Wastrel

Bevezetés a piros pirulába 5. – Keretek

Drága jó nebulóink már ismét a börtön suli kényelmes padjait koptatják, hogy agymosva megokosodva a hatalom társadalom szolgálatához szükséges elengedhetetlen indoktrinációval tudással gyarapodjanak. Eme jeles történésnek pedig mi más jelenthetné a valódi betetőződését, mint hogy a matek házi helyett egy valódi, mindennapi életben is hasznos ismeretanyagot átadva lelkes tanítványainknak folytassuk red pill ismeretterjesztő sorozatunkat. Akik még csak most csatlakoznak be az események folyamába, azoknak mars gyorsan bepótolni az elmaradt tudást, hiszen az elkövetkező részekben ismertetett anyagok jórészt a korábbiakban megismert általános ismeretekre és fogalmakra fognak építeni. Továbbra is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a „bevezetés a piros pirulába” az általános társadalmi (de legfőképp a férfi-nő) viszonyok elméleti magyarázatát tartalmazza, gyakorlati példákkal és alkalmazási lehetőségekkel bőségesen ellátják a kedves olvasókat kollégáim.

Milliárdnyi világkép abszolút igazság nélkül

Következő tananyagunk idomul az iskolánkhoz, tehát egy fontos, de semmiféleképp sem nehezen emészthető fogalom kerül terítékre bemelegítésképp. Első körben a keret egy megfoghatatlan valaminek tűnhet, hiszen a piros pirula apró dózisokban szedve elsősorban annak megismeréséről szól, melyek azok a tulajdonságkötegek és cselekvéssorozatok, melyeket a nők, szélesebb körben a társadalom nagy része vonzónak tart, és ezáltal sikeresen kommunikálhatunk a társadalom többi tagjával mindennapi életünk során, mely egyben megágyazója is egy boldog és teljes életnek. A keretek alkalmazása viszont nem a külvilág felé projektált inger, mely jelzi aktuális pozíciónkat a társadalmi ranglétrán a külvilág felé, hanem egy belső megfontolás, ami az önuralomra, dominanciára valamint második félhez történő alkalmazkodásra való képességünket demonstrálja.

A keretek létezésének alapja, hogy minden ember a saját maga által összerakott valóságban él, mely születésétől kezdve egészen haláláig épül. Nyilvánvalóan gyerekkorban a szülők által belénk plántált világkép lesz az általunk elfogadott, a későbbiekben az iskolatársak, a szerzett barátok, az új szerelmek, a munkatársak és minden olyan ember, akivel valaha interakcióba kerülünk, hozzátesz ehhez. Ennek a felépített valóságnak az a tulajdonsága, hogy minden ember a maga egyedi módján látja a világot, másképp fogalmazva nem létezik olyan ember a világon, aki a saját belső valóságát a tapasztalati úton történő tanulása helyett egy abszolút objektív lencsén keresztül képes felépíteni. Ebből adódóan következik, hogy objektív valóság sem létezik, mivel minden ember számára más világnézet jelenti az objektív valóságot, melyet aztán a filozófusok csoportosítanak mindenféle izmusokba.

Végy egy vásznat

A keret egy tisztán szellemi fogalom, ezért megértéséhez a képzeletünket kell segítségül hívnunk. Képzelj el egy festményt, mely szép, csillogó aranykerettel van körbekerítve, maga a festmény pedig a személyiséged hiteles lenyomata: hogy hogyan gondolkodsz a világról, mik a legfontosabb értékek az életben a személyes nézőpontodból tekintve, mik a saját elvárásaid a társadalom többi tagjával szemben, akikkel mindennapi kommunikációid során interakcióba kerülsz. Tehát ez a festmény maga a teljes identitásod: a személyiséged, a genetikád, a neveltetésed és az ideológiáid teljes lenyomata.

Female portrait

Ehhez a festményhez aztán időnként odalépnek mások (jellegzetes szerepkörök: hittérítő, érzelmi manipulátor, főnök, feleség, marketinges), és megpróbálnak ebbe a festménybe belerondítani, azaz egy identitásdarabkát letördelni belőled, hogy azt a saját identitásukból festett részlettel pótolják. A dominanciaharc, amennyiben nem a fizikai, hanem a szellemi erőviszonyok szempontjából vizsgáljuk, azt jelenti, hogy a saját festményed kis részleteibe milyen szinten engedsz mások részéről belerondítani. Nyilván a tisztán domináns (rögzült) személyiséggel rendelkező emberek nem engednek semmiféle hozzáférést a festményükhöz. Ezek ellentétei a kereteiket teljesen feladó embertársak, akik mindenben engednek a másik fél akaratának. Egy párkapcsolatban a papucsférj sztereotípiája kiváló példája a behódoló, és ezáltal kereteit elhagyó férfinak.

Az erős keret és az ego viszonya

Gondolom, mindenki számára egyértelmű a következtetés, hogy a saját kereteit széttörni hagyó férfi nem vonzó a nők szemében, és a társadalom is palimadárhoz méltó módon kezeli. A saját identitását védeni nem tudó férfira ragasztható legrelevánsabb jelző talán a „gyenge jellem”, az ilyenek ideális áldozatai az apasági csalásnak, piramisjátéknak, átverős nyereményjátéknak, és számtalan más káros folyamatnak.

Ugyanakkor az is egyértelműen megállapítható, hogy a mindennapi életben a keretek időnkénti levetkőzése nélkülözhetetlen, hiszen ritkán van olyan alkalom akár egy párkapcsolatban, akár egy többszemélyes interakcióban, amikor mindegyik fél akarata egyszerre érvényesülne anélkül, hogy valamelyik oldal fel ne adná kereteit. Ezért az alkalmazkodásorientált viselkedés felvétele elengedhetetlen. Legmegfelelőbb módszer a kereteink ideiglenes levetkőzése, majd újbóli felvétele, amint egy adott partnerrel történő kontaktus véget ér, ez a klasszikus beszélgetőpartneri, baráti vagy hierarchikus viszonyokat jelképezi. Megvan a magam világnézete, de elrejtem azt az adott ismerős elől, mert tudom, hogy neki esetleg más a véleménye, és a jó viszonyunk fenntartása fontosabb, mint a ragaszkodás a magam világnézetéhez. Ehhez az attitűdhöz a saját egónk háttérbe szorítása szükségeltetik.

Nem véletlenül említettem az egót, mint tényezőt, ugyanis van a kereteknek egy olyan kellemetlen tulajdonsága, hogy az erős egóval felvértezett személyek sziklaszilárdan ragaszkodnak a kereteikhez, azokat esetleges konfliktusok elsimítása ellenében sem hajlandóak lejjebb engedni. Ez a keretekhez való ragaszkodás odáig vezetheti az egót, hogy egy lelki sérült állapotban a kereteit mintegy pajzsként állítja maga elé, és a saját személyes vásznán összegyűlt ideológiáival önkéntelenül is távol tartja a segítő kezet nyújtani kívánó felebarátot. Ez a védekező attitűd egyébként könnyen vezethet az illető személy teljes elmagányosodásához, hiszen a saját keretein felül mást nem képes befogadni. Ez a megállapítás vezet azon következtetéshez is, hogy az erős keret fenntartása, vagy épp az alkalmazkodóképesség megléte nem utalnak egyértelműen az adott személy státuszára, tehát nem kizárólagosan alfahím tulajdonságok. A keret egyszerűen saját személyiségünk reprezentálásának módja, mellyel élhetünk jól és rosszul egyaránt.

Itt egy szemléltető példa a keretek mindenáron történő tartásának destruktív voltára. A domináns identitás ragadós, ezért az önsajnáltató, szerencsétlenségét a világba kürtölő, ám makacs személyiséggel (és így levetkőzhetetlen keretekkel) rendelkező ember rossz hangulatát esetlegesen a környezete is átveheti, ezért van az, hogy a negatív hangulatú ember jóindulat és segítő szándék helyett ignoranciát és megvetést kap. Ez természetesen magát az egót nem zavarja, hiszen így önigazolást nyer az önsajnáltatás által, miszerint tényleg az az igazság, hogy a világ és a benne lévő emberek kegyetlenek és romlottak. Ez természetesen egy ténylegesen önpusztító szokáshalmaz felvételéhez vezet, ezért állítom váltig azt, hogy a mentálisan gyenge talajon álló emberek professzionális segítséghez kell, hogy jussanak (és nem némítóbogyók képében), mert ebből az önsorsrontó attitűdből az ego dominanciája miatt önerőből kivetkőzni szinte lehetetlen.

Amikor a keret levetkőzhető

Tudnunk kell, mikor érdemes a magunkról alkotott képet egy kissé átfesteni, vagy legalábbis elé pakolni egy alkalmazkodás szempontjából nélkülözhetetlen másik képet. Nyilvánvaló, hogy egy szigorú hierarchiában működő rendszerben, mint a katonaság vagy a céges kultúra, az alkalmazkodóképesség egy magasabb rangú munkatárshoz mindenképp előnyösebb, mint a ragaszkodás a magunk vízióihoz, sőt, a keretek időnkénti feladása elengedhetetlen a normális társadalmi működéshez, hiszen minden társadalmi viszonyban megjelenik a dominanciaharc vagy a hierarchikus szervezőerő valamely formája.

redpill_keret_2

Párkapcsolatban a kereteit nyugodtan feladhatja a férfi, amennyiben vágyai adott pillanatban összhangban vannak a nő vágyaival (tehát párkapcsolati harmónia következik be). Lássunk egy nagyon gyors, egyszerű, közérthető példát:

Lány: Szeretnék elmenni fagyizni, gyere te is!

Férfi (különböző akarat, erős keret): Nekem nincs kedvem, te nyugodtan menj, kérd meg egy barátnődet, hogy tartson veled.
Férfi (gyenge keret): Rendben, menjünk, ha szeretnéd. Hova mennél?
Férfi (egyező akarat, erős keret): Pont én is akartam javasolni, induljunk, tudok is egy jó helyet.

Minden egyéb párkapcsolati szituációban, melyben késztetéseink ellentétesek a nő vágyaival, fontos ragaszkodni kereteinkhez, és azokat úgy védeni, mintha az életünk múlna rajta. Hogy ez miért van így, arról következő alkalommal mesélek nektek, természetesen újabb fogalmat és szemléltető példákat citálva a képbe a teljes öröm érdekében.

Felhasznált források:
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/3iix64/frame/
http://www.puatraining.com/blog/short-guide-to-frame-control-your-reality

9 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 5 9 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Wastrel

Wastrel
Az Y generáció tagjaként rendesen szítom a feszültséget bolygónk többi korcsoportjával szemben. Tipikusan az a fajta férfi vagyok, akinek a véleménye különbözik az emberiség 99,9%-ától, és ezt büszkén vállalja. Megrögzötten kreatív elme vagyok, mindenben azt nézem, mi a rossz és hogyan lehetne javítani rajta. Nincs, aki felettem álljon, mert múltbéli főnökeimet már mind szanatóriumban kezelik. Tükör vagyok az ismerőseim számára, ugyanúgy bánok velük, ahogy ők is velem, nem véletlen, hogy sokszor megutálnak. :) Kortársaimmal ellentétben én mindig a jövőben élek, és világuralmi terveim megvalósításán dolgozom. A legideálisabb határidő a feladataim elvégzésére mindig a holnap, a legideálisabb alvásidő pedig a még öt perc. Sokminden van már a rovásomon, 5 éven keresztül tevékenykedtem különböző PC-s játékmagazinoknál, 2 éven át voltam játékfejlesztő és lassan tíz éve hobbi DJ-ként is működöm, bár ugyanennyi ideje tervezek világsztárrá válni. :) Számomra kreativitásom és kitűzött céljaimhoz való görcsös ragaszkodásom megélése sokkal fontosabb minden másnál, képtelen vagyok kompromisszumot kötni, csakazértis nappal alszom és csakazértsem vagyok hajlandó belógatni a kezemet a cégvilág húsdarálójába. Nem izgat az előrelépés meg a szakmai fejlődés, amit akarok, úgyis elérek anélkül, hogy bájgúnárkodnom kelljen hozzá. A szélsőségek embere vagyok: sok tekintetben végletesen konzervatív, más tekintetben liberális. Nem ragaszkodom a hagyományos nemi szerepekhez, úgyis hatékonyabban takarítok nálad, és finomabbat főzök. :) Ne állj az utamba, ne akarj megváltoztatni. Sokan megpróbálták, nem véletlen, hogy mostanra már nincsenek közöttünk. De ha támogatsz, és mellettem állsz a rosszban is, azt meghálálom.

60
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
53 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
21 Hozzászólások szerzői
Para CelsusKalmanalszentpetertimecutterNaive Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Reszet Elek
Szerkesztő

A cikk témája, a keret (frame), jó példája annak, hogy a TRP túllép a párkapcsolati szinten, a “frame” szerepének tudatosítása és használata a teljes életélésben komoly változásokat eredményezhet. Ez bizonyos szempontból válasz is azoknak, akik a PUA és TRP tanokat egy kalap alá véve összemossák tartalmukat és céljukat.

Art
Olvasó
Art

kiváló meglátás

Big G.
Újságíró

Elek, az első mondatoddal tökéletesen egyetértek, a másodikkal komolyan vitatkoznék. A red pill és a pua között az az igazi különbség, hogy az utóbbi egy ága, egy útja, egy megoldása az előbbi által felszínre kerülő kérdéseknek. A cikk témáját tekintve semmiféle törésvonal sincs a trp és a pua között. A keret – mint ősrégi pszichológiai fogalom – a red pill mozgalmon belül a puában jelenik meg. A pua is bőven túlnő a párkapcsolati kérdéseken, hiszen a legtöbb pszichológiai fogás – a keretek tudatos alkalmazása is – alkalmazható minden emberi kapcsolatban. Valószínűleg érdemes volna deffiniálnunk, mit értünk pua alatt.

Reszet Elek
Szerkesztő

A TRP nem előzi meg időrendben a PUA tanokat ezért nem is lehet annak leágazása.

Azt írtam hogy összemossa tartalmilag és célját tekintve. A TRP-nek fontos ám járulékos következménye az, aminek a PUA a létét köszönheti és egyetlen célja, azaz a nőszerzés. Szóval célját tekintve egyértelműek a lényegi különbségek. Ez utóbbiből pedig szükségszerűen következik a tartalmi különbség is. A PUÁ-nak nem része az LTR, az egyén hosszútávú, holisztikus önfejlesztése stb.

Big G.
Újságíró

Valóban, a pua fő célja a nők becserkészése, felszedése és adott esetben megtartása egy hosszútávú kapcsolatban. Viszont ennek a célnak az eléréséhez olyan képességek szükségesek, melyek más területeken is kamatoztathatók. Mistery, a pua egyik legismertebb alakja szokta mondani, hogy ez sokkal többről szól, mint a csajozás: az egész életünkről. Én ugyanezt vallom. A pua arról szól, hogy jobb emberekké váljunk. Kevés dologban hiszek ilyen szilárdan.

Big G.
Újságíró

Mindez azt jelenti, hogy valóban mást értünk PUA alatt. Az általam használt fogalomnak nagyon is része a hosszútávú önfejlesztés.

járókeret
Olvasó
járókeret

Kicsit zavarban vagyok: A “Milliárdnyi világkép abszolút igazság nélkül” megállapítás abszolút igazság vagy egy világkép a milliárdnyiból?

Vagy rossz a kérdés, mert túl izmus?

Art
Olvasó
Art

Alázat.

járókeret
Olvasó
járókeret

Geist.

Eques
Olvasó
Eques
Sydra
Olvasó
Sydra

Müller Péter veri a nőket? Hát ez elég szomorú. :D

Big G.
Újságíró

Akit érdekel a keretek alkalmazása a gyakorlatban, azoknak ajánlom a The Last Man on the Earth című sorozatot. Húszperces epizódok, egy nap alatt végig lehet nézni az egészet. Rövid beharangozó: Egy vírus elpusztítja az emberiséget és egy férfi egymaga marad életben. Azt tesz, amit akar, övé a bolygó a teljes infrastruktúrájával. Imádkozik egy nőért, s egy idő után imája meghallgatást nyer. Innentől minden a férfi és női keretekről szól. Arról, hogy kinek a játékszabályai szerint játszunk. Ha szeretnétek tökéletes karikatúrát látni a FÉRFI-ről, itt megkapjátok.

timecutter
Olvasó
timecutter

Lány: Szeretnék elmenni fagyizni, gyere te is!

Férfi (különböző akarat, erős keret): Nekem nincs kedvem, te nyugodtan menj, kérd meg egy barátnődet, hogy tartson veled.

Férfi (gyenge keret): Rendben, menjünk, ha szeretnéd. Hova mennél?

Férfi (egyező akarat, erős keret): Pont én is akartam javasolni, induljunk, tudok is egy jó helyet.

Ez nem erős keret, csak annak akar látszani. Erős és egyben stabil kerettel nem derogál elismerni: Jó ötlet, én is ennék egy fagyit, gyerünk! A “pont én is akartam javasolni” duma csak azt demonstrálja, hogy az illető erős kerete mindössze látszat, melyet agresszivitással tart fenn. A valóban erős és stabil keretet nem amortizálja az együttműködés és az elismerés. Sőt, részemről örülök annak is, ha a a nőm valamiben leveszi a vállamról a terhek egy részét. Természetesen ezt teszem én is az ő terheivel.

Big G.
Újságíró

Ezt a luxust csak akkor engedheted meg magadnak, ha már egy jó ideje egyértelmű a nő számára, hogy határozott, magabiztos férfi vagy. A kapcsolat elején annak is kell látszani. Ha meg nem vagy az, akkor pláne. A gyengeség kizárólag a bivalyerősek fényűzése.

alszentpeter
Olvasó
alszentpeter

Pár gondolat a kerettel kapcsolatban, mert úgy gondolom, van néhány lényegi elem, ami kimaradt. Nézzük a fagyis példát: “Lány: Szeretnék elmenni fagyizni, gyere te is!” Game over. Miért is? Mikor jön elő ez a dolog? 1: Párkapcsolatban. Dehát, te férfi vagy, és céljaid vannak, és pontos napirended. Elkapott egy olyan pillanatban, amikor nem csinálsz semmit !? Nem tudja, hogy épp pihenőidőd van, és különben is a gombóc fagyi szénhidráttartalma iszonyat nagy? Épp tegnap kérdezte, hogy kövérít-e a ruha .. hát nem a ruha kövérít, hanem a fagylalt :D 2: Bimbódzó kapcsolat elején, telefonban. Ő hív el fagyizni??? Jó, hát akkor lehet lesz belőle egy jó kis q-rás, de ennyi, mert ha a lány már a kapcsolat elején irányítani akar … vagy pedig invitálni a barát zónába :D hahaha 3: D.gás másnapján reggel: ööö izé .. nincs ilyen :D nem alszunk ott :D max ha távkapcsi, de az már game over :)) Talán a legideálisabb, ha betervezett nem túl ritka nem túl gyakori “spontán” módon megkérdezed, most mit szeretne, mert te olyan fasza spontán gyerek vagy, hogy most spontán úgy gondolod, hogy lelked legmélyén időt akarsz vele tölteni. Tehát az egyetlen életképes változat a beszélgetésre: 1. Mobilteló zümmög, kiír valami nem túl fontosnak tűnő feladatot (ami kód arra, hogy most spontánok leszünk). Azért kell kód, mert nem zárjuk le a telefont, hagy nyomogassa. 2. Értelmezed a kódot, megkérded: “Figyelj Julcsa, csináljunk valamit kettesben, mihez lenne kedved?” 3. Lány mondja: “Szeretnék elmenni fagyizni” 4. Férfi: “Milyen jó ötlet, menjünk!” Két dolog van a fagyis kérdés mögött. Lehet, hogy unatkozik, és nekiáll agyalni. Ne. Vagy próbálkozik az irányítást átvenni. Na, azt meg főleg ne, csírájában elfojtani! Természetesen egyiket sem tudatosan, hanem zsigerből csinálja, és nincs mögötte szándék. A legtöbb nő jobb agyféltekével gondolkodik, ott pedig nincsenek ok-okozati kapcsolatok. Ahhoz, hogy a jobb agyféltekét lefoglald, irdatlan mennyiségű inputra van szükség: egyszerre több érzékszervet kell stimulálni. Ezért kell neki a fagylaltnyalás, unatkozik. Régebben én is azt hittem, hogy az indiferens hozzáállás nem okoz gondot, mint pl:  “Végülis akár elmehetünk fagylaltozni is”. Az írt példával ellentétben nem azért megyek vele fagylaltozni, mert jót akarok neki, hanem mert belátom, hogy jó ötlet a fagylaltozás, és nekem sincs per pillanat jobb. Az a nagy gond ebben, hogy nem látja a nő, hogy azért mondtam igent, mert ez épp nekem egy indiferens dolog, tehát nem érdekel mit csinálunk. Annyit lát, hogy ha kér, akkor kap. Aztán amikor olyat kér, amit én is akarok, még jobban megerősítést nyer, hogy az van, amit ő akar. Persze ha ellentétes az akarat, akkor meg lehet hallgatni a szövegelését. Ha már megtörtént a baj, akkor egy lehetőséget látok a válaszra: Lány: Szeretnék elmenni fagyizni, gyere te is! Fiú: (nem feltétlen jó, de pl:) Miért akarsz elmenni fagyizni?/Tessék, mit szeretnél? (Nem érdekel, időt akarok nyerni, hogy összeszedjem a gondolataimat) Lány: bla bla bla bla (Lehet nem a kérdésre válaszol, lehet visszakérdez, ez mindegy, időt nyertél) (Fiú: bla bla: lehet még idő kell, de ez már veszélyzóna, vagy lehet az időhúzás a stratégia és az irányítás része) Fiú: Igen, Nem, más (Határozott, sziklaszilárd válasz, ami pontosan a férfi érdekeit képviseli) Fontosnak tartom azt, hogy a női kommunikáció nagy része nem verbális. Tehát amíg egy pasinál a “szeretnék elmenni fagyizni” azt jelenti, hogy “szeretnék elmenni fagyizni” (najó, esetleg azt, hogy “szeretnélek megd.gni, de előtte meghívlak fagyizni, hogy lásd milyen jófej vagyok”), addig egy nőnél jelentheti, hogy “unatkozom, foglalkozz velem”, vagy “látom elfoglalt vagy, le akarok lépni”, vagy “szarul vagyok, társaságra vágyom”, vagy “ne légy más ilyen lusta, mozdulj ki egy kicsit velem, kapsz egy fagyit”. S amíg a férfiak (pontosabban a bal agyféltekében dominánsak) pontos és határozott… Tovább olvasás »

Kalman
Újságíró

Húfaszom. Szóval legyek úgy domináns spontán hím, hogy a mobiltelefonom mondja meg, hogy mikor fagyizhatok a nőmmel (vagy más nőjével :-)? NEM. Ha fagyizni akarok (van CH csökkentett paleo fagyi is a világon), akkor fagyizok. És ha kedvem van hozzá, akkor invitálom VALAMELYIK nőmet hozzá. És ha neki jut előbb eszébe, akkor örömmel elfogadom, nem alakoskodok minden piszlicsáré szaron. Mert MEGTEHETEM. Nem kell egy kurva fagyizásból presztízskérdést csinálnom, mert alfa vagyok. Én a fontos dolgokkal törődöm. És nem vagyok rohadt elfoglalt, mert minden fontos dolgot erőfeszítés nélkül el tudok intézni (legalább látszólag). Ha valami jó dolog adódik, amihez kedvem van, akkor mindig ráérek. De ha nem akarok fagyizni, akkor zümmöghet a drótnélküli póráz, picsoghat a bula, akkor sem fogok fagyizni.

Anyádlába
Olvasó
Anyádlába

“Két dolog van a fagyis kérdés mögött. Lehet, hogy unatkozik, és nekiáll agyalni. Ne. Vagy próbálkozik az irányítást átvenni.”

Jaj… ez most pont olyan volt, mint mikor az ilyen-olyan pua-fórumokon azon nyígnak a tagok, hogy “a csaj azt mondta szalagavatón, hogy üljek mellé. Ha melléülök, azzal átadom neki a dominanciát?” Sosem értettem, hogy egyesek, akik ilyen fórumokon, a valentgábor- meg nikolaszviktor-félék emlőin nevelkedtek, egyáltalán hogyan képesek élvezni a csajozást? Nekik az egész randi háború, a dugásig vezető út borotvákkal és üvegcseréppel telehintett ösvény, ahol a bemagolt szövegek jelentik a mentőkötelet. Komolyan megér ennyit egy – esetleg még csak nem is jó – kefélés?

Vagyok/leszek annyira férfi, hogy ne lássak dominancia- meg cicaharcot egy egyszerű kérdésben. Fagyizni van kedved? Miért is ne? Smucig sem vagyok, rá is érek éppen, nem fogok izzadó tenyérrel és remegő térddel női palotaforradalmat vizionálni a kérdés mögé. Megengedhetem magamnak, hogy nagyvonalú legyek.

(Ha a munkámba dumálna bele, vagy abba, hogy milyen gyakran találkozzak a haverjaimmal, elmehetek-e egyedül ide vagy oda, az más kérdés lenne természetesen. Ott a sarkára áll a férfiember. De egy nyamvadt fagyizás… na ne már…)