Egyenlő ma Magyarországon a két nem? Egyenlő esélyekkel, a szükséges segítséggel és támogatással nézhetnek szembe az Élet kihívásaival? Nos, számos területen hátránnyal indul az “erősebb nem”, akár a családjog terén fennálló nemi diszkriminációt vagy éppen a fiúk-férfiak problémáit elhanyagoló oktatás és egészségügy területeit nézzük. Pontosan ilyen okból alakult meg “Valódi Egyenlőséget” név alatt egy férfijogi aktivistákat tömörítő csoport is, és idén a Nemzetközi Férfinapon, november 19-én első akciójukat is végrehajtották: zászlóval, pozitív mintát felmutató férfiak képével, szórólapokkal és egy mini társadalomkutatást megvalósító kérdőívvel felszerelkezve kiálltak az utca emberei közé, hogy beszélgessenek az ünnepről velük.
Már reggel 8:40-kor két rendőr érkezett egyeztetni a helyszínre, mondhatni a demonstrációval hamar kivívta a férfinem a hölgyek figyelmét, hiszen két rendőrnő látta el a rendezvény biztosítását, bár szelíden a háttérben maradtak mindvégig. Viszont egy a téren dolgozó, utcai autóbuszos városnézést népszerűsítő férfi jártában-keltében kifejtette nekünk, hogy minden nap férfinap, így a férfinap alapvetően egy hülyeség. Nézeteit egyik kolléganőjének is sietett átadni még hallótávon belül, mielőtt tovább vezetett az útja. Egy, a hajléktalanellátás terén dolgozó hölgy viszont hamarosan az érem másik oldalára mutatott rá, miközben megállt beszélgetni a rendezvényszervezőkkel. Kifejtette, mióta hajléktalanokkal dolgozik és közelről lát drámai férfisorsokat, azóta megértőbb az ellenkező nemmel szemben, végül szolidaritását tevőlegesen is kimutatta, önkéntesként kisidőre beállt még a férfinapi zászlót is tartani. Egy, a Movember mozgalmat népszerűsítő busz haladt el a hátunk mögött. – Valami talán mégis mozdul férfiügyben?
Mindenesetre az aktivisták azért továbbra is kaptak a negatív megközelítésből is: egy idősebb hölgy kifejtette, hogy hülyeségnek tartja az egészet, merthogy szerinte valójában egyetlen ünnepnek sincs semmi értelme, legyen az akár a férfiakkal, akár a nőkkel összefüggő megemlékezés, de a nők megünneplésével kapcsolatban azért mégis hezitált egy kicsit. Egy másik járókelő nő a beszélgetésbe bekapcsolódva elképedve vette tudomásul, hogy mennyi külön férfi és női ünnep van, nagyon méltatlankodott, és az egész nemi szeparatizmus elindítóját, vagyis a feminizmust egy nagyon sötét helyre kívánta.
A rendezvény után a szervezők egy vendéglátóhelyen beszélgettek, és a Férfihang.hu-ra szánt beszámoló kedvéért megválaszolták azt a körkérdést is, hogy személy szerint miért vették a nyakukba a kezdeményezést, hogyan látják a férfiak társadalmi megbecsültségét és miképpen értékelik a demonstrációt?
Elsőként Kling Ferenc fejtette ki gondolatait:
– Az én indíttatásom az volt, hogy míg a női ünnepek (Nemzetközi Nőnap, Anyák Napja és mint tudjuk, most már a Lány Gyermekek Világnapját is népszerűsítik) széles körben elterjedtek, addig a férfiakról szinte nem beszélünk semmit sem. Pedig vannak olyan speciális férfiproblémák és hátrányok, amelyek miatt valójában nem lehetne elkerülni ezt.
A férfiak megbecsültségéről az a meglátásom, hogy leginkább a munkahelyeken jelentkezik. A családi életben, illetve a társadalom által nyújtott értékelésben ez nem vehető észre. Erős konfliktust látok a férfiak életében aközött, hogy teljesítsenek, „nyomuljanak” és pénzt keressenek, illetve aközött, hogy legyenek jó férjek és édesapák, pelenkázzanak és végezzenek házimunkát. Lehetetlen mindkettőben megfelelni, vagy azt kapja az átlagférfi a nyakába, hogy „nem vagy itthon eleget”, vagy, hogy „nem keresel eleget.”
A mai kiállásunkat úgy értékelem, hogy nagyon sok mosolygó arcot láttam, ellenben rettentően meglepett, hogy mennyire nem ismert ez az ünnep, viszont pont ebből látszott: tényleg szükség volt a megmozdulásunkra.
Szujó Flórián folytatta a válaszadást:
– Én is úgy látom, hogy ez olyasmi, ami nem kap figyelmet… Ha foglalkozunk ma a férfiakkal, akkor valami már megvalósult abból, hogy egyenlő figyelemmel forduljunk a férfiak és a nők felé is.
Érzésem szerint a társadalmi megbecsülés is egyre inkább romlik a nyugati és ahhoz közelítő kultúrákban. Ennek vannak politikai okai is, de például a fejlődő technika is szerepet játszik ebben. Sok férfiérték leértékelődött, például a fizikai erő ma már alig játszik szerepet a mindennapi életünkben. Annak ellenére, hogy a világ sokat változott, a férfiakkal szemben támasztott szerepelvárások a régiek maradtak. Másrészt, ha megnézzük, hogy a férfiakról milyen képet mutat a média – ami fontos szocializációs ágens, illetve általában a világban való eligazodás fontos eszköze – akkor azt látjuk, hogy főleg negatív képek, vélemények és példák jelennek meg a férfiakról.
A mai akciónkat jómagam is pozitívan ítélem meg. Sokan voltak nyitottak és fogadták a mondandónkat örömmel. Megszólaltak ellenző hangok is, de ez szükségszerűen következik a társadalmi viszonyokból, úgy vélem.
Végül Toplak Zoltán adott választ a kérdésekre:
– Idén harmadszor állok ki az utcára Férfinapon, és ezt egyébként tavasszal Nőnapkor is megtettem. A társadalom a férfiakat alig ismeri el, természetes a számára, hogy teljesítenek és cserébe lényegében nem kapnak semmit sem. Eközben a rendkívül elterjedt és szerintem vérlázító feminista állítás szerint „minden nap férfinap.”
A férfiak társadalmi megbecsültségről nem mondhatok mást, minthogy itt az idő, ki kell vívni, meg kell végre valósítani!
Mindenesetre jól éreztem magam ma, számos érdekes beszélgetést folytattam a járókelőkkel, a legtöbben megértéssel fogadták a rendezvényt és annak mondanivalóját is. Pozitív élmény volt és remélem, apránként sikerül majd hagyományt teremtenünk a Férfinapi rendezvényeknek, demonstrációknak.
Na erről van szó, még a végén visszatérek.. a némaság nem vihet jó irányba.
Az mindenesetre látszik, hogy fel fog értékelődni a férfilét ezeken a napokon.
Üdvözlöm a bátrakat, akik nem félnek kiállni!
Még beírok pár nap múlva..
Addig egy kis ajándék, mert én főként az átlagemberek szintjén szeretném kinyitni a szemeket a lehető legrövidebb gondolatokkal, állításokkal, mert szerintem a legtöbb hazai hím nem szeret olvasni, nincs is ideje rá a güri miatt, de egy-egy igazolható tény beléjük éghet és utat mutathat. Persze nekem is kell visszajelzés, hogy igaz -e az extra rövid állításom. Talán szavazógépet csinálok hozzá.. Ime az első munkám:
“A Nő a férfinak akar tetszeni, a Férfi pedig a nőt akarja szeretni vagy legalábbis kívánni.” A férfias nőt viszont hogyan lehetséges ilyen módon szeretni hmm?
Nagyon jókor mondjátok ezt is huszadikán.
Jól meg lett írva, Attila, tucc+ :-)
újabb öles lépés az egyenlőség felé:
http://444.hu/2015/11/20/a-ferfiak-negyede-azt-hiszi-nekik-is-van-premenstruacios-szindromajuk
http://hvg.hu/plazs/20151120_vass_virag_interju
Azt mondja Vass Virág: “Nem értettem, hogy mi történik a mai párkeresők között, hisz nem is olyan régen még sóvárogtunk egymás iránt.”
Nagyon egyszerű ez, ha a bíróságon nem lenne ekkora különbség és az a nő aki szét dúlja (de szépen írtam) a házasságot az megfelelően lenne elbírálva. Igen sok apa nehezen oldaná meg azt hogy a gyermekét, gyermekeit a munka mellett maximálisan ellássa, de akinek van lehetősége, és belefog, küzd mint malac a jégen, legalább elismernék. Esélyt kapna. Anyuci meg mehetne azzal akivel akar kezdje ő nulláról az életét, és az még csak jó ha nullásan kezdi, legtöbbünk mínusszal. Nem nincs esélye egy férfinek a gyermek elhelyezési pernél, ott mindenképp bukik, és ezzel a nők tisztában vannak, csak van aki éretten gondolkozik, ja, hogy az nem jut ide…mert értelmes. Ismerek olyan hölgyet aki szintén rosszul választott, próbálta menteni a kapcsolatot, de nem lehetett, nem ő hibázott, mégsem szívja a volt pasi vérét, a gyermekei miatt hisz mindketten akarták, hát megoldják normálisan. A legtöbb viszont erre hajt, és ezért hezitálnak a mai fiatalok. Meg is értem a srácokat, hisz legtöbb elvált szülők gyermeke, és az hogy egy srác az apja mellett nő fel olyan mint a fehér holló, majd később amikor már maga dönthet, jelenleg 12 évesen elmondhatja a bíróságon. De kitart-e addig meg marad-e a hite, a vágya, vagy addigra anyuci a minden napos agymosással eléri, hogy az az esély is elússzon. A net nagyon romboló hatással van rájuk, az okos telók is, a közösségi portálokon élik az életüket a fiatalok, meg anyuci is hát van mit tanulni….
https://www.youtube.com/watch?v=QYCcKrpgy48
Ezek a zenék segítettek, hogy elhitessem magammal, nem vagyok egyedül a nézetemmel, anno sokat segítettek, hm ma is szeretem.
Közzétettünk egy idei beadványt, de az EMMI csak magyarázkodott mint általában.
Teljes szövege: http://www.elvaltapak.hu/node/25619
Jóformán az egyetlen pozitívum a válaszukban, hogy egy gyámügyi kézikönyvön dolgoznak, amivel a hatóságok hatékonyabban tudják végrehajtani a problémás kapcsolattartásokat. A személyes meglátásom az, hogy a hivatali korrupciót és elfogultságot teljesen megszüntetni képtelenség, viszont nagyobb nyilvánosság segíthetne jobb irányba terelni a családi tragédiák kezelését. Minisztériumi választ Czibere Károlytól csak bejelentkezettként lehet megnézni, de érdemes elolvasni.
Tudni kell, hogy bárki élhet panasszal vagy tehet javaslatot az állami szervek irányába.
Legfeljebb nem kap választ, vagy csak sablont, de legalább megpróbálta, tett az ügyért.
A gyám hivatal valóban nem sokat ér ha férfiként, apa ként megy valaki segítséget/tanácsot kérni. Én kissé feldúltan vettem amikor a bent pöffeszkedő asszonyság azt tanácsolta nyugodjak meg, majd minden megoldódik. Jó duma, persze majd megoldódik, csak ne legyen semmi dolguk vele, főleg egy apának nem fognak segíteni. Pár év múlva visszatértem, hátha változott a szemlélet, de csak az ügyintéző fiatalodott, és megértően végig hallgatott, mondta, hogy megért, és nem hivatalosan igazat is ad, de egyebet nem tehet. Kérdem, hogy ha egy anya jön akkor gondolom hamarabb mozdulnak a rendőrséggel karöltve….hát rátapintottam. Tehát ha mint férfi nem tudok valamit elintézni akkor egy élhetetlen pöcs vagyok, de ha kicsit felemelem a hangom egyből egy goromba agresszív stb. alak leszek. Én ezt már az óvodában is tapasztaltam amikor a fiammal kapcsolatba kérdőre vontam az óvónőt, én goromba vagyok, de ha ugyan ezt anyuci kérdezi akkor ő egy aggódó anya. Fura.
Az elvált apák fóruma meg megint egy érdekes fejezet, anno írtam nekik, és jelezték menjek fel Pestre, majd beszélünk. Nem volt lehetőségem, bár még akkor volt kocsim, de a pénzem beleöltem a gyermek elhelyezési perbe (ügyvéd/ek, vesztett perek, pszichológus/ok ) azt gondoltam érnek valamit, de mint a következőben is látszik, a megtekintések és a tetszés nyilvánítás sincs túl jó arányban. Akkor kik is harcolnak? Ha még vélemény sincs.
https://www.youtube.com/watch?v=UgG7IQ2Gvp0&index=4&list=LLKjIVUj65gEvUB1KYCvpMWw
Nem úgy kell rólunk beszélni mint valami fura élőlényről aki szereti a gyermekét, ha az anya is szeretheti akkor az apánál ez miért olyan elfogadhatatlan. Elfogult a bíróság, és igazságtalan. Isten malmai lassan őrölnek, de az ahova egy férfi nagy nehezen jut el, oda a nőnek semmit sem kell csinálnia. Mindegy, hogy alperes, vagy felperes, a férj szív, meg a gyerekek, ha kiskorúak és egy arra méltatlan mellett kénytelenek felnőni, mert a bíróság így döntött. ŐŐŐ igen dühös vagyok ha kiérződik.
Olybá tűnik te is osztod az álláspontot, hogy a gyámhatósággal és családügyi bíróságokkal, de a törvénnyel is gond van és mégsem változik semmi. Ennek napestig sorolható kézzelfogható okai vannak, de nem lehet róla sokat beszélni, mert tabu és a férfi nem panaszkodik mert azt várják el tőle. Hol látsz egyetlen cikket is az indexen vagy bárhol ahol akár egy esettel is foglalkozna a média? Annak ellenére, hogy naponta 50-60 válás történik. A patkányetetős gyámügyi esetet felkapták, de annak semmi köze az apák általános megtaposásához ha édesanyákkal kerülnének szembe. Az állami intézmények egyik oldalról mélyen beleavatkoznak a magánéletünkbe, másrészről pedig széttárják a kezüket és a törvényeket sem tartják be, azaz nem hajtják végre az apai kapcsolattartásokat és eljárási hibákra hivatkoznak, majd tologatják az ügyeket sokszor évekig. A legtöbb apa odáig se megy el, hogy küzdjön és feladja, nem tarthatja a kapcsolatát a gyermekével emiatt lelkileg is padlóra kerül és nem akar beszélni a problémájáról főleg nőknek, nem férfias, érthető. Vegyünk egy példát. Gondod van most, évek múlva kerülsz valamilyen helyzetbe akkor vajon ki fogsz állni a többi apáért, segítesz nekik? Francokat mi közöd hozzájuk mondod magadban! Az apáknak csak a legrosszabb helyzetben van hangjuk ami idővel el is halványul mikor rádöbennek mindenüket elvették és a túlélére vagy új életre kell koncentrálniuk. Erre mondja az állam, hogy minden rendben van és nincs min változtatni. Amit nem látunk az nem is létezik. Aztán jön egy újabb és újabb eset és semmi sem történik, a gyerekek isszák a levét, hogy elvesztik az apjukat pedig az még ‘él’. Akadályozzák a szeretteteljes kapcsolat kialakulását és megtartását annak ellenére, hogy törvényi kötelességük lenne. Nem hiába harcolnak az értelmesebbek a közös szülői felügyeletért, mert akkor se tartásdíj se elnyomás nem indokolt a másik fél felett, ahhoz viszont az apáknak is tudniuk kell gyermeket nevelni, ami nem nagy ördöngösség ha szereted az utódod. Tiszteletet tanulnának az apáktól, hogy ne kelljen rendőröket állítani az iskolákba az elkallódott tévé elé bepakolt egyszülős csemetékhez. Ez az első években nehéz a férfinak, de egy tizenévessel már sokkal könyebb és nem kerülnek havonta több százazezer forintba – tudjuk egyesek annyi tartásdíjat fizetnek a jövedelmük után-. Megoldás a harc és küzdelem, de -a közvélekedéssel ellentétben- nem azért, hogy neked ítéljék a gyermeket, hanem azért, hogy mindkét szülő nevelhesse ha lehetősége van rá, hiszen a gyereknek mindkettőre szüksége van. Jelenleg a nőket akarják rávenni, hogy ne váljanak el, ami mondanom se kell nem fog menni a feminizmus és az egyoldalú önérdekek miatt. Tehát egyetlen apa se dőlhet hátra, mert ha a felésége lelép akkor jóformán mindent vihet magával és egyezség hiányában automatikusan annál helyezik el a gyermeket aki többet gondoskodott róla, nem kérdés, hogy többnyire az anyánál. Isten ments, hogy átvegyük az anyai szerepeket, mert az anya így nevel az apa úgy, de a férfinak még könnyebb is gyerekgondozónőt találnia ha képtelen lenne pelenkázni mert túl magasan hordja az orrát ahhoz. A gyerek gondozásban az anya biológiai alapon jobb pláne ha még kicsi a gyerek, de nevelésben nem, mert oda az apa is elengedhetetlen. Fájó ezt kimondani, de csak a vérszerinti apa képes úgy szeretni és nevelni gyermekét mintha a sajátja lenne, ezért zsarolják is őket rendesen a gyerekkel és ez hallgatást eredményez és alig vannak akik kiállnak mellettük. Az Elvált Apák Egyesületét pedig nem szidni kell hanem támogatni, ahogy az Apák az Igazságért Egyesületet is, hogy legalább a fiúgyerekeink ne az utcán vagy alkoholistaként végezzék a jövőben. Minél több a panasz, annál több esély van a változásra, a korrupt hivatalnokokat pedig a városi ügyészségeken lehet feljelenteni. Ismerek esetet mikor kirúgtak gyámügyi dolgozót, mert akkora problémát okozott, hogy polgármesterig eljutott a híre, bár ezek mind csak látszatmegoldások és ismét egyedi esetek és te iszod a levét mások hibájának akiket ráadásul felülről védenek. Úgye egy rendőrnek még önvédelmből se mehetsz neki, mert téged zárnak börtönbe. Erről szól az egész, kinél van a hatalom, az apáknál szinte semmi, kiszolgáltatottak. Atomizálják a hátrányos helyzetű apák ügyeit, hogy ne lehessen róla egységesen beszélni, de mindig vannak közös pontok és azokat kell megismertetni a társdalom összes tagjával, mert addig csőbe húzás történik ha gyereket vállalsz. Semmi nem garantálja, hogy nem válnak el tőled és viszik mindened függetlenül attól mit tettél vagy nem tettél. Egy gonosz, önző, de a gyermekét szerető anyukával szemben nincs esélyed, hivatalból mellé állnak és mint gyermeknevelőt védik minden eszközzel, így te másodrangú szülővé, sokak szemében gyanús személlyé bűnözővé váltál, emiatt hallgatsz miután szembesültél vele, hogy senki nincs melletted és hallgatnod kell az olyan okosságokat, hogy a válásért mindkét fél felel. Van persze mikor nem (no-fault válás), de ez se érdekel senkit és a válás eredményét tekintve nincs is jelentősége, a nő viszi a gyereket, a pénzed és rossz esetben a közös vagyon felét vagy a házad ahol élhet a gyerek, nélküled.
Igazad van, az Elvált apák egyesületével kapcsolatban is biztos, az én egyéni negatív élményem nem döntő. Én már részben túl vagyok ezeken a gondokon 8 éve kezdődött a kálvária a családban én 38 voltam és padlót fogtam, nehezen álltam fel, de küzdöttem, női ismerőseim, mindig azt tanácsolták harcoljak, mert tudták, hogy igazam van, annyit értem el vele, hogy majd egy millát bele öltem a perekbe. Rájöttem, hogy az ügyvédeket sem érdekli, beleszarnak, csak leszedik a maguk kis részét, és amikor a mentőövet kell dobni, hátat fordítanak. Az egész tárgyalást nagyon tudni kell érteni, de aki nem a jogi szövegek értelmezésével tölti az idejét, hamar zsákutcába vezetik. Nem lehet mindenhez érteni. A gyermekeim eközben felcseperedtek, a nagy lányom kamasz, anyuci ráhatása nála jobban jelentkezik mint a fiamnál, de ő is még csak 11 lesz így a szava semmit sem ér, viszont tőlem várja a megoldást. Nem tehetek semmit. Nullán vagyok a sok adóssággal a hátamon, de erről már beszélni sem lehet mert akkor az jönne le, hogy miért is akarom, hogy nálam legyen a gyerek. Igen jól írod amíg a gyerekkel lehet húzni az apákat, addig fogják is. Zsarolhatók vagyunk (tartás díj, láthatóság) pedig egy apa is meg tud mindent csinálni, ha akar. Van aki nem de az nem is harcol. Mindkét gyermekem tápszeres volt, tehát nem szoptatta az anyja, én is felkeltem éjjel, még ha másnap korán mentem melózni, mert imádtam foglalkozni a gyerekemmel, akár pelus csere, akár etetés, fürdetés. Ja igen mielőtt valami femini harcos kitalálná, hogy biztos pedofil vagyok, üzenem nagyon sajnálom az ilyen kijelentést tevőket, valószínű vagy nem volt jó apja, vagy csak rossz jutott, de az meg az anyja hibája, mert egy féreggel állt össze.
Úgy érzem a harcot soha nem hagyom abba, nem mindig az győz aki nagyobban sebez, hanem aki kitartóbb. Ha tudok segítek a környezetemben, de sajnos csak a saját tapasztalataim után csitítani tudok, mert látom sokan (mint én) fejjel mennek a falnak. A rossz hamar beüt, a jóra sokat kell várni.
http://www.apatanoda.hu
Érdekelne hogy lehet bejutni, jelszót kér. Írjak e-mail címet?
Ha érdemesnek tartasz :)
Minden elismerésem, nem sokan csinálták volna amit véghez vittél. Nekem lényegesebben könnyebb a helyzetem hisz egy városban élek a volt nejemmel, de a falak itt is megvannak. Van sárkány anyósom is és a butaság is burjánzik rendesen. Tudod az a baj, hogy sok gyökér apa még mindig a kocsmát tekinti elsőbb rendűnek. Tömegben az ember birka, ez a férfiakra is igaz, a lazább erkölcsű, kocsma patkányok, otthon semmi jót nem tanultak, jó példa soha nem volt a szemük előtt egyedek hamar ahngadóvá válnak és a birkák akiknek egyéni véleményük nincs beállnak a sorba. Na az ilyen apákért nem emelem fel a szavam. A nőknél is meg van a birka efektus, semmivel sem másabbak, köztük is van MÁS. Igen én is megtaláltam, de ez nem ment könnyen, mert sok a selejtes, nincs feleség bolt ahol lehet válogatni, a neten pucsítós, csücsörítős, mű nők ezrei ámítják azokat akik elhiszik, hogy a mell mérettel az agyi kapacitás is egyenes arányosan nőni fog.