Adolf Weininger

Hogyan tudtak idáig fajulni a dolgok?

Az egészet az oroszoknak köszönhetjük. 1957-ben a szovjetek fellőtték az első műholdat, amivel megkezdődött az űrkorszak. Az USA ettől azt hitte, hogy elveszti a hidegháborút, és két elnök is határozott lépéseket tett. Eisenhower ügynökséget hozott létre a Pentagonban, és milliárdokat irányzott elő, Kennedy pedig megígérte, hogy még a hatvanas években ember lép a Holdra; a megvalósítást egy civil szervezetre, a NASA-ra bízta. Amikor a NASA felbocsátotta első űrhajósait, a Pentagonban úgy döntöttek, számítógépekre van szükség. Ez 1962-ben történt. A számítógépes kutatás akkoriban még gyerekcipőben topogott, abszolúte hiányzott a gyilkos alkalmazás. (A gyilkos alkalmazás egy jóval későbbi számítógépes szleng-kifejezés. Azt jelenti, hogy egy új informatikai eljárás széles körű felhasználásra számíthat, azaz jó üzlet. Az IBM gépek számára a táblázatkezelő program, a Macintoshnál az asztali könyvkiadás lett a gyilkosul jól jövedelmező alkalmazás.)

Az űrkutatás és a számítógép-fejlesztés tehát egyszerre indultak útjukra. Előbbi kezdettől fogva az érdeklődés középpontjában állt, az utóbbi senkit se érdekelt. Az akkori idők számítógépeinek mérete egy kisebb lakásnak felelt meg, használatukat szigorúan korlátozták, és csak kevesen férhettek a közelükbe.

02Joseph Carl Robnett Licklider egy műszaki egyetem munkatársa volt. A környezete csak JCR-nak vagy Lick-nek hívta. A hatvanas években próféciát tett. Évtizedekkel a személyi számítógép megjelenése előtt a következő szavakat mondta egy kamerába: „A számítógép-technika olyan iramban fejlődik, ahogy korábban még semmilyen műszaki újdonság. Olyan terület, amely húsz év alatt ezerszer tökéletesebb lesz.” Intergalaktikus hálózatról vizionált, melynek segítségével bárki és bárhol a világon adatokhoz juthat. A hogyanról persze fogalma se volt.

A két nagy fejlesztési program – az űrkutató GEMINI és a komputerkutató ARPA – továbbra is párhuzamosan haladtak. Utóbbi központi számítógépek telepítésébe kezdett a nagyobb USA-beli egyetemeken. Ezek voltak az Arpa-komputerek.

Az Internet gondolata a Pentagonban született úgy a Gemini-8 magasságában. Egy Robert Taylor nevű Pentagon-alkalmazott ötlete volt. Mi lenne, ha az összes Arpa-komputert összekötnék? – jutott eszébe nevezettnek. Pénzt kapott rá, milliókat, és megkezdődhetett a számítógépes hálózat, az Arpa-net kiépítése. A világ első digitális komputer hálózata volt ez, ami még igen távolt állt Lick intergalaktikus álmától, de már számítógépek egymáshoz kapcsolását jelentette.

03A komputerrel rendelkező egyetemek eleinte tiltakoztak. Azt mondták, hogy a mi gépünket más ne használja, a többiekére meg nem vagyunk kíváncsiak. Erre csomó állami támogatást adtak annak az egyetemnek, amelyik beszállt a hálózatba, ami megtörte az ellenállást.

1968-tól a GEMINI-t felváltotta az APOLLO, ami már a Holdat vette célba. Közben tovább folyt a számítógép-kutatás. 1968 karácsonyán, mikor az Apollo-8 Hold körüli pályára állt, egy – a géppel együtt – futballcsapatnyi nő, ja nem, férfi felkérést kapott a hadseregtől a tényleges Hálózat létrehozására. The BBN IMP Team. Ők valósították meg a voltaképpeni Internetet; például kitalálták az úgynevezett csomagkapcsolásos módszert. Az adatok küldése telefonvonalak felhasználásával történt. A megbízás után kilenc hónappal megszületett az eredmény: egy HONYWELL 516-os típusú, hűtőgép nagyságú „minikomputer”, benne a team által írt program. Az ős-kütyü ma is megtekinthető, 7792 órát működött.

A világ első továbbított netes információja az volt, hogy “LO”. A G-nél ugyanis összeomlott a rendszer. Némi javítgatás után aztán teljes hosszban sikerült továbbítani a LOGIN szót. Mérföldkő volt az is, amikor egy güzü (aki annyira szeretett szörfözni, hogy Hawaii-ra költözött) másodmagával létrehozta az első nem-telefon alapú kapcsolódási módot, a rádióhullámmal operáló Aloha-netet. 1970-ben a Háló már telefonra, rádióhullámra és műholdra egyaránt működött. Elvileg világméretűvé vált. 1972-re az Arpa-net húsz tároló-hellyel rendelkezett. A net-guruk publikálni kezdtek a találmány humán jelentőségéről. A világ azonban még mit se tudott az egészről. 1972. októberben háromnapos bemutatót tartottak Washingtonban, összehordtak egy csomó gépet, és bemutatták a rendszert.

The BBN IMP TeamRendelkezésre állt tehát egy kiépített útvonal-háló, de alig közlekedtek rajta. Egyrészt kevés volt a program, másrészt az egyetemi gépek között nem létezett közös nyelv. Mindenki csak mondta a magáét. Ezért Vinton Gray Cerf és Robert Elliot Kahn megalkották a nevezetes TCP/IP-t. 1974. májusban jelent meg a „Protokoll a csomagkapcsolt hálózatok kölcsönös adatforgalmához” című írásuk, ami nem túl izgalmas címe ellenére nagy hatást keltett, hisz lehetővé tette, hogy immár bármely gép kommunikáljon bármely másikkal.

A técépéípé folytán megjelent végre az Internet gyilkos alkalmazása is. A tettes neve: EMIL. Egy Ray Tomlinson nevű fiatalember találta ki az eljárást; eleinte csak saját magának küldött méjleket, aztán néhány csoporttársának is. Az első alkalmazás, amit feltettek a rendszerre az ő hálózati e-mailje volt. És nyomban dőlni kezdtek a levelek. Az embereket nem hozta lázba a gép-gép kapcsolat, a gép-ember 04reláció se, viszont az ember-ember közötti üzenősdire nyomban ráharaptak. Ekkortól kezdett fontossá válni a világnak az Internet.

A @ jel is Raytől származik. „Ránéztem a 33-as modellem billentyűzetére, és a legnyilvánvalóbb az AT (-nál -nél) jel volt, mert ennél a gépnél voltam éppen, mármint abban a szobában. Elég logikusnak tűnt, hogy ezt válasszam.” Ezt mondta egy 1998-as dokumentumfilmben. Főként ebből a filmből merítettem. (Nerds 2.0.1: A Brief History of the Internet. A Spektrumon Internet sztori címen ment.)
A világ első Internet kapcsolata 1969. május elején jött létre. Majdnem ugyanakkor, 1969. július 20-án, az Apollo-11 leszállt a Holdra. – Állítólag. De ez már egy másik történet.

9 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 5 9 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Adolf Weininger

Adolf Weininger
Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet, ahogyan Horkheimer és Adorno klasszikusan megfogalmazta: „Mindegy, milyenek a zsidók önmagukban. Képük mint a legyőzött képe tele van olyan vonásokkal, amelyeknek halálos ellenségük kell hogy legyen a totalitáriussá vált uralom: a hatalom nélküli boldogság, a munka nélküli bér, a határkő nélküli haza, a mítosz nélküli vallás vonásaival.” TGM: Csurka István halálára, 2012 február

37
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
5 Egyéni hozzászólás
32 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
11 Hozzászólások szerzői
KendVakNaooobz249PillanatragasztóKorhely Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Alter Ego
Szerkesztő

“Majdnem ugyanakkor, 1969. július 20-án, az Apollo-11 leszállt a Holdra. – Állítólag.”

Pont a számítástechnika fejletlensége miatt élnek bennem a legnagyobb kételyek a holdra szállást illetően. – Tényleg elég egy zsebszámológép szerű izé egy ekkora repülés levezényléséhez? Egyébként a kordokumentumok szerint asszonyok “szőtték” puszta kézzel az Apolló számítógépének ferritgyűrűs ROM-ját. Manapság egy vezérléstechnikával ellátott mobil WC-ben is komolyabb célszámítógép van, mint az Apollón volt. :)

kutato
Olvasó
kutato

* A dolgok tényleg elfajultak, mert ma az internetet arra használják még a szövetségeseink is, hogy amit csak tudnak nemzetbiztonsági okokra hivatkozva ellopjanak.(és ugye a magyarok a tudásban nagyon jók azt mondják) A clouddal ez meg újabb szintre emelődne. Azonkívűl a számítástechnika rendkívűl sebezhető és akármit is csinálnak az is marad. Sőt nemrég kiderült, hogy pl. a titkosítást is az amerikai kormány kérésére direkt úgy csinálták, hogy könnyen törhető legyen… Szóval az egész államot, meg az életünk fontos dolgait (pl. bankolás) internetre kötni kb. olyan mintha egy oroszrulettet játszanánk folyamatosan. A netre kötöt államot teljesen be lehet dönteni, és akkor majd a semmit sem érő kütyükkel majd pisloghatunk.

kutato
Olvasó
kutato

A cikkel kapcsolatban amúgy úgy érzem mintha egy sorozat lenne az első résszel, mert a befejezéssel nem a jelenbe jutunk.

Baal
Olvasó
Baal
“1968 karácsonyán, mikor az Apollo-8 Hold körüli pályára állt, egy – a géppel együtt – futballcsapatnyi , ja nem, férfi felkérést kapott a hadseregtől a tényleges Hálózat létrehozására.”

KendVak
Olvasó
KendVak

Nos a számitógépek zsugorodása az 1950-es évek csöves gépeihez képest (Az oroszoknak is ilyen volt, még 1960-ban is) a tranzisztorral kezdődött. Az integrált áramkörök korában, azaz a Holdra szálláskor már nagyon kifinomultak voltak és kisméretűek ezek a gépek. Anno a szerencsétlen 13. Apolló expedició nem tudott leszállni a Holdra. A visszatérési pályát a Föld nem tudta kiszámítani, kiszámolták fent és az adott pillanatban a Holdkomp rakétáinak beindításával lőtték ki a Holdkörüli pályáról az űrhajót (Ez azért volt szokatlan, mert a Holdra szálló egységet nem hozták vissza, mivel annak a rakétái kiürültek, hanem lerobbantották az átszállás után.) A Holdkomp rakétáinak kiégése után lerobbantották az egységet és a korrekciókat  a saját rakétáival végezte az űrhajó. Ha valaki nem értené: Egy feltöltött rakétájú  Holdkompot nem lehet lerobbantani, muszáj volt azzal indítani. Ezt követően a 13-as szám méginkább tabu lett Amerikában és ahogy korábban is, de ezután már szinte mindig kihagyták a 13. emeletet, 13. sz. lakást, házat, stb.

A mai csend, az, hogy nem utaznak a Holdra nem a technika hiánya miatt van, hanem az egész költségessége miatt. Amig presztizsből csinálták nem számolgattak, de annyira horribilisan drága a Holdutazás, hogy mostanában nem tudnak pénzt kicsikarni rá.