Férfihang.hu

A CSBE elleni kampányok nem ölthetnek férfiellenes formát és nem feledkezhetnek meg a fiú-férfi áldozatokról!

Bár az Ökumenikus Segélyszervezethez korábban is fordultak már férfiak érdekképviseletével foglalkozó civil szervezetek, férfijogi aktivisták amiatt, hogy a “Vedd észre” címmel közreadott társadalmi kampányuk vélhetően egyoldalúan jeleníti meg a családon belüli erőszak problémáját, azonban az Ökumenikus Segélyszervezet semmibe vette ezeket a megkereséseket és immár olyan formában került a kampány a Magyar Televízió társadalmi hirdetései közé, amely az elfogulatlanság látszatának fenntartására sem törekszik, immár kifejezetten azt sugalmazza, hogy a családon belüli erőszak elkövetői csakis a férfiak és elszenvedői csakis a nők és a gyermekek. Mi magyar férfijogi aktivisták kötelességünknek érezzük, hogy hiteles, a társadalomtudományi és kriminológiai kutatások tényein alapuló közlésekkel mutassuk be a családon belüli erőszak problémáját és fellépjünk a fiúk-férfiak társadalmi megbecsülésének megőrzése érdekében. Ezektől a céloktól vezérelve egy petíció formájában szólítjuk meg az illetékeseket és egyben törekszünk a szükséges ismeretterjesztésre is. Arra kérünk mindenkit, aki szolidáris a fiúkkal-férfiakkal, hogy támogassa törekvéseinket aláírásával illetve a petíció továbbközlésével. A petícióhoz a következő címen lehet csatlakozni: http://citizengo.org/hu/sy/30837-tiltakozunk-vedd-eszre-kampany-ferfiakat-lejarato-demonizalo-formaja-ellen

Tiltakozunk a “Vedd Észre” kampány férfiakat lejárató, démonizáló formája ellen!

Tiltakozással fordulunk az Ökumenikus Segélyszervezethez, az Emberi Erőforrások Minisztériumához és a Magyar Televízióhoz, hogy ne alkossanak, ne támogassanak és ne jelentessenek meg olyan társadalmi kampányokat, amelyek a családon belüli erőszak problémáját egyoldalúan, kizárólag a férfiakat hibáztatva, démonizálva mutatják be.

Bár az Ökumenikus Segélyszervezetet már korábban is megkeresték civilszervezetek, férfijogi aktivisták azzal kapcsolatban, hogy a “Vedd észre” címet viselő kampányukat aggasztónak tartják, mivel az felveti annak a lehetőségét, hogy a családon belüli erőszak problémáját elfogultan, férfihibáztató módon mutathatja be, ennek ellenére a kampány jelenleg is olyan formában szerepel rendszeresen a Magyar Közszolgálati Televízió társadalmi hirdetései és internetes oldalak keretei között, amelyek azt sugalmazzák, hogy a családon belüli erőszak elkövetői csakis a férfiak és elszenvedői csakis a nők és a gyermekek.

Az Ökumenikus Segélyszervezet férfiellenes, férfihibáztató kampányanyagai  a Magyar Televízió műsorán kívül az alábbi címeken tekinthetőek meg:
http://www.segelyszervezet.hu/veddeszre
https://www.facebook.com/segelyszervezet/videos/10152540640078787/

A sugalmazottakkal szemben több hazai és nemzetközi társadalomtudományi és kriminológiai kutatás mutatott már rá, hogy a bántalmazó kapcsolatban élők az esetek jelentős részében nemüktől függetlenül erőszakos jellemvonásokat mutatnak és együttesen felelősek azért, hogy családi kapcsolataik kölcsönös zaklatásba, bántalmazásba torkollanak. Számos nemzetközi kutatás azt mutatja, hogy a nők és a férfiak hozzávetőleg egyforma arányban zaklatják, bántalmazzák valamilyen formában családtagjaikat. Társadalomkutatási tény az is, hogy a családon belüli erőszak az esetek túlnyomó részében az aluliskolázottság és a mélyszegénység talaján ölt jelentős méreteket, (*3) így az Ökumenikus Segélyszervezet is minden bizonnyal többet tehetne a családon belüli erőszak megfékezéséért, ha egyoldalú férfidémonizáló kampányok helyett elsődleges küldetésére, a rászorulók segélyezésére koncentrálna.

Magyarországon az Országos Kriminológia Intézet 2006-ban adta közre (*1) két éven keresztül folytatott kutatásainak eredményeit, amelyek rámutattak, hogy a családon belül elkövetett legsúlyosabb bántalmazások sértettjei többségében fiúk és férfiak, így az emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi és a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatainak kétharmada fiú. Tehát mindazok a kampányok, amelyek a családon belüli erőszakot abból a radikális feminista nézőpontból mutatják be, amelyben a férfiak csakis elkövetőként jelenhetnek meg, valójában káros sztereotípiákat közvetítenek, melyek negatív attitűdöt alakítanak ki a fiúkkal és férfiakkal szemben és elvonják tőlük az együttérzés és közgondoskodás lehetőségét, holott valójában ők a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai. Mindemellett egy nagyszabású, reprezentatív állami kriminológiai adatgyűjtés (*2) az Amerikai Egyesült Államokban (hazánkban ilyen kriminológiai kutatást még nem ismerhetünk) kimutatta, hogy a gyermekek terhére elkövetett erőszakos cselekmények – beleértve a csecsemő- és gyermekgyilkosságokat – elkövetője illetve tettestársa az anya az esetek több mint 60 százalékban, amivel szemben az apák csak hozzávetőleg fele annyian működnek közre a gyermekükkel szembeni bárminemű erőszakos cselekményben.

Számos adat és szakvélemény mutat arra, hogy a családon belül a fiúk-férfiak terhére elkövetett bántalmazások látenciája rendkívül magas, mivel a társadalom elutasítja a fiúk-férfiak áldozati szerepben történő megjelenését, ezért a fiúk-férfiak nem beszélnek az őket érintő családon belüli erőszakról. (*3) Egyébként sem tudnának szaksegítségért folyamodni sehova, mivel egyetlen fiú-férfi áldozatokra szakosodott segítő szervezet sem létezik Magyarországon. Mindeközben az állami támogatásban is részesülő radikális feminista nőszervezetek irányából egyre több férfihibáztató, sőt kifejezetten férfiellenes kampány jelenik meg. A családon belüli erőszak problémájának kezelése végletesen egyoldalúvá vált, így nem valósulhat meg a családtagok közötti erőszakos magatartásformák korrekt feltárása sem. Mivel a fiúkkal-férfiakkal szembeni erőszak ellen senki sem emeli fel a szavát, így nem születhetnek a valóságos helyzetre reagáló protektív és korrektív intézkedések sem. (*4)

Mindezek miatt tiltakozunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott és az Ökumenikus Segélyszervezet által kivitelezett társadalmi kampány ellen és követeljük, hogy annak anyagai kerüljenek visszavonásra mind a Magyar Televízió műsoráról, mind az internetről, illetve azokat cseréljék le olyan anyagokra, amelyek mellőzik a férfiellenes sztereotípiákat, amelyek nem egyoldalúak, nem hamisítják meg a valóságot, nem sértik a fiú és férfi áldozatok érdekeit és nem csorbítják méltánytalanul a férfiak társadalmi megbecsülését.

1. Az Országos Kriminológiai Intézet kutatásainak összegzését és elemzését lásd a hét kriminológiai szakember által publikált “Családi iszonyok” című kötetben
2. A gyermekbántalmazások elkövetőire vonatkozó USA adatgyűjtést lásd az következő dokumentum 66. oldalán: http://archive.acf.hhs.gov/programs/cb/pubs/cm06/cm06.pdf
3. Lásd Dr. Tamási Erzsébet, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársának vonatkozó szakpublikációt
4. http://www.esely.org/kiadvanyok/2008_1/HUSE.pdf

9 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 59 votes, average: 5,00 out of 5 9 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu

37
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
25 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
16 Hozzászólások szerzői
hillmanredgregSydraNaoooulomenen Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Toplak Zoltán
Újságíró

:-)

Reszet Elek
Szerkesztő

Sajna szinte minden héten lenne apropója egy ilyen petíciónak.

Art
Olvasó
Art

Akkor minden héten kell csinálni egyet.

Pash Cutter
Olvasó

Következzék a részemről is egy kis coming out. Egyrészt, mert már volt ilyen Wastrel részéről, aki nyíltan megvallotta többször is a Férfihangon, hogy milyen sok lelki sérülést szenvedett el az anyjától és a nagyszüleitől. Nem csupán tisztelem az őszinteségéért, de megvallom, egyfajta erőt merítek abból, ahogy továbbra is küzd a saját autonómiájáért. Másrészt, mert kompatibilis a petíció témájával. A Férfihang pedig az a közeg, ahol nem nézik ki a férfiembert, ha megvallja ebéli súlyos problémáját. Anyám 12 éves koromig vert engem, egy rövid ideig a húgomat is. (Engem többek között olyan eszközökkel, mint a kutyaszíj.) És akkor a verbális erőszakról nem is beszéltem, amit máig alkalmaz. Elérte, hogy a húgom, aki kinn dolgozik külföldön, alig tartja velünk a kapcsolatot. Megszakította… Anyám úgy gondolta, jobb lesz az általános iskolában a tanulmányi eredményem, ha a rossz jegyekért verés lesz a büntetés. Pl. hazahoztam matekból egy 1-est, már került is le a falról a kutyaszíj. A büntetés megúszása érdekében elkezdtem titkolni a jegyeimet. Az osztályfőnök egyszer elkérte az ellenőrzőmet, a naplóból beírta az eltitkolt rossz jegyeket, majd megkérte anyámat telefonon keresztül, nézze meg az ellenőrzőmet. Otthon anyám megnézte az ellenőrzőm, elmondott egy erkölcsi monológot, majd ismét lekerült a kutyaszíj. Innentől nem titkoltam a jegyeimet, DE erőszakosabb lettem, és amikor rossz jegyet kaptam valamelyik tantárgyból, nekiálltam dühöngeni az órán, úgy, hogy nem lehetett tőlem órát tartani. Az osztályfőnök elcipelt az igazgatónőhöz, ahol én nehezen bevallottam, mi a büntetése nálunk a rossz jegyeknek. Anyámat behívta az igazgatónő és az osztályfőnök egy magánbeszélgetésre – azóta anyám nem emelte rám a kezét. Igaz, egy idő után lefojtotta a dolgot a tudatalattijába, “nem is emlékszik semmire”, csak arra, hogy “hazugságokat terjesztek” róla, és “lejárattam” az iskola előtt. Anyám, ahogy tudd, megpróbál még mindig beleszólni a húgom és az én életembe. Olyan szinten, hogy még a párkapcsolatainkba is. Legutoljára megpróbálta rábeszélni a húgomat skype-n keresztül, hogy szakítsa meg a kapcsolatát a párjával. Mert anyám szerint nem illenek össze. A húgom nem tett eleget a kérésnek, csak ahogy fentebb írtam, azóta szinte alig tartja a családdal a kapcsolatot. Nem akarom letagadni a saját felelősségemet abban, ahová jelen pillanatban jutottam, de ugyanakkor számomra világos, hogy a defektusaim nagy része anyámtól származik. Az ő sajátos “nevelése” folytán. Például neki köszönhetem, hogy vonzódok az erőszakhoz (gyerekkoromban verekedős voltam). Anyám beleszólt a munkahely-választásomba is. Én 17 hónapot dolgoztam könyvtáros pedagógusként, és mostanában jutottam el oda végérvényesen, hogy a szakmának ezt a részét ott hagyom a francba. Én már a 6. hónap után abba akartam hagyni, mert egyszerűen nem éreztem jól magam ebben a közegben, de a szüleim rábeszéltek, hogy folytassam. Aztán mikor Nagyatádon lejárt a szerződésem, ami nem került meghosszabbításra, a szüleim rábeszélésére még mindig könyvtáros pedagógusnak jelentkeztem tucatnyi iskolába, és beválasztottam egy rettentően rossz szakmunkás iskolát, amit aztán undorodva ott is hagytam két hónap után (hogy miért, az megérne egy külön kommentet). Sok esetben hagytam, hogy anyám beleszóljon a magánéletembe. Munkahely választásba. Párkapcsolatba. Baráti viszonyaimba. Öltözködésbe. Egyebekbe. Van egy kis tiltólistájuk, melyeken az szerepel, hogy nekem miket nem szabad. Egy idő után megelégeltem, és már jó ideje harcolok anyámmal és az anyám által manipulált apámmal szemben a saját autonómiámért. Ami szörnyű, mert milyen öröm van abban a küzdelemben, amit az ember a saját szülei ellen vív? Eddig háromszor sikerült elköltöznöm otthonról, köszönhetően a KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) által adott megbízásoknak. Két hónap Csepel, négy hónap Pusztaszabolcs, 9 hónap Nagyatád – távol az otthoni terrortól. A feszültség oldására adódtak a kocsmázások, italozások, bulizások – amik nekik természetesen nem tetszett, és megpróbálkoztak itt is a tiltással. Rengeteg frusztráció felhalmozódott bennem, amit csak így tudok levezetni, de ők csak azt veszik észre, hogy nem vagyok az… Tovább olvasás »

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Nekem apám volt az alkoholista baromállat, szabvány szociopata (sármőr huligán, felszínes cimbora – és emellett egy fényes műszaki elme, aki talán többre is vihette volna, de nem így lett). Engem nagyon sokat bántott, anyám szerint mert érezte a vetélytársat bennem. (Őt mondjuk konkrétan terrorban tartotta.) Egészen addig, amíg egyszer véletlenül össze nem hajtogattam. Felismervén elvesztett alfa státuszát menekülőre fogta, néhány évre rá meg is halt. Nyugodjon békében, ha tud.

Anyám sokszor nem tudta másképpen elcsatornázni a frusztrációját, mint rajtam leverve. Akkor ez mélységesen bántott, még úgy is, hogy nem voltam mintagyerek, bár céltalan lázadó sem. Alighanem mindannyian az apám által bevezetett feszültséget próbáltuk meg feldolgozni, mindenki a maga módján. Most már jobban értem, mi történt, és nem kételkedem a szeretetében. Szó szerint közel minden nap beszélek vele, akárhány időzónával vagyok odébb. Megbízom benne, és a rajongásig szeretem.

Ha csak az apám által felmutatott minta lett volna előttem, akkor valószínűleg a húszas éveimben egyetem helyett börtönbe kerültem volna, mára pedig már talán nem is élnék. Szerencsére nem így történt: jött anyám életébe egy férfi, akivel hosszú harcok után – ami túlnyomórészt az én hibám, elismerem – elfogadtuk egymást. Ő az apám lett, én a fia. Megmutatta és megtanította, hogy a férfi nem állat (miképpen én láttam), hanem igenis ember.

Minden korábbi nehézség, nézeteltérés, frusztráció, ütközés ellenére szeretjük egymást a családommal, és mindig elámulok, amikor mérgező anyákról hallok. Kissé pirulva, de nagyon örülök neki, hogy nekem ennyivel kevésbé terhelt az életem.

Amit ebből az egész nagy önvallomásból ki akartam hozni, hogy korai tapasztalataim arra predesztinálnának, hogy a férfit, az apát gyűlöljem. De nem gyűlölök senkit, csak azokat, akik úgy akarják beállítani a dolgokat, mintha mozdíthatatlan, előre meghatározott határvonalak mentén ketté lehetne osztani az emberiséget vegytiszta jókra és rosszakra.

…és bevallom, az sem enyhít ezen – épp ellenkezőleg! -, hogy engem a rosszak közé akarnak kategorizálni. Pedig ha valaki, én látom, hogy milyen lennék, ha rossz lennék: ott a példa gyerekkoromból. Nekem is megvannak a magam hibái, de ha a nemzőatyámmal vetünk össze, egyértelmű az eredmény. (Azt pedig, hogy ő sem volt maga a sátán, csak egy gyenge ember, éppen hogy elegendő ésszel és hatalommal, már csak halkan mondom.)

Cetereum censeo: ne engedjük démonizálni a férfinemet! Mindenre van példa, és mindennek az ellenkezőjére is, akár egy személyen belül is. De ez az ostor rajtunk csattan, jogunk és kötelességünk megvédeni magunkat tőle.

hgyi
Szerkesztő

Én ezt apámon látom – akinek alkoholista, kártyás-lovis léhűtő volt az apja, és aki rendszeresen verte el aput. Apám még azért is kapott, ha a húga csinált valami rosszat. Apu sohasem lett alkoholista, játékszenvedélye a focizásban merült ki, és rendkívül szorgalmas ember. Még mindig nyüzsög (most töltötte be a 89. évét), barkácsolgat. Én egyke vagyok, az imádott kislánya – akit azért elég fiúsan nevelt. 14 éves koromban kaptam tőle egy irdatlan nagy pofont – jogtalanul, de sohasem vert. Ő inkább ordítozós típus volt, meg lelki terrorizált. De imádtam. Sem nagyanyám, akivel együtt laktunk, sem anyám nem vertek. Anyu kicsi koromban elvert párszor, de csak veszélyes dolgok művelése miatt – egyre emlékszem, mert az oviban a totálisan jeges mászókán akrobatizáltam és nem voltam hajlandó abbahagyni, sőt le sem tudott szedni, mert mindig valahogy kicsusszantam a kezei közül… Na de amikor elkapott… :o))

Nem hiszek abban, hogy feltétlenül olyan lesz a gyerek, mint amilyenek a szülei. Lehet, hogy pont az ellenkezőjét fogják tenni felnőtt korukban.

Abban viszont hiszek, hogy nem csak a férfiak lehetnek durvák és a családon belüli erőszak “egyeduralkodóivá” kiáltani ki a férfiakat és megpróbálni ezt belesulykolni az emberekbe, aljasság.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Én egyke vagyok”

Én is, ketten meghaltak előttem, érezték ekkora formátumak nem kéne útjában lenni.

Naooo
Olvasó
Naooo

“De nem gyűlölök senkit, csak azokat, akik úgy akarják beállítani a dolgokat, mintha mozdíthatatlan, előre meghatározott határvonalak mentén ketté lehetne osztani az emberiséget vegytiszta jókra és rosszakra.”

Simán kettéosztom, a nácik jók, a nem nácik nem jók.

Adolf Weininger
Újságíró

Őszinte tisztelet ezért a vallomásért! Kemény tabut támadsz vele, amely tabu az egyik megalapozója a feminizmusnak mint társadalmi jelenségnek.

A gonosz nő/anya motívuma kapcsán – mint minden emberi gonoszság kapcsán (ide értve a gyermeki gonoszságot is!) – fontos tudnivaló, hogy 1) objektív kategória, független attól, hogy a gonosz ember miként vélekedik saját magáról 2) nem a rossz szándék hozza létre, hanem a rossz cselekvés.

Alter Ego
Szerkesztő

Leírhatatlanul örülök annak, hogy itt a Férfihangon az őszinteség erejével sikerült együtt megteremtenünk egy olyan közeget, ahol férfiak a saját életük legmélyebb problémáiról is mernek és akarnak beszélni. Csak így lehetséges segíteni egymásnak, és az egyének problémáinak megbeszélésén keresztül az egész férfitársadalomnak. Köszönet és tisztelet mindazoknak, akik itt a Férfihangon valaha is vették a bátorságot és a bizalmat, hogy a saját életükből hozzanak példákat!

Pash Cutter
Olvasó

Megjegyzem: igyekszem olyan megoldást találni a saját egyéni problémámra, ami nem árt anyámnak sem. Mert igazából bármit is tett ellenem, emberi gyengeségből, nekem rendkívül kényelmetlen lenne úgy definiálni akármelyik szülőmet, mint ellenséget. (Leginkább, hogy láttam a miénknél rosszabb családot is.) A negatív emlékek mellett vannak pozitív emlékek is, negatív élmények mellett pedig pozitív élmények. Én pedig mindig is a problémák árnyalt kezelésének voltam a híve. Egy idő után úgy is megoldom, és lépek tovább, előre.

A Férfihang eddig rendkívül hasznos volt az egyéni életpályámra nézve. Sokat fejlődtem és tanultam általa. (Valószínűleg nem csak én vagyok így ezzel!)

Köszönöm!

Naooo
Olvasó
Naooo

“Elérte, hogy a húgom, aki kinn dolgozik külföldön, alig tartja velünk a kapcsolatot. Megszakította…”

De perverz vagyok.

“A büntetés megúszása érdekében elkezdtem titkolni a jegyeimet.”

Másik lehetőség a tanulás lett volna.

“hogy a legtöbb ember a megfeszített munka ellenére is fizikailag és mentálisan is tönkremegy

Így megy az ott, ahol a zsidók mindenbe belepofázhatnak.

Toplak Zoltán
Újságíró

Nagyon szépen köszi a nyíltságodat!

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Hát ez az izé már két éve is kinn volt a budapesti metróban, emlékszem, rendesen fel is bosszantottam magamat rajta az implikált üzenete, férfiellenes elfogultsága miatt.

hgyi
Szerkesztő

Pl. a Kossuth téri metrómegálló mozgólépcsője mellett az összes változata kint volt. Egyidőben, minden 2. v. 3. plakáthelyen.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Hogy hol láttam, arra már nem emlékszem, csak hogy szembeötlött a frekventáltsága (főképp, hogy akkor épp egy sokkal tradicionálisabb országból költöztem haza átmenetileg, ahol az ilyesmi nem volt divatban), és hogy kihozott a sodromból. Persze bárkinek említettem, nem értették, hogy mi a bajom ezzel. Csak illusztráció!, és Mert a te apád nem volt erőszakos?! – valamint: Hát a tévé is bemondta, hogy minden negyedik harmadik második nő férfierőszak áldozata lesz!, továbbá ezek teljes permutációja.

inkvisitor
Olvasó

Ezzel egyet tudok érteni. 3 lányom van, nem vagyok az a típus, aki mindent ráhagy a gyerekekre, és végső esetben egy ütést is kimérek, erőkülönbséget figyelembe véve. Viszont az érdekes, hogy ilyesmire csak akkor van szükség, ha anya is jelen van. Ha csak a gyerekekkel vagyok, valahogy megszűnnek a veszekedések, pontosan tisztázottak a szabályok és tudják, ha valamit apa megígér adott feltételek mellett, akkor az meg is történik. (csoki, süti, mesenézés vagy olvasás stb.).
Ami feltűnt, hogy a legnagyobb (5 éves) rettenetesen komolyan veszi felnőttől érkező fizikai erőszak lehetőségét, még egyértelműen játékos helyzetben is. Utóbbi időben pedig, amikor a valami rosszat csinált, akkor szinte sírva kérte az ANYJÁT, hogy elmondja, amit csinált csak ne verje meg!
Amikor kérdőre vontam, a feleségem válasza az volt, hogy néha bizony megverte, amikor rossz volt. A lányom szerint én nem vertem meg még őt, úgy tűnik az egy-egy fenékreütést nem tekinti verésnek, mert 1. pontosan tisztázva van vele, hogy miért kapta, 2. komoly elbeszélgetés követte, hogy miért, milyen okból kapta (rendszerint veszélyhelyzet megismétlésének elkerülése miatt), 3. folyamatosan éreztetve volt vele, hogy emellett őt szeretik.
ÉS mindezek ellenére, a feleségem szerint még én vagyok a vadállat…
Amikor ezzel szembesítem, akkor jön a gyors témaváltás, meg hogy nem én voltam vele egész nap.

edie
Olvasó
edie

Én rendszeresem látom a plakát azon változatait is, ahol csak gyerek vagy nő van kitakarva, de még olyat is láttam, hogy csak férfi…

Alter Ego
Szerkesztő

Úgy tudom, a többoldalú változat egyedül Budapesten látható plakátok formájában. Ezzel szemben az interneten és az elmúlt napokban a tvben futó társadalmi reklámokban csak (mint megtudhattam “költségtakarékossági okokból”) egyoldalú képi megfogalmazás látható. Ez azért különösen fájó, mert korábban már tényleg megkeresték őket, hogy felhívják a figyelmüket az egyoldalú kampányok problémájára, amit úgy tűnik, nem vettek komolyan. Egyébként nyilván az Ökumenikus Segélyszervezet kampánya a kisebbik rossz, de aki tisztességes és szakszerű társadalmi kampányokat akar megvalósítani, annak szerintem nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a radikális feminsita nőszervezetek által férfigyűlöletre hangolt társadalmi közegben már a férfiellenes sztereotípiák ilyen szintű erősítgetése is olaj a férfifóbia tüzére. Ezért esetleg ők is köszönetet mondhatnak például a NANE hírhedten férfigyűlölő aktivizmusának.

Suum cuique
Újságíró
Pash Cutter
Olvasó

Ismerem. Ez az írás simán megjelenhetne a Férfihangon is. Nincs lehetőség az átvételére, itteni közlésére?

ulomenen
Újságíró

Sziasztok! Sokszor olvasom a gumis-nőkertes, stb oldalakon, hogy a gyerekvállalást a patriarcha társadalom kényszeríti a szegény nőkre. A legutóbbi gumis cikkben (“Mert az anyaság leküzdhetetlen ösztön”) egyenesen azt állítja a “szerzőnő”, hogy “Aljas dolog a lányokat kezdetektől egyoldalúan gyerekszülésre trenírozni“. A cikk a szokásos dolgokat sugallja: a nők csak a szexmániás, elnyomó férfiak miatt szülnek (“Valaha régen nem is volt ez döntési lehetőség a nőknek. Ha megdugták őket, akkor szültek. Hogy a természet biztosítsa akár akaratukon kívüli megdugásukat is, a férfiakat megáldotta nagyobb testi erővel és egy nevetséges ürítési kényszerrel, ami folyton arra sarkallja őket, hogy a péniszüket egy nőbe mártogassák.”) a gyerek az anyának elsősorban teher (“Nem találom történelmünkben még a döntés szikráját sem. Evidenciát találok, muszájt, sok-sok gyereket és sok-sok boldogtalan nőt.“ egy önmagát megvalósító nő nem akar szülni, hanem értékesebb életet él (“A tervek, álmok azóta szertefoszlottak, az ambíciók rendre falakba ütköztek és a teljesség, mint olyan semmivé lett. De- ahogy a hasonlóképpen járt nők szokták mondani- sebaj, hiszen van nekem pár darab egészséges, szép gyerekem, tehát már nem éltem hiába. Kármentést még lehet csinálni.”) Ugyanakkor kicsit az az érzésem, hogy a sok csúsztatás (“...gondolkodásra késztet…hogy a nőknek…ösztönükből fakadó leküzdhetetlen vágyuk, hogy szüljenek. …Az ösztönök ugyanis olyasféle késztetések, amik azért működnek a testünkben, hogy életben maradjunk”.), féligazság, saját elrontott élet felett érzett düh (aminek persze más emberek az okai) mellett is valahol ugyanazt mondja, amit sokszor mondtatok már az FH-n is. Hogy az anyaság piedesztálra emelésével a nőket egy hamis felsőbbrendűség formájába kényszerítik. Hogy tévedés az, hogy az anya csak tökéletes lehet, és minden nő eleve úgy születik, hogy képes errre.  Hogy hamis nimbusz lengi őket körül, ami inkább árt a családoknak, mint használ (“Nekem már egy ideje azt mondja minden ilyen gyerekbántós tragédia, minden zavart lelkű gyerek, hogy nagy baj van itt ezzel az anyaság-dologgal.”) A cikk apropóját CSBE adja, annak is a lehető legdurvább változata: egy ötgyerekes, 12 nm-en lakó családban az anya veszekedés közben késsel hátba szúrta a nyolc éves kislányát. Persze a szerecsenmosdatást profin végzi a cikkíró (“Ja, hogy azok a nők, akik ilyet tesznek, azok nem is nők!- mondják a gyorsan ítélkező gyerekbarát kommentelők /javarészt férfiak, természetesen/. De, azok. Emberek és nők. Gyakran kétségbeesett, végsőkig kimerült, beszorított nők.“). De a sok ostoba, dühös kirohanás mellett azt valóban jól érzékelteti, hogy a CSBE komoly fokmérője az egyéni- társadalmi problémáknak. Igazán kár, hogy csak a maga nőfelmentő, férfihibáztató, szemellenzős világképébe tudja beilleszteni ezt a jó gondolatot (“Azt hiszem, az olyan rémtörténetek, amelyekben csecsemőt, gyereket bántalmaz az anya, mind vészjelzések arról, hogy nagy baj van a gyerekszüléssel“). Megtudjuk tehát, sokadszorra, hogy ha egy anya nem bírja a rákényszerített életet és szörnyűt tesz, az a férfiak hibája. Ha a férfi tesz rosszat, az is az ő hibája, természeténél fogva ilyen, követelő-elnyomó (“Az pedig, hogy …lehet gyerek nélkül boldogan élni- az még most is nagy felhördülést kelt… leginkább a férfiak körében….akik a szaporulatot a nyugodt időskor zálogának tekintik, akik javakat gyűjtenek az idő alatt, míg a nők a négy fal között minden ellenszolgáltatás nélkül …nevelik…a nemzedéket…”).  Nagyon érdekes párhuzamot vélek itt felfedezni az MGTOW, valamint a feminizmus, illetve annak családromboló, gyerekellenes törekvése között. Mindkettő azt állítja, hogy a másik nemnek kedvező társadalmi rendszer miatt az egyén számára boldogító normális családi élet és a boldog gyerekvállalás kivitelezhetetlen, ezért a megoldás a hagyományos kötelékekből való kivonulás és az önmegvalósítás. Hát, kissé bizarr… Bár jobban meglepne, ha nem láttam volna már sokszor veszekedő pároknál korábban, hogy a maguk megfogalmazásában ugyan, de teljes ugyanazon dolgokkal vádolják egymást (Én mindent megteszek, feláldozom magam, rengeteget dolgozok, te ezt nem értékeled, figyelmetlen vagy, nem veszed figyelembe az én igényeimet, stb…). Teljesen egyetértek azzal a törekvéssel, hogy… Tovább olvasás »

Reszet Elek
Szerkesztő

Sajnos a nők hajlamosak saját lelki problémáikat kivetíteni, racionalizálni saját gyakran ambivalens érzéseiket. Ebből is adódóan fogékonyak az érzelmi manipulációra is. Az idézeteidhez hasonló gondolkodásmód elfogadása csak folyamatos lélekmérgezés. Az a gyanúm, hogy a nőknek is megvan a maguk gyógyulási fázisai. Az ilyen gumis helyekre a harag fázisában találnak rá, aztán később a legtöbbje lelép, csak néhány a gyűlöletbe véglegesen belefagyott szerencsétlen marad egy nemlétező világot építve fel és annak fogságába esve a saját tudatában.

Mindkét nemnek egyszerre kellene megfelelnie a régi és az új szerepeinek egyaránt. Egy seggel pedig csak egy nyeregben lehet ülni. Míg a régiek sokkal inkább beszélő viszonyban vannak az ösztöneinkkel, addig az újak sok tekintetben a fogyasztói társadalom által támasztott igényeknek való megfelelésből erednek és kb annyira értékesek, mint az a társadalom amely körülvesz minket.

A konfliktus igazi forrása az, hogy a fogyasztói társadalom igényeinek éppen természetüknél fogva nem lehet eleget tenni. Ha a nap 30 órából állna, négy kezed és 250-es IQ-d lenne, akkor sem. Ha másért nem, azért mert a társadalmi igények is egymásnak ellentmondóak.

A pokoli pedig az, hogy hiába ismered fel a fenti tényeket,szinte  semmit sem tudsz csinálni, mivel a népesség túlnyomó többségének képtelenség kilépnie a kétkeresős modellből, azaz képtelenség visszaülni a saját székünkbe (egy segg, egy szék).

A következmény? A férfiak fiatalon, boldogtalanul és túlhajszoltan fizikailag semmisülnek meg, míg a nőknél ez sokkal inkább lelki síkon jár következményekkel. Kurválkodás, kiégés, boldogtalanság, magány, gyereknélküliség vagy egykézés stb. Lehet kompromisszumokat kötni, a legtöbben (az értelmesebbje) meg is teszi, ám ez a lényegi problémán nem változtat.

Toplak Zoltán
Újságíró

Az agresszió NEM tesztoszteron függő!

“Nem az számít, hogy milyen nemű az agresszor, hanem az számít, hogy milyen nemű az áldozat” 21 perc 25 másodperc
“A férfi nem agresszívabb, hanem üthetőbb, mint a nő” 22.perc
https://www.youtube.com/watch?v=N4t2tToJ-Qg

Adolf Weininger
Újságíró

https://www.youtube.com/watch?v=C2IIvG7WY50

15:55-től: Lilith, a feminin sátán

Reszet Elek
Szerkesztő

“Mármost zsidó lehet-e konzervatív és jobboldali? Lehet, de akkor politikai debil, vagy pillanatnyi egzisztenciális érdekei által vezérelt kalmár, netán megvásárolt gazember, “díszzsidó”.” – Popper Péter: “Szikárra edzett nehéz dárdahegy”

Toplak Zoltán
Újságíró

A 11. percig bírtam. Gúnyolódik rajtunk, úgy érzem, lejárat. Nekem túlságosan nőpárti. Tiszta egy feminista valami. Mintha Müller Pétert hallgatnám. Baszki a Bibliába mit belemagyaráz! Mint aki válogat a különböző vallási hagyományokból és kedve szerint variálja, belemagyarázza kedvenc gondolatait.

Sydra
Olvasó
Sydra

Bírom ezeket az ezo mestereket. Mogorva képű, öreg férfiak tartanak előadást házsártos, klimaxos nőknek arról, hogy ők az élet csodái. Az tök mellékes, hogy ezzel jól lehet keresni.

… ettől csak egy karnyújtásnyira van az ökofeminizmus. :)

Reszet Elek
Szerkesztő

Kedvencem Osho a kilencven darabos Rolls-Royce-okból álló gyűjteményével.

Toplak Zoltán
Újságíró

Kiss Heléna felajánlotta a segítségét a kampány kapcsán.

 

Sydra
Olvasó
Sydra

Kiss Heléna egy istennő! Klónhadsereget kellene gyártani belőle! Milyen szép világ is lenne, ha a médiába és a közvéleménybe felelőtlenül beböfögött gyűlölkedő ostobaságok szerzői mindenhol logikusan érvelő, realista Kiss Helénákba botlanának!

Reszet Elek
Szerkesztő

Ráadásul csinos kis vacak, ami legalábbis számomra nem egy utolsó szempont.

Art
Olvasó
Art

Az ki?

Suum cuique
Újságíró

“I tend to think that men spend so much of their lives having to take charge and be responsible, that when they get sick, they just let themselves be sick. It’s the one time they allow themselves to let their guard down and be taken care of, without feeling any shame for it. They just sort of collapse, and let someone else take charge for the day.My advice would be to take care of him this time, because he makes sure you are taken care of every other day, it’s the least you can do.Also, stop using shaming language like “man-flu”. It’s not up to you to decide if he’s sick “enough” to warrent taking the day off, and it’s not up to you to decide whether or not you are going to take his needs seriously. If he thinks he’s too sick to take care of his responsibilities, then he is. He would do it if he wasn’t sick wouldn’t he? If so, then it must not be an “excuse”.”

“The fact that you use the shaming term “man-flu” without thought suggests you have little awareness of what illness is for men and how we deal with it.

Women often have the impression that men complain more and are more incapacitated when sick than women. When we look at the data, this is not only wrong, it is the exact opposite of the truth. Women take more sick days off work than men, and visit their physicians more frequently.

This myth persists for several reasons:

  • Men tend to ignore illnesses that are not serious, so women tend to never notice at all when he’s only slightly sick.
  • People react much more negatively and less sympathetically to a sick man than a sick woman, so they are more likely to level a charge of malingering.
  • Men are more frequently the major household income, and provide the vast majority of vital services, so a sick man has a much greater impact on those around him.
  • Men feel much more guilty about setting down responsibilities on account of illness, so complaining may often be a way of men trying to make sure everyone knows that they are, in fact, seriously ill.
  • There are a lot of women out there who just plain make up bullshit to bash men with, and other women believe this bullshit because they find it flattering.

If you find yourself becoming bitchy when he is sick, try to notice the following things:

  • How much more of an impact it has when he is incapacitated than when you are. You may be relying much more on him than he does on you. If so, try being grateful for what he normally does, instead of angry that he can’t always do it.
  • How many of his responsibilities require greater physical exertion than yours do.
  • How your responsibilities are less time-critical, and can be put off until you are healthy without incurring even criticism, much less serious consequences.”

Forrás

Frissítés: http://divany.hu/eletmod/2017/02/05/ferfinatha/

Suum cuique
Újságíró

“Egyébként meg nem értem ezt az egész, reklámokból kiszűrődő gondoskodási nyomasztást. Logikusan nézve ugyanis semmi nem indokolja, hogy mesterségesen életben tartsunk olyan nagykorú lényeket, akik még az orrukba sem képesek egyedül cseppenteni, vagy a gyógyszertárig elmenni, vagy önmagukról gondoskodni. Azok egyszerűen nem életképesek.” (Gumiszoba)

RedGreg
Újságíró
RedGreg

Bocsánat, de a bennem helyet foglaló természettudós szeretne konkrét tudományos publikációkat látni a tudományos tény cikkről. Mert, ez a 2-szeres szorzó nagyon durva. És bár tudom, hogy nem vagyok a téma szakértője, nem foglalkoztam vele csak annyit, amíg levizsgáztam immunológiából, de ez azért olyan infó amire szerintem emlékeznék. Az meg, hogy egy olyan betegszobas linkre utal, amit nem is talál meg a böngésző tovább hitelteleníti a szememben az egészet. És ne vedd kötözködésnek, szimplán arról van szó, hogy ha tudományos tényekre akarunk hivatkozni, akkor jó lenne, ha meglenne az a színvonal, hogy valóban igazat állítunk. Ugyanezt mondanám, ha a fordítottja lenne a tudományos tény néven lehozva.

hillman
Olvasó
hillman

Az ötye a kigyok fészke. Az ötye az öreg tyükök egylete. Csak gunynév. Hivatalos nevük nincs. Idösek gyülekezeti bibliaköre. Nálunk szerdai bibliakör néven futnak, de ezt sem láttam leirva. Még a legdurvább 50es évek alatt is müködtek,   A nagyanyám gyülekezetében lévöröl irok.    Szinte csak nö; hiszen a férfiak többsége ezt a kort nem éri meg. Pletykálnak, bibliáznak, föznek, ebédelnek, szervezkednek, segélyeket gyüjtenek, leprásoknak kötnek, kirándulnak, néha meglátogatnak más ötyéket és néha öket látogatják. Látszatra teljesen ártalmatlan banda. Szervezetileg olyanok mint az elefántok, van köztük egy vezértehén akit követ a többi és aki a lelkésznél is nagyobb szoval rendelkezik. Nem a papok akarnak nötlenek lenni, hanem a gyülekezeteket vezetö vezértehenek akarják igy; mert a papnéval egy megkerülhetetlen rivális kerülne a képbe.  A pap a gyülekezet apja és a vezértehén az anyja.   Ezek a vezértehenek mindig sikeres befolyásos nök; nem feltétlen a munkában sikeresek, hanem a többiek irányitásában.(a korábbi vezértehén tanár volt és nemzetközi segélyakciokat szervezett. Svájci és holland ötyék támogatják az erdélyi és kárpátaljaii ötyék családjait évtizedek ota, látszatra ártalmatlan tanitonéni) Rangjuk egy éltre szol. Nem választják öket hanem kiválasztodnak. Ki sem mondják soha cimüket, de követik szavukat még morogva is. Mindenféle egyházakkal kapcsolatos dolgok mögött ott vannak.  Sok hasznosat tesznek a maguk szorakoztatásán tul.

Szoval a gyülekezeti élet szép és hasznos. Az éremnek viszont a másik oldala is van. Szerintük háboruktol az “idöjárásig” mindenröl a férfiak tehetnek. A férfiak gonosz agressziv önzö állatok. A lányokat ezért mindenben segiteni kell….   A lelkésznö azt mondta, hogy jézus megbocsátott, de ök nem jézusok. Sok köztük a férfigyülölö vénasszony. Ök nevelték a mai nök generáciot is. Talán tudattalan a sikeres vezértehén mintájára. Aki többnyire nem sokra becsüli a férfiakat és maga is férfias jellemmel bir.  Ott állnak a nöjogi szervezetek mögött is. A férfiakat lejárato kampányokat is támogatják. Azt azért nem állitanám, hogy a világot irányitják, de mindenképpen hatással vannak rá.

Az egyház él és virul; csak megváltoztatott. A gyölölkdö ötyék nagyobb befolyást nyertek. A pap a templommal csak diszlet. A kereszténység a nökkel került hatalomra és ma ismét a nök kezébe kerül. Talán mindig is ott volt. Isteni szinjáték. Amikor a nök elöször megprobálkoztak a hatalomátvételbe beleroppant a birodalom(nök tömegei utasitották el a szexualitást a hitre hivatkozva; valojában a férfiak manipulálásával probálkoztak.Nagy katonahiány lett belöle és jött a betervezettlen/betervezett népvándorlás). Abbol lett a sötét középkor. Majdnem kicsuszott az irányitás a kezükböl. A jelen viszont mutatja, hogy sikeresek. A szinte csak férfiakbol állo szervezet tökéletes álca. Ha Roma(mint a kereszténység központja) lenne az elsö alapitvány, az ökumenizmus a lázadok visszatérése az alapitványba a polgármesterek(pápák) hatalma után; ami ugye csak a fedöszervezet. Akkor a második alapitvány a szabadkömüvesek.  Valojában pedig emberek manipulálásában jeleskedö nök(robotok. giskard a telepata) akik felismerték és örzik a tudást. Anyák adják lányuknak. Terjesztik  más nök között. Szép lassan visszaállitják az anyajogu társadalmat. A globális egységállamot a galaxiát. A galaxiát amit a robotok irányitanak mig közös tudatuvá nem válik. A robotok hisznek tettük hasznosságában és létjogosultságában.

 

Bocsi, hogy elhülyült a vége, és remélem nem visznek el érte a pszichobanyák.