Kalman
1 megosztás

A józan férfi pénzügyei

A józan férfi az élete minden fontos területével tudatosan foglalkozik, és mindenhol biztonságra, fejlődésre törekszik. Nem teheti meg, hogy az élet bármely területét elhanyagolja, mert az előbb utóbb bajokhoz vezet. Már a Káma Szútra bevezetőjében is olvashatunk arról, hogy az ember életében a szerelmi életnek, az anyagiaknak és az erénynek egyensúlyban kell lenniük. Ha valamelyik területet elhanyagoljuk a többi kedvéért, azért nagy árat fizetünk. Sajnos a mi kultúránkban az anyagiakról való eszmecserét a többség illetlennek tartja, pedig rendkívül fontos lenne beszélni róla. A Férfihangon mindeddig csak ritkán olvashattunk pénzügyekről szóló írásokat, ezen a hiányon próbálok most enyhíteni. A téma óriási, ezért a cikk is viszonylag hosszúra sikerült.

A járókelők teljes vagyona

Az anyagi biztonság megteremtése egyáltalán nem egyszerű feladat, ám az iskoláink mégsem foglalkoznak a kérdéssel. Sokan úgy tartják, még a pénzügyi végzettségűek sem immunisak például az eladósodással szemben. Aki érteni akar a személyes pénzügyekhez, annak bizony magától kell megtanulnia. Azért szerencsére ma már hasznos információra lehet lelni az Internet segítségével is. Azoknak akiket bővebben is érdekel a téma, javaslom, hogy keressenek pénzügyi tanácsadásra szakosodott weboldalakat; mind a magyar, mind az angol nyelvterületen találhatunk megfelelő irodalmat. Nagyon vigyázni kell azonban, hogy kire hallgatunk, mert sok tanácsadó a mi gazdagodásunk helyett inkább a sajátjára koncentrál.

Miért fontos a pénzügyek tudatos kezelése?

Az elsődleges cél az anyagi biztonság megteremtése. “A pénz nem boldogít” – mondja a közmondás és maradéktalanul egyet is érthetünk vele, azonban az is igaz, hogy ezzel szemben a pénztelenség boldogtalanná tehet. Az pénzügyi helyzetünk az élet minden területére kihat. Akinek pénzügyi problémái vannak, annak ez az egész életére rányomhatja a bélyegét. Egy társadalomkutatás eredményei egyenesen azt mutatták, hogy a sok adósság nem csak alapvető diszkomfortérzetek (fejfájás, hasfájás, emésztési problémák) kialakulásáért lehet felelős, hanem egyenesen beteggé is tehet, így mintegy hatszorosára növeli a depresszió és duplájára a szívroham kockázatát. Ezenkívül, ha hihetünk a statisztikáknak, akkor a válások okai között is rangos helyen állnak az anyagi problémák. Ezzel szemben az anyagi biztonság magabiztosságot is ad, amit az élet minden területén kamatoztathatunk. Aki tehát uralni tudja a pénzügyeit, az közelebb kerül az áhított boldogsághoz.

Férfi és női szerep

A hagyományos férfi szerep egyik legfontosabb része a család számára nyújtott anyagi biztonság. Az a férfi, aki képes ezt a biztonságot megadni, jó eséllyel egyben tudja tartani a családját. Azonban ha anyagi problémák vannak, az elkezdi szétfeszíteni a kötelékeket még akkor is ha az élet egyéb területei egyébként rendben lennének. Ezért annak, aki hagyományos családban gondolkodik, a testedzés, a csajozási stratégiák kitanulása mellett pénzügyi területen is fejlődnie kell.

A család anyagi stabilitásának megőrzésében természetesen a nő szerepe sem passzív. A nők is kereshetnek pénzt, és ők is foglalkozhatnak a pénzügyek tervezésével is. Azonban ha valami probléma van, akkor azt bizony a társadalom a férfi hibájának fogja felróni, tehát végső soron a férfi a felelős azért, hogy jól menjenek a dolgok.

A világ tendenciája

A lakosság legnagyobb pénzügyi problémája a tömeges eladósodottság, illetve a megtakarítások hiánya. A jelenséget a kapitalista világrend magyarázza, amely a munkavállaló réteget lehetőleg folyamatos adósságban szeretné tartani, túlzott fogyasztásra ösztönzi, és emellett erőn felüli munkára próbálja ösztökélni. Persze nem kell szándékosságra gondolni, egyszerűen a piac legtöbb szereplője a saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik, és ezzel összességében ezt a tendenciát erősíti. A gyárak, szolgáltatók el akarják adni a terméküket, a bankok hitelezni akarnak, a munkáltatók pedig a lehető legolcsóbb munkaerőt keresik.

Az általános képlet az, hogy aki nem tervezi tudatosan a pénzügyeit, az kevesebbet fog keresni, mint amennyit tudna, és többet fog költeni, mint amennyit muszáj lenne. Ha emellett nem a legszerencsésebbek közé tartozik, akkor a végén hitelt kell felvennie, és akár adósságcsapdába is kerülhet. Ebből az ördögi körből csak tudatos tervezéssel és elszántan végrehajtott cselekedettel lehet kilépni. A stratégiának két egymástól független oldala van. Az egyik az, hogy többet kell keresni, a másik oldal pedig az, hogy kevesebbet kell költeni. A fizikához hasonlóan a pénzre is nagyjából alkalmazhatóak a megmaradási törvények. Ebből következően a pénztárcánkban lévő pénz csak úgy növelhető, ha a kiadásainkat csökkentjük, vagy a bevételeinket növeljük.

Mit jelent az anyagi biztonság?

Ahhoz, hogy valamit elérhessünk először tervezni kell. Mit is jelent az anyagi biztonság? Mit szeretnénk ezen felül elérni?

Pénzügyi tanácsadók szerint fél év megélhetésre elegendő tartalékkal mindenkinek rendelkeznie kellene, amihez csak végszükség esetén szabad hozzányúlni. Ilyen tartalékkal a hátunk mögött már nem kell rettegnünk, hogy elveszítjük az állásunkat, vagy hogy elromlik a mélyhűtő. Talán még fontosabb, hogy nem kell az első adódó munkát elvállalni, van időnk jobb ajánlatra várni, merhetünk nagyobb fizetést kérni, hiszen nem függünk annyira erősen az adott munkától.

Egy közeli nőismerősöm mondta: “A feleséged nem fog azért elválni, mert nem elég szép a ház, vagy nem elég drága helyre mentek nyaralni. Amíg kajára és rezsire mindig van pénz, addig nem lesz baj.” Ez talán túlzottan optimista állítás, de azért van benne valami igazság. Ezért is fontosabb a tartalék megléte, mint bármilyen nélkülözhető kiadás.

Aki odáig eljut, hogy ez a tartaléka már megvan, az többnyire már élvezni kezdi az új életmódját és folyamatosan növeli a tartalékait. A fél évre elegendő vésztartalékon felül gyerekek életkezdésére, nyugdíj kiegészítésre, illetve egyéb célokra érdemes gyűjteni. A lehetséges célokat most nem akarom részletezni, a lényeg az, hogy a célokat ismerve már készíthető egy takarékossági terv, amelyet jövedelmeinkkel egybevetve költségvetést készíthetünk, hogy mennyit költhetünk egy hónapban, és mennyit kell félretennünk. Általában az jön ki, hogy a jövedelmünk jelentős részét tartalékolnunk kellene a célunk eléréséért. Lássuk, hogyan lehet ezt elérni.

A kiadások csökkentése

A kiadások csökkentése elsődleges fontosságú, ha a pénzügyeinket kordában akarjuk tartani. Fékek nélkül a költekezést tetszőleges mértékűre lehet növelni úgy, hogy szinte fel sem tűnik. A konklúzió nagyon egyszerű: minden költségünket tudatosítani kell, és a kevésbé fontosakat el kell hagynunk egészen addig, hogy a költségvetésünkbe beleférjünk. Ha nem férünk bele, akkor nincs helye kifogásoknak, az adott költség nem fér bele. Ezt betartani sajnos nagyon nehéz, ezért különböző trükköket szokás alkalmazni.

Kicsi és nagy kiadások

Érdekes módon az apró kiadásokon (kávé a büfében, ebéd stb.) hasonló nagyságrendben lehet takarékoskodni, mint a nagyokon (autó, lakás). Ezért mindkét fronton egyformán szigorúnak kell lennünk. Ha a költségvetésünkbe nem fér bele egy nagyobb lakás bérleti díja, akkor nem szabad költözni még akkor sem, ha szűkösen vagyunk. Ha a munkahelyen naponta megivott 150 forintos kávé évi kb. 40000 Forintos költsége nem fér bele a költségvetésünkbe, akkor le kell szokni a kávéról, vagy termoszban kell vinni magunkkal. Az, hogy váratlanul örököltünk egy lakást nem jelenti azt, hogy az egészet egy zsírúj sportautóra kell elkölteni.

A pénzügyi tanácsadók cikkei kapcsán a legtöbb vitát mindig az szüli, hogy mindenki mást engedhet meg magának. Van akinek a napi kávén kell spórolnia, és van akinek a tízmilliós hobbiautóján. Mégis a lényeg az, hogy szinte mindenki a saját költségvetéséhez mérten sokat tud megtakarítani hasonló módszerekkel. Jó kapaszkodó lehet, ha a hasonló keresetű emberekhez, például közvetlen kollégáinkhoz hasonlítjuk magunkat. Általában 1 vagy két kategóriával alá kell lőnünk a költésünket a kereseti szintünkön általánoshoz képest.

Az életszínvonal inflációja

Jelen világunk annyira anyagi természetű, hogy az életszínvonalat a havi költésünkkel azonosítjuk. Érdekes módon az így definiált életszínvonal és a boldogság nem korrelál egymással. A nyugati világban a legtöbb ember életszínvonala folyamatosan növekszik, azonban a boldogságuk stagnál. Kimutatták azt is, hogy a növekvő életszínvonal okozta öröm nagyon rövid ideig tart, utána viszont már a magasabb életszínvonal biztosítja csak az eredeti elégedettséget.

Ismert jelenség az is, hogy ha valaki épphogy kijön a fizetéséből és kap 20% emelést, az hamarosan a megemelt fizetéséből is csak épphogy kijönni tud, miközben nem érzi az életét szemernyivel sem jobbnak.

Ezen tétel megfordításából kiderül, hogy ha a hasonló keresetűekhez képest 1-2 lépcsőnyivel alacsonyabb szinten élünk, azzal nem leszünk boldogtalanabbak náluk. Viszont jelentős megtakarítást érhetünk el.

A pénz idő egyenértéke

Ha kiszámoljuk, hogy hány munkanap alatt keresünk meg egy adott összeget, akkor megkapjuk a pénz munkaidő egyenértékét. Ha azt számoljuk ki, hogy hány napig élnénk meg az adott összegből, azzal egy másfajta de szintén fontos időegyenértéket kapunk. Végül kiszámolhatjuk azt is, hogy ha csak a megtakarításunkat számoljuk, akkor mennyi idő alatt jönne össze az adott összeg – ez adja meg, hogy mennyi idei kellett spórolnunk valamire.

Ha a kiadásainkat összevetjük a munkaidő egyenértékével, akkor teljesen új perspektívába kerül minden. Kiderülhet, hogy az életünk jelentős részét azért dolgozzuk végig, hogy autónk lehessen, hogy drága helyre mehessünk nyaralni, vagy hogy új legyen a padlóburkolat a lakásunkban. Okostelefont is kevesebben vennének, ha ebbe is belegondolnának. Ezt a látásmódot érdemes gyakorolni. Biztosan segít a költségek leszorításában.

A bevételek növelése

Akinek nincsen jelentős tőkéje, hogy a befektetései hozamából élhessen, az kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani és azzal pénzt keresni. Piros Pirulás felismerés, hogy a munkaadó (és vállalkozás esetén a piac is) nem aszerint fizet, hogy neki mennyit ér, amit tőlünk kap, hanem aszerint, hogy mi az a legkisebb összeg, amiért az adott munkát valaki hajlandó elvégezni (vagy ha termékről van szó, akkor amiért a helyettesítőjét meg lehet vásárolni). Például egy ügyes vállalkozó egy segédmunkáson megkereshet akár még egyszer annyit mint amennyit a munkása kap. Mégsem fogja megduplázni a munkásának a fizetését, hanem pontosan annyit fog adni neki, amennyit a hasonló munkákért általában adni szoktak. Tehát ha egyszerűen helyettesíthető munkaerő vagyunk, akkor nem számíthatunk magasabb fizetésre. Az egyetlen mód a keresetünk növelésére, ha drágán pótolhatóvá válunk, vagy ha olyasmit árulunk, ami a piacon máshol nem elérhető.

Addig, amíg a bevételi oldal nem tudja megteremteni a minimális életszükségleteket, addig sajnos pénzügyi trükkökkel nem lehet megoldást találni. Ezért aki sehogy sem tudná a költségvetését egyensúlyba hozni, annak a spórolás mellett mindent meg kell tennie, hogy magasabb jövedelemre tegyen szert.

A gyakorlatra fordítva ez azt jelenti, hogy érdemes végiggondolni, hogy mihez értünk, mit csinálunk szívesen, mivel tudnánk kiegészíteni a meglévő tudásunkat. Mi az, amit ebből meg is fizetnének? Ha képezzük magunkat, és keressük a lehetőségeket, akkor előbb-utóbb elérhetjük, hogy jobban keressünk vagy olyan munkát találjunk amit szívesebben csinálunk.

A kamatos kamat – hitel és befektetés

A felvett hitelekért kamatos kamatot kell fizetni, a betétekért pedig kamatos kamatot kapunk. A kamatos kamat lényege, hogy a kölcsön kapott pénzért minden évben adott százaléknyi kamat jár. Azonban a következő évben már nem csak az eredeti összegre, hanem az arra kapott előző évi kamatra is kamat jár. A matematikában jártasak tudják, hogy a visszafizetendő összeget az eltelt évekhez rendelő függvény exponenciális. Az exponenciális függvény növekménye nagyon gyors, már egy ember életében is horribilisre duzzadhat.

A hitelezés matematikájában nem igazán jártas olvasók számára néhány példa: 10% kamatra felvett hitel esetén 8 év alatt megduplázódik a visszafizetendő összeg. 50 év alatt 117-szeres értéke lesz. Ismert példa az úgynevezett Júdás tallér. Ha Júdás 1 tallért kamatos kamatra bankba tett volna, akkor már a világ összes pénze az övé lenne. Ha egy bölcs felmenőnk 1 gramm aranyat évi 1% kamatos kamatra befektetett volna Jézus születésekor, akkor 439286205 gramm, azaz 439 tonna aranyat vehetnénk ma fel örökségként. Azonban ha 2%-os kamatra tette volna be a bankba, akkor százmilliárd tonnánál járnánk.

Két dolog következik a kamatos kamat természetéből. Az első az, hogy aki hitelt vesz fel, az a jövőjéből sokkal többet áldoz fel, mint amit a jelenben kap. Ezért a különleges esetektől eltekintve a hitelfelvétel nem éri meg. A világ nagy része folyamatosan fizeti a hitele kamatait, és ezáltal a gazdagodása lehetetlenné válik. A világ kisebb része pedig a befektetéseinek kamataiból él, és folyamatosan növeli a vagyonát. Érdemes az előbbi helyzetet kerülni, és az utóbbi csoport felé tendálni.

A másik következmény az, hogy a hitel exponenciális tulajdonságából következően a hitelek kifizetése hosszútávon lehetetlen, ezért a gazdasági rendszer időről időre szükségszerűen bedől. Erre érdemes számítani. Tudni kell, hogy akármilyen befektetésünk is van, rövid idő alatt elértéktelenedhet. Ez ellen az egyetlen védekezési mód a diverzifikáció: ha sokféle befektetésünk van, akkor bízhatunk benne, hogy a következő gazdasási válság után is legalább valamink marad.

A pénzügyek és a nők

A férfiak legtöbb költése direkt vagy indirekt módon a nőkre irányul. Nem kell ezt sokat magyarázni, elég megnézni a Surda című filmsorozat érzékletes jelenetét 37:26-tól. A nők kedvéért akarunk jólöltözöttek lenni, jobb kocsit vagy szebb házat birtokolni. A legtöbb férfinak a belülről jövő igényei sokkal alacsonyabbak lennének, ha nem lennének a nők. Ezt tekinthetjük egy hasonló fegyverkezési versenynek is, mint amilyen a nők divatőrülete, vagy a szépségipar termékei. Azonban a pénzzel való villogásnak van egy óriási problémája: azzal, hogy a pénzt villogásra használtuk, már el is veszítettük.

Érdemes a fogyasztás párkapcsolati vetületét megnézni. Első gondolatunk az lehet, hogy egy férfi a kapcsolatát erősítheti különféle költekezéssel; ajándékokkal, drága nyaralással, gyönyörű új autóval vagy nagyobb házba költözéssel. Azonban az anyagiak által okozott örömök az életszínvonal emelkedésével együtt inflálódnak, ezért a hatásuk erősen megkérdőjelezhető. Ha ma veszünk egy új autót, az afelett érzett öröm rövid ideig elkísér minket, de néhány hónap alatt elenyészik, és a végén már természetesnek érezzük az új helyzetet. Ráadásul ha a férfi ilyen ajándékokkal próbálja a státuszát emelni, azzal akár ellenkező irányba is hathat az ösztönösen érzékelő feleségénél: az ajándékokkal elismeri, hogy nem önmagáért értékes, hanem csak az ajándékok által. A shit tesztek pszichológiájához hasonló hatás lehet ez. Aki gyémántnyakláncot vesz az első szóra, az önmaga nem ér sokat.

Az érem másik oldala az, hogy amikor a nő anyagi természetű igényeit megregulázza a férfi, akkor kezébe veszi az irányítást, ami szintén jót tehet a párkapcsolatnak. Az a férfi, aki a család költségvetését megtervezi, a szükséges tartalékokat kiszámolja, és meghatározza hogy mire mennyit lehet költeni, betölti a saját hagyományos szerepét. Ha az elért anyagi biztonságot sikeresen kommunikálja a család felé, akkor ezzel tisztelet ébreszt maga iránt.

Érdekes statisztika, hogy a legtöbb pénzt a nők költik el. A családokban legtöbbször a nők döntik el, hogy mire mennyit költsenek. Éppen ezért a reklámok többsége is a nőket célozza meg. Egy józan férfi viszont a kontrollt a saját kezében tartja, és érzelmek helyett az értelmével dönt. A reklámokra legjobb úgy tekinteni, mint egy folyamatos szellemi hadviselésre a józan ész ellen. Ennek megfelelően meg kell próbálni kizárni őket a családunk életéből. Az otthonunkban semmi helye nincs a szellemi lesilányításnak, ezért meg kell szabadulni a TV-től, és a reklámújságokat sem szabad a küszöbön belülre engedni. Az otthonon kívül pedig úgy lehet a legjobban védekezni ellenük, ha folyamatosan felhívjuk a figyelmet a manipulatív voltukra, és nevetség tárgyává tesszük őket.

A viselkedésünket a bennünk lévő ösztönlény nagyban meghatározza. Ez az ösztönlény pedig nem tud kamatos kamatot számolni, közvetlenül csak azt érzékeli, ami itt és most előtte van. Ezért ha nem idomítjuk magunkban az ösztönlényt, akkor az mindig a költekezésre fog ösztökélni minket. Ha az ösztöneink ellenére stabilizálni akarjuk a pénzügyeinket, akkor a tudatunk mélyebb rétegei számára érthetővé kell tenni a takarékoskodás célját. Ki kell számítani, hogy az adott pénzösszeg mit tesz lehetővé, és el kell képzelni rendszeresen, hogy a megtakarított pénzünkkel mennyi ideig élhetünk biztonságban kereset nélkül, vagy mit vehetnénk meg, ha akarnánk. Ezekkel a gyakorlatokkal a belső jutalmazó rendszerünk számára elérhetővé válik a megtakarítás fogalma, és így sokkal könnyebbé válik a spórolás.

Briffault törvénye

Briffault törvénye egy külön cikket is megér, említésre került már eddig és biztosan lesz is még róla szó a Férfihangon. Azonban itt is meg kell említeni legalább röviden, mert a témához szorosan kapcsolódik. Saját fordításban (ferdítésben):

“A nő – és nem a férfi – határozza meg egy szexuális kapcsolat minden feltételét. Ha a nő számára nem jár előnyökkel, akkor nem lesz kapcsolat.

Kiegészítések:

– A férfi által a múltban szolgáltatott előnyök a kapcsolat folytatásában vagy jövőjében már semmilyen szerepet nem játszanak.

– Bármilyen olyan szerződés, amely a jelenben szolgáltatott juttatást ad a jövőbeli kapcsolat reményében, azonnal érvényét veszti a juttatás szolgáltatása után. (Lásd az első kiegészítést.)

– Egy jövőbeli juttatás vagy szolgálat ígéretének csak korlátozott hatása van a jelenkori illetve jövőbeli kapcsolatra. A hatás fordítottan arányos az ígéret határidejével, és egyenesen arányos a nőnek a férfiba vetett bizalmával. (Ami persze nem túl magas.)”

Esetleg reménykedhetünk, hogy a törvény túlzottam pesszimista illetve ha pragmatikusabbak vagyunk, akkor levezethetjük belőle, hogy milyen viselkedéssel lehet az élét a lehető legjobban elvenni. Úgy tűnik, hogy a nők folyamatosan nagyobb költekezésre próbálják rávenni a férfiakat illetve a férfiak gyakran költekezéssel próbálják rátermettségüket bizonyítani a nőknek. Briffault törvénye szerint azonban a már elköltött pénzt akár a kútba is dobhattuk volna, a továbbiakban semmilyen kapcsolat erősítő hatása nincs a nő kedvére elköltött pénznek. Sőt végül csakis a megmaradó pénz (biztonság, illetve jövőbeli költési ígéret) imponál nekik. Tehát ahhoz, hogy az igényüket hosszú távon ki tudjuk elégíteni, rövid távon ellen kell állnunk az igények kielégítésének. Ez hasonlatos a shit tesztek dinamikájához: aki a nők kegyeit keresve hibákat követ el, az a végén érdemtelenné válik.

Egy saját példát hadd mondjak el ennek kapcsán. Még diák voltam és volt egy barátnőm. Tanév közben minden pénzemet együtt szórtuk el egy csomó értelmetlen dologra: mozi, buli satöbbi. Eléggé nyilvánvaló volt, hogy túl sokat költünk, de úgy tűnt, hogy a lány élvezte ezt a léha életmódot, úgyhogy nekem is tetszett a dolog. Aztán eljött a nyár, és kiderült, hogy nyaralásra már nem maradt egy vasam sem. Erre persze ki volt akadva, hogy milyen férfi az, akinek nincs nyaralásra pénze. Mentségemre csak az szolgál, hogy még fiatal és bolond voltam, illetve hogy tanultam az esetből. Óriási szerencsém, hogy kicsiben tanultam ezt meg, nem pedig úgy, ahogy “reader5546”, aki ebben az angol nyelvű cikkben számol be a saját tapasztalatairól.

Az egyetlen megoldás, ha vagyonunkat saját hatáskörben tartjuk, és semmilyen női nyomásra sem szórjuk azt. Ha emellett folyamatosan tudatosítjuk párunkban, hogy a biztonság mennyire sokat ér, és ez egyben például azt is jelenti, hogy a gyermekeinek biztosan nem kell majd nélkülözniük, akkor előbb utóbb az ő ösztöneinek is tetszeni fog ez az életmód. Hiszen a stabil anyagi helyzet mindenkinek érdeke.

Post Author: Kalman

Kalman
Kolbásszagú, kőagyú agresszív barom. 32 vagyok, boldog házasságban élek és van egy lassan egy éves gyermekünk. Előtte évekig bénáztam a nőkkel, míg végül a PUA felfogás és a mögötte lévő pszichológiai ismeretek segítettek abban, hogy működő kapcsolatot tudjak kialakítani. Ennek már jónéhány éve, és azóta is igyekszem fejlődni. A Férfihang magazinra is a netes ismeretek túrása kapcsán akadtam rá. Itt olvastam először a feminizmus ártalmasságáról, a férfiak problémáiról, ami egy koherens képpé állt össze a világképemmel. Azért járok ide, mert itt van a legjobb közösség ahol férfi témákról beszélgetni lehet. Az élet több területén is különc véleményem és életmódom van, úgyhogy el tudom viselni a kirekesztettséget. De azért jó tudni, hogy vannak hasonlóan gondolkodók. Ismerősi körben látom, hogy sokaknak szükségük lenne az itteni tudásra. A fiatal házasoknál már itt-ott látszódik a sárkányosodás, a legények meg bénáznak a csajozással. Ezért küldetésemnek érzem, hogy terjesztenem kell a PUA cikkeket, hátha jobbá tudom tenni ezzel az életüket. Igyekszem úgy élni, hogy az őseim büszkén tekinthessenek le rám, a gyerekeim pedig követendő példaképnek tartsanak. Hitem szerint újpogány vagyok.
f Facebook
1 megosztás


222 thoughts on “A józan férfi pénzügyei

    Art

    (2015. május 28. csütörtök - 00:24)

    Hehe.

    És még: kiszamolo.blog.hu

    Illetve az nem te vagy véletlenül?

      Kalman

      Kalman

      (2015. május 28. csütörtök - 12:43)

      Nem, csak sokmindennel egyetértek vele, és néhány alapfogalmat tőle idéztem. Ő szerintem nem írna Briffault törvényéről. Meg talán antikapitalista felhangja is kevesebb van.

    DennisVT

    DennisVT

    (2015. május 28. csütörtök - 02:19)

    Öööö, én ebből nem érteném Briffault törvényének második kiegészítését. Persze lehet, hogy csak én vagyok béna így éjjel fél3kor:).

    Szóval : Bármilyen olyan egyezség, amely a férfi által a jelenben nyújtott szolgáltatásáért a nő egy jövőbeni szolgáltatását/együttműködését biztosítja, érvényét veszti abban a pillanatban, ahogy a férfi véghezvitte a fent nevezett szolgáltatást.

    Magyarul, ha az asszony estére szexet ígér, ha te délelőtt megveszed neki azt a cuki kis fülbevalót, akkor amint megvetted (és odaadtad neki) a fülbevalót, el is felejtheted az ígéretét. Ő el fogja:)

    Persze a férfi által nyújtott szolgáltatás nem kell feltétlen anyagi legyen.

    Amúgy Wastrel most mérges lesz, mert a RedPill sorozata következő része pont Briffault törvényével foglalkozik majd. De szerintem amúgy ez egy elég fontos “törvény”, és nagyon sokféle módon megnyilvánulhat, szóval nem árt az ismétlés.
    Van bajom is ezzel a törvénnyel, de majd Wastrel valszeg részletesebb írásánál kifejtem.

    Sydra

    Sydra

    (2015. május 28. csütörtök - 07:47)

    “A lakosság legnagyobb pénzügyi problémája a tömeges eladósodottság, illetve a megtakarítások hiánya. A jelenséget a kapitalista világrend magyarázza, amely a munkavállaló réteget lehetőleg folyamatos adósságban szeretné tartani, túlzott fogyasztásra ösztönzi, és emellett erőn felüli munkára próbálja ösztökélni.”

    Az állatvilág legnagyobb túlélési problémája a tömeges elhalálozás, illetve az életképesség hiánya. A jelenséget a szelekcióra épülő természetrend magyarázza, amely az állati réteget folyamatos éhezésben szeretné tartani, túlzott menekülésre ösztönzi, és emellett erőn felüli túlélésre próbálja ösztökélni.

    … Kicsit kapitalizmus hibáztatónak tűnt a dolog, ezért emeltem ki.

    Érdekes ez a két kijelentés egymás után:
    “Érdekes statisztika, hogy a legtöbb pénzt a nők költik el.”
    “Ezért ha nem idomítjuk magunkban az ösztönlényt, akkor az mindig a költekezésre fog ösztökélni minket.”
    Ez is levezethető a korábbi fejtegetésekből, hogy míg a férfi egész életében azt tanulja, hogy hogyan fojtsa el az ösztöneit, addig a nők szabadon tobzódhatnak a passzív csimpánz létben, a sok mangina meg finanszírozza ezt nekik.

    Amúgy jó a cikk!

      Kalman

      Kalman

      (2015. május 28. csütörtök - 13:02)

      Kapitalizmus hibáztatás az lehet, hogy van benne, mert nem vagyok feltétlen kapitalizmuspárti. A kapitalista versenyt az állatok (élőlények) közöttihez csak bajosan lehet hasonlítani, mert az állatok körében több dolog másképp működik:

      * nincsen potenciálisan végtelen felhalmozásra lehetőség – ez már önmagában teljesen eltérő szabályokat jelent

      * földrajzi korlátok működnek

      Van egy idevágó tök jó könyv: Silvio Gesell – a természetes gazdasági rend. Ő amellett érvel, hogy a pénznek negatív kamata kellene hogy legyen, hogy ezzel ellensúlyozzuk azt a tulajdonságát, hogy az összes áruval szemben nem romlik meg. Ezzel a potenciálisan végtelen felhalmozás lehetőségét lezárnánk, és közelebb lenne a piaci verseny az állatvilágban tapasztalható versenyhez.

        Sydra

        Sydra

        (2015. május 28. csütörtök - 15:58)

        “Ő amellett érvel, hogy a pénznek negatív kamata kellene hogy legyen, hogy ezzel ellensúlyozzuk azt a tulajdonságát, hogy az összes áruval szemben nem romlik meg.”

        Akkor pont azt írjuk felül, amiért a pénzt egyáltalán kitaláltuk. A szegénység pedig a kompetenciahiány következménye, szóval ha szegények vagyunk, akkor nem azokat kéne szekálni akiknek van pénzük, hanem a saját képességeinken kell javítani, ahogy te is írod a cikkben. A mai legsikeresebb cégek nagyrésze 20 éve még sehol nem volt. Szóval ez a Gesell-es elképzelés elég csajos így.

          Naooo

          Naooo

          (2015. május 28. csütörtök - 20:21)

          “A szegénység pedig a kompetenciahiány következménye, szóval ha szegények vagyunk, akkor nem azokat kéne szekálni akiknek van pénzük”

          Ja, akinek nincs semmije, az annyit is ér, mondá a nagy bölcs.

          Kalman

          Kalman

          (2015. május 29. péntek - 00:57)

          “Akkor pont azt írjuk felül, amiért a pénzt egyáltalán kitaláltuk.”

          A pénz keletkezését azzal szokták magyarázni, hogy szükség volt egy univerzális csereeszközre. Ameddig rövidtávon csereeszközként használjuk, addig nem probléma, hogy van egy minimális negatív kamat rajta, szóval nem írná felül. Vagy te mire gondolsz, hogy miért találtuk ki a pénzt eredetileg?

          “A szegénység pedig a kompetenciahiány következménye, szóval ha szegények vagyunk, akkor nem azokat kéne szekálni akiknek van pénzük, hanem a saját képességeinken kell javítani, ahogy te is írod a cikkben.”

          Az egyén szempontjából igaz amit mondasz: a világ egyhamar nem fog megváltozni, ezért mindent meg kell tennünk, hogy a jelenlegi keretei között éljünk jól.

          Viszont ettől még nem zárhatjuk azzal a kérdést, hogy a szegénységet a kompetenciahiány okozza. A jól működő társadalomnak a kevésbé szerencséseknek is tűrhető életet kell adnia. A társadalomnak szolidárisan kell működnie. Sokan egyetértenek abban, hogy a növekvő társadalmi olló egyik oka a pénz természetében keresendő, és ekörül keresik a megoldást. Gesell elképzelésében nekem az a szimpatikus, hogy megmarad a verseny (szemben a kommunizmussal ugye), de mégsem lesz korlátlan hatalma a pénznek sem (szemben a kapitalizmussal). Tehát egyértelműen más mint bármi amit eddig az emberiség kipróbált. Az egyetlen baj az vele, hogy csak nagyban lehet elkezdeni, és jóakaratú erős központi irányítás kell hozzá. (Majd talán a világkormány megvalósítja egy szép napon :-) Na meg hogy szép az elmélet, de ki tudja mire vezetne valójában?

            Sydra

            Sydra

            (2015. május 29. péntek - 08:10)

            A romolhatatlansága is azt szolgálja, hogy jó csereeszköz legyen. Amúgy is ma már sok dologgal kiváltható lenne, amire nem lehetne negatív kamatot rakni és akkor az emberek szimplán valós értékekben tartanák a pénzüket. Másrészt ha tényleg bevezetnének egy ilyen negatív kamatos rendszert, az azonnal egy kettős valutarendszer kialakulásához vezetne. Szóval több módon is áthidalható. De itt eleve bajok vannak szerintem Gesell fejében a kamat fogalmával kapcsolatban, ha ezt kollektívan rossz dolognak tartja … ez így megkérdőjelezi a befektetés és az idő arányos jövedelem létjogosultságát is.

            Neked meg nem azért nincs pénzed, mert a másiknál áll halmokban és porosodik. Ha valaki nem használja a pénzét az olyan mintha ideiglenesen kivonná a forgalomból, ami a te pénzedet felértékeli, szóval még jót is tesz veled.

            A szolidaritás alapú rendszerek meg mind naiv előfeltételezésekre építenek, mint pl.: az ember jót akar, az ember jól akar élni, az ember dolgozni akar, az ember sok pénzt akar. Mindenkitől ezeket hallani, pedig nem igazak. Az ember éppen olyan állat, mint egy macska (kevés kivételtől eltekintve). A macska nem érti az idő koncepcióját, nem tervez, nem akar többet mozogni, mint amennyit muszáj és ha mindig kap elég kaját, akkor reggeltől estig csak kismacskákat fog gyártani. Ha nem hagyjuk lemorzsolódni az inkompetens társadalmi rétegeket, akkor elvesszük a kompetensektől a motivációt és megszüntetjük a szelekciót, ami pedig lassítja a fejlődést. Szóval szelektálnunk kell, épp úgy ahogy a természet. Ha szolidáris alapon azokat az életmintákat jutalmazzuk, amik a rossz életvitelhez vezettek, akkor kontraszelekciót valósítunk meg. Minél többet költesz a szegényekre, annál több szegény lesz. A központosított társadalommérnökösködés a mai embertípussal soha nem működne. Nekem pl utópiákból Jaque Fresco Vénusz Project-je tetszik a legjobban … legalábbis én abban élnék legszívesebben, de józanul soha nem hinném róla, hogy működőképes lenne.

            Szolidaritás és kompetencia:

            1.: http://progressziv.blog.hu/2015/04/10/alapjovedelem_tevedes_tudatlansag_es_felelotlenseg
            2.: http://vanholnap.hu/magyar-forditott-gondolkodas-miert-nem-vallalkozol-es-adsz-magadnak-500-ezres-fizetest/
            3.: https://www.youtube.com/watch?v=1nN1HqAps4Y

              Kalman

              Kalman

              (2015. május 29. péntek - 12:46)

              Én egyáltalán nem vagyok versenyellenes. De látni kell azt, hogy a tőke ereje igencsak eltorzítja az igazságos versenyt. Egy példa:

              * X úrnak jól működő konzervgyártó vállalkozása van, ami az ország kiskereskedőinek szállítja az árut évek óta jó minőségben, mindenki elégedett (a fogyasztók, X úr és a munkavállalói is)

              * Megjelenik a nagy hal a piacon, és a kiskereskedőket kiszorítja (ez is megérne egy misét, de most nem ez érdekel minket). X úrnak ajánlatot tesz: ha fejleszti a vállalkozását (hitelből – pl konzervnyitó nélkül nyitható legyen a konzerv), akkor átveszik az áruját, és mindenütt elérhetővé teszik az országban. Ha nem, akkor mehet a cége a levesbe. Persze aggódni nem kell, itt egy üzleti terv, látható, hogy a beruházás 5 év alatt simán megtérül.

              * X úr belemegy az ajánlatba, felveszi a hitelt, fejleszt és bízik

              * Nagy hal megszólal: bocs, nem mondtuk, hogy ezt az árutípust Ukrajnából fogjuk szállítani? Bocsika

              * X úr vállalkozása néhány hónap alatt kivérzik, mert senki nem veszi át az árut. Üzlet pang, mindenki elégedetlen. X úr jó esetben nem kerül kórházba.

              * Nagy hal: most jókedvemben vagyok, segítek neked, látom bajban vagy: megveszem a vacak csődközeli válallkozásodat féláron. Mi talán tudnánk jövedelmezően is működtetni, elsősorban a munkabéreknél látjuk a problémát: túl magasak. Persze a hiteledet nem vállalom át, azt nem én vettem fel. X úr néhány nap delírium tremens után belemegy.

              * Nagy hal X úrnak: látom hitelcsapdában vagy, és nincs semmid. Lásd milyen rendes vagyok, dolgozhatsz az új gyáramban. Látod micsoda szép modern gépeink vannak? Az előző tulaj vette őket, de sajnos csődbe ment. Ha jól gazdálkodsz a havi 100-ból, nem hal éhen a családod.

              Ilyen a tőke, amikor jól működik :-).

               

                Maestro

                (2015. május 29. péntek - 12:55)

                Ebből az a tanulság, hogy ha már így működik, akkor célszerű a tőke jobbik végén állni ;-)

                Sydra

                Sydra

                (2015. május 29. péntek - 13:23)

                A példádban sokmindent magától értetődőnek veszel. X úr-nak számtalan helyen volt mérlegelési lehetősége és a szerződéseiben halom kitételt tehet. Meg van a lehetősége a védekezésre. A történet X úr inkompetenciájáról szól.

                Ha a helyedben lennék azt a példát hoztam volna fel, mikor a nagy cég betör egy piacra és erőből nyomott áron adja a termékeit, amíg kihal a helyi konkurencia, utána meg bármeddig felviheti az árakat, mivel övé lett a piac. Ez a példa jobban mutatja a rendszer problémáit, ugyanakkor ez sem feltétlenül a kapitalizmus hibája, hanem a rossz adórendszeré. Nem mindenhol lehet ugyanis ezt eljátszani. Abban egyetértek, hogy a kapitalizmusban is szükség van fékekre, ugyanakkor nem magát a tőke mennyiségét kell büntetni (lásd negatív kamat) és nem a tőkést kell gonosznak tekinteni. A tőke, a kapitalizmus, a pénz mind csak eszközök, mint a kalapács, a használójukon múlik, hogy építenek-e velük, vagy rombolnak. És nem kell általánosítani sem, a legtöbb cég nem a direkt visszaélésekre építi az üzleti modelljét és odáig is valahogy el kell jutni, hogy egyáltalán legyen rá lehetősége, amihez pedig kompetencia kell.

                Ha meg azt akarod megszüntetni, hogy az emberek kitoljanak egymással, akkor vedd el a szabad akaratukat! A gazdaság, a természet, az élet, nem azért léteznek, hogy mindenki boldog legyen. Öntudatlan emberekkel meg nem is tudsz tartósan jót tenni. Ha meg azt akarjuk, hogy mindenki boldog legyen, abból az lesz, hogy kevés ember fizeti a saját munkájából mások életvitelét, mások meg erre rendezkednek be és nem akarnak majd dolgozni. Szóval a saját boldogságát minenkinek magának kell akarni.

                  Kalman

                  Kalman

                  (2015. május 29. péntek - 13:49)

                  Szerintem nagyjából ugyanazt mondjuk csak másképp: verseny kell, de szükség van fékekre is.Én talán egy kicsit több féket tartanék jónak, mint te, de még ez sem biztos. Azt, hogy a fékeket hogyan kell jól megvalósítani, az a nagy nyitott kérdés. Gesellnek ehhez van egy jópofa elmélete, ami nekem tetszik, de valószínűleg nem “silver bullet”. Azért őt személy szerint nem bántanám, mert már legalább 100 éves az alkotása.

                  X úrnak nem nagyon volt választási lehetősége. Oké, egy hibát elkövetett: megbízott az ajánlatban, hogy majd valóban át fogják venni tőle az árut. De enélkül is működik a tőke ereje – ahogy te is írtad – csak kicsit tovább tart. A lényeg az, hogy X úr a saját területén kompetens volt, jól működő versenyképes üzlete volt, amit a tőke (vagy egyéb hatalmi ág) erejével pikk-pakk el lehetett tőle venni. És nem kell hogy illúzióink legyenek: szinte minden vállalkozással meg lehet ezt csinálni, csak az a kérdés, hogy mikor mire szottyan étvágya a hatalmasoknak. Arra akartam csak rávilágítani ezzel, hogy a szegénység egyáltalán nem csak a kompetencia hiányára vezethető vissza. Bárki járhat rosszul csak azért mert éppen rossz helyen van.

                  alszentpeter

                  alszentpeter

                  (2015. május 29. péntek - 14:04)

                  Itt nem inkompetenciáról van szó. Egyszerűen akkora az angol és amerikai kultúrális előny a gazdasági életben, hogy X úrt ott és úgy szivatják meg, ahogy akarják. Ráadásul ha vannak is itthon jó gazdasági szakemberek, azokat rég elszívták az országból.

                  A kapitalizmus nem más, mint a modern rabszolgatartás legális formája. Nem hiába hajszolnak bele hitelekbe. Ha hiteled van, dolgozni fogsz. Nem hiába verik szét a liberálisok az oktatást: a gazdasági erőhöz jómunkásember kell, aki parancsot teljesít.

                    Kalman

                    Kalman

                    (2015. május 29. péntek - 14:13)

                    Egyetértek, de ezzel a kifejezéssel vitatkoznék: “kultúrális előny” – cseréljük le tőkeelőnyre :-)

                    Közeli ismerősömnek volt egy hosszútávú együttműködési szerződése egy amerikai tulajdonú céggel. Minden jól ment, mindenki jól járt. Hopp egy nap új vezetést kapott az amerikai cég “fentről”, akik úgy gondolták, hogy ezt a szerződést nem tartják be, hanem lenyúlják a piacot inkább. Persze be lettek perelve, de ítélet kb 5 év után lett csak. A vállalkozásnak csúnyán visszaestek a bevételei, de az APEH persze kopogtatott az elvárt adó miatt. Illetve nem kopogtatott, hanem inkasszált. Az ilyen húzásokat én nem szeretném “kulturális előny”-nek nevezni.

          Reszet Elek

          Reszet Elek

          (2015. május 29. péntek - 17:06)

          “Mindez a bolygó távoli múltjában történt. Mégis, eme különc poéták egyikének kései leszármazottja volt az, aki kitalálta a fenyegető romlásról szóló dajkameséket, amelyek lehetővé tették a golgafrinchamieknek, hogy népességük haszontalan egyharmadától megszabaduljanak.

          A maradék kétharmad szilárdan kitartott eredeti lakhelyén, és sikerekben gazdag, örömteli életet élt addig, amíg az egész civilizációt ki nem irtotta egy virulens kór, amelyet egy piszkos telefonkagyló indított útjára.” – Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2015. május 28. csütörtök - 10:20)

    Na, ez egy különösen érdekes téma! Itt aztán valóban fontos a megfelelő distinkció, ugyanis sok antifeminista férfi meggondolatlanul aranyásónak nevezi azokat a nőket is, akikre ezt túlzás lenne alkalmazni. Szerintem teljesen érthető elvárás egy nőtől, ha nézi az anyagi biztonságot is. Ez alatt azt értem, hogy nincs semmi baj azzal, ha elvárja, hogy legyen valamiféle piacképes végzettséged (ami nem feltétlenül diploma) és biztos állásod, ne csak úgy lődörögj a világban. És persze azzal sincs semmi baj, hogy egyetlen nő sem akar élete végéig kenyéren és tescogazdaságos bőrkén élni meg túrt ruhát hordani. A szegénység egy az életet megnyomorító stresszhelyzet, amely arra késztet, hogy folyton fejben kell tartani, hogy hogyan jössz ki. Teljesen érthető, hogy egy nő nem ilyen életet akar, nem kell megsértődni ezen, ha egy nő nézi ezt IS.

    Az aranyásóság nem itt kezdődik. Az aranyásó nő hajlandó 20-30 évvel idősebb löttyedt pacákkal is összeállni, mert CSAK a pénzt nézi, és nem képes a türelemre, már egy frissdiplomás jópasit is beelőz nála az öreg sugar daddy. Az aranyásó nő csak márkás dolgot hajlandó felvenni, beleértve kb. a zokniját is. Az aranyásó nő követelőzik és az elvárásait sorolja, csak az a kérdés, hogy mire fel. Az aranyásó nő flegmán közli, hogy ő csak Audiba/Ferrariba/BMW-be hajlandó beszállni. Az aranyásó nőnek az anyagi biztonság nem az élhető élet eszköze, hanem maga a cél, a felszínességben való tündöklés, hogy másoknál többnek érezhesse magát. Az ilyen nőnek a módos hapsi egy trófea, amit körbe lehet hurcolni a hasonlóan ostoba barátnők előtt.

    Mindkét szélsőség kerülendő.

      brandon

      (2015. május 28. csütörtök - 10:56)

      “Szerintem teljesen érthető elvárás egy nőtől, ha nézi az anyagi biztonságot is.”

      Az anyagi biztonságra a férfinek is szüksége van, (sőt, sokkal inkább) viszont, a férfi legalább nem a nőtől vagy a párkapcsolat-építéstől várja ezt. Szerintem teljesen érthető, hogy egy férfi nehezményezi a mai világban, ha egy nő az anyagi biztonságot a férfin keresztül akarja elérni.

      “egy frissdiplomás jópasit is beelőz nála az öreg sugar daddy.”

      Aki tényleg jópasi, az friss diploma, feltöltött bankkártya nélkül is tud csajozni. Ezek ugyanis a a kevésbé jó pasik kompenzációs eszközei. Mivel arányaiban eléggé kevés a nők számára “jópasi” kategóriás férfi, így a férfiak többsége valami egyébbel igyekszik kompenzálni. Ez annyira eltrerjedt, és bevett társadalmi szokássá vált, hogy a nők ettől teljesen elkurvultak, és egyenesen jogosultságérzetük van erre.

      Ha így nézzük, akkor a prosti, a kitartott szerető, az anyagi biztonságot a férfitől váró nő, és az aranyásó között (ebben a sorrendben) csak árkategóriában van különbség.

        Suum cuique

        Suum cuique

        (2015. május 28. csütörtök - 11:18)

        Ez egy tradicionális gondolkodású férfinak nem zavaró felállás, feltéve HA a nő ezért ad is cserébe valamit. Például nem az a fajta nő, aki mindössze – ahogy a köznyelv mondja – “mereszti a picsáját”, körmöt reszel, plázázik, stb., hanem egészséges ételeket főzve ellátja a családot, rendben tartja a lakást, gyereket nevel, a férje ingét kivasalja stb. Ha egy nő ezt megteszi, akkor méltó arra, hogy a férfi anyagi biztonságot nyújtson neki. Ha nem, akkor valóban egy élősködő ribancról van szó.

          alszentpeter

          alszentpeter

          (2015. május 28. csütörtök - 11:41)

          azért nem baj, ha dolgozik egy picit, hogy a saját f.szságaira a saját pénzét költse. kissé sem undorító az se, hogy a férfi fizeti a  dolgok nagy részét, holott a nők már a legtöbb helyen annyit keresnek, mint a férfiak. a legundorítóbb viszont az a kifejezetten rejtett golddiggerség, amikor a 1/2-1/2-re megvásárolt közös lakásba az asszonka és családja a vételár 10-20%-át rakja bele. Váláskor pedig neki a fele jár. Ha gyereket szül neked, akkor 1 év után kirakhat a saját lakásodból _akkor_is_ha_nem_vagytok_házasok_.

          Szóval ne mondjuk már, hogy ezek nem golddiggerek .. Dolgozol 5-10-15 évet, hogy legyen egy saját lakásod, aztán jön egy nő, és egy pillanat alatt ki tud forgatni a vagyonodból. Neked 15 év munka, neki egy kis kézimunka …

            Suum cuique

            Suum cuique

            (2015. május 28. csütörtök - 13:35)

            Erre lenne jó a holland modell, ahol a nők is dolgoznak, de tipikusan félmunkaidőben: így a nőci sem érzi úgy, hogy “jaj fölöslegesen tanultam”, csinál is valamit, nem unja magát, valami pénzt is hozzátesz a háztartáshoz, de mivel ebédre otthon van, marad energiája a házimunkához, gyerekezéshez, stb.

            Ha csak két intézkedést bevezetnének, már csökkennének a válások, és javulnának a nemek közti viszonyok:

            – A “feldúltsági elvű” (no-fault) válás eltörlése, és helyette a vétkességi elv bevezetése – és aki felrúgta a házasságot, az bukna a dolgon.

            – A nőket csak félmunkaidőben lehessen alkalmazni, kivéve, aki önhibáján kívül lett egyedülálló anya, és emiatt szüksége van a teljes munkaidejű állásra, hogy eltarthassa őket.

              Virenzuola

              verum aequalitatem

              (2015. május 28. csütörtök - 13:49)

              “A nőket csak félmunkaidőben lehessen alkalmazni, kivéve, aki önhibáján kívül lett egyedülálló anya, és emiatt szüksége van a teljes munkaidejű állásra, hogy eltarthassa őket.”

              Jól értem, hogy azt javaslod, hogy a férfiak dolgozzanak dupla annyit, mint a nők, azért hogy a nők elkölthessék azt a pénzt (legalábbis egy részét annak) amit a férfi kemény munkával megkeresett?

              Én valahogy nem látom ebben a javaslatban, azt hogy a férfiaknak ez miért is lenne jó. A nemek közti viszony rendezésének szerintem nem lehet az a módja, hogy még több terhet rakunk a férfiakra.

                Suum cuique

                Suum cuique

                (2015. május 28. csütörtök - 14:43)

                Egyszerű: a nő felnéz a férfira, mert ő az aki gondoskodik a családról. Lekötelezve érzi magát, mert ha a férfi által megkeresett vagyonból költ, az vele szemben egy szívesség. Hipergámia kipipálva. Mivel csak feleannyit dolgozik, nem mondhatja, hogy fáradt a házimunkához, gyerekezéshez, főzéshez (ami szintén munka, ebben igazat adhatunk a feministáknak is!). Ezért cserébe hálás, kedves, dorombolós lesz, nem rikácsoló hárpia. Nagyon egyszerűen a képlet ennyi. A végeredmény boldog családok. Nem megéri?

                  brandon

                  (2015. május 28. csütörtök - 17:56)

                  Ez közel sem ilyen egyszerű.
                  A nő sem teljesen ostoba, hanem tudat alatt érzékeli, hogy egy olyan férfi, akit rá tudott venni hogy őt eltartsa, az mekkora egy balek már.
                  Így aztán, tisztelet nuku.
                  Egyébként, ha ilyen egyszerű lenne, akkor alig lenne válás, mert a párok többségénél a pár férfi tagja keres többet. Mégis a válások 80+%-át a nők kezdeményezik. Tehát, önmagában ez ma már biztosan nem elég.

                    Reina Nicolasa

                    (2015. május 29. péntek - 22:18)

                    Mellékszál, de miért gondoljátok itt többen is, hogy aki a válást kezdeményezi, mindig az a főmumus? Ha teszem azt a férjem csalna vagy bántalmazna, akkor én kezdeményezném a válást, és akkor az is belekerülne a statisztikárokba, hogy na tessék, a nő kezdeményezett, tehát ő barmolta szét a párkapcsolatot.

                      brandon

                      (2015. május 29. péntek - 22:56)

                      “miért gondoljátok itt többen is, hogy aki a válást kezdeményezi, mindig az a főmumus?”

                      Miért, szerinted az a hibás a család szétrombolásáért, aki nem? :)

                      “Ha teszem azt a férjem csalna vagy bántalmazna”

                      Nézd. A válások 80+%-át a női fél kezdeményezni. Azért ne essünk már feminista túlzásokba, hogy minden férfi veri a nőjét.
                      Sokkal inkább arról van szó, hogy a válás esetén mindig a nő nyer, mert törvények nőpártiak. A férfinek pedig egy válás sokszor anyagi csőddel egyenlő.

                      Ezért a nők nem nagyon érdekeltek a házasság fenntartásában, mert vesztenivalójuk nincs, a férfiak pedig nem nagyon érdekeltek a válásban, mert nagyot buknak rajta.

                      alszentpeter

                      alszentpeter

                      (2015. május 29. péntek - 23:55)

                      általában mind a ketten sárosak, de nagyon. kevés olyan helyzetet hallottam, amikor nem. szóval marad a válás, 80 felett meg a baltás módszer höhöhö.

                      azért hogy ki és mennyire érdekelt a házasság fenntartásában megintcsak változó. azért ha apuci pénze a közös számlára jön, az nagyon kényelmes tud lenni, és igenis lehet vesztenivalója … főleg ha apuci szépen dokumentálja a szarságait (és persze ez fordítva is igaz).

                      sdn

                      (2015. május 30. szombat - 04:33)

                      A bántalmazó házasságokat a korábbi rendszerben is fel lehetett bontani, de amíg ez a no-fault divorce van addig a nőknek természetesen egy jó üzlet lesz a válás.
                      Amikor ezt bevezették, akkor az lett volna a minimum, hogy a vagyonközösséget is megszüntetik, és a tartásdíjra is könnyített feltételeket hoznak, egy gyerek után csak 10 százalék, vagy pl. hogy ne lehessen a nő önkényes döntése miatt embereket az utcára dobni.

                      Reina Nicolasa

                      (2015. május 30. szombat - 09:05)

                      “Azért ne essünk már feminista túlzásokba, hogy minden férfi veri a nőjét.” Én ezt hol írtam??

                      Csak arra próbáltam utalni, hogy attól, hogy valaki kezdeményezi a válást, nem azt jelenti, hogy feltétlen ő a legsárosabb a dologban. Ennyit írtam, nem többet.

              edie

              (2015. május 29. péntek - 14:49)

              Jól beszélsz, a barátnőm is ebben gondolkozik, hogy részmunkaidős állás, akkor persze kevesebbet visz haza (bár kisgyerek mellett talán szó lehet vmi adókedvezményről), de több energiája marad egyebekre.

            Naooo

            Naooo

            (2015. május 28. csütörtök - 20:28)

            “Dolgozol 5-10-15 évet, hogy legyen egy saját lakásod, aztán jön egy nő, és egy pillanat alatt ki tud forgatni a vagyonodból.”

            Mindig csak a zsidózás, de uncsi már.

          Pillanatragasztó

          (2015. május 28. csütörtök - 12:17)

          Így van. Semmi gond nincs a munkamegosztással, azzal, ha a hagyományos felállás szerint a férfi biztosítja a család anyagi, a nő pedig az érzelmi biztonságát. Mindkettő egyformán fontos, és ha mindketten úgy döntenek, hogy számukra így hatékonyabb, akkor miért ne?
          A probléma ott szokott lenni, hogy egy lehúzós nő egy ideig nyugodtan tudja kamuzni ezt a szerepet, aztán amikor nyeregben érzi magát, akkor robbantja a bombát. Fordítva, több fizetést kamuzni a borítékba, nagyobb bankszámlaegyenleget vetíteni nem lehet, tehát itt is van egy asszimmetria, amit bizony sokan ki is használnak, nem meglepő tehát a férfiak bizalmatlansága.

            DennisVT

            DennisVT

            (2015. május 28. csütörtök - 12:31)

            Amerikában az egyik államban van most valami javaslat, hogy legyen utólag törvényileg számonkérhető – erőszakkal vádolható – az a férfi, aki hazugsággal, hazugságokkal vette rá a nőt a szexre.

            Jobb fizetést, jobb kocsit hazudott, örök szerelmet stb…

              brandon

              (2015. május 28. csütörtök - 13:01)

              Ékszerész: De asszonyom, értse meg, ez a gyűrű nem aranyból készült, hanem egy bizsu.
              Nő: Jesszusom. Akkor engem tegnap megerőszakoltak!

        DennisVT

        DennisVT

        (2015. május 28. csütörtök - 11:19)

        Elegge egyetertek:)

        Kalman

        Kalman

        (2015. május 28. csütörtök - 12:37)

        “Ha így nézzük, akkor a prosti, a kitartott szerető, az anyagi biztonságot a férfitől váró nő, és az aranyásó között (ebben a sorrendben) csak árkategóriában van különbség.”

        Nagyon nem. A prostival és a kitartott szeretővel csak szexre szerződsz. Az anyagi biztonságot a férfitől váró nővel gyerekcsinálásra és nevelésre is, ami egy óriási különbség! Az első három eset ha feltesszük, hogy a szerződést senki nem rúgja fel, akkor alapvetően eltér a negyediktől. Az aranyásó ugyanis felrúgja a kötött szerződést, lelép hogy vigye a pénzt. Azért ennyire különböző dolgokat ne mossunk össze, ha lehet!

          brandon

          (2015. május 28. csütörtök - 13:05)

          Úgy is nézhetjük: A prostit, szeretőt nem egyedül, és egy az egyben kell eltartanod. Kvázi önállóak, és nem tartanak igényt a teljes vagyonodra, szakítás utáni tartásra.
          Az anyagi biztonságot váró nőt, aranyásót viszont igen, és, az utóbbi kettőt is várják, kikényszerítik.
          Így, ez lényegesen nagyobb teher, kockázat.

          A jogi környezet egyébként nem különbözteti meg az aranyásót az anyagi biztonságot kereső nőtől. Így a szerződést mindkettő ugyanolyan feltételek mellett rúghatja fel.

          A különbség, hogy az aranyásó direkt pénzes fószerekre megy rá, és egyéb szempontokat nem néz.
          Az anyagi biztonságot kereső nő viszont kompromisszumos megoldást keres, azaz, nézzen is ki valahogy az a férfi, és azért képes legyen eltartani.

            Kalman

            Kalman

            (2015. május 28. csütörtök - 13:18)

            A kulcskérdés nem az, hogy hova teszi a lécet, hanem az, hogy eleve a válásra játszik-e? (vagy csak később jut eszébe a brilliáns terv :-) Az az aranyásó, aki a válással szerzett pénzre játszik. Az hogy mennyire gazdag a célszemély, az inkább a húspiaci értékén múlik, mint a lelkületén.

            Az nem aranyásó, aki ha nem követsz el nagyobb hibát akkor nem lép le, hanem elégedetten él veled. Az a normális asszonynak való nő. A cikk második fele arról akarna szólni, hogy egy normális nőre nem kell túl sokat költeni, hogy elégedett legyen.

            Illetve van szerintem egy harmadik kategória is, aki nem a pénz miatt fog lelépni, hanem egyéb okokból, de azért nyilván a pénz sem jön neki rosszul. Őket nevezhetnénk akár alkalom szülte golddiggernek is.

              Naooo

              Naooo

              (2015. május 28. csütörtök - 20:36)

              “Az nem aranyásó, aki ha nem követsz el nagyobb hibát akkor nem lép le, hanem elégedetten él veled.”

              Együtt jóban-jóban.

      Alter Ego

      Alter Ego

      (2015. május 28. csütörtök - 12:32)

      A hozzászólásod alapján a következő skálán helyezkednek el a különböző férfiértékek: abszolút érték a fiatalság, ezt követi a végzettség, majd az egzisztencia. (Ez így önmagában is eléggé kérdőjeles nézőpont szerintem, de maradjunk most az általad felállított keretek között.)

      Mire egy srác megszerez egy “piacképes végzettséget” és szakmai gyakorlattal meg is támogatja, addig eltelik a fiatalsága egyik fele, mire ezt kellő rátermettséggel és szerencsével számításba vehető egzisztenciára is tudja váltani, addigra kb a fiatalsága másik fele. Viszont a te képleted szerint addigra ezt már nem ildomos értéknek tekintenie a csajoknak, mert “fújj petyhüdt sugar daddy”. Szóval szerintem huszonévesen, “fiatalon” legfeljebb csak az apja visa kártyájával vagy egy piacképesnek “látszó tárggyal” csajozhat bárki… Ha te mindenáron ragaszkodsz hozzá, hogy egy kapcsolatban figyelembe vehető érték egy férfi egzisztenciája, akkor viszont minimum passzolni kellene a “sugar daddy”-zést, ami leginkább a feminista, férfidémonizáló shaming language egyik elemének tűnik…

        Suum cuique

        Suum cuique

        (2015. május 28. csütörtök - 13:46)

        Tetszik, vagy sem, nem tartom sem normálisnak, sem egészségesnek, sem ildomosnak, sem semmi jónak azt a felállást, miszerint a párok tagjai közt 20-30 év korkülönbség van. Az normális, ha a férfi javára van pár év, de én ezt maximum 10-ig tartom helyesnek. Afölött már valahogy ösztönösen arra gyanakszom, hogy a hölgyeményt nem az őszinte szerelem motiválja, hanem a nyers számítás.

        Piacképes végzettség megszerzésére miért menne el egy férfi fiatalságának a fele? Egy informatikus, vagy CNC-s kb 21 éves korára megszerzi a végzettségét, ha ügyes 1-2 év alatt már egész jól is tud keresni. Nyilván magyar viszonylatok közt nem lesz 23 éves korára 7-es BMW-je, viszont a példabeli ipse 19 éves barátnője a végzettsége alapján sejtheti, hogy ha mellett marad, akkor a fickó 30 éves korára simán összekereshet egy jó lakásra valót, ahova le lehet babázni, és addig is telik albérletre. Nem fog tudni egyből a segge alá “cukee kis smartot” tenni, mint egy sugar daddy, de ha látja benne a potenciált, akkor minden adott, ennél többet elvárni nem lehet.

        A gyakran 18-20 éves lányokat hajkurászó 40-50-es pacákokat “petyhüdt sugar daddy”-nek nevezni semmi köze a feminista férfidémonizáláshoz (bár ők is megteszik), egyszerűen a társadalom és a normális párkapcsolatok/házasságok iránti egészséges aggodalom hajtja. Ugyanis egy normális társadalomban egy 40-50-es férfi nem 18-20 éves lányokat hajkurászna, hanem nyugodtan élne a korban hozzá illő (normális, házias, stb.) felesége és gyerekei mellett.

        Az, hogy manapság így van, pont az a feminizmus, gyakorlatban pedig a szukcesszív poliandria miatt van.

          Alter Ego

          Alter Ego

          (2015. május 28. csütörtök - 14:14)

          Biztosan az is lehet az oka az eltérő világlátásunknak, hogy más “kulturális” közegből származunk. Errefelé prolifalván, a “panelpatkányok” földjén tényleg egy törekvő fiatalnak számít az a CNC gépkezelő, aki felétek bizony már sajnos csak “white trash”, hogy a tőled tanult kifejezéssel éljek… Itt a kb 5 millió létminimum alatt élő ember (KSH kutatások nyomán) Magyarországán tudni véljük, hogy egy kezdő CNC-s keres kb 100 ezer forintot és némi szakmai előremenetel után sem sokkal többet… Ez pedig bizony az a siralmas kategória, amelyben alaposan meg kell fontolni, hogy esetleg inkább termoszban vigye az illető a kávét és nejlonban a szalonnát ebédre, ha nem akarja a munkahelyi étkezdében hagyni a fele fizetését, mert úgy aligha telik az albérletre és a használt ruhára… Most azt inkább nem fejtegetném, hogy ezeket az állapotokat én mennyire röhejesnek siralmasnak tartom… Szóval továbbra is azt gondolom, hogyha a pénzzel, egzisztenciával csajozás egy elfogadható morális kategória, akkor bizony sok fiatal férfi csúnyán elbukta ezt a meccset már a rajtvonalon. Ha egyre feljebb tolódik az egzisztencia kialakításának lehetősége, akkor nyilván egyre feljebb tolódik a családalapításra lehetősséggel rendelkező és a nők szemében általában is egzisztenciálisan vonzó férfiak életkora is. Ezért sem hiszem, hogy érdemes a feminista shaming language hullámaira felülni, meg úgy általában sem tűnik konzisztensnek azzal az alaptétellel, hogy az (évek alatt elérhető) egzisztencia férfiérték.

          Szóval ilyen átlagoson rossz életszínvonal mellet a pénz dolgáról talán inkább szó se essen, de majdcsak kezd egyszer valamit ez az 5 millió létminimum alatt élő ember is ezzel a remekbe szabott cikkel, amely leginkább egy élhetőbb európai állam gyermekének íródott… – Részemről meg csak próbáltam a fiatal férfiak széles tömegeinek valóságához kicsivel közelebbi szintről láttatni a párbeszédet.

          Szerintem abba a csúnya hibába sem érdemes esni, hogy az ember túlságosan sokat moralizál mások életvitele vagy partnerválasztási szokásai felett… Részemről igyekszem óvakodni a (szellemi) arisztokratizmus ilyen-olyan válfajaitól..

            Suum cuique

            Suum cuique

            (2015. május 28. csütörtök - 14:40)

            A dolog ott hibádzik, hogy én pont hogy NEM azt állítottam, hogy “a pénzzel, egzisztenciával csajozás egy elfogadható morális kategória”, hanem azt, hogy “teljesen érthető elvárás egy nőtől, ha nézi az anyagi biztonságot is. E kettő közt azért elég meredek különbség van. Én nem vitatom, hogy a magyar fizetések förtelmesen alacsonyak (bár én a mértékeken vitatkoznék, itt nálunk Nyugat-Magyarországon a CNC-sek kb 250-ről indulnak, egy informatikus meg 300-al is indíthat egy banknál), de itt most nem erről volt szó.

            “Részemről igyekszem óvakodni a (szellemi) arisztokratizmus ilyen-olyan válfajaitól..” – Ez nagyon szép célkitűzés, csakhogy én nem azért tűnök ennyire “szellemileg arisztokratistának”, mert én annyira kiválónak látnám magam objektív mérce szerint, csak a mai közállapotok annyira silányak, undorítóak és erkölcstelenek, hogy már az is kiválónak kezdheti érezni magát, aki egy kupac szarnál többet ér.

            Tibi

            Tibi

            (2015. május 28. csütörtök - 14:44)

            Hatalmas respect ezért a hozzászólásért Alter !

            Kalman

            Kalman

            (2015. május 28. csütörtök - 15:10)

            Érdemes továbbolvasni a gyakorikérdéses szálat: aki a 100EFt fizetést (nettó, bruttó?) említette, ő azt mondta, hogy a zöld gombot kell nyomkodni, meg indőnként a szerszámot ellenőrizni. Úgy érzem ő nincs a szakmája csúcsán. Enyhén szólva ignoránsnak tűnik a hozzáállása. Aztán mások hosszú áradatban leírták, hogy mik a szakma szépségei és szintjei. Sajnos ők nem írtak konkrét számot, de biztos, hogy aki jobban teljesít az már nem 100 EFt kategória lesz. Az első oldal utolsó kommentje:

            “Tehát kb akkora különbségek vannak munkahely és munkahely közt mint egy lada és egy ferrari közt ugyanis minden cncvel készül pistike bmxének a pedáltengelye is és a paksi atomerőmű turbináinak az összes alkatrésze is :)
            Nincs könnyű szakma csak könnyű munkahely”

              Alter Ego

              Alter Ego

              (2015. május 28. csütörtök - 15:47)

              A tömegtermelés miatt a CNC-s munkahelyek jelentős részében az a helyzet, amit a hozzászóló kiábrándító realizmussal leírt; a zöld gomb nyomkodása és a munkadarabok cserélgetése a feladat, a vezérlőprogramok megírása a tömegtermeléshez gyakran mérnöki feladat. De nem a CNC-s és a kapcsolódó számítástechnikai szakmát akartam fókuszba helyezni, sokkal inkább arra érdemes koncentrálni, hogy a tömegtermelői, operátori munkakörök irányába tolódott el az ország foglalkoztatási szerkezete és általában is rendkívül alacsony a bérszínvonal. Jellemzően még az alacsonyabb megbecsültségű fizikai munkák területén is növekszik a nők foglalkoztatása, miközben számos nagyobb megbecsültséget jelentő és némiképp jobban fizetett munkakör kifejezetten női felségterületté válik.  Ezekbe az alapokba ágyazódik bele a mai fiatal férfiak széles tömegeinek egzisztenciával, partnerkapcsolat kialakításával, családalapítással összefüggő problémahalmaza. A fiatal férfiak jelentős részének a véleményével nem is igazán találkozunk jelenleg itt a férfihangon, mivel kissé talán értelmiségi szubkultúraként funkcionálunk. Ebből a nézőpontból nem nagyon van rálátás az ő még karakterisztikusabb problémáikra, szóval egyebek mellett megpróbáltam az ő “magyar hangjuk” is lenni egy kicsit…

          Montana24

          Montana24

          (2015. május 28. csütörtök - 15:37)

          “Piacképes végzettség megszerzésére miért menne el egy férfi fiatalságának a fele? Egy informatikus, vagy CNC-s kb 21 éves korára megszerzi a végzettségét, ha ügyes 1-2 év alatt már egész jól is tud keresni. ”

          Nem tudom mennyire vagy szakmabeli, de szerintem ez csak kb. a felső 5-10%-ra jellemző. Egy jó barátom mérnök informatikusin van, én gépészmérnökként végzek lassacskán, de itt sokan örülnek, köztünk én is és ő is, ha 26-27 éves korunk körül kikerülünk az egyetemről (akik végig elcsalnak mindent, azokról most ne beszéljünk). Tanári beszámoló szerint átlagosan 6-7 évig tart végezni 3,5 évet. És a karrierépítés igazi része csak akkor kezdődik. Azzal egyetértek, hogy pár év alatt nagymértékben megugorhat a fizetés, de gyakornokként örülök, ha a minimálbért megkapom bruttóban.

          Én is hallottam olyat, hogy xy ismerőse cnc-s, viszont anyanyelvi szintű német tudással kellett kimennie németbe, hogy tényleg jól is tudjon keresni, de ő is már volt akkor 30 környékén.

          Lehet neked más a tapasztalatod, de szerintem nem az az általános.

          “ha látja benne a potenciált” —> Szerintem ez a női számítás alapja. Mivan, ha a közös lakás, ne adj Isten gyerek(ek) után a kissé langyos kapcsolat közepén felbukkan egy még több potenciált hordozó férfi? Szerintem mindenki tudja a választ…

          Naooo

          Naooo

          (2015. május 28. csütörtök - 20:44)

          “Afölött már valahogy ösztönösen arra gyanakszom, hogy a hölgyeményt nem az őszinte szerelem motiválja, hanem a nyers számítás.”

          Őszinte szerelem hölgyeménynél csak 16 év alatt van, akkor is csak két hétig.

          Mekkora antiszemitaság már az első kép.

    timecutter

    (2015. május 28. csütörtök - 12:15)

    A cím rossz, szerintem csak egyedülálló férfiakra érvényes, párkapcsolatban élő férfinál a helyes cím a józan család pénzügyei lenne. :)

    A cikkben leírtak tipikusan olyan területet érintenek, ahol nem lehet előre okosnak lenni, mert úgyis a felek erkölcsi tartása, egymás iránti bizalma és a jólelkűsége vagy annak a hiánya fogja eldönteni a történet menetét. Bizalmatlanságra egyébként sem lehet építeni kapcsolatot.

    Mellette még meg kell említenünk, hogy az együttélés formái milyen kockázatot rejtenek a család egységére nézve.

    Legkiszolgáltatottabbak a rendszer lenyúló törekvéseivel szemben a házasok. Tegyük fel, hogy valamelyik félnek mondjuk vállalkozási csőd vagy hitel miatt jelentős tartozása keletkezik. Ebben az esetben a házasok együtt felelnek a tartozásért, a hitelezők viszik a közösen szerzett házat, a család együtt mehet a híd alá lakni. Ha viszont csak összeállnak, nem lépnek házasságra, és nincs hivatalos élettársi kapcsolat sem, akkor azért a család és a kecó is megmarad. Itt jön képbe a bizalom, stb. Nem csoda, hogy egyre kevesebb házasságot kötnek az emberek.

      Pillanatragasztó

      (2015. május 28. csütörtök - 12:24)

      A házasság nem más, mint az állam beengedése a hálószobádba. És még nem is csak harmadiknak, kizárólag a gyertyát tartani, hanem ha ott van, akkor bizony keményen beleszól a család életébe. Továbbra sem értem, miért van valakinek pont erre szüksége. Egy kapcsolat nem a papírtól lesz müködőképes, az államra, mint harmadik szereplőre egy párkapcsolatban semmi szükség.

        timecutter

        (2015. május 28. csütörtök - 12:40)

        Sok ember így van szocializálódva, a média is folyton azt nyomja, hogy házasodjál. Az igazság az, hogy ha házas vagy és kecód van, meg gyereked, akkor a tököd a kezükben van, ezt a réteget terhelik legjobban adókkal, miközben kitermelik a jövő helótáit az állam részére.

          alszentpeter

          alszentpeter

          (2015. május 28. csütörtök - 12:43)

          Tévedsz. Ha gyereked van, akkor házasság nélkül is a markukban a tököd.

            brandon

            (2015. május 28. csütörtök - 13:15)

            Az új Polgári törvénykönyv alapján így van. Sőt, ha hosszabb ideig, bármiféle papír nélkül, közös háztartásban élsz egy nővel, akkor utólag ugyanúgy kérheti a vagyonmegosztást a bíróságtól, valamint, az élettársi tartást.

              timecutter

              (2015. május 28. csütörtök - 13:37)

              Ez ebben a formában állítólag nem igaz.

              Röviden: Ha együtt éltek legalább egy évet, és ha gyerek született, vagy ha keresőképtelen beteg a volt élettárs. Max 3 évig. És ha a perelt élettárs jövedelme lehetővé teszi. És ha a csaj hűséges volt, és mértékletes életet élt, és mindezt tudja bizonyítani.

              http://www.nlcafe.hu/csalad/20131107/elettarstartas/

                alszentpeter

                alszentpeter

                (2015. május 28. csütörtök - 14:23)

                nlcafe-t hivatkozni eléggé rázós, nem?

                alszentpeter

                alszentpeter

                (2015. május 28. csütörtök - 14:56)

                AZ ÉLETTÁRSI TARTÁS

                4:86. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]

                (1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született.

                (2) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

                4:87. § [A tartásra való érdemtelenség]

                (1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,

                a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez;

                b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

                (2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is.

                4:88. § [A tartási képesség]

                Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

                4:89. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő teljesítéséről]

                Az élettársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles élettárs tartási kötelezettségének meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített élettárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válik.

                4:90. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között]

                A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult.

                4:91. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

                A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.

                  brandon

                  (2015. május 28. csütörtök - 18:02)

                  Na, végre valami konkrét info.

                  Kéne valami ilyesmi a gyerektartás ma érvényes szabályairól is, mert úgy tudom, az is változott.
                  Ma már nem a havi jövedelem konkrét %-ban határozzák meg, hanem a gyerek szükségletei alapján.
                  Azt meg egy kis “hűdeszegényenélünk” hiszivel az asszony alaposan felturbózhatja, így aztán nálunk is várhatóak az irreálisan magas tartásdíjak.

                    alszentpeter

                    alszentpeter

                    (2015. május 28. csütörtök - 20:42)

                    PTK ( http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300005.TV&celpara=#xcelparam ) XXI. Fejezet foglalkozik a kiskorú tartásával.

                    4:218. § [A gyermektartásdíj bírósági meghatározása]

                    (1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

                    (2) A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni:

                    a) a gyermek indokolt szükségleteit;

                    b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

                    c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;

                    d) a gyermek saját jövedelmét; és

                    e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

                    (3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

                    (4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

                    Nem tudom, hova tartozik az iPad, szerintem neveléshez. höhö.

                     

        alszentpeter

        alszentpeter

        (2015. május 28. csütörtök - 15:47)

        házasság vagyonjogi szerződéssel  (összevont családi kedvezmény miatt) >> élettárs vagyonjogi szerződéssel >> élettárs >> élettárs saját gyerekkel >> házasság

      alszentpeter

      alszentpeter

      (2015. május 28. csütörtök - 12:42)

      Te vagy a “nem kell gyerek mert minek” ugye? Akkor nálatok a “család” az “férj” és “feleség” vagy “férfi” és “nő” sorrend nélkül. Ahol van gyerek, ott van a “nő” a “gyerekek” és a “családeltartó” ebben a sorrendben.

        timecutter

        (2015. május 28. csütörtök - 13:11)

        Nekem azért nem kell gyerek, mert jelenlegi helyzetemben nem tudnám úgy felnevelni, ahogy szeretném. Ahhoz hiányzik 50 millió ft. Azon az áron meg nem kell, hogy amíg én másod és harmad állásban gályázom, addig az arra alkalmatlan iskolarendszer nevelje közmunkás alapanyagnak. Negyven után kész lett az otthonunk, eléggé elfáradtunk. Választás elé kerültünk, vagy a gyerek és 6x éves korunkig mókuskerék és nyomorgás, vagy nem lesz gyerek és már csak lájtosan dolgozgatunk, pihengetünk. Részemről nem a gyerekvállalást tartom az élet értelmének.

            timecutter

            (2015. május 28. csütörtök - 17:46)

            Jól hangzik, de itt nem a ruházatról vagy bútorokról van szó, mert az lenne éppen elég a tesóktól. Egy gyermek felnevelés 2-3 éve volt 30 millió, de számításaim szerint ma már olyan 50 körül van, hogy legyen esélye tehetsége szerinti önmegvalósításra az életben.

            http://www.life.hu/csalad/20121017-mennyibe-kerul-egy-gyerek-felnevelese-a-terhesgondozastol-a-beiskolazason-at.html

              Reina Nicolasa

              (2015. május 28. csütörtök - 18:43)

              Az mit jelent? Veszel neki házat, autót, finanszírozol neki három diplomát, veszel neki férjet/feleséget és eltartod 50 éves koráig?

              Nem akarok gúnyolódni, félre ne érts. Őszintén kérdem, mert nekem csak így jön ki az 50 millió.

              Kieg.: ez a cikk baromság. Kezdjük ott, hogy lehet járni SZTK-ra terhesgondozásra és nem kell fogadott orvosnál szülni. Én így csináltam, ezzel már kapásból megspóroltam többszáz ezer ft-ot és semmi gond nem volt se a terhesgondozással, se a szüléslevezetéssel. Igényes volt a hely, ahova jártam, és a kórházban is kedvesek voltak a szülészek, orvosok, nővérek. Erről beszéltem, mikor felesleges kiadásokról írtam.

                timecutter

                (2015. május 28. csütörtök - 20:54)

                Jó, hát nekem úgy pont nincs kedvem nekiállni, hogy részben a szerencsére bízom a dolgot, illetve mások jóindulatára. Persze ruhát bútort adnának a tesómék, az sztk-ban talán jó napján fogjuk ki az alulfizetett orvost és spórolunk párszázat, vagy nem jó napja van és elnéz valamit aztán meghal a gyerek és az anyja is, mert olvasni és hallani ezt-azt az állami egészségügyről, amit persze mi is fizetünk, mégsem nagyon mernénk rábízni magunkat.

                Döntésünk rengeteg dolog függvénye, kezdve az életkorunkból adódó beteggyerek kockázattól, az oktatási rendszer alkalmatlanságán át főleg, hogy 6x éves korunkig nem látjuk biztosítottnak a folyamatos keresőképességünket. Persze ha most lenne 50 milla kes, akkor még belevágnánk, így kijön. De úgy nem, hogy majd menet közben megtermeljük a rávalót, mert valószínű belebuknánk, és nem akarunk kitolni szegény gyerekkel, hogy azt mondjuk, fiam nincs pénz az iskoláztatásodra, mondj le az álmaidról, menj el valami kuli munkahelyre szopni, abban a tudatban, hogy amit te fogsz keresni az még otthonteremtésre sem lesz elég. Hogy mondjak valami optimistát is, rajta vagyunk a dolgon, a héten is veszek lottót.

                De egyébként mondhatok én bármit, akinek gyermeke van, az természetesen a gyermekvállalás mellett érvel, ezt megszoktuk.

                  alszentpeter

                  alszentpeter

                  (2015. május 28. csütörtök - 21:09)

                  nem érvelek mellette, csak annyit mondok, hogy az 50 millás érv eléggé sántít. szerintem inkább 15, maximum 20, és ebben már a különórák és a ruházat is benne vannak. viszont nem kell különórára küldeni, foglalkozhatsz vele magad is. jah, hogy az idő? hát igen. a másik pedig az, hogy a 15 soknak tűnhet, de ez nagyjából havi 50-60 rugó, amiből állambácsi minimum 23-at kifizet (családi pótlék és családi adókedvezmény) (ez 23 év alatt 6,3 milla (!!) ). Ha három gyereket vállalsz, akkor ez havi 150 ezer forint (16 családi pótlék, 34 családi adókedvezményből gyerekenként havonta). Ez 41 milla azaz NEGYVENEGY MILLIÓ forint. Ezt az állam adja. Szóval totál kamu, hogy drága a gyermekvállalás. Erre jön még a lakásvásárlási támogatás, az is több, mint 2 milla ha bevállalsz 3 gyereket.

                  Tehát aljas hazugság anyagiakra fogni azt, hogy nem akarsz gyereket.

                  jah igen, azért ehhez az kell, hogy kiselejtezd az életedből a golddiger p.nákat, és meg kell tanulni ésszerűen költekezni. nem kell belemenni a “kié a legmenőbb babakocsi a gangon” nevű trógerságba (lásd VILAR könyvében “a nők horizontja” c fejezetet!!).

                   

                    timecutter

                    (2015. május 28. csütörtök - 21:25)

                    Namost gyerekvállalásnál én eleve nem számolnék azzal, hogy mit ad most az állam, mert abból könnyen pofára esés lehet, egy rendelettel megvonják és már nem is adja. Egy gyerek felnevelése az én olvasatomban ezt jelenti, hogy addig amíg kitanul egy egyetemet, esetleg lerak egy phd-t, olyat amihez tehetsége van. Kell még tartalék arra ha megbetegszik, vagy ha a családban apa és anya keresőképtelensége következik be. Akkor még kell egy olyan munkahely, ahol max. 8 órát dolgozol, hogy legyen időd azt a gyereket nevelni is.

                    Részemről nem tartom tehát aljas hazugságnak, mert tudom, ha most lenne annyi pénzem, akkor benne lennénk, de végül is mindegy ki mit hisz, konkrétan nem érdekel, csak azt nem értem mitől baj ez, amikor az mgtow pasik sem vállalnak gyereket (sem). Mi annyiban különbözünk, hogy együtt a párommal vonultunk ki a társadalmi konvenciók szabta irányból, saját irányunkba, a nyugodt kiszámítható ám gyerektelen életet választottuk a bizonytalanság és a nélkülözés helyett.

                    Montana24

                    Montana24

                    (2015. május 29. péntek - 20:00)

                    Tudom, timecutter nem szorul védelemre felnőtt lévén, de hagyjátok már békén. Ők megbeszélték, így a jó nekik. 40 után baromi kockázatos ez az egész és egyébként is kiszúrja a szemem a monitoron át ez a hülye magyar mentalitás, hogy: “nehogy már te ne vállalj gyereket, mikor én is vállaltam” stb. Mert tényleg, marha sok köze van hozzá másoknak…

                    Csakhogy borzoljam a kedélyeket: Én 25 vagyok és eszemben sincs gyereket vállalni, és még rengetegen vagyunk ezzel így.

                      DennisVT

                      DennisVT

                      (2015. május 29. péntek - 20:14)

                      Én 35, és kb. ugyanezt gondolom. Mondjuk masszívan benne van az, hogy azok a nők, akikkel eddig komolyabban dolgom volt, egyáltalán nem győztek meg arról – úgy összességében – hogy egy nővel lehet és érdemes egy egész életre tervezni. Máshogy viszont szerintem nincs túl sok értelme családot alapítani.
                      Ha hozzáveszem, hogy a környezetemben is talán csak 2-3 olyan komoly kapcsolatot látok, amiről fel merhetjük tételezni, hogy működőképes, élvezhető, és örökké tart(hat), akkor megintcsak eggyel több ok arra, hogy ezt ne erőltessem.
                      Tudom, hogy nagyon sokan úgy vannak vele, hogy nem gondolkodnak ennyire előre, és azt mondják, hogy ha a tökéletes alkalomra várnának a gyerekvállalással kapcsolatban, akkor sosem vállalnának… de ez nekem valahogy nem tetszik.

                  Reina Nicolasa

                  (2015. május 28. csütörtök - 21:54)

                  Attól, hogy teletömöd egy doki zsebét, még nem fog jobban odafigyelni rád. A sz.r orvos pénzért se változik Dr. House-zá. Ostoba és drága – persze a szülészeknek kamatozó – illúzió, hogy pénzért megveheted, hogy ne legyen gond a szülésnél.

                  A legnagyobb kitolás a gyerekkel nem az, ha nem tudod neki fizetni a phd-zását, és esetleg dolgoznia kell az álmai megvalósításáért, hanem az, ha nem is álmodhat, mert meg se születik. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én inkább élnék szerény körülmények között, minthogy ne létezzek.
                  Mellesleg ki mondta, hogy mindenkinek mindenképp diploma kell, és azt akkor is a szülőnek kell fizetni, ha anyagilag beleroppannak? Miért kell mindent a gyerek feneke alá tolni, akkor is, ha nincs rá keret?

                  Ha valaki teljesen bebiztosítva akar gyereket vállalni, akkor ne vállljon, mert a milliárdosból is lehet csóró, a történelem kereke forgandó, jólkereső apuka lerokkanhat stb. Inkább haljunk ki és haljunk meg magányosan.

                  Egyébként nem téged akarlak győzködni, hanem az érvrendszeredet megcáfolni.

                    Koriander

                    Koriander

                    (2015. május 28. csütörtök - 22:15)

                    én annyiban egyetértek timecutterral, hogy amerre haladunk ott igencsak szükség lesz az anyagiakra, nemsokára orvosi ellátás csak azoknak lesz, aki képes kifizetni, a többi sajnos hulljon el, oktatásban szintén ez lesz vagy már van (nyilván az alapmûveltséget mondjuk otthoni oktatással meg lehet oldani, szóval ez megfelelô háttérrel kivédhetô). Gyereket felnevelni igenis sokba kerül, de nem is lehet rá mint vmi üzleti vállalkozásra gondolni. mondjuk én a gyerek érdekében mondom azt, hogy mindenki annyit vállaljon, amennyirôl gondoskodni tud úgy is hogy semmi segítséget nem kap az államtól, mondjuk a közegészségügy és alapoktatás közérdek.

                      Reina Nicolasa

                      (2015. május 28. csütörtök - 22:26)

                      És honnan tudod, mennyiről tudsz gondoskodni? Honnan tudod, hogy x év múlva nem leszel jobb/rosszabb anyagi helyzetben? Most vállalsz mondjuk 4-et, de aztán elszgényedsz, vagy maradsz 1-nél, aztán rájössz, több is belefért volna… emiatt is vagyunk úgy vele, hogy Istenre bízzuk a gyermekeink számát. Nem vagyunk jövőbe látók. (Ezt nem azért mondom, hogy bárkire is ráerőltessem ezt a szemléletet és életmódot.)

                      Koriander

                      Koriander

                      (2015. május 28. csütörtök - 22:42)

                      sok mindentôl függ, ha van egy stabil támogató családod és közösséged, akkor nyilván többet, ha csak alapvetôen ketten vagytok, akkor racionálisabb kettônél megállni, mert legalább mindegyiknek jut egy kezed, hogy átöleld :) .

                      Reina Nicolasa

                      (2015. május 28. csütörtök - 22:54)

                      Szép, amit írsz. De pont erről a racionalitásról beszéltem, hogy szerintem nem létezik. Nem gondolom úgy, hogy racionálisan el lehet egy földi halandónak dönteni, hogy hány gyereket vállaljon, mert nem lát a jövőbe. Szerintem ez egy olyan területe az életünknek, amit nagyon kár, hogy a mai világban már ennyire tudunk uralni.

                      Nem erre kell alapozni, de Mo.-n a 2 gyerek éri meg a legkevésbé anyagilag, ha a támogatási rendszert nézzük. Tudom, radikálisan hangzik, de az én szememben a 3-4 a minimum. Ezt persze senkire se akarom ráerőltetni, söprögetek a saját portámnál, és reménykedem, hogy megvalósul. :-)

                      Koriander

                      Koriander

                      (2015. május 29. péntek - 17:25)

                      “Nem erre kell alapozni, de Mo.-n a 2 gyerek éri meg a legkevésbé anyagilag, ha a támogatási rendszert nézzük.”
                      Én meg sajnos azt láttam (most hogy otthon voltunk), hogy nagyon sok családban a harmadik pont a támogatási rendszer, szocpol kiaknázása miatt született meg, a kontrolvesztett fintorokból meg kisejlik, hogy a partnerkapcsolat döcög, a gyerek idegesíti és olyasmirôl prüntyögnek, hogy mennyibe lesz a nyári szünet a nevelésmentes napokon és a rohadt óvoda, iskola vagyis az állam nem gondoskodik. csakazolvassa is az uccsó posztjában fodrászollóval készül eret vágni, mert az elsô gyereke apja lemondott a tankönyvi támogatásról és vele meg packáznak,meg ô háromgyerekes és jár az ingyenes tankönyv.
                      Gyakorlatilag ennyi kell hogy vki lelkileg kibillenjen, nyilván ha már megvan, akkor muszáj van és bírni kell, de simán józanparaszteszet elôszedve belátható, hogy kettô kevesebbet eszik, beteg, nyûgös, nyaggat, mint három, négy, öt, tíz.
                      Mi is szeretnénk hármat, de pont ezért figyelem, hogy mit látok és sajnos azt látom, hogy vagy a nagyobbik vagy középsô szív vagy a kapcsolat.
                      Mindenesetre nekem elég radikális ezzel kapcsolatban a véleményem: ne legyen semmilyen gyerektámogatás, pont a gyerekek érdekében, hogy tényleg csak annyi gyerek jöjjön a világra, amennyit szeretettel várnak és ne az államtól lessék a tejecskét magukat elvileg önállò, tanultként definiálók, akik részérôl ez ezerszer gázabb, mint amikor a tudatlan és más lehetôséget nem ismerô háháhás teszi ugyanazt. Legyen már vége ennek a nagycsaládos idill mögé rejtett kurvulásnak, ahol az állam a fômadám és vkinek aki tudatosan nem vállal gyereket viszont kôkeményen adót fizet meg ne vágjuk oda, hogy önzô, mert tecc nem tecc, de pont az ilyen balekok, mint timecutterék (bocs), ill az egy-kétgyerekesek tartják fenn ezt a rendszert és semmit nem vesznek ki.
                      gyereket felnevelni pont hogy csak racionálisan lehet, ráció kell ahhoz, hogy felismerd, hogy mit bírsz erôvel, lélekkel, odafigyeléssel.
                      Nem tudom megsiratni az elmenstruált petesejtjeimet, akikbôl lehetett volna akár vki, ha megtermékenyülnek, szóval nem Istennel, hanem a férjemmel szexelek (még leírni is blaszfémikus) és igazából a férjem döntése, hogy mennyi gyerek legyen, Isten kegyelmébôl és ez már így Vele-teremtés, de dönteni mi döntünk.

                      Kalman

                      Kalman

                      (2015. május 29. péntek - 17:39)

                      Az azért nevetséges, hogy a tankönyveket minden diáknak újonnan meg kell venni. Ha kiolvasódnak a betűk, akkor tönkremegy, vagy mi? Ráadásul emlékszem, hogy anno a könyveimnek legalább a felét ki sem nyitottam. Oké volt, amit ronggyá olvastam, mert érdekes is volt, meg gyenge volt a kötés is. De az kb 1 könyv volt évente, nem 10.

                      hgyi

                      (2015. május 29. péntek - 18:18)

                      Tényleg a saját döntés a legfontosabb.
                      Vannak olyanok, akik 50 millát számolnak és csak úgy vállalnának 1 gyereket, ha ez megvan.
                      Vannak olyanok, akik azt mondják, kevésből is megélnek, a gyereket szeretni, nem pénzelni akarják.
                      Vannak, akik megpróbálnak erejükhöz mérten és szeretetben gyereket nevelni.
                      És hogy hány gyereket vállalnak a fent említett csoportok? Az erősen helyzetfüggő.
                      Én nagyon örülök, hogy három gyerekem van. A kettővel is megelégedtem volna, de jobb a három. :o) Négyet már nem vállaltam volna, még ha anyagilag bele is fért volna a költségvetésbe.

                      Naooo

                      Naooo

                      (2015. május 29. péntek - 18:24)

                      “Tudom, radikálisan hangzik, de az én szememben a 3-4 a minimum. Ezt persze senkire se akarom ráerőltetni”

                      Dehogy radikális, fehérből minimum 8, meg majd én mindenkire ráerőltetem, csak jussak hatalomra, lesz nemulass dögivel.

                      Naooo

                      Naooo

                      (2015. május 29. péntek - 18:27)

                      “Az azért nevetséges, hogy a tankönyveket minden diáknak újonnan meg kell venni.”

                      Az a nevetséges, hogy mennyi baromság van bennük.

                      Koriander

                      Koriander

                      (2015. május 30. szombat - 12:06)

                      @högyi persze, nincs is akkora vita, az 50 millio de mèg a 20 is szerintem is túlzàs, vagyis eszembe nem jutna így összeszàmolni, hogy vajon mennyiben van egy gyerek az ember akar vagy nem, meg abban is teljesen egyetèrtek Nicoval, hogy annyi mindent vesznek az emberek tök feleslegesen ès lehet egy csomó mindenben összefogni is, szervezès ès jóbaràtok kellenek, nem 50 milla.

                      haemorgen

                      haemorgen

                      (2015. május 30. szombat - 12:50)

                      A kiszámoló blogon volt egy jó cikk a gyermek vállalás pénzügyi hátteréről. Tényleg több millió forintba kerül egy gyerek, de sok ember túlszámolja, mert például a 300 m-re lévő óvodába is kocsival akarja vinni a gyerekét, stb.

                    timecutter

                    (2015. május 28. csütörtök - 22:19)

                    A rossz orvos pénzért se változik, a jó orvost meg pénzért lehet felfogadni a legtöbb esetben kivéve, ha szerencséje van az embernek. A legnagyobb kitolás nem az a gyerekkel, ha meg sem születik, hanem az, ha olyan körülmények közé születik amin nem áll módjában változtatni, mert életútját kijelöli a szükség és a muszáj. A pénz nem ahhoz kell, hogy anyagi javakat vegyünk a gyereknek, hanem ahhoz, hogy megváltsuk az időt amit vele töltünk munka helyett, hogy emberré neveljük. Aztán meg biztosítsuk a feltételeket, hogy olyan és annyi tudást, képzettséget szerezzen, amilyet és amennyit akar, és azt csinálja amit szeretne. Nagyon kevés embernek adatik meg, hogy olyan munkát végezzen amit szeret. Ha orvos akar lenni, akkor tanulhasson, ha asztalos akkor is, de ne muszájból. Az érvrendszeremet nem tudod megcáfolni, de nem azért mert tökéletes lenne, hanem mert részben szubjektív csakúgy mint a tiéd, és mert nekem már így jó erre a 20-30-40 évre ami még hátravan. :)

                      Reina Nicolasa

                      (2015. május 28. csütörtök - 22:35)

                      Ugyanazok az orvosok vannak sztk-n és ügyeletben, mint magánon. Ha pénzért jó, akkor is jó, ha akkor lát először, amikor szülsz.

                      Az emberek, ha a munkájukban nem találnak örömet, akkor találnak másban. Mint írtad, a legtöbbeknek a munka nem hivatás vagy a hobbija. Letudja, pénzért, és máshol keres örömet. Vajon nekik jobb lenne, ha nem is léteznének?

                      Mi, akik élünk, nagyon lebecsüljük a létezést. Így vagy úgy nem is érdemes élni… Szerintem meg de. Megfelelő értékrenddel és szemléletmóddal szegényként is lehet valaki boldog. Boldogabb a milliárdosoknál. A legfontosabb dolgokat még mindig nem pénzért lehet megvenni. Attól meg messze vagyunk, hogy egy (de még több) gyerekbe beleroppanni kelljen anyagilag. Őseinkhez képest luxusban élünk (melegvíz, áram, háztartási gépek…), csak az igényszint lett nagyon feltolva, főleg a médiának hála.

              Reina Nicolasa

              (2015. május 28. csütörtök - 20:03)

              Ez is egy “gyönyörű” cikk ugyanattól a nőtől (illetve fordításában). Gondolom, senki nem vette el és nem lett gyereke, de már kiöregedett, és most azzal nyugtatgatja magát és próbálja elcsöndesíteni az ordibáló biológiai óráját, hogy gyereket vállalni tulajdonképpen undorító és drága. Hogy nagyobb hatása legyen, erről másokat is igyekszik meggyőzni.

                timecutter

                (2015. május 28. csütörtök - 21:01)

                Vagy az is lehet, hogy csak nem gondolja, hogy az élete értelme a gyermekvállalás lenne. Van vagy hétmilliárd ember a földön, lassan már nincs is más, nem biztos, hogy szükség van még többre. Olyan meg hogy biológiai óra, szerintem nem létezik.

                  Naooo

                  Naooo

                  (2015. május 28. csütörtök - 21:17)

                  “Van vagy hétmilliárd ember a földön”

                  Nana, töredéke csak.

                  Reina Nicolasa

                  (2015. május 28. csütörtök - 21:56)

                  De az a 7 milliárd ember nem a te utódod, és nem neked okoz örömöt nap mint nap, és nem téged ölel meg stb. Szentimentális vagyok? Igen, a szülőség tele van ilyen lélekmelengető pillanatokkal.

                    timecutter

                    (2015. május 28. csütörtök - 22:33)

                    Van három tesóm, nekik össz. 8 gyerekük van, szüleim génkészlete továbbvíve, meg lehet nyugodni efelől. Állam is csettinthet, lesz tehát elég adófizető jelölt a családunkból, akik hátára lehet államadósságot pakolni. A párom adja a lélekemelő pillanatokat, ha majd elpatkolunk tesóim gyerekei megöröklik a kecót, addig meg kelhetek bármely nap tízkor, ha épp úgy van éppen kedvem, szabadok vagyunk és boldogok. :)

                      Reina Nicolasa

                      (2015. május 28. csütörtök - 22:38)

                      Tényleg nem téged akarak győzködni. Nincs jogom rákényszeríteni a gyermekvállalásra. Csak az ellenszenves nekem, hogyha nincs 50 milliód, akkor őrültség a gyermekvállalás, milyen drága stb.

                      alszentpeter

                      alszentpeter

                      (2015. május 28. csütörtök - 22:50)

                      nincs gond azzal, hogy nem akarsz gyereket. ennyi. csak ne a pénzre fogd.

                      akkor leszel majd igazán szabad, amikor meghaltál, az özvegy feleséged meg busszal jár majd szívdokihoz kezelésre, mivel a tesóid gyerekei (akikre a lakást hagyjátok) mással lesznek elfoglalva.

                      igazából nincs jobom beleszólni.

                Art

                (2015. május 28. csütörtök - 23:07)

                A gyerekvállalás nem mindenkinek való, de az, hogy kinek nem, sokszor csak akkor derül ki, mikor már megvan a gyerek, és akkor kész a baj.

                Hajlanék arra, hogy bátorítsuk a gyereket vállalni nem akarókat, hogy vállalják a nemvállalásukat, de azért felmerül a kérdés, hogy aki nem vállal gyereket, az mégis mi a retkes lófaszt akar kezdeni a saját életével, tehetségével, erejével, munkabírásával?

                Nők esetében szinte lehetetlen megfelelő mentséget találni, de férfiak esetében is csak akkor látom az ilyesmit indokoltnak, ha cserébe az illető valami igen ütős dologgal áll az emberiség és a magasságos végtelen univerzum szolgálatába, például kifejleszi a hidegfúziós háztartási atomerőművet, az öröktermő, hetente aratható búzát, vagy a csillagközi utazást lehetővé tevő protonhajtóművet.

                De a legtöbben nem ezen a pályán mozognak. 40-es, 50-es és 60-as éveikben aktívak, tettre készek, és igen agilisek is tudnak lenni, igényük van, hogy az energiáikat hasznosítsák, így lesz belőlük szólamvezető a Kossuth téri Monnyonle kórusban, főszervező az önkéntes Chemtrail ellenes ligában, na meg Kiemelt Hozzászóló a fészbúk leggyalázatosabb bugyraiban.

                  timecutter

                  (2015. május 29. péntek - 01:52)

                  Szerintem kissé szűk látókörű gondolkodás amely kizárólag a gyerekvállalásban tudja csak elképzelni az élet értelmét. Rengeteg más dolog is értelmet adhat az életnek. Sőt a gyermekvállalás valahol annak a beismerése is szerintem, hogy az illető nem igazán tudta mi mást kezdhetne magával ezen a világon, vagy miért van itt, tovább passzolja tehát a stafétabotot, hátha valamelyik leszármazottja nagyobb sikerrel jár. Részemről nem passzolom le a feladatot, lefoglal eléggé az ismeretszerzés.

                    Reina Nicolasa

                    (2015. május 29. péntek - 07:12)

                    Micsoda feminista propagandaszöveg. Ők szoktak az ostoba nőről beszélni, aki azért szül – főleg, ha htb-ként nem csinál karriert -, mert máshoz, “többhöz” hülye. Hiszen olyan könnyű és jelentértéktelen munka értékes embereket nevelni, hemzseg is tőlük a világ…

                    Amúgy egy férfit nem korlátoz a karriercsinálásban a gyerek.

                    Nem mellesleg, ha csak az ostobák szaporodnának, akik “másra nem jók”, megnézhetnénk magunkat pár generáció elteltével.

                      hgyi

                      (2015. május 29. péntek - 09:10)

                      Egyik olvasótársunkkal beszélgettünk az egyik kólázáson épp erről. Miért nem karrier a gyereknevelés?

                      No és egyáltalán mi az a karrier? Definiálni kellene, ahogy elnézem.

                      És persze a kérdés: Miért kell az életükkel, munkájukkal elégedett embereket azzal basztatni, hogy mások szerint ez nem elég/nem jó nekik, tessék feljebb törekedni?
                      Én soha az életben nem akartam vezető lenni. Miért kellene emiatt szarul éreznem magam? Csak mert sokak szemében csak akkor vagyok ember, ha vezető vagyok? Hát ezek az emberek személy szerint engem nem érdekelnek. A társadalom szempontjából viszont kifejezetten káros, hogy olyanokat is rugdossanak, akik nem akarnak “többet”, mást.
                      (Volt egy ismerősöm, akinek a munkájával nagyon meg voltak elégedve. Meg akarták tenni középvezetőnek. Ő köszönte szépen a megtiszteltetést és a lehetőséget, de visszautasította. Ez nem tetszett a feletteseinek, ezért ellehetetlenítették a munkahelyén – áthelyezték valami nagyon szar beosztásba -, majd kirúgták. S ha nem is ilyen konkrétan, de miért jó az, ha minél több ember érzi magát semminek, rossznak, hülyének  az állandó duruzsolás hatására, miszerint csak az az ember, aki vezető beosztásban van.)

                      timecutter

                      (2015. május 29. péntek - 09:26)

                      Teljesen félreértetted, és félredefiniáltad, egyáltalán nem karrierépítésről beszéltem. Sőt azt sem állítottam sehol, hogy most csak az ostobák szaporodnak. Arról beszélek, hogy a társadalmi elvárások miatt a legtöbb emberbe beivódott, hogy végsősoron gyerekvállalásban csúcsosodik ki az élete, mert ellenkező esetben feleslegesnek érzi magát. .

                      Olvasatod szerint tehát az mgtow pasasok akik szintén nem vállalnak tudatosan gyereket, azok is feministák és karrieristák lennének. Szerintem remekül elbeszélsz a mondanivalóm mellett, meg belemagyarázol hülyeségeket, ennek nem sok értelmét látom azon kívül, hogy magadnak bizonygatod milyen jó volt gyereket vállalnod.

                      De ezért nem hibáztathatlak. Ha egy gyerekes meghallja, hogy valaki tudatosan nem akar gyereket vállalni, mert neki jó így is, általában először győzködik mint te is a ruhákkal meg az sztk-s orvossal, majd ha nem sikerül meggyőzni, igyekeznek rásütni valami fasságot, mert már nem mondhatják mennyivel szabadabbak voltak amikor még nem volt gyerekük. :)

                      Naooo

                      Naooo

                      (2015. május 29. péntek - 18:45)

                      Nem kell reklám az Idiocracynak, gyakorlatba ültetve már.

                      Reina Nicolasa

                      (2015. május 29. péntek - 22:10)

                      hgyi

                      Sokan vannak, akiknek sosem elég, ami van, több pénz kell több hatalom, magasabb pozíció, az ilyenek el se tudják képzelni, hogy az életed célja nem az, hogy minél többen essenek hanyatt a pozíciódtól és a vagyonodtól.

                      timecutter

                      Párszor leírtam, hogy nem téged akarlak győzködni (se magamat). Ez a vita nem rólad vagy rólam szól, hanem a gyermekvállalásról. Rajtad és rajtam kívül olvassák még jópáran, ne vedd személyeskedésnek.

                      Dan

                      Dan

                      (2017. február 2. csütörtök - 01:26)

                      Hogy én is beleokoskodjak ebbe a másfél évvel ezelőtti témába. :)

                      A gyerekvállalás egyéni döntés, én sem ítélek érte el senkit, egyéni döntés szabadsága, ahogy minden más is az életben. A gyerek-nem-vállalás általános indokaival viszont erősen vitába szállnék.

                      – A női igazából akkor teljesedik ki nőként, akkor lesz teljes nő, ha gyereke születik. Ez van, nem véletlenül kapott egy olyan szerkezetet, amely a szülésre van kitalálva. Ettől még sok mindent megtapasztalhat és megvalósíthat az életben – tegye is! -, csak érdemes látni a fókuszt.

                      – Ahogy egy párkapcsolatban a férfi számára a nő a legnagyobb tanító, a nő számára a gyerek a legnagyobb tanító. Gyerek nélkül ez kimarad.

                      – A “jaj hát nekünk nincs annyi pénzünk, h X darab gyerekünk legyen” (X = 0-akármennyi). Na ezen az önámításon egyszerre nevetek és sírok. Ez a totálisan materialista, az anyagot a legfontosabb értéknek beállító nyugati kultúra hozzáállása. Miért?

                      – Mert valamennyi anyagi alap valóban kell az első gyerekhez (nem véletlenül létezett régen a hozomány intézménye), de ez mindenki által összeszedhető.

                      – Mert a gyereknek ételre, fedélre és figyelemre-szeretetre van szüksége, semmi másra! Ma, Magyarországon az első kettő mindenki számára rendelkezésre áll (kivétel az extrém esetek, ahol mondjuk az egyik/mindkét szülő elissza, elkártyázza, stb. a bevételeket). A harmadikból meg nagy a hiány, de ez nem pénzügyi okból van így.

                      – Mert, ha igaz lenne az anyagi ok, mint gyerekmennyiség-korlátozó ok, akkor tőlünk keletebbre senkinek sem lenne gyereke, tőlünk nyugatabbra meg minden családban hemzsegnének az utódok. Ja és gazdagék, milliomóséknál meg még több gyerek hemzsegne.

                      – Mert a valódi ok az önzőség és a félelem, h a gyerek miatt csökken a megszokott életszínvonal. Ami így is van, de eddig minden szülőtől azt hallottam, h valóban, jelentős áldozatokat kell hozni (életmódban is, pl. első években alvásra alig jut idő), de cserébe a gyerek(ek) annyi szeretet-energiát adnak vissza, h az áldozat visszapótlódik más módon.

                      A gyerekvállalást akadályozó első oknak a gazdasági bizonytalanságot látom: szinte senki sem lehet biztos az állásában, a gazdasági környezetben, jogkörnyezetben, amely évről-évre, gyakran radikálisan változik. Tehát szinte lehetetlen tervezni. Itt jön be a bizalom kérdése, miszerint félelem-alapú-e az életem (ez kiválóan garantálja a boldogtalanságot), vagy bizalommal állok az élethez, miszerint mindent megteszek, ami a lehetőségemben áll, utána pedig bízom abban, tudom, h a sors / univerzum / Isten szándéka mindig az, h fejlődjek, “jó” legyen nekem. Ez amúgy pont ugyanannyira ‘racionális’, mint azon aggódni, h mi lesz 5-10-20-50 év múlva. Ami lesz, akkor is megtörténik, ha nem aggódsz.

                      Másik ok a társadalom szétesése. Régen a szülés után a rokonok, illetve a szélesebb közösség is segítette a friss szülőket, mindenekelőtt az anyukát, amivel rengeteg terhet levettek a vállukról, az anya is időnként lélegezhetett egyet. Ma azt látom a barátaim családjában, h szinte senki nem tudja támogatni őket, így szinte belerokkannak még 1-2 kisgyerek felnevelésébe is. Nem pénzügyileg, hanem időben. Jobb esetben a nagyszülők segítenek, de ma már ez is inkább ritka, mint gyakoribb. Szélesebb közösség meg nincsen.

                       

                      Reszet Elek

                      Reszet Elek

                      (2017. február 2. csütörtök - 07:02)

                      A gyereknevelés költségei (hogy a lakhatásé is) reálértékben magasabbak, mint korábban voltak.

                      Xcsakx

                      (2017. február 2. csütörtök - 07:57)

                      Dan:

                      Sok mindennel egyetértek, amit írtál, egy pár dolgot még hozzáfűznék:

                      – A gyerekvállalás a nyugati társadalomban a nő döntése, legalább jó 50 éve, lásd a fogamzásgátlóktól kezdve az abortuszig bezárólag.

                      – Ebből adódóan olyan plusz “fegyver” került a kezébe, amivel, az ab ovo meglévő “hatalmukhoz” gyakorlatilag kaptak egy aduászt és bizonyos, államok/törvények  általt garantált “védőhálóval”( lásd Franciaország apaság piszkálata….) csúcsra járathatják, talán annyi a szerencse, hogy mivel a nők is ösztönös lények:) kevésnek jut el a tudatáig, hogy milyen “arzenállal” rendelkezik, és tudatosan kevés éli meg ezt a hatalmat:)

                      -Biológiai, evolúciós ösztön, amire ráhatása a társadalomnak és a környezetnek annyira van, hogy az utód “életképességét”/”megmaradási”-arányát, mennyire támogatják külső, szociális, jóléti intézmények.Nem győzőm linkelni :): https://www.ted.com/talks/hans_rosling_religions_and_babies?language=hu

                      Ehhez szorosan nkapcsolódik, hogy (egy pár kivételtől eltekintve), minél gazdagabb, annál kevesebb, általában egy gyereke van, míg az “alsóbb” osztálynak egyre több, ahogy “lefele” haladunk

                      – A “degenerált” népcsoportokban a “tiszta” ösztönvilág működik, nincs fogamzásgátlás, jóval nagyobb  a gyerekhalandóság, parazita életvitelükből, no meg a mának élnek, “tücskök”, nincsenek sem rászorítva arra, hogy tartalékoljanak, a  holnap ismeretlen fogalom számukra, és ezek összeségéből adódóan nagyobb “selejtaránnyal”, de szaporodnak mint a nyulak, 0 értelmi behatással.

                      Nem véletlen, hogy éghajlatilag hol van “túlszaporulat”:

                      – meleg égövövön, “elmaradtott” népcsoportok, a munka, civilizáció, tartalékolás szavak ismeretlenek számukra – nem fagytak meg, valami mindig akad stb.

                      – “Civilizált” környezetben, ahol a szociális háló biztosítja és fenntartja  a parazita életvitelt, sőt, bizonyos politikai eszmék/csoportok még támogatják is, és “kultúrának ” hívják a “hulladékok” életvitelét ott megint pörög a népszaporulat.

                  Naooo

                  Naooo

                  (2015. május 29. péntek - 18:39)

                  “de férfiak esetében is csak akkor látom az ilyesmit indokoltnak, ha cserébe az illető valami igen ütős dologgal áll az emberiség és a magasságos végtelen univerzum szolgálatába”

                  Te náci.

              alszentpeter

              alszentpeter

              (2015. május 28. csütörtök - 20:44)

              life.hu ?? mint referencia ??

              Naooo

              Naooo

              (2015. május 28. csütörtök - 21:12)

              “Egy gyermek felnevelés 2-3 éve volt 30 millió”

              Na és ezt anglisztán kifizeti abszurdisztánnak?

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2015. május 28. csütörtök - 14:15)

    V. Örs

    (2015. május 28. csütörtök - 15:09)

    Miért nem a Huffnágel Pistihez mentem cikket olvasni! :)

    Tzimisce

    Tzimisce

    (2015. május 28. csütörtök - 15:18)

    Én egyetemi szinten foglalkoztam a témával, épp a doktori kutatási tervemet írom belőle és nagyon örülök, hogy itt is megjelenik.

      alszentpeter

      alszentpeter

      (2015. május 28. csütörtök - 15:28)

      az király. ha csináltál egy kis irodalomkutatást, akkor böffenthetnél egy kis összefoglalót.

       

    Koriander

    Koriander

    (2015. május 28. csütörtök - 16:10)

    hoppá, itt senki sem lovizik, kártyázik vagy tôzsdézik?!

      V. Örs

      (2015. május 28. csütörtök - 16:30)

      Ismerek olyat, aki mindhármat teszi, most épp börtönben ül:)

      DennisVT

      DennisVT

      (2015. május 28. csütörtök - 16:40)

      póker jó?:)

        Alter Ego

        Alter Ego

        (2015. május 28. csütörtök - 16:46)

        Szerintem pont jó. Most akkor te leszel az élő példa arra, hogy mennyire nem józanok a férfiak a pénzügyeikben. :)

          DennisVT

          DennisVT

          (2015. május 28. csütörtök - 17:16)

          Kikerem magamnak, mindig jozanul jatszom:) Amugy eveken at volt jo kis fizeteskiegeszites, es most mar evek ota meg is tudnek elni csak ebbol. Persze azert van meg mas is.

            Alter Ego

            Alter Ego

            (2015. május 28. csütörtök - 17:30)

            Francba, mindig is sejtettem, hogy valamit rosszul csinálok… Mardos a sárga irigység; én is szeretnék játszva megélni! :) – Fogadni mernék, hogy Kalman soha nem ajánlotta volna a pókerezést, mint lehetséges megoldást ennek megvalósításához. :) – Én bolond, meg már kihúztam a költségvetésből a használtautó vásárlást és lefőztem 2 termosz kávét… :)

              DennisVT

              DennisVT

              (2015. május 28. csütörtök - 17:44)

              Sajnos azért nem ilyen hawaii az egész. Felemészt közel ugyanannyi időt, mint egy átlag munka, persze az utazást, készülődést stb meg lehet spórolni rajta. Ráadásul tanulni is kell hozzá. Többezer oldalnyi főleg angol nyelvű szakirodalom van mögöttem, sok száz óra oktatóvideózás, legalább ugyanannyi elemzés, és folyamatosan tartani kell a lépést.

              Először én is azt gondoltam, hogy ez mekkora buli, de ez talán csak 10 évvel ezelőtt volt igaz. Most már elég kemény meló, de nekem így is megéri, főleg a saját időbeosztás miatt. Számomra ez egy amolyan igazi MGTOW kifejeződés. Nem futja belőle egy hónap Bahamára, de azért nem panaszkodom.

              És egy idő után már nem is játékként gondol rá az ember…

              Kalman

              Kalman

              (2015. május 28. csütörtök - 18:21)

              Van ismerősöm, aki pókerből él. Online játszik, és simán többet keres, mint az emberek 90%-a. Mondjuk tehetséges és vagy 10 éve gyakorolja. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy olyan mint a filmekben: hatalmas tét egy lapon, mindenki izzad, és a Coltját szorongatja. Van egy átlag néhány százalékos nyerési esély plusz, és ha egész nap egyszerre több “asztalon” nyomod, akkor hosszú távon egész jó marzsod lehet. Szerintem ez nem a legélvezetesebb életpálya, de aki bírja a monotonitást, annak jó lehet.

        Koriander

        Koriander

        (2015. május 28. csütörtök - 16:56)

        Csupán azért kérdeztem rá, mert valahol a rizikóvállalás, adrenalin fröccs pont olyan szükség, mint a szex?!

          DennisVT

          DennisVT

          (2015. május 28. csütörtök - 17:17)

          Nekem csak belevagni volt kockazatvallalas, amikor kinotte a hobbikategoriat (de sosem csapott at szenvedelybe). Most mar nem rizikosabb, mint akarmilyen vallalkozasba fogni. Soooot….

            Koriander

            Koriander

            (2015. május 28. csütörtök - 17:57)

            az jó ha nem szenvedély, csak az a kérdés, hogy hol az inflexiós pont, amikor már az.

              DennisVT

              DennisVT

              (2015. május 28. csütörtök - 18:05)

              Inflexios pont ott lehet, ahol a masodik derivalt nulla:)

              Viccen kivul, ha eddig nem estem at, akkor mar nem fogok. Onuralom kerdese (is) mint sok minden mas. Akinek nincs, az egy evet sem tud ebbol vegigcsinalni.

      hgyi

      (2015. május 28. csütörtök - 17:48)

      A családban volt ilyen. A tőzsdét nem hiszem, de kártya, ló és alkohol miatt vesztette el tekintélyes örökségét nagyapó. És akkor ment és elvett egy lányt – vagyis a nem kevés hozományát. Aztán rövid idő alatt (6-8 év) azt is eltapsolta, és sikerült 3 gyereket és a feleséget nélkülözésre kárhoztatnia. (Apu tandíját a polgáriban már nem tudta pénzzel kiegyenlíteni a mami, ezért csipketerítőket, függönyöket, ágytakarókat horgolt az iskolaigazgatónak fizetségként.)

        Koriander

        Koriander

        (2015. május 28. csütörtök - 17:55)

        És ilyenkor mit kompenzál egy férfi? (Szia Bébifész, örülök hogy látlak).

          haemorgen

          haemorgen

          (2015. május 28. csütörtök - 18:17)

          Szegény férjecske, nyilván azért csinálta, mert világ körüli útra akarta az asszonyt elvinni, csak hát nem jött össze…

           

            Koriander

            Koriander

            (2015. május 28. csütörtök - 18:34)

            Szóval mindenrôl a nô tehet?

            hgyi

            (2015. május 28. csütörtök - 18:39)

            Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik neked a történet, de csöppet sem vicces.

            Mindjárt gondoltam, hogy “gond” van a történettel… De azzal is gond van, hogy én nem vonatkoztattam a mai korra. A történet 1921-22-ben kezdődött.
            De ha már… akkoriban vajon mit kompenzált nagyapa az ivással, lóversenyezéssel és kártyázással 25-28 éves kora között?
            A családját nyugodtan kihagyhatod a képletből. Azt csak azért említettem, mert egy hozományvadász volt, valamint képtelen volt változtatni a tékozló életmódján. Mindez azért volt még károsabb, mert nem csak saját magára kellett (volna) gondolnia, hanem már a családra is. (Mellesleg egy gyönyörű, intelligens, okos, művelt, szerény hölgyet kapott a pénzzel együtt.)

              Reszet Elek

              Reszet Elek

              (2015. május 28. csütörtök - 18:44)

              A mai napig továbbélő dzsentri mentaltás…

                Koriander

                Koriander

                (2015. május 28. csütörtök - 18:58)

                igaz.
                Kieg.: högyi és a nagymamádnak legalább jó élete volt mellette (az anyagi bizonytalanságot leszámítva)? Nagyapám is ilyen mindent egy lapra, egyszer élünk típus volt, ua tényleg olyasmiket is megtettek, hogy Miskolcról felvonatoztak Pestre színházba/operaba aztán a Mátyás pincébe és zenéltették a cigány, nótáztak, szóval jó kis hullámvasút volt a létük, de tényleg ôk még akkor is szexeltek, amikor a nagyapám féloldalasan lebénult. Apámék felnôttek és egy csomó jó sztori is van, meg ôrületbe kergetô is, meg egy kónyvtárnyi könyv.

                  hgyi

                  (2015. május 29. péntek - 09:27)

                  Nem, nem volt jó élete mellette.
                  Sosem panaszkodott, pedig szerintem a mamit is megverte párszor. Többnyire piás volt – ha nem is mindig részeg. A nagymamám szép csendben a saját értékrendje szerint nevelgette a gyerekeit (30 évesen szülte az elsőt, aztán 35 évesen a másodikat és 43 évesen a harmadikat). A kalapgyárból ment nyugdíjba.
                  Az anyagi helyzetük miatt sem panaszkodott – annak ellenére, hogy úri lány volt, megszokhatta a kényelmet, a gazdagságot.
                  Apám kifejezetten utálta is az apját. Sokat verte aput. Még azért is ő kapott, amit a húga követett el. Ezért a húgát sem szerette.
                  Nagyapám tbc-s lett és akkor már a méregdrága gyógyszerekre a mami fizetéséből nem futotta, apunak kellett megdolgoznia érte.
                  Ja, nagypapi sosem dolgozott.

              Naooo

              Naooo

              (2015. május 28. csütörtök - 22:12)

              “(Mellesleg egy gyönyörű, intelligens, okos, művelt, szerény hölgyet kapott a pénzzel együtt.)”

              A régi jó dolgokból már semmi se marad.

            hgyi

            (2015. május 28. csütörtök - 18:41)

            Hm… igazán “korrekt”, hogy törölted a hozzámszólásod nagy részét.

          hgyi

          (2015. május 28. csütörtök - 18:19)

          Hát, jó kérdés, hogy mit kompenzált.

          Te meg nem szóltál, hogy itthon vagytok? Hogy szervezzünk így találkozót?! :o)

            Koriander

            Koriander

            (2015. május 28. csütörtök - 18:29)

            (sajnálom, el is sumákolhattam volna, hogy otthon voltunk, de annyira jó volt és nem bírtam magamban tartani (a mûtétem óta az elsô kimozdulásunk) nagyon sûrû volt, még a kötelezô rokonit/gyerekkori barátit se sikerúlt mindenkivel :( …szóval bocsi, van is lelkifurkám Elekkel, meg Veled szemben is).

          alszentpeter

          alszentpeter

          (2015. május 28. csütörtök - 22:09)

          Gy. K: A 181 millió dolláros főnyeremény nyertese két nappal a nagy siker után megtalálta élete szerelmét!

           

    Naooo

    Naooo

    (2015. május 28. csütörtök - 20:18)

    “Persze nem kell szándékosságra gondolni”

    Aha aha ja.

    “Ha emellett nem a legszerencsésebbek közé tartozik, akkor a végén hitelt kell felvennie, és akár adósságcsapdába is kerülhet. Ebből az ördögi körből csak tudatos tervezéssel és elszántan végrehajtott cselekedettel lehet kilépni.”

    Lemészárolni a bankárokat?

    “A világ kisebb része pedig a befektetéseinek kamataiból él, és folyamatosan növeli a vagyonát. Érdemes az előbbi helyzetet kerülni, és az utóbbi csoport felé tendálni.”

    Le is kell skalpoltatni a micsodánkat?

    “hogy a következő gazdasási válság”

    Az-az sáskák ezek, sáskák.

    “Aztán eljött a nyár, és kiderült, hogy nyaralásra már nem maradt egy vasam sem. Erre persze ki volt akadva, hogy milyen férfi az, akinek nincs nyaralásra pénze.”

    Végül is kivel ment nyaralni?

      Kalman

      Kalman

      (2015. május 28. csütörtök - 21:30)

      Gondoltam rád, és feldobtam neked néhány jó labdát, ugye? ;-)

      “Végül is kivel ment nyaralni?”Végül persze kértem kölcsön életem legnagyobb hitelezőitől, úgyhogy csak a nyaralás után rúgott ki :-). Ezt nem tartottam feltétlenül közlendőnek, mivel erre már az sem mentség, hogy még fiatal és bohó voltam. De ha már rákérdeztél, így tisztességes. Az apaságis kérdéseddel még adós vagyok. Azon előbb legyünk túl, aztán majd utána beszélek róla.

    Reina Nicolasa

    (2015. május 28. csütörtök - 22:08)

    Nem vagyok olyan naiv, hogy megkérdezzem, miért nincs olyasféle kötelező tananyag, hogy alapvető pénzügyi ismeretek. Szuper, hogy ehelyett is rávilágítottál pár fontos dologra.

      alszentpeter

      alszentpeter

      (2015. május 28. csütörtök - 22:15)

      mert a kölkök nagy része a százalékszámítást sem ismeri, a kamatos kamat meg totálisan meghaladja a felfogóképességüket. Nem képesek elolvasni és értelmezni 3 sor szöveget sem. Hát még ha az jogi vagy pénzügyi .. haha.

       

        DennisVT

        DennisVT

        (2015. május 28. csütörtök - 22:23)

        Hát akinek ez nem megy, azt nem engedném át az érettségin.

          alszentpeter

          alszentpeter

          (2015. május 28. csütörtök - 22:31)

          pedig átmegy. olyat is ismerek, aki a nevét nem bírja leírni rendesen, és egyetemre jár. diszkalkuliások járnak nővér meg mérnök képzésre! 14 vagy 41 ug/ml !? hát nem mindegy !?

            Reina Nicolasa

            (2015. május 28. csütörtök - 22:41)

            Pluszpont jár a felvételinél, ha fogyatékos vagy, vagy van valami disz…-ed. Nevetséges.

          hgyi

          (2015. május 29. péntek - 09:53)

          Na most miért vagy felháborodva? Az érettségi szinthatárát is felemelték!!! 20%-ról 25%-ra… Amikor én érettségiztem, 51%-tól kaphattunk 2-est. És nem voltak könnyebbek a feladatok. Ennyi segédeszközt sem lehetett használni. Matekon számológépet sem, csak a függvénytáblát. Földrajz érettségin ott lógott egy rakás térkép, ki kellett választani a tételhez tartozót – feltéve ha épp olyan tételt húztál, amelyhez a térkép szükséges volt.
          Történelmen semmi segédeszköz nem volt, magyaron az írásbelin csak a szöveggyűjtemény, szóbelin semmi.

          A főiskolák, egyetemek, nem maguknak határozzák meg, hogy hová teszik a megugrandó lécet. :o( És szóbeli felvételi sincs.
          A fejpénzek bevezetése miatt megszülettek a büfé-ruhatár szakok, élnek, virágoznak és az összes többi oktatás színvonalát is sikeresen lenyomták.
          Nagyon elcseszték az egészet.

            DennisVT

            DennisVT

            (2015. május 29. péntek - 10:32)

            Pár éve már ennek a sztorinak: foci után megyünk haverommal a büfébe, a pult mögött egy ilyen 20 év körüli csaj, elég helyes, de nem nézett valami okosan:) Mondom mit kérek, beüti a gépbe, 600Ft. Nézem az aprómat, talán 300am van fémpénzben, szóval nyújtom neki az 5000-t. Kinyitja a kasszát, neki sincs, csak papírpénz. Kérdezi, hogy tudok-e 200ft-ot adni apróban… nézek ki a fejemből, nem értem, hogy miért 200… visszakérdezek, hogy “nem 100ft-ra gondoltál?”. Rávágja, hogy nem, 200. Még mindig nem értem, de győz a kíváncsiság, kap két darab 100ast.
            Látom a fején, hogy nagyon matekozik valamit, kiszámol valami 3000 körüli összeget visszajárónak, de látszik is rajta, hogy érzi: valami nem stimmel.

            Na eddig bírtam cérnával, mondtam neki, hogy legyen kedves az 5200ból 4600at visszaadni, és jók leszünk. Azt már sikerült neki, az egyik százassal, amit én adtam feleslegesen, mert ő 200 aprót kért…

            Vajon mennyi hiány lehet abban a kasszában a nap végén? Nem lennék a főnöke…

            Szerk: jah, itt valahol máshol szóba került, hogy vezető beosztásban lenni… hát én azt gondolom, hogy az ezzel járó anyagi előnyök is csak akkor érik meg, ha normális, értelmes beosztottjaid vannak…

      hgyi

      (2015. május 29. péntek - 09:40)

      Törekvések vannak, hogy beépüljön az iskolai tananyagba: http://penziskola.hu/

        timecutter

        (2015. május 29. péntek - 10:38)

        Alapvető pénzügyi ismeretek címen nem azt tanítják ami az egyénnek jó, hanem azt ami a rendszernek jó:

        -vegyél fel hitelt

        -tedd a pénzed a bankba

        -fektesd be a pénzed, hogy kamatozzon

        A valóság meg az, hogy ha ne akarod, hogy ellopják, akkor a pénzed ne bízd másokra, ha nem akarsz eladósodni, akkor ne vegyél fel hitelt, és addig nyujtózkodj amíg a takaród ér. Tehát kb. mindennek amit tanítanak kb. az ellenkezője.

          hgyi

          (2015. május 29. péntek - 11:40)

          Beleolvastál?

            Kalman

            Kalman

            (2015. május 29. péntek - 12:33)

            Én beleolvastam. Első gyanús jel: bankok támogatják, bankvezetők adják hozzá az arcukat. Ők azért erősen elfogultak, hiszen pont a hitelt rosszul felvevők a legjobb üzletük (beleértve a lakosságot és az államot is). Aztán a hitelekhez lapoztam, mert talán az a legneurotikusabb téma. Néhány fajta hitelkonstrukcióról van táblázat. A legtöbb hitelvariációnál nincs összeadva, hogy összesen mennyit fizetünk vissza! Valószínű, hogy akiknek erre a tudásra szükségük lenne majd összeadják maguknak? Pont az az 5% fogja összeadni magának, aki ezt amúgy is érti már. “Kamatos kamatozású egyösszegű törlesztés” Mellette táblázat, hogy 100 EFt-re a törlesztő 5 évig 0, aztán egyben kell 161Eft-t virítani. “Ha azzal kell számolnunk, hogy a hitelezési időtartam elején nem rendelkezünk olyan jövedelemmel, amiből hitelt törleszthetünk, akkor célszerű ezt a konstrukciót választani.” Na, ez egy katasztrofális tanács. Aki havonta 0 Ft-ot tud törleszteni, az vegyen fel hitelt 5 évre 10%-os kamatra, aztán majd valami csoda folytán biztosan ki tudja egy összegben fizetni a végén, és milyen jól járt. (Matematikailag persze nem lehet belekötni, mert igaz, ha az elején semmit nem tudunk törleszteni, akkor csak ilyen hitelt lehet felvenni valóban. De legalább annyit még hozzá kellene tenni, hogy ilyen hitelt biztosíték nélkül egy 100%-osan biztos, jóval 10% feletti éves hasznot hozó befektetésre szabadna csak felvenni. Ilyen meg pont csak a mesében van.)

            Egy jó tananyagnak ki kell emelnie a lényeget – nem pedig megpróbálni elfedni.

    Narancsle

    Narancsle

    (2015. május 29. péntek - 19:34)
     Briffault törvénye magyarul

    “A nő – és nem a férfi – határozza meg egy szexuális kapcsolat minden feltételét. Ha a nő számára nem jár előnyökkel, akkor nem lesz kapcsolat” – azaz definíciószerűen minden nő kurva, mert a szexért még valamit elvár a kölcsönös, élvezetes szexen kívül

    Kiegészítések:
    “- A férfi által a múltban szolgáltatott előnyök a kapcsolat folytatásában vagy jövőjében már semmilyen szerepet nem játszanak.” – amit a múltban adtál, az nem számít a jövővel kapcsolatban

    “- Bármilyen olyan szerződés, amely a jelenben szolgáltatott juttatást ad a jövőbeli kapcsolat reményében, azonnal érvényét veszti a juttatás szolgáltatása után. (Lásd az első kiegészítést.)” – majdnem ugyanaz, amit a jelenben adtál, az nem számít a jövővel kapcsolatban

    “- Egy jövőbeli juttatás vagy szolgálat ígéretének csak korlátozott hatása van a jelenkori illetve jövőbeli kapcsolatra. A hatás fordítottan arányos az ígéret határidejével, és egyenesen arányos a nőnek a férfiba vetett bizalmával. (Ami persze nem túl magas.)” – a hitegetés sem működik korlátlanul a jelenben és a jövőre vonatkoztatva, csak korlátozottan, minél rövidebb távra ígérsz, annál jobb a hatás, minél jobban bízik benned a nő, annál jobb a hatás

    Ez akkor ékes magyar nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy
    1. a nőknek nem nagyon kell semmit adni (max. csak néha csepegtetni valamit, különben hamar rájönne, hogy hazudok)
    2. mindig csak pár hónapra előre ígérgetni, ne évekre
    3. bizalmat kell építeni, hogy minél jobban elhiggye neked, amit ígérgetsz neki

    Most teljesen komolyan, ez a valódi, hosszú távú párkapcsolatok titka?

      DennisVT

      DennisVT

      (2015. május 29. péntek - 20:07)

      Ha a nő számára nem jár előnyökkel, akkor nem lesz kapcsolat

      Én sem megyek bele olyan kapcsolatba, amiből nekem semmi előnyöm nincs. Nekem a törvény alapszövege ezért nem túl sokatmondó. Triviális, és mind a két nemre igaz.

      Első kieg.: na ez ugye már probléma, mert erről szólna a hála, és a megbízhatóság. Jó voltál hozzá a múltban, anyagilag, érzelmileg, emberileg, amit akarsz, és ezért cserébe semmit nem várhatsz a jövőben, ha már nem tudod ugyanezeket megadni akár átmenetileg sem.

      Második kieg.: Ha tisztában vagy ezzel, tudsz rá készülni, nem igazán okozhat gondot a mindennapokban. Legyél tisztában azzal, hogy ha ő szexet ígért, ha elviszed abba az étterembe, akkor az ígérete lehet, hogy el lesz felejtve, amint elvitted. Azért ez nem azt jelenti, hogy TUTI nem kapod meg, amiben megállapodtatok. Csak bizony előfordulhat. Szavahihetőség, megbízhatóság, morál esetleges hiánya.

      Harmadik kieg.: Ez sem akkora csoda, nekem is kevesebbet ér a párom ígérete, minél későbbi időpontra szól, és minél kevésbe bízom benne. Tök logikus, és szerintem mindkét nemre egyformán érvényes.

      Szóval nekem igazából csak az első és a második kiegészítés jelentésével van bajom. Férfiként ahhoz vagyok szokva, hogy amit megígérek, azt tartom (apám mindig azt mondta, hogy egy férfi annyit ér, amennyit az adott szava ér), és ha valaki jó volt hozzám, ahhoz én is jó leszek, ha bajban van… de legalábbis semmiképp sem szemét. Van egy ilyen morális iránytűnk, ami erősebb, mint a nőké. Az egész abból fakad, hogy a férfiak és nők másképp szeretnek. Mást jelent a szerelem a két nemnek. Ez egy elég erős, és megrázó gondolat, a RedPill egyik alapköve. Wastrel, ha ezt olvasod, írsz majd erről?

        Narancsle

        Narancsle

        (2015. május 29. péntek - 20:25)

        ““Ha a nő számára nem jár előnyökkel, akkor nem lesz kapcsolat””

        Ezzel az a bajom, hogy a jó szexhez két ember kell és ha mindkettő élvezi, akkor a nő még emellé akar valamit, hogy neki legyen “előnye” a kapcsolatból. Nyilván megteheti, mert kereslet van rá van és egy közepesen kínéző nő bármikor szexelhet egy közepesen kinéző férfival, igaz, nem mindig kapja meg őt állandóra is, azaz a szexen túli szolgálatait és pénzét. Innen ered a “minden nő kurva” kijelentés, miszerint minden nő lehet kurva, hiszen az ő szexualitásukra van kereslet, a férfiére pedig nincsen.

        Első és második kieg.: nekem az a problémám, hogy a két nem nem teljesen egyenlő. A nők a szexualitásukból egyéb előnyökre tehetnek és tesznek is szert, ez pedig kimeríti a kurvaság fogalmát, már ha igaz a törvény.

         

          brandon

          (2015. május 29. péntek - 21:56)

          “Innen ered a “minden nő kurva” kijelentés, miszerint minden nő lehet kurva, hiszen az ő szexualitásukra van kereslet, a férfiére pedig nincsen.”

        Wastrel

        Wastrel

        (2015. május 29. péntek - 21:45)

        Mármint miről?

          DennisVT

          DennisVT

          (2015. május 29. péntek - 21:58)

          Miben más a férfi és a nő szerelme. Hogy egy nő sosem fog úgy szeretni egy férfit, ahogy azt a férfi gondolja, ahogy szeretné…. RedPill sidebarján van a Woman in Love és Man in Love.

            Wastrel

            Wastrel

            (2015. május 30. szombat - 04:18)

            Utánanéztem, ezeket a sidebar cikkeket biztos nem fordítom le, ugyanakkor több különböző részben érintve lesz a téma, hogy miben különbözik a férfi és nő szerelme. Szerintem ha van kedved, írjál róla, én nem fogok, mert nem tudnék róla hitelesen beszélni.

            Szerkesztés: Amúgy ebben az 1 rövidke mondatban minden benne van: “A férfi szerelem szentimentális, a női szerelem materiális.”

              DennisVT

              DennisVT

              (2015. május 30. szombat - 10:15)

              Na jó, ezeket lehet majd lefordítom. Olvastam egy sztorit RedPillen, arról szólt, hogy egy csaj sétált a párjával az utcán, amikor jött nagy sebességgel egy autó. A lány a pillanat hatására teljesen ösztönösen úgy tudta menteni magát, hogy a srácot félig a kocsi elé lökte (valahogy olyan volt a szituáció). A srácnak végül nem lett komoly baja, ha jól emlékszem, de a lány órákig sírógörcsben volt, hogy mit tett. Egy teljesen ösztönös gondolkodás nélküli mozdulat volt tőle. Sokat írtak a RedPillen arról, hogy ez milyen jól mutatja a nőnek a párjához való viszonyulását, szemben azzal, ahogy a férfiak képesek meghalni a szerelmeikért. Egyénileg is, közösségileg is, lásd Titanic, nők előre.

                Reszet Elek

                Reszet Elek

                (2015. május 30. szombat - 10:32)

                Fordított esetről is tudok. Az átkosban lezuhant MALÉV gépről készült dokuban mondta az egyik túlélő pasas, hogy az életösztön, a menekülési vágy mindent felülírt, olyannyira, hogy otthagyva a feleségét rohant ki a roncsból és csak kimenekülés után kereste keresni.

                A Titanic esetében volt mód és idő hogy hasson a társadalmi-, szocializációs kondicionálás, nem szükségszerűen ösztönös cselekvésről volt szó.

                  DennisVT

                  DennisVT

                  (2015. május 30. szombat - 11:17)

                  A Titanic esetében volt mód és idő hogy hasson a társadalmi-, szocializációs kondicionálás, nem szükségszerűen ösztönös cselekvésről volt szó.

                  Persze, de a dolog eredete ugyanaz. Az, hogy a férfiakban kialakult, ki kellett alakuljon az az ösztön, hogy a párját mindenáron – ha kell, akkor a saját élete árán – védje, mert így volt biztosítottabb a génállománya továbbvitele. Mióta csak létezünk a férfiak a nőket védik, a férfiak a feláldozhatóak. A társadalmi/szociális konstrukciót is ugyanaz az ösztön alakította ki, aminek hatására más a férfi és nő szerelme. A férfi szerelme a szentimentális, mindent, akár önmagát is feláldozó, a nőé az opportunista: melyik férfi mellett vagy legnagyobb esély, lehetőség a szaporodásra, és melyik férfitól várható a legtúlélőképesebb utód.

                  A MALÉVos férfi könnyen lehet, hogy ezzel meg is szakította a saját vérvonalát – természetes szelekció.

                  Na majd jobban körüljárom, ha lefordítom ezeket:)

                    Kalman

                    Kalman

                    (2015. május 30. szombat - 14:06)

                    Szigorúan evolúciósan nézve a nőért való önfeláldozás csak akkor éri meg, ha a nő a férfihoz közeli génállományú (ugyanazon törzs tagja pl), és kevés ilyen nő van, de még marad elég férfi a biztonság megteremtéséhez (megint csak törzs). Persze sokáig ez volt az alapállás, ezért erre az esetre erős az ösztönös és a kulturális nyomás. (Hozzátenném, hogy például a nőket előre hozzáállás csak azon fiatal nők esetén indokolt akik gyermekeket szeretnének szülni. Tehát a tudatosan gyerekmentesek és a kamion áldozatai semmiképpen nem élvezhetik már ezt az előnyt.)

                    A konkrét esetben viszont a saját vérvonalát egyáltalán nem kockáztatta az illető, mivel miután kiheverte a tragédiát kereshetett magának új párt. Ha a gyerekei is a gépen lettek volna, akkor már kicsit mások lettek volna a játékszabályok. (Hangsúlyozom, hogy ez egy szigorú evolúciós megközelítés volt nem erkölcsi értékelés.)

      Kalman

      Kalman

      (2015. május 30. szombat - 01:20)

      “Most teljesen komolyan, ez a valódi, hosszú távú párkapcsolatok titka?”

      Igen.

    Suum cuique

    Suum cuique

    (2015. november 2. hétfő - 01:52)

    Na, ha valaki lúzernek akarja érezni magát, az nézze meg ezt a honlapot: http://wallstreetplayboys.com

    E szerint, aki nem keres 30 éves korára évi 1 millió USD-t, az lúzer. Wall Steet-es pénzügyesek blogja, RedPill-es dolgok is akadnak itt. Ugyanakkor vannak elgondolkodtató, motiváló dolgok is.

    Inaara

    Inaara

    (2016. március 1. kedd - 16:35)
    Érdekes cikk, gratulálok, jó volt olvasni. 
    “Pénzügyi tanácsadók szerint fél év megélhetésre elegendő tartalékkal mindenkinek rendelkeznie kellene”Nem vagyok egy tőzsdecápa, de fél évre való tartalék szerintem nagyon kevés – mondom ezt úgy, hogy olvastam, a magyar emberek nagy részének legfeljebb 1-2 hónapra elegendő tartaléka van, de nem keveseknek ennyi sem.
    Nem tudom, ki hogy van vele, de ha mindössze 6 hónapra elegendő tartalékom lenne, akkor bizony igencsak nagy bizonytalanságban élnék, pedig nem vagyok gazdag. Ha belegondolok, hogy hogyan érezném magam, hogyha ma nem tudnám, hogy szeptemberben miből fogok élni, bármi történjen is az állásommal, hááát….Szerintem ennél több kell ahhoz, hogy ne görcsöljünk folyton.
    Egyetértek azokkal, akik szerint nagyon nagy szükség lenne a pénzügyi ismeretek oktatására. Hihetetlen, hogy egy ilyen fontos, az életünket alapjaiban meghatározó dologgal nem foglalkozunk, nem értünk hozzá. A legtöbben pénzügyi analfabéták: ha van egy kis megtakarított pénzük, beballagnak egy bankba és úgyszólván kritika nélkül elfogadják, amit a velük szemben ülő banki alkalmazott ajánl nekik… Aki nyilván azt fogja ajánlani, amit a főnökök előírtak, hogy mit kell a madarakra sózni.
    Ha az a banki alkalmazott értene  pénzügyekhez, már nem ülne ott alkalmazottként.

     

      Reszet Elek

      Reszet Elek

      (2016. március 1. kedd - 17:09)

      Azon a szinten senki sem ért a pénzügyekhez. Valójában egy nagy humbug az egész, csak némelyeknek papírjuk van róla és az átlagnál meggyőzőbben nyomják a bullshit dumát. Nagyot szakítani csak bennfentes infók alapján lehet, az olyasmit pedig nem birtokolja mindenféle jöttment bróker.

      Bármilyen várakozások is vannak, bármelyik “csodaguru” becslésére találok egy hasonló tekintélyűt, aki pont az ellenkezőjét mondja.

      Másrészt magánszemélyek megtakarítása nem az a kategória, méret, amelyiket olyan bőszült módon forgatgatni kellene, lehetne. A kockázat és az elvárt hozam kéz a kézben jár. Szóval annak a bizonyos banki dolgozónak legfeljebb annyi dolga van, hogy a kedves ügyfeleit megvédje a saját hülyeségüktől ill. az adott személy kockázattűrésének megfelelő terméket javasoljon. Az ilyesmihez meg elegendő némi termékismeret és egy nagy adag paraszti józan ész.

      “Ha az a banki alkalmazott értene  pénzügyekhez, már nem ülne ott alkalmazottként.” – Továbbgondolva a sztárbrókerek sem a saját pénzüket forgatják…

        Verne

        (2016. március 1. kedd - 22:40)

        Hat szerintem az a nagy hibaja a kozgazdaszoknak, hogy akik ertenek hozza, probalnak mindenfele modellt felallitani, csak az a baj, hogy az embereken alapszik akik meg rohadtul nem racionalisan gondolkodnak.

        Lehet, ha a kozgazdaszok is annyira kutatnak az emberek viselkedeset, mint a marketingesek, talan a modellek is jobbak lennenek.

        Masreszrol elobb nezegettem a protfolio-t es nem tudtam eldonteni, hogy melyik a nagyobb bulvarmocsok, az elobbi vagy a velvet. Az a baj, hogy mig az utobbi nyiltan felvallalja, hogy az ami, az elobbi megprobalja magat bevonni egy mazzal. De a marcipan alol ami kibukik, igaz hogy barna, de nem csoki.

        De legnagyobb baj, hogy hulyeseggel tomik a gyerekek fejet az iskolaban. Nem mindegy h melyik iro melyik Bivalybasznadi faluban szuletett hanyadik honap hanyadikan. Jo, tudom, azt nehezebb ropdolgozatban felmerni, hogy hatarozza meg az adott iro milyen korban / tarsadalmi helyzetben volt es ez milyen hatassal volt a muveire. Ellenben egesz ido alatt magoltatnak, esha egyszer a gyereknek hasznalni kell a csomot a nyakan lefagy, mert nincs ra felkeszulve. Pl. egy rakat kolyok, miutan bebiflazta, hogy “anegyzet plusz benegyzet egyenlo cenegyzet,” megirta a dolgozatot ( paran jelesre), nem tud mit kezdeni azzal, ha elforgatod a haromszoget akar 90 fokkal (pi/2 radiant nem is mondok, mert huha).

        De azt kva fontos tudni, hogy hany ujja van a macskanak, de hogy mi a hitel, milyen kockazatai vannak, no azt a kutya nem kerdezi.

      Kalman

      Kalman

      (2016. március 1. kedd - 18:05)

      Köszi, jólesett a dicséret!

      Én is azt gondolom, hogy a fél év is még kötéltánc, viszont valahol el kell kezdeni, annak akinek nincs megtakarítása ez egy jó cél lehet. Ha többet írtam volna, megköveztek volna. Az egész úgyis egy gondolkodás- és életmód. Aki kimászik a csőd fenyegető közelségéből, az ráérez az ízére, a tartalékolás az élete részévé válik.

        Verne

        (2016. március 1. kedd - 22:58)

        Meghat valami olyanra is ra kene jonni, hogy nem erdemes azert kocsit venni, hogy a szomszed elott villants, meg ilyenek. :)

    Xcsakx

    (2017. január 31. kedd - 09:19)

    Kiváncsi vagyok, hogy erről kinek mi a véleménye?

    http://parterapia.reblog.hu/kulon-vagy-kozos-kassza

     

      Szergej55

      (2017. január 31. kedd - 09:40)

      Természetesen nem értek egyet a teljesen közös kasszával, nem vagyok hülye, hogy pofára ejtessem magam, vagy legalábbis fokozott kockázati tényezőt vigyek az életembe. A mostani elgondolásom alapján az működne, hogy havi kiadásokra be lehet dobni közösen, de saját célra/ hobbira, stb.-re mindenki abból költ, amit hoz, mert nem egykeresős család van. Az sem mellékes, hogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag sokkal inkább a nők szorgalmazzák a közös kasszát, míg megint rejtély, hogy miért, de a férfiak ellenzik nagyobb arányban. :)

        VivienLeigh

        (2017. február 1. szerda - 11:22)

        Teljesen egyetértek (úgy látszik itt csak ilyen nők vannak:) Nyilván női szemszögből azoknak ideális a közös kassza,akik nem igazán tudnak bánni a pénzzel…Arra vigyázni kell azért,hogy szőrszálhasogatásba nagyon nem szabad belemenni (nekem 1-2 alkalommal sikerült és tényleg nincs értelme),pl ki hány db banánt eszik meg és társai. Én anno teljesen természetesnek vettem,hogy mivel munkanapjaimon (12 órás műszakban) sokkal kevesebb vizet fogyasztok (iszonyatosan sok ám a wc húzogatás vízfogyasztása,csapvíz-kézmosás) ,meg a párom 2 nagyobb akváriummal rendelkezik,amiben vizet kell cserélni hetente(legalább a harmadát) én kevesebb vizet fogyasztok (így igaz),de emiatt nem érdemes összeveszni-tapasztalat,szóval fizetem a felét…(amikor a lányom velünk van a két harmadát)

          bny

          nyb

          (2017. február 1. szerda - 12:28)

          VL: Nekem van egy barátnőm, akire illik a leírásod – a pasijától képes visszakérni 50 Ft-ot is 1-1 bevásárlás alkalmával, holott ő pl nem fizet bele se az autójuk fenntartásába, se az albérletbe, csak a rezsi felét állja – szóval eléggé kettős a mérce. Nekem eszembe sem jutna 50 Ft-on, de még 5000-n se cigánykodni.

      bny

      nyb

      (2017. január 31. kedd - 10:54)

      Én a külön kasszával értek egyet, így a pénzen biztosan nem lesz veszekedés, sértődés. Mi mindent felezünk, illetve vannak olyan dolgok, amikért én vagyok pénzügyileg a felelős (pl. bevásárlás), másért pedig a barátom (autó fenntartása). Ha valaki fizeti valahol a vacsorát/színházat/szórakozást, akkor legközelebb a másik állja a költségeket. A kozmetikust/fodrászt/körmöst/hobbit/ruhát/cipőt mindenki magának fizetni.

      Én nagyon egyet értek a házassági szerződéssel is. Mondjuk nem tudnám elképzelni, hogy ha válásra kerülne a sor, kisemmizzem azt az embert, akit valaha szerettem. Soha nem értettem, hogy formálhat valaki jogot arra, ami nem az övé (pl. férfié a lakás, amiben laknak, de váláskor az asszony kéri a felét, netán az egészet). Néha beszélgetünk ilyenekről, a párom jogász, és szokott mesélni borzalmas történteket. A nők sokszor a gyerekkel takaróznak, és rájuk hivatkozva akarják a vagyont és a házat. Ha nagyon ügyes a válóperes ügyvéd, akár még asszonytartást is kicsikarhat. Sok hajléktalan amúgy azért kerül az utcára, mert váláskor az asszony elvett tőlük ezt-azt (vagy mindent).

      Nem csodálom, hogy a férfiak úgy félnek a házasságtól, mint a tűztől.

       

      Reszet Elek

      Reszet Elek

      (2017. január 31. kedd - 11:54)

      Megfelelő emberrel bármelyik megoldás működik, nem megfelelővel meg egyik sem.

      Midettől függetlenül az is bizonyos, hogy az anyagi függetlenség érzete nem tesz jót a legtöbb nő pszichéjének.

        bny

        nyb

        (2017. január 31. kedd - 12:26)

        “Midettől függetlenül az is bizonyos, hogy az anyagi függetlenség érzete nem tesz jót a legtöbb nő pszichéjének.”

        Ezt kifejtenéd bővebben, kérlek?

          Reszet Elek

          Reszet Elek

          (2017. január 31. kedd - 12:42)

          A nőkben zsigeri szinten munkál a valakihez tartozás vágya az hogy valakié legyenek. aki vigyáz rájuk, gondoskodik róluk, aki irányt mutat, biztatja és megerősííti őket. Egy nő biztonságban érzi magát ha érzi hogy korlátok közé van szorítva. A megfelelő személytől ezt figyelemnek, gondoskodásnak, a szeretet kinyilvánításának érzi. A nem megfelelőtől embertől pedig természetesen rabságnak. Számomra ez a nők egyik leginkább szívet melengető belső tulajdonsága.

          Egy okos férfi ha szereti a nőjét akkor megadja ennek az édes rabságnak legalább az illúzióját, ugyanúgy ahogy egy okos nő pedig a párja számára a korlátlan, horizontig nyúló szabadságét (mert nekünk férfiaknak pedig erre az illúzióra van szükségünk).

            Xcsakx

            (2017. január 31. kedd - 12:54)

            Szerintem ez tökéletesen lett megfogalmazva, gratulálok :)

            bny

            nyb

            (2017. január 31. kedd - 14:06)

            Értem amit mondasz, és az alapgondolattal egyet is tudok érteni. Ugyanakkor ehhez szerintem nem feltétlenül szükséges a nő anyagi függése. Főleg, hogy ma már kevés család engedheti meg magának, hogy csak a férfi dolgozzon. Ha a férfi a fő kereső, szerintem az már bőven elég, a nő akkor is fel tud rá nézni.

            Az általad leírtak tökéletesen illenek a szüleimre. Az anyukám úgy néz az apámra, mint egy istenre, pedig nincs anyagi függésben. Mindenben az apám dönt, és ezzel anyukám úgy tűnik tökéletesen elégedett. Azt hiszem lassan 30 éve házasok. És boldognak tűnnek.

              Reszet Elek

              Reszet Elek

              (2017. január 31. kedd - 17:11)

              Nem feltétel, természetesen nem az. A fentebb érintett “függésnek”, “keretnek”, “korlátoknak” számos más formája is van, az hogy az adott kapcsolatban mi kerül felhasználásra az annak a jellegétől függ.

              “Ha a férfi a fő kereső, szerintem az már bőven elég, a nő akkor is fel tud rá nézni.” – Ez lenne a házasság 2.0 verzió avagy a kecske és káposzta effektus a hogyományos csak modernizált verzióban. Már csak a jogi környezetet kellene megfelelően a mai kor viszonyaihoz igazítani pl. automatikusan közös szülői felügyelet, az apaság vélelmezésének a megszüntetése stb.

                DennisVT

                DennisVT

                (2017. január 31. kedd - 17:50)

                ““Ha a férfi a fő kereső, szerintem az már bőven elég, a nő akkor is fel tud rá nézni.””

                Fel lehet lassan készülni ennek a fordítottjára. Érdekes lesz:)

                  bny

                  nyb

                  (2017. február 1. szerda - 13:47)

                  Ez a lufi egyszer ki fog pukkadni. Ez hosszútávon nem fenntartható.  Egy idő után a kiskeresetű a férfiak nem fognak nőhöz jutni, a manager nők számára pedig nem lesz még náluk is többet kereső férfi (vagy ha van is, az nem a 30-40-es nők között keresgél, hanem a friss-ropogós 20-as csajokat hajtja).

                  Ha a nők elkezdenek még többet keresni, akaratlanul is észrevétlenné válnak számukra a kedvezőtlenebb anyagi helyzettel rendelkező férfiak, nem közülük fognak válogatni. Egy pályakezdőtől irreális elvárás, hogy legalább havi nettó 300-350-et vigyen haza (hacsak nem a Big4-nál dolgozik, vagy valami olyan szuper skillje van, hogy azt ilyen magas kezdőfizetéssel tudják honorálni). A lányok türelmetlenek, nincs idejük kivárni, hogy a kedves, jófej, megbízható, ámde csóró fiúk felépítsenek egy bizonyos egzisztenciát. Szóval még ennél is több fiatal férfi lesz nő nélkül.

                  Van erre egyáltalán valami megoldás? És most vonatkoztassunk el az olyanoktól, hogy egyes hozzászólók szerint a nőket ki kéne tiltani a munkaerőpiacról, meg kevesebb fizetést kéne kapniuk a körömreszelgetős admin munkáikért.

                    Szergej55

                    (2017. február 1. szerda - 13:57)

                    Szerintem nincs, hagyni kell az egészet bedőlni a p*csába.

                      Reszet Elek

                      Reszet Elek

                      (2017. február 1. szerda - 14:54)

                      Be is fog. A kialakuló rend olyannyira ellentétes az emberi természettel hogy valamelyiknek be kell dőlnie és ez nem az utóbbi lesz.

                      DennisVT

                      DennisVT

                      (2017. február 1. szerda - 15:42)

                      Be is fog. A kialakuló rend olyannyira ellentétes az emberi természettel

                      Nyílt hipergámia. Egyszer majd azon kapjuk magunkat, hogy a család, mint olyan, megszűnik létezni. Nem lesz 1-1 arányú párválasztás, a család helyét egyfajta közösségek váltják fel, ahol a nők 80%át a jelenleginél is nyíltabban és világosabban és főleg elfogadottan(!!!!) a férfiak legjobb 20%a fogja kezelgetni.

                      Ha nem tetszik, akkor természetesen nőgyűlölő vagy, aki korlátozni akarja a nők szabadságát és lehetőségeit.

                    DennisVT

                    DennisVT

                    (2017. február 1. szerda - 15:37)

                      Belvedere

                      (2017. február 1. szerda - 16:05)

                      “Ha nem tetszik, akkor természetesen nőgyűlölő vagy, aki korlátozni akarja a nők szabadságát és lehetőségeit.”

                      Csak nem Big G-nek üzentél? :)

                      bny

                      nyb

                      (2017. február 1. szerda - 16:08)

                      Köszi, érdekes felvetések.

                      Kár, hogy ezek megvalósulására 0% esélyt látok.

                      DennisVT

                      DennisVT

                      (2017. február 1. szerda - 16:15)

                      “Kár, hogy ezek megvalósulására 0% esélyt látok.”

                      Ahogy egy régi haverom mondta: “Csak jussak hatalomra… lesz még Párizs magyar falu!” :)

                      bny

                      nyb

                      (2017. február 1. szerda - 16:47)

                      Szeretem olvasni más emberek utópisztikus ötleteit, néha magamat is elszórakoztatom azzal, miket csinálnék, ha egyszer hatalomra kerülnék.

                      [Amúgy vannak olyan ötletek is Deansdale cikkében, amik simán megvalósíthatóak lennének akár most is (kisgyermekes fiatal családok támogatása,extra adókedvezmény) ha nem ilyen hulladék populista sz*r lenne a mindenkori “hatalom”.]

                      Somogyi József

                      (2017. február 1. szerda - 18:25)

                      “Csak nem Big G-nek üzentél?”

                      Big G ilyet sose mondana őt a jézusi szeretett járja át :P

            DennisVT

            DennisVT

            (2017. január 31. kedd - 15:48)

            A megfelelő személytől ezt figyelemnek, gondoskodásnak, a szeretet kinyilvánításának érzi. A nem megfelelőtől embertől pedig természetesen rabságnak. Számomra ez a nők egyik leginkább szívet melengető belső tulajdonsága.

            Ez??? Nekem ez a fajta kettősmércézésük az egyik legvisszataszítóbb.

              Reszet Elek

              Reszet Elek

              (2017. január 31. kedd - 16:59)

              “Egy nő biztonságban érzi magát ha érzi hogy korlátok közé van szorítva. A megfelelő személytől ezt figyelemnek, gondoskodásnak, a szeretet kinyilvánításának érzi.” – Erre vonatkozott.

            Dan

            Dan

            (2017. január 31. kedd - 17:19)

            Reszet Elek,

            Egyetértek!

            Sőt, kiegészíteném még egy elméletemmel. Saját tapasztalat, meg más férfi ismerősök tapasztalata is, h kb. minden második nő, akivel összeismerkedünk, súlyos lelki beakadásokkal küzd. (Sok férfi is, de most fókuszáljunk a nőkre.) Mi lehet ennek az oka? Én a következőre tippelnék:

            ahogy írtad, alap női tulajdonság, h tartozzanak valakihez. Na de, ugye jött a feminizmus, meg a hatalmas önállóság. Amiről tudtommal nem szavaztatták meg a nőket, h akarják-e, csak “kapták”. (Ahogy a kötelezően munkába járás “lehetőségét” is…) Ez a kikényszerített önállóság, illetve ezzel párhuzamosan az, h a férfiakra nézve is megszűnt a felelősség/kötelesség, h párja legyen a nőnek, olyan hatást gyakorol a sok egyedülálló nőre, h egyszerűen lelkileg megkattannak.

            Mi a véleményetek erről az elméletről?

              Reszet Elek

              Reszet Elek

              (2017. január 31. kedd - 20:37)

              A megfigyelésed én is megerősítem. Igazság szerint nem ismerek személyesen olyan egyedülálló negyvenes nőt, aki teljesen ép lenne.

              Biztos számos oka van, én kettőt tennék hozzá a tiédhez.

              1, Itt a Férfihangon sok tekintetben folyamatosan arról beszélünk, hogy a férfiasság, a férfi attribútumok jelenkori társadalmunkon belüli manifesztálódása erősen problémás. A férfiak válsága, ahogy hangzatosan fogalmaznak némelyek. Illúzió lenne azt gondolni, hogy ez a női attribútumokra nem ugyannnyira igaz. Valójában a nőiség megélésében is hatalmas problémák vannak.

              2, A női emocionális én. A nők legtöbbje saját érzelemvilágának a rabja, valahol belefagy saját érzelmeibe és képtelen azon felülemelkedni. Mivel alapban éppen az érzelmek lennének azok amelyek a változásra sarkallhatnának. A nők ambivalens érzésekkel teli lelki világának az ismeretében nyugodtan elmondható hogy csak a mesebeli Münchausen báró volt képes önmagát hajánál fogva kirángatni a mocsárból, erre a nők képtelenek.

                Dan

                Dan

                (2017. február 1. szerda - 15:19)

                A 2-es ponthoz annyit tennék hozzá, h bizony-bizony! És csak akkor látok esélyt, h ebből nekikezdjenek kikászálódni, ha már annyira látványosan gebasz van. De sok nőnek még akkor sem esik le a tantusz. Ráadásul még csak arra sem lehet építeni, h majd 35-40 felett már összegyűjtött annyi élettapasztalatot, h “megbölcssül” – mert nem. Két példa, mindkettő intelligens nő, dehát mint tudjuk, ez önmagában semmit nem számít, sőt sokszor inkább akadály:

                – Ismerősöm ismerőse, 38 éves múlt. Találkoztam már én is vele, csinos, mások szerint kifejezetten szép nő – dehát most már azért persze szép lassan amortizálódik. Volt pár rövid kapcsolata az életében, de komoly, hosszútávú egy sem. Így éldegéli az életét, de valahogy nem esik le neki, h kurvára gáz van!

                Ugyanakkor tudok ellenpéldát is, mert egy ismerősöm, aki szintén 38 múlt, hát ő kevésbé előnyös alkatú, inkább töltött galamb, de nem dagadék, folyamatosan törekszik arra, h formában hozza magát, sport, életmód, stb. A lényeg, h hosszú, komoly kapcsolata neki sem volt. De ő legalább erre már rájött, h ez így nagyon nem okés és elkezdett aktívan dolgozni azon, lélekgyógyászok segítségével, h változtasson magán! És ahogy elnézem, ez sikerülni is fog neki – én már csak azon drukkolok, h még összejöjjön neki gyerek is, ha megvan a neki való férfi.

                Ami biztos, h ha már sok éve nagy gebasz van, oda mindenképpen kell külső segítő (pszichológus, egyéb lelki gyógyító, vagy pl. a titkostanácsoknőknek oldal is jónak tűnik), mert az, h annyi év alatt nem tudta magát megjavítani, akkor később sem fogja tudni egyedül. Csak itt is megvan az esélye, h tévútra siklik, pl. a spiri vonalon: nem kötelező, de az emberek többsége (férfiak is) csak egy új vallást gyárt belőle. A nők meg elkezdenek valami uniszex, vagy aszexuális irányba menni, erre tipikus példa, mikor van egy spiri szeánsz, amelyen persze 80%, (nagyrészt egyedülálló) nő, de eszük ágában nincs élni a lehetőséggel, h nyissanak az ott lévő férfiak felé. Persze ez adódhat abból is, h mindenféle spiris önámítás ellenére, ösztönösen a “vad”, maszkulin férfit keresik és hát a férfiakat meg azzal tudja tévútra vinni a spiri cucc (miközben számos értékes eleme is van!), h egy ilyen erő nélküli, langyosvíz hippivé változnak.

                 

    VivienLeigh

    (2017. február 2. csütörtök - 07:08)

    Dan :

    Hogy ez mekkora nagy igazság (és miért nem tudom én ilyen jól megfogalmazni?):

    “Mert, ha igaz lenne az anyagi ok, mint gyerekmennyiség-korlátozó ok, akkor tőlünk keletebbre senkinek sem lenne gyereke, tőlünk nyugatabbra meg minden családban hemzsegnének az utódok. Ja és gazdagék, milliomóséknál meg még több gyerek hemzsegne.

    – Mert a valódi ok az önzőség és a félelem, h a gyerek miatt csökken a megszokott életszínvonal. Ami így is van, de eddig minden szülőtől azt hallottam, h valóban, jelentős áldozatokat kell hozni (életmódban is, pl. első években alvásra alig jut idő), de cserébe a gyerek(ek) annyi szeretet-energiát adnak vissza, h az áldozat visszapótlódik más módon.”

    Tormelek

    (2017. május 2. kedd - 23:17)

    Kontárkodás, de itt a lényeg:

    “mert sok tanácsadó a mi gazdagodásunk helyett inkább a sajátjára koncentrál.”

    Abra Kadabra

    (2017. szeptember 28. csütörtök - 16:53)

    Alperest azonban a tartásdíj fizetési kötelezettség akkor is terheli, ha – saját bevallása szerint – semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik. Alperestől – életkorára és egészségi állapotára tekintettel elvárható, hogy valamilyen minimális szintű jövedelemmel rendelkezzen és ebből a jövedelemből, akár a saját rovására is, gyermeke tartásához hozzájáruljon.

    Mivel az alperes által tanúsított magatartás sajnálatos módon nem egyedi, a bírói gyakorlat már kimunkálta az ezzel kapcsolatos elveket. Az 1997/30. számú BH. például kimondja, hogy „A kötelezettől elvárható olyan jövedelemszerző tevékenység folytatása, amelyből a minimális mértékű gyermektartásdíjat fizetni tudja.” Ebből következik, hogy még ha igaz is lenne, amit az alperes állít – ti. hogy ismerősei tartják el -, akkor is kötelezheti őt a bíróság tartásdíj megfizetésére.

    „A per adatai szerint ugyan az alperes 34.700.-Ft rendszeres szociális járadékban részesül az 50-os munkaképesség csökkenése miatt; de a bíróság életszerűtlennek tartotta, hogy ezen jövedelméből a saját maga megélhetését biztosítani tudja, illetőleg azt, hogy az egyébként szintén rokkantnyugdíjas rokonai segítésével tud megélni.

    A bizonyítási eljárás során nem volt peradat arra, hogy ezen túlmenően jövedelemmel rendelkezne, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes által igényelt gyermekenkénti 8.000.-Ft – a gyermekek megélhetéséhez, kiadásaihoz való hozzájárulásként egyébként is csekély mértékű összeg – megfizetésére érdekében – a fent idézett jogszabályban előírt tartási kötelezettségére tekintettel – az életvitelét úgy alakítsa, hogy teljesítő képes legyen. (Alkalmi munkavállalással, úgy ahogy azt a felperes is az 50-os munkaképessége mellett végez.)”

    Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság XX. P.22365/2008/16 számú határozata

    „…a másodfokú bíróság nyomatékosan értékelte azt a pénzben alig kifejezhető többletet, illetve terhet, amit az alperes nyújt/visel a perbeli gyermekek, különösen a fogyatékos gyermek felügyelete, fizikai ellátása terén, szembe állítva azzal, hogy a felperes ezekből a terhekből semmit nem vállal, nem tart kapcsolatot a gyermekekkel (saját előadása az elsőfokú tárgyaláson). A korábbi ítéleti kötelezés szerint a perbeli gyermekeket a felperestől megillető Előző találattartásdíj legalacsonyabb összege havonta összesen 54.000 Ft. Ennek csökkentését a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak arra is tekintettel, hogy a gyermekek közül kettőt a társadalom is emelt összeggel támogat. A kiemelt támogatás azonban nemcsak az államtól, de a gyermekeket nem gondozó, külön élő szülőtől is elvárható.”

    Fővárosi Törvényszék 50.Pf.640.569/2008/4 számú határozata

    „…az alperes – nyilatkozata szerint – jövedelemmel nem rendelkezik, házastársa tartja el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben rendelkezésre álló „szórványos adatok” is alkalmasak annak megállapítására, hogy a havi, gyermekenkénti 40.000 forint gyermektartásdíj megfizetéséhez szükséges jövedelemmel az alperes rendelkezik. (…) A gyermekek tartásáról azonban nem egyedül a felperes köteles gondoskodni, hanem az alperes is, akinek a jövedelmi viszonyai ugyan a perben nem voltak feltárhatóak, vagyoni helyzete, életvitele azonban igen.”

    Kúria Pfv.II.21.864/2009/5 számú határozata

    „Az a körülmény pedig, hogy az alperes a korábban tulajdonát képező lakást időközben édesanyjára átruházta, nem szolgálhat előnyére az őt terhelő tartásdíj szempontjából, mert az alperesnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy olyan jövedelemre tegyen szert, amelyből a kiskorú gyermek megfelelő tartását biztosítani képes. Az ajándékozással pedig az alperes saját magát fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy az ingatlana hasznosításával további jövedelemre tehessen szert.

    Emellett a felek közös gyermeke még kiskorú, így alperes megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy egyéb (banki és adóhivatali) tartozások terhelik, mert a kiskorú gyermek tartása minden más tartozást megelőz.”

    Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.21.767/2011/3 számú határozata

    „Kétségtelen, hogy a perben a felperes jövedelméről, családjának anyagi viszonyairól nem nyilatkozott, ezt azonban a gyermektartásdíj megállapítása, felemelése során a kiskorú terhére értékelni nem lehet. A gyermek tartásához – arányosan – mindkét szülő köteles hozzájárulni, a gondozó szülő elsődlegesen természetben, míg a különélő szülő pénzben. Miután a perben a felperes nem bizonyította, hogy M. eltartásához kisebb mértékben képes hozzájárulni mint az alperes, a két szülő teljesítőképességét hasonló mértékűnek kellett tekinteni.

    A több évtizedes bírói gyakorlat értelmében a szükséges tartás nem jelent szűkös tartást, nem korlátozható a létminimumra (BH 1981/6/230.), annak a jogosult tényleges szükségletét, megfelelő életvitelét kell biztosítania.”

    Kúria Pfv.II.21.351/2009/14 számú határozata

Vélemény, hozzászólás?