Toplak Zoltán

Budoka: egy férfiasan családias közösség

Instruktor Pál Tibor (5 dan) az Ura Mawashi rúgást mutatja be edzésen.

Férfiak és bensőségesség. Férfiak és érzelmek. Létezik ez így, együtt? Igen, de ott van az eredményességre törekvés, a spártai önlegyőzés, és a saját korlátokon való túllépés szüntelen kihívása is. Ettől Férfias mindez, így, együtt. Erről kérdeztem a Budoka Sportegyesület sportolóit és alapító vezetőjét, Pál Tibort,  aki  az Instruktor vagyis a  karate mesterek edzője cím birtokosa.

Tamási Attila és Kuntner Erik karatékákat kérdeztem először.Leginkább arról beszélgettünk, hogy mi a véleményük a Shotokan karatéról, a Budoka dojó-ról, illetve arra kértem őket, hogy mondjanak el egy-egy emlékezetes élményt a karatéval, illetve a Budoka Sportegyesülettel kapcsolatban.

Tamás Attila karatéka, egy éve tag, jelenleg kék övfokozatú, egy fehér csíkkal (5 kyu, félúton a mester szint felé)

Célom az egészségmegőrzés, fejlődés, hosszú, egészséges, nyugodt életet szeretnék élni.

Tamás Attila
Tamás Attila

A Shotokan egyfajta mozgáskultúra, pont úgy, mint a többi, ami az életemben már korábban is megvolt:  egyrészt a Kyokushinkai küzdősportként, másrészt nyolc éven keresztül a versenytánc. Rendkívül energiaigényes mindkettő. Emellett vannak elérendő célok, van miért küzdeni, és a Shotokan karate valóban harcművészet, vagyis szép. És ez is rendkívül fontos.

A tánc volt az a mozgáskultúra, mely segített a megfelelő energiák felszabadításában. Most a karatéban is hasonlót keresek, a meglévő energiáimnak csatornát biztosít, koncentrálja, a nem megfelelő energiákat pedig segít átalakítani olyanokká, amelyekre az életemben szükségem van. Eddigi életemben is rengeteg volt a versenyszellem (Attila vállalkozó) és mindig igyekeztem az életkoromnak és élethelyzetemnek megfelelő kihívásokat, irányzatokat megtalálni. Tehát igyekeztem – talán ösztönösen is – egy természetes életciklus szerint élni.

A versenyszellem egyébként az egész életünkben ott van. Egyszerűen áthat mindent, nem egyforma mértékben, de biztosra vehetően. Egyfajta pozitív versenyszellemű hozzáállás nélkül lehetetlen boldogulni az életben. Nem lenne állásunk, vagy olyan, amilyent a hátunk közepére sem kívánunk, amiben nem tudunk megfelelően teljesíteni, ami után nem tudunk megfelelően kikapcsolni. Egy normális, pozitív keretek közötti versenyszellemnek ott kell lennie az emberben, mert nélküle se testi, se spirituális, se semmilyen szinten nem tud előbbre jutni, fentebbi lépcsőt elérni.

Úgy kerültem ide, mint te – a gyerekemet hoztam, aztán itt ragadtam. Több sportágat megnéztem a környéken, még az Aiikido tetszett, de ők továbbléptek másfelé Kőszegről. Jó váltás volt, bár teljesen más irány ez. Úgy érzem per pillanat – és több mesterrel volt már tapasztalatom – hogy a környék szerintem legjobb mesterével dolgozunk együtt. Az átadási metódus az, amiben ez számomra leginkább tetten érhető.

A legkedvesebb élményem az pedig az első olyan versenyélmény, amikor úgy éreztem, nagyon kevés tudással összekerültem kata (formagyakorlat) versenyszámban egy fekete öves karatékával (mesterrel) és bírói döntés kellett, hogy melyikünk a jobb. Ahogy az Instruktorunk is szokta mondani: az Élet. Egy mester is hibázhat, az ellenfelem is tévesztett, én megoldottam a feladatot, és a bírói döntés oldotta fel a helyzetet. A fekete öves mester jutott tovább. A legfontosabb tapasztalat számomra ebből az, hogy ha nem megfelelő koncentrációval dolgozol: téveszteni fogsz. Nagy öröm volt, mert én jól dolgoztam, és intenzív élmény volt megélni, hogy akár tovább is juthattam volna.

Kuntner Erik
Kuntner Erik

Kuntner Erik karatéka, narancssárga övfokozat, 7 kyu (még hét vizsga a mester fokozatig)

Célom önmagam fejlesztése, fizikai és szellemi téren. Önuralom, például.

Még nincsen szilárdan kialakult véleményem a Shotokan karatéról. Idő kell hozzá.

Én már jártam hat évig Kyokushin kai karatéra, húsz évvel ezelőtt. Amit itt a Budokában már eddig megkaptam, azt kerestem akkor is. Az eddigi idő nekem többet jelent, mint az a hat év. Sok küzdősportról szóló filmet láttam, és ott mindig az szerepelt, hogy család, összetartás, egység, közösség. Ez itt megvan. Szinte egy férfias alaphangú család tagja vagyok, úgy, hogy kislányok és felnőtt nők is járnak edzésre. Abszolút koedukált minden edzés.

Legintenzívebb élményem, mikor tavaly decemberben voltunk versenyen, Sopronban. Én csak fényképeztem. Akiktől hallottam, fogalmuk nem lehetett, ki vagyok, a kőszegiekhez tartozom – e vagy sem? A nézőtérről hallottam, hogy két karatéka beszélgetett. Az egyik mondta a másiknak: „Figyeld a kőszegieket, mert nagyon keményen csinálják.” Ez nekem egy nagy élmény volt.

tibi2
Pál Tibor

Pál Tibor Instruktorral hosszabban beszélgettünk az otthonában a pályafutásáról és a karatéról.

Kezdjük a Shotokan karate múltjával, gyökereivel! Indiából jutott Kínába, majd onnan Japánba, Okinawa szigetére. Nem tudjuk, kik által „utazott” a karate. Kereskedők, harcosok, vándorszerzetesek vitték a tudásukat tovább? Ma már rejtély. A mai, modern karate megteremtője Gichin Funakoshi mester, aki 1868 – ban született Shuriban. Ez egy falu. Vidéki ember volt. 1957 – ben halt meg Tokióban. Eljutott a fővárosba hosszú élete végén. Nagyon nagyot változott a Shotokan karate az ő élete alatt. Tanítványsága idején az akkori mesterek még csak egy – egy tanítványt fogadtak magukhoz, akinek nagyon jó alapképességekkel kellett rendelkezniük. És például akkor még nem voltak övfokozatok. Ha a tanítvány becsületesen gyakorolt kb. tíz éven keresztül, (ami alatt végig fehér öves volt) akkor bebizonyíthatta, hogy kész a mesterré válásra, és a bizonyítás (vizsga) után kapta meg a fekete övet. Mesterévé vált a karaténak. Nem a karate do – nak (a Shotokan szellemisége és erkölcsi kódexe): a karaténak.

Érdekesség, hogy az alapkatát, a legelsőt (Heian Shodan) húsz éven át fejlesztette ki az alapító, és eredeti neve Pinan volt. Nagy szellemi erő koncentrálódik abban a katában. Sokat sétált a természetben, valószínű átjárta a természet hangulata, ritmusa, és ihletett állapotba került, írói álneve (Shoto) is innen ered, „Suttogó fenyő”. Egész biztos, sok, a karatét érintő döntés, ötlet származik ezekből a sétákból. Később számára is rejtélyes módon az irányzatát Shoto-kannak kezdték nevezni, és ez is maradt a neve. Ő eredetileg kínai boksznak hívta.

Kisgéczi Jenő mesternél kezdtem el tanulni. Ők aztán más stílust kezdtek gyakorolni, akkor kerültem K. G. senseihez. Az ő edzéseivel nem voltam megelégedve. Túl durva volt a gyerekekkel. Például kisebb gyerekeken is olyan erős és gyors lábsöpréseket hajtott végre, hogy szegények szó szerint repültek jobbra-balra. Engem is bántalmazott: zöld övvizsga előtt álltam, és azt mondta: ha ezt nem bírod ki, soha nem leszel zöld öves. Három gyakorlatot végrehajtott rajtam, szó szerint én voltam a próbababája. Úgy hajtotta végre, mintha egy egyenrangú, veszélyes ellenfél lettem volna a számára. Akkor, és ott nyomban elhagytam a dojó-ját. Azt kiabálta utánam: „akkor se leszel soha zöld öves”. Volt merszem váltani, tudtam: ha meg akarom tanulni a karatét, meg fogom tanulni. Azóta már találkoztunk, barátságos volt, bocsánatot kért, meg is bocsátottam, de azért gondolom, érzed a hangomból az emlék erejét. Józan ésszel ezt megérteni is nehéz. Ne boncolgassuk! Én is kemény vagyok, te is kaptál már tőlem gyomorütést, de nagyon ritkán csinálok ilyet. Gyerekkel meg soha. Mert kicsit a fájdalmat is meg kell szokni. Az Élet se kímél mindig minket.

shihan (nagymester) Varjú Gyula
shihan (nagymester) Varjú Gyula

Varjú Gyula senseihez kerültem, és mindig hangsúlyozni fogom, hogy én neki köszönhetek szinte mindent, amit elértem. Másképp láttunk aztán később dolgokat, és ő ösztönzött, hogy csináljak saját klubot, vagy, ahogy te mondod: dojó-t. Tulajdonképpen végtelenül természetes folyamat játszódott le: a tanítvány fokozatosan leválik mesteréről, és a saját útját kezdi járni. És Varjú sensei ezt a folyamatot támogatta, nem csinált presztízskérdést belőle, egyszerűen együttműködött az emberi természetben lévő belső törvénnyel. Igaz, zöldövesen rám merte bízni az edzés elkezdését. Én pedig bízva magamban, a bemelegítést levezettem, és a szokásos módon elkezdtük a tanítványokkal az edzést. Nyitva tartottam a szemem, és tudtam, mi a dolgom.

A következő jelentős esemény a mesterfokozat megszerzése volt. Pécset, 2001 – ben. Edzőtábor és dan vizsga. Két és fél órás vizsga, nem nekem egyedül, hanem valamennyi jelöltnek összesen.

A dan vizsga ugyanúgy áll lényegében össze, mint a kyú (kjú) vizsgák. (Kyú fokozatok a színes övfokozatok. A dan fokozat elérése után az öv maga már nem jelzi a mester szintjét. Maximális szint a kilencedik dan, és létezik az elvi tizedik, a tökéletes karatéka. Halál után szokták adományozni az arra méltónak talált kilenc danos mestereknek. Távolról emlékeztet a katolikus szentté avatásra.)

Kihon – különböző ütés és rúgás, illetve védekező technika kombinációkat kell végrehajtani. A vizsgáztató mondja meg japánul a teljesítendő feladatot. A kombinációk állhatnak kettő, vagy akár hat technikából is. Maximális Spirittel (támadó energiával, tűzzel), Kimével („az erő fókuszba gyűjtése” – levegő kipréselése minden gyakorlat végrehajtásakor; jó végzése erősíti a technikát, és támogatja a harci szellemet)  Kiai –val (harci kiáltás, csak meghatározott esetekben alkalmazza a karatéka. Lélektani hatása van, erősíti a karatékát, és megfélemlíti ellenfelét. Versenyen pl. kötelező minden technikát Kiai -val végezni. Katákban általában kétszer kell hallatni.)  

Ez tartott háromnegyed – egy órát.

Aztán Kihon Ippon Kumite (kümüte – harc): meghatározott támadás meghatározott védekezés, egyszer végrehajtva, végül kontra támadás, ami gyaku tsuki (ejtve: gyaku cukiaz elől lévő lábbal ellentétes kézzel végrehajtott ütés). Kiai támadáskor, védéskor, ellentámadáskor. Mindkét fél megcsinálja.

máté övvizsga1
A “legshotokánabb” alapállás: a Kokotsu Dachi

Gohun Kumite. Itt az előzőhöz képest az az eltérés, hogy a Tori (támadó) öt támadást hajt végre folyamatos előrehaladás közben, az Uke (védekező) hátrálva védekezik, aztán támad ellen.

Jyu Ippon Kumite: (ejtve: dzsiú ippon kümüte) meg van határozva hova és mivel kell támadni, a blokk tetszőleges. Itt is be kell mondani (keményen, férfiasan) a támadás nevét, a védekező visszamondja, ezzel jelzi, hogy felkészült azt fogadni, és ekkor indul a végrehajtás. A támadó itt becserkészi a védekezőt, fokozatosan, akár irányt váltva közelít, és amikor gondolja, támad. A védekező itt sem, mint egyébként sem, a támadás megindításáig nem mozdulhat. Azt nem szeretik, ha a támadó szinte lehetetlenül nehéz helyzetbe hozza a védekezőt, pl. teljesen kimegy oldalra, a háta mögé pedig nem is kerülhet.

Ezután Jyu Kumite következett. Szabad küzdelem. Hasonló, mint versenyeken, csak nincsen Seiken védő a kezeken. (Ütés erejét tompító kesztyű.) És fogvédő sincs. Tulajdonképpen egyáltalán nincs védőfelszerelés. Tízszer két perc. Váltott ellenfelekkel. El nem durvulhat a küzdelem, nem pusztán a győzelem a fontos, hanem a kellő kontrollal való küzdelem.

Amit nagyra tartok, az az Ippon Shobu küzdelem. Életszerű, az utca törvénye. Egyszer találd el, de akkor úgy, hogy elmenjen a kedve a további harctól.

No, ezután két perc pihenőnk volt, és hármasával el kellett kezdenünk katázni. Spirittel, szabályosan. Dan vizsgán, ezt tudod, nem egy katát kell bemutatni. Annyi pihenőnk volt, míg a másik katázott. Két tanuló, két mester és egy tokui (kedvenc) katát kellett bemutatni. Ezután elméleti kérdések következtek.

Aztán kihirdették az eredményt. Elhangzott a többi sikeres végző nevével együtt: „Pál Tibor, első dan, mester szint”

Folytatás következik…

8 votes, average: 4,50 out of 58 votes, average: 4,50 out of 58 votes, average: 4,50 out of 58 votes, average: 4,50 out of 58 votes, average: 4,50 out of 5 8 olvasó átlagosan 4,50 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

16
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
12 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
9 Hozzászólások szerzői
KalmanZoliÁkos NémethSuum cuiqueDennisVT Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Adolf Weininger
Újságíró

“Férfiak és bensőségesség. Férfiak és érzelmek. Létezik ez így, együtt? Igen, de ott van az eredményességre törekvés, a spártai önlegyőzés, és a saját korlátokon való túllépés szüntelen kihívása is. Ettől Férfias mindez, így, együtt.”

Ha jól értem, e passzus azt mondja, hogy bár egyfelől a férfiaknak is vannak érzelmeik (nekik is van szívük!), de azért másfelől igazán férfiassá a spártai önlegyőzés és a saját korlátokon való túllépés szüntelen kihívása folytán válik a férfi. Ami szerintem közhely.

Ezzel már meg is volna az öt-hat diszlájk, ám ezúttal minimum tizet szeretnék akarok, ezért azt is elmesélem, hogy egyszer jártam egy 17 éves lánnyal, aki az ifjúsági taekwondo élmezőnyhöz tartozott, és imádtam, hogy nyugodtan lehet vele a legsötétebb helyeken is bármikor sétálni… Derültünk ezen, remek lány volt.

Reszet Elek
Szerkesztő
Naooo
Olvasó
Naooo

Biztos egy megszálló.

SIL
Olvasó
SIL

13 évesen másfél évig Wing Tsun Kung Fu-ra jártam. Azóta is sajnálom, hogy elsősorban anyagi okból abba kellett hagynom – azt pedig még inkább, hogy olyan lusta vagyok, hogy nem kezdtem újra és eltunyultam. Biztos vagyok benne, annak ellenére, hogy apácáktól ered a Kung Fu ezen ága, ennek az időszaknak (is) köszönhető, hogy a naturál-alfa génem :D előretört és hátraszorította a feminin génjeimet, amikkel például Adolf büszkélkedhet… :) Bár nekem nem is kell gyakran takaróznom azzal, hogy ha egy lány kinevet, akkor velem nevet. Gyakran nevetnek rajtam csajok, de én magamból csinálok hülyét; ami nem ugyanaz, mintha viccet csinálnék abból, hogy ők csinálnak belőlem hülyét. Közhelynek nevezni a bevezetőt erős túlzásnak érzem, igen keveset hallani manapság, hogy egy férfinak is lennének érzelmei vagy a férfiváválás alapkövei a saját korlátainkon való túllépés. Ezeket gondolatokat inkább a női magazinok öntik magukból nőknek, kb. minden második oldalon – ami számomra közel sem ugyanaz a kontextus; de mindenképpen megmagyarázza, hogy Adolf miért érzi közhelyesnek. Tőlem nem kapsz diszlájkot. Olyan hülye nem vagyok, hogy a mazochistával egyetértsek, de nem is jutalmazom azzal, hogy büntetem. :)

Naooo
Olvasó
Naooo

Én Terap Tsun Cu-t tanultam, de meguntam.

Reszet Elek
Szerkesztő

Az semmi! Bezzeg ez…

Itt pedig a “lényegi” részek

No meg egyben a kedvencem

DennisVT
Újságíró

Neked a Szerb filmet kéne nézned… meg a Grotesque-et. Az emberi százlábú neked meg sem kottyanna:)

Reszet Elek
Szerkesztő

Én ilyen szarokat nem nézek. Nem bombázom a tudattalattimat ilyen szeméttel, kap enélkül is eleget.

A maga módján az általam linkelt film vígjátéki, olyannyira túlzó, mindemellett önmagát komolyan venni akaró. Szóval korántsem az általad említett filmek végtelenül öncélú, beteg brutalitása.

Kalman
Újságíró

Az én Kung Fum jobb mint a tiéd!

Naooo
Olvasó
Naooo

Nem szeretem a kihívásokat, főleg ha kocsmai.

Suum cuique
Újságíró

A legerősebb nő vs a leggyengébb férfi

A tengerészgyalogság egy katonás pontossággal szervezett, mért és értékelt, egy éven át tartó kísérletsorozatban véleményezte, hogy az éles helyzetekhez leginkább hasonló körülmények között mekkora teljesítménybeli különbség van a koedukált, illetve a hagyományos, vagyis férfiakból álló egységek között.

A vizsgálat alatt olyan dolgokat figyeltek, mint az egységek sebessége, tempója, halálossága, készenléte, összetartása és túlélési képessége. A szakértők szerint ezek összesen adják meg egy katonai egység erejét. A nők létszámát a vegyes csapatokban úgy határozták meg, hogy az tükrözze a hadseregbe jelentkező nők számából kiszámolható arányt, vagyis a most jellemző, 6-10 százalékot.

Az eredmény: néhány részfeladatot leszámítva a vegyes alakulatok alulmaradtak a férfiakból álló egységekkel szemben. Sokszor egészen egyértelmű jelek voltak arra, hogy a valóságban néha rengeteget számít a férfi és a női test közti fizikai és biológiai különbség. A férfiak az M2-es géppuskát leszámítva minden fegyverrel jobban lőttek, a férfiak gyorsabbak voltak, a férfiak könnyebben küzdötték le az akadályokat, mint a koedukált csapatok. A jelentés szerint például azt a feladatot, amelyben egy falat kell átmászni, a férfiak simán teljesítették, a vegyes alakulatoknál viszont a nők sokszor képtelenek voltak segítség nélkül átjutni a falon.

Egyszerű volt az ok: a férfiak felhajították a nehéz hátizsákot a fal tetejére, és utánamásztak, a nőknek viszont a csomag felhajítása nem ment segítség nélkül. A felmérés szerint testi erőben és állóképességben a nők legjobb 10 százaléka éppen csak felülmúlta a férfi mezőny gyengébbik felét. Volt néhány olyan szempont is, amiben a koedukált csapatok jobban teljesítettek. Az egyik ilyen az volt, mikor azt szimulálták, hogy az osztag sebesültjeit kell cipelni hosszabb távon: itt rendre gyorsabbak voltak a nőkkel felálló csapatok, bár a sebesültek szerepét is sokszor a nők töltötték be. Ugyanakkor a kiképzés és a felmérés idején a nők sokkal gyakrabban szenvedtek olyan sérülést, ami arra utalt, hogy túlterhelték őket. Rendszeresebbek voltak a kifordult bokák és törött csontok, mint a fizikális terhelést jobban bíró férfiaknál.

A végeredmény összegzése tehát azt mutatta, hogy a tesztek alapján megalapozottnak tűnik a félelem, hogy a speciális katonai egységek gyengébbek lesznek, ha nem azért osztanak be valakit oda, mert a képességei alapján ő a legjobb, hanem mert a beosztásnál figyelembe kell venni a nemét is.

Forrás: http://index.hu/tech/2015/09/25/nokbol_kommandos_hat_megorult_a_vilag/

inkvisitor
Olvasó

Itt csak arról van szó, hogy ha a jelentkezők létszáma alapján, kvótaszámra töltik fel a csapatot, az nem biztos hogy ugyanazzal az eredménnyel jár, mint ha egy fizikai szintfelmérővel válogatnák. Vannak olyan nők, akik tudják teljesíteni a fizikai követelményeket, még ha jóval kevesebben is mint a férfiak. Minden jelentkező kapja meg ugyanazt a feladatot, (tehát a nők is ugyanolyan súllyal, felszerelésben és ugyanolyan nehézségekkel), aki teljesíti az bekerülhet a csapatba. De nem lehet a katonaságnál olyan, hogy női szintfelmérő.

A cikkben az is benne van, hogy a nőknél sokkal gyakoribban a túlterheléses sérülések. Az izmaik és csontozatuk egyszerűen kevésbé bírja ugyanazt az igénybevételt. Ugyanakkor korábban azit is megállapították, hogy a nők rövidebb végtajaik és általában kisebb termetük miatt jobban bírják a vadászrepülőknél fellépő nagy G terheléseket. Tehát amelyiknek megfelelő a térlátása és térbeli tájékozódóképessége, reflexei, az jó alapanyag pilótának.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Tehát amelyiknek megfelelő a térlátása és térbeli tájékozódóképessége, reflexei, az jó alapanyag pilótának.”

Azt se tudják melyik kapcsoló mire való. Képtelenek megtanulni. Talán ha lapozgatni kéne katalógust.

Kalman
Újságíró

Engem az érdekelne, hogy mi volt azzal az M2-es géppuskával? Másnaposak voltak a fiúk?

Reszet Elek
Szerkesztő

Hátha valaki nem ismeri ezt: Self Made Man

Érdemes megnézni! Egy femi leszbikáról szól, aki másfél évig férfinek adta ki magát. Az ő tapasztalatai a férfiak világáról.

Könyvben is megjelent, “megtalálható” a neten.