Már korábban eleget kellett volna tennünk itt a Férfihangon egy lehangoló tájékoztatási kötelezettségünknek, azonban úgy tűnik, hogy senki sem érzett kedvet hozzá, hogy beszámoljon róla, hogy az Alkotmánybíróság döntése szerint a férfiak másodrendű állampolgárok, akiknek jogait tetszés szerint – ha kell, akár a végtelenségig – lehet nyirbálni. Ez a cikk is csak egy-két hónapnyi pihentetés, majd összeszorított fogakkal elvégzett öncenzúra után születhetett meg ebben a – mocskosabb káromkodásokat mellőző – formában.
Korábban örömmel adhattunk hírt egy olyan széles társadalmi támogatottságot élvező kezdeményezésről, amely kapcsán még a politikai élet eltérő pólusait képviselő pártok is képesek voltak közös álláspontra helyezkedni és egy népszavazási kezdeményezés formájában komolyan felvillant annak a lehetősége, hogy a férfiak és a nők egyenlő feltételek mellett vonulhatnak a jövőben nyugdíjba, felszámolásra kerülhet a sajnos régi hagyományokra visszatekintő férfiellenes nemi diszkrimináció. Amennyire szívmelengető volt mindez, pont annyira végletekig lehangoló, hogy előbb a Nemzeti Választási Bizottság tagadta meg a a népszavazási kérdés hitelesítését, majd amikor a Kúria döntése megmentette a kezdeményezést, akkor nők magánszemélyként és nőszervezetek útján alkotmányossági kifogást terjesztettek elő a népszavazási kezdeményezéssel szemben. Ha mindezt a “lehangoló” jelzővel jellemeztem, akkor az Alkotmánybírósági döntés megszületésének napját egyenesen a férfiak egyenjogúsági mozgalmának “gyásznapjaként” kell aposztrofálnom. Ez a döntés messze túlmutat önmagán, gyakorlatilag a törvénykezés legmagasabb szintjén nyilvánítja ki a férfiak alkotmányos jogfosztását és vele együtt a férfiak társadalmi megbecsülésének kétségbeejtő, mélységesen felháborító hiányát.
A távlati következtetések előtt nézzük az Alkotmánybíróság konkrét döntését és annak indoklását, amelyet ezen a helyen tekinthet meg bárki teljes terjedelmében.
“A nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén. Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésének feltételes megfogalmazásából szövegszerűen az következhetne, hogy a nők előnyben részesítése egyes nyugdíjszabályok vonatkozásában a törvényalkotó számára biztosított lehetőség csupán. Azt azonban feltétlenül meg lehet állapítani, és a jelen ügyben vizsgált alkotmányjogi panaszok szempontjából annak van jelentősége, hogy az Alaptörvény valamennyi, a „Szabadság és felelősség” című részben szereplő szabálya, így XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata is, érvényesülhessen a törvényhozó belátása szerint.
A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A hitelesített népszavazási kérdés – akár az NVB, akár a Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené. A fenti alapjogi összefüggéseket a Kúriának a felülvizsgálati eljárás keretében a kérdés alkotmányossági szempontú vizsgálata során fel kellett volna tárnia és értékelnie kellett volna.”
Mindezek azt is jelentik, hogy az AB szerint tulajdonképpen nem lehetne a férfiak és a nők azonos nyugdíjfeltételeinek kérdését olyan módon sem népszavazásra bocsátani, hogy azok ne fogalmazzanak meg közvetlenül értelmezendő vagy értelmezhető költségvetési kihatásokat. Így sajnos alkotmányossági panasszal megtámadható lenne egy olyan kérdés is, amely esetleg így szólna: “Egyetért vele, hogy Magyarország Alaptörvényének XV. cikk (3) pontjának, miszerint “A nők és a férfiak egyenjogúak” úgy szerezzen érvényt az állam, hogy egyenlő nyugdíjazási feltételeket teremt a férfiak és a nők számára?” – Nem lehet feltenni ezt a kérdést sem, hiszen az “kiüresítené” a nők egyik alkotmányost alapjogát. Így válhat egy feltételesen megfogalmazott kedvezmény lehetősége sérthetetlen és kötelező érvényű alapjoggá. – Érdekes lehet majd az a szituáció, amikor valamely jövőbeli kormány megszünteti a nők számára juttatott nyugdíjkedvezményeket. – Meglehet, hogy akkor is azt mondja majd az Alkotmánybíróság, hogy a törvényhozás, a kormány kiüresíti a nők alkotmányos jogait? Az alkotmányos jogok megsértésére hivatkozva gyakorlatilag eltörölhetetlenek a nők számára valaha is juttatott kedvezmények?
Számos kínzó társadalmi problémával kapcsolatban folyamatosan felmerül a kérdés, hogy kiharcolható-e a férfiak számára – még ha pozitív diszkriminációra nem is tartanak igényt – legalább az egyenlő bánásmód; érvényesíthetőek-e legalább a férfiak elemi jogai. Nos, megkaptuk az esszenciális válaszokat. Még egyszer emeljük tekintetünket az Alkotmánybíróság indoklásának egyik “örökbecsű” mondatára, hogy végképp tudomásul vehessük, hogy a férfiak csupán másodrendű állampolgárok:
„a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt”
A 2011-ben újrafogalmazott alkotmányban megjelenő súlyos anomáliákra már az első pillanatban igyekezett a Férfihang ráirányítani a figyelmet. Deansdale “Miért nincs egyenjogúság Magyarországon” című cikke kellő éleslátással már akkor figyelmeztetett a viccbe illő önellentmondásokra, amikor még nem is sejthettük, hogy a férfiak milyen súlyos konkrét sérelmeket szenvednek majd el mindezek miatt. A keserű tapasztalatok fényében én ma veszem a bátorságot Magyarország Alaptörvényének nyers szavú kritikájára is: a magyar alkotmány az egyenlő bánásmódra igényt tartó férfiak szemszögéből egy gigantikus szarkupac. Nyilvánvaló, hogy ezt az orrfacsaró baromságot csak egy feminista szociológiával indoktrinált idióta illetve egy jogi antitálentum alkothatta. Az Alkotmánybíróság részéről pedig megszületett az az ugyancsak végtelenül ostoba jogértelmezés, amely szerint a nőkre vonatkozó, feltételesen megfogalmazott kedvezményeket nem lehet “kiüresíteni”, miközben érdekes módon azt cseppet sem érzi zavarónak a bölcs Alkotmánybíróság, hogy ez a fajta jogértelmezés viszont alapjaiban üresíti ki a jogegyenlőség alapfogalmát!
Mindazokra, akikben most az a mentőötlet fogalmazódott meg, hogy nincs más hátra, akkor ennek a gyalázatos, szégyenteljes nemi alapon diszkrimináló alkotmánynak a módosítása érdekében kellene népszavazási kezdeményezést indítani, még egy mélységesen nagy csalódás vár: Magyarország Alaptörvényének 8. cikk (a) pontja úgy rendelkezik, hogy nem lehet népszavazást kiírni “az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről”. – Így aztán véglegesen és kérlelhetetlenül rácsapódott a huszonkettes csapdája a magyar férfijogi aktivistákra, így valószínűleg évtizedekre eldöntöttnek tekinthetjük, hogy gátak és gátlások nélkül, sorozatban születhetnek a férfiakat nemi alapon diszkrimináló törvények az alkotmány női előjogokra vonatkozó rendelkezései által szentesítve és a népakarat számára is mindörökre érinthetetlenül…
Magyarországot egy olyan ordas orwelli eszme tartja markában, amely szerint a diszkrimináció valósítja meg az egyenlőséget… Ma Magyarországon valójában nem létezik a nemek közötti egyenjogúság…
A Férfihangon nyugdíjügyben íródott egyéb cikkeink itt találhatóak.
Elképesztő… hihetetlen…
Mit kíván a Magyar férfi?
1. Legyen jogegyenlőség a nőkkel szemben!
2. A férfiak anyagi kizsákmányolásának megszüntetését, minden formában!
3. A feminonácizmus betiltását, a felelősök jogi számonkérését!
4. Közös teherviselést a családon belül, és azon kívül is!
5. Az oktatásban bevezetni, a férfiakkal való helyes bánásmód tantárgyát!
6. A nőket előnyben részesítő, kvóták teljes eltörlését!
7. A férfiakat érő családon belüli erőszak fogalmának törvénybe iktatását!
8. A bontóperekben megszüntetni, a férfiak ellen irányuló joggyakorlatot!
9. A házastársi kötelezettségszegést, szankcionálni!
10. A gyermekhez való jogok kiszélesítését, azonos jogú szülőként való elismerést!
11. A női vezetők alkalmassági vizsgálatát!
12. A bontóperekben kisemmizett férfiakkal szemben, elkövetett törvényi bűncselekmények, azonnali megszüntetését!
röhej…
Amúgy arról nem lehet népszavazást kiiratni, hogy önként le lehessen mondani a nyugdíjról, és a nyugdíjjárulékról?
Ennek még lehetnek húsbavágó folytatásai.
Olyan amit még el se tudunk képzelni, de van olyan is, ami már kezd kibontakozni.
Gondoljunk csak a szintén vegytisztán nemi diszkriminációra alapozott Isztambuli Egyezmény esetleges törvényekbe ültetésére.
Amihez még pluszban kapcsolódik az a feminista követelés is hogy:
“Törvénybe iktatnák például, hogy a nők ellen elkövetett erőszak alapvető emberi jogokat sért”
Vagyis nem bárki elleni erőszak sért emberi jogokat, csakis a nők elleni. Még a gyerekektől is megtagadnák ezt az emberi alapjogot.
Férfiak elleni erőszak ezek szerint nem sért emberi jogokat, úgy látszik hogy abban nincs kivetni való, ezek szerint az rendben van.
http://www.origo.hu/itthon/20151203-nem-surgos-a-kormanynak-a-nok-elleni-eroszak.html
Amennyiben értelmezni tudom a link furmányos bikfanyelvű tartalmát, az AB döntése nem volt egyhangú. Több alkotmánybíró ellenvéleményének adott hangot, viszont egyik ellenvélemény indoklásában sem találkoztam a leginkább bántó kitétel elutasításával. Nevezetesen, hogy a nemek közötti jogi egyenlőség a nőknek adott többletjogokon keresztül valósul meg. (“Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”)
Másik: Az AB jelenlegi gyakorlata alapján a hivatkozott döntés elviekben nem precedens értékű, azaz a későbbi döntések kimenetelére elviekben semmi hatása sincsen. Azaz nem létezik valamiféle. a korábbi döntésekből összeálló, azokból eredő árnyék alkotmány. Mindettől függetlenül problémás az előző bekezdésemben érintett jogértelmezés, jogi szemlélet. A döntés és az indoklások negyven oldalas tömény jogi “szófosása” sem temetheti maga alá az alapvető tényt, hogy alkotmánybíróink (illetve alkotmányunk) másképpen gondolkodnak a nemek közötti egyenlőségről, mint a legtöbb normálisan, tisztességesen gondolkodó ember.
Már idéztem: “A jog nem egyéb, mint szarral áttört szép aranyköntös.” – Fracois Rabelais
Hogy ez a döntési elv bármikor máskor is alkalmazható legyen, nem kell ahhoz hogy ez az egy bizonyos döntés precedens értékű legyen.
A döntés alapját maga az Alaptörvény szolgáltatta és az erre való hivatkozás bármikor és bármilyen ügyben a jövőben is rendelkezésre áll.
Alaptörvény XV.cikk 5.pont:
“Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”
A megfogalmazás (több idevágó bekezdésnél is) sunyi, ezért valójában az értelmezőn múlik mit ért rajta, mit lát bele.
“a nemek közötti jogi egyenlőség a nőknek adott többletjogokon keresztül valósul meg.”
Tehát nem valósul meg a jogi egyenlőség.
Írjuk át így az egészet: „a gójok – a zsidókhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt” … és küldjük el minden pártnak, hogy mit szólnak hozzá! Aztán ha valakinek nem tetszik, akkor rá lehet kérdezni, hogy mi ezzel a baj, hiszen a magyar jogi gyakorlat soviniszta szellemiségéhez illeszkedik.
Amellett, hogy nem szeretnék direkt (párt)politizálni, szerintem nyilvánvalóan nem lehet figyelmen kívül hagyni ennek az ügynek az aktuálpolitikai vonatkozásait. Nem ez (lenne) az első eset az utóbbi mondjuk egy évtizedben, amikor egy népszavazási kezdeményezés a mindenkori ellenzék kísérlete a politikai napirend formálására. Különösen igaz ez azokban az esetkben, amikor pénzt lehet osztani az embereknek: egy kormány nehezen védheti azt az álláspontot komoly politikai áldozat nélkül, hogy nem akara az embeknek anyagi előnyöket juttatni. (mindenki gondolja végig a közelmúltbeli példákat) Az ilyen próbálkozások elgáncsolása a mindenkori kormány elemi érdeke.
Ebből a szempontból teljesen mindegy, mi van leírva az alkotmányban, vagy van-e precedensértéke az AB-határozatoknak. Ha politikai szempontból fontos (de csakis akkor), az AB ott fogja ezt a döntését megbaszni a jövőben, ahol tudja.
Emellett persze a nyugdíjrendszernek komoly problémái vannak, és az ilyen mértékű férfi-női különbségtétel a nyugdíjrendszerben a mai világban nyilvánvalóan anakronisztikus és átgondolásra szorul (mint ahogy a nyugdíjrendszer egésze), de az az állítás, hogy hogy a mai magyar AB a “globalo-feminizmus” befolyása alatt van, szerintem inkább félrevezeti, mintsem segíti az amúgy fontos vitát.
Attól függ mit tekintünk feminizmusnak, férfi gyűlölő jogi aktivisták egy csoportját, vagy szavazatgyűjtő politikai ideológiát. A válasz az, hogy valahol mindkettő. Minden vallásban megvannak a politikai vezetők akik kitalálják a mesét, meg vannak a katonák/aktivisták, akik elhiszik a mesét. A feminizmus is pont ilyen. Politikai oldalon a feminizmus így működik, mint a cikk által leírt példában.
U.I.: Mindig csak azoknak a jogai és érdekei fontosak, akikre szavazóbázist lehet építeni, mindenki mást hagyunk megrohadni. Ebből is látszik, hogy az erkölcsi megfontolások és a szivárványos, pc jópofizás csak a színjáték részét képezik. Ezek statisztikai alapon hozott, öncélú politikai döntések.
A “globalo-feminizmus” szerintem is túlzó állítás lenne. Ettől függetlenül az viszont látható hogy a férfiak az állam szempontjából, jogi értelemben másodlagos állampolgárok. Ez igaz az elvont források visszaosztására, a támogatások rendszerére is.
Onnantól, hogy kinyitjuk a kaput az alkotmányok “kreatív” értelmezése előtt (vö. Sólyom László – “láthatatlan alkotmány” stb.), onnantól az alkotmányból bármit és annak az ellenkezőjét is le lehet vezetni. Ugyanígy az alkotmánybíráskodást végző amerikai Legfelsőbb Bíróság már kimondta a szegregációról, hogy alkotmányos (separate but equal), aztán azt, hogy mégse. Abortuszról is mondta már, hogy tiltani alkotmányos, aztán meg, hogy nem. Most meg a buziházasság alkotmányos jogát mondta ki szövetségi szinten, levezetve egy 150 éves alkotmánykiegészítésből.
A megoldás az lehet, ha az alkotmánybíróság minimalista, intencionalista gyakorlatot követ, vagyis semmit sem vezethet le az alkotmányból, ami nem következik a normaszövegből magából közvetlenül, és az alkotmányozó feltehetőleg akaratából.
És akkor most mit nyafognak a Kövér kétszer fél mondatán?
Jajj, belebotlottam TGM-be, már megint!
“Ami föltűnő, az az, hogy a mérsékelten haladó liberális kormány ilyen eszelős gúnygejzírt vált ki a távoli Kelet-Európa egyik kis szögletében, s ott is a (bármennyire alaptalanul) liberálisnak tartott publicisztika homokozójában. A menekültválság kibontakozása messze jobbra taszította a teljes magyarországi (továbbá kelet-európai, továbbá összeurópai) politikai spektrumot, s olyan szövegek íródnak és jelennek meg, amelyeket korábban a politikai centrumhoz közel álló „médiafölületek” és „tartalomszolgáltatók” (vulgo: újságok) undorral vágtak volna a papírkosárba (töröltek volna az e-mailjeik közül). És itt nemcsak magáról a menekültkérdésről van szó. Az általános jobbra csúszás lehetővé tette az antifeminizmus-szexizmus, homofóbia, faj- és idegengyűlölet legitimálását is. A szociális segélyezés de facto megszüntetése – amelynek az elfogadottsága mögött a romaellenes rasszizmus és a jövedelem nélkül maradt underclass iránti, nyíltan bevallott undor húzódik meg – az előbbiekkel együtt úgyszintén legitimálta a munkás- és szegényellenes, brutális osztálypolitikát. (S ezen nem segít a szerény, védekező, karitatív retorika és érzelgősség. A semminél ez is jobb, de hát édeskevés.)”
http://hvg.hu/velemeny/20151112_Az_a_nevetseges_kanadai_kormany
Az “antifeminizmus – szexizmus” páros nagyon tetszik. Micsoda shaming language – persze megérvelni már képtelen lenne, az antifeminizmus miért szexizmus. Több nyelven beszélő, kibaszott művelt, több diplomás úriember – és képtelen lenne érveket felsorakoztatni, az antifeminizmus miért szexizmus.
Hogy a többi ostoba kijelentésről ne is ejtsünk szót.
(Ja, ahhoz mit szól TGM, hogy a magyarországi romáknak több mint a fele, mondhatni a többsége bevándorló-ellenes? Tudd egyáltalán róla, vagy annyira meghamisította maga körül a valóságot, hogy ez az információmorzsa nem hatolt el a tudatáig?)
Én mikor belebotlok valami szarba, keresek egy audit és beletörlöm a felnibe.
A feminizmus egy szélsőbalos politikai mozgalom. A szexizmus meg az – ahogyan az alkotmánybíróság is kimondja -, hogy az egyik nem születése jogán többletjogokkal rendelkezik a másik nem kárára. Hogy hogyan sikerült ezt az öreg komcsinak a kettőt összemosnia, azt nem tudom. Biztosan a meszecske.
A helyzet az, hogy a világ nagy részében ez megy, javulás pár évtizeden belül nem várható, de romlás igen.
Megnéztem, hogy a szomszédos Ukrajnában például mi a helyzet ezen a téren:
férfi köztisztviselőknek (tehát privilegizált réteg): 62 év a korhatár, míg nőknek 60 év. Minimális szolgálati idő: nők 30 év, férfiak 35 év.
Forrás: http://www.jokortv.hu/hirek/emelik_a_nyugdijkorhatart_ukrajnaban (4 évvel ezelőtti cikk)
Azért Ukrajnát hoztam fel példának, mert ugye a frontra, a háborúba a férfiakat hívják be, és néha olyanokat is, akik nem kaptak kiképzést, mert enyhén hiány van emberekből. De persze azokat, “akik mindenre képesek, amire a férfiak, csak még jobban”, sose…
Nem épp a libsi femináci banda visít Kövér meg Ákos kijelentésén? Olvassátok már el, miért is jár a nőknek kedvezményes nyugdíj? Hát mert gyereket nevelnek! Az egész r.hadt f.szbukból a vinnyogó libsik folynak, hogy nem akarnak szülni. Nem értem! Annak a nőnek miért jár korkedvezményes nyugdíj, aki nem szült gyereket!?!? Ne járjon annak a nőnek korkedvezmény, aki nem nevelt fel egy gyereket sem! Aki egyet felnevelt, annak lehetne 42 év, aki meg kettőt, annak meg mehet a 40.
Jah igen, és ha a apuci megy GYED-re, akkor apuci kapjon korkedvezményes nyugdíjt!
Orbán meg röhög a markába, mert tudja, hogy amíg ezt a szemetet nyomja az a pár balfasz baloldali párt, addig nyugodtan építheti a piramisait izé stadionjait.
“Orbán meg röhög a markába, mert tudja, hogy amíg ezt a szemetet nyomja az a pár balfasz baloldali párt, addig nyugodtan építheti a piramisait izé stadionjait.”
https://youtu.be/QA9Bp_TkQvY?t=42s
Magvasi Adrián – Ákos mellett, a nők védelmében
http://alfahir.hu/akos_mellett_a_nok_vedelmeben
Jó írás, tetszett. Két dolgot találtam benne nemtetszőnek:
– a feminista véleményhez hasonlóan ő is azt a két lehetőséget vázolja, hogy egy nő vagy vezető beosztásban dolgozik jó pénzért, vagy pedig házianyu (“Az, hogy a nők magasabb fizetéssel járó vezetői állása-e, vagy az anyaság mint hivatás választása-e a követendő…”). A feministák is valahogy ezt sugallják folyton, hogy a gyerekszülésre kényszerítés meg a patriarchális összekacsintás elveszi a lehetőséget a nőktől, hogy vezető beosztásokban jó sok pénzt keressenek.
Az átlag férfi sem keres havi többszázezret- többmilliót, az átlag nő sem, és nem az elnyomás meg az összekacsintás miatt. A nők választása tehát általában inkább az, hogy: “maradok anyának otthon, ha megtehetem, vagy elmegyek száztizen-huszonezerért dolgozni valami béna munkahelyre, ha muszáj.”
– A feminizmussal szemben csak a hímsovinizmust állítja, azt sugallva, hogy a témáról beszélők csak az egyik, vagy másik táborhoz tartozhatnak (“…nem azt jelenti, hogy ha valaki ezekkel egyetért, akkor belesodródik a feministák vagy a hímsoviniszták csoportjába.“). Egyrészt a klasszikus hímsovinizmus (“Nőnek kuss és konyhában a helye, úgysem ért máshoz”) szerencsére kihalófélben van, a feminizmus viszont sajnos erősödik. Másrészt pedig ezek nem egymás ellentétei, szerintem mindkettőnek az antifeminista (normális…) világszemlélet az ellentéte, amely úgy áll ki mindkét nem mellett, hogy közben megóvni igyekszik őket saját túlkapásaiktól.
Az meg egyenesen vicc, hogy ez az ország milyen profi lett a megsértődésben.
Viccnek vicc, de semmi meglepő nincs benne. Már régóta az megy itt, hogy a média és a “művelt” közönség kb. 10-15 év késéssel szolgaian lemásol minden nyugati, elsősorban amerikai “kulturális” mintát. Ami most Ákossal történik, annak Amerikában már jól kialakult hagyományai vannak a PC uralmának köszönhetően. Egy híresség mond valamit, mire a “társadalmi igazságosság” netes vörösgárdistái átok-gyilok hadjáratot indítanak ellene, és megpróbálják gazdaságilag ellehetetleníteni.
Aztán jön a férgek előtti hason csúszás, bocsi-bocsi/félreértették/szövegköriből kiemelték.
“Pedig a világ nem fekete-fehér.”
Pedig de.
“a munkalehetőségek egyre bővülnek”
Ez mit szívott?
“a nő pedig nem egy két lábon járó szülőgép”
De.
“és közös felelősségünk, hogy mindaz ellen, ami életellenes, felszólaljunk.”
A feminizmus életellenes, a hímsovinizmus életpárti.
“…a világunk olyan mértékben vált pénzorientálttá, és olyan mértékben sugallja szinte minden azt, hogy az értékünk mértéket nem magunkban találjuk, hanem a bankszámlánkon, hogy ez egy veszélyes körforgásba taszíthatja alapvetően az embert, függetlenül a nemétől. Azt ülteti a fejünkbe, hogy ha nem törünk az anyagi szempontból minél magasabb életszínvonalra, akkor kevesebbek vagyunk, és ebben a törekvésben – racionális értelemben – a gyermekvállalás hátrány a férfinak és a nőnek egyaránt, de utóbbinak különösen. Az idő pénz, így pénzt vesztünk a gyermekünkkel töltött idővel, az energia pedig kárba vész, ha nem hajt profitot, így a gyermek felnevelésébe fordított energia veszteséget generál. ”
“Észre kellene azonban venni, hogy a férfiúi büszkeség jobban sérül akkor, ha képtelen egyedül megfelelő körülményeket biztosítani a családjának, mint akkor, ha a nő is munkába áll; a női egyenjogúságot pedig egyáltalán nem csorbítja az, ha több figyelmet fordít a család lelki ”kasszájára”, mint akkor, ha anyagi szempontból függ a férfitól. “
Tovább megyek. Ha a korkedvezményes nyugdíj, a gyereknevelésben hozott áldozatok miatt jár, akkor azok a nők, akiknek a klimaxukig nincs legalább 2 gyerekük ne kapjanak nyugdíjat. Kivétel, ha ténylegesen betegség miatt nem születtek gyerekei. Ez lenne a minimum.
Tulajdonképpen miért kell cifrázni a nyugdíjat? Miért kellenek kedvezmények? Ha egyszer elkezdünk ilyeneket gyártani, sosem lesz vége – pl.: a nehéz fizikai munkát végzők 10 évvel korábban, a kiemelten stresszes munkát végzők 5 évvel korábban, a kékszeműek 3,5 évvel korábban, stb.
(Utálom az agyonbonyolított és kivételezős játékszabályokat.)
hgyi szerintem nem kell. Sőt azt gondolom nyugdíj sem kell. Aki okos úgyis gondoskodik megélhetésről öregkorára, aki meg erre alkalmatlan, az így járt. De ha az AB szerint többletjogai vannak a nőknek a férfiakkal szemben, akkor ahhoz többlet kötelességek is tartoznak. Pl a lakosság újratermelése. Aki ezt nem teljesíti, annak semmi nem jár. És ne értsd félre, nem szeretném, hogy így legyen, azt szeretném, ha a világ normalizálódna, és tényleges egyenjogúság lenne, ahol fel se merülne ilyen. De te is látod, hogy nincs.
Nem kéne, de mégis cifrázzák.
Nem értettelek félre. :o)
Elolvastam azt ez írást is és megdöbbentem. Megdöbbentem de nem a tartalmán inkább a cikkben fellelhető csodálkozáson. Már több mint fél éve, hogy egy írás kapcsán tett hozzászólásoknál ketten is felhívtuk a figyelmet az “alkotmányba beférkőzött” feminista eszmékre. Akkor a bemásolt idézetek dacára senki nem vette tényleges férfiellenességnek azt. Most meg rácsodálkoztok arra, hogy kihasználják a feministák a nőket “megillető” előjogokat.
Már egy ideje nem írtam ide pont azért mert az oldal olvasóit szinte vaknak és süketnek tartom (Ezt senki ne vegye sértésnek, kizárólag a saját magánjellegű véleményem!!!). Méghozzá azért mert a feminizmus a cikkek íróit és olvasóit is túlzottan megfertőzte és olyan dolgokat is jónak vagy normálisnak tartanak amit én nem tudok elfogadni. Akik régebben is olvasták a hozzászólásaimat tudják, hogy mai szemmel nézve radikális nézeteket vallok. Volt mikor meginogtam és enyhültek a nézeteim de minduntalan ráébredtem, hogy a probléma gyökere az egyenjogúság. Én úgy látom – és ebben ez a cikk is megerősít -, hogy az elmúlt évtizedekben a nők – és nem csak a feministák – bebizonyították, hogy azokkal a jogokkal amiket kaptak nem tudnak élni csak visszaélni!
Végszóként csak annyit, hogy ősapáink nem véletlenül tartották – ha kellett erőszakkal is – kordában a nőket.
Ez az egyik fő ok a kettő közül, ami miatt nem ebben a rohadt országban képzelem ez a jövőmet. Ez egy beteg, javíthatatlan, ön és férfigyűlölő társadalom, nem érdemesek az adóforintjaimra. Nem vagyok hajlandó egy ilyen társadalom fenntartásához hozzájárulni. Ja és nem, a másik ok nem a pénz.
Évtizedek múlva majd a sok idióta, akik ezt a férfiellenes politikai légkört létrehozták, nem fognak tudni megélni a nyugdíjukból. Sajnos azok sem, akik erről nem tehetnek. Ők miért nem hagyják el ezt a 93 e négyzetkilométernyi őrültekházát? Esküszöm, nem tudom megérteni azokat, akik ennek az országnak a költségvetéséhez hozzá akarnak járulni. Ha befejeztem az egyetemet (köszi, adófizetők!), első dolgom az lesz, hogy vissza se nézek…
…
Csaxólok, hogy Európában nem találsz olyan országot ahol nem így lenne. De a világon is egyre nehezebben.
Egyet értek a cikkel. Ez tényleg szánalmas helyzet. Mondanám, hogy a mostani 10 milliós támogatással, legalább annyiban enyhíthető a helyzet (több pénzt lehet félretenni vénségre, mint most), de Huffnagelnek igaza van.
http://www.huffnagelpista.com/a-kormany-ingyenpenzt-osztogatva-a-noknek-felporgeti-a-hazai-golddigger-kulturat.html
Off:
http://index.hu/gazdasag/defacto/2015/12/28/on_no_ennyivel_keres_kevesebbet/
… semmi új, csak a szokásos index hazugságok. :D
Ma is tanultam valamit:
“A számos diszkriminációellenes intézkedés ellenére a nők még ma is hátrányos helyzetben vannak a döntéshozatalban, a vezetői pozíciókban, a munkaerőpiacon. A legszembetűnőbb a két nem közti bérszakadék, melynek aránya ma is nagyon magas, hiába mondja ki számos rendelkezés az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A munkahelyen ezen kívül a nőknek a szüléssel járó nehézségekkel is szembe kell nézniük- számos nő elveszíti a munkáját szülései szabadsága alatt.”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szexizmus
Esküszöm ma este beletrollkodok ebbe a wikibe.
Jó, azért ha nagyon túlzásba viszik a gecizést akkor fellázadunk és muszáj lesz valamit tenniük.