A jelenlegi magyar közbeszédben a nők szerepének folyamatos újragondolása zajlik. A sajtóban, a politikában, a civil szférában, valamint a netes blogokon kialakultak a szekértáborok. Több olyan esemény is történt, aminek kapcsán mindkét oldal össztüzet zúdított a másikra és viszont. Ilyen volt a gólyatábori nemi erőszak, a ribiséta, a rendőri bűnmegelőzési videó balhé. Ezeken kívül örökzöld téma a női kvóta kérdése a parlamentben és a gazdaság vezető beosztásaiban. Ehhez kapcsolódik a családjogi törvény változásai, a válás szabályozása és az abortusz kérdése.
A feminizmus az elmúlt időben jelentősen radikalizálódott. A kérdésfelvetései sokszor hibásak, a rá adott válaszok pedig futurisztikusak. Ezek a szervezetek legtöbbször önmaguk létezéséért és az elérhető pénzforrások megszerzéséért működnek. Egy olyan társadalomban, amelyben 3-4 millió ember él a létminimum közelében és ez alatt, ott a női kvóta és az egyéb gender követelések hangoztatása enyhén szólva bizarr. A nők nem női mivoltuk miatt lehetnek kárvallottjai a mai társadalmi modellnek, hanem az egyre fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a társadalmi szolidaritás eróziója miatt. Ebből következően van egy női csoport, amely jól él és elégedett a helyzetével és nem érzi elnyomottnak magát. A negatív hatások a férfiakat is érintik, de a férfimozgalmak ezért nem a nőket okolják. A törvény előtt egyenlőség, a női választójog, a munkaerőpiaci egyenlőség, a szabad iskolaválasztás lehetősége mindkét nem számára biztosított. A feminizmusnak ez nem elég. Ők pozitív diszkriminációt akarnak. Szerintem ez káros. Ha a vezető pozíciók nem a rátermettség, a tudás és a szorgalom alapján kelnek el, az ugyanolyan torz, mint amikor egy politikai klikk a lojalitás alapján választ ki embereket fontos beosztásokba. Mindkét módszer improduktív. A megerőszakolás, a családon belüli erőszak sem nemspecifikus, mint azt első hallásra gondolnánk. Talán nem garázdálkodnak még Pest utcáin férfiakat megerőszakoló női hordák, de tény, hogy elsősorban a látens párkapcsolati erőszak áldozatai jelentős számban férfiak.
Talán a legkényesebb terület a családjog és a párkapcsolatok kérdése. Itt sajátos az ellentmondás. A feministák szerint a családra nincs szükség a klasszikus értelemben, illetve a család kizárólag az anyából és a gyerekeiből áll. Az apa csak, mint külső finanszírozó van jelen. Nyilván a társadalom többsége elítéli ezt a megközelítést, azonban ha a válási statisztikákat és a gyermeküket egyedül nevelő nők számának növekedését nézzük, a helyzet egyre romlik. Tény, hogy a családjogi szabályozás a nők felé hajlik, tehát itt feminista követelésekkel előállni túlzás. Ugyanakkor a férfimozgalmaknak is be kell látniuk, hogy a klasszikus családon belüli szerepeket nem lehet visszaállítani. Mivel az egykeresős családmodell a felső tízezer tagjait leszámítva megbukott, a nők munkába állásával a családon belüli erőviszonyok is véglegesen megváltoztak. Ebből az következik, hogy bár a férfiak elvárják, hogy a nőket ne nekik kelljen eltartani, tehát a nő is dolgozzon, építsen saját egzisztenciát, ugyanakkor azt is szeretnék, hogy a nők otthon üljenek és vezessék a háztartást és neveljék a gyereket. Nos, két lovat egy fenékkel nem lehet megülni. Persze ez a sajátos ellentmondás női oldalon is előkerül. A férfi legyen otthon, vegye ki a részét a házimunkából és törődjön a gyerekeivel, de eközben keressen sokat is. Mindezek az ellentmondások szétfeszítik a hagyományos család működését. Az anya már nem a házi tűzhely őrzője, az apa pedig nem az egyetlen kenyérkereső és a családfenntartó. Az új helyzetben a felek rivalizálása és az irányítási területek egymásba csúszása végletes konfliktusokat szül. A feminizmus a férfi kikapcsolásával és azzal, hogy kvázi az államtól várja el az apa helyettesítését, az egész társadalomra morális csapást mér. Jelenleg nem látható előre, hogy a hagyományos család helyett milyen formációkba fog születni és felnőni a következő generáció. A párkapcsolatok sérülékenysége egyre növekszik, mivel sok szingli férfi és nő él, ezért több a lehetőség új, rövid távú szerelmi kapcsolatok kialakítására.
A mai feminizmus egy válságtünet, amely nem követendő megoldásokat javasol, hanem lakmuszpapírként jelzi a régi keretek kiüresedését és az átmeneteket jellemző anarchiát.
Lehet azért diszkriminálják pozitívan a nőket, mert többségében fizikailag vagy szellemileg is gyengébbek. Handycapet adnak nekik , hogy a jövőben inkább a nő dolgozzon a férfi meg henyélhessen vagy háborúzhasson, nem értem Soros Györgyöt és a többi fejest pl. Obamat ha ez lenne a céljuk. De valamit kell kezdeni ezzel a több millárd nővel, hisz gyerek már annyira nem kell a világra, túlszaporodtunk, bár lehet csak azért látom így mert nagyvárosban élek ahová nem való gyerek. Nemtom mi a nők küldetése, férfinak a teremtés és védelmezés szerintem, bár lehet a nőknek is az valahol csak nekik egy meleg fészekben kéne. Családban. Az elvált nő nem teljesen százas az tuti függetlenül attól, hogy uralta (esetleg bántalmazta) a férje vagy önként lépett le tőle. Vannak szakértők aki kifejezetten ösztönzik a válást a lelki egészség és szabadság miatt, ahelyett hogy a felek megtanulnának hűségesnek lenni egymáshoz. A mai liberálfeminzmus arra jó, hogy a nő ne legyen többé nő, csak kívülről, hogy még ártatlannak tűnjön akit fel lehet használni a csúnya benga férfiak ellen. Egyes nők még mindig lázadnak, mert megszűntek szerethető nőnek lenni és nem találják a helyüket egy szinte teljesen mindegy milyen férfi oldalán. Elpusztítanak minket ha fegyvert adunk nekik.
Szerintem a problémát az jelenti, hogy inflálódott úgy általában a kapcsolatok (és elnézést az eretnekségért: a nők) értéke.
2-300 éve nem létezett állami nyugdíj, azért vállaltak az emberek a jelenleginél sokkal több gyereket, hogy idős napjaikra valaki eltartsa őket. Ehhez a házasságon keresztül vezetett az út. Ma ezt az eltartó szerepet az állam vette át, ám Magyarországon a férfiaknak egyre borúsabb kilátásaik vannak ezen a téren. Ma egy átlagos nő 6 évvel tovább részesül a nyugdíjrendszerből, ráadásul nekik bevezették, hogy 40 év szolgálati idő után elmehetnek nyugdíjba, míg a férfiaknak ma 65 év a korhatár, a jövőben ez 70 fölé is simán kitolódhat. A család gazdasági alapja kikezdve. Nem éri meg a hosszú távú jövőben (nyugdíj – semmilyen módon nem számít bele). A középtávú jövőben meg nagyon kockázatos, mind a házasság, mind pedig a gyerekvállalás, mindenki tudja, hogy miért.
Láttam olyat, hogy buliban egy srác 10 perc ismeretség után szobára ment, meg olyat is, hogy 4 csajjal 1 éjszaka (meg sokkal durvábbakat, amit nem szeretnék részletezni, bár azokat csak hallottam). A szóban forgó hölgyek valakinek el szeretnék a jövőben játszani valószínűleg az angyalkát. És ilyenek mindenhol vannak, tömegével. Velük kellene házasodni, és/vagy gyereket vállalni? Köszönöm, én inkább nem szeretnék élni ezzel a “privilégiummal”, fenntartom ezen jutalom lehetőségét valaki másnak.
+niggerrel +cigánnyal +zsidóval +arabbal
Annak aki most 20-30 éves a nyugdíjakkal számolni igencsak erős hazárdjáték. Simán előfordulhat, hogy egyáltalán nem kapunk nyugdíjat, vagy pedig nagyon kis összeget, ami az éhhaláltól éppen megment: http://kiszamolo.hu/ezert-nem-lesz-nyugdijad/ vagy http://kiszamolo.hu/egy-kis-jovokep-a-nyugdijakrol/
(Én azért bízok a technikai fejlődésben. Úgy gondolom, hogy lesznek egyre fejlettebb technológiák, hátha csökkenhet a rezsiköltségünk. Sajnos az élelmiszerárak ellenünk játszanak, a túlnépesedés fölveri az árakat.)
Jellemzően megtakarítási kedv növelése céljából látnak napvilágot ilyen jelentések, felmérések és elsősorban a biztosítók megbízásából. A matekkal ettől függetlenül nem lehet vitatkozni. A magam részéről mindenkit arra bíztatok, hogy saját maga tegyen félre lehetőségeihez képest, és még véletlenül se egy biztosító számláján tárolja a pénzét, jövőbeni nyugdíját, hanem aranyba vagy ingatlanba stb… Amennyiben tovább erősödik a femi propaganda, akkor nyugdíjszámláit a férfiaknak pikk-pakk megadóztatják a nők javára, mert pl. van két gyereke és ezért kevesebbet volt lehetősége félrerakni, mint egy gyermektelen, vagy akár gyerekes férfinak akinek nem volt gyes, stb… huszonhatmillió mondvacsinált indokot találhatnak erre. A számlákon sosincs biztonságban a pénz…
Sehol sincsen biztonságban a pénz. Sőt, ha nem lesz gazdasági teljesítmény, mert nem lesznek fiatalok, akkor minden megtakarítás elinflálódik. Arra akartam kilyukadni, hogy a gyerek újra egyfajta nyugdíjbiztosításként működhet, mint régen.
Igen ezt értettem, csak ez jutott eszembe róla… A gyerekcsinálási kedv meg olyan amilyen az ezzel kapcsolatos kilátások is olyanok amilyenek… Inkább rakj félre ha van rá lehetőséged. :)
Üdvözletem!
Azt a bizonyos 4 csajt egyszerre, vagy külön-külön kell értelmezni? Sajnálatos módon, ezek a nők, valóban el akarják játszani egyszer az angyalkát (rosszabb esetben már játsszák valakinek), és hát valamire való férfi ilyen nőktől semmiféle komoly dolgot nem akar. Nagyon kevés a kivétel, így tényleg nem tudhatja az ember, hogy kivel kezd, kivel jön össze/házasodik.
“meg sokkal durvábbakat, amit nem szeretnék részletezni, bár azokat csak hallottam”
Csak nyugodtan, Én is tudnék mesélni dolgokat :)
“így tényleg nem tudhatja az ember, hogy kivel kezd”
Meg miket kap el.
Így van! A lényeg kimaradt.
“Láttam olyat, hogy buliban egy srác 10 perc ismeretség után szobára ment, meg olyat is, hogy 4 csajjal 1 éjszaka (meg sokkal durvábbakat, amit nem szeretnék részletezni, bár azokat csak hallottam). A szóban forgó hölgyek valakinek el szeretnék a jövőben játszani valószínűleg az angyalkát. És ilyenek mindenhol vannak, tömegével. Velük kellene házasodni, és/vagy gyereket vállalni? Köszönöm, én inkább nem szeretnék élni ezzel a “privilégiummal”, fenntartom ezen jutalom lehetőségét valaki másnak.”
Érdekes lenne tudni, hogy a nők ilyen hozzáállása miatt mennyivel kevesebb házasság kötetik. Egy ilyen nő nem is tudna normálisan elköteleződni tán…
“hát valamire való férfi ilyen nőktől semmiféle komoly dolgot nem akar”
Ismerek valakit, aki egy ilyen csajt talált magának… A csajszi tényleg szép, de már nem húsz inkább harminc körüli(de letagadhatná). Nagyon akar már családot, abból amit mond ez jön le. Igen ám, de én tudom, hogy jó sok pasival… járt. (taxisokkal fiatallal, kevésbe fiatallal) Gondolkodtam elmondja-e a pasinak akit én ismerek… de nem tettem. Nem lenne értelme. A srácnak tán még nem is volt csaja és az van a szemében, hogy tudja, hogy az, hogy ezt a csajt választotta az nem jó dolog, de akkor is, szinte megáltalkodottan ki tart mellette. Félelemetes, hogy komolyan mennyire látszik a szemén. Szóval egy “angyalka” így köt majd tán ki a sok viharos kapcsolat után. A srácnak van még egy előnye… a szülei sokkal gazdagabbak, mint a taxi sofförök…
A nők értéke biztos csökkent, hiszem a mai világban könnyeben megkaphatók mint korábban… Legalábbis bizonyos értelemben.
jol megy a vita a 10 perc utan szobarameno csajok elertektelenedeserol. de vajon mitol tobb az, akivel elment? meg aztan az ilyen mutatvanyokhoz hatarozottan szukseg van a 10 perces csajokra. magyarul van rajuk igeny, nem?
A feminizmus annyiban zsákutca, hogy előrehaladtával felbontja azt a “társadalmi szerződést”, amelynek a nők haszonélvezői voltak. Elég megnézni, hogy milyen folyamatok játszódnak le a keletkezési helyén, azaz az USA-ban.
Pl. ez: A 20-34 közötti férfiak 70%-a nem házas és a korosztály negyede soha nem is akar azzá válni, azaz fel sem tételezi, hogy talál olyan partnert akivel hosszú távon együtt tudna élni…
A házasság intézményét, ezen belül a monogám házasságot, nagy hiba a civilizáció egészéből kiszakítva vizsgálni!
A házasságnak olyan funkciói vannak az egyén és a társadalom életében, amelyeket koronként, civilizációnként változó formában képes betölteni.
A monogám házasság normája az európai kultúrkörben az utóbbi 600 évben vált egyeduralkodóvá, és az elérhető szinten, kielégítette a társadalmak reprodukciós, gazdasági és humánus igényeit.
Kóros nosztalgiázás azt képzelni, hogy 100-200 évvel ezelőtt a házasság a boldogság netovábbja volt a benne élők számára. Egyáltalán nem volt az, és megkockáztatom, sokkal több tragédiával járt, mint a mai laza kapcsolatok. Viszont, akkor másként nem volt fenntartható az emberi élet.
Az idők folyamán a házasság rendeltetését meghatározó minden lényeges körülmény megváltozott. Hamis elképzelés a család és a házasság intézményét fellazító erőket vmilyen megmagyarázhatatlan eredetű, elvetemült erkölcstelenség aknamunkájának tulajdonítani! Egyszerűen, a munkamegosztás igényeihez igazodva, a család szerkezete folyamatosan átalakul, és a szűkebb értelemben vett család mára már a monogám kapcsolatban élő szülőkre és gyermekeikre redukálódott.
A változás pedig, nem fog megállni, mert az uralkodó családmodell nem ízlés kérdése, hanem kőkemény objektív szükségletek alakítják.
Ma nincs szükség családonként 6-10 gyermek megszületésére a társadalom fenntartásához. Nincs szükség napi 10-16 óra megfeszített munkára és több generáció összefogására a létszükségleti javak előteremtéséhez.
Döntő változás, hogy ma már egy ember, önmagában is képes fenntartani magát, és még 1-2 gyermeket is. Ez fogja meghatározni a továbbiakat, nem pedig vmi ködös álomképek a hajdani családmodellről.
A nők már sokkal hamarabb kapcsoltak, és életveszélyes esztelenség a fiúgyermekeket, férfiakat azzal a demagógiával etetni, hogy a monogám kapcsolatokon kívül másként nem teljesedhetnek ki. Ez felér a feminizmus kártételeivel, és a férfiaktól az alkalmazkodás utolsó esélyét is elveszi.
Éppen ellenkezőleg, a háziasított férfiakat vissza kell vadítani a természetes állapotukba, újra meg kell tanulni, hogy a poligámia és a promiszkuitás is tartalmasan megélhető. Létezik élet a monogámián kívül is!
Természetesen, a monogám párkapcsolat is nagyon szép és boldog lehet, de csak akkor, ha azt szabadon választhatod, és nem az egyetlen, alternatívátlan lehetőség.
Ez mellett viszont, törvényesíteni kell a határozott időre kötött házasságot és a poligám házasságot!
“az uralkodó családmodell nem ízlés kérdése, hanem kőkemény objektív szükségletek alakítják.”
az objektivitas viszont nem a feminizmus, ugye?
aztan a felvazolt rendszer jogi hatterenek a kidolgozasa azert nem kispalyas vallalkozas lenne.
“Ugyanakkor a férfimozgalmaknak is be kell látniuk, hogy a klasszikus családon belüli szerepeket nem lehet visszaállítani.”
Nekem úgy tűnik, a férfijogi aktivisták és általában a férfiak is megosztottak ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, éppen annyian vannak azok, akik nem tartják már kívánatosnak a konzervatív szereposztást, mint akik töretlen hittel emellett voksolnak. Ebből is származhat az a látszólagos ellentmondás, hogy “bár a férfiak elvárják, hogy a nőket ne nekik kelljen eltartani, tehát a nő is dolgozzon, építsen saját egzisztenciát, ugyanakkor azt is szeretnék, hogy a nők otthon üljenek és vezessék a háztartást és neveljék a gyereket.” – Pedig szerintem korántsem gyakori, hogy egy-egy férfi gondolkodásában azonos időpontban ötvöződnek ezek az egymásnak ellentmondó elvárások.
A férfiak nézőpontjából azt hiszem Korhely jól fogalmazta meg a nemi szerepek összezavarodásával kapcsolatos túlélési stratégiát. Az már egy másik kérdés, hogy szerintem ennek a nők fogják meginni a levét, mert a színlelt szingli boldogsággal és tettetett egyszülős boldogsággal szemben hamar kidőlnek a csontvázak a szekrényből és kiderül, hogy korántsem teszi boldoggá a nőket a nagy függetlenség és a promiszkuitás lehetősége. A szabad feminista nő eszményképének állított modern szingli sokszor nem más, csak egy rezignált, boldogtalan, magányos vibrátor koptató…
A monogám, konzervatív családmodell és a patriarchális elnyomás irányítás, felelősségvállalás(!) sokkal többet képes adni a nőknek, mint a férfiaknak. – Már csak azért is, mert a női ösztönkésztetés, modell elfogadására igyekezett mindig is rászorítani az eredendően poligám férfiakat. Tényleg nem olyan nagy dráma, ha a nők most éppen azt hiszik, hogy ők már nem kérnek belőle…
A férfiak részéről tapasztalható kettősségnek több oka is van. Az egyik nyilvánvalóan az eltérő családi háttér és kondicionálás. A másik, amiről annyira nem beszélnek, az hogy az adott férfi hol áll a hierarchia sorban, mennyi nőhöz fér hozzá. A magasabb státuszú férfiak a női függetlenségen keresztül a saját függetlenségüket és a szabad vadászatot preferálják. A kevésbé magasan álló férfiak pedig a hgyományos értékeket és a vele együttjáró biztos nőt.
Meglehet, hogy tényleg van ilyen összefüggés is. De tudjuk, hogy akinek nem jöttek ki a számai a genetikai lottón és gondjai vannak az ismerkedéssel, az némi státusz turbózás útján eljuthat minimum a “vak tyúk is talál szemet” szintre és ő sem lehet túl nagy kárvallottja a lazuló partnerkapcsolati viszonyoknak…
Igen. Többek között erről szól a férfiak ébredése, ami megkezdődött.
A hagyományos családnak nem csak az a lényege, hogy az ember viszonylagos boldogságban és nyugalomban élhet, meg nem kell folyton hajtani a csajokat. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek fejlődése számára optimális környezetet teremt. Családi környezetben sokkal erősebb, okosabb, magabiztosabb felnőttekké válnak a gyerekek (átlagban). Emiatt alakult ki evolúciósan is a stabil párkapcsolat mint egy lehetséges szaporodási stratégia. A mostani környezet a következő pontok miatt még nagyobb előnyökhöz juttatja a családot mint szaporodási stratégiát, mint eddig:
Amiket írsz jobbára ösztönszinten jelentkező dolgok, a család pedig társadalmi produktum.
Szerintem ott tapintottál rá a lényegre, amikor az egyéni boldogság szemszögéből nézted. Mert ez lenne a kulcskérdés. Boldogabbak lettek a nők a feminizmus által? Hát nem! A férfiak képesek boldog, teljes életet élni házasság nélkül is, kiteljesedve a munkában, hobbiban. Nőknél ritkán látni ilyet. Sőt, ahhoz képest, hogy állítólag a férfiak a szexuális ösztönlények, mégis sokkal több frusztrált nővel találkozni (népiesen baszatlan picsa) mint frusztrált férfival.
Szóval szerintem is több kárt okozott a feminizmus a nőknek, mint a férfiaknak.
“Ha a vezető pozíciók nem a rátermettség, a tudás és a szorgalom alapján kelnek el, az ugyanolyan torz, mint amikor egy politikai klikk a lojalitás alapján választ ki embereket fontos beosztásokba.” Egyetértek… Erre a napokban volt egy tökéletes példa: a köztévé. Ha ez nem a lojalitás miatt van, hanem generációs probléma, akkor tényleg közel a civilizációs összeomlás…
Mit szólnátok hozzá, nem úgy mennének a dolgok, mint eddig, hanem jönne egy olyan formáoció, ami ezt az egészet a szemétkosárba hajítja? Csak mert mindenki abban tud gondolkoni, hogy az fog folytatódni ami eddig?
“Az anya már nem a házi tűzhely őrzője” Az anya már sokszor az otthoni idegbaj kifejezett csiholója. Jaj, hogy a nők csak csupa kellemes érzéseket kelltenek… ugyanmár. Nők sokszor az otthoni pokol megteremtői és gondos örzői…
“Ebből az következik, hogy bár a férfiak elvárják, hogy a nőket ne nekik kelljen eltartani, tehát a nő is dolgozzon, építsen saját egzisztenciát, ugyanakkor azt is szeretnék, hogy a nők otthon üljenek és vezessék a háztartást és neveljék a gyereket. Nos, két lovat egy fenékkel nem lehet megülni.”
Örülök, hogy rajtam kívül más is megfogalmazta ezt a problémát.
Feltettem már azt a kérdést, hogy akkor tulajdonképpen a férfiak mit várnak a nőktől, de választ nem kaptam.
“Persze ez a sajátos ellentmondás női oldalon is előkerül. A férfi legyen otthon, vegye ki a részét a házimunkából és törődjön a gyerekeivel, de eközben keressen sokat is. Mindezek az ellentmondások szétfeszítik a hagyományos család működését.”
Ez az ellentmondás leginkább feminista oldalon kerül elő. Az átlag nő nem akarja, hogy a házimunkán 50-50%-ban osztozzanak a házastársak. Az átlag nő nem várja el a férjétől, hogy csillagászati összegeket keressen a férje és azt sem, hogy vezető beosztásban legyen – kivéve a buszvezetőket, és egyéb olyan foglalkozást, amely “kormánypárti”.
A feministák által táplált ellentmondások nemhogy szétfeszítik a hagyományos család működését – és ezzel is mélyítve a nemek közötti szakadékot -, de még egy életmódkövető, élhető családmodell kialakulását is meggátolja.
” Az átlag nő nem várja el a férjétől, hogy csillagászati összegeket keressen a férje és azt sem, hogy vezető beosztásban legyen” Elvárná, de egy ponton belép a valóság. Sokan azért halasztják a házasságot, hogy talán mégsem lép be, talán mégis jön az alfa hím. Aztán nem. A hölgyemén ezután meglát egy helyet ahol leparkolhat,(ismerős valahonnan:-)) és meglépi amit nem szeretet volna. Ekkor mondjuk harminc valahány éves. És a pasi nem tudja majd kielégíteni, nem fogja tisztelni a férjét, jön majd szegény pasira a sok siht teszt és idegbaj…
Abban igazad van, hogy túl vannak a többes feladataikkal terhelve a nők. Olyan politikát kell támogatni ami ezt megoldja.
Nem, az átlagnő nem várja el. Az átlagnő a földön él.
Az átlagnő nem a szinglilét éltetője.
Én nem várom a feleségemtől, hogy pénzt keressen. Plusz nem kell otthon ülnie sem. A gyerekkel (később remélhetőleg több gyerekkel) persze foglalkoznia kell, de ez nem feltétlenül jelent otthon ülést, csak együtt kell menniük mindenhova. A gyerekek első három évében semmiképpen ne menjen dolgozni, és utána is inkább részmunkaidős, stresszmentes dolgot csináljon, ha akar – lehetőleg csakis belső indíttatásból.
A kötődéselméletből következik, hogy mennyire fontos hogy a gyerekekkel az első éveikben folyamatosan foglalkozzon az édesanyjuk. Meglepő módon a Mi Pistánk is linkelt erről egy prezit a Japánról szóló posztjában: https://prezi.com/alc7yyn4vbe5/a-szemelyiseg-egeszseges-fejlodesenek-feltetelei/
Belátom, hogy a főállású anyaságot sokan nem tehetik meg, de legalább 3 évet akkor is érdemes lenne minden anyának otthon maradni. Szerintem némi lemondással (kiadások oldalán) többen megengedhetnék maguknak, csak nem ismerik fel, hogy mennyire fontos ez.