Pash Cutter

Mikor a hímsovén férfi virágot vesz az asszonynak…

A feministák szerint a patriarchális családmodell eleve a férfiuralom és a nőelnyomás, a hímsovinizmus természetes közege. Ennek bizonyítására van egy csomó tudománytalan okfejtésük, melynek ismertetésétől és cáfolatától most eltekintenék, mivel az messze túlmutat a jelenlegi témán. Legyen elég annyi, hogy ez a kijelentésük leegyszerűsít egy komplex jelenséget. Valójában minden párkapcsolatban van egy domináns fél – ez lehet a nő is, a férfi is. A párkapcsolat egy idő után a házassággal és a gyermeknemzéssel átalakul családdá: ha a nő az irányító fél, akkor az matriarchális, ha a férfi, akkor az patriarchális. Őszintén megmondva: láttam már rosszul és jól működő családot mindkét típusból. Ha az adott domináns fél nemi soviniszta, vagyis a domináns nő nősténysoviniszta vagy a domináns férfi hímsoviniszta, akkor természetes és értelemszerű, hogy az adott matriarchális vagy patriarchális család rosszul működik.

Mivel témánk most a hímsovén férfi, ezért maradjunk a patriarchális családmodellnél. A patriarchális családmodell működhet jól, ha a családfői szerepet betöltő férfi mind testileg, mind szellemileg, mind lelkileg egészséges. Ha viszont hímsovén a patriarcha, akkor az a családmodell régen rossz. A hímsovén férfi ugyanis azzal, hogy lenézi a feleségét, mint nőt, azzal ki is jelöli funkcióját a családban: ő a csicskás, a szolga, az ágyas, a jobbágy. Mivel családfőként ő az irányító, ezért a gyerekek sorsa sem más, mint az engedelmesség, a szolgálat, a parancsok teljesítése. Egyáltalán nem meglepő, hogy ebben a gondolkodásban a fiúgyermek felértékelődik a lánygyermek kárára: a lánygyermek „csak egy lány”, vagyis alsóbbrendű, míg a fiúgyermek nem csupán fiú, vagyis felsőbbrendű, de az, aki továbbviszi a nevet családban. De hiába a túlzott védelem és a kitüntetett figyelem, mivel ő is alá van rendelve a családfőnek, ezért neki is engedelmeskednie kell az ő akaratának; így ő is katona, aki teljesíti a parancsokat.

Ami számomra érdekes ebben a torz családmodellben, ami igazából a férfi szempontjából nem is igazán család, hanem mini uradalom, azok a gesztusok.

himsovi_viragot_adPéldául, amikor a hímsovén férfi virággal lepi meg az asszonyt nők napja alkalmából. Mondanom sem kell, ebben a családmodellben már szó sincs szeretetről. A férj nem tiszteli az asszonyt, viszont a megbecsülés nélkül nincs szeretet. Arról nem is beszélve, hogy ha szeretné, nem regulázná meg hol fizikai, hol lelki erőszakkal. Innen nézve viszont érthetetlen, miért vesz virágot a feleségnek – a csicskásnak, a szolgának, az ágyasnak, a jobbágynak. Az külön érthetetlen, amikor olyan szöveggel adja át, hogy a „további sikeres munkához és egészséghez”. Persze, ha kétkeresős a családmodell, fontos, hogy a nő „további sikeres munkát” lásson el a gyárban, és az egészség is fontos, mert ha megbetegszik, akkor kiesik mind a pénzkereső, mind a háztartásbeli munkából. Fontos szolga, aki ha kiesik, nincs, ki beálljon helyette. A „sikeres munkához” viszont nem arra van szüksége az asszonynak, hogy egy vágott, élettelen virághoz hasonlítsák. A munkahelyen való sikerhez és a családban való egészséghez mindenekelőtt bátorság és erő kell, de a bátorság nincs meg, mert letöri a férje, és az erő sincs meg, mert azt elszívja a férj. A bátorság és az erő ahhoz is kellene az asszonynak, hogy ellenálljon, ha olyan szerepbe akarják belekényszeríteni, amiből a lelke mélyén nem kér: a szeretni való, lágy és finom, kedves és aranyos, törékeny és érzékeny virág jelképezte szerepbe.

A szexizmus egy olyan eszköz, ami a helyén tartja a szolgaszerepet betöltő felet. Megkülönböztethetünk rosszindulatú és jóindulatú szexizmust. Kicsit elkanyarodva a témától, a rosszindulatú szexizmusra példa: „A nők mindent sértésnek vesznek, amit mond nekik az ember.” Vagy: „A férfi csak a sörözéshez és tévénézéshez ért, semmi máshoz.” Mindez azért szexizmus, mert egy férfi vagy egy nő rossz tulajdonságát kivetíti általánosítás formájában minden férfira vagy nőre. „A nők úgy szereznek hatalmat, hogy a szexualitás útján irányítják a férfiakat.” Természetesen vannak ilyen nők, de mivel ezt kiterjeszti a teljes női nemre, ezért bizony ez a kijelentés is szexizmus. Mert semmi mást nem mond ez a kijelentés, hogy a nők – minden nő a bolygón – versengés útján és szexuális eszközök révén kontrollálják a férfiakat – minden férfit a bolygón -, ez az élet rendje. „Aki ellenzi a feminizmust, az gyűlöli a nőket.” Óh, igen, ez is szexizmus, méghozzá kétszeresen is, mivel egyrészt egy teljes politikai irányzatot kiterjeszt minden nőre, szinte azonosítja vele a teljes női nemet, másrészt azokat, aki az adott politikai irányzat ellen határozzák meg magukat, igaztalanul megvádolja hímsovinizmussal! És bizony egy feminista is lehet szexista – nem minden feminista szexista (hiszen ez is szexista kijelentés lenne), de vannak köztük szexisták is!

Visszakanyarodva témánkhoz, a példánkban említett „szolgálólány” azért kap virágot, hogy tudja, hol a helye. Természetesen nem lázad, mert ha megtenné, akkor ő lenne a „rossz nő”, aki „nem tudja, hol a helye”. Természetesen a lázadást is le lehet törni, a büntetéssel pedig visszatéríteni a helyesnek vélt útra. A „helyes úton” járók a „jó kislányok”, akik kedves és tiszta teremtmények, s akik nem sok vizet zavarnak, így inkompetenciájuknál fogva szerethetőek. Aranyos, mikor felmossa a padlót; édes, mikor elmegy a boltba sörért; kedves, mikor megfőzi az ebédet; szép, mikor közömbös arccal eltűri, hogy beléhatoljon a „kedvese” – és legfőképpen engedelmes. Törékeny, mint egy porcelánbaba, ezért rászorul a férfi védelmére és támogatására. Külön érdekes, mikor a hímsovén férfi „költő” (leginkább értelmiségieknél): „A nő olyan tiszta, amilyen egy férfi sosem lehet.” Vagy „a nők megérdemlik, hogy a férfiak becsben tartsák őket és megvédelmezzék akár a széltől is.”. S miközben Petőfitől elszavalja a Szeptember végén-t, lelki terrorban tartja „szíve választottját”. A virág így a jóindulatú szexizmus megnyilvánulása, a jutalom, amiért az asszony tudja a helyét.

A hímsovén férfinál a klasszikus nőnapi köszöntés megelőlegezi a jóindulatot az asszonynak, és virággal jutalmazza. Az asszony pedig elfogadja, mert ez a jóindulat az, ami védelmet jelent a rosszindulatú szexizmussal szemben. A nő elveszi és megköszöni a virágot, így elfogadja alárendelt szerepét a mini uradalomban. Természetesen problémázik a virágon, mert a lekenyerezés nem szeretet. Sokkal inkább lenne kompetens és szerethető, mint inkompetens és szerethető. És itt ki kell emelni egy fontos különbséget: az egészséges férfi szerethető társat akar, míg a hímsovén férfi szerethető szolgát.

Szomorúan vissza kell utalnom most a feministákra. Ugyanis ezen kényes témák tárgyalása nekik köszönhetően ma kifejezetten nehézkes. Gondolok itt arra az aljadék csúsztatásra például, amikor belemagyarázzák, hogy amikor egy férfi virágot vesz a nőnek vagy előre engedi az ajtóban, akkor az szexizmus, méghozzá jóindulatú szexizmus. Röviden: amit én fentebb vázoltam a hímsovén férfi és az alárendelt nő közötti interakcióról, azt ők elegáns szexizmussal kiterjesztik a teljes férfi nemre. A feminista ökörség… hoppsz, bocsánat… teória szerint, mivel a férfiakba bele van nevelve, hogy egy derék férfi megbecsüli a nőket, ezért amikor virágot vesznek és felköszöntik a nőket nők napján, meg sem fordul a fejükben, hogy ezzel a gesztussal alárendelt pozícióban tartják szegényeket, mi több, ők arra gondolnak, hogy megadták a tiszteletet. Sőt, ha egy öntudatos feminista visszautasítja a kedvességet (mivel ők nem fogadják el a virágot, annyira öntudatosak), akkor a férfiak a nyápicak, mert azon elégedetlenkednek, hogy a másiknak semmi sem jó.

Igazából nem kellene átesni a ló túlsó oldalára!

Nőnap alkalmából én általában anyámnak és a nagymamámnak szoktam virágot vásárolni, bár magam egy nőt sem hasonlítottam még virághoz (mellesleg szerintem semmi baj nincs ezzel a szép gesztussal). Ugyanakkor én fontosnak érzem egy nőben azt a tulajdonságot, hogy képes odafigyelni több dologra is. A családban a nő szerepe kitüntetett, köszönhetően a lelki alkatnak, több ezer éves szerepvállalás okán. Éppenséggel ezért vannak az életemben nők, akiket felköszöntök nők napjakor – nem rövidke versikével és bugyuta mondókával, hanem egyetlen mondattal, virággal a kezemben, elismervén, hogy képes volt helyt állni a munka és a család világában. Mindez pedig nem körbenyálazás, hanem bátorítás és hátbaveregetés, tisztelet és szeretet.

Magam igenis kinyitom az ajtót egy nőnek, magam megyek előre egy idegen helyen, magam megyek a járda úttest felé menő oldalán. Mivel én vagyok az erősebb, nehezebb, nagyobb, több az esélyem a fizikai behatásokkal szembeni túlélésre. Mondhatja rám Lady Inkvizíció és Madam Cenzor, hogy szexista vagyok, aki fenntartja a „status quo”-t, számomra nem az ő világképük a valóság, hanem amit megélek. Az igazság középen van valahol, aminek a keresése fontosabb, mint vélt és valós sérelmek kiegyensúlyozása. A rossz jelenség rossz jelenséggel való kiegyensúlyozása valójában nem vezet egyensúlyhoz. Középre kell állni – és minél többen állnak középre, annál jobb.

35 votes, average: 1,43 out of 535 votes, average: 1,43 out of 535 votes, average: 1,43 out of 535 votes, average: 1,43 out of 535 votes, average: 1,43 out of 5 35 olvasó átlagosan 1,43 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Pash Cutter

Pash Cutter
Önmagunk legyőzése a legnehezebb. Az önmagunk feletti győzelem sokkal nehezebb, mint legyőzni egy államférfit. Önmagunk sokkal keményebb ellenfél, mint egy ország legkiválóbb kardforgatója. Tudatában vagyok ennek, hiszen folyamatosan küzdök önmagammal. Az önmagunkkal való küzdelem viszont nem felmentés; juthatunk az őrület határára, de ez a tény nem ad engedélyt a határ átlépésére. Soha nem léphetünk a kísértésbe, soha nem követhetjük el a bűnt, bármilyen bukásra ítélt a nyugati civilizáció, bármilyen dekadencia rágja a nyugati kultúrát, bármilyen káosz bontja fáradhatatlanul a rendet. Önmagammal küzdök... folyamatosan... Az Úr adjon ehhez erőt és kitartást! A katolicizmus egy felnőtt vallás. Köztem és az Úr között dől el valójában, mi bűn és mi nem bűn. A felszínes látásmódnak ez kényelmes hozzáállás, de annak, aki komoly energiákat fektet bele egy katolikus identitás kialakításába, tudatában van annak, hogy kemény meló. A katolikus egyház betartatja velem a vallási előírásokat, és bár ezzel segíti utamat, nem ad útlevelet a mennybe - az én felelősségem, hogy megkapom az isteni kegyelmet vagy sem. A katolikus egyház feladata ebben annyi, hogy nem enged a hagyományok kiüresedésének, és megállít abban, hogy becsapjam önmagam.

53
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
8 Egyéni hozzászólás
45 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
23 Hozzászólások szerzői
DennisVTVersusKeyserSozebrandonthe hermit Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
.
Olvasó

Jó cikk. Szomorú, hogy a feminista hiszti miatt nem lehet beszélni ilyesmiről. A feministák farkast (nőelnyomót, hímsovinisztát) kiáltanak nap mint nap, ezért akinek valóban ilyen a párja, arról is azt hiszik, hogy hazudik vagy hisztizik, esetleg csak még egy hülye feminista a sok közül. Szomorú, hogy a hímsoviniszta férfi világképében két nő létezik: a szótlan, butuska házicseléd, aki mindig egyetért és mindig engedelmeskedik, aki olyan, mintha ott se lenne, csak ha kell. És a vérfeminista nő, vagyis mindenki más. Azért hála Istennek kevés ilyen férfi van manapság, legalábbis én nem sokkal találkoztam. Nem ez a fő probléma, de ha csak néhányan is vannak, akik ettől szenvednek, érdemes róla beszélni. Sajnos nem minden esetben csak farkast kiáltásról van szó.

alszentpeter
Olvasó
alszentpeter

A feminizmus egy olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely bizonytalan és kevésbé kontrollálható közép és hosszútávú célokat áldoz fel jól megjósolható rövid és középtávú előnyök érdekében. A szinglik és elváltak felpörgetik a fogyasztást, felfele nyomják a lakáspiaci árakat. A munkát vállaló nők és tartásdíjat nyögő, kvázi rabszolgaként dolgozó apukák a munkaerőpiacon megjelenve a munkabéreket nyomják lefele. A médián és az iskolákon keresztül állambácsi olyanná formálja a kölköket, amilyenné csak akarja. Anyuci apucinak egyre kevesebb a beleszólása. Az így kapott kölkök tökéletesek arra, hogy egy rablógazdálkodást folytató állam megfelelően kiképzett katonai biorobotjai legyenek. S honnan pótolja a kiesett, kiegyensúlyozott embereket, családokat? Hát importból.

Minden más csak elterelés és szemfényvesztés.

 

Rokapapa
Újságíró

alszentpeter!

Igazad van de ennél lényegesen komplexebb a dolog. Jelen társadalmunk a nők számára egy cukormázas sütemény amiből ők egyre nagyobb darabokat kérnek. Sajnos nem veszik észre, hogy ez a sütemény belül férges és rohadt.

Csak egy példa az oktatási rendszerről. Ma már a gyerekek az egész napjukat az iskolában töltik ahol szó szerint senki nem neveli őket mivel a nők folyamatosan hisztiznek, hogy az én gyerekemet csak én nevelhetem. Ám ezek a nők sem nevelik a gyerekeiket mivel vagy egy cég rabszolgái vagy egy ostoba karrierépítők, anyának egyik sem felel meg mivel türelmetlenek és ingerlékenyek a túlhajszoltság miatt . Majd a gyerekek nagyobbak lesznek akikre már nem kell vigyázni és egész nap helyett csak kora délutánig vannak az iskolában utána pedig az utca neveli őket. Vagyis neveletlenek lesznek és pont a nők hisztiznek amiatt, hogy a mai fiatalok milyen neveletlenek.
A neveletlen ifjúságból labilis személyiségű bűnözésre hajlamos emberek lesznek aminek hatására minden nyugati ország szép lassan rendőrállammá alakul át (Ez a folyamat már hazánkban is jól észrevehető). De a súlyos társadalmi problémák állami pénzeket emésztenek fel aminek hatására nőnek a közterhek és elszegényedik az ország (ez a folyamat is jól érezhető hazánkban de minden nyugati országban is).

És ezek még mindig csak a jéghegy csúcsai. Azok a nők akik a feminizmust képviselik és azok a nők is akik lehajtott fejjel birka módjára követik őket a saját gyermekeik elárulói hiszt egy olyan világ létrejöttéért munkálkodnak amiben lehetetlen lesz az élet.

Sokáig kardoskodtam a női egyenjogúság ellen de már rájöttem, hogy nem az egyenjogúsággal van a baj hanem az egyenlőséggel. Akár tetszik akár nem a nők és a férfiak más más céllal születnek erre a földre. A nők feladata az utódok  világra hozása és felnevelése míg a férfiak feladata az ehhez szükséges feltételek megteremtése. A világ kifordult magából mivel a nők fellázadtak saját maguk – szerintük a férfielnyomás – ellen. Ha nem találják meg ismét a helyes utat az emberiségnek csak két lehetősége marad. Vagy a férfiak kényszerítik vissza őket a saját szerepükbe erővel vagy kihal az emberiség.

Deansdale
Admin

Egyetlen észrevételem lenne:

“nem minden feminista szexista (hiszen ez is szexista kijelentés lenne)”

A zárójeles rész csak akkor lenne igaz, ha a feministák az egyik nem :)

Belvedere
Vendég
Belvedere

A cikkel kapcsolatban van néhány észrevételem (annál is inkább, mivel jó okkal a korábbi írásomra válaszul érkezett).

Az írás a patriarchális családmodell egy eltorzult válfaját veszi alapul. Vagyis olyan mintát választ, mely messze nem jellemző minden életszakaszra, hovatovább a házasságok számának sajnálatos csökkenésével a társadalom egészére sem. Magát a nőfóbiát, nőellenességet – ízlelgessük a szavakat – legtöbb esetben a kapcsolathiány hívja életre. Márpedig a nem kevés egyedülálló férfi esetében – értem ezalatt a testi kapcsolatok hiányát is! – nem beszélhetünk nők fölötti kontrollról, így maga a jelenség messze nem általános.

A hímsoviniszta férfi számos esetben nem azonos a nőelnyomóval. Ha már voltak szívesek megcímkézni, a saját élményeimről mesélek – magamra mosok, főzök és takarítok, összes sikeremet én értem el, tehát nem hiányzik sem egy cselédlány szolgálata, sem a másik nem irányításával összefüggő hatalmi téboly. (Ha pedig egy átlagos, nem-MGTOW férfi vágyait és preferenciáit vesszük górcső alá, világos, hogy vagy a komparatív előnyök elvét vallják, vagy végletekig kiszolgálják a nők igényeit. Arról az apró tényről se feledkezzünk meg, hogy sokan nem egy dugható butácska lányt keresnek, hanem komoly gondolkodású lelki társat. Amit sokan nőgyűlöletként tartanak számon, az jórészt bizalmi deficit.)

Úgyhogy a cikk mellélőtt – nem kicsit, nagyon.

the hermit
Olvasó

 Amit sokan nőgyűlöletként tartanak számon, az jórészt bizalmi deficit.

Tökéletes meglátás, azt azért hozzátenném, hogy amit mi férfigyűlöletnek hívunk, az is egy bizalmi válságból alakul ki, többnyire.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Nőnap alkalmából én általában anyámnak és a nagymamámnak szoktam virágot vásárolni”

Lefagytak a cseresznyefáim, úgyhogy a virágok le vannak szarva.

Virenzuola
Szerkesztő

Az a probléma, hogy feminista, illetve nőket középpontba helyező paradigmák szerint gondolkozunk, amely értelmében a nők pozitív diszkriminációja “jóindulatú” (azaz jó és elfogadható) szexizmus. Pedig ez valójában nem a nőkkel szemben szexizmus, hanem a férfiakkal szemben.

Mikor előreengedjük a nőket valahol, illetve felköszöntjük őket Nőnapon, akkor azzal nem mást csinálunk, minthogy alárendeljük magunkat nekik, vagyis a nőket a férfiak fölé helyezzük. Nem tesszük fel azt a kérdést, hogy mit kapunk tőlük mi. Előre engedtek ők valaha is? Felköszöntöttek Férfinapon? Pedig ezek költői kérdések, mindannyian tudjuk a választ. Egész egyszerűen természetesnek tekintjük azt, hogy a nőket jobb bánásmódban részesítjük.

Ráadásul mindezt megindokoljuk olyan – egyébként  szintén szexista – indokkal, hogy a családban a nő szerepe kitüntetett. Nos, ehhez hasonló általánosítást tudnánk mondani a férfiak érdemeiről is, mégse jut eszébe szinte senkinek emiatt felköszönteni a férfiakat Férfinapon.

És itt kanyarodnék vissza a múltkori mgtow cikkhez. Nem az életformájukra, hanem épp erre gondoltam, amikor a mgtow-ok mellett foglaltam állást: ők már el tudtak szakadni ettől a nőimádó kritériumrendszertől és nem kívánják a nőket ilyen különleges bánásmódban részesíteni. Ezt követendő példának tartom.

Pillanatragasztó
Olvasó
Pillanatragasztó

Most már legalább nem titkolják, hogy az “egyenlőség” alatt a többletjogokat értik.

http://time.com/3837530/un-report-women-may-need-different-treatment-to-achieve-economic-equality/

Maestro
Szerkesztő

A régi nóta: nem a rajtvonalnál ill. a versenypályán akarnak egyenlőséget, hanem a dobogós helyek számában :-(((

Alter Ego
Szerkesztő

A cikk első elolvasása óta motoszkált bennem, hogy van benne valami, ami számomra nagyon életszerűtlen, de a te hozzászólásod közelebb vitt ahhoz, hogy megértsem mi is volt a bajom mindeddig tudat alatt. El tudja valaki képzelni, hogy bármelyik férfi a nőnapi virágot azokkal a szavakkal (vagy akárcsak azokkal a gondolatokkal) adja át, hogy a „további sikeres munkához és egészséghez”!? – Ilyen a világon nincs szerintem. Sokkal inkább adja azt a virágot “Hálából”, “Mert a nő megérdemli”, ” Mert megbecsülésre méltó”, “Mert tiszteletre méltó”… – Tehát akkor Nőnapkor, Anyáknapján még a hímsovén férfi is nősovén sztereotípiákban gondolkodik? És ha azokon a napokon nősovén mintákban gondolkodik, akkor hol tartja ezeket a kliséket az év maradék 364 napján? Talán az ágy alatt rejtegeti? Értő olvasással(!) nyissuk rá a szemünket, hogy Pash Cutter (nyilvánvalóan konzervatív, falusi, kisvárosi környezetből hozott) elrettentőnek szánt anekdotájában hogyan is fest a hímsovén férfi: “Balesetet szenvedett, leszázalékolták. Szerinte a nő helye a konyhában és az ágyban van, igazából nem sokra tartotta a nőket. Mivel nem volt elég a fizetés a megélhetéshez, végül megbékélt a kétkeresetes családmodellel, vagyis hagyta, hogy az asszony is elmenjen dolgozni.” Szóval így fest a “tőről metszett” hímsovnizmus (avagy a patriarchális elnyomás): a férfi úgy gondolja, hogy neki kell igazából dolgoznia még rokkantan is, a nőnek csak a konyhában és az ágyban van “dolga”… a férfi lelkében szenved amiatt, mert nem kellően munkaképes…  olyannyira “nem sokra tartja” a nőt, hogy inkább megnyomorodva is ő akar dolgozni, hogy nehogy a nőnek kelljen… mert az ugye mekkora szégyen lenne rá a férfira nézve, hogy nem teljesíti a kötelességét… végül csak nagy nehezen békül meg a kétkeresős családmodellel… – Döntsük el: ez hímsovinizmus vagy nősovinizmus valójában? Nekem mindenesetre furcsa sovinizmusnak tűnik az, amely annyira imádja önmagát, hogy a másik napszámosának rendeli magát és ezt a szolgálatot még “becsületbeli ügyének” is tekinti… Idézzük fel, hogy annak a közegnek a mai maradványában, ahol még ennyire él a “patriarchális” társadalmi berendezkedés erősen kétpólusú rendje, a “fehércseléd” valójában azért volt “fehér” cseléd, mert megtehette, hogy naphosszat fehér ruhában járjon, mert abban a munkában, amit ő végez, az egész nap során sem piszkolódhat be rajta, eközben meg a férfi reggeltől estig kaszál meg vasvillázik a “napszámban”. No persze milyen szemét, hogy amikor hazamegy, akkor gyorsan az asztalra követeli az asszonytól a vecsernyéjét, mint egy “cselédtől”… A szemét hímsoviniszta disznaja… A szláv eredetű “cseléd” szó már eleve olyan “szörnyűséget” jelent hogy “a ház népe”… Nőnapon aztán vesz virágot az asszonynak, mert ő hálás neki, de a férfinak talán még a kert végében csaholó pulikutya sem köszön meg semmit sem, mert a férfi munkája “a férfi kötelessége”… Pash Cutter, én azt hiszem, hogy az anekdotáidban nem az a baj a férfiakkal, hogy hímsoviniszták, hanem “csupán” annyi, hogy rigorózus, rossz modorú, kellemetlen emberek, akik rossz neveltetésük miatt nem tudnak szépen együtt élni a családjukkal, de ilyenből pont annyi akad az egyszerű asszonyok között, mint az egyszerű férfiak között… – Ráadásául a patriarchális családmodell szerint a társadalom a férfira hárítja a felelősséget azért is, hogy a családban az alapvető társadalmi normákat betartassa, így a férfi felelőssége, hibája, bűne, ha erkölcsi vagy életvezetési problémák merülnek fel a családtagok között. – Nyilván a nagy igyekezetben olykor nem sikerül maradéktalanul tökéletesen és humánusan megfelelni ennek a szerepnek. Ráadásul aki az önfenntartás, létfenntartás kívánalmait közvetíti, “tolmácsolja” a család felé, eleve úgy tűnhet fel, mint valamiféle egyszemélyi zsarnok, aki a maga kényére kedvére rendszabályozza a környezetét. Szóval úgy tűnik, hogy a hímsoviniszta férfi már csak azért sem adhatja át a virágot azokkal a szavakkal, hogy a “további sikeres munkához“, mert a hímsoviniszta férfi annyira “hímsoviniszta”, hogy nem engedi dolgozni a “szerencsétlen” nőt… Elképzelni sem… Tovább olvasás »

Belvedere
Vendég
Belvedere

“A cikk első elolvasása óta motoszkált bennem, hogy van benne valami, ami számomra nagyon életszerűtlen”

Csak nem a legutóbbi cikkemre adott felelet kíván lenni? Kinek kell virágot adnom? Vagy úgy, egy magát MGTOW-nak tartó férfinak mióta van asszonya? :)

Alter Ego
Szerkesztő

Közvetlen felelet azért sem lehet, mert ez egy régi írása Pash Cutternek; én már hónapokkal ezelőtt olvastam a blogján is. Szóval legfeljebb csak újra eszébe juttattad. :)

.
Olvasó

Tapasztalataim szerint nagyon ritka a hímsovinizmus, de létezik.

Szerintem sokan nem is direkt hímsoviniszták, szóval nem “gonoszságból”, hanem annyira zavarosak manapság a nemi szerepek, hogy önhibájukon kívül, a feminizmusra adott szélsőséges ellenreakcióként lesznek azok. Mert általában az ember olyan, hogy könnyebb neki szélsőségekben gondolkozni, mint az arany középutat és az igazságot megtalálni.

A példákat látva igazad lehet. Nekem úgy tűnik, az első példa lehet hímsoviniszta. Nem bírja elviselni, hogy egy nőre szorul a családfenntartásban. Tehát nem az bántja, hogy szegény nőnek is dolgoznia kell, hanem az, hogy egy nő keresetére szorul. A második példa tényleg sántít annyiban, hogy nekem szimplán egy összeférhetetlen embernek tűnik, aki nem azért terrorizálja a családját, mert azok nők, hanem nemtől függetlenül az emberekkel gonosz.

Tényleg nem szabad összekeverni a hímsovinizmus azzal, hogy valaki rosszul bánik mondjuk a feleségével. Szerintem aki veri vagy lelki terrorban tartja a feleségét, az ha homoszexuális lenne és férfi párja lenne, azzal is így bánna.

A hímsoviniszta ember akár a tenyerén is hordozhatja a nőt, de attól hímsoviniszta, hogy valamiképpen kisgyerekként bánik vele. Az ember a kisgyerekével is lehet kedves, akár kényeztetheti is, de ha komoly dolgokról van szó, akkor nem veszi komolyan. Nem tekinti egyenrangú félként, ami szeritnem teljesen normális, hiszen a felnőtt felnőtt, a kisgyerek meg kisgyerek. De a nő egy felnőtt ember, aki számára sértő és megalázó, ha gyerekként kezelik. Tehát szerintem nem a bántalmazáson fordul a kocka, hanem azon, hogy felnőtt emberként kezeli-e a férfi a nőket vagy sem (kivéve azokat, akiknél egyénileg megbizonyosodott róla, hogy gyermeki szinten maradtak).

Nekem eddig ez volt a tapasztalatom hímsovinisztákkal, hogy mint nőt valamiképpen úgy kezeltek, mintha egy cuki és butuska kisgyerek lennék, akinek nem kell komolyan venni, amit mond, akin simán átlátnak és akinél még a saját érzéseit és gondolatait is jobban ismerik a “felnőtt” szemével. Akinek a mondanivalóját és a problémáit le lehet söpörni azzal, hogy ugyan már, csak egy nő. Értelmes érv helyett lehet azt mondani: nő vagy. És a kérdés el van intézve. Nőként valami megregulázandó, helyreteendő lényként kezeltek, akinek szüksége van arra, hogy a férfi helyre tegye, még ha esetleg semmi közük is hozzám az illetőknek, mert egyikük se a férjem, az apám vagy a papom. Ahelyett ugye, hogy én mint felnőtt, felelős ember eldönteném, milyen életet élek, a jót vagy a rosszat választom-e, mint szabad akarattal és erkölcsi felelősséggel rendelkező személy. Szóval tényleg, összefoglalva, szerintem a hímsoviniszta az, aki minden esetleges kényeztetés ellenére tulajdonképpen gyerekként kezeli a nőt és gyerekként akarja az ellenőrzése és bizonyos keretek között tartani, még ha – mint mondtam – ehhez semmi joga nem lenne egyénileg.

Rokapapa
Újságíró

verum aequalitatem!

A lehető leghatározottabban kijelenthetem, hogy nem értek egyet veled. A nőiesség egy olyan megfoghatatlan szent dolog ami a nőket a mi szemünkben többé teszi. A nőiesség köré alakult ki a nőket megkülönböztető megítélés ami mindig is jó volt mindkét nem számára. A probléma gyökere a nők megváltozása, a mai nők kevés kivételtől eltekintve már egyáltalán nem nőiesek. Sok esetben még egy őrjítő testű nőtől is elmegy az ember kedve ha elkezd beszélgetni vele és betekintést nyer azt eltorzult lelki világába. A mai nők értéktelenné váltak mint nők és az egyedüli értékük a testük, jóban is csak azért kell lenni velük mert az összes pina náluk van.

Éppen ezért ha a nőket körülvevő megkülönböztető és magasztaló felfogást tudatosan leromboljuk azzal csak fokozzuk a nők már amúgy is eltorzult lelki világát és a feminizmust támogatjuk vele. A nőnap vagy  anyák napja egy olyan nőket magasztaló ünnepnapjaink amik az igazi nőiességen alapulnak. Ha ezeket megtagadjuk esélyünk sem lesz arra, hogy ismét megjelenjen egy olyan női generáció akit lehet szeretni és megbecsülni a belső nőies értékei miatt.

Kalman
Újságíró

“Előre engedtek ők valaha is? Felköszöntöttek Férfinapon?”

Én azért bevallom, hogy ilyesmire nem is vágytam soha.

NoIdeologyMan
Olvasó
NoIdeologyMan

.

Soldier of MotherMadam
Újságíró
Soldier of MotherMadam

Elmondásod alapján anyagi függésben vagy apádtól akit nagyon útálsz, különben otthagytad volna. Egyetemista léted nagykorúságot feltételez így börtönbe kerülsz ha fizikai erőszakot követsz el még az általános közútálatnak örvendő apa ellen is. Nem derül ki, hogy mostoha vagy vérszerinti apáról van szó, mert utóbbi esetében nagyobb tiszteletet tanúsíthátnál iránta ha már megnemzett és eltartott. Én például anyámat gyűlölöm, mert az elnyomása miatt halt meg apám akit viszont nagyon szerettem, ennek ellenére egy Huffnágelista hímsovinisztaként vettem neki virágot anyák napjára, igaz csak 150 forintért, de mert kommunizusban nevelkedtem és minden évben tiszteltük ezt a hagyományt idén is megtettem. Mióta apám nincs azóta sokkal kevésbé tisztelem a hagyományokat mégis odanyomom a virágot ahogy a cikk képén is látod mert kötelességemnek érzem, hiszen anyám szoptatott pár hónapig és minimum ezzel tartozok neki élete végéig. Neked is kötelességed tisztelni az eltartódat még akkor is ha nem kedveled! Férfijogi mozgalom nincs, férfipszihológusok is csak elvétve, de szakember például a NANE-nál biztos tudna segíteni a lelki problémádon mielőtt hibát követnél el. Jelentsd fel apádat ha úgy érzed túl ment olyan határon amit te már elviselhetetlennek tartaszt, rendőrautóban fogják elvinni! Az önbíráskodást viszont senki nem tolerálja és minden problémára van megoldás ha beszélünk róla, persze élőben, mert az internet csak fokozza a frusztrációt, a kiszolgáltatottság érzést, magányt!

haemorgen
Olvasó
haemorgen

Tisztelt NoldeologyMan!

Azok alapján, amiket leírsz, szerintem neked környezetváltásra lenne szükséged. Nem is gondolkodtál még azon, hogy ha 30 alatti vagy, akkor elmehetnél pályázati úton az EU-ban valami farmra dolgozni (pl.: EURES) , nyelvet tanulni, utána pedig ha kint maradsz, 1000- EUR nettó bérezést kapnál, és kevésbé lenne okod gyűlölködni? ( “A magyar
társadalom ilyen szemét szélsőjobbos (és szélsőbalosok) kretének csürhéjével teli!”)

“A dominanciaharcot én fogom megnyerni! ” A börtönben is komoly dominancia harc van Magyarországon, állítólag egyeseket úgy össze vernek, hogy a tárgyaláson a bírónő látja a nyomainak egy részét (persze a nagy részét ruha takarja). Eléggé szélsőségesnek tűnik a gondolkodásod, ez nyilván a környezetedből ered, mint már korábban említettem, neked környezet váltásra lenne szükséged, véleményem szerint. Miért nem lehetne ezt a “dominancia harcot” úgy megnyerni, hogy 10 év múlva visszajössz Magyarországra, és van a bankszámládon 100 ezer euro, az apádnak meg lehet, hogy csak hitelei vannak/lesznek, tehát mínuszban van?

járókeret
Olvasó
járókeret

Na Naooo, itt a női konkurencia: NoIdeo…

Alter Ego
Szerkesztő

Azt javaslom, hogy gondolkodjon el mindenki azon a jelenségen is, hogy veled együtt fentebb a hozzászólók jelentős része szintén nőnek érzékelte NoIdeologyMan-t vagy erősen bizonytalan volt a nemét illetően, annak ellenére is, hogy a nevében egyértelműen azt állította, hogy ő férfi.

Ez két dolgot jelenthet: egyrészt azt, hogy az áldozatot sztereotip módon mindenki nőnek gondolja, még akkor is, ha kiveri a szemét a MAN szó. Másrészt jelentheti azt is, hogy annyira különbözik a két nem alapvető fogalomalkotása, gondolkodása, nyelvhasználata, hogy szintén a névben tett állítás ellenére is felismerték a hozzászóló női mivoltát.

Megrendezett pszichológiai, szociológiai kísérletnek sem lett volna ez utolsó.

járókeret
Olvasó
járókeret

Vagy azt állította egyértelműen, hogy nő: NoIdeologyMan.

Alter Ego
Szerkesztő

Egyébként angol szövegben ékezetek nélküli NŐ-nek olvasni mindenképpen a no-t? Ez is elgondolkodtató. Azt akarta tagadni, hogy neki nincs ideológiája. Az volt a hozzászólásának vége is, hogy ő nem hisz a feminista ideológiában. Ez azért is érdekes, mert már a regisztrációja pillanatában mintegy eltervezte a hozzászólása végét is, biztosan tudta, hogy tagadnia kell, tagadni akarja a saját feminista voltát.