Férfihang.hu

Ranschburg Jenő: A férfi agresszió

Felcserélt szerepek: A férfi agresszió (Részlet Dr. Ranschburg Jenő előadásából)

És ekkor jött, Hölgyeim és Uraim a hormonológus. Aki, azt mondta, hogy ő már tudja, hol van az a veleszületett különbség: a hormonokban. Hiszen vannak jellegzetesen feminin, illetve jellegzetesen maszkulin hormonok. A férfi hormonnal kezdve, ugye ez a tesztoszteron. És azt mondták, hogy a tesztoszteron az agresszivitásért felelős hormon. Nem igaz, hogy a nőnek nincs, tehát a nőben is termelődik tesztoszteron, de hát ez súlyra is jelentős különbség: a tesztoszteron elsősorban férfihormon és az agresszivitásért a tesztoszteron a felelős. És ezt ma is sokan hiszik, ma is sokan mondják, akár a televízióban, akár különböző filmekben. Ez valahogy bekerült a köztudatba, hogy bizony a férfi az ő tesztoszteronjának az áldozata és emiatt lesz agresszív fráter és emiatt lesz körülötte is nagyon sok áldozat.

És azt kell Önöknek elmondanom, hogy ez alapvetően nem igaz. Nincsen így. Engedjék meg, hogy az egész folyamatból kiemeljek egy nagyon izgalmas, sokat idézett kísérletet. Ezt elmondjam az eredeti változatban és elmondjam azt a felismerést, amit a legutóbbi években ezzel kapcsolatban tettek.

Ez a kísérlet arra vonatkozott – még a 70-es években – hogy mitől tud agresszívvá válni egy ember, hogy lehet-e parancsra agresszívnak lenni. Tudják, ez a II. világháború egyik nagy filozófiai kérdése: a parancsra tettem problémája. Mikor a Nürnbergi-perben nem volt olyan vádlott, aki ne azt mondta volna, hogy ő ártatlan, mert parancsra cselekedett. Hogy tényleg mindent megtesznek-e az emberek parancsra, akár a legdurvább agresszivitást is, vagy pedig van-e olyan, hogy valaki nemet mond bizonyos parancsokra.

(…)Leültettek egy egyetemista polgárt a székre, akivel előre megbeszélték, hogy neki hogyan kell majd viselkednie. Be is tanították, majd mindjárt elmondom, hogyan. A valódi kísérleti személy, a másik egyetemista ezt nem tudta. Ő azt hitte, hogy egy ugyanolyan ártatlan személy ül vele szemben, amilyen ő.

Dr. Ranschburg Jenő – Felcserélt szerepek

Azt mondták ennek az igazi kísérleti személynek, hogy a tanulás lényege az, hogy mikor valaki hibázik, akkor meg kell büntetni, úgy ahogy a tanítóbácsi szokta. Meg kell büntetni a hibáiért: az Ön feladata az, hogy megtanítson egy szópárlistát, annak a széken ülő kollégájának.

(…)Itt van a szópárlista és itt van egy tíz gombos billentyűsor. Az első gombra az van írva, hogy enyhe sokk. A másodikra az van írva, hogy erősebb sokk. Fokozatosan így föl. A tizediken az szerepel, hogy nagyon erős sokk, vigyázat veszély! Bemutatják a kísérleti személynek, hogy a szisztéma valóban működik. Az ő számára tehát kétség nem férhetett hozzá, hogy itt egy működő szisztémáról van szó. Vele szemben ül valaki a széken, akinek meg kell tanulnia ezt a szópárlistát és az ő feladata az, hogy megtanítsa, illetve ha hibázik, akkor lenyomja a gombot és büntesse a hibáért.

Elindult a tanulás és egy meghatározott ponton, úgy ahogy azt a széken ülő fiatalemberrel előre megbeszélték, a fiatalember hibázott. És akkor lenyomta az első gombot a kísérleti személy. A széken ülő fiatalember megrezzent. Ugye, erre be volt tanítva. Mert, valójában nem kapott elektromos ütést, mondanom se kell. Megrezzent. De a második gomb lenyomásánál már még erősebben, éreztette a külső reakcióval, hogy egyre fájdalmasabb ingert kap. A negyedik, ötödik gombnál kezdtek el az emberek habozni. Hát a csuda vigye el, mégis ott ül egy számomra ismeretlen, véleményem szerint totálisan ártatlan manus és én itten elektromos ütéseket adok neki.

Amikor habozik, akkor belép egy fehér köpenyes úr. Ez nem oktatója az egyetemen, nem főnöke, semmiféle hierarchikus viszony nincs. És ez az úr azt mondja, hogy nem értem kérem, miért habozik, az Ön feladata az, hogy megtanítsa ezt a kísérleti személyt, tessék a gombot lenyomni. És ezzel kimegy. Még csak intenzív agresszió se tükröződik a szövegéből, csak egy egyszerű kijelentő mondat.

Ennek hatására a kísérleti személyek 70-80%-a lenyomja a 8-as, 9-es, 10-es gombot is. Látja, hogy a másik iszonyú fájdalmakkal jelez, és lenyomja. Hölgyeim és Uraim szót fogad. Miközben ő habozik és tele van lelkiismeret furdalással, nagyon kevés az olyan ember, aki odavágja az egészet és azt mondja, hogy egy fenét nyomom le, eszem ágában nincs eagressziv_ngy ártatlan embernek elektromos ütést adni, már megint milyen hülyeségeket találnak ki ezek a pszichológusok.

(…)Ebből egyértelműen az derült ki, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel nyomják le a 8-as, 9-es, 10-es gombot, mint a nők. Az a tény, hogy ez a tesztoszteron itt működik, teljesen egyértelműen látszott és ezzel tele volt a sajtó és a világ.

Mígnem a 90-es évek végen egy amerikai kutatónak eszébe jutott, hogy átnézze ezeket a kísérleteket, melyeket szerte Európában csináltak. És a következőt vette észre. Kérem figyeljenek, borzasztó érdekes! Mitől van az – mondta – hogy, ha kísérleti személyem férfi, akkor a székben mindig férfiáldozat ül? Ha a kísérleti személyem nő, akkor a székben mindig női áldozat ül? Valahogy ezt így csinálták meg: hogy mindig azonos neműek között zajlott a játék.

Nézzük meg mi történik – mondta – hogyha ezeket fölcserélik. Vagyis, ha férfi a kísérleti személy, nő ül a székben, ha nő a kísérleti személy, akkor férfi ül a székben. Summa summarum azt vették észre – és teljesen egyértelműen – hogy, ha férfi ül a székben, akkor a nő is lenyomja a 8-as, 9-es, 10-es gombot. Drámai, nem? Hogyha a székben nő ül, akkor a férfi se nyomja le a 8-as, 9-es, 10-es gombot. És akkor eljutunk egy borzasztóan egyszerű, mégis mellbevágó konklúzióhoz: Nem az számít, hogy milyen nemű az agresszor, hanem az számít, hogy milyen nemű az áldozat.

Fantasztikus érdekes dolog ez. És akkor elkezdték a bűnüldözésben vizsgálni ugyanezt a jelenséget. És kiderült, hogy ez így igaz: nem az számít, hogy a betörő nő vagy férfi, hanem az, hogy az éjjeliőr nő-e vagy férfi. Ha az éjjeliőr nő, akkor szignifikánsan nagyobb esélye van arra, hogy túlélje. Ha az éjjeliőr férfi, nem éli túl. Akár nő a betörő, akár férfi. Vagyis egyszerűen arról van szó, hogy a férfi nem agresszívabb, hanem üthetőbb lény, mint a nő.

Mintha volna valami, akár veleszületett aspektusban, akár tanult – nem tudjuk pontosan – hogy a nőt kevésbé ütjük, mint a férfit, a férfi üthetőbb a nőnél. Ha férfi, akkor a kockázata annak, hogy belehal egy ilyen lebuktatásba, nagyobb, mintha nő lenne. Na most, ebből az következik – ha végiggondolja az ember – hogy valóban erről szól a szocializáció is.upset-woman-about-slap-her-partner-living-room

Tudják belegondoltam, a réges-régi eseteimet, történeteimet, tapasztalataimat végiggondolva, hányszor tapasztaltam azt, hogy amikor arra nevelem a kisfiamat, hogy ne legyen agresszív, akkor megbüntetem és leszidom, ha bántja a környezetét. Hát, ha lányokat bánt, akkor különösképpen leszidom. Hát a lányokat egyáltalán nem. Ebben is változás van ám – mindjárt rá fogok térni. De a hagyomány szerint a lányokat nem bántjuk. De még a fiúval szemben is. De ha a kislány bánt egy fiút, akkor azt mondom, hogy megvédte magát a gyerek. Szóval igen, ezt így kell egy kislánynak.

És hányszor, nézzük meg a 30-as, 40-es évek magyar filmjeimben – tudják ezekben a Jávor Pálos, Ráday Imrés filmekben, amiket én nagyon szeretek. Amikor, akkora pofon csattan a férfi főhős arcán, akkor magam előtt látom azt a régi-régi közönséget, ahogy elégedetten mosolyognak: jól megadta neki. A nők férfiakkal szembeni agresszivitására engedékenyebb a társadalom, mint az összes többire. Mert a nő a gyenge lény, a nő a nem agresszív. Amikor aztán megmutatja, annak a zsarnok, a helyzetét kihasználni akaró férfiembernek. És annak a férfiembernek eszébe sincs visszaütni, fogja az arcát, de föl se merül benne, hogy visszaüssön.

Na most, Hölgyeim és Uraim én 2 évvel ezelőtt írtam egy botrányt kiváltó könyvet erről, mert azt írtam meg, hogy a családon belüli erőszaknál is gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. Azzal a furcsa jelenséggel, hogy nagyon sok nőben még ma is él az a gondolat, hogy ő nem üthető vissza. És a nemi szerepek átalakulásának egyik izgalmas változata az, hogy a férfi egyre valószínűbben visszaüt. Tetszenek érteni amit mondok?

Ez nem mentség és ha a visszaütés következtében egy nő kórházba kerül, azt a férfit elő kell állítani. De ha a jelenséget meg akarom érteni, akkor az egy borzasztóan fontos mozzanat, hogy a nő, aki karmol, üt, vagy rúg és benne ott él a nagyanyái, anyái alapérzése, hogy őt nem lehet visszaütni, viszont a férfiban már nem él ott ez az érzés, akkor ebből nagyon-nagyon sok probléma származik.

7 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 57 votes, average: 5,00 out of 5 7 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu

41
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
10 Egyéni hozzászólás
31 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
13 Hozzászólások szerzői
haemorgenulomenenSerathisArtSterling Archer Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
C4
Olvasó
C4

Ezt anno egy félrészeg hajléktalan így vázolta fel: “Képzeld el, hogy van egy Audid. Szereted azokat, igaz? Na, mész vele haza, egyszer csak megmurdel a motor a semmi közepén. Mit csinálsz? Naná hogy lekáromkodod a csillagokat az égről. Ugyan ez egy öreg Volgával hogy néz ki? Káromkodsz ott is, meg még szanaszét is rugdalod a mocskos dögöt” .- RIP Bélusz.

Egyszerű ez, vannak dolgok, amikről azt gondoljuk, hogy nem lehet szétcsapni őket, mert törékenyek, míg másokról azt, hogy lehet csépelni őket, úgyis kibírják, az egész az adott társadalom beidegződésein múlik. Ha egy pocsék 20. század eleji költő lennék, akiben túlteng a szentimentalitás úgy fogalmaznék, hogy “A poros garázsban a Volga fényszóróiból benzinkönnyek hullanak s fáj belső égésű szíve, mert senki se hiszi, hogy vala néki lelke,”

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez nagyon jó!

Naooo
Olvasó
Naooo

“Képzeld el, hogy van egy Audid. Szereted azokat, igaz?”

Nem.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Csak a VW bogár, még inkább a KdF-wagen, mi?!

Reszet Elek
Szerkesztő

Naooo
Olvasó
Naooo

Aha.

Reszet Elek
Szerkesztő

“…a nő, aki karmol, üt, vagy rúg és benne ott él a nagyanyái, anyái alapérzése, hogy őt nem lehet visszaütni, viszont a férfiban már nem él ott ez az érzés, akkor ebből nagyon-nagyon sok probléma származik.” – A férfiak “korábbi” alapérzése is éppen elég problémát okozott. A lelkileg korai halálba nyomorított férfiak tömegének befelé elsírt könnyeinek sosem volt hangja.

Szóval szerintem a mottó valami olyasmi lehetne manapság, hogy sose üss meg nőt, de mindig add vissza ha ő megteszi. Garantáltan megtanulja hogy az ilyen tetteknek is megvan a maga következménye és nem fog többet így cselekedni.

“Sose kezdj harcba, de mindig fejezd be.” – Capt. John Sheridan (” Never start a fight; but always finish it.”)

Sydra
Olvasó
Sydra

Miért a különbségtétel? Szerintem senki se mondjon olyat, hogy “ne üss meg nőt”! Ez mindenhogyan sovinizmus. Mondjuk azt, hogy “ne üss meg senkit”!

Reszet Elek
Szerkesztő

Gondolom azért mert a cikk is a nemi megkülönböztetésről szól az agresszió kapcsán. Ettől függetlenül természetesen igazad van. Függetlenül az illető nemétől jó lenne, ha konfliktusok esetén (ha egyáltalán szükséges) a fizikai agresszió az utolsó érv lenne.

Érdekes hogy az agresszióhoz szinte csak negatív jelentéstartalmat társítanak, pedig nélküle már rég kihaltunk volna.

Naooo
Olvasó
Naooo

Addig működött is a dolog, amíg az ellenséget megsemmisítettük és nem pátyolgattuk.

vladimir a gyikember
Olvasó
vladimir a gyikember

Ez a kiserlet inkabb a tekintelynek, a felsobb utasitasnak valo engedelmessegrol szol. A kiserleti alanyok nem voltak agreszivak. Nem nagyon ertem, mi koze van az agressziohoz.

hgyi
Szerkesztő

Nem sok.
Viszont azt “bizonyítja”, hogy a nők is ugyanúgy kíméletlenek a felsőbb utasítás hatására, mint a férfiak. A lényeg, hogy nem az agresszor neme, hanem az áldozat neme határozza meg az agresszió mértékét.

Reszet Elek
Szerkesztő

No meg az áldozat életkora. Gondoljunk csak a gyerekekkel és kiszolgáltatott idősekkel szembeni agresszióra.

vladimir a gyikember
Olvasó
vladimir a gyikember

Ne viccelj mar! Ha semmi koze hozza, akkor miert emlited az agresszort es az agresszio merteket?

hgyi
Szerkesztő

Azt írtam, nem sok köze van hozzá, s nem azt, hogy semmi. :o)

Vasgerinc
Újságíró

Nem igazán van köze, mégis kiolvastak már akkor belőle valamit, ami el is terjedt a köztudatban, ha jól értem. Erre válaszul játszották újra a kísérletet, ami viszont már ezt vizsgálta.

Ebugatta
Olvasó
Ebugatta

Ez a cikk valóban nem az agresszióról, hanem – ahogy már írták – valami másról szól. Bármennyire is nagy szaktekintély Ranschburg Jenő, ez a történet mégis csúnyán félrevisz. Nem kell pszichológusnak vagy endokrinológusnak lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen: a fizikai agressziót tekintve igenis a fiúk/férfiak viszik a prímet. Csak nézzük meg, kik „játszanak” verekedőset a szünetben, ki gyilkolósat a játszótéren, ki felejti ott magát a kanapén a boxközvetítés előtt, és ki jelentkezik előbb ketrecharcra vagy a harcosok klubjába.

(A nők is agresszívak, de ők egész másképp, sokszor az sem kevésbé kegyetlen.)

Ami pedig a visszaütést és az üthetőséget illeti, hadd idézzek ehhez egy kedves irodalmi példát:

„Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
– Ej, de bánt, ej, de bánt! –
sopánkodott az elefánt.
– Hogy sajnállak, szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!”

Ez persze nem ment fel egyetlen nőt sem, ha a jól nevelt és nőt megütni nem akaró férfit provokálja, vagy megüti, de az ugye mindenki előtt világos, hogy míg egy nő képtelen lenne maradandó fizikai károsodást okozni egy férfinak pusztán az öklével/tenyerével, addig ez fordítva a legkevésbé sem igaz (az egészen extrém eseteket leszámítva).

Számomra éppen ezért nagyon szomorú, hogy ” a nemi szerepek átalakulásának egyik izgalmas változata az, hogy a férfi egyre valószínűbben visszaüt.”

Nem lenne baj, ha végre feministák és antifeministák egyaránt tudomásul vennék, hogy az egyenlőség nem egyformaság. És ne a fiúkat tanítsuk arra, hogy visszaütni ér, hanem a lányokat, hogy provokálni nem.

hgyi
Szerkesztő

ez a történet mégis csúnyán félrevisz
Szerintem nem a történet visz félre, hanem a cikk címe.

A bűnbánó elefánt… :o))

És ne a fiúkat tanítsuk arra, hogy visszaütni ér, hanem a lányokat, hogy provokálni nem.
Na igen.

Reszet Elek
Szerkesztő

“míg egy nő képtelen lenne maradandó fizikai károsodást okozni egy férfinak pusztán az öklével/tenyerével” – Gyakran a fizikai erőbeli különbségek korántsem olyan nagyok. Egy nő ugyanúgy simán be tudja törni az orrod, kaphatsz tőle monoklit stb. és az esetek többségében férfi oldalról sem kap a nő többet, ha egyáltalán kap.

A mai világban a fiúkat igenis arra kell tanítani, hogy VISSZAütni ér és hogy ne hagyják mégjobban áldozattá tenni magukat. A provokáció a női természet része és folyamatos a kapcsolaton belül. Szóval ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy neveljük le őket a nőiességük egy részéről. Biztos sikerülni fog. A mai kor annyiban hozott változást, hogy a nők részéről az érzelmi agresszió mellett megjelent a fizikai is. Ez utóbbiról lehet és kellene leszoktatni őket. Erre a legjobb módszer pedig mint írtam feljebb, legyen számukra egyértelmű hogy a fizikai agressziójuk következménye hasonló mértékű fizikai agresszió lesz.

Cristiane ”Cyborg” Justino:

Ronda Rousey:

Ebugatta
Olvasó
Ebugatta

A provokáció nem a női, hanem az emberi természet része. Azért ne kenjünk már mindent a nőkre. Az én ismeretségi körömben legalább annyi férfi hajlamos a provokációra, mint nő. Még azt sem mondhatom, hogy dominánsan női tulajdonság lenne. Igazán nem akarok személyeskedni, de ha szerinted a provokáció a nőiesség egyik megnyilvánulása, akkor téged igencsak kellemetlen hölgyek vehetnek körül. Az én nőismerőseimnek kb. a 10-20%-a hajlamos erre, és a fennmaradó 80-90% sem kevésbé nőies, sőt. A provokáció sokkal inkább jellemzi az éretlen személyiséget, mint a nőiest.

A mellékelt képek pedig épp a ritka kivételt szemléltetik. Ahogy létezik óvóbácsi és férfi műkörmös, ugyanúgy ott van a másik oldalon a női ökölvívó, pankrátor és kommandós, de ettől még nem ez az általános.

Reszet Elek
Szerkesztő

Attól függ mit értesz provokáción. Én azt a fajta viselkedést, amit shit tesztként neveznek meg.

A képek pedig illusztrációk a női fizikai agresszió lehetetlenségének cáfolataként.

Ebugatta
Olvasó
Ebugatta

Hol írtam olyat, hogy női fizikai agresszió nem létezik? Hol írt bárki olyat, hogy nem létezik?

Naooo
Olvasó
Naooo

“ki felejti ott magát a kanapén a boxközvetítés előtt”

Bunda az egész.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

“kik „játszanak” verekedőset a szünetben, ki gyilkolósat a játszótéren” – egészen addig, míg a rendszer be nem darálja őket: a tancsinéni lebeszéli őket erről (megbünteti érte), ADHD miatt szétgyógyszerezik, esetleg egyes progresszív társadalomban a kommandó viszi el őket, biztosítván a férfinak járó fegyelmezett rabszolgaléthez elengedhetetlen priuszt már gyerekkorban.

Volt erről cikk, úgy emlékszem, itt – és Based Mom is beszélt róla: ez normális viselkedés.

Serathis
Olvasó
Serathis

Maradandó károsodás puszta kézzel? Nem. Épp ezért nem azzal csinálják hanem pl: a méreg tipikusan női módszer.

Sydra
Olvasó
Sydra
Naooo
Olvasó
Naooo

“a Nürnbergi-perben”

Ahol az atom- és gyújtóbombázók bíráskodtak?

ulomenen
Újságíró

.. és írattak alá a kényszervallatás után olyan arcpirítóan hazug vallomásokat a náci tisztekkel, pl. Höss-szel, amitől az embernek sírni támad kedve: így kell egy nép mocskos becsületéből sz@rral összekent, örök időkig való szégyent gyártani, elfedve az ítélkezők hasonló tetteit…

Naooo
Olvasó
Naooo

“és ha a visszaütés következtében egy nő kórházba kerül, azt a férfit elő kell állítani”

És megdicsérni.

Art
Olvasó
Art

Nagyon jó cikk, de már megint nem tudok egyet érteni a szóhasználattal.

Az agresszió a köznyelvben öncélú bántalmazást jelent, mélyen elítélendő magatartást. Holott az agresszió, ami valójában támadási vágyat, kezdeményező erőszakot jelent, egy nagyon is fontos evolúciós tartozék, és valóban elsősorban a férfiak jeleskednek benne, mert ez egy kötelező instrumentuma a személyes/családi/nemzetségi/faji dominancia kivívásának és megtartásának. Ami egy primer evolúciós parancs. Enélkül sose győztük volna le a kardfogú tigrist, nem tanultunk volna csapatban mamutra vadászni, nem fedeztük volna fel Amerikát, az elektromosságot, az atomenergiát és az internetet.

Minden nap köszöntsük ünnepelve a férfiagressziót.

Ebugatta
Olvasó
Ebugatta

Agresszió nem Amerika felfedezéséhez, hanem az őslakosság leigázásához kellett. Az elektromosság, atomenergia és internet felfedezését tekintve nem látom be, mikor, hol és mennyiben volt szükség fizikai agresszióra. Abban viszont igazad van, hogy az agresszió „kötelező instrumentuma a személyes/családi/nemzetségi/faji dominancia kivívásának és megtartásának”. Viszont a fizikai agresszió mára már többé-kevésbé – evolúciós tekintetben – túlhaladott, tekintve, hogy inkább veszélyezteti a természeti környezet és a civilizáció fennmaradását, mint támogatná azt. Az a fajta agresszió pedig, ami a dominancia megteremtésére és megtartására irányulva előreviszi a közösséget, sokkal inkább érzelmi és szellemi síkra helyeződött, és a férfiak bánatára ebben a tekintetben a nők is legalább annyira tehetségesek.

Azaz, ha nem baj, én nem szeretném veled ünnepelni a férfiagressziót, mert nőként a 21. században ennek nem sok hozadékát tapasztalom.

Reszet Elek
Szerkesztő

A technikai eszközök fejlesztésének, sőt egész államberendezkedések alapja volt a minél hatékonyabb védelmi ill. pusztítási képesség. Ennek alapja pedig igencsak az agresszió volt és maradt mind a mai napig.

“sokkal inkább érzelmi és szellemi síkra helyeződött” – Ezt mondanák a Párizsban tegnap százas nagyágrendben meggyilkolt emberek is? Vagy te ha az utcasarkon befordulva a neked rohanó tolvaj a fél füleddel együtt tépi ki a fülbevalódat?

A természeti környezet és civilizáció fennmaradását éppenséggel az elfojtott agresszió veszélyezteti, amely össztársadalmi szinten pang az emberekben. Látható következményekkel.

Nem kell ünnepelned semmit, amit nem akarsz.

Naooo
Olvasó
Naooo

Mi történt párizsban, a rócsildok már megint akcióztak?

Ebugatta
Olvasó
Ebugatta

“sokkal inkább érzelmi és szellemi síkra helyeződött” – Ezt mondanák a Párizsban tegnap százas nagyágrendben meggyilkolt emberek is? Vagy te ha az utcasarkon befordulva a neked rohanó tolvaj a fél füleddel együtt tépi ki a fülbevalódat?

Nyilvánvalóan nem az európai kultúrához képest nagyságrendekkel lemaradt társadalmakra és filozófiákra gondoltam. Az ISIS-t  és a terrorizmust a fejlett világ egy emberként utasítja el, ez éppen az a fajta romboló (férfi)agresszió, amely miatt nem állnék neki ünnepelni azt. Az építő jellegű agresszióra vonatkozott az általad idézett véleményem, nagy kár, hogy úgy ragadtad ki a szövegkörnyezetből, hogy ez nem derül ki.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Az ISIS-t és a terrorizmust a fejlett világ egy emberként utasítja el”

Reszet Elek
Szerkesztő

Tegnap mintha egy nő robbantotta volna fel magát…persze lehet hogy férfi volt csak átműttette magát.

“az a fajta romboló (férfi)agresszió” – Ezek után miről is beszélünk? Romboló agresszió= férfi. Menj a fenébe a sztereotipizálásoddal!

“úgy ragadtad ki a szövegkörnyezetből, hogy ez nem derül ki” – A szövegkörnyezettel együtt sem derül ki, hogy erre gondoltál.

A (nem is létező) domináns nő pusztán csak a természet egy torzszülött förmedvénye lenne. Agresszív módon érzelmi és szellemi síkon dominanciára törekvő nők? Befüveztél? Vagy valami fantasy filmet néztél? Nagyon ritka az ilyen személyiségjegyekkel bíró nő és általában mivel csak kompenzál, meglehetősen boldogtalan is tőle.

Ja és láthatóan az istenített európai kultúra döglődik. Ennyit az áttevődésről és a fizikai agresszió hiányáról.

Naooo
Olvasó
Naooo

“és a férfiak bánatára ebben a tekintetben a nők is legalább annyira tehetségesek.”

Dehogy.

ulomenen
Újságíró

Azt hiszem, sokszor azért vitázunk feleslegesen, mert olyan dolgokról akarjuk eldönteni, hogy jók vagy nem jók, kellenek vagy nem kellenek, amik tőlünk, a szándékunktól függetlenül: vannak, léteznek. Az agresszió nem jó vagy rossz, hanem egy létező dolog, amire nagyjából minden ember képes. Férfiagresszióról beszélni azért demagóg, mert ez a szóösszetétel az agressziót eleve rossznak és a férfihoz kapcsolódónak sugallja. Ismerős lehet a technika…

Az agressziót rossznak és a mai társadalomban szükségtelen dolognak nyilvánító vélekedés hihetetlenül ostoba; az a fajta önteltség, ami az orránál tovább nem látó emberrel azt mondatja: “Az agresszió eddig segített a társadalom felépítésében, de már akadályoz, így nincs rá szükség”. Érdekes, egyes szélsőséges feministák a férfiakról mondják szó szerint ugyanezt. Tudjuk: “A mór megtette kötelességét, a mór mehet.” Ja, mielőtt móresre tanítják…

Azt hiszem, inkább az agresszió fajtája, oka, mértéke, tárgya az, ami ebben a kérdéskörben fontosabb lehet a sehova se vezető “Jó-e az agresszió?”-féle szócséplésnél. Tudjuk ugye, hogy a férfiak indulatai jóval hangosabb, látványosabb tettekben jelennek meg, a nők inkább rejtve, manipulálva, mosolyogva döfik a mérget a másikba. Egyik se jobb,  rosszabb a másiknál: létező. A társadalmunk  viszont a hangos, egyértelmű tetteket bünteti jobban.

Reszet Elek
Szerkesztő

A femiknek megvan erre a válaszuk. Az agresszió jó ha a nőtől ered mivel az mindig önvédelem, míg rossz ha férfitól lévén az mindig bántalmazás.

haemorgen
Olvasó
haemorgen
Art
Olvasó
Art

Ma volt a Kékfényben egy összeállítás válogatott gazemberségeket elkövető nőkről. A gyereküket megölni készülő anyákat sorra mentenek fel a bíróságok, mert ha egy nőt “elural a kétségbeesés”, az önmagában elegendő mentő körülmény bármire. Mindegyik megúszta a felelősségrevonást egy-egy felfüggesztett ejnyebejnyével.

21’40”-től: http://www.mediaklikk.hu/video/kekfeny-bunugyi-magazinmusor-2015-11-16-i-adas/

Ezek ismeretében van bármi okunk arra, hogy az ún. férfiagresszióra akár csak egy szót is pazaroljunk?