Először is idéznék egy-két itt megjelent írásból, ami a testbeszédet illeti.
Don Qujon Hipergámia című írásából:
“Egy nő hogyan fogja megállapítani, hogy melyiknek kéne gyereket szülnie ahhoz, hogy az a gyerek talpraesett legyen? Elsősorban testbeszéd alapján. A király peckesen jár, fektében elterpeszkedik, szúrósan és lekezelően néz. A szolga viszont összehúzza magát, igyekszik láthatatlanná válni, a mozdulatai tétovák, stb. A nő első ránézésre megmondja, hogy melyik melyik – de ami az érdekesebb, hogy a tudatalattija mesterkedései miatt a királyt fizikailag vonzóbbnak, kívánatosabbnak fogja tartani akkor is, ha a király és a szolga történetesen ikrek … De a nőknél a párválasztásnak nagyon fontos komponense a férfi viselkedése, testbeszéde. Olyannyira, hogy egy kevésbé jóképű pasi simán kiüthet a nyeregből egy nála markánsabb arcot is, ha a testbeszéde magabiztosabb … Az van tehát, hogy a nő képes kívánni bárkit, akinek a testbeszéde magasabb státuszt sugall, mint a nő saját státusza“
Valamint Deansdale egyik hozzászólásából (remélem nem bánja) “Pontosan ezért keresik a nők a siker jeleit a testbeszédben – mert azok nem változnak“
Don Qujon Mi kell a nőnek c. írásából : “Az evolúció nem tud mit kezdeni a pénzzel, és ezért a nők is sokkal jobban reagálnak az önbizalomtól duzzadó testbeszédre, mint arra, ha valaki be akarja magát vásárolni az alsóneműjükbe“
Hogy miért van értelme foglalkozni a témával, az innen már világos. Lássuk hát, mit kezdhetünk ezzel, hogyan javulhatunk ebben. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mennyire számít ez megjátszásnak, színészkedésnek, ‘bohóckodásnak’? Nézzünk egy tudományos írást.
“Bizonyos pozitúrák növelik az erő és hatalom érzetét. Egy új kutatás kimutatta, hogy egy bizonyos póz felvétele, a testbeszéded nyitottá tétele (helyet foglalsz, fizikai értelemben akár állva, akár ülve) megváltoztatja a hormonszintedet, és erősebbnek érzed magad, olyasvalakinek, aki hajlandó kockázatokat is vállalni … Ezek a felvett pózok valóban nagyobb erő érzetével töltenek fel, mondja Amy C.J. Cuddy, a Harvard pszichológusa … A fordítottja is igaz: a zárt testbeszéd csökkenti az erő és hatalom érzetét, valamint a kockázatvállalásra való hajlandóságot … Akik felvették a nyitottam testbeszédet, azokban magasabb volt a tesztoszteron szint, miközben a stressz-hormon, a cortisol szintje lecsökkent.“
Még egy kis kiegészítés angolul tudóknak.
Nézzük hát, milyen is ez a testbeszéd, illetve mi az, amit igyekezzünk elkerülni. Az írás eredetije itt található.
Ez az a pont, ahol a srácok nagy többsége elvérzik. Az első benyomás másodpercek kérdése, a nők azelőtt felmérnek, mielőtt megszólalnál. A testtartásod, a mozgásod, a kezed, karod, lábad helyzete, ahogy állsz, nézel, és az ehhez hasonló nemverbális kommunikációd adja a ‘game’ felét. Beszélhetsz úgy mint Voltaire, de ha a testbeszéded nincs összhangban ezzel, akkor nem mész át a rostán. Nézzünk először pár hibát, amit gyakran látni:
- Túl gyorsan közelíted meg a lányt. Egy csinos nő látványa izgalommal tölt el. Adrenalin árad el a szervezetedben, gyorsabban ver a szíved, miközben arra gondolsz hogyan is kéne közeledned, és ez megjelenik a testbeszédedben. Túl gyorssá válik a mozgásod, mert minél hamarabb túl akarsz esni az egészen. A gyors járás nem vonzó, koncentrálj. Csak szép lassan, nyugodtan, mintha időközben minden más nőt is szemügyre szeretnél venni.
- Túl gyorsan csinálsz minden mást is. Ez is az idegesség rovására írható. Kéz, kar, és fejmozdulatok. Próbáld kerülni a hirtelen cselekedeteket, csinálj mindent lassan, megfontoltan. Segít, ha megpróbálod az egész életedet egy lassított felvételen elképzelni.
- Túl merev vagy. Ne légy olyan, mint egy szobor. Mozogjon a karod a tested, legyenek meg a kézmozdulataid, miközben beszélsz. Figyeld Marlon Brandot a Keresztapában. Csak szépen, lassan.
- Túl zárt testbeszéd. Aki magabiztos, és épp ezért nem fél semmitől, az nyitott testbeszéddel jár s kel. Akik félnek mindenféle konfrontációtól, fizikai harctól, azok védekezésképp összehúzzák magukat és igyekeznek minél kisebbnek látszani. Aki nem fél, az széttárja karjait, kiemeli a mellkasát, egyszerűen látszik rajtuk a félelem hiánya. Szóval ne vágd zsebre a kezed, ne tedd keresztbe a karod, ne állj zárt lábakkal, stb.
- Túl magasan tartod az italodat. Ez nagyon gyakori, és nagyon könnyű leszokni róla.
- Igazgatod magad. Intézz el minden ilyet még otthon. Ne állítgasd a ruhád, a hajad, a körmöd… ne dörgöld az orrod, a szemed, semmit. Egy magabiztos, laza alfa nem ‘szépítkezik’ állandóan.
- Bedőlés. Ez is nagyon gyakori, gyakorlatilag minden srác csinálja az ismerkedés elején. Túl sok odafigyelésről árulkodik, mint aki csüng a másik minden szaván. Nem olyan fontos ő, hogy minden szavát ekkora figyelemmel kövesd. Dőlj hátra, és ha beszél, had hajoljon ő közelebb. Meg fogja tenni, ha azt akarja, hogy halld. Ez lázba fogja hozni. Kivétel ez alól a nagyon hangos helyszín. Ez esetben kénytelen vagy odahajolni, de legalább csináld LASSAN, és dőlj vissza a szünetekben.
- Rossz szemkontaktus. Tartsd egy kicsit tovább, mint amit kényelmesnek éreznél. Egy másik férfival szemben a domináns szemkontaktus harcot eredményezhet, egy nővel viszont szexet. Emlékezz: a nők dominánsnak akarnak látni téged. Ez indítja be őket. Nincs jobb módja, mint kivárni, hogy ő szakítsa meg a szemkontaktust.
- Szükségtelenül gyors beszéd, magas hangfekvéssel. Azok beszélnek gyorsan, akik a másik jóváhagyására várnak, és félnek, hogy amit mondanak, az nem elég érdekes vagy fontos. A magabiztos ember tudja, hogy mindenki feszülten figyel, ha ő beszél, ezért aztán nem siet, és a hangja nyugodt, kiegyensúlyozott. Ha szüneteket hagysz, az nagyon jól működik, mert dominanciát sugároz. Gondolj egy jó professzorra vagy managerre. Pontosan ugyanezt csinálják. Többet számít, hogy hogyan mondod, mint az, amit mondasz.
- Miután megszólítják a lányt, a srácok általában egy helyben állva maradnak. Általában ez kívül esik a középpontból, és ez rossz. Meg kell próbálnod a megfelelő helyre pozícionálnod magad amilyen gyorsan csak lehet. Ez pedig a társaság közepe, háttal a falnak vagy a bárnak, a terepet szemlélve, mint a király a királyságát.:) Képzelj el 2-3 lányt a bárnál, és megszólítod egyiküket, beszélgettek. Természetszerűleg kívül leszel a hármójuk által behatárolt területből. Fogd meg a kezét, kérd meg hogy pördüljön meg, mintha táncolnátok, de most közben helyet is cseréltetek. Még az is lehet, hogy épp elcsented az ülőhelyét. Ha gondolod, fel is hívhatod rá a figyelmét: Nézd csak, lenyúltam a helyed!:)
- Rossz álló póz. Egy helyben állva lábfejeid legyenek vállszélességben. Az alfa kisajátítja a területet. Egyik lábad előre néz, a másik 45fokban oldalra. Kicsit ki is tolhatod a csípődet.
egyik láb előre néz, másik kicsit oldalra - Rossz ülő póz. Ha ülsz, ne tedd keresztbe a lábaid. Nem vagy te öregember. Ülj úgy, mintha meztelen lennél, és szeretnéd, ha az egész világ látná, amit kell:)
- Gyakran mutatod a tenyeredet. Apróság, de a női tudatalatti észreveszi. A felfelé fordított kéz a behódolás jele. Az ismerkedés elején tartsd befele fordítva, később, ha már összemelegedtetek, akkor nyitottság és őszinteség jeleként tarthatod máshogy is.
- Nem érinted meg a lányt. Talán ez a legnagyobb hiba. Talán a legszembeszökőbb alfa-jel, a komfortos érintkezés. Totálisan béna (béta), ha állandóan zavarban vagy, és hozzá sem mersz érni. Azonnal el lehet kezdeni, már az első másodpercekben. Karja, válla, könyöke – kezdésként. Ne legyél agresszív vagy túl rámenős, később közeledhetsz az erogénabb zónák felé, mint a háta alja, vagy a combja. Vigyázz, hogy ne siesd el, nem az arcával vagy a hajával kell kezdeni. Ha a fülébe kell súgj valamit – nyilván ha már eljutottatok az ismerkedés ezen szintjére – használd ki az alkalmat, az arcotok érjen össze. Aztán átkarolhatod a csípőjénél, ha máshova szeretnétek menni, akár egy másik helyszínre. Lényeg a fokozatosság, de igenis haladjon a dolog. Ha túllősz a célon, érzékeltetni fogja veled, ilyenkor lépj vissza egy-két lépcsőfokot és próbáld újra később. Az igazán jó ismerkedés során gyakorlatilag folytonos a testi kontaktus.
- Nem mosolyogsz eleget és/vagy rosszkor. Ez elég alap. Megszólításnál mindig mosolyogj, de ne vidd túlzásba. A mosoly és a nevetés megfelelő mértékekben és adagokban a legjobb. A saját poénjaidon SOSE nevess. Az attitűdöd : ‘ó már megint valami cukiságot mondott, milyen aranyos!’ Ha jókor és jól váltogatsz a mosoly, grimasz és a kifejezéstelen arc között… az a nyerő formula. Ne játszd túl a mimikát.
- Állandóan félrehúzódsz mások kedvéért. Tartsd a pozíciód. Ha egy srác el akar menni melletted, kerüljön ki. Ne akarj az a fickó lenni, aki mindig ugrál mások kényelme érdekében. Ha egy nő az italáért nyúl, ami melletted, mögötted van, hagyd, hogy megkerüljön. [Szerk: látható mennyire más ez, mint az utcán nekimenni mindenkinek, és nem kitérni a terhes nő vagy az idős ember elől. Vagy a babakocsi elől. Erről szó sincs.]
- Ne állj teljesen szembe a lánnyal. Érdemelje ki a teljes figyelmedet. Ez nem jár automatikusan. Helyezkedj kicsit oldalvást. Ha rászolgált, akkor fordulj felé teljesen.
Hajrá, menni fog! :) 
Szóval húzd ki magad, foglald el a rendelkezésre álló terültet, élvezd ki a szüneteket, ne válaszolj mindenre egyből. Vezessen az ágyékod. És végül: használd a hátad erejét. Fordítsd oda, ha valaki neked nem tetszően viselkedik, ez jó módja, hogy ők fussanak utánad, ha érdekled őket. A nők újra fognak nyitni feléd, ha érdekled őket.
Még egy RedPill gondolat a manspreadingből kiindulva (amikor tágra nyitott lábakkal ülsz, nagy helyet elfoglalva):
“Kérdés: Nem is értem mi ezzel az egésszel probléma?
Válasz: Az a bajuk ezzel, hogy széttett lábakkal ülni domináns testbeszéd, dominanciát sugároz. Szóval elnevezték manspreadingnek. Egész egyszerűen nem bírják elviselni, ha egy férfi nem húzza össze magát lehajtott fejjel, és nem azt teszi, amit mondanak neki. Ennek semmi köze az igazsághoz. A hatalomról szól.”
A maga nemében hiánypótló, mindenki tud róla, mégis nagyon kevesen képesek készségszinten alkalmazni.
Szerkesztgetés közben eszembe jutott egy-két dolog a leírtakkal kapcsolatban. De mivel akkor nem írtam fel, elfelejtettem… :o)
Az utolsó képpel kapcsolatban viszont emlékszem: Nagyon visszataszító, ha egy férfi csípőre tett kézzel beszél. Tudom, hogy ezzel a körvonalát növeli és a kép ezt akarja bemutatni, de csípőre tett kéz nekem nem alfaság, hanem pl. nagyképűség, kivagyiság, beképzeltség.
Vagy, szokás, zavar, unalom, gond, belső probléma, de akár a siettség jele is lehet szerintem, mindenképpen fontos az arc mimikája hozzá. Engem inkább a fintor zavar :)
Én is csináltam, amikor személyesen találkoztunk, annyi volt a különbség, hogy csak az egyik kezem tettem csípőre ill. a féloldalas állás. Szerintem tudatosan fel sem tűnt neked, nemhogy “visszataszítódj”.
A cikkhez még ami az eszembe jutott. Ha magabiztosnak, hódítónak érzed magad, ha úgy érzed sikered van a nőnél, ösztönösen domináns pozíciót veszel fel ill. ennek a fordítottja is igaz. A történet sok tekintetben arról szól, hogy a folyamatot tudatosan képes legyél megfordítani.
A testbeszéd jelei sem önmagukban állnak, hanem jelcsoportokban. Ezért célszerű azt ilyen módon értelmezni és nem egy-egy jelet a környezetéből kiragadva. Ez persze leginkább a partnerünk tesbeszédének az értelmezésére vonatkozik. A másik jeleinek vétele pedig legalább annyira fontos, mint amit küldünk, de ez gondolom egy másik cikk témája lesz…
Raikkönen feladná a leckét :)
Én meg biztosan babráltam a hajamat, pedig nem is akarlak elcsábítani. :o))
De nem rebegtettem édesen a szempilláimat. :o)))
Tényleg nem tűnt fel. Nyilván ezt is lehet finoman is csinálni.
Viszont keresztbe is tetted a lábad! :o)
Volt olyan is. Biztos azért mert nagyon babráltad a hajad…
Viccet félretéve, csak arra igyekeztem utalni, hogy alapban ösztönösen adjuk ill. vesszük a jeleket és a tudatos meggyőződésünk, minősítésünk nem szükségszerűen egyezik az ösztönös beállítódásokkal.
Igen, azért is figyelmeztetik az embert sokszor, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld, mert nem jó, amit közvetít.
Aki nincs kihegyezve a testbeszédre, nem tudja lefordítani, csak érti valamennyire. Mert ez ösztönös. És ha változtatni akarunk valamennyire a testbeszédünkön, bizony nagyon oda kell figyelni, meg kell hallgatni mások véleményét és tudatosítani kell a mozdulatainkat.
Ez sem könnyű és nem jön, csak úgy.
magabiztosságot testbeszélni, miközben nincs magabiztosság, erőt sugárzozni gyengeség közepette .. az egész puaságra is vonatkozhatna a kérdés: nem sima hazudozás ez?
mondjuk én a reklámokat is utálom
Hívjuk inkább önbeteljesítő jóslatnak.
vagy önbecsapósnak:)
Hosszútávon nem lehet a testbeszédet mímelni, ez a legprofibbaknak sem megy. Viszont az is tény, hogy a testtartásunk, a külső világban elfoglalt helyünk jellege és módja hat a belső világunk működésére is. Tudományosan igazolt tény például, hogy a domináns testtartások esetén a szervezetünk több tesztoszteront termel, mint a behódoló testtartásoknál. Ez utóbbi esetekben a tesztoszteron szintje csökken. Ez utóbbi tény méginkább érdekes megvilágításba helyezi a cikk utolsó bekezdését, a manspreading jelenségét.
Ezt ne így nézd. Ez az egész változtass magadon dolog nem PUA tan. A PUA csak megpróbál felbujtani, hogy fejlődj, mert felismerte a fontosságát **. Egy kicsi sport, egy kicsi olvasás, stb. Simán találhatsz egy új hobbit, azon keresztül pedig új ismerősöket. DennisVT hiába próbálja magyarázni már régóta, hogy ez nem arról (nem csak arról) szól, hogy a lányok kedveljenek, felfigyeljenek rád – és ezért ne is ez legyen a fő célod ezzel. Például a testtartásra visszatérve, a krav-maga küzdősportnak ez az egyik alapeleme. Már az elején megkülönbözteti az áldozat testtartást a dominánstól, mert az erőszakos bűnözök az áldozat típust keresik, hiszen a domináns rizikós (megvédi magát). Ezért kezdődik úgy az óra, hogy húzd ki magad.
**példák: a jobb terméket drágábban is árulhatják, tehát a cél hogy jobb terméket készítsünk, a jobb szakembert jobban megfizetik, a jobb autóversenyző jobb helyezést ér el. Ott van a fejlődés mindenhol az életben, amit a verseny idéz elő a nagyobb jutalomért. Egyáltalán nem PUA dolog ez, és egyáltalán nem hazugság.
És egy kérdés: Ha valaki egy helyben toporog, de elégedetlen a helyzetével, annak mit mondanál?
Továbbfűzve a gondolatod, az igazi hazugság éppen az, hogy elhitetik, küzdelem és harc nélkül is boldogulhatsz. Mindegy hogy nőről van szó, nagyobb súlyokról az edzőteremben, jobb munkáról, mindig oda kell tenni magad. Ez mindig így volt. A nőknél maradva, mindig meg kellett küzdeni értük. Nem véletlen hogy az emberi hímek jóval erősebbek a nőstényeknél, elvégre ez a küzdelem fizikai is volt annó.
Nekem ebből a személyes kedvencem a szauna-öv. Csak ülsz és fogysz :D
Elég ránézni az itteni reklám bannerre. Mindig van valami “érdekesség”. Tabletta, kopaszodás elleni szer, izmosító, évtizedekkel fiatalító stb…
adblock
A lényegük, hogy szinte egyik napról a másikra és gyakorlatilag nem kell tenned semmit – csak pénzt adni érte.
Nem azért mondom, de azok az izmosítók – 1 hónap alatt x kg zsírt kicserél 2x kg izomra – olyan pasikat mutogatnak, akikre sosem volt gusztusom. Mert nem minden nő álma egy izomgombóc ölelése.
Az évtizedekkel fiatalítókkal meg az (is) a bajom, hogy az ember öregszik, fogadja el, s tegye méltósággal. Szépek a vakolatlan, ráncos idős nénik, akikből sugárzik a jókedv/báj/kedvesség. Szerintem kell, hogy az emberen lássák a valódi korát.
A hajhullásosra pedig mérges vagyok, mert a hajhullás fiatal korban 99%, hogy nem természetes és az okokat kellene kezelni. Az idősebb kori túlzott hajhullás 50-70%-ban nem természetes, de meg lehet mondani, hogy az-e és akkor tök fölösleges sok pánzt kidobatni velük dús hajkoronát ígérve.
“Ha valaki egy helyben toporog, de elégedetlen a helyzetével, annak mit mondanál?”
Raboljon ki egy rablót.
Miben más ez, mint amikor a nő a külsejét tupírozza mesterségesen? Az is hazudozás. Valójában nem is olyan szép a bőre, sem a szeme, az ajkai sem akkorák, a mellei sem úgy állnak normál esetben. Lehet a hajszíne is más, és a seggén is sokat dob az a magassarkú.
Ha ez elfogadott, akkor a PUA dolgok miért nem?
Ez lehet egyben szűrő is, kivel ne. Ha egy nő magassarkút hord, ki van festve, műkörmei vannak, akkor egyben azt is elárulja magáról, hogy nagyon fontosak számára a külsőségek, fontosabb számára az illúzió mint az igazság. Rengeteg feleslegesen kidobott energiát takarít meg az ember, ha elkerüli a vakolatos nőket.
csak szólok, hogy kezd kifulladni a Férfihang, lehet, hogy nemsokára bezár, a szerkesztőség belefáradt, kevés hozzá az energia szabadidőben stb. a mersékelt antifeministák háttérbe szorultak, a radikálisok előretörtek itt.
kár lenne lekapcsolni az oldalt, sok értékes cikk jelent, meg sok hasznos kommenttel egyetemben. nem kéne vesznihagyni.
az oldal tulajdai, szerkesztői mondjanak vmit.
Szerintem nem olyan nagy tragédia, hogy nincsenek önismétlő cikkek ugyanazokban a témákban over and over again.
A meglékelt ábra szerint kiválóan el tudunk beszélgetni a régebbi cikkek alatt is:)
A lendületvesztésnek az oka lehet az is, hogy a feminista hiszti is alábbhagyni látszik – vagy csak ez is feloldódott az egyre erősödő háttérzajban. Akárhogy is, ha nincs ellenség, nem kell mindenáron harcolni.
Ettől függetlenül örülnék, ha a az igényes férfiközönség hozzájuthatna itt igényes férfitémákhoz is, akár totál témaidegen tartalomhoz is, tudomány, technika, társadalom, politika, művészetek, bármi, ami érett, felelős, gondolkodó férfit vonzhat.
Mellőzném viszont az ilyen prolimágnes témákat, mint például pina, autók, foci, sör, zsidózás.
Az itt publikálók ezt a portált akár mértékadó férfimagazinná is tehetnék. Én drukkolok.
Nem értek egyet azzal, hogy a nők kedvéért mutassuk magunkat magabiztosnak. Alapból van egy olyan társadalmi helyzet, hogy a férfiakkal szemben irreális elvárások vannak támasztva, véleményem szerint ez esetben nem az a megoldás, hogy azon versenyzünk, hogy ki tud a legjobban ezeknek az irreális elvárásoknak jobban megfelelni. Miközben Belvedere és társai valós problémákat feszegetnek és észreveszik azt, hogy ez mennyire igazságtalan a férfiakkal szemben, ott tévednek, hogy ebben kizárólag a nők felelősségét látják, pedig mi férfiak tehetnénk a legtöbbet azért, hogy ez a helyzet változzon. Szerintem látni kell azt, hogy a nők elvárásai azért lehetnek ilyen magasak, mert a férfiak egymással versenyeznek a nőkért, mint valami trófeáért olyan dolgokat is felvállalva értük, ami gyakran a férfiak számára számos egyéb hátránnyal jár az élet más területein.
Valójában a nők is versengenek a jobb férfiért. A jó pasas egy nőnek ugyanúgy trófea. Sok férfi ott követi el a hibát hogy nem gondol bele, kapcsolati értelemben ő az igazi győzelmi díj.
“a férfiakkal szemben irreális elvárások vannak támasztva” – Kik által? A társadalom által vagy a nők által? Esetleg a jog által?
Így van: a jobb férfiakért. Ezzel szemben egy átlagos férfitől már elvárás, hogy versengjen a nőkért, aki ebben nem szeretne részt venni, mert nem olyan típus, az jó eséllyel egyedül marad… Szerintem egy átlagos nőnek aránytalanul jobb a helyzete ebből a szempontból, mint egy átlagos férfinak.
A “jobb” az egy viszonylagos fogalom. Sok tekintetben gyakran az aktuális “felhozatal” krémje. Kb annyi átlagos férfi van, mint a legendás közönséges mosópor. A közönséges mosópor az, amivel minden mosóporos reklámban összehasonlítják a maguk termékét a cégek. Azaz valójában nincs is.
Egy általad átlagosnak mondott nő semmivel sem kapja meg könnyebben azt, amire NEKI szüksége van, mint az “átlagos” férfi azt amire meg a pacáknak. Persze az “átlagos” csaj könnyebben kap pl. szexet, de ennek prioritása korántsem akkora, mint az “átlag” férfinél.
Másrészt ha nem kellett volna mindig versengeni a nőkért, még mindig a szavannán makognánk meg botokat dobálnánk.
“Nem értek egyet azzal, hogy a nők kedvéért mutassuk magunkat magabiztosnak”
Az írás eleje arról szólt, hogy te magad is jobban érzed magad, ha odafigyelsz – először tudatosan aztán úgyis jön magától – a testbeszédedre. Persze ez most alapvetően egy csajozós “fogás”, szóval nem mondom azt, hogy nem miattuk csináljuk… de hát már elég sok mindent csinálunk így is miattuk. Ez nem különösebben nehéz, nem igényel nagy odafigyelést, gyakorlást, tanulást. Gyakorlatilag nem kerül semmibe. Mi veszítenivalód van?:)
“véleményem szerint ez esetben nem az a megoldás, hogy azon versenyzünk, hogy ki tud a legjobban ezeknek az irreális elvárásoknak jobban megfelelni.”
Én vevő vagyok bármire. Figyelek.:)
“észreveszik azt, hogy ez mennyire igazságtalan a férfiakkal szemben”
Oké legyen igazságtalan, nem vitatom. De megoldást, vagy ötletet, vagy javaslatot tőlük sem látok. És az élet igazságtalanságán lehet sírni, csak nincs értelme. Ez van.
“mi férfiak tehetnénk a legtöbbet azért, hogy ez a helyzet változzon.”
Mit? Ne versengjünk a nőkért? Ezt hogy akarjátok keresztülvinni 3,5 milliárd férfin?:) Ez kb olyan, mintha az olimpián aranyesélyes futó azt mondaná, hogy “a dopping tönkreteszi a sportot, ha senki sem doppingolna akkor is fair küzdelem lenne, nem lennének irreális eredmények. Kezdem én, holnaptól nem doppingolok. Srácok kövessetek!”
Szerinted milyen gyorsan röhögnék ki, és tűnne el a süllyesztőben?
A végén Elek rátapintott a leglényegesebb pontra. A jó csajozás alapállása az, hogy a férfi a fődíj, és nem a nő. Nyílt színen kikérik maguknak, aztán összepisálják magukat, ha azt látják, hogy egy férfinak ez a hozzáállása. Miért? Mert ha ő fut utánad, az azt hordja magával, hogy fölötte vagy, a hipergám ösztönei meg csillagokat szórnak.
Ha az egyén szempontjából közelíted meg ezt a kérdést, vagyis egy olyan férfi szemszögéből aki már nagyon barátnőt szeretne, akkor nyilván igazad van és én se tudnék más megoldási javaslatot mondani a problémájára..
Azonban ezzel együtt azt gondolom, hogy jó volna egy értékrendváltás: jelenleg ugyanis úgy tekintenek az egyedülálló férfiakra, mint valami lúzerekre (az egyedülálló nő ezzel szemben a “független”, “biztos egzisztenciájú” és miegymás). Nyilván senki sem szeretne a lúzer kategóriába tartozni, a döntő többség szeretne minél menőbb lenni, minél hamarabb elveszteni a szüzességét, minél több nővel összejönni, minél hamarabb párkapcsolatot kialakítani. Pedig nem tragédia az, ha egy fiatal férfinek még nincs párja, legalább tudja élvezni az élet más oldalait is, az idő előrehaladtával pedig a nőknek válik egyre sürgősebbé.
Azért tekintenek rá így, mert az egyedülálló férfi szembemegy azzal a társadalmi nyomással, hogy magán kívül más embereket is eltartson. Ez pedig a nőknek rossz = társadalmi probléma.
Az egyedülálló nő viszont valóban erősebb karakter, mint a házas, mert az saját magát tartja fenn, nem egy férfi teljesítménye mögé bújva élősködik a nemi szerepére hivatkozással.
A nők részéről az eltartottság szerintem inkább félelem, mert ez olyan időkre emlékezteti őket amikor a hipergám ösztöneiket könnyebb volt kielégíteni, és a promiszkuis viselkedésük, a f*szkörhinta sem volt elfogadott. A férfiakon viszont csak erősödött a nyomás, most már nem csak a hagyományos férfiszerepeknek kell megfelelniük, hanem szexuális tárgyként is.
Femiktől vett érvelés amit tolsz:
* A párkeresés és párokba rendeződés ugye beteg társadalmi nyomás, nem pedig normális belső igénye nőknek és férfiaknak egyaránt. Üdvözöllek Szép új világ!
* shaming language-et használva HTB-zzük le (háztartásbeli) a tisztességes családanyákat. Élhető otthont fenntartani és egészséges lelkületű gyermekeket nevelni dohos régimódi gondolkodásra vall. Inkább valami multinál kergessék a nők a fényes karriert, a gyereket meg neveljék állami alkalmazottak! Üdvözöllek Szép új világ!
Nagy igazságokat mond Veram. Ráadásul a PUA semmire sem garancia. Ha olyan könnyű alkalmazni akkor elég 1-2 “hiba”, és már lecsapják a kezedről a feleségedet, mi meg azt mondjuk erre, hogy te voltál a lúzer, és nem ő a ribanc. Így is elég férfit aláznak meg élete során a férfiasságában, ha ehhez még táptalajt adunk akkor ez csak fokozódni fog.
Azt is elfelejtjük, hogy ez egyfajta háremtartáshoz vezet, míg a férfiak monogámiára való esélyeit jelentősen csökkenti.
Na, újra, talán utoljára.
“a férfiakkal szemben irreális elvárások vannak támasztva”
Nem irreális, csak magas. Pont ahogy a nőkkel szemben is. A társadalom mindigis többet várt el a tagjaitól (meg úgy általában az emberek egymástól), mint amire egy átlagember képes, mert ez egy motiváló erő a fejlődésre. A keresztényi ideál is elérhetetlen, de százmilliók törekedtek felé, és váltak jobb emberré a folyamatban. Egy sem változott Krisztussá, dehát na.
Szóval a nagy követelmény nem feltétlenül probléma vagy igazságtalanság – elvégre senki és semmi nem kötelez, hogy megfelelj neki. Ha elfogadsz magadra érvényesnek egy követelményt, azt saját szabad akaratodból teszed, valószínűleg azért, mert valamilyen eredményt remélsz cserébe. Ez az egész egy üzlethez hasonlít: minél többet fektetsz be saját magadba, annál jobb lesz a piaci értéked. Mi ebben az igazságtalan??? Ahogy egy nőtől elvárnád, hogy adjon magára, húzzon jó ruhát, ne hízzon el, stb., úgy a nőknek is megvan a maguk feltételrendszere, amin értékelik a férfiakat. Ha valaki nem ad magára, az ne sírjon, hogy a másik nem elvárásai igazságtalanok. Aki egy jó / jobb partner reményében még arra sem hajlandó, hogy kicsit ügyeljen a testbeszédére (ami ingyen van és nem igényel nehéz fizikai munkát sem), az mi a fenét akar az élettől? Micsoda tragédia, hogy magabiztosságot kell sugározni, mert az vonzóvá tesz, hű meg ha.
“nem az a megoldás, hogy azon versenyzünk, hogy ki tud a legjobban ezeknek az irreális elvárásoknak jobban megfelelni”
Nem létezik más megoldás. A párkeresésben mindigis a vonzalom a döntő, azt pedig nem törvények vagy rendeletek szabályozzák, hanem a személyes vonzerő. Senkit nem hibáztathatsz, ha a nők a vonzó pasasokra buknak, a férfiak meg a vonzó nőkre. Ez a fajta versenyhelyzet nem mesterséges, nem igazságtalan, nem probléma ami megoldást igényel. Ha valaki nem elégedett a pozíciójával, akkor minden lehetősége megvan fejleszteni a saját vonzerejét – csak elszánás kell hozzá, kitartás meg egy minimális megértés, hogy milyen irányba kellene elmozdulni.
Ezzel szemben szerinted mi lehetne megoldás? Orbán Viki verje át a parlamenten, hogy a nők holnaptól bukjanak a töketlenekre? Legyen beperelhető minden nő, aki a vonzó pasikat találja vonzónak? Elképzelésem sincs, hogy azok akik direkt megtagadják a személyes fejlődést, mit tudnának kitalálni helyette. Legyenek a nők rabszolgák, akiket lottón sorsolnak ki a pasik között?
Talán azt nem látják páran, hogy ha jut is nő, a hálószobába már semmilyen törvény vagy társadalmi nyomás nem ér el, ott nem működik semmi más a személyes vonzerőn kívül. Amikor ágyba mész a nőddel, akkor kell, hogy kívánjon téged, ahhoz pedig neked kell kívánatosnak lenni. Nem kell rakétasebésznek lenni hogy valaki megértse, az egyetlen megoldás a saját vonzerőd foggal-körömmel történő növelése, mert csak az fogja valóban rádtapasztani a csajokat. Minden más csak üres szócséplés, a probléma meg nem értése, lustaság meg hiszti. Húszezer oldalnyi rizsa az irreális elvárásokról meg a társadalmi nyomásokról sem fog megoldani semmit, senkinek az életében.
Úgy viselkednek egyesek, mint a fa alatt siránkozó szerencsétlen, akinek az a baja, hogy nem éri el a legszebb almát. Ott a létra, dehát micsoda igazságtalanság, hogy neki cipelni kelljen a létrát, aztán meg felmászni rá. Van alma lentebbi ágon is, de az nem szimpatikus. Ha megvárja míg leesik magától akkor már rothad. Igenis csináljon valaki valamit, amitől a neki tetsző almák maguktól az ölébe ugranak, frissen és ropogósan. Persze ez neki ne kerüljön se pénzbe, se időbe, se energiába, mert az igazságtalan lenne.
“Belvedere és társai valós problémákat feszegetnek”
“Valós probléma” az is, ha az embernek fáj a foga vagy éhes, netán álmos, satöbbi. Sok ilyen problémára az a megoldás, hogy az ember felemeli a seggét és tesz valamit, ahelyett, hogy várná a szájába repülő sült galambot. Nem lehet mindent társadalmi szinten rendezni, még akkor sem, ha esetleg társadalmi léptékben is mérhető a jelenség. Sőt, az a nagy helyzet, hogy még ha lehetne is társadalmi szinten kezelni, a változások érezhetővé válásáig minimum évtizedeknek kell eltelni, vagyis akinek most van gondja, az kitörölheti a popsiját egy társadalmi megoldással ami majd 20-30 év múlva kezdi éreztetni a hatását. Belvedere és társai összes nőzéssel kapcsolatos problémafelvetésére egyetlen megoldás létezik ami itt és most segíthet bárkin aki hajlandó tenni érte: az önfejlesztés. Aki erre nem hajlandó, az csak sírjon, sírjon, sírjon, hátha egy nő szánalomból lefekszik vele.
A szexuális ösztönök működése nem “probléma”, hanem egy körülmény ami adott és változtathatatlan. Ha valaki ezeket gátnak érzi, ami akadályozza a céljai elérésében, akkor tanulja meg a változtathatatlan szabályokat kijátszani, megkerülni, ügyesen a saját javára fordítani. A nők folyamatosan dolgoznak a férfi szabályok kijátszásán sminkkel, ruhával-cipővel, fogyókúrával, csiszolt testbeszéddel és gesztusokkal, satöbbi. Persze egyesek inkább csak sírnak, a lúzerek, akik lusták befektetni az energiát hogy jó pasit fogjanak. Ugyanez megy a férfiaknál is.
“a nők elvárásai azért lehetnek ilyen magasak, mert a férfiak egymással versenyeznek a nőkért”
És ez soha nem fog változni, mert mindenki jó nőt akar, az elérhető legjobbat. Te is, Belvedere is, én is. Ezt soha nem fogod kiölni a férfiakból, vagy ha mégis, akkor nagy lépést teszünk a kipusztulás felé. A szépség érték, így ára van, amit meg kell fizetni ha meg akarod kapni. Szerencsére ez a “fizetés” jó esetben a saját értéked növelését jelenti, ami, ha tényleg belegondolsz, a lehető legigazságosabb megoldás.
Amíg az ember akarja a jót, addig a jóra lesz kereslet, és a piac működése szerint annak lesz nagy ára. Öld ki az emberekből a jó akarását, és megoldódik a problémád. Igaz hogy utána esetleg egy dagadt, hülye liba csapódik majd hozzád, amit akár most is megkaphatnál… De hát valamit valamiért. Ne legyen verseny, érje be mindenki azzal ami véletlenszerűen jut neki.
“Nem irreális, csak magas. Pont ahogy a nőkkel szemben is.”
Például? Milyen elvárások vannak a nőkkel szemben? (Felsorolás?)
“A társadalom mindigis többet várt el a tagjaitól (meg úgy általában az emberek egymástól), mint amire egy átlagember képes, mert ez egy motiváló erő a fejlődésre.”
És miért kell fejlődni? Hogy a nőknek jobb/kényelmesebb legyen az élet, a férfiaknak meg ne jusson nő, mert nem tud megfelelni a “fejlődött” társadalom nyomásának, amit a nők tőlünk természetesnek vesznek?
” elvégre senki és semmi nem kötelez, hogy megfelelj neki.”
Igaz, de attól függetlenül nemi alapú hátrány, amit értelmetlen bagatellizálni, főként itt. Persze, feminista szemszögből nézve igazad van. Ami a nőknek nem hátrány, azzal nem kell foglalkozni.
“Nem létezik más megoldás.”
Egyéni szinten tényleg nem, viszont, ha már mozgalomról, politikai irányvonalról beszélünk antifeminizmus kapcsán, akkor igen is szükség lenne arra, hogy társadalmi szintű megoldásokban is gondolkozzunk, ne intézzük el annyival, hogy kizárólag az egyéneket biztatjuk önfejlesztésre, a rendszernek való minél inkább megfelelés szempontjából.
Hanem éppen a nőközpontú, férfiak érdekeit semmibe vevő feminista rendszert kellene kritizálni.
“a hálószobába már semmilyen törvény vagy társadalmi nyomás nem ér el”
A feministák keze mindenhová elér. Attól még, hogy a férfiak PUAsodnak ugyanúgy feljelenthetik nemi erőszakért, elveszíthetik a házukat hálószobástól egy válásnál, ha véletlenül valamelyik pinás úgy akarja.
“Ott a létra, dehát micsoda igazságtalanság, hogy neki cipelni kelljen a létrát, aztán meg felmászni rá”
Nőknek sem kell. Akkor a férfiaknak miért igen? Hol van ez a nemi alapú hátrány kompenzálva?
““Valós probléma” az is, ha az embernek fáj a foga vagy éhes, netán álmos, satöbbi.”
Ezek egyéni problémák. A nemi alapú hátrány meg társadalmi. Mert a férfiak (a feministák hozzáállásával ellentétben) nem születetten selejtek, hanem a nemi alapon rájuk vonatkoztatott társadalmi elvárások tükrében lesznek azokká, ha nem akarnak/képesek a megnövekedett elvárásoknak megfelelni. Ugyanezek a férfiak nőként még vígan boldogulnának a társadalomban. (“miért nem használják a nők az agyukat” Esther Vilar idézet passzol ide)
Ha ugyanazok az elvárások lennének a nőkkel szemben, akkor a nők szinte mind ugyanilyen genetikai selejtek lennének, mert egyik sem akar férfit eltartani, udvarolni, a férfiak elvárásainak megfelelni. Ezért szükséges ezt egy álszent férfibüszkeséggel leönteni, de ha ezt lehámozom a sztoriról, akkor csak azt látom, hogy a férfiak hendikeppel indulnak az életben a nőkhöz képest, és ez sehol nincs társadalmilag elismerve, kompenzálva.
Már a korábbi hozzászólásodra is akartam írni, de erre jobb, mert idézhetlek is.
“Például? Milyen elvárások vannak a nőkkel szemben? (Felsorolás?)”
Nem én találtam ki – Csinálj magadnak egy táblázatot, amelynek 4 oszlopa van. Az egyik oszlopba írb be, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban szerinted milyen elvárok vannak a férfiakkal szemben, a másikba, hogy szerinted milyen elvárások vannak a nőkkel szemben. Aztán a harmadikba, hogy neked – mint férfinak – milyen elvárásaid vannak magaddal szemben, a negyedikbe, hogy neked, személy szerint milyen elvárásaid vannak a nőkkel szemben.
““ elvégre senki és semmi nem kötelez, hogy megfelelj neki.”
Igaz, de attól függetlenül nemi alapú hátrány, amit értelmetlen bagatellizálni, főként itt.”
Reklamálj a természetnél.
Aki nem akar nőt, az ne nyígjon, aki akar, az meg tegyen is valamit – mint ahogy Dean is mondta, ne a sültgalambot várja, vagy azt, hogy a legszebb, legízletesebb, féregmentes alma épp az ő ölébe pottyanjon.
Ehhez hozzáteszem még, hogy azért az sem árt, ha tudjuk, hol a helyünk (milyen körökben keressünk magunknak nőt/pasit).
“Az egyik oszlopba írb be, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban szerinted milyen elvárok vannak a férfiakkal szemben, a másikba, hogy szerinted milyen elvárások vannak a nőkkel szemben. “
Ölég üres lenne az a női rublika. :) Ezért is kérdeztem, mert én nem tudnék odaírni semmit. Talán annyit, hogy a nőnek minél kevesebb elvárásai legyenek a férfiak felé. Dehát, ez az ösztöneikkel ellentétes, így nyilvánvalóan csak valami társadalmi korlátozással lehetne elérni, éppúgy, mint régen.
“Aki nem akar nőt, az ne nyígjon, aki akar, az meg tegyen is valamit “
És, a nőknek miért nem kell érte semmit tenni, mégis miért elfogadott, hogy nyígnak azok ellen, akik viszont tesznek helyettük?
Mert gondolkodni sem vagy hajlanó? Olvasol te itt egyáltalán?
A nőkkel szembeni elvárások rubrikát megtöltheted az itt olvasott elvárásokkal.
És ha a negyedik rubrikát sem tudod kitölteni, az végképp nagyon gáz. Épp tőled, aki ezerrel kritizálja a nők viselkedését és a nőket teszi felelőssé szinte(?) mindenért. Azt gondolná az ember, hogy esetleg olyan elvárásaid vannak, amelyeket a nők nem tudnak megugrani nálad.
Annak a nőnek nem lesz pasija, aki nem akar pasit. Azt max. megerőszakolják. A nőknek is kell erőfeszítéseket tenniük, mert ugyan te egyetlen, a nőkkel szemben támasztott elvárást sem tudsz beírni a kis táblázatba, de bizony másoknak sok van. Pl. Belvedere patikamérleggel megy randira: olyan nő esetleg meg is felel, akinek ugyanannyi pénze van, mint neki, ugyanolyan egzisztenciával rendelkezik, mint ő, ugyanolyan rangjai vannak, mint neki, stb. Szépség terén nyilván megengedi a nőnek, hogy szebb legyen, mint ő.
“Azt gondolná az ember, hogy esetleg olyan elvárásaid vannak, amelyeket a nők nem tudnak megugrani nálad.”
Érdekes elgondolás. De inkább arról van szó, hogy a nők társadalmi kivételezettségét, és a tőlük elfogadott férfiakhoz való hozzáállást kritizálom.
“Annak a nőnek nem lesz pasija, aki nem akar pasit. “
Ez így pontos megfogalmazás. Tehát, ez az ő döntése, mert nem azért nincs pasija, mert senki nem akar szóbafeküdni vele, hanem azért, mert ő maga nem akarja, vagy túl magasak az igényei.
Férfiként viszont felmerül, hogy rajtad kívülálló dolog is lehet az, hogy senki nem akar szóbafeküdni veled. Pölö, elég, ha passzív vagy, és nem tudsz kezdeményezni.
“Pl. Belvedere patikamérleggel megy randira: olyan nő esetleg meg is felel, akinek ugyanannyi pénze van, mint neki, ugyanolyan egzisztenciával rendelkezik, mint ő, ugyanolyan rangjai vannak, mint neki, stb. Szépség terén nyilván megengedi a nőnek, hogy szebb legyen, mint ő.”
Ezek teljesen jogos elvárások a törvények tükrében. Egyáltalán, ha válásnál mindennek a fele a nőé, akkor miért van még olyan marha pasi, aki magánál szegényebb nőt vesz el?
Itt megint társadalmi hátrány,/kényszer szagát érzem, mert különben, ha a nők meg a férfiak azonos esélyekkel indulnának a randipiacon, senkinek eszébe se jutna rangján aluli nővel kezdeni, hogy azt gazdagítsa.
A nőkkel szembeni elvárásokat szerintem úgy lehetne a legjobban felmérni, hogy fogsz 5-10 random nőt (csak van ennyi nőismerősöd), és megkérdezed tőlük, hogy ők hogy érzik (ugyanis ez a lényeg), milyen elvárásokat támaszt feléjük a társadalom, illetve a férfiak – párkapcsolati/szex szempontból.
Személyes példád szerint pedig összeszedheted, hogy mi az amit Te magad elvársz egy nőtől, ha szexről vagy ha párkapcsolatról van szó:)
Az férfi, aki nem akar nőt, az okos és inkább örüljön, ne nyávogjon! Valóban.
Viszont aki változni akar, az egyrészt ostoba, mivel olyan irányba változni, amelyből később hátránya származik, nem kis naivitást igényel; másrészt um. magának keresi a bajt és nem szólhatunk bele az életébe. Csak véleményt mondhatunk, de nem irányíthatunk embereket.
#hufnagelfia
“Például? Milyen elvárások vannak a nőkkel szemben? (Felsorolás?)”
Ne játsszuk már a hülyét. Te bármilyen nőt elvennél feleségül? George Clooney bárkit elvenne? Szerinted a férfiaknak nincsenek elvárásai?
“És miért kell fejlődni?”
A szellemileg magukra adó embereknek ez belső igény, a többieknek külső kényszer.
“Hogy a nőknek jobb/kényelmesebb legyen az élet”
Jaj. Na 1: nekik is fejlődni kell, hogy a férfiaknak jobb legyen. 2: miért baj ha mindenkinek jobb és kényelmesebb az élet? 3: ha valakivel együtt élsz akkor feltételezem pozitív érzelmeid vannak az irányában, tehát belső igényed hogy az életét jobbá tedd. 4: az önfejlesztés első számú eredménye a fejlődés – a másokhoz átszűrődő pozitívumok csak mellékhatások. 5: te összekevered az önfejlesztést a mások szolgai kiszolgálásával, amiről szó sem esett. 6: ha egy bombázó megszerzésének az az ára, hogy jobbá kell tenned az életét, akkor az az ára – senki nem kötelez, hogy te törekedj egy bombázó megszerzésére, szóval ha te nem akarod megfizetni az árat akkor nem is kell.
“a férfiaknak meg ne jusson nő”
Hanyas voltál matekból? A nők és férfiak létszáma közel azonos, különösen fiatal felnőttként amikor ez a legrelevánsabb. Olyan nincs, hogy valakinek nem jut nő, legföljebb olyan van, hogy alacsony a piaci értéke és a jó nők jobb pasikra buknak helyette. Ez nem g*ciség a nők részéről, csak ugyanazt teszik mint amit te tennél ha felkínálnának neked egy ragyás bőrű szupernagyit meg egy fénykorát élő pornószínésznőt: kiválasztják a felhozatalból aki nekik tetszik. Minden joguk megvan rá, amit nemhogy el nem vehetsz tőlük, de még csak el sem vitathatod. Főleg mivel az elvi jogod neked is tökéletesen megvan erre. Hogy a gyakorlatban nem érsz a joggal semmit, mint ahogy a csúnya nők sem, az már más kérdés.
“nem tud megfelelni a “fejlődött” társadalom nyomásának”
Nem jut minden nőnek tomkrúz és ezzel ők is tisztában vannak. Tele a világ olyan ronda és csóró pasikkal akik tudnak csajozni, úgyhogy ha te nem tudsz, az nem a szépséged vagy a vagyonod hiányát jelzi, hanem azt, hogy a gondolkodásodban, a viselkedésedben van valami ami nincs a nőzésre optimalizálva. Ezen nem nehéz változtatni, csak meg kell érteni a problémát. Kicsit tömörebben: a nőzni nem tudás a férfiak fejében lévő probléma, a tudás/megértés hiánya. Minden más üres duma.
“nemi alapú hátrány”
Nemi alapú a lóf*szt, a nőknek sem jár ingyen tomkrúz. Mindkét nemnek vannak elvárásai a másikkal szemben, ez a kurvanagy helyzet. Neked is vannak elvárásaid, csak az nem tetszik, hogy a nőknek is. Hogy mernek a nők téged “hátrányba hozni” azzal, hogy nem találnak vonzónak??? A szemétládák!!! /s
“Persze, feminista szemszögből nézve igazad van.”
Anyádnak :)
Pardon, apádnak :D
“mozgalomról, politikai irányvonalról beszélünk antifeminizmus kapcsán”
Ennek a taplóságnak semmi köze az antifeminizmushoz, és pont az a fő problémám, hogy az antifeminizmust járatjátok le ezzel a nőgyűlölő baromsággal.
“társadalmi szintű megoldásokban is gondolkozzunk”
Nemhogy épkézláb megoldást nem láttam itt egyet sem senkitől, de még egy kósza ötletet sem. Csupa fül vagyok, hogy hogyan lehetne a nőket társadalmi megoldással a te hálószobádba terelni, de lehetőleg úgy, hogy az a többi férfi érdekeit se sértse, meg azért a nőknek is hagyja már meg a legalapvetőbb, legcsupaszabb emberi jogait, mint mondjuk az önrendelkezés.
“Hanem éppen a nőközpontú, férfiak érdekeit semmibe vevő feminista rendszert kellene kritizálni.”
Hja, csak ti mindent kritizáltok, kivéve a feminizmust. A feminizmus nem egyenlő a nőkkel, ez a legelső dolog amit minden épelméjű embernek meg kellene értenie. A nők szapulása pont ugyanúgy nem a feminizmus kritikája ahogy a feminizmus kritikája sem nőgyűlölet.
“A feministák keze mindenhová elér.”
Sajnos a gatyádba nem :)
“feljelenthetik nemi erőszakért, elveszíthetik a házukat hálószobástól egy válásnál”
Ezek jogos felvetések amikért lehetne antifeminista lobbit folytatni a törvényhozásnál, ha nem tenné szánalmassá és nevetségessé az antifeminista mozgalmat néhány idióta lúzer akinek egyetlen életcélja a nők mocskolása. Ti vágjátok el a mi lobbilehetőségeinket, miattad nem veszi senki komolyan ezt az oldalt és ezt a mozgalmat, baromarcú. A huffnágelista fröcsögőbrigád átvette az uralmat és ezzel gyakorlatilag sikeresen megsemmisítették az antifeminista mozgalom hitelességét. Kezdhetjük elölről az egészet valahol máshol, valahogy máshogy, remélve, hogy ott majd nem fogjátok tönkretenni a munkánkat.
“Nőknek sem kell”
Te egyébként úgy hiszed, hogy a 120 kilós, fekélyes fejű szomszéd Marcsa csak csettint és már veszi is feleségül a Stohl Buci? A nők pont ugyanúgy dolgoznak a férfiak figyelmének felkeltéséért ahogyan neked kellene az övékért. Csak a módszerek mások, az erőfeszítés nem.
“A nemi alapú hátrány meg társadalmi.”
Az, hogy az emberek a vonzó emberekre buknak nem társadalmi probléma. Egyéni problémád, hogy te nem vagy vonzó. Bocs, pont leszarom, sőt, legalább nekem több jó nő jut. Nem fogok gáncsoskodni ellened ha összekaparod az önbecsülésed és gerincet növesztesz, tőlem aztán végigfekheted az összes címlaplányt. De amíg a pöcsödet sem vagy hajlandó megmozdítani a cél érdekében addig nekem ne sírj, hogy ez valami társadalmi probléma. Mekkora holdkóros baromság valamiféle nemi diszkriminációt vetíteni amögé, hogy a nők bizonyos tulajdonságokat vonzónak tartanak, más tulajdonságokat meg nem???
“ha nem akarnak/képesek a megnövekedett elvárásoknak megfelelni”
Van aki veleszületett képességek hiányában lúzer, van aki egyszerűen csak lusta és igénytelen. És ez a nőkre pont ugyanannyira igaz, mint a férfiakra. Aki nem akar az elvárásoknak megfelelni, az csak magát okolhatja – aki nem tud, az meg a sorsot. Nincs itt semmi nemi diszkrimináció a háttérben, ami a férfiakat sújtaná.
“Ugyanezek a férfiak nőként még vígan boldogulnának a társadalomban.”
ROTFL, mert ugye minden ilyen lúzer azt képzeli, hogy nőként vonzó lenne, és kinyalnák a seggét a férfiak. Csakhát a valóságban nem minden nő vonzó, és nekik nem jön a szőke herceg méteres lőccsel. Képzeld, van olyan nő aki 40 évig dolgozik egy varrodában és aztán kenyérre sem futja a nyugdíjából. Magyarázd el az ilyeneknek, hogy micsoda haszonélvezői a rohadt féfiellenes rendszernek amiben minden nő királynő.
“a nők szinte mind ugyanilyen genetikai selejtek lennének”
Miről is beszélsz tulajdonképpen? Szerinted a férfiak mind genetikai selejtek? Egyáltalán mi köze ennek az egésznek a genetikához???
“egyik sem akar férfit eltartani, udvarolni”
Nem vagyunk egyformák, nem ugyanazok a nemi szerepeink. Tudod kik várják el ugyanazt a nőktől meg a férfiaktól? A síkhülyék meg a feministák. Nem mondom, hogy feminista vagy, de síkhülye még lehetsz. Persze hogy a férfi udvarol, elsősorban azért, mert a többi férfi is ezt teszi, és ebben a szituban aki lemarad az megszopja. Ez megintcsak nem a nők gonoszsága. Magyarázd meg a férfiaknak, hogy senki ne mutasson érdeklődést a nők iránt, és akkor majd… A f*sz tudja, hogy mi fog történni, de mindegy is, mert úgysem sikerülhet.
“a férfiak elvárásainak megfelelni”
Sosem hallottál még lábszőrtelenítésről, ugye? Ugyan melyik nő törődne a férfiak elvárásaival…?
“a férfiak hendikeppel indulnak az életben a nőkhöz képest”
Homogén blokként beszélsz a férfiakról, pedig nem azok. Vannak akik kifejezetten jól nyomják, és fogalmuk sincs hogy miféle hülyeséget beszélsz. Te is elköveted a hibát amit sok idióta: férfi-nő háborút fantáziálsz annak a jelenségnek a hátterébe, hogy van aki sikeres, mások meg nem. Mintha letükrözted volna a marxi feminista eszmét, ahol a férfi a burzsoá elnyomó réteg, a nők meg a proletárok. Képzeld, ez se így, se fordítva nem igaz. Vannak sikeres nők és férfiak, meg vannak lúzer nők és férfiak. Egy lúzer pedig nem úgy tud ebből kimászni, hogy az ellenkező neműeket mind lúzer sorba nyomja az államhatalommal visszaélve, hanem hogy veszi a fáradságot és tesz valamit a saját felemelkedéséért. Csakhát ez az ami nektek olyan mint vérfarkasnak az ezüstgolyó. Oldja meg helyettetek a saját problémátokat valaki más, és addig hisztiztek amíg ez meg nem történik.
“és addig hisztiztek amíg ez meg nem történik.”
Ugye az a vékonyka pengeél, amit észre se vesznek sokan… A panaszkodást túlzásba taszítva hisztivé vált. A túlzásba vitt panaszkodással (hisztivel) pedig alig van olyan ember, aki még empátiát érez, hallgatja, segíteni próbálna.
A túlzásba vitt panaszkodással (hisztivel) pedig alig van olyan ember, aki még empátiát érez, hallgatja, segíteni próbálna.
Arról ne is beszéljünk, mennyire nem férfias ez.
Az a vicc, hogy pont itt vannak azok az emberek, akik empátiát éreznek, meghallgatják a panaszt, és még segíteni is próbálnak. Cikket írnak, kommentelnek segítő szándékkal. De ők inkább belemarnak a segítő kézbe.
“Szerinted a férfiaknak nincsenek elvárásai?”
Pölö? Kíváncsian várom. De azt nem értem, miért kéne elvenni feleségül. Miért női alapjog az, hogy egy férfi hátán mászhat fel? Ha pedig ez nem lenne, akkor végülis mindegy, mert egy férfi, ha semmi hátrány vagy kötöttség nem társulna hozzá, elenyésző kivételtől eltekintve, bármelyik nővel szóba feküdne, aki épp akar vele. Ennek kizárólag a hozzá kapcsolódó társadalmi hátrányok, veszélyek szabnak határt tudatilag.
“1: nekik is fejlődni kell, hogy a férfiaknak jobb legyen.”
És, ezt látod a mai világban, vagy azt, hogy ész nélkül követelőznek, feministulnak?
“2: miért baj ha mindenkinek jobb és kényelmesebb az élet?”
Ez nem lenne baj, az a baj, hogy a férfiak nagy árat fizettek ezért. Egy afrikai országban minden afrikai maga alá teperhet egy nőt, mert a nők férfi nélkül kiszolgáltatott helyzetben vannak, így motiválva vannak arra, hogy férfivel éljenek.
“3: ha valakivel együtt élsz akkor feltételezem pozitív érzelmeid vannak az irányában, tehát belső igényed hogy az életét jobbá tedd.”
Ez fordítva miért nincs? Főként, miért elfogadott társadalmilag, hogy a férfinek kell a nő életét jobbá tenni, és nem fordítva?
“Pölö? Kíváncsian várom.”
Minél magasabb egy férfi értéke a paicon, annál nagyobbak az elvárásai. Soroltak már mások is, de szerintem ez annyira magától értetődő dolog, hogy szerintem csak trollkodsz. Testsúly, kinézet, öltözködés dolgában millió és egy elvárás van a nők felé, aminek a többség igyekszik is megfelelni. Emellett van még millió egyéb dolog a hűségtől a gyereknevelésen át a háztartásvezetésig, aminek persze nem felel meg mindenki, nade nem is vesz mindenkit feleségül az USA császára.
“De azt nem értem, miért kéne elvenni feleségül”
Egy nőnek ez a cél, ebben van az érték. Ő akkor nyert, ha valaki elveszi. Persze nem kötelező egyetlen férfinak sem házasodni, vannak akik nem is teszik.
“Miért női alapjog az, hogy egy férfi hátán mászhat fel?”
Nem jog az ami egy másik ember kényétől-kedvétől függ és amiért meg kell dolgoznia – vagy már megint azt hiszed, hogy a csúnyákat is elveszi valami alfahím? Te valami totális álomvilágban élsz, ahol a nők az istenek és csettintésre megkapnak mindent, miközben a férfiak rabszolgák. Amellett, hogy ez nyilván nem igaz, senki nem kötelez téged a nőkkel való kapcsoaltra, vagyis az MGTOW lét instant megment az összes ilyen (képzelt vagy valós) problémától.
“egy férfi, ha semmi hátrány vagy kötöttség nem társulna hozzá, elenyésző kivételtől eltekintve, bármelyik nővel szóba feküdne”
Itt valami zavart érzek a fogalmazásban de válaszolok arra amire szerintem gondolsz. Sok férfi megdugna bármit ami mozog, ez tény. Ezek általában a béták, akiknek nincs nője. Egy magára valamit adó férfi (vagy mondjuk egy átlagos PUA) nem fekszik össze bárkivel, nem utolsósorban azért, mert tudja, hogy ez a mentalitás kisugárzik, és felkelti a jobb nők érdeklődését.
Nade mi van akkor, ha sok férfi bárkivel lefeküdne? Miért kötelezze ez a nőket bármire? A nők válogatósabbak és minden joguk megvan erre. Régen egyenesen házasságot követeltek a szexért, és arra is megvolt a joguk, ugyanis ha van valamit amit valaki más meg akar venni, akkor olyan árat szabsz amilyet akarsz. Szabad piac, szabad világ. Te is olyan árat szabsz magadért, amilyet akarsz, legföljebb ha így nincs vevő, akkor szingli leszel egy darabig.
“És, ezt látod a mai világban, vagy azt, hogy ész nélkül követelőznek, feministulnak?”
Azt látom, hogy manapság az emberek 98%-a pontosan olyan birka, aminek a felső politikai elit kívánságára kineveli a média meg az oktatás. A többség igénytelen és hülye, nem hogy belső igénye lenne az önfejlesztésre, egyenesen meggyűlöl mindenféle tanulást vagy munkát még 20 éves kora előtt. (Hála az állami szervek szorgos nevelésének.) A nők és férfiak többsége egyaránt lusta és önző, bár tény, hogy a politikai közeg a nőknek kedvez. Azzal viszont politikai fronton lehetne küzdeni, nem nőgyűlölettel.
Másfelől viszont ismerek nőket, akik a lelküket kiteszik a párjukért, mindenféle értelemben. Jól kell választani, ennyi a nagy titok. Nem minden nő alkalmas álompárnak, de hát ehhez megintcsak az unalomig ismert mantrát tudom hozzáfűzni, hogy ez a férfiakra pont ugyanúgy igaz. Úgy érzem ti itt a férfiakat valami tragikus hősöknek látjátok akik gonosz elnyomás alatt senyvednek, de a valóságban azért a legtöbb férfi közel sem ideális partner egy párkapcsolathoz. Menj végig az utcán és játssz elk a gondolatkísérlettel, hogy a szembejövő pasik közül melyikkel élnél együtt szívesen ha nő lennél. Csodálkoznék, ha pár százalék fölötti eredmény jönne ki. Végső soron azt lehet mondani, a férfiak és a nők megérdemlik egymást. Amilyen az egyik bagázs, olyan a másik is.
“az a baj, hogy a férfiak nagy árat fizettek ezért”
Mivel senkit sem kényszerítenek ezért mindenki annyit fizet amennyit jónak lát. A jó punci árfolyama magas, igen, de mi van akkor? A kaviár is drága meg az aszú is, így aki sajnálja rá a pénzt az egyszerűen nem vesz. Hol itt a gond?
“Egy afrikai országban minden afrikai maga alá teperhet egy nőt, mert a nők férfi nélkül kiszolgáltatott helyzetben vannak, így motiválva vannak arra, hogy férfivel éljenek.”
És ez valami pozitív minta szerinted? Egyébként nem igazán hiszem, hogy ilyen a helyzet arrafelé. Bár vannak atrocitások, de a közösség sehol nem nézi jó szemmel az ilyesmit. Arról nem is beszélve, hogy egy tisztességes ember nem gondolkodik ilyen sémák mentén. Aki szerint a nőket nemi erőszakkal kellene befenyíteni annyira, hogy örömmel fogadják a legbunkóbb barom “védelmét” is, az költözzön afrikába és élvezze azt a helyzetet. Én szeretek egy civilizált világban élni, ahol a nemi erőszak igen ritka bűncselekmény.
“Ez fordítva miért nincs?”
Hogy a túróba ne lenne??? Van. Ez titok, de megosztom mindenkivel: minél nagyobb egy férfi értéke, annál nagyobb áldozatra hajlandóak érte a nők. Ha dolgozol magadon és feltornászod az értéked olyan szintre, ahol a nőd joggal sejtheti, hogy bármikor szerezhetsz másikat helyette, akkor úgy kiszolgál mint a kisangyal. És nem kell ehhez még basáskodni sem, elég hozzá egy egyenes gerinc meg némi párválasztási érzék, hogy ne a lekváragyú plázacicát hajkurászd, mert attól tényleg nem várhatsz semmit. Vannak még a világban normális nők akiknek az okoz örömet, ha látják, hogy jóízűen zabálod a főztjüket amit saját kezűleg visznek neked oda a TV vagy a számítógép elé, hogy még a konyhába se kelljen kimenned. Egy balf. bétának nem tennék meg ugyanezt, de egy jó kiállású, egyenes férfiembernek igen.
“Testsúly, kinézet, öltözködés dolgában millió és egy elvárás van a nők felé, aminek a többség igyekszik is megfelelni. Emellett van még millió egyéb dolog a hűségtől a gyereknevelésen át a háztartásvezetésig, aminek persze nem felel meg mindenki, nade nem is vesz mindenkit feleségül az USA császára.”
Szóval itt megint a férfiak felső 1%-ról beszélünk, akiknél fordul a szerep, és ők kerülnek választó, feltételszabó helyzetbe. De a maradék 99% nál viszont továbbra is a nő van ebben a helyzetben, a férfi pedig eltűri ezt.
Ezen tulajdonságok nélkül egyébként simán lehet pasit szerezni egy átlag nőnek is, sőt, időnként még egy ronda nő is maga fölé teperhet egy-egy alfát is ezek nélkül a tulajdonságok nélkül.
“Egy nőnek ez a cél, ebben van az érték. Ő akkor nyert, ha valaki elveszi.”
Pontosan megfogalmazva: egy lehúzós nőnek. Amelyik nő a házassággal járó társadalmi előnyöket maga is birtokolja, az már kevésbé nézi ezt párválasztásnál, és nem is akar házasodni. Ezért terjedt el a szingliség a nők között a társadalmi felemelkedésükkel, és ezért házasodnak ritkábban újra az elvált nők, mint az elvált férfiak. A mai világban már inkább a férfiak erőltetik ezt az egész házasodósdit, mert balek bétaként nem jönnek rá, hogy számukra már semmi garanciát nem nyújt a nő megtartására, mivel ezt az intézményt a feministák már rég kiherélték.
“Nem jog az ami egy másik ember kényétől-kedvétől függ és amiért meg kell dolgoznia”
Ezek szerint az eltartott nő el van nyomva? A feministák is ezt mondják, másrészt, erre hivatkozva elérték, hogy ma már a nőnek vannak többletjogai a férfi felett egy házasságban. És hogy kell megdolgoznia érte? A férfinek kell megdolgoznia, mert nem a nők vesznek férjül, hanem a férfinek kell feleségül vennie valakit, tehát az ő részéről van benne munka, erőfeszítés.
“Amellett, hogy ez nyilván nem igaz, senki nem kötelez téged a nőkkel való kapcsoaltra, vagyis az MGTOW lét instant megment az összes ilyen (képzelt vagy valós) problémától.”
Ezt én is tudom, de attól még szabad vizsgálni így kívülről a nemek közötti erőviszonyokat a randipiacon, nem?
“Sok férfi megdugna bármit ami mozog, ez tény. Ezek általában a béták, akiknek nincs nője.”
Viszont ha megfordítom: Sok nő megdugna bármilyen férfit ami mozog, ez tény. Ezek általában a béták, akiknek nincs férfije.
Ugye, így már nem igaz. Tehát, ha egy nő egyedül él, vagy szexmentesen él, az az ő döntésén múlik, nem pedig azért van így, mert képtelen maga fölé teperni bárkit. A női szingliség így önként választott életmód, hiába rikácsolnak ellene, hogy hová lettek a férfiak. Viszont, a férfiaknak egy jelentős rétege, mondjuk úgy, a 80% esetében ez valós probléma, hogy szopóágon van a mai társadalomban, mert nem született sem alfának, se nem nőnek.
“Nade mi van akkor, ha sok férfi bárkivel lefeküdne?”
Éppen ez van. Egy férfi nagyon sok nőt meg tud dugni, így a felső 20% dugja a nőket, a többi meg csak dolgozik, látástól mikulásig.
“Ez titok, de megosztom mindenkivel: minél nagyobb egy férfi értéke, annál nagyobb áldozatra hajlandóak érte a nők.”
Ez igaz. Csak mondjuk egy fiatal celeb férfi értéke akkora a szexpiacon, mint az átlagmarcsi szomszéd lányé. Mivel ő is ingyen lefeküdhet bármelyik ellenkező neművel, és még áldozatokat is hoznak érte cserébe.
“nade nem is vesz mindenkit feleségül az USA császára.”
Persze, mert az usa császára csak zsidók között házasodik.
“A kaviár is drága meg az aszú is, így aki sajnálja rá a pénzt az egyszerűen nem vesz. Hol itt a gond?”
Lassan már a vajas kenyér is pisztráng árban lesz.
milyen elvarasa volt Mosolykaval szemben az epp, egeszseges, jokepu ferfinek?
A nők és férfiak létszáma közel azonos, különösen fiatal felnőttként amikor ez a legrelevánsabb.
Ha belevesszük, hogy a nők viszont csak a férfiak felső 20%-át tekintik férfinek, akkor innentől már nem is annyira arányosak az erőviszonyok.
“Olyan nincs, hogy valakinek nem jut nő, legföljebb olyan van, hogy alacsony a piaci értéke és a jó nők jobb pasikra buknak helyette.”
Igen. Azaz, van, aki minden ujjára kaphat nőt, van, akinek meg nem jut. Mivel a férfi lényegesen promiszkuisabb, magasabb a szexualitás intenzitásösztöne, így pár (alfa) férfi az összes nőt megdughatja, a többieken meg csak élősködnek a nők, és haszonszerzés miatt állnak le velük, akik cserébe sokszor kegyelempinát se kapnak ma már, mert a házasságon belül is értelmezhető a nemi erőszak.
“Főleg mivel az elvi jogod neked is tökéletesen megvan erre.”
Persze, csak ez tipikusan olyan dolog, ami a nőknek előny, a férfiak meg kitörölhetik vele, mert egyszerűen nincs erre lehetőségük. Egy klasszikus feminista vívmány. Régen a feministák csak olyan burkolt hátrányokat okozó szabályokat követeltek, amik ugyan nemi alapon nem tesznek különbséget, mégis a nemek közötti különbségek miatt, kizárólag a férfiak számára okoznak hátrányokat, a nők számára pedig előnnyel járnak.
“Tele a világ olyan ronda és csóró pasikkal akik tudnak csajozni”
De milyen áron? Ez volt górcsó alá véve.
“Kicsit tömörebben: a nőzni nem tudás a férfiak fejében lévő probléma, a tudás/megértés hiánya.”
Nem. A “nőzni tudás” fogalmának létezése tulajdonképpen a tünete a férfiak burkolt társadalmi hátránynak. Nehezen elképzelhető, hogy természeti környezetben olyan férfiak éltek volna túl az evolúció során, akik tanult viselkedésminták nélkül ne lettek volna vonzóak a nőknek. Tehát, egyértelműen a nők igényeinek változásával, és a társadalmi elvárásokkal van probléma.
“Ha belevesszük, hogy a nők viszont csak a férfiak felső 20%-át tekintik férfinek, akkor innentől már nem is annyira arányosak az erőviszonyok.”
Arany Krumplibogár! A nők 100%-át nőnek tekintik a férfiak? Nem olvastál itt olyan dolgokat, hogy a teltkarcsú nő már fujjos? És aki vékony, de ronda? Aki nemüti meg a 10-es skálátokon a legalább 6-ost? Mert a legalább 6-os is még mindig csak az átlag férfira pályázhat szerintetek. A nőknek hány %-a a 7-10-es? És akkor még csak a külsőről beszéltünk.
“A nők 100%-át nőnek tekintik a férfiak?”
Kb. A 80%-át. Ebből következően, egy ketteske nő is néha maga fölé teperhet akár egy alfát.
Férfiként meg ha nem ütöd meg a 8-ast, akkor még átlagmarcsi se jut, nemhogy címlaplány.
Lényeges különbség.
“Kb. A 80%-át.”
Ezt ugye magad sem hiszed el?
Vagy ha igen, akkor nem értem, mi a szar bajotok van a dagadt nőkkel, a lehúzós nőkkel, a ronda nőkkel, a buta nőkkel. Vagy ez csak egy kirakathiszti?
Mert ha a nők 80%-a megfelel a férfiaknak, akkor nem fikáznátok ennyire őket. Vagy ha igen, akkor csak azért, mert néhányótok még a szerencsétlen ketteskéknek sem kell valamiért?
Ha a 80%-nyi nő megfelel a férfiaknak, azt jelenti, hogy a nők nagy többségével csak az a baj, hogy a férfiak 20%-a kell nekik. A többi, ellenük felhozott kifogás meg kamu.
Ez nem ilyen egyszerű.
A lehetőségeken múlik egy férfi esetében legalábbis tuti. Egy jó pasi, aki relatíve könnyen összejöhet jó nőkkel (8-9-10pont), az nem nagyon fog 10/7 alá menni, szóval neki 40% lesz vonzó, vagy esetleg valamivel kevesebb. Mondjuk azért ez nem jelenti azt, hogy ha egy 10/5ös nő eléje térdel, miközben az emberünk be van nyomva, akkor elküldi a fenébe…
De egy átlag srác elég hamar rájön, hogy 6-7 ponttól felfele még csak szóba se nagyon állnak vele a nők, a hetesek is legfeljebb csak érdekből, vagy egy bizonyos kor fölött, vagy egy bizonyos állapotban. Szóval valahogy hozzá kell idomulnia a saját valóságához, és amikor ez sikerül, akkor meg fogja találni a kevesebb szépet egy 10/4es lányban is, szóval neki simán vonzó lesz a nők 70%a.
És itt van a nagy különbség, mert az átlagos nő ugyanerre jellemzően nem képes. Pont azért mert időnként összeszedhet valakit 3 szinttel maga fölött, ezért aztán nem nagyon tudja alább adni, azt mondja, hogy akkor inkább marad egyedül. A Misandry Bubble-ban tök jól leírják, hogy a szexuális forradalom a fiatal, minimum helyes nőknek jött jól, és az alfa férfiaknak, akik összességében nincsenek olyan sokan, és qrva szarul jött az idősebb nőknek és az összes többi férfinak… akik viszont rohadt sokan vannak.
Na összefoglalva: arányaiban egy férfinak sokkal több nő tud vonzó lenni, mint fordítva.
Viszont az is igaz, hogy azok a birodalmak, társadalmak, ahol a női ösztönökön nem volt semmiféle béklyó, elég hamar eltűntek.
“Vagy ha igen, akkor nem értem, mi a szar bajotok van a dagadt nőkkel, a lehúzós nőkkel, a ronda nőkkel, a buta nőkkel.”
Dagadt nőknek szokott lenni pasijuk, vagy szüzen halnak meg?
Lehúzós nő, dettó, hogyhogy nincs lehúzós férfi? Azért, mert egy nő nem kényszerül rá, hogy belemenjen ilyen kapcsolatba?
Ronda nő: definiáld, milyen a ronda nő, akivel soha senki nem akar. Elég visszás, amikor falábú, meg testi szellemi fogyatékos nők párkapcsolatairól bulvárcikkek tömkelege foglalkozik, meg sem említik, milyen nagy hátrányban lehetnek a teljesen egészséges férfiak, hogy ilyen nők is játszanak a randipiacon.
Buta nő: Erről megintcsak az Esther Vilar idézet jut eszembe: “miért nem használják a nők az agyukat?” Ezek mellett is van férfi, sőt, a bárgyún vigyorgó, kétbalkezes, önállótlan buta nő a társadalmi etalon. Mi a helyzet a hasonló férfiakkal? Ja, azok lúzerek, nem a nemi szerepüknek megfelelően viselkedő nők.
“Mert ha a nők 80%-a megfelel a férfiaknak, akkor nem fikáznátok ennyire őket.”
Nem értem a többesszámot, mint mondtam, én a nők és férfiak eltérő társadalmi megítélését fikázom. Miért okés a bárgyú, tehetetlen, önellátásra képtelen nő, miért kell ezek egyéniségükből adódó problémáival társadalmi szinten foglalkozni, ezekre szabni a törvényeket, mérvadó társadalmi hozzáállást a nőkhöz, miközben, a sokkal kevesebb hibával rendelkező férfiak, akik ugyanezekkel a tulajdonságokkal nőként még kifejezetten jó karakterisztikájú, képességűnek számítanának, hátrányait agyonhallgatni, vagy megpróbálni őket omegapöcsnek beállítani, aki maga tehet a sorsáról?
“Ha a 80%-nyi nő megfelel a férfiaknak, azt jelenti, hogy a nők nagy többségével csak az a baj, hogy a férfiak 20%-a kell nekik.”
Csak. A férfiakkal meg csak az a baj, hogy a többségük nem tartozik a tökéletes érdekérvényesítésű, kiállású felső 20%-ba. De ezen nem lehet változtatni PUAzással, mert a felső 20% az egy szűrő, ha sokan ütik meg a mércét, akkor is csak a felső 20% lesz a vonzó a nőknek. Így ez a hozzáállás társadalmi szempontból nézve zsákutca.
A nők primitív ösztöneinek korlátok közé szorítása nélkül a társadalmi béke elképzelhetetlen.
“És aki vékony, de ronda?”
Az még jöhet. Fontosabb az alak, mint a fej.
“a nők viszont csak a férfiak felső 20%-át tekintik férfinek”
Akkor csak be kell kerülni abba a 20%-ba… A felhozatalt tekintve ez abszolút nem nehéz.
Mindenki arról álmodozik, hogy megüti a főnyereményt. A férfiak is a nők top 20%-át nézik, nem elsősorban az átlagra indulnak be. Persze beérik az átlaggal is, ha nincs jobb, de ez meg a nőkre is igaz. A szomszéd Julcsa inkább beéri Gézával a baráti társaságból, nem vár arra hogy majd egy One Direction koncerten kiszúrja őt valamelyik műanyagpöcsű énekes kisköcsög.
“van, aki minden ujjára kaphat nőt, van, akinek meg nem jut”
Akkor a te ellenséged nem is a nők, hanem ezek a sikeres férfiak… Vagy ki kell őket irtanod, vagy bekerülni a soraik közé.
“a többieken meg csak élősködnek a nők”
Csak azon amelyik olyan hülye hogy hagyja. Figyu, az miért a nők hibája, ha eltartja őket valami kretén?
Mellesleg nagyon sarkított a véleményed a nőkről, holott nem mindegyik kurva.
“ami a nőknek előny, a férfiak meg kitörölhetik vele”
Még mindig a marxista fogalomrendszerbe vagy ragadva. A nők nem burzsoák és a férfiak nem proletárok. A JÓ nők és a JÓ pasik élvezik a szerencsés genetika vagy a gazdag szülők áldásait, míg a CSÚNYA nők és a BÉNA pasik egyaránt szenvednek. Tévedés az életet nő-férfi lövészárkok mentén kettéosztani, mert nem minden nőnek/férfinek jó és nem minden nőnek/férfinek rossz. Hibás általánosításokból csak marxista következtetések vonhatók le…
“De milyen áron? Ez volt górcsó alá véve.”
Nekik ez semmibe nem kerül. Csak lökik a dumát és ez bejön a csajoknak. Miféle “árról” beszélünk?
“A “nőzni tudás” fogalmának létezése tulajdonképpen a tünete a férfiak burkolt társadalmi hátránynak.”
Remélem egyszer majd felébredsz, és akkor rájössz hogy fordítva ültél a lovon és idióta módjára kötötted a zsebet a karóhoz. Nem létezik “férfiak burkolt társadalmi hátránya” ha egyszer vannak férfiak akik lubickolnak a p*nában. A balf. bétáknak van nemen belüli hátránya az alfákkal szemben, ami viszont ledolgozható. Ennek egyetlen akadálya, hogy a balf. béták egy része olyan szinten irigy és féltékeny az alfákra, és úgy gyűlöli őket (meg közvetetten a nőket is), hogy inkább cölibátusban döglik meg de akkor sem hajlandó beismerni, hogy valahol a saját hibája az egész. Mindenki más hibás, csak ő nem! A nők, az alfák, a társadalom, mindenki összeesküdött ellene, azért, hogy ő ne tudjon csajozni…
Én meg fölöslegesen tépem a számat, mert egy olyan valakit akarok ráébreszteni a saját tévedésére akinek az önértékelése azon az egyetlen kis pókfonálon függ, hogy bár az élete kész csőd, de legalább “neki van igaza”. Az ilyen emberek túlnyomó többsége képtelen felfogni, hogy a pókfonal átvágásával nem a színpadi nagyhalál várna rá, hanem esetleg az önfejlesztés útján egy jobb élet. Úgyhogy ragaszkodnak a hülyeséghez, hogy önfejleszteni értelmetlen, meg amúgysem ér annyit az a savanyú szőlő. Így alakul ki a faramuci helyzet, hogy a fiatal, megkeseredett és sikeretelen srác akarja kioktatni az idősebb, tapasztaltabb és sikeres pályatársát. Persze erre is megvan a magyarázat: az átmeneti sikerekbe belehülyült piedesztálozós manginák, mi? Jaj, srácok…
es ezeknek a ronda es csoro pasiknak milyen nojuk van?
vagy milyen noje van egy csoro, de kibaszottul jokepu fickonak? talan a noje is ad neki penzt…
“És ez a nőkre pont ugyanannyira igaz, mint a férfiakra.”
De a nőktől ez teljesen elfogadott, így kvázi mind ilyenek. Férfiben viszont ugyanez a hozzáállás meg van bélyegezve, ami a nőktől elfogadott.
“Aki nem akar az elvárásoknak megfelelni, az csak magát okolhatja – aki nem tud, az meg a sorsot.”
Akkor a nők miért okolhatják a férfiakat, illetve, követelhetnek nekik kedvező társadalmi változásokat?
“Csakhát a valóságban nem minden nő vonzó, és nekik nem jön a szőke herceg méteres lőccsel. “
Akkor beérik a Bélával, azt annyi. Ez lenne a legkomolyabb női probléma? Én sem azon rinyáltam, hogy nem a Kiszeltündék, meg a Marlinmonrók rohangáltak utánam. Megint nem látom az arányosságot a párhuzamban.
“Képzeld, van olyan nő aki 40 évig dolgozik egy varrodában és aztán kenyérre sem futja a nyugdíjából. “
Mert a férfiaknál meg nem ez az általános. És, ezeknek persze nő se jut, mert örül, ha magát el tudja tartani.
“Persze hogy a férfi udvarol, elsősorban azért, mert a többi férfi is ezt teszi, és ebben a szituban aki lemarad az megszopja.”
Igen, a nők elkurvulásáért a férfiak is hibásak.
“Sosem hallottál még lábszőrtelenítésről, ugye?”
Hú, de borzasztó. Ha gyerekkortól kezdve azt tapasztaltam volna, hogy érték a külsőm, és ha törődök vele, akkor sokmindent elérek vele, akkor én is borotválgattam volna magam. Megint azok a fránya arányok, ugye. A szőrtelenítés mekkora erőfeszítés, a többoldalas PUA elvárásokhoz képest például.
“Akkor a nők miért okolhatják a férfiakat, illetve, követelhetnek nekik kedvező társadalmi változásokat?”
Azt okolnak akit akarnak, kit érdekel??? Te mint férfi leszarhatod a hisztis nőket, nem kötelességed kiszolgálni őket. Egyébként amit te a férfiak okolásának nevezel, pontosan azt csinálod te a nőkkel. Magyarul ahogy a nők okolhatják a férfiakat, úgy a férfiak is a nőket. Csak semmi értelme egyiknek sem.
“Akkor beérik a Bélával, azt annyi. Ez lenne a legkomolyabb női probléma?”
Csakhogy a “Bélával beérés” egyáltalán nem jelent vígan megélést a társadalomban, ugyanis a Bélák többsége csóró. Esetleg részeges is vagy veri az asszonyt. Arra akartam rávilágítani, hogy férfiként lehet azt képzelni, hogy a nőknek minden fenékig tejfel, mert valaki úgyis eltartja őket, csak hát ez nem igaz. Kvázi ugyanannyi női munkavállaló van, mint férfi, vagyis a nőknek is ugyanúgy dolgozni kell, mint a férfiaknak. Aki azt hiszi hogy nőként habzsidőzs van, az el van tévedve.
“Mert a férfiaknál meg nem ez az általános.”
Ne fordítsd meg a kérdést, nem a férfiakról volt szó :) Azt kellene megérteni, hogy sem a nők, sem a férfiak nem homogén tömb. Tök hülyeség arról beszélni, hogy a nők így meg a nők úgy, mert igaz hogy vannak modell-alkattal született szerencsések, akiknek a feneke alá van tolva a nagybetűs élet (meg egy-két ványadt bráner), de ugyanígy vannak csúnyák is akiknek maguknak kell megdolgozni mindenért. Ráadásul a férfiak között is van aki maffiavezérként ásítozva heverészik a p*nciszaftban, míg mások vért izzadva sem jutnak egyről a kettőre. NEM LÉTEZIK átfogó, általános előny vagy hátrány ami valamelyik nemet tolja vagy húzza a másikkal szemben. Emberek vagyunk és nem csoportok, ezért csoportokként gondolni a nemekre hülyeség. Szóval persze, Józsi bá’ 40 évet lehúzott a csaavargyárban és még a csúnyácska felesége is elvált tőle 20 éve, ja. Ugyanakkor Gizi néni világéletében hajadon volt mert az egyik lába 10 centivel rövidebb mint a másik. Nabazmeg. Verekedjenek össze, hogy kinek van társadalmi előnye a másikkal szemben?
“a nők elkurvulásáért a férfiak is hibásak”
Tartózkodjunk az ilyen beteges és alpári általánosításoktól ha lehetséges.
“Hú, de borzasztó.”
Gyantáztasd a lábat kéthetente aztán visszatérünk a kérdésre :)
Egyébként veled szemben mik is a borzasztó elvárások? A PUA anyagok? Hogy öltözz rendesen meg járj hetente kétszer kondizni? Sőt, ad abszurdum!, még a testbeszéded is legyen magabiztos? Szerintem ez simán összemérhető a kéthetente esedékes fodrásszal, kozmetikussal, fogyókúrával, kényelmetlen cipőkkel, ésatöbbi. Ne sajnáltasd már magad annyira, egy nőnél még elnézhető de egy férfinak egyszerűen nem áll jól.
“Te mint férfi leszarhatod a hisztis nőket, nem kötelességed kiszolgálni őket.”
Vagy mégis? Tartásdíj intézménye, vagyonmegosztás, de akár az adók, tb amit főleg a hisztis nők hisztijének csillapítására csorgatnak vissza.
“Csak semmi értelme egyiknek sem.”
Miért ne lenne? A végén még mi is kikövetelhetnénk, hogy emberszámba vegyenek? Szerintem ennek nincs értelme, hogy megpróbáljuk szőnyeg alá söpörni a problémákat.
“Csakhogy a “Bélával beérés” egyáltalán nem jelent vígan megélést a társadalomban, ugyanis a Bélák többsége csóró.”
Csakhogy, én meg kizárólag olyan nőt tudnék szerezni, aki csóróbb, és nekem kell majd eltartanom. Akkor? Nemileg kinek vannak jobb lehetőségei?
“Kvázi ugyanannyi női munkavállaló van, mint férfi, vagyis a nőknek is ugyanúgy dolgozni kell, mint a férfiaknak.”
Ez még rendben is van, de egy nőnél ez a randipiaci értékébe nem számít bele, munkakerülőként is maga fölé teperhet akárkit. Férfinél már másként van. Ha egy nő megunja a munkát, akkor férjhez mehet, gyereket szülhet, erre hivatkozva eltartathatja magát. Egy férfi viszont akkor éhendöglik.
“Azt kellene megérteni, hogy sem a nők, sem a férfiak nem homogén tömb.”
Ezt én értem. Csak ha húzok egy vonalat, az emberi szükséglethierarchia piramisán mondjuk a 3-4. szintet megjelölve, mint elfogadható emberi életvitel, akkor ebbe a kategóriába sokkal több nő fog beleesni, mint férfi. Ez pedig társadalmi egyenlőtlenségre utal.
Tartásdíj? Abból ugyan nem él fényesen a nők nagyobbik része. Ugyanis nem minden nőnek van gazdag férje. A nagy átlag – mint ahogyan már többen említették – nem él jól, nem gazdag. A minimálbér utáni tartásdíj igen csekély. (Természetesen annak sok, akinek a béréből tartásdíjra megy, de nem mondható, hogy sok pénz és dőzsölnek belőle a nők.)
A tb-t te is igénybe vehetnéd. Hogy a férfiak nem mennek orvoshoz? Ki tiltja meg nekik?
Kik nem vesznek emberszámba? Jahh.. persze! A nők! Ezért toppantasz a lábacskáddal, felhúzod a nózikádat és lekurvázol minden nőt és lelkesen lihegsz nyelvedet lógatva, amikor arról van szó, hogy a nők alsóbbrendű lények, semmire sem jók, stb.
Jelen korunkban az átlagos párok – és mi vagyunk többségben – mindkét tagja dolgozik, mindkettő csóró.
Az egyik bajom veletek, hogy a külsőségeken kívül mást nem láttok.
Szerettek ti élni? És ha igen, miért? Mit élveztek az életben?
A férj eltartja a feleségét, és elvárja tőle, hogy nyugodt családi hátteret biztosítson számára.
A férj nem tartja el a feleséget, a feleség is dolgozik, és a férj elvárja, hogy nyugodt családi hátteret biztosítson a számára (+lehetőleg soha ne legyen fáradt).
A férj nem dolgozik, a feleség a pénzkereső, és a férj elvárja, hogy az asszony nyugodt családi hátteret biztosítson a számára (+ne legyen ideges attól, hogy a férj nem dolgozik). Ezzel nem azt mondom, hogy manapság nincsenek ilyen élethelyzetek, de egy jó párkapcsolatban áthidalhatók a problémák. Asszony sem fogja az kürtölni, hogy a férfiak lusta semmirekellők.
Na. én itt ismét befejeztem a veled való nem is tudom micsodát, mert sem kommunikációnak, sem beszélgetésnek, sem vitának nem lehet nevezni. Energiát többet erre a meddő szarakodásra nem fordítok.
Szerintem te összemosol sok mindent, beteszed egy dobozba és ráragasztod a feminista pecsétet. Csak egy példa: Az egy feminista vívmány a társadalmunkban, hogy a házasság után a nőnek sokkal több joga van, könnyedén padlóra küldheti a férfit, főleg, ha gyerek is van (rég óta olvasom az oldalt, sok írás, hozzászólás született már a témában). Ez ellen küzdeni kell, erre jó az antifeminizmus.
De nehogy már a feministák tegyenek a nők alapvető ösztöneiknek a működéséről. Abban nincsen semmi társadalmi, a teremtőnél lehet esetleg reklamálni, de nem hiszem, hogy sok sikerrel.
Ha valaki csajozni akar, de a sikerei igen szerények a nőknél, akkor olvasson (például ezt az oldalt) a mai világban az a szerencsés helyzet áll fent, hogy az interneten két kattintással bármi elérhető.
A feminizmus nem ott kezdődik, hogy egy csaj hagyja-e magát megdönteni, vagy sem. Teljesen más téma.
a nőkkel kapcsolatban pedig nagyon fordítva ülsz a lovon. A nőnek nem prioritás az, hogy férfiakkal dugjon, nagyon magadból indulsz ki. A legrondább nőt is megdugják tömegek is, ha ő úgy akarja. Viszont itt a sztori véget is ér számára, ismerek olyan ronda dagadt nőt, aki így próbál kompenzálni, de közben szenved, mert még azt sem tudja, hogy hívták a fazont, aki előző este megdugta. A nők (a normálisabbak és az átlag is) máshogyan közelít a szexhez, mint te és nem ez a mérce. Így te hiába születtél volna nőnek, nem lennél jobb helyzetben, mert bár annyi f**szt kapnál amennyit csak akarnál, de akkor az előbb említett példa állna elő és marhára nem lennél beljebb vele, mert egy dolog, hogy a férfiak egy része bárkit megdugna és meg is teszi, amint lehetősége adódik, de egy másik dolog a párkapcsolat kialakítása és a házasság.
És te itt jobbára azért sírsz, mert nincsen sikered a nőknél, mert nincsen szex és az a téveszméd, hogy ha a saját szinteden nőnek születtél volna, akkor mennyiben más lenne a helyzet. Pedig ugyanezekkel a problémákkal szembesülnél, csak női oldalról. És az kifejezetten kártékony, hogy a saját “nyomorodat” a feministákra akarod kenni, pedig a feministáknak semmi köze ahhoz, hogy nem megy neked a csajozás. Ez nem társadalmi probléma, hanem a saját problémád, amit vagy megoldasz, vagy választod a könnyebb utat ( jelen estben ezt teszed) és keresel egy “jó okot” ami miatt ez nem megy neked. És ezzel ártasz azoknak a férfiak harcának akik valós társadalmi hátrányt szenvednek el a feminizmus térnyerése miatt.
“A nők pont ugyanúgy dolgoznak a férfiak figyelmének felkeltéséért ahogyan neked kellene az övékért.”
Jó, majd feszítgetek a feljebb húzott miniszoknyákra.
“Képzeld, van olyan nő aki 40 évig dolgozik egy varrodában”
Műszerésznek varrodában lenni jóóó.
“Olyan nincs, hogy valakinek nem jut nő, legföljebb olyan van, hogy alacsony a piaci értéke és a jó nők jobb pasikra buknak helyette.”
Szarva közt a tőgyit.
http://www.ferfihang.hu/2014/05/19/meg-egy-szo-a-szinglisegrol/
Sokszor lejátszott meccs, de ajánlom figyelmedbe a fenti cikkemet. A 40 alatti korcsoportokban mérsékelt férfitöbblet van. Mivel a huszonéves nők jellemzően idősebb férfiakkal kötnek házasságot (ez demográfiai tény!), nagyszámú fiatal férfi marad egyedül. Ha hozzátesszük a területi mobilitásban élen járó férfiakat, valamint a magyar nők exogámiáját, egy nőre 5-10 vagy még több férfi is juthat, nem csak egy.
Természetesen a feminista fröcsögés itt is megtalálja a réseket, ez megragadható “a férfiak lusták házasodni” vagy “az anyjuk szoknyája alatt élnek” téveszméiben. Talán furcsa kimondani, de a férfiak bizonyos csoportjai nem hogy egyedülállóak, hanem potenciális partnereket sem ismernek.
Na, ha a demográfiát nézzük, ezerből kb. 6-8 férfinak nem jut nő a huszas korosztályban, de ez hamar átfordul, és 30 fölött már a nők vannak többen. Ez nem oszt, nem szoroz. Az meg tény, hogy a nők hamarabb érnek és virágzanak el, a férfiak meg később. Mit akarsz ez ellen tenni?
Minden együttérzésem azoké a férfiaké, akik nem tudnak csajozni és ezért kimaradnak a jóból – talán azért írom évek óta a csajozós cikkeket, hogy segítsek nekik, bazmeg. Ellenben a nagyhangú és sokat lájkolt fenegyerekekkel, akik körbesírnak minden villanypóznát hatszor, de konkrétumok terén még nem sokat tettek le az asztalra.
Úgyhogy megintcsak visszatértünk a startmezőre: van bárkinek bármilyen ötlete a probléma megoldására? Mert egyelőre a PUA anyagokon kívül csak egy hatalmas, foszforeszkáló lófasz termett a férfitársak megsegítésére. Az, hogy egyesek jól kibeszélik, hogy minden nő kurva, senkinek az életében nem hoz javulást. Tudsz társadalmi megoldást? Van bármilyen ötleted ami segíthet a férfiak bizonyos csoportjain? Ezer nyitott fül várja minden egyes szavadat, csak olyan legyen, amit Géza meg Béla a saját magánéletében csajozási sikerekre tud fordítani. Én szívesen átadom a stafétát bárkinek – egyelőre úgy tűnik Dennis a nyertes, amit ő csinál, annak van haszna és értelme.
“Az, hogy egyesek jól kibeszélik, hogy minden nő kurva, senkinek az életében nem hoz javulást. Tudsz társadalmi megoldást?”
Érdekes, a nők ugyanezt csinálták, hogy addig dumáltak arról, hogy mennyire el vannak nyomva, korlátozva vannak szexuálisan, meg milyen szemét erőszakosak a férfiak, ők meg szerencsétlen áldozatok, hogy attól lett társadalmi változás.
Akkor miért gondolod, hogy nekünk meg az jönne be, ha kussolnánk a hátrányainkról, és megpróbálnánk erősebbnek beállítani magunkat? Az erősnek mindent ki kell bírni, ez is csak egy shit teszt, a femcsik addig feszítik a húrt, amíg lehet, mert nem ütköznek tiltakozásba, ellenállásba.
A férfiakat azért kussoltatják el már kisgyerekkortól kezdve szocializálva “egy férfi nem panaszkodik” hülyeséggel, hogy képtelenek legyenek az érdekeiket érvényesíteni, felszólalni az őket ért igazságtalanságok, és a nőkkel szembeni hátrányaik ellen.
Milyen más, civilizációban legális érdekérvényesítési módszert ismersz? Mert más nem jut eszembe, minthogy beszélni kell róla, fel kell nyitni a férfiak szemét, és egy idő után lesz akkora kritikus tömeg, aminek a véleménye, szempontjai már nem hagyhatók figyelmen kívül.
30 folotti, korosodo, bepeneszesedo not, akit leharcoltak? nagy elvezet egy 20-as evei elejen jaro fickonak…
Viszonylag régebb óta olvasom az oldalt. Eddig nem éreztem ingert a regisztrációra, de ehhez szeretnék hozzászólni. Átlagos fiatal pasiként ugye alapvető, h ha megtanulok csajozni, akkor egy átlagos csajt összeszedhetek. Ha maradok a jelenlegi színtemen, akkor enyhén átlag alattiakat egy egy kufircra. Esetleg egy két hétre. Akkor most nézzük mi is az átlagos csaj akivel összeköthetném életem fonalát? Az átlagos korombeli nő nem tud főzni büdös neki a házimunka és ha egyszer is azt érzi h nem vagy elég erős (és nem kell a válaszban a macso duma, mindenkinek vannak rossz periódusai) már nézi h kivel léphet le. Tehát akkor nézzük mit is adok érte? Csak mert ez elég komoly energiabefektetés felmerül megéri-e. Főzni Továbbra is nekem kell mert ő nem tud. Amikor összerogynék is, mert annyira kivagyok, akkor se engedhetem el magam. Pénz, idő, folyamatos figyelmességek, h ne kúrjon félre, v ne dobjon egy alfáért. Mit kapok? Folyamatos pinát, de az a most megszerezhető kategória lábai közt is van. És kirakhatom facen h kapcsolatban. Ez sztem elég negatív összegú játszma. Szóval akkor marad az h ebből kimaradok. Ha ezért lúzer vagyok, legyen. És a helyzet az h a korombeli pasik nagy részének nagyon is hasonlít a véleménye az enyémhez. Lehet még nem a többség, de de már közel. Szóval hagyjuk ezta pasiknak is vannak elvárásai mantrát. Vannak, igen. De nem ők a hibásak, h ennek az átlag nő nem felel meg.
Üdv!:)
“Az átlagos korombeli nő nem tud főzni büdös neki a házimunka”
Hát itt ki is esett, legalábbis nálam. Ez a részemről totál alap elvárás.
“és ha egyszer is azt érzi h nem vagy elég erős … Amikor összerogynék is, mert annyira kivagyok, akkor se engedhetem el magam.”
Ez azért túlzó szerintem. Lehetsz fáradt, lehetsz kimerült, lehetsz helyenként gyenge. Csak összességében hosszútávon ne legyél az. De most őszintén: neked kéne egy állandóan panaszkodó, síró nő?
“Pénz, idő, folyamatos figyelmességek, h ne kúrjon félre, v ne dobjon egy alfáért.”
Lehet, hogy az itteni írásokból még nem jött át, és akkor majd fog, de pont az a PUA-k egyik “felfedezése”, hogy erre egyáltalán nincs szükség. Egy megfelelő apróság egy jó pillanatban simán ér annyit, mint egy meglepi swarovski. (két hét múlva úgyis az lesz, hogy mit tettél mostanában értem). És azért nem minden nő kúr félre az első alfával… na ez pl tipikusan AWALT, mert minden nőben megvan a hajlam erre – legfeljebb más és más nekik az alfa -, viszont minden nőben máshol és máshol van a határ, amikor ezt meglépi. Van, akinek tényleg elég, ha csak megkapja rá a lehetőséget… és van a másik véglet, aki szeretne kitartani melletted ameddig csak lehet, de ha totál béna-béla leszel, akkor egy idő után nem fog.
Úgy láttam volt itt nő, aki nagyon magára vette az AWALT dolgot, de gondoljunk bele, hogy ez pl., amit az előbb említettem, mekkora különbséget jelent nő és nő közt. Az AWALT-ot arra mondjuk, hogy minden nő megteszi, ha olyanok a körülmények, de minden nőnek más és más az erre megfelelő körülmény. Van, aki sokat bír, van aki keveset. És ez nagy különbség.
“Szóval akkor marad az h ebből kimaradok”
Vagy az, hogy elkezdesz dolgozni azon, hogy jobbat és jobbat is kaphass. Vagy, ha úgy tetszik, akkor azon, hogy minél nagyobb készletből válogathass. Egy férfi a saját szexpiaci értékének a csúcsát 35-40 közt éri el.
“De nem ők a hibásak, h ennek az átlag nő nem felel meg.”
Ez így van. Viszont a biológia már olyan, hogy a női nem az értékesebb, következésképp amíg szexről van szó, addig a férfiak futnak a nők után, és ez azt jelenti, hogy ők állítják fel a szabályokat, és nem mi… viszont alkalmazkodhatunk, ha akarunk.
Amikor majd arról lesz szó, hogy meg kell tartani egy férfit, akkor a nőkön van a sor, hogy olyan nővé váljanak, akit másnap is fel akarunk hívni. Ez az ő dolguk, ebben nekik kell fejlődniük.
A szex kapuőrei a nők, a kapcsolatok kapuőrei a férfiak. És ebből már adódik, hogy ki hozza a szabályokat.
Én azon lepődnék meg inkább, ha egy nő nem venné magára az AWAL-tot…
Pedig nem kéne. Mondok egy hétköznapibb példát. Azt mondjuk, ha szóba kerül, hogy számít a nőknek a férfi anyagi helyzete. Azt hiszem egy önismerettel rendelkező, őszinte nő sem fogja azt mondani, hogy nem számít, és meg is értjük. Erre mondjuk, hogy AWALT.
De: nem minden nőnek számít egyformán. Van amelyikük azt mondja, hogy neki “nemszámít”, csak ne az legyen már, hogy őneki kelljen eltartani a férfit. Van, aki azt mondja, hogy egy férfinak legyen lakása és kocsija. Van, aki azt gondolja, hogy ne akármilyen lakása, és ne akármilyen kocsija legyen. Van aki azt mondja, hogy neki csak gazdag férfi kell, aki Bora-borára viszi nyaralni.
Látod mekkora különbség. De mégis azt mondjuk, hogy AWALT. Mert minden nőnek számít.
Lehet ugyanezt el lehetne játszani a méretekkel kapcsolatban is:)
“és van a másik véglet, aki szeretne kitartani melletted ameddig csak lehet, de ha totál béna-béla leszel, akkor egy idő után nem fog.”
Szegény-szegény nő, kárpótlást neki az elfecsérelt időért. 500 ezer/hó.
“Ez azért túlzó szerintem. Lehetsz fáradt, lehetsz kimerült, lehetsz helyenként gyenge.”
Tündérmesékben éltek, de hajlok rá hogy biztos nekem rosszak a tapasztalataim, tehát fogalmazzunk úgy, hogy nálam ez eddig így működött.
1. Elgyengültem mint férfi. => 2. A barátnőim ennek hatására elkezdtek másfele kacsingatni, ha más nem is, ez a tekintetükből egyből kirajzolódott, abból ahogy rám néztek – ha nem szeded össze magad elhagylak nézés. => 3. Megembereltem magam, ha másért nem is, sértődöttségből hiszen lehet hogy elgyengültem, de lehet hogy csak pihennék már kicsit te büdös kurva… => 4. Ezek után már természetesen nem kellett a nő mint társ, hiszen megbukott, az első adandó alkalommal hátba akart szúrni. => 5. Ez a hozzáállásom persze meghozta gyümölcsét, mert a drágaság erre ismét meglátta bennem a “férfit”, csak éppen azt nem tudta, hogy már a 3. pontnál eldöntöttem, még párszor seggbe baszlak aztán mész a levesbe te semmirekellő… Ezt eddig minden kapcsolatomban megtapasztaltam, a mostaniban is. Mi lenne ha valamelyiket elveszem, és mint házastárs tapasztalom meg ugyanezt – a jelenlegi jogi hátérrel => felkötöm magam. Csak az óvatosságomnak köszönhetem, hogy minden barátnőmet igyekeztem megismerni mielőtt elköteleződnék. Na ez lett az eredménye. Most már egyiket sem akarom megismerni.
– és ez mind az önfejlesztés után jön.
“Ez így van. Viszont a biológia már olyan, hogy a női nem az értékesebb, következésképp amíg szexről van szó, addig a férfiak futnak a nők után, és ez azt jelenti, hogy ők állítják fel a szabályokat, és nem mi… ”
Köszönöm, a válaszodat, de erre a mondatra a bennem lévő biológus óriásit hőkölt hátra, és felháborodottan követeli, h válaszoljon rá. Hosszú lesz. Szóval hallgassuk:
Az a helyzet, hogy ez úgy ahogy van nem igaz. Az emberi fajban meglévő nemi dimorfizmus, és a szociális életmód (sokak szerint már-már euszociális) miatt. Ugyanis innentől kezdve a túlélés, és az evolúcióban versengő egység a csoport.A csoport túlélése szempontjából a férfi a meghatározó. De itt az elején leszögezném, hogy a nő értéke legalább ekkora, hiszen a csoport megújulása szempontjából fontos.
Kezdjük az őskorral: Mi is a túlélés alapja: meg kell szerezni a húst, a zöldségeket, megküzdeni a rivális törzsekkel, a többi nagy ragadozóval. Ennek a nagy részéhez a nő kevés. Nem bírja el a kőbaltát, az ökölkövet nem dobja elég messzire, a lándzsával gondjai vannak. Egyedül a zöldségek begyűjtésere alkalmas, meg a kisebb munkák elvégezésére. Ami ugyan hasznos, de a kutya ugyanúgy hasznos, sőt sok szempontból hasznosabb. Nekik mindig van foguk és a vadat is jól kiszagolják. Ezen kívül a nő mire is hasznos? Nos státuszszimbólum a vadásznak, meg elvégzi helyette a kisebb munkákat, ami mint mondtuk hasznos. És még az ungabunga is jó vele. Szóval a vadász fogja, és hazaviszi. Lehetőleg a hajánál fogva, mert ha a lábát fogja, telemegy földel. Az meg senkinek se jó. Ezen kívül azonban tud még valamit, ami értékké teszi. Képes kihordani az utódot. Szóval mégis vigyázni kell rá. De ne legyenek illúzióink, a törzs szempontjából csak kb 1-2 évig értékes, amíg a kicsinek már nincs szüksége anyatejre. De mert a vadász számára státuszszimbólum, könnyebbség, és még a génjei fennmaradását is segíti, ezért vigyáz rá. Visz neki vadat, ékszereket, és ha tudja jól tartja. Ha nem tudja, akkor az elsőbbség a vadászoké. Második helyen a gyerekek vannak, ők a jövő. És csak utána jön az asszonynép. Náluk hátrább csak az öregek vannak. Nekik csak a tapasztalatuk maradt az értékük. Száguld tovább a történelem, elérünk az ókorhoz. A férfira nagy szükség van. Ő építi a házakat, védi a falakat, műveli a földet, és még sok-sok mindent. A nő végzi a kisebb munkákat, főleg házimunkát. De a fő értéke még mindig ugyanaz, képes kihordani az utódot. Középkor, nincs változás, újkor, no itt kezdődik. Már a nőknek is lehet munkája. De még keveset keresett. És az értéke még mindig ugyanaz. Száguldunk tovább, 20. század, a nők és a férfiak is dolgoznak, asszonpajtást kissé kezdi zavarni, h ő az aki a házimunkát végzi, de megnyugtatja magát, mert férjura hazaér, és felvágja a tűzifát. Szóval neki azzal nem kell foglalkoznia. Aztán bevezették a gázt. Sztem ez az oka mindennek. Mert innentől már a tüzifa se lett fölvágva, így elindult a mozgalom, ami oda vezetett, h ma a nők elfelejtették, h az egyetlen evolúciós értékük még mindig csak az, h ki tudják hordani a gyereket. Szárazan és röviden. Nyilván ennél sokkal bonyolultabb, mert van benne sok-sok érzelem, társadalmi változás. De biológiailag nem a nő az értékesebb. Egyenlő értékű a két fél, egymás nélkül nincsenek meg. De a nőnek egyetlen extra tulajdonsága van, amit nem tud a férfi pótolni. A szülés.
Tegyük hozzá, hogy a férfi meg a nagyobb erő miatt értékes csak. De ez a gázt félretéve is az 1900-as évek közepéig, ez volt a csoport túlélése szempontjából a fontosabb. Sőt még ma is legalább olyan fontos elem, mint a szülés.
Két dolgot tudok mondani.
1: Vegyél két 100fős csoportot, mindkettőt 50-50 nővel és férfival. Egyikből vegyél ki 48 nőt, a másikból 48 férfit. Egyikben lesz 50 férfi két nőre… kb kihalás. Másikban lesz 50 nő 2 férfira.. kb tucatnyi generációt össze tudnak hozni.
2: Petesejtek száma véges, a spermiumé végtelen. Mindig a ritkább az értékesebb.
Egy steril, veszélymentes területen kétség kívül igazad van. De ezzel az a baj, hogy
1. nagyon szélsőséges, a természet sose ennyire szélsőséges.
2. Helyezzük ezt az egészet egy olyan világba, ahol mamutok, és kardfogú tigrisek nyüzsögnek. Az első csoport valószínűleg kihal, mert a nők meghalnak fertőzések következtében mielőtt 10-10 gyerekük lesz. A második csoportot, az első arra járó barlangi medve lájkolja. Ingyen lakoma. Biztos kipusztul.
Ha ez a két csapat azonban képes interakcióba lépni, akkor meg az lesz, h az a szerencsétlen 2 férfi meghal kőbalta túladagolásban (állítólag gyors halál, nem tudom. mindenesetre biztos, h előtte jelentős noradrenalin termelést indukál), a nőket meg a státuszszimbólum jegyében a hajuknál fogva viszik át a saját táborukba. (jó a bénábbak a lábuknál fogva, de mint korábban írtam, ennek az a hátránya, hogy telemegy földel…) Melyik csapat nyert?
Bizonyos szempontból meg is fogalmaztad miért sikeres a feminizmus. A steril, veszélymentes közeg miatt.
Megint két gondolatom van igazából.
1: a 48nő 2férfi közegnek azért van esélye a túlélésre, rendelkeznek némi szükséges izomerővel a nők is, ha jön a mammut… másrészt meg egy generációt kell csak túlélni, jönni fog kb 25 férfi. De inkább több.
2: a 48 férfi 2 nő csoportnak 0hoz konvergál a fennmaradási esélye bármilyen környezetben, akkor is ha jön mammut, és akkor is ha nem.
A férfiak fontosak egy csoport fennmaradása és szaprodása szempontjából szempontjából, a nők viszont elengedhetetlenek.
Angolul tudóknak ezt még ajánlom: https://heartiste.wordpress.com/2013/03/21/the-fundamental-premise/
“Eggs are expensive, sperm is cheap. Every psychological dynamic you see playing out in mass societies liberated from artificial constraints on the sexual market flows from this premise“
Ez a példa a modern társadalmakban már nem állná meg a helyét szerintem. Tegyük fel, hogy Magyarország lakosságának 95%-a nő lenne, mert kitörne valami vírus, ami a férfiakat elpusztítja. Teljes életszerűtlen azt gondolni, hogy akkor minden férfinak lenne 20 nője és mind a 20-nak gyereket csinálna.
Ugyanmár. Még így is kihalófélben van a magyar társadalom, hogy a nemek aránya kiegyenlített. És ezt nem lehet csak a feminizmusra fogni, azt gondolom enélkül is megjelent volna, hiszen a modern életvitellel velejárója, ma már Szaúd-Arábiában is alig több, mint 2 az átlagos gyerekszám (30 éve még 7-8 volt). Pedig Szaúd-Arábia nem feminista ország, csupán jólét van, ezért megjelent az individualizmus és az anyagi javak hajhászása, épp úgy, mint a nyugati országokban.
Veram: ezt nem lehet így kezelni. Évmilliós evolúciós kérdésről van szó, nem helyezheted bele egy párszáz, párezer éves modern civilizációba/társadalomba. Amúgy egy régebbi itteni cikkben, vagy a hozzá tartozó kommentekben már átrágták az akkoriak ezt a kérdést. Egy dolog megkerülhetetlen: a fajfenntartásban a női nem a szűk keresztmetszet.
Nem adja ki a válasz gombot, ezért válaszolok így
Reszet Elek
Igen, de sztem ez már az első hsz-emből is kitűnt, h a sterilség, és a veszélymentesség miatt hihetik azt a nők, h a férfiak nélkül boldogulnak. Pedig ez még ma se lenne igaz.
DennisVT
első csoport: generációs idő min 15 év. A nők izomereje kevés. Ok, legyen, egy barlangi medve ellen extrém áldozatok árán megvédi magát. Farkasfalka? Mindehhez hozzávéve, hogy a nők evolúciója nem úgy alakult, hogy képesek legyenek hatékonyan csoportként együttműködni. + A fertőzések miatt az átlagos gyerekszám 2 max 3. Utána viszont a nők gyorsan fogynak. (arról nem is beszélve, h ha egy jól szituált barlangi medve megöli a két férfit. legjobb tudomásom szerint ők is szükségesek a gyerekek létrehozásához) Nem ismer a biológia olyan fajt, ami ekkora nemi dimorfizmus mellett megengedné azt, hogy az erősebb nem ennyire kevés legyen. A 30 éves háború extrém nőtöbblete Németországban kb 70 30-as arányt adott. És ott már közel összeomlott a német terület demográfiája. Valahol ott az elméleti határ.
második csoport. Persze, abban az esetben, ha csak ez a csoport létezik. Azonban nem csak ez a csoport létezik. És mihelyst van más csoport, a 48 férfi rabol magának felességet. Olyan extrémen férfimentes csoportból mint az első könnyedén. Még a sebesülés kockázata se áll fenn.
Ja igen, és egy szóval se írtam sehol, hogy a fajfenntartásban nem a nő a szűk keresztmetszet. Legalábbis nekem anno az egyetemen azt tanították, h a szülés a fajfenntartás eleme. És pont ezt emeltem ki, h ez a csoport szempontjából az értéke. Csakhogy az egyedfenntartásban a férfi a szűk keresztmetszet. Legalábbis evolúciós léptékkel nézve. És egyedfenntartás nélkül a fajfenntartás nem létezik. Éhen halva a nő nem szül. A barlangi medve gyomrában pláne nem. Szóval 1:1. És emberi szempontból az evolúció egysége a csoport. Nevezhetjük családnak, törzsnek, nemzetségnek, nemzetnek. Két csoport közül meg az nyer, aki az adott helyzetben életképesebb (ahogy két egyed közül is) Tehát hiába van neked 1000 nőstényed, ha nem tudod őket megvédeni és ellátni, csak és kizárólag annyi szaporodik, amennyit el tudsz látni, fel tudsz nevelni. Ha nincs elég hímed, baszhatod.
Redgreg: Ez az 50-50es populáció nyilván egy sarkos példa, nem egy reálisan megjelenő jelenséget ír le. Egyszerűen arra szolgál, hogy bemutassa, hogy miért a nők az értékesebb nem – biológiai szempontból. Persze, hogy optimális esetben ugyanannyi férfira is szükség van egy népcsoport fennmaradásához és szaporodásához, de nagyobb hátránnyal jár nőket kivonni a csoportból, mint férfiakat. Ezt mutatja a gondolatkísérlet. Ettől még mindkettő szar nyilván.
Ezt még ajánlom azért elolvasni : http://www.ferfihang.hu/2014/04/26/az-osztonokrol/
Még annyit, hogy amit én mondok, vagy amit Dean írt az ösztönökről szóló cikkében, az megmagyarázza a jelenleg is látható párkeresési és párválasztási dinamikát. (A punci/petesejt az értékesebb, azért kell a többieknek megharcolni). Amit te mondasz, az nem.
redgreg: Igen, sok tekintetben steril és veszélymentes közegben élünk. Csak sokan azt nem veszik figyelembe hogy valójában ez a közeg mennyire törékeny és milyen hamar darabokra tud hullani. Csak az elmúlt 25 évben két szomszédunktól eltekintve mindegyiknél volt (van) háború, polgárháború, fegyveres zavargás stb. Ha nem ilyen léptékekben szemléljük a dolgot elegendő friss példaként a hölgyeknek odaképzelniük magukat Debrecenbe a “menekültek” útjába.
Utóbbi kapcsán adnék egy kis számolási feladatot is. A mellékelt videón tessék szíves lenni összeszámolni a női alkalmi rohamrendőröket. (Én láttam kettőt…)
DenisVT
ez az 50-50-es példa konkrétan nem sarkított, hanem baromság. De biológusként az egész érvelés ott dugába dől, h csak a fajfenntartást emeli ki, az egyedfenntartást kihagyja a képletből. Az egyik a másik nélkül nem működik. Márpedig az egyedfenntartásban az utolsó max 200 év kivételével a férfi sokkal értékesebb játékos volt mint a nő. Biológiai szemmel nézve a két nem értéke egyenlő. (Mellesleg ezt a nemi arány is mutatja, ugyanis az jó közelítéssel 50%. Ahol valamelyik nem értéktelenebb, ott a másik javára tolódik el az egész. Extrém példa, de az euszociális rovarfajoknál 99% nőstény 1% hímig is eltolódhat)
“Az átlagos korombeli nő”
…úgy viselkedik a pasival, amennyire értékeli. Nyugodt lehetsz, Elvisnek főzne-mosna-takarítana-térdelne szó nélkül. Csak a bétákkal nyögvenyelősek. Úgyhogy a cél a fejlődés, hogy te is Elvis legyél legalább egy nő szemében.
Persze nem kell nekem bármit elhinni bemondásra, csak akkor nevezz meg egy alternatívát. Van terved, amivel boldog párkapcsolatod lehet?
Nekem lenne.
1. Írjuk össze a nők azon jogait, amik elősegítik, hogy a párkapcsolatokban szabad egyéni döntéseket meghozzanak.
2. Kezdeményezzük ezen passzusok eltörlését. =>
Következmény: 1. A nők elkezdenék szidni a férfitársadalmat, hogy el vannak nyomva; tehát az ő hozzáállásukban nem változna semmi társadalmi szinten.
A férfiak biztosítva lennének afelől, hogy ha ők nem akarják, akkor nem lesz vége a házasságuknak; tehát a férfiak hozzáállása társadalmi szinten változna pozitív irányba.
2. A nők egyénileg amint találnának egy férjet, kezüket lábukat törnék, hogy egyrészt jó dolguk legyen a férfi mellet, másrészt nehogy elhagyja őket a férfi – tehát a nők hozzáállása egyéni szinten sokat javulna.
A férfiak hozzáállása pedig egyéni szinten szintén javulna, legalábbis a többi férfi szemszögéből. Persze asszonypajtás lehet nem nagyon örülne néha, de pont az a célja mindennek, hogy attól még, hogy asszonypajtás nem örül, nem lesz felborítva egy élet munkája, teheti amit a nagyanyja is megtett, arra neveli a lányát, hogy rendes férfit találjon magának és pont. Nem pedig arra, hogy találj először egy módost, elég ha a következőnek van nagy farka, de legelőször is keféltesd szét magad amíg 30 nem leszel, mert ezeknek úgy is mindegy…
Szerintem Dean valami realista, emberbarát hozzáállásra/alternatívára gondolt:)
Szerintem a realistáig mindenképp eljutottam. :D
Ez is jó megközelítés.
Nekem ami így hirtelen eszembe jut, a valódi egyenlőség:
– Szűnjön meg a közös vagyon fogalma, a válásnál mindenki annyit vihet, ami az övé, az ingatlanban is az maradhat, aki a tulajdonos.
– Szűnjenek meg a tartásdíjak.
– A gyerekeket elsősorban annál a félnél kell megpróbálni elhelyezni, aki képes egyedül finanszírozni az anyagi szükségleteiket is.
Ezek egyrészt arra ösztönöznék a nőket, hogy ne a férfiak hátán kapaszkodjanak fel, hanem saját maguk tegyenek érte, mert a férfi által biztosított erőforrások a férfié maradnak, így könnyen pofára eshetnek egy válásnál. (hipergámia visszaszorítása)
Másrészt, mivel a válások 80%-át nők kezdeményezik, ezek után ellenérdekeltek lennének a válásban, drasztikusan csökkenne a válások száma.
A nők kevés kivételtől eltekintve, visszavennének az arcukból, meg a jogosultságérzetükből, nem bújhatnának többé a gyerek mögé, hogy élősködhessenek, nem éreznék úgy, hogy fölösleges a férfivel élni, mert az anyagi szükségleteik biztosítottsága nekik nemi alapon járó alapjog az extől is.
“- Szűnjön meg a közös vagyon fogalma, a válásnál mindenki annyit vihet, ami az övé, az ingatlanban is az maradhat, aki a tulajdonos.”
Ami a közös vagyont illeti, nem olyan egyszerű ez szerintem. A házasság v együttélés során szerzett vagyon, még ha a férfi szerzi is, sokszor nagy részben a nő érdeme is. Saját példa: Édesapám munkája és foglalkozása kisgyerekkoromban olyan volt, hogy sokszor napokig, 1-2 hétig nem volt otthon vidéki munkavégzés miatt. A gyerekre – rám – anyám vigyázott, ő nevelt, vitt bölcsibe, oviba, etetett stb stb. Apám jól keresett abban a pár évben, vettünk házat, kocsit, de utána is többször elmondta, hogy anyám nélkül sosem sikerült volna. És ezt nagyon nehéz, sőt lehetetlen pénzben kifejezni. Végül nálunk ebből nem lett ügy, mert nem volt válás, de azért arra jó példa, hogy ezt nem lehet csak úgy meghatározni.
Ingatlannál abban esetben kéne ez egyértelmű legyen, ha már a házasság előtt is a férfié (nőé) volt. Ha házasság közben szerzett ingatlan, akkor lásd az előző bekezdésem.
“- Szűnjenek meg a tartásdíjak.”
Gyerektartás kell. Az összeg meghatározása legyen értelmes, legyen rajta egy reális maximum. De szerintem a legtöbb férfi amúgy is gondoskodni akarna a gyerekéről.
“- A gyerekeket elsősorban annál a félnél kell megpróbálni elhelyezni, aki képes egyedül finanszírozni az anyagi szükségleteiket is.”
Ez pedig a gyerek életkorának függvénye kéne legyen. Kisbabaként az anyjára egyértelműen nagyobb szüksége van, akkor is ha apa jobban keres. Egy bizonyos kor fölött egyetértek: oda kerüljön, ahol jobb körülményeket, és jobb nevelést kap, de ezt sem lehet könnyű meghatározni, itt nem csak pénzről van szó. Mondjuk apa kurvajól keres, de nincs ideje mellette gyereket is nevelni vs. anyu nem keres olyan jól, de van ideje…
“ne a férfiak hátán kapaszkodjanak fel, hanem saját maguk tegyenek érte, mert a férfi által biztosított erőforrások a férfié maradnak”
Azt tudod, hogy ezzel csökkenne a házasodási hajlandóságuk, ugye? Mármint kényszerből, hiszen nincs az, hogy majd közösen együtt, meg majd egy tehetősebb férfi mellett… stb. Még több lenne a szükségből tanulni és dolgozni és jobb karrierre vágyó (kényszerülő) nő, aminek folytán csak még jobban kitolódna a házasság életkorban. És ezzel együtt a gyerekvállalás/születésszám is.
Minél több nő képes – mert rákényszerül – megállni simán a saját lábán is, annál kevésbé lenne érdekelt a házasságban maradásban is. Plusz ezzel az egésszel csak felfele tornásszuk a nők státuszát, a hipergámiát pedig így nem tudod kordában tartani -> szerintem a végeredmény rosszabb lenne, mint amit most van.
Szóval én inkább fordítva közelíteném meg: a nők státuszát lejjebb kéne tornászni, több férfi elégítené ki a hipergám ösztöneiket, több ösztönző erő lenne a házasságban maradásra is. És nem lennének ezek olyan kényszerházasságok, (merthogy muszájból házasodik, nem “szerelemből”), mint a mai modern nő képzeli, hiszen az alacsonyabb státusza miatt egy olyan férfi is vonzó lenne a számára, aki a mai modern nőnek egyáltalán nem az. Na de ez hiú ábránd, egyelőre elég lenne az, hogy szüntessék meg a no-fault divorce (sosem tudom a magyar kifejezést) és a vagyonmegosztás EGYSZERRE történő alkalmazását. Vagy bizonyítsd, hogy a férjed alkalmatlan a házasságra, mert félrelép, iszik, kurvákra költi a zsét, erőszakos, bántja a gyereket stb stb, és AKKOR jár a vagyonmegosztás, vagy ha csak azért lépsz le, mert unatkozol, vagy mással akarsz lenni, akkor persze mehetsz: de nem kapsz szart sem (csak amit magad tettél bele).
Már ez önmagában qrvasokat dobna.
” A házasság v együttélés során szerzett vagyon, még ha a férfi szerzi is, sokszor nagy részben a nő érdeme is.”
Tuggyuk, ha a nő nem csinál semmit, akkor is nagyobb értéket termel, mint egy férfi egész életében.
“Apám jól keresett abban a pár évben, vettünk házat, kocsit, de utána is többször elmondta, hogy anyám nélkül sosem sikerült volna.”
Mennyivel nehezebb lett volna neki, ha nem tart el még két másik embert. Hetente többször járhatott volna bulizni, krvázni fullos nőkkel abból a pénzből. Vagy, ha összespórolja, komolyabb vagyonra tehetett volna szert belőle. (bocs a nyers és realista megközelítésért)
“És ezt nagyon nehéz, sőt lehetetlen pénzben kifejezni.”
Tuggyuk, a nők végzik a munkák 80%-át, teljesen ingyen. “ensz” statisztika. A háztartásvezetés, a gyereknevelés nincs megbecsülve.
Itt is előkerülnek ugyanazok a panelek, mint a feministáknál.
(milyen kár, hogy ma már nem is létezik klasszikus formájában, a háztartási munkát a háztartási gépek végzik, amit még egy férfi is tud kezelni, a gyerekek pedig a gyes után óvodába, iskolába járnak)
“Gyerektartás kell.”
Igen, mert különben a kisgyerekes nő hogy válhatna el? Nem nagyon lenne rá lehetősége szegény párának. Mecsoda elnyomás lenne.
“Azt tudod, hogy ezzel csökkenne a házasodási hajlandóságuk, ugye? “
Kérdés, miért ragaszkodnak egyes férfiak ehhez, amikor ugyanúgy kell PUAkodni szerintük kapcsolaton belül is.
Nem látom az odds-ot.
Szerintem meg kéne szüntetni az egész intézményt: mai formájában törvényesített kifosztása a férfiaknak a nők anyaságkultuszára hivatkozva.
“csak még jobban kitolódna a házasság életkorban”
Így is kitolódott, ennél jobban már nem nagyon tudna biológiai okok miatt.
“Minél több nő képes – mert rákényszerül – megállni simán a saját lábán is, annál kevésbé lenne érdekelt a házasságban maradásban is.”
Igen, a nők csak érdekből akarnak férfiakkal élni. Kérdés, hogy férfi oldalról ennek mi értelme van?
Másfelől meg, ha ennyire jó minden így, ahogy van, akkor mi is a baj a feminizmussal? Még azt is be lehet illeszteni a képbe, ha már ennyire elfogadjuk a paneljeik valóságtartalmát.
“Szóval én inkább fordítva közelíteném meg”
Igen, ez is működőképes alternatíva lenne.
A férfiak semmibevételének az egyik oka az kulturális értékrend, amely az anyát elsődlegesnek tekinti, az apa fölé helyezi, azt gondolom, hogy ezt úgy ahogy van fel kell számolni. Vannak olyan országok, ahol az apák kisgyermekkorban is nagy szerepet töltenek be a gyerek életében, sőt igazából Magyarország egy szélsőséges példa, itt ugyanis olyan szinten szól minden az anyákról, amire máshol ritkán találsz példát. Semmilyen többletjogot nem tartok elfogadhatónak ami az anyák jár az apákkal szemben.
Ami a dolog másik részét illeti: a nőkkel szemben magasabb elvárásokat kell támasztani, hogy megszűnjön az a helyzet, hogy a válással a férfi veszít. Egyik megoldás nyilván az, hogy a válás után nem fele-fele arányban osztozik a nő és a férfi, de mint te magad is mondtad, ez nem kivitelezhető, ezért a célszérű a másik oldalról megközelíteni a kérdést, meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy az emberek természetesnek veszik azt, hogy a férfi több anyagi javat tesz be a közösbe.
Na ennyit arról, h valaha is újra személyes példát hozzak ide… no comment
”
“Apám jól keresett abban a pár évben, vettünk házat, kocsit, de utána is többször elmondta, hogy anyám nélkül sosem sikerült volna.”
Mennyivel nehezebb lett volna neki, ha nem tart el még két másik embert. Hetente többször járhatott volna bulizni, krvázni fullos nőkkel abból a pénzből. Vagy, ha összespórolja, komolyabb vagyonra tehetett volna szert belőle. (bocs a nyers és realista megközelítésért)
“
Dennis… Több dolog is eszembe jutott erről…
1. Ez a nőies hozzáállás (nőies a nődicséret és nőpártolás miatt) nem kifejezetten produktív.
2. Nőies, mert a nők azt hiszik, ha hoznak egy-két személyes példát, az már igaz is, és ezek a kivételek amúgy sem segítenek semmin.
3. Olyan manginááás.
:o)))))))
Na nehogy most te essél bele valami lekvárba! Vidám ez a péntek délután! :o))
Durrants egy B.B,-t! :o))))
Tüskés Norman hogy van?
Tehát azt mondod, hogy adjam fel a jelenlegi, karrier és munka szempontjából fontos, egyenrangúságot kifejező testbeszédemet, és váljak valaki olyanná, akitől a teljes lelkem és személyiségem undorodik, mindezt azért, hogy “boldog párkapcsolatban” éljek? Nem érzed a tökéletes ellentmondást? Amúgy van tervem. Boldog leszek párkapcsolat nélkül. Sőt, már most az vagyok.
Szerintem azon, hogy egy nő nem tud főzni nem kell leakadni. Otthon a többséget nem tanítják meg és nincs is rá szüksége. A külön költözés a határvonal, amikor egyáltalán szóba jön, hogy kellene főzni. Ha szükség lesz rá pikkpakk meg lehet tanulni. Ha te tudsz, akár meg is taníthatod a csajodat, teljesen jó program és ingyen van.
A lényeg inkább az, hogy a hajlandóság megvan-e benne arra, hogy a kedvedért főzzön és a háztartás egyéb feladatait vigye a vállán? A red pill válasza (amivel tökéletesen egyetértek) pedig az, hogy ez leginkább azon múlik, hogy a hipergám ösztöneit kielégíted-e? Te vagy-e az a férfi, akiért megéri ennyit megtennie? És a vicc az, hogy ezt nem pénzzel, ajándékokkal, vagy “jófejséggel” lehet elérni, hanem leginkább azzal, ha értékesnek tart téged. Tehát értékesnek kell látszani a szemében. A legjobb ebben az, hogy a saját értékességedet legjobban azzal tudod bizonyítani, ha olyan dolgokat csinálsz, amiket szeretsz, és nem hajlasz meg se az ő, se más igényeinek. Ha ajándékokkal próbálod lekenyerezni, azzal pont a saját értéktelenségedet ismered el tudat alatt.
Én például fiatalabb koromban szép ajándékokat vettem a régebbi barátnőmnek születésnapjára, néha értékeset, de még gondolkodtam is rajta, sőt volt, hogy saját kezűleg csináltam valami szépet (hú, ezt ma már leírnom is fáj :-). Az lett a vége, hogy egy percig úgy csinált mintha örült volna, de aztán valahogy mégse volt fergeteges szex aznap. Sőt, volt amelyiken konkrétan megsértődött. Ki érti ezt? Ehelyett a feleségemnek az ismerkedés elején megmondtam, hogy én soha nem ajándékozok semmit, mert szerintem fasság. És így is van. Nincs születésnap, nincs karácsony, nincs Bálint nap sem. Mármint összejövünk családilag, eszünk, beszélgetünk meg minden (ez szerintem is fontos, sőt nagyon fontos), de tőlem nem kap senki semmi ajándékot. A jeggyűrűt aszerint választottam, hogy olcsó legyen, de ne balesetveszélyes. A karikagyűrűnket meg már elhagytam, és eszemben se lenne amúgy sem hordani (Max számításból, mert a házas férfiakat az üzleti életben is megbízhatóbbnak tartják. De ehelyett inkább el szoktam vetni egy megjegyzést a családomról, és kész.). És semmi kifogása nincs ezek ellen, nemhogy elfogadja, de szerintem még tetszik is neki.
“pikk-pakk meg lehet tanulni”
Nem, nem lehet. Van egy csomó tipp és trükk, ami régen anyáról lányára szállt, a szakácskönyvekben meg nincs benne. Ha van, amit meg fogok tenni a lányomért, akkor az az, hogy mire felnő, tudni fog főzni és háztartást vezetni, és akkor nem felnőttként kell majd vele kínlódnia meg egyedül megtanulnia mindent, hanem rutinná válik a számára úgy, hogy észre se veszi.
“És a vicc az, hogy ezt nem pénzzel, ajándékokkal, vagy “jófejséggel” lehet elérni”
Sokféle ember van, ha a barátnődnek épp az ajándékozás és a dicséret a szeretetnyelve, akkor nagyon szeretetlenül fogja érezni magát melletted abban az esetben, hogyha nem veszed figyelembe a szülinapját és sose dicséred meg és vagy kedves vele szóban, ellenben egy aprócska ajándéktól (főleg, ha spontán jön) és egy kedves szótól már remekül és szeretve fogja érezni magát. Én már csak tudom, mert én ilyen vagyok. :-) Ez nem azt jelenti, hogy a másik állandóan ugráljon körül, csak jobban kell figyelnie a szavaira és az alkalmakra, hogy ne felejtse el (szoktam érte tenni) és hogyan szól hozzám, mert érzékeny vagyok a negatív szavakra, de cserébe a pozitívakat jobban meghálálom.
Egyetértek, hogy jól főzni nem lehet pikk-pakk megtanulni. De elfogadhatóan igen, és ha már az igyekezet látszik, akkor ez a kérdés kipipálható. Aki igyekszik az néhány év után jól fog főzni.
Lehet, hogy félreérthető voltam, a kommunikációban én is szinte mindig kedves vagyok (és ha nem azt többnyire megbánom), és szoktam dicsérni is, amikor lehet. Azzal az elmélettel, hogy le kell húzni a nőt ahhoz, hogy tiszteljen, egyáltalán nem értek egyet. El tudom képzelni, hogy működhet, de még ha működik akkor is embertelennek tartom.
Viszont az ajándékozást akkor is hülye szokásnak tartom, és megkímélem magam tőle. Talán ha pont olyan típusú nővel akadtam volna össze, amilyen te vagy, akkor időben észrevettem volna, hogy nála ez nem működik. Talán nem vettem volna észre és lelépett volna :-). Nincsenek kész receptek, de azért simán működhet az ajándékozás teljes mellőzése. Amiért ezt a témát felvetettem az egy mellékmondat volt, ami szerintem végzetes tévedés: “Pénz, idő, folyamatos figyelmességek, h ne kúrjon félre”. Egyáltalán nem ez az amire valójában szükség van.
Utóbbi 1-2 évben egész tűrhetően megtanultam megcsinálni azokat a kajákat, amiket szeretek. Nem olyan nehéz főzni, kell hozzá egy kis kísérletezési kedv, meg némi érzék.
Levest pl. most se tudok főzni, igaz nem is szeretem.
Milyen jót főztünk már az Orczy kertben! :o))))
Na, hát amiről Reina és te írtok, az az odafigyelés, az önmagunk ismerete (legalább egy kicsit). Ezeket a dolgokat jó, ha tudatjuk a másikkal és nem keserves csalódások árán jön rá az ember.
Én, ellentétben Reinával, nem igénylem az ajándékokat – adni jobban szeretek, mint kapni. Kedveskedni sem kell, viszont a durvapokróc megnyilvánulásokat nem bírom. Nagyra értékelem viszont a nem sűrű és nem éljenzős elismerést egy-egy szóval, meleg hanggal és finom érintéssel megspékelve. Értékelem, ha nevet a hülyeségeimen, ha lehet mókázni és érti a marhaságaimat. :o) Humortalan emberrel nem tudok mit kezdni. Az összenevetés nekem nagyon fontos.
Igen, nem lehet ezeket az igényeket egyformán kezelni.
redgreg:
Szia, sokan sokféle tanácsot adtak neked, hozzájuk csatlakoznék. Nálam lila-pirula van, ami ugyan erősebb és kesernyésebb mint a piros, – nem is mindenkinek javallott- mégis ezt nyújtanám át neked. Kockázat mellékhatás van bőven, tehát nincs okod az aggodalomra. Idézgetős módszert alkalmazok, de nem rosszindulatból, hanem a tisztább látás végett: (no meg Dean meghozta hozzá a kedvem)
“Viszonylag régebb óta olvasom az oldalt” – már most előrébb jársz mint sokan, de az út hosszú és embert férfitpróbáló lesz…
“Átlagos fiatal pasiként ugye alapvető, h ha megtanulok csajozni, akkor egy átlagos csajt összeszedhetek” – első dolgod legyen a pasi szót elfelejteni, vagy legalább önmagadra nem alkalmazni! (meg az átlagost is).
“Ha maradok a jelenlegi színtemen, akkor enyhén átlag alattiakat egy egy kufircra.” – de hiszen neked ez lenne a feladatod huszonévesként… a lehető legtöbb átlagos/átlagalatti nőt levarrni, csúnyán fogalmazván; hogy szokjad a pinát! Hogy, ha majd később jön az igazi, ne legyél zavarba a shit teszteknél, egyéb szitukban. Az átlag feletti nőket jobbára az idősebb egzisztenciálisabb férfiak viszik. 100 éve is így volt, 100 év múlva is így lesz. Motiváljon ez, – mert azért ez motiváló – hogy vidd valamire! (bár szerintem az átlagosnak vélt nők sok esetben értékesebbek, mit az első blikkre átlag felettinek vélt. És ez nem közhely, tényleg jobban odateszik magukat akár főzés/mosás tekintetében, de minden másban is… megkockáztatom, egy kies antikváriumban értékesebb gyöngyre lelhetsz, mint a Westendben a vízesés alatt állók, akik alig várják, valaki felfedezze őket)
“Mit kapok? Folyamatos pinát, de az a most megszerezhető kategória lábai közt is van” – jó kérdés, rossz válasz. Azért mert melletted a pina, attól még nem te rendelkezel vele. Statisztika; miszerint a nős férfiak szexelnek a legritkábban. És nem azért mert nincs igényük rá, hanem mert beosszák nekik. Még az agglegényeknek is több esik le, tehát: csak a pina miatt párkapcsolatot üzemeltetni, sosem lesz pluszos játszma. Én nem is javasolnám huszonéveseknek a komoly párkapcsolat erőltetését. Inkább éljenek – még ha őrlángon is- tapasztaljanak. De ne köteleződjenek el. (pláne ilyen jogi háttér mellett)
“Szóval akkor marad az h ebből kimaradok. Ha ezért lúzer vagyok, legyen.” Pont ez a lényeg, hogy nem maradsz ki semmiből, és nem vagy lúzer. Egy egész generációt nem lehet lúzernak nevezni, pláne egy olyan világban, ahol magát a sokat hangoztatott férfiértékeket sem definiálják minden kétséget kizáróan ( mindenki csak keresi)… Tedd lejjebb egy picit a lécet, nem jut mindenkinek Palvin Barbi! (a te generációdnak lesz a legnehezebb, bármit is felmutatni, mert a ti jövőtöket úgy ahogy van ellopták… én megértelek) Ne görcsölj stresszelj, mert az visszatetsző…
“Tedd lejjebb egy picit a lécet, nem jut mindenkinek Palvin Barbi! (a te generációdnak lesz a legnehezebb, bármit is felmutatni, mert a ti jövőtöket úgy ahogy van ellopták… én megértelek) Ne görcsölj stresszelj, mert az visszatetsző”
Na pont ezt nem szabad. A lécet lejjebb tenni. Mindig megalkudtunk eddig, az eredményt látjuk. Szerintem ugyan már késő, Európának vége, de amíg élet van remény is van, ideje kimondani, eddig és ne tovább. Ha magadat 10/6-osnak tartod, akkor 10/5+-os alá nem adod. Ha így a nők rákényszerülnek arra, hogy a saját szintjükön keresgéljenek, rájönnek, hogy nem a férfiak 80%-a van átlag alatt…
“Ha így a nők rákényszerülnek arra, hogy a saját szintjükön keresgéljenek, rájönnek, hogy nem a férfiak 80%-a van átlag alatt…” – ez hasonlatos ahhoz, mikor a Gumiszoba (radikális feminista közösség) ellenállást hirdetett a férfiak ellen; miszerint nem adnak pinát, és nem szülnek nekünk, ha a magyar férfi nem változik meg gyökeresen, nem lesz segítőkészebb, ecetera. A “magyar férfi” egyemberként szarta össze magát, mikor ez napvilágot látott… Ja nem. Én tényleg segíteni akartam a magam módján, de a dölyfösség nem a barátom. Szó sincs megalkuvásról… bár a kényszerű dacos cölibátusnál az is jobb.
“Én tényleg segíteni akartam a magam módján, de a dölyfösség nem a barátom. Szó sincs megalkuvásról… bár a kényszerű dacos cölibátusnál az is jobb.”
Tehát adjunk fel megint pozíciót? Ez a segítség? Feleljünk meg a mostani elvárásoknak? De ha most megint megfelelünk, akkor egy generáció múlva már csak a férfiak 1 % jut majd nőhöz, mert csak azok lesznek képesek megfelelni ennek. Nem, köszönöm nem. Lehet, h keserű és dacos cölibátus a sors ami rám vár, de legalább megpróbáltam. Tudod, Keskeny Károlyi filozófiával, Szondi is tudta, h nincs esélye. Mégis megpróbálta…
Csatlakozom, nincs mit hozzá tenni.
nőkkel szembeni kb ugyanaz, mint a férfiaké:
fizikai: jó teste és erőnléte legyen (ehhez ismernie kell a táplálkozási alapelveket és nem árt, ha alapanyagokkal képes dolgozni, szóval tanulni kell). ugyanúgy az erőnlét is csak fizikai munkával lehetséges, nem egy születéssel kapott adomány;
szellemi: egyéni érdeklődése, ill. ideális esetben ezzel kapcsolatos konkrét értékteremtő szakmája legyen (amivel képes önmagát és a szeretteit is fenntartani); probléma megoldó készség; egyéni tanulási képesség, kreativitás;
lelki: indulatkezelés, együttműködés, önreflexió.
más kérdés, hogy a két nemnek az idegrendszeri érése különbözik, így a fiúk valóban hátránnyal indulnak:
-természetes vetélésnél nagyobb a fiú magzatok aránya, extrém koraszülésnél kisebb a srácok túlélése vagy maradandó kárososdás nélküli felépülése,
-fiú magzatokat hordják terminuson túl tovább, hiába van kilóra kész, nem véletlen hogy i.r. szemszögéből picit több időre van szüksége;
– fiúgyermekek az életük első évében hasfájósabbak, sírósabbak, rossz alvók/ később kontrollálják a vizelet és székletingert, később kezdenek beszélni, magyarán a szociális interakcióban is lasabban érnek,
– a harmadik évtől nő meg a tesztoszteron: ettôl versengőbbek, vadabbak és több odafigyelést igényelnének a konfliktuskezeléseikben- csak ilyenkor szarja el a legtöbb anya, hogy az ő jenőkéje egy zseni mindenki más meg helikopter. ezen ront még tovább az intézményesítés.
Nem a fiúkkal van a baj, hanem azzal, hogy nagyon sokan nem sajátítják el a szociálisan elfogadható érdekérvényesítést, ezt viszont kôkeményen tanulni kell. Nagy koppanás a tipikusan anya és fia közötti majomszeretet, amikor a kissrác abban nő fel, hogy ő egy zseni aztán bedühödik a valóságtól, hogy hiába a szellemi fölénye, ha szociális kompetenciáiban egy analfabéta és nem tanították meg neki a másokkal való interakció lehetőségeit.
Magyarán, társadalmilag úgy lehetne ezen a hátrányon javítani, hogy a srácokat eleve később intézményesítjük (amikor már lelkileg is magabiztos, szociális kompetenciáiban fejlett és felfogja, hogy akár tetszik akár nem, de van egy normatív viselkedés, amihez alkalmazkodni kell).
nyilván a legjobb az iskolai rendszer gyerekbarátabbá tétele lenne, ami a lehetőségek mentén figyelembe veszi a nemi sajátosságokat (mozgásigény, versengés) és az egyéni fejlődési tempót; az önállóság és kreativitás támogatását; az egymás iránti tiszteletet és nem valami normatív önállóan gondolkodni képtelen, bizonytalan zombikat okádna.
Felnőtt férfineműeknek egyetlen lehetősége van: az önfejlesztés, ne az államtól várd a tejecskét. a női lobbi ezerszer erősebb annál, hogy neked vagy bárkinek államinője legyen. viszont azzal lehetne mit kezdeni, hogy ne legyen ennyi önbizalmatlan, saját értékeit felismerni kėptelen férfi.
A férfiak ilyen fajta hátrányát véleményem szerint társadalmi okokra lehet visszavezetni, alapvetően a feminista kettős mérce az oka annak, hogy a férfiak esetében feltétel nélkül elfogadjuk azokat (az egyébként gyakran téves) általánosításokat, amit másoktól hallunk.
Egyik ilyen például az, hogy a fiúk között nagyobb a vetélések aránya. Egyébként se gondolom, hogy bármit is jelentene az, ha ez igaz volna, de egyébként még nem is igaz. Ha ránézünk a születéskori nem arányra, akkor az azt mutatja, hogy 105 fiú születik 100 lányra. Sokáig nem tudták a tudósok, hogy mi az oka az eltérésnek, de a jelenleg épp az ellenkezőjét feltételezik annak, amit te mondasz: vagyis, hogy az az oka annak, hogy több fiú születik, hogy a lányok vetélési aránya nagyobb, mint a fiúké:
http://www.cbc.ca/news/technology/more-boys-than-girls-are-born-but-sex-ratio-is-equal-at-conception-1.3016120
Az, hogy a fiúk később születnek ugyancsak egy sztereotípia, amelyhez sokan hozzátesznek még olyan androfób megnyilvánulásokat, hogy már itt is látszik, hogy a férfiak lusták. Az olyan megnyilvánulásokról pedig inkább ne is beszéljünk, hogy hasfájósabbak, sírósabbak, rossz alvók, amik abszolút – jellemzően az anyák – szubjektív megítélésén keresztül kialakult mítoszok. Pedig ez még csak nem is állja meg a helyét, hiszen szinte nincs is ilyenfajta különbség a szülést követően. Itt van egy összehasonlítás, ami több, mint 4000 születés adatait hasonlítja össze, a fiúk és a lányok esetében is az átlagos szülési idő, az a 39,5. hét.http://spacefem.com/pregnant/charts/duedate16.php Annyi különbség van, hogy a legkorábban és a legkésőbb születettek között is több a fiú, de az átlagban ez nem jelenik meg különbségként.
Való igaz, hogy az oktatásban kell kezdeni a férfiak szociális téren való hátrányának megoldását, de ezt nem lehet úgy megtenni, hogy nem veszed figyelembe azt, hogy ezeknek az okai a férfiakkal szembeni előítéletekre, diszkriminációra vezethető vissza. És nem csak az iskolarendszerben, hanem már otthon is: a szülők ugyanis már kisbaba korban is gyakrabban folytatnak olyan tevékenységet a lányokkal (például könyvolvasás), amelyek a gyerek szociális képességéit fejlesztik, ami a későbbiekben az élet sok területén – beleértve a párkapcsolatok kialakítását is, hátrányos helyzetbe hozzák a férfiakat.
Szerintem intervjuvolj meg pár PIC dolgozó neonatológust és korai fejlesztéssel foglalkozó neurológust, és utána beszéljük meg.
a linkjeid semmit nem cáfolnak.
Nem igazán értem ezt a választ, ugyanis amiket hoztam azok tudományos kutatások, nem én találtam ki. A dolog másik részét illetően (társadalmi előítéletek és ebből adódó diszkrimináció) pedig a gyermekpszichológusok, szociológusok álláspontjára többet adok, mivel ez esetben nem éppen a neurológus a kompetens személy.
Ne égesd magad…
Egzakt dolgokról beszélünk, ha megkérdôjelezed a fejlôdésneurológiát egyszerûen nincs kivel beszélni.
Mivel kapcsolatban kérdőjeleztem én meg a fejlődésneurológiát? Még egyszer mondom: amire válaszoltam azokat mind kutatásokra alapoztam. Tehát egy olyan dolgot se írtam, amit én magam találtam volna ki, ha nem értesz egyet azokkal akkor azt írd, hogy miért, de ez így valóban nem vita, hogy azt mondod, hogy nem és elküldesz egy neurológushoz.
(Bocsánat uszodában voltam a gyerekekkel).
Azzal, hogy a szociológiát és a gyerekpszichológiát -már meglévô adatokból leszûrt, szubjektív (mire gyûjtünk statisztikát) megállapításokat elôrébb helyezed a tapasztalati megfigyeléseknél.
Sokszor azért nincs statisztika, mert vetélésnél pl.senki nem statisztikázik egy 12. hét elôtt eltávozott magzat nemével, életmentés van, ugyanez igaz a korai fejlesztésnél, hogy a tökük tele van az adminisztrációval és elsôdlegesen a gyermekeken segítenek és nem adatokat szolgáltatnak szociológusoknak.
(Ok. megnéztem a születési grafikonokat, mégis a bábák szülés ismertetésnél/ csecsemôgondozásos irodalomban nem merô diszkriminációból, hanem anyáról anyára szálló tapasztalatokat osztanak meg, amik igenis segítenek egy nyûgösebb gyereknél, hogy megnyugodjon a nô, hogy túl kell élni és kész, hogy minden oké, és egy kisfiúval a kezdeti idôszak nehezebb, ugyanakkor a kamaszkor lényegesen könnyebb, a lányok meg pont fordítva, kamaszkorban lesznek nagyságrendekkel problémásabbak, mint a fiúk).
A gyerekpszichológiai stat adatokkal annyiban vigyáznék, hogy mire egy gyerek pszichológushoz kerül ott azért a nevelési hibák is masszívan ott vannak (nem tudom olvasol-e németül, de pl.Michael Winterhoff pont ilyesmivel foglalkozik) és igazából a gyerekpszichológus a szülôi hozzáállást kezeli elsô körben és ezen keresztül próbál segíteni, magyarán a statisztikáknak köze nincs a gyerek neméhez.
Én annyit tanácsolok neked, ha neked valóban szívügyed ez a téma, akkor ne csak mások által készített statisztikákat böngész, hanem gyerekfejlôdési fórumokat, keress meg szakembereket ill. saját kérdôíveket, mert így tudnál valóban segíteni a fiúkon, hogy több figyelmet kapjanak az iskolában és ne lánypárti legyen az oktatás.
A fiúgyermekek nem lusták, hanem más fejlôdésütemûek, motorikusan nagyságrendekkel jobbak, mint a lányok, de szociálisan lassabbak, szenzitívebbek, de az nem jelenti azt, hogy ebbe bele kéne fagyniuk.
Az ahogyan elôkerúlt az androfób jelzô ismét csak a téma iránti hiperérzékenységet mutatja, hogy férfival kapcsolatban negatívnak ható dolgot vagy hiányosságot megfogalmazni tilos.
Én ennek épp az ellenkezőjét látom: szerintem nőkkel kapcsolatban tilos negatívnak ható dolgot, vagy hiányosságot megfogalmazni (nem itt, hanem társadalmi szinten), ellentétben férfiakkal szemben azt mondhatsz amit akart: ebből adódik, hogy te egész sorát tudtak felvonultatni itt azoknak.
Nekem ez a szívügyem, számomra kiskamaszkorig nincsenek rossz gyerekek.
Ezért tartom fontosnak, hogy nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy mire vki belép egy szuverén felnôttkorba más fejlôdési ütemben jár be dolgokat és ha elfogadom, hogy a nô a férfitól különbözik, akkor mitôl ennyire diszkrimináló, hogy egy kisfiú más utat jár be, mint egy kislány?!
Szívesen összeszedek neked lányokkal kapcsolatos negatívumokat is, ha az egyenlô bánásmód ezt kívánja.
Most egyszerre válaszolok mindkét hozzászólásodra. Az a téma amit te feszegettél egy nagyon megosztó kérdés – bár elsősorban, akkor ha a nőkről van szó – hogy a különbségek társadalmi, vagy biológiai okokra vezethetőek vissza. Én elsősorban azon gondolkodom, hogy miként lehetne ezt a kérdést politika napirendre hozni. Véleményem szerint annál nagyobb öngólt nem lehetne elkövetni, ha az antifeminizmus, vagy a férfijogi mozgalom nevében, ezt a kettős mércét úgy próbálnánk felszámolni, hogy elkezdjük kihangsúlyozni a lányokkal kapcsolatos vélt vagy valós negatívumokat, hiszen ezzel magunkat járatnánk le. Egy országot ismerek, ahol kiemelt politikai figyelmet kap ez a fiúk oktatása (Dániát), illetve van egy német férfijogi szervezet, amelynek egy igen részletes programja van evvel kapcsolatban, számomra ezek mintaként is szolgálnak arra, hogy miként lehet ezt az ügyet a politikai napirendre emelni. Evvel kapcsolatban terveim szerint egy cikket is fogok írni. Egy olyan megoldásban kell gondolkodni szerintem, ami figyelembe veszi azt, hogy a jelenlegi politikailag korrekt közbeszédben nem igazán lehetséges a nőkkel kapcsolatban bármilyen negatív megnyilvánulást tenni, azt, hogy társadalom a férfiakkal szembeni negatív sztereotípiákra vevő és ezek későbbiekben önbeteljesítő jóslatként jelennek meg, illetve androfób megnyilvánulások tárgyát képezik a közbeszédben, valamint figyelembe veszi azt is, hogy az egyéni különbségek nagyobbak, mint a nemek közti különbségek, ezért nem veszi egy kalap alá a fiúkat.
az hogy a különbségek biológiai és szocializációs alapokra vezethetôk vissza szerintem alaptézis kéne, hogy legyen, de nem valakinek a kárára, hanem a fejlôdési sajátosságait figyelembe véve. Legjobb lenne a koedukáció megszûntetése, vagy legalábbis fiú iskolák létrehozása. (Számomra egyébként döbbenet, hogy ahol (németország) van lány gimnázium, de fiú nincs, különösen negyedik osztály után lenne fontos…).
Na ezzel viszont nem értek egyet, szerintem nem jó, ha az iskolarendszer olyan, hogy hátrányba kerülnek azok a fiúk, akik mondjuk csendesek, vagy rendelkeznek nagy mozgásigénnyel. Ha a megszűnne a koedukáció, akkor az törvényszerűen ezzel járna (lásd: jelenlegi angolszász fiúiskolák elvei). Az iskolának figyelembe kell vennie, hogy a gyerekek közötti egyéni különbségek nagyobbak, mint a nemek közötti különbségek, én azt gondolom, hogy nem célszerű nemek alapján elkülöníteni a gyerekeket, az iskolarendszert kell úgy átalakítani, hogy ne egyoldalúan a lányok számára legyen kedvező, hanem megtalálni az egyensúlyt, ahol a fiúk és a lányok is ugyanolyan eséllyel indulnak.
Egyébként ez számomra valóban egy érzékeny kérdés, nem elsősorban azért, mert a férfiakat negatív színben tünteti fel, hanem azért, mert kiemelten fontosnak tartom a fiúk oktatási helyzetének javítását és ennek egyik alapvető eleme az, hogy ne legyenek olyan előítéletek, hogy természetes az, hogy a fiúk gyengébben olvasnak, rosszabb a szociális képességük (stb.) hiszen ezek önbeteljesítő jóslattá válnak. Ha a szülők ezt hallják, akkor úgy is állnak hozzá (mondok egy példát: 3 éves a fiam de még nem beszél – veti fel a problémát egy anya az interneten, érkezik a válasz: nem baj, mivel a fiúk általában később kezdenek el beszélni – míg mondjuk egy hasonló helyzetben lévő anya, akinek lánya van ilyenkor már azt a választ kapná, hogy vigye el különböző fejlesztő programokra, mert ez nem természetes). Mivel ezek az előítéletek egyoldalúan jelennek meg a társadalomban, hiszen az olyan dolgok, mint hogy a lányok rosszabbak matekból már teljesen eltűnőben vannak, sőt a mainstream médiában folyamatosan megy ezzel kapcsolatban a propaganda, hogy ez nem is igaz, sőt tulajdonképpen még matekból is jobbak a lányok, nyilvánvalóan nem tudom elfogadni azt, ha valaki feltétel nélkül elkezdi felsorolni azokat a férfiakat egyoldalúan negatív színben feltüntető negatív sztereotípiákat, épp azért hoztam a fenti kutatásokat, hogy szembe állítsam ezekkel.
A beszédindulásos példádnál valóban lányoknál 2,5 év,a fiúknál 3. életév a türelmi idô- ez egyébként a nyelv elsajátításával van öfben: a lányok ismétléssel/ blöffel tanulják a nyelvet. a fiúk általában addig meg sem szólalnak, amíg nem biztosak egy szó jelentésében. Magyarán, onnantól hogy beszélnek lényegesen precízebben fejezik ki magukat, de a kommunikáció finomhangolásánál/ az egymással való szóbeli kapcsolat kialakításánál a fél év írtó nagy idô És itt jön az, hogy mekkora lemaradása lesz alapkommunikációban, érzések verbalizálásában egy olyan gyereknek, akinek háromévesen még alig 50 szavas a szókincse (ok hogy precíz), de a kortârsai meg már másfél évesen kétszavas mondatokkal beszélnek, ua mindkettôt hatévesen iskolázzák be. Másképpen tanulunk, a jelenlegi iskola a nôi tanulási módszereket tekinti normának -ez valóban helytelen.
jó, jó, de miért van az, hogy a nő (sokat) beszél és emellé nem nagyon mond semmi értelmeset/tartalmasat/jót/vicceset?
sok beszéd még nem jelenti a fejlettebb (értsd: értelmesebb) verbális készséget.
1. Nem a megfelelô nôkkel kommunikálsz
2. nem a sok beszédrôl van szó, hanem a szociális kompetenciákról, a dühkezelésrôl és ez sajnos a késleltetett verbalitással van összefüggésben: sok srác elôbb üt vagy ad le harci, artikulálatlan üvöltést, mint megformálná szavakkal, hogy mi a konkrét baja (most kifejezetten a még fejleszthetô, kisiskolás korosztályról beszélek). Ez a típusú viselkedés meg alapból skatulyáz, hogy ez egy agresszív kis szarmócsing és csak kivételes esetekben próbâlja kideríteni egy pedagógus, hogy mik voltak az elôzményei a dühkitörésnek. ha egy lányt sérelem ér általában egy felnôttet keres meg.
ez a nem megfelelő nőkkel kommunikálsz kb. egy szinten van a „rossz helyen ismerkedsz” szöveggel.
sokat ám, semmit sem mondó, korlátólt nők vannak bőven a diplomások között is. : ( ennyit arról, hogy nem plazacicakkal kell ismerkedni.
ugyanaz a liba, csak más a jelmeze. : )
bocsánat, nem annak szántam és sosem gondoltam azt, hogy a diploma bármire is garancia lenne. Ezért írtam a legelsô hszmben is, hogy a szellemi elvárás igazából az, hogy érdekelje konkrétan valami ( az alap nôcis ficsörökön kívül) ideális hely kötetlen ismerkedésre (ahol sok nô fordul elô) nyelviskola, idegennyelvi társalgási klubbok, vagy mostanában jönnek fel a fôzôstudiók.
a tánciskolát lehagytad, mint ideális ismerkedési hely. : )
egy volt cimborám megnézett egy ilyet… a program végén 1-2 fickó további, utcai randit kért a női táncpartnerétől, azok meg inkább vmi kamukifogásként rohantak el vmi „sürgős” programra, lepattintva a srácokat. azok meg ott áltak leforrázva, orrat lógatva.
a csajok meg mentek haza, ahol megbaszta őket jóképű falábú, aki nem egyszer tudtukra adta, hogy kibaszottúl unalmas faszság a tánciskola. : )
na, akkor menjetek trendi salsa órákra. : )
Hát nemtom, a tánciskolával az a gond, hogy eleve bizonytalan testbeszéddel ügyetlenkednek a legtöbben, szóval esélye vkit megfektetni max a tánctanárnak lesz. Ennyire hat a testbeszéd az ösztönökre, viszont egy nyelvsuliban simán gyakorolhatod a képmelléklet felsô sorát :)
alapból ilyen a testtartásom, amiota megszulettem
Effelôl sosem volt kétségem :)
Én azért kíváncsi volnék itt konkrét számokra, illetve arra, hogy ebben mekkora a szülők szerepe. Ez egy olyan terület, ahol érdemes volna empirikus megfigyeléseket folytatni, a tisztán látás érdekében.
Én is :). Ez tényleg egy több tényezôs dolog.
nekem a fiam egy extenzív oviba jár, ez annyit jelent, hogy az erdôben vannak, nincs kerítés csak határpontok, van egy menedék faházikójuk,-pottyantós wc, vizet mi hordunk kannában, nincsen áram, nincsenek játékok csak szerszámok/rajzeszközök/ agyag formázáshoz meg talicskák, pár bicikli, kötelek, kis szekér és amit találnak.
A gyerekek mire iskolába kerülnek iskolai érettség szemszögébôl (egymásra figyelés, szabálykövetés, együttmûködés, felelôsségtudat, veszélyérzet) messze jobbak a hagyományos ovisoktól.
Az iskolai nyíltnapon az igazgató külön kiemelte, hogy mennyivel konstruktívabban érettebbek az erdei oviból hozzájuk kerülô gyerekek (különösen a fiúk!) külön kérte a szülôket, hogy vigyék a kölyköket a szabadba, mert mozgással és a felesleges impulzusok redukálásával stimulálható az idegrendszer.
Nem tudom ismered -e a TSMT módszert? Mindenesetre itt van Lakatos Katalin phdje témâba vág :)
http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/lakatoskatalin.d.pdf
Nem ismerem ezt, majd el fogom olvasni. Egyébként akkor szerintem nincs olyan nagy különbség az álláspontunk között. Mivel szerintem fontos a párbeszéd, ezért feministákkal is gyakran szoktam szoktam vitázni ilyen kérdésekről és ők jellemzően az általad mondott dolgokat úgy szokták felhozni a viták során, mint kizárólagos okot a problémára (miközben a lányok esetében, ugye mindig mindet a diszkriminációra vezetnek vissza és különleges bánásmódot követelnek), én ezért is szeretném elkerülni azt, hogy a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk ezeknek és ők érvként használhassák az ellen, ha mondjuk meg szeretnénk vizsgálni azt, hogy milyen társadalmi okok állnak a dolog mögött. Mert attól még, hogy például a lányok verbális képességei alapból jobbak, az még nem zárja ki azt, hogy a társadalmi okok még rátesznek erre egy lapáttal. És egyébként bármi is legyen az oka ennek: a nevelésnek igen nagy szerepe van, aminek segítségével biztosan lehet változást elérni.
Megint a jó öreg általánosítások :) Mindegy ha Ferikének teljesen rendbe van mindene, az anyját leszámítva és nem azért mert agyon majmolja természetesen. ,,idegrendszeri elérés”? olyan nincs, az genetika, nem nem kérdése. Genetikai mivoltunk határoz meg, csak utána lehet, később, sokkal később reagálni, önmagunk keresése irányában. A szülő feladata lenne, Ferikét Ferikének nevelni, Julit meg Julinak. Alapból három éves koráig az anyja kellene, hogy nevelje. Ja nem, nem divat. Meg később hogy is? mindenhol női közalkalmazottak,egészségügyisek, tanítók, hogy lesz bármelyikükből bármi is. Nincs összkép, nincs igazságkép, harmónia.
Egyébként érteni vélem, hogy miért írtad ezt itt és most, de szerintem arra, hogy vannak itt olyan férfiak is akik a nőket negatív színben tüntetik fel, nem jó válasz az, ha elkezdünk felsorolni a férfiakkal szemben is hasonlókat, sőt inkább olaj a tűzre, talán Alter Ego épp a te egyik hozzászólásod kapcsán mondta: ez feltehetően csak még jobban felfokozza a vitakedvet részükről.
Winston boldog álmodozásba merülve észre sem vette, hogy megtöltik a poharát. Már nem szaladt és éljenzett. Megint a Szeretet-minisztériumban volt, mindent megbocsátottak neki, lelke fehér volt, mint a hó. A vádlottak padján ült a nyilvános tárgyaláson, mindent bevallott, mindenkit bevádolt. A fehér csempés folyosón lépkedett, olyan érzéssel, hogy napsütésben sétál, s fegyveres őr haladt a háta mögött. A régóta remélt golyó az agyába hatolt.
Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Koriandert.
Tudtam, hogy végül Te is megkedveled. Örülök.
:) te szegény. Kivételes tehetségem van kihozni az emberekbôl a legsötétebb énjüket, szóval ne magad okold. Cupp.
Tudtam, hogy végül Te is megkedveled.:)
similis simile odit/ gaudet :), szenvedélyes.
Marhára nem értem, miért rossz dolog, amit ebben a hsz-ben leírtál.
(Gyanítom, az a rossz, hogy TE írtad.)
Ezek az általános megfigyelések pedig helyénvalók. És nem rosszak, vagy jók.
Vannak személyes eltérések, de ezek nem azt jelentik, hogy ezek miatt nem igaz mindaz, amiket leírtál. (Nálunk a lányom volt a hasfájós, a fiúk nem, később szokott le a pelenkáról, mint a fiúk. De előbb szocializálódott! A nagyobbik fiam már az oviban is teljesen jó – jobb, mint a legtöbb lány – szocializációs szinten volt, míg a kisebbik fiamnál még mindig erős hiányosságok vannak e téren. Középiskola közepéig kifejezetten aszociálisnak volt mondható.)
A kicsinek olyan óvónénije volt, aki felismerte, hogy nem való a dednek a többiekkel közös kreatívkodás, főleg ha az valamilyen bogyóragasztgatás vagy mütyürkézés volt, így hagyta, hadd építsen várat kockákból a szoba közepén. Az iskola alsó tagozatán még aránylag gyerekbarát módszereket alkalmazott minden tanítónénink. Felsőben már gondok voltak. Nem is beszélve a középiskoláról.
Szívesen segítenék és segítek mindenkinek a saját értékeinek felkutatásában. De ezt nem lehet ráerőszakolni senkire. Az már egy nagy lépés, ha valaki elkezd érdeklődni. De odáig sem lehet ellökdösni, mert úgy érzi, bántani akarod. Ha nem tud kiszállni a mókuskerekéből, a fejed tetejére is állhatsz és teljesítheted minden kívánságát, akkor sem lesz sem jó neki, sem nem lép tovább.
Ha ez arra vonatkozott, amit én írtam, akkor azt kell mondanom, nekem semmilyen Koriander személyével összefüggő problémám nincsen, kifejezetten nem tetszik az, ahogy egyesek itt beszélnek róla, amit mondtam azt kizárólag a hozzászólás tartalma alapján fogalmaztam meg.
Egyébként már hozzászólásomban is kifejtettem, hogy miért írtam ezt, idézném is még egyszer: “a fiúk oktatási helyzetének javításának egyik alapvető eleme az, hogy ne legyenek olyan előítéletek, hogy természetes az, hogy a fiúk gyengébben olvasnak, rosszabb a szociális képességük (stb.) hiszen ezek önbeteljesítő jóslattá válnak. Ha a szülők ezt hallják, akkor úgy is állnak hozzá (mondok egy példát: 3 éves a fiam de még nem beszél – veti fel a problémát egy anya az interneten, érkezik a válasz: nem baj, mivel a fiúk általában később kezdenek el beszélni – míg mondjuk egy hasonló helyzetben lévő anya, akinek lánya van ilyenkor már azt a választ kapná, hogy vigye el különböző fejlesztő programokra, mert ez nem természetes). Ezek az előítéletek egyoldalúan jelennek meg a társadalomban, hiszen az olyan dolgok, mint hogy a lányok rosszabbak matekból már teljesen eltűnőben vannak, sőt a mainstream médiában folyamatosan megy ezzel kapcsolatban a propaganda, hogy ez nem is igaz, sőt tulajdonképpen még matekból is jobbak a lányok”
De ezzel a problémával egyébként már egy cikk keretében is foglalkoztam: http://www.ferfihang.hu/2015/03/18/rontjak-a-fiuk-iskolai-teljesitmenyet-a-nemi-sztereotipiak/
Nem, nem arra vonatkozott, hanem a “lepontozásra”.
nyilván egyedi útja van mindenkinek, de az intervallumok azért elég konkrétak.
Jaja. Tényleg nem értem, miért csunya dolog azt mondani, hogy a fiúk később kezdenek el szocializálódni.
Az ilyesmik figyelembe vételével sokat lehetne segíteni a fiúknak – és a lányoknak – még gyermekkorban, hogy normális felnőttekké tudjanak válni.
Ez által csökken a fiúk felé irányuló elvárás, azt követően pedig a teljesítményük is. Az már egy másik dolog, ha valaki úgy tesz különbséget a fiúk és lányok között, ha az nem egy oldalúan a fiúkat tünteti fel negatív színben. Az ellen nekem sincs kifogásom. De ezeknek a különbségeknek figyelembe vételével kell kialakítani szerintem egy olyan oktatási stratégiát, ami megfelel mindenkinek és nem külön a fiúkra és a lányokra szabni.
A másik dolog pedig, hogy nem általánosíthatsz a fiúkkal kapcsolatban, nem mondhatod azt, hogy minden fiú ilyen, vagy olyan, mert akkor meg azokat hozod hátrányos helyzetbe, akikre nem igazak az adott tulajdonságok (pl. rám soha nem volt igaz, hogy nagy mozgásigényem lett volna, gyerekként egy helyben ülő típus voltam, még így is kinéztek ezért gyakran a többiek, sőt még a tanárok is, hadd ne részletezzem azt, hogy mennyire nem kívánom az ilyen fiúknak azt, hogy egy olyan fiúiskolába berakják őket, amely kifejezetten a nagy mozgásigényű gyerekekre van szabva).
“A másik dolog pedig, hogy nem általánosíthatsz a fiúkkal kapcsolatban, nem mondhatod azt, hogy minden fiú ilyen, vagy olyan, mert akkor meg azokat hozod hátrányos helyzetbe, akikre nem igazak az adott tulajdonságok”
Pontosan erről van szó. A férfiakhoz/fiúkhoz való sztereotip hozzáállás, a rájuk nyomott megcsontosodott társadalmi szerepek, (amelyek törvényesen is kikényszeríthetők, pl. gyereknemzés, vagy válás esetén) okozzák a férfiak nemi alapú hátrányait a nőkhöz képest.
A férfiak próbálják erősebbnek, strapabíróbbnak, a nők pedig gyengébbnek, segítségre szorulóbbnak mutatni magukat, mint amilyenek valójában.
Ez a sztereotip kép a nemekről igazolja a nőkkel való egyre növekvő társadalmi kivételezést, megkülönböztetett bánásmódot a férfiak hátrányára, és egyben megakadályozza, hogy a férfiak fellépjenek a saját érdekeik védelmében.
“Ez által csökken a fiúk felé irányuló elvárás, azt követően pedig a teljesítményük is.”
Miért csökkenne? Változna. De csak az életkor szerint és életkornak, az adott feladatra való érettségnek megfelelően.
Nem is mondjuk, hogy minden fiú ilyen, vagy olyan. És azt sem mondhatjuk, hogy minden kislány ilyen, vagy olyan.
Jópár évvel ezelőtt nagyon sok időm volt, s írtam egy kézikönyvet pedagógusoknak az enneagramot alkalmazva arról, hogy a különböző karakterű gyerekekkel hogyan érdemes bánni, mit lehet és mit nem lehet elvárni tőlük. És akkor még a személyiséget is hozzá kell venni.
hgyi: “Tényleg nem értem, miért csunya dolog azt mondani, hogy a fiúk később kezdenek el szocializálódni.”
Aequalitatem Veram: “Ez által csökken a fiúk felé irányuló elvárás, azt követően pedig a teljesítményük is.”
“A ló hat-, az elefánt tízéves korában érett. Ugyanakkor az ember szexuális értelemben még tizenhárom évesen sem érett, és csak húszéves korára nő fel teljesen. Persze ebből származik a késleltetett fejlődés gyümölcse, az emberi értelem. – De az epszilonok esetében nincs szükségünk emberi értelemre – jegyezte meg Mr. Foster igen bölcsen. Nem volt rá szükség, hát nem is bajlódtak vele. Bár az epszilonok elméje tízéves korban érett volt, elméjük nem volt alkalmas munkavégzésre tizennyolc éves korig. A felesleges, elpazarolt éretlenség hosszú évei. Ha a fizikai gyarapodást fel lehetne gyorsítani, míg olyan gyors nem lenne, mint mondjuk egy tehénnél, micsoda hatalmas megtakarítást eredményezne ez a közösségnek!” Huxley: Szép új világ
Például az ilyen megnyilvánulások miatt. Most gondoljunk bele abba, hogyha már egy tanár is ennyire vevő erre, akkor az átlagember mennyire…
Egyébként az a bajom, hogy úgy tűnik számomra, mintha nem is vennétek tudomást arról, hogy ilyet csak fiúkkal kapcsolatban lehet mondani. El tudjuk képzelni azt, hogy egy tanár az írja egy lány matek dolgozatára, hogy nagyon jó dolgozat egy lánytól? Ugye nem? Ilyen körülmények között pedig az ilyen típusú megnyilvánulások a fiúkat hátráltatják, hiszen azt látják, hogy velük szemben nem akkorák az elvárások. Én nyitott vagyok arra, hogy ti hogyan oldanátok meg ezt a problémát, de igazából választ nem kapok. Illetve Koriander említette, hogy fel lehetne sorolni negatív dolgokat a lányokkal kapcsolatban is. Ja, igen és akkor én az emberek szemben a legnagyobb nőgyűlölő. Nem csak akkor, ha kifejezetten negatív színben tüntetném fel őket, hanem már akkor is, ha csak elkezdeném feszegetni a témát, hogy lehet, hogy a lányok matematika teljesítményében meglévő hátránya természetes.
A mellékelt fotó egyértelmûen diszkriminatív, remélem mediátor jelenlétében a szülô ki is fejezte a nem tetszését a tanárnak, ezen nincs mit vitatkozni. az alapfelvetés mégis a felnôtt férfiak pszicho-szociális problémâiból indult (önbizalom hiány, saját értékek ismeretének tudatossága, kapcsolatteremtési nehézségek) és ennek okaira próbáltam egy reális magyarázatot adni és a hogyan lehetne társadalmilag ezen segíteni.
De elbeszélünk.
nyilván a legegyszerûbb az lenne, ha végre a nôk koslatnának a férfiak után, meg eltartanák az otthon hûsölô homme-fatal-t ës akkor brandon kegyeskedne legyantázni a jeti-pozitív virgácsait :D
Jó. Elfogadom azt, hogy “a fiúk gyakrabban küzdenek beilleszkedési zavarokkal és agresszivitással”- ez egy szimpla androfób általánosítás.
Meggyôztetek. ” il n’y a sieu hors du texte” :)
Túlontúl központozol és logikusan építed fel a mondanivalód! Arra kérlek térj vissza a széteső stílusodhoz és ne okozz csalódást…
“a fiúk gyakrabban küzdenek beilleszkedési zavarokkal és agresszívitással”
Ilyenkor az ember önkéntelenül is fölteszi a kérdést: Miért?
Milyen okok húzódhatnak meg ez mögött a jelenség mögött?
Vajon ha a férfiakkal szemben pusztán annyi elvárást támasztana ez a társadalom, hogy legyantáztassák a jeti-pozitív lábaikat, :) és a nők feladata lenne minden más: a férfiak után koslatás egy kis szex reményében, az igényeinek, elvárásaiknak való megfelelés, a férfiak eltartása házasságon belül, vajon akkor is így lenne-e ez?
Ugyanis, nyakamat tenném rá, hogy egy ilyen elvárásrendszer esetén, lényegesen több önbizalomhiányos, kapcsolatteremtési nehézségekkel küzdő, beilleszkedésre képtelen nő lenne, mint férfi.
Egyszerűen azért, mert nincs nagyon motiváció a beilleszkedésre, mivel a férfi szerep szopóág.
igyekszem. még az MTA “A magyar helyesírás szabályai” tizenegyedik kiadásának, második (változatlan) lenyomatát is kinyomtattam. Frissebbet nem találtam a neten.
brandon! Most leginkábbis a gyerekekről van szó és arról, hogyan lehetne megkímélni a kisfiúkat egy csomó frusztrációtól !
Kérlek, ne próbáld meg elvinni ezt a témát is kedvenc verklid irányába!
“Ja, igen és akkor én az emberek szemben a legnagyobb nőgyűlölő.”
Helyes a meglátásod. Első kézből alátámaszthatom. Mióta állást foglaltam amellett, hogy a nőkritikának igenis lehet létjogosultsága (és még csak nem is arra utaltam, hogy a nőknek vannak részképesség gyengeségei, amit meg kellene említeni, hanem arra, hogy bizonyos neveltetésbeli, bármikor módosítható viselkedésbeli problémák, jelenségek szerintem szabadon kritizálhatóak), akkor egyesek máris kikiáltottak a legszélsőségesebb, legvérszomjasabb mgtow-k nőgyűlölő fővezérének. Átutalva egy másik kommontre: cseppet sem erős a “rágalomhadjárat” szó használata egyes Férfihangon eluralkodott jelenségekre.
Koriandernek: megy még a válasz Deansdale blogján hamarosan.
Alter szerintem meg írj egy külön posztot és ott egyszer s mindenkorra mindenki mondja el a másiknak, hogy mi a pics baja van és utána töröld az egész fost (komolyan gondolom). Emberek vagyunk szimpátiákkal, meg képzetekkel. Szóval ne ott válaszolj, én tényleg nem azért mentem Deansdalehez, hogy sztereóban popcornozzon itt mindenki, egyszerûen nem tudtam belépni az oldalra, blog.hus regim meg ôsidôk óta van. nem bántásnak szántam, amit ott írtam, hanem a csalódottságom volt külsô szemlélôként és tényleg csak elnézést akartam kérni mindenkitôl az okozott indulatokért.
Egyszerű a megoldás: a közoktatásban a két nemnek külön tanrendre lenne szüksége, és a diákok nemével megegyező nemű tanárokra.
Nem hiszem, hogy az üdvös lenne. A fiúknak nem tudom mennyire van szükségük nőtanárra is egy bizonyos kor fölött, de az biztos, hogy a lányoknak mindkét nemű tanárra szükségük van, és főleg a főtantárgyaknál kéne sok férfitanár nekik.
A tanmenetet is. Hamár. De azért ne akard megfosztani a lányokat a férfitanároktól és a kisfiúkat a tanítónéniktől. Mindegy, hogy férfi, vagy nő a tanár, ha nem jó tanár. Viszont az sem jó, ha csak nők, vagy csak férfiak tanítják a gyerekeket.
Részlegesen meg kellene szüntetni a koedukált oktatást. Minimum az órák felét elszeparáltan kellene megtartani. Ez szükségszerűen előhozná az oktatásban a nemi különbségek figyelembevételét ill. a tanárok hozzáállását is jótékonyan befolyásolná.
“a lányoknak mindkét nemű tanárra szükségük van, és főleg a főtantárgyaknál kéne sok férfitanár nekik.”
Mindig csak a szex.
Hgyi, Koriander: szerintem ti túlságosan is jóhiszeműek vagytok, feltételezitek ugyanis, hogy lehetséges az, hogy a fiúkat és a lányokat különböző módon ítéljük meg, különböző elvárásokat támasztunk feléjük, úgy, hogy abból ne a fiúk jöjjenek ki rosszabbul.
Annak ellenére, hogy az emberek többsége nem vallja magát feministának, a feminizmus már átmosta az agyukat, minden egyes fiúk és lányok között való különbségtétel lehetőséget kínál arra, hogy a negatív értelemben különböztessék meg a fiúkat. Én egy ilyen társadalmi környezetben nem látok más megoldást arra, hogy megvédjük a fiúkat a negatív előítéletektől, a diszkriminációtól, illetve a szabadságjogaik korlátozásától, mint ha elvárjuk, hogy azonos feltételeket, elvárásokat és lehetőséget biztosítsanak nekik, mint a lányoknak. A Koriander által felvetett dolgok, ennek épp gátját képezik szerintem.
Azt gondolom, hogy semmilyen nemi sovinizmus, előítéletesség, nem alapján történő megkülönböztetést nem kéne tolerálni az óvodákban és az iskolákban. Egy olyan nevelésre van szükség a jelenleg, a lányok számára kedvező helyett, amely mértékletes és a fiúk, lányok számára egyaránt jó, vagyis egyenlő arányban tartalmaz olyan elemeket, amelyekben jellemzően a fiúk jobbak és olyanokat, amelyekben jellemzően a lányok jobbak. Emellett a férfi pedagógusok arányát 50%-ig fel kéne emelni.
Koriander ötlete viszont, amely szerint el kéne különíteni a fiúkat és a lányokat, számomra teljesen abszurd, mivel ez semmiképp nem garantálná azt, hogy nemi alapú megkülönböztetés megszűnne, épp ellenkezőleg, ennek az esélyeit növelné.
Brandon az imént egy fontos dolgot is hozzátett, ahhoz amit mondtam: “A férfiakhoz/fiúkhoz való sztereotip hozzáállás, a rájuk nyomott megcsontosodott társadalmi szerepek, (amelyek törvényesen is kikényszeríthetők, pl. gyereknemzés, vagy válás esetén) okozzák a férfiak nemi alapú hátrányait a nőkhöz képest.
A férfiak próbálják erősebbnek, strapabíróbbnak, a nők pedig gyengébbnek, segítségre szorulóbbnak mutatni magukat, mint amilyenek valójában.
Ez a sztereotip kép a nemekről igazolja a nőkkel való egyre növekvő társadalmi kivételezést, megkülönböztetett bánásmódot a férfiak hátrányára, és egyben megakadályozza, hogy a férfiak fellépjenek a saját érdekeik védelmében.”
Vagyis ennek a jelentősége még az oktatási rendszeren is túlmutat:, az ilyen fajta elkülönítés nem csak annak a veszélyét hordozza, hogy korlátozzák a fiúk szabadságjogait és megmondják nekik, hogy mit kell csinálniuk, csak azért, mert fiúk, hanem ezek gátját képezhetik a későbbiekben a társadalmi változásoknak is, mivel egy ilyen nemi alapú elkülönítés felerősíteni a fiúk azon irányba nyomását, amelyről Brandon fentebb írt.
“ti túlságosan is jóhiszeműek vagytok, feltételezitek ugyanis, hogy lehetséges az, hogy a fiúkat és a lányokat különböző módon ítéljük meg, különböző elvárásokat támasztunk feléjük, úgy, hogy abból ne a fiúk jöjjenek ki rosszabbul.”
Egyrészt igen, jóhiszemű vagyok. Ha nem lennék az, akkor nem is venném észre, hogy vannak hozzám hasonlóan gondolkodó emberek, nem törekednék meg is valósítani jóhiszeműségemből adódó gondolatokat és csak erősíteném azok táborát, akik várják a sültgalambot, hogy negatívságuk ellenére valami jó is fog velük történni.
Mint tudod, van három gyerekem. Lányom is van, fiaim is vannak. Mindegyikőjüket igyekeztünk nemének és karakterének megfelelően nevelni, terelgetni. A lányom csodálatos nő lett, a fiaim igazi férfiak. Mondhatod, hogy egy anya elfogult a gyerekeivel. Igen, természetesen benne van ez is, de a visszajelzéseket, az ő ismerőseiktől hallott elismeréseket nem én adom idegen szájakba.
A kisebbik fiam elég “nehéz eset”. :o) Már említettem is, de pl. az ő óvónénije bizony mást várt el a kisfiúktól, mint a kislányoktól. Az én drága kicsi fiamat is a helyén kezelte. Persze, nem szólt bele, amikor az egyik kislány terhesgondozót rendezett be a csoportszoba egyik sarkában és sorba ültetett mindenkit… A kisfiúk is plüssállatot a pólójuk alá gyömöszölve ültek a “rendelésen”. :o)))
A lényom felsős osztályfőnöknője is külön kezelte a fiúkat és a lányokat, amikor csak tehette. Ne diszkriminációra gondolj! Teljesen pozitívan közelítette meg az életkori sajátosságokból adódó viselkedésbeli különbségeket.
Nemi alapú hátrány… Hát, ez elég maszatolós dolog. Össze kellene szedni ezeket egy táblázatba.
A társadalom a nőkkel kurvára nem úgy kivételez, ahogy néhányan elképzelik. A nőkkel szemben kemény követelmények vannak. Feleljenek meg a versenypiaci elvárásoknak a munkában, feleljenek meg háziasszonyként – mert ugye milyen aljas dolog már, hogy a mai lányok nem tudnak főzni, nem jó háziasszonyok -, feleljenek meg a gyermeknevelési elvárásoknak – foglalkozzanak sokat és nagyon jól a gyerekeikkel -, feleljenek meg a szexpiacon (még ha az a piac a férjre/partnerre korlátozódik is) – legyenek fittek, fiatalosak, karcsúak, nettek, kisimultak, rendezettek.
Ne érts félre, nem csodálkozom ezen. Csak azt vegyétek észre, hogy a nőknek sem könnyű megfelelni a jelenlegi társadalmi elvárásoknak.
“hogy korlátozzák a fiúk szabadságjogait és megmondják nekik, hogy mit kell csinálniuk, csak azért, mert fiúk, hanem ezek gátját képezhetik a későbbiekben a társadalmi változásoknak is, mivel egy ilyen nemi alapú elkülönítés felerősíteni a fiúk azon irányba nyomását, amelyről Brandon fentebb írt.”
Gyerekkorban tanítjuk meg, hogy egy lánynak mi a dolga és egy fiúnak mi a dolga. Ez felnőttkorban már nagyon nehéz – mint a látott példák is mutatják. Minden gyereknek valamennyire korlátozni kell a szabadságát. Szabadságjot nem, de azt nem is korlátozza senki.
Kori is szerintem arról beszélt, hogy az iskolában kellene megszüntetni a koedukációt. Szerintem sem kellene, de egy részbeni elkülönítést észszerűnek tartanék.
A fiúkat férfiszerepre kell nevelni, a lányokat női szerepre. Ehhez viszont el kellene dönteni, mik azok a férfiszerepek és mik a női szerepek, mert ha a felnőttek sem tudják eldönteni, azzal nagy kárt okoznak a gyerekek felnőttkorában és csak a gyerekek rángatása sül ki belőle.
Tehát azt is táblázatba kellene szedni, hogy mik a jelen kor férfiszerepei és ni szerepei.
Szerintem semmi ördöngösség nincs abban, hogyha külön tanulnak a nemek. Sőt, én meg kifejezetten ellene vagyok a koedukációnak. Nem feltétlen minden életkorban, de tinédzserkorban mindenképp. Vannak is hatosztályos fiú-, ill. lányiskolák, vagyis pont 12-18 év között járnának külön a gyerekek. A diákoknak és a tanároknak is könnyebb. A diákok fesztelenebbül vannak, a tanárnak pedig csak egy nemre kell szabnia a tanítási és nevelési módszerét. Így is lesz épp elég dolga az egyéni különbségek miatt, a mai 30+-os osztálylétszámokat elnézve. Persze koedukált iskola is lehet jó, ill. nem koedukált rossz, ez főleg a tanároktól függ. Ami nagyon fontos lenne, hogy sokkal többen kéne legyenek a férfitanárok, főleg a mai, elapátlanodott világunkban.
Szerintem azért sem érdemes külön kezelni, mert nézzük, mi is az a hatalmas nemi dimorfizmus, ami alapján teljesen mást várnátok el egy fiútól, mint egy lánytól.
A fiúknak pöppölője van. Tényleg, az életben/társadalomban való boldogulás során micsoda előnyt jelent, majd ráakasztunk egy viharlámpát.
A felnőtt férfiak, (magyar átlagot nézve) 10 cm magasabbak a nőknél. Ez is mekkora előny, mondjuk meggyszedésnél.
Ezen kívül más lényegeset hirtelen nem is tudnék felhozni, ami kézzelfogható különbség lenne. A többi különbség inkább a nemek eltérő megítélésére, élettapasztalataira, és az ezeknek való megfelelésre, alkalmazkodásra vezethető vissza.
Amit teljesen igazságtalannak tartok, hogy aki a “rossz” oldalra születik, és nem a legkiválóbb csúcskategóriásságra predesztinálják a tulajdonságai, az ezzel meg is szívta az életben.
“A társadalom a nőkkel kurvára nem úgy kivételez, ahogy néhányan elképzelik.”
Objektív megítélésbeli különbségek vannak. Akár az elkövetett bűncselekmények megítélésénél, akár a segítségre szorulásnál, akár a munkához, akár a másik nemhez való hozzáállásnál, akár a konfliktusoknál, akár az anyagi javakhoz való hozzáférésnél, vagy válásnál nézem.
Egy nő, pusztán azért mert nő, az élet minden területén több megértést, kisebb teljesítmény elvárásokat kap. Az önzést és az elvárások nem teljesítését sem szankcionálja sem burkolt, sem nyílt formában olyan súlyosan a társadalom, mint egy férfinél.
“A nőkkel szemben kemény követelmények vannak. Feleljenek meg a versenypiaci elvárásoknak a munkában, feleljenek meg háziasszonyként – mert ugye milyen aljas dolog már, hogy a mai lányok nem tudnak főzni, nem jó háziasszonyok -, feleljenek meg a gyermeknevelési elvárásoknak – foglalkozzanak sokat és nagyon jól a gyerekeikkel -, feleljenek meg a szexpiacon (még ha az a piac a férjre/partnerre korlátozódik is) – legyenek fittek, fiatalosak, karcsúak, nettek, kisimultak, rendezettek”
Ha a versenypiaci elvárásoknak nem felel meg, akkor mehet állami szférába, vagy valami kávékevergetős irodai munkára. A kapcsolatai révén bejuthat kényelmes munkahelyekre, a pénz pedig nem számít annyira, mert úgyis egy magánál jobban kereső férfit fog választani.
A nők számára a munka/karrier valóban önmegvalósítás, hobbi, ami nélkül még emberhez méltó életet élhet, nem pedig egy állandó kényszer, ami alapvetően meghatározza a megítélését mások szemében, mint a férfiaknál.
Nem tud főzni, nem jó háziasszony: ezt ma már a férfitől is elvárják. Ha másért nem, aki egyedül él férfiként, az szerinted mit csinál?
Gyereknevelés: aki vállal gyereket, annak foglalkoznia kell vele. Ez is milyen elnyomás. Tegyük hozzá, hogy egy nő dönthet úgy, hogy ő nem vállal, és nem kell ezért lemondania a nemi életről, számtalan lehetősége van rá: a fogamzásgátlók, abortusz, örökbeadás stb. Nem lehet kényszeríteni az anyaságra.
Ellenben, a férfiakat lehet kényszeríteni az apaságra.
Szexpiac: Nem arról szól itt már a kituggyahanyadik lepedőnyi cikk, hogyan kell egy férfinek megfelelnie a szexpiacon? Ehhez képest, egy sima sminkelés, vagy lábleborotválás, ami ennek a női megfelelője, megint bagatellnek tűnik számomra.
Brandon: Azért a humán dimorfizmus ennél sokkal sokkal nagyobb mértékű, a hatása pedig a viselkedésre, a társadalmi viszonyokra méginkább. Nem csak a nemi szervről meg a testmagaságról van szó. Az eltérő csontozat, izomzat mennyisége és jellege, eltérő hormonháztartás, eltérő agyszerkezet stb. Az evolúció nem kispályázik. Te valójában csak azt hangoztatod, amit a feministák is a gender elméletükkel, azaz hogy a nemi különbségek valójában csak társadalmi konstrukciók. Ráadásul ezt nem is először teszed. A valóságban viszont az az “apró” különbség, hogy a nők megfogannak és szülnek, a férfiak pedig megtermékenyítenek, biológiai, pszichés és társadalmi szempontból is ezer dologban eredményez különbséget.
Ami a kommented többé részét illeti, a társadalom mindig nőpárti volt. Valójában még régen is. A nőktől is számos dolgot elvártak, de a férfiaktól mindig valamivel többet. Sosem ugyanazokat a szinteket kellett megugraniuk, mert gyöngébbek, ostobábbak (asszonyállat) és mert “altestében él a nő”, azaz a döntéseit az érzelmei és testi állapotai nagyban befolyásolják. Ha belegondolsz valahol a korábbi társadalmakban a természet bölcsessége és gyakorlatiassága nyilvánult meg, a nőket jobban kell védeni mert gyereket szülni nehezebb, mint nőt teherbe ejteni.
Ha megnézem manapság mi a helyzet, azt látom hogy amilyen mértékben férfiszerepekbe kényszeríti a társadalom a nőket (munka, felelősségvállalás, önfenntartás stb.) valójában olyan mértékben csökken a szülési hajlandóságuk is. A múltkor linkeltem statisztikát Németországról. Az ottani 1,36-os rátával a világ egyik legrosszabb mutatóját produkálják (annak ellenére hogy a világ egyik leggazdagabb országa és hogy másokhoz képest jelentős szociális juttatásokat nyújt), annak ellenére hogy lassan a népesség tizede nem “európai módon” szaporodik.
A tapasztalható fejlemények az emberiség szempontjából a katasztrófa kategóriája. Ott nem szaporodunk, ahol kellene és ott meg erőteljesen, ahol nem kellene annyira. Pl. Szíriában, ahol a polgárháború ellenére olyan mértékű a szaporodás, hogy a menekültáradat csak csökkenti a növekedés mértékét nem pedig visszafordítja azt.
Brandon, a férfi és a női létnek egyaránt megvannak a maga biológiai jellegű hátrányai és előnyei. Elbagatellizálod a kérdést, pedig nőnek lenni sem főnyeremény. Szerintem ha cserélhetnél, nem tennéd meg, mert valószínűleg nem akarsz menstruálni, nem akarnál 10-20%-al gyengébb lenni fizikailag, nem akarnál egy olyan életet amiben az állam vagy a környezeted férfijai nélkül képtelen lennél boldogulni. És természetesen sokadjára is megfeledkezel arról, hogy a csúnya nők segge nincs kinyalva, senki nem tol bálnamercit meg balatoni nyaralót a seggük alá. Összeteszik a két kezüket ha találnak egy sörhasú csavargyári melóst aki nem részeg minden nap. Vagyis már megint a marxista hülyeség mentén gondolkodsz, hogy a férfiak és a nők homogén csoportok, amiknek közösen jó vagy rossz az élet. Ez baromság. Aki felnőtt fejjel abban hisz, hogy minden nőnek jó és minden férfinak rossz, az valamit csúnyán félreértett. Szerencsére itt vagyunk és segítünk, csak legyél képes tanulni.
Vannak akik a saját sikertelenségüket takargatják azzal, hogy eleve esélytelenek voltak, hiszem minden _____-nek rossz, azokat elnyomják, üldözi őket a társadalom. Használják ezt a kifogást kisebbségek, nők, és mostanában már férfiak is. Nem tudom hogy nálad is ez-e a helyzet, de a helyedben rászánnék 5 percet és belegondolnék.
“Objektív eltérések vannak”
Az a gond, hogy összemosod a társadalmi megszokásokat, a törvényeket, a biológiát és az egyéni (párkapcsolati) problémákat, így értelmetlen katyvasszá változik az egész, amiből lehetetlen értelmes következtetéseket levonni.
A törvényi különbségek objektív tétel amit törvényi szinten kell megoldani, erre való az antifeminista mozgalom.
A párkapcsolatoknak semmi köze a törvényekhez, ezt mindenkinek a saját életében kell rendbetenni – erre való a PUA mozgalom tudásanyaga.
A társadalmi megszokások (pl. a nők védelme és piedesztálra emelése) evolúciós alapra épülnek, azokat tudatosan megváltoztatni évszázadok munkája, ráadásul olyan össztársadalmi erőfeszítést igényelne ami a szó szoros értelmében lehetetlen. (Vagy olyan, a társadalom feletti hatalmat, ami nincs a kezünkben, és jobb is így.) Ezekkel szembemenni teljesen fölösleges, semmi nem fog kisülni belőle, legföljebb a kívülállók néznek hülyének. Értelmes felvilágosító munkával az emberek 1-2 ezrelékét talán meg lehet szólítani, de a fröcsögő nőutálatot én nem nevezném értelmes felvilágosító munkának. Ha ilyen felvilágosítás volt a célod akkor mellélőttél. Nem baj, tanulni sosem késő, lehet legközelebb okosabban csinálni.
A biológiát már említettem – szerintem elég jól ki vannak egyensúlyozva a dolgok, és nem látok problémát abban sem, hogy a jobb fizikai képességek nagyobb felelősséggel járnak. Régebben már említettem egyszer: ha te úgy gondolod, hogy okosabb, erősebb és ügyesebb vagy a nőknél, akkor mi a fenéért vársz el tőlük ugyanakkora teljesítményt, mint magadtól? Ha te annyival jobb vagy náluk, akkor ezt köszönd meg a sorsnak azzal, hogy annyival többet is teszel le az asztalra (mert úgy igazságos).
“Egy nő pusztán azért mert nő, az élet minden területén több megértést, kisebb teljesítmény elvárásokat kap, az önzést és az elvárások nem teljesítését sem szankcionálja sem burkolt, sem nyílt formában olyan súlyosan a társadalom, mint egy férfinél.”
Itt keveredik a valóság a téveszméiddel. Igen, a nőkkel megértőbb a társadalom, de az elvárásokat nyugodtan leszarhatja bárki, nincs a férfiakra kirótt extra büntetés. Mi történik veled mint férfival ha szarsz a társadalom elvárásaira? Elvisz a rendőr? Megharapnak a kóbor kutyák? Folyton esik feletted az eső? Nem történik semmi, egyszerűen egy MGTOW vagy aki tojik mások elvárásaira és azt kezd az életével amit akar. Ettől egy férfi még lehet boldog milliomos is, aki chopperrel krúzol a szabadidejében meg borospalackba épít hajómodelleket. Vagy tán arra gondoltál, hogy a nők nem buknak azokra a férfiakra, akiknek nincs munkája, 5 szobája, 4 kereke? Ez egyrészt tévedés, másrészt szexuális vonzalom kérdése, nem pedig a férfiak társadalmi büntetése. Ha egy nő nem ad magára ő sem fog tudni magas státuszú pasit fogni, az élet már csak ilyen játék.
“Ha a versenypiaci elvárásoknak nem felel meg, akkor mehet állami szférába”
Ez megintcsak a te tévképzeted. Nőket sem vesznek fel jól fizető melókba a két szép szemükért, ahogy férfiakat sem. A statisztikák tanulsága szerint még mindig több férfi dolgozik mint nő és összességében kb. egy negyedével többet is keresnek – ilyen körülmények között a nők munkapiaci előnyeiről beszélni meglehetősen paradox vállalkozás. Senkinek sem fenékig tejfel a munkakeresés, de ebből megintcsak nem lehet azt a következtetést levonni, hogy itt a férfiak célzottan szivatva vannak.
“A nők számára a munka/karrier valóban önmegvalósítás, hobbi, ami nélkül még emberhez méltó életet élhet”
Itt megintcsak azt feltételezed, hogy bármely nő bármikor talál magának tökéletes férjet pusztán egy csettintéssel, aki eltartja és kinyalja a seggét. Ez a valóságban maximum a nők 2-3%-ára igaz, a 18-25 éves modellalkatú csajok egy részére, akikre ráveti a szemét egy-egy borotvált fejű “vállalkozó”. Még Orbán Viki felesége is dolgozik, eltartaná magát Viktor nélkül is, szóval hagyjuk a süket rizsát arról hogy a nők csak megemelik a szoknya szélét és onnantól kezdve nem kell tenniük semmit az életben.
Az tény, hogy a férfiakon alapvetően nagyobb a felelősség a családfenntartás tekintetében, de akinek ez nem tetszik, az ne tartson fenn családot, nem kötelező. Annál viszont nincs önellentmondásosabb látvány, mikor egy MGTOW olyan társadalmi nyomások miatt siránkozik amik rá eleve nem is vonatkoznak. Aki nem akar nőzni, annak tulajdonképpen semmi gondja az életben, mert ha csak az energiái 30%-át fordítja a saját megélhetésére, már vígan ellébecolhat magának. A maradék 70%-ot abba öli amibe akarja, egy hobbifesztivál lehet az élete.
Emellett még annyi a probléma, hogy készpénznek veszed a női hisztit, olyasminek, aminek súlya van. Persze hogy sok nő panaszkodik egyfolytában, meg persze hogy vannak akik nem hajlandóak dolgozni, de ez téged miért kellene hogy érdekeljen? A te életedet nem irányítja a hisztis Julis agymenése a fészbukon, hogy a nőknek ne kelljen gyereket nevelni vagy háztartást vezetni. A sok nyekergés nyom nélkül hull az érdektelenség sötét kútjába – ha szétnézel a legtöbb mai családban még mindig főz és takarít a nő, még mindig neveli a gyerekeit, és még mindig a monogám kapcsolatokat részesíti előnyben. A felvetéseid nagyobbik része üres paranoia, afféle “mi lenne ha” félelem a párkapcsolatoktól, ami csak arra jó, hogy téged megbénítson. Férfiak milliói élnek Magyarországon párkapcsolatokban, sőt, egy részük még élvezi is! Csak találni kell egy normális nőt és már mehet is a hajrá – van belőlük pontosan annyi, hogy minden normális férfinak jusson egy. Az benne van a pakliban, hogy esetleg pár évig keresni kell, dehát addig lehet múlatni az időt tányérok forgatásával.
@Reszet
Eltérő izomzat: ha a lányoktól elvárnák, hogy sportoljanak, akkor nem lenne eltérő izomzat. A fiúknál/férfiaknál sincs, aki nem sportol.
Az agyi dolgok: Nem akarok neurológuskodni laikusként, de az agyszerkezet, idegpályák kialakulását nagyban befolyásolják a gyereket ért ingerek. Nos, ha a gyerek csak azért, mert fütyivel született, azt tapasztalja, hogy a csoporttársai állandóan csak verik, őt senki nem védi meg, mert a fiúk verhetik egymást, ha valami problémája van, senki nem veszi komolyan, senkit nem érdekel, akkor valószínűleg hátrányosan érinti a kommunikációs képességeinek fejlődését, és beilleszkedési zavarai is lesznek.
“Sosem ugyanazokat a szinteket kellett megugraniuk, mert gyöngébbek, ostobábbak (asszonyállat) és mert “altestében él a nő”, azaz a döntéseit az érzelmei és testi állapotai nagyban befolyásolják.”
Erről már írtam: http://www.ferfihang.hu/2015/07/01/a-testbeszedrol/#comment-50376
Érzelmi dolgok: megint inkább a nemileg eltérő hozzáállás: A fiúkból kinevelik az érzékenységet, önérzetet, hogy minél hatékonyabb pénzkereső automatái legyenek felnőttkorban a nőknek. Aztán meg tele van a net olyan női blogokkal, hogy a férfiak milyen érzéketlen, inkommunikatív, EQ hiányos, faszvezérelt selejtek. Egyesek linkeltek itt már olyant is, hogy a fiú csecsemő ha sír, akkor is hajlamosabb ráhagyni az anyja, mint egy lány csecsemőnél. Aztán persze, ha a gyerek azt tapasztalja már kezdetektől fogva, hogy le se sz..ják, még jó, hogy neurológiailag fejletlenebb lesz, mint az azonos korú lány, aki már korán megtapasztalja, hogy ha akar valamit, csak értésére kell adnia másoknak.
“Ha belegondolsz valahol a korábbi társadalmakban a természet bölcsessége és gyakorlatiassága nyilvánult meg, a nőket jobban kell védeni mert gyereket szülni nehezebb, mint nőt teherbe ejteni.”
Már párezer éve patriarchális társadalom van, a gyerek legalább annyira (ha nem jobban) az apa felelőssége is, mint az anyáé. Ha az anya 3 éves kor alatt tevőlegesen többet is foglalkozik vele, a gyereknevelés anyagi szükségleteinek biztosítása az apa részéről, legalább akkor hozzájárulás, teher, lemondás a férfi számára, mint a gyerekezés a nő számára.
“Ott nem szaporodunk, ahol kellene és ott meg erőteljesen, ahol nem kellene annyira. Pl. Szíriában”
Miért, Szíriában jobban védik a nőket, mint Németországban?
@Deansdale
“Szerintem ha cserélhetnél, nem tennéd meg, mert valószínűleg nem akarsz menstruálni, nem akarnál 10-20%-al gyengébb lenni fizikailag”
Ennél nem lennék gyengébb nőként sem. Ne kövessük el azt a hibát, hogy kizárólag a húszéves bodybilder fiúkat hasonlítjuk össze a 40 kilósra aszalt hasonló korú modell lányokkal.
“nem akarnál egy olyan életet amiben az állam vagy a környezeted férfijai nélkül képtelen lennél boldogulni.”
Ez a mai európéer társadalmakban nem igaz, de ha így nézzük, akkor ezzel agyon is ütöd, amiket lentebb írtál a nők munkaerőpiaci hátrányairól. Mert ez bőségesen van kompenzálva ezáltal.
“Aki felnőtt fejjel abban hisz, hogy minden nőnek jó és minden férfinak rossz, az valamit csúnyán félreértett.”
A “minden” szót azt nem írtam, de úgy értve, hogy a nőknek átlagban sokkal jobb, azt viszont fenntartom.
“ha te úgy gondolod, hogy okosabb, erősebb és ügyesebb vagy a nőknél”
Éppen erről van szó, hogy nem gondolom úgy, és nem látom, nem tapasztalom átlagban sem, hogy a nők lényegesen butábbak, gyengébbek, ügyetlenebbek lennének. Ami megfigyelhető, hogy egy pár férfitagja legtöbbször valóban erősebb, okosabb, ügyesebb, mint a nőtagja, de ez a nők párválasztási szokásainak a számlájára írható.
Mint csoport, vagy halmaz, a nők és férfiak összehasonlítva, közel azonos képességekkel rendelkeznek, csak a férfiaknál nagyobb a szórás, mert egy középszerű férfi könnyebben lecsúszik, mind a társadalmi védőháló hiánya, mind a középszerűségre való motiválatlanság (a nők a csúcson lévőket keresik) miatt. Egy nőnél viszont nincs motiváció a legkiválóbbak közé tartozni, mert középszerűként is mindent megkaphat az életben, ez meg is magyarázza az ún. “üvegplafonos” jelenség valódi okát.
“Emellett még annyi a probléma, hogy készpénznek veszed a női hisztit, olyasminek, aminek súlya van.”
Mint látható, a kollektív, és rendszeres női hisztinek van társadalmi súlya, ez gyakorlatilag a feminizmus, ami elég sikeresen keresztülveri a követeléseit.
Brandon: “ha a lányoktól elvárnák, hogy sportoljanak, akkor nem lenne eltérő izomzat.”
Azért ez eléggé objektív tény, hogy a nők edzéssel elérhető izomtömege jóval kisebb, mint a férfiaké. Én is szeretek mindent megkérdőjelezni, de egy ilyan állítás mögé komoly érveket kellene tenni, hogy ne legyen nevetséges. https://www.google.hu/search?q=muscle+mass+woman+vs+man&source=lnms&tbm=isch
Brandon: Látom semmilyen formában nem vagy hajlandó figyelni is arra, amit olvasol.
Én sem neurológuskodom, de megjegyezném hogy az említett agyszerkezeti kölönbségek leginkább a magzati időszakban és hormonális hatásra alakulnak ki.
Nem a sportolás számít. A nőknek kevesebb izomrostjuk van, más az az izmaik összetétele és jóval kevesebb tesztoszteront termelnek ami szükséges az izmok fejlesztéséhez.
Nem tudom hogy te hol élsz, de szerintem nem minden srác sportol, sőt sosem láttam annyi kövér kamaszsrácot és huszonévest, mint manapság. Ők legfeljebb sakkoznak, ha az sport egyáltalán.
Az érzelmi hozzáállás különbsége sokkal inkább a hormonháztartás és az agyszerkezet és az ösztönök, mint bármi más társadalmi nevelőhatás. Nem eszem meg ezt a femi lózungot. Tudományosan igazolt tény, hogy a még csak mászni tudó csecsemőknél is jól leírható a nemi különbség a különböző típusú játékok preferálásánál.
“Már párezer éve patriarchális társadalom van, a gyerek legalább annyira (ha nem jobban) az apa felelőssége is, mint az anyáé.” – Sosem volt patriarchális társadalom abban a formában, ahogy mondják, ez megint csak beetetés, amit vannak akik el is hisznek. Másrészt ha egy neveletlen gyerek kapcsán a szülőt szidják, szinte mindig az anyja lesz az. Gyerek kapcsán szinte mindig a nőt kárhoztatják és elsősorban a többi nő, gondolom azért mert az ilyen “szociális közbeszéd” erősen női szféra (ahogy mindig is az volt).
“Miért, Szíriában jobban védik a nőket, mint Németországban?” – Szándékosan érted félre amit írok? Szíriában nincsen lehetőségük férfiszerepet felvenni a nőknek. Egyrészt a hagyományok miatt, másrészt meg mert gondolom a polgárháborús helyzet erősíti a férfiak hagyományos szerepeit is pl. védelem.
@Kalman
Ez rendben van. De ha nem a magazinok, meg a média férfiideáljaiból indulunk ki, hanem az átlag, utcán kolbászoló városiakból, akkor ott már nem a tökéletesen kidolgozott izomzatú, testépítő férfiak a többség. Egy átlag 30-40 korosztályú, szellemi tevékenységből élő férfi, meg egy hasonló korosztályú, mondjuk már 1-2 gyereket is szült nő között nincs jelentős izomzatbeli eltérés. Egy tenyeres-talpas nő, meg egy vékony férfi esetében még simán elképzelhető, hogy ha ölre mennének, a nő nyomná le a férfit.
Másrészt, a fizikai erőfölény, ha a társadalmi értékét nézzük, a mai világban nem meghatározó előny, a fizikai munkák nem tartoznak éppen a társadalom agyonfizetett csúcspozíciói közé.
Ezért ez elég furcsa hivatkozási alap a nemi alapon férfiakra kiszórt többletelvárásokra, illetve a másik oldallal szembeni kivételezésekre.
@Reszet
Szerintem nem lehet mindent a hormonokra, meg arra az 1db eltérő kromoszómapárra fogni, ami a nemi jellegek kialakításáért felelős.
Főként, hogy fiúknál a tesztoszteron többlet termelődés pubertáskorban ugrik meg lényegesen.
Az érzelmi részben sem értünk egyet, akár saját példámon, akár sok más férfi példáján kijelenthető, hogy éppen annyi érzelmi beállítottságú, érzékeny, és ebből következően kevésbé sikerorientált férfi van, mint nő. A különbség inkább a látenciában van: egy nőnek a szerepébe belefér az önsajnáltatás, irracionális viselkedés/gondolkodás, a férfiébe nem, ezért azok próbálják magukba fojtani. Szerintem az introvertált személyiség kialakulásában is ennek van szerepe.
“Szíriában nincsen lehetőségük férfiszerepet felvenni a nőknek.Egyrészt a hagyományok miatt, másrészt meg mert gondolom a polgárháborús helyzet erősíti a férfiak hagyományos védelmező szerepét is.”
Ha így nézzük, Németországban sem, nem tudunk róla, hogy német katonanők tömkelege ment volna afganisztáni békefenntartónak.
A jóléti társadalmakban a tevékenységek többsége nem kifejezetten “férfias” munka.
Amire utalni akartam, hogy a nőkkel való kivételezés, vagy anyagi biztonságban tartás nem növeli a szülési kedvüket a példádból adódóan. De akár hozhatnám a cigók vs fehérek példát is. Ott is hol van nagyobb anyagi és fizikai biztonságban az asszony, és hol születik a több gyerek?
Ez csak a szokásos feminista pluszdézés követelésének indoklása az anyaságkultusz okán.
@Brandon: “ha a lányoktól elvárnák, hogy sportoljanak, akkor nem lenne eltérő izomzat. A fiúknál/férfiaknál sincs, aki nem sportol.”
Alapvető tévedésekkel van tele a fejed, így nem fogunk jutni semmire. A férfi és női izomzat alapból különbözik, és a teljes skálán van egy 20-30%-nyi különbség a férfiak javára. Csak egy példát mondok: egy olimpiai bajnok női súlyemelő a férfiak között a selejtező első körében kiesne. Egy átlagos férfi simán jóval erősebb, mint egy átlagos nő, ennek oka elsősorban a tesztoszteronszint különbsége, ami nemcsak az izomtömegre van hatással, de az izmok működésének hatékonyságára is. Remélem nem haragszol meg, de nem olvastam tovább, az előremutató vita reményében megvárom, míg egyszer végre kijössz a teknőspáncélból és hajlandó vagy meghallgatni a másik felet a rögeszméid ismételgetése nélkül.
@Deansdale
Megint: olimpiai bajnokok. Átlagmarcsikról, meg átlagbélákról írtam végig, nem ultrákról.
Illetve, hogy az állítólagos 20-30%-os izomtöbblet, az ennek esetlegesen birtokában lévő férfiak számára milyen előnyöket biztosít a mai társadalmi viszonyok között, ami a női oldal kompenzációját igazolja. Semmilyent. Elmehet vele ládákat pakolni, vagy téglákat hordani minimálbérért.
“Szerintem nem lehet mindent a hormonokra, meg arra az 1db eltérő kromoszómapárra fogni, ami a nemi jellegek kialakításáért felelős.” – Az egyes társadalmak legfeljebb erősítik vagy gyengítik környezeti hatásaik által ezeket a hozványokat. A jelenlegi sajnálatos módon erőteljesen gyengíti.
“fiúknál a tesztoszteron többlet termelődés pubertáskorban ugrik meg lényegesen” – A tizedik magzati hét környékén is a csúcson van. Nem véletlenül. Azok a bizonyos agyszerkezeti változások kialakulása is akkorra tehetőek.
“Az érzelmi részben sem értünk egyet, akár saját példámon, akár sok más férfi példáján kijelenthető, hogy éppen annyi érzelmi beállítottságú, érzékeny, és ebből következően kevésbé sikerorientált férfi van, mint nő.” – Szerintem itt is keverednek egy kicsit a dolgok. A férfiasság-nőiesség párosának nem feleltethető meg valamiféle érzéketlenség-érzékenység páros. Nem arról van szó, hogy egy férfi nem lehet érzékeny vagy hasonló. Sokkal inkább arról, hogy az érzelmeit milyen módon éli meg, kezeli le. Egy nő az esetek többségében elvész az érzelmeiben, míg egy férfi hajlamosabb külső szemlélőként szemlélni, elvonatkoztatni tőle, mondhatni tárgyiasítani.
“A jóléti társadalmakban a tevékenységek többsége nem kifejezetten “férfias” munka.” – Némi tisztázás szükségesl. Nem attól férfias egy munka, tevékenység, hogy mondjuk fizikai erőt használ, harcolsz benne stb. Azaz mondjuk betont törsz, súlyokat emelsz, másokat irányítasz. Sokkal inkább a munkavégzés szerepéről van szó. A szervezett keretek között, jövedelemért végzett rendszeres tevékenyég férfias cselekedet. Aki ilyet csinál, az “kenyérkereső”, “családfenntartó”. Ismerős kifejezések?
“nagyobb anyagi és fizikai biztonságban az asszony” – Értem én. Ezek felemlegetésénél sokkal inkább arra utaltam, hogy ahol mindezek nincsenek meg vagy csak a férfiak közreműködése által, a nők sokkal kevésbé hejlamosak elhagyni saját hagyományos szerepeiket. Szóval pont fordítva van, mint ahogy írtad. Éppen ezért az anyakultusz érve sem indokolt. Éppenséggel pont anyaság-ellenesség tapasztalható.
Egy természetesebb világban ez a mindennapi valóság:
Nem pedig ez:
@Reszet
“Éppen ezért az anyakultusz érve sem indokolt. Éppenséggel pont anyaság-ellenesség tapasztalható.”
Még mindig? Szörnyű. Akkor még magasabb tartásdíjakat, még több feminizmust, még magasabb adókat a férfiakra, még több kedvezményt, állami juttatást az anyáknak?
Mikor számít már nem anyaság-ellenesnek ez a fránya társadalom?
Brandon: Szarkazmusod korántsem helyénvaló. Értetlenséged pedig elszomorító.
Megint két dolgot kutyulsz össze. Te pénzben, juttatásokban, adókban gondolkozol anyaság címén. Ez valahol nagyon szánalmas. Amire én utaltam az az anyaság fogalmának a megjelenése.
Nézd meg milyen jellemzőkkel pozicionálják az anyaságot, egyértelművé válik, hogy kőkeményen anya és gyerekellenes társadalomban élünk. Ebben a világban a terhesség szívás, a gyerekvállalás élethosszra szóló fogság, a fiatalság vége, a test leromlása, ahogy a gyerek nyűg, pénzkidobás, viszonzatlan hálátlanság. A legszomorúbb az egészben, hogy ezt az alja nők hangoztatják leginkább átformálva a közgondolkodást. Poént csinálnak és gúnyolódnak az anyaságon, a szülésen és a kisgyermekes léten. Férfiaktól nagyon ritkán tapasztaltam, olvastam ilyen megnyilvánulást.
Elsősorban nem több pénzt kellene kisajtolni a gyermeket vállalók számára, hanem a közgondolkodást kellene valamennyire átalakítani. Nagyon gyakran a gyermek nem vállalása sokszor inkább a jövő bizonytalanságáról, a nem megfelelő minták hatásáról szól, nem pedig valamiféle tudatos pénzszámolgatás eredménye.
“Még Orbán Viki felesége is dolgozik”
“A Magyar Evangélikus Egyház egymillió forintos adományából migráns gyerekeket segített az Ökumenikus Segélyszervezet. Lévai Anikó jószolgálati nagykövet szerint a civilek feladata, hogy a lelkiismeretük diktálta normák szerint járjanak el a jelenlegi helyzetben.”
“Lévai Anikó Orbán Viktor miniszterelnök felesége. Ma a hátrányos helyzetű gyerekeknek szervezett Morzsabálon vett részt.”
Öhö, majd beleszakad ellenségeink pátyolgatásába. De hát ilyenek ezek a demokraták, megszokhattuk már.
“A te életedet nem irányítja a hisztis Julis agymenése a fészbukon”
Miket kihisztiztek már, biztos megállnak majd, mint a zsidók, hogy most már jóllaktunk.
@Reszet
“Te pénzben, juttatásokban, adókban gondolkozol anyaság címén.”
Szerinted hogyan máshogy lehet társadalmilag megbecsülni az anyaságot? Amikor erről vakerálnak, hogy az anyaság, háztartási munka nincs megbecsülve, akkor tulajdonképpen mégtöbb manit, mégtöbb előjogot követlenek a nőknek. Kevésbé lenne népszerű, ha azt mondanák: nekünk pinánk van, ide a lóvét. De erről van szó burkoltan fogalmazva.
“Amire én utaltam az az anyaság fogalmának a megjelenése.”
Igen. Gyakorlatilag nincs is semmi más ehhez hasonlóan tisztelt szentség az életben, amit ennyire túlértékelnének, ekkora megbecsülés, sérthetetlenség, támadhatatlanság övezne a férfiak szemében. Ezt nagyon jól ki lehet használni.
“Ebben a világban a terhesség szívás, a gyerekvállalás élethosszra szóló fogság, a fiatalság vége, a test leromlása, ahogy a gyerek nyűg, pénzkidobás, viszonzatlan hálátlanság.”
Azaz, még több lóvét, még több előjogot, még, még, még, több kompenzációt, mert borzasztóan el vagyunk nyomva, hát nem látttyátok, rohadék férfiak?
“A legszomorúbb az egészben, hogy ezt az alja nők hangoztatják leginkább átformálva a közgondolkodást.”
Ki gondolta volna. És, merre is akarják vele formálni a közgondolkodást? Segítek: NEM az egyenlőség felé. Hanem arról van szó, amiről fentebb írtam.
Kicsit több propagandaérzék szükségeltetik a folyamat átlátásához. Ez egy nagyon ügyes női taktika, ami már az ősidők óta működik, mivel anya csak nő lehet, a gyerek meg a férfinek is fontos, így a férfiakat lehet ezzel zsarolni. Mire elmúlik a pina hatalma, addigra át lehet váltani az anyaság szentségére. Lényeg az, hogy mindig legyen valami amivel kontrollhelyzetben lehet lenni a férfi felett.
“Férfiaktól nagyon ritkán tapasztaltam, olvastam ilyen megnyilvánulást.”
Ugye, hogy ügyes. Az anyaságkultusszal nem mer egyetlen férfi sem szembemenni. Szent tehénként tisztelik.
Attól tartok nem vagy képes kiszakadni egy nagyon szűk mentális körből. Ez egyszerűen csőlátás.
“Minden gyereknek valamennyire korlátozni kell a szabadságát.”
De nem az alapján, hogy milyen nemű.
“A fiúkat férfiszerepre kell nevelni, a lányokat női szerepre.”
Miért kéne? Miért nem döntheti el mindenki saját maga, hogy mit szeretne csinálni, úgy, hogy nem próbáljuk meg egyik irányba se nyomni?
A jelenlegi nemi szerepek egyoldalúan a férfiakat sújtják szerintem, nemcsak, hogy nem értek egyet azzal, hogy a férfiak mutassák magukat erősnek, védelmezzék a nőkről és eltartsák a családot – hanem határozottan ellenzem is, a férfiak ezen mentalitása miatt létezhet jelenlegi formájában a feminista mozgalom és ezért nem képesek összefogni a a saját érdekeik érvényesítése érdekében.
Az pedig, hogy most azt mondjuk, hogy új férfiszerepeket és nőiszerepet találjunk ki egészen biztosan reménytelen dolog, mivel ahány ember, annyi vélemény van ezzel kapcsolatban, lehetetlen konszenzusra jutni erről, szerintem még mi ketten se igazán tudnánk, nemhogy egy egész közösség, pláne egy egész társadalom.
Szerintem minden gyerek számára biztosítani kell azt, hogy olyan tevékenységeket folytasson amilyet szeretne, nemétől függetlenül és hogy ne érjék őket nemi alapú előítéletek, elvárások. Onnét kezdve, hogy valaki elkezdi elkülöníteni a gyerekeket nemük alapján, ez egyéni szabadságjogok figyelembevételének az elve sérül, és ez nyilvánvaló, hogy a fiúk számára lesz hátrányos, mivel az emberek alapból a fiúk lehetőségeit kívánják olyan módon korlátozni, hogy sokkal inkább beszorítják őket bizonyos keretek közé, míg a nők nemi szerepébe igen sok minden belefér (a gyenge, védelmére szoruló nőtől egészen a önálló, karrierista nőig).
nokkel szembeni elvaras? Kiszel Tunde, Padodo 1/2, Soma mamagesa, Mosolyka? Veluk szemben mi is az elvaras?
egy normalis vilagban ezeknek a noknek nem lehetne nemi eletuk, vagy sirva konyorogve fizetnenek erte…
Az nyilván egy természetes dolog, hogy mindenki a jobbat akarja nők is, férfiak is. Kifejezetten a nőket hibáztatni nem lehet, hiszen ha van lehetőségük a férfiaknak a választásra, ők is a jobb nőket választják. Viszont gondolom nem mondok új dolgot azzal, ha elárulom azt, hogy számomra egyáltalán nem tetszik az a fajta “ideális férfikép” ami jelenlegi társadalomban elvárásként megjelenik és ami alapján be van osztva az, hogy ki a jó férfi és ki nem az. Például ez a “magabiztos férfi” amiről a cikk szól, illetve az, hogy a férfiak ennek az elvárásnak igyekeznek megfelelni (mindegy, hogy a nőzés érdekében, vagy bármi más okból), igencsak gátját képezi szerintem sok mindennek: például annak, hogy a férfiak elleni erőszak olyan figyelmet kapjon a társadalomban, mint a nők elleni erőszak, vagy hogy egy férfijogi mozgalom mögé a férfiak széles tömegei beálljanak. Ez ugyanis ellentétben áll azzal a férfiképpel, amit itt megjelenik.
“Például ez a “magabiztos férfi” amiről a cikk szól, illetve az, hogy a férfiak ennek az elvárásnak igyekeznek megfelelni (mindegy, hogy a nőzés érdekében, vagy bármi más okból), igencsak gátját képezi szerintem sok mindennek: például annak, hogy a férfiak elleni erőszak olyan figyelmet kapjon a társadalomban, mint a nők elleni erőszak, vagy hogy egy férfijogi mozgalom mögé a férfiak széles tömegei beálljanak. Ez ugyanis ellentétben áll azzal a férfiképpel, amit itt megjelenik.”
Nem mondom, hogy teljesen értem, vagy egyetértek az egész gondolatmenettel, de most nem is annyira ezt akarom fejtegetni. Arra gondolok, és szerintem Wastrel is erre hívta fel a figyelmet a RedPill sorozata elején, hogy a piros-pirulás mentalitás bizony önző. Nem akar szembemenni a feminizmussal, mert úgy látja, hogy szélmalomharc, és valós időben kivitelezhetetlen ilyen-olyan okok folytán. Ellenben végletekbe viszi a feminizmus hatását, bemutatja, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége. A RedPill (ami egyáltalán nem csak a párkapcsolati dolgokról szól) nem törődik a társadalommal, a gazdasággal, a tudományokkal, a mozgalmakkal, a nőkkel, semmivel, mert azt látja, hogy ezek hagyták cserben először a férfiakat:
“We live in a culture that either does not know, or refuses to admit, that men work and strive and risk so that they can have reproductive success: a pretty wife, or a lot of wives, or a vast array of star-struck, horny groupies, or a secure nest egg for their children and a safe space to raise them in, etc. Because of this, our culture has not presented men with a plan for how to act in order to achieve this. Instead, it has simply said: here is what we expect you to do for society. For your needs, you’re on your own.
This is not a win-win situation. It’s not a deal. It’s not a social contract. It’s exploitation if we go for it. And alienation if we don’t. Because even men who achieve mating success in this culture did so on their own. Not as a result of benefiting society or following its plan.
So we cannot win by following the rules. The rules are intended to make us lose.
We have to make our own rules.
What’s in the Red Pill?
The Red Pill contains the new
rulesroadmap that we have made. A new social “contract” with no one but ourselves and the laws of nature. Do this, and you will get mating privileges (whether that means a busload of sluts, or one wife who treats you right is up to you).What it doesn’t contain is “how to benefit society”. And that’s on purpose.
Society broke the contract first. It made a plan for our behaviour, with no win for us, and said, “You’re on your own, boys”.
So we’ve made a plan for our behaviour, with no win for society. You’re on your own, economy. You’re on your own, government. You’re on your own, next generation. You’re on your own, infrastructure. You’re on your own, community. You’re on your own, moral watchdogs. You’re on your own, science and industry. You’re on your own, feminists. You’re on your own, women.
Because you bailed on us first.”
Ne érts félre, én mindemellett tisztelem és értékelem, ha vannak emberek, akik megpróbálják társadalmi léptékben keresztülvinni a dolgokat. Csak nem – vagy alig – látom kivitelezhetőnek. A PUA/RedPill/Game a nőkkel kapcsolatban ily módon valóban afféle félmegoldás, de kivitelezhető, végigcsinálható, és reális időn belül szolgál egyfajta – persze nem ideális, de semminél sokkal jobb – eredménnyel.
Legalábbis én így látom :)
Ja a teljes link, ahonnan idéztem : https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/1zks2h/what_is_the_red_pill_an_explanation_accessible_to/
Amiről most beszélünk, az szerintem az elmúlt napok vitáinak is az alapját képezik. Én úgy látom, hogy itt van két tábor, amely ellentétesen látja a dolgokat: az egyik szerint a férfiaknak kell alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, ami a feminizmus nyomán kialakult, míg a másik szerint társadalmi léptékű változásokra van szükség.
(Az, hogy ez a helyzet a feminizmus nyomán alakult ki szerintem nem lehet vita kérdése, hiszen a feminizmus előtti időkben a férfinak olyan hatalmi pozíciói voltak, amelynek köszönhetően párválasztásnál elsősorban a férfi döntött).
Nyilvánvaló, hogy ez a 2 vélemény, sehogy nem összeegyeztethető, hiszen ellentétes irányba kíván lépéseket tenni. Mindkét oldalnak meg vannak radikálisabb szószólói: az egyik oldalon megjelennek hímsoviniszta hangok, amelyek azt mondják, hogy mindenért a nők a felelősek, változzanak meg, a másik oldal pedig azt mondja, hogy ha tetszik, ha nem alkalmazkodjunk ehhez a helyzethez, nincs lehetőség társadalmi léptékű megoldásokra, sőt vannak akik egyenesen ördögtől valónak tartanak bármilyen állami beavatkozást, szociálpolitikai intézkedést, ami azt a célt szolgálná, hogy a férfiakkal szembeni társadalmi elvárások megváltozzanak.
Természetes nem kívánok egyenlőségjelet tenni a két oldal hangadói, hiszen ha valaki egy társadalmi csoporttal szemben gerjeszt indulatokat, az egy külön kategóriát képez (negatív értelemben).
De azzal az állásponttal nem tudok egyetérteni, amely elveti, nem tartja kivitelezhetőnek a társadalmi léptékű megoldásokat, ugyanis ha valami, épp a feminista eszmerendszer hatása bizonyítja ennek a lehetőségét, hiszen radikális módon sikerült átalakítaniuk a társadalom nőkkel szemben támasztott elvárásait az elmúlt évtizedek során, sikerült kialakítaniuk egy olyan társadalmat, ami aránytalanul sújtja a férfiakat az által, hogy a nőknek szabadságot nyújt, egyre inkább azt csinálhatnak amit akarnak, ma már szinte senki nem nézi ki az erős, önálló egzisztenciával rendelkező nőket, míg a férfiak továbbra is be vannak szorítva olyan keretek közé, mint például az, hogy az lúzer, aki nem magabiztos. Ez által pedig a férfiakra nagy teher, megfelelési kényszer van rakva, ami megjelenik a párválasztás esetében is és az élet más területein is.
De azzal az állásponttal nem tudok egyetérteni, amely elveti, nem tartja kivitelezhetőnek a társadalmi léptékű megoldásokat, ugyanis ha valami, épp a feminista eszmerendszer hatása bizonyítja ennek a lehetőségét, hiszen radikális módon sikerült átalakítaniuk a társadalom nőkkel szemben támasztott elvárásait az elmúlt évtizedek során
Teljesen egyetértek ezzel. Az óriási kérdés az, hogy vajon hogyan alakították át a társadalmat, és hogyan lehet ezt visszacsinálni?
Az én meglátásom szerint még a jogi környezet is másodlagos fontosságú. Az elsődleges fontosságú ami meghatározza az emberek viselkedését a nevelés. Társadalmat megváltoztatni a nevelési elvek megváltoztatásával lehet. Éppen ezért a társadalom megváltozása nem megy gyorsan, szinte minden változáshoz egy teljes generációváltás kell. Szerintem ezek a legfontosabbak:
* A nem megfelelően nevelt gyerekek biztonságos kötődésre nem lesznek képesek (lásd kötődéselmélet). Még a jó családokban is, ha nem a megfelelő nevelési elveket alkalmazzák, akkor a kötődési minta sérül. Az így felnövő embereknek nehezükre esik egy kapcsolat kialakítása és fenntartása.
* A média neveli a gyerekeket. Arra pedig számtalan példát mutatott a magazin, hogy mennyire feminista módon. De ezenkívül is az élet minden területén károkat okoz ez: a képességek nem megfelelően fejlődnek, befolyásolható világképet ad, egészségügyi problémákat okoz.
* A média mellett a bölcsöde/óvoda/iskola neveli a gyerekeket. A közösségben levés szerintem nagyon fontos a gyerekeknek, viszont maga az oktatás számos probléma forrása, többek között: érdeklődés, belső motiváltság letörése, férfias viselkedés büntetése, feminista dogma indoktrinációja, önbizalom rombolása.
* Követhető példa hiánya: a legtöbb gyerek rosszul működő családban vagy család nélkül nő fel és szinte egyáltalán nem lát pozitív férfiszerepet. Még aki egyben maradó családban is nő fel, ott is többnyire azért komoly problémák vannak – nem tisztán pozitív a férfi szerepe. Én legalábbis nagyon kevés pozitív példaként mutatható családot ismerek. Ezért van szükség pozitív példák mutatására. (Ezt a példaadást pótolhatja például a Férfihang a mostanihoz hasonló cikkeivel.)
Biztosan lehetne még sorolni. A lényeg az, hogy óriási tévedés azt gondolni, hogy majd egy-két törvénymódosítástól lényegileg megváltozik bármi is a társadalomban. A gyermekkorban eltanult/megtanult szokásokat csak óriási munkával lehet felülírni. A legtöbben fel sem ismerik, hogy erre szükség lenne, és meg sem próbálják. Ezért aztán társadalmi szintű változások csak generációk alatt várhatóak. És pozitív változásra én csak akkor számítok, ha a fenti problémákat érdemben kezelni tudjuk. Ezért biztos alapokon álló családokra van szükség, akik ezeket a problémákat felismerik és egy erősebb új nemzedéket nevelnek fel. Egy ilyen nemzedék pillanatok alatt lesöpörné a feminizmust, szinte még beszélni sem kellene róla. Ezek a családok viszont sajnos szórványosan vannak csak meg. Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy inkább csak minden még rosszabb lesz. Ez még a hét bő esztendő ahhoz képest, ami ezután fog jönni.
Persze ettől még szükség lenne jogi változtatásokra is, de egyáltalán nem ez a probléma esszenciája. Én nem ellenzem a jogi lépéseket, csak ahhoz először meg kellene fogalmazni, hogy pontosan mi is az, amiért lobbizni kellene. Plusz azt gondolom, hogy komoly társadalmi felvilágosító munka nélkül – amit például egy józan hangvételű Férfihang csinálhatna – esély sincsen egy ilyen kezdeményezés mögé támogató bázist állítani. Mindenesetre ha elkészül egy valódi antifeminista program, akkor én melléállok. Egyelőre nem láttam ilyet.
George herceg soron következő cikke épp ebben a témában íródott, véleményem szerint remek megoldási javaslatot kínál majd ezen problémára.
nem annyira lényegi, de bölcsôde gyerekszocializációs hiperszuper szerepe egy tipikus feminista szólam. A kizsákmânyolóknak az kell, hogy a nô minél hamarabb visszatérjen a rabszolgapiacra :) a gyereknek egyáltalán nem lenne szüksége bölcsire…szükség megoldás. a stabil kötôdés szemszögébôl a három év pont az az idôszak, amikor megérik a társas életre, addig csak a családjára és szûkebb körre van szüksége. Kb olyanoka kicsik, mint a sertések: 15 -ig tudnak számolni, sajátot felismerni, ha egy karámban ennél több sertés van egymást harapják és ha vér folyik, akkor simán meg is eszik egymást. Tudom nagyon morbid a hasonlat, de nem véletlen hogy a bölcsikben egy csoportban nem lehet 12 nél több gyerek, nem a gondozók miatt van, hanem csoportdinamika.
Én is azt gondolom, hogy 3 éves kor előtt az anyjával kellene lennie a gyerekeknek. A bölcsi belekeverése a listába emiatt kicsit kakukkfióka volt.
A gyerek szocializációjának nem az anya van az útjában, hanem inkább a TV, a túl sok kötött program – túlzásba vitt foglalkozások, házi feladat. Az, hogy az anya lenne a gyerek szocializációjának útjában szerintem csak néhány szélsőséges esetben fordulhat elő, és ezekre hivatkozva zavarják vissza az anyákat a munkapiacra.
De a gyerek szocializációs igényét ettől függetlenül valós problémának tartom nagyobb korban. Közeli ismerősöm nincsen aki otthoni magántanuló volt, de amit távolabbról látok, az alapján úgy tűnik nekem, hogy okoz problémákat. Persze lehet, hogy itt is torzít az, hogy eleve azokaz iskoláznak így, akikkel valami probléma van.
A másik ágon említett erdei óvoda Magyarországon van? Még csak egy éves lesz a gyermekünk, de már gondolkodom rajta, hogy milyen oviba meg isibe járjon. Az óvodáskori “otthonoktatás”-ról mit gondolsz? Arra gondoltam, hogy néhány családdal összeállva lehetne szervezni egy “óvodát”, ahol az anyák is többnyire jelen lennének. Így meglenne az állandó gyerektársaság is, de az anyáról való leválás nem lenne annyira drasztikus.
nem Magyarországon élünk ( ezért se tudtam még elmenni egyetlen kólázásra sem).
Mit értesz óvodáskori otthonoktatás alatt?
Alapvetôen az, hogy több családdal összefogtok, nem rossz dolog, a gyerekek szeretnek egymáshoz átjárni, de egy ilyet nyilván csak hasonszôrûekkel létesítesz, a búrában beveltek meg nagyot koppannak.
az óvoda elvileg pont a szocialîzációhoz szükséges, hogy megtanulnak számukra kevésbé szimpatikusokkal is békésen együttlétezni :). Ideális esetben.
“a feminizmus nyomán alakult ki szerintem nem lehet vita kérdése” – Miért ne lehetne? A feminizmus kortünet és kórtünet. Nem a történések oka, hanem az okozata.
Sokszor érintettük a témát, hogy a jelen társadalmi változásoknak mik az alapjai és persze a következményei. Azt kell látni, hogy ezen változások folyamatosan azokat a készségeket részesítik előnyben, amelyekben a nők általánosságban jobbak. Ebből adódóan a férfiak folyamatosan teret veszítenek. Ez a folyamat megállíthatatlan viszont meggyőződésem hogy a romlásba visz. Ha ez a gazdasági-társadalmi rend elkerülhetetlenül felszámolja a megteremtésének és fenntartásának az alapját, a férfiak tevőleges hozzájárulását, szükségszerűen bukásra van kárhoztatva.
Az igazi különbség a férfiak között abban van (feltéve hogy eljut a felismerésig), hogy az elkövetkező berendezkedést hosszabb távon működőképesnek tartja-e ill. hajlandó-e felvállalni az ezzel járó változásokat.
Én a magam részéről nem tartom működőképesnek a kialakulóban levő globális rendszert, ez valójában az elmúlt évszázadok “fejlődési” ívének a haláltusája. Másik részről nem vagyok hajlandó feladni abból a férfieszményből sem, amely lényem lényege függetlenül attól, hogy maradéktalan megélése ebben a világban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik és az esetenkénti történések egyre gyakrabban a tehetetlen kudarcélmények sorát gazdagíthatják. A magam részéről ha tehetném még gyorsítanék is e rendszer haláltusáján, minél hamarabb végetérjen, összedőljön mert ahogy lerohasztjuk magunk alatt a szülőbolygónkat, az emberiségnek egyre kisebb az esélye hogy legyen új hajnala.
Mások ezzel kapcsolatosan másképpen vélekednek. Egyesek hasonulnak, így próbálnak túlélni. Manginák és fehér lovagok lesznek, gyakorta sokkal inkább ostobaságból mintsem tudatos döntés eredményeképpen. Megint mások minden eszközt megragadnak és mindent feláldoznak azért hogy átmenetileg sajátmaguk és szeretteik számára egy saját kis világot hozzanak létre, egy biztonságos várat, ahol olyan módon élhetik meg többek között nemiségüket is, ahogy akarják, amennyire ez lehetséges. Ez a mai globalizálódó és mindenkit egyre nagyobb függésbe taszító világban egyre kevesebbeknek válik lehetségessé. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a változásokat meg lehet akadályozni közjogi intézkedésekkel, bebetonozhatóak bizonyos “jogok”. No meg persze vannak a kívülállók, akik fügét mutatnak és “leteszik a lantot”. Egyesek pedig haszonélvezőként keselyű módjára híznak, nyerészkednek a széteső társadalmi viszonyokon, emberi kapcsolatokon.
Azért, mert a feminizmus előtt nem voltak ilyen gondjai a férfiaknak, hiszen ahogy írtam is, a férfiak kezében volt elsősorban a döntés, hogy kit vegyenek el (megjegyzem: véleményem szerint ez meg a nőkkel szemben igazságtalan, szóval semmiképp nem arra szeretnék ezzel utalni, hogy ez volna a jó megoldás).
A feminizmus a globalizáció egyik folyománya, ahogy pl. a polgárosodásnak volt a reformáció. A dolgoknak ne csak egy szeletét nézd!
“Azért, mert a feminizmus előtt nem voltak ilyen gondjai a férfiaknak” tagmondatod helyesen úgy szólna, hogy “Azért, mert a globalizáció előtt nem voltak ilyen gondjai a férfiaknak”.
Igen, ez a színtiszta igazság, viszont csak az ötven százaléka. Van egy másik, ellenkező előjelű globalizációs folyamat is. Amely mindent épp fordítva akar, mint a feminizmust pusholó fajta. Nem kapitalizmuson túli berendezkedést, hanem kapitalizmus előttit. Vissza akarja forgatni az idő kerekét. Ami csak a szólásmondás szerint nem lehetséges, a valóságban simán működhet. 14. századi értékrend 21. századi technológiával…
Azért annyira idegenszerű ez, mert a többség (“a modern ember”) nem akar visszafele menni – milyen dolog lenne, hisz minden egyre újabb és fejlettebb lesz, ez a világ rendje mióta felkelt a felvilágosodás napja a középkor éjszakája végén -, ezért taktikusan, ügyeskedve, titokban megy a visszafele forgató globalista prodzsekt.
Még bármelyik győzhet… Drukkolhatunk, ki melyiknek.
A középkor nem volt olyan sötét, sőt kifejezetten jelentős fejlődést felmutató korszak volt. A “sötétség” csak a reneszánsz agyszüleménye.
Az általad leírtakra vonatkozóan kíváncsi lennék némi szakirodalmi hivatkozásra is, lévén a téma meglehetősen új nekem.
A két tábor legyen kimondva: “Huffnágelisták” és “Manginisták”.
Azt látszik, hogy mindenkinek igaza van valahol. Nekem élvezetes olvasni a nőkritikusokat (B.-t és B.-t) és szubmisszívabb vagy a feminista nőket támadó antifeminista nőket is el tudok képzelni amiről javasoltam is magamnak, hogy írni kéne (kivel lenne elégedett mondjuk B). Az ideig óráig tartó sikeres bosszú a nőkön tényleg háborúhoz vezetne, amiben nem a nőt fogja megregulázni a többnyire mangina férfiakból álló karhatalom. Nem szabad elfelejteni a “Szolgálunk és védünk” szakszót. :) Nekem már hiányzott Deansdale bölcsessége, mert sajnos elűzte őt az olykor tényleg mértéktelen általánosító nőkritika, de a mérsékelt férfigyűlölete (miszerint minden férfi egy versenytárs akit le lehet gyűrni) arra is emlékeztet, hogy hagyjuk a rászorult férfinépet kipusztulni, itt most nem a párkapcsolatokra gondolok. Hasonló amit a kormányhivatalok végeznek például Piáljatok felelősségel, úgyis feláldozhatóak vagytok! http://www.ferfihang.hu/2015/06/20/megszegyenito-verbalis-eroszakot-alkalmaznak-a-nok-az-udvarlas-soran/#comment-50110
Teljesen jogosnak tartom azt az igényt, hogy ha egy hím a magánéletében csak önnön magának kíván megfelelni (nincs asszonya) és egyben hasznos tagja a társadalomnak (pl. tűzoltó) azt is FÉRFInek lehessen nevezni! Ha ezt a Férfihang szerkesztősége nem képes elfogadni lehet bezárhatja a boltot vagy tényleg át lehet nevezni az oldalt szimplán Antifeministára esetleg Mangina és a háreme alcímmel :)
A Huffnágelista vonal se jó, mert bár a harag jogos, de soha nem jó tanácsadó, pár éven belül egyenes út a lelkiismeretfurdaláshoz, gyógyszerekhez, alkoholhoz. Az elvakult feministák ezért nem egészséges emberek és nagyobb nyilvánossággal könnyen magyarázkodásra lehetne őket bírni ha egységet alakítanánk ki és nem az üres levegőbe jártatnánk a szánk külön-külön. Talán a gyűlölet változást és figyelmet kirobbanthat, de lennének akik az igazságtól függetlenül elítélnének és most nem a feministákra gondolok. Ha eltűnnek az építők és utat adunk a buta nőgyűlülő férfinépnek akkor nem marad semmi (legalábbis őbelőlük). Miért jó nekünk, hogy Huffnágel belefárad az egyszemélyes munkájába? Miért jó nekünk, hogy az oldal egyik kétségtelenül okos (bár nem egy Skynet agyú) alapítója lelép mert a feminizmus tényleg nemfüggetlen és nem kíván nőgyúlölő bélyeget kapni? Nem kell hozzá sok ész, hogy lássuk a nyilvánosság szereti a harcot, de nem mindegy kik ellen harcolunk. Lehet harcolni az egyoldalúan befolyásolt politikusok ellen akik szinte mind nyalják az ismeretlen nők fenekét is. Lázár János például kivétel, de a KDNPs politikusok és most már Ferenc pápa is belépett a mérsékelt feministák táborába, mint Obama. http://www.ferfihang.hu/2015/06/20/megszegyenito-verbalis-eroszakot-alkalmaznak-a-nok-az-udvarlas-soran/#comment-49821 Balog Zoltán az aki egy tetszelgő fehér mangina és akit felmentenék munkája alól, mert engem nem képvisel, a feminstáknak vigyorogva tetszeleg és elhiszi amit hazudoznak neki. Ők a felelősek mindenért, nem Huffnágel, nem Deansale, nem Belvedere, nem Brandon, nem Koriander. Egy oldalon állunk még ha győzködjük is egymást mi a helyes. Más az életvitelünk, önmérsékletünk, fogalmazói képességünk, de nem érdekünk egymást szétszedni, legfeljebb külön utakon kéne harcolni. Engem néhány nő -falka módon- egy életre tönkretett, de nem nyúlok alkoholhoz, nem fogok fegyvert ellenük, mert akkor engem visznek börtönbe és akkor annyi sem marad mint jelenleg. Jó lenne ha megmutatnánk, hogy férfiak vagyunk és a felelős személyek ellen küzdünk (azok ellen mindig összefogottan lehet hatékonyan) és nem az összes nő ellen!
Példát mondva a bennem zajló hímsoviniszta és manginista keveredésre: Pár napja vettem 2 jegyet a Terminátorra úgy, hogy nem kérdeztem meg az asszonyt róla, figyelmetlen voltam, siettem, döntöttem felette és helyette. Váratlanul kiderült mégsem jött be neki anno a Hasta la Vista nóta és nem szereti Arnoldot, ezért ma egyedül megyek el a moziba és az egyik jegyet ki kell dobjam, mert nem akarom ráerőltetni azt amit nem szeret, amúgy se várok túl sok jót a filmtől.. ezt az apró áldozatot meg kellett hoznom őérte és mert hibáztam, ne ő igya már a levét.
“ezt az apró áldozatot meg kellett hoznom őérte és mert hibáztam, ne ő igya már a levét.”Szerintem ebben az egyetlen hibád az, hogy hibaként gondolsz rá.
Azt sürgősen felejtsük el, hogy aki nem huffnágelista, az csak mangina lehet. A két szélsőség között vannak a normális emberek…
Azon meg csak nevetni tudok, hogy férfigyűlölő lennék :D
“Huffnágelista”-t tőleg hallottam először, ezért bátorkodtam meghatározni a másikat. Ez is felelőtlenül megosztó de én csak felerősítek egyes hangokat. Hosszú távon az általad képviselt másik vonalnak van létjogosultsága vagy fenntarthatósága, de nem mehetünk el szó nélkül a férfiak egyoldalú sérelmei mellett. Arra is emlékszem, hogy felvetetted a fiúknak kéne egy zárt csoport ahol megbeszélhetik bajaikat szerintem mert egy feszültségforrás, hogy vannak “női jogok” és nincsenek “férfi jogok”, tehát míg a nők képviselői kiállhatnak a nők előrenyomásáért addig mi nem tudunk hangot adni egyenként a sérelmeinkre, mert nincs rá közös platform. Az állam szervek inkább bűntetik azokat a rossz kinézetű alakokat, akik jóindulatúak, de nincs jó előadókészségük, nincs hangjuk és nem áll ki mellettük senki. Ki leszünk tiltva, ha ki merészeljük ezeket mondani. Nem tudom merre lesz tovább az út, engem mostanában a túlfűtött homolobbi is szúrja a szememet ami áshatja az árkot és a nő és férfi között. Sajnos én kicsit radikálisabb vagyok és még nem vagyok 40, hogy a visszafogottságot és türelmet pártoljam, de természetesen visszafogom magam. Deansdale! Nem vagy persze a szó szoros értelemben férfigyűlölő, csak egy tehetséges, művelt Alfa vagy és ez a területed, de néha egyes alfákat le kell lőni, hogy több ember maradjon életben. Alter Ego empátiája a férfitársai felé nekem sokkal jobban bejön, de fenemód jó lenne ha elfogadnánk egymás különböző képességeit és ne akarjuk legalább itt egymást legyőzni, elég a való életben a versengés a létfenntartásért, pénzért, nőért stb. Kérlek ne fáraszd magad válasszal, csak ha nem kellemetlen számodra a sok felesleges pötyögés, engem nem lehet megyőzni, túl önjáró vagyok.
““Huffnágelista”-t tőled hallottam először”
Kerestem a jelzőt a Pista körül kialakult rajongói táborra, ami a blogja megszűntével ideáramlott, és ennél nem jutott eszembe jobb kifejezés. Huffnágellel egyébként semmi személyes bajom, szerintem kicsit eltévedt, de a szándéka nem volt rossz. Mindenesetre a huffnágelisták és a valódi manginák csak egy-egy pár százalékos kisebbség, a túlnyomó többség hogy úgy mondjam normális. Az pedig megdöbbentően nevetséges vád, hogy a Férfihangon bárki is mangina lenne (talán Zoli kivételével, aki szív emiatt rendesen és igyekszik is kigyógyulni :)
“Hosszú távon az általad képviselt másik vonalnak”
Az enyém egy negyedik vonal, ami se a két szélsőséggel nem azonos, se az átlagos középutasoknál nem népszerű. Objektív de optimista antifeminista vagyok, aki hisz a nőkkel való együttműködés lehetőségében, attól függetlenül, hogy a feminizmust üldözi.
“nem mehetünk el szó nélkül a férfiak egyoldalú sérelmei mellett”
Hosszú évekig voltam ezen sérelmek legfőbb felhánytorgatója ebben az országban, szerintem hülyeség bárkinek is úgy tenni mintha én ezekről nem tudnék vagy nem tartanám ezeket problémának. Az más kérdés, hogy a megoldást nem a nők eltaposásában látom, mint egyesek.
“Arra is emlékszem, hogy felvetetted a fiúknak kéne egy zárt csoport ahol megbeszélhetik bajaikat”
Létre lehetne hozni ilyesmit, de ez nem lehet egyúttal az antifeminizmust képviselő nyitott fórum is. Magyarul a Férfihang NEM egy zárt csoport a panaszos férfiak lelkének kiöntésére. Hiba volt hagyni összekeveredni a kettőt, mert a politikai-közéleti aktivizmus és a pszichoterápia nem működnek egyszerre.
“Ki leszünk tiltva, ha ki merészeljük ezeket mondani.”
Úgy látom sokan tényleg nem értik hogy miről van szó. Bármilyen valós sérelmet ki lehet itt beszélni, különösen olyanokat, amik törvényi alapokon állnak. Egyetlen feltétel az, hogy ellenfélnek a feministákat vagy a politikát nevezze meg mindenki, esetleg a nők egy bizonyos menalitású csoportját, és ne a nőket alles zuzammen. Nők milliói élnek ebben az országban akiknek semmi köze ezekhez a baromságokhoz, sosem lobbiztak érte és nem is tudnak róluk. Emellett van egy nagy rakás nő aki kifejezetten mellettünk lobbizik ezen igazságtalanságok ellen. Ez szerintem elég ok arra, hogy ne mocskoljuk a női nemet általánosan, ne őket szapuljuk ha a férfiakból álló törvényhozásunk szar törvényeket alkot a válásra vagy a gyerektartásra.
Egyetlen elvárás az általános nőgyűlölet hiánya.
Aki ennek nem tud, vagy nem akar megfelelni, azzal viszont tényleg nem fogunk közösséget vállalni, és az sem zavar ha még ő van megsértődve, amiért nem toleráljuk a megértés hiányán alapuló gyűlölködő fröcsögését.
“mostanában a túlfűtött homolobbi is szúrja a szememet”
Az enyémet is, akár cikket is írhatsz róla.
“Sajnos én kicsit radikálisabb vagyok”
Ez egy másik félreértés. Szabad radikális antifeministának lenni, az rendben van. A radikalizmus nem önmagában baj, csak akkor, ha célt tévesztett.
Enyhe és radikális antifeminizmus egyaránt oké.
Enyhe és radikális nőgyűlölet egyaránt nem oké.
(Illetve akiben van, az tartsa meg magának, senkit nem fogunk “gondolatbűnért” kihajítani.)
“Alter Ego empátiája a férfitársai felé nekem sokkal jobban bejön”
Heh, heh. Empátia bennem is van – ha nem lenne, szarnék mindenbe, és nem töltöttem volna 10 jó évet azzal, hogy napi rendszerességgel olvasok és írok ezekben a témákban. Alter toleránsabb a nőgyűlölettel szemben, amit mint magánember tökéletesen megértek, hiszen tisztában vagyok a kialakuásának okaival, ugyanakkor stratégiailag nem tartom jó döntésnek hagyni, hogy eluralkodjon a Férfihangon, aminek elsődleges célja nem a sérült lelkek ápolása.
De nincs itt semmi gond, mindenki keresse meg a saját fórumát, vagy ha nincs akkor hozza létre ő maga. Nem vagyunk egymás ellenségei, és még együtt is működhetünk, csak ne tegyük tönkre egymás munkáját. Én nem haragszom senkire, se Belvederre, se Brandonra, se Alterre. Nem kell hogy mindenki szeresse a birkapörköltet, és fölösleges ezen veszekedni, de annyit azért elvárnék hogy külsősök ne szórjanak káliumpermanganátot a pörköltembe amit 10 éve főzök nagy reményekkel. Belvedere új blogját direkt belinkeltem a rendrakós cikkben, azt hiszem ennél beszédesebb gesztust nem tehettem volna.
“ne akarjuk legalább itt egymást legyőzni”
Na látod ez viszont érdekes felvetés, mert itt a hosszú évek alatt soha senki nem akart senki mást legyőzni, amíg fel nem bukkant Belvedere, aki önjelölt AMOG messiásként mindenkinél keményebb faszúnak akart látszani. Szerinem ő az első ember a Férfihangon, aki ebben a közösségben nem a férfiak segítését látta, hanem egy státusz-létrát aminek a tetejére kell másznia. Ő volt az első, aki szembeszökően próbálta az előtte jövők munkáját kikezdeni, becsmérelni, hogy ezzel ő tűnjön fel jobb színben. Mégsem ezért lett kitéve, hanem mert nem volt hajlandó megfelelni a nevetségesen minimalista kulturáltsági elvárásoknak.
“csak ha nem kellemetlen számodra a sok felesleges pötyögés”
Ha fölöslegesnek tartanám nem nyomatnám 10 éve.
“engem nem lehet megyőzni”
Ezt viszont nem tartom erénynek, szerintem akinek van integritása és kinőtt a dackorszakából az igenis ismerje be a tévedéseit. Ezt most nem rád és az adott szitura értem, hanem általánosságban, de nyilván vonatkozik rád is. Meg rám is. Engem bármiről meg lehet győzni, csak jobban kell érvelni a meglévő álláspontnál. Az igazság fontosabb az egónál, vagy legalábbis én így hiszem.
Deansdale! Tudom, hogy igazad van és nem szeretnék belemenni vitákba, mert nem egymással kéne vitáznunk, hogy széthúzzunk. Részemről is az építő út lenne a megfelelő, de, hogy mivel tudok hozzájárulni pozitív eredményekhez még nem tiszta. Cikkírás tudom, de én mindig is csak kommentelgettem és pláne nyáron kevés az időm elmélyedni bármiben is. Ráadásul nem vagyok olyan stabil mint te, olvasott meg pláne nem (élni akarok, tapasztalni), bár vannak területek ahol otthonosan érzem magam. Keresem az utam és kicsit sérülékeny vagyok, talán emiatt maximalista mert nem szeretek hibázni, tehát ha írnék cikket olyan lenne, hogy nem sokat lehetne vitázni rajta, feministák meg szinte vitaképtelenek és félnek idejönni :) Az se jó mondjuk ha nincs vita, szeretek harcolni és győzni, csak ki kell jelölni a célpontokat. Videós témában benne lennénk némi felkészülés után és valami kreatív demonstrációban. Egyenlőre csak a saját tapasztalataimat és némi kritikát tudok nyilvánosan közölni, folyamatos cikkírásra képtelen lennék. Mostanában bennem van az, hogy valahogy szét kéne választani az írókat, lenne például egy kezdőknek való kevésbé színvonalas folyam (birkáknak mint nekem) és egy főfolyam amit mondjuk Te, Alter Ego … írtok. Én pl. sokkal bátrabban kezdenék el írni apró, de pontos szösszeneteket és szerintem mások is így vannak ezzel, nem elég bátrak felelősséget vállalni azért amiben nem százszázalékosan biztosak.
Ime egy példa ami ugye teljesen szubjektív és inkább naplószerű, de jó téma lenne kibeszélgetésre, ha kicsit átfogalmaznám és objektívebbre venném a figurát.
Összeütöttem most egy friss élményem amit a többiekkel megosztanám itt és most. Afféle blog-szerű, de tanulságos, talán a korlátok legyőzéséről szól. Semmiképpen nem javaslom a kipróbálását annak, aki képtelen mértéket tartani és nem képes kiegyensúlyozott viselkedésre! Prűd és korlátolt észrevevők kérem tegyenek azonnal egy trolltartóba, mert nem fogják érteni! Meztelenség, szex nélkül. Néha megfordult a fejemben, hogy milyen lenne egyszer nudista strandra menni, hiszen melyik férfi nem szereti a meztelen nő látványát, persze ez az igény ki van elégítve erotikus magazinokkal és mindent behálózó média felülettel, de az mégiscsak indirekt élmény és négyfal közötti, pedig a vágy az egyik mozgatórugója emberi világunknak. Namost mivel az asszony eléggé szexmániás azt gondoltam magamban mielőtt összevesznénk, szétválnánk (sajnos semmi nem garantált a világunkban) menjünk el együtt egy nudista strandra. Nem kényszer, egyszerűen egy ötlet volt, mert egy barátom egy csúzdaparkba invitált, amit inkább kihagytam, mert nem mindennapi meleg volt vasárnap és valami egyedit akartam. Úgy fogtam fel – és ez a lényeg – egy hely ahol legálisan lehet meztelenül fürödni, a szabályokat betartva lehet nézelődni, de bámulni nem és természetesen kell viselkedni mintha fürdőruha lenne rajtunk. Tartottam a dologtól, mert bár a barátnőm nem szégyenlős, de afféle kukkoló vén kujon öreg cukrosbácsikra számítottam akik majd stírőlik a nőmet. Hatalmasat csalódtam. Körülbelül 200 ember volt a parton mindenféle korosztályból, férfi és nő, gyerek és idős. Rendkívüli élmény volt úgy tekinteni még a bombázó nőkre is mint emberekre és nem mint lefektetendő szexuális élményforrásokra. Hihetetlen felismerés volt az is, hogy a végefelé azon veszem észre magam, hogy csakis a saját barátnőmet bámulom, talán mert őt szerethetem és terveztem vele az esti együttlétet. Volt, hogy hidegen hagyott az idegen női test látványa. Még emésztgetem az élményt, de erősítette a tudatom és rájöttem kizárólag az elhatározás és az érintés kell szexuális aktushoz, ez nudista strandon nem lehetséges, sőt tilos még erotikus mozdulatokat is tenni. Persze a szép nő látványa már önmagában erotikus a férfinak, de rendkívüli érzés, hogy tudjuk magunkat uralni és nem támadjuk le őket, mivel akkor örökre kitiltanának. Rendkívül izgalmas volt, de egyben természetességet adó, ahol nem hazudoznak és takargatnak semmit az emberek. Talán ezen az egy helyen éreztem azt, hogy a nő és férfi egyenrangú, persze hozzá kell tenni lehet szerencsénk volt mert rengetegen voltak a kánikula miatt és a barátnőmnek nem kellett azt éreznie, hogy bámulják, mert rengeteg más szép nő volt ott ruha nélkül. Irtam egy részletes jegyzetet a kezdeti félelmeinkről és a pozitív csalódásról, de azt majd sok év múlva szeretném elolvasni újra, amikor már lehet én is csak egy vén kujon leszek :) Minek takargassuk magunkat és zárkozzunk be a négy fal közé, így álltam hozzá. Nem akarok senkit rábeszélni, de úgy érzem egy ilyen még erősíti is a női-férfi párkapcsolatot, mert nincsenek titkok, persze ez az egész nem a magamutogatásról szól, hanem egy olyan emberi közösségről ahol nem kell hazudozni, nem számít a kinézet és a ruha, de bizonyos szabályokat be kell tartani. Azért is írtam ezt le, mert férfit alig látok ilyen élménybeszámolót közölni.
A Terminátoros problémára van egy javaslatom: hívj el magaddal egy férfit, és nézd meg vele (Heartiste talán azt mondaná, hogy egy másik nőt hívj el :-)! Csak van valaki aki ráér! Utána iszogatva megbeszélitek a film erkölcsi tanulságát, és késő este hazamenvén áldoztál a “legyen saját életed” elv oltárán is.
“Amiről most beszélünk, az szerintem az elmúlt napok vitáinak is az alapját képezik. Én úgy látom, hogy itt van két tábor, amely ellentétesen látja a dolgokat: az egyik szerint a férfiaknak kell alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, ami a feminizmus nyomán kialakult, míg a másik szerint társadalmi léptékű változásokra van szükség.”
Márminthogy itt a Férfihangon látod ezt a két szembenálló bázist?
Csak mert nekem meg éppen az a benyomásom, hogy ha egyvalamiben egyetért itt mindenki, aki nem feminista, az az hogy nagyon nagy volumenű társadalmi változásokra van szükség.
Csak van aki amellett, hogy akarja a társadalmi léptékű változásokat, és hajlandó lenne ezért aktívan tenni is, lobbizni, terjeszteni az igét, ugyanakkor azt is látja, hogy ezek a változások, még ha holnap el is indulnának, nagyon sok időbe telnének, míg kézzel foghatóan szárba szökkennének, akár több generációnyi időbe (elvégre a feminizmus sem egyik pillanatról a másikra jutott odáig, ahol most tart), és ezért ugyanezen a platformon megpróbál ahhoz is segítséget nyújtani, hogy egyéni szinten addig is élhető életet tudjanak kialakítani maguknak az emberek, vagy épp lelkileg ki tudjanak mászni abból a csapdából, amibe beleestek, rossz házasság, gyerekelhelyezési harcok stb. Azért még nem tartunk ott, hogy minden nő egytől egyig elcseszett lenne, hogy egyáltalán semmi esély sem nyílhat boldog családi életre annak, aki erre vágyik, csak sokkal nehezebb hozzájutni, és mivel itt és most csak ez a világ adott, muszáj valamiképp elevickélni benne. Már persze csak akkor, ha valaki női társsal képzeli el az életét. Ha nem, az sem gond, ott az mgtow és fokozatai, arra is van sok útmutató ugyanitt, és nem szükségszerű, hogy szembenálljon a két egyéni útirány, és régebben nem is állt szemben egyáltalán. Az első mgtow-s cikk például nagyon érdekes volt, még nőként is nagyon vonzónak és logikus választásnak tűnt az az életmód, és teljesen el tudtam képzelni, hogy ha férfi lennék én is kipróbálnám, méghozzá a hardcore változatot, csak annyit dolgoznék, amennyi pénzre az életben maradáshoz szükségem lenne, és élnék úgy mint Thoreau, vagy Matula bácsi a berekben, oszt’ agyő neked Társadalmi Nyomás, és a soha viszont nem látásra Czivilizáció!
A szembenállás ott kezdődik, amikor némelyek elkezdik lemanginázni meg lefeministaügynöközni a változtatni és segíteni is akarókat, mert nem látják be, hogy egyéni szinten nem csak az egyik vagy csak a másik életút elfogadható, és csak azon merengenek meg panaszkodnak, hogy milyen elfajzottak a nők és minden az ő hibájuk, és semmi nem lesz jobb, míg maguktól meg nem változnak, vagy amíg az állambácsi valami kósza ihlettől vezérelve nem hoz nőfékező törvényeket. Ez pedig abszolúte kontraproduktív, és nem is csoda ha két szembenálló bázist szül.
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a huffnágelistázókat kifelejtetted az írásodból. Ezenkívül ha az én háremem tagja lennél akkor odafigyelnél minden szóra és törölnéd a szótáradból a “láthatást”, mert rendkívüli módon sérti egyes szenvedő apaismerőseimet, csak ők nem merik kimondatni. Nem láthatásuk van az apáknak ahol a nő diktál, hanem “kapcsolattartásuk” ahol szabadon nevelhetik a gyermeküket néhány napban! Fontos minden szó ha elterjedten használják és hibásan. Bocs a megjegyzésemért, mennem kell égni a napra, mert addig teszem míg lehet, a jövő mindig változik. Nem ezen írásodban láttam ezt, csak eszembe jutott. Egyébként semmi bajom veled mdmselle jó hogy így itt vagy. Üdv!
Hát akkor még szerencse, hogy nem vagyok a “háremed” tagja. Amúgy meg valami alapvető gond lehet a szövegértési kélpeségeddel. Talán én írtam azt, hogy ezen az oldalon felesleges az elvált apák problámáival foglalkozni, mert az már úgyis egyre kevesebb férfit érint?!
Ne forgasd ki a szavaimat mintha én valaha is úgy nyilatkoztam volna, hogy pártolom, hogy az apáktól elvegyék a gyerekeiket. Azért esel így nekem, mert egyszer használtam a “láthatás” szót, ráadásul olyan szövegkörnyezetben, hogy milyen szörnyű, hogy egyáltalán még ezért is küzdeniük kell, ahelyett hogy eleve evidens lenne, hogy teljesen és csorbítatlanul részt vehessenek a gyerekeik életében? Komolyan ez a bajod?
Mióta nem píszí a láthatás szó, már ne is haragudj? förtelmes egy szó, abban egyetértek, vagy inkább a gyakorlati jelentése az, de attól még nem fogom egy pondrónak érezni magam, mert mondatba foglalva használtam.
Mutass nekem egyetlen olyan kommentemet, amiben valaha is úgy nyiltakoztam, hogy nem a civilizált világ szégyene a mai valási procedúra, amikor “láthatási jog” vagy “részleges vagy kizárólagos felügyelet” szavak röpködhetnek a bíróságokon, és akkor őszintén bocsánatot kérek a pillanatnyi elmezavaromért, de addig előlegezd már meg nekem a jóhiszeműséget légyszives. És főleg értelmezd azt, amit leírok.
“Senkit nem hibáztathatsz, ha a nők a vonzó pasasokra buknak”
Szélhámosokra? Maffiózókra? Niggerekre? Bűnözőkre? Sikkasztókra? Médiaripacsokra? Ezeknek ezek a vonzó faszik? Ez nem női elmebetegség? Hanem? Az ilyen nőket nem kéne inkább sterilizáltatni, hogy ne szaporítsák a söpredéket?
“Legyenek a nők rabszolgák, akiket lottón sorsolnak ki a pasik között?”
A jelenlegi rendszernél még ez is jobb megoldás lenne. Nem vicc. Tényleg.
“az egyetlen megoldás a saját vonzerőd foggal-körömmel történő növelése, mert csak az fogja valóban rádtapasztani a csajokat.”
Lószart. Ki kell bérelni egy dekoratív kurvát egy estére, aztán buliban eljátszatni vele az odavagyok érted dugjunk már szerepet, a többi buta picsánka, meg egyből bugyijába élvez, ha ránézel. Ezek ilyenek.
“Úgy viselkednek egyesek, mint a fa alatt siránkozó szerencsétlen, akinek az a baja, hogy nem éri el a legszebb almát. Ott a létra, dehát micsoda igazságtalanság, hogy neki cipelni kelljen a létrát”
Le kell lőni csúzlival. Jaj, de az nemi erőszak, picsába már, nem lehet.
“Ezeknek ezek a vonzó faszik?”
Meg kell érteni az okokat. Alkalmazni kell az így nyert tudást.
Vagy lehet károgni meg krákogni, az is… valami.
Naoo minden cinizmusa ellenére valóban elgondolkodtató, hogy mégis hogyan kéne megítélnünk az olyan ösztönt, ami épp a társadalom hasznos, dolgos, rendes tagjait teszi a partvonalra, és a legdestruktívabb selejteknek, címeres tahóknak tömjénez. Hogy ez mihez vezet? Negatív előjelű evolúcióhoz. Ezek szerint ahhoz, hogy az emberi nem előre haladhasson, szükség van a tradicionális és csak úgy uk-muk-fukk nem felbontható házasságra? Az Idiocracy bevezetőjét nem lehet elégszer megnézni, minden nap le kéne vetíteni a TV-ben:
http://indavideo.hu/video/Hulyek_Paradicsoma_Idiiocracy
https://vimeo.com/100094379
Pontosan ezért vagyok én is kiakadva! Ha a társadalmat csak azok alkotnák, akiket a hölgyek többsége ösztönösen választ, hát az nem lenne életképes. Ezeknek az egyedeknek a többsége továbbvinni nem tudná a civilizációt, nemhogy fejleszteni. (Kivétel a pár százalék valóban okos és vonzó és együttműködni tudó Férfi.)
A fizikai erő már régen nem nélkülözhetetlen – a technika helyettesíti. A mindenkin átgázolás, önérvényesítés meg éppenséggel visszavisz minket a középkorba, amit jó eséllyel azért hagytunk magunk mögött, mert jobbat találtunk.
Ami miatt még működőképes – ideig-óráig – a rendszer, az az átlagember igénye a vezetésre (mondják meg neki, mit kell csinálni, és viseljék helyette is a felelősséget) és a ki nem választott férfiak – igen nagy kompromisszumok általi szaporodása. Szerintem.
Ne középkorozz, arra haragszom. Aki középkorozik, az általában keresztényellenes is, az meg általában balliberális, azért a korbács jár :)
Középkorozni nem menő
Tíz ok, amiért a sötét középkor nem is volt annyira sötét
7 tévhit a középkori ostobaságról és kegyetlenségről
Ki hinné, hogy lapos a Föld?
Continuity thesis
The Catholic Church – Builder of Civilization
Szerintem egyikőtöknek sincs igaza (Deant leszámítva). A bűnözők azon része akiknek tényleg jó nője van nem véletlen vág titeket talonba főleg a nők szemében. Kockáztatnak, a maguk urai, nincs szükségük tanokra, törvényeke, szabályokra, hogy tudják mit kel tenniük. Hozzájuk képest ti is és persze én is mint egyszerű irodista csak az aktuális rend csicskái vagyunk. Nem véletlen hogy ez extra tartást ad nekik ez az életforma és ezt a nők is preferálják. Vagy Ti talán kockáztatnátok a börtönt hogy jobb nőtök legyen? Na erről ennyit… És átalábban éleslátóbbak is mint a többség, nem csak tökösebbek, az érzékeik is kifinomultabbak. Nincs gond azzal, hogy csak a szabályok szerint mer játszani valaki, de abban nincs semmi különleges, ezt el kell fogadni.
“Kockáztatnak”
Hárman mennek két, vagy egy alvó nyugdíjasra. Hatan mennek két, vagy egy kisgyerekre. Elsikkasszák a fél országot, mert a bírók is zsebben vannak, meg hát fajtán belül.
“a maguk urai”
A faszukból is megélnek (gyes, gyed, szocpol, anyjuk picsája), így hát a faszuk uralkodik felettük.
“nincs szükségük tanokra, törvényeke, szabályokra”
Dehogynem, az üdülőben tanulják ki az új tanokat, tesznek szert szabályos zsebmetszésre. Meg hát a pátyolóik is segítik a tanácsaikkal, a rabmadaras égre vésett törvényekkel. Azé mer ez vagyok? Megélhetésiből csináltam csak, hát nehogy már éhen dögöljek, dögöljenek meg a parasztok.
“tudják mit kel tenniük”
Elvenni másét. Váooo. Ezt megtanították nekik, vagy jön a génjeikből?
“Nem véletlen hogy ez extra tartást ad nekik ez az életforma”
Mindig jókat röhögtem, mikor egy éjszaka császárához odatartottak egy géppisztolyt. Volt aztán olyan tartása a hullazsákba. Csak sajnos kevésszer, nagggyon kevésszer.
“és ezt a nők is preferálják”
Persze, szénát gereblyézni kissé nehezebb, mint egy bankárt szopkodni.
“Vagy Ti talán kockáztatnátok a börtönt hogy jobb nőtök legyen? Na erről ennyit…”
Fehér embernek a börtön a pokol, a bűnözőknek meg a paradicsom.
“És átalábban éleslátóbbak is mint a többség”
Jobban kiszúrják az igazi aranyat a nyakakban.
“nem csak tökösebbek”
Túlerőben. Máskor meg tudnak futni.
“az érzékeik is kifinomultabbak.”
Kitapogatják más havi keresményét a villamoson. Derék.
“de abban nincs semmi különleges”
Bűnözni könnyű.
Nem ugyanarról a rétegről beszélünk és ráadásul teljesen más kontextusban. Akikről, te beszélsz azoknak nincs jó nője – röviden. :) Gondolkodtam rajta, hogy odaírjam a végére, nem a bolti-tolvajokra gondolok, de nem is a fehérgallérosokra. Pl. külsőleg az utóbbiaknak is jó nője van, de nem igazán jó. A nőhöz vagy tököt vagy pénzt kell villantani, de igazán jó nője csak annak van aki mindkettőt felmutatja. Legalábbis a nők csak mellettük viselkednek jó nőként. Az egymilliomodik diplomás és/vagy értelmiségi és/vagy erkölcsősz is folyton azon siránkozik, hogy nem látják különlegesnek a nők, pedig egyem a szívét, ugyanazt el tudta érni, mint rajta kívül kilencszázezren + egy kicsi… :D Hozzáteszem, én az a típus vagyok, aki drukkol a pénzszállítót kirabolónak, hogy ne kapják el Thaiföldön, :) de valószínűleg én sem merném megtenni. De itt most nem is az én megítélésemről volt szó, hanem nőkéről – és ráadásul a ti tapasztalatotok alapján… :D
– Nem értem, Juli miért bukik Józsira, pedig Józsi összelopta a vagyonát, egyik alvállalkozóját sem fizette még ki stb…
– Szerintem te arra vagy kíváncsi, hogyan lehet lopás nélkül akkora vagyont szerezni, de közben Julit szidod azért, mert sehogy. Válassz egy Sárát… :D
Nem a rend csicskái, a társadalom építőkövei! :)
Egyébként francokat kockáztatnak. Méghogy tudják, mit kell tenniük. Baromi könnyű felrúgni a szabályokat, és megszegni a konvenciókat, csak ez nem viszi a társadalmat sehová. A bűnözők nem termelnek értéket, hanem elveszik a másét. Azért működik a dolog, mert a társadalom jelentős része felelősséggel viszonyul a kötelességeihez. Megnézném egyszer, mit szólna a tisztelt bűnözői szubkultúra, ha egyszerre mindenki más is felmondaná a társadalmi szerződést: a bankár az offshore-paradicsomban elsikkasztaná a pénzüket, a medencéiket nem tudnák felfűteni, mert aki a gázellátásért felelős, annak nemvolt kedve bemenni a munkahelyére, a plasztikai sebész önmegvalósításként a cicababáiknak farkat műtene a mellére, implantátum helyett – és a nyolckeres 20-30 nm-en lakók felkerekednének, és kivernék őket a villájukból (a rendőrök épp nem érnének rá). :)
Szóval ácsi. A normakövetés nem étlapról választható fogás, a csoport fennmaradásának, érvényesülésének záloga. (A konfliktusok minimalizálása, ill. elrendezése teszi lehetővé, hogy a közösség tagjai ne egymással szemben éljék ki energiáikat, hanem könnyítsenek mindannyiuk életén, a közjó érdekében.) A kezdetekben a közösség érdekeivel szembemenőket kiközösítették. Nem tudom, miért kellett ezzel felhagyni. Aki a csónakban nem evez, hanem az evezők hátára pisál, azt ki kell dobni a csónakból. Aki ezzel a taggal szolidáris az evezőkkel szemben, azt is. Aki a pszichopatákat, antiszociálisakat preferálja, az a közösséget köpi szembe. És nem veszi észre/tudomásul, hogy az, ami körülötte civilizáció néven ismeretes, azt a “rend csicskái” hozták létre, és működtetik.
Nincs szüksége szabályokra? Akkor irány egy lakatlan sziget – de a csajával együtt – és a saját szakállára lehet tökös, de ne a többségen élősködve potyautasként. Aki meg ezeket a selejt géneket akarja továbbörökíteni, hát arról is megvan a véleményem (lesújtó).
Szóval értem én, hogy a társadalom elbír valahány százalék potyautast, de ha a nőknek hála, túlszaporodnak, abból civilizációs visszaesés lesz. Hagy ne tapsoljak már neki! Hadd próbáljam már elejét venni, ahogy erőmből telik!
Nagyrészt Naooo alatt válaszoltam, esetleg annyit tennék hozzá; törvényt sértenek, tehát kockáztatnak. A társadalom jelentős része, köztük én se takarózzon azzal, hogy felelősségtudatból tartja be a törvényeket, :D mert pont azért kellett törvényeket alkotnunk, hogy a lehető legkisebb szintre szorítsuk a bűnözést. :) Ha nem lennének szabályok, lehet te is olyan életformát választanál mint ők – valójában nem lenn más választásod, de az ő mentalitásuk érvényesülne. Én egy szóval sem állítottam, hogy nem lehet sikeres egy nő szemszögéből valaki kemény munkával is, de ez a két lehetőség van, nincs több, viszont a szabályoknak hála az utóbbira többen törekednek, ennyi a helyzet, ez bizony nagyban lerontja az esélyeket – a nőknél is.
Pl. Gino az Oláh családból?
A bűnözők nagyrésze a piti kis genyó kategória, nem pedig a Soprano család tagja vagy valami “stílusos” gengszter.
Másrészt ott is megvannak az íratlan szabályok, amiket ha nem tartasz be… mondjuk úgy bajod esik.
“Pl. Gino az Oláh családból?”
:D Felelősségteljes úriemberek, most mi bajod?! Még a biztonsági cégek és az infláció viszonyára is rávilágítanak… homályosan. :)
-Különben mondom én, hogy elbeszélünk egymás mellett, vagy te az ő nőjüket irigyled? :D
Egyszerűen mindenkinek megvan a szintje, hogy mennyivel vehető, de a törvényeknek köszönhetően ez a szint elég magas a társadalom nagy-részének. És ezt a legkönnyebb az erkölccsel magyarázni, de bizonyára van az a szint ahol, már neked sem lenne kedved magyarázkodni… :)
Szabálykövetés szempontjából a nők pont hogy erősítik a társadalmat, preferálják a szabályozott közeget és a többség egyáltalán nem választana úgy férjet, hogy tudja, hogy az bűnözik. Ellenben nagyon kevés bűnözőnek van annyi pénze, hogy a legtöbb nő azt mondja, bevállalja, főleg ha biztosítják, hogy ő nincs veszélyben és meggyőzik, hogy az erkölcsi megítélése se sérüljön… ilyenkor azért a nők is nagyobb hiszékenységet mutatnak, vagy tudatlanságot… amit kell. :)
Ha az egész téma arra megy ki, hogy gyakran éppen a normalitástól, a megszokottól való eltérés hoz valóban jelentős eredményt, azaz éppen a szabálykövető magatartás figyelmen kívül hagyása, az hogy nem állsz be a sorba, elfogadom mert sok igazság van benne. Viszont mindezt összemosni egyes bűnözői rétegek idealizált képével, szerintem túlzás.
Inkább részemről arra ment ki, hogy nem a nők ösztönei teszik partvonalra a “társadalom hasznos, dolgos, rendes tagjait” és a “hölgyek többsége” nincs kihegyezve a bűnözői létre, még annyira sem mint férfiak, szóval ismét egy f@szsággal lettünk gazdagabbak. :) – de csak meg kellett indokolnom… :D (Pl. egy válás során bizony valóban a nők ösztönei teszik partvonalra a társadalom rendes, dolgos tagjait és ezt nem kéne összemosni mindenfélével.)
– Erkölcsi szempontból magánvéleményem viszont kb. az, amit te írtál, bár szerintem én engedékenyebb vagyok… :)
Az apám nagy ember…
Aha. A középkort azért hoztam fel, mert Európát folyton háborúk dúlták akkor, az egyház sokáig kevés sikerrel próbálta fékezni az ököljogon alapuló önérvényesítést. (De próbálta, ezért tiszteletet érdemel.) Azóta az erőszak – szűk körű kivételtől eltekintve – állami monopólium, a háborúkkal, erőszakkal szemben legalább egy új réteg, az értelmiség állást foglal. (Most ne menjünk bele, hogy át is esik néha a ló túlsóoldalára… :( ) A balliberális tényleg rosszul esett. Inkább buziztál volna le, azt hamarabb feldolgozom. (Amúgy szerintem Naooo-tól is kicsit jobbra állok. :-D )
Naoootól jobbra? Akkor az már “bal”…
Viccet félretéve, “akiket a hölgyek többsége ösztönösen választ” írod. Szerintem “ösztönösen választ szexre” a helyes kifejezés.
Szex VAGY biztonság. Jól ki van ez találva.
Nagyon jó cikk egy fontos témáról! Jóhénány éve törekszem rá, hogy többnyire domináns testtartást vegyek fel. Úgy érzem, hogy nagyon sokat hozzátett az életemhez, tényleg megéri ezzel foglalkozni.
Ennek ellenére néha azon kapom magam, hogy ha nem figyelek még mindig hajlamos vagyok keresztbe tenni a lábam vagy a kezem. Amúgy nekünk még általánosban tanították hogy hogyan kell szépen ülni az iskolapadban. Nem épp domináns testtartát tanítottak. Ha akkor tudtam volna amiről a cikk ír, akkor meg sem próbáltam volna ennek megfelelni. Sok káros hatását sikerült kivédenem az iskolának, de ezt pont nem. A gyerekeim ezt már tudni fogják mire iskolába mennek.
Részemről úgy gondolom, hogy a testbeszéd nagy mértékben befolyásolja, hogy esetleg Megszégyenítő verbális erőszakot alkalmaznak a nők az udvarlás során.
Gondolok itt arra, hogy ha a PUA szöveg és a testbeszéd nincs összhangban, akkor ez az ellentmondás agressziv elutasítást válthat ki a nőből.
Még V. Örsként reagáltam a “Megszégyenítő verbális erőszakot alkalmaznak a nők az udvarlás során?” alá: a kérdésre azt válaszoltam, hogy nem. Kaptam is 11 minuszt. Amire talán még Naooo is felnézett a Talmud tanulmányozásából. Pedig akkor még huffnágelista voltam!
Egyre tisztábban látom, hogy az ember sorsa, hogy félreértik. Bár ebben most én is ludas lehetek, egy sima ‘nem’ talán tényleg nem volt elég egy ilyen érzékeny kérdésre.
Most megindoklom, szerintem miért nem használnak megszégyenítő verbális erőszakot a nők az udvarlás során.
Mert a megszégyenítéshez szándékosság kell. A porcelánboltban törő-zúzó elefántról nem gondoljuk, hogy rongál, lévén rongálni szándékos tevékenység; mondhatjuk, hogy tör-zúz, de hogy rongál, azt nem, mert nem direkt csinálja. Amikor egy fiú/férfi közeledik egy lányhoz/nőhöz, és a nő a férfit – a férfi szerint – megszégyenítő verbális erőszakot alkalmazva utasítja el, akkor az adott lány/nő legtöbbször nem is tekinti a helyzetet udvarlási helyzetnek. Mikor először hoztam szóba egy nőnek, hogy “nem látod, ez a pasi akar tőled valamit?”, szemrebbenés nélkül válaszolta, hogy á, dehogy akar. Gondoltam, sumákol. De a harmadik után már kezdtem hinni nekik, és végül rájöttem arra, amit e lapon a többség alighanem születése óta tud: a híres női empátia igen-igen szelektív…
Márpedig ha ezeket a szituációkat nem tekintjük udvarlási helyzeteknek, akkor a sértő megnyilvánulások már nem is igazán sértőek, inkább csak roppant kínosak. Szar nem kelleni egy másik embernek. Ráadásul az észre sem vevésben megnyilvánuló elutasítás jobban fáj, mint a szándékolt, akármilyen testtartást veszünk is fel közben.
Bocs a téma eltereléséért, de érdekel, hogy mitől múlt el a huffnágelistaság? Látod már, hogy mi jön helyette?
Amúgy van ebben a megközelítésben valami, gondolkodni kell rajta.
A Naooo-s megjegyzés hatalmas! :-)
“a kérdésre azt válaszoltam, hogy nem. Kaptam is 11 minuszt.”
A Férfihangra nem valók a hozzád hasonló bomlasztó provokátorok.
“Mert a megszégyenítéshez szándékosság kell”, “az adott lány/nő legtöbbször nem is tekinti a helyzetet udvarlási helyzetnek”
Jól látszik, hogy nem ismered a nőket.
Nem vagy még felszerelve admin joggal? Pedig szó nélkül kirakhatnád, ha nem tetszik a jelenléte.
Én azt tanácsolom, hogy mind Belvedere, mind Brandon kerüljön be a Szerkesztőségbe. Valószínűleg egy hét alatt megtisztítanák a Férfihangot a nem ide való elemektől. :D
Jó ötlet! :o)))
Olvastam mit írt a másikon, maga egy igazi demokrata.
“A Férfihangra nem valók a hozzád hasonló bomlasztó provokátorok.”
Esetleg írhatnál egy listát lassan, hogy ki mindenki nem való a Férfihangra, mert nehéz már fejbentartani.
– V.Örs mind az öt felhasználónevével
– Deansdale
– Raon
– Kálmán
– Pash Cutter
– Adolf Weininger
– Zoltán
– Edie
– minden 40 fölötti férfiszerkesztő, akinek van/volt köze nőkhöz hosszabb-rövidebb ideig*, azaz a már említetteken kívül még Reszet Elek, Maestro, The Hermit
– minden antifeminista-terrorista nő (Hgyi, Koriander, Reina, Szoffy, Inaara, mdmselle)
– minden feminista-terrorista nő (Libsifemcsiszingli)
Ennyire emlékszem kapásból, de biztos hogy kihagytam néhány nevet ;-)
___
*megnevezett indok: ők már úgyis eleget csajoztak, tehát nekik úgysincs szükségük tanácsra és/vagy az ő tanácsaikra úgysincs szükség + meg még manginák is
V. Örs listavezető az eddigi öt felhasználónevével.
Rendben, átírom!
Ezt is rosszul tudod, de te vagy a prof. dr. phd., úgyhogy nem vitatkozom veled. :o))))
Dean és Raon azon emberek közé tartozik, akiknek oroszlánszerepe van abban, hogy a Férfihang elérte azt a minőségi szintet, ami egykor tapasztalható volt.
Belvedere eddig annyit tett hozzá ehhez a közösséghez, hogy írt egy elfogadható cikket az ökofeminizmusról (ami a maga módján kiemelkedik a többi lapos és felszínes cikke közöl, ami nem más, mint gyerekes hisztéria arról, mennyire igazságtalanok a nők), ugyanakkor tudatosan rombolja ezt a nehéz munka árán felépített virtuális közösséget, és öntudatlanul remek szolgálatot tesz Antoni Ritának és híveinek, “bebizonyítva”, hogy a Férfihang egy “nemi soviniszta portál”, “nem különb a Nőkert-nél”. (Remélem, az idézőjelek érthetőek!)
Különös, hogy ez a destruktív manó kevés hasznot hozva és több kárt okozva akar olyan embereket is eltávolítani a Férfihangról, akik vért izzadtak azért, hogy ez a virtuális közösség megszülessen. Deansdale, Hgyi, Raon, Adolfo Weininger, Reina – csak pár név azok közül, akik hozzájárultak az oldal fejlődéséhez. És ez a trójai faló most ezeket az embereket el akarja űzni, hogy ezáltal is gyengítse az oldalt. Tényleg nem tudatos az olyan tevékenység, mely egyszerre teszi tönkre az oldal immunrendszerét, és tesz szolgálatot az ellenségnek? Nekem kimondottan különös ez az aknamunka.
Vicces ez a sértődöttség három nappal az ügy után. Túl kéne lépni rajta.
Belvedere, nem lettél kirúgva, örülj neki. Azonban én hálás lennék, ha az oldal koncepcióját szem előtt tartod. Pisti is csinált saját oldalt, Hufnágelfia is, te miért nem csinálsz? Onnan aztán azt tilthatsz ki, akit akarsz.
A leginkább az fáj nekem, hogy Pisti, akit ti úgy istenítetek, sokkal nagyobb alázattal volt a Férfihang munkássága iránt, mint amennyit ti valaha fogtok.
És a személyeskedés jegyében: Belvedere, a diplomától nem leszel jobb ember. Tapasztalatból tudom, hogy még az Olimpiai aranyéremtől sem leszel az, ahhoz képest pedig a diploma semmi.
Az a baj, hogy ez már hatalmi harc, ami teljesen szétcseszi az oldalt. Belvedere tapasztalhatóan nem akar saját birodalmat (oldalt), hanem ezt a birodalmat (Férfihangot) akarja megszerezni magának. Neki, úgy néz ki, a Férfihangra fáj a foga!
Ha persze nem tudatos provokátor, és nem áll valaki egészen más a háttérben. (pl. Antoni Rita vagy valamelyik másik démonhercegnő)
A maga gusztustalan módján ügyes. Mondhatni, megemelem a nem létező kalapom ez előtt a romboló-művész előtt. Destruktivitásból ötös!
“ezt a birodalmat (Férfihangot) akarja megszerezni magának.”
Dehogy akarja! :o))) Szerkesztő sem akar lenni! Szájkaratézik. De abban már fekete öves, 268 danos! :o)))
Trollkodik a drága? :D
Azt nem mondanám. Ahhoz több tehetség kellene.
“nem akar saját birodalmat, hanem ezt a birodalmat akarja megszerezni magának.”
A sok fantasy és stratégiai játék megártott.
“A maga gusztustalan módján ügyes.”
Mondja ezt a kommunista kultúrafogyasztás lánglelkű poétája.
Klasszikus shaming language – ezt is a feministáktól tanultad? :D
Még mindig nem válaszoltál amúgy a kérdésemre a torrent-oldalakkal kapcsolatban. Gyáván kifaroltál belőle. De még mindig várom a választ.
Miért isteníted? Az isten én vagyok bassza meg.
Tzimisce:
A vita ilyen értelemben felesleges, egyrészt mert az ember a variációk egy témára sokadik ismétlésével találkozik, másrészt egy-két szerző eléggé el nem ítélhető hisztériakampányt folytat. Hogy a mostani cikk kommentjei között “Belvedere bekóstolta Dennist.” Jó volna, ha a rágalmak helyét felváltanák a tények.
Rágalomhadjárat? Neked aztán teljesen elmentek otthonról. Érdeklődtem Dennis-től, hogy most jól értem-e, miszerint te és Brandon az ő PUA-cikkeit is támadás alá vettétek (nekem nagyon úgy néz ki a dolog). Annyira nem rágalmazás, hogy még azt is hozzáteszem, itt, a Férfihangon, hogy kimondottan érveket használtok a fenti cikkel szemben, amire adja is Dennis és Deansdale a tisztességes válaszokat.
Rágalmazás! Pfff! Fogadd meg Tzimisce tanácsát, és szállj le a földre!
Válaszoltam az imént, hogy én nem veszem támadásnak, de látom, hogy nem értenek vele egyet, és szerintük nem ide valóak ezek a cikkek, meg az egész téma, de hát majd szólnak a főnökök, ha nem kérnek többet. Én azért úgy látom, hogy van ezekre érdeklődés.
Egyetlen bajom van talán, de hát ebbe sem az én tisztem beleszólni : nem lehetne egy külön cikket/fórumot létrehozni a “merre tart a Férfihang?” témának? A kommentek legalább felének már semmi köze a testbeszédhez, mint témához. Talán ez zavar picit.
Sajnálnám ha bármi elbizonytalanítana vagy elkedvetlenítene. Semmi kivetni valót nem látok az írásaidban, fordításaidban. Nagyon jól csinálod, amit csinálsz. Az AWALT talán egy kicsit sok volt, de mert nem más mint fordítás, egyfajta vélemény bemutatása, ezért is átment még a szűrőn. Úgy általában is eltolódott egy kicsit a lap tematikája, ami szintén nem mindenkinek szolgál örömére, (én is más arányokat tartanék szerencsésnek) de abból gazdálkodik a lap, amit az éppen aktív szerzők beküldenek. A szerzők arról írnak, amiben jól informáltak, ami érdekli őket. Jobb, ha a kissé eltolódott tematikát kell igyekeznie más írások felkutatásával a szerkesztőknek visszabillenteni, minthogy ne szülessenek meg érdekes írások és ne adj’ isten ne legyen mit olvasni a Férfihangon.
@Alter:
Nincs elbizonytalanodás, mint mondtam szerintem érdekesek ezek a témák, gyakorlatilag alig van (ingyenes) magyar irodalmuk, és a kommentekből azért látszik, hogy vannak, akiknek tetszik, és tudom, hogy a témából adódóan vannak, akiknek nem… vagy csak nem tartják fontosnak, idevalónak. Ez a ti oldalatok, én egyszer ajánlottam, hogy fordítok, elfogadtátok, ugyanígy szóltok majd, ha már nem kellenek ezek, addig időről időre küldök újakat.
Amúgy azt látom, hogy ha CSAK az antifeminizmus cikkek lennének, akkor elég ritkán jönne új írás.
Kösz amúgy a dicséretet. Valószínűleg a következő hetekben összehozok egy rövid kiegészítést az AWALThoz, mert úgy látom nektek nagyon mást jelentett az írás, mint nekem. Persze önkritikusan megjegyzem, hogy lehet a fordításban volt a hiba:)))
Pash, bagoly mondja verébnek. Ne te akard megoldani azt a kérdést! Nulla objektivitással de főleg nem ennyi sértődöttséggel. Legalább akkora kabaré amit te művelsz! (Tisztánlátás végett, semmi bajom a cikkeiddel és a blogodat is olvasom, de ezt a sziuációt egy 8 éves szintjén éled meg, ez a hszeidből egyértelműen kiderül, nem csitítod a feszültséget, csak kelted, olvasd magad újra külsőként és mond hogy nincs igazam.)
Így azért nem korrekt a lista! Tessék szépen kiírni mindenkinek a nickjét!
– minden 40 fölötti férfiszerkesztő, akinek van/volt köze nőkhöz hosszabb-rövidebb ideig: Admin, Maestro, hermit, Reszet Elek
– minden antifeminista-terrorista nő: mdmselle, Reina, Koriander, Szoffy, hgyi
– és van egy feministánk is!: libsifemcsiszingli
Nono! Várjunk csak! Honnan tudod hogy volt már dolgom nőkkel?
Hm. Igazad van. Csak sejtem. :o)))
De ha nem, akkor meg mangina vagy és repülsz! :o)PP
Atyaég, tényleg, hogy feledkezhettem meg a házifeministánkról?!
“A Férfihangra nem valók a hozzád hasonló bomlasztó provokátorok.”
Óh! Ez aztán a gyönyörű komment!
A jobb kezemben Inkvizíció, a bal kezemben Cenzúra! A kettő kiegészíti egymást! Te nem tartozol a Párthoz (jelen esetben az elhajló neve: Kálmán)!
Belvedere, téged, véletlenül nem csókolt homlokon a cenzori önkény múzsája, Antoni Rita? Mert komolyan egy jó ideje ezt a tempót hozod. És láthatóan, népszerű.
Az igazság kimondása fontosabb a népszerűségi indexnél.
Bizony! Főleg, ha az az egyéni igazság…
Nyomtam is gyorsan magamnak egy mínuszt. :o)))))))
Bocs, Belvedere, de ezeken már hangosan röhögök, annyira nem lehet komolyan venni. :o))))
“Az igazság kimondása fontosabb a népszerűségi indexnél.”
Ebben igazad van. Mikor Deansdale és közted zajlott a vita, akkor láthatóan nálad volt a népszerűségi index (Deansdale-nál a legtöbb dislike, nálad a legtöbb like). Ennek ellenére Deansdale mondta az igazat, míg te a részigazságokat keverted a nyomorúságos hazugsággal.
Te mindkét téren leszerepeltél: 5-ből két pontot kapsz a cikkeidre és láthatóan nincs igazad. :)
Igazad van! :o)
Micsoda populista érvelés, igazi “demokrata” politikus vagy, diktátori hajlamokkal. Gyurcsányt is sokan belájkolták (értsd: beszavazták) a hatalomba, annak idején. Mennyi káros politikus jutott hatalomra lájkvadászattal (értsd: szavazással)! Vagyis ez a lájkvadászatra való hivatkozás (miszerint neked több like-od van, mint nekem) nem csupán gyermeteg, hanem semmitmondó is.
Amióta sikerült egy nőket gyűlölő csőcseléket beengedni a Férfihangra, amiből sikerrel összetákoltad magadnak a rajongótáborodat, kimondottan leszarom a like-dislike dolgot. Mondhatni, veled ellentétben nem erre utazok.
Hovatovább: lehet, hogy én és Deansdale, meg még egy páran veled szemben leszerepeltünk a lájkvadászat terén, de legalább nem buktunk meg a tisztesség és jóérzés terén, mint te.
Engem cseppet sem zavar, hogy fikázod a cikkeimet. Leszarom. Mellesleg bennem van annyi jóérzés és korrektség, hogy az ökofeminizmusról írott cikkedet pozitívan értékelem, sőt, még lájkoltam is annak idején. Mindegy, nem ez a lényeg, bár te nagyon a népszerűségre akarod kihozni, mikor az igazság kapcsán az huszadrangú.
Két dolog zavar: 1, Hogy tisztességes nőket zaklatsz a haverjaiddal! 2, Hogy tudatosan törekedsz a haverjaiddal a Férfihang szétverésére!
Győzedelmesen és diadalittasan szétnézni a romok felett: igen, megcsináltam! Nyomorúságos ez a heroizmus!
Barátaimnak szoktam mesélni, hogy a Férfihangot olvasom, és próbálom bemutatni nekik, hogy miről szól. Aki fogékony rá, annak küldök linkeket is. Két érdekes történet:
Egy velem kábé egykorú (30-as évek eleje) barátomat kirúgta a nője, és eléggé maga alatt volt. Megmutattam neki az “amikor a game menti meg a házasságot” című cikket, amire beismerte, hogy pontosan ezeket a hibákat követte el. Elkezdte tanulmányozni a PUA módszereit és a mögötte húzódó női lélektant, és gyakorolt is. Az lett a vége, hogy egy általa vágyott nőnél kijött a barátzónából (amiben már éveket eltöltött), és felszedte!
Egy nálam majd’ egy tizessel fiatalabb barátommal fröccsöztünk a napokban. Elkezdte mesélni, hogy a barátnője elkezdett furcsán viselkedni. Nem érti az egészet, de olyan érzése van mintha tesztelné… Olyan mintha nem is azért hisztizne, mert valamit akar, hanem őt akarná próbára tenni. Az a szép az egészben, hogy előtte nem olvasott shit tesztekről mégis teljesen jól diagnosztizálta. Szerintem ez különleges éleslátásra vall. Viszont a megoldókulcsot nem ismerte. Eléggé meglepődött amikor mondtam neki, hogy ez egy jól ismert és dokumentált probléma, egyáltalán nem egyedi, és van rá gyógymód is. Most már ő is PUA cikkeket olvas :-).
Ezek a cikkek nagyon jól működnek, köszönet értük, Dennis!
Különösen viccesnek tartom, hogy másik topikban belvedere azt írja, hogy hálát kéne rebegnünk a szabadversenyes kapitalizmusért, aztán meg fröcsög, hogy nőzésben is szabadversenyes kapitalizmus van : akinek nincs semmije, annyit is ér. :P
Nem vagy valami tájékozott, a hozzászólásod a csúsztatás netovábbja, de egy válasszal megtisztellek.
A kapitalizmus kiegyensúlyozott változatában – tehát nem feltétlenül egy jóléti államban – munkaadónak és munkavállalónak, termelőnek és fogyasztónak egyaránt jogai vannak. Ezzel szemben a szexpiacon kizárólag és egyoldalúan a női érdekek és női szelekciós szempontok érvényesülnek.
Most pont annyi joga van a férfinak, mint a tiszta kapitalizmusban a munkavállallónak.
Igaz, csak ez egy férfihátrány, ami nincsen kompenzálva, mert a férfiakkal senki nem törődik.
Ha viszont nézünk valamilyen női hátrányt, pl. gyerekszülés, na, arra hivatkozva már mindjárt van nemi alapú kompenzáció. Az eltartás biztosítása cserébe, tartásdíjak, a házban maradáshoz való jog, az állami támogatások, adókedvezmények, juttatások, csökkent nyugdíjkorhatár, kiemelt védelem stb. lehetne még többet is találni.
Nőkkel szemben már nem a “kapitalista” amennyit teljesítesz, annyit érsz piaci elv a mérvadó, hanem a “kommunista” egyenlő hozzáférés a “közös” javakhoz elv.
A kapitalizmusban mióta mérvadó az “amennyit teljesítesz, annyit érsz” elv?
Az utópikus kapitalizmusnak biztos része…
Ez egy íratlan törvény… (ami sokszor mérvadóbb bármiféle papírra vetett törvénynél…:) )
“A kapitalizmus kiegyensúlyozott változatában”
Ilyen nem létezik. Csak rablókapitalizmus van.
Pár hónapja olvasgatom itt a cikkeket… Végül is minden cikk ott “köt ki” – amivel Én egyetértek – hogy az alapvető evolúciós különbségek ellen lehet harcolni, de ettől a helyzet változni nem fog. Azokon az embereken (hölgyeken)mindig mosolyogtam akik az “élet iskoláját Müller Péter szakon végezték”… és hirdetik bőszen ezt az elvet, de a gyakorlatban a cselekvésük ennek teljesen ellentmond.. Annyit azért hozzátennék, a legtöbb cikk egy bizonyos magasabb társadalmi (intellektuális) réteg szemszögéből vizsgálja mindig ezeket a kérdéseket… De van egy másik réteg is, akik sokkal “praktikusabban” állnak a párválasztáshoz.. A vidéken, kis településen élő egy “egyszerűbb” réteg akik – talán tudat alatt – tudják hogy kb “mit érnek” és a szűk választási lehetőségből nem sokat gondolkodva, hozzámennek (elveszik) az “első szembejövőt”…:) És ami a vicc nem is filóznak sokat ezen a kérdésen, csak élnek egymás mellett… (És ha meg is unják egymást, tudják hogy “nincs másik”, úgyhogy “jó így ahogy van”…:) )
Szerintem is, és egyben megérne egy külön gondolatébresztő cikket, hogy különbségek vannak nagyvárosi és a vidéki emberkék párkapcsolati lehetőségei között. Szerintem a városban a béták rövidebbet húzzák, mint vidéken, mert nagyvárosban sok a fellelhető alfa / km2. Vidéken nemcsak kevesebb a potenciális alfák száma egy adott területen, de ott már egyéb dolgok is befolyásolják az alfa-béta besorolást az életmód függvényében. Lehetne vidéken is feministának lenni, csak kib. kényelmetlen ha nincs ember aki lehozatja, felaprítja, kiszárítja, behordja a tárolóba, és végül felhasználásra bekészíti a tűzifát, ezermesterként megjavítja vagy karbantartja a háztartás és kert körüli adódó dolgokat, enni ad az állatoknak, lenyírja a füvet, kertészkedik, metszi permetezi a gyümölcsfákat, stb-stb… Vidéken a béta is tud alfább lenni a mikrokörnyezetében.
Vagy egyszerűen arról van szó, hogy egy mikroközösségben kisebb a választék, így ott kevesebbet kell letenni az asztalra az alfasághoz.
Én is emlékszem, hogy fiatalkoromban, amikor még nem volt netes ismerkedés, meg mobil, olyan munkahelyen, ahol sok nő volt, és kevés férfi, elég jó nők is férfinek néztek bétaként, pua tudás nélkül is.
“kevesebbet kell letenni az asztalra” – Szerintem meg többet. Ezért is vándorol el sok fiatal mivel nincsen lehetősége rá.
Nem mondanám, hogy kevesebbet, hanem többféle dolgok nyomnak a latban. Az együtt alakított kert-otthon jobban összekovácsolja az embereket is, mint egy városi lakásban együtt élet.
Szerintem a közösen elérendő célok és elvégzendő feladatok tesznek így függetlenül attól hogy hol él az ember. Az a kapcsolat nem tart sokáig ahol ez nincsen meg.
Szerintem vidéken is egyre kevésbé csinálják az ilyesmit. Nincs rá idő és gyakran nem marad erő sem. Aki meg ebből meg is tud élni, nagyon kevesen vannak.
Állatot tartani úgy érdemes, ha a takarmányát is te termeled meg ráadásul olyankor nincsen vasárnap, nyaralás miegymás mert az állatoknak mindig zabálni kell. A növényekre dettó ugyanez csak nem röfögnek, de hagyj ki egy napot amikor öntözni kellene…
Amúgy szerintem kevés alfább dolog van, mint az hogy valaki a saját kezével minél több mindent képes önmagának megtermelni, minél inkább önálló és önellátó. Arról nem is beszélve hogy az említett szinten ez irgalmatlan kemény munka, amitől igencsak sírna a sok nagyvárosi “alfa” szája…
Ne védjed a parasztokat, a parasztok büdösek, meg nem intelligensek, nincs diplomájuk se, meg különben is fuj.
Munkavégzés szempontjábó parasztnak csak a vidéki népesség elenyésző hányadát lehet tekinteni. Ez a teljes népesség néhány százalékát teszi ki.
A paraszti, gazdálkodói mentalitás, gondolkodásmód persze ennél nagyobb népességet érint lévén mintái öröklődnek és az ilyen szocializációs közegek (falvak, mezővárosok) lassan változnak.
Hát. Lassan. Nézd meg a Másfélmillió lépés Magyarországon-t mennyi bácsinak van benne Hitler-bajsza. De még az És még egymillió lépésben is csak úgy burjánzanak.
A “paraszt” már régen egy kombájnon ül…(lehet hogy leizzad, és nem olvas Heidegger-t.. ) Már nem olyan ősz harcsabajszú bácsikra kell gondolni kaszával kapával a kezükben…
Mért izzadna le, elromlott a klíma?
Vidéken már csak elvétve vannak nők, a többi minimum Pesten van testileg is, de lélekben biztosan. A maradék is indulna már a karibi nyaralásra.
Az ember akkor ugorjon bele bármiféle párkapcsolatba ha fel van készülve arra is, hogy (esetleg) úgy akarják otthagyni, hogy nem követett el égbekiáltó dolgot…igen ez hihetetlenül fájhat, de azért már bocsánat…!!
Ha egy társ mellet “nyugodtan akarsz elaludni”, akkor az a társ egy KUTYA legyen. ilyen tekintetben megbízhatóbb mint egy ember (akár férfi, akár nő) Keresztény kultúrkörben a házasság egyoldalú felrúgása, nem szankcionálható semmivel, (akár tetszik, akár nem.) Ez a hitvány féreg ember milyen tanításokon ment keresztül életében..?? A szüleitől, a környezetétől, esetleg filmekből, könyvekből (tudom sokat várok..) Itt az eredménye a valaki primitív környezetbe születik, és ezt is adja tovább… Lehet hogy átfutott az ember agyán, hogy “a lakás egyből megfeleződik, és Én tehetetlen vagyok” de akkor meg a törvényeket kell igazítani… És a gyerekekről még nem beszéltem…borzalom az egész..:(
Kérlek ne szidd a kutyákat.
“Ahogy látom van még remény, most láttam hogy naooo többet nem kommentelhet, ez is haladás.”
Megnevettettél. A múltkor is. Írjál már ide is.
törvény módosítási javaslat: Ha egy ember (bizonyíthatóan) nem tett megbocsáthatatlan bűnt “csak” úgymond “unalmas lett” (?) akkor minden marad a hoppon maradt félnél… korrekt..?
“Ha egy ember (bizonyíthatóan) nem tett megbocsáthatatlan bűnt “csak” úgymond “unalmas lett” (?) akkor minden marad a hoppon maradt félnél…”
Én benne lennék.
nem lenne ez bonyolult… nagyobb lenne a TÉTJE A DÖNTÉSNEK a házasság előtt (ez lenne a “büntetése annak a félnek aki nyomós indok nélkül “meggondolta magát”…)
Szörnyű ez az apropó….egyébként..
Egy férfit arra kéne felkészíteni, hogy (legtöbbször) egy nő nem a “puszta létezésébe” szeret bele… Nagy a nőn a társadalmi nyomás hogy ne legyen egyedül, hogy gyereket szüljön, stb.. és jobb híján “Te jöttél szembe” ezért választott Téged”…NA DE JÖN EGY JOBB.. hazugság sokszor az egész…
Brandon, Veram ide kihozom, hosszú lesz.
“a fiúk gyakrabban küzdenek beilleszkedési zavarokkal és agresszívitással”Ilyenkor az ember önkéntelenül is fölteszi a kérdést: Miért? Milyen okok húzódhatnak meg ez mögött a jelenség mögött?”
A fiúknál fellépő magatartás és beszédkészséggel kapcsolatos zavarok első sorban intrauterin fejlődéssel, ill. terhesség és szülés közben fellépő komplikációkra vezethetők vissza. A szociokultúra mindkét nemet azonosan érinti.
A dimorfizmus tagadása azét blődség, mert ez nem csak fütyiben meg punciban nyílvánul meg, hanem az agyi/ kognitív funkciókban is:
A nőknél a különböző készségek megoszlanak a két félteke között,
míg a férfiak agya specializáltabb: a különböző készségek, funkciók általában egy jól körülírt területre koncentrálódnak
plusz a jobb és bal féltekét összekötő idegrost-nyaláb – kérges test (amelyen keresztül társalog az agy két fele egymással) a nők agyában kb. 30%-kal több idegrostot tartalmaz. Vagyis a nőknél a két agyfélteke között szorosabb az együttműködés, ennek köszönhetôen az idegrendszer hatékonyabban képes a fejlődési hibákat kompenzálni
Az emelkedett fetális tesztoszteronszint lassítja a bal félteke (verbális, nyelvikészségek területe) növekedését, nebből adódóan a bal félteke funkciói fokozottan sérülékenyek, amelyek potenciálisan növelhetik a tanulási zavarokat, dyslexiat, autizmust, megint csak a srácok vannak nagyobb veszélyben. Ezt a meglassult növekedést a jobboldal struktúrák kompenzálják, magyarán erősődnek:
a vizuális készségek
térérzékelés
művészi készségek, képzelet,
analógiás gondolkodás,
elvont gondolatok/ eszmék / átfogó globális látásmód.
tipikusan kivételes férfiak tulajdonságai,
DE! a nyelvi funkciók, másokkal való kapcsolat kialakulása, befogadó beszédértés funkciója viszont gyengébb lesz. jó hír, hogy fejleszthető, még felnőtt korban.
2015. július 4. szombat 11:36 körül
“Érzelmi dolgok: megint inkább a nemileg eltérő hozzáállás: A fiúkból kinevelik az érzékenységet, önérzetet, hogy minél hatékonyabb pénzkereső automatái legyenek felnőttkorban a nőknek.”
Zseniális! Nem épp arról beszéltünk, hogy azért lenne jobb, ha a fiúkkal másképp foglalkoznának már az óvodában is és az iskolában is, hogy a saját ütemükben fejlődve tudjanak szocializálódni, ne kelljen korábban próbálkozni ezzel, mint ahogyan a kisfiúk erre éretté válnak? Az érzékenységüket, önérzetüket úgy lehet megtartani, hogy nem várunk el mást tőlük, mint ami épp az életkori sajátosságuk, s így kevésbé, vagy nem frusztrálódnak ezen a téren. Persze tökéletes nevelés nincs, mindig kell alkalmazkodni valamihez, be kell tartani valamilyen irányt, mert ha nem, az olyan, mint bolhát szedni bokszkesztyűben.
Ezt a pénzautomata faszságot meg már kibaszottul unom. Amelyik férfi nem akar pénzautomatává válni, az ne váljon azzá. Ha meg az, de nem tetszik neki, akkor tán egy balfasz. Az ilyen pasi nem férfi, hanem egy hisztis pöcs, aki ne óbégasson, hanem ha nem tud tenni ellene, akkor legalább fogja be és tartsa úgy.
Volt idő, amikor páromnak nem volt munkája és az én fizetésemből éltünk. Sosem dörgöltem az orra alá, mert nem lustaság miatt nem volt melója. A kapcsolatunkat sem tette tönkre. Az sem, hogy nagyon be kellett osztani azt a keveset. Ha jól látom a munkafronti helyzetet, manapság elég sok ilyen család van.
“Ha az anya 3 éves kor alatt tevőlegesen többet is foglalkozik vele, a gyereknevelés anyagi szükségleteinek biztosítása az apa részéről, legalább akkor hozzájárulás, teher, lemondás a férfi számára, mint a gyerekezés a nő számára.”
Nem vagy valami jó véleménnyel édesanyádról sem. Ez előfordul, nem is ritka.
Sajnálatos, hogy a gyereket tehernek, lemondásnak tartod – veled együtt a feministák nagy többsége is -, és nem a nőiség kiteljesedésének, a férfi és nő érettségének, felelősségtudatának egyik bizonyítékaként, sok szeretet felszabadítójaként, vagy izgalmas kihívásként említed.
“A “minden” szót azt nem írtam, de úgy értve, hogy a nőknek átlagban sokkal jobb, azt viszont fenntartom.”
246.000 Ft a magyar átlagfizetés.
“Nem épp arról beszéltünk, hogy azért lenne jobb, ha a fiúkkal másképp foglalkoznának már az óvodában is és az iskolában is, hogy a saját ütemükben fejlődve tudjanak szocializálódni”
De akkor még mindig nem érted, hogy pont a másképp hozzájuk állás okozza ezt, hogy kevésbé tudnak szocializálódni. Ha ugyanazt a figyelmet, törődést kapnák, mint a lányok, akkor valószínűleg ez a hátrányuk megszűnne. De mivel úgy állnak hozzájuk, főleg közösségben, hogy ők csak fiúk, így nem kell őket annyira félteni, meg annyira figyelni a panaszaikra, ezért már ebben a korban megindul egyfajta elkülönülés a velük szemben intoleráns, számukra semmilyen pozitívumot, védelmet nem nyújtó közösségtől.
“Sajnálatos, hogy a gyereket tehernek, lemondásnak tartod”
Jó, hogy így kiforgattad. Mindössze annyit írtam, hogy ha a gyereknevelés anyagi szükségleteinek előteremtését is belevesszük, akkor az apa részéről ugyanakkora lemondással, teherrel stb. jár a gyerekvállalás, mint az anya részéről. Ezért indokolatlan az anyaság többletterheire hivatkozva pluszdézést, kompenzálást követelni a nőknek.
Arany Krumplibogár!
Ha meg ugyanúgy neveljük a fiúkat, mint a lányokat és ugyanazt várjuk el mindkét nemű gyerektől, akkor baszhatjuk a férfiasságot és a nőiességet felnőtt korukban! Nem érted ugye, hogy a kisfiúk és a kislányok ugyanabban az életkorban eltérően működnek?
A másképp nevelés éppenhogy a nagyobb figyelemről szól, te nagyon te!
Gratulálok… Egyrészt én arról beszéltem, hogy a gyereket ne tehernek tekintsük, ne őt tegyük felelőssé a lemondások miatt.
De hamár… Apát hányszor hívják a munkahelyén, hogy Bandika belázasodott/hányt/eltörte a lábujját/felszakadt a bőr a homlokán/stb. vigye haza azonnal? Apa hányszor marad otthon a beteg gyerekkel? Apa készít uzsonnát, apa megy táncbemutatóra du. 16 órára, apa kíséri uszodába, apa tarja észben, hogy Bandika barátjának, Matyinak mikor van a szülinapi bulija, apa üli végig a mekdonálcos hüjepartikat a gyerekkel, stb. Az anyák nem azt szeretnék, hogy mindezért pénzt kapjanak, mint egy melóért, csak azt szeretnék, hogy ne vegyék semmibe, meg játéknak csupa szórakozásnak ezeket a “semmiségeket”, hanem ismerjék el, hogy kemény meló. Nem a nők követelnek a gyereknevelésért, meg a háztartási munkáért pénzt, hanem a feministák! Kikérem magunknak a nemfeminista nők nevében ezt a vádaskodást!
(Próbáltad már kifizetni az ebédedet az édesanyádnak, vagy a barátnődnek? Az édesanyád értette, mit akarsz ezzel? A barátnőd nem küldött el a picsába ezért a sértésért?)
“Próbáltad már kifizetni az ebédedet az édesanyádnak, vagy a barátnődnek? Az édesanyád értette, mit akarsz ezzel? A barátnőd nem küldött el a picsába ezért a sértésért?”
Mamóca nem bánná.
Egyik se tudott főzni, csak próbálkozgattak.
“Ha meg ugyanúgy neveljük a fiúkat, mint a lányokat és ugyanazt várjuk el mindkét nemű gyerektől, akkor baszhatjuk a férfiasságot és a nőiességet felnőtt korukban!”
Aha. És, akkor nem lehetne kivételezni a társadalomban sem a pinásokkal, és többletterheket rátukmálni a himbilimbisekre, mert akkor lenne annyi egészséges önérzetük, önbecsülésük, hogy ez ellen tiltakoznának.
Ezek szerint te is úgy látod, hogy inkább szocializációs folyamatokra vezethetők vissza ezek a nemi különbségek.
“De hamár… Apát hányszor….”
Erre: és anya miből is tudja mindezeket megtenni? Főleg apa fizetéséből.
“Nem a nők követelnek a gyereknevelésért, meg a háztartási munkáért pénzt, hanem a feministák! Kikérem magunknak a nemfeminista nők nevében ezt a vádaskodást!”
Oké. Akkor határolódjatok el tőle, és ne álljatok be hallgatólagosan “az anyaság nincs megbecsülve” feminista kórusba. Hanem jelentsük ki, hogy az anyaság bizony ebben a társadalomban igencsak meg van becsülve, túl van kompenzálva. Szemben az apasággal, ahol már a reprodukciós önrendelkezéstől kezdve, a saját gyerekeddel való körülményes kapcsolattartásig válás után, az egyéb társadalmi kompenzációk hiányán keresztül, rengeteg joghátrány tapasztalható az anyai jogokkal összehasonlítva.
Hát én kész vagyok tőled… Sőt, nagyon elegem.
Az elsőt hagyom a francba, mert a büdös életben nem fogod – nem akarod – megérteni, miről van szó, csak játszod a tekeredik a kígyó kezdetű ovis játékot.
“és anya miből is tudja mindezeket megtenni? Főleg apa fizetéséből.”
Ha esetleg tovább látnál a pénznél, felfedeznéd, meg is látnád, hogy nem minden a pénz. Hogy anya mindezt nem pénzért csinálja. Főleg, ha egyedülálló. És most ne kezdd el a következő rétes-kört azzal, hogy nade miért egyedülálló, vagy hogy az egyedülálló anya dúsgazdag, mert kurvasok tartásdíjat szakít le minimálbéres elvált férjről…
Arról beszélek, hogy anya ezekért nem kér pénzt, mert magát teszi bele, ezt tudja adni. Apa meg a pénzt tudja adni. Tudod egy család úgy működik, hogy mindenki beleteszi, amije van, amit tenni tud a családért. Ha apa pénzt tud beletenni, akkor azt, ha neki olyan a munkája, hogy el tud menni a beteg gyerekért az oviba, akkor azt.
“Akkor határolódjatok el tőle, és ne álljatok be hallgatólagosan “az anyaság nincs megbecsülve” feminista kórusba.”
Nabazdmeg, ez kiverte a biztosítékot! Hogy van képed ilyet leírni itt?! Évek óta tépjük a szánkat – bocsánat… locsogunk -, hogy anyának lenni nem pénzkérdés, hogy asszonynak lenni nem pénzéhség… Hol a picsában látod, hogy “hallgatólagosan” a feminista kórusban állunk? Te és még néhányan veritek magatokat itt, és mantrázzátok, hogy a nőknek csak a pénz kell – még a végén elhiszi nektek egy csomó nő, aki olvas titeket és tényleg csak az fog kelleni és tartani fogják a markukat az ebédpénzért – csak hogy nektek legyen igazatok…
Mégis mit képzelsz az itt jelen lévő nőkről? Az, hogy csak ennyien vagyunk itt, nem azt jelenti, hogy nincs még sok hozzánk hasonló nő. És mégis mit képzelsz magadról, hogy így beszélsz velünk?
Pontosan tudod, mik itt a lehetőségeink. Nincs köztünk parlamenti képviselő, hogy a legmagasabb szinten képviselni tudjuk az álláspontunkat.
Megteszünk mindent, amit a lehetőségeink engednek, kiállunk a férfiak mellett is, És neked még van akkora arcod leírni, hogy beállunk a feminista kórusba?!
“Ha esetleg tovább látnál a pénznél, felfedeznéd, meg is látnád, hogy nem minden a pénz.”
De nekünk, férfiaknak minden, mert ennek hiányában semmihez nem férünk hozzá a társadalomban. Ennek megszerzése pedig férfiként igen nehézkes. Így, ha egy férfi ezt adja hozzá a gyerekneveléshez, az ugyanolyan áldozat, mint amikor az anya tevőlegesen fekteti az energiáit bele.
“Hol a picsában látod, hogy “hallgatólagosan” a feminista kórusban állunk?”
Ne kombináld túl. Nem látom úgy, mindössze annyit írtam, hogy nem olvastam itt olyant, hogy “az anyaság nincs megbecsülve” feminista paneltől nyíltan elhatárolódott volna bárki.
Ennél jobban hogy kellene elhatárolódnunk ezen a fórumon?
Ja, hogy ezt az egy szót hiányolod! Enélkül nem értetted meg, hogy milliószor kifejeztük elhatárolódásunkat? Nem elég nyílt, hogy ide írunk?
Ha neked minden a pénz, akkor vegyél rajta kurvát és ne nyígj, hogy nem kapsz dolgos, okos, kedves nőt – ilyet ugyanis a pénzedért nem kapsz.
A pénz megszerzése nőként nem nehézkes? Operáltasd át magad és próbáld ki… Ja, az is pénzbe kerül, meg macerás és te nem szereted a melós dolgokat…
Mégegyszer az áldozatról: Egy normális anyának NEM áldozat a gyereknevelés! És csak itt, csak most, csak a kedvedért: ELHATÁROLÓDOM a feministák anyamártíromságától! Elég kevés nő szül azért gyereket, hogy eljátszhassa a nemzet anyájának szerepét és közben a hattyú halálát is előadhassa könnyező nézőközönségének. Felfogtad végre, amit leírtam?
tudom, hogy szerelmes vagy brandonba, ezért veszed annyira magadra amit ír. nem kell! : )
Ne humorizálj most velem, mert a te frufrudat is leordítom…
easy!
“Apát hányszor hívják a munkahelyén, hogy Bandika belázasodott/hányt/eltörte a lábujját/felszakadt a bőr a homlokán/stb. vigye haza azonnal?”
Normális családban ugyanannyiszor mint anyócát. Nálunk anno így volt.
“Apa hányszor marad otthon a beteg gyerekkel?”
Hidd el apóca legalább annyiszor maradna otthon a beteg gyerekkel, mint anyóca, csak általában apóca keres többet, ami miatt anyagilag a család szempontjából az anyóca marad otthon az előnyös. Tetszik nem tetszik, ez csak a pénzről szól. Persze ha gyerkőc elég beteg, apóca is otthon marad.
“Apa készít uzsonnát, apa megy táncbemutatóra du. 16 órára, apa kíséri uszodába, apa tarja észben, hogy Bandika barátjának, Matyinak mikor van a szülinapi bulija, apa üli végig a mekdonálcos hüjepartikat a gyerekkel, stb.”
Hát normális családban ez kb fele-fele. Kinek hogy van ideje. De pl a táncbemutatóra, uszodára normális apuka el megy ha teheti. Mert lehet feminizált világunkban ez már dogmák elleni lázadásnak számít, de apuka ugyanúgy szereti, és büszke a gyerekére minrt anyuka.
“Az anyák nem azt szeretnék, hogy mindezért pénzt kapjanak, mint egy melóért, csak azt szeretnék, hogy ne vegyék semmibe, meg játéknak csupa szórakozásnak ezeket a “semmiségeket”, hanem ismerjék el, hogy kemény meló.”
De hát apóca által el van ismerve. Viszi haza a pénzt, megcsinálja azokat a munkákat amik hozzá tartoznak, robotol ha kell heti 60 órában, h az ő kis családjának mindene meglegyen. Mi ez ha nem ezeknek az elismerése? Sőt, bocsánat, ha ilyen reakciós könyvekből citálok dolgokat, de a miért sír a nő, miért hazudik a férfi c könyvben volt egy érdekes rész, arról, h a házastársakat megkérték pontozzák egymást. Férfi tag a házimunkára 20 pontot adott, női tag a férje egész heti munkájára ami miatt otthon lehetett, és csak házimunkát kellett végeznie 5-öt. Kérdés akkor, ki nem becsül meg kit?
“A barátnőd nem küldött el a picsába ezért a sértésért?”
Az exem többek között azért dobott, mert olyan adabszurdum dolgot kértem tőle, h ha már otthon van egész nap nyáron, ugyan főzhetne már, mert 8 óra munka után nekem valahogy nincs hozzá kedvem.
“De hát apóca által el van ismerve. Viszi haza a pénzt, megcsinálja azokat a munkákat amik hozzá tartoznak, robotol ha kell heti 60 órában, h az ő kis családjának mindene meglegyen. Mi ez ha nem ezeknek az elismerése?”
Ezt gyönyörűen fogalmaztad meg, el is teszem emlékbe :-)
Ne hergelj!
Hergellek? Te játszod a szenvedőt, aki szerint anyóca aki a családért mindent…
Én szenvedek?! Mi a fészkes fenéből olvastad ki ezt a marhaságot? Szenved a halál!
Szerintem teljesen természetes, hogy anya így működik. És az is, hogy mivel ezekkel van elfoglalva és nem tud párhuzamosan pénzt is keresni, apa hozza a pénzt.
Anya beleteszi a családba az anyaságát, apa pedig az anyagi hátteret biztosítja.
És anya legyen megbecsülve azzal, hogy nem kap lebaszást azért, hogy ő nem keres annyit, mint apa, meg hogy ezek nem is munkák, hanem csak csupa szórakozás.
Nem a mirelit pizzát melegítő, gyerekükkel, férjükkel nem törődő nőkről beszéltem, hanem az anyákról. Világos vagyok, vagy még mindig nem?
“Szerintem teljesen természetes, hogy anya így működik. És az is, hogy mivel ezekkel van elfoglalva és nem tud párhuzamosan pénzt is keresni, apa hozza a pénzt.”
Ahha, nem ezt írtad. Idézem jó? “Apát hányszor hívják a munkahelyén, hogy Bandika belázasodott/hányt/eltörte a lábujját/felszakadt a bőr a homlokán/stb. vigye haza azonnal? Apa hányszor marad otthon a beteg gyerekkel? Apa készít uzsonnát, apa megy táncbemutatóra du. 16 órára, apa kíséri uszodába, apa tarja észben, hogy Bandika barátjának, Matyinak mikor van a szülinapi bulija, apa üli végig a mekdonálcos hüjepartikat a gyerekkel, stb.”‘ azt mondtad, apa ezt nem csinálja, és ez csak szegény anyának teher. Na most itt álljunk meg, lehet én jöttem rossz családból, lehet nálam van a probléma, de IGEN anyám megcsinálta a reggelit amikor kicsi voltam, de a fizika, matek, magyar stb házimban már apa segített. Nem anya, apa. Mert abban ő volt a jobb, hát természetes volt, h a gyerekeinek ő segít. Azt mondod, apuka érzéketlen tahó, akit nem is érdekel fiacskája táncbemutatója, és hasonló dolgok, édesapám az életem minden fontos eseményére kivett szabadságot, legyen az táncbemutató, vizsgakoncert, diplomaosztó, vagy éppen biológia versenyen országos fordulójának eredményhirdetése. És irtózatosan sértő vele szembe, h szerinted ez a férfit nem érdekli. Ahogy már az előbb is írtam, apa ment dolgozni, amikor beteg voltam, mert ő keresett jobban, de tudom hogy mennyire rohadtul inkább otthon lett volna, mert az ő gyermeke volt, aki beteg volt, ő nem látta mi van, ő aggódott. De szerinted anyuka hozott áldozatot, h otthon maradt. Hát rohadtul nem. Hülye partikon való ücsörgés: szóval állj, evolúciósan (azaz az elmúlt 100-200 ezer évben) a nők otthon pletyiztek, és ez nekik jól esett. Biológiai tény, hogy ez nekik jól esik, és hogy dupla akkora a napi szóigényük, mint a férfiaknak. Szóval ezt megint hatalmas áldozatként bemutatni, hát no comment.
Újabb idézet: “És anya legyen megbecsülve azzal, hogy nem kap lebaszást azért, hogy ő nem keres annyit, mint apa, meg hogy ezek nem is munkák, hanem csak csupa szórakozás.”
Látom lendületesen átsiklottál a pontozásos részen. De akkor még egyszer: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? című könyvben van egy olyan esettanulmány, ahol a férjet, és a felességet felkérik egymás pontozására. A férj a házimunkára 20 pontot ad (vagy 25-öt, már nem emlékszem) a nő a férj egész heti munkájára 5 pontot. Akkor újra felteszem a kérdést, ki becsül meg kit?
Te pedig lendületesen átsiklottál az elején: “Ha az anya 3 éves kor alatt tevőlegesen többet is foglalkozik vele, a gyereknevelés anyagi szükségleteinek biztosítása az apa részéről, legalább akkor hozzájárulás, teher, lemondás a férfi számára, mint a gyerekezés a nő számára.”
Nem vagy valami jó véleménnyel édesanyádról sem. Ez előfordul, nem is ritka.
Sajnálatos, hogy a gyereket tehernek, lemondásnak tartod – veled együtt a feministák nagy többsége is -, és nem a nőiség kiteljesedésének, a férfi és nő érettségének, felelősségtudatának egyik bizonyítékaként, sok szeretet felszabadítójaként, vagy izgalmas kihívásként említed.”
Jelenleg tök másról volt szó. Igen, biztosan vannak olyan nők, akik szarba se veszik a férjük munkáját. És igen, a feministák azt akarják, hogy a férfiak is ugyanannyi házimunkát végezzenek, mint a nők.
És persze ez az egész brandon azon megállapításából indult ki, hogy az anyákat túlbecsüljük, s a felsorolásra adott válasza folytatta, miszerint “és anya miből is tudja mindezeket megtenni? Főleg apa fizetéséből.”
No és hogy “Akkor határolódjatok el tőle, és ne álljatok be hallgatólagosan “az anyaság nincs megbecsülve” feminista kórusba.” Merthogy a feministák követelik az anyaság “pénzbeli elismerését”. Erre írtam én, hogy az anyaságot nem kifizetni kell, hanem csak elismerni, hogy nem könnyű munka.
brandon írta, hogy a gyerek teher és áldozat. Én ezen (is) akadtam ki. Apa pedig azért nem csinálja – általában -, mert őt nem engedik el a munkahelyéről, vagy nem engedheti meg magának a család, hogy apa fizetése kevesebb legyen az elmászkálások miatt. A felsorolásom arra vonatkozott, hogy anya dolga, s bár nem pénzben mérhető, mégis hasonlóan fontos, mint apa pénze. Mint olvashattad, van három gyerekem, és nem tartom magam sem hősnek, sem mártírnak és hálás vagyok, hogy otthon lehettem főállású anyaként.
Azt pedig ne próbáld belemesélni egyetlen soromba se, hogy apuka érzéketlen tahó.
Jahh… korábban volt már szó anyák láblógatásáról, s hogy kis piros autót tologatni egész nap nem nagy cucc…
Neked is ismét leírom: Nem a pizzát melegítő, gyerekével, férjével nem törődő, minden megmozdulást tehernek tekintő nőkről beszélek, hanem az anyákról.
“Nem vagy valami jó véleménnyel édesanyádról sem. Ez előfordul, nem is ritka.
Sajnálatos, hogy a gyereket tehernek, lemondásnak tartod – veled együtt a feministák nagy többsége is -, és nem a nőiség kiteljesedésének, a férfi és nő érettségének, felelősségtudatának egyik bizonyítékaként, sok szeretet felszabadítójaként, vagy izgalmas kihívásként említed.””
Jó, reagálok rá. A gyerek tetszik nem tetszik, lemondás, áldozat, befektetett idő, erőforrás, és pénz. Cserébe, sok-sok mindent ad, (és nem mellesleg evolúciós léptékben nagyon, nagyon, nagyon hasznos, tekintettel arra, h eljön az-az idő, amikor az öreg vadász már nem bírja el a kőbaltát, anya már nem tud bogyókat szedni. De szerencsére ott lesz fia lánya, aki majd megosztja vele a bogyót, és a zsákmányt)
“Jelenleg tök másról volt szó. Igen, biztosan vannak olyan nők, akik szarba se veszik a férjük munkáját. És igen, a feministák azt akarják, hogy a férfiak is ugyanannyi házimunkát végezzenek, mint a nők.
És persze ez az egész brandon azon megállapításából indult ki, hogy az anyákat túlbecsüljük, s a felsorolásra adott válasza folytatta, miszerint “és anya miből is tudja mindezeket megtenni? Főleg apa fizetéséből.”
No és hogy “Akkor határolódjatok el tőle, és ne álljatok be hallgatólagosan “az anyaság nincs megbecsülve” feminista kórusba.” Merthogy a feministák követelik az anyaság “pénzbeli elismerését”. Erre írtam én, hogy az anyaságot nem kifizetni kell, hanem csak elismerni, hogy nem könnyű munka.”
Mert napi 8 órában dolgozni könnyű munka? Amit brandon leírt megint csak igaz, tetszik vagy nem tetszik, azért tudja ezt megtenni a nő, mert apuka anyagilag hozzájárul. Ezzel amúgy el is ismerte a nő fáradozását. Ezt is írtam idézem: “De hát apóca által el van ismerve. Viszi haza a pénzt, megcsinálja azokat a munkákat amik hozzá tartoznak, robotol ha kell heti 60 órában, h az ő kis családjának mindene meglegyen. Mi ez ha nem ezeknek az elismerése?”
“brandon írta, hogy a gyerek teher és áldozat. Én ezen (is) akadtam ki.”
Mert a gyerek teher és áldozat. Ha szerinted nem, akkor veled valami baj van, vagy a férjed igen jól keres, és nem kell miatta semmiről se lemondanotok. A saját családomon látom, hogy ez mekkora teher és áldozat. Apa és anya együttes fizetéséből két ember nyugati színt felett élhetne, így meg egy tisztes jólétet tudtak teremteni, semmi hivalkodás, semmi utazgatás, nem cserélgettünk autót ilyesmik. És én mint a gyermekük, ezért nagyon-nagyon hálás vagyok nekik, felnézek rájuk, és elismerem, hogy azért, hogy mi öten így felnőhessünk rengeteg mindenről lemondtak.
“Apa pedig azért nem csinálja – általában -, mert őt nem engedik el a munkahelyéről, vagy nem engedheti meg magának a család, hogy apa fizetése kevesebb legyen az elmászkálások miatt. A felsorolásom arra vonatkozott, hogy anya dolga, s bár nem pénzben mérhető, mégis hasonlóan fontos, mint apa pénze. Mint olvashattad, van három gyerekem, és nem tartom magam sem hősnek, sem mártírnak és hálás vagyok, hogy otthon lehettem főállású anyaként. Azt pedig ne próbáld belemesélni egyetlen soromba se, hogy apuka érzéketlen tahó.”
És az a szörnyű, hogy a felsorolásodban nem is érzed, hogy de, pont ezt mondtad. Ugyanis lehet, hogy ma nem politikailag korrekt ilyet kimondani, de megint csak az emberi faj 150 ezer éves történelmét figyelembe véve, a nagyon nagy többségében az volt a helyzet, hogy apuka hozta a betevőt, anyuka végezte a házimunkát. De az, hogy ezt anyuka megcsinálta munka volt, nem áldozat. Amit felsoroltál azzal azt mondod, n anyuka végigélte a gyerek növekedését, és ezért ő elismerést érdemel, viszont nem veszed figyelembe, hogy itt ki hozott áldozatot. Az apukának mindig el kellett mennie betevőért, míg anyuka legfeljebb nem szedett bogyót, de ott volt, és látta ezeket. Ami viszont még szörnyűbb, h a nők valódi áldozatát ma lelkesen ünneplik (és nem, nem mondom, hogy Te) azt, hogy nekik is el kell menni dolgozni, és ők is kimaradnak ebből, hogy a család fennmaradhasson.
Ha valamiről csak és kizárólag a negatív oldalát szajkózva beszélünk, az még nem azt jelenti, hogy az egész rossz. Én többnyire a pozitív oldalt képviselem.
Ha mindenben csak a rosszat akarjuk látni, a szenvedést, a kínt, akkor az egész életünk csupa kín és szenvedés. Ezt az időt, amit az élettel töltök, szeretném kellemesen tölteni, a jó dolgokat megmutatni, a jó dolgokért tenni valamit.
Ha csak a szart kavargatjuk és nyígunk a bűze miatt, nem jutunk semmire. De ha esetleg azt látjuk benne, hogy remek táp a földnek, amelyben így jól fejlődnek az elvetett magok, akkor sem lesz ugyan illatosabb, de legalább nem szenvelgünk rajta egyhelyben toporogva, beleragadva a szarba.
Nem tudok mit kezdeni az ennyire negatív emberekkel.
Aequalitatem Veram http://www.ferfihang.hu/2015/07/01/a-testbeszedrol/#comment-50654
Azért, mert a férfi és a nő különbözik, nem mindenben, de nagyon sok mindenben, és minél inkább férfias a férfi és nőiesebb a nő, annál inkább harmóniában vannak önmagukkal és egymással. A gyereknek is erre a harmóniára és erre a különbözőségre van szüksége a teljes emberré váláshoz. A nemi identitásodat úgy képzeld el, mint egy csírát, ami benned van születésednél fogva, és a szüleidnek meg a társadalomnak a feladata, hogy ebből a csírából szép növény fejlődjön. A genderelméletnek abban igaza van, hogy a nevelésen is múlik, hogy mennyire lesz vki férfias vagy nőies, de ott rontják el, hogy 1. nem veszik tudomásul a bennünk levő csírát. aki a nőt nőnek, a férfit férfinak neveli, az nem rákényszerít vmit, hanem a benne levő adottságait segíti kibontakoztatni, azokat erősíti. 2. azt mondják, hogy ez valami rossz dolog, pedig nem, az minden ember lelki egészségéhez hozzá tartozik, hogy nőként nőies, férfiként meg férfias legyen, az egyéni és a társas boldogságához is.
Ez olyan, minthogy a gyerekben benne van a beszéd képessége, de ha nem tanítják, magától nem tanul meg egy nyelven se. Persze lehet azt mondani, hogy nagykorában döntse el, mi legyen az anyanyelve, de biz. életkor felett már nem képes úgy elsajátítani egy nyelvet. (Ezt a súlyosan elhanyagolt gyerekek miatt tudják. Sajnos van olyan, hogy rátalálnak mondjuk egy hétéves gyerekre, aki nem tud beszélni.) Ha valakit nem nevelnek nőiesen vagy férfiasan, holott nő, ill. férfi, akkor nem szabadságot kap, hogy majd válasszon, hanem gátolják a boldogságát, azt, hogy harmóniában legyen magával és a másik nemmel.
Ha vki férfinak született, akkor úgy lesz boldog, ha férfinak nevelik, ha nőnek, akkor meg úgy, ha nőnek, mert akkor lesz önmaga. Ma azért is van ennyi boldogtalan ember, mert nemiidentitászavarosak bizonyos mértékben. Többek között ezért is rosszak a párkapcsolatok, mert nem egy férfi és egy nő jön össze, hanem furcsa mixtúrák, így nincs meg a férfi-nő dinamika és harmónia.
Nem a hagyományos nemi szerepekkel van a baj, hogy a férfi dolgozik és eltartja a családot, a nő meg gyerekeket szül és a háztartást vezeti, hanem azzal, hogy a feministák úgy várják el, hogy a férfi dolgozzon és eltartsa a családot, hogy a nő nem szül vagy max. nagykegyesen gyereket és nem vezeti a háztartást, sőt, a férfit még ki is dobja a házból meg ha van, a gyerek életéből, csak a pénze kell. Viszont ha a nő nem feminista, akkor ez nagyon szépen működik és boldog benne mindkét fél, kölcsönösen szeretik és becsülik egymást, és gyönyörködteti őket a különbözőség, így egészítik ki egymást.
Persze az is fontos még, hogy normális dolgokat értsünk férfias meg nőies alatt, ne szélsőséges karikatúrákat, mert ilyen is van sajnos.
Az amit én írtam, nem korlátozza azokat a férfiakat és nőket, akik így szeretnének élni, hiszen épp az volt a mondandóm lényege, hogy a döntés szabadsága legyen a miénk, ne mások által legyen meghatározva.
De nem létezik olyan, hogy semleges nevelés, aztán eldönti, mert a nemsemleges nevelés is egyfajta nevelés, ami felnőtt korban nagyon-nagyon nehézzé vagy talán lehetetlenné teszi, hogy az illető mégis inkább férfias férfiként v. nőies nőként éljen. Az oldal pont arról is szól, hogy mennyire nehéz már felnőttként férfit v. nőt faragni magunkból, ha a szüleink és az iskola nem vagy csak részlegesen nevelt minket igazi férfivá v. nővé. Én megértem és becsülöm, hogy ilyen fontosnak tartod az emberek döntési szabadságát, de a férfiasság és a nőiesség pont nem kéne, hogy döntés kérdése legyen, mert ez a testi-lelki és a családi egészségünkhöz tartozik. Ha vki nőnek v. férfinak születik (aminek elég egyértelmű jelei vannak :-) ), akkor azzal teszed a legjobbat, ha egészséges nőiességre, ill. férfiasságra neveled. Még ezeken is belül van annyi sokszínűség, ami teret enged a személyiség kibontakoztatásának, az, hogy vki férfias v. nőies, nem azt jelenti, hogy mindenben ugyanolyan lesz akkor az összes nő meg az összes férfi.
Egy valóban “férfias férfi” ma az élet nagyon sok területén hátrányban van. Az egész társadalmat átrendezni nem igazán lehet, épp ezért én azt vettem figyelembe, hogy a jelenlegi lehetőségek között mivel lehetne a férfiak hátrányait úgy csökkenteni, ami a legkisebb mértékben vezet társadalmi konfliktusokhoz. Míg a nőjogi szervezetek egyre erőteljesebben nyomják a propagandájukat, ami kizárólag az ő érdekeiket szolgálja és a férfiakat egyenesen elnyomja, addig a férfiak még mindig azzal foglalkoznak, hogy valakinek az érdekét nézzék: különösen a társadalomét és a nőkét, én azt gondolom, hogy véget kell vetni azon mentalitásnak, hogy a férfiak feláldozzák magukat a társadalom jobbá tétele érdekében, ugyanis ennek a a vége mindig ugyanaz: ők lesznek a vesztesek. A hagyományos nemi szerepek számos téren a nők alapvető emberi jogainak korlátozásával jártak, ilyeneket hangoztatni a mai társadalomban már lehetetlenség, egyenesen kontra-produktív, nemcsak az, ha valaki esetleg kétségbe vonja a nők alapvető jogait, hanem már az is, ha csak utalást tesz arra, hogy a nőknek mit kéne csinálni – erre az emberek nagyon érzékenyek: nőellenességnek veszik ezt, lényegében szinte nullához közelít annak az esélye, hogy politikailag bármiféle eredményeket elérjen aki ilyet mond – úgyhogy ezt én nem vállalnám, még akkor se, ha így gondolnám. Az pedig, ahogy már mondtam korábban is számomra nem elfogadható, hogy a megcsonkult nemi szerepek jelenleg úgy jelennek meg, hogy a nők nagyobb szabadsággal rendelkeznek, mint a férfiak, ilyen körülmények között az egyetlen kiutat ebből a helyzetből abban látom, ha arra hívom fel a figyelmet, hogy a férfiak ne fogadják el ezt a helyzetet, hanem lépjenek fel a jogaik korlátozására irányuló törekvések, megnyilvánulások ellenében függetlenül attól, hogy ezek feminista oldalról jönnek, vagy máshonnét.
Persze, igazad van, de én nem a nagypolitika vagy a törvényhozás terepéről szemléltem a dolgot. Családban gondolkoztam csupán. Ha a két fél kellően elkötelezett, akkor létre lehet hozni egy minibirodalmat, az otthont, ahol normálisan működik minden, és a klasszikus szerepek szerint. És akkor mindegy, hogy mik az állam törvényei (addig, amíg nagyon durván bele nem szól az életünkbe, hogy ki se zárhatjuk a romboló hatásait, de úgy látom, azért ott még nem tartunk).
2015. július 4. szombat 21:46
“Minden gyereknek valamennyire korlátozni kell a szabadságát.”
De nem az alapján, hogy milyen nemű.
Egyetértek. Nem is azt írtam, hogy a nemek alapján kell.
“A fiúkat férfiszerepre kell nevelni, a lányokat női szerepre.”
Miért kéne? Miért nem döntheti el mindenki saját maga, hogy mit szeretne csinálni, úgy, hogy nem próbáljuk meg egyik irányba se nyomni?
És mikor akarsz férfit nevelni egy hímnemű gyerekből? És mikor egy nőt egy nőnemű gyerekből?
Tőlem babázhat egy kisfiú is és focizhat kislány is, nem ez a férfivá illetve nővé nevelés alapköve.
Persze eldöntheti, egy fiú is, hogy nő akar lenni és egy lány is, hogy ő férfiként akarja leélni az életét. Azt is tudom, hogy vannak olyan hímneműnek született fiúk, akik lánynak érzik magukat és fordítva, de azért nem ők a többség.
Viszont azt fontosnak tartanám, hogy életkori sajátosságaiknak megfelelően neveljük őket. Pl. ne 2 hónapos korában akarjuk elkezdeni tanítani járni a gyereket, vagy ne 1 évesen várjuk el tőle, hogy késsel-villával étkezzen, stb., mert még nem alkalmasak ezekre a tanulásokra.
“És mikor akarsz férfit nevelni egy hímnemű gyerekből? És mikor egy nőt egy nőnemű gyerekből?”
Ezek maguktól kialakulnak annyira, amennyire valóban köthetőek a nemhez. Amiket ezen kívül a neveléssel hozzá akarnak társítani, az nem más, mint a nemi alapú hátrányos megkülönböztetése a férfiaknak. Ha a nemre nevelni kell, az már régen rossz. A lányokat sem nevelik nőnek, maguktól azzá válnak.
“A lányokat sem nevelik nőnek, maguktól azzá válnak.”
Látszik…
Hát persze!
Nem azért mondom, de nem egy olyan esetet ismerek, amikor pl. a gyerekre bízzák a felelősségvállalás, a pénzkezelés, a ház körüli tevékenységek, az étkezési szokások, stb. megtanulását.
Épp most voltatok kiakadva, hogy a fiatal nők nem tudnak főzni. Tudod, a megfelelő életkorban kell tudatosítani pl. ezt a női szerepet a kislányokkal. De felőlem mondhatjátok azt, hogy a fiúkkal is tudatosítani kell, rá kell nevelni őket, hogy majd egyszer ők fognak főzni a családjukra.
De még mindig nem egészen erről volt szó, hanem arról, hogy éppen a fiúkra való nagyobb odafigyelés az, ha nem korábban akarjuk tőlük elvárni pl. az intenzív szocializációs folyamat kezdetét, mint amikor arra készen állnak, be tudnak fogadni, képesek rá.
Szerintem többször nem írom le, mert aki ennyiből nem érti, miről beszélünk, annak hiába mondjuk el még huszonötféleképpen.
” De felőlem mondhatjátok azt, hogy a fiúkkal is tudatosítani kell, rá kell nevelni őket, hogy majd egyszer ők fognak főzni a családjukra.”
De miért kéne tudatosan, nemi szerv alapján erre nevelni bárkit? Tűzoltónak se nevelünk mindenkit, mert van, aki nem szeretne az lenni, nem érdekli, stb. Éppúgy szakácsnak sem. Amelyik fiút érdekel a főzés, az megtanulja és az valószínűleg a családjára is fog főzni. És, akkor annak nem gond, ha a nője nem tud. És, a lányok között sem mind olyan, hogy pont a főzés érdekli, meg az az álma, hogy háziasszonyként hülyére unja magát otthon. Viszont, a lányokat ha már nevelni kéne valamire, akkor az az, hogy legyenek igényesebbek magukkal, meg a saját teljesítményükkel szemben, ne csak mindent másoktól várjanak, sodródjanak, aztán utólag hibáztassanak másokat, hogy nem ilyen lovat akartak. Ne “férfizzenek” folyton, se nyíltan, se burkoltan a párválasztásuk (hipergámia) terén. Egyszerűen túl sok hipergám nő van, nincs ennyire igény, mert nincs ennyi menő férfi. Régen is csak úgy lehetett ezt megoldani, hogy a nők nem örökölhettek, nem kereshettek pénzt, így az átlag bélára is szükségük volt, mert az meg igen. Most akkor vagy megint ezt kell elérni, hogy le kell nyomni a nőket, vagy pedig nektek nőknek kell változtatni az igényeiteken, és kilépni a királykisasszony szerepből, hogy mindent a férfitől akartok elvárni, kivéve, a házimunkát. Ez a mai világban már nem kivitelezhető, mert aránytalan többletteher a férfiaknak.
“Épp most voltatok kiakadva, hogy a fiatal nők nem tudnak főzni. Tudod, a megfelelő életkorban kell tudatosítani pl. ezt a női szerepet a kislányokkal. De felőlem mondhatjátok azt, hogy a fiúkkal is tudatosítani kell, rá kell nevelni őket, hogy majd egyszer ők fognak főzni a családjukra.”
Az óvodában ők is főztek. :o)
Jó lenne ha visszahoznák a háztartástan órákat. Megkockáztatom, a legfontosabb tantárgy lenne. Önellátásra, önállóságra nevelés, gyakorlatiasság és sorolhatnám.
Van még ilyen, csak családjogi ismeretek-nek hívják. :) (Vagy valami hasonló… mert különben fogalmam sincs, de tény, hogy attól, hogy egy nő nem tud főzni, még kitűnően ismeri a jogait és nagyon úgy néz ki, az is elég. Joga van hozzá hogy ne tudjon főzni; joga van a férfit elnyomónak beállítani, ha ezt felrója neki; joga van kilépni egy kapcsolatból, amiben elnyomják.)
“Miért kéne? Miért nem döntheti el mindenki saját maga, hogy mit szeretne csinálni, úgy, hogy nem próbáljuk meg egyik irányba se nyomni?”
Maga nagyon fasisztán gondolkodik. Már swedishben is köcsögzászlót nyomnak az óvodások kezébe, nem halad a korral.
Szerintem a nem biológiailag meghatározott, azaz ez nem annak a kérdése, hogy valaki fiú vagy lány szeretne lenni. A nemi öntudat magától illetve a szocializációs folyamatok nyomán kialakul, nem hiszem, hogy a nemi öntudatot bármilyen módon is veszélyeztetné az, hogy az iskolarendszer koedukált és ugyanolyan feltételeket támaszt a fiúk és a lányok elé is. Megjegyzem, ez elméletileg jelenleg is így működik, én ehhez mindössze annyit tettem hozzá, hogy pár dolgon kéne változtatni: több férfi tanár kéne, olyan nevelési stratégia, amely nem kifejezetten a lányoknak kedvez, hanem figyelembe veszi azt, hogy a fiúk és a lányok is tudjanak érvényesülni, anélkül, hogy külön választaná őket, illetve nem csak arra kéne a politikának, médiának figyelemmel lennie, ha a lányok képességeivel kapcsolatban negatív általánosítások hangzanak el, hanem arra is, hogy ha a fiúkkal kapcsolatban hangzanak el ilyenek.
“A nemi öntudat magától illetve a szocializációs folyamatok nyomán kialakul,”
Lehet, hogy a definíción csúszunk el egymás mellett? Te mit értesz szocializációs folyamatokon?
“én ehhez mindössze annyit tettem hozzá, hogy pár dolgon kéne változtatni: több férfi tanár kéne, olyan nevelési stratégia, amely nem kifejezetten a lányoknak kedvez, hanem figyelembe veszi azt, hogy a fiúk és a lányok is tudjanak érvényesülni, anélkül, hogy külön választaná őket,”
Én meg egyetértettem azzal, hogy több férfitanár kellene, hogy figyelemmel kellene lenni a fiúk és a lányok fejlődési különbségeire = nevelési stratégia, amely nem kifejezetten a lányoknak kedvez (mert így a fiúk is jobban tudnának érvényesülni): Csak még hozzátettem a saját felvetésemet, hogy szerintem nem árt ehhez a részleges külön-nevelés.
“illetve nem csak arra kéne a politikának, médiának figyelemmel lennie, ha a lányok képességeivel kapcsolatban negatív általánosítások hangzanak el, hanem arra is, hogy ha a fiúkkal kapcsolatban hangzanak el ilyenek.”
A Férfihang is egy médium. Itt figyelemmel vagyunk erre. Nagyobb befolyásunk – egyelőre – nincs.
+ Betiltanák a hagyományos családmodellről szóló könyveket
A szülőkkel, pedagógusokkal, többi gyerekkel folytatott interakcióra – az oktatási rendszertől függetlenül.
““A fiúkat férfiszerepre kell nevelni, a lányokat női szerepre.””
“Miért kéne? Miért nem döntheti el mindenki saját maga, hogy mit szeretne csinálni, úgy, hogy nem próbáljuk meg egyik irányba se nyomni?”
Szerintem pont ennek a nézetnek köszönhetünk sok bajt. Nincs gyerekem, de ha ránézek egy mondjuk 8 évesre, nekem nem jön le, hogy akkora látókörrel rendelkezne, hogy ezt meg tudja ítélni. Szerintem kb. 14 éves korig kell az iránymutatás, az pedig szerintem legyen nemi alapú. A fiúkat fiúknak a lányokat meg lányoknak kéne nevelni, aztán ha elérte a tinédzser kort, utána döntsön – viszonylag – szabadon, ha pedig 18 lesz akkor majd rendelkezhet magával.
– Ha egy kisfiú babázni akar, annak a legegészségesebb oka az ha be akar vágódni egy kislánynál az oviban akinél babát látott. Egészségtelenebb, ha az óvónéninél akar bevágódni aki kivételezik a kislányokkal, akik különben babáznak.
– Egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy egy fiúra ráhagyjuk, hogy babázni akar, mert ez felelőtlenség (lustaság?), aztán meg a többi kisfiú fogja kicikizni és az jobban megterheli majd lelkileg minthogy nem engedik a szülei hogy babázzon. Pl. a fenti két példánál biztos nem az a megoldás, hogy a gyerek babával járjon az oviba. Meg kell kérdezni a gyereket, hogy mit mért akar és aszerint eljárni, pl. kezébe adni egy batman-t, és megmondani, hogy ez sokkal menőbb, ezzel menjél az oviba. Kizártnak tartom, hogy ha egy kisfiúnak azt mondják a szülei a játékára, hogy menő, meg aztán a pajtásai is körberajongják az új batman-ét, akkor majd sarokban fog sírni, hogy nincs barbie-ja, pedig ő azt szeretné.
Különben pont az ilyen beszélgetésektől félek a házasságban, a nejem elém áll és azt mondja, had babázzon Pistike, mert ö most éppen ön-megvalósít és így fejlődik. Sakk matt, hiszen ha én nem engedem, akkor majd az utódom, a bénabéla úgy is megengedi majd, nem az ő fia…
Szerintem nem pont a babázásról volt szó, hanem arról, hogy érdemes-e a fiúkat a lányok kiszolgálására nevelni, a lányokat pedig a férfiakon való élősködésre (htb) vagy jobb lenne, ha mindenkit arra nevelnének, hogy hozza ki magából a maximumot, és ne nemi alapon várja a sültgalambot a másiktól.
Na várjál… lehet hogy elragadtattam magam… :) bár nem szoktam… – átfutom még egyszer.
És tényleg nem, ugyanaz a hsz, hgyi:
“Tőlem babázhat egy kisfiú is és focizhat kislány is, nem ez a férfivá illetve nővé nevelés alapköve.”
“Különben pont az ilyen beszélgetésektől félek a házasságban, a nejem elém áll és azt mondja, had babázzon Pistike, mert ö most éppen ön-megvalósít és így fejlődik. Sakk matt, hiszen ha én nem engedem, akkor majd az utódom, a bénabéla úgy is megengedi majd, nem az ő fia…”
Jól értem, hogy arra utalsz, hogy ha a Pistikéteknek nem engeded meg hogy babázzon, akkor ezért lecserél téged az asszony egy bénabélára? Ha csak ettől tartasz, akkor nyugodtan házasodhatsz, én legalábbis ezt a szcenáriót nem tudom elképzelni :-).
Amúgy meg van még egy kifogás a babázásra: ha szét akarja szedni, vagy ha meg akarja nézni a punciját :-).
Neked van egy normális feleséged – több ilyen ember kéne erre az oldalra, komolyan mondom! – olyan egy példa nem példa alapon.
Ha tudnád milyen vitáim voltak nekem a barátnőimmel azért, mert fennakadtam, hogy nem úgy viselkednek egy szituációban, ahogy egy nőtől elvárható, vagy ritkábban azon, hogy szerintük én nem viselkedtem férfiként – tehát a nemi szerepeken. Nem nehéz elképzelnem, hogyan reagálnának egy ilyen szituban.
– Hozzáteszem, életembe egyszer fordult elő, hogy ráhajtottak a nőmre a jelenlétemben, gazdagabb is lettem egy orrcsontrepedéssel. Az a barátnőm nem is rótt fel nekem semmit. A többi esetben egy pénztárossal vagy egy pincérnővel, stb… szemben kellett volna kiállnom a nőm mellet – szerinte. :D Amikor én éltem kritikával, kétségtelenül ez fordult elő többször, minden esetben elismerték burkoltan, hogy valóban közönségesen viselkedtek, tehát magyarán mondva letudták azzal, hogy – ez manapság már természetes! Én pedig erre általában ilyesmit mondtam: A f@szom a szádban, az a természetes! Aztán szakítottam… :D Hangsúlyozom, emancipált, tanult, több esetben többdiplomás nőkről van szó, nem egyszer lehettem volna már kitartott bénabéla férjecske, ha hajlandó vagyok egy kicsit félrenézni.
Én is babáztam néha egész kicsiként. Nálam általában aludtak a babák, ha ébren voltak akkor harcoltak ill. gyakran bekakiltak.
Szerinted én nem a barbie-hoz nyúltam először, ha tehettem?! :D – Tudod te hogy miről beszélek, és a sz@ros babáidnak ehhez semmi köze… :)
.
Pont délután olvastam a cikket.
Tényleg szembetűnő a különbség a két házaspár közt, teljesen máshogy viszonyul a 2 férfi a feleségeikhez, de ebből arra a következtetésre jutni, hogy Trump tárgyként kezeli a feleségét, gyakorlatilag egy shaming language. Persze mit várunk a főleg balos médiától?:)
Szerintem egész egyszerűen arról van szó, hogy tök más a két pár kialakult szokásrendszere. Más a két férfi, mint ember, máshogy viszonyulnak a nőkhöz, de ettől nem lesz az egyik jó, a másik meg rossz. “Érdekesmód” Clinton nőügyeinél senki sem jött azzal, hogy tárgyként bánik Hillaryvel*… Tiszta álszent és képmutató az egész dolog.
Ami azt a pofavágós gifet illeti, én simá elhiszem róla, hogy valahol mélyen belül Trump felesége egyáltalán nem szereti az ipsét… de ehhez meg annyival, de annyival többet kéne látni róluk, belőlük…
A testbeszéd olvasása egy elég speciális dolog. Ezzel én annyira nem foglalkoztam de olvastam 1-2 könyvet. Amit mindenképp ki kell emelni, az az, hogy ugyanannak a testbeszédnek többféle változata és kiváltó oka is lehet. Pl. azt mondjuk, hogy ha a csaj karbatett kézzel beszélget velünk, az elzárkózásról, távolságtartásról árulkodik. De ugyanakkor az is lehet, hogy simán csak fázik. A keresztbe tett láb felénk néz-e, vagy sem? Ennek is lehet más oka, mint az irántunk érzett szimpátia, pl kényelmetlen szék, fájós láb, stb.
Kontextusaiban kell nézni, összefüggéseiben, és nem 1-1 másodperc alapján.
Ez így nagyon félrevezető lehet.
Ettől még persze lehet, hogy Trump tényleg egy szexista barom, aki tárgyként kezeli a nőket, kinézem belőle, de hogy egy ilyen cikk, meg pár ilyen elkapott jelenet erre nem bizonyíték, az hótziher:)
*Pont arról is pár napja láttam videót, hogy Bill Clinton még a megválasztása előtt, a kampánya során állítólag megerőszakolta egy munkatársnőjét. A videóban a nő beszél, és azt is elmondja, hogy az eset után Hillary(!) odament hozzá, és valamilyen úton-módon kierőszakolta, hogy a nő ne jelentse az ügyet.
Na most ha ez is igaz pl, akkor Hillary is egy pont ugyanakkora képmutató rakás szar, mint amivel Trumpot vádolja. Ha ez igaz, az azt is mutatja, hogy szarik ő a nőkre, ha a hatalma/státusza (akkor first lady) útjában áll…
Áhhh, politika, hányinger az egész.
:D
P.S. Persze, hogy kérdezhetsz, bármikor:)
“egy szexista barom, aki tárgyként kezeli a nőket” – Definiáld legyél szíves hogy ez mit jelent. Sokan használják a szexista meg a tárgyként kezel fordulatokat és számos összefüggésben. Kíváncsi lennék hogy végső soron mit jelent.
Hillary the Cunt: A nemi erőszak bűncselekmény. Egy bűncselekmény eltitkolására való felbújtás micsoda?
Lehet, hogy a szexista helyett jobb lett volna a hímsoviniszta szó, nézd el nekem, éjjel negyed2 volt, és ittam 3 pohár jóféle tojáslikőrt:) tegnap lettem 37.
Amúgy én ezeket pont úgy értem, amit jelent. Nemi alapon diszkriminál, férfiakat jobbnak alkalmasabbnak tartja bármire, asszonynak kuss a neve, stb. Ez utóbbi el is visz a tárgyként kezeléshez. Csinos feleség, aki jól jön, ha meg kell jelenni valahol, amúgy meg le van tojva, arra jó, hogy szüljön 2 gyereket és otthon rend legyen. Ezt értem tárgyként kezelés alatt. Ez persze megnyilvánulhat abban is, hogy nem várja meg a kocsinál, mint Obama az ő feleségét, de pusztán ilyenekből ezt nem lehet kijelenteni sztem.
Ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy számít-e ez valamit. Ettől rossz elnök lesz? Ettől fogja elbaxni a gazdaságot? A hímsovinizmusa maitt fog kirobbanni a 3. VH? Stb, stb… Nem hinném.
Gratulálok!
“valahol mélyen belül Trump felesége egyáltalán nem szereti az ipsét”
2005-ben házasodtak meg, akkor Melania 35 éves volt, Trump meg 59. 24 év van köztük, nehezen hiszem, hogy valódi, szerelmes vonzalom lenne köztük. Egy csinos modell, aki hozzáment egy dúsgazdag milliárdoshoz
“Ami azt a pofavágós gifet illeti, én simá elhiszem róla, hogy valahol mélyen belül Trump felesége egyáltalán nem szereti az ipsét…”
A pénzen és hatalmon kívül ugyan mit szeretne abban a vén bohócban.
“Na most ha ez is igaz pl, akkor Hillary is egy pont ugyanakkora képmutató rakás szar”
Ha nem igaz, akkor is.
.
“Jó példa erre az a pillanat, amikor Melania Trump egy becsomagolt ajándékot nyújtott át Michelle Obamának. Férje, látva, hogy a first lady kényelmetlenül érzi magát, mert nem tud mit kezdeni a csomaggal, odalép, és átveszi tőle.„Ez egy szép pillanat volt, mintha csak azt mondta volna: add ide drágám, majd én elintézem” – magyarázta Wood.”
Ha a cikk stílusából indulnék ki, ide lehetne azt írni, hogy “Micsoda egy hímsovén mocskos disznó ez a Barack, még annyit se néz ki a feleségéből, hogy egy ajándékot tudjon mit kezdeni!!” esetleg “Még az ajándékot is elvette szegény nőtől!!”
Na hát igen. Ez jó példa arra, hogy hányféle módon lehet ugyanazt a jelenetet magyarázni, hogy tök különböző végeredményt kapj. Ezért nem lehet 1-1 jelenetből ilyen következtetéseket levonni.
Jordan Peterson: Eye Contact and Attraction
https://www.youtube.com/watch?v=PsFb0CYnnWM
Már régóta érlelődik bennem egy kérdés: ha velem szemben áll egy nő, és állás közben keresztbe tett lábakkal áll. Mondjuk így: https://goo.gl/images/a3XakB. Az mit jelent? Ezt egyelőre nem tudom hová tenni.
Amiatt kérdezem, mert többször megtörtént, hogy felszálltam a metróra. Rápillantottam a szemközti csajra, és ő utána kis időre keresztbe rakta a lábait. Ez metrón nem praktikus, mivel instabil. Emiatt gondoltam, hogy jelenthet valamit: vagy jót, vagy rosszat. Amiatt furcsállom a dolgot, mert nem bámultam őket folyamatosan, tényleg csak egyszer pillantottam rájuk.
Egy testi jel önmagában nem sokat mond ill. félrevezető értelmezéseket eredményezhet. Mindig jelcsoportokat kell nézni. Milyen volt a válltartása, hogyan tartotta a fejét, csipőjét, pillantás stb.
Nagyon kell pisilnie?
Védekező állás felajzott bikák ellen.Vagy izgalomba jött.Vagy mind a kettő.Legközelebb meg kell kérdezni választ megosztani.
Menstruációs fájdalmak..de csak kapaszkodott az egyik kezével.Másikban egy piros “Kojak”-nyalóka amit nagyon lassan mozgat a szájában a szemét le sem veszi rólad …azt nem tudom mit jelent.
Én akkor állok így, ha egy helyben kell maradnom és unatkozom. :)
Mért nem füttyentesz valami bohócnak, hogy szórakoztasson.
Neked? :)
Nekem nem kellesz, mer már ki vagy élve.
Dehogyisnem. :)
Álmodozz csak.