Szemléltessük mit ért az Európai Unió nemek közötti egyenlőség alatt!

Az Európai Parlament nemrégen elfogadott egy állásfoglalást a nemek közti egyenlőségről a 2015 utáni időszakra vonatkozóan. Elemezzük ezt pontról pontra a valódi egyenlőség kívánalmait szem előtt tartva.

Már rögtön a “sajtóközlemény” szövegrész után ott áll egy olyan kategória, hogy “a nők jogai”. A nemek közötti egyenlőség a férfiak jogairól és a nők jogairól egyaránt szól; az épphogy egyenlőtlenség és diszkrimináció, amikor kizárólag az egyik nem jogairól esik szó.

ERŐSZAK

Az erőszak a férfiakat és fiúkat is érinti, ennek ellenére az EU állásfoglalása kizárólag a nőket és lányokat ért erőszakról szól. Külön kiemeli az olyan “új típusú” erőszakokat, mint az internetes zaklatás és a nem kívánt követés, amelyek esetében józan ésszel akkor is felfoghatatlan lenne, hogy miért csak a nőkről és lányokról van szó, ha ez az állásfoglalás nem a nemek közötti egyenlőségről szólna.

Megjelenik az is, hogy ratifikálni kell az Isztambuli Egyezményt, amelyet itt úgy állítanak be, mintha az a családon belüli erőszak ellen lépne fel. Ez nyilvánvalóan hazugság, ugyanis az Isztambuli Egyezmény egy az erőszak férfi áldozatait nemi alapon diszkrimináló, semmibe vevő egyezmény, amely kizárólag a nők védelme tekintetében kötelező érvényű, legyen szó családon belüli vagy kívüli erőszakról, tehát az erőszak férfiáldozatai legfeljebb csak másodrangú állampolgárok az egyezmény nézőpontjából.

“A nők körében egyre a nagyobb a szegénység” – Írja a közlemény, mintha ez nem lenne igaz a férfiak körében is. Nyilvánvalóan az előirányzatok szerint az elszegényedett férfiakra nem kell semmilyen figyelmet sem fordítani, őket nem kell támogatni.

NŐI KVÓTA

Ha női kvóta bevezetéséről szó eshet, akkor  férfi kvóták bevezetésének is pont annyi lenne a létjogosultsága azokon a területeken, ahol a férfiak alulreprezentáltak. Különösen az EU nemek közti egyenlőség stratégiájának kialakításával kapcsolatban, hiszen ebbe a tevékenységbe az EU kizárólag a női érdekérvényesítő szervezeteket vonja be jelenleg. Azt, hogy ezen a területen valóban szükség volna a férfi kvótára, mi sem igazolja jobban, mint ez a tervezet.

EGÉSZSÉG ÉS OKTATÁS

Az Európai Unióban a férfiak várható élettartama 5 évvel alacsonyabb, mint a nőké, az egyetemen végzettek 60%-a nő, ennek ellenére ez a dokumentum az “egészség és oktatás” területén szót sem ejt minderről, ellenben azt tartja fontosnak kihangsúlyozni, hogy a nőknek joga van az abortuszhoz (amivel a sugalmazással ellentétben korántsem csak a saját testük felett rendelkeznek, hanem a már megfogant magzat teste felett is)…  Szemmel látható a totális elfogultság és a felkészületlenség, aminek eredményeként a nők érdekein túl minden más kívül esik az állásfoglalás elkészítőinek látókörén.

CSALÁD ÉS MUNKA

Szó esik arról, hogy a női munkavállalók arányát növelni kell, de az például egy félmondatot sem érdemelt, hogy az apák gyermekkel töltött idejét is érdemes lenne növelni illetve az apák egyenlő jogainak biztosítása kiemelten fontos feladat lenne a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében. A másik kifejezetten érdekes dolog ezen a ponton, hogy kizárólag a női munkavállalók be nem jelentett foglalkoztatását kell visszaszorítani. A nők szegénysége gond, a férfiak szegénysége viszont nem? Újabb remek példa arra, hogy mit is ért az Európai Unió nemek közti egyenlőség alatt.

SZTEREOTÍPIÁK, ETNIKAI KISEBBSÉGEK:

Ezen pont szerint arra ügyelni kell, hogy a médiában ne sztereotíp nőkép jelenjen meg, ellenben arra már nem szükséges, hogy a média kerülje a sztereotíp férfikép közvetítését. – Vagyis, például a férfiakat nyugodtan lehet erőszakos vadállatként ábrázolni.

Az etnikai kisebbségek esetében az egyedülálló, bevándorló,  leszbikus, biszexuális és egyéb speciális élethelyzetű nőkre külön figyelmet kell fordítani, de a férfiak jogainak kiemelt védelmét semmilyen szituáció nem teheti szükségessé a dokumentum alkotói szerint…

A sárgán aláhúzott rész különös figyelmet érdemel: “a kormányzás minden szintjén ügyelni kell a nemek közti egyenlőségre”. – Mondják ezt azok, akiknek nem sikerült még egy olyan állásfoglalást sem összehozniuk, amelynek legalább egyetlen pontja mentes lett volna a nemi diszkriminációtól.

TÁBLÁZAT

Van még egy “jó kis táblázat” is mellékelve a dokumentumhoz “Nemi diszkrimináció az unióban címmel“:

Nézzük meg ezt is sorban:

A, Miért is lennének a bántalmazott nők nemi diszkrimináció áldozatai? Nemi diszkrimináció az, mikor valakit a neme miatt hátrány ér. Én itt kizárólag egy diszkriminációt látok, mégpedig a férfiakkal szembeni diszkriminációt, ugyanis a táblázat készítője “elfelejtette” megemlíteni, hogy milyen arányban válnak a férfiak ugyanilyen vagy más erőszakos bűncselekmények áldozataivá.

B, A női foglalkoztatottak arányának önmagában nincs köze a másik két adathoz, a női foglalkoztatottaknak akkor lehetne jelentősége, ha mellette láthatnánk a férfi foglalkoztatottak arányát is. Az pedig, hogy a nők a teljes bértömeget tekintve kevesebbet keresnek és alacsonyabb a nyugdíjuk, önmagában még még véletlenül sem jelenti azt, hogy bármiféle diszkrimináció éri őket, hiszen nincsen semmiféle egyéb adat, ami ezt igazolná (például azonos betöltött pozícióra vonatkozó adat). Ilyen alapon, bármely takarító kijelentheti, hogy diszkrimináció áldozata, mivel kevesebbet keres, mint a vezérigazgató. (Megjegyzem: Angliában a gyermekvállalás előtt a nők többet keresnek, mint a férfiak)

C, Újfent egyoldalú adatközlés, akárcsak az A pontban.

D, Ez kivételesen nem tartalmaz semmiféle nemi alapon diszkrimináló részt. Hurrá, végre találtunk egy olyan részt ebben a dokumentumban, ami elvileg a nemek közötti egyenlőségről szól. – Ez volt az első és az utolsó is egyben.

E, Az, hogy valaki ilyesmit leír, az már tényleg az arcátlanság felsőfoka. Az normális, hogy az egyetemen végzők 60%-a nő, de az már nem, hogy ennek ellenére még vannak olyan területek, ahol alacsonyabb az arányuk???

F, Ugyancsak határtalan pofátlanság kihangsúlyozni azt, hogy a nők Európa lakosságának többségét alkotják, anélkül hogy akár egy szó is esne ennek okairól, illetve arról, hogy a férfiak várható élethosszának növelése valójában kiemelten fontos kérdés lenne a nemek közötti egyenlőség szempontjából. Ellenben őket korántsem ebből a szempontból érdekli mindez, hanem csupán azért említik az 52%-ot, mert ezzel kívánják egy téves logika mentén sugalmazni, hogy az önfoglalkoztatók és a startup vállalkozók között is feltétlenül többségben kellene lenniük a nőknek.

A táblázatoktól eltekintve, a főbb pontokat szemlélve 9 olyan javaslatot láthatunk, amelyek kifejezetten a nők helyzetének javítását szolgálják (egyes esetekben ráadásul kifejezetten a férfiak negatív diszkriminációjával párhuzamosan), ellenben egyetlen sincs, amely a férfiak helyzetének javítását szolgálná. Ez mindent elmond arról, hogy az Európai Unió valójában milyen soviniszta politikát folytat “nemek közti egyenlőség” címszó alatt.