Az ellenkező nem elvárásai a külsőnkkel szemben

Az elmúlt napokban felpörgött a “Juszt is a dagadt nők” című írás alatt a kommentelési kedv, szóval gondoltam hozok egy kis kiegészítést a külsővel kapcsolatos elvárások témakörében. A cikkhez két angol nyelvű írást hívtam segítségül, ezek eredetiben itt és itt olvashatóak.

“A lenyűgöző személyiségedtől, és az ellenállhatatlan stílusodtól nem lesz jobb a külsőd, ha le kell venni a pólót”

Talán sokkolóan hathat a feminista “a-férfiaknak-irreális-elvárásai-vannak-a-nők-külsejével-kapcsolatban” elmélet hirdetői számára, de valójában a nők azok, akiknél sokkal magasabban van a mérce, ha egy idealizált férfi külsőről beszélünk. A folyamatos hőzöngéssel szemben, miszerint a férfiak élő barbie-babákat szeretnének maguknak, az a történelmen átívelő igazság, hogy a férfiak azok, akik sokkal szélesebb skálán képesek meghatározni a vonzó női külsőt.

Ugye tudjuk, hogy amikor a nők azzal állnak elő, hogy a férfiaknak irreális elvárásaik vannak a női szépséggel kapcsolatban, akkor azt úgy kell értelmeznünk, hogy a vonzó alfa férfiaknak vannak irreális elvárásai, ugyanis a többi férfi elvárása számukra valójában nem érdekes.

A helyzet az, hogy a férfiak sokkal inkább képesek újra és újra visszatérni ahhoz a szexuális preferenciához, ami a múltban sikeres volt a számukra. Más szóval a férfiak hajlamosak visszatérni ugyanazokhoz az ideálokhoz, amikben a múltban bőségesen örömüket lelték. Ezek a kényelmi preferenciák jelentek meg, mint különböző fétisek. Nem is kell sokat kutakodni, hogy bizonyítékokat leljünk erre. Elég körbenézni a széles pornópiacon, ahol bőségesen található minden: nagy mell, kis mell, kerek fenék, nagy fenék, különböző színű haj, borotvált vagy borotválatlan fanszőrzet, tini lányok, vagy MILF-ek, napbarnítottak vagy hófehérek, túl vékonyak vagy éppen túlméretesek. Hölgyeim, nevezzenek meg bármilyen fizikai vonást, és fognak hozzá találni olyan ‘rajongói bázist’, amely csak arra vár, hogy ilyen nőt kaphasson.

A másik oldalon ugyanakkor – pusztán a fizikai megjelenést figyelembe véve – a nők által ideálisnak tartott férfi fizikum évezredek óta változatlan. Miközben létezett olyan időszak, az 1600-as években, amikor kimondottan a teltebb nők számítottak kívánatosnak, ugyanilyen éra sosem létezett a férfiakkal szembeni elvárások történetében. A klasszikus széles mellkasú, kerek vállú, kockás hasú, erős állkapcsú greco-roman atléta-ideál jelenik meg ma is mindenhol. A mai napig várom, hogy valaki linkeljen nekem egy olyan társkereső oldalt, ahol a nők kimondottan túlsúlyos férfiakkal szeretnének ismerkedni. Létezik olyan oldal, amely a nők számára kimondottan sikeres, befolyásos férfiakat igyekszik közvetíteni, azonban olyan nem létezik, ahol a nők elhízott férfiakat keresnének.

Mindezekkel együtt egy pillanatra sem akarom tagadni, hogy létezik egy ösztönös késztetés, amely a férfiak túlnyomó többségét a karcsú, vékony nők archetípusa felé hajtja. Erre vagyunk programozva, de hölgyeim, legyetek szívesek abbahagyni a sírást azzal kapcsolatban, hogy mi férfiak mit látunk szépnek, és hogy mennyire unfair miszerint első körben a külső alapján mérjük fel a személyes értékeket. Történelmi léptékű összehasonlítások is azt mutatják, hogy ezen a téren mindig is a nőknek volt könnyebb dolga. Hacsak nem rendelkeztek valamiféle extrém testi rendellenességgel, akkor biztosan létezik a pornónak olyan ága, amelyik pont a ti jellemzőitekre épül.

Hogy miért a pornó kerül elő immár másodszor? Mert a pornó az, amit elsősorban férfiaknak akarnak eladni, és pont emiatt sehol máshol nem jelenik meg ennyire plasztikusan, hogy milyen nőkre gerjednek valójában a férfiak. A női magazinok nőknek szólnak, nem férfiaknak. Nőknek akarják eladni őket, női termékeket reklámoznak, és egy olyan hatalmas iparág épül ezek köré, amely a férfiakat tökéletesen hidegen hagyja, emiatt egyáltalán nem arról fest képet, hogy maguk a férfiak mit találnak vonzónak. Pont ezek a magazinok plántálnak egy olyan többé-kevésbé hamis testképet a nők fejébe, amelynek csak kisebb részben van köze a férfiak elvárásaihoz.

Mindezek mellett, észre kell venni, hogy egy férfi számára sokkal több munkába, időbe, energiabefektetésbe kerül egy nők által idealizált fizikumot elérni, mint egy nőnek egy férfiak által vonzónak tartottat. Egy karcsú, vékony testalkatot el lehet érni simán azáltal, hogy vigyázol arra, amivel jó esetben eleve rendelkezel, vagy azáltal, hogy odafigyelsz a táplálkozásodra, és kocogsz hetente 3*30 percet. Ezzel szemben az ideálisnak tartott férfi fizikum kiépítése évek edzésmunkája, sokkal precízebben kiszámolt táplálkozással. Egy simán csak vékony férfi még nem lesz vonzó. Egy relatíve zsírmentes, izmos férfi igen, de ez évek munkája, amihez nem elég csak a diéta.

“Ő itt Barbie. Éveken keresztül rengeteg vitát eredményezett a létezése, mert a feministák szerint egy irreális, egészségtelen, és unfair szépségideált állít fel, ami nagyon sok nőben lelki válságoz és krízishez vezetett. Ő, a másik oldalon pedig He-Man.”

Miután megállapítottuk, a női külső elég széles skálája képes a férfiak kisebb-nagyobb csoportjában vonzalmat ébreszteni, térjünk most rá arra, hogy ha adott a választás lehetősége, akkor alapvetően a férfiak mit választanának, és hogy erre a témára hogyan reagálnak a nők. Ez a fat-acceptance, vagyis az az elgondolás, hogy a kövér is OK.

Biztos többen találkoztak már azzal a jelenséggel, hogy a Facebookon, vagy hasonló fórumokon megjelenő túlsúlyos nők képeihez tucatszám érkeznek dicsérő megjegyzések – messze túlnyomó részt nőktől – , hogy “milyen jól nézel ki”, miközben valójában tudjuk, hogy nem (igazán). Mi lehet ennek az oka? A pozitív visszajelzések mögötti hallgatólagos tartalom nem más, mint az, hogy az adott egyértelműen túlsúlyos nőnek semmit nem kell tennie azért, hogy javítson a külsején, és ily módon több férfi számára legyen vonzó. Egyszóval nyugodtan maradjon csak kövér, mert így a dicséretet kiosztó kommentelő is jobban fogja érezni magát a saját bőrében. Ezt valójában tekinthetjük egy kísérletnek is arra, hogy a nem túl előnyös külsejű nők minél jobb esélyekkel indulhassanak a szexpiacon. Könnyebb a többieket rossz mintákra bátorítani, és ezáltal relatíve jobbnak tűnni, mint magadat feljavítani. Ez nevezhetjük egyféle negatív kampánynak is. Nézzük csak:

• Első pont: A nők egy biológiai, ösztönös – sőt szerintem sokszor tudatos – szinten is tisztában vannak azzal, hogy a férfiak túlnyomórészt a nők külseje alapján választanának közülük. Csípő-derék arány, mellméret, szimmetrikus arc, telt ajkak, fiatalos megjelenés, stb…
• Második pont: Hogy a hozzá hasonló nőkkel való versenyben előnyre tegyenek szert egy adott demográfiai csoportba tartozó férfiak szemében, a nők különböző megoldásokhoz folyamodnak: smink, kozmetikai műtét, magassarkú cipők, festett haj, stb…
• Harmadik pont: Ha ez nem vezet eredményre, akkor a társadalmi és a pszichológiai módszerek következnek, hogy kiegyenlítsék a terepet a ‘harcmezőn’: Az elhízott nők azáltal megpróbálják meggyőzni a férfiakat, hogy érezzék önmagukat rosszul amiatt, hogy egy jobb fizikai állapotban lévő nőt vonzóbbnak találnak, hogy ezt a vágyat szégyenérzetbe szeretnék fordítani. Ez persze elég reménytelen. Ugyanezen elgondolás mentén, az idősödő nők, akiknek a vonzereje évről-évre csökken, szintén szeretnének felállítani egy társadalmi konstrukciót, amely az ő szexualitásukat dicsőíti.

De nekünk, férfiként, minden jogunk megvan elvárni egy karbantartott külsőt, lévén a nők még ennél is sokkal többet várnak el tőlünk a hagyományos férfiterületeken: magabiztosság, siker, státusz, megjelenés, humor, intelligencia, ambíció, határozottság, döntésképesség, és még sorolhatnánk.

A nők évszázadok óta próbálják önmagukat meggyőzni, hogy a külsejükön kívül valami másnak (is) vonzónak kellene lennie a férfiak szemében – fizikai értelemben. Ez természetesen a férfiak biológiai működésének következtében sosem működött. Ezért aztán ahelyett, hogy megpróbálnák “jobban játszani” a játékot, inkább a szabályokat próbálják megváltoztatni. Egy nagy probléma van azzal az önáltató női kijelentéssel, hogy a “belső számít igazán”, mégpedig az, hogy a külső izgatja fel a férfiakat. Bármennyire is sajnálatos, semmilyen belső önértékelés és önelfogadás nem ér fel egy férfi szemében a vonzó, szexuálisan izgató külsővel. Ahogyan a  közhellyé vált bölcselet is mondja: “A külső megfog. A belső megtart. A jó szex pedig hozzáláncol.”