A későbbiekben reményeink szerint rendszeresen megjelentetünk olyan cikkeket, amelyek egy-egy jeles történelmi személyiség, tudós, gondolkodó, író, költő által leírtakat tartalmaznak a férfiakkal, nőkkel és párkapcsolatokkal kapcsolatosan, minden külön magyarázat nélkül. Egy kicsit olyan módon, mint a hírcsatornák komment nélkül rovata.
Nyitócikként az alábbiakban Madách Imrétől, akadémiai székfoglaló beszédéből idézünk, melynek teljes szövege itt hozzáférhető. (Ezúton is köszönet S.Á.-nak a cikk témájáért.)
“S míg az analízis azt mutatja, az egész élő természetben, hogy annak fokonkénti tökéletesbülésével az ivar mindinkább háttérbe szorul, mert pl. míg a növénynél mint virág főszerepet játszik, a lét koronáját adva reá, addig a madárnak csak hangicsálásában s tollazata ragyogásában nyilatkozik; a legfejlettebb állapotokban pedig a két nem szinte egyenlővé lesz, s az okos vizslában, acélizmú lóban, vérengző tigrisben az erőkülönbségben némi árnyalatán kívül alig nyilatkozik egyébben: addig az ember, ki a sorozatban következik, mindjárt azon következetes következetlenségét mutatja fel a nagy természetnek, mely minden rideg rendszerbe szorítás minden lajstromozás ellen olyan hathatósan tiltakozik, s a két nem közti különbsége erősebben lép fel, hogysem meg ne lepne.”
“Nagyon természetes, hogy e mélyen szervezetében rejlő különbség a nő egész lelkivilágát is áthatva, eszmekörét, tevékenységét különbözően határozza meg a férfiúétól. S így korántsem üres frázis, hogy a nő szívén keresztül gondolkodik. A nő korán fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgáltatja, soha a művészetet és a tudományt lényegesen előre nem vitte. E cáfolhatatlan tényt nem tulajdoníthatjuk ellenkező irányú nevelésnek. Azon férfiaknak legnagyobb része, kiket a géniusz megszállt, szintén a legellenkezőbb irányú utakról törtek hivatásuk felé – és győztek, mert a szellem erősebb minden földi akadálynál.”
“A nő alárendelt testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, s az erősebb férfiú lelkében éppolyan érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár, s mindaz, mi mintegy esdekelve emeli hozzánk szemét, mintha mondaná: lásd te hatalmas vagy – én gyönge -, gondjaid alatt feléled, mi nélküled elvész – s illat, dal, ima, zománc, minden mi enyém: jutalmad lesz. Egy perc, s a férfi újra eszmél, míg a nő nemi viszonyainak túlsúlya egész életkörének oly lényeges részévé teszi a szerelmet, hogy ez egész életfolyamát betölteni képes. Lehet nő, ki egész életében egyebet nem tett, mint szeretett; majd mint gyermek, majd mint nő, majd mint anya; míg a férfiú életében a szeretet vajmi csekély űrt tölthet csak be, s azon férfiú valóban sivár életre néz vissza, ki egyebet nem tett, mint szeretett. Még a női szépség is a nemi fejlődéssel tart nyomot, s mindkettő virágzása összeesik, míg a férfiszépség a tetterő és lelki érettség idejében éri el teljét.”
“De ezekből önként következik, hogy a szépség és szeretetre való rendeltetés öntudatának minden aberrációja is kiválóan női tulajdon. A végletekig vitt hiúság csak egy Báthori Erzsébetben, az elvadult élvvágy csak egy Borgia Lucretiában nyilatkozhatik. Csak egy Stuart Mária öltözködhetett tükör előtt, midőn a vérpadra lépett. Már az ómitológia minden kecset, s a szerelem minden bűbáját nőkben személyesíté, éppen úgy, mint az e szentségeket levetkezett nőalakban adta a sivárnak mintaképeit elénk. Ott találjuk Vénust, a Gráciákat, Hórákat – míg szemben velük a Bacchánsnők, Fúriák, Hárpiák állnak. Ismét nem valami konvencionális megállapodás, de nemi viszonyai okozzák, hogy a nő a család alkotója, a házi kör összetartója. A természet nagy céljainak utolérése oly eszközöket használ, melyek erősebbek minden okoskodásnál. Ki elmélkedik azon, hogy a táplálék testünk fenntartására szükséges? Megéhezünk, az eledelt megragadjuk, s eszünk. A véroxidációról évezredek után nyertünk fogalmat, mikor már az üde léget évezredeken át kéjérzettel szíttuk volt tüdőnkbe. Ki elmélkedik a jövendő nemzedékről, midőn szerelme tárgyáért eseng? S midőn a természet az embert társas fejlődésre szánta, a nőt helyezte a család központjává, s reá bízta a házi oltár őrzését, s mindezekhez sokkal erősebb kötelékkel csatolta, mintsem azokat akármi fényes dialektika vagy philosophico-morális okoskodás pótolhatná.”
“A leánygyermek, alig mozog, babát ápol, gazdasszonyságot játszik, rendez, csinosít az egyenlítőtől a sarkakig; míg a fiú harcol és ront. A madár, a virág: a lány kedvence; a kutya, a ló: a fiúé.”
“De épp, mert ilyen, a virág zománcához hasonló gyöngédségű szentségek őre a nő, ha egyszer ki van ragadva kijelölt köréből, ha egyszer levetkezé a kegyelet érzéseit, s túltévén magát a kedves előítéleteken – okoskodva akarja elemezni mindazt, mit csak éreznie kellene, sokkal mélyebben süllyed, s nehezebben – hogy ne mondjam sohasem – képes többé erkölcsileg felemelkedni, mint azt a férfiban számtalan esetben látjuk. Kisebb lelki ereje s nagyobb szenvedélyessége közreműködnek ebben, s így valamint az erkölcsi és esztétikai szépnek eszményképeit a nő szolgáltatja: úgy az erkölcsi s esztétikai rút netovábbját is csak a nő képes előállítani. Így a férfi és a nő közt is hiányzik e merev válaszfal. Vannak e két jellemnek lassú átmenetei, de ezeket se a társadalmi filozóf, se az esztétikus tanulmánya tárgyául nem veszi, hol az ép egészről van szó, mint a természettudós nem veszi a hibrida növények tömkelegét vagy öszvérállatokat – legfeljebb regisztrálja.”
“Ha pedig olykor fellobban egy meteor, s oly nő születik, ki magas szellemtől ihletve túlemelkedik neme korlátain, az minden okoskodásunk dacára is egyenlővé teszi magát a férfiúval; és tegye is, elég drágán megvásárolta e helyet, mert érte minden bizonnyal neme mindazon előnyéről lemondott, melyek ezen irányban tették volna ragyogóvá s boldoggá. Egy shakespeare-i géniusz felléptét sohasem gátolják Arisztotelész szabályai. Galilei a föld forgását hirdeté az ellenkező valláscikkek dacára.”
“De hasonló példák csak sporadice fordulnak elő, s a nő helyének méltánylását, mely mindenkor a nép művelődésével tartott lépést, valóságos érvényre csakugyan a keresztyénség emelte. Ez tette a nőt egyenrangúvá a férfival, a hűtlenség s egyéb viszonyok megítélésében ez tett erkölcsi alapot a hasznosságiak helyébe s a nőiség két legszebb virágának: a szűzességnek s anyaságnak egyesítése által Máriában oly isteni eszményét alkotta meg a nőnek, s magasítá mintaképül az égbe, milyet a büszke férfi is megirigyelhet tőle.”
“De jól van ez így, jogban legyen a nő egyenlő a férfival, tiszteletben álljon felette. Ki is kívánná, hogy erőszakos korlátok tartsák természetes körében? Ez a rabság érzetét szülné – de tartóztassa őt vissza azon névtelen valami, mi éppen joga érzetében fogamzva szüntelen súgja fülébe: nem illenék jogaiddal a végletekig élned, e végletek feladása csak kedves viszonzása azon hódolatnak, mellyel a férfi maga fölébe emelt. Így a tiszteletadás és követelésnek is meg vannak korlátai.”
“Ilyen a nő minden erényeivel, és hibáival, ilyennek kell lennie. Ne akarjunk rajta javítani, egy elvett tulajdona megrontaná az egésznek a teljét. Bolond volna, ki azt mondaná: jó a tűzben, hogy melegít, csak ne égetne; kedves a borban, hogy vidít, csak ne részegítene. Fogadjuk el hát a nőt is olyannak, minőnek Isten számunkra alkotta, csak így lehet aztán szerelme is olyan, minőnek Petőfi énekelte… Ne dicsőítsük érdemén túl, s ne nézzük le, mindkettőt egyaránt követi férfiméltóságunk önérzete. Ha túlbecsüljük, magunkat alázzuk meg; pedig csak az érdemli meg a nőt, ki érzi, hogy férfi. Ha ellenben lenézzük, ismét magunkat kisebbítjük, mert míg férfiasságunkról le nem mondunk, s nem akarunk fél emberekké válni, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a nő esztétikai s költői világunknak mindig legkiválóbb s legjogosultabb tárgya fog maradni. Azon viszonyok, melyeket ő sző sorsunkba, aranyozzák meg életünk sivatagát, töltik be sóvárgó lelkünk űrét… Mindezt minden korok és éghajlatok dalnokai ezer alakban hirdetik.”
“S valóban, ha mind e bűbájak tündérét oly hitvány s lenézésünkre méltó teremtésnek tekintenők, saját nyomoruságunknak adnók legnagyobb tanújelét. De ha valaki, ez alternatívát kikerülendő, a blazírság, e divatkór betegének vallja magát, melyben se a nő, se egyéb nem lelkesít többé – melyben hiúságok hiúságának nézünk bölcs Salamonnal mindent, s az öröm derültsége helyett gúny ül ajkainkon azon jámborok felett, kik még valamit szépnek találnak; az ilyenekhez nincsen szavam; bajukon elmélkedés nem segít, mert mély erkölcsi romlásban rejlik, mit azon állati mohóság szült, mellyel az élvezetnek estek. Sajnálatom sem őket illeti, de a kort, melyben születtek, ha számukat tetemes növekedésben látnám; mert a blazírtság cinizmussal egyesülve, mint mérges kelés a megromlott szervezeten, csak oly időben tenyész, melynek társas viszonyai legmélyében valami rohad.”
“De a tömegnek jó gyomra van, elemészti az ily egyes kórgócokat, s én egy nagy ember szavait hangoztatom utánuk, Luther Mártonét:
Der nicht liebt Weib, Wein und Gesang,
Der bleibt ein Narr sein liebenlang. (ford.: Ki nem szeret asszonyt, bort és dalt/ Bolond lesz egész életében.)”
A szöveg olvastán nekem az a benyomásom támadt, ha néhány generációt visszamegyünk az időben, mindenki antifeminista volt persze anélkül hogy tudott volna róla. A józanság, a nemek szerepének felismerése, a köztük levő viszonyok természetes és célszerű kezelése úgy tűnik az antifeminizmus fő ismérvei ill. ezek hiánya a feminizmusé.
Akár azt is mondhatnám, aki hisz abban hogy a nemek kiegészítik egymást, hogy számos dologban alapvető különbség van köztük és hogy szükségük van egymásra, alapban antifeminista. Ez pedig némi reménnyel tölt el.
Battle of the Line speech
Tetszik a kezdeményezés!
A 19. század jó kis század volt. A reneszánsszal/felvilágosodással indult optimizmus lendülete még tartott, egyrészt úgy tűnt, hogy az észnek van értelme, előre viszi a világot (amiben ott a feltevés, hogy nem körbe, pláne nem visszafelé megy a világ), másrészt a technológia fejlődése még áldásos volt, nem pusztító. Madách idézett gondolatait is áthatja az optimizmus, az “érdemes érvelni” szemlélet, még ha nem is örömködő a stílusa.
A huszadik századra fordulva aztán valami nagyon elromlott. Falanszter lett, és tán még tényleg lesz fóka korszak is.
Minden század jó század, csak sajnálatos módon a kortársak sosem hallják a “történelmi szelek suttogását”, csak az utókor képes értékelni a történéseket. Mi is hallatlanul érdekes korban élünk. Mondjuk ennek annyira nem tudok örülni…
Én azt nem értem, hogy ha már egyszer felismertük a problémát, akkor miért annyira félelmetes az? Szerintem a válási statisztikák sokkal inkább optimizmusra kellene hogy okot adjanak azok számára, akik lenyelték a piros pirulát. Mondjuk, hogy a házasságok 50-70%-a vezet váláshoz, amivel a férj hatalmasat bukik. Gondolj bele, hogy ezt a statisztikát a tájékozatlan többség hozza össze. Aki ésszel él, az szerintem simán lenyomhatja ezt a valószínűséget 5% alá, vagy még lejjebb. Úgy meg már be lehet vállalni a cél érdekében.
Én úgy látom, hogy a jelen korunkban sokkal könnyebb az élet, mint a közelmúltban, csak olyannyira megnőttek az igényeink, hogy ezt nem vagyunk hajlandóak belátni. Evolúciós értelemben most lenne itt az ideje a szaporodásnak, mert a feltételek jók. A fejekben van a probléma. Aki a fejében rendet tesz, az élhet mint Marci Hevesen.
Az a félelmet a probléma léte szüli, nem pedig annak esetleges megoldhatatlansága. Persze ha ésszel él az ember, a problémát megelőzheti, vagy technikával folyton egy olyan szinten tarthatja, ami a veszély fokát tekintve elfogadható. Ez viszont csak azoknak elég, akik olyan silány szellemek, hogy ne akarnák a házasságot egy egyszerű gazdasági társulás erkölcsi síkja fölé emelni, tehát azon balga lélek nélkülieknek, akiknek elég, ha házastársuk csupán üzlettársuk. Az intézmény célját tekintve alapjaiban működésképtelen, mert (vad)kapitalista környezetben az egyik felet, általában nőt, olyan anyagi előnyökhöz juttathatja, hogy tőle már nem várható el, hogy ezen előnyöket kellőképpen figyelmen kívül hagyja. Ez fordítva is épp úgy megakasztaná a fogaskerekeket, de ez nem mentesíti a rendszert és a benne közösséget vállalókat afelől, hogy jelenlegi hibája ez. Persze a probléma könnyen orvosolható, ha pusztán abban látunk bajt, hogy nem mi vagyunk a kedvezményeztettek. Hátrányunkat előnnyé formálni nem nehéz, egyszerűen olyan párt kell választanunk, aki előnyeit képességei hiányában nem tudja velünk szemben haszonná formálni, vagy saját képességeinket kell ennek érdekében a megfelelő szintre fejleszteni. Így a társulást jelentősebb károk nélkül bár fenn lehet tartani, viszont eredeti célját tekintve, ami a ugyebár a társulás maximális prosperálása lett volna, abszolút értelmetlen. Akik mindennek tudatában beérik ezzel és nem áll szándékukban a rendszer alapjain változtatni, sőt, “optimizmusra” ad számukra okot a felépítése, számomra teljesen érthetetlenül költenek például milliókat lagzira és nászútra – szemben a “tájékozatlan tömeggel” akiket mentesít tudatlanságuk.
– Neked mennyibe fájt Kálmán? :)
– Illett volna itt abbahagynom… de mivel ez egy idézgetős poszt lett és állításod szerint jobb a helyzet mint a “közelmúltban” így azért felhívnám rá a figyelmet engedelmeddel, nem csak közeli múltja van az emberiségnek. Nem volt egyszerű, mert a könyvet már régen félbehagytam, de kerestem egy idevágó idézetet, meg is osztom veletek, nem mint megoldási javaslatot természetesen, hanem mint bizonyítékot, hogy nem mindig voltak az emberek olyan egyszerűek mint a faék… és a nők sem. – ezt nem bírtam kihagyni. :)
”
1150-től 1200-ig szerelmi bíróságok tevékenykedtek Franciaországban. Ez tény. A szerelmi bíróságok valószínűleg sokkal régebben is működtek.
A szerelmi bíróságokon ülésező hölgyek, vagy jogi kérdésekben hoztak ítéletet – mint például: – lehet-e szerelem házastársak között?
Vagy szerelmesek által eléjük terjesztett egyes különleges kérdésekben.
…
André, a francia király házi káplánja, 1170-ben egyik írásában a következő szerelmi bíróságokat említi meg:
a gascogne-i hölgyekét,
Erbengarde, narbonn-i vocomtess-é (1144-1194),
Éléonore králynőét,
a flandriai grofnőét,
a champagne-i grofnőét (1174),
…
A szerelmi törvényszékek csaknem valamennyi döntése a szerelmi törvénykönyv szabályainak mérlegeléséből született.
Ezt a törvénykönyvet teljes egészében megtalálhatjuk André káplán munkájában. Harmincegy cikkelye van, amint következik:
SZERELMI TÖRVÉNYTÁR A TIZENKETTEDIK SZÁZADBÓL
1. A házasság ürügye nem törvényszerű mentség a szerelem ellenében.
2. Aki nem tud titkot tartani szeretni sem tud.
3. Senki sem táplálhat magában egyszerre két szerelmet.
4. A szerelem mindig növekedhetik és mindig fogyatkozhatik.
5. Nincs íze annak, amit az egyik szerető erőszakkal vesz el a másiktól.
6. A férfi rendszerint csak pubertásának fénykorában szeret.
7. Két évi özvegység a büntetése a szeretőnek, ki társát megölte.
8. Az elégségesnél több ok nélkül senkit sem szabad megfosztani a szerelem jogától.
9. Senki sem szerethet, ha nem jogosítja fel a szerelem meggyőződése (a viszontszerelem reménye).
10. A szerelmet rendszerint fukarság űzi el a házból.
11. Nem illik szeretni azt, kit szégyellnénk házastársul kívánni.
12. Az igazi szerető csak kedvese gyöngédségeire vágyik.
13. A nyilvánossá vált szerelem ritkán tartós.
14. A túlságosan könnyű siker rövidesen megfosztja varázsától a szerelmet, az akadályok emelik értékét.
15. Aki szeret, elsápad, ha meglátja kedvesét.
16. Kedvesünk váratlan megpillantása remegést okoz.
17. Az új szerelem elűzi a régit.
18. Egyedül az érdem tesz szerelemre méltóvá.
19. A kihunyó szerelem gyorsan elpusztul és csak ritkán éled újjá.
20. A szerelmes férfi mindig félénk.
21. Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.
22. A gyanútól s a belőle fakadó féltékenységtől a szerelem érzése megnövekszik.
23. Akit a szerelem gondolatai ostromolnak, kevesebbet alszik s kevesebbet eszik.
24. A szerelmes ember minden cselekedetében kedvesére gondol.
25. Az igazi szerelem semmit sem láthat szépnek, csak ami tetszik kedvesének.
26. A szerelem mit sem tud megtagadni a szerelemtől.
27. A szerelem sohasem telik be kedvese élvezésével.
28. Halvány látszat is elég ahhoz, hogy a szerelmesben sötét gyanú támadjon kedvese iránt.
29. A gyönyörök túlzott élvezete megakadályozza a szerelem születését.
30. Aki szeret, szüntelenül és buzgón gondol kedvesére.
31. Mi sem gátolhatja meg, hogy egy nőt ne szeressen két férfi és egy férfit két nő.
”
– Tehát ha eddig nem derült volna ki, pusztán annyit szerettem volna finoman jelezni, az egész PUA meg RedPill faszoskodásotoknak vélhetően egy kibaszott nagy elhasalás lesz a vége ugyanúgy mint azon többség esetében, akit ti bár joggal neveztek magatokhoz képest “tájékozatlannak”, viszont nektek ez sokkal kínkeservesebb lesz, mint nekik, mentségetekre szóljon, ti majd magatokban keresitek akkor is a hibát. Az okoskodásotok kb. annyi, mint a hangszertervezőé aki a zeneszerzőnek akarja megmagyarázni, mi is a tetszetős a füleknek…
– Bár szerintem a kiragadott szövegrészlet esetében nincs nagy jelentősége, legfeljebb növeli hitelességét, hogy egy Stendhal műből ered, pontosabban annak függelékéből. Egyfajta tanulmány, de az író elmondása szerint leginkább kritika azon korszellem felé aminek örökségét – legalábbis én úgy látom – mi is élvezhetjük, csak egyesek azt hiszik, ha valamit látszólag pepitában csinálnak, akkor már jól is csinálják. Hiszen akkoriban éppen úgy mint ma, a nőknek érdekében áll, hogy ne szerelemből menjenek férjhez, bár tény, hogy akkoriban az érdekeiket rájuk kényszerítették, ma pedig “szabad akaratukból” :) válasszák meg azokat. Így végezetül idézek az írótól is egy gondolatot; a házasságról:
”
A nők hűsége a házasságban – ha nem szerelmesek – valószínűleg természetellenes dolog.*
az író saját jegyzete: * Sőt, bizonyosan az. Ha szeret valaki, úgy nem ízlik neki más víz, mint a kedvelt forrásé. Tehát a hűség természetes. A szerelem nélküli házasságban nem telik két évbe, és ama forrás keserű ízt kap. Azonban a természetben mindig szükség van vízre. A szokás legyőzi a természetet, de csak akkor ha egy pillanat alatt legyőzheti: az indus feleség, aki gyűlölt öreg férje halála után tűzhalálba megy (1821. október 21); az európai lány, aki barbár módon elemészti a csecsemőt, akinek csak imént adott életet. Ha a zárdáknak fala nem lenne oly magas, a szerzetesek elszélednének.
”
Evolúciós értelemben már régen elmúltak azok a korok, amikor volt értelme a szaporodásnak, nem is értem hogy beszélhet evolúciós érdekről valaki, aki beéri annyival, hogy élhet mint Marci Hevesen… Vicc ez a szemlélet. Az evolúciónk jelentősebb állomásai pont azért voltak jelentősek, mert jelentős akadályokat kellett leküzdenünk. Önmagában a szaporodás lehetősége nem alapozza meg, hogy a faj evolúciósan fejlődik, megkockáztatom eme okoskodással szemben, valószínűleg minél könnyebben tud egy faj szaporodni, annál kisebb ütemben fejlődik evolúciós értelemben, legalábbis nem lenne benne semmi logika, ha így lenne, márpedig a természet jellemzően logikus.
Az evolúciós részre: ha most azt mondjuk, hogy nem akarunk családot, mert nagy eséllyel belebukunk, akkor a jövőt nem a mi utódaink fogják benépesíteni. Pont. Ilyen egyszerű, semmi tudományos nincsen benne. Valakinek ez nem baj. Számomra ez az “ősök parancsa”, hogy tovább kell vinni a vérvonalat minden áron. Értetlenül állok azelőtt, hogy mások számára ez semmi, de ha muszáj elfogadom.
Jobb a helyzet, mint a közelmúltban: az egyik dédapámat mindkét nagy háborúban besorozták, aztán elvitték malenkij robotra, egyik másik pedig egy hadihajóval együtt eltűnt (nem úgy, mint Piszkos Fred, hanem valószínűleg meghalt a tengeren). Ez két kiragadott példa, de azért megnézve, hogy min ment át a nép, azt kell hogy lássuk, hogy a többségnek nem volt sétagalopp az a korszak. Ehhez képest most szerintem könnyű az élet. Lehet, hogy nem marad így, de most még könnyű. Azt elismerem, hogy van néhány csapda, amibe bele lehet ma is esni, és akkor pokollá válik az élet. Szerintem a három legfontosabb: rossz táplálkozás és ebből adódó betegségek, eladósodás és az ebből adódó stressz, rossz párkapcsolat és az ebből adódó stressz. Mindhárom témáról remek cikkek vannak itt a Férfihangon. Aki elolvassa, elgondolkodik és beépíti az életébe, az kikerülheti ezeket a csapdákat, és jó élete lehet.
“Így a társulást jelentősebb károk nélkül bár fenn lehet tartani, viszont eredeti célját tekintve, ami a ugyebár a társulás maximális prosperálása lett volna, abszolút értelmetlen.”
Na, ezt nem értem. Abból indulunk ki, hogy azzal az egyszerű módszerrel, hogy ellenállsz a bétulásnak fenntartod a társulást. Ez miért akadályozná a társulás maximális prosperálását? Mit nevezel te prosperálásnak? Én a tisztességesen felnevelt gyerekeket, jó egészséget, jókedvet és emellett fenntartható anyagi stabilitást tartom annak. Ezt pont akkor lehet leginkább elérni, ha az irányító szerepünkben erősek vagyunk, tehát ha úgy viselkedünk, ahogy az LTR PUA tanítja.
Akik mindennek tudatában beérik ezzel és nem áll szándékukban a rendszer alapjain változtatni, sőt, “optimizmusra” ad számukra okot a felépítése, számomra teljesen érthetetlenül költenek például milliókat lagzira és nászútra – szemben a “tájékozatlan tömeggel” akiket mentesít tudatlanságuk.
Nem a felépítése ad okot optimizmusra, hanem az, hogy még ebben a legeslegrosszabb világban is van lehetőség jól élni, ha az ember folyamatosan észnél van, és a megfelelő döntéseket hozza meg. És valóban nem elítélem a tájékozatlan tömeget, hanem csak rámutatok, hogy ha próba szerencse alapon 30%-os sikerrátát el lehet érni, akkor a megfelelő tudomány ismeretével és következetes használatával már nem is annyira kockázatos ez a dolog. Ezen a statisztikán elszomorodni olyan, mint amit az egyetemen láttam vizsgamegtekintás után. Egy srác, akit egyetlen előadáson sem láttam káromkodott, hogy micsoda szemét a tanár. Kérdeztem tőle, hogy hány előadáson volt: csak az elsőn, mert ez a tanár egy fasz, úgyhogy nem jártam be. És mennyit tanult: nem tanult, mert nincs jegyzete. És akkor miért bukott meg? Mert a tanár egy fasz.
– Neked mennyibe fájt Kálmán? :)
Kábé másfél milla volt, a felét apósomék fizették. Kb 500 bejött a nászajándékokból. Több mint 100 meghívott volt, hajnalig ment a buli korlátlan piával és minőségi (paleo kompatibilis) kajával, úgyhogy szerintem a fejenkénti 15EFt költség nem volt túl drága. Lehet lepontozni :-)
“Az evolúciós részre: ha most azt mondjuk, hogy nem akarunk családot, mert nagy eséllyel belebukunk, akkor a jövőt nem a mi utódaink fogják benépesíteni…”
– Ez igaz, azt leszámítva, hogy ehhez nincs szükség családra, sőt, ha ez a célod akkor pont a család akadályoz meg ebben, hiszen gyakorlatiasabb volna bétabuxok feleségeiben elszórnod a magod, és így sokkal nagyobb számban hagyhatnál magad mögött utódokat.
– Nem véletlen hegyeztem ki a dolgot a szerelemre. Én elvárom a gyermekeim leendő anyjától, hogy csak akkor vállaljon fel mint apát, ha mindkettőnkben végbemennek – ha úgy tetszik – azok a hormonális változások amit ma szerelemnek neveznek, mert szerintem ez biztosítja számunkra, hogy a génjeink leginkább egymáshoz valók. Amennyiben csak eljátssza, hogy szerelmes belém, de valójában csak a tökös csávóhoz, vagy éppen ahhoz, hogy azt jól elő tudom adni, vagy éppen a jó gazdasági szakemberhez vonzódik, akkor valójában az én génjeim nem passzolnak az övéhez. Ugyanez történik meg ha csalfasággal tesz apává, tehát úgy, hogy bár ő szeret, de közben tudja hogy én őt nem – házasságban ez manapság ritkább, a férfiak sokkal inkább vonzódnak a feleségükhöz, hiszen egyéb előny ezt náluk nem írja fölül, mint prioritást.
– Én kifejezetten a párkapcsolatok szemszögéből ítéltem meg a dédapáid korát, bár egy kicsit korábbra mentem vissza ha nem tűnt volna fel, ellenben állítom, még dédapádnak is könnyebb volt szerelmet ébresztenie abban nőben akit végül feleségül vett és aki végül gyermekei anyja lett, mint ma neked.
– A prosperálás alatt azt értettem amit jelent, tehát felvirágzást mind gazdasági mind pedig erkölcsi értelemben, mi mást jelenthetne ez a házasságban. Igazad van, lehetsz profitábilis és termékeny is, ámde nem a maximális szinten, hiszen energiáid egy részét folyton arra kell fordítanod, hogy a társad ne forduljon ellened, és ez magában hordozza, hogy ő pedig arra pazarolja energiáit, hogy a te hasznosságodat tegye mérlegre ahelyett hogy azt motivációval növelné, vagy éppen a sajátját fejlesztené. Tehát a verseny, amit feleslegesen generál kettőtök között, csökkenti közös versenyképességetek; hiszen nektek közösen kéne versenyezni másokkal, egymást támogatva és nem rivalizálva. Mostanában szóba került Maupassant; A tanyai lány c. elbeszélés kitűnően szemlélteti, mit értettem a prosperálás szó alatt.
– A rendszer alatt a “házasságot” értettem, az alapjait tekintve pedig azt, hogy régebben csak az arisztokráciában és a vagyonosok között volt jellemző, hogy szinte kizárólag az anyagiakat vették figyelembe – volt is köztük bőven degenerált és zabigyerek. Ma pedig már jóformán az egész társadalom így mérlegel, tehát már a köznép is átvette ezt a jó szokást, ami különben szerintem teljesen értelmetlen, hiszen fillérezésről van szó, lássuk be, a lakáshitelen épp úgy osztozhatna mindenki azzal, akihez tényleg vonzódik, de inkább választ egy olyat aki ötven ronggyal többet keres… :D Ennek az evolúciós, illetve a génkészletre való káros hatására már az első bekezdésben kitértem, persze belátom, hogy ez nem egy letisztult elmélet és nem is materiális alapon közelít a valósághoz. Azt gondolom te is elismered, hogy a szerelem létező valami, ha más nem is akkor legyen csak akkor puszta hormonális változás. Én elfogadom, ha egyesek szerint ez a párválasztásban egyáltalán nem fontos, csak akkor mondják meg azt is, hogy akkor miben az; hiszen még a vakbélnek is megvan a szerepe.
1,5 milla? – csókoltatom a kedves papát! :) – El ne mond neki a véleményem! – azaz hogy egyszerűbb lett volna, ha egy bt-t alapítotok – százezerből kijött volna… :D
Igazad van, lehetsz profitábilis és termékeny is, ámde nem a maximális szinten, hiszen energiáid egy részét folyton arra kell fordítanod, hogy a társad ne forduljon ellened, és ez magában hordozza, hogy ő pedig arra pazarolja energiáit, hogy a te hasznosságodat tegye mérlegre ahelyett hogy azt motivációval növelné, vagy éppen a sajátját fejlesztené. Tehát a verseny, amit feleslegesen generál kettőtök között, csökkenti közös versenyképességetek; hiszen nektek közösen kéne versenyezni másokkal, egymást támogatva és nem rivalizálva.
Pont erről (is) szól a RedPill, hogy ha tartod a keretedet és megmaradsz irányító szerepben, akkor a nő elfogadja, hogy te irányítasz, és eszébe sem jut versengeni. Pont az a lényeg, hogy néhány kritikus helyzetben kell csak észnél lenni, és nem megingani, és akkor nagyon jó kapcsolatot tudsz fenntartani. És egy ilyen jó kapcsolatban remekül lehet közösen versenyezni másokkal.
Amit figyelmen kívül hagysz, az az, hogy ennyi odafigyelés a kapcsolatra elkerülhetetlen. Hiába találsz olyan nőt, aki hormonálisan szerelmes beléd a füle tövéig. Ez a hormonális állapot elmúlik. Ha kiesel a saját szerepedből, keretedből, akkor elkezd fúrni, és akkor valóban szopóágra kerülsz. De ha nem, akkor nincs harc, és élhetsz, mint Marci Hevesen.
A genetikai összeillés, amiről beszélsz szerintem is létezik. Nagyjából annyit éreznek a nők belőle, hogy valakinek jó szaga van, valakinek meg taszító a szaga. A férfiak még ennyit se. Devalahogy láthatatlan módon azért ott vannak ezek a szenzorok is. Szerintem ez az összeillés többnyire automatikus szűrést hajt végre a lehetséges jelentkezők között (és logikusan a nők szűrik erőteljesebben a férfiakat a szaguk alapján), és a mai napig remekül működik. Szendi Gábor szerint bezavarhat a rendszerbe az, ha a nő tablettát szed amikor ismerkedik. Esetleg ezzel érdemes lehet számolni.
A szerelem nagyon is valóságos dolog. A kérdés inkább az, hogy a szerelmet beindító tényezők eleve elrendeltek-e (és van mindenkinek egy lelki társa valahol – https://what-if.xkcd.com/9/ ), vagy pedig befolyásolható tényezőkön múlik-e? Én azt gondolom, hogy van egy genetikai/immun egyezés tényező, ami nagyjából az emberek 10-30%-át kizárja, és a többi között nagyjából a piaci érték alapú elméletek működnek. Ezen értékünket pedig fel tudjuk tornázni, ha teszünk érte.
Abban bízni, hogy ha megtaláljuk az igazi szerelmünket, akkor majd minden magától működni fog, szerintem nagyon naív dolog. És ezt nem csak a red pillen olvastam, hanem saját fájdalmas tapasztalat is van mögötte.
1.5 milla?
Engem nem zavar, ha személyeskedsz, de a többieket szerintem úntatja. Ha alapítunk egy BT-t azon is jól szórakoztak volna a vendégek? Ilyen esküvőről még nem hallottam. Milyen hülyeség almát körtével összehasonlítani.
A tanyai lányt elolvastam, de nem vágom hogy jön ide. Az irodalommal hadilábon állok.
A tanyai lány, arról szól hogy miként gazdagodhat két ember ha nem egymással verseng – legalábbis ebben a kontextusban, mert persze nem ez a mondanivalója.
Nem személyeskedtem, visszautaltam arra, hogy a mai házasságok jellemzően gazdasági tárulások, és nem valós szövetségek…
…és nem tudom miből szűrted le, hogy én hiszek az igaziban, vagy arra várnék, mert valójában egy kritikát fogalmaztam meg mindkét hozzászólásomban, hogy a nők egyáltalán nem veszik figyelembe férjuruk választásánál, hogy szerelmesek-e belé, de bizonyára megesik néha-néha, hogy különben igen, csak szerintem olyankor sem ez volt a szempont a nő részéről, bár biztos nem bánja a drága… Nem azzal van bajom – főleg nekem személy szerint – hogy ennyi odafigyelést kell a kapcsolatban felmutatni, hanem mint írtam azzal, hogy ha a nő sosem volt belém szerelmes, csak eljátszotta -amit különben nem nehéz- akkor ez kevés lesz és ráadásul egy olyan nőnek csinálok gyereket, aki nem is hozzám való – a többi következményről nem is beszélve… de azt most hagyjuk.
Tehát a nők csak pusztán gazdasági oldalról tekintenek erre és veled pedig abban nem értek egyet, hogy:
“Szerintem ez az összeillés többnyire automatikus szűrést hajt végre a lehetséges jelentkezők között (és logikusan a nők szűrik erőteljesebben a férfiakat a szaguk alapján), és a mai napig remekül működik.” – Nem, szerintem nem működik, :) mert a nők ezt szabotálják, viszont közel sem a tabik miatt… :D. Értsd, lehet hogy a tabi befolyásoló tényező, de nem amiatt alakulnak szarul a dolgok. Ha egy égő házban felrobban egy szabálytalanul használt gázpalack, és össze is dől az egész, attól az még a gyújtogató felelőssége lesz, nem a tulajdonosé, de ha nem derül ki hogy gyújtogatás történt, akkor a tulaj viszi el az egész balhét. – de többször nem írom már ezt le… és bizonyára a te házasságod kitűnően működik, valószínűleg ezért vagy velük elnéző – hát én meg nem voltam az sosem… :D
“Nem, szerintem nem működik, :) mert a nők ezt szabotálják, viszont közel sem a tabik miatt…”
Na, én ezt már nem értem. Eddig az volt a probléma, hogy a nők az ösztöneik szerint működnek. Márpedig ha az ösztöneik szerint működnek, akkor a genetikai/immun összeillést a szükséges mértékben figyelembe veszik, hiszen ez sohasem volt egy tudatos aspektus, hanem ösztönszinten dőlt el.
Tehát most az a probléma, hogy nem hallgatnak az ösztöneikre, hanem hidegvérrel számítók lettek hirtelen? Egyedül a pénzre hajtanak? Biztos vagy ebben? Akkor mit akarnak a nők a gitárosoktól, meg a rosszfiúktól?
Egyrészt, csak szerintetek ösztön a hipergámia, hiszen más mentséget nem tudtok találni a nő “hidegvérűségére”.
Másrészt, a gitároshoz valóban az ösztön hajtja a nőt, de a gitároshoz hülye lenne hozámenni, vagy te láttál már ilyet? Miről beszéltem én eddig Kálmi? ;) A házasságról, és közel sem a gitáros srácok nem létező problémáiról… :) Tehát, csak hogy számodra is egyértelmű legyen, a baj az, hogy pont a férj kiválasztásánál nem tulajdonítanak a nők semmilyen szerepet az ösztöneiknek, ezzel ásva alá a hosszútávú kapcsolatokat és a génkészletet. (Mivel a felnevelt gyerekek 30%-a kakukkfióka, így ez a minőségibb génkészlet irányába némi javulás, de mivel ezekben az esetekben sem törvényszerű hogy a gitárosgyerek komolyan vonzódott a 30-as kiélt anyukához, így ez sem a lehető legjobb “eredmény” nem beszélve a fennmaradó 70%-ról, akiknek génkészlete a gyerekeik által nem javul, csak a véletlenek összjátékának köszönhetően legfeljebb stagnál – ha elfogadjuk persze azt, hogy a pároknak egymáshoz vonzódnia kellene…)
“Másrészt, a gitároshoz valóban az ösztön hajtja a nőt, de a gitároshoz hülye lenne hozámenni, vagy te láttál már ilyet?”
“nem beszélve a fennmaradó 70%-ról, akiknek génkészlete a gyerekeik által nem javul, csak a véletlenek összjátékának köszönhetően legfeljebb stagnál”
Ez így szerintem nem jó. Vegyük mondjuk Robbie Williamst. Ezrek toporogtak a színpad előtt mindig remélve (nők), hogy ők lesznek az esti játékszerek és még 10 ezrek tették volna ugyanezt a képernyő elől is. Ennek az ég világon semmi köze a génekhez, hanem a nők hipergám ösztönéhez van köze. (pont ez már itt többször részletesen ki is lett tárgyalva) Ahhoz ugyanis, hogy ez genetika szintjén működjön kell a személyes találkozó, illatok, feromon, valódi kémia. Ekkor már lehet, hogy tudat alatt a génjeink is dolgoznak, de a fenti esetben még véletlenül sem. Elég merész lenne kijelenteni egy részeges, láncdohányos, drogos rock zenészről, hogy neki a génállománya etalon.
Nem ez a merész kijelentés, bár én ilyet nem is állítottam, a merész inkább az hogy szerinted a tininunikat az ösztöneik hajtják ilyenkor… :D
No de én kiszállok,engedelmetekkel, parttalan ez a vita…
A szaporodással kapcsolatosan nincsen igazad. Egyik részről az adaptációhoz szükséges mutációk megjelenéséhez utódok kellenek. Ez az adaptációs késztetés meg most is van, alapvető természeti törvény, aminek a kényszerítő hatása alól a mi fajunk sem vonhatja ki magát.
Másik oldalról, a tudás, kultúra tekintetében egyértelmű hogy az új dolgok társadalmi szintű elsajátításához, elterjedéséhez generációváltásra van szükség. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a megváltozott körülményeket, a meghaladott tudást az új generáció nem valami mást felülírva sajátítja el, hanem mint a világ értelemszerű alkotórészét, a valóság szeleteként teszi a magáévá.
Szóval a megfelelő generációváltás minden szempontból szükséges (lenne).
Ezzel maximálisan egyet értek. Amúgy pedig evolúciós szempontból pont a megfelelő dolog zajlik szerintem. A fejlett társadalmak el kezdtek fogyni a tagjait tekintve, míg mások gyorsan szaporodnak. 1980 körül még csak 5 milliárd volt a föld lakossága, mára azonban jóval több, mint 7.
Az evolúció zajlik, csak emberi léptékkel szemmértékkel nem nyomon követhető, egyszerűen keveset élünk hozzá. És amúgy az evolúció nagy ívben tojik a kultúrára, társadalmi fejlettségre. (illetve annak hatásaira nem, mert nyilván van rá válaszlépése). Azt hiszem az, hogy fogyunk társadalmi probléma. De nem evolúciós, hiszen amúgy pedig egyre többen vagyunk.
A generációváltás azt hiszem éppen most zajlik, de mintha nem nem lenne igazi jövő kép a nyugati ember előtt… nem is igen szaporodunk, de sebaj, majd át veszik a helyünket mások, éppen most is valami hasonló zajlik…
“míg mások gyorsan szaporodnak.”
Pont, mint a szúnyogok, de van rá megoldás.
“de mintha nem nem lenne igazi jövő kép a nyugati ember előtt…”
Mert a pöffeszkedő zsidók kitakarják.
Tény, mint ahogy az is hogy a mutációk nem jelennek meg mindenkiben, és közel sem ugyanolyan hatásfokkal. Nagyobb részük különben kóros, és az elméleted pusztán mennyiséget favorizálja, mellőzi a minőséget.
– Persze nyugtathatjuk magunkat, hogy unokáink között már bizonyára kevesebb lesz az asztmás, mert a génjeinknek köszönhetően a testünk a generációkon át egyre védettebb lesz, viszont tény, hogy nagyapáink még alig ismerték ezt a betegséget. Nézőpont kérdése, hogy ezt lehet-e fejlődésnek nevezni az emberiségre nézve evolúciós szempontból.
Szándékosan hoztam fel ezt példának, hiszen jelen álláspont szerint az asztmát 70%-ban allergia, fennmaradó részt pedig lelki eredet okozza. Allergia a túlnépesedésből adódó környezetszennyezésre – és egyfajta védekező reakció ami állítólag a gyermekkorban elfojtott sírásból ered, gyerekeknél gyakoribb is, de a többség kinövi. Mivel a gyerekeket régen sem dicsérték meg ha sírtak, így feltételezhető, hogy a már elmúlt korokban egyszerűen kevesebbet akartak sírni, mert több idő tehát törődés jutott nekik, összességében boldogabb gyerekkoruk volt, nem halmoztak föl annyi elfojtott bánatot, hogy az testi tüneteket is okozzon, főleg felnőttkorra. Ez szintén visszavezethető a túlnépesedésre és a folyamatos versenyre ami szintén a jelen kor sajátja leginkább… de biztos nem a kommunizmusé. :D – tehát igencsak megkérdőjelezhető, hogy evolúciós szempontból mennyire hasznos számunkra ez a mostani környezet. Igazi darwini csavar lesz, ha az allergiában szenvedők száma a természetes immunitásnak köszönhetően lecsökken, de a lelki-betegeké meg nő, és az asztmások száma pedig így nem lesz kevesebb, sőt. Persze tudom, ettől nem kell félni, majd kognitív képességeinknek köszönhetően alkalmazkodunk ehhez is, és a jövő generáció gyerekei már közel sem akarnak majd annyit sírni, pusztán azért mert nem kapnak elég törődést… igazi kis bébizombik lesznek – mint már most a felnőttek.
Azzal azért vitatkoznék, hogy az új ismeretek nem a régieket váltják ki. A mai gyerekek sokkal könnyebben alkalmazkodnak a technikai vívmányokhoz, de ezt például kapcsolatteremtő képességük rovására teszik. Az tény, hogy szükség van generációváltásra az új képességek adaptációjához, viszont mindig van egy irány ami meghatározza, hogy mely képességek kerülnek előtérbe a többi rovására. Nem folytonos gyarapodás ami végbemegy, hanem végtelen cserélődés, alkalmazkodva az aktuális környezeti kihívásokhoz – társadalmi szinten, hiszen ezt írtad te is és erről is volna itt szó. (Egyéni szinten ami már egyszer adaptálódott, az valóban megmarad a fajban, és mivel egyre többen vagyunk, így mindig lesznek, ha más nem kis számban olyan egyedek, akik bírnak majd egy adott múltbéli képességgel, viszont tömegesen nézve ezek nem lesznek kimutathatók.) Amikor azt írtam, hogy “evolúciós értelemben napjainkban nincs értelme a szaporodásnak”, azzal szerintem nem azt mondtam, hogy nincs rá szükség fajunk fenntartásához, hanem azt hogy, hogy jelen formájában már nem a faj fejlődését szolgálja. Hiszen az evolúció – tudtommal – a faj alkalmazkodása a környezethez, azaz új tulajdonságok létrejötte. Én úgy látom, most már nem új tulajdonságokkal gyarapodunk, hanem csak a meglévőket fejlesszük, amik pusztán a túlnépesedésünkből adódó környezeti változásokra adnak egyre kiélezettebb választ, tehát végül is csak magunk ellen védekezünk. Egyet is értek SamSon-al, bár szerintem lenne megoldás, csak éppen olyan emberek képességeit kéne preferálni, akik pl. nem a végtelen toleranciában és nem a feltétel nélküli egymás hegyén-hátán élésben látják a megoldást… Amíg ez nem történik meg, addig nem fognak megjelenni olyan új tulajdonságok, amik újra egy magasabb szintre emelnék az emberiséget.
Itt rengeteg dolgot felhoztál, amiről véleményem van :-).
Vegyük az asztmát. Ezt jól ismerem, mert nekem is volt. A paleolit táplálkozás hatására elmúlt (számos egyéb idegesítő problémával együtt).
A genetika szabályai szerint egy genetikai probléma nem tud egy-két generáció alatt ismeretlen bajból népbetegséggé fejlődni. Ha valaminek a gyakorisága ilyen ütemben növekszik (allergiák, cukorbetegség, stb), akkor szinte kizárható, hogy genetikai degeneráció okozza. Sokkal valószínűbb, hogy az életmódban keresendő a probléma oka. Ez persze még mindig rengeteg dolog lehet. De ha utána olvasol azt lehet találni, hogy szinte mindenkinek aki elhagyja a glutént az étrendjéből javul az egészsége. Nézzük csak meg, mikor terjedtek el a magas gluténtartalmúra nemesített búzák? Valamikor a 70-es 80-as években. Mikor lett népbetegség az allergia? 80-as 90-es években. Mikor felnőtt egy generáció, akik kisgyerekkoruktól fogva legalább tízszer annyi glutént ettek mint a szüleik. És emellett persze csomó szóját és iszonyatos mennyiségű tejet meg cukrot. Érdekes módon tisztességes táplálékot fogyasztva rengeteg embernek elmúlik az allergiája.
“A mai gyerekek sokkal könnyebben alkalmazkodnak a technikai vívmányokhoz, de ezt például kapcsolatteremtő képességük rovására teszik.”
Ezzel totálisan egyetértek. Nagyon fontos szülői feladat lenne a gyerekeket 6-10-12-14 éves korukig megóvni a képernyők figyelemelterelő hatásaitól, mert ez sajnos egyértelműen rossz irányú változás.
Kálmán, én nem azt állítottam, hogy az asztma genetikai mutációk eredménye, hanem azt, hogy genetikai mutációk által, generációkon át, vélhetően vedettebek leszünk azon külső okokkal szemben, amik az asztmát mint tünet okozzák. Ez persze nem zárja ki amit te állítasz, az említett külső okokat is kizárhatja valaki az életéből, más lehetősége a ma emberének nincs is, hogy javuljon az életminősége. Mi viszont továbbra sem ugyanarról közelítünk az adott kérdéshez… :D – de attól még örülök hogy leírtad mindezt, több haszna van mint az én elmélkedésemnek… :)
“A mai gyerekek sokkal könnyebben alkalmazkodnak a technikai vívmányokhoz, de ezt például kapcsolatteremtő képességük rovására teszik.”
Ezzel egyet értek, de szerintem nem úgy, ahogyan te gondolod. Ennek ugyanis semmi köze nincsen az evolúcióhoz. Csak ahhoz van köze, hogy a mai gyerekek ebbe nőnek bele. Az okostelefonba, a facebook-ba, a tabletek világába. Sima szocializáció. Ha lenne lehetőség és mondjuk 150 évvel ezelőttről átemelnének a mai korba egy újszülöttet, az hasonlóan ügyesen kezelné a technikát.
Szerintem a társadalmi problémáinkat nem szerencsés semmilyen módon összemosni az evolúcióval. A társadalmi fejlődésünknek (vagy akár visszafejlődésünknek, mindegy) maximum utólagos evolúciós hatásai vannak annak révén, hogy megváltoztatjuk életmódunkat. Például elkezdtünk valaha tejet inni annak ellenére, hogy a szervezetünk nem volt képes laktózt bontani és az evolúció reakciója egy génmódosulás volt (ha jól tudom), melynek révén laktózt lebontani képes enzimeket kezdtünk termelni. Ugye ez jellemzően az állattenyésztéssel kezdődött. Az evolúció teljesen önjáró, míg mi a környezetünket és társadalmunkat tudatosan tudjuk formálni. És a társadalom jó részt nem a génkészletének köszönheti aktuális mivoltát, hanem kultúrájának, történelmének és persze az éppen együtt élő generációk tanításainak. Tanulhatunk a hibáinkból, elkövethetünk újabbakat, de ha hirtelen kipusztulna a tudás, az emberiség és csak pár millió újszülött maradna hátra, akkor kezdenénk mindent elölről kőbunkóval stb…
A gének jó részt predesztinálnak jó néhány tulajdonságunkat, hajlamunkat, de a személyiségünk kialakulása, a világlátásunk még is szocializáció során dől el, így az a környezet, ahol felnövünk, tulajdonképpen az ott ért hatások határozzák majd meg ezt a jövőben. Éppen ezért vannak problémák, amelyek a mieink, de csak generáció(k) felnövésével lesznek majd megoldva, mivel egy felnőtt ember már nem igen változik a személyiségének lényegét illetően és így végül is ez társadalmi szinten is így működik. És véleményem szerint ennek az egésznek semmi köze az evolúcióhoz (mármint a társadalmi fejlődésnek).
Ebben valószínűleg igazad van, kár volt ezt a példát felhoznom, az agyunk nem fejlődik olyan ütemben hogy ez megállja a helyét, bár ha nem 150 év távlatában nézzük, hanem mondjuk kb. 150.000 évben, akkor még igaz is lehet… Megkockáztatom, akkoriban könnyebben létesítettek egymással kapcsolatot, mint ma az emosok… :D
Sajnos, de NINCS EVOLÚCIÓ.
Csak folyamatos erodálás van, folytonos KOPÁS.
Nincs evolúció.
“az elméleted pusztán mennyiséget favorizálja, mellőzi a minőséget” – Ez nem elmélet, hanem tény. Feltéve hogy az evolúciót nem kezeled feltevésként.
A többit már jobbára megválaszolták.
Annyira szánalmas a vergődésed, hogy bízom benne rajtunk kívül más is olvass ezt a hsz-folyamot, különben teljesen feleslegesen reagálom le ezeket a balgaságokat.
Először is; attól hogy valami elmélet, még lehet tény, ha már a legalapvetőbb szövegértelmezésnél tartunk. Evolúciós elméletnek hívják és ez is egy tény, én ezt nem kérdőjeleztem meg. “Evolúciós fejlődés”-ről beszéltem végig, amire rányomtál egy szakkönyvi mantrát aminek semmi köze ahhoz, amiről én beszélek, tehát voltál szíves megállapítani: a mutációk adaptálódásához utódok kellenek. Tényleg?! – ez mekkora igazság Reszet! Köszike, és különben a Hold kering a Föld körül, és különben én is tudom, hogy a T-vírus a valóságban nem létezik. :D Öcsém… A megjegyzésed kb. annyi, hogy – Ki kérdezett okostóni? Tipikus esete vagy annak, aki csak fújja az okoskodást, de azt sem tudja mit beszél.
E v o l ú c i ú s f e j l ő d é s.
Nem tudom számodra ez mit jelent, de nálam pont azt, hogy a faj egyre távolabb áll a kihalás veszélyétől. Attól, hogy egy faj szaporodik, még ez nem áll fenn. Na ez sem elmélet, hanem tény. A szaporodás által pusztán adaptáljuk a mutációkat – mint voltál szíves megállapítani, nem tudom eléggé megköszönni – de a múltbéli környezeti hatások által kialakult mutációk nem garantálják, hogy a jövőbeni új környezeti hatásokra védett lesz a faj. (Pl. túlnépesedés, kóros génkeveredés, azaz pl. vérfertőzés.) “egy gén által megtermelt proteint megváltoztató mutációk kb. 70%-a ártalmas, a maradék pedig vagy semleges, vagy kis mértékű hasznos hatást fejt ki.”
(Már ott tartok hogy a wiki-t bújom, mert az ilyen értetlenekkel mint te csak a saját nyelvükön lehet beszélni, számomra megalázó, hogy ilyen szintre süllyedek, tényleg csak azért teszem, mert még képes vagy megdumálni az olvasókat a józan paraszti ésszel szemben.)
Az elmélet, amiről beszéltem, a TE elméleted, azaz az hogy elég pusztán szaporodni, és azzal erősebbé, védettebbé is válik a fajunk. Na hát ha ez így van, akkor szerinted miért halt ki már egy csomó faj? Talán elfelejtettek szaporodni?! Homo sapiens idaltu, Homo habilis, Homo erectus, H. heidelbergensis, – velük mégis mi lett, ráuntak a dugásra? :D
Te inkább Mekk-Elek vagy aki ugyebár hiányos elméletet képtelen átültetni a gyakorlatba, így le is festem egy számodra érthető – és különben stílusos :) – példával. Ha szerinted elég, ha a mutációkat adaptáljuk az új egyedekbe, akkor nyugodtan kefélhetsz innentől kecskékkel is. Lesz egy új faj új mutációkkal, bár erősen kétlem hogy az új egyed nem áll majd közelebb a kihalás veszélyéhez mint te vagy a kecskéd.
Minimum a 19. század óta a technika és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően minimálisra csökkent annak a veszélye, hogy utódaink környezeti hatások okán meghalnak. A hipergámiának – nevezheted ösztönnek, velem ilyen apróságokon nehéz összeveszni – nincs létjogosultsága, mert már pusztán az anyagi előnyöket preferálja, amik a szabályozott kapitalizmusban sokkal inkább szerencsének köszönhetőek és nem a valós képességek mércéjének. Ezáltal egyértelmű, hogy a hipergámia nemhogy hasznos lenne a génkészletünk javítása, tehát ellenálló képességünk fejlesztése érdekében, hanem minimum káros, de legfeljebb abszolút haszontalan. Ami evolúciós értelemben valóban kézzelfogható párválasztási tényező, az a szerelem, hiszen ez egy valós biológiai folyamat az emberben, nem pedig egy kreált módszertan, és pont ez az (mármint a hipergámia) ami a szocializáció következménye pusztán, és semmi köze az evolúcióhoz. Mit is írtam én: “Evolúciós értelemben már régen elmúltak azok a korok, amikor volt értelme a szaporodásnak,” – segítek, mert tudom hogy ez nehezen megy. Nem véletlen, hogy az európai nők is nem kicsit buknak az afrikaiakra, hiszen ők még a mai napig a valós környezeti hatások ellen küzdenek, tehát az ő génkészletük míg minidig csak fejlődik, hiszen annyira elmaradottak, hogy náluk a nőknél a párválasztásnál még mindig az elsődleges szempont a valós teljesítmény – és azt is igyekeztem alátámasztani, hogy volt idő amikor a fehér ember is ezt komolyan vette: “18. Egyedül az érdem tesz szerelemre méltóvá.” Nem véletlen hogy az utóbbi 2-300 év alatt egyre satnyábbak lettek az európaiak, az afrikaiak pedig egyre inkább kicsattannak az egészségtől, azon se csodálkoznék, ha már 38 foguk lenne nagy-átlagban… :D Teher alatt nő a pálma…
– és erre mit találok a wikis kutakodás közben, ha már kénytelen voltam lesüllyedni erre az érvelési szintre… :D Beszarok! :D
“Fontos szem előtt tartani, hogy az emberi evolúció nem egy lezárult folyamat. Vannak pesszimistább gondolkodók, akik szerint a genetikai evolúció „kikapcsolódása” tényleges biológiai veszélyt jelent az emberiségre nézve („Az ember elháziasodása” – Konrad Lorenz). Bár jelenleg a nagy egyedszám és folyamatos keveredés miatt az emberi evolúció igen lelassult, “leállt”, a jövőben elképzelhető, hogy lesznek olyan körülmények, amikor egy-egy embercsoport valamilyen “más utat választ”.”
Na részemről ennyike.
“Evolúciós értelemben már régen elmúltak azok a korok, amikor volt értelme a szaporodásnak” – A válaszom erre az agymenésedre született.
A stílusod arrogáns, bunkó és lekezelő. Tipikusan a félművelt tahókra jellemző. Vitakultúrád a béka segge alatt van, gyanítom gyerekszobád se volt, amikor még ott fityegett a tojáshéj a hátsó fertályodon. Láthatóan valamit erősen kompenzálsz, de ez sem szolgálhat okként a hangnemedre, amire semmilyen okot nem adtam.
A személyeskedésed mások eltérő vélekedése kapcsán, ellenvéleményeik olvastán nem csak velem kapcsolatban tettenérhető. Az ilyen viselkedésnek itt nincsen helye. Vegyél vissza kérlek. Érdemben lehet vitázni, érvelni, de te nem ezt teszed.
Szerintem pedig kevés vagy te ahhoz, hogy engem rendreutasíts, a vitakultúrám pedig jottányit sem javul az ilyen műveltnek látszó de minden tapasztalatot nélkülöző okoskodás hatására, amit felmutatsz.
Egy percig sem állítanám, hogy félművelt vagyok, félig sem vagyok az, de nem tudom feltűnt-e, kénytelen voltam a kedvedért tudományos alapoknak utánanézni arra vonatkozóan, amit érdemben állítottam. Ez szerintem sikerült, ettől még részedről lehet agymenés, nekem bőven elég, hogy ezek után nem állíthatod, hogy ez pusztán az én agymenésem.
A személyeskedés kérdésében pedig nem értünk egyet, leszámítva, hogy neked nem kéne erőltetni… :D
SIL: A tudományosnak szánt érvelés nem annyi, hogy állításokat hozunk a Wikipédiáról, hanem meg kell próbálni azokat kontextusba, összefüggésbe is helyezni.
A jelen korunk evolúciójának problémájára több válasz is létezik:
1. Ilyen rövid idő alatt az evolúciós változás nem túlzottan nagy, kivéve ha tömeges kihalás vagy keveredés van. Tehát az, hogy 1-2 generáción keresztül a szelekciónak a fajtája, amit te jónak látsz hiányzik semmilyen evolúciós léptékű problémát nem jelent. Nem az szelekció kikapcsolása miatt van ennyi beteg ember, hanem a környezet megváltozása miatt.
2. Szelekció most is van. Egyrészt mivel a környezet igen gyorsan változik épphogy nagyon is erős szelekció van. Például akik nagyon nem bírják a glutént, azok cukorbetegek lesznek, meg allergiások, meg asztmások. Várhatóan nem élnek túl sokáig, de legalábbis arányaiban kevés utódjuk lesz. Kivéve, ha elkerülik a számukra kedvezőtlen körülményeket ésszel, akkor megúszhatják a szelektálódást. Evolution in action.
3. Mivel változott a környezet, ezért a fajunk szelekciós tényezői is változtak. A legfőbb tényező nem testi eredetűek manapság. De ezen nem kell meglepődni, mivel társadalomban élő faj vagyunk. A nagyfarkúak azt akarják, hogy az legyen a fő tényező. Az izmosak azt, hogy az legyen. Az intelligensek meg ki vannak akadva, hogy a hülyék szaporodnak. De a természet kérlelhetetlen, ő dönti el, hogy mi alapján szelektál egy adott korban. Jelenleg a legfontosabb a kulturális tényező. Mivel az ösztönszintű késztetés már nem elég a szaporodáshoz, hanem azt akarni is kell, ezért mostantól azok szaporodnak, akik szaporodni akarnak, vagy hülyék hozzá, hogy védekezzenek. Ennyi. Akinek nincsen elég erős ösztönös vagy kulturális késztetése, és eléggé művelt ahhoz, hogy védekezzen az meg kihal.
Ha a felének a fele, akkor esetleg negyedművelt. Magamat érintően nem zavar a dolog, lévén tőled érkezve nincsen semmi jelentősége, de az hogy kivétel nélkül mindenki mást illetően sem tudsz disztingválni, ha az bármiben is mást véleményt fogalmaz meg, mint ami a tiéd… nos ez már több mint zavaró.
Szóval semmit sem kell állítanod magaddal kapcsolatban, szerintem minden errejáró olvasó számára egyértelmű anélkül is.
Sajnálom hogy addig kellett lealacsonyodnod, hogy “tudományos” (pl. wiki) bizonyítékok után kellett kurkásznod a neten, mintegy alátámasztandó fantasztikus állításaid. Igazán elfogadhattuk volna pusztán csak bemondásra, lévén te voltál aki kinyilatkoztatta ezeket.
Hogy menniyre vagyok elég vagy mennyire nem a dolgok eldöntésével kapcsolatban más lapra tartozik. Mindenesetre jelezném hogy minden vitapartner személyeskedő sértegetése nem az üdvözlendő kategória ezen a helyen. A más felhasználókat személyében sértő hozzászólások törölve lesznek, függetlenül azok érdemi tartalmától (ha van egyáltalán). Ez természetesen mindenkire egyaránt vonatkozik. Olvasd el az impresszum moderálási elveit, hátha segít.
Engem szidhatsz nyugodtan…
Kalman
‘”A tudományosnak szánt érvelés nem annyi, hogy állításokat hozunk a Wikipédiáról, hanem meg kell próbálni azokat kontextusba, összefüggésbe is helyezni.’ – Pont fordítva történt, de nincs harag.
“1. Ilyen rövid idő alatt az evolúciós változás nem túlzottan nagy, kivéve ha tömeges kihalás vagy keveredés van… Nem az szelekció kikapcsolása miatt van ennyi beteg ember, hanem a környezet megváltozása miatt.” – Vagy éppen azért mert a környezetünkre már nem tudunk olyan gyorsan és megfelelően reagálni; vagy mert motiválatlanok vagyunk abban a tekintetben, hogy a környezetünkön előremutatóan változtassunk… stb…
“2. Szelekció most is van. Egyrészt mivel a környezet igen gyorsan változik épphogy nagyon is erős szelekció van.” Igen a környezet szelektál, ugyanaz a válaszom mint az 1. pontra.
“3. … De a természet kérlelhetetlen, ő dönti el, hogy mi alapján szelektál egy adott korban. Jelenleg a legfontosabb a kulturális tényező.” Gondolom akkor te itt nem látsz ellentmondást. :) A természet nem vesz alapul kulturális szempontokat.
Reszet
” de az hogy kivétel nélkül mindenki mást illetően sem tudsz disztingválni” – Egyrészt, van kivétel, és van kivételes helyzet is, de valóban csak néhány kivételezett van abban a kivételes helyzetben, hogy esetükben minden helyzet kivételes legyen, és bármennyire is érzed sértőnek magadra nézve, te nem vagy köztük; másrészt nem nem tudok, hanem nem akarok, nagy különbség.
“Sajnálom hogy addig kellett lealacsonyodnod, hogy “tudományos” (pl. wiki) bizonyítékok után kellett kurkásznod a neten, mintegy alátámasztandó fantasztikus állításaid. Igazán elfogadhattuk volna pusztán csak bemondásra, lévén te voltál aki kinyilatkoztatta ezeket.” – Magam is elég fárasztónak találtam, de örömömre szolgál hogy végül csak elismered. :D
“Hogy mennyire vagyok elég vagy mennyire nem a dolgok eldöntésével kapcsolatban más lapra tartozik. Mindenesetre jelezném hogy minden vitapartner személyeskedő sértegetése nem az üdvözlendő kategória ezen a helyen. A más felhasználókat személyében sértő hozzászólások törölve lesznek, függetlenül azok érdemi tartalmától (ha van egyáltalán). Ez természetesen mindenkire egyaránt vonatkozik. Olvasd el az impresszum moderálási elveit, hátha segít.” Attól hogy törlöd egy-két hsz-em, azzal még nem fogsz rendreutasítani, továbbra is kevés leszel ehhez, az csak akkor történne még, ha változtatnék a stílusomon pusztán azért, hogy neked megfeleljek – na erre várhatsz… :) Különben belegondolhatnál, hogy ha annak a hsz-nek valóban van érdemi tartalma (is :)), akkor velem babrálsz ki ezzel, aki a tartalmat különben ismeri attól függetlenül hogy itt közzé tudom-e tenni vagy sem, hiszen én írtam :D, vagy azokkal akiket érdekelhet. – Hát hogyne, hajnal kettőig olvasgatom a kedvedért a wikit, most meg kezdjem az impresszumot… :D Holnap mit fogsz ajánlani?! Kezdjek neki passzióból az idegen-szavak szótárának?! :D – Különben gyanús, hogy hgyi lenyúlta a jelszavad… na mindegy… :D
“Engem szidhatsz nyugodtan…” – Te “csak” “egy” vélemény vagy Reszet… tényleg odáig jutott az egoizmusod, hogy a személyeskedésemnek, még ha veled szemben alkalmazom is, bármi köze van a személyedhez… :D <=> most viszont tényleg csalódtam benned… :)
“Ezáltal egyértelmű, hogy a hipergámia nemhogy hasznos lenne a génkészletünk javítása, tehát ellenálló képességünk fejlesztése érdekében, hanem minimum káros, de legfeljebb abszolút haszontalan. Ami evolúciós értelemben valóban kézzelfogható párválasztási tényező, az a szerelem, hiszen ez egy valós biológiai folyamat az emberben, nem pedig egy kreált módszertan, és pont ez az (mármint a hipergámia) ami a szocializáció következménye pusztán, és semmi köze az evolúcióhoz.”
A hipergámia az nem egy kreálmány, hanem egy megfigyelt ösztön, aminek valaki ezt a nevet adta. Létezett akkor is, mikor még nem tudtunk a létezéséről és egészen biztosan evolúciós okai vannak, csak ez ugye ma társadalmi szinten teljesen másképpen csapódik le. Egy nő hipergám ösztöne egyáltalán nem a pénzre hajt, még véletlenül sem. A pénz is közte van, de csak mint eszköz. Egy nő remél valami előnyt a jövőben éa, ha találkozik valakivel, akitől várhatóan ezt megkapja, akkor szexuálisan kívánni fogja. Valószínű olyasmi okai lehetnek ennek (evolúciós), hogy mielőtt még beszélni, írni tudtunk volna, valószínűleg a nőstény, azaz a nő így próbálta kiválasztani az utódainak megfelelő apját. Mióta van társadalmunk, azóta ugye fontossá vált sok más egyéb is… így fordul elő sokszor, hogy a nő evolúciós értelemben (hipergámia) választ a gyereknek apát, (biológiait) , aztán egy másik férfi neveli fel sajátjaként (abban a hitben) mert a jólétre, iskoláztatásra nagy ívben tojik az evolúció. Nagyon is logikus ez az egész. És a pua, meg hasonlók már elég sokat tudnak arról, hogyan lehet a nők hipergám ösztönére hatni. (mondjuk úgy, hogy ésszel ki lehet játszani ezt az evolúciós ösztönt).
Ja és a hipergámia eredménye meg ugye a szerelem lesz, ami nagyon is biológia, a valódi szexuális izgalom is az a nő részéről. A férfiak más tészták ugye, de nyilván ezt minden férfi tudja, érti, csak a nők nem.
Szerintem ez elég logikus, én így gondolom.
“Egy nő hipergám ösztöne egyáltalán nem a pénzre hajt, még véletlenül sem.
Ja és a hipergámia eredménye meg ugye a szerelem lesz,”
:D
Hát ez tényleg rendkívül logikus. :) Feladom. :)
Azt nem tudom, hogy direkt értetted félre a mondani valóm, vagy nem fogalmaztam egyértelműen. A hipergámia nem a társadalmunk agyszüleménye, már jóval azelőtt létezett, hogy a pénzt kitalálták volna. Az, hogy ez a társadalomban így jelenik meg, az meg egy másik dolog. És igen, itt már képbe kerül a pénz IS. És a szerelem… nos, szerintem egy nő szerelme nem hasonlítható egy férfiéhoz, a szexuális motivációja sem. Jól ki van ez találva (evolúció). Nézd meg a föld népességét. Működik. Beszélhetünk a hipergámia társadalomban betöltött szerepéről, akkor fogjuk azokat részeket kapirgálni, ami téged igazán érdekel (zavar) a hipergámiában.
De azért vizsgálhatjuk a dolgot különböző kontextusokból. Én az egyikről beszélek, konkrétan az ösztönről, te pedig a társadalomban betöltött hatásáról. Csak szerintem te tévesen az egészet összemosod az evolúcióval, holott valójában semmi köze hozzá. Ahogy a pénz sem az evolúció eredménye, azt mi találtuk ki, viszont hat a hipergám ösztönre… (ami evolúciós célokat szolgál). Amúgy jelenleg nem igen irányítjuk az evolúciót, viszont az evolúció megteszi a válaszait az általun létrehozott környezeti hatásokra. De ez csak ellenhatás, szerintem jelenleg nem tart ott a genetika, hogy túl aktívak legyünk, bár a tendencia az ez.
“Jól ki van ez találva (evolúció). Nézd meg a föld népességét. Működik.”
Nem működik.
Egyértelmű voltál, csak az egész nézőpontoddal nem értek egyet, de így hogy még egyszer leírtad… hát így sem. :)
– A nők bizony szexuálisan vonzódnak ahhoz akibe szerelmesek, sőt, akkor is szexelnek amikor különben nem kívánják, mert szerelmük felé odaadóak is. (Persze ebben csak a saját tapasztalatomra támaszkodhatok – de teljesen kizárt, biztosítalak róla, hogy velem szemben a komolyabb nőim, akikkel komolyan szerettük is egymást, a hipergám ösztönüket a legkisebb mértékben is kiélhették volna. Matematikai alapon kizárt. Alap gazdaságtan – nem nagyon konyítok persze ehhez sem – de hidd el, ez ránézésre is tutifix! :D Kb. mint a biztosítási csalás, a leghülyébb is 4 elemivel fejben kiszámolja, megéri és slussz-passz, had égjen… :D)
– A férfinak tényleg nem szükséges a szexhez szerelem, bár nem árthat.
– Mellesleg én a gyerekről beszéltem, a nézőpontom az hogy a szerelemgyerek genetikailag is fejlettebb, mint a mondvacsinált. (Mindenféle tudományos okfejtést nélkülözve azért gondolom ezt, mert különben semmi haszna nem lenne a szerelemnek, fölöslegesen meg nem sok esélye van, hogy kialakul ez a folyamat. Ahhoz hogy akár a nő akár a férfi szexuálisan vonzódjon egymáshoz és szaporodjon, nem kell szerelem, egy idő után mindkét nemnél elkezd viszketni, nem sok idő kell hozzá – persze a nők tagadják, csak éppen a mellékelt ábra nem ezt mutatja, vagy mint pl. a faszkörhinta… :))
– A hipergámiát én semmilyen kontextusban nem mosom össze az evolúcióval, sőt. :D Egyszerű felfelé választás a nők részéről. Nekik fontos a pénz, anyagiasak, a férfinak csak azért fontos a pénz, hogy jobb nőt kapjon. Ettől még lehetnének egymásba szerelmesek, de a nők nem azok, mert számukra ez már elvesztette a fontosságát. (Főleg mert kiégnek mire odajutnának.) Attól, hogy régen is volt hipergámia, az nem jelenti azt, hogy csak ezt vették a nők alapul amikor férjet választottak. (Hiszen régebben már kislány koruktól kezdve válogattak a lehetséges kérők között, tehát nem égtek ki.) Ma viszont már csak ez a fontos, legalábbis az alsó-középosztálytól kezdve mindenképp. Értem én hogy szerinted nincs így, de ha nem így lenne, akkor nem esne meg 3/2 házasságban az, hogy az esküvő után “hirtelen” a nő elveszti szexuális érdeklődését a férje iránt, és ez kizárólag olyankor esik meg, amikor kimutathatóan felfele választott – nem minden esetben esik meg ilyenkor, de ha megesik, akkor ez kimutatható, ez biztos. Ha a hipergámia szerelmet ébresztene a nőkben, akkor ez pont fordítva kéne, hogy történjen – nem így gondolod? Tehát pont azokban a házasságokban, ahol a nő vele egyenrangút választ, ott kéne elvesztenie az érdeklődését. Hozzá lehet ehhez venni, ami mostanában szintén gyakori, hogy a nő azért választ magának egyenrangút, mert feminista, és igyekszik megfelelni a látszólagos társadalmi elvárásoknak (ez a duma része magának), mert valójában ez a nő egyszerűen szintén kiég, és bár valójában jobban vonzódna a nála módosabb férfiakhoz, csak egyszerűen nem jut neki olyan, megöregszik, sosem volt vonzó. Ott szintén szó sincs szerelemről, de gyakran egyik fél részéről sem, összeálltak mint a takony, a nő igyekszik megfelelni a valós és érezhető társadalmi elvárásoknak: tehát unja a barátnők megvető, lenéző pillantásait. Ez is a hipergámia egy formája, ha jól megnézzük, hiszen a béna-béla férjre bár nem lehet oly büszke a már mindenhol :) ráncos ara, de az ő rangja mégis emelkedik azáltal hogy férjezett és van mivel dicsekedni kis ideig, de ő is pikk-pakk elveszti az érdeklődését az esküvő után.)
Naooooooo – “Nem működik.”
“Az agresszív kismalac vizsgázik. Alig tud valamit, végül a vizsgabiztos megsajnálja:
– Na jól van, átengedlek kettessel!
– NEM MEGYEK!”
“amik a szabályozott kapitalizmusban sokkal inkább szerencsének köszönhetőek és nem a valós képességek mércéjének.”
Milyen szerencsések a zsidók, hogy zsidóknak születtek.
“hogy náluk a nőknél a párválasztásnál még mindig az elsődleges szempont a valós teljesítmény”
Ha a fehérek teljesítményéből nem zabáltatnák a zsidók az afrikai niggereket, már rég kidöglöttek volna.
“az afrikaiak pedig egyre inkább kicsattannak az egészségtől”
Meg az éctől.
Rövidebben !!!
A lényeget, de röviden !
Ne okoskodj ennyit ! Igazolni akarsz valamit ?
“pusztán annyit szerettem volna finoman jelezni, az egész PUA meg RedPill faszoskodásotoknak vélhetően egy kibaszott nagy elhasalás lesz a vége”
RedPill alaptanok: Don’t get married / Don’t have children.
Legalább érts egy kicsit ahhoz, amit faszoskodásnak nevezel.
Azért a red pill nem teljesen egységes a kérdésben. Van aki egyáltalán nem utasítja el a házasságot a RedPill-en belül sem. Lásd például: https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/3kwsi2/what_is_the_rp_endorsed_way_to_have_a_family/ és jelenleg az első válasz: https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/3kwsi2/what_is_the_rp_endorsed_way_to_have_a_family/cv1aox7
“All evidence suggests that the happiest and most emotionally-capable children come from homes with married parents. If you want to raise children, like I do, marriage is your optimal arrangement.”
Fordítása: Minden bizonyíték arra utal, hogy a legboldogabb és érzelmileg legalkalmasabb gyerekek házas szülők otthonában nőnek fel. Ha gyereket akarsz nevelni, ahogy én, a házasság az optimális berendezkedés.
Szerintem a Don’t get married/Don’t have children még erősen a düh fázis mondása. Aki a düh fázison túljut, ha belső késztetése van rá, hogy saját maga által nevelt gyereke legyen, akkor megházasodhat. De legalábbis stabil kapcsolatban nevelheti a saját gyerekét, nyilván nem az államilag lepecsételt szerződés a lényeg.
Már nem először csinálod ezt Kalman, hogy a férfiakra próbálod kenni a felelősséget. Úgy beszélsz, “nem akarnak gyereket” “nem akarnak házasodni” mintha ez a férfiakon múlna, mintha ők alapjaiban utasítanák el a házasság intézményét. Ez pont olyan, amikor a magyarság, vagy a fehér rassz fogyásáról van szó, mit tehetnek ezért a férfiak, ha a nők részéről nincs semmiféle korrekt hajlandóság?
Mert a PUA/RedPill kizárólag csak a női ösztönökhöz való alkalmazkodást jelenti. Vagy alkalmas hosszútávú kapcsolatokra, vagy nem, de nem rajtad múlik.
“Úgy beszélsz, “nem akarnak gyereket” “nem akarnak házasodni” mintha ez a férfiakon múlna”
Rajtuk múlik. A kapcsolatok kapuőrei még mindig túlnyomórészt a férfiak.
“Mert a PUA/RedPill kizárólag csak a női ösztönökhöz való alkalmazkodást kielégítését jelenti”
A férfi saját érdekében.
“Vagy alkalmas hosszútávú kapcsolatokra, vagy nem, de nem rajtad múlik.”
Alkalmas. Az múlik rajtad, hogy mire használod. Sok alkalmi kalandra, vagy 1 komolyabbra. De rajtad múlik.
“Rajtuk múlik. A kapcsolatok kapuőrei még mindig túlnyomórészt a férfiak.”
A promiszkuitás, a sorozatos monogámia, ez a még keresem az “igazit” mentalitás, nem monogámia, nem kapcsolat, hanem a megmagyarázott prostitúció.
“Rajtuk múlik. A kapcsolatok kapuőrei még mindig túlnyomórészt a férfiak.”
Ha picsák nem akarnak szülni, vagy csak boxiknak, mert megették a libbant dumát, akkor mit csinálsz?
Mert szerinted bölcsebb volna minden felelősséget a nőkre kenni?
Be kell látni, hogy a férfiak valóban feminista fertőzötten gondolkodnak (legalábbis a nagy többség, aki nem olvas hasonló oldalakat), valóban elnőiesedtek, és valóban kiestek a szerepükből. Ezzel nem leszólni akarom őket, de muszáj a bajt a nevén nevezni. És azt sem mondom, hogy a nők jobbak lennének. Ők is fertőzöttek.
Legjobb úgy fogalmazni, hogy nem valamelyik nem felelős a bajokért, hanem a feminizmus, és ezáltal mindenki, aki a feminista gondolkodásmódot magáévá tette. És aki a stabil párkapcsolatban való gyereknevelést kategorikusan elutasítja, az lényegében pontosan a feministák szája íze szerint beszél. Maximum máshonnan indul ki, de mégis ugyanoda érkezik. A feminizmus ellentéte nem a MGTOW. Az inkább a tükörképe, ami ugyanolyan csak fordítva. Az ellentéte a nemek harmonikus együttélése a saját szerepük szerint. Aki ezt a célt el tudja érni, az korunk igazi nagy lázadója.
A PUA-s mondatodat nem értem. Mi a kérdés hogy alkalmas-e hosszútávú kapcsolatra? A nő, vagy a módszer? És kin múlik, hogy alkalmas-e, ha nem azon, aki végrehajtja?
“Legjobb úgy fogalmazni, hogy nem valamelyik nem felelős a bajokért, hanem a feminizmus, és ezáltal mindenki, aki a feminista gondolkodásmódot magáévá tette. És aki a stabil párkapcsolatban való gyereknevelést kategorikusan elutasítja, az lényegében pontosan a feministák szája íze szerint beszél.”
Hozzátenném: A feminizmus elszórta a másik nem iránti félelem, ellenkezés és elutasítás, az egymásra mutogatás magvait, amelyek kihajtottak és szépen terem ez a kártékony gyom.
Ahhoz viszont nem hiszem, hogy a feminizmusnak sok köze van, hogy az emberek nagy része a sültgalambot várja és tiltakozik minden ellen, amely részéről valamilyen komfortzóna-elhagyást, a biztosnak hitt pontról való kimozdulást, változ(tat)ást igényelne.
“Legjobb úgy fogalmazni, hogy nem valamelyik nem felelős a bajokért, hanem a feminizmus”
Ha egyszer valaki nem akar semmit hozzátenni egy kapcsolathoz, csak hipergámkodni, rombolni, akkor nem a férfiaknak kell magyarázkodni. A feminizmus mindössze lehetőséget ad, de a végrehajtók maguk a nők.
“Be kell látni, hogy a férfiak valóban feminista fertőzötten gondolkodnak”
Ha dönteni kéne, hogy az átlag Józsi, vagy PUA Béla inkább a feminista, akkor utóbbi nyerne. Ő bizony, aki életcéljává tette, és aki naphosszat foglalkozik a feminista társadalom, a női ösztönöknek való megfeleléssel.
“A feminizmus ellentéte nem a MGTOW. Az inkább a tükörképe, ami ugyanolyan csak fordítva.”
Nehéz higgadt fejjel reagálni az ilyen ostoba kijelentésekre. Mit tesznek a nők a nemek harmonikus együttműködéséért? Vagy talán ezért is a férfiaknak kéne tenni, hogy tegyenek valamit? Ennek a logikának mindig az a vége, hogy a férfiak a szarok, de a nők… Ők mindig csak a lúzer béták, vagy a feministák áldozatai, de felelősségük az sosincs.
“Mert szerinted bölcsebb volna minden felelősséget a nőkre kenni?”
Nem arról van itt szó hogy ki a felelős, ezen lépjél túl mert akkor mindig úgy fogod felfogni, hogy a megoldás egy büntetés amit közösen kell viselni, de ez nem jogi kérdés – ellenben ott kéne hogy lecsapódjon.
Az egyik alkatrész a rossz, ami annyira korrodált hogy már elkezdte rohasztani a másikat is. Újra kell csiszolni, akinek cserére nincs lehetősége. :) Nem számit ki a felelős, ebből kiindulva nem lehet hatékonyan karbantartani, a hibás részt kell megkeresni és kész.
“Szerintem a Don’t get married/Don’t have children még erősen a düh fázis mondása”
Nem. Ez a két mondat a már itt sokszor emlegetett Whisper nevű ember legtöbb upvote-ot kapott kommentjei közé tartozik. Pont Whisper írta azt a szöveget, amiből az itt megjelent “Az istennőszobor ledöntésével járó gyász” c. írás készült.
Ez az általános RedPill konszenzus.
Az persze valóban igaz, hogy RedPillen is vannak emberek, akik házasodnak, de többnyire a kommentjeikből is az jön le (és az általad idézettben is ezt látom), hogy a házasságot fel kell vállalni bármilyen rosszak is az esélyek, mert a gyerekvállaláshoz szükséges, és sok ember inkább vállalja az ismert kockázatokkal együtt is, mert a családalapításról képtelen lemondani. De ettől még tökéletesen tisztában van vele mindenki, hogy ez egy rossz deal.
Az, hogy a legtöbb lájkot kapta és RedPill konszenzus, még nem zárja ki, hogy a düh fázisnak a mondása :-). Sőt…
Mégegy kulcsmondat az előbb linkelt hozzászólásból: “Understand that getting married means making a calculated decision to accept risk for a tangible benefit.”
“Meg kell érteni, hogy a házasság egy pontosan kiszámolt döntéshozás, amivel kockázatot vállalunk a kézzel fogható előnyökért cserébe.”
Arra próbáltam utalni a hozzászólásommal, hogy ebben az esélylatolgatásban nem a statisztikai adatokkal kell számolnunk, ha nem teljesen naívan állunk hozzá a házassághoz, hanem sokkal jobb esélyekkel.
Gondoljátok, h. ezeknek a latolgatásoknak bármi értelme van a férfiak jog előtti egyenlőségének kiharcolása előtt?
Az egyenjogúság az alapfeltétel, utána már minden férfi a saját férfi erényeit és rátermettségét érvényesítheti, de addig működésképtelen.
Akár hibernálhatnám is magam a jog előtti egyenlőség kiharcolásáig. De inkább baszok mint a nyulak és élek mint hal a vízben.
Ne keverd a jogokat a viselkedésformákkal. És társítani se akard.
Nem attól lesz valaki jó férj vagy jó feleség, hogy bizonyos törvények szabályozzák az életét.
“Az egyenjogúság az alapfeltétel, utána már minden férfi a saját férfi erényeit és rátermettségét érvényesítheti, de addig működésképtelen.”
Konkrétan milyen jogokra gondolsz, amelyek hatására rátermettebb lesz érvényesíteni tudja rátermettségét egy férfi (milyen rátermettségekre gondolsz?)? És milyen jogoktól lesznek férfierényei tudja érvényesíteni férfierényeit (és melyek ezek a férfierények?)?
A TRP valamelyes szerintem olyan, mint amit kiveszel belőle. Számomra a fárfi és a nő szerepét írja le megfelelően ill. hogy a mai megváltozott világban hogyan lehet megélni ezeket a szerepeket. Szóval ebbe adott esetben a hosszútávú kapcsolat is belefér meg a hasonlók.
Ez a “Don’t get married / Don’t have children.” dologhoz meg hozzáértendő hogy az USÁ-ban és a hasonló berendezkedésű országokban semmiképpen sem.
Tényleg, értsek hozzá? Kisbarátom, én nem tankönyvekből tanultam csajozni. Én nem 40-es kiélt, megkeseredetteket boldogítok ma sem, és a múltban sem volt rám jellemző, hogy hosszabb kapcsolatom lett volna akár egy plázacicával, akit te a silány értékrendednek köszönhetően 10-esnek kategorizálnál, vagy éppen bárpultos-csajokkal. Az igazán komoly barátnőim már a megismerkedésünk pillanatában a sokszorosát tudták felmutatni egzisztenciálisan, jövedelemben, és diplomák számában, mint én, mind velem egykorú volt, leszámítva amikor 19 évesen egy 25 éves nővel éltem együtt, tehát nem a kis mestereidtől fogom én megtudni a tutit, azt garantálom, mivel ezek a nők mind sírva próbálták megmenteni a kapcsolatunkat miután megbuktak azokon a “teszteken” amiket az élet magától, vagy inkább én ösztönösen eléjük állítottam, és nem azért tettem, mert holmi okostojások leírták hogy ezt így kell vagy úgy kell, hanem mert a józan eszemre hallgattam és pont. Nemhogy nem voltak megkeseredve, annyi élet, energia, iQ volt bennük mindamellett hogy egyik sem lógott a faszkörhintán sosem, hogy az én döntéseim valóban nehezek voltak, nem a büdös szájú folyton fogyókúrázó és éjjel zabáló titkárnő julcsikákat kellett elküldenem magam mellől. És nem is azért küldtem el őket a sunyiba bukásaik után, mert holmi könyvekbe meg leírásokba azt olvastam, sosem süllyednék arra a szintre, hogy idegenek szóljanak bele a magánéletembe, ha még a családtagjaimnak sem hagytam soha, hanem mert meg volt és a mai napig meg is van a helyzetfelismerő képességem mint minden átlagembernek, csak nem is fosok be egyből, ha ezt fel kell használnom és valós konklúziókat kell levonnom. Egyelőre semmi újdonsággal nem szolgáltál sem te, sem a PUA, vagy a RedPill, vannak benne igazságok, már amit itt olvastam ezekből, de épp úgy van min korrigálni is, nem egyszer kötöttem már bele a kis elméleteitekbe.
Majd akkor kezdek el “érteni” hozzá, ha szépen lefordítod ezeket az anyagokat és átküldöd nekem, szépen megkérsz, hogy olvassam át őket és tegyem helyre az abszolút téves pusztán elméleti következtetéseiteket a gyakorlati tapasztalatom alapján. Én meg majd megkérlek téged szintén nagyon szépen, hogy nagyon szívesen megteszem neked Dennis, ahogy azt illik, fizess érte mondjuk 15 ezret óránként és dumáld le a főnökeiddel, hogy az összes könyv és kiadvány jogdíjából min. 20%-ban részesüljek – kezdetnek. (ha nem szeretnél fordítgatni, megértem, manapság már alap, hogy valaki tudjon angolul – tehát adj hozzá még ötezret az óradíjamhoz… :))
“jövedelemben, és diplomák számában”
Legnagyobb jövedelműek a legnagyobb rablók és élősködők.
Ma már valakinek minél több diplomája van, az annál nagyobb szégyen.
“manapság már alap, hogy valaki tudjon angolul”
Büszke vagyok rá, hogy nem beszélem a tömeggyilkosok nyelvét. Meg hát a magyar nyelv egy lebutított változatát minek.
SIL, te egy naturál alfa vagy! Taníts minket!
:) Már olyan is van? Tieteket nem könnyű követni… Aztán milyen mesterséges? Az csak olyan összerakott, toldozott-foltozott? Akkor azok az alfák alfaja… :D
Azt már nem ússzátok meg olyan olcsón, tudod, hogy ‘kis csoportokban’, ‘személyre szabottan’ mindent aranyárban mérnek – bár mostanság ugyebár nem minden arany ami… réz. :D
Kálmán jól mondja. SIL, te tényleg egy naturál alfa lehetsz. Ugyanakkor pár dolgot nem értek.
1. Ha ilyen szerencsés fickó vagy, hogy az anyatejjel szívtad magadba az alfaságot és a csajozás minden fortélyát, úgy miért zavar téged az, ha mi, kispályások, kevéssé szerencsésebb hátterűek megpróbálunk – akár cikkekből, tanulmányokból – felfejlődni hozzád? Nem lehet mindenki ösztönös zseni. Messi sem köpköd meg, csak mert valamivel gyengébb a bal lábam…
2. Őszintén örülök a sikereidnek. De frankón nincs egy sem a sok komoly trófeából, akivel érdemes volna hosszútávon pörögni?
3. Sokan összetévesztik az alfaságot a nyers viselkedéssel. A határozott és domináns fellépés simán együtt járhat egy cizellált kommunikációval. A csajokat nem zavarta a stílusod? Vagy csupán minket tisztelsz meg ezzel a szalonképtelenséggel?
Komolyan van ilyen kifejezés, hogy naturál alfa? :D Eddig azt hittem csak Kálmán poénkodik… :)
1. Nem az zavar, hanem az hogy mindenféle hülyeséget is mellé társítotok… pl. legutóbb; nem érzed egy kicsit sem félrevezetőnek, hogy azon morfondíroztok, hogy kit lehet ribancnak, szajhának, vagy kurvának nevezni – szándékosan nem a szánalmas szót használtam… csak hogy szalonképes legyek a kedvedért. :D Olvassa pl. ezt egy tizenpáréves, vagy akár huszonpáréves srác és még a végén komolyan elkezd azon gondolkodni, hogy ilyen hülyeségeket meg kell beszélni, meg a nőket így be kell kategorizálni, és ezeket a fogalmakat tényleg definiálni kell… Hát pl ezért írtam le ezzel kapcsolatban a véleményem, mert legalább megjelenjen egy ellenvélemény is, hátha rám is hallgat az illető, tehát ezzel pont nem foglalkozik… Ugyanez a hipergámiával – semmi gond azzal ha a csajozási technikáitokat ezzel az elmélettel akarjátok megalapozni, hogy könnyebben befogadják, de a házasságot meg mindenféle evolúcióelméletet ebbe azért ne keverjetek már bele mert csak nagyobb kárt okoztok mint hasznot, értem ez alatt azt, hogy csak még több megkeseredett embert, robotot hagytok magatok után…
2. Nem értem honnan olvastad ki, hogy én ezeket sikerként éltem meg, azt meg főleg nem hogy komoly trófeaként tekintettem rájuk, ennek az ellenkezője volt az igaz, de attól még tény, hogy nem a tanult kollégáidtól fogok tanácsokat kérni, akik még idáig sem jutottak el… csak megpróbálták kitalálni hogy kb. hogy lehet idáig eljutni… utánoznak másokat, akikről semmit sem tudnak, csak valami felsőbb hatalommal bíró férfinépként tekintenek rájuk – na hát ez velem sosem fordult elő életemben, hogy ebből a szemszögből így tekintsek egy másik férfira. Ugyanolyan mint én, legfeljebb másra van igénye azt ennyi.
3. Életembe nem gondolkodtam azon hogy vannak-e alfák, kik azok, mit csinálnak, hogyan viselkednek, semmi nyomát nem látom az életben, hogy lennének ilyen férfiak, akikre minden csaj bukna… ti is csak sztárocskákat tudtatok felhozni példaként meg celebeket, stb… Baszki, tele vannak pénzel => Hipregámia => Kapiskálod? :D Igen, vannak tökös csávók is, én is ismertem párat, nekik sem omlott a lábai elé minden nő, de nem attól lettek tökösek, mert megtanulták egy könyvből, hogyan kell ezt csinálni. Tapasztaltak, sokat. – Költözz el anyádtól. – Társbérletbe laksz, költözz el, és egyedül tarts fenn lakást. – Apád cégénél dolgozol, keress saját melót. Hasonló közhelyek… Magadért vagy felelős, tehát nincs családod? – Akkor ha beszól a főnök egyből szólj vissza és kérdezd meg ki mer-e rúgni, vagy ezt is neked kell csinálnod. Ilyesmik, amiket egy tök átlagos ember is megtehet. Ha egyszer találtál jó melót akkor másodszor is fogsz, nem kell beszarni apróságoktól. A tartás nem magától születik és nem is lehet eljátszani… A kis game-etek jók az első lépésekhez, de kb. annyit ér, ha valaki felszed vele két csajt, a harmadiktól már nem fog megijedni, aztán ennyi. Ha 10 nőnél jár majd, az is adhat persze valamilyen tartást, kb. olyat mint ami a prostiknak van, csak éppen hosszútávon ők senkinek sem kellenek.
Magatokkal példálóztok, de az eszetekbe sem jut, hogy nektek már kész egzisztenciátok van, szóval közel sem biztos, hogy a nőitek pusztán a kitűnően kifejlesztett karizmátok okán maradtak mellettetek. :) Egy egyetemista így ezzel mit ér? Józsi a villamosvezető ezzel mit ér? Erre még mossátok az agyát, hogy különben a nő evolúciós ösztöneire hat… – hát hogyne… :D Annyira túlmagyarázzátok ezt a kérdést és semmit nem tudtok felhozni igazolásul a kis elméleteitekre, minthogy van egy jó nőtök… Más is úgy gondolja, hogy jó nője van, én is azt gondolom – viszont ha valaki elkezdi betanulni a kis technikáitokat, szerintem attól még pont nem lesz jó vagy jobb nője… Az önfejlesztés részével, különben egyetértek, abba nem is szoktam beleszólni, de nem kéne hozzátenni tücsköt, bogarat és manipulatív verbális vagy éppen nonverbális kommunikációs technikákat sem – jut eszembe. Számomra ez már visszataszító. Nem a reakció maga, hanem hogy ha valaki betanulja, és úgy nyomja – majd kap egy pofont visszakézből a csajától és még mélyebbre süllyed… Ha már van tartása valakinek, annak úgy is zsigerből fog jönni… – Amúgy is, lelki szemeimmel látom, hogy minden férfi majd aki tőletek tanult, “szórol-szóra” ugyanazt, ugyanúgy nyomja a nőjének – hát ez aztán izgalmas egy világkép… :D
Hogy zavarta-e a barátnőimet? Te tényleg azt gondolod, hogy a barátnőimet olyan kevésre tartom mint téged, vagy itt bárkit? Az én szemembe ti senkik vagytok hozzájuk képest, ráadásul névtelen senkik. Ez magával hordozza a stílusbeli különbségeket is. Különben meg volt, hogy esetenként velük akár durvábban beszéltem, mint itt bármikor. Ők pedig vagy tetézték, vagy bocsánatot kértek, én meg szintúgy… ilyen az élet. Eleve, hogy hasonlíthatod ezt az itteni közeget a kapcsolataimhoz?! – nem is értem a kérdést…
Az az érdekes, hogy egy csomó dolgot tökéletesen látsz.
“Költözz el anyádtól. – Társbérletbe laksz, költözz el, és egyedül tarts fenn lakást. – Apád cégénél dolgozol, keress saját melót. Hasonló közhelyek… Magadért vagy felelős, tehát nincs családod? – Akkor ha beszól a főnök egyből szólj vissza és kérdezd meg ki mer-e rúgni, vagy ezt is neked kell csinálnod. Ilyesmik, amiket egy tök átlagos ember is megtehet. Ha egyszer találtál jó melót akkor másodszor is fogsz, nem kell beszarni apróságoktól.”
Ezek nagyon lényegesek. Az erőről, a tartásról, a felnőtté válásról, az önmagunkért való felelősségről szólnak. Ezek mind karizma elemek.
“Az önfejlesztés részével, különben egyetértek”
SIL, ez ilyen egyszerű. Neked megy magadtól. Másnak meg fejlesztenie kell önmagát. Te sem vagy jobb, csupán szerencsésebb. A másik sem rosszabb, csupán többet kell dolgoznia a sikerért.
“ha valaki elkezdi betanulni a kis technikáitokat, szerintem attól még pont nem lesz jó vagy jobb nője…”
Légy egy picit nyitott, és fogadd el, hogy van több száz olyan technika, ami segít a csajozásban. Ezek egy része pont azt célozza, hogy tanult módon – mintegy szerepet eljátszva, idővel olyanná válva – hasonlóak legyünk a hozzád hasonló naturál alfákhoz. Lehet mosolyogni azon, amikor a töketlen, tornából felmentett informatikusnak megtanítják a helyes testtartást és testbeszédet. De neki szüksége van tanulással eljutni oda, ami neked természetes adottságod. Neked a múltad, a tapasztalataid adnak egy magabiztos tartást, ami minden bizonnyal sugárzik belőled. Felesleges a szádba rágni, hogy milyen testtartást vegyél fel, amikor egy nővel beszélsz, mert zsigerből úgy állsz majd. Az egyetemistának, az informatikusnak és Józsinak, a villamosvezetőnek elképesztően nagy szüksége van minderre.
“ti is csak sztárocskákat tudtatok felhozni példaként”
Igen. Mert a sztrárocskákat mindenki ismeri. (Lajos, a szomszéd hentes is a nők bálványa, de a Férfihang olvasói még sosem találkoztak vele.) Írok rögtön egy példát: Ákos. (Kovács Ákos, az egykori bonanzás.) Szinte nincs olyan nőismerősöm, aki ne bújna vele ágyba azonnal, minden szó nélkül. Mert úgy mutat erőt, határozottságot és dominanciát, hogy közben érzékenységet is. És ez a kettő egy percig sem gyengíti egymást. Tökéletes recept.
Pont arra szerettem volna rámutatni, hogy legyenek megtartva ezek a technikák kizárólag a csajozás tekintetében, de részetekről legyen elismerve, hogy a hosszútávú párkapcsolatok fenntartásában sajnos kevesek, minimum ha nem társulnak mögéjük valós tapasztalatok, tettek. Abban igazad van, hogy bárki magáévá teheti ezeket a technikákat annyira, hogy zsigerből menjenek, de mindemellett én úgy gondolom, csak addig tudja fenntartani ezt a tökéletes látszatot, amíg a nő meg nem ismeri őt komolyabban. A csajozás, egy nő felszedése az egy megismerhető és tanulható, technikákkal valóban fejleszthető folyamat, de a hosszútávú együttélés már csupa olyan új élethelyzet és ha úgy tetszik próba, ahol a kezdetben kialakított kép 1 másodperc alatt megbukhat (pl. akár egy ügyfélszolgálati ügyintézés közben – a konkrét példát most nélkülözve). Azt gondolom, a nők ösztöneiknek, az evolúciósoknak, és közel sem a hipergámiának! köszönhetően egy ilyen pillanatban egyből eldöntik tudat alatt, hogy választott férjüket/élettársukat túlpozicionálták – nem magukhoz képest! hanem az általuk eredetileg kialakult képhez képest – és ennek borítékolható következményei a következők lesznek. A párkapcsolatban a férfi részéről továbbra is gyakorolt technikák már sokkal kevésbé lesznek hatásosak, sőt. A nő, pont a hipergámiának köszönhetően lehet hogy vele marad, de pont az ösztöneinek köszönhetően béta-bux kategóriába sorolja a férjét és már jön is a vízvezetékszrelőjózsi, hogy a kis-tesót már ő csinálja meg… vagy pedig a férfi a hipergámiához sem tud eleget felmutatni, és a nő egyből elhagyja.
Remélem most már egyértelmű, hogy én közel sem nevetem ki az általad említett informatikusokat, hanem csupán óvatosságra intem őket. Tehát pl. értem ez alatt azt, hogy ha a PUÁ-nak köszönhetően sikerül felszednie álmai nőjét, akkor is ragaszkodjon a házassági-szerződéshez és az apasági tesztekhez, és a csajozást leszámítva egyéb területeken is fejlessze magát könyörtelenül – tapasztalatokkal, további személyes kockázatok vállalásával, nem pedig az edzőteremben és/vagy diétával. Előre szólok, nincs könyörtelenebb nő annál, aki azt látja, hogy a mellette lévő férfi tovább akar férfiasodni. (Ilyenkor a beszélgetések csak leki-zsarolásokból állnak a nő részéről, a férfi pedig sosem hivatkozhat arra, hogy a nőnek szeretne jobban megfelelni – az a tuti bukó.) Természetesen jobb ezeket a tapasztalatokat épp ezért a komoly kapcsolat kialakulása előtt megszerezni, de belátom, hogy ha valaki 26-28 éves koráig egyetemre jár és diplomákat szerez, akkor erre vajmi kevés lehetősége van, bár különben azért lenne… csak nincs rá igénye. A megfelelő biztosítékok mellett ezeket később is meg lehet szerezni a párkapcsolatra nézve különben rendkívül kockázatosan, de a biztos bukást elkerülendő. (Pl. ha van félretéve pénz, akkor nem kell megmaradni még család mellett sem egy szar munkahelyen ami érezhetően csak felőrli az embert, a nővel ezt persze elég nehéz lesz megbeszélni továbbra is, én a tömör, ellentmondást nem tűrő érvelésben hiszek… :D, nem feltétlen sikeres, de csönd lesz… :D, de veszélyes sportokat is lehet űzni, azt pedig le lehet kezelni egy pár-ezer forintos élet- és baleset biztosítással, viszont ez sem szül könnyebb beszélgetéseket. :D – hogy ismét csak két közhelyes példát mondjak, amiket a PUA vagy a RedPill is említ gondolom) De! ezek a kockázatvállalások különben szintén könnyen a korai váláshoz vezethetnek, állítom, főleg ha a nőnek megéri és különben sosem volt fülig szerelmes a férjébe… de ez már más tészta… legalább a csávó tényleg tökös lesz és ez csak hasznára válik.
A más tészta az, ami számomra igazán fontos, és közel sem a csajok felszedése, vagy akár a hosszútávú kapcsolatok kialakítása, vagy éppen fenntartása miatt, és ez a más tészta az, amiért én ezekben a kérdésekben mindig is állást fogok foglalni, mert ez alatt a jogi környezetet értem. Helyretétele szerintem semminél sem lenne fontosabb és sürgetőbb; azaz egyértelműsítve: a nők szinte minden esetben jöjjenek ki rosszabbul a válásból, mind a további szülői jogok gyakorlása tekintetében, mind pedig az anyagi érdekük tekintetében. Rosszabbul a férfiakhoz képest, de legalább! jelenlegi állapothoz képest, mert itt aztán bőven lenne mit farigcsálni – pusztán a statisztikák alapján mondom.
– Engem egyáltalán nem zavar, ha a jelenlegi jogegyenlőtlenség így akár majd pont megfordul, nincs tökéletes egyenlőség, én abban nem hiszek, ahhoz csak közelíteni lehet. Jelenleg a rendszer úgy van felépítve, hogy a nők értékítéletén múlik, hogy a társadalmunkban ez mikor mennyire sikerül; remélem az mellett pedig nem kell érvelnem, hogy a mellékelt ábra alapján miért az a célom, hogy a férfiak értékítéletén múljon a gyakorlatban az egyenlőséghez való közelítés. Semmi sem szívmelengetőbb számomra annál, amikor egy elvált feleség azzal érvel, hogy milyen jóban van az ex-férjével – mintha a volt férjnek lenne más valós választása… :) abban sem volt, hogy volt férj legyen-e és abban sincs, hogy jóban legyen-e a volt nejével. :)
– Szerintem reálisan látom, hogy amikor egyesek evolúciós érdekeket vélnek felfedezni a hipergámiában, tehát társadalmunk jelenlegi felépítésének megbolygatását majdhogynem emberiség ellenes bűntettként állítják be – persze csak burkoltan, a számomra szintén oly szívmelengető közhelyektől csurgó szakmaiságot pusztán sugalló liberálfasiszta szövegkörnyezetben – akkor ettől a célomtól különben egyre messzebb kerülök. Azt az érvelést pedig had ne fogadjam el, hogy ezáltal teljes mértékben visszarepülünk a múltba. Egyrészt, én a célomat nem a múlt, hanem a jelen problémái alapján fogalmaztam meg, másrészt pedig, aki ezt mondja, valójában azt állítja, hogy ki lesznek törölve az emberek tudatából, azaz értékítéletéből a közeli vagy akár távoli tapasztalataink. Bizonyára ez nem valósulhat meg, ez pedig kizárja, hogy csak úgy visszarepítsük magunkat a középkorba… Sokkal inkább egy ingához hasonlítható ez a jogegyenlőségre való törekvés, ha akarjuk, ha nem, valamerre mindig ki fog lengeni egy kicsit, részemről pont itt az ideje, hogy elinduljon az ellenkező irányba. Ellenben a félremagyarázások, tehát az időhúzás, tehát a húr további feszítése törvényszerűen drasztikusabb lépéseket fog szülni, ezt pedig főleg azok fogják kínkeservesen megélni – had maradjak szalonképes mint mindig :D – akik beszopták, hogy éppen evolúciós érdekeink ellen megyünk, amikor pl. a hipergámiát szabályozzuk.
“Abban igazad van, hogy bárki magáévá teheti ezeket a technikákat annyira, hogy zsigerből menjenek, de mindemellett én úgy gondolom, csak addig tudja fenntartani ezt a tökéletes látszatot, amíg a nő meg nem ismeri őt komolyabban.”
Ebben tényleg lehet veszély, kidurranhat a lufi, ha valóban nincs mögötte semmi. Ez különösen igaz lehet egzisztenciális téren, vagy az egzisztenciális ambíciók terén. A személyiségbeli-jellembeli dolgoknál nem tartok ettől különösen, mert amíg az ember odáig elér, hogy rutinos csajozóvá érik, ezek a vonások a személyiségének a részévé válnak. Már nem csupán rideg technikák, de valós önbizalomból építkező saját készségekké lesznek. Teljesen igazad van: a sikerélményeknek, a tapasztalatoknak óriási a szerepük ebben. A hosszútávú kapcsolatokban is fontos mindez, lásd: Dave esete, amikor a game menti meg a házasságot. Zseniális cikk.
“Tehát pl. értem ez alatt azt, hogy ha a PUÁ-nak köszönhetően sikerül felszednie álmai nőjét, akkor is ragaszkodjon a házassági-szerződéshez és az apasági tesztekhez, és a csajozást leszámítva egyéb területeken is fejlessze magát könyörtelenül – tapasztalatokkal, további személyes kockázatok vállalásával, nem pedig az edzőteremben és/vagy diétával.”
Nagyjából egyetértek. Az apasági teszttel vannak apró gondjaim. Ha ez egy automatikus mechanizmus volna, amit az egyéb rutinvizsgálatok mellett előírásszerűen megejtenek, az szerintem rendben volna. Ha a férfinek kell külön kérnie, az bizalmatlanságról fog árulkodni és könnyen megmérgezheti a kapcsolatot. (Én személy szerint imádom a gyerekeimet. Ha kiderülne, hogy nem tőlem vannak – amire nem sok esély van – akkor is ugyanúgy szeretném és támogatnám őket. Az asszonyra persze más szemmel néznék…)
A test karbantartása elképesztően fontos, ezer szempontból. Abból nem engedek :)
“Előre szólok, nincs könyörtelenebb nő annál, aki azt látja, hogy a mellette lévő férfi tovább akar férfiasodni. (Ilyenkor a beszélgetések csak leki-zsarolásokból állnak a nő részéről, a férfi pedig sosem hivatkozhat arra, hogy a nőnek szeretne jobban megfelelni – az a tuti bukó.)”
Ezen a ponton ellenkeznék. Először is nem fogok magyarázkodni. Egy férfi SOSEM magyarázkodik egy nőnek. És letörök minden lelki zsarolási kísérletet. Egy átlagosnál nagyobb érzelmi intelligenciával rendelkező nő élvezni fogja, és támogatni fog benne, hogy tovább “férfiasodj” mellette.
“én a tömör, ellentmondást nem tűrő érvelésben hiszek…”
Ismerős. Magam is így szoktam…
“A nők szinte minden esetben jöjjenek ki rosszabbul a válásból, mind a további szülői jogok gyakorlása tekintetében, mind pedig az anyagi érdekük tekintetében. Rosszabbul a férfiakhoz képest, de legalább! jelenlegi állapothoz képest”
Ne jöjjön ki senki se rosszul. Elsősorban a gyerekek ne sérüljenek. Egy normális kapcsolatnak a vége is normális: a felek képesek kulturáltan megállapodni minden fontos kérdésben. Ilyenkor a válás utáni jó viszony nem csupán duma. Persze, sokszor ez nem működik, ekkor jönnek a jogi lépések. Egyetértek azzal, hogy igazságos családjogi viszonyokat kell teremteni.
Van egy barátom, akinek a volt felesége súlyos depressziós, orvosi papírokkal alátámasztva. Abszolút alkalmatlan a családfenntartásra. A bíróság neki ítélte a gyerekeket, a srác nem is láthatja őket, csak perkál havonta. Felháborító, aljas eljárás.
“társadalmunk jelenlegi felépítésének megbolygatását majdhogynem emberiség ellenes bűntettként állítják be”
Sokféle világot lehet építeni. Az én hitemben és értékrendszeremben első helyen az emberség és a szabadság áll. Ezeket az értékeket a mai világ szolgálja legjobban, bár messze nem tökéletesen. Egy csomó dolgon lehet és kell is változtatni. Nem tiltakozom az ellen, ha a bűnözők szigorú büntetést kapnak. Nem zavar, ha megbüntetik az utcán szemetelőt, sőt. Támogatom, hogy erős kézzel védjük meg a tulajdonunkat és az országunkat is. Ezek egyike sem tapos bele egy kulturált ember szabadságába. De amikor azt olvasom, hogy legyen büntethető a félrelépés, hogy a férjezett nők kötelezően viseljenek megkülönböztető kendőt, meg hasonlók – ezek szánalmasak. Nem csupán visszalépések az időben, nem csupán az egyéni szabadság lábbal tiprásai, de beismerései is az emberi töketlenségnek. A nők hűségét megfelelő férfi vonzerővel kell elérni és fordítva is, nem jogi eszközökkel. Szart sem ér az olyan hűség, ami félelemből fakad.
“Szinte nincs olyan nőismerősöm, aki ne bújna vele ágyba azonnal, minden szó nélkül.”
Mert kurvák.
Nagyjából zöld ágra vergődtünk a kérdésben, és egyelőre amúgy is befogom a számat, mert az új cikk reménykeltő, a szomszédos tapasztalatok alapján van esély olyan megoldásra, ami közelít az egyenlőséghez és egyben visszaszorítja a válások számát. Részemről ez a kardinális kérdés, a többit már simán megoldom. (Nem a saját bizonyítványom szeretném magyarázni haha… :D, de csökkenteni fogja a nők mozgásterét azaz részben megvalósul amit szeretnék: “a nők szinte minden esetben jöjjenek ki rosszabbul a válásból, (…) legalább! a jelenlegi állapothoz képest, mert itt aztán bőven lenne mit farigcsálni.”)
Te persze simán belekötsz abba is, ha valaki szerint legyen a pohár félig üres… Tipikus libsi… :D – Nem! Mindenkinél legyen félig teli, különben elfogadhatatlan! :D ;)
Minden század szar század. A világtörténelemben 12 év volt nem szar, a többi mind szar.
A mai kor nem érdekes, hanem fos.
Tudom ám, melyik 12 évre gondolsz.
De rosszul emlékszel, 13 év, nem 12. Napóleon rendőrminisztere, Fouché 1801-ben (nem 1802-ben) tartóztatta le, éppen mikor a Nouvelle Justine (Justine regénye) kefelevonatait ellenőrizte kiadójánál, Massénál. Fouché elmegyógyintézetbe záratta, ahol 1814-ben bekövetkezett haláláig élt. Több feljegyzése szerint erotikus kapcsolatokat folytatott az intézet dolgozóival – különösen egy Madeleine Leclerc nevű 17 éves lánnyal – és betegeivel is, de rendszeresen látogatta Marie-Constance Quesnet is. 1814. december 2-án 74 évesen, alvás közben halt meg. (Wikipédia)
Steindl Ákos: Nekem ez a kedvencem (már idéztem korábban):
Éva:
“Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.”
Íme: Az ember tragédiája…
Valójában azért idéztem a cikk, illetve Madách – egyébiránt bölcs – gondolatát, mert kíváncsi voltam sikerül-e pár dislike-ot begyűjtenem anélkül, hogy bármiféle véleményt formálnék. Nos igen, viszonylag gyorsan kaptam hatot.
Szombat este feltettem Reszet Eleknek egy kérdést. Semmi vélemény, csak szimpla kérdés: 16 dislike
Amikor helytelenítettem a házasságtörő nők iráni megkövezését, az 18 dislike-ot ért.
Amikor kifejtettem a gondolataimat a cikk kapcsán, majd Dennis ezekkel gyakorlatilag teljesen egyetértett, én 20 dislike-ot gyűjtöttem, ő 11 like-ot, ugyanazért :)
Szombat este kicsit kakaskodtunk Sillel. Nála a legenyhébb jelző a faszkalap volt, s ez 11 like-ot hozott a konyhára. Visszafogott válaszom 9 dislike-ot ért (basszus, legalább 11-et kaphattam volna én is)…
Vasárnap egész nap talán három kommentelés történt. Én valamivel este nyolc után írtam két sort, amire alig fél óra alatt (!!!) begyűjtöttem 8 dislike-ot. (most 10-nél tart)
Még ezeknél is viccesebb, hogy a szmájlim 6, illetve a hibajavításom (!) 9 dislike-ot hozott. Igaz, ez utóbbi 3 like-ot is begyűjtött :)
Persze, jómagam csupán egy hívatlan vendégjátékos vagyok. Szomorúbb, hogy Deansdale sem úszta meg 10 dislike alatt egyetlen megjegyzését sem legutóbb, pedig messze a legnagyobb koponya az oldalon.
Uraim, mi folyik itt, Gyöngyösön? Mindössze két dolgot tudok elképzelni. Vagy valaki belenyúlt a rendszerbe, vagy tényleg ilyen szánalmasan alacsony a vitakultúra az oldalon. Nem tudom, melyik az elkeserítőbb. Én ezt az attitűdöd eleddig csak otthonkás komcsi öregasszonyoktól láttam a lakógyűléseken. Ha tényleg ilyen a fiatalság, úgy jól fel van adva a lecke az országnak. A feministák meg röhöghetnek…
“basszus, legalább 11-et kaphattam volna én is”
Ha csak ez kell neked… :o)))) Dobok egyet. :o))
Ez a lájkolás/diszlájkolás a szánalmas. (Fiúk! Erre kérek legalább 25 diszlájkot!!) :oDDDDDD
Ki akarnak utálni az NKF-ek. Az ember bölcsen felülemelkedik, mégis idegesíti, oszt egyszer csak eltűnik. Ők, az NKF-ek meg úgy vélik, győztek. Amikor mindegy mit írsz, mégis diszlájkolnak, az személyeskedés. A személyeskedés a női nem egyik legtipikusabb mentális vonása. Szerintem Deansdale eltűnésében is a sok értelmetlen nemszeretemezés lehetett az utolsó csepp. Az NKF-ek most azt hiszik, legyőzték. Miközben zsebrevághatná az egész társaságot.
Pillanatnyilag te vagy itt a dislike király (nekem a csúcs eddig 11 volt), de komolyan tervezem, hogy letaszítalak a trónról. Ezennel kihívlak. (Téged is, hgyi:) A jelen sorok írásakor e cikk alatt nekem 4 mínuszom van, neked 6, hgyi-nek 5. Adok mindjárt magamnak egy öndiszlájkot, ezzel 6:5:5 lesz az állás. Ami még csak megosztott ezüstérem, ám célom – márpedig én komolyan veszem a céljaimat – a dobogó legfelsőbb foka…
(NKF = Nagyon Kemény Férfiak. Más olvasatban: NőciKés Férfiak:)
Csessze meg, mire elküldtem, átvetted a második helyet is, Te tényleg Big vagy… Hgyi-vel a dobogó harmadik fokán szorongunk, ráadásul ebben az én önözésem is benne van már. De jön még kutyára dér.
Jön ám! Nesze egy piros kezecske! :oDDDDDDDDDDDDDD
Csak győzd számolgatni, meg ugrálni a dobogón, -ról, -ra! :o)))))))))))
Tulajdonképpen jó játék. :o))) Kell egy kis idétlenkedés. :o))
Nagyon királyok vagytok!!! Viszont most elbizonytalanodtam, hogyan tudlak értékelni Benneteket. Like or dislike? :) :)
Ne cikizz lájkkal!! :oDDDDDDDDDDDD
Így is van, odapakoltam én is…
Héló-héló! Hogy lett neked 9 lájkod??!!! :oDDDDDDDDDDDD
(Na jó nem offolok többet. :o) Bocsánat, Elek! :o) *szépen néz)
Ha pluszt kapok, én vagyok a hunyó.
Kálmán is nagyon jön!
Kalman mentségére szóljon, tőlem csak egyet kapott, de valamiért kettőnek vette a rendszer. Egyébként nem mindenkinek van akkora türelme mint pl SIL-nek, mert láthatóan Big G.-nek semmi se jó.
Ezt a hozzászólásomat eleve népszerűtlennek szántam. Pedig akkor még nem is olvastam adolf kihívását. Az a baj, hogy tudom hogy lehet akárhányat csinálni. Múltkor kidebuggoltam, nem nehéz. Viszket a tenyerem, hogy az élre törjem magam a versenyben.
Ezért mondom, hogy semmi értelme a like-dislikenak. Regelés nélkül is lehet tolni, bárki, aki idetéved olvasni osztogathatja őket. Sokkal több értelme lenne, ha minimum regisztrációhoz lenne kötve, de méginkább minimum 20 kommenthez az oldalon.
Ti, akik jobban ismeritek az oldalt: ilyesmit nem lehet beállítani?
Hogy ontopic is legyen a Madách idézethez: azért azt vegyük észre, hogy Madách 1864ben meghalt, ergo ez a kis szösszenet előtte íródott, az akkori korok nőiről. Erősen kétlem, hogy a modern nőkről is ugyanez lenne a véleménye. Pár dislike-ot betudok ennek a tényleg.
De amúgy tényleg vicces az egész rendszer, amikor sima hibajavításért dislikeok hada jár.
Persze le kell sz@rni:)
Meg lehetne programozni, hogy mindenkinek pontosan egy szavazata legyen, ami a useréhez lenne kötve. Akkor akár listáztatni is lehetne, hogy egy kommentet kik lájkoltak/diszlájkoltak. Szerintem jópofa lenne. Lehetne kimutatást csinálni, hogy ki kit szeret! Ez a komponens sajnos nem ilyen. Kicsit összetettebb feladat egy ilyet írni, mert az elsőre logikus adatszerkezet szerintem gyengén muzsikál teljesítmény szempontból, de azért nem lehetetlen.
Dennis, nem tudom milyen rendszeretek van de regisztráció nélkül nem lehet” lájkolni” . Én próbáltam de nem tudtam csak hogy most beléptem. És csak egy jelölést enged. De mindegy a mondanivaló a lényeg ami nekem tetszik lehet másnak nem szóval embere válogatja!::-) Még azt sem értem Big miért kap annyi pirosat, pedig már visszafele is elolvastam amiket ír és akkor sem rossz! :-))
A modern nők nekem túl modernek , mintha hiányozna valami természetes nőiesség .
Odavagyok érted…
Odavagyok magáért
Frankó, imádom:)
Egyszer már ajánlottam a disqus-t hozzászólásokra. Van is wordpress pluginja asszem. Egy ember 1 szavazat, láthatod is, hogy ki szavazott. Dislike asszem már nincs benne, fölösleges is. És egy könnyen áttekinthető hozzászólás-motor, jelez ha a te bejegyzésedre reagáltak. Persze be kell regelni, annyi hátránya lenne.
A fiatalság béna és egyre bénább lesz.
Némi humorérzékre szükség lehet a helyzet kezeléséhez. Úgy tűnik, nem csak a hozzászólások értékelésére, hanem általában a szimpátia-antipátia kifejezésére is használják egyesek a like-dislike gombokat. Mindenki, aki úgy érzi, hogy aktuális hozzászólásával éppen nem szolgált rá a sok likera-dislikera, szerintem gondoljon arra, hogy valamilyen régi adósa szeretne kamatos kamattal törleszteni neki. :) Az általam ismert csalási módszerekkel egyaránt elég unalmas a rendszert kijátszani és újra és újra szavazni, szóval valamiért biztosan megéri mindenki pusztán a személyiségével is a fáradságot. :)
Két pofont.
–
A blazírtak voltak a kor MGTOW-jai?
Szerintem inkább koruk értékrelativizáló liberálisai.
Egy ideje tervezek e lapon megosztani egy szerintem fontos információt, de önálló cikknek kevés volna, más cikkek alá meg eddig nem passzolt.
Ide viszont abszolút illő.
A Biblia két ember-teremtést tartalmaz, amik a férfi-nő viszonylatot illetően ellentmondanak egymásnak. Mózes első könyve legelején a nő egyenlőnek van teremtve a férfival (1:27), alig száz sorral később pedig az alárendeltjének (2:22). Az első sztori szerint a hatodik napon Isten egyszerre és egyenlőnek teremti meg a férfit és a nőt, a második szerint először a férfit teremti (agyagból, majd lelket lehel belé az orrán keresztül), aztán megteremti az Édenkertet, aztán még ráérősen elmeséli az Írás, hogy mely négy folyó folyik a paradicsomban, utána még mindig nem a nő jön, hanem megteremtetnek az állatok, hogy Ádám ne unatkozzék, s mivel továbbra is unatkozik, csak ekkor jön a nő: Isten kiveszi Ádám oldalbordáját, abból csinálja az asszonyt. Ádámra bizza az állatok nevének kitalálását is, és mintegy ennek keretében – de legalábbis ehhez kapcsolódva – társa nevét is ő adja, aki így lesz Éva.
Mondható tehát, hogy a modern, férfival egyenrangú nő eszméje már az Írásban megfogalmazódik, ráadásul a hagyományos női szerep – az asszonyi szerep – eszméjét megelőzve…
Erre varrjatok diszlájkot NKF-ek:)
Az NKF rövidítés mit jelent ?
Persze de a paradicsomban nem volt okuk rá hogy hierarhiát alakítsanak ki. De aztán vége lett a jó világnak. Ádám fizikailag erősebb volt ezért ő ment vadászni. Hazahozta Éva megsütötte és MINDKETTEN jóllaktak. Innen lehet a férji ,asszonyi szerep. De ha kitalálják hogy tud egy nő egy másik nőt megtermékenyíteni a feministák hirtelen felindulásból kiírtják az összes férfit. És itt jön a paradox hogy a férfiak felépítették a civilizációt , azért hogy a munka végeztével már ne legyen szükség rájuk. :)
A bibliai első nő kettőssége abból ered, hogy a keresztény nyomtatásba nem került, még zsidó forrásokban is apokrif bibliai iratok szerint: Isten két társat is teremtett Ádámnak egymás után, Évát másodiknak. Az első Lilith volt és Ádámmal egy anyagból lett teremtve, Isten magához hívatta az első éjszakán, de nem fogadta el hogy Ádám legyen az ura. Elhagyta(van ahol száműzték) az édenkertet kiment a sivatagba, ott aztán mindenféle keveréklénnyel egyesült és 1000 gyermeket nemzett. Mivel nem evett a tudás gyümölcséből, hallhatatlan maradt. Viszont az Úr haragja lesújtott rá mivel ellenszegült neki, minden ivadékát elpusztították az angyalok. Cserébe ő az ember ivadékait igyekszik elpusztítani (a csecsemőhalandóságért őt tarják felelősnek elsősorban, még most is). Alakja visszatérő már a bibliában, de a világirodalomban is általában a végzet asszonyát tekintik magának Lilithnek.
A feminizmus egyfajta lázadó jelképnek tekinti, igyekszik a pejoratív alakját egyfajta lázadónak fehéríteni, aki a patriarchizmus ellen küzdött már a kezdetektől. A wiki szócikkében pl., már feminista értelmezés tükröződik vissza.
Sumer mitológiából épült be a zsidóba egyébként az alakja. Ha csecsemőt egyedül hagysz egy szobában, ami nincs megtisztítva az ő jelenlététől megpróbálja lelkét megszerezni, bosszúból ivadékai pusztulása miatt…