpködjek. A game egy harmonikus kapcsolat kiépítésében éppolyan hasznos, mint a dugási ösztön kiélésében, csak nem ugyanazokat az eszközeit kell használni. A saját feleségeddel szemben nyilván fölösleges a neg, a nyitások és zárások, a peacocking, meg az egyéb hókusz-pókuszok fele. Nade senki nem is kényszerít ezek használatára. Bőven elég, ha foglalkozol a game másik felével, ami a testbeszéd, a shit tesztek, a domináns viselkedés, némi DHV, a féltékenység ügyes menedzselése, stb. És ezeket sem kell túlzásba kell vinni, senkinek nem kell átmenni a saját karikatúrájába. Ha az ember kihozza magából a maximumot, az pont elég.
Illetve ez arra nem elég, hogy valaki halomszám strigulázza a szupermodelleket, dehát nem is ez a cél, ugye? Egy nőt kell megszerezni, és azt megtartani. Erre tökéletesen alkalmas a game “civilizáltabbik” fele, ami nélkül viszont meglehetősen sziszifuszi a meló.
“A nők csodálkoznak, hogy miért nem akarnak a harmincéves kisfiúk felnőni, és miért videójátékoznak a szülői házuk pincéjében ahelyett, hogy mindenféle bűvésztrükkökkel, meg elmekontrollal, meg páváskodással tennének a rendkívül kifinomult női ösztönök kedvére, pedig a hozzászólások sorai között ott az egyértelmű válasz, csak tudni kell a sorok között olvasni.”
Ez a két kép nem igazán jön össze. Egyfelől a két felvázolt alternatíva egyáltalán nem zárja ki egymást (egy játékos is lehet PUA), másfelől viszont a tipikus konzolhuszárokat általában nem arról lehet megismerni, hogy csak azért nem dugnak nőket fürtökben, mert annyira fárasztja őket a peacocking vagy az NLP használata. Egy átlagos gamer a fél karját adná egy nőért, csak nem ismeri a PUA irodalmat, ezért zéró sikere van a nőknél.
Másfelől tulajdonképpen mi az alternatíva? Egyedül megöregedni a kedvenc konzolunkkal? Végülis az sem rossz dolog, valószínűleg ha a jelenlegi kapcsolatom tönkremenne és is ezt céloznám meg, mert öreg vagyok és szarok bele – de azért egy fiatalabb srácnak ez közel sem optimális. Aki kiábrándul a csajozásból (akár mert nem megy, akár mert túl jól megy) az magába fordul és hátralévő életét megkeseredetten tölti? Fasza perspektíva.
“engedtessék már meg, hogy nem hagyjuk földbe döngölni és lejáratni azokat, akik számára nem a PUA hozza meg a megváltást, mert az egész dolog összeférhetetlen a világnézetükkel.”
A PUA egyes eszközei lehetnek összeférhetetlenek a világnézeteddel, de az egész nem. Egy nagy darabja csak az igazságra mutat rá, és azt azért elég furcsa lenne mondani, hogy az igazság nem kompatibilis a világnézeteddel. Senki nem áll pisztollyal a hátad mögött, hogy folyamatosan NLP-zd a nőket, úgyhogy ne hivatkozz arra, hogy a game valami gonosz dolog lenne. Ja, és földbe döngölésről sem volt szó, csak amíg valaki nem érti meg, hogy mi az a shit teszt, addig megpróbáljuk neki megmagyarázni.
Egyébként nekik mi hozná meg a megváltást? Van valami másik megoldás, amiről én nem tudok? Egy teljesen más csajozási, vagy kifejejezetten LTR-építő módszer, ami más alapokról indul, mint a game? Továbbra is úgy érzem, hogy az igazság nem opcionális. Akinek az igazság nem hozza el a megváltást, annak semmi más sem fogja.
“az akaraterő és a hozzáállás megváltoztatása messze nem elegendő a PUA életforma befogadásához”
A game egyes eszközeinek használatához abszolút nem szükséges a PUA életmód felvétele. A PUA jelentése pick-up artist, vagyis csajfelszedő művész, ami bizonyos értelemben tényleg egy életforma. De a game, vagyis a PUA-k által összehordott tudásanyag nem igényli, hogy az életstílusukat is lemásold. A cikk ami alatt kommentelünk erről szól. Használhatod te Casanova szerszámosládájából a franciakulcsot néha-néha anélkül, hogy muszáj lenne követned az életformáját, és kiégett puncihajhászként felfordulni szifiliszben.
“Ehhez bizony egy teljes körű személyiségváltoztatás kell, ami nem mehet végbe csak úgy egyik napról a másikra.”
Nahát aki viszont naponta új szupermodelleket akar kirugdosni az ágyából, az vegye tudomásul, hogy annak ára van. Nekem senki ne sírjon, hogy Bódi Szilvi felszedéséhez “személyiségváltoztatásra” volt szüksége, és ez milyen borzalmas dolog. Senki nem kényszerít senkit semmire, aki meg önként eladja a lelkét az ördögnek, az magára vessen. Akinek egyetlen életcélja Casanovának lenni, annak most már adott a lehetőség kemény munkával megvalósítani az álmát. Hogy ez lelki gyűrődéssel jár, az a game normálisabbik feléről nem mond semmit.
“tapasztalataimból okulva: totális depresszió, barátok elvesztése, változások család általi szabotálása”
Számomra úgy tűnik, hogy a piros pirulás felébredés “düh” fázisáról beszélsz. Ez csak közvetetten függ össze a game témájával. Én speciel használom a game bizonyos elemeit, de egyetlen barátom se ment rá és senki nem szabotál semmiben. Mintha teljesen külön világban élnénk…
Wastrel: “A nők csodálkoznak, hogy miért nem akarnak a harmincéves kisfiúk felnőni, és miért videójátékoznak a szülői házuk pincéjében ahelyett, hogy mindenféle bűvésztrükkökkel, meg elmekontrollal, meg páváskodással tennének a rendkívül kifinomult női ösztönök kedvére, pedig a hozzászólások sorai között ott az egyértelmű válasz, csak tudni kell a sorok között olvasni.”
Deansdale: “Egyébként ha nem lenne ennyire feminizált és nőközpontú a társadalom, akkor mélységesen felháborodnának a tömegek Hymowitz hülyeségein. Mert mit is mond ő? Hogy a férfiak “elromlottak”, már nem felelnek meg a nők által támasztott követelményeknek, ezáltal a férfiak a hibásak a nők problémáiért, a férfiak nem találják a megfelelő válaszokat a nők problémáira (WTF?!), és ezért a férfiakat kényszeríteni kellene, hogy a nők elvárásainak megfelelően éljenek, viselkedjenek.
Elképesztő.
A férfiak azért mégsem annyira hülyék, mint amennyire H. és társai hirdetik, mert a társadalomból való “kicsatlakozás” maga a válasz arra, ahogy a társadalom a férfiak ellen fordult.”
Utóbbit egy olyan cikk alól, amely a… szülői házuk pincéjében videojátékozó férfiakról szól:
http://www.ferfihang.hu/2012/04/26/gyermetegge-valtak-a-ferfiak/
A game a nők elvárásainak való megfelelés tökéletes ellentéte. A nőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy nekik a game által megállapított elvárásaik lennének a férfiakkal szemben – a PUA irodalom bizonyos értelemben(!!!) egy hatalmas bűvésztrükk, ami a nők bugyijába juttat azok védelmi rendszereit kijátsszva. Ha szerinted az a nők elvárása, hogy mindenféle suhancok a védelmi rendszereiket kijátszva megdugják őket, akkor releváns az idézet amit tőlem másoltál ide.
Hymowitz-ék teljesen más síkon gondolkodnak. Nekik a megbízható béták hiányoznak, akik felszívják a randipiacról a kiöregedett, alfa körhintában megfáradt és már sürgősen gyerekre, családra vágyó harmincas spinéket. Ők azért szapulják a számítógépen lógó, sörivó férfigenerációt, mert azok nem hajlandóak házasodni. Amiről az a cikk szólt, sokkal inkább társadalmi probléma, mint a PUA irodalom kérdése.
Wastrelnek is valami hasonló jellegűt válaszoltam, ha megfigyeled… Hogy egy számítógépen lógó férfi lehet egyben PUA is (bár nem jellemző). Különböző szögekből közelítjük a témát, amit nem biztos hogy érdemes így összezavarni.
A pártolók hozzáállása ehhez az egész PUA dologhoz eredményközpontú, azaz hogy itt van, tessék használni, és ha használod, azzal ez és ez lesz az eredménye. Az én hozzáállásom az elmélethez – és egyébként minden más filozófiához vagy felvetéshez – folyamatközpontú, azaz az én világnézetem szerint hibás az az érvelés, miszerint először megvilágítom pár példán keresztül, hogy mi lesz az eredménye az adott folyamatnak, és ha pár embernek sikerül, akkor mindenki számára ugyanolyan jó mondjuk a puáskodás. Ez egyébként egyfajta gyakorlati elitizmus. Az eredményközpontú hozzáállás nem veszi figyelembe az amúgy finoman szólva sem mellőzhető tényt, hogy egy adott mintából, akik elkezdenek mondjuk pua-k lenni, mekkora azoknak a száma, akik ténylegesen is el képesek sajátítani a műveletet. és mekkora a lemorzsolódottak száma. Márpedig ha csak a puszta tényeket nézzük, akkor elmondható, hogy a PUA népszerűsége a 2007-es peak óta meredeken zuhan, és a red pill mozgalom is maga mögött hagyta már ezt a kifejezést. Ez nem azt jelenti, hogy a red pill oldalak ne lennének tele csajozási módszerekkel, csak végre elkezdték azt a folyamatot, amit mindig és minden körülmények között elvárnék, hogy DISZTINGVÁLNAK. Azaz felfedezték végre, hogy a PUA mint életstílus nem húzható rá minden férfitípusra, sőt, bizonyos emberekből ellenszenvet vált ki az egész módszertan, és ezért fennkölt idealista tanácsadások helyett esettanulmányokat használnak, valamint egyéni beszámolókat és kérdéseket boncolgatnak, ahol a válaszokat az adott kérdésből / esettanulmányokból valamelyest kihámozható személyiségekhez igazítják. Az ilyen személyre szabott esettanulmányok több energiát vonnak el mind az olvasótól, mint az íróktól, de ezzel egyszersmind testreszabottabbá és magas sikerrátájúvá válik a módszertan. Ugyanez a hagyományos PUA tanításról nem mondható el, ott ha egy csajozási tréning után nincs továbbra sem sikered, akkor mindig minden a te hibád, mert nem vagy elég motivált, és az biztos nem fordulhat elő, hogy a módszertanban akad némi bibi. Én voltam egyszer PUA táborban, beszéltem az egyik szervezővel is, ő kertelés nélkül elmondta, hogy a sikerráta kb. 20%, azaz minden ötödik tanonc jut el olyan szintre, hogy a csajozó képességei ténylegesen fejlődjenek és sikerrel alkalmazza a módszertant a mindennapokban is. A maradék 80% nem számít, ők a járulékos veszteség, a társadalom alsó 1%-a :D
Na szúrópróbaszerűen adtam egy minuszt, mert nem értek egyet azzal, hogy azt közvetíted, nem fejlődik a tanonc.
“minden ötödik tanonc jut el olyan szintre, hogy a csajozó képességei ténylegesen fejlődjenek és sikerrel alkalmazza a módszertant a mindennapokban is.” Hát én is voltam a *** féle táborban és nem ezt tapasztaltam. Aki befizetett a day vagy night game-re, kihasználta az összes lehetőséget, hogy fejlődjön, mivel plusz lovéba került. Nem szórakozni ment oda a többség, hanem tanulni. Én például abban fejlődtem radikálisan, hogy meg mertem állítani 5 sétáló, huszonéves lányt egyszerre egyedül és azt éreztem már ezzel néznek valakinek, hogy meg mertem tenni, nem röhögtek ki, ott jöttem rá, hogy egy beszari lúzer voltam korábban. Féltem és szerettem a szép nőket, ma már tudom a szépség csak álca vagy adottság és a többség továbbra is be van tojva a nőktől. Tehát a teoriádból az következik, hogy én a PUA nélkül is fel mertem volna tartani szemtől szembe 5 lányt akik buliba mennek? Soha az életben nem tettem ilyet korábban és rájöttem csak nyertem az ilyen tapasztalattal, mi ez ha nem fejlődés? Apróságnak tűnik, de a gondolkodásmódomon változtatott, azzal hogy ne higgyem el azt amit látok, de tudatosan cselekedjek vele szemben.
Na oszt adtak cigit?
Engem nem zavar ha mások másképp gondolják, de egy hatékony módszert elég lenne, ha a feministák pocskondiáznának. Kedvelem Wastrelt, mert szókimondó és pontos is, de mindenki tévedhet ha csak közvetítő anyagból táplálkozik. Sokismeretlenes képlet ez, de csak az számít mit tapasztalunk meg individuálisan. Leírok egy kis saját tapasztalatot. A PUA kétségtelenül a fiatalabb férfinemzedéknek adhat radikális támpontot, de én még 30 felett is fiatalodtam vele jópár évet, nem mintha ez annyira fontos lenne, viszont némi dinamikát és energiát azért igényel a dolog. Később automatikussá válnak a jól bevált mozdulataink, ha elég fiatalon kezdjük a tudatos nőszerzést. Az alfaság amikor teljesen egyedül vagyok csak annyiban igaz, hogy meg merek tenni olyanokat amire a nők vágynak legbelül, mert nagyon kevesen lépik már meg, a bátorság felhívja a figyelmüket és nem koptatnak le, mivel nem akarok eladni nekik semmit, csak laza vagyok, jól érzem magam, meg is borotválkoztam, tehát nem kéregetni akarok. Ez viselkedésfüggő és nem velünkszületett adottságoktól függ. Számít hogyan beszélsz, milyen a testtartásod, félelmet keltesz e vagy barátságos embernek tekintenek, de a legfontosabb, hogy kilógj a többitől és ne tegyél visszataszító mozdulatokat. Például alkoholt soha nem fogyasztasz, ezzel is figyelemfelkeltő vagy és mindig józan. Ilyen trükökkel jó benyomást kelthetünk a legtöbb nőben, persze ezek csak a kezdeti lépések utána rajtad áll építed a kapcsolatot vagy csak egy jót szórakoztál/beszélgettél/gameltél a férfire vagy egyéb társaságra várakozó lányokkal. Soha nem láthatják mi a célunk és igazából nem is kell, hogy legyen. Ha így állunk hozzá, nem lesz kudarcélményünk és nem a vakszerencsét igénylő netes párkeresőkre leszünk utalva. Ez az igazi vadászat. Bár a legjobb nőszerzés nyilván ismerősök által lehetséges akik leigazolnak a kiszemeltnek h nem vagy szadista nőverő állat és jó party lehetsz. De a PUA technikák alkalmazásánál gyorsabb és radikálisabb személyiségfejlesztést nehezen tudok elképzelni. Valójában ez az “apróság” amit emlitettem olyan szinten kicserélt, hogy mikor nemrég elmentem bulizni az asszonnyal (aki rettentő féltékeny) megegyeztünk, hogy nővel nem állok szóba, következésképp elkezdtem vadidegen srácokkal dumálgatni, sőt felajánlottam nekik, hogy táncoltassák meg a nőmet és a 2 barátnőjét. A srácok néztek, hogy hülye vagyok én vagy mi lepasszolom a barátnőmet? Nem, csak mivel nőkkel nem állhattam szóba jó kedvet csináltam srácoknak és fantasztikus volt a vakmerőségem miatt 4-5 idegennel dumálgatni egy asztalnál. Na ekkor éreztem magam alfának és nem amikor gamelek egy idegen lánnyal egyedül. Bevallom nem vagyok jó táncos ezért jött az ötlet. Ráadásul kicsit már unom is nézni, hogy a szórakozóhelyeken a társaságok zártak. Egymással beszélgetnek kis csoportokban, de akkor minek mennek sok ember közé, ezt nem értem, valakinek nyitni kell. Figyelek ezekre az apró társadalmi “hibákra”. Ez az ötletem jött és mindenkinek jó kedvet csináltam és ettől nekem is jobb lett a kedvem. Persze energia kell az ilyen tettekhez, de az eredmény kárpótol és soha nem felejtjük milyen érzés volt. Annyi még, hogy ha olyan személyekkel kezdjük a game-et akik kevésbé szimpik nekünk kisebbet koppanhatunk, de nem érdemes egyetlen egy delikvensnél sem lecövekelni, hogy state-ben maradhassunk. A végére a mi kezünkben a döntés, hogy kivel kivánunk máskor is “összefutni”, vagy csak simán mosolyt csaltunk a többiek arcára vagy mélyreható emléket hagytunk. Game Rulez!
“A nők mindent összevetve sokkal érzékenyebbek, mint a férfiak. Azonnal kiszúrják a bizonytalanságot és a hülyeséget az emberben. A kiváló nővadász mestereknek vagy illenie kell a célszemélyhez – és ebben igazán hinnie is kell -, vagy nagyszerű színésznek kell lennie. Ha az ember úgy beszél egy nővel, hogy közben azon aggódik, mit gondol róla a nő, biztosan elbukik. Ha az embert rajtakapják, hogy arra gondol, hogyan lehetne bejutni a nő bugyijába, mielőtt a nő fejében megfordult volna, mi lehet a férfi alsógatyájában, az biztos bukás. És a legtöbb férfi ebbe a kategóriába esik. Sasha is. Én is. Nem tehetünk róla. Ilyen a természetünk.
Mystery ezt dinamikus társadalmi homeosztázisnak nevezi. Folyamatos pofonokat kapunk egyrészt attól, hogy túlárad bennünk a lányokkal való szex iránti vágy, másrészt attól, hogy védekeznünk kell a megközelítés során. Mystery szerint e félelem oka az, hogy az evolúció törzsi létezésre programozott minket, ahol a közösségben mindenki tudomást szerez arról, ha egy férfi egy nőtől visszautasítást kapott. Az ilyen férfit a nők kiközösítik, és génjei, mint Mystery rámutatott, könyörtelenül kigyomlálódnak az emberiség génkészletéből.”
– Neil Strauss: A játszma
“Mystery szerint e félelem oka az, hogy az evolúció törzsi létezésre programozott minket, ahol a közösségben mindenki tudomást szerez arról, ha egy férfi egy nőtől visszautasítást kapott. Az ilyen férfit a nők kiközösítik, és génjei, mint Mystery rámutatott, könyörtelenül kigyomlálódnak az emberiség génkészletéből.”
Korcsul is lefelé az emberiség generációról generációra, mert a nők nem tudnak jól választani.
Ezek szerint mi mind olyanok leszármazottjai vagyunk, akiket nem közösítettek ki:) Mégis megvan bennünk a félelem. Ezt most nem egészen értem így fél1kor:)
A nők nagyon is jól választanak, ami a biológiai fajfenntartó ösztöneiket illeti. (emberileg persze nem, de hát a vonzalom nem tudatos döntés eredménye) Nem is tudnának rosszul választani. Évmilliók fejlesztették ki, hogy kit válasszanak. Ezért aztán az emberiség nem korcsul. Ami korcsul az a civilizáció, amit pont azáltal sikerült felépíteni, hogy nem hagytuk, hogy az emberek (ffiak és nők egyaránt) vakon követhessék az alapvető szexuális ösztöneiket. Most, hogy ezeket hagyjuk, korcsosul a civilizáció.
De evolúciós genetikai értelemben pont hogy fejlődnie kéne ettől a homo sapiensnek.
Lehet, hogy most valamit én gondolkodom rosszul, megtaláltam a hétvégi buliból megmaradt whiskyt, és félek, hogy megromlik:)
“Nem is tudnának rosszul választani. ” – A PUA éppen arról szól hogy az ösztöneit kijátszva rosszul válasszon.
A civilizáció elkorcsosító hatásában sajna egyetértek. Az hogy részlegesen kikerültünk a természetes kontraszelekció hatása alól, meglehetősen negatív következményekkel jár.
Nem, mi olyanok leszármazottai vagyunk, akiket a szomszéd törzs széterőszakolt.
Nem is vagyunk itt évmilliók óta.
Úgyis követték, csak titokban. Milyen mókás lenne családfailag végiggenetikázni mindenkit, mik derülnének ki.
Elek: “A PUA éppen arról szól hogy az ösztöneit kijátszva rosszul válasszon.”
Neeem:) A game arról szól, hogyan próbáljunk meg olyanná válni, amit az ösztönei kívánnak. Vagy hogyan próbáljunk közelebb kerülni ehhez. Megmutatja merre indulj a dzsungelben:) Az elején még talán megjátszás lesz, és trükközés, de ha minden jól megy, olyanná is lehet válni. Fake it until you make it:)
Amúgy itt valahol előkerült, hogy talán a game-mel foglalkozó ffiak 20%a képes minőségi változást elérni, 80%uk egyáltalán nem képes erre fogékonnyá válni. Máshol is ilyesmiket lehet olvasni.
Dennis: Ám ezen dolgok internalizálása csak keveseknek sikerül. A többségnél mindig megmarad a differencia a valós és a mutatott belső között. Gyanítom emiatt is csúsznak el közülük a legtöbben a nihil felé. Valahol már kommenteltünk ilyesmiről. Nálam ez volt a férfi belső útja.
Szerintem emiatt kezelik sokan erős távolságtartással a PUA dolgait. No meg persze az évtizedes kondicionálást is nehéz felülírni…
A 80%-20% az a Pareto-elv alapján az alfákkal kapcs. került elő.
Misandry bubble:
“in my experience, 80% of men and 99.9% of women are simply incapable of comprehending why the skills of the Venusian Arts are valuable and effective.”
Amúgy totál el vagyok már veszve a kommentek közt:) Úgy látom ez az alfa-béta dolog, és shit testek mibenléte az, ami a legtöbb egyet nem értést szüli, szóval próbálok majd ezekre jobban rávilágító írásokat fordítani ezután.
Az alfa dolgot túlisztifikálják, szerintem azért ill. mert a közbeszédben többféle módon is szerepeltetik a fogalmat. A shit teszttel kapcs. meg valahol az lehet benne, hogy nehogy már ilyen egyszerű legyen meg hogy ez hazudozás és pojácáskodás. Szóval értelmi szinten rendben van de érzelmi szintű az elutasítás.
“De kik is vagyunk valójában? Egy rakás jó gén meg rossz gén, jó szokásokkal és rossz szokásokkal elegyítve. És mivel a kúlság és az önbizalom nem genetikailag kódolt, a nem kúlság és az önbizalomhiány csak rossz szokás, amit útmutatással és akaraterővel meg lehet változtatni” – A játszma
“hogy meg merek tenni olyanokat amire a nők vágynak legbelül, mert nagyon kevesen lépik már meg, a bátorság felhívja a figyelmüket és nem koptatnak le”
De mért nevezed a nyalizást bátorságnak? Aki a nők legbelső vágyait akarja kielégíteni, az mért lenne bátor? Én még ahhoz a nőhöz se mentem oda, akin láttam, hogy majd belepusztult ebbe. Amelyik nő nem jön oda nyalizni, az száradjon el más mellett.
“Ilyen trükökkel jó benyomást kelthetünk a legtöbb nőben”
Mi tetsszen a legtöbb olyan nőben, aki bedől ilyen trükköknek?
“a férfire vagy egyéb társaságra várakozó lányokkal.”
Várjanak csak míg felkel majd a Nap, aztán lehet hazamenni.
“Bár a legjobb nőszerzés nyilván ismerősök által lehetséges akik leigazolnak a kiszemeltnek h nem vagy szadista nőverő állat és jó party lehetsz.”
– Figyu, ne mondjátok már el neki, hogy az előzőt, aki lelépett a főnökével jól szájba vertem, nehogy asziggye nem vagyok jó parti.
“és fantasztikus volt a vakmerőségem miatt 4-5 idegennel dumálgatni egy asztalnál.”
Élőben még ismerősök baromságait is fárasztó hallgatni, nemhogy idegenekét.
“Egymással beszélgetnek kis csoportokban, de akkor minek mennek sok ember közé, ezt nem értem”
Mert szórakozóhelyre kell járni, ez az élet, aki nem jár, annak nincs élete, ők pedig kurva jó életet szeretnének élni.
Először is megjegyezném, hogy jókat röhögtem a kommentjeiden:) Most nem kötözködés, vagy irónia, tényleg.:)
Nade:
Az, hogy oda mersz menni egy nőhöz, az nem nyalizás. És ne is legyen az, mert az pont szarul fog elsülni. Nem nyalizni, meg udvarolni mész oda, hanem azért mert ránézésre megtetszett, és kíváncsi vagy, hogy érdemes-e több időt belefeccölnöd a dologba. Kíváncsi vagy, hogy megéri-e az idődet, energiádat, figyelmedet őrá áldozni. Te vagy a fődíj, nem ő. Persze, ha akarsz valamit (szexet nyilván), jópofizni már kell. Egyrészt, hacsak nem vagy “szuperalfa”, akkor te akarod jobban, így aztán neked kell legalább belekezdeni az egészbe, másrészt, hacsak nem valami igazi hülyepicsa, akkor még a számodra is szórakoztató lehet egy kis beszélgetés. Nem nyalizás, hanem beszélgetés, jópofizás. Amiben te is jól érzed magad. Ha nem érzed jól magad, ott lehet hagyni. annyi a nő, mint a szemét.
“Amelyik nő nem jön oda nyalizni, az száradjon el más mellett.”
Te most a nőtől várod el azt, amit te magad nem akarsz megtenni?:)
“Én még ahhoz a nőhöz se mentem oda, akin láttam, hogy majd belepusztult ebbe”
Jó, hát ha az ember nem akar nőt, akkor nem is értem miről beszélgetünk itt, ennél a témánál… Persze, ha bányarém volt, az más:)
“Mi tetsszen a legtöbb olyan nőben, aki bedől ilyen trükköknek?”
Most mit akarsz? Csak dugni? Akkor úgyis csak a külseje az érdekes, és annak, hogy a külseje tetszik-e, semmi köze ahhoz, hogy bedől-e…
“Élőben még ismerősök baromságait is fárasztó hallgatni, nemhogy idegenekét.”
Ez azért elég egyszerű. Felméred, hogy megéri-e neked a baromságait hallgatnod x ideig, hogy utána esetleg dugj egyet. Ha igen, akkor megteszed, ha nem, akkor senki sem kényszerít rá…
Ami a csoportban üldögélést illeti, egyetértek… De hát nem minden nő azért megy, hogy pasizzon. Én is sokszor buliztam már csajozási szándék nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha adódik valami, akkor nemet mondok. Ha ott lenne 3 számukra király pasi, akkor ők sem csak csoportosan üldögélnének.:)
Ha megtetszik rá kell mutatni és jelezni, hogy engedélyezzük az odajövetelt.
Persze, mert így kényelmes.
Nem voltak bányarémek, de ha nem díjazza, hogy vettem a fáradttságot és ránéztem, akkor ne nézzen vissza.
Lekváros buktát.
De nekem néma nő kell.
Hanem csoportosan döngetnének.
Erre Wastrel azt mondaná, hogy benned volt az alfa, a PUA csak előhozta belőled. És mivel alfa vagy, ezért ez azt bizonyítja, hogy a PUA az alfák kézikönyve. Amiből le lehet vonni a következtetést, hogy aki nem alfa, annak nem használ a PUA.
Valami ilyesmi érvelést alkalmazna a példáddal szemben. Talán. Vagyis ezt következtetem ki abból az érvelésből, amit a PUA-val szemben használ.
Szerintem ez már lassan átmegy hitvitába. Wastrel PUA-ellenes, ezt észre kell venni. Szépen kifejtette az érveit, ahogy anno a feltétel nélküli alapjövedelem, a gamer botrány, a mérgező szülők és egyebek kapcsán. De mivel te és még páran hisznek a PUA-ban, Watsrel meg nem, így ez a vita, a PUA-fanok ás PUA-antifanok közötti diskurzus ugyanoda fog visszatérni, anélkül, hogy találnátok egy közös pontot.
Mondjuk annyiban egyetértek Wastrellel, hogy túl nagy feneket kerítetek a PUA-nak. Mivel a PUA-n kívül vannak más olyan kapcsolatépítő, személyiségfejlesztő módszerek is, amik segíthetnek. Ezeket is be lehetne mutatni, akár.
Wastrel…
Szerintem elbeszéltünk egymás mellett.
Te azt írtad: “Az, hogy pusztán a shit test fogalmának és használatának meg nem értése ennyi nézeteltérést szül itt az oldalon, mutatja, hogy a PUA ismeretek elsajátítása ÉS megfelelő alkalmazása bizony rendkívüli mentális megterhelést jelenthet az egyszeri afc számára,”
Erre én azt mondtam, hogy: “Tehát ez a módszertan sem azoknak való, akik a sültgalambot várják, akik nem érzik úgy, hogy nekik bármit is kellene tenniük a nőszerzés vagy kapcsolatkialakítás, kapcsolatban élés érdekében, vagy a kapcsolat javítása érdekében.” Ezzel arra utaltam, hogy ha a jelen helyzetével elégedetlen egyszeri srác/férfi változtatni akar, akkor gyakorlatilag bármely módszert választja, mindegyik kemény munkával, tanulással, gyakorlással, önmagára és a másikra figyeléssel jár. Ezért nem értem, miért válasz/reakció erre, amit írtál.
Igen, de nem vetted figyelembe, hogy az emberek rendelkeznek bizonyos életkorbeli sajátosságokkal, és minden egyes korban más a prioritás. A személyiségfejlődés még bőven a nevelés időszaka, az anyagi és szellemi függetlenségtől távol, ami nagyjából 14 éves korra befejeződik. Ez úgymond a kísérletezések időszaka is, ilyenkor gyakran köttetnek és szakadnak meg barátságok, a kezdő csajozási bukdácsolások is inkább épÍtő jellegűek, nincs valódi tétjük.
Az életkor előrehaladtával viszont megváltoznak a prioritások, és a fiatal gyakorlatilag kényszerítve van a kemény tanulásra, majd a munkára. Kialakul egy jellemző napi rutin, melynek felbomlása esetén keményen megfizet. Én is keményen megfizettem azt, amikor bele voltam kényszerítve, hogy olyan egyetemre járjak, amit utálok. Mert a káros rutin elhagyása mindig károkozással jár. Felnőtt korodra az ismerősi köröd elvár tőled egyfajta következetességet, tehát a családod olyannak akar látni, amilyen vagy (igazából ha nem bírnak elviselni, akkor sem lennének képesek befogadni azt, hogy megváltozz), a barátok, bár elfogadnak olyannak, amilyen vagy, a változást ők sem tolerálják, a munkahelyen meg egyenesen pszichológiailag beszámíthatatlannak fogsz tűnni, ha mondjuk más szemmel nézel a munkatársaidra azután, hogy elolvastál egy PUA könyvet. A rutin rendkívül fontossá válik ebben a korban (és életed végéig elkísér), hiszen ezáltal tehetsz szert biztonságra (mind anyagi, mind társas értelemben).
Namármost ha ez a kialakult biztonság egy nagy rakás szar (pl. nem megy a csajozás, vagy éhbérért robotolsz a csavargyárban), akkor ugye a józan ész minél inkább azt diktálná, hogy ezen a kialakult helyzeten változtass. A változtatás viszont szinte lehetetlen, pláne akkor, ha magadon kívül több éhes szájat kell betömni otthon. Egyrészt mert minden keletkező változás felelőssége a tiéd, a kísérletezgetésre nincs se tér, se idő, és a kialakult rutin eldobása bevállalhatatlan áldozatokkal jár. Hadd ne mondjam, képzettség nélkül pl. mennyi esélyed van a csavargyáron kívül máshova menni, pláne vidéken. Erre persze az egységsugarú paraszt válasza az, hogy tanulj, csak elfelejtik ama cseppet sem mellőzhető tényt, hogy a tanulás is gigantikus szellemi és anyagi befektetést igényel, pláne kétkezi szakma esetén. Igen, léteznek olyan szellemi munkák, melyhez a szükséges ismereteket el lehet sajátítani ingyen, a neten keresztül, csak hát ez sem éppen a makulátlanul tisztességes módja a tanulásnak. Általában letorrentezett ebookok-ból vagy scannelt könyvekből, esetleg fizetős videókon keresztül történik a tanulás, melyeket az internet elterjedése előtt még meg kellett fizetni. Itthon ráadásul a puszta tanulással nem jutsz előrébb, mert Magyarország egy rendkívül nepotista és papírfétisiszta ország, így ha nincs valami hangzatos, kihengergethető WC-papírod arról, mit is tudsz, a kutya nem fog veled törődni. Időközben meg rádöbbensz arra, hogy azt a rakás szart, ami volt a csavargyárban, még azt is elvesztetted, alternatíva nincs, és ott döglesz éhen az összes purgyéddal. Mindezt csak azért, mert fejlődni szerettél volna.
A helyes eljárás ilyen esetben a következő lenne: felmondasz a munkahelyen, majd a félretett pénzedből elvégzel egy tanfolyamot, vagy leteszel egy diplomát. Közben, mivel a papír önmagában szart sem ér, azon kívül, hogy elvárás, szépen önerőből specializálod magad valamilyen irányba az internetről letöltött ismeretanyagok segítségével. Szerencsés esetben 3 év múlva egy hangzatos papírral, és kellő mennyiségű tapasztalattal felvértezve megpályázol egy junior pozíciót háromszor annyiért, mint amennyiért a csavargyárban robotoltál, majd ez a fizetés 10 év alatt szépen lépcsőzetesen akár ennek triplájára is ugorhat. “Szerencsére” a fent említett folyamat csak egy utópista vágyálom felnőttkorban, mert a csavargyárban robotoló szerencsétlen munkás a rabszolgabéréből soha nem fog tudni elegendő pénzt félrerakni, hogy ideiglenesen kicsatlakozzon a munkaerőpiacról, inkább tűri a mindennapos megaláztatást egész addig, amíg megpatkol.
A komfortzónából való kilépés felnőttkorban szinte LEHETETLEN. Bizonyos munkaterror meg jobangel fórumokon az üzifal ilyen lamentálásokkal van tele, hogy egy adott illetőnek nincs normális végzettsége, de megunta a sorozatos reménytelenséget és kudarcot, váltana, de nincs hova. És akkor a sok nagyonokos persze az ilyeneknek mindig beugat, hogy hát tanulni kellett volna vaze, nem pedig bulizni meg hülyének lenni. Ez kérem szépen drága jó poroszos oktatásunk válsága, az “one size fits all” modellje, elbaszott társadalmunk pedig inkább fetreng saját mocskában, semmint hogy valódi segítséget nyújtson az elesetteknek, akiknek sajnos késve bár, de elkezdett benőni a fejük lágya. Olyankor azonban már esetleg ott egy család, akiért felelősséggel tartozol, ott egy barátnő, akit nem hagyhatsz el (jó, végülis elhagyhatod, de az ilyen helyzetben lévő emberek általában reménytelen blue pill arcok, ők tényleg megsemmisülnének akkor, ha még ezt a kevéske biztonságot is kiengednék a kezeik közül), ott egy munkahely, ahol ha elégedetlenkedsz, van száz másik, aki a helyedbe léphet, munkahelyből viszont nincs száz másik. És az ilyeneknek ahelyett, hogy a társadalom (illetve van erre egy megfelelő szervezet: az állam, aki ha azok érdekeit képviselné, akik eltartják (tehát az emberekét), és nem a saját dagadó zsebeiket, akkor kánaán lenne) felmérné, valóban benőtt-e a fejük lágya, készek-e tovább lépni egy reménytelibb élet felé és ezért áldozatokat hozni tanulással és az újba történő belekóstolással, fityiszt mutat nekik, és a rögtönítélő kommentbíróság kimondja, hogy ezt főzted magadnak, most egyed életed végéig. Pedig az oktatásba történő befektetése az államnak mindig, minden körülmények között megtérül (jobb munka, sikeresebb vállalkozás = több adó), így igenis fontos lenne, hogy a fejlődni akaró, de eszközök híján erre képtelen embertömegeket felemelje. Ez a “ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni” elve.
Kissé elkanyarodtam, de nem tudom, hogy tudtam volna máshogy érzékeltetni a problémát. A lényeg tömören, hogy a kísérletezésen és a várható kudarcokon célszerű minél fiatalabb korban túl lenni (ehhez pedig megfelelő nevelés volna szükséges), mint később felnőttként szívni egy átlagon aluli élettel, a változás mindennemű reménye nélkül. Aztán ha beköszönt a tanult tehetetlenség meg a depresszió, onnan már tényleg aligha létezik visszaút. A személyiség levedlése, és másik felvétele a felnőttkorban, amikor a személyiség már rögzített, mindig magával hordozza a veszteséget, és mivel nincs semmiféle társadalmi vagy szociális védőháló, ami a zuhanást egy ponton megakadályozza, és mivel a kockázatok rendkívül magasak, de a változások haszna kezdetben nehezen felbecsülhető, teljesen érthető, hogy bizonyos embertípusok számára akár a tanulás, akár a játszmázás elsajátítása felnőttkorban már rendkívül ellenállást szül. Ezért mondtam, hogy a PUA jó, meg hasznos bizonyos embertípusoknak, de egyáltalán nem “one size fits all”, mint ahogy láttatni akarjátok.
Egyszerű felvetésemet nem kicsit túlkomplikáltad.
Még egyszerűbben fogalmazok. Teljesen mindegy, mit akarsz elérni, (keményen) meg kell érte dolgozni, nem jön varázsütésre a változás.
Épp ezt mondjuk, hogy a pua-t nem (sem) lehet egy kaptafára húzni – mindenkinek ki kell belőle mazsoláznia, ami leginkább hozzá (a személyiségéhez) illik és azt kell fejlesztenie. Persze szükségszerűen vannak közös alapok. Dean is ezért írta, hogy kellőképp intelligensnek kell lenni a puához.
Na hát ez az állításod egész egyszerűen nem igaz, amit készen állsz befogadni és tudod, hogy hasznodra válik, az magától értetődően és viszonylag könnyedén fog jönni. A nehézségek akkor következnek be, amikor az akaratod éles ellentétbe kerül mások elvárásaival. Mondjuk csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de nekem soha nem okozott problémát elsajátítani olyan tudást és ismereteket, amik ténylegesen érdekeltek. A problémák ott kezdődtek, amikor akaratom ellenére kényszerítettek olyan helyre, ahol nem volt meg a kellő előképzettségem a talpon maradáshoz és ráadásul a szakterület sem érdekelt. Ha kellően motivált vagy és nem diagnosztizálja félre a társadalom az igényeidet, akkor a siker szinte magától érkezik, minden más esetben hosszas kínszenvedés és agónia a jutalom. A te felelősséged azt eldönteni, megéri-e az extra szenvedést a várható későbbi jutalom, pláne akkor, ha az átmeneti időszakra nincs semmi támaszod. Sokan úgy döntenek, hogy az idejükbe/világnézetükbe nem fér bele a puáskodás, ám ahelyett, hogy ti ezt tisztelettel elfogadnátok, továbbra is lengetitek a vörös posztót magasságos bálványotok előtt, mert a PUA minden bizonnyal a szent grál, ami megnyitja a kaput az örök boldogság felé, és aki nem képes a módszertant feltétel nélkül isteníteni, az valószínűleg csak valami alsóbbrendű figura lehet, akit nem érdemes emberszámba sem venni. A hatás kedvéért eltúloztam kicsit a helyzetet, de az eddigi üzeneteitekből egész egyszerűen ezt a hozzállást véltem kihámozni.
Látom, még mindig nem voltam elég érthető. Akkor néhány példa:
Sportoló sportolni akar, versenyeket akar nyerni. Ezért keményen kell dolgoznia, nem kapja meg varázsütésre az aranyérmet. Közben sokmindenről le kell mondani, sok fájdalom éri, sok kudarc éri. És még az sem biztos, hogy aranyérmes lesz, de vállalja a munkát.
Meg akarok tanulni kínaiul. Keményen meg kell dolgoznom azért, hogy talán majd 4-5 év múlva elmondhassam, beszélek valamennyit kínaiul – addig rengeteget kell gyakorolnom az írásjeleket, a kiejtést. Az elhatározásomat és az első nyelvleckét követően nem fogok tudni úgy hipp-hopp kínaiul. Sokszor hülyeségeket fogok mondani, sokszor oda fogom vágni a tollat, mert nem megy az írás, sokszor újra kell tanulnom dolgokat, mert már elfelejtettem egy csomó írásjelet és jelentésüket. Küzdök, keményen dolgozom, pedig nem is biztos, hogy valaha kijutok Kínába.
A kisgyerek kegyetlenül sokat gyakorolja a járást – ne köss bele kérlek, hogy nem tudatos elhatározás, hogy járni akar tanulni! -, pedig közben rengetegszer elesik, megüti magát, nem sikerül oda eljutni, ahová akart. Nagyon som és kemény munkája árán tanul meg járni.
Ha valaki el akarja sajátítani a pua tanításokat, gyakorolni kell, kudarcok fogják érni, ha el is olvas egy rakás irodalmat róla, akkor sem fog egyik napról a másikra változni, nemhogy csak egy halvány vágy meglététől.
Ha így sem érted, mit akartam mondani, akkor ennyi, mert én már másképp nem tudom körülírni.
Én eddig is értettem, de ezek szerint te viszont nem fogod fel a válaszom lényegét. Amiben hibázol, az ama aprócska, de egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy egy magát felnőttnek mondó individuum nem követheti el csak úgy egyik napról a másikra azt a merényletet, hogy 180 fokos fordulatot vesz az életében, kiváltképp akkor, ha saját magán kívül más iránt is felelősséggel tartozik. Az általad említett sportoló például kiemelkedően rossz példa. Ha mondjuk egy késő 20-as családapa (feltételezzük, hogy még épp benne van abban a korban, hogy reális eséllyel lehessen belőle élsportoló) egyik napról a másikra elhatározza, hogy márpedig ő kiveri a saját kezéből a távirányítót és a sörösüveget, és 5 éven belül élsportoló lesz, akkor először is fel kell mondania aktuális munkahelyén, mert az élsport az úgymond teljes munkaidős elfoglaltság, tehát ugyanúgy hivatás, mint bármely más munkakör a világon. Aztán amíg nincs meg az a fránya aranyérem, addig lehet belőle fényevő, mert a kezdeti befektetéseit senki más nem fogja megfinanszírozni helyette (a szponzorok meg az állami támogatások akkor jönnek, amikor mondjuk már letettél egy aranyérmet az asztalra). Ezzel egy húzásra veszélybe sodorja saját családja létfenntartását. Amíg nem jönnek az első sikerek, addig teljes munkaidejében kötelessége a gyakorlás, amiből viszont a csavargyárral ellentétben nem származik állandó, viszonylag stabil bevétele, hanem a tartalékait kell felélnie. Ha 5 év elteltével meg mégsem sikerül összekaparni azt az aranyérmet (amire reális esélye van, mert versenyenként 1 aranyérmet osztanak), akkor ott áll az emberünk meglőve, pénz nélkül, stabilan középszar egzisztenciáját feladva. Aztán menne vissza a csavargyárba, de már nem veszik vissza, mert a nagyvállalati kultúra nem szereti, ha az ember önmegvalósítani kíván a lelke átadása helyett a vállalat számára. Bekövetkezik tehát a nyomor.
Ténylegesen és reálisan pedig az élsportolókat úgy képzik, hogy a tanulási időszak még arra az időre esik, amikor az illető anyagi biztonsága garantált, azaz még iskolába jár és eltartják a szülők, illetve bizonyos tehetséggondozó programok állnak rendelkezésre a fiatal sportolók támogatására. És mire abba a korba jut, hogy önállóan talpra kell állnia, addigra készen áll az illető az első olimpiára és az éremszerzésre.
Ezért mondom, ha már beáll egy rutin, amiből nem tudsz teljes biztonsággal kiszállni (pénztartalék a benkszámládon + családod 100%-os bizalma), akkor veszett fejsze nyele az egész, mert a változás szinte lehetetlen. Ideiglenesen, ha csak pár hónapra is, mindig kell egy terv az átmeneti időszakra, amíg mondjuk egy új szakmához kellő gyakorlatot vagy bármi mást megszerzel.
A PUA tevékenységre pedig ez az egész elmélet úgy realizálódik, hogy élsz egy egyre nagyobb seggű házsártos feleség mellett, aki folytonos hisztijeivel pokollá teszi az életedet. Elolvasod a Férfihangon a PUA-ról szóló írásokat, és elhatározod, hogy mostantól te hordod majd a nadrágot, és megtanulsz pár Jedi elmetrükköt a feleség kordában tartására. Ám már ott elbuksz, hogy valamiért nem tudod egyértelműen felfogni, mi is az a shit test, a megoldást élesben gyakorolni nem volt lehetőséged, ezért a feleség következő hisztirohamára egy nem éppen megfelelő választ adsz, aki megfelelő ellentételezésként lekever neked egy jó nagy pofont, és bejelenti, hogy a következő nap megkapod a válópert a nyakadba.
Mi lehetett volna a helyes módszer a keletkező krízis megoldására? Nos igen, a PUA, bár rendkívül fontos elméleti tananyaggal rendelkezik, végső soron egy gyakorlati tevékenység, amit legegyértelműbben úgy sajátíthatsz el, hogy interakciót kezdeményezel nőkkel, majd figyeled a reakcióikat az általad adott válaszokra, amikor előjönnek az első shit testekkel. Mivel rutintalan vagy, az első alkalmakkor szinte garantált pár pofon, vagy annak veszélye, hogy még nem ismersz fel minden shit testet. Azt maguk a PUA-k is elismerik, hogy a betanult szövegek, akár sima ismerkedésről, akár relationship game-ről van szó, hosszú távon nem működnek, és idővel kénytelen vagy saját analizáló elmédet bevetni a megfelelő reakció és a siker elérése érdekében. Ezt pedig csak úgy érheted el, ha kimész a terepre gyakorolni, azaz egy időre kiszállsz a magad és feleséged alkotta rutinmederből, messze a komfortzónádtól, és párszor hasraesel, majd idővel ha ráérzel, végre megjön a várva várt siker. De ha a relationship game-t kizárólag a feleségeden próbálgatod már a kezdetektől, akkor szinte garantált a bukás, mert zöldfülű PUA-ként többet ártasz, mintha nem is tettél volna semmit a kapcsolatotok feljavítása érdekében.
A fejlődéshez vezető út, amennyiben tehát utadba kerül egy elhárítandó akadály, mindig kizárólag a következő módon mehet végbe:
– Kilépsz a komfortzónádból, ezzel megszűnik a mindennemű anyagi, érzelmi stb. biztonságod egy időre
– Kellenek bizonyos tartalékok, hogy az átmeneti időszakban talpon maradhass
– El kell kezdeni az ismeretszerzést és a gyakorlást. Mint te is említetted, ez gyakran kudarcélményekkel jár. Ha nincs meg mögötted a szükséges támogató légkör, akkor hajadra kenheted a fejlődésre való igényedet.
– Egy idő után végre jönnek az első sikerek, mehet a tesztüzem, majd a komfortzónába történő visszatérés előkészítése.
– Visszatérsz a komfortzónába, immár megváltozott látásmóddal, és az akadály elhárult.
Akármi is legyen a téma, akár munkahelyváltás, akár feleség game-elése, akár életmódváltás, az új módszerekre történő átálláshoz mindig kell, hogy ideiglenesen meglegyen a biztonság, máskülönben képtelenség kiszakadni a komfortzónából. A babás példádat behelyezve a képletbe: a kisbaba nem úgy tanul meg járni, hogy kirakod a Tajgetosz tetejére, és ha önállóan le sikerül sétálnia, akkor végre megtanult járni. Hanem először nekiáll a kiságyban meg a járókában négykézláb mászni, majd két lábon is úgy kezd tipegni, hogy először fogod a két kis kezecskéjét nekije, és magad állítod lábra. Ezután áll csak neki önállóan próbálkozni a járással, a folyamatos felügyeleted alatt, és a biztonsága eközben garantálva van, mert a járóka ki van gumizva meg párnázva, tompítva az esés hatásait. Megteheted azt is, hogy eközben nem garantálod a biztonságát, aztán ha egy óvatlan pillanatban nekiszánkázik a radiátornak és betörik a fejecskéje, akkor te húzod a rövidebbet.
Az említett esetben, amikor a feleség game-elése a cél, ez úgy realizálódik, ha kellő magabiztosságú tanulás és tapasztalás helyett rögtön élesben próbálod ki az elsajátított új módszereket a feleségeden, elképzelhető, hogy félreértelmezed a módszertant, a próbálkozásod rosszul sül el és a végén rosszabb helyzetbe kerülsz, mint előtte voltál. Nem kell messzire menni szemléltető példákért, itt van a cikk alatt a hozzászólások tömkelege, ahol sokan nem képesek kellőképpen megérteni a shit test puszta fogalmát sem. A rosszul interpretált tanács aztán rossz módszertanná formalizálódik.
Mindig kell, hogy legyen egy átmeneti biztonság, ez egyszerűen elkerülhetetlen feltétele a változásnak, Ha ez nincs meg, akkor képtelenség változni, és a rossz szokások örökre rögzülnek, mert felnőtt korban a komfortzóna nem hagyható el, nem lehet csak úgy spontán új és új dolgokba belefogni, mint fiatalabb korban, amikor még ott áll mögötted egy védőháló a szüleid pénze, lakása és szeretete képében. A feleséges példában, ha nincs egy ideiglenes biztonságos lehetőség a komfortzóna elhagyására, erősen kétlem, hogy az illető feleség jó néven venné a férj játszmázását, kivéve, ha a férj olyan típus, hogy az alfa játszmázásra való képesség csírája alapból ott szunnyad benne valahol mélyen, csak elő kell hívni. A cikk példájában említett Dave vagy fiktív figura, és az egész írás kamu, vagy genetikailag lappanganak benne az alfa-gének, amiket csak elő kellett hívnia a tudatalattijából, és ennek köszönhetően elkerülhette a hosszas gyakorlás és sokszori hasraesés szükségét, amit a kevésbé szerencsés génkészlettel megáldott embertársaim rendkívül fáradságos és kudarcélményekkel telített tapasztalati úton lennének kénytelenek megtanulni.
Ne haragudj, de én nem szándékoztam ennyi bonyolultságot belevinni és nem gondoltam, hogy egy teljesen egyszerű és általános megállapításból (mondatból) ekkora fenék lesz.
Én ebbe nem mászom bele jobban. Aki olvasta és érti, hogy csak ennyi volt a szándékom, örülök, aki nem érti, annak biztosan jobb a te magyarázatod. Vagy nem, de nekem teljesen mindegy.
Technikai tudás tekintetében nem hiszem, hogy feletted állnék, de nem tagadhatom, hogy hízelgő számomra a kijelentésed :D Nem akarom újból lefutni a felesleges köröket, de szemléltetni kívánom, miért nem mehet végbe semmiféle PUA tudás elsajátítása a személyiség alakítása nélkül. Tehát, a PUA módszerek hatásosak, és valóban simán előfordulhat, hogy 10 perc alatt simán ki tudsz beszélni egy csajt a bugyijából. DE. Egy természetes alfának ez egy ösztönös folyamat. Egy kezdő, sőt néha akár haladó PUA-nak nem az. Elmondom, mi játszódott le bennem, amikor először kezdtem gyakorlatban is sikerrel alkalmazni a technikákat. Gyakorlatilag fojtogató az a légkör, amikor trükkök bevetésével akarsz sikereket halmozni. Nekem annyira dolgozott ilyenkor az analizáló elmém (mert ugye folyamatosan monitorozni kellett a jeleket, amiket a nő küld), hogy nagyon rövid idő alatt belefáradtam. Ezt a fáradságos melót hónapokon, vagy méginkább éveken keresztül csinálni számomra vállalhatatlan volt, ráadásul én folyamatos szellemi fáradtságban leledzettem, mert egyetemre is kényszerből az ország egyik legnehezebb szakjára jártam, ahol semmi keresnivalóm nem lett volna (de szülői terror, ugyebár…). Aztán miután rájöttem, hogy lehetséges 5 perc alatt gyakorlatilag bármelyik nőt kidumálni a bugyijából, na akkor jött a kiábrándulás. Szerintem jól mondja az MGTOW irodalom, a PUA nem más, mind teljes lényed totális alárendelése a nők vágyainak. Saját személyed feladása a másik jóérzéséért. Lehetne szépíteni meg árnyalni, de minek. Továbbra sem a PUA lejáratása a célom, csak azt fogjátok fel, hogy nem kell magas lóról beszélni azok felé, akik úgy látják, a puáskodás számukra vállalhatatlan. Léteznek további alternatívák is, azt nem ígérem meg, hogy írni fogok rúluk, mert időhiány meg minden, de kis ügyességgel fel lehet tárni vállalhatóbb alternatívákat.
Most pedig egy hosszas és rendkívül személyes lamentálás következik életem újabb sötét zugainak feltárásával, akinek ezek olvasására nincs igénye, az kérem görgessen odébb.
Én gimnazista koromban hatalmas nagy kocka voltam, gyakorlatilag gép előtt éltem le az életem (bár ebben nagy szerepe van szerintem a családomtól való menekülés vágyának, mint fiatal korban beteljesíthetetlen álomnak). Akkoriban még pont nem számított menőnek a kockulás, mint most, így hát kaptam is szépen lenéző pillantásokat dögivel. Egy igazi frusztrált gamma voltam már akkor is, de már azelőtt durva red pill beütéssel, mielőtt még menő lett volna :) Persze mindenki értetlenkedett, mi a jó az állandó kockulásban ahelyett, hogy azt csinálnám, mint kortársaim, azaz vedelnék, csajoznék meg menőznék. Én meg megmondtam nekik, hogy inkább olyan tevékenységben keresem a megvalósulást, melyben ténylegesen is örömömet lelem, ami az én vágyott természetes közegem ahelyett, hogy feleslegesen frusztrálnám magamat a másoknak való megfelelés vágyával. Azt is megmondtam nekik, hogy lehet, hogy lúzernek meg gyökérnek tűnök a többiekhez képest, hogy úgymond “kicsatlakozom a társadalomból”, de példámat hamarosan fiatalok milliói fogják követni. Öt év sem telt bele, miután kissé szociálisabb fazonná váltam, már nekem kellett emberek után vadászgatnom, hogy ugyan szedjétek már ki a seggeteket a Facebookból, és menjünk valahova. Kiábrándító volt végignézni, ahogy a rengeteg “kazuár” arc, akik pár éve még gyíknak néztek, végül nagyobb gyíkká váltak, mint én.
Én mindig is a változás és fejlődés pionírja voltam, egészen egyetemi tanulmányaim megkezdéséig, ami totál tönkretett. De előtte nekem soha nem volt kérdés az önmegvalósítás. Elhatároztam, hogy újságíró leszek, hát csináltam egy saját PC-játék oldalt, és elkezdtem cikkeket írogatni. Egy évvel később már nyomtatott lapba írtam. 5 éves pályafutásom alatt 7 különböző online és 2 nyomtatott médiában voltam cikkíró. Elhatároztam, hogy játékfejlesztő leszek, 1 éven belül egy 19 fős csapatot vezettem, minden idők leggrandiózusabb freeware (ingyenes játék) projektjével. Más kérdés, hogy ezt nem tudtam sikerre vinni, de itt szembesültem legelőször súlyos korlátaimmal (vezetési képességek hiánya), és rengeteg, mai napig is hasznosítható tapasztalatot adott. Aztán DJ akartam lenni, pár hónappal később már 6000 letöltéssel rendelkező mixet csináltam, amit imádtak az emberek. 2009-ben az egyik mixemet lejátszották egy népszerű svéd FM rádióban, és interjút is akartak velem készíteni, csak végül nem volt lehetőségem rá (személyes problémák). Egyszer azt is felajánlották, hogy kiképeznek hivatásos DJ-vé, de végül gyáva voltam elfogadni az ajánlatot. És ezeket még mind 18 éves korom előtt értem el. Később az egyetem miatt kénytelen voltam felhagyni minden tevékenységemmel, és ez lett a vesztem. Az vált halálos mérgemmé, hogy a szülői terrorból adódóan képtelen voltam feladni az elveimet, és aláfeküdni a társadalmi elvárásoknak. Hogy majd menő programozó informatikus lehessek valami lélekölő multinál.
4 évbe telt, mire lehetőségem nyílt otthagyni az egyetemet. Na az igazi szarvihar csak ezután következett. Mindenféle papír nélkül, megpróbálni elhelyezkedni a munkaerőpiacon halálra ítélt vállalkozás volt, ráadásul egy derék ismerősömnek hála kisemmizetten kényszerültem vissza a szülővárosomba. Itt aztán nagyszüleim “gyámsága” alá kerültem, akik retardált világnézetükkel és gyakorlatilag korlátlan hatalmukkal felettem végleg tönkretettek, és még azt is sikerrel vitték végbe, ami még anyámnak sem sikerült: megsemmisítették identitásomat, gyakorlatilag életképtelen zombivá váltam általuk, minden reménytől megfosztva. Pénzt szerezni nem sikerült, beállt a tanult tehetetlenség, a barátok felszívódtak, majd végül beköszöntött a depresszió pont akkor, amikor megcsillant valami halovány kis reménysugár egy saját vállalkozás indítására. Innentől aztán már nincs megállás a lejtőn: több tucatnyi visszautasítás után a munkaerőpiacról, elviselhetetlen, retardált, pusztító “családdal”, zéró baráti körrel, szórakozási lehetőség nélkül már csak egy vágyam volt: meghalni. Ráadásul mindezen problémáimról a nagyszüleim a mai napig nem tudnak, úgy kellett elviselnem ezt a mintegy két hónapon át tartó kínszenvedést, hogy véletlenül se tudják meg, mert ők tényleg képesek lettek volna ténylegesen öngyilkosságba taszítani.
Most úgy áll a helyzet, hogy kb. másfél éve a munkaügyi központ belökdösött egy logisztika OKJ tanfolyamra, így most van szakmám, és jövő ilyenkorra reményeim szerint a gazdinfó diplomám is meglesz. Amit jelenleg teszek, az viszont pont ellenkezője annak, mint amit a családom elvárna: nagy ívben szarok a munkaerőpiacra, mert nem vagyok hajlandó mégegyszer depresszióba taszítani magamat pár köcsög kiskirály HR-es vagy vezető miatt (azt már valószínűleg nem élném túl), ehelyett azon munkálkodom, hogy a két vállalkozásomat sikerre vigyem. És ez számomra egy rendkívül megterhelő folyamat, és még mindig gyakran beleesek a reménytelenség gödrébe (de szerencsére egyre erősebb vagyok). Kiváló szemléltető példa, hogy míg az ELTE előtt szinte korlátlan energiával rendelkeztem, mint azt fentebb említett tevékenységeim bizonyítják, most ugyanazon eredmények eléréséhez háromszor annyi energiabefektetére van szükségem (vagy egységnyi idő alatt harmadannyi teendőt tudok elvégezni), ez bizony sajnos egyértelmű jele annak, mennyire megsemmisítő erejű volt számomra az elmúlt pár év. És mindez kizárólag azért, mert egyszer hoztam egy felelős döntést, amit azóta se bántam meg. És azért, mert egyszer kényszerből kénytelen voltam megfelelni a társadalmi elvárásoknak.
A fentieket ezidáig nem lettem volna képes nagy nyilvánosság előtt felvállalni, azért írtam most mindezeket le, mert egyrészt végleg magam mögött kívánom hagyni ezt a sötét múltat, másrészt tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik azt képzelik, az élet maga egy egyirányú utca, ahol mindig egyértelmű, mi a helyes út, és a társadalom mindig jót akar az egyénnek. Nincsenek egyenes karrrierutak, egyértelműen jó választások. Az emberek szinte egész életük során (de kiváltképp fiatalkorban) szembesülnek a választási kényszerrel, ami gyakorlatilag tiszta lottó, mert soha nem lehetsz 100%-ig tisztában a választásaid következményével. Bármikor közbejöhet olyan tényező, ami letéríthet az egyenes útról. Az élet nevezetű játék olyannyira összetetté és veszélyessé vált, hogy gyakorlatilag kizárt, hogy kellő biztosíték nélkül (sógorkomahaverrokon) belevágj és minden körülmények között győztesen kerülj ki belőle. A társadalom meg majd utólag ítéletet mond feletted, hogy csináltad volna inkább ezt vagy azt, ahelyett, hogy amazt tennéd. Most pedig szenvedj.
Én személy szerint nem titkolom, ismét azon fáradozom, hogy visszakapjam a régi életemet, azaz ismét egy nagybetűs ALFA kocka leszek, ismét játékot fejlesztek, és igyekszem a DJ-zést is megvalósítani, ha már több lesz az energiám. Ha mégsem jönnének össze, végre van alternatíva: alig néhány hete felfedeztem magamnak a freelancerkedést, Informatikai ismereteim már vannak, a webfejlesztést fel tudom fejleszteni advanced szintre (eddig nem sikerült volna a beszűkült tudatállapotom miatt), és csinálom ugyanazt, amit itthon egy lélekgyilkos KKV-nál tennék, csak éppenséggel sokszor annyiért, és olyan időbeosztásban, amilyenben én akarom. Mihelyt anyagi függetlenségemet elnyerem, és sikerül egy kisebb, de biztonságos összeget felhalmoznom a számlámon, ismét elkezdek magasról beleszarni a társadalmi elvásárokba. Lehet, hogy világutazó DJ leszek, lehet, hogy milliárdos, lehet, hogy hajléktalan, lehet, hogy egy pincegamer, egyetlen dolog a lényeg: hogy minden következmény kizárólag a saját döntéseimből adódjon, ne pedig mások aktuális hangulati állapota vagy szellemi visszamaradottsága határozza meg a sorsomat. Ehhez pedig mindenféle társadalmi elvárás levetkőzése szükséges, ne a létminimumért való robotolás legyen az önmegvalósítás nonpluszultrája, és ne húzzon vissza valami házsártos nőcske az állandó hisztijeivel és érzelmi manipulációival. Sokkal nehezebb út ez, mint a hagyományos, mert ellenségem az egész világ, de nem érdekel, megéri a küzdelem.
“Gyakorlatilag fojtogató az a légkör, amikor trükkök bevetésével akarsz sikereket halmozni.”
Ezt tökéletesen értem, és rajtad is segíteni szeretnék mikor sokadjára is megpróbálom elmagyarázni, hogy:
Az oktatóid a kezedbe erőltettek egy csavarhúzót és egy suszterkalapácsot, aztán bezavartak egy szórakozóhelyre, hogy próbáld ki ezen eszközök használatát. Beváltak. Csak közben szarul érezted magad. Emiatt elkönyvelted, hogy a game működik, de szar érzés. Holott a probléma elkerülhető lett volna, ha nem erőltetik rád a csavarhúzót és suszterkalapácsot, hanem megmutatják a teljes szerszámosládát, és hagyják, hogy azokat az eszközöket válaszd, amiket tiszta lelkiismerettel tudsz használni.
Azért érzed teljes személyiségváltásnak a PUA életmódot, mert az oktatóid személyiségváltást erőltettek rád. Ez nem a game szükségszerű velejárója, ezt azok b*szták el, akikhez segítségért fordultál. Nem csodálom, hogy kiábrándultál az egészből.
“a PUA nem más, mind teljes lényed totális alárendelése a nők vágyainak”
Ez ebben a formában teljes hülyeség. A game mindenkinek az, amire használja. A legtöbben a saját vágyaikat akarják kielégíteni, nem a nőkét. Hányan tanulnak PUA-nak azért, hogy tök önzetlenül a nőknek tegyenek jót? Nincs egyetlen ilyen ember sem a világon. A legrosszabb, amit a game-ről mondani lehet, hogy ha túlzásba viszed, akkor a teljes életed alárendelése a puncihajkurászásnak. Vannak sokan, akiknek a punci a mindene, és ezek örömmel változtatnak a saját személyiségükön, ha ennek eredményeképpen korlátlan puncijegyet kaphatnak. Vannak viszont mások – és ezt megint sokadjára mondom, unalomig ismételve – akik semmit nem rendelnek alá semminek, egyszerűen csak használják a game 1-2 eszközét arra, hogy jobbá tegyék az életüket.
“nem kell magas lóról beszélni azok felé, akik úgy látják, a puáskodás számukra vállalhatatlan”
Senki felé nem szeretek magas lóról beszélni, bár kétségtelenül elveszítem néha a türelmem, amikor valaki érzelmi okokból direkt szembefeszül valami relatíve egyszerű dolog megértésének (ezt nem rád értem :). Ettől függetlenül a game megértése, és bizonyos mértékű használata nem jelent “puáskodást”. Ezt is próbáltam érzékeltetni, de úgy tűnik eddig nem ment át. Megtanulhatsz izzót cserélni a kocsid reflektorában anélkül, hogy onnantól kezdve teljes erőbedobással autószerelőnek kellene lenned. Megtanulhatod kezelni a feleséged shit tesztjeit anélkül, hogy onnantól kezdve muszáj legyen diszkóba járnod és félrészeg libákat trükkökkel felszedned. A game megértése nem egyenlő a PUA életmóddal.
Örülök, hogy szíveden viseled fiataljaink sorsát és alapvetően köszönettel tartozom jószándékodért, de segítséget nem kérek. Eldöntöttem már, hogy nem nekem való a PUA, próbálkozom mással, szerencsére a lehetőségek tárháza határtalan. A diagnosztikád sajnos nem helytálló, teljesen magamtól, önerőből kezdtem érdeklődni a PUA iránt, vettem könyveket, befizettem egy táborra és 1-2 alkalommal élesben is kipróbáltam a módszereket, de részemről ennyi. a PUA-val kapcsolatban a személyiségváltás szükségét nem 6 éve fedeztem fel, amikor a módszertannal ismerkedtem, hanem mostanában, tehát a kiábrándultságot nem ez a felismerés okozta, inkább talán ellenkezőleg, ennek a felismerésnek a hiánya. Én azt mondtam, hogy személyiségemmel összeférhetetlen a PUA, ezért az egyetlen módszer a befogadására, ha változtatok a hozzáállásomon, és ez szükségszerűen maga után vonja a személyiségváltozást.
Akartam még mutatni egy blogbejegyzést az olvasóknak, de sajna nem találtam, most viszont előkerült. Íme a Google statisztikák arról, mekkora népszerűségnek örvend jelenleg a PUA-szcéna:
http://aaronsleazy.blogspot.hu/2013/05/so-how-healthy-is-pua-scene.html
Miért olyan nagy baj, hogy változtatnod kell a személyiségeden?
Saját példa: régebben meg voltam róla győződve, hogy a durva gúnyolódásra való hajlamom én vagyok és hogy milyen vicces. Aztán be kellett látnom, hogy nagyon nőietlen dolog, és hatalmas bunkóság. Ezért szépen lassan leszoktam róla szinte teljesen. Eleinte tiltakoztam, hogy de hát ez ÉN VAGYOK, de most már, ha elolvasom egy-egy ilyen förtelmesen gúnyos stílusban született írásomat, akkor borzongok, hogy írhattam én így, és hogy gondolhattam, hogy ez mennyire szellemes, hogy ragaszkodhattam hozzá a személyiségem dédelgetett részeként.
Teljesen természetes dolog, hogy az emberek változnak, főleg tizenéves és kora húszas éveikben, és ha ez a változás pozitív irányú, akkor az szuper dolog. Nem kell személyiséget váltani, de ha egy-két hülyeséget lefaragsz és egy-két erényt a magadévá teszel, az tiszta haszon. Én inkább élek boldog párkapcsolatban és harmóniában a nőiségemmel, minthogy ragaszkodjak pár elcseszett jellemvonásomhoz, amit ki tudja, mikor és minek a hatására fejlesztettem ki, most meg már tévesen azt hiszem, ez a sors akarata, hogy én ilyen legyek.
Gúnyolódni legjobb dolog a világon.
Megteszed te helyettem is.
Szerintem vicces a durva gúnyolódás bizonyos emberek esetében, vannak akik megérdemlik. Én még egyszer sem bántam meg, csak azt, hogy nem mindig volt elég hatásos, voltak gyengébb szövegek is.
Szeretnék még útravalóul egy rendkívül hardcore red pill útmutatót hagyni nektek, kérem a tisztelt moderátorokat, hogy hagyják meg ezt itt, akármennyire nem értenek esetleg egyet a pontokkal (cáfolni természetesen meg lehet próbálni őket):
– Hatalmas nagy kamu faszság az a mondás, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, nehogy bedőljetek neki. A neveltetésed, fiatalkori emlékeid, a társadalom viszonya hozzád és azt hogy hova, milyen családba születtél, egyértelműen meghatározza, hogy mire viheted később. Egyetlen kivétel, ha felfedezed a piros pirulát, de az keserű ébredés lesz. Ki lehet törni a nyomorból is akár, de ebben a hosszú és keserves háborúban mindenki az ellenséged lesz, kiváltképp a saját családod. Magyarország a felmérések alapján kirívóan élen áll a nyomor propagálásában: Míg Finnországban a születési helyed 8%-ban határozza meg, mire viheted életedben, magyarországon ez a korreláció közel 80%.
– Az önfejlesztés minden esetben szükséges a változáshoz, nem úszhatod meg az ezzel járó szenvedést. Jobb minél fiatalabb korban túlesni a szükséges változásokon, akármennyire is fáj. Minden egyes elvesztegetett évvel a fájdalom és az okozott kár négyzetesen növekszik.
– Amennyiben teheted, mindenképp igyekezz elsajátítani a minimalista életet. Költs a lehető legkevesebbet, a többlet pénzt pedig tedd félre. Akár milliókat is. Ki tudja, mikor fog kisegíteni a szarból. Igényeid lejjebb adásával elkerülheted azt a rengeteg szenvedést, amin én kénytelen voltam átmenni. Akármilyen helyzetbe is kerülsz az életedben, neked mindig jó lesz. Sajátítsd el a 47 ezer Forintból történő megélést, és igazi életművésszé válsz. Ha már sok pénzt sikerül felhalmoznod, dolgoztasd meg pénzedet: vállalkozz (csak ne itthon). Tanulj meg a barátok és család közelsége nélkül élni, találd fel magad egyedül is. Mindennek célja, hogy a lehető legtöbb élethelyzetből ki tudd hozni a maximumot az adott helyzettől függetlenül, ne semmisítsen meg egy akár kisebb, akár nagyobb kudarcélmény vagy ideiglenes lelki válság.
– Ott a haza, ahol a kenyér: ha kapsz egy jó munkaajánlatot külföldön, és a nyelvtudásod, valamint a szerződés is rendben van, akkor húzzál kifelé, és vissza se nézz. Én mindig is hazaszerető patrióta voltam, ezért is fáj még mindig annyira legbelül, hogy szeretett országom (és kiváltképp annak egyes állampolgárai, akik kihatással voltak vagy vannak életemre) eltaposott, majd élettelen tetemembe még jól bele is hugyozott.
– A PUA módszerek kis módosításokkal rendkívül jól hasznosíthatók a társadalom manipulálására. Szerezz barátokat, szakmai körökben ismerősöket PUA taktikákkal, és garantált a siker. Networkölj, mindig legyen sok ismerősöd a választott szakmádban, ne kockulj be annyira, hogy semmi ismerősöd ne legyen, akik ha esetleg megszorulnál, segítenének kirángatni a szarból. Mindenhol legyél ott, akármennyire is gyűlölöd mondjuk a Facebookot. Pofátlanul reklámozd magad mindenütt, vetkőzd le a gátlásaidat, állj neki hardcore marketing útmutatókat olvasni. Az ismerősi kör a minden ebben az elbaszott társadalomban. Tedd magadat szakmailag nélkülözhetetlenné, és kirobbanthatatlan leszel.
– Amennyiben óva intéseim ellenére mindenképp az elbaszott munkaerőpiacon kívánnál elhelyezkedni, akkor először is tanulj meg hatásos és működőképes CV-t írni, és ezt a CV-t motivációs levéllel együtt minden olyan céghez személyre szabottan küldd el, amelyek ténylegesen is érdekelnek. Ha a CV-d annyira kaotikus, tömve lyukakkal és kreatív tevékenységekkel, mint az enyém, akkor tanulj meg pofátlanul hazudni a CV-dben, és rezzenéstelen arccal az állásinterjún. Ez egyébként életre szóló hasznos tanács a vállalati szférára nézve: mindig minden körülmények között mondd azt, amit hallani akarnak, hazudj pofátlanul, és titkold egyediségedet, különben irigységükkel kiutálnak a munkatársak.
– Ha kirívóan kreatív kívánsz lenni, válj éjjeli bagollyá. Az éjszakai alkotás a leggyümölcsözőbb. Nem véletlen, hogy a munkaerőpiac és a társadalom nem tolerálja az éjjeli baglyokat: annyira egyediek és annyira a maguk útját járják, hogy bármikor alátehetnek a középszerű mánágerek és mindenféle haszonleső látszatmunkások lapleosztásának a cégen belül. Az éjjeli baglyok kreatív produktivitása sokszorosa a pacsirtáéknak, ugyanakkor fizikai vagy ismétlődő szellemi munkára kevésbé alkalmasak.
Még mielőtt az első két sornál többet elolvasnék ebből, szeretném előrebocsátani, hogy szerintem kissé fiatal vagy az abszolút igazságok szavakba tömörítéséhez. Az egyéni sorsod teljesen érthető módon megkeserített, de kis szerencsével lehet ez még jobb is, és akkor sokat finomodhatnak az elképzeléseid az életről.
Hát ebben nagyon tévedsz, mert az elmúlt 5 évben soha nem voltam még nagyobb erővel és tettvággyal megáldva, mint most (pedig sajnos a megpróbáltatások még mindig nem értek véget). A fenti pontok ugyan az egyéni véleményemet tükrözik, de nem a saját élethelyzetemből indultam ki bennük, hanem bizony akár hiszed akár nem, a red pill irodalom legsötétebb bugyrait használtam fel Youtube hozzászólásoktól kezdve RoK-cikkeken át Reddit topicokig bezárólag. Az éjjeli bagolyság az egyedüli, ami tisztán saját kútfőből jött, a többi is, de utánaolvasással validáltam az állításaimat. Sajnos általában a számomra kedves cikkeket elfelejtem bookmarkolni, de itt van egy, ami a munkaerőpiaccal kapcsolatos állításaimat támasztja alá:
http://www.returnofkings.com/48373/permanent-unemployment-is-americas-permanent-future
Ez alapján a cikk alapján a munkaerőpiac annyira menthetetlenül elb***ott, hogy mondjuk friss Y-generációs diplomásként sem jöhetsz jól ki belőle, és nagy eséllyel sorsod az örökös munkanélküliség lesz. A hozzászólások pedig egészen elképesztő dimenziókat nyitnak meg, az USA-ban már olyan szolgáltatások működnek, hogy létrehoznak számodra egy kamumunkahelyet működő honlappal és telefonszámmal, hogy a HR-esek ellenőrizhessék, igaz-e, amit a CV-dben állítasz. Az egész mai világ egy állandó hazugság és élet-halál harc, ahol nem az marad fent, aki a meritokratikus értékelvek alapján a legtehetségesebb/legszorgalmasabb, hanem aki a legügyesebben játszik cinkelt lapokkal. A következő cikk pedig arról szól, hogy ha nem vagy PUA, nem kapsz munkát az elnőiesedett HR szakmának hála:
http://www.returnofkings.com/3298/now-you-need-game-to-get-a-job
Persze depresszív meg szar a manapság domináló negatív társadalmi folyamatokról beszélni, de a piros pirulának – még ha csak a sötét zugaiban is – ugyanúgy része a menthetetlenül elromlott világ felismerése és az ebből adódó tragédiákra vagy találékony elméknek life hackekre történő felkészülés, mint a motivációs írások. Számomra például módfelett szimpatikus csoport a prepperek, akik várható társadalmi/gazdasági/természeti katasztrófákra készülnek fel, ezek ugye nem éppen hepineszszánsájn dolgok, mégiscsak azt kell mondanom, hogy a prepper közösség a lehető legkirályabb és legférfiasabb dolog, amivel valaha az interneten találkoztam.
Hát tudod, pont hardcore tanácsaiddal tetted nyilvánvalóvá, hogy mennyire nem érted a prepper lét lényegét. Mi a férjemmel már több mint hét éve, a saját piros pirulánk lenyelése óta foglalkozunk vele félig komolyan félig hobbiszinten, mert mostanra már egy nagyon érdekes elfoglaltsággá vált a meggyőződésünk mellett, és már számtalanszor megállapítottuk, hogy a konkrét gyakorlati felkészülésre pontosan csak azért van esélyünk, mert előtte szántunk rá energiát és fáradságot hogy kitörjünk abból a háttérből, amiből szerinted lehetetlen. Igenis bedőltünk annak a faszságnak, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és képzeld kiderült, hogy nem is kamu. És miután a sok tanulás és belefeccölt munka után először elhelyezkedtünk az “elbaszott” munkaerőpiacon, és onnan ugródeszkaként továbbléptünk, most van egy elég stabil egzisztenciánk, elég szabadidőnk, és forrásaink, hogy ne csak olvasgassuk a legkirályabb prepper közösség irodalmát, hanem részt vegyünk a konkrét gyakorlati felkészülésben és felhalmozásban. 47 ezer forintból talán meg lehet tanulni vegetálni (bár kétlem), de nem lehet felkészülni a várható társadalmi/gazdasági/természeti katasztrófákra. Nehogy azt hidd, hogy azok az amerikai fickók, akik ennek az irodalmát létrehozták, 47ezerből gazdálkodnak. Megtanulni az alapvető és haladó katonai túlélési technikákat, beszerezni hozzá egy csomó szükséges felszerelést, átalakítani házat, sőt előbb venni(!) olyan házat, ami szükség esetén átalakítható öneállátásra, van saját kútja, kertje, szolgáltatásfüggetlen fűtési rendszere, autót átalakítani, felkészülni többféle verzióra attól függően, hogy milyen formában csap be krach, készleteket felhalmozni, begyűjteni vagy kinyomtatni a szükséges irodalmat papírformában stb.. Megtanulni leszakadni a fogyasztói társadalom kényelméről azzal, hogy alpvető és nem romló, ezért felhalmozható alapanyagokból képes legyen az ember maga elkészíteni olyan dolgokat, amiket addig csak a boltban vett meg, legyen az akár higiéiai termék, vagy kenyér, vagy tartósítótechnikák. Ez mind rengeteg pénzbe és szabadidőbe kerül. Hiába olvassa el és jegyzi meg az ember a neten hogy hogy kell megnyúzni egy saját magad által elejtett nyulat, addig nem mondhatod, hogy elsajátítottad a dolgot, míg magad el nem ejtettél és meg nem nyúztál, sütésre elő nem készítettél egy nyulat. Hiába ismered képről az ehető vadnövényeket, addig nem bízhatod magad a tudásodra, míg konkrétan ki nem mentél a vadonba, és nem kerested meg fizikai valójukban azokat a növényeket, nem főztél belőlük magadnak kaját, nem ízlelted meg őket, nem tesztelted-e, hogy nem vagy-e allergiás rájuk stb.
A prepperség lényege a (jórészt anyagi jellegű) erőforrások segítségével való felkészülés egy olyan időre, amikor talán erőforrások nélkül leszünk kénytelenek túlélni. Mert az marad tovább életben, aki hamarabb kapcsol és feltalálja magát.
A hardcore szekciónak semmi köze a prepperkedéshez, utólag tettem csak hozzá a témához, hogy számomra szimpatikusak. Ebbe a meddő vitába, hogy most mindenki a maga szerencséjének a kovácsa-e vagy sem, szerintem ne menjünk bele, ez a nézet ugyanúgy élethelyzet és vallási meggyőződés tárgya, minthogy a lét határozza meg a tudatot, vagy fordítva, a tudat határozza meg a létet. Szerintem a lét határozza meg a tudatot, más szerint meg a tudat határozza meg a létet, és egyértelmű győztest a vitában csak akkor hirdethetnénk, ha az egyik fél megölné a másikat. Mindenesetre engem nem fogsz meggyőzni a propagandadumáddal, én sem foglak meggyőzni téged a propagandadumámmal, maradjunk is ennyiben.
Az általad felvázolt szituáció messze nem a piros pirula, hanem a lehető legszabványabb kék pirulás tevékenység, ugyanis a sablon társadalmi elvárások pont ugyanezek, hogy tanulj, helyezkedj el a munkaerőpiacon, vegyél házat meg kocsit részletre, aztán jöjjön a purgyé. A gond csak ott van, hogy ez a módszertan többé nem működik. Meg lehet nézni a statisztikákat:
“A 18 és 34 év közötti korosztály kétharmada nem tud, vagy nem akar elköltözni családjától.”
“A 2009 és 2012 között a huszonévesek közt 16-ről 22 százalékra emelkedett a munkanélküliség.”
http://444.hu/2015/01/08/egyre-tovabb-el-szuleivel-a-magyar-fiatal/
Fellengzős beszéded után joggal feltételezem, hogy az idősebb generáció tagja vagy, vélhetően a boomereké, de az is lehet, hogy kissé belelógsz az X generációba. Jelen korunk társadalmában erős rétegződés figyelhető meg, ami már nem csupán rassz vagy nemek vagy származási hely alapján diszkriminál, hanem az idősebb korosztályok bizony kiszorítják a munkaerőpiacról a fiatalabbakat, és a fiatalokra az egyre erőteljesebb automatizálásnak, valamint az agyonhajtott globalista versenynek köszönhetően nincs igény. Fél év munkanélküliség után kimutathatóan jobban diszkriminálják az embert a munkaerőpiacon, azaz ennyi idő elteltével a munkaerőpiacra visszajutni jóformán LEHETETLEN, akármennyire is nem fűlik a fogad az igazság kimondásához. Ebben a szituban két lehetőség marad: vagy a lassú éhhalál, amit érthető módon nem preferálnék, vagy megélhetési alternatívák keresése esetlegesen a munkaerőpiacon kívülről.
A prepperkedésről pedig: jellemző a korosztályodra, hogy pitiáner dolgokat úgy állít be, mintha valami életre szóló hőstettek volnának. Egy katasztrófa után, aki esetleg korábban nem nyúzott nyulat, az is rá lesz kényszerülve arra, hogy megtegye, mert alternatívaként csak az éhhalál marad számára. Aztán vagy megnyúzza azt a szegény nyulat szakszerűen, vagy ha nem képes rá, akkor megsüti úgy, ahogy van, az ehetetlen részeket meg kiköpi. Tudod a kényszer nagy úr, hihetetlen, milyen dolgokat ki nem hoz az emberekből a szükség. Még az is előfordulhat, hogy valaki apokalipszis után egy sárpocsolyából hörpint, amire normál ember jelen civilizációs körülmények között biztosan nem vállalkozna. A prepperkedéshez az elméletet meg lehet tanulni könyvekből, és jó, ha katasztrófa után is kéznél vannak. A konkrét katasztrófahelyzetet el lehet próbálni, amire meg a lehető legnagyobb szükség van még a vészhelyzet beállta előtt, az az infrastruktúra, pont amihez pénz kéne.
Tök jó amiket a prepperkedésről írsz. Szerintem alapvetően a 2 legfontosabb dolog:
1. Lőfegyver beszerzése, használatának megtanulása. Mo-on két lehetőség van vadásztársaság v. sportlövészet. Nem árt rendszeresen valamilyen full kontakt küzdelmet is tanulni.
2. A legfontosabb: közösségépítés. Nem árt orvos, rendvédelmi, katona, vadász stb. a prepper társaságba:-).
“Mo-on két lehetőség van vadásztársaság v. sportlövészet.”
Meg bűnöző, meg karhatalmista.
Nem vagyok prepper, de egy modern számszeríjban és hasonlóban nagyobb fantáziát látok hosszú távon, elvégre nem fogy el a lőszer és hangtalan is.
Preppereknek kötelező szépirodalom. :-)
Robert Merle: Malevil
James Clavell. Robert Merle.
Reszet Elek. Te a műveltségeddel mindig meglepsz engem. :)
Sosem hittem a sznobos “veretes” szépirodalomban, ám Clavellt még így is nehezen lehetne a műveltség részének tekinteni. Merle már más. Számomra nem egy könyve nem pusztán szórakoztató volt.
Van fontosabb dolog is a kitiltásnál, a válasz ablakot ne kelljen 3 hétig keresgélni.
“Sajátítsd el a 47 ezer Forintból történő megélést, és igazi életművésszé válsz.”
Sajnos így csak anyuci-apuci pénzén és kosztján élősködő életművésszé lehet válni.
Wastrel, mint egyedülálló, egy háztartást vezető férfi, él 47 000 Ft-ból. Ő úgy életművész, hogy függetlenedett a szüleitől. Sehol nem ír anyuci-apuci pénzén és kosztján való élősködést.
Bár… Szerintem ennek a 80%-t elviszik a sárga csekkek. Vagyis én sem tudom elképzelni.
Lehet, hogy annak a fideszes politikusnak volt igaza? Meg lehet élni 47 000 Ft-ból? Kötve hiszem! De lehet, hogy Wastrel-nek sikerült… valahogy…
Félreérted. Nem azt írtam, hogy ő így csinál. Hanem arra akartam célozni, hogy havi 47 ezer Ft költésből csak akkor lehet megélni, ha az embernek nincs önálló háztartása. Ha valaki megél havi 47-ből, akkor a többit a szülei költik rá. Az meg nem életművészet, nem lehet felnőtt emberek elé állított cél, max. rossz kényszer.
Bocs, de a 47000 Ft-os példa nem a saját életemre vonatkozott. Csak egy példa volt, a lényeg a “minimalista életstílus” lett volna, nem a 47.000 Ft. A 47 ezres poénkodást csak annak apropóján ejtettem meg, hogy egy drága jó politikusunk egyszer azt hintette el a médiában, hogy meg lehet élni 47.000 Ft-ból. Szerintem lehetetlen, de ha valakinek mégis sikerülne, azt tényleg elkönyvelhetjük igazi Superman-nek :) A minimalista életstílus egyébként a gyors meggazdagodásról szóló könyvek egyik alaptétele, azaz amíg halmozod a pénzt, szinte úgy kell élned, mint egy hajléktalan, ugyanis a gazdagok életstílusa elsajátításának az a végcélja, hogy munka nélkül, kizárólag tőkejövedelemből tudd fedezni a létfenntartásodat. A sors furcsa fintora, hogy ehhez a célhoz – a hatalmas szerencsén és a képességeidet meghaladó energiabefektetésen túl – pont az szükséges, hogy egy szegénységhez hasonló életmódot tegyél magadévá ideiglenesen, ugyanis nincs az a pénzmennyiség, amit a kellő önfegyelemmel nem rendelkező – akár milliomos – személy el ne tudna tapsolni.
Wastrel!
Először is elmondhatatlanul szimpatikus a tisztánlátásod és a kritikus hozzáállásod a dolgokhoz, nem csak ennél a cikknél, hanem másik cikknél is. Respect. Empátiát érzek veled kapcsolatban részben a hasonló életkor és részben a hányattatott sors miatt is, bár te sokkal rosszabbul jártál. Ennek ellenére – vagy inkább épp ezért – szeretnék ellenkezni veled.
–Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Valóban hülyeség, de lényegében nem elég pusztán a szerencse az élethez. Élni is kell a lehetőséggel, de tény, hogy akinek van lehetősége, annak könnyebb. Másnak magának a lehetőségért is meg kell dolgoznia és szerencséjének kell lennie, hogy képes legyen egyáltalán megdolgozni érte. :D
–Önfejlesztés. 100%-ban igaz.
–Éjjeli bagolyság. Érdekes megfigyelés. Az agy hatékonyabb lefekvés előtt, mert alvás közben is az információk feldolgozása folyik, bár ez ügyebár nem tudatos tevékenység, így könnyen lehet, hogy ez csak ez reprezentativitási heurisztika. Másik oldalról viszont reggel, amíg kómás az agy jobban lehet begyakorolt standard feladatokat végezni, mint kreatívkodni.
–CV – “ahol az élet, ott a kenyér” tengely. Színtiszta pragmatizmus, itt alkalmazkodni látszódsz a hasznosság miatt.
–Minimalista élet. Merjünk kicsik lenni. Lehet pragmatizmus, de mi a haszna? Hogy ha egyszer megszorulunk, ne haljunk éhen? Itt kérdezném meg, hogy szerinted mi az értelme az életnek? Mi mozgat téged? Túlélni? Élvezni? Boldognak lenni? Miért mindez a sok tanács? Hátha visszazuhan az ember a Maslow-piramis aljára? Nem okoz ez szorongást?
–PUA/game/csajcsel/akármi. Hát, igen, direkt ezt hagytam utoljára. Itt érzek egy nagy törést. A pragmatizmus elutasítása. Értem, hogy csak 20%-nak működik, de te mégis benne voltál a 20%-ban. Miért nem revideálod a nézeted a céljaid érdekében? Olyan, mintha az élet minden területén képes lennél dekonstruálni a cukormázat és előkaparni a való mocskot, de a lányok esetében erre nem vagy hajlandó, mintha azt szeretnéd egy mesevilágban tartani. Ha egyszer sikereket értél el vele, akkor hogyan fogod meggátolni magad abban, hogy ne használd azokat a metodikákat?
Tényleg nagyon kíváncsi vagyok a válaszodra!
Bár rég jártam erre, néminemű kényszert érzek rá, hogy hozzászólásodra reagáljak, remélem eljut hozzád.
Először is: még itthon sem lehetetlen sikeresen élni, erre garanciát vállalok neked. A probléma ott van, hogy a magyar mentalitásnak hála itthon a társadalom ellenérdekelt abban, hogy te valaha is sikeres és boldog ember lehessél. Sokmindent tanultam az utóbbi időkben (szakmai dolgokat is), és ha mondjuk 5 évvel ezelőtt rendelkeztem volna azzal a tudással és képességekkel, amikkel most, mostanra egy komoly egzisztenciát megteremtő, sikeres, boldog és valószínűleg keményen kék pirulás ember lehetnék. De az élet nem így működik. Persze, hogy vannak lehetőségek, akár tömegével, csakhogy nekem az a hitvallásom, hogy az a lehetőség, amiről nem tudod, hogy egyáltalán létezik, vagy aktuális ismereteid birtokában nem tudod, hogyan is aknázhasd ki, az nem lehetőség. És minél inkább megvan egyfajta egzisztenciális, és családi biztonságod (Maslow piramis alsó 3 szintje, ugyebár), annál több lehetőséged van a mainstream munka -és család álláspontokon felül alternatív pénzkereseti, tanulási, csajozási vagy bármilyen fajta képesség felhalmozására. Ez azonban nem segít azon, aki éppen mondjuk jelentős nehézségekkel néz szembe, esetleg kirántják a lába alól a talajt, és belekerül a nyomorba (itt tartom fontosnak leszögezni, hogy nem csupán anyagi értelemben vett nyomor létezik, létezik lelki, intellektuális nyomor, családi válság és ezernyi más dolog is. Hibás feltételezés a nyomor fogalmát csak a pénzre leszűkíteni). Ráadásul minél magasabból zuhansz, annál nehezebb. Beszűkült tudatállapot, intellektuális válság, lelki egészség megromlása és akár depresszió a folyamat következményei. Innen meg már nem tudsz azon gondolkodni, hogyan is rángathatnád ki magad ebből a válságból. Innen már csak a család és/vagy barátok segítségére számíthatsz, ha egyáltalán. Na itt jön be a képbe az, amit mondtam, hogy mivel másokra vagy utalva, hibás az a feltételezés, hogy a saját szerencséd kovácsa lehess. Hiszen szellemi értelemben olyanná válsz, mint egy nyomorék.
Nehogy azt hidd, hogy én nem tettem meg mindent anno, hogy ebből a helyzetből kirángassam magam, ezért is mondom azt, hogy lehetetlen, mert első kézből tapasztaltam. Még egy állomállásra is lett volna lehetőségem (és a szakmai teszteken meg is feleltem, eljutottam az állásinterjúig), csak hogy ez a lehetőség már éppen másfél év munkanélküliség után jött, és ami még fontosabb, életem első állásinterjúja volt (erről nyilván az interjúztató cég nem tudott). Angol nyelvű állásinterjú volt, előre felkészültem (milyen kérdések várhatók és mire mit kell felelni, bemutatkozás, testbeszéd, hogyan ülj a széken, hogyan űzd el az izgulást stb.). A végeredmény az lett, hogy (mint ismertettem fentebb, beszűkült tudatállapot, hosszú munkanélküliség és intellektuális válság miatt) annyira elizgultam az állásinterjút, hogy gyakorlatilag teljesen megsemmisülten hagytam el a helyszínt, szart sem értek a tanácsok (sőt, még ártottak is, mert folyamat azon görcsöltem hogy hogyan ülök és hogyan beszélek, nem azon, hogy kedélyesen elbeszélgessünk az interjúztatóval és a kölcsönös szimpátia megteremtésén munkálkodjak), és bekövetkezett az első lelki összeomlásom. Innentől egyenes út vezetett a depresszióba, majd később a munkaerőpiac végleges elhagyásához. Ekkor fedeztem fel a piros pirulát is, ami ideiglenesen aztán még megsemmisítőbb erejű volt, de mostanra már egyáltalán nem bánom, hogy sikerült rátalálnom.
A saját példáimmal mindig arra szándékozom rávilágítani, hogy bár elméletben nagyon szépek a mindenféle tanácsok meg ítélkezések (csináltad volna inkább ezt meg azt, amaz helyett!), a valóságban szinte sohasem állják meg a helyüket, és a válságba került embereken csak úgy lehet igazán segíteni, ha afféle mentorszerű rendszerben mellé állsz, és saját magad állítod lábra és adod át neki a mankósbotot. Ez meg nyilvánvalóan a társadalom egyetlen szereplőjének sem a feladata, mivel a többi ember ugyanúgy tele van a saját maga problémáival, időbeosztásbeli nehézségeivel meg a társadalmi elvárásokkal. Puzsérnak van egy sorozat videója Youtube-on a hajléktalankérdésről, az egyikben felolvas egy rakat ítélkező SMS-t (a büdös hajléktalanja saját magát juttatta ebbe a helyzetbe, megérdemli a sorsát!). Aztán Puzsér is beolvasott az SMS-ezőknek: igen, nem mindenki puszta szerencsétlenségből lesz hajléktalan, lehet, hogy valaki a saját hibájából, ÉS AKKOR MI VAN? Komolyan, jobb a társadalomnak kerülgetni az aluljáróban a bűzölgő csöveseket, még ha az illető saját szerencsétlen döntései következtében jutott odáig, hogy hajléktalan lett, mint valamiféle módon visszaintegrálni őket a társadalomba, ahol némi mentális átképzés után ismét hasznos, adófizető állampolgárokká válnának? Nem a Férfihang olvasóinak a feladata agyalni azon, ez hogyan valósítható meg, inkább az volna a helyénvaló, ha az állam mondjuk végre kivonulna az átlagember boldogulásának útjából, az emberek életébe való hatalmaskodó beleszólásából, és ehelyett inkább az adófizetők pénzét arra használná, hogy a leszakadottakat is beleterelné abba a mederbe, hogy van remény, hogy igenis lehetséges itthon tehetséggel/szorgalommal/kitartással érvényesülni, és ehhez ideiglenesen meg is adnak minden segítséget, mert még mindig jobb mondjuk fél-egy éven át az állam csöcsén lógni a tanulási folyamat alatt, majd visszafizetni adó formájában a törődést, mint egy életen át leírva lenni és semmivel hozzá nem járulni a társadalom építéséhez. Márpedig ez a probléma rendkívül súlyos: 4 millióan élnek itthon létminimum alatt, a cigányság létszáma a legmagasabb becslés szerint is 1 millió, ez azt jelenti, hogy 3 millióan garantáltan nem amiatt szegények, mert sötétebb bőrszínnel jöttek napvilágra. És ezt az óriási nyomort a közgazdaságtan kivetíti a teljes magyar gazdaságra, és arra a megdöbbentő megállapításra jutnak (javaslom Pogátsa Zoltán blogjait és tévés szerepléseit tanulmányozásra), hogy a magyar munkaerő képzettségében egyáltalán nem, termelékenységében pedig alig 30%-kal van lemaradva a nyugat mögött (ezzel szemben az átlagfizetés harmada az EU-s átlagnak). Hova tűnik a különbözet?
A minimalista életfelfogás a túlélő ösztönöket állítja hadrendbe. Olyan nincs, hogy a sikerhez vezető út totál egyenes, mindig lesznek hullámhegyek és hullámvölgyek, és ezen az úton túlélned csak addig sikerül, amíg képes vagy alkalmaznodni a hullámvölgyhöz. Aki nem rendelkezik ilyen rendű alkalmazkodóképességgel (mint pl. én 3-4 évvel ezelőtt) az menthetetlenül belekerül a legmélyebb gödörbe akár egy aprócska kudarc esetén is, miközben szívósabb társai simán veszik az adott akadályt. A mai bizonytalan világban az sem árt, ha tudsz mondjuk anyagi javakat felhalmozni a nehezebb napokra, ez viszont egyrészt jó kereseti lehetőségeket igényel, másrészt szigorú önfegyelmet. És itt megint bejön a képbe az az elméletem, hogy igenis nem mindenki saját szerencséjének a kovácsa abban a tekintetben sem, hogy mennyit tud félretenni, mert csak a saját ismerősi körömben rendkívül vegyes a kép: vannak fillérbaszó ismerősök, és vannak, akiknek gyakorlatilag kifolyik a kezei közül a pénz. Mindkét hategóriánál jellemző, hogy hiába is próbálná az ember ráterelni őket egy helyes középútra, lehetetlenség. A pazarló inkább éhenhal, a fillérbaszó meg inkább hagyja éhenhalni a megszorult családtagjait :)
Szerintem az élet értelme: megtölteni értelemmel. Az életnek alapból nincs semmi értelme. Hiszen megszületsz, jársz, beszélsz, tanulsz, dolgozol, gyereket nevelsz, megöregszel, meghalsz. És megy mindez tovább végtelen ciklusban. Márpedig a végtelen ciklus komoly programozói hiba :) Az élet sem úgy van programozva, hogy végtelen ciklusba kerülj, az csak az alap (default) működési módja. Az életed célja tehát ezt a semmitérő alapot megtölteni. Élményekkel, hangulatokkal, anyagi és szellemi javakkal. Legalábbis magas rendű értelemben. Persze az utódlás kérdése is idetartozik, de az utódnemzés alacsonyabb rendű életcél, hiszen az minden embernek alapállapotban célja, a magas rendű célok viszont kizárólag egy alternatív gondolkodásmód befogadása esetén válnak teljesíthetővé, és csak szűkebb csoportnak. Itthon ezért nincs semmi értelme élni, mert a legtöbbeknek még az alacsony rendű szükségleteik sincsenek kielégítve. Én viszont már jártam korábban a maslow piramis csúcsa környékén, ezért a gondolkodásmódom is ilyen irányba formálódott. Magyarul figyelmen kívül hagyom az alacsony rendű szükségleteket, és az itteni hozzászólásaimban is már inkább “magas lóról” beszélek. Empatikus vagyok másokkal, még a legelesettebb rétegekkel is, de erősen disztingválom a különböző életsorsokat és személyiségtapusokat. Ezért látom azt, hogy sajnos rendkívül sokaknak a Maslow hierarchia alsó két fokának megmászása is gyakorlatilag lehetetlen feladat, viszont ettől függetlenül engem semmilyen mértékben nem motivál az alsóbb rendű szükségletek kielégítése. A hozzám hasonló mentalitást megfigyelheted mondjuk a Wall Street-i tőzsdemágusok hozzáállásán. Ha valaki elveszti a teljes vagyonát, lehet, hogy le kell mondania a kacsalábon forgó kastélyáról, de még képes lenne túlélni, és azért ki tudna bérelni legalább egy kertvárosi ingatlant és új életet kezdeni, ehelyett inkább mégis felakasztják magukat vagy a tengerbe hajtanak kocsijukkal. Nekik azért már komoly defektjeik is vannak, mert számukra életük egyetlen értelme az anyagi javaik, én viszont igyekszem egyre inkább szellemi térre emelni ezt a kérdést. Ennek sajnos sok negatív vonzata van: egyrészt, mivel más perspektívából szemlélem a világot, mint a társadalom többsége, ezért véleményem mindig ellentétes a társadalom 99%-áéval. Másrészt, mivel teljes anyagi függetlenségem jelenleg még nem garantált (hála az égnek, ez nemsokára változni fog), kénytelen vagyok számomra rendkívül kedvezőtlen kompromisszumokat kötni a családommal, ami folyamatos rendszerben generálja számomra a boldogtalanságot és nihilizmust, hiszen az ő hatalmuk felettem totális ellentétben áll a szabadságra, önmegvalósításra és szellemi felvilágosodára való igényemmel. Harmadrészt, bármennyire is fáj egyeseknek szembesülni vele, véleményem a világról 90%-ban hasonló volt már 5-10 évvel ezelőtt is, és bármit megjósoltam akár a saját, akár mások életével kapcsolatban, 100%-ban mindig bejött. Ennek ellenére folyamatosan szüleim, majd nagyszüleim kényszerítettek akaratuk szolgáivá való válásra, pedig az életemet régebben mindig önállóan intéztem, és egy-két nehézségtől eltekintve (a nőket már akkor sem értettem :) ) egy példás, tartalomgazdag életem volt, és mostanra garantáltan elértem volna a legfelső szintet (önmegvalósítás), ha kizárólag én lettem volna, aki életem hajóját kormányozza.
Ha teljes egészében látni akarod a filozófiámat mondjuk az országgal kapcsolatosan, akkor javaslom neked (és egyébként mindenki másnak) elolvasni “A magyar betegség” című írást, 3 részletben itt megtalálható:
http://www.netboard.hu/viewtopic.php?topic=10353
http://www.netboard.hu/viewtopic.php?topic=10354
http://www.netboard.hu/viewtopic.php?topic=10355
Wastrel:
“Ha teljes egészében látni akarod a filozófiámat mondjuk az országgal kapcsolatosan, akkor javaslom neked (és egyébként mindenki másnak) elolvasni “A magyar betegség” című írást, 3 részletben itt megtalálható.”
Na, elolvastam. Több gondolatával egyet is értek.
Ez kimondottan érdekes gondolat:
“A kutyatartás sok országban népszerű, de a magyarok között külön népszerűvé teszi az elnyomás kultusza. A kutyatartás mögött Magyarországon a következő okok a leggyakoribbak. Az első, hogy a visszahúzódás által magányossá tett emberek így találnak társaságot részint a kutyájukban, részint a többi kutya gazdájában. A második, hogy a megalázott emberek a kutyájukban látják meg azt, akit a leginkább engedelmességre kényszeríthetnek, és aki a legtöbb sérelmet tűri el tőlük. A harmadik, hogy a veszekedésre és türelmetlenségre hajlamos emberek között egy nagyobb erővel rendelkező kutya biztonság tudatot adhat. A negyedik pedig, hogy a szétesett emberek a kutyára mint a neurózisuk felvevőfelületére is tekinthetnek. Ha van egy kutya, akkor van kivel veszekedést játszani, méghozzá annak veszélye nélkül, hogy a megjátszott veszekedés nagyobb ellenségességbe torzul. Az önző pátyolgatás, ami számos kutyatulajdonost jellemez ebben a felosztásban a magány előli menekülésre és az engedelmességre kényszerítésre vezethető vissza. A magány előli menekülés mint félelem kiválthatja az kutyával szembeni önzést, ami a pátyolgatásban megjelenve is mindig rejtett engedelmességre kényszerítés. A kutyának ilyenkor engedelmesen kell játszania a plüssállat szerepét, ami benne nem is vált ki akkora zavarokat mint egy gyerekben a játékbaba szerepe. Talán mondani sem kell, hogy az ilyen okokból folytatott kutyatartás egyben példa a magyarok kisstílűségére is.”
És ez is:
“Anglia szimbóluma az oroszlán, Németországé a sas, a Magyarországhoz illő szimbólum pedig az ökör lehetne. Legalábbis az ökör kifejezi a nyomort, a gürcölést, a szolgaságot, a lepusztultságot, a tehetetlenséget, a despotikus komolyságot és a nehézkességet. És valóban, a magyar szürkemarha a magyarság ismert szimbólumává vált, a puszta mellett, ami szintén kifejezi a nyomort, a gürcölést és a lepusztultságot. A turulmadár szimbólum is létezik még, de ezt a külföldiek jellemző módon kevésbé ismerik mint a pusztát és a szürkemarhát. Źltalában azok használják, akik a magyarság görcsös büszkeségének keresnek szép díszletet. A turulmadár szimbólum használata tehát sokszor maga is a magyar betegség egyik tünete, akárcsak a puszta és a szürkemarha szimbólumok használata, amelyeket a magyarok vagy hevesen elutasítanak, vagy a görcsös büszkeségükkel kívánják azokat. A heves elutasítás azoknál figyelhető meg, akik felismerik, hogy szenvednek a magyar betegségtől és meg kívánnak szabadulni tőle. A görcsös büszkeség pedig azoknál, akik kívánják ezt a betegséget, esetleg azért, hogy a betegség jellegét és az amiatt kialakult önmegvetésüket tagadják, de akár azért is, mert félnek a szabadság távlataival szembesülni.”
Te vagy a szerző? Mert ha igen, akkor ez vitaindítónak mindenképp jó lenne itt a Férfihangon.
“Míg Finnországban a születési helyed 8%-ban határozza meg, mire viheted életedben, magyarországon ez a korreláció közel 80%.”
Ez a nőkre nem vonatkozik.
A nagy PUA vita kapcsán javaslom Neil Strauss alias Style A játszma című könyvének az elolvasását. A könyv a PUA szubkultúra kialakulásának és elterjedésének érdekfeszítő leírását adja. Számomra élvezetes olvasmány volt.
Engem annyira nem kötött le… Roosh Bang-je jobban tetszett.
De lehet, hogy most, több háttértudással érdemes lenne újraolvasni a Játszmát…:)
Nem PUA kézikönyvként, hanem az itteni vitában felmerült kérdésekkel kapcsolatban. Etikus vagy nem etikus, bohóckodás-e, a nők kiszolgálása-e, megváltoztat vagy folyamatos színészkedés-e a PUA, meg hasonlók.
“De kik is vagyunk valójában? Egy rakás jó gén meg rossz gén, jó szokásokkal és rossz szokásokkal elegyítve. És mivel a kúlság és az önbizalom nem genetikailag kódolt, a nem kúlság és az önbizalomhiány csak rossz szokás, amit útmutatással és akaraterővel meg lehet változtatni” – A játszma
Na hát igen, ezt “Jegyezd vele az égre, örök tanúságúl” :)
Viszont továbbgondolva az apátlanságban felnövekvés egy fiú számára a hiányzó férfimodell miatt kész istencsapása. Belegondolva a lehetőségekbe:
a, alfa apuka csak inszeminált, nem köteleződik el, eredmény különélés, hiányzó apamodell
aa, alfa apuka el is köteleződik és nem papucsosodik, van apamodell
ab, alfa apuka el is köteleződik de papucsosodik, béta apamodell
b, béta (és a többi betű) apuka bepapucsosodott, anyuka elvált, eredmény különélés, hiányzó apamodell
c, béta apuka nem papucsosodott, anyuka nem vált el vagy ha elvált rendszeres láthatás van, béta típusú apamodell
Ezek alapján is úgy tűnik igaz a már idézett mondás miszerint a nők születnek, a férfiak meg azá válnak.
Ezzel nagyon-nagyon egyetértek, semmi nem lehet rosszabb egy fiúgyerek számára, mintha kizárják az életéből az apját. Annyival egészíteném ki, hogy szerintem főleg a válás ténye a döntő, az anya viszonya az apához, mégcsak nem is feltétlenül az, hogy fizikai valójában jelen van-e az apa. Bár az lenne a legjobb és pótolhatatlan ha ott lenne, de például a szüleimnek volt egy házaspár barátja még fiatal korukból, ahol a férfi egy autóbalesetben meghalt, és a felesége nevelte tovább egyedül a négy éves kisfiukat, de mivel a nő nagyon szerette a férjét, soha nem mondott semmi rosszat róla a fiának, mint az elvált nők szoktak, nem mondta el mindenféle bántalmazó sehonnainak, hanem azt hogy szerették egymást (nem is ment férjhez többet), és nagyon jó ember volt, egy remek férfi, és a kisfiú az anyja történetei nyomán kialakított magában egy idealizált apaképet, és az volt a célja hogy felnőjön hozzá. Szinte saját magát nevelte férfivá a halott apja emlékéből és egy szuper pasas lett belőle, tisztességes, okos, célratörő, sikeres, nagyon normális. Most olyan 35 éves, szóval mostanra eldőlt, hogy mivé fejlődött. És volt egy szemináriumi csoporttársam is, aki szintén hasonló szellemben nevelkedett, ő 8 éves volt, amikor meghalt az apja, szintén balesetben, és a srác egyáltalán nem lett olyan, mint aki megsínylette az apamodell hiányát, mert gyakorlatilag létezett a számára egyféle apamodell.
Persze ez viszonylag ritka, és szörnyű tragédia is, de látszik belőle, hogy mennyit számít a szülők viszonya.
Szervusz. Mire ez a névváltozás? A régivel sem volt semmi gond.
Igen. Sajna a szülők nagyon tudnak mérgezni. Az esetek többségében pedig ez inkább az anyákra jellemző. A butábbjánál ez a kisajátító majomszeretet, a kevésbé butánál meg a saját gyűlölete miatt is.
Azért tegyük hozzá hogy a kislányoknak is kell az apjuk. Elvégre a férfimodellt honnan kapnák. Itt persze segíthetnek az ösztönök is, de pl. a későbbi kurva-faktort erősen csökkentheti egy tevőleges apa jelenléte.
Ami viszont mindkét nemű gyereknél fontos lehet, az a szabálykövető magatartás. Természeténél fogva is a tilalomfák és a rend családon belüli, hiteles megtestesítője az apa. Nélküle a felelősségvállalás és szabálykövetés elsajátítása meglehetősen problémás lehet. Elég körülnézni, hogy ezekkel az értékekkel milyen gondok is vannak manapság…
“Ezzel nagyon-nagyon egyetértek, semmi nem lehet rosszabb egy fiúgyerek számára, mintha kizárják az életéből az apját. Annyival egészíteném ki, hogy szerintem főleg a válás ténye a döntő, az anya viszonya az apához”
Hát igen. Ha anyu haragszik apura, a gyerek viszont tiszta apja, meg a neve is ugyanaz, akkor anyu tudatalattija elkerülhetetlenül elmossa a határokat a kettő között. Adjuk ehhez hozzá, hogy apu távoztával a fiú lesz a “férfi a háznál”, aki viszont se nem keres (5-10-15 éves), se nem ért a nőkhöz (apunak nem volt alkalma megtanítani), így védtelen marad anyu önkéntelenül rázúdított tesztjeivel szemben, melyek kezeletlen voltukban egyre csak súlyosbodnak és súlyosbodnak. Egy egyedülálló anya által nevelt fiúnak a saját anyja (értelemszerűen aszexuális) “párkapcsolati” játszmáit és irracionális hisztijeit kellene elhárítania 5-10-15 éves korától fogva, anélkül, hogy egyáltalán fölfogná, mi és miért történik. Erre egy 5-10-15 éves gyerek, aki mindig csak a sztori egyik oldalát hallja, képtelen, és szép lassan felőrlődik, kiég, rezignált lesz és súlyos depresszióba zuhan. A szerencsésebbek idejében kapcsolnak, esetleg kívülről kapnak ellentétes irányú felvilágosítást és megerősítést, a többiek meg belenyomorodnak egy életre.
Just my 2 cents here.
2015. február 26. csütörtök 17:20
Misandry bubble:
“in my experience, 80% of men and 99.9% of women are simply incapable of comprehending why the skills of the Venusian Arts are valuable and effective.”
Amúgy totál el vagyok már veszve a kommentek közt:) Úgy látom ez az alfa-béta dolog, és shit testek mibenléte az, ami a legtöbb egyet nem értést szüli, szóval próbálok majd ezekre jobban rávilágító írásokat fordítani ezután.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ezt az alfa-béta dolgot, jó lesz, ha megpróbálod egységesíteni, de az én “alfa-képem” teljesen egyezik mdmselle-ével. És szerintem a nők körében nemigen kerülnek elő ezek a szavak. Nyilván ez is megmarad a tudatalattiban, megfogalmazatlanul az ösztön-szinten a kiválasztásnál.
Pontosan egyezik, azaz…?
mdmselle: “Az alfa nem attól alfa, hogy jóképű, nagydumás és sok nője van, hanem hogy ő a legerősebb, legintelligensebb, de mindenekelőtt vezéregyéniség, akire a többi férfi is felnéz, és akitől tanácsot kér. És ha ilyen a férfi, akkor a külseje éppenséggel tökéletesen mellékes női szemszögből. A legtöbb férfi nem alfa.”
én korábban ezt írtam: vezető képességekkel bír, jó uralkodó, nem hangos, de határozott
Szerintem nemsokára egy erről szóló cikk keretében megejthetünk egy kiadósabb vitát erről az alfaságról.
A magam részéről nem tartom elégségesnek a meghatározásotokat. Nem minden alfa vezető, vannak közöttük hangosak is és nem szükségszerűen kérnek tőlük tanácsot. Némelyikük azt sem tudja magáról hogy az, ahogy nem is biztos hogy különösebben intelligens fickóról van szó. No de majd később…
A választ a cikk megjelenéséig tartogatom. :o)
Jól teszed! Élezd ki az érveidet (hogy még repülés közbeni legyet is megborotváljanak) és kösd fel a bugyit…