George Herceg

A saját világában élő férfi mítosza

Itt a Férfihangon is többször előkerült az a téma, miszerint a nők számára mennyire vonzó, ha egy férfi nem fut utána, hanem ellenkezőleg: olyan világot teremt maga körül, amely annyira érdekes, hogy a nőt szinte beszippantja. A kérdés, hogy mi történik ezután. Környezetemben sok ilyen férfi van. Van, akinek a hobbija, van akinek az életstílusa, van akinek a társadalmi élete és a kapcsolati hálója érdekes annyira, hogy szinte tapadnak rájuk a lányok 20 és 40 év között. Mégis párkapcsolati szempontból kizárólag rövid távon működnek velük együtt a nők. Ennek oka egy olyan női gondolkodásmód, ami általánosnak mondható, ha a szokásos szélsőséges eseteket kivesszük az elemzésből.

Nevezetesen a nők célja a párkapcsolat és az ehhez szükséges erőforrások feletti kontroll gyakorlása. Mielőtt bárki nekem esne, hogy az ezerszer kivesézett „a nők a pénzünkre hajtanak” szöveg jön, előre leszögezném, hogy az anyagi javak marginális szerepet játszanak ebben a stratégiai játszmában.

Lássunk egy példát, hogy szemléltessem a folyamatot. Egy barátomról szól. 30 év körüli, átlagos külsejű, diplomás srác. A nőkkel sosem volt problémája, mert egyrészt volt sármja, másrészt olyan életet élt, amely a nők egy bizonyos része számára nagyon vonzó. Talált is egy hölgyet, aki mindenben megfelelt neki. Az első években a lányt teljesen beszippantotta a fiú életformája, ami főként a természetfotózás körül forgott. Járták az erdőket, hálózsákban aludtak télen a Börzsönyben, fotóztak. Amikor nem terepen voltak, akkor fotópályázatokra készítettek anyagokat, fotósklubokba jártak, fotóalbumokat vásároltak. Időközben valami elkezdett megváltozni, a lánynak egyre kevesebb kedve volt a fiúval tartani, egyre többször hangoztatta, hogy az túl sok időt tölt fotózással. Egyre több volt a veszekedés és a külön program. A végén a fiú leültette a lányt, hogy átbeszéljék a dolgot. A lány már családot akart, otthon ülni a TV előtt, vacsorát csinálni, begubózni, a fiú megmondta a lánynak, hogy a fotózás életének mindig is fontos része marad és bár hajlandó némi kompromisszumra, de lemondani róla még érte sem fog. Rá egy hétre szakítottak. Mi ebből a tanulság?

Ha a kapcsolat komolyra fordul, a nőknek a családalapítás és annak üzemeltetése lesz az egyetlen cél, és mindent ennek rendelnek alá. Ehhez azonban szükségük van a férfi minőségi idejére, figyelmére, energiájára és pénzére. A nő megpróbál leépíteni minden olyan tevékenységet, ami ettől a céltól erőforrásokat von el – és ebbe pont azok a dolgok tartoznak bele, amik a kapcsolat elején vonzóvá tették számára a férfit. A dolognak több fajta kifutása lehet. Ha a férfi nem karakán, akkor teljesen feladja azt a világot, amit felépített magának. Ezzel ugyan ideig-óráig megfelel a partnerének, azonban pont azt veszíti el, ami vonzóvá tette a nő szemében. A vége általában egy elcseszett házasság, vagy a válás. A másik véglet, ha a férfi igazi férfi és nem enged, ilyenkor a nők általában gyorsan lelépnek és jön a következő. Végül van a szürke zóna. Amikor a felek kompromisszumot kötnek. A férfi csak annyit ad fel a világából, ami a párkapcsolatot/családot nem erodálja, egyébként éli a régi életét, amihez a nő alkalmazkodik. Cserébe viszont továbbra is megmarad annak az érdekes embernek, akibe a párja annak idején beleszeretett. Nos, szerintem ez utóbbi a legritkább eset.

Saját szempontunkból vizsgálva, mindenkinek el kell dönteni, hogy mennyit hajlandó feladni önmagából egy nő kedvéért. Mennyit ér meg az embernek egy jó társ, ha érte valami számára fontostól kell megválnia, illetve jó társ az egyáltalán, aki miatt ennyi mindenről le kell mondani? Lehetséges, hogy a saját világunk lerombolásáért cserébe nem is kapjuk meg azt, amit várunk, sőt még azt is elveszítjük, amiért belénk szerettek. Megéri? Vagy építsük magunkat és a világunkat tovább és fogadjuk el, hogy ebben a világban a nők csak ideig-óráig csapódnak hozzánk, majd elmennek és jön a következő?

6 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 56 votes, average: 5,00 out of 5 6 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: George Herceg

George Herceg
Amerika felfedezése után pontosan 484 évvel születtem meg a New Yorktól légvonalban 7043 km-re fekvő Budapesten. Apám tervezőként szennyvíztisztítókon dolgozott, míg Anyám Apámon, így 7 hónappal később egy februári napon egy szülészorvosnak sürgős esethez kellett sietnie. Kapcsolataim a nőkkel már ekkor megkezdődtek. Először Anyámmal érintkeztem, majd a nővéremet is megismertem aminek gyermekkoromra jelentős hatása volt. Felnövekedvén iskolákba és lányok után jártam. Később megtettem az első lépést a válás felé: megnősültem, ami után 5 évvel szabad lettem. Jelenleg a világegyetem két nagy kérdésével, az őskáosszal és a női lélek működésével foglalkozom.

143
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
16 Egyéni hozzászólás
127 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
30 Hozzászólások szerzői
Angelo01mdmselleKodoAlfomernokAlter Ego Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Naooo
Olvasó
Naooo

“Járták az erdőket, hálózsákban aludtak télen a Börzsönyben, fotóztak.”

Nagy karrier.

kutato
Olvasó
kutato

Ismét egy telitalálatos hozzászólás. :-) Egy idő után az érdekesség pénz nélkül kevés, de ahogy egy nő ismerősöm mondta aki egy művésszel járt, ehhez muszály kiprobálni, hogy belássa… Bár aki ilyeneket megengedhet magának talán nem munkából van pénze.

Reszet Elek
Szerkesztő

Végső soron feltetted a kérdést az elején aztán számomra teljesen jól meg is válaszoltad. Mindig kell kapcsolati kompromiszum, de mindig meg kell maradnia a saját szabadságodnak is. A kompromisszum és a saját függetlenség közötti vékony mezsgyén kell maradni. A partnerek értékítéletétől függ hogy ilyen módon élve mennyire tartós kapcsolatai lesznek az illetőnek. Ha elég jó az illető és van annyi szerencséje hogy elég értelmes nők kerülnek az útjába, no meg tudja hogy kell kezelni őket akkor akár hosszúak is.

Lásd még a Puna VII. parancsolatát…

Kalman
Újságíró

“A nők, ha a kapcsolat komolyra fordul, akkor a családalapítás és annak üzemeltetése lesz az egyetlen cél és mindent ennek rendelnek alá.”

Ezzel a tételmondattal nagyjából egyetértek. Családalapítás előttmegváltozik a nők prefereciarendszere. Vegyük még hozzá, hogy ez is valószínűleg ösztönös dolog hasonlóan a shit tesztekhez. Ezért nem lehet számon kérni a nőn, hogy miért nem látta ezt az ismerkedés napján már?

A családalapítási szándék viszont csak abban az esetben áll szemben a férfi érdekes saját világával, ha az ütközik a családi élettel. Pont a természetfotós, aki hét napból ötöt az erdőkben tölt valóban nem tűnik jó választásnak, ha családapát keres egy nő. Jövedelem szempontjából sem biztos, hogy a legtutibb jó, amibe csak tenyerelni lehet. Szerintem ez elfogadható érv. Ha viszont a férfinak mondjuk hobbigazdasága van, vagy műhelye, vagy motorja, vagy golfozik vagy a számítógépen bütyköl valamit, az ellen maximum shit tesztként kezdenek el fellépni, de valós akadályt nem gördít a családalapítás elé.

Montana24
Olvasó

Véleményem szerint sosem szabad feladni a saját álmainkat egy másik ember álmaiért, mivel a saját életünknek a saját álmaink adnak értelmet.

Az utolsó mondatban van a lényeg. A világ errefelé halad, és egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez rossz lehet, megszokás kérdése. Amúgy ilyenkor örülök, hogy MGTOW vagyok, nincsenek ilyen problémáim :D

Kalman
Újságíró

“Véleményem szerint sosem szabad feladni a saját álmainkat egy másik ember álmaiért, mivel a saját életünknek a saját álmaink adnak értelmet.”

Számomra ez a kijelentés túlságosan individualista. A szélsőséges individualizmus véleményem szerint legalább annyira veszélyes, mint akár a feminizmus. Az ember közösségben él, csak közösségben életképes.

Montana24
Olvasó

Ehhez csak egy idézettel szeretnék hozzászólni:

“Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged.”

 

lady
Olvasó
lady

De én miért nem tudtam egy természetfotóssal találkozni?:-)) Nem azért mert feltétlenül mindig mellette akarnák lenni csak mert legalább szereti a természetet meg a fotózást. Senki ne hagyja abba amit szeret végezni ami boldoggá teszi. Kapcsolaton belül is kell saját élet, ezt nem mindenki érti meg , ha nekem lehet a társamnak is kell hogy legyen hiszen másik nem más érzések , tevékenységek.

Meg is őrülnék ha teljesen hasonló volna hozzám, már  a virágültetésnél összevesznénk!

Sydra
Olvasó
Sydra

A téma felvetés jó, viszont a cikk rövid és túlságosan diplomatikus.

Ne kerteljünk, mondjuk ki: A legtöbb nőnek nincs élete! (Akinek van annak minden tiszteletem és innentől ne vegye magára!) A társadalmilag elfogadott normák szerint egy nő nincs motiválva az önmegvalósításra, nem kell hogy legyen hobbija és nem kell érdekesnek lennie. A legtöbb női ismerősöm (volt barátnők, lakótársak, barátok barátnői … stb.) nem csinálnak semmit egész nap, csak otthon hemperegnek, ruhákat próbálgatnak, nyomkodják a telefont, meg körmöt festenek. A párkapcsolatok többsége úgy néz ki, hogy ketten élik a férfi életét, ami rohadtul kényelmetlen már 2 hét után is. Itt nincs miben kompromisszumokat kötni, mert az egyik oldalon nincs miből feladni. Férfiként bármennyit adsz fel az életedből te csak veszítesz vele, a nő pedig csak nyer vele.

Egyszer egy lány nagyon tetszett, meséltem róla édesanyámnak és a következő párbeszéd zajlott le:
– … és ennek a lánynak mik a céljai az életben?
– Azt mondta, hogy mielőbb családot szeretne és gyerekeket. Neki ez a legfőbb álma.
– Csak ennyi? Ez minden nőnek alap! Ez csak az alapvető ösztönök beteljesítése. Mi az ami őt egyedivé teszi, ami kiemeli a többi lány közül? Elég unalmasnak tűnik ez a lány így.

… és ez nagyon elgondolkodtatott.

Konkrétan a cikkhez:
A saját világában élő férfi csak akkor lehet vonzó a nő számára, ha a férfi foglalkozása szociálisan jól lekommunikálható, egyszerű és látványos. Valamint fontos, hogy a lány is szerepet kapjon benne. Vagyis a nő beköltözhet a férfi életébe és jól mutat benne. A fotós élete sok szempontból kiszolgálja ezeket az igényeket. Egy erdőjáró fotós mellett rengetek olyan content készül, ami azonnal posztolható a facebook-ra, amin mások csámcsoghatnak. Itt meg kell jegyezni, hogy alapvetően az átlag férfi a saját sikerességében méri önmagát, egy átlag nő pedig a szociális kapcsolatai és mások véleménye alapján (a feminizált társadalomban sajnos a férfiak is eléggé elpicsásodtak és itt is kezd háttérbe szorulni a valódi teljesítmény és fontosabbá válik a pózerkedés).  Tehát a saját világában élő mérnök, csillagász vagy informatikus már kevésbé vonzó a nő számára, mivel nem tud vele azonosulni (a STEM szakmák nem túl népszerűek a nők körében) és nehezen lekommunikálható a külvilág számára.

Képzeljük el ahogy két cunci trécsel:
– A te barátod mivel foglalkozik?
– Üzletkötő, járja a világot. Múltkor az egyik üzletkötő körútjára elvitt magával. Voltunk Párizsban, meg Milánóban. Amíg tárgyalásokon volt, addig én shoppingoltam, végig kóstoltam a helyi konyhákat.
– Hú ez nagyon izgalmasan hangzik! Meghalok az irigységtől.
– És a te barátod mit csinál?
– Tőzsdei elemző szoftvereket fejleszt. Nemrég előléptették mert kitalált egy új önfejlesztő genetikus algoritmust.
– Aha … egyszer majd meggyógyulsz!

Nyilván ha egy nő a saját önmegvalósításából táplálkozna, akkor kevésbé lenne fontos, hogy a férfi esetleg olyan szakmában dolgozik, vagy olyan hobby-ja van, amiben a nő szerepet kaphat, mivel onnantól nem a férje életén keresztül próbálná prezentálni önmagát mások előtt.

Ha egy párkapcsolatban a nő csak családot akar, a férfi meg csak a saját magát szórakoztatni, akkor ott mind a két ember beteg. A család és a gyereknevelés jó dolgok és teljesen új dimenziókat nyithatnak az ember életében, tele új lehetőségekkel. Akinek ez valami szükséges rossz, ami miatt nem tud el járni focizni, vagy sörözni, annál komoly elvi problémák vannak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nagyon sok jó meglátás van benne, ami bizonyos dolgok átgondolására késztet, úgyhogy “ülök rajta” egy kicsit. Viszont olyannyira tetszik, hogy némiképpen kibontva, ugyanezzel a nyelvezettel, örömmel látnám cikként is, mivel nagyon sok irányba elvisz és sok még nem érintett vagy kevésbé kivesézett témát is érint. Pl. mi a nő kapcsolaton belüli funkciója, mi a nő szociális értékképzője stb.

Elöljáróban egy mondás jutott az eszembe. A nők születnek, a férfiak kemény munkával azzá válnak.

kutato
Olvasó
kutato

Például azt is ki lehetne vrsézni, hogy hogyan érik el, hogy a férfiak így feladják magukat. Persze, most nem a szerelemes szakaszra értem, mert az érthető. A két fickó akikről lentebb írtam amúgy mindketten főnökök. Nem nagy fönökök, de azért látszik hogy amúgy másoknak parancsolgatnak és legalább az egyik igen erős akaratú amúgy.

Cefre
Olvasó
Cefre

A nők iránti feltétlen szeretet miatt, amit a nők sosem érezhetnek át. Bár ők azt hiszik igen, pedig tök egyértelmű, hogy nem tudnak úgy szeretni mint egy férfi.

Kalman
Újságíró

“- Azt mondta, hogy mielőbb családot szeretne és gyerekeket. Neki ez a legfőbb álma.”

Szerintem ennél nem nagyon kaphat az ember bíztatóbb választ. Az antifeminizmus egyik sarkallatos pontja szerintem pont az, hogy a társadalom nem hajlandó elismerni azt, hogy a nőknek a gyermeknevelés és a háztartás vezetése olyan feladat, amiben ki lehet teljesedni, és ez egyáltalán nem szégyen. A nő aki így válaszol vállalja, hogy a hagyományos női szerepeket vállalja a kor divatja ellenére is.

Érdemes belegondolnunk abba is, hogy a modern társadalom (a feminizmussal az élen) a hagyományos női elfoglaltságokat kiszorította, és helyettük csak a TV és a shoppingolás maradt. A nők számára talán az egyik legfontosabb a folyamatos kommunikáció egymással, amit a közösségek szétesése, az individualizálódás lehetetlenné tesz. Szerintem ezért nem találják a nők a helyüket, nem pedig azért mert kivétel nélkül problémásak lennének. A nőkre nem kellene férfias hobbit erőltetni, hanem lehetővé kéne tenni, hogy számukra testhezálló és kellemes tevékenységeket űzzenek. Mai körülmények között talán a helyi közösségekhez való csatlakozás, illetve a nagyobb léptékű család egyben tartása az, ami ezt a szerepet helyreállíthatja. Nagyon jó ötletnek tartom a családi napközit is, ami arról szól, hogy anyukák összejönnek, és együtt vigyáznak a gyerekekre, illetve nevelik őket.

Egyébként mit kellene szerinted válaszolnia erre a kérdésre az ideális nőnek? Mi lenne egy megfelelő női életcél? Jó lenne, ha mutatnál pozitív példát (akár hipotetikusat), mert akkor talán tudnék azonosulni a gondolattal.

bz249
Olvasó
bz249

A gyermeknevelés és a háztartás vezetése olyan feladat, amiben ki lehet teljesedni, és ez egyáltalán nem szégyen.

Mosó- és mosogatógép, porszívó, félkész ételek, óvoda… stb, amennyire megszüntek a hagyományos férfi szerepek (a veszélyes és/vagy nagy fizikai eröt igénylö munkák) még annál is jobban megszüntek a hagyományos nöi feladatok. Egy háztartás vezetése legfeljebb, ha heti tizenöt órát igénylö elfoglaltság, de inkább tíz. Feltéve, hogy valakinek nincs kényszeres szidolozási mániája.

Kalman
Újságíró

Vannak humán-etológiai kutatások természeti népek körében, amik szerint kb ennyi a heti átlaga a munkára fordított időnek (10-15 óra). Úgy mérték, hogy megnézték, hogy mennyi idő megy el az élelem beszerzéssel, főzéssel és a lakhatási kérdésekkel. Azért kellett így mérni, mert a természeti népeknek nincsen munkafogalmuk, nem is értik, hogy mi az. Távolinak tűnhet ahonnan kezdem, de arra akarok kilyukadni, hogy szerintem egyáltalán nem baj, ha valakinek egy hétre csak kb. 10 órányi munkája van. Ha sikerül elkerülnie a TV és shoppingolás szkülla és kharübdiszét, akkor remekül el tudja tölteni az ember a többi időt is, nem lesz belőle semmi probléma.

bz249
Olvasó
bz249

Nem kötekedésképpen, de mit csinálnak a maradék idejükben?

Kalman
Újságíró

Beszélgetnek, énekelnek, pihennek, játszanak, ilyesmi. Igazából nem tudom.

Pont a természeti népekről ha jól emlékszem nincs benne szó, de van egy nagyon jó könyv a semmittevés témájában. Szerintem zseniális, érdemes elolvasni: http://www.orbooks.com/catalog/autopilot/

kutato
Olvasó
kutato

Viszont kevesebb a rokon, testvér, nagymama aki segítsen és a gépek sem képesek mindenre…

bz249
Olvasó
bz249

De nem is 8 gyerekre kell fözni, mosni meg takarítani. ;)

Szerintem azért mindenki aki gondoskodott magáról érzi, hogy a házimunka egy erösen túldimenzionált valami. Vannak fokozatai nyilván, de a háztartás vezetésében kiteljesedést keresö nök azért jellemzöen nem mesterszakáccsá fejlesztik magukat, hanem inkább a gazdag férjükkel tartatják el magukat.

kutato
Olvasó
kutato

Jó meglátás… bár vannak dolgok amikbe a nagyobb létszám nem számít sokat. Pl. Kicsit nagyobb lábasban kell főzni, attól még nagyjából ugyanannyi a munka.

bz249
Olvasó
bz249

De 5x annyi krumplit kell pucolni hozzá. ;)

Sydra
Olvasó
Sydra

“Szerintem ennél nem nagyon kaphat az ember bíztatóbb választ. Az antifeminizmus egyik sarkallatos pontja szerintem pont az, hogy a társadalom nem hajlandó elismerni azt, hogy a nőknek a gyermeknevelés és a háztartás vezetése olyan feladat, amiben ki lehet teljesedni, és ez egyáltalán nem szégyen. A nő aki így válaszol vállalja, hogy a hagyományos női szerepeket vállalja a kor divatja ellenére is.” Azért hoztam fel ezt példának, mert ez egy sztereotípia válasz. Nagyon sok nő fogja ezt a választ adni egy ilyen kérdésre annak ellenére, hogy nagyon ritkán látjuk ennek a korrekt fizikai leképeződését. A fékevesztetten tomboló plázacicák is ezt a választ adják és azért mondják ezt mert a társadalom a nőktől nem vár többet, mint hogy szüljön. A feministák sem várnak többet (illetve ők már talán azt sem). A feministáknak a férfiaktól a munka és önmegvalósítás nem kell, csak az ezekért járó erőforrások és jutalmak. Egy nőnek semmi sem kötelező, de mindent szabad. Ezt a beszélgetést amúgy olyan kérdésekkel lehetne folytatni, hogy “Szerinted te jó anya lennél? Szerinted te jó példakép lennél? Milyen emberi értékeket tudsz felmutatni egy másik ember számára? Miért akarná bárki is a te útmutatásodat követni? Mihez értesz és mi az a tudás, amit tovább tudsz adni? Tudsz szülni meg pelenkát cserélni? Ez minden?”. Ezekre a cicmókok nemigen tudnak válaszolni. A gyermeknevelésről is elég szűkre szabott elképzeléseik vannak. Úgy képzelik, hogy a gyerek az valami aranyos kis öleb, amit lehet simogatni, meg puszilgatni. Aztán mikor megszületik akkor csodálkoznak, meg panaszkodnak minden barátnőnek, hogy a gyerek folyton szarik meg visít egész nap mint a légoltalmi sziréna. Ja hogy ide hozzáértés, munka, meg felelősség is kell? Ja bocs azt a feminizmus kinevelte a nőkből. Már lassan több férfi főz, meg cserél pelenkát, mint nő, pedig állítólag ez a női önmegvalósítás. “A nőkre nem kellene férfias hobbit erőltetni, hanem lehetővé kéne tenni, hogy számukra testhezálló és kellemes tevékenységeket űzzenek.” Egyrészt túl sok hobbit akarunk a férfiak nyakába varrni, aminek semmi köze a nemi determinációhoz, másrészt óriási asszimetria van a nemi kultúrák fejlettségében pont a női önmegvalósítás hiánya miatt. Legalább annyi féle női hobbinak kellene léteznie, mint férfinak és kellene lennie egy csomó nemtől független EMBERI hobbinak is. Nem hiszem, hogy az absztrakt tudományokra, a művészetekre, vagy a zeneszerzésre való hajlamot a maszkulin önmegvalósításból kellene levezetni. Mégis a férfiak sokkal lelkesebben képviselik ezeket a szakmákat, mint a nők. Szerencsére vannak olyan női kivételek, akik ki tudtak törni a rájuk kényszerített sablonokból, volt bennük ambíció és hozzá tették a saját önvalójukat ezekhez a területekhez. De még a női területeken is a férfiak a legsikeresebbek ( http://www.kiskegyed.hu/galeria/1307 ). Alapvetően mind a két nemnek az a feladata, hogy gondoskodjon a saját közösségéről/környezetéről, egyedül a gondoskodás módjában van eltérés a nemek szerint. Ez mind a két oldalon munkát és felelősséget kíván. Ezen felül mind a két oldalon lennie kell olyan életnek, ami túl mutat a reprodukción és önfenntartáson. Az anyaság és apaság nem szükségszerűen egy tudatos állapot, hiszen az ösztön vezérelt állatok is maradéktalanul ki tudják elégíteni ezeket a szerepeket. Az ember képes ennél többre is, képes feljebb kapaszkodni a Maslov piramison és megélni az élet nagyobb mélységeit is. Szerintem emberként többre vagyunk hivatottak, minthogy csak nők/anyák legyünk és csak férfiak/apák. A feministák még nők sem akarnak lenni és az meg már totálisan a másik véglet. Szóval az a nő aki szembe megy a feminizmussal és tényleg teljes értékű anya akar lenni (nem csak mondja) az még mindig csak a táv felénél jár, csak a női oldalt teljesíti be, de az emberi aspektust nem, pedig a férfitól elvárjuk, hogy teljes értékű ember legyen és az önmegvalósítása is ennek megfelelően van kalibrálva. … szóval ezért kell a saját élet,… Tovább olvasás »

Kalman
Újságíró

Röviden megfogalmazva tényleg az a problémám a gondolatmeneteddel, hogy férfiaknak szóló mércével méred a nőket, és nem ismered el, hogy számukra teljesen más dolgok fontosak, mint nekünk. Persze ez a mérce is működhet, ha sikerül kifognod egyet a nőknek abból az 1-5%-ából (ez egy saját sacc), akik férfiaggyal gondolkodnak. Ismerek néhány ilyen nőt, ha kitartó vagy meg lehet találni őket. Nekem az a benyomásom, hogy velük harmonikus kapcsolatot fenntartani az átlagnál is sokkal nehezebb, úgyhogy kösd fel a gatyád, ha sikerül ilyet találni!

Sydra
Olvasó
Sydra

Konkrétan mi is ebben a férfi mérce? Épp a női önmegvalósítás és női hobbik hiányáról beszéltem egész eddig. Továbbá, hogy a nők sem az emberi mivoltukat nem vállalják fel, sem a nőit.

Kalman
Újságíró

Van egy elvárásrendszered, aminek nem felel meg senki. Nem lehetséges, hogy az elvárásaid túl szigorúak?

A nőnek legyen hobbija és valósítsa meg önmagát – az nem elég, hogy családot akar, az semmi, nem önmegvalósítás; de lehetőleg ne legyen megfertőzve feminizmussal. Nekem ez az egész gondolatmenet a “Hová tűntek a normális férfiak?” cikkek férfi megfelelőjének tűnik. Azokban ugyanúgy arról van szó, hogy a férfinak legyen élete, valósítsa meg önmagát, lehessen felnézni rá, de emellett legyen házias, és csinálja meg a pelenkázást is. Sokszor levezettük már, hogy a férfi nem tud egyszerre lenni női és férfi szerepben. Akkor miért gondoljuk, hogy a nőnek erre képesnek kell lenni?

Sydra
Olvasó
Sydra

Szóval egy nő elég ha betölti a biológiai funkcióit, ettől ne is várjunk többet. Értem. De akkor úgy fair, ha te is csak a biológiai funkcióidat töltöd be és mindent alárendelsz az erőforrások beszerzésének és a biztonság megszervezésének. Szóval napi 12 óra munka, utána meg őrködés estig a ház körül. Nem lehetnek barátaid, nem sportolhatsz, nem olvashatsz, nem játszhatsz, nem kirándulhatsz, hogy pont olyan unalmas legyél, mint az átlag nő, akit semmi inger nem ér. Megfelel?

Kalman
Újságíró

Én már csak ismételni tudnám önmagam, úgyhogy feladom inkább :-).

Kalman
Újságíró

Valamiért nem hagy nyugodni ez a vita szál, muszáj mégis odamondanom egyet.

A legfontosabb, ami nekem nagyon nem tetszik ebben a vita szálban, az az hogy minden hozzászólásodban nőgyűlöletet érzek. Ha esetleg valakinek nem tűnt volna fel, minden hozzászólásból kiemelem a legerősebb mondatokat, de lehet ezeken kívül is találni: “A legtöbb nőnek nincs élete!”, “egy nő aki csak az állati ösztöneit akarja beteljesíteni”, “a nők sem az emberi mivoltukat nem vállalják fel, sem a nőit”, “pont olyan unalmas legyél, mint az átlag nő, akit semmi inger nem ér”. Ez a szintű nőgyűlölet nemileg megfordítva szerintem biztosan kiverné a biztosítékot. Például: “a legtöbb férfi érzelmileg nulla, csak szex kell neki”, “egy férfi, aki csak az állati ösztöneit akarja beteljesíteni” (ezt át sem kellett írni, el tudom képzelni, hogy pont ebben a formában megtalálható a nőkerten).

Már többször utaltam rá, szerintem abból adódik a rendkívül lesujtó vélemény, hogy nem veszel tudomást a női princípiumokról, azokat nem értékeled sokra, ellenben férfi értékeket keresel a nőkben. Hogy néhány példát mondjak az értékelendő női értékekre: együttérzés, elfogadás, gondoskodás, anyaság, otthonosság megteremtése. Ezekről mintha tudomást sem vennél. Például pszichológiailag bizonyított, hogy az emberek érzelmi életét meghatározza, hogy gyerekkorukban megkapják-e a szükséges simogatást és puszilgatást. Márpedig ezt többnyire a nők adják meg a gyermekeknek. A férfiak is szeretgetik a gyereküket 10-20 pecig, de aztán halálra únják. Egyszerűen azért, mert eltérően működünk. De mindkettőre szükség van.

A másik baj az érveléseddel az, hogy észrevétlenül pont a feminista propaganda szól belőle: az a nő, aki nem tör férfias babérokra, az értéktelen. Csak akkor lesz valaki egy nő, ha legalább olyan jól teljesít a férfiak területén, mint egy férfi, sőt még egy kicsit jobban is. Feltűnik a genderszak logikája is, nevezetesen hogy nem vagy hajlandó elismerni azt, hogy a nemek bizony különböznek, és ezért a velük szemben támasztott elvárásoknak is különbözni kell.

Az meg már egyenesen nevetséges, hogy a mondataid közül hiányzik az értelmi kohézió. Az utolsó kommentedben abból hogy a nőm ösztönlény (sic) levezeted, hogy kötelező nekem is annak lenni. WTF did I just read?

Az még nem is zavarna, hogy egyvalaki így gondolkodik, de az már elgondolkodtató, hogy a “lájkolás” tekintetében erős hátrányba kerültem. Pedig én úgy érzem, hogy egy konzervatív antifeminista állaspontot képviselek egy feminista-fertőzött modernnel szemben. Valami ennyire el van állítódva bennem? Vagy egyszerűen csak annyira jópofa a nők ekézése, hogy mindenki vakon lájkolja anélkül, hogy végiggondolná, hogy mit olvas?

Számomra az az alapvetés, hogy a férfiak és a nők egymás nélkül nem élhetnek teljes életet. Egymásra vagyunk utalva, együtt kell a társadalom problémáit megoldani. El kell fogadnunk egymás hibáit és meg kell tanulnunk együttélni velük. El kell ismernünk egymás erősségeit, és támogatnunk kell benne egymást. Aki azt gondolja, hogy a nemek közötti harcnak értelme van, az bizonyára egy műméhes nő nélküli, vagy pedig egy műspermás férfi nélküli világban szeretne élni. Én a magam részéről bevállalom a küzdelmet, a veszélyt és egy analóg spermás, analóg méhes világban akarok élni, ahol a férfiak és a nők viszonylagos harmóniában élnek egymással.

Sydra
Olvasó
Sydra

Elkövetett hibáid:
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/mazsolazgatas
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szemelyes-ketely

Valahogy nagyon nem azt olvasod, amit én írok, hanem azt, amit te akarsz látni. Nem nőgyűlölet az hogy számon kérek a nőkön bizonyos dolgokat. Írtam egy csomó női elfoglaltságot ahogy kérted, írtam az érzelmi világ fontosságáról és ez mellett több módon fejtegettem, hogy a passzív élet káros és a másik életének a rovására fog menni, de te továbbra is hajtogatod, hogy egyszerre vagyok feminista és nő gyűlölő. A feminizmus a női passzivitást és élősködést támogatja (bárminek is próbálja előadni) én pedig pont, hogy nagyobb aktivitást és önállóságot szorgalmazok. Továbbá nincs semmi bajom a nőkkel, nagyon is tudom szeretni és tisztelni azt aki okos és életrevaló. Ezekkel az otthon ülő, együgyű pláza cicákkal viszont nem tudok mit kezdeni, ha szülnek, ha nem. :D

“Az utolsó kommentedben abból hogy a nőm ösztönlény (sic) levezeted, hogy kötelező nekem is annak lenni. WTF did I just read?”
Szemléltető példa volt arra, hogy mi az amit elégségesnek tartasz és elvársz egy nőtől, csak férfira levetítve. Lehet hogy te nem vársz többet egy nőtől, de a szülés meg a takarítás nem a női önmegvalósítás csúcsa, mint ahogy neked sem az ha csak dolgozol, meg őrködsz egész nap. És semmi férfias elvárás nincs abban, hogy egy nővel ne csak a semmitmondó smalltalk témákról lehessen beszélgetni, hanem legyenek saját gondolatai és élményei és ne velem akarja kitölteni a létező összes szabadidejét (unatkozás helyett), hanem legyen saját elfoglaltsága is.

Ami talán még magyarázatra szorul: Ha egy nő szülni akar meg vezetni a háztartást és nem vágyik többre az önmagában nem egy rossz dolog. Itt arról beszélünk, hogy nem fér össze egy olyan férfival, akinek kulturális oldala is van és kulturális igényei is vannak. Az ilyen nő mellé egy egyszerű jómunkásember való és ne is akarjon mást. Ami rossz, hogy a nők jelenleg kulturális lemaradásban vannak (a feminizmus csökkentette az egyik oldalon az ellenállást, így ott a fejlődés is lelassult) és sok férfi így nem találja a párját (persze sok nő sem, de ezek a nők a probléma valódi okát nem érzékelik). A férfiak együtt akarnak szórakozni a nővel és nem egyedül szórakoztatni egy nőt. Egy nő is lehet vicces és művelt. Jelenleg a kulturális közösségek döntő többségét férfiak működtetik, férfiak pénzén. Óriási a kuki túltengés minden rendezvényen, pedig állítólag több élő nő van, mint férfi. Még a nőknek szóló rendezvényeken is általában férfi előadók vannak. A nőket külön motiválni kell, hogy kimozduljanak(pl.: ingyenes belépő). Az értelmesebb nő ismerőseimtől is gyakran hallom, hogy nem szeretnek nők között lenni, mert ott nincs semmi izgalmas beszéd téma és nem történik semmi, szóval ők is mennek a férfiak után, míg a férfi társaságok jól megvannak magukban is.

Nem akarom elvitatni a nőtől, hogy érzelmesebb, jobban ért a családi élet fenntartásához és a gondoskodáshoz, így jobb ha ezt ő műveli, a férfi pedig erősebb, bátrabb, jobban ért az erőforrások és biztonság megteremtéséhez és ezt jobb ha ő műveli (a nemi dimorfizmus és az ebből következő képességkülönbségek elvitathatatlanok). De:
1. Lehet egymásnak segíteni. Mindkét nemnek van fizikai, asztrális és mentális oldala és egyiket sem szabad hanyagolni. A nemi szerepeket nem szabad végletesen, kisarkítva értelmezni.
2. A megértéshez és szellemi kapcsolathoz két ember kell és itt jó ha tudásban, intelligenciában és szórakoztatásban egy szinten állnak.
3. Minden egészséges embernek van saját személyisége és érdeklődési köre és ha ezt elfolytja, akkor megbetegszik testileg és lelkileg.

A többi vádaskodásra meg nem is reagálok mert nem csak az én írásomat vonod vele kétségbe, hanem ennek az oldalnak a létjogosultságát is.

Kalman
Újságíró

Engem nem zavar, hogy űrutazásról vagy kvantumfizikáról nem tudok a feleségemmel beszélgetni. Azért vannak barátaim, és saját életem, hogy ezeket ki tudjam élni ott. Régebben én is azt gondoltam, hogy mindenképpen meg kell osztanom a párommal ami épp érdekel – meg beismerem néha most is jólesne – de aztán rájöttem, hogy ezzel a hozzáállással örök agglegény maradnék.

Amúgy mi a férfi nem asztrális oldala?

Cefre
Olvasó
Cefre

együttérzés, elfogadás, gondoskodás mint női tulajdonságok LOL

Btw, nagyon benézed amit ír.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Wow, egész korrekt feminista hozzászólás, respect :-), főként azért a díjat érő felismerésért, hogy létezhetnek nemtől független, pusztán csak emberi minőségek egy nő életében is. Csodás cikk egyébként. Szívesen adnék neki alcímet is: Mese az antifeminista öngólról. A cikkben példaként említett fiatalember akár létező, akár kitalált, sok együttérzésre nem méltó az elcsesződött párkapcsolata miatt. Felületesen választott, figyelmetlen és önző módon viselkedett, ezek után nyugodtan sétáljon be egy sarki kápolnába és perkáljon Szent Antalnak, hogy a nőnek végül megjött az esze és időben odébbált, mielőtt mindketten beragadnak egy működésképtelen kapcsolatba és alakítanak egy diszfunkcionális csapda-családot. Mégis, mi a fenét vártok? Az antifeminista nőideálnak elvileg nincsenek átlagos emberi funkciói, hanem minden működése a női biológia, a női ösztönök és a női hivatástudat, szocializáció által megszabott keretek között zajlik. Ambíciója, kreativitása, önmegvalósítása a család, gondoskodás, gyermeknevelés, mikroközösség összetartása körül fejeződik ki. Ezt élvezi, ez az életcélja, a családban teljesedik ki, ez az egyéni boldogságának az útja, ezen kívüli boldogságforrások keresése feminista erőszakmány, ami lelke mélyén nem elégítheti ki. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ideális antifeminista nő hobbija a férje és a családja, a nevelés is elvileg ebbe az irányba kondicionálja. Egy lányt érdekeljenek a szép ruhák, a cicomázás, hogy tessen a férfiaknak, és a legjobb férjalanyokat tudja megszerezni. Érdekelje a főzés (egy haver megfogalmazásában: ha a hobbi rovatban főzés van, az rendszeres házikosztot jelent és pozitívum, ha a gasztronómia, akkor mínuszpont, mert az a nő étterembe akar járni, otthon meg egzotikus nyúltápot főz), motiválja a házimunka, legyen fészekrakó ösztöne stb., stb. Tehát csupa olyan dolog kösse le, amiből következtetni lehet arra, hogy a családon belüli ideális szerepét önként vállalja, és egyúttal az is legyen világos, hogy nem lesznek olyan céljai, vágyai, ami időlegesen vagy tartósan akadályozná a full time családanyai szerepet, amihez szorosan kapcsolódik a családfő támogatása, a társ-lét is. Az így kondicionált nőtípus logikusan alkalmazkodik, első körben igyekszik tökéletes társ lenni. Ideális esetben nem is játssza ezt meg, hanem valóban osztozik a társul választott férfi gondolataiban, elfoglaltságaiban, keresi és megteremti a közös pontokat. Eddig stimmel is a dolog, jól szolgálja a férfi kényelmét. Csakhogy van ennek egy pár hátulütője. Az én hobbim pl. a gyöngyfűzés, mikor nincs elég időm rá, az is örömet okoz, ha csak nézegetek pár képet, elolvasok egy-egy cikket. De hosszú távon marha pipa lennék, ha a gyöngyeim eltűnnének a fiókból, ugyanis az eszköz jelenléte nélkül nehéz a célt megvalósítani. Ha jó dolog az, hogy a nő hobbija a család és a férfi, akkor nincs mit a szemére vetni, ha megköveteli a hobbija tárgyának jelenlétét. Ha ez kényelmetlen, hosszú távon terhesnek találtatik, akkor rengeteg lehetőség van még, bár a lehetőségek jó része valamilyen úton a csúnya és megvetett feminista tákolmányokhoz vezet. A cikk példaalanyának is van lehetősége következőre másféle párt választani. Pl. olyat, aki nem bevonódik az ő szenvedélyébe, hanem mondjuk már előtte is, saját jogon volt köze a természetfotózáshoz. Hátrány: ha közösen családot terveznek, mindkét félnek kelleni fog saját idő a hobbijához, tehát a férfinak is lemondással jár a dolog. Plusz ha nem is túl erősen, de az önálló hobbi feminista-gyanús. Aztán lehet olyat választani, akinek másféle saját hobbija van, de azért van. Hátrány: idő arra is kellhet, a kompromisszum újra bejátszik. Ha ez nem megy, akkor lehet keresni családra nem vágyó nőt, így ez kiküszöbölhető, bár kérdés, hogy a férfinak ez megfelel-e. Amennyiben mégis az az igénye a férfinak, hogy a nő kvázi gésaként mellette legyen, abban osztozzanak, amit ő szeret, a nő önálló igényei ne jelenjenek meg a közös életben, vagy a szabadidő közös eltöltésében, akkor ezt is választhatja, bár azért ilyenkor gyanús, hogy ennek szabott óradíja lesz. Arra viszont már nem nagyon vagy működő megoldási… Tovább olvasás »

Reszet Elek
Szerkesztő

a díjat érő felismerésért, hogy létezhetnek nemtől független, pusztán csak emberi minőségek egy nő életében is.” – Ezt senki sem vitatta. A gond inkább a női minőségek elhagyásával van.

Az antifeminista nőideálnak elvileg nincsenek átlagos emberi funkciói” – Éppenséggel vannak, viszont a legtöbbünk (beleértve az emberi népesség túlnyomó többségét is) úgy gondolja, hogy ezeket az emberi minőségeket nőként (és férfiként) lehet és kell megélni. Nem nélküli ember nincsen. A világot nemi identitásunkon keresztül éljük meg. Valójában emberi mivoltunk is csak olyannyira lehet teljes, amennyire saját nemiségünkhöz, nemi funkcióinkhoz és nemi szerepeinkhez való viszonyunk. A feministák éppen ezért valójában emberiség elleni büntettet követnek el, amikor tevékenységükkel természetellenesen torzítják el a nemek önmagukhoz és egymáshoz való viszonyát.

Sorról sorra végigvehetném a mondataidat, de attól tartok semmi értelme, a kedvem is elment tőle. Nem is értem miért vesződsz velünk és mi veled. Folyamatosan sztereotipizálsz. Bármit is olvasol, jobbító szándékkal bármit is írnak neked, minden lepereg és mint valami felhúzós baba, újra kezded, mint valami imamalom ismétled mindig csak ugyanazt, minden változás nélkül. Attól tartok értelmi szinten lehetetlen párbeszédbe elgyedni veled. Az internet pedig az érzelmi szintű kommunikációt nem teszi lehetőveé ugye…

Fogalmi szinten nincsen egyezés. Egyszerűen mást értünk olyan dolgokon, mint férfi, nő, kötelesség, áldozat. odaadás, biztonság, védelem stb.  A magam részéről nem haragszom rád csak semmi értelmét nem látom bármilyen módon is kommunikálni veled. Remélem megtalál majd egy normális pasas, akitől simogatást kapsz bántás helyett. Ha oldódik benned a félelem és megerősödik a bizalom valaki iránt talán boldogabbá válhatsz nőként is. Minden korábbi neked szóló kommentem ellenére őszintén kívánom hogy mindez megadasson neked. Ha másért nem, azért mert utána talán a környezetedben levő hasonlóan félelemből, fájdalomból önmaga köré falat húzó és saját érzelmi és értelmi éretlensége folytán azt önmagától lebontani nem tudó nőtársaidnak is segíteni tudsz majd.

kutato
Olvasó
kutato

Valahol igazad van, de amint lentebb írták, mostmár egy csomó régi tevékenységet gép csinál, úgyhogy… Az is igaz, hogy ismerek olyat aki a gépek ellenére, folyton azzal jött, mikor meglett az első gyereke, hogy semmire sincs ideje. Akkor régen akiknek nem volt gép, hogy volt? Hát úgy, hogy a család sokkal nagyobb, volt, meg amiért előbb szültek, még a nagymama is aktívabb volt. A nőknek is alkalmazkodni kell az új világhoz és szerintem nem csak otthon kell lenniük…(Kalmannak ment…)

Belvedere
Vendég
Belvedere

A cikk írójának és a Férfihang valamennyi olvasójának figyelmébe ajánlom a következő, banálisnak tűnő kérdést: mit csinálnak a nők?

Egy személyes észrevétel: az egyetemi éveim alatt dolgoztam is, míg az összes lányismerősöm bulival, diszkóval, kocsmázással, fesztiválokkal, különféle kreténségekkel múlatta az idejét. Míg jómagam túlteljesítettem a nyolcórás munkaidőt (ugyanez a legtöbb barátomról és férfi kollégámról elmondható), addig a nők néhány órás titkárnői, menedzserasszisztensi, könyvtárosi, jegypénztárosi “munkát” látnak el, gyakran pedig órákkal hamarabb zárnak vagy ki sem nyitnak, ilyenkor a munkaidejük a nulla felé tendál.

(Mivel magamra mosok, főzök és takarítok, a háztartási munkát kéretik nem figyelembe venni.)

A társkereső oldalakon pedig külön alfaja tenyésztődött ki a dologtalan, lusta nőknek. Egy nagybetűs, Tisztességes Nő esténként, kevéske szabadidejében tekinti át a leveleket, míg a társkereső oldalakon rengeteg a délelőttönként online nő (eszerint unatkozó háziasszonyok vagy munkanélküliek).

A nők életéhez vagy annak hiányához kapcsolódva: nehéz olyat találni, aki az értékek vagy ideák embere lenne. A legintelligensebb nőismerőseimmel politikáról beszélgetve kiderült, hogy a kinézetük alapján díjazzák a politikusokat, egy másik nő szerint Batman azért gonosz, mivel fekete ruhát visel.

Naooo
Olvasó
Naooo
kutato
Olvasó
kutato

“mit csinálnak a nők?” – Várják a gazdag férjelöltet. Már aki… Ezt személye válogatja, vannak ilyen flegma lusta nők, de vannak olyanok akik nagyon sokat dolgoznak… És a flegmák is jók bizos valamiben.

Cefre
Olvasó
Cefre

Flegmaságban?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Lehet, hogy nem csak azokról a cuki eye-candy csajokról kellett volna savanyú a szőlő véleményt kialakítanod, akik egyébként nem álltak szóba veled, mikor csajozni próbáltál, hanem mondjuk valóban megismerni néhány normális nőt is. Léteznek, és ha nem lekezelően bánnak velük, hanem valódi érdeklődést tapasztalnak, akkor lehet normálisan is beszélni velük.

Én is végigdolgoztam a nappalis egyetemi éveimet, az utolsó időkben már munkaszervezőként is. Érdekes módon nekem meg olyan tapasztalataim vannak, hogy mondjuk egy Balaton-átúszás előtti teljes éjszakás műszakban hajnal három felé pasikat már nagyon nem lehetett látni, addigra szépen elszivárogtak iszogatni, bulizgatni, majd reggel megjelentek kissé másnapos fejjel, és tiszta izommunkán kívül semmire se lehetett őket használni. De ugyanez vonatkozott a pultozásra, sőt még a szalag melletti melókra is.

Naooo
Olvasó
Naooo

“majd reggel megjelentek kissé másnapos fejjel, és tiszta izommunkán kívül semmire se lehetett őket használni”

Legalább volt egy jó napod.

Cefre
Olvasó
Cefre

Kár az utolsó mondatért, agyonvágod az egészet.

Jared Dirac
Olvasó
Jared Dirac

Hehehe, egy régebbi történet jut eszembe erről. Volt egy Karcsi nevű kollégám. Egyetlen szóval tudnám jellemezni: ő volt a MOTOROS. A megtestesült archetipusa volt a kemény motorosoknak, éjjel-nappal, télen nyáron-motorral járt. Ezer köbcentis gépeket csak robogóként emlegetett. Nagydarab, szakállas, izmos csóka volt, rekedt hanggal, amit egy motoros balesetnek köszönhetett.

Na és összekeveredett valami csajjal, együtt motorozgattak, meg ilyesmi, aztán össze is házasodtak. A csaj nem sokat várt, az esküvőt követő harmadik napon kezdte el mondogatni, hogy hát el kéne adni a motorokat. Károly nem volt éppen a szavak embere, ekkor sem szólt semmit, csak levette a szekrény tetejéről a bőröndöt, bepakolta a csaj cuccait és hazaköltöztette az édesanyjához. Másnap beadta a válókeresetet.

don Fefinho
Újságíró

Ehhehheh, na igen. Mi is ismertünk motorost, csak ott végül eladásra került a vasparipa, amit nem sokkal követően a lány is odébbállt nagy dráma közepette, s mit ad Isten, az új kanja… hát nem egy motoros volt?

Jared Dirac
Olvasó
Jared Dirac

Csak azt sajnálom, hogy nem láttam a csaj képét, mikor Karcsi levette a szekrény tetejéről a bőröndöt.

Wastrel
Újságíró

“Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.
A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt. Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem. De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem.
“Te vagy az álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad.”
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy mondja:
“Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az esküvőre.”
Órákkal, – nem napokkal és végtelen könnyekkel később beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő, majdnem szabad és a fejemre nőtt.
Olyan kedves voltam.
“Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy” susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés, közös létek hetei következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt mondta:
“Kérlek, próbáld fel ezeket.” napokkal, hetekkel, nem hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát.
De én férfias voltam, vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért.
Igazából nem tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem.
És akkor mi van – gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében és azt mondta:
“Elhagylak.”
Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy miért.
“Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit valaha megismertem.”
Nemrég összefutottam vele. Az “új” pasija egy hosszú hajú motoros szakadt farmerben, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, küldök neki egy sapkát.”

don Fefinho
Újságíró

Hehe, már népi anekdota? Több ilyen eset lehet, mint sejtjük.

.
Olvasó

Több minden is eszembe jutott a cikkről.

Sok nő képzeli azt, hogyha jópofát vág a férfinak bizonyos dolgaihoz, így bevágódik nála, elveteti magát vele, akkor onnantól kezdve – mivel a kötelék biztonságában van – elkezdődhet a nagy Változtassuk Meg a Férfit – project. Ennek három kimenetele lehet. a) A férfi befeszül és ellenáll, a nő pedig elégedetlenkedik, mert nem olyan a férfi, amilyennek ő akarja. b) Sikerül a nőnek a maga képére formálnia a férfit, de akkor meg kiábrándul belőle, mert micsoda bétabéla, aki úgy táncol, ahogy a nő fütyül neki. c) A nő a hasztalan próbálkozások után elfogadja olyannak a férfit, amilyen, hiszen elvileg nem ahhoz a férfihez ment hozzá, akit ő akar csinálni belőle, hanem amilyen ő valójában. Megeszi, amit főzött magának. Sok nő lépdel így bele rossz, valóban bántalmazó kapcsolatba azzal a ködös képzettel, hogy majd megváltoztatja a férfit. Majd ő jó hatással lesz rá… Ami szerintem egészen tragikus. Nagy betűkkel hírdetném mindenhol, hogy úgy menj hozzá valakihez, hogy azzal tervezed leélni az elkövetkező x évtizedet, amilyen ő most, és ne azzal köss házasságot képzeletben, akivé majd te formálod (ahogy azt a kiskirálylány elképzelte…)

Viszont azért az is biztos, hogy a családalapítással nem csak a nőnek, de a férfinak is változtatnia kell valamennyit. Nem a nő kénye-kedve szerint, hogy ő most átformálja. Hanem önálló döntésből. Mondjuk hogy a férfi ritkábban jár el ide-oda, és több időt tölt az immár gyermekkel kiegészült családdal. De az is fontos, hogy a nő se gondolja azt, hogy mostantól a férfinak kötelessége minden hétvégén otthon ülni és vele meg a gyerekkel törődni, mintha nem lennének barátai vagy hobbija.

Angelo01
Újságíró

Ahogy az öregek mondják: Egy házasságban/kapcsolatban a nő azt reméli, hogy a férfi meg fog változni. De nem fog. A férfi pedig azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni. De meg fog. Ha a férfi mégis megváltozik, a nő elveszíti a vonzalmát. Ha a nő mégsem változik meg, a férfi nem veszíti el a vonzalmát.

kutato
Olvasó
kutato

Kedves cikkíró! Nagyon tetszett a cikke. Két ismerősöm példája: Az egyik szabadtérbe modellezett a másiknak gyerekkora óta az asztali modellekkel való “játszás” a hobbija. Az elsőnek gyakorlatilag csak ez az egy dolog kellett volna, pénze is lett volna rá, de amikor jött a gyerek, hát “önként” (az arcán látszott) lemondott róla. A másik építetet egy házat és sokat mesélt az álmáról egy szobáról amit csak a modell asztalnak szentel. A ház szépen lassan felépült, már csak egy dolog nincs meg benne, és ahogy szóbakerül a dolog abból gondolva nem is  lesz… Ennek valamilyen evoluciós oka lehet, egyszerűen a nőnek ez egy jel lehet, a szabad pénzforrásra, tényleg nem tudatos.

kutato
Olvasó
kutato

“Cserébe viszont továbbra is megmarad annak az érdekes embernek, akibe a párja annak idején beleszeretett. Nos, szerintem ez utóbbi a legritkább eset.” Végül ígyis- úgyis uncsi lesz az illető idővel… Nem is kell, hogy a következő jobb legyen akivel félrelépjen, csak megfelelő és más.

hgyi
Szerkesztő

Ami ebben a történetben “szép” példa: Valahogy elvesztek, megváltoztak az életkor, az életszakaszok határai. És ami ebben szerintem az egyik legkritikusabb, hogy az embereknél ezek a határok annyira különböznek, hogy nehéz – vagy lehetetlen – egy másiknak beleilleszkednie.
A történetben a fiú 30on évesen a huszonpár évesek életszakaszát éli és nem is szándékozik következő szakaszba lépni, míg a lány átlépett.
Akár az is előfordulhatna, hogy a kisgyermekkort éli valaki huszon- harminconévesen is.
Ezektől az életszakaszoktól mintha félnének az emberek, de hogy nemigazán tudnak mit kezdeni vele, az biztos.
Amikor összeházasodik két fiatal, sokszor azt hallják, hogy megszűnik az életük. Ezt sosem értettem, pedig nem egyszer hallottam. Aztán ha gyerekvállalásra kerül sor, az már a világvége. Pedig az élet rendje, életszakaszaink megélése.
Nemigazán értem, miért olyan jó élet a minden esti bulizás. Miért nem jó élet harminconévesen felelősségteljes, egyenes gerincű harminconévesnek lenni, s nem a tizen- huszonévesek életét próbálni élni, bohóccá válni. Miért nem jó élet negyvenesen azt mondani, hogy középkorú vagyok, miért kell 20 évvel fiatalabbnak akarni látszani, a 20 évvel fiatalabbak életét élni.
Ez azt is jelenti számomra, hogy az emberek nem akarnak tudatosan élni. Nem akarják megélni a jelent. Nem akarnak tanulni, változni.

Sokan életük végéig várják, hogy végre elkezdődjön az életük.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Jó ez az életszakaszos meglátás, de szerintem ez is korrekcióra szorulna. Az életkorhoz illő elfogadott viselkedésmintáink sok máshoz hasonlóan kicsit le vannak maradva, az életmódunk túl gyorsan változott ahhoz, hogy a kulturális elvárásokat és mintákat hozzá tudjuk igazítani.

Te most azt kérded, miért nem jó a harmincasoknak a felelősségteljes élet, a negyveneseknek a nyugodt, tiszteletreméltó középkor? Én visszakérdezek. Ha egy harmincasnak a hosszúra nyúlt tanulási időszak után végre van saját pénze, egzisztenciája, és vele együtt szabad ideje, miért ne kaphatna abban helyet a szórakozás? Miért nem azt kérdezzük, hogy akár gyerek, család és felelősségvállalás megtartása mellett képes-e ennek az igényének helyet szorítani az életében? Miért ingatják rosszallóan olyan sokan a fejüket, ha egy olyan családot látnak, ahol akár kis gyerek mellett rendszeresen utaznak vagy a szülők akár hetente társaságba járnak?

Ha 80-90 évig élsz, a 40 az élet dereka, közel sem az alkony, amikor már el kell kezdeni letenni a lantot. Ami a szüleinknél már középkorú életszakasz és életforma, illetve ahhoz kapcsolódó fizikai állapot volt 40-45 évesen, az ma jó 10-15 évvel később köszönt be. Miért is kellene ezt az időt mentálisan előbbre hozni?

Csak abba gondolj bele, hogy egy mai negyvenesnek a nyugodt, fotelos nyugdíjas koráig még van úgy 30 éve, amit szellemileg és testileg úgy kell tudni abszolválni, hogy ne fásuljon, fáradjon bele. Ehhez elengedhetetlen, hogy lényegesen aktívabb legyen, mint a szülei generációja. Nem mindig arról szólnak ezek a dolgok, hogy nem akarnak tanulni, vagy változni az emberek, hanem arról is, hogy sok minden kitolódott, a lehetőségek száma is megtöbbszöröződött, épp hogy nem a megélést utasítják el, hanem igenis élni akarnak minden lehetőséggel, ami adott.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Ha 80-90 évig élsz”

Esetleg a nagyszüleink, az utána jövőkkel már etették a mérget, hogy nyugdíj előtt megdögöljenek. Minden egyes halott nyugdíjas +1 medence demokratáéknál.

“a lehetőségek száma is megtöbbszöröződött”

Jah, nyithatsz cukrászdát bárhol.

Huffnagel Pista
Újságíró

OFF:

Az asszonytartás hagyománya még akkor alakult ki, amikor a nők életük során 6-8 gyermeknek adtak életet, akiket jellemzően minden hiszti és picsogás nélkül fel tudták nevelni, miközben a háztartás sokkal kevésbé volt gépesítve, mint manapság.

Ezek a mai nők azonban, akik legfejlebb két gyermeket vállalnak, miközben a háztartási munka mennyisége a korábban megszokottnak a  töredékére zsugorodott a Férfiak tehetségének és áldozatos munkájának következtében, az asszonytartást már nem várhatják el sem a társadalomtól, sem a volt férjüktől.

Míg az elmúlt 5 ezer évben a tehetséges, okos és erős Férfiak felépítték a Civilizációt, a nők dönt többsége megelégedett azzal, hogy szexuális tárgyként, vagy szülőcsatornaként funkcionálva éljen túl. Emiatt mára mára mindegyikük ellustult, és a génállományába kódolva hordozzák a Férfiak manipulálására, a golddigerkedésre hajlamosító tulajdonságokat.

Ezt csak tetézték a huszadik században a válást megkönnyítő rendelkezések, amelyek azt érték el, hogy manapság már mindegyik házasság 5 éven belül felbomlik és miközben a válóperek 90 %-át a nők kezdeményezik. Az eladósorba kerülő lányok már régen nem életük párját keresik, hanem egy olyan Férfit, akitől érdemes lesz elválni.

A nők Férfiakhoz való felzárkoztatásának kétségbeesett, a nemek egyenlőségének hazugságán alapuló kulturális-marxista társadalmi kísérlete a mostani Valentin naptól olyan eróziónak van kitéve, ami az egész feminista mozgalom megszűnéséhez fog vezetni.

Nem lesz tehát női kvóta, se havi két fizetett munkanap a menstruáció ideére.Ha a nők nem tudnak az ilyen ítéletek hatására maguktól felnőni, akkor emberré válásukat legkésőbb majd a robotok elterjedése fogja könyörtelenül kikényszeríteni.

Magyarországon azonban először azt kellene rendezni, hogy a Férfiak gyermekvállalással kapcsolatos önrendelkezése végre összhangba kerüljön azzal, ami az Alkotmányban áll: a nemek jogilag egyenlőek.”

Az elvált nő dolgozzon és ne a volt férjén élősködve éljen kényelmes életet!

Reszet Elek
Szerkesztő

emberré válásukat legkésőbb majd a robotok elterjedése fogja könyörtelenül kikényszeríteni” – Maga noooormális?

Naooo
Olvasó
Naooo

Kormi mikor jön vissza az önkéntes száműzetésből?

Koriander
Olvasó
Koriander

Húsvét után :)
(próbálok lekkattani a netrôl, hiányoztok, legyetek jók, ne egyétek egymást)

Reszet Elek
Szerkesztő
hgyi
Szerkesztő

Jajjjj… :o))

don Fefinho
Újságíró

Reszet Elek
Szerkesztő

“A hozzánk rendszertanilag legközelebb álló élőlények – a főemlősök – hímjei nem etetik a nőstényeket. A nőstény akkor is fáradtságos munkával tartja fenn magát, ha terhes, ha kicsinyét cipeli. A hím esetenként harcba száll, hogy megvédje vagy birtokolja, de nem táplálja.”  – Margaret Mead

Sydra
Olvasó
Sydra

Jó a párhuzam. A régi nőknek nem volt problémája az alkalmanként igen komoly házimunkával (régen ez nem a mosógép nyomogatását meg az asztalterítők megigazítását tette ki, hanem fa hasogatást, állatok levágását, víz hordását a kútról … stb.). Az ős-uráli népek is díjazták ha egy nő jól tudott vadászni, habár nem ez volt az elsődleges feladata a törzsben. Csak a mai törékeny virágszálak élnek meg mindent elnyomásként.

Huffnagel Pista
Újságíró

“Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja a világot.” – Margaret Mead

Deansdale
Admin

Érdekes látni, hogy a főmacsók egy nőtől idézgetnek… Már a hímsovinizmus sem a régi :D

Reszet Elek
Szerkesztő

Én főmacsó? én? “Amit még e szóhoz gondolt, / Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.” – Toldi

“Ártatlan vagyok én,/ Mint az ízé” – Szerelmetes Erzsók

 

Szoffy
Újságíró

Nem baj az, ha a nő családot akar, de az nem jelenti, hogy a férfi vagy a nő le kell mondjon a saját hobbijairól. Én speciel fosok az extrém sportoktól….és számomra a síelés extrém :D Soha nem mondtam a férjemnek, hogy akkor Te se menj. Menjen, el is kísérem, ha akarja, de nem csatlakozom. Van olyan is, hogy ki akar menni a hegyekbe táborozni. Egyedül. Nincs ezzel sem bajom, sőt, élvezem hogy én is egyedül lehetek kicsit. Sosem értettem azokat, akik azt hiszik, hogy egy pár attól pár, hogy mindenben egyet kell érteni és mindent együtt kell csinálni. Ilyen kapcsolat nem létezik, vagy nagyon ritka. Meg kell adni a másiknak a lehetőséget az önállóságra.

Sydra
Olvasó
Sydra

Mennyivel jobban hangzik ez egy nő tollából!