Elnézést a cirkalmas címért, de talán megbocsátható egy olyan közegben, ahol a story szereplőinek bemutatását is úgy szükséges kezdeni, hogy II. Erzsébet királynő (teljes nevén: Elizabeth Alexandra Mary Windsor – hivatalos titulusa szerint “Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője”) unokája, a trónöröklési rendben a negyedik helyet elfoglaló Harry herceg (teljes nevén: Henry Charles Albert David – hivatalos titulusa szerint “Ő Királyi Fensége, Walesi Henrik herceg”) a minap éppen Sydney-be látogatott, ahol készségesen beszélgetett rajongóival, amikor egy fiatal nő meglepő módon hívta fel magára figyelmét. A 21 éves Victoria McRae egy olyan táblával igyekezett üzenni a 30 éves és még mindig nőtlen brit hercegnek, amelyen az állt: “Vegyél feleségül Harry, ez az utolsó esélyed!” Harry “királyi fenség” figyelmét sikerült akciójával felkeltenie, így váltott is pár szót a hölggyel, aki végül azzal a kéréssel állt elő, hogy egy puszival pecsételjék meg cirka 30 másodperces ismeretségüket. Harry hajlott erre, azonban a nő egy váratlan mozdulattal igyekezett szájon csókolni. A “testcselpuszi” nem járhatott teljes sikerrel, mert ugye egy katonaembernek jók a reflexei. A körben álló tömeg felmorajlott… – mi pedig ezen a ponton állítsuk meg a felvételt és találgassunk, hogy mi is történt ezt követően. Sőt még érdekesebb játékot javaslok: képzeljük el, hogy mi történt volna fordított nemi szereposztás vagyis egy hercegnő és egy erőszakkal csókolni akaró férfirajongó esetében.
Azt hiszem sokan azt a folytatást pergetjük le a fejünkben, hogy az erőszakoskodót tagbaszakadt biztonsági őrök teperik a földre, majd a következő napokban feminista szervezetek értekeznek a férfierőszak visszaszorításának reménytelenségéről, olyan új törvények szükségességéről, amelyek a nemi erőszak fogalmának kiterjesztését irányozzák elő, sőt egyes dühödt feministák talán még a királyi pallosjogról is megfogalmaznának néhány kósza gondolatot. Nemhogy a radikális államfeminizmus irányába töretlenül menetelő Nagy Britanniában, hanem immár Magyarországon sem éreznénk túlzottan abszurdnak egy ilyen folytatást, például azután, hogy nemrégen egy a körülményekhez képest csak alig valamivel erőszakosabb csábítási kísérlet kapcsán arra célozgatott Dr. Spronz Júlia, jogvégzett feminista véleményvezér, hogy hazánkban, úgy mint egyes “jobb helyeken”, kívánatos lenne az ilyesmit szexuális erőszak kísérleteként kezelni (sic!).
Victoria McRae, az erőszakos csóktündér egyébként pontosan abba a tévedésbe esett, mint bármely más felajzott, rámenős csábító (nemétől függetlenül), saját vágyait összetévesztve kettőjük vágyaival úgy érezte, hogy “működött kettőjük között a kémia”, – ahogyan ezt a kíváncsivá tett sajtónak is nyilatkozta a későbbiekben.
Nos, emeljük fel ujjunkat a “Pause” gombról és nézzük meg, hogy mi is történt a valóságban! – Semmi… Mindenki jót nevetett…
Azt gondolják, hogy férfiakkal azt csinálhatnak amit akarnak. És tényleg, igazuk is van. Ha a herceggel szemben meg lehet ezt tenni, akkor gondoljunk bele abba, hogy mi mindent meg lehet tenni egy olyan férfival szemben, akinek nincs ilyen rangja. Egy férfi örüljön annak, hogy egy nő egyáltalán foglalkozik vele és fogja be.
És ezt Spronz Júlia is tudja nagyon jól, sőt kifejezetten erre a társadalmi kettős mércére (amiért egyébként is ők a felelősek leginkább) építve próbál meg még nagyobb előnyt kovácsolni magának és immár a jogrendszerbe is beépíteni ezt a kettős mércét. Mivel társadalom vevő erre, ezért minden bizonnyal sikerülni is fog ez.
“Mint egy olyan, heteroszexuális és házasságban élő Férfi, aki az igazgatóság tagja, tehát még része a társadalomnak, úgy vélem, hogy a nők üzenete egyértelmű. Nem csak ajánlatos befogni a pofámat, de egyesen ez a parancs. Fizessek mindenért, és emellett az én feladatom mindennek a működtetése, ami csak kell egy kapcsolathoz vagy a házassághoz. Eközben az én személyem vagy az én érdekeim senkit nem érdekelnek. Ha nem tetszik, húzzak a picsába és dögöljek meg.”
(Forrás: a Sexodusról szóló MGTOW cikk)
verum aequalitatem: “Ha a herceggel szemben meg lehet ezt tenni”
Mielőtt teljesen rossz irányba megy el a téma boncolgatása. Nem az a probléma, hogy ezt meg lehet tenni. Semmi probléma nincs a lopott csókokkal, ez igen is vicces, aranyos, huncut dolog. A lopott csók miatt nem fog nőni az infláció, nem lesznek földrengések, nem rohad le az arcod és nem zuhan bele a naprendszerünk egy kvantumszingularitásba. A probléma inkább az, hogy míg egy átlag férfi a lopott csókot, vagy a seggre csapást, vagy a dicséretet egy idegentől poénra veszi (vagyis helyén kezeli), addig a nők többségének (mint képzelt konstans áldozatnak) ez szexuális zaklatásnak minősül (kivéve ha elég gazdagnak látszol :)). Még ha kényelmetlenül is érzi magát egy férfi egy ilyen húzástól, akkor is általában szóban figyelmeztet és nem akar egyből a rendőrségre rohanni ez miatt, vagy átíratni a törvényeket (nem csinál a bolhából elefántot).
Az a probléma, hogy általában a nők (hisztis pics@ módjára) mindent támadásnak és elnyomásnak vesznek, míg a férfi számára (akinek van önbecsülése és felelősségérzete) ez simán az élet és a mindennapi szociális interakciók természetes részének minősül. Szóval ne pics@sodjunk el és kezdjük el hangoztatni nő módjára, hogy mennyire sértő, hogy egy nő lopott egy férfitól egy csókot! A jó megoldás az hogy nevetségessé tesszük azokat a nőket, akik hasonló dolgok miatt háborognak, mert ez kb az 5 éves kisgyerek szintje!
Ez az! Egy férfi ilyen esetben ne emelje fel a szavát, hiszen ő ilyen szempontból értéktelen, míg a szent ártatlan angyalka csók kísérlete nyilván életmeghosszabbító hatással volt Harry hercegre.
“Meghalni van jogotok!”
A probléma itt nem az, hogy egy ilyen helyzetért túlzás vergődni, és gyerekes. A probléma ott van, hogy ha akart volna se tehetett volna semmit, mert egy nő csak áldozat lehet, ha meg bűnös, akkor is valaki más tehet róla, mert apuci/társadalom így nevelte állítólag. Egy hercegnő szerintem pofont adott volna, majd míg a biztonsági őrök leteperik, elkezd gyűlölködni, az addigra a fogdába megindított egyénre. Azután pedig jött volna a cikkben is leírt felhajtás.
Egyébként a femina nevű női oldalról való cikk: http://www.femina.hu/egeszseg/3_veszelyes_nemi_betegseg_ami_csokkal_is_terjed
A cikk szerint többek között a szifiliszt is el lehet kapni nyál útján.
Írtam ám ilyet is: “Még ha kényelmetlenül is érzi magát egy férfi egy ilyen húzástól, akkor is általában szóban figyelmeztet”
Bármiért felemelheted a szavadat. Csak szerintem egy puszi nem olyan dolog, amiért bárkinek börtönbe kellene mennie.
Én se jelenteném fel ezért, de ettől még a kettős mérce, az kettős mérce. Ez ellen fellépni szerintem hatásosabb úgy, ha nem azokat a nőket kritizáljuk, akik hisztiznek, ha valaki így megcsókolja őket, mint most Harry-t, ezzel támadási felületet biztosítva azoknak, akik minket nőellenesnek szeretnének beállítani, illetve nem megyünk bele egy olyan hosszas, véget nem érő vitába, hogy hol van határa annak ami még elfogadható, hiszen ahány ember van, annyi vélemény van ezzel kapcsolatban.
Én ezért jobban preferálom azt a fajta megközelítést, hogy felhívom a figyelmet arra, hogy a férfiakkal szembeni erőszak mennyivel jobban tolerálva van a társadalomban. Gondolom te magad is látod, hogy egyre rosszabb a helyzet, nem volna jó 2 szék közül a földre esni.
Ezzel a megközelítéssel az a baj, hogy akkor már a feministák által felállított keretek között vitatkozunk, amik eleve rosszak. A lopott csók problémája nem jogi kérdés, mindenki kezelje a saját hatókörén belül!
Ha kitalálnak egy férfiakra vonatkozó f@szságot, akkor arra nem az a jó reakció, hogy “Jó, de akkor a nőkre az miért nem vonatkozik?” miközben a dolog nemtől függetlenül is eleve hülyeség. A jogrendszernek nem szabadna meghajlania szubjektív, egyéni problémák előtt. Már a polkorrekt beszéddel is ott tartunk, hogy semmit nem szabad kimondani, amin bárki, bárhol megsértődhet és még csak a harmadik hullámú feminizmus meg kisebbségi jogvédelem ért ide amerikából és az ableist-es, fatshaming-es, birth raping-es, culture stealing-es, otherkin-es multilevel gender identity-s f@szságok még csak ezután fognak megérkezni. Ha az alapokat nem tisztázzuk, egyszerűen esélyünk sem lesz kezelni ezeket a populista rinyaorgiákat.
A szexuális kezdeményezéssel kapcsolatos kettős mérce feloldásának problémája szerintem összetettebb, mint más kérdésköröké. Ugyanis Spronz Júlia és más radikális feministák gondolatmenetét (miszerint bárkihez az engedélye nélkül akárcsak hozzáérni is emberjogi sérelem) megengedve egyenesen oda juthatunk, hogy apránként kriminalizálódnak a szexuális közeledés legenyhébb formái is… Ez pedig különösen a férfiaknak okoz feloldhatatlan problémákat, tekintve, hogy a szexuális kezdeményezés valószínűleg amíg világ a világ főként a férfiak nemi szerepének lesz elsősorban a része… Szerintem nem kerülhető meg a konfrontáció, a társadalmi párbeszéd; tisztázni szükséges, hogy hol húzódnak ebben a határok. Pontosabban ezek tisztázottak jelenleg is, csak a feminista nyomásgyakorlás törekszik jogi fenyegetések beiktatásával ellehetetleníteni a két nem természetes viszonyát, párbeszédét. A maga nyers természetességében az történik többnyire, hogy ha valaki a saját vágyait összetéveszti a közös igénnyel és rámenősségével túllép egy kívánatos határt, akkor esetleg kap egy könnyed, nyomok nélkül múló női pofont, aztán az egyik fél nem szalad szexuális erőszak kísérletéért, a másik fél pedig könnyű testi sértésért a rendőrségre, bíróságra. A természet szava és a társadalmi szokások itt húzták meg a kriminalitás határát és ezt tükrözi jelenleg a jog is. Elragadtatott csókért és cserébe kapott női pofonért nem szokás rendőrségre szaladgálni, de ha nem szab gátat a társadalom a feminista hisztériakeltésnek, akkor eljuthatunk oda is…
Szóval amíg más esetekben szerintem is valóban megfelelő megoldás lehet a feminista keretek között azonos elbánást követelni a férfiak számára, azonban a szexuális erkölcs kérdését érintő dolgokban érdemesebb a közgondolkodásban jelen lévő kettős mércét is felismerve és meghivatkozva az erőltetetten kriminalizáló feminista kereteket visszautasítani…
“Nemhogy a radikális államfeminizmus irányába töretlenül menetelő Nagy Britanniában, hanem immár Magyarországon sem éreznénk túlzottan abszurdnak egy ilyen folytatást, például azok után, hogy nemrégen egy a körülményekhez képest csak alig valamivel erőszakosabb csábítási kísérlet kapcsán arra célozgatott Dr. Spronz Júlia, jogvégzett feminista véleményvezér, hogy hazánkban, úgy mint egyes “jobb helyeken”, kívánatos lenne az ilyesmit szexuális erőszak kísérleteként kezelni (sic!).”
Lépkedünk előre az “egyre értelmesebb” SZÉP ÚJ VILÁGBA!
Spronz Júlia ilyen irányú kísérletén már meg sem lepődök. Ők és elvbarátai szinte naponta gyártják az ilyeneket. Úgy néz ki, már a “plázacica” szó használata is szexizmus:
http://www.nokert.hu/index.php/szexizmus/szexizmus/1383-2015-05-07-16-26-17
Egyébként a A szép új világ című regényben a “modern” gondolkodás szerint nevelt szereplők sosem használják a “ribanc” és a “kurva” szavakat (valószínűleg nem is ismerik), helyette van a “túlzott promiszkuitás” kifejezése.
Szóval a “plázacica” helyett is kitalálhatnák a “túlzottan modern” kifejezést, mint helyes szóhasználatot :D
A cikk szuper, de nem teljesen jól mutatja be a kettős mércét, hiszen párhuzamként csak egy elképzelt szituácót állít.
Nézzük, mi a helyzet, ha a fordított szereposztású történet valódi: http://cratesandribbons.com/2012/09/30/the-kissing-sailor-or-the-selective-blindness-of-rape-culture-vj-day-times-square/
Nem egy sitteszt volt egy általánosan védendő nőszemélytől? Kiderült Henry mennyire “férfi egy nőnek”, mozdult e a fallosza akármiféle nőtől, női választópolgártól.:) Valójában a Herceg a szexre hívást csak visszautasította, mivel csak egy nyilvános csók volt semmi több, azt már a tinik is szabadon gyakorolják világunkban. Azt szabad, hiszen a kopasz BMW-sek nálunk is imádják a publikus leszbi smárolást és mindent amiben egy NŐ kifejezi szexualitását, másban nem is jók már manapság a lányok. Sőt azt mondják húazannya, örülnek a látványnak, a közméltóságnak meg viselkednie vagy tűrnie kell nehogy kiröhögjék. Ez az egész csak morgolódás semmi több, de azt kifejezi, hogy a nők ma már bármit megtehetnek büntetlenül, nincs boszorkényégetés és halálbűntetés se lesz már a civilizációnkban, még a rendőrök sem mernek hozzáérni az elférfiasodott, agresszív nőkhöz, mert akármit összehazudozhatnak és eljátszhatják az áldozatot. Valahogy olyan mint a romahelyzet, egy rendőr egyedül nem fog nekimenni egy nagy brancsban sétáló kissebbségi csoportnak mert meglincselik, rájuk másképp vonatkoznak a jogszabályok, lehet kivételezni velük ha nem derül ki. A nyilvánosság viszont nagy fegyver és a bíróságon is lehet rá nyugodtan hivatkozni. Henryt megalázták, de ezt csak kevesen érzik, ha beperelné a nőszemélyt hatalmas téma lenne a liberális lapoknak, ezért nem fogja megtenni. Nem létezik olyan politikus, diktátor, vállalkozó, kisember akit ne lehetne kínos helyzetbe hozni pláne az iratlan szabályok megszegésével. Csak egy gond van. Nőket sosem “illik” megbántani, pedig már illene kimondani az igazságot és hagyni a polkorrektséget a francba mielőtt mindenkit tönkretesznek az élősködők.
Teljesen jól kezelte Harry a helyzetet. Az ok is egyszerű, a sok sok rang és egyéb titulus mellett, intelligencia és humor kérdése. Szerintem a hölgy fiatal és valószínűleg semmilyen feminista ideológia nem vezérli, kellőképp naiv is talán, vagy kicsit butus, de a fogadás és/vagy kellő egyéb befolyásoltság, akár ital, fű is szóba jöhet :) Talán ez egy olyan hír, ami részünkről is csak egy mosolyt érdemel. Ha fordított lenne a helyzet, ami azért elég fura lenne, hogy egy harminc éves nőt, egy húsz köröli srác így közelítene meg, de ha mégis és ő nem így reagál, a fenti jelzők hiányára utalna.
“Szerintem a hölgy fiatal és valószínűleg semmilyen feminista ideológia nem vezérli”
Nyilván, és a felvetés nem is az, hogy valamiféle feminista hátsó szándéka volt. Alter problémája mindössze annyi, hogy míg a nőknek ezt meg lehet tenni, addig a férfiaknak szigorúan tilos, mert egyenlőség. Ha a feministákban lenne egy csepp következetesség, akkor nem létezne feminizmus…