Pontosabban a nagy átlag Magyarországon élő húsz és ötven év között lévő nő feminista-e valójában? Ahogy egyre több nővel beszélgetek a nemi szerepekről, családról, párkapcsolatokról, önmegvalósításról körvonalazódik bennem egy felismerés. Nyilván akit én személyesen elérek nem tekinthető reprezentatív mintának, de a városlakó aktív korú női populáció tekintetében merek élni az alábbi általánosítással.
A női egyenjogúság, amit csak az egyszerűsítés kedvéért nevezünk feminizmusnak rendkívül ellentmondásosan csapódott le a magyar nőkben. Egyrészt a mi kis kelet-európai társadalmunk még most, a 21. században is rendkívül konzervatív, különösen az elfogadott nemspecifikus értékrendek és viselkedési formák tekintetében. Ennek hatását nem szabad lebecsülnünk. Ugyanakkor a nyugati kapitalizmus betörésével ránk szabadult egocentrikus életfelfogással a feminizmus is. Ez a két, egymásnak feszülő eszmeiség sajátosan fonódott össze a legtöbb nő fejében. Az egyén a saját élethelyzeteiben e két ellentétes értékrend között nem választott, hanem kimazsolázza mindkettőből a számára előnyöset és hasznosat.
Lássunk egy példát:
Mit mond a hagyományos értékrend?
A nő elsősorban feleség és családanya. Lássa el az ehhez szükséges feladatokat, cserébe elvárhatja férjétől, hogy őt és gyermekeit tartsa el a megfelelő színvonalon, viszont ezért tisztelnie és támogatnia kell partnerét.
Mit mond erről a feminizmus?
A nő életének célja az önmegvalósítás. A nő, ha akar, versenyezhessen a férfiakkal a karrierlehetőségekért, cserébe lemond a nőket megillető udvariaskodásról és előzékenységről. Sőt kifejezetten gyűlöli ezeket. A versenyben épp olyan kíméletlen, mint a férfiak. Klasszikus családra, házasságra nincsen szüksége. A férfiakra csak mint szexpartnerre és szülőtársra tekint, cserébe viszont nem vár el anyagi támogatást sem, sőt ezt kiszolgáltatottságként éli meg.
Mit gondol erről az átlag magyar nő?
A karrierépítésben elsősorban női mivolta miatt, könnyített pályán juthasson előrébb, pusztán azért, mert nő. Nem teljesítménnyel és versennyel érvényesül, hanem neme alapján várja el a jutalmakat. Elvárja, hogy a férfiak hímestojásként bánjanak vele, tiszteljék azért, mert nő, de Ő nem fog egy férfit tisztelni még akkor sem ha munkájával egy férfi tartja el. Szeretne klasszikus családot alapítani és működtetni, de az ehhez szükséges alázat és lemondás nincs meg benne. Elvárja, hogy eltartsák és mindenben könnyebbé tegyék az életét a férfiak, cserébe azonban nem ad semmit.
Összefoglalva, be kéne látniuk, hogy e két ellentétes eszmének nincsen szintézise. A feminizmus egy választás, ami áldozatokkal is járhat az egyén számára, még akkor is, ha ezt a feministák tagadják. A hagyományos értékek követése szintén lemondásokkal terhes. Az, hogy ami a mérleg másik serpenyőjébe kerül megéri-e az érte fizetett árat, ezt mindenki döntse el maga. Egy dolog azonban biztos, mi férfiak sok mindent elviselünk. Elviseljük a feminizált nőket is, csak őket férfiként kezeljük, annak minden velejárójával (pl. nem vesszük őket feleségül és nem csinálunk neki gyereket). Szeretjük a férfiakat tisztelő, kedves, hagyományos szerepekben hívő, családcentrikus nőket. Hisszük, hogy nem haltak ki teljesen. A legnehezebben azonban azt tudjuk elfogadni, ha valaki velünk akar versenyezni és harcolni, de közben tőlünk kér előnyös elbánást. Kicsit olyan ez, mintha Julius Caesar maga adta volna tőrét Brutusnak március idusán.
Azt is látni kell, hogy a nőknek (ahogy nekünk férfiaknak is) több és egymásnak ellentmondó szerepelvárásnak kell(ene) eleget tenniük. Legyenek sikeresek, szexik, jó anyák, függetlenek, engedelmesek, kiváló szakácsnők, szuper szeretők, építsenek karriert, legyenek magabiztosak és még sorolhatnám. Mindezen elvárásoknak képtelenség eleget tenni.
Sok tekintetben nekik kellene eldönteniük, hogy ebből a halomból mit vesznek ki, minek akarnak megfelelni, megtanulni a környezet negatív presszióit figyelmen kívül hagyni, tudatosan igyekezni pozitív környezeti feltételek közé kerülni és hasonlók. Ez nem okosságot, sokkal inkább egyfajta bölcsességet igényelne ill. önismeretet és a saját felelősségük felvállalását. No ilyen nővel nem nagyon találkoztam, talán egy kezemen meg tudnám számolni.
“több és egymásnak ellentmondó szerepelvárásnak”
Na de ezek nem a férfiak elvárásai. Még csak nem is a társadalomé úgy összességében, hanem a feministáké, a feminizmusé. Mi bőven megelégednénk egy csinos, magára adó melegszívű nővel, aki valami átlagosat hozzá tud tenni a családi kasszához – ezt is csak azért mert ma idehaza egy keresetből nem csinálsz családot. Nem várunk nagy karriert, versenyt a férfiakkal, nem várjuk, hogy bizonyítsák: ők is legalább olyan jók minden téren mint mi. Nem várjuk, hogy 3-6 hónap után rohanjanak vissza dolgozni, legfeljebb csak ha a pénz nagyon kell.
Ezen kívül ezeket az elvárásokat ők maguk paterolják magukra és egymásra. Szerencsére nekem a környezetemben amúgy csak két olyan nő van, aki nagyon meg akarja mutatni, és vagy 10 olyan, aki egyáltalán nem.
Szóval a címbeli kérdésre is válaszolva: szerintem a többség ilyen értelemben nem feminista. Persze ha szemtől-szemben megkérdezed a női egyenjogúságról, esélyegyenlőségről, nők elleni erőszakról, stb, akkor nyilván az lesz, de ezen nincs mit csodálni.
A feministák valóban elképzeltek, megálmodtak egyfajta sosem létezett nőideált és évtizedek óta próbálják ebbe a keretbe kényszeríteni a nőket. Mivel nem megy a dolog, a világot próbálják átformálni körülöttük no meg igencsak pipák mindenre, de pláne ránk férfiakra, mintha mi tehetnénk róla, hogy a nők nem olyanok, mint amilyennek ezek a szerencsétlenek megálmodták.
Szerintem ezeket a szerepelvárásokat nagyon sok forrásból sugallják. Elegendő megnézned a reklámokat, a női magazinokat, a bulvársajtót stb. Ami pedig a férfiak elvárását illeti, még itt a Férfihangon is többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a nő legyen önálló, tartsa el magát, legyen magabiztos és ne szívja a pasasok vérét. Olvasgatsz TRP fronton is, számos hasonló véleményt találni ott is.
Szerintem annak a fajta feminizmusnak, amiről beszélünk nem sok társadalmi beágyazottsága van itt K-E-ban. Persze láthatóak a romlás jelei nőfronton (is), de ez sokkal inkább illeszkedik a fogyasztói világ és az általános emberi elértéktelenedés trendjébe, mintsem egy ordas eszme közvetlen hatásának tudhatnánk be.
Amúgy magam is az általad leírt nőtípust preferálom.
Off:
Férfiakat kollektívan lejárató, nőket a felelősség alól felmentő cikk az indexen. Minden férfi potenciális nemi erőszakoló, akiknek megalázó, óvodás szintű hasonlatokkal kell elmagyarázni, hogy a nemi erőszak rossz dolog, mert maguktól nem tudják. Ma már ha egy nő kizárólag erőszakos és pszichopata srácokhoz vonzódik, akikkel folyton megüti a bokáját és ez alapján általánosít minden férfira, az teljesen elfogadott dolog. Ahogy az is normális, hogy a férfi társadalmat hibáztatjuk, ha egyedül, félrészegen, pics@szoknyában kevergünk Pest gettósított részein éjjel háromkor és megtámadnak minket.
Ennyi erővel lehetne előadásokat tartani a nőknek, ahol hasonló módon elmagyarázzák, hogy az újszülött csecsemőt nem dobjuk ki a kukába és hogy ez mennyire rossz dolog.
http://index.hu/kultur/2015/12/01/zaklatason_ennyit_meg_soha_nem_rohogtunk/
Bő órát kinn voltam a sportpályán. Jónéhány nőt láttam. Éreztem az állati késztetést hogy megerőszakoljak valakit, de szerencsére eszembe jutottak a NANE jótanácsai és az általad linkelt cikk így minden akaraterőmet összeszedve el tudtam kerülni hogy erőszakoljak. Szerencsésen hazaértem. A mai nap megerőszakolás nélkül telt. Lassan esteledik, elkezdtem az erőt gyűjteni a holnapi naphoz, hogy mikor reggel kilépek az utcára nehogy ráugorjak valakire és megerőszakoljam…
Huh, akkor megúsztad! Tulajdonképpen a nemi erőszakolókat nem is kellene börtönbe zárni, csak le kell írniuk úgy ötvenszer hogy “A nemi erőszak rossz”, és azzal meg is tanulták. Hiszen a feminista tudósok kiszámították, hogy ez a módszer sebészkés pontossággal működik, és ki vagyok én, hogy ellent mondjak nekik?
Most még megúszod ennyivel. Mivel 5-10 éves csúszással a magyar feministák átvesznek mindent ami az USA-ban történik, pár év múlva arról fognak szólni az index cikkek, hogy naponta a tudtodon kívül megerőszakolsz több tucat nőt. Ugyanis a fejlett nyugati országokban már terjed stare rape őrület, meg fart rape meg minden egyéb rape-nek minősül, amit férfi követ el és egy nő számára kényelmetlen és ezeket sokak szerint börtönnel kellene büntetni.
Másik végről szomorú, hogy már ez a yes means yes faszság is ide ért és itt is lassan az ártatlanságot kell bizonygatni, nem pedig a bűnösséget.
Kicsit belegondoltam: “stare rape meg fart rape” (bámulás-erőszek meg szellentés – erőszak)… ezeket kéne börtönnel büntetni? Ugyanaz folyik, mint a gyógyszeriparban. Természetes dolgokat, viselkedéseket betegségnek minősítenek és máris gyógyszert kell rá szedni, bevétel a gyógyszergyáraknak.
Férfiakra jellemző dolgokat, tetteket bűnné kell nyilvánítani és máris büntethetők a férfiak – újabb bizonyítékok, hogy eleve rossz, ami férfi. A hátszőr le nem borotválását is büntetni kéne strandon! Ja, elnézést, a külsőt cikizni nem polkorrekt, mert akkor a duci teheneket sem lehetne “természetes szépség”- nek hívni…
A fart rape csak amolyan netes poén és nem valós. Gyakorlatilag csak a paródiája a hasonló ám valós “rape”-eknek, mint pl. manspreading. No és persze a fart rape-nek is megvannak a következményei.
Itt pedig a közismert gif a (minden bizonnyal) hím főrapistáról…
Nem fogják fel ezek az idióta femiták, azzal hogy mindenből erőszakot csinálnak, végső soron kiüresítik a fogalmat és éppen a valódi erőszak fog elsikkadni. Vagy ahogy egy nőtől olvastam a neten: Ha minden nemi erőszak, akkor semmi sem az.
Erőszaknak aposztrofálni a férfiaktól mindent, ami kellemetlenül érint ha nő vagy meglehetősen buta, mondhatni gyermekded hozzáállás. No meg persze elképzelem fordított nemi szerep felosztásban…
A mondott indexes okosság nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Lett néhány mondat belőle, hamarosan közzé tétetnek.
“Sokkal rövidebb mint egy megszokott színházi darab, a készítők a 45 perces hosszt ahhoz szabták, hogy az előadást egyetemi keretek között fiataloknak bemutathassák”
Egyetemistáknak? Bruhahahahaha. Akiknek egyik fasz még ki se lóg a szájukból, már lóg is bele a másik?
A minap Olaszliszkán talicskával toltam a pénzem. A helyi svéd lurkók hamar körülrajzottak, és el-el csipegették a zsugorfóliás milliókat. Pedig határozottan mondtam, hogy NEM! Felháborodottan mentem a yardra, ahol a rend éber őrei azt tanácsolták, hogy legközelebb ne pakoljam ki azt, amim van.
De nekem jogom van kipakolni, ha úgy akarom! Nem én vagyok a felelős azért, ha más lopást követ el! Követelem, hogy mindenkinek tanítsák meg, hogy a nem nemet jelent!
Arról ne papoljanak már, hogy meg tudom előzni úgy a bűncselekményt, ha nem teszem ki azt, ami van, hiszen számos lopás történik úgy is, hogy az értékeimet ruhába rejtem! Olyanról meg ne beszéljenek, hogy “csökkenthetem a kockázatát”, vagy “töredéke lesz a valószínűsége”, mert életemben rühelltem a matekot, főleg a valszámot, és különben sem tudok olvasni, csak a pénzem meg!
Idos asszonyokat meg egyaltalan nem kihivoan oltokodo noket is eroszakolnak meg zaklatnak, ugyhogy hagyjuk ezt hogy a aldozat a hibas. A kockazatott magabiztossaggal es agresszivitassal lehet csokkenteni.
Ne cigányozz.
Khmm, “mert életemben rühelltem a matekot, főleg a valszámot, és különben sem tudok olvasni”
Lucia, az aktuális feminista troll.
Van náci trollunk, idefér a femita troll is. Legfeljebb van kin élezni a verbális fegyvereket. Vagy ez is rape…?
A lenyeg az hogy a ferfiak ugy gondoljak hogy visszalehetnek hatalmukkal egy no folott ha azt mas ferfi nem vedi. Tisztelet a kivetelnek. Koztudott hogy egy leany ha arva marad es senki nem vessi partfogasaba akkor a ferfiak szabad predajava vallik. Ez igy van Falun, ahol az osztonok jobban szabadjara vannak engedve.
Jó humorista lenne belőled.
Tipikus hazug-terelős libsibolsifemcsi, nem humorista.
Szerinted falun egy arva fiut ki a f*sz vesz partfogasba es tutujgatja? Nesze b*meg, te vagy a csaladfo mostantol! Dolgozz nyaron, tanulj telen. Hogy kozben szetszakadsz? Ne sirj, katonadolog!
Hátha a falu alatt a cigánysort érted akkor ok.
Sosem tudom eldönteni, hogy egy feminista egyszerűen buta, vagy szándékosan trollkodik. Szerintem valahol mindkettő.
“A lenyeg az hogy a ferfiak ugy gondoljak hogy visszalehetnek hatalmukkal egy no folott ha azt mas ferfi nem vedi. ”
Nem, ezt te gondolod így! :D
Megpróbálom érzékeltetni veled a problémát:
1. “A lenyeg az hogy a cigányok ugy gondoljak hogy visszalehetnek hatalmukkal egy magyar folott ha azt mas cigány nem vedi. ”
2. “A lenyeg az hogy a zsidók ugy gondoljak hogy visszalehetnek hatalmukkal egy goj folott ha azt mas zsidó nem vedi. ”
3. “A lenyeg az hogy a négerek ugy gondoljak hogy visszalehetnek hatalmukkal egy fehér folott ha azt mas néger nem vedi. ”
… Állj ki a parlament elé, üvöltözz ilyeneket megafonba és figyeld az emberek reakcióit!
Sajnos nem jól írod. Épp fordítva van:
1. “A lényeg az, hogy a magyarok úgy gondolják, hogy visszaélhetnek a hatalmukkal egy cigány fölött, ha azt más magyar nem védi. ”
2. “A lényeg az, hogy a gójok úgy gondolják, hogy visszaélhetnek a hatalmukkal egy zsidó fölött, ha azt más gój nem védi. ”
3. A lényeg az, hogy a fehérek úgy gondolják, hogy visszaélhetnek a hatalmukkal egy néger fölött, ha azt más fehér nem védi. ”
Így pontos, ez a logikája annak, amit Lucia írt. És ez sajnos működik, lehet a parlament előtt – vagy bárhol – kiabálni… Ez a gondolkodásmód az, ami szerint ha fiatal fehér heteroszexuális keresztény férfi vagy (ez a hét fűbőn lassan), akor rohaggyá ‘meg te kivételezett helyzetű, hatalommal visszaélő, mások elnyomottságával nem törődő szemét, mer’ nőverő vagy, erőszakoló és pedofil. Kihagytam valamit?
Ha így írtam volna, akkor abban nem lenne szembesítés. Épp az a lényeg, hogy míg a társadalom elítéli, ha zsidókat, négereket, cigányokat démonizálunk, addíg teljességgel elfogadott és megszokott dolog a férfiakat démonizálni, pedig ugyanúgy sovinizmus mindegyik. A férfi ellenes törvények ugyanannyira erkölcstelenek, mint a zsidó ellenes törvények. Mi lenne ha a zsidók csak később mehetnének nyugdíjba, vagy váláskor a nem zsidó kapná a házat a bírói gyakorlat szerint, vagy a nem zsidók többlet pontot kapnának egyetemi felvételin … stb? A fél világ itt ajvékolna. De így, hogy a férfiak vannak hátrányban a kutyát sem érdekli a dolog.
“hogy míg a társadalom elítéli, ha zsidókat, négereket, cigányokat démonizálunk”
Olgica az askenázi tévében a társadalom?
Dehogy ítéli el, egyre többen kezdenek büdös zsidózni, olyanok, akikről sose gondoltam volna.
“A férfi ellenes törvények ugyanannyira erkölcstelenek, mint a zsidó ellenes törvények.”
Erkölcstelen zsidók ellen miért is erkölcstelen törvényeket hozni?
“Mi lenne ha a zsidók csak később mehetnének nyugdíjba”
Tovább pöffeszkednének az egymásnak osztogatott nagyon nem minimálbéres állásokban.
“vagy váláskor a nem zsidó kapná a házat a bírói gyakorlat szerint”
A bírókról hamar kiderülne, hogy többszörös anyagyilkosok.
“vagy a nem zsidók többlet pontot kapnának egyetemi felvételin”
Be kell juttatni a fehér kurvákat is, uncsi lenne a gólyatábor a szokott hebron rózsáival.
Akinek hatalma van, az jellemzően vissza is él vele, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő.
A hatalommal való visszaélés erkölcsi kérdés nem pedig nemi. A munkahelyi zaklatási ügyek nemi megoszlása is bizonyítja, hogy a nők ugyanolyan mértékben hajlamosak visszaélni a hatalommal, mint a férfiak. Ez amúgy igaz a fizikai agresszióra is (lásd azokat az eseteket, ahol a nő fizikai főlényben van).
Nem láttam a darabot, de az indexes kommentet olvasva kinyílt a bicska a zsebemben. Mintha a szerző nem ezen a világon élne. Az első szex – csaknem minden nővel – komoly becserkészés eredményeképpen jön össze. Ezt hívhatjuk udvarlásnak, széptevésnek, trükközésnek, manipulációnak. Ez maga a vadászat, az élet sava-borsa. Néha elegáns, néha nyögvenyelős. De ez a dolgunk. Rávenni a nőt az IGEN-re. Aki ezt bármilyen összefüggésbe hozza a megerőszakolással, az egy idióta barom.
És még nem láttad a másik cikket…
Ha a nő nemet mond, akkor a további közeledés már erőszak.
Ha megsimogatod az arcát, miközben ő erre egyáltalán nem vágyik, az erőszak.
Ha ittas a nő, akkor nem képes a beleegyezését adni, vagyis a szexuális aktus erőszak (persze fordítva nem az).
Bizonytalan partnert rábeszélni a szexre, az erőszak.
Stb.
http://24.hu/elet-stilus/2015/12/02/a-baratnom-vagy-konyorognom-kell-ha-szexelni-akarok/
„Helló, bébi, jók a lábaid. Mikor nyitnak?” vagy „Nem vágyik a melltartód egy kis kikapcsolódásra?” – elmaradhatatlan vihogással kísérve – zaklatásnak minősül? És ha az autószerelő úgy viccelődik: „Alánézünk akkor, jó? Nem magának kicsikém, csak a kocsinak.”?
Ezek mekkora dumák, nem is ismertem őket…
“Nem azért néz ki szexisen, mert azt akarja, hogy megdugd!”
Először azt hittem, egy is egy vicces beszólás, de nem. Ez komoly…
“Ha egy férfi macsó módra végigmér egy nőt, az Belgrádban természetes, Budapesten elmegy, Stockholmban lenézik, New York-ban feljelentik.”
Ez meg útikalauz, hol is kell élni…
Nehogy már mások döntsék el hogy mit és milyen módon NÉZHETEK köztetületen (vagy éppen a saját otthonomban)!
Nézheted… csak nem “macsó módra”. :D
Érdemes lehet gyakorolni a kivert kutya – nézést, akkor a nő nem feljelent, hanem csak belédrúg. Probléma megoldva…
Idekívánkozik a múltkori matekórás videó párja: https://youtu.be/XM-HJT8_esM
No és természetesen a megnézett nő dönti el, hogy milyen módon nézték. Ha neki nem tesztik és szóvá teszi, akkor köteles vagyok visszaszívni a nézésem.
Elképzelem a macsó módra nézés törvényi körülírását és a bizonyítás módjait…hááát…
Intim helyekre fókuszált megvalósítás.
Atyaég, ezek nagyon hülyék… Lassan húsz éve vagyok együtt az asszonnyal, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor mondott nemet. Ha egy egészséges nő számottevően gyakran utasítja el a férje/partnere közeledését, ott vége a kapcsolatnak. A NANE részéről jogos a felvetés: ha egy nő határozott NEM-et mond (s ha ez nem incselkedés, hanem tényleges visszautasítás), akkor azt tiszteletben kell tartani, még akkor is, ha a házastársunk az illető. De neki is tiszteletben kell tartani, ha ezek után máshol keressük a boldogságot.
“ha egy nő határozott NEM-et mond (s ha ez nem incselkedés, hanem tényleges visszautasítás)”
Itt azért nem könnyű megtalálni ezt az utolsó pillanatos ellenállás (LMR – Last Minute Resistance) és a tényleges határozott “nem” közti elválasztóvonalat. A legtöbb nő eljátssza még ezt a visszautasítós dolgot, ami legtöbbször egy shit test, csak hogy később hivatkozhasson arra, hogy ő ezt nem is akarta, csak sodródott az eseményekkel és megtörtént, vagyis ő minden csak nem könnyűvérű és könnyen kapható Ma már elég sok férfi tudja ez azért:).
Ha elfogadod, megbuktál, ha csak teszel egy lépést hátra, majd kicsit később talán egy másik oldalról újra próbálkozol – ergo nem adod fel, mert nem veszed komolyan a “nem”et – akkor talán átmész.
És néha persze tényleg nem lesz az a nem.
“De neki is tiszteletben kell tartani, ha ezek után máshol keressük a boldogságot.”
Hehe, próbáld már meg ezt lenyomni egy feminista torkán. :) Neki joga van bármikor nemet mondani, és ha te máshol keresed a boldogságot – amihez amúgy szerintük semmi jogod, mert hűséget fogadtál -, akkor joga van elválni és téged akár földönfutóvá is tenni, és te vagy a hibás, mert félreléptél…
Ilyenkor jó a dread-game, ahol nem is lépsz félre, épp csak úgy viselkedsz, mint aki erre készül, és odafigyelsz, hogy azért kiszúrja a dolog jeleit. Sportolsz, lefogysz, máshogy öltözködsz, nem veszed fel a telefont, rendre később jössz haza, új parfümöt veszel (vagy csak érezhető lesz rajtad egy női), stb stb stb, csomó jó kis trükk van, talán megérne egy írást:)
Az elsőre: safeword használható normál kapcsolatban is (nem alkalmira gondoltam).
A másodikra: a dread game-et régen csak úgy mondták hogy tedd féltékennyé a nődet.
.
“A szexuális erőszak 70 százalékában nem idegen az elkövető, hanem olyan, akiben az áldozat bízik: partner, tanár, családtag, barát, munkatárs.”
Vannak cigány tanárok?
“A legtöbb elkövető nem „pszichopata szörny”, és nem lehet „kiszúrni” a tömegben.”
A legtöbb nő nem „pszichopata szörny”. De
“Bármely társadalmi osztályhoz tartozhatnak,olyan magas státuszú, befolyásos személyek is lehetnek, akikről nem is gondolnád.”
Az eszdéeszről? De, gondolnám.
“Az erőszakot nem a hirtelen fellángoló szexuális vágy szüli”
Uncsi már ez a boximosdatás.
“az elkövetők nem a ruha alapján választanak áldozatot”
Hanem bőrszín alapján?
“A NANE szerint ez alternatív programlehetőség is lehetne a gólyatáboroknak – a dekoltázs-szépségverseny helyett.”
Ez az két zsidó bagázs, verekedjetek.
“Egy dolog azonban biztos, mi férfiak sok mindent elviselünk.”
Igen, ez a gond. Amíg a férfiak nem követelik meg az egyenlő bánásmódot, addig természetes, hogy ez így van és így lesz. A nők előnyben részesítése nem egy csupán egy női elvárás, hanem egy olyan társadalmi norma, amit a férfiak maguk is elfogadnak, sőt gyakran el is várnak. Igen, nagyon sok példa van arra, hogy a férfiak is elvárják, hogy előnyben részesüljenek a nők, sőt elvárásokat támasztanak a többi férfi felé is, hogy így tegyenek ők is. Lehet, hogy az ide írogatók többsége nem így gondolkodik erről (bár ebben se vagyok biztos), de általában igencsak jellemző az, hogy a férfiak maguk kínálják fel ennek a lehetőségét.
Erről szól a white knight jelenség. A férfi ellenes törvényeket is a férfi többségű jogalkotói gárda hozza létre. Van aki személyes érdekből teszi, van aki ösztönből. A férfiak legalább annyira felelősek a feminizmusért, mint a nők.
Egy csaj egyszer kihivott egy Settlers partira amikor meg egyetemista voltam. Megvertem (a gyengebbek kedveert a jatekban :P). Ugy besertodott h egy hetig nem szolt hozzam, es azutan is benne maradt a tuske, ott tartott be, ahol tudott. En meg neztem ki a fejembol, hogy ilyet utoljara also tagozaton lattam.
Még mindig jobb, ha baszott dühösek, mintha baszott lenézőek, ha nyernek.
Mivel legális a válás, és szabad a szerelem, így a férfiak alsó fele-kétharmada eleve értéktelen a nők számára. A feminizmus meg a többi hulladék csak meg akarja könnyíteni a nők számára az életet ezen férfiak nélkül. Több olyan férfit ismerek, aki bevállalja azt is, hogy a nőt s annak más férfitől fogant gyermekét eltartsa csak azért, hogy egy normális kapcsolat illúziója meglegyen. Ne felejtsük el, mekkora feszültség van abból pl. Franciaországban, hogy anyuci nem választhatja meg bünti nélkül a gyerek “biológiai” és “társadalmi” apuciját akár egymástól függetlenül, szabadon. Ezért is korlátozzák a DNS teszteket jelentősen.
Persze az is hozzátartozik, hogy a legtöbb nőt lelkileg kinyírja az az iszonyatos trauma, amit a húspiaci értékük ingadozása okoz: 18-tól 21-23 éves korukig szinte érdemtelenül nő meg az értékük brutális mértékben, amit legkésőbb 25 éves koruktól kezdve visszavonhatatlanul elvesztenek.
Hozzá tartozik az is, hogy a legtöbb civilizációelméletes a nők iskoláztatását tartja az alacsony születési ráta okának. Köszönjük feminizmus! Tehát a feminizmussal pontosan egy gond van: nem önfenntartó. Amelyik társadalom adaptálja, az nemes egyszerűséggel kihal. De nem baj, mert már jön az utánpótlás. Nyugi lányok, a Shariában nincs libcsifemcsizmus! Fiúk, egy lehetőség van, keresni egy még normálisabb nőt, és tanulni oroszul meg japánul. A japán csajok sokkal háziasabbak és hálásabbak, ha normláisan kezeled őket. Amikor pedig a Német Kalifátus lerohanja szép hazánkat, irány Japán vagy Oroszország.
Szerintem a feminizmussal az a gond, hogy férfiellenes ideológiai háttérre van és hogy a meghatározó alakjai szélsőségesek. A nők iskoláztatáshoz való joga nem feminizmus kérdése, hanem egy alapvető emberi jog, ami szerintem nem vonható kétségbe, sőt kifejezetten támogatni kéne (ahogy a férfiakét is), mivel az iskolázottság alapvetően meghatározó az életminőség, életesélyek szempontjából. Ha a nők nem iskolázottak, akkor egyenlőtlen erőviszonyok alakulnak ki. Az a jó házasság, párkapcsolat, ahol nincs alá-fölérendeltségi viszony a felek között.
Az alacsony gyerekszám oka sokkal inkább az individualista, családellenes értékrendben, a fogyasztói társadalomban keresendő, amit állami beavatkozással meg lehetett volna gátolni. Kampányokkal, családpolitikával… Ma már nehezebb, mivel az értékek átalakultak, de nem lehetetlen. Erre jó példa, hogy az elmúlt években (vagyis amióta a családpolitikát kiemelten kezeli a kormány) jelentősen nőtt a termékenységi ráta.
Egyetértek és nem is. Osztom a véleményt, hogy egy nőnek joga van mindenben úgy, mint egy férfinak. Viszont sajnos a biológiai és az ebből adódó társadalmi különbségektől nem lehet eltekinteni. Ha olyan a társadalmi modellünk, hogy nincs meg az 2,1 darab gyerek családonként, akkor fogyunk, és kész.
Nem vagyok szakértője a témának, de amit olvastam, a legtöbb helyen a XX. század elejét, az első világháború utántól mondják annak az időszaknak, amikor a gyerekszám drasztikusan visszaesett. Több forrás is azt állítja, hogy ennek elsősorban az iskoláztatás széleskörű elterjedése az oka. Azért fogyasztói társadalomról inkább a 32-es világválság majd a TV elterjedése után beszélhetünk, hiszen addig nem butítottak minket tömegesen a reklámok.
Gondoljunk bele, az iskola kitolja azt az időpontot, amikor egy nő az első gyermekét vállalja. Amíg azelőtt 16-18 évesen már potyogtak a gyerekek, addig most ez az egyetem, és az első munkahelyi évek után 26 éves kor körülre tolódik. Igen, benne van ebben a férfiak démonizálása és a nők munkába fogása is.
Ezzel kapcsolatosan szívesen vennék forrásokat mert érdekelne a dolog.
Egy példát említenék erre vonatkozóan: Brazíliában jelenleg az átlagos gyerekszám 1,7, a nagyobb városokban, mint Rio de Janeiro és Sao Paulo csupán 1,3. Alacsonyabb, mint Franciaországban (1,9), az Egyesült Államokban(1,8), vagy Ausztráliában(2,0) és míg ezekben az országokban, viszonylag stabil szinten van, addig Brazíliában még most is évről évre csökken. Holott a brazil (női) lakosság iskolázottsága nagyon elmarad az említett országokétól.
Ezt leginkább a telenovellákkal szokták magyarázni. Ott az egy nemzeti műfaj, mindenki nézi. És mivel a telenovellák szinte mind az elit családok életéről szólnak, ahol a szereplők úgy élnek, úgy viselkednek, mint az európai, jóléti társadalmakban, a főszereplőknek 1-2 gyerek van, vagy akár egy se, ezért telenovellákon keresztül a brazil társadalom alsóbb rétegeibe nagyobb hamar eljutott ez az értékrend és nagyon hamar magukévá tették. Mikor Spanyolországban és Portugáliában volt olyan szinten az iskolázottság, mint manapság Brazíliában, akkor ezekben az országokban, még bőven 3 felett volt az átlagos gyerekszám.
Miért is említem ezt a példát? Régebben, amikor még az volt a kérdés, hogy a gyerek menjen-e egyáltalán iskolába, akkoriban számára még az volt az egyedüli valóság, amit amit a szüleiktől, rokonaiktól és a körülöttük levő emberektől látott. Ezeket a mintákat követte. Az iskola volt az a hely, amely a család hagyományaitól eltérő értékrendet tudott közvetíteni felé. Azonban ma már nem ez a helyzet. Megjelent a média, mint 3. fontos szocializációs ágens (a család és az iskola mellett).
“Az a jó házasság, párkapcsolat, ahol nincs alá-fölérendeltségi viszony a felek között.” – Szerintem meg az ilyen halálra van ítélve. A nők ösztönösen képtelenek elviselni ha túl sok mozgásterük van. Igyekeznek betölteni az általuk üresnek érzett kapcsolati tereket és a növekvő kontroll-igényükkel aláássák a kapcsolat alapjait. Ha felemeled magadhoz a nődet, bizonytalanná és boldogtalanná teszed, hosszútávon tönkrevágod a kapcsolatotokat.
Ha felemeled a nődet hogyan tudna felnézni rád? Ha nem képes felnézni rád hogy lenne képes tisztelni? Ha pedig nem tisztel hogyan szerethetne?
Szerintem azokon az embereken kell segíteni, akik elnyomottak, és nem azokon, akiknek az a problémájuk, hogy a szabadságukkal nem tudnak mit kezdeni (hiszen az csak rajtuk múlik). Nem tudom, hogy vannak-e ilyen ösztönök, ha vannak is, azért elvárható volna, hogy ne az ösztöneik alapján viselkedjenek az emberek (legyenek nők vagy férfiak), hanem a józan eszük alapján. Vagy legalábbis törekedjenek rá. Alapvetően az volna a prioritás, hogy az egyik fél se tudja megnyomorítani a másikat, belekényszeríteni egy olyan helyzetbe, amit nem kíván. Ott, ahol a párkapcsolatban nincs alá-fölérendeltség, sokkal kisebb eséllyel fajulnak el a dolgok. Inkább menjenek szét és találjanak maguknak új párt, minthogy egy olyan párkapcsolatban maradjanak, ami már csak kényszer az egyik fél számára, ahol a másik visszaél gazdasági fölényével (“én tartalak el”), vagy a gyerekkel (“nem fogod látni őt”) vagy bármi mással.
“Fagylaló ész, férfi vizsga keble
Volt, mely az embert sírjába tette,
Érző szív és nő hívő szavára
Szállott lelkünk örökös honába.” részlet Madách Az első halott c. verséből
Ennyit az ész és az ösztönök viszonyáról…és a férfiúi logika kapcsolati hasznosságáról.
Te az alá-fölérendeltségi viszonyt alapban kényszernek tekinted, ami szerintem helytelen álláspont.
Másrészt két eltérő funkció és szerep közé igyekszel egyenlőségjelet tenni. Ez utóbbi pedig nem is értelmezhető. A feladatok és szerepek megosztása egy kapcsolatban szükségszerűen alá- fölérendeltségi viszonyokat eredményez. Értelemszerűen adott dologban valamelyik fél jobban otthon van, jobban ért hozzá, ezért a pár (azaz mindkettejük) érdeke, hogy az adott dologban az ő dominanciája érvényesüljön.
Harmadrészt sok tekintetben minden kapcsolatot a belső és külső kényszer, szükség tart össze hosszú távon. Itt nem kell alapban rossz dolgokra gondolni. Egymás iránti fizikai, érzelmi szükséglet, anyagi kényszerek, közös célok megvalósításának a szükséglete stb. Sok tekintetben a belső kohéziós erők közé tartozik az is, hogy mindkét fél KÉPES a másik felet kényszerítő eszközöket alkalmazni. Éppenséggel ezen eszközök felismerése és józan belátásból való NEM alkalmazása a hosszú kapcsolatok értelemszerű velejárója.
Nagyon egyszerűen megfogalmazva, az emberek azért vannak együtt mert szükségük van egymásra.
Szóval kiegészítve az előző hozzászólásomat, a másik kapcsolatgyilkosnak (az kapcsolati “egyenlőség” mellett) a függetlenség, önállóság és közös cél nélküliség tekinthető.
Belegondolva, bizonyos szempontból azt is mondhatnánk, hogy látva a jelenlegi párkapcsolatok rövid tűnékenységét, pont az ellenkezőjét kell tenni, mint amit közelfogadottan üdvösnek tartanak. Ha valaki tartós, teljes párkapcsolatot akar, pont a feminista párkapcsolati tanácsok ellenkezőjét kell követnie, csinálnia.
Más az, hogy egy adott dologban érvényesül az egyik fél dominanciája (másikban meg a másiké) és más amikor az egész kapcsolat esetében. Én ez utóbbira gondoltam, amikor alá – fölrendeltséget írtam. Ha nők nem tanulhatnának, akkor rá lennének szorulva egy férfira, vagyis tulajdonképpen bele lennének kényszerítve a házasságba. Ez nem konszenzuson alapul.
Még rövidebb távon sem működőképes az a kapcsolat, ahol mindenben csak az egyik fél a domináns. Ráadásul rettentő idő- és figyelemigényes (meg unalmas is). Akinek ilyen indíttatásai vannak (bármelyik oldalt értve), az komoly pszichiátriai problémákkal küzd.
Másrészt az egyik fél minden döntése mögött a másik fél NEM döntésének a döntése áll.
Az hogy valaki belekényszerül a párkapcsolatba számomra nem tűnik olyan egetverő problémának, elvégre generációk százainál (ezreinél?) ez így működött. Addig nem olyan drámai a dolog, amíg az illető szabadon hozhatja meg a döntését hogy kivel tegye ezt. A gond akkor lenne ha akarata ellenére (törvényi eszközökkel, fizikai presszióval stb) kényszerítenék bele.
Ami pedig az oktatást illeti, az igazi kérdés nem az, hogy tanuljanak-e vagy nem, sokkal inkább az hogy mit tanuljanak. A tanulatlanság csak az erőforrások pazarlását jelenti, egy működőképes társadalom sem engedheti meg magának.
Pedig az ENSZ is demográfiai, szociológiai ténynek tekinti, hogy a nők iskolázottsága szorosan összefügg a népesedéssel. Olyannyira így hiszik, hogy nagy súlyú társadalombefolyásoló programokat alapoznak erre. Egyébiránt erre alapozva antihumánus nemi diszkriminációt is megvalósítanak a segélyezésben. Lásd a három évvel ezelőtti cikkemet: http://www.ferfihang.hu/2013/01/11/a-kamaszlanyok-mentik-meg-a-vilagot/
“A nők iskoláztatáshoz való joga nem feminizmus kérdése, hanem egy alapvető emberi jog”
“A sör nem alkohol, a tészta nem étel, az asszony nem ember, a medve nem játék.”
“A japán csajok sokkal háziasabbak és hálásabbak, ha normláisan kezeled őket.”
Nem Japánban tombol a fűevő mozgalom az élhetetlen nők miatt?
Egy liberális felfogású mormon vagy muszlim nő (csak példának) a saját helyén élhetetlennek tűnhet, egy európai feminista nőhöz képest viszont főnyeremény lehet. Szóval szerintem viszonyítás kérdése. Lehet, hogy amit ők Japánban élhetetlen nőnek találnak, annak mi nagyon is örülnénk… :)
“A japán csajok sokkal háziasabbak és hálásabbak” – amikor nyugaton meg sehol nem lehetett hallani a MGTOW-rol japanban mar divott a fueves.
Ha támadás éri Magyarországot, és te elhúzol a picsába, akkor miért hívod hatásnak?
“Elviseljük a feminizált nőket…
Szeretjük a (…) hagyományos szerepekben hívő (…) nőket.”
Igen, így van.
Elviseljük a feminizált nőket, mint szükséges(?) rosszat.
És szeretjük a hagyományos szerepekben hívő nőket, amiből bárcsak egyre több lenne.
Elviselni és szeretni nem ugyanaz az érzelmi viszonyulás.
Természetesen, hiszen leginkább a nőkre jellemző a szélsőbaloldali módon félreértelmezett – egészen pontosan a célvonalnál értelmezett – egyenlősdi.
Legfrissebb példája itt található: https://translate.google.hu/translate?sl=nl&tl=en&js=y&prev=_t&hl=nl&ie=UTF-8&u=http%3A%2F%2Fwww.standaard.be%2Fcnt%2Fdmf20151130_01996343&edit-text
Ausztriában meg egyenesen többletpontokat kapnak a nők.
Valamiért az orvosi a mániájuk…
Ha valami hát az orvosi kellene hogy abszolút érdemi alapon menjen. Elvégre emberekkel foglalkoznak és egy félrediagnosztizálás, műhiba meg is ölheti a pácienst. Egy gyengébb képességű embert csak a neme miatt odaengedni, bizonyos szempontból gyilkosság, de legalábbis foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (vagy hogyhívják) vagyis ennek elősegítése.
Másrészt ne felejtkezzünk el arról, hogy elvileg a felvételi procedúrának a célja, a legalkalmasabb, legjobban felkészült tanulók kiszűrése. A link kapcsán más szempontból a nőknek adott többletpont valójában a férfiaktól levont ponttal egyenértékű. Elvégre a ugyanazzal vagy akár jobb eredménnyel bíró férfi helyett egy kevésbé jól teljesítő nő kerül be, mintha levonnánk a férfi végeredményéből valamennyi pontot.
Az átkosban voltak ilyesmik. Legyen jó káder és akkor megfelelő az egyetemre stb.
És ne felejtsük el, hogy a legtöbben a nők közül hagyják el az orvosi pályát. A női orvosképzés állítólag netto ráfizetés.
Félévenként legalább másfél mila egy orvos képzése, ez tart 7-8 éven át a szakvizsgáig. Ki lehet számolni, mennyibe kerül az, hogy aztán a nő 25 évesen hazamenjen pár évre szülni, és talán sose térjen vissza.
És akkor még a plusz pontokkal is a ffiak elől veszik el a helyet, valamint netto orvoshiány van idehaza pl…
–
A srácot miért dobták ki? Ezt nem értem.
–
Oké, de miért rúgták ki az egyetemről?
“végzős lehetett vagy rezidens is akár, míg az asszonyka alatta dolgozott a nyári gyakorlaton” – gondolom…
Biztos zaklatta a takarítónőt.
“Elvégre emberekkel foglalkoznak és egy félrediagnosztizálás, műhiba meg is ölheti a pácienst.”
Néha szembekerülök egy-egy olyan hírrel, amiben egy páciens az életét vesztette, valami orvosi műhiba miatt. Az áldozat hozzátartozói vizsgálatot, valami procedúrát kérelmeztek a kórháznál, de a kórházi (belső) vizsgálat mindig azt állapítja meg, hogy nem történt orvosi műhiba. Vagyis majdnem mindig sikerül nekik kimosni a tudjukmiből az alkalmazottjaikat. Ezért szeretik a nők ezt a pályát. Figyelmet kapnak, és még felmentést is a felelősségeik alól. Egy üzleti környezetben ez nem biztos hogy menne, mert ha valaki nagy veszteséget okoz, akkor a főnöke (aki esetleg valami pszicho v szociopata, akiket jó vezetőnek tartanak, mert az üzlet érdekeit tarják szem előtt és nem az emberek érzelmeit, így nem hat rájuk a manipuláció sem) simán kirúgná őket, főleg, ha nő a főnök (mert a nők nagyonis versengenek egymással, meg most már a férfiakkal is.).
De egy kórházba? Simán lehet hamsteringelni, manipulálni, meg még be is védik őket. Főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy elég nagy ma az orvoshiány az országban. (Óó, vajon miért?) Ja, a fenti gondolatsor meg már megint oda jutott, hogy a profit értékesebb, mint az emberélet. (Megint sikerült felhúznom magam, egyelőre ennyi)
Az egyenlőség liberális felfogásával az a probléma, hogy nem vesz tudomást a társadalmi valóságról. A törvény előtti egyenjogúság nem jelenti azt, hogy mindenki egyenlő eséllyel indulna, hiszen egy ember képességeit, céljait és alapvetően az egész életét meghatározza az, hogy milyen hatások érik őt, hogy milyen példát lát a családjában, a rokonoktól, hogy mit várnak el tőle – és ezeket igen nagyban befolyásolja az, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik, milyen nemű, milyen vallású stb.
Amit itt látunk, az egy szélsőséges értelmezése az egyenlőségnek, ez történik akkor, amikor olyanok követelik az egyenlőséget, akik nem rendelkeznek kellő szociális érzékenységgel, hanem valójában csak egy csoport érdekeit védik, akár a többi csoport elnyomása árán is.
És itt a következő ötlet:
http://www.thelocal.se/20151201/should-female-it-students-get-their-loans-repaid
A svédeknél felmerült, hogy az IT tanuló nőknek ne kelljen visszafizetni a felvett hiteleket, tehát kvázi “ingyenpénzt” kapjanak, mert az informatikus tanulóknak csak 15%-a nő.
Azt hiszem, a feminizmus azért logikátlan és zavaros, mert a saját polkorrektsége csapdájába esett. Nagyon nehéz azt logikusan megmagyarázni, hogy miért jár több a nőknek az egyenlőség nevében. Nem is igen szokott sikerülni. Azt meg nem mondhatják (hivatalosan), hogy “azért jár több a nőknek, mert a nők jobbak/fontosabbak a férfiaknál”.
Vagy lemaradtam valamiről?
“miért jár több a nőknek az egyenlőség nevében” – A magyar alkotmányban sikerült. Legalábbis az AB értelmezése szerint.
Te vagy maradi. Az egyenlőség azt jelenti, hogy teljesítménytől függetlenül mindenki ugyanazt kapja, de aki elnyomott, az kompenzálásként többet. Érthető, ugye? :)
Azt meg hogy ki az elnyomott, és kinek jár a plusz, a hatalmat birtokló elnyomottak döntik el. Remélem világos ez a rész is :)
Vicces horror-videó a témában: https://www.youtube.com/watch?v=iKcWu0tsiZM
http://moly.hu/konyvek/igor-r-safarevics-a-szocializmus-mint-vilagtortenelmi-jelenseg
A linkelt könyv nagyon jól leírja ennek az elképzelésnek az összes tipizálható aspektusát és ezek megvalósulásának társadalmi következményeit, akár a jezsuita redukciókról, akár az inka államról, akár a táboritákról van szó.
Itt most a cigány a jófejcsávó?
Nem láttam még. Nagyon jó! És rémisztő…
A komunizmusban is volt feminizmus, sot noi emancipaciorol mar 1848 kor is beseltek. A magyar noknek tobb joga volt mindig mint a nyugat europai noknek, azt is figyelembe kene venni.
Off: “Ezek a ruhák megvédik a férfiaktól”
http://divany.hu/tejbenvajban/2015/12/01/sylber/
Már régóta körvonalazódik bennem a felismerés, hogy a nők egy jelentős hányada nem tud különbséget tenni udvarlás, zaklatás és nemierőszak között.
Jó, hogy linkelted ezt a cikket, nekem nagyon tetszett, gyakorlatilag a tervezőnő egyetlen gondolatmenetében sem találtam kivetni valót (kiragadott mondatokba meg mindig bele lehet kötni, ha akarunk).
A cikkíró kissé szemétkedően provokatív, főleg az interjú során… viszont a válaszokból érezni lehetett, hogy a tervező, Kiss Bigitta próbálja a mai média és közvélemény számára is elfogadhatóan megfogalmazni, körülírni a keresztény értékrendje szempontjából azt, hogy: “Házas nőként a csöcsöd meg a segged lehetőleg ne mindenkinek, csak a férjednek mutogasd!”, meg ” A ruha igenis teszi az embert, az öltözködésünkkel üzenünk a többieknek, hazugság az ellenkezőjét állítani!”, valamint “Ha kurvának öltözöl, ne csodálkozz, ha úgy is kezelnek!”. Néhol már kimondottan sajnáltam olvasás közben, ahogy patikamérlegre téve a szavait próbálja úgy körülírni a dolgokat, hogy azért a lényeg benne legyen… “Nem szeretnék megbántani egyetlen nőt sem, ezért nem könnyű ezeket a dolgokat jól megfogalmazni.”
Amióta világ a világ, a kurváknak és a kurvaságnak megvoltak az öltözékbeli jelzései, hogy a társadalom tagjai tisztában legyenek az illetők mibenlétével. Ám míg akkoriban hacsak nem az üzletmenet javításáról vagy valamiféle rendelet betartásáról volt szó, a kurvák igyekeztek nem kurvának öltözni, látszani. Ezzel szemben manapság a(z elvileg) nem kurvák mindent megtesznek azért, hogy öltözékük és viselkedésük alapján kurvának nézzék őket. Ki érti ezt…?
Elek, Elek… nem érted te a lényeget…
“Ezzel szemben manapság a(z elvileg) nem kurvák mindent megtesznek azért, hogy öltözékük és viselkedésük alapján kurvának nézzék őket.”
Nem nézheted kurvának, csak azért, mert úgy öltözik. Nem vonhatsz le a ruházatából a személyére vonatkozóan semmifajta következtetést, mert az offenzív meg elnyomó meg visszaélsz az előjogaiddal. Úgy kell tenned, mintha vak, süket, ostoba, valamint hormonműködés, szokások, múlt, vélemény és ösztönök nélküli próbaba lennél; folyton kukoricán kell térdepelned és hamut szórnod a fejedre, mert “középosztálybeli, fehér, heteroszexuális…” ööö, várjál, tudom ám tovább is… “cisznemű, éptestű, neurotipikus, keresztény, hagyományos családban élő férfi” vagy (idézet Antoni Ritától). Így eltűrnek… De azért szégyelljed magad.
Ha a kupac barna, büdös, újságpapír alatt a sarokban van és mindenki kerüli mondhatják rá hogy rózsaszál, attól az még csak egy darab szar marad…
Keresztény feminista (és abúzustúlélő) nő írása a Gumiszobában: http://gumiszoba.com/2015/12/06/feminista-vagyok-kereszteny-abuzus-tulelo/
Egynémely gondolatával egyet is értek. Meg van egy pár fura, mint amikor megsértődik, mert a fia által sütött lasagne-ról készült fényképet a fészbúkra kirakva másnap reggelre 43-an lájkolták… ha azt írta volna, a kép alá, hogy ő sütötte, nem lájkolták volna ennyien. “Nos, mit mondjak? Kösz, kisfiam.”
“Elég arra gondolni, hogy a legtöbb humorista férfi. Korábbi megfigyeléseim szerint ha az osztály jóképű bohóca annak idején elsütött egy idétlen viccet, gurult az egész osztály.”
Hallgattam már épp elég női humoristát. A poénjaik háromnegyede a személyes sérelmeikre épül és a férfiakat szapulják bennük. Talán ez lehet a gond! :D
Azt hiszem, hogy a humoristáknál is nagyon látszik a férfi- női különbség az “egyéni univerzum” tekintetében. Egy nőnek általában a családja, a kapcsolatai a mindene, a teljes világa. A munka, esetleges hobbik, stb. mind- mind sokadrangú dolgok számára. Egy női stand-upos szinte kizárólag a férjével, gyerekeivel, párkapcsolatokkal viccel, hiszen ez foglalkoztatja, ezt tartja fontosnak.
A férfi világának általában a család csak egy részét teszi ki. Ott van a sport, a politika, a haverok, a műszaki dolgok, a hobbija, stb, a világot számtalan szögből figyeli. Ezért általában a férfi fellépők műsora sokkal több dologról szól, sokkal sokszínűbb (tisztelet a kivételnek, akiknél beakadt a lemez a “beb@sztunk a haverokkal és olyan hülyeségeket csináltunk” -szintű dolgoknál).
A férfiak általában sokkal jobb viccmesélők, mert a viccek, humoros történetek logikusak, szigorú szabályok szerint épülnek fel és az elemeknek meghatározott sorrendben kell követniük egymást. Ez a fajta, struktúrákban és szabályokban való gondolkodás pedig a férfias jellegű agyra jellemző. Vagy pedig csak az elnyomó patriarcha szerkesztők miatt kevés a női humorista.
A nők ritkán képesek önmaguktól elvonatkoztatva szemlélni az eseményeket ill. saját magukat. Ez pedig a humor (nem a humorérzék) alapja.
A lájkolós témára vonatkozóan: Vannak olyan “tehetséges” nő ismerőseim, akiknek minden rezdülését lájkolja 50-60 ember. Elég ha kiír egy pontot, még főznie sem kell! :D
Hamá’ fészbúk, itt egy klasszikus:
– Hát nem nagyszerű? Semmit sem kell fizetnünk az ólért.
– Ja! És még a kaja is ingyen van.
FACEBOOK ÉS TE
Ha nem fizetsz érte, akkor nem a vásárló vagy. A termék vagy, amit eladnak.
Két megjegyzés a linkhez:
1, abúzus túlélő: Ez erős. Eddig csak terrortámadás ill. holokauszt kapcsán találkoztam vele, mint egyfajta rögzült szókapcsolattal. Illetve természeti katasztrófákkal és tömegbalesetekkel említve. Úgy tűnik a nemi erőszakot sikerült erre a szintre felhozni.
2, kereszténység: A szerző dogmatikailag kb. annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. A leítak alapján hitélete igencsak szegényes lelkületből fakad.
“A leítak alapján hitélete igencsak szegényes lelkületből fakad.”
Túl kézenfekvő lenne most ideírni, hogy: Pedig a lelki szegényeké a mennyek országa.
“…a valódi kereszténység Jézusnak azon a meglátásán (mondhatnám parancsán) alapul, hogy szeressük Istent, és szeressük felebarátainkat, ahogy önmagunkat. …egyáltalán nem vagyok semmilyen vallásos rend, felekezet tagja, mert a kereszténység nem ezt jelenti számomra. Abban az értelemben vagyok keresztény, amit a szó eredetileg jelent, cristianos, azaz krisztuskövető.”
Erről az az Anthony DeMello történet jut az eszembe, melyben a püspük meglátogatja a nagy hírű, ám tanulatlan remetét, aki egy szigeten lakik. A püspök érkezése után megkéri a remetét, imádkozzanak együtt, a remete erre elkezdi szidni, káromolni Isten és a szenteket. A püspök megbotránkozva tudja meg, hogy a remete mindig így imádkozik, ezért beül a hajóba és elindul a szárazföldre. Félúton látja, hogy a remete szalad felé a víz tetején és kiabál: “Püspök atyám! Ne menj el, taníts meg, hogy kell helyesen imádkozni!”
A lelki szegénység nem valamiféle primitívséget, csökkentséget jelent. Sokkal inkább egyszerű vágyúságot, szerény igényűséget. Amúgí leginkább Jézus pozitív diszkriminációjával kapcsolatos eszmefuttatásra gondoltam.
Én ezt meditálókkal ismertem, ahol a tanítvány nem “omm” hangot ad ki, hanem “mú”-t.
Ja, úgy már értem (csak korábban nem tetted egyértelművé, melyik részre gondolsz), az a rész , hogy: “Egyszóval Jézus pozitívan diszkriminál.” ,mert nem hagyja megkövezni a házasságtörő asszomyt. Az tényleg jópofa… Szóval a nő ír jó dolgokat, aztán meg jól fejbe vágja őket ilyen szövegekkel…
És látszik, hogy a cikkíró még nem igazi feminista. Ha ugyanis az lenne, azt írta volna, hogy: “Egyébként Jézus hibázott, amiért nem beszélte rá a tömeget, hogy a házasságtörő nő férjét kövezzék meg, hiszen nyilván az a hibás a házasságtörésben, nem foglalkozott eleget az asszonnyak.” Van még mit tanulnia…
Nőkert-es okosítás az erőszakról: http://www.nokert.hu/index.php/nk-elleni-erszak/parkapcsolati-erszak-csaladon-belueli-erszak/1477-2015-11-15-23-29-03
Egyik pont: “Újra meg újra meg kell bizonyosodnod arról, hogy a másik élvezi és akarja, amit csináltok! ”
Azt hiszem, egy olyan aktus minden nő vágya, ahol percenként megkérdezik tőle: Nyuszika, még mindig élvezed? Nyuszika, még most is jó? Nyuszika, ugye még akarod?
Igazából szerintem a pornófilmeket is meg kéne reformálni ilyen irányba: Hölgyem, ugye ön is óhajtja, hogy análisan hatoljak önbe, majd egyből tövig helyezzem péniszem a szájába nyáladzást és fuldoklást előidézve, végül a szemébe és a hajára ejakuláljak?
Igazából nem tudom, miért is csodálkozom ezen, nagyon szépen illik ez is abba a törekvésbe, hogy az élet minden területén a nők irányítsák a férfiakat megszégyenítés és börtönbüntetés terhe mellett. Csak néha már kínomban röhögni kell…
“Nyuszika, ugye még akarod?”
És mi van akkor, ha egy darabig azt mondja, igen, de a sűrűjében rájön, hogy mégse? Vagy akkor, ha ő már túl van a csúcson? A további már csak erőszak?
Nem tudsz olyan esetet kitalálni, amiből utólag ne lehetne “erőszakot” kreálni.
Hülyék ezek, komolyan.
“És mi van akkor, ha egy darabig azt mondja, igen, de a sűrűjében rájön, hogy mégse?”
Utána már erőszak. Szerintük. Vagyis ezt szeretnék elérni.
Kicsit olyan mintha megkérném a nő kezét, hagynám, hogy megszervezzen mindent az esküvőn, beszerezze a ruhát, meghívja a barátokat, tetőfokára hágjon a hangulat, aztán az esküvő reggelén ott áll talpig fehérben, fültől fülig mosollyal, én meg meggondolom magam.
szerk: és ha nem fogadja el megértéssel és mosolyogva a döntésemet, akkor mehetek feljelenteni a rendőrségre.
Pont erről szól a klasszikus vicc is:
Egyik este a feleségemmel feküdtünk az ágyban. Simogattuk egymást, csókolóztunk, már lángolt a vágy és tomboltak a hormonok, amikor mondta:
– Nem tudok most, nincsen kedvem… Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit.
– Miii??? – mondtam – ez most mit jelentsen?
És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón:
– Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
A furcsa arckifejezésemre csak azt mondta:
– Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled?
Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam.
Következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt. Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót.
Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat.
Mondhatom, hogy itt már nagyon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csőd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még soha életében nem fogott teniszütőt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam:
– Persze, drágám.
Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt:
– Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz.
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam:
– Nem tudok most, nincsen kedvem.
Az arca eltorzult és teljesen elsápadt:
– Miii???
Akkor elmondtam:
– Csak azt akartam, hogy az öledben tartsad egy kicsit ezeket a ruhákat… Te egyszerűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek.
És amikor rám nézett, úgy, mintha ölni akarna, hozzátettem:
– Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért, amiket veszek neked?
Szóval, ma este sem lesz dugás…
Egyébként azt gondolom, hogy nem mást történik, mint az életterek, élethelyzetek határozott polarízációja, egyneművé tétele. Hagyományosan a munka volt a férfiak világa, a család pedig a nőké. Átjárás meg nemigen volt.
Most is így van, csak már van átjárás. A munka kizárólagosan férfivilág: férfias gondolkodást, tárgyalást, problémamegoldást kíván. A sikeres, vezető nők egyértelműen férfias viselkedéssel és gondolkodással rendelkeznek.
A család, kapcsolatok, nevelés (amibe az oktatás is beletartozik) viszont a kizárólagos női világ szélsőségeivé kezdenek válni: az érzelmi alapú, egyenlőségesdit játszó, nem baj ha meggondolod magad- jellegű világgá.
Ha nőként sikeres akarsz lenni a munkában, férfivé kell válnod. Ha férfiként tevékeny részt akarsz a családi életből, hát nővé kell válnod. Az én pályámon az én szabályaim szerint játszunk, a te pályádon a te szabályaid szerint.
Én másként gondolom a családi életet. Már úgy értem, hogy történetileg nem tudom, hogy hogy volt, de azt gondolom, hogy a családi életnek nem szabad tisztán női terepnek lenni. Nem jó sem a polarizáció – ha nővé kell válni, hogy a család része lehessünk, de nem jó az sem ha teljesen ki vagyunk zárva. Szükség van a férfias megközelítésre is a család életében.
Néhány példa: Mit tanuljon a gyerek? Miben higgyen? Akar-e házasságot kötni? Ezeket a kérdéseket a mai világ a gyerek kezébe adja. Miközben tudjuk, hogy a mai gyerekek 40 éves korukig sem nőnek fel egészen, a legfontosabb kérdésekben a szülőktől függetlenül kell dönteniük. A szülőktől a legcsekényebb befolyásolás lehetőségét is igyekszik megvonni a társadalom.
Még azt is el tudom képzelni, hogy pont ez volt az egyik olyan gyenge pontja a hagyományos családnak, ahol a prograsszió kapaszkodót tudott találni, és be tudott férkőzni. A család belső szabályait a tradíciók és a vallás határozták meg az erős férfiak helyett. Így a kontroll valójában kívül volt, kívülről átalakíthatóvá váltak a családok a tradíciók és a vallások legyengítésével, amint az erre lévő szándék és módszer megteremtődött.
És talán ez a legjobb terep ahhoz, hogy “visszacsináljuk” a feminizmust. A családon belüli férfias aspektusok kontrollját vissza kell szerezni ahhoz, hogy egészséges gyerekeket nevelhessünk. Ki kell venni az állam és a popkultúra kezéből a gyerekek nevelését. A nevelés férfias aspektusait a férfinak kell vállalnia és megtennie.
“Hagyományosan a munka volt a férfiak világa, a család pedig a nőké. Átjárás meg nemigen volt.”
“Most is így van, csak már van átjárás. A munka kizárólagosan férfivilág: férfias gondolkodást, tárgyalást, problémamegoldást kíván. A sikeres, vezető nők egyértelműen férfias viselkedéssel és gondolkodással rendelkeznek.”
Okos gondolatok. Ezen a kérdésen én is elmélkedtem legutóbb.
http://www.boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2015/11/miert-problematikus-egy-noi-munkatars.html
Szerintem nem az átjárás a jó szó erre, legalábbis nem teljes értékű a “helyváltoztatás”, mivel a másik nemtől mindig csak bizonyos dolgok kellenek. Úgy vettem észre, hogy a mai kommunista világban mindenki igyekszik letolni magáról a felelősséget és minél több juttatást bezsebelni. A feminizmus sem szól másról; a nőknek minden jó dolog kell a férfi oldalról, és minden rosszat áttolnak a férfiaknak a női oldalról. Nem akarják vállalni pl. a férfiak küzdelmeit, helyette kvótákat vezetnek be, ami biztosítja a dobogós helyezéseket. A verseny fogalma ma már a patriarchális ördögtől való dolog. Ugyanakkor a női lét minden problémáját a férfiakkal fizettetik ki az adó és szociális rendszeren keresztül.
A férfiaknál is megfigyelhető hasonló törekvés, de másképp nyilvánul meg, mégpedig a feminizálódáson keresztül. A nemi felelősségek között eredendő aszimmetria van. Fajfenntartás szempontjából a női nem a fontosabb és ez genetikailag kódolva van. Mivel a női nem védettebb, így a felelősségi köre is kisebb. Férfiként a női szerepkörök és a női túlérzékenység átvétele automatikusan mentesít egy csomó probléma és felelősség alól. Vicces figyelni, amikor a 40 kilós emós srácokat a csajok védik meg az izomagyú jock-októl és még utána meg is vigasztalják. Ennek a sémának további megnyilvánulása a nemi átalakító műtét, ami a férfi oldalon nagyságrendekkel gyakoribb, mint a női oldalon. A hiperliberális kultúrában egy transgender “férfi” szociálisan sérthetetlenné válik. Minden transzneműek ellen megfogalmazott kritika a társadalom szigorú dorgálását vonja maga után. A nővé vált férfi hirtelen a társaság középpontjává válik és mindenki az érzéseivel és a boldogságával lesz elfoglalva.
Iskolapélda: https://www.youtube.com/watch?v=H9-XMl3fg4M
Szerintem legalább annyira elvárja a munkahelyek jó része (öntudatlanul) a nők maszkulin viselkedését munkaidőben, mint amennyire egyes férfiak feminizálódnak. Ez utóbbival kapcsolatban csak egészen mélyen, legbelül ujjong bennem az ősember: “Nem baj, több nő jut.”
Úgy érzem, nemigen kell attól tartanunk, hogy transgender férfiak lepik el az utcákat, figyelmet és előjogokat követelve… Az az egy- két szerencsétlen nem sok vizet zavar. Amúgy olvastam valahol, hogy egy részük egy idő után megbánja a nemváltoztató műtétet… az naaagyon ciki lehet.
Biztos, hogy ez az egész nagyon rossz lehet nekik, senki sem csinál jókedvéből ilyet, az ilyen emberek nyilván betegek. Ja, nem, azt nem lehet mondani, hogy az ilyen ember beteg, mert akkor sokminden vagy. Ő nem beteg, nem más, csak megválasztotta a saját nemét, amihez joga van…
Soksok évvel ezelőtt hallottam először a viccet a babakocsit toló liberális anyukáról… de akkor azt hittem, ez egy jobboldali vicc, nem pedig egy baloldali propagandaszöveg… Lassan hozzá kell szoknunk, hogy az ilyen szövegek elvesztik jelentésüket, például nem mondhatjuk, hogy: “Csinálja, akinek két anyja van!”, mert már vannak olyanok, akik erre jelentkeznének…
“Úgy vettem észre, hogy a mai kommunista világban…”
Kommunista? Ahhoz osztály nélkülinek kéne lennie, ahol az emberek minden téren egyenlőek, anyagilag mindenképp. Leginkább az egykori, nyomorban és szegénységben tartott maoista kínai és pol poti kambodzsai társadalom közelített ehhez, de még ott sem állja meg a helyét, hiszen a maoista és a pol poti elit valamiért jobb életkörülmények között élt, mint “szeretett” népe. (Ugyebár, egyenlőbbek az egyenlőbbeknél!)
Inkább szocialista, amire te gondolsz, bár ez sem állja meg teljesen a helyét eszme- és gazdaságtörténetileg. Szociológusok inkább a poszt-kommunista (nálunk poszt-kádári címkét) használják. Deansdale szerint mindent integráltak ebben az országban, ami szar a kapitalizmusban és a szocializmusban, ahelyett, hogy azt integrálták volna, ami mindkét rendszerben jó.
“Egyébként ahogy egyre többet gondolkodom a dolgon, egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a közérdekű dolgokat értelmes szoci módon kellene üzemeltetni, minden más mehet értelmes kapitalista módon. Aki ennek bármelyik oldalától irtózik, az egyszerűen csak nem rendelkezik elég információval ahhoz, hogy érdemi véleményt alkothasson. És ez nem a “középút érvelési hiba”, egyszerűen csak mindkét rendszernek vannak előnyei és hátrányai is, de létre lehetne hozni egy olyan hibridet, ami az előnyöket egyesíti és a hátrányokat kiküszöböli.
Fura, hogy csak most ugrik be a gondolat, de tulajdonképpen ez a kapitalista-szocialista vita ugyanúgy a yin és a yang között akar dönteni, mint általában minden, amivel manapság megosztják az embereket. Mi a jobb, a férfi vagy a nő? Micsoda hülye kérdés; mindkettőre szükség van. A kapitalizmus a férfi gondolkodás terméke, a szocializmus a nőié. Melyik jobb? Lol, bammeg.
Fura, hogy újra és újra belefutunk ugyanazokba a csapdákba. Mindenhonnan azt erőltetik, hogy válassz, holott általában adott érmék két oldaláról beszélünk. Mi a tökömért kellene választani a szabadság és az együttérzés között? A világban minden ideológiai, vallási és politikai megosztás arról szól, hogy az embereket választásra kényszerítik különböző értékek között, amik általában egyenrangúak. Mindig ütni fogjuk egymást, amíg hagyjuk, hogy belevigyenek minket ebbe a választós baromságba. És majd akkor leszünk egészséges emberek, ha megtanuljuk egyszerre gyakorolni mindkét oldalt.” (Deansdale)
Itt a kommenteknél kikereshető:
http://deansdale.blog.hu/2015/11/14/haboru_446
Amúgy értem, miről beszélsz.
“…mindenki igyekszik letolni magáról a felelősséget és minél több juttatást bezsebelni.”
Igen, ez tapasztalható.
“A feminizmus sem szól másról; a nőknek minden jó dolog kell a férfi oldalról, és minden rosszat áttolnak a férfiaknak a női oldalról. Nem akarják vállalni pl. a férfiak küzdelmeit, helyette kvótákat vezetnek be, ami biztosítja a dobogós helyezéseket. A verseny fogalma ma már a patriarchális ördögtől való dolog.”
Attól függ, melyik munkaterületről beszélünk. Amiről te beszélsz, az inkább az állami szférában tapasztalható. Bár én az állami iskolarendszerben elég undorító taposást láttam nők részéről, csak hogy megmutassák, mennyire jó pedagógusok (és legtöbb esetben keménységgel, erőszakossággal és agresszivitással igyekeztek ezt megmutatni). A céges szférában viszont ez másképp néz ki. Én jelen pillanatban egy kisvállalkozásban dolgozom, ahol néhány feminista, emancipáció-hívő, “erős” nőt is kikaptam munkatársnak, akik mindenáron bizonyítani akarják, hogy érnek annyit, mint egy férfi, és el bírják végezni a munkájukat. Semmilyen segítséget nem fogadnak el férfiaktól, legyen az dobozcipelés vagy egy email elküldése – maguk megoldják. Közben meg átmennek egyfajta hibridbe, hol nőként, hol férfiként viselkednek, az ember meg nem tudja, miként közeledjen hozzájuk. Elég visszataszító látvány és élmény, de minden szörnyülködés felesleges, mert az emancipáció beépült a rendszerbe. A nők tömegeinek jelenléte a munkaerő-piacon olyan “természetes” jelenség, mint az oxigén a levegőben.
“A férfiaknál is megfigyelhető hasonló törekvés, de másképp nyilvánul meg, mégpedig a feminizálódáson keresztül.”
Nem kívánok összeesküvéseket gyártani, de szerintem ez direkt törekvés a feministák részéről. Tapasztalataim szerint a feminizált, metroszexuális és mangina férfiak a legtökéletesebb szolgák. Talpnyalókra, szolgák hadára pedig szüksége van az uralomra törő feminista hölgyeknek.
“A hiperliberális kultúrában egy transgender “férfi” szociálisan sérthetetlenné válik. Minden transzneműek ellen megfogalmazott kritika a társadalom szigorú dorgálását vonja maga után. A nővé vált férfi hirtelen a társaság középpontjává válik és mindenki az érzéseivel és a boldogságával lesz elfoglalva.”
Ha én kijelentem, hogy egy férfi, attól, hogy kiöltözik ribancnak, nem lesz még nő, mivel testileg még férfi; vagyis hogy nem tekintem a transzvesztitákat nőnek a teljes átalakító műtét elvégzéséig, akkor a liberális megmondó-emberek szemében gyűlöletkeltő vagyok. Ismerem… :)
“egyszerűen csak mindkét rendszernek vannak előnyei és hátrányai is, de létre lehetne hozni egy olyan hibridet, ami az előnyöket egyesíti és a hátrányokat kiküszöböli.”
Látens náci.
Zseniális hozzászólás egy nőtől, egy femi cikk alatt, igazán jól megvilágítja, mennyire működik egy gyerekeket nevelő kapcsolatban az “önállóak és függetlenek vagyunk”- hozzáállás:
“…a társam és én is nagyon erősen szabadságszerető emberek vagyunk és elég jól elvagyunk a saját dolgainkkal…vagyis nemi szerepekre lefordítva az én férfi partnerem …szívesebben csinál magának kaját, mint hogy tőlem várja, egyrészt tudja hogy mit akar enni, hogy mikor, és ha én csinálok kaját akkor nem biztos hogy az van és akkor amikor neki jól esik. …de abból például szokott vita lenni, hogy ha főzök, akkor jöjjön és egyen, ne mást egyen, pláne hogy a gyerekek is ne azt a példát lássák, hogy bele lehet szarni, ha anyuci görcsölt a főzésen…”
Hehehe… nesze neked.
A következő is igen jó:
“..Azt is kimutatták, hogy az, hogy a férfiak már kb. 4 éves kortól leuralnak minden beszélgetést. Végeztek egy kísérletet… 4-6 évesekkel. Az derült ki, hogy a vegyes csoportokban {a kisfiúk} körülbelül 70 (?) százalékban uralták a beszélgetéseket, a lányok pedig passzívak voltak és “csendesek”, viszont a kizárólag lányokból álló csoportban ugyanezek a lányok az előzőhöz képest jóval kommunikatívabbak voltak, a beszélgetés összmennyisége ugyanannyi volt, mint a vegyes csoportban, csak most a lányok ki merték magukat fejezni …Tehát mire a kislány óvodába kerül, már rég tudja, hogy ha jelen van egy fiú, akkor kuss van.”
Vagyis nem a biológiai különbségek jönnek elő, neeeem. Eccerően csak a szülők eleve erre trenírozzák otthon a 3 éves Benőkét és Marcsikát játék helyett… töklogikus…
Azért a cikkben is vannak remek gondolatok, monnyuk a saját gyerekek fontosságáról:
“Én pl annak ellenére, hogy nő vagyok, úgy vélem, hogy 22 gyerek tanítása {a cikkíró tanárnő} és nevelése sokkal nagyobb felelősség, mint a magam jóval kevesebb számú porontyának napi szintű irreális tutujgatása. Egyszerűen számszakilag jelentősebb és fontosabb. “
én csak azt a férfit nem értem, aki ennek a nőnek képes volt gyereket csinálni… hármat. Lehet tippelni, elváltak-e…
(teljes hozzászólások, szöveg: Nőkutya, jó kutya c. cikk a Gumiszobában)
Lehet, hogy számszerűségben nincs ott a történet, de azért elmesélem, mert ilyen is van.
Amikor kisebbik fiam nagycsoporba járt, az egyik kislány anyukája babát várt. A kislányt többször elvitte magával a terhesgondozásra.
A kislány sosem volt az a csendes típus és nem is tudta “leuralni” (de utálom ezt a kifejezést! itt is csak idézet) őt senki – még az óvónéni is csak ritkán.
Egyik késő délután terhesgondozóst játszatott. Ő volt a doktornéni, a többiek a terhesek. Az összes, még bent lévő fiú is ott ült, pólója alatt valami plüssjátékkal “terhesen”. :o)))
Szintén kisebbik fiam alsós osztálytársnőinek nagy többsége olyan erőszakosan tudott kommunikálni – felnőttekkel is -, hogy csak lestem.