Walesben immár jogilag is csak másodrangú áldozatnak számítanak a bántalmazott férfiak, a kormány ugyanis a női áldozatokat védő szervezetek nyomásának hatására olyan törvényt szavazott meg, amely az áldozat nemi szervétől teszi függővé azt, hogy milyen védelemre jogosult.
Mindezt a walesi kormány nem hogy tagadná, hanem a hivatalos weboldalukon még büszkén hirdetik is:
“A nemzetgyűlés elfogadta az úttörőnek számító Nők, Családon belüli és Szexuális erőszak elleni törvényt.” (…) “Ez az első olyan törvény az Egyesült Királyságban és az egyetlen Európában, amely külön hangsúlyt helyez a nők elleni erőszakra.”
Hazánkkal ellentétben, az Egyesült Királyságban már olyan szervezetek is vannak, amelyek kifejezetten a bántalmazott férfiak érdekében lépnek fel – például a Mankind Initative és a Healing Men. A walesi képviselőket viszont ezen szervezetek tiltakozása cseppet sem érdekelte. Pedig az ONS (a brit statisztikai hivatal) hivatalos adatai is jól mutatják, hogy a férfiak elleni erőszak mennyire súlyos társadalmi probléma, hiszen a kutatások szerint a családon belüli erőszak áldozatainak nem kevesebb, mint 40%-át teszik ki a férfi áldozatok az Egyesült Királyságban. A Mankind Initative ezzel kapcsolatos kampányfilmjét már több, mint 8 millión néztek meg a Youtube-on. A szervezet tevékenységéről korábban egy Férfihang cikk is hírt adott.
Az InsideMAN online férfimagazinban az oldal főszerkesztője Glen Poole számolt be a témáról és a Healing Men egyik aktivistájával folytatott beszélgetéséről. Így írt tapasztalatairól:
“Már 20 éve figyelem azokat a férfiakat akik megpróbálják befolyásolni ebből a szempontból a politikát. Látok válófélben lévő apákat harcolni azért, hogy az anyával egyenlő szerepet tölthessenek be a gyerek életében. Látok olyan férfiakat küzdeni a fiúk szükségtelen körülmetélése ellen, akik úgy érzik, hogy gyerekként beleegyezésük nélkül meg lettek megcsonkítva. És látok férfiakat, akik egyenlő védelmet szeretnének a családon belüli erőszak férfi áldozatainak.
A politikai csata a családon belüli erőszakról az egyik legsúlyosabb harc, mivel bárki aki megpróbálja támogatni a férfiáldozatokat közvetlenül ellentmond azoknak, akik a női áldozatokat segítik – pedig normális esetben senki nem szívesen kerülne szembe azokkal akik a női áldozatokat védik.
Ahogy már korábban is írtam, a férfi áldozatok és a női elkövetők bemutatása a feminizmus létjogosultságát veszélyezteti és azokat a feministákat akik elsődleges szószólói a női áldozatoknak.”
Glen Poole cikkében Tony Stott-ot, a Healing Men aktivistáját is megszólaltatta, aki már évek óta kampányol a férfi áldozatok jogaiért, legutóbb Wales-ben, ahol az új “Nők elleni erőszak” törvény elfogadása ellen tiltakozott. Nyilvánvalóan nem azért, mert támogatja a nők elleni erőszakot, hanem azért, mert a törvény kirekeszti az erőszak férfiáldozatait. Tony Stott jelen volt a nemzetgyűlésen is, ahol a képviselők megvitatták a törvénytervezetet. A következőképpen beszélt ezzel kapcsolatos tapasztalatairól:
“Ezidáig teljesen feleslegesen kampányoltam ez ellen a rendkívül szexista, egyenlőtlen törvénytervezet ellen, tehát mindenképpen látni szerettem volna a vitát a helyszínen. Nos, úgy tűnik, Wales feminista egypártrendszerré alakult. A törvény tipikus feminista megközelítést alkalmaz, amely szerint a patriarchális társadalmi rendszer eredményeképpen a nők kizárólag áldozatok, a férfiak pedig kizárólag elkövetők lehetnek. Ez egy neo-marxista modell, amelyben a férfiak (burzsoák) uralják a nők (proletárok) testét. Így a családon belüli erőszak a szociális dominancia megnyilvánulása az alávetett női testen. Ezzel szemben a nők által elkövetett erőszak csupán egy formája az önvédelemnek. Kijelentik, hogy a férfiasság erőszakkal jár a legtöbb kultúrában és ez alól Wales sem kivétel, így az összes megelőző beavatkozást úgy kell megtervezni, hogy foglalkozzon a férfiak erőszakos viselkedésével, figyelembe véve, hogy mind a nők, mind a férfiak döntő részben férfiak által elkövetett erőszaknak az áldozata. Vajon ilyen durva és teljesen ostoba állítást tolerálnánk a feketékkel, vagy a muszlimokkal szemben? Nem! Viszont a férfiakkal és fiúkkal szemben ezt megengedhetőnek gondolja a walesi kormány. Ez nem más, mint a férfiak diszkriminációja.
Utóbb már akörül bonyolódott leginkább a párbeszéd, hogy milyen gyorsan tudja a kormány megszervezni, hogy már a 7 éves fiúkat arra tanítsák, hogy a férfiasság és az erőszak kapcsolatban van egymással… és hogy a foglalkozásoknak mindenképpen fel kell hívniuk a figyelmet a férfiak erőszakos viselkedésére. Egyesek azt akarták, hogy ez az “oktatás” bekerüljön a törvénybe. A miniszter azonban, még hátborzongatóbb ötlettel állt elő megnyugtatásképpen: a ‘Women’s Aid’ jótékonysági szolgálat fog majd önkénteseket küldeni az iskolákba, akik az egészséges kapcsolatokról fognak tanítani.“
Tony Stott 2012 óta figyelemmel követte és részt a törvénytervezet alakulásának minden szakaszában. Úgy gondolja, hogy egy olyan tervezetet alakítottak át a radikális nemi háborút vívó harcosok egy kifejezetten a nők elleni erőszakról (Violence Against Women, Domestic Abuse and Sexual Violence) szóló törvénnyé, amely eredetileg képes lett volna felismerni az emberi kapcsolatok sokrétűségét. Mélységesen csalódott amiatt, hogy a walesi kormány elutasította, hogy figyelembe vegye a férfiáldozatok igényeit, habár ő ezen keményen dolgozott. Ennek ellenére kijelentette, hogy ő semmiképp sem fogja feladni és azt üzenete azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak, hogy ne hallgassanak. Sajnos nagy esélye van annak, hogy a férfiakat már eddig is nyíltan diszkrimináló magyar kormány a szexista nyelvezetű – a walesi törvényhez hasonló ideológián alapuló – Isztambuli Egyezmény ratifikálását követően az eddig nemsemleges, az egyenlő bánásmód elvét betartó magyar jogszabályokat is hasonló módon változtatja meg.
Forrás: http://www.inside-man.co.uk
Egy kérdésem van: miért?
Lehet találgatni Cefre. Gondolom, mert a férfiak bántalmazását elfogadhatónak találják. Természetesen a sokat hangoztatott egyenlő bánásmód jegyében.
A NANE és PATENT-os “statisztikák” szerint a CSBE 95%-át férfiak követik el, a maradék 5%-át azonos nemű (nyilván itt is elsősorban a melegekre gondolnak) követik el.
Hogy ezt ki, mikor, milyen módszerekkel mérte fel, arról én még sose hallottam. Szerintem a Feminista Klub közgyűlésén végzett “közvélemény kutatás” alapján jött ki az eredmény. Amit ha valaki bírálni merészel, az önmagában nőgyűlölet.
Eddig is tudtam, hogy mi férfiak vagyunk sok szempontból hátrányos helyzetben, ebben a hírben nincs semmi újdonság.
Régebben olvastam a férfihangon, hogy Angliában jött létre egy elég komoly férfi CBE áldozatokat segítő oldal. Simán el tudok képzelni egy olyat, hogy a cikkben szereplő törvény mögött az van, hogy a 21. században egyre több férfi merészelt fellépni az őt bántalmazó ellen, Angliában, természetesen jogi úton. Ugye valamit lépni kellett, mert mi az már, hogy pattogni merészel a spermazsák.
Ez a 95% / 5% arány nyilvánvalóan minden ésszerű határon túlmenő hazugság.
Na de még akkor is, ha tegyük fel hogy igaz lenne, akkor sem indokolható eltérni a törvénykezés nemi semlegességétől és figyelmen kívül, törvényen kívül helyezni áldozatokat a nemi hovatartozásuk alapján, csak mert azok bármilyen mértékben is kevesebben vannak.
A törvények, a jog előtti egyenlőség mindenkit kötelezően meg kell hogy illessen egy jogállamban, fajra, nemre, vallási hovatartozásra…stb. való megkülönböztetés nélkül.
Az nem kérdés, hogy ez egy férfiellenes propaganda.Hiszen ez az egész így kezdődik:
“Tévhit: A nők is verik a férjüket.”
Még ha igazak is lennének azok a nyilvánvalóan hazug statisztikák amiket állítanak, ez a kijelentés akkor sem állná meg a helyét, hiszen ha csak pár bántalmazó nő van, akkor sem tévhit az, hogy vannak olyan nők akik verik a férjüket.
Valójában pedig a tévhit épp az, hogy a nők soha nem szokták verni a férjüket, ezért az erőszak férfi áldozatai már így is nagyon nehéz helyzetben vannak. És ezt a NANE-sok is tudják nagyon, mégis azon dolgoznak, hogy a férfi áldozatok még marginalizáltabb helyzetbe kerüljenek, ez is jól mutatja, hogy mennyire férfigyűlölők.
Verni nem nagyon szokták….csak megdobálják ezzel-azzal, rommá alázzák lelkileg, meg megrugdossák mikor alszik :-/
Igen. Meg felgyújtják, vagy levágnak belőlük kisebb-nagyobb részeket.
De hát így is ők az áldozatok, hiszen oka volt tettüknek.
http://www.hir24.hu/kulfold/2012/07/08/nem-furdott-a-ferje-ezert-megolte/
Jogos önvédelem! A férfi a hibás! A nő ártatlan! Ez egyértelmű…
És ezt egy gyilkosnak kéne elhinnünk, bemondásra. A szerencsétlen férfi ugye már nem tud nyilatkozni ez ügyben. A lényeg, hogy a sztori mindig úgy legyen csavarva, hogy a nő jöjjön ki az áldozatnak.
#menstinking
“ha valaki bírálni merészel, az önmagában nőgyűlölet”
Na ez az, ki szerint? Ennyire fosás van pár hisztiző nő miatt? Ez az amit nem értek. Mert amúgy csak ignorálni kéne őket és kész.
Majd ha egy nő bedrogoz, megerőszakol, teherbe esik tőled, és téged ítélnek el nemi erőszak miatt, ráadásul szabadulás után tartásdíjat fizettetnek veled, akkor te is “fosni” fogsz “pár hisztiző nő miatt”.
Női privilégium minden mennyiségben, angoltudás előnyben: https://www.reddit.com/r/pussypass
De most nem erről van szó.
“Szerintem a Feminista Klub közgyűlésén végzett “közvélemény kutatás” alapján jött ki az eredmény. Amit ha valaki bírálni merészel, az önmagában nőgyűlölet.”
Szerintem Cefre arra gondolt, hogy ő a jelenlegi vezetők helyében nem is reagálna ilyesmire, tehát ignorálná a kérdést – mint a nincs jelentősége kategória. Tehát nem bírálná, hanem figyelmen kívül hagyná pl. az említett közvélemény kutatást. Nekem úgy jött le, hogy Cefre úgy gondolja, az adott vezetők puha-pöcsű kis hülye-gyerekek akik kb. 30 évesen kaptak először puncit és azóta is az a punci után futnak és mindez ennek a következménye. Cefre, majd kijavítasz ha rosszul látom, ellenben ha így van, tényleg kicsit túlreagáltátok a mondandóját. :)
Biztos vagyok benne, hogy nem így gondolja aki megszavazza. Milyen nyomás helyezkedik rájuk? Honnan? Ez nem egy sok milliárd dolláros nagy döntés ahol más nagy államok meg a tudjukkik nyomást gyakorolnak. Ez egy apróság állami szinten. Vagy épp ezért mert csak apróság úgy vannak vele, hogy kit érdekel, megszavazom? Viszont gondolom ott is nagyrészt férfiak a politikusok és mégis. Mi jár a fejükben? Mi előnye lesz ebből a társadalomnak és nekik? Az ilyen javaslatokat egy jóizű röhögéssel kéne lesöpörni az asztalról.
Hát ez felháborító, hogy a walesi férfiak ilyen anyámasszony katonái, reméljük a skótoknál vannak tökösek. Most nincs időm elolvasni a cikket, de el fogom.
A Wales-i törvényhozás a gyilkosok szószólója.
Akármerre nézünk, a sorozatgyilkos, családirtó nők tömegeit találjuk.
Köszönjük meg a Wales-i törvényhozásnak, h. utólag is védelmébe veszi az iszonyatos bűncselekményeket elkövető nőket, akik sorozatban irtották a gyermekek, férjek, szeretők és idősek ezreit.
oly nagy számú arzénes gyilkosságra derült fény, hogy a hatóságok visszariadtak a vizsgálatok végső eredményétől. A Nagyrév és Tiszakürt temetőiben elvégzett exhumálások nyomán 162 arzénnel meggyilkolt ember tetemére bukkantak. Ezt követően már nem folytatták tovább Tiszazug többi községében a vizsgálatot, hanem igyekeztek hamar lezárni az egyre kellemetlenebbé váló ügyet. A minél kisebb feltűnés érdekében a gyilkosságokat egymástól elkülönítve kezelték a bírósági eljárás során, ezzel is kisebbíteni próbálván az eset tényleges méreteit. A perek ilyenformán több évig elhúzódtak. Nem volt, nem lehetett azonban kétséges, hogy a Tiszazug körzetében arzénnel meggyilkolt emberek tényleges száma akár az ezres nagyságrendet is elérheti….
Tiszazug községein kívül máshol is bizonyították az arzénes gyilkosságok előfordulását: Békés, Csongrád, sőt a Dunántúlon Zala megyében is kipattant néhány hasonló emberölési eset….
A bűnök elkövetői kivétel nélkül asszonyok voltak. Ők tárgyaltak a bábával, ők adagolták a mérget, bár a csecsemők esetében olykor a férjek is tudtak a tettről, amit azonban rendszerint jóváhagytak. Feleséggyilkosságra soha nem derült fény, annál gyakrabban voltak férjek a feleségek áldozatai között.
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/bulvar/arzennal-irtottak-ki-sajat-csaladjukat-245930
A történet folytatódik, a walesi femináci törvény előre felmentést ad a családtakjaikat legyilkoló nőknek, és megalázza az álozattá váló férfiakat, gyerekeket.
Az ilyen esetekről készített lista, a walesi törvényhozók nagy gyönyörűségére, végeláthatatlan lenne:
Megölte férjét, mert pornót nézett http://www.hir24.hu/miafhu/2013/02/14/megolte-ferjet-mert-pornot-nezett/
Emlékezetkiesésre hivatkozik a babáját eltemető inárcsi asszony 2015. MÁRCIUS 03. http://www.hir24.hu/Sotet-oldal/2015/03/03/Emlekezetkiesre-hivatkozik-a-babajat-eltemeto-inarcsi-asszony/
“a nő összekötözte férje kezeit, majd egy 15 centiméteres pengéjű késsel összeszurkálta a férfit. A sértett ezt is túlélte, ezért az asszony lelocsolta gázolajjal és meggyújtotta a férfit….” 2015.03.24 http://www.zsaru.zug.hu/zsaru_cikk/1299/Legkorabban-35-ev-mulva-szabadulhat-a-ferjet-meggyilkolo-no
Megkéselte férjét és anyósát – 15 évet kapott a vácszentlászlói nő 2014.11.05 http://www.ma.hu/belfold/230258/Megkeselte_ferjet_es_anyosat__15_evet_kapott_a_vacszentlaszloi_no
SZILVESZTER ÉJJEL GYILKOTA MEG FÉRJÉT EGY SZEGEDI NŐ 2014.01.01. http://www.borsonline.hu/20140101_szilveszter_ejjel_gyilkota_meg_ferjet_egy_szegedi_no
És ne feledjük Pipás Pista nénit sem…
Éljen a demokrácia.
Walesben demokratikusan tiporják sárba az áldozatok emberi méltóságát.
“Sajnos nagy esélye van annak, hogy a férfiakat már eddig is nyíltan diszkrimináló magyar kormány a szexista nyelvezetű – a walesi törvényhez hasonló ideológián alapuló – Isztambuli Egyezmény ratifikálását követően az eddig nemsemleges, az egyenlő bánásmód elvét betartó magyar jogszabályokat is hasonló módon változtatja meg.”
Ha ezt nálunk is megpróbálják, annak részemről biztos hogy következménye lesz a választásokkor. Ennek már a csak nőknek szóló nyugdíjkedvezmények bevezetésével is megágyaztak.
Én legalábbis nem látok rá lehetőséget, hogy olyanokra szavazzak, akik kirekesztenek, nem tekintenek egyenrangú állampolgárnak és sorozatosan sértik meg az emberi alapjogaimat és az érdekeimet.
Úgy látom egyre többeknek nyílik fel a szeme, nem is csak férfiaknak de nőknek is és lesznek érzékenyek a férfiak sorozatos diszkriminálására, talán nem is leszek ezzel egyedül.
Max. anyámkorú (60 éves) nőknek nyílik fel a szeme, a mai tizen-, huszon- és harmicas éveiben járóknak elhanyagalható mértékben. Örülnek ha alázhatják a férfiakat (közben meg teleríják a facebookot, hogy nincs normális faszijuk de ha rájuk írsz akkor egyszer csak nem válaszolnak).
Időközben újabb országban szavaztak meg hasonló törvényt, úgy tűnik tehát, hogy világszerte fokozatosan épül le a jogegyenlőség.
Brazíliában ugyanis idén Nőnap alkalmából külön jogi tényállás lett a “femicide”, azaz nőgyilkosság. Hosszabb büntetésre (12-től 30 évi terjedő börtön) számíthat az, aki nőt öl meg, mint aki férfit, továbbá ha 14 év alatti lány, vagy 60-nél idősebb nő az áldozat, akkor az ezen felül további súlyosbító tényező.
http://time.com/3738529/brazil-violence-women-law-femicide/
Mindezt az ENSZ úgy hirdeti, mintha az egyenlőség egyik mérföldkövét érték volna el ezzel.
http://www.unwomen.org/en/news/stories/2015/3/in-brazil-new-law-on-femicide-to-offer-greater-protection
Megjegyzem: Brazíliában átlagosan napi 124 férfit és 15 nőt ölnek meg… Brazília a 16. latin-amerikai ország, ahol külön büntetőjogi tényállás lett a nőgyilkosság.
Japánban még a fűevők jelenségére, tehát a nőkről való lemondás jelenségére is kikiáltották a femik, hogy a CSBE elterjedését okozza. Ez sok mindent elmond, hogy kik is ők valójában.
Nőölés?
B+ Én azt hittem, ez emberölés fogalma lefedi az ilyesmit.
Szóval a femcsik a nőket hivatalosan sem tartják embernek.
Többnek tartják annál. Lásd a magasabb büntetést.
Na igen, ezen már én is gondolkodtam, hogy meg kéne tőlük kérdezni:
A nőt miért nyilvánították védett állatfajnak, és a kilövését miért büntetik szigorúbban, mint az emberölést, ha egyszer több van belőle, mint emberből? :-)))
OFF
E mellett a bátor nő mellett keményen ki kellene állnunk! Vélemény? Tett már ilyet a Férfihang?
“Gyilkosként látná a bíró a tolvajt “halálba üldöző” autóst” http://www.hir24.hu/sotet-oldal/2015/03/24/gyilkoskent-latna-a-biro-a-tolvajt-halalba-uldozo-autost(1)/
ON
Ha jól értem az a vita lényege, hogy meglökte-e a motorosokat, vagy nem. Részemről nem látok túl nagy különbséget – ha meg is lökte őket, akkor is támogatnám, hogy szűnjön meg ellene az eljárás. Az nyilvánvaló, hogy nem gyilkossági szándékkal ment nekik, gondatlansággal meg az adott körülmények között hülyeség megvádolni. Amúgyis, a radikális énem azt mondja, hogy olyan embereknek nincs helye a társadalomban, akik közúti forgalomban ácsorgó autók ablakát betörve lopnak el belőlük dolgokat. Halálbüntetést nyilván nem kapott volna az illető, azt nem is mondom, hogy “megérdemelte” a halált, de hogy lopás közben balesetet szenved valaki… Nevezzük karmának.
Amint a több száz kommentelő közül az egyik megjegyezte: “A tolvajoknak joguk lett volna megállni, lassan menekülni, esetleg sétálva, nem gyorsan hajtani és nem bekanyarodni szabálytalanul! “
El lehetne juttatni hamarjában a sajtóhoz egy nyilatkozatot, ami szerint a Férfihang mélyen igazságtalannak érzi a jogos tulajdonát védeni szándékozó bátor hölgy meghurcolását?
Én mindenesetre, felhatalmazlak téged, Deansdale és az adminokat arra, h. a nevemben ilyen értelmű nyilatkozatot tegyél.
Csatlakozik még vki?
Részemről, bár értem a gondolatmenetedet, korántsem tartom jó ötletnek soha, amikor valakik (például feminista szervezetek) a hatályos törvények szerinti igazságszolgáltatásba akarnak – sokszor ráadásul kellő ismeretek hiányában – beleszólni. Bár néha érdekes módon még sikerhez is vezethet az ilyesmi; lásd például a nevelőapját álmában agyonlövő Simek Kitty esetét. Mindemellett ez nem egy férfijogi ügy, amely kifejezetten kötődne a Férfihang szellemiségéhez.
A bíróságnak azt kell megfelelő szakértelemmel eldöntenie, hogy szándékos vagy gondatlan módon okozott-e balesetet vagy gyilkolt-e a nő. A rendelkezésre álló roppant mód felszínes(!) esetleírás szerint akár bármelyik eset elképzelhető. Szerintem nyilvánvaló, hogy egy valakivel szemben elkövetett bűncselekmény nem szentesít egy másikat… mert ha úgy lenne, akkor minden tolvajt agyon lehetne lőni vagy halálra gázolni…
Bár egyre kisebb a bizalom az emberekben a jogrendszerrel szemben, mégis az lenne jó, ha mindenki bízni tudna benne, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság kellő szakértelemmel el tudja dönteni a tanúk meghallgatása és a körülmények körültekintő mérlegelése után, hogy mi az, amit biztosan, bizonyíthatóan ki lehet jelenteni a cselekménnyel kapcsolatban. Szerintem – szigorúan az olvasottak alapján kialakított magánvéleményem szerint(!) – ha a tanúk szerint meglökte a motorost, akkor a halált okozó közúti veszélyeztetés minimum bizonyítható, amelyhez enyhítő körülményként szolgálhat az elkövető – aki maga nem sokkal korábban vált bűncselekmény áldozatává – feldúlt lelki állapota, felindultsága. Lássuk be, minden körülmény ellenére beláthatta volna, hogy a közúti üldözés komoly balesetet okozhat és annak a tolvajokon kívül akárki más is lehetett volna az áldozata. Sajnos hibázott… Sajnos néha egyetlen rossz döntés hatására, egyetlen pillanat alatt fordul meg az emberek élete… Sajnos a sorsnak egyébként sincs igazság érzete… Milyen jó is lenne, ha minden sorsfordító helyzetben mindenki kellő önuralmat és megfontoltságot tudna magára erőltetni, mert akkor soha senki nem lenne gondatlan…
A sorsnak nincs igazságérzete, de a jogrendszernek elméletileg kellene, hogy legyen. Manapság sokan elfelejtik: úgy került az állam kezébe a joggyakorlás, hogy a közemberek odatették. Lemondtunk az önbíráskodásról cserébe azért, hogy egy pártatlan, de minket képviselő szervezet tegyen igazságot a mi nevünkben. Ez mára már odáig csavarodott, hogy szolgái vagyunk a papírra rótt szavaknak, amiket “felettünk állók” akaratunk ellenére szarnak ki tonnaszám, az igazságosság pedig elismerten nem szempont. Nade mi van, ha azt mondom, hogy én nem adom állampolgári beleegyezésemet egy olyan jogrendszerhez, ami engem nem képvisel? A demokratikus állam a polgárokból nyeri a hatalmát, és elméletleg értünk van, a mi érdekeinket védi és képviseli. Ideje lenne ezt a gondolatot újra a köztudatba dobni.
Áttételesen kapcsolódik ide, szerintem egy olvasást megér.
Oké, most kissé félrevittem a témát, dehát ez jutott eszembe.
A konkrét ügyben tényleg csak akkor lehetne érdemben nyilatkozni, ha ismernénk a tényeket, de azokat valószínűleg csak a jóisten ismeri. Azért vagyok hajlamos a nő pártját fogni, mert a bűnözésben is létezik egy hierarchia, amin ezek a motoros férgek igencsak alacsonyan állnak. Egy dolog valamilyen arctalan szervezettől lopni vagy sikkasztani, vagy mondjuk az éhező családodnak lopni egy kiflit a boltban – ismeretlen magánembereknek értelmetlen, nagy összegű kárt okozni egy esetleges zsákmányért teljesen más megítélés alá esik. A cikkben leírják, hogy a motoros idióták hivatásszerűen űzték az ipart… A táskában pedig éppúgy lehetett a nő élete munkája, mint valami filléres tétel ami miatt fölösleges kiverni egy autó ablakát. Aki a bűnözésével nagyobb anyagi kárt okoz, mint amennyi haszna neki származik belőle, az egy közösségből kivetendő baromállat.
Egy másik érdekes olvasmány, angolul.
Emellett tökéletesen érthető dolognak tartom, hogy ha valakitől valamit ellopnak, az igyekszik visszaszerezni. A rendőri teljesítményt sajnos ismerem annyira, hogy tudjam, ha az ember maga nem nyomoz, akkor az eltűnt értékeire nyugodtan ihat hideg vizet. A nőnek minden joga megvolt a tolvajok után menni, az meg, hogy a balf*szok egy kanyarban kicsúsztak, nem az ő hibája. Igazság szerint még a forgalmi vétségeket is a tolvajok nyakába kellene sózni, mert egyértelműen az ő felelősségük.
Még a segítségnyújtás elmulasztásában sem látom a nő egyértelmű felelősségét, amennyiben a sérült tolvaj az eszméleténél volt. Miből tudhatta volna a nő, hogy a bűnöző nem ránt elő valamilyen fegyvert? Abban a szituban a bűneset áldozatától nem várható el, hogy a saját életét kockáztassa a bűnözőért.
Előbb a konkrét ügyről, aztán a jogalkotás és a képviselet problémájáról:
A jogrendszernek szerintem van igazságérzete, az adott üggyel kapcsolatban abban nyilvánulhat meg, hogy enyhítő körülményként esetleg figyelembe veszi a bíróság azt, hogy bűncselekmény áldozataként éppen feldúlt állapotban volt az elkövető. Attól függetlenül, hogy visszaeső tolvajokról van szó, egyenes szándékkal elgázolni éppúgy nem az igazság megtestesülése, mint mondjuk levágni a kezét. A cselekmény megítélése nyilván akörül fordul meg, hogy meglökte illetve elgázolta-e a vádlott a tolvajokat, milyen sebességgel okozott ütközést a motorkerékpárral, stb… Ha azt mondod, hogy a segítségnyújtás is okkal maradt el, mert nem tudhatta, hogy milyen fegyveres támadásnak lehet esetleg kitéve, akkor okkal merül fel az a kérdés is, hogy mégis milyen szándéka lehetett azzal, hogy egy gyaníthatóan fel is fegyverkezett bűnözőt üldözzön? Netán utolérve integet neki vagy dühösen kiabál vagy meggyőzi szép szóval? Ööö.. Esetleg elgázolja? Szerintem az afféle önbíráskodásnak – és bármely esetlegesen felmerülő olyan gondolatoknak, hogy nem kár a tolvajért, úgyis a legalja, szabad a gazda garázda – humanistaként éppúgy nem szeretnénk teret engedni, mint annak, hogy a bűnözők úgy érezhessék, hogy bármit büntetlenül megtehetnek. Biztosan egyet fogunk érteni abban, hogy a “bűnözői hierarchia” legalján azok állnak, akik testi épség- illetve életellenes bűncselekményt követnek el, és ezen a megítélésünkön nyilván az sem fog változtatni, ha az elkövető “csak egy nő” , aki azért kapott hisztériás rohamot és gázolt végül halálra valakit, mert… ellopták a retiküljét… amiben ráadásul a mobiltelefonján és a tamponján kívül nem sok minden volt…
Én úgy gondolom, hogy a büntetőjog a testi épség és életellenes bűncselekmények vonatkozásában nagyjából rendben van az országban, tehát ebben a tekintetben nem túlzottan indokolt felvetni a törvénykezési felhatalmazás hiányát… Egyéb vonatkozásban pedig tökéletesen egyetértünk: a magyar politikai kulturálatlanság olyan mértékben harapódzott el, hogy a képviselők és a pártok egyáltalán “nem értik” a képviseleti demokrácia lényegét és “nincsenek tisztában” vele, hogy a mandátumukat annak a programnak a végrehajtására kapták, amit a kampányidőszakban meghirdettek. Például a Fidesz az adórendszer reformjára és a bürokrácia csökkentésére (“söralátéten elférő bevallás”) jelentős hangsúlyt fektetett, mégsem valósult meg ebből igazából semmi sem, ellenben szó sem esett a programjukban a nemzetvagyon részét képező dohánykereskedelmi koncesszió évtizedekre szóló kiárusításáról, az üzletek vasárnapi bezárásáról, a köztemetés saját kezű elhantolássá alakításáról, mégis megkaptuk ezeket… Egyébként egy megfelelően kiérlelt jogrendszerrel rendelkező államban a törvények jelentős részét kétharmados többséghez vagy egyenesen népszavazáshoz kellene kötni, és az országgyűlésnek dolga legfeljebb csak az aktuális nemzeti gazdálkodás szintjét érintő rendeletekkel volna. A magyar politikai elit csürhe cezaromániája és nyerészkedő hajlama lehetetlenné teszi a képviseleti demokrácia működését. Szerintem századokra kiható nyomorba fogja ez taszítani az országot, ha ezen nem sikerül változtatni…
Kedves AlterEgo!
Most csak az utolsó gondolatodra reagálva, a képviseleti demokráciával kapcsolatban.
Talán egyfajta megoldás a két ciklus elve lenne. Talán az lenne a megoldás, ha korlátoznánk azoknak a ciklusoknak a számát, amelyet az adott személy betölt az adott politikai pozícióban. Borzasztó, hogy olyan emberek hoznak döntést az életünkről, akik egyrészt a mi adóforintjainkból élnek, másrészt semmi képzetük nincs az átlagember problémáiról, mert soha az életben nem végeztek minimálbéres munkát. Olyan személyek betonozzák be magukat a politikában, akik soha nem végeztek sem szellemi munkát (pl. recepció), sem fizikai munkát (pl. kőműves) havi 90 000 Ft-ért vagy 110 000 Ft-ért. Ezek az emberek soha nem szembesültek a munkanélküliség, a kiszolgáltatottság és az elszegényedés rémképeivel.
Talán az lenne a megoldás, ha két ciklust kapnának összesen, majd elküldenénk őket a versenyszférába. Természetesen nem állami vállalathoz, pártalapítványhoz, állami iskolához, nagykövetségre, hanem a versenyszféra által befolyásolt munkaerőpiacra. Dolgozni, pénzt keresni, adót fizetni, termelni azt a kibaszott GDP-t! Munka közben belenézhetnek azon emberek arcába, akikkel osztoznak a közös sorsban. Tíz év kemény munka elég ahhoz, hogy kellően realistává és humánussá tegye az adott politikust (jobb esetben, persze), ami után akár visszatérhet a politikába, és vállalhatja a következő ciklust, mondjuk két ciklust, nyolc évet, nem többet.
Radikálisan befolyásolná a politikust az, ha tudná, hogy a politikai pozíció nem tart sokáig, és egyszer majd vissza kell térnie az emberek közé, az általa hozott szabályok pedig vonatkozni fognak ő rá is. Innentől nem csupán a pártja, de az ország sikerében is érdekelt lenne, mert miután véget ér a ciklus, nem a párt adja majd a zsebpénzt, hanem neki kell megkeresnie kemény munkával.
Lenne rá esély, hogy megszűnjenek a két és fél évtizede fennálló politikai elitek, mert a behatárolt ciklusok által cserélődne a politikai garnitúra. Ha pedig mégsem így alakulna, akkor is olyan hatalmas lenne ez a politikai garnitúra, hogy szétrobbantaná a Parlamentben jelen lévő uram-bátyám rendszert. A hatalom torzítja a személyiséget. Évtizedeken ugyanazok a figurák vannak a kormánykeréknél. Ha egy amerikai elnök két ciklus után képes elhagyni a Fehér Házat, akkor magyar viszonylatban egy képviselő vagy egy polgármester miért ne lenne rá képes?
Vonaglik a kapitalista gazdaság és a liberális társadalom által megszült képviseleti demokrácia. A társadalomban egyre vadabb lesz az önzés, az irigység, a neurózis. Cégmaffiák és pártmaffiák teszik keserűvé a létezést Magyarországon. Egyre inkább lehet számítani rá, hogy egy forradalom vagy egy ellenforradalom elsöpri ezt az egyre gyengébb és örültebb rendszert. Az nem tudható, milyen lesz az új világ, de az előre látható, hogy meg fog változni a politika természete. Talán elképzelhető, hogy az új világ intézményei lehetővé fogják tenni az olyan biztosítékokat a jövőbeli hatalomgyakorlásra, mint a két ciklus után meg nem újítható mandátum. A 21. században ki lesznek jelölve a fejlődési irányok, melyek visszaterelik az államot a társadalom szolgálatába, és helyreállítják a népszuverenitást.
Tökéletesen igazad van, a két ciklusra limitált politikai részvétel is egy jó eszköz lehetne arra, hogy változni kezdjen valami.
Ha már úgyis szinte lehetetlen dolgokról beszélgetünk, akkor gondoljunk bele, hogy mennyire komoly fejlődésnek indulhatna az ország, ha meritokratikus alapon kijelölt szakértői kormány és közvetlen, internetes demokratikus döntési rendszer irányítaná. Egyfajta csodafegyver is lehetne… A változás igénye a fennálló áldatlan állapotok miatt is megfogalmazódhatna a politikai elitben, de az elvakult hatalommánia miatt ennek semmilyen reális esélye nincsen…
Puzsér szerint van esély a változásra:
https://www.youtube.com/watch?v=IhH9MxXtreQ
Nem lehet, h. az oszthatatlan pártok közötti választás, és a győztes mindent visz elve mentén túlságosan leragadva keresitek a megoldást?
Sztem hatékonyabb lenne, ha a válsztás azt jelentené, h.a pártok az egyes igazgatási ágak, szaktárcák betöltéséért versenyeznének, egy pályáztatási rendszerben.
Akkor nem lenne kénytelen a választó a pártprogramok megfelelő részeivel együtt azokat is benyelni, amelyekre esetleg egy másik párt megoldását jobbnak tartaná, és nem kellene a legkisebb rossz elve szerint választania.
Nem kellene így az ígéreteit be nem váltó párt elzavarásával 4 évenként mindent felforgatni , és újra kezdeni az egészet másik pártokkal, de ugyanannyi hibával, hanem ami jól működött, azt a szavazással meg lehet erősíteni, a rosszul teljesítő területek működtetését viszont másik pártok kezébe lehetne adni.
Persze ez csak a pártok együttműködését kikényszerítő eszközök bevezetésével, a törvényhozás szerkezetének átalakításával működhetne.
Meghát, az eddigiek mellé létre kellene hozni egy új, népképviseleti hatalmi ágat.
Ez is egy megoldás. Mármint amit kifejtesz.
Ami számomra egyre kevésbé megoldás, az a képviselők visszahívhatósága. A visszahívhatóság megingatná a teljes rendszert. A politikai intézmények nem lennének képesek olyan döntéseket hozni, mely a társadalom számára fájdalmasak, de szükségesek. A törvény bevezetése azzal fenyegetne, hogy utána nem lenne kék-három év arra, hogy kiderüljön, az adott törvényjavaslat milyen eredményeket hozna. Az ellenzék már hívná is vissza a törvényjavaslatot benyújtó képviselőt, amely során a kormány vagy a törvényjavaslatot vonná vissza, vagy a képviselőt mozdítaná el a helyéről. A politikusok visszahívhatósága szintén áldozatul esne a populizmusnak.
A két ciklusos megoldásnál fennáll a veszély, hogy kizáródnak a hatalomból az erős politikusok. Ha négy vagy nyolc évnél tovább nem lehet az adott politikus hatalmon, lehetetlenné válik egy hosszabb távú, akár egy évtizedig is tartó, komoly koncepció véghezvitele. Hunyadi Mátyásnak 32 év kellett ahhoz, hogy az apja, Hunyadi János életművére támaszkodva rendet teremtsen az országban. Bizonyos esetekben a négy vagy nyolc év is kevés. Könnyebb visszahívhatóság talán kibővítené az előre hozott választás lehetőségeit, de az előbb mutattam ki, hogy az sem jó megoldás.
Sem a politikus visszahívhatósága, sem a két ciklusos szisztéma nem változtatna a lényegen. A képviselők ugyanis az egyszerű végrehajtói a pártvezetők akaratának. Az utasítás alapján szavaznak az adott kérdésre IGEN-nel vagy NEM-mel. Ki vannak szolgáltatva a párt önkényének – aki nem lép egyszerre, azt kizárják a pártból, és a következő választásnál nem kerül be a Parlamentbe a párt anyagi, szervezeti és médiatámogatása nélkül. (Erre utal a Deansdale által hivatkozott Szekeres Szabolcs cikk is.) A párttisztségek fontosabbá válnának a képviselői posztnál. Nehéz lenne a frakciót irányítani, de megoldanák. A demokrácia egy hazug intézmény, mert tele van ellentmondásokkal. A népnek nincs hatalma, de teljesen kiszolgáltatott egy olyan szűk csoportnak, melynek érdeke, hogy elrejtse az emberek elől a valódi érdekeiket.
Ami talán még működhet, a sorsolás. Az athéni demokráciában a sorsolás volt a valódi demokratikus hatalomgyakorlás. A választás azért nem jöhetett szóba, mert egy gazdag és tekintélyes ember könnyedén megszerezhette a hatalmat, melyet aztán arra használt volna fel, hogy még nagyobb hatalmat harácsoljon össze magának. A demokrácia így fordul át plutokráciába. Magyarországon jelenleg is a legvagyonosabbak gyakorolják a hatalmat a gazdaságban, a politikában és a kultúrában. Mindez súlyosbítva azzal, hogy itt nem egy személy, hanem egy párt, mint politikaipari cég pénzes és médiabefolyásolással generálja az áltémákat, az álproblémákat, az álkonfliktusokat és az álellenségeket. A politika nálunk egyre inkább színjáték – de ezt a színjáték jelleget talán megszűntetné a sorsolás. Persze meg kellene határozni a sorsoltak körét, mely lehetne 50% szakmunkás, 50% diplomás, nem büntetett előéletű, elég az átlagos értelmi és érzelmi intelligencia. Biztosítva lenne a képviselők számára a magas fizetés, hogy ne legyen bénító betegség a korrupció. Mikor elkezdődik a képviselő munkája, megkezdődne nála a vagyonvizsgálat, és mikor befejeződik, kiterjedne ez a vizsgálat a rokonokra is. 4 év letelte után jöhetne az újabb sorsolás. A sorsolás előtt megvizsgálnák az adott képviselő munkáját, és ha jól végezte a munkáját, megkapja a maga jutalmát, de ha rosszul dolgozott, vissza kell fizetnie a fizetése felét. A rendszer talán sokkal jobban működne, mint a jelenlegi, mert a sorsolásnak lenne tétje, míg a választásnak nincs.
Ez nem működőképes megoldás.
Két alapvető problémát látok. Egyik részről a döntések túl messze és túlontúl beláthatatlan módon történnek az emberektől. Másik részről, az emberek többsége a napi érdekeiért hajlamos feladni a jóval fontosabb távlati érdekeit.
Az elsőre megoldás lenne az önkormányzatiság drasztikus mértékű erősítése, azaz számos központinak fenntartott feladat és kötelezettség helyi delegálása, az állam szerepének kereteket adó, kiegyensúlyozó és csak közösként elvégezhető feladatok elvégzésére történő módosítása.
A másodikra pedig megoldás lehetne egyik részről az osztott választási rendszer, ahol a közös képviselők negyede minden évben megválasztásra kerülne. Másrészt az önkormányzati döntések túlnyomó többségét közvetlenül (a mai informatikai rendszerek fejlettségének köszönhetően) szavaztatnák meg az ottlakókkal, így felelőssé téve őket az őket is érintő döntésekben. Ilyesmire már van precedens asszem pl. pont Svájcban. Másrészről a belga példát is lehet követni az ilyen szavazásokon való kötelező részvétellel. Ez utóbbi az okostelefonok és internet korában nem egy ördöngős dolog.
A döntések ilyen jellegű kezelése egyben a döntések átláthatóságát és (jobbára) korrupciómentességét is elősegítenék, lévén a döntéshez szükséges adatokat hozzáférhetővé is kellene tenni.
Az igazság az, hogy a jelenlegi parlamenti rendszer idejétmúlt képződmény, valahol a középkorban gyökeredzik, amit aztán a polgárosodással és ipari forradalommal egy kissé átfestettek. Manapság ilyen formában már nem lenne rá szükség.
“Talán elképzelhető, hogy az új világ intézményei lehetővé fogják tenni az olyan biztosítékokat a jövőbeli hatalomgyakorlásra, mint a két ciklus után meg nem újítható mandátum.”
“Alig tudják kivárni, hogy sorra kerüljenek: ott állnak hosszú sorokban, fájdalmasan számoljak az előttük állókat, és szinte kínos pontossággal számolják ki, hogy emberi számítás szerint mikor kerülhetnek sorra. Örömmel üdvözölnek minden változást, minden botrányt, amely megritkítja az előttük állók sorait. Ha valaki mégsem akar tágítani a már bevált állásából, azt szinte a kölcsönös szolidaritás megszegőinek tekintik. Gonosz indulattól vezetve nem nyugszanak, amíg ki nem túrják helyéből és nem bocsátja a köz rendelkezésére állását, hogy aztán az ilyen kimozdított egyhamar vissza se kerülhessen a helyére. Mert az ilyen állásából kitaszított mindjárt ismét megkísérli a vállalkozók soraiba való beférkőzést, hacsak a többiek fokozódó szidalma és ordítása vissza nem rettenti őt.
Ennek az egész állami berendezkedésnek következményeként szinte félelmetes gyorsasággal változnak a legfontosabb állások és tisztségek viselői; olyan következmény, amely gyakran végzetszerű hatással lehet. Mert nemcsak az alkalmatlan és üresfejű esik a változó rendszer áldozatául, hanem még inkább az igazi vezéregyéniség is, akit a sors véletlenül ilyen állásba juttatott. Az ilyen egyéniség ellen ugyanis rögtön egységes frontot képeznek azok, akik nem tartják, nem érzik maguk közül valónak őt, és egész egyszerűen közös ellenségüknek tekintik. Beverik a fejét annak is, aki az emberi nullák közül tehetségével kiválhatnék, és ebben az irányban ösztönük annál erőteljesebb, minél inkább hiányzik ez náluk minden egyéb vonatkozásban.”
“Attól függetlenül, hogy visszaeső tolvajokról van szó, egyenes szándékkal elgázolni éppúgy nem az igazság megtestesülése, mint mondjuk levágni a kezét.”
De.
Már ne haragudj, hogy megszólalok a némaságban, de ekkora álszentséget ritkán látok. Elvileg az antifeminizmus a nők elférfiasodása ellen küzd és a média felfújt egy darab esetet ahol valóban egy nő követett el hőstetett az igazságszolgáltatás pedig hibázik. Mi van a férfi hősőkkel akiket elkaszál az igazságszolgáltatás? Mi van azokkal az elhagyott férfiakkal akik mindent megtettek, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat és bűnözőnek állítjak be őket csak mert az asszonynak hisznek aki hazudik és előállítja tanuknak a barátnőit? Teljesen hétköznapos az ilyen. Napra lebontva nagyjából 50-60 válás történik Magyarországon ahol többségében a nőnek kedveznek és mégsem hallunk már róluk semmit, mert elhallgatják. Erre jössz te és egy darab nő mellett akarsz csoportosan kiállni a bajtársaid helyett. Kezd hányingerem lenni ettől az egésztől, lehet kezd feminizálódni a férfihang, ahol a nő az isten a férfi meg mögötte áll és tolja előre. Lehet leszavazni, mert én legalább egyszeri írástudatlan emberként megszólaltam.
Természetesen, a legmesszebbmenőkig egyetértek veled abban, h. sokkal elszántabban kell kiállnunk a férfi hősők mellett, akiket elkaszál az igazságszolgáltatás, és az elhagyott férfiak mellett, akik mindent megtettek, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat és bűnözőnek állítjak be őket. A férfiak elnyomása, jog előtti egyenlősége nagyon súlyos következményekkel jár, és férfiak, gyerekek tízezreinek életét teszi tönkre, ami ellen sokkal erélyesebben kell küzdeni.
Lehet, h. nem láttad, de írtam vhol azt is, h. sztem magunk is felelősek vagyunk ezekért az állapotokért, mert nem nyilvánítjuk ki, és talán pontosan meg sem fogalmazzuk a férfitársadalom követeléseit (nem kéréseit), pedig ezek lennének a legfőbb teendők:
Követelni kell a férfiak érdekképviseletét!
Követelni kell a férfiak törvény előtti egyenlőségét!
Követelni kell a férfitársadalom egyenjogúságát a társadalmi javak megtermelésében és újraelosztásában (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer stb.).
Az is biztos viszont, h. egyenlő mércével kell mérnünk, és meg kell szólalni akkor is, ha nőket ér igazságtalanság.
Szerintem meg világossá kéne tenni, hogy a kortárs feminizmus nem az emberiség ÉS NEM IS A NŐK érdekeit szolgálja.
Vannak az emberiség történetében MÉM-ek, amiket szó szerint ki kell (ki kellet volna) irtani*. Ilyen volt a nácizmus, a leninizmus, a sztálinizmus és ilyen XX. század végi, XXI. századi feminizmus. Szándékosan nem sorolom ide a (marxi, „ortodox”) marxizmust, az olasz fasizmus, a spanyol falangizmust, mert – bár egyikkel sem szimpatizálok – velük szemben elnézőbb vagyok.
*Természetesen nem a híveit, a terjesztőit kell kiirtani. Emberek kiirtását, megsemmisítését (valamiféle utópisztikus „jó cél” érdekében) ők szokták szorgalmazni, adott esetben végrehajtani.
“Ilyen volt a nácizmus”
Mer oszt milyen volt a nácizmus? Hogy jól élt a melós, a parazita meg nem parazitáskodhatott? Ez akkora baj?
“lehet kezd feminizálódni a férfihang”
Már régebben elkezdett. De miért baj az, hogy egy ártatlan nő mellett akarnak kiállni?
Mit értetek a feminizálódás alatt?
Miért kérdi?
Mert érdekel, s mert nem tudom rá saját magam megadni a választ.
Úgy 1-1,5 évvel ezelőtt volt jellemző, hogy az itt jelenlévő nők miatt szinte semmi negatívat nem írhattak a nőkről a férfiak, mert egyből ment a sértődés. Ez igen humoros volt, főleg úgy, hogy egy férfimagazinról van szó. A férfiemberek gyakori moderálását már nem is említem. De mint írtam, ez régebben volt. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött az oldal, mert kevésbé tapasztalom ezeket a kellemetlenségeket. ;)
Nem kielégítő a válasz.
Egyrészt:
SMM: “lehet kezd feminizálódni”
Versus: “Már régebben elkezdett.”
Ezek mind a jelen időt jelentik.
Másrészt a Férfihang nem nőellenes magazin, ahol a nőket szapuljuk, hanem antifeminista, ami azt jelenti, fellépünk – nők és férfiak együtt – a feminizmus ellen (nem a nők ellen!). És férfihang, mert azért még mindig a férfiak vannak a középpontban – hogy a nőkkel kapcsolatban is? Ez jelzi, hogy azért még van remény, hogy a feministáknak van még dolguk, hogy végképp egymás ellen fordítsák a két nemet. Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmedet Deansdale írására: Félreértések elkerülése végett. (Vagy ő is feminizálódik?…)
A moderálás nem nemfüggő.
A lényeg szerintem átment. Tudom, hogy alapvetően nem nőellenes, de nem tudom megérteni, hogy egy normálisan megfogalmazott negatív véleményt miért nem lehet elfogadni. Volt egy időszak, amikor a nők voltak középpontban. Úgy veszem észre, most újra inkább a férfiaké a főszerep.
Ezt nosztalgiaként küldte? Emlékszek erre a cikkre, bár azt nem tudtam, hogy egy nap híján egy éves. Deansdale bármennyire is fogalmaz jól, és hiába rak számtalan tréfásnak szánt hasonlatot az írásaiba, ezzel a cikkel sajnos alulmúlta önmagát. Igazából ez csak egy beszólongatás, illetve egy lenéző kioktatása volt a kommentelőknek. Mindez vélemény különbség miatt! Méltatlan a szerzőhöz és az oldal szellemiségéhez.
A normálisan megfogalmazott véleményeket mindig elfogadtuk.
Az oldal szellemiségéhez a nők fikázása a méltatlan.
Hogy ezzel Dean alulmúlta-e önmagát, az ízlés kérdése.
Nem minden esetben. A negatív vélemény közlése nem minősül fikázásnak, mint ahogy bizonyos nők szapulása sem számít a komplett női nem elleni merényletnek. De hát kinek mi. Deansdale egykori írásaihoz képest, a linkelt cikk igenis minőségromlás. Más szerzőknél még csak nem is tapasztaltam ezt a fajta cinizmust.
“Nem minden esetben.”
Én sem ezt mondtam.
“A negatív vélemény közlése nem minősül fikázásnak, mint ahogy bizonyos nők szapulása sem számít a komplett női nem elleni merényletnek.”
Valóban. csak akkor hozzá kell tenni, mert így pont az a helyzet, mint a feministáknál, amikor szidják a férfiakat.
“Deansdale egykori írásaihoz képest, a linkelt cikk igenis minőségromlás.”
A linkelt cikkben pontosan leírta lapunk szellemiségét és irányát.
De, azt írta, hogy Mindig.
“Valóban. csak akkor hozzá kell tenni,”
Mi lehet az oka annak, hogy voltak akik hozzátették, és mégis törölve lettek?
“A linkelt cikkben pontosan leírta lapunk szellemiségét és irányát”
Tehát akkor férfiak cikizése, kiröhögése, kioktatása – hogy mit írhatnak, és mit pontozhatnak – hozzátartozik az oldal szellemiségéhez?
Én kibaszottul örülök neki, hogy megdöglött.
Közben érdemes kitekinteni a hazai helyzetre is, mondjuk a publicisztika terén. Mivel a feminista propaganda dübörög tovább, és letarol mindent:
http://www.seismicproject.eu/hungary/index.php?page=varos-es-a-no
http://www.seismicproject.eu/uploads/news/Csaba_Hungary/9MarchHungary/05_SEiSMiC_noimunka_DSzikra.pdf
http://dinamo.blog.hu/2015/03/09/nonap_oke_de_mit_kezdjunk_a_femennel
http://dinamo.blog.hu/2015/03/08/akik_virag_helyett_inkabb_komolyan_gondoltak_a_noi_jogokat_ferfiliga_a_nok_valasztojoga_erdekeben
http://fenteslent.blog.hu/2015/03/16/nem_nagyon_dolgoznak_a_magyar_anyak
http://fenteslent.blog.hu/2015/02/25/kiktol_tanul_orban_csaladmodellt
http://kettosmerce.blog.hu/2015/03/08/virag_helyett_egyenlo_jogokat
Soldier of MotherMadam harcostárssal abban egyetértek, hogy ideje lenne valami komolyabbat véghez vinni. Tüntetést, kerekasztal-beszélgetést, nyilvános vitát, propaganda anyagok osztogatását, flashmob-ot, petíciót, valamit. Túl sok a kútmérgezés, ezeknek a káros hatását már a környezetemben érzem. Kéne valami cselekvés, mielőtt még mi is Wales leszünk!
Férfitársaim annyira félnek a nőgyűlölő bélyegtől, hogy személy szerint olyan részmegoldást látok demonstrációra, hogy csakis a párunkkal vagy barátnőnkel mehetünk ki, hogy lássák normális emberek vagyunk mégha nem is tökéletesek. Bevallom egyetlen egy nőt szeretek az asszonyom, nem esek a többi lába elé, sőt. Valami akciót majd a Férfihangnak kéne egyszer kezdeményeznie amikor sokan aktívak, mert ha elhatárolódik akkor nincs hivatkozási alap. Ja és legyen fenn sokáig a felhívás, mert én például lehet hetekig nem jövök fel ide és nem látom, hogy van valami. Szerintem soha nem fog összegyűlni 1000 ember, de még 500 sem, viszont 30 ember is tudna figyelemfelkeltő akciót csinálni, még önreklámot is a Férfihangnak. Úgy látszik még nincs itt az idő ehhez, de a szavazásokon látszik egyre több olvasó van aki tudja semmi törvényellenes nincs a dologban és nem fogják itt az embereket üldözni (lehet várnak is rá, hogy a feminizmussal valakik szembeszálljanak), az a baj, hogy a legjobb cikkek akkor voltak amikor az oldal megalakult, azokat a cikkeket meg alig olvasta valaki sajnos hiába visszakereshető utólag, a mai ember az aktuális helyzetre kíváncsi és nem szeret a múltba visszatekinteni, nincs rá ideje. Egyszerű dolgokat akar látni. Arra kéne megoldást találni, hogy ne adjunk fel és ne tűnjünk el örökre és szerintem le kell vetni a macsó, őszinte, igazságos férfi küllemet is, mert azokat csak kihasználják és lóditani (nagyítani a dolgokat) kell néhányunknak is, hogy eszkalálódjon valami a társadalomban. Lehet túl késő lesz, mert az elnyomott magyar férfi inkább morgolódik és sajnáltatja magát sörrel a kezében minthogy meglássa a lehetőségeket és képletesen odacsapjon az asztalra. Az írástudó Deansdale tökéletesen leírta a helyzetet az emberi mulasztásokat illetően, hogy aztán a rák vigye el a fél magyar férfitársadalmat, mert ma nem tesz semmit és megöregszik, meghal szolgaként. http://deansdale.blog.hu/2015/01/23/a_demografiai_problemak_megoldasa “Viszont az emberek manapság önzők és értetlenek. Ha választani kellene most egy cukorka és holnap a halál, vagy pedig most 5 fekvőtámasz és holnap 1 millió forint között, százból kilencvenen a cukorkát választanák.” Tehát én hallottam már olyan férfit aki azt mondta, minek tűntetni úgysem változik semmi, ebből kifolyólag kevés ember fogja csak megmutatni, hogy igenis ki lehet kényszeríteni változást érvekkel és figyelemfelkeltéssel. Hiszen ha csak a fele lenne igaz amiket itt olvasni, már akkor is jobbá lehetne tenni a társadalmat, hiszen férfiakkal semmilyen szervezet nem foglalkozik jelenleg. Bocs az összevissza írásomért, tavaszi fáradtság.
“A svéd kormány bocsánatát fejezte ki, amiért Margot Wallström külügyminiszter közelmúltbeli megnyilvánulásai, amelyekben a szaúd-arábiai emberi jogi helyzetet bírálta, esetleg megsértették a közel-keleti királyságot vagy az iszlámot.”
Bohócbrigád.
“Másrészt az önkormányzati döntések túlnyomó többségét közvetlenül (a mai informatikai rendszerek fejlettségének köszönhetően) szavaztatnák meg az ottlakókkal, így felelőssé téve őket az őket is érintő döntésekben….
…a jelenlegi parlamenti rendszer idejétmúlt képződmény, valahol a középkorban gyökeredzik”
Mo-on is folyik ilyen jellegű szoftverfejlesztés. A likvid demokrácia projektben már kipróbálás alatt van, és készül egy versenytársa is, az EDE:
http://li-de.tk/index.php?option=com_szavazasok&view=szavazasok&task=eredmeny&temakor=37&szavazas=45
Szerintem is eljárt az idő a parlamenti rendszer felett, és lényeges korszerűsíteni kellene minden ágában. A gazdasági szereplők – pártok – szavazópolgárok leképzés már nem biztosíték semmire sem.
Bírókra is csak a különösen nehéz ügyekben lenne szükség, mert az igazságszolgáltatást már maguk sem is tekintik feladatuknak. A jogszolgáltatást pedig, az írott törvényeknek és az ügy iratainak gépesített összevetése sokkal tisztábban megoldja. A bíróság csak a korrupciót viszi bele a rendszerbe.
A bírósággal kapcsolatos véleményeddel nem értek egyet. A jogszolgáltatásnak valójában sosem volt igazán a dolga az igazságszolgáltatás. Elvégre hogyan lehet igazságot szolgáltatni pl. valaki megölése kapcsán? Hiszen feltámasztani nem lehet.
Mivel minden eset más lehet, a gépies összevetés sem működik. Ettől függetlenül a jogszolgáltatás bürokratizálódása és laikusok számára átláthatatlanná és értelmezhetetlenné válása már-már a jogszolgáltatás alapvető funkcióját veszélyezteti. Biztos van itt olvasó, aki jogdogmatikában otthon van, majd ír valamit…
Az élet túl bonyolult ahhoz, hogy gépekkel értelmezhető legyen. És valószínűleg az is marad. A jogszolgáltatás nem gépekre bízható feladat a mai szintünkös semmiképp, de a jövőben sem lesz az.
A nem teljességi tételt a jogra alkalmazva kimondhatjuk, hogy mindig lesznek olyan estek, amikor a jog betűje szerint nem lesz eldönthető, hogy mi az igazságos döntés. De ahhoz, hogy idáig eljussunk először formalizálni kellene minden emberi állítást, és a teljes jogrendszert :-).