Az egészet az oroszoknak köszönhetjük. 1957-ben a szovjetek fellőtték az első műholdat, amivel megkezdődött az űrkorszak. Az USA ettől azt hitte, hogy elveszti a hidegháborút, és két elnök is határozott lépéseket tett. Eisenhower ügynökséget hozott létre a Pentagonban, és milliárdokat irányzott elő, Kennedy pedig megígérte, hogy még a hatvanas években ember lép a Holdra; a megvalósítást egy civil szervezetre, a NASA-ra bízta. Amikor a NASA felbocsátotta első űrhajósait, a Pentagonban úgy döntöttek, számítógépekre van szükség. Ez 1962-ben történt. A számítógépes kutatás akkoriban még gyerekcipőben topogott, abszolúte hiányzott a gyilkos alkalmazás. (A gyilkos alkalmazás egy jóval későbbi számítógépes szleng-kifejezés. Azt jelenti, hogy egy új informatikai eljárás széles körű felhasználásra számíthat, azaz jó üzlet. Az IBM gépek számára a táblázatkezelő program, a Macintoshnál az asztali könyvkiadás lett a gyilkosul jól jövedelmező alkalmazás.)
Az űrkutatás és a számítógép-fejlesztés tehát egyszerre indultak útjukra. Előbbi kezdettől fogva az érdeklődés középpontjában állt, az utóbbi senkit se érdekelt. Az akkori idők számítógépeinek mérete egy kisebb lakásnak felelt meg, használatukat szigorúan korlátozták, és csak kevesen férhettek a közelükbe.
Joseph Carl Robnett Licklider egy műszaki egyetem munkatársa volt. A környezete csak JCR-nak vagy Lick-nek hívta. A hatvanas években próféciát tett. Évtizedekkel a személyi számítógép megjelenése előtt a következő szavakat mondta egy kamerába: „A számítógép-technika olyan iramban fejlődik, ahogy korábban még semmilyen műszaki újdonság. Olyan terület, amely húsz év alatt ezerszer tökéletesebb lesz.” Intergalaktikus hálózatról vizionált, melynek segítségével bárki és bárhol a világon adatokhoz juthat. A hogyanról persze fogalma se volt.
A két nagy fejlesztési program – az űrkutató GEMINI és a komputerkutató ARPA – továbbra is párhuzamosan haladtak. Utóbbi központi számítógépek telepítésébe kezdett a nagyobb USA-beli egyetemeken. Ezek voltak az Arpa-komputerek.
Az Internet gondolata a Pentagonban született úgy a Gemini-8 magasságában. Egy Robert Taylor nevű Pentagon-alkalmazott ötlete volt. Mi lenne, ha az összes Arpa-komputert összekötnék? – jutott eszébe nevezettnek. Pénzt kapott rá, milliókat, és megkezdődhetett a számítógépes hálózat, az Arpa-net kiépítése. A világ első digitális komputer hálózata volt ez, ami még igen távolt állt Lick intergalaktikus álmától, de már számítógépek egymáshoz kapcsolását jelentette.
A komputerrel rendelkező egyetemek eleinte tiltakoztak. Azt mondták, hogy a mi gépünket más ne használja, a többiekére meg nem vagyunk kíváncsiak. Erre csomó állami támogatást adtak annak az egyetemnek, amelyik beszállt a hálózatba, ami megtörte az ellenállást.
1968-tól a GEMINI-t felváltotta az APOLLO, ami már a Holdat vette célba. Közben tovább folyt a számítógép-kutatás. 1968 karácsonyán, mikor az Apollo-8 Hold körüli pályára állt, egy – a géppel együtt – futballcsapatnyi nő, ja nem, férfi felkérést kapott a hadseregtől a tényleges Hálózat létrehozására. The BBN IMP Team. Ők valósították meg a voltaképpeni Internetet; például kitalálták az úgynevezett csomagkapcsolásos módszert. Az adatok küldése telefonvonalak felhasználásával történt. A megbízás után kilenc hónappal megszületett az eredmény: egy HONYWELL 516-os típusú, hűtőgép nagyságú „minikomputer”, benne a team által írt program. Az ős-kütyü ma is megtekinthető, 7792 órát működött.
A világ első továbbított netes információja az volt, hogy “LO”. A G-nél ugyanis összeomlott a rendszer. Némi javítgatás után aztán teljes hosszban sikerült továbbítani a LOGIN szót. Mérföldkő volt az is, amikor egy güzü (aki annyira szeretett szörfözni, hogy Hawaii-ra költözött) másodmagával létrehozta az első nem-telefon alapú kapcsolódási módot, a rádióhullámmal operáló Aloha-netet. 1970-ben a Háló már telefonra, rádióhullámra és műholdra egyaránt működött. Elvileg világméretűvé vált. 1972-re az Arpa-net húsz tároló-hellyel rendelkezett. A net-guruk publikálni kezdtek a találmány humán jelentőségéről. A világ azonban még mit se tudott az egészről. 1972. októberben háromnapos bemutatót tartottak Washingtonban, összehordtak egy csomó gépet, és bemutatták a rendszert.
Rendelkezésre állt tehát egy kiépített útvonal-háló, de alig közlekedtek rajta. Egyrészt kevés volt a program, másrészt az egyetemi gépek között nem létezett közös nyelv. Mindenki csak mondta a magáét. Ezért Vinton Gray Cerf és Robert Elliot Kahn megalkották a nevezetes TCP/IP-t. 1974. májusban jelent meg a „Protokoll a csomagkapcsolt hálózatok kölcsönös adatforgalmához” című írásuk, ami nem túl izgalmas címe ellenére nagy hatást keltett, hisz lehetővé tette, hogy immár bármely gép kommunikáljon bármely másikkal.
A técépéípé folytán megjelent végre az Internet gyilkos alkalmazása is. A tettes neve: EMIL. Egy Ray Tomlinson nevű fiatalember találta ki az eljárást; eleinte csak saját magának küldött méjleket, aztán néhány csoporttársának is. Az első alkalmazás, amit feltettek a rendszerre az ő hálózati e-mailje volt. És nyomban dőlni kezdtek a levelek. Az embereket nem hozta lázba a gép-gép kapcsolat, a gép-ember 
reláció se, viszont az ember-ember közötti üzenősdire nyomban ráharaptak. Ekkortól kezdett fontossá válni a világnak az Internet.
A @ jel is Raytől származik. „Ránéztem a 33-as modellem billentyűzetére, és a legnyilvánvalóbb az AT (-nál -nél) jel volt, mert ennél a gépnél voltam éppen, mármint abban a szobában. Elég logikusnak tűnt, hogy ezt válasszam.” Ezt mondta egy 1998-as dokumentumfilmben. Főként ebből a filmből merítettem. (Nerds 2.0.1: A Brief History of the Internet. A Spektrumon Internet sztori címen ment.)
A világ első Internet kapcsolata 1969. május elején jött létre. Majdnem ugyanakkor, 1969. július 20-án, az Apollo-11 leszállt a Holdra. – Állítólag. De ez már egy másik történet.
“Majdnem ugyanakkor, 1969. július 20-án, az Apollo-11 leszállt a Holdra. – Állítólag.”
Pont a számítástechnika fejletlensége miatt élnek bennem a legnagyobb kételyek a holdra szállást illetően. – Tényleg elég egy zsebszámológép szerű izé egy ekkora repülés levezényléséhez? Egyébként a kordokumentumok szerint asszonyok “szőtték” puszta kézzel az Apolló számítógépének ferritgyűrűs ROM-ját. Manapság egy vezérléstechnikával ellátott mobil WC-ben is komolyabb célszámítógép van, mint az Apollón volt. :)
Érdekes, hogy az emberek többségét nem érdekli, hogy a Holdra szállás lehet, hogy csak kamu.
Feltűnt már, hogy a minden bizonnyal valóban végrehajtott űrszondás kutatásokról pedig mennyire kevés dokumentum érhető el? A küldetéseket bemutató “reklámfilmek” számítógépes grafikával megvalósítva, esetleg egy-két borzalmasan lerontott minőségű, felbontású állókép… Sehol nem láttam egyetlen összefüggő videofelvételt sem… Sehol semmi a korábbi és a jelenidejű bolygóközi repülésekről, bolygókutatásról… Pont úgy ül rajtuk az ESA, mint a NASA… Nem pontosan értem ennek az okát.
Sztem érthető, h. nem elégítenek ki a képes beszámolók, mert az űrkutatási információk stratégiai értékén kívül, több akadálya van az ilyen anyagok elkészítésének.
A bolygóközi expedíciók időtartamának nagy részét a sok éves utazás teszi ki a sötét űrben, végül pedig eljutnak egy kietlen égitestre, ahol nem várja őket forgatócsoport. Az óriási költségvetéssel készülő mozifilmek űrjeleneteihez szokott nézőket nem is érdekelné az unalmas valóság. Az ilyen küldetések célját és eredményeit pedig, a legtöbben nem is értik, és nem is képesek értékelni. Teljesen felesleges lenne igényes videók készítésére berendezkedni, amikor az igazán értékes adatokat szolgáltató műszerek közül is csak a legfontosabbak célba juttatására van pénz, vagy még arra sincs. Sok eltervezett programot halasztanak v. teljesen törölnek pénzhiány miatt. Ha a média fantáziát látna benne, akkor bemutathatna ilyen eseményeket, de nem a tudományos kutatásra szánt pénzt kell erre pocsékolni.
Így is sok tájékoztató anyag jelenik meg a neten, még magyar oldalakon is. A Csillagászat.hu csillagászati hírportál http://www.csillagaszat.hu/ és az Űrvilág.hu űrkutatási hírportál http://www.urvilag.hu/ rendszeresen közli a friss eseményeket, és hoz videókat is.
A legújabb közérdeklődésre számot tartó esemény, h. a Dawn űrszonda elérte célját, és a Ceres kisbolygó körüli pályára állt. Ahogyan közelít a kisbolygó felszínéhez, egyre jobb felbontásúak a képei, és egy videó is készült a Ceresről http://www.csillagaszat.hu/hirek/hajnal-a-ceresnel/ amin az ismeretlen eredetű fénylő foltjai is látszanak. Az eredeti info a NASA portálon: http://www.nasa.gov/jpl/dawn/bright-spot-on-ceres-has-dimmer-
Ez egy nagy és komplex tévedés. Egy hiperrealisztikus videót rögzítő full HD videokamera (több ezer órányi videoanyag tárolásához szükséges digitális tárhellyel együtt) elfér körülbelül annyi helyen, mint 4 darab kockacukor. Mivel az egyik legértékesebb észlelési anyag a vizuális észlelés, ezért elhiheted, hogy ilyen eszközből van minimum 16 darab egy űrszondán és ennek az utaztatása a legkisebb költségtétel az egész történetben… Gondolj abba is bele, hogy ahogyan egy aprócska kereskedelmi tv műhold televízió csatornák százait közvetíti egy időben, pont úgy egy űrszonda is live-stream-ek sokaságát küldheti folyamatosan, valós időben…
Amit például a csillagaszat.hu-ról linkeltél, az pontosan alátámasztja azt, amiről beszéltem: “a NASA Dawn-szondája megérkezik a Ceres törpebolygóhoz” – a szokásos álvalóság, számítógépes grafika, majd egy kb 10 (rémesen alacsony felbontású(!)) állóképből összeszerkesztett fekete-fehér gif. Ember, komolyan azt képzeled, hogy ez a Dawn-szonda vizuális észleléseinek a netovábbja? Ne légy ennyire borzalmasan naiv! Több tízezer órányi színes szélesvásznú videoanyagból adtak neked 10 darab low res fekete-fehér állóképet és azt hiszed, hogy ez minden? A szonda fotózásra szánt magasfelbontású kamerája pedig nem csak full HD-ben, hanem minden bizonnyal olyan felbontásban dolgozik, hogy egyetlen képkockával kitapétázhatnál egy futballpályát pixelizálódás nélkül…
Ja, az UPC kihúzott egy optikai kábelt a Ceresig, aztán a szonda fel FTP-zi a szerverre a cuccot.
Pl a Rosetta legoptimálisabb esetben kb 40 megabyte adatot tud küldeni óránként. Ez 3 db 5 megapixeles állókép. Ha a kedvenc HD pornódból kéne visszaküldeni egyetlen percet (természetesen tömörítés nélkül), az majdnem 9 napig tartana. Optimális esetben. Ha meg csak az S sávú antenna megy, az pech, mert az másodpercenként nem egészen egy byte-ot tud küldeni.
Szellemes vagy, de még ha elfogadnánk is a sávszélességre vonatkozó adataidat, akkor is egy 5 perces HD felvétel (1280x720p, ami kb 200-300 megabyte) átküldése is megvan 5 óra alatt, hogy találtad ki a tömörítetlen felvételeket és a 9 napot? Talán azt is elfelejted, hogy irreleváns, hogy mennyi ideig tart átküldeni a felvételeket, nem kell mindent realtime streamelni, ráér órákkal, sőt akár 9 nappal vagy egy hónappal később is. És ugye emellett bőven futhatnak kisebb felbontású valós idejű streamek telemetriával és élőképpel. Remélem nem azt gondolod, hogy most megcáfoltad az ilyen felvételek ésszerűségét és létezését. Gondolod azért küldték oda a Rosettát, hogy utána egyetlen perc videofelvételük se legyen az egész mókáról, csak szép hőmérsékletei grafikonok, 10 darab fekete-fehér 640×480-as állóképük és mellé meghallgassák a 67P üstökös emissziós zaját? Vicces lenne. :) Ez ugye a 21. század és az ESA a csúcstechnika fellegvára. Honnan származnak a Rosetta adatátvitelei rendszerének a sávszélességére vonatkozó adataid?
Egészen pontosan mit szeretnél levideózni? Mi az a gyors változás, amit meg szeretnél örökíteni? Mi értelme órákon keresztül másodpercenként kb 24-szer lefotózni ugyanazt?
Az állóképek jobb felbontásúak, és nagyságrendekkel kevesebb adatot kell mozgatni. Természetesen tömörítés nélkül (pontosabban: veszteséges tömörítés nélkül) kell visszaküldeni az adatokat.
Videofelvételeket nem kell tömörítés nélkül átküldeni, csak az elemzésre szolgáló nagy felbontású fotókat, ezek nyilván prioritást is élveznek a küldés során. Egy többdimenziós alakzatról nyilván több adat nyerhető folyamatos felvételkészítéssel a megközelítés során és ez minden bizonnyal érdekli a csillagászokat is, bármilyen emissziót is csak mozgóképen lehet figyelemmel kísérni, (el ne felejtsük, hogy a radar és lézeres távmérés mellett elve a navigáció része a folyamatos vizuális kontroll) és még sorolhatnám, és fogadni mernék, hogy a természetes kíváncsiságon kívül nekik még több ötletük volt arra, hogy mit és miért akarnak mozgófelvételen látni… és láttak is minden bizonnyal…
De totál felesleges az egész mellébeszélés, mert egyetlen nagy felbontású színes fotót sem tudsz elővenni, nem hogy videót…
Azt ugye érted, hogy a dolgok egy kicsit lassabban történnek. Elég pár percenként-óránként 1 felvétel ilyen célra.
Folyamatos kontroll? Hány óra alatt ér ide a jel? 10? Meg még 10 óra, mire válaszolnak rá. 20 órás lag, real-time kontollra nem alkalmazható.
Miböl gondolod, hogy a fényképen alkalmazott záridö egyáltalán lehetövé teszi a másodpercenként több felvételt?
Szerinted mennyi energia van egy ilyen szondán? Van-e elég ahhoz, hogy folyamatosan full teljesítménnyel üzemeljen a rádióadó?
Álomvilágban élsz, de figyelj, írd meg a NASA-nak a világmegváltó ötleteidet, hátha csak azért nincs folyamatos HD stream videó, mert még nem jutott eszükbe :D
Azt sem mondtam, hogy realtime távvezérlésre kell alkalmazni a navigációs rendszer vizuális adatait, de nyilván a navigációs rendszer használja és streamelik is annak érdekében, hogyha menet közben valami balul üt ki, akkor legalább a jövőre nézve lehessen okulni belőle…
Az a gond, hogy módszeresen hülyének akarsz nézni… aztán semmi okos érvvel nem magyaráztad meg azt, hogy miért nem láthattad soha a minden bizonnyal létező video streameket.
Ez így nem beszélgetés, kedves barátom, ha valaki álomvilágban él, akkor te vagy az. Esetleg te írd meg a világmegváltó ötleteidet az ESA-nak; például arról, hogy feltalálták már a nagy felbontású fotót, hátha csak azért nem láthattál még ilyet sem, mert nekik nem jutott eszükbe vagy nem is akartak…mert lehetetlen egy normális kamerát építeni egy drága űrszondába, ami aztán képes önállóan leszállni egy üstökösre… meg nem elég a hely… meg nem elég a sávszélesség… meg nem elég az aksi (nukleáris cella), miközben már egy 5000 Ft-os kulcstartó méretű játékszer is 100 perc HD videót rögzít két gombelemmel… Édes Istenem!
A Dawn ürszondát 2007-ben indították… szóval azt a techikát vihette magával, ami akkor elérhetö volt. Ráadásul ugye ennek a fényképezönek 9 év múlva is müködnie miközben kap pár ilyet.
https://www.youtube.com/watch?v=OuBemvFyHUM
(0:30 és 0:36 között)
Vagyis nem feltétlen a hiperszuper felbontásra optimalizálták.
A közölt adatok szerint a Dawn szondát egy tükrös teleszkóppal egybeépített FC kamerarendszerrel szerelték fel, többféle szűrővel, amely egyben a szonda navigációs kamerája is és a szonda Z fedélzetére van beépítve, többféle szűrő forgatható elé és zárható fedél védi. Két darab egy megapixeles CCD képfelvevő egység van benne. Atmel/Thomson (now E2V) TH7888A front-side illuminated frame-transfer CCD. (Tehát a Korhely által linkelt képek felbontása fejszámolással kb. az eredeti 40%-ára van lerontva.)
Teljes leírás itt: http://pds.nasa.gov/ds-view/pds/viewInstrumentProfile.jsp?INSTRUMENT_ID=FC2&INSTRUMENT_HOST_ID=DAWN
A Rosetta szondát OSIRIS képfelvevő rendszerrel szerelték fel sokcélú szűrőrendszerrel, felbontása kétszer akkora, mint a Danw szondáé. Specifikáció itt: http://www.planetary.org/explore/resource-library/data/rosetta-osiris.html
A NASA Pathfinder már sztereoszkopikus kamerarendszerrel rendelkezett, ennek köszönhetően a földi vezérlőben egy 3D képernyő előtt irányíthatta a rovert az operátor. A kamera felbontása nem nagy de a robotkarral precízen mozgatva panoráma funkcióban készíthetett nagy felbontású 3D képeket. Ehhez képest a NASA Atlas nevű képtárában a Mission menüponton belül “mars pathfinder” almenüt választva pár értékelhetetlen képszerűségen kívül semmit nem találni: http://pds-imaging.jpl.nasa.gov/search/
Az ESA Mars Express szondáját már egy HRSC (High Resolution Stereo Camera) rendszerrel szerelték fel, amely szintén 3D-ben fotózza a Marsot. A Beagle leszállóegységet is 3D kamerarendszerrel szerelték fel. Specifikáció itt: http://pds-imaging.jpl.nasa.gov/search/
Egészen friss hír, most találtam. Az ESA májustól publikusan elérhetővé teszi 3 napra a kisfelbontású VMC Visual Monitoring Camera rendszert néhány szerencsés oktatási intézmény számára, így ez lesz a világ első Mars közelben működő “nyilvános webkamerája’:
http://www.esa.int/Our_Activities/Operations/Have_you_ever_used_a_camera_on_board_an_interplanetary_craft
Így fest egy kör a Mars körül ezzel a kisfelbontású vezérlőkamerával:
http://www.esa.int/spaceinvideos/Videos/2010/06/Full_orbit_How_an_astronaut_will_view_Mars_from_orbit_-_with_distance_counter
Itt van az utóbbi idők legjelentősebb ESA kutatásával kapcsolatos 9 órányi nyilvános videó:
https://www.youtube.com/watch?v=OU2sdxN6d_w
Nem érzed ócska operett előadásnak azt, ahogyan a semmilyen releváns információt nem tartalmazó képernyők előtt, irányítási funkciók megvalósítására alkalmatlan interfészek előtt, egyetlen élő videó vagy mérési stream-et nem tartalmazó monitorok előtt bohóckodik ennyi ember? Van bármilyen elképzelésed róla, hogy hogyan festhet a valódi irányítóterem?
Tessék még néhány óra parasztvakítás számítógépes grafikával, hamis színes és fekete-fehér állóképekkel.
https://www.youtube.com/watch?v=tvra5FdVw20
https://www.youtube.com/watch?v=ppdEzii5aDs
https://www.youtube.com/watch?v=D9M177tkoEU
Látott valaha bárki is akárcsak egyetlen percet is a Rosetta videofelvételeiből?
Soha nem gondolkodtál még el rajta, hogy miért szupertitkos minden valódi kutatási anyag és felvétel? Pedig EU állampolgárként ezt a te pénzedből finanszírozzák… Magyarország eddig is tagja volt, de az év elejétől ráadásul teljes jogú tagja az ESA-nak… Vajon a Magyar állam is csak egy kupac kutyaszart kap a pénzéért?
Magyar közreműködés a Rosetta megépítésében:
Alter Ego : ” – a szokásos álvalóság, számítógépes grafika, majd egy kb 10 (rémesen alacsony felbontású(!)) állóképből összeszerkesztett fekete-fehér gif. Ember, komolyan azt képzeled, hogy ez a Dawn-szonda vizuális észleléseinek a netovábbja?”
Nem egészen értem, h. a Dawn szonda Ceres képeivel mi a gondod. A felvételek 145 ezer ill. 83 ezer km távolságból készültek. Ez olyan, mintha Európáról készítenél fotókat kb. 100 ezer km távolságból. A képek 14 km/pixel, ill. 7,8 km/pixel felbontásúak.
Te hogyan csinálnál jobb felvételeket ilyen messziről, és mi lett volna ennek a célja? Szerintem, te arra nem gondolsz, h. fejlett optikát is fel kellett volna küldeni, ha ilyen távolról szebb képeket szeretnél. Ez csak óriási pénzkidobás lett volna, mivel a szonda közel fog kerülni a Cereshez, és majd akkor fényképezi le részletesen.
Egyelőre azért készül a tervezettnél kevesebb felvétel, mert a giroszkópok hibája miatt, körülményes a szonda pontos betájolása.
A Cerest jobban megközelítve, 30 méter/pixel felbontású képeket tud készíteni a szonda, ezért nagy távolságból sok értelme nincs is a folyamatos vizuális megfigyelésnek, és a gyenge felbontású fotózásnak.
Sztem a nyilvánosságra hozott szöveges- és képinformációk bőven kielégítik a hírfogyasztók igényeit. Arról nem szabad megfelejtkezni, h. az űrkutatás feladata a korrekt tájékoztatás, nem pedig szenzációhajhász űrhírek gyártása a tájékozódásra lusta emberek számára.
Most azt akarod mondani, hogy a szonda kamerájának felbontása 488×488 pixel? Mert egy ilyen méretű gif képet linkeltél, mint nyilvánosan hozzáférhető felvételt. Nem tudom miért nem érthető, hogy nem a kutatás technikai minőséget kritizálom, hanem arról beszélek, hogy a valódi kutatási adatok, felvételek nem hozzáférhetőek. Nem érdekel az átlagos hírfogyasztó érdeklődése, mert a közpénzekből finanszírozott kutatási adatok okkal lehetnének nyilvánosak bárki számára. Ehelyett kapsz pár lerontott minőségű képet. Attól, hogy az átlagos hírfogyasztónak nincs hiányérzete, még sokaknak lehet…
Mutass például akárcsak egyetlen 5-10 megapixeles fotót, ami a mars felszínéről készült és nincs agyon manipulálva! Ismersz ilyet? Pedig szerintem minden bizonnyal létezik. Azt állítod, hogy a marsszondák vagy a Rosetta nem küldtek semmilyen video felvételet? Ha nem állítod, akkor hol vannak a felvételek? Miért nem hozzáférhetőek?
Ha te átlagos hírfogyasztóként elégedett vagy, az még korántsem jelenti azt, hogy én ne akarhatnék többet tudni a kutatási adatokról… Már az első vonatkozó hozzászólásban is jól leírtam a problémafelvetésem: Miért nem nyilvánosak a vizuális észlelési adatok teljes terjedelmükben? Miért titkolják el a közvélemény elől azokat?
“azt akarod mondani, hogy a szonda kamerájának felbontása 488×488 pixel? ”
Nem a pixelek száma a probléma, hanem a távolság és a megvilágítás.
A Ceres átmérője ebből a távolságból a képen kb. 50 pixel, a többi a sötét űr. Rázoomolva pedig, nincs elég fény. Ehhez fejlett optika kellene, de felesleges más műszerek helyett távcsövet szállítani, amikor a szonda úgyis közel fog menni a kisbolygóhoz.
Nem azokról a képekről beszélek, amelyeken a rendszer legnagyobb felbontása mellett is csak 50 pixel a megfigyelt objektum. De valójában érted már, hogy miről beszélek, csak terelsz… Várom továbbra is a Mars-fotókat… azt nem mondom, hogy a felvetett kérdéseimre is a választ, mert azt nyilván te sem ismered… Igaz fotót sem fogsz találni, viszont a hiábavaló keresgélés közben talán majd jobban megérted, hogy miről beszélek…
“Nem azokról a képekről beszélek, amelyeken a rendszer legnagyobb felbontása mellett is csak 50 pixel a megfigyelt objektum. De valójában érted már, hogy miről beszélek, csak terelsz… ”
Pedig, 100 ezer km távolságból 50 pixel körüli a Ceres átmérője. Nem tehetek róla, ez akkor is annyi, ha neked nem tetszik. A kognitív disszonancia feloldásához fogd ezt rá arra, h. én terelek. Nekem mindegy.
“Mutass például egyetlen 5-10 megapixeles fotót, ami a mars felszínéről készült és nincs agyon manipulálva! Ismersz ilyet? Pedig szerintem minden bizonnyal létezik. Azt állítod, hogy a marsszondák vagy a Rosetta nem küldtek semmilyen video felvételet? Ha nem állítod, akkor hol vannak a felvételek? Miért nem hozzáférhetőek?”
Az űrkutatás, csillagászat és a kapcsolatos politikai kérdések a férfiakat általában jobban érdekelhetik, ezért érdemesnek gondolom – akár a Férfihang nevében is – megkeresni ezekkel a kérdésekkel első lépésben a Magyar Csillagászati Egyesületet.
Sztem örülnek az élénk érdeklődésnek, és szívesen válaszolnak.
Legalább a köldöknézésen kívül is tennénk vmit.
Nézd, nekem sajnos erre momentán nincs időm, de ha érdekel a téma és van kedved hozzá, megteheted és írhatsz cikket is róla… Számomra mondjuk kézenfekvő a válasz bárkinek a megkérdezése nélkül: nyilvánvalóan titkosított adatokról van szó; olyan stratégiai jelentőségű kutatási eredményekről, amelyeknek a megismeréséből a kutatást végzők kizárnak mindenkit, történetesen azokat is, akiknek a pénzéből megvalósították a kutatásokat.
“Nézd, nekem sajnos erre momentán nincs időm,… titkosított adatokról van szó; olyan stratégiai jelentőségű kutatási eredményekről, amelyeknek a megismeréséből a kutatást végzők kizárnak mindenkit…”
Ez így nagy túlzás. Azt hittem, h. ilyesmivel foglalkozol, és az adathiány akadályoz a munkában. Ha ennyire nincs időd, akkor hogy bírod átnézni a Marsról naponta érkező képáradatot? Igaz, h. az anyag többsége kicsit alatta marad az 5-10 megapixeles kívánalmaidnak, de sztem nagyon megfelelnek, ha nem különleges célra akarod használni.
Én általában még a Curiosity Rover napi termését sem tudom átnézni, pedig csak a JPL portálra szoktam felmenni. Ma is biztos jött rá száz kép.
Nem tom, hogy csinálod. Ezeket meg a többi multimédia opciót meg szoktad nézni?
http://mars.nasa.gov/msl/multimedia/raw/
http://mars.nasa.gov/msl/multimedia/videos/index.cfm?v=231
A rover összes kamerájának meg az orbitereknek a felvételein kívül még mire lennél kíváncsi?
Dehogy foglalkozom ezzel hivatásszerűen (szoftverfejlesztő, webfejlesztő vagyok) és még rendszeresen sem. Amikor korábban az átlagnál kíváncsibb érdeklődőként tájékozódni akartam, akkor azzal találtam szembe magam, hogy nagyon szűkös és szemmel láthatóan erősen csökkentett minőségű az elérhető publikációk száma. Ha olyan képanyaggal találom szembe magam mondjuk egy-két évvel ezelőtt is, mint az általad linkelt, azóta közzétett Curiosity felvételek, akkor talán kevésbé negatív hangon beszélek most az információáramlásról. Úgy tűnik az idő előrehaladtával javul a közlési hajlandóság. És most hogy szétnéztem kicsit az ESA-nál is, láthatóan ott is; lásd a fent linkelt hamarosan nyilvánosan elérhető Visual Monitoring Camerát. Bár ez most jobb képet mutat a korábbi tapasztalataimnál, de azért nyilván te is átlátod, hogy messze nem úgy fest a helyzet most sem, hogy nyilvánosan elérhető adatbázisban kereshetőek a felvételek, de meggyőztél, a tájékozódás tekintetében valóban javuló tendenciákat látni…
Kétségtelen, hogy kevés elemet publikálnak és a bemutatófilmek számítógépes grafikával készültek. Az oka egyszerű. Nem hagyományos eljárásokkal folynak ezek a felvételek. Nem egy átlagos fényképezőgép kerül oda, hanem több kicsi detektor. Az egyik infravörös, a másik mágneses, a harmadik egészen más jellegű vizsgálatot végez, értékel és különféle képek készülnek. Hagyományos fotó azért sem készül, mert nincsen értelme. Adott a Mars felülete. Készül egy 3D -s fekete fehér kép, erre ráviszik az infra jelzéseket, a különféle érzékelők adatait, stb. Ez laikusnak értelmezhetetlen kép lenne.
Sőt még a földreszállás kapcsán is vannak fenntartásaim…
“Érdekes, hogy az emberek többségét nem érdekli, hogy a Holdra szállás lehet, hogy csak kamu.”
csórikáim nem kapták még meg a kis piros pirulájukat :-) Azután már mindent kétségbevonnának, és az ellenkezőjét is :-)
Nem az, 1969-ban még nem létezett digitális vágás… és egy olyan mechanika, amelyik egy 24 órás müsort fel tud venni nagyobb technikai bravúr lett volna, mint maga a Holdraszállás.
Hogyan a manóban lehetett volna 24 órás felvételt csinálni? Mi értelme lett volna a Hold halott felszínén filmezni. Azt filmezték ahogyan Aldrin ugrál, elindul a Holdjármű. De a lényeg a kőzetgyűjtés volt, ezzel töltötték az időt.
* A dolgok tényleg elfajultak, mert ma az internetet arra használják még a szövetségeseink is, hogy amit csak tudnak nemzetbiztonsági okokra hivatkozva ellopjanak.(és ugye a magyarok a tudásban nagyon jók azt mondják) A clouddal ez meg újabb szintre emelődne. Azonkívűl a számítástechnika rendkívűl sebezhető és akármit is csinálnak az is marad. Sőt nemrég kiderült, hogy pl. a titkosítást is az amerikai kormány kérésére direkt úgy csinálták, hogy könnyen törhető legyen… Szóval az egész államot, meg az életünk fontos dolgait (pl. bankolás) internetre kötni kb. olyan mintha egy oroszrulettet játszanánk folyamatosan. A netre kötöt államot teljesen be lehet dönteni, és akkor majd a semmit sem érő kütyükkel majd pisloghatunk.
Szerintem ez tervezett instabilitás, olyasmi, mint a tervezett avulás.
Kifejtené bővebben az elméletét, hogy ez miért jó valakiknek?
A cikkel kapcsolatban amúgy úgy érzem mintha egy sorozat lenne az első résszel, mert a befejezéssel nem a jelenbe jutunk.
Igen, valószínűleg ez egy sorozat első része volt, de nem néztem a második után, mert kiütést kapok bill gatestől…
Visszavonom e hímsoviniszta szójátékot! Bár a gyanakvást inkább erősíti bennem, mint gyengíti:)
Nos a számitógépek zsugorodása az 1950-es évek csöves gépeihez képest (Az oroszoknak is ilyen volt, még 1960-ban is) a tranzisztorral kezdődött. Az integrált áramkörök korában, azaz a Holdra szálláskor már nagyon kifinomultak voltak és kisméretűek ezek a gépek. Anno a szerencsétlen 13. Apolló expedició nem tudott leszállni a Holdra. A visszatérési pályát a Föld nem tudta kiszámítani, kiszámolták fent és az adott pillanatban a Holdkomp rakétáinak beindításával lőtték ki a Holdkörüli pályáról az űrhajót (Ez azért volt szokatlan, mert a Holdra szálló egységet nem hozták vissza, mivel annak a rakétái kiürültek, hanem lerobbantották az átszállás után.) A Holdkomp rakétáinak kiégése után lerobbantották az egységet és a korrekciókat a saját rakétáival végezte az űrhajó. Ha valaki nem értené: Egy feltöltött rakétájú Holdkompot nem lehet lerobbantani, muszáj volt azzal indítani. Ezt követően a 13-as szám méginkább tabu lett Amerikában és ahogy korábban is, de ezután már szinte mindig kihagyták a 13. emeletet, 13. sz. lakást, házat, stb.
A mai csend, az, hogy nem utaznak a Holdra nem a technika hiánya miatt van, hanem az egész költségessége miatt. Amig presztizsből csinálták nem számolgattak, de annyira horribilisan drága a Holdutazás, hogy mostanában nem tudnak pénzt kicsikarni rá.