A hipergámia meghatározására jelen cikkben nem térnék ki, mivel itt a Férfihangon több írás is érzékletesen leírta már a fogalmat; cikkem végén a “hasonló témájú cikkek” között meg is találhatóak ezek. Amiről én most szót ejtenék, az a jelenségre adható reakciók és azzal összefüggő életstratégiák kérdésköre.
Vakfolt effektusban szenvedők
Sajnos a férfiak jó része párkeresés és házasságkötés területén még ott tart, hogy nem ismeri fel a hipergámia jelentőségét, vagy nem ismeri magát a fogalmat sem. Az ebbe a csoportba tartozó emberek érzelemvezérelten választanak párt, és a vakszerencse dönti el, hogy sikeresek lesznek-e a kapcsolataik, vagy sem. Természetesen ez annak függvénye, hogy mennyire sikerül saját szintjüktől fölfelé vagy lefelé párt választani. Szakítás, vagy válás esetén értetlenül állnak életük romjai felett és a kiváltó okokat általában önmagukban találják meg. Erősen hajlamosak az aktuális partnerük akaratának való alárendelődésre.
Kompromisszumkereső stratégák
Az ebbe a kategóriába tartozó férfiak felismerték a hipergámia jelentőségét, de nem akarnak lemondani a boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat lehetőségéről. Sokkal tudatosabban keresnek és választanak társat. Nem csak az érzelmeikre hallgatnak, de felmérik a saját és a partnerük között fennálló szintkülönbségeket is. Tudatosan próbálják partnerük hipergám ösztöneit minél hosszabb távon kielégíteni, ezért jelentős pénzt, energiát és időt ölnek önfejlesztésbe. Általában jól kommunikálnak a nőkkel, de sokszor szerepet játszanak annak érdekében, hogy megtarthassák az aktuális partnerüket. Előfordulhat, hogy némelyikük túlzottan rágörcsöl a szerepére és nevetségessé válik. Céljuk általában a hosszú távú párkapcsolat kialakítása és üzemeltetése. Körükből kerülnek ki a jobb családapák.
A hipergámiára rájátszó manipulátorok
Ők azok, akik a legtöbbet tudnak a hipergámiáról. Elfogadják, hogy a nőket ezek az ösztönök irányítják, de ezt a nők ellen használják fel. Általában a nők felé mutatott kép és a valóság között jelentős lehet a szakadék – elsősorban az anyagi státuszszimbólumok és a valós jövedelem terén. Kitűnően kommunikálnak és manipulálnak. A szerepjátékok mesterei. Céljuk minél több, elsősorban külsőleg a top 10%-ba tartozó nő megfektetése. E csoport egy része még ennél is nagyobb célt tűz ki maga elé. A szexen kívül el akarják érni, hogy minél több top nő érezzen szerelemet irántuk. Általában több rövidebb, de annál intenzívebb párkapcsolatot alakítanak ki. Virtuózan játszanak a nők hipergám ösztöneinek húrjain. Megcsillantják előttük a magasabb státuszba kerülést lehetőségét, és amikor a kiszemelt „áldozat” már úgy érzi, megfogta az Isten lábát, akkor továbblépnek a következő kapcsolatba. A nők ambivalensen viszonyulnak hozzájuk. Egyfelől imádják őket, másrészt gyűlölik, hogy ebben az esetben ők lettek átverve.
Totál elutasítók
Jelenleg ez egy még kicsiny, de folyamatosan növekvő csoport. Felismerték a hipergámiát mint jelenséget, de semmilyen módon nem kívánnak behódolni, sem pedig előnyt kovácsolni belőle. A nőkkel vagy egyáltalán nem foglalkoznak, vagy csak azokkal, akikben ez az ösztön nagyon kevéssé van jelen. Ők jellemzően agglegények, esetleg az első csoportból egy válás után kiábrándult elváltak.
Természetesen mind a négy csoportból létezik átjárás egyikből a másikba. Jellemzően a kamaszkor, fiatal felnőttkor idején a többség az első csoportban kezd, majd később innen ágazik szét a következő három csoport valamelyikébe. Visszafelé ez viszonylag ritka.
Jól összefoglalja a cikk a lehetőségeket. Egyedül abba kötnék bele, hogy mi a második csoport neve: “Kompromisszumkereső stratégák”. Mitől lenne kompromisszum az élet játékszabályait elfogadni, és aszerint élni?
Hogy lehet olyan dolgot játékszabálynak tekinteni, ami nincs egyértelműen megfogalmazva, nincs nyíltan ismertetve és a szándékos megszegése büntetés helyett jutalommal kecsegtet?
“és a kiváltó okokat általában önmagukban találják meg”
Én biztos, hogy nem.
Akkor lehet hogy mégsem az első csoportba tartozol? – pedig ahogy olvastam egyből eszembe jutottál, az utolsóról pedig Edie… :) Magamat az utolsóba sorolnám, szerintem nekem nincs annyi pénzem, hogy el tudjam játszani, hogy sok van… :)
Nekem most egész más jutott eszembe, de nem mondom meg.
Amúgy én a legkirályabb csoportba tartozom, csak úgy csinálok, mintha nem.
SIL!
Tévedés. Edie mindenképpen az 1-es vagy a 2-es csoportnak a tagja.
Igaza lehet… :)
Nekem hiányzik egy n+1-dik stratégia: lehúzni a nők szintjét/státuszát/szexpiaci/randipiaci értékét onnan, ahol ők hiszik, hogy van. Ugyanis a legtöbben – szerintem jellemzően a 30as korosztályban – messze túlbecsülik ezt magukban. Végigszexelték a 20as éveiket a körhintán, megszerezve a top férfiak közül néhányat/sokat, és nem szembesülnek a valósággal, hogy 30 (35) fölött ez már nem úgy működik, mint 10 évvel korábban. Plusz összekeverik a szexpiacot a randipiaccal. Akkora arccal, egoval, önhittséggel rendelkeznek, ami nem jogos, hamis alapokra épül, és akkora “árat” szabnak maguknak, amit értelmes férfi nem fog megfizetni. Lásd a szingli 30as csajokat, akiknek még mindig senki sem elég jó… Rá kell vezetni őket arra valahogy, hogy túl magasan van az önértékelésük, és akkor a hipergámiájuk által elvárt férfi-szint is lejjebb csúszik majd.
Tudom, hogy ez nem egy PUA/game cikk, de azért elég nagy az összefüggés, és bizony vannak az eszköztárban olyan dolgok, amik pont azt a célt szolgálják, hogy legalább átmenetileg lebillentsék a nőt a saját maguk alá tett piedesztáljukról. Persze ez rövidtávú megoldás alapvetően, a hosszabbtávú megoldás pedig csak az – ha akarunk tőlük valamit – hogy a saját “értékünket” pumpáljuk felfele. Nem látszatszinten, nem kamuból, nem trükkökkel, hanem valójában.
Az a helyzet, hogy ez nem lehetséges, mivel csak a férfiak ösztönlények, akik állandóan sexről fantáziálnak, a nők civilizáltak, képesek visszafogni, felülírni az ösztöneiket:)
http://darwin.reblog.hu/a-nok-is-emberek
Nagyon jó meglátás. Lehet, hogy már nem kéne továbbfűzni, :) de szerintem az a nő aki a képzelt státuszából lejjebb ad egy olyan férfi kedvéért, akit elsőre alacsonyabb státuszúnak gondolt, mint amilyen hozzá illik – akkor lehet, hogy az a férfi végül is a harmadik csoport tagja – akár pl. PUA módszereknek köszönhetően. Úgy értem, hogy szerintem ilyen esetben nem az történik, hogy a nő mondjuk újraértékeli magát objektívabban áll a kérdéshez a férfi – mondjuk úgy – célzásainak köszönhetően. Szerintem ilyenkor inkább az van hogy a férfi elhiteti a nővel, hogy ő magasabb státuszú és emellett elhiteti a nővel azt is, hogy a nő nem elég jó neki, ahogy éppen van. Ezért a nő megváltozik, de ő ezt egy fejlődésnek éli meg, hiszen ezen változások árán kellhet egy szerinte magasabb státuszú férfinak – azaz jókislány lesz. (– természetesen eljátsszák, de végül is egész életükben színészkednek és hazudnak, tehát az állandókkal most nem számolunk. :D) Ellenben az a nő aki valóban ráébred, hogy kevesebbet ér mint tíz éve és megtapasztalja, hogy a tíz éve számára top pasik jelenleg és a jövőben már elérhetetlenek számára, na az szépen választ egyet a tömegből ránézésre, és pokollá teszi az életét. És a következőnek is… :)
“az szépen választ egyet a tömegből ránézésre, és pokollá teszi az életét. És a következőnek is… :)”
Ezért nem kell velük hosszútávra tervezni. Arra kell használni, amire valók, és amire saját magukat használtatták 10 éven át.:)
Csak rohadtul bele kéne tömegesen verni a férfiak fejébe, hogy egy ilyen nő a közmondással ellentétben rohadtul nem lesz jó feleség, vagy egyáltalán komoly kapcsolat alapanyag. Ki kéne tapétázni a falat azokkal a statisztikákkal, amik rámutatnak hogyan változik fordítottan arányosan egy házasság várható élettartama, a nő expartnerei számának növekedésével. És hogy egy nő múltjából igenis lehet következtetni a jövőre, hiába visítanak ez ellen mint a malac hajnalban a nagykés láttán…
Ha tömegesen lennének ezen nők képtelenek lekötni egy férfit, akkor talán a fiatalabbak elgondolkoznának… De hát ehhez ugye társadalmi jelenség kéne.
Én pont így szoktam tenni a velem egykorú kis önérzetesekkel… az egyik hozzáment egy 10 évvel idősebb – szerintem – bénabélához, a másik azzal hívott, hogy az új palija – aki mellett végre nőnek érzi magát – állandóan sír… :D – régi történetek… – szóval különben azzal pont nincs bajom hogy miként kezeljem ezeket a kiégett emancipuncikat… arra nincs valami ötleted, hogy miként lehetne könnyebben kiválasztani a tömegből a kevésbé nagy ribancokat? Merthogy az pont nem gond, hogy amikor rájövök hogy a csaj milyen életet élt az elmúlt 10 évben, akkor már ne tervezzek vele hosszútávra, de jelenleg már ott tartok hogy megszólítani sincs kedvem őket… épp elég olyan kapcsolatom volt már, aminek a 2. hónapjában tudtam, hogy sose venném el a nőt… persze el lehet lötyögni velük pár hónapig, egy-két évig, csak dög unalom, még ha értelmes a nő, akkor is – mivel értelmetlen a kapcsolat…
“arra nincs valami ötleted, hogy miként lehetne könnyebben kiválasztani a tömegből a kevésbé nagy ribancokat?”
Mindenképpen meg kell valahogyan tudakolni a múltját.
“arra nincs valami ötleted, hogy miként lehetne könnyebben kiválasztani a tömegből a kevésbé nagy ribancokat?”
Éppen egyetértek Versussal, meg kell valahogy ismerni a múltját. Rákérdezni totál felesleges, a legtöbb nő egész egyszerűen hazudni fog. Hiába sipítoznak, valahol belül tisztában vannak azzal, hogy ez igenis fontos, és ha lehazudják vmi elfogadható számra a múltjukban fellelhető férfiak számát, akkor értékesebbnek fognak tűnni. Persze figyelembe kell venni a hörcsögöt, amely meggyőzi a gazdáját arról, hogy Béla azért nem számít mert csak orál volt, Géza azért nem, mert ivott, Józsi azért nem, mert másnap szemét módon nem hívta fel, szóval igazából az erőszak volt, Gazsival meg igazából csak seggbe volt, szóval technikailag nem történt semmi…. stb :)
Úgyhogy nincs más, mint a viselkedés “elemzése”. Mennyire rámenős csaj amúgy, hogy szeret öltözködni, mennyire kihívó, mennyire szeret és szokott lépten-nyomon flörtölni stb… ezeket “red flag”-nek hívják a férfiszférában, és automatikusan kizáró okok, főleg, ha több is jelen van belőlük.
Mennyire kerüli a témát, ha szóba kerül a múltja, mennyire anyagias, semmi stabilitást nem tud felmutatni az élete különböző területein, hogy bánik más emberekkel, főleg olyanokkal, akik jellemzően nem-létezőek egy ilyen nő számára: benzinkutas, pincér, bolti eladó stb… Túl sok elvárás, túl kevés ellentételezéssel, hercegnősködés stb… érted a lényeget:)
Örülök, hogy egyet ért velem, azt hittem nem fog. Teljesen jó dolgokat sorolt fel, én is nagyjából ezekre gondoltam. Illetve szerintem nem árt egy minimális nyomozás sem a nő után.
Az első bekezdés valami hatalmas! :D – és köszi a tanácsot! Sajnos akkor nem tudom megkerülni, hogy megismerjem őket – mivel a szolid típusra bukom (+ a finom popsira). A bölcsészeknek néha nagyon finom, de kerüljétek őket szerintem… nekem nincs felsőfokú végzettségem, szóval ez csak tipp a reprezentatív felmérést nélkülöző tapasztalataim alapján, de gyanakszok rá, hogy olyan unalmas egy szak lehet, hogy a lányok ott jóformán végig csak dugnak… :D Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de az én nőimnek én előttem mindig csak max 2-3 kapcsolata volt, 1-2 rövid és hosszú, attól függően mennyi időt kell kitölteni – azt hiszik úgy működik mint az önéletrajz írás… :) – és az előző csávójuknak tuti hogy kisebb farka volt mint nekem… de gyakran az összesnek… :D Az még szebb amikor azzal jön valamelyik burkoltan, hogy a nagy az fájt neki… – na b+ mondom… :D
Jut eszembe… Szokták volt mondani – beszarszelájulsz, benne vagyok az újságban! :D Hivatalosan nem én vagyok, mert ezek a gyépések a 10 PUA tancs 7. helyére tettek be, pontosabban amit írtam. És mindezt úgy, hogy még soha nem olvastam hivatalos PUA szakirodalmat – vagy nem szándékosan… :D Na ezt add össze Dennis! ;) Napközben ezt a hírportált olvasom, hogy miért azt hagyjuk, de öröm az ürömben, hogy rátaláltam erre a cikkre, aminek végén tőlem idéznek az tuti, méghozzá itt írtam valamikor – vagy én is loptam valakitől, bár akkor az illető elég körülményesen fogalmaz… :) A cikk különben semmit nem ér, asszem már a 444 lehozta, csak akkor vagy nem olvastam végig, vagy kiegészítették, merthogy a végén van a 10 tanács majdnem legalul és a hetedik az tőlem származik, bár semmit nem veszít aki esetleg azt sem olvassa el… :) – csak gondoltam elmesélem… – viszont az túlzás, hogy büszke lennék rá, bár lényeglátó kiragadás és önmagában is szép gondolat… :D
“hogy olyan unalmas egy szak lehet, hogy a lányok ott jóformán végig csak dugnak…”
Mér a többi érdekes?
“Volt most Szegeden is egy 10-es lány, nyitásom: „Tebenned van tűz és szenvedély?” Ő: nem érti… majd megismétlem, és mondja: „igen…” nem volt meggyőző, ezért „na lássuk…” Odamegyek közel hozzá, egyből megölelem, nem éreztem túl sokat. Én: „Nem… sajnos nem vagy… még dolgozz rajta!…” Azzal otthagytam B) Azt a nézést filmezni kellett volna :D”
Dedó.
– én szóltam… :)
Ma beszólogatós napom van, mindenki retteghetne, kár hogy bulikáznak.
Különben azt vágod hogy nem tőlem idéztél, vagyis nem nekem szóltál be? :) Én biztos nem megyek Szegedig egy nőért… :D
Francba, a +s lemaradt.
Ez a finom segges rész visszatérő szövegrészlet.
“de az én nőimnek én előttem mindig csak max 2-3 kapcsolata volt, 1-2 rövid és hosszú,”
Vagy csak Önnek mondták ezt. Soha nem lehet tudni.
“és az előző csávójuknak tuti hogy kisebb farka volt mint nekem”
Ezt honnan tudná? És mi ez a nagy..mellény? Mi van akkor, ha valóban kisebb volt?
Ja és állítólag a közgazdász szakon van a legtöbb kurva :)
Igen, biztos visszatérő, popsi-mániás vagyok, belátom… :D ; Nem lehet tudni, lehet tényleg csak nekem mondták ezeket – de az viszont biztos, hogy hazudtak… :D Inkább csak azért írtam le, mert ez a kettő visszatérő motívumok és van egy olyan sejtésem, hogy a legtöbb nő ezekkel bepróbálkozik, hogy bevágódjon az újdonsült palijánál. Gondoltam hátha másnak is ez a tapasztalata – nem csodálkoznék. Így reggel viszont már nem olyan vicces mint tegnap volt… :) ; Valóban? Volt közgazdász is… :( – és tényleg… :D Az agrármérnököket viszont merem javasolni, ők rendes csajok… :D Lehetséges hogy benézek a kommunikáció szakra is – még vívódom, de ha végül meglesz a tapasztalat majd jelentem, mit láttam… :)
Tehát akkor análmániás is? Ha egy nő viszonylag keveset mond, akkor az biztos, hogy nem igaz, illetve akkor is gyanakvónak kell lenni, ha külföldi munkákról-nyaralásokról beszél, de legfőképp akkor, ha bulizni is jár/járt. Mérnökökről Én is azt hallottam, hogy visszafogottak, de legalább nem kurvák. A kommunikáción mit gondol, milyen nők vannak? Ne számítson sok jóra.
“Tehát akkor análmániás is?” Versus… – közel sem, és a kettő nem ugyanaz, de persze nem vetem meg a változatosságot… :)
Valóban így van, ha a nő hallgatag akkor vagy hazudott, vagy hazudni fog. :D
– Most elszomorított, pedig kinéztem egy újságírópalántát akinek varázslatos a mosolya… :( – na mindegy akkor még gondolkodom a dolgon… :)
Lyuk-Lyuk
Teljesen felesleges az egész. Ha még nem voltak eléggé nagy ribancok, majd azok lesznek. Ez egy ősi alaptörvény.
“arra nincs valami ötleted, hogy miként lehetne könnyebben kiválasztani a tömegből a kevésbé nagy ribancokat?”
Nincs kész nő, ahogyan kész férfi sem. Egymást készítik a kapcsolat során. Azazhogy készítenék, azonban manapság erre nem jut idő, energia, a pénzt kell hajszolni, meg mindenféle egyéb lázálmot (karrier, önbeteljesítés stb.). A kutya ott van elásva, hogy helyre kell tenni az emberek értékrendjét (ne a pénz legyen az első), ehhez pedig a pénz istenítését sugalmazó tényezőket kell kiiktatni.
“Ezért nem kell velük hosszútávra tervezni. Arra kell használni, amire valók, és amire saját magukat használtatták 10 éven át.:)
Csak rohadtul bele kéne tömegesen verni a férfiak fejébe, hogy egy ilyen nő a közmondással ellentétben rohadtul nem lesz jó feleség, vagy egyáltalán komoly kapcsolat alapanyag. Ki kéne tapétázni a falat azokkal a statisztikákkal, amik rámutatnak hogyan változik fordítottan arányosan egy házasság várható élettartama, a nő expartnerei számának növekedésével. És hogy egy nő múltjából igenis lehet következtetni a jövőre”
Ezúttal milyen színű pirulát sikerült bevennie? :) Végre értelmes gondolatokat olvashatok Öntől. Igaza van, de az áhított playmate ideáljai is ebbe a csoportba tartoznak ám.
Szerintem nálunk még nem tartunk itt. A mai húszévesekből lesznek az általad leírt harmincasok. A mai harmincasok között még vannak normálisak, a negyvenesek meg (ahol jóval több) sajna “kiöregedtek”.
“Persze ez rövidtávú megoldás alapvetően, a hosszabbtávú megoldás pedig csak az – ha akarunk tőlük valamit – hogy a saját “értékünket” pumpáljuk felfele.”- Ez is rövid távú megoldás. Ha megnézed a nők ösztönszintű késztetéseit, láthatod hogy mindegy mit adsz nekik, egy idő után az lesz az alap és ehhez képest keres majd új de legalább izgalmas partnert. Ha puszán csak a saját értéked magasan tartásával próbálod megőrizni a kapcsolatot, a szerencsés esetektől eltekintve automatikusan kudarcra vagy ítélve csak az a kérdés, hogy mennyi időbe telik ennek bekövetkezte. Valójában a kapcsolat folyamán folyamatosan a női elvárásoknak megfelelő mértékben kellene meghaladnod önmagad, ami egy idő után lehetetlen. Szóval ez a fajta női boldogtalanság ösztönszinten programozott. A hipegámia kordában tartására más eszközökre is szükség van.
“Ha megnézed a nők ösztönszintű késztetéseit, láthatod hogy mindegy mit adsz nekik, egy idő után az lesz az alap”
https://youtu.be/oFbOuVQY0XY?t=6m41s
https://www.youtube.com/watch?v=j8efcfCvGdQ
Halálosan jó ez a film.
Nekem a saját tapasztalatom az, hogy tartunk már itt, de lehet, hogy csak az eltérő közeg okozza. De abban mindenképp egyetértek, hogy 10 év múlva még rosszabb lesz.
Értem, amit mondasz, de ezzel az erővel fel is köthetnénk magunkat, úgyis halálra van ítélve az egész kapcsolat.
A saját magunk értékének növelését viszont mindenképp hasznosnak tartom, de leginkább azt, hogy ha már tisztában vagyunk ezzel a jelenséggel, akkor jussunk el addig a gondolatig, hogy ne adjunk meg mindent (sőt alig valamit) a nőnek abból amit reklamál. Naooo videója elég jó:). Tudjunk nemet mondani. Valaki lefordította már ide Whisper egyik írását a redditről : “Kicsivel nagyobb zsebpénzt kaphatsz, de pónit, azt nem!”
Mindig legyen miért dolgoznia, mindig legyen egy újabb lépcső, amit el akar érni mellettünk. Ha már elért mindent, akkor kapcsol be újra igazán a hipergám ösztöne, mert hirtelen leesik a státuszod, ha már nem tudsz újat és újat adni. (Briffault törvénye – lesz róla cikk). Persze igyekezni kell végig megőrizni a státuszkülönbséget, ami azért könnyebb, ha már eleve nagyobb volt a különbség, mert a férfi feltornászta a sajátját… Sajnos ez egy örök munka, és rohadtul megértem, ha valaki erre azt mondja, hogy egy nagy túróst, MGTOW. De azért látok pont elég, hosszú ideje működő kapcsolatot ahhoz, hogy ezt az egészet kivitelezhetőnek tartsam. És ők még aztán nem is hallottak erről az egészről, egyszerűen csak működik a dolog már jó pár éve.
Régen persze könnyebb volt, amikor egy férfi státusza már indulásnál annyival magasabb volt, ami biztosított egy élhető kapcsolatot.
Nem csak a férfinak kell dolgozni a kapcsolatért, hanem a nőnek is. A jót mindenki nagyon könnyen megszokja, ahogy írtad. És melyik felnőtt, dolgozó, családos férfinak van energiája, hogy mint valami cirkuszi bohóc, állandóan új meg új dologgal kápráztassa el a nőt? És ha ezt is csinálja, hiába: mindig lesz jobb(nak képzelt) férfi a világon. Minimum a nő fejében. Ez gazdagabb, az jóképűbb, amaz elismertebb stb…. Ha a nő teljesen gátlástalan a hipergám ösztönével kapcsolatban, talán még a római császár se érezhetné magát biztonságban. (Mert hiszen ott vannak az istenek…). Szóval sajnos ez nem olyasmi, amit egyedül meg tudtok oldalni. A nőn is ugyanúgy múlik a párkapcsolat minősége és hossza. Nekünk is bele kell tennünk a magunkét, nem csak várni, hogy elbűvöljetek 0-24. Egy nő se várja el, hogy a párkapcsolata egy nagy udvarlási időszak legyen. Főleg, hogy ő se viselkedik úgy, mint az első hónapokban. (Ami teljesen normális mindkét fél részéről.)
Nagyon kevés nő gondolkodik így.
Természetesen totál egyetértek. De férfiszemszögből igazából nekünk az a fontos, hogy mi mit tehetünk az ügy érdekében. Női oldalról ez a nők dolga inkább, viszont örömmel látnék erről egy kis fejtegetést egy nő tollából:)
Persze jobb mindig van mindenkinél, de ha csak ezen múlna a dolog, akkor egy kapcsolat sem tartana pár évnél tovább. Nem is annyira az a lényeg szerintem, hogy a pár férfitagja legyen magasabb státuszú minden más férfinél, hanem elég az, ha a nőénél magasabb, és a nő ezt folyamatosan érzi. Folyamatosan szerencsésnek érzi magát, és tudja, hogy túl nagy a kockázat lelépni, és bepróbálkozni XY-nál, aki amúgy jóképűbb, erősebb, gazdagabb, vagy akármi, mint a párja. Amíg megvan a vonzalom, a megbecsülés, a tisztelet a férfi felé, addig nem hiszem, hogy nagyon tartani kéne attól, hogy lelép a nő. Nem várom el egy nőtől, hogy elnyomja magában a saját ösztöneit, olyan ez, mintha összejönnék egy helyes csajjal, aztán pár év alatt teljesen elhagyná magát, felszedne 25 kilót, semmit nem adna a külsejére, és egy ellenszenves sárkány lenne belőle… hát én nem tudnám magamra erőltetni, hogy még mindig vonzó legyen…
Kicsit megpróbálkozom ezzel: én azt várnám a nőtől, hogy ne hagyja, hogy a férfi belesüppedjen a kapcsolatba. Noszogassa a párját, hogy figyeljen a külsejére, a viselkedésére, volt már erről itt szó valahol. Díjazza pozitívan azt, amikor a férfi férfias. Határozott, döntésképes, aktív, szóval bármi, amit ő, mint nő, vonzónak talál. Ne kezelje ezeket a dolgokat teljesen természetesként, hanem értékelje, és adjon is ennek hangot. A saját oldaláról pedig, ha úgy érzi, hogy ez egy értékes kapcsolat, ami neki fontos, akkor figyeljen oda arra, hogy ne keveredjen olyan helyzetbe, ahol egyáltalán elgyengülhet. Ha van egy vonzó kollega, főnök, sporttárs, akárki, akkor tudatosítsa vele, hogy ő foglalt, és figyeljen oda a viselkedésére, hogy véletlen se sugározza egy esetleg megkapható nő képét… Bár ez nem tudom mennyire lehetséges. Itt már tényleg komoly kapcsolatról, házasságról beszélek. Egy kezdődő, kialakuló, épülgető kapcsolatban nyilván nem várható el egyik féltől sem, hogy mondjon nemet, ha egy “jobb ajánlat” ígérkezik.
Nem egészen úgy értettem, hogy mint egy bohóc állandóan kápráztassa el a nőt mindig valami újjal… Hanem úgy, hogy amivel rendelkezik, azt a kapcsolat egy pontján sem adja át (teljesen) a nőnek. Legyen ez pénz, idő, figyelem, energia, bármi. Nem kell hó elején átadni a fizut, hogy majd a nő beosztja, nem kell lemondani minden olyan programról, hobbiról, időtöltésről, ami megvolt a kapcsolat előtt. Maradjon meg a munkára, barátokra, családra szánt idő. Lehet belőle engedni, lehet kompromisszumot kötni, és kell is, de mértékkel. Egyszóval ugyanannak a férfinak kell maradni végig. “Szaknyelven” szólva: nem szabad elbétásodni.
Heartiste pontjai közül a 2, 3, 4, 5, 15, 16 mind ezt szolgálja, de kisebb-nagyobb mértékben a többiben is előfordul.
Szerintem.:)
“Ha van egy vonzó kollega, főnök, sporttárs, akárki, akkor tudatosítsa vele, hogy ő foglalt, és figyeljen oda a viselkedésére, hogy véletlen se sugározza egy esetleg megkapható nő képét… Bár ez nem tudom mennyire lehetséges.”
:o))) Tedd a szívedre a kezed… :o) Ha egy nő közli, hogy foglalt – és úgy is viselkedik -, attól még nyomul rá a 80%-a azoknak a férfiaknak, akiknek nagyon tetszik.
Az meg elég nehéz, hogy kitalálja nő, hogy mi tetszik rajta a körülötte lévő férfiaknak – mert biztos, hogy nem mindenkinek ugyanaz. Elvárás (lenne) ugye, hogy a nő legyen mindig nett és csinos és kedves és barátságos. Namost akkor a munkahelyen, edzésen inkább slamposnak, mogorvának, mosolytalannak kellene lennie, ha azt akarja, hogy mindettől rettenjenek el a fent felsorolt egyedek. Otthon meg legyen kedves, kívánatos, csinos. :o) (A lépcsőházban gyorsan átöltözik, sminkel és mosolyra igazít.) :o)
Nem így értettem, de tudod te:). Legyen szakadéknyi különbség a kollegalitás, a barátkozás, és a flörtölés között. Ha egy férfi közeledni látszik, ne legyetek félreérthetőek, még ha vonzó sem.
Sajnos a RedPill egyik alapgondolata, hogy a nők nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak uralkodni a vonzalmaikon… Lehet Wastrel írásaiban benne lesz.
Példa erre a hörcsögre: “húú ez a pasi rohadt vonzó, de hát várjunk csak… nem lenne szabad ilyet éreznem más iránt, csak a párom felé…. ez azt jelenti, hogy a párommal nem is annyira jó minden, mint ahogy eddig gondoltam?… ha igazán boldog lennék és elégedett, akkor észre se lenne szabad vennem ezt a férfit… szóval nekem nem is olyan jó otthon?!… szóval végülis semmi bűnt nem követek el, ha kicsit jobban megismerem ezt a férfit, nekem is jogom van a boldogsághoz, nem?…”
Persze, hogy tudom, ezért vigyorogtam az elején. :o)
Valamiért sosem volt illendő arról beszélni, hogy a nők mennyire rabjai a vonzalmaknak. Mindig csak arról beszéltek/nek, hogy a férfiak milyen csapodárok. Pedig a nők is – ha már ezt a szót használjuk. A férfiakat a hormonjaik hajtják, a nőket az érzelmeik. Megfigyeltem, hogy akiknek ez a közös vonás nem tetszik, azok erősen szapulják a másik nem indíttatását. A nők a hormonalapú szexualitást fikázzák, a férfiak pedig az érzelemalapút. Szerintem tökmindegy, mi az alap, ha a végeredmény ugyanaz.
A félreérthetőség nehéz kérdés. Sokszor nem is tudja, akit félreértettek, hogy félreérthető (volt). Férfiak is félreérthetők ám!
Igazán boldogság nincs. Mindennel elégedettség nincs.
Itt szoktak elcsúszni az ábrándos párkeresők, mert a számukra tökéleteset keresik. Ilyet viszont sohasem fognak találni.
Teljes hűséget (gondolatit is) csak olyan várjon el, aki teljesen hűséges (gondolatban is).
Sokszor olyasmikben keresik az emberek az ellentéteket, amikben pedig nagyonis hasonlóak vagyunk, de nem nézik meg közelebbről a valódi különbségeket, amelyek megértése, elfogadása sokkal közelebb hozná egymáshoz a férfiakat és a nőket.
Azért egy nagyon nagy különbséget ne felejtsünk el. Egy nőnek sokkal könnyebb a szex, legyen szó jelen esetben hűtlenségről. Lépten-nyomon kap ilyen-olyan ajánlatokat, és igazából csak rajta múlik, hogy reagál ezekre. Ezért aztán egy nőnek sokkal nagyobb önuralmat kell tanusítania, mert 50%ig mindig kész a szex. Ugyanez a férfiaknak maximum az elitjére (5-10%) igaz.
Egy nő, ha kívánós, mindig akad “segítség”. Egy férfi, ha kanos, akkor is meg kell vmit dolgoznia a nőért. Végeredményben egy férfinak “könnyebb” hűségesnek maradnia, mert kevesebb csábító lehetőség akad.
“Azért egy nagyon nagy különbséget ne felejtsünk el. …”
Ez igaz.
“Egy férfi, ha kanos, akkor is meg kell vmit dolgoznia a nőért.”
Hidd el, egy nőnek is. Csak másképp.
“Hidd el, egy nőnek is. Csak másképp.”
Vörös rúzs és kész is.
““Egy férfi, ha kanos, akkor is meg kell vmit dolgoznia a nőért.”
Hidd el, egy nőnek is. Csak másképp.” – Ragaszthatatlan szív
Hormon alapú és érzelem alapú szexualitás? – Most én a biológia órán vagy a PUA tanfolyamon nem figyeltem oda eléggé?
Szerintem még véletlenül sincs kétféle szexualitás. Van viszont a nők szexualitásának misztifikálása, amelynek eredményeként hol érzelem alapúnak, hol hipergámnak, és ki tudja még minek nevezik sokan a nők ösztönkésztetéseit. Valójában a nő és a férfi egyaránt alá tudja rendelni a vágyait az érzelmeinek vagy a “praktikus” (pénzügyi) megfontolásainak, mindez csupán csak szándék kérdése…
“A férfiakat a hormonjaik hajtják, a nőket az érzelmeik.” – Annak a nőnek, akit leginkább “az érzelmei hajtanak”, valójában nincs is szexualitása, és akkor már eredendően nem is jó partner egy férfi számára, hacsak nem önmaga is aszexuális, impotens, vagy nem élvezi kifejezetten, hogy egyetlen aktus összehozása is egy kazal rózsányi előzetes fájdalomdíjat és kétheti könyörgést igényel…
Le kellene számolni a nők szexualitásával kapcsolatos ködösítő mítoszokkal. Talán máskor is mondtam már: én valójában nem tartom azt sem jó ötletnek, hogy a kurvulás mezei fogalma helyett megalkotta valaki a “hipergám ösztön” elméletét. Persze megtehető; Freud is kitalált mindenféle ösztönöket, amit aztán érdemben úgysem lehet sem igazolni, sem cáfolni; elvégre ki látott már ösztönöket szabad szemmel vagy akár mikroszkóp alatt? :)
Érdekből kapcsolatot építeni, szexelni: kurvulás. Élvhajhászásból össze-visza kefélni: ribanckodás. – Ezek a megfelelő és ősidők óta rendelkezésre álló fogalmak, és én nem érzem szükségét újabbak megalkotásának. :)
“Csak egy társadalmi konstrukció”, hogy férfiként sokkal könnyebb, sőt szinte dicsőség bevállalni az élvhajhászást, nőként viszont cseppet sem… Nőkét szinte erény bevállalni a szexuális vágyak hiányát, férfiként pedig egyenesen szégyen… – Ebbe az előítélet komplexumba illeszkedik bele a “hormon alapú” és “érzelmi alapú” szexulitás fogalmainak torzító nyelvi bűvészkedése is…
a hormon alapú szerintem se szerencsès kifejezès, de ettől fgtlnül èrthető,
talán úgy pontosabb, hogy a férfinak a külcsín mozdítja be a driveokat és anélkül is szexelne, hogy akár két szót váltott a nővel- így a csini, de önbizalomhiányosnak is van esélye, ha meg még a csajnak van kisugárzása akkor a faszinak kampec, mindent meg fog tenni a nőért, hogy az övé legyen, persze ilyenkor mindig mókás, hogy ki a vadász és ki a zsákmány.
A nőket viszont a “belbecs”=önbizalom, életre valóság és az odafigyelés mozdítja be, magyarán, hiába rendelkezik egy férfi szabályos arcvonásokkal és izmos testtel, ha nincs önbizalma (hogy kinek mitől lesz önbizalma ez vsznt komplex, meg az is, hogy egy nőnek a miből eredő önbizalom tetszik az is), ha nem képes meggyőzni a nőt, hogy ő a tuti- nem lesz szex. Nincs érzelem=szimpátia, no party, hiába vagy Mr. Klúni.
a férfiak számára az a jó hír, hogy a belbecs fejleszthető, a női külcsínyen is lehet javítani, de mondjuk ronda arcvonások kiplasztikázása lényegesen keményebb meló, mondjuk mint a pua elsajátítása.
a nőknél nagyon ritka, hogy egy formás testrész nedvesítené a bugyit, előfordul, de nagyságrendekkel kevesebbszer, mint a férfiaknál – ez viszon a hormonok mennyiségével van öfsben, szóval innen hormonalapú a férfiak szexualitása
“a nőknél nagyon ritka, hogy egy formás testrész nedvesítené a bugyit,”
Hát még szép! Az nem is lenne valami hipergám! Szégyellje is magát az a mocskos ribi aki képes egy palira anélkül felizgulni, hogy tudná mennyit keres! – jajj, bocsánat, akarom mondani – hogy tudná mennyire ‘életre való’ mennyire ‘figyel oda rá’… tehát hogy miként is alakul a férfinál belbecs! Kori… Ti nők sosem fáradtok bele a bizonyítványotok magyarázásába – és ez azért van, mert nem felmutattátok azt a bizit, hanem kiderült, hogy mi van benne – ha már belbecs…
Mekkora esélyem lehet nekem egy nőnél? Ja várjunk csak! Mekkora a belbecsem egy a nő szemében? Így helyes ehhez a kérdéshez állni! Hova is tettem tehát a belbecsem… asszem az övtáskámban lehet, mert az imént rajtam volt és olyankor nem a belsőzsebembe teszem. Meg is van! Egy szűk tízes fizetésig és a szép kártyám… attól tartok ez belbecsnek egy nő szemében most kevés lesz… :D
“mert nem felmutattátok azt a bizit, hanem kiderült, hogy mi van benne”
https://youtu.be/oFbOuVQY0XY?t=39m55s
Maximálisan egyetértek.
Amúgy azért sem kell magasztalni csak az egyik oldal “szerelmét” , mert ez eredményezi azt a nézetet is, hogy az már önmagában érték, hogy egy nő odaadja magát, míg a másiknak ezért dolgozni kell. Igenis fel kell vállalni, hogy mind a két oldal, ugyanúgy, ösztönből, hormonok által vágyik a szexre. A nő ne csak egy próbababa legyen, aki nagy kegyesen hagyja hogy felpróbálják! Milyen érzelmek azok, amik a totális passzivitásban teljesednek ki?
Nem kell erkölcsi hierarchiába rendezni a pénisz és punci viszonyát!
Naooo, pacsi :) éljenek a Surdák!
“A nőket viszont a “belbecs”=önbizalom, életre valóság és az odafigyelés mozdítja be, magyarán, hiába rendelkezik egy férfi szabályos arcvonásokkal és izmos testtel, ha nincs önbizalma (hogy kinek mitől lesz önbizalma ez vsznt komplex, meg az is, hogy egy nőnek a miből eredő önbizalom tetszik az is), ha nem képes meggyőzni a nőt, hogy ő a tuti- nem lesz szex. Nincs érzelem=szimpátia, no party, hiába vagy Mr. Klúni.”
Bár semmi nem bizonyítja, hogy ez a hormonok, vágyak eltérő szintjéből ered, de annyit győzködtek már életemben arról, hogy a nők sokkal kevésbé vágynak a szexre, hogy én már el is hittem, hogy legalább a nők fele szinte tökéletesen frigid. Viszont ha már így áll a helyzet, akkor mi értelme lenne, hogy egy frigid nőt győzködjön az ember fia “belbeccsel” (vagy ne adj isten, státusszal és pénzzel), hogy utána egy (pár) pocsék szeretkezés legyen a vége? Szóval ha választani kell, akkor részemről inkább a ribancokra szavazok a kurvák helyett. Jobb tudni, hogy a másik fél is élvezi a dolgot, mint azt konstatálni, hogy elégedett a “belbeccsel”. Tehát nálam egy pillanat alatt totális antipátiát és gyors menekülést lehet kiváltani azzal, ha egy nő inkább a státuszom iránt érdeklődik, mint a “perverz fantáziám” iránt… (Azt mégsem írhattam, hogy a formás idomaim iránt, elvégre nem vagyok egy Mr. Klúni.) Első pillantásra is értelmetlennek látszó dolgokra minek vesztegesse az ember az energiáit és az idejét?
Egyébként azt hiszem, ha a férfiakra is lépten-nyomon a másik nem képviselőinek tucatjai akarnák rávetni magukat, akkor hormonok ide vagy oda, ők is sokkal inkább fontolóra vennék, hogy összekössék a “kellemest a hasznossal”, sokkal gyakrabban igyekeznének a “belbecs” felé is orientálni a figyelmüket . :)
“Első pillantásra is értelmetlennek látszó dolgokra minek vesztegesse az ember az energiáit és az idejét?”
Unalomból, mert ez a világ egy roppant unalmas hely.
összemosódnak a dolgok.
Èn a szexuális érdeklődést beindító driveokról beszéltem, ami a férfinek inkább a formát jelenti, az a nőnek inkább a személyiséget- ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem fontos a nőknek a fèrfi külalakja, de nem olyan szinten, mint fordítva (legalábbis a Férfihangon olvasott kommentekből egyre inkább ezt a következtetést vontam le). Amikor külsőre furcsa párokat lát az ember és úgy magában eltöpreng, hogy ezek mégis hogyhogy együtt ( most nem Palácsik-Vajnára gondolok), hanem pl. hírnévben, vagyonban azonos szinten állókra pl.ott volt Monica Bellucci Vincent Cassellel:
Cassel azért elég egy ebihal kinézetű vki, Belluccinak meg még zsenge nő korában lehetett volna jobbképűbb faszija, ebből csak arra tudok tippelni, hogy akkor mégis a férfi iróniája, humora, szelleme, intellektusa, a világhoz való viszonya hatott és indította be az érzelmeket ès nem Cassel pszichopatákat eljátszani képes arcberendezése volt a döntő.
többek között ezért is ìrtam már a legelején, hogy a hormonalapú különbségtétel nem szerencsés, a hormonok max a megkívánás gyakoriságát befolyásolják, ami tecc nem tecc, de a bűvös tesztoszteron miatta fiatal férfiakat teszi baszógéppé (lehet hogy a mai nőkben sok a tesztoszteron és ezért van sok baszógép nő, nem kizárt).Mindenestre aztán ahogy bennetek is csökken a cucc, a nőben meg éppen a 30as éveinek végére nő, kezd közelìteni a hormonvezérelt szexualitás egymáshoz. De! miután a szex nem csak hormonális, hanem agyvezérelt, nő képes a tesztoszteron különbségekből adódó hiányt az érzelmei által szexuális vággyá alakítani, másképpen működünk. összesen ennyiről van szó, én inkább fogalomkeveredést érzékelek.
Vis, Descartes a lélek szenvedélyeiben a vágyat az alapérzelmek közé sorolja, az ösztön választja ki (normális esetben) hogy kivel lesz kémia.
Sil borítékolhatóan idekeverte az anyagi alapú vágyat, ami valóban létezik, de az már nem tekinthető ösztön alapúnak. Persze akinek sok pénze van talán több esélye van túlélni, de nem biztos hogy biológiailag egy ilyen párosnak születnek genetikailag jólsikerült utódai, ha egyáltalán születnek. Nekem egyáltalán nem derogál elismerni azt, hogy miután a férfiak inkább a farkuk után mennek és számukra az ösztönösen tetsző nőknél próbálkoznak így összességében érzelmesebb lények is, mint a nők.
Nem értem, miért olyan nehéz elfogadni, hogy általában a nők kevésbé vizuális típusok és nem arra mennek rá, hogy egy férfi szép legyen, hanem nagyon sokat számít a kisugárzása, a fellépése, az önbizalma, ami egy kevésbé jóképű embert is vonzóvá tehet.
A fő különbség ott van, hogy a férfiaknak az a fontos általában, hogy a nő jól nézzen ki = termékeny legyen (egyszerűsítek, nyilván), a nőnek meg az, hogy meggyőző legyen a fellépése = biztonságot tudjon adni anyagilag és fizikálisan.
Ezt le lehet úgy egyszerűsíteni, hogy a nők csak a pénzre mennek, de gondolkozzunk el egy kicsit. A nő hagyományosan szül szül szül és nem tudja eltartani magát meg a gyerekeit, és gyengébb, mint a férfi. Ezért milyen férfi kell neki, aki 1. el tudja őket tartani 2. meg tudja őket védeni. Ezért a nők nem azt nézik, hogy mennyire szép a szeme vagy mennyire formás a teste a férfinak, csak annyiban, hogy mondjuk az arcvonásai meg az alakja arról árulkodnak-e, hogy erős és határozott.
A férfiakra is lehetne azt mondani, hogy nekik meg csak az kell, hogy a nő nézzen ki jól, aztán csókolom, ezt is le lehetne szólni. Pedig a képlet egyszerű. Egy nőnél nem fontos, hogy nagyon erős legyen vagy hogy el tudja tartani a családot (hagyományosan), hanem az a fontos, hogy termékeny legyen, ezért kerül előtérbe a nő külseje sokkal inkább, mint a férfinál.
Szóval a férfinak azt kell lecsekkolni, mennyire termékeny a nő, a nőnek meg azt, mennyire talpraesett a férfi.
Persze nem csak ösztönlények vagyunk, más szempontok is bejátszanak a párválasztásban, értékrend stb., amik árnyalják a képet, de ha csak az ösztönökről beszélünk, akkor én úgy látom, a fenti a helyzet.
“A fő különbség ott van, hogy a férfiaknak az a fontos általában, hogy a nő jól nézzen ki = termékeny legyen (egyszerűsítek, nyilván), a nőnek meg az, hogy meggyőző legyen a fellépése = biztonságot tudjon adni anyagilag és fizikálisan.” – A magam részéről én ezt tökéletesen megértem és egyet is értek vele. Azt nem értem, hogy a nők szexualitása miért van magasabb rendűnek kezelve mint a férfiaké, hiszen alacsonyabb rendű. A nők egyértelműen nem a másik emberhez vonzódnak, hanem a képességeihez. Hasonló vagy jobb, vagy ugyanolyan képességekkel sok férfi rendelkezik. Tehát a nő nem a férfihoz, hanem egy férfihoz vonzódik a sok közül, de a vágya csak addig tart, amíg nem hozza össze a sors egy jobb képességű férfival. A nő szemszögéből valóban a biztonság az első, de ettől még nem lesz a szerelme magasztos. A nők is elismerik, hogy a férfi a nőt akarja megkapni, az olyan mellébeszélések is csak ezt igazolják, minthogy: “A férfiakra is lehetne azt mondani, hogy nekik meg csak az kell, hogy a nő nézzen ki jól, aztán csókolom, ezt is le lehetne szólni. “- – Milyen csókolom?! – hogy merné ezt egy nő azok után leszólni, hogy ő pedig csak a férfi képességeihez vonzódik azokból is kizárólag csak azokhoz amik biztonságot adnak, tehát materiális javakra válthatók amik a 21. században kb. a pénz.
– Ezek után azt sem értem, hogy a nemi erőszaknál miért nincs meg a törvényi lehetősége annak, hogy a férfi kivásárolja magát a büntetésből az áldozat nővel közös meggyezéssel – hiszen biztonságot nyújthatna a nőnek, annak pedig ugyebár ez a legfontosabb.
– Össznépi szinten pedig azt nem értem, hogy miért olyan a berendezkedés, hogy a nőknek alanyi jogon adja a társadalom azt a biztonságot amit a fajfenntartás érdekében általuk is elismerve az ösztöneiknek köszönhetően párválasztással a férfitől kéne megszerezniük.
“A nő hagyományosan szül szül szül”
Nem szül, talán, nem szül.
R.N.: “általában a nők kevésbé vizuális típusok és nem arra mennek rá, hogy egy férfi szép legyen” – Attól tartok, külső hatásra egyre inkább vizuálisak. Ennek meg is vannak a következményei.
“ezért kerül előtérbe a nő külseje”- és az életkora (termékenység)
K.: Cassel nem jóképű de férfias. Vincent Cassel “nem szép ember de gavallér.”
“legalábbis a Férfihangon olvasott kommentekből egyre inkább ezt a következtetést vontam le” – A Férfihang sem kell hozzá. A lányok ennek tudatában nőnek fel (“Anyu én szép vagyok?”).
Nem is szeretem amikor a nők tárgyiasításáról röfögnek a femik. Az egész civilizációnk, sőt fajunk működésének alapja hogy a nők a férfiak vágyának (korántsem titkos) tárgyai. Ezt megtiltani nem lehet.
“Monica Bellucci”
Ezzel a névvel, meg fejjel, valójában egy elitkurva volt milliárdosoknak?
Vincent Cassel sok nő szerint “jó pasi” – szóval ízlések és pofonok; ezzel korántsem támasztottad alá a nők belbecsre irányuló vágyait és a “hipregámia” szexuális ösztönként való létezését, ahhoz pontosan az Andrew Vajna – Palácsik Tímea és Faludy György – Kovács Fanny féle párosokat kellene tudnod ezrével sorolni, de mint tudjuk ez eléggé ritka és a társadalom erős meglepettségét és kételkedését vonja magával. Ezért is “olyan nehéz elfogadni, hogy általában a nők kevésbé vizuális típusok és nem arra mennek rá, hogy egy férfi szép legyen”, és ezért is tűnik szerintem nagyon is hihetőnek, hogy azután ezeket a belbecsben bővelkedő urakat “szép idomú” ámde totálisan üresfejű chippendale fiúkkal csalják meg az amúgy az “ösztön szintjén belbecsre gerjedő” nőik… Szóval én továbbra is attól tartok, hogy a “belbecs” szó helyére az “érdek” szó illik sokkal inkább, márcsak azért is, mert a “belbecs” jellemzően nem egy atomfizikus vagy egy csavargó költő zsenialitását, hanem egy nagyvállalkozó mentalitású férfi értékteremtő képességeit jelenti. Tinédzser lányok szobafalán sem hiszem, hogy gyakran jelennek meg költőóriások poszterei, minden bizonnyal azért is, mert ők még nem tanultak meg kellően hazudni kifelé és befelé egyaránt. Bár azt akár el tudom képzelni, hogy egyes nők képesek az önáltatásnak arra a fokára fejlődni, hogy önmagukkal is képesek elhitetni, hogy valójában szerelmesek az általuk választott “értékes férfiba”, és ilyenkor persze akár a tudatküszöb alatt maradhat az is, hogy esténként, éjjelenként arról a jóképű chipandale fiúról álmodoznak, akinek a “belbecse” a legkevésbé sem érdekli őket…
Tisztelet Alter Ego!
Ezek szerint volt olyan, hogy kurvázott? De inkább a ribancemberek társaságát keresi? Én azt gondoltam, hogy Ön már régóta családban él. Egyébként a kurváknak és a riboid nőknek is meg van a maguk haszna. De csak akkor elfogadható a létezésük, ha a nőknek csak az elenyésző részük számít annak (nem úgy mint manapság, hogy szinte kivétel nélkül minden nő az). Nem kell belőlük sok. Államonként 20-20 teljesen korrekt lenne.
Kurvázni? Semmiképpen, hiszen már a “hipergámiához” is úgy viszonyulok, hogy a cikkben felsorolt kategóriák közül leginkább a “Totál elutasítók” táborába tartozom. Azzal a kitétellel, hogy sem agglegény, sem válás után totálisan kiábrándult férfi nem vagyok, viszont soha nem éreztem szükségét annak, hogy a nők anyagiaskodó megnyilvánulásait belenyugvással elfogadjam vagy arra esetleg még rájátszani is törekedjek. – Milyen jó is lenne abban reménykedni, hogy mondjuk még nyolcvan éves koromban is a személyiségem erejével hódíthatok majd. :)
Amikor azt mondtam, hogy a ribancokra szavazok, akkor arra gondoltam, hogy sokkal inkább szimpatizálok azzal a nőtípussal, aki őszintén és egyenesen megéli a szexuális vágyait és azt nem rendeli alá az egyéb érdekeinek, illetve vágyak hiányában nem “pasizik” érdekből, annál inkább viszont a saját vágyaiból. Ehhez a viszonyuláshoz szükségszerűen le kell számolnia a férfinak a saját esetleges tévképzeteivel is, és elfogadással szembenézni azzal, hogy az egészséges, (a nehezen meggyőzhető frigidnél) erősebb szexuális karakterrel rendelkező nők hasonló szexuális késztetésekkel rendelkeznek, mint a férfiak. Ennek megvan persze az a hátrányos oldala is, hogy rá kell ébredni arra is, hogy a női szexualitással kapcsolatos mítoszok sokszor a férfiak önbecsapó, önáltató igényeit is kiszolgálják, amikor azt a női hűséggel, monogámiával kapcsolatos sokszor hamis biztonságérzetet táplálják, hogy “a nők nem is kívánják annyira a szexet”… Persze nem akarom teljes mértékben cáfolni, hogy a férfiak és a nők szexualitása között akadnak különbségek, de azt gondolom, hogy azok számos esetben korántsem annyira nagyok, mint ahogyan azt sokan gondolják. Például szerintem hipergám “ösztönök” nem igazán léteznek, sokkal inkább csak tudatos megfontolások.
Egyébként érdemes észrevenni azt is, hogy minden önellentmondás ellenére a nők az esetek egyik felében amellett érvelnek hangosan, hogy az ő szexualitások mennyire hasonló a férfiakéhoz, máskor pedig éppen ennek az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni minket férfiakat…
a vágy az nem érzelem. kevered a kettőt, mint az összes nő. a hüvelybejárat-nedvesedés, az ugyanúgy ösztön, mint a fasz feláll.
ennyi.
Ez egyébként egy tipikus probléma a női nyelvezettel. Próbálja ki csak bárki, hogy megkér néhány nőt, hogy írja körül, hogy mi is a szerelem valójában, miként is tapasztalja meg, éli meg azt. A nők jelentős része szembetűnő módon a felfokozott szexuális vágyait fogja körülírni szerelemként. Ezzel párhuzamban a férfiak vágyai természetesen csak mocskos szexuális vágyak. “Fasz feláll, ész megáll” – Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy ez a férfi éppen “őrülten szerelmes”, amit fontos megérteni, merthogy “jár neki a boldogság”…
Kétféle megoldás van a férfiak és a nők nyelvezetnének egységesítésére: az egyik az, amivel te most próbálkozol, a másik lehetőség pedig az, hogy a férfiak felhívják a figyelmet arra, hogy az ő vágyaik is érzelmek. :) – Valójában ez csak első pillantásra megmosolyogtató felvetés, éppen amiatt, mert már a férfiak is rabjai ezeknek a nyelvi sztereotípiáknak; nem csak megszokták, hanem egyenesen el is fogadták, hogy az ő vágyuk valami mocskos, primitív és szégyenteljes dolog, ami nem is hasonlítható a nők erkölcsös, belbecsre koncentráló, éteri szerelméhez… És ugye még abszurdabbnak látjuk ezt a helyzetet akkor, ha ráadásul rádöbbenünk arra is, hogy a női nyelvezet tulajdonképpen a kurvulást állította morális piedesztálra. – No, így győzi le a férfiakat a nők jobb nyelvi képessége. :)
:D tipikus maszkulin lekicsinyítő technikák:
“Ez egyébként egy tipikus probléma a női nyelvezettel”
“Kevered a kettőt, mint minden nő” – nem, nem keverem Vis, lsd Descart, te kevered.
“Ezzel párhuzamban a férfiak vágyai természetesen csak mocskos szexuális vágyak. ” –
ilyet itt egyetlen nő nem állított Alter Ego, ezt te olvasod ki minden olyan jellegű kommentből, ami megpróbál magyarázatot adni a szexualitásban is megnyilvánuló nemi különbségekre,
Ill. sokadszorra visszatérő momentum nálad :
” a nem csak megszokták, hanem egyenesen el is fogadták, hogy az ő vágyuk valami mocskos, primitív és szégyenteljes dolog, ami nem is hasonlítható a nők erkölcsös, belbecsre koncentráló, éteri szerelméhez…” –
elgondolgodtató mindenesetre, hogy ha a szexualitás témaköre előjön, minden kúlságod elillan és ritka indulatos kommenteket írsz.
Keep it calm, kedves Vitapartner. Önt a higgadságáért kedveljük ;-).
Tipikus feminin lekicsinylő technika:
“elgondolgodtató mindenesetre, hogy ha a szexualitás témaköre előjön, minden kúlságod elillan és ritka indulatos kommenteket írsz.”
Szerintem pont annyira “indulatos” cikkeket és kommenteket szoktam írni bármiről. Fejtegettem talán már máskor is, hogy alaptermészetem, hogy a férfias indulataimat, “agressziómat” mozgósító, építő energiaként hasznosítom és majdnem véletlenszerű dolog, hogy ez éppen mennyire üt át a textuson. Igaz, a szexualitással kapcsolatos pszichológiai, társadalmi, nyelvi jelenségek kifejezetten érdekelnek, szóval indokolhatja akár ez is a megemelkedett hangulati faktort. A feminin lekicsinylő technikának köszönhetően máris mentegetődzni vagyok kénytelen, folytathatnám egyenesen azzal, hogy kifejtem, hogy semmilyen súlyos szexuális problémám nincs… Van ennek bármi értelme?
“ilyet itt egyetlen nő nem állított Alter Ego, ezt te olvasod ki minden olyan jellegű kommentből, ami megpróbál magyarázatot adni a szexualitásban is megnyilvánuló nemi különbségekre”
Mindazok a sztereotip társadalmi jelenségek amelyekről említést tettem, nagyonis léteznek és problémát okoznak a férfiaknak; természetes, hogy visszatérő momentumként jelennek meg a megszólalásaimban. Valóban nem mondott itt ilyet egyetlen nő sem, (egyébkéntis általában nem mondanak, csak sugalmaznak ilyesmit a nők) hanem egy férfi, Visuo hozta szóba ezt a problémát, és én az ő hozzászólására válaszoltam…
Egyébként az én észrevételeim nagyban egybecsengenek más férfiírók gondoltaival, talán ez is meggyőzhet téged arról, hogy egy létező problémáról és nem a saját nyűgjeinkről beszélünk; sem Visuo, sem én, sem pedig Deansdale, akinek a cikkét most szeretném figyelmedbe ajánlani, bár azt nem tudhatom, hogy vajon az ő megszólalási módját kellően indulatmentesnek gondolja-e majd a Tisztelt Feminin Ítélőszék! :)
http://www.ferfihang.hu/2013/02/26/a-sokat-szapult-ferfi-szexualitas/
A szexuális vágyaim mocskosak és primitívek. Nincs ezzel semmi baj. Mindig W.A. szavai jutnak az eszembe: “A szex mocskos dolog? Persze, ha jól csinálják.” És a nőké is, legalábbis azoké akik jók az ágyban.
Amúgy nem egy malomban őröltök a vitátok kapcsán, elbeszéltek egymás mellett és ráadásul még ki is játszottátok a “nemi kártyát”…
Az itt vitatott hozzászólásom gyökere Visuo kommentje:
“a vágy az nem érzelem. kevered a kettőt, mint az összes nő. a hüvelybejárat-nedvesedés, az ugyanúgy ösztön, mint a fasz feláll.”
Ezen a beszélgetési ágon ehhez a tételmondathoz szóltam hozzá teljesen tématartó módon, szóval nem beszéltem el senki és semmi mellett. :)
Alter Ego ezúttal is higgadtan írt. Ez a feminista, illetve a buta nőkre jellemző belemagyarázás, hogy indulatosan írt a szexről, miközben ez nem is igaz.
Köszi a választ! Persze, mindenki magáért felel, de néha úgy látom, mintha páran elfelejtenék, hogy a nő se egy öthónapos kisbaba, aki teljesen felelőtlenül van benne a kapcsolatban és akit normális, ha teljesen az ösztönei uralnak és irányítanak, mert hát ilyen szegény. Ez nem normális helyzet, ha így van, nem felnőtt párkapcsolat. A kapcsolatban és a kapcsolatért mindkét félnek dolgoznia és fejlődnie kell, és ez nem utópia, ez kéne legyen az alap.
Szerintem egy nő ne noszogassa a férfit semmire, elvégre nem a főnöke vagy a trénere. Nincs férfiassággyilkosabb dolog annál, mintha egy nő nyaggatja a férfit, hogy ezt vagy azt csinálja, még ha jószándékúan teszi is és alapvetően jók a meglátásai. Azzal egyetértek, hogy a nő adjon pozitív visszacsatolást a férfinak.
Ne sugározza megkapható nő képét: ha valamiért nem derül ki, ha egy férfival beszélgetek, hogy házas vagyok, akkor bele szoktam szőni valahogy a beszélgetésbe, hogy megemlíthessem a férjemet (mikor még csak jártunk, akkor is így csináltam). De egyébként az utóbbi időben egyre inkább arra hajlok, hogy a férjem nélkül a más (nem rokon) férfiakkal való bizalmas és privát, gyakori érintkezés még online se jó. Tudom, ez sokak szemében kőkorszaki meg “iszlámos”, de nem hiszek a férfi-nő barátságban, legalábbis fiatal korban, legfeljebb kedves ismerősi viszonyban. Ez persze lemondással jár, mert x, y vagy z milyen érdekes meg értékes ember, de a kapcsolat az első, nem? Keresni kell női barátokat.
A végével egyetértek. :)
“(mikor még csak jártunk, akkor is így csináltam)”
És mit szólt a férjedhez?
“De egyébként az utóbbi időben egyre inkább arra hajlok, hogy a férjem nélkül a más (nem rokon) férfiakkal való bizalmas és privát, gyakori érintkezés még online se jó.”
Én csak női postásokat és pidzakihordókat engedélyeznék.
Reina: szívesen összeismertetném veled a barátnőmet, ő is hasonlóan gondolkodik, mint te, csak te sokkal előrébb vagy (házasság, gyerek, tapasztalatok). Biztos jó barátnők lennétek. :)
24/24
eddig semmilyen notol nem hallottam-olvastam ilyet. pedig ez lenne a normalis.
Briffault törvényét én is elkezdtem már lefordítani. Te hogy állsz vele? Teljes cikk lesz?
Nem, én nem csinálok belőle semmit, de Wastrel-nek már kész van 1-2 redpilles írása, és úgy tudom benne lesz ez is. Amúgy maga a törvény persze 10 sor, és lehet rajta kötözködni bőven, de ezt nyilván tudod. Én két helyről szedném össze, az egyik egy nő tollából származik, és szerintem tényleg objektív lett: http://thesanctuary-spacetraveller.blogspot.hu/2012/12/briffaults-law-law-on-fault-of-womanhood.html
A másik pedig férfi oldali “elemzés”, ami nekem tetszett: http://www.stickmanweekly.com/ReadersSubmissions2009/reader5546.htm
Briffault törvényéről már megírtam a cikket, egy ún. red pill elmélet sorozaton belül (ez leginkább ilyen összegző tudástár akar lenni, mert rendkívül fontos információk sokasága kallódik összevissza, és gondoltam nem ártana egy amolyan “minden egy helyen” válogatás), de a szerkesztő urak/hölgyek még nem pakolták ki az első 2 részt, amit beküldtem. A Briffault törvénye a 4. rész, és ez szintén kész van.
Természetesen nem erről van szó. Csak alkalmi kapcsolatokkal megélni az életet parttalan és értelmetlen dolog. Pusztán csak annyit jeleztem, arra utaltam, hogy önmagában nem elégséges amit írtál. A “piaci érték” folyamatos növelése szükséges de nem elégséges feltétele a boldog hosszútávú kapcsolatnak. De erre Te is utalsz a lentebbi kommentekben.
Most jó hozzászólást írt Dennis. Ezek a dolgok valóban így vannak, leszámítva a pua-s dolgokat.
“vagy csak azokkal, akikben ez az ösztön nagyon kevéssé van jelen”
Szerintem az elvárásaiból a kulturált nő szintjénél lejjebb nem adó férfiakat nem kellene az elutasítók csoportjába sorolni. Szimplán megmaradtak a régi értékrendnél, miközben a nők lezüllöttek. Csak józan ész kell hozzá, hogy belássuk, hogy csak ezzel a nőtípussal lehet kölcsönös testi-lelki kapcsolatot kivitelezni.
Továbbá ezt a hipergámia témát is tovább lehetne árnyalni. A hipergám ösztönök mai tombolása korántsem egészséges. Azt persze fontos látni (amit itt több cikk is írt), hogy a nők munkába való bevonásával, többletjogok nyújtásával és agyonsegélyezésével a nők számára szűkült a vagyonilag és társadalmi hierarchiában felettük álló férfiak csoportja, így az ösztöneiknek engedelmeskedve kevesebb férfi felel meg az igényeiknek. De ez csak az egyik fele a problémának. Azt észre kell venni, hogy a feminizálódott kultúrában egy átlagos férfi ember egész életében azt tanulja hogyan fojtsa el a természetes ösztöneit. Szociális interakciókban szinte semmit nem használhat a férfi képességeiből, mert társadalmilag le lenne nézve érte. Ugyanakkor a női oldalon minden morális és társadalmi korlát megszűnt, korlátlanul és fegyelmezetlenül felhasználható minden adottságuk (mint ahogy már az iskolákban is a lányos viselkedés a jó, a fiús a rossz). No csak azért írom ezt le, hogy ne vegyük természetesnek, hogy a mai nők ilyenek. 5-10 éve pl sokkal könnyebb volt ismerkedni, sokkal több nővel lehetett a napi smalltalk-on kívüli, érdekes témákról beszélgetni. Évről évre megfigyelhető, hogy a női társadalom hogyan káposztásodik el … egyre többet várnak el és egyre kevesebbet képesek nyújtani. Szóval hasznosak a hipergámiáról és PUA témákról szóló cikkek, mert ez tényleg létező jelenség, de a mai megnyilvánulási formáik messze nem egészségesek. Egy kulturált nő képes az ösztönei felett is döntéseket hozni, mint ahogy a legtöbb mai férfi is.
a 2. csoport igazából a “büszke béta” akiket 30 feletti nők fognak be, baleknak (férj). ezek a fickók sokkal több pénzt fizetnek azért, amit más korábban megkapott sokkal olcsóbban (vagy ingyen) és sokkal jobb minőségben.
Végre egy épkézláb cikk ebben a témában. És még a terjedelem sincs túlzásba véve. Köszönjük György Herceg! A felsoroltak közül egyértelműen a 3 és a 4. kategória a legjobb.
Én valami kettes-hármas hibrid lehetek:)
A hármasból azért egyvalamit átírnék: “Céljuk minél több, elsősorban külsőleg a top 10%-ba tartozó nő megfektetése”.
Szerintem ez úgy helyes, hogy a “számára elérhető nők felső 10%-ba tartozóak megfektetése”. Ugyanis az amúgy globálisan top10% nőt csak a top 5-10% pasi tudja megfektetni pont a hipergámia miatt.
Szóval az átjáráson kívül szerintem ilyen hibrid-lét is létezik. Amúgy tetszik az írás:)
“Ugyanis az amúgy globálisan top10% nőt csak a top 5-10% pasi tudja megfektetni pont a hipergámia miatt.”
Milyen mókás lenne, ha ezeket mind végigerőszakolnák valami társadalom legalján lévők. Persze csak ha nem élveznék a dolgot, mert ha igen, akkor már nem lenne vicces.
És azokkal a balekokkal mi van, akik nem trükkökkel, hanem valós vagyonnal hatottak a női hipergámiára, és végül több milliárd dollár lett a rendszeres pina-használati díj?
http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-638407
“Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete is részt vett a programokon, ő Magyarország legnagyobb amerikai munkáltatójánál, a GE Hungary Kft. veresegyházi gyárában ismerkedett a technológiai kulisszatitkokkal. A programon részt vevő lányoknak azt mondta: “bármilyen hivatást is választotok szenvedélyetekül, remélem, hogy ezek az alkalmak arra ösztönöznek benneteket, hogy nagyot álmodjatok, és kivételes dolgokat érjetek el. Ne korlátozzátok a lehetőségeiteket, mindig fogadjátok őket nyitottan, ha szembe jönnek veletek az életetek során”.”
Ez lesz a kurvák himnusza?
“a Budapesti Műszaki Egyetem pedig szintén 150 fiatal lány fordult meg egy nap alatt. A résztvevő lányokra már az egynapos “kóstoló” is mély benyomást tett. „Most már biztos vagyok benne, hogy műszaki pályán a helyem” – nyilatkozta az egyik résztvevő, míg egy másikuk úgy fogalmazott, hogy “ha mindenki annyira élvezte, mint én, akkor tuti, hogy sok női programozó lesz!””
Ez az, mély benyomás, meg kóstoló, helyben is vagyunk.
Ez a jelenlegi lengyel helyzet. Érdemes megnézni, hogy látható legyen miből kellene választani (kb. itt is ez a helyzet) no meg jónéhány itt elhangzott dolog megerősítést nyer. Azt is mondhatnám hogy igazi red pill élmény megnézni…nem csodálkozom némelyeken hogy szabályosan meggyűlölik a női értelmetlen idiótaságot, kamaszlányos önzést és sajna sokan ezzel együtt a női nemet is.
Azt nem tudod mi a videó forrása? Mármint úgy értem, hogy milyen csapat készítette és mi célból? Nehezen akarom ugyanis elhinni, hogy ez nem paródia… én legalábbis többször gurultam a röhögéstől. A bagós csaj a nyugágyon mindenesetre a saját karikatúrájának tűnt. Gondolom mindenkit igyekeztek olyan környezetben filmezni, ami valamilyen módon jellemző rá, így pl. a rózsaszín nyuszikás szobabelső vagy az X-aktás alagút kifejezetten creepy volt. Én hál’ istennek egy ilyen figurát sem ismerek a környezetemben, szal nincs minden veszve. :)
Semmit sem tudok a videóról. Attól tartok nem paródia viszont kérdéses mennyire tekinthető az ottani nőtársadalom “mintájának”. Láthatóan profi munka és a logóból ítélve ottani csatorna is vetítette, méghozzá az ottani állami kettes csatorna.
Itt az ismertetője. Ha valaki tud lengyelül gondolom érti.
LOL, ez biztos igaz, mert viccnek durva lenne. Azt nem értem, hogy ennyi ésszel hogy a picsába nem felejtenek el levegőt venni ezek az észlények.
SIL 2015. április 26. vasárnap 12:23
Igazad van teljesen, se a férfi, se a nő szexualitása nem magasabb rendű vagy alacsonyabb rendű a másiknál! Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha akarjuk, mindegyikbe bele lehet magyarázni, hogy rossz! Akár a nőébe (anyagias, érdekorientált), akár a férfiéba (felületes, csak a külsőt nézi). Soha egy percig se gondoltam, hogy bármelyik nem ösztöne rossz lenne vagy mocskos, hiszen mindegyiknek megvan az értelme és a haszna, amit ki is fejtettem.
Alter Ego 2015. április 26. vasárnap 13:32
Azért cöccögünk a Vajna – Palácsik-féle párosításokra, mert ott a férfi le van robbanva, öreg, kövér, nincs férfias kisugárzása, csak pénze meg hírneve. Nem igaz, hogy nem számít a férfi külseje. De, számít, legyen erős, egészséges, aki fizikálisan meg tud védeni. De nem kell, hogy szép legyen. Amíg titeket taszíthat, ha egy nő arca szabálytalan, durva, addig ha egy férfinak ilyen, az nem számít annyira, sőt, talán még férfiasabb is tőle. Ráadásul ha egy nő a biztonságra megy, akkor nem fog egy olyan férfit választani, aki fél lábbal a sírban van, mert az hogy védi meg és segít felnevelni a gyerekeiket?
Persze abban is vannak egyéni preferenciák, ki kihez vonzódik. A férfiak ízlésében is lehet különbség, a nőkében is. Hogy kinek mi indítja be leginkább az ösztöneit. Lehet, hogy van egy nő, akit sokkal jobban vonz az elvont híres művész, mint az erős egészséges fiatalember (ld. Charles Dana Gibson alábbi képe, A zseni diadala):
A férfi-nő szexualitáshoz annyit, hogy a férfiaknak biztos nagyon jó lenne egy olyan nő, aki ugyanúgy működik, mint ők, és biztos vannak is ilyenek, de szerintem a legtöbb esetben két fontos különbség jelen van a férfi és a női szexualitás között.
1. A férfi “mindig” készen áll, a nőt meg egy rakat dolog befolyásolja, pl. a ciklusa. Így havonta vannak olyan időszakok, amikor nagyon erősen kívánja a szexet, és van, amikor szinte alig. Ennek teljesen természetes hormonális okai vannak.
2. A férfiak minden nővel lefeküdnének, kivéve, aki nagyon ronda. A nők fordítva. Ez azért van, mert a férfit poligám ösztön hajtja (minél többel), a nőt meg hipergám (minél jobbal). Tehát mondjuk egy férfi 10 nőből 7-tel lefeküdne, egy nő meg 10 férfiből 3-mal.
Persze lehetnek egyéni különbségek és nagyon leegyszerűsítve írtam, de ez a saját meglátásom, és más férfiaké és nőké is, akikkel erről beszélgettem.
Mindenesetre azt hadd szögezzem le, hogy én egyáltalán nem tartom rossznak vagy rosszabbnak a férfi szexualitást és ösztönvilágon a nőinél!
“Tehát mondjuk egy férfi 10 nőből 7-tel lefeküdne, egy nő meg 10 férfiből 3-mal.”
Tulajdonképpen ez a lényeg, a többi meg mind ebből levezethető.
Ha mondjuk adott egy 10 nőből és 10 férfiből álló csapat, akkor a nők a legjobb férfitől (vagy legjobb 2) akarnak szexet. Mivel a férfiak szexualitása intenzívebb, mint a nőké (több szexre alkalmasak), így attól az egy legjobb férfitől is minden nő kaphat elegendő szexet.
A többi férfinek így nem jut nő. Ebből az is következik, hogy a nő feltételszabó helyzetbe kerül. Mivel a többi férfi is szeretne szexet, így a nő egyéb feltételekhez kötheti azt.
Ha ezt monogám rendszerre vetítjük, akkor ez a magyarázata az ún. hipergám párválasztásnak is. Nincs ebben semmiféle biztonságkeresés, vagy védelem, vagy utódok felnevelése. Ez csak a mentegető szöveg, amivel a nők nem túl szimpatikus érdekorientált hozzáállását a férfiakhoz próbálják fogyaszthatóvá tenni. Egyszerűen arról van szó, hogy a nő a szexualitását egyéb társadalmi előnyök szerzéséhez is kötheti, mert a férfiak erre hajlandóak. Pl eltartáshoz, problémamegoldáshoz, befolyás szerzéséhez. Azaz, elvárhat dolgokat a férfitől, amiket egyébként ő maga is meg tudna csinálni.
Igen, a XXI. században meg tudná csinálni, hála annak, hogy a fizetésetek jelentős részét állambácsi lenyúlja, hogy pl. gyed-et fizessen belőle. De az elmúlt pár tízezer évben egy nő nem tudta egyedül felnevelni a gyerekeit. És hiába szakadt el az ember ettől mára, igazábó ez az egész főképp az utódokról szól. A mai ember, amikor teljesen természetes módon halálra ítélte a saját fajtáját, hajlamos elfelejteni, hogy a fogamzásgátlás kora előtt a szex és a párválasztás a gyermeknemzéstől nemigen volt (lehetett) különválasztva és mennyire fontos volt az ember életében, hogy minél több gyereket tudjon nemzeni / szülni és felnevelni (a férfinak is!).
“De az elmúlt pár tízezer évben egy nő nem tudta egyedül felnevelni a gyerekeit.”
Az ősember is fel tudta, a majmok is.
Igaz, nem volt úszómedencés villa, meg Mallorcai nyaralás, amit mind a mai napig a férfinek kell biztosítania a család számára.
Nem tudjuk hogy fel tudta-e. Az ősök nagyobb közösségekben, hordákban éltek. Ez igaz a majmokra is. Szóval azért ez az egyedüliség biztosan nem igaz. Ahogy az ellentetje sem teljes mértékben.
“Igaz, nem volt úszómedencés villa, meg Mallorcai nyaralás, amit mind a mai napig a férfinek kell biztosítania a család számára.”
Sikkasztással.
“Igaz, nem volt úszómedencés villa, meg Mallorcai nyaralás, amit mind a mai napig a férfinek kell biztosítania a család számára.”
Magyarországon??
“Egyszerűen arról van szó, hogy a nő a szexualitását egyéb társadalmi előnyök szerzéséhez is kötheti, mert a férfiak erre hajlandóak. Pl eltartáshoz, problémamegoldáshoz, befolyás szerzéséhez.” – Ez teljesen logikus is. Elvégre valamivel ellentételezni is kell hogy valaki kihordja a genetikai utódodat. Hiszen abból kell kiindulni hogy a természet nem ismeri a fogamzásgátlást, azaz a nő olyannal hajlandó kufircolni, akinek a gyerekét is kész adott esetben kihordani. Másrészt logikus is, hogy ilyen esetben, azaz ha kihordja az utódod, legyen biztonságban ő is meg a közös gyerek is.
“Azaz, elvárhat dolgokat a férfitől, amiket egyébként ő maga is meg tudna csinálni.” – Végső soron a két nem a gyerekkihordás, szülés kivételével, ha minden kötél szakad, helyettesíteni képesek egymást. Gondolom ez a faji túlélést elősegítő képesség, készség. Minden kötél szakad, azaz szükséghelyzetben, ha nincsen más lehetőség, hiszen a nemek specializáltak, bizonyos szerepekre alkalmasabbak. Ez gondolom megint a túlélés része.
Szóval a női önzésnek megvan a maga faji logikája. Viszont a természetes közeg viszonyai között kellene értelmezni. Jelen társadalmunkban már túllépett ezen a természetes határon. Ma már ha kitesznek a házadból és anyagilag is lerabolnak, teljesen ellehetetlenülsz. Régen meglehet csak annyi dolgod volt (vagyis lett volna) hogy a közös barlang egy másik sarkába viszed át a bőrt amin alszol meg másik tűznél sütnéd meg az általad megölt vadat.
“Másrészt logikus is, hogy ilyen esetben, azaz ha kihordja az utódod, legyen biztonságban ő is meg a közös gyerek is.”
Ugye, ismerős az, hogy egyes férfiakat a nők szexre tartanak alkalmasnak (alfák), másokkal (béták) pedig a gyerekeiket akarják felneveltetni? Ez eléggé cáfolja azt, hogy az utódgondozásra alkalmas férfi keresése nemi ösztön lenne a nőknél. Óvatos becslések szerint is 20-30%-a azoknak a gyerekeknek az aránya, akiket nem a biológiai apja nevel. (Nem véletlen, hogy be akarják tiltatni a femcsik az apasági tesztet)
Ebből elég jól levehető, hogy egy nő többnyire nem azokat a férfiakat tartja szexuálisan vonzónak, akik biztonságot, kényelmet hajlandóak nyújtani nekik, hanem a rendelkezésre álló férfiak közül a legjobb génkészletűként érzékelt alfákat. Ennek viszont valóban logikus magyarázata van: Az utódok 50%-ban a férfi génkészletét (így annak tulajdonságait) öröklik meg.
“(Nem véletlen, hogy be akarják tiltatni a femcsik az apasági tesztet)”
Kivéve:
https://youtu.be/8XbB3uWBsBI?t=39m45s
Sajnos bizonyos nők az alfát gyakran keverik a megbízhatatlan taplóval, mert így látszik polarizálódni a férfitársadalom: vannak a jól nevelt, megbízható papucsok meg a bunkó, megbízhatatlan rosszfiúk, akik tesznek arra, amit a tanárnéni tanít nekik arról, milyen az igazi férfi. Szinte kiveszni látszik az a fajta férfitípus, aki megbízható, de mégis férfias.
“akik tesznek arra, amit a tanárnéni tanít nekik arról, milyen az igazi férfi.”
– aha.
Tehát az a nő aki hozzámjönne, vélhetően nem tőlem akar gyereket, és vélhetően nem is az én gyerekemet fogja megszülni… de legalább a gyerektartást tőlem várja majd… :)
Akkor most adott egy kb. 65%-os válási arány aminek 80%-át a nők kezdeményezik, és összességében a házasságok 30%-ban a gyerek nem az apától van. Srácok, én lazán pókerezek, gyakran beteszem a játék kedvért is :D, de itt nem látom az odds-ot.
A 20-30% szerintem túlzás, valahol 8-10% körül lehet.
“Ugye, ismerős az, hogy egyes férfiakat a nők szexre tartanak alkalmasnak (alfák), másokkal (béták) pedig a gyerekeiket akarják felneveltetni?” – A legtöbb nő örülne egy gondoskodó alfának vagy egy határozottabb bétának. Ezek nem szükségszerűen zárják ki egymást, de valóban ritkábban találkoznak. Ebből adódóan a fenti következtetésed sem lehet helytálló. A sikeresség külső jelei, mint a gazdagság, határozottság szexuálisan vonzó a nők számára. Egyszerűen jóképűbbnek és szexibbnek látják az ilyen pasast. Ezt kísérletekkel is igazolták, de szerintem mindenkinek van ilyen tapasztalata (ismerjük a mondást is: Ruha teszi az embert). Amire te utalsz, az is valós jelenség. A nők ilyen jellegű ösztöneire még ráerősít a jelenlegi anyagiakat mindenek felett istenítő társadalom.
Kicsit mondvacsinált ez az alfa-béta beosztás.
Azért az nem ösztön, hogy a nő hozzámegy Józsihoz, aki stabil megbízható férj, és (pót)apa-jelölt, és akit tényleg szeret, csak épp akihez nem vonzódik, majd a házasság második évében szándékosan gumi nélkül dug pár hétig a Gézával, aki totál alkalmatlan bármi komolyra, de valamiért nedvesebb lesz tőle a bugyi, mint Józsitól bármikor a kapcsolat folyamán… aztán hazamegy a férjéhez, és közli, hogy gyerekünk lesz… (márminthogy neki meg Gézának, szóval nem hazudott, csak Józsi értette félre, ő meg nem javította ki).
Pár napja olvastam Redpillen a sztorit, amiben a férfi arról számol be, hogy a feleség hazajött a barátnős kirándulásról, és milyen qrvaszép az élet, hirtelen megint van kedve szexelni az asszonynak, és ő most tök boldog… Persze egész addig, amíg a kommentelők közt az első értelmesebbje rá nem világított, hogy “haver az van, hogy téged védekezés nélkül megcsalt az asszony, és ez most az alibi-szex, hogy ha terhes lenne, akkor mondhassa, hogy a tied, mert amúgy 2 hónapja nem is volt szex”.
Ez nem ösztön:)
Én ezt a hsz-t csak megköszönni tudom, Dennis! :)
“Ez nem ösztön:)”
Én pedig nem tartom kizártnak, hogy ez is ösztön. Teljesen logikus lenne ösztönnek: megvan a jelzés, hogy terhes, erre adott legjobb válasz az, hogy az őt eltartó párjával minél többet szexel, hogy a kapcsolat minél erősebb legyen.
Nekem meg tökmindegy hogy hívjuk. Ne azon filózzunk hogy egyáltalán mi ez és mi az oka, hanem azon hogy miként lehet ennek gátat szabni. (Üdv Kálmán, nem veszítettem el a fonalat… :)) Tudom hogy logikusnak tűnik először megérteni és aztán tenni ellene. Ebben az esetben ez azért mégis illogikus, mert az egész ránk férfiakra nézve káros és manipulatív. Ha éppen ki akarnak rabolni az utcán, ne azon kezdj el, gondolkodni, hogy a rablónak milyen belső indítatásai vannak, és azok mennyire természetesek… Először hűvösre kell tenni, aztán majd beszélgessünk…
Szalagcím: heves kommentelés hatására a nők feladták a hipergám ösztöneiket, illetve a csapodár hajlamukat. Helyszíni tudósítónk jelenti, hogy mostantól a nők statisztikailag kimutathatóan randomgám házasodnak, és minden gyermek a férjtől születik.
:) A hozzáállásra gondoltam. – és különben ez gyenge volt, közhelyes, de majd belejössz… ;)
Másképp fogalmazok: Mentség a tettre, ha ösztönből teszik, de a tett következményein ez nem változtat. Ha a tett következményeit el akarod kerülni, a tettet kell megakadályozni. Ha ösztön, ha nem, kétféleképpen lehet megakadályozni a tettet.
– Vagy megérted az elkövetőjét és ezáltal meg tudod győzni, hogy többé ne tegye, tehát szabjon ő gátat az ösztöneinek.
– Vagy megakadályozod őt tette elkövetésében, tehát gátat szabsz az ösztöneinek.
Gondolom az már világos, hogy én melyikre szavazok.
Honnan veszem, hogy erre megvan a lehetőség? Hát onnan, hogy volt az úgy nem is oly rég, hogy ez bizony működött. Tehát ha régen megoldották akkor gondolom most is megtudnák, ez részemről ennyire egyszerű. Tudom hogy sírás lesz a vége. De ők az utóbbi időben közel sem sírtak olyan sokat, hogy részemről ne férjen bele. Akkor máshogy kérdezem – mond, mégis meddig tart még a türelmi időszak? Csak hogy tudjam… Mert amikor megszülettem már bőven tartott, azt már tudom és már bocs, de részemről pont jobban elhúzódik mint kellene, hiszen én már látom, hogy gond van, míg az előző generációnak nem tűnt fel, az azelőtti pedig akarva akaratlanul részese volt. Ez részemről ismét ennyire egyszerű.
Összegezve: Továbbra is szemellenzős hozzáállásnak tartom a nők megértésének és meggyőzésének lehetőségét. Lesznek pozitívumai a jövőben, viszont az a jövő ezzel nem lesz megalapozva. Nem állítanám hogy aktív harcosa lennék az ügynek – és bár a heves kommentelés valóban nem fog önmagában változást hozni, de engedelmeddel megjegyzem, komolyabb bástyája az ügynek mint a puhapöcsű hozzáállás ami viszont csak félrevisz, arról nem is beszélve, hogy csak úgy nem lehet jogokat adni vagy elvenni, ezt előtte a népek azért meg szokták beszélni, és mi a komment ha nem ennek a megbeszélésnek egy formája. Szóval az én kommentjeim továbbra is gyors, pragmatikus megoldásokat fogják preferálni – ha kell akkor hevesen.
SIL: baromi nagy az ellenszél. Ha javulni is fog a helyzet, az lassú lesz. A társadalom nem változik meg egyik napról a másikra. Mi viszont most élünk.
A társadalmat sokkal inkább az egyének tudata határozza meg, mint az őket kordában tartó szabályok. Ezt úgy értem, hogy szerintem többet ártott a TV és a popkultúra, mint az összes feminista törvény mindenestül. És a folyamatot visszafordítani is csak nevelés útján lehet: mennél több normálisan gondolkodó gyereket kell felnevelni, akik elutasítják a mai kultúrát és helyette valami újat kell építeni. A megoldáshoz nincs királyi út.
Ezért az én véleményem az, hogy a legjobb amit az ember tehet, hogy megpróbálja megérteni az élet mozgatórugóit, és ennek tükrében ésszel él. Ha tisztában vagy a nőket mozgató ösztönökkel, és nyitva tartod a szemedet, akkor már jobb helyzetben vagy, mint a férfiak 95%-a. Korrigálva a feltételes valószínűségekkel az oddskat kiderülhet, hogy egész jó esélyed lehet egy normális életre. Tudod, hogy milyen nőt érdemes választani (fiatal szűzet), tudod hogy mire kell figyelni a kapcsolat során (újszülött->apasági teszt), tudod hogy mire kell vigyáznod, hogy ne hagyjon el (nuku bétásodás, anyagi biztonság mindenekelőtt). Tehát nem meggyőzésről van szó, hanem a helyzet irányításáról.
A sértő jelzőkre most nem reagálok, gondolom nem a személyemnek szántad.
“Tudod, hogy milyen nőt érdemes választani (fiatal szűzet)”
Úgyse fogja kibírni, hogy ne fogjon más faszt is.
“nuku bétásodás, anyagi biztonság mindenekelőtt” – Nehéz lenne szó nélkül elmenni mellette, hogy egy olyan országban, ahol éppen 4 millióan, vagyis az ország felnőtt lakosságának legalább fele él létminimum alatt a statisztikai adatok szerint (és valószínűleg még pár millióan alig felette), ez nem tűnik egy realitásokkal számoló, egykönnyen kivitelezhető javaslatnak. Egyébként is Esther Vilar “Idomított férfi” című, cirka 45 évvel ezelőtt megírt könyve óta mintha nem számítana kifejezetten korszerű gondolatnak a nők igényeinek kiszolgálása. :) Szerinte pontosan ez a hozzáállás szüli meg a férfiak gazdasági kizsákmányolását és elnyomását.
Kalman, egyetértek azzal, hogy arra is szükség van, lesz amiről te írsz, csak szerintem nem az a fő gond és ezzel később vagy másodlagosan foglalkoznék. Magamat tartom annyira éleslátónak, hogy jobban odafigyelek mint a férfiak 95%-a. Nem véletlen nem vagyok meg nős, pedig a többség nem mondott volna nemet. Ha már százalékok és esélyek; hiába tartom magam ügyesebb csávónak, mint a tobbség, ettől nem lesz 95% esélyem a boldog életre, csak bénabélához képest 95% az esélyem arra, hogy boldogabb legyek mint ő. De én nem versenyzek vele. A nők álságos viselkedése olyan szinten meg van támogatva jogilag, hogy minden férfi esélye az elégedett életre 35-40% között mozog, attól függően, hogy milyenek a képességei. Remélem így érthetőbb a prioritásom.
Persze, hogy nem neked szólt a sértés, ahogy írtad is, jelző volt, nem sértés – legfeljebb mindenkinek. :)
Ezt értem csak azt nem hogy mennyiben kapcsolódik az én kommentemhez.
Ez most tényleg jó volt Dennis!
A nők rendkívüli mód rafináltak, mert úgy verték fel a pina árát a csillagos egekbe, hogy tulajdonképpen nincsen hiány pinából.
Vagy ahogy olvastam régebben az Uzssob blogon (szegény már kimúlt, ne keressétek): az átlag nő inkább beáll a helyi alfahím tizedik fasztarisznyájának, semmint egy saját szintjének megfelelő társat keressen magának. :)
” férfiak minden nővel lefeküdnének, kivéve, aki nagyon ronda. A nők fordítva. Ez azért van, mert a férfit poligám ösztön hajtja (minél többel), a nőt meg hipergám (minél jobbal). Tehát mondjuk egy férfi 10 nőből 7-tel lefeküdne, egy nő meg 10 férfiből 3-mal.” – Ez meglehetősen sztereotipizáló. Nem tudom más hogyan van vele, de én biztos nem tartozom ebbe a 70%-ot megfektet kategóriába. Nem hinném hogy a nők túlnyomó többsége érdemes lenne a figyelmemre, a csődörtejemre meg semmiképpen sem.
Ezt nem valamiféle hamis gőg mondatja velem, de lássuk be, önmagában (körítés nélkül) a behatolás csupán maszturbáció, annál meg többre tartom magam hogy egy nővel maszturbáljak. A körítés kategóriába meg nem fér bele a 70%. Másik oldalról meg, a szex kölcsönös dolog, szóval amikor lefektetek egy nőt, bizonyos szempontból ő is lefektet engem, szóval nem csak én érdemlem ki őt, hanem neki is ki kell érdemelnie engem és itt megint bukik a 70%-os küszöb.
Épp ezért írtam, hogy nem mindenki ilyen, csak én ezt szűrtem le. :)
Mint mondtam már korábban is: magam is azt gondolom, hogy biztosan vannak pontosan körülhatárolható különbségek a férfiak és a nők szexualitása között, például minden bizonnyal a vágyak ciklikusságában és mindenek előtt a vágyak szintjének egyénenkénti nagy különbségében. Ez utóbbi lehet az elsődleges oka annak is, hogy annyira egymásnak ellentmondó általánosítások forognak a népnyelvben a nők szexualitásával kapcsolatban. Ha már említetted: a havi ciklus is egy jó példa erre, amíg a nők egy része kijelenti, hogy ilyenkor szünetelnek a vágyai, mégis nem egy nőtől hallhatjuk azt is, hogy a legrosszabb az, hogy pont ilyenkor kívánnák a legjobban a szexet, miközben annyi higiéniai és ízlésbeli ok szól ellene. És sorolhatnánk hosszan az orgazmus készség kérdésétől egészen a “hipergámiáig”, hogy mennyire ellentmondó dolgokat jelentenek ki a nők a szexualitásukkal kapcsolatban. Mint mondtam, én elhiszem, hogy kifejezetten nagy a diverzitás, sokkal nagyobb, mint a férfiaknál, de lássuk be, hogy egymásnak olyannyira ellentmondó dolgok nem képezhetik egy időben az objektív valóság részét és a sokszínű mítoszképzés mentálhigiénés értelemben egyáltalán nem egy egészséges dolog, nem visz közelebb a két nem közötti megértéshez…
Szerintem Charles Dana Gibson idealista ihletésű képében az a különleges, hogy szexuális töltetű pillanatképként szemlélve cseppet sem szokványos jelenetet ábrázol, ha ez nem így lenne, akkor korántsem volna ekkora figyelemfelkeltő, megállító hatása. Az igazi nőideál alapvetően nem a zavaros tekintetű, kócos, nyüzüge zongorista, ezt szerintem nem sok értelme lenne vitatni, viszont ezzel együtt is azt gondolom, hogy a sokszínű ízlésvilágnak és a “szexpiaci értékkel” való kétoldalú megalkuvásnak köszönhetően szinte senkinek sem kell lemondania a partnerkapcsolat lehetőségéről. Pont az alfa-férfiakról beszélgetve fejtegettem magam is, hogy még a kifejezetten előnytelen külsejű, 150 centis, köpcös Deny Devito is sikeresen megházasodott (jóval a filmes karrierje előtt). Szóval ha jól belegondolunk, akkor mindez nem egyfajta cáfolata valójában mind az emberre vonatkoztatott alfa koncepciónak, mind a hipergám “ösztönök” létezésének? Egyébként azok a vonzó férfiak, akik szerencsés adottságaik vagy élethelyzetük miatt sok partner között válogathatnak, szintén magasra teszik a mércét és jelentősen leszűkítik a számukra elfogadható partnerek számát, és száz-kétszáz éve még a férfiak sem akartak “rangon alul” nősülni, mégis mindezeket soha sem neveztük hipergám “ösztönnek”…
Miért ne lehetnének egymásnak ellentmondó dolgok igazak? Pl. amit írtál, hogy vannak nők, akik menstruáció alatt nagyon kívánják a szexet, és vannak, akik egyáltalán nem. És még egy csomó ilyet mondhatnék, ami nagyon különböző. De nem csak a szexben hatalmasak a különbségek, hanem a terhességben, a szülésben és a szülés utáni időszakban is. Amíg nem éltem át, nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire hatalmas, ellentmondásokig menő különbség lehet nő és nő között ezen a téren. De még egy nőnek két terhessége és terhesség utáni időszaka is lehet teljesen más. Szóval nem hiszem, hogy itt valami direkt ködösítésről lenne szó, hanem tényleg ennyire sokfélék vagyunk.
Azért gondolom, mert az egyforma genetikus, ösztönbeli, hormonális alapok szerintem nagy mértékben egyforma viselkedéshez vezetnek. Az alábbi videóban látható macskákon feltűnően “egyforma szoftver fut”; ez jól szemlélteti, hogy milyenek az azonos ösztönök, szinte a legapróbb mozdulataik is tökéletesen egyformák:
https://www.youtube.com/watch?v=QLwPe78Lr2E
A nők szexuális késztetéseiben fennálló nagymértékű szórás már alapvetően nagyon rejtélyesnek tűnik számomra, szóval akár már ez is megszülhetné a gyanút, hogy túl sok a szándékos ködösítés… vagy talán elképesztő az önismeret hiánya…
Az első mondatod nem támasztható alá tényekkel. A második mondat macskáinak mozgást követő szimultán fejtartása nem ugyanaz a kategória, mint a nők érték- és partner preferenciái. Baromira nem ugyanaz a szint.
Az utolsó mondatodban pedig valójában azt állítod, mivel a tételmondatoddal ellentmondóan a való világ mást mutat, ezért nem megfelelő a valóság interpretációja, részben tudatosan torzított.
Szerintem tévedsz: az első mondatomat az élővilágban elvégzett nagyszámú megfigyelések támasztják alá, mégpedig akár az ösztönös, “reflexszerű” bonyolult mozgássorozatokra, akár a szexuális viselkedésmintákra vonatkoztatva. Az azonos fajú állatok szexuális viselkedése is nagyon-nagyon egyforma. Mondhatnánk, hogy “az ember nem állat”, de amikor egy “ösztönre” történik hivatkozás, akkor pontosan az emberben jelenlévő, akaraton kívüli, állatias szintig visszamutató, a faj egészében fennálló viselkedésmintára történik a hivatkozás.
Az utolsó mondatom reményem szerint azt jelenti, hogy mivel egy nagyon logikusnak tűnő extrapoláció (úgy tűnik) nem állta meg a valóság próbáját, ezért jobb magyarázat hiányában esélyt adok annak, hogy valamilyen pszichológiai jelenségek okoznak torzítást.
Azt hiszem nem látod a fától az erdőt. Az ember sokban eltér a több állatfajtól. A legnagyobb különbség az én- és öntudat valamint az időtudat. Az emlegetett ösztönök nálunk embereknél is ugyanolyan mértékben “egyszerűek” és egyformák. A nagy különbség ezek MEGJELENÉSÉBEN van. A sokféleségünk, saját személyiségünk és élettapasztalatunk ebben tükröződik leginkább. Viszont ebből adódóan ha az eltérő ösztönalapú jelenségek mélyére nézünk, megkapargatjuk a felszínt, ugyanazokat az indíttatásokat találjuk.
Ezért helytelen a fentebbi visszakövetkeztetésed.
A női termékenység, ciklus stb. borzasztóan bonyolult és sokrétű dolog, hiszen egy magasrendű faj vagyunk. Ahogy Elek írta, kicsit más szint, mint hogy a macskák nézik a labdákat. Ezt vagy elhiszed, vagy nem, én nem tudok több mindent írni ezzel kapcsolatban. Elég csak megnézni, a nők mennyire küönböző ideig és érzésekkel menstruálnak, hogy viselik a terhességet és hogy vajúdnak, szülnek, milyen nekik a gyermekágy, mikor tér vissza a ciklusuk és hogyan, mennyit és meddig szoptatnak stb. stb. stb. Borzasztó nagy a diverzitás a nők termékenysége körül. Ez nem érdem, hanem tény.
“Pont az alfa-férfiakról beszélgetve fejtegettem magam is, hogy még a kifejezetten előnytelen külsejű, 150 centis, köpcös Deny Devito is sikeresen megházasodott (jóval a filmes karrierje előtt).”
Azért ennek most utánanéztem, kimondottan azért, mert kíváncsi voltam, mennyire lehet vmi hipergámiát ráhúzni az ő viszonyukra. Ezt találtam, mindenki értelmezze, ahogy akarja:
1971ben találkoztak, amikor a nő egy barátját ment meglátogatni, aki ugyanabban a produkcióban szerepelt, mint az akkor még ismeretlen Danny DeVito. Amúgy ugyanolyan magasak. Ez szerintem mond valamit. Két hét múlva össze is költöztek.
Házasság viszont nem volt, csak ’82ben, amikor DeVito már országosan ismert volt a Taxi c. filmsorozatnak köszönhetően. Mindezt az után, hogy DeVitot ’79ben Golden Globe-ra jelölték, egy évre rá – még mindig két évvel a házasság, és 3 évvel az első gyerek előtt – meg is nyerte azt.
’79 Emmy-díj jelölés, ’81ben győzelem.
Amúgy érdemes lenne megkülönböztetni a hipergámiát szexuális értelemben, és komoly párkapcsolati értelemben. Van itt egy Don Qujon cikk, amiben ez elég jól körül lett járva.
“Amúgy ugyanolyan magasak. Ez szerintem mond valamit.”
Én is azt olvastam, hogy mindketten 152 cm-k és hogy a fia 156 cm, de a képeken valahogy nem így látszik. :o)
http://mix1065fm.cbslocal.com/2012/10/09/danny-devito-rhea-perlman-kids-lucy-grace-daniel-photos/
De nem is annyira lényeg, hogy milyen magasak – szerintem. :o)
Lehet, hogy DeVitonak fiatal korában is sok pénze volt.
“Igazad van teljesen, se a férfi, se a nő szexualitása nem magasabb rendű vagy alacsonyabb rendű a másiknál!” – én ilyet nem írtam. Szerintem nőké alacsonyabbrendű, és meg is indokoltam miért. :)
Ha valóban úgy festene a szexualitásuk, ha valóban az lenne a szexualitásuk, akkor igazad is lenne. Szóval, ez egy hatásos provokáció… :)
Köszönöm, igyekszem… :) Tényleg unalmas már, hogy ha ezzel kell akkor ezzel takaróznak, ha azzal kell akkor meg azzal. Tudod régen is voltak bénabélák. Régen is voltak zabigyerekek. Régen is előfordult hogy a nő bekapta a legyet egy ficsúrtól, de végül befogadta a cipész. Én is befogadnám, mit bánom én, csinálok neki sajátot is. Arra is biztos volt példa, hogy a gazdasszonyt elkapta a lovász és nem szólt urának, mitől is van olyan jó erőben az a gyerek…
– Olyan viszont nem volt, hogy a nők társadalmi szinten tömegesen ezt tervezzék, tudatosan. Ennek véget kell vetni. Ennek eleve lehetőséget adni hatalmas butaság volt – így utólag. A férfiaknak mindig is könnyebben volt lehetősége elhagyni a nőket mint fordítva, bár régen ez azért a férfiaknak sem ment annyira könnyen, manapság már mindkét nem azt tesz amit akar. Csakhogy kiderült, a férfiak állnak ehhez a kérdéshez korrekten. Hiszen nem a férfiak élnek vissza a jogaikkal hanem a nők. Nem a férfiak azok, akik elválasszák az anyákat a gyerekeiktől, hanem a nők azok akik elválasszák az apákat a gyerekeiktől, ami gyakran nem is tudott az apa, pontosabban apák részéről. Ez tény, ez történik most, ezen kár elmélkedni, ez már egy okozat ami megoldásra vár. Az okon lehet vitatkozni, de ha társadalmi szintre emeljük, mivel pont az a probléma hogy mindez már tömeges akkor, tegyük már kicsit félre azt, hogy most kinek milyen az elb@szott szexualitása, mert szerintem abban pont nem állt be változás az utóbbi 1-2 ezer évben, főleg nem tömegesen. Egyvalamiről tudok, ami társadalmi szintű változás és hatással volt erre: a nők többletjogai a feminizmusnak köszönhetően. A feminizmus nem egy megfogható valami, éppen ezért lehet ellene csak érvekkel harcolni. A jog viszont egy eszköz. Mégis mi értelme van egy jognak ha nem lehet épp úgy elvenni mint adni?
“Olyan viszont nem volt, hogy a nők társadalmi szinten tömegesen ezt tervezzék, tudatosan.”
Én azért nem hiszem, hogy ez megy… Nem gondolom, hogy egy 16 éves lány egy este leül, és megalkotja az ördögi tervét, miszerint 30 éves koráig összevissza szexel mindenféle alfával, akit csak meg tud kapni. Aztán ha esetleg úgy marad, semmi baj, majd úgyis fog egy bétát, aki felneveli, és finanszírozza az egészet. De ha nem is marad úgy vmelyik alfától, akkor is majd kerít egy bétát, aki mellett lehorgonyozhat, mert már “felnőtt, és értett nő lett, aki megállapodna”, de közben minden erejével azon lesz, hogy vmi seggfej alfától essen teherbe, és ezt majd jól eltitkolja a férje elől, hehehe <gonosz kacaj> , majd ha úgy érzi, hogy anyagilag az a jó neki, akkor majd elválik, és kezdi előlről…
Na nem, én nem hiszem, hogy ez így működne.
Sokkal inkább úgy, hogy egész egyszerűen mindig azt teszi, amihez épp kedve van, ami épp jó érzéssel tölti el, amitől épp jól érzi magát, amit épp az ösztönei diktálnak, mert megteheti. Nincs semmi társadalmi/erkölcsi/törvényi nyomás rajta, hogy máshogy cselekedjen, hogy tudatosan felülbírálja az éppen aktuális érzelmi/hormonális állapotát. Megteszi, mert megteheti, és épp úgy a jó neki. De ez nem valami ördögi terv előre, épp csak él a következmények nélküli lehetőségeivel, és mindig a saját érdekeit tartja szem előtt…
Nem csak azzal van a baj, hogy a nők ezt megteszik – ha akarják – , a baj azzal van, hogy megtehetik.
“De ez nem valami ördögi terv előre”
Akkor kiknek az ördögi terve?
Igaz, elnéztem.
Viszont akkor arra hadd reagáljak, hogy “A nők egyértelműen nem a másik emberhez vonzódnak, hanem a képességeihez.” Talán valakinek a képességei nem ő maga? Illetve nem saját magának a része? A nő szépsége és fiatalsága miért ő maga, és a férfi képessége, kiállása meg amit elért az életben, az miért nem ő? A másik, hogy nem kéne ezt a pénzre leszűkíteni. Főleg nem a mai világban, amikor sok esetben nem az gazdag, aki rátermett, sokat tanult, dolgozott, és elérte a jól megérdemelt magas fizetést, hanem aki elég alja hozzá, hogy felnyalja magát jó pozíciókba, és szorgalmasan, kitartóan dolgozó, tisztességes emberek meg a közelébe se jutnak a gazdagsághoz. Pedig szerintem a gumigerinc nem férfias, nem vonzó, ellenben a tisztesség, gerincesség, tartás meg az.
“Tehát a nő nem a férfihoz, hanem egy férfihoz vonzódik a sok közül, de a vágya csak addig tart, amíg nem hozza össze a sors egy jobb képességű férfival.” Nem csak addig tart. A ti vágyatok se csak addig tart a barátnőtök iránt, amíg meg nem láttok egy szebb nőt, nem? Vagy ha ez megtörténik, már rá se bírtok nézni?
Egyrészt, a nők nem vonzódnak a férfi minden képességéhez, csak azokhoz amik biztonságra válthatók, és pont hogy a mai világban tartunk ott hogy ezt le lehet egyszerűsíteni a pénzre. (Munkába tartok, ezt most had ne részletezzem.) Másrészt, megkérlek ne hasonlítsd a nők szerelmét a férfiakéhoz, így nem fogsz tudni meggyőzni – de válaszolok, pontosabban te válaszolod meg magad: “A ti vágyatok se csak addig tart a barátnőtök iránt, amíg meg nem láttok egy szebb nőt, nem?” A nemi vágy és a szerelem két külön dolog egy férfinál. Persze a szerelem magasabb rendű – szerintem. Ha másért nem is, annyi előnye van annak, hogy a nők is tanulhatnak, hogy mostmár kifejezhetik magukat és ki is tudják fejezni magukat, és mostmár tudjuk hogy a nők szerelme valójában a nemi vágyuk. Simán kitartok egy nő mellett ha szeretem, vagy szerettem, anélkül hogy vágynék rá. Simán elzavarom a nőt ha megbánt, azzal együtt hogy még szeretem és tudom, nekem szarabb lesz mint neki, hiszen ő nem is tudja mit érzek, de az, hogy ezen kívül mennyit érek neki kiderült abból hogy megbántott. Az utolsó két mondatomban megpróbáltam körülírni Neked a szerelmet, de mivel még sosem érezted, mivel csak egy nő vagy, így inkább olvasd el Stendhal értekezését a témában, abból talán jobban megérted, száraz anyag, nőknek való… ;)
Most meg miért kevered a szezont a fazonnal? Egész végig az ösztönökről és a nemi vágyról írtam, nem pedig a szerelemről vagy a szeretetről, úgyhogy én egyáltalán nem hasonlítottam semmit a szerelemhez, senkinek a szerelemét semmihez, csupán azt, hogy ki mire indul be.
Ha nem tűnt fel akkor megsúgom, szándekosan tereltem erre a mondandómat, hiszen szerintem pont a szerelem érzése az ami magasabb rendűvé teszi a férfiak szexualitását és vágyait nők vágyainál. Nincs keveredés… :) Pont olyan a fazon ahogy szeretem, nyugi… :)
Nem szerettem volna ez irányba terelődni, ugyanis előbb azt kéne tisztázni, mit értesz szerelem alatt. Aztán meg arról kéne beszélgetnünk, miért gondolod, hogy a nők nem képesek rá, hanem ők csak a pénzt akarják. Nem gondolom, hogy az én tisztem meggyőzni téged az ellenkezőjéről. Ez egy másik nő dolga lesz majd… :-)
Az a másik nő már sajnos nincs velem, meg a másik sem, de majd biztos lesz másik, és különben most is van egy másik. A tapasztalatom mondatja ezt velem Reina.
– Nők: nemi vágy és státuszszimbólumok iránti rajongás.
– Férfiak: nem vágy és státuszszimbólumok iránti rajongás és szerelem.
Mi férfiak mindhármat érezhetjük, de a másodikat saját magunk szeretnénk megszerezni, kivéve a selyemfiúk. A nők a másodikat hívják szerelemnek.
Másképp. A nők azt a biztonságérzetet hívják szerelemnek amit egy férfi biztosít nekik. A korrektebb vagy jobb önismerettel rendelkező nő, csak akkor mondja hogy szerelmes, ha közben kívánja is a férfit – de ez manapság ritka. A férfi azt hívja szerelemnek amikor rajong a nőért. Egy férfinak amikor szerelmes, eszében sem jut, hogy kaphat-e valamit a nőtől, magáért a nőért van oda. Nem a nemi vágyról beszélek (ezt minden férfi érti, a nők pedig azért, nem mert nem éreztek ilyet). Mondhatnám, egy kislány még őszintén lehet szerelmes talán a tanárbácsiba, de ez sem igaz, hiszen nem véletlen, hogy a tanárbácsiba szerelmes, akinek nagyobb státusza van mint az osztálytársainak. Az osztálytársai közül is abba szerelmes aki a legmenőbb. Erre írhatnád, hogy a kisfiúk is a menő lányokra buknak – de én tudom, hogy az is könnyen előfordul, hogy a fiú nem azt a lányt szedi fel akibe szerelmes, mert nem meri megszólítani, nagyon gyakori lehet ez különben, hanem felszedi azt akit könnyebb és menőbb. Szerintem egy nőnél ez sose fordul elő – így. Az lehet hogy egy nő nem azt a pasit kapja akit szeretne, de szerintem a két férfi között csak státuszbeli különbség van a nő részéről, inkább szeretne azzal lenni akit végül nem kapott meg de csak azért mert magasabb státuszú. És nem azért nem kapja meg mert nem meri megszólítani hanem azért mert kevésnek bizonyul a magasabb státuszú férfihoz, hiába is kelleti magát neki. Ez szerintem nagyon lényeges különbség a két érzés között. Biztos nehéz elfogadni amit írok, és nem is szeretnék én senkit erről megdumálni, de erre a következtetésre jutottam a tapasztalataim és ez az oldal által. Nem véletlen, hogy a nők folyton azzal vádolják a férfit ha szerelmes hogy csak dugni akar. Ez is abból adódik, hogy számotokra az a szerelem amikor a dugásért kaptok valamit. (Leegyszerűsítve.) Nem, a férfiak amikor szerelmesek nem akarnak kapni semmit csak simán szerelmesek és kész. Adni akarnak szerelmük tárgyának de kapni tőle nem karnak semmit – a szerelmükért, eszükbe sem jut. Ti persze itt is vádlók vagytok, csak azért viszi a virágot hogy dugjon vele a nő. Ez így nem igaz. Aki ezért viszi, annak éppen csak nemi vágya van, viszont aki szerelemből viszi, az csak azzal törődik, hogy reméli a lánynak tetszeni fog a virág és nem égeti le magát a lány előtt. A szex eszébe sem jut, vagy ha mégis, akkor is csak megfelelési kényszerből elmélkedik rajta – tehát azon izgul hogy ne süljön be.
Na mennem kell… szóval én a fentiek miatt tényleg értetlenül állok az a helyzet előtt, hogy jelen társadalmunk magasabbra értékeli a nő nemi vágyát mint a férfiakért, nem értem hogyan jutottunk idáig. Ha leegyszerűsítjük a dugásra és pusztán a két nem nemi vágyát hasonlítjuk össze akkor is ténykérdés, hogy a férfi a nemi vágya kielégítésért ad a nőnek cserébe valami anyagi természetűt, míg a nő a saját nemi vágya teljesítésért elvár valami anyagi természetűt – általánosságban. Szóval számomra tényleg rejtély, kinek jut eszébe ezek alapján a nők szexualitását a férfiakéhoz hasonlítani…
Hiába tanulhatnak a nők, sokan így is képtelenek kifejezni magukat. Legalábbis a mások által megfogalmazott, magazinokban leírt hülyeségek ismételgetése nem számít önálló véleményalkotásnak.
Ebben tényleg van valami, én is gyakran tapasztaltam… tegyük hozzá, a női magazinokat jellemzően nők írják, tehát lehetnek egy véleményen is… :) mondjuk akkor tegyük hozzá, a női magazinok 90% közhelyes klisé, tehát önmagában mint vélemény nem valami érdekfeszítő, legfeljebb hivatkozási alap lehet… :) és akkor meg kell említeni, hogy káros és veszélyes is lehet, amelyik segít a kedves olvasónak megtalálni, hogy kit is hibáztathat az éppen aktuális vélt vagy valós kudarcának okán – persze saját magát leszámítva… :)
Az erkölcsösség elefántcsonttornyából nézed a dolgokat. Viszont az evolúció számára nincsen jó és rossz, csak működő és nem működő van. Ezért a gerinctelenséggel meggazdagodott ember is lehet ösztönösen vonzó. Annyi árnyalja a képet, hogy ez egy kockázatosabb működési mód, ezért a kockázatkeresőbb nők választása az ilyen férfi. Te a megnyilvánulásaid alapján nem ez a kategória vagy :-).
A vágy megszűnésének témájában a kulcskérdés az, hogy az adott nőnek megéri-e az adott férfitól teherbe esni. Ezen kulcskérdés vezérli a nő vágyát. Nyilvánvaló, hogy nem minden férfitól egyforma mértékben szerencsés teherbe esni, sőt van akitől semmi esetre sem érdemes. Ha a nő ösztönei számára a párja túlságosan alacsony helyzetbe kerül, akkor bizony teljesen eltűnhet a vágy is. Sőt, olyan is van, hogy egy nő a terméketlen napjain a párjára vágyik (hogy a biztonságát megvegye magának a szexszel), viszont a termékeny napokon a macsóbbak “társasgát keresi”, hogy tőlük eshessen teherbe. Ráadásul arra is mutatnak jelek, hogy befejezett aktus mellett a teherbeesés valószínűsége is függ a nő “érzelmi” állapotától, azaz attól, hogy az ösztönei számára mennyire értékes az adott férfi. Ezen mechanizmus azért alakult ki, hogy a nő egyszerre tudja áruba bocsátani a szexualitását, és mégis megtartani magának a “döntést”, hogy ki legyen az apa.
Ellenben egy férfinek minden nőt érdemes teherbe ejtenie (legalábbis ösztönös szinten, ahol a gyerektartás nem fenyeget), ezért aztán a kevésbé értékes nők is kisebb mértékben, de vonzóak maradnak.
“hanem aki elég alja hozzá, hogy felnyalja magát jó pozíciókba”
Az ösztönöket nem érdekli, hogy a férfi hogy jutott hozzá az erőforrásaihoz, a lényeg az, hogy van neki. Megszerezte. Tehát életképes. Sőt, minél könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben szerezte meg, annál életképesebb. Persze majd a tudatod – jó esetben – felülbírálja ezt, és megszületik az a gondolat, hogy talán egy ilyen ember mégse lesz jó pár/férj/apa. De ez már a tudat szintje.
Nem véletlen, hogy a dark triad tulajdonságok egyike a machiavellizmus, a csaló, kihasználó természet.
Ez nem ösztön, ez számítózás.
Nem csak a pénz a fontos, sőt, nem is igazán az, hanem azok a képességek, fellépés, kiállás, szilárdság, cétudatosság stb., ami egy igazságos világrendben azt eredményezné, hogy egy férfi vagyonra tesz szert. Tehát inkább indít be egy átlagos keresetű, de férfias fellépésű férfi, mint egy gazdag és híres stb., de oda nem férfias tulajdonságai által jutó, alapvetően fellépésre egy kis senki. Mondjuk Csepreghy Nándortól a röhögőgörcs fog el, annyira kisfiús a figura, hiába van magas pozícióban meg gazdag. A férjem meg se nem keres milliókat, se nem államtitkár, mégis vonzó a számomra. Szóval úgy gondolom, pont az írja felül az ösztöneit a racionális (sok pénz kell) megfontolásból, aki az ilyen fétfiatlan kisugárzású férfiakkal összejön, csak mert gazdagok, míg mondjuk egy ezerszer férfiasabb valaki meg labdába se rúghat, mert nem hoz haza havi 1 millát.
Reszet Elek 2015. április 26. vasárnap 12:12
Ezt kár lenne tagadni. De milyen felszabadító, amikor az ember megélheti ezt az oldalát is!
Nem sok minden pozitívum van a mai korban, de az biztos, hogy kiszabadultunk a viktoriánus prüdériából.
Attól tartok, mi emberek hajlamosak vagyunk egyik szélsőségből a másikba esni józan középút helyett. Nyilvánvalóan a korábbi prüdéria elfojtásai igencsak károsak voltak ám a testi vágyak minden gát nélküli zabolátlan kiélése és a vele járó kiégés a másik szélsőségként legalább ugyanennyi gondot okoz. A teljes nyíltság és kendőzetlen kitárulkozás megfosztja a testi egyesülést a maga misztikumától, lelkiségétől és kevesebbé teszi az élményt.
Ez így van, ráadásul ezzel a nyíltsággal nagy nyomást helyeznek az emberre és sokszor hamis elvárásokat. Pl. amit fentebb is írtál, hogy egyre inkább vizuális típusok lesznek a nők. Én úgy látom, ez talán azért is lehet, mert a médiában nőkét is gyakran férfi szexualitásnak mutatják be, gondolom a gendersemlegesség nevében.
“a médiában nőkét is gyakran férfi szexualitásnak mutatják be, gondolom a gendersemlegesség nevében” – Hogy érted ezt? Némi kibontást igényelne ez az állítás.
Olyan, mintha poligám ösztönei lennének és ő a kezdeményező az ismerkedésnél. “Macsó nő”, fiatal férfiakat is meghazudtoló állandó szexuális éhséggel. Egyszerűen nem ábrázolják, hogy egy nő általában másképp működik szexuálisan, mint egy férfi. Olyan, mintha fiú lenne, csak épp hosszú a haja meg mellei vannak…
Ebben van valami. Viszont ez nem gendersemlegesség. Éppenséggel a férfi jellemzők felülértékelése. Ami meglehetősen groteszk dolog.
Érdekes módon mindig a kereszténységet vádolják bűntudatkeltéssel, pedig ez a fogyasztói társadalom sokkal inkább műveli ezt. Elvégre ennél az témánál maradva, az a lány, aki nem az általad elmondottak alapján éli meg a szexualitását az hibás, azzal valami gond van.
Korunk gender “semlegessége” arról szól, hogy a férfi legyen nőies, a nő meg férfias. Tényleg groteszk. :-)
Számomra az csapódik le, hogy ma a média csak két szélsőséget vetít elénk a nők terén: vagy ez a fiatal férfiakat meghazudtoló, állandóan túlfűtött valaki a nő, vagy halvérű, beteg, frigid.
Középút? Árnyalatok? Változékonyság? Sehol… Ez tényleg lehet bűntudatkeltő, és hamis elvárások terhét róhatja sok nőre és a partnereikre is.
Szerintem vannak is.
Lehet, hogy nem ő kezdeményez nyíltan, de hogy nagyon sok nő provokálja a kezdeményezést, az biztos.
Ettől még másképp működünk szexuálisan, mint a férfiak.
De szerintem is inkább a férfitulajdonságok átvételének fontosságát hirdetik a “nyíltsággal”.
Ez tényleg groteszk. A munkában is a nők felzárkóztatásáról hallunk.
Azokhoz a férfiakhoz és férfisajátosságokhoz akarnak felzárkóztatni, amelyeket leginkább elítélnek a férfiakban…
Pontosan, nagyon jól összefoglalja az egész őrületet az utolsó mondatod. Ők akarnak lenni az elnyomó patri… khm, matriarchák. Tisztára mint a proletárdiktatúra…
B@szki! – ezzel én is egyetértek! :)
Egy hetero férfi nem éppen egy másik férfit keresne, még ha történetesen mellei és pinája is van annak. Az olyan legfeljebb eü célból, alkalmi kapcsolatnak megfelelő.
Offtopic:
http://www.kreativ.hu/reklam/cikk/itt_egy_friss_es_jo_kampany_a_nok_elleni_eroszakrol
“…mi sem aktuálisabb…”
A hisztéria(keltés) és a férfinem pocskondiázása a jelek szerint mindig elsőrendű aktualitással bír…
Szóval mostmár show-műsorokkal reprezentáljuk a férfiak gonoszságát? Mi lesz a következő lépés, feljelentik Mr. Grey-t?
“(…) ENSZ V. kongresszusa. Az e helyütt kialakult álláspont szerint a női bűnözés mutatja a legnagyobb változást és világszerte növekedést mutat; a női tettesek önállóbakká és agresszívabbakká válnak, amelynek hátterében az ekkoriban fellángoló emancipációs tendenciát és életvitelt lehet sejteni.”
Forrás: Női agresszió és bűnelkövetés, PhD tanulmány, 307. oldal: http://heinonline.org/HOL/LandingPage?handle=hein.journals/phdtk2&div=22&id=&page=
Hoppáoppá :)
https://www.youtube.com/watch?v=UE5e6XU_g00
Újabb szellemi fogyatékos mintaegyed:
“lajosok ne irjanak lehetőleg zoltánok sem… a kígyó hori nagyon gáz a kínaiba. a szüz se jó!!!”
Pont a legjobbat hagytad le: “lehetőleg árva legyen“. Megspórolok egy kört a pszichiátereknek és elnevezem a betegséget: Kukorica Jancsi-szindróma.
“Kukorica Jancsi bánod netalán…“
De kár, hogy annak idején nem volt jutúb, amikor bitang hosszú passzusokat kellett belőle megtanulni ötödikben heteken keresztül… :)
Amúgy hihetetlen, de a nőci tök jó témára tapintott rá. Bár az “árva gyerek” a romantikának volt eszménye, és a romantikus irodalomnak gyakori toposza, de úgy látszik még ma is kísért, és sok nő képzeli azt, hogy az ilyenekből lesznek a János vitézek meg a vadnyugati revolverhősök. Aztán meg későn ébrednek rá, hogy sajnos a valóság nyomokban sem olyan pátoszos és dicső végkimenetelű.
Ez amolyan dickensi feeling lehet.
Memorizálásokra én is emlékszem. Alsóban az olvasókönyvek barnán szedett részeit, felsőtől meg verseket…
A női hipergámiával szerintem nincs különösebb gond, és szerintem nem magyarázza meg, hogy egy pasinak miért nincs stabil csaja. Részemről úgy gondolom azért, mert helytelenül csak a topnak tartott tyúkok között próbálnak keresgélni.
Átlag pasas vagyok, 74-ben születtem, 10-es skálán talán 5-ös voltam mindig is, ha sportolok 6-os, újévkor elhízva 4-es. :) Ennek megfelelően a férfinormák szerint topnak tartott nők mindig is levegőnek néztek. Pár hónapra persze sikerült 1-2 hatoskát felszedni, de persze azonnal leépítettek ahogy jött egy jobbnak tartott pasas, ami nem volt nehéz, mert ugye akkor még csak egy mocim volt, meg egy viszonylag jól fizető állásom. Ezek akkor eléggé megviseltek, de eszemmel tudtam, hogy igazuk volt az öregeknek akik azt mondták, hogy ha egy csaj elhagy, akkor menj be a templomba és dobj a perselybe 20 ft-ot, hálád jeléül, hogy a jóisten ilyen könnyen megszabadított tőle, mert nincs rosszabb egy olyan nőnél aki ugyan nem hagy el, de szétrágja a lelkedet a folyamatos elégedetlenségével. Azt is mondták, hogy: Csak olyan nőnek udvarolj fiam, akit meggyőznél pénzzel is, fasszal is!
A fentiek szerint én magam a kompromisszumkereső stratégák közé sorolnám, de egy fontos momentum szerintem ott nincs megemlítve, éspedig, hogy a kompromisszumkereső stratéga egyáltalán nem igyekszik a társadalmilag topnak tartott csajok közül választani, sőt inkább igyekszik elkerülni őket, későbbi kényelmes élete felé tett lépésként saját jól felfogott érdekében.
Ebben az esetben a fagyi visszanyalt………
https://velvet.hu/randi/2018/05/27/nyilt_level_a_ferjemnek/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link