Nemileg „egyenlőbb” társadalom, nagyobb szaporulat

ha tisztában azzal, hogy milyen értékeket keres benne egy férfi

Most írtátok le, hogy 80%-ban külső, szaporodóképesség, fiatalság. Innentől nem értem, mi baj a plázanyuszikkal, mivel látványosan a keresletnek kívánnak megfelelni. Jól is csinálják. És ha ez a kínálat, amit az egyértelmű kereslet generál, akkor tényleg kurvára nem értem, mi kell még? Úgy tűnik, egyszerűen csak zavaró, hogy a célcsoportba nem tartozó nők nem tűnnek el nyomtalanul, mikor lejár a szavatossági idejük :-)

Dennis, ezt beszéljétek meg Kalmannal. Ő a 80%-ot egyértelműen a párválasztásra írta :-)

Várj, leírom cipőkkel, az nekem sokkal jobban megy. A Denis-féle verzióban tehát a cipő szépsége 80%-ban befolyásolja, hogy vonzónak találom-e, majd utána mégis az alapján választok, hogy mennyire kényelmes, milyen tartós és mi az ára. Ez esetben állandóan csúnyácska nagyicipőim lesznek és egyre frusztráltabban álmodozom arról, hogy ha a világ nem lenne ilyen elbaszott, lehetne egy Blahnikom is. A radikális cipőtervezőket hibáztatom, mert szerintem ők okozzák, hogy a nagyicipők uralma tart.

A Kalman-változat szerint a cipő szépsége 80%-ban befolyásolja a választásomat, a maradék 20 a kényelem és társai. Ez esetben gyönyörű cipőim vannak, de vagy járni nem tudok bennük, vagy szétesnek a lábamon. Egyre frusztráltabban álmodozom a Blahnikról, a radikális cipőtervezőket hibáztatom, hogy az én szép cipőm miért nem olyan kényelmes, amilyennek megálmodtam.

Viccet félretéve: egymásnak ellentmondó preferenciák, ellentmondásos választások.

libsifemcsi…. kérlek, ne már…. ennél te sokkal intelligensebb vagy, amiért nagyon tisztellek. Kiragadsz egy mondatot, és annak adsz olyan értelmet amelyet nem tartalmaz. Kérlek… ne már..

A plázacicus, jó valamire, gondolom sejted… azon túl a hímekbe kódolt EVOLÚCIÓS kényszerek arra is sarkalnak, hogy megszerezd, hogy közösüljetek, párosodjatok, és ezen felül még sok sok járulékos haszna is van. Önbecs, büszkeség, meló/eredmény… stb. Nőként nyilván nem láthatod ezt, ezért igyekszem megvilágítani. Továbbá:  ténykérdés hogy az alfahímek nem igazán valóak sztem a házasságra. Jól példázza ezt, amikor a leányka elalél az alfa ‘tökéletes’ charme-jától, szövegétől, a fekete metál/alufelni/nagy zenés/20 éves spotkocsijától. Oszt választ… sejted kit? Úgy van.  Majd kiakad azon amikor alfaapu, a barátnőjét úgy szétkeféli hogy hugyos lesz a lepedő. Mondjuk itt a barátnő is megér egy misét igaz? Aztán persze a hibás az  elkureszolt választásáért a férfiak farka ( úgy általában minden ffi-é) és még véletlenül sem az, hogy őt mire nevelték, vagy mire nem, hogy a rossz választásáért Ő a hibás, nem más. Ezt beismerni, nem megy, mert nincs meg a kellő intellektusa. Ha meglett volna, akkor nem került volna ilyen helyzetbe. Ráadásul egy alfa csajának lenni, presztizs, rang. Mélyen dekoltált bugyiban feszíteni a sportkocsi  kiült anyósülésén, még az alfácska ezzel azzal sefetel, majd este végighúzni 4-5 vidéki diszkón, hadd lássa a pór nép, mekkora Jász Károly (ejdsd: Jasz Kari) vagyok. Ehhez asszisztál a testével, majd gyün az öntudat, vagy inkább egy tök frusztrált “barátnő” aki kiokosítja. Persze feminonáci ideológiával. A következményeket borítékolhatod.

Gyönyörűen levezetted, hogyan dobnád a kukába az emberi fejlődés eredményeit a középkortól kezdve. A nők oktatása, egyenlő részvétele a társadalomban kuka. Helyette marad a gyereknevelésre való kondicionálás. A nagycsalád szerepének visszahozásával azonban valamilyen szinten a férfiakat is korlátozod, hisz a nagycsalád rájuk is ró terheket, még ha több utat is enged számukra, mint a nők számára.

Viszont kukázod a humanizmust, az egyén életének értékét, újra utat nyitsz az emberéletet semmibe vevő területekért és erőforrásokért vívott háborúknak. Annak a mentalitásnak, amit most elborzadva nézünk pl. az arab világban, barbarizmust emlegetve. Ugye nem gondolod, hogy ha a család egészének boldogulása, az örökség, a közös vagyon a lényeg, akkor egyetlen egyed sorsa, élete bármit is számítani fog?

Nem gondolod, hogy oka van annak, hogy a történelem során az ember egy individualizmushoz, humanizmushoz vezető fejlődési utat járt be, nem pedig egy hangyaboly útját?

A görcsös igyekezeted, hogy a nőktől a szaporodásra való kényszerítés érdekében elvedd az alapvető egyéni jogait, sokkal messzebbre visz, mint a vágyott, engedelmes szülőgép.

Az a kommunista ideológia pedig, ami arról szól, hogy a gyereknevelés a nő kizárólagos dolga 3 éves korig, egyenesen nektek, illetve az apák jogaiért küzdő, egy fokkal normálisabb férfiközösségnek árt. A szoptatást persze tényleg nem tudja egy férfi megoldani, de egy rakás kutatás, gyakorlati tapasztalat támasztja alá, hogy a kicsik ugyanolyan kötődést képesek kialakítani az apjukkal is babakorban. Ugyanolyan fontos lehet az apa is, mint a cicitulajdonos mama. Aztán később lényegesen kevesebb érv marad az apák jogainak korlátozására is. Nem értem, miért nem megy a fejetekbe, hogy ha az egyiket akarjátok, akarni kellene a másikat is.

Elek, Elek… Már megint sikerült jól megértened a lényeget, gratulálok. Szerinted én verem a seggemet a földhöz, hogy a gyereket három éves korig az anyának kell nevelni, mert ő tud csak szoptatni?

Ez a kedvenc hisztitek, és közben végig sem gondoljátok, mennyit árt ez az állandó erősködés épp a férfiaknak, az apák jogaiért való küzdelemnek. De ha sarkítva kimondom, miről beszéltek, azonnal én vagyok a hülye.

Bocs, de ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, azért nem a tükör a hibás.

Kalman, a kapcsolatok némi történelemtanulás után eléggé nyilvánvalóak.

A humanizmus kialakulása előtti időszakban az volt a norma, amiről ti is írtok. A megélhetés, a vagyon, úgy általában az életcélok elérésének alapegysége nem az individuum, hanem a család volt. A közösség céljai előbbrevalók voltak, mint az egyén érdekei. Ebből adódott, hogy az egyén bármikor feláldozható volt a közösség érdekében. Szélsőséges esetben az egyén élete, de az életcéljai mindenképp. A nők esetében ez a gyerekszülés volt, a férfiak esetében az erőforrások biztosítása. A két cél érdekében lehetett háborúba küldeni a férfit, vagy tehetséget, egyéni célokat figyelmen kívül hagyva a családi, közösségi vagyon gyarapítása érdekében életpályát, életteret megszabni számukra, a női lét célja pedig kizárólag az volt, hogy utánpótlást termeljen ehhez. Az individuum önmagában értéktelen, feláldozható, pótolható, felcserélhető eleme ennek a rendszernek, akár férfi, akár női. A humanizmus megjelenésével vált egyre fontosabbá az egyéni cél és értelem, illetve lett elfogadott érték önmagában az emberi élet, kezdve a rabszolgaság intézményének fokozatos felszámolásával, a nők társadalmi szerepének szélesedésével, a gyermekek helyének és nevelésének változásáig.

Sokat változott a közösség fogalma, és nem tagadom, hogy az individuum szerepének fejlődése során akadnak túlzások, de nem hiszem, hogy a görcsös nemzethalál elleni küzdelemben ki kéne dobni a gyereket is a fürdővízzel együtt. Szerintem tudatosan szem előtt kell tartani, hogy változtak a társadalom céljai a gyerekekkel. Immáron nem az a legfontosabb, hogy a felélhető javak újratermeléséhez elegendő humán erőforrást biztosítsunk és fennmaradjon a családi vagyon (ez volt a feudális alapcél), hanem az, hogy az utódok számára jobb és jobb körülményeket teremtve a folyamatos társadalmi fejlődést segítsük a reprodukció révén. Az egyéni boldogság, a közösségi boldogság és fejlődés értékek, de az emberi társadalom fejlődése szempontjából új értékek, nem lebecsülni kell, hanem olyan reprodukciós rendszert kialakítani, ami ezt szem előtt tartja.

A három éves gyes meg komcsi találmány, ezekben az országokban van komoly hagyománya is. A szervetlen kultúrafejlődés erőszakos modelljének terméke. A családi szerepek fokozatos átalakulása helyett a komcsiknál azonnal termelőerő fokozásra volt szükség – traktoroslányok esete -, ami a családi élet modelljét agresszív módon, azonnal írta felül. A háborús károk helyreállítása után a hosszú gyermekgondozási idő bevezetésével próbálták a mesterséges beavatkozás okozta károkat szintén mesterségesen enyhíteni, mivel a szerves átalakulás lehetőségét sikeresen szétverték. Viszont az ezt támogató propaganda mély gyökeret eresztett a társadalomban, az eltérő modelleket komoly gyanakvással nézzük. Ráadásul a rendszerváltás utáni munkaerőpiaci problémák elfedéséhez is elővették néha ezt a propagandát, és nagyon nem akarunk leszokni róla.

Pedig nem ártana. Apai gyes, apa kötődésének erősítése a gyerekkel, kisgyerekes szülők részmunkaidős foglalkoztatása, munkahelyi bőlcsödei, óvodai rendszer támogatása, dolgozók szülők gyereknevelési feladatainak könnyítése nemzetgazdasági szempontból fontos előrelépés lehetne, és a 3 éves gyes (tudom, hogy nem így hívják, leszarom :-) ) ez ellen hat.

A nevelésben pedig igenis van helye az államnak is, már egészen kis kortól is, mivel a születéskor determinált, osztálykülönbségből adódó hátrányok kompenzálásában sokat segít. Kvázi esélyteremtő szerepe van a hátrányos helyzetbe született gyermekek számára. A nagycsaládos öngondoskodás erőteljes szorgalmazása azonban épp a születéskori hátrányok bebetonozását, az egyéni társadalmi mobilitás akadályozását szolgálja. Egyéni képességektől függetlenül kényszerít bele, hogy ott maradj, ahol születtél… Nem véletlen, hogy mindenféle mutatószámok közül egy társadalom demokratikus fejlettségét az egyéni mobilitás lehetősége nagyon jól mutatja.

…

Zombi, a humanizmusnak el kellett jutni egy magasabb fejlettségi szintre, mikor már nem csak bizonyos népek és bizonyos osztályok esetében volt arról konszenzus, hogy a humánuma önálló értéket képvisel. Addig a rabszolgatartás, a természeti népek leigázása, a kultúrák és népek közötti hierarchia, a születési előjogok alapján történő differenciálás teljesen természetes volt. Gondolj csak arra, hogy a gyarmati időkben Európa sok országában komoly fejlődés ment végbe a fennálló társadalmi rendben, pl. a feudális viszonyrendszer végleg eltűnt, a nép sokkal szélesebb rétege jutott képviseleti és érdekérvényesítési lehetőséghez, miközben semmi akadályát nem látták, hogy ehhez hasonló értéket tulajdonítsanak a gyarmati országok lakosságának, a sajátjukéhoz hasonlóan tiszteljék a kultúrájukat, társadalmukat  és pl. ne zsákmányolják ki. Épp az alacsonyabbrendűként kezelt népek erőforrásainak kisajátításával teremtették meg az anyagi bázist a saját társadalom fejlesztéséhez.

Egy borzasztóan hosszún ideológiai átmenetről beszélünk, ami talán Európában, az USA-ban és néhány fejlett demokráciában befejezett folyamat, máshol még most is tart. És nálunk sem olyan rég ért véget… II. világháború, kommunizmus, ugyebár. Ráadásul a befejezett ideológiai fejlődési folyamat, az alapelvekben létrejött konszenzus sem jelenti azt, hogy magától értetődően megilletnek minden embert a lefektetett alapjogok, bánásmód stb.

…

Zombi, én ideológiáról és eszmerendszerről beszélek, te konkrét történeti eseményekről és intézkedésekről. Soha a büdös életben nem leszünk szinkronban, mert akár napjainkból tudok olyan intézkedést mutatni, ami ellentétes az ideológiai fejlettségi szinttel. Gondolj csak a magyar közmunka programra, amiért oly sokan lelkesednek. Ideológiai szinten kimutatható benne az egyenlő bánásmód jelentős megsértése, némi modernkori rabszolgatartási effektussal fűszerezve.

Szinkronba lehetne hozni a kettőt, de a vita lényegét tekintve nem éri meg fél könyvnyi értekezést írni. Én már annak is örülök, hogy legalább a gyes kérdésében van némi egyetértés, az egy lényegi elem :-)

“A humanizmus megjelenésével vált egyre fontosabbá az egyéni cél és értelem, illetve lett elfogadott érték önmagában az emberi élet, kezdve a rabszolgaság intézményének fokozatos felszámolásával”

A humanisták a legnagyobb rabszolgatartók.

Nekünk még pontos forgatókönyvünk nincs, de már tervezgetünk. Az fix, hogy az apajelölt részt kér saját jogon a babából, szóval egyetértünk abban, hogy ez az első perctől közös feladat. Szerencsések vagyunk, mert mindketten olyan munkát végzünk, amit lehet egy kicsit variálni, és mindkettőnknek határozott szándéka, hogy átkonfiguráljuk a karrierünket a gyerek(ek) kedvéért, érdekében. Több otthon végzett meló, munkahelytől független projektek, esetemben távmunka. Már elkezdtem kicsit saját lábra állni, hogy ne a semmiből kelljen hirtelen várat építeni. A munkahelyemen is alapozgatom annak a lehetőségét, hogy függetlenként is számítsanak rám. A páromnak egyszerűbb, ő részben eddig is kötetlenül dolgozott. Valami olyan struktúra lenne az ideális, amiben a kettőnk összes munkával töltött idejéből kb. egy harmad tartósan fel tudna szabadulni a baba egyéves korától. Azzal viszont számolnom kell, hogy nekem az első év biztosan és teljesen kiesik, de ez bele kell, hogy férjen. Viszont szükség van az én jövedelmem legalább felére is ahhoz, hogy ne veszítsük el teljesen apát az egyenletből. Szóval közös elhatározással valljuk azt az elvet, hogy senkit nem hagyunk az út szélén :-D

Barátoknál látok jó megoldásokat, azokat másoljuk. Családi bölcsi, családi ovi (remélem, nem nyírja ki állambácsi őket teljesen), mert a magánintézményekkel szemben megfizethetők, viszont nagyon jók a tapasztalatok.

A mi tervezgetésünktől függetlenül kb. egy éve lehet tudni, hogy munkahelyi bölcsikre lesz pályázat. Fellázítottam pár kollégát a cégnél, és már összeraktuk a projektet, lenyomtuk a vezetőség torkán. Ha kijön a felhívás, még akár céges bölcsink is lehet. Az klassz lenne! Mindent sokkal egyszerűbbé tenne.

Szóval kb. ennyi. Egy évig full babázás, egy éves kor körül kicsi apás babázás, utána pedig közös teherviseléssel kétszülős babázás, és karrierek takaréklángon, hogy élvezhessük is a családi életet, ne csak egyoldalú hajtás vagy pelenkázós terhelés legyen mindkettőnk vállára pakolva. Kedvelem ezt a pasit, nem szeretném a nagy teperésben megutálni, azt sem szeretném, ha ő meggyűlölne vagy kihűlne köztünk a szeretet, azt viszont igen, hogy a gyerekeinkben minél több legyen azokból a tulajdonságaiból, amikért én odavagyok.

Ugyebár nem vagyok 20 éves, tökéletes állapotú szülőkanca, de a dokim szerint a sport, a közepesen egészséges életmód és a jó életkörülmények miatt minden esélyem megvan a teljesen egészséges babákra, és még több is belefér. Viszont cserébe van mit betennem a közösbe, a kettőnk lakásából szépen kijön egy nem túl puccos, élhető és kényelmes családi ház valahol az agglomerációban. Van annyira kiépített szakmai alapom, ami elbírja, hogy babázni fogok, tehát tervezhetünk a kettőnk jövedelmével. Ha jól keverjük a kártyákat, nem kell apa tökére lámpást szerelni, hogy megkeresse a mindennapi pelusravalót. Ha sikerül jól elosztani a terheket, el tudjuk érni, hogy az örömből is jusson arányosan, ami kompenzálja, hogy mindketten fel is kell, hogy áldozzunk pár dolgot. Én biztosan nem fogok évekig a mai szinten hobbizgatni (apró pici gyöngyök + gyerek… uhh :-D), és a hosszú túrázásoknak is reszeltek. Az extrém sportolást pedig merő önzésből hisztizésig ellenzem, ez az ő első áldozata. Egy gyereknek élő, egy darabban megtalálható apa kell, az élettelen, szétszerelt változat nem elfogadható.

Nekem nem tűnik annyira kivitelezhetetlennek, valóságtól elrugaszkodottnak. Annyit szeretnék, hogy mindkettőnknek legyen szavunk a főbb pontokon, és egyikünk se legyen végletes módon csapdába ejtve. Így tiszta.