Amikor Mózes komótosan leballagott a Sínai-hegyről kezében két kőtáblával, majd felolvasta az azokra vésett szöveget, népe talán meg sem lepődött, hogy a tíz parancsolatból kettő a szexualitás korlátozását célozta. A hatodik: “Ne paráználkodj!” – a köztudatban úgy él, hogy, a hatos számból ered maga a szex elnevezés is –, valamint a kilencedik: “Felebarátod házastársát ne kívánd!“.
A fejlett világ mai jogrendszere nagyban támaszkodik a tízparancsolatra, azonban a kérdéses pontokat semmilyen formában nem vette át.
A legtöbb vallás bűnnek tekinti a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot. Jóllehet ezt a filozófiát a világ jelentős része már régen maga mögött hagyta, azonban a közfelfogásban az erkölcsösség kifejezés a mai napig szexuális visszafogottságot takar, míg az erkölcstelenség ledérséget, könnyűvérűséget. Mintha maga az erkölcs nem is szólna másról, csakis a szexhez való hozzáállásról. De vajon van-e bármiféle köze a szexualitásnak az erkölcshöz? Rövidesen választ adunk a kérdésre.
A keresztény egyházak még mindig fontosnak tartják, hogy a házasulandó felek érintetlenek legyenek. Ez manapság már a templomba járók számára is megmosolyogtató elvárás. Nem csupán azért, mert illúziórombolóan szánalmas, amikor két felnőtt ember, élete legszebb napján ügyetlen maszatolásba kezd. Ennél sokkal többről van szó. Nyilvánvaló, hogy minél több partnerkapcsolatot létesít az ember, annál nagyobb az esélye annak, hogy talál magának megfelelő társat hosszútávra. Szexuális együttlét nélkül házasodni szerintem felelőtlenség. De ezzel még nem értünk a problémák végére.
A legnagyobb baj a lélek megmérgezése. A szexualitás az ember egyik legalapvetőbb szükséglete, melyre pár ezer évvel ezelőtt rákerült a „bűnös” címke. (Ennyi erővel lehetne akár az alvás is vétkes időtöltés. Minimum szégyellhetné magát az, aki naponta öt óránál többet alszik. Legalább ilyen értelmetlennek tűnik.) Most képzeljük el azt a párkereső fiatalembert, aki úgy szocializálódott, hogy a fejében a szex és a bűn fogalmak összekapcsolódtak. Ő miként lesz képes valódi vonzalmat ébreszteni egy nőben? Hiszen tudjuk: a csábításban minden erről szól. Az öltözködés, az érintések, a verbális és nonverbális kommunikáció mind-mind a szexuális feszültség fokozását szolgálják. Aki minderre – vallási, neveltetési okból, vagy szégyenlősségből – bűnös dologként tekint, az elképesztő hátránnyal indul már a párválasztáskor is.
A szelíd ministránsfiú pokoli bajban van. Azt már elkönyvelte, hogy a világi gimnáziumban, ahová jár, a csajok a balhés srácokkal lógnak. Az igazi pofont akkor kapja, amikor a templomlátogató lányokról is kiderül, hogy ők sem értékelik jámborságát, ők is a verekedős rosszfiúkra buknak. Arra talán magától is rájön, hogy a „légy jó mindhalálig” szöveg csupán ártalmas maszlag volt. A lényeghez azonban csak egyetlen apró lépéssel jutott közelebb, és sem a szülei, sem a tanárai, sem a lelkipásztorai nem fognak – nem is tudnának – segíteni e téren. Senki sem fogja felvilágosítani arról, hogy a szexuális kisugárzás a vonzalomkeltés alapja, ami ráadásul – egy hímnemű esetében – hatékonyan javítható. Senki sem fogja elmondani neki, hogy legyen határozott, domináns, pimasz (és persze jól ápolt), hiszen még a hittanos lányoknak is ettől fog csillogni a szemük.
Dosztojevszkij a világirodalom egyik legjobb regényében, a Bűn és bűnhődésben több száz oldalon keresztül vizsgálja a gyilkosság lélektanát.
Végkövetkeztetésével minden épeszű és jóérzésű ember egyetért: a gyilkosság bűn, s ez mélyen és megváltoztathatatlanul belevésetett az emberi lélekbe. A szex nem ilyen. A szexre bűnös dologként gondolni tökéletesen ellentétes az alapvető emberi természettel. Hogy mégis miért megbélyegzett – ráadásul oly módon, mintha isteni törvény volna? Létezik néhány magyarázat, melyek az egyházak direkt érdekeire hivatkoznak. De legyünk jóindulatúak! A modern társadalom alapsejtje a család, amely a monogám párkapcsolatra épül. A családok stabil működését, fennmaradását elvileg veszélyeztetheti a szexuális szabadosság. Ugyanakkor megéri-e mérgezni a lelkeket, hogy ezáltal mentsük meg a családok egységét? Érdemes-e a félelemre, a lelkiismeretfurdalásra építeni? Alig hiszem.
Életem során legalább három tucat egyházi esküvőn vettem részt. Minden alkalommal erősen koncentráltam a prédikációra, remélve, hogy a lelkipásztor használható útmutatást ad majd a házasulandóknak. Szinte kivétel nélkül csalódnom kellett. Majdnem ugyanolyan semmitmondó szövegeket hallottam, mint az anyakönyvvezetőnél. Meggyőződéssel állítom, hogy bármelyik PUA-cikk többet mond a férfi-női kapcsolat lényegéről, mint háromhavi jegyes-oktatás. (Természetesen vannak üdítő kivételek. Pál Feri atya könyvei és előadásai például komoly pszichológiai felkészültségről és karizmatikus személyiségről árulkodnak. Ilyen papból kellene még igen sok, hogy a vallásos fiatalok egészséges, tiszta lélekkel tekintsenek a párválasztás elé.)
Felebarátod házastársát ne kívánd! – int a kilencedik parancsolat. Amint már korábban utaltunk rá, a házastársi hűség a családok stabilitását hivatott szolgálni. De tényleg megfelelően szolgálja azt? Amikor a házasságban élő emberek külső kalandozásba kezdenek, azok egy csekély része valóban a frigy felbontásához vezet. A legtöbb esetben ilyenkor egy rosszul működő házasság áll a háttérben, ahol csak idő kérdése volt a válás. Ha otthon egyébként minden rendben van, a félrelépések nem igazán veszélyeztetik a házasságot. Sőt. A rosszul sikerült kalandok fényében a házastárs sokkal vonzóbbnak tűnik, mint azelőtt. A jól működő viszonyok pedig olyan szenvedélyeket ébresztenek, amiből a harmadik fél, a házastárs is bőven részesül.
A cikk elején feltettük a kérdést, hogy van-e bármiféle köze a szexualitásnak az erkölcshöz? Az erkölcs fogalma alatt egy adott társadalom által helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük. Volt idő, amikor a szüzesség értéknek számított, különösen a lányoknál. Ma már inkább kínos. Volt idő, nem is oly rég, amikor megszólták a falubéliek a leányt, ha nem ment hozzá az első udvarlójához. Ez is a múlté. Nagyapáink korában még tabunak számított az orális szex. Ma a világ legtermészetesebb dolga. A kulturális evolúció részeként a szexualitás megítélése rengeteget változott. Vajon helyes-e az, ha két aszexuális fél köt házasságot, akik tökéletesen boldogok, anélkül, hogy együtt hálnának? Szívük joga. Vajon helyes-e az, ha a házastársak perverz játékokat űznek? Lelkük rajta. És helyes-e az, ha nyitott kapcsolatban élnek, elnézve a másik félrelépéseit? Miért ne? Világosan látszik, hogy nincs erkölcsi kivetnivaló abban, amit a felek egymással egyetértésben tesznek, legyen az bármilyen extrém. (Az erőszak és a hazugság többnyire erkölcstelen, de ez már egy más fejezet, semmi közük magához a szexualitáshoz.) Vagyis ha azt állítjuk, hogy minden helyes és megengedett, amit két ember szabad akaratából végigvisz a hálószobában (liftben, tóparton, vasúti fülkében), akkor azzal azt is állítjuk, hogy a szexnek semmi köze sincs az erkölcshöz.
„A legtöbb vallás bűnnek tekinti a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot”
A paráznaságról
http://janosatya.blog.hu/2011/06/30/a_paraznasagrol
Ennek alapján nem egészen pontosan ezt jelenti.
És ha a többi értelmezést is figyelembe vesszük, akkor pl. a prostitúciót büntető törvényeket ismerünk, és
„A fejlett világ mai jogrendszere nagyban támaszkodik a tízparancsolatra, azonban a kérdéses pontokat semmilyen formában nem vette át.”
Az USA több államában törvény bünteti a házasságtörést, a szodómiát és a bujálkodást. Az igaz, hogy sok helyen már eltörölték. A házasságtörés vétségként, néhány helyen bűncselekményként van jelen a törvénykezésben.
A fegyveres testületeknél súlyos büntetés járhat érte, de főképpen más, nagyobb kihágások súlyosbító körülményeként.
„Most képzeljük el azt a párkereső fiatalembert, … Ő miként lesz képes valódi vonzalmat ébreszteni egy nőben? Hiszen tudjuk: a csábításban minden erről szól. Az öltözködés, az érintések, a verbális és nonverbális kommunikáció mind-mind a szexuális feszültség fokozását szolgálják. Aki minderre – vallási, neveltetési okból, vagy szégyenlősségből – bűnös dologként tekint, az elképesztő hátránnyal indul már a párválasztáskor is.”
A helyzet az, hogy nem is olyan rég a szex a „jutalom” volt. Az udvarlás során egyre csak fokozták a szexuális feszültséget, amely vágy a nászéjszakán be- és kiteljesedett. Nem véletlenül maradt meg, hogy a lány szíve hevesen vert, amint meglátta a neki udvarló legényt. Hogy a fiatalember vágyakozva nézte a lány ablakát, hogy csókot lopott, hogy úgy intézték, hogy „véletlenül” megérinthessék egymás kezét, hogy egymás szemébe nézhessenek, stb. Ezeket soha senki nem tekintette bűnös dolognak. És ez is a szexualitás rész, nem csak a kefélés, mint ahogyan azt manapság hiszik a fiatalok.
Szóval a csábítás sokkal több, mint hogy feltegye a kérdést: „Dugunk?”.(Természetesen sarkítottam.) Párválasztáskor az indul elképesztő hátránnyal, aki nem tanulta meg, hogyan fejezze ki magát, aki nem tudja, hogyan érjen a másik emberhez – főleg a választotthoz -, aki nem tudja olvasni a nonverbális kommunikációt, aki nem látja a sorok között a titkos tintával írt üzeneteket. És ezeknek semmi köze az egyház tiltásaihoz.
„… legalább három tucat egyházi esküvőn vettem részt. Minden alkalommal erősen koncentráltam a prédikációra, remélve, hogy a lelkipásztor használható útmutatást ad majd a házasulandóknak.”
Szerintem az esküvői szertartás nem a házassági tanácsadás helyszíne és ideje. Miért kellene egy esküvőn ilyesmiről beszélni?
„… akkor azzal azt is állítjuk, hogy a szexnek semmi köze sincs az erkölcshöz.”
Kevered a hálószobát a társadalommal. Két, társadalmilag elfogadott viszonyban élő ember hálószobájának semmi köze a társadalmi erkölcshöz. De a társadalmi erkölcsöknek nem megfelelő emberek szexelése már sérti a társadalmi erkölcsöt. Így aztán köze is van hozzá. Lásd fentebb a paráznaság magyarázatánál a link alatt.
P.S.: Nem mutatná be valaki ezt az Ördögöt? ;o)))
Igen. Nekem is ez ütötte meg a szemem. Az egyéni és a társadalmi erkölcsöt kissé összemossa a cikk.
A szexualitás az egyik legfontosabb társadalmi erő, annak szabályozását szükségszerűen minden társadalom megkisérelte valamilyen módon. Érthetően, hiszen a “szabados erkölcsök” aláássák a társadalmi felépítményt. Erre számos történelmi példát lehetne mondani. Az ösztönszerű késztetések parttalan kiélése társadalmilag káros.
Ha lefosztjuk a vallások tanításait és a lényeget nézzük, akkor egyrészt a szexualitással kapcsolatban azt látjuk, hogy vallásoknak megvan ez a fajta normaképző szerepe másrészről érezhető az a meggyőződésük is, hogy egyéni szempontból a szexualitás túlmutat önmagán és nem pusztán a testi gyönyörök forrása.
Jelen korunk egyik problémájának azt látom, hogy a szexualitást kiemeli a jelentését és értelmét alkotó környezetéből és így megfosztja valódi jelentőségétől. A másik probléma az a jelenség, amely a cikkből is tükröződik, miszerint folyamatosan lebomlik a társadalmi normaképző közeg (az egyén számára normaképző). Ez utóbbi persze nem csak a szexualitással kapcsolatosan tapasztalható és a következményei attól tartok igen gyászosak lesznek.
“Ha olyasvalakire lövi el – főleg egy nő – a hormonális kötődésmintáit (PEA-oxytocin), akire nem lenne érdemes, ahhoz fog ragaszkodni, megmérgezi a későbbi kapcsolatait is, és gyakorlatilag a boldog házasságra képtelenné teszi. (Ráadásul a férfi egyedi spermája is nem csupán általában, hanem speciálisan is addiktívvá teszi a nőt… Nem fogja érteni, miért vágyik arra, akit nem is szeret, és tényleg a hátára kíván.)
Erre mondják, hogy “jó lányok, a rossz fiúkra vágynak”. Nem, nem igaz ebben az értelemben. Egyszerűen, amit beléjük vernek, mint nőiségük kiteljesedése, nőiségük megnyomorítása, meglopása lesz. Olyan, mintha egy férfit kiherélnének fizikálisan. Képtelen lesz kötődni ahhoz, akivel boldog házaséletre rendelt.
Tehát nem az a bűn, hogy az ember élvezetre vágyik, vagy senki sem állíthatja, hogy a szerelem érzésére és a szexuális boldogságra nincs az embernek joga, vagy az nem jó, bűnös és rosszra vezető dolog. Azonban ehhez hősies erőfeszítésre, tudatosságra is szükség van.
A mai közfelfogás, kortárs csoportnyomás, amit a tudatipar spannol, totálisan ez ellen dolgozik. A “szexuális felvilágosítás” címén erről szó sem esik, mert a mai tendenciák házasság- és családellenesek. Nincs ellenkultúra ezzel szemben, illetőleg minimális. Gyakorlatilag a “keresztény gettóba” zárul. Ott is sokakat csak családi konvenció, vagy valamiféle tilalomfa-tudat vezet. Ez utóbbi ördögi kör, mert ez is természetellenes, és végül is ellenreakciót kiváltva épphogy az aszkézis helyetti elfojtás torzulást, majd pedig kirobbanást okoz.
Senki sem vázolja föl nekik a párkapcsolat és boldog családi élet fiziológiai-pszichológiai kőkemény realitásait. Ha pedig tönkretették, senki sem néz szembe a tényekkel, mi a valódi baja. A nő maga sem. Ebből pedig sem a vásárlásmánia, sem az öntetszelgés, sem a barátnők léleksimijei, sem a birkham-jóga, sem a “tudatos”-étkezés, sem a barátnők/tesók gyerekei mint pótszer nem szabadít ki… A magányban csak a zokogás tör föl és a szeretet- és kötődéshiány. Valami sohasem, de még emberi valaki sem szabadíthat föl, csak Az, aki azt mondta a házasságtörő asszonynak: “Sok bocsáttatott meg neki, mert nagyon szeretett.” A kődobáló férfiaknak meg csak a homokba karcoltatás jutott… Népi anekdota szerint az, hogy ki hányszor e halált lihegők közül lihegett pontosan ezen asszony felett…”
S ki viszi át, fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?
“P.S.: Nem mutatná be valaki ezt az Ördögöt? ;o)))”
:DDDDDDDD Ej de szemérmetlenek vagyunk mindketten :P
Mózes mér néz úgy ki, mint Michele Placido?
Szerintem Charlton Hestonra hasonlít…
Nesztek scifi.
http://2000ad.uz.ua/szovetseg_tablai/72-szovetseg-ket-tablaja-mozes-bizonysag-tablai-izraelitak.html
Ütős anyag.
Vannak azért hihetetlenebb történetek is, amiket sokan elhisznek.
Szerintem szakadjunk el most egy kicsit a szokásos klisétől, hogy milyen elmaradottak ezek az egyháziak, és milyen jó és szép a modern világ, ahol mindent szabad, és mekkora győzelem, hogy leráztuk magunkról a sok hülyeséget, amit ezek a papok ránk kényszerítettek.
Közelítsük meg ezt másképpen, értelmesebben:
Az egyház nem tilt meg semmit. Szabad akaratod van, azt csinálsz, amit akarsz. Annyit mond, hogy nem biztos, hogy ez neked jó. A bűn az, ami neked árt, ami letérít téged arról az útról, ami Istenhez vezet(ne). Ettől még csinálhatod.
Alapvetően két bajuk van a házasság előtti szex-szel:
Az egyik, hogy minden szerelmi kapcsolatnál, szex közben hormonok szabadulnak fel az agyban, amelyek kötődést hoznak létre a felek között. Minél több kapcsolata volt valakinek minél több emberrel, annál nehezebben fog kötődést kialakítani a végén azzal, akivel tényleg megtalálták egymást, akivel összeillenek.. Olvassatok utána a PEA hormonnak, például.
A másik bajuk, hogy hiába a legszuperebb, legmodernebb fogamzásgátlás, a gyerek becsúszhat. Nem mindegy, hová csúszik, milyen kapcsolatba, olyan helyre, ahol van annyi elköteleződés, hogy felneveljék, vagy abortusz lesz belőle, ami számukra elfogadhatatlan.
“Olvassatok utána a PEA hormonnak, például.”
Nem fog sikerülni. A feniletilamin nem hormon. Nem mondom, hogy semmi köze a szerelemhez, hiszen a dopamin és a noradrenalin termelődésének kiváltója.
A fogamzásgátlással nincs bajuk?
Fog az menni, ha megpróbálod. A cikkek fele hormonként hivatkozik rá, a másik fele meg nem. Én nem vagyok biológus, nem tisztem ezt eldönteni.
A fogamzásgátlás megint többlépcsős probléma. Itt is induljunk ki abból, mint a bűnnél, hogy csinálhatod, de nem biztos, hogy az jó, ha csinálod. Most viszont a második lépcsőnél vagyunk, ha már csinálod, ne bátorítsd magad azzal, hogy mostantól bárkivel, bármikor, eljött a mennyország, mert 100%-os a fogamzásgátló hatás, biztos nem lesz gyerek. Mi van ha mégis? Legalább vállalj annyi felelősséget, hogy olyan emberrel szexelsz, akiről el is tudod képzelni, hogy szükség esetén felnevelheted vele a becsúszott gyereket. Ez megint abba az irányba mutat, hogy nem feltétlenül rossz az embernek egy kicsit visszafognia magát.
A cikkek másik felét olvasd inkább – a tudományosakat, ne a bulvárt.
A biológusok már eldöntötték, hogy nem hormon.
Nem nagyon értem a fogamzásgátlással kapcsolatos választ. Most akkor mi a keresztény egyházak állásfoglalása ezzel kapcsolatban?
Azért nem érted, szerintem, mert neked is, meg úgy általában sokaknak csak az az info jut el, hogy az egyház ellenzi a fogamzásgátlást (kivéve a természetest). És valami homályos magyarázat, hogy az élet a fogantatástól kezdődik, meg ilyenek. Ezzel a nem hívő nem nagyon tud mit kezdeni, jön a szokásos, hogy ezek az őskövületek ezeréves doktrínákra hivatkozva be akarnak nekem itt tiltani valamit, ami tök jó. Hülyék.
Nem azok. Ha kicsit megnézi az ember a problémát több lépcsőfokon keresztül, ahogy én is tettem, kiderül, hogy annyira azért nem szép és jó a modern világ, hogy ne lehetne értelmes érveket találni egy kis önmegtartóztatás mellett. Hiszen a fogamzásgátlás sem tökéletes.
Hozzám igen kevés dolog jut el, ugyanis nem nagyon érdekel. Nem vagyok sem vallásos, sem hívő.
Ezért kérdeztem, hogy most éppen mi a keresztény egyházak állásfoglalása a fogamzásgátlással kapcsolatban.
Értem. Nincs “most éppen mi” legalábbis a katolikusoknál, ez nem változott. Hivatalos álláspont az, hogy nem bátorítják a házasságon kívüli kapcsolatokat, és a házasságban is a természetes fogamzásgátló módszereket ( naptár, hőmérőzés stb. ) tartják követendőnek.
“Nem vagyok sem vallásos, sem hívő.”
Ki gondolta volna..
Ahogy greifswalder is írja, a szexuális partnerek számával arányosan csökken a kötődés képessége. Legalábbis van erre statisztika, ami szerint a válás valószínűsége gyors tempóban növekszik a feleség házasság előtti szexuális partnereinek a számával. A házasság előtti szex visszafogása tehát a házasságot erősíti. (Megjegyzem, hogy a korreláció nem feltétlenül jelent kauzalitást. Én azt is el tudom képzelni, hogy eleve azoknak lesz sok partnerük, akik nem tudnak kötődni. Illetve akik nem kaptak családcentrikus nevelést.)
Már csak ezért is azt gondolom, hogy férfiként bölcs dolog megpróbálni fiatal, és a körhintát elkerült nőt keresni. Fordítva viszont számomra fura lenne. Az a férfi, aki nem törekszik sokat szexelni kicsit gyanús, hogy megvan-e a kellő tesztoszteronszintje.
Azzal is egyetértek persze, hogy rövid az élet, miért is ne élvezzük? Mások által hangoztatott erkölcsi prédikáció miatt a lelkiismeretünket meg pláne ne mérgezzük. Ha már megszegünk/megszegtünk egy szabályt, akkor legalább érezzük jól magunkat!
Sajnos ez a kérdés olyan, hogy akármit is teszünk az valamilyen szempontból kompromisszum lesz. De hát ilyen az élet.
Egyre kevesebb az unikornis és egyre több a bódékanca…
Az igaz, hogy kevés a házasságra alkalmas nő, de mivel a férfiak többsége nem őket keresi (mert nem céljuk házasodni, illetve tudatosan nem gondolnak bele), ezért lehet találni.
Kedves G!
Cikked alapján ezek jutottak az eszembe:
1. szerinted nincs Isten és nem segíti övéit az általa adott parancsok szerinti életben
2. helyenként sztereotíp és cinikus vagy
3. egy erős példa erre: “A szexre bűnös dologként gondolni tökéletesen ellentétes az alapvető emberi természettel.”
Kicsit följebb te magad írtad, hogy a házasságon kívüli szex számít bűnösnek. A középkorban persze nem így volt, de hol van az már! Amúgy is általános tendencia, hogy a nem hívők előszeretettel látják az Egyházat, vagy a kereszténységet olyannak, amilyen kb 500 évvel ezelőtt volt. A Férfiak Lapján most készül Hevesi Krisztina szexuális edukációs könyve feldolgozásra, egy hosszú sorozatban. Ennyire vagyunk prűdek.
Nem csak Pál Feri atya haladó, bár a többiek nem olyan feltűnőek. Mi is a XXI -ik században élünk.
Ja, valahogy így. Mintha a mai egyház bárkire bármit is rá tudna kényszeríteni… Az, hogy véleménye van, miért baj, miért ne lehetne. Nem kötelező úgy élni.
Idézet a cikkből:
“A családok stabil működését, fennmaradását elvileg veszélyeztetheti a szexuális szabadosság. Ugyanakkor megéri-e mérgezni a lelkeket, hogy ezáltal mentsük meg a családok egységét? Érdemes-e a félelemre, a lelkiismeretfurdalásra építeni? Alig hiszem.”
Nem tudom eldönteni, hogy férfi, vagy nő az író de elég érdekes megközelítése annak, hogy védje valaki a valósnak hitt igazát. Az erkölcs szerintem, összességében a jellem, tartás és sok pozitív jelző kivetülése abban a kultúrközegben, ahol élünk. Alap este annak, hogy a szex, mint lehetőség adott mindenkinek, független attól, hogy normál, extrém, vagy beteges formájában éljük, akarjuk megélni. A párkapcsolat tesz pontot szerintem az i-re, ott az erkölcsi morál, a tisztelet és a szeretet szerint kell tovább fejlődni. Hiszen egy egységet, a családot ‘szolgálod’ tovább, szerepeitek szerit. Kicsit olyan érzést kelt a cikk, mintha mosakodás lenne csak. Az ember tudja hol vannak a fizikai, lelki, morális gátjai. Hiába vagy húsz éves, anyád/apád meg negyven és hiába akarjátok esetleg egymást egy új értelmezésben. Él mindenkiben egy alap, egy mélyről fakadó fék, ami tudatja veled, hogy ez beteg dolog lenne. Ugyanígy az, csak ebben folyamatos média formálás van, beteg, ha a négymilliárd nőből/férfiből, pont barátodé, kollégádé, párod barátja/nője kellene. Ha a vágyat nem tudjuk irányítani, gyengék vagyunk, ha gyengék vagyunk, akkor az az élet egyéb területein is jelen van ez bennünk. Hiába az álarc, csak időleges. És szerintem pedig a szív, nem erősödik ahogy a lélek sem, ha esetleg összetörik, bántják. Esetleg inkább, kérgesedik, elfásul és bizalmatlan lesz. Ennek egyenesági következménye lehet szintén, a fenti dolgok új értelembe való helyezése, valamint az életkor. Ott is hígulhat a dolgok egyenesfutása. Ha egy férfi vagy egy nő, csak akkor érzi jól magát, ha a tilosban jár, az épp úgy erkölcstelen, mint ha egyéb dologban ahol tudnád, tudod a helyes utat, a lelkiismereted is figyelmeztet, mégis megteszed. Mindig, minden nézőpont kérdése és a mai világban könnyű hozzá érveket találni, kreálni.
“A hatodik: “Ne paráználkodj!“ – a köztudatban úgy él, hogy, a hatos számból ered maga a szex elnevezés is –”
Ez tévedés, urban legend. A szex szó – így – tudtommal az angol sex szóból ered, ami meg a latin sexus szóból ered, aminek eredeti jelentése nem “paráználkodás”, hanem “nem”, “nemi jelleg”, szóval jelentése a biológiai nem fogalmát takarja. Eredete vitatott, de egyrészt jóval azelőtt leírták a rómaiak, minthogy a zsidó kultúrával találkoztak volna. Másrészt a szó u-tövű (vö. birtokos esete nem *sexi, hanem sexús), így nyelvileg nem is kapcsolható a latin sex ‘6’ számnévhez, ui. ilyen alapról más u-tövű szót nem ismerünk (hanem annál több igei származékot), valamint ezzel már olyan korba helyeznénk a képződését, amikor az u-tő már improduktív lett (vagyis ilyen új szó nem képződött).
A sexus szó legbiztosabb etimológiáját az adja, hogy secus formában is ismert. Így tulajdonképpen a sequor ‘követ, kísér’ igével azonos tőre megy vissza. A jelentés alapjára az ide tartozó secus ‘másként, másképp’, secta ‘út; irány; párt (= a tagokra nézve azonos, de másokétól eltérő elvek szerint szerveződő csoport)’ szavak világíthatnak rá, vi. a háttérmotívum kb. ‘(nemük alapján) eltérő csoport’.
Sőt, én azt is megkérdőjelezném, hogy fordítva van-e összefüggés, nevezetesen, hogy azért lett volna-e a “Ne paráználkodj!” 6. parancsolatként kijelölve, mert a sexus ‘nem’ szó hasonlít a sex ‘6’ szóra. A l. sexus folytatóiról ui. én csak az angolban tudom, hogy ilyen konnotációi lennének. Másutt a legújabb korig megmaradt olyan semleges kifejezésnek, mint a magyar nem, és csak az angol hatás előretörésével kap ‘szex’ értelmet. Pl. források szerint magyarul először leírva ilyen értelemben 1958-ban említik (akkor a szexfilm kifejezés részeként).
Angol nyelven a sex szó elsőnek a XIV. században szerepel, és csak jóval később kapja az argotikus jelentését. Ennek időpontjáról nincs adatom, de egyfajta támpontot ad az, hogy az igei formája a to sex ‘szexel’ 1884-től ismert. Tehát igeként nagyon fiatal, névszóként sem lehet egy-kétszáz évvel korábbi. Így már nem hathatott a tízparancsolat számozására. Az pedig szükségtelen feltétel, hogy a középkori angol argó szóhasználatában az illető parancsolat hatodik volta indukálta volna a jelentésváltozást, mert az természetes módon adódik; ezen kívül ismereteim szerint semmilyen más olyan nyelven nem jelentkezett, ahol a ‘hat’ számnév és a ‘biológiai nem’-et kifejező szó hasonló (és ilyen az összes újlatin nyelv és azok a germánok, ahová átkerült a latin sexus).
Így az felvetés, miszerint a szex szó etimológiája is arra vezethető vissza, hogy a ne paráználkodj parancs hatodik lett a népetimológia körébe utalandó, vagyis puszta “anekdota”.
Wiki szótár szerint:
Sex – Etymology: From Middle English sexe, from Old French sexe, from Latin sexus (“gender”). Thought to be connected with Latin seco, secare (“divide, cut”) by the concept of division, or ‘half’ of the race. Akin to section. Meaning “sexual intercourse” first attested 1929 (in writings of D.H. Lawrence).
Compare secō (“cut”), via supine sectum, with a similar consonant mutation from /kt/ to /ks/ written x, as in vehō, vēxō and flectō, flexum.
Német:
Sex – Herkunft: Sex wurde im 20. Jahrhundert vom gleichbedeutenden englischen sex (eigentlich Zugehörigkeit zum männlichen oder zum weiblichen Geschlecht) übernommen. Dieses wurde entweder vom altfranzösischen sexe oder direkt von dem diesem zugrunde liegenden lateinischen sexus (männliches oder weibliches Geschlecht) entlehnt. sexus ist vermutlich eine aus einem alten Dual (‚die beiden Teile, die beiden Geschlechter‘) zu einem o-Stamm (*sexo-) oder einem es/os-Stamm, dessen Nominativ Singular im indeklinablen secus (Geschlecht) weiterbesteht, entstandene Bildung zum Verb secare (schneiden, trennen).
Durch amerikanisch-englischen Einfluss beschränkt sich die Bedeutung von Sex seit der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts nahezu auf ‚geschlechtliche Anziehungskraft‘, ‚geschlechtliche Betätigung‘ und ‚geschlechtliche Ausstrahlung‘. Es löste damit das früher bezeugte Sex-Appeal ab.
Nem fogok minden észrevételre reagálni, néhányra azonban igen. Először is sietek leszögezni, hogy férfi vagyok és istenhívő. Ennek nem csupán azért van szerepe, mert kérdeztétek, de azért is, mert ezen a szemüvegen át szemlélem a világot.
Magam is azok közé tartozom, akik nap mint nap rácsodálkoznak, milyen tökéletes alkotás a teremtés. Precíz mérnöki munka eredménye, hogy ezen az apró bolygón kialakulhatott az élet. És rendkívül figyelemre méltó az az elegancia, ahogy a Teremtő megoldotta szerelem-szexualitás-fajfenntartás problémakörét. A férfiak poligám és a nők hipergám ösztöne önmagában olyan világot teremt, mely kicsit sem emlékeztet az apácazárdák hangulatára, ugyanakkor a féktelen orgiáktól is messze esik, miközben biztosítja az emberi faj továbbélését. Nos, ebbe a természetes és szép rendszerbe piszkított bele az ember a szexualitást korlátozó erkölcsi szabályaival, ráadásul olyan aljas módon, hogy azokat isteni törvényekként aposztrofálja.
Ahogy a kommenteket olvasom, csupa értelmes, józan gondolattal találkozom. Azt érzem belőlük, hogy akár vallásosként, akár azon kívüliként annyira egészségesek vagytok, hogy talán nem is érzékelitek a felvetett problémát. Akinek nincs megmérgezve a lelke, az esetleg el sem tudja képzelni, hogy sokaknak igen. A közvetlen környezetem inspirált ennek a cikknek a megírására, ahol számos tönkrement, kihűlt, szétszakadt házasságot és számtalan szerencsétlen férfit látok, akik képtelenek megfelelően kommunikálni a nőkkel. Én ezekért a jelenségekért jelentős részt a vallásos neveltetésből származó prüdériát teszem felelőssé. Meggyőződésem, hogy az a hímnemű, aki nem tudja kimutatni a szexualitását, annak soha az életben nem lesz kielégítő kapcsolata, egy normális nővel legfeljebb a gyűlölt barát-zónáig képes elvergődni, egy hasonszőrűvel pedig egy gátlásoktól terhes, vacakul működő házasságot hozhat össze.
A meglátásaim természetesen nem új keletűek. Csak néhány hasonlóan gondolkodót idéznék:
Platón azt tanítja erről, hogy az emberi alaptermészet jó, így amikor az ember alaptermészete szerint cselekszik, szükségszerűen jót is tesz. Ezzel együtt azt is tanítja, hogy nem minden ösztönös cselekedet eredete a jó, miután létezik az emberben egy indulatos lélekrész is; a nemi vágyat viszont a legmagasabb jó iránti vágy megtestesülésének tartotta.
Freud a szexuális késztetések útjában álló erkölcsöt civilizációs csökevénynek tartotta, ahol az etika alapvetően a feltörő agresszióval szembeni védekezés, és ez nem biztos, hogy hasznos, mert végső soron a szexuális kielégülés, és így a boldogságunk útjába állhat.
A híres viselkedés-pszichológus, Eric Berne szerint ,,minden olyan dolog, ami a résztvevők tudatos beleegyezésével történik, testi kapcsolattal ér véget, és nem okoz a feleknek szöveti sérülést, normális emberi tevékenységnek számít”.
Jó kis csapat, nemde? :)
Jó a cikk. Én alapvetően katolikus neveltetést kaptam és nagyon sokáig rám is jellemző volt ez a szelíd ministránsfiú viselkedés (én ténylegesen ministráltam is pár évig). Aztán később jött a red pill és a többi hasznos tanács, amit tényleg érdemes megfogadni, többek közt ennek az oldalnak köszönhetően. Sok munka áll még előttem, és biztosan nem vagyok egyedül, de ez a társadalmi álszenteskedés és prüdéria az egyházzal megspékelve tényleg nem vezet jóra, ugyanakkor a ló túloldala sem.
Érdekes cikk mert keveri a szexet a valással hiszen az utóbbi mindig az aktuális emberi igényekhez alkalmazkodik, hogy sok követője legyen. Zavar a barát-zóna kifejezés inkább a szolga-zóna lenne kifejezőbb. Tegnap este negyed nyolckor hallottam a jobboldali Kossuth rádióban a “Céda” szó elemzését ami ordináré, faragatlan, silány nőt jelent. Örülök neki, hogy a Fidesz is észreveszi effélék teszik tönkre a családokat és minket, bár inkább az okos, hazudozó, előjogokkal visszaélő jányok végzik ki a férfinépet. Úgy gondolom a gyermekeket a nőknek kéne nevelni a nőket pedig a férfiaknak, mert ezen két entitás hiányszámba halad a nyugati társadalomban. Írástudatlanként ennyit akartam ma az oldalra látogatókkal közölni.
“A férfiak poligám és a nők hipergám ösztöne önmagában olyan világot teremt, mely kicsit sem emlékeztet az apácazárdák hangulatára, ugyanakkor a féktelen orgiáktól is messze esik, miközben biztosítja az emberi faj továbbélését. Nos, ebbe a természetes és szép rendszerbe piszkított bele az ember a szexualitást korlátozó erkölcsi szabályaival, ráadásul olyan aljas módon, hogy azokat isteni törvényekként aposztrofálja.”
Az első mondattal abszolút egyetértek, hozzátéve, hogy biológiai, evolúciós szempontból. Biológiai értelemben emberi faj érdeke ez volt. A természet ezzel törődik.
De a modern civilizáció pont arra épült, hogy az utóbbi pár ezer évben ezeknek az alapvető ösztönöknek gátat szabtunk, és úgymond “belekényszerítettük” az embert a monogám házasságba. Abba az intézménybe, ami se nem elégíti ki teljesen a férfi poligám ösztöneit, se nem szolgálja egy egész életre a nő hipergám ösztöneit, DE jó a gyerek, és a társadalom/civilizáció szempontjából. Ha minden férfinek jut nő, és család (nem csak a top 20%nak, aki a nőket alapvetően érdekli – és akik amúgy se nagyon komittálnák magukat), akkor minden férfi értéket fog termelni. Ha eljutunk egy olyan világba, ahol a férfiak túlnyomó részének nem jut, illetve akiknek jutna, azok sem ezt választják (MGTOW : http://www.ferfihang.hu/2014/03/31/ferfiak-akik-a-maguk-utjat-jarjak/ ), akkor bizony, bár az evolúció visszatér a saját természetes kerékvágásába, de a civilizációnk hanyatlani fog.
A fiatal(!!!) nőknek és a top 20% férfinak paradicsom lesz, az összes többinek (és ők vannak többen) pokol.
Ez a Misandry Bubble -ben sokkal jobban ki van fejtve.
Azért a mormonoknál a többnejűsűg nem nevezhető monogám házasságnak.
És ha nem csak a keresztény kultúrkört és társadalmakat nézzük, akkor a modern civilizációban találunk nem monogám házassági rendszert.
És virágoznak? Róluk “híres” a civilizációnk? Ők adják a javát? Olyan ütemben fejlődnének maguktól is, mint a keresztény társadalom?
Ha jól látom, a mormonoknak csak 200 éves múltjuk van kb, abból még nehéz kiindulni.
És az iszlám sem virágzik annyira önmagában. Nem onnan indult az ipari forradalom:) Kicsit olyan, mintha csak húznánk őket magunkkal. De ebben nem vagyok nagyon otthon, majd kijavítasz:)
Amúgy most nézem, a wiki szerint : “Egyes téveszmékkel ellentétben 1890 óta a mormon vallás kifejezetten tiltja a a plurális házasságot, vagyis hogy több nővel létesíthessenek házasságot egyszerre. Erre törvényeik és tanaik egyértelmű utasításokat tesznek.”
Nem az volt a szándékom, hogy megingassam a felépítményt, miszerint “a modern civilizáció pont arra épült, hogy az utóbbi pár ezer évben ezeknek az alapvető ösztönöknek gátat szabtunk, és úgymond “belekényszerítettük” az embert a monogám házasságba.”
Csak megemlítettem, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy elég sok helyen nem a monogámia (volt) a trend. Keletet el is felejtettem említeni.
Érdekességképp: „Többnejűségről/kétnejűségről az 1Mózes 4:19-ben olvasunk először Isten Igéjében: „Lámek két feleséget vett magának.” De számos más ismert ószövetségi személy is több feleséget tartott, köztük Ábrahám, Jákob, Dávid, Salamon és sokan mások is. A 2Sámuel 12:8-ban Isten azt mondja Dávidnak Nátán prófétán keresztül, hogy ha Dávid kevésnek találta volna a feleségei és ágyasai számát, az Úr többet is adott volna neki. Az 1Királyok 11:3 beszámolója szerint Salamonnak 700 felesége és 300 ágyasa (alacsonyabb rangú felesége) volt.”
„Pál apostol pedig szükségesnek látta előírni, hogy az egyházi vezetőknek monogámoknak kell lenniük (1 Tim 3,2; Titusz 1,6), ami valószínűsíti, hogy a korai egyházban némelyek poligámiában éltek.”
Kenyában (2014-ben törvényileg támogatják) és más afrikai országokban nem ritka a többnejűség egyes törzsi közösségek, valamint az ország lakosságának ötödét kitevő muszlimok körében.
A Dél-afrikai Köztársaságban nem tiltott a poligámia.
Muszlim tudósok rengeteg mindent adtak a világnak. Gondolj csak a kémiára, vagy a matematikára.
Általában nem a szegénység, az elmaradottság, a szellemi nyomor jellemezte/jellemzi az iszlám államokat.
A többnejűség kérdése egyenesen egyházszakadáshoz vezetett a mormonoknál. Tudomásom szerint ma is létezik a mormon vallás eredeti alapjaihoz ragaszkodó fundamentalista közösség. A többnejűség tiltásának jócskán voltak politikai okai: “az USA szövetségi hatóságai megtagadták Utah felvételét az Amerikai Egyesült Államokba, mivel alkotmányellenesnek nyilvánították mind a teokratikus államformát, mind a többnejűség gyakorlatát.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Mormon_fundamentalizmus) – Úgy tudom, hogy mindenféle démonizálás és (természetesen) feminista üldözés ellenére, többé-kevésbé titkolva még ma is él a többnejűség gyakorlata Utah államban egyes mormon vallási közösségekben.
Nem állítom, hogy az “erkölcsös” világnak nincsenek előnyei. Csupán azt, hogy sokkal több a hátránya. Nekem például sokkal szimpatikusabb a Lennon-féle “make love not war” gondolat, mint amikor keleten halálra kövezik a házasságtörő asszonyt. Ízlés dolga :)
“-Aztán miért, miért is
Vágynék magasra bármi hő kebel.
Éljen magának, és keresse a kéjt,
Mellyel betölti az arasznyi létet,
S tántorgjon ittasan Hádész felé. –
Vezess új útra, Lucifer, vezess,
S kacagva nézem más erényeit,
Más kínjait, csak élveket kivánva.
Te meg, nő, aki – úgy rémlik szivemnek –
Egykor lugost varázsolál nekem
A sivatagba, hogy ha még fiamból
Polgárt nevelnél tisztes anyaként:
Bolond vagy, méltán gúnyol a leány,
Ki festett arccal a bordélyban ül
Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal.
Örülj, mulass, tagadd meg az erényt. –
Vérpadra mostan, büntetésemül.
Nem mintha aljast bírtam volna tenni,
De mert nagy eszme lelkesítni bírt.” – Madách: Az ember tragédiája
G: az OK, hogy az ember alaptermészetében benne van a szexualitás, meg a kielégülés keresése, de a szex talán mégis komolyabb dolog egy kicsit, mint a sütizabálás (bár attól is el lehet hízni), úgyhogy kéretik óvatosan bánni vele. Lelki sebek, nemi betegség, becsúszó gyerek – olyan ez mint az autóvezetés, lehet csinálni, de nem mindegy hogyan. :) Valamilyen módon szabályozni kell, és az egyház erre próbál iránymutatást adni. A mai egyház, ( az ötszáz évvel ezelőttivel ellentétben) nem igazán tud beleavatkozni az életedbe, honnan ez a félelem? Hogy a szülők vallásosan nevelnek valakit, és félni fog a bűntől? Az lehet a szülők sara, ha túl szigorúak, de valahol természetes is. Szerintem ugyanis minden igazán vallásos ember átmegy egy olyan folyamaton, hogy előbb félős, gyermeki vallásosságot él meg, utána egy darabig hanyagolja a dolgot, és végül jut el az őszinte, félelem nélküli, szereteten alapuló Istenkapcsolatig.
Dennis: “Ha minden férfinek jut nő, és család (nem csak a top 20%nak, aki a nőket alapvetően érdekli – és akik amúgy se nagyon komittálnák magukat), akkor minden férfi értéket fog termelni.” “A fiatal(!!!) nőknek és a top 20% férfinak paradicsom lesz, az összes többinek (és ők vannak többen) pokol.”
Így van, ezért nem jó az, ami most van, az átlagos férfiaknak. A mindenki házasodik séma jobban kiszolgálta a tömegigényeket, még akkor is, ha némi szabadság-korlátozással járt.
Engem személy szerint sosem tudott befolyásolni semelyik egyház sem. Egy csomó közeli ismerősömet azonban igen. Felnőtt fejjel is bűnös dologként tekintenek a szexre. Ez gáz. Ez méreg. Ez nettó boldogtalanságforrás.
Ezt a szociális érzékenységet abszolút nem vágom. Tessék a top20-ba tartozni, és kiszélesíteni a partiképes kört 80%-ra! Minden eszköz adott és mindenki jól jár. Az nem érv, hogy a hájas, részeges munkanélkülinek is jár nő, anélkül, hogy megdolgozna érte.
Nekem egyetlen ismerősöm van, akinek vallási okokból deviáns a szexuális magatartása, ő éppenséggel az ellenkező véglet.
Mindettől függetlenül félreértetted Dennist. A felépült civilizációnk egyik alapja, hogy a szélsőségektől eltekintve (amit írsz is) mindenkinek jusson nő, a nők pedig a szélsőségektől eltekintve találhassanak olyan partnert, akinek a segítségével fel tudják nevelni a gyermeküket.
A civilizációnkat pont azok a szorgos béták építették fel, akik egyre kevésbé akarnak dolgozni (azaz max. saját maguknak) mert sem megbecsülést és pláne nőt nem kapnak érte.
Az a fajta általad kárhoztatott monogámia volt az egyik legnagyobb emberi találmány, amelynek köszönhetően nem vadászó-gyűjtögető életmódot folytatunk mind a mai napig.
Nyilvánvaló hogy a szokásokkal és vallási parancsolatokkal körülbástyázták ezt a fajta monogámiát.
A ma emberét a szexuális szabadosság, a nemi ösztöneinek elviekben teljes mértékben való megélése sem teszi boldoggá. Éppenséggel meglehet több boldogtalan ember van, mint bármikor korábban. Nem tudom, az ilyesmit nem lehet igazán mérni.
Szóval számomra az igazság valahol a két általad leírt végpont között van. A túlzó nemi tiltások ugyanúgy károsak, mint a teljesen szabados hozzáállás.
Valahol olvastam egy mondást egy pacáktól, aki élete során többezer nővel feküdt le. Valami olysmit mondott, hogy az összeset lecserélte volna egyetlen egyre.
,,Felnőtt fejjel is bűnös dologként tekintenek a szexre” ? Az nagy hiba lenne. Miért tenne ilyent bárki is. Ha csak nem, a vágyai, a libidó és valóság arányát nem jól választottuk, éljük meg. De ez lényegtelen minden szempontból, hisz ezt a csatát magunknak kell megvívni és nem alkohol vagy egyéb tudatmódosító segítségével, hanem minden értelemben tisztán. Ha nem így teszünk, elindítunk egy fura, lelkiismeret furdalással végződő és egy idő után, beazonosíthatatlan kezdetű problémát. Hiába akarsz te vagy bárki ide vagy oda tartozni, ez belőlünk fakad, a részünk, bárkit becsaphatunk, de magunkat felesleges. Ha szexelni szeretne az ember, félrevonul a párjával, ösztönösen, ez két emberre tartozik. Persze lehet emelni a tétet, ha üres a lelked és kell fokozni a nem létező libidót, előbb különböző fétisekkel majd ott is emelve a tétet. Esetleg a szexben szeretné kiélni a másik nem elleni hatalmát, ráadásul lehet, hogy úgy, hogy ebből a másik mit sem sejt. De mindegy is mi az ok, a vége mindig ugyanaz, fásultság és magány. A szeretni nem tudó, önző, magányos emberek állnak így a világhoz.
,,Ahogy a kommenteket olvasom, csupa értelmes, józan gondolattal találkozom. Azt érzem belőlük, hogy akár vallásosként, akár azon kívüliként annyira egészségesek vagytok, hogy talán nem is érzékelitek a felvetett problémát. Akinek nincs megmérgezve a lelke, az esetleg el sem tudja képzelni, hogy sokaknak igen”
Ha ezt így látod és jól, miért nem keresed meg a ‘gyógyulás’ lehetőségét, miért ‘fertőzöl’ inkább tovább különböző önigazolásokat keresve ? Ha jól tévedek, fiatal vagy. Mivel a cikket megírtad, ebből is látszik, pontosan tudod mi a bibi.
Fertőznék? Platónt, Freud-ot és Berne-t követem. Ha ez fertőzés, hát legyen! Berne-nél nagyobb koponya kevés van. Az egyik legjelentősebb pszichológus, aki valaha élt.
Önigazolásra végképp nincs szükségem. Egyetlen motivációm van mindössze, a jobbító szándék.
Szerintem bármilyen és bármivel kapcsolatos hülyeséget lehet példával igazolni, pláne a mai világban. Persze ez inkább csak önigazolás, mint valóság. Olyan ez mintha számszerűsítenénk valamit, pedig nincs is. Együnk tehénszart, százmillió légy ezt ajánlja. De nem vagyunk legyek. Romboljunk le hülyeséggel mindent, divat, mert sok a lelki sérült, komplexusban szenvedő ember. No meg persze mert van hozzá lehetőség és háttér. Embernek maradni nem egyszerű út, viszont mindig is ez lesz a jövő. Mindenkinek feladata van, hosszútávú és örök, ilyen például a gyermek. Az evolúció, de írhatnék mást is úgy alakította, hogy kettő ember kell mindehhez. Egy nő és egy férfi. Az önző, rémült emberek, akár nők, akár férfiak, kreálnak, akár a tudomány, akár a tudománynak hitt, bizonyítéknak gondolt, vagy szintén hitt teóriákat. Az embereknek, a földön a legkisebb egységét a család teszi ki. Pont egy nő, egy férfi és a gyermekeik. Adott ehhez különleges erőket, szeretetet, lelket. Egy gondolatsor jutott eszembe, ami elgondolkodtató és tanulságos szerintem. Remélem a sorok mögé látsz.
Prof. Dr. Freund Tamás agykutató beszél a lélekről…
“…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára…….”
Kissé erőteljesen fogalmazol.
Mindenesetre az bizonyos, hogyha megnézem az ősidőkre visszanyúló szexuális tárgyú tanításokat (legalábbis amelyeket velemennyire ismerek), azt látom hogy mindegyiknél alap, a szexuális gyönyör legnagyobb magaslatainak eléréséhez tartós, bizalmi alapon nyugvó, szeretetteljes monogám kapcsolat kell. Ezek nélkül nem lehetséges egy bizonyos szinten túllépni.
Bárkit kérdezel, nagy valószínűséggel azt fogja mondani hogy a lelkileg leginkább magával ragadó szexuális élménye szerelmi (érzelmileg erőteljes) kapcsolatban volt.
Tökéletesen egyetértek. Ez az igazi érték, melyet mindannyian keresünk/kerestünk. Ám ez rendszerint csak azoknak adatik meg, akik lelkileg készek rá. A lottó ötös is gyakrabb, mint a frusztrált és gátlásoktól gyötört férfi diadala.
“konzerválja a férfiemberben lévő töketlenséget” – Gondolom nem teljesen ezt szeretted volna írni. Ez így azt jelentené hogy a férfiak alapban töketlenek, ami a vallásos neveltetésűeknél gyakran megmarad.
Amire utalsz csak azoknál jelentkezik, akik olyan vallásban nőnek fel amely a szexualitással kapcsolatosan bűntudatkeltéssel él egyben személy szerint erre a bűntudatkeltésre fogékonyak is. Minden bizonnyal vannak ilyenek ám nem vagyok meggyőződve róla hogy olyan számosan lennének. Egyszerűen azért mert manapság az információkhoz való hozzáférés sokkal szabadabb
Attól tartok hogy a szexualitással kapcsolatos rendellenes hozzáállás forrása sokkal gyakrabban adódik olyan, általad a cikkben legalábbis sugalmazottan propagált jelenségekből, mint a nemi élet korai elkezdése, a promiszkuózus, csakis élvezeti központú hozzáállás, a testi kielégüléshez való addiktív viszonyulás stb.
Korábban elképzelhetetlen volt kora huszonéveseket találni, akik a testi és lelki-érzelmi kiégettség manapság olyannyira gyakran tapasztalható állapotában lettek volna. A magam tapasztalatai alapján sokkal több a gátat nem ismerő szexualitás áldozata manapság, mint a vallási bűntudattól szexuálisan megnyomorodotté.
“ez, mint gyilkoló pokolgép,
Több helyen üt fölösleges halált”
“Tessék a top20-ba tartozni, és kiszélesíteni a partiképes kört 80%-ra!”
Várjá mingyán veszek egy Ferrárit.
“Az nem érv, hogy a hájas, részeges munkanélkülinek is jár nő, anélkül, hogy megdolgozna érte.”
Pedig azoknak jár, meg purgyé is dögivel.
“Tessék a top20-ba tartozni”
Jó vicc. Miért nem mindjárt a top 0.0001-be? És, nyilván mindenki szeretne oda tartozni. Szerinted reális? Az alfaság az nem egy statikus érték, hanem egy szubjektív. A többi férfihez képest lehet valaki alfa. Ha minden férfi PUA-guru lenne, akkor is csak a felső 20% top PUA-guru lenne partiképes a nőknek. A többinek ugyanúgy nem jutna lófasz se az igyekezetei ellenére.
Nem lesz jó világ, ha teljesen felszabadítja a szexualitását a két nem.
Az eredmény az lesz, hogy a férfiak 80-90%-a nem lesz partiképes a nőknek, a nők pedig 30-35 éves korukig lesznek vonzóak annak a 10-20% alfa hímnek. Erre nem lehet működő társadalmat építeni, mert a nem alfa pasiknak és az öreg nőknek semmi motivációja nem lesz a mókuskerékben szopni: dolgozni, adót fizetni, gyereket nevelni stb.
A monogámia, a család egy társadalmi konstrukció, természetes körülmények között nem létezett. A vallások dogmáival, szabályokkal, törvényekkel, neveléssel, erkölcsi normákkal stb. hozták létre. Ezek megszűnésével nem fognak az emberek családokba tömörülni, mert a biológiai ösztöneik nem vezetik őket erre, éppúgy, mint a főemlősöket sem.
Csak szólok, hogy adót fizetni már rég nem éri meg.
Azért én úgy látom, ezt a kérdést mi a férfiak kb. 200 évvel ezelőttig egész jól kézben tartottuk. Aztán a gyeplő felét átengedtük a nőknek, ők meg kihasználták. Engem egyelőre semmi és senki nem győzött meg arról, hogy ne tudnánk visszavenni a régi teljes irányítást – ami már régen sem volt teljesen a mi kezünkben persze, hiszen a nők hátulról gyakran nagyobb hatást értek el rajtunk keresztül… Szerintem ez a felállás minden férfinak megfelelt. Ha majd az alfák nem mgtow-t választják, hanem vezetők lesznek és elkezdik sárba tiporni a nők előjogait akkor az összes béta és társaik az alfák mögé állnak majd. Szerintem a legnagyobb baj az, hogy sajnos ezzel a kérdéssel még egyik alfa sem foglalkozik jelenleg érdemben, annyi szar van a világban, hogy ez most a legkisebb bajuk, főleg hogy ők alfák, tehát éppen a nőkkel nincs nagy gondjuk. Nem a természetes körülményekből kell kiindulni, vagy különben mehetünk vissza a fára. Én a monogámiában hiszek és családban. A nők híresztelik mindenfelé – burkoltan – hogy ezek nem értékek. Csakhogy nem ők fogják megmondani valamiről amit mi hoztunk létre, hogy érték vagy sem. Minden férfi tudja – vagy megtudja – hogy a nőnek csak az az érték ami megfogható vagy pénz jár érte. Számunkra gyakran maga a nő viszont nagyobb érték mint az egyéb materiális javak. A férfi a nőbe szerelmes, a nő a férfi által kínált lehetőségekbe, azt hívják szerelemnek amit mi akkor érzünk, amikor vágyunk pl. egy kocsira, de még nem tudjuk megvenni. Addig szerelmesek, amíg van bennünk lehetőség ami javakra váltható. Ezzel a mentalitással nem is lenne baj. A baj az, hogy a nők lehetőséget kaptak tőlünk és ezt arra használták, hogy bemanipulálták az egész világot – a nő csak akkor érzi magát értékesnek a férfi mellett, és a férfi is csak akkor merje értéknek tekinteni a nőt, ha a nőnek teljes szabadsága van. Csakhogy ez értelmetlen és nem mellesleg senkinek sincs teljes szabadsága, nekünk sincs, nem is volt – csak a semmirekellők elhitették velünk, hogy anno el voltak nyomva, mivel ez az útja részükről a saját boldogulásuknak. Így tudnak minket úgy lehúzni és megnyomorítani egy életen át, hogy közben még nekünk legyen lelkiismeret-furdalásunk. Úgysem tudod megkérdezni ükapádat meg ükanyádat hogyan érezte magát az életében. Egyszerűen nagyban is az történik mint kicsiben szokott: a nő minden lehetőséget megragad, hogy megvezesse és kihasználja a férfit – anyagilag és érzelmileg, ebben a sorrendben. A lehetőségek számát viszont nagyban le lehetne csökkenteni az ide vonatkozó jogi passzusok megreformálásával.
Brandon, tényleg azt hitted, hogy matematikai példákkal, sőt, százalékszámítással meg fogsz győzni valakit aki ekkora balgaságot ír… :) Természetesen igazad van, ha a többség elkezd alfásodni akkor a kisebbség válik alfává – ez törvényszerű és magától értetődő. A baj az itt is, hogy minden nőnek megadtuk a lehetőséget arra, hogy úgy éljenek a mi kárunkra mintha mindegyik top10-be tartozna.
Átlagember
“Egyszerűen nagyban is az történik mint kicsiben szokott: a nő minden lehetőséget megragad, hogy megvezesse és kihasználja a férfit – anyagilag és érzelmileg, ebben a sorrendben.”
Igen. Ezért is írtam valamikor, hogy a feminizmus nem más, mint a női önzés és haszonleső hajlam társadalmi szintre emelkedése.
Örülök hogy nem a saját gondolatom, általában elolvasom a hszeidet, mostanában üde színfoltjai az oldalnak… :D Muszáj ismételgetni, mert ahogy észrevettem itt mindig elterelődik a téma abba az irányba hogy a nőket segíteni kell tanácsokkal, megmenteni őket, beszélgetni velük, ők csak gyerekek, ők jót akarnak csak nem úgy sül el… stb…stb… Ilyenkor mindig eszembe jut a Reszet által gyakran beszúrt kép amikor az űrhajós csávó fogja a fejét. :) 60%-os válási statok mellet kinek jut eszébe hogy a nőket még támogassa valamiképp?! Ilyenkor én is csak fogom a fejem, hogy egyesek mennyire nem látják a fától az erdőt… vagy csak megfelel nekik ami most van és szart kavarnak? – nem lehet tudni… :)
A kedvencem a hipergámia… Kitaláltak egy szót a nők pénzközpontúságára, hogy ezzel is mentegessék őket… – persze ösztönös… – de különleges lények a nők, hipergámok – ez a párválasztási ösztönük, nem tehetnek róla szegények… :D Szeretnek jóllakni, luxusban élni, lustálkodni, a lehető legtöbb földi jót megkapni pusztán a testükért cserébe… :D Micsoda sarkcsillag ez a jellemvonás a sok szürke földi halandó férfi között… :D Csak azért verik át másodszor is akinek elsőre azt hazudták hogy szeretik, mert a párválasztási ösztöneik ezt diktálják szegénykéimnek… baszki ez kész kabaré… :)
Az ösztönökre haragudni, vagy pláne felvenni velük a harcot teljesen értelmetlen. Örülj neki, hogy elnevezték és leírták a jelenséget – így van esélyed megérteni és felkészülni rá.
Te talán szabadon kiéled vagy kiélheted az ösztöneidet és nem kell gátat szabnod nekik?! Mert a nőknek nem kell. Most írtad meg. A mi dolgunk az, hogy felkészüljünk és megértsük a nők ösztöneit és mindemellett elnyomjuk a sajátjainkat. Ők meg csak éljék meg nyugodtan a sajátjaikat. Sok sikert az élethez Kalman! Mindennek gátat lehet szabni. Tudod mi kell hozzá? Egy gát. “Építesz” egyet és meg is van. Nagyon jó ötletet adtál arra hogy miként tudnák kiélni a hipergámiát anélkül hogy gátat szabnánk annak: Első törvénymódosítás: a nők nem dolgozhatnak. Gondolom a munkavállalási kedvük nem függ össze a hipergám ösztöneikkel, hiszen ellentétes azzal. Aki ösztönösen egy másikból akar megélni az gondolom ösztönösen nem szeret a maga lábán állni. Vagy nekik az is ösztönös? Ja tényleg, az, mi más lenne… :) – Ha most a gyerekkel jössz sírni fogok – de egy-két mondat erre is: Szerinted egy elvált férfi milyen gyorsan talál új nőt akár 2-3 gyerekkel is ha mindemellett megtarthatja a teljes jövedelmét, házát és a volt nőjét egy bőrönddel meg mondjuk 3 hónapra elég pénzzel kirakhatja az utcára? Kb. 10 perc alatt lenne új jelentkező – hiszen egyiknek sincs munkája, jövedelme és mindegyik hipergám ugyebár… :) Akkor kell még egy törvény. Családsegítőknek fuccs, illetve innentől legyen az a dolguk, hogy elvált férfiakhoz járnak segíteni mint egy bejárónő – tehát erre fizetnéd az adót és a nőknek szóló támogatások mind, mind kerüljenek át a férfiakhoz.
Na kb. ez lenne az a környezet amiben a hipergám ösztöneiket kiélhetik. Most ez van? Nem nincs. Most az van, hogy a hipergám ösztöneikkel takarózva húzzák azt a társadalmat ahol még mindig a legtöbb termelő munkát férfiak végzik…
SIL: Egyetértek, hogy a jelenlegi közfelfogás a női ösztönök kiélését, hát, ha nem is ünnepli, de támogatja, míg a férfiét elítéli. És ez így nincs jól. A férfiakat sokszor “beleszégyenítik” a házasságba, az olyan dumákkal, hogy ‘mikor nősz már fel végre”, “tanulj meg felelősséget vállalni”, “Nézd a Józsi haverod már rég nős” stb stb, ugyanakkor semmiféle társadalmi megszégyenítés nincs akkor, ha egy nő pusztán unalomból beadja a válópert.
Pedig az elköteleződni nem akaró férfi nem szakítja el a gyereket valamelyik szülőjétől, és nem kap anyagi támogatást egy nőtől sem a következő 1-2 évtizedre…. nem úgy, mint fordítva, ugye…
De a másik gondolatod engem más irányba vitt el, ami azért nem ellentétes a tieddel. A ‘nők nem dolgozhatnak’ törvény inkább a régi világot hozná vissza, ugyanis egy szegény nő, aki nem tudja eltartani saját magát. hirtelen magamagánál többre értékelne egy sima kétkezi munkást is, akit ma lenéz, és nem vesz férfiszámba. De így hirtelen egy minimálbéres pasi is kielégítené a hipergám ösztöneiket, nem csak egy milliomos nagyvállalkozó. Plusz ez az egész visszahozná a középosztályt. Mi történne ugyanis? Egy relatíve gazdagabb férfi kapna maga mellé egy szegényebb nőt, és a vagyon valamelyest elosztódna. Míg mi van most? Egy nő, aki felhalmozott vmi vagyont, csak egy még vagyonosabb férfit választ, így a gazdag gazdaggal jön össze, a szegény pedig szegénnyel. Fuccs középosztály.
“Tudod mi kell hozzá? Egy gát”
A game és a RedPill nagyon jó gátat ad. Ugyanis a nők önmaguk is rabjai a saját ösztöneiknek, nem tudják irányítani. És ha a férfiak megtanulják, hogy egy nő ösztöneinek a kielégítéséhez pont ugyanolyan jó egy 1000Ftos plüssállatka ajándékba, mint egy 50.000es ékszer, akkor meg is van a gátad a hipergámiához. Ugyanis abból a szempontból mindkettő ugyanannyit ér, hogy egy hét múlva azt fogod hallani, hogy “mit tettél mostanában értem”, függetlenül attól, hogy mekkora értékű volt, amit utoljára tettél érte.
A mi dolgunk nemet mondani. Idézek az itt megjelent Piros pirula írásból:
“Ráébredtünk, hogy még mindig mi vagyunk az ügyeletesek. Mindig is mi voltunk az ügyeletesek. És mi is maradunk ügyeletben mindaddig, amíg a nők folytatólagosan hozzánk fordulnak, hogy dolgokat adjunk nekik illetve megoldjuk a problémáikat. Minden egyes feminista, aki a fizetett szülési szabadságért lobbizik, egy kiskorú a gyámságunk alatt, aki megkéri aput, hogy gondoskodjon róla. Minden „STOP Férfierőszak” poszter egy női beismerés arra, hogy képtelen megvédeni magát. Minden nő, aki azon panaszkodik, hogy nem szabad a nőket úgy ábrázolni a videojátékokban, valójában azt mondja: „nem tudok magamnak saját videojátékot hegeszteni, ezért légyszi’ vegyétek figyelembe az én igényeimet, amikor mindkettőnk számára csináltok egyet”. Minden nő, aki a férfiaktól jobb elbánásért követelőzik, valójában egy térden állva könyörgő nő a lábaink előtt.
…
Nem nekünk kellene munkát adni nekik, ha saját vállalatokat indítanának. Nem nekünk kellene „egyenlő bért” biztosítani számukra, ha saját maguk lennének a munkáltatók. Nem lenne szükségük törvényi erővel előírt szülési szabadságra és tb által fedezett születésszabályozásra, ha ők mérnék és osztanák a munkavállalói juttatásokat. Nem lenne szükségük „a nem az nem” kampányokra, ha nekik kellene a másik nem után koslatva udvarolniuk. Nem lenne szükség „STOP Férfierőszak” plakátokra, ha fölvállalnák a pszichopatákkal szembeni önvédelem felelősségét. Egy szó mint száz, mindösszesen annyit kellene tennünk, hogy eldobjuk a lantot a picsába. Nemet kell mondani. Lehet szó nagyobb zsebpénzről, de pónilovat, azt nem kapsz. Slussz! Erről szól a Piros Pirula.
http://www.ferfihang.hu/2014/11/13/piros-pirula-ferfiaknak/“
A XXI.sz.-i férfi jelmondata: “A nem az nem!”
Reszet, csak simán: nem. (Egy férfi nem ismétli önmagát… :D – bár így lenne… :) Nem bírtam kihagyni…) A te szlogened, lássuk be, amúgy is egy kicsit már elhasználódott… :)
Dennis, ez most az alkuszakasz, induljunk lentről… :) Mellesleg tényleg ez lenne a megfelelő környezet a hipergám ösztönök kiéléséhez – logikailag mindenképp. Ha már erre hivatkoznak folyton akkor tessék… Ilyen alapon írtam, magam részéről már azzal is be érném, ha komolyabban vennék a házasságot, vagy a válást, nem feltétlen szeretném visszataszítani a társadalmat a középkorba… :) A nők pedig akkor fogják komolyra venni ha anyagilag többe kerül nekik. Már írtam ezt valahol, de pl. azzal is beérném, hogy mondjuk váláskor a felek csak akkor számíthatnának jogi segítségre, ha valamelyik a másikkal szemben valami olyat tesz ami már a btk-ba ütközik, de egészen addig az állam ebbe nem szól bele és oldják meg egymásközt. Ha valaki ezt nem vállalja, akkor az maradjon pl. a polgári esküvőnél, ha valaki viszont igen, az választhassa az egyházi esküvőt – ha már van két választás most is, simán ki lehetne használni. Akik az egyházit választják és mégis elválnak ráadásul jogi segítségre van szükségük a megegyezéshez azok meg kapják meg mindkét félnek nagyon drágán pl. kizárólag az egyháztól – van ott elég jogász. Manapság már – a törvények szerint – az is túl nagy kérés két felnőtt emberrel szemben, hogy ha úgy döntöttek, egymás mellett élnek legalább valameddig akkor utána váljanak már el békében? Nem hinném hogy erre a többség ne lenne képes, ellenben a többség egyik felének eléggé kedvez ez a felállás… Nem mellesleg ez igencsak felértékelné az egyházi esküvőket, de persze nem azért mert egyháziak, hanem mindenki nagyobb tisztelettel tekintene az ilyen elkötelezett párokra. Teljesen jogosan nagyobb állami támogatásban részesülhetnének mint a libsik, hoppsz, akarom mondani, mint a polgári esküvőt választók, hiszen családként kisebb terhet rónak a társadalomra, érthető okokból, ezt már nem részletezem… A társadalomnak több értéket is teremt a hosszútávú család mert a férfiak motiváltabbak, ha ilyetén biztonságban érzik magukat. Egy férfi félkézzel megteremti ami a saját létfenntartásához szükséges, de értelemszerűen sokkal nagyobb teljesítményre is képes, ha legalább kicsit biztos lehet benne hogy akikért dolgozik azok nem hagyják el, vagy az értékeket amiket teremt, nem vágják pikk-pakk ketté amikor asszonypajtás úgy gondolja. A nők anyagi javakban mérhető értékteremtési képességét a hipergámia fogalma teljes mértékben lefedi. :) Vannak egyéb javak is csak azokat jelenleg a nők nem tekintik elég nagy értéknek ahhoz, hogy foglalkozzanak velük – de a család egységének erősítése az ilyen pl. szellemi-javak szaporítását is elősegítené, persze itt már nagyban a nőknek köszönhetően. Nehogy valaki megszóljon, hogy megint csak azzal vagyok elfoglalva, hogy a férfiaknak mi a jó. :)
Ismét kiderült, hogy nincsenek saját gondolataim, de legalább nem a sz@rt lapátolom amikor kiállok a PUA vagy a Piros pirula vagy különben bármi hasonló mellett. Szerintem ez a probléma egyik fele, de nem elhanyagolható, hogy ezekre a nem megfelelő családi, társadalmi és jogi környezet miatt van ma már szükség – és az pedig a probléma másik fele.
Meglepően jó hozzászólást írt DennisTV. Ez nem vall Önre.
Elkalandozott a hozzászólásom, ha valaki tudja, tegye a helyére… :)
“És egy érdekesség: Az elmúlt években két felülvizsgálati tanulmányt is készítettem…”
Hgyi, a felmérésed nem a férfiak bizonytalanságának bizonyítása hanem a nőkének – finoman kifejezve. Ebből is az látszik hogy a férfiaknak mindegy hogy a nőnek mi a végzettsége, ha szeretik, elveszik és még a házias teendők egy részét is szívesen átvállalják – kénytelenek hiszen az asszony is dolgozik. Másik oldalról: gyakran egy fizikai munkás nagyobb keresettel rendelkezik mint egy irodai munkát végző diplomás nő és a vele egy munkakörben dolgozó férfiak. Teljesen éltszerű hogy nők a 150 nettóval az irodában inkább választanak egy CNC esztergályost (még mindig nem tudom mit jelent… :)) aki 250 nettót hoz haza. A felmérésedből viszont nem derül ki, ezek a nők meddig tartanak ki a férfiak mellett. A felmérésedből nem derül ki az sem, vajon a nők többre tartják-e magukat mint nők a többi nem diplomás nőnél. Pedig a válasz igen. A férfiak szemében viszont nem többek. A férfinál a nőiességnek semmilyen mértékben nem fokmérője a diploma. Tehát ezek a férfiak nem a diploma vagy az azonos végzettség miatt választották a feleségüket, hanem egyéb jellemvonásaik miatt, pl. úgy gondolták jó anyák lesznek, kedvesek voltak és nem utolsó sorban – többek között végzettségüknek is köszönhetően – el tudták hitetni a férfival, hogy kitartanak mellette jóban rosszban, és el tudták vele hitetni hogy nem a végzettség szerint mérik a férfit, hanem aszerint hogy mit tesz le az asztalra. Ezek által jöttek létre az említett a házasságok. A probléma az, hogy a férfiak jelentős része úgy látja, ezek a férfiak túl hiszékenyek. Valószínűleg 10-ből 6-nak fel fog bomlani a házassága, miután már nem növel hanem fenntartja azt a vagyont amit létrehozott. Ebben a pillanatban kezd el a nő kacsingatni valaki más felé, akinek nem olyan piszkos a körme és legalább ekkora vagyonnal rendelkezik. A volt férj pedig ennek az említett vagyonnak csak felével fog rendelkezni a válás után – tehát jelentősen leértékelődik. Mondhatnám, majd a válás után értékelődik le, de nem így van, mert a férfinak az értékét ebben a kontextusban az határozza meg, hogy a nő miként tekint rá – ez a válás kiinduló oka. Márpedig az említett feleség már a válás előtt is úgy tekint majd a férfira, mintha csak a felével rendelkezne annak mint az előtt, hiszen gondolatban már sajátjának érzi a következő ápoltabb és hasonló vagyonnal rendelkező férfi vagyonát is. Tehát megkapja a volt férj vagyonának felét és az új férj vagyonának felét. Tehát megkétszerezi a vagyonát. És semmit nem tesz ezért, csak elhiteti a férfiakkal, hogy kitart majd mellettük. Természetesen itt közös vagyonról van szó, de attól még igazságtalan a társadalmi berendezkedés, mert míg a férfit de-motiválja a válás addig a nőt pedig motiválja. Értem ez alatt azt hogy amíg nő együtt él a férfival addig a férfi 150%-on pörög, amint a nő lelép, a férfi 50%-os teljesítményre áll be. Ez az élet rendje és van is az életben ennek egy neve: élősködés. Ne aggódj, mi tudjuk mire van szükségünk, akárhogy is csűritek, csavarjátok – komoly retorziókban lesz részetek, mindegy hány diplomával rendelkeztek, kevesek lesztek.
Nagy tévedés nők körében hogy a diplomától szellemesebb, vagy szórakoztatóbb lesz valaki. Valójában a pusztán szakmai tudás ebben nem segíthet – nem is ez a célja. Ehhez széles látókör kell, tehát min. sokat kell olvasni és/vagy utazni. Volt pár évtized amíg a férfiak azt hitték, hogy egy nővel könnyebb szót érteni ha diplomás, de ebből a téves hitbéli meggyőződésből is kigyógyult már többségünk.
SIL:
Az a baj, hogy kevered a dolgokat, ezért nem lehet veled vitatkozni. Ha egyvalamivel szemben érvelek, akkor az összes többit hozod fel ellenérvnek.
Konkrétan a hipergámia leírása, és a fogalom bevezetése önmagában nem káros, hiszen csak arra való, hogy amit amúgy is tesznek a nők, annak nevet és értelmezési keretet ad. (Persze lehet azt is mondani, hogy ez már önmagában baj, ez amolyan szellemi gépromboló mozgalom lenne.) A hipergámiát nem találta ki senki a férfiak ellen, hanem magától is létezett. Akkor is létezne ha nem lenne neve, és minden pontosan ugyanúgy működne.
Azzal, hogy házasságban a férfiaknak több jogot kellene adni teljesen egyetértek. Aki házasságon belüli ok nélkül (tehát unalomból, új szerelem miatt) válást kezdeményez, annak eleve rosszabb helyzetből kellene indulnia. Tehát ne lehessen kisemmizni a volt férjet, ha az a kötelességeit (család anyagi és fizikai biztonságának biztosítása) legjobb tudása szerint ellátta.
Mivel ateista vagyok, nem értek egyet azzal, hogy az egyházi esküvővel más jogok járjanak. A polgári esküvőt választókon pedig ne viccelődj, ha lehet! Van egy hallgatólagos megállapodás, hogy a hite miatt senkit nem nézünk le, nem különböztetünk meg. Ha jogot szeretnél formálni erre, akkor add meg másoknak is légy szíves!
Kalman, ebben igazad van – gyakran lusta vagyok megvárni hogy kiforrjon a vita, inkább felforralom én – amúgy is hosszabbra nyúlnak a beszélgetéseim mint szeretném… :) Sorry!
Na igen. Meg is válaszoltad. Nem az a baj hogy nevet adtak neki, hanem az hogy egyesek ezzel fel is magasztalták. Erre írtam valahol – de nem konkrétan a hipergámiára – hogy azzal hogy nevet adsz valaminek, pont kizárod a közösség egyik felét abból hogy megértse. Attól, hogy van a jelenségre logikus magyarázat és hogy ezáltal nevet lehet neki adni és fogalommá lesz még nem lesz egy jottányit sem értékesebb, értéktelenebb mint előtte, tehát ezzel ne magyarázzon senki semmit. A nő viselkedése nem elfogadhatóbb azáltal hogy hipergám, hanem érthetőbb. Pont azért kell megérteni egy jelenségek, ha szükséges, tudjunk tenni ellene, ne legyünk neki kiszolgáltatva (- vagy éppen tudjuk támogatni). Ha valaki ezáltal csak elfogadni tudja annak felesleges volt a megértéssel bajlódnia. (Úgy tudom a férfiak ösztöneinek korlátozására egész “objektív” megoldások születtek illetve sok helyen születnek még a mai napig is… ezekben az esetekben nem voltak annyira szűk-látókörűek a hölgyek a pragmatikus megoldások terén…)
– de én inkább a nők jogait csorbítanám és nem a férfiakét terjeszteném ki, mert az alapfelvetésem az, hogy a családba minél kevésbé szóljon bele a jog. A társadalom ne a jogon keresztül alakítsa a családot, ha úgy tetszik a jellemző és elfogadott családmodell ne a jog által kerüljön szabályozásra – a szélsőségeket leszámítva. A társadalom inkább preferálja a családot és támogassa -> többen szeretnek majd családban élni és több áldozatot is hoznak majd azért hogy abban éljenek. (- de amúgy tökmindegy hogy a mérleg egyik felét pakolod vagy a másikat könnyíted, talán a saját megoldásomat egyszerűbbnek látom…)
Az egyházi és polgári esküvőket meglovagoló kis szösszenetem :D egy jövőbeni képet viccelt meg, ahol különben valóban lenne realitása, feltéve hogy a kétféle esküvő, kétféle jelentéstartalommal is bírna. Ma ez persze nem igaz, jelentős különbség biztos hogy nincs – jogilag – abban, hogy valaki csak polgárit, vagy egyházi esküvőt is tart-e. Hiszen már egy hosszabb együttélést is ugyanolyan jogok illetnek meg mint egy házasságot, bármelyiket. Ha nem értesz egyet vele hát akkor találj ki egy új keretrendszert – szemléltetésképpen használtam ezt kétféle együttélési formát és nem azért, mert így beletaposhatok némelyek lelkivilága… – számomra kézenfekvőbbnek tűnt mint kitalálni újakat… :) – tőlem lehet fordítva is… :)
Ez a másik kedvencem:
:D Különben ezek hatalmasok… :D Mindig szarrá nevetem magam ha beszúrod valahova – ahova illik… :)
“Örülök hogy nem a saját gondolatom, általában elolvasom a hszeidet, mostanában üde színfoltjai az oldalnak… :D”
Én is így gondolom. hasonlóan vagyok vele Én is :)
“A férfi a nőbe szerelmes, a nő a férfi által kínált lehetőségekbe, azt hívják szerelemnek amit mi akkor érzünk, amikor vágyunk pl. egy kocsira, de még nem tudjuk megvenni. Addig szerelmesek, amíg van bennünk lehetőség ami javakra váltható. ”
Ez a gondolat RedPill 1.0. Azt mondják, hogy a szerelem egyirányú. Férfi>nő>gyerek, és visszafele sosem úgy működik, mint odafele (de azért működik). Ezért aztán teljesen más jelentéssel tud bírni egy “szeretlek”, attól függően, hogy ki mondja kinek.
Kis kiegészítés ehhez a Briffault’s law : http://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/1anu3q/briffaults_law/
Az alapgondolat szerintem a férfiakra is igaz, mi sem megyünk bele olyan kapcsolatba, amiből semmi előnyünk nem származik (legalábbis ha értelmesek vagyunk), de a 3 kiegészítés, ami igazán érdekes.
Nem óhajtok a nők fogadatlan prókátora lenni (sokkal inkább örökké ellentmondani akaró késztetéseim miatt), de megjegyezném, hogy a nők számára ugyanilyen szinten szemét dolog a férfiak párválasztó technikája. A femik a nőkből mindig áldozatot csinálnának, mi ne tegyünk ugyanígy a férfiakkal.
A nők szerelme van annyira erős és őszinte, mint a miénk, csak sajna más indítja be és más mulasztja el. Ezen lehet sajnálkozni, de szidni legfeljebb a természetet lehet miatta.
Ha a ma jelenségeit szemlélem, két dolog kapcsán látok problémát. Egyik részről, a nemeket nem tanítják meg a másik nemmel bánni ill. megérteni. A korszellemmé vált individualitás, önzés és irreális önkép nem is kedvez az ilyen jellegű megismerésnek. Másrészt a jelenlegi társadalom ezeknek a párválasztási igényeknek eltérő ill. meglehetősen zavarosan összetett értéket tulajdonít. Általánosságban tolerálja a nőit, míg a férfit jóval kevésbé.
“Nem óhajtok a nők fogadatlan prókátora lenni”
Ne is legyél, bőven elég nekünk a sok feminista fehér lovag. :(
“a nők számára ugyanilyen szinten szemét dolog a férfiak párválasztó technikája.”
Miért lenne? Azért, mert ők érdekből (is) akarnak dugni, nem pedig a szexért önmagáért?
Nem ez a jogosultságérzet a szemétség inkább, hogy egyáltalán erre megvan a lehetőségük?
“A nők szerelme van annyira erős és őszinte, mint a miénk, csak sajna más indítja be és más mulasztja el.”
Nem, mert nem tudsz felsorolni egy rakás, női költők, írók által írt művet, ahol azt ecsetelgetnék, mennyi mindent megtennének ők a szerelmükért.
“Egyik részről, a nemeket nem tanítják meg a másik nemmel bánni ill. megérteni.”
Ha valamit tanulni kell, akkor annak elvárása nyilvánvalóan valami igazságtalan (vagy értelmetlenül felturbózott) társadalmi jogosultságérzetre vezethető vissza a másik nem részéről.
Érdekes módon, a nőknek sem igazán kell tanulniuk semmit ahhoz, hogy nővé váljanak. Mert a férfiak nem kötnek társadalmi igényeket a másik nemiségéhez.
“Általánosságban tolerálja a nőit, míg a férfit jóval kevésbé.”
Igen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a nőnek mind az ösztöni, mind a társadalmi szintű igényeinek kielégítését támogatja.
Ellenben, a férfiaktól mindkettőt megtagadja.
“Nem óhajtok a nők fogadatlan prókátora lenni”
Nos, már épp ideje volt!
:) Jó észrevétel, de e tekintetben én megbocsátó vagyok Reszettel. Inkább nézze kislánynak a nőket és kezelje őket eképpen minthogy társként gondoljon rájuk az életben. Ez még mindig ésszerűbb és biztonságosabb. :)
Az a probléma, hogy Ő egyfajta éteri lényként gondol rájuk. Mit gondol, a valóságban valóban reszeli őket?
Legalábbis igyekszem nem ellenségként kezelni őket, mert annak sok értelme nincsen. Ami persze nem azt jelenti hogy nem kell résen lenni, sőt egyre inkább vigyázni kell sajna.
“Ami persze nem azt jelenti hogy nem kell résen lenni, sőt egyre inkább vigyázni kell sajna.”
Ön egy év alatt rengeteget fejlődött. Ezt már szeretem!
Hahaha! Meglehet valóban így van de emellett az a benyomásom hogy hajlamos félreértelmezni az általam leírtakat.
Nem hinném. Nagyon is értem mit ír, épp ezért írtam, hogy idén sokkal több jó meglátása akadt, mint mondjuk tavaly.
“Platón azt tanítja erről, hogy az emberi alaptermészet jó, így amikor az ember alaptermészete szerint cselekszik, szükségszerűen jót is tesz.”
Kösz Platón, hogy leállatoztad a zsidókat, cigányokat.
“A közvetlen környezetem inspirált ennek a cikknek a megírására, ahol számos tönkrement, kihűlt, szétszakadt házasságot és számtalan szerencsétlen férfit látok, akik képtelenek megfelelően kommunikálni a nőkkel. Én ezekért a jelenségekért jelentős részt a vallásos neveltetésből származó prüdériát teszem felelőssé.” Biztos vagy benne, hogy ezek a házasságok, kapcsolatok a vallásos prüdéria miatt mentek tönkre? Nem ismerem a pontos statisztikákat, de körülbelül kétszer annyi válás történik évente, mint amennyi házasság köttetik, miközben a magukat vallásosnak, valamelyik egyház tagjának vallók száma pedig népszámlálásról-népszámlálásra drasztikusan csökken. Azt meg már említeni sem kell, hogy abból az egyre kevesebb emberből is mennyi az, aki valóban komolyan veszi az egyháza tanításait. Ez az egyik ok, amiért szerintem már nem hivatkozhatsz 2015-ben arra, hogy a vallásos neveltetés (ami igazából teljesen mást jelent, mint amit a köznyelv ért alatta) az okozója a házasság válságának. Én személy szerint egyébként sokkal több példát láttam az ellenkezőjére, mármint arra, hogy a vallásos emberek sokkal hamarabb találnak maguknak párt (persze elsősorban gyülekezeten belül), és a kapcsolataik is többet bírnak el, mint egy átlag házaspáré. Nyilván közrejátszik benne, hogy meggyőződésük a hitükben a házasságuk helyességében és méltóságában is megerősíti őket.
Nem arról lehet itt szó, hogy némelyik fiatalember, aki olyan környezetben szocializálódott, amelyben a vallás is szerepet kapott, és az befolyásolta is a világképét (a vallásos neveltetés kifejezést tényleg hagyjuk), az felnőve olyan nők körében szeretne válogatni és tetszést aratni, akikről ugyanezen körülmények nem mondhatóak el, vagy másképp fogalmazva, templomot belülről akkor láttak utoljára, amikor megkeresztelték őket? Hogy jobban értsd mire gondolok, ennek megvan a női megfelelője is: ismerek olyan szolid vallásos lányt, aki Jason Statham-szerű keménycsávóra vágyik, miközben egyrészt nem mozog olyan környezetben, ahol ilyenek előfordulnak, másrészt pedig fogalma nem lenne róla, hogyan kellene az illető Rambo figyelmét felkeltenie. Szóval ha arra gondoltál, hogy egy “ministránsfiú” nehezen talál magának egy playboy-nyuszit, akkor valahol igazad van, de ennek semmi köze ahhoz, hogy az egyházak mit tanítanak a szexualitásról a híveiknek, sokkal inkább ahhoz, hogy az eltérő szociokulturális környezetből származó emberek nem nagyon tudnak mit kezdeni egymással.
Mellesleg mindenkinek áldott húsvétot kívánok (szocialistáknak “kellemeset”)! :)
Figyelj, nekem van némi tapasztalatom vallásos lánnyal és katolikusként bérmálásig jutottam, és egyet bizton állíthatok: Rohadt gyorsan szedjétek a lábatok, ha vallásos csaj kerül a képbe!
Egyáltalán nem jobbak, mint a nem vallásosak, sőt, rosszabbak! Csak pár példa:
Bármit csinálsz, sosem lesz jó, ha nem ÚGY csinálod, ahogy Isten, Allah, Jehova (meg az úristen tudja ki) stb. mondja. És ha véletlenül valamelyik összejövetelen megvilágosodik, az úgy van, azt kell csinálni, tökmindegy, hogy baromság.
Szóval ők maradjanak a saját kaptafájuknál, keresnek egy szerencsétlen bétát (a gyülekezetben), aki minden de MINDEN kívánságukat lesi, vele persze “jó” házasságot kötnek. A másik pedig a házasság: követelik. Ugye nem kell ezen az oldalon ecsetelnem, hogy mi a véleményem a házasságról… Na ennyi, bocs a hevességért, de ez nem ismer tréfát! Elég a demagógiából kedves hölgyem!
Azt biztos hogy korábban az egyházi középiskolák voltak a legdurvábbak. A legpiázósabb, legkurvázósabb társulatok jöttek össze az olyan helyeken, mint a debreceni ref kollégium vagy az esztergomi kaolikus gimi.
Gondolom a tilalomfák, elfojtások meg a kamaszkor nem valami összeférő dolgok. Amúgy is tény, hogy minél erőteljesebb a szexuális elfojtás, annál szélsőségesebb formában képes kitörni…
Kedves Montana!
Ha sikerült lehiggadnod, és visszaolvasod a hozzászólásom, akkor te is rájössz, hogy egyáltalán semmi demagógia nem volt benne. Hol írtam én olyat, hogy a vallásos házasságok úgy általában jobbak? Arról meg aztán végképp nem ejtettem szót, hogy a férfiaknak hívő csajokat kellene maguknak keresniük… Pusztán tettem egy észrevételt, és nem kinyilatkoztattam, ráadásul Big G.-nek címeztem, mivel vele szerettem volna párbeszédet kezdeményezni. Ha visszaolvasol, akkor tényleg rájössz, hogy semmi köze annak, amit leírtál, az én mondanivalómhoz. Sajnálom, hogy ez a téma így szíven talált téged, de légy szíves ne vetítsd ki az indulataidat.
“Ugye nem kell ezen az oldalon ecsetelnem, hogy mi a véleményem a házasságról…”
Nem, mert itt már mondtad, hogy mgtow vagy. De ettől más férfiak még szeretnének házasodni és jó házasságban élni.
Mintha arról is lett volna szó, hogy az mgtow-k is szeretnének jó házasságban élni, csak meglátásuk szerint nincs rá lehetőségük. :) Bár persze itt sok mindenről szó esik… ;)
“aki Jason Statham-szerű keménycsávóra vágyik”
Mi ez, valami béna brúszvilisz utánzat? Bár brúszvilisz is elég béna.
Érdekes cikket sikerült összehozni Kedves G. Nagy igazságokat és kiváló érveket sorakoztatott fel, ugyanakkor arról a bizonyos 9.-ik parancsolatról azt gondolom, hogy a megcsalás, hűtlenség=gerinctelenség. Erre csak nagyon ritka esetekben lehet és szabad mentséget keresni. A megbeszélt nyitott kapcsolat természetesen teljesen más dolog. Modern, de ha mindkét félnek megfelel, akkor korrekt. Azt viszont mélységesen sajnálom, hogy még ez a cikk sem lett teljesen pua mentes. Szép dolog a jobbító szándék, de úgy gondolom – és ne vegye sértésnek -, ez a téma nem annyira az Ön asztala, főként úgy, hogy vallással is keveri. Ha egy mód van rá ne vegye el Regina Nikoletta kenyerét, nem biztos, hogy vallásos szexológusként pozitívan regálna, ha megtudná, hogy van egy kihívója. Bár az is lehet, hogy kettejük közül Ön a tehetségesebb, csak még nem tudjuk.
Kedves Versus!
Lenyűgöző ez a magázódó hangvétel :)
A cikk nemhogy nem pua-mentes, hanem kifejezetten ilyen indíttatású. Az alapélmény: katolikus srácok, akiknek megváltás volna a pua-kultúra elsajátítása, azonban mereven elzárkóznak tőle.
Örülök, hogy tetszik.
Szerencsére csak egyszer utalt rá a cikkben. Azért, ha lehet, akkor legalább a megváltást ne keverjük össze a puával, főleg ne így Húsvét tájékán :) A túlzásba vitt vallásos nevelés és az ösztönök szabadjára engedése mellett, ez a fajta propaganda is sokak számára káros hatással lehet ám!
“A cikk nemhogy nem pua-mentes, hanem kifejezetten ilyen indíttatású. Az alapélmény: katolikus srácok, akiknek megváltás volna a pua-kultúra elsajátítása, azonban mereven elzárkóznak tőle.” Részemről ez pl. teljesen elfogadhatóvá teszi a cikket. Ha sok katolikus srác van körülötted akkor érthető is. Mondjuk egy hsz-be is belefért volna… ;)
2015. április 5. vasárnap 12:02
Dennis, ezt most úgy mondod, mintha a kétkezi munkásoknak nem lenne feleségük, családjuk.
És egy érdekesség: Az elmúlt években két felülvizsgálati tanulmányt is készítettem, amelyekhez a lakossági kérdőívek feldolgozását is én csináltam. Ezekben volt olyan kérdés, amelyből kiderült a feleség és a férj iskolai végzettsége is. Meg is lepődtem, mert nem is alacsony arányban a nők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, mint a férfiak. A másik nagy számú az azonos szintű végzettség volt. (Természetesen nem reprezentatív minta volt, de nem is olyan kis számú, hogy ne érdemelne figyelmet.)
És ismét felmerült a kérdés: Most akkor milyen nőt is akarnak a mai férfiak? Akarnak egyáltalán asszonyt? (Sokmindenből azt látom, hogy igen.)
Legyen jó háziasszony, alárendelődő asszony, legyen szerény, jó anya – aki rendesen dolgozik 8-10 órát az olyan munkahelyén, ahol ugyanolyan teljesítményt kell nyújtania, mint a férfiaknak -, de ne mérje magát a férfiakhoz, mert az nem nőies? Emellett legyen önálló (aki el tudja magát tartani), legyen saját autója/lakása, legyen iskolázott, legyen jó beosztása a munkahelyen, mérje magát a férfiakhoz, mert csak úgy tud megfelelni az elvárásoknak? (Ez nekem az egymás mellett élés és nem az együttélés képét festi.)
És ez kivitelezhetetlen.
Ha esetleg sikerül eldönteni, milyen erényekkel rendelkezzen egy nő egy jó házasságban, akkor lehet is beszélni a megoldásokról, hogy napjainkban mik a család szempontjából ideális női szerepek.
Dennis, ezt most úgy mondod, mintha a kétkezi munkásoknak nem lenne feleségük, családjuk.
Persze, tudom, hogy van. De ők azok, akik a legnehezebben találnak, akiknek úgymond a maradék jut (tudom, hogy ez most nem egy szimpatikus megfogalmazás, de hirtelen nem tudok jobbat). Vagy, ha úgy tetszik, nemigen jut nekik választási lehetőség. Esetleg a legvégén, az utolsó körben. Ma egyre több a diplomás, vagy valamilyen felsőfokú végzettséggel (sőt akár phd-vel) rendelkező nő, aki rangon alulinak érzi (hipergámia) egy szakmunkással összekötni az életét, és maximum akkor fog ez előfordulni, ha már minden más opciót kimerítettek, és/vagy elmúltak 35-40 évesek. Többnyire… Persze tudom van kivétel, én is ismerek. Ma az, hogy valami jellemzően kétkezi szakmád van, alacsony társadalmi/szociális státusszal, sokszor alacsonyabb fizetéssel elképesztő hátrány a randipiacon. Míg a régi korokban egy ács, egy kovács, vagy egy hentes nem számított rossz partinak. De ne kelljen már ezt magyarázni. Minden férfi tudja, hogy így van.
(kis mellékvágány: amúgy nagyon sok ilyen nőnek – főleg a legmagasabb végezettségek közt, mint a phd – ez később, amikor családot akar, akkor rettenetesen visszafele sül el. Feltornássza mesterségesen a saját árát, miközben egy cseppet sem növeli a saját értékén párkapcsolati szempontból, a férfiak szemében: http://velvet.hu/randi/2015/04/04/ha_egy_numerat_akar_csak_miert_irja_hogy_csaladcentrikus/ Mindezt jellemzően a 20as éveiben, amikor amúgy a legkönnyebb lenne normális párt találnia, bármilyen legyen is a normális.)
Hogy milyen nőt akarnak a mai férfiak? Mások nevében nem merek válaszolni, a sajátomban fogok. Megadtál egy csomó szempontot/tulajdonságot, kihúzom, ami engem nem érdekel, ami nekem nem fontos.
Legyen jó háziasszony, alárendelődő asszony, legyen szerény, jó anya – aki rendesen dolgozik 8-10 órát az olyan munkahelyén, ahol ugyanolyan teljesítményt kell nyújtania, mint a férfiaknak -, de ne mérje magát a férfiakhoz, mert az nem nőies? Emellett legyen önálló (aki el tudja magát tartani), legyen saját autója/lakása, legyen iskolázott, legyen jó beosztása a munkahelyen, mérje magát a férfiakhoz, mert csak úgy tud megfelelni az elvárásoknak? (Ez nekem az egymás mellett élés és nem az együttélés képét festi.)
Nekem ez. A kihúzottak helyett sokkal fontosabb a melegszívűség, gyengédség, hűség, odaadás, törődés, gondoskodás stb, szóval a jellemzően femininebb tulajdonságok.
Hogy önálló, magát eltartani képes is legyen és alárendelődő asszony, jó háziasszony, törődő, gondoskodó feleség, kiegyensúlyozott, nyugodt nő és jó anya legyen valaki, az a lehetetlennel határos.
Ahhoz, hogy magát képes legyen eltartani, ahhoz jó állás, sok munka és jó fizetés kell. 8-10 óra munka előtt és után nem lehet még a háztartással, a gyerekekkel és a férjjel is úgy foglalkozni, hogy az jó, vagy egyáltalán kielégítő legyen mindenki számára, nem lehet. Ja, és még legyen is fitt (járjon edzeni), rugalmas testű, csinos, szóval még magára is figyeljen oda.
És mindezt anélkül, hogy rossz anyának, rossz feleségnek és rossz munkaerőnek érezné magát.
Hát akkor meg is válaszoltad a kérdést. Nagyon úgy néz ki, a mai nők nem alkalmasak jó feleségnek. Mi is ezt szajkózzuk… :) :D – vagy írhatnám: kifogás, kifogás, kifogás… – ha valaki úgy érzi kevés az élethez, miért nem vállal belőle kevesebbet és csinálja azt a keveset jól?
Ez nem vicc volt de viccet félretéve; Természetesen joga van minden nőnek a túlterheltséggel magyarázni, hogy nincs energiája jó feleségnek lenni, vagy jó nővé válni. Érthető, tényleg. De ettől a tény az nem változik és ő egy nem jó nő, vagy egy nem jó feleség marad. Attól hogy a nők jó munkaerővé válásának az a hátránya hogy eligénytelenednek mint nők ne várják a férfiaktól hogy ők is eligénytelenedjenek mint férfiak. Abszolút megértőek vagyunk és leszünk is, maximális megértéssel fogjuk mellőzni a jövőben is az ilyen nőket – egyre többen.
“Hogy önálló, magát eltartani képes is legyen és alárendelődő asszony, jó háziasszony, törődő, gondoskodó feleség, kiegyensúlyozott, nyugodt nő és jó anya legyen valaki, az a lehetetlennel határos.”
Érdekes a férfiaktól ugyanez teljesen mindennapos alapelvárás. Csak persze a magát eltartani képes helyett a ‘családját eltartani képes’ kell, alárendelődő helyett ambíciózus, férfias, határozott, Jó háziasszony helyett segítsen be a házimunkába, ami mellett végezze el a férfias teendőket a család körül. Legyen figyelmes, udvarias, előzékeny, önzetlen férj, szintén kiegyensúlyozott és nyugodt, és persze jó apa(jelölt). Mindezt azzal a tudattal, hogy ha ezeken elbukik (vagy csak egy részén), akkor pápá gyerek és pénz és ház…
Nem, nem mindennapos alapelvárás. Legalábbis nem egy normális családban.
Egy férfinek – ha nem egyedülálló – nem kell rendben tartania a lakást, nem kell gondoskodnia arról, hogy tele legyen a kamra, nem kell kaját készítenie, nem kell odafigyelnie, hogy mindenkinek van-e tiszta ruhája, hogy melyik gyereket épp hová kell vinni, nem kell a beteg gyerekeket ápolnia, nem kell csinosnak, kisimultnak lennie ahhoz, hogy az asszony kívánatosnak találja, nem kell intéznie a számlák befizetését, nem kell szülői értekezletekre járnia, nem kell óvodai, iskolai ünnepségeket végigülnie, nem kell jelmezről gondoskodnia a farsangra, nem kell a gyerekek barátait koordinálni, nem kell külön programokat szerveznie, stb.
Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy ez mind ördögtől való és a nők lusták mindezt megcsinálni, csak 8 óra munka, 1-2 óra utazás mellett ezt nem lehet.
A férj odaadása nem kell, hogy házimunkában, gyerekekért rohangálásban, stb. nyilvánuljon meg.
Apa dolgozik, apa, ha hazamegy, pihen egy órát, aztán foglalkozik kicsit a gyerekekkel, és az asszonnyal is akkor van egymásra idejük, ha asszony mindent el tudott intézni nap közben, s nem akkor mos, vasal, főz másnapra, és csak hulla fáradtan rogy be az ágyba este 10kor. Akkor már valószínűleg nem lesz odaadó, szellemes, nyugodt feleség. Főleg, ha még a munkahelyi dolgokon is kénytelen görcsölni. És azon aggódik, hogy jaj, csak nehogy felhívják az oviból, hogy lázas a gyerek, mert határidős munka van, nem tud elkéredzkedni (és különben is múlt héten a nagyobbikat küldték haza a suliból).
És akkor még ott vannak a szünetek. Nyilván anyának kell kivennie szabadságot, vagy megszervezni, hogy a gyerekekre ki vigyázzon azidő alatt.
Szóval igen. Jó lenne, ha az apa kereshetne annyit, hogy minden gond nélkül családfenntartó, családfő tudjon lenni.
“Egy kedves, vicces, néha bulizós, néha esti filmezős, korombeli, őszinte, tisztességes, tisztelettudó, türelmes, határozott, magabiztos, céltudatos, erős férfit keresek, akire mindig számíthatok és ha úgy alakul, támaszomra találok benne.”
“Olyan társat keresek, aki elvisz magával síelni”
“Én egy özvegyen maradt, hivatásának élő, káros szenvedélyektől tartózkodó, komoly tudományos munkát végző egyetemi profeszszor vagyok. Keresem azt a zenét szerető, természetet kedvelő, színházba járó, romantikus lelkű, intelligens, művelt, kedves hölgyet, aki leszopna.” – Dolák Saly Róbert
https://www.youtube.com/watch?v=y1GYRTwFbS0
Jó háziasszony, alárendelődő azon a szinten, hogy ő végezze főzés mosást…
8-10 óra helyett részmunkaidő is jó (szerintem jó megoldás lenne, hogy két anya végzi egy férfi munkáját fél fizetésért és adókedvezményért) Más munkahely miatt teljesítményt eleve nehéz hasonlítani.
Legyen önálló annyira, hogy ne kelljen mindent fizetni helyette, csak a luxust, komolyabb élményeket, mindketten tudjunk áldozni gyereknevelésre.
Továbbiak nem fontosak, mondjuk legyen meg magához való esze, de ez nem feltétlen iskolázottságtól függ.
Részmunkaidőben nálunk csak papíron alkalmazzák az embereket.
(Egy csomó munka részmunkaidőben szerintem el sem végezhető.)
Luxust akarsz fizetni a feleségednek? Ezt nem értem.
Élményeket fizetni? Ezt sem értem.
Mit értesz az alatt, hogy mindketten tudjatok áldozni gyereknevelésre?
Nem értem, mégis mi nem érthető ezen… elmenni egy jó étterembe pl luxus.
Úgy persze hogy nem alkalmazzák részmunkaidőben a nőket, ha törvények inkább szivatják az ilyen vállalkozókat, mint támogatnák.
Edie úgy érti, hogy meg lehessen osztani a mindennapi anyagi terheket, mint pl rezsi, élelmiszer, gyerek iskoláztatása, ruháztatása, nyaralás stb. Ezen túl egy férfi, ha anyagilag bírja, örömmel vállalja az alkalmankénti luxust, mint pl színház, mozi, vacsora, wellnesshétvége.
Értem. Az élmény a színház, meg a wellness, a gyereknevelés, meg a ruházása, taníttatása.
Azért nem szeretnék olyan férfival élni, akinek külön polca van a hűtőben, mert az az ő része, annyit szánt a saját pénzéből kajára, a gyerekeknek is van külön polcuk, azt anya és apa dobta össze, anyának is van egy polca, oda ő is azt pakol, amire futja a részmunkaidős fizetéséből…
Szerintem te szándékosan nem érted, érdekes nem csak én értettem a saját szövegem.
Szerintem szándékosan teszek fel tisztázó kérdéseket. De ha gondolod, nem reagálok arra amit írtál, ha nem értem pontosan, mit szerettél volna közölni, mert ha csak sejtem, nagy a valószínűsége, hogy elbeszélünk egymás mellett. Annak meg nincs sok értelme.
De.
Edie úgy vettem észre, hogy Ön szándékosan provokál. Luxust akar fizetni a feleségének? Ön ennyire el van eresztve? Mi lesz akkor, ha majd nem telik luxusra?
“Legyen önálló annyira, hogy ne kelljen mindent fizetni helyette, csak a luxust, komolyabb élményeket, mindketten tudjunk áldozni gyereknevelésre.”
Szerintem itt van a kutya elásva, hogy mindenki ragaszkodik a luxushoz, meg a “komolyabb élményekhez” is. Ezekért pedig komoly plusz befektetést kell tenni, pont abból az erőből, amit a családra kellene fordítani. Ha a modern boldogságkutatás eredményeit megnézi az ember, akkor kiderül, hogy a luxus, vagy a komolyabb (értsd drágább) élmények semmit nem tesznek hozzá a boldogsághoz. Aki nem boldog luxus nélkül, az luxussal sem lesz boldog. Olvasnivaló: http://kiszamolo.hu/az-eletszinvonalad-inflacioja/
Ha innen nézi az ember kiderülhet, hogy jobban jár ha otthonmarad a felesége és egy egyszerűbb, olcsóbb, de élvezhetőbb életre rendezkedik be, mintha a feleség is jól keres, de az egész pénzt elszórják élmény-pótszerekre.
Messzemenőkig igazad van. Itt már régen nem a valóban szükséges javak megtermeléséről van szó, hanem hamis álmokról.
LOL. Igenis növeli a boldogságszintet, ha mondjuk csak egy hónapban egyszer el lehet menni valami jó programra, legyen az akármi, színház, mozi, étterem, állatkert, koncert. Vagy egy darab nyaralás az évben.
Nem a szórakozás szükségességét kérdőjelezem meg, hanem csak azt, hogy erre sok pénzt kellene költeni. Például ha valaki kidobja a TV-jét (havi 3500 kb?), és helyette antikváriumban megvesz néhány elgondolkodtató kötetet (párszáz forint), elolvassa majd megbeszéli egy parkbéli séta alatt néhány intelligens barátjával, az valószínűleg mélyebb élményeket fog átélni, mint aki elmegy egy kortárs darab ősbemutatójára tízezrekért a nemzetibe. A barátainkat is áthívhatjuk egy egyszerű vacsorára, amit magunk készítünk el (ami kölcsönösség esetén összesen pont 0 forint extra költség), nem kell étterembe menni. Ha az asszonynak van ideje megfőzni, akkor nem lesz tőle feszült sem, és a minőség jobb is lehet, mint egy étteremben.
A pihenés szerintem is nagyon fontos, de egyáltalán nem kell sokat költeni rá. Fontosabb, hogy minél hosszabb legyen, mint az, hogy hova megy az ember, és ott mennyit költ.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy 100%-ig puritánul kell élni, hanem azt, hogy meg kell gondolni, hogy érdemes-e azért gürcölni, hogy kétes értékű “élményekre” költsük a pénzünket. Főleg, ha a családi békét lehet megmenteni azzal, hogy kevesebbet dolgozunk (főleg az asszony).
“legyen az illető férfinak diplomája”
Büszke vagyok rá, hogy nincs.
Jaj bocsi, még valami. Arról nincs valami kimutatás, hogy azok a házasságok, ahol a nők nem is kis számban magasabb végzettséggel rendelkeztek mint a férfiak, arányaiban tartósabbak/sokkal kevésbé tartósak/ugyanolyan tartósak, mint azok, ahol egyforma a végzettség, vagy a férfié magasabb?
“A másik nagy számú az azonos szintű végzettség volt.” Ez rettenet csalóka is lehet akár. Felsőfokú végzettségnek számít az ügyvéd is, és marketinges is. Vagy a HR-es, és az informatikus, pedig ég és föld a különbség státuszban, fizetésben.
Nincs. Nem ilyesmire irányult a felmérés. Annyit tudok, hogy mindegyik párnak van(nak) gyereke(i).
Nem a diploma jellegéről volt szó. Az azonos végzettségben benne van az is, hogy mindketten szakmunkások, vagy mindketten középiskolai végzettségűek.
A kérdés nem ilyen egyszerű.
Ugyanakkor, pofon egyszerű is. :-)
Nézzük az elsőt.
Azért nem értheted, mert a saját (női) vonatkoztatási rendszeredbe helyezed, és úgy képzeled, a férfiaknak is van egyfajta elváráslistájuk, hogy milyen az alfahím nőstény. Nem, nincs. Legalábbis, így általánosságban “a férfiaknak” nincs. A férfiak, saját személyiségüktől, valamint, az adott nővel való céljaiktól is függően, különböző belső tulajdonságokkal rendelkező nőket tartanak ideálisnak. Van, akinek kifejezetten fontos, hogy a nő önálló, jól kereső, saját javakkal rendelkező nő legyen. Másoknak pedig ezek a tulajdonságok nem kívánatosak egy nőben.
Ez a magyarázata annak, hogyha a férfiak húspiaci értékéről van szó, ott elég világos körülírást lehet találni, milyen a “nőmágnes” alfa kategóriás férfi, addig a nők húspiaci értékénél maximum homályos utalásokat találsz a nő kinézetére, életkorára vonatkozóan. Tehát: Nincs ideális belső tulajdonságokkal rendelkező alfa nőstény. Amelyik típus az egyik férfinek ideál, az a másiknak lehet, éppen ellenszenves.
A másodikra a válasz: Felfogható úgy, hogy egy férfi minél több mindenben jó, minél több mindent nyújt számotokra, annál értékesebbnek látjátok.
Tehát: additívan gondolkoztok a férfiak nyújtotta “szolgáltatásokról”. (többoldalas elváráslisták)
Nos, a férfi oldalon pedig nyilvánvalóan szubtraktívan gondolkozunk: Minél kevesebbet vár el egy nő, annál értékesebb, annál jobban ki lehet vele jönni.
Tehát, egy mondatban összefoglalva: Minél jobban nézzen ki, és minél rövidebb elváráslistával rendelkezzen a férfiak felé. :-)
Érdekes és elgondolkodtató hozzászólás. Eddig félálomban voltál?
Azon tűnődöm, hogy az antifeminizmus egyenlő a nőgyűlölettel? Egy csomó hsz-ből valódi nőgyűlöletet érzek. Én a magam részéről imádom a csajokat. Mindenkinek joga van hozzá, hogy ne szeresse őket. Ám akkor mi a fenéért foglalkozik velük? Én például nem szeretem Wagner muzsikáját. Nem is hallgatom. Nem is elemzem. Jól megvagyunk egymás nélkül. Ez ilyen egyszerű.
“Ám akkor mi a fenéért foglalkozik velük?”
Bosszantásból.
Ez is szándékos provokáció. Butaságot ír, többször le lett írva, hogy nem egyenlő. Még cikk is íródott erről, de annak a cikknek a minőségéről inkább ne beszéljünk. Én nem tudom hol érzet Ön nőgyűlöletet, mert sehol nem volt, de ha Ön ennek ellenére mégis beleképzeli, akkor csak feminista lehet! Ahhoz is joga van mindenkinek, hogy azzal is foglalkozzon, amit nem szeret. Számunkra nem tetsző dolgot tilos elemezni? A kritikusok már rég éhen haltak volna. Én azt nem értem, hogy Maga mit keres itt, ha nem tudja mi is az az antifeminizmus.
Reszet Elek!
Ott nem azzal volt a baj, hanem azzal, hogy primitív módon – Nagy G-hez hasonlóan – nőgyűlölőzött.
Vigyázz mert némelyek még pellengérre állítanak. Velem megtették amikor közöltem hogy imádom a nőket és nem mondok le róluk mert a világom olyan szürke lenne nélkülük… :-)
Wagner egy kis tolvaj volt, de még így is írt néhány nagyszerű dolgot. Szóval lehet azért szeretni.
Itt van egy Az istenek alkonyából.
meg egy másik
Annyira üdítően józan vagy, hogy ajánlásodra még Wagnerbe is belehallgattam. Ezt kevesen érték volna el nálam.
Itt az oldalon valamelyik cikkben olvastam, hogy nők nélkül tökéletesen motiválatlanok és igénytelenek volnánk, akár annyira, hogy kartondobozokban élnénk. Elképzeltem a nők nélküli világot… Nem állítom, hogy nem építenénk palotákat, nem alkotnánk sportkocsikat és nem szereznénk fantasztikus zenéket. De mindez csak szánalmas pótcselekvés volna. Az idő szimpla strukturálása, hogy addig se gondoljunk nyomorúságunkra, amit a nők hiánya jelent…
Ez biztos tetszeni fog. Régebben már linkeltem. Ebből a filmből való.
Valószínűleg a nőkért, a szexért és az utódokért való harc nélkül, amely végső soron a férfiúi teremtőerő anyagi világbani felszabadításának elsődleges oka volt, nem lenne civilizációnk sem. Az hogy ennek a lehetőségét a férfiak egyre nagyobb hányadától elveszik, a világtörténelem legkárosabb fejleménye és következményei beláthatatlanok lesznek az emberi fejlődés szempontjából. De nem ismétlem önmagam.
Egy rövidke cikk a témához.
A legendás Szexmisszió… Igen, ismerem. Szellemes karikatúrája a szocialista rendszernek.
Bevallom őszintén, hogy sem férfiként, sem közgazdászként nem aggódom a világért. Nyilván léteznek olyan szegmensei a Földnek, ahol a jogalkotásban a nők felé lejt a pálya. Ha ez azt eredményezi, hogy a férfiak jelentős hányada a saját útját járja majd, úgy ennek gazdasági-társadalmi-demográfiai hatását érzékelve a törvényhozók idővel megkísérlik egyensúlyba hozni a dolgokat. Ez nyilván nem holnap lesz. S ha egyes helyeken addig kevesebb gyerek születik, vagy visszaesik a gazdaság teljesítőképessége, az probléma lehet ugyan, de nem katasztrófa. A piac és a jogalkotás – idővel – visszabillent mindent a normál kerékvágásba. A gond – megítélésem szerint – inkább az, hogy vannak ennél sokkal komolyabb veszélyforrásai is a civilizációnak, ám azokkal sem foglalkoznak érdemben.
És hogy elvesznek-e bármit is a férfiaktól? Én nem használnám ezt a kifejezést. A világban minden üzlet. Adok-kapok. Igen, a szerelem is az. A házasság pláne. Nem muszáj vagyonközösségben élni. Nem muszáj házasodni sem. Lehet házassági szerződést kötni. Amit viszont muszáj: megismerni a másikat, mielőtt összebútorozunk vele. A nők túlnyomó többsége rendes. Ám aki kisebbséget jelentő férfinyomorító szegmensből választ párt, az viselje annak következményeit. Lehet igazságtalan a világ, de a saját hülyeségünkért kár a külső körülményeket okolni. Szerintem.
“idővel megkísérlik egyensúlyba hozni a dolgokat” – Ha van a történelemnek tanulsága, az az hogy az emberiség sosem tanul a hibáiból. Ebből adódóan nem gondolom hogy ez az egyensúlyba hozás meg fog történni.
“Ez nyilván nem holnap lesz.” – Ám ha megtörténne vagy a külső körülmények ebbe az irányba hatnának, több generációnyi áldozattal jár majd. Itt az áldozaton nem szükségszerűen a fizikai megsemmisülést értem.
“A világban minden üzlet.” – Az igazán fontos dolgok sosem voltak azok.
“megismerni a másikat” – Ez rendben is van, ám nem elhanyagolhatóak azok a külső körülmények, amelyek megváltoztatják az embereket. A nők tekintélyes része különösen fogékony tud lenni a média manipulációira.
“aki kisebbséget jelentő férfinyomorító szegmensből választ párt” – A manapság megkötött házasságok vagy háromnegyede végződik válással, a válások kb. háromnegyedét nők kezdeményezik. Nem gondolnám hogy a házasuló népesség min. háromnegyede ostobán csak beleugrott volna az egészbe, ahogy azt sem hogy én kivételesen intelligens lennék, okosabb mint eme népesség szerencsétlen nagyobb hányada. Szerencsére meg ugye nem lehet alapozni.
Szóval “itt valami tényleg nem stimmel“…
“a válások kb. háromnegyedét nők kezdeményezik.”
Képzeljünk el egy olyan modellt, amelyben igazságos jogrendszer működik. Ebben a modellben nincs olyan torzító erő, mely levenne bármiféle felelősséget a férfiak válláról. Ha asszonyunk válni akar, az azért lesz, mert hájas disznókká váltunk, aki csak sörözik, meccset néz és teleszellenti a nappalit. Lehet, hogy papucsokká lettünk, vagy impotensekké. Tök mindegy. A mi felelősségünk, hogy irgalmatlanul vonzók maradjunk. És oda-vissza, természetesen.
Most spékeljük meg a modellt a felemás jogrendszerrel. Itt jön az, amit már írtam. Makroszinten a törvények felülvizsgálata, mikroszinten pedig az egyéni védekezés szerződéssel, vagy egyebekkel.
Azért fontos, hogy a kettőt külön lássuk, hogy ne hibáztathassuk a rendszert saját esetleges lúzerségünk miatt.
Az igazságnak és a jognak nem sok köze van egymáshoz.
Másik részről a jog csak követi, leképezi a társadalmi viszonyokat és nem igazán előidézi azokat. Szóval a bibi a társadalmi jelenségek terén van, a probléma rendszerszintű és néhány módosított paragrafus nem oldja meg, legfeljebb a valós élet ennél is jobban elszakad a jogi “valóságtól”.
Tudod mi lenne az igazságos jogrendszer? Ha nem működne EGYSZERRE a no-fault divorce (nemtom a magyar megfelelőjét) és a gyerek-, asszonytartás intézménye. A kettő együttes létezése olyan visszaélésre ad lehetőséget, amit aligha tudsz megfogni, bármilyen qrva vonzó is vagy. Tele van a világ ferfiakkal, akik remek férjek és apák voltak, csak éppen a nő egy unott szeszelyes pillanatában úgy érezte, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb.
Azért viszont hagy hibáztassuk már a rendszert, hogy nem ad egyenlő jogokat és lehetőségeket a férfiaknak és a nőknek, illetve hogy ilyen visszaélésekre ad lehetőséget.
Amúgy, ha igazán jó lenne a rendszer, akkor még azt is figyelembe venné, hogy a nemek nem egyformák.
“A mi felelősségünk, hogy irgalmatlanul vonzók maradjunk. És oda-vissza, természetesen.”
Már beszéltük viszont, hogy a biológiai különbségekből következően, (ivarsejtek eltérő aránya, amiből a nemek eltérő párzási stratégiái is adódnak) ez a nők számára előny, viszont, a férfiak többségének katasztrófa.
A válások kezdeményezőinek arányából viszont világosan látszik, melyik nem felé lejt a pálya. Éppúgy, mint a férfiak 8X öngyilkossági rátája a nőkéhez képest, a 3X annyi alkoholista, szenvedélybeteg férfi, vagy a hajléktalan férfiak 10X aránya a nőkéhez képest.
Ezek a valódi egyenlőtlenség mutatói, nem az, hogy hány női politikus, meg multimilliárdos cégvezető van.
Ezekből az arányszámokból világosan látszik, hogy a férfiak sokkal nagyobb részének válik elviselhetetlenné, kilátástalan vegetálássá az élet, és szorulnak egyre nagyobb számban a társadalom perifériájára, mint a nőknek.
Ha a nemek lehetőségei, kilátásai a társadalomban egyenlőek lennének, akkor ezek a mutatók is nagyjából arányban lennének.
“Bevallom őszintén, hogy sem férfiként, sem közgazdászként nem aggódom a világért”
Eddig érdekes módon a nemes jobbító szándék volt a célja.
“A nők túlnyomó többsége rendes.”
Ön melyik bolygón él.
“Ám aki kisebbséget jelentő férfinyomorító szegmensből választ párt, az viselje annak következményeit. Lehet igazságtalan a világ, de a saját hülyeségünkért kár a külső körülményeket okolni”
Lehet, de mivel Ön a nők többségéről beszél így elég könnyű hibába esni.
“Ha ez azt eredményezi, hogy a férfiak jelentős hányada a saját útját járja majd, úgy ennek gazdasági-társadalmi-demográfiai hatását érzékelve a törvényhozók idővel megkísérlik egyensúlyba hozni a dolgokat.”
Ez azért nem történik meg, mert a törvényhozók, mint a társadalmi piramis csúcsán lévők, nem érzékelik közvetlenül a férfiak egyre növekvő hátrányát, mivel ők így is nyerő pozícióban vannak a nőknél. A férfiak pedig, a nőkkel ellentétben, nem egy összetartó népség, nem képesek összefogni a nők ellen a saját érdekeik védelmében.
Statisztikákat, kimutatásokat látni fognak, kérdés, hogy érdekli-e őket. Azt már ma is látni, és biztos látják ők is, hogy nő a válások száma, csökken a házasságoké, és visszaesik a születésszám. A mai fiatalok ezért féltik a saját nyugdíjukat (joggal). Az a baj, hogy kormányszinten egyelőre inkább tűzoltás megy, mindenféle családi és adókedvezményekkel, és mindenféle extra juttatásokkal, ami a nagycsaládosoknak jár.
Pedig a probléma gyökere nem ez, nekem van ismerősöm aki elég szar anyagi körülmények közt is a 3. gyereket tervezi, hanem az, hogy (főleg) a férfiaknak nincs ínyükre a házassággal gyerekvállalással járó hátrányok tömkelege. És az, hogy ha mégis vállalják, akkor semmi megbecsülést nem kapnak érte. (Van itt egy cikk, hogy miért nem szeretnek a férfiak férjjé illetve apává válni) Majd ha legelőször is rendbeteszik a családjogi törvényeket, valamint ha majd a férfiak is kapnak olyan megkülönböztetett figyelmet a társadalomtól, mint a nők, akkor talán javulni fog valami. Majd ha azt látjuk, hogy megéri erőfeszítéseket tenni valamiért, akkor fogunk is.
Ugyan amerikai környezetben és környezetre íródott, de szerintem elég jó ide is, és nagyon jól elmagyarázza ezt az egészet.: http://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/1zks2h/what_is_the_red_pill_an_explanation_accessible_to/
“Majd ha legelőször is rendbeteszik a családjogi törvényeket”
Nem fogják, mert a cél a fehérek kiirtása.
Nagy G!
Tanulságos lehet.
http://www.ferfihang.hu/2014/12/28/the-day-when-men-left-ii-avagy-mi-a-helyzet-a-gyalogosokkal/
Elolvastam. Beteg fantáziálás. Sokkal inkább vicces, mint ijesztő.
“Elolvastam. Beteg fantáziálás. Sokkal inkább vicces, mint ijesztő”
Magyarul nem sikerült megérteni. Valóban humoros, de amit Ön írt a nők nélküli világról, az sem félelmetes, sokkal inkább nyálas, és értelmetlen. Don Felfino cikkében semmi beteges nem volt.
Nem a cikkben. Hanem az alapfelvetésben, mely szerint 10%-ra kéne csökkenteni a férfiak részarányát. Az volt beteges és megmosolyogtató. És persze tökéletesen irreális. Ezt a nők sem szeretnék, ráadásul nettó fasizmus.
Persze el lehet játszani a gondolattal egy cikk erejéig. Születtek már ilyen témájú regények és filmek szép számmal. Ezek többnyire igen szórakoztatóak. Ahogy az egész probléma is az :)
Legalább utólag kijavította. Mindenképpen fasizmus, de ha “jól” előadnák a nőknek, akkor sajnos erre az ostobaságra is vevők lennének.
Ez bizony demokratizmus.
Nem nők nélkül, hanem ha ingyen lenne a punci. Ha a nőkhöz nem a státuszon és a pénzen at vezetne az út.
Azért a kettő nem ugyanaz:)
Ez olyan feministás megfogalmazás. :o(
Igen. Vannak olyan nők, akinek a pénz és a státusz a lényeg, nem az ember. De ez még nem jelenti azt, hogy a nők ilyenek.
Nem értem, hogy miért pont azok a nők kellenének, akiknek ez a fontos. Ők a jónők? A 8-10-esek? Mi bennük a vonzó, ha csak a pénzre hajtanak?
Ki kényszeríti rá a férfiakat, hogy fizessenek, ha nem akarnak?
Hányadik randin kérdeznek rá ezek a nők a pénzügyi helyzetre és a státuszra?
“Ki kényszeríti rá a férfiakat, hogy fizessenek, ha nem akarnak?”
Az, hogy nincs más választásuk.
Férfiként hiába várnál arra, hogy egy szép, önálló, jól kereső nő elkezd neked udvarolni. Aztán, az udvarlók közül amelyik a legígéretesebb, meg legjobban bejön a versenyzők közül, annak adod a répád, meg azzal mész el.
Férfiként ez úgy néz ki, hogy nincs senki, hanem neked kell kajtatni. És, többnyire lepattintanak, mert azért lássuk be, a férfiak többsége nem egy Vastag Csaba sem külső, sem kisugárzás, sem társadalmi elismertség szempontjából.
Így aztán 2 lehetőséged marad: Vagy elkönyveled, hogy a nők g*cik, és nem érdemes velük foglalkozni, akkor vagy a cölibátus, vagy fizetős szolgáltatások között választhatsz.
Vagy erőlteted a dolgot, és, akkor mi a vége? Csak egy olyan nő fog veled elmenni, aki valami hasznot remél a veled való kapcsolatból. Ez a haszon többnyire az, hogy gyereket akar szülni, és az anyaságára hivatkozva akarja eltartatni magát veled az életed hátralévő részében.
“Vastag Csaba”
Na meg ezek a nyivákoló szarok.
Me a nők nem tudnak civilizáltan udvarolni. :-)
“A lap úgy értesült, életveszélyes fenyegetés is elhangzott már: az egyik “rajongó” azt mondta, ha Csaba nem lesz az övé, leszúrja öccsét, Vastag Tamást.”
Felőlem aztán az összes nyikhajt leszurkálhatják, leszarom.
“Az, hogy nincs más választásuk.”
Értem. Ebből számomra az derül ki, hogy a férfiak önként és dalolva fizetnek, hogy pinához jussanak, majd rájönnek, hogy ez így nem jó, mert nem bírja a pénztárcájuk/mert hamar kiürül a kassza és akkor a nők a hibásak.
Szerencsére én kevés ilyen “férfit” ismertem/ismerek.
“a férfiak önként és dalolva fizetnek, hogy pinához jussanak”
Pont annyira, mint a rabszolgák is önként és dalolva építették a piramist.
Egyszerűen szar lenne úgy meghalni, hogy az ember egész életében egyszer se kerülhetett közel nőhöz. Márpedig, ha a férfiak úgy állnának hozzá, hogy kizárólag “fair” (társadalmi előnyöktől mentes) kapcsolatba mennek bele a nőkkel, akkor, a nők párválasztási stratégiájából adódóan, a férfiak 80%-a így pusztulna meg.
Ez egyre inkább így is van. Csakhogy ez nem fog olyan simán levezénylődni. Lásd a vérengző, törő-zúzó, lövöldöző srácokat vagy a kínai nőszegény tartományok férfijait…
Az öngyilkos terroristákról nem beszélve, akiknek nincs családjuk, és elhiszik, hogy 20on valahány szűz várja őket a túlvilágon.
“Pont annyira, mint a rabszolgák is önként és dalolva építették a piramist.”
Nem azért lettek rabszolgák, mert baromira akartak egy kis cukornádat aratni, vagy nagyon akartak követ faragni és másképp nem ment, csak ha rabszolgaigába hajtották a fejüket…
Persze, hogy szar lenne úgy meghalni. De ha csak az anyagiakat képes valaki előteremteni ehhez – mert azt hiszi, ez a lényeg -, akkor így járt.
A párválasztás nem a nőzéssel egyenértékű, ám mindkettőhöz kell valami olyasmi, ami nem pénz és nem státusz – persze csak akkor, ha nem pénzéhes kirakatnőt akar.
Nem is volt rabszolgaság, mese az egész.
Robert Stephen Briffault (1876 – 11 December 1948) sebész, de hírnevét antropológusként, és később íróként szerezte meg
Briffault törvénye:
Az állatvilágban a nőstény, és nem a hím az, aki megszabja az együttműködés feltételeit. Amikor a nőstény nem tesz szert semmiféle előnyre az együttműködés során, ott együttműködés nem is jön létre. – Robert Briffault, The Mothers, Vol. I, p. 191
Első kiegészítés: Bármiféle, a múltban a hím által nyújtott szolgáltatás nem biztosítja a jövőbeni együttműködést.
Második kiegészítés: Bármilyen egyezség, amely szerint a hím jelenben nyújtott szolgáltatása biztosítja a jövőbeni együttműködést, érvényét veszti abban a pillanatban, ahogy a hím véghezvitte a szolgáltatást.
Harmadik kiegészítés: A hím ígérete egy jövőbeni szolgáltatásra limitált hatással van a pillanatnyi, illetve jövőbeni együttműködésre, mégpedig fordítottan arányosan avval, hogy milyen időbeni távlatra szól a hím ígérete , és egyenes arányosságban áll azzal, hogy a nőstény mennyire bízik a hímben (ami qrvára nem jellemző) Értsd: ‘a 10 év múlva elveszlek feleségül’ jóval kisebb hatással van a jelen együttműködésre, mint a ‘fél év múlva elveszlek’, illetve minél jobban tud bízni a nő ebben az ígéretben, annál erősebb lesz az együttműködés.
Ezt úgy értelmezgesse mindenki egy kicsit:)
De hogy konkrétan is válaszoljak. Hgyi, a nők 90%-nak számít – és nem is kicsit – a férfi anyagi helyzete, státusza. A legtöbb nő nem tudja különválasztani a kettőt. Nem az embert szereti magát, hanem azt a képet, amit ő lát az emberről, illetve azt az érzést, amit az ember kivált belőle. Amúgy nagyon könnyű a bullshiteket kiszűrni. Bárhányszor egy nő azzal jön, hogy neki az ember számít, és nem a körülményei, akkor mutass rá a legközelebbi kukásemberre, és mondd el róla, hogy igazán nagyszerű ember, kedves, figyelmes, türelmes, odaadó, sosem csalna meg és élete végéig szeretni fog téged.
100ból 99 nő el fogja kezdeni húzni a száját, hogy hát ő úgy gondolná, hogy jobban megértené magát egy ambíciózusabb emberrel, és valószínűleg egy tanult pasas jobb társaság lehet, stb…., ami mind csak kamuszöveg arra, hogy neki pénzesebb és magasabb státusszal rendelkező ember kell.
Természetesen ez pont ugyanaz, mint amikor egy férfi nemigazán szeretne egy 100 kilós bányarémmel összebútorozni, CSAKHOGY a férfiak ezt sosem titkolják, és sosem kezdenek el mindenféle ál kamuszövegekkel hülyíteni téged az ellenkezőjéről. És a társadalom/média sem.
Nekem volt aki az első randin rákérdezett. Kettő is. Oké, arányaiban nem túl sok, de tudod mit? Ők legalább őszinték voltak. Persze mindemellett illetlen bunkók is, amitől eleve bukó az egész nő. Amúgy egy okos nő csak figyel, és józan paraszti ésszel megállapítja a ruhádból, kocsidból, ékszereidből (ha vannak), a randihelyszínből, az italodból stb. a kvázi anyagi helyzetedet.
“Nekem volt aki az első randin rákérdezett.”
Na. Akkor már nem is kellett több randi. (o:
Nem tudom. Sosem randiztam olyan pasikkal, akiről meg tudtam volna állapítani az anyagi helyzetüket, vagy státuszukat.
És ha figyelembe vesszük, hogy sokan igencsak kitesznek magukért a randin – új ruha, kölcsön autó, gyűjtögetett pénz -, akkor ezek csak díszletek, ami mögött nem sok minden van. Az ilyen emberek nem azért nem kellenének, mert valójában nincs pénzük és nincs “megfelelő” státuszuk, hanem azért, mert kirakat, lufi, amit mutatni akarnak magukról.
Ha meg nem fúj lufit, akkor az a baj, hogy nem tud rendesen felöltözni sem :-).
Nem rongyosan, koszosan gondoltam, de a jelmez veszélyes és fölösleges.
“ékszereidből (ha vannak)”
Férfi ékszert nem hord, csak a buzik.
“a nők 90%-nak számít – és nem is kicsit – a férfi anyagi helyzete, státusza”
Nyilvánvaló, hogy számít. Nem 90%-ának, hanem 100%-ának. Számtalanszor kitárgyaltuk már, hogy a hipergám beállítottsága nem qrvaság, hanem az utódok biztonságos felnevelésének biztosítására irányuló alapvető ösztön. Ha nincs pénzed, státuszod, vagy fiatalemberként (akinek még nem volt ideje egzisztenciát építenie) nincs is ilyen irányú ambíciód, úgy valóban eláshatod magad a nőknél. De nem csupán náluk. Akkor kijelenthetjük, hogy TÖKÉLETESEN ÉLETKÉPTELEN vagy. A csajok csupán az életképességet keresik. Hülyék volnának, ha nem ezt tennék.
Érdemes tehát abból kiindulni, hogy életképes pasik vagyunk. (Ha nem így van, nincs miről beszélni. Remeteség, tajgetosz, cölibátus, amit akarsz.) Ebben az esetben ahhoz is megvan – meg kell hogy legyen – a kellő eszünk, hogy erőforrásainkat magunk kezeljük, és csupán annyit porciózzunk ki azokból a nők felé, amennyi a kapcsolat kényelmes fenntartásához szükséges. Az nem szerelem, hanem ostobaság, ha minden ingó és ingatlanvagyonodat a nő nevére iratod. Ezt ráadásul nem is várja el tőled senki. Egy magára valamit adó nő ki is akadna, ha nyíltan a pénzeddel akarnád magadhoz láncolni.
Ez pont ugyanúgy működik, mint az érzelmekkel. Ha a megismerkedés után két nappal szerelmet vallasz, nagy valószínűséggel buktad a meccset. Ha nap mint nap a bocsánatáért esedezel: buktad a meccset. Ha átadod számára a pénzügyeid irányítását (közös bankszámla, közös bankkártya, közös kassza), buktad a meccset. Adni kell a csajoknak, de mindig TE adagolsz. Ennyire egyszerű.
“hipergám beállítottsága nem qrvaság, hanem az utódok biztonságos felnevelésének biztosítására irányuló alapvető ösztön.”
Nem egészen. A hipergámia felfele választást jelent (nem feltétlen és/csak anyagi értelemben). Az tény persze, hogy régen a kettő gyakorlatilag egy és ugyanaz volt. Egy nő önmagában nem volt életképes (főleg nem utód kihordás és nevelés képes) a történelem során, és ez az ösztön biztosította azt, amit kellett. De már nem egészen fedi egymást a kettő. Például egy diplomás nő, aki keres 300 nettót gond nélkül fel tud nevelni anyagi biztonságban egy családot egy szakmunkással, aki hazavisz 150 nettót. De mindketten tudjuk, hogy ez nem fog előfordulni, csak elvétve, valami ritka esetben. És valszeg akkor sem lesz túl tartós.
Ma egy nő alapvetően képes egyedül fenntartani saját magát, sőt akár egy gyereket is egymaga, mert megvan a lehetősége megszerezni a képzettséget, a munkát, a pénzt, vagyis a státuszt. Ezzel amúgy persze semmi bajom, egészen addig, amíg ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen nőnek a férfiak 80%a partiképtelenné válik. És ha ránézünk a trendre a felsőoktatásban, vmint a női kvótákra a munkaerőpiacon, akkor látszik, hogy ez a helyzet csak romlani fog.
A szomorú az, hogy ezzel maguk a nők sem járnak jól egy bizonyos kor fölött. Ilyenkor jön a nyavalygás, hogy nem lehet párt találni 35 fölött.
“Sehol egy normális pasi!“. Persze mi itt tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy “Sehol egy normális pasi, aki még ki is elégíti a hipergám ösztöneimet“.
Szóval ez a hipergámia, ami egykor a nők túlélését és végeredményben az emberi evolúciót volt hivatott biztosítani, ma már visszafele sül el a nem 20%ba tartozó férfiak, és a 35 fölötti nők számára. Cserébe persze a többieknek tök jó, de hát ők vannak kevesebben.
“Ha nincs pénzed, státuszod, vagy fiatalemberként (akinek még nem volt ideje egzisztenciát építenie) nincs is ilyen irányú ambíciód, úgy valóban eláshatod magad a nőknél. De nem csupán náluk. Akkor kijelenthetjük, hogy TÖKÉLETESEN ÉLETKÉPTELEN vagy.”
Ez az utolsó mondat nem igaz. Simán életképes vagy. Persze valszeg te sem szó szerint így értetted… Arra nem vagy képes, hogy egy átlagos nőt magadhoz vonzz, és családot alapíts vele. Miközben valójában simán megoldod az életed saját magadnak, és szűken, de fenn tudsz tartani egy normál elfogadható életszínvonalat. Csakhogy ez egy veled kvázi egy szinten lévő nőnek nem elég. Jó, persze ez alól már több a kivétel. Ergo átlagos életképes pasiként be kell érd egy idősödő gyenge-közepes nővel, aki valszeg már megjárta párszor a körhintát.
A másik két bekezdéssel simán egyetértek, de iszonyúan nincs beleverve a mai fiatal férfiak fejébe. Legtöbbnek nincs nemhogy erős, de semmilyen apa mintája, az iskolában túlnyomórészt női tanárok kezelik őket, Hollywoodot meg inkább hagyjuk is.:)
“Ezzel amúgy persze semmi bajom, egészen addig, amíg ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen nőnek a férfiak 80%a partiképtelenné válik… A szomorú az, hogy ezzel maguk a nők sem járnak jól egy bizonyos kor fölött.”
Mi tehát a megoldás? Vissza a középkorba? Vegyük el a nőktől a tanauláshoz, a karrierhez, az önálló életképességhez való jogot? Ezt nyilván egyetlen józan gondolkodású férfiember sem gondolja, még ezen az oldalon sem. Az a lehetőség, ami ma a nők számára megadatik, az a kulturális evolúció természetes és üdvözlendő eredménye. Ha ezzel a nők egy része rosszul él – túlkvalifikálja magát és nem lel méltó partnerre – az az ő baja. De legyen neki SZABADSÁGA eldönteni, hogy akar-e élni mindezen lehetőséggel, vagy sem. Nekünk férfiaknak pedig az a dolgunk, hogy megfelelően reagáljunk a kulturális evolúció ezen jelenségére. Nem visszafelé kell tekintgetni, hanem előre. Alkalmazkodnunk kell. Ha a nő magasabbra teszi a mércét, akkor vagy nagyobbat ugrunk, vagy hagyjuk a fenébe az egészet és kivonulunk a pusztába. Mindkettő korrekt megoldás. Bevallom, hogy én személy szerint az elsőt részesítem előnyben. Semmi férfiatlan nincs abban, amikor egy hímnemű ápolt, művelt, szellemes és ért a nők nyelvén. Fel van adva a lecke, de nem siránkozni kell, hanem tenni magunkért. Isten áldja Mystery-t és a többi gurut!
Ha egy férfi nem képes arra, hogy biztosítsa a családja megélhetését, azt én életképtelennek tekintem. Lehet luxusban élni és lehet egyszerűen. Lehet az asszony háztartásbeli, vagy dolgozhat ő is. Ezerféle lehetőség. (Ilyen tekintetben szerencsésebb is a mai férfi a 200 évvel ezelőtt élőnél. Akkor a feleségének mekkora esélye volt hogy a háztájin túl bármiféle értékteremtő munkát végezzen, a családi összbevételt gyarapítva? Nem sok.) Alig ismerek olyan férfit, aki ne találna magának elfogadható nőt. Olyat meg egyáltalán nem, aki megnősül, gyermekeket nemz és nem tudja ellátni a családját. Túl jó körökben mozgok? :)
“Ha egy férfi nem képes arra, hogy biztosítsa a családja megélhetését, azt én életképtelennek tekintem.” – Akkor itthon a férfiak nagyobbik része minden erőfeszítése ellenére életképtelen. Számos férfit ismerek, aki szívesen elüldögélne minimálisan kevesebb pénzért, stresszmentesen bohóc diplomával, bohóc állásban és tologatná az aktákat. Jutna ideje a családjára és talán még jól is érezné magát. De sajna ezekben a csinált állásokban mások, jobbára nők ülnek. Ezek tekintélyes része egy értelmesebb érettségizett férfinek is könnyen elvégezhetőek lennének. A valóság ezzel ellentétben az, hogy férfiak százezrei kényszerülnek külföldre hogy kétkezi munkát végezzenek a diplomáik ellenére vagy szerencsésebb esetben szakmunkát, ha volt annyi eszük hogy szakmát tanultak felsőoktatás helyett.
A férfi-női kapcsolatokat pedig csak hosszútávú kapcsolatként szemléled, a hosszútávú kapcsolatok ismérveivel írod le. Ez önmagában nem gond, csak így nem teljes a kép.
“kulturális evolúció természetes és üdvözlendő eredménye” – Attól tartok ez az esemény nem természetes. Ha az lenne, a következményei is természetesek lennének (lévén meglenne a társadalmi beágyazottsága), míg körülnézve sokkal inkább sokasodó és természetellenes okozatokat látunk. Sokkal inkább egy durva és a természetes viszonyokra ráerőszakolt dolognak tűnik, a posztindusztriális korszak társadalmi szörnyszülöttének.
Azt hiszem tényleg túl jó körökben mozogsz.
Nyilvánvalóan mindenki tegyen meg mindent, amit tud, ám nem valami fair hátrakötött lábakkal is elvárni a sprintfutást és nem megfelelő eredmény esetén életképtelen szarként lehúzni a férfiakat a vécén.
Nem húzok le senkit a vécén. Semmi sem áll tőlem távolabb. Csupán szomorúan végignézem, hogy egyesek lehúzzák magukat. Nemhogy nincs összekötözve a lábunk, de egyenesen szárnyaink vannak. Csak meg kell tanulni használni.
Van egy csomó parlamenti képviselő ismerősöm, ráadásul ezen a szakterületen. Azonnal továbbítok feléjük minden épkézláb javaslatot. Siránkozást nem fogok. És ezt ne magadra vedd, Te kifejezetten konstruktívan állsz a dolgokhoz.
“Mi tehát a megoldás? Vissza a középkorba? Vegyük el a nőktől a tanauláshoz, a karrierhez, az önálló életképességhez való jogot? Ezt nyilván egyetlen józan gondolkodású férfiember sem gondolja,”
Nem meg mondtam, hogy Ön feminista? Vitatja még ezt valaki?
“még ezen az oldalon sem.”
Tehát szar az oldal, mert Magánál intelligensebb, azaz az Ön nyelvén mondva Életképtelen egyedek járnak ide?
“Semmi férfiatlan nincs abban, amikor egy hímnemű ápolt, művelt, szellemes és ért a nők nyelvén”
Persze, hogy nincs. Mikor kívánja elkezdeni?
“Ha egy férfi nem képes arra, hogy biztosítsa a családja megélhetését, azt én életképtelennek tekintem”
Gondolom jelenleg külföldön – valamilyen jómódú országban . él és onnan okoskodik. Életképtelen férfi az, aki saját szűklátókörűsége végett szenvedve nőgyűlölőzik. Illetve az aki ok nélkül felmagasztalja a nőket.
“Van egy csomó parlamenti képviselő ismerősöm”
Hogyne. Ezt az oldalt meg a Jobbik pénzeli. Kíváncsi lennék kik lehetek azok a nagy ismerősök.
Versus, köszönöm az építő jellegű hozzászólást. Ön minden felmerült problémát frappánsan megoldott. Köszönet érte. Ön igazi életképes férfi, aki megérdemli a társadalom és a nők elismerését.
Ön olyan ember, aki nem esik értelmetlen túlzásokba. Elfogadja és megfontolja mindazon érvekkel alátámasztott gondolatot, mely az Önétől különbözik. Az érvekre nem indulatokkal reagál (ahogyan egy nő tenné), hanem szilárd érvekkel. Ez tetszik. Versus, Ön egy igazi FÉRFI :)
Big G: Én az általad elmondottakra írtam válaszul, de korántsem személyesként. Szóval a vécézés sokkal inkább a jelenségnek szólt.
Alapjában véve nekem nincs problémám azzal amit leírtál. Ha jobban megnézem az abszolút konzervatív férfi-alapú, megosztott nemi szerepeket valló hozzászólás. Ami helyénvaló lenne, ha számot vetne a jelen realitásaival.
A magam részéről nem óhajtok ennek a társadalmi pressziónak megfelelni, szívem szerint megtenném ha a világ is olyan lenne körülöttem, lévén mert tudom és érzem hogy erre a szerepre teremtettem (volna). Ám éppen a külső közeg lehetetlensége miatt vagyok kénytelen saját szabályokat felállítani és kizárólag azoknak akarni megfelelni. Így a szárnyalás marad (lehetővé válik), ám csak a saját világomra vonatkozóan. Így vet az ember számot a vágyai és a realitások közötti mély ellentmondásokkal.
“Mi tehát a megoldás? Vissza a középkorba? Vegyük el a nőktől a tanauláshoz, a karrierhez, az önálló életképességhez való jogot? Ezt nyilván egyetlen józan gondolkodású férfiember sem gondolja, még ezen az oldalon sem.”
De.
“Alkalmazkodnunk kell.”
Azé se.
“Van egy csomó parlamenti képviselő ismerősöm”
Na meg az a bordélyház.
“Mi tehát a megoldás? Vissza a középkorba? Vegyük el a nőktől a tanauláshoz, a karrierhez, az önálló életképességhez való jogot? Ezt nyilván egyetlen józan gondolkodású férfiember sem gondolja, még ezen az oldalon sem.”
Pedig megfontolandó. Tiltani szerintem sem kellene, mert van néhány ambíciózus nő, aki tényleg rosszul érezné magát, ha nem tanulhatna tovább (tippem szerint nagyságrendileg 10% alatt vannak – szerintem ők indították anno a feminizmust, mert nem értették, hogy a többi nő másmilyen). Nekik tényleg a boldogságuk múlik a diplomán. A többiek viszont kizárólag a társadalmi nyomás miatt akarnak diplomát. És ezzel elvesztegetnek egy csomó értékes időt az életükből, hogy aztán számukra nem kielégítő életpályákra kerüljenek. Őket bölcsebb lenne megakadályozni a továbbtanulásban. Persze nem erővel, elég lenne értelmesebb propagandával meggyőzni őket, hogy nincs értelme.
“Ön olyan ember, aki nem esik értelmetlen túlzásokba. Elfogadja és megfontolja mindazon érvekkel alátámasztott gondolatot, mely az Önétől különbözik. Az érvekre nem indulatokkal reagál (ahogyan egy nő tenné), hanem szilárd érvekkel. Ez tetszik. Versus, Ön egy igazi FÉRFI :)”
A stílusod behízelgő ha nyomot akarsz hagyni, tehát amikor abban a tévhitben vagy, hogy értelmeset beszélsz. Ez vagy önbizalomhiány, azaz szűklátókörűség, azaz élettapasztalat hiánya, vagy csak a szokásos alantasság. Amikor védekezel, akkor pedig a másik stílusát támadod – jellemzően azért mert viccesebb mint te. Ez pedig az intelligencia, tehát az érvek hiánya – feltéve hogy legalább olyan olvasott ember vagy, mint amilyennek mutatod magad. (Ezek különben még véletlenül sem feminin jellemvonások.) A férfiak érvekre érvekkel, hülyeségekre indulatokkal vagy intelligenciától függően humorral reagálnak. Ha már megállapításokat teszel a kis házi-könyvtáradból, lehetnél pontosabb. Mellesleg magam részéről annyit, hogy Versus hozzászólásain gyakran jókat mosolygok, ritkábban elgondolkodtatnak. A tieiden pedig nem. – Csak mert tudom, hogy sokat számít a véleményem, kihasználtam az alkalmat, hogy segítsek… :)
“Versus, Ön egy igazi FÉRFI :)”
Lenne mit tanulnia :) Egy igazi férfi nem abban látja a párkapcsolati problémák megoldását, hogy aljas módon megcsalja a szerelmét. Ez az első és legfontosabb. Másodszor: Igyekszik egyik szavával nem ütni a másikat. Ön pedig ezt rendszeresen megteszi. Miért ne lehetnék Én méltó a társadalom elismerésére? Nők elismerésére is az vagyok. Minden bizonnyal saját magát igyekszik beállítani pozitív példaként. Kíváncsi lennék, hogy Magát hány nő ismeri el a rokonokon kívül. Ugyanis eddig csak benyaldosást olvashattunk, és mint azt tudjuk, nem kifizetődő a nőknél. Pontosabban Nekik kifizetődő, mert nagy részük szeret a gusztustalanul hízelgő férfiak javait-forrásait kihasználni. Teljesen egyértelmű, hogy “jobbító szándék” helyett, csak provokálni jött ide. Ha nem titok akkor elárulná, hogy ki adott Önnek felhatalmazást cikkírásra? Komolyan érdekelne…
Kedves SIL!
Köszönöm hogy kiállt mellettem! Én is többször megtettem már ezt Magáért, még akkor is, ha esetleg észre sem vette (pl: pontozások). Még a Koriander elleni forradalmában is inkább az Ön pártját fogtam, pedig Koriander asszonnyal sincs különösebb problémám. Örülök, hogy jókat derül a hozzászólásaimon. A humor fontos dolog egy ilyen kőkemény társadalmi problémákat kielemző és megvitató weboldalon. Annak még jobban örülök, hogy néha el is gondolkodtatom :)
“Van egy csomó parlamenti képviselő ismerősöm”
Ez meg is magyarázza a profilképet.
“Például egy diplomás nő, aki keres 300 nettót”
Nem keres. Csak kap. Mástól. A büdös melósok ki nem fizetett bérét.
Nahát, Naooo-nak nyomom a lájkot, itt a világvége.
“Számtalanszor kitárgyaltuk már, hogy a hipergám beállítottsága nem qrvaság, hanem az utódok biztonságos felnevelésének biztosítására irányuló alapvető ösztön.”
Legyünk már annyira racionalista és társadalomkritikus szemléletűek, hogy rájöjjünk: Ez csak a fehér lovagok által terjesztett ótvaros hazugság a női önzés és haszonleső hajlam társadalmi szinten történő elfogadtatására.
“Akkor kijelenthetjük, hogy TÖKÉLETESEN ÉLETKÉPTELEN vagy.”
Ööö. Nem inkább azok az életképtelenek, akik nemhogy másokat, de saját magukat sem tudják/akarják eltartani?
“Érdemes tehát abból kiindulni, hogy életképes pasik vagyunk.”
Csakhogy, az életképesség az relatív, és nagyban függ a társadalmi környezet adta feltételektől, lehetőségektől. Az életben elérhető lehetőségek is kilátások folyamatos szűkülésével, a férfiak nemhez köthető hátrányainak növekedésével, az eredetileg teljesen életképes pasik is egyre nagyobb számban életképtelen kategóriába fognak sodródni.
Fentebb már írtam erről.
Szemléletesebben:
Ezek az arányok világosan mutatják, melyik nem felé lejt a pálya. Ha a nemek közel azonos lehetőségekkel és életkilátásokkal rendelkeznének a társadalomban, akkor a társadalom peremére kerülők között közel azonos lenne az arányuk.
“Halmozottan hátrányos férfiak”? (((((o:
Egy ilyen után nem szoktam tovább olvasni.
Ugye? Szep alliteraciot igy elrontani. Annyira adja magat a “halmozottan hatranyos himek” kifejezes…:)
Nade basszus tökmindegy, hogy hátrányos férfi, vagy hátrányos hím… Bár alliterálva tényleg még idiótábban hangzik. :oDDD
“A csajok csupán az életképességet keresik. Hülyék volnának, ha nem ezt tennék.”
Ja, azért állnak össze egy csomó féreggel.
Kedves Big G.!
Jelen hozzászólásomat kifejezetten neked címezem, ámbátor szeretném, ha a többiek is elolvasnák és esetleg reagálnának is, ha van kedvük. Mondjuk úgy, hogy ez egy nyílt levél hozzád, és akkor meg is van a szükséges formalitással megáldott felvezető. :)
Ideáid egy tökéletes világban minden bizonnyal megkérdőjelezhetetlen igazságok lennének. Szerintem azonban egyetérthetünk abban, hogy nem egy tökéletes világban élünk, hiszen akkor nem akadnának soha horogra olyan témák, melyek a Férfihang és hasonló portálok létjogosultságát biztosítanák, és akkor most nem beszélgetnél ilyen kedélyesen a többi hozzászólóval 290 kommenten keresztül. A Férfihangnak pedig legjobb tudomásom szerint nem célja, hogy disztingválja a férfiakat társadalmi státuszuk szerint, hanem a férfiakat mint egységes, kollektív csoportként – sőt, a nőket is közvetett módon megszólítva társadalomként – kezeli, és így képes meghallani, bizonyos esetekben akár közvetíteni is azon férfiak hangját, akik hangja esetlegesen nem hallatszik el a rózsadombi telkek meg a csillebérci villák irányába. Arról a mintegy 80%-nyi férfiról van szó, akiket a nők átlag alattinak tartanak (kinézet alapján):
http://drhelen.blogspot.hu/2011/06/vox-at-alpha-game-dont-listen-to-female.html
A Férfihang ebben az áldatlan állapotban a békéltető testület szerepét kívánja magára ölteni, azaz teret ad a mindenféle társadalmi státuszból érkező emberek véleményének, majd ezen vélemények sokaságából alakít ki többféle lehetséges álláspontot, melyek halmazából igyekszik kiválasztani azokat, amik amolyan közös nevezőként a többség számára vállalhatónak számítanak. Ezután, ha a Férfihang társadalmi szervezet lenne, ezeket a témákat és problémákat akár társadalmi vitára is bocsáthatná, csak hát a sok támogatás a feminista szervezetek számára kell, a férfiak nem fizetnek elegendő adót a közösbe, hogy érdekképviseletük lehessen, hiszen a nagy többségük tökéletesen életképtelen, és kiépített cégbirodalom meg egzisztencia híján csak élősködnek a társadalom nyakán. A jó hírem az, hogy ebből a sokaságból a te véleményed is meghallgattatott, a rossz hírem az, hogy álláspontod nem került bele a szalonképesnek számító és vitára érdemes vélemények kalapjába.
Kezdjük azzal, hogy a világon egyetlen ember sem képes úgy működni, hogy csettint egyet, és a következő naptól már domináns alfahímmé átalakulva fogja a nők tömegeinek bugyijait nedvesíteni (kivételnek talán a pszichopaták számítanak, ha te is közéjük tartoznál, elnézést kérek, nem állt szándékomban diszkriminálni). Kiváltképp rögzült személyiséggel lehetetlenség az azonnali változás (tehát az életkor előrehaladtával egyre nehezebb). Ezt azt jelenti, ha te késő huszas vagy harmincas éveidben rádöbbensz arra, hogy nincs társadalmi státuszod, és éppen nem akad egy milliárdos apuka sem a hátad mögött, aki alád toljon egy kis hátszelet, akkor ettől a ponttól kezdve hosszú évek fáradságos és gyakran keserves munkájába telik, hogy ezen az áldatlan állapoton változtass. A probléma legsúlyosabb gyökere, hogy az ember mindenféle szociopata tényferdítés ellenére nem tisztán racionális lény, hanem alapvetően érzelmi alapon, pillanatnyi érdekek mentén hozza meg döntéseit, és azt a tényezőt, hogy mennyire képes előre gondolkodni és tervezni, valamint pillanatnyi érzelmi impulzusait racionális, ésszerű indokokkal felülírni, ezt a képességet ki kell fejleszteni, lehetőleg még fiatalabb korban. Ennek a racionális gondolkodó és tervező képességnek egyik fontos feltétele, hogy a racionális alapon meghozott döntések várható hozadéka mérhető legyen, azaz puritánul fogalmazva: ha ezt csinálom, akkor az történik. A racionális elmének hatalmas előnye van az üzleti élet és a tudományok területén is. Azonban a nemek közötti kommunikáció már nem racionális alapon, gépesen, előre kiszámolt eredményekkel történik, hanem a nők elsődlegesen érzelmi énjüket, a férfiak pedig racionális elméjüket előtérbe hozva kívánnak kommunikálni. Aki racionálisan gondolkodik, annak a gondolatai során vészvillogóként jelző érzelmi impulzusait el kell nyomnia, mert a racionális és az érzelmi intelligencia állandó dominanciaharcban vannak egymással, és a kétféle intelligencia gyakran egymással ellentétes gondolati impulzusokat generál.
Ahogy az IQ fejlesztése egyre inkább előtérbe kerül a férfiaknál – lássuk ehhez a férfiak arányát a tudományos egyetemi (STEM) képzéseken -, annál inkább dominánssá válik a racionalitás az érzelmi intelligenciával szemben. Ezt átfordíthatjuk arra, hogy ebből az következik, hogy a férfi és nő közötti kommunikációs szakadék megnő. Ebből két dolog következik. Egyrészt nem igaz az az állításod, hogy kizárólag a nincstelen, életképtelen férfiak képtelenek nőzni – hiszen pl. az informatikusok a fizetési rangsorok élvonalában vannak minden országban, mégis híresen infantilisek a nőkkel, tisztelet a kivételnek persze -, másrészt nem lehet a világmindenség összes magyarázatát ilyen kéttényezős modellekre lebontani, hogy sikeres-lúzer, zsömle-nem zsömle, 0-1. Az ilyen egybites gondolkodás rendkívül veszélyes a társadalom számára. Számos nagy tudósról és feltalálóról olvashatsz akár itt a Férfihangon, akik vagy szüzen, vagy legalábbis házastárs nélkül haltak meg, a másik serpenyőből pedig ott van az amcsi hajléktalan csávó példája, aki úgy vészeli át a zord éjszakákat, hogy napról napra különböző nőket szed fel, és náluk alszik:
https://www.youtube.com/watch?v=bmav517MQJc
Jó, nem ez a jellemző példa, de azért látható, hogy meglehetősen színes a felhozatal az embertípusokból. Ha kategóriákra kívánjuk osztani az embereket mondjuk személyiségjegybeli hasonlóságok alapján, akkor is több tucatnyi dobozba kéne bepakolnunk őket, hogy aztán ezeknek a külön kategorizált kis csoportoknak mind segítséget lehessen nyújtani és egyéni jellemzőik figyelembe vételével rávezetni őket a sikerre.
Ez az elitista felfogás, hogy “tessék a férfiak felső 20%-ába tartozni” a legfőbb kerékkötője az emberiség fejlődésének. Ugyanis a férfi státusz tekintetében nem egy abszolút skáláról van szó. Kétszáz éve már akkor a felső 20%-ba tartozhattál, ha megélted a 20 éves kort, meg képes voltál felemelni a vasvellát. Most meg ha nincs ház, akár hitelre, meg plazmatévé, meg bömös, akkor már életképtelen vagy. :) Elhiszem én, hogy kellemesebb érzés a közösbe semmit nem téve csak úgy beleülni a jóba, aztán vinni a vagyon felét, ha már unalmas minden héten ugyanaz a túrós dákó. A férfi státusz egy relatív skála. Régen megvoltak a státuszkülönbségek alapvető fékezőerői, mert ez volt az egyetlen motiváció az alacsony társadalmi státuszból kitörni akaró férfiak számára, hogy nekik is lehessen családjuk meg utódaik, annak ellenére, hogy genetikai készletük alapján a hipergám ösztönöket nem elégítették ki teljes mértékben. Van különbség aközött, hogy “tessék, ide rakom a lécet, ezt ugord meg”, aztán ha megugrod, megkapod a jutalmadat, meg aközött, hogy “tessék itt a léc, ügyes voltál, hogy átugortad, de a többiek már 10 centivel feljebb járnak, most ezt ugord meg. Ó de kár, már ezzel is elkéstél. Na még feljebb”. Aztán az illető beleütközik a saját fizikai és genetikai korlátaiba, amin már nem tud javítani, mint ahogy 80%-nyi másik sorstársa sem. De a rögtönítélő bíróság megmondja neki, hogy te akkor most életképtelen vagy, mert 20%-nyi embernek sikerült, akkor neked is kéne.
Akit a verseny alatt úgy hagynak magára, hogy nincs semmi lehetősége, vagy kellő ismerete a hátrányát leküzdeni, az megszégyenül és kicsatlakozik. A versenyképességen lehet javítani, de az ember élete nem 20 vagy 30 évesen kezdődik, amikor ténylegesen is bizonyítania kell mondjuk a munkaerőpiacon meg a húspiacon, hanem sokkalta hamarabb. És ezek az évek, a gyermeki meg a fiatal évek, amikor ezeket a képességeket meg személyiséget ki kell fejleszteni. Lényegében amíg megvan a biztonság, amíg anélkül a kockázat nélkül próbálhatsz ki új dolgokat, hogy mondjuk kirúgnak az állásodból, vagy viszik a házat a fejed fölül, addig kell a versenyképesség elixírjét meglelni, mert később, amikor már vérre megy a játék, nem fog működni. Nem véletlen, hogy az ember 18 éves koráig jogi értelemben sem számít felnőttnek. Ezekben a fiatal éveiben a szüleire van utalva. És a szülő felelőssége 100%-ban, hogy a gyerek milyen ismerettel és életképességgel kerül ki a társadalom vadonjába. Elmondom neked, mi történik azzal, aki kellően fiatalon nem esik túl az első érzelmi csalódáson, az első hibás anyagi döntésen, aki nem kap elég autonómiát önálló tettek véghezvitelére, és akit burokban nevelnek: vagy félni fog bárminemű döntést meghozni, mert a világot egy olyan veszélyes helynek érzékeli, ahol bármikor bárki átverheti, megszégyenítheti vagy kisemmizheti, vagy pedig vakmerő, de retardált döntések sokaságával szépen belekormányozza magát a gödörbe. Minden tönkrement fiatal mögött ott áll egy vagy két szülő, aki tönkretette, mert a nevelés kiment a divatból. És te az ilyen eltévelyedett, segítségre szoruló, gyámoltalan (aki maximálisan életképes és boldog lehetne, ha megkapta volna azt az alapvető nevelést szüleitől, ami mindenképpen szükséges az önálló élethez) fiatal vagy középkorú embernek azt mondod, hogy hát sajnos nem nyertél a genetikai lottón, egy lúzer vagy, most pedig szép csöndben dögölj meg, de legalábbis ne zavard létezéseddel a környezetemet.
Márpedig a probléma így csak dagadni fog. Persze kizárhatod először a férfiak 80%-át, aztán akár 90, akár 99%-ot a magad által meghatározott társadalomból, csak akkor ne is számíts arra, hogy az emberiség normál módon fennmarad. Valószínű egyébként, hogy az emberiség bizonyos %-a túlél egy akármekkora katasztrófát, mert vagyunk már olyan fejlettségi szinten, csak ne hidd azt, hogy ha bekövetkezik egy súlyos társadalmi változás, vagy akár forradalom, hogy az a jelenleginél jobb rendszerbe kormányozná a világot, vagy hogy te érinthetetlenként ne válhatnál hirtelen vesztessé és kerülhetnél akár az általad megvetett lúzerek kalapjába.
A monogámia felbomlásával ez a rendszer már alapjaitól rohadt. Nem a gyerek, aki eldönti azt, hogy márpedig életképtelen lúzer lesz. Hanem nincsen nevelés, nincsenek valódi szülők a gyermek mögött, amikor életképessé kéne tenni a nebulót. Van helyette utca, facebook meg tv, választhat. Egy olyan társadalomban te a megszégyenítő nyelvezeteddel nem fogsz eredményt elérni, ahol:
– A fiatalok egyre nagyobb %-át egyedülálló anya neveli. Nincs férfiminta, a fiúk életképtelenné válnak, a lányok meg elmebeteg pszichopatává (nem egy egyedülálló anya által nevelt csaj akadt az utamba eddigi életem során, mindegyiknek volt valami elmebetegsége vagy legalább személyiségzavara).
– A társadalmi státuszodat a végzettséged, vagyonod meg öltözködési stílusod határozza meg, de a nők könnyen föléd kerekedhetnek státuszban, miközben továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy te fizesd a vacsorát a randin, meg add rá a kabátot, meg a fele vagyonod add neki, ha véletlenül rád unna.
– Ahol nem vállalhatsz felelősséget a saját döntéseidért, mert nem tanítottak meg rá, hogyan kell, és mivel jár ez: https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=kKM2G-mDAwA#t=2257
A fentieken felül érdekes, hogy pont Mysteryt állítod elénk követendő példaként, akit fénykorában többször is idegösszeomlással és szuicid hajlammal kezeltek, mert nem volt képes feldolgozni azt a kognitív disszonanciát, hogy a nőszerzés érdekében bűvészmutatványokkal, meg páváskodással, meg betanult menősködő dumákkal kell előállnia, mert a szülei nem éppen ezt a képet plántálták belé kiskorában a nőkkel kapcsolatban, mint ahogy belém és – merem mondani – több százmilliónyi másik sorstársamba sem.
Szerencsére ezeknek az emberellenes eszméknek már leáldozóban van. Az internet és az ezen fellelhető online sorsközösségek elhoztak mindenki számára egy új esélyt, ráadásul személyre szabottan. Csak nehogy azt higgye bárki is, hogy ezek az új esélyek majd a jelenleg fennálló társadalmi rendet fogják újból megszilárdítani. Minek szégyellje magát bárki is, akire valami idegen hamis erkölcsi piedesztálról ítélkezve kimondja, hogy életképtelen, amikor milliónyi lehetőség ígérkezik új hobbik vagy hivatások űzésére, sőt, már a világ teljes tudása is digitalizálva az átlegember rendelkezésére áll? Minek kösse fel magát az, aki nem tud nőzni, ahelyett, hogy bejárná a világot, az MGTOW útra lépne, vagy feleséget importálna egy tradícionálisabb országból? Minek dolgozzon bárki is a globalista kapitalizmusért, amikor a profitszemlélet kizárólagossága érdekében a munkát robotizálják, vagy elviszik más országokba? Meg hát eltartandó család híján és feminizmussal fertőzött, komoly kapcsolatra alkalmatlan nők tömegében amúgy sincs semmi értelme vérre menő versenyt folytatni valami homályos előléptetési ígéretért vagy a nem létező karrierért. Minek álljon szóba a félrenevelt fiatal a nőkkel, akinek az akkor még alakuló személyiségébe rögzítették elfuserált szülei a magasságos hercegnő eszményképét, mely illúzió darabokra hullása után az adott fiatal már semmi szeretnivalót nem talál a nőkben? Érdekes változások elébe nézünk, és hát olyan nem létezik, hogy aki sikertelen és éppen nem osztottak neki lapot, majd szépen a pálya szélén ücsörögve fogja várni a kegyes halált. Az ilyenek előbb-utóbb kénytelenek lesznek felnevelni saját magukat, de a keletkező eredmény nem biztos, hogy a vártaknak megfelelő lesz. A saját és utánam következő generációkban fel lehet készülni a szociopata szörnyszülöttek hadára.
Ideáid egy tökéletes világban minden bizonnyal megkérdőjelezhetetlen igazságok lennének. Szerintem azonban egyetérthetünk abban, hogy nem egy tökéletes világban élünk.
Valóban nem. A világ nem is volt soha tökéletes, és tán nem is lesz az sohasem. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a jelen világa áll a legközelebb a tökéleteshez minden idők közül (megannyi hibájával együtt). Nem csak a nők helyzete javult, a férfiaké is jelentősen. Olyan lehetőségeink vannak, amelyekről 50-100 évvel ezelőtt nem is álmodhattunk. Pláne még korábban.
a rossz hírem az, hogy álláspontod nem került bele a szalonképesnek számító és vitára érdemes vélemények kalapjába.
Megtisztelsz. Így érdemes kommunikálni :)
Kezdjük azzal, hogy a világon egyetlen ember sem képes úgy működni, hogy csettint egyet, és a következő naptól már domináns alfahímmé átalakulva fogja a nők tömegeinek bugyijait nedvesíteni.
De bizony. Ha nem is csettintésre, de viszonylag hamar. Ha meg tudsz tanulni autót vezetni, vagy korcsolyázni, akkor erre is képes vagy. Hemzseg a net a PUA cikkektől, nagy részük egész használható. Az orrom előtt formálódnak át a félénk lúzerek, s válnak domináns, vonzó hímekké. Neked is menni fog. Cinizmus nélkül: szívből drukkolok.
Számos nagy tudósról és feltalálóról olvashatsz akár itt a Férfihangon, akik vagy szüzen, vagy legalábbis házastárs nélkül haltak meg.
Nem ritka jelenség. Magam is ismerek jó pár zsenit, akik kimagasló IQ-val bírnak, ugyanakkor a szociális intelligenciájuk zérónak tűnik. Ám ez nem jelenti azt, hogy a 160 feletti IQ miatt képtelenek volnának normálisan öltözködni, viselkedni, kommunikálni. Semmilyen kutatás nem igazolja, hogy a kettő ütné egymást. Egyszer megkérdeztem egy tökéletesen antiszociális zsenit, hogy miért nem viselkedik elvárt módon. Azt válaszolta, hogy őt ez nem érdekli. Nem akar tetszeni senkinek, elég, ha a neje elfogadja olyannak, amilyen. Ezek az emberek tökéletesen alkalmasak volnának rá, hogy elfogadható hímekké váljanak. Azonban a prímszámok jobban izgatják őket, mint a punci. Ez van.
Ez az elitista felfogás, hogy “tessék a férfiak felső 20%-ába tartozni” a legfőbb kerékkötője az emberiség fejlődésének.
Nem. Ez az EGYETLEN mozgatórugója az emberiség fejlődésének. Semmi más.
Az ember élete nem 20 vagy 30 évesen kezdődik, amikor ténylegesen is bizonyítania kell mondjuk a munkaerőpiacon meg a húspiacon, hanem sokkalta hamarabb.
Valóban. De sosem késő elkezdeni. Egyes kutatások szerint sikeresebbek az üzleti életben azok, akik apa nélkül nőttek fel. Talán mert érzik, hogy túl kell kompenzálniuk a kezdeti hátrányt.
Ha láttál már szánalmas lúzert, akkor el tudsz engem képzelni húszévesen. Irgalmatlanul csórón, két sikertelen egyetemi felvételi után, a csajok számára tökéletesen láthatatlanul. Viszont egyetlen percre sem mondtam le a vágyaimról. Egyetlen percig sem hibáztattam a külső körülményeket, melyeken nem tudok változtatni. Az alfaság egyik meghatározó ismérve, hogy MINDENT MEGTESZEL MAGADÉRT. Látod? Még alliterál is :)
“Ha meg tudsz tanulni autót vezetni, vagy korcsolyázni, akkor erre is képes vagy. “
Még mindig nem vágod a lényeget, drága egykomám.
Bebiflázod a kreszt, elvégzed a gyakorlati vizsgát, és már van is vezetői engedélyed.
Ez független attól, hány másik delikvens tudta megszerezni ezt az engedélyt.
Az alfaság nem ilyen. Az egy szűrő. Ha sokan ugorják meg a lécet, felelnek meg az elvárásoknak, akkor a léc magasabbra röppen. Pont annyira, hogy a legjobb 20% menjen át rajta. Ha pedig ezt a magasabb lécet is egyre többen meglépik, akkor még magasabbra röppen. Ésígy tovább. Sosincs vége.
De, már alapvető logikai ismeretekkel is beláthatod, hogy “A tessék a felső 20%-ba tartozni” mondatod logikailag is hibás. A 100% nem tud a felső 20%-ba tartozni. Me akkor mi a jóbüdöstől lenne felső 20% ?!
Egy társadalom nem működhet korlátozások nélkül. Ha nem lennének jogi, erkölcsi gátak, akkor egymást fejbevernénk bunkóval, és az összes nőt lépten-nyomon megerőszakolnánk. Me megtehetjük. Azért lettünk nagyobbak, erősebbek.
Ugyanez van pepitában a mai társadalomban: A nemek szexualitás intenzitásbeli különbségei miatt, szexuális értelemben a férfiak vannak kiszolgáltatva a nők kényének-kedvének. A nők az erkölcsi és jogi korlátoktól felszabadultak, így nincs, ami korlátot szabjon a kurvulásuknak.
Páran erről dumálunk itt egy ideje már neked. Tulajdonképpen, ezért is létezik ez az oldal. Nem pedig azért, hogy önostorozó fehér lovagként ünnepeljük az összeomlásra ítélt gynocentikus társadalmat.
Szép dolog a mese mese meskete, de én magam is egy ideig tagja voltam a PUA közösségnek, sőt, egy táborukba is eljártam, ahol élőben tapasztaltam meg a módszerek működőképességét (igen, tényleg működnek!), és akár hiszed, akár nem, pont ez okozta kiábrándultságomat a nőkből. Olyan embernek egyszerűen nem való a PUA-ság, aki pártolja a monogámiát, és aki szerető kapcsolatban, vagy házasságban képzelné el az életét. A PUA olyanoknak megfelelő, akik a “cél szentesíti az eszközt” elvet testesítik meg, erre te is ékes példa vagy eddigi hozzászólásaid alapján. Hogy lehet olyan nőben bármilyen szempontból is megbízni, akit néhány varázsigével, meg vicces mondattal, meg a shit test/kurvapajzs felismerésével pár perc alatt hipnotizálni lehet és kidumálni a bugyijából? Az ilyenből hogy lesz szerető feleség meg példás anya? Hogy mernéd kiengedni az utcára abban a félelemben, hogy csak nehogy egy valaki is leszólítsa az utcán, aki ismeri azokat a manipulációs trükköket, amiket én magam? Arról már ne is beszéljünk, hogy én beszéltem a nevezett PUA tábor szervezőjével, aki köntörfalazás nélkül elmondta, hogy a sikerráta mintegy 20%, tehát 80% továbbra sem tud magának nőt szerezni. Minden bizonnyal azzal van a probléma, hogy létezik még ezernyi más önfejlesztő módszer, melyek felkutatása a neten fáradságos, de azért lehetséges, és lehetne mondjuk személyiségre szabottan javasolni a megfelelő módszertant, és nem azzal, hogy a világegyetem összes létező magyarázatát bele akarjátok suvasztani ebbe a kétbites – PUA/nem PUA – felosztásba, és aki személyiségénél fogva alkalmatlan PUA-nak, az csakis genetikai selejt lehet, aki megérdemli sorsát. És egyébként gyakorlatilag minden más társadalmi kérdésre jellemző ez a felosztási módszertan. Lúzer/nem lúzer, alfa/béta, okos/hülye. Érdekes módon gyakorlatilag minden felosztásra jellemző a szóban forgó 20/80 arány. :) Persze ha a társadalom 80%-át kizárjuk a jelen rendszer mindenfajta előnyéből, és feltételezzük, hogy kizárólag a 20% alkotja a társadalmat, akkor az aktuális rendszer mindig a legjobb, legyen szó akár politikai, akár társadalmi, akár gazdasági, akár kulturális rendszerről. Csak akkor nem értem, ha szerinted minden annyira tökéletes, miért szerettél volna publikálni a Férfihangra, ami – mint a szlogenjében is szerepel – antifeminista portál, tehát egy jelenleg fennálló társadalmi rendszer bizonyos szegletét kívánja visszaterelni egy másfajta mederbe, mint amilyenben most csordogál, csak azért, mert azt gondolják, mégsem annyira tökéletes és csodásan rózsaszín minden, mint ahogy lefested.
A verseny nem mozgatúrugója az emberiség fejlődésének. A verseny nem teremt értéket. Az emberiség 90%-a nem versenyez sem üzletben, sem a magánéletében, sem sportokban. Az emberek legnagyobb tömegének egyetlen vágya, hogy következő hónapban is legyen mit ennie, és legyen fedél a feje felett. Esetleg, ha már ennyire tökéletes társadalomban élünk, hogy tudjon hetente egyszer elmenni sörözni a barátaival meg be legyen kötve az internet. Az általad vizionált versennyel pont az a probléma, hogy mindig csak egy aranyérem kerül kiosztásra, nincs olyan, hogy aki megugrik – akár egy nagyon magas – minőségi standardot, az automatikusan megkapja a hőn áhított kupát. Mindig több és több kell, elérni egy olyan célt, amit csak 20% tud teljesíteni, aztán 1%, aztán már senki más a világon. Mert a verseny elér egy olyan szintet, amire minden más ember akár fizikailag, akár genetikailag, akár intellektuálisan képtelen. A versenynek megvan a maga helye – az élsportban. Mert a sportban, ha nem versenyzel, hanem a magad tempójában biciklizel, vagy futsz, vagy bármi, annak nem lesz negatív következménye. De a munkapiacon, ahol ha nem kapsz munkát fél évig, akkor nagy eséllyel soha nem engednek vissza a munkerőpiacra, és ott dögölhetsz éhen az árokparton, nincs és nem is lehet verseny. A kapitalista verseny egy illúzió. Minden versenyhelyzetben csakis a legjobbnak van hely, és a legjobb nem azt jelenti, hogy legminőségibb, hanem ami a legjobban el tudja adni magát. Az a verseny, ami kizárja a második meg a harmadik helyezettet, és a végén egyetlen nevező maradhat a csúcson, az monopóliummá változtatja a világgazdaságot. És jelenleg efelé haladunk. Hogy lehet, hogy a világ teljes élelmiszeriparát alig tucatnyi mamutvállalat birtokolja?
A munkaerőpiac is hasonlóvá vált. Felveszik a tökéletes CV-vel felvértezett, nagydumás, jólöltözött juppikölyköt, aztán mikor kiderül róla, hogy halvány lila fingja sincs a szakterületéről, addigra már jelentős károkat okozott a cégnek. De a csávónak nem kell aggódnia, a következő szerencsés cégnél is ellébecolhat pár hónapig, mire kiderül róla, hogy csak ahhoz nem ért, amihez kéne. Olvashatsz ilyen beszámolókat gazdagon bizonyos HR portálokon, vagy akár a munkahelyi terror és Jobangel blog posztjai között. Nem véletlen, hogy ma a munkaerőpiacon a szituáció hasonlatos a PUA szcénához. Mindenhol csak ez az egy számít: hogyan prezentálod magad addig, amíg fel nem vesznek az adott munkakörbe / be nem jutsz a vágyott csaj bugyijába. Hogy utána mi lesz, az senkit nem érdekel. És ezt azokban a körökben, akik nem a társadalom alja, mindenki tudja! Nyíltan oktatják pl. a Corvinus egyetemen, hogy ha előre akarsz lépni a vállalati ranglétrán, akkor a legfontosabb tényező az, hogy tudd reklámozni magad. Magyarán fényezd magad halálra, hitesd el magadról, hogy többet érsz, mint valójában, és persze nyald fényesre a megfelelő döntéshozók seggét. A második legfontosabb tényező pedig a kapcsolatok. Hol van ezen a skálán a tényleges szaktudás, tapasztalat, képességek? Hát valahol leghátul. Ez a mézesmázaskodás, prezentáció, bűvésztrükkök meg egyfajta embertípusnak kedveznek, akik a cél szentesíti az eszközt elvet vallják, tehát a szociopatáknak.
Végezetül: az apamodell nélkül felnőtt gyerekek valóban nagyobb eséllyel lesznek sikeres üzletemberek, csak kifelejted a serpenyő másik oldalát, hogy ugyanígy sokkal nagyobb arányban lesznek életképtelenek, vagy bűnözők is. Magyarán az egyszülős családmodell növeli a társadalmi különbségeket. Persze, mert akit nem nevelnek fel a szülei, az kénytelen felnevelni saját magát valahogy, ez a lépés nem maradhat ki az életből. Csakhogy minta híján, mivel nincs kitaposott helyes út, nem biztos, hogy a fiatal képes olyan irányba elindulni, ami a siker felé vezett. Ugyanezt szajkóztam neked feljebb, hogy az ilyenek nagy eséllyel lesznek társadalmi vagy pszichikai torzszülöttek. Persze mérheted te sikert kizárólag pénzben meg Armani öltönyben, akkor valóban igazad van, hogy ha képes vagy magadról levetni az empátiát, az érzelmeket, tehát szociopatává válni, akkor menthetetlenül sikeressé válsz, csak onnantól te ne merészeld embernek nevezni magad, mert ezáltal mindennemű tulajdonságot levedlesz magadról, ami az embert megkülönbözteti az állattól vagy a robottól.
https://www.youtube.com/watch?v=zXlo4EAv0U0
Ha képes vagy magadról levetni az empátiát, az érzelmeket, tehát szociopatává válni, akkor menthetetlenül sikeressé válsz, csak onnantól te ne merészeld embernek nevezni magad, mert ezáltal mindennemű tulajdonságot levedlesz magadról, ami az embert megkülönbözteti az állattól vagy a robottól.
Egyetértek. Nyilván fontosak az érzelmek, valószínűleg mindennél fontosabbak. És az empátia sem nélkülözhetetlen. Ám hogy a verseny szükségtelen volna? Én még nem találkoztam olyan férfival, akinél a versenyzés nem lett volna létforma. Ennek az oldalnak is van olyan meghatározó publikálója, akivel hétről hétre irgalmatlan focicsatákat vívunk.
Egy optimális világban ez úgy működik, hogy a verseny az első. Nem igaz, hogy csupán 20% ér célba, csak talán ők rávernek pár másodpercet a többiekre. Legalább 80% megtalálja a számítását. A maradék 20% az, amelyről – empatikusan!!! – gondoskodni kell. Ezt hívjuk szociális hálónak. (Egyébkén 20% is baromi sok, még az is faragható volna.)
A csajozás némiképp más. Ott is a felső 20% viszi el a legjobbakat, és ott is 80% az, aki valamilyen módon boldogul. A probléma az, hogy itt nem létezik – és nem is létezhet – szociális háló. Nem tudsz nőt receptre felírni, vagy segélyként odaadni. Fogalmam sincs, mi a megoldás. De Tőletek sem jön túl sok kreatív megoldás. Csak a vészharangot kongatjátok.
Hogy lehet olyan nőben bármilyen szempontból is megbízni, akit néhány varázsigével, meg vicces mondattal, meg a shit test/kurvapajzs felismerésével pár perc alatt hipnotizálni lehet és kidumálni a bugyijából? Az ilyenből hogy lesz szerető feleség meg példás anya? Hogy mernéd kiengedni az utcára abban a félelemben, hogy csak nehogy egy valaki is leszólítsa az utcán, aki ismeri azokat a manipulációs trükköket, amiket én magam?
Már ne haragudj, de ennél kishitűbb dumát életemben nem hallottam. Úgy lehet megbízni a nőben, hogy építesz a hipergám ösztönére. Ő a legjobbat akarja. TE PEDIG A LEGJOBB VAGY SZÁMÁRA. Ez ilyen egyszerű. Mi a büdös francot szeretnétek? Garanciát, hogy a feleségetek akkor is imádni fog, ha majd undorító hájas disznók lesztek, izzadtságszaggal és lógó pöccsel? Tényleg erre készültök? Sajnálok minden nőt, aki ezt elviseli. A PUA-elvek nem érnek véget a csaj felszedésével. A megtartás, a kapcsolat ápolása legalább ilyen fontos. Ha szeretsz egy nőt és nem vagy totál béna, meg is tudod tartani. Sok kell ahhoz, hogy egy nő lelépjen, pláne, ha közös gyereketek is van. El sem tudom képzelni, milyen az, hogy nem én vagyok a legvonzóbb férfi a gyermekeim anyjának. Tőlem körbezsonghatja a Föld összes PUÁ-ja. Csak hízik a májam tőle :)
“Hemzseg a net a PUA cikkektől, nagy részük egész használható. Az orrom előtt formálódnak át a félénk lúzerek, s válnak domináns, vonzó hímekké.”
Hát igen, végtére is ez lenne a cél. Hogyan legyünk jó “hímek” ugye? Eddig nem nagyon szóltam hozzá, de ezt most már nem hagyhatom szó nélkül. Őszintén megmondom okádnom kell ettől ami megy már itt napok óta.
A PUA lehet hasznos, annak aki akármeddig hajlandó leereszkedni hogy p*nához jusson, de ahogyan te beszélsz az már gyalázza, és számon kéri ezt a férfiakon. Mintha a világ jó lenne így gynocentrikusan, ahol mindent a nők ösztöneinek rendelünk alá.
Komolyan, hogy lehetne ezt még fokozni? Talán kötelező PUA tanfolyam férjeknek, és PUA tantárgy kölyköknek már általános iskolában? Mert azt ugye nem hagyhatjuk, hogy egy nőnek is egy hájas, egész nap a TV-t bámuló alkoholista, vagy esetleg valami lúzer papucs férj jusson?
@sdn: latom meg mindig nincs meg, hogy mi ez a PUA dolog. Magahoz a vitahoz nem akarnek hozzaszolni mar, de amig rosszul ertelmezunk fogalmakat, addig csak rossz iranyba fognak elmenni a dolgok. Kar, mert sok ertelmes hasonlat kijott itt mar a kommentek kozt. Peldaul, amit irsz : “A PUA lehet hasznos, annak aki akármeddig hajlandó leereszkedni hogy p*nához jusson” , az olyan mintha azt mondanad, hogy a szerszamoslada akkor hasznos, ha barmeddig hajlando vagy leerekszkedni ahhoz, hogy osszeszereld a butort…
semmi leereszkedes nincs ebben. Nem is ertem hogy latjatok bele. Ez egy eszkoz, egy segitseg, hogy sikeresebb lehess valamiben. Ugyanugy, ahogy egyesek tudnak tanacsokat adni abban, hogy irj jobb oneletrajzot, masok tanacsot tudnak adni abban, hogyan fektesd be a penzed, a pua-k tanacsot tudnak adni abban, hogyan beszelj es viselkedj a nokkel. NEM AZ O ERDEKUKBEN, hanem a sajatodban. Az, ha ezzel ok is jol jarnak, csak egy kellemes mellekhatas.
Persze ugyanugy, ahogy lehet rossz tanacsot adni penzbefektetesben, es van aki csak le akarja nyulni a penzed, ugyanugy vannak rossz pua tanacsok is. Nekem, mikor eloszor idetevedtem, Deansdale ajanlott bloggereket, es en is toluk veszek at otleteket. Messze Heartistet tartom a legjobbak, azert is, mert altalaban tudomanyos alapon is megkozeliti a temat, felmeresekkel kimutatasokkal es statisztikakkal tamasztja ala a mondanivalojat.
szerk: a pua tanfolyam ferjeknek pont olyan lenne, mint a sminktanfolyam noknek. Jaaaa, hogy olyan van???
A ket dolog tok ugyanaz. A noknek a kulsejukkel kell foglalkozniuk alapvetoen a siker erdekeben, nekunk foleg a belso hozzaallasunkkal, es a viselkedesunkkel.
“Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
Ritka kislány, aki takaros.”
“Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a jelen világa áll a legközelebb a tökéleteshez minden idők közül”
Mér, közel van már egy üstökös, hogy lerendezze ezt koszfészket?
“Olyan lehetőségeink vannak, amelyekről 50-100 évvel ezelőtt nem is álmodhattunk.”
Ja, bárki vallhatja magát bárminek.
“Úgy lehet megbízni a nőben, hogy építesz a hipergám ösztönére.”
Szolgalelkűek.
“Sok kell ahhoz, hogy egy nő lelépjen”
+ 3 centi.
@Big G.
“El sem tudom képzelni, milyen az, hogy nem én vagyok a legvonzóbb férfi a gyermekeim anyjának. Tőlem körbezsonghatja a Föld összes PUÁ-ja. Csak hízik a májam tőle :)”
Jaja. Király az ilyen öntömjénező duma.
De tudod, bőven elég lesz, ha a zasszony el tudja képzelni.
Majd a válásod után beszélgessünk egy jót, komám! :-)
@Brandon: nyilván nem ő a legjobb, és ezt ő is tudja. A lényeg az, hogy úgy viselkedjen, mint aki a lehető legjobb az asszony számára. Lásd Heartiste pontja az irreális magabiztosságról.
“Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a jelen világa áll a legközelebb a tökéleteshez minden idők közül (megannyi hibájával együtt).” – Érdekes. Olvastad Voltaire Candide-ját? Ebben igen találóan teszi nevetségessé Leibniz állítását, ami majdnem szó szerint az amit leírtál: “Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse.”
Sdn:
Komolyan, hogy lehetne ezt még fokozni? Talán kötelező PUA tanfolyam férjeknek, és PUA tantárgy kölyköknek már általános iskolában?
Ha nem is az általános iskolában, de a gimnáziumban feltétlenül. Mondjuk kommunikáció címén. Ezerszer hasznosabb és érdekfeszítőbb volna a diákok számára, mint mondjuk az atomfizika. Dennis tökéletesen megfogalmazta a lényeget: a pua-k tanacsot tudnak adni abban, hogyan beszélj es viselkedj a nőkkel. NEM AZ Ő ÉRDEKÜKBEN, hanem a sajátodban. Az, ha ezzel ők is jól járnak, csak egy kellemes mellékhatás.
Dennis:
nyilván nem ő a legjobb, és ezt ő is tudja. A lényeg az, hogy úgy viselkedjen, mint aki a lehető legjobb az asszony számára. Lásd Heartiste pontja az irreális magabiztosságról.
Ez egy remek és megszívlelendő gondolat, azonban ezúttal többről van szó. Ha nem követsz el komoly bénázást, akkor a nő számára TÉNYLEG TE VAGY A LEGJOBB, nem csupán úgy viselkedsz.
Amikor egy számunkra idegent pozicionálunk a megfelelőségi skálán, úgy 1-től 10-ig terjedő pontértékeket szoktunk használni. Ha Te például – megjelenés, intelligencia, egzisztencia, vagyis viszonylag objektíven mérhető paraméterek alapján – egy 7 pontos pali vagy, akkor megfelelő hozzáállással, viselkedéssel és kommunikációval ezt feltornázhatod 9 pontra. Egy tartós kapcsolatban azonban már nem ez a belépéskor mutatott érték lesz a döntő. Ha modellezni szeretnénk, úgy egy 50 pontos skála optimálisnak tűnik.
Az induláskor mutatott 9 pontod nem marad standard érték.
– Az együtt töltött hónapok évek, a jó szex, az izgalmas közös élet, annak megtapasztalása, hogy lehet veled együtt élni: + 10 pont
– Formális kötelékek kialakítása, eljegyzés, házasság: + 10 pont (én ezt bukom)
– Közös gyerekek: + 20 pont
Most persze hasamra ütve pontoztam, a lényeg azonban világos: A nő számára ezen a ponton közel ötvenpontos csodaférfi vagy. Most jöhetnek a nálad jóképűbb és gazdagabb 10 pontos bájgúnárok, labdába se rúgnak melletted.
Viszont nem csak fölfelé visz az út. Ha közben oly módon változol, hogy
– alkoholista leszel
– ágyba vizelsz
– kéthetente mosakszol
– elhízol
– kezet emelsz rá
– embertelenül bánsz a gyerekekkel stb,
akkor a közel 50 pontról nagyot tudsz zuhanni, akár még mínusz tartományokba is. (Tudom, hogy néhány “antifeminista” kommentelő ezen megint kiakad majd, hiszen nekik joguk van gusztustalannak lenni, a nőnek pedig ezt kötelessége mosolyogva tűrni.)
A lényeg: ennek is meg van a matekja és a dinamikája. A kapcsolatban is számít a férfiminőséged, nem csak a nyitásnál. Olyannyira, hogy bebetonozott pozíciód van, ha nem vagy totál idióta.
“Érdemes tehát abból kiindulni, hogy életképes pasik vagyunk.”
Azt, hogy kit tartanak életképesnek, a nők határozzák meg az ez által aktuálisan elérhető társadalmi haszon függvényében.
“Tudod mi lenne az igazságos jogrendszer? Ha nem működne EGYSZERRE a no-fault divorce (nemtom a magyar megfelelőjét) és a gyerek-, asszonytartás intézménye.”
Egyetértek. Viszont akkor választani kell a kettő közül. Melyik a fontosabb? Én a szabadságra szavazok. Ha a házas felek közül az egyik menni akar, akkor értelmetlen és embertelen volna ragaszkodni a házassághoz. A válást nyerészkedésre használni ugyanakkor kifejezetten aljas dolog. Még a lehetőségét sem tartanám fent, ha rajtam múlna.
A gyerekekről gondoskodni erkölcsi kötelesség. De ennek mértéke nem lehet akkora, amely megnyomorítja a férfit, miközben királynővé teszi az elvált asszonyt. Pár – korábban már említett – tipp a bajok megelőzésére:
– házassági szerződést kötsz,
– nem kötsz házasságot,
– nem kötöd az asszony orrára a pénzügyeidet,
– a bejelentett munkabéred mellett egyéb, asszony és bíróság által nem ismert jövedelmeid vannak,
– rendes, jóérzésű nőt választasz,
– válás esetén józan, peren kívüli megállapodást kötsz.
A válások egy jelentős hányada kulturáltan zajlik. A felek lazán megállapodnak a fontos kérdésekben, s a felek boldogan élnek tovább külön-külön, miközben mindkettő kapcsolatban marad a közös gyerekekkel. Minél iskolázottabb vagy, annál könnyebben megy a megegyezés.
“Ha a házas felek közül az egyik menni akar, akkor értelmetlen és embertelen volna ragaszkodni a házassághoz.”
Egyik. Vagyishogy, a nő. Mert azt ugye jól megoldották, hogy a férfi nem dobhatja ki az öregedő nőjét, mert a nő viszi a lakást, kocsit, gyereket, sőt, még tartásdíjakra is jogosult.
Ellenben, a nő következmények nélkül kidobhatja a férfit, és még nyer is rajta.
Azt már meg se említsem, hogy egy nő könnyen találhat másik partnert, a kisemmizett férfi viszont már nehezebben.
“Én a szabadságra szavazok.”
Én is (mgtow). De ha nincs kötöttség, akkor mi értelme van egyáltalán a házasságnak, családnak?
Akkor ez az egész csak egy eszközzé degradálódott a férfiak legalizált lehúzására.
“A gyerekekről gondoskodni erkölcsi kötelesség.”
Miért is? Nem csak a család, az apaság is egy társadalmi konstrukció. Mint a nevében is benne van: patriarchális (=apasági) társadalom. Természetes körülmények között, (pl. főemlősöknél) az apai utódgondozás ismeretlen dolog, az utódok gondozása kizárólag a nőstény feladata.
Ha a női kötelezettségeket a férfi felé kidobtuk, (család szétrombolása) akkor a férfi kötelezettségeket a nő felé is dobjuk ki.
Vagy pedig mindkettőt be kéne tartatni mindkét nemmel, mert csak úgy volt működőképes ez a konstrukció.
“Egyik. Vagyishogy, a nő. Mert azt ugye jól megoldották, hogy a férfi nem dobhatja ki az öregedő nőjét, mert a nő viszi a lakást, kocsit, gyereket, sőt, még tartásdíjakra is jogosult.”
vs.
“Miért is? Nem csak a család, az apaság is egy társadalmi konstrukció. Mint a nevében is benne van: patriarchális (=apasági) társadalom. Természetes körülmények között, (pl. főemlősöknél) az apai utódgondozás ismeretlen dolog, az utódok gondozása kizárólag a nőstény feladata.”
Elmondanád, hogy akkor az anya hova menjen a gyerekével? Valaki más is válaszolhat erre, aki hasonlóan gondolja. Tökre érdekelne, hogy akkor mi a baj a mai társadalmi berendezkedéssel. Ha az utódgondozás csak is a nő feladata, akkor természetes, hogy az állam minden segítséget meg ad a nőnek ehhez. Igen, még akár annak árán is, hogy a válás nem igazságos. Ezt a fenti két mondat tükrében írom, a félreértések elkerülése végett.
Válás esetén én abban hiszek, hogy a gyereknevelés akkor is közös feladat. Ugyan annyi időt kell a gyerekkel eltöltenie mindkét szülőnek. Ez szerintem így igazságos. Pláne, hogy a gyereknek ugyan úgy szüksége van az apjára, mint az anyjára. Szerintem klassz lenne, ha váláskor egy hetet itt, egy hetet ott lehetne. Akkor mindkét vél kivehetné a részét a gyereknevelésből. Persze ehhez az kell, hogy olyan emberek házasodjanak csak, akik képesek felelősségteljes felnőtt módjára viselni akár az ilyeneket is.
Remélem engem majd csak a halál választ el a leendő kedvesemtől. Vagy még talán az sem.
“Ha az utódgondozás csak is a nő feladata, akkor természetes, hogy az állam minden segítséget meg ad a nőnek ehhez.”
Nem, mert az állam sem természetes erőszakszervezet, hanem társadalmi dolog. Egyáltalán nem természetes, hogy az állam a dolgozó férfiak (és nők) pénzét adók formájában elveszi, és különféle családtámogatási juttatások formájában visszaosztja a gyereket nevelő nőknek. Ezáltal azt a látszatot keltve a nőben, hogy neki nincs szüksége férfire, ezért nem köteles megtűrni maga mellett a büdös kangyesznyót, hanem nyugodtan ki is dobhatja, mert akkor is megkapja a pénzét gyerek- és házastársi tartás formájában.
“Persze ehhez az kell, hogy olyan emberek házasodjanak csak, akik képesek felelősségteljes felnőtt módjára viselni akár az ilyeneket is.”
Egyrészt, igen. Dehát, az ember gyarló. A nők is. Ha az egyik nemnek, a nőknek nem szab korlátokat a társadalom, hanem eltűri, hogy az érdekeiket a másik kárára érvényesítsék, akkor ezzel vissza is fognak élni. Ez pedig megkérdőjelezi az egész házasság, -mint két ember között köttetett szerződés a közös utódok létrehozására és felnevelésére- intézmény értelmét és létjogosultságát.
“Remélem engem majd csak a halál választ el a leendő kedvesemtől.”
Régen ez így is volt. Amíg a feministák át nem buherálták a törvényeket a nők “áldozatszerepére” hivatkozva.
Házasodni nem kötelező. Ne is legyen az. Akik viszont ez mellett döntenek, később már ne másíthassák meg a döntésüket, hanem tartsanak ki egymás mellett tűzön-vízen át.
Versus: “A férfi-női kapcsolatokat pedig csak hosszútávú kapcsolatként szemléled, a hosszútávú kapcsolatok ismérveivel írod le. Ez önmagában nem gond, csak így nem teljes a kép.”
Hogy érdemes még szemlélni? Bocsi, eddig csak lelkes olvasó voltam, de regisztráltam, mert nekem nagyon sok dolog nem tiszta. Rengeteg ellentmondás van az oldalon, a cikkekben és a tagok között is.
Az idézetet én írtam. Valóban sok az ellentmondás lévén mindannyian mások vagyunk, bizonyos dolgokról másképpen gondolkodunk. Ez persze nem is gond.
A partnerkapcsolatoknak több típusa is van, ezeknél más képességek, jelenségek lehetnek a mérvadók.
Triviális példa, de ha valaki az egyéjszakás kapcsolatokban éli meg a másik nemmel való kapcsolatait, más tulajdonságok és képességek teszik sikeressé, mint azt aki hosszú távon igyekszik partnert találni és megtartani.
A magam részéről az utóbbi híve lennék, lévén a minőséget mindig is fontosabbnak tartottam a mennyiségnél, de csak ekként szemlélni a férfiak és nők kapcsolatát illetve vágyait, szükségszerűen féloldalas és ezért valótlan képet eredményez, kizárólagosan felhasználva kapcsolataink működtetéséhez pedig garantált kudarccal jár.
Ne haragudj, akkor viszont neked szól. Én azt sem értem például, hogy mi a különbség a között, hogy egy férfinak volt sok egyéjszakása, vagy hogy egy nőnek. Szerintem egyforma. Legalábbis én egyformán kezelem őket.
Én szűz vagyok és antifeministának vallom magam. De amit ezen az oldalon antifeminizmus címszó alatt művelnek páran, az kicsit kiakaszt és megrémít. Pláne, mert úgy gondoltam, hogy az antifeminista férfiak között talán akadnak rendes férfiak is. Ne értsd félre kérlek, nem téged minősítelek, mert nem ismerlek. Azt hiszem még a te hozzászólásaid voltak a legnormálisabbak a témában de pl.:
“Hát akkor meg is válaszoltad a kérdést. Nagyon úgy néz ki, a mai nők nem alkalmasak jó feleségnek. Mi is ezt szajkózzuk… :) :D – vagy írhatnám: kifogás, kifogás, kifogás… – ha valaki úgy érzi kevés az élethez, miért nem vállal belőle kevesebbet és csinálja azt a keveset jól?
Ez nem vicc volt de viccet félretéve; Természetesen joga van minden nőnek a túlterheltséggel magyarázni, hogy nincs energiája jó feleségnek lenni, vagy jó nővé válni. Érthető, tényleg. De ettől a tény az nem változik és ő egy nem jó nő, vagy egy nem jó feleség marad. Attól hogy a nők jó munkaerővé válásának az a hátránya hogy eligénytelenednek mint nők ne várják a férfiaktól hogy ők is eligénytelenedjenek mint férfiak. Abszolút megértőek vagyunk és leszünk is, maximális megértéssel fogjuk mellőzni a jövőben is az ilyen nőket – egyre többen.”
Ez is egy antifeminista vélemény, legalábbis annak tűnik. Szívesen megkérdezném a tulajdonosát, hogy a napi 8 óra meló mellett ő pl. mit tenne meg a feleségéért?
Én majd a férjemmel szeretném elveszíteni, ehhez ragaszkodom. Nem vallási okok miatt, hanem amit korábban már HGYI is feszegetett, odáig csak “előjáték” van. De nem szeretnék olyan férjet, aki tőlem vár el mindent, mert a zasszony dolga a… viszont még én lennék a nemjónő, mert ez vagy az nem sikerül. Köszönöm, ebből a fajta kizsákmányoló antifeminizmusból nem kérek.
Valószínűleg éppen ezért érdekes számomra az, hogy itt gyakorlatilag számon kérik a nőn, hogy ne vágyjon egy bizonyos szintre, még akkor sem, ha a leendő családja érdekében van ez így. Én nem szeretnék akárkinek szülni és nem is fogok. Számomra nem jelentőségteljes az a férfi, aki nem gondolja úgy, hogy a családért MINDENT. Amelyik férfi így gondolkozik, az tesz is érte, céltudatos és sikeres az életben és pont az ilyen férfi nem gondolja azt, hogy egy nő azért kurva, mert elvárásai vannak. Ehhez képest itt azt olvasom, hogy a nő érje be kevesebbel, különben megszóljátok. HGYI-nek igaza van, nem lehet mindent egyszerre elvárni, mert lehetetlen követeléseket támaszt. Számomra még ebből az idézett szövegből az jött le, hogy az illető dolgozgat napi 8 órákat, otthon a zasszony meg kézben tart mindent. Mint gyerekkorban, amikor anyu megcsinált mindent.
Ha majd összekötöm valakivel az életem én nem fogok lehetetlenségeket kérni. A minimumot viszont igen. Ugyan is nem hiszek abban, hogy a hagyományos családmodellbe nem fér bele a korrekt munkamegosztás.
Bocsánat ez kicsit sok lett és kusza is, de annyira tele vagyok kérdésekkel, legszívesebben az összeset feltenném egyszerre, de ahogy elnézem, ahányan vagytok, annyi féle választ kapnék mindegyikre, hiszen az antifeminizmust is kb. ennyi képen értelmezitek.
Azért van egy álláspontunk, de természetesen sokan, sokféleképp értelmezzük az antifeminizmust – viszont semmiképpen sem úgy, hogy az nőellenességet jelentene. Az irányt Deansdale megfogalmazta: Félreértések elkerülése végett.
Elolvastam, köszönöm, még is sokszor mást tapasztalok az oldalon, ha lesz időm, hozok példákat is nagyon szívesen.
Mindannyian mások vagyunk, mások a nőkkel kapcsolatos tapasztalataink, mások a vágyaink. Ebből adódóan másképpen is látunk dolgokat és megoldásokat.
Itt nincsenek sorok, ahova be kell állni, a számos cikkben és a kommentekben gyakorlatilag minden megvan hogy kialakítsd a saját véleményed és normális gondolkodású emberek is akadnak, akiken ki is élesítheted azt. Számos olyan dolgot le lehet írni, amit máshol azonnal törölnek, itt az ilyesmi nagyon-nagyon ritka.
Mindettől függetlenül van néhány jobbára egyező pont is, főleg a feminizmussal kapcsolatban.
Igen, például azt láttam, hogy abban többen egyetértettetek, hogy a nők csak az anyagi javakat keresik, ezzel gyakorlatilag tudom mire céloztok. Csak nekem ez kicsit visszás a helyzetem miatt én magamból indulok ki.
Szintén tudományosan igazolt tény, hogy a hatalom, a jólét, a gazdagság külső jeleivel bíró férfit a nők általánosságban szexuálisan vonzóbbnak találják.
Szóval nem szükségszerűen arról van szó, hogy adott esetben tudatosan kombinálnak a pénze és hatalma miatt, hanem már alapban öszönösen jobban vonzódnak hozzá…
Ez van…!
Ahogy te írod, az teljesen oké, ameddig ez nem fordul át MNK-zásba. És ezt el is fogadom. Onnantól nem oké, amikor megy a hiszti és az MNK-zás. Ez van.
Remélhetőleg tényleg elfogadja, és nem csak mondja. Mert sokan a nem általánosító negatív véleményen is felháborodnak.. Ha hiszi, ha nem, az MNK-zást én sem szeretem ám.
“Számos olyan dolgot le lehet írni, amit máshol azonnal törölnek, itt az ilyesmi nagyon-nagyon ritka.”
Beirkáljak brutális igazságokat?
Szerintem te hozod össze egymagadban az összes törlés min. 80%-át, szóval légy büszke… ;-)
Példákat, köszi, inkább ne hozz.
Dean cikkét azért mutattam, hogy ez a Férfihang célkitűzése, iránya. A kommentelők időnként igyekeznek eltéríteni. De nőkert pepitában nem lesz.
Szia!:)
“Én azt sem értem például, hogy mi a különbség a között, hogy egy férfinak volt sok egyéjszakása, vagy hogy egy nőnek”
Dehogynem érted te… azért is tartogatod magad, amit is én speciel nagyra tartok. De ha esetleg jól megfogalmazni nem tudod, akkor olvasd el a legújabb itt megjelent írást (Mark és Lauren), pont ezzel foglalkozik, ha sikerül egy kicsit nem megszokott módon végiggondolni az írás mondanivalóját. Ha nem lenne meg úgy sem a “megfejtés”, akkor ígérem elmondom.
A többire: itt most leginkább a hipergámiát tárgyaltuk, de nem szóltam meg miatta egy nőt sem, egyszerűen arról beszéltünk, hogy létezik ez a jelenség, mit jelent, mivel jár, és milyen következményei vannak/lehetnek egyénekre, és a társadalmunkra vonatkozóan. Maga a hipergámia egy ösztön, amiről egy nő sem tehet, és ellene sem mehet. Illetve persze mehet, de annak nem lesz jó vége.
Nekünk, férfiaknak viszont muszáj tisztában lennünk a nők ösztöneivel, gondolkodásmódjával – főleg, ami a tudatalattijukat illeti – mert akkor könnyebben érthetünk szót veletek, és következésképp ti is velünk.
Hidd el, itt senki sem nőgyűlölő, legalábbis semmivel sem tartunk kevesebbre nőket, mint férfiakat. Tudatos disznóságot, szemétséget ugyanúgy mindkét nem képes véghezvinni… Legfeljebb mások a mozgatórugók, amiket szintén szeretnénk érteni, mert az is megkönnyíti a dolgokat. Azért tűnik másnak a kettő, mert a társadalmi berendezkedés általában nőpárti. Az ő ösztöneik kiélése elfogadottabb, jobb megítélés alá esik. Akárcsak a párválasztási stratégiáik. Gyors példaként a világ abszolút megérti és elfogadja, hogy ha egy férfit a magassága (hiánya) miatt negatívabban ítélnek meg a nők, ugyanakkor közfelháborodás van, ha egy férfi számára nem vonzó egy kövér nő. Ha egy férfi elhagyja a családját, akkor utolsó mocskos szemétláda a közvélemény szemében, de ha egy nő teszi ugyanezt (ami sokkal gyakoribb a közhiedelemmel ellentétben), akkor mindenki megértően bólogat, hogy “csak a szívére hallgat”, a “boldogságot keresi, és neki is jár a szerelem”, és különben is “a férje nem bánt vele megfelelően”.
És ezekre mi férfiak nagyon allergiásak vagyunk. És ezért az általános közvélekedés miatt érzed te is úgy, hogy, ha objektíven próbálunk beszélni a nők tulajdonságairól, illetve főleg azok árnyoldalairól, akkor biztos nőgyűlölők vagyunk.
A férfiak az áldozatvállaló nem. Elég csak azt megfigyelni hány férfi képes meghalni a szerelméért, és hány nő képes ugyanerre. Nem véletlen a férfiak és nők előre a süllyedő hajón. Az sem véletlen, hogy a férfiak kötnek jellemzően életbiztosítást a párjuk javára, és nem fordítva. Nem akarunk tehát a nőktől elvárni mindent, és kizsákmányolni sem akarjuk őket. Csak a jelen világban és jelen helyzetben sokan úgy érezzük, hogy sem a nőktől sem a társadalomtól nem kapjuk meg az áldozatainkért szerintünk járó megbecsülést. (vagy pl gondolkodj el azon, hogy miért halnak hamarabb a férfiak jó 10 évvel… miért költünk többször annyi pénzt azt hiszem a méhnyakrák megelőzésére, mint a prosztatarákéra, holott az utóbbi a gyakoribb)
“Ha majd összekötöm valakivel az életem én nem fogok lehetetlenségeket kérni. A minimumot viszont igen.”
Kb. biztos vagyok benne, hogy amit te minimumnak érzel, azt mi nem úgy látnánk. De érdekel mire gondolsz. Mi a minimum a számodra?
És persze jöhet az összes többi kérdésed is. Nekem főleg a saját mondanivalómmal kapcsolatban, de ha gondolod bármi mással kapcsolatban is.:)
Persze és köszönöm. :)
Nos, hogy a párkapcsolati stratégiák így lettek kialakítva, nagyon nem véletlen, de ezt ugye nem kell magyaráznom. Ha nekem nincs kedvem szülni és velem együtt több nőnek sincs, mert egyesek úgy állítják be, mintha ez egy negatív dolog lenne, hogy a nő csak szülni akar, meg egy balféket, aki eltartja, akkor sem a férfiaknak sem a nőknek nem lesz nyugdíja. Ha úgy állítanak be, hogy érzelmileg éretlen vagyok és mindenképpen kell fölém egy férfi, aki megnevel, akkor végképp nem lesz kedvem szülni. Legalábbis annak nem, aki így viszonyul a nőkhöz.
Nekem van, legalább 4 gyereket szeretnék majd, az elsőt még 25 éves korom előtt. Remélem majd olyan férfit találok, aki nem érzi kevesebbnek magát attól, hogy tanult vagyok, nem akar fölém kerekedni, együtt visszük a problémákat, a háztartást és minden mást is. Igen, ez itthon sokaknak nem a minimum. Számomra az, mert én is dolgozom, engem is fáraszt a munka és ha erre valaki, akivel egy háztartásban élek nincs tekintettel, akkor az semmi másra sem lesz. Nem tudom, hogy sikerült-e jól megfogalmazni. Kicsit nehezen bánok a szavakkal, valahogy nem ez az én kifejező eszközöm. :D Szóval érted, ha te elveszel engem feleségül és én is dolgozom, de gyereket szülök neked, akkor legyen már benned annyi, hogy ha hazaérsz és látod, hogy már fáradt vagyok, mert megcsináltam a házimunkát, a gyerek is rendben van, akkor tudd már megmelegíteni magadnak a vacsit és azt sem bánom, ha elmosod a tányérod, amiből ettél. :))) Egyébként tökre érdekel mi van az antifeminista férfiak fejében a babázással kapcsolatban, hogy beszélgettek-e olyan nőkkel, akiknél kisgyerek van, most szültek. Nekem az egyik barátnőm most szült, annyira édes kisfiút hozott a világra, hogy néha ellopnám. :)))) Remélem majd az enyém is olyan kis édeske lesz. De mondta, hogy nagyon sok a dolog vele és a férje kezd az agyára menni kicsit a szexszel. Felteszem, ha átvállalna egy-két feladatot néha, jó apához híven, akkor anyának lenne ideje lazítani kicsit, kipihentebben kívánósabb is az ember.
Szóval ja, olyan férfit szeretnék, aki hisz a hagyományos értékekben, mert ezek nekem is fontosak (ellentétben azzal, hogy az oldalon itt kollektíven állítják, hogy a nőknek csak az az érték, ami pénzben mérhető), ugyanakkor figyel a társára. Mert én figyelnék rá.
Nagyon óvatosan bánnék egy nő helyében annak még csak a gondolatával is , hogy “Ha nekem nincs kedvem szülni“…. Nagyon sok nő érzi úgy a 20as éveiben, hogy ehhez nincs kedve… aztán amikor mégis szülnek később, akkor majd mindegyikük teljesen elájul, hogy ez mekkora csoda, milyen érzés, semmi pénzért nem adná stb… Szóval én nagyon azt látom, hogy az a nő, amelyik végül nem szül, sosem lesz igazán boldog. Ami nem is csoda. A nő az egyetlen amelyik szülni tud, és a szülésnek, illetve az anyaságnak örömnek kell lennie, különben már kihaltunk volna. Csak a feminista korszellem nem így neveli a nőket, hanem úgy, hogy szülni majd 40 körül, mert egy nő sokkal több annál, mintsem hogy gyereket neveljen és háztartást vezessen.
“Remélem majd olyan férfit találok, aki nem érzi kevesebbnek magát attól, hogy tanult vagyok, nem akar fölém kerekedni”
A papírforma szerint nem akar majd föléd kerekedni, mert a hipergám ösztönöd úgy fog választani, hogy már fölötted legyen:) Oké, nem mindig, de túlnyomórészt. Ez amúgy nem jelenti azt, hogy uralkodni akarna rajtad, vagy kihasználni, stb… És ne aggódj, nem fogja kevesebbnek érezni magát, mert nem is lesz kevesebb:)
“Szóval érted, ha te elveszel engem feleségül” – Aranyos vagy, de előbb kérnék egy vacsorát:)… Na jó ez vicc volt nyilván… ennél sokkal többet kérek..:)
Komolyra fordítva: “legyen már benned annyi, hogy ha hazaérsz és látod, hogy már fáradt vagyok, mert megcsináltam a házimunkát, a gyerek is rendben van, akkor tudd már megmelegíteni magadnak a vacsit és azt sem bánom, ha elmosod a tányérod, amiből ettél. :)))” – Nézd már, már most alkudozik:) Na jó szóval tényleg komolyan: Azért is érdemes a férfiaknak ilyen helyekre járni művelődni, mint ez az oldal, mert rátalálhatnak arra a cikkre, miszerint a házimunkákat megosztó házasságokban a válások aránya 50%-kal nagyobb. Ugyanis egy parancsszóra(!) a konyhában ügyeskedő, vagy lakást porszívózó férfi a női tudatalatti(!) számára, rohadt lelombozó, és nagyon nem férfias – ugyanis manipulálható, vagyis nem tökös. Nemvéletlen, hogy ha a médiában egy férfias férfit akarnak vmi házimunka közben ábrázolni, akkor barkácsol vagy autót szerel, esetleg kertimunkázik.
Ha pedig – mint az ismerősödéknél – már kiszáradt a női bugyi, akkor nem az lesz a megoldás, hogy a férfi átvállal valamennyi házimunkát. Nem a fáradtság okozza a női libidó csökkenését. Meg is érted, ha arra gondolsz, hogy egy bepiált, átbulizott szombat este/éjjel után is simán szexel egy nő ha elég vonzalmat érez a párja (vagy az aznapi kiszemelt) iránt. Ezeket a dolgokat mind jó egy férfinak tudni, sőt egy nőnek is.
“Egyébként tökre érdekel mi van az antifeminista férfiak fejében a babázással kapcsolatban, hogy beszélgettek-e olyan nőkkel, akiknél kisgyerek van, most szültek”
Egy antifeminista férfi leginkább pont arra esküszik, hogy a nő legfőbb feladata a szülés, és az utódgondozás, szóval leginkább tapsikolni fog.
Szóval te most azt mondod nekem, hogy a nőben ellenszenvet kelt az a férfi, aki megcsinál pár “nőies” házimunkát, hogy csökkentse a nő terheit? Te képes vagy bármire is, ha éhes vagy? Én nem. Ha farkas éhes vagyok, akkor maximum ételkészítésre vagyok hajlandó, addig semmi másra. Ha fáradt vagyok, akkor semmi másra nem vagyok képes, mint alvásra. 20. rangú a szex. Szóval te, mint férfi azt mondod nekem, hogy ha kicsit besegítenél és én kipihenném magam, akkor több időnk lenne egymásra, amit minőségileg tudnánk eltölteni, az ágyban, párnák közt, de nekem ettől csökkenne a libidóm. Nekem ez logikátlan. Nem kicsit. Ne haragudj. Tényleg mutathatsz nekem akárhány statisztikát és kimutatást, de én ettől függetlenül azt tapasztalom, hogy ahol mindkét ember kipihent és egyforma mértékben vállalja a terheket, ott boldogabbak. Ezt a parancsszóra dolgot remélem nem gondoltad komolyan. Senki sem parancsol senkinek. Én pont ezért már az elején tisztázni fogom ezt a kedvessel. Ha majd ugyan így az általad említett dolgokkal hárít, tudni fogom, nem ő az igazi. És tovább állok.
Nem, nem ezt mondtam.
Olvasd el ezt: http://www.ferfihang.hu/2012/09/28/en-szoltam/
“tanult”
Lassan már ez is szitokszó.
“és azt sem bánom, ha elmosod a tányérod, amiből ettél.”
Majd reggel elmosod.
Javaslom Reina Nicolasa írásait elolvasásra a kapcsolaton belüli helyes szerepmodell kapcsán. Úgy látom itt még vannak differenciák.
A barátnődnek meg célszerű lesz ellátogatnia ide és olvasgatnia mert tönkreteszi a házasságát (ha leépíti a szexet.)
Nem leépíti a szexet, hanem nincs rá energiája. Akkor sem lesz több, ha ha olvasgat. Akkor lenne több, ha nem csak elvárná tőle a férje, hanem tenne is azért, hogy nap végére ne csak hulla fáradt legyen. Biztos jókat írt a női szerepvállalásról, ahogy az első írásomban idéztem SIL-t, aki remekül leírja, hogy ő mit vár el egy nőtől, ami amúgy nagyrészt általános. Csak éppen nincs egyensúlyban azzal, amit nyújtani tud.
Én például nem fogok többet elvárni, mint amennyit nyújtani tudok. Így jön ki a fele-fele. (Még mielőtt valaki belekötne, kicsi korom óta van takarék alapom, és amióta dolgozom, én is beleteszem a magamét, szóval nekem már nem lenne gond venni egy kisebb garzont.)
“Én például nem fogok többet elvárni, mint amennyit nyújtani tudok.”
Szóval neked nem a méret a lényeg.
“Én például nem fogok többet elvárni, mint amennyit nyújtani tudok. Így jön ki a fele-fele.”
Látom, nem érted ezt a dolgot. A férfinak is, és a nőnek is bele kell tennie azt amit tud, amiben ő a jó. De ezek nem ugyanazok a dolgok. Mert a két nem nem egyforma.
A férfinak a férfias dolgokat kell inkább beletennie. Valószínűleg többet keres, vagyis több pénzt fog beletenni. Magára vállalja a nehezebb fizikai munkákat, vagy mondjuk a sofőrködést a családi programokhoz, meg úgy egyáltalán a stabil pontot a kapcsolatban, amitől a nő biztonságban érzi magát mellette. A férfi ebben jó.
A nő pedig a nőies dolgokban, ami jellemzően a házimunka, és a gyerekkel törődés, amíg kicsi. Ezekben a férfi nem igazán jó. Mind a két nemnek megvan a maga szerepe egy kapcsolatban, ennek kapcsán ajánlotta neked Elek a cikkeket.
Én ezt teljességgel megértem, fölösleges volt a kiemelés, bár ha te így érzed jónak. Csak akkor nem értem, hogy SIL pl. miért várna el többet egy kapcsolatban, egy házasságban.
Szeretném megjegyezni, hogy én pl nem a vaginámmal mosogatok (gyorsan elvenné a szüzességem egy kanálnyél aztán.. :D), és van egy olyan érzésem, hogy a férfi sem a péniszével fúrja a falba a csavart, mikor polcot kell felszerelni. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy ha én otthon vagyok a kicsivel, az 24 órás munka, így azt gondolom, ha a férfi dolgozik 8-at, attól még nyugodtan elmosogathat, vagy bedobálhatja a szennyes cuccokat a mosógépbe. Nem olyan nagy feladat. Gondolj bele, hogy nem mosogat el. Azt nekem kell megcsinálni, miután lefektettem a kicsit, úgy, hogy előtte megetettem, megfürdettem. Kialvatlan vagyok, mert éjszaka is én kelek fel hozzá. Ezért nekem az este is a kicsiről és a házimunkáról szól. És ha ezek után én visszautasítom a közeledést, akkor én vagyok a hárpia. Aki nem akarja. Pedig lehet akarnám, ha lenne időm kipihenni magam.
“hogy ha én otthon vagyok a kicsivel, az 24 órás munka”
Naaa, azért ezt nemár:) Most voltam majd egy hetet egy ismerősömnél külföldön, ahol a lány ikreket szült. Fárasztó a két gyerek, nem mondom, de nem 24 óra munka, távolról sem. Nem kell a mártírszerep:)
“Pedig lehet akarnám, ha lenne időm kipihenni magam.”
Majd ha egyszer ott leszel, akkor térjünk vissza arra, hogy miért mondasz nemet, vagy miért nem. Ha szűz vagy, akkor ezt még nem tudhatod.:)
Amúgy ha elolvastad a cikket, amit linkeltem, az sokkal jobban kifejti, hogy nem arról van szó, hogy a férfi soha ne segítsen a házimunkában. Hanem arról van szó, hogy ha vállalja, akkor az tényleg segítség legyen, mert a nő el van havazva, és már nem bírja. ÉS NE azért legyen, hogy kijöjjön az 50-50. Vagyis ne parancsra, elvárásra, hanem önszántából, amikor tényleg szükség van a segítségre. Ezért írtam felkiáltójellel a “parancsot” fentebb.
“és van egy olyan érzésem, hogy a férfi sem a péniszével fúrja a falba a csavart, mikor polcot kell felszerelni.”
https://youtu.be/u0mVntIhvyk?t=18m20s
Azt hiszem még eléggé át kell gondolnod a dolgokat, de sajna az ilyesmikben a megélt tapasztalat tudna segíteni.
Tudom milyen kisgyerekkel lenni pláne az első hónapokban. Ettől függetlenül dédmamiéknál még nem állt meg az élet a gyerek után pedig még háztartási gépek sem voltak. No persze lehet hogy a dédmamik szupermamik voltak…
A mai férfiak meg csak nyolc órát táncikálnak, aztán otthon söröznek meg nézik a híradót. Gyöngédségre és figyelemre meg csak a gyereknek meg a kismamának van szüksége, a férfinak nem. Neki nem kell éreznie hogy szeretik, megbecsülik, szükség van rá. Elég ha végzi a dolgát zokszó nélkül.
“Egyébként tökre érdekel mi van az antifeminista férfiak fejében a babázással kapcsolatban, hogy beszélgettek-e olyan nőkkel, akiknél kisgyerek van, most szültek. Nekem az egyik barátnőm most szült, annyira édes kisfiút hozott a világra, hogy néha ellopnám. :)))) Remélem majd az enyém is olyan kis édeske lesz. De mondta, hogy nagyon sok a dolog vele és a férje kezd az agyára menni kicsit a szexszel. Felteszem, ha átvállalna egy-két feladatot néha, jó apához híven, akkor anyának lenne ideje lazítani kicsit, kipihentebben kívánósabb is az ember.”
Én szoktam egy ilyen nővel beszélgetni, mert a feleségem épp nemrég szült. És a baráti körömben is rengeteg gyerek van már. A fáradtság van ahol pusztít, de közel sem mindenhol.
Ami szerintem komoly probléma, hogy azt gondoljuk, hogy a háztartás vezetése gyerekjáték, csak csinálni kell. Pedig nagyon nincs így! Én láttam olyan fiatal nőt, aki egy komplett vacsorát megfőzött 40 perc alatt úgy, hogy közben még beszélgettünk is, és a végére mindent elmosogatott és rendett tett (én csak néztem, nem segítettem semmit). Aki így főz, az valószínűleg kevésbé is fárad el tőle. A nagymamámnak még anno tanítottak az iskolában háztartástant. A legtöbb mai nő viszont ha éhes rendel a neten.
A másik pedig az, hogy rengeteget lehet könnyíteni az életen, ha az ősi jól bevált módszerekhez nyúlunk. Mi például együtt alszunk a babánkkal, és babakocsi helyett kendőben hordozzuk. Így nem kell éjjel felkelni hozzá, fekve félálomban lehet szoptatni, reggel nem sírásra kelünk, hanem nevetgélésre, és a közlekedés is gyerekjáték (busszal is). Ja, és tök felesleges időpocsékolás mindennap fürdetni is. Igazából a “modern” nevelési elvek (napirendre szoktatás, babakocsi, külön altatás) hozzák a katasztrófát, ami miatt annyira fárasztó egy gyereket felnevelni. A feleségem egyáltalán nem lett kimerült a szülés óta. Igaz, hogy sok dolga van, de semmi sem különösebben fárasztó, és bőven van ideje aludni is.
Több cikkben is szó van az ösztönökről itt az oldalon, amik megmagyarázzák, hogy miért nem jó ha egy férfi a női feladatokat átveszi. Saját múltbéli tapasztalataim is azt súgják, hogy ebben lehet igazság. Ezért ezekkel nagyjából összhangban próbálom irányítani az életemet: én a férfi feladatokat végzem el, a női feladatok elvégzése a feleségem dolga.
Amikor otthon vagyok a gyerekkel sokat játszom, hordozom, dédelgetem (mert az nekem is jó, szeretnék jól kötődni a gyerekemhez), de a nagyon női dolgokat kerülöm: pl. pelenkázás, orrszívás a feleségem dolga. A háztartásban ezt-azt csinálok, de lehetőleg nem túl sokat. Néha csinálok reggelit, havonta főzök valamit, illetve néha késő éjjel (mert éjjeli bagoly vagyok) bepakolom a mosogatógépet. Havonta egyszer kiteregetek, ha véletlenül a feleségem nem tudja megcsinálni valami miatt. Takarítani egyáltalán nem vagyok hajlandó, viszont takarítót fizetek.
Amit a feleségemtől elvárok az az, hogy a gyereket kötődő elvek szerint nevelje, és minőségi paleolit konyhát vezessen. Én egyszerűbb kajákkal is beérném, de szinte minden nap királyi fogásokat eszünk.
“Remélem majd olyan férfit találok, aki nem érzi kevesebbnek magát attól, hogy tanult vagyok, nem akar fölém kerekedni, együtt visszük a problémákat, a háztartást és minden mást is.”
Sajnos ha az ösztönelméletek működnek, akkor ettől nem ő fogja kevesebbnek érezni magát, hanem te őt.
Olvastam az írást is. Érdekes volt. Arra is van ilyen szellemes anekdotád, amikor férfiak ígérnek szerelmet, hogy bekerüljenek egy nő bugyijába?
Mint írtam, szűz vagyok, ez sok férfi számára vonzó, mert úgy érzik tiszta vagyok, nem használtak. De engem taszítanak azok a férfiak, akik így gondolnak rám. Mert akik így gondolnak rám, azok egy játékot látnak bennem. És én nem egy játék vagyok. Valamint ne tudd meg, miket ígértek nekem, csak a szüzességemért cserébe. Volt olyan, aki autóval jött értem egyszer a munkahelyemre. Elvitt kávézni (nem engedte, hogy fizessem a részem, ez nekem nagyon rosszul esett, mert tudom, ti is leírtátok, hogy ilyenkor vártok érte cserébe “valamit”), majd arra terelődött a téma, hogy megkapnám azt az autót. Ne tudd meg, milyen undort éreztem. Vagy amikor valaki rácsapott a fenekemre, mondván, majd ő… Sajnálatos, hogy vannak olyan férfiak, akik ilyesmikre képesek.
Ezért is reménykedem antifeminista férfiban. Valahogy úgy érzem, hogy egy antifeminista férfi reálisabban látja a dolgokat. Nem gondolja azt, hogy én egy játék vagy egy tárgy vagyok. Tisztában van azzal, mi a család értéke, a saját értékével és az enyémmel is. Olyan férfival szóba sem állok ilyen szempontból, aki úgy méri a nőt, mint valami vásári marhát. Mert az úgy is bánik a nővel.
Valaki csak annyira lehet jó férfi, amennyire jó ember. Szóval ezzal célszerű kezdened…
Igen, eszerint is válogatok. Nálam nem jó ember az, aki már 2 hét után benyúlna a bugyimba és ha nem lehet, akkor megy máshoz, vagy hisztizik miatta, mert neki ez jár. Nem, nem jár.
Faszért nem bírta kivárni azt az egy hónapot, amikor már jár.
“Vagy amikor valaki rácsapott a fenekemre”
Nem is volt izgató?
“Arra is van ilyen szellemes anekdotád, amikor férfiak ígérnek szerelmet, hogy bekerüljenek egy nő bugyijába?”
Persze, hogy van: ne higgy el mindent:) Mondtam már: a férfiak sem szentek. Egyébként van erre még egy gondolatom: egy értékes, magabiztos nő, akkor szexel a másikkal, amikor ő akar, és nem akkor amikor úgy érzi, hogy kéne, hogy elvárják, és nem is akkor, amikor a másik szerelmet vall. És nem is használja a szexet, illetve annak visszatartását arra, hogy komittálódást zsaroljon ki a férfiból.:)
Értem. És mi van azzal, hogy a facebookos csoportban valaki leírta, hogy márpedig ez házastársi kötelesség? Vagy hogy Deansdale a múltkor azt írta, hogy ha egy nőnek éppen nincs kedve, de a férfinak van, akkor erőltesse már meg magát? Csak úgy érdeklődés képen. Mert én is ezen az állás ponton vagyok. Ezért vagyok még szűz. :)))
Erről a jobb helyeken az a vélekedés, hogy a férfi rontott el valamit a kapcsolatának kezelése közben, ennek lett az a következménye, hogy a nő nem vágyik a szexre vele. (mással valószínűleg igen). Vonzónak kell maradni, de ez nem csak a férfi külsejével való törődését jelenti.
A másikat én személy szerint különvenném. Úgymint: vonzó még valamelyest a férje, de épp aznap a nőnek nincs kedve, mert mir-mur. Akkor igenis kicsit megerőltetheti magát, biztos vagyok benne, hogy a férje is megtesz olyan dolgokat érte, amihez amúgy nincs igazán kedve, de mivel szereti a másikat, ezért szeretne a kedvében járni.
Illetve: már qrvára nem vonzó a másik, sőt a nő a szex gondolatától is irtózik vele: hát akkor nyilván ezt nem kell erőltetni. Amúgy engedd meg, hogy kifordítsam ezt is: a férfi szerelme a házasság során kimúlt, kihűlt, elfogyott. Sőt már inkább utálja az egészet. Továbbra is elvárható tőle, hogy hazavigye a pénzét, a feleségére szentelje az idejét, energiáját, figyelmét??
“érdeklődés képen”
“állás ponton”
Áá, te nem is vagy tanult. :(
“Hidd el, itt senki sem nőgyűlölő”
De én igen.
“mi a különbség a között, hogy egy férfinak volt sok egyéjszakása, vagy hogy egy nőnek”- Ezt most válaszolom meg. A többi meg majd összejön idővel. A nemek között markáns különbségek vannak, ezt a feministákkal ellentétben nem pusztán társadalmi különbségeknek gondoljuk, hanem kőkemény biológiai, természeti ténynek. A szex hormonális-érzelmi kötődést hoz létre. Ez a férfiaknál jóval enyhébb, mint a nőknél. Az a nő, aki nagyon sok férfival fekszik le az esetek többségében nem lesz képes mélyen és erősen kötődni senkihez. Nagy valószínűséggel alkalmatlanná is válik a tartós kapcsolatokra, azokból nagyon gyorsan kikopik. Erre nagyon durva statisztikák vannak, miszerint drasztikusan csökken a házasságok időtartama a nő korábbi szexuális partnereinek számának növekedésével. Ezért sem mindegy menyi pasassal van egy nő, és milyen idősen alapít családot. A kötődés férfiaknál másképpen működik.
A szüzesség már csak emiatt is igencsak rendben van. Valójában minden szexuális kapcsolattal csökken a nő értéke a férfiak szemében. Ezért is van hogy a legtöbben nem akarnak tudni a korábbiakról ill. nem szívesen hallják. A szüzesség másrészről azt is jelenti hogy a gazdája képes nemet mondani a manapság divatos AZONNALI vágykielégítésről. Elvégre a korszellem az, hogy bármilyen vágy azonnali kiélése, megélése az egyetlen helyes út. Látható is hogy ez a mentalitás hova is vezet…
Azért lényegében csak elmondtad:)
Hát igen… de “jól figyeljenek mert csak egyszer mondom el”…
“Látod most te is azt csinálod, amire a legtöbb férfi itt allergiás. Elítéled a mi alapvető biológiai ösztöneinket (poligámia), miközben nőgyűlölőnek találod, ha a hipergámiát tárgyaljuk.
A férfinak az a biológiai programozása, hogy minél több nővel létesítsen szexuális kapcsolatot, ergo ne kössön ki egynél. De, ha ma ezt egy férfi elkezdené fennen hirdetni, olyan közmegvetést kapna, mint ide Lacháza. Ugyanúgy, ahogy most te is elítéled az ezt kiélő férfiakat.”
Bocsi, az adott hozzászólásodnál nem jelent meg a válasz gomb. Szóval itt többször olvastam, hogy az, hogy egy nő hipergám, nem jó, mert így nem jutnak esélyhez azok, akik “alacsonyabban” vannak. Erre pedig szerintem a hölgyek allergiásak, hiszen ez is egy ösztön. Akkor ez végül is rendben van. Mert hogy ez a férfi hang. És én egy lány vagyok. Nem beszéltem nőgyűlöletről. Te említetted elsőre ezt a szót most. Semmiféle gyűlöletről nem beszéltem. Miért keverted ezt a szót ide? Nekem oké, hogy nektek ez nem tetszik. Bár nem értem, de oké. Csak akkor legyen kérlek oké az is, hogy nekem az nem tetszik, hogy egyetemesen kijelentitek, hogy a nők az alfákhoz vonzódnak a hipergám ösztöneik miatt, amikor listában le van írva és te is leírtad, hogy milyen az alfa és én ehhez például nem vonzódom, hanem taszít. Ettől egy ilyen férfi még csinálhatja, amit akar.
Másrészről, nem ítélem el. Azt a fajta magatartást ítélem el, amikor ezek a férfiak hazudnak, próbálnak megvenni, bármit megtenni csak azért, hogy egy nő bugyijába jussanak. Ez szerintem gáz. Ez számomra azt jelenti, hogy a férfi nem jó alany utódnemzésre.
A hipergámia ténykérdés, nélküle nem biztos hogy a fajunk ma létezne. A hipergámia társadalmi gyakorolhatóságának mértéke már társadalmi kérdés.
Jelen társadalmat az a megállapodás hozta létre amely egyszerre korlátozta a női hipergám késztetéseket és a férfi poligám indíttatást. Ez valójában egy történelmi kompromisszum volt. Lényegében ennek a kompromisszumnak és a vele járó munkamegosztásnak a megjelenési formája a család és a párkapcsolat.
Jelenleg ez a kompromisszum van felbomlóban és ennek a következményei egyre inkább az általa létrehozott társadalom alapjait kérdőjelezik meg.
A nők meg általánosságban ÖSZTÖNÖSEN az alfákhoz vonzódnak mégha ez sokaknak nem is tetszik.
“ezek a férfiak hazudnak, próbálnak megvenni, bármit megtenni csak azért, hogy egy nő bugyijába jussanak” – Ezek nem alfák. Egy alfának nincs szüksége rá hogy “megvegye” a nőket, sőt hazudnia sem kell. Lefekszenek vele nélküle is. Ilyesmire annak van szüksége, aki mást pótolna vele.
Nem azt mondjuk, hogy rossz a hipergámia, én is leírtam fentebb, amit most Elek, hogy ez szükséges volt a fajunk kialakulásához. A rossz az benne, hogy a jelenlegi társadalmunkban visszafele sül el a közösség szempontjából, és visszafele sül el a legtöbb ember szemponjából személyre szabottan is. Arról is írtunk, hogy mik azok a változások az elmúlt évtizedekben, amik ezt előidézték. Olyan, mintha egy amúgy jó fegyvert a megújult körülmények közt már többször használnánk rosszra, mint jóra.
Utána megint az a baj, hogy te a tudatos döntéseidről írsz, mi pedig az ösztöneidről, és ez két külön dolog! Valószínűleg megfigyelheted, hogy akihez az ösztöneid a legerősebben vonzanak (akinek a közelségében hevesebben ver a szíved, zavarban vagy, izgatott, aki mellett a legerősebb szexuális késztetést érzed, na nem kell ezt magyarázni) az valószínűleg az adott közeg egyik alfája lesz (de nem kell hogy unszimpatikus is legyen attól mert alfa, én csomó, mindenki számára szimpatikus alfát ismerek), és ezt nem tudod irányítani. Nem te szabod meg, hogy kihez vonzódj, és kihez ne. Az már egy másik kérdés, hogy te a tudatoddal felülírod ezt a késztetést, és azt mondod, hogy kösz, de kösz nem. Ezért jár a respect. Kevesen képesek rá.
Hogy ki jó alany utódnemzésre, az sem tudatosan dől el. Az utódNEMZÉSre a legjobb alany az alfa, és ez nem szimpátia kérdése, hanem a genetikáé. Az ösztöneid döntik el, nem te. Viszont valószínűleg utódNEVELÉSre nem ő lesz a megfelelő alany, hanem az, akit tudatosan választanál. A sors iróniája, hogy ez a két ember a legritkább esetben ugyanaz. El is jutottunk az alpha fux/beta bux történethez, de ez egy másik sztori:)
Csak mert szűz vagyok, azért még maszturbálok, napi rendszerességgel, mert jót tesz.
Számomra egy olyan férfi, akinek sok kapcsolata volt bajos, mert ezekszerint képtelen megállapodni. Ti ezeket a férfiakat Alfáknak hívjátok és magatok fölé emelitek. Én ezt a fajtát pedig kerülöm. Undorodom tőle. Ha egy férfinek sok volt az egyéjszakása, az nem képes véleményem szerint hosszútávú kapcsolat kialakítására. Nem képes kötődni sem. Ezért inkább egyéjszakásokkal pótolja azt, amit máshogy nem tud megélni. Vagy mert egér, akit csak ez hajt. :)))) (túl sok animal planetet nézek :D )
No igen, de gyanítom a kezedhez vagy a vibrátorodhoz (ha van) nem kötődsz úgy ahogy egy emberhez tennéd.
Az alfák meg nem szükségszerűen egyéjszakás fickók. De ezzel kapcsolatban, azaz az alfasággal, még futunk köröket itt a férfihangon.
:D Nem dugok fel semmit magamnak és az én kezecském csinosabb és csábítóbb, mint Cartmené. ;)
Linkelsz nekem egy két ilyen kimutatást? Szívesen elolvasnám őket, a barátnőimmel nem igazán beszélgetünk ilyesmikről. Az egyik barátnőmet gyerekkorában molesztálták, eddig csak egy tartósabb kapcsolata volt, a többi viszont nem igazán tartott pár hónapnál tovább. Nem ítélem el emiatt, szeretném, ha találna végre egy olyan férfit, aki megadja neki azt az érzést, amit valójában keres. Ha keresi még….
Az alfasággal kapcsolatban a múltkori cikkből indultam ki. :) Ott férfiak rangsorolták a férfiakat, ha jól értettem.
Ha a válás kontra szexpartnerre gondolsz, itt egy cikk róla a hivatkozással együtt.
Az alfaság meg egy eléggé nehezen körülírható jelenség, mindenki érzi de nehéz egyértelműen definiálni.
Értem, most nehéz definiálni, a cikkben pedig a szerző konkrétan leírta, hogy az az alfa, aki nem törekszik hosszútávú kapcsolatra.
Látod most te is azt csinálod, amire a legtöbb férfi itt allergiás. Elítéled a mi alapvető biológiai ösztöneinket (poligámia), miközben nőgyűlölőnek találod, ha a hipergámiát tárgyaljuk.
A férfinak az a biológiai programozása, hogy minél több nővel létesítsen szexuális kapcsolatot, ergo ne kössön ki egynél. De, ha ma ezt egy férfi elkezdené fennen hirdetni, olyan közmegvetést kapna, mint ide Lacháza. Ugyanúgy, ahogy most te is elítéled az ezt kiélő férfiakat.
Ha megnézed abban a cikkben legalább három ismérv alapján próbálta a szerző/fordító definiálni az alfa fogalmát. Azaz tényleg nehéz a dolog.
A szexpartnerek száma sem szükségszerű feltétele az alfaságnak. A dalai láma számomra alfa és nem hinném hogy kufircolni szokott…
Tényleg! Egy pap vagy akár a pápa lehet alfa?
Versus: az én gondolkodásomban nem. Az Alfa egyik alapvető tulajdonsága nálam, hogy a lehető legjobb módon (értsd: a lehető legjobb nővel/nőkkel) örökíti tovább a génállományát. Akár többször is.
Szerintem lehet, de csak akkor ha csak színleg tartja a cölibátust.
Szerintem a felmerült kérdés önmaga rávilágít arra, hogy mennyire megválaszolhatatlan, hogy miként is fest az “alfa férfi”. Egyébként köznyelvre lefordítva azt hiszem, úgy hangzik a kérdésfelvetés, hogy “milyen az ellenállhatatlanul hódító férfi”? – Tekintve, hogy erre ahány nő, annyi válasz adható, nem lehetséges, hogy maga a kérdés is értelmetlen? Nem lehetséges, hogy az “alfa férfi” fogalma egy férfimítosz?
Ha megnézzük az állatvilágot, akkor azt látjuk, hogy az alfahím egy fizikailag kiemelkedő kondícióban lévő, hiperagresszív egyed, amely elűzi vagy meggyilkolja a többi hímet. Ennek szemmel láthatóan semmi köze ahhoz, amivel az ember esetében (ki így, ki úgy) megpróbáljátok feltölteni a fogalmat. Márcsak a téves fogalmi rokonítás lehetősége miatt is annak a híve vagyok, hogy el kellene vetni azt, hogy a férfiakra az “alfa” fogalmat erőltessük rá bármilyen mögé képzelt tartalommal.
A férfi nem egy állat… A férfiak nem gyilkolják egymást azért, hogy az összes közelben elérhető nőt csakis ők birtokolják. Olyannyira nem, hogy egyesek szerint elsősorban mi férfiak hoztuk létre azt a monogámián alapuló társadalmi rendszert is, amelyben minden férfinak jut egy nő… Tehát ha jól bele gondolunk, valójában már a szónak a használata is lealacsonyítja a férfiakat. Egy férfi sok-sok különböző okból lehet vonzó a nők számára… Szerintem csak arról lenne előnyös beszélgetni, hogy melyek lehetnek azok a (kellően sokféle) tulajdonságok, amelyek leginkább vonzóvá tehetnek egy férfit a nők szemében és az “alfahím” fogalmát meghagyni az állatvilág számára…
Látom érdekes kérdést sikerült feltennem :) Igazából szerintem is csak egy mítosz az alfaság.
Nevezhetjük, ahogy akarjuk, a jelenség létezik, és a nők is észrevehetően tisztában vannak ezzel. Tökéletesen megfigyelhető, hogy a nők nagy része mennyire ellentétes “stratégiát” vonultat fel, amikor egy szombat esti kalandot keres, és amikor hosszú távra/családalapításra választ párt. Egyik helyen a kalandot, és az izgalmat keresi, másik helyen a biztonságot és a kiszámíthatóságot. A férfiszféra gyakorlatilag minden bloggere/írója használja ezt a megkülönböztetést, legyen szó egy olyan kimondott PUA-ról, mint Roosh, egy olyan rövid illetve hosszútávú kapcsolatokkal is foglalkozó emberről, mint Roissy, vagy az olyan kimondottan házasságok feljavításával foglalkozó emberről, mint Athol Kay.
Hogy konkrétan mi alapján különböztetjük meg a kettőt, hol húzzuk meg a határvonalat, és mennyire éles ez a vonal, az persze vita tárgya lehet bárhol, megközelítéstől függően. De amiben mindenki egyetért, az az, hogy a női ösztönvilág számára létezik egy szűk férfiréteg, amely lényegesen vonzóbb, mint a többi… párválasztási (mármint szaporodási) szempontból. Genetikai vizsgálatokkal mutatták ki, hogy egészen a mai időkig a férfiaknak mindössze 30valahány százalékának sikerült szaporodnia a történelem során, a többiek ilyen értelemben mindig is láthatatlanok voltak a nők szemében.
“Genetikai vizsgálatokkal mutatták ki, hogy egészen a mai időkig a férfiaknak mindössze 30valahány százalékának sikerült szaporodnia a történelem során, a többiek ilyen értelemben mindig is láthatatlanok voltak a nők szemében.” – Ezt hogyan kell érteni? A mai férfinépesség 2/3-a kakukkfiókát nevel? Esetleg a világtörténelem összes férfijának 2/3-a nem a saját gyerekét nevelte? Meglehetősen érdekes kijelentés lenne ez így…
Elek: Én úgy értelmeztem, hogy a második. Az összes valaha eddig élt férfi közül csak a harmaduk rendelkezett saját utóddal. De itt az eredeti írás: http://tierneylab.blogs.nytimes.com/2007/08/20/is-there-anything-good-about-men-and-other-tricky-questions/?_r=0
Dennis: Itt szerintem kicsit másról van szó. Minden idők férfiai 40%-ának van jelenleg élő leszármazotta. A maradék 60%-nak kihalt a vérvonala betegségben, háborúban, véletlenekben stb. Ugyanez az arány a nőknél 80%.
Szerintem ezt csak példának mondja és nem tudományos tényként. Példának a két nem eltérő genetikus túlélési stratégiájára.
Nem is nagyon hiszem. Lévén a nőknek is 52%-os esélye van hogy fiuk születik és onnan az a vérvonal a fiuké is.
Várjuk a videókat.
“Számomra egy olyan férfi, akinek sok kapcsolata volt bajos, mert ezekszerint képtelen megállapodni.” illetve “Ha egy férfinek sok volt az egyéjszakása, az nem képes véleményem szerint hosszútávú kapcsolat kialakítására.”
Ez a következtetés nagyon félrevihet egy ember megítélésében. Mi van, ha csak nem kapta meg a nőktől a szexen túl azt, amire vágyik? Akkor miért maradjon vele? Egy férfi sem ellensége önmagának. Miért fordítson hátat egy nőnek, akitől megkap mindent? Jó szexet, törődést, figyelmet, odaadást, kedvességet stb… Ennek a fordítottja az lenne, (ha már olvastad Laurenék sztoriját), hogy “férfiként kerülöm azt a nőt, akinek már sok udvarlója volt, de még egyikkel sem feküdt le, ez a nő nyilván képtelen a szexualitása megélésére”. Ez ugye nyilván marhaság.
Lefordítom az alfa férfit is “nőre”: Te is irigykednél arra a nőre, akinek van valami varázslatos képessége, ami hatására a számára vonzó férfiak önként és dalolva komittálják magukat, átadják a szerelmüket, idejüket, figyelmüket, kedvességüket, pénzüket stb.
És ha ezzel szemben te minderre képtelen vagy, mert mellőled mindenki lelécel a szex után (vagy pláne még előtte), akkor valahogy felnéznék a fenti nőre, és próbálnád eltanulni a dolog csínját-bínját.
Értem, én valahogy még is úgy érzem, hogy nekem nem kell egy olyan férfi. Leírtam az okokat is. Nem akarom megismerni sem. Nem szeretnék folyamatosan attól félni, hogy én is csak egy lennék a sorban. Az egyetlen szeretnék lenni. Így már érted? :)
Szíved joga, értettem én eddig is.
A kicsit ellentmondásos dolog ebben az, hogy a nők viszont jellemzően imádják azokat a férfiakat, akiknek már sok nő volt a múltjukban. Innen látják a nők, hogy az a férfi értékes. Egy nő sem akar férfit, akit egy másik nő sem akart.
Idézek tegnapról egy már elvált nőt: “egy nő számára a férfiben egy másik nő a legvonzóbb”
Ezt valószínűleg te sem fogod tudni irányítani önmagadban, ugyanis a vonzalom nem tudatos választás kérdése. Az persze, hogy kivel állsz szóba, már tudatos választás. ÉS te ebben úgy néz ki elég jó vagy, és ez még nagyon nagy értéked lesz valaki szemében. És az eddigi “kalandjaidból” amik neked ellenszenvesek voltak (kocsi felajánlása) láthatod is, hogy ezt a férfiak mennyire értékelik.
Nem ellentmondásos. Te nőket írsz. Én pedig egy nő vagyok. Te általánosítasz. Én pedig arról írok, hogy mi az én meggyőződésem és mi szerint élek és cselekszem.
Ezzel az értékelősdivel szerintem már leírtam mi a bajom. Hogy valaki kocsit ajánlott nekem, az nem azt mutatja, hogy én értékes vagyok. Az azt mutatja, hogy mennyibe kerültem volna, ha ebbe belemegyek. Hogy neki ez ennyit ért volna. Hogy ő csak úgy tud egy nő bugyijába jutni, hogy pénzt/kocsit/bármit ajánl érte. Ezt mutatja, nem többet.
Köszönöm a beszélgetést, rengeteget megtudtam így ma este. Viszont húzok aludni, mert fáradtan nem tudok figyelni az órákon. Jóéjt férfihang. :*
“Én pedig arról írok, hogy mi az én meggyőződésem”
Én pedig arról, hogy milyen elvek szerint választanak az ösztöneid, a tudatalattid. Ezért beszélünk el egymás mellett:)
“Én pedig arról, hogy milyen elvek szerint választanak az ösztöneid, a tudatalattid.”
Jó valamire az a hipergámia… :o))
Határozott férfiak
Férfiellenes mémet akarsz gyártani belőle? – Ugyanebben a társadalmi rétegben a nők is ugyanígy festenek. Egyből fel is merült bennem a kérdés, hogy az ő megszólaltatásuk miért hiányzik ebből a kisfilmből? Pedig biztosan sokakat érdekelne, hogy miként fest az a politikai felvilágosultság, amelyre a nők választójogát, sőt a kvótaköveteléseket alapozni lehet… – Csak arra az esetre pedzegetem ezt, ha mégis a sztereotipizálás irányába tapogatódznánk…
Bár feltételezem, valójában mindezt teljesen feleslegesen mondom, hiszen nyilvánvalóan csakis a véletlen műve lehet, hogy a riporter egy nő és a kérdezettek csakis férfiak, ráadásul természetesen mindez még véletlenül sem sarkal senkit sem téves következtetések levonására és nemi sztereotípiák felállítására.
Önmoderáltam.
Akármi is a videó célja, Én végigröhögtem az egészet.
“a nők viszont jellemzően imádják azokat a férfiakat,”
Ne kezdje megint! Eddig egész jókat írt. Csak ámultam. A partnermennyiség kérdése is csak a női képmutatást és felszínességet szimbolizálja.
Kedves Versus, megtenne nekem valamit? Kérem ne nyilvánítsa helyesnek, vagy helytelennek a kommentjeimet, véleményeimet, mint valami általános, objektív, örökérvényű igazság fogadatlan prókátora.
Ha nem ért egyet azzal, amit írok, vagy gondolok, akkor kérem fejtse ki, hogy miért nem, Ön miben, és miért látja másként, vagy Ön, személy szerint, mit vél helyesnek.
Ez így olyan megmondóemberes.
Amivel jelen esetben nem értett egyet : “nők viszont jellemzően imádják azokat a férfiakat, akiknek már sok nő volt a múltjukban” , arról jó ha tudja, hogy egy többszázezres (milliós) férfiközösség egyik legalapvetőbb megfigyelése a női nemről. Közülük jónéhányan évek, évtizedek óta foglalkoznak a témával, és többet tudnak a női pszichéről, gondolkodásmódról, ösztönökről, és az evolúciós pszichológiáról, mint amennyit Maga vagy én valaha is tudni fogunk. Sokuk tudományos bizonyítékokkal, felmérésekkel, statisztikákkal is szolgált már ezzel a ténnyel kapcsolatban az interneten.
Kérem, ha Ön úgy érzi, hogy még annyira sem tájékozott ebben a témában mint én vagyok, akkor egyelőre vagy fogadja el, amit írok, vagy érveljen ellene konkrét tényekkel, példákkal, bizonyítékokkal. Ha pedig úgy érzi, hogy tájékozottabb ebben, akkor pedig pláne kérem ezt Öntől.
Amit most csinál, az olyan apukás/tanárbácsis, aki megdicséri a kis lurkót, ha jó helyre tette le a játékát. És Őn egyik sem.
Köszönettel:)
Dennis…
“nők viszont jellemzően imádják azokat a férfiakat, akiknek már sok nő volt a múltjukban”
És ha a férfi nem beszél korábbi hódításairól?
Off: Dennis, nem szívesen keserítelek el, de ezzel a hozzászólással éppen felmagasztalni sikerült Versus értékítéletét, gondolom nem ez volt a célod… ;) Attól hogy valaki profi szinten tud kommunikálni a nőkkel nehogy nekem abba a tévhitbe essen hogy ő már egy kommunikátor… :D Ha egy férfi egyszavas véleményt mond, akkor vagy lusta foglalkozni a kérdéssel, vagy még tartogatja az érveit. Ha egy nő tesz ugyanígy, akkor ő viszont egyértelműen kifogyott az érvekből – mindenki tudja, egy nő addig nyomja amíg van benne szusz. :D – hogy a szokásos kis férfi-soviniszta szösszenetem nehogy kimaradjon mára… ;)
– különben egyetértek veled, a nők buknak a palira ha sok nője volt korábban és ezt valóban csak burkoltan szabad jelezni az aktuálisnak – tökmindegy mi az igazság. A férfiakat viszont annál jobban taszít egy nő, minél több partnere volt – ez talán válasz kíváncsi-fáncsi valamelyik kérdésére is. ;) Hgyi, tehát a nők nem beszélhetnek a randin a volt kapcsolataikról – kivéve ha nővel voltak :D, ez mekkora! – most jutott eszembe… ;) – a férfiaknak viszont burkoltan muszáj jelezniük ha sok partnerük volt, vagy azt a látszatot kell kelteniük.
Ezen a véleményen vagyok én is, de hogy miért van így azt nem tudom, és most nem is gondolkodom rajta… Lehet 20 év múlva, amikor majd hasonló téma kerül szóba, akkor majd én is legfeljebb egy helyeslő biccentéssel vagy éppen összehúzott szemöldökkel reagálok az ilyen kérdésekre, hogy ez kell a nőknek?! vagy ez?! vagy ez?! – pontosabban remélem így lesz… :)
SIL: “tehát a nők nem beszélhetnek a randin a volt kapcsolataikról – kivéve ha nővel voltak”
Ez pont így van férfiak esetén is: ha férfival voltak, arról jobb ha hallgatnak. :-)
Én simán vállalom, hogy felszínes vagyok, hogy nem kezdenék olyannal, aki fűvel-fával meg a legyet röptében is. Eléggé undorítónak tartanám, ha így érne hozzám. :S Már a gondolattól is felfordult a gyomrom.
DennisTV!
“arról jó ha tudja, hogy egy többszázezres (milliós) férfiközösség egyik legalapvetőbb megfigyelése a női nemről. Közülük jónéhányan évek, évtizedek óta foglalkoznak a témával, és többet tudnak a női pszichéről, gondolkodásmódról, ösztönökről,”
Engem nem hat meg Mr Roissy szava.
“És Őn egyik sem”
Honnan tudja? :O Nem kell írnom egyébként semmit. Lentebb a szűzleány már mindent elmondott. Elképzelhetetlen, hogy akad olyan nő, akit nem vonz egy olyan férfi, akinek sok partnere volt? Ha egy mód van rá, ne kezdjen el magyarázni a hipergám legendákról, valamint ne nevezze burkoltan hülyének és tapasztalatlannak a kolléganőnket! A nők között rengeteg gerinctelen és primitív egyed van (ez sajnos tény), így érthető miért “fontos” sokuknak, hogy a férfi temérdek szexpartnerszámmal rendelkezzen. Ezzel az a fő probléma -azon kívül, hogy felszínesség-, hogy ezek a nők általában képmutató módon tagadják a dolgot, mintha ők nem ilyen emberre vágynának. Ez még több frusztrációt és ellenszenvet eredményez a társadalomban. Ön is írta, hogy el kell valahogyan hitetni a nőkkel. Na, ilyenkor jön képbe a jól ismert tételmondat: “A nőknek hazudni kell”. Tehát előbb-utóbb a nők isszák majd meg a levét saját hülyeségüknek.
SIL!
Ön már megint jól látja a dolgokat, az első versszakkal ugyanis egyet értek. És köszönöm, hogy ismét igyekezett pár szót szólni az érdekemben :)
De!
“a nők buknak a palira ha sok nője volt korábban”
Mindegyik? Nem hinném.
“és ezt valóban csak burkoltan szabad jelezni az aktuálisnak”
Aha. A képmutatás.
“nők nem beszélhetnek a randin a volt kapcsolataikról”
Első randin valóban nem, de egy idő után énekelniük kell. Valószínűleg nem fognak igazat mondani, de valahogy ki kell deríteni az igazságot, mégis csak tudnunk kell, hogy kivel költözünk össze.
Kedves Trip – Aki garantáltan nem tripperes!
Valamit félre tetszett érteni, de nagyon. Ön pont, hogy nem felszínes.
“Eléggé undorítónak tartanám, ha így érne hozzám. :S Már a gondolattól is felfordult a gyomrom.”
Pontosan erről beszéltem. Szerintem komolyan gondolja, és nem hiszem, hogy Ön az egyetlen nő aki így vélekedik. Egyébként miért árulta el nekünk, hogy Ön szűz?
Kedves Versus, sokmindenben igaza van, bár a nők megítélése gyakran nézőpont kérdése. Jómagam a statisztikai többségből indulok ki, inkább csalódjak kellemesen…
“Én szűz vagyok”
Súly? Kor? Magasság?
Az antifeminizmusnak nincsen egységes definíciója – ahogy a feminizmusnak sem. Hogy pontosan ki mit ért alatta, azt a cikkekből és hozzászólásokból kell kihámozni. Látható, hogy a kommentelők között is óriási véleménykülönbség van. Itt nem lehet elolvasni “az igazságot”, hanem rengeteg új nézőpontot lehet találni, amivel bővíthetjük a meglévő világképünket.
Az eddigi kommentjeid alapján te máshogyan látod a világot, mint itt a legtöbben. Úgyhogy én személy szerint nagyon kiváncsi lennék arra, hogy számodra mi a lenne korrekt munkamegosztás a családban? (Vigyázz, a kérőid is olvashatják! :-)
Én egyébként a hagyományos családmodellben hiszek, ezért abszolút egyetértek azzal, hogy a férfi felelőssége, hogy a család anyagi biztonságát megteremtse, és ez már a házasság előtt is ambíciózusságot kell hogy jelentsen.
“Én azt sem értem például, hogy mi a különbség a között, hogy egy férfinak volt sok egyéjszakása, vagy hogy egy nőnek. Szerintem egyforma. Legalábbis én egyformán kezelem őket.”
Ha kizárólag a mai kultúránk tükrében nézzük, akkor nem látszik a különbség. De ha evolúciós szempontból megnézzük (és az ösztöneink bizony ezt a szemüveget használják), akkor a nemek eltérő szerepeiből adódik, hogy teljesen más szempontok határozzák meg egy férfi és egy nő értékét. Ha benézünk a kulturális máz alá, akkor a férfi számára a nő szüzessége és hűsége azért fontos, hogy ne más gyerekét nevelje véletlenül fel. Evolúciós szempontból nézve a férfi ugyanis ezzel mindent veszít. Ellenben a nővel ez soha nem fordulhat elő. A nő a férfi hűtlenségével ezért sokkal kevesebbet kockáztat. Ezért a hűség teljesen másképpen értékelődik.
“Szívesen megkérdezném a tulajdonosát…” Szívesen megírom a választ, de nem a kérdésedre, hiszen én sem azt kérdeztem mire képes egy nő a férjéért. A hozzászólásom semmi egyéb, minthogy visszaforgattam a nőkre a folytonos károgásukat – mint általában szoktam.
Maguk a nők látják be és panaszkodnak arra és takaróznak vele feleségként, hogy a munka mellett nincs idejük magukra annyira, hogy még kívánatos nők is maradjanak. Ezt a nők mondják. A nők látják be azt is, és panaszkodnak rá és takaróznak vele szingliként, hogy a férfiak nem tartják a dolgozó nőket kívánatosnak. Ezt is a nők mondják. Szögezzük le, igazuk van. Látsz a két megállapítás között összefüggést? Ők nem. Látsz a két megállapítás között némi ellentmondást? Ők nem. Ők azt látják, hogy a férfiak szemetek, mert a disznók nem hajlandóak változtatni pikk-pakk a párválasztási ösztöneiken – és inkább mgtow-k lesznek. Nekem elhiheted, nem mi férfiak jutottunk el ezekre a következtetésekre. Mi csak annyit látunk: Anya attól, hogy kiskosztümben jár haza még nem lesz kívánatos nő, főleg ha közben szőrös a lába. A következő generációnak már nem kell elvennie egy dolgozó nőt ahhoz, hogy tudja mire számíthat. Jómagam is a következő generáció egy derék sarja lennék! :D Üdv! :) Őszintén sajnálom, hogy mi férfiak nem esünk bele egyből egy nőbe csak azért mert kidolgozza a belét. :) Valószínűleg, mert a mi párválasztási ösztöneink nagyban eltérnek az nőékétől. Ja hogy erről Te még nem hallottál? Azért szívem, mert a mi ösztöneink már olyan régen el lettek nyomva, hogy Te akkor még meg sem születtél. A médiában nem találsz olyat, ahol erről beszélne valaki, legfeljebb a Rusz Edit apák napján burkoltan. :) A ti párválasztási ösztönötöket elnevezték hipergámiának a mienket pedig nemi erőszaknak.
És akkor most kérdezhetnéd – miért nem tesznek ez ellen a nők, ha ennyire rossz ez nekik? Hát mert nem rossz. Nem olyan rossz ám kétszer-háromszor házasodni, ha nem jöhetsz ki belőle rosszul, legfeljebb egyenlően… (Képzeled el, hogy van rá lehetőséged, hogy egy másik emberrel indíts egy közös vállalkozást, azaz egy vagyonközösséget – e szép szóval illette itt valaki a házasságot, nem nő, ők nem írnák le, hogy ezt gondolják róla – de Te már a vállalkozás indulásánál tudod, hogy 5 év múlva kiszállsz, a társadnak viszont azt hazudod, hogy min. 20 évig mellette leszel az üzletben. Szerinted melyikőtök fog bukni 5 év múlva? És ha ezt támogatottan meg is ismételheted korlátlanul anélkül hogy valaki gátat szabna ennek. Neked illetve a társaidnak egyenlő feltételek jutnak a boldoguláshoz?) Nem olyan rossz kétszer-háromszor elválni – értsd, megszegni a saját szavad közszemlére – ha közben biztos lehetsz benne hogy lesz egy szívet melengető indokod arra, hogy miért is váltál el: a férjem nem kívánt mert sokat dolgoztam és biztos már szeretője is volt, nem bírtam tovább!!! Ezek után melyik az a köz, aki merne a szegény asszonynak a fejére olvasni… :)
Még mindig nem érzel itt semmi ellentmondást? Azért mert nincs is. Színtiszta nő logika, vagy hipergámia, vagy… vagy rád bízom a többi jelzőt, mert még kicsi vagy. ;)
Köszönöm, hogy ezt így összeszedted, már is tisztábban látom ezt az egészet. Szeretném viszont megjegyezni, hogy a leereszkedő hangnemtől a továbbiakban kérlek tartózkodj, szerintem ez az intelligens beszélgetés egyik alapfeltétele. Szerintem ezzel nem kérek nagyot.
Hogy az általad felvetett dolgokra is reagáljak. Szóval te olyan partnerkapcsolatban éreznéd jól magad, ahol a partnered tőled mindenben függ. Ez számomra elég egészségtelennek hangzik, de ugye tudjuk, hogy a muszlim társadalom egy jelentős részében is ez van. Más kérdés, hogy ők hol tartanak társadalmilag és hol tartunk mi. Mert ugye népszaporulat szempontjából még akár előnyös is lenne, csak éppen gazdaságilag nem.
Hogy a nő dolgozhat, meglepődsz,de nem feminista találmány. Amikor a férfiak a többi férfit háborúba kényszerítették, akkor kellettek a nők, akik gondoskodnak a termelésről. Ekkor vezették be a nőket a munkába. Ez valamennyire fellendülést hozott, változtak a különböző szerepek és az egész felállás. Az, amit te írsz, számomra csak annyit jelent, hogy te ezekhez a változásokhoz képtelen voltál alkalmazkodni. Viszont ha a társadalomhoz képtelen vagy, akkor valószínűleg egy másik emberhez sem tudnál és valószínűleg ezért tartod számodra szerencsésebbnek az egyenlőtlen erőviszonyokat. Nincs ezzel semmi gond, ha neked erre van igényed. Remélem találsz magadnak erre partnert. Az ország szegényebb régióit ajánlom figyelmedbe, nagyon sok olyan lány van ott, aki nem akar dolgozni, viszont szívesen menne férjhez és szülne akár 2-3-4 gyerkőcöt is. Persze ugye tudod, hogy ehhez megfelelő tőke is kell. Mert esetenként 2-3-4 embert nem lehet eltartani kényelmesen 150 nettóból. Reagálnék a válásról szóló elképzeléseidhez is. Ha olyan társat választasz, aki tőled függ mindenben, az több bonyodalmat is felvet. Például, ha megunod és csak úgy kiteszed, az csak annyit mutat, hogy nincs benned felelősség tudat. Szemernyi sem. A házasság számomra arról szól, hogy jóban-rosszban, de ahol több a rossz és ez csak évek múltán derül ki, ott nem érdemes tovább próbálkozni. Ha így is ragaszkodsz a házastársadhoz, az oké, csak nem tudom mennyire etikus megnyomorítani a saját és egy másik ember életét, főleg ha gyerek is van a képben. Mert hidd el nekem, ha egy nő csak azt hallja, hogy de én hozom haza a pénzt, ezért én parancsolok, azt egy idő után megunja, boldogtalan lesz. Egy boldogtalan nő pedig nem lesz megfelelő társad az életben. Ha körülnézel, ahol mind a két fél boldog, az a kapcsolat sikeresebb, többre is viszik együtt.
A magam részéről én az egyenlő erőviszonyokban hiszek. Nekem pont ezért is nehéz párt találni. Én 20 éves vagyok, sulizom és dolgozom is, jó családból jövök, jelenleg van egy magánszámlám, amin egy kisebb garzon lakás ára van, közösen tettük félre a szüleimmel, hogy ha kirepülök, akkor ne a semmibe. Amúgy szociológiát tanulok és a szakdolgozatomat a feminizmus negatív hatásairól szeretném majd írni, ezért is vagyok ilyen lelkes olvasója az oldalnak és ezért van ilyen sok kérdésem.
Viszont nagyon úgy néz ki, hogy ha nekem megfelelő, társat szeretnék, akkor egészen Svédországig kell majd utaznom. Amit ez a férfi leír, szerintem fantasztikus. Remélem nekem is szerencsém lesz és egy ilyen fantasztikus férfival köthetem majd össze az életem.
https://apahajo.wordpress.com/2015/03/10/az-ido/
“Az ország szegényebb régióit ajánlom figyelmedbe, nagyon sok olyan lány van ott, aki nem akar dolgozni, viszont szívesen menne férjhez és szülne akár 2-3-4 gyerkőcöt is.”
Valami burzsujnak, vagy szélhámosnak.
“Amúgy szociológiát tanulok”
Gratulálok.
“Viszont nagyon úgy néz ki, hogy ha nekem megfelelő, társat szeretnék, akkor egészen Svédországig kell majd utaznom.”
Majd figyelj, nehogy valami afrikai megtöcsköljön egy bokorban a fejed szétverése előtt.
Nincs ebben semmi gebasz. Egy normális pasas ilyesmiket csinál, ha teheti. Az más történet hogy a legtöbb nő cseppet sem hálás érte hogy ilyen módon kezelik.
Szóval ha tökös srácot kerítesz magadnak meglehet kellenek majd a linkhez képesti kompromisszumok, ha meg töketlent kapsz aki bevállalja, az nem tesz majd boldoggá.
A svédeket meg felejtsd el…
Számomra a linkelt személy tökös. Lehet számodra nem, ezzel nekem nincs gondom. Azzal igen, hogy szeretnéd helyettem eldönteni, hogy nekem mi a jó. Nekem ez lenne a jó. Viszont itthon nem igazán ezt látom. Szóval igen, ha a svéd vikingek ilyenek, akkor nekem is Svédországban van a helyem. Szerintem még a hideget is meg tudnám szokni érte. :)
Az eszed ezt mondja meg a gyakorlatias éned, de a többi… Aztán évek múlva a sertepélő, főzőcskéző pasast elnézve nem is érted majd mit szerettél benne, szerettél-e benne egyáltalán valamit… Mindettől függetlenül, mindenki a saját hibáiból tanul (jó esetben), szóval mondhatna bármit is az ember, nem sok értelme van.
A svéd vikingek kihaltak.
Miért gyűlölöd ennyire a férfitársaidat?
Hogy évek múltán majd mi lesz, azon ráérek akkor gondolkozni, ha odaérek. :) Valószínűleg ugyan azt fogom benne szeretni, amit a kezdetek kezdetén. :) Sajnálom, ha neked az a tapasztalatod, hogy a nőt nevelni kell és kioktatni. Engem fölösleges. Olyan családból jövök, ahol minden vasárnap friss virág van az asztalon amit Apa vett Anyának és sütemény, amit vagy én vagy Anya készített (8 éves korom óta főzök, sütök, legalábbis azóta érdekel és rengeteg dolgot megtanultam). Anyának Apa volt az első Apának Anya a harmadik. Egy ilyen számmal még én is kiegyeznék. Apa kötött munkaidőben van, de mindig volt ideje ránk, hogy besegítsen a házimunkába, hogy elvigyen minket vacsorázni vagy moziba. Anya kötetlenben, de így is elég sokat tett a közös kasszába, amitől Apu soha nem érezte magát kevésbé férfinak. A mai napig jó köztük a kapcsolat, szerelmesek. Legalább is tegnap elég hangosan csinálták, nehezen is aludtam el miatta, de nehogy már én szóljak rájuk. :D Nagyon rég óta házasok és amióta én megszülettem, talán csak egyszer veszekedtek, az is miattam volt, nem akartam Anya pályáját követni. Szóval így nőttem fel, ezért nekem ez a természetes és ezt várom el. Nem többet, nem kevesebbet.
“Anyának Apa volt az első”
De meddig?
A szülői minták nagyon sokat számítanak, neked megadatott az ami csak keveseknek. A legtöbb ember ilyen család tagja szeretne lenni gyermekként és szülőként egyaránt.
“Sajnálom, ha neked az a tapasztalatod, hogy a nőt nevelni kell és kioktatni” – Én is sajnálom, bár inkább a “kordában tartani” a helyes kifejezés.
Mindenesetre nem hiszem hogy rá tudnék gerjedni egy olyan nőre, akit nem is láttam és grafikonokon vezeti le a jó kapcsolat titkát (lásd linked).
A férfitársaimat meg reálisan látom, nem gyűlölöm.
Reszet Elek:
Ha a legtöbb ember ilyen család tagja szeretne lenni, miért nem tesz érte? Mert lemondással jár, meg józan ésszel. Nekem senki se mondja, hogy felnőttként ez már nem megvalósítható, mert nem hiszem el. Hálás vagyok az égnek a szüleimért, amiért helyes nevelést adtak nekem. Én ugyan így szeretném majd nevelni a gyermekeimet. És ugyan így fogom is. Sosem értettem azokat, akik ha tudják mi a jó, miért nem úgy csinálják. Persze lehet én vagyok az egyszerű.
“Ha a legtöbb ember ilyen család tagja szeretne lenni, miért nem tesz érte?” – Ezzel kapcsolatosan kérdezd a nőtársaid.
Remélem neked sikerül az, ami manapság millióknak nem, bármennyire is szeretnék.
Férfi oldalról is vannak ám problémák. Bár lehet tévedek. Mindenesetre gyerekesnek tartom az egymásra való mutogatást.
Köszönöm, igen, nekem sikerülni fog, remélem másoknak is. Remélem mások is össze tudják szedni magukat. :)
Nyugi Kislány, a vágyaid egyáltalán nem irreálisak. Természetesen a férfiak is imádják a gyermekeiket és szívesen foglalkoznak is velük. Nem fogsz meglepődni azon, hogy focizom a fiammal és táncolok a kislányommal. És persze oltári nagyokat röhögünk, mert elsőként azt próbáltam átadni nekik, hogy az élet gyönyörű és vidám.
És igen, viszem őket óvodába, iskolába. Nincs ebben semmi gáz, legfeljebb a hétórai kelés. És azt sem érzem kínosnak, hogy besegítek a háztartási munkákba is. Ez mind annak a függvénye, hogy a felek mennyi időt töltenek munkában, illetve ezt figyelembe véve hogyan osztják el a család körüli teendőket.
Létezik egy csomó dolog, ami férfiatlanná teszi a férfit és tönkreteszi a kapcsolatot. Ha egy férfi nem domináns, érzelmileg instabil, önbizalomhiányos, papucs, vagy agresszív állat, ez mind ilyen. Ha besegít otthon – nem parancsszóra, hanem önként!!! – attól még bőven férfi marad. Semmit sem sérül az imidzs.
A nők hagyták el a saját szerepeiket és most elvárják hogy mi is tegyünk úgy, de persze úgy hogy maradunk is ezeknél a szerepeknél.
Valójában a nagyobbik részük a semmiért akarna valamit, mert az neki alapban jár.
Mi férfiak meg inkább olyanok vagyunk, mint a Mátyás király meséjében a bíró lánya. Jöjjünk is meg ne is, vigyünk is ajándékot meg nem is… De végülis bármit csinálnánk az úgysem lesz jó.
Egy nőstény aki nem képes nőként viselkedni nem érdemli meg egy férfi tiszteletét. Egy nőt meg nem kell irányítgatni mert tudja a helyét és a szerepét.
Köszönöm G. én is így gondolom. :) Szerencsés a feleséged/kedvesed és a srácaid is. :)
Reszet: Akkor miért írod, hogy kordában kell őket tartani? Szívesen meghallgatom, hogy te hogyan képzeled el az ideális párkapcsolatot, milyen felállásban. Én egy nőt sem ismerek, aki elhagyta volna a szerepeit. Olyat ismerek, akinek kicsit terhes, de ez az ő baja, mert nem olyan társat választott, aki képes idomulni a jelenlegi társadalomhoz.
“kordában kell őket tartani” – Az ösztöneiket kell kordában tartani mert hajlamosak a legjobb kapcsolatot is lerombolni.
“hogyan képzeled el az ideális párkapcsolatot” – Látod-látod. Úgy gondolkodsz, mint egy kislány. Ahogy nincsen ideális férfi vagy nő, úgy nincsen ideális párkapcsolat sem. Szóval a nem létezőt nehéz lenne körülírni.
“Én egy nőt sem ismerek, aki elhagyta volna a szerepeit. Olyat ismerek, akinek kicsit terhes, de ez az ő baja, mert nem olyan társat választott, aki képes idomulni a jelenlegi társadalomhoz.” – Ez pedig így önellentmondás. Vagy éppen leírja azt a kettősséget amire utaltam a női igényekkel kapcsolatban.
A számodra ideális kapcsolatra gondoltam. Csak meg tudod fogalmazni értelmesen, hogy mire van igényed egy kapcsolatban. Nekem sikerül. Boldog meg csak az lesz, aki tudja mit akar, képes megfogalmazni a vágyait és arra törekszik. Aki csak panaszkodik, hogy semmi sem jó, de nem is tudja mit szeretne, az sosem lesz boldog és sikeres ember. Ezt a férfiaktól tanultam. Konkrétan Aputól. Ő egy elég erős határozott férfi. Világ életében tudta mit akar és arra is törekszik.
““Én egy nőt sem ismerek, aki elhagyta volna a szerepeit. Olyat ismerek, akinek kicsit terhes, de ez az ő baja, mert nem olyan társat választott, aki képes idomulni a jelenlegi társadalomhoz.” – Ez pedig így önellentmondás. Vagy éppen leírja azt a kettősséget amire utaltam a női igényekkel kapcsolatban.”
Nem gondolom, hogy kettősség lenne elvárni, hogy a párom, akit választottam, hogy jóban és rosszban velem legyen, hogy egymásnak segítsünk és ő kevesebbet tesz a kapcsolatért az kettősség lenne.
De te is jössz ezzel a leereszkedő hangnemmel, pedig eddig elég értelmesen elbeszélgettünk, erre egy kislányozással belerondítasz. Nem értem, miért.
Látod Trip, hogy mi a nagyon kislányos még? Hogy amikor Big G. kislányozott le fél órája, az nem zavart, mert tetszett, amit mondott…
“Hogy évek múltán majd mi lesz, azon ráérek akkor gondolkozni, ha odaérek. :)”
Előre is bocs, hogy Naooo babérjaira török, de ezzel az erővel és hozzáállásal ráérnél a szüzességed elvesztésével kapcsolatos problémakörre másnap reggel visszatérni…
Egyébként nagyon sok kettősség van benned, a többiek már említettek egy csomó mindent (pl. a kislány +/-). Nem baj, hogy idealizálod a dolgokat (vagyis de), de attól, hogy még valamiről azt hiszed, hogy zöld, még lehet, hogy kék. (Micsoda kékzavar… haha.) Nem baj, hogyha úgy akarod leélni az életed, ahogy, sőt, ha ezt szeretnéd, csináld, de kérlek, próbálj felülemelkedni magadon, kilépni a komfortzónádból és ne csak az ideális családodból hozz önigazoló példákat, hanem próbálj magadra kívülről is ránézni.
A komment további része kérdésfelvetés, általánosságban is.
Amúgy érdekes dolog ez az egy szüzesség, egy élet, egy pasi szindróma. Mi van, ha a felek nem kompatibilisek egymással az ágyban? Vagy ha csak egy emberrel van tapasztalat, akkor nincs összehasonlítási alap, és akkor az a jó, ami van? Lehet, hogy a zsidó-keresztény mitológiában pont az volt az ősbűn, hogy meg akarták szerezni a tudást, hogy elhelyezhessék magukat a világban, és kitágítsák a szűk önreferencia (egyfajta Paradicsom határait)?
No lám csak ide tévedt egy feminista trip személyében aki újra 20 éves korról ábrándozik (ők általában a pasihiányos elvált anyukák), nem minta ez baj lenne, hiszen a Férfihang állítólag párbeszédet kíván kezdeményezni a megbolydult nőszervezetek szakértőivel. Csak nem értem miért nem lehet ezt nyiltan kijelenteni és miért kell továbbra is feministaként hazudozni. Libsi legalább bevallja nyíltan férfigyűlöletét. Tisztább lenne az őszinteség, igaz lemondásokkal jár, de legalább az ide beíró hímneműektől elvárható lenne az egyenesség. Tripnek elnézem, hogy szűzlánynak adja el magát és játssza a tudatlant és pontosan tudja, hogy a férfiak képtelenek együttesen védekezni, tesztelgeti Eleket is és most a jelek szerint a sokat kritizált svéd modell szerint az apákat szeretné anyákká varázsolni a hazudott egyenlőség jegyében. Na jóccakát nekem melóznom kell holnap, nem dolgozatot írni a semmiről.
A hozzászólásaid mindig élvezetes olvasmányok! :-)
“de legalább az ide beíró hímneműektől elvárható lenne az egyenesség” – Pontosan mire gondolsz?
Amúgy tesztelgessen csak nyugodtan.
Az egyenességen azt értem, hogy ha bajunk van egy nővel akkor nyugodtan mondjuk meg neki és ne hagyjuk hazudozni, mert az biza igazságnak tekinthető ami nincs megcáfolva. Sok férfi azzal táplálja a feminizmust, hogy udvariasságból ráhagyja egyes nőkre a hülyeségeit, amellyel később legalább egy harmadik személynek ártani fog. A hallgatással táptalajt adunk a hazugság további terjesztésre. Szóval ha egy nő nemkívános akkor közölni kell vele és azzal van esély, hogy változtasson az álláspontján. A nőt gondozni kell, különben elburjánzik mint egy metszetlen növény, csakhát ugye legyen energiánk a mai multidiplomás nőket nevelni, ezért muszály lesz összefogni, mivel egyenként elhullunk, senki se bírja sokáig a harcot az értetlenséggel és ostobassággal.
Ehhez a nőhöz én kicsi vagyok. Elnyomna, így csak a hátamat láthatja :) Másnak lehet bejön az efféle (telt)karcsú szépség(?), biztos finomakat főz vagy mekiskaján él :)
Szerintem nem olyan rossz bár a pozícióból adódóan nehéz megmondani, de kövérnek semmiképpen sem mondanám. Amúgy nem akartam olyat, ahol látszik a pirosló fenék (óvjuk az erkölcsöket) így nem annyira válogathattam…
Nálam betalált Reszet! :) – minden szempontból… :)
– így kell ezt csinálni. :)
Lehet, hogy mégis meg kellene nézni a filmet :-)
Az egyenesség megkérdőjelezése ebből a szempontból erős – hidd el, sokan már egyszerűen csak belefáradtak… – de a többivel egyetértek.
http://muszaly.hu/
Gyönyörű ez a cikk… Próbálj már meg Magyarországon apaként lelépni a melóból fél évre… Ki van rúgva!!!
Közöld már a munkahelyeden, hogy fél4 van, és lelépsz, mert mész az oviba a gyerekedért. Ki van rúgva!!!
A legszebb: mit tehetsz apaként: biztosíts egy szabad estét anyának… Gyorsan megnéztem, hogy anyaként a cikkíró szerint kéne-e szabad estét biztosítani apának. De nem…
Ki érti ezt??!:D
Olyan messze el van ez rugaszkodva a magyar valóságtól, hogy onnan a Nap is csak egy pici sárga pöttynek látszik.
“Például, ha megunod és csak úgy kiteszed, az csak annyit mutat, hogy nincs benned felelősség tudat. Szemernyi sem.”
Az, hogy ezt egy nő 2015ben le meri írni, az több a soknál. És rohadt nagy tájékozatlanságot bizonyít. Férfiak milliói vannak világszerte az utcán, és nem láthatják a gyerekeiket pusztán azért, mert az asszony megunta a házasságot.
“szociológiát tanulok és a szakdolgozatomat a feminizmus negatív hatásairól szeretném majd írni”
“Amit ez a férfi leír, szerintem fantasztikus.” – elolvastam a linkelt oldalt. 1-2 dolog van benne, amivel egyetértek: együttöltött idő fontossága, pihenés fontossága, de alapvetően az egész attól még egy feminizmussal átitatott szöveg.
A feminizmus negatív hatásairól szeretnél íni, és egy olyan blogot hozol pozitív példaként, ami a feminista értékeket sorolja fel: anyuci dolgozzon, apuci maradjon otthon a kisgyerekkel anyuci helyett (anyuci mellett még én is támogatom az ötletet, de helyette semmiképp), szülő1 és szülő2 megnevezés van a grafikonon. Most akkor ez hogy fog összejönni? Hiszel valamiben, és annak az ellenkezőjéről fogsz értekezni? (Meg lehet csinálni, még érdekes is, olyasmi mint sajtreszelővel maszturbálni.) Vagy pedig azokról a nüanszokról fogsz írni, amik szerinted még ebbe a tökéletes rendszerbe is homokszemként bekerülnek? A homokszemeket ne a férfihangon keresd, mert itt a többség hiányzó fogaskerekekről regél.
Ezen meg különösen jót nevettem: “Nincs az a kismama, aki ne borulna ki egyszer-kétszer (naponta :)).” Van ilyen kismama, hidd el nyugodtan.
Az intelligens beszélgetések alapfeltétele az intelligencia, azaz hogy tudatosan légy leereszkedő pl. Úgy tűnik, az első két éved eddig potyába ment… ;)
Köszi, hogy felsoroltad mi kell a nőknek, de most pont ez van, én viszont ezen egy percig sem gondolkodtam, hiszen pont a nők szabadelvűségével van bajom, pontosabban azzal, hogy ez társadalmilag támogatott. A nők helyzetét jobbító megoldások terén egyedül a PUA-t és társait támogatom. Minden egyéb területen ami a nőkkel kapcsolatos, megszorításokat alkalmaznék a nőkkel szemben. Természetesen kizárólag a férfiak érdekeit szem előtt tartva.
Így igaz! Én is így vagyok vele, bár a pua-t nem tudom miért támogatja.
Azért, mert azoknak a férfi generációknak akiknek nem volt apja, kell egy módszer, hogy miként váljanak tökösebbé. Ez éppúgy kedvezne nekik mint a nőknek – de nekünk is. Azt, hogy nekünk is, úgy értem, hogy ezek a férfiak néha végtelenül unalmasak tudnak lenni a sok feminin jellemvonásnak köszönhetően, vagy éppen szánalmasan oldják meg a problémáikat, amt szenvedés végignézni… A tökéletes példa Big G. – arról próbál meggyőzni egy 20 éves kiscsajt, hogy igenis vannak olyan férfiak, akik nem tartják férfiatlannak a mosogatást… :D hozzá kell még tennem valamit? :) – de ennek nincs köze semmilyen formában a férfiak kizsákmányolásához és ez a problémánk kissebbik fele.
Ez itt valami kőbe vésett igazság, hogy az a srác aki apa nélkül nő fel az töketlen lesz? Mi van akkor, ha nem? Aki pedig hagyományos családban nő fel, az is lehet töketlen. Nagy G egyértelműen férfiellenes.
Ugyan, dehogy Versus! Pusztán általánosítottam a tömör érthetőség kedvéért. Természetesen egyénileg senkiről nem lehet ezt kijelenteni. Ebben szűk körben viszont azért általánosan elfogadott, hogy az utóbbi néhány évtizedben az egyedülálló anyák számosságával egyenes arányban lettek egyre többen a töketlen férfiak és feminista nők – és férfiak. Ezzel áll összefüggésben az is, hogy nem csak a családban, de az oktatásban, a köznyelvben, vagy éppen foglalkoztatásban egy erőteljes elnőiesedés zajlik és ez a megfelelő, erőteljes férfipéldák hiányának köszönhető. Mindettől függetlenül természetesen azért még nem haltunk ki, tehát egy mai fiatalember is találhat magának példaképet. Csak sokkal nehezebb dolga van, keresnie kell, de legalábbis észre kell vennie a korpa között… Régebben ezt egy férfinak sem kellett keresni, mert ha nem is volt jelen az apja az életében valamiért, akkor is akarva-akaratlanul szembe jött vele egy férfi akire automatice felnézett és akit elkezdett utánozni. Egy gyerek valakit mindenképp utánozni kezd – ez a tanulás része, gyakorol. Ha nincs előtte klasszikus férfi példa, akkor… – és minél idősebb valaki, annál nehezebben fog megváltozni még ha be is látja hogy eddig nem viselkedett olyan férfiként, mint az a másik, akiről előtte mint jellem még csak nem is hallott, akkor is a kora (szokásai) és a túlterheltsége (a tartásdíj miatt) ebben meggátolják majd. Ha nem változik meg, vagy nem eléggé, akkor bizony ő sem fogja gyarapítani a megfelelő férfipéldák számát…
Így már érthetőbb :) A felsorolásból kihagyta a médiát. Ott aztán tényleg szinte csak rossz, negatív példaképek vannak minden fiatal előtt.
– de legalább nem maradt ki… :)
BI… (folyton elfelejtem, hogy írja… :D kicsit feljebb szólt hozzá április hetedikén. – de legalább útközben oda és vissza megállhattam egy pillanatra Reszet ízléses képsorainál… :)) – szóval Big G…. persze, példának jó… :)
– kicsit úgy éreztem, idejött az oldalra önigazolást keresni csupa olyasmiért ami itt nem is beszédtéma… bár jellemzően inkább átugrottam, mert olyasmikről magyarázott ami nem is érdekel, tehát most nehezen idéznék… de összességében ami megmaradt: – nem rémlik, hogy bárhol beszédtéma lenne, a férfinak mit kell tenni egy házasságban azért, hogy a nő vele maradjon. Egyrészt, nem azért válnak a nők, mert úgymond valamiért taszítaná őket hirtelen a férjük. A férfiak jelenleg most megfelelőek a nőknek. Hát kettőt-hármat simán elfogyasztanak, a válogatósabbja többet… :D Szóval ez jelenleg nem probléma. Nem tűnt fel, hogy arról cikkeznének, férfiak tömegesen igába szeretnék hajtani a fejüket, csak éppen a nők kevés kivétellel sorba utasítják el őket… :) (- de ennek ellenére is létrejön a PUA és társai, illetve egyéb támogató megoldások amik mind mind azt szolgálják, hogy aki mégis nősülésre adja a fejét az lehetőleg ne annyira érezze magát kiszolgáltatottnak. Szerintem kb. ezt lehet párválasztási ösztönnek nevezni… legalábbis társadalmi szinten.) Tehát az általa felvetett megközelítések valóban általában feminista oldalakon kerülnek elő, ebben is igaza van.
Van egy olyan érzésem, hogy Ők ketten jól kifognak jönni Edie-vel :)
“Hát kettőt-hármat simán elfogyasztanak, a válogatósabbja többet”
Most, hogy ezt írja, az jutott eszembe, lehetséges, hogy a modern nőknél menő dolognak, sőt egyfajta rangnak számít sok férjet elfogyasztani.
:) Lehetséges…
– Hogy a nők menőnek éreznék a válást? Nem rossz meg közelítés… lehet benne valami. Fáradt vagyok most ahhoz, hogy ezen morfondírozzak, de hirtelen több dolog is eszembe jutott ami igazolja önt. Legegyszerűbb példa, kicsit más megközelítésben, mint ahogy ön írta: Egyedülálló anyaként biztos nagyobb tiszteletnek örvend egy nő mint feleségként, családanyaként – természetesen a nők részéről. Ahhoz, hogy idáig eljusson, jellemzően előszőször el kell válnia… szegénykémnek. :)
“Viszont nagyon úgy néz ki, hogy ha nekem megfelelő, társat szeretnék, akkor egészen Svédországig kell majd utaznom.”
Ööö. Csak nehogy csalódás érjen…
@hgyi: “És ha a férfi nem beszél korábbi hódításairól?”
Nagyon sok PUA fogásnak/trükknek pont ez a lényege. Hogy ültessük a gondolatot a nő fejébe, anélkül, hogy konkrétan kimondanánk.
Egyszerűen ki lehet mondani amolyan rejtett módon egy beszélgetés során. Pl: “erről jut eszembe egy sztori: múltkor jövök ki a melóból, szállnék be a kocsiba, amikor hív az exem, hogy blablabla”… vagy “jöttünk haza a haverjaimmal, meg az akkori csajommal, amikor kijön a részeg szomszéd, és elkezd kiabálni, hogy mit képzeltek magatokról, mind a 4en átmentek azon a szerencsétlen kislányon… erre kijön a felesége is: Pistaaa!! Ne irigykedj rájuk!!”
Ez utóbbi konkrétan tényleg megtörtént velem. Sok minden egyéb is van ezekben. Az első példában mintegy elmondtad, hogy van melód és kocsid, de nem kérkedtél vele… a másodikban azt, hogy népszerű pasas vagy, vannak barátaid stb… Ezek mind szép lassan elhelyezkednek egy nő tudatában, anélkül, h észrevenné őket.
És elő lehet adni puszta viselkedéssel is, anélkül, hogy akár ilyen “rejtett” módon szóba hoznád. Pl a túl tapadós, nőkre rátelepedős, túl hamar túl sokat adó férfiak pont azt az üzenetet közvetítik, hogy téged azért kezel ilyen elkényeztető módon, mert kevés egyéb opciója van, ha van egyáltalán… ezért aztán mindent egy lapra tesz fel nálad…
De ha laza vagy, flegma, kicsit nemtörődöm, megvan az az alfa-attitűdöd, ami az alfás cikk vége felé van, az pedig pont azt fogja kommunikálni, hogy jobbra-balra tele vagy nőkkel, azért engedheted meg magadnak, hogy az épp aktuálist ilyen félvállról vedd. Vagy pl Heartiste-nek az a parancsolata, hogy mindent csak 2/3ad mennyiségben adj vissza… vagy hogy tedd féltékennyé… mind mind ugyanerre az alapgondolatra vezethető vissza.
Legtöbb férfi egyszerűen fél megemlíteni is, hogy egyáltalán van körülötte akár plátói baráti viszonyban is egy másik lány… Nem akarja “elijeszteni” a kiszemeltet… ezért aztán fél is ilyen sztorikat elmesélni.. szeretne jófiúnak látszani, mert úgy tudja, hogy az a sikerre vezető út…
“... amikor hív az exem, hogy blablabla”, stb.
a múltkor nem arról volt szó, hogy randin hervasztó, ha exekről beszélünk? :o)
“Az első példában mintegy elmondtad, hogy van melód és kocsid,”
És akit ez érdekel, arra gondol, hogy biztos aszfaltozó és beült a szutykos kis trabantjába – vagy ami épp most nem menő tragacs. :o)))
Akit meg nem érdekel, az meg simán csak konstatálja, hogy jó, rendben – ha tetszik, nem lát benne külön információt.
Ezek nélkül az erőfeszítések nélkül is van ehhez radarjuk a nőknek – legalábbis a legtöbbnek – főleg azoknak, akik tényleg nők.
Na, meg az ilyen információk csak olyantól Fogadhatók el”, aki amúgyis “tud csajozni”, aki magabiztosan szólít meg egy nőt, aki nem dadog, reszket, vörösödik, bizonytalankodik, nem csöpög a tenyeréből a hideg veríték, stb. (Ha csak simán félék és/vagy csöndes egy pasi, azt is tudjuk, és bátorítjuk is, ha tetszik.)
Én elég sokat szenvedtem a mellettem lévő egyebektől. Nem tartom jó ötletnek. És nem azért maradtam, mert azt éreztem, hogy nekem milyen jó, és hogy küzdenem kell. Szép csöndben, néha sírva vártam a döntést. Egyszóval birka voltam. Meg nyúl.
Szóval én ezt a pontot egy rohadékságnak tartom.
Azért az, hogy egy sztoriban mintegy “mellékesen” megemlíted az exedet tökmás, mintha negyedórát beszélsz róla…:)
Ahogy én látom egy nő képes azt elhinni, amit akar. Ha éppen egy elsőre szimpatikus alakkal beszél, akkor egy mintegy véletlen megemlített kocsi után nem egy trabant képe fog kirajzolódni a fejében. És, ha mintegy véletlen szóbakerült a munkád, akkor vmi számára értelmes/értékes/érdekes melót fog melléd társítani. Én azt vettem észre, hogy inkább ilyesmi a gondolkodásotok. Emlékszel egy kommentemre az online randizós cikkben? Azt írtam, hogy meglátásom szerint, ha nagyon jól megy egy online chatelés pár napig, akkor egy nő hajlamos hozzádképzelni pár olyan pozitív dolgot, ami nincs is benned, és pont arra panaszkodtam, hogy ezek után az aktuális randi persze, hogy csalódás lesz egy kicsit.
A magabiztossággal kapcsolatos résszel abszolút egyetértek. Az hogy hogyan adod elő, az mindig is fontosabb lesz, mint az, hogy mit. De akinek egyik sincs, és azt se tudja hol kezdje el, annak ez jó kis kiindulópont lehet… legalábbis hamarabb lesz több sikere, mintha ugyanazt a régi bénaságot próbálja újra meg újra előadni. Aztán ahogy jön egy kis rutin, majd kialakul magától. A következő fordításomnak lesz egy olyan pontja, hogy a férfi gyakorolja a kommunikációt vadidegenekkel… kell a rutin:)
Bocs, de az utolsó 4 sort egyáltalán nem értem. “Én elég sokat szenvedtem…” Meg, hogy mit tartasz rohadékságnak.
“Ahogy én látom egy nő képes azt elhinni, amit akar.”
Persze. És ez fordítva is így van.
Nem tudom, mert én sosem igazán így működtem. Sokszor fogalmam sem volt arról, mi az illető srác munkája. (A kocsi hiánya akkor még teljesen természetes volt.) De később sem érdekelt, talán épp annak köszönhetően, hogy ifjú koromban nem volt a fiataloknak kocsija. Aki meg a gimibe esetleg kocsival jött, azt cikiztük, hogy milyen kivagyi.
Ha megkérdezem, mivel foglalkozik az illető, akivel beszélgetek, találkozom, az azért van, hogy tudjam, milyen témakörben fogunk tudni még beszélgetni. De ha előtte már sokminden szóba került, akkor nem érdekel, mit dolgozik, mi a beosztása.
A chatelés érdekes dolog. Régen sokat chateltem. Lettek jóbarátok, volt olyan, akire a frászt hoztam, mert leírtam, hogy néz ki és épp hogyan ül. Volt olyan, aki szemét volt és elutaztam hozzá vidékre, hogy a szemembe mondja azokat, amiket leírt.
Ismertem olyat, aki képes volt chaten annyira behülyíteni nőket – jellemzően külföldön élőket -, hogy pénzt küldtek neki. Volt olyan, mint Naooo. ((((o:
Voltak kis akárkik, akik úgy kezdték: Honan korod F/L (Ezért nagyon röhögtem, amikor néztem a bemutatkozásodat.) Ezeken látszott, hogy fogalmuk sincs, mit akarnak. Max. dugni. A honankorodf/l tisztázása után a következő kérdés kiszámíthatóan az volt: hogy nézel ki.
Standard válaszaim:
Honan – Innen v. Honan egy szép kínai tartomány
korod – 72
F/L – Szerinted? (Ugyanis a keresztnevem volt a nickem.)
Hogy nézel ki – Úgy, hogy kicsit balra fordítom a fejem.
Volt, aki azonnal kilépett, volt, aki még megpróbált csevegni anélkül, hogy észrevette volna, miket válaszolok. És volt, aki bunkón kezdte, kiosztottam, és utána nagyon jóban lettünk.
És persze megtanultam semmi megfoghatót sem társítani hozzájuk, csak arra figyeltem, milyen érzéseket ébresztenek bennem. Ez nálam remekül működik.
Igen. A chatelés “veszélyes” is lehet, ha túl sok képet társít mellé az ember.
“Az hogy hogyan adod elő, az mindig is fontosabb lesz, mint az, hogy mit. De akinek egyik sincs, és azt se tudja hol kezdje el, annak ez jó kis kiindulópont lehet…”
Igen, ezzel egyet is értek. (Eddig is egyetértettem.) De fontosnak tartanám hozzá az alapozást. Vagy hogy ezekkel a technikai dolgokkal párhuzamosan komolyabban mélyedjen el magában. Mert ha már a pua technikákhoz fordul segítségért, az már egy lépés előre. Akkor már érzi az illető, hogy valami nem megy. Igaz, nem biztos, hogy már ott tart, hogy felismerje, pusztán a technikák “bemagolása” nem fog segíteni rajta – ennél többet kell tennie -, de már eljutott odáig, hogy segítséget kér. És ez jó. Aztán hogy halad-e tovább az úton – és szerez némi rutint is -, vagy sem, az már megintcsak az ő döntése.
Kedves Hgyi!
Chaten ismerte meg a férjét/férjeit is?
Ez jópofa hozzászólás lett – most vágtam be egy zacskós levest, szóval lehet az is segített… :)
– ha a végén ezt kihagytad volna: “de már eljutott odáig, hogy segítséget kér. És ez jó.” – Ezt eddig csak nőtől hallottam. Persze simán lehet érvelni e mellett, de szerintem ez nem jó. Ne neveljünk senkit arra, hogy segítséget kérni jó. Nem, nem jó. Aki kér az éppen megalázkodik. Nem azért lesz boldog mert megkapja a segítséget és tapasztalhatja a másik jóságát. Azért érzi magát boldognak aki segítséget kap, mert először le kell süllyednie az önérzetének aztán a megnyugvással a ismét felemelkedik, mert érdemesnek találtatott arra, hogy megsegítsék. Ez nem jó. Olyan boldogság ez, mint mikor a halálraítélt kegyelmet kap. Egy férfi törekedjen arra, hogy egyenlő, korrekt megállapodásokkal segíti magát, ha egyedül nem képes valamire. Különben a PUA szerintem sokkal inkább ez és ezért sem bánom, hogy némileg üzleti alapon működik. Az adsz és kapsz az helyes. A kérsz és kapsz az nem az. Mindkettőnek van létjogosultsága, de az utóbbi nem hirdetendő… – Eszembe jutott erről egy sztorim; egyszer az egyik csajom nagyon megbántott, és látta is rajtam, hogy megbántódtam. Azt mondta ő erre – örül, hogy végül így történt és látja az érzelmeimet az arcomon, mert így már jobban bízik az érzéseimben és ez egy fejlődés a kapcsolatunkban. Azt persze már nem látta az önnön nagyságától, hogy miközben ezt kimondta, az én arckifejezésem hangyányit megváltozott. Akkor ott el is döntöttem, hogy még pár hónapig kúrogatom és kibaszom a picsába. Így is történt…
Szerintem azt értette Hgyi rohadékság alatt, amikor egy férfi szándékosan azt a benyomást kelti egy nőben, hogy véletlenül se bízza el magát, mert ő csak egy, a több tucat talonban tartott nőcske közül. Ezt én is nagy szemétségnek tartom, különösen akkor, ha már túl vagyunk valakivel jó pár randin, mert akkor már arra gondolunk, hogy szépen alakulnak a dolgok, és akár egy jó kapcsolat is lehet közöttünk az illető férfival. Nem az jut erről eszünkbe, hogy “Hohó, micsoda macsó, bárkit megkaphat, hát kapjon meg engem is!”, hanem az, hogy “Basszus, ez az ürge még annyira se tisztel engem, hogy azt hazudja, én vagyok jelenleg az egyetlen tárgya az érdeklődésének.” Ez ugyanolyan, mint az általatok annyira üldözött felhőztetés, mert elbizonytalanít, tehetetlenné tesz, és nem a bugyit nedvesíti, hanem a szívedet töri össze. Úgyhogy aki ezt a nagyszerű “párkapcsolati törvényt” invencionálta, azt legszívesebben nyakon b…ám. Nincsen azzal semmi baj, ha az ember nem tervez közös jövőt sem rövid, sem hosszútávon azzal, akivel aktuálisan randizik, de attól még nincsen joga ahhoz, hogy az idegein táncoljon, és bizonytalanságban tartsa. Azért tértem ki a múltkor arra, hogy óriási veszteség az ablakon kidobott illemkódex, és hoztam fel a nagyszüleimet példaként, mert régebben még volt egy egyezményes megállapodás arra nézvést, hogy mikor bánunk valakivel tiszteletlenül és mikor nem. “Standby bitchként” kezelni egy nőt, aki ezt nem érdemelné meg, márpedig orbitális pofátlanság.
Erre többen azt mondanák, hogy csak a nőktől megtanult eszközöket alkalmazzák az ilyen férfiak.
Na igen.
Pedig szerintem egymástól tanulunk.
– Anyúúúú! Bánt az öcsi!
– De tekezted!
– Nemíís, mer te kezted!
– Nemigaz, mer te!
– stb., stb.
:o)
Itt elsősorban az eredetileg nőkre jellemző manipulációs technikák felhasználására gondoltam. Szóval ez nem vice versa.
“Szerintem azt értette ...”
Pontosan.
“mert akkor már arra gondolunk, hogy szépen alakulnak a dolgok, és akár egy jó kapcsolat is lehet közöttünk az illető férfival. Nem az jut erről eszünkbe, hogy “Hohó, micsoda macsó, bárkit megkaphat, hát kapjon meg engem is!”, hanem az, hogy “Basszus, ez az ürge még annyira se tisztel engem, hogy azt hazudja, én vagyok jelenleg az egyetlen tárgya az érdeklődésének.”
Uncsi már ez a fene nagy áldozatszerep. Miért nem léptek le akkor az ilyen pasi mellől? Ki tart fegyvert a fejetekhez, hogy ebben a kapcsolatban kötelező részt venni? Megmondom én mi jár a kis tudatalattitokban: “ki ne derüljön már, hogy az az összes többi nő jobb nálam, majd én megmutatom, és megnyerem ezt a ‘versenyt’ “. A tudatod persze azt az eredményt kapja meg, hogy “szerelmes vagyok, és jaj jaj nem tudok lelépni”
“és nem a bugyit nedvesíti” – Dehogynem. Ezért ragadtok benne az ilyen szar viszonyban egészen addig amíg lelkierővel bírjátok, vagy amíg végleg ki nem derül, hogy nem ti nyertetek.
A szövegben lévő indulatodból azt vélem feltételezni, hogy voltál már pont ilyen helyzetben, és tudtad, h szar, de nem tudtál lelépni, mert “jaj szeretem”.
“ de attól még nincsen joga ahhoz, hogy az idegein táncoljon, és bizonytalanságban tartsa.”
Dehogynincs. Ha neked nem jó a bizonytalanság, akkor majd lelépsz, felnőtt érett nő vagy, nem?
“Standby bitchként” kezelni egy nőt, aki ezt nem érdemelné meg, márpedig orbitális pofátlanság”
Amelyik nő hagyja, hogy standby bitchként kezeljék – főleg úgy, hogy tud is róla – az megérdemli.
Áruld már el drágaságom, hol láttad leírva azt a szót, hogy kapcsolat?? Én randizásról beszéltem. Nem kapcsolatról, nem viszonyról. És ha már ennyire arcátlanul személyeskedő vagy, akkor elmondom, hogy igen, egyszer már tapasztaltam ilyet (de jól jönne most neked, ha azt írnám, hogy igen, ezt tette velem egy szemét férfi), de szerencsére hamar észrevettem, és leléptem, mert tudod, “felnőtt, érett nő” vagyok. És még csak szerelmes sem voltam az illetőbe, mert ezzel a viselkedéssel normális nő rokonszenvét és vonzalmát nem lehet felkelteni.
Nem mi vagyunk beleragadva az áldozatszerepbe, akik leírtuk az ellenérzésünket, hanem te és a PUA-s társaid, akik folyamatosan azon lovagolnak, hogyan tudnák elkerülni, hogy a nők kicsesszenek velük.
“…és akár egy jó kapcsolat is lehet közöttünk…”
“de szerencsére hamar észrevettem, és leléptem”
Jól tetted. De ha meg leléptél, akkor mit érdekel, hogy milyen szemét a pasi? Engem sem érdekel, hogy milyen szemét ez vagy az a nő, akihez semmi közöm nincsen. Pont ezt írtam, bármikor lehetőségedben áll egy szemét férfinak azt mondani, hogy “kösz, de kösz nem”. Élj vele ezután is. Fene unalmas mindig azt olvasni valahol, hogy a barátom/párom/szeretőm ilyen-olyan köcsög módon viselkedik velem. És? Hagyd ott a picsába.
Amúgy nyugi, hát egyetértünk, ugyanarról beszélünk, és pont azt tetted, amit szerintem is tenni kell… :)
Persze, hogy szeretnénk elkerülni, hogy kicsesszenek velünk. Ki ne szeretné? Te nem szeretnéd elkerülni, hogy a jövőben bármikor is kicsesszen veled egy pasi? Dehogynem. Akkor? Vagy zavar, hogy ezt el akarjuk kerülni, vagy mi?
Azzal nincs bajom, ha valaki leírja az ellenérzését. Simán megértem, hogy bizonyos dolgok a témában miért váltanak ki egy nőből ellenérzést (bár a tapasztalat akkor is az, hogy általában működik. És mivel a több 10 ezres PUA közösség többet csajozik, mint te, ezért inkább hallgatok rájuk, főleg, ha nekem is működik a saját ki környezetemben).
Nekem a bajom a panaszkodással van. Ti nők, még általában könnyebb helyzetben vagytok, mert jellemzően még egy házasságban is mondhatjátok azt, hogy leléceltek, és nem fog túl nagy hátránnyal járni. De egy férfi is simán kiváltja belőlem ugyanezt, ha képes egy barátzónában szerencsétlenkedni hosszú időn át és szenvedni…. és aztán panaszkodni. Sőt, azt is simán vállalom, hogy én is voltam ilyen balek, és kur*a szar volt, és nem a csajra haragszom, hogy ‘érdemtelenül’ bánt velem, hanem saját magamra, hogy hagytam.
Nem, nem zavar, hogy el akarjátok kerülni. Ugyanúgy elítélem azt, amikor nők sírópárnának vagy ATM-nek használnak egy barátnak nevezett férfit, láttam erre is elég példát. Egyenértékű szemétség a nők talonban tartásával.
Elhiszem, hogy zavar a panaszkodás, mert gyenge jellemre vall, de én nem panaszkodtam, csak leírtam, hogy van egy ilyen jelenség, amit még fel is kaptak a csajozás bajnokai, és ez sok nőnek nem tetszik. Hidd el, én sem a srácra haragudtam akkor, hanem saját magamat utáltam, hogy képes voltam rááldozni az értékes időmet.
Ami viszont engem zavar, hogy erősen leereszkedő a stílusod velem szemben, amire semmivel nem szolgáltam rá. Nem rosszindulatból írom, amit írok, legutóbb is, a Berki alfaságát célzó vitánál nem a férfiak ellen, hanem értük mondtam el a véleményemet. Örökké azon sírnak itt egyesek, hogy micsoda szemetek a nők, csak a pénz, a kocsi, meg a bunda, ha meg egy nő jelzi, hogy higgyétek már el, hogy ez nem igaz mindenkire, akkor halálosan megsértődtök. Nem lehet nektek jót tenni, na…. :(
“Vagy zavar, hogy ezt el akarjuk kerülni, vagy mi?”
Pedig a piócák közül se mind talál gazdaállatot.
“Ezért ragadtok benne az ilyen szar viszonyban egészen addig amíg lelkierővel bírjátok, vagy amíg végleg ki nem derül, hogy nem ti nyertetek.”
Igen, ezek mind így, arccal a földet fogva szoktak leszállni a körhintáról. Aztán, ha valaki felemlegeti, hogy lehetne másként, először talppal a földre, az már nem is esik jól nekik.
Hát, átrágtam magam ezen a több, mint 300 kommenten. Mindenkinek köszönöm a segítségét, komolyan, nagyon jó válaszok születtek, elmentettem őket, tökéletes anyag lesz a szakdogámhoz, abban a fejezetben fog helyet kapni, ahol arról fogok reagálni, miként lehet tévesen reagálni a feminizmusra. A feminizmus jelenleg azért “sikeres”, mert hangos. Bármilyen célt tűznek ki, mindent megtesznek azért, hogy elérjék. Itt azt tapasztalom, hogy mint a bölcsiben, max a puffogás megy. Rengeteg probléma van a feminizmussal. Itt azt fejtegetitek, hogy mi a probléma a nőkkel, hovatovább, mit kellene tennie kollektíven a női nemnek, vagy mit tennétek ellenük. Nekem ez nem más, mint nőgyűlölet. Ezt alátámasztja az is, hogy ameddig a nők hibáit kollektíven elismeritek, addig a férfiakat mentesítitek minden felelősség alól. Remek példa erre Hgyi és DennisVT hozzászólásai. Hgyi hozott egy példát, Dennis egyből arra ugrott hol hibázik a nő. Mi baj a nő viselkedésével és miért érdemli meg a nő ezt. Ha házasságon belül történik és a nő nem akarja már elviselni az így viselkedő párját, akkor szintén a nő az utolsó mocskos szemétláda, aki még számító is. Mikor fogom azt látni, hogy kinyílik a szemetek a saját hibáitokra? Valószínűleg soha.
Többször felmerült problémaként a szerencsétlen válás, erre többen úgy reagáltatok, hogy az a legcélszerűbb, hogy a nőt kiszolgáltatottá kell tenni. Ebben többen is egyet értettetek. Csak nem találtatok megoldást arra, hogy ezt még is hogyan kellene anélkül, hogy a társadalom visszafele fejlődjön. És ennyi. Ez egy borzasztó reakció a jelenlegi helyzetre. Pláne, mivel ezzel csak azt a szemléletet erősítitek, hogy a nő dolga a gyerek. De ha a nő dolga a gyerek, akkor válás után is az övé. Akkor nem kell csodálkozni semmin. Ha az apák és anyák tömegesen vonulnának utcára, hogy igen is, legyenek gyermekbarát/családbarát munkahelyek, nem hiszem, hogy ne történne változás, mert ez társadalmi felelősség is. Szerintem nem először halljátok, hogy az apa nem csak azt jelenti, hogy hazahordom a pénzt, leteszem a seggem és várom az ételt, meg a bohóc kifényesítését, majd este megpuszilom a gyereket. Ez ma már nem megvalósítható. Illetve de, de akkor ne csodálkozzunk a válások arányán. Ha egy nő állna így a kapcsolathoz és a családhoz, már rég menne a puffogás, hogy micsoda szemét kurva.
Szóval jöttem, láttam (fröcsögést, ál-intellektust, puát, feltételezgetéseket, nőgyűlöletet, de valódi antifeminitmust nem), most pedig megyek. Remélem hamar felfogtok nőni és rájöttök, hogy minden kudarc/hiba ami titeket ér nem feltétlen csak a másik hibája, felelősséget vállaltok a tetteitekért és a szavaitokért, talán még azt is megtanuljátok, hogy egy marék emberért nem fog az egész társadalom alkalmazkodni. Talán megtanultok alkalmazkodni is. Én pedig tovább írom a szakdolgozatomat és harcolok nem a nők ellen, hanem a feministák ellen.
Ahoj poplacsek.
te beteges hazudozo vagy
– kissé zokon vetted… :) korrekt hozzászólást írt így a végére az meg, hogy mennyi igaz abból amit magáról állított, lényegtelen… – ha jobban belegondolok, azok után ahogy indított… – én főleg nem lepődnék meg. :D Remélem megemlít a szakdogájába ha már így bevédtem…
vegulis: eldontotte mar fiatalon, hogy prostitualt lesz. egy gazdag sved ferfi eroforrasain szeretne eloskodni. akar hazassaggal, akar valassal : )
Megyőztél. :)
Az a baj, hogy picit eltévedtél az oldalon. Pont olyan cikkeket, írásokat találtál meg, amiknek nem sok közük van az antifeminizmushoz… vagy csak áttételesen. Az én írásaim, fordításaim a PUA témában nem konkrétan az antifeminizmussal foglalkoznak, hanem a feminizmus hatásainak egyik következményével, miszerint a mai világban egyre kevesebb fiú/férfi kapja meg gyerek és fiatalkorában az erős határozott apa/férfi mintát, amire pedig nagy szüksége lenne. Ehhez kapcsolódóan a legközelebbi antifeminizmushoz kapcsolható téma a családok szétszakadása lenne, és azoknak a statisztikáknak az elemzése miszerint kiemelkedően nagy a fiatalkori bűnözők száma, akik ilyen családból származnak. Az antifeminizmus erre szeretné felhívni a figyelmet, és ez ellen szeretne tenni valamit. Hogy miért gondoljuk azt, hogy a feminizmus egyik hatása a családok ilyetén szétesése, már ezen kommentek alapján is nyilvánvaló kéne legyen a számodra. Csak rakd össze az infókat.
Más: szerintem problémáid vannak a szavak jelentésével. Ha mi Hgyi-vel beszélgetünk egy férfi-nő randizási helyzetről, amiben én megjegyzem, hogy szerintem éppen ott a nő a hibás valamiben (később leírtam, hogy ugyanabban a férfiak is hibásak tudnak lenni), az távolról sem nőgyűlölet. A gyűlölet és a hibáztatás két teljesen külön fogalom. 20 évesen ezt már illene tudni.
Ha már arról volt szó, hogy szeretnénk visszaállítani a tartós monogám házasság intézményét, mert egyértelműen ennek köszönhetjük a jelenlegi társadalmunkat és civilizációnkat, akkor erre nekem volt is ötletem, miszerint meg kéne szüntetni a no-fault divorce, és a gyerektartás/asszonytartás/50-50vagyonelosztás EGYSZERRE történő alkalmazását. Nagyon gyorsan visszaesne a válások száma. De efölött valahogy elsiklottál. Tessék egy jó téma: az antifeminizmus célul tűzhetné ki ennek az elérését. Merthogy ennek bevezetése egyértelműen a feminizmus hatása.
Ha szeretnél ezen az oldalon valódi antifeminizmusról olvasni, akkor a fölső menüsorból válaszd ki a feminizmus/antifeminzmus címszót, és olvasd el az ott található cikkeket/kommenteket. Ez az írás, és az én írásaim nem igazán foglalkoznak ezzel. Úgyhogy itt ne is várd ennek a tárgyalását.
20 évesen pedig vegyél vissza kicsit az arcodból, nálad itt sokkal tapasztaltabb, érettebb, tájékozottabb, összességében felnőttebb emberek vannak, akik jórésze sokkal többet tud erről az egészről, mint te.
Zárójelesen: valakinek, aki kicsit is otthon van a redpill témákban, és tanokban elég megmosolyogtató, amikor egy fiatal nő próbálja a férfiakat felelősségvállalásról kioktatni:)
Sőt, tudod mit, egy kicsit továbbmegyek…
Te pont a feminizmus egyik terméke vagy. 20 éves lányként, egy idegen pályán, idegen közegben arrogáns vagy, beképzelt, pofátlan, és követelőző. El tudod képzelni, hogy 100 éve egy lány falun kijön a családi házból, egy új közegbe kerül, ahol nála felnőttebb, tapasztaltabb férfiak vannak, és ilyen szemtelen, pimasz és kivagyi lesz?