Az elvált illetve különélő apák között elterjedt nézet, hogy Magyarországon évtizedek óta olyan apaellenes társadalmi szemlélet és bírósági gyakorlat uralkodik, amelynek jegyében az apák számára csak olyan esetben ítéli meg a gyermek felügyeleti jogát a bíróság, ha az anya a feladatra kifejezetten alkalmatlan. Ahogyan egy napokban történt brutális gyermekgyilkosság felkavaró esete mutatja, sokszor még akkor sem.
Hétfőn találták meg annak a nyolcéves kislánynak a holttestét Tatán egy panzióban, akit az apa bejelentése nyomán már a hétvégén is keresett a rendőrség. A forró nyomon indított nyomozás feltárta, hogy a kislányt vér szerinti anyja, a 41 éves Á. Anikó ölte meg kötéllel és több, mint száz késszúrással. A nő beismerő vallomást tett, a rendőrség őrizetbe vette. Az apa által közreadott történetből olyan következtetések bontakoznak ki, amelyek messze túlmutatnak a személyes drámán és szükségszerűen korábbi gyakorlatának átgondolására kell hogy késztessék a magyar családjogászokat, a bíróságot és a gyámhatóságot.
A saját anyja által meggyilkolt Laura 2007-ben született. Az apa egy korábbi házasságban élt és felnőtt fiai is voltak. A férfi felesége elfogadta, hogy férjének született egy házasságon kívüli gyermeke is, így a család nem bomlott fel. Laurát az apa a nevére vette, és gondoskodott is róla: rendszeresen látogatta és 2,5 éves kora után szinte minden hétvégén elvitte magához is. A 2011-es év körül viszont az apában komolyabb kétségek merültek fel, hogy az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére, mivel rendszeresen italozó, droghasználó életformát kezdett folytatni. A problémák végül a gyámhatóság vizsgálódását is szükségessé tették. A kislányt ellátó óvoda a vizsgálat kapcsán le is írta, hogy „időszakonként előfordult”, hogy az anya már reggel részegen érkezett a gyermekkel az óvodába és délután amikor érte ment, szintén ittas volt. Az is előfordult, hogy az apát kellett értesíteni, akire az óvodai vélemény szerint „mindig megbízhatóan lehetett számítani” és a gyermek is szívesen volt vele. A gyámhatóság által készített hivatalos okiratban az is szerepel, hogy az anya délutánonként erősen ittas állapotban rendszeresen úgy ücsörgött az egyik sörözőben, hogy az akkor ötéves kislány is vele volt. Többször került kórházba amiatt, hogy folyamatosan gyógyszereket szedett és ivott rá. A nő állapota végül olyan szinten leromlott, ami pszichiátriai kezelést is szükségessé tett, ezért önként bevonult a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályára, ahol Dr. Zacher Gábor, az országosan ismert addiktológus főorvos is kezelte.
Á. Anikó már korábban is fenyegetődzött gyermeke és önmaga meggyilkolásával: 2012 júniusában egy alkalommal azzal hívta fel a gyermek apját, hogy éppen most megy a patikába, ahol az öngyilkossághoz és a gyermek megöléséhez gyógyszereket fog vásárolni. Hozzátette, hogy rendeljen majd szép fehér koporsót Laurának. Az apa azonnal hívta a rendőrséget, egyik ismerőse pedig a gyógyszertárba is telefonált, nehogy bármilyen gyógyszert kiadjanak a nőnek. Az esetről a rendőrség értesítette a gyámhatóságot is. Később 2012 júliusában a szülők közjegyző előtt tett nyilatkozatban állapodtak meg a gyermek közös felügyeletéről. Az okirat szerint abban állapodtak meg, hogy hétfőtől csütörtökig az anyánál, péntektől vasárnapig pedig az apánál tartózkodik a gyermek. A közjegyzői okiratba az is bekerült, hogy az anya pszichiátriai kezelés alatt áll és havonta folyamatos kontrollon köteles részt venni. Ha az állapota esetleg olyan mértékben romlik, hogy nem képes a gyermek ellátására, akkor a kislányt ideiglenesen az apánál helyezik el. Az okirat szerint ha az anya állapota ezután „orvosilag igazolható módon” rendeződik, akkor a megállapított beosztás szerint felváltva lesznek majd a gyermekkel. A mindkettejük által aláírt nyilatkozat szerint „az anya a gyermek érdekében vállalja, hogy a kezelésekről készült orvosi jelentéseket az apának is átadja”.
Ugyanazon év, azaz 2012 augusztusában az apa egy láthatás után nem adta vissza a gyermeket az anyának, mivel meglátása szerint megint részegen érkezett. A nő emiatt feljelentette az apát a rendőrségen, majd gyermekelhelyezési per is indult, mindketten keresetet nyújtottak be. Végül az ügyben a Budai Központi Kerületi Bíróságon az anya mint felperes keresetére született egy végzés, miszerint ideiglenes intézkedésként a gyermeket vissza kell adni az anyának, a szülők pedig a korábbi megállapodáshoz hasonló időbeosztás szerint felváltva lehetnek a kislánnyal. Viszont a peres ítélet az időközben kialakult helyzeten nem sokat változtatott, mivel a kislány nagyrészt az apánál élt Szigetszentmiklóson és ez a helyzet állandósult. Laura már Szigetszentmiklóson járt nagycsoportba, majd ott ment iskolába is. Az apa és családja igyekezett mindenben gondoskodni róla: a kislány táncórákra járt és megtanult korcsolyázni is. Anyjával leginkább Skype-on vagy telefonon tartotta a kapcsolatot. Az anya ugyanis ebben az időben gyakran Ausztriában és Olaszországban tartózkodott, ahol munkát igyekezett találni. Anya és lánya az apa felügyelete mellett olykor egy-egy délutánt töltöttek el egy bevásárlóközpontban vagy más nyilvános helyen. Az apa úgy emlékszik, hogy bár egyszer a kislány az anyjával és másokkal közösen volt egy horgásztó mellett is nyaralni, de ezen kívül az elmúlt három évben nem töltöttek 24 óránál többet egyvégtében egymással.
A külföldi munkavállalás kudarca után az anya Tatabányán vállalt munkát és egy élettársi kapcsolatot is kialakított. Az apa a telefonbeszélgetések alapján úgy ítélte meg, hogy rendeződött az élete, nem iszik, ezért nem tiltakozott az ellen, hogy a gyermek a nővel töltse a húsvéti ünnepet, sőt saját maga vitte el lányát a nő tatabányai lakására egy többnapos láthatásra. Innen a nő azonnal egy tatai panzióba vitte a gyermeket, miközben SMS-ben és telefonon terelő sztorikkal traktálta az apát. A rendőrség szerint Á. Anikó már odaérkezésük napján, Nagycsütörtökön megölte a nyolcéves gyereket, de csak hétfőn találtak rájuk a bérelt szobában, így öt napot töltött a halott gyermekével. Egyes hírforrások szerint a nő közvetlen indítékát az anyai kudarc szolgáltatta, mivel a gyermek kijelentette, hogy már nem tekinti az anyjának, nem akarja anyjának szólítani sem. Az apa csak egyetlen dologban reménykedik, hogy a nő talán gyógyszerekkel elkábította a gyermeket a gyilkosság előtt, akkor talán a kicsi Laura nem szenvedett annyit.
A nyers hírszolgáltatás ennyi. Nagycsütörtökön meghalt egy kislány. Kötéllel és késsel végzett vele az édesanyja. Alig tudtam leírni, a továbbiakban nem is fogom. A hírszolgáltatásból látható, hogy a többéves gyámhivatali hercehurca és az évek óta is csak “ideiglenes” bírósági határozat után végleges döntést nem sikerült hozniuk az illetékes szerveknek. Az alkoholizmus, a pszichiátriai kezelés, az egyértelműen a gyermek élete ellen irányuló “anyai” fenyegetések és a gyermek befogadása, beilleszkedése az apa családjába sem volt elegendő ahhoz, hogy az elhelyezésről, sőt a másik szülő szükségszerű eltiltásáról végleges határozat szülessen. Az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés, mit kellett volna tennie a gyermek anyjának ahhoz hogy véglegesen elveszítse a gyerek felügyeletét illetve hogy az apának – akinek úgy tűnik egyetlen bűne az volt hogy férfinek született -, mit kellett volna tennie ahhoz hogy véglegesen megkapja azt. Természetesen ezt az álságos módon mindig a gyermekek érdekével takaródzó hivatalnokoktól kellene megkérdezni.
A gyilkosság szörnyű dolog, egy kisgyerek megölése iszonyat, az “édes”anyja általi meggyilkolása felfoghatatlan. Az ember óhatatlanul is felelősöket keres és akaratlanul is felrémlenek benne a környezetének, ismerőseinek és a médiából megismert más apáknak a történetei. Számosan panaszkodtak már az elnőiesedett Gyámhivatal idegesítő és lelketlen bürokratizmusára, a női bíróktól hemzsegő igazságszolgáltatás részrehajló és lassan megszülető ítéleteire. Minden eset más és más, gyakran nehéz kideríteni mi az igazság.
Az bizonyos, hogy egy nyolcéves kislányt nem kell pelenkázni, nem kell ölben etetni, iskolába jár és tud olvasni. A majd minden pillanatban szükséges anyai törődésre – amit szegény kislány amúgy sem kapott meg -, már nincsen szüksége. A kiszámítható, stabil közegre, anyagilag is alátámasztott biztonságra, állandóságra annál inkább. Ezt nem csak jelen esetben, de a gyermekelhelyezési ügyek tekintélyes részében is egy bizonyos gyermeki életkor felett az apák legalább annyira (ha nem jobban) képesek biztosítani. Magyarország egyik legrégebbi civil szervezete az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete évtizedek óta igyekszik felhívni a figyelmet a családjog, a hatóságok, bíróságok apákat diszkrimináló gyakorlatának visszásságaira és veszélyeire. Sem a korábbi, sem az azóta létrejött apajogi kezdeményezések nem vezettek semmilyen a rendszert érintő, lényegi eredményre. Mind a mai napig még az apai láthatás valóban kikényszeríthető módjának bevezetését sem sikerült elérni. A gyerektartás megfizetéséig a férfiak lehetnek apák, de a gyermekkel való törődésben, a vele való együttlétben már csak más engedélyével.
Az apajogi aktivistáknak manapság ráadásul erőteljes médiaellenszélben, különböző államilag támogatott és külföldi forrásokból is pénzelt férfiellenes szervezetek által hiszterizált közbeszéd ellenében kell a gyermekeik érdekeiért küzdeni. Sokak számára, ha van a történéseknek igazi felelőse, az a gyermekek érdekeit valójában szem előtt nem tartó magyarországi pártos joggyakorlat, a hivatali bürokrácia és a nagyhangú férfigyűlölő civil szervezetek folyamatos, nőket illető szerecsenmosdatása, férfiakat és apákat érintő démonizálása. E kislány vére rájuk hull.
Most csütörtökön meghalt egy kislány. Egy kicsi fehér kereszt, az emlékek és az apukája gyásza.
Az Index.hu-nak nyilatkozva az apa kifejtette, nem érti, hogyan működik a gyermekvédelmi rendszer Magyarországon. Ha voltak a korábbi életveszélyes fenyegetésről szóló jelzések, miért nem ellenőrzik az anya életmódját és körülményeit? Miért nem teszik kötelezővé ilyenkor akár mindkét szülő pszichiátriai vizsgálatát? Ha igazolható, hogy egy anya veszélyt jelent a gyermekére, miért nem akadályozhatják meg, hogy találkozzon a gyermekével? Az apa nem érti, miért neki kellett megpróbálnia megvédeni a kislányt, ami végül nem sikerült. Szerintem mi sem értjük.
Tehát akkor adva van “A” szülő, meg “B” szülő, egyikük alkalmatlan a gyereknevelésre, különböző okok miatt, legyen mondjuk “A”.
A mai magyar bíróságon az a helyzet, hogy egyáltalán nem mindegy “A” szülő neme. Ha férfi, gond nélkül eltüntetik a gyerek életéből, ha nő, akkor hagyják, hogy akár meg is ölje… Értem én, anyakultusz meg minden, de ez nonszensz, nem maradhat így.
Igaz is. Ilyenkor rögtön nem “A” meg “B” szülő van, hanem van a nő, akié a gyerek, (akár alkalmas a nevelésére, akár nem) meg van a férfi, akinek fizetnie kell a gyerekre meg a nőre (akár tud, akár nem). Ez a szerep nem felcserélhető.
Kényszerítés – Btk.174. § Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Garázdaság – Btk. 271. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Tartási kötelezettség elmulasztása – Btk. 212. § (1) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, és ezzel a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ha nem létezne a nőpártoló társadalmi igazságtalanság és felelőtlenség, akkor ennek a nőnek ezekért a bűncselekményekért kellene közel egy évtizedig a börtönben rohadnia. Ha férfi lenne, már régen távol tartási végzést hoztak volna a Gyámhatóság kérésére, majd kicsivel később börtön várna rá a fenti három jogszabály alapján. – Ébresztő emberek!
Éppen ma hallottam egy hírt a fodrásznál a tévéből; egy anya a beteg gyermekét infúzión keresztül folyamatosan sóoldattal mérgezte és a gyerek szívelégtelenségben meghalt.
A bíróság elítélte. => A bíró megállapította hogy a tudata zavart. => Csökkentették a büntetését. => A börtönben a nő végül elutasította a pszichiátriai kezelést.
A hírt nem ismerem, de a legjobb tudomásom szerint az úgynevezett “élettani fiziológiás sóoldattal” nem lehet senkit sem megmérgezni, ugyanis annak pont az a lényege, hogy a szervezet természetes sóegyensúlyára van beállítva. Erősen dehidratált vagyis “kiszáradt” állapotban és akár traumás vérveszteség (átmeneti) pótlására is alkalmas (életmentő jelentőségű) infúziós kezeléssel bejuttatva.
A bíró nem, csak szakértő állapíthatja meg, hogy a tudata zavart-e valakinek. Ez alapján eltekinthetnek a megbüntetésétől, ha a zavarodottság azt jelenti, hogy nem beszámítható, míg a kisebb fokú zavartság, amely egyébként nem befolyásolja a döntésképességet, enyhítő körülmény lehet. Súlyos elmezavar esetén kényszergyógykezelés is alkalmazható. Az önként előidézett alkoholos vagy drogos eredetű zavartság pedig nem mentő körülmény, lásd lentebb egy másik hozzászólásomban is.
Tőlem lehet sós-oldat is… Egy negyven év körüli nő a melleivel éppen masszírozta a tarkómat, nem figyelhetek minden részletre. De nem nagyon érte meg vastagon szednem… vagy szerinted nincs benne ellentmondás? zavart a tudata, csökken a büntetése, elutasítja a kezelést (egy zavart tudatú ezt hogy csinálja és miért lehet neki, stb…?) a csökkentett büntetés viszont marad…
Igen, elsősorban arra koncentráltam, hogy információkat írjak le azokkal a részkérdésekkel kapcsolatban, melyek felmerültek a hozzászólásodban. Nem siklottam el a kiemelés felett sem: egyetértek, tényleg ellentmondásos, hogy a zavartsága miatt enyhítették a büntetését, de a kezelést elutasítja. Úgy tűnik a jog jelenleg nem ad választ az ilyen problémákra. Kényszer gyógykezelni nem lehet enyhébb esetben, az ítélet enyhítését a bíróságon azt hiszem nem lehet utólagos feltételhez kötni. – Tényleg elgondolkodtató, mert így a zavartsága miatt akár újra veszélyeztethet is valakit…
Én is betehettem volna egy smilet a hsz-be. :) – de igen, a jogban azért vannak furcsaságok…
Igen. Anyakultusz… Amit egyébként az antifeminizmus hívei, köztük ti is lelkesen tápláltok. A gyermekvédelmi jelzőrendszer olyan, amilyen, leginkább szar, ahogyan a többi szociális intézményrendszer is elég beteges az országban, az ilyen esetek differenciált, hozzáértő kezelésére képtelen. Szakértelem és empátia híján maradnak az akták és személytelen, rutinszerűen intézett ügyek, ahol láthatóan tragikus következményei lehetnek annak, ha berögzült nemi sztereotípiák alapján hoznak döntéseket.
De ugye ti is sejtitek, hogy a bíróságok anyakultusza bizony cseppet sem a feminizmus szülötte, hanem épp a konzervatív felfogás hozadéka? A hagyományos rendben az apa keresi a pénzt, megteremti a feltételeit a nyugodt családi életnek, és mellette az is elfogadott és általános, hogy a pihenőidejével is szabadabban rendelkezhet. Cserébe anyu otthon marad, gondoskodik a családról, övé a gyereknevelés, összetart, orrot töröl, leckét kérdez, oviba megy stb.
Az átlagember ma, Magyarországon ekként képzeli az ideális családot, a bírósági gyakorlatban pedig az átlagember felfogása tükröződik, karöltve a politikai szándékokkal. Mindenhol a konzervatív családmodell a minta, amit kevéssé engednek holmi modern elvekkel megfertőzni. Mondanám, hogy nesze, egyétek meg, amit főztetek, de egy gyerek halála túl nagy ár ezért. Inkább tanulni kellene ebből is, hogy minél kevesebb esély legyen az ismétlődésre :-(.
Az apák jogaiért szerintem nem a bíróságon kell harcolni. Olyan társadalmat kell fenntartani, ahol az apák jogai szerepükből, életmódjukból és a gyerekeikkel való kapcsolatukból következően természetesek, és a mindenkori bíróságok döntési gyakorlatát ez a kulturális modell befolyásolja, alakítja. Ehhez az rohadtul kevés, hogy egy-egy konkrét esetet felhasználva pár férfi szidja a nőket, aztán másnap meg harcolnak tovább a konzervatív mintáért.
Annak kellene természetessé válni, hogy az apák jogait a születéstől fogva az egész rendszer támogatja. Legyen kötelező apai gyes, ha beteg a gyerek, menjenek a szülők felváltva szabira, legyen természetes, hogy az apák is kapnak munkaidő-kedvezményt a gyerek miatt. Legyen természetes a családok munkamegosztásában, hogy az apa is kiveszi a részét a gyerek körüli teendőkből, legyen ciki, ha egy férfinak nincs normális kapcsolata a gyerekeivel. Ma a társadalom egésze nem feltételezi úgy általában a férfiakról, hogy képesek ellátni egy gyereket megfelelő módon, egyszerűen nem fér bele a macsó világképbe. A bírósági gyakorlat pedig ezt a nézetet tükrözi vissza.
Ha végre kibújnánk ebből a konzervatív dobozból, és néhány randa, feminista elv elfogadásával a férfiaknak úgy általában több szerepet és felelősséget tulajdonítanánk a gyereknevelésben a pénzkeresésen túl, akkor nem lehetne fenntartani a teljesen egyoldalú, sztereotíp ítélkezési struktúrát sem, hanem kénytelenek lennének az alapján dönteni, hogy valóban melyik szülő az alkalmasabb szülő.
“hanem kénytelenek lennének az alapján dönteni, hogy valóban melyik szülő az alkalmasabb szülő.”
Az apa. Ez egyértelmű.
Tudod, te vagy itt az egyetlen, aki ennek az ügynek az apropóján liberális/konzervatív vitát próbál gerjeszteni. Nem tudom tisztában vagy-e vele, mekkora köcsögség ez, de mindegy is.
De ugye ti is sejtitek, hogy a bíróságok anyakultusza bizony cseppet sem a feminizmus szülötte, hanem épp a konzervatív felfogás hozadéka?
Nekem nincs bajom az anyakultusszal, csak ha olyan helyen alkalmazzák, ahol nem szabadna, meg azzal, ha az anyakultusz nőkultusszá változik. Ez a nő nem érdemli meg, hogy anyának nevezzék, még ha technikailag az is.
A hagyományos rendben az apa keresi a pénzt, megteremti a feltételeit a nyugodt családi életnek, és mellette az is elfogadott és általános, hogy a pihenőidejével is szabadabban rendelkezhet. Cserébe anyu otthon marad, gondoskodik a családról, övé a gyereknevelés, összetart, orrot töröl, leckét kérdez, oviba megy stb.
Nem tudom te hol élsz, milyen körökben mozogsz, de én azt látom, hogy mindenki dolgozik (ha van munkája), úgyhogy ezeket a dolgokat rég meghaladta az élet. Vannak ideák, meg van a valóság, amiben túl kell élni. Én a józan ész határain belül vagyok konzervatív (és másokat is erre biztatok), te meg szalmabábot püfölsz már megint. Bármikor szívesen elismerem neked, hogy a liberális értékrendben jó és követendő dolgok is vannak. Úgy fogalmaznék, ezek az értékrendek csak formák, tartalommal már sokféleképpen meg lehet őket tölteni, jól is, rosszul is. Viszont ez itt kurva nagy off, bármit is gondolsz.
Megint egy libsifemcsiszinglisen félremagyarázott teória, mindegy mi az ok, mindegy ki mit tesz, a lényeg, a feministák soha semmiről nem tehetnek és tiszták, mint egy angyalok.
Levezetett, meg nem érteni akart dolgok sora, Jézusom :( “anyakultusza bizony cseppet sem a feminizmus szülötte” ? “anyu otthon marad, gondoskodik a családról, övé a gyereknevelés, összetart, orrot töröl, leckét kérdez, oviba megy stb”? gondolod te :( baromira az elmúlt PÉNZ kultusz idejéről írsz. A stb a lényeg, de mit vagy miért is irkálna neked bárki bármit :(
“De ugye ti is sejtitek, hogy a bíróságok anyakultusza bizony cseppet sem a feminizmus szülötte, hanem épp a konzervatív felfogás hozadéka?”
Ááá nem, biztos az antifeministák tették be azt a sok bírónőt. A családjogi bíróságon már elvétve sem lehet férfit találni.
És, most ugyan ezt akarjátok a parlamentben is. Lám, az egyik hatalmi ágban milyen jól (?!) működik, akkor csesszük szét a másikat is.
“Inkább tanulni kellene ebből is, hogy minél kevesebb esély legyen az ismétlődésre :-(.”
Ja. Feminyistákat betiltani, aki szexista alapon gyűlöletkeltést, ún. “nőjogi” hisztit rendez, az húszév a sitten. Akkor majd leszoktok róla.
“Ehhez az rohadtul kevés, hogy egy-egy konkrét esetet felhasználva pár férfi szidja a nőket, aztán másnap meg harcolnak tovább a konzervatív mintáért.”
Még mindig a nők harcolnak a konzervatív mintáért, mert ők azok, akik olyan férfiakat választanak többségben, aki megfelel a konzervatív mintának. (Tud csajozni, jól keres, ideális családfenntartó) Me, nehogy nektek kelljen lejjebb adni az előjogaitokból az egyenlőség nevében, igaz? Mindig csak a férfi adjon lejjebb. De már hová? Mi már a padlón vagyunk. Most rajtatok, nőkön a sor.
“Legyen kötelező apai gyes”
Mér van az, hogy ti feminyisták mindenre kötelezni, meg tiltani akartok?
Mi sem mondjuk, hogy legyen kötelező az anyai gyes.
Válasszatok olyan férfit, aki szívesen menne gyesre. Megvan a törvényi háttér hozzá.
Ja, az olyan nem elég macsós, és nem is keres jól. Értem.
“Ma a társadalom egésze nem feltételezi úgy általában a férfiakról, hogy képesek ellátni egy gyereket megfelelő módon”
Ezt kiknek is köszönhetjük? Csak nem azoknak, akik nap mint nap nyomják ezerrel, hogy minden férfi nemi erőszakoló, pedofil, meg feleségverő?
“nem lehetne fenntartani a teljesen egyoldalú, sztereotíp ítélkezési struktúrát sem”
Látod, fenn lehet. Lényeg az, hogy valami a nőknek jó legyen, a férfiaknak meg szar.
Az a probléma, ha egy nőnek egyszerre kellenek a klasszikus nőképből és a feminista nőképből fakadó (elő)jogok, de az ezekkel járó kötelességeket, és amiket hátránynak lát, meg kikéri magának.
No igen. Végső soron senki sem mond le szívesen az előjogairól. Ebben a nők sem kivételek. A gond inkább ott van hogy normális társadalomban az előjogok és a kötelezettségek kéz a kézben járnak.
Többlet kötelezettség- és felelősségvállalás nélkül senkinek sem járnak többlet jogok, más rovására meg pláne nem.
Olyan szépen kavarod össze az össze nem illő dolgokat, hogy akár szakácsnak is elmehetnél… de ha mégsem, egy szendvicset csak meg tudsz csinálni nekünk :)
Köszönjük Emese!
Tender Years Law doctrine feministák harcoltak ki…
Van neked pofád egy kislány halálából is a saját pecsenyédet sütögetni?
Alávaló szarházi hullarabló vagy.
http://www.hellokata.hu/az-anya-nem-tudja-hova-temettek-a-lanyat/
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/ha-kuzdok-kiraert-ma-is-elhetne-2233913
Bátran kijelenthető, hogy a nők lényegesen bosszúállóbak a nemkívánatos exükkel szemben mint a férfiak. Ebből kifolyólag az apák a legkiszolgáltatottabb fontos lények a társadalomban, a gyereküket is védenék, de a hivatalok azt nem engedik a buta anyapártiság miatt és talán mert férfi sincs már ezekben a hivatalokban, irodákban.
Jelen esetben a nő nem volt beszámítható. A gond ott van, hogy az apának semmilyen törvényes lehetőséget nem hagytak a hivatalok hidegszívű és érzéketlen szolgái, hogy megvédje a gyerekét. A másik gond pedig az, hogy fordított nemi esetben a gyerek nem halt volna meg, lévén a megfelelő lehetőségek rendelkezésre áltak volna. Végső soron a gyereknek azért kellett meghalnia, mert az apja nevelte és az anyja volt beszámíthatatlan, nem pedig fordítva.
Általánosságban igazad van. A nők sokkal hajlamosabbak személyesre venni a figurát, függetlenül attól mibe kerül és kinek ártanak vele. Így válik a saját gyereke is a bosszú eszközévé egy nő kezében.
Igen, az anya “láthatás”a bizonyos esetekben még veszélyesebb is. Ehhez a témához több nyilvánosságot kéne engedélyezni, mert a gyermekvédelem kudarcot vallott Magyaroszágon. Tudomásom szerint úgy oldják meg, hogy az egyik szülőt teljesen elszakítják a gyermektől, hogy ne legyen gond a szenvedővel, főleg az apával. A csóró hivatalnokoknak úgysincs kapacitásuk minden családi perpatvarral teljes részleteségében foglalkozni és a hosszú hivatali eljárások végéig mindennek titokban kell történnie a nyilvánosság teljes kizárásával és ezalatt gyerekek halhatnak meg vagy szülők lehetnek öngyilkosok. Nem az államra kéne bízni a családi életet, hanem magunk megoldani emberségesebb törvények figyelembevételével, mert jelenleg csak a civakodás megy a gyerekekért. Valaki mindent visz, a házat a gyereket a másiknak meg semmi se jut, nemcsoda ha az utóbbi leépül, ebben az esetben az anya vetemedett gyilkosságra a lelki bajai miatt.
Olyan mintha védenéd. Véleményem szerint már akkor el kellett volna tiltani az anyját az óvónők tanúvallomása alapján, amikor ittasan vitte az oviba.
Azt egy szakértő jelentette ki, hogy az anya “nem volt beszámítható”? Mert úgy egyébként ez is egy pocsék nőmentegető társadalmi reflex: a gyermekgyilkos nő soha nem beszámítható… – Hát persze…
Nézd. ha valaki több mint száz késszúrást tesz és öt napig ott marad a test mellett, az számomra az őrült kategória, akinek a halál kegyelem lenne…
Akkor nem kellett volna jóindulatúnak lenni az apának és nem kellett volna odaadni az elmebeteg anyának a kislányt, csakhát a magyar férfi muja nem jelent fel nőt, mert az férfiatlan. Node ha állítólag egyenlőség van akkor meg kell tenni, vagy itt tényleg a (gyám)hatóság a ludas és az ő lelkükön szárad a kislány halála. Abban az esetben felelősöket kell találni hisz az mindig van. Nem szeretnék korrupt országban élni.
Gyakran körberöhögnek és elhajtanak a rendőrségen ha feljelented az asszonyt, hogy milyen töketlen és mulya vagy. Ha meg más lehetőség nem lévén magad rendezed el a dolgokat bilincsben visznek el önbíráskodásért.
Én korrupt országban élek…
Akkor én is :( Ezért nem merek az asszonynak gyereket csinálni, mert látom milyen harcok mennek a gyerekért meg a pénzért. Tőlem az asszony néha lenyúl lóvét, ha nem adok neki, szinte már követelik ami állítólag jár nekik. Tegnap elmeséltem ezt az apjának és jól lecseszte, de ettől még nem tudom leszoktatni a kleptomániájáról, mert én valóban többet keresek és neki meg igényei vannak. Mi lesz ha gyerekem lesz tőle és lelép egy pasival? :( Mi a fene az, hogy ha valaki nem tudja fizeni a tartásdíjat, akkor 2 évre börtönbe csukják? Engem ez zavar a legjobban a jelenlegi rendszerben. Legyen mindenkinek minimális összeg a tartásdíj és akkor kétszer is meggondolják, hogy elválnak vagy maradnak és együttműködnek valahogy a gyerek nevelésében. A tartásdíj azaz a pénz csinálja a legnagyobb feszültségeket, ebben biztos vagyok.
“Mi a fene az, hogy ha valaki nem tudja fizeni a tartásdíjat, akkor 2 évre börtönbe csukják? Engem ez zavar a legjobban a jelenlegi rendszerben. Legyen mindenkinek minimális összeg a tartásdíj és akkor kétszer is meggondolják, hogy elválnak vagy maradnak és együttműködnek valahogy a gyerek nevelésében. A tartásdíj azaz a pénz csinálja a legnagyobb feszültségeket, ebben biztos vagyok.”
Abszolút egyetértek. Ha a nőknek kevesebb járna alanyi jogon akkor is megszereznék a többit, de ehhez egyszerűen (egyszóval) kedvesebbnek kellene lenniük. – én pont ezt akarom, mivel nagyon kevés a kedves csaj. Arról meg egy férfi sem tehet, hogy a nők csak a pénzért hajlandók kedvesebbek lenni. (- állítólag ez náluk ösztönös, valahol ezt olvastam, de tök hihetőnek hangzott, ezért is vetek el minden ötletet ami arra épít, hogy ezt különben meg is lehetne velük beszélni.)
“Tőlem az asszony néha lenyúl lóvét, ha nem adok neki, szinte már követelik ami állítólag jár nekik”
Amit te keresel pénzt, az közös… amit ő keres az az övé… :)
Szépen aládolgozol a feministáknak.
Ez is egy mély ásónyom a nemek közti szakadék növeléséhez. :o(
No, meg olyan nőt választottál életed társául, akiben nem bízol, aki nem bízik benned. Pont azt teszed, amit a nőknél annyira kifogásoltok: meg akarod változtatni – gondolom, nem miattad lett “kleptomániás”.
Biztosan baj az, ha valaki meg akar változtatni egy másik embert? – Főleg ha követelődző és még lop is…
Egy párkapcsolatban biztosan. Leszoktatni főleg.
Maximum megbeszélni, elmondani, ki miért csinálja, utálja. Megoldást keresni. Szakemberhez fordulni. És ha végképp nem megy, lehet lépni.
(A másik megváltoztatni akarása a nők egyik legellenszenvesebb tulajdonsága – ha nem tévedek.)
igen, biztosan. :-) a te dolgod az sajat magad fejlodse. az o dolga meg omaga fejlodese. ha akarja, hogy segits, akkor segits. ja nem akar valtozni, te miert akarod ezt tole?
“megbeszélni, elmondani, szakemberhez fordulni” – Szerintem ez fából vaskarika, hiszen a lényeg akkor mégiscsak a másik fél megváltoztatása.
“a te dolgod az sajat magad fejlodse. az o dolga meg omaga fejlodese” – Ettől függetlenül az én felfogásomban egy partnerkapcsolat azért egyfajta felelősségvállalás azért is, hogy a felek egymás személyiségfejlődését saját ügyüknek is tekintik és különösen indokolt lehet a változást kezdeményezni, ha jól tudható, hogy a másik fél személyiséghibája (például személyes költőpénz lopkodása) egyébként akár a felek közötti megbecsülés és a kapcsolat felbomlásához is elvezethet.
Ez már itt nagyon off, de egy utolsó a fából vaskarikádhoz:
Ugye abban egyetérthetünk, hogy neked nem lenne mindegy,
– ha a párod azt mondaná, hogy leszoktat a dohányzásról! (És elmeséli anyukádnak, hogy nem bírsz leszokni, anyukád meg jól lecsesz, hogy miért nem.)
– vagy elmondja, hogy őt nagyon zavarja a füst, az egészségedért is aggódik, s örülne ha leszoknál a dohányzásról, valamint megkérdezné, hogy tud-e neked segíteni ebben.
Az általad leírthoz nagyon hasonlóan meg is történt ez velem. Mivel olykor sokat dohányzom, még a szintén cigarettázó barátnőm is igyekezett többször legalább önmérsékletre inteni. – Még amikor a folyamatos csesztetés idegesített is, akkor is valójában hálás voltam a figyelemért… Az egyéb beláthatóan jószándékú változtatási javaslatokat is neheztelés nélkül fontolóra szoktam venni, bár azok ellenére néhány rossz berögződésemnek makacsul rabja vagyok… – De tulajdonképpen nincs is sok ilyen dolog, hiszen majdnem tökéletes vagyok! :P
teljesen egyetertek veled abban, h a parkapcsolat egy “csapatmunka”. megis, ez mindenkinek mast jelent. nem kezdheted meg a masik megvaltoztatasat onkenyesen. ha elfogadtad az elejen, hogy peldaul hetente ketszer kosarazik, vagy hogy jogazik, vagy hogy nem tud vitatkozni, vagy hogy rendszeresen veszekszik, vagy hogy lopja a penzed, vagy hogy monogam kapcsolatot var el toled, esetleg nyitottat, akkor kesobb ezt nem feltetlenul fair elkezdened csiszolni a masikon. ugyanis a deal nem az volt. es ebbe a listaba beletartozik az is, hogy a masikat milyen “csapatjatekoskent” fogadtad el, vagyis hogy mennyire kivanja a sajat szemelyiseget veled fejlesztetni.
szerintem az egyen sajat felelossege, hogy bizonyos – szamara fontos – dolgokat tisztazzon a masikkal, mielott elkotelezne magat.
Mondjuk igaz is, tényleg unfair dolog felrúgni egy olyan jóelőre tisztázott egyezséget, hogyaszongya: “Drágám, én nem értek egyet azzal, hogy egyforma összeget költsünk a közös kiadásainkra és a többivel mindenki maga rendelkezzen, ezért legyen úgy, hogy amikor alszol, én átkutatom majd a zsebeidet és lenyúlok pár ezrest tőled egy-egy új parfümre, bizsura, meg miegyébre, mert nekem ez jár, és te úgyis többet keresel nálam!” :)
:-) ertem en, h ez nem tunik fairnek. de azert az elkotelezettseg elott van ido es mod felmerni a masik szemelyiseget. eldonteni, hogy tenyleg vele akarunk-e egy csapat lenni.
tehat nem arrol van szo, hogy nekunk minek tunik egy adott tulajdonsag vagy viselkedesi minta, hanem arrol, hogy a masikat milyen tulajdonsagokkal fogadtuk el.
ez ugyanugy igaz arra is, ha a csaj korabban nem lopkodta a lovet, kesobb meg elkezdte. de arra is igaz, ha a srac rendesen szponzoralta a csajt, aztan az elkotelezettseg utan meg mar nem.
“Tőlem az asszony néha lenyúl lóvét, ha nem adok neki, szinte már követelik ami állítólag jár nekik. “
A múltkor még nem Maga volt otthon a főnök, akinek minden szempontból behódol a nője?
Még nem jöttél rá, hogyha becsicskulsz a pinának, akkor csak idő kérdése, mikor fog kigyakni a hóra egy szál pöcsben? Ez a “kapcsolat” (te a gazdaállat, a pina a parazita) már döglött, csak még nem bűzlik annyira, hogy ne tudd elviselni!
Macskát szarni B+! És bírd ki egyedül egy darabig! A háztartás nem egy CERN vagy egy International Space Station, heti max 2 órai könnyed pepecs és minden ragyog! Az automata mosó-szárítógépek, mosogatógépek, automata porszívó korában ne már azért kelljen elviselned egy pina csicskáztatását, hogy legyen valami kajád és meg ne egyen a kosz!
És ha annyira hiányzik az a repedés, akkor egy profi ad olyan szolgáltatást mint egy amatőr soha és kevesebb mint felébe SE kerül. Aztán nem vonja el a figyelmed, nem zsigerel ki, nem fáraszt le, és pár év szorgalommal olyan egzisztenciát hozol össze magadnak, amitől a 10+++ kategóriájú nőstény is bukórepülésben vetődik rád! És csak annyi a dolgod, hogy nem nősülsz és nem költözhet hozzád, így bármikor ha kezd óberkedni, beindul a “macskát szarni” megoldás és jöhet a következő.
“Lopja a pénzedet?! Kibasztam volna már mint macskát szarni. Állj már a sarkadra!”
Ezt állította. Felettébb érdekes, mivel a múltkor azzal vágott fel, hogy a nője neki nem parancsol, azt teszi amit Ő mond, és hát persze a pua világmegváltó erejét és fontosságát is hangsúlyozta.
Lopja a pénzedet?! Kibasztam volna már mint macskát szarni. Állj már a sarkadra!
“Mi lesz ha gyerekem lesz tőle és lelép egy pasival?”
Ez lesz.
Abban az esetben felelősöket kell találni hisz az mindig van.
Mit szólsz a bírósághoz? A férfi ugyanis egyszer nem adta oda a gyereket, mert a nő részegen ment láthatásra. Erre a nő beperelte a férfit, a bíróság meg elrendelte, hogy de, oda kell adni… Biztosan volt szakértő is, aki megállapította, hogy a nő beszámítható.
Kemény kérdés. Nem tudom. Talán valami kísérővel kellett volna látnia. Hol a fenébe vannak ilyenkor a gyerekszerető nők?
Biztosan nem volt szakértő. Nem vonnak be ilyenkor szakértőt, mert az igen drága.
Nekem azért volt jó – már ha jónak lehet nevezni, hogy az ember a gyámhatóságon köt ki – tapasztalatom a Hatósággal. Sőt bírósággal is. De a törvényeink nem a legjobbak, és ezt a gyámhatóságiak is tudják, de be kell tartaniuk.
No, meg van olyan estről is tudomásom, ahol az apának ítélték váláskor a gyereket, pedig az anya sem nem alkoholista, sem nem drogos, sem őrült nem volt. Apa viszont elég rendesen megalázta az asszonyt. A férj csalta az asszonyt és ezt nem is titkolta, sőt a szeretőt odaköltöztette magukhoz annak két gyerekével együtt.
Akkor az egy jóindulatú nő lehetett és vesztett, az se normális. Olyan ritkaságot állítasz, hogy leszavaztalak, mert megtévesztő. Statisztikát nyomj. Köszi.
Úgy tűnik, vonzom a ritkaságokat.
Nem érdekel a lájkolás/diszlájkolás – amely nem szavazás – úgyhogy tőlem nyugodtan nyomkodhattok nekem akármennyit, nem veszem a lelkemre.
Nem megtévesztésnek szántam, viszont tudni kell ellenpéldákról is. Vagy ugyanolyan szemellenzős hozzáállást akarsz itt látni, mint amilyet a feministáknál?
kaptal tolem egy thumb-up-ot. valami remlik a tizenket duhos emberbol… :-)
Éppen a feministák hozzák fel állandóan a rika kivételeket és állítják be úgy mintha általános lenne. Kettős mércét használnak. Mindenki ismer kivételeket, de ha ezekre épít a társadalom akkor az aberrációt élteti. Ezért támogatják előjogokkal az összes zsidót, cigányt, fogyatékost, nőt, lassan a homokosokat akik közül ha egy is segítségre szorul akkor az összes, a normális, becsületes, dolgozó ember meg issza ennek a levét. Jó látszik a hivatalok munkáján is, ha bűntetést kell beszedni gyorsak, ha segíteni kéne széttárják a kezüket, illetve hónapokig ülnek egy-egy ügyön.
Kérlek, olvass figyelmesebben. Egyáltalán nem állítottam, hogy általános volna. Valamint még csak sugallni sem sugalltam, hogy ezekre a kivételekre kellene építeni. Viszont az nagyon is jó volna, ha ezek nem kivételek lennének, hanem ez volna az általános, hiszen az azt jelentené, hogy az apákat apa- és emberszámba veszik, valamint azt, hogy felelős, józan gondolkodású, igazságszerető emberek foglalkoznak az ügyekkel.
Nem értelek hgyi, ez valami megrögzött kényszer, hogy ha van egy hír, akkor gyorsan, a lelketek védelmére, vagy a nőkére, keresni kell olyan példát, linket, amivel kompenzálható az eset, szerintetek. Nem értem, hol van belőled az anya? Miért nem arról írsz, hogy szerinted mit lehetett volna tenni, hogy ki kellene szűrni a jogi, állami, önkormányzati ‘szolgák’ közül, a szociálisan érzéketlen, sérült, nő, vagy férfigyűlölő embereket, hisz torzult tudattal képtelen reálisan látni. Hogy az egészséges szülő ilyenkor, hogy győzhet, vagy ha egyenlőségről papolunk, ne húzzunk alá anya, apa dolgokat, van erre egy jó szó, a szülő és a mögé sorakozott lehetőségek talán minden egészséges értéket védene. Emberek maradnának életben, hogy az gyermek, nő vagy férfi az mindegy, ember. Tényleg nem értem, hogy egy egészséges nő, anya, miért veszi magára és torzul el a tudata, mentségeket keresve. Senkit nem érdekel az apa, képzeld el mit érezhet, nincs többet a kishölgy, az ő utolsó óráiról nem is beszélve. Ezeket nem lehet szavakba foglalni, ezt érzi az ember :(
Jönnek itt az okosságot, a nőket védő teóriák. Ki mondta, hogy ezért minden nő a hibás. Ez nem sztereotípia, ez pont annak a következménye, hogy a feministák csinálni akarnak, csinálnak, legyen az bármilyen nőnemű lény, egy varázskört és ha tudod, hogy tudja, hogy tudod, akkor sincs jogod. Bizonyíts, hisz ő egy nő, mert nekik ennyi elég és elég ha a szakhatósági intézményben, legyen az bármely, épp egy olyan elmehibbant nő ül, aki esetleg ezzel a komplexussal küzd, esélyed sincs. Akkor is ha ez a vége. Egy halott kislányról beszélünk és mégis a nő van védve, teszem azt akkor is, ha nem beszélünk, eltereljük a figyelmet erről. Szerintem nem őrült, hanem velejéig gonosz, világon bosszúálló típus. De nem a nőt kell benne büntetni, vagy az anyát, hisz az eltűnt, hanem az embert, aki mindegy, hogy férfi, vagy nő, ha gonosz, beteg, rosszindulatú, csak idő kérdése mindez. Ezt a társadalomnak látni kell, ha lehet előre és cselekedni.
Van olyan feminista, aki azért az, mert szerinte a történelem során elnyomták a nőket. Jézusom. Végig ült több iskolát, diplomája van és ennyi maradt meg neki az egészből. Arra az apróságra egyikük sem gondol, hogy a történelem során mindenkit elnyomtak. Az utolsó 500évben a hatalom, származás lehetett csak előjog. A férfi, egy hajszállal csak azért ért többet, mert lehetett dolgoztatni, akár halálra is. Csak pont annyi maradjon a családnak, hogy éhen ne haljon. Ez az elmélet kuka, ez nem ér szerintük, a valóság fáj. A nők ellen követődött el minden sérelem a történelem során.
Nem értem ezt a ki- és lerohanást.
Nem óhajtom mentegetni a rosszul döntő bíróságot, sem a nemtörődöm gyámügyet, és anyukát sem.
Hogy meg merészeltem jegyezni, hogy azért nem minden gyámügyes hanyag és apaellenes, azt bocsásd meg nekem, de ez az igazság. És hogy vannak apa javára döntő bírók, azt is.
Nem tudom, még kiről beszélsz – “szerintetek” – ugyanis én kizárólag a magam tapasztalatáról, a magam nevében beszéltem.
Az sem értem, honnan a macskából szeded, hogy védem az anyát – vagyis azt a nőt, aki megszülte a kislányt.
Ráadásul többször leírtam már, hogy nekem tökmindegy, hogy nő vagy férfi, aki aljasságot követ el. És azt is leírtam, hogy amikor az apa öli meg a fél családot, akkor senki sem hivatkozik a deprssziójára, nem menti őt azzak, hogy mentálisan nem volt rendben. Pedig a férfiaknál is igen súlyos probléma a depresszió.
Ez a szám ugrott be…
Ez nem ki vagy lerohanás, csak a példálózásnak pont semmi értelme. Az egy olyan csata, amit senki sem nyerhet meg. Szerintem a postás az postás, ha leveleket kell bedobnia a különböző postaládákba, senki sem feltételezi, hogy nem azt teszi, ha mégis, kirúgják, vagy szankcionálják. A eljáró hatóság ’emberkéi’nek pont annyi a feladata, hogy értsen ahhoz amit csinál és jól, gyermek, férfi, nő, vagy ügyközpontúan döntsön. Nem hibázhat, mert emberek halhatnak meg, kerülhetnek veszélybe. Ennyi. Ha nem odavaló, mert agyfosása van bármely irányban, ki kell rúgni. A fent említett fickó, aki leöli a fél családot, ne fogják depresszióra, mert az nem lehet indok. Akkor lépjen vissza egy fokot, akár a munkahelyén is, mert sok neki, stresszeli és nem bírja. A felelősséget nem lehet félredobni, megtanulni, arra valaki vagy alkalmas vagy nem. Valamint a fenti nő tettére se keressen senki mentséget, ez egy előre eltervezett velejéig aljas gyilkos. Ennyi. A büntetés terén pedig angol párti vagyok, kapjon az ilyen, hatszázhuszonhárom év, öt hónapot. Ha jól viselkedik, százat engedjenek el, ha nagyon jól, százötvenet. Ennyi.
Bocs ha a korábbiban bántó voltam hgyi, nem szándékos. Egy biztos, rajtatok nőkön, sok múlik. Ha én odamennék egy ilyen hatósághoz, ahol esetleg érezhető a pártatlanság, annak ellenére, hogy jogi köpenybe csavarják, esetlegesen zokon venné, ha kilógatnám a harmadikról, persze nem szellőztetés céljából értem. De még azt is, ha elmondanám a véleményem, egyből nőgyűlölőt kiáltana. De ha te csavarnál le neki egy félreérthetetlen fülest, vagy csak megjegyeznéd neki azt a véleményt, hogy érezhető pl: az öcséd elleni ügyben a nőpártiság, bántva az igazságérzetet és az esetleges ügy súlyát. Erre például téged leantifeministáz, akkor egyértelmű az ő hozzáállása az élethez. akkor ő nem odavaló, ki kell rúgni.
Hgyi!
Zegibaba szerintem inkább csak általánosságban értette az itt jelenlévő nőpártiságot.
Szerintem meg aki egy halottat 108-szor megszúr még, az egyértelműen elmebeteg, bolondokházában a helye, élete végéig.
Ha úgymond “normális” lenne, menekült volna, miután megölte a kislányt.
Mivel egy átlagos ember nem képes belehelyezkedni egy velejéig romlott és gonosz ember gondolatvilágába, ezért gyakran úgy oldja fel a szituációt, hogy egyszerűen “nem normálisnak” és “betegnek” aposztrofálja a másikat. Létezik az a hideg és öncélú számítás, amely teljesen logikus a maga keretei között, csak nehezen érthető egy olyan másik ember számára, akinek működnek az empatikus képességei. Könnyen adódik egy lehetséges logikus magyarázata annak is, hogy nem menekült el: így kiélvezhette gyilkos bosszúja eredményét, amivel egyaránt leszámolt a gyerekkel és az apával is, és addig sem kellett azzal a nehéz feladattal fáradnia, hogy eltüntesse a bűncselekménye nyomait. De éppen úgy az sem kizárt egy toxikomániás esetében, hogy beszedett valamilyen veszélyes pszichotrop drogot, ami “kiégette” az agyát. Állítólag egyes teszteletlen vacakok akár egyetlen használattal is örökre agresszív idiótát csinálhatnak valakiből, és ráadásul nincs a földön olyan szakember, aki meg tudná mondani, hogy mi is történt valójában az agyával. Például az anabolikus szteroidoknak is az egyik hatása, hogy nagyon agresszív, néha gyilkos indulatok kialakulásához vezet. Az igazságügyi elmeszakértő azt vizsgálja, hogy képes-e az elkövető az ok-okozati összefüggések felismerésére és a jó-rossz fogalmainak a megkülönböztetésére, egy cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésére. Aki átlátja tettének a következményeit, az büntethető.
Ne “érvelj” már úgy mint egy feminista! Értsd: a kivételt ne hozd már fel példának!
a felelosseg kerdese bennem is felmerult. szerintem rendes helyen a biro felelosseget is vizsgalni kene. ha a rendelkezesre allo adatok alapjan – vagy inkabb ellenere, – nemi szteretipiara epulo dontest hozott, akkor vallalja a kovetkezmenyeit, mint bunreszes
a masik az, hogy azert az apa is igy gondolta, hogy az anya megbizhatobb lett, es ugy adta at a gyermeket. mivel a gyilkossag oka, hogy a gyermek nem ismerte el a not, mint anyat, igy a gyilkossag barmyik lathatas alatt megtortenhetett volna. ehhez nem kellett az anyat favorizalni. (nyilvan a gyilkossaggal valo fenyegetozest komolyan kene venni. meg altalaban a verbalis terrort. vannak orszagok, ahol elvisznek , ha fenyegetozol, es kol is van az ugy, hiszen mindenkinek joga van nyugodt eletet elni.)
ez kevesbe tartozik ide, de ha mar a cikk megemlitette az elvalt apak egyesuletet – ami valami erdekvedelem lenne, – nem tudom megallni, hogy bemasoljam ide egy mashova irt kommentemet:
“ha mar szoba kerult az elvalt apak hegedus istvanja…
volt egy esetem, amikor az anyuci nem akarta ideadni a kozos gyermekunk utlevelet a lathatasok alkalmaval – nyilvan a gyemek tagadhatatlan hasznara.
hat elmentem hegeus urhoz, aki egyebkent egy nagyon aranyos ember. jol elbeszelgettunk, es elpanaszolta, miszerint nagyon nehez ugy eredmenyeket elerni, hogy az apak belefaradnak, feladjak ido elott, nem viszik vegig az eseteket, hiszen meggyozodesuk, hogy ugyis elbukjak. eltokelt emberekre lenne szukseg itt…
rendben, mondtam, akkor most talalt valakit, aki vegigviszi az ugyet, nevezetesen az apaknak a gyermek utlevelehez valo jogarol. azon is gondolkodtqm, hogy csatlakozom a szevezethez – ha van ilyen, – sot kulon anyagilag is tamogatnam, ha mar ilyen nemes celokert szall sikra. a varakozasoknak megfeleloen otthon szepen el is bukott az ugy masodfokon is, tehat hajra nemzetkozi birosag! 2004-et irunk, az ugy elinditasahoz 40000 forintot kert emberunk, annyit is kapott. a kovetkezo egy evben hiaba kerestem rendszeresen. az elejen meg nem inditotta el az ugyet, aztan mar valaszt sem kapam. a nyugta nelkul atvett penzre nyilvan keresztet vethettem.
namost ha az elvalt apaknak ilyen erdekvedoi vannak, akkor az anyaknak mar ugyvedre sincs szukseguk.”
A bírói felelősségel kapcsolatosan. Azért problémás a dolog mert a hatalmi ágak szétválasztása miatt saját berkeken belül kellene megoldani az ellenőrzést és a számonkérést. Ez lenne az etikai alapú számonkérés. Amire te utalsz az pedig még ennél is komolyabb, büntetőjogi felelősség lenne. Ez utóbbi már elég kemény dolog. Az elsőnél, az etikainál az a gond, hogy a bírói testület ugyanúgy működik, mint az orvosoké, azaz a fekete talár ugyanúgy igyekszik mindent eltakarni, mint ahogy a fehér köpeny teszi. A büntetőjoginál meg a szándékosság bizonyítása már alapban problémás.
Tudomásom szerint a Rákosi-korszak vérbírói közül sem kértek számon egyet sem. Ezek után mit is lehetne várni.
Az idézetedre nem tudok mit mondani. Sokat mindenesetre nem hallani az egyesületről.
igen, sajnos etikailag a beka segge alatt van a tarsadalom. ez nem mindenhol van igy, vagyis a kollegalitast nem mindenhol teszik az egyen erdekei ele. ez persze nem jelenti a kollega lehuzasat sem, mert mindkettoert megutheti a professzinalis szemely a bokajat. az ilyen esetek elbiralasat fuggetlen felugyelo/szabalyzo szervnek kellene elvegeznie. (ilyen mint peldaul egy kamara.)
az iteletbol kovetkezo gyilkossag biroi oldalanak a felelossege – ugy ertem, buntetojogi felelossege, – nem korlatozhato a szandekossagra. meghozza azert nem, mert professzioalis szemely, a sajat szakteruleten tevedett, kovetett el mulasztast, hozott felelotlen dontest (termeszetesen, ha ez igaz – hiszen tudnunk kene, milyen adatok alapjan dontott stb.) tehat oneki szakmajabol adodoan kutya kotelessege tudni, milyen kovetkezmenyekkel jarhat egy rossz dontes. nyilvan nagyon felelos pozicioban levo embert sokkal szigorubban kell elbiralni. hiszen ezert van ott!
hogy magyarorszagon nem volt elszamoltatas – es valoszinuleg nem is lesz, – az sajnos nem hivatkozasi alap. tudjuk, milyennek kene lenni az orszagnak, es tisztaban vagyunk a realitasokkal. sajnos nagy a diszkrepancia.
Láttál te már nem megélhetési ügyvédet?Az nagy gond, hogy a bíróság néha szóba se áll az emberekkel jogi képviselet nélkül. Hiába tudod elolvasni a szabályokat és követed, a hivatalok saját maguknak csinálják a szabályokat és az emberek felett hatalmuk van, ha kell meg is szegik azokat, hogy elhallgattassanak. Ezt hívják bürökráciának. Maguknak csinálják a szabályokat és belekötnek az életedbe ott is ahol nem kéne.
bar azt gondolom, hogy az ugyvedek jelentos resze egyszruen a tarsadalom parazitai, de a fent megkozelitest megsem tartom helyesnek. persze, hogy megelhetesi ugyved, hiszen az a szakmaja, abbol el. mint ahogyan nem megelhetesi peket sem lattam meg… keves ember engedheti meg maganak, hogy ne megelhetesi szakmaja legyen.
Azért elég érdekes összefüggés, hogy a legtöbb elmebetegről, aki értelmetlenül gyilkol kiderül, hogy pszichiátriai kezelés alatt állt. (Példákat nem is kell sorolni, szinte minden esetben említik a pszichiátriai kezelést a cikkekben.) Erről persze arra kell asszociálni, hogy őrült volt, tehát indokolt volt jól begyógyszerezni. De mi van, ha fordított összefüggés van, és a kicsit kattantak a gyógyszerektől lesznek nagyon kattantak? Szerintem egyáltalán nem kizárt ez a teória.
Érdemes megnézni a bevallott lehetséges mellékhatásokat néhány pszichiátriai szer esetén: furcsa gondolatok, aggresszív reakció, depresszió, öngyilkossági hajlam. És ez még csak egy kis szerény válogatás.
A nő, ahogy az a hírekből kiderül, gyógyszereket szedett és ivott rá, tehát valószínűleg komplett toxikomániás. Saját maga önkényesen szedett be mindenféle lószart és a pszichiátriai kezelése minden bizonnyal pont azt célozta, hogy erről leszoktassák. Egyébként az alkohol vagy droghasználat semmiben sem menti a cselekményét; a jog szerint nem mentő (sőt akár súlyosbító) körülmény, ha egy bűncselekmény elkövetésére alkoholos vagy drogos befolyásoltság alatt került sor, amennyiben az illető saját maga önként idézte elő az állapotát.
Nem arról van szó, hogy a nőt akarnám mentegetni. Nyilvánvalóan bűnös függetlenül attól, hogy milyen módon jutott ebbe a helyzetbe. És szintén bűnös a hatalom keze, ami ebbe a helyzetbe kényszerítette a gyereket a szakértői vélemények ellenére. Az más kérdés, hogy ezt nagyon nehéz lesz bizonyítani, meg ugye egy szervnél szépen elkenődik a felelősség.
A történet kapcsán fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy a pszichiátriai szerek rettentő veszélyesek, és ennek ellenére szinte kontroll nélkül használják. Nem is csak mentális problémákra. Nekem például egy gyulladásos eredetű betegségre (ami aztán magától elmúlt) adtak volna annó ilyen szert. Még szerencse, hogy nem szedtem be. Aki viszont beszedi az simán megborulhat tőle. Olvass utána, rövid ideig elég szedni ilyesmit ahhoz, hogy függővé váljon tőle valaki, és aztán baromi nehéz letenni. Az egy dolog, hogy mostanra toxomán lett a nő, de senki nem tudja megmondani, hogy az egész hogy kezdődött. Könnyű megoldásként simán ajánlanak ilyen szereket kuruzslók sima kimerültségre, és hozzá lehet jutni recept nélkül is. Tehát nem feltétlenül van nyoma az illető kórlapján a kezdeteknek. Sokan ezekre a szerekre szinte azonnal rászoknak, aztán a mellékhatásokra kezdenek fájdalomcsillapítót szedni vagy masszívan inni. Persze fordítva is van, az alkoholistákat pszichoaktív szerekkel kezelik, aminek az a vége, hogy az alkoholizmus nem múlik el, de még gyógyszerfüggők is lesznek, plusz jönnek a mellékhatások.
Még egyszer mondom, ezzel nem menteni akarom az illetőt, hanem arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nagyon vigyázni kell, könnyen bele lehet csúszni hasonló helyzetbe. Lásd példál ezt: http://www.ferfihang.hu/2013/11/27/beka-a-fazekban/ – már gyermekkorban gyógyszerfüggőt csinálnak az emberekből csak azért mert nem tudnak megülni az iskolapadban.
Alapjában véve sokkal mélyebb ezzel a gond. A mentális betegségek vannak olyan gyakoriak, mint a testiek. Egy betegségig eljutó mentális probléma kikezelés ugyanúgy évekig is eltarthat, ahogy évekig tart belekeveredni is. A gyógyításhoz nagyon sok külső tényező is kell(het), nem pusztán terápiás kezelés, beszélgetések, gyógyszerek, de az életkörnyezet megváltoztatása, a páciens emberi kapcsolatai felépítése stb. Gyakran évtizedes traumákat kellene kezelni. Mindezt olyan közegben amely egyre kevésbé szeretetteli, egyre több az elmagányosodó ember, ami a mentális problémák egyik melegágya. Emellett leépülőben van a kezelésekre alkalmas intézményi hálózat is. A pszichiátriai szerek nyakló nélküli, jobbára ellenőrizetlen használata csak hab a tortán.
Szóval nem véletelen hogy egyre több “problémás” ember szaladgál az utcákon.
De biztos van itt, aki jobban képben van a témát illetően.
“Egyébként az alkohol vagy droghasználat semmiben sem menti a cselekményét; a jog szerint nem mentő (sőt akár súlyosbító) körülmény, ha egy bűncselekmény elkövetésére alkoholos vagy drogos befolyásoltság alatt került sor, amennyiben az illető saját maga önként idézte elő az állapotát.”
Kivéve, ha ismert emberről van szó. Ezt ne felejtsük el!
Bulvár, de azért…
http://www.borsonline.hu/20150411_ellopott_osztalypenz_miatt_halt_meg_a_hugom
” Régóta panaszkodott arra, hogy nem megy jól a sora a családnál, mert kis helyen hat nem saját gyereket nevelnek, és elviselhetetlenül bánnak vele a hivatásos nevelőszülők. Én legalább háromszor szóltam a szigetvári gyámügyön, hogy valami nagy baj van, oda kellene jobban figyelni a családra, mert a testvérem gyakorta panaszkodott. Egyszer sem vettek komolyan, annyival elintézték, hogy ez nem az én ügyem, nem foglalkozzak vele – mondta Julianna. A lány szerint húga korábban életvidám volt, és telis-tele tervekkel. Az utóbbi időben viszont nagyon megviselte, hogy szigetvári iskolájában valaki eltüntette a néhány tízezer forintos osztálypénzt, amivel őt gyanúsították meg.”
“Puszta kezével fojtotta meg, majd 106 késszúrással döfködte össze gyermekét a tatabányai nő, akit két napja fogtak el a rendőrök – írja a Blikk. Az asszony búcsúlevelet is hagyott, amelyben azt írta, ha ő nem lehet a 8 éves Laura anyja, akkor más se legyen, saját életét azonban nem oltotta ki.
A lap úgy tudja, a nő kihallgatásán egy könnycseppet sem ejtett és főleg magát sajnálta. A körülményekért a kislány édesapját hibáztatta.
A nő ügyvédje szerint védence nem tett vallomást a bíróságon, de a rendőröknek beismerte a tettét. Előzetes letartóztatását 30 napra rendelték el, ami ellen nem fellebbezett. Akár életfogytiglani börtönt is kaphat.
A Blikk szerint az asszony nem akarta feladni magát és több napig együtt élt gyermeke holttestével, amelyet ágyba fektetett abban a panzióban, ahol rájuk találtak. A szomszédoknak tűnt fe, hogy a lánynak hangját sem lehet hallani, majd a szállás tulajdonosa értesítette a hatóságokat, miután olvasott a körözésről. Az anyára halott lánya mellett ülve találták rá.
A rendőröknek egyetlen indokot tudott mondani, hogy miért végzett a gyermekkel: nem anyának, hanem Anikónak szólította őt. Azt állította, hirtelen felindulásból követte el tettét. Dührohama órákig tarthatott, még a sokat tapasztalt gyilkossági nyomozók is rosszul lettek a látványtól, ami a szobában fogadta őket – számolt be a lap.
Egy neve elhallgatását kérő rendőr azt állította: a lány holtteste felismerhetetlen volt, a gyilkos olyan munkát végzett, mintha az ördög szállta volna meg.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a tatabányai nő a tőle hosszú ideje külön élő lányát múlt csütörtökön vitte el az édesapától láthatásra. Hétfőn a gyermek holttestét egy tatai panzióban találta meg a rendőrség, lakossági bejelentés alapján. Az anyát a panzióban őrizetbe vették, a bűncselekmény elkövetését beismerte.”
http://www.hir24.hu/Sotet-oldal/2015/04/09/Tatai-gyermekgyilkossag-rosszul-lettek-a-nyomozok/
Remèlem a kislàny meg volt keresztelve, nagyon sajnálom ami történt.
Egy dolog világos, hogy az emberjogvèdőség teljes kudaca az egész, nyugodtan fel lehet számolni a GYIVItől kezdve az összes államilag finanszírozott jogvédőt, semmi értelme a munkájuknak.
Az sokat segítene szegényen, ha meg lett volna keresztelve.:/
http://www.youtube.com/watch?v=uxof3m5DLto
Spoiler veszély! Csak ha láttátok A Faun labirintusa című nagyszerű filmet!
“Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” – Mt 3:11
“Testileg elszunnyadván mint a halandók, Urunk és Királyunk, harmadnapra feltámadtál, fölemelve az enyészetből Ádámot, és megsemmisítve a halált, enyészhetetlenség Húsvétja, világ Üdvössége”
http://www.youtube.com/watch?v=V6WR6A-r8SY
Az idézettel arra igyekeztem utalni, hogy a vízzel való keresztelés evilági dolog, egyházi hagyomány és egyfajta megemlékezés az én olvasatomban. Isten enélkül is kiválasztja az övéit.
A zene pedig szuper.
Müller Lajos S. J.: A keresztség I. rész
Müller Lajos S. J.: A keresztség II. rész – Vége.
Tudós-Takács János: Tagfelvétel vagy újjászületés?
A katolikus teológia nyilvánvalóan másképpen gondolja, pláne a linkekben. Elég megnézni az időpontokat és a szerzők személyét… Számomra a hit mindig fontosabb volt, mint a vallás.
Reina által linkelt szövegek az egyetemes, mèg az osztatlan egyház álláspontját tükrözik, nem csak a Római Katolikus Egyházét.
Feltételezem téged az egyéni bűnökkel nem rendelkező megkereszteletlen egyének halál utáni sorsa, ami “zavar”. Ez igazából egy régi vita és talán Szt. Ágoston egyik tévedése- nem tudunk mindenre választ, nem is kell mindent megmagyarázni, vhol azt gondolom én is, hogy az erőszakos halállal halt ártatlanok (abortált magzatok vagy Laura) szenvedéseikben kapják meg azt a kegyelmet, ami Istennel egyesíti őket, a kínjaik azok, ami lemossa róluk Ádám bűnét.
Én úgy gondolom hogy lelkes lényként létezésünk első pillanatától kezdve a Szentlélek kegyében vagyunk, mintegy megkeresztelt állapotban. Számomra ennek a kifejeződése a szeretés és szerethetőség képessége is.
Akár hit nélkül is lehet üdvözülni ha valaki megfelelően él, azaz a legigazabb emberi (isteni törvények) alapján.
Isten a maga végtelen szeretetében magához fogadja bármelyik gyermekét ha az “elvárásai” szerint él. A maga bölcsességében úgy gondoltj, hogy mindenki a maga módján fogadja el a tanításait (a maga vallása szerint), kövesse az Ő útját. Másképpen nem is lehetne, elvégre ha nem így lenne, akkor emberek milliárdjaitól tagadtatna meg a lehetőség az üdvözülésre.
Ebből adódóan a vallásoknak is “csak” annyi szerepük van hogy mintegy szervezeti keretet adnak az isteni akarat megnyilvánulásának. Szóval Isten szempontjából nincsen jelentősége hogy le van-e vágva az előbőröm, megtartom-e a Ramadánt vagy meg vagyok-e keresztelve. Ez legfeljebb az én emberi szempontomból lehet fontos, ha ezek a külsőségek megkönnyítik a helyes úton maradást és erősítenek a lelkiségemen.
Ádám bűne pedig a korlátolt emberi mivoltából ered(t), azaz abból hogy korlátos lényként Isten természetét felfogni képtelenként képes azzal ellentétes módon is cselekedni. Eredendőségét pedig az adja, hogy mindezen hibákat neveltetésünkkel és nem megfelelő társadalmi közegünkkel mi is megörököljük ill. magunk is tovább örökítjük.
A fájdalom nem mos le semmilyen bűnt, a megbánás és megértés annál inkább.
“Bárcsak hideg volnál, vagy meleg…”
Sajnálom, de nem tudok mit kezdeni a relativizmusoddal, ettől még szeretlek :).
Tudom mindkettőt kedvesem… ;-)
A relativizmus “vádja” legfeljebb Ádámot illetően érhet.
A szájból kivettetés meg nem zavar lévén nincs szándékomban senki szószólója lenni, nem arra rendeltettem.
“Remèlem a kislàny meg volt keresztelve”
Ez miért fontos most?
Távol álljon tőlem, hogy válaszoljak Önnek erre a kérdésre, hisz nem nekem címezte – de engedje meg, ez egy hülye kérdés.
“Engedjétek hozzám a kisdedeket” Nem emlékszem korlátozó kitételre.
az Ön àltal idézett mondatomban igazából a reményemet fejeztem ki, hogy talán volt vki az életében ennek a gyereknek, aki a lelkével törődött és nemcsak merő szenvedés volt ez a nagyon röpke élet. Nem állt szándékomban világnézeti vitát nyitni, ua a sajátomat nem tagadhatom meg- innen a szemüveg amin keresztül az eseményeket szemlélem.
Nyilván az életét kioltó nő a főbűnös, de Laura szenvedéseiben ott van a félrekufircoló apa, aki egy idegileg labilis nővel életre hívta, felmerül a megcsalt feleség hozzáállása is, hiszen a kislány kár szépíteni, de számára mégiscsak egy két lábon járó emlékeztető volt a férje árulására, vajon tényleg elfogadta, hogy megcsalták és most neki még gondoskodnia is kell a gyerekről?! –>Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy nyolc éves kislány magától találja ki, hogy akkor mostantól nem tekinti anyjának az anyját, ki duruzsolta ezt a lelkébe? a gyerekek a rossz szülőhöz is kötődnek, akármilyenek is.
nem tudjuk mi volt, hogy volt és vhol ennek az egésznek a további elemezgetése kegyeletsértő, de az egészről azt gondolom, hogy Laura három felnőtt ember játszmájának lett az áldozata, ahol nem jött időben szaksegítség.
Nincs elegendő ismeretünk hogy a gyermek családi körülményeiről feltételezéseken kívül bármire is ragadtathatnánk magunkat. Akár a nálad szereplőkről, akár éppen az ellenkezőjéről van szó. Így valóban csak a remény marad, hogy a gyermeki boldogság pillanatai nem tagadtattak meg tőle.
igazad van, bármi lehetett, nem is akartam ezzel hszszel senkit megbántani, pláne a kislány emlékét nem.
Nem is gondolnám hogy ilyen szándékod lett volna. Végső soron valóban csak a remény maradt.
Még nem jogerős: http://index.hu/belfold/2017/03/29/tatai_gyerekgyilkossag_itelet_tatabanyan/
Rothadjon el elevenen!
Remélem elintézik a nő társak a börtönben…,bár az ilyenekre vigyáznak (azért csak lesz egy-két smasszer aki félrenéz). Amúgy jó hosszú életet kívánok neki a rácsok mögött ÖRÖKRE !
Úgy fogja végezni, mint Polcz Erika. 3 éven belül elpusztul a börtönben.
Én a hulláját disznókkal zabáltatnám fel az ilyennek.
Hmm, túl azon, hogy ebben a történetben erőteljesen benne vannak a gyermek érdekeit figyelembe nem vevő hatósági döntések, számomra a kulcsmondat mégiscsak ez:
“Az apa a telefonbeszélgetések alapján úgy ítélte meg, hogy rendeződött az élete, nem iszik, ezért nem tiltakozott az ellen, hogy a gyermek a nővel töltse a húsvéti ünnepet, sőt saját maga vitte el lányát a nő tatabányai lakására egy többnapos láthatásra.”
Úgy gondolom, a cikkben szereplő férj egyvalamit biztosan nem mérlegelt kellőképpen: A kislány nem volt hajlandó anyának szólítani a biológiai anyát. Egy labilis idegzetű szülőnél nagy a kockázat, hogy ez agressziót vált ki nála a gyerekkel szemben. Persze ez az agresszió nem feltétlenül kell hogy gyilkosságba torkolljon, de azért egy bántalmazástól is meg kell védeni egy gyereket.
Ez persze egy kicsit sem menti fel a bírósági döntések egyoldalúságát, de éppenséggel ez az eset nagyon jól rávilágít arra, hogy egy ilyen anyával szemben egy apának legalább a jogi kereteken belül mindenképp meg kell védenie a gyereket.