A józan férfi pénzügyei

A józan férfi az élete minden fontos területével tudatosan foglalkozik, és mindenhol biztonságra, fejlődésre törekszik. Nem teheti meg, hogy az élet bármely területét elhanyagolja, mert az előbb utóbb bajokhoz vezet. Már a Káma Szútra bevezetőjében is olvashatunk arról, hogy az ember életében a szerelmi életnek, az anyagiaknak és az erénynek egyensúlyban kell lenniük. Ha valamelyik területet elhanyagoljuk a többi kedvéért, azért nagy árat fizetünk. Sajnos a mi kultúránkban az anyagiakról való eszmecserét a többség illetlennek tartja, pedig rendkívül fontos lenne beszélni róla. A Férfihangon mindeddig csak ritkán olvashattunk pénzügyekről szóló írásokat, ezen a hiányon próbálok most enyhíteni. A téma óriási, ezért a cikk is viszonylag hosszúra sikerült.

Az anyagi biztonság megteremtése egyáltalán nem egyszerű feladat, ám az iskoláink mégsem foglalkoznak a kérdéssel. Sokan úgy tartják, még a pénzügyi végzettségűek sem immunisak például az eladósodással szemben. Aki érteni akar a személyes pénzügyekhez, annak bizony magától kell megtanulnia. Azért szerencsére ma már hasznos információra lehet lelni az Internet segítségével is. Azoknak akiket bővebben is érdekel a téma, javaslom, hogy keressenek pénzügyi tanácsadásra szakosodott weboldalakat; mind a magyar, mind az angol nyelvterületen találhatunk megfelelő irodalmat. Nagyon vigyázni kell azonban, hogy kire hallgatunk, mert sok tanácsadó a mi gazdagodásunk helyett inkább a sajátjára koncentrál.

Miért fontos a pénzügyek tudatos kezelése?

Az elsődleges cél az anyagi biztonság megteremtése. “A pénz nem boldogít” – mondja a közmondás és maradéktalanul egyet is érthetünk vele, azonban az is igaz, hogy ezzel szemben a pénztelenség boldogtalanná tehet. Az pénzügyi helyzetünk az élet minden területére kihat. Akinek pénzügyi problémái vannak, annak ez az egész életére rányomhatja a bélyegét. Egy társadalomkutatás eredményei egyenesen azt mutatták, hogy a sok adósság nem csak alapvető diszkomfortérzetek (fejfájás, hasfájás, emésztési problémák) kialakulásáért lehet felelős, hanem egyenesen beteggé is tehet, így mintegy hatszorosára növeli a depresszió és duplájára a szívroham kockázatát. Ezenkívül, ha hihetünk a statisztikáknak, akkor a válások okai között is rangos helyen állnak az anyagi problémák. Ezzel szemben az anyagi biztonság magabiztosságot is ad, amit az élet minden területén kamatoztathatunk. Aki tehát uralni tudja a pénzügyeit, az közelebb kerül az áhított boldogsághoz.

Férfi és női szerep

A hagyományos férfi szerep egyik legfontosabb része a család számára nyújtott anyagi biztonság. Az a férfi, aki képes ezt a biztonságot megadni, jó eséllyel egyben tudja tartani a családját. Azonban ha anyagi problémák vannak, az elkezdi szétfeszíteni a kötelékeket még akkor is ha az élet egyéb területei egyébként rendben lennének. Ezért annak, aki hagyományos családban gondolkodik, a testedzés, a csajozási stratégiák kitanulása mellett pénzügyi területen is fejlődnie kell.

A család anyagi stabilitásának megőrzésében természetesen a nő szerepe sem passzív. A nők is kereshetnek pénzt, és ők is foglalkozhatnak a pénzügyek tervezésével is. Azonban ha valami probléma van, akkor azt bizony a társadalom a férfi hibájának fogja felróni, tehát végső soron a férfi a felelős azért, hogy jól menjenek a dolgok.

A világ tendenciája

A lakosság legnagyobb pénzügyi problémája a tömeges eladósodottság, illetve a megtakarítások hiánya. A jelenséget a kapitalista világrend magyarázza, amely a munkavállaló réteget lehetőleg folyamatos adósságban szeretné tartani, túlzott fogyasztásra ösztönzi, és emellett erőn felüli munkára próbálja ösztökélni. Persze nem kell szándékosságra gondolni, egyszerűen a piac legtöbb szereplője a saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik, és ezzel összességében ezt a tendenciát erősíti. A gyárak, szolgáltatók el akarják adni a terméküket, a bankok hitelezni akarnak, a munkáltatók pedig a lehető legolcsóbb munkaerőt keresik.

Az általános képlet az, hogy aki nem tervezi tudatosan a pénzügyeit, az kevesebbet fog keresni, mint amennyit tudna, és többet fog költeni, mint amennyit muszáj lenne. Ha emellett nem a legszerencsésebbek közé tartozik, akkor a végén hitelt kell felvennie, és akár adósságcsapdába is kerülhet. Ebből az ördögi körből csak tudatos tervezéssel és elszántan végrehajtott cselekedettel lehet kilépni. A stratégiának két egymástól független oldala van. Az egyik az, hogy többet kell keresni, a másik oldal pedig az, hogy kevesebbet kell költeni. A fizikához hasonlóan a pénzre is nagyjából alkalmazhatóak a megmaradási törvények. Ebből következően a pénztárcánkban lévő pénz csak úgy növelhető, ha a kiadásainkat csökkentjük, vagy a bevételeinket növeljük.

Mit jelent az anyagi biztonság?

Ahhoz, hogy valamit elérhessünk először tervezni kell. Mit is jelent az anyagi biztonság? Mit szeretnénk ezen felül elérni?

Pénzügyi tanácsadók szerint fél év megélhetésre elegendő tartalékkal mindenkinek rendelkeznie kellene, amihez csak végszükség esetén szabad hozzányúlni. Ilyen tartalékkal a hátunk mögött már nem kell rettegnünk, hogy elveszítjük az állásunkat, vagy hogy elromlik a mélyhűtő. Talán még fontosabb, hogy nem kell az első adódó munkát elvállalni, van időnk jobb ajánlatra várni, merhetünk nagyobb fizetést kérni, hiszen nem függünk annyira erősen az adott munkától.

Egy közeli nőismerősöm mondta: “A feleséged nem fog azért elválni, mert nem elég szép a ház, vagy nem elég drága helyre mentek nyaralni. Amíg kajára és rezsire mindig van pénz, addig nem lesz baj.” Ez talán túlzottan optimista állítás, de azért van benne valami igazság. Ezért is fontosabb a tartalék megléte, mint bármilyen nélkülözhető kiadás.

Aki odáig eljut, hogy ez a tartaléka már megvan, az többnyire már élvezni kezdi az új életmódját és folyamatosan növeli a tartalékait. A fél évre elegendő vésztartalékon felül gyerekek életkezdésére, nyugdíj kiegészítésre, illetve egyéb célokra érdemes gyűjteni. A lehetséges célokat most nem akarom részletezni, a lényeg az, hogy a célokat ismerve már készíthető egy takarékossági terv, amelyet jövedelmeinkkel egybevetve költségvetést készíthetünk, hogy mennyit költhetünk egy hónapban, és mennyit kell félretennünk. Általában az jön ki, hogy a jövedelmünk jelentős részét tartalékolnunk kellene a célunk eléréséért. Lássuk, hogyan lehet ezt elérni.

A kiadások csökkentése

A kiadások csökkentése elsődleges fontosságú, ha a pénzügyeinket kordában akarjuk tartani. Fékek nélkül a költekezést tetszőleges mértékűre lehet növelni úgy, hogy szinte fel sem tűnik. A konklúzió nagyon egyszerű: minden költségünket tudatosítani kell, és a kevésbé fontosakat el kell hagynunk egészen addig, hogy a költségvetésünkbe beleférjünk. Ha nem férünk bele, akkor nincs helye kifogásoknak, az adott költség nem fér bele. Ezt betartani sajnos nagyon nehéz, ezért különböző trükköket szokás alkalmazni.

Kicsi és nagy kiadások

Érdekes módon az apró kiadásokon (kávé a büfében, ebéd stb.) hasonló nagyságrendben lehet takarékoskodni, mint a nagyokon (autó, lakás). Ezért mindkét fronton egyformán szigorúnak kell lennünk. Ha a költségvetésünkbe nem fér bele egy nagyobb lakás bérleti díja, akkor nem szabad költözni még akkor sem, ha szűkösen vagyunk. Ha a munkahelyen naponta megivott 150 forintos kávé évi kb. 40000 Forintos költsége nem fér bele a költségvetésünkbe, akkor le kell szokni a kávéról, vagy termoszban kell vinni magunkkal. Az, hogy váratlanul örököltünk egy lakást nem jelenti azt, hogy az egészet egy zsírúj sportautóra kell elkölteni.

A pénzügyi tanácsadók cikkei kapcsán a legtöbb vitát mindig az szüli, hogy mindenki mást engedhet meg magának. Van akinek a napi kávén kell spórolnia, és van akinek a tízmilliós hobbiautóján. Mégis a lényeg az, hogy szinte mindenki a saját költségvetéséhez mérten sokat tud megtakarítani hasonló módszerekkel. Jó kapaszkodó lehet, ha a hasonló keresetű emberekhez, például közvetlen kollégáinkhoz hasonlítjuk magunkat. Általában 1 vagy két kategóriával alá kell lőnünk a költésünket a kereseti szintünkön általánoshoz képest.

Az életszínvonal inflációja

Jelen világunk annyira anyagi természetű, hogy az életszínvonalat a havi költésünkkel azonosítjuk. Érdekes módon az így definiált életszínvonal és a boldogság nem korrelál egymással. A nyugati világban a legtöbb ember életszínvonala folyamatosan növekszik, azonban a boldogságuk stagnál. Kimutatták azt is, hogy a növekvő életszínvonal okozta öröm nagyon rövid ideig tart, utána viszont már a magasabb életszínvonal biztosítja csak az eredeti elégedettséget.

Ismert jelenség az is, hogy ha valaki épphogy kijön a fizetéséből és kap 20% emelést, az hamarosan a megemelt fizetéséből is csak épphogy kijönni tud, miközben nem érzi az életét szemernyivel sem jobbnak.

Ezen tétel megfordításából kiderül, hogy ha a hasonló keresetűekhez képest 1-2 lépcsőnyivel alacsonyabb szinten élünk, azzal nem leszünk boldogtalanabbak náluk. Viszont jelentős megtakarítást érhetünk el.

A pénz idő egyenértéke

Ha kiszámoljuk, hogy hány munkanap alatt keresünk meg egy adott összeget, akkor megkapjuk a pénz munkaidő egyenértékét. Ha azt számoljuk ki, hogy hány napig élnénk meg az adott összegből, azzal egy másfajta de szintén fontos időegyenértéket kapunk. Végül kiszámolhatjuk azt is, hogy ha csak a megtakarításunkat számoljuk, akkor mennyi idő alatt jönne össze az adott összeg – ez adja meg, hogy mennyi idei kellett spórolnunk valamire.

Ha a kiadásainkat összevetjük a munkaidő egyenértékével, akkor teljesen új perspektívába kerül minden. Kiderülhet, hogy az életünk jelentős részét azért dolgozzuk végig, hogy autónk lehessen, hogy drága helyre mehessünk nyaralni, vagy hogy új legyen a padlóburkolat a lakásunkban. Okostelefont is kevesebben vennének, ha ebbe is belegondolnának. Ezt a látásmódot érdemes gyakorolni. Biztosan segít a költségek leszorításában.

A bevételek növelése

Akinek nincsen jelentős tőkéje, hogy a befektetései hozamából élhessen, az kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani és azzal pénzt keresni. Piros Pirulás felismerés, hogy a munkaadó (és vállalkozás esetén a piac is) nem aszerint fizet, hogy neki mennyit ér, amit tőlünk kap, hanem aszerint, hogy mi az a legkisebb összeg, amiért az adott munkát valaki hajlandó elvégezni (vagy ha termékről van szó, akkor amiért a helyettesítőjét meg lehet vásárolni). Például egy ügyes vállalkozó egy segédmunkáson megkereshet akár még egyszer annyit mint amennyit a munkása kap. Mégsem fogja megduplázni a munkásának a fizetését, hanem pontosan annyit fog adni neki, amennyit a hasonló munkákért általában adni szoktak. Tehát ha egyszerűen helyettesíthető munkaerő vagyunk, akkor nem számíthatunk magasabb fizetésre. Az egyetlen mód a keresetünk növelésére, ha drágán pótolhatóvá válunk, vagy ha olyasmit árulunk, ami a piacon máshol nem elérhető.

Addig, amíg a bevételi oldal nem tudja megteremteni a minimális életszükségleteket, addig sajnos pénzügyi trükkökkel nem lehet megoldást találni. Ezért aki sehogy sem tudná a költségvetését egyensúlyba hozni, annak a spórolás mellett mindent meg kell tennie, hogy magasabb jövedelemre tegyen szert.

A gyakorlatra fordítva ez azt jelenti, hogy érdemes végiggondolni, hogy mihez értünk, mit csinálunk szívesen, mivel tudnánk kiegészíteni a meglévő tudásunkat. Mi az, amit ebből meg is fizetnének? Ha képezzük magunkat, és keressük a lehetőségeket, akkor előbb-utóbb elérhetjük, hogy jobban keressünk vagy olyan munkát találjunk amit szívesebben csinálunk.

A kamatos kamat – hitel és befektetés

A felvett hitelekért kamatos kamatot kell fizetni, a betétekért pedig kamatos kamatot kapunk. A kamatos kamat lényege, hogy a kölcsön kapott pénzért minden évben adott százaléknyi kamat jár. Azonban a következő évben már nem csak az eredeti összegre, hanem az arra kapott előző évi kamatra is kamat jár. A matematikában jártasak tudják, hogy a visszafizetendő összeget az eltelt évekhez rendelő függvény exponenciális. Az exponenciális függvény növekménye nagyon gyors, már egy ember életében is horribilisre duzzadhat.

A hitelezés matematikájában nem igazán jártas olvasók számára néhány példa: 10% kamatra felvett hitel esetén 8 év alatt megduplázódik a visszafizetendő összeg. 50 év alatt 117-szeres értéke lesz. Ismert példa az úgynevezett Júdás tallér. Ha Júdás 1 tallért kamatos kamatra bankba tett volna, akkor már a világ összes pénze az övé lenne. Ha egy bölcs felmenőnk 1 gramm aranyat évi 1% kamatos kamatra befektetett volna Jézus születésekor, akkor 439286205 gramm, azaz 439 tonna aranyat vehetnénk ma fel örökségként. Azonban ha 2%-os kamatra tette volna be a bankba, akkor százmilliárd tonnánál járnánk.

Két dolog következik a kamatos kamat természetéből. Az első az, hogy aki hitelt vesz fel, az a jövőjéből sokkal többet áldoz fel, mint amit a jelenben kap. Ezért a különleges esetektől eltekintve a hitelfelvétel nem éri meg. A világ nagy része folyamatosan fizeti a hitele kamatait, és ezáltal a gazdagodása lehetetlenné válik. A világ kisebb része pedig a befektetéseinek kamataiból él, és folyamatosan növeli a vagyonát. Érdemes az előbbi helyzetet kerülni, és az utóbbi csoport felé tendálni.

A másik következmény az, hogy a hitel exponenciális tulajdonságából következően a hitelek kifizetése hosszútávon lehetetlen, ezért a gazdasági rendszer időről időre szükségszerűen bedől. Erre érdemes számítani. Tudni kell, hogy akármilyen befektetésünk is van, rövid idő alatt elértéktelenedhet. Ez ellen az egyetlen védekezési mód a diverzifikáció: ha sokféle befektetésünk van, akkor bízhatunk benne, hogy a következő gazdasási válság után is legalább valamink marad.

A pénzügyek és a nők

A férfiak legtöbb költése direkt vagy indirekt módon a nőkre irányul. Nem kell ezt sokat magyarázni, elég megnézni a Surda című filmsorozat érzékletes jelenetét 37:26-tól. A nők kedvéért akarunk jólöltözöttek lenni, jobb kocsit vagy szebb házat birtokolni. A legtöbb férfinak a belülről jövő igényei sokkal alacsonyabbak lennének, ha nem lennének a nők. Ezt tekinthetjük egy hasonló fegyverkezési versenynek is, mint amilyen a nők divatőrülete, vagy a szépségipar termékei. Azonban a pénzzel való villogásnak van egy óriási problémája: azzal, hogy a pénzt villogásra használtuk, már el is veszítettük.

Érdemes a fogyasztás párkapcsolati vetületét megnézni. Első gondolatunk az lehet, hogy egy férfi a kapcsolatát erősítheti különféle költekezéssel; ajándékokkal, drága nyaralással, gyönyörű új autóval vagy nagyobb házba költözéssel. Azonban az anyagiak által okozott örömök az életszínvonal emelkedésével együtt inflálódnak, ezért a hatásuk erősen megkérdőjelezhető. Ha ma veszünk egy új autót, az afelett érzett öröm rövid ideig elkísér minket, de néhány hónap alatt elenyészik, és a végén már természetesnek érezzük az új helyzetet. Ráadásul ha a férfi ilyen ajándékokkal próbálja a státuszát emelni, azzal akár ellenkező irányba is hathat az ösztönösen érzékelő feleségénél: az ajándékokkal elismeri, hogy nem önmagáért értékes, hanem csak az ajándékok által. A shit tesztek pszichológiájához hasonló hatás lehet ez. Aki gyémántnyakláncot vesz az első szóra, az önmaga nem ér sokat.

Az érem másik oldala az, hogy amikor a nő anyagi természetű igényeit megregulázza a férfi, akkor kezébe veszi az irányítást, ami szintén jót tehet a párkapcsolatnak. Az a férfi, aki a család költségvetését megtervezi, a szükséges tartalékokat kiszámolja, és meghatározza hogy mire mennyit lehet költeni, betölti a saját hagyományos szerepét. Ha az elért anyagi biztonságot sikeresen kommunikálja a család felé, akkor ezzel tisztelet ébreszt maga iránt.

Érdekes statisztika, hogy a legtöbb pénzt a nők költik el. A családokban legtöbbször a nők döntik el, hogy mire mennyit költsenek. Éppen ezért a reklámok többsége is a nőket célozza meg. Egy józan férfi viszont a kontrollt a saját kezében tartja, és érzelmek helyett az értelmével dönt. A reklámokra legjobb úgy tekinteni, mint egy folyamatos szellemi hadviselésre a józan ész ellen. Ennek megfelelően meg kell próbálni kizárni őket a családunk életéből. Az otthonunkban semmi helye nincs a szellemi lesilányításnak, ezért meg kell szabadulni a TV-től, és a reklámújságokat sem szabad a küszöbön belülre engedni. Az otthonon kívül pedig úgy lehet a legjobban védekezni ellenük, ha folyamatosan felhívjuk a figyelmet a manipulatív voltukra, és nevetség tárgyává tesszük őket.

A viselkedésünket a bennünk lévő ösztönlény nagyban meghatározza. Ez az ösztönlény pedig nem tud kamatos kamatot számolni, közvetlenül csak azt érzékeli, ami itt és most előtte van. Ezért ha nem idomítjuk magunkban az ösztönlényt, akkor az mindig a költekezésre fog ösztökélni minket. Ha az ösztöneink ellenére stabilizálni akarjuk a pénzügyeinket, akkor a tudatunk mélyebb rétegei számára érthetővé kell tenni a takarékoskodás célját. Ki kell számítani, hogy az adott pénzösszeg mit tesz lehetővé, és el kell képzelni rendszeresen, hogy a megtakarított pénzünkkel mennyi ideig élhetünk biztonságban kereset nélkül, vagy mit vehetnénk meg, ha akarnánk. Ezekkel a gyakorlatokkal a belső jutalmazó rendszerünk számára elérhetővé válik a megtakarítás fogalma, és így sokkal könnyebbé válik a spórolás.

Briffault törvénye

Briffault törvénye egy külön cikket is megér, említésre került már eddig és biztosan lesz is még róla szó a Férfihangon. Azonban itt is meg kell említeni legalább röviden, mert a témához szorosan kapcsolódik. Saját fordításban (ferdítésben):

“A nő – és nem a férfi – határozza meg egy szexuális kapcsolat minden feltételét. Ha a nő számára nem jár előnyökkel, akkor nem lesz kapcsolat.

Kiegészítések:

– A férfi által a múltban szolgáltatott előnyök a kapcsolat folytatásában vagy jövőjében már semmilyen szerepet nem játszanak.

– Bármilyen olyan szerződés, amely a jelenben szolgáltatott juttatást ad a jövőbeli kapcsolat reményében, azonnal érvényét veszti a juttatás szolgáltatása után. (Lásd az első kiegészítést.)

– Egy jövőbeli juttatás vagy szolgálat ígéretének csak korlátozott hatása van a jelenkori illetve jövőbeli kapcsolatra. A hatás fordítottan arányos az ígéret határidejével, és egyenesen arányos a nőnek a férfiba vetett bizalmával. (Ami persze nem túl magas.)”

Esetleg reménykedhetünk, hogy a törvény túlzottam pesszimista illetve ha pragmatikusabbak vagyunk, akkor levezethetjük belőle, hogy milyen viselkedéssel lehet az élét a lehető legjobban elvenni. Úgy tűnik, hogy a nők folyamatosan nagyobb költekezésre próbálják rávenni a férfiakat illetve a férfiak gyakran költekezéssel próbálják rátermettségüket bizonyítani a nőknek. Briffault törvénye szerint azonban a már elköltött pénzt akár a kútba is dobhattuk volna, a továbbiakban semmilyen kapcsolat erősítő hatása nincs a nő kedvére elköltött pénznek. Sőt végül csakis a megmaradó pénz (biztonság, illetve jövőbeli költési ígéret) imponál nekik. Tehát ahhoz, hogy az igényüket hosszú távon ki tudjuk elégíteni, rövid távon ellen kell állnunk az igények kielégítésének. Ez hasonlatos a shit tesztek dinamikájához: aki a nők kegyeit keresve hibákat követ el, az a végén érdemtelenné válik.

Egy saját példát hadd mondjak el ennek kapcsán. Még diák voltam és volt egy barátnőm. Tanév közben minden pénzemet együtt szórtuk el egy csomó értelmetlen dologra: mozi, buli satöbbi. Eléggé nyilvánvaló volt, hogy túl sokat költünk, de úgy tűnt, hogy a lány élvezte ezt a léha életmódot, úgyhogy nekem is tetszett a dolog. Aztán eljött a nyár, és kiderült, hogy nyaralásra már nem maradt egy vasam sem. Erre persze ki volt akadva, hogy milyen férfi az, akinek nincs nyaralásra pénze. Mentségemre csak az szolgál, hogy még fiatal és bolond voltam, illetve hogy tanultam az esetből. Óriási szerencsém, hogy kicsiben tanultam ezt meg, nem pedig úgy, ahogy “reader5546”, aki ebben az angol nyelvű cikkben számol be a saját tapasztalatairól.

Az egyetlen megoldás, ha vagyonunkat saját hatáskörben tartjuk, és semmilyen női nyomásra sem szórjuk azt. Ha emellett folyamatosan tudatosítjuk párunkban, hogy a biztonság mennyire sokat ér, és ez egyben például azt is jelenti, hogy a gyermekeinek biztosan nem kell majd nélkülözniük, akkor előbb utóbb az ő ösztöneinek is tetszeni fog ez az életmód. Hiszen a stabil anyagi helyzet mindenkinek érdeke.