Feministák igyekeznek megtorpedózni a férfiak azonos nyugdíjazási feltételeiért indított népszavazást

Az elmúlt hónapokban politikai pártok és magánemberek egyaránt kilátásba helyezték, hogy népszavazást kezdeményeznek, amely azt célozza, hogy a férfiak, a nőkhöz hasonlóan, 40 év munkaviszonyt követően nyugdíjba vonulhassanak. A jogegyenlőségi küzdelem végül Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezetének ügyvivője által magánemberként indítványozott népszavazás formájában öltött konkrét alakot. A népszavazási kezdeményezést azonban rövid időn belül több támadás is érte.

A népszavazás formájában felteendő kérdés a következőképpen került megfogalmazásra: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?”

Első körben a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) megtagadta a népszavazási kérdés hitelesítését, egyrészt arra hivatkozva, hogy annak költségvetési kihatása is lehet, viszont az ország költségvetésével kapcsolatos népszavazás a törvények szerint nem kezdeményezhető, másrészt azzal az indokkal, hogy a népszavazási kezdeményezés “nem egyértelmű”. Ezt követően a népszavazást kezdeményező Bodnár József felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amely két hónapja meghozott döntésében az NVB határozatával szemben a kérdés hitelesítését rendelte el. A Kúria álláspontja szerint az a tény, hogy a kérdésnek esetleg költségvetési kihatása is lehet, nem elégséges az elutasításhoz.

Eddig még csak-csak rendben is lenne a dolog, de a döbbenetesen felháborító fordulat még csak most következik. Dessewffy Alice ügyvédnő, aki korábban a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökjelöltje volt, több sajtóorgánumban hírül adta, hogy Nőszervezetek(!) és magánemberek megbízásából a napokban alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.

A népszavazással szembeni érvelésük fő irányvonala, hogy a nőket előnybe hozó és a férfiakat hátrányba szorító joggyakorlatra azért van szükség, mert a pozitív diszkrimináción keresztül valósul meg a nők esélyegyenlősége.

Mindennek cáfolatára idézzük fel tömören a férfiak nyugdíjazással kapcsolatos problémáit, amelyekkel egy részletes statisztikákat és forráshivatkozásokat is bemutató cikk keretei között már korábban is foglalkoztunk itt a Férfihangon:

– Magyarországon a férfiak várható élettartama 7 évvel alacsonyabb, mint a nőké
– Egy férfi jelenleg átlagosan 10,3 évvel rövidebb nyugdíjban eltöltött időre számíthat, mint egy nő
– Több, mint kétszer annyi férfi halálozik el úgy, hogy nem éli meg a nyugdíjat, mint ahány nő
– Az idősebb korban már rendkívül megterhelő, nehéz fizikai munkát végző emberek döntő többsége férfi

Miközben valójában a férfiak szorulnának jelentős pozitív diszkriminációra, mégis jönnek a nőszervezetek és azt mondják, hogy ne enyhítsük a férfiak katasztrofális helyzetén még annyival sem, hogy legalább a jogegyenlőséget biztosítjuk számukra. – Nehéz eldönteni, hogy emögött nyílt rosszindulat, vagy “csupán” a töményen áradó feminista idiotizmus áll-e. Őszintén szólva egyáltalán nem értem, hogy nyugdíjkérdésben miféle kifacsart logika alapján lehetne a nőket hátrányos helyzetűnek nevezni. Jól tapintható a nőszervezetek tájékozatlansága, dilettantizmusa, társadalmi érzéketlensége, nősovinizmusa.

Nézzük meg pontra-pontra is, hogy milyen érveket hozott fel a nemi diszkriminációt megvalósító, eltérő nyugdíjazási feltételek mellett szemmel láthatóan megbízóival szoros egyetértésben a feminista ügyvédnő:

“Az e fajta pozitív diszkriminációt a legtöbb európai országban alkalmazzák.”

A pozitív diszkrimináció egy szociológiai szakkifejezés, olyan hátrányt csökkentő megkülönböztetés, amely csoportra, személyre vonatkozó jogi, adminisztratív vagy egyéb segítséget jelenthet, amire a csoport vagy személy valamilyen hátrányos helyzete adhat okot. Semmiképp sem azt jelenti ez a kifejezés, hogy a nők előnyben részesítése és a férfiak hátrányos megkülönböztetése minden esetben indokolt és kikövetelhető “pozitív” diszkrimináció.

“A megkülönböztetést a nők társadalomban betöltött szerepe, a munkában és a családban történő kettős helytállása indokolja.”

Én nem ismerek egyetlen olyan jogszabályt sem, amely a nőket egységesen kötelezné bármilyen értelemben is arra, hogy alapítsanak családot és aztán egymaguk lássanak el minden feladatot, és a családok jelentős részében ez nem is így történik, hanem a mindenféle körülményekhez (például a férfiak többlet munkaidejéhez vagy fizikailag megterhelőbb munkájához) igazodó, arányos munkamegosztással. Egyébként pedig ismerhetünk olyan apákat is, akik egyedül nevelik a gyermekeiket és még dolgoznak is mellette és mégsem illeti őket semmilyen nyugdíjazással összefüggő kedvezmény, valamint olyan nőket is, akik nem vállaltak gyermeket, mégis 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulnak. Egyébként ha a nőknek nyújtható kedvezményeket firtatjuk, akkor ne feledjük, hogy a pozitív diszkrimináció már azáltal is megvalósul, hogy az anyák a nyugdíjazás alapjául szolgáló munkaviszonyukba akár 8 év gyesen töltött időt is beszámíthatnak!

Természetesen arról lehet, sőt fontos is beszélni, hogy a férfiak és a nők helyzete milyen a munkaerőpiacon, a családban és lehet olyan politikát folytatni, amely ezeken a területeken is társadalmi egyenlőség megteremtését célozza, azonban ennek a vitának a tárgyát képező nyugdíjkérdéshez szemmel láthatóan nincs semmi köze.

“Magyarország az alaptörvényében lefektetett elvek szerint a nők esélyegyenlőségének és a társadalmi felzárkózásának megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.”  

Na, ilyen része pont nincs az alkotmánynak. A (XV. cikk (4)), amelyre hivatkozni kívánt a “szakember” valójában így hangzik: “Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.” – Tehát  itt nincsenek a nők külön megemlítve (sajnos enélkül is túlzottan feminista a magyar alaptörvény), vagyis ez az előirányzat valójában annyit jelent, hogy azokat a társadalmi csoportokat segíti az állam külön intézkedésekkel, amelyek hátrányos helyzetben vannak. A társadalmi rétegződés legalsóbb szintjein (hajléktalanok, korai elhalálozás által sújtottak, korai iskolai elhagyók) egyaránt a férfiak vannak többen. Nyilvánvalóan csak az ügyvédnő radikális feminista világszemléletében képeződhetett le úgy  a világ, hogy automatikusan mindenben a nőket kell segíteni.

Sajnos tény, hogy alaptörvényünk egyes részeit is valamiféle feminista dogma formálta, ugyanis a XV. cikke nem csupán a pozitív diszkriminációt legalizálja, hanem ezzel párhuzamosan a férfiak hátrányos megkülönböztetését is. Idézném az érintett pontot: “(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.” – Tehát bármiféle olyan diszkriminációra feljogosít az alkotmány, amely a férfiakat a nőkhöz képest hátrányosan különbözteti meg – függetlenül attól, hogy a nők hátrányos helyzetben vannak-e, azaz valóban “pozitív diszkriminációról” beszélhetnénk-e. Azonban, az a gyalázatos tény, hogy Magyarországnak jelenleg még mindig olyan alkotmánya van, amely feljogosít a nemi diszkriminációra, nem jelenti egyben azt, hogy feltétlenül vissza is kell élni ezzel.

“Ha mindezt egy változatlan költségkeret mellett teszik, akkor nyilvánvalóan csökkenni fognak a nyugdíjak.”

Nagyon nehéz elhinni, hogy a jogegyenlőség elvével szemben ezt a kicsinyes anyagiaskodást valóban egy “jogász” terjeszti elő. Az egyes számítások szerint a várhatóan 130-170 milliárd forintos évi többlet kiadás azért nem teljesíthetetlen kihívás az ország éves költségvetéséhez mérten, azonban például annak a korábbi tapasztalatnak a tükrében, hogy a rokkant bányászok szolgálati nyugdíjára kérések, egyeztetések, majd tüntetések után sem volt hajlandó az állam bagatell évi 14 millió forint (!) többlet kiadásra forrást találni, valóban lehetetlen vágyálom lehet.

“Az európai gyakorlatban azok az országok, amelyek a nőkre és férfiakra vonatkozó nyugdíjszabályok egységesítését határozták el, a jelenlegi elképzelések szerint ezt több évtized alatt valósítják meg, miközben a támadott népszavazási kérdés erre gyakorlatilag néhány hónapot adna.”

Az, hogy (egyébként sokféle különböző időtartam alatt) az összes európai ország szükségesnek látja, hogy kiegyenlítse a nyugdíjkorhatárokat, vajon milyen módon támasztja alá az ügyvédnő azon feltételezését, hogy a nőket joggal illeti meg a nemi alapú “pozitív” diszkrimináció?  Az európai országok döntő többségében a férfiak és a nők nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése zajlott/zajlik, mindössze egyetlen olyan európai ország létezik, ahol a nyugdíjszabályokat egységesítették, majd később újra diszkriminatív rendelkezést hoztak: ez az egyetlen ország Magyarország.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) elnöke,  miután jelentős munkát fektettek a népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos aláírásgyűjtésbe, az MTI-nek nyilatkozva kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság döntéséig sem hagynak fel az aláírásgyűjtéssel.  Már ötvenezer körül van az országszerte összegyűjtött aláírások száma – tájékoztatott a szakszervezeti vezető. Szeptembertől, a nyári szabadságok végével elindulhatnak a vállalati aktivisták és szakszervezeti tagok általi gyűjtések is, és ha a mostani ütemben haladnak, akkor “bőségesen meglesz” a 200 ezer hitelesített aláírás novemberig – mondta. Az MaSzSz Elnöke kihangsúlyozta, hogy a nők számára biztosított pozitív diszkrimináció megvalósul azáltal, hogy a hölgyeknél a munkaviszonyba bele lehet számítani 8 év gyesen töltött időt is. A férfiak jogegyenlőségét megfúrni akaró nőszervezetekkel kapcsolatban sem tartotta magában véleményét: Ne bújjanak az Alkotmánybíróság által nyújtott fedezék mögé, álljanak a nyilvánosság elé azok a valódi szervezők, akik megtámadták a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazásáról szóló népszavazást jóváhagyó korábbi kúriai döntést!

Mi magunk is követeljük, hogy lépjenek ki a homályból azok a nőszervezetek, amelyek (könnyen lehet, hogy pont az esélyegyenlőségi pénzügyi alapokból kapott támogatásaikból finanszírozva) Magyarországon nemi alapon diszkrimináló, nyíltan férfiellenes joggyakorlatért lobbiznak! Tartsuk észben: egyetlen olyan nőszervezet sem volt, amely elhatárolódott volna azoktól, akik a férfiak egyenjogúságát szabotálják. Az már tényleg a pofátlanság teteje lenne, ha ezek után is azt állítanák, hogy ők csak az egyenjogúságért küzdenek. Kézzel fogható bizonyságot kaphattunk ebben az esetben is arról, hogy hazánkban kizárólag olyan nőszervezetek radikális feminista szervezetek működnek, amelyeknek nyíltan rosszindulatú célja a nősovinizmus érvényre juttatása és a férfiellenes hangulatkeltés. Így nagy szükségét látja a férfitársadalom annak a végre kibontakozóban lévő trendnek, hogy a szakszervezetek és egyes pártok irányából is apránként kezd bizonyosfajta férfijogi nézőpont megfogalmazódni.

Az Alkotmánybíróság az ügy soron kívüli elbírálását ígérte. Érdeklődve várjuk a fejleményeket.