Valamikor nyáron egy cikk alatti kommentben a hölgy olvasók vitát kezdeményeztek arról, vajon milyennek látjuk mi férfiak az ideális nőt. Miközben a másik oldalról nézve az álomférfi leírása pofonegyszerű, hiszen a nők elvárásai velünk szemben egy egyértelműen körülírható tulajdonsághalmaz felé konvergálnak, úgy gondolom, a magunk szemszögéből körüljárva a témát bizonyosan nem fogunk egyetérteni egymással.
A nőkkel szemben való elvárásaink esetében sokkal inkább preferenciahalmazokról beszélhetünk, semmint egyértelműen körülírható és minden nő számára követendő receptről, mint teszik azt a nők a mi irányunkba. A férfiak genetikai és személyiségbeli változatossága sokkal magasabb, mint a nőké, ezért lehetetlen bármilyen kritériumban konszenzusra jutnunk. Hogy milyen gondolkodásmód vagy filozófia érvényesül a világban, azt a dominanciaharc dönti el, az egyén saját belső filozófiája pedig annak a függvénye, az illető mennyire konformista vagy éppen lázadó alkat. Ezért nem nagyon fogunk egyetlen világigazságot reprezentáló választ találni arra a kérdésre sem, hogy milyen fajta nő lenne az ideális társ.
Akad azonban egy olyan tényező, mely nem a nőkkel szembeni elváráshalmazunkra hat, hanem olyan pontok az életben, nevezhetjük akár sokkterápiának vagy életre nevelésnek, amikor végérvényesen eldől egy férfi viszonya a nőkhöz, amikor belehelyezi a nőket egy megcímkézett dobozba, és azt mondja, hogy a nők mind ilyenek. Jómagam már sokat vitáztam a Férfihang közösségével arról, hogy a fiatalkorban kimaradt állomásokat a férfivé válás útján vajon lehetséges-e egyáltalán bepótolni (egyéni vélemény: szinte lehetetlen, de azért nem reménytelen). Súlyosbító tényezőként hat, hogy a hagyományos családmodell felbomlása a gyereknevelés szempontjából a fiúkat sújtja leginkább, mivel a férfivé érés nem következik be magától, hanem egy mérföldkövekkel tűzdelt, rituális folyamatról beszélünk, ahol a szülők viszonya a gyerekhez határozza meg egyértelműen, az illető fiú milyen mértékben válik érett férfivé és hogyan viszonyul a felnőtt korban elé táruló, segítő kéz nélkül megoldandó nehézségekhez.
Mondanom sem kell, hogy ebbe a kegyetlen világba belehelyezve a mostani fiatal férfiakat azok nem képesek megállni a helyüket. A felsorolható indokoknak csupán egyik – és azt kell mondjam, kevésbé jelentős – felét alkotják azok a megállapítások, miszerint a mai fiatal férfiak már nem is igazi férfiak, nem képesek valódi férfias energiákkal helytállni az életben, nem tudnának egy családot eltartani vagy az őket ért traumákat méltóságteljesen feldolgozni. Sokkal nagyobb, és sokkal rombolóbb tényezők azok az össztársadalmi változások, melyek a II. világháborút követően indultak el a nagyvilágban, és amelyeket már mindannyian jól ismerünk. A hagyományos családmodell felbomlasztásán – mely, ismételjük meg: a férfiakat károsította leginkább – és a konzervatív értékeken alapuló, ám azt meghaladó szociális jóléti állam szétverésén felül a feminizmus egy sokkalta magasabb rendű pusztító tevékenységet vitt véghez: a nők elidegenítését a teljes, komplett társadalomtól, az elmezavarodottságok – mint a pszichopátia vagy a nárciszizmus – piedesztálra emelését, valamint a nő, mint a társadalom legalapvetőbb szintjein működő sziklaszilárd összetartó erő ledegradálását és megsemmisítését.
A gyökérokok feltárását nem bízhatjuk kontárokra
Nyugodtan kimondhatjuk: a modern nők nagy többsége alkalmatlan arra, hogy a férfiak elvárásai akár kis részének megfeleljenek. Ami még ennél is tragikusabb tényező, hogy a promiszkuitást előtérbe helyező társadalompolitika erőltetése miatt a társadalmi viszonyok elkorcsosulását a két ellentétes nem között nem lehet pusztán statisztikák lobogtatásával, általánosító érvelésekkel megvizsgálni. Az egyedülálló anyák által nevelt gyermekek száma, a nők párkeresési esélyeinek rohamos zuhanása az összegyülemlett életévekkel párhuzamosan, a társadalomból kicsatlakozni szándékozó férfiak számának rohamos növekedése nem okai az össztársadalmi válságnak, hanem következményei. És ezt sokan nem képesek megérteni.
Személy szerint sokat szuggerálom azt a nézőpontot, hogy a társadalom válságát megoldani vagy egyáltalán csillapítani képes megoldási javaslatok kidolgozását meg kell előzze egy olyan felmérés, amelyben empirikus úton, megfigyelő elmével vizsgálva az eseményeket ásunk le egészen a gyökérokokig. Ezért döntöttem úgy, hogy végre összeírom egy teljesen szabadon választott, egészséges lelkületű, ám jelentős frusztrációkkal megáldott (tehát egy normál, átlagos) férfi szempontjából, hogy hol kezdődnek a valódi problémák, mi az a kiváltó ok, ami miatt a bizonyos ún. önfejlesztő módszertanok, mint a PUA iránti elutasítottság mértéke viszonylag magas. Ez az írás mind terjedelmében, mind perspektívájában túlmutat a MGTOW cikkem mélységén, ugyanakkor érdemes a két cikket egymás testvéreiként kezelni. Míg a MGTOW-ról szóló cikkem már a káros társadalmi folyamatok következményeit boncolgatja, itt magától a kályhától indulunk el, azaz megvizsgálom, hogyan változik a fentebb már említett egészséges, ámbár jelentős frusztrációkkal felvértezett fiatal a társadalomból kicsatlakozó, nőkkel elutasítóan viselkedő szellemlénnyé.
Minél magasabb az exek száma, annál megbízhatatlanabb partner a nő
A 67-es generáció felrúgta az évezredeken át érvényben lévő társadalmi szerződést, és a „szabad szerelem” mantrájával szabadították ki az állatias energiák szellemét a palackból. A Férfihang tematikája nagyrészt arról szól, hogy a fellazított erkölcsi törvényrendszer mennyire különbözőképpen érintette a férfiak és a nők pszichéjét és szexuális szokásait, tehát a téma a lelkes olvasók számára nem újkeletű. A probléma önmagában nem ott van, hogy a nő esetleg szabados szexuális életet él, hanem az ezzel járó következményekkel.
Statisztikák szólnak arról, hogy a nők szexuális partnereinek számával egyenes arányban nő a hűtlenségi faktor is, azaz akinek már volt egy sikertelen házassága, az második alkalommal sokkal nagyobb valószínűséggel fog válni, mint az első házasok, két vagy három rossz házasság után ez az arány még tovább emelkedik. Tehát ha egy nő nem képes megállapodni néhány próbálkozás után, akkor még sokkal valószínűbb, hogy a későbbiekben sem jön össze neki. Ez a 2-3 partner nyilvánvalóan nem egy abszolút mérce, itt nem a számadat a lényeg, hanem egyszerűen csak a férfiak következtetnek a nő minőségére. Hogy ez a következtetés milyen szempontok alapján történik, az mindjárt elmondom. A megértéshez segítségül és további állításaim alátámasztásául a következő diagramok megmutatják, hogy az 1 vagy 0 korábbi partnerrel rendelkező házasok házassága jó eséllyel stabil marad (80+%, ha a lány szűzen ment férjhez, 50+%, ha 1 partnere volt előtte), ez az arány 5+ korábbi partner esetén 30% körülire apad, azaz minél több szexpartnere volt korábban egy nőnek, annál kisebb az esély a sikeres házasságra.
Ahhoz, hogy megértsük egy mai, akár 20-as, akár 30-as, akár 40-es férfi problémáját. nem a mostban kell kutakodni, hanem vissza kell pörgetnünk jó pár évet, egészen pontosan a tinédzser korig kell visszautaznunk, hogy a felvetett nem éppen egyszerű gordiuszi csomó titkát megfejtsük. A férfiszférában elterjedt nézet, hogy a nők differenciáló árképzést használnak a szexpartnerek kiválasztására, azaz aki genetikailag számukra tökély, azokkal minden további elvárás nélkül, gyakorlatilag ingyen szexelnek, míg a kevésbé szerencsés férfiaktól elvárják a súlyos anyagi ellenszolgáltatást, a reprezentációt, és rengeteg más, ki nem mondott igényt. Ez azt a faramuci helyzetet vonzza magához, hogy aki (szexuális potenciál tekintetében) a legszegényebb, ő fizeti a legtöbbet az intimitás élményéért.
Azt is megtudhatjuk a férfiszféra blogjaiból, hogy a hipergámia jelenségének köszönhetően a nők saját igényeinek lejjebb adása meglehetősen nehézkes, miközben ők a közgazdaságtan szerint folyamatos értékcsökkenést szenvednek el koruk előrehaladtával. Gyakorlatilag amelyik nő összefeküdt egy alfahímmel, legtöbbször ez az alfahím lesz utána az abszolút mérce, azaz az adott nő igényei folyamatosan növekednek. Ezzel a jelenséggel a probléma csupán az, hogy akár egy középkategóriás nő is megkaphat egy alfahímet egy éjszakára – hiszen az alfahím hülye volna kihagyni a lehetőséget, lyuk-lyuk, miért ne, pláne ha ingyen van -, de hülye lenne elkötelezni magát 1 db punci mellett, amikor kaphat többet is, jobbat is. Ez persze nagy szemétségnek tűnik így leírva, de egyrészt ezeket a törvényeket nem én alkotom, másrészt alább elmesélem, hogy miért igazságos mégiscsak ez a megállapítás.
A tartós frusztráció csapdája
Ott tartottunk, hogy a vakvágányban rekedt férfiaknak vissza kell menni a tinédzser éveikbe, és megnézni, mit látunk. A legtöbben ilyenkor még keresik identitásukat, státuszuk nincs, hiszen koruknál fogva nem képesek egzisztenciateremtésre, így az egyetlen, hipergámia szempontjából érdekes értékmérő faktoruk a kinézetük, valamint a kommunikációs képességük („nagydumásság”, „menőség”). Ami érdekes még ebben a 14-18 éves korosztályban, hogy a lányoknak, amíg szüzek, nincs igazán aktiválva a hipergám ösztönük. A nők hipergám ösztöneit mindig a korábban már kipróbált partnerek szexpiaci értéke mozgatja (ugye az kell a nőknek, ami a többi nőnek is). Ha a lány szűz, akkor nyilvánvalóan nem lehetett neki korábbi tapasztalata, tehát miután összejött első partnerével, nem akad senki más, aki az ő hipergám ösztöneit ennél a partnernél jobban kielégíti. Sajnos a globalizmus erőteljesen fellazította már ezt a rendszert (ugye már az átlaglány is hozzáférhet Brad Pitt poszterekhez, meg olyan társkereső oldalakhoz, mely látszólag végtelen forráshoz juttatja őket jobb és jobb férfiakból, de ez nyilván csak illúzió), mégis hagyományosan ez a módi működik. Ez a tényállítás a fenti statisztika magyarázata, azaz hogy miért lesz nagy eséllyel normálisabb párkapcsolata annak a nőnek, akinek csak kevés partnere volt az eltelt évek során.
Azonban itt ne álljunk meg, most jönnek csak az igazán zaftos dolgok: mivel a fiatal és szűz lányok hipergámiája még nincs “feltöltve”, ezért a leglogikusabb lépés egy tizenéves fiú számára, ha ezeknek a még könnyű prédáknak valamelyikével veszti el a szüzességét. Ezt az alfák és béták meg is teszik, a probléma a maradék 70%-kal van. Az, hogy ezek a lányok viszonylag könnyű prédák, nem jelenti azt, hogy az adott csávó képes is élni a lehetőséggel, ennek többféle oka van:
– Genetikai hátrány. Itt nem csupán testi elváltozásokra vagy tartós betegségekre gondolok, hanem olyan, meglehetősen mellőzött dolgokra, mint hogy a fiúk nagy átlagban testileg később érnek (sokakat a kisfiús kinézet réme még a húszas éveikben is kísért), illetve olyan tényezőkre, melyek nem járnak életminőség-romlással, mégis a női szelekciót már a kezdetektől fogva meghatározzák (ilyen pl. a magasság). Ezen genetikai hátrányok többsége a későbbi évek során eltűnik vagy tompul, viszont pont addigra már teljesen más nehézségek kerülnek előtérbe, melyek megakadályozhatják a fiatal korban kialakult hátrányok leküzdését.
– Szocializációs hátrány. Ide sorolható a rossz kommunikációs képesség, a lelki elhanyagoltság, a mérgező szülők (kiváltképp a lelki bántalmazó szülők, ugyanis a fiúgyermekek a lelki bántalmazással szemben jóval sérülékenyebbek, mint a lányok, míg fizikai bántalmazás esetén ez nyilván fordítva van). Aki e területen lemaradással szenved kortársaihoz képest, az elveszti a korai becsajozás lehetőségét, mivel a nők kommunikációs szisztémája teljesen más jellegű, mint a férfiaké, és aki ezt nem érti, az egyszerűen nem fogja tudni magát beledumálni a nő bugyijába. Ez a fajta alap kommunikáció megkülönböztetendő a PUA tudástól, ami a nőben érdeklődést keltő mozzanatokat mímeli, itt a mindennapi életben használható nemek közötti harmonikus kommunikációra gondolok, nem csupán a szexuális felizgatás eszközeire.
– Információs hátrány. Valljuk be, a PUA tudást és a red pill csajozós technikákat még nem sok esélyük van a tizenéves fiúknak ilyen korban felfedezni, ezekhez már csak később férnek hozzá, amikor már nem csak tudat alatt, hanem kimondva is felmerül annak problémája, hogy az illető srác csajozási szempontból bizony nagy bajban van.
Sztereotípiák és a fiatalság
Annak alátámasztására nyilván nem születtek kutatások, hogy a tizenéves szűz lányok mennyire könnyebben kaphatóak egy átlagos srác számára, mint a későbbi évek során, csupán empirikus módon tudom ezt igazolni. A kedves olvasók remélhetőleg megerősítik majd az állításomat, hogy a fiatal lányok még igenis sokkal kevésbé válogatósak, mint mondjuk a huszonévesek, és sokkal könnyebb őket elkalauzolni az ágyig. Ebből következően egy véletlenszerűen kiválasztott fiúnak akkor lesz a későbbiekben is kiegyensúlyozott szexuális élete, ha lehetőleg minél fiatalabb korban (ideális kor: 16-17 év) elveszti a szüzességét egy nála kicsivel fiatalabb vagy vele egykorú, szintén szűz lánnyal.
Akad azonban egy bökkenő, mégpedig az a megállapítás, hogy a széles körben elfogadott sztereotípiával ellentétben messze nem minden férfi vágyálma az, hogy minden (vagy ha túlontúl finnyás, minden második) útjába kerülő nőt ágyba csábítson. Nem értem, hogy vált ez a nevetséges kijelentés általánosan elfogadott tényállássá és női pletykák, meg magazinok kereszttüzévé. Az igazság, hogy a férfiak ebből a szempontból is (mint sok más szempontból) diverzifikáltak, és amellett, hogy akad egy nem elhanyagolható kisebbség, akik a minél több nő megfektetésében látják a perspektívát, ennél szerintem sokkal népesebb csoportot alkotnak azok a fiúk, akik jövőjüket igenis egy szerető monogám kapcsolatban képzelik el.
Ezekkel a serdülő fiúkkal (a fentebb felsorolt hátrányok mellett) az a legnagyobb probléma, hogy nem tartják túlzottan esztétikus cselekedetnek azt a módszert, hogy pusztán a szüzességük elvesztése céljából összeálljanak egy random lánnyal. Persze lehet már ebben a korban is komoly szándékkal környékezni a szendébb lányokat, de azért lássuk be, ritkán lesz belőle hosszan tartó sikerélmény. Így az a csúnya eset történik meg velük, hogy nem sikerül elveszteniük a szüzességüket egy könnyedén elérhető lánnyal, a fiatalok pedig belépnek a következő életszakaszba, hiszen az idő közben telik, és a fentebb említett pattanásos serdülő fiúkák és lánykák életkora immáron 2-essel kezdődik.
Miután előtérbe kerül a státusz, a frusztrált fiatal férfiak lemaradása katasztrofálissá válik
Nézzük a következő életszakaszt, azaz az egyetemi éveket, illetve a munkakeresés első nyomorúságos időszakát. Kevesen tudják, de kb. a 20 éves kor az utolsó lehetőség arra, hogy a fenti tényezők miatt mulasztott fiúk elveszítsék a szüzességüket, ami ezután kezdődik, az az önkéntelen cölibátus (azaz nagy valószínűséggel szüzen maradnak, hacsak nem kezdenek magukkal valamit sürgősen) keserű időszaka. A statisztikák alapján már jóval több nő jár egyetemre, mint férfi, illetve mindkét nemből sokan több évet töltenek el a felsőoktatásban (akár másoddiploma szerzésével is), mint az indokolt lenne. Ennek a legfőbb oka a perspektíva hiánya a fiatalokban, bizonyos esetekben nihilizmussal tetézve, de ez egy külön topik lehetne, most csak elmondom a kapcsolódó fontos állításokat. A férfiak sokkal nagyobb eséllyel kezdenek el később egy főiskolai vagy egyetemi szakot, és nem rögtön érettségi után, sok esetben azért, mert a szükséges anyagi fedezetet is saját maguknak kell előteremteniük (ami itthon erőn felüli energiákat igényel), vagy pedig később nő be a fejük lágya, és tudnak arról dönteni, hogy egyáltalán mit is szeretnének tanulni. Ezzel a tényezővel sokmindent nem lehet csinálni, amit viszont még a fentieknél is jóval kevesebben tudnak, hogy az egyetemi évek, amennyiben nem rögtön a fősodorral egyidőben, érettségi után folytatja tanulmányait, jelentős mértékben csökkentik a férfi státuszát, hiszen az egyetemi tanulmányok a pénzt sok ideig csak viszik, nem hozzák, és ez hátráltatja a kezdeti egzisztencia kialakítását, melyre a nőknek alapvető igényük van.
A fenti bekezdésekből már megtanulhattuk, hogy a nők hipergámiája erre az életkorra már aktiválja magát, kb. 18 éves koruktól elkezdenek addig nem létező elvárásokkal előrukkolni, és egyre előteljesebben szűrni a szóba jöhető érdeklődők körét. A bajt tovább tetézi, hogy a nők szexpiaci értéke 20-25 éves koruk között van az abszolút csúcson, és hogy az eddig összegyűjtött problémákat még nagyobbal toldjuk meg, immáron az idősebb (30+-os) férfiak is versenybe szállnak a huszonéves husiért, tehát a konkurencia még jóval sűrűbb lesz, mint pár évvel korábban. Ezek után elképzelhetjük, mekkora esélye lehet szegény egzisztencia nélküli, szexhiány miatt frusztrált srácnak ezen a placcon egyáltalán labdába rúgni. Nem könnyű kikövetkeztetni, hogy ezen a ponton már a puszta, kapcsolt érzelmek nélküli szexre sincs esélye a fiatalnak, amennyiben nem tett szert kellő tapasztalatra már jóval hamarább.
A sikerélmény hiánya aztán az élete minden pontján emészti. Sok férfi identitását annyira meghatározza a nőkkel való viszony, hogy akár a tanulmányaik, akár a munkateljesítményük kárára megy a magánéletbeli sikertelenség, bekövetkezik az addig nagy nehezen összekapart minimális státusz elvesztése, a nihilizmus, a depresszió, majd a társadalom megvető ítélkezése, hogy mekkora életképtelen lusta gyökér, pedig kiskorában még olyan ígéretesnek tűnt.
Egy új esély kapujában, ami valójában nem is esély
Hőseink tovább idősödnek, immáron belépnek a 30-as éveikbe. A fentebb példázott random srác kínkeservesen, de túlélte 20-as éveinek megrázkódtatásait és megaláztatásait, mindháromszor sikeresen levágták a padláson a kötélről, összeszedte magát, kijárta az egyetemet, összekapart magának egy jól menő vállalkozást vagy egy kellemes állást, rendbetette magát pszichésen és amennyire tudta, genetikai és kommunikációs hátrányait is letornászta (hiszen megfelelően kommunikált alkupozíció híján menő állása sem lehetne). Indulhat a társkeresés, hiszen végre minden úgy klappol, ahogy azt a nők elvárnák tőle.
Hősünket ebben a pillanatban durva sokkhatás éri: Az összes szende lány, akik ideális párkapcsolati alapanyagok lettek volna, mind elkeltek tizenéves korukban és azóta is boldog házasságban élnek, a karrieristák szóba sem állnak vele, vagy férfiakra emlékeztető viselkedésükkel azonnal elhervasztják a libidóját, maradnak a randipiacon a leselejtezett öregecskedő feleségek, a 3 különböző férfitól 3 gyereket szülő egyedülálló anyák, valamint a “fütyikörhintáról” frissen kiesett feslett nők. Pont azok a nők, akiktől egész addigi életében óvakodni igyekezett, és akiket – a sors furcsa fintoraként – tizenéves korábban sokkal kedvezőbb árfekvésen megkaphatott volna, ha lett volna hozzájuk gusztusa. A 30+-os nők szalonképtelensége nem csupán csökkenő szexpiaci értéküknek köszönhető, hanem – mivel random hősünkhöz hasonlóan magánéletükben szintén sikertelenek voltak – egy részük olyan szintű frusztrációkat gyűjtött össze az eltelt évek során, ami teljesen alkalmatlanná teszi őket normális párkapcsolatra. Nem funkcionál a családösszetartó ösztönük, ami egy házasságban a legfontosabb női erény lenne, hiszen alapesetben mégiscsak ők értenek ehhez a legjobban, másik részük biológiailag alkalmatlan a férfi utódjának kihordására (a szülés már 30 éves kortól kezdve sokszorosan kockázatosabb, mint a huszas években), vagy egyedülálló anyaként esetleg nem is kívánna több utódot szülni.
TL;DR
Szőhetném tovább a szálat, de gondolom ezen a ponton már mindenki számára egyértelmű, mennyire nyomorúságos és mennyire nem működő rendszer a modern civilizációs társadalmi kohézió összeegyeztetése a természetközeli, házasságtól és monogámiától mentes világgal. Fontos levonni az alapvető tanulságokat a fenti ömlenyből, ezért – egyben mintegy összefoglalásként is – lássuk a legfontosabb megállapításokat zanzásítva.
– A férfiak és nők biológiai, valamint társadalmi érettségében van egy súlyos diszparitás, ami már a tizes években meghatározza, melyik férfi lesz sikeres a nőknél a későbbiekben, és melyik nem. Az a férfi, aki hátárnyba kerül a cikkben taglalt valamely indoknál kifolyólag, annak be kell hoznia a keletkezett hátrányait, ami ugyan nem lehetetlen, viszont súlyos évekbe telik, és ráadásul nagy eséllyel ezek ugyanazok az évek lesznek, amikor a legnagyobb teljesítménykényszer van a fiatal férfiakon (akár egyszerre tanulni + dolgozni + későbbi státusz megteremtésén fáradozni).
– Az évek során összegyülemlett frusztrációt nem feledteti az esetlegesen később keletkezett sikerélmény. Aki huszonévesen kényszerül rá PUA módszerekkel nőket felszedni, az már óhatatlanul is magába szívott egy rakás frusztrációt és lelki sérülést.
– A fenti állítás indoklása az, hogy a társadalmi kimondott és ki nem mondott elvárások egy bizonyos átlag felé konvergálnak. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk statisztikailag kimutatjuk, hogy a legtöbb férfi 17 évesen veszti el a szüzességét, akkor a társadalom 17 éves tagjai elvárják egymástól, hogy 1 év múlva már senki ne legyen szűz. Akik ezeknek a mélyen lappangó elvárásoknak nem felelnek meg, azok lesznek lúzerként bélyegezve. Csak azt felejtik el sokan, hogy az átlag 50%-ot jelent, tehát ha az elvárások az átlagot reprezentálják, akkor 50% mindig szükségszerűen kudarcot vall. Ugyanilyen típusú elvárásrendszer vonatkozik egyébként az egzisztencia megteremtésének kezdetére is, ezért az esetlegesen kitolt egyetemi évek súlyos státuszromboló erővel bírnak.
– Akármennyire is nem értenek sokan egyet vele, nem minden férfi célja az alapállapotban sem, hogy minden nőt megfektessen, aki csak elérhető. Aki egy monogám kapcsolatban képzeli el jövőjét, számára nem alternatíva, hogy prostituálthoz járjon, meg PUA varázstrükkökkel YOLOSWAG lányokat szedjen fel. Emellett nem vagyok hajlandó elfogadni azt az álláspontot, miszerint pl. a PUA egy ultimate megoldás mindenre, és aki nem képes élni vele vagy elvből elutasítja, az selejt és nem érdemli meg az életet.
A tényleges megoldás még várat magára
Még nem beszéltem a megoldásról, de nem vagyok biztos abban, hogy a fenti, oldalakon keresztül taglalt hosszas levezetés nélkül érthető lenne, mit miért tartok szükségszerű lépésnek. A lehetséges megoldások halmazát négy részre lehet bontani: az egyik rendezési elv az, hogy az aktuális társadalmi viszonyokhoz igazodva, vagy a jelenlegi állapotok megfordításával kívánjuk-e a célt elérni, a másik rendezési elv pedig a férfi-nő felosztás.
Ha a jelen helyzetet tartjuk kiindulópontnak, akkor a férfiak számára az egyetlen szóba jöhető megoldás az, hogy igyekezzenek lehetőleg minél fiatalabb korban elveszteni a szüzességüket, tökmindegy hogy kivel, mert minden egyes elszalasztott év csak egyre súlyosabb teherként fog nehezedni rájuk. A nőkkel ellentétben a férfiak státuszát növeli, ha sok nővel volt korábban, de nem szükségszerű összevissza dugni, a lényeg a szüzesség minél előbb történő elvesztésén van, utána rögtön el lehet kezdeni akár egy szeretetteljes monogám kapcsolaton dolgozni. Fiatal korban még nem annyira nehéz rendes lányt találni, akit nem fertőzött meg a feminizmus posványa, a későbbiekben ez már szinte lehetetlen lesz. Gyorsan kell kapcsolni, és időben elorozni a kevés normális lányt a többiek orra elől.
A lányok ezzel szemben igyekezzenek tartogatni magukat, és ne rendeljék alá ösztöneiket az első útjukba álló meggyőző dumájú licitálónak. A nő legfőbb értéke a fiatalsága és a szüzessége. A fentebb már linkelt statisztikákból egyértelműen látszik, hogy a potenciális partnerek számának bővítése valójában álságos hazugság, és a vágyott cél ellentétét hozza el (legjobb genetikai készlettel rendelkező hím magukhoz láncolása helyett leselejtezettség és boldogtalanság). Kora tizenéves korban, amikor még a fiúk és lányok többsége is szűz, még egyáltalán nem probléma pár hónapig (bizonyos esetekben akár 1-2 évig, bár akkor aztán valami nagyon top személyiségű csajnak kell lennie) várni az első szexszel, hiszen két egyformán tapasztalatlan, egyformán bizonytalan és kiegyensúlyozatlan, nevetséges elvárásokkal még nem fertőzött fiatal együttléte sokkal tisztább, mint egy későn kapcsoló, kiábrándult, kiégett 30-as férfi próbálkozásai a leselejtezett „úrhölgyekkel”.
Ha a társadalmi viszonyok megváltoztatásával képzeljük el a megoldást, akkor szintén kétféle módszertan áll rendelkezésre.
Az első, hogy visszatérünk a hagyományos családmodellhez, amivel együtt jár a házasság és monogámia szentsége. Ennek előnyeiről már több szerző is értekezett itt. Tulajdonképpen a legigazságosabb és legproduktívabb szokásjog ez, mivel nem akadályozza az emberek státusz szerinti párokba állítását (alfahímnek alfanőstény, omegahímnek kapafogú Gizi), mégis garantálja, hogy minden férfinak jusson partner, és minden nő mellett maradjon partner egészen vénségükig. Emellett, ha nem is teljesen természetszerű ez a szokásjog, mindenképp a leghasznosabb, hiszen a férfiak és nők számaránya kb. hasonló, nincs komoly eltolódás egyik vagy másik nem irányába.
A másik lehetséges módszertan azon a megfigyelésen alapul, hogy a történelem során nem sűrűn fordul elő egy-egy meghaladottnak nevezett társadalmi vagy politikai rendszer visszatérése, ez magában hordozza annak veszélyét, hogy a házasságot és monogámiát sem lehet többé ráerőltetni erre a társadalomra. Ez esetben egy olyan jövőbeli társadalmi rendszert kell felkutatni, ami a házasság és monogámia szokásjogához hasonlóan ideálisnak tekinthető. Ez pedig nem más, minthogy mindenki dug mindenkivel, azaz a végletekig felfokozott szodómia rendszere, ami egyaránt kielégíti a nők hipergám, valamint a férfiak poligám ösztöneit. Ez esetben a szexpiacra belépni nem tudó fiatal férfiaknak ingyen prostituáltat kell kiutalni, hogy kezdeti frusztrációit legyűrje, illetve a későbbiekben is bármikor visszatérhet a bordélyházakba. Mindezt természetesen a prostitúció 100%-os legalizálásával lehet elérni.
Az időeltolódás törvénye tehát micsoda?
A mi kultúránkban a teljesen leszabályozott társadalmi viszonyokkal, az egyre kifinomultabban működő és egyre jelentősebb nemek közti jövedelemtranszferrel, a nők munkába kényszerítésével ill. az emberi történelemben soha nem tapasztalt mértékű köz- és létbiztonsággal sikerült elérni, hogy a férfiak anyagi és fizikai biztonságot nyújtó szerepe leértékelődjön, míg a férfiak szexuális igényei semmit sem változtak. A házasság, mint történelmi, nemek közötti kompromisszum éppen azért számolódik fel mert az egyik fél előnyre tett szert, számára könnyebbé vált saját nemi szükségletei alapszintű kielégítése, míg a másiké nem változott.
A nők alapszükségletei jócskán a szociális kategóriába tartoznak, addig a férfiaké sokkal inkább a fizikálisba. Ebből adódóan az egyensúly két módon állhat helyre. Vagy a nők szociális bizonytalansága nő vagy a férfiak fizikai szükségleteinek a kielégítése könnyebbedik meg.
Az előbbire a különböző szociális juttatások megszüntetése, míg az utóbbira végső soron a prostitúció, a jövőt tekintve pedig a számomra igencsak szánalmas ideának tűnő szexrobotok szolgálhatnak például. Szélsőséges megoldások is születhetnek, pl. a társadalmi viszonyok felbomlása, civilizációs bukás mivel jelen felépített civilizáció egyik alapja éppen a nemek közötti kompromisszum volt.
A modell egy dologra nem szolgálhat magyarázatot. Nemétől függetlenül minden embernek vannak érzelmi szükségletei, amelyek ma is ugyanolyan mértékben fennállnak, mint a korábbi generációknál. Így noha alapszinten eltolódtak a nemek közötti viszonyok, magasabb szinteken ugyanúgy megvan az “egyenlőség” az egynemű igények terén. Ám az alépítmény igények különbségéből eredő ingatagsága miatt ennek megvalósulása is bizonytalanabb és az alapvető szükségleti különbségek miatt a fentebbi szintek betöltésének egyéni hajlandósága is csökkent. Lásd öntudatos, erős és/vagy promiszkuózus nő ill. ellentettje az elzárkózó MGTOW vagy el nem köteleződő PUA/TRP férfi.
Jó cikk lett. Egy dolog szúrja csak a szememet, ami már több hasonló témájú cikkben is feltűnt és amiről most kifejteném a véleményemet: Én ezt az alfa képet ami itt be lett mutatva egész egyszerűen nem látom a valóságban. Méghogy a mai alfa státusz a genetikai adottságok következménye lenne … nevetséges. Az tény hogy a nők jelentős része a társadalom feminizálódásának köszönhetően megreked ösztön szinten és ezen a szinten is hozza a döntéseit, de erre rárakódik az is hogy évtizedeken keresztül rosszul szocializálódnak, így teljességgel alkalmatlanná válnak arra, hogy felmérjék valakinek a képességeit (tisztelet a kivételnek, kevesen vannak).
Mi kell ma ahhoz hogy valaki jó “alfa” legyen:
1. Egy jól ismert (pop-)kultúrális, divatos sztereotípia megtestesítése:
Tölts be egy olyan szerepkört ami a filmekből és videoklipekből jól ismert. Legyél a tipikus kozmo férfi, a tipikus menő csávó, a tipikus diszkós arc, a tipikus füves raszta, esetleg a tipikus rocker. Ezekre a sztereotípiákra le vannak gyártva az életforgatókönyvek. Egy ilyenre ha egy nő ránéz azonnal van vele jövőképe, hiszen filmen már látta. Az egyéniség és az átlagostól való eltérés itt hátrány, arra nincsenek forgatókönyvek.
2. Teljes extrovertáltság/a magánélet hiánya:
Az alfa nem olvas, nem tanul, nem filozofál. Az ideje minden pillanatát szociális környezetben vagy az erre való felkészüléssel tölti. Ma már nem ritka hogy egy srác órákat készül az esti bulira és a tükör előtt szépítkezik, vagy csajozós szövegeket gyakorol, esetleg egész nap shoppingol ahogy a jó yummy-k szokták.
3. Ártalmatlan testi és lelki alkat:
Sokak még ebben az “izomagy alfa” képben élnek, pedig ezt mára egyre inkább felváltja a “cuki” meg az “aranyos”. Társkeresőkön már gyakran megjelenik a női elvárásoknál a “ne legyél túl izmos” vagy a “180 centi/60 kg max”. Valójában az egyetlen tényleges fizikai elvárás, hogy legyél sovány. Az utcán is egyre több lányt látok nála alacsonyabb, fizikailag gyengébb alkatú fiúval sétálni/smárolni. Egyre több az ilyen madárfészek hajú, lányos fiú, akit minden héten más csajjal látni. A mai filmekben nem Bud Spencer vagy Schwarzenegger a férfi, hanem Orlando Bloom vagy Robert Pattinson.
Ugyanígy a lelki tulajdonságokkal; A mai világban minden pc, toleráns, aranyos, egyszerű … ha túl összetett gondolatvilágod van az a másikban könnyen kognitív disszonanciákat szül. Ezt az emberek nem szeretik. A túl sok tudás/gondolat túl sok felelősséget jelent. Ne értelmezd a világot! Nem kell tudnod a bolygók neveit, hogy mikor volt a honfoglalás, ki az a Pitagorasz, hogyan működik a telefon, kire szavazol, mi az a pénz … ilyenekkel egy “alfa” nem foglalkozik. Tudj beszélni celebekről, sorozatokról vagy fociról az a hasznod tudás … de az is elég ha egész este csak részegen lököd az értelmetlen blődségeket.
4. Empátia és figyelmesség hiánya:
Legyél érzéketlen és önző, ez a hatalom illúzióját kelti. Biztos azért vagy bunkó a nőkkel, mert megteheted. Neked nem kell kedvesnek lenned, hogy puncit szerezz. Amelyik fiú kedves az biztos csak kompenzál. A valódi szociális képességek hiánya itt előny.
Nekem pl a PUA-s anyagokban is sok oktatott viselkedési minta gyengeséget sugall. Pl. erős jellem az akinek arra van szüksége, hogy folyamatosan kritizálja a barátnőjét és rombolja annak az önértékelését? Nem! A lányoknak ez mégis tetszik. Miért? Mert betegek. Csak annak van szüksége arra, hogy lehúzzon másokat, aki eleve gyenge és tart másoktól. Aki biztonságban érzi magát és hatalma van az nem fél dicséreteket osztani, vagy segíteni másokat, amit pedig sokan kompenzációként értelmeznek.
Az “alfák” lehet hogy fiatalon sok puncit kapnak, de mivel híján vannak minden valódi kompetenciának, ami az élethez kell, ezért 30-40 éves korukra általában eladósodott, meccsnéző, részeges vagy drogos hulladékokká válnak, akiknek a felesége rég lelépett és valami kedves lúzerrel él együtt, aki bár az élet minden területén jobban teljesít és eltartja a cicmók “alfától” származó gyerekeit cserébe továbbra sem kap tiszteletet és csak ünnepekkor kap szexet. És itt lúzer alatt nem feltétlenül egy white knight-ra kell gondolni. Nem kell ahhoz hagyományos értelemben vett papucsnak lenni, hogy ezt kiérdemelje az ember.
Ezek azok, amiket én látok a saját környezetemben. Nem látom sehol azokat a genetikailag felsőbbrendű alfákat. Az alfaság leginkább a fizikai és szellemi képességek hiányával jellemezhető. Többnyire nyeszlett, infantilis, érzéketlen bunkókat látok azok között akik ma sikeresek a nőknél. Azok az ismerőseim akik jó felépítésűek, értelmesek, sokat sportolnak vagy intellektuális munkát végeznek rendszerint messze elmaradnak csajozásban az “alfáktól”. Az egész alfa kép teljesen kifordult és hazugságokra épül fel, semmi köze ahhoz az alfához, ami az ősközösségekben számított annak, vagyis aki fizikailag, szellemileg és érzelmileg fejlett, tehát aki bátor, megvédi a közösséget, leteríti a vadat, megszervezi a vadászatot és gondoskodik a védenceiről. A mai párkeresésben masszív kontraszelekció zajlik, minél távolabb vagy a valóságtól képességekben és tudásban, annál nagyobb a szociális státuszod.
“aki fizikailag, szellemileg és érzelmileg fejlett, tehát aki bátor, megvédi a közösséget, leteríti a vadat, megszervezi a vadászatot és gondoskodik a védenceiről” – azaz valaki olyan, akit elismer a közösség, magas a szociális státusa. A különbség a korok értékítéletében van. Míg anno a státus alapja objektíve értékes és a közösség számára is hasznos készségek voltak, addig ma már korántsem. Elég megnézni hazánk celebjeit jelenkori negatív példákért. Akár herevasalóról, akár fitness gururól van szó…
Ez így van. Csak nem tudom manapság a státusznak meg az alfaságnak mi köze van a génekhez, erről szólt a kommentem. A jó gének leginkább a képességekben mutatkoznának meg, azokat meg ma mindenki letojja. Akik ma a társadalom erőforrásait és biztonságát képesek előteremteni nem sokra vannak értékelve. Erre mondtam, hogy kontraszelekció.
Amúgy hol szerepel a cikkben ez az alfaság genetikus dolog? Az alfaság sokkal inkább mentalitás, egyfajta általános világszemlélet és önreflexió.
A jó gének annyiban számítanak, amennyiben jóképűbb vagy tőle, nem kopaszodsz, szabályosabbak a vonásaid, nem vagy reménytelenül pufók stb.
“A férfiszférában elterjedt nézet, hogy a nők differenciáló árképzést használnak a szexpartnerek kiválasztására, azaz aki genetikailag számukra tökély, azokkal minden további elvárás nélkül, gyakorlatilag ingyen szexelnek, míg a kevésbé szerencsés férfiaktól elvárják a súlyos anyagi ellenszolgáltatást, a reprezentációt, és rengeteg más, ki nem mondott igényt.”
“legjobb genetikai készlettel rendelkező hím magukhoz láncolása”
Előző cikkből:
“Tehát ez a festmény maga a teljes identitásod: a személyiséged, a genetikád, a neveltetésed és az ideológiáid teljes lenyomata.”
“A legtöbb férfiből sohasem lesz olyan alfahím, aki után a nők 99%-ának bugyija nedvesedik, hiszen a férfiak genetikai és szocio-társadalmi felépítése eleve lehetetlenné teszi ezt.”
Ez elkerülte a figyelmem. Ez legfeljebb az általam fentebb leírtakig igaz.
“A jó gének annyiban számítanak, amennyiben jóképűbb vagy tőle, nem kopaszodsz, szabályosabbak a vonásaid, nem vagy reménytelenül pufók stb.”
Sokra megy valaki a szép, szabályos külsővel ha nem tudja leteríteni a mammutot. Továbbá a kopaszodás gyakran velejárója a magas tesztoszteron szintnek, ami a férfi jellegek kialakulásáért is felel. Számomra azok a jó gének, amik a túlélést segítik. Lehet valakinek a pincsi a szép, de a farkassal nem veszi a versenyt.
A szabályos arcvonások és testfelépítés nem a szépségről hanem egészséges és jó génkészletről szólnak. Szóval párválasztás szempontjából nagyonis indokolt a dolog.
Hát akkor itt definiálni kéne a férfi szépséget. Egy nőies férfi is lehet szabályos és szimmetrikus. Meg egy nagy, szőrös, fél kopasz, hordó hasú férfi is lehet szabályos és szimmetrikus. Bud Spencer pl elég jó vízilabdázó volt és bármikor új segglyukat tépne Orlando Bloom-ra, mégis ha szavazást tartanánk róla szerintem a lányok 90%-a Orlando Bloom-mal menne el egy körre!
A nők már definiálták. Nem kell különösebben meghatározni. Megjegyzem ebben a tekintetben nincs sok különbség a nemek között. A női szépségnek is a szabályos arcvonások és arányos testalkat valamint megfelelő testarányok az alapja (a fiatalság fogamzóképességén túl).
Ami ma alfának számít, az épphogy genetikailag degenerált. A felszabadított szexualitás evolúciós visszaesést eredményez, ugyanis a társadalom legalja jobban szaporodik. Mégis mi előnye van evolúciós szempontból a szociopaták, meg egyéb bunkók továbbélésének? Evolúciós szempontból az lenne előnyös, ha ezek kihalnának, vagy legalábbis valós számarányuknál jobban nem szaporodnának. Láttad az Idiocracyt?
KÖTELEZŐ: http://www.videobash.com/video_show/idiocracy-intro-245281
Láttam.
A természet a sokszínűséget szereti. Minél több vasat igyekszik a tűzben tartani. A társadalom piramis szerkezetű. Szükség van, szükség lehet az általad leírtakra is. A degenerált fogyasztásával gazdaságot fenntartó szerepű lehet, míg a szociopata a világot képes lehet a normál gondolkodásútól eltérő módon megragadni. Közismert hogy nem egy gondolkodó, művész, politikus nem volt teljesen normális.
Szóval nem teljesen az a kép, amit leírsz. Ettől függetlenül a deviancia, a szélsőségek elterjedése szétfeszítheti a társadalom kereteit, szóval az elfogadható mértéknél nagyobb elterjedése nem lenne üdvös. A kérdés már csak az, hogy mit értünk “elfogadhatón”.
“A degenerált fogyasztásával gazdaságot fenntartó szerepű lehet”
Nem lehet … addig nem, amíg más pénzét költi. Ez a degenerált típus ami a filmben van az ma amerikában mind welfare-ből él. Ez kb ugyanaz, mint nálunk Lakatosék. Lakatos elkölti a befizetett adódat. Ha nem kéne befizetned te is elkölthetnéd.
Ezek inkább a paraziták. A degenerált alatt én sokkal inkább a konzumidiótákat értem a maguk bulvár életével.
Én azt se látom, hogy ez a soha el nem elköteleződő, kizárólag alkalmi kapcsolatokban gondolkodó alfa ideál, valóban akkora sikersztori lenne, és az irányító, vagy a feltételszabó lenne a nőkkel kapcsolatban. A szexet persze megkapják, mert mindössze ennyi az igényük, se a nő múltja, hűsége, vagy a jelleme nem érdekli őket. A nő meg majd megy tovább a következő delikvensre a faszkörhintán. Szóval itt nem a piedesztálról veszed le a nőket, hanem a te igényszintedet, elvárásaidat kell lejjebb adnod.
Már többször felvetettem, de eddig nem sikeredett a dolog. Szóval célszerű lenne egyszer végre definiálni, mit is értünk alfaságon.
Nagyjából azt, aki szexhez jut pénz, és státusz nélkül.
Nemi erőszakolók.
Ahogy látom lassan ott tartunk, hogy az alfa tulajdonság csak abban merül ki, hogy valaki képes felhőtlenül, kötődés és felelősség nélkül szórakoztatni egy lányt. Bármilyen társadalmi, erkölcsi, ideológiai, környezeti elvárás/nyomás, vagy ezekből származó kényelmetlenség veszélyezteti a kapcsolat létrejöttét. Vagyis akkor van esélyed ha úgy teszel mintha nem akarnál semmit a csajtól.
Attól tartok ez jobbára így is van, eltekintve egy apróságtól. Pusztán csak hozzáálllás kérdése hogy ki szórakoztat kit.
Nem lassan itt tartunk, hanem ez az alfahímség, és mindig is ez volt. A mesterséges társadalmi elvárások csak a társadalomban betöltött potenciális hasznosságod kiaknázására szolgáló eszközök (és ennek megerősítésére, ill .elismerésére szolgál pl. a házasság és monogámia), de semmilyen szempontból nem az alfahímséged fokmérői. A kiváló szellemi teljesítmény, ill. tudományos munka, amire te apellálsz, pl. messze nem alfahím tulajdonságok.
Ez sajnos így van. Melyik nő értékelte valaha is a magas intelligenciát, a tisztességet, és más efféle dolgokat? Hamarabb futsz össze egy földönkívülivel…
Mondjuk mit csodálkozok, egy olyan társadalomban, aminek a jelentős többségét mélyhülye kretének alkotják, evidens, hogy az intelligencia, becsület, hűség üldözendő, irtandó tulajdonságok lesznek.
Indirekt módon a legtöbb nő értékeli a kiemelkedő intellektust, mivel ez gyakran a magas státusszal (ennek kapcsán az anyagi jóléttel) jár kéz a kézben.
Szerintem te a közvetlen asszimetriára utaltál, ahol az “okosság önmagáért” elve érvényesülne. Nos, itt más szabály áll fenn, éspedig, hogy az adott nőnél csak kicsivel (max enyhe-közepesen) értelmesebb férfiember fogja a kellő hatást kiváltani. Gondolj pl a humorra: a kétbites instamarcsi minden csavarosabb (ámbár jóindulatú) szellemeskedést inzultálásként, szivatásként fog értelmezni, holott egy okosabb nő veszi a lapot és megfelelően proceszálja az információt (ebben benne van a valódi gonoszkodás felismerése is).
Én az intelligenciát elsősorban lexikális tudásra, tájékozottságra stb. értettem. Ha nagylóvé van a dologban, a nő ott nem a tudást, hanem az ezzel járó zsetont díjazza.
De ide sorolható még a ravaszság, furfang is, de az ambíciózusság is. Évtizedente kb. 1 olyan nő van, aki elismerését fejezi ki, vagy tisztelni tudja a férfi intelligenciáját. A legtöbbje magasról tesz rá. Ha a pasas elég jóképű vagy gazdag, tőle ugyan lehet bármilyen buta, hűtlen, vagy akár gonosz is.
Most esett le a szórakoztatás biológiai jelentősége. Kimutatták ,hogy hosszú stresszhelyzetekben nem menstruálnak a nők tehát korlátozzák a szaporodást.
Innen már a saját következtetés: persze ,hogy párosodna azzal aki szórakoztat mert az elmulasztja a stresszt.Ha e mellé még nagy és erős, gazdag, aki megvédi és mindig tud enni adni ….Persze “néha” az igények túlmennek a realitáson.
Vagyis akivel minden rásegítés nélkül is le akarnak feküdni a nők. Frappáns meghatározás.
Rossz a megközelítésed, az alfával való szex nem azt a célt szolgálja a nőben, hogy érzelmi kötődés nélkül szexeljen, hanem hogy a lehető legmegfelelőbb genetikai készlettel rendelkező hímtől szüljön utódot. Majd a keletkező utódot felneveltesse és eltartassa egy bétahímmel. Ez a természetközeli megfogalmazása az alfahímségnek. Minden más, amitől jelenleg tudunk, hogy házasság, monogámia, ezek mind mesterségesen létrehozott társadalmi konstrukciók (melyek egyébként roppant hasznosak), és azt a célt szolgálják, hogy az alapvető ösztönöknek tartson féket annak érdekében, hogy a civilizáció, mint szintén mesterséges, ám a természet működését messze meghaladó konstrukció fenntarthatóvá váljon. A mai hatások, azaz hogy szexelj alfahímmel és ne legyen belőle utód, is egy destruktív) mesterséges, a nők érzelmi világára és csordaszellemére apelláló machináció, és ugyanúgy természetellenes, mint a papíron szentesített házasság, mégis arról szól, hogy térs vissza a primitív biológiai ösztöneidhez, és hála nekünk megkapod hozzá a fogamzásgátlót, melynek köszönhetően következmények nélkül élvezheted a legaljasabb ösztöneid kielégülését.
“hogy mikor volt a honfoglalás”
Semmikor.
A honfoglalás 1956-ban volt ;)
Éppen ez a video lebegett a szemem előtt, mikor beírtam azt a mondatot! :D
Sújos.
Azért, mert a nőknél – joggal- a szimmetrikus “jóképűnek” hívott arc a döntő okkal….nem a testalkat. Ennyi a titok.
Tudod mit, erről írok neked egy cikket. Már meg is van, mert ideírtam a hozzászólásba, csak olyan rohadt hosszú lett, hogy érdemesebb cikk formájában közölni. :D
Laborok, könyvtárak, templomok mélyén lehet azért húszon-harmincéves normális ( lehet kicsit elvarázsolt, de amúgy feleségnek tökéletes ) nőket találni, akik azért nem keltek el, mert egyrészt nem a legszebbek ( de nem is feltétlenül bányarémek azért), másrészt meg nem mozdultak ki soha, nem jártak társaságba stb. Nem sok ilyen van, és korral szerzett rigolyáik nekik is vannak, de nem teljesen reménytelen a helyzet. Neked amúgy külön is szurkolok Wastrel, amiket írsz, és ahogy keresed a megoldást, az nagyon hasonlít az én életutamhoz. Biztos vagyok benne, hogy helyre fogod tenni a dolgokat, és boldog lesz az életed, ha így haladsz tovább.
Az ilyen nőknél is erősen befigyel a hipergámia tapasztalatom szerint.
Tudod, hogy mit jelent a hipergámia kifejezés? Segítek: azt jelenti, hogy a nő az elérhető legjobb, legtúlélőképesebb férfit akarja. Alapösztön. Minden nőnél “befigyel”. Kivétel nélkül. Ti meg úgy használjátok, mint valami szitokszót. Nem is értem.
“Tudod, hogy mit jelent a hipergámia kifejezés? Segítek: azt jelenti, hogy a nő az elérhető legjobb, legtúlélőképesebb férfit akarja.”
Ehelyett egyénenként: a nő a saját elképzeléseinek leginkább megfelelő férfit akarja.
Epidémikus jelleggel: egy nő a nőtársadalom többsége által legtöbbre tartott férfitípust akarja.
Szociológiailag: a nő az elit státuszú vagy az elit státusz látszatát adó férfit akarja (én lenni görög diplomat)
“Ti meg úgy használjátok, mint valami szitokszót”
Mivel a nagyra tartott alfáknak és a férfitársadalom legértékesebb részének ritkán van közös halmaza.
“Nem is értem.”
Ez az értetlenség azon szintje, amire válaszul a manosphere átalakul Naooosphere-ré.
Mi ezzel a baj? Hogy az ösztönök néha hibás útra viszik a csajokat? Megesik. Ezért van racionális énjük is. Akkor tudsz sikeres lenni egy nőnél, ha az ösztönére és a tudatára is hatni tudsz. Hiába lennél a világ legjobb férje és családfője (amit a racionális oldala el is ismer), ha ösztönszinten nem mozgatsz meg semmit. A jó hír az, hogy ez is tanulható, fejleszthető.
Viszont ne akarjuk megfordítani a folyókat! Jàtsszunk olyan zenèt, amire táncol a közönség! Az a baj veletek, hogy mindig a közönséget akarjátok megváltoztatni.
http://3.bp.blogspot.com/–PiQLcoY3ZQ/VC8kuSe2K4I/AAAAAAAACVU/6Ec5d4PXn-c/s1600/73a05ca7ebf44e3bb97ec48869ceedd0.png
Az pedig, hogy mi számít értékesnek… Tegyük fel, hogy öt évig jársz egy egyetemre. Szaktekintélyévé válsz egy területnek. A legértékesebb ember leszel az adott szakmában. Csakhogy ezt szakterületet nem díjazza a piac, a tizedét keresed egy ügyvéd fizetésének. Értékes vagy? Bizonyos szempontból igen. Bizonyos szempontból nem. Az alfasàg nem más, mint a férfivonzerő értékmérője. Lehet, hogy egy alfa nem értékes, mint focista, mint hidegburkoló, vagy mint akadémikus. De értékes, mint Férfi. És semmiféle statisztika nincs arra nézve, hogy az alfàk és a társadalom szempontjából értékes fickók között milyen az átfedés.
Olyan tudományos kifejezéseket használunk mint alfa, meg jó génállomány. Mikor többen elkezdik pedzegetni, hogy a mai alfa kép nem felel meg az alfa eredeti funkciójának sem viselkedésben sem génekben, akkor meg jönnek az ilyen szubjektív misztikus értelmezések. Most akkor döntsük el, hogy tudományos és mérhető oldalról közelítjük meg a témát, vagy elkezdünk divatról szópókerezni! Mintha attól félnénk, hogy kiderül, hogy a feminizmus elszabta a nőket és értelmetlen és káros dolgokat művelnek. Ja bocs, már kiderült! Ez egy teljesítmény nélküli kultúra, ahol a népszerűségnek köze sincs az életképességhez, vagy valódi funkciókhoz. Valódi funkciót tölt be a vadász, a katona, a kertész, a mérnök, akik ellátják, védik és tervezik a társadalmat. A mai alfák ritkán rendelkeznek ezekhez szükséges kompetenciákkal.
A jóképű (pontszimmetrikus arcú) férfi mindig objektív adottságai miatt, alfának számított.
És vannak még a “szubjektív” alfák, ez a különböző korok értékítéletének változásaival párhuzamosan változik, hogy az adott korban ki számít annak.
Ha azt mondom, hogy a vadászok és a katonák között nagyobb az alfák előfordulási aránya, mint a sporthorgászok és postások között, az pont ugyanilyen megalapozatlan állítás. Ezek max találgatások.
Ez csak egy része szerintem. Egy szexuálisan vonzó férfivel a nők szívesebben párosodnak. Az ilyen férfitől származó gyerek nagyobb eséllyel lesz maga is szexuálisan vonzóbb, azaz megintcsak “partiképesebb”. Az ilyen vonzó férfi testi és lelki ismérveit pedig kultúrától függetlenül nagyon hasonlóan írják le a nők.
A testi ismérvek genetika, míg a lelki ismérvek leginkább szerepmodellek, szocializáció, egyéni élmények és hasonlóak függvénye.
Így az ideális férfi ismérvei: jó kiállású, magas, egészséges, saját társadalmi közegében jól elboldogul és várhatóan a jövőben is képes lesz rá. Ebben pedig közvetlenül sem az erkölcs, sem pedig a társadalmi hasznosság nem szerepel.
Másrészt nehogy már a nők nemi vágyát próbáljuk itt meglogikázni! Nincs nő aki úgy gondolkodna, hogy “jé ez egy társadalmilag hasznos mérnök, úgyhogy most benedvesedek”… Az hogy meglehet ennek ellenére szétteszi neki a lábát már más tészta persze, az már tudatos döntés lesz. A nők is élvezik a szexet (szerencsére), de nekik az sosem lesz cél, mindig csak eszköz. Eszköz a megfelelő “minőségű” gyerekhez, a biztonsághoz, a társadalmi elismertséghez vagy akár a kapcsolatteremtéshez stb.
Minden szavad aranyat ér
Akkor ide vele de izibe’!
Bár nem biztos, hogy jót tesz az imidzsednek, ha egyetértek Veled…
Nagyon kardoskodtok amellett, hogy a megjelenés és a képességek nem függnek össze. Az evolúciós logika és a szelekció mindig az életképeset részesítette előnyben. Szubjektív szépségideálnak evolúciós szempontból nincs sok haszna. Eme szubjektivizmus térnyerése csak annak köszönhető, hogy a technológiai civilizáció képes eltartani a non-reciprokátorok tömegeit, akik a valóságtól eltávolodva élnek és alakítják ki az értékrendjüket. A mai alfaképhez hasonló jelenségnek látom a jelenkori népszerű kutyafajtákat, amelyek jó része emberi gondoskodás nélkül magától kipusztulna.
http://www.csinifix.hu/a-legnepszerubb-kutyafajtak-2014-ben-5428.html
… sokaknak ezek szépek, nekem ezek gnómok.
“Másrészt nehogy már a nők nemi vágyát próbáljuk itt meglogikázni! Nincs nő aki úgy gondolkodna, hogy “jé ez egy társadalmilag hasznos mérnök, úgyhogy most benedvesedek”
Az ösztön evolúciós logikát követ. De az ösztön csak az egyik fele a dolognak. A kapott információ szűrőkön megy keresztül, a szűrők minőségéért pedig a kornak megfelelő szocializáció nagyban felel. A rossz szocializációnak és rossz szűrőknek meg ilyen következményei lehetnek:
http://www.morticom.com/murdervictimphoto036.jpg
(remélem mindenki ismeri az esetet)
Személy szerint semmi ilyesmi mellett nem kardoskodtam. A megjelenés és a képességek igenis összefüggenek, ennek megfelelően is ragáljuk le a dolgot.
Egy szép nőt pusztán kinézete miatt belső értékekkel is felruházunk mi férfiak. Árulkodó hogy a magyar nyelvben a “süket” szó kettős jelentésű. Egyrészt testi- , másrészt szellemi fogyatékosságot jelent. A születési testi és szellemi fogyatékosság gyakran jár együtt, ahogy a testi torzság gyakran lelkiekkel is együttjár. Ép testben ép lélek, ahogy a görögök mondták nem is véletlenül.
Ami a kutyákat illeti kissé szerencsétlen példa, ám szerintem éppen az ellenkezőjét jelenti. Ma már nincsenek nyájak, farkasok így pásztorkutyák sem kellenek. A vadászat visszaszorult így kevesebb vadászkutya kell. A legtöbb ember városokban él, így házörző sem annyira kell. Ami viszont maradt, a kis helyigényű és “fogyasztású” családtag, érzelmi pótlék stb. öleb. Erre a linkelt fajták tökéletesen alkalmasak. Persze személy szerint én sem tartanék ilyesmit mert ez nekem sem kutya.
Szubjektív szépségideálról írsz, pedig mivel (ahogy írtam) feltűnően hasonló a férfiideál kultúrától függetlenül, ez sokkal inkább objektív dolog. Az igazság az, hogy látszat ellenére a nők rendkívül konzervatívak a férfiak tekintetében.
Az idézet pont arról szól, amit utána leírsz.
“Egy szép nőt pusztán kinézete miatt belső értékekkel is felruházunk mi férfiak.”
Aztán kiderül hogy nem mind arany ami fénylik! De biztos több minden megbocsájtható, elnézhető egy kívánatos dekoratív nőnek. De hol a határ? A szépség adottság de az ipar is erre épül, ez jó üzlet is. A médiát se hagyjuk ki persze. Mindenhol a tökéletességre buzdítják a nőket , de persze mindig van fiatalabb meg szebb nő. Azt kerestem a neten hogy olyan belső fejlesztés tökéletességre legalább törekvés a nőknek miért nincs.? Vagyis van olyan önfejlesztés , de az inkább szakmai karrieres szinten. Olyat végképp nem találtam ,” hogyan legyünk jó emberek mint nők? ” Mert ez alap lenne még szakmai szinten is mert csak nem mindegy milyen egy nővel együtt dolgozni és , a magánéletben meg főleg fontos hogy ne egy elviselhetetlen de mutatós szépséggel kelljen élni. Mivel a szépség mulandó is csak erre nem lehet építeni , vagyis azt látom csak ez elégnek tűnik addig amíg fiatal a nő.
Az hogy a testi torzság , gyakran lelkiekkel is együtt jár , hát lehet de az is hogy az illető inkább lélekre gyúr és az élet apró örömeit még jobban értékeli mint egy teljesen egészséges.
Persze kiderül. Példaként hoztam fel, hogy mennyire általános emberi tulajdonság a széphez egyéb pozitív jellemzőket is társítani.
A testi torzság gyakran a valóság torz megismeréséhez és így torz lelkülethez is vezethet. Másrészről nehéz lehet feldolgozni, hogy neki nincs meg az, ami másnak alap, felülemelkedni a külvilág bántásain, nemtörődömségén. Az ezzel járó haragon, félelmen és fájdalmon (mégha a testi torzság nem valamiféle fejlődési rendellenesség aminek következményeként mentális deficit is előadódik) meglehetősen komoly munka lehet felülemelkedni.
Elég arra gondolni, hogy pusztán csak a kövérség milyen mentális és érzelmi változásokat tud okozni. Mind a külvilág reagálása miatt, mind a mindennapok alapvető cselekvései feletti kompromisszumok lélekölő hatásai miatt.
Ez a pszichológiai háttere, egyben perverz hajtóműve a mára már teljesen fékevesztett, abszurd egyenlősdizésnek, ahol a tömény irigységet avanzsálták főerénnyé, “igazságosság” álnéven. Erről szól az SJW jelenség, ugyanakkor ezért olyan visszataszító is egészséges lelkületű, karakán emberek számára.
Nekem inkább úgy tűnik az egészségesnek kinézőek keseregnek többet , valami többre vágynak nem azt értékelik ami van. Nők közt főleg észrevehető, szinte minden passzol rajta mégsem boldog vagy elégedett. Valami irreális képet hajszolnak. Aki csak a mások véleménye vagy visszajelzése szerint él az eleve elveszett , hiszen kritizálók mindig vannak de viszont nem ők élik a mások életét.
Kövér ember is érezheti jól magát ha saját magával rendben van ha nem foglalkozik a bírálókkal. Ezt a hirtelen fogyókúrát sem tudom megérteni, mikor felébred az illető reggel és jaj bassza meg de kövér vagyok most akkor kúrázom. Egyszerűbb lenne nem elhízni , persze van aki a levegőtől is hízik állítólag meg betegségtől, gyógyszerektől. Egészségügyi szempontból meg jobb vékonynak lenni, ez tuti!
Lady: Attól tartok az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonság – meglehet az emberi butság jele – az hogy sosem tudunk megelégedni azzal amink van, sosem ismerjük fel az értékét, legfeljebb utólag, ha már elveszítettük. Legjobb példa az egészség.
A hamar dolgok ritkán jók. Ha valaki “átlagos” emberke jó fizikumot, külsőt akar, az évek munkájába kerül. A rááldozott idő és erőfeszítés nélkül csak látszat eredményei lesznek.
Azért, mert az ez főoka a mai párkapcsolati problémáknak. Ezért nem elégedett soha a nő és ezért van sok egyedülálló pasi….
A konkrét példa két volt kolléganőm effektív nagyon ronda nők, nagyon dagadtak, ebből kifolyólag disznófejűek és a sok cigi-kávé és a nem megfelelő szájhigénia miatt olyan büdös a pofájuk mint a klozet, szóval egy szó mint száz igazi irodamojokról beszélünk. A céges bulikban olyan szinten válogattak a náluk ezerszer jobb pasik között, hogy hihetetlen.
Bebaszva meg is kérdeztem tőlük, hogy ugyan mi a faszt képzeltek magatokról? Erre a válasz ő mint nő megteheti, hogy válogasson. :)
Elég szar helyen dolgozhatsz…
Én imádkozom az ilyen csajokért, hogy jusson nekik is valami betevő. Nincs az a lakatlan sziget, ahol rájuk fanyalodnék.
Végső soron folyamatosan arról megy a beszélgetés, hogy milyen módokon KELL korlátozni a nők viselkedését egy emberibb jövő érdekében.
A példád kapcsán: ezek a rondaságok is találtak maguknak náluk jóval pöpecebb pasasokat, akik annyira igénytelenek voltak hogy még annak is örültek hogy egy ilyen elkapta a kis fonnyadt pöcsüket. Normálisan nevelt és önfejlesztet pasasok helyre tették volna öket, hogy mit képzelsz mangalica, takarodj a helyedre… Szóval nem baj az ha csökkentjük a pina értékét azzal hogy mi is válogatunk és feltételeket szabunk. Ezzel pedig visszakanyarodtunk Wastrel keretes cikkéhez.
Miért, szerinted nem az? Merthogy pozitívnak semmiképp nem tudnám nevezni.
“És semmiféle statisztika nincs arra nézve, hogy az alfàk és a társadalom szempontjából értékes fickók között milyen az átfedés.”
Megbízható statisztikák vannak arra nézve, hogy a nemek, korcsoportok és foglalkozási ágak képviselőinek milyen mértékben romlott a lelki egészsége. Jól feltárt az értelmiségiek nyomorúsága (“két út áll előttük: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan”). Megdöbbentő, de az orvosok közül létszámarányosan több ember vet véget az életének, mint a társadalom többi tagja. Az orvosok körében gyakori depresszió a talán legjobb példa arra, hogy a komoly szakmai múlt, a társadalmi státusz és a hivatás fontossága nem jár magétól értetődően boldogsággal és sikerrel.
Ha van kéznél még pár link, jöhet minden statisztika és cikk a témában! :P
Az élet keményen cáfolja a PUA-tanokat. Az önfejlesztés-karrierépítés-státuszbeli emelkedés hármasától még nem nyílik szét a nők lába, egyes értelmiségi foglalkozásokra az átlagosnál sokkal inkább jellemző a depresszió és a magány. Szakmailag befutott, objektíve értékes, állítólag jó partinak minősülő férfiak válnak meg az életüktől.
Fentebb már megneveztem az orvosokat, de említést érdemel a reáltudományban járatos férfiak, mérnökök és informatikusok magányra predesztinálása is.
Ez olyan, mintha egy süllyedő hajón ülnénk, s Te arról akarnál meggyőzni, hogy a mentőcsónakkal nem érdemes nekivágni, mert sokan osavesztek már így. Ember, lehet, hogy nem érsz célba, de nincs egyéb eszközöd az önfejlesztésen kívül!!! Vagy ha tudsz jobbat, szólj, mert unom már konditermet és a diétát!
Egy rakás mérnököt ismerek, és egyáltalán nincsenek magányra predesztinálva a szakmájuk miatt. A privát mintám teljes mértékben ellentmond az általad említettnek, úgyhogy mutass linket vagy nem hiszem el. Persze előfordul a béta-bux kombináció, de ez nem mond ellent a PUA tanoknak.
Az orvosok más tészta, szerintem őket az készítheti ki, hogy folyton beteg emberek között vannak, és ehhez még túlórázni is kell.
“A privát mintám teljes mértékben ellentmond az általad említettnek, úgyhogy mutass linket vagy nem hiszem el.”
Kikerestem a KSH-statisztikát. Meglepő, de majdnem ugyanannyi nő jár nyolc elemit végzett férfival, mint diplomással. A házas férfiak kevesebb mint 20%-ának van felsőfokú végzettsége.
http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/demografia/04_02_02_10.xls
Látta a fenti adatsort valami PUA-zsonglőr? Magyarra fordítva szót: az egzisztencia, az iskolai végzettség, a társadalmi státusz nem garancia a sikerre, a nők a lakosság iskolázatlanabb és primitívebb csoportjai felé orientálódnak. Mivel a főiskolát és egyetemet végzettek azonos kategóriában szerepelnek, a valódi helyzet még rosszabb lehet.
Az =B4/$F4 képletet lehúzva ki lehet számoltatni, hogy az adott csoporton belül hány százalék esik az adott kategóriába. Eszerint a férfiak közül a legnagyobb arányban az egyetemet főiskolát végzettek házasok. Benéztem valamit?
Ez a “házas férfiak kevesebb mint 20%-ának van felsőfokú végzettsége” típusú állítás a tipikus almát körtével. Statisztika zsonglőr újságíró talál csak ki ilyet (Churchill inkább magukat a számokat hamisítja meg :-). Az általad linkelt táblázat szerint a férfiaknak kevesebb mint 6-odának van felsőfokú végzettsége (a mostanában végzettek között ez az arány nagyobb persze, de ez a táblázat a teljes lakosságot nézi), persze, hogy a nők kis részének van felsőfokot végzett férje. Úgyhogy persze hogy hülyeség így nézni az adatokat.
Ide tettem a származtatott adatokat tartalmazó táblázatot. Az egyetemet végzett férfiak 61%-a házas, ez a legnagyobb arány az összes csoport közül, az összes férfi átlaga a 47%. Bocs, hogy így osztottam meg, de sajnos nem tudom, hogy lehet táblázatot rendes formátumban anonim módon megosztani:
http://pastebin.com/JEj13vz3
Még ha nem is értünk egyet, köszönöm a fenti elemzést.
Természetesen a valódi értelmiségiek nincsenek annyian, mint a felsőfokú végzettségűek. A papírral rendelkezők jól szerepelhetnek a házassági piacon, ettől függetlenül az értelmiségi magány valós jelenség.
Az általam megosztott táblázat mindenesetre nem tartalmazza a vadházasságban, “élettársi kapcsolatban” élőket, sem pedig a nők nehézbűnözőkkel és “eltérő szociokulturális helyzetű kisebbségiekkel” való alkalmi és hosszabb távú kapcsolatait.
Én csak a számokat elemeztem itt. Azzal egyetértek, hogy a valódi értelmiség sokkal kevesebb, mint a felsőfokú végzettségűek.
Az értelmiségi magány problematikáját el tudom képzelni. De ha van ilyen, annak nem az az oka, hogy az értelmiségi lét taszító erővel bírna a nők számára, hanem az, hogy a szellemi fejlettség nem feltétlenül jár együtt szociális (megjelenés, kommunikáció stb) fejlettséggel is. Értsd: egy jólöltözött, ismerősökkel rendszeres szociális életet élő, rendezett anyagi körülmények között élő értelmiségi nincs hátrányban egy ugyanilyen értelmetlenségivel szemben. Egy kinyúlt pulcsis, otthon egyedül söröző, munkanélküli értelmiségi viszont hátrányban van. De hidd el, hogy ezt a hátrányt nem a műveltsége okozza. Ezeknek a rétegeknek pont nagyon sokat segíthet a piros pirula, mert rámutat, hogy az addig elhanyagolt területeken is fejlődni kell.
Jómagamat például szerényen ebbe a kategóriába sorolom: a saját kedvenc területeimen mindigis nagyon jó voltam, viszont kommunikáció és külsőségek terén súlyosan le voltam maradva. Tudatosan kellett fejlesztenem ezeket a területeket, miután rádöbbentem, hogy ez mekkora faszság.
Ha igaz az, hogy a nők vadházasságra a nehézfiúkat preferálják, az megintcsak nem mond ellent az RP-nek. Hiszen ők az alfa fux.
http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parkapcsolati-problemak__4530416-szegyen-egy-ertelmisegi-lanynak-olyan-fiuval-kapcsolatot-letesiteni-aki-mar-bor
Hübrisztofília
Látom, hogy Reactor kolléga visszajár régi cikkekhez kommentelni, ez hozott ide engem is, és kiszúrtam egy olyan hozzászólást, amire muszáj reagáljak.
“Az élet keményen cáfolja a PUA-tanokat. Az önfejlesztés-karrierépítés-státuszbeli emelkedés hármasától még nem nyílik szét a nők lába, egyes értelmiségi foglalkozásokra az átlagosnál sokkal inkább jellemző a depresszió és a magány.”
Azt kell mondjam, épp ellenkezőleg: az idézetben megtalálható ellentmondás maga cáfolja meg az állítást.
Az önfejlesztés-karrierépítés-státuszbeli emelkedés hármasa önmagában valóban nem nyitja meg automatikusan a nők lábát. És pontosan itt lép be a PUA! Ugyanis az említett, kihagyhatatlan és megkerülhetetlen hármas mellett bizony valóban meg kell tanulni csajozni is, úgy lesz csak teljes a kép… Az élet tehát nemhogy megcáfolná, hanem pont hogy megerősíti a PUA tanok szükségességét.
Bizonyára igazak ezek az öngyilkossági statisztikák, csak nincs közük az alfaság vs. értékes ember problémakörhöz.
Nincs a mai korban semmi természetes. A valódi értékes tulajdonságok jelentősége, a természetellenes, mesterséges dolgok pl. a fogamzásgátlás, vagy a feminizmus miatt tűnt el. A hipergámia természetes közegében valójában sokkal fontosabb a bétaság, a hagyományos családfőkép, mint ez a PUA által lefestett szájhős, suttyó alfakép.
Ennek így se füle se farka, de próbálom értelmezni. A feminizmusnak vannak káros hatásai, ez nem vitàs. Se tényleg elmegyünk odáig, hogy a fogamzásgátlás árt az embernek? Szerintem ne is álljunk meg itt. Hagyjuk a francba az elektronosságot is. Járjunk lóháton, világítsunk gyertyával és sose szexeljünk, csak ha gyereket akarunk! És persze dögöljünk meg harmincévesen valami gyenge influenzajárványban… Áldom a Jóistent, hogy nem ilyen korban élek.
–
Ránéztem. Igazi ökörség. Pont az a csodás a teremtésben, hogy engedi a fejlődést, a világ megismerését. Ahhoz meg legyünk elég józanok, hogy lássuk, mi az ami tényleges fejlődés, és mi az, ami deviáns zsákutca.
Arról beszélek, hogy a PUA a mai kor keretei között értelmezhető, tehát nem szükséges, nem elengedhetetlen, nem természetes, vagy nem megoldás.
Az a baj, hogy a ló is elektronos, meg a gyertya is. A szex is elég ütős lenne elektronok nélkül.
” tényleg elmegyünk odáig, hogy a fogamzásgátlás árt az embernek? Szerintem ne is álljunk meg itt. Hagyjuk a francba az elektronosságot is”
Azért ez nem egy olyan jó hasonlat a jelen helyzetben. A lényeg az, és valaki fentebb ezt már felvetette, hogy valahogy a társadalom (és nem az egyén!!!) érdekében szabályozni kell a női szexualitást. Nem tudsz olyan fennmaradt fejlett civilizációt/társadalmat mutatni sem most, sem a múltban, amelyik ezt ne tette volna meg.
Mi kereszténységnek és monogám házasságnak hívtuk a saját szabályozásunkat. Mi történik, ha nem szabályozod?
Arany élet (szexuálisan) a fiatal nőknek,és az alfa férfiaknak. Lószar az idősebb nőknek, és a bétáknak/gammáknak, ráadásul ez utóbbiak kordában tartása még erőforrásokat is emészt fel. A férfiak 80%nak semmi érdeke értéket termelni, és társadalmilag hasznosnak lenni. A másik 20%nak meg nem kell, hiszen nyakig van a punciban, amiért is elsősorban versengőek, ambiciózusak vagyunk. Game over.
A legnagyobb szerencsétlenség, ami a férfiak túlnyomó részével történt, az a fogamzásgátlás, az abortusz, és az egyéb adalékanyagok a női szexualitás totál felszabadításához. Ez egyéni szinten is csak a fiatal nőknek és az alfa pasiknak a jó, akik összességében a kisebbséget képviselik.
Társadalmi szinten szörnyű, evolúciósan viszont működik a természetes kiválasztódás. Nem véletlen fejlődött többet a technikánk, kultúránk, civilizációnk ebben a 2000 évben, mint az azt megelőző 2 millióban.
Szerk: kicsit jobban kifejtve angolul : https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/23vgp1/religion_makes_sense/ch12bwd
Maradnék a példánál. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy szar dolog az elektomosság, mert az utóbbi száz évben milyen sok embert megrázott az áram… Egy lényegesen kisebb negatív mellékhatás miatt tartod problémásnak az egyébként egyértelműen pozitív és kívánatos dolgot. Egyszerűen nincsenek arányban a jó és a rossz oldalak.
Mellesleg a fogamzásgátlásnak ezer módja van, ezek kőzül egy csomó ősi. Ahelyett, hogy aggályaik lennének, inkább meg kéne tanítani ezeket Afrikának.
És hagyjatok békén az ilyen hülyeségekkel, hogy bàrkinek szabályozni kéne a szexualitását kívülről. Te elviselnéd, hogy bárki beleszóljon a Tiédbe?
Egyébként lehetne szabályozni a hajviseletet és az öltözetet is. Volt már ilyen. Legutóbb az ötvenes-hatvanas években.
Itt társadalmi presszióról van szó és a szabályozás helyett a korlátozás szót használnám szívesebben.
Én azt se. Ez nem járható út. Képzeld el, hogy népszavazásra bocsátod. A szavazók hány százaléka támogatna bàrmiféle korlátozást? Szerintem max 6-8%. Aki hisz az önrendelkezésben, annak a hideg futkos a hátán a gondolattól is.
Nem véletlenül írtam társadalmi presszióról. Egyszerűen csak arról van szó, hogy bizonyos viselkedéssel az adott nő kiírná magát a közösségi szférából, szóval a tetteinek lennének társadalmi következményei. Szóval itt nem valamiféle törvényalkotósdiról van szó. Ez csak manapság olyan mánia (megjegyzem ez is árulkodik bizonyos dolgokról).
Végső soron arról lenne szó, hogy a társadalmi normaalkotás lehetőségét kivennénk ennek a szélsőséges ám kifejezetten zajos kisebbségnek a kezéből.
Értem én, és nem is gondoltam, hogy törvényi eszközökre céloznál. Három problémám van:
1. Elvi: már sokszor végigbeszéltük, a szabadság és az önrendelkezés nálam mindent visz. Léteznek értelmes korlátok, de ezek vonatkozzanak a bűncselekményekre, szabálysértésekre.
2. Gyakorlati: ha új divatot akarsz teremteni, annak elképesztő költségei vannak. A következő tíz évben minden filmnek, regénynek, reklámnak és popzenei felvételnek a hagyományos értékekhez való visszatérést, a visszafogottságot és szendeséget kellene népszerűsítenie. Nem túl sanszos.
3. Többségi férfiérdek: a pasik túlnyomó többsége poligám természetű. Magam is. A legnagyobb nehézséget a mai napig az jelenti a csajozásban, hogy a csajok túlságosan tartózkodóak, főleg, ha férjezettek. A saját játékterünket szűkítenénk.
Big.G.
Na még erre ígértem, hogy reagálok : “3. Többségi férfiérdek: a pasik túlnyomó többsége poligám természetű. Magam is. A legnagyobb nehézséget a mai napig az jelenti a csajozásban, hogy a csajok túlságosan tartózkodóak, főleg, ha férjezettek. A saját játékterünket szűkítenénk.”
Szerintem össznépileg ez sincs így. Ez azon pasik érdeke, akik élhetnek ezzel a lehetőséggel, ez pedig a felső 20-30%, az alfák, és a jobb béták. A többiek kimondottan annak örülnének, ha a nők kevésbé lennének “szabadosak”, mert pont ez garantálna nekik egy megbízható feleséget. Hiába van meg Béta Bélának a lehetősége a poligámia gyakorlására, ha nem kell a nőknek, bármily szabadosak is ezek a nők. Neki sokkal jobb az, hogy ha a nagy nehezen megszerzett nője megbízhatóbb. Szerintem a férfiak többségének az az érdeke, hogy kicsit “szűkebb” legyen a női kalandozás lehetősége.
Arról nem beszélve, hogy túl színes múltú nők mennyire nem valóak feleségnek, ez benne is van ebben a cikkben. Ahogy már írtam: ennek a “rendszernek” a haszonélvezői kisebbségben vannak a hátrányt szenvedőkhöz képest, férfi és női oldalról is. Csak a dolog férfiakat sújtó hátránya ezerszer szembeszökőbb, mint a női oldalt érintő hátrányok.
“a pasik túlnyomó többsége poligám természetű.”
Ez csak a társadalom által szajkózott baromság. A poligámia sosem abban a formában létezett, amire te célzol, hogy mindenki kefélt mindenkivel. Ahogy tudom, mind a mormonoknál, mind az iszlámban (ahol ugye ez elfogadott), szigorú erkölcsi korlátok vonatkoznak a nőkre. Szóval ez egyáltalán nem az a hippi buziság amiről te itt fantáziálsz.
“hogy kicsit “szűkebb” legyen a női kalandozás lehetősége.”
Nem kicsit. Letörni brutálisan.
–
Dennis: “Szerintem össznépileg ez sincs így. Ez azon pasik érdeke, akik élhetnek ezzel a lehetőséggel, ez pedig a felső 20-30%, az alfák, és a jobb béták.”
Ezeknek egyszerűen fogalmuk sincsen, elképzelhetetlen számukra az a nőínség, az a visszautasítás-halmaz, amit az alsóbb szinteken levő férfiaknak kell átélniük. Szerintem Big G-nek sem, nem az ő hibája, nem ő tehet róla. Ő csak él a lehetőségekkel, amit a mai világ és a mai nők adnak neki.
“Hiába van meg Béta Bélának a lehetősége a poligámia gyakorlására, ha nem kell a nőknek, bármily szabadosak is ezek a nők. Neki sokkal jobb az, hogy ha a nagy nehezen megszerzett nője megbízhatóbb. Szerintem a férfiak többségének az az érdeke, hogy kicsit “szűkebb” legyen a női kalandozás lehetősége.”
Hát ez az. Béla az, akinek napról napra el kellene járnia a gyárba, termelnie kellene, gondoskodnia arról hogy legyen víz, áram, gáz, csatorna, rendőrség, tűzoltóság stb. Nem az alfák, és főleg nem a mai celebek tartják fenn a társadalmat, hanem a Bélák. És ezért cserébe ő egy nyugodt családi hátteret, néhány gyereket kérne, ha kapna. De nem kap. Aztán vagy lövöldözni kezd, vagy kivonul a társadalomból, mert elege van.
Greifswalder
Köszönöm, hogy megértő vagy velem. Igyekszem én is az lenni Veled. Sajnos nem vagyok alfa, csak egy jobbfajta béta, szerencsés napokon alfa alá :) De valóban így van: élek a lehetőségekkel, melyeket a mai világ nyújt.
Hiszek abban, hogy teljes életet kell élnünk. Tök mindegy, hogy milyen mélyről indulunk. Alapvető boldogságelemekről egyszerűen nem mondhatunk le. A lövöldözés és a kivonulás nem vezet sehová, csak börtönbe vagy idegszanatóriumba.
Ha ugyanezek a beszélgetések úgy zajlanának, hogy mindannyian nők lennénk, valószínűleg azt gondolnám: tényleg reménytelen az ügy. Maradnak a macskák, meg a szappanoperák. De szerencsére nem így van. Férfiak vagyunk. Ez a legnagyobb mázli, ami történhetett velünk. Ismerem azt az érzést, hogy milyen a nőínség. Tudom, hogy milyen szar dolog hajnalban, részegen, nulla sikerélménnyel hazabandukolni egy buliból. Tudom milyen az, amikor hónapokon keresztül csupa érdektelen nővel találkozgat az ember. És tudom azt is, hogy piszok sok szerencse kell ahhoz, hogy az ember találjon olyat, akivel érdemes összebútorozni.De nem tehetsz mást, csak azt, hogy folyamatosan a topon vagy. Testben-lélekben egyaránt. (“Nem tudhatjátok sem a napot, sem az órát”) Lehet, hogy így sem leszel sikeres. Nincs rá garancia. De legalább nem Rajtad múlt.
Adok egy gyors statisztikát a környezetemből. 100 barátomból
– 60 házas, közülük 6-nak álomkapcsolata van
– 30 hosszútávú kapcsolatban él, gyerekek, közös otthon, miegymás
– 8 szingli, de több nőjük volt, mint amiről valaha is álmodhattam
– 2 szingli, mert tényleg nagyon béna (rosszul öltözködik, rosszul kommunikál, nem elég ápolt és nem is akar mindezeken változtatni, azt vallja, hogy szeressék ilyennek, amilyen)
Ez a statisztika egyáltalán nem szívderítő, hiszen az látszik belőle, hogy mindössze 6% az, aki maradéktalanul elégedett.. Az is látszik ugyanakkor, hogy 90% tartós kapcsolatban él, s a maradék 10% is bőven tehet róla, hogy nem.
Fogalmam sincs, hogy a fenti arányok mennyire tükrözik a magyar valóságot. Az én világom ilyen, ebből merítek.
Még valami.
100 barátomból 70-80 poligám természetű. Körülbelül ezek fele ténylegesen félre is kefél, a másik fele csak szeretne. (Itt kb. érvényesülnek Dennis számai: 35-40% a teljes állományból.)
Olyat viszont még SOHA nem hallottam, hogy bármelyik barátomat megcsalta volna a felesége, vagy a barátnője. Nem tudom, hogy azért, mert ezek a csajok
– szentek,
– nem elég vonzók,
– jól titkolóznak
vagy épp a srácok nem beszélnek róla, annak ellenére, hogy életük minden piszkos kis részletét ismerem.
Big G.
Statisztikailag 0.001% az esélye, hogy a 60 házas + 30 komoly kapcsolatban lévő barátból egyiket sem csalta/csalja a felesége/komoly bnője.
A nők sem monogámok, és a hipergámiának is vannak különböző khmmm.. válfajai. Csomó nő egyszerűen csak félrelép, ha otthon unja a banánt, nem kívánja már a férjét/párját (apropó, azt lenne érdekes tudni, hogy ezeknek a soha-meg-nem-csalt pasiknak milyen a szexuális élete. Ahol heti 1 vagy kevesebb szex van, ott az asszony jó eséllyel pótol máshol.). A kapcsolatot nem robbantja, mert otthon nyugi van, biztonság van, gyerek van, apu jól keres, van státusz… de ettől még nem fog fennmaradni a vonzalom, az egy “másfajta” hipergámia. Ahhoz kell a folyamatos jó külső, a megfelelő viselkedés, hozzáállás, stb. Ezek a nők, akik azt veszik észre (és megintcsak ajánlani tudom Michelle Langley Női Hűtlenség c. könyvét), hogy már nem vonzó a hapsi otthon, de betudják annak, hogy ez az élet rendje, ilyen a kapcsolatok dinamikája, X év után ez természetes. Egészen addig, amíg nem jön egy harmadik valaki, és akkor aztán kiderül, hogy nem a szexet nem kívánták,hanem a párjukat.
Szóval más a szexuális, és a kapcsolati hipergámia – előbbinek az esete az affér a személyi edzővel, meg a masszőrrel, akiért sosem robbantaná a házasságot. De ha ugyanezt egy menő ügyvéd úr váltaná ki, vagy főorvos úr (szóval a mostani párnál magasabb státusz), stb, és egyszerre lenne kielégítve a kétféle hipergámia, akkor jön a válás, a sorozatos monogámia.
Amúgy abban veled értek egyet, hogy a legtöbb férfi alapvetően poligám, csak a legtöbbjük nem tud vele mit kezdeni – így aztán hiába, olyan mint a ferrari, amit nem vihetsz ki a parkolóból. Sőt, pont ezért élik meg inkább negatívan, frusztrációval, mert bennük van a hajtóerő, de nincs hol kiélni, mert nem kellenek a nőknek.
Szerk: Sőt, ha statisztikázunk, akkor mondjuk 60 gyerekes családból valószínűleg lesz 1-2, ahol nem a barát az apa….:)
“Adok egy gyors statisztikát a környezetemből. 100 barátomból”
Akinek 100 barátja van, annak egy sincs.
“azt vallja, hogy szeressék ilyennek, amilyen”
Minden nő ezt vallja.
“Olyat viszont még SOHA nem hallottam, hogy bármelyik barátomat megcsalta volna a felesége, vagy a barátnője.”
Majd pont nektek fogják elmondani.
Dennis
Én sem hiszem, hogy szentek a csajok. Arra gyanakszom inkább, hogy simán eltitkolják a kalandokat, még a barátnőiket sem avatják be (mert szégyenlik és mert nem bíznak egymásban). De ha soha, senkinek nem vallják be, az – információbirtoklás tekintetében – olyan, mintha meg sem történt volna. Honnan fogjuk tudni? Ezek meglehetősen rejtett statisztikák maradnak.
“Sőt, ha statisztikázunk, akkor mondjuk 60 gyerekes családból valószínűleg lesz 1-2, ahol nem a barát az apa….”
99%, hogy a barát az apa. A barátunk barátja, lehet, hogy mi.
Big G.
Úgy van stat, hogy anonim körülmények közt valamennyit bevallanak. Ha ennél a számnál maradunk, az is elég durva, egyes felmérések szerint közel annyian lépnek félre, mint ahány férfi. Ha hozzávesszük azt, h nem vallanak be mindent… mindenkinek a képzeletére van bízva. Ugye ne felejtsük el, hogy technikailag a nőknek – főleg, ha egy kicsit csinosabbak, akkor ez semmibe sem kerül. Ezt úgy értem, hogy nem kell tenniük érte semmit, az ajánlatok úgyis jönnek, a lehetőségek adódnak, ők csak dönthetnek: igen/nem. Ha pedig valamelyik tudatosan keresi is az alkalmat, az gyakorlatilag azonnal megtalálja.
Amúgy a vicc kedvéért kiszámoltam. Ha van 60 férfi, mindegyiket 1% eséllyel csalja meg az asszony, és az a kérdés, hogy mennyi az esélye annak, hogy senkit sem csalnak meg, akkor kb 50-50 jön ki. 1% eséllyel számolva…:D
Big G
Köszi, korrekt a válaszod, és teljesen hihető számomra, hogy te így látod a dolgokat, ezt látod a baráti körben.
Ha én jobban végiggondolom, az összes létező ismerőseim kb. jó 50%-a él tartós kapcsolatban, a többi két alcsoportra bomlik:
Az illető vagy vért pisil (pisilt), hogy összejöjjön egy normális nővel, szerintem ilyen okok miatt, mint hogy alacsony, mert nem egy túl izgalmas valaki, ( akit alapvetően a foci és az autók érdekelnek, de nem lenne amúgy rossz családapa ), nem túl jóképű. Évekig van egyedül, aztán vagy összeszed valakit, vagy végleg egyedül marad(t).
A másik az, aki semmit, de a világon semmit nem tesz érte, hogy legyen nője, és mégis van neki. Mindig. El nem tudom képzelni, mi járhat a nők fejében, amikor összejönnek vele. Hacsak nem az, hogy dicsekedni lehet vele a barátnők előtt. Miért gondolják, hogy akinek már ötszáz kapcsolata volt előtte, az hirtelen megváltozik, és mellettük fog kikötni örök életre??
Mindig ebben reménykednek. Hogy ők majd betörik a szilaj, vad csődört, és mellettük kezesbárány válik belőle. Mert a Romana-ban meg a Vad Angyalban is így volt…
Természetesen ennek mindig csalódás a vége, és olyankor telehisztizi az egész netet azzal, hogy fúj, szemét pasik, golyó általi kötél mindnek. És nem, nem tanul az esetből, legközelebb is ilyet fog választani. Mert ő ugyan nem adja alább.
Cirmi meg Nyávi pedig készülődik mint öregkori társak.
Greifswalder
Csupán két gondolat. Az egyik, hogy bizonyára jóval idősebb a baráti köröm a tiédnél. (Nálam az átlagéletkor 38-40 év). Sok minden változhat az idővel, a különbségek egy részét ennek is be lehet tudni.
A másik: pre-selection. Azt írod, hogy egyes haverjaid minden erőfeszítés nélkül csajoznak. A mondat végére kiderül, hogy baromi sok nőjük volt már. Ha van értéke a férfinek, úgy (az intelligencián, a humoron, a magabiztosságon, a státuszon, az életstíluson és a megjelenésen túl) talán ez a legfontosabb. Biztosan ismered a kísérletet: A magányos fajdkakast elkerülik a tojók. Amikor melléraknak egy kitömött (!!!) nőstényt, rögtön népszerűvé válik és körülrajongják a tojók. Ezért érdemes vegyes társasággal csajozni, amikor van Veled nő. Ezért szoktak a rutinos srácok az internetes társkeresőkön olyan fényképet (is) felrakni, melyben csajok társaságában vannak. Ezért nem beszélhetsz egyetlen nőnek sem a kudarcaidról. Olyan képet kell formálnunk magunkról, hogy sikeresek vagyunk a nőknél. Tökéletesen mindegy, hogy ennek mennyi az igazságtartalma. Előbb-utóbb igaz lesz :)
szerk.
100 tetszőleges férfi közül
– 50-55 akaratán kívül szűzi életet él, nincs testi kapcsolata
– 1-2 valláserkölcsi megfontolások alapján marad szűz, de feltehetően amúgy sem jutnának nőhöz, vagy átfedést mutatnak az aszexuálisokkal
– 20-25 hozzájut 1-5, nála rosszabb kategóriájú nőhöz
– 20 % az alfák és felső-béták összesített száma
– illetve akad pár százaléknyi aszexuális és homoszexuális
Én még csak nálam rosszabb nővel voltam. Igazából képtelenség is lenne nálam jobbal lenni.
Én meg csak nálam jobbakkal. Szóban sem állnék olyan szintű csajjal, amilyen én vagyok pasiban. De frankón.
Te egy hipergám férfi vagy:)
:) :) :)
Gondolom nem nehéz.
Caaravella
Ez a 17 éves férfiak statisztikája???
Sztem ennyire azért nem rossz a helyzet. Erősen kétlem, hogy a férfiak fele nem kapna nőt.
A rendszerváltás után születettek között kevés ismerősöm akad, az adatok fiatal felnőttekre és középkorúakra vonatkoznak.
Ráadásul a férfiak több partnert emlegetnek, mint ahánnyal valaha jártak. Sokan a “hány barátnőd volt?” kérdésre azt felelik, hogy “három”. Lehet, hogy kevesebb volt, lehet, hogy egy sem, de van egy léc, ami alatt alatt vki ómegának minősül.
Ha egy nő valamilyen szinten érdeklődik, megkérdi, hogy hány kapcsolatod volt, mikor szakítottál és meddig tartott az utolsó. Egy lánynak nehéz elképzelni, hogy vki egyedül legyen. :)
Ez az a pont, ahol a nálunk idősebb generációk (ratkó gyerekek + X generáció első fele) tapasztalatai elválnak a miénktől (X másik fele + Y + Z), és ez sajnos súlyos meg nem értést szül a köreikben. Erre rákontráz még a megváltozott társas dinamikák mellett változatlan elvárások (ha nem jut neked nő, te vagy az életképtelen szar, ha megváltoznál, jutna neked is), és máris kész egy egész generációnyi végérvényesen megsemmisült, sérült, tébolyult férfi.
Wastrel
Mindig ezzel jöttök, hogy megváltoztak a társas dinamikák. Tényleg sok minden változott az utóbbi száz évben. A fejlett világban az emberek túlnyomó többsége ma már városlakó, ez a legjelentősebb változás. A faluban mindenki ismert mindenkit, ha két fiatalt megláttak együtt, azok nagy valószínűséggel össze is házasodtak és együtt is maradtak, mert szájukra vette volna őket a közösség. Én utálnék így élni, de ez mindegy is, hiszen a városi élet egészen más, és ez is olyan dolog, amit nem lehet visszafordítani.
Lehet azt mondani, hogy a félénkebb srácoknak kedvezett a kisközösségi lét, mert nem kellett vadidegeneket leszólítani. Az alapvető férfi-női dinamikák azonban nem sokat változtak az elmúlt pár ezer évben. A csajok már az ősközösségben is kiszúrták a needy srácokat és csak akkor álltak velük szóba, ha nem jutott más. A barlanglakó srácoknál is pont ugyanazok a technikák voltak sikeresek a csajozásban, mint manapság, csak akkoriban még minden ösztönszinten működött.
Szerintem három igazi változás történt, s mindhárom örömteli:
1. a városi létezés sokkal több lehetőséget kínál
2. a csajozás fortélyairól sok ezer oldal irodalom született, aki nem naturál alfa (mint az őskor macsói), az is felzárkózhat
3. a csajok könnyebben adják magukat
De mindezekkel együtt továbbra is azt állítom, hogy a férfi-női dinamikák vajmi keveset változtak.
Pedig de. A napokban láttam róla statisztikát. A negyvenen inneni férfiak valamivel több, mint felének nem volt éven belül nemi kapcsolata. Csak arra kellene rájönnöm hogy hol láttam…
Naaaaa, azért ez: ” A negyvenen inneni férfiak valamivel több, mint felének nem volt éven belül nemi kapcsolata”
meg ez:
“– 50-55 akaratán kívül szűz, sohasem volt testi kapcsolata”
Nagyon távol áll egymástól.
“Erősen kétlem, hogy a férfiak fele nem kapna nőt.” – Erre írtam. Nem szüzekről volt szó.
@Elek: Én viszont arra válaszoltam, hogy sosem kap nőt. De akkor csak félreértettük egymást.
Az durva lenne, ha a férfiak fele szűz lenne! Akkor már rég kitört volna egy globális háború és összeomlott volna a civilizációnk.
Viszont ha így mennek tovább a dolgok, nem zárom ki, hogy mondjuk húsz év múlva ez a fele arány ki is alakul és a következménye is megtörténik.
Az 50% éven belüli statisztikát el tudom hinni.
Viszont, ha kitekintünk, pl Kínában abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy majd a férfiak nagyobb része egész életére nő nélkül marad. Ott ugye a “nyugdíjrendszer” fő eleme az, hogy a gyerek tartja el az öreg szülőket, de kizárólag csak a fiú gyerekeknek van ilyen kötelessége, a lányoknak nincsen. A nőközpontú társadalomban (és melyik nem az?) egyenlő jogok mellé nem járnak egyenlő kötelességek. Így a családok – kizárólag a rövidtávú előnyüket figyelembe véve – túlnyomó részt fiúkat vállalnak, felborítva az egyensúlyt, ami majd nem maradhat súlyos következmények nélkül. Egyrészt, mivel a kevés nő még kevesebb gyereket fog szülni, társadalmilag és így gazdaságilag is szépen összeomlanak majd, magukkal rántva az egész világ gazdaságát, másrész meg lesz ott néhány száz milliónyi céltalan, frusztrált férfi, ami finoman szólva is borzasztó veszélyes, nemcsak lokálisan, de globálisan nézve is. Mindez a nőknek kedvező, a felelősséget kizárólag a férfiakra toló társadalmi elvárások miatt. Természetesen a bűnbakok szokás szerint a férfiak lesznek. Szép lesz.
Na ja, Kínában viszont erőteljesen támogatják a kapcsolat nélküliséget. Az állam is. Ha nincs gyereked, kapsz egy valagnyi pénzt. Ha pedig van, minden egyes gyereket még külön jól meg is adóztatnak.
Néhány évvel le vagy maradva , már 2016 óta nem ez van :
https://makronom.mandiner.hu/cikk/20210531_nem_jott_be_az_egykepolitika_kina_most_mar_harom_gyereket_is_engedelyez_a_csaladoknak
Ja csak ugyanolyan nőtolás szindróma van ott is mint itt, ugyanolyan nőtámogató rendszertől várnak növekedést azok is.
“A közvélemény-kutatások szerint a kínai hölgyek leendő férjükkel szembeni elvárásai ugyanis igen magasak: az átlagnál jobb havi jövedelem, lakás, továbbá az autó megléte szinte alapkövetelmény. Egy 2012-es, több mint 50 ezer fős mintán végzett országos felmérés szerint a kínai nők 30 százaléka 10 ezer jüan (mintegy 360 ezer forint) feletti havi keresetet vár el jövőbeli párjától. A hölgyek 68 százaléka nem mondana igent olyan kérőnek, aki nem rendelkezik saját lakással, és tíz nőből hat úgy gondolja, hogy jól férjhez menni a karrierépítésnél is fontosabb.”
Ja hát nőtől ne várjál lényegre törő cikkeket belinkelve, de még csak valódi statisztikát se :D
https://www.youtube.com/watch?v=pMu-4XoqqyU
https://youtu.be/Au8y19tVAJQ
Kb. egész estés TV-film téma ez is. Csak hát ez a “természetfilm” nem éppen a vadon élő állatokról szól.
Ezt nem is tagadta senki. Visszavág az öljük meg a lánycsecsemöket , az az egy -kettö is fiú legyen gyakorlat. Válogathatnak, mert hiánycikkek lettek.
Ezek szerint a kínai nök 70%-a nem ilyen hozzáállású , ez nem is annyira rossz arány ha belegondolunk. Az a 30 % meg nyilván a magasabb smv-jü , nöhiányos területeken élök közül kerül ki.
https://www.origo.hu/nagyvilag/20131017-egyre-sulyosabb-mereteket-olt-a-nohiany-kinaban.html
https://g7.hu/vilag/20180521/kina-vegre-felhagy-az-allami-szuleteskorlatozassal-de-igy-is-baj-lesz/
“De nem is a munkaerőhiány volt a legpusztítóbb hatása a kínai egykepolitikának, ez ugyanis ráerősített a már korábban is létező tömeges lánycsecsemő-gyilkosságra. A kínai családok ha választhattak, kulturális okokból inkább fiú gyermeket szerettek volna. Az pedig a statisztikákon is látszik, hogy az államilag kényszerített egykézés sokkal jobban visszavetette a lányszületéseket, mint a fiúszületéseket.“
Mandiner…no comment, hazugsággyár.
Olyan viccesek vagytok ahogy erölködtök ( Antonnal együtt) ezzel a szemellenzös, minden ( olyat, ami szöges ellentéte amit állítotok) tagadó kommenteléssl. Nem ismerös ez valahonnan ? Ja, direkt a FH olvasók félrevezetése végett hoznak le ilyen híreket :D , még maga kínai kommunista párt is . Természetesen egy külföldi sem él ott aki esetleg meg tudná erösíteni :)
Mindenki hazudik, az összes hírportál, az összes hatóság ( statisztikák) , cél a FH olvasók megtévesztése :)
http://www.xinhuanet.com/english/2021-06/01/c_139983098.htm#:~:text=BEIJING%2C%20June%201%20(Xinhua),to%20the%20country’s%20health%20authority.
https://telex.hu/kulfold/2021/06/08/kina-egy-gyermek-politika-harom-gyermek-nepesseg-demografia-nyugdij-gazdasag
Arról viszont egy betűt nem írnak sehol, hogy a gyerekek külön megadóztatását is eltörölték volna. Mint ahogy arról se, hogy a gyermektelenek ne kapnának továbbra is komoly összegeket. Tehát lényegében nem cáfoltál semmit.
Biztosan, tuti megadóztatják, ezzel baromira lehet ösztönözni a gyerekvállalást , komolyan , ez egy vicc amit csinálsz, nem igazán engeded, hogy megzavarjanak a tények :)
(egyébként ez a megadóztatás sehol nincs leírva, hogy valaha volt-e, egy kommunista országról beszélünk. Büntetés lehetett maximum. Tiltva volt, hogy egynél több gyereket vállaljanak, most meg engedélyezve van a 3, magyarul nem büntetik) .
Amúgy meg :
https://www.portfolio.hu/uzlet/20210729/penzjutalmat-ad-egy-kinai-varos-azoknak-a-paroknak-ahol-ujabb-gyerek-szuletik-494470
https://www.portfolio.hu/global/20210618/180-fokos-fordulatot-vesz-kina-nemhogy-eltorlik-a-gyerekvallalasi-korlatot-de-meg-csaladtamogatasi-programot-is-inditanak-488744
“180 fokos fordulatot vesz Kína: nemhogy eltörlik a gyerekvállalási korlátot, de még családtámogatási programot is indítanak”
De parancsolj itt van szó szerint leírva, hogy az eddigi büntetés eltörölve :
“China had announced back in May that it would allow couples to have up to three children, in a major policy shift.
That decision has now been formally passed into law, along with several resolutions aimed at boosting the birth rate and “reducing the burden” of raising a child, said Xinhua news agency.
These include cancelling the “social maintenance fee” – a financial penalty couples pay for having children beyond the limit, encouraging local governments to offer parental leave, increasing women’s employment rights; and improving childcare infrastructure.”
https://www.bbc.com/news/world-asia-china-58277473
Ennyire nincs “sehol” leírva.
Ok boomer
A 3sat dokumentumfilmben ami egész tűrhető , volt a 3 gyerekes paraszt, három fia volt. Nem tudom mi most vagy mi volt az ottani törvény pontosan,gyanítom kevesen tudják közülünk.De régebbi híradásokból is lehetett hallani mind a lánygyerekek láb alól eltevéséről mind az egyketörvény vidéki lakosság általi nem betartásáról.(kellett a munkaerő a gazdaságban és a látókör sem volt túl széles) Érdemes nézni az arcokat a filmben.Mindegy ,hogy a világ melyik táján él valaki.A fiatal gyerek járt talán a legjobban a szereplők közül aki Laoszban vásárolt feleséget.Az ő arcáról a “vigyorog mint akit baszni visznek” mondás jutott eszembe.
Az persze cseppet sem vicces ahogy te erőlködsz, hogy tapasztalt, adott esetben MGTOW férfiakat igyekszel meggyőzni a bullshit mesékkel meg cikkekkel :D Sok sikert, biztosan sikerülni fog…
Dehogy akarlak meggyőzni.Minek ? Amúgy mi köze az MGTOW-nak ahhoz, hogy mik a valós kínai intézkedések, számok stb ? Én csak korrigálom az elferdített tényeket, bármilyen témában is kerülnek kinyilatkoztatásra. (és ezt tettem már nem csak ezen az oldalon) Én szimplán azt nem bírom, amikor valaki kijelent egy teljes valótlanságot, mindezt tényként beállítva. Ennek semmi köze a meggyőzéshez. A tények ugye makacs dolgok (Bacsó Péter klasszikusából idézve) még akkor is, ha ezzel egyesek nem szeretnek/akarnak/képesek szembe nézni.
Egyébként mi a bullshit mese abban, hogy minden (kínai, nyugati, hazai, gazdasági, stb) oldal ugyanarról számol be ? Ez (el kell ismernem), kifejezetten női tulajdonság, ha valamire csípőből, “csak”, “nem igaz”, “nincs igazad” a válasz. Pontosan femi nőként viselkedtek, amikor kizárólag azért, hogy ellenkezzetek ilyen kijelentéseket tesztek. És minden egyes rákontrázással még gázabb lesz a kép. Én, ha nincs igazam elismerem ( igen, számtalanszor megtettem), vagy inkább csendben maradok. Ez részetekről kifejezetten gyerekes viselkedés.
Anton tőlem elfogadod a hasonló forrásokat?!
Most tényleg olyanok vagytok, mint a feminista nők.
https://index.hu/kulfold/2021/09/27/jon-az-abortuszszabalyozas-kinaban/
Hunbagira, nem a cikk tartalmát vitattam a fentiekben sem, hanem pont arra akartam rávilágítani, hogy ott sem a férfiak szülnek. Azok között hiába lenne sok olyan aki családot akarna, hiába kapna rá támogatásokat is az államtól ha nem felel meg annak a pár hipergám nősténynek aki szóba jöhetne. Tekintettel arra hogy a nők ott is inkább karriere vágynak, így a férfiak lehetősége még az európai férfiakhoz képest is a béka segge alatt van, pedig itt se maradt már sok nekünk. A kormányok meg nyugodtan a fejükre is állhatnak. Na itt jön be a képbe a hírekhez tartozó valóság is, ami sokszor szándékosan lemarad. Tomgal bullshitelését meg általánosságban gondoltam, nem csak ezzel a témával kapcsolatban.
Hát ebben mi közép-kelet európai férfiak is hasonló helyzetben vagyunk. Csak a mi esetünkben asszonyaink nyugatra “vándorlása” borította/borítja fel a matematikai egyensúlyt.
Romániából, orosz/ukrán területekről hallottam durva számokat. És nem hiszem, hogy itt jobb lenne a helyzet.
Azért ne csináld itt az álnaívat.(ja és másokat se nézz naivnak)A hazugság már nagyon régóta nem úgy működik ,hogy minden betű hazugság hanem az igazság és a hazugság tudományosan kimért keveréke.Gondolom a ceun ez is a tananyag szerves része..
Ez most nekem jött, common?
bagirának: nem ,a reactornak írtam de már többször volt olyan mintha valaki önkényesen ide-oda rakosgatná a hozzászólásokat.
Tudom, hogy a Zsindex hogyan, miként operál, nem szükséges bemutatnod. Millió meg egy alkalommal lett már hazugságon kapva, az évek hosszú sora óta megtanultam, hogy azon a bukott viccoldalon az se igaz, amit kérdeznek. Meg, hogy őszinte legyek, túl fárasztó lenne minden alkalommal ellapátolni a kamuhegyeket, hogy azt a szemernyi igazságot megtalálhassam – egyszerűbb mást olvasni.
Hosszú távra olyat, akivel egy nem túl rémes életet le tudna élni, olyat nem kap. És nemhogy a felük, de a harmaduk se.
Ez a Big már csak tud valamit! :-))) Női gondolkozás=ha több nő van a férfi körül akkor üzembe lép a női kíváncsiság. Vajon mit tud ez a férfi miért olyan népszerű ?
Ha társkeresőn lennék, nekem is olyan képet kellene virítanom hogy férfiak társaságában vagyok? Vagy nálam már nem ugyanazt jelenti? Nem hát!:-))
Szóval végülis a társkereső szájtok rettentő szexisták… bár ez némileg (nemileg) képzavar ugye.
Á dehogy! Sosem mondtam még senkire meg semmire hogy szexista! Némi nemű komolytalanságnak szántam, bocs! :-)
Ahogy én is. Ha valami, hát egy társkereső legyen SZEXista…
Reszet: Én csak barátkozok társkeresőn…
Van aki barátkozásnak hívja…
“Női gondolkozás=ha több nő van a férfi körül akkor üzembe lép a női kíváncsiság. Vajon mit tud ez a férfi miért olyan népszerű ?”
Azért olyan népszerű, mert a nők ennyire buták.
Mind a kettőtöknek igaza van , mert nem is annyira társkeresők hanem inkább kalandkeresők. . Barátkozni is lehet bár míg én valóban barátkozásnak gondolom mondjuk egy jó beszélgetés,egy érdekes emberrel ez visszafele nem igazán működik. De úgy korrekt az elején megbeszélni hogy nem csak játék hogy” ez a férfi is megszédítve” és dicsekedni” jaj de jó nő vagyok” mint ahogy elég sokan teszik. Nem mindenki van saját fényképpel se, hát itt már azért necces az elején nem őszintének lenni.
Kövér Lacika megtette. Kiadta az ukázt, hogy szüljetek, magyarok, kell az adósrabszolga a társadalmi húsdarálóba…
http://hvg.hu/vilag/20151014_Szuzen_baratno_es_baratok_nelkul_fogok_m
Ez a srác sincs képben, de úgy tűnik arrafelé nincs is rá szükség…
Szex, szerelem, házasság: genderisták kontra konzervatívok
A szerelemben rejlő politikai potenciálról vitatkoztak a Friedrich Ebert Alapítvány párbeszédfórumán a gender-elmélet hívei a konzervatívokkal.
“Talán ez az előadás (Portik-Bakai Melinda szexuálpszichológus előadása) váltotta ki a legtöbb vitát, sokak számára ugyanis kellemetlen megállapítás volt, hogy ha apa is van a családban (és jó a kapcsolat), az nagyban segíti a gyermek egészséges fejlődését; többen megrökönyödtek azon is, hogy a szexuálpszichológus kiállt a több évtizedes, sőt a halálig tartó házasság, mint ideál mellett. Volt olyan hozzászóló is, aki az előadó egész megközelítését mint a heteronormatív mátrix önmegerősítő cselét kétségbe vonta.”
Szemelvények még:
“Ideológiai keretben nézve például a szerelem a patriarchátus ideológiájának és a heteronormativitás fenntartásának az eszköze, s maga a szerelem nyelve is a kapitalizmus viszonyrendszereinek fenntartója.”
(Pető Andrea, a CEU Gender tanszékének professzora)
“A nukleáris család a legszegényebb, legüresebb intézmény, mivel nem kapcsolódik a többi lehetséges formához és a legerősebben jelennek meg benne az anyagi érdekek. A családmodellek képzeletbeli skáláján haladva egyre nagyobb a nyitottság egy közös tér felé. A szociológus így tulajdonképpen a poliamóriát, a csoportszerelmet vette védelmébe.”
(Justyna Szachowicz-Sempruch varsói szociológus és nőjogi aktivista)
“heteronormatív mátrix önmegerősítő csele” – ezt beépítem a szótáramba, annyira jól hangzik! :-)
Clara Zetkin meg Rosa Luxemburg? De most komolyan hol vagyunk? Ez talán az ötvenes évek?
Még mondja akárki hogy ezek a betegek nem egy tőről fakadnak. Feminizmus, neomarxisták, gender-hívők, balos egyetemi bohóctanszékekre behúzodó szarrágók, bekékült önmagukat újságírónak képzelő CEU-ról szalajtott belterjes bölcsészek és a többi állatfajta. Mindenhol van néhány és tényleg néhány, de ez is elég hogy mindent beszennyezzenek, összeszarjanak.
Viszont a kommentek üdítőek a linkelt mandineres cikk alatt. Egyikből idézek is:
“Másik fontos tényező: Molnár Tamás, amerikai magyar katolikus konzervatív gondolkodó jegyzi meg tanulmányában ( A jobb és a bal ), miszerint a baloldal célja mindig a forradalomban összpontosul, s ha nincs osztályharc, hát kreál egyet a családban, a munkahelyen, az iskolában ( jólneveltsége megakadályozta abban, hogy megjegyezze: adott esetben az ágyban is). Ezt éljük most. A legjobban tehát engem sem ez a szánalomra sem méltó, beteges szennyhalom dühít fel, sokkal inkább azon tény, hogy ha mintegy száz esztendővel korábban élünk, progresszív kis agyalágyultjaink nem azt üvöltözik, hogy “Le a kirekesztéssel és/vagy a homofóbiával”, hanem azt hogy “Be a Vörös Hadseregbe!”Az is hülye, aki ezt a rakás elmegyógyászati tényezőt komolyan veszi….” – Dáin hozzászólásából
Mi a duma bojkottja?
“Az ellenforradalmár, nyilas, fasiszta bandát ütni kell.” – Pelikán József gátőr
Melyik volt az angol pár?
Jó cikk, lényegre látó..csak egy dolog kimaradt belőle.. Valahogy az mégse kerek, hogy azok az emberek (nők, férfiak) akiknek minden feltétel adott, hogy úgymond “ideálisan” éljenek.. (szépek, gazdagok, fizikailag, és genetikailag egészségesek, és intelligensek) hosszú távon azoknak sem jön össze az együtt élés..(!!) (Azért legyünk őszinték ez a “négyes”” nagyon kevés embernek jön össze)
Az embert a jó isten kiemelte az állatvilágból a sokkal magasabb értelmi képességgel… de egyben “megverte” azzal a képességgel hogy képes MEGUNNI dolgokat, embereket… És – sokszor- akik tehetik, azok bizony tesznek az ellen, hogyha a partnerüket megunták..
A másik.. Le kéne már számolni azzal a média által mantrázott gondolattal, hogy “mindenki megtalálja az igazit”…. Meg hogy “ha jön a szerelem az ellen nem lehet tenni” … A szerelem nem lenne más minthogy két ember a PUSZTA LÉTEZÉSÜKÉRT SZERETIK EGYMÁST…!! Na most egy hierarchia- hatalom- és pénz vezérelte világban ezt mégis hogy..????? Furcsa szerzet az ember.. Nem szeret egyedül élni, de gyorsan hajlamos megunni a társát…(!!) Semmi sem jó.. Nem találja a világban a helyét… (Talán minden irracionális viselkedésünket az magyarázza, hogy – az állatokkal ellentétben- tudjuk hogy egyszer meg fogunk halni…..?? )
Én soha nem halok meg, én örökké élek.
“A történelem során nem sűrűn fordul elő egy-egy meghaladottnak nevezett társadalmi vagy politikai rendszer visszatérése”
http://mult-kor.hu/amikor-iranban-meg-miniszoknyat-hordtak-20150916
Nem is lehet hova tenni ezt a kijelentést mert csak lóg a levegőben. Mit jelent a “nem sűrűn”, ki szerint meghaladott és mikor tekinthető visszatértnek?
Arra gondoltam itt, hogy minden eddigi társadalmi rendszernek van egy dinamikája. Olyan, mint mondjuk egy hömpölygó folyó, akad egy forrása, amikor még ilyen szűk mederben folyik, meg kissé esetlen, aztán egyre inkább terbélyesedik, és végül kiköt egy teljesen más rendszerben, amit úgy hívunk, hogy tenger vagy óceán. Ennek a folyónak a jellemzője, hogy megállíthatatlan (bár gátat vethetünk a folyamatoknak), és hogy a dinamika nem bontható meg, tehát minden állapotból el kell jutnunk egy új állapotba, nem lehetséges az, hogy visszafelé kezdjen el folyni a folyó.
Ha ezt a folyó metaforát alkalmazzuk a társadalomra, és példázatként veszünk egy esettanulmányt a múltból (számomra a Római Birodalom mintája szolgátlatta a példát), akkor megfigyelhetjük, hogy egy kezdetben kicsi, esetleg, maga csak ellenségeket találó városállam hogy terebélyesedik évszázadok leforgása alatt, hogyan alakul ki egy, a mai civilizációhoz nagy mértékben hasonlító gazdasági, politikai rendszer, majd a további növekedés után hogyan jelennek meg az első repedések a gazdaságban (pénz ezüsttartalmának folyamatos csökkenése), aztán a társadalomban (a birodalom határait megvédeni nem képes, gyáva, megfutamodó katonai erő, szodómia elterjedése, erkölcsök folyamatos lazulása), végül bekövetkezik az összeomlás az egyre fenntarthatatlanabb civilizáció és a primitívebb, erőszakosabb ám természethez közelebb álló társadalmi rendet képviselő barbár hordák által. És ugyanez igaz lehet a mai civilizációra is. Most épp egy átmenei állapotban vagyunk, ahol egyre inkább válságban a gazdaság, és fellazultak az erkölcsök, most már csak a szükségszerűen bekövetkező végső összeomlásra várunk (persze a barbár hordák rohamához analógiaként használhatnánk a jelenleg zajló bevándorlási folyamatokat), de ez az agónia akár sokszáz évig is megmaradhat. Ennek a végromlásnak a megfordítása az ókori civilizációk bukásának ismeretében lehetetlen, tehát minden egyes ellenintézkedés az a válság fenntartását szolgálja, és nem a káros folyamatok megfordítását.
Az összemberiség szempontjából tehát az volna a követendő állapot, hogy hagyjuk a jelenlegi folyamatokat végigvinni, majd a szükségszerű összeomlás után kialakulhat egy új társadalmi rend, ami ismét visszavezet bennünket egy nyugalmi állapotba, mint ahogy a Római Birodalom összeomlása alatt is a kereszténység meghozta a paradigmaváltást. Ez a fajta hozzáállás természetesen súlyos macchiavellizmust feltételez, amit én személy szerint nagyon nem kedvelek, de ha ez a feltétele annak, hogy legalább az utánunk következő generációknak rendes életük lehessen, akkor ez kell.
A történelemszemlélet taglalása igencsak kemény dió. Számos vélekedés él ezzel kapcsolatban.
A magam részéről értékoldalról tudom megközelíteni. Mivel hiszek bizonyos abszolút igazságokban, az adott történelmi korszakot annak alapján tudom értékelni, hogy ezen értékek megnyilvánulása növekvő avagy csökkenő volt-e.
Számomra mivel az okok és okozatok kapcsolata egyértelműen (ha nem is egyöntetűen) fellelhetőek a történelmi korszakokban egy történelmi “rendszer” létjogosultságát éppen létezése adja meg. Ebből adódóan minden olyan rendszer átalakul, megdől amely elveszíti létjogosultságának alapjait.
A hasonló történelmi helyzetek hasonló történelmi, társadalmi, kulturális megoldásokat szülnek. Ezért gondolom úgy, hogy a történelem folyama leginkább spirálisnak mondható, azaz ismétli magát, ám sosem ugyanúgy. Nagyon érdekes párhuzamokat lehet felfedezni egymástól időben nagyon messze levő korszakok között.
Más szempontból léteznek pozitív ill. negatív irányú történelmi szakaszok annak függvényében, hogy a fentebb említett abszolút ismérveknek való megfelelés mértéke nő vagy csökken.
A jelenlegi korszak annyiban sajátos, hogy lassan eltűnnek a lényegi különbségekkel bíró, egymás mellett létező, versengő kultúrák (“világok”) illetve összeolvadnak. Mindeddig a létjogosultságát vesztő történelmi berendezkedések bukásának elősegítői voltak a külső hatások, de a mai globalizálódó világunkban a külső társadalmi hatás egyre kevesebb. Azaz marad a másik variáció, kizárólagosan a társadalmat alkotó egyének elfordulása és a szétesés vagy az átnövés egy más berendezkedésbe. E két lehetőség közötti különbség a társadalmi változások kataklizmatikusságának mértékében van.
Megjegyzem, a jelen társadalmi folyamatok az én szempontomból éppenséggel negatív irányúak. Mint látható a társadalmi olló éppen nyílik, mindez úgy hogy a társadalmi rendszer áttételes összetettsége minden eddiginél nagyobb ill. egyre kevésbé az egyéni képességek szabják meg az egyén társadalomban elfoglalt helyét, sokkal inkább a lassan kizárólagos értékké váló információhoz való hozzáférés mértéke. Mindez pedig eszmei és társadalmi értékítéleti szinten is jól érzékelhető negatív változásokkal jár, amely egyfajta lakmuszpapírként is felfogható társadalmi bírálataink tekintetében. Mivel ebben a globális világban a növekedés fizikai határai már nem adottak, azaz csak a társadalmon belül lehet “társadalmon kívüli” az ember, a korábban leírtak alapján is elmondható, a jövő korántsem látszik biztatónak.
“A másik lehetséges módszertan azon a megfigyelésen alapul, hogy a történelem során nem sűrűn fordul elő egy-egy meghaladottnak nevezett társadalmi vagy politikai rendszer visszatérése, ez magában hordozza annak veszélyét, hogy a házasságot és monogámiát sem lehet többé ráerőltetni erre a társadalomra. Ez esetben egy olyan jövőbeli társadalmi rendszert kell felkutatni, ami a házasság és monogámia szokásjogához hasonlóan ideálisnak tekinthető. Ez pedig nem más, minthogy mindenki dug mindenkivel, azaz a végletekig felfokozott szodómia rendszere, ami egyaránt kielégíti a nők hipergám, valamint a férfiak poligám ösztöneit. Ez esetben a szexpiacra belépni nem tudó fiatal férfiaknak ingyen prostituáltat kell kiutalni, hogy kezdeti frusztrációit legyűrje, illetve a későbbiekben is bármikor visszatérhet a bordélyházakba. Mindezt természetesen a prostitúció 100%-os legalizálásával lehet elérni.”
Megmondom őszintén: elgondolkodtam, miként lehetne kialakítani egy ilyen alternatív rendszert (már csak azért is, mert a szerző nem fejtette ki ezt bővebben). Szerintem ez úgy működhetne, ha az állam kialakítana és működtetne egy állami prostitúciós rendszert, vagy inkább egy állami ágyas rendszert. Ez úgy nézne ki, hogy az állam minden olyan férfi mellé, aki szexuális frusztrációban szenved, kiutalna egy ágyast. Az ágyas, a férfi és az állam között köttetne egy szerződés, mely meghatározná a feltételeket, a bért, és az összes többit. Az ágyas összeköltözne a férfival, és annak teljesítené minden kívánságát. Az ágyas mindezért normális, az igényeit kielégítő bért kapna. Ez a szeretői viszony egészen addig állna fenn, amíg a férfinak meg nem szűnne a szexuális frusztrációja, meg nem oldódnának a párkapcsolati problémái, nem szerezne magának normális párt – onnantól az ágyas feladata feleslegessé válna, és megszakadna a szerződés. Természetesen az ágyasok toborzása nem állami önkényen alakulna, hanem önkéntességen, mondhatni a szabad akarat elvén. Vagyis az egész ágyasi pozíció meg lenne hirdetve, és nagy valószínűséggel ebben a nagy szegénységben és munkanélküliségben lennének is rá jelentkezők.
Mindez valamelyest visszaszorítaná a prostitúciót, csökkentené picit a munkanélküliséget, megszüntetné sok férfiban a szexuális frusztrációt, elejét venné sok erőszakos bűncselekménynek, köztük a nemi erőszaknak és a gyilkosságnak.
Szexuális frusztrációból elkövetett gyilkosságok a szexualitásból kirekesztett férfiak részéről már történt az Egyesült Államokban (George Sodini-eset) és Magyarországon is (Hórák Nóri-gyilkosság). Egy ilyen állami ágyas rendszer elejét venné az ilyen erőszakos cselekedeteknek.
Ez a probléma felületi kezelése lenne, legfeljebb tűzoltás. Természetesen soha nem valósulhat meg, hiszen a nők többnyire a szexuális erejükkel tudnak egy férfit megfogni, és igába hajtani. Közhelyesen: náluk van az összes pina. Ezért küzdenek minden erejükkel a pornó, a prostitúció, és újabban már a még nem is létező szexrobotok ellen, hiszen ha a férfi máshonnan is megkaphatja a számára biológiailag szükséges kielégülést, azzal a nő elveszíti, vagy legalábbis nagy mértékben redukálja azt a képességét, hogy a szexualitásán keresztül megszerezze a számára szükséges hosszútávú kapcsolatot. A társadalom mindig is nőközpontú volt és lesz, ezért nem fog olyan rendszert kialakítani, ami a nők érdekével ellentétes.
Elméleti szinten érdekes felvetés, gyakorlati megvalósulására nincs esély.
A problémát a gyökerénél kellene kezelni: a gyerekek számára biztosítani kell nemcsak a testi, de a lelki egészséget is. Az a fiúgyerek, aki nem találkozott normális féfi példaképpel, otthon nem látott mintát egy jól működő párkapcsolatra, nehezen lesz felnőtt korában teljes értékű férfi, és nehezen fog kialakítani normális párkapcsolatot, pláne ha mellette még az önbizalmát is módszeresen lerombolták, egész életére megnyomorítva a szerencsétlent. Márpedig a modern egyszülős családmodellnek pontosan ez a hatása.
A nagy helyzet az, hogy a társadalom számára a férfiak szinte teljesen értéktelenek, amíg elvégzik a rájuk bízott munkát, így az ő érdekükben közvetlenül kampányolni halott ötlet. A társadalom – és így az állam – számára a nők és a gyerekek az értékesek, mégpedig jelenleg elsősorban a nők, aztán a gyerekek jönnek. Ha sikerülne a gyerekek azon jogait – a nők jogaival szemben! – érvényesíteni, hogy a normális pszichológiai fejlődésükhöz egy egészséges, egész család szükséges, akkor az eredeti probléma talán magától eltűnne.
szerk.
“Szerintem ez úgy működhetne, ha az állam kialakítana és működtetne egy állami prostitúciós rendszert, vagy inkább egy állami ágyas rendszert. Ez úgy nézne ki, hogy az állam minden olyan férfi mellé, aki szexuális frusztrációban szenved, kiutalna egy ágyast.”
Hogy őszintén feleljek, a magyar nők többsége nem kurva. Már pedig ha figyelmesen olvastad a fenti számokat, látható, hogy egyes becslések alapján a magyarországi férfi populáció felének nincs testi kapcsolata. Ha mindegyiküknek egy ágyast utalnánk ki, már megbocsáss, a nők olyan mértékű kollektív prostituálódását kell feltételezni, amit az ő nevükben is kikérek.
Véleményed alapján milyen intézmény, szervezet határozná meg a prioritást? Mint minden állami működtetésű (ellátó)rendszernél, itt is fellépne a csalás és a nepotizmus, vagy a poligám alfák vennék igénybe a “szerződéseseket.”
“Az ágyas összeköltözne a férfival, és annak teljesítené minden kívánságát.”
A gyakorlati érzékedre itt nem térek ki, elég annyi, hogy a tinédzsereknél és a huszonéveseknél a legnagyobb mértékű a nemi vágy (hogy költöznének össze?).
Ha már a szovjetizálás híve vagy, nem a frusztrációt kell úgy általában kielégíteni, hanem a nők egyenlőtlen eloszlásán fontosabb változtatni. Míg egy egyetemista lány idősebb férfiak személyében talál eltartót, “főbérlőt” vagy “gáláns urat”, addig számtalan velük egy korcsoportba tartozó férfi él bármifajta testiség nélkül. Másik oldalon ott vannak a korosabb hölgyek. Ha nem kezeljük a korosztály-problémákat kiemelt területként, minden marad a régiben.
“elejét venné sok erőszakos bűncselekménynek, köztük a nemi erőszaknak és a gyilkosságnak”
Már ne haragudj, de a legvadabb, un. férfibűnözést kiáltó feminista retorikát veszed át. Naggggyon kevés férfi erőszakol és gyilkol nőt.
“a magyar nők többsége nem kurva”
Hanem ribanc?
“visszaszorítaná a prostitúciót” – már bocs, de ez maga lenne az intézményes prostitúció. Nem mintha elítélném a prostitúciót, de vegyük észre, hogy az árak tekintetében sehogy nem jönne ki a dolog. A fix ágyas az a “diáklány gáláns elvtársat keres” kategória kábé. Ennek az ára havi szinten tuti hogy hatjegyű szám. Mégis hogy fizethetné ezt a TÉBÉ? Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen rendeszer lenne, egyetlen forint adót, járulékot és dézsmát sem lennék hajlandó többé fizetni. Nehogy már a sok szerencsétlen kedvéért az én pénzemből prostituálja a nőket az állam!
“Arról nem is beszélve, hogy ha ilyen rendeszer lenne, egyetlen forint adót, járulékot és dézsmát sem lennék hajlandó többé fizetni.”
Pedig most mennyivel jobb, hogy a röhögő zsidó bankárok zsebeit tömködöd, legyen nekik naponta friss ringyó.
“Nehogy már a sok szerencsétlen kedvéért az én pénzemből prostituálja a nőket az állam!”
Rossz oldalról közelíted meg a dolgot. Szerintem a probléma pont az, hogy a szajháskodás társadalmilag ma már teljességgel elfogadott. Gondolkozzunk már egy kicsit. Ki az az igénytelen férfi, aki tényleg egy prostival akar együtt élni, akiben kitudja hány farok járt már azelőtt? Ez pont, hogy inkább a férfiak teljes szintű ledegradálása.
“Szerintem ez úgy működhetne, ha az állam kialakítana és működtetne egy állami prostitúciós rendszert, vagy inkább egy állami ágyas rendszert. Ez úgy nézne ki, hogy az állam minden olyan férfi mellé, aki szexuális frusztrációban szenved, kiutalna egy ágyast.”
Amennyiben ez nem csupán groteszk tréfa, úgy csatlakoznék Kálmánhoz és Caravellához. A gondolat enyhén szólva is meredek. Csupán öt, egymással összefüggő probléma:
1. Praktikusan: A rendszer már létezik. Felmész a netre, kinézed magadnak, bejelentkezel, fizetsz, élvezed a szolgáltatást majd távozol. Adjak jó tippeket? :)
2. Társadalomfilozófiai szemmel: A fejlett világ társadalmai mind úgy rendezkedtek be, hogy valamiféle szociális hálót biztosítanak a legelesettebbek számára. Hogy ez mire terjed ki, az nagyban függ az adott ország gazdasági fejlettségétől és kormányzati filozófiájától. De az, hogy az állam biztosítson puncit, az még Svájcban s Norvégiában sem merült fel soha. Hogy miért nem? Lásd 3. és 4. pont.
3. Költségvetés: Mindenki örülne, ha egy megfelelően gépesített világban olyan jólétet tudna biztosítani az állam, hogy alanyi jogon járna a masszőr, a tengerparti nyaralás és a Porsche. Baromi messze vagyunk ettől. A fizetett punci hasonlóan drága mulatság.
4. Erkölcsi oldal: Az állam – habitusától függően – tilthatja, vagy eltűrheti a prostitúciót. De nem támogathatja. Pláne nem pénzelheti. Soha.
5. Nemek közti esélyegyenlőség: Akkor viszont a magányos öregasszonyokról is gondoskodni kell. Fiúk, jelentkező???
A cikk szerzője azzal zárja gondolatait, hogy elismeri: az időt nem lehet visszaforgatni, a divatjamúlt formák nemigen térnek vissza. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nincs más lehetőség, csak az ingyenprostik. Ugye azért nem ennyire egyszerű a világ?
Igazából tovább vittem Wastrel gondolatait a témában. De a ti ellenvetésetekben is van ráció.
Csak az állami ágyasok bérezésével kapcsolatban annyit, hogy az államilag be lenne szabályozva, mondjuk 120 000 – 150 000 Ft-os minimálbérre. Tény, hogy ebből nem tudná megszedni magát egy prosti (vagyis maradna vállalkozó), de így is akadnának olyan lányok, akik kapva kapnának az alkalmon. Így egyfelől csökkentené a szexualitásból kirekesztett férfiak frusztrációját, másrészt bizonyos állástalan nőknek is megélhetést biztosítana.
Lehet mondani, hogy ne az én pénzemből… de ha belegondoltok, a focisták ennél jóval többet kapnak a mi pénzünkből. A másik meg az, hogy ezt egy nagyobb társadalmat átalakító reform részének tekintem, nem pedig egyetlen programcsomagnak.
Simán belehelyezhető lenne egy olyan nagyobb programcsomagba, mint amit Deansdale felvázolt a blogjában:
http://deansdale.blog.hu/2013/07/15/a_megoldas_01_bevezeto
http://deansdale.blog.hu/2014/01/13/a_megoldas_02_akvaponia
http://deansdale.blog.hu/2014/08/26/a_megoldas_03_a_tarsadalmi_berendezkedes_alapjai
http://deansdale.blog.hu/2014/08/31/a_megoldas_04_adorendszer
http://deansdale.blog.hu/2015/01/23/a_demografiai_problemak_megoldasa
De persze, csiszolgatni kéne még az ötletet… vagy akár elvetni, ha tényleg rossz… de valami megoldás kéne találni sürgősen… Mert ez a sok frusztrált ember a társadalomban robbanni fog egy idő után.
“de ha belegondoltok, a focisták ennél jóval többet kapnak a mi pénzünkből.”
A futbalistákat mind kibaszni Szibériába, a stadionokat eldózerolni.
“Mert ez a sok frusztrált ember a társadalomban robbanni fog egy idő után.”
Minél előbb, annál jobb.
Amúgy Deansdale sem értett velem egyet. Az alábbit írt a felvetésemre.
“A szabad szexnek akkor lenne értelme, ha az emberiség ott tartana spirituális fejlettségben – de nem tart ott. Amíg az ösztönök rabjai vagyunk, amíg van féltékenység meg irigykedés, addig az ilyesmi legföljebb szexuális fantáziálgatás. Megpróbálni megvalósítani katasztrofális lenne, és egyben lehetetlen. Jobb lenne ilyesmiről nem is beszélni a férfiszférában, csak elijeszti a laikus érdeklődőket, illetve megerősíti a gúnyképet hogy abban csak szexuálisan frusztrált férfiak feszengenek.
A prostitúciót hagyni kellene ahogyan a konkrét eladók és vevők megoldják egymás között – ebbe se államnak, se ideológiának nem szabad beleszólást engedni. Ne szervezze, ne ellenőrizze és ne irányítsa semmiféle külső szervezet, mert azzal csak és kizárólag rosszabb lehet. Intézze el mindenki privátban, ne üssük az orrunkat egymás szexuális szokásaiba. Vissza kellene hozni a régebbi korokban még divatos diszkréciót, kurvanagy szükség lenne rá a modern világban.
A társadalmi rendet pedig szerintem egy krízis fogja helyreállítani. Minden elb*szott szokást és modellt az tart fenn jelenleg, hogy extra erőforrásokat pazarlunk rá. Ha erre nem lesz lehetőség, hamar visszarendeződnek majd a dolgok. Ha az állam nem segélyezi az egyedülálló anyákat és munkahelyet sem ad nekik, akkor hirtelen újra szüksége lesz a halnak biciklire… Helyre fog állni a monogámia, mert az a leghatékonyabb rendszer, és krízishelyzetek mindig lesznek, amikor muszáj lesz a hatékonysághoz nyúlni a túlélés érdekében. (Az csak illúzió, hogy a történelem után élünk, és velünk vagy utódainkkal már nem fog történni semmi váratlan katasztrófa.)”
http://deansdale.blog.hu/2015/09/10/mai_feminista_roasting#c28357449
Deansdale-től rendszerint jó gondolatokat kapunk.
A második bekezdés úgy perfekt, ahogy van. Nincs mit hozzátenni.
Ami az első bekezdést illeti: “A szabad szexnek akkor lenne értelme, ha az emberiség ott tartana spirituális fejlettségben” Ez is tökéletesen megállja a helyét. Csupán arról nem esik szó, hogy spirituális fejlettség tekintetében elképesztő különbség van ember és ember között. Miért nem azon munkálkodunk, hogy felzárkóztassuk a lemaradottakat? A Férfihang olvasótáborának túlnyomó többsége szerint – a kommentekből legalábbis ez rajzolódik ki – a féltékenység meg az irigység tök normális. Nem kéne elmagyarázni nekik, mekkora öngól mindez? Lehet, hogy illúzió, de én hiszek a fejlődésben. S még itt a Földön szeretnék megtapasztalni egy olyan világot, amiről Deansdale beszél.
“3. Költségvetés: Mindenki örülne, ha egy megfelelően gépesített világban olyan jólétet tudna biztosítani az állam, hogy alanyi jogon járna a masszőr, a tengerparti nyaralás és a Porsche. Baromi messze vagyunk ettől. A fizetett punci hasonlóan drága mulatság.”
Ez már régen megvalósult volna, ha a jók győznek és nem a rosszak.
“4. Erkölcsi oldal: Az állam – habitusától függően – tilthatja, vagy eltűrheti a prostitúciót. De nem támogathatja. Pláne nem pénzelheti. Soha.”
Ugyan mért nem? A demokrata-vörös demokrata államok mind kurvák. A bankok kurvái.
Ez a prostitúció teljes mértékű intézményesítése lenne. A prostitúció végső soron a nemi ösztönök direkt pénzbeli kiszolgálása. Ennek az intézményesítése éppen olyan véglet, mint a fentebb leírt probléma, azaz ha a népesség tekintélyes része minden emberi erőfeszítése ellenére sem jut szexuális kapcsolathoz és mindenhez ami vele jár. A következménye ugyancsak a férfiúi kezdeményezőkészség megcsappanása lenne.
A prostitúciónak sosem szabad túllépnie egy bizonyos biztonsági szelep szinten mert az társadalmilag már káros lenne. Viszont lehetne tisztességesebben is intézni, dekriminalizálni a prostitúciót.
Megjegyzem a Férfihangon is előhozott, felemlített társadalmi és társkapcsolati problémák valójában bizonyos szempontból megközelítve mind a társadalom prostitualizálódásának az okozatai.
“itt kurva világ van, a lábad a semmibe lóg”
Prostitúció… Édes istenem ez a farizeus gondolkodás… Melyik normálisan kinéző, jó (elfogadható) egzisztenciájú férfi tudja 100 százalékban bebizonyítani, hogy akkor is az lenne a felesége aki, ha csak a Tesco-ban lenne árufeltöltő..?????? De most komolyan. Elfogadhatóan nézel ki, ápolt vagy, kedves vagy ..ez “belépőnek” jó…. És szerintetek ennyi egy férfi…???
Igenis a szexhiány egy férfinál (ha aktív persze) nagy-nagy frusztráció…Persze… belehalni nem lehet..persze.. De hol kezdődik egy ember méltósága….???? Akkor ne vegyen senki jó autót, nagy házat, mert annélkül is lehet élni…!!! És persze férfi erről nem panaszkodik senkinek (mert a “fiúk nem sírnak”) De az ilyen férfiak nagy része 30 éves korára kiköt egy kocsmában ahol mindennap (jobb esetben) spiccesre issza magát, és “eszi” a cigarettát…PERSZE EZ AZ ÁLLAMNAK JÓ, MERT KEMÉNY ADÓT FIZET EZEKÉRT, ÉS HAMARABB “ELTAKARODIK” A ÉLŐK SORÁBÓL TEHÁT MÉG NYUGDÍJAT SEM FOG IGÉNYELNI!! ) Viszont aki szexre költ, lehet hogy a TÉNYLEG KÁROS dolgokra nem fog költeni….ÉS TOVÁBB ÉL… Ugye milyen kínos ezt így olvasni…:)) ?
Ok.. aki NEM AKAR valamivel szembenézni, azt Én sem fogom meggyőzni, úgyhogy ….ennyi…:)))
Szerintem egy hozzászólót sem lehet farizeus gondolkodással vádolni. Mindenki egybehangzóan azt írta, hogy semmi baj a prostitúcióval, csak nem állami feladat. Aki akarja, élhet vele. Mi ebben a képmutatás??
Nekem csak szűz, modellalkatú ágyas kéne. 3 darab.
Én személy szerint nem preferálnám ezt az állapotot, sőt, aki valamelyest megismert már az eddigi hozzászólásaim alapján, az tudhatja, hogy mennyire szörnyűnek tartanám egy ilyen rendszer megvalósulását. ami a házasság és monogámia rendszerének teljes megsemmisülését követné. Ugyanakkor mégiscsak fontosnak tartottam képernyőre vetni ezt a pontot, egyrészt, mert félmunkát végeztem volna, ha ezt nem tenném, másrészt ha a meghozandó, szükségből következő megoldásokat vizsgáljuk, akkor szerintem nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy mindenféle morális nézőpontokat figyelembe véve válogassunk a langymeleg módszertanok közül, melyet semmit nem segítenek, hanem végszükség esetén egy radikális, akár forradalmi rendszer bevezetése volna szükséges, különben a társadalom végső megsemmisülése elkerülhetetlen. Mivel tényleg nem vagyok a macchiavellizmus híve, szeretném, ha elkerülhető volna az általad kiemelt megoldás, és mindaddig, amíg létezik lehetséges, visszafogottabb alternatíva, inkább azokat erőltetni, ám a jelenlegi folyamatok ismeretében elképzelhető az a szituáció, amikor már csak a macchiavellista alapon kigondolt módszer hozhat megváltást.
Jelenleg pedig az a robléma, hogy a fiatalok egy része nem tud a (ki nem mondott) társadalmi elvárások dinamikája tekintetében időben szexhez jutni, és ezáltal lemaradásait később behozni, sokkal súlyosabb, mint a moralizálást meg erkölcscsőszködést erőltetni. Itt van egy probléma, amit meg kell oldani, de több dolgot is látni kell előtte
– Nem kell kötelezni a fiatalokat arra, hogy prostituáltakkal keféljenek, csak akkor, ha a keletkező frusztrációjuk fényében erre rászorulnának, különben a teljesítőképességük is padlóra kerülne. Ez tehát egy lehetőség volna, nem kötelező szertartás.
– Nem kell, hogy mindenki élete végéig ingyen járhasson a bordélyházakba, erre tényleg csak a szexpiacra való belépés, és egy minimális mértékű önbizalom tápolása miatt van szükség. Mondjuk azt, hogy 21 éves korig ingyenes, utána már nem volna TB-támogatott. Nem az a cél, hogy rászoktassuk a frusztrált fiatalokat a kurvázásra, hanem csak annyi, hogy a kortársaival legyen képes tartani az iramot, akár némi rásegítéssel, mert a cikk korábbi bekezdéseiből kiderül, hogy később ez a lemaradás alig, vagy egyáltalán nem behozható. Aki viszont huszonévesen áll neki bordélyházakat látogatni, az már mindenhogy meg van lőve, mert onnantól már az érzelmi sérülései megakadályozzák a nőkkel való egészséges kapcsolat kialakításában.
– Az kéne még csak, hogy az állam ebbe is beleszóljon. Itt tényleg csak egy mentálhigiénés beavatkozásról van szó, abban a korban, amikor ez szükségessé válik, nem pedig állandó kezelésekről, vagy olyan folyamatokról, amit az államnak muszáj volna leszabályozni, esetleg a segélyezéshez hasonlóan megalázó feltételekhez kötni.
– Azok a fiúk, akik félénkek, ám erkölcsi fenntartásaik vannak a bordélyházba járással kapcsolatban, kellene, hogy részesüljenek valami alapvető párkapcsolati tréningben, de nem olyan bullshitözönben, mint amilyenben szexuális felvilágosítás néven részesülnek, mert az siralmas, hanem valódi, együttélésre, házasságra és felelősségre való felkészítésben, akár minimális, de a tartós kapcsolat fenntartása érdekében nélkülözhetetlen PUA oktatással karöltve.
Edit: Egyébként furcsállom a negatív hozzáállást ehhez a ponthoz, mert az ötletet pont az általatok nagyon preferált “nagyszüleink praktikái” gyűjteményből vettem. Nekem legalábbis több rokonom egymástól függetlenül említette, hogy a régi időben, ha az agglegény nem jutott lányhoz időben (ami abban a korban kb. 16-17 évet jelentett), akkor amolyan felnőtté avatási szertartásként az apja elvitte bordélyházba. Emellett ugyanezt modern köntösbe bújtatva a MGTOW szcéna is preferálja. Tehát nagyanyáink akkor mégsem voltak annyira bölcsek, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy egyesek egotripjét rendkívül meghatározza az, hogy ne segítsünk a bajban lévő fiatalokon, mert akkor mihez képest képzelhetné erkölcsileg vagy épp nőzköz való viszonyában felsőbbrendűnek magát?
Ez így már sokkal cizelláltabb. Szerintem is jó, ha a fiút az apja elviszi a bordélyba, s imádtam volna, ha ilyen apám lenne. Sajnos azonban a legtöbb gátlás azokban van, akiknek az apjuk is gátlásos, azoktól pedig hiába várnánk ezt a lépést. A negatív hozzáállás pedig az állam támogató szerepe kapcsán jelent meg és elsősorban Pash Cutter javaslatát illetően.
A “diákbérlet a bordélyba” elgondolás már nem annyira groteszk, de továbbra is megvalósíthatatlan. Csak ismételni tudom magam, miért:
Költségvetés: Mindenki örülne, ha egy megfelelően gépesített világban olyan jólétet tudna biztosítani az állam, hogy alanyi jogon járna a masszőr, a tengerparti nyaralás és a Porsche. Baromi messze vagyunk ettől. A fizetett punci hasonlóan drága mulatság, még Svájcban s Norvégiában sem merült fel soha.
Erkölcsi oldal: Az állam – habitusától függően – tilthatja, vagy eltűrheti a prostitúciót. De nem támogathatja. Pláne nem pénzelheti. Soha.
Nemek közti esélyegyenlőség: Akkor viszont a magányos – kövér, büdös, pattanásos – csajokról is gondoskodni kell.
“Szerintem ez úgy működhetne, ha az állam kialakítana és működtetne egy állami prostitúciós rendszert, vagy inkább egy állami ágyas rendszert.”
Ingyen sör után ingyen pina. A haza fényre derül!
Igazából a benzint is ingyen kéne adni, meg az áramot, gázt, vizet, mert pénz az van itt annyi, hogy még a nyújorki bankár is ebből dőzsöl.
Még annyit, hogy bevallom, hogy a cikket nem bírtam végigolvasni, mert kurvahosszú és nagyon kevés értelmes gondolatot találtam az első néhány bekezdésben. A keretes cikkből például alig derült ki, hogy mi a keret szerepe egy párkapcsolatban. Itt viszont már odáig ment, hogy egyáltalán nem volt megemlítve a szövegben, hogy mi is az “időeltolódás törvénye” (rákerestem, mivel ugye nem olvastam végig). Az alapvető kohézió hiányzik. Erősebben megvizsgálva a cikket, legalább van benne önkritika: “Fontos levonni az alapvető tanulságokat a fenti ömlenyből, ezért – egyben mintegy összefoglalásként is – lássuk a legfontosabb megállapításokat zanzásítva.” Aztán zanzásítva folytatódik az ömleny. Zanzásítaná valaki, hogy mi a fasz az “időeltolódás törvénye”?
“Zanzásítaná valaki, hogy mi a fasz az “időeltolódás törvénye”?”
Zanzásítva: a férfiak életpályája egy bizonyos kor után, ami jelen cikkben a középiskola fog át, végérvényesen kettéágazik. (Kb. ahogy az időutazós filmekben egyszeri, véletlenszerű események nyomán kialakul egy új idővonal.) Namármost: aki 18 éves kora előtt nőt/ nőket szed fel, az nagy eséllyel alakít ki a későbbiekben párkapcsolatot, míg aki szűz marad, nélkülözni kénytelen azt a tapasztalatot és sikerélményt, ami egy nő felszedéséhez kell.
Hogy miből áll a megkésettség? Mind a PUA-irodalom ismerete, mind ómega-szintnél valamivel jobb kezdeményezés, sőt gyakran a nőnem iránti vágy időbeli csúszással jelentkezik, akkor, amikor a nők preferenciái gyökeresen átalakulnak és megváltozik a szexpiac is.
Még rövidebben: ha egy férfi tizenévesen nem kezd nemi életet és huszonévesen nem alakít ki tartós kapcsolatot, a korábban érő lány kortársaik rég egy alfánál kötnek ki, komolyabb nők esetében elköteleződnek.
Kedves Kalman!
Nem a víz a hülye, ha a kacsa nem tud úszni :) Ha hajlandó lettél volna elolvasni a cikket, akkor érthetnéd, hogy ez az írás nem egy fizikatankönyv, ahol a definíció a lényeg, hanem egy folyamat ismertetéséről van szó, és ez a folyamat maga az időeltolódás törvénye, nem pedig egy egymondatos definíció, ami kielégíti azon vágyadat, hogy itt ne szülessenek 3 mondatosnál hosszabb cikkek, mert az a te egomán világodnak nem megfelelő. De tessék, csak a te kedvedért leírom neked egy mondatban a definíciót, mert tényleg nem az a lényeg, hogy megérts egy folyamatot, amit a társadalomkutatók, statisztikusok egyáltalán nem vizsgálnak, és ezért a cikk mellé betűzött, a tartalomhoz egyébként csak lazán kapcsolódó statisztikai adatok magyarázatán felül muszáj volt egy fiktív esettanulmányon keresztül szemléltetnem a folyamatot. Csakis az számít, hogy a te roppant egyszerű, egoval tömött érzelmi világod stimulálva legyen egy kicsit. Tessék a definíció:
“A múltban keletkezett súlyos hibákat és mulasztásokat az egyén nem tudja a jelenben megoldani, mert a modern társadalmi dinamikák ezt nem teszik lehetővé.”
Az ehhez kapcsolódó további állítások a következők:
– Ha a probléma nem kerül megoldásra annak keletkezési helyén és idejében egy elfogadható időtávon belül, az a probléma a későbbiekben súlyos személyes válságok kialakítója lesz az egyénben.
– A fiatalkorban keletkezett traumákat, mivel korodból adódóan nem magad rendelkezel az életeddel, a definíció szerint lehetetlen felnőttkorban orvosolni, amikor már önálló életvitelt vezetsz, maximum kinőheted őket.
– További következmény, az előző pont szálát tovább varrva, hogy felnőtt életed akkor lesz csak boldog, ha nem csupán sikert érsz el, hanem a képzeletbeli serpenyőn a pozitív és negatív élmények erősen a pozitív oldalra billennek, máskülönben az összeszedett fiatalkori traumák és beteljesítetlen álmok örökre negatívan befolyásolják a mentális állapotodat, és így a teljesítményt.
– A kortárs társadalmi elvárások mindig egyfajta átlag felé konvergálnak, az átlag pedig ez esetben 50%-ot jelent. Ez az állítás szükségszerűen megával vonzza azt a következményt, hogy akármilyen elvárásról is beszélünk, 50% szükségszerűen kudarcot vall és így a lúzer kalapba kerül.
Érdekes, hogy a keretes cikkel ezzel ellentétben pont az a bajod, hogy nem elég hosszú, mert kimaradt belőle pár nélkülözhetetlen információ (amikről egyébként odaírtam a végére, hogy a következő részben kerülnek terítékre, mert új fogalom behozásához van szükség a további magyarázathoz, de ez a tény ne is zavarjon). Ha kérhetném, igyekezz legközelebb egy noname troll szintjénél többet hozni, hiszem, hogy képes vagy rá. :)
Halálos Hajnal
I miss Libsifemcsiszingli…
Nem tudok mit mondani, lévén nem tudom hogyan működnek a mai huszonévesek.
Személyes benyomásom alapján hosszú távra jó nőt szerezni manapság nehezebb, mint korábban volt, de nem lehetetlen. Amint lehetetlenné válik, az egész rendszert kidobhatjuk a szemétbe.
Éppen ezt a “menthetetlen vagyok” dolog sugallmazását vetettem korábban Wastrel szemére. Nem gondolnám hogy minden eleve el lenne rendelve az egyének jövőjét illetően.
A konstruktivitásról meg annyit, hogy az ellenkezője biztos nem vezet sehova, így marad ez. Másik részről azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mi sem a saját korszakunkon kívül létezünk, így többé (vagy a szerencsésebbeknél) kevésbé mi is osztozunk annak hibáiban. Ebből adódóan nem biztos hogy helyes a mi “oldalunk” szemlélete sem a párkapcsolatok, nők, szerelem és hasonlók tekintetében. A “mi oldalunkon” itt a férfiakat értem persze. Gyakran lejön a hozzászólásokban, hogy a párkapcsolati problémákért manapság kizárólag a nők a felelősek, a szabadjára engedett sötét ösztöneik. Ez pedig így durva torzítás, valótlanság.
Mindenesetre az általad említett nőkre vonatkozó jelenség nem újkeletű: Fiatal lányok ugye… no meg persze ott a másik oldal is…
Ha a sok sérülést kisgyerekkorban szedted össze, amikor még nem tudsz védekezni ezek ellen, és a személyiséged még kialakulóban van, emiatt minden feléd intézett stimulusra hatványozottan érzékenyebb vagy, mint felnőttkorban, akkor sajnos azt kell mondjam, profi segítség híján menthetetlen vagy. Akármennyire is nem tetszik, engem személy szerint nem az egosimogatás meg a kegyes hazugságok érdekelnek, hanem az igazság mindenáron történő megismerése. A szociológusok egyöntetűen állítják a szegényekkel való foglalkozás, ill. a szegénység lélektanának vizsgálata során, hogy aki félelemben, neurózisban él, az kizárt dolog, hogy sikeres lehessen akár a hivatásában, akár a magánéletben. A profi segítséget meg arról ismerheted fel a mai világban, hogy vagy kurva sokat kellene fizetned érte, vagy max annyit tesz, hogy felír neked pár némítóbogyót, amivel szép, növényi szinten élő zombivá válsz. A sikertelen emberek meg ott vannak végleg meglőve, hogy egyrészt a hagyományos családmodell felbomlásával az elesettekről való gondoskodás kötelessége gyakorlatilag megszűnt, ill. átvállalta az állam, ami meg nem tud és nem is akar hatásosan segíteni az embereken, másrészt ahogy nyílik a társadalmi olló, úgy kezdenek a gazdagok és sikeresek egyre inkább kiválni a társadalomból és megalapítani a saját ökoszisztémájukat, és már külön vallásos jelentőséget tulajdonítanak a sikernek. Pl. ha sikeres akarsz lenni, akkor kerülnöd kell a negatív, panaszkodó embereket, mint a leprásokat, mert a viselkedésük átragad rád, mint valami szörnyű járvány, és akkor te is sikertelenné meg negatívvá válsz. De a vonzás törvénye is ugyanerről szól pepitában, a Titok c. könyv, ill. film pár évvel ezelőtt hatalmas nagy szektás imádatot gerjesztett.
Az hogy hatévesen bántalmaztak, hogy mérgező szüleid voltak és hasonlók baromira nem az a kategória hogy tizenkilenc évesen még szűz valaki. Nem ugyanaz a műfaj. Az előző kategória a személyiséged része lesz, az TE magad leszel, az utóbbi meg “csak” hat rád.
Másrészt ha az általad leírt dolog egyirányú folyamat lenne, már évezredekkel ezelőtt visszafejlődtünk volna az őrületig, ahogy minden generáció elmélyítette volna az előzőek hatását, hozzátéve a maga őrületét is. Szóval vannak ellentétes irányú hatások is. Az emberi psziché képes gyógyítani önmagát, egy pszichodoki is legfeljebb segít neked gyógyítani önmagadon.
Érdekes módon a siker és sikertelenség viszonyrendszerét és mikéntjét te is ennek a felső egy százaléknak a szemével nézed.
“a párkapcsolati problémákért manapság kizárólag a nők a felelősek”
Így kerek a mondat.
Tökéletesen egyetértek Elekkel. Csupán pár kiegészítés:
Szerintem nem akkora gáz, hogy még nem voltál nővel. Én is húsz körül jártam, amikor túlestem rajta. A mostani eszemmel visszagondolva nem a késői időpontot bánom. Sokkal inkább azt sajnálom, hogy akkoriban még egyáltalán nem állt rendelkezésre semmiféle red pill és PUA irodalom. Imádnám, ha ma lennék húszéves. Egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal sikeresebb volnék a csajozásban, mint amilyen voltam.
Azt meg ne hagyd, hogy a negatív hangok eltérítsenek. Ha minden haverod kórusban üvölti, hogy a kókusz fagyi rossz ízű, elhiszed nekik? Szerintem èrdemes inkább megkóstolni. Ha létezik bármi, ami értelmet ad a létezésnek, úgy a szerelem, a szex és a gyerekek mindenképp ilyenek.
Nem akarlak nagy reményekkel kecsegtetni, ezért nem is teszem, feltételezem, hogy nem a kis lelked ápolása végett látogatod a Férfihangot. Teljesen menthetetlen nem vagy, mert én szentül hiszek abban, hogy minden súlyos válságból van kiút, minden problémát meg lehet oldani, csak éppen a társadalomnak nem érdeke az elesettjein segíteni, mert verseny van, meg erősebb kutya baszik, ami összeegyeztethetetlen a hagyományos civilizációs és társadalmi értékekkel, ami nem olyan rég még azon a paradigmán alapult, hogy a társadalom felsőbb rétegei felemelik magukhoz a szegényebbeket, és így lesz prosperáló aranykor. Meg különben is, Afrikában éheznek, mit érdekeljenek másokat ilyen piszlicsáré problémák, hogy férfiak tömegei ábrándulnak ki a nőkből, társadalmi összeomlás veszélyét generálva?
Amit tudok javasolni, és gyakorlatilag ez az egyetlen használható tanácsom a szituációra, hogy a te személyes válságod megoldásának módja a monk mode. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 1 éves időtartamra teljesen kicsatlakozol a társadalomból (tehát a MGTOW 5. szintjén tanyázol), és ezidő alatt rendbeteszed az életed. Nagyon fontos a kapcsolatot minden ismerőssel szakítani a legszűkebb baráti köröd kivételével, akár a családoddal is, mert a társadalom nem tolerálja, ha változni akarsz, mert az senkinek nem tetszik, ha véletlen föléemelkedsz státuszban, vagy szorgalmasan véghezviszel valamit, amihez mások a lustaságuk okán képtelenek, tehát ha fejlődni akarsz, akkor mindenki igyekszik majd téged visszahúzni a maga szintje alá. A következő a menetrend:
– Először is alaposan megtervezed a menetrendedet az elkövetkező 1 évre. Minden órát osszál be, nem lehet haszontalan időtöltés. Be kell iktatnod némi testedzést (ez nem csak a fizikai megjelenésed javítja, hanem a mentális egészség szempontjából is fontos!), meg kell tanulnod egy hasznos, pénzkeresésre alkalmas képesítést (felejtsd el a szakmákat, meg a diplomát, mert hosszú idő, sok pénz, és lófaszt sem ér önmagában, csak a munkáltatók mentális maszturbációja szempontjából fontos), meg kell ismerned jobban önmagad, képességeidet, és mi az, ami fejlesztésre szorul és meg is tudod valósítani önerőből.
– Minden nap legyen egy gyors edzés, és heti 3x egy nagyobb. Az edzésprogramokhoz én nem értek, meg fizikai kondíciótól is függ a megfelelő program, de nem nehéz utánanézni a neten.
– Még indulás előtt írj össze egy listát olyan könyvekről, amiket el szeretnél olvasni, és minden héten olvass el legalább egyet. Ami nagyon jó, az kétszer is. Minden könyv önfejlesztésről szóljon (akár szakmai, akár életvitel, akár csajozás).
– A könyvolvasás mellett művelődj neten is. Ha tudsz angolul, javaslom a Return of Kings, a Reddit Red Pill és az Alpha Gameplan oldalakat, nekem ezek a személyes kedvenceim, de más, hasonló oldalak is szóba jöhetnek.
– Legalább minden második nap mozdulj ki, akkor is, ha időd legnagyobb részét gép előtt töltöd. Akár össze is kötheted a kimozdulást a napi testedzéssel.
– Külső segítséggel állíts össze egy megfelelő étrendet, és mindenáron ragaszkodj hozzá! Fontos a vitamindús étrend, de ne vond meg magadtól a kulináris élvezeteket sem. Ez az időszak nem a böjtről szól, pont ellenkezőleg, a megfelelő étrend sokkal fontosabb minden más tényezőnél! Nyilvánvalóan a társadalomból kicsatlakozott állapotban fokozottan ki vagy téve a negatív belső világod burjánzásának, és így a depressziónak, pánikbetegségnek, elfojtott neurózisoknak. Egy jó étrend ezeket segít megelőzni! A depresszió kialakulását pl. segítheti a D-vitamin hiánya, ezért is nagyon fontos a vitamindús táplálkozás és életvitel (légy sokat a napon, amikor jó idő van).
– Ha nincs érdekes hobbid, mindenképp keress egyet, amit a társadalom izgalmasnak tart. Én DJ vagyok, ennél bugyinedvesítőbb hobbi nem kell :) Videójáték, bélyeggyűjtés nem megfelelő, extrém sport, világjárás király! Ne csüggedj el, ha nincs pénzed művelni ezeket a dolgokat, a fokozott érdeklődés és az adott témában gyűjtött műveltség remek kiindulási alap, az aktív részét meg véghezviszed akkor, miután befejeződött a monk mode, és felszabadul némi fölös energiád.
– Pénzkeresés: ez lesz a legnehezebb. Munkahely szóba sem jöhet, mert ahol függő helyzetbe kerülsz mások hatalmától, ott szabotálhatják az erőfeszítéseidet. Javaslom a freelancerkedést, ha rendelkezel valami értékes szaktudással, de ha nem, akkor a fő feladatod egy ilyen képesítést megtanulni (webfejlesztés, kreatív írás, copywriting, programozás és grafika jöhet szóba elsősorban), és minél előbb alkalmazni az anyagi gondjaid megoldására.
– További potenciális tevékenységek: külső fejlesztése (fejlessz ki némi ízlést az öltözködésed terén), elmaradt orvosi kezelések bepótlása, amennyire anyagi lehetőségeid engedik: fogászat, plasztika, vérkép, pszichológus, ha rászorulsz. PUA/redpill anyagok olvasgatása. Fél év után kimozdulás, és gyakorlás.
Ez az 1 év pokoli lesz, de kizárólag egy ilyen radikális és intenzív tréning hatására hozhatod be a hátrányaidat a társadalommal szemben. És ha ezen a módon mented, ami menthető, lehet hogy lesz egy nagyon szar éved, de utána minden további évre életed végéig úgy tekinthetsz vissza, hogy kurvára megérte! Én legalábbis személy szerint nem látok más kiutat, de a monk mode segíthet. Onnan tudom, hogy én is ezt csinálom jelenleg, 3 éve élek önkéntelen cölibátusban, társadalmi kitaszítottságban, anyagi kiszolgáltatottságban, túl vagyok egy mentális leépülésen és klinikai depresszión. Csak én olyan szinten el vagyok baszva, hogy én úgy láttam, nekem legalább 3 évre van szükségem a teljes rendbetételemhez. Az első évem arra ment el, hogy az anyagi válságomat kicsit enyhítsem, illetve mentálisan stabilizáljam magam, ami azt jelenti, hogy mostanra sikerült megszabadulnom a pánikbetegségemtől és a depresszióra való hajlamomtól. A második évben nekiálltam saját terveim megvalósításának, ami egy saját vállalkozást jelent olyan területen, amit mindig is szerettem volna megvalósítani (online zenekiadás), leépítettem személyiségemnek azt a részét, melyeket a boldogságomat akadályozó tulajdonságoknak gondoltam, lett egy szakmám, amit a munkaügyi központ csak úgy odabaszott elém, és nekiálltam a korábbinál sokkal intenzívebben red pill meg önfejlesztő cuccokat olvasni. Most indult el a 3. év, most indultam el a második vállalkozásommal (freelancerkedés), hogy a zenebizniszembe némi pénzt pumpálhassak, ebben a hónapban jön meg az első bevétel a zenélésből, és a 3. év végére szeretném elnyerni a teljes anyagi függetlenségemet, illetve, ha minden igaz, gazdagabb leszek egy informatikus diplomával is, ugyanis még 2012-ben elkezdtem egy képzést, és ez az utolsó évem. Emellett ebben az évben végre készen állok a társadalomba való visszacsatlakozásra, amire eddig sem anyagi, sem mentális, sem más szempontokból nem volt lehetőségem. Szóval nagyon durván meg vagy lőve, és vagyunk még páran, de én egyértelműen a monk mode-ot preferálom eme probléma megoldására. Ha nem kezded el, akkor úgyis rákényszerít majd az élet, szóval célszerűbb minél hamarabb túltenni magadat rajta :)
Ha esetleg érdekel a téma, tudok (angol nyelvű) cikkeket hozni az induláshoz.
Szinte minden lépés, amit leírsz, tök pozitív és támogatandó. De minek a monk mode? Sokkal hasznosabb ugyanezt végigjárni anélkül. Csak azokat az emberi kapcsolatokat kell lépíteni, melyek visszahúzóak. Felesleges lemondani az energiát adó környezettől és a csajozásról.
A monk mode a nem domináns személyiségű emberek csodafegyvere, hidd el nekem, hogy a legtöbb férfi gammahím pozíciótól lefele fokozottan és súlyosan ki van téve a társadalom rosszallásának, vagy – mint az én esetemben is történt – a közvetlen család szabotáló tevékenységének. Mivel a fő kritérium az, hogy az illető kiszabaduljon a számára pokoli állapotból, ezért a legjobb minden kockázati faktort kiiktatni ezidő alatt. Egy gammahím nem tud puszta dominanciából ellenállni a társadalmi nyomásoknak, ezért kell a monk mode-ba beiktatni az ideiglenes cölibátust. Ezenfelül nem mindenkinek ád a sors motiváló és tartalmas közös programokat szervező barátokat, lehet hogy a srác baráti köre ilyen tunya passzív emberekből áll, akik egy idő után bizonyosan visszahúzzák magukhoz a posványba. Nem véletlenül olyan a monk mode amilyen, nem én találtam ki a módszertant.
A monk mode segít képbe tenni önmagad, hol vagy, mit csináltál, mit akarsz csinálni. Fogd fel, mint egy rebootot.
A fentiekhez én még hozzátennék némi aktív meditációt. Nincs igazán semmi ami pótolni tudná. Belül végső soron önmagunkkal kell, a magunk félelmeivel és fájdalmainkkal megvívni a harcot, azaz odabenn is el kell kezdeni rendet rakni. Minden cselekvés belülről indul.
Én még bírom ezt a helyet is.
Egyetértek. Voltak olyan lányok, akikkel találkozgattam egyszer-kétszer. Sőt, még régen volt egy fél éves kapcsolatom is. Nagyon erős katalizáló hatásuk volt ezeknek, ezt szeretném újra megtapasztani, hogy máshol is sikeresebb legyek (és következésképp ebben is)
Köszönöm! Az önfejlesztés érdekel nagyon, angolul is jöhet bármi.
A radikális kivonulás a társadalomból nekem nem működne, pont amiatt, mert így jobban ki vagyok téve a depressziónak. Viszont e nélkül is valósítgatom meg ezeket a pontokat szépen lassan. A fejlődésben hiszek. Mégpedig a lassú, de biztosban.
Na az étkezésemre ráférne egy jó adag (haha) reform. Utána is nézek, hogy mit tudnék kihozni a lehetőségeimből. Ami a pénzt illeti, az évek múlva fog megoldódni. Én is szabadúszó szeretnék lenni majd. Mozogni szoktam, igyekszem minél többet. Értékelhető hobbijaim is vannak, amiket szeretnék szenvedéllyé alakítani.
Minden tiszteletem azért, amit végigcsináltál. Én nem tudnám, mert nincs elég akaraterőm hozzá. Igyekszem ezért a kevésbé radikális változtatásokat választani. Amikor nagyon nekikezdtem valaminek, abból az lett mindig, hogy abbahagytam nem sokkal később.
Lehet hogy a kivonulással ki leszel téve a depressziónak, ha viszont NEM teszed meg, úgy ezernyi más, esetleg még rosszabb dolognak leszel kitéve. Arról nem is beszélve, hogy így mindig másokra leszel utalva.
Döntsd el, mivel jössz ki jobban hosszútávon. Brotip: azzal a legkevésbé sem, ha barátnőd van.
Lassan kezdelek megérteni. A hozzászólásban leírtakkal egyetértek, szerintem is nagyjából ezek a dolgok működnek. Kőkemény vagy, hogy 2 éve csinálod!
Köszönöm a sok választ! Nem is hittem volna, hogy ennyit kapok.
Jó, hogy leírtam. Gondolkoztam azóta, kezd körvonalazódni a következő lépés. Félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy nem online terápián vagyok, nem is szeretném, ha a Férfihang átalakulna Anonim Aszexuálisok gyülekezetévé :D De az is biztos, hogy rengeteg, ezen a téren nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb ember van itt. Bármiféle ötletet, meglátást, kritikát örömmel fogadok.
A végső célom az, hogy teljes és egészséges életet éljek úgy, hogy a környezetemnek is használok. Ehhez elengedhetetlen a férfi-létem tudatos megélése. Annak pedig elválszthatatlan része a csajozás (sajnos vagy hálistennek). Tehát a MGTOW nekem nem járható út. Legalábbis mostanában semmiképp se. Az életem többi területén annyira visszahúz ez a frusztráció, hogy muszáj mostanában enyhítenem rajta. Nincs más választásom, valamilyen formában be kell építenem az életembe a lányokat.
Szerencsére nem vagyok annyira elrontva, mint amennyire az első hsz-omból tűnhet. Elég nehéz természet vagyok, de a legnagyobb baj mégis az önbizalomhiány. Különösen ezen a téren.
Amit szeretnék a közeljövőben, az a tét nélküli találkozgatások lányokkal. Minél többel. Eddig teljesen kizártam az életemből őket és az nem működött. Marad ez. Lényegi változtatás az eddigiekhez képest, de nem túl irreális cél. Remélem…
Most pedig következnek valószínűkeg a legnehezebb mondatok, amiket valaha is leírtam: szeretnék ehhez segítséget kérni. Olyan PUA/Red Pill/józan paraszti észen alapuló tanácsokat, amik segítségével minél hatékonyan tudom azt elérni, hogy egy szimpatikus, de még ismeretlen lány szívesen találkozzon velem szervezetten és ott jól érezze magát. És én is :)
Olvasgattam egyébként korábban PUA ill. Red Pill irodalmat, a Férfihangnak is évek óta örülök, tehát nem a kályhától kell indulni. Viszont most kifejezetten ez a kis szelete érdekel a rengeteg ilyen témájú anyagnak. Angolul is elboldogulok.
Személy szerint nem hiszek a varázsmondatokban meg hasonlókban, nem gondolnám hogy olvasmányokból az általad kívánt tudást meg lehet szerezni. Amúgy is személyiségtől, külsőtől, érdeklődéstől és ezer mástól is függ, hogy kinek mi működik.
A magam részéről egyetlen ezzel kapcsolatos javaslatom van. Minden mögöttes szándék nélkül, az életed normál megélése mellett, beszélgess a nőkkel, lányokkal. Mindenhol és mindig, minél többet. Ne direkt csajozási, fölszedési szándékkal. Mindig legyen egy mondattal több, amit hozzájuk intézel, kérdezd őket, figyelj rájuk. Társaságban hallgasd meg őket. Azt is mondhatnám hogy szocializálódj, de nem pusztán erről van szó. Az emberek ritkán kapják meg mások osztatlan figyelmét, a nők pedig kifejezetten szomjazzák azt, így meglehetősen sok dolgot tanulhatsz meg tőlük. Másrészt van a nőknek egy fantasztikus kisugárzása, amivel jó feltöltekezni és ha nem kényszeríted őket direkt udvarlást fogadó nemi szerepbe, ha érezteted velük hogy érdekel téged az amit gondolnak, éreznek, meg fogsz lepődni. Segíteni fog ellazulni és nem rágörcsölni erre az egész csajozási dologra. A többi meg jönni fog magától, ahogy aktívabbá válsz.
Edit: Természetesen az olvasmányok is javasoltak. Már fentebb említett helyeken kutakodj. A varázsmondatok kapcsán inkább az ilyen én ezt mondom, ő azt mondja direkt PUA dolgok elkerülését értettem.
“ha érezteted velük hogy érdekel téged az amit gondolnak, éreznek, meg fogsz lepődni.”
Mert leszarják.
Köszönöm Eleknek is és Big G-nek is. Nem varázsmondatokra gondoltam, hanem általános dolgokra. Abból pedig most kaptam eleget. Mystery könyvét már meg is találtam angolul, a valóságshow-t is megkeresem mindenképp. Meg a többit is :)
Nagyon szívesen. Újra hangsúlyoznám, hogy sokkal inkább azzal törődj, hogy milyenné válj, mintsem hogy milyennek lássanak. Szóval ne annyira Mystery, Matador, Tyler meg a többi hasonló, azaz kevesebb PUA és több Red Pill.
Ha a direkt dolgokkal is szeretnél foglalkozni, akkor ahogy említettem sokat járj társaságba, tanulmányozd más emberek testbeszédét, gyakorold hogy milyen módon tudsz társalgást kezdeményezni, fenntartani, lezárni (nem csak nőkkel). Foglalkozz a nonverbális kommunikációval, elvégre a kommunikációnk 70-90%-a nem a beszéd direkt szavai és ha ebben profi vagy, szinte mindegy mit mondasz.
Szóval ilyesmik: Rollo Tomassi: The Rational Male; Mark Manson: Models; Allan and Barbara Pease testbeszéd könyvei; Joe Navarro: Beszédes testek; https://www.reddit.com/r/TheRedPill/ jobb oldalon a theory reading alatti linkek; Robert Glover: No More Mr Nice Guy; illetve hogy mit értek nonverbalitáson, némi PUÁs anyag, ami szerintem igazán szórakoztató és hasznos lehet: Rapid Escalation , Sexual Escalation Mindsets
A Férfihang Csajozás rovatában megjelent cikkek között is vannak egész jók, különösen ajánlom Dennis fordításait. Nekem nagyon sokat segítettek.
A cikkben említett fiatal férfiak számára a megoldás szerintem az önfejlesztés, ismereteinek háttértudásának egyéniségének folyamatos fejlesztése természettudományos, kulturális, testfejlesztő sport, területeken. Időben kezdve fejleszti az intelligenciát és az egyéniséget, kifejleszt egy olyan személyiséget, aki felkelti a nők érdeklődését, és aki nem fog rossz kompromisszumot kötni, mert rájön, hogy a párkeresés nem életcél, csak egy területe az életnek. Az idő érték, akinek ideje van, annak lehetősége van. El kell kezdeni építkezni, nem holnap, hanem ma.
Professzionális hozzáállás. Így kéne mindenkinek.
Az élet csak egy púp a hátunkon, minél előbb le kell tudni, oszt heló.
Persze, már csak olyan nőt kell találni, aki mindezeket becsüli, és képes ezekért tisztelni is a férfit, és rendbe is leszünk.
Hogy hány ilyen van a Földön? Legjobb esetben pár ezer. Good luck findin’ them.
Ehhez mit szóljunk? Egyesek szerint Neill Strauss bevette a blue pill-t.
Neil Strauss: The Truth – An Uncomfortable Book About Relationships
Neil Strauss: ‘My thinking was: If this woman’s going to be naked with me – I must be OK. It doesn’t last’
Neil Strauss’ The Truth Interview – AskMen
Harminc dodóért adja a könyvét. Kell a hírverés…
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/3o9bsr/neil_strauss_author_of_the_game_prostrates/
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/3o9an3/neil_strauss_and_settling_down/
https://www.reddit.com/r/IAmA/comments/3pe3qg/i_am_neil_strauss_i_wrote_nyt_bestselling_books/
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/3pi06x/neil_strauss_ama/
Bumeráng
A tényleges megoldás: hagyni az egész párkapcsolati cirkuszt a francba. Feleannyit nem ér az egész, mint amennyit kínlódni kell vele. Minimális boldogságért cserébe begyűjtesz felmérhetetlen mennyiségű idegbajt, lelki sérüléseket, és még az önbecslésed is tönkre megy. Kinek hiányzik ez?
Ja igen…a válóperes ügyvédeknek. Ők remekül megélnek, nem is rosszul.
Ha valaki esetleg abban tévhitben leledzene, hogy modernkori “találmány” a hipergámia , meg a feminizmus az oka a nők ribanckodásának, akkor tanulságul:
Egymillióan kérték a kegyelmet, de hiába
Csaknem éjfél volt 1922. október harmadikán, amikor az észak-londoni Ilford lakóit egy az utcán kétségbeesetten kiáltozó és zokogó nő jajveszékelése verte fel álmukból. A hamar kiérkező rendőrök szeme elé egy elvérző férfi eszméletlen, földön heverő teste és egy fölötte jajveszékelő nő látványa tárult. A halálán lévő férfi Percy Thompson, az önkívületi állapotban lévő nő pedig a felesége, Edith Thompson volt………
https://pierrepoint.blog.hu/2021/11/26/egymillioan_kertek_a_kegyelmet_de_hiaba
Afgánban vajon mekkora most ribancoskodás? Na ugye agyas, annak a feltételeit pont hogy femin rendszer teremti meg.
Darwin – díjassal találkozni mindig megtiszteltetés……..
Lerágott csont ez már bmeg. A hipergámia egy természetes ösztön, ami evolúciós szempontból hasznos (volt évezredekig). A feminizmus mint minden izmus egy mesterséges dolog, társadalmi irányzat, mely semmilyen szempontból nem hasznos. Hipergámiának is megvannak a maga természetes és mesterséges akadályai, éppígy a maga természetes és mesterséges felhajtó körülményei is. Persze részedről csak a szokásos női ellenérv jön, a “te hülye vagy én meg az okos” érvelés formájában.
Erőst kíváncsivá tettél, mi volt a haszna (évezredekig?!) a hipergámiának evolúciós szempontból?
Ezért vagy te is Darwin díjas, mert a tények nem zavarják meg a hitedet.
Kíváncsivá tettél, mik a természetes és mesterséges “akadályai”(sic!) a hipergámiának, no meg a “felhajtó körülményei” is egy külön misét megérne…..
Mi lett volna a haszna vajon, hát a kedvenc témád mama, az utódlás/gyerek. Az hogy ma egy sima találkozós, kúrogatós kapcsolathoz is hosszú elváráslista meg komoly egzisztenciális elvárások tartoznak, az többnyire elmeroggyantság mint inkább haszon.
A hipergámia természetes korlátai: kinézet, életkor, gyerekek száma. Mesterséges korlátai: vallások, kultúrák. Felhajtó körülmény mint mondjuk a mai politikai nő (f)elnyomó rendszer (minél magasabb pozíciókba). Természetes felhajtó körülmények: közösségi média, férfiak tömeges nyáladzása egy bikinis fotóra, lájkgyűjtemények.
Na ezzel meg is érkeztünk az első bekezdésedhez, láthatod elég sok tényező van professzor asszony, most már mehetsz a misére.
Kissé felületes vagy szívem, gyereke bárkitől lehet, de neki a “minőségi gén” a nyerő/optimális, ezért sír a szátok nektek, is….
Nem olyan hosszú, csak mivel a küszöböt te nem ugrod meg, így “savanyú a szőlő” efektussal próbálsz ventillálni.
Hibás, ezek a hipergámiának, mint ösztönnek abszolút nem korlátai,( ezért is szükséges időnként pontosítani a fogalmakat,) hanem a “teljes formában ” való “kiélését” akadályozza, magyarul az ösztön az megvan , csak épp nem lehet/nem éri meg “kiélni”, mert (adott esetben súlyos) bünti lehet belőle, pontosan úgy, ahogy a pina utáni vágy nemi erőszakban való “kiélése” is büntivel jár.
Ez a “felhajtó” fogalom eléggé necces, talán a “bátorítás” jobb lenne rá.
Amúgy meg ez a mondatod önmagában értelmetlen
Ja, geci média, geci férfiak, ………oppardon, geci nők…..
” hanem a “teljes formában ” való “kiélését” akadályozza”
Hát ezért korlát te agyas. Azt meg meg már régóta tudjuk hogy szerinted (is) a férfiak hibásak mindenért, ezt már megszoktuk, nem csak tőled.
Disznó elé kár volt gyöngyöt szórni….
Te írtad:
“férfiak tömeges nyáladzása egy bikinis fotóra”,
Tényleg, geci nők:)
Nem is vártam komolyabb cáfolatot tőled a hipergámia ösztön felerősítésével kapcsolatban. A másik dolog meg a felrakott léc, ha a férfiak 90%-a 190 centi magas, sportos, jóképű lenne, akkor is lenne más szempont ami alapján a nők valamelyiket jobbnak ítélnék meg, és ahhoz is húznának. Elég naiv vagy ha azt gondolod hogy akkor Kánaán lenne nekik, és leállnának az eszetlen válogatással, ezt már a pénz feltalálása óta tudjuk hogy nem így van. Ha így lenne akkor a mostani civilizált világban ez az ösztön teljesen háttérbe szorulna, de hát ugye nem így van. Szóval azt a lécet felőlem tehetik akár a seggedbe is.
Én már jó ideje követem a neten manoszférát és a red pill dolgokat, kedves xcsakx, de még soha nem találkoztam olyannal, aki ebben a tévhitben leledzett volna…
Már rég megfigyeltem hogy te nem is velünk vitatkozol, hanem általában kitalálsz valami baromságot, mondván hogy mi biztosan ezt gondoljuk, aztán jól megcáfolod, és azt hiszed ezzel mondtál valami mindenkinél okosabbat. Arra, amit ténylegesen mondunk, arra nem is szánsz gondolkodási időt, annyira elmerülsz a saját képzelt zsenialitásodban. (Vagy ez, vagy egyszerűen nem is érted, hogy miről beszélünk.)
Ha jól tudom ezt szalmabáb-érvelésnek hívják. Ennek vagy te mestere, nem a red pillnek.
Unalmas.
Segítek: a feminizmus a korlátlan hipergámia hivatalos támogatásával teremti meg a következmények nélküli ribancoskodás feltételeit. A hipergámia és a ribancoskodás maga a nők természetéből fakad. A patriarchátus pedig a hipergámiát korlátozza és a ribancoskodást szankcionálja. Örülök, hogy segíthettem értelmezni számodra is a lényeget.
A vallomásnak e része- legyen bár terelés- szintén elgondolkodtató:
„Csak megsebesíteni akartam. Esélyt akartam adni neki, hogy végre férfi módjára viselkedjen, de nem volt rá képes.”
Frederick Bywaters-féle férfiak szemszögéből nézve, minden férjes asszony elhódítása egyben provokáció a férj felé, mely a férj férfiasságát (kompetenciáját) is felméri/megméri (észre veszi-e, mit és hogyan reagál rá).
Durván nehéz helyzet ez a férjnek, főleg manapság, mikor a “férfias” reakció könnyen szankció alá eshet.
Nekem az tűnt fel a sztoriban leginkább, hogy egymillióan írták alá a gyilkos ringyó kegyelmi kérvényét, de arról egy szó nem esik, hogy mégis: miért? Mire fel? Ez teljességgel érthetetlen.
Más. A mai világban már értelmetlen bármiféle olyan típusú férfias reakció a nők viselkedésére vagy a nők védelmében, ami a régi világban még alapvetés és lovagias kötelesség volt egy úriember számára. Gondoljunk csak arra például, hogy régen egy nő jó hírének, erényének és becsületének védelmében, annak vélt vagy valós megsértéséért a férfiak konkrétan párbajra hívták egymást… Képesek voltak ezért meghalni, sok esetben akár egy számukra tulajdonképpen idegen nőért is.
Ma, a mai világban, egy nőnek nincsen sem erénye, se becsülete. Nincsen nekik ilyen. És hülyék is lennénk kiállni értük, pláne az életünket kockáztatni miattuk, mert már fel sem tételezzük, hogy akár rendelkezhetnének is ilyesmivel… Tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, a mai világban az összes nőt kimondatlanul is alapból ringyónak tekinti az egész társadalom. A régi mértékek szerint legalábbis mindenképpen. És a régi mértékek szerint feltétlenül azok is. A SlutWalk tulajdonképpen egy felesleges dolog: nyitott kapukat döngetnek.
Hát ez az:), mert akkor, amikor a feminizmusnak még csak a “csírája” volt, elvétve, amikor még a fasorban sem volt az általad mantrázott “feminista kondicionálás”, ennek ellenére már ez az egymillió “kondicionálva” volt:)DDDD
Ez szó szerint az “egymilliós kérdés”:) és én nem is csodálkozom, hogy a te (hibás) alapremisszáidból kiindulva, ez nem illik bele a “koherens világképedbe”:)
Van ami nem változik, mert ez most is így van, mangináknak hívjuk őket……..
No azért ennyire hülyék akkor is csak a legbalfaszabbak voltak, a felhőztetett nyomorultak.
Már megint szurkálod a ködöt…..
Megint megszaladt veled a ló:) bár azok, ennek ellenére nem tekintik annak, sőt.
Te meg egy pár nyomorult próbálja oldani a kognitív disszonanciáit ilyen faszságokkal….
Nem téged kérdeztelek.
Nem számít.
Valóban nem számít a válaszod, kedves xcsakx. Mégpedig azért nem számít, mert abból, amit írtál, nyilvánvaló volt, hogy szokás szerint meg sem értetted, hogy egyáltalán miről is beszélek…
Nem szeretek nagyképű lenni másokkal, de kettőnk között az a nyilvánvaló különbség, hogy nekem legalább van eszem. Ami pedig téged illet, talán úgy tudnám összefoglalni a teljes eddigi tevékenységedet itt a Férfihangon: xcsakx a tipikus példája annak, amikor egy hülye okoskodik.
Utóirat:
Uraim, ezt az xcsakx néven kommentelő buta nőt nem tiltottuk ki amúgy a Férfihangról már egyszer s mindenkorra, a közösség megszavaztatásával, közkívánatra, egyhangúan és véglegesen? Nem tudok róla, hogy a kitiltásnak lenne elévülési ideje, akkor meg mit keres itt???
Ja:), nyilvánvaló, csak a hárító gyávaságod és a kicsinyes bosszúvágyad mindig megakadályoz…………
Ez a buta liba miért kommentelhet még mindig ezen az oldalon?
Jobb lenne neki ha inkább a macskáival foglalkozna ,minthogy itt mutatja ki a férfigyűlöletét.
Hogy az ilyen okos kanok, mint például te is, csillogtathassák a intellektusukat:)
Te csupán annak a kiváló elképzelésnek jelented élő megerősítését, kedves xcsakx, hogy a nőktől el kell venni a jogaikat, ebbe természetesen beleértve a szólásszabadság jogát is.
Nő ne szólhasson vadidegen férfihoz kérdés nélkül, de igazából a férjéhez is csak akkor, ha az kifejezetten kérdezi. Vagy – ha már a mangináknál tartunk – ha hajlandó elviselni…
Be kell kussoltatni őket, innen indul minden. Fizikai erőszakkal, ha másként nem megy. És ezt itt, a manoszférában kellene elkezdeni. Innen pedig tovább terjedhetne ez az elképzelés a mainstream irányába…
A poén az, hogy egyáltalán nem lenne belőle akkora össztársadalmi felháborodás, mint ahogy azt a feministák elképzelik. A férfiak többsége szerintem simán egyetértene.
“Gondoljunk csak arra például, hogy régen egy nő jó hírének, erényének és becsületének védelmében, annak vélt vagy valós megsértéséért a férfiak konkrétan párbajra hívták egymást…”
“Van ami nem változik, mert ez most is így van, mangináknak hívjuk őket……..”
Két esetet tudok, amikor a szeretőktől látleletet kellett venni.
Kicsit más vonalon, de a témához kapcsolódik, tavalyról. Van, ahol “archaikus” módon kezelik a konfliktust:
https://112press.hu/hirek/reszletek/videok_nougyekbol_halalos_osszecsapas_erden/
A degenerált cigány szarok “kultúrháját” milyen kontextusban citáltad ide?
Feljebb írtad a méltóságot. Ezen gondolkodtam, a férfi méltóságán és önérzetén.
A becsületbeli ügyeket nem is annyira a „harcolni, küzdeni a nő becsületéért” inkább a „megsértett engem” felől értelmezem. Arról, ki hogyan viseli, ha sérül az önérzete… és mit tesz olyankor. Persze, mindez függ attól, ki az „ellenfél”, kinek milyen a személyisége/kulturális- szociális háttere/ testi adottsága/a kapcsolat minősége.
Azt, hogy egy ilyen helyzet milyen irányt vesz, meghatározza, hogy a frusztrációt, feszültséget hogyan tudja kezelni (önismeret, önkontroll és kapcsolatok kérdése is): van amit írtál, amit F. a „férfias viselkedés” gyanánt elvár- ez az elviselés- megküzdés- elfogadás, kicselekvésnél valaki személyesen lép fel (megveri, kárt okoz a feleségnek, szeretőnek), valaki intéztet (pl.: megvereti a szeretőt), csoportosan intézkednek (lásd pl. a cigányok esetében, ahol a személyes sértést az egész kollektíva magára veszi, és a felek köré rendeződik az egész család- meg időnként a TEK is.), kiengesztelés- kiengesztelés áldozattal (pl.: hozomány visszafizetése, becsületgyilkosság – feleség-szerető) és van, amikor önmaga ellen fordul (önpusztítás, öngyilkosság).
A történetnél maradva Thompson szemszögéből: fiatal (szűz?) lányt vett el, gyakorlatilag ő mellette nőtt fel, jól ismerte. (Gyermek nem lett, habár a nő nem volt meddő). Konvencionálisként volt jellemezve, ugyanakkor nyitott- barátkozó volt, nem tartotta kalitkában a feleségét. Teljesen érthető volt a reakciója, amikor világossá vált előtte a hűtlenség (asszony megregulázása, szerető kihajítása a házból, találkák megtiltása). Ezzel részéről az ügy talán le is volt zárva. Azt nem tudni, a levélben leírtak valóban megtörténtek-e és ha igen, azt észre vette-e. Valószínűleg nem tudatosult benne.
F. azt várja tőle, hogy „férfiként viselkedjen”, közben ő az, aki sötétből késsel támad a gyanútlan/fegyvertelen férfira és mikor az fenyegetőzni mer, megöli.
Szóval a „férfiként viselkedésen” gondolkoztam, mert abban benne van az „állj ki magadért” … ám ha jobban belegondolok, mindennek az esszenciája az általad említett „méltóság”, melyet akkor a legnehezebb megőrizni, amikor az önérzet sérül. A méltósághoz tartás kell, minden nehézség ellenére tisztában legyen saját értékével, higgyen önmagában… és ekképpen cselekedjen.
Milyen ember és férj volt Diósy “Dodó” Ödön?
http://nol.hu/archivum/archiv-30564-19838
Nos, nem erre számítottam:)
.
Hunn, kiegészíteném:
1:„Egyetlen reménye az maradt, hogy már tizenhat éve nem végeztek ki halálra ítélt nőt, mert végül mindnek kegyelemből börtönbüntetésre változtatták ítéletét.”
1905-től miért kezdtek el megkegyelmezni?
2: „A viktoriánus erkölcseiről híres idős bíró a fiatal nő leveleit ekképpen summázta: „… ömleng benne az ostoba és ugyanakkor bűnös szenvedély.” Mindezt pedig tetézte a nő saját kezűleg elvégzett magzatelhajtásának írásba adott bűne is. Igaz, a bíróságnak ennél sokkal súlyosabb dologban kellett ítélkeznie…”
Az „aláíró nép” felmentő szándéka csak a nőre terjed ki, hiszen a szerető férfi életéért senki sem esdekel, csak fordítva, megbocsájtva vagyis inkább figyelmen kívül hagyva a gyilkossági kísérleteket, a levelek tartalmát, a magzatelhajtást, miért is? Miért nincs összhangban annak az egymillió embernek a szándéka a törvénnyel?
Ez az akkori lakossághoz és az ügyhöz képest is nagyon sok ember.
Anglia (Anglia+Wales+Skócia) lakossága 1921: 42,767.530 fő, London lakossága 4.483.249 fő , Nagy London népessége 7,476.168 fő
http://acta.bibl.u-szeged.hu/10312/1/fold_001_002_143-145.pdf
Azt, hogy az alá nem írók egyetértettek-e vagy sem vagy nem érdekelte őket az ügy, azt nem lehet tudni, azonban 1 millióan a nevüket adták a nő felmentéséhez két hét alatt.
Lehetne azt mondani, hogy háború után vagyunk, a szülőképes nő érték, de itt van a magzatelhajtás. Kiegészülhet még azzal is, hogy ebben a történetben van szerelem/romantika/ dráma és tragédia – Anna Karenyina története ugyebár már köztudatban – lehet, hogy a közvélemény ennek megfelelően „súlyozta az információkat”. (Vajon az aláírók között milyen arányú volt a nemi megoszlás?).
Ami megjelenik (akár késztetés, akár gondolkodásmód szintjén), katalizátora a feminizmusnak.
„Ma, a mai világban, egy nőnek nincsen sem erénye, se becsülete.”
Az a véleményen, hogy azok a nők, akik – külsőtől függetlenül – (még) erényesek és becsületesek, úgy általában nincsenek szem előtt. Talán nem is véletlenül.
Az “erényt” és a “becsületet” könnyebb felváltani más “értékekre”, sokan meg is teszik, nők is, férfiak is.
Nem terelés, csak téves a belőle levont következtetés.
A “férfi módjára viselkedés” nem jelent se többet, sem kevesebbet, minthogy : ” legyőztelek, viseld méltósággal a vereséget, te már érdemtelen vagy rá, légy férfi és mondj le róla, már az enyém, engedd el”.
Nagy valószínűséggel a nő kamuzta be a szeretőnek, hogy azért nem válik el, mert a férje nem engedi etc. Az problémásabb lett volna, ha a valóságot mondja, hogy a jólét az bizony legalább annyit ér, mint a szerető, de ugye ezt meg nem mondhatta.
Az egész siránkozó vinnyogás részéről arról szólt, hogy addig váltogatta a lovakat, amíg végül középre esett, se szerető, se jólét. A mérgezéses story is igazán arról szólt, hogy számára az lett volna a legegyszerűbb megoldás, ha elpatkol a férj, örökli a vagyont és éli világát a toyboy-al.
Addig kamuzott, hogy végérvényesen rábaszott.
Semmit se tudsz a férfiakról és a férfiak gondolkodásáról, kedves xcsakx, és látszik hogy már nem is fog változni ebben az életben. Mit próbálsz okoskodni olyasmiről, amiről fogalmad sincsen? Tipikus buta liba vagy.
Tehát az ifjú és lobbanékony szeretőt zavarta, hogy a férj az ő “győzelmét” nem vette tudomásul és az asszony addig csűrte-csavarta a dolgot, hogy cselekvésre szánta el magát.
A történettől függetlenül egy ilyen szituációnak bőven van rizikója, hiszen a “versengés”, a “küzdelem” nem nyílt (általában az egyetlen visszajelzés maga a nő viselkedése), a felek reakciói sem egyértelműen bejósolhatóak.
Ha csak “zavarta” volna, akkor simán csak tovább kúrogatja a ribancot, de nem, az ifjú titán “szerelmes” volt és nem érte be (csak) a kúrogatással.
Juventus , ventus…..