A budapesti Bethesda Gyermekkórházban a gyermekek mellett nem lehet ott éjszakánként az édesapjuk, mivel a kórház nemi alapon diszkrimináló szabályzata kizárólag az anyukák és a nagymamák számára biztosítja ezt a lehetőséget. Tamás Bence Gáspár Tumblr oldalán tette közzé a plakátnak a fotóját, ami ezt nyilvánvalóvá teszi, illetve hozzáfűzte még azt a megjegyzést is, hogy vannak helyek, ahol a férfiakat nem veszik emberszámba. Ennél jobban én magam se tudtam volna megfogalmazni egy mondatban, hogy mit gondolok erről a rendelkezésről.
Ha figyelmesen elolvassuk a szabályzatot, akkor azt is láthatjuk, hogy ez nem csupán az éjszakára vonatkozik: az anyukák és a nagymamák a nap 24 órájában jogosultak arra, hogy a beteg gyermekeik mellett legyenek és gondoskodjanak róluk, míg a kórház az apák és a gyermekek közötti kapcsolatot napi másfél órában (!) korlátozza. Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy ezúttal nemcsak az anyákhoz képest vannak hátrányosan megkülönböztetve az apák, de még a nagymama is előttük van a sorban.
Egy kivétel van: a gyermeküket egyedül nevelő apák elvileg megegyezhetnek az osztályvezető főorvossal, azonban még nekik is külön engedélyt kell kérni erre, ami eléggé megalázó helyzetbe hozza őket is. Ezzel tulajdonképpen azt üzenik nekik, hogy egy apa csupán azért kaphat lehetőséget arra, hogy gyermekével együtt töltse az éjszakát, mert nincs az anya, aki ezt megtegye helyette. Ha nincs ló, akkor jó a szamár is elv alapján.
Nem ez első eset, hogy egy kórházzal kapcsolatban felmerül az, hogy diszkriminálja az apákat. A Diványban tavaly jelent meg egy cikk, amely ezzel a problémával foglalkozott, azt követően, hogy egy Tumblr bejegyzésből kiderült, hogy egy beteg kisgyermek édesapjának nem engedték meg, hogy éjszaka a kórházi baba-mama szobában aludjon, mivel az, mint neve is mutatja, “baba-MAMA szoba”. Az azonban nem derült ki, hogy melyik kórház volt az, a Divány levelet írt az ismertebb kórházaknak, amelyek közül a Bethesda Gyermekkórháztól még csak választ sem kaptak, pedig próbálták elérni őket telefonon és a levélben is.
Akkor nem válaszoltak – már ez is elég gyanús lehetett volna – most viszont már nem is volna szükség a válaszukra, hiszen ennél a plakátnál egyértelműbb bizonyíték nem kell. Azt követően, hogy Tamás Bence Gáspár közzétette ezt a képet a Tumblr oldalán és több médium is foglalkozott az esettel, voltak akik azt javasolták, hogy a sértettek forduljanak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, míg mások szerint nem kéne azonnal jogi útra terelni ezt a kérdést, hanem meg kéne kérdezni a kórházat arról, hogy mi az álláspontjuk.
Ez olyan kristálytiszta nemi alapú diszkrimináció, amire szerintem nem létezik elfogadható indok, ezért én magam is azok oldalán állok, akik inkába jogi lépeseket sürgetik az ügyben. Milyen indokok jöhetnének szóba? A férfiak potenciális erőszakolók, akiktől meg kell védeni a gyermekeket? Vagy esetleg az anya fontosabb és jobb szülő az apánál? Elég nagy esély van arra, hogy ilyen ideológia áll a háttérben – amit persze a kórház nyilván nem ismerne el. De a korrektség kedvéért mégiscsak ismertetném a kórház álláspontját is:
“A Bethesda Gyermekkórház legtöbb kórtermében egyszerre több gyermeket is ellátunk. Természetes, hogy serdülő koruk kezdetétől elkülönítjük a lány és a fiú betegeket. Szeméremérzetük miatt ez a jog a szülőket is megilleti. Mivel legtöbbször az édesanyák kívánnak gyermekük mellett maradni, az
édesapáknak ilyenkor nem tudunk a kórtermekben szállást adni. Természetesen őket is örömmel látjuk napközben és mindenben egyenrangú szülőként kezeljük őket. Bátorítjuk is az apákat, hogy a lehető legtöbb időt töltsék egészséges és beteg gyermekük mellett és kapcsolódjanak be a gondozásukba. Szülői programjainkra, táborozásainkra és egyéb alkalmainkra is örömmel hívjuk őket. Az éjszakai itt alvással kapcsolatban azonban azt kérjük, fogadják el, hogy abban a kórteremben, ahol pl. három édesanya pihen gyermeke mellett, meg egy kamaszodó lány beteg is gyógyul, éppen az anyák kérésére, nem lehet szállást biztosítani a férfi hozzátartozóknak. Köszönjük megértésüket!”
Dr. Velkey György
főigazgató
Azt gondolom, hogy ezek a kifogások több szempontból sem állják meg a helyüket: A Bethesda kórházban már a 90-es években is ez volt a gyakorlat, ilyen közegben nem csodálkozhatunk azon, ha az apák nem érzik úgy, hogy nekik helyük lehetne ott éjszaka. Ezzel szemben az RTL Klub híradójában a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója elmondta, hogy náluk egyre több apuka marad gyermekével a kórházban. Úgy látszik tehát, hogy egyre inkább volna erre igény.
Elhangzik, hogy a szülőket a szeméremérzetük miatt megilleti az jog, hogy a férfiak és a nők külön szobában legyenek elhelyezve. Ez így igaz is lenne, csakhogy a kórház, nem a szülők számára biztosítja ezt a jogot, hanem kizárólag az anyák számára. Az anyák érdekei oly annyira előtérbe vannak helyezve, hogy az ő kényelmük érdekükben, megfosztják az apákat még attól is, hogy gyermekükkel együtt tölthessék az éjszakát. Míg a közlemény szerint napközben szívesen látják az apákat és mindenben egyenrangú szülőként kezelik őket, a plakát egészen másról tanúskodik: “Az anyán kívül más látogatók a látogatási rend szerint 16:00-17:30 között lehetnek jelen”
Azt kérik, hogy értsük meg, hogy egy olyan szobában, ahol egy kamaszodó lánybeteg gyógyul, nem kívánatos egy felnőtt férfi jelenléte. Én itt visszakérdeznék: ha ez így van, akkor miért lehetnek jelen felnőtt nők olyan szobában, ahol kamaszodó fiú betegek gyógyulnak? Itt saját magukkal kerülnek ellentmondásba, ugyanis ha álláspontjuk nem tartalmazna semmilyen formában férfiellenességet, akkor azt is figyelembe vennék, hogy a kamaszodó fiúkat is zavarhatja az, ha idegen nőkkel kell együtt tölteniük az éjszakát.
Eközben épül a vidéki anyukák részére az Anyák Háza is a Bethesdában – aminek már a neve sokatmondó… 2010-ben már volt egy ombudsmani állásfoglalás az ilyen esetekkel kapcsolatban, amely kimondta, hogy az a házirendbe foglalt szabályozás, illetve alkalmazott gyakorlat, amely általában tiltja, hogy a felvett gyermek mellett férfi hozzátartozója tartózkodjon, ellentétes az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 11. § (4) bekezdésében foglaltakkal, továbbá alkalmas arra, hogy a gyermekegészséghez, illetve védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot okozzon. Egyértelműen látszik tehát, hogy a kórház törvénytelen módon jár el, ezért én azt javaslom minden apa számára, hogy ne tűrje el: akár jogi úton is próbáljon kiállni az egyenlő bánásmódhoz való joga mellett.
Jó lesz, ha sikerül elérni, hogy az apa is bennmaradhasson. Az én világképem szerint az anyáknak kell bennmaradni elsősorban, de ezt felülírhatják a körülmények, illetve ha valaki másképp gondolkodik akkor azt ilyen szinten nem kellene szabályokkal korlátozni. Vagy el tudom képzelni, hogy ha komoly baj lenne, akkor akár mindketten is a gyerekünk mellett lennénk akár hosszabb ideig is.
Ebben az esetben teljesen indokolt lenne aláírásgyűjtéssel is tiltakozni. Van ilyen kezdeményezés?
Amikor a gyerekünk született, akkor mindenképpen azt akartuk, hogy végig együtt lehessen a családunk. Minden lehetőséget végignéztünk, és egyetlen szülészetet találtunk, ahol az apa a családjával együtt töltheti az első napokat – de ez nem TB finanszírozott szolgáltatás, kb félmillióba került volna, tehát a többség számára nem elérhető. Ez az igényünk volt az egyik nyomós érv amellett, hogy végül otthonszülés mellett döntöttünk.
A probléma továbbgondolása is érdekes. Olvastam valahol, hogy aki a szerettei között van, az jobb esélyekkel gyógyul. Nagyon jó lenne, ha minden esetben a beteggel benn maradhatna családtag. Például ha egy idős házaspár egyik tagját ha műtik, akkor mellette lehetne a párja. Sokkal emberibb lenne az egész.
És ha messzebbre (remélhetőleg messze van még) tekintek előre, engem elrémiszt, ha belegondolok, hogy az életem végén egy sivár kórház kórtermében egyedül kell meghalnom. Sokkal jobb lenne, ha az otthonomban, vagy valahol szabad körülmények között történhetne.
Persze tudom, hogy ez úgy tűnik, hogy pénzkérdés, de simán el tudom képzelni, hogy összességében pénzben kifejezhetően is jobban járnánk, ha emberibb arcú lenne az egészségügy.
“Ebben az esetben teljesen indokolt lenne aláírásgyűjtéssel is tiltakozni. Van ilyen kezdeményezés?”
Nincs, csupán annyi történt, hogy a főbb médiumok is beszámoltak erről. Ez is több, mint amit megszokhattunk.
“Természetes, hogy serdülő koruk kezdetétől elkülönítjük a lány és a fiú betegeket. Szeméremérzetük miatt ez a jog a szülőket is megilleti.” – Micsoda érvelés! A fiú betegek melletti anyukák szemérme nem sérül a többi fiúval kapcsolatban? No és mi a helyzet a kamaszodó fiúcskák szemérmével? Elvégre idegen nőkkel kénytelenek aludni. Ilyen alapon fiúval csak apuka aludhat, míg lánnyal csak anyuka.
A másik dolog ami beugrott. Láthatóan törvénysértő a kórház eljárása valamint emberileg, erkölcsileg is megkérdőjelezhető. A magam részéről fel is merült, milyen ellátást kaphatnak a gyerekek ott, ahol az emberi szint is ennyire lent van.
“A magam részéről fel is merült, milyen ellátást kaphatnak a gyerekek ott, ahol az emberi szint is ennyire lent van.”
Bp egyik legjobb gyerekkórházáról van szó. mind szakmailag, mind emberségben a toppon vannak. nagyon nem értek egyet a kipellengérezésükkel, fôleg egy olyan országban ahol összeomlóban van a közegészségügyi ellátórendszer és az eüi dolgozók ebbôl a helyzetbôl hozzák ki a maximumot.
A kórháznak az lenne a legegyszerûbb, ha egyáltalán nem tartózkodnának hozzátartozók a kórtermekben, de a gyógyulást a bizalom és körúlményekhez képesti biztonságérzet gyorsítja.
Az egyik cikk alatt, pl. Elek Te is, azzal érvelsz, hogy vannak nôi kompetenciák, mint csecsemô és kisgyermekgondozás, itt meg felülsz ennek a jogászkodó hangulatkeltésnek.
a kamaszódó fiú és lánybetegekkel nagy valószínûséggel már nem marad ott hozzátartozó éjszakára, így ez az intézkedés ôket igazából nem érinti, látogatási idôben meg nincsenek korlátozva az apák.
Ez az intézkedés a csecsemôket és az édesanyjuk közelségét fiziológiailag jobban igénylô kisgyermekek miatt van és leginkább az édesanyák reklamálhatnának, hogy még esélyük sincs, hogy az otthonmaradó édesapa egy kicsit is felváltsa, tehermentesítse ôket. Én meg így látom :).
A szakmaiságukról már hallottam, olvastam. Az emberségükről nem tudok mit mondani, nem tudom hogy lehetne mérni. A magam részéről annyit jegyeztem meg, hogy a dolgok olvastán meglehet okkal merülhet fel a kétely a gyermekek ellátása minősége kapcsán (és itt a gyerekek érzelmi szükségleteire is gondoltam).
Az intézkedést magyarázó érvelésben kamaszodó gyerekekről van szó. Továbbra is úgy gondolom, a kisgyerekeknél, babáknál általában nagyobb szükség van az anyai gondoskodásra, mint az apaira. Az persze más kérdés, hogy ez a gondoskodás egy kórházi kezelés alatt mennyire jelentkezik és mennyiben inkább a jelenlét érzelmi töltete és hasonlók számítanak.
Egyikünk sincsen abban a helyzetben, hogy kijelenthesse, amit állítasz minden gyermek esetén igaz, azaz az apai jelenlét a gyereknek kevésbé fontos, mint az anyai. Szerintem mindegyikünk ismer igencsak apás gyereket. Az hogy intézményi szinten különbséget tesznek a szülők között és egyben a gyerekek szülői preferenciáit is előre eldöntik helytelen, függetlenül a hely szakmaiságától és ezt kifogásolni korántsem jogászkodás. Amúgy szerintem legtöbbünk ismer olyan orvost, aki szakmailag a toppon van, míg emberileg korántsem.
Még egy dolog: Én személy szerint mindig adoráltam az anya és gyermek kapcsolatát. Éppen ezért meglehetősen nagy igényeim vannak női részről az anyaság tekintetében. Mindettől függetlenül azonban be kell látni, hogy ebből a kapcsolatból a gyerek a fontosabb. Nem azért mert az ember inkább apa, mint férfi, hanem mert egy gyerek sérülékenyebb, a vele kapcsolatosan elkövetett hibák sokkal komolyabbak ezért sokkal inkább kerülendőek.
Az intézmény neve Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza, közcélú szerepet lát el, az âllammal szerzôdik,de az államnak nincs joga világnézeti kérdésekben az egyház által létrehozott intézményt bírálni. Innentôl kezdve EBHnál se lehet apelláta, simán és joggal hivatkozhatnak világnézetre, hogy a betegápolás az nôi kompetencia.
nevelési, oktatási, betegápolási kérdésekben Veramnak/ Brandonnak érdemes lenne felkeresnie Gumiékat.
A betegápolást a személyzet végzi.
Nem gondolnám hogy a keresztény tanítások szerint az apa kevesebbet érne, mint az anya. Szóval ez nem a keresztényi világnézetről szól. A kórház Magyarországon működik, a betegek ellátásáért állami forrásokban is részesül. Mindezek okán az alkotmányos- és általában törvényi kívánalmaknak ott is eleget kell(ene) tenni.
Ha Káli istennő hívei tartanának fenn kórházat ott világnézeti okokból a halálba segíthetőek lennének a betegek?
Országgyûlés által elismert magyarországi egyházról beszélünk, jogállamban, .
” Az államnak világnézeti kérdésekben semlegesnek kell lenni. Ugyanakkor az elválasztás és a semlegesség nem zárja ki azt, hogy az állam tekintettel legyen az egyházak olyan sajátosságaira, amelyek ezeket megkülönböztetik más társadalmi szervezetektől, egyesületektől, érdekképviseleti szervektől .”
az hogy anno az államosítással megszûnt a diakonissza képzés és szolgálat, az nem jelentette azt, hogy a református “apácák” nem dolgoztak tovább, ill a szellemiséget nem ôrizték az ott dolgozók- ez a Bethesda sajátossága, ettôl nem szimpla kórház.
megértem, hogy 2015-ben furi szeméremérzettel érvelni, de leginkább errôl van szó és nem arról, hogy az apa kevesebbet érne.
Az apákat egyedül az ott alvásban korlátozzák, de a mellékelt tacepaón is ott van, hogy osztályos fôorvossal egyedi esetekben lehet egyeztetni.
Nem csak abban korlátozzák az apákat, hiszen mint a plakáton olvasható is: 16:00-17:30 közötti időszakot leszámítva az apákat egyáltalán nem látják szívesen a kórházban. Az a mondat, hogy “a semlegesség nem zárja ki azt, hogy az állam tekintettel legyen az egyházak olyan sajátosságaira, amelyek ezeket megkülönböztetik más társadalmi szervezetektől, egyesületektől, érdekképviseleti szervektől” nem jelenti azt, hogy tekintettel is kell lennie mindenre. Ez a kórház állami forrásokból tartja fenn magát, többek közt a férfiak befizetett adóforintjaiból. A törvényeket nekik is be kell tartani. Ebbe szerintem nem fér bele az, ha valaki ilyen módon tesz különbséget az emberek között. Szerinted elfogadható volna, ha mondjuk vallási okokra hivatkozva kitiltanák a zsidókat vagy csak a férfiak kirekesztésével szemben vagy ilyen megértő?
Hozzáteszem, ha valóban vallási ok áll a háttérben, akkor a kórház a közleményében nem mondott igazat…
Érdekes hogy előbb a kisgyerekek anyaigényét említed fel érvként lévén az idézett nyilatkozattal ellentétben a kamaszos szégyenlősség szerinted nem pálya, aztán éppen ellenkezőleg, érvelsz a szégyenlősség miatti (apa)kirekesztés mellett végül pedig az egyházak világnézeti szabadságát hozod elő. Most akkor melyik?
A magam részéről mindegyiket megcáfoltam. A kizárólagos gyermeki anyaigényt, azt hogy csak a lányok, nők szégyenlősségét kellene figyelembe venni ill. hogy az állam és az egyház szétválasztása óta a törvényi keretek elsődlegessége minden jogállamban alapvető kell hogy legyen.
Mindent összevéve itt nem arról van szó, hogy nem kellene figyelembe venni a körülményeket, az anyák szerepét stb., hanem arról hogy egy intézmény a saját hatáskörében minőségi különbséget tehet-e a szülők között. Kíváncsi lennék ha nem férfiakról, hanem vakokról vagy kerekesszékesekről lenne szó és az intézmény a körülményekből adódóan (pl. technikai feltételek) az ő jelenlétüket korlátozná, akkor milyen tiltakozás lenne? Vagy elképzelem a fordított esetet, adott intézmény korlátozza vagy teljesen megtiltja nők jelenlétét a saját falai között. Akkor aztán lenne hörgés…
Szóval mivel itt nem áthidalhatatlan biológiai különbségekről van szó, nem értem miért kellene másképen mérni a két nemet.
A Káli istennôs maximálisan ízléstelen billírodra reagáltam. nem szoktam l’art pour l’art vitázni, próbáltam emberi vagy világnézeti magyarázatot találni a kiírásra.
veram igencsak elméleti szinten kezeli ezt a diszkriminálósdit, szavakon lovagol és nem jár utána a valóságnak.
Mdmselle által belinkelt cikbben az igazgató elismeri, hogy ez egy szerencsétlenül megfogalmazott szöveg. mi kell még? A tettek fontosak, a kommentekbôl kiderül, hogy a gyakorlatban ott alhatnak az édesapák is.
Ráadásul nincs bennük semmi férfiellenesség, ha az önkéntességnél pl. ” 18 év feletti felnőtt, vagy érett, felelősséget vállalni tudó 16 év feletti diák, és nyugdíjas: nagyapai, nagyanyai attitűddel rendelkező, hittérítői szándéktól mentes, de spiritualitásra nyitott, mesélni, beszélgetni, meghallgatni jól tudó, rugalmas, de időkereteket tartani képes, élettapasztalattal és elfogulatlan kommunikációs készségekkel megáldott személy vállalhatja a ránk bízott gyermekek és szüleik pszichés és szociális biztonsága javára és érdekében.”
http://www.bethesda.hu/hogyan-segithet/oenkentesseg
ha a férfi számukra egy szexuális predátor lenne (ahogyan ezt Veram próbálja a cikkben kiforgatni ) akkor az önkéntesek közt is csak nôket fogadnának.
A Káli istennős példa éppen tarthatatlanságánál fogva mutat rá az állam és az egyházak valós és megkívánt viszonyára.
Nem puszán magyarázatot kerestél, hanem állást is foglaltál. Lásd: “Én meg így látom”
A többire meg csak magamat idézem: “Ez az érv egyszerűen nem elégséges az ilyen mérvű különbségtételhez.” Szóval itt nem a szavakon lovaglásról van szó, hanem arról hogy minden elfogadható gyakorlati különbségtételen túli a megkülönböztetés. Ennyi. Nem egyenlőségről beszélek (nem kell mindig mindent nemi alapon kicentizni), hanem arról hogy a két nem lehetőségei ebben a tekintetben olyan távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Más kórházak sikeresen képesek kezelni ezt a “problémát”. Elmondásod alapján nem pénz vagy áldozatkészségből van kevesebb vagy több. Lehet hogy csak a hozzállás más?
Már, hogy lenne ez csak egy szerencsétlenül megfogalmazott kiírás, miközben a kórház fentebb dőlt betűvel szedett közleményében maga is elismeri ezt?
Ez nem a szavakon való lovaglás, még akkor is ha egyedi esetekben megengedik ezt (én mondjuk, hallottam erre ellenpéldákat is) ez akkor is megalázó az apák számára és ha egyszer egy apa ezt látja kiírva, akkor jó eséllyel alkalmazkodik is ehhez. Kevesen vannak, akik szembe mernének fordulni egy ilyen rendelkezéssel, ezért ennek az eltávolítása létfontosságú, függetlenül attól, hogy milyen a kórházban a gyakorlat.
Ha az a probléma, hogy nem jártam utána valóságnak, akkor itt a lehetőség, hogy meggyőzzél. Jelzem: eddig még nem sikerült. Én nem mondtam azt sem, hogy azt gondolják, hogy egy férfi szexuális predátor lenne, csupán felsoroltam, hogy milyen indokok szoktak szóba jönni ilyenkor. Egyébként nyilvánvaló, hogy a kórházigazgató nem fog kiállni nyilvánosság elé és elmondani: hogy igen, azért nem maradhatnak bent az apák, mert azt gondoljuk, hogy szexuális ragadózók.
Az önkéntesség és az éjszaka ott alvás pedig nem ugyanaz: nehogymár oda jussunk, hogy még hálásak legyünk azért a kórháznak, hogy egyáltalán önkéntesek lehetnek férfiak…
Ne haragudjatok, de se idôm se kedvem most gittet rágni. Fontosnak tartottam jelezni, hogy egy szerencsétlen szövegezés nem adhat alapot egy teljes intézmény meghurcolásához.
ebben az esetben szimplán egy udvarias megkereséssel sokkal többet lehetett volna elérni az apák érdekében, mint a jogvédôs kis gesztenyét sütögetni.
Az előzményekből úgy tűnik volt megkeresés, erre született a főigazgatói állásfoglalás a fenti tartalommal.
Lehet hogy érzelmileg túlreagálom, de mentségemül legyen szólva, számomra a szülő-gyermek kapcsolat valódi szentség, sokkal inkább, mint akár a házasság. A házasság meg ha jól tudom nem csak a katolikusoknál szentség, hanem az ortodoxia is a hét szent titok egyikének tartja. Szóval számomra valahol az istentelenség kategóriája ha a társadalom, állam, intézményei aránytalanul vagy igazságtalanul avatkoznak közbe ebbe a kapcsolatba függetlenül a szülő és a gyermek nemétől (eltekintve persze a különneműségtől).
Talán nem is áll távol a valóságtól még az az elmélet sem, hogy szexuális ragadozónak tekintik a férfiakat. Velkey nyilatkozott az Indexnek:
http://index.hu/belfold/2015/07/23/korhaz_gyermekkorhaz_bentalvas_apak_anyak_beteg_gyermek_latogatasi_rend_bethesda-gyermekkorhaz_velkey_gyorgy/
“Velkey György ugyanakkor megjegyezte: arra már volt példa a kórházban, amikor egy apa az egyik beteg kamaszlány után próbált bemenni a vécébe, és zaklatni kezdte”
Ha valakinek nincs semmiféle előítélete a férfiakkal szemben, akkor ilyet nem mond, pláne nem egy diszkriminációs gyakorlat indoklása képen,
Előre bocsátom, nagyra értékelem mindennemű fáradozásod, a valódi egyenlőségre való törekvésed, de elsőként, ennél a cikknél érzem azt, hogy nincs igazad. Ennél a témánál egyszerűen nem lehet a nemi egyenlőség oldaláról megközelíteni a problémát. Ha csak az esély megvan erre: “arra már volt példa a kórházban, amikor egy apa az egyik beteg kamaszlány után próbált bemenni a vécébe, és zaklatni kezdte” – akkor már nem az egyenjogúságról szól az ez ügy. Ha fennáll ennek veszélye, mert történt már ilyen, akkor jogos az a Kórtermi Rend, amit kifüggesztettek. Ha én apa lennék, és a tizenéves lánygyermekem bent feküdne napokig, én sem tolerálnám ha idegen férfiakkal (apákkal) töltené az éjszakát egy kórterembe… környezetükben intézné kisebb-nagyobb ügyes dolgait. Ez a magánvéleményem. A kórház meghozta a legkisebb rossz döntést, talán az egyetlen jó döntést, amivel későbbiekben ki is védheti a hamis/valódi feljelentések perek garmadáját. Elejét vették a bajnak, s ugyan (megint) a férfiak rovására történt a negatív diszkrimináció, de legalább itt részben legitim.
Én azt gondolom, hogy egy ilyen esetben egy kórház intézkedése, akkor lehetne jogos, ha azt az embert tiltja ki, aki ilyet tett, vagy pedig nemtől függetlenül mindenkit kitilt.
Ugyanis nem a férfiak kollektívan követtek el ott bűncselekményt, hanem EGY ember, aki történetesen, véletlenül épp férfi volt. A kórházat ez eset viszont nem jogosítja fel arra, hogy törvénytelenül járjon el és nemi alapú diszkriminációt alkalmazzon.
Abba gondoljunk bele ilyenkor, hogy ha nő tette volna ezt, akkor kitiltottak volna minden nőt? Ha cigány lett volna az elkövető kitiltottak volna minden cigányt? Szerintem mindannyian tudjuk, hogy nem, egyetlen nagyobb társadalmi csoporttal szemben elfogadott az ilyen fajta diszkrimináció: a férfikkal szemben.
(A Bethesda esetében ez egyébként is csak egy ürügy, szóval ez leginkább hangulatkeltés a férfiak ellen, mintsem a valós ok, a valós ok.)
Tibi véleményére hajlok és Koriéra. A sajátomat nem sikerült röviden megfogalmaznom :), szóval csak annyit, hogy szükség van esetenként átgondoltan kivételekkel élni, és itt ez történt.
“betegápolás az nôi kompetencia.”
Volt pár hónapja egy remek angol nyelvű grafikon, amin pl. az volt látható, hogy az USÁ-ban a szociális munkások nagyjából 80%-a a nő, ám az átlagos IQ alig haladja meg a 100-at a szociális munkások körében. Ezzel szemben a fizikusok körében 20% alatt van a nők aránya, míg ott az átlagos IQ 130 fölött van. Szóval kíváncsi vagyok, hogy még miket tartasz női kompetenciának, de a csatorna tisztítást is be kéne venni.
“az államnak nincs joga világnézeti kérdésekben az egyház által létrehozott intézményt bírálni”
Egyház által létrehozott intézmény, de az állampolgárok adójából működik, akiknek kb. a fele férfi. Meg tudnád nekem mutatni, hogy a Bibliában, vagy bármelyik hivatalos egyházi állásfoglalásban hol van benne az alábbi gyakorlat?
“simán és joggal hivatkozhatnak világnézetre, hogy a betegápolás az nôi kompetencia.”
Koriander, ezt nem mondhatod komolyan. A magyar jog legalább szavak szintjén deklarálja a nemi egyenjogúságot, és ha egy egyház tevékenysége a világnézete alapján szembehelyezkedik az ország alkotmányos rendjével, akkor azt az egyházat azonnal be kell tiltani.
Egyetlen ilyen, diszkriminatív intézkedés mellett sem lehet szó nélkül elmenni, mert mindent meg lehet ideologizálni, és a sok tendenciózusan megideologizált jogsértés eltűrése nyomán alakul ki a férfiellenes társadalmi környezet.
“a kamaszódó fiú és lánybetegekkel nagy valószínûséggel már nem marad ott hozzátartozó éjszakára”
A kórház a közleményében egy olyan példát hozott fel, amelyben 3 anya és 1 kamaszodó lány tartózkodik egy szobában. Ha 3 anya tartózkodhat egy olyan szobában, ahol egy kamaszodó lány tartózkodik, akkor mennyi az esélye annak, hogy azokban a szobákban nincsenek jelen, ahol kamaszodó fiúk gyógyulnak?
“látogatási idôben meg nincsenek korlátozva az apák”
Ami napi 1,5 óra, miközben az anyáknak napi 24 óra áll rendelkezésükre.
“az édesanyjuk közelségét fiziológiailag jobban igénylô kisgyermekek miatt van” Ez most komoly érv arra vonatkozóan, hogy tiltsák ki az apákat? És mi van azokkal a kisgyermekekkel, akik az apjuk közelségét igénylik jobban.
“leginkább az édesanyák reklamálhatnának, hogy még esélyük sincs, hogy az otthonmaradó édesapa egy kicsit is felváltsa, tehermentesítse ôket”
Még a végén kiderül, hogy az apák kitiltása is nőellenes intézkedés…
Ha az egyik női látogató bevinne egy vakvezető kutyát, arra vajon miért nem vonatkozna a férfiakra vonatkozó negatív bánásmód?
Érdekes a kórház magyarázata. Vajon az a feltételezés sugallja ezt a hozzáállást, hogy a gyermekéért aggódó apa éjszaka szexuális ragadozóként vadászik a – kikre is, a betegekre, anyukákra? Ez az eshetőség nem sokkal valószínűbb, mint hogy egy nőnek egy másik nő kilopja a szemét éjszaka.
Persze, tényleg az a tipikus, ha az anya van a gyerekkel, de tényleg – vajon kit zavar egy felöltözött férfi ott, ahol más felöltözött nők is vannak. Feltételezem, hogy a szülők egy ilyen helyzetben nem vetkőznek selyemkombinéra és garfield-os alsónadrágra. A betegek pedig éjjel is pont olyan ruhában vannak, mint nappal, amikor másfél óráig a perverz disznó apa legálisan legeltetheti rajtuk a szemét.. Már elnézést.
Nekem hála Istennek a konkrét intézménnyel kapcsolatban nincsen tapasztalatom, azonban van a felnőtt-egészségüggyel kapcsolatban, ahol a jóérzésnek, emberi viselkedésnek tényleg csak a nyomait lehet felfedezni.
Szerintem egy kicsit árnyalja a képet ez a cikk:
http://valasz.hu/itthon/felsultek-az-apakkal-szemben-diszkriminaciot-kialto-feministak-113820
Tudom hogy ezért most egy csomó lehurrogást fogok kapni, de bevállalom :-) Az éjszakai ottalvással kapcsolatban nincs különösebb véleményem, szerintem ennek szülői döntésnek kellene lennie, de a napközbeni látogatási időnek szerintem van értelme. Mivelhogy a dolognak van egy olyan oldala is, hogy ha egy gyerek olyan állapotba kerül, hogy kórházi kezelésre van szüksége, akkor ott napközben tényleg kezelés is folyik. Vagy kivizsgálás szurkálással-bökdöséssel, vagy lábadozás netán kötéscserékkel, és mindenféle olyasmivel ami nem túl szép látvány, vagy esetleg a szomszéd ágyon fekszik egy gyerek aki ilyeneknek van alávetve, és hát az az igazság, hogy az ilyesmit a nők a biológiájuk révén jobban bírják gyomorral, mint az férfiak. Az nem sietteti a munkát és nem segíti a gyerek gyógyulását, ha apukát kell felmosni a padlóról közben. Nem mondom hogy egy apa sem bírja a látványt, vagy hogy ne lenne joguk ottlenni a gyerekeik mellett akár egész nap is, de azt is meg kell érteni, hogy a kórházi személyzet nem tudhatja előre külalak alapján, hogy melyik apukának erős a gyomra, és melyik gyengül el egy pillanat alatt. Márpedig ez egy pillanat alatt történik, egyszercsak elfehérednek és már dőlnek is, rá akármire, ami útban van, senki nem tudja elkapni őket.
Nálunk a rendelőben havi rendszerességgel megtörténik hogy egy-egy férfi elájul vagy ájulás közeli állapotba kerül a saját vizsgálata alatt, és valamivel ritkábban ugyan, de olyan is történt nem egyszer, hogy a gyereküket tartották az ölükben közben, és épp a gyerek vizsgálata zajlott. Pedig mi ott helyben semmilyen invazív beavatkozás nem végzünk és semmi véreset, jóformán csak különböző gépekbe kell belenézni, max egy tűvel vagy kis csipesszel szoktunk kiszedni idegen testet, cseppérzéstelenítéssel, ilyesmi. Van egy gépünk, ami egy kis levegőt fúj közelről a szembe és méri a szemnyomást, na hát ott szokott elszakadni a cérna az apukáknál, ott mi is meg szoktuk kérni, hogy ha ott van anyuka, akkor inkább ő tartsa a gyereket, vagy én, mert ha dől, akkor dől amerre a föld húzza, a férjem nem tudja elkapni a gép másik oldaláról, én meg pláne nem bírok megtartani egy magatehetetlen felnőtt férfit és a kezében lévő gyereket, szétlapítana mint egy palacsintát (történt is ilyen, egyszer egy elég szépen kékellő tenyérnyi foltot sikerült így beszereznem a nyakamra, hetekig fájt), és ha még ráadásul ráesik akár csak egy gépre is, az alsó hangon is több tízezer eurós kár.
Ez természetesen nem az ő hibájuk, senkié sem, ez egy egészséges férfireflex, főleg erősebb, sportosabb testalkatú 20-as, 30-as férfiakra és tizenéves fiúkra jellemző, míg – minálunk legalábbis – nőknél nem nagyon fordult elő ilyesmi.
Azért annak a cikknek a hitelessége minimum kétségbe vonható, ami úgy indít, hogy engem is feministának nevez (hiszen itt az egyik “feminista portál” véleményük szerint az én blogom).
De, nézzük akkor lényeget. Egyrészt megjelenik egy kritika azzal kapcsolatban, hogy nem ismertettem a kórház álláspontját. A kórház álláspontja azt követően jelent meg, hogy én közzétettem azt a cikket, arra nem volt időm, hogy az egész cikket átírjam, pláne nem kívántam utólag módosítani úgy, hogy az Index kirakta a címlapjára. Ugyanakkor a kórház álláspontját hozzászólás formájában belinkeltem, illetve elmondtam arról a véleményemet is, hogy miért nem értek egyet (ha már elolvasták és kiemelték a többi nekik tetsző hozzászólást, akkor ezt is észrevehették volna) . Nem mellékes az sem, hogy a kórház álláspontja részben igazolta is a feltételezéseimet… De, mint látható, időközben átírtam a cikket és itt már szerepel a kórház álláspontja is, illetve a véleményem is arról.
Továbbá nem gondolnám, hogy felsültem volna, hiszen attól még, hogy a kórház álláspontja más, illetve volt egy pár felháborodott anyuka, az még nem jelenti azt, hogy nekik van igazuk. Én azt látom, hogy itt olyan emberek fogalmaztak meg kritikákat, akik nem voltak képesek a kórházzal kapcsolatos érzelmi kötődésüket félretenni és racionális módon közelíteni meg a kérdést. Azok a hozzászólások amiket itt a Válasz felhoz ellenérvként, egyáltalán nem állják meg a helyüket, mivel alapvetően mindegyik eltereli a szót másra, hogy de egyébként más szempont alapján milyen jó ez a kórház. Miközben arról szó sem volt, hogy más szempontok alapján milyen a kórház, hiszen ez két különböző dolog: az még nem jogosítja őket fel arra, hogy kitiltsák az apákat.
Egyébként a Heti Válasz igencsak egyoldalúan emelte ki azokat a hozzászólásokat, amelyek abból az okból születettek, hogy az azt író anyukák érzelmileg közel állnak a kórházhoz. Így nyilvánvalóan lehet befolyásolni a közvéleményt és a kórház oldalára állítani az apákkal szemben. Nyilván nem véletlen az, hogy nem felháborodott apák hozzászólásait emelték ki, a Heti Válasznak ezzel a cikkel az volt a célja, hogy legitimként állítsa be a kórház apákkal szembeni diszkrimináló gyakorlatát.
Most már nem mosod le magadról a feminizmus szégyenteljes bélyegét…
“egy gyerek olyan állapotba kerül, hogy kórházi kezelésre van szüksége, akkor ott napközben tényleg kezelés is folyik” – Akkor a látogatási időablak az anyákra is vonatkozzon, lévén ők jelenlétükkel ugyancsak zavarják a kezelések menetét.
“az ilyesmit a nők a biológiájuk révén jobban bírják gyomorral, mint az férfiak” – Ez szerintem általánosítás. Genetikailag, ösztönösen kikészülünk a vér és fájdalom látványától? Mit mondanának erre az elmúlt évezredek katonái, harcosai?
“ez egy egészséges férfireflex” – ??? Személy szerint nincsen ilyen problémám. A vér klassz, jó színe, íze és illata van. Festői ahogy folyik vagy éppen rászárad az emberre.
Az egész érvelést nem teljesen értem. Mivel egyes férfiak rosszul lehetnek a látványtól, szükséges a férfiak általános kitiltása? Ez így szerintem nem okés. Számos esetben a nők egy része hajlamos hisztériás rohamot kapni ill. pánikba esni. Ebből adódóan mi a teendő? Esetleg tiltsuk ki az összes nőt az olyan helyekről ahol ez előfordulhat?
“Ez szerintem általánosítás. Genetikailag, ösztönösen kikészülünk a vér és fájdalom látványától? Mit mondanának erre az elmúlt évezredek katonái, harcosai?”
Nem genetikailag, nem ösztönösen, hol írtam ilyet? Lehet hogy általánosítás, de akkor általánosan igaz, hogy a nők 12-13 éves koruktól kezdve hozzászoknak a vér és fájdalom rendszeres érzetéhez és látványához, még manapság is, bár jóval kevésbé, mint régen, az elmúlt évezredek katonái és harcosai viszont egyáltalán nincsenek jelen már a mai világunk mindennapjaiban. Régen a férfiak is napi szinten hozzá voltak szokva, akár harcoltak, akár veszélyes fizikai munkát végeztek, akár az állataikat segítették világra, akár leölték őket, vagy vadásztak. Ma egy átlagos fiatal férfi nagyon ritkán lát vért, akár a sajátját, akár másét, a régebbi időkhöz képest.
És csak annyit mondtam, hogy ez egészséges reflex. Mármint normális. A sportos, aktív, mozgással teli életmódot folytató embereknél megnő a vágusz-reflex, ami egy paraszimpatikus ideg (vagus nervus vagy bolygóideg) reakciója a szívet ért ingerekre. Nőkre is hat természetesen, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy orvosi vizsgálókban a leggyakrabban fiatal sportos férfiak szoktak ájulással reagálni. Megszokták, hogy nagyok, erősek, egészségesek és rettenthetetlenek, ezért amikor meglátják a saját vérüket, vagy valakit szokatlanul sebezhetőnek látnak, akár egy gyereket, vagy egy szülő nőt, akkor hirtelen olyan erős szívdobogás tudnak kapni a heves érzelmi reakciótól, amire jön a vágusz-reflex, és kész, már dobják is ki a rókát, vagy esnek össze. Ennek gyakorisága civilizációs jelenség, ha úgy tetszik.
“Személy szerint nincsen ilyen problémám.”
:-)) Drága Elek! Leírom, hogy havi rendszerességgel látok férfiakat elájulni egy olyan szakrendelőben, ahol még csak vér sem igen folyik, hogy láttam leesni székről férfiakat a gyerekükkel az ölükben, miközben a gyerek csak belenézett egy gépbe, leírtam hogy sérültem meg már elég csúnyán amiatt, hogy megpróbáltam elkapni férfit esés közben, kihangsúlyoztam, hogy nem minden férfi reagál így, de előre nem lehet tudni hogy melyik fog, és ezt te azzal intézed el, hogy mindez nem érv, mert te személy szerint szereted a vért? Ennél te sokkal jobban ezt szoktad csinálni :-))
Én sem helyeslem a komplett kitiltást, és szerintem is nagyon hülyén lett megfogalmazva a kiírás is, csak azért írtam le a feniteket, hogy ez is lehet egy ok, amiért az anyai jelenlét lett az általánosabb a beteg gyerek mellett. Ezzel semmi olyasmit nem állítottam, hogy az apa ne lenne egyenértékűen fontos a gyerek számára, vagy hogy nem is lenne szabad beengedni őket. Hiszen mi sem élünk ilyen kitiltással, és nem is fogunk. És a linkelt cikk apuka-kommentjeiből ítélve ez nincs is gyakorlatban, az idióta plakát ellenére sem.
“Számos esetben a nők egy része hajlamos hisztériás rohamot kapni ill. pánikba esni. Ebből adódóan mi a teendő? “
Ha egy olyan eset adódik elő, ahol a nők esetleges hisztériázása és pánikolása esetlegesen akadályozhatja az életmentést, vagy olyan munkát, ahol józan fejre és gyors reagálásra van szüksége a férfiaknak, akkor onnan bizony ki kell küldeni őket, de üstöllést :-) Olyan is fordul elő az eüben, amikor kimondottan az anyukát kell kiküldeni.
Hát nem tudom. Mindketten anekdotikus érvelést alkalmaztunk, ami értelemszerűen kissé csúnya dolog. Viszont amit írsz egy kicsit olyasmi, mint a korábban tárgyalt AWALT volt a nőkkel kapcsoltban.
Így van, túl is van tárgyalva :-) 20 év egészségügyi tapasztalata (férjemé) és az egész eü-s baráti körünk ugyanilyen tapasztatalatai, az orvosi tények ismerete és a biológia nyilván éppen olyan kétes értékű “anekdotikus érvelés”, mint az, hogy “nekem személy szerint ezzel nincs problémám”, ergo senki másnak sincs. Igazad van, ez tényleg csúnya dolog, hagyjuk is :-)
Nono kis ravaszdi! Egyetértés és fokozás? Ejnye-bejnye!
És mi a helyzet a férfi orvosokkal? Régen szinte csak azok voltak…
Reszet Eleknek teljesen igaza van… Át kellene gondolni, hogy miken mentek keresztül a férfiak csak a XX.-ik században… Mi mindent láttak…
Én is bevállalom!
“az ilyesmit a nők a biológiájuk révén jobban bírják gyomorral, mint az férfiak” A kardfogú tigrist és a mammutot is többnyire férfiak vadászták. Véres volt? Igen. Aztán amikor az első civilizációk háborúzni kezdtek egymással akkor hogyan gondolkodtak? A nők szülnek, tehát küldjük ki a férfiakat a vágóhídra, a nőket tartsuk távol a veszélytől, csak háttértámogatást adjanak a férfiaknak, távol a veszélytől. (így sokkal kevesebb horrort láttak mint a férfiak.) Mert az uterust védeni kell, különben nem lesznek utódok. Lehet,de igazából nagyon kétlem, hogy biológiailag a nők és a férfiak ingerküszöbe egyenlő volt valamikor az ilyen dolgokra való tekintettel. Annyi biztos, hogy a férifak arra voltak mindigis kondícionálva hogy ne féljenek, öljenek a nemzet vagy az életben maradás érdekében stb. Meg aztán mondd ezt a gyomor dolgot akkor, amikor egy teljesen ártalmatlan méhecske, aki a természet áldása, berepül egy terembe, a nők elkezdenek sikítozni meg ordítozni mintha valami vérengző vadállat jött volna be. Persze, aki allergiás a csípésére az legyen óvatos, de a sikítozás meg futkározás már sok. Aki megijed egy ártalmatlan állattól az nem ijedne meg a vértől? Amúgy az is érdekes, hogy egyes embereket mennyire taszít valaminek a látványa, ami egykor a részük volt. Pl vérvétel: Rögtön ahogy kimegy a testből, sokan már vágják a savanyú képeket, meg fujjonganak, pedig amit látnak az egy perce még a szisztémájuk része volt. Persze ösztönösen a saját véred látványa nem túl megnyugtató, hiszen veszélyt sugall, sérülést így a létfenntartó ösztön kiakad. De ezen még felül tudunk kerekedni, hiszen ez csak egy rutinvizsgálat és nincs semmi életveszélyes benne. Ha belek folynak ki akkor nyilván jogos a pánik.Van erre egy fóbia amúgy. Az a neve, hogy HEMO-fóbia. A vértől való félelem. “Nálunk a rendelőben havi rendszerességgel megtörténik hogy egy-egy férfi elájul vagy ájulás közeli állapotba kerül a saját vizsgálata alatt” Kemény. Ha a “biológiájuk révén” szókapcsolatot kicserélted volna arra, hogy mondjuk “mostanában”, akkor nem lett volna semmi hozzászólni valóm az álláspontodhoz. Ez tényleg durva. Ez is a feminista kampány eredménye, hiszen a férfiak is elnőiesedtek, így már mindentől kiakadnak. Főleg ha kiskorukban is óvták őket mindentől, mert hát már egy ideje tudjuk, hogy a férfias aktív viselkedés rendellenesnek minősül és el kell nyomni (ADHD meg egyéb kamu betegségek, amik a gyógyszeriparnak tejelnek.) Amikor még én kisebb voltam és leestem a bringáról, akkor már egy idő után meg sem kottyant, megint fáj, mentem, fertőtlenítettem, bekötöztem mint ahogy már sokszor láttam és mentem tovább. Volt pár vérvételem, vizsgálatom, meg egy olyan műtétem ahol nem kellett altatás mert rutinműtét volt és egyébként is csak pár perc meg apró vágás volt az egész. Féltem? Fájt? Igen. De nem ájultam el. Sőt beszélgettem is, ha lehetett, meg kérdeztek. Nem értem hogy felnőtt férfiak hogyan ájulnak el egy ilyen egyszerű helyzetben.
“Nem értem hogy felnőtt férfiak hogyan ájulnak el egy ilyen egyszerű helyzetben.”
Ez egyáltalán nem az ő hibájuk, és nem is hiba, ez a mai civilizációnk egyik kísérőjelensége. Nem gyengék ettől, vagy férfiatlanok, egyszerűen csak nincsenek rákényszerítve hogy feltétlenül hozzászokjanak, és ezért ez csak később történik meg. Városodtunk, fejlődtünk, iparosodtunk, jobb a higiéniánk, az orvostudományunk, egyszerűen nem kell az embereknek annyi vérrel és fájdalommal és halállal találkozniuk, mint ami régen a mindennapok természetes velejárója volt. Biztos hogy régen is lettek rosszul olykor fiatal fiúk az első leölt birkánál vagy ilyesminél, de aztán hamar hozzászoktak. A maiak is ugyanúgy hozzászoknának, mint ők, ha ki lennének téve neki rendszeresen, ez biológia. És a nőkre azért áll a “biológiájuk révén”-kitétel, mert ugyan ők is ugyanúgy meg vannak óva az ilyen látványoktól mint a férfiak, de mégis, őket kis koruktól nevelik rá, hogy ha egyszercsak vérezni kezdenek meg fájni, az nem félnivaló, hanem természetes és normális, nem betegség és veszély, és folyamatosan együtt is élnek vele, a női szervek több karbantartást igényelnek, ami több vizsgálattal, testnedvvel, vérvétellel jár, és a mai nők is sokkal de sokkal rosszabbul viselik az élet natúr valóságát, mint a régiek, de mégis valamivel jobban, mint a mai férfiak. Régen egyaránt ugyanúgy bírta férfi és nő is.
Szerintem a béna magyarázkodás az, ami a kórház részéről igencsak visszatetsző. Mondhatnák azt, hogy szerintük az anyáknak sokkal több haszna van bent, mert…. (ez itt az érvek helye). És kérik a tisztelt apukák megértését. Akkor azt mondom, hogy oké, mint ahogyan többen le is írtátok és én is egyet értek azzal, hogy a legtöbb esetben az anyukák vannak/lennének bent a gyerekkel. Épp ezért mondhatnák, hogy ők erre rendezkedtek be. És akkor helyén való lenne az is, hogy speciális estben megoldják, hogy apuka is bent lehessen, mert adott esetben anyuka nem ér rá/beteg, vagy a gyerek sokkal jobban gyógyul így, mert apukát favorizálja, stb… (valószínű, hogy tiltás nélkül sem rohannák le az apukák a kórházat)
A kommunikáció az, ami itt rossz, azért, mert az ember esetleg tényleg diszkriminatív szándékot feltételez az intézkedés mögött és nem a gyerek érdekeit. Így elolvasva nekem ez az érzésem támadt, de mivel kórház, így jóhiszeműen csak kommunikációs bakinat gondolom ezt.
Ez a serdülő lányos dolog tényleg nagyon rossz szöveg… Úristen, egy férfi ruhában? Nagyon szélsőséges esetben pizsamában? Át gondolhatnák az érvelésüket.
Igen, ez az érvelés gáz. Jellemző hogy nem tudtak érdemibb kifogást találni. Ez az érv egyszerűen nem elégséges az ilyen mérvű különbségtételhez.
” Akkor a látogatási időablak az anyákra is vonatkozzon, lévén ők jelenlétükkel ugyancsak zavarják a kezelések menetét.”
A legtöbb intézményben kiküldik a kórteremből, ha nem az ő gyermekét kezelik.
Tehát? Ha az ő gyerekét kezelik akkor nem? Akkor talán apukát sem kellene kiküldeni, azaz be lehetne engedni, ha az ő gyerekét kezelik.
http://www.ogyei.hu/anyagok/Gyermekjog/Eloadasok/each070711javitott.pdf
Mivel Koriander részéről felmerült az, hogy ez csak egy plakát, de nincs jelentősége, mivel egyébként a gyakorlatban beengedik az apákat, ezért összegyűjtöttem pár személyes tapasztalatról beszámoló hozzászólást az ezzel kapcsolatos cikkek alól, amelyek ezt a feltételezést cáfolják. Ezekből még az is kiderül, hogy olyan kórházban is előfordult ilyen az apával való ellenséges bánásmód, amely magáról azt állítja, hogy nincsenek megkülönböztetve az apák (pl. Heim Pál).
Pataki Dimitra: „Én a II. sz. Gyermekklinikán voltam a fiammal többször, még gyerekkorában (ma már 20 éves) és ott is ez volt a szabály, de ott azt mondták, azért, mert sajnos volt rá példa nem egyszer, hogy a nővért rajtakapták, amikor épp valamelyik apukával élt nemi életet. Ezt elkerülendő apukák nem alhattak benn.”
gigabursch: „Dettó Heim Pál. Anya nem tudott bent lenni, nekem kellett. Távolság jó sok és még le is basztak, hogy mit képzelek.Utána nem túl finoman közöltem velük, hogy munkára, okoskodást abbahagyni, és nem azért van apja a gyereknek, hogy ne tudjon vele elmenni kórházba. Úgyhogy pofát alapba”
teodora.m:” Egyébként háromgyerekes anyaként sok kórházat megjártam, és sehol nem alhatott ott az édesapa, és az anya is csak az ágy melletti széken. Nem mondom, hogy jó ez így, de ez van a kórházakban, az orvosi ellátás pedig klasszisokkal jobb a Bethesdában, mint máshol! Nem ez a lényeg?”
Persela: „Az apuka kérdést én feltettem nekik még évekkel ezelőtt, az volt válasz, hogy a Belosztályon, mivel gyermekkórház, 18 éves korig lehetnek gyerekek, és nem annyira biztos, hogy egy 14-18 éves serdülő beteg (és mivel kamasz, valószínűleg már egyedül, saját szülő nélkül a kórházban éjszakázó) lánygyerek szeretne bármelyik másik gyerek apukájával egy szobában lenni éjjel. És mivel ott főleg 4-8 ágyas szobák vannak, nehéz megoldani, hogy egy szobába véletlenül se kerüljön serdülő lány-idegen apuka összeállítás.”
Puff: „Akkor én felteszem a kezem.. Kb két hete volt a fiam kórházban, volt ott egy apuka, kb 130 kg, kigyúrva, kivarrva, és az látszott rajta, hogy a saját gyermekéért aggódik minden pillanatban. És én éreztem rosszabbul magam tőle, hogy közölték vele, hogy muszáj megoldaniuk, hogy mégiscsak anyuka legyen ott.”
Laszlo Molnar: „Január első munkanapját a kislányommal kezdtem az egyik kórházban (nem a Bethesdában). Éjszakára nem maradhattam bent vele, mert “csak” apa vagyok. Szoptatós anyát viszont nem küldök be a kórházba, maradt az, hogy egyedül kellett aludnia idegenek között a négyévesnek. Gratulálok!”
név nélküli lovas: „Én amikor először meghallottam, hogy nem maradhatok bent a gyereknél (éjjelre pláne nem; Madarász utcai Gyermekkórház), csak a nők, dobtam egy hátast (5-6 éve nem volt még ilyen szabály). Amikor pedig közölték, hogy azért nem, mert volt olyan eset, hogy valamelyik pali rámozdult a tizenéves kislányra a kórteremben, akkor direkt felálltam, csak hogy még egyszer el tudjak vágódni a padlón.”
http://444.hu/2015/07/09/fergeteges-diadalt-aratott-a-facebookon-a-feminizmus/
Inkább kézrátétellel gyógyítanám a gyerekemet minthogy ebbe a kirekesztő kórházba vigyem ha nem lenne más. Az addig közismert, hogy az apák többsége nevelésre, vagy inkább gondozásra alkalmatlan mert csak pénzelik a feleségüket, hogy azok értsenek hozzá, de ez nyomasztóan sértő azoknak akiknek szorosabb a kapcsolatuk a gyerekükkel mint például a mamáknak. Amúgy se szabad a szülőket megkülönböztetni 3 éves kor felett, vagy a szoptatás végével. Nemkívánatos a Bethesda Gyermekkórház! Hol van ilyenkor a TASZ, Helsinki Bizottság? Egyenlő Bánásmód Hatóság? Meg a többi (ál?) jogvédő szervezet?
Hogy is írják abban a linkelt cikkben? “Egy alkalommal egy apa az egyik beteg kamaszlány után próbált bemenni a vécébe” Ezért az összes apát ki kell tiltani vagy teszteknek alávetni? Ez nyílt férfiundor. Menjenek a fenébe!
“Konfliktusunk egyébként még sosem volt apával azért, hogy ne aludhatott volna bent a kórházban – azért viszont igen, hogy egy alkalommal egy apa az egyik beteg kamaszlány után próbált bemenni a vécébe, és zaklatni kezdte. Mindezzel együtt, okulva az ellenséges sajtóreakciókból, áttekintjük az apák bennalvásával kapcsolatos helyzetet, egyértelműbbé tesszük közleményeinket, hogy ne lehessen félremagyarázni őket, és honlapunkon is alapos tájékoztatást nyújtunk a lehetőségekről.“
“Hol van ilyenkor a TASZ, Helsinki Bizottság? Egyenlő Bánásmód Hatóság? Meg a többi (ál?) jogvédő szervezet?”
Eligazításon a Síp utcában.
Az a véleményem, hogy egyrészt a kórház magyarázata nagyon is korrekt, teljesen érthető és logikus.
A másik véleményem pedig az, hogy ez nem apajogi kérdés. A gyereknek, pláne ilyen kritikus helyzetben az édesanyjára van nagyobb szüksége, testileg és lelkileg is. A gyerek még nem hallott arról, hogy egyenlőség lenne a nemek között, az anyja után sír, az anyja közelsége nyugtatja meg. Ezért kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a kórházak anyukák fogadására vannak elsősorban berendezkedve. A gyerek érdekét védik ezzel, nem az anyjáét, és legkevésbé sem az apák jogát támadják.
Kiskorú gyerekét egyedül nevelő apa vagyok. Milliószor kerülök hasonló helyzetbe, naponta tapasztalom, hogy valamiért nem számolnak velem ugyanúgy, mintha a gyerekem anyja lennék. Sok konfliktusba belemegyek ezek miatt, de mindannyiszor be kellett látnom végül, hogy tök igazuk van, ide bizony az anyja kellene. Nemek között nincs egyenlőség, szülői szerepek között sincs.
Talán furcsa pont ennek kapcsán, de engem kifejezetten megnyugtat, hogy a feminista hisztériavihar közepette a társadalom (és például az orvosi szakma) nem veszítette el a józan eszét, és igenis különbséget tesz férfi és nő, anya és apa között.
“Milliószor kerülök hasonló helyzetbe, naponta tapasztalom, hogy valamiért nem számolnak velem ugyanúgy, mintha a gyerekem anyja lennék.” – A személyes információkat nélkülözve ki tudnád fejteni ezt kicsit bővebben?
majd ha elmúlik az 503:)
503 Service Unavailable.hu
Fogalmazhattok akármilyen virágnyelven amíg a férfi is szülői körbe tartozik addig a Bethesdánál bizony kemény jogsértés folyik. Teszem azt meghal az anya, milyen alapon rendelkezik nagyobb joggal a korházban a nagymami, anyós stb mint az apa akinek feneket kell nyalnia az igazgatónál? Honnan tudod milyen a kapcsolata az utcáról ebbe a beteg kórházba besétált apának a gyerekével akit elszakítanak tőle? A jog mindenkire vonatkozik, nemcsak a kopasz BMW-s, alkoholista senkiháziakra. Nyilván az apa nem helyettesítheti az anyát, de egy kibírhatatlan nagymami meg pláne nem egy-egy gondos apával szemben. Elmehetnek a sunyiba a hülyék!
Nem egészen értem, hogy itt tulajdonképpen mi is a probléma. Ha arról beszélnénk, hogy ki az anyákkal a Bethesdából és csak az apák maradhassanak ott, akkor érteném az ilyen típusú felvetéseket. De így? Teljesen felesleges az apákat és az anyákat ilyen módon szembeállítani egymással, mivel az anyákkal kapcsolatban egy olyan negatív kifejezés sem hangzott el, ami indokolná azt, hogy ők most védelemre szorulnának. Aki úgy gondolja, hogy úgy jó, hogy az anya marad bent, semmilyen módon nem lenne korlátozva azáltal, hogy mások esetleg másképp gondolják és náluk meg az apa…
Nem szabad sok energiát fecsérelni az anyámasszony katonáira, amúgy szinte mindenki a saját igazát mondja és meggyőzni őket képtelenség. Az egész csak játék a szavakkal és nekem is 1-2 mondatomban benne lenne a nyers igazság, de elsikkad. Inkább egy mai jó hír az, hogy a jogvédő szervezetek közül a liberális TASZ kezdett el foglalkozni általánosan a kérdéssel. Libera pfúj, de ha ők legalább lépnek az is valami a jobboldal, meg a Pápa tehetetlenségein túl. Az esetleges pozitív eredményt az érintettek fogják értékelni és nem a vaskalapos hímgyűlölő zsarnokok.
http://hvg.hu/plazs/20150714_TASZ_Az_anya_valasztasa_es_az_ujszulott_e
“A TASZ azt is javasolja, hogy a szakállamtitkárság kezdeményezzen jogszabály-módosítást, amely megengedi, hogy mindkét szülője vagy egyéb közeli hozzátartozója a beteg gyermek mellett tartózkodhasson. A rendelkezés a jelenlévő szülők kapcsán pedig azt is rögzítse, hogy a széken vagy az ágyon történő tartózkodás nem minősül külön szállásnak, így a kórház nem kérhet érte pénzt. A TASZ szerint a gyermeke mellett tartózkodó szülő nem lehet passzivitásra kárhoztatott szereplője a gyógyításnak.“
Hat orulok, hogy millio tapasztalatod van. Nekem csak egy lenyegesebb van, amit megosztok itt veled.
Nyolc evvel ezelott egy pentek reggel a fiam hanyt. Nem nagyon, csak kicsit. Korzeti orvos, gyogyszer stb. Jo nagyot aludt, kell is az. Masnap reggel meg mindig kisse zavaros volt, elvittuk hat az ugyeletre, onnan mentovel a korhazba, ahol folenyes mosollyal elkezdtek kiszaradassal kezelni. Estere meghalt. Felesegemmel egyutt vegigkuzdottuk az ejszakat. Na most ha abbol a korhazbol elkuldtek volna, mert csak egy apa vagyok, es ezert nem lehettem volna ott vele az utolso oraiban, egyenkent hidegverrel vagtam volna el a szemelyzet torkat, amikor masnap arra erkezem, hogy volt fiam, nincs fiam. Es nem azert, mert felrediagnosztizaltak es felrekezeltek – hiszen ilyen sajnos elofordul, – hanem mivel megfosztottak volna azoktol az utolso oraktol. Arrol nem is beszelve, hogy az anyanak min kellett volna egyedul keresztulmennie erzelmileg.
Na jo! Lehet, hogy megsem lett volna kivegzes. De kurva nagy perpatvar lett volna.
Barmikor, amikor orvosi esetrol van szo, szamolni kell a legrosszabbakkal is. A szabalyzatot pedig ennek megfeleloen kell meghozni.
Az erdekes, hogy mostaniban amikor a kislanyomat viszem orvoshoz, az elso alkalommal ket mondatban elmondom a sztorit. Erre megvaltozik az attitud, kicsit ovatosabb lesz a szemelyzet. Csak azt nem ertem, miert kell ehhez a valtozashoz egy ilyen tortenet.
Tehat ez nem pusztan annak as esetnek a vonzatairol szol, hogy kezelnek egy gyereket, valaki van vele, aztan harom nap mulva kezenfogva es szogdecselve hazamennek. Ez magarol a csaladrol is szol. (Hozzateszem, hogy magam is orvos vagyok.)
Felfoghatatlan tragédia, nagyon sajnálom és nagyon sok erôt kívánok!
teljesen egyetértek veled, hogy itt a család érdeke sérül valójában, és nem pusztán férfijogi kérdésrôl van szó.
Azt hiszem a feminizmussal is ez az alapvetô baj, hogy nöi kérdésként próbál egy sor olyan dolgot kezelni (csbe, hhhsok tudatlansága és életképtelensége) , amely nem nôpolitikai, hanem össztársadalmat érintô kérdések.
Szerintem meg ezt az egész felhajtást, el lehetett volna azzal kerülni, ha a közleményben nem az anya szó szerepel, hanem a szülő. A végére pedig odaírják, hogy csak egyikük maradhat bent a látogatási időn kívül. De úgy látszik, nincs eszük egy normális közleményszerű házirendet leírni, vagy nem is akarták.
http://bezzeganya.reblog.hu/apa-nelkul-fogantak-es-szulettek-a-gyerekeim
Feminista anyuka felhúzta magát Halász Juditon, mert a gyermekdalaiban túl sokszor szerepel “apa” és hogy ez diszkrimináns a feminista gyermeknevelésre nézve.
A mesékben is túl sokat szerepelnek apák, nagypapák. Fujj!
Tipikus feminista, kifejezetten a férfi szereplők jelenlétét kifogásolja. Miközben a “másság iránti toleranciára” hivatkozik, saját maga egyáltalán nincs tekintetre senki másra. Az Anyák Napját persze nem kifogásolja, pedig egy olyan gyermek számára sokkal inkább bántó lehet ez, akinek meghalt az anyukája, mint az ő gyerekeinek, akiknek ilyen traumát nem kellett átélniük… Ilyen alapon, akkor nem szabadna a mesékben anyákról, nagymamákról se szót ejteni. Agyrém.
Természetellenesen fogant gyermekek létezésének természetellenes körülményeit normálisnak és védendőnek beállítani szomorú dolog.
A magam részéről támogatnám ha az ENSZ bevezetné a Nemzetközi Kémcsőnapot. Ilyenkor ünnepelhetne minden anyuka, aki nem természetes módon inszemináltatta magát ill. minden spermát adó “férfi” no és persze az ilyen módon fogant gyermekek is.
Kár hogy nem Szülők Háza. Gondolom idáig még el kell(ene) jutni a gondolkodásban…
http://www.evangelikus.hu/anyak-haza-bethesda