Néhány napja jelent meg egy cikk a New York Postban, ahol egy férfi a személyes érintettségéről beszélt, a felesége ugyanis a kevés regisztrált nő egyike volt. A cikk alatti kommentek közt valaki a RedPill fórumba irányította Matthewt, a felszarvazott férjet, ahol az esetének a kibeszélésén, elemzésén kívül egy kis kérdezz-felekekre is sor került.

Először lefordítom a cikk lényegi részeit, a RedPill kiegészítéseket beleágyazva, aztán idézek pár dolgot a kérdések, válaszok közül is.
“Amikor a múlt héten először hallottam az Ashley Madison-ügyről, az első dolgom az volt, hogy megnézzem regisztrált-e valaki a mi környékünkről.”
- Oké, a fickó kíváncsi volt, de gyanítom, hogy más oda is volt erre a kis nyomozásra, valami kis szilánk, vagy rossz érzés a tudatalattijában, amivel nem tudott mit kezdeni.
“És ott volt az ő neve is, a nőé, aki 19 éve a feleségem. Illetve nemsokára már csak a volt feleségem.”
- Hoppá, basszus…
“A profilján az állt: kapcsolatban lévő nő férfit keres … Nem szeretném felrúgni az életem, csak szeretném a határaimat feszegetni és repülni egy kicsit.”
- Ez a női változata annak, hogy : Szeretném, ha szexi, izgalmas pasik rendesen megd*gnának, de nem akarom az életminőségemet biztosító férjemet elveszíteni.
“A feleségem, hogy finoman fogalmazzak, a házasságunk közel húsz éve alatt olyan volt az ágyban, mint egy döglött hal, szóval eléggé letaglózó volt olvasni a konkrét fantáziáit, amiket leírt. Amikor velem volt, akkor sosem érdekelte az orális szex vagy bármi huncutság, de ezen a társkeresőn kipipált minden opciót: szeret orálisan kényeztetni és kényeztetve lenni is.”
- Legalább ezerszer hallottuk már ezt a sztorit. Nem a libidójával van a baj, nem fáradt a gyerekek miatt vagy stresszes a munka miatt. Egész egyszerűen unatkozik és nem vonzó a számára a férje. Minden túl megszokott, túl könnyű, túl biztonságos és ez egyáltalán nem izgató szexuálisan…
“Ha csak két éve megkérdeztetek volna, bármikor is eszembe jutna-e, hogy a párom megcsaljon – főleg egy ilyen online site-on, akkor a válaszom az azonnali és vehemens tagadás lett volna”
- Mert még nem nyelte le a pirulát és csak azt látta, amit látni akart.
“Egyszerű kis család voltunk, ami nekem tökéletesen megfelelt. Van két gyönyörű fiunk, tizenegy és tizenhat évesek. Vacsorázni jártunk, ahogy minden pár, a vakációkat pedig Kaliforniában töltöttük vagy a feleségem családjánál”
- A nők csak azt mondják, hogy erre vágynak. De a valóságban jobb és jobb férfit akarnak, és hogy úgy is bánjanak velük.
“2013 ősze egy nehéz időszakot hozott, így úgy döntöttünk, hogy házassági tanácsadásra megyünk”
- Ez az, ami sosem működik. A férfi kiönti a szívét és meg is öl minden maradék vonzalmat. Azt mondják, hogy többet és jobban kommunikáljon, holott pont az ellenkezőjét kéne tegye. A terápia nem más, mint a nő keretének, valóságának a felvétele.
“Nem mintha sokat segített volna. Neccharisnyát kezdett hordani, ha elment a csajokkal inni egyet.”
- Nem csaj a csajokkal. Chaddel, Braddel, Thaddel, és valszeg Luke-kal is. [Szerk: A RedPillen adtak egy kitalált beszélő nevet egy kitalált, nők álma típusú alfa férfinak, hogy könnyebb legyen rá hivatkozni: Chad Thundercock.]
“Amikor így és ilyen mértékben leszel árulás áldozata, az traumaként ér és a PTSD tüneteit mutatod. (post-traumatic stress disorder)”
- Mert a nőt tetted a létezésed középpontjává. Tilos. Ez az ember átesett azon, amin át kell esni, hogy rátalálj a RedPillre. Vajon ő rá fog?
“Most már értem, hogy mi a szerelem. Amikor valaki azért szeret, aki vagy és kitart melletted, akire az életed bízhatod. És ha nincs melletted, akkor hiányzik.”
- Lehet, hogy mégsem érett még meg a RedPillre.
A férfi pár nappal később rátalált a RedPillre, köszönhető a NYP cikke alatti kommentek egyikének. Elolvasta az ő esetéből készült írást – a fentebbi fordítást – és reagált is pár dologra. Bizonyos szempontokból jól nyomon követhető, milyen az, amikor egy férfi a saját életének mélypontjai nyomán kap egy kis ízelítőt a RedPill filozófiából. Amolyan beavatás-jelleggel.
Az egyik első kérdés az volt, hogy ha már itt van, és olvasgatott egy kicsit, akkor mi a véleménye a RedPill gondolatokról.
-Azt gondolom, hogy nagyon sok igazság van bennük, de sok olyan dolgot is találtam, amivel nem értek egyet.
-Az eredeti cikkben szerepelt, hogy a feleséged egyszercsak elkezdett neccharisnyát hordani. Erre nem kaptad fel a fejed? Más: Gondolkodtál azon, hogy esetleg a gyerekek sem tőled vannak?
-De persze. A harisnya tulajdonképpen el is árult mindent. A többi már csak idő kérdése volt. A gyerekekkel kapcsolatban biztos vagyok a dolgomban, hasonlítanak rám külsőleg is és a tulajdonságaikat tekintve is.
-El kellene olvasnod a teljes sidebar-t. Mi azt mondjuk erre, hogy te voltál a béta-eltartója, a nők pedig emellett az alfák szexualitását keresik. A nők már csak ilyenek.
-Egyetértek pár dologgal, de nem mindennel. A feleségem sokkal inkább keresett figyelmet, mintsem konkrétan szexet.
-Teljesen igazad van. Figyelmet keresett. Különösképpen izgató és érdekes férfiak figyelmét, bármilyen őszinte és megbízható is legyél. Abban is biztos vagyok, hogy tökéletes apa voltál mindvégig. És mi az, amit a figyelemért cserébe adni tudott? A teste. Tizenkilenc év után a te figyelmed már semmilyen értékkel nem bír a számára. Kell neki a visszaigazolás, hogy még mindig vonzó, izgalmas és szexi.
-Amikor kibírhatatlan volt, akkor mindig elvonultam, mert nem volt jó a közelében lenni. Később ezt mentségként használta velem szemben.
-Ezt hívjuk a hörcsögnek. Ez egy pici – talán mókásan szexista – poén. A kerekében tekerő hörcsöghöz hasonlítjuk a gondolkodásukat, ami addig pörög és pörög, amíg valami okot nem talál, amivel igazolni lehet azt, amit már úgyis eldöntött. Igen, elvonultál. De csak azért mert ő lökött el magától. Ez a távolság kellett neki ahhoz, hogy levetkőzhessen minden bűntudatot, amit amúgy érzett volna.
-Ettől függetlenül számára nem vonzóak ezek a macsó kigyúrt alfahímek.
-Nem minden alfa gorilla külsejű. Nézd meg mi állt a profilján, mit keresett : legyen okos, izmos, szexis, izgalomkereső és domináns. Na ez egy alfa. Minden nő az ilyen férfi figyelmére vágyik. A feleséged nem a társkeresőt szerette. Hanem a visszaigazolásokat, amiket kapott. A site csak egy piacként funkcionált a számára. Ha ez nem lett volna, akkor jöttek volna a kávézók, bárok, akármi. A technológia csak könnyebbé teszi az évmilliók óta jelenlevő vágyak kiélését. Remélem eltöltesz itt egy kis időt, elolvasod a sidebart és a legjobb írásokat. Megtanulod majd elfogadni és főleg megérteni, hogy mi és miért történt a házasságodban, valamint rengeteg információt fogsz találni, ami jobbá, könnyebbé és sikeresebbé teszik majd a következő kapcsolatodat.
Pazar.
“Kell neki a visszaigazolás, hogy még mindig vonzó, izgalmas és szexi.”
Ennyi idősen az már sose lesz. Tessék szépen felébredni.
A jóhír a rosszban, hogy ilyen korú (ha jól számolom, vastag negyvenes) és élethelyzetű nőket tonnaszámra találni a magyar társkeresőkön is, ők minimális befektetéssel ideális alannyá tehetők legmocskosabb perverzióid kiéléséhez, amikre mindig vágytál, csak sose mertél velük előhozakodni a szívszerelmeidnek:)
A rossz hír pedig, hogy ez is hamar megunható.
rossz hír, hogy még ezt sem kéne. egye meg őket a penész.
Ugyanmár! Minden férfinak van szexuális bakancslistája.
Van hát:
1. Angie Varona,
2. Angie Varona,
3. Angie Varona,
4. Angie Varona,
5. Angie Varona,
…
9001. Angie Varona.
Össze fogunk veszni :)
akkor igénytelenek és megerőszakolt ösztönűek, ha 40+ nő is benne van.
Én ezzel kapcsolatban csak arra tudok gondolni, hogy egy házasságtörésért miért nem jár bármi büntetés?
A szerb-magyar határon épül a határzár. 50 ezer Forintot kell fizetnie annak a civilnek aki egyáltalán meg meri közelíteni…. Szóval igazán adhatnának házasságtörésért is valami büntetést.
Forrás:
http://hvg.hu/itthon/20150731_Hatarzar_Tobb_szazezres_birsag_jar_a_keri
Úgy van! Repítsük vissza magunkat a középkorba! Vagy költözzünk Iránba és kövezzük agyon a házasságtörő asszonyokat! az lenne az igazán frankó! Hánynom kell.
nyugodtan hányjál csak :)
Abban azért remélem egyetért József, hogy a hűtlen férfira is ugyanazt a büntetést rójuk, mint a hűtlen nőre! Persze, pusztán elméleti síkon.
No persze… :D A nőket közel sem hatja meg annyira a férjük hűtlensége, mint azt Te hiszed. A sértődöttség pusztán eszköz és nem valós érzelem, sőt, pont hogy vonzóvá válik a férj a felesége szemében ha kiderül róla hogy hűtlen – csak hülye lenne ezt kimutatni ha hasznot is húzhat belőle. (Hosszútávon, rendszeresen is csak az a nő nem tűri, aki úgy gondolja, a férje ezért nem kompenzálja annyira, mint a barátnőjét az ő férje… annyira szégyenlik ezt a nők, hogy általában első dolguk az összes barátnőjükkel megbeszélni… :D) A büntetés amit ki akarna róni, nem a bűnhöz kell hogy igazodjon, ilyen balgaságot szerintem ön sem akar, hanem a kár mértékéhez. A férjet valóban megalázza a feleség hűtlensége, nem véletlen vágják azt egyből a nők férjük képébe, ha valamiért bosszút akarnak állni, mert tudják, hogy a férfinél az tényleg a velejéig hatol és az sem véletlen, hogy ezt a férfi igyekszik még a legjobb barátja előtt is titokban tartani. Talán már ott tartunk hogy az önvédelemből elkövetett gyilkosság egyenértékű a nyereségvágyból elkövetettel?! :)
Mikor lettél Te ekkora egyenlőségpárti? Ahhoz nem kell sokat gondolkodni, hogy meghatározzunk egy rendszert, amiben mindenki ugyanazt teheti vagy éppen nem teheti, de ettől az pont nem lesz működőképes – ha minden fogaskerék ugyanarra forog, akkor abból nem lesz haladás, Te már csak tudhatnád… ;) – elméleti síkon sem. :D
én ismerek pár esetet h nő ezért hagyott el vkit mert megcsalta. Akkor erre mi a magyarázat?
Az az “elmélet”, hogy a nők könnyebben nézik el a félrelépést, hiszen evolucionálisan nekik nem a férfi szexuális hűsége volt a fontos, hanem az érzelmi hűsége, ez biztosítja az erőforrások folyamatos meglétét. (A férfinak ugyanakkor a nő szexuális kizárólagossága a fontosabb, hiszen az apaság nem volt ellenőrizhető, erőforrásokra meg nem igazán volt szükség).
Így aztán a nők az érzelmi “félrelépést” tartják nagyobb bűnnek, a férfiak a szexuálisat. Olvasd el itt valahol Mark és Lauren példázatát.
És akkor arról még nem beszéltem, hogy egy nőnek az evolúció során kimondottan célszerű volt osztoznia az alfán, hiszen a jó gének begyűjtése volt a lényeg. Ezért sem gond manapság egy nőnek az, hogy foglalt férfi szeretője legyen.
Szóval ez áll az “elmélet” hátterében, és ezért van az, hogy más megítélés alá esik a nép szemében a ffi és a női hűtlenség.
Úgyhogy gondolom bár biztos vannak nők, akik semmilyen hűtlenséget nem tolerálnak (meg lehet érteni, és valószínűleg ilyen eseteket ismerhetsz), de az az általánosabb össznépileg, hogy jobban tolerálják a szexuális hűtlenséget, mint a férfiak.
“Ezért sem gond manapság egy nőnek az, hogy foglalt férfi szeretője legyen.” – Azért az esetek többségében azzal a szándékkal hogy kitúrja a másik nőt az első helyről.
Amit írtam, az. Tehát a nőt nem az zavarta, hogy megcsalták, hanem az hogy nem kapott elég kompenzálást ezért, valószínűleg felmérte a férfi helyzetét és megállapította, hogy az ő kis … többet ér. 10 év múlva már elnézi majd. Persze, vannak önérzetes nők, legalábbis ők ezt mondják… :D
Például a mai világban, amikor jellemző, hogy a férfi olyan nőt választ (olyan jut neki :)) aki ugyanannyi erőforrást tud felmutatni, na az a férfi nem léphet félre egyszer sem – pontosabban ez nem derülhet ki :) – de nem azért mert a nő önérzete annyira sérül, hogy a kis lelke ezt ne tudná elviselni. Viszont pont erre fog hivatkozni, amikor beadja a válást, hiszen a válással többszörözi azokat a javakat amiket eddig kapott – így kompenzáltatja magát. (A többszörözés itt abban valósul meg, hogy eddig együtt kellett élnie a férfival akár csak ugyanazért az összegért, amit a válástól alanyi jogon megkap anélkül hogy akár egy vajas kenyeret meg kellene kennie a volt férjének.)
http://youtu.be/nUtYcqKoGTA?t=53s
Magamat idézem innen:
“Természetesen én a keresztény erkölcs talaján állok, de ha közelíteni akarjuk a nevezőinket, kiindulhatunk (szintén keresztény alapokon álló) polgári-szekuláris értékrendből, amely mondjuk Nyugat-Európában és az USA-ban egészen az 1950-es/60-as évekig uralkodó volt. Természetesen nem nevezhetjük tökéletesnek azt sem, de volt egy common sense, egyfajta közmegegyezés arról, hogy mi a helyes, nevezetesen minden férfinak és nőnek az a helyes életpályája, ha idejében megállapodik, gyerekei lesznek, házastársához hű lesz, és ha valami kurvanagy gixer nem történik, akkor vele is marad élete végéig.
Mondok pár intézkedés javaslatot, amivel hipp-hopp érdemileg visszaszorulna a női erkölcstelenkedés, szarakodás, hipergámkodás:
1. Augustus római császár törvényét, az ún. Lex Papia Poppaea-t felújítva minden 20 és 50 közötti nő, és minden 25 és 60 közötti férfi köteles házasságban élni (ha nem akkor büntetőadó), az ezen kívüli szexuális kapcsolatot pedig büntetni, vagy legalábbis érdemi állami hatással visszaszorítani. Szent László törvényének felélesztése: “Valaki mással paráználkodó feleségét megöli, Istennek adjon számot róla; és ha kedve tartja, vegyen mást feleségül.” + házasságtörés, szüzek elcsábítása kriminalizálva. Olyan közhangulatot kell teremteni, ahol ribancnak lenni szégyen, a családja, a társadalom kiveti magából, mint egy koszos férget.
2. A házassági köteléki jogot a vallásos keresztények számára egyházi bíráskodás körébe utalni (azaz pl. a katolikus nem válhat el), a nem vallásos személyek pedig a polgári bírósághoz tartoznának, és ott nem lenne feldúltsági elvű (no-fault) válás, vagyis komoly ok (értsd: hűtlenség, napi terrorizálás, súlyos alkoholizmus, stb.) bizonyítása hiányában nem lehet elválni. Az “unom magamat” nem indok. A vagyon főszabály szerint a szerzemény arányában oszlik meg.
3. Minden újszülött esetében a születési anyakönyvi kivonat kiállítása előtt az apa személyét DNS-vizsgálattattal kell megállapítani, az apaság vélelmének eltörlése. Ma már technikailag minden további nélkül megoldható. Tartásdíj csak akkor fizetendő, ha az apaság ténye DNS vizsgálattal megállapított ÉS a férj bizonyított (ld. 2. pont) bűne miatt bomlott fel a házasság.
4. A koedukált oktatás megszüntetése, a lányok számára az önnön káros ösztöneik (shit tesztelés, zsörtölődés, hipegámkodás) letörésének módszerei (redd pill nőknek, peacefulwife, Allen Pease tanai,s stb.) és háztartástan fontos tananyag, a fiúknak ugyanezek kezelése a tananyag.
Radikális intézkedéseknek tűnnek, de működne, mint ahogy működött is. Ezen intézkedések létjogosultsága belátható istenhit hiánya esetében is. Természetesen a nemek ösztönkésztetései nem lennének ezzel sem kikapcsolva, viszont ÉRDEMILEG vissza lenne szorítva, könnyen kezelhetővé válna.”
Idézhetném én is magamat ugyanonnan, de minek:)
Mivel nem reagál erre senki, ezek szerint itt ezzel mindenki egyetért.
Nyilván nem. De annyira beteg gondolatok, hogy kár reagálni rájuk. Igazából megmosolyogtató, amikor valaki visszakívánkozik a múltba. Minden életképes ember a jelenben próbál létezni. És minden tisztességes ember megdolgozik a javaiért, a kapcsolataiért és nem erőszakkal kívánja biztosítani magának.
Régen minden jobb volt.
Nekem a fenti pontok arra bizonyíték, hogy adott esetben, azaz más társadalmi környezetben létezik működőképes alternatíva. Másképpen mondva a jelenlegi viszonyok nem valamiféle meghaladása, azaz jobb verziója a korábban uralkodó állapotoknak, csupán ezen viszonyok egyfajta vetülete. Megint másképpen. Nem a társadalom betegségét okozzák, hanem a beteg társadalom produktumai.
Ehhez egy jogász kéne, de mintha lenne olyasmi, hogy megcsalás esetén az illető többet veszít a válásnál.
Ha nincs ilyesmi, akkor legalább ennyit következetesen kéne alkalmazni.
Én a házasságot is marhaságnak tartom. Képmutatás az egész. Mindenki csal mindenkit (persze csak a férfit lehet felelősségre vonni érte). Az lenne az igazságos ha senkire sem lehetne rákényszeríteni a szülőséget vagy a gyerektartást és minden emberi és családi kapcsolat bizalmi kapcsolat lenne mögöttes jog vagy törvény nélkül. Ha így lenne hirtelen felértékelődnének a szexpiacon a rendes emberek és a megbízhatóság nem a lúzerség szinonímája lenne. A jock-októl meg hirtelen senki sem akarna gyereket, mert nem lenne értelme. Az egyedülálló szülők se kapjanak plusz támogatást, hiszen így nincsenek érdekelté téve a kulturált párkeresésben. Lehet 1-2 ember megszívná, de nem annyian, mint most.
Amikor egy férfi társat választ, akkor ideális esetben rászán 10-15 évet, melynek során minimum 100-150 lánnyal létesít ilyen-olyan kapcsolatot. Ha megállapodik valakinél, az – egy ilyen komoly casting után – minden bizonnyal vonzóbb, értékesebb, megfelelőbb lesz, mint a többiek. Persze, nem minden kapcsolat tart örökké, van olyan, amiből ki kell lépni. De piszkosul fontos hogy tisztában legyünk a mozgatórugóinkkal. Ha valaki pusztán azért válik el egy számára tökéletes nőtől, mert sérül az önérzete azzal, hogy az asszonyka kalandozni vágyott, az komplett idióta. Tisztában vagyok vele, hogy amikor egy nő félrelép, az többnyire egy jócskán megromlott, sok esetben menthetetlen kapcsolatot jelez. Ekkor bölcs döntés lehet a szakítás. De aki egóból, sértettségből válik, az tökéletesen alkalmatlan mindenféle párkapcsolatra. Ugyanez a sors vár rá a következő nővel is.
Na, ekkora baromságot még nem olvastam itt. No comment…
Én még nem beszélgettem vagy leveleztem veled, legfeljebb csak más szerkesztők, szóval nincs elég információim, ezért kérlek félreértés esetén se vedd rossz néven a kérdésem: ugye, te nő vagy?
A megjelent cikkeid témaválasztásából, tárgyalási módjából és a mostani megszólalásodból is nekem ez nagyon-nagyon valószínűnek tűnik. Szeretem a női szerzőinket olvasni, érdekel, hogy milyen női szemszögből a világ, de mint most (is) láthatjuk, a probléma akkor kezdődik, amikor valaki azt gondolja, hogy képes a férfiak fejével gondolkodni és abból az alapállásból megfogalmazni egyes morális igazságokat.
A férfiak párválasztása nem éppen egy casting, amikor is ücsörögnek és várják, hogy sorban kopogtasson az a 100-150 jelölt, akiket, majd válogatott próbáknak tehetnek ki – ez a nők párválasztási modellje, lehetősége, privilégiuma. “Udvarolni”, mindenféle praktikákkal, időt és pénzt nem kímélve legalább emberközelbe kerülni, nem olyan egyszerű, mint ücsörögni a casting szobában és kényesen, nagy kegyesen várni a legjobb jelentkezőt. Mindezek miatt mire egy férfi eljut a párválasztási döntéshez, az esetek döntő többségében nemhogy 100-150, de még 10-15 nővel sincs számottevő tapasztalata és sajnos az esetek egy nagyobb részében nem is amellett fog egy férfi megállapodni, akit annyira szeretett volna, hanem “aki jutott”. Azt sejtem, hogy ez egy elég gyakran elkövetett férfi hiba lehet. Mellesleg felhívom a figyelmed, hogy az emberek döntő többségének egész életében, vagyis a sírig nincs 10-15 (szexuális) partnere, nemhogy 150. Nemtől függetlenül is. Erre konkrét statisztikák vannak, nyugodtan megkeresheted azokat. Egy párválasztó korban lévő,mondjuk 20-25 éves férfinak, amikor elkötelezettséget váll egy hosszú távú partnerkapcsolatban, házasságban, aligha van 150 nővel kiterjedt ismerete, előélete.
Amikor a férfiak ítéletet mondanak a nők erkölcse felett, akkor alapvetően számolnak ezzel a különbséggel is, miszerint a nők sokkal könnyebben tudnak nagy merítésből választani, rájuk valóban könnyebben igaz lehet, hogy bőséges castinggal a hátuk mögött választottak partnert, és emiatt a férfiak úgy gondolják, hogy a nőknek ezért is sokkal inkább illene hűségesnek lenniük, ha már megállapodtak.
Természetesen olyan nőként, aki 100-150 férfi végigcastingolása után választott partnert, ezt a fajta “ítélkezést” te nem annyira értheted. – Természetesen csak ugratlak, hiszen semmit sem tudok rólad, így csak abból a népi bölcsességből építkezhetek, hogy “mindenki magából indul ki”. :)
Én azt javasolnám, hogy amikor a jövőben a cikkeidben igyekszel a nők szexuális szabadságának és erkölcseinek védelmére kelni, akkor számolj vele, hogy a gondolataidnak a férfi befogadói oldalon egészen más lesz a fogadtatása, mint amit várnál, és ez nem azért van, mert a férfiak szemét zsarnokok, akik őskori eszközökkel korlátozni akarják a nők szexuális szabadságát, hanem csak azt akarják mondani, hogy a szabadságnak, a szabadosságnak is van egy határa… Történetesen szerintem például a te 150-ed már a határ felett van. :D
Egyébként választhattál volna nőiesebb nevet is magadnak, hogy mindenki könnyen értse, hogy milyen nézőpontból fogalmazod meg a véleményedet!
Először is köszönet a kulturált hangvételért.
Másodszor: férfi vagyok, elmúltam negyven, családom van és gyerekeim.
Harmadszor: szemben számos hozzászólóval, a magam részéről imádom a nőket.
Pár apró reakciót engedj meg.
“A férfiak párválasztása nem éppen egy casting, amikor is ücsörögnek és várják, hogy sorban kopogtasson az a 100-150 jelölt, akiket, majd válogatott próbáknak tehetnek ki – ez a nők párválasztási modellje, lehetősége, privilégiuma.”
A férfiak párválasztása egy AKTÍV casting, szemben a nőkével, akiké passzív. De ettől még casting a javából.
“Mindezek miatt mire egy férfi eljut a párválasztási döntéshez, az esetek döntő többségében nemhogy 100-150, de még 10-15 nővel sincs számottevő tapasztalata és sajnos az esetek egy nagyobb részében nem is amellett fog egy férfi megállapodni, akit annyira szeretett volna, hanem “aki jutott”. Azt sejtem, hogy ez egy elég gyakran elkövetett férfi hiba lehet. Mellesleg felhívom a figyelmed, hogy az emberek döntő többségének egész életében, vagyis a sírig nincs 10-15 (szexuális) partnere, nemhogy 150.”
Tökéletesen igazad van. A legnagyobb hiba, amit egy férfi elkövethet, hogy beéri azzal, ami jutott. Tíz nőből nehéz ideálisat találni. 150-ből már jobb eséllyel, bár arra sincs garancia. Alapvető feladat, hogy minél több nővel ismerkedjünk, találkozzunk. Nyilván nem fogunk minddel szexelni. Pláne nem leszünk szerelmesek mindbe. De ha csak minden ötödikkel bújunk ágyba és minden huszadikba szeretünk bele, már akkor is elég jó merítést kaptunk.
Pro primo: ez csak természetes, örülök, hogy nem vetted a szívedre az ugratást. :)
Pro secundo: Nézd el nekem, de a témaválasztásod, a megszólalási módod (hosszan sorolhatnám) mind ennek az ellenkezőjéről árulkodik. Mindenesetre szerintem nem véletlenül érzik úgy sokan mások is, hogy az írásaiddal “valami zavar támadt az erőben”… Majd csak megfejtjük, hogy pontosan miért…
Pro tertio: Kritikátlannak lenni nem feltétlenül szeretet, kritikusnak lenni pedig nem feltétlenül gyűlölet… – Sőt, ez nagyos sokszor éppen ellenkezőleg alakul…
“Pro tertio: Kritikátlannak lenni nem feltétlenül szeretet, kritikusnak lenni pedig nem feltétlenül gyűlölet… – Sőt, ez nagyos sokszor éppen ellenkezőleg alakul…”
Nem lesz tökéletes a hasonlat, de valamit látni enged a gondolkodásmódomból. Képzeld el azt, hogy egy focimeccset vívunk, a csajok rózsaszínben, a fiúk kékben. A célunk: minél több találatot szerezni. Amikor az öltözőben megbeszéljük a nyerő taktikát, akkor ESZÜNKBEN SINCS KRITIZÁLNI AZ ELLENFELET. Nem akarjuk megváltoztatni sem őket. Egyszerűen győzni szeretnénk. Ha kritikusak vagyunk, akkor magunkkal szemben lehetünk azok, sőt kell is, hogy azok legyünk. Ha az ellenfelünknek vannak gyenge pontjai, azokat kihasználhatjuk. Ha sportszerűtlenül játszanak és a bíró is nekik fúj, úgy levonulhatunk a pályáról. De mi a fenéért kritizálnánk őket???
Remélem, hogy a te céljaidnak is jól megfelel ez a hasonlat, mert nekem tökéletesen alkalmas arra, hogy elmondjam, hogy a kritikának az a célja, hogy a liga egyik sportszerű csapatát faragja az ezen a téren hiányossággal küzdő szereplőből. Lehetséges és van is értelme változtatni.
Egyébként ennek a cikknek nagyon sokféle olvasata lehetséges szerintem.
20 év egy partnerkapcsolatban borzalmasan hosszú idő, a biológia is a kapcsolat ellen dolgozik, szükségszerűen alaposan megfakul a felek szexuális vonzereje… Ezzel – még ha lesújtó érzés is – egy negyvenes embernek képesnek kell lennie felnőtt módjára szembenézni. A másik hűtlensége miatt válást kezdeményezni csak az tud teljes erkölcsi szilárdsággal, aki mindvégig hűséges partnere volt a másik félnek. Úgy tűnik, a cikkben szereplő úriember az volt, még ha sok más férfi nem is ez a kategória. Szóval szerintem ebben az esetben így nem helyénvaló, méltányos azt mondani, hogy “tökéletesen alkalmatlan mindenféle párkapcsolatra. Ugyanez a sors vár rá a következő nővel is.”
A másik olvasata a cikknek, hogy ezt a férfit bizony nem csak úgy szimplán megcsalták, hanem hosszú éveken keresztül rútul át is verték. A feleség “finoman fogalmazva” is egy “döglött hal” volt a férjjel való szexuális kapcsolatában mindvégig(!), miközben egyre nyíltabban vad orális szexcsatákra járkált neccharisnyában az Ashley Madison-os ismerőseivel. Mindezzel hirtelen, “letaglózva” kellett szembesülnie a férjnek. Azt hiszem, joggal kérdezheti bárki, hogy akkor mire is kellett neki ez a férfi? Joggal érzi úgy a férj, hogy nem játszottak sportszerűen vele?
A harmadik érdekes vetülete a cikknek, hogy létezik a “RedPill”-nek egy olyan ága, amely lényegében az egyszeregyről akarja felvilágosítani a férfiakat. Arról, hogy a nők is ösztönlények, a nőknek is vannak vágyaik, és nem éteri erkölcsi fogalmak befolyásolják őket a párválasztásban… továbbá minden hiedelemmel ellentétben – és az ezzel való szembesülés sokakat tényleg meglep – valójában nem is a rendes fickók jönnek be nekik, ráadásul a legtisztességesebb, legártatlanabb, legnaivabb férfiakat verik át, használják ki a leggyakrabban. – Nos, ha ilyen jellegű tájékoztatásra szemmel láthatóan sokaknak szüksége van, akkor nincs mese, úgy tűnik erről tényleg beszélni kell. Ha erről beszélni kell, azért azt hiszem, nem csak a férfiak naivitása és élhetetlensége felelős, hanem a nők gyakran ellentmondásos, őszintétlen, képmutató öndefiníciója. Nem gondolkodtam el még rajta mélyebben, szóval csak kérdezem: a férfiak is ennyire szembetűnően sok kétértelműséget állítanak magukról, amelyek aztán gyakran a döbbenet erejével érik a másik nemet?
Minden nagy tévedésből, hazugságból elég fájdalmas szokott lenni az ébredés, én nem csodálom, ha akadnak férfiak, akik nehezen viselik életük legnagyobb tévedéseit a női nemmel kapcsolatban. Hogy ez meddig szkepszis és mikortól mélyen gyökeret vert gyűlölet, azt sajnos nagy valószínűséggel én nem tudom megmondani…
“ezt a férfit bizony nem csak úgy szimplán megcsalták, hanem hosszú éveke keresztül rútul át is verték”
Bizony. És ez legalább olyan rossz, ha nem rosszabb. Ráébredni arra, hogy az elmúlt 20 évednek egy számodra kimondottan fontos szelete (szex) egy hazugságra épült. Ráébredni arra, hogy az elmúlt 20 évben képtelen voltál valami olyasmit vágyat kiváltani a feleségedből, amire más 1 óra alatt képes volt. Hogy valami eredendő probléma van veled, férfiként érzed magad egy darab szarnak, nem is emberként, és ez talán még rosszabb. (Tekintve, hogy sosem voltam nős, ez nem saját tapasztalat, de olvastam másokét eleget.)
20 év az életedből, amit sosem fogsz visszakapni. 20 éven át lehetett volna részed olyan élményekben, amikben lehet, hogy már sosem lesz. És nem is maga az adott szexuális aktus a fontos, hanem a tudat, hogy valaki erre vágyik veled.
Már beküldtem egy újabb fordítást a szex és a vágy témában, elég jól ideillene most.
“a nők gyakran ellentmondásos, őszintétlen, képmutató öndefiníciója”
Tudom, most megint meg leszek találva, így magyarosan, de nem gondolom, hogy ez jellemzően az ő hibájuk. Többségük tényleg szentül hiszi, hogy neki csak egy rendes srác kell. Egész életükben – illetve az ebből a szempontból fontos fiatal kislány korukban – abban a hitben, tudatban nőnek fel, hogy majd egy rendes, kedves, udvarias figyelmes srác meghódítja őket, és élnek örökké boldogan. És, amikor jön valaki, aki vonzó, akkor feltételezik, hogy nyilván egy rendes kedves aranyos srác (különben nem lenne vonzó ugye), és a vonzalom, amit éreznek elhomályosítja a tudatukat annyira, hogy nem veszik észre, hogy valójában nem is olyan rendes srác. De erre kevesen ébrednek rá, és továbbra is azt hangoztatják, hogy nekik csak egy rendes srác kell.
Szóval szerintem inkább a feminizált világkép okolható, ami a nőket szenteknek, angyaloknak, éteri lényeknek állítja be, és csírájában fojt el minden nőkkel szemben megfogalmazott kritikát. Ezért kap a Férfihang is nőgyűlölő jelzőt, a RedPill fórum pedig gyakorlatilag csak azt. (Ismételten lásd majd a köv. fordításomat)
“a férfiak is ennyire szembetűnően sok valótlanságot állítanak magukról, amelyek aztán a döbbenet erejével érik a másik nemet?”
Nem, mert gyerekkortól minden nőt úgy nevelnek, hogy a férfiak szemétládák, akik csak kihasználni akarják őket. Felszínesek vagyunk, sekélyesek, minket csak a szex érdekel.
Aztán mi történik? Az a férfi, aki igazán vonzó lesz legtöbbjüknek, a top 10-20%, tényleg ilyen, persze van kivétel. Miért is lenne más? És mivel a többi férfi gyakorlatilag láthatatlan, pedig a másik 80-90% tele van rendes srácokkal, a sztereotípia önmagát erősíti, és tartja fenn.
Szóval szerintem a nőknél a kényelmetlen ráébredés talán az lehet, bár ide nagyon kevesen jutnak el valszeg, hogy “baxxameg itt valami nem stimmel, folyamatosan az arra alkalmatlan és érdemtelen srácok iránt érzek valamit, a kedves rendes srácok pedig sosem hoznak tűzbe, és ennek nem így kéne lennie. Valami baj van velem!!?”
“20 év az életedből, amit sosem fogsz visszakapni. 20 éven át lehetett volna részed olyan élményekben, amikben lehet, hogy már sosem lesz.”
Na, itt azért álljunk meg egy szóra! Annál a férfinél, aki képes volt leélni 20 évet egy frigid, “döglött hal” feleséggel, ott komoly gondok lehetnek a saját szexualitásával. Mindegy mi az oka, de ő elhitte, hogy neki csak ennyi jár, ezt érdemli, vagy a nők alapból ilyenek. Aki ezzel beéri 20 évig, az valójában nem is akar mást. Nem gondolom, hogy 20 évig lehetett volna más élményben része. Ő maga nem volt rá alkalmas, és ha nem ezzel a nővel jön össze, akkor egy másik hasonlóval. Például én kábé 2 hónapig bírtam volna a frigid feleséget, tehát a 20 év (ön)becsapás eleve össze sem jött volna.
A tapasztalat fogalmazza meg az igényt! Miből indult volna ki, az onlinepornóból vagy a Született feleségekből?! – és különben családja is volt. – és különben lehet hogy kéthetente kurvázott, csak éppen ez nem tartozik a tárgyhoz, tehát nem beszél róla… mivel ez kicsit sem menti vagy mentené fel a nőt, sőt még a férfinak tartozna ezért elismeréssel, hiszen a férfi így tudott ki(el)tartani mellette aki végig csak egy “döglött” hal volt. Remélem azt mondja hogy igen, és az összeset felszámítják a nőnek a válásnál… legalábbis az lenne korrekt így 2015-ben a qrva nagy felvilágosodásban, ha ezt jogilag lehetne követelni…
Próbálok mindkettőtöknek válaszolni egyszerre. A házi feladat egyszerű:
1. Ismerj meg sok lányt, nagy merítésből válassz! (Akármilyen béna az ember, kötelező!)
2. Olyan mellet horgonyozz le, aki életvidám, szexuálisan aktív a Te igényeid szerint, alkalmazkodóképes és önzetlen.
3. Házasság előtt 2 év együttélés!
4. Legyél a házasság alatt is mindvégig tökéletesen vonzó férfi és figyelmes szerető!
5. Ha mindezek ellenére tönkremegy a kapcsolat, lépj le, de SOHA NE A SÉRTETT EGÓD miatt. Hanem mert menthetetlen az ügy.
“tökéletesen alkalmatlan mindenféle párkapcsolatra. Ugyanez a sors vár rá a következő nővel is.”
Ha az jelenti a férfiúi büszkeséget, hogy engem senki nem szarvazhat fel, az kicsit olyan, mint hogy senki sem nevezhet nyuszinak. Megmosolyogtató, csupán a gyermeki egó játéka.
“ezt a férfit bizony nem csak úgy szimplán megcsalták, hanem hosszú éveke keresztül rútul át is verték”
Ez az igazán lényeges. Itt vége lehet a bizalomnak és a kapcsolatnak is egyúttal.
“A feleség “finoman fogalmazva” is egy “döglött hal” volt a férjjel való szexuális kapcsolatában mindvégig(!)”
Basszus!!! A második ilyen szemét szexnél lelépek! Kitörlöm a telefonszámát! Nemhogy feleségül veszem! Ébresztő!!!
“baxxameg itt valami nem stimmel, folyamatosan az arra alkalmatlan és érdemtelen srácok iránt érzek valamit, a kedves rendes srácok pedig sosem hoznak tűzbe, és ennek nem így kéne lennie. Valami baj van velem!!?”
De bizony idáig sokan eljutnak. De a válasz nem fog tetszeni nekik. Nem tudnak az ösztöneikkel szembemenni. Nekünk kell változni és kielégíteni a rosszfiúk iránt érzett igényüket. Nincs más út.
olyan mellett, bocs
Tudod utólag javítani az elütéseket a hozzászólásaidban, szerkesztés gombra kattintva. Mondjuk, ha egy nyelvtani kiegészítést is ennyire lepontoznak… ott már valami nagyon elcsúszott a véleményezés tekintetében.
“1. Ismerj meg sok lányt, nagy merítésből válassz! (Akármilyen béna az ember, kötelező!)”
Tudod, hogy ezzel egyetértek, de azért ez sem ilyen egyszerű. Nincsenek mindenkinek jó kommunikációs, kapcsolatteremtő skilljei, nem mindenki érdekes, izgalmas beszélgetőalany (mármint a férfiak közt), sokuknak nem úgy megy, hogy “na most odamegyek és beszélgetek 1-2 órát azzal a lánnyal, esetleg elhívom randira”. Sok a félénk visszahúzódó férfi, és akit elégszer koptattak le a nők így vagy úgy, az csak méginkább ilyen lesz. Ebből nehéz visszajönni. Lehet persze, csak nem olyan egyszerű, mint leírni.
2. Olyan mellet horgonyozz le, aki életvidám, szexuálisan aktív a Te igényeid szerint, alkalmazkodóképes és önzetlen.
Nem mindenkinek van meg az a lehetősége, hogy válogasson. Persze lehet és kell is javítani az embernek önmagán, de nem mindenkinek vannak meg az adottságai ehhez. Sokan szeretnének feleséget családot, de nincsenek válogatási helyzetben, és nem is várható el mindenkitől, hogy abban legyen. Törekedni kell rá, lásd előző pont. Van, akinek csak annyi választása van, hogy döglött hal vagy semmi.
3. Házasság előtt 2 év együttélés!
Legalább. Pipa, egyetértünk.
4. Legyél a házasság alatt is mindvégig tökéletesen vonzó férfi és figyelmes szerető!
Ezzel is egyetértek – mint amúgy az eddigiekkel is – csakhogy ez sem olyan egyszerű. Mindenesetre meg kell próbálni, nem szabad beletespedni, sem fizikálisan, sem mentálisan. Ugyanakkor egészen egyszerűen nem mindenkinek való a ‘game’. A hívői maguk is elismerik, hogy a férfiak nagyobb része képtelen ezzel azonosulni és használni, alkatukból kifolyólag. Itt is van csomó ember, aki nem hajlandó ilyesmire, és/vagy képtelen rá.
5. Ha mindezek ellenére tönkremegy a kapcsolat, lépj le, de SOHA NE A SÉRTETT EGÓD miatt. Hanem mert menthetetlen az ügy.
Egy férfinak nem olyan könnyű csak úgy lelépnie. Túl sok a veszítenivaló házasság és gyerek esetén. A legnagyobb és legutolsó ütőkártyád egy kapcsolatban az, hogy lelépsz. A házasságban ezt már elvették tőled.
“Basszus!!! A második ilyen szemét szexnél lelépek! Kitörlöm a telefonszámát! Nemhogy feleségül veszem! Ébresztő!!!”
Jogos, de megint magadból indulsz ki. Próbáld egy olyan férfi szemével nézni, akinek nem jut bármikor nő. Akinek a “döglött hal szex” is felér egy katartikus élménnyel, mert már hónapok óta nem látott nőt. És ha ebben a helyzetben azt mondja, hogy lelép, akkor tudja, hogy valószínűleg újabb hónapokig sem volt. Ez a férfiak nagyobb része. Próbáld az ő szemükkel látni, az ő fejükkel gondolkodni.
“Nem tudnak az ösztöneikkel szembemenni. Nekünk kell változni és kielégíteni a rosszfiúk iránt érzett igényüket. Nincs más út.”
Sajnos én sem tudok mást, legalábbis egyéni szinten. Ugyanakkor tökéletesen megértem, hogy a férfiak egy jó része ezt miért nem tartja fairnek. És a baj nem is ezzel van. Hanem azzal, hogy a mai világ, a mai közfelfogás, a mai jogrendszer a nők ösztöneinek kiélhetését támogatja maximálisan, a férfiakéért pedig semmit nem tesz, sőt negatív fényben tünteti fel.
Én is úgy gondolom, hogy nem azok a férfiak vannak többségben, akik igazán válogathanak, a tömegek választását az határozza meg, hogy ki hajlandó szóba állni velük a nők közül.
Dennis és Greifswalder: Szerintem mindkettőtöknek igaza van. A dolgok általában úgy zajlanak ahogy vélekednek róla. Ez szerintem igaz a nőkre is. Szóval sok tekintetben mi magunk “döntjük el” a saját korlátainkat (a nőkkel kapcsolatosan is).
“Olyan mellet horgonyozz le, aki életvidám”
A nők 99,999999999999999999999%-a életvidám, a maradék látja be, hogy szar a világ.
1. pont – te gondolkodasodat kovetve:
– Miert nincs kutyad?
– Mert felek tole.
– Ne felj tole!
– Thank you, Cpt. Obvious!
“20 év az életedből, amit sosem fogsz visszakapni. 20 éven át lehetett volna részed olyan élményekben, amikben lehet, hogy már sosem lesz.”
Picsa hány milliós kártérítést fizet?
Ez amúgy nem vicces. Franciaországban egy nő néhány évvel a válás után kártérítésre perelte a férjét, mert a nő állítása szerint a férfi nem teljesített az ágyban.
Tippelhetsz, hogy megnyerte-e a pert…
És mivel bizonyította? Kinyilvánította?
Aham, az arrafele elég is.
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/france/8741895/Frenchman-ordered-to-pay-wife-damages-for-lack-of-sex.html
Indiában, az egyik bíróság megszüntette egy ex-férj gyermektartási kötelezettségét, mert bizonyítottnak látta, hogy az egykori nej, már más férfival szexel. Úgy látszik ott már ez is elég a kötelezettségektől való mentesüléshez. Napokban olvastam. Van erre is, arra is példa… bár a francia eset tényleg ijesztő.
A döntés agyrém és erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető.
Abszurd, de elvi síkon, bizonyos jogi felfogás szerint talán nem is annyira agyrém, mert a házasság fogalmába hagyományosan (minimum implicit módon) mindig is beletartozott a másik fél szexuális boldogságáról való gondoskodás kötelessége, ezért is gyakori válóok a szexuálist érintő ilyen-olyan probléma és valószínűleg egyebek mellett ebből a megfontolásból sem ismerte a magyar jog a házasságon belüli nemi erőszak fogalmát egészen az utóbbi évekig.
Vajon nem félnek a franciák, hogy egy ilyen precedens után férfiak tömegei fognak kártérítési pert indítani? Merthogy a két nem eltérő szexuális aktivitása miatt én inkább a férfi “károsultakat” vélem gyakoribbnak.
Itt is előtérbe domborodni láthatjuk a társadalmi kettős mércét: a kapcsolaton belüli szexuális “jogainak” megsértéséről beszélő férfi egy öncélú akarnok, egy zsarnok ősállat, viszont ha egy nő teszi ugyanezt, akkor máris átalakul megkárosított áldozattá.
Mindkét hivatkozott bírói döntés agyrém. Alig hiszem, hogy normális világban bármelyik bíróságnak bármilyen köze lehet ahhoz, hogy hogyan teljesítek otthon, vagy miként teljesít az asszony. Ahhoz sincs semmi közük, hogy focizom-e idegen pályán és hogy az asszony teszi-e. Ez legyen már két ember szent magánügye! Ha a két fél közül bármelyik elégedetlen, annak joga van bármikor távozni. De nehogy már egy ülésteremben tárgyaljanak ilyesmiről!
“aki mindvégig hűséges partnere volt a másik félnek. Úgy tűnik, a cikkben szereplő úriember az volt”
Majd a következővel nem lesz az. Íme, így okozzák a nők a faszik hűtlenségét. Az ő hibájuk.
“De mi a fenéért kritizálnánk őket???”
Mert csalnak.
A megcsalatás tudatában együtt maradni a nővel rettenetes érzés, ami minden áldott nap fúrja az embert belülről. Nem kívánom senkinek és senki kedvéért nem érdemes belemenni. A férfi ezen csak veszíthet. Ki kell rúgni, más megoldás nincs. Én két 18 évesre cserélném a vén tyúkot.
Aki így érez, annak lépnie kell, nem kérdés. Engem még – tudtommal – sosem csaltak meg. Nincs gyakorlati tapasztalatom az érzés kapcsán. De az biztos, hogy van száz olyan ok, amiért azonnal lelépnék. A félrelépés nincs köztük.
Mert kéklpirulàs lúzer vagy. Ne hidd, hogy nem csaltak meg :)
Jópofa vagy. Hónapok óta papolok nektek a piros piruláról… Elég bénán kommunikálhatok, ha ez jön le :)
majd ő azt tudja; mit miért… más az értékrendje mint a tiéd Walter.
Majd megváltozik a véleményed, amikor szembesülsz a ténnyel, hogy debiza!
És A LUVNYÁT AZONNAL LAPÁTRA! NINCS BOCSÁNAT!
De köztük van, mégpedig első helyen. És nem is maga a félrelépés, mint szexuális aktus ténye, hanem a jelentése miatt. Azt jelenti, hogy nem tart téged semmire. Nem becsül, nem tisztel, nem értékel. Megszegte a fogadalmát, amit veled és értett tett. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, nem feleség-alapanyag.
Lehet, hogy ez a férfi hibája amúgy. De ez nem számít. Ilyen embernek nincs helye az életemben.
Ha gyerek is van a sztoriban, akkor ez hatványozottan igaz, hiszen a saját gyerekei családi helyzetére sincs tekintettel, hiszen a család felbomlását kockáztatja.
Mióta tökéletes az a nő, amelyik mással akar baszni?
Többet ne trollkodjál, jól van?
–
Ez egy nagyon fájdalmas eszmélés lesz. Nagyon sajnálom. 19 döglött hal mellett elpazarolt évet kell elsiratnia. Már ha a piros pirulát választja.
Ha a kéket, akkor meg sajnáltathatja magát fájdalmas bluest hallgatva: https://www.youtube.com/watch?v=-LoM70vlHxI
A lényeg – szerintem – ott volt a fordító közbeszúrásában: “Ne tedd a nőt (a másik felet) az életed középpontjába!!”
Mert ha így teszel, és megtörténik a csalódás úgy csuklasz össze, mint egy colostok ….!!
És ami ilyenkor a legrosszabb (elismerem) , hogy VISSZAMENŐLEG ÉRTÉKELŐDIK ÁT MINDEN… !! Tehát hogy ez a lappangó érzés a nőben már ki tudja mennyi ideje ott volt…!!!!!! (Persze ez sosem egy hirtelen ötlet szokott lenni, ha csak nem volt valami lerészegedés valami buliban..)
A legnagyobb gond szerintem is az, amikor elkezdenek a dolgok úgy alakulni, ahogyan a nő akarta. Amikor a férfi nem irányít már, vagy nem annyira, mint eleinte. Onnantól kezdve a nő sem lesz már olyan… ritkul a szex, többet fáj a feje, a férfi ember meg próbálja megérteni mi történik, de mivel nem tudja a helyzet csak rosszabb lesz, míg a felesége fel nem veszi újra a neccharisnyát…
Nem tudom létezik-e olyan könyv, ami a női csalfaság jeleiről ír, mert a férfiak jó része vakon bízik a feleségében akkor is, amikor már mindenki tudja a családban, hogy szarvai vannak, csak ő nem (és azok a tekintetek, te jó ég, mindben benne van, hogy szegény flótás, ha tudná)…. pedig olyan egyértelmű jelei vannak, egyszerűen egy nő nem tudja elrejteni az érzéseinek megváltozását, nem tud szimulálni. De a férfiak meg sokszor nem veszik a fáradságot, hogy bele gondoljanak a változások okaiba… És persze amikor bekerül a képbe valaki más konkrétan, drasztikus libidóesés lesz, akár az addigi kevésből is…
Szerintem nem könnyű férfinak lenni, mindig erősnek kell lenni, amikor pedig elgyengülünk, akkor meg annak kell látszani… különben heló szerelem és önzetlen női szeretet. (ismerek kivételt, de többségében nekem ez a tapasztalatom)
http://www.amazon.com/Womens-Infidelity-Living-Limbo-Really/dp/0976772604
Nem kell neccharisnya, elég egy új frizura.
Ha a nőd nem érzi hogy irányítod és egyenlő félként kezeled, ő fogja megkísérelni kitölteni az űrt, megpróbálja kontrollálni a kapcsolatot. A kontrollja növekedésével pedig elveszíted mert ösztönösen kiszeret belőled. Ha pedig nem kezeled egyenlő félként és dominálod, folyamatosan lázadni fog és próbára tesz.
Az első esetben tönkretesz és elmagányosít, a második esetben megmarad melletted és még szeretni is fog, viszont sosem lazulhatsz el és sosem bízhatsz meg benne teljesen. Sajna így van ez. De amíg rájössz hogy nincsen más alternatíva, addig többször megszívod, érzelmileg és anyagilag hazavágnak, aztán… ha nem vagy teljesen hülye talán megtanulod a leckét.
Én már rájöttem. Keserű pirula, de ez van tényleg. Vagy MGTOW. És pont ezt akartam írni én is.
Amúgy ez meg már a kiszeretett kategória, de hatalmas:
https://www.youtube.com/watch?v=VIfoPNVJHTU
” második esetben megmarad melletted és még szeretni is fog, viszont sosem lazulhatsz el és sosem bízhatsz meg benne teljesen”
Ezt most elég jól sikerül abszolválnom egy nem könnyű eset nővel. És tudod mire jöttem rá? Élvezem.
Élvezem a shit testeket, élvezem a “dominancia harcokat”, élvezem alkalmazni a RedPill és a PUA gondolatokat hosszabb távú (már több mint fél év) kapcsolat esetén. Élvezem, hogy van eredménye, és látom, hogy mennyire más vagyok ma, és tudom hogy mennyire más lettem volna vele 1-2 évvel ezelőtt.
És tudod még mire jöttem rá? Hogy nem most színészkedek (oké egy kicsit most is), hanem ezelőtt tettem. Amikor igyekeztem mindig a jó arcomat mutatni egy nőnek, azt az arcomat, amiről azt hittem, hogy az kell nekik. Most sokkal inkább vagyok önmagam. Merek önmagam lenni, és sokkal inkább lesz@rom, ha nem tetszik neki… :)
OFF:
Egy remek sztori a csajok és pasik blogon, úgy tűnik, hogy a posztoló redpill, mégis átverték:
http://csajokespasik.blog.hu/2015/09/04/valas_felevagyon_gyerekkel_zsarolas
http://csajokespasik.blog.hu/2015/09/09/soha_tobbet_nem_tartok_el_senkit
Persze akkor női elnyomás van éppen a világon, hogy ezt fordítva véletlenül sem lehetne megcsinálni, mármint férfiként.
Mese nincs, be kell kerülni mindenkinek a felső 0.5 %-ba.
Ha nem kamu a történet, akkor a zsák meg a foltja. A srácot folyamatosan manipulálta a csaj, a társas kapcsolatában sosem a pacák volt a kezdeményező, ráadásul anyagilag sem szorította korlátok közé a csajt és igényeit. Jól meg is szívta.
Miből gondolod, hogy a posztoló redpill? A számozásig eljutott, az még oké. De néhány dolog, ami miatt nagyon nem redpill:
“szexszel zsarolás” még a házasság előtt. Ebben bennmaradni óriási hiba.
“Soha nem jártam kocsmázni, bulizni, az ilyen típusú ismerőseimet állandó ármánykodással elutáltatta mellőlem.” – egy redpill mellől nem lehet elutáltatni senkit. Ráadásul “kocsmázni” járni kötelező. Oké, nem muszáj inni, de kell hogy az esti kimenő alapjog legyen.
Szerintem azt is jól tenné, ha a vagyonát letagadná ismerkedéskor, akkor talán nem csak a golddiggerek találnák meg. És más gyerekének a nevelését soha nem szabad bevállalni. Rengeteg nő van, mindig jön másik, nem kell ilyen szintű kompromisszumot vállalni.
Nem bántani akarom, mindannyian beleesünk hasonló hibákba. Az, hogy ilyen őszintén leírja, pedig nagyon becsülendő! Tökös, hogy ilyen őszintén leírja a sztoriját! Csak ne mondjuk már rá, hogy redpill, és mégis átverték. Mert nagyon bluepill volt, még le is írta.
Pont mostanában költözött el a környékünkről a GLK mercis nő. Lehet, hogy róla szól a sztori? Eszemfaszom megáll, hogy ilyen kicsi a világ. Amúgy nekem is 5 járművem van: egy kézikocsi, egy bicikli, egy monocikli, egy decatlonos kajak és egy roller.
minek annyi? Négy kerék, három szoba…
Egy kicsit más megközelítésből; ez a férfi nem büszkeségből hagyja el a feleségét.
Azért teszi mert megteheti. Gondolom a gyerekei már nagyok, ő pedig nem szeretne – számomra teljesen érthető okból – egy olyan nővel együtt élni, aki lealacsonyítja őt, mint férfit. Ez most lett tudott. Most kell lépnie és meg is teszi. A nő akit feleségének nevezett, valójában semmi egyéb, csak egy használt ribanc – innentől, számára. Ő ezt most tudta meg, de eddig nem így tekintett rá, hanem mint a legfőbb társra az életében. Ő nem tudta, hogy a nő azért faék az ágyban mert csak érdekből van van vele és nem is kívánja. Ő választotta a nőt, de nem azért mert egy lepedőakrobata, hanem mert azt hitte, a nő egy olyan ember akiben feltétel nélkül megbízhat. Szerelmes volt belé, engedett ennek az érzésnek mert a nő elhitette vele, hogy ő méltó rá, arra, hogy a férfi ő mellette lehet egy kicsit vak, mert ő nem bassza majd át, mint a többi – a többi, akit nem vett el, aki mellett nem ment el odáig, hogy vak legyen annyira, hogy azok át tudják baszni. Hogy mennyien is voltak ez most pont nem számít már. Számomra egy kicsit sem kevesebb ez a férfi azért, mert a neje egy “döglött hal” volt, de ő ennek ellenére kitartott mellette. Hogy ezt a kérdést az életében miként orvosolta, az ő dolga, részletkérdés. Mint ahogy az is az ő dolga, hogy kit nevez a feleségének, és ez már – ahogy a mellékelt ábra mutatja – számára sem mellékes, szerintem is ez a lényeg. Egy férfi nem áll oda bárki mellé. Ha megteszi, úgy hogy tudja, akkor már ő is csak egy bárki lesz, egy senki. Egy szar. Egy nyamvadék féreg aki kényelemből, gyávaságból marad inkább csúszómászó minthogy inkább egyenes derékkal álljon. Aki ha megtudja, hogy akit feleségének nevez, egy ringyó, akkor ál-büszkeségből inkább félrekúr, hogy legalább ő is legyen ringyó, ha a nő mellet már más úgy sem lehet. Ez a művi büszkeség, ami csak tükörképünknek szól, tehát a nőnek. Az ilyen nyamvadék nem tartja magát sem férfinak, az egész élete és önmaga is csak egy feladatsor, hogy elnyomja a szégyenérzetet magával szemben saját maga miatt, egy folytonos teljesítés annak érdekében, hogy legalább azon a szinten legyen mint az, pontosabban ez, akit kénytelen továbbra is feleségének nevezni, hiszen túl gyáva ahhoz, hogy elhagyja, de a szaros kis lelke nem bírja el, hogy ő még csak egy ringyó se legyen mint az a másik akivel meg kell osztania az életét, tehát osztoznia kell vele saját magán.
A nő az nő. Neki ehhez semmi köze. A férfi, akiről a cikk szól, meghozta azt a döntést amit manapság egyre kevesebb férfi hoz meg. Néhánynak mentség, hogy az élethelyzete nem is engedi. A többség viszont csak hivatkozik erre és futtatja magát, hiszen ringyóvá lett. Ők csak senkik. Őket kéne megkövezni, mert egyre többen vannak, az ilyen Big G. félék, és ők azok aki miatt a nők már mindent megtesznek, ha kell akkor nyíltan prostituálódnak pusztán a kaland kedvéért, afrofasszal dugatják magukat még ha bele is “rokkannak”, swinger klubokba járnak egy kis gruppenért, vagy leszopják nem hogy a főnöküket anélkül hogy előléptetésre csak gondolnának, de a beosztottjaikat is… mert ezek, a ribancaik, az elferdült tudatukkal ebben támogatják őket, tehát ezt várják el tőlük, legalábbis ezt a látszatot keltik azzal, hogy még csak el sem hagyják őket ezért, sőt, mentségeket találnak helyettük, és úgy tesznek mintha csak ki kéne egyenlíteni a számlát, mintha egy ember számlázhatna saját magának… – de aztán amikor egyedül vannak és éppen senki előtt nem kell játszani a faszagyereket szépen lesüllyednek a saját szarukba és nyugtatgatják magukat, lehet hogy bűzlök és rohadok, de az a másik is – úgyhogy minden rendben, hiszen nem maradtam adósa. Ezeknek nincs saját célja vagy élete; a tetteik kizárólag a nő céljainak csökevényes kinövései; kóros elburjánzások, hiszen a nő nem azért teszi amit tesz, hogy a férfi is azt tegye – és ezért épp úgy nem is hatja meg az annyira, mint a férfit.
A nőnek a szex gyakran csak eszköz. Egy férfi sosem lehet egyenrangú attól, hogy ugyanolyan hűtlen mint a nő, mert a nő azért kefél a férfival, hogy megszerezze a férfit, de a férfi nem azért kefél a nővel, hogy őt megszerezze. Paradoxonok csak elméletben léteznek, ez nem egy adok-kapok játék. Mindkettőnek el kell vennie a másikból azt, amit belőle akar. Az más kérdés, hogy mindkettőnek engednie kell, hogy elvehessék tőle, de nagy tévedés, hogy ha egy férfiből valamit kiszakít egy nő, akkor ő azt ugyanúgy kiszakíthatja a nőből. Nem hogy a nőnek arra nincs is szüksége, a nőben nincs is benne, ami belőle ilyenkor – pusztán látszólag! – elvétetik.
Te aztán jó fej vagy! Megkövezni a Big G- féléket, bravó! Még sokra viszed! Csak bízni tudok benne, hogy egyszer megérted, hogy milyen alapvető érték a szabadság. A véleményalkotás szabadsága, a párválasztás szabadsága és az egyén szexuális szabadsága egyaránt. Nincs az az erkölcsi törvény, mely ezeket felülírhatná.
Húzd már ki united colors of benetton műbrokit a seggedből… :D
Azt szeretem benned legjobban, hogy úgy tudsz finoman és intellektuálisan vicces lenni, hogy sosem vagy bántó, sem alpári. Tényleg nagy jövő áll előtted :)
Egy ilyen korlátolt embertől bárminemű bók vagy sértés számomra indifferens.
A véleményalkotás szabadságáról beszélsz, de a véleményemet nem tudod elfogadni – majdnem ezt írtam, de számomra ez annyira alja érvelés, hogy olyan mintha te írnád.
Végigolvastam a Reszettel folytatott eszmecseréd, tehát a szokásos manipulatív libsi mantrádat a “szabadságról” ami szintén csak korlátoltságról árulkodik, semmi másról, hiszen szerinted a társadalmunk olyan magas fokon áll, hogy már csak visszafelé fejlődhet…
Szerinted az a szabadság, ha te is meg én is bármit megtehetünk – amit különben a törvények engednek, és amely törvényeket a te ízlésed szerint alakítanak ki. :)
Szerintem pedig az a szabadság, hogy te is, meg én is bármit megtehetek; plusz én veled is bármit megtehetek, ahogy te is velem, ha mindketten vállaljuk tetteinkért a következményeket; plusz ha valamelyikünknek nem tetszenek ezek a következmények, akkor lehetőségünk legyen ezeken változtatni.
Na melyikünk a korlátolt… hülyegyerek. – ha már az intellektuális énemre vágysz. Megelőzöm a korlátolt reakciód; tudom, személyeskedek. Csak azok tartanak a személyeskedéstől, akik képtelenek a saját személyüket megvédeni… ja, és épp te is ezt tetted velem, ja, és te is pont lehülyéztél – csak én nem nyivákolással szoktam ezt lereagálni.
Az ilyen felelőtlen, önző emberek, akiknek csak az a fontos, hogy ők mit tehetnek, abszolút értéktelenek lennének, ha nem lenne semmi beleszólásuk a társadalom folyamatába. (Hiszen te még véletlenül sem mennél oda senkihez azzal, figyelj öcsém, ezt szarul csinálod… amíg téged nem korlátoz.) Így viszont károsak, és akik a kártértérítésben érdekeltek, csak azoknak hasznosak.
Egyetlen hasznos előremutató vélemény nem hagyta még el a szádat – nagyjából minden ömlengésed csak a saját önigazolásod, ha bárkinek tanácsot akartál adni, az minden gyakorlati szempontot nélkülözött és egy mondatban kb. ki is merült ebben: “Őszintén drukkolok Neked!” – ez a hozzászólásod is pont egy ilyen egy vicc. :D
1. pontod – Kösz a semmit!
– Ha majd Narancslé elkezd felszedni lányokat akkor majd egyre inkább javul a kisugárzása, nem kéne fordítva ültetni a lóra.
2. pontod – Minden értelmesebb nő elhányja magát az ilyen álszent faszkalap férfiaktól, akik azt hiszik, ez a burkolt módja az érdemük előadásának.
– Narancslének meg kell kérdeznie a nőt arról, amit majd magáról el akar mondani, az érdeklődése fog a nő részéről érdeklődést szülni, ez lehetőleg ne legyen látszólagos, hanem tényleg érdekelje, mert ha a nő levágja, hogy csak manipulálja, akkor bukó, viszont ha odafigyel, akkor így tudja azokra a témákra irányítani a beszélgetést amikről szívesen beszélne ő is. Ha a nő nem kérdez rá, nem kell szóba hozni semmit, legfeljebb ha annyira a sztoriba vág, hogy tényleg kikerülhetetlen. Te meg különben egy pöcs vagy.
3. pontod – Tipikusan egy beképzelt fasz tanácsai.
– Narancslé szépen szedjen fel olyan nőket akiket első ránézésre nem tart magához méltónak – mint ahogy tanácsoltam is lentebb – de viselkedjen úgy ahogy kedve tartja. Ez a többi nőnél is sikeresebbé teszi és az adott nőnél is. Ne abból induljon ki, hogy az a csaj ostoba, és ne is azzal nyugtassa magát ha elhajtja. Ha felszedi és megismeri, lehet hogy a nő emelkedik a ranglétráján de lehet hogy lejjebb csúszik, ez majd kiderül, utána már alkothat róla véleményt, szíve joga. Viszont ne felejtse el, hogy különben szüksége van nőre, és a jobb nőkhöz a rosszabbakon keresztül vezet az út, mert egy nőt pont nem az intellektussal lehet legjobban lenyűgözni és butácskább nőkkel minden egyebet lehet gyakorolni… fellépés, udvarlás, kisebb-nagyobb sikerek higgadt kezelése, sorolhatnám…
4. pontom – egyáltalán nem véletlen, hogy a házasságod úgy áll, ahogy…
Köszönöm a szívmelengető szavakat, Narancslé nevében pedig a jótanácsokat! A nejem szerint tökéletes keresztapja lehetnél a legkisebb gyerekünknek. Mit szólsz? Összejárhatnánk vasárnaponként…
Szegénykém… és különben én vagy az első akiről a nejed ezt mondta? :D Eddig hány keresztapajelölt tett nálatok látogatást vasárnaponként? :)
“Engem még – tudtommal – sosem csaltak meg.”
:)
Persze én bízok az emberismeretedben, a nőket is olyan rafináltul tudod felszedni… és a megalapozott választásodban, hiszen ha jól emlékszem, a nejed volt kb. a 151. nő az életedben… (Már csak a valószínűségszámítás alapvető szabályai szerint sem lehet százötvenegyből a legjobbat kiválasztani, főleg ha kifejezetten az utolsót választod, arról nem is beszélve, hogy átlagosan 1 hónap ismeretség után döntötted el, hogy ki is legyen ő. :))
– Ne haragudj, de vissza kell utasítsalak… Add meg neki az Ashley Madison linkjét, keressen ott keresztapucit, ahol minden jóravaló feleség…
:) :) :)
Sil jól szétszedett :) Én csak azt nem értem miért nem húzol vissza a törzshelyedre, az NLC-re. Olvastuk, hogy oda is publikálsz :)
Sajátosan látod a világot. Ha egy-két faszkalapozás meg hülyegyerekezés jelenti számodra a kommunikációs diadalt, úgy igazán könnyű téged boldoggá tenni. Silnek legalább volt annyi esze és stílusérzéke, hogy a végére megszelídült. De ahogy látod…
Hát azért ez számomra nem teljesen így van. A korlátlan szabadság illúziójára hivatkozni egyfajta mentális vakságra utal.
Kiváncsi vagyok, milyen értékeket tudsz, melyek fontosabbak az emberi szabadságnál. Hogy látod, lehet teljes értékű életet élni anélkül, hogy teljes mértékben Te irányítanád a párválasztásodat, a szexualitásodat, illetve a megfogalmazott véleményedet? Elek, Te egy értelmes, józan pali vagy. Melyikről mondanál le ezek közül és milyen áron?
Olyan fontos ez ha éhes vagy és fázol?
A szabadság abban a formában ahogy a fogalmat közkeletűen manapság használják nem létezik, csak egy PR eszköz.
Nyilván nem fogunk a Maslow-piramis kapcsán vitázni. Nyilván feltételezzük azt, hogy a létfenntartás alapvető szükségletei rendezettek. Sőt, feltételezzük azt is, hogy szabadság jogainkat nem használjuk ártó szándékkal.
Igaz, hogy csupán gyerekkoromban, de én még éltem a Kádár-rendszerben, ahogy – feltételezem – Te is. A rendszer fenntartásának pont ez volt a stratégiája, amit írsz: ha jóllakottak az emberek, a szabadság már nem izgatja őket annyira. És működött! Ezeknek a srácoknak, akik itt kommentelnek, fogalmuk sincs, milyen világ volt az, amikor nem mehettél Nyugat-Európába, amikor nem mondhattál véleményt, amikor nem dönthettél a sorsodról. Mi tudjuk. És nem hiszem, hogy valóban visszasírnánk bármilyen régebbi kort.
Igazából nem is tudlak követni. Hogyhogy nem létezik a szabadság???
Nehéz körbeírni az érzéseimet a szabadság szó olvastán.
Az ember szabadsága végső soron abban áll, hogy a fizikai szükségszerűségeken túl saját korlátait maga választhatja meg. Ez a legteljesebb szabadság ami embernek megadathat, de még ez is nagyon-nagyon keveseknek.
Az egyik oka az ellenérzésemnek éppen az, hogy a szabadsághoz társított manapság használatos jelentéstartalmak annak korlátlan mivoltát sugallják. Pedig ennek a fajta szabadság-fogalomnak kb. annyi köze van a valósághoz, mint fotómodellnek a saját fotoshoppolt fényképéhez.
Mégha a szabadság általam használt definícióját is fogadnánk el, láthatóan számos külső kényszerítő tényező is korlátozza ezt a fajta szabad korlátfelvállalást. A Te példáidból merítve hiába döntenék párválasztás kapcsán a hosszútávú, hűségen és bizalmon alapuló kapcsolat mellett, ha nincsen hozzá partnerem. Hiába akarnék mindennap szexelni, ha nincsen kivel és a véleményem sem mérvadó igazán, ha hangoztatásával sem a magam sem a környezetem létét nem tudom befolyásolni.
Ha pedig kissé mélyebben belemegyünk ebbe a szabadság-fogalomba, jóval elszomorítóbb érzésekkel telítődhetünk. Az emberek túlnyomó többsége nem is tud mit kezdeni vele. Nem képes kezelni, élni vele. Az egyén folyamatosan saját félelmei, meggyőződései és általánosságban egója börtönében él. Önigazolásként is szüksége van rá, hogy külső, kényszerítő tényezők “mondják meg”, hogy micsoda, kicsoda és hogy mit kell tennie, mit kell gondolnia. Saját lényünk börtönében nem is vagyunk képesek meglátni a kivezető utat, sőt gyakran meggyőződésünkké is válik hogy szabadok vagyunk, irányított vakságunknak hála nem látjuk a ránk boruló, fogvatartó falakat, testünkön nem érezzük a végtagjainkba maró bilincseket.
Szóval kádár-korszak vagy éppen a mai időszak annyiban különbözik, hogy melyikben milyen módon és mennyire NEM VOLTUNK, VAGYUNK szabadok, nem pedig az ellenkezője.
Nekem tetszik a szabadság definíciód és valójában szinte mindennel egyetértek, amit írsz. Csupán pár megjegyzés.
1. Attól, hogy bizonyos fogalmakat lejárattak az idők során, attól a mögöttes értékek nem változtak. Az SZDSZ például tökéletesen tönkretette és szitokszóvá alakította a liberális jelzőt. Ettől még a liberalizmus alapértékei nem sérültek.
2. Igaz, hogy a teljes szabadság csupán keveseket jellemez, de attól még törekedni kell rá. Erről szól a PUA és a MTGOW is.
3. Elképesztően nagy különbség az, hogy elvi korlátaid vannak, vagy csupán a gyakorlatban nem tudsz élni a szabadságod adta lehetőségekkel.
4. Az emberek nagy része nem tud mit kezdeni József Attilával, Dosztojevszkijjel vagy akár a U2 muzsikájával sem. Attól még ezek értékesek. Ne az igénytelenekhez mérjük magunkat!
“Ezeknek a srácoknak, akik itt kommentelnek, fogalmuk sincs, milyen világ volt az, amikor nem mehettél Nyugat-Európába, amikor nem mondhattál véleményt, amikor nem dönthettél a sorsodról.”
Ma azért mennek ugateurópába, hogy cukrászdát nyissanak.
Ma is van törvény rá, hogy fogd be a pofád. Régen is volt?
Ma is más dönt. Sőt.
Régen úgy voltam vele, hogy mi szívtunk a legnagyobbat, mindhárom esetben (1 véhá, 2 véhá, hidegháború) a vesztes oldalon voltunk, talán még az endéká, de aztán rájöttem, mindhárom esetben a jobbik oldalon álltunk, nem csak az első kettőben.
Örülök, hogy egy sornál hosszabb véleményalkotásra késztettelek, bár a rövideket is bírom. Azt azért sosem hittem volna Rólad, hogy a komcsi rendszer mellett tudsz érvelni…
Ezektől még azok is jobbak. Bár ezek ugyanazok.
Már-már bibilai, amit írtál. Adatik és elvétetik…
Nem teljesen veszem le, mit akarsz mondani. Azok a pacákok a szarok, akiknek ha a csaja félrekúr belenyugszanak, nem lépnek ki és legfeljebb ők is bosszúból félrekefélnek? Azok meg a jó fickók, akik mindent borítanak és kirakják az asszonyt, mint macskát szarni?
Valóban kissé kontrasztos… :D – véletlenül sikerült így… :)
Köszönöm az összefoglalást! Tökéletes, pont így értettem. Gondolj bele! Ezeket a puhapöcsöket úgy is el fogja hagyni az asszony, de csak akkor amikor már teljesen ki lesznek csinálva… Ellenben ha kezükbe vennék a sorsukat, azzal a jelenlegi rendszer társadalmi szinten nem borulna fel, csak a férfiak átvennék az irányítást. Egyénileg meg akkor válnának, amikor még nagyjából toppon vannak, tehát az életminőségük nagyobb eséllyel megmaradna normális szinten. Nem tudom jogilag számít-e ha a férfi adja be a válópert, de majd Oscar megmondja… A nők hozzáállása is javulna hosszabb távon… Stb…
Ezzel gyakorlatilag azt mondod, hogy tökösebb srácok kellenének, akik tudják hogy mit akarnak és ragaszkodnak is hozzá. A legtöbben így gondolják, még a nők nagyobbik része is. Sok nő kiáltja vagy csak magában szinte üvölti: “tessék engem rendre szoktatni, betörni, megszelidíteni”
Igen, pont ezt mondom és azzal is egyet értek, hogy a nők ezt szeretnék és ezt is jelzik, bár ezt is mondtam, de most konkrét leszek:
– A nők az ambivalens viselkedésükkel azt mutatják, törje be őket valaki, az a valaki, akinek ez éppen szól. Ez a viselkedés társadalmilag támogatott, tehát különben túlzásba is viszik.
– Az a férfi, akinek ez valójában szól, ezt nem értetlenségből nem teszi meg az adott nővel, de nem is lustaságból. Azért nem, mert a nő az ilyetén – szerintem túlzásba vitt – viselkedésével pont az a férfi előtt értékteleníti el magát, aki előtt értékes szeretne lenni, de csak akkor, ha ezt a férfi el is várja és ki is mutatja. A férfi viszont már nem várja el, számára már ekkora energia befektetéshez túl értéktelenné vált a nő. Ha a férfi az udvarlási szakaszban van a nőnél, akkor nem fogja elvenni. Ha már elvette, akkor pedig látszólag támogatja a nő viselkedését azzal, hogy hagyja, a nő élje ki magát minél jobban, és így legitimálja azt, hogy ő is kiélhesse magát – öröm az ürömben kategória.
– A helyzetet pedig bonyolítja, ha a férfi az első férj kategória, nem szeretnék szakmaiatlan lenni, tehát béta-bux, akkor valójában ő nem is az a férfi akitől a nő ezt elvárja, tehát elfogadja. Ilyenkor a férfi semmi egyebet nem tehet, mint elérheti azt, hogy a nő önmagát zabolázza meg. Ezt pedig csak úgy, ha ő hagyja el a nőt. Ezáltal a nő önérzetét azzal csorbítja – az egészséges, a nő számára is kedvező szintre, erre a miért lentebb – hogy jelzi ezzel a nőnek, ő még egy olyan férfinak sem kell, akit saját magához képest eredetileg egy alsóbbrendűnek gondolt. (Hiszen a béta-bux férjeket a feleségük alsóbbrendű embernek gondolják, más magyarázata nincs annak, hogy jogosnak érzik, vannak olyan emberek a világban, akiknek az a dolguk, hogy évekig csak eltartsák, tehát kiszolgálják őket anélkül, hogy viszonzást ezért elvárhatnának – és nem is kapnak.) Amíg ezeket a férfiakat a feleségük csak elhagyja, de ők nem hagynak el senkit, hanem ezt mindig kivárják, akkor ők mindig csak egy olyan nőt hagynak maguk mögött, aki továbbra is még inkább meg lesz győződve a saját felsőbbrendűségéről.
– Ezek a nők ezzel a tudattal választanak majd maguknak második férjet, akit bár igazi férfinek gondolnak majd magukhoz, akitől elfogadják majd a zabolázást, sőt maguktól engedelmeskednek majd neki, még abban is amiben nem kéne. Mivel eleve egy felturbózott önérzettel választanak, így valójában olyan férfit kapnak, aki túl jó hozzájuk, a férfi pedig egy olyan nőt, aki kevés hozzá. Ebből vagy lesz egy második válás, ha megtehetik, tehát van elég pénz, és elég fiatalok ehhez. Vagy pedig lesz egy akár sírig tartó, de unalmas kapcsolat a férfinak és egy folyamatos megfelelési kényszer a nőnek, mert – és most jön a miért – a saját téves önértékelése miatt egy olyan férfinak akar majd megfelelni, és csupa olyasmiben, amit különben a férfi nem is vár el tőle, vagy várna el, ha egyenrangúnak érezné magához…
Igen.
Amúgy a fentebbi sztori, amit linkeltem meg a poszt is felveti azt a kérdést, hogy ugyan a nőnek mit kell még a szépségen és az alapvető női különbségeken kívül nyújtania? Semmit, hiszen ha kéne még, akkor nem verhetnék át a férfit, akikhez a pénzükért hozzámentek és tőlük teljes eltartást és kötelező szórakoztatást kaptak.
Persze nagyjából a posztban a Red Pill fórumon is szegény férfit oktatták ki, hogy szerencsétlen béta volt, na meg fel kellett volna ismernie a jeleket.
Na persze, és a nő? Ő neki elég nyújtania a testet, pár mondat esténként és néha főz és ennyi? Komolyan ennyi? A férfi meg legyen 40-50 évig topformában 6x ennyi területen?!
A testről már korábban írtam nektek max. 3 év alatt egy bálnából is bombázót lehet változtatni, ha valaki meg normálisan néz ki 5-8 kg túlsúllyal, akkor 1-1,5 év alatt, ez nem különösebb teljesítmény. Nem hülyének lenni sem nagy szám, kicsit főzni, házimunkázni sem az, minden egyedülálló férfi csinálja magának PLUSZ pénzt keres, karriert épít, hobbizik, meg szórakoztató és vicces is, ja meg legyen önbizalma és életstílusa.
Ami a szörnyű, hogy mi, férfiak ennyire egyszerűen vagyunk kitalálva, hogy jó test, nem túl hülye és úgy tűnik, hogy szeret, akkor már átment a szűrőn és ideális feleségjelölt. A normálisan kinéző nők meg úgy válogatnak, mint a tv csatornák közül, ha valamelyik nem ad elég izgalmat meg “biztonságot” (pénzt), akkor nyomja a következőt. Amelyik meg nem néz ki jól, az lusta felemelni a seggét meg kevesebbet enni, az meg panaszkodik, hogy neki nem jár a fehér herceg. Hát a pofám leszakad!
Nekem ezért is röhejes és már többször történt ilyen velem, hogy olyan nőnek kellett nyomni a műsort, aki hozzám képest 2 szinttel is lejjebb volt, de még így is ő diktált, pont ahogy a férfi írj:
“A feleségem egy hozzám hasonlóan külsőleg 8-9-es leányzó volt, anyagilag egyes, mivel egy bőrönd ruhával jött. Ugye egy nő talál magának ilyen adottságokkal 10-es pasit is egy numerára, míg nekem 8-9-es férfiként 6-os nőknek kellene csapnom a szelet”
Nekem sokszor ezért is megalázó ez az egész nőzés, mivel egyéb területeken kimagasló dolgokat értem el és akkor én dobjam be magam egy nálamnál butább, nőben rosszabbul kinéző, szegényebb és szerencsétlenebb embernek? Ez maga a önalázás, főleg ha össze sem jön a dolog rövid távra sem. Ja, hogy béta vagyok, lehet, de így is remek az életem minden más vonatkozásban, csak a nőzés terén nem, na de akivel ismerkedem az sem egy nagy alfa, sőt, majd minden területen szarabb, mint én, csak éppen nő, ez bizony mindenre felmentés, innentől ő diktál. És ha össze is jövünk és minden szupernek látszik, még akkor és az ő kezében vannak a kártyák, lásd a posztokat, kamuzhat-hazudhat-lehúzhat, na meg viheti a gyerekeket, meg bármikor félreléphet, hiszen nő, ő bármikor kap szexet, amíg tűrhetően néz ki.
Havi önsajnáltatásomat hallották. :)
Na de nem szánalmas ez az egész? Tulajdonképpen sokszor már azért nem szólok hozzá, mert úgy érzem, hogy másoknak, akik ide írogatnak is ugyanez a bajuk és ez a téma meg körbe-körbe minden téma alatt hol így, hol úgy becsomagolva.
Hát szerintem ne lefelé ne veszkődjön az ember. Ha a férfiember megkérdezi magától, mit tud nekem adni ez a nő és a válasz csak annyi, hogy pinát, akkor szerintem nagyon nem kell veszkődni utána. Ha jön jön, ha meg nem olyanja mindnek van.
Ha Dennis írná, biztos előjönne olyasmivel hogy csökkented a szexpiaci értékedet ha lefelé mész meg ilyesmi. Meg hogy a nők profibban blöffölnek a saját lapjaikkal és hogy nekünk férfiaknak ezt tanulnunk kell.
Megjegyzem régen azért mást is le kellett tenniük a nőknek az asztalra, hogy feleségjelöltek legyenek. Az hogy “jó házból való” és “jó nevelést kapott”, jelentett valamit. Azon kellene elgondolkodni, hogy sokunknak manapság miért tűnik elegendőenk ha a nő megüt egy minimum kinézeti mércét és hajlandó széttenni a lábát…
“Ha Dennis írná, biztos előjönne olyasmivel hogy csökkented a szexpiaci értékedet ha lefelé mész meg ilyesmi.”
Hááát, nem tudom. Néhány helyen azt olvastam a teljesen padlón lévő embereknek tanácsként, hogy NE úgy kezdjék el kihámozni magukat a szarból, hogy első körben csak valaki legyen, hogy szerezz egy kis önbizalmat, aztán majd keresel egy picit jobbat – lesz picit több önbizalmad, aztán még jobbat stb stb. Pedig szerintem ez működőképes. (Persze az első körös csajnak is meg kell ütnie a minimum szintet.:)
A szexpiaci értéked úgy csökken ettől, hogy ha a csajok egy csúnya nővel látnak, akkor leértékelődsz a szemükben, bármekkora király is vagy amúgy. Ha meg egy szép nővel, akkor felértékelődsz, bármekkora balfax is vagy amúgy:)
“mit tud nekem adni ez a nő és a válasz csak annyi, hogy pinát, akkor szerintem nagyon nem kell veszkődni utána”
Hát igen, ezért hatalom, ha tudsz választani, válogatni. És ezért akarják a nők/feministák azt erőltetni folyton, hogy te csak ne válogass, hanem örülj bárkinek és becsülj meg bárkit, mert akkor marad a hatalom náluk.
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/37gw8a/power_the_ability_to_choose_who_to_fuck/
“A szexpiaci értéked úgy csökken ettől, hogy ha a csajok egy csúnya nővel látnak, akkor leértékelődsz a szemükben, bármekkora király is vagy amúgy. Ha meg egy szép nővel, akkor felértékelődsz, bármekkora balfax is vagy amúgy:)”
Akkor most a nők buták?
Egyszerűen sokkal inkább presztizsből és sokkal kevésbbé saját ízlés alapján választanak párt, mint mi. Egyszer még gimiben egy újdonsült barátnőm elmesélte, hogy amikor udvarol neki egy srác, mindig kikéri 1-2 barátnője véleményét az illetőről, mielőtt eldönti, mit kezd a közeledéssel. Akkor még egy infantilis csajnak gondoltam emiatt, most meg már úgy látom, egyszerűen másképp működnek a nők, mint mi. Bár azért szerintem ha őszinték vagyunk magunkhoz, messze nem mindegy nekünk se, hogy mennyire találják vonzónak az aktuális nőnket a barátaink, legfeljebb kisebb a hangsúly ezen, mint a nőknél…
Sose érdekelt ilyen téren a haverok véleménye.
“Nekem sokszor ezért is megalázó ez az egész nőzés, mivel egyéb területeken kimagasló dolgokat értem el és akkor én dobjam be magam egy nálamnál butább, nőben rosszabbul kinéző, szegényebb és szerencsétlenebb embernek?”
Ugyeugyeugye!?!
Egyszer egy ilyennek tettem a szepet, a csaj meg lepattintott. Eleg csunyan. Csunyan? Akkora faparaszt volt, hogy forgacsot kopkodott. Na, elkapott a pulykamereg es szepen, szisztematikusan levezettem, hogy nem egy szinten vagyunk, es lenyegeben nekem kene magamat kellemetlenul ereznem, hogy ra fecsreltem az idomet. Ez olyan szinten megsemmisito volt, hogy egesz este bogott utana, mint egy dedos.
“szepen, szisztematikusan levezettem, hogy nem egy szinten vagyunk, es lenyegeben nekem kene magamat kellemetlenul ereznem, hogy ra fecsreltem az idomet”
Na, ha ezt sikerül vele éreztetni(!), belevinni a metakommunikációtokba egy pimasz, vicces, kissé egós, szemtelen, nemtörődöm stílusban (ahelyett, hogy konkrétan levezetnéd neki), akkor rögtön nem akarna lekoptatni.:)
Hajszálpontosan így van. Amikor az egó irányít, akkor búcsút inthetünk az eredményességnek. Azzal nem leszünk többek, ha egy összetört nőt hagyunk magunk mögött. Egyszerűen kötelező eljutni az önértékelés olyan pimaszul magas fokára, hogy már semmi szükségét nem érezzük a visszaalázásnak. Sőt! Kifejezetten várjuk, élvezzük és magunk hasznára fordítjuk a másik összes negatív megnyilvánulását. Ez olyan pokoli erőt mutat, amit igazán ritkán látni. Ez maga az ellenállhatatlan alfaság!
1. Amikor a csajrol kiderult, hogy ekkora tajparaszt, hat ott minden vonzalmam ugy szunt meg, mint egy lebofogott gyufalang.
2. Aki tuzzel jatszik, ne csodalkozzon, ha megegeti magat. Szerintem jo lecke volt, hogy az egojat ne masok porba tiprasaval probalja boostolni, mert a fagyi visszanyalhat.
3. Elegge kifordult szemelyiseg kell ahhoz, hogy valaki olyat kefeljunk, akitol undorodunk.
4. Kihasznalni mas embereket, fapofaval taktikazni. Ha nem vagyok kepes brazil szappanoperakat nezni, miert valtoztassam az eletem azza? Csajos analogiaval ez mar nem smink, hanem mellplasztika.
Hat ezaz. Viszont az ut gorongyos ehhez. Nagyon nehez ugy kutyat idomitani, h te vagy az idomar is egyben. :D
Ha már kutya… “Nem létezik neveletlen kutya, csak rossz gazda.”
Az idomítás egyébként sem a megfelelő szó.
Regi viselkedesmintakat ujakkal irsz felul. Igazad van, atidomitas. :D
Igen, csak a fiatal, párkapcsolatban kezdőknek nagyon nehéz a semmire felépíteni a tartást és önbecsülést. Hiszen pont az a pozitív visszacsatolás hiányzik, amelyre támaszkodhatnának. Több rövid futam és/vagy egy-két valóban sikeres hosszabb távú kapcsolat birtokában már sokkal könnyebb megingathatatlanul hinni a saját értékekben és sugározni azt az észrevehetetlen és visszautasíthatatlan erőt. Addig pedig az erkölcsi tartás vagy neveltetés függvénye, hogy milyen úton próbálkozik inkább. De szerintem is csak lépésenként építhető fel az önbizalom, hiába tudja, hogy összehasonlításban magasan veri az átlagot egy csomó területen.
Szerintem simán összejöhetsz nálad 2-3-al lejjebb lévő nővel… Viszont főleg ilyenkor semmikképpen sem diktálhat semmiben! Neki csönd a neve! Mindig ki akar majd törni, de azt kb. ennyivel kell lekezelni: Tudd hogy hol a helyed! Ne fárasszál! Majd én megmondom hogy mi lesz, szólok ha tanácsra van szükségem, főleg tőled! És hasonlók… Attól nem leszel leértékelve, mert a nőd nem 10-es, csak attól hogy ha hagyod, hogy úgy viselkedjen, mintha az lenne. Pont úgy kell vele bánni, ahova pozicionálod, de nem ő fog pozicionálni téged. És lesz szex, akkor amikor akarod, és nem is akármilyen. Ha valamiért lelkiismeretfurdalásod támadna, mert ugye nem vagy gondolom szociopata, akkor keféld meg és elmúlik… :D Tuti recept… :) – de a hozzáállásodon ne változtass még véletlenül se! – Hiszen örüljön hogy egyáltalán vele vagy. Ennyi. Nehogy már ne szexelj rendszeresen, csak mert nem találsz magadhoz való nőt… Amúgy meg így nem is fogsz… de ez már más tészta.
Ez a recept bevált már nálad? :D
Amúgy röhögjetek vagy vessetek meg, de ez a terv titokban, hogy szétalázok pár hölgyet pontosan így, illetve bocs alfaként viselkedek velük, mert le sem szarom őket. A nők alapjáraton így nyomják, úgyhogy megpróbálom lelkiismeretfurdalásomat meg rendességemet kiirtani, hiszen ha egy nálamnál életképtelenebb és butább lény is ilyen velem, akkor én minek törjem magam (nem, még soha nem kaptam meg élőben, írásban vagy szemtől-szemben, hogy “nézd Narancslé, nem vagy az esetem”, ez csak a filmekben van, mindig nem válaszolás, kamuzás, hazudozás és eltűnés volt eddig a reakció).
Igen, be, és különben ezt nagyon jól látod!
“Nekem sokszor ezért is megalázó ez az egész nőzés, mivel egyéb területeken kimagasló dolgokat értem el és akkor én dobjam be magam egy nálamnál butább, nőben rosszabbul kinéző, szegényebb és szerencsétlenebb embernek? Ez maga a önalázás, főleg ha össze sem jön a dolog rövid távra sem.”
Szeretem, amiket írsz. Grammra pontosan a húszéves önmagam gondolataira ismerek… Szerintem nem jársz rossz úton. Vagy legalábbis az első lépést megtetted: pozicionáltad magad. Látod saját magad kívülről, ismered az erényeidet és a hiányosságaidat. Erre már lehet építkezni. Pár apró gondolat:
1. Hiszem, hogy értékes ember vagy. Hidd el magad is. Sugározzon rólad, hogy TE vagy a főnyeremény. Ez legyen az alapattitűdöd.
2. Ha egyéb területeken kimagasló dolgokat értél el, az brutálisan tudja növelni a vonzerődet, ha megfelelően kommunikálod. A végletek jelentik a hibát: ha hallgatsz róluk, vagy ha kérkedsz velük. Nyilván nem mehetsz oda a csajhoz úgy, hogy “Helló, Narancslé vagyok, Kossuth-díjas színész…” De azt megteheted, hogy ügyes utalásokkal sztorizol: “A múltkor is rém kellemetlen volt a parlamentben, mert…” Előbb-utóbb rá fog kérdezni: “Mit kerestél te a parlamentben?” Innentől zöld a lámpa, megfelelő álszerénységgel, félvállról, mintegy mellesleg megemlítheted, hogy a Kossuth-díjadat vetted át :)
3. Alázat. Ha rendben van az önértékelésed, úgy semmi sem megalázó. Belegondoltál már abba, hogy művelt, tanult, kimagaslóan értékes emberként milyen egy egyszerű vízvezeték-szerelővel beszélgetni? Ha van egy kis eszed, úgy alázattal el fogod fogadni a szakmai meglátásait. Azért, mert sok évvel több tudást halmoztál fel, nem leszel minden területen kimagaslóan profi. Az égvilágon semmi megalázó nincs abban, ha egy ostoba kiscsaj elhajt. És abba sincs, ha a hozzá hasonlóan primitív pasi két perc alatt befűzi. Semmi szégyen nincs abban, ha tanulunk a nálunk eredményesebbektől.
Őszintén drukkolok Neked!
Köszi a tanácsokat. A probléma az, hogy a legtöbb fiatal nő annyira el van szállva és várja a herceget, aki megoldja a nyomorult életüket, hogy azt hiszik, hogy ők vannak a világ tetején, mert van egy fiatal testük. Ez nekem kevés sajnos.
“Grammra pontosan a húszéves önmagam gondolataira ismerek”
Na és hogy ment tovább a sztori, ha szabad kérdeznem? Csak nem öregedtél 10 évet, nőtt a szinted a karrierel meg pénzzel meg a magabiztossággal a nőé meg csökkent a ráncokkal és a biológiával és egymásra találtatok a 2 SMV görbe metszéspontjakor? :)
Én úgy látom, hogy arról beszélsz, hogy egy normális társra vágysz. Mert amúgy, ha csak szex kéne, akkor elég pár egyszerűbb praktika és az meg lesz. Csak szövegelni kell. De persze kapcsolat meg nem lesz. Főleg, mert a csak szöveggel fejben nem hozzád illő, ámde testileg remek példányokkal tölthetsz kellemes órákat, napokat. De ennyi. Pár gönc, egy jól kinéző autó, lehetőleg karikás, vagy három betűs és kész. Aztán a felszín persze más… de mondjuk én 38 vagyok és engem az ilyesmi nem érdekel, még, ha olyan egyszerű is (fiatalabb koromban volt egy olyan korszakom, mikor viszonylag rövid idő alatt elég sok nővel volt dolgom) . És akkor marad a mi? Jelenleg én is nagyon bizonytalan vagyok. Ennyi idős létemre elkerültem a házasságot és a gyerekeket is, mert mindig ott volt a nő részéről az érdek és mindannyiszor, mikor alkalom nyílott rá kiderült, hogy az igaz szeretet egy kamu (mármint az volt az esetemben). És akkor viszlát kapcsolat. Pedig próbálkoztam, volt 7 éves együtt élésem is, de az eredmény szintén ugyanaz volt. Még van pár évem eldönteni tudom, de jó ez az oldal, mert sok rejtett aspektust megvilágít.
Hát gondolom minden életkorszaknak, lelki időszaknak megvannak a maga dolgai. Erre és arra is szükség van. A gond általában ott van, ha valamelyik kimarad. Akár egy korai beleugrós házasság és hűség, akár az élethosszig tartó szoknyavadászat miatt.
Én a magam példáján úgy látom, kár hogy nem ugrottam bele a dologba korábban. Ez nálam kb. 22 évesen volt, legalábbis nekem akkoriban volt egy olyan nő az életemben, akivel ezt el tudtam volna képzelni, de az élettapasztalatom és a világlátásom még kevés volt ahhoz, hogy a csalfaságokat az első jelek alapján felismerjem. Ahhoz viszont már eleget tudtam, hogy meg tudjam tartani – csak külső okok miatt nem akartam. Ezeket az okokat persze az ezt követő komoly kapcsolataimban hátrasoroltam és megoldottam, viszont azóta már túl jól ismertem őket és a lehetséges buktatókat, hogy esélyük legyen. Jelenleg úgy állok, hogy ha nem jutok el a lelki fejlődés :D azon szintjére, hogy gond nélkül teljesen hülyének nézzem magam és dalolva ássam meg a sírom – kissé teátrálisan – akkor felejtős az egész…
“Én úgy látom, hogy arról beszélsz, hogy egy normális társra vágysz.”
Igen, erről van szó.
“Ennyi idős létemre elkerültem a házasságot és a gyerekeket is, mert mindig ott volt a nő részéről az érdek és mindannyiszor, mikor alkalom nyílott rá kiderült, hogy az igaz szeretet egy kamu (mármint az volt az esetemben). És akkor viszlát kapcsolat. Pedig próbálkoztam, volt 7 éves együtt élésem is, de az eredmény szintén ugyanaz volt. Még van pár évem eldönteni tudom, de jó ez az oldal, mert sok rejtett aspektust megvilágít.”
Ezen én is elgondolkodtam, de ha meg túl sokáig bizonytalankodik az ember, meg a másikat folyton teszteli és biztonságos üzemmódban nyomja (külön számlák, folyton elszámol, külön vagyon, meg titkos tartalék mondjuk, házasság nélkül), akkor meg lehet, hogy kimarad a családozásból. Viszont ha meg vakon minden benyal, akkor lehet, hogy lesz 1-2 gyerek, de lehet hogy utána a nő kegyetlenül lehúz lelkileg meg anyagilag is később. Na ez az igazán nehéz dolog, hogy mikor mit csinálj. Na meg megéri-e egy válással és anyagi lehúzással 1-2 gyerek vagy a függetlenség, de egyedül…
Tök jó, hogy ennyi mindent meg tudtok egymás közt beszélni, kb egy önsegítő férfi kör. Már ezért megérte ezt az oldalt létrehozni az alapítóknak. Alter, gratula az udvarias és megértő, megérteni vágyó hozzáállásért. Így lehet (általánosan értve) ellenségből barátot csinálni. ;-)
A TRP az is lenne. Ha már más nem segít.
99 %-ban Big G.-vel és DennisVT-vel értek egyet.
:)
Én 100%-ban csak magammal értek egyet.
érdekes cikk.
“Tizenkilenc év után a te figyelmed már semmilyen értékkel nem bír a számára. Kell neki a visszaigazolás, hogy még mindig vonzó, izgalmas és szexi.”
Ez azt jelenti h egy férfi nem lehet kedves? Nem udvarolhat néha szépen az asszonynak, teszem azt rajzol egy szívet neki és ott hagyja az asztalon? És főképp nem lehet szerelmes?
Ha ez így van valóban félrement valami mert ennek így nincs értelme :)
Dehogynem, lehet. De ne vigye túlzásba, amiből sok van, az értéktelen lesz. Őszintén szólva ebben nyilván semmi személyes tapasztalatom nincs, nyilván nem voltam 19 évet házas, de a RedPill, illetve a PUA gondolatok, amik a hosszútávú kapcsolatokra vonatkoznak, azt mondják, hogy a lényeg az, hogy ne “bétásodjunk el”. Maradjunk minél inkább olyanok, fizikálisan és mentálisan és lehetőleg anyagilag, mint akibe a nő jó esetben beleszeretett. Érezze minél tovább és minél erősebben azt, hogy mi vagyunk számára a főnyeremény, mi pedig higgyük el, hogy tényleg így van. És tényleg így van, a férfi elköteleződése értékesebb, mint a női szexualitás, és ezt folyamatosan tudni kell, és nem azt hinni, hogy mi fogtuk meg a nővel az Isten lábát.
Lényeg a lényeg, ha sikerül a képet fenntartanunk a feleség tudatában, hogy szerencsés, hogy vele vagyunk, akkor nem fog annyit veszíteni az értékéből a mi figyelmünk, és nem fog felértékelődni valaki más figyelme.
Ennek a “hogyan”-jára kezdésnek ajálom a 16 Heartiste javaslatot.
Szerk: Ja és még valamit mondanak: Ne házasodj, mert a mai körülmények közt ezzel olyan hatalmat adsz a nő kezébe, illetve olyan hatalomról mondasz le (a bármikor lelépés hatalmáról), amit nem lehet ellensúlyozni semmivel.
“Kell neki a visszaigazolás, hogy még mindig vonzó, izgalmas és szexi.”
Igen. Egy férfinek viszont semmi lehetősége nincs rá, hogy ilyen jellegű visszaigazolásokat kapjon az életben. Így aztán mitől lenne magabiztos, domináns, ha egyszer semmi olyan jellegű visszacsatolás nem éri, jogosultság, erőfölény nincs számára az életben, amitől ez kialakulhatna benne? Ami állítólag annyira elengedhetetlen férfitulajdonság a nők szemében. Ez a társadalom mindent megtesz, hogy már gyerekkortól kezdve lerombolja a fiúk önbizalmát, igazságérzetét, érzékeltesse velük, hogy egy utolsó csicskák, akiknek a feladata a nők szolgálata, és a társadalom felé lévő igazságtalan férfiszerep kötelezettségeinek teljesítése. Ami a nők számára ugyan hasznos, de nem vonzó.
“Egy férfinek viszont semmi lehetősége nincs rá, hogy ilyen jellegű visszaigazolásokat kapjon az életben.”
Van lehetősége, csak neki tennie kell érte. Formában kell maradni fizikálisan, mentálisan, anyagilag, emberileg, mindenhogy. Ha ezekben elég jók vagyunk, akkor meg is fogjuk kapni a visszaigazolást, és ez a visszaigazolás (ha ügyesen csináljuk, vagyis hagyjuk, hogy a nőnk is észrevegye) csak erősíteni fogja a barátnőnk/feleségünk irántunk érzett vonzalmát. Heartiste 2. pont. És valamennyire a 3. is.
Igazságos? Nem. De ez van.
A többivel persze egyetértek.
A férfiak nincsenek hozzászokva, hogy ugyanúgy árucikként mutogassák magukat, mint a nők, így a legtöbbjüknek talán eleve nincs is igénye ilyen jellegű visszaigazolásra. Ezért mondtam múltkor, hogy egy adott személyiség, vagy viselkedésminta iránti vonzalom, nem összehasonlítható, a férfiaknak a nőkkel szemben tulajdonított elvárásaival.
“talán eleve nincs is igénye ilyen jellegű visszaigazolásra.”
Ez lehet, de én arra reagáltam, hogy “nincs lehetősége ilyen visszaigazolást kapni“… azért ez nem egyenlő azzal, hogy nincs rá igénye. Nekem spec van rá igényem:)
Az alapfelvetés az volt, hogy a nőnek kell a visszaigazolás, magyarul kifelé játszik, és rombol. Én erre mondom, hogy ilyen jellegű nem kell a férfiaknak, és a kényszert, a nyomást sem nevezném lehetőségnek.
Ide szúrom be, ha már szóba került, mert már szúrta a szemem :), de nem a témába vág, elnézést!
“- Egyetértek pár dologgal, de nem mindennel. A feleségem sokkal inkább keresett figyelmet, mintsem konkrétan szexet.
– Teljesen igazad van. Figyelmet keresett. Különösképpen izgató és érdekes férfiak figyelmét, bármilyen őszinte és megbízható is legyél. Abban is biztos vagyok, hogy tökéletes apa voltál mindvégig. És mi az, amit a figyelemért cserébe adni tudott? A teste. Tizenkilenc év után a te figyelmed már semmilyen értékkel nem bír a számára. Kell neki a visszaigazolás, hogy még mindig vonzó, izgalmas és szexi.”
Az a baj Dennis, hogy szerintem ezt a kérdést vészesen elbagatellizálod a válaszoddal, és csak bízni tudok benne, hogy a srác reálisabb tanácsot is kapott, mint amit te adtál volna neki.
– A nők folyton visszaigazolást keresnek más férfiaktól, és főleg olyankor ha van párjuk, ez egy teljesen természetes dolog. Hogy ki csinálja ezt ízlésesen és kevésbé az már a nő természetétől, tapasztalataitól, és gondolom a neveltetésétől függ. Én találkoztam jó pár példával, volt amikor a fejemet fogtam azért ahogy a nő kellette magát, viszont többnyire azért imponált, de volt akit egyből elküldtem a sunyiba, annyira közönséges volt.
– Viszont ezek az esetek közel sem hasonlíthatók össze azzal, hogy egy nő szexpartnerkeresőn hirdeti magát!
– Az hogy erről a nőről ez most derült ki, az pusztán annak az oka hogy most törték fel a szervert, de ebből arra következtetni hogy szegény pára 19 év után keresett egy kis plusz figyelmet, elég szűk-látókörű megközelítés.
– Ami viszont a realitásokhoz közelít, az szerintem az, hogy ez a nő csak eltartójának tekintette a férjét, de már a házasságuk 2. évétől félrekefélt. Lehet hogy csak pár éve regelt az oldalra, vagy csak pár hónapja, de ennek az az oka hogy megöregedett. Tehát amíg fiatal volt, addig fel tudott szedni szeretőket, viszont mostanra kénytelen volt online kitárulkozni azért, hogy észrevegyék. Azaz előre megígérte azoknak, akik hajlandóak szexelni vele, hogy ezt is meg azt is megtehetik vele, ide is meg oda is, erről meg arról is hajlandó, csak vigye már el valaki egy körre, mert lehet hogy 40 éves, de ezt különben hajlandó kompenzálni. Pusztán személyes ismerkedés által nem volt lehetősége ezt tudtára adni a férfiaknak, hiszen el sem jutott már eddig a korából kifolyólag…
– Ennyi történt. A srác figyelme nem hogy nem számított sosem, nem is számíthatott és ezt pont ő bizonyítja az általa elmondottakkal:
“A feleségem, hogy finoman fogalmazzak, a házasságunk közel húsz éve alatt olyan volt az ágyban, mint egy döglött hal…
Kissé off, de olvassátok el. Érdekel a véleményetek. Szerintem a feministáknak elment a maradék eszük is. A gyógyszergyártó kapzsiságát megértem, de az, hogy a feministák elvből beálltak az ügy mellé….
http://index.hu/tudomany/2015/09/12/noi_viagra_addyi_flibanszerin_gyogyszeripar_lobbi_egyenjogusag/
Én már a viagrát is problémásnak tartottam. Hormonális hatásai (no meg mellékhatásai) miatt ezt meg pláne. A csökkent szexuális vágynak okai vannak, azzal kellene foglalkozni, nem pedig az okozattal. Másrészt van teljesen jól működő és hatékony természetes eljárás a női libidó szintjének emelésére. No de arrafelé a profit mindenekfölött, nem számít a milliónyi élet. Lásd pl. az új divatot, a gyógyszeres t-növelés milliárdos üzletét.
A feminista propagandakampány az hasonló a szokványoshoz, viszont maga az alapötlet nem rossz. A férfiak nemi alapú hátrányai nagyrészt visszavezethetők a két nem között fennálló szexdrájv erősség közötti különbségekre. Ezért tudják a nők hatalomgyakorlásra használni a nemiségüket a férfiak felett, és egyre nagyobb “árat” (teljesítményt, hasznot) kérni, társadalmilag pedig egyre több előjogot kikövetelni maguknak. Tehát, egy ilyen kezdeményezés, ami növelné a női libidót, valójában rontaná a nők alkupozícióját, ami a férfiak számára előnyösebb helyzetet eredményezne. A hazai feministák egyébként ellenzik.
Kisokos: így csökkenti táborát a tudatos feminista
Kicsit off, de figyelemre méltó:
http://blog.viszony.hu/miert-nem-erdemes-kanosszat-jarni-ha-lebukunk
Ez nagyon durva, mármint amit az egyik nő ír. Színtiszta hipergámia női nyelven megmagyarázva. Kissé betekintést enged a női csalfaság miértjébe, bár ezt eddig is tudtuk, de nekem olyan furcsa ezt olvasni így, kendőzetlenül.
Az alaptörténet, hogy a nő, aki 39 éves már nem szereti a férjét, elmúlt és kész. Nincsen gyerek, mégsem gondolkodik válásban, mert… megszokásból, illetve nekem az jön ki belőle, hogy ha megtalálja a szerelmet és a partner is oké, akkor simán megfontolná. És akkor itt van az ominózus hozzászólás:
“Azt tudom már 39 éves fejjel, hogy mik az elvárásaim, de hogy ez meg fog e valósulni valaki személyében , nem tudom. Lehet, hogy olyan emberben jön el, aki előszörre unszimpatikus, de ahogy megnyílik és leveti a páncélját, kiderül, hogy a legjobban egymáshoz valók vagyunk. Tökéletes emberek nincsenek, emiatt tökéletes kapcsolat sincs , ezt tudom, kompromisszumokat emiatt tudni kell kötni. Az eldől most már bennem aránylag hamar , hogy te vagy e az akire vártam vagy sem, igaz az idő is nagy úr, sok minden idővel bukik csak ki egy kapcsolat tartósságát illetően.
Minden szerelem azt mondják egy idő után szeretetté alakul át. Ez valahogy a férjem felé is így van most. Azonban úgy gondolom, hogy ha mindig -mindig ezt megújítgatjuk valamivel, akkor nem hűlhet ki, a szerelem maradhat örök. Fel lehet mérni hamar-nem az első randira gondolok itt, hogy már azon fel kellene mérni, annak a kapcsolatnak akkor már pont hogy rövid időn belül lőttek szerintem- hogy ki mennyi kreativitással rendelkezik, kivel mennyire működik a kémia. A szerelem nálam nem a kívánással kezdődik, az valahol máshol indul el, abból bontakozik ki utána a kívánalom is, amit valóban annak is lehet nevezni, és nem csak egy szükségletkielégítő dolognak. A szerelemben a folyamat egyik szakasza szerintem a kívánalom is, amitől utána annál jobban kiteljesedhet a szerelem. Velejárója, de nem ezzel kezdődik a dolog.
Másik kérdésedre válaszom: Én sem látok bele sok ember magánéletébe, én sem látom mások magánéleti problémáit, de jogos is, nekem sem sok közöm van hozzá. Minden embernek megvannak a maga problémái, amit neki magának és a családjának kell megoldani , közösen, de nem kiteregetni való dolog.
A szeretőtől azt várom el, hogy kicsit a szívét is beleadja a kapcsolatba, ne csak a szeme és a farka irányítsa, ő maga jöjjön bele ebbe a kapcsolatba. Elszakítani senkit sem akarok az érzelmek kialakulásával sem a családjától, ha úgy alakul, de a testiség nekem kevés. Hiányzik az életemből, de ha csak a szex hiányozna nekem, és semmi más , mehetnék akár egy hímringyóhoz is, akivel tényleg mindent el lehet épp intézni, érzelmi szálak nélkül, és utána minden folytatódik mindig tovább úgy, mint azelőtt. A szerető attól szerető, mert SZERET Ő !!”
Akkor kezdi majd kívánni az illetőt (nyilván ismeri magát már ennyire, hogy meg is tudta fogalmazni), amikor az egy jövőbeni remélt előnnyel fog számára járni (szeret ő). És akkor lesz majd fergeteges szex is… hmmm
“Akár tiszteletet parancsolhat ott, ahol nem volt tisztelet”
Tisztelni a kurvát? Megbaszni, leköpni.
“Maga a tény, hogy másnak is kellünk, hatalmat adhat a kezünkbe”
Az ilyeneket szokták feldarabolni, aztán meg rí az internet két hétig rajta.
“Lehet, roppant kielégítő a hűtlent megalázni és cseszegetni, de egy biztos: akivel ezt csináljuk, az nem fog többé úgy szeretni minket, ahogy vágynánk rá.”
Kit érdekel.
“Legyünk nagylelkűek, ha az kell.”
Az kell a kurváknak “Na és milyen volt? Élvezted? Mikor mész legközelebb?”, “Én felvilágosult pincsi vagyok, támogatom a megvalósításodat, dehogy is baszom szét a pofád, ahogy a haver javasolta.”.
Egyáltalán nem off, sőt! Nekem az jutott eszembe, hogy miként ítélitek meg a hivatkozott cikket, ha úgy tudjátok, hogy nő a szerző, és miként, ha férfi az illető? Van-e különbség?
Van.
Éspedig?
Fura dolog ez. Pontosan tudjuk, hogy általában mást jelent a félrelépés egy nőnél és mást a férfinél. Ugyanakkor erkölcsi tekintetben hogyan teszel különbséget a kettő között?
Szerintem meg is válaszoltad a kérdésed.
Magam részéről egyébként hangsúlyosabban kisszerűnek és méltatlannak érzem, mintsem erkölcsileg problémásnak.
Igen, ismerjük a férfi és a női ösztönök különbözőségeit. Tudjuk, hogy egy félrelépés egy férfinél jelenthet egy említésre sem méltó kalandot, míg a nőknél ez rendszerint sokkal mélyebb ügy: többnyire azt jelzi, hogy már nem Te állsz a dobogó tetején. Ezzel együtt borzasztóan nehéz erkölcsi értelemben különbséget tenni. Ez olyan, mintha az éhes embernek szabadna lopnia a közértből, a jóllakottnak nem.
Nyilván mindenki egyetért azzal, hogy az ideális helyzetet az a rózsaszín kép mutatná, amikor a felek hűségesen szeretik egymást holtig. Igen ám, de ez jó, ha a kapcsolatok 1%-ára igaz. A férfiak 90%-ának nincs erkölcsi problémája a saját félrelépésével, jelentős részük rendszeresen meg is teszi. Viszont így elég féloldalas a világ.
Mi a megoldás?
Az őszinte nyitott kapcsolat?
Az eltitkolt félrelépések?
A nők fogadják el, hogy a férfiak sokfelé járnak, rajtuk meg erényöv van? Nekem ez végső soron – praktikus értelemben – tetszik, de sosem leszek olyan macsó, hogy ezt keresztülvigyem…
Nyilvánvalóan nem lehet nemi alapon általánosítani. Eltérőek vagyunk, így nincsen egyenmegoldás sem. Mindig az adott kapcsolat dönti el. Kinek milyen szükségletei vannak.
Az mindenesetre biztos hogy az őszintétlenség, a másik érzéseinek figyelmen kívül hagyása, a türelmetlenség stb. tönkreteszi a kapcsolatot. Kevés ember van annyira bölcs hogy megfelelő módon tudja lekezelni a szex dolgait (is).
“Ezzel együtt borzasztóan nehéz erkölcsi értelemben különbséget tenni. Ez olyan, mintha az éhes embernek szabadna lopnia a közértből, a jóllakottnak nem.”
Igen, szerintem ez egy töléketes hasonlat. Az éhes embernek a jog szerint persze nem szabad lopnia. Azonban erkölcsi értelemben szerintem nem kifogásolható ha ételt lop magának – feltéve, hogy semmilyen más törvényes útja nincs, hogy jóllakjon. Vagy mit kellene csinálnia? Haljon éhen? Te mit csinálnál? Inkább éhenhalnál, vagy valamilyen ügyes trükkel lopnál magadnak?
Kérni is törvénytelen?
Ha kérésre adnak, akkor minek lopnék?
Többnyire akkor ad az ember, ha kérnek tőle.
Vannak olyanok, akik nem kérnek, hanem lopnak.
De a lényeg az, hogy a lopáson és az éhenhaláson kívül van törvényes életbenmaradási lehetőség is. :o)
Kérlek definiáld, mi a félrelépés, mi a megcsalás.
Nekem a férfihangon olvasottak után a következő kép áll össze:
A női és a férfi ösztönökből fakadó igény különbözik. A férfi a szexuális biztonságra vágyik, értsd, a saját gyermekeit akarja fölnevelni. A nő az érzelmi, anyagi biztonságra vágyik, értsd, a lehető legjobb testi-lelki körülmények között akarja fölnevelni a gyermekeit. Ezért súlyosabb megítélés alá esik a nő részéről, ha férfi egyezségük ellenére más nőre fordítja az érzelmi, anyagi erőforrásait, minta félredugott volna. A férfi részéről a sérelem akkor nagyobb, ha az egyezség ellenére a nő félredugott, mert így kakukkfióka kerül a fészekbe. Ez az ösztönös szint, a hirtelen felindulásból elkövetett ítélethozatal. Tudatos szinten ki-ki módosítja saját meggyőződése, fixációja szerint.
A család ítélete ösztön szinten a nőt ítéli el jobban “félrelépés” esetén, mert idegen géneket hoz be a családba. Ha a férfi dug félre, az másvalaki problémája, egészen addig, míg ki nem derül a túloldalt és gyerektartást nem fizet.
Ugyan nem engem kérdeztél, de én egyetértek, nagyjából én is így gondolom.
És mivel a félrelépés gyakorlatilag mindig szexuális jellegű (ha érzelmi jellegű is lenne, akkor elhagyás lenne, és nem félrelépés – és mivel a nők sokkal inkább szexelnek érzelemből, mint a férfiak… nos a következtetést rádbízom….), így aztán a női félrelépés a másik fél szemében sokkal súlyosabb, és pontosan azon okok miatt, amit írtál.
“A család ítélete ösztön szinten a nőt ítéli el jobban “félrelépés” esetén, mert idegen géneket hoz be a családba”
És szerintem még azért is, mert az emberek úgy nagy többségükben még mindig a nőben látják a családi tűzhely melegének ápolását…