A Férfihang alapvető célja mindigis az volt, hogy a feminizmus miatt felbillent társadalmi helyzetben a férfiak érdekeit képviselje. Ezen érdekek közül az egyik legfontosabb a nemek közötti béke, egyensúly, és együttműködés helyreállítása. Aki ezt megérteni képtelen, és/vagy aktívan rombolja az ennek érdekében kifejtett munkánkat, az ezentúl automatikusan ki lesz tiltva, mindenféle vita vagy szenvelgés nélkül.
Egyesek azt hitték, hogy a “Férfihang” elnevezés azt jelenti, itt csak férfiak szólhatnak, ők viszont bármit. Ez egy félreértés. Aki a Férfihang lefektetett célkitűzéseit szabotálja, annak itt nincs helye. Aki olyan fórumot szeretne, ahol másmilyen szabályok vannak, az húzzon innen a fészkes fenébe. Mondtam többször is szebben, mára elfogyott a türelem.
Má’ megint mi történt?
Csak a szokásos… A múltkori hasonló intézkedéssel úgy tűnik nem oldottuk meg végleg a problémát, csak egy időre csend lett.
Mindigis meglesz a szakadás a két tábor között: amelyik partnernek tekinti a nőket és békét akar velük, meg amelyik haragszik rájuk és legyűrni akarja őket. Ez a kettő nem képes egy fedél alatt megmaradni, a Férfihang pedig deklaráltan az előbbit képviseli. Az utóbbihoz tartozók ezt nem akarják túl könnyen elfogadni :| Azért volt jó a Huffnágel blog, mert amíg működött addig ők oda csoportosultak.
Egyébként ha van aki nem látja mi történt az pozitívum, ezek szerint sikerült a nagyját azelőtt törölni hogy igazi kárt okozhatott volna.
Rendszertelen időközönként van erőm csak megnézni a fejleményeket, de nagyjából összeraktam a képet a kommentekből és ebből a posztból, meg a válaszodból, köszönöm.
Azt hiszem (szeretném remélni), hogy én a kulturált bizonytalanok közé tartozom (miképpen finoman céloztam is rá a pálya lejtését taglaló cikk alatt). Mit ne mondjak, ha te, Dean, posztolnál valami odabaszósat (ami értelemszerűen nem kvázi-feminista propaganda a partnerség címszava alatt), teljesen helyreállna a lelki békém. De az én vagyok; sokaknak meg még Huffnágel sem (volt) elég radikális. (Alighanem ők lennének a legvéresszájúbb feministák, ha nőnek születnek, akiknek mindegy, csak gyűlölködni lehessen.)
Apropó, láttad az új Jurassic Parkot?
Biztos mindenkinek feltűnt, már akit egyáltalán érdekelt a dolog, hogy egy ideje nem írok. Az a helyzet, hogy belefáradtam kissé a dologba. A progresszívekkel való küzdelem önmagában is lehúzza az ember energiáit, és ezt csak tetézi ha értetlenekkel kell folyamatosan vitázni, hogy nem, édes fiam, a nők nem mind kurvák, nem az ellenségeink és nem kell “legyőzni” őket… Az antifeminizmusnak nem ez a lényege. És attól hogy ezt megérted még nem válsz feministává!
Nem láttam, sajnos nem gyakran járok moziba. Megnéztem helyette az új terminátort :)
Még szép, hogy feltűnt! Érzem is a hiányát. (Természetesen ezer meg egy okod lehet rá a publikusokon kívül is, hogy miért nem teszed, tehát ne érts félre, nem leszólni akarlak.) Sajnos a radikalizálódó feminizmus radikalizáló ellentábort szül; ahogy fentebb is említettem, sokaknak mindegy, csak vér folyjon (ld. a régi viccet menstruáció és demonstráció témakörében).
Máshol, másképpen én is próbáltam a normalitást képviselni a progresszívek, liberálisok és feministák ellenében, de túl sokan voltak. Belefáradtam, feladtam. Teljesen megértelek.
Nem vagyok az a nagy mozijáró magam sem (idejét sem tudom, mikor voltam utoljára; a Nagy Gatsby ’13 nyaráról, egy másik életből dereng), de most el lettem vive egy “utánjátszó” moziba erre a filmre (mondtam, üsse kő, még úgy is, hogy a 3D miatt kicsit drágább volt). Akivel mentem, utána mintegy két órán keresztül hallgathatta, hogy – mivel az agyam nem volt eléggé leterhelve – milyen metaüzeneteket figyeltem meg, és dekódoltam a tudatos megértés szintjére. Csak az LGBTQWERTZ+ vonalat hiányoltam belőle, minden egyéb, amire egy indoktrináló, korszerű (sogenannte Zeitgeist) hollywood-i filmben számíthat az ember, ott volt erősst.
A Terminátor legalább jó volt?
“A Terminátor legalább jó volt?”
Hááát, én szerencsére kikapcsolt aggyal néztem, így egy akciófilmnek elment. Az időutazás logikáját rommá alázták benne, de ezt félre tudtam söpörni egy vállrándítással :) Valószínűleg az mentette meg nálam, hogy Arnie-nak számomra még mindig nagy a nosztalgia-értéke.
A nagy klasszikus T2 után nekem a frencsájz többi részei kimaradtak, de akkor ezt majd On Demand bepótlom (pénzt nem adok érte, az ezer százalék), mert a Governator (hasonlóan Bruce Willishez, gondolom, ez a koromból fakad) számomra is magas nosztalgiafaktorral bír.
Azt pedig nagyon irigylem, hogy képes vagy kikapcsolt aggyal menni moziba, nálam az egyenlő az elalvással…
A második részt sajnos meg sem közelíti, de jobb mint a 3-4 volt. Legalább megindokolják hogy a terminátor miért néz ki öregembernek, és ez már fél siker :D
Na, erre a csavarra nagyon kíváncsi vagyok!
Na most úgy érzem félrevezettelek :) Nincs nagy csavar, két mondattal elintézik, csak jó hogy egyáltalán foglalkoztak a kérdéssel. A film megnézése előtt tartottam tőle hogy egyszerűen úgy tesznek mintha Arnold még mindig 25 éves lenne, vagy megoldják retussal… Ezekhez képest volt pozitívum hogy inkább megindokolták szóban és Arnie maradhatott öregember :)
… az egész úgy indult, hogy BIG J. véletlenül a Férfihang szerkesztőségébe küldte el a Life.hu-ra szánt cikkét. Figyelmetlenség figyelmetlenséget követett… és ez lett a vége.
Ha kizárólag olyan cikkek jelennének meg, amikkel mindenki egyetért, akkor soha nem jelenne meg semmi. Gondolkodj el ezen egy kicsit.
Nem tudom miért képzelik néhányan, hogy minden egyes cikk egy hivatalos, közös állásfoglalás a szerkesztőség egészétől, miszerint a dolgok így vannak / így kell(ene) lenniük. Azért vannak a kommentek, hogy ott mindenki kifejthesse a másféle véleményét, ahogy ez általában meg is történik.
A baj akkor van, mikor egyeseknél a vélemény kifejtése abból áll, hogy a szerkesztőség tagjait anyázzák, vagy hogy végtelenített lemezről nyomatják az irreleváns nőellenes hülyeségeiket.
Az az egy gondolatom azért van, így a másik oldalról is nézve, hogy bár nem elvárható, hogy mindenki egyetértsen minden megjelenő cikkel, de azért az igen, hogy a szerkesztőségben legyenek olyanok, akik egyetértenek, és legalább ők időnként nyilvánuljanak meg komment formájában, mintegy bemutatva, hogy miért és miben értenek egyet, miért érzik indokoltnak, hogy megjelenjen az írás stb.
Ezen a téren pl kimondottan üdvözítő, h férfiak és nők is vannak vegyesen a kollégák közt, mert pl egy ilyen témánál több nézőpontot kaphatunk.
Szerk: Ja és persze magától a szerzőtől is illene reagálni a reakciókra.
“…bemutatva, hogy miért és miben értenek egyet, miért érzik indokoltnak, hogy megjelenjen az írás…” – ez egy kimondottan érdekes kezdeményezés! Alighanem jót tenne az érdemi vitának az ellentmondásos cikkek alatt…
A nem ellentmondásos cikkek alatt meg nem lesz nagy vita. Mindenki nagy egyetértésben, vállt vállnak vetve elmondja majd, hogy “jaja ez van”. :)
Eriggyé’ má’!
“…véletlenül a Férfihang szerkesztőségébe küldte el a Life.hu-ra szánt cikkét…” – azért itt felröhögtem, de én szeretem a szarkasztikus humort. (Kerestem a lájk gombot, de úgy tűnik, a korábbi események nyomán az is eltűnt.)
…eeeeegen, mitagadás, jelentek meg “lájtosabb” cikkek az oldalon, dehát ez van. Kifejtette alatta legalább kéttucat ember, hogy miben nem ért egyet – egész jó párbeszédet generált a dolog, ami az én szememben egy pozitív dolog.
Ma reggeltől önkényuralkodom a Férfihangon, és elegem van az állandó lájk-háborúkból. Nem látom értelmét, hogy osztályozgassuk egymás kommentjeit, különösen amíg a rendszer bugos és kijátszható, meg amíg egyesek ezen keresztül akarnak bosszút állni azokon akiket nem bírnak.
“Ma reggeltől önkényuralkodom a Férfihangon…” – egy jó diktátor jobb, mint egy hasznavehetetlen demokrácia.
Engedj meg egy problémafelvetést! Szerintem a megoldandó probléma HGYI személye, az állítása szerint 51 éves elvált nő aki, mint láttuk még terel is a férfiak 40 éves nyugdíjba vonulása témájában, az ő előjoga lassan aktuális, talán azért. Tisztességes, nem képmutató Férfi nem kér az ilyen moderátorból, szerkesztőből, “kólázás”-t szervezőből. Sokan tartanak az ilyen kiváltságos szerepű nőtől, aki gyakran akkora hülyeségeket jelent ki, hogy az ember menekül, láttam még Dennis-t is felhúzta nemrég a minősíthetetlen komment áradataival. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak én látom ezt a nagy szálkát az antifeminizmus eszkalációjában. Megértem, hogy Magyaroszágon dinka, váláspárti társadalmi berendezkedés van, az újrakezdés joga mindenkinek adott magyarázzák, viszont olyanok képviséljék az antifeminizmust akik elszámoltathatók, teljesen tiszták! Ez a jövőre vonatkoztatva kiritikus kérdés! Olyan antifeminista nőket tudok elképzelni mellettünk akik tiszták vagy meghurcolt Férfi a párjuk aki mellett kiállnak. A pasizó, de a feminista aktivistákat elutasító (anti)feminista Nőből lenne rengeteg, azok viszont érvényesüljenek a Randivonalon inkább, normális férfit fognak találni ha kitartóak..
Szóval HGYI-ről, mint feszültségforrásról a véleményem és a lehetséges megoldás:
Elvált nőket népszerűsíti személye, teljesen mindegy mit művelt 20-30 évvel ezelőtt nem tudja bizonyítani tisztaságát (tökmindegy mit állít, tényállás a válás), csonka családba taszította a gyermekét ahelyett, hogy kompromisszumban élt volna urával-férjével és a gyermeke miatt kitartott volna mellette ahogyan több millió Nő teszi Magyarországon. Inkább 1/10 Alter Ego-ra, mint 1 HGYI-re szavaznék az építkezésben, de Alter Ego eltűnt.. valószínűleg lefárasztottátok. Ne azok vonuljanak vissza a Férfihangról akikre szükség lenne!!! Férfijogot akarok definiálva látni míg “női jogok” léteznek a földön! Vagy ezen az oldalon vagy másutt! Egyedül kevés vagyok és az időm is véges, van weboldalam nekem is, de minek.. Itt képes több ember összegyűlni, virtuálisan szabadon ha már 5 éve csináljátok. A lehetséges megoldás: HGYI-t backoffice (háttértámogató, mint a RAON informatikus-moderátor) munkakörbe küldeni és ne szervezzen semmit nyilvánosan! Bocs az őszinteségért, elhagyva a félrebeszélést! Tisztelem HGYI (és úgy mindenki) munkáját, de ne egy Férfihang nevű portálon kontrollálgasson amit rengeteg elvált férfi olvas. Azok képtelenek megbocsátani az elvált nők gonoszságainak, talán HGYI kivétel, de soha az életben nem fogja tudni bebizonyítani mit művelt és miért. Az elvált anyák számomra etikátlan (bűnöző), felelőtlen lelkek, legalábbis nekem. Döntsetek! Ti vagy mi is alakítjuk ezt az egészet, vagy tényleg csak egy szektává, baráti társasággá, oligarchává válik a férfijogi mozgalom ami egyenlőre nincs is idehaza!
Ezt most erősnek érzem. Semmit nem tudunk Hgyi-ről, vagy a válásról, vagy arról, hogy a gyerekei ezt hogy élték meg, hogy jobb nekik. Rengeteg olyan válás van, ami speciel az én szememben tökéletesen indokolt lehet. Bántalmazó férj, alkoholista, drogos, bűnöző, notórius félrelépő stb, ez mind mind legitim válóok. Nem tudjuk, hogy nála mi volt, ne is találgassunk szerintem, és pláne ne neki kelljen bizonyítania, hogy miért vagy hogyan vált el. Nem is tartozik ránk.
Igen, volt, hogy nem értettünk egyet, volt, hogy egy pillanatra felhúzott, pedig elég nyugis ember vagyok, gondolom ezt átjött már másnak is, ezért emeltél ki pont engem:) Nekem semmi bajom azzal, ha valakivel nem értek egyet, vagy más véleményen van, máshogy lát dolgokat, egészen addig, amíg lehet a másikkal értelmesen kommunikálni, normál hangnemet megütni, és nem elmenni a szélsőségek irányába. A kólázásokat én üdvözítőnek tartom (vagy bármilyen közös programot), sokkal jobb képet kapunk a másikról, ha személyesen is ismerjük, még az is lehet, hogy jobban rálátunk az indokaira pl. Csak online közösségként, személyes megjelenés nélkül sztem nem sok mindent lehet elérni. És valahol el kell kezdeni.
Elvált anyákat nem ítélném meg csak az alapján, hogy elváltak. Lássunk bele előbb, hogy miért és hogyan. Aki nagyon pici babával marad egyedül, annál nyilván nagy a felelősség, ha őt hagyták el, akkor azért, ha ő lépett le, akkor azért. Persze a férfin is van felelősség, de amíg reproduktív jogai főleg a nőknek vannak, addig a felelősségük is több.
Megint más egy 10 éves házasságban elválni, ahol 10 év alatt azért nagyon elfajulhattak dolgok, sok minden történhetett…
Innentől hivatalosan is utállak*, mert mindig gyorsan, kompaktul kimondod, amit én akarok!
* #viccvót
Sterling Archer-hez csatlakozva, én is utállak:)
Nem is rossz… más közösségekben pár héten belül kiutálnak.. Itt hónapokig húztam :D :D
Polkorrekt és tisztességes megfogalmazás. Kösz. Ettől a tény még tény marad. Eltudnék HGYI-vel beszélgetni én is mint bárkivel akit nem kedvelek, ahogy mindennap teszem, de minek. Lelépett nővel is lehet ugyan évekkel később kompromisszumban élni, viszont ezen váláspártiságból kifolyólag tudható, hogy mindenki pótolható, lecsereléhető, apa, gyermek, ház, HGYI ésatöbbi kritikus elem. Majd évek múlva meglátjuk mi lesz ebből az egészből ha “bizonyos” nőknek túlhatalmat adunk és csak azok maradnak életben, mert mindenki más lelép, lefárad.
Ammenyit Hgyi-ről tudsz lehet hogy a férje hagyta ott egy fiatalabb csajért, sőt, akár özvegy is lehet. Szerintem értelmetlen dolog töredékes információkból véleményt alkotni egy emberről, akinek itt amúgysem a magánélete a lényeges, hanem a közösségért végzett munkája.
: )
Ez már politika látszik, de logikus ez a hozzáállás mert dolgos munkatársadról van szó, én is védeném. Muszály most még egyet hozzászólnom aztán elhallgatok és várakozok. Szóval annyit fűznék ehhez hozzá, hogy ez egy hatékony és népszerű férfihibáztatás, ami miatt a legtöbben hallgatnak kukán, mert képtelenség a teljes igazságot felfedni, csak az érintettek tudnák, de az elvált emberek sosem pengenek egy húron. Tökre polkorrekt, hogy a feleség felelőssége válás esetén fel sem merülhet, hiszen a férfi felel mindenért, ő kérte meg a kezét a nőjének. Mondjuk én akit elvennék feleségül vagy gyereket csinálnék neki azt OK nélkül soha nem hagynám ott, különben el sem vettem volna. :) Közhely, hogy a házasság erősebb kapocs, mint a mai élettársi félredugós állapotok. Poligám állati ösztönök tudjuk, mindig a harmadik férfi a hibás mindenért akinek hangját sosem halljuk.. Ennyit akartam még a felvetéshez hozzászólni.
Vagy én nem értelek téged, vagy te minket. Itt szó sincs arról, hogy az elvált nők felelőssége fel sem merülhet, a Férfihang elég sokat feszegette ezt a témát. Itt sosem lesz semmiféle férfihibáztatás, és sosem fogod azt hallani, hogy minden elvált nő hős meg szent – ez nem az a hely. Ettől viszont teljesen független dolog az, hogy Hgyi magánélete a munkája szempontjából mellékes.
Ne keverjétek össze az embereket azokkal a kategóriákkal amikbe besoroljátok őket. Hgyi nem az elvált nők hivatalos képviselőjeként van itt, hanem mint magánember, és a jelenléte nem hivatalos állásfoglalás, miszerint a Férfihang támogatná a válást vagy az elvált nőket (az elvált férfiakkal szemben). Őszintén szólva ez a gondolatmenet szerintem nagyon hézagos és kissé gyerekes.
Hgyi atól, mert elvált, egyáltalán nem képviselője az elvált nőknek. :o)
Ráadásul hgyi azt szeretné láttatni, hogy nem minden válás horror – de persze tudja, hogy ez csak kivétel és a kivételeket nem érdemes figyelembe venni (khm…). És azt, hogy a válások – mint ahogyan egy együttlétek is – KÉT emberen múlnak.
És valóban, én sem mondom, hogy egy válás során valamely fél szent és angyalian ártatlan. Előttem volt jó példa, hiszen barátaink is váltak, de az új párokkal tartott esküvőkön mindkét fél részt vett, a közös gyermekeiket nem tiltották egymástól, amikor az apa külföldre költözött az új családjával, minden évben náluk volt az egyik gyerek egy teljes tanévre. És nem volt acsarkodás, meg gyerekrángatás, és panaszkodás, egymásramutogatás. Egyik sem állította be magát szentnek, a másikat pedig ördögnek. Nyilván tisztában voltak a válásuk okával, de ha nem, akkor is intelligensen oldották meg a dolgot.
Nem jó dolog egy válás. Sok vívódás, kínlódás, fájdalom, indulat mindkét fél részéről. És akkor többnyire ott van a gyerek/gyerekek.
No meg az élet megy tovább. Azt is rendezni kell valahogy, meg kell szervezni, bele kell építeni az előző házasságból született gyerekeket. Sértetten, sértettségből nem lehet “új életet” kezdeni.
A párom köszöni szépen, kapott eleget az elválttól, de átvészeltük, kapott támogatást – nem csak tőlem. Lehet, hogy valami kiváltságos helyzetű ember, hogy maga mellett tudhat embereket, de szerintem ez is függ tőle – biztosan nem álltunk volna ki mellette, ha nem olyan, amilyen.
“de az új párokkal tartott esküvőkön mindkét fél részt vett”
Nem kell akkora lendülettel felszállni a pacira.
“Bántalmazó férj, alkoholista, drogos, bűnöző, notórius félrelépő stb, ez mind mind legitim válóok.”
Pedig ez a nőknél pont bejön, mert olyan menőmacsószívdöglesztőerőskezű.
Alapvetően nem tartom hibának, hogy az elvált nőket egy kalap alá vegyük, mert ezt a tükröt legalább mi tartsuk eléjük, mi, az egy kb. maroknyi közösség, hogy érezzék milyen az amikor így, felszínesen ítéltetnek meg pusztán azért, mert egynémelyük (pontosabban a többségük) valóban csak önzőségből semmizte ki férjét. A férfiaknak nem csak a rossz megítélést kell elszenvedni, hanem a jogfosztottságot is a nők ugyanilyen felszínes megítélése miatt számtalan területen.
Tekintetbe véve, hogy ilyen intelligensen szólaltál meg a kérdésben – ami különben nem meglepő – megkövetlek és törlöm az előző hsz-em idevágó, amúgy is fölösleges részét, mert abban egyetértek, ha valaki meg akar ismerni egy elvált nőt, ne legyen olyan hülye, hogy abból indul ki hogy elvált. Nem mellesleg, itt különben nem volt hgyi irányába ilyen irányú törekvés… de már vacsiztam. :)
Kedves barátom,
Ez az oldal úgy üzemel, ahogy, és olyan, amilyen. Akinek tetszik az csatlakozik és trécsel, akinek nem tetszik az lelép. Hgyi régebb óta antifeminista mint az utálói együttvéve, és többet is tett a Férfihangért mint ők együttvéve. Eszem ágában sincs még csak felszínes konfliktust sem kezdeményezni vele, annak ellenére, hogy nem ismerem személyesen és nem is érzem hogy túlságosan szimpatizálna velem. Nem érdekel, hogy elvált – engem az érdekel, amit az antifeminista mozgalom érdekében tesz. Akit én jelen pillanatban elismerek az antifeminista törekvések csúcsának az egész világon, az történetesen egy elvált nő, Karen Straughan. Szeretném, ha olyan összeszedetten és logikusan tudnék fogalmazni, mint ő, és nem azért mondom, hogy visszaélesítsem a kihűlőfélben levő konfliktust, de ezerszer többet tanultam tőle mint a huffnágel-szimpatizánsoktól együttvéve.
Hgyi nem tett semmi olyat, ami az oldal alapelveivel ne lenne összeegyeztethető. Ez az alapelv pedig a feminizmus által lerombolt béke helyreállítása a nemek között. Ez nem a nők mocskolásával fog megvalósulni, hanem a megértésükkel. Azt kellene mindenkinek felfogni, hogy a férfiak ÉRDEKE a normális, politikailag és közéletileg is elfogadható hangvételű antifeminista mozgalom megerősödése, aminek a Belvedere-féle fröcsögés csak keresztbetesz. Akinek van két összedörgölni való agysejtje az felfoghatja, hogy a mocskolódás, az ellenségeskedés szítása, az alpári nőgyűlölő megnyilvánulások senki más érdekeit nem szolgálják, kizárólag a feministákét, mert ők legalább mutogathatnák, hogy na ugye megmondták, hegemón nőgyűlölő patriarchátus.
Úgyhogy a Férfihang arrafelé fog továbbmenni, amerre évekkel ezelőtt elindult: békét és egyensúlyt akarunk teremteni a nemek között. Aki az ezirányú munkánkat szabotálja, az ki lesz vágva a büdös francba. A közönség pedig vagy elfogadja ezt, vagy nem – ez kizárólag rajtatok múlik. Engem az sem zavarna túlságosan a jelen szituban, ha az olvasók háromnegyede lelép, mert inkább beszélek egy intelligens falnak mint hülye emberek tömegének (akinek nem inge!). Én nem azért vagyok itt, hogy a honlap látogatási statisztikáira verjem a brét, hanem hogy felvilágosítsam az érdeklődőket a feminizmus hülyeségeiről. A lapot egyébként mindigis alakították az olvasók is, csakhát néha jó, néha meg rossz irányba. Remélem ez a Belvedere-epizód végleg véget ért és nem lesz több hasonló. Elég baj az már így is, hogy ennyi belső feszültséget hozott létre ebben a közösségben.
Zárszóként még annyit, hogy már vagy egy tucatszor elmondtam: itt mindent ki lehet tárgyalni, de 1. KULTURÁLTAN, BAZMEG, 2. csakis az IGAZAT, CSEZMEG. Nem szenvedhetem, mikor egy hormonvezérelt tizenéves suhanc idejön osztani az észt a nők borzalmairól, amiről a vak is láthatja, hogy hülyeség, tévedés, balgaság. Ez itt nem a nőgyűlölők elmegyógyintézete, nem fogunk senkit pátyolgatni és gyógykezelni aki beteges téveszméket terjeszteni jön ide. És nem, ez még nem egyenlő azzal, hogy férfiellenesek lennénk vagy feministák. Nem küldetésünk minden csajhiánytól befordult tinédzser véleményét hozzávarrni a saját zászlónkhoz. Aki nem ért egyet velünk, az keressen olyan blogot, ami megfelel a saját elveinek. Ez egy szabad ország, akinek nem tetszünk annak szabad lelépni és nem jönni ide soha többet. Sajnos ez eddig többnyire azt eredményezte, hogy a normális emberek léptek le a hülyék huhogása miatt, de remélem ez a tendencia megfordítható.
Like.
És pluszegy! (Esetleg kacsacsőrhárom.)
Barátom! Az oldal kitalálója! Nem vagyok az ellenséged, mert tisztellek! Jól látszik, hogy HGYI kritikus elem az oldal üzemeltetésében és szükség van rámenősségére, kitartására, hűségére és lehet még 5 év múlva is az egyik legmegbecsültebb munkatársad lesz. De gondolkodjunk már egy kívülálló eszével és látásával. Még egy laikus is tudja, hogy a válás intézményét a feministák követelték ki, ezért nem világos miért kell a feminizmus legkisebb szikráját is reklámozni azzal, hogy egy elvált nő a FérfiHang képviselője, a Kólázásra gondolok ami nyilván nem miattam nem sikeres. Ez olyan mintha elfogadnánk a feminizmust és csak a 4. radikális vonalával lenne csak bajunk. Ha az így van akkor ez nagy feszültséget szül a feminizmus férfiáldozataiban, főleg a kifosztott elvált férfiakban, elvált apákban, akik olvassák ezt az oldalt és azt várják, hogy egy férfijogi mozgalom induljon el. Hol máshol várhatnák mint itt? Lehet kéne egy szeparált rész a jogi kérdésekhez és férfipanaszhoz amire alig kíváncsi bárki is aki nem érdekelt benne. Tudom, hogy HGYI egy rendes Nő, de ami megtörtént vele az levakarhatatlan és az emberek egy-egy szóból vonják le a következtetéseiket, mert nincs másra idejük. Az emberek többsége lapoz is tovább, ha megtudja, hogy a legfontosabb Nő a Férfihangnak egy elvált aki osztja az észt. Emiatt nem tudom visszavonni amit gondoltam. Háttérmunka, titkolni előéletét, más szervezzen kólázást akit mindenki elfogad, mert a váláspártiságot kevesen fogják. Épelméjű és a társadalomnak hasznos Férfi családot akar, házasságot, gyereket..
“más szervezzen kólázást akit mindenki elfogad, mert a váláspártiságot kevesen fogják ebben biztos vagyok.”
pl. majd te szervezed a kólázást? vagy ki az a más?
Abban biztos vagyok, hogy Hgyi lazân átengedi ezt a “privilégiumot”, szóval hajrá.
Az meg meglehetôsen pikáns, hogy te- aki meg vadházasságban élsz- a házasság felbonthatatlanságáról és szentségérôl papolsz.
Kedves, empatikus Koriander nick!
Köszikeh’ a lehetőséget, megvárom a vezetőség álláspontját mi a céljuk, vagy marad minden a régi. Jelenlegi jogi környezetben nem tervezek házasságot a barátnőmmel amíg gyerek esetén viheti a fél vagyonom és az egész gyerekem és életem, én teljes családban nőttem fel, de a mai tendenciákat nézve nem érzem magam biztonságban a leendő sajátomban. Próbaidőn vagyok vele több mint 4 éve. Engem a Verum, Alter Ego “férfijogi” vonal érdekel és nem a körbenjáró trécselés, ezért szólok hozzá keveset, de figyelek. Ha eljön az idő szívesen szervezek összejöveteleket aminek van konkrét célja és nem az ismerkedés, mivel nem vagyok egy fecsegő kislány, hanem a tettek embere. Addig nem tudok azonosulni a jelenlegi irányvonallal és például saját cikket összeállítani míg nem látom mi a kézelfogható célja az oldal kitalálóinak. Két fő irányt látok. Egy férfiakkal empatikus, szociális, panaszkodós, jogi és egy nőkkel beszélgető, vitatkozó, csajozási tanácsadós sokkal hosszabb utat a fiatal generációnak az elkövetkezendő évtizedekre. Az előbbivel tudok azonosulni, bár nem vagyok sokkal idősebb mint DennisVT. Ennyikeh’.
Mivel gyakorlatilag semmilyen férfipozitív kezdeményezés nem létezett, és most sem nagyon van, kénytelenek vagyunk egy oldalon foglalkozni mindennel ami a férfiakat érinti. De ez nem olyan nagy gond, a témák nem zárják ki egymást. Beszéltünk már jogi kérdésekről és párkapcsolati problémákról egyaránt. Akit az egyik jobban érdekli mint a másik az keresgessen a régebbi cikkek között, több évre rúgó archívumunk van már. (Ami azt illeti jó lenne valami rendezett archívum, de az ilyesmikért felelős kolléga épp szabadságon van.)
Az a “két irány”, ami valóban meghatározó kérdés, hogy a férfiak valódi érdekeit képviseljük itt, vagy pedig egyszerűen csak teret adunk a hőbörgésnek és indulatoskodásnak. A két dolog szöges ellentétben áll egymással, és mi – ahogy ezt folyamatosan magyarázzuk – szeretnénk az előbbi mellett maradni. Az antifeminizmus, a PUA, az MGTOW, az MRM mind utakat próbál törni a férfiak számára a feminizált társadalomban való boldoguláshoz, ezért mindegyiknek megvan a létjogosultsága. Mi próbálunk mindegyikkel foglalkozni, több-kevesebb sikerrel. Az meg sajnálatos, hogy akik kizárólag az egyikkel szeretnének törődni azok úgy érzik a többivel való foglalkozás “hiba”.
Semmi nem “hiba” ami történik csak közösen kéne álmodni, mindenkit érdekeltté tenni, hogy építőleg megszólaljon. Vannak számodra is, meg számomra is bicskanyitogató dolgok, de én kevésbé szállok harcba mert máshová kell az energia (túlélés ebben a tutyimulyi országban), viszont néha kimonom amit más nem mer. Különbözőek vagyunk, de a kezedben törlés és döntés lehetősége és a felelősség is. Értem az álláspontod, csak nem célszerű saját magunkat felfalni és le kell vonni a konzekvenciát amikor változtatni kell. Van amikor nem elég rugalmasnak lenni, libertátusnak ahogy jellemzed magad. Ha már feministákkal nem lehet vitatkozni akkor egymással csináljuk? Erőszakkal ahol megtépázott emberi lelkekről is szó van nem érhető el siker. Akár le lehet tiltani a komment lehetőséget és érdekeltté kell tenni mindenkit, hogy az ő cikke kerüljön az elismerés középpontjába, vagy akinek “más” véleménye van annak jelölhető legyen, hogy nem tartja be a nemek közötti egyanrangúság szabályát és elhatárolódik tőle a többség. Amúgy a fórumba mennének az emberek ha nem lenne komment szekció, az egyszer biztos. A likeolás jól látszik a FaceBook-on is hogy egy bullshit, kreatív, értelmes embereket mindig kevesebben értenek meg, ahogyan a művészekkel teszik. Ha egy rendszer túlnő a keretein mindig összeomlik, de ezt nem szeretném látni, mert vannak nagyon jó írások is a lelkes időszakból és sokak számára csak évek múlva lesz azoknak jelentősége. Jelen helyzetben valóban csak annyit tehetünk hímemberemlősként, hogy felkötjük a gatyánkat és saját magunkat képezzük, hogy ne takonyként töröljenek fel majd minket a feministák 2018-tól a női kvótával és a többi agyamentséggel.
Érthető, hogy kevesen értik ezt meg, de teret kéne adni a többieknek is, itt vagy máshol, különben marad a hőbörgés. Én például azért is nézek fel ide (troll vagyok jajj TROLL VAGYOK mert néha megszólalok) hátha linkel valaki alternatívát, mert amíg az nincs addig a Férfihang az egyetlen hely ahol végre profi bloggerek publikálnak és nem kell kapcsolatba kerülni a Index-HVG-Origo libsi portálok linkjeivel, hogy egy-egy kiváló gondolatmenetet olvashassunk. Tehát nem rossz az ha vannak más témák is, de mivel kevesen vagyunk, nem azokat kéne erőltetni inkább kompromisszumot találni ami mindenkinek megfelel. Az említett nick nekem sajna kompromisszumképtelenség, de attól még futtathatod, csak valaki őt is moderálja már ha éppen ő a moderátor. Mert ha leírom 2+2 eredményét és azzal is vitatkozik vagy terel akkor felmegy ám a pumpa bennem is.. -> energiaveszteség, tipikus provokáció alanya lettem, shitteszt oké, de sok a redundáns hsz.
Az egy nagyon szép álom, hogy hozzuk ki mindenkiből a legjobbat, mert biztos a puncihiányos tizenéves vérpistikéknek is lenne okos mondanivalója ha leszállna az agyukról a köd. A valóság ezzel szemben az, hogy pillanatok alatt teszik tönkre évek munkáját a hülyeségükkel, és már jóval hamarabb ki kellett volna vágni őket a fenébe. Sajnos az idealizmus nem igazán működik együtt a valósággal… :| És ne haragudj, de én azokat nem tudom “megtépázott lélekként” jóindulattal kezelni, akik idejönnek és nekitámadnak a szerkesztőgárdának, beleértve engem is. Azt hiszem szikrányi kétség sem férhet a magyar férfiak iránt megnyilvánuló segítő szándékunkhoz, ezt az évek munkája egyértelműsíti, de aki a segítő kezünkbe harap az elmehet a büdös picsába. Nem vagyunk kötelesek senki olyat pátyolgatni aki nyíltan ellenséges velünk és aktívan tesz a céljaink elérhetetlenné tételéért.
Úgy érzem a Férfihangon beállt törést nem fogjuk tudni kijavítani, mert a szerkesztőség normálisabbik felét már annyit szapulták hogy semmi kedvük dolgozni. Mindenki frankó cikkeket akar olvasni, de írni persze senki nem hajlandó, és ha meg is jelenik valami, akkor a huffista hadak lepontoznak mindent a fenébe. Nekik csak az felelne meg, ha a Férfihang teljesen átalakulna a megboldogult huffi blog mintájára, amire persze addig nincs esély, amíg a szerkesztőgárda nagyobbik része épelméjű. Úgyhogy most rezeg a léc, lehet hogy maholnap lelép a stáb fele, aztán lehet pezsgőt bontani a kreténeknek – csak kíváncsi leszek miféle tartalom és miféle színvonal lesz itt ha a mocskolódóktól fogják várni a cikkírást. Régebben a Férfihang ténylegesen informatív volt, sok dologban meg tudta szólítani a férfiakat. A magyar médiában a kis kaliberű személyes blogoktól eltekintve mi beszéltünk először a PUA-ról, a MGTOW-ról, a red pillről, plusz értelemszerűen mi foglalkoztunk a legnyíltabban az antifeminizmussal. Nem a nagyképűség mondatja velem, hanem a szerkesztőgárda felé érzett tiszteletem: sok dologban úttörők voltunk és nagyon sokat tettünk a magyar férfiak felrázására, megsegítésére. Ez most úgy tűnik megbicsaklott, a huffista betörés szétzilálta a megszokott rendet és csak romokat hagyott maga után.
Az viszont egyszerre nevetséges és szánalmas, hogy a fröcsögő vonallal szimpatizálók szólásszabadsági kérdést csinálnak a dologból. Kíváncsi vagyok mennyire vennék komolyan őket teszem azt egy receptoldalon, ahol folyamatosan szaros palacsinta meg szarfőzelék “receptekkel” spammolnák a lapot – nyilván a szólásszabadságuk sárba tiprása ha a moderátorok kitiltják őket, és minden joguk megvan a lájkok és diszlájkok gyermeteg manipulálásával kifejezni a felháborodásukat.
Az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy ezzel csak az ellenségeinknek segítenek. Mindenki, akinek az antifeminizmus, a PUA, az MGTOW, a red pill térnyerése problémát okoz, most dörzsölheti a markát örömében, hogy végre sikerült megfojtani az egyetlen kezdeményezést ami értelmesen foglalkozott ezekkel.
Illetve most már szerencsére nem vagyunk mindenben egyedül, színpadra léptek olyanok akiknek van politikai vagy gazdasági hátszele, így eleve jobb pozícióból indulnak mint amit mi valaha is elérhettünk. A Nyugati fény például máris relevánsabb mint a Férfihang, szélesebb rétegek veszik komolyan mint minket (nem utolsósorban azért, mert a Belvedere-féléknek hála mi a nagyközönség szemében már csak egy nőgyűlölő pöcskoszorú vagyunk). Úgy érzem elértük a hasznosságunk végét. Mások fogják továbbvinni a fáklyát, akik remélhetőleg nem követik majd el azt a hibát, hogy egy percre is utat engednek a nőgyűlölő seggfejek szájhabzásának.
Szerintem jó lesz ez, ha marad az erős kéz, jönnek a színvonalas cikkek, és sikerül megtartani a szerzőgárdát. Nekem sokat segített ez az oldal – ezt írtam már -, kár lenne érte. És biztos nem vagyok ezzel egyedül:)
“Nyugati fény”
“menekültellenes hisztéria”
Komolytalan bóvlioldal.
Mit korbácsolt a fityisz? Jó az anyag?
Egészen megnyugodhatsz. Nem moderálok. :o)
Bár ha elolvasod a Szabályzat Moderáció-ra vonatkozó passzusát, láthatod, hogy nincs benne, hogy nők nem moderálhatnak, sőt olyan sincs, hogy mindenkinek meg kell felelniük a moderátoroknak.
De mivel Admin szabályzaton kívüli, privát kiegészítéseit nem tudom vállalni, hát nem moderálok. Ezzel egy hatalmas problémátok meg is oldódott.
Szerintem legjobb lenne, ha felsorolnátok hasonló gondjaitokat, hátha ugyanilyen egyszerűen megoldhatók. :o)
P.S.: Majd’ elfelejtettelek lájkolni, magamnak meg egy dislike-ot nyomni. De már megtettem. :o) Ha már ennyire szeretitek ezt az idétlenkedésbe fullasztott funkciót. :o)
Szerintem az átlagos kívülállót egyáltalán nem zavarja, hogy van közöttünk nő is (aki történetesen elvált), inkább pozitívum a jelenléte, mert ő mutatja hogy nincs itt semmi nőgyűlölet. Na ennek tükrében igazán érdekes, hogy vannak akik szeretnék elűzni :)
De a magam részéről még mindig az a fő “gond”, hogy nem láttam Hgyi-től semmit ami indokolná hogy ki akarjam tenni. Egyeseket idegesítenek a kommentjei? Na és? Engem nem. Szerintem egyszerűen csak az idegesíti őket, hogy nő. Ez meg szerintem nem indok semmire. Még azt is elárulom, hogy régóta ő csinál olyan dolgokat, amiket sem én, sem Admin nem szeretünk csinálni – például a beküldött cikkeket ellenőrzi (többek között helyesírásilag) és megjelenteti, ami fárasztó és hálátlan feladat, ő meg ingyen csinálja. Érdekes módon senki nem tolong hogy ezt átvállalja tőle.
Szerintem a válás intézményével az égvilágon semmi baj nincsen. Két ember között számtalan olyan dolog megváltozhat, ami miatt nem szeretnének már együtt lenni. Tapasztalatból mondom, hogy egy válás sokszor a gyerekeknek is jobb lehet. A szüleim nem váltak el gyerekkoromban, mikor kellett volna. Nem fogom részletezni, miket éltem át gyerekfejjel, de elég csúnya dolgok voltak amik súlyosan hatottak rám az érzelmi fejlődésem során és évekbe tellett míg rend lett odabent. A válás intézménye szerintem szükséges alap egy társadalomban. Csak ugye nem így…
A probléma a válásnál a nők előjogaival van, amit a feministák vívtak ki az évek során. Az antifeminizmus egyik fő célja ez ellen küzdeni.
Szerintem amúgy nem szerencsés, hogy “hgyi” nőként moderál ki férfiakat egy antifeminista oldalon akkor sem, ha jogosan, mert egyesekben disszonáns érzéseket kelthet, talán szerencsésebb lenne ezt férfi adminokkal konzultálva egy férfira bízni elejét véve a kitiltások nyomán már látott bejegyzéseknek. Mondhatni így szerintem így lenne diplomatikus.
Ha férfinicken moderálnék, s nem tudnád, hogy nő vagyok, jobb lenne?
De ne aggódj, nem erősítem a hazugok táborát, vállalom magam akkor is, ha többeknek nem tetszik.
Ha már paranoia, gondoltam, felvetem…
P.S.: Dean az imént írta, hogy senki nem tolong a munkáért, úgyhogy nem féltem “kivételezett” pozíciómat. :o) Nem élvezet a moderálás sem. A többi moderátor férfi. Ők sem szeretik csinálni.
Nekem mindegy, ezt abszolút kívülállóként írtam, tekintve nem vagyok szélsőséges semmilyen téren, így engem nem érint egyáltalán (ha igen akkor majd meglepődöm), de azért néha érteni vélem más gondolkodásúak érzéseit is. Ha férfi nicken moderálnál, akkor én azt hinném, férfi vagy, így te becsapnál, nem hinném, hogy itt ez cél lenne. (persze működne) Nem hinném, hogy bármi hazugság lenne abban, ha egy számodra vállalhatatlan hozzászólást(okat) megvitatnál a többiekkel és végül nem te moderálnád ki az illetőt annak ellenére, hogy még is te vagy az. Tudod, nem érhetné szó a ház elejét. lehet, hogy nem adnál muníciót nőgyűlölő kommentelő kezébe önigazoláshoz. Attól függetlenül persze elmondod a véleményed, de nem te leszel az, aki megnyomja a gombot… Én konstruktív szándékkal írtam, azt amit…
Amúgy egy MRA oldalon tényleg nem rosszul, hanem inkább jól néz ki, ha van egy női moderátor is. Gondolom azért vannak moderálva a hozzászólások, hogy szalonképesebb legyen az oldal a női olvasók szemében.
Baszdmeg, a hgyi az csak egy nikk. Az, hogy viszonylag sokat elmondott magáról, csak egy dolog, lehetne máshogy is.
A saját dolgoddal foglalkozz, hogy ne legyél hülye lehetőleg, vagy kevésbé mint eddig, mert amibe itt beleütötted az orrodat, ahhoz semmi, de semmi közöd.
A te magánéletedben se vájkálunk. Egy vita esetén amúgy se szép ilyesmivel érvelni.
“Ez egy szabad ország”
Nem.
Dehogynem.
Szabad orszagban szabad nep azt csinal, amit szabad.
Hat lehet, hogy paran lelepnek a takaritas utan, de pl. en pont a “Palotaforradalom elmarad” c. cikk utan dontottem ugy, hogy csatlakozom. Elotte akart a halal “a nogyulolok kurucinfojahoz” tartozni, hogy aztan egy kalap ala vegyenek a monomanias felcedulasokkal.
Egyetértek:)
Nem értek egyet.
Ha en csak egyvalamit nem ertenek, boldog ember lennek :P
Miket nem értesz? Elmagyarázzam?
A noket. Ezert vagyok itt.
Bosszantóan viselkednek?
“azok viszont érvényesüljenek a Randivonalon inkább, normális férfit fognak találni ha kitartóak..”
Csak ne fizessenek, hogy írhassak nekik, mer húzni fogják a szájuk.
Ugye, ez a HGYi-s ovis kirohanás, csak poén akar lenni és egy kólázáson beszéltétek meg :)
Egy hozzászólásomat idézném Deansdale blogjáról, kisebb módosításokkal:
“Mi – jogosan – ujjal mutogatunk a feministákra amiatt, mert a Dworkinokat nem irtották el maguk közül, hanem őket is csak egy női hangnak tartották a sok közül, akik kicsit radikálisabbak. És hogyha ők a Dworkinokat megtűrték, akkor ne dumáljanak már arról, hogy egyenlőséget akarnak és nem férfigyűlölők.
Akkor ha mi, antifeministák megtűrjük magunk között a huffnágelista hangokat, sőt hagyjuk, hogy már az ilyenek oltogassák meg akarják kitiltani azokat, akik antifeministák és nem nőgyűlölők, akkor az embereknek nem lenne joga ugyanúgy ránk mutogatni, hogy mit adjuk az ártatlant, hiszen megtűrjük magunk közt a nőgyűlöletet?
Ha Belvedere-ék is csak egy radikális antifeminista hang, akkor az antifeminizmus egy nőgyűlölő eszme, csak épp a nem radikálisok ezt nem hangsúlyozzák annyira. Hiszen a radikális azt jelenti, hogy határozottan és a gyökerénél ragadja meg a problémát. Belvedere-ék ezt teszik? Úgy gondolkoznak, mint a nem huffnágelista antifeministák csak épp határozottabban és keményebben? Nem. Ők egy egész más platform: nem a nemek közötti békét akarják, hanem ugyanúgy a nemek közötti harcot, mint a feministák, csak ők épp a másik csapatban harcolnának.
Én úgy látom, hogy nem feministák és antifeministák vannak, hanem vannak a férfigyűlülők (aka. feministák), vannak a nőgyűlölők, ezek mindketten a nemek harcának az ostoba katonái, és van egy harmadik csoport, az antifeministák, akik nemek közötti békét akarnak és igazságosságot. Én kikérem magamnak, hogy Versus és a hozzá hasonlóak épp úgy gondolkodnak, mint én, vagyis antifeministák, csak kicsit éppenséggel radikálisabbak. Az én szememben ők is ellenségek, mert a tevékenységük ugyanúgy arra irányul, hogy a nemek gyűlöljék egymást, csak ők épp a férfiakban szítják a másik nem gyűlöletét, a nőkertesek meg fordítva.
Az a baj Belvedere-vel és a többivel, hogy mivel antifeministának mondják magukat, ezért a gyűlölködő, nemek harcát tovább görgető véleményükkel az antifeminizmust járatják le. És egy átlagos olvasó nem fog disztingválni, hogy ezt egy kommentben írja valaki vagy épp cikkben. Főleg úgy, hogy ez az ember írhatott is cikket. Az utóbbi hónapokban ők voltak a leghangosabbak, a legnépszerűbbek, a legerőszakosabbak, és már teljesen eluralták a honlapot, egy kívülálló simán velük azonosíthatta a Hangot.
És ami nem baj egy libsifemcsivel (mert felmerült, hogy lehet az ő feminista véleményét megtűrni): az, hogy ő feminista. Ő nem antifeministaként írkál baromságokat, amivel minket éget le, hanem feministaként, vagyis világos az olvasók számára, hogy ez nem az antifeministák véleménye, amit ő leír. Ráadásul az is jó benne, hogy már csak egy kis logikával és igazságérzettel is be lehet bizonyítani egy vele való vitában, hogy a feminista érvek gyengék, mint a harmat.
Röviden összefoglalva: ha nem akarjuk, hogy az antifeminizmusról is olyan cikkek születhessenek, mint Deansdale-nek ez a bejegyzése a szélsőséges és maguk közül ki nem vetett (sőt, támogatott) feministákról, akkor nagyon erősen ki kell fejeznünk, hogy mi az antifeminizmus iránya és célja, és mi az, ami nem antifeminizmus, hanem nőgyűlölet.”
Szeretnék ehhez most annyit hozzátenni, hogy vegyük észre, a háború nem a férfiak és a nők között zajlik. Nem hgyi (a gonosz nő), karöltve a hülye manginákkal küzd az elnyomott férfiak ellen a lapon. Nincs női frakció meg férfi frakció. Antifeminizmus van, amelyik igazságosságot és békét akar a nemek között, meg van a másik nemet gyűlölő csoport, amelyik a nemek harcát akarja, amelyik hasonlítgatja a két nemet és azon izmozik, ki a jobb, és a másik miért alantas, és ez kétarcú: vannak azok, akik a férfigyűlölet szítják (feministák), és vannak, akik a nőgyűlöletet (nevezhetjük hímsovinstáknak vagy huffnágelistáknak, ahogy tetszik),
Ha valaki nem bír odáig eljutni, hogy nem nők és férfiak harcolnak egymással, és nem mindenki barát és jó, aki férfi, és nem mindenki ellenség és gonosz, aki nő, akkor ugyanazon a szellemi szinten van, mint a feministák. Az ugyanúgy a neme alapján istenít, illetve démonizál egy csoportot és ugyanúgy a nemek háborúját vívja, amit mi, antifeministák – férfiak és nők – meg akarunk szüntetni.
Egy századmásodpercig nem fogom magam szégyellni egy antifeminista oldalon amiatt, mert nő vagyok. Egy okom lenne itt szégyellni magam: ha feminista lennék. De attól, hogy nőnek születtem, még nem vagyok az.
Egyetértek.
Beza, egyetert.
Én úgy olvasok itt mintha könyvet lapozgatnék , annak ugye nem lehet visszabeszélni( vagyis épp lehet )vagy inkább úgy olvasni ami rám vonatkozik azon elgondolkozni ami nem azon meg túl lépni. Mivel férfihang így bölcsen hallgatok , mert férfitársaságban sem én vagyok aki elkezdi mondani a saját életigazságait.
Van persze amikor kényszert érzek hogy tiltakozzak de nem én vagyok aki randizik nőkkel nyilván nem nekem vannak tapasztalataim ilyen téren. Meg nem vagyok már éretlen korban hogy bármi nőket ért szavakért meg is sértődjek. Én is úgy gondolom hogy meg kell írni vagy elmondani ha valami nem tetszik a másik nem viselkedésben , bár épp azok nem olvasnak itt akikre vonatkozhat sok vélemény.. Nem kategorizálok hogy ki ír feministán vagy antifeministán , ennyire tudományosan szétszedni nem kell embereket. Az életet élni kell mindenképp!:-))
Szia. Pl a “Merre lejt a pálya” cikknél tök érdekes lett volna olvasni női véleményeket (mert tudom, hogy vannak női olvasók, nem is kevesen), hogy ők hogy látják akár ugyanezeket a szempontokat, akár másokat. Kulturált értelmes emberek közt max tanulságos vita lett volna ebből, nem pedig egymás pocskondiázása, és ezért sem jó, ha ilyen Belvedere-félék hallatják legjobban a hangjukat… :)
Szia Dennis! Köszönöm kérdésed , a héten még írok a másik cikkhez bár hasonló a véleményem a többiekéhez !:-)) De az igazság az hogy neten nem nagyon szeretek olvasni csak úgy nagyjából néztem át a véleményeket. Én is inkább a beszélgetés híve vagyok, bár már kevés fórum alkalmas erre, és itt még azért finom fogalmazások vannak!
Én meg csak kapkodom a fejemet, mert sosem hittem, hogy ennyire megosztó a személyem – vagy én leszek valamiféle térfélelválasztó vonal. :o)
Azért nem válaszként írom, mert többekre egyszerre reagálnék és elég részletes leszek.
– “a szerkesztőségben legyenek olyanok, akik egyetértenek, és legalább ők időnként nyilvánuljanak meg komment formájában, mintegy bemutatva, hogy miért és miben értenek egyet, miért érzik indokoltnak, hogy megjelenjen az írás stb.” Ezt jó ötletnek tartom, törekedni fogok rá, hogy így egyértelműsítsem egyetértésemet/vagy az ellenkezőjét. Bár sokszor azért “veszélyes”, mert esetleg nagyobb vitát váltana ki, mint amennyit megér. Azért általában egy-egy cikk alatt ki szoktuk fejteni a kérdéses részekkel kapcsolatos véleményünket. Ez talán nem olyan egyértelműen mutatja, mit gondolunk, mintha célzottan fejtenénk ki. A szerkesztők azért meg-megvitatják egy-egy cikk megjelenése előtt a részleteket is. Ezért nem is jelenik meg minden cikk. Előfordul, hogy nem egyetértésben utasítjuk el, hanem épp azért nem tesszük ki, mert nagyon nem tudunk egymással dűlőre jutni.
– “mint láttuk még terel is a férfiak 40 éves nyugdíjba vonulása témájában, az ő előjoga lassan aktuális” – nem tudom, hogy jön ez ide, de nyugodj meg, számomra nem lesz lassan aktuális. Gyorsan sem. Hogy mit látsz benne terelésnek, nem tudom, de akármilyen hihetetlen számodra, valóban ellene vagyok ennek a Nők40 programnak. Ha elhiszed jó, ha nem, nekem úgy is jó. Ezzel az erővel minek higgyünk el pl. neked bármit is, amit mondasz. Nem azért írok ide, hogy valami lila felhőt mutassak magamról.
– SoMM, neked a kólázás nagyon csípi a szemedet. :o))) Nyugodtan szervezz sörözést a társaságnak. Én szeretek személyesen is találkozni azokkal az emberekkel, akikkel neten beszélgetek. Kövezzetek meg érte. :o) (Veled is találkoztam, mert a szerkesztőtársak nekem osztották ki e feladatot, lévén én voltam az egyetlen budapestközeli. Nem én erőszakoltam ki a találkozót, hanem te kértél rá minket. Nyugodtan mondhattad volna, hogy velem nem akarod, mert ragaszkodsz valamely férfikollégához. Talán még most is a találkozóra várhatnál.)
– Igen, 51 éves vagyok, 15 évnyi (összesen 19 együtt töltött év) házasság után 13 éve elvált, 20 kg súlyfölösleggel. Volt férjemmel és jelenlegi élettársainkkal oda-vissza nagyon jóban vagyunk. Örülök, hogy ő a gyerekeim apja és szép éveink is voltak. Rengeteg jó emlékem van a házasságunkból. A válásunkat a gyerekekkel is megbeszéltük. A gyerekeink akkor 10, 11 és 14 évesek voltak. Mindhárom gyerek megértette. A válás után egyetlen fillért sem hoztam el otthonról. A könyveimet, ruháimat, néhány konyhai cuccot igen. Nem tűntem el, nem uszítottam a gyerekeket az apjuk ellen. Ő sem ellenem. Nem tettünk egymásnak keresztbe.
Mindketten hozzájárultunk ahhoz, hogy válásig jutottunk – személyesen szívesen elmondom (ahogy már megtettem egy-egy kólázáson), de a világra nem tartozik. Próbáltunk változtatni, visszafordítani, de nem sikerült. Rendkívül sokoldalú, okos, intelligens, művelt ember, csak együttélni nem lehet vele.
SoMM… Kielégítettem – legalább részben – a kíváncsiságodat?
– “Sokan tartanak az ilyen kiváltságos szerepű nőtől, aki gyakran akkora hülyeségeket jelent ki, hogy az ember menekül, láttam még Dennis-t is felhúzta nemrég a minősíthetetlen komment áradataival.”
Hogy sokan tartanak tőlem? Miben nyilvánul meg részükről? A “rugdosásban”?
Dennist kifejezetten kedvelem útálom. Ha valamin felhúzza magát, elmondja. Tartom őt annyira, hogy nincs szüksége “védelemre”. Dennis, ha akar, lenyom engem, mint egy bélyeget. Csak hogy tisztában legyél az erőviszonyokkal.
– “olyanok képviséljék az antifeminizmust akik elszámoltathatók, teljesen tiszták!” – Addig állj te féllábon, amíg találsz egy elvárásaidnak megfelelő “teljesen tiszta” embert. Elszámoltathatók? Mivel? Hogyan?
– “Olyan antifeminista nőket tudok elképzelni mellettünk akik tiszták vagy meghurcolt Férfi a párjuk aki mellett kiállnak.” Ja, hogy van vagy is… Ez alapján el kell viselned engem. Ennek igazáról kérdezd meg a páromat.
– “Elvált nőket népszerűsíti személye, teljesen mindegy mit művelt 20-30 évvel ezelőtt nem tudja bizonyítani tisztaságát (tökmindegy mit állít, tényállás a válás), csonka családba taszította a gyermekét ahelyett, hogy kompromisszumban élt volna urával-férjével és a gyermeke miatt kitartott volna mellette ahogyan több millió Nő teszi Magyarországon.”
Népszerűsítem? Nem mondom, hogy hozz egyetlen mondatomat is, amellyel népszerűsítem a válást, mert nem akarom drága idődet rabolni. Én sem úgy indultam neki a házasságnak, hogy majd úgyis elválok.
S hogy tökmindegy mit állítok? Tipikus feminista kommunikáció. Ne vetíts, ha kérhetlek. Lehet, hogy te megkapod sokszor, hogy kit érdekel, mit mondasz, tökmindegy, mit állítasz, akkor is a másiknak van igaza, de én nem ilyen közegben élek.
Tényleg miért higgyük el egyetlen szavadat is, ha ilyeneket mondasz másnak, ha te nem hiszel az embereknek? Mennyivel vagy te hitelesebb nálam? Most sorolhatnék számodra megalázó dolgokat, de nem teszem.
A gyerekeim nem éltek soha klasszikus csonka családban. Nem is mindig laktak velem. Ők választhattak, ki, hol, mikor akar lakni, kihez mikor megy, stb. Mint említettem, igen jó kapcsolatban vagyunk a volt férjemmel és a gyerekekkel is, akik mára már mindhárman remek emberek, akiket szeretek és tisztelek.
– “Egyedül kevés vagyok és az időm is véges, van weboldalam nekem is, de minek..”
Hát, akkor valamit nem jól csinálsz…. Próbáld meg a saját weboldaladat felhozni.
– “Itt képes több ember összegyűlni, virtuálisan szabadon ha már 5 éve csináljátok.”
Mert sokat dolgozunk azon, hogy több ember tudjon itt összegyűlni.
– A lehetséges megoldás: HGYI-t backoffice (háttértámogató, mint a RAON informatikus-moderátor) munkakörbe küldeni és ne szervezzen semmit nyilvánosan!”
Már vonultam háttérbe, akkor meg az volt a baj. Most nyuszikát játszunk?
A fals információkat “szeretem”. Raon sem nem informatikus, sem nem moderátor. Kérdezz, ha valamit tudni szeretnél, ne feltételezz, és feltételezéseidet ne tényként add elő.
Hogy ne szervezzek semmit nyilvánosan? Miért fáj neked ennyire, hogy időnként összejövünk néhányan, és beszélgetünk mindenféléről? Én legalább vállalok közösségi munkát. Ha nem tetszik azoknak, akik el szoktak jönni, majd szólnak. Eddig nem ez a tapasztalat.
Marionettbábu nem leszek, de köszönöm a lehetőséget. :o)
– “Tisztelem HGYI (és úgy mindenki) munkáját,”
:o)) Ez komoly? Mert az előzőek – és a következő de – nem ezt mutatják. Nem kell ez az áludvariasság.
– “de ne egy Férfihang nevű portálon kontrollálgasson amit rengeteg elvált férfi olvas. Azok képtelenek megbocsátani az elvált nők gonoszságainak, talán HGYI kivétel, de soha az életben nem fogja tudni bebizonyítani mit művelt és miért. Az elvált anyák számomra etikátlan (bűnöző), felelőtlen lelkek, legalábbis nekem.”
Nem túl ügyes a kommunikációd. :o) De elnézem neked.
Senki sem kérte, hogy bárkinek is bocsáss meg. Én meg főleg nem kértem. Nem tőled váltam el. Van olyan elvált férfi, aki “megbocsájtott” nekem. :o)) A váláshoz – mint az együttléthez is – két ember kell. Olyan nincs, hogy kizárólag az egyik fél miatt történik ez vagy az. Bizonyítani neked semmit sem óhajtok – mint tudjuk, fölösleges is volna bármit is mondani, hiszen egy szavamat sem hiszed el -, s másnak sem. Bár azt miért kellene bizonyítanom, hogy mit műveltem? Nem az ártatlanságomat kellene bizonyítanom – amit úgysem hinne el nekem senki? :o)
– Dennis… “A kólázásokat én üdvözítőnek tartom (vagy bármilyen közös programot), sokkal jobb képet kapunk a másikról, ha személyesen is ismerjük, még az is lehet, hogy jobban rálátunk az indokaira pl.”
A felhúzás néha kölcsönös, de mint már többször leírtam, veled szeretek akkor is beszélgetni, ha nem értünk egyet. Így virtuálisan is szimpatikus voltál az első perctől kezdve, és a kólázás óta mégjobban kedvellek. :o)) Most tessék, védheted magad tőlem!! :o))))
– Dean… “Eszem ágában sincs még csak felszínes konfliktust sem kezdeményezni vele, annak ellenére, hogy nem ismerem személyesen és nem is érzem hogy túlságosan szimpatizálna velem. Nem érdekel, hogy elvált – engem az érdekel, amit az antifeminista mozgalom érdekében tesz.”
Pedig kedvellek téged is, még ha vannak is dolgok, amelyekben nem értünk egyet. :o)
Kicsit valóban távolságtartó vagyok veled, de ez nem a szimpátia/szimpátia hiánya miatt van. :o)
Kezdem úgy érezni, hogy a szimpátia sokaknál fekete-fehér és slussz.
– És egy utolsó, amely a poszt előzményeihez tartozik: A személyemre vonatkozó pocskondiázások nem ráztak meg, a ló túloldalára zuhanva már nevetségessé vált. A Férfihangot és az általam tisztelt/szeretett/megbecsült férfiakat ért támadás és sértegetés, a károkozás nem a megbocsájtható kategória.
No, befejezem. :o)
Részemről ezt a témát teljesen ki is veséztem.
“Dennist kifejezetten kedvelem útálom.” – Köszi1.
“Most tessék, védheted magad tőlem!! :o))))” – Köszi2….
Kész élmény a Férfihang:)
Tudom, hogy új vagyok, de ha véletlenül “pártot” kéne választani, kiállnék melletted, annak ellenére, hogy esetleg bizonyos dolgokban nem is értek veled egyet:)
Értem, a kék kapszulát választjátok. És ezzel ez az utolsó kommentárom és látogatásom az oldalon, valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül. Akit érdekelnek a rövid szösszeneteim MGTOW, vörös kapszula és manoszféra témában, az jöjjön olvasni és kommentelni a blogomra.
https://jardasajatutad.wordpress.com/
Nem, nem érted. A józan észt és egy értelmes célt választani a kilátástalan fröcsögés helyett teljesen független dolog a piruláidtól. Mellesleg, mivel a világot megváltani úgysem fogja egyikünk sem, a legtöbb amit egy ember elérhet, hogy megérti az MRM, az MGTOW, a TRP, a PUA, meg úgy általában minden kapcsolódó terület saját igazságát, és együtt, egyszerre használja őket a saját életében. Mindegyiknek van mondanivalója, amit lehet valamire használni, és egy értelmes ember nem választ, hanem gyűjtöget.
Ettől függetlenül sok sikert kívánunk, reméljük csomagoltál az útra hamuvá sült pogácsát vagy valamit.
Nem tudom eldönteni holnap mit nézzek, az Egészséges erotikát, vagy a Veri az ördög a feleségét.
Törölt kommentekre reagálok, ha valaki nem látja a dolog hátterét az valószínűleg ezért van.
1. Az oldalnak tematikája van, ami elsősorban az antifeminizmus, illetve közeli másodikként minden ami a férfiak társadalmi és/vagy egyéni érdekeivel kapcsolatos ebben a feminizált világban. Magyarul lehet itt tárgyalni az MGTOW-t, PUA-t, bármit. Semmi nem tilos, semmiféle “ellenvélemény” nincs üldözve vagy moderálva.
2. Az oldalnak célja van, elsősorban a férfiak érdekeinek képviselete. És itt jön az ami a nem túl okos emberek számára már túl magas léc, sajnos sokan nem tudják megugrani: a férfiak érdekeit NEM képviseli ostoba hazugságok és nőgyűlölő fröcsögések terjesztése. Aki azt hiszi, hogy egy ilyen fórumon a nők mocskolása a férfiak társadalmi érdekeit szolgálja, az sajnálatos módon értelmi fogyatékos. Ilyen emberek pedig ne járjanak ide a jobb sorsra érdemes szerkesztőgárdát zaklatni olyan hülyeségekkel, mint hogy mi itt a feministák céljait szolgálnánk.
3. Az első két pont teljesen összeegyeztethető, csak 10 deka józan ész kell hozzá. Lehet a női természet sötét oldaláról is beszélni: értelmesen, kulturáltan, és úgy, hogy abban lehetőleg több legyen a korrekt megfigyelés mint a sértett tinédzseri nyafogás. A férfiak érdekeit szolgáló újságírás az, amikor egy cikk elmagyarázza a hipergámia működését. A férfiak érdekeit nem szolgáló agyament szófosás az, amikor egy kommentelő a szexhiány okán kialakult nőgyűlöletét ideöklendezi.
Amiért a szerkesztőgárda évek óta dolgozik, az a magyar férfiak felvértezése a feminizmus és a feminizált társadalom támadásai ellen, hogy a magánéletükben és a közéletben egyaránt fel tudjanak lépni a saját érdekeik képviseletében. Ezzel szemben semmi érdekünk nem fűződik a gyűlölködés és a fröcsögés terjesztéséhez, nem célunk az idegösszeomlásos tinédszerek beszűkült és befordult, ön- és társadalomromboló eszméinek terjesztése.
Ezek után aki idejön olyasmiket kommentelni, hogy mi férfiellenesek vagyunk meg feministapártiak, az nyugodtan számítson az azonnali törlésre. És nem azért, mert megsértődtünk vagy mert érzékenyen érint az ostoba vagdalkozás, hanem mert unalmas, fárasztó, és elszívja az oxigént az előremutatóbb beszélgetésektől. Egyszerűen nincs időnk és energiánk amit rosszindulatú értetlenkedőkre pazarolhatnánk.
Megértéseteket köszönjük, valamint további minden jót kívánunk a maradóknak és a távozóknak egyaránt.
Látom, kezdődik megint a lájk-háború. Hajjajj! Nem csodálom, hogy Deansdale-nek elmegy a kedve az egész Férfihang-projecttől. :(
(Hiába, a hülyék csak a romboláshoz értenek. Nekik már az is öröm, ha a Férfihang testén sebek nyílnak. Olcsó öröm!)
Amúgy az egyesek által kevésre értékelt Hgyi ilyen cikkekkel járult hozzá az antifeminista szakirodalomhoz.
http://www.ferfihang.hu/2012/06/02/aldozat-kerestetik/
http://www.ferfihang.hu/2011/11/06/alaldozatok-vadlottak-aldozatok/
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok Hgyi-fan. (Bár készül TomCat-nél a HGYI feliratú poló. :P )
Nagyon érdekes, mert amíg a szerkesztők a kommentelők miatti hisztivel vannak elfoglalva, tényleg inkább a cikkeket kellene egy kicsit jobban megválogatni. Kényelmes érv, hogy “nem az összes szerkesztő álláspontja”, meg “kommentben megvitatjuk”, de igenis illenék tiszteletben tartani, hogy ez egy egységes eszmeiséget tükröző weblap akar(na) lenni, ahogy itt is írva vagyon: “Ezen érdekek közül az egyik legfontosabb a nemek közötti béke, egyensúly, és együttműködés helyreállítása” A “Merre lejt a pálya” című, nemek harcát liegitimizáló írást követően (már elnézést, leszarom, hogy ki mit magyarázkodott utána kommentben) ezt a mondatot elejteni egy kommentcicaharc kapcsán határozottan hiteltelenné teszi az oldal egészét (a cikk után csoda, hogy visszatértem az oldalra olvasni) Megfontolható, hogy a kommenthadjáratok helyett előzetes megbeszélést lehetne tartani a szerkesztők között a cikkekről, mert ebben a formában a Férfihang nem “antifeminista férfimagazin”, hanem belterjes beszélgető oldal azaz fórum, azzal, hogy publikusan elérhető, károssá is válhat. Igenis, az hogy egy-egy vélemény cikkszerűen jelenik meg egy többek által szerkesztett oldalon, amely véleményért a szerzők nem vállalnak felelősséget, az olvasók megtévesztése.
Ha van a szerkesztőségben köldetéstudat, és tényleg az antifeminizmus, a feminista gyűlölködés túlkapásai elleni küzdelem a legfontosabb, illetve a belénk plántált nemi alapú kettős mérce elleni harc, akkor azt kell képviselni. A pálya széléről nézve, hát, hogyismondjam, olykor elveszik ez.. A trollokat, meg le kell tiltani, és nem nyafogni miattuk.
Egyetértek azzal, hogy ez lenne a legfontosabb, de azt nem igazán látom, hogy mi mit tudnánk kezdeni azzal, hogy kevés olyan cikk van, amely a feminizmus gyűlöletkeltéséről szól (nem azért ritkák, mert nem jelenítjük meg, hanem azért, mert ilyen cikkeket nem igazán küldenek a szerzők). Ha jól látom az elmúlt időszakban aktív (értsd: rendszeresen cikket küldő) szerzők közül talán csak Reina Nicolasa ír kifejezetten antifeminista témában (javítsatok ki, ha valakit kifelejtettem)…
Mindenesetre az észrevételedet köszönjünk, amit itt leírtál az a probléma már bennem is megfogalmazódott, épp ezért mindenkit biztatok arra, hogy ne tartsa magában a feminizmusról, férfigyűlöletről, kettős mércéről alkotott véleményét, hanem bátrán küldjön cikket, hiszen igen nagy hiány van belőle, pedig mint látható talán az elmúlt pár hozzászólásból is, olvasói igény volna erre itt.
“A pálya széléről nézve” – Itt írtad le a lényeget.
Egy-egy cikk gyakran éppen tartalma miatt állásfoglalásra, ellenvéleményre sarkall, segít a fenntartásokat megfogalmazni, az álláspontok kijegecesedésében is segítség lehet függetlenül attól hogy egyes szerkesztőknek mi a véleménye róla.
Szóval nem kell mindig valamiféle szerkesztői konszenzusra gondolni, mi is mások vagyunk, ahogy az olvasók is eltérőek egymástól és számos dolgot másképpen látnak. Ebből adódóan persze nem is lehetne (és nem is szabad) törekedni valamiféle egységes összképre. Nem hamburgert árulunk, méghozzá olyan módon, hogy mint minden MacDonald’s-ban itt is ugyanaz legyen az íze.
Másrészt hozott anyagból dolgozunk, így ha bárki valamilyen vonulatnak is hiányát érzi, nosza vegye a billentyűzetet és írjon cikket! Az impresszumban van elérhetőség ahova küldhető ill. ha kommentben szól, privátban adhatom a saját emilem is.
Figyelmedbe ajánlom ezt a 2013-as bejegyzést…
“(a cikk után csoda, hogy visszatértem az oldalra olvasni)”
Vannak csodák?
Nekem is eleinte hiányzott a kohézió a cikkek között. Ha egy magazint vagy napilapot veszek, abban általában minden cikk ugyanazon világképen alapul, és semmi olyat nem lehet olvasni, ami a főszerkesztőnek nem a szája íze szerint van. De ha jobban belegondolunk pont ettől érdekes az oldal: enélkül a cím után tovább sem kellene olvasni, mert már ismernénk a főszerkesztő személyiségprofilját és véleményét, úgyhogy tudnánk miről fog szólni a cikk. Ráadásul ha neked némileg eltérő véleményed van az is megjelenhet cikként, ha veszed a fáradtságot és megírod. Egy szigorúbban szerkesztett magazinban ez nem lenne ilyen egyszerű.
A témákról: a gyűlölködés túlkapásai csak egy aspektusa a feminizmusnak. Szerintem az egymással harmóniában élő és egymást kiegészítő női-férfi szerepek eltűnése rosszabb a gyűlölködésnél is. Például azért mert ez a hatás sokkal kevésbé nyilvánvaló és alattomosabban fertőzi az értelmes embereket is. Ezért azok az életmód cikkek, amik a férfias szerepekről szólnak szerintem legalább olyan fontosak, mint a femik kritikái. Nem kötelező egyetérteni, csak próbálom magyarázni, hogy akik életmód cikkeket írnak, azokat mi motiválhatja, és hogy hogy kötődik ez az antifeminizmushoz. Lényegében minden ami arról szól, hogy egy férfi a férfi szerepet az életében hogyan tudja betölteni, az antifeminista. És mivel az erős apakép rengeteg családban hiányzik, ezért ennek átadása valódi hiányt pótol.
Én a magam részéről pont a feministák túlkapásait tartom unalmasnak (de nehogy miattam valaki visszafogja magát a cikkírásban :-), mert már az összes kaptafát ismerjük, amire a szövegeiket rá lehet húzni. Ha majd megjelenik valami új módszer (valami okosabb súg egyet a feminknek), arról lehet megint érdekeset írni.
Az meg szerintem természetes, hogy ha gondolkodó emberek összegyűlnek, akkor mindenféle érdekes témák szóbakerülnek. Én az antifeminizmushoz képest teljesen off témákról is szívesen olvasok és vitázok. De nincs is teljesen off, mindent ide lehet kötni, a pókert és az oktatást is.
A nemek között soha nem volt béke, amit most helyre lehetne állítani.
Ezt mire alapozod?
Szeretném azt gondolni, hogy igaz ez, de ha nincs semmi bizonyítás, akkor lóg a levegőben…
Szerinted hogy nézne ki a “nemek közötti béke”?
Léteztek/léteznek olyan kultúrák, ahol pl. házasságtörésért halálbüntetés jár/járt. Mondjuk még volt/van, aki így is megcsinálja/megcsinálta.
Szerintem a nemek közötti béke azt jelenti, hogy van alapja a bizalomnak, nem pedig egyre mélyülő bizalmi válság van, mint manapság.
Nem igazán érzem úgy, hogy a halálbüntetés a társadalmi béke jele :)
A nemek közötti béke egy hazudozó, felbujtó mozgalom hiányában automatikusan adott, mert a két nem között nincs érdekellentét. Nem létezik olyan, hogy a férfiak erőforrásokat vonnának el a nőktől, hiszen “vegyes” (érted…) családokban éltünk mindigis, ahol az erőforrások a családoké voltak, nem “a” férfiaké vagy “a” nőké. Egy normálisan működő társadalomban nem létezik olyan, hogy a férfiak vagy a nők összefognának a másik nem ellen. Semmi oka, semmi értelme, plusz biológiai és pszichológiai szempontból is lehetetlen.
Hazudozó, felbujtó mozgalom vagy doktrína mindig lesz, és mindig is volt. Dalrock blogját gondolom te is ismered, ott nagyszerűen kifejtésre került, hogyan vált az intézményesített kereszténység a ginocentrizmus tökéletes eszközévé. Az voltaképpen mindegy, milyen mondvacsinált indokokkal manipulálják a férfiakat azért, hogy saját szempontjaik mellőzésével áldozzák fel magukat ilyen-olyan módon a “közös érdekért”, ami persze nem más, mint a női nemi stratégia érdeke.
A kereszténység is csak feminista hatásra vált nőközpontúvá. Az ipari forradalomig hiába is próbált volna bárki bárkit a másik nem ellen bujtogatni, hülyének nézik és elzavarják, ha épp agyon nem verik mint aberránst.
Úgy tűnik még mindig abba a paradoxonba vagytok beleragadva, hogy egyfelől jobb képességűnek gondoljátok magatokat a nőknél, de azt nem akarjátok felvállalni hogy akkor többet is tegyetek le az asztalra. Ez egyszerű jellemgyengeség, hogy diplomatikusan fogalmazzak. Körülbelül olyan az álláspontotok, mint ha egy szülő háborodna fel, hogy miért kell neki többet dolgoznia a családért mint a gyerekeknek. Gondolkodj már egy percet.
Emellett a férfiakat senki nem kényszeríti semmire. Azt csinálsz amit akarsz, és ez a rabszolgáktól eltekintve sosem volt másként. Ha puncit akarsz, na akkor viszont egyezkedned kell a puncitulajdonosokkal, akiknek szíve joga a te vásárlási szándékodra olyan árajánlattal reagálni amilyen tetszik. Ha túl magasra taksálják az árat akkor ne vedd meg a portékát. Ennyi. Sírni, hogy nagyon akarsz valamit de az árát sokallod nem vezet sehová. És ez még mindig nem nemi háború, egyszerűen csak mindenki szeretne jó üzletet kötni a szexpiacon. Nézz ki az utcára, a nők folyamatosan vágnak egymás alá, a béka segge alá nyomva a punci árfolyamát. Nem mondhatod, hogy titkos összeesküvést kötöttek volna a férfiak elnyomására…
Egyébként, ha a problémafelvetésed jogos lenne, mi lenne a megoldás? Mi lenne fair? Egy fél segédgondolatnyi értelmes ötletet sem hallottam még senkitől, hogy ha el akarnánk venni a nők önrendelkezési jogát az miért lenne igazságos, és utána milyen rend szerint működne tovább a társadalom. Siránkozásból van sok, megoldási javaslat meg zéró…
“Azt csinálsz amit akarsz”
Azt akarom csinálni, hogy az összes stadion összedőljön.
“Ha puncit akarsz, na akkor viszont egyezkedned kell a puncitulajdonosokkal”
Ha erősebb vagyok miért kéne?
“Nézz ki az utcára, a nők folyamatosan vágnak egymás alá, a béka segge alá nyomva a punci árfolyamát.”
Megbukott a hiperizé?
Az első két bekezdés oké.
Az utolsó kettő viszont olyan, mintha az oldal egyetlen korábbi cikkét nem sikerült volna beépíteni a világképedbe, sajnálom.
1. Ha puncit akarsz, na akkor viszont egyezkedned kell a puncitulajdonosokkal, akiknek szíve joga a te vásárlási szándékodra olyan árajánlattal reagálni amilyen tetszik.
Csakhogy: a kereslet-kínálat viszonyai egyre kevésbé egészségesek: egyre többen szabnak magas árat a punciért – amelyet egyre kevesebben képesek megadni. A piacon ilyenkor (“romlandó” értékről van szó) lemegy az ár, hogy elkelljen a portéka – itt inkább szerető, vagy vénlány marad valaki, de nem enged!
Ez viszont rengeteg frusztrált, csalódott embert (férfit – nőt vegyesen) és egy elöregedő társadalmat eredményez.
2. Nézz ki az utcára, a nők folyamatosan vágnak egymás alá, a béka segge alá nyomva a punci árfolyamát.
Ezt kifejtenéd bővebben? Ugye nem azoknak a hölgyeknek a stratégiájáról van szó, akik a férfiak legfelső 20%-át vagy a deviánsokat szeretnék megkapni?
3. Mi lenne fair?
Első körben széles tömegek előtt tudatosítani az összegyűlt információkat, és valamilyen szinten, igen visszatérni a kb. 50- 100 évvel ezelőtti értékekhez – különben az európai ember kipusztul.
Szerintem.
Én inkább amolyan permanens fegyverszünetre gondolnék. Alapjában véve volt egyfajta kompromisszum a nemek között. Másrészt a “háború” mindig zajlott nemeken belül is. Ezt a közmegegyezést borították föl az elmúlt évtizedek, az elmúlt időszak társadalmi- és tudományos változásai. Ennek köszönhetően szédeleg most mindkét nem, lévén nem (vagy csak kevésbé) tudják megélni a saját nemi szerepeiket és válnak ezáltal igencsak boldogtalanná.
Ebben a változásban pedig a feministák, sjw-k, ballibek és egyéb hasznos idióták pedig nem a folyamat indukálói voltak, hanem a változásokkal megjelenő okozatok, a rombolás örömében tobzódni tudó, hasznot húzó, torz értékrendű, bomlott elméjű kártevők. Általában a gazdatestet sem a megjelenő nyűvek ölik meg, hanem csak a dögben “kikelve” emésztik fel a rothadó döghúst.
Ez totális hülyeség, már meg ne haragudj. Az, hogy párkapcsolatban élők között vannak feszültségek, természetes, de ez nem egyenlő valamiféle széleskörű ideológiai nemi háborúval. Általánosságban nézve a nemek között soha nem volt ellenségeskedés, mert mi a fenének lett volna? Semmilyen ok nem létezett amiért a férfiak és a nők egymással versengtek volna amíg létre nem hoztunk olyan modern karriereket amiben egyformán érvényesülhetnek. Ha csak 100 évvel nézel vissza a múltba, szerinted milyen politikai vagy ideológiai oka lett volna a pék feleségének utálni a kovácsot, vagy a kovács feleségének a péket? Miért akart volna egyáltalán az egyik nem a másik ellen harcolni mikor az emberek 95+%-a kis falvakban élt, családokban(!), ahol abszolút egymásra voltak utalva? Nem éltek volna túl egymás nélkül, micsoda hülyeség lett volna harcolniuk?
A férfiak a férfiakkal harcolnak a nők kegyeiért, a nők meg a nőkkel a jó pasik figyelméért. Nincs olyan erőforrás amiért egymással állnának versenyben, vagyis nincs oka az egymás elleni háborúnak.
Az teljesen más tészta, hogy a marxi osztályharc-elmélet kereteire ráerőszakolt férfi=burzsoá, nő=proletár baromság segítségével egy pénzzel folyamatosan tömött feminista mozgalom sok emberrel elhitette, hogy itt valamiféle nemi háború zajlik. Az az igazán sokatmondó, hogy míg a feministák több mint egy évszázada szajkózzák ezt a hülyeséget, a férfiak még csak meg sem jelentek a csatatéren. A férfijogi mozgalom az első vékonyka hang, hogy talán abba lehetne hagyni a hazudozást, a férfiak és a nők között nem létezik semmiféle kollektív konfliktus. Az meg aztán az abszurditás csúcsa, hogy erre a nemlétező konfliktusra az lenne a “megoldás”, hogy a nőknek extra jogokat és egyre csökkenő felelősségeket adunk a férfiak rovására.
Igen, kis falvakban, családokban. Mint például Nagyréven, ahol egy csapat nő összeesküdött, és arzénnal kiirtotta a férfilakosság nem kis hányadát. Gondolom hallottál már róla. És ki tudja, hány helyen ismétlődött meg az ilyesmi úgy, hogy fel sem tűnt a halál valódi oka. Akkoriban jelent meg ez a tipikus női iromány is, nemrég olvastam róla a HVG-ben.
Ezek csak kiragadott példák, de a lényeg az, hogy az eltérő nemi stratégiákból eredő érdekellentétek bőven léteztek a feminizmus előtt is. Jelenleg annyi a különbség, hogy egyre több nő nyíltan beszél a nemi viselkedésének valósi indítékairól (alpha fucks, beta bucks, satöbbi), ehhez pedig a feminizmust hozza fel ideológiai igazolásnak. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az indítékok nem léteztek, nem érvényesültek, vagy hogy a férfiakat nem manipulálta a társadalom hazugságokkal a ginocentrizmus jegyében. Az ideológiai igazolás bármi lehetne.
A béke azt jelenti, hogy az eltérő érdekekből fakadó konfliktust a felek lezárják, és egymás felségterületére nem lépnek többet hódító szándékkal. Nem azt jelenti, hogy az érdekellentétet a nők nemi stratégiájával együtt kínosan tabuként kezeljük, a férfiakból meg málhás öszvért és ágyútölteléket csinálunk, azt hazudva, hogy így lesz nekik a legjobb. Márpedig régen ez ment, mindenütt, és sok helyen ez megy ma is. Azt nem mondom, hogy a jelenlegi helyzet jobb, de ettől még nem kellene nosztalgiázni. Az AF-BB csak azért nem érvényesült akadálytalanul, mert a technológiai fejlődés alacsonyabb szintjén hiányoznak az anyagi alapjai.
“For one gender’s sexual strategy to succeed the other gender must compromise or abandon their own.”
http://therationalmale.com/2015/03/06/women-behaving-badly/
Mindig is voltak és lesznek olyan nők, akik a férfiakban az ellenséget látják (mint a feministák), ahogy olyan férfiak is, akik a nőkben látják az ellenséget (mint Belvedere és társai). A különbség az, hogy az egyik politikai támogatást élvez és a folyamatos propagandának köszönhetően egyre többen látják a férfiakban az ellenséget. De ez még nem jelenti azt, hogy a nők és a férfiak között háború lenne. Te is láthatod, hogy Deansdale és azt antifeministák többsége is azt mondja, hogy nincs háború. Abba gondoljunk bele, hogy ha még mi sem hisszük el ezt, akkor az átlagférfi, aki még azt sem veszi észre, hogy a feminizmus milyen sok kárt okoz a férfiaknak mit gondolhat erről. Ahhoz, hogy háború legyen, ugyanis szükség volna mindkét fél felvegye kesztyűt. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer előáll egy ilyen helyzet, azonban jelenleg erről nem beszélhetünk, ugyanis egyenlőre a feministák (nők és férfiak szűkebb csoportja) egyoldalú háborút folytat a férfiakkal szemben, amit a férfiak szó nélkül tűrnek és hagyják magukat egyre jobban megsemmisíteni.
Mit értesz az alatt, hogy egymás felségterületeire nem lépnek többet?
A minap volt itt egy cikk a férfi fogamzásgátló tablettáról, mint jövőbeli lehetőségről. Az általános vélemény az, hogy a nőknek ezt általánosságban nem tetszik, mert érdekükben áll, hogy a fogantatásba csak ők szólhassanak bele. Erről szó volt a kommentekben is. Ez pl. a nemi különbségen alapuló érdekellentét. Vagy pl. a férfiak nagy többségének érdeke, hogy jogi lehetőség legyen egy gyerek biológiai apjának azonosítására, és ennek legyen jogi következménye is, a nőknek viszont nem. A férfiaknak az is érdeke, hogy a nemi erőszak vádját csak szigorú feltételekkel lehessen rábizonyítani valakire, a nőknek viszont nem. Satöbbi, satöbbi.
A nemek közötti béke az lenne, ha ezeket az ütköző érdekeltségeket nyíltan vállalnánk és figyelembe vennénk, aztán köttetne valami kompromisszum (az egyik ebben enged, a másik abban), és ünnepélyesen társadalmi szerződést kötnénk, hogy ezentúl a kialkudott érdekeltségek megsértése kb. ugyanúgy tilos, ahogy az államok felségterületét is tiszteletben kell tartani. Ezt jelenti a béke. De ez egy illúzió, ilyesmi sosem létezett.
Az a cikk itt van. Nem tabletta volt.
Az általad leírtak lehetetlenek. Egyszerűen azért mert a nemeket nem lehet homogén csoportként kezelni, a csoporton belül is mások az érdekek, reakciók, tűréshatárok.
Másrészt vannak jogilag nem szabályozható dolgok.
No meg nem is lehet jogi, társadalmi ill. erkölcsi kategóriákat keverni. Pl. az hogy egy nő lotyó mert kurválkodik, erkölcsi, társadalmi kategória de ha nem pénzért teszi akkor nem lesz jogi kategória stb.
Nagyon jól látod. A nemek közötti béke semmi mást nem jelent, minthogy a férfi beletörődik, hogy mivel neki nem sikerült körbenőnie egy pinát, így az egész élete semmi másról nem szól, mint a munkáról, kiszolgáltatottságról, és a szex után futkosásról, aminek az útjába a nők az eltartás mellett pluszban, ma még újabb és újabb akadályokat gördítenek (feminizmus, macsóskodás-PUA elvárása, gyereknevelés, házimunka elvárása a férfitől).
Barátom, néhány férj megmérgezése nem háború a nemek között. A két dolognak semmi köze egymáshoz. Ne keverjétek már össze az egyéni szintet a társadalmival – ugyanazt a hibát követitek el mint a buggyant feministák akik szerint egy-egy nő megerőszakolása az összes férfi háborúja az összes nő ellen.
Az eltérő párválasztási stratégiák NEM hoznak létre érdekellentétet. Önmagában az, hogy a nők szeretik a magas státuszú férfiakat nem jelenti azt hogy a férfiak és a nők külön táborokra szakadva harcolnának egymás ellen. Pont az ellenkezője igaz: a nők a többi nővel küzdenek a férfiakért, a férfiak meg a többi férfival a nőkért.
Ott megy félre a gondolatmeneted, hogy a nők nem küzdenek a férfiakért, hanem kizárólag csak mindig a férfiak küzdenek a nőkét. Ezért aztán a nők szabják a feltételeket, mert ők vannak olyan helyzetben, hogy ezt megtehessék. Érdekellentét pedig igen is van, gondoljuk csak arra, hogy egy férfinek az az érdeke, hogy minél kisebb ráfordítással kaphasson nőt, egy nőnek pedig mindig az az érdeke, hogy minél nagyobb árat harcolhasson ki a testéért, szexualitásáért, társaságáért. Ez nem a feminizmus műve, az érdekellentét mindig is létezett. Pusztán azért kerül a feminizmus célkeresztbe, mert kiélezte a nemek közötti ellentéteket azáltal, hogy igyekszik olyan társadalmi/törvényi/morális környezetet létrehozni, amiben a nők minél hatékonyabban érvényesíthetik a nemileg specifikus lehetőségeiket, előjogaikat a férfiak felett, a férfiak érdekei/szempontjai pedig minél inkább háttérbe szoríthatók, érdekérvényesítésük büntethető.
Aztán meg hogy ne okozna érdekellentétet a férfiakkal a magas státusz keresése a nőknél. Én is szeretnék a napos oldalon vigyorogni, és magas státuszú nőkkel eltartatni magam, illetve, hasznát venni a kapcsolatépítésnek. Nekem azonban nincs meg ez a lehetőségem, mert nem sikerült körbenőni egy pinát. Így nyilván nem tetszik, hogy másnak több lehetősége van az életben, pusztán a neme alapján, és erőfeszítések nélkül is elérheti azt, amiért nekem meg kellene dolgoznom. Az meg főleg nem tetszik, hogy ez társadalmilag elfogadott, és törvényekkel is kikényszeríthető pl. egy válás, vagy gyerekcsinálás után.
A nők eleget küzdenek egymással a férfiakért. Le kell győzni egymást szépségben, vonzerőben, szexualitásban, elérhetőségben, érdekességben, sőt sokszor kurvulásban is. Képesek kinyírni egymást, de keresztbetenni a másiknak, irigykedni, féltékenykedni, áskálódni mindennapos dolog náluk. A férfiak éppenséggel profitálhatnának is ebből, legalábbis szex téren.
A nagy különbség sztem az átlagnők/átlagférfiak esetében van, ahol az előbbiek túl nagy küzdés nélkül is kaphatnak jó pasit… egy egy alkalomra, de csak nagyon ritkán többre. És mivel nekik a szex nem cél, hanem eszköz (a férfi elköteleződése a cél), így nem túl szerencsés azt összehasonlítani, hogy ki szerez könnyebben szexet. Inkább azt kéne, hogy ki éri el könnyebben a saját célját. Az átlagférfi egy átlag/csinos nő szexualitását? Vagy egy átlagnő egy jópasi idejét/erejét/érzelmeit?
Szerintem így már nincs nagy különbség. (mindkettőre elég kicsi az esély:))
Egy tök átlag nőnek (10/5 10/6) ugyanúgy nincs sok esélye eltartatni magát egy menő gazdag pasival, ahogy az átlagpasinak sincs sok esélye egy csinos nőnél. Ne kövessük el azt a hibát, hogy csak a 10/8 és afölötti nők helyzetét nézzük és vetítjük ki az összes nőre.
Az elköteleződés nem célja a nőknek, mert akkor nem kezdeményeznék a válások 80-90%-át nők. Valójában a férfi akarja mindig az elköteleződést is, mert neki kell folyamatosan küzdenie a pináért. Ezért sokan őrizgettek még egy aranykeretes képet a házasságról, ahol le lehet tenni a lantot, és mégis holtomiglan-holtodiglan kéznél lesz egy nő. Pedig ez ma már nem így van.
Itt gyakran olvasni olyan jellegű cikkeket, megnyilvánulásokat, hogy ragaszkodtok a házassághoz, konzervatív nemi szerepekhez. Nőktől, vagy feminista blogokon, éppen ellenkező jellegű megnyilvánulások a gyakoriak.
Az elköteleződés megszerzése a cél, mert az biztosítja a férfi folyamatos erőforrásait. A megtartás akkor nem cél, ha a pasi elveszti a vonzerejét, átadja mindenét, és már nem tud “hasznos” lenni. Lásd briffault law. Ezért tényleg küzdeni kell, de ha egy nők számára értékes pasiról van szó, akkor a nőnek is, nehogy lecseréljék egy fiatalabbra.
Nem állítom, hogy alapvetően nincsenek a nők könnyebb helyzetben ezen a téren, de azért nem ANNYIRA fekete-fehér ez szerintem.
A megoldás az, hogy eljussunk egy olyan szintre, ahol már nem kell véres verejtékkel megküzdeni egy-egy (közepes) pináért, hanem szinte bármikor lehessen újat találni minél kevesebb idő/energia/pénz ráfordítással. (ehhez sztem nem kell a top 10-20%ba tartozni, elég a top 30-40be). Ha van választásod, nagyobb a hatalmad egy kapcsolaton belül is.
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/37gw8a/power_the_ability_to_choose_who_to_fuck/
Jó, hát nyilván egy 10/10-es férfi esetében másként néz ki a helyzet. Ott valóban borul a szerep, és inkább a nők azok, akik próbálnak versengeni érte. Dehát nem is a natural alfáknak rossz a gynocentrikus társadalom, nekik valójában kifejezetten jól jött a feminizmus, mert így nagyobb a merítés, több muffot kaphatnak.
A “megoldást” meg már a másik alatt kifejtettem, miért nem gondolom járható útnak. Ez olyan, mintha egy nőnek azt mondanád, ha nem sikerül összejönnöd álmaid férfiével, akkor juss el egy olyan szintre, hogy te legyél a környék legjobb nője, ne pedig egy kbszott vízilófejű rusnyaság. :D
Éppúgy nem választható a férfiak számára sem, hogy milyen kategóriába születnek. Nemcsak a külső, hanem a belső tulajdonságok, személyiségjegyek is genetikailag meghatározottak az embernél. Tehát, hiába van meg a tuti recept, hogyan legyen vonzó egy férfi a nőknek, amelyik éppen nem olyan karakterű, ami vonzó, akkor baxhatja ezt a tudást.
Másrészt meg, ha megnézed, a teszt szerint is a PUA profi alkalmazása is csak pár pontot javít a férfi randipiaci értékén.
Már ne haragudj, de kevés bénítóbb gondolatot ismerek annál, mint hogy le lehet tenni a lantot, mégis lesz mindig egy nő…
Soha nem tehetjük le a lantot. Egy házasságban is nap mint nap meg kell küzdenünk azért, hogy vonzalmi szintünket magasan tartsuk. Enélkül nem csak unalmas volna, de azon se csodálkozhatunk, ha a másik lelép.
Biztosan vannak olyanok is, akik szerint aknamezőn táncolni is jó móka. Meg vannak, akik inkább kihagyják.
A nők olyanok, amilyenek, ezt el tudom fogadni. A probléma az, hogy a rendszer durván féloldalas, és ha a másik lelép, mert megunja, akkor viszi a házat, kocsit, meg a gyerekedet se látod többé, max csak kéthetente hétvégén. Ha igazán peched van, akkor meg mehetsz az utcára hajléktalannak. Jól látható, hogy az előnyök és a kockázatok egyre inkább nincsenek egyensúlyban, és nem meglepő, hogy ilyen feltételekkel már egyre többeknek nem kell a hosszútávú kapcsolat.
Amíg a jogok és kötelességek egyensúlyban voltak, addig a házasság egy tökéletesen működőképes intézmény volt, az volt a társadalom alapja. Jól látható, hogy miután a progresszivizmus lerombolta ezt az alapot, a társadalom sem tud fennmaradni: az európai kultúra, a modern világ szülőhelye kihalóban van, a legtöbb országban a népszaporulat még a szinten tartáshoz is kevés. Érdekes adalék, hogy ugyanez a balos csoport az, akik az eltérő kultúrájú népek nagyszámú betelepítését is szorgalmazzák, felgyorsítva a rombolási folyamatot.
Még ha minden esély ellenére, sikerül is találnod olyan társat, akivel családot alapítasz, vajon tényleg kívánsz-e gyereket vállalni egy pusztuló világba?
“A probléma az, hogy a rendszer durván féloldalas, és ha a másik lelép, mert megunja, akkor viszi a házat, kocsit, meg a gyerekedet se látod többé, max csak kéthetente hétvégén.”
A rendszert nyilván javítani kell. Az igazságos és kiegyensúlyozott családjogi viszonyok megteremtése alapvetően szükséges. De ha tökéletes világban élnénk, akkor is észnél kéne lennünk a párválasztásnál. Azon túl, hogy vonzó és kedves nővel kötjük össze az életünket, akadnak még elengedhetetlen követelmények: legyen tisztességes, legyen benne önzetlenség és alkalmazkodókészség, lehessen vele együtt élni és legyenek vele azonos célkitűzések. Addig kell keresni, amíg nem találunk ilyet, kevesebbel beérni az maga a borítékolható boldogtalanság.
“Még ha minden esély ellenére, sikerül is találnod olyan társat, akivel családot alapítasz, vajon tényleg kívánsz-e gyereket vállalni egy pusztuló világba?”
Ne csupán kívánok, de van is néhány. :) A világ olyan, amilyenné formáljuk. Ha nem vállalunk gyereket, úgy tényleg pusztulni fog. Ha a Föd egésze egy szibériai munkatáborhoz hasonlítana, talán nem akarnék utódokat. De ez egy meglehetősen szélsőséges kép. Ha ennél egy fokkal jobb a helyzet, úgy számomra nem is kérdés a gyerekvállalás.
Nem lehet önmagában csak jogi eszközökkel kezelni a problémát. Ha nincs erkölcsi alapú jogkövető magatartás, akkor veszett fejsze nyele az egész. A tövényi szabályozás szükségszerűen kínálja a kiskapukat ha valaki keresi vagy mert nem elég részletes vagy ellenkezőleg azért mert túlontúl az.
Egy pozitív változás alapja csak a társadalmon és a párkapcsolatokon belüli (általánosságban az emberek közötti) bizalom helyreállítása lehetne. Ezt pedig az emberek egymásrautaltságának erősítésével ill. a befolyásoló tartalmak szűrésével lehetne elérni. Mivel ezekre a mai viszonyok között az ellenszél miatt nem sok lehetőséget látok, nem gondolnám hogy társadalmi mértékű pozitív változásokra lenne lehetőség.
“Addig kell keresni, amíg nem találunk ilyet”
Ilyen nem létezik.
“Ha a Föd egésze egy szibériai munkatáborhoz hasonlítana”
Ahhoz hasonlít.
“Egy tök átlag nőnek (10/5 10/6) ugyanúgy nincs sok esélye eltartatni magát egy menő gazdag pasival”
Valami utolsó szalmaszálat csak találnak.
“Ott megy félre a gondolatmeneted, hogy a nők nem küzdenek a férfiakért”
Ez eleve benne volt a gondolatmenetben, és semmilyen formában nem cáfolja azt. A férfiak jobban akarják a szexet mint a nők, ezért mehetsz reklamálni Természet anyához hogy milyen jól kibabrált veled. Az meg a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha valaki akar valamit ami a tiéd, akkor megpróbálsz ebből ilyen-olyan formában jól kijönni. Ha ezer férfi verseng az egy puncidért akkor úgy választasz ahogy neked tetszik, és ha a leggazdagabbat választod az a te magánügyed, senkinek semmi beleszólása. Ja, és ez nem jelenti, hogy férfi és nő között ne lehetne béke. Sőt, azt sem jelenti, hogy a nő meg a leggazdagabb pasi között érdekellentét lenne. Miféle érdekellentét? Egy pár lettek, amíg szét nem válnak addig a nő annyira gazdag amennyire a férfi is, vagyis az érdekeik abszolút azonosak. Az érdekellentét maximum férfi és férfi között húzódhat, akik beverik egymás koponyáját a nőért harcolván, vagy féltékenységükben.
“férfinek az az érdeke, hogy minél kisebb ráfordítással kaphasson nőt”
Ez nagyon gyermeteg, önmegalázó hozzáállás. Ez a legalacsonyabb szintű állati ösztönök forintosítása, aminél azért egy emberi lénynek illene messzebbre látnia. A férfiaknak az az érdeke, hogy találjanak az igényeiket kielégítő párt – amiben egyáltalán nem akadályozza őket, hogy a nőknek ugyanez az érdeke. (Sokkal inkább akadályozza őket hogy más férfiak is az ő célpontjaikra pályáznak.) Az igények különbözősége pedig nem a gonosz nők összeesküvése a szegény férfiak ellen. Amennyire neked teher az elvárás, hogy legyen egzisztenciád, ugyanannyira a nőnek is teher hogy folyamatosan playboy-nyuszinak kell kinéznie, ellenkező esetben csak a másodvonalbeli lúzerek próbálkoznak nála. Az, hogy minden ember szeretne ütős minőségű partnert találni a párválasztás során nem jelenti, hogy férfiak és nők között ne lenne béke. Már csak azért sem, mert a párválasztás csak egy kicsi szelete az ember életének, ott van mellette ezer más dolog amiben ez fikarcnyit sem számít.
“Pusztán azért kerül a feminizmus célkeresztbe”
Mert megbontotta az egyensúlyt. Magyarul a baj nem a férfiakkal meg a nőkkel van, hanem a feminizmussal. Mi a fenét lehet ezen nem érteni?
“magas státuszú nőkkel eltartatni magam”
Figyelj már egy pillanatra: annak, hogy neked milyen álmaid vannak a nőkről, semmi köze ahhoz, hogy minden férfi és minden nő állandó háborúban állna egymással. Nem lehet a világképed annyira egoista, hogy azt képzeld, ha te nem találsz nőt aki kitartson akkor örökkön örökké tartó elkerülhetetlen nemi háború van. Képzeld, vannak férfiak akiket gazdag nők tartanak ki, ők semmilyen háborút nem vívnak a nőkkel és nincs is velük semmilyen érdekellentétük. A többség megvan békében, csak ti egy páran füstölögtök itt egyfolytában, nem értve, hogy a szituációtok nem általános és nem változtathatatlan.
“Így nyilván nem tetszik, hogy másnak több lehetősége van az életben, pusztán a neme alapján”
Ez a befordultság már nehezen írható körül nyomdafestéket tűrően. Ugyanazt az alacsony intelligenciaszintet feltételező hibát követed el, mint a feministák a politikusokkal és üzletemberekkel: a nőknek csak a felső (legszebb és legfiatalabb) 1-2%-ára nézel, akik megtehetik hogy olajmágnásokkal meg popsztárokkal lógnak. Képzeld, bazmeg, van a nőknek egy maradék 98%-a, akit nem tart el a herceg a fehér lovon. Te egy olyan tévképzetben tengeted sanyarú napjaidat, ahol egy csúnya, buta, öreg nő felmutatja a szottyadt punciját és már tolják is a feneke alá az aranyszéket. Nem kellene végre felébredni ebből a hülyeségből? Ha már engem külsősként ennyire fáraszt, akkor el sem tudom képzelni neked mennyire borzalmas lehet benne létezni. Te tényleg azt hiszed, hogy egy nőnek semmit nem kell tennie azért, hogy királyi módon élhessen? Jézus…
“válás, vagy gyerekcsinálás után”
Ilyen téren hagytuk hogy a feminista sírás befolyásolja a törvényhozást, igen. Megintcsak annyit tudok mondani, hogy a feminizmus a probléma és nem a nők. Vissza kell állítani a normális törvényeket és hagyni az embereket élni a maguk életét. Ettől függetlenül azért ma Magyarországon még elég messze áll a helyzet attól, hogy egy elvált nő hátradőlhessen és semmit ne kelljen tennie az életben. Ez az elvált nőknek talán egy ezrelékére igaz – a többi ugyanúgy gürcöl, mint előtte, ha nem erősebben.
“A férfiaknak az az érdeke, hogy találjanak az igényeiket kielégítő párt – amiben egyáltalán nem akadályozza őket, hogy a nőknek ugyanez az érdeke.”
Pont itt a gond. Mivel a nő van választó/feltételszabó helyzetben, ezért ő valóban fog találni egy minden igényét kielégítő férfit. Egy férfi viszont soha nem talál olyant, mert aki a legjobban tetszik neki, annak ő kevés lesz. Így két lehetősége van: vagy nagyon kell a pina, meg nagyon fontos a társadalmi megfelelés, így aztán kompromisszumot köt, és beéri egy olyannal, akinek még éppen megfelel. Vagy pedig nem hajlandó belemenni ebbe a megalázó játszmába, és MGTOW lesz.
“Amennyire neked teher az elvárás, hogy legyen egzisztenciád, ugyanannyira a nőnek is teher hogy folyamatosan playboy-nyuszinak kell kinéznie, ellenkező esetben csak a másodvonalbeli lúzerek próbálkoznak nála.”
De ezt tudjuk, hogy nem igaz, mert a nők 80%-a dugható kategória külsőleg. Másrészt, meg már máskor is megfigyeltem, hogy a belső tulajdonságokat, személyiségjegyeket sosem kalkulálod bele. Pedig én többnyire erre értem, amikor azt írom, hogy “milyen silányak a nők”. Valójában pont ez a gond a többséggel, hogy a testükön meg a pinájukon kívül semmi vonzó, vagy érdekes nincs bennük, mert hót passzívak, unalmasak.
“Mert megbontotta az egyensúlyt. Magyarul a baj nem a férfiakkal meg a nőkkel van, hanem a feminizmussal. Mi a fenét lehet ezen nem érteni?”
Nekem nem kell magyarázni, én értem, csakhogy, az egyensúly éppen abból állt régen is, hogy a férfiak neméből fakadó hátrányait kiegyensúlyozták az őket előtérbe helyező társadalmi szabályokkal. Ami egyúttal hátrány is volt, mert így többet vártak tőlük, mint a nőktől. Ez egyébként napjainkig is megmaradt. Ettől a nők jobban rászorultak a férfiakra, így aztán a férfiak könnyebb helyzetbe kerültek, ha párt akartak találni. De akkor is a nő profitált a férfivel való kapcsolatból, a férfi meg a nő szexualitásán kívül semmi mást nem kapott, ami számára nélkülözhetetlenül hasznos lett volna.
“Ilyen téren hagytuk hogy a feminista sírás befolyásolja a törvényhozást, igen.”
Így van. Ráadásul, férfiak hozták a törvényeket. Ez újabb bizonyítéka, hogy valójában mindig a nők irányítottak a háttérből, és a feminizmus ennek csak egyfajta kézzelfogható politikai megnyilvánulási formája, gyakorlatilag a jéghegy csúcsa.
“Vissza kell állítani a normális törvényeket és hagyni az embereket élni a maguk életét.”
Igen, ezt kéne. Csakhogy, ehhez szembe kéne menni a nők érdekeivel. Az meg nem nagyon szokott előfordulni. Legalábbis, én még nem láttam olyan politikust, aki a férfiak érdekében lobbizott volna ki valami törvényt, ami a nők érdekeivel ellentétes.
A férfiakban régóta tetten érhető az a mentalitás, hogy a nőkkel szemben túlságosan előzékenyek és nagylelkűek. A feministák erre nagyon jól ráérezték és miután elérték, hogy megszűnjenek a nők számukra hátrányos jogszabályok, ezt fordították egyre és egyre jobban a saját javukra.
A feminista politika leginkább azért nem ütközik komolyabb ellenállásba, mert már generációk óta belenevelik a fiúkba, hogy a nőkkel különlegesen, jobban, udvariasabban bánjanak, mint a férfiakkal. Nő-pozitív intézkedést bírálni nem népszerű, hiszen az nem diszkrimináció (a társadalmi közfelfogás szerint), hanem egy udvarias gesztus a férfiak részéről. Szóval a jelenlegi feminizmus valóban csak a jéghegy csúcsa (egyenlőre, de lesz még rosszabb is) – maga a nők fokozott támogatása nem egy új eszme (hiszen bár nyíltan nem ismerik el, de a jelenlegi feminizmus tulajdonképpen erről szól).
Csakhogy, ehhez szembe kéne menni a nők érdekeivel.
Valójában épp a feminizmus megy szembe a nők érdekeivel, és egyre többen rá is jöttek már. Észre kéne venni, hogy a feminizmus egy szűk csoport biznisze, de mint tudjuk, egy bolond százat csinál.
Van megoldás:
http://regi.netambulancia.hu/japan+fuevok
“A sosokukei dansik, azaz a “fűevők”, a harminc éven aluliak forradalmasítják a férfivilágot. Gyengédek az anyjukkal, szívesen elkísérik vásárolni, takarékosak és kevéssé érdekli őket a munkában elérhető karrier és bár nem vetik meg a női társaságot, különösebben nem foglalkoznak a szexszel. Miután japánul a szex hús-vér kapcsolatot jelent, érthető, hogy miért nevezik őket “fűevőknek” . A meghatározás Fukaszava Maki írónőtől származik, aki még 2007-ben írt először erről a jelenségről.
(…)
Egy felmérés szerint a 20-34 éves férfiak 60 %-a kötődik valamilyen módon a “fűevők” kategóriájához. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy Japán a második világháború vége óta békében él, sorköteles katonasága nincs és a fiatal férfiak által elkövetett gyilkosságok száma itt a legalacsonyabb a világon.”
Az érdekellentét létezik. Weininger, ezt a prostitúció, és anyaság összefüggésében írja le, amit azonosíthatunk a nők kettős párválasztási ösztöneivel, a faszkörhintával, majd az ezek után elvárt nyugodt családi élettel. Az elég világos, hogy ennek fenntartása, vagyis prostituálttal együtt élni, nem a férfiak érdeke. Épp ezért összeegyeztethetetlen, a PUA/Game, a házassággal, és a hosszútávú párkapcsolatokkal.
Azt is írja Weininger, hogy csak az oly szidott “béta” tulajdonságok, mint a biztonság, vagy a közszégyen szabhat gátat a női hűtlenségnek például.
“Az érdekellentét maximum férfi és férfi között húzódhat, akik beverik egymás koponyáját a nőért harcolván, vagy féltékenységükben.”
Ahelyett, hogy a kurvát picsáznák el. A buxa meg röhög rajtuk.
“Az, hogy minden ember szeretne ütős minőségű partnert találni a párválasztás során”
Unalmas nők a legjobbak. Leteszed a sarokba, ott marad, nem mászkál el, meg ilyenek.
igazából a béták küzdenek a nőkért. az alfáért küzdenek a nők.
Az ióták, kappák, lambdák és műk pedig nyígnak, siránkoznak, várják a sültgalambot, hőbörögnek, kizárólag mások felelősségét kérik számon és ujjal mutogatnak.
“a nők a többi nővel küzdenek a férfiakért”
Egyelőre csak a bűnözőkért, szart sem érő fekasztárokért, magas rangú bűnözőkért (nyakkendő kötelező), satöbbi, de férfiakért, azokért nem.
Szerintem ez nagyjából ugyanolyan megmagyarázása a saját bizonyítványnak, mint amikor a sportolni nem szerető, ámde az édességet meg nem vető nőegyedek háborognak, hogy a normális nőket nem veszik észre a férfiak, csak a kikent kifent szilikonmellű/anorexiás/magukat kellető stb. plázacicákat.
Fújtam sokáig ezt a nótát én is, és sok fájdalmat meg kellett élni, hogy belássam, ez nem visz előre engem. A saját baráti körömben látok is srácokat, akik becsületes, jófej emberek, és megtehetik, hogy jó csajok közül “válogassanak”. Akad köztük útépítő, pizzafutár, pincér, pályakezdő operatőr, illetve jómagam is valamivel könnyebben jutok az igényeimnek megfelelő nőhöz, amióta változtattam a hozzáállásomon. És nem lettem gazdagabb, nem lettem számottevően kigyúrtabb, nem lettem erkölcstelenebb, egyszerűen elkezdtem elsajátítani egy olyan hozzáállást, amivel nem csinálok magamból pincsikutyát a kiszemelt nők előtt, illetve féligmeddig megtanultam nem feltenni mindent egyetlen lapra, nem rágörcsölni a sikerre, hanem még a közeledés előtt kalkulálni azzal, hogy egy másik, szabad akarattal lévő emberi lényt próbálok megszerezni, aki simán mondhat nemet még akkor is, ha leadott már néhány számomra bíztató jelet. Volt egyszer erről egy nagyon jó írás itt, “A nő olyan mint a rulett” címmel. Tudom, a szerző azóta depresszióba esett, és törölte az egész blogot, de ha valaki mégis elő tudná ásni valahonnan azt a cikket, azért hálás lennék (nem egy ismerősömnek sokat segíthetne, illetve néha én is szívesen újra olvasnám)…
Tudom, hogy sok csaj igen megalázóan tudja kommunikálni az eltuasítást, illetve ha az ember szinte “mindenét felteszi” egy adott nőre, akkor a teljesen szelíd visszautasítás is nagyon tud fájni. Ilyen és hasonló sérülésekkel telítődve láttam én is sokáig úgy a női nemet, ahogyan most a szavaid alapján Te láthatod. Van kiút. Szerintem érdemes lenne PUA irodalmat olvasnod, videókat nézned, netán mondjuk egy Csernus könyvet elolvasnod. SZERINTEM.
“ha az ember szinte “mindenét felteszi” egy adott nőre, akkor a teljesen szelíd visszautasítás is nagyon tud fájni.”
Na igen. Épp a napokban beszélgettem néhány férfival erről.
Ha a férfi nagyon beleéli magát, egy finom visszautasítást is arculcsapásnak tud megélni.
És ha a nő az első közeledésekkor kedves, mert nem akarja megbántani a férfit, akkor a pasi annyira bele tudja élni magát a sikerbe, hogy aztán, amikor kiderül, hogy a nő szimplán kedves volt, de nem szeretne ennél a szintnél továbblépni, azt is úgy értékelik sokan, hogy a nő egy rohadék, mert “átejtette” a pasit. De olyan is sok van, aki ha az első közeledési jelre a nő elutasít, akkor azért szidja a nőt, hogy milyen bunkó/lekezelő/durva.
És ez persze fordítva is így megy. (Szerintem évezredek óta.)
“Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
Míg az szívedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt.“
Erről megint csak a rulettes cikk jut eszembe. Zseniálisan megvilágította az ilyen “kicsinyes” hozzáállás átkát.
Bár azért elég sok csaj álltatja saját magát is az ártatlanság illúziójával, miközben azért nem kevés energiát, netán anyagi javat is kidorombol olyan pasikból akikről tudja, hogy ezt udvarlás képpen teszik, mégis elfogadja (miközben nem tekint rá potenciális partnerként). Másrészről magamon is tapasztaltam már, hogy egészen ártatlan “jeleket” is hajlamos voltam bíztatásnak venni, és aztán elutasítás után nagyon haragudni az adott nőre. Van az a gyermeteg hozzáállás, amikor baromi magányos vagyok, semmi nem okoz már igazi örömet, és ilyen állapotban azzal álltatom magam, hogy “csak egy rendes lány kéne nekem, és minden rendben lenne”. NA ilyen állapotban való közeledésnél éri az embert megsemmisítően az elutasítás, és beindul a projekció, mert hát ő utasított el, miatta fáj most nekem ennyire… Ráadásul ezt a görcsös kiszolgáltatott kapaszkodást megérzi a másik, így még akkor is garantált a kosár, ha egyébként külsőre, vagy értékrendre bejönnél neki. Kivétel, ha egy másik ilyen magányos boldogtalan emberre sikerül szemet vetni. Na abból tudnak olyan kapcsolatok létrejönni, hogy szó szerint bele lehet őrülni…
Nincsenek is rendes lányok.
Hát erre most mit mondjak? :o)
Teljesen egyetértek.
“mint amikor a sportolni nem szerető”
A sport egy baromság, meg kéne szüntetni. Kit érdekel ki mennyi alatt futja le a százat, vagy az ötezret.
“aki simán mondhat nemet még akkor is, ha leadott már néhány számomra bíztató jelet.”
Aztán ha nemet mond, mekkora egy féreg az ilyen.
“Ilyen és hasonló sérülésekkel telítődve láttam én is sokáig úgy a női nemet, ahogyan most a szavaid alapján Te láthatod.”
Ha sose lesz már nőm, akkor se fogom sose többre nézni a nőket, meg ha lesz, akkor se.
“Van kiút. Szerintem érdemes lenne PUA irodalmat olvasnod, videókat nézned”
Nem érdekelnek a megjátszós hülyeségek.
“netán mondjuk egy Csernus könyvet elolvasnod”
Vécépapír olcsóbb is, meg puhább.
Ez is egy hozzáállás.
Csak azt nem értem, miért jársz fel ide. Önigazolást merítesz a like-jaidból?
Vagy simán trollkodsz, és jókat nevetsz esténként egy sör mellett azon, hogy mindig akad aki komolyan vegyen?
Legjobb hozzáállás.
Unalomból.
Igen, önigazolást merítek belőlük.
Dehogy trollkodom, halálosan komolyan veszem magam.
Sör az rossz, málnaszörp a jó.
Naooooooo a házitrollunk. :o)))
Néha idegesítő, de többnyire nem.
Csak halkan mondom, nehogy meghallja: szerintem intelligens fickó és remek a humora is. :o)
Azt pedig már megtárgyaltuk, hogy elcsavarta fejemet, lehet, ezért van jó véleményem róla. De nem akarom az imázsát rombolni. :o)
Nem akarok remek humort, mindig csak idegesítő szeretnék lenni.
Naooo, te meg ne hallgatózz, ha én mással sugdolózom rólad! Világos?!
:o)))))))))))))))))))))))
Egyetértek. Egyet kivéve: Csernust én nem javasolnám. Üres és naív közhelyeket pufogtat, lehúz a sárga földig mindenkit, arról meg, hogy mitől lenne jobb az élete fogalma sincsen. Állítólag drogfüggőknek tudott segíteni, de egy nagyjából rendben lévő embernek szerintem inkább csak árt. Eleve mekkora marhság olyantól párkapcsolati tanácsot kérni, aki a saját életét sem tudja normálisan menedzselni?
Ha párkapcsolatok pszichológiájáról akar valaki többet tudni, használható tanácsot kapni, akkor olvasson Red Pill-t, vagy esetleg Szendi Gábort: A nő élete, A nő felemelkedése és tündöklése (tele vannak red pilles témákkal!), Párbajok nélkül (viselkedésterápia, avagy az ember azzá lesz, ahogy viselkedik).
Csernusról nyilvánított véleményed alapján úgy sejtem, egyetlen könyvébe sem lapoztál bele, csak a “Show-műsorából” ismerheted, amiben még tényleg a szadizmuson volt a hangsúly, gondolom mert nézettség kellett, esetleg utasításokat is kapott ezirányba. A könyvei viszont pont, hogy felráznak, energiát adnak, motíválnak, engem legalábbis. Mondhatjuk, hogy a könyveiben is puffogtat közhelyeket, de szerintem az ő megfogalmazásában valahogy jobban eljutnak a tagadáshoz, hárításhoz szokott ember tudatáig. Most őszintén: olvastál már tőle valamit?
A Nő és a Férfi című művét olvastam. Mást nem.
Akkor téves volt a feltételezésem, ennél én is csak egy “A kiút”-tal tudok többet felmutatni. :) Szendi Gábort én meg még nem olvastam. Ezek után fontolóra veszem.
Hopp, a kiutat is olvastam, de az még a régi pirulátlan énem volt soksok éve. Lila gőzöm sincs, hogy mi volt abban a könyvben.
“Eleve mekkora marhság olyantól párkapcsolati tanácsot kérni, aki a saját életét sem tudja normálisan menedzselni?”
Az ilyen jellegű elutasítást nem tartom helyesnek. Egy orvos nem tud hitelesen segíteni a betegen, ha ő maga nem esett még át azon a betegségen? Egy óvónő vagy gyermekorvos nem lehet jó óvónő vagy gyermekorvos, ha nincs gyereke?
Én épp Szendi Gábort tartom kóklernek, neki semmiképp nem hiszek és ajánlani sem ajánlanám senkinek.
Úgy mondanám, hogy ha valaki egészséges, akkor ő lehet hiteles orvos, nem kell hogy mindent elkapjon, amit én is. De mondjuk ha dohányzik, és kövér is, akkor az életmód tanácsait igencsak kételkedve fogom fogadni. Attól még lehet remek sebész persze.
PUA tanácsot sem attól kérek, aki még senkit nem szedett fel. És nem is a natural alfáktól. Hanem attól, akinek sikerült önmagát fejlesztenie és úgy eljutni valahová.
Csernus Férfi és Nő című könyvei nekem totál kék-pirulás okoskodásnak tűntek zéró gyakorlatba átültethető tanáccsal. De már régen olvastam, lehet, hogy rosszul emlékszem. Szendi ezzel szemben simán belemegy például az alfa-fux, béta-bux témába evolúciós megközelítésből. Egyéb abszolút piros pirulás témákba is. Arra sem emlékszem már minden részletében, de rendesen kitárgyalja a női viselkedés sötét oldalát is.
Mindenki mást tart kóklernek. Jó ha meg vannak említve a vitatható szerzők is, mindenki beleolvashat és eldöntheti, hogy neki ki hiteles. Amúgy kiváncsi lennék, hogy konkrétan mi miatt tartod kóklernek?
„A nemek között soha nem volt béke, amit most helyre lehetne állítani.”
igazából nagyon más természetek. régi, meg tradíciónális társadalmakban tudták, hogy nem jó összekeverni a férfiak és a nők világát. a férfiakat nem érdekli a nők világa, a nők meg nem értik a férfiak világát.
A régiek gyakorlatias emberek voltak és sokkal természetesebben kezelték a dolgokat.
egyszerűen évezredek tapasztalatából fakadtak a meglátásaik. azt láták, hogy ami működőképes, az fennmarad.
A nemek közötti érdekellentét éppen annyira természetes következménye a váltivarúságnak, mint a nemek egymásrautaltsága. A fő szempont az információink fennmaradása, elterjesztése, amit az elérhető legkisebb fajlagos ráfordítással, a legnagyobb valószínűséggel igyekszünk megvalósítani. Erről szól az öröklött programunk, mert azok a programok, amik ebben nem voltak elég versenyképesek, kihullottak az idő rostáján.
Ez egy állandó verseny, ami a nemeken belül és a nemek között is folyik. A két nem az ivari kétalakúság miatt más eszközökkel versenyez, de amelyik feladná a versenyt, v. nem elég eredményes, az kihal, és a többi folytatja tovább.
Az ember társadalomban él, ami nemcsak a versenyhelyzetek és kooperációk sokasága miatt bonyolult, de saját, kiegyénült fennmaradási érdekei is vannak, amiket az egyének fennmaradásán keresztül érvényesít. A társadalmiság egy újabb terepe és egy magasabb szintje a nemek közötti versenynek, ahol a férfiak jelenleg vesztésre állnak az európai mintára megvalósuló rendszerekben.