Társtalanság, szingliség, magány.
Ha ezeket a gyakori fogalmakat használjuk, az emberek fejében általában egy 30 és 50 év közötti nő képe rajzolódik ki, aki vagy elvált, vagy sosem volt férjnél, macskákat tart és egyedül sírja tele a papírzsebkendőjét vasárnap délutánonként a romantikus filmek előtt ülve. Vagy megjelenik a törtető, karrierista, férfias nő képe, aki úgy lesz top-menedzser, hogy férfiként viselkedik, dolgozik, iszik és fogyasztja a szexuális partnereket. A valóság persze ettől távol van a nők esetében is, most azonban azokról essen néhány szó, akikről nem írnak a női magazinok, és nem készülnek amerikai romantikus filmek: a szingli férfiakról.
A társadalmi kettős mérce ebben a kérdésben rendkívül ambivalens. Egyrészt nem veszünk tudomást az egyedülálló férfiak nagy számáról, másrészt, ha még is megemlítjük, akkor elintézzük annyival, hogy ez általában a férfi saját döntése (megőrizte függetlenségét), sőt a nőkből való teljes kiábrándulás eredménye (MGTOW), vagy a férfi olyan jellemhibája (alkoholizmus, erőszakos viselkedés, hűtlenség), ami miatt képtelen a párkapcsolatra. Úgy gondolom, hogy ez csak egy kisebbségre igaz, a többség egyszerűen nem talál társat, pedig ugyanúgy vágyik rá, mint a nők.
A Központi Statisztikai Hivatal „Családtípusok és párkapcsolati formák változása a népszámlálási adatok tükrében” című tanulmányából kiderül, hogy 2011-ben a párkapcsolatban élők aránya valamennyi életkorban és mindkét nem esetében jóval alacsonyabb volt, mint tíz vagy húsz évvel korábban. Az adatok tehát egyértelmű és jelentős növekedést mutatnak az egyedülállók számát tekintve. A nőknél főleg a 25 és 40 év közötti korcsoportoknál, a férfiaknál a 25 év feletti valamennyi korcsoportnál látványos a növekedés, ami főleg 2001 óta következett be. A sztereotípiákkal ellentétben tehát a társtalanság jobban sújtja a férfiakat, mint a nőket, mégis róluk mindenki elfeledkezik. Mi lehet ennek az oka?
Elsősorban a hagyományos férfiviselkedés, amely nem teszi lehetővé a széles körű párbeszédet a férfiak mentális és párkapcsolati problémáiról. A férfi nem panaszkodik, nem nyafog, nem helyezi kirakatba ha valamely testi-lelki szükségletében hiányt szenved. A férfinak emelt fővel és némán kell elviselnie a társtalanságot, a gyermektelenséget, a magányt és a női visszautasításokat. Mindezt érdemes a férfiak közismerten rosszabb öngyilkossági, mentális betegségekkel kapcsolatos statisztikáinak tükrében is szemlélnünk. Nem más ez, mint olyan elfojtás, amely szinte szükségszerűen vezet lelki és testi megbetegedésekhez, alkoholizmushoz illetve más szenvedélybetegségek kialakulásához.
Az állítólagos „patriarchális” társadalom nemcsak, hogy nem foglalkozik a férfi-magány okainak feltárásával és a probléma kezelési módjainak kutatásával, hanem az egész szingli életformát, mint nő-specifikus kérdést kezeli és amíg az egyik oldalon magukat a nőket teszi felelőssé a társtalanság kialakulásáért, addig a másik oldalon az egyedülálló férfiakról egyszerűen tudomást sem vesz. Talán a női szingliség oka, a férfiak társadalmi helyzetének megváltozásából eredeztethető (a férfi keresőképessége a nőkéhez viszonyítva csökken, a férfiszerepek felpuhulóban vannak), ugyanúgy a férfi társtalanság pedig a megváltozott női szerepekből következhet (a házasság és a családalapítás már nem az egyetlen női princípium). A társadalomnak ideje lenne szembe néznie azzal a ténnyel, hogy a férfi-társtalanság növekedése ugyanolyan feszültségeket gerjesztő társadalmi probléma, mint a KDNP által vizionált „női szinglihordák” növekedése.
Mikor jutunk el oda, hogy a férfiak problémáiról is elinduljon egy szélesebb társadalmi párbeszéd? Mikor kezeljük a nemeket egyenlőként ebben a kérdésben is? Lesz-e valaki, valami – párt, civil szervezet -, aki vagy amely magára vállalja, hogy foglalkozik a problémával?
Végre! Legalább itt essék szó rólunk.
Nagyon jó, hogy megírtad a cikket. Hiánypótlónak érzem, és egybecseng azzal, amit ma mondott Rácsok Balázs nekem az Ökumenkius Segélyszervezetnél. A férfiak tűrnek, cipelik érzelmi terheiket, alig mernek segítséget kérni, és szembenézni azzal, hogy az erejük véges és lehetnek kiszolgáltatottak, vagy lelkileg gyengék is. Meg kell tanítani a férfiaknak, hogy kommunikálják a fájdalmaikat, a szükségleteiket, a fájó hiányaikat. Érzelmi intelligenciát fejlesszenek ki, kérést, együttműködést, megosztást, feltáró őszinteséget. Rácsok a média (pl. Férfihang) szerepét emelte ki, hogy milyen fontos küldetésünk van ebben, ezt kommunikálni a férfiak felé. Hogy pl. hgyi korábbi cikksorozata az ömismeretről (Enneagramm) is milyen fontos.
Nyíljanak meg a férfiak, és magánypos hősből váljanak közösségi emberekké.
Örülök a cikkednek. Jó kis mentálhigiénés téma, az pedig a kedvencem.
Nagy meglepetés volt pár hónapja, v egy éve a Nők Lapjánál, mikor a Viszony.hu – ra regisztrált az egyik újságíró álnéven, és csomó ajánlatot kapott párkapcsolatban is magányosan élő férfiaktól, akik mind azt szerették volna megkapni, amit egy nő is meg akar a párkapcsolattól: ölelés, romantika, jó beszélgetések, meghittség. És egyik sem akarta felrúgni a párkapcsolatát, házasságát, csak már fuldoklott benne az érzelmi sivatagtól. Egyetlen szexéhes macsóval sem találkozott az újságíró, mint ahogy várta.
Én vagy két és fél évig szenvedtem a magánytól, mint kutya. És a társkeresőn is kiábrándultam, közel 60 megkeresésre csak egyetlen elutasító választ kaptam. Rengeteg energiabefektetés a semmiért.
Mára viszont megtanultam egyedül élni, és már élvezem, de nem vagyok MGTOW, vallási okokból döntöttem az egyedüllét mellett. És élvezem, bár néha száraz és nehéz, de sokszor szabad és lehetőségekkel teli. Közösségi ügyekre sokkal több időm van, pl. De párkapcsolat-hívő vagyok, mert “nem jó az embernek egyedül”.
Zoli, mentálhigiénével foglalkozol. Mondod, fejlesszenek ki érzelmi intelligenciát, működjenek együtt, legyenek őszinték, kérjenek, kommunikáljanak a férfiak. Kivel? Ki hallgatja meg a férfiak “nyafogását”? Feleség? Barátnő? Szerető? A társtalan férfiak nem rendelkeznek női kapcsolatokkal. Esetleg elmehetnek a világ legjobb seggével virító nőhöz, őt úgy hívják, szexmunkás, prostituált, örömlány, konzumhölgy, eszkortlány – hadd ne folytassam -, és “beszélgethetnek” vele. Végül is nem rossz dolog. Barátnő feeling. Néhány tízezerbe kerül. Jobb, mint a pszichológus. Meg sem kell dugni, meghallgat.
Ezekről a női kapcsolatokról beugrott egy konkrét eset, ami már több mint 10 éve történt, de a mai napig nem felejtem. Volt egyszer egy rövid időszakom, amikor unalmamban felregeltem a chat.hu-ra (2005), és ott rengeteg lánnyal beszéltem, párral közülük évekkel később is beszélőviszonyban voltunk. Nyilván itt jobbára olyan csajokról van szó, akikkel a találkozó nehezen megoldható, mert gyakran több száz km-re laktak, sosem olyanokat fogtam ki, akik a közelben élnének :D Így hát a legtöbbel barátok lettünk, sokat írogattunk egymásnak, 1-2-vel találkoztam is, ha úgy adódott. De az érdekesség nem ez, hanem ekkor döbbentem rá először, hogy a lányok mennyire alkalmatlanok barátnak. Ők ugyanis mindig minden nyavalyájukkal állandóan hozzám fordultak, én voltam a jóságos megmentő, aki nagy türelmesen mindenki problémáját meghallgatta és mindenkinek segített, ha tudott. Ugyanakkor nekem is voltak problémáim, és nemegyszer abba az áldatlan helyzetbe kerültem, hogy mindenkin tudtam segíteni, csak magamon sem.
Egyszer én is a padlón voltam valami csaj miatt (a részletekre már nem emlékszem), mindenesetre ráírtam az egyik ilyen távoli lánybarátomra, gondoltam én is rendelkezésére álltam, meg kedveltem is őt, biztos rendes lesz és tud némi érzelmi támaszt nyújtani. Elkezdtem hát neki elpanaszolni a problémáimat, majd miután végeztem, lelépett chatről, és kb fél órával később vmi picsa, akiről kiderült, hogy a barátnője, feljött, és nekiállt a közös chatben parádézni, hogy ki volt az a köcsög, aki tönkretette a barátnője hangulatát! Mivel a picsa elég bunkó és erőszakos volt, a végén még nekem kellett bocsánatot kérni mind tőle, mind a barátnőjétől, amiért mertem feltételezni, hogy ők is emberi tulajdonságokkal vannak felvértezve. Bár hivatalosan kibékültünk, ezután többet már nem igazán beszéltünk egymással.
Hát, ennyit jelent egy igazi kedves, megértő, értelmes lány barát. Minden férfinek lehetősége van hasonló szintű megértésre lelni a nagyvilágban :D
Elvárják a férfiaktól, hogy legyenek érzéseik és mutassák ki, de ne nyafogjanak, bírjanak mindent, ne panaszkodjanak, oldják meg a maguk problámáit. Ha nem ilyenek, akkor rosszul érezhetik magukat: nem felelnek meg a nők elvárásainak.
Elvárják a nőktől, hogy mindig kedvesek legyenek, hűségesek, tiszták maradjanak, de mindig készek a szexre a párjukkal, háziasak, szófogadók, csendesek. Ha nem ilyenek, akkor rosszul érezhetik magukat: nem felelnek meg a férfiak elvárásainak.
Nemcsak az elvárásokról, de a férfi- nő barátságról is sokszor volt már szó. Szerintem lehet próbálkozni, meg össze is jöhet néha esetleg, de alapvetően szerencsésebb nőnek nőbarát, férfinak férfibarát (szomorúaknak meg szürkebarát…).
Szerintem a beszéd felesleges, Soha senki nem fog odafigyelni a férfiakra és azok problémáira – még a többi férfi sem – amíg nem csap az asztalra erőszakosan. Példaként itt van maga a férfihang is, csak azok olvassák és értik akik már nyitott szemmel járnak a világban és persze az “ellenség”. Akárhány jól megfogalmazott probléma is táródik itt fel nincs olyan szervezet amelyiket ez érdekelné.
Egyetértek, a “társadalmi párbeszéd” eleve egy humbug koncepció, és ebben az esetben egyébként sincs rá esély. Az is óriási eredmény lenne, ha maguk az érintett férfiak odafigyelnének a saját problémájukra, és elkezdenének tájékozódni a megoldás lehetőségeiről.
A férfi- és női pártalanság ugyanazon dolog két oldala. Csak egyben lehet(ne) beszélni róla lévén minden ellenkező híreszteléssel ellentétben egy férfi és egy nő alkot egy párt.
Gondolom ha a nők nem lennének magányosak, akkor a férfiak sem és fordítva. A két nem között ebben a dologban “csak” annyi különbség van, hogy elmagányosodott férfi általában nehezebben jut (nem hivatásos) szexhez, mint egy nő. Persze női részről ezen alkalmi együttlétek értéke is jóval alacsonyabb.
Amúgy a társadalom le se szarja ha magányos vagy, függetlenül a nemedtől. Rossz esetben max lúzernek tart vagy olyannak akivel valami baj van. Ebben pedig csak annyi nemi különbség van, hogy mi férfiak nem próbáljuk megideologizálni hogy ez miért jó, ellentétben a nők jórészével. A nőkben a racionalizáló hörcsög nagyon erős. Szóval nem csoda hogy ezzel meg a folyamatos hárítással vannak tele a női magazinok. No meg azzal hogy milyen módon növeljék a szexpiaci értéküket.
“Szóval nem csoda hogy ezzel meg a folyamatos hárítással vannak tele a női magazinok.”
Szerintem a mgtow is ilyen hárítás és egyre több helyen olvashatunk róla.
“No meg azzal hogy milyen módon növeljék a szexpiaci értéküket.”
A férfiak szexpiaci értékének növelésére szolgáló tanácsokat pl. a pua-tanítások tartalmaznak.
Akkor lenne igazad, ha felfedezhető lenne némi szimmetria. Csakhogy valójában mindig a nő van döntési pozícióban: ha nem akarja, akkor nem lesz semmilyen kapcsolat. És pontosan ettől lesz nevetséges a nők önfelmentő ideologizálása, ez a tipikus példa arra, amikor a nők a hatalom mellé nem vállaják az azzal járó felelősséget.
Nem akartam semmilyen szimmetriát. Nem is lehet. A férfi és a nő között sincs szimmetria, mégis lehet harmónia is és bizonyos dolgokban valamiféle hasonlóság is.
A többiről nem kezdek el vitatkozni. Egyrészt fölöslegesnek és meddőnek tartom, másrészt nincs köze ahhoz, amiről szó volt. Engedd meg nekem, hogy ne vegyem fel veled ebben a témában a beszélgetés fonalát.
Az MGTOW-ban számomra két dolog keveredik. Az egyik része egy erős társadalomkritika, a másik pedig az egyéni kapcsolatokról szól. Míg a társadalomkritikai dolgokkal jobbára egyetértek, addig a kapcsolatiakkal nem. Utóbbi számomra nem hárítás, sokkal inkább amolyan dacból tagadás.
Az idézetek a női magazinokra vonatkoznak.
Szerintem akinek az kell hogy a lehető legtöbben sajnálják, az keres megértő közönséget a magánytól érzett fájdalmairól szóló előadására. Akinek meg nem az kell, az titkolja a végsőkig… hogy őt ne sajnálja senki se.
Persze… a buli kedvéért (hogy a túloldalon is észrevegyék hogy miben vannak többletjogaik) eljátszom én hogy akkor nekem is jusson a negyven év munkaviszony után járó nyugdíjból – de igazán : kell a fenének. Nekem csak járjon hetvennyolcvan éves koromig valami jóféle havi fix… ugyanúgy a hobbim után mint ahogyan most. Bánom is én a korai nyugdíjat vagy az egyéb egyenlőséget… amíg a saját kezem után élek, addíg nem vagyok alamizsnából eltartott.
Ugyanígy az egyedüllét is az én harcom. Amikor eljöttem otthonról, én is vártam hogy hívjanak már hogy hiányzom. De addíg meg sem említettem a legközelebbi kollégámnak se hogy az otthon már nem OTTHON, amíg magammal (és magamban) le nem fociztam azt hogy onnan én nem hiányzom.
Hiába kóláztam együtt antagoniszti… eviccsel (sosetanulommeg), neki sem mondtam volna el, mert tőle is csak azt fogadtam volna el hogy “ez így van, hozz két korsó sört…” – bármilyen tanács hiteltelen lett volna hiszen mindketten büszkék vagyunk a saját megoldásainkra. Xar a magány, de így vesszük észre… közben vesszük észre magunkat – aztán a gyógyulás módszereit és egyáltalán a lehetőségét.
Persze, menne ez úgy is ha egy sajnálkozó közösség lökdösne hátulról hogy csináld már ezt vagy amazt… szólítsd le őt vagy másvalakit. De később igyekeznék ezt elfelejteni, mert nem is szabadott volna ilyesmit elfogadnom. Kérnem sem…
http://femalesexposed.tumblr.com/post/134920063073/the-pussy-cartel-here-is-a-study-to
http://femalesexposed.tumblr.com/post/132077351278/women-want-to-marry-a-rich-guy-women-and-their
http://femalesexposed.tumblr.com/post/133212608618/juggernaut-theory
http://femalesexposed.tumblr.com/post/138082697198
Hat en is ebben a cipoben jarok. A vicc az, hogy sosem voltam valami tarsasagi leny, mindig szuksegem volt, hogy visszavonulhassak a magam kis vilagaba.
Aztan, amikor olyan 21-22 lehettem ramjott, hogy csaj pedig kell, es elkezdtem keresni. Aztan elfutott vagy 6-7 ev es egyre inkabb kezdtem magam ugy erezni, mint Aliz csodaorszagban. Az egyetemen, peldaul az egyik csajtol aki tetszett, megtudtam, hogy mivel ferfi vagyok es minden ferfi egyforma en tehetek mindenrol. Akkor lett elegem az egeszbol, amikor mar azert is bunbanatot kellett volna ereznem, hogy megszivatta az egyik prof. Es mivel ferfi, meg en is, hat en is bunreszes vagyok.
Ot hagytam is a francba, de egyfolytaban azzal basztatott, hogy hagyjam mar beken, ne kovessem. Meg akkor is amikor tok veletlenul belefutottam. Nyaron becsajoztam, elvesztettem a szuzessegem, de nem hitte, hogy mar le se tojom. Az egesznek az vetett veget amikor megcsokoltam az egyik csajt egy szorakozohelyen. Mint kiderult a csaj a baratnoje volt, es meg latott is minket. No ekkor akkora pofont kaptam tole, hogy meg most is faj a nyakam, ha ra gondolok.
Ez a masik egy aranyos, duci csajszi volt, kegyetlenul jo az agyban, olyan mely, ironikus humorral, hogy neha mar irigyeltem. Epp valami kapcsolat utan volt, ossze volt torve, en meg nyomtam az ego boost-ot neki. Egy beszelgetes kozben egyszer csak benyogte, hogy mar annyira helyre billentve erzi magat, hogyha akkor talalkoztunk volna, nem hiszi, hogy szoba allna velem. Meg mondta, hogy ezt ne vegyem rossz neven. ANYAD! AZ!
Talatam melot, IT szektor. Egy tolem 6 evvel idosebb csaj melle ultem a buszon, akit szegrol-vegrol ismertem, de olyan narcisztikus volt, h sohasem figyelt oda senkire, mindenkit telibe szart, holott napszemuveget arult a Tesco-ban. En meg elegge csoringer voltam, na engem meg duplan telibe szart. Mondtam neki, h melot talatam, es ebben a szektorban megkeresnek 1500 eurot is havonta. Igaz, kezdokent en nem, de ezt nem emlitettem. Ezek utan egy evig kergetett, meg a muteromnak is tetszelgett, hatha o majd beszel a fejemmel. Szerencsere muterom nem hulye.
Dolgozom ezerrel, ekkor mar harminc koruli vagyok es megismerkedek egy aranyos, visszahuzodo csajszival. Telefonszamot cserelunk, nem is lakik messze, hat siraly! Egyszer meghivom pizzara, tobbet nem jon valasz. Biztos nem szereti a pizza-t, na mind1!
Fel evre ra ujra talalkozunk, az egyik kelekotya ismerosom meg felinformaciokra alapozva azt kombinalta ki, hogy a fovarsban vettem egy lakast. No ez a csaj turbo modba kapcsolt, egesz este levakarhatatlan volt, masnapra meghivatta magat randira, en hulye meg azt hittem, hogy en kellek neki. Meg az is furcsa volt, hogy mondta, hogy milyen jo, hogy ilyen kozel lakom, eddig nem is tudta. (Ekkor mar gyanakodnom kellett volna.) Masnap este van, a randi vegen beszelgetunk, kiderult h nem vettem lakast. Kerdeztem, hogy haza kiserhetem-e. Erre felpattant, tenyer elore (talk to hand) es flegman a pofamba vagta, hogy nem szukseges faradnom.
No, azota se lattam, de ott rohadjon meg, ahol van.
Ezek utan valahogy nagyon nincs kedvem csajozni menni. Olyan erzesem van, mintha a fogamat akarnak huzni. Es azt is eszere vettem, hogy a meno cuccaim helyett koptt farmer, agyonmosott poloban jarok, mert igy kenyelmes es telibe szarok mindent.
Buszon nem is keresem a szemkontaktust (minek, ezeknek?) esha nagyritkan elvetodok egy szorakozohelyre az elso zokkenonel dobom is a csajt (ezert teperjek?)
Mostanaban ravetodtem a multikopterezesre, ha valaki leszolit valaszolok. Mar a masodik kisgyerekes anyukat lomboztam le, hogy velem csak a hobbimrol lehet beszelni, o kurvara nem erdekel. (ugyanugy ahogy en sem erdekelnem ot a kolyok eleott)
Nem erzem magam depressziosnak. Csak elvagyok, mint a befott.
Hehe:) Ez jó. Na, ezeket meg kell tanulni kezelni. Olykor rámegy egy fél élet, de megkerülhetetlen, mint egy érettségi.
Mi az isten az a multikopterezés???:)
A multikopter az olyan mint a dron, csak a tulaja tudja vezetni. :P
Verne: tudnék mesélni én is néhány történetet, hasonlókat mint te, nem is igazán velem történtekről, hanem a környezetemben élőkről.
Ebből is látszik, hogy rengeteg embert érint ez a probléma és ez a szám elképesztő mértékben növekszik, csak ez nem kap figyelmet sehol. Pedig nap mint nap látjuk, tapasztaljuk az anomáliákat (lövöldözések,agresszió,egyre több a pszichés eredetű betegség: cukor-rák-magas vérnyomás),csak nem látjuk át az összefüggéseket, hogy mi-miért is van. Márpedig eljön, azaz az idő amikor, ez már akkora méreteket fog ölteni, hogy valamilyen krízist fog előidézni, ami talán nem is lenne rossz, mert legalább egy tisztulási folyamat fog végbemenni és új „rend” alakul. Hogy jobb-e az előzőnél, abban csak reménykedni lehet.
Egyébként én is úgy vagyok vele, hogy bele kell szarni ebbe az egész társadalmi kuplerájba. Ha nem szólna arról minden, hogy párban „szép” az élet, irtóra hidegen hagyna, hogy van-e valakim vagy nincs, mivel sosem vágytam nagy társaságra-állandó társra. Megvan az a néhány személy akikkel jól érzem magam és kész. Gyerekeket is manapság már bevállalni és fel is nevelni kész „öngyilkosság”. Akár 100 évvel azelőtt is csak megszülték őket akár 10-et is, abból meghalt korán 4, „egye kutya”, még mindig maradt 6, akik meg simán felnőttek minden féle elvárás, szabályok és 100 és egy dolog nélkül. Manapság mi van? 1000 féle szabálynak-elvárásnak kell egy gyereknek is eleget tennie, már születése pillanatában is és a korral ez csak növekszik. Régen egyenesen láttál előre a terepen, ma meg sűrű „erdő” borítja a látóhatárt (bürokrácia és egyéb idióta intézkedéseknek való megfelelés). Csoda, hogy egyre több a pszichés, mentális gondokkal küzdő, mivel akkora nyomás van az embereken, mint még soha. Szóval kinek van kedve ebben a kibaszott „dzsungelben” előrehaladni és bármit is tenni. Akkor már inkább megteremtem magamnak azokat a feltételeket (főleg anyagi), amivel aztán minél előbb el lehet hagyni ezt az amúgy is már süllyedő hajót és egy kis (lehetőleg lakatlan) szigeten süttetni a hasam, amíg bírom szusszal :-D
Szóval én mindenkit (legalább is az erre fogékonyakat) arra bíztatok, hogy hagyják a picsába az egészet ne erőlködjenek feleslegesen, hanem minél előbb „lépjenek le” -ezt most csak szimbolikusan értem- és hagyják rohadni. Aztán előbb-utóbb, akkora lesz a rohadásból származó metán mennyisége, hogy BUMMM. És mivel az emberek többsége csak ere figyel fel, ebből ért, ezért nem is baj hogy összeomlik, de akkor mi már vígan süttetjük a ….. :-D
De most megkérdezem magamtól, miért is írtam ezt a „mesét”, ha piszkosul nem érdekel a társadalom és minél hamarabb ki akarok csatlakozni belőle? :-D
Nem fog összeomlani, hanem átalakul. Más kérdés persze, hogy nekünk mi közünk lesz hozzá. A civilizációk időnként teljesen kitörlődnek, de a nyugati esetében sanszosabb egy formálódó új világ. Minek fogják nevezni, ki tudja. Mi hol leszünk? A Mennyországban. Mennyország: Terület: meghatározhatatlan (másik dimenzió). Lélekszám: 80-100 milliárd. Államforma: az ország élén a teljhatalmú Isten áll. Hivatalos nyelv: nincs. Vallás: monoteizmus. Pénznem: szeretet. Történelme: mivel háborúk sosem dúltak a területén, történelme sincsen; az országban béke honol.
Na igen, egy kicsit sötét jövőképet festettem le, mert akkor olyan kedvem volt :-D Talán nem olyan drasztikus a helyzet. De nem áll távol az igazságtól, mivel a történelem igazolja, hogy minden nagyobb átalakulással együtt járt az előző rendszer teljes megsemmisülése és ez általában nagyobb háborúkhoz is vezetett. Ha csak a legutóbbit vesszük alapul, a második világháborút, leegyszerűsítve szerintem az is egy technikai forradalomnak volt köszönhető. Korszerű hadi gépek jelentek meg, amiknek köszönhetően teljesen újfajta háborút lehetett vívni. Amíg a németeknél volt a technikai fölény, addig sikereket értek el.
Jelen helyzetet a nők „szabadon” engedése fogja válságba taszítani. Következmények: elöregedő-fogyó társadalom -ennek minden negatív gazdasági következményeivel- , amiről nehezen akarunk tudomást venni és ezáltal lassan készülünk fel ennek új következményeire. Igazából ennek a lefolyása kérdéses. Ha gyorsan megy végbe (márpedig ezt tapasztaljuk) akkor nem igazán számíthatunk békés kimenetelre.
A háborúval kapcsolatban. Abban, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy az USA hadiparilag még a top a világon. Az már más kérdés, hogy az amerikaiak többsége nincs tisztában azzal, hogy ők birodalom. Márpedig azok, és ahhoz, hogy a birodalom fennmaradjon, hódítaniuk kell. Az átlagjenkinek ezt úgy adják be, hogy a demokrácia jegyében kell háborúzni, és persze a nemzetet veszély fenyegeti. A hódítás persze lehet többféle. A területi az amerikaiak részéről már nem fontos, majd’ akkora ország, mint Európa, különálló kontinensnek megfelel. A világ számos területén hódítanak, néhol bábállamot patronálnak, vagy tesznek azért, hogy a nekik megfelelő, demokratikusnak nevezett elvek szerint működjön az adott állam. Afganisztán, Irak hódító háború volt, még ha nem is úgy sült el minden, ahogy szerették volna.
Ha a birodalom már csak védekezik, befellegzett neki végleg, a birodalmak sorsa meg az, hogy eddig mindegyik megbukott. Hazugságra épült az összes, bár minden arra alapszik, hehe.
Technika. Hát, ehhez nem nagyon értek. Viszont belegondolni, hogy drónokat még nem vetettek be tömegesen sehol, a fegyvergyárosok pedig elég nagy befolyással bírnak Amerikában. Vajon milyen hangot ad ki száz drón a levegőben, és milyen pusztításra képes? A téma nem épp a férfiak helyzetével függ össze, spekimen a felelős :)
Ez rossz irány fiúk, téves már a probléma felvetése is.
Az párkapcsolati helyzet nem társadalmi kérdés, a férfimagány enyhítését nem várhatjuk a társadalomtól, pont ugyanúgy, ahogy a női úgynevezett üvegplafon összetörését se. Egyéni ambíciókat egyénileg kell kiteljesíteni.
A szex nem alkotmányos alapjog. A párválasztás dominanciaharc. Meg kell tanulni küzdeni, győzni, érvényre juttatni akaratunkat. Erősnek kell lenni, aki nem az, attól az evolúció elkobozza a reprodukciós jogait, rosszabb esetben az életben maradáshoz való jogát is.
Erre tanítsd a fiadat, meg arra, hogy naponta harcoljon az akaratáért. Akik ma férfiként magányosak, azoknak az apja ezt nem tanította meg időben. De talán még nem késő.
Manapság nem a “hagyományos” evolúciós értékek, kívánalmak visznek a sikerre sajnos. Az a fajta dominanciaharc és erő, amire hivatkozol szinte nem is létezik.
Ráadásul az ember- miután átlátta, hogy megy ez- nem is akar feltétlenül részévé válni ennek az egésznek.
Én kifejezetten undorodom a húspiacnak nevezett izétől. Nem arra vágyom, amit ott lehet kapni.
Egyetértek.
Az leszel amilyen mintát látsz, minél jobban küzdesz azért, hogy esetlegesen az ellenkezőjét tedd, annál inkább olyan leszel mint a minta:)
A férfimagány enyhítéséhez, a nők rövidebb-hosszabb távú megszerzéséhez első körben ismernünk kéne a nők igényeit. Nem mindegy, hogy egy nőnek milyen partnerei voltak, vagyis milyen összehasonlítási alapja lehet, mennyire befolyásolják a kortársak vagy a legújabb trendek, stb.
Ráadásul nem egy nő olyan párválasztásai stratégiát mutat fel, mely mind a hagyományos értékek szempontjából, mind a hipergámia elvei szerint értelmezhetetlen.
A minap láttam, hogy egy 180 magas szőke lány egy 150 centis orkfiúval csókolódzott. Látszik, hogy a hipergámia feltételei átértékelődnek (pl. egy férfi nem kevés időt fordít testedzésre, aztán a szíve választottja összeáll egy életképtelen gizdával), illetve egyre inkább előtérbe kerül az exogámia.
“A férfimagány enyhítéséhez [ … ] ismernünk kéne a nők igényeit.”
Wrong.
Egyrészt a nők igényeit részletesen ismerjük*. Másrészt harcászatilag a legrosszab ötlet innen közelíteni. Ehelyett inkább ismerjük meg a saját igényeinket, lehetőségeinket, kompromisszumhajlamunkat, és ezeket próbáljuk meg egymáshoz hangolni, de véletlenül se női igényekhez. Lesznek közben kiábrándító állomások, de épületes személyiségfejlődéshez vezet ez a módszer.
“Ha ismered az ellenséget és ismered magadat, nem kell félned száz csata kimenetelétől sem. Ha ismered magadat, de az ellenséget nem, akkor minden elnyert győzelemhez egy vereséget is el fogsz szenvedni. Ha sem magadat, sem az ellenséget nem ismered, minden csatában alulmaradsz.” – Szun Ce: A hadviselés törvényei
Legnagyobb ellenséged mindig ott bujkál,ahol utoljára keresnéd – Julius Caesar időszámításunk előtt 75
A háborút elkerülni nem lehet,legfeljebb elhalasztani ellenségeid javára – Miccolo Machiavelli 1502
Az életemben, annyi darab hasadt le a szívemből, hogy alig maradt, amivel tovább élhetnék. De erőltetem a mosolyt, mert tudom, hogy az ambícióim messze meghaladták a képességeimet. Nincsenek már fehér paripák, sem szép hölgyek az ajtóm előtt.
Jajjmár, a nők nem ellenségeink! Legalábbis remélem, hogy a férfiak nem olyan idióták, hogy ellenségeket akarjanak integrálni a legintimebb magánszférájukba:)
A nők, a nőzési állapotunk életbevágó fontosságú komponense a mindennapi közérzetünknek, de csak egy azok közül. Továbbiak: jóllakottságunk, kipihentségünk, a szobánk megfelelő hőmérséklete, a kielégítő szélessávú digitális kapcsolat, Wi-Fi lefedettség, megbízható hideg- és melegvíz szolgáltatás, gépjármű megléte, állapota stb.
Namost, amikor pl. internetszolgáltatót választasz a versengő vállatok közül, akkor sem aszerint választasz, hogy a szolgáltatónak mik az igényei, hanem hogy neked mik.
“Women are not your enemy. They are not the other team. They are not against you. They are not trying to exploit you or manipulate you. They’re just out for themselves, same as you. Sometimes, being out for themselves is going to run contrary to what you want for yourself. Sometimes, your goals will align, at least a little bit, and it almost feels like you have a teammate. But you don’t. Because you want what you want and she wants what she wants. And if one of you sacrifices what you want that’s not going to make the other person necessarily do the same.
While women aren’t your enemy, they’re definitely not on your side either. They’re not your friends, they’re not your confidants, they’re not your safe havens, they’re not your respite. Not even your wife or girlfriend. She’s not on your side either.” (Forrás)
Látom Archwinger népszerű lett:)
Ezzel egyetértek. Az egy bibliai eredetű tévedés, hogy egy nő és egy férfi egymás társai legyenek bármiben is. Ilyesmiről szó sincs.
Ez így azért túlzásnak tűnik. Akkor nem lennének komolyabb kapcsolatok egyáltalán.
Szerintem tudnak társak lenni, csak nem kell feltételezni/hinni, hogy mindig és mindenben. Megvannak a dolog korlátai, de azon belül szerintem működhet. A RedPill elég jó tippeket tud adni a korlátok mibenlétére és arra, hogy hogyan lehet/érdemes kezelni ezeket.
Tudom, hogy ez így ködös, de a lényeg, hogy tudnak társak lenni:)
Nem, a Biblia helyes ideált kínál, amely működhet és életképes is lehet, AMENNYIBEN a társadalmi közeg (a leányok neveltetése és az állam erkölcsrendészeti tevékenysége) ennek kedvező módon valóságosan funkcionál. Ha ez nem valósul meg, akkor bizonyos értelemben visszasüllyedünk az állatvilágba, és annak szabályai kell, hogy érvényesüljenek.
Art: Nem is tartom ellenségnek a nőket, ha annak tartanám, akkor – ahogy te is utalsz rá- a pinától örökre megvonnám magam :-D
„A nők, a nőzési állapotunk életbevágó fontosságú komponense a mindennapi közérzetünknek, de csak egy azok közül. Továbbiak: jóllakottságunk, kipihentségünk, a szobánk megfelelő hőmérséklete, a kielégítő szélessávú digitális kapcsolat, Wi-Fi lefedettség, megbízható hideg- és melegvíz szolgáltatás, gépjármű megléte, állapota stb.”
Ezen jót mulattam. Mondjuk ki nyíltan a férfiak egyik fontos eleme a felsoroltakon kívül: egy jó meleg, nedves ….., de nem minden áron. Sajnos sokan előtérbe helyezik a minden áron-t, többek között ez is közrejátszott abban, hogy idáig jutottunk feminista fronton. Kiszolgáljuk őket, csakhogy egy kis „betevőt” kapjunk, aztán ezzel egyre jobban visszaélnek. Tény, iszonyú erős a késztetésünk, mivel ez van biológiailag belénk kódolva, nagyon nehéz felülkerekedni rajta.
„Legnagyobb ellenséged mindig ott bujkál, ahol utoljára keresnéd” –ebben az idézetben pedig az ellenségeden, tulajdonképpen saját tudatalatti személyiséged kell érteni meg az egót. Ha ezt nem győzöd le és nem kerekedsz felül rajta, akkor sosem lesz teljes az életed.
Van még egy kedvenc idézetem ez is a Revolver című filmből való, mint ahogy a fentebbi is (mindenkinek ajánlom, aki még nem látta, szerintem zseniális film az egóról):
„Van bennünk valami, amit mi magunk sem tudunk, olyasmi, amit elfolytunk, de attól még létezik és végül már túl késő lesz, hogy bármit is tegyünk, ellene. Ez az egyetlen oka, hogy reggel felkelünk, csak emiatt viseljük el a szemét főnököt, vért, izzadságot és könnyeket. Ezért akarjuk, hogy az emberek tudják milyen jók, vonzók, nagylelkűek, viccesek és okosak vagyunk valójában. Féljetek tőlem vagy tiszteljetek, de könyörgök higgyétek el, hogy különleges vagyok. A függőségünk közös, elismerésfüggők vagyunk. Mindannyiunk közös mániája a vállveregetés meg az arany óra, és az a rohadt nagy vagy, hipp-hipp-hurrá. Mind okos fiúk vagyunk, gyűjtjük a trófeákat –…….. crezy diamond-. Valójában csak majmok vagyunk öltönybe csomagolva, és esdeklünk az elismerésért. Ha ezt tudnánk, biztosan nem tennénk, de nem látunk túl a félelmeinken. És, ha volna második esélyünk, meg is kérdeznénk MIÉRT?”
( a kipontozott részt légy szíves írja meg valaki majd, ha tudja, sajnos nem értettem, hogy akkor mit mond)
én így fogalmaznám: társas lények vagyunk, az ember a közösség hasznos, elismert tagjaként érzi jól magát.
A feminizmus erőlteti az atomizálódást, hogy mindenki valósítsa meg magát és senkinek ne írja elő a társadalom, hogy mit tegyen, de járjon a rengeteg állami támogatás meg pótlék alanyi jogon…. ja, nem. Csak a nőknek.
A feminizmus parazitaként teszi tönkre a társadalmat, ami létrehozta. Olyan, mint egy autoimmun reakció.
Aki úgy viselkedik, mint egy ellenség, azt úgy is fogom kezelni. A férfiak nem idióták, hanem egyszerűen reagálnak egy helyzetre, amibe kerültek. Fölösleges többet mögélátni ennek.
Mind a kettőnek le kellett volna baszni akkorákat.
“Erősnek kell lenni, aki nem az, attól az evolúció elkobozza a reprodukciós jogait”
Verni az asztalt a segélyért/kárpótlásért?
…
“Abban a pillanatban, hogy az egyedüllétben nem a magányt látod, hanem a lehetőséget, fantasztikus tettekre leszel képes. Megtalálhatod olyan oldalaidat, amelyekről talán csak érezted, hogy léteznek, de most tapasztalod őket. Nem attól kerülsz közelebb az emberekhez, hogy jó vagy hozzájuk, hanem, attól, hogy jó leszel magadhoz. Mert akkor találod meg AZOKAT, akik nem egymást használják, hanem magukat. Mert csak az igazán a tiéd, amiben Te vagy benne. Nem másokból raktad össze.“
Megfeledkezünk a szociális rendszer gyökeres megváltozásáról. Régen a férj tartotta el a feleségét és a gyermekeit, most viszont minden adózó férfi kötelezően eltart minden nőt és gyermeket (a legtöbb adót a férfiak fizetik és a legtöbb szociális juttatást a nők kapják). Nemtudom, hogy itt, vagy másik antifeminista oldalon olvastam-e róla, de egyes nyugateurópai országokban már tömegesen járnak egyedülálló nők spermabankba és vállalnak gyermeket, mert olyan óriási a szociális támogatás, hogy egy nő már egyedül is képes “családot” alapítani. Minél több pénzt áramoltatunk a férfiaktól a nők felé, a férfi mint egyén annál inkább jelentőségét veszti. Szóval nem kell homályos találgatásokba belemenni a férfi magány okait illetően, ez nagyon is kézzelfogható dolog.
Érdekes hogy pont ehhez a szerintem fontos témához milyen kevés komment van eddig…én eddig csak olvastam ezt az oldalt de most pont ezért szólok hozzá!
Én 39 vagyok és 4 év tartós kapcsolatot és 1 év együttélést leszámítva (egy kapcsolaton belül) csak két héttől fél évig terjedő kapcsolataim voltak maximum. Nem azért mert én nem akartam.
Viszont ami szomorú az az hogy akiket én ismerek 25 és 45 közt azoknak a férfiaknak a 60-70 %-a társtalan vagy épp egy nem túl jó kapcsolatban/házasságban vergődik. Ez pedig elég riasztó.
Átlagos férfi vagyok, nem túl jóképű de nem is túl ronda,diplomás, elég jó szakmával és kicsit az átlagon felüli keresettel, akik ismernek azok szerint a dumám is jó. Ennek ellenére viszont azt látom hogy hiába változatok a külsőmön, edzek, sportolok, igényes vagyok az öltözködésemre, művelődöm, mondjuk tízes skálán 4 és 6 között vagyok valahol (naptól meg kedvtől függően) akkor a női tízes skálán közül max 3 és 6 között van olyan aki szóba áll velem, felette max barát vagy elhajtanak. A tapasztalat meg az hogy aki még ennyi idős korára nő és egyedül van az bizony problémás mert aki nem az már elkelt….ez a saját tapasztalatom. :(
Most én is egyedül vagyok és mind az oldalról mind az életből mind a netes cikkekből próbálom összeszedni azt hogy ez miért van de egyelőre azt látom hogy nekünk férfiaknak állandóan tanulnunk, fejlődnünk kell és nap mint nap megfelelni az életben, teszteken meg ki tudja hol a nők meg csak válogatnak és fenn hordják az orrukat…(tisztelet a kivételnek!)
Akiket látok azoknak a hipergám ösztöne hogy is mondjam kicsit túl erős…egy átlagosan kinéző vagy picit csinosabb titkárnő már azt képzeli hogy mellé minimum egy topmenedzser vagy a vezérigazgató illek véletlen sem egy átlag Béla! Aki meg nem Így gondolkozik az hamar talál magának normális párt ezért egyre szűkülnek a lehetőségek. Persze nem akarok nőgyűlölő lenni és mindent az ő nyakukba varrni de bevallom hogy már belefáradtam abba hogy én állandóan fejlesszem magam és haptákba álljak a nők meg a szájukat elhúzva válogatnak a férfiak közt anélkül hogy messze annyi energiát, figyelmet és önképzést végeznének magunkon mint pl mi férfiak. (Tisztelet a kivételnek és tudom vannak normálisak de lásd fenn…)
Mindig a Nő dönt végül is….
Én is több mint egy éve egyedük vagyok és mit csinálok? Elvagyok magamba, időnként egy kis alkalmi szex de ennyi.. most volt hogy egy évig nem voltam senkivel. Ez jó? Nem….de így lettem kényszerű MIGTOW. A szexet leszámítva az egészet és az érzelmi oldalát (pontosabban annak hiányát) baromira nem élvezem.
Sok ilyen ismerősöm, kollégám van….persze tudom hogy egy férfinak erről beszélni kínos meg akkor bénának tűnik de azt hiszem ez már olyan társadalmi jelenség ami mögött több van mint az hogy pár férfi ügyetlen és töketlen. Hogy miértm nem tudom de azt hiszem nagy része van benne a média és a közbeszéd rossz értelemben vett agymosásának a nőkön (pl: feminizmus, egyenjogúság, filmek, szingli életmód hirdetése, karrier stb.) és a férfiakon is. Emellett a hagyományos Női és férfi kapcsolat valamint család szándékos és szerintem tudatos szétverés is valahol a médiában és közbeszédben kezdődött el és folyik a mai nap is.
“Persze nem akarok nőgyűlölő lenni és mindent az ő nyakukba varrni”
Ott vannak még a zsidók is, azok fején is rengeteg vaj van, nem is szeretik a napfényt, csak a sötétséget.
“Női és férfi kapcsolat valamint család szándékos és szerintem tudatos szétverés is valahol a médiában”
A táblázatból semmit sem látni. Elvileg lehet kiugróra beszúrni vagy a linket.
Jobb gomb, kép megjelenítése, vagy:
A túlzott hipergámia egyszer vissza fog nyalni. Elméleti szempontból nézve a nők sosem boldogok. Egyszer azért nem boldogok mert az alfa nem köteleződik el, aztán mert a bétájuk akikhez hozzámentek egy jó provider de papucs és nem tudja mi a shit teszt, vagy a gerinc, ezért megutálják, elválnak, vagy félrelépnek. Így se úgy se jó. Ha erre rátesszük azt hogy nem is akarnak már bétákat szerezni mert az állam ad nekik elég erőforrást, illetve hogy most már a férfiak sem nagyon igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, akkor a hová tűntek a rendes férfiak dumát fogjuk továbbra is kapni. Persze megeshet, hogy a terhes vagyok csalival befogják az alfájukat, de azt a természetes betává változtatós ösztönükkel ugyanúgy bétásíthatják és ugyanott vagyunk.
Ha már elérik azt a kort hogy az állam ugyan még ad nekik erőforrásokat meg dolgoznak is, de az alfák már lecserélték őket egy fiatalabb célpontra, illetve az orbitereket is mind elküldték vagy rájöttek hogy nem érdemes már kitartani, akkor kiderül hogy mire képesek ezek a nők egyedül, de erőforrásokkal, anélkül hogy egy férfi adna nekik érzelmi támaszt vagy irányt. Szerintem még mindig jobban járnának akkor ha hozzámennek valakihez és az illető férj még válás előtt lenyeli a piros pirulát és javít a helyzetén. Sok ilyen sztori van a neten. De mivel soha semmi nem lesz elég meg az állami források is ugyanúgy folyanak, így ez egyre valószínűtlenebb kimenetel lesz. Ha a 80/20 elv áltváltozik 99/1-re akkor nagy bajok lesznek. Ha nem lesznek hajlandóak egy kisebb hallal beérni és onnan és az erőforrásaiból építkezve megpróbálni átugrani nagyobb halakra, hanem egyből a legnagyobbat mecélozni és kudarcot vallani akkor midnenki nagy bajban lesz. Az evolucíó alapvetően “hibázott” amikor a hipergámia végtelen csőlátását húzta rá a nőkre. A férfiak azóta annyit fejlődtek, hogy ezt már átlátják és egyre kevesebben dőlnek be a nők tudat alatti mesteri manipulációjuknak. Mind tudjuk hogy ezek az ösztönök rég idejüket múlták a társadalomban. De ha túltolják ezeket akkor kész katasztrófa lesz. Már egyre többszőr jön elő itt is meg más fórumokon is a teljes összeomlás képe. Egyszer már nem lesz “több” és a hipergámia ott fog toporgoni hogy most mi van.
Alapjában véve sosem boldogok azzal amijük van vagy csak nagyon rövid ideig.
Szerintem pont ezért gondolták úgy számos régebbi kultúrában hogy nem képesek teljes lelki megvilágosodásra, nem véletlen hogy a régieknél leginkább férfiak töltötték be a papi, híd szerepet.
Az evolúció nem téved.
Megdöbbentő, Naooo egy-egy kommentje mennyire konstruktív. :)
Egyébként maga a képregény azért nem vicces, mert sajnos napjainkban ez a szomorú igazság. :(
Hát, ezért nem kell hagyni, hogy a nő megváltoztasson.Sokkal jobb, ha panaszkodik, hogy nem változol, de legbelül tisztel érte, mintha kényére- kedvére formálhatna, ez esetben ugyanis nem fog tisztelni, onnantól meg annyi a kapcsolatnak…
Összecsiszolódni persze lehet, valami- valamiért alapon.
És mi van, ha te hagyod ott, mert nem kérsz a “farigcsálásaiból”? Ilyen nővel nem lehet hosszú távra tervezni. Ha meg rövid távúnak szántad, akkor meg Kedves Tamásnak nem érdemes pityeregnie.
Szerintem egy normális kapcsolatban nem működik az “ilyen vagyok, tetszik vagy sem”- hozzáállás. Sem épeszű férfi, sem nő nem tolerálja az ilyesmit.
A buta hollywood-i romantikus filmekben van a “ha szeret, elfogad olyannak, amilyen vagy”…Az összecsiszolódást meg kölcsönösen értettem, nem úgy, hogy csak az egyik “farigcsálja” a másikat.
Nőknél működik, csak a férfi kénytelen meghajlítani a saját gerincét, ha nőhöz szeretne jutni. Persze akkor már maxoljuk ki az esélyeket, és alkalmazzuk a red pill szabályait :)
Ezzel tulajdonképpen mi a probléma?
Ezzel semmi önmagába véve, a gondom ezzel az hogy egyoldalú és csak rám vonatkozik, a nőkre nem :)
(Hipergámia, azaz mindegy hogy 3-as vagy 9-es a Nő, neki 10-es férfi kell, (Sőt, szerintük jár!) én meg mint Béta Béla alkudjak meg hogy max 6 de ahhoz már nagyon kaparnom kell… na ez B*ssza a csőröm. :) )
Azért ne essünk át a hipergámiával se a ló túloldalára. Egy 3as nő nem fogja zárt lábakkal élni az életét, amíg nem jön egy 10es pasi (vagyis örökké). Egy 9es talán, de ő jó eséllyel meg is kapja.
A hipergámia nem azt jelenti, hogy neki csak a tökéletes hím kell, hanem azt, hogy saját magánál valamivel több/jobb/erősebb/okosabb/magasabb státuszú/pénzesebb stb. Nem kell 6 ponttal magasabb legyen.
Amúgy pedig, ha te a saját önértékelésed szerint a jobb napjaidon vagy 6os, akkor neked miért is járna 6osnál jobb nő? Hozzájutni pedig hozzájuthatsz: 20ezer forintért nagyon kis korrektet lehet kapni, 120.000ért pedig 10es nőt is kaphatsz.
Ha a 3as nő csak 10es pasival lenne hajlandó leállni, már rég kihaltunk volna.
Szerk: amúgy nőkre és férfiakra is igaz: minél irreálisabb elvárásrendszered van, annál nagyobb eséllyel fog ez rád visszaütni, mert egyedül maradsz. Amikor azt látom, hogy egy csaj totál el van tévedve, és csak a jóképű olajmagnással lenne hajlandó szóbaállni, akkor mindig röhögök magamban, mert tudom, hogy ha így folytatja, akkor 10-20 éven belül elkezdi beszerezni az első macskákat.
Egyetértek, egyébként szerintem ezekből a dolgokból az következik, hogy egy férfi megkaphat nála jobb nőt alkalmi szexre ha ügyes és szerencséje van, de ha boldog párkapcsolatot akar, akkor magánál “rosszabb” nőt kell hosszú távra választania. És valaki eleve 5-ös, akkor onnan már csak lefelé… Ezért is hiszek az egyéni fejlesztésben.
Olyan nőt válassz, akit győzöl ésszel, f@sszal, pénzzel! Ez szerintem nagyon igaz. A nőnek mindig fel kell nézni a férfire, ha nem is mindenben, de sok dologban. Ja, és szó szerint is fel kell rá néznie.
A férfiak és nők életritmusa sokszor elmegy egymás mellett. Sok férfi fiatalon érdeklődő, sokszínű, aztán belekényelmesedik a fotelbe a meccs elé. Sok nő viszont 40+ évesen, mikor már nagyok a gyerekek, elkezd egy csomó dologgal foglalkozni, hogy a felszabaduló energiáit lekösse (legalábbis jó esetben, nem pedig a gyerekeket piszkálja rossz anyósként). elkezd tornázni, kirándulni, nyelvet tanulni, ezotériával foglalkozni, és nem lehet nagy élmény egy olyan férj, aki meg csak azt szeretné, hogy békén hagyják, de nem hajlandó eljárni, új dolgokat csinálni, új emberekkel ismerkedni.
“Egy férfi megkaphat nála jobb nőt alkalmi szexre ha ügyes és szerencséje van, de ha boldog párkapcsolatot akar, akkor magánál “rosszabb” nőt kell hosszú távra választania” – Ez sok tekintetben mindkét nemnél önértékelés kérdése. Ha nem kizárólagosan a kinézet alapján értékelünk a legtöbb nő “pontszámából” le kell vonni legalább kettőt. Ha pedig a férfiakat szemléljük akkor a legtöbb esetben simán hozzá lehet tenni min. egyet.
A feminizálódó társadalom azt is jelenti, hogy a társadalmi értékítélet hatására a női kinézet, fiatalság aránytalanul felértékelődött, míg a nőket illető egyéb elvárások (pl. háziasság, főzni tudás, gyakorlatiasság) súlyukat veszítették. Ezzel ellentétben a férfiaknál pont az ellentéte történt. A férfias jellemzők leértékelődtek, meglétük sőt inkább domináns jelenlétük már alapvető kívánalom míg a férfiakat illető elvárások (pl egzisztencia) teljesíthetetlenül megnőttek.
Hogy pontosan miről is van szó a legegyértelműbben akkor látszik, ha összevetjük a mai párkapcsolati igényeket a két-három generációval ezelőttivel. Elég olvasgatni, a legtöbbször “józan életű”, megállapodott úriembereket kerestek házasság céljából, míg a férfiak házias, gondoskodó úrleányokkal, hölgyekkel ismerkedtek volna. Ezzel szemben manapság…
A női kinézet, fiatalság mindig is értékes volt, a feministák hisztiznek azon, hogy a nők a patriarchális, elnyomó társadalom hatására foglalkoznak annyit a külsejükkel.
Azzal, hogy a nők is dolgoznak, és lett egy csomó háztartási gép, elvileg leegyszerűsödött illetve uniszexszé vált a házimunka, főleg úgy, hogy a férfiak többsége munka után nem ad enni a teheneknek, nem javítja meg a csűr oldalát és nem szereli meg az autót sem.
Szerintem szerencsésebb egy “ki ér rá”- alapú házimunka felosztás manapság, mint egy nemi alapú. Aki hamarabb hazaér, az csinálja. Jogosnak érzem bármelyik fél panaszát egy együttélésben, akire nemi alapon akarják rásózni azt a muszáj- tennivalót, amit bármelyikük egyszerűen, hamar, jellemzően gépi segítséggel meg tud oldani és senki sem jókedvéből csinál.
Persze a feminista oldalakon még mindig napi 25 órán át tartó, kézzel végezhető, lélekölő robotnak állítják be a mosógép- és mosogatógéphasználatot, amiért a nőnek külön fizetés járna, ez sem kisebb hülyeség. Szerintem úgy általában el lehetne felejteni a mosás-főzés miatti rinyálást, nagyon nem ez határoz meg manapság egy közös életet. Az otthonteremtő, fészekrakó női ösztön meg továbbra is létezik, csak nem keverendő össze az eddig is muszájból végzett házimunkával.
Mivel manapság nincsenek házassági hirdetések, hanem társkeresők, így nehéz összehasonlítani a mai dolgokat a régivel. De aki valóban közös család alapítására keres társat, az még mindig hasonló értékek szerint válogat, maximum máshogy fogalmazza meg, senki se plázacicát akar családanyának vagy csajozóművészt családapának.
“aztán belekényelmesedik a fotelbe a meccs elé” – Miután belekényelmesedett belefáradt abba, hogy győzze “ésszel, f@sszal, pénzzel” az egész családot.
A “győzi pénzzel” számomra azt jelenti, hogy lehetőleg a férfi keressen többet a nőnél, legalábbis hosszú távon. Igen kevés család van, ahol csak a férfi a családfenntartó, közös keresetre van szükség a legtöbb helyen és akár jó ez, akár nem, de ez van és ez nem fog visszaváltozni.
Érdektelen, hogy mit gondolsz a kereseti viszonyokról. Előálltál a foteles-meccsnézős férfiellenes sztereotípiával, miközben nem foglalkoztál vele, hogy a passzív pihenést, szórakozást gyakran azért részesítik előnyben a férfiak, mert jelentős fizikai vagy pszichés leterheltség mellett kurva nehéz sokszínűnek, kreatívnak, szórakoztatónak lenni…
A férfiak többsége nem bányász meg kikötői rakodó, vagy vasgyári munkás. Persze ez a nőkre is ugyanúgy vonatkozik. Ettől függetlenül létező tendencia, hogy sok férfi fiatalon érdeklődik a világ dolgai iránt és később beszűkül, sok nő meg 40 körü kezd kinyílni a világ őt érdeklő dolgai felé.
Lehet sztereotípia, de attól még sok esetben igaz. A feminista szöveget meg ne vegyük már át kifordítva, hogy ha meg tényleg belekényelmesedett a példabeli férfi a fotebe, az is a nő hibája, akinek a kedvéért halálra gürizte/aggódta magát. A femik pont ezt mondják, csak fordítva…
A passzív pihenés igen-igen jól hangzik, olyan mint az ilyennek fogadom el magam meg az erős csontú vagyok és társai. Edzőként millió kifogást hallottam, hogy egy férfi/nő miért is hízott el harminc-negyvenpáréves korára és miért nem ér rá/tud költeni edzésre/diétára, miért nincs ideje/kedve magával foglalkozni, hogy kissé vonzóbb/érdekesebb legyen.
Ja, és sajnos az emberek többsége (férfiak és nők egyaránt) alapállapotban sem különösebben sokszínű vagy kreatív…
“sok nő meg 40 körü kezd kinyílni a világ őt érdeklő dolgai felé.”
Új faszok után.
“hogy kissé vonzóbb/érdekesebb legyen”
Disznók elé gyöngyöt. Hogyisne.
Szerintem a férfi sikereit a csajozásban nem az elvárásrendszere határozza meg, hanem az elvei. Egy tradcon pl. nem képes összeboronálódni olyan lánnyal, akiről kiderül, hogy már jópár pasit felpróbált előtte. Így aztán a napjaink állapotát figyelembe villámgyorsan lehuzan az ilyen férfiak számára a vállalható partnerek száma a zéró közelébe. Itt két ellentétes erő találkozik az egyénben, melyek szét fogják cincálni, ha nem vizsgálja át alaposan ezt a belső feszültséget. Az egyik az, hogy szerintem minden igazi férfi rendelkezik elvekkel, amelyekhez mindig, minden körülmények között ragaszkodik. A férfinek vannak prioritásai, vannak elvárásai saját magával szemben, melyek eléréséhez szükség van szigorú önfegyelemre, tehát az elveihez való ragaszkodásra. A nők viszont elvtelenek, ha egy nő önfejlesztésbe fog, az alatt szinte mindig kizárólag a külseje fejlesztését érti, és azt sem azért csinálja, hogy valami felsőbbrendű célt valósítson meg vele, hanem mert a saját közérzetén szeretne javítani, hogy bele merjen nézni a tükörbe, vagy rámenjen az új csodaszép ruha, amit múlt héten vett.
A mai világban viszont az elvtelenség számít kifejezett erénynek, ezért az a férfi, aki a környezetét próbálja az elvei alapján rendszerezni, tehát komolyan gondolja a szerelmet, meg a házasság szentségét, bizony sokkal inkább marad magányos, mint elvtelen társai, akiknek csak az a fontos, hogy a mai estére is jusson leakasztható ribanc. Az csinálja tehát jól, aki teszi a maga dolgát, és a nőkre nem olyan dologként tekint, aki valami csoda, az élet célja, a jutalom a rengeteg fáradtságért, amibe a kezdeti egzisztencia megteremtése kerül a jövendőbeli család biztonsága és boldogsága érdekében, hanem olyanokra, akik jönnek és mennek, meg kielégítik a pillanatnyi igényeiket.
A görcsölés a külsőd fölött meg hülyeség, természetesen érdemes a maximumot kihoznod belőle, de az eszküzeid tárháza a külsőd feljavítása érdekében sohasem lesz olyan széles, mint a nőké. Viszont veled ellentétben azt állítom, hogy akár egy 6-os férfinak sem lehetetlen 7-8-as nőhöz jutni (sőt, tízeshez sem!), csak ne várjon el semmit egy ilyen kapcsolattól. Jó, amíg tart, aztán ha elmegy, majd jön a másik. Így kell a mai nőkre tekinteni, mint fogyóeszköz, meg felhasználható nyersanyag. Ha a machiavellizmust elsajátítod, tökmindegy, magad hányas külsővel rendelkezel, mert előbb-utóbb irrelevánssá válik a csábítás szempontjából. Ezen az egy téren előnyben vagyunk a nőkkel szemben, hogy bár fontos a külső, de tucatnyi más szempont van, ami alapján kompenzálhatjuk azt. Egy férfi sikereinek az útjában kizárólag a belé plántált hamis viselkedési minták állnak, melyek amúgy évszázadokig működtek és rengeteg előnyük volt, de aki most ilyen mintát követ, az örök életre meg van lőve. :(
” Így kell a mai nőkre tekinteni, mint fogyóeszköz, meg felhasználható nyersanyag”
Aztán ha bejön, úgy jársz, mint Roosh…
Védekezésnek, önámításnak jó taktika, de kötelezően kiégéshez és boldogtalansághoz vezet szerintem. Messze nem a monogám házasság az egyedüli üdvözítő út, de az emberi természet olyan, hogy minél több van neki valamiből, annál kevesebbre becsüli. Ez nem csak a fütyikörhintás nőkre, de a felszedőművész, évtizedeken át alkalmi kapcsolatokat megélő férfiakra is ugyanúgy igaz.
“A mai világban viszont az elvtelenség számít kifejezett erénynek …”
Sokszor hivatkozunk az evolúcióra. Elvileg ugye a szebb, jobb, erősebb szaporodik. Gyakorlatilag viszont az szaporodott, aki teherbe ejtett egy nőt. És ha elmész a csatába és hősiesen, félmeztelenül vágtatsz az ellenség felé, hogy megvédd az otthonod, az nemes dolog, de szaporodni az fog, aki otthon maradt…
Ha kiállsz ez elveidért és megéget az inkvizíció, vagy elválsz a hordától és az első fa mögül lebunkóz a szomszéd törzs, akkor sem te fogsz szaporodni… Túlélők leszármazottai vagyunk, de többségében nem hősöké vagy jellemóriásoké. Olyanoké, akik védelmet kaptak, mert a többséggel tartottak. Egy társadalom pedig mindig csak azt védi, aki betartja a szabályokat, bármilyen társadalomról vagy szabályokról is legyen szó.
+
Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy legyünk erkölcstelenek és gerinctelenek, de a valóság figyelmen kívül hagyása a fejünkben lévő elvekhez való görcsös ragaszkodás miatt olyan tévutakra vezethet, ahol egyfajta álomországban élve ragálunk a dolgokra, csak egy bizonyos szemüvegen át szemlélve és értelmezve a világot. Ezt pedig hagyjuk meg a feministáknak.
Tetszett a cikk, egy állítás némiképp elgondolkoztatott:
“A sztereotípiákkal ellentétben tehát a társtalanság jobban sújtja a férfiakat, mint a nőket…”
Ha nem az alkalmi szexre gondolunk, hanem a tartós párkapcsolatokra, akkor nagyjából 1-1- nek kell lennie az aránynak. Illetve igazából a nőknek kicsit rosszabb a helyzete, mert ők elvileg többen vannak a férfiaknál, tehát amíg elméletileg minden férfinek juthat egy nő, addig a nők közül szükségszerűen lesznek olyanok, akiknek nem jut férfi.
Szerintem a csúnya igazság szimplán csak annyi, hogy a középszerű nőnek középszerű férfi jut és viszont. Ezzel meg egyik fél sem boldog… A nő kapott egy BétaBélát, a férfi meg egy SárkánySárit (vagy valami ilyesmi), miközben egyik sem ilyenről álmodott, de valahogy ez jutott. Annyit tehetünk egyénileg, hogy megpróbálunk jobbak és jobbak lenni.
Ott mehetett mellé a dolog, hogy talán az evolúciónak nem érdeke az egyéni boldogság, a fajfenntartáshoz elég, ha születnek utódok. Nem örök boldogságra lettünk beprogramozva, hanem utódkészítésre (meg némiképp annak óvására, nevelésére). Itt nekünk jobb: az utódnemzéshez alapvetően csak a férfi szexuális élvezetére van szükség, a nőére nincs…
Csak a pontosság kedvéért: több férfi születik, mint nő. Kb 45 éves kor környékén egyenlítődnek ki a számok, alatta férfitöbblet van. Az abszolút nőtöbblet abból adódik, hogy a férfiak hamarabb feldobják a bakancsot.
én 43 évnél történő kiegyenlítődésre találtam most adatot, de annyi baj legyen. Matematikailag ez alatt a férfiak csekély százaléka magányos, e fölött pedig a nők. Pont nem ők számítanak, hanem a többség.
Igazából a szelekció még mindig működik a pártalálásban: nem az MGTOW fog szaporodni, sem a karrierista, szülésből kiöregedő nő, vagy a “gyereket ebbe a világba nem, főleg ilyen gazdasági körülmények között”- féle értelmiségi pár. Az fogja továbbörökíteni a génjeit, aki hajlandó és tud szaporodni… tehát a többség, a néhány szerencsétlennek, aki rosszul döntött, meg marad az önigazolás…
Persze ez is érdekes kérdés lenne, hogy mi a jobb, rossz házasságban, lehetőségek nélkül élni, de gyerekekkel, vagy egyedül, alkalmi kapcsolatokkal, gyerek nélkül, de önmegvalósítva? Gyanús nekem, hogy a feministák kapásból a másodikat választanák… meg az MGTOW-k is, meglepően sok hasonlóság van a két gondolkodásmód között.
Te átaludtad az elmúlt 3 évet a Férfihangon? Nemegyszer került már terítékre a téma (és amúgy nemrég a tudomány is megerősítette, majd írok róla), hogy a nők kettős párválasztási stratégiát követnek, ami azt jelenti, hogy felcsináltatják magukat egy alfahímmel, majd az ebből keletkező gyereket felneveltetik és eltartatják egy bétával, lehetőleg házasságban. Sok olyan eset is előfordul, amikor már házasságban érkezik egy kakukkfióka, akiről a férj mit sem tud (a 70-es években volt egy felmérés Angliában, ami hatalmas váláshullámot indított, ugyanis kiderült, hogy a mintában szereplő gyerekek 11%-a kakukkfióka volt, már a 70-es években!). Ilyen körülmények között, pluszba még hozzádobva a fentiekhez az 50% feletti válási arányt (melyek 70+%-át a nők kezdeményezik), nem értem, hogy létezhet még olyan férfi a világon, vagy legalábbis ezen az oldalon, aki képes propagálni a házasságot az alternatívákkal szemben!
Most válasszuk el egymástól az ideális képet a házassággal kapcsolatban, meg a valóságot. Én magam is azt gondolom, hogy a házasság és a monogámia szentsége igenis egy nagyon jó dolog, és civilizációs szempontból NÉLKÜLÖZHETETLEN. És igen, miután a házasság és monogámia szentsége megszűnt, a civilizáció napjai is meg vannak számlálva. Mi mindannyian látjuk a súlyos következményeket. De a mai állapotokat figyelembe véve ne az legyen már a konklúzió, hogy akkor vegyen el gyorsan mindenki egy trampli picsát, csinálja fel, amilyen gyorsan csak tudja, ne törődjön semmivel, egyen zsömlét kiflivel. Aztán tőled függetlenül a trampli picsa is előbb-utóbb úgy fog dönteni, hogy ő most inkább önmegvalósít, aztán válik tőled, és még viszi a vagyonod felét is. Házasság szempontjából ugyanis irreleváns, hogy te magad személy szerint mit akarsz, mert a házassághoz két ember kell. És ha a reklámok, a kortársak elvárásai, meg a Cosmo magazinok azt tanítják a mai nőnek, hogy csak a karrier hajhászásában meg a minél több fasz felpróbálásában találhatják meg a boldogságot, ezek a fertőző eszmék még a legszendébb lányok elméjébe is előbb-utóbb alattomosan beszivárognak.
A szelekció meg maximum a te fejedben működik :) A MGTOW férfi, ha komolyan gondolja az alap filozófiát és nem azért lett MGTOW, mert amúgy nyüszít azért, hogy legyen nője, de a gonosz nők nem hajlandóak összekötni vele az életét, akkor a MGTOW férfi a saját magával való foglalkozás után eljut egy olyan spirituális -és testi szintre, ahol egyrészt elfogadja azt, hogy neki mind biológiai lénynek vannak igényei, hogy joga van ezeket a biológiai késztetéseit kiélni, másrészt hajlandó is tenni ezért – akár a saját világképe megváltoztatásával. A mai nőnek pedig nincs puncinedvesítőbb jelenség, mint egy erős, független férfi, aki tudja, mit akar az élettől és emellé még nőre sincs szüksége (az elköteleződni nem hajlandó férfi kihívás a nők szemében). A MGTOW férfi tehát alfahímmé válik (nyomatékosan mondom, ne keverjük a MGTOW férfiakat az incelekkel, akik majd meghalnak azért, hogy nőhöz jussanak, de nem jut), és így lehetősége van a génállományát örökíteni anélkül, hogy mindezért el kelljen köteleződnie, vagy neki kellene a keletkező gyereket eltartania. Akik ténylegesen kiesnek a szaporodás lehetőségéből, azok a nők részéről valóban a karrierista szinglik, férfi részről viszont nem a MGTOW, nem a PUA és nem is a red pill férfiak, hanem az omegahímek, akik – egyre elkeseredettebben bár, de – hűen követik a társadalom által beléjük plántált elvárásrendszert, valamint a feminista agymosást.
A MGTOW-nak a célja pedig, ha nem a kicsatlakozott egyének szempontjából vizsgáljuk, hanem a filozófiát magát, pont azt jelenti, hogy vigyük csak végig következetesen a feminizmus romboló tevékenységét, ugyanis a világtörténelem során még soha nem fordult elő olyan, hogy egy civilizáció összeomlását a visszaájára lehetett volna fordítani, ehelyett elhúzódó és roppant káros intézkedésrendszerek sokaságával a birodalmak vezetése elnyújtotta ezeket az összeomlási folyamatokat, ezáltal hosszabbítva meg az emberek szenvedését. A legtisztább és legkövetkezetesebb módszertan tehát az összeomlás felgyorsítása, majd a civilizáció romjain egy megváltozott társadalmi szerződéssel és az előző civilizáció összeomlása lehetséges okainak kizárásával új civilizáció létrehozása.
“Ilyen körülmények között, pluszba még hozzádobva a fentiekhez az 50% feletti válási arányt (melyek 70+%-át a nők kezdeményezik), nem értem, hogy létezhet még olyan férfi a világon, vagy legalábbis ezen az oldalon, aki képes propagálni a házasságot az alternatívákkal szemben!”
Amikor bizony léteznek ilyenek:
http://megmondoka.blogspot.hu/2015/11/a-hazassagrol-1-maganugy-ami-kozugy.html
http://megmondoka.blogspot.hu/2015/11/a-hazassagrol-2-miert-szukseges.html
http://megmondoka.blogspot.hu/2015/11/a-hazassag-3-tarsadalommegtartas-es.html
http://megmondoka.blogspot.hu/2015/11/a-hazassag-4-teologiai-etika.html
http://megmondoka.blogspot.hu/2015/12/a-hazassag-5-konkluzioim-es-egy-rovid.html
Te átaludtad az elmúlt 3 évet a Férfihangon?… nem értem, hogy létezhet még olyan …aki képes propagálni a házasságot az alternatívákkal szemben!
Nem aludtam át, de nem voltam mindig itt… viszont visszaolvastam :)
Az emberek kb. fele szívbetegségben, negyede pedig rákban hal meg. Ez azt jelenti, hogy legalább 75% esélyed van arra, hogy szenvedős, ocsmány, gusztustalan és fájdalmas módon halj meg kb 65-70 évesen, amit a modern orvostudomány jó pár évig el fog neked húzni, hogy minél tovább élvezd… Végül is logikusabb lenne 50 éves korodban öngyilkosnak lenni, hogy veled biztos ne történjen meg.
Oké, ez picit túlzás, de az emberek egyszerűen nem így működnek. A lottó ötösre eszméletlen kicsi esély van, de mégis rengetegen játszanak, mert ilyen az emberi természet. A matekodból következik, hogy ha házasodsz, legrosszabb esetben is 40% esélyed van arra, hogy nem válsz el és a saját gyerekeidet neveled. Ez óriási esély egy lottó ötöshöz képest, vagy ahhoz, hogy természetes halállal halj meg. de részemről a házasság nélküli partnerkapcsolat is igen hasonló kategória a házassághoz: jó, ha jól működik, rossz, ha rosszul.
Az élet veszélyes. De ha edzel, jól kajálsz, figyelsz magadra, nagyobb eséllyel fogsz hosszabb, jobb életet élni. Ha fejleszted magad és az emberismeretedet, nagyobb eséllyel választasz jó partnert. Az élet nem úgy működik, hogy biztosra mehessünk, de belénk van oltva, hogy akarjunk próbálkozni, a fejlődésre pedig szinte mindenkinek van lehetősége, igazán nem a játékszabályok hibája, hogy a legtöbben nem élnek vele.
Most válasszuk el egymástól az ideális képet a házassággal kapcsolatban, meg a valóságot.
Ha el akarod adni az autót, akkor nincs szükséged 30 érdeklődőre. 1 db vevőre van szükséged, akinek kell az autód, értékeli, tudja és akarja kifizetni a vételárat, vagy legalább ahhoz közeli összeget. Van egy mondás: “Érdeklődőből lesz a vevő.” Szerintem ez egy hülyeség. Bármit árultam, a legtöbb esetben pontosan éreztem, ki az, aki meg is fogja venni, nem csak az időmet pazarolja.
Neked se kell sokmillió alkalmas nő. Csak egy. Meg nekem is egy. Nem jár, nem jut, meg kell találni és a párkeresés szerintem inkább önfejlesztés, mintsem statisztika. A “mai nők nem alkalmasak normális kapcsolatra” szöveget meg nem igazán tudom komolyan venni, ugyanaz, mint az átlag nő dumája a férfiakról.
“Házasság szempontjából ugyanis irreleváns, hogy te magad személy szerint mit akarsz, mert a házassághoz két ember kell.”
Úgy gondolom, egy nő kapcsolatban hajlamosabb idomulni a partneréhez sok dologban, mint egy férfi. Mivel pedig valóban két ember egy kapcsolat, érdemes először a saját részedet rendbe tenni a kapcsolathoz, tehát önmagadat és utána várni el bármit a másiktól. Vagyis ha van egy kép a fejedben, hogy milyen nőt szeretnél, akkor előbb olyan férfivá kell válnod, aki kell annak a nőnek. Az 5,6 10 stb. pontozás nekem nem csak külsőt jelent, hanem belső tulajdonságot is. Nálam egy áltagos külsejű nő is lehet 8-9, ha belsőleg viszont sokszorosan 10. Szóval ha különleges nőt akarsz, neked is különlegesnek kell lenned az ő szemében. Átlagos férfinak átlagos nő jut, és ezzel egyik fél sem elégedett.
Az MGTOW férfinak… lehetősége van a génállományát örökíteni anélkül, hogy mindezért el kelljen köteleződnie, vagy neki kellene a keletkező gyereket eltartania.
Ez nekem nem “spirituális szint”– et juttat az eszembe, amit írtál, hogy az MGTOW férfi eljut oda… azt meg nem teljesen értem, hogyan valósul ez meg a gyakorlatban, van apasági teszt, gyerektartásra kötelező bíróság. Ha meg öt várossal (országgal) arrébb csinál egyéjszakásból gyereket (kiszúrja az óvszert??), az technikailag valahogy megoldható, csak ebben sem látok egy fikarcnyi lelki többletet sem.
Igazából úgy tudtam, az MGTOW férfi minden szükségtelen kapcsolatot megszakít a nőkkel, szexet maximum escort keretében vásárol, vagy férfiak számára kedvezőbb országba költözik vagy hozat onnan feleséget. Ez a “leszarom a nőket, fejlesztem magam, majd kakukkfiókákat gyártok” némiképp furán hangzik nekem, persze csekélyek az ismereteim az MGTOW-ról, vagy én olvastam valamit félre…
...a világtörténelem során még soha nem fordult elő olyan, hogy egy civilizáció összeomlását a visszaájára lehetett volna fordítani…
MInden kor különlegesnek érzi a sajátját és óriási változásokat érez a korábbihoz képest., a mienk sem kivétel ez alól. Az “eddig tart a történelem, visszatekintünk”- érzés igencsak félrevezető, a jövőre vonatkozó jóslások sem igen szoktak bejönni. A hagyományos “kialakul-felemelkedik-virágzik-összeomlik” helyett én folyamatában szeretem szemlélni a történelmet, hiszen sosincsenek valódi határvonalak, ezeket csak visszatekintve húzzák meg, önkényesen.
A jövőn szerintem az utódaim által javíthatok, és mivel nevelni csak hitelesen, példával lehet, ezért legelőször magamon kell javítanom, hogy alkalmas legyek jó szülőnek. Ehhez viszont megfelelő partner is kell, amit szintén önfejlesztéssel van esély megszerezni. Ha ez sikerül, akkor akár omlik a rendszer, akár nem, megtettem a magamét.
Tehát te azt állítod, ha nem dugom a kezem önként a húsdarálóba, akkor főbe kell lőnöm magam 50 évesen? :D Hagyjuk már ezt az “emberek nem így működnek” maszlagot, pontosan hogy így működnek, ahogy leírtam, a legfontosabb és legalapvetőbb genetikai program az öröklődés és az utód biztonságos felnevelése, amíg maga is önellátó és szaporodásra képes nem lesz. Amíg ez a program nem teljesül, az ember boldogtalan lesz, mert megkaptuk a természettől, vagy ha úgy tetszik, Istentől az öntudatot, ennek köszönhetően tisztában vagyunk azzal, mit jelent, ha genetikai programunk nem teljesül. Az állatoknak viszonylag könnyebb. De ebbe a programba hogy illeszkedik bele egy olyan házasság, ahol félév után kihal a hálószoba, ahol 10+% esélyed van arra, hogy kakukkfiókát nevelsz fel, és bármelyik fél is rúgja fel a házassági szerződést, te kerülsz ki vesztesen, tőled vesznek el mindent. Ha már így belefogtunk, megkérdezném tőled, hogy szerinted egy valóban szerető élettársi kapcsolatban lehetetlenség felnevelni egy gyereket úgy, hogy maximálisan egészséges pszichéjű felnőtt váljon belőle? Nem biztonságosabb és ésszerűbb egy olyan kapcsolat, ahol ha az egyik fél távozik, a másiknak nem kell egzisztenciálisan megsemmisülnie? Ha már ennyire elfajultak a konfliktusok a nemek között, sokkal célszerűbb olyan kapcsolatokat kialakítani, ahol a viszonyt bármelyik fél büntetlenül felbonthatja, és az egyetlen elosztási tényező a bevétel/vagyon kérdésében a gyerek anyagi és pszichológiai biztonsága, amíg felnő. Komolyan csak akkor vagy igazi férfi, ha vállalsz egy olyan szerződést, ami számodra jó esetben semleges hatással lesz, rossz esetben évekig tartó egzisztenciális válság és depresszió az eredménye?
Én értem, amit mondasz, meg fel tudom fogni az álláspontod, csak hát álomvilágban élsz. Én is azt tartanám a legmegfelelőbbnek, ha a házasság és monogámia visszatérhetne a társadalomba. Rajtam kívül nagyobb szentimentális álmodozót nem ismerhetsz, mégis addig voltam boldogtalan, amíg szerettem volna nősülni és a monogámiát komolyan venni, amióta beszedtem a piros pirulát, nagyságrendekkel javult az életem! És most már azt látom, hogy egy egzisztenciális öngyilkosságot szinte garantáló papír nélkül is tudok szeretni egy nőt, és el tudom intézni, hogy mindkettőnknek boldog élete legyen külön-külön is, de kiváltképp együtt. A házasság és a monogámia egy szentség! De minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. A válás lehetősége, kiváltképp a no-fault divorce, valamint hogy a gyereket szinte kizárólag az anyának ítélik válás után, garantálja hogy ez a szentség egy orbitális viccé zülljön. Törekedni lehet, és véleményem szerint mint férfiaknak kötelességünk is, hogy a társadalmat visszatereljük a házasság és monogámia kizárólagos szentségének a világába, de be kell látni, hogy ez a folyamat, ha most azonnal elkezdjük sem a mi életünk során fog célba érni. Ezért nekünk létre kell hoznunk egy alternatív módszertant az ellenkező nemmel való kapcsolatra, mert olyan nem lehet, hogy egy generációt csak úgy átugrunk a szaporodásban.
A házasodás pont nem az önfejlesztésről szól, az a nőnek a célszalag, a férfinak meg a rajtkő. A mai nőnek ez egy pipa a bevásárlólistán. “Most már nyugodtan elhízhatok!” – kb ennyit jelent nekik a házasság. Szerinted, ha a mostani házasságot a nők nem gondolják komolyan, nekünk miért kéne? A modern házasság kizárólag annyi, hogy a modern nő birtokolhatja és igába hajthatja a férfit. Kösz, de nem. Nem erről szól a házasság szentsége. Ha már az önfejlesztésnél tartunk: Kinek sikerült jobban fejlesztenie magát, aki évekig keresi az igazit, de nem találja, aztán 10 év után véletlenül belefut valami életképtelen lánykába, akivel “hát végülis jobb már úgysem akad” alapon összeházasodik, vagy az a férfi, akinek az ajtaja előtt sorszámot húznak a lányok, hogy melyik legyen a következő? És az utóbbi férfi is dönthet úgy, hogy neki nem kell minden napra másik meghúzható ribanc, hanem kiválasztja azt az egyet, akivel le szeretné élni az életét.
Ez a vevős kérdés is meglehetősen emberellenes, nem tudom, ha a randipiacon úgy kezelnek a lányok, mint egy kiló húst, vagy eldobható elektronikai cikket, hol beszélhetünk itt arról a mézesmázas idillről, amivel felvértezed a házasságot? Nem akarok kibaszott árucikk lenni, nem akarom, hogy megvegyenek, pont ez a mentalitás teszi szalonképtelenné a modern párkapcsolatokat, hogy tulajdonképpen már a kezdetektől fogva minden arról szól a nők részéről, hogy milyen hasznot sajtolhatnak ki belőled. És akkor itt van az a pont, amikor az átlagférfinak el kell döntenie, hogy az önfejlesztés melyik irányába mozdul el. Vagy az anyagi gyarapodására és az egzisztenciája felhúzására koncentrál, vagy a belső világának megértésére és a saját mentális, szexuális energiájának felszabadítására. A kettő együtt nem megy, az képtelenség. Az első a bétahím mentalitás, a másik az alfahímé. Nem kizárt, hogy egy alfahímnek is legyen menő egzisztenciája, de azt biztos hogy nem fogja egy házassági szerződés keretében a nő számára átnyújtani, nem olyan hülye. Ehelyett azt mondja a nőknek, hogy kurvára nincs rátok szükségem, de aki akar, jöjjön, és beengedem a saját világomba, amíg normálisan viselkedik. Abundance mentality ugye. Az ilyen férfi kegyetlen könnyen csajozik, és a nők ragaszkodását is növeli maga felé, hiszen minden nő lecserélhető, szemben azzal a férfivel, aki nagy nőtelenségében az első bevállalható szintű partnernek tálcán nyújtja át az anyagi kihasználás és tönkretétel lehetőségét.
A MGTOW-nak különböző szintjei vannak, és a felsőbb szinten valóban a nőkkel való mindennemű kapcsolat visszautasításáról is szó van, de az alsóbb szinteken csak a házasság visszautasításáról szól. Az meg hogy nem érted, az alfahímek miért gyártanak kakukkfiókákat, és miért nem kötelezik őket a nők a gyerektartásra, a női természet mélységes meg nem értéséből adódik. Természetesen nem minden nő él a duális párválasztás stratégiájával, csak az, akit a modern társadalmi dinamikák a primitív természeti ösztöneik következmények nélküli kiélésére buzdítanak. A legtöbbük azért tisztában van azzal, hogy a másik fél is ember, ugyanazzal a biológiai programmal, mint ők maguk.
A jövőn nem javíthatsz az utódaid által, nem ők hozták ezt az elfuserált társadalmi rendszert a világba, aki egy ilyen torz rendszerbe születik bele, maga is a rendszerhez fog idomulni, nem fog fellázadni mondjuk a hagyományos nemi szerepek visszatéréséért, kiváltképp, ha már azt se fogja tudni, mi az. A jövő a jelenben kezdődik, a jelen generációnak kell élhetővé tenni azt az utódok számára. Nem tukmálhatod rá az utódaidra a rendszerrel szembeni küzdelmeidet.
Nem teljesen értem, miért tárgyalod ilyen hosszan a házzasság dolgát- mintha én arról beszéltem volna, egy olyan dolgot vélsz kiolvasni a mondanivalómból, ami nincs benne. A “házasság” szó egyszer kétszer szerepelt, mindenhol máshol “kapcsolat”-ot vagy hasonlót írtam. Bizonyosan nem vérteztem fel “mézesmázos idillel” a házasságot, eléggé akarni kell, hogy valaki ezt bárhol is meglássa az írásomban.
Egyébként- ha már ugye – magam részéről nem gondolom, hogy egy házasságba (tartós kapcsolatba, stb.) csak egy nő tud belekényelmesedni, a férfiak legalább annyira összehozzák. A válást pedig képtelen vagyok kötelezően a nők hibájának és a nők számára rendezett fáklyásmenetnek látni, melynek során sorozatorgazmusuk van és megnyerik a lottó ötöst is kötelezően. Úgy gondolom, aki házasságra adja a fejét, annak többsége komolyan, szerelemből teszi és úgy gondolja, nekik menni fog. Amikor nem működik, válás van, az meg mindkét félnek ugyanakkora szívás, csak más- más okoból. Nem hiszek a “férfiaknak sokkal jobb”- “nemis, mert a nőknek a sokkal jobb”- szintű véleményekben, számomra mindkettő egyformán nevetséges…
Szóval hagyjuk a házasságot békén, amiről én korábban beszéltem, beszélek, az csak szimplán annyi, hogy szerintem létezik hosszútávú, monogám kapcsolat férfi és nő között, szeretettel, szerelemmel, jó szexszel, toronyórával meg lánccal, közös gyerekek nevelésével, miegyéb. Nem sok ilyen van, tisztában vagyok vele, de van ilyen és egyrészt az emberek többsége azt gondolja, hogy “majd nekem sikerül” (mert tényleg ilyenek vagyunk), másrészt meg nem kell mindenkinek a másik párkapcsolatát helyből megoldani, érdemes kinek- kinek a sajátjával kezdeni, az sem kis feladat.
A vevős kérdés egyáltalán nem emberellenes, így működik a párválasztás, tetszik vagy sem. Mindenkinek van egy nagy csomó dolog a listáján, biológiailag, társadalmilag és egyénileg determinált kívánatos tulajdonságok a másik nemben, aminek egy része teljesen különbözhet a többi azonos nemű listájától. Aztán az ember a kívánságokat összeveti a lehetőséggel, meg fejleszt magán, hogy fejlesszen a lehetőségein- olyan irányba, amilyenbe szeretne- vagy amilyenbe tud. Preferálsz dolgokat a másik nemben, ő is, elvársz dolgokat, ő is elvár dolgokat, miközben a szerelem, szeretet, együttlét, közös célok segítenek, ha valami mégsem úgy sikerül valakinél. Ha meg semmi nem segít, akkor mindenki kezdi elölről, ilyen is van, sok. Az elvárás meg a szeretet nem ellentettjei egymásnak ( a való életben semmiképp). Pl. Barátnődnek nincs jogsija, mert eddig félt megcsinálni, magától nem vágna bele. Mondod neki, hogy ez béna dolog, legyen jogsija, biztatod, segítesz neki. Megcsinálja, ő fejlődött, te segítettél és egy picivel “jobb” barátnőd van, miközben szorosabb lett a kapcsolatotok. Öröm, bódottá’. Egy kapcsolat arról szól, amiről a benne lévők akarják, hogy szóljon. Ha azt akarod, hogy a te kapcsolatod a szeretetről és a közös fejlődésről szóljon, ne egy olyan nőt válassz, aki úgy kezel téged, mint egy “eldobható elektronikai cikket”.
Az hogy a nők csak hasznot akarnak kisajtolni belőlem, mint férfiból a kapcsolatban/házasságban, az meg ismerős… a feministák írják folyton, hogy a házasság a nőnek szívás, a férfinak meg ingyenhotel, ingyen pin@ és csak azért találták ezt ki, hogy a nőket elnyomva nekik legyen jó… néhol úgy tűnik nekem, a mondatok ugyanazok, csak a “férfi” és “nő” szavak sorrendje van felcserélve, mindig a másik a hülye… és mégegyszer: nem kell házasodni egy normális kapcsolathoz.
Értem én az alfahím meg a kakukkfióka dolgot. Azt nem értem, hogy akkor viszont az alfává vált MGTOW férfi ezek szerint egyrészt egyedülálló nőnek nem (mer’ apasági teszt meg bíróság) csak házas/kapcsolatban lévő nőnek csinálhat zabigyereket (mer’ az ugye hallgat), másrészt ez volna a cél, a spirituális fejlődés végeredménye? Iszonyúan szánalmas és tökéletesen megfelel a feministák által rajzolt férfiképnek…
A jövőjavítós gyereket meg csak úgy értettem, hogy ha az ember hisz bizonyos értékekben, akkor ezek átadja az utódainak nevelés által, ami nem megy máshogy, csakis példamutatással. Ha jó embereket akarok nevelni a gyerekeimből, először nekem kell annak lennem. Ha sikerül, már van egy-három jó ember a jövőben, aki fontos értékek hordozója, nekik is lesznek gyerekeik, stb. Persze ez így kissé idealizált, de lényegében így nézne ki és mindenképpen egy fontos lehetőség a sok közül a jövőjavításra.
Annyi hülyeséget összehordtál, hogy már nem bírom a tempót, de örülhetsz, mert lesz cikk abból, amit válasznak szántam volna :)
Alaposan végiggondolva az általa leírtakat, elemezve a hozzászólásait egyértelmű, hogy ulomenen nő.
Szerinte a házasság valami romantikus vonzalom betetőződése, és a férfik nagyobb számban találnak társat, mint a nők – ez valami feminista véralgebra lehet, mindenesetre a józan ész a red pill irodalom is cáfolja – , illetve fanatikusan tagadja a nők párválasztási stratégiáit. Az alfaság-bétaság-ómegaság (stb.) relativizálásában ott tart, ahol Gerle Éva.
A fenti véleményekhez hasonlókat férfi nem nagyon ír, vagy ha mégis férfi az elkövető, az roppant éretlen személyiségre vall.
Ez aztán a shaming language!
Semmi kifogásom az ellen, ha egy nő ír cikket, érzékelteti velünk a benyomásait, kifejti a véleményét vagy ütközteti az érveit az én érveimmel (ehhez az kell, hogy legyenek is érvei!). De felesleges, hogy egy nő férfinak adja ki magát – tovább növeli a nőkkel szembeni bizalmatlanságot, illetve árt az oldal hitelének.
Az ilyen párkapcsolati tanácsokkal vigyázni kell:
egy férfi megkaphat nála jobb nőt alkalmi szexre ha ügyes és szerencséje van
Klasszikus megszégyenítő nyelvezet (én pl. nem nézek meccset):
Sok férfi fiatalon érdeklődő, sokszínű, aztán belekényelmesedik a fotelbe a meccs elé.
Látványos, egyértelmű tényellenesség:
Illetve igazából a nőknek kicsit rosszabb a helyzete, mert ők elvileg többen vannak a férfiaknál
Abszurd, igazolhatatlan állítás:
tehát amíg elméletileg minden férfinek juthat egy nő, addig a nők közül szükségszerűen lesznek olyanok, akiknek nem jut férfi.
Sok férfi fiatalon érdeklődő, sokszínű, aztán belekényelmesedik a fotelbe a meccs elé.
Egyébként ez valóban lényegrelátó megállapítás, más kérdés, hogy mi ennek a kiváltó oka.
Bele illik a képbe a homoszexualitás felé tanúsított hozzáállása. Tipikusan a nőkre jellemző, azt erősen pozitív, általában valami felsőbb, romantikus, cuki, jelenségnek elképzelni. Ismerjük a mantrát, – de hát miért baj, ha két ember szereti egymást, – ezt viszont nagyon hamar elfelejtik amikor valaki felhozza például a testvérszerelmet…
Újfajta jelenség a poliamória propagálása, ami gyakorlatilag a feminizmus végső stádiuma. Ez azt jelenti, hogy a nők férfi háremet tartanak, de nem feltétlenül szex céljára, mint a poligám férfiak, hanem úgymond szerelmi okból, mert a poliamória többszerelműséget jelent. Ismerve a nők természetét, egy ilyen rendszerben valójában nem az valósulna meg, hogy egy nő több férfit szeret ugyanazzal az odaadó szerelemmel, hanem nyíltan gyakorolhatják a kettős párválasztást. Egyet tartanak szexre, egyet a romantikus igényeik kielégítésére, és egy harmadikat érzelmi tamponnak meg beszélő szerszámnak…
“Egyet tartanak szexre, egyet a romantikus igényeik kielégítésére, és egy harmadikat érzelmi tamponnak meg beszélő szerszámnak…”
…a negyedik pedig kiviszi a szemetet, felássa a kertet, bevásárol, elmegy a postára, és egyéb fizikai munkát végez.
“Egyet tartanak szexre, egyet a romantikus igényeik kielégítésére, és egy harmadikat érzelmi tamponnak meg beszélő szerszámnak”
Egy fél lábbal a sírban lévő milliomos a férjük lehet, egy 40-es IQ-val rendelkező szomáliai migráns a szeretőjük, egy informatikus srác ingyen feltelepíti a gépükre az operációs rendszert, a szomszéd proli pedig szintén ingyen felcipeli a hetedikre a zongorát.
A társadalmi berendezkedésünk egyre inkább közelít a méhek vagy a hangyák életmódjához: kevés királynő, több hím, még több ivartalan dolgozó. Függetlenül attól, hogy még nem került sor a férfiak kötelező és tömeges kasztrációjára, többségük a nők és az állam eltartására irányuló szerepük és a szexhez való hozzájutás hiánya miatt már most ivartalan dolgozónak tekinthető.
Jelenlegi rendszerünkből egy korporatív állam is könnyen létrejöhet: a férfiakat azon az alapon osztják csoportokra, hogy milyen szolgáltatásokkal tartoznak a nőnemnek. Nyilván kell a 10% alfa, aki megtermékenyíti a királynőket, a többi pedig mehet a levesbe – eljöhet az idő, amikor a PUA-t azon azon az alapon teszik tiltottá, hogy átléptük azon társadalmi kaszt határait, melybe halálunkig tartozunk.
No, akkor jöjjön a coming out, habár bevallom, nagyon szórakoztató, ahogy egyesek kiragadott mondatokból vonnak le következtetéseket a világnézetemről, nememről, úgy általában rólam. Persze ez nem tilos (amíg egy bizonyos határon belül marad), csak egyrészt szerintem irreleváns, másrészt nagyon- nagyon vicces, legalábbis nekem (részükről meg inkább a szánalmas felé tendál)…
A coming out- hoz kénytelen vagyok másvalaki szavait igénybe venni, oly frappáns és lényegre törő, idéztem már korábban. Szóval: “középosztálybeli, fehér, heteroszexuális, cisznemű, éptestű, neurotipikus, keresztény, hagyományos családban élő férfi” vagyok, és büszke rá (mint a viccben Kohn arra, hogy zsidó, és mikor Grün megkérdezi, hogy miért is büszke erre, Kohn azt feleli, hogy ha nem lenne büszke, akkor is zsidó lenne). Ja, és úgy gondolom, hogy ettől nem lesz automatikusan jó vagy nem jó, amit írok… Akinek ez nem felel meg, az pedig találgasson tovább nyugodtan…
“No, akkor jöjjön a coming out, habár bevallom, nagyon szórakoztató, ahogy egyesek kiragadott mondatokból vonnak le következtetéseket a világnézetemről, nememről, úgy általában rólam.”
Nem kiragadott mondatok alapján: a szöveg sok mindent elárul, különösen egy pszichológiában is járatos, filológiai kutatásokon edződött elmének. A frázisok, szófordulatok szintjén már előkerült ulomenen részéről az ezotéria, a spiritualitás, popperpéter, a házasság és szerelem, na meg a homoszexualitás, nem beszélve a ki ér rá alapú házimunkafelosztásról és az fotelben terpeszkedő meccsnéző férfiakról. Lehet még fokozni.
“Ha valaki nem hiszi, hogy létezik szerelem, szeretet, ami összetarthatja a kapcsolatokat, annak is hajrá.”
Tehát ulomenen szerint egy leharcolt nővel csakis őt teljes mértékben kiszolgálva, házasságon belül lehetünk együtt. A lábtörlő dalol.
“Egyet tartanak szexre, egyet a romantikus igényeik kielégítésére, és egy harmadikat érzelmi tamponnak meg beszélő szerszámnak…”
Igazából ez nem olyan rossz. Csak oda kell figyelni, hogy te legyél az, akit szexre tartanak, és akkor a többi faxságot meg is úszod:)
“Igazából ez nem olyan rossz. Csak oda kell figyelni, hogy te legyél az, akit szexre tartanak, és akkor a többi faxságot meg is úszod:)”
Ha viccnek szántad, nem nevettem.
Ha komolyan, még rosszabb. Mert ez egy olyan recept, ami egyszerre tartalmaz szélsőséges egoizmust, a szolidaritásnak a hiányát és a feminizmussal való együttgondolkodást. Szélsőséges egoizmus, mert ebben a felvázolt szituációban magadra gondolsz (“szex, igen, jöhet!”); szolidaritás hiányát (“a hárem többi tagja nem kap szexet? leszarom!”), és a feminizmussal való együttgondolkodást, sőt együttműködést, hiszen ezen recept által jól jár a háremet fenntartó feminista úrnő, meg a szexet naponta megkapó szerető, a hárem többi férfitagjának meg marad a szolgaságban való robot.
Valószínűnek tréfának szántad. Viszont az ilyen kommentek miatt gondolják egyesek a PUA-t a feminizmus egyik jó barátjának.
@Pash:
Nyilván vicc volt… eredetileg.
Ugyanakkor: Ha eljön egy olyan idő, amikor ez lesz a valóság, vagyishogy a nők külön férfit tartanak mindezekre, akkor viszont nagyon is komolyan fogom gondolni. Jelenleg ez “még csak” úgy néz ki, hogy a duális párválasztást gyakorló nőnek szüksége van egy alpha fux-ra is, meg egy beta bux-ra is, szóval te bármelyik is legyél, az a nőnek jó lesz, mert hasznodat tudja venni. Neked viszont csak az egyik jó, és tudod is hogy melyik.
Tegyük fel, hogy eljutunk ide:
Van benne ego? Van. De kell is.
Szolidaritás? Ezzel az a bajom, hogy akkor hol húzom meg a határt?! A háremben lévő másik 2 férfival kéne szolidaritás vállalnom? Miért? Nem is ismerem őket. Az összes férfival úgy általában, akinek nem jut szex? Őket sem ismerem, és én sem vagyok Atlasz, hogy a hátamra vegyem a világot. Legyek szolidáris a hozzám közel álló mondjuk két tucat férfihoz. De akkor miért ne többhöz? Hozok egy párhuzamot, hogy érthetőbb legyen: Van egy haverom, személyi edző. Imád segíteni az embereken, imádja a munkáját. Olyannyira, hogy az n+1-ik tanítványt is felvállalja, ha az jönni akar, akár este 8kor is. Aztán panaszkodik, hogy fáradt és nincs ideje. Mondom neki, hogy talán húzzon egy határt, és 6 után ne vállaljon új embert. De hát hogy neki ez a munkája, sőt, ő hivatásnak tekinti. De mondom neki, hogy akkor miért küldöd el azt, aki este 10re jönne? A határt így is meghúzod, mert valahol meg kell… Akkor viszont már húzd meg ott, ahol még magadra is jut időd… A szolidaritásnak addig van igazán értelme, amíg nem saját magadat szorítod miatta háttérbe. (Jó most azért vegyük észre, hogy nem arról a szolidaritásról beszélek, amikor a megfázott bnőddel sétálsz nyáron, és azért nem eszel fagyit, mert ő sem ehet).
Ezt a feminizmussal való együttgondolkodást még mindig nem értem, de már annyiszor nem értettem, hogy ezután sem fogom, szóval ezt hagyjuk is. Ez nem együttgondolkodás, hanem egy válaszreakció. Ha a feminizmus eljutott oda, hogy meg tudta ezt a háremtartást valósítani, akkor erre nekem az a válaszreakcióm, hogy vagy én leszek az, akit a szexre tartotok, vagy bek@phatjátok.
Egyébként ez a baja a redpillnek a férfijogi mozgalmakkal. Az, hogy ez utóbbi is áldozatszerepet játszik, még ha jogosan is. A redpill pedig azt mutatja meg, hogy hogyan reagálj egy létező helyzetre, önmagad fejlesztésével/alakításával, arra koncentrálva, ami neked személy szerint jó. Merthogy a helyzet megváltoztatására vajmi kevés a reményed, mert a férfiak sosem lesznek képesek olyan tömeges érdekérvényesítésre társadalmi szinten mint a nők a feminizmussal. Mégpedig azért, mert az ellenkező nemben – tömeges mértéket tekintve – 0 szolidaritás van felénk, tisztelet az itt is jelenlévő kevés kivételnek.
A PUA nem barátja a feminizmusnak. A PUA egy reakció. Mint a RedPill. Ha te vagy a béna gyerek, akit elgyepálnak az általánosban az osztálytársai minden héten, aztán úgy döntesz, hogy eleged van, és elmész önvédelmi sportot tanulni, akkor az azt jelenti, hogy a barátja vagy annak, hogy hetente egyszer megverjenek? Érted már, hogy ez milyen butaság?
A kapitalizmus vs szocializmus vita újratöltve. :)
DennisVt: Tudod, a Kádár-rendszerben is volt “PUA”. A “kádári PUA” úgy nézett ki, hogy a karrierista csávó meghúzta az összes jó nőt, és közben kiszolgálta a Kádár-rendszert. (Jobban belegondolva: Kádár János is “PUA” volt.) Úgy látom, a PUA nem a gerincességről szól. Nem csupán a játszmázásért (amiről több jó kritikus észrevételt is tett eddig Wastrel), hanem mert kész kiszolgálni minden rendszert, ha úgy néz ki, hogy az neki előnyös. Megmondom őszintén: ha választanom kell a Dennis-attitűd (kiszolgálom a rendszert, ha az nekem hasznos) és az Alterego-attitűd (harcolok a rendszer ellen, ha belepusztulok is) között, akkor inkább az utóbbi. Tudom, hülye vagyok. De valahogy nem akarok Antoni Rita háremében háremfiú lenni.
Az, hogy a PUA nem kompatibilis a férfijogi mozgalommal (és ezzel együtt a Férfihang céljaival), nem mondtál újat. Sejtettem.
Mint ahogy azt is, hogy a PUA “butaság”-nak tartja a szolidaritást.
Mikrobi: Ez most egy poén akart lenni a Kretén Magazinból? Mindegy. Mindenesetre sikerült félreértened a vitánkat. Ha annyira a kapitalizmusról akarsz vitázni, itt megteheted:
http://deansdale.blog.hu/2016/02/07/kapitalizmus_vs_kozeposztaly
Pash:
Te egyszerűen mintha nem akarnád hallani v érteni, amit mondok. Írok valamit és figyelembe sem veszed, csak folytatod, amit elkezdtél. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni, hogy a PUA nem a rendszer kiszolgálása, de te még mindig ezt hajtogatod.
Újra felteszem a kérdést. Ha a rendszeresen megvert gyerek elmegy karatét tanulni, azzal kiszolgálja a rendszert? Azt, hogy rendszeresen elgyepálják? Ez sokkal inkább a felvett kesztyű, mint a kiszolgálás.
Nincs arról szó, hogy a PUA (illetve itt inkább már bőven a redpillről van szó – és redpillt is írtam) nem kompatibilis a férfijogi mozgalommal. Nem azt tartja a számára legjobb megoldásnak. Ettől még létezhet és létezik is a kettő párhuzamosan. Ne magyarázz bele olyat, amit nem mondtam.
A szolidaritást sem tartja butaságnak, egyszerűen nem foglalkozik vele, nem érzi témába vágónak, azon túl, hogy az értelmes PUA témával foglalkozó oldalak, pl Heartiste próbálnak segíteni az arra rászorulóknak. Ő pl tök ingyen. Ez is egyfajta szolidaritás.
De az egész alapállapotot nem érted, és mintha nem is akarnád érteni.
Szerk: ráadásul mintha állandóan bele akarnál keverni az egész témába valami politikai/társadalmi/gazdasági irányzatot. Tök felesleges, ez attól független. A hatékony futballedzésbe sem keversz ilyesmit.
“bek@phatjátok”
@kuty@f@j@t.
“Újra felteszem a kérdést. Ha a rendszeresen megvert gyerek elmegy karatét tanulni, azzal kiszolgálja a rendszert? Azt, hogy rendszeresen elgyepálják? Ez sokkal inkább a felvett kesztyű, mint a kiszolgálás.”
Aztán fél év múlva szétüti az egész bandát, mint a mesefilmekben. Inkább venne zsebpénzéből pár liter benzint, meg gyufát, oszt hadd szóljon.
Dennis:
Én sem akarom, hogy félreértsük egymást, bár lehet, hogy kicsit elbeszéltünk egymás mellett. Az nekem is lejött eddig, hogy nem vagy rosszindulatú. Meg az is, hogy direkt nem érinted a politikai és gazdasági témákat a Férfihangon. (Még azt is el tudom képzelni, hogy te egy apolitikus jellem vagy, bár lehet, hogy ebben tévedek.) Egyébként ezért szóltam rá Mikrobira is, hogy ne vigyen bele semmilyen ideológiát, mert nem arról szól a vitánk, amit ő beleképzel. Sőt, szerintem tőlem is túlzás volt a kádározás behozása.
Figyelj, nem a személyed ellen szólt! Nehéz hetek állnak mögöttem, emiatt lehet, hogy egy kicsit elragadtattam magam. Nem akartalak megsérteni vagy megbántani – remélem, nem is sikerült.
Egyébként józan fejjel megértem, amit mondani akarsz. Te az egészet ilyen pszichológiai és egzisztenciális szinten kezeled, az önfejlesztés szempontjából. A szolidaritáshoz pedig úgy állsz hozzá, hogy addig, amíg egészséges, nem akadályozza az önfejlesztésed, oké, de amint szélsőségessé és irracionálissá válik ez a szolidaritás, kilépsz belőle. Erre a szélsőséges szolidaritásra hoztad az edző ismerősöd problémáját. Oké, értem én, amit mondasz!
@Pash:
Na most érted, hogy miről beszélek:) És nem, nem sértődöm meg. Nem is vettem úgy, hogy rosszindulatúnak gondolnál, vagy egyáltalán bármiben a személyem ellen szólnál.
“Te az egészet ilyen pszichológiai és egzisztenciális szinten kezeled”
Én azt mondanám, hogy egy kicsit énközpontú, sőt inkább egyénközpontú szinten kezelem, de nem azért mert valami marhanagy egoista lennék (van ismerősöm, aki vitatná, hehe:)), hanem mert nem látok a PUA/Redpill által megválaszolt problémára (társkeresés) más, jobb megoldást, ami egyéni szinten, valós időben (értsd fél év – egy év) kivitelezhető lenne.
Tök jó lenne megváltoztatni a társadalmi felfogást a témában, és visszavenni/visszafordítani a feminizmust, én ezzel maximálisan egyetértek. Sőt, minden tiszteletem azoké, akik ebbe vágják a fejszét (MRA), és ha lehetőségemben áll, akkor segítek is, ha kell. Egyszerűen csak ezt nem látom kivitelezhetőnek, és eredményre vezetőnek reális időn belül. Alterrel beszéltünk már erről, és egyetértett abban, hogy az egyén szempontjából ez a kivitelezhetőbb. A társadalmi problémát nem oldja meg, ezzel tisztában vagyok.
@Pash Cutter
Nem vicc akart lenni. Erre a mondatodra reagáltam: “Mert ez egy olyan recept, ami egyszerre tartalmaz szélsőséges egoizmust, a szolidaritásnak a hiányát és a feminizmussal való együttgondolkodást.”
Azt látom, hogy van benned és sokakban egyfajta társadalmi igazságosságba vetett hit. Ez eredezhet a kereszténységből (mindenkit Isten teremtett a saját képmására) vagy a humanizmusból (minden ember egyenlő). Ennek ellenpontja a karmikus igazságságba vetett hit: mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez az igazság iránti vágy, egy természetes dolog az emberben, mert nagyon nehéz megemészteni, hogy a világ tele van igazságtalansággal. Ott vontam párhuzamot a kapitalizmus és a PUA téma között, hogy te ebben is abból indulsz ki, hogy léteznie kell valamifajta igazságos egyenlőségnek, és minden embernek nagyjából egyenlően kéne részesednie a javakból Mindenkinek járna valamilyen szintű jólét, minden férfinak járna legalább egy nő. Ez egy hitrendszer, de ezt itt többen nem osztják, én sem.
Hogy ez mennyire alapvető nézetkülönbség, az nekem egy tanulói segédanyagból világosodott meg. Szociális asszisztens szak, Pszichológia ismeretek, 6. Szociálpszichológia jelenségek és folyamatok. Azt írja:
Az egyenlőtlenségeket igazoló sztereotípiák kialakulása
– Az igazságos világba vetett hit: az emberek megérdemlik, amit kapnak, mert azt kapják, amit megérdemelnek, így az emberek szemrehányást tesznek az áldozatoknak a szerencsétlenségükért.
– Az áldozatok hibáztatása az egyik módja annak, hogy fenntartsuk a világ érthetőségéről és kontrollálhatóságáról, ill. a saját jóságunkról és erkölcsi kiválóságunkról kialakított képet.
Tehát egyik oldal azt mondja, hogy minden ember egyenlő, senkinek nincs joga magát a másik fölé emelni. Aki leszakadt, azon igyekezzünk segíteni, aki túlságosan meggazdagodott, attól vegyük el a vagyonát, és osszuk szét egyenlően a szegények között, mert ez így igazságos.
A másik tábor azt mondja, hogy különböző képességekkel, és családi helyzettel születünk, és mindenki annyira emelkedhet fel a társadalmi ranglétrán, amennyire egyéni képességei és lehetőségei engedik. Ez így igazságos, és valakit visszahúzni csak azért, mert ő szebb, erősebb, okosabb, gazdagabb, stb, az igazságtalan.
Ugyanezt mondtam a kapitalizmus védelmében is, mint most a PUA kapcsán. Én a második nézet híve vagyok, mégpedig azért, mert ez ösztönöz fejlődésre. Az első esetben az “áldozat” megkapja a segítséget anélkül, hogy tenne érte, és ha ezt nem kezeljük a megfelelő módon, akkor megakasztja az egyén fejlődését. Mivel nálam a fejlődés az élet fő célja (magának az ‘evolúció’ szónak is az egyik jelentése), minden nehézségben a fejlődés lehetőségét igyekszem meglátni. Hogy egy férfi nem jut nőhöz, az nem egy életveszélyes állapot. Ez egy lehetőség a fejlődésre, arra, hogy kilépjen a komfortzónájából és változtasson az életén. Itt nincs semmi okunk arra, hogy kivűlről várjuk a segítséget, mint egy autóbalesetnél. Nem lesznek ingyen bordélyok. Kábé ezt írtam le a másik témánál is.
Egyébként fentebb Art már megfogalmazta azt, amit én is gondolok. “Rossz az irány fiúk!” Alkalmazkodni, fejlődni kell. Vonzóvá válni a nők számára. Amit most én követek, az valamifajta “Családos MGTOW”. :) A magam ura vagyok, de családban élek, együttműködve a feleségemmel. És igyekszem megtanítani a fiaimnak, hogy hogyan bánjanak a lányokkal. És szivesen beszélgetek erről fiatal férfitársaimmal. És ez nem szolidaritás vagy áldozatsegítés. Nem szeretném, hogy a magyarok vagy európaiak kihaljanak, én meg nem kaphatom meg az összes nőt. Nekem bőven elég egy is! :) Viszont szeretném, ha mindenki megtalálná a párját, és kiegyensúlyozott életet élhetne. De ez nem jelenti azt, hogy lemondok a saját szexhez való jogomról. És megint itt vagyunk az önzésnél…
A poliamória kapcsán csak az egyik oldalt nézitek. Mivel közel hasonló számú férfi van, mint nő, nem lehetséges ez a fajta “kiszolgálás”, kivéve ha minden pasas több nőnél is funkcióban van. Ez pedig kevéssé valószínű. Alapban kialakulnának páros kapcsolatok, amelyek azonban sokkal képlékenyebbek, lazábbak lennének a maiaknál, sokkal inkább valamiféle egymás (és nem együtt) mellett élésként.
“ha minden pasas több nőnél is funkcióban van. Ez pedig kevéssé valószínű.”
Ó, boldog tudatlanság :)
Dugibarátként még el tudom képzelni, de providerként, tamponként vagy beszélő szerszámként már nem annyira.
“Annyi hülyeséget összehordtál, hogy már nem bírom a tempót, de örülhetsz, mert lesz cikk abból, amit válasznak szántam volna :)”
Annak, hogy cikket írsz, lehet, hogy örülni fogok; hogy a véleményemre azt mondod, hogy hülyeség, annak aligha, és ne feledd, ez minősít téged, még vélt igazad közepette is.
Egyébként tényleg nem értem, ez miért ilyen bonyolult. Ha szeretnénk gyereket, akkor muszáj monogám kapcsolatban gondolkodnunk, milliószor elhangzott már, hogy a gyereknek az a legjobb, ha a saját szüleik nevelik. A szülőknek is ez a legjobb, ehhez muszáj együtt lenni és szeretni a másikat.
Ha valaki nem kíván szaporodni, hajrá. Ha valaki kakukkfiókákat akar gyártani, hajrá. Ha valaki nem hiszi, hogy létezik szerelem, szeretet, ami összetarthatja a kapcsolatokat, annak is hajrá. Mindenki azt eszi, amit főz.
Te önfeláldozásról beszélsz a gyereknevelés kapcsán, tehát arról próbálsz itt nekünk papolni, hogy keressünk olyan feleséget, aki hajlandó leélni velünk 18-20 évet, amíg a gyerek megszületik és felnevelődik, holott pont arról beszélünk mindig, hogy a nő bármikor egyoldalúan és következmények nélkül felrúghatja ezt a szentséget, amit házasságnak nevezünk. Válasszuk szét egymástól az ideális állapotot, és a lehetőségekhez mérten alkalmas módszereket, és máris azt látjuk, hogy jelenleg az egyetlen kizárólagos módszer egy gyerek felnevelésére úgy, hogy anya és apa is jelen van, az egy élettársi kapcsolat (egyébként Helen Smith “Men on strike” könyve szerint az élettársi kapcsolatok ma már sokkal stabilabbak, mint a házasság, ami szomorú tény, de mindenesetre tény). Azt meg nem értem, miért nem képesek még mindig nagyon sokan belátni, hogy abszolút mértékben különbözik a férfi és női párválasztás, a nő csak akkor tud stabil házasságban élni, ha előtted 0-hoz konvergáló partnere volt, és 1-től felfele minden egyes újabb partner növeli a házasság sikertelenségének kockázatát, méghozzá elképesztő mértékben! Ez azt jelenti, hogy a fiatal férfiak, ha mondjuk legkésőbb 25 éves korig nem nősülnek, már nem találhatnak olyan szerető társra, akivel érdemes lenne bevállalni a házassággal járó súlyos felelősséget. Kész, vége, becsukódott az ajtó. És bár mondhatnám azt, hogy ezek után a fájdalmunk enyhítésére nem az az egy mód marad, hogy legalább szexért tartsunk egy nőt, bár mondhatnám, hogy a házasság egy valódi szentség, egy örömhír, amit érdemes megtapasztalni, bár mondhatnám, hogy a sikeres gyereknevelés titka a mai világban, ha feladod az önrendelkezésedet. Bár, ne törtek volna össze az illúzióim, bár megmaradtam volna a blue pill álomvilágban, és akkor talán mostanra fel is kötöttem volna magam, mert a red pill nélkül soha a büdös életben nem jöttem volna rá, hogy saját értékemet ne a nőknél való sikereimből vagy sikertelenségeimből vezessem le, hanem mint önálló, erős, ambíciózus és céltudatos entitás küzdjek meg a magam igazáért, az autonómiámért, és magam szabjam meg a feltételeimet, beengedek-e egy nőt a saját világomba vagy sem, nem pedig vég nélkül kuncsorogni a szent – és nem pszichopata gecik által elérhetetlen – punciért. És ez az én korosztályomban minden férfire igaz. Egyszerűen túlléptük azt a kort, amikor a házasságot komolyan veendő szokásként ünnepelhettük, és át kellett lépnünk egy új tudatállapotba, úgymond alkalmazkodni a körülményekhez, mert enélkül csak a sivárság és kilátástalansgá az osztályrésze minden “későn érő” férfinak. Tehát nem, nem muszáj a tökeimet önként odadobnom a kutyáknak, egyrészt mert virtuálisan már többször megtettem / megtették velem a nők, másrészt látom a jelenlegi helyzetükben a házasság szentségére való törekvés lehetetlenségét és kilátástalanságát. A házasság és monogámia világába olyan harcos férfiaknak kellene visszavezetni az emberiséget, akik még tapasztalták ennek a rendszernek az ELŐNYEIT, mert a mai szisztéma az egy öngerjesztő folyamat a totális nihilizmusba.
Nem enged direkt válaszolni, ide írom:
Má’ megint ilyenekkel jössz, hogy “papolok”? Ne csináld, tényleg…
Az “önfeláldozás” szót nagyítóval sem találod meg a hozzászólásomban, nem tudom, miért kevered ide.
“…a nő bármikor egyoldalúan és következmények nélkül felrúghatja ezt a szentséget, amit házasságnak nevezünk.”
Következmények nélkül? Na ne… és tudom, mi a statisztika, 70% a nő javára, de ez nekem semmiképp sem jelenti azt, hogy a válások 70%-ban a nő a hibás. Ami- mint már írtam, de valahogy nem akartál tudomást venni róla- mindkét fél számára szívás, az emberek jellemzően nem így vágnak bele egy kapcsolatba, hogy “majd ha negyvenévesen, két gyerek után elválok…”.
“…az egyetlen kizárólagos módszer egy gyerek felnevelésére úgy, hogy anya és apa is jelen van, az egy élettársi kapcsolat .”
Vesd össze azzal, amit én írtam: Ha szeretnénk gyereket, akkor muszáj monogám kapcsolatban gondolkodnunk, milliószor elhangzott már, hogy a gyereknek az a legjobb, ha a saját szüleik nevelik.
Egyrészt ugyanazt írjuk, másrészt az enyémben megintcsak nem szerepel az a fránya “házasság” szó, amit te kényszeresen odalátsz….
“…a fiatal férfiak, ha mondjuk legkésőbb 25 éves korig nem nősülnek, már nem találhatnak olyan szerető társra, akivel érdemes lenne bevállalni a házassággal járó súlyos felelősséget.”
Hát, most elképzeltem a házasságra és gyermekre vágyó 25 éves fiatal férfiak tömegeit, ahogy táblát cipelve tüntetnek: “Oltárt, gyereket! Oltárt, gyereket!” Szerintem ezt te sem gondolod komolyan, hogy a huszas évek elején járó fiatal férfiak leghőbb vágya az lenne, hogy megnősüljenek… és sokadszor mondom: szerintem nem is kell nekik, monogám párkapcsolatról beszélek, mint jó és kívánatos dologról az ilyesmire fogékonyaknak.
“…bár mondhatnám, hogy a sikeres gyereknevelés titka a mai világban, ha feladod az önrendelkezésedet.”
Szerintem csak ép, boldog emberek tudnak gyerekeket ép, boldog emberré nevelni.
“…mint önálló, erős, ambíciózus és céltudatos entitás küzdjek meg a magam igazáért, az autonómiámért, és magam szabjam meg a feltételeimet, beengedek-e egy nőt a saját világomba vagy sem…”
..mint önálló, erős, ambíciózus és céltudatos entitás küzdjek meg a magam igazáért, az autonómiámért, és magam szabjam meg a feltételeimet, beengedek-e egy férfit a saját világomba vagy sem…- így ismerős? Nekem igen…
+
“Teszek eközben magamért. Építem a saját lehetőségeimet, védem a határaimat. Tök jól megvagyok férfi nélkül, és ez szabadságot ad. Vállalom az eszméimet, a határaimat és azt mondom, akinek ez nem tetszik, hát odébbáll. Én jól vagyok így is. Ilyenformán csak az fog kapcsolódni hozzám (ha megengedem), aki ezt így el tudja fogadni. De nem keresem, mert vallom, hogy a szerelem és a párkapcsolat csak egy vékony szelete az életnek.”
idézet- gumiéktól…
“…nem pedig vég nélkül kuncsorogni a szent – és nem pszichopata gecik által elérhetetlen – punciért.”
Úgy érzem, meglehetősen sok azon férfiak száma – magamat is közéjük merem sorolni – akik kuncsorgás és “pszichopata geci”- nek levés nélkül jutottak és jutnak rendszeresen puncihoz. Még inkább: nőhöz. Még inkább: társhoz.
Ezt már párszor megvitattuk, de röviden:
* Az átlagembernek van 60% esélye a válásra. Ha ésszel mész neki a dolognak, akkor nagyságrendileg lecsökkentheted, például éppen az itt tanulható módszerekkel. Ha csak azokat a hibákat elkerülöd, amiknek a konkrét statisztikája ismert, akkor szerintem 10% alá viheted az esélyét. És akkor még nem beszéltem arról, hogy shit-tesztek kezelése, SMV-re vigyázás stb.
* Az átlagembernek van 11% kakukkfiókája. Az itt tanulható módszerek ennek a valószínűségnek a csökkentését is segítik.
* Az emberek jelentős része valamilyen spirituális okból akar saját gyereket.
* Ha azt akarod, hogy a gyereked (is) kiegyensúlyozott boldog életet éljen, akkor legjobban teszed ha családban neveled fel (és igen, mint közismert 1 férfi és 1 nő együtt alapíthat családot :-) . Ez eléggé erősen bizonyított tény. Én még nem láttam olyan tanulmányt, ami az ellenkezőjét hozta volna ki.
Ha megnézed a fentieket, akkor vagy lemondasz a gyerekről, vagy családot kell alapítanod. Attól, hogy a világ nagyrésze összeomlik, még szigetekben megmaradhat a normalitás. És ha elmúltak a vészterhes idők, a stabil családok leszármazottai fogják megteremteni az új rendet.
Te ugye nem vagy nagy értője a statisztikáknak? Szó sincs arról, hogy az átlag válna 60% eséllyel, a teljes lakosság körében ennyi az esély, miről beszélsz? Ha igazad lenne, akkor filmsztárok meg vállalatvezetők szinte soha nem válnának. Ezt látjuk? Nem. A magas státuszú férfitól szinte ugyanolyan eséllyel válik el a nője, mint az alacsonytól, sőt, meg merem kockáztatni még nagyobbal, mert egy zsákfalu szélén élő parasztlánynak azért nem sok lehetősége van az elcsábulásra, legyen akármilyen jó vagy rossz ember a férje.
A hosszú távú kapcsolatokban alkalmazott hackekkel kapcsolatban meg asszem ismered a véleményem, kizárt dolognak tartom, hogy valaki élete végeztéig mímelni legyen képes az alfakant, és ne bukjon le előbb vagy utóbb. Ha meg úgy érted a dolgot, hogy építsem bele a személyiségembe az ismereteket, akkor két rossz hírem is van, az egyik, hogy az önazonossága felrúgására kevés ember képes (persze ettől még meg lehet próbálni), másrészt ebben az esetben életbe lép az időeltolódás törvénye, azaz a kínkeservesen és teljes magányban véghez vitt fejlődésből miért kellene hagynom, hogy olyas valaki osztozzon, aki egy büdös szalmaszálat nem tett keresztbe ennek érdekében, hanem csak beleül szépen a készbe? Már öreganyám korosztálya sem hitt ebben a maszlagban, ugyanaz a tapasztalatuk, mint nekem volt, hogy amikor igazán baj van, amikor tényleg jól jönne a segítség, akkor tűnik el mindenki a francba.
Igazából hosszú ideig küzdöttem azért, hogy akarjam a házasságot, hogy lehessen utódom, és többek között a Férfihang cikkei győztek meg arról még jóval a red pill előtt, hogy veszett fejsze nyele az egész. Ettől függetlenül gyereket nagyon szeretnék (akár 3-at is), de nő nem kell az életembe. Hogy ezt hogy fogom megoldani, egyelőre legyen rejtély, de ha tényleg azt mondod, hogy nő nélkül nem megy a felnevelésük és mindenképp sérülnének, akkor végső esetben inkább lemondok róluk is, mert még ez is sokkal kisebb tragédia volna számomra, mint a nősülés.
“mert egy zsákfalu szélén élő parasztlánynak azért nem sok lehetősége van az elcsábulásra”
Le vagy maradva vagy 30 évvel. A vidéki lányok pesten kelletik magukat, vagy londonban.
“…akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok
vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem
gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők
sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és
sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és
példaképpé válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.”
(Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?)
Más szavakkal: a zenetanárom sokszor mondta, mikor fújoltunk egy zenei műfajt, aminek az alapjait el kellett volna sajátítanunk: ” Szidhatjátok, de előbb jussatok el oda, hogy el tudnátok jól játszani!”
“Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg”
Egyébként meg húú, a francba, de elrontottuk, most már mindegy, hullák vagyunk.
“Szidhatjátok, de előbb jussatok el oda, hogy el tudnátok jól játszani!”
Mért kéne ahhoz szart játszanom? Leszarozom egyből és nem fecsérlem baromságra az időm.
Azt, hogy egy tojás záp-e, el tudom dönteni akkor is, ha történetesen nem tudok tojást tojni.
Ha azt akarod, hogy a gyereked (is) kiegyensúlyozott boldog életet éljen, akkor legjobban teszed ha családban neveled fel (és igen, mint közismert 1 férfi és 1 nő együtt alapíthat családot :-) . Ez eléggé erősen bizonyított tény. Én még nem láttam olyan tanulmányt, ami az ellenkezőjét hozta volna ki. Ha megnézed a fentieket, akkor vagy lemondasz a gyerekről, vagy családot kell alapítanod.
Nem kellenek gyerekek. Létre kell hoznunk egy klónhadsereget Naooo klónozása révén.
A téma, vagyis a társtalan férfiak helyzete akkor fog nyilvánosságot kapni, ha hasonló eseményekre kerülne sor, mint szilveszterkor Kölnben és más helyeken. De az elkövetők nem fiatal, jóképű és szegény muszlimok lennének, hanem fehér, keresztény és gazdag – ergo gonosz nyugati patriatchák – férfiak. Ebben az esetben azonnal azonosították volna az elkövetőket, és olyan össztűz zúdulna a ‘nőgyűlölő, kiéhezett, Dunába való’ ‘nyomoroncokra’, hogy azonnal bevezetnék a ‘szingliadót’. A nyugatiak viszont más civilizécióban nevelkedtek, mellesleg az agyukat már annyira deformálták, hogy elképzelni sem tudok semmiféle tömeges felvonulást a férfiak számára fontos jogi, társadalmi, egészségügyi vagy egyéb üggyel kapcsolatban.
Hamarabb fognak a még nyugati világban felnevelkedő nők, lányaik, unokáik konvertálni az iszlámra, mint visszafordulni a hanyatló európai társaikhoz. A hit nem jelent semmit számukra, ahogy senki száméra sem jelent semmit Európában, a hidzsábot pedig divatos ruhaként hordják majd. És mivel trendi lesz muszlim férfival járni, a barátnők is felpróbálják a cuki fiúkákat. Ők az erősek! Mi gyengék vagyunk. Hisznek, megfelelő módon kezelik a nőket, még a feministáknak is tetszenek, ambíciózusak, magabiztosak, erősek, natúr alfák, akkor hol itt a probláma? Meredek vízió, de sajnos reális.
“jóképű”
Kábé mint a rakás szar.
“szegény muszlimok”
Teletömve soros lopott pénzével?
Ha már Kölnt említetted:
http://therationalmale.com/2016/02/03/the-war-brides-of-europe/
Például így…
https://www.facebook.com/Indexhu/posts/1139999866033317?comment_id=1140609052639065
Szerintem a FB-os posztokból áradó gyűlölet, agresszivitás és kegyetlenség a női kommentelők részéről – valami infernális… :(
Elég szánalmas dolog, amikor kiszemeljük az általunk ellenszenvesnek tartott ideológia legidiótább képviselőjét és körbe mutogatjuk, mint a cirkuszi majmot. Index színvonal. Valahogy a feministákról nem készülnek ilyen cikkek, pedig ott sokan hangoztatják, hogy kiirtanák a férfiakat, meg kasztrálni kellene őket.
Mondjuk ez a majom Roosh tényleg írt ilyesmit. Pár perc guglizással meg lehetett találni:
https://archive.is/o3y6n
“I thought about this problem and am sure I have the solution: make rape legal if done on private property. I propose that we make the violent taking of a woman not punishable by law when done off public grounds.”
Seggfej.
Ezért írtam, hogy idióta. Mostantól minden PUA-s nemi erőszakolóként lesz prezentálva. Az MGTOW lejáratása magától értetődő volt: akinek nincs köze nőhöz (vagy csak kevéshez) az eleve gáz. A PUA-sokon eddig nem találtak nagyon fogást.
“A PUA-sokon eddig nem találtak nagyon fogást.”
‘Gyereknek marad, kissebrendűségüket kompenzáló, elköteleződni és felelősséget vállani képtelen, szánalmas férfiak.’
Most komolyan, ha nekem megy, pont a feministáknak ne menne?
A MGTOW-t még senki nem tudta lejáratni, sőt, meglepően informatív és hazugságoktól / tabuktól mentes cikkek születtek a mainstream sajtóban a jelenségről. A feministák is maximum az ajvékolásig jutottak el, de fogást nem találtak a MGTOW filozófián. A MGTOW a legtisztább jelenség mind közül, hiszen teljesen összhangban van a feminizmus eszmerendszerével, míg a red pill / PUA azt tanítja, hogyan legyünk vonzóak az ellenkező nem számára, amit a feministák úgy azonosítanak, hogy manipulációs eszközökkel kövessünk el nemi erőszakot a nőkön, hiszen az a férfi, aki nem a genetikai felsőbbrendűségéből adódóan alfahím, hanem IQ-ból elsájította ezeket a viselkedésmintákat, melyek az alfahímekre jellemzők, az hazudik a nőknek. A feminizmus tehát burkoltan azt mondja, hogy minden nőnek joga van kizárólag a 10%-nyi alfahímet meg pszichopatát emberszámba venni és velük szaporodni, a maradék 90% nyugodtan megdögölhet, vagy maximum beszélő szerszámként / mozgó ATM-ként a nők szolgálatába állíthatók.
“az hazudik a nőknek. A feminizmus tehát”
A feministák alapból hazudozók, akkor meg mit vernyognak.
Egyébként, aki IQ-ból elsajátít valamilyen a nők és általában a környezet dominálására, irányítására alkalmas viselkedésformát az valójában nagyon is eredendően alfa. Az emberi nem hímjeinek már régen a legértékesebb, legfontosabb eszköze az intelligenciája. Egy sápkórós, kehes, ámde intelligens törpe bármikor leigázhat akár egy fél világot is; látunk is erre bőven példákat a történelemben. Szóval szerintem (ha egyáltalán használhatjuk az emberre valamilyen formában az “alfahím” fogalmat) akkor sem létezik olyan, hogy “tanult alfa”, legfeljebb csak viselkedési, életvezetési zavarokkal küzdő alfák vannak, akik végül úrrá lesznek a problémáikon.
Alfahím. Jó kérdés, kit nevezünk annak. A barátom jóképű, mindenkivel megtalálta a közös hangot különösebb nehézésg nélkül, értelmes, sportolt, a lányok gyerekkorától körülrajongták, tisztában volt vele, milyen népszerű közüttük, élvezte és természetesnek vette a dolgot, nem kellett érte tennie semmit. Irigyeltem? Ki nem. Míg a férfiak jelentős része, magamat is beleértve, fel sem fogja, ha egy nő bókol neki, jelez, kedveskedik, és talán utólag belegondol, hogy ez a nő mi a túróért mondta azt, amit, mert fingja nincs róla, hogy ilyen is létezhet, addig számára mindez természetes volt. Néha megkérdeztem tőle, és még néhány barátja is, hogy miért nem használod ki a lehetőséget. Ugyanis nem használta ki úgy, ahogy azt mi gondoltuk volna. Ő az a férfi, aki romantikus ködökben szeret élni, ahol a férfiak rossazk, a nők jók. Ami ezen a világképen kívül esik, az számára hülyeség. Nem volt azzal semmi baj, hogy inkább barátnőkben gondolkodott, hosszú távú kapcsolatokban. De! Ez az ember nem tudta elképzelni, hogy ne lenne mellette állandó jelleggel nő. Meghibbant, ha egy nő hiányzott az oldaláról. ‘Képzeld, már két éve nincs barátnőm.’ Jah, igazán, ühümm, nehéz volt visszatartanom a nevetést. Természetesen azóta megtalálta a világ legtutibb nőjét, és elvette feleségül – felcsináltál, vegyél el feleségül! A hosszú házasság záloga mindenképpen.
Felégette maga mögött a kapcsolatokat, és amit a feleség mond, az a biblia. Nem volt alfahím? Lehet. Neveltése volt más, habitusa, elvei?
Nagyon sok olyan férfi van, aki nem tud máshogy létezni, mint nő mellett. Ha nincs mellette senki, minden téren tönkremegy. Az ilyenek egyik kapcsolatból lépnek át a másikba lényegében átmenet nélkül. A nők helyettük éreznek, gondolkodnak, döntenek, ők legfeljebb végrehajtanak. Nem mintha ők erre nem lennének képesek ezekre a dolgokra, de kényelmesebb másra hárítani a felelősséget. Vagy ki tudja. Szinte elvetetik magukat a nőkkel. Lusták? Az egészben az a bizarr, hogy a feleségeik ritkán jó nők, sem túl szépek, sem túl kedvesek, sem túl ‘jók’.
Az extrém magas IQ-jú emberek genetikája roppant sérülékeny, és hajlamosak genetikai torzszülöttségre, mint az autizmus vagy az asperger-szindróma. Tulajdonképpen a pszichopátia is egyfajta genetikai fogyatékosság, hasonlóan a kéz és láb nélkül született emberekhez, csak valamilyen oknál fogva ez a fogyatékosság segíti az érvényesülésüket a világban ahelyett, hogy hátráltatná, mint mondjuk a rokkantakat. Emellett a magas IQ önmagában visszataszító a nők számára, mert a magas IQ legtöbbször alacsony érzelmi intelligenciával jár együtt (erről mondtam korábban, hogy ez a kétfajta intelligencia igazából örök harcban áll egymással), azaz megszűnik az összekötő csatorna a férfi és női kommunikáció között. A zsenik építik a civilizációt, mint mesterséges képződményt, de a természetben bizony semmi gyakorlati előnye nincs a túlzottan magas IQ-nak.
Az viszont tényleg elképzelhető, hogy a női -és férfi kommunikáció (azaz az IQ és az EQ nyelve) átfordítható egymásba. Erre a megfigyelésre épül a propaganda, illetve az olyan újgenerációs manipulációs technikák, mint az NLP.
Te ebben biztos vagy?
A magas IQ és autizmus/asperger szindróma között van komoly korreláció? És ha van korreláció, akkor egyértelmű, hogy mi az ok okozati viszony?
Az IQ/EQ negatív korrelációjára van valamilyen statisztika?
Nagy szerencséd van, ugyanis Kapitalizmus Kapitány épp most adott ki egy Ebook-ot a témában, “Curse of the high IQ” címmel. Én még nem olvastam el, de igyekszem beszerezni valahonnan. Az IQ/EQ negatív korrelációjára nincsen statisztika, ez egyszerű józan ész kérdése, hogy meglásd a libikókát a két intelligenciatípus között. Vagy elemző, mérlegelő hozzáállás alapján cselekszel, vagy érzelmi stimulus alapján. A legtöbb ember élete során hoz érzelmi és logikai alapon is döntéseket, de a férfiaknál sokkal gyakoribb az IQ-ból történő cselekvés, a nőknél pedig az érzelmi alapú. Mondjuk azt, hogy a férfiak 80%-ban inkább racionálisan cselekszenek, a nők 80%-ban érzelmi alapon, de mindkét nemnél előfordulnak olyan szituációk, amikor a racionalitás/érzelm stimuláció ellenében cselekszenek.
Egy tévhitet azért itt gyorsan eloszlatnék: Az, hogy a férfiak többsége racionálisan, a nők többsége érzelmi alapon hoz döntést, nincs összefüggésben a férfi IQ-jával, vagy a nő EQ-jával, tehát a férfi akkor is racionális alapon hoz döntést, ha retardált (csak legfeljebb ezek nagyon ostoba döntések lesznek), és a nő akkor is érzelmi alapon dönt, ha amúgy infantilis. Most már a feministáknak hála megjelentek azért keveredések, tehát egyre gyakrabban láthatunk racionálisan döntő nőket (ők azok a karrierista szinglik, akik nem szülnek, hogy miért van ez, az nagyon hosszú magyarázkodást igényelne), és érzelmi alapon döntő férfiakat (őket meg a nők zárják ki a szaporodás lehetőségéből, hiszen nem férfiasan cselekszenek).
A magas IQ és az autizmus/aserger közötti korreláció a tudomány jelenlegi állása szerint nem túl erős, de némi van. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy az átlagos vagy átlag feletti IQ-val rendelkezők között gyakoribb az autizmus, mint az alacsony IQ-jú emberek között:
http://www.dailymail.co.uk/health/article-2988410/Autism-linked-higher-intelligence-People-genes-related-condition-scored-better-mental-ability-tests.html
Amit egészen biztosan tudunk, hogy az autizmusnak genetikai okai vannak, és ugyanazokat a géneket érinti a magzatfejlődés során, melyek a potenciálisan elérhető IQ mértékéért felelősek. A magas IQ és a pszichopátia kapcsolatára még csak 1-2 kisebb tudományos kutatás épült, de felfedeztek korrelációt az átlagnál magasabb IQ és a pszichopátia között:
https://www.ncjrs.gov/App/publications/Abstract.aspx?id=60026
Dr. Czeizel Endre – Hátrány -e a kivételes szellemi képesség?
“A lényeg tehát: elmebetegségek nem gyakoribbak a kiváló tehetségekben. Ebből következően a kivételes tehetség és az elmebetegség, tehát a zseni és az őrültség között nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat sem. Ez elméletileg is valószínűtlen, mivel a szellemi adottságokért és az elmebetegség-hajlamért felelős génrendszerek nem azonosak, vagyis az egyik milyensége nem befolyásolhatja a másik manifesztációját. Jelenleg csak egy feltételezés fogadható el további kutatásokra érdemesnek: nincs-e kapcsolat a neuro-hormonok fokozott elválasztása révén az értelmi adottság és bizonyos mentális betegségek között?”
Nem pont az “extrém” IQ-val rendelkező férfiakról beszéltem, de ha nem kifejezetten ritka “genetikai torzszülöttekre” akarod terelni a szót, akkor folytatható a párbeszéd… még abban is könnyen egyet érthetünk, hogy az átlagnál magasabb IQ általában is okozhat kommunikációs nehézségeket, sokszor eredendően elmagányosíthat, hiszen jelentős érdeklődésbeli és attitűdbeli eltéréshez vezethet az átlaggal szemben, és bár a probléma minden bizonnyal létezik, de azt nem gondolom, hogy ez egyben megoldhatatlan probléma elé állít bárkit is. Az ember (és vele együtt az egyre magasabb IQ) evolúciós sikere önmagában cáfolata annak, hogy “a természetben bizony semmi gyakorlati előnye nincs a túlzottan magas IQ-nak”. Mindemellett csatlakozom Kalman kétkedéséhez: szerintem sem állhat fenn fordított arányosság az IQ és az EQ között; úgy vélem, a magas IQ inkább fokozottan alkalmassá tesz a másik emocionális indítékainak kifürkészésére, megértésére is… sőt elgondolkodva a kérdésen hirtelen az az ötletem, felvetésem támadt, hogy talán az intelligensebb emlősöknél egyre fokozottabban megjelenő alturizmus is egyenesen az IQ növekedéséből vezethető le.
Nem, a magas IQ-jú ember mindenre logikai magyarázatot keres, és ha nem talál, akkor ledobja az agya az ékszíjat. Gyanítom, hogy akik nem értik a nők működését, nem tudnak velük kapcsolatot teremteni, azok általában az intelligensebb, de alacsonyabb érzelmi intelligenciával megáldott egyedek. És itt most többek között magamról is beszélek, nehogy azt hidd, hogy a magas IQ-val szemben megfogalmazott kritikámban nem magamból indultam ki, én ugyanis kimondottan magas IQ-val rendelkezem, és kisgyerek koromtól kezdve viselnem kellett ennek a következményeit.
A red pill és MGTOW férfiak elég nagy része szintén intelligens, és ez megfigyelhető az intellektuális vitáik színvonalán. A Férfihangot szintén nagyon sok intelligens férfi olvassa, vagy vesz részt aktívan a beszélgetésekben. De az én megfigyeléseim szerint bizony eléggé közös vonás mindegyikünkben, hogy vagy nem találjuk a “nők szívéhez vezető utat”, vagy ha megtaláltuk, azt olyan trükközések segítségével sikerült, melyek nem éppen vannak összhangban a mainstream tanácsokkal, de még az évszázadokon át bevált minták sem voltak követhetők. Én úgy látom, számunkra csak a nők megértése úgy lehetséges, ha lefordítjuk az ő működésüket a racionalitás nyelvére (tulajdonképpen ennél pontosabb definíciója nem is lehetne a red pill-nek), majd a mi működésünket visszafordítjuk a nők érzelmi platformjára, így valósul meg a kommunikáció, nem pedig úgy, hogy ösztönből, mindenféle elemzési igény nélkül megy a kommunikáció.
Az állításom az IQ természetbeni hasznosságával kapcsolatban nem hamis, a modern civilizáció úgy alakult ki, hogy az ember bizonyos szempontból meghaladta a természetet, és egy mesterséges szinergiát hozott létre. Mint mondtam is, az IQ nagy mértékben hozzájárul a civilizáció épüléséhez. Evolúciós szempontból, azaz ha kizárjuk a civilizációt a vizsgálatból és pusztán a természeti, biológiai szempontból vizsgáljuk az intelligenciát, akkor összeférhetetlenséget találunk az IQ és a szaporodási hajlam között, amit empirikus kutatások bizonyítanak is. Egész egyszerűen a szaporodás alacsonyrendű szükséglet (minden embernek alapállapotban célja), a magas IQ emberek viszont magasabbrendű misszióval rendelkeznek, ezzel viszont kockáztatják alsóbbrendű szükségleteik kielégülését, azaz génállományuk továbbadását az utókor számára (aggódni azért nem kell, a természet gondoskodik arról, hogy ne csupán a zseniknek születhessenek intelligens utódai).
Az IQ és az altruizmus kapcsolata viszont már érdekes téma, úgy vélem, a magas IQ-jú emberek nem feltétlenül önszántukból altruisták, viszont missziójuk összhangban van azzal a céllal, hogy az emberek élete könnyebbé, jobbá váljon. Találtam is egy blogposztot arról, hogy a legalsó társadalmi rétegek mellett a legintelligensebbek a szocializmus és a kommunizmus támogatói:
http://iqpersonalitygenius.blogspot.hu/2012/08/disadvantages-of-high-iq.html
Igen, van a zseniknek egy olyan rétege, amely a magas intelligenciáját arra használja, hogy kiépítsen és fenntartson egy mesevilágot maga körül, utopikus eszméket gyártson, amely elszakadt a valóságtól. Ezért van az, hogy sok zseniből lesz szocialista vagy liberális gondolkodó, mert a mesterséges mesevilágukban mindenki jó szándékú és jó ember (antropológiai optimizmus), és csak a körülményeket kell megjavítani, segélyt adni nekik, stb. és akkor máris minden rendben lesz. Szélsőséges intellektualizmus, szélsőséges humanizmus, patologikus altruizmus. Amikor a liberális tudósok “tudományos” “bebizonytják”, hogy a homoszexualitás normális, akkor bizony a józan paraszti ész bizonyul igazabbnak.
Pathological Altruism
Affective Empathy, An Evolutionary Mistake?
Concepts and implications of altruism bias and pathological altruism
Magam is a falra mászok a jelenleg uralkodó akadémiai kaszttól, a marxista-szabadkőműves-ultraliberális bandától, amely kitalálta, hogy ők az okos, akik a tervezőasztalon kitalálták, hogy milyennek kell lennie a társadalomnak, és le kell nyomni a torkán a homoszexuálisok „elfogadását” stb. Ezzel szemben teljességgel igaz az azt, hogy egy átlag munkásembernek a józan paraszti eszével több „esze” van a kérdésben, mint ennek a bandának. De ez csak az ilyen kérdésekben igaz, amikor az értelmiség elszakadt a valóságtól, és a nagy mennyiségű tudás pusztán egy fiktív valóság fenntartását eredményezi. Ennek elutasítása teljességgel helyeselhető.
Szerintem evolúciós szempontból a szélsőségek ritkán életképesek, ezek sokkal inkább amolyan hátha-alapú próbálkozások a természet részéről.
Az IQ/EQ negatív korrelációja is csak a végpontok közelében jelentkezik. A kiugróan magas intelligenciájú embereknél meglehet gyakran tapasztalható antiszociális viselkedés (élhetetlenség, kapcsolatteremtési nehézségek stb) nem szükségszerűen genetikailag kódoltak (lásd Czeizelt fentebb), sokkal inkább a szocializációjuk elégtelen mivoltából erednek. Ez utóbbi oka pedig leginkább az hogy nem találnak megfelelő befogadó szocializációs közegre. Ez persze nem csak a kiugróan magas intelligenciájú emberekre, hanem a bármilyen “átlagostól” való túlzott mértékű eltéréssel bírókra is igaz lehet.
Az extrém magas IQ-jú emberek nem torzszülöttek, hanem az emberiség csúcsai. Ha az intellektust tekintjük a legfontosabb evolúciós vívmányunkat az állatokhoz képest, akkor az extrém magas IQ-jú emberek az “emberebbek”, akiknek a neocortex-e a domináns, szemben az alacsony intelligenciájú ösztönlény-emberekkel, akiket a “reptilian brain”, az agy első, a törzsfejlődést tekintve legelőször megjelent és legprimitívebb része irányít. Konrad Lorenz kimutatta, hogy a primitív emberek attól primitívek és agresszívek, hogy a neocortex-ük kicsi, fejletlen, ezért a “reptilian brain” dominál, amely a legalapvetőbb ösztönökért felel, területvédő ösztön, éhség, nemi vágy, stb. Ezért van az, hogy a primitív emberek ÍGY viselkednek: ha éhesek, rabolnak, ha kanosak, erőszakolnak, ha dühösek, ütnek, ölnek.
Az emberi nem tragédiája, hogy a női vonzalom még mindig a primitív, állatias viselkedésű férfiakat preferálja, ezért állt meg az emberi evolúció az elmúlt öt-tízezer évben, mivel kialakult egy olyan viszonyulás, hogy a zsenik valami fura, életképtelen lények. Erről szól az Idiocracy – Hülyék paradicsoma c. film is.
Szóval ahelyett, hogy a magas intelligenciájú embereket rugdosod, inkább köszönd meg nekik, hogy feltaláltak mindent, a minden generációban újra és újra előbukkanó zsenik nélkül az ösztönlény-emberek még mindig a barlangokban verekednének egymással a dominanciáért.
Ha valamit kritikával kéne illetni, az a női vonzalom működési mechanizmusa, amely már nem az emberi evolúciót szolgálja, sőt az ellen hat.
Hehe:) De azért azt ne felejtsük el, hogy Konrad Lorenz alapvetően egy náci volt és a korabeli fajelmélet lelkes kutatója is – gyönyörűen beleilleszkedve az amúgy korszakalkotó etológiai kutatásaiba. Azóta egyébként eltelt 80 év.
És szerencsére nem ennyire fekete-fehér a világ: rengeteg nőt ismerek, aki szerint az intelligencia szexi, és sokkal nagyobb a vonzereje, mint bármely más férfias fícsörnek.
Barátom középkorú, elhanyagolt külsejű matematikus. Tőle tudom, hogy a nemzetközi tudományos konferenciák gyakorlatilag leplezetlen orgiák. Évente 2-3 alkalommal eljár ilyenekre, és betegre kúrja magát alkalmi “tudományos” ismeretségeivel. Mondjuk azt nem firtattam, hogy ezek kifélék-mifélék.
Jajj, ez is új, már Konrad Lorenz is rohadt náci, tűzre vele! Azért azt szögezzük le, hogy a rasszantropológiát nem Hitler találta ki, és nem csak a nemzetiszocialista Németországban űzték, hanem sokkal korában indult, és angolszász országokból. Ne feledjük, hogy az USA-ban, sőt még Svédországban is voltak sterilizációs törvények. Szóval attól, hogy a “korabeli fajelméletet” – no elsősorban nem tudományos okokból, hanme a politikai korrektség okán tabusították a nyugati közvéleményben, a rasszantropológiát, az eugenikát nem kell vakon, ab ovo kidobni az ablakon. Szép számmal vannak amerikai kutatók, akik a második világháború után is, sőt még a közelmúltban is mondtak olyanokat, amiknek a tudományos valóságát senki sem cáfolta, ellenben a polkorrekt véleményterror lecsapott rájuk – ” hogy mer ilyet állítani?!”. Csak pár név: Arthur Jensen, Richard Lynn, J. Philippe Rushton, Charles Murray, Chris Brand, Richard Herrnstein.
Na ácsi. Nem állítottam egy szóval sem, hogy a magas IQ-jú emberek torzszülöttek, azt állítottam, hogy genetikailag (de egyébként társadalmilag is) sérülékenyebbek. Ez nem csak a magas IQ-jú emberekre igaz, hanem minden olyanra, aki valamilyen szempontból extrémen túlteljesít. Hogy lássunk egy könnyen materializálható példát, nézzük meg az emberi magasság esetét. Létezik egy elméleti maximális manapság, melyet a kutatások alapján kb. 230 centire becsülnek, ez az a maximális magasság, melyet az ember saját csontozata még elbír súlyos testi rendellenességek és a csontozat stabilitásának veszélye nélkül. Ennek ellenére a lentebb linkelt tanulmány mutatja, hogy nem lehetetlen akár 450 centi magasra megnövő ember sem, de persze ehhez rengeteg feltételnek kell teljesülni. A kérdés az, hogy ha tudjuk, a nők számára a magas férfiak vonzóbbak, mint az alacsonyabbak, az egyre nagyobb genetikailag öröklődő magasságok vajon a végtelenségig biztosítják az emberiség génállományának tökéletesítését, vagy eljön az a fordulópont, ahol a magasság már mint tényező átfordul degeneratívba? Vajon van-e komparatív előnye egy 3 méter magas embernek egy 2 métereshez képest?
http://www.naturalheightgrowth.com/2012/09/20/what-is-the-tallest-theoretical-height-of-the-human-species/
A másik, amiben viszont nem akarok vitatkozni veled, tehát a következő ellenvetéseim nem az állításod megcáfolására szólnak, hanem a megerősítésére, hogy tényleg tragédia, mennyire nem becsüli a társadalom az intelligens embereket. Úgy értem senki, nem csak a nők. Viszont nem látom, miben segíti az emberiség épülését az, hogy egy idealista világ után vágyakozol. Ha a nőknek primitív ösztönlényekre van szükségük, akik fejbe vágják őket bunkósbottal és a hajuknál fogva húzzák be őket a barlangba huncutkodni, akkor a természet törvényei szerint a primitív ösztönlények a felsőbbrendűek. Úgy érzem, nagy nehezen eljutottunk ahhoz a pontig, ahol a biológia és a matematika/logika mint két reáltudomány összetűzésbe kerül egymással, és ugyanígy a természet/civilizációs rend is, melyeket ezután érdemes is volna kettéválasztani. Hiszen a civilizáció nem természetes képződmény, viszont nyugodtan elismerhetjük, hogy bizonyos szempontokból meghaladtuk vele a természetet. Ugyanakkor a civilizáció is, mint minden kiválóság roppant sérülékeny ökoszisztéma, és csak addig maradhat fent, amíg az meg nem kívánja erőszakolni a természetet. Tehát rátelepedhet, meg élhetnek egymással szimbiózisban, de mihelyt a civilizáció átfordul degeneratív rendszerbe (lásd feminizmus és SJW kórságok, meg buziházasság), rövid időn belül a természet azt elpusztítja (ide akár vallásosként behelyettesítheted Istent is).
A civilizációval kapcsolatban még lesz némi kritikám, most viszont térjünk vissza a magas IQ-jú emberek sérülékenységére. Vitán felül áll, hogy ezen sérlékenységek nagy része az irántuk a társadalom részéről viseltetett meg nem értésből ered, ugyanakkor azért akadnak olyan tényezők is, melyek magyarázatot adhatnak arra, miért nem lehet kizárólagosan az IQ az emberi kiválóság faktora (amellett, hogy nagyon fontos).
– A magas IQ-jú férfiak kisebb eséllyel örökítik át génjeiket, illetve a magas IQ-jú nők szintén. A nők felsőoktatásban való részvétele drámaian, negyedére csökkenti a születő utódok számát azokhoz a nőkhöz képest, akik pl. középiskolai tanulmányaikat sem fejezték be:
http://tysonadams.com/2012/04/05/why-being-smart-sucks/
http://iqpersonalitygenius.blogspot.hu/2012/08/disadvantages-of-high-iq.html
– Szintén a fenti linkeken: A magas IQ-jú emberek hajlamosabbak az önpusztításra, a depresszióra és az éjjeli bagolyságra (ami a napfény hiánya miatt egészségtelen)
– Érdekes paradoxon, de aki intelligens, az könnyebben átverhető (szintén a fenti linkek a referenciák)
– A magas IQ-jú emberek inkább ateisták és inkább szocialisták
– Könnyebben hullanak el a harcmezőn:
http://veteransforcommonsense.org/2009/01/05/study-ties-high-iq-to-high-kia-rate/
http://www.limitlessmindset.com/limitless-lifestyle/494-20-notorious-problems-smart-people.html
A fenti linken továbbá kiderül, hogy:
– Rosszabb a memóriájuk
– Korreláció van az autizmus, valamint a pszichopátia és a magas IQ között
– Érdekes módon matematikában rosszabbak, mint alacsonyabb IQ-jú kortársaik, elsősorban a számolásos feladatoknál
– Hajlamosak az elmagányosodásra (ez sajnos szükségszerű hátrány), senki nem érti meg őket
– Kihasználja őket a társadalom
– Túlanalizálás, és az ebből adódó döntésképtelenség
– A magas IQ megakadályozza a kapitalizmusban való érvényesülést, a jó ötleteiket lenyúlják, és a cégek profitálnak belőlük. Emellett kifejezetten nem rendelkeznek vezetői képességekkel:
http://johnsimonds.com/2013/03/20/what-its-like-to-have-an-extremely-high-iq/
További egyéni megállapítások és beszámolók állítják róluk, hogy rendkívül rossz tanárok (nem tudják ismereteiket átadni a következő generációnak), nem figyelnek az egészségükre, könnyen lesznek súlyosan frusztráltak, rossz emberismerők:
https://www.quora.com/What-are-the-disadvantages-of-dating-highly-intelligent-men
Ezen a linken pedig további 17 ember egyéni véleménye olvasható:
http://thoughtcatalog.com/hok-leahcim/2014/09/17-people-reveal-the-disadvantages-of-being-smart/
Jómagam – és ezt nem dicsekvésből mondom – a fentiek nagy részét átéltem, és a sorolt negatív tulajdonságok nagy részével rendelkezem. Gyakran szenvedek attól, hogy környezetem nem ért meg, hogy alsóbbrendűek, voltam korábban depressziós, és valóban, még a számolásos matek sem megy :D De nem látom azokat az előnyöket, amiket te sorolsz, látom viszont azt, ahogy a társadalom viszonyul hozzájuk/hozzánk. Gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy a hasznos hülye szerepét töltik be az intelligens emberek, kiváltképp a kapitalizmusban. Akinek a munkája gyümölcsét mindig valaki más aratja le, miközben maguk pénzügyeikben a teljes csőd hullámain lovagolnak (lásd Tesla).
Mondok még egy – most kiváltképp kapitalista – példát a magas IQ-jú emberek – közöttük is leginkább a nerd-ök – pofátlan kihasználására. Először is 1-2 hete olvastam egy empirikus kutatást arról, hogy a Szilícium-völgy dolgozóinak (azaz ahol a világ legnagyobb technológiai koponyái gyűlnek össze) mintegy 30%-a önkéntelen cölibátusban él. Ehhez képest meglepő számomra, hogy létezhet olyan jelenség, hogy Tinder. A Tinder ugye egy társkereső app akarna lenni, jelenleg a legnépszerűbb, valójában azonban nem más, mint egy kúrós app, ugyanis kizárólag arra jó, hogy egyéjszakás kalandokat hajtsunk fel vele. Ezt az a tulajdonsága garantálja, hogy kizárólag a profilkép meg egy – talán 1 mondatos – leírás alapján kell a felbukkanó hölgyeket dobnunk vagy talonba tennünk, és ugyanezt teszik a nők a férfiakkal is. Magyarul a Tinder egy kibaszott nagy szexpiac, és más funkciója nincs is. Ugyanakkor tudjuk, hiszen rengetegszer foglalkoztunk már a témával ezen az oldalon, hogy pusztán kinézet alapján a nők a férfiak 80%-át átlagon alulinak találják. Magyarul a Tinder a 20%-nyi alfahímet segíti olcsón és gyorsan pinához jutni, míg a maradék 80% bizony maximum magával játszogathat. Namármost a Tinder technológiai hátterében ott rejtőzik a gigantikus tárolókapacitáson felül egy rendezési algoritmus, valamint egy kolosszális adatbázis, melyet big data-nak nevezünk, és amelyet lehetetlenség önmagában vizsgálni, hogy abból statisztikai igazságokat vonhassunk le, ezért kiváltképp okos – tehát magas IQ-jú – fiatalemberek állnak ezen algoritmusok és az adatbázis megtervezése mögött is. Kérdem én: Mirét olyan ostobák ezek a magas IQ-jú egyének, hogy ennyire maguk alatt vágják a fát? Hogy a modern dating appok által a társakeresési esélyeik gyakorlatilag a nullára redukálódnak, miután szinte mindenki kezd átállni az online társkeresésre (és az online társkeresők hagyományos amcsi változatai, az OkCupid meg a PoF sem igazán különbek)? Gyakorlatilag az egész társkereső piac kezd tendálni egy ilyen tiszta húsiac irányába, komoly intelligenciával felvértezett szakemberek dolgoznak ezek kidolgozásán, amivel közvetve kizárják a maguk fajtáját a párkeresés alól? Mi ebben a józan logika?
És hol segíti egy ilyen rendszerben a kapitalizmus az emberi kiválóság érvényesülését? Megannyi kínos kérdés. Egyáltalán, miért pont az IQ az emberi kiválóság meghatározó tényezője, miért nem lehet mondjuk a zenei intelligenciát ide sorolni? József Attila alsóbbrendű volt, mint Isaac Newton? Nekem, mint viszonylag magas IQ-jú embernek egyáltalán nem tetszik ez az IQ fétis, van egy olyan érzésem, hogy az intelligens emberek azért vannak ajnározva, mert korlátlanul rá lehet az ő kreativitásukra telepedni, őket kiszipolyozni a kapitalistáknak, élősködni a pórnépnek, miközben, aki a magas intelligenciája ellenére mégsem talál fel elegendő kényelmi opciót a proliknak és profitlehetőséget a tőkéseknek, azonnal mehet a híd alá. Hát ennyire vannak megbecsülve az intelligens emberek, nem különbül, mint az átlag csöves és mostohábban, mint a primitív emberek, mert még az alsóbbrendű szaporodási ösztöneik kiéléséhez sincs meg a joguk.
Most csak röviden válaszolok. Jók a linkjeid, az ott leírt “tünetek” jó része az én életemben is megmutatkozott, de ez nem törvényszerűség. A magas intelligencia egy lehetőség, amivel lehet élni, meg el is lehet cseszni. A sok nyomorgó, tönkrement, kihasznált, sikertelen zseni a maga intelligenciáját mindenre használta, csak épp arra nem, ami a legfontosabb lett volna önmaga számára: a maga életét jobbá tenni. Igen, nagy felelősség ez, és sokszor nehéz is, hogy sok dologért, ami másnak minden erőfeszítés nélkül működik “séró mögül”, azt nekünk ki kell alakítani. De valóban irigyeljük a középszerű életet? Cserélnénk vele?
Mióta létezik az internet, gyakorlatilag bármilyen életbeli hiányosság ledolgozására vannak receptek, csak keresni kell. Ami másnak veleszületett képessége (pl. szociális készségek), azt tudatosan is meg lehet tanulni, és sok gyakorlással jóval az átlag fölé is kerülhetsz.
“éjjeli bagolyságra (ami a napfény hiánya miatt egészségtelen)”
Nem feltétlenül egészségtelen, tudtommal a napfény csak a D-vitamin szempontjából szükséges – az pedig pótolható, nomeg persze a cirkadián-ritmus szabályozására, de azt meg pont büntetlenül át lehet verni.
Egyébként pont Szendi írt erről, hogy az éjjeli bagolyság az emberiség egy bizonyos százalékának genetikai adottság. A szívás csak az, hogy főleg ebben a káeurópai miliőben a koránkelő öregasszonyok bioritmusához van igazítva a társadalmi élet.
http://www.tenyek-tevhitek.hu/pacsirta-es-bagoly.htm
A Tinder algoritmusa tudtommal pofonegyszerű: a népszerű lányoknak a népszerű fiúkat dobálgatja fel, a kevésbé népszerűeknek meg a kevésbé népszerűeket. Amúgy meg szerintem az intelligens emberek nem feltétlenül kell, hogy kevésbé jóképűek legyenek, sőt. Ami már gond, hogy a külsejükre nem adnak, “nördös” ábrázatuk van, de nagyon hamar fel lehet őket tupírozni. Vagy szélsőségesen kövérek, vagy szélsőségesen cingárak, szemüvegesek, fogsor-rendbetétel is elég sokszor elkelne, meg némi menő ruha, a kocka benyomást keltő, “kopott póló-melegítővel” helyett. De egy férfi esetében, a legreménytelenebbeket leszámítva maximum fél év alatt külsőre szinte “álompasit” lehet varázsolni, addig egy nőnél, ha nem születtél szép arcúnak, genetikailag homokóra alakúnak, akkor az egyetlen esélyed a több tízezer-százezer dolláros koreai átalakító-szépségplasztika (érdemes képeket nézni, bányarémekből modelleket csinálnak!). Mert valljuk be, a top20%-férfiaknak ELKÖTELEZŐDÉSRE szintén csak a top20% nő elfogadható, az alfák az ez alattiakat csak meghúzzák, aztán mehetnek isten hírével.
Én éjjeli bagoly vagyok, és sokat szenvedek ettől, hogy szükségtelen kompromisszumokra kényszerülök a társadalommal. Pedig csak ilyenkor tudok alkotni, ilyenkor vagyok elememben. Képes vagyok hajnali 2-kor kimenni sétálni vagy bringázni :) Szendi pedig nagy példaképem, kiváltképp a paleo diéta tetszik. A D-vitamint pótolom tablettával (4000 UI/nap), de ne feledd, hogy a D-vitamint csak mostanában lehet kapni, 2-3 éve kizárólag vénnyel volt elérhető, tehát nemrég óta igaz, hogy a D-vitamin pótlására van lehetőség.
Suum: A teljes kommenttel kapcsolatban: A mondandóddal a pszichopátiás viselkedést emeled piedesztálra, az evolúció csúcsára.
“Az extrém magas IQ-jú emberek nem torzszülöttek, hanem az emberiség csúcsai.” – Ezzel kapcsolatosan először tisztázni kellene, hogy az egyénnek és az egész emberiségnek milyen végső célja, hivatása, küldetése van (ha van egyáltalán). Mindaddig amíg ez nem tisztázott, az idézet kijelentés lóg a levegőben.
“ezért állt meg az emberi evolúció az elmúlt öt-tízezer évben” – Nem állt meg. Az evolúció adaptációt jelent. A hivatkozott öt-tízezer év egybeesik az emberiség természeti környezettől való (részleges) elszakadásával, az épített környezet, a kultúrtáj kialakulásával. Ebből adódóan az alkalmazkodás ma már nem a természeti közeghez történik és nem is a természetesnek mondható értékekhez. Végső soron minden tapasztalható társadalmi és egyéni problémák alapja ez az egyetlen szomorú tény.
“A mondandóddal a pszichopátiás viselkedést emeled piedesztálra, az evolúció csúcsára.” – Miért is? Ezt talán el kellene magyaráznod. Épp hogy nem: az emberiség intelligenciáját, magasztos kultúra-alkotó készségét, önmaga és környezete építését emelem piedesztálra.
“először tisztázni kellene, hogy az egyénnek és az egész emberiségnek milyen végső célja, hivatása, küldetése van (ha van egyáltalán).” – Persze, hogy van. Az emberiség a földi élet csúcsa, küldetése van, hogy az ezzel járó felelősséget betöltse. Öntudatunk van, ez igenis felelősséggel jár, máskülönben miért is másztunk volna le a fáról? Kötelességünk önmagunkat és a világot fejleszteni. Ezt tanítja a Biblia is, amikor azt mondja, hogy sokasodjatok, töltsétek be a földet, hajtsátok uralmatok alá, stb.
““ezért állt meg az emberi evolúció az elmúlt öt-tízezer évben” – Nem állt meg. Az evolúció adaptációt jelent.” – Nem csak azt, fejlődést.
“A hivatkozott öt-tízezer év egybeesik az emberiség természeti környezettől való (részleges) elszakadásával, az épített környezet, a kultúrtáj kialakulásával. Ebből adódóan az alkalmazkodás ma már nem a természeti közeghez történik és nem is a természetesnek mondható értékekhez.”
Az a gond, hogy az evolúció mai iránya sem a természeti közeg, sem a civilizált közeg felé nem mutat, mert a modern elbutult és ellustult ember nem képes visszatérni a természeti rendhez, ahhoz már puhány, ugyanakkor meg olyan irányba sem fejlődik, hogy a civilizációját tovább fejlessze.
Basszus, mintha az én gondolataim, tanulmányaim írtad volna le.
Remélem, nem egy másik személyiségem jár ide a nevedben, amikor – azt hiszem – alszom.
:)
Suum: Ez a téma bővebb kifejtést igényelne.
Righeira: Kicsoda?
Én is akartam már mondani, hogy elég sajátos értelmezése kezdett kibomlani a poliamóriának Wastrel vészharangkongató megjegyzése nyomán. A poliamória a nyitott kapcsolatok egyik megnevezése. Egy ilyen viszonyrendszerben minden félnek megengedett, hogy több kötődést alakítson ki, tehát semmiképp sem kizárólag a nők igényeinek megoldását hivatott kiszolgálni. Erősen téves értelmezés, hogy a poliamória maga a női hárem. A nyitott kapcsolat szexuális értelemben kifejezetten inkább a zömmel poligám férfiaknak kedvez, mintsem a gyakrabban monogám nőknek. Ennek megfelelően én nem is sűrűn láttam még, hogy nők, főleg feministák népszerűsítették volna a poliamóriát.
Egyébként pedig ha egy férfi olyan hülye, hogy magára vállalja a “beszélő szerszám” szerepét (akármilyen kapcsolatban, kapcsolatrendszerben is), az semmiképp sem a feministák vagy a nők hibája, még akkor sem, ha esetleg tényleg akad elvétve egy-két feminista, aki (talán kifejezetten jó kis férfibosszantásként) a poliamória általa elképzelt formájáról álmodozik… – Senki ne dőljön be feministák, avagy megkeseredett, megsavanyodott singlik efféle férfiugrató hadműveletének!
Az intelligens emberek érzéketlenségéről szóló hibás sztereotípiák azért alakultak ki, mert a buta emberek nem tudnak távlatokban és nagyobb képekben gondolkodni. Pl. ha te tudod azt, hogyha megeteted az előtted álló éhező kisgyereket és ennek következtében meghal másik tíz gyerek tízezer kilóméterrel arrébb, akkor nem fogod megetetni, mert tíz élet többet ér, mint egy. Az átlag ember ebből csak annyit lát, hogy nem segítettél egy éhező kisgyereken, vagyis szívtelen, gonosz nerd vagy. Persze a valódi élethejzetek nem ennyire egyszerűek és sokszor esélyed sincs megértetni a környezeteddel a döntéseid súlyát.
Az átlag ember meg boldog tudatlanságban rombolja a kultúrát és pusztítja a bolygót, miközben kongatja a mellét, hogy ő mindent puszta rendességből és érzelemből tesz és még büszke is rá, hogy 90-es IQ-ja van, nehogy a szívtelenség halvány gyanúja is felmerüljön vele szemben.
Az inteligencia nem tesz morálisan felsőbbrendűvé. Ez az amivel a buta emberek nincsenek tisztában.
Nem csak az általad leírt végállapotok léteznek, sőt nem is ezek a legjellemzőbbek.
“Az inteligencia nem tesz morálisan felsőbbrendűvé. Ez az amivel a buta emberek nincsenek tisztában.
Nem csak az általad leírt végállapotok léteznek, sőt nem is ezek a legjellemzőbbek.”
Nem látom, hogy ezek az állítások mire reflektálnak, vagy hogyan állnak ellentmondásban azokkal, amiket írtam.
Úgy hogy fetisizáljátok az intelligenciát.
Technikailag minden amivel az ember kiemelkedik az állatvilágból az az intelligenciának köszönhető. Minden más érték (morál, valódi szeretet, empátia, felsőbb jó keresése) az összefüggések felismerésének képességéből ered. És igen, az intelligencia nem determinál semmire, csak lehetőségeket teremt az értékek felismerésére és megtartására. Viszont az intelligencia közhasznossága elvitathatatlan, hiszen a valódi problémákat mindenhol orvosok, mérnökök és tudósok oldják meg, a gazdaság és a politika csak a körítés. Az életed kényelmének 99%-a mások intellektusának az eredménye. Ez nem fetisizmus, hanem a valóság belátása.
Az iszlám vallás tetszik a feministáknak???
Tudjátok, az egy dolog, hogy létezik a magány, vagyis az állapot, hogy a férfi társtalan, és magára van utalva a párkapcsolati gondjaival. A legnagyobb probléma az, hogy mindezt egy olyan közegben kell megélnie, ahonnan mindenhonnan a szexualitás árad. Az utcán, a munkahelyen, a neten, a tévében, a filmekben. Néha olyan szituációkban is, amely során az ember nem is várná.
Állásinterjún így fogadott engem egy főiskola női HR-je: tűsarokkal ellátott hosszúszárú bőrcsizma, átlátszó harisnya, miniszoknya, alakot kiemelő kosztüm, nyakig kigombolva. Beláttam a miniszoknya alá, bár nem állt szándékomban. Észleltem a hosszú lábakat, észleltem a bugyit a szoknya alatt, észleltem a kosztüm által kiemelt karcsú alakot és észleltem a ruhán kidomborodó kebleket – méghozzá úgy, hogy nem voltam rá kíváncsi. Az asszony leült, és lassan, szinte egy perc lassúsággal keresztbe tette előttem a lábait. Csábosan mosolygott, mintha egy udvarlót fogadott volna – mintha őt pályáztam volna meg, nem egy alulfizetett könyvtárosi állást. Miközben a kérdései szigorúan szakmaiak voltak, lenyomott mellé „észrevétlenül” egy shit tesztet is.
Aki a blue pill cukorkát szopogatja, ilyenkor fellelkesül, mert azt hiszi, hogy van esélye nem csupán a munkát megkapnia, hanem egy numerához is. A red pill-es viszont tudja, hogy ez csupán egy üres nőszemély egotrippje, önmaga egójának növelése. Arról nem is beszélve, hogy nem ezért jöttem ide.
Szávai Ferenc, a Kaposvári Egyetem rektorának médiabeli meghurcolása óta tudjuk, a dress code fasizmus! :P
Mindenesetre az ízléstelen állásinterjú kapcsán eszembe jutott Richard Williamson értékítélete a modern egyetemi színvonalról.
Miszerint a mai egyetemek többsége bordély.
Végül is örülhettem neki, hogy nem csupán egy szál bugyiban és melltartóban tartotta az állásinterjút. Bár lassan ezen sem csodálkoznék…
Felőlem mindenki úgy öltözik, ahogy akar, de ostobaságnak gondolom, mikor tagadják a nyilvánvalót, hogy az öltözködésünkkel kifejezzük magunkat, hatással vagyunk másokra és üzenünk nekik. Lásd ribiséták.
Nem az a baj, hogy árad a szexualitás, hanem hogy ha hagyod, hogy hasson, akkor a kezedre csapnak, hogy “rossz kisfiú, nem nyúlhatsz hozzá”. MIközben az ösztöneidre akarnak hatni, lenéznek és megbüntetnek, ha sikerült és hallgatsz az ösztöneidre.
Ha egy férfi normális ruhában szertné látni a feleségét és a lányát, akkor elnyomó zsarnok. Ha aztán a lenge ruhás feleséget, kislányt megbámulják, beszólnak nekik, akkor azok meg mocskos férfiak.
Azért én örülök, hogy nem Texas-ban élek, ahol már divat, hogy a szülök a serdületlen gyereklányaikat is szexualizálják. (“little cowgirl”)
Azért jó tudni, hogy dekadencia szempontjából vannak Magyarországnál is rosszabb helyek. (Texas, Japán, Svédország) Bár nem vigasztal…
Engem igen. Nyafogunk sokat, de azért Magyarország nagyon sok szempontból még mindig a legélhetőbb országok egyike.
Feminista alapállás?
„Tudjátok, az egy dolog, hogy létezik a magány, vagyis az állapot, hogy a férfi társtalan, és magára van utalva a párkapcsolati gondjaival. A legnagyobb probléma az, hogy mindezt egy olyan közegben kell megélnie, ahonnan mindenhonnan a szexualitás árad. Az utcán, a munkahelyen, a neten, a tévében, a filmekben. Néha olyan szituációkban is, amely során az ember nem is várná.”
Na, végre egyetértünk :-D
Talán a magány szót felejteném el és csak a társtalant használnám. Szerintem a legtöbb nőt sokkal jobban megviseli a társtalanság és ők ebből kifolyólag sokkal magányosabbnak érezhetik magukat, mint a férfiak.(bár az elvált-egyedül lévő anyák úgy tűnik egész jól elvannak). A férfiaknál abból adódik a frusztráció, hogyha nincs nőd, akkor lúzer vagy, miközben, ha ez az „elvárás” nem lenne ilyen erős, akkor simán megelégednénk időként a kurvákkal is :-D
Egyébként én is találkoztam már hasonlóan öltözködő HR-sel, „csorgott” is a nyálam :-D
Szerintem az elvárás mindkét nem felé irányul: akkor vagy értékes tagja a társadalomnak, ha teszel érte- legelőször is segítesz fenntartani a népességet. Akkor vagy értékes tagja a nemednek, ha kellesz a másik nemnek- egynek legalább.
Ez nőkkel szemben pont olyan elvárás, mint férfiakkal szemben, és szerintem teljesen jogos, még ha ez így nem is politikailag korrekt… Régen az agglegény pont olyan nevetséges figura volt, mint az öreglány, és igazából itt a Nyugat- Balkánon szerencsére még mindig furcsaságszámba megy, ha egy férfinak vagy nőnek 40-50 éves korában se házastársa, se gyereke.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez így helytálló megállapítás, mert azelőtt is többféle okát, formáját különböztették meg az agglegénységnek, mi több nem igazán volt jellemző azelőtt, hogy a társadalom haszontalan tagjának vagy lúzernek nézték volna az agglegényeket, hanem inkább afféle “MGTOW”-nak tekintették, akit még egy nőnek sem sikerült megszédítenie és megrendszabályoznia úgy, hogy házasságra adja a fejét. Sőt a magabiztos, saját lábán is elélő agglegény állandó vágytárgya volt a házasodni akaró nőknek. Mondták is gyakorta: “Okos férfi 35 éves kora előtt nem házasodik”.
Háát, nemtom,,, faluhelyt biztosan nem volt becsülete annak, akinek nem jutott ember vagy asszony…
Az “agglegény” fogalma korántsem azt jelenti, hogy nem jutott neki semmilyen nő, hanem jobbára inkább azt, hogy nem akart senkivel sem megházasodni… Támadt egy ötletem: az “agglegény” fogalmának helyes megközelítéséhez jobb híján esetleg nézd újra a “Nagy Ő” (the bechelor (!)) című reality showt… :) A műsor nem is hazai licenc, szóval ez jelentheti egyben azt is, hogy számos kultúrkör hasonlóan viszonyul(t) az agglegénység kérdéséhez.
Hogy a manapság egyre jobban elpapucsosodó férfiak miféle személyes kudarcokat magyaráznak bele az egyedüllétük problémájába, ha kell, ha nem, az már egy másik történet. – A nőknek már megint sokkal-sokkal jobb a kommunikációja; ők bezzeg könnyen megmagyarázzák, hogy nem azért vannak egyedül, mert senkinek sem kellettek úgy igazán, hanem mert ez az ő úri(női) “singli” kedvük; tehát a magányuk nem a külvilág rájuk nézve negatív értékítéletéből ered, hanem a saját öntudatos, kényes döntésükből – és ezt elég hitelesen tudja mantrázni még a legrondább és legkiállhatatlanabb szingli boszorka is… Hogy mennyire magasra tették a lécet és hogy miért is, az meg egy újabb különálló, sokoldalas fejezet ebben a történetben…
Ha az a kérdés, hogy “jut-e, vagy nem jut” valakinek nő(férfi)…akkor ez mitől PÁRVÁLASZTÁS…??? :))) Akkor ez így csak egy “határidős program” (a külvilág felé) ami ki lett pipálva….??!! :))
Kevered az agglegényt a részegmatyi intézményével. Ez utóbbi segély előtt egy üvegért felássa a kertet. Az a titka, hogy meló előtt egy decit sem szabad önteni, mert utánna már megette a fene.
“Állásinterjún így fogadott engem a Kodolányi János Főiskola női HR-je: tűsarokkal ellátott hosszúszárú bőrcsizma, átlátszó harisnya, miniszoknya, alakot kiemelő kosztüm, nyakig kigombolva.”
Szopás mennyi?
Ne hagyják magukat se a nők, sem a férfiak zavarba hozni azzal a kérdéssel, hogy “miért vagy egyedül?” Az legyen a válasz: “még nem jött a szerelem” (“még nem jött az a bizonyos szikra”..vagy valami ilyesmi…:) ) És nagyon hamar fog kiderülni, hogy aki kérdezett az sem az “igazit”(?) találta meg, csak piszkosul nem szeretett egyedül lenni… :)))
Szóval ha BÁRMI ÁRON akar valaki társat, vagy “szigorú feltételekkel”…azért ez kettő…!!
De jó, hogy kb. két hét után visszatértek a meghatározó kommentelők. Nekem úgy tűnik ti már néhányan ismeritek egymást, személyesen találkoztatok már? Összehoztatok már élőben is egy csevegős-sörözős antifeminista, vagy anélküli, duma partit, vagy tervezitek?Szerintem kéne.
Kedves Mikrobi!
„Ott vontam párhuzamot a kapitalizmus és a PUA téma között, hogy te ebben is abból indulsz ki, hogy léteznie kell valamifajta igazságos egyenlőségnek, és minden embernek nagyjából egyenlően kéne részesednie a javakból. Mindenkinek járna valamilyen szintű jólét, minden férfinak járna legalább egy nő. Ez egy hitrendszer, de ezt itt többen nem osztják, én sem.”
Bár tisztellek, már csak azért is, mert eddig talán te vagy az egyetlen, aki valamiféle élhető kapitalizmus-modellt felvázolt a Férfihangon, de most meg kell kérjelek rá…
…hagyd abba a rágalmazást!
Hogy a gyengébb szövegértésűek is megértsék, megy vastag betűvel: nem vagyok a Tökéletes Egyenlőség híve, vagyis nem vagyok kommunista!
Nemrégiben AlterEgo-t és Deansdale-t is sikerült lekommunistáznia néhány hithű vérkapitalistának. (Sőt, Reina rablónak lett nyilvánítva!) Elég kemény vita ment arról itt is a Férfihangon, meg Deansdale privát blogján, mennyire megfelelő alternatíva a tőkés rendszer a jelenlegi globális problémákra. És sajnos, ahogy a vitáknál lenni szokás, megjelent egymás jelzőkkel való ellátása. Hozzáteszem: én sem voltam sok esetben úriember. Mindegy, most keressük egymás között komcsit, csak nehogy úgy járjunk, mint Prónay Pál, aki miután felkötött egy tanárnőt „komcsiság” miatt, megtudta, hogy akit felakasztott, nem is volt komcsi, megvonta a vállát, és azt mondta: „Sorry!”
Mielőtt folytatnám a mondókámat, szeretnék megkérni mindenkit: fejezzük be ezt a játékot!
„léteznie kell valamifajta igazságos egyenlőségnek”
Amit feltételezek, az kétfajta egyenlőség: az Isten előtti egyenlőség és a jog előtti egyenlőség. Az előbbi azt jelenti, hogy mindannyian az Úr teremtményei vagyunk, a második pedig azt, hogy aki elkövet egy bűntettet, az mindegy, melyik társadalmi osztályba tartozik, kapja meg a méltó büntetését. (Vagyis pl. ne legyen külön bírósági elbírálása egy gyilkosságnak, ha azt egy egyszerű munkásember vagy egy milliomos követi el.)
Ennyi.
Magam is hiszem, hogy van egy Hierarchia, ami volt, van és lesz is a társadalmakban. Sőt, magam azt tartom kívánatosnak, hogy legyen egy normálisan funkcionáló Hierarchia, amihez tudunk igazodni. A Tökéletes Egyenlőségben nem hiszek.
„és minden embernek nagyjából egyenlően kéne részesednie a javakból.”
Én ilyet nem mondtam, és ne is ad a számba, ha megkérlek! Magam is tisztában vagyok vele, hogy gazdasági és társadalmi egyenlőség nem lesz soha, s nem is lenne üdvös. Mao elnök kísérletezett vele Kínában, meg Pol Pot Kambodzsában. Tudjuk, undorító katasztrófa lett a vége.
„Ez egy hitrendszer, de ezt itt többen nem osztják, én sem.”
És én sem.
Amit megkövetelek, az a minimális szolidaritás. Például…
„Mindenkinek járna valamilyen szintű jólét”
Nem, mindenkinek járna, hogy esély adatasson neki, hogy saját képességei által elérje ezt a jólétet.
„minden férfinak járna legalább egy nő.”
Nem, mindenkinek járna, hogy esély adasson neki, hogy kialakíthasson egy boldog párkapcsolatot. Mondjuk, ha párkapcsolati problémái vannak, akkor megkapja a megfelelő segítséget PUA, lelki tanácsadás és ilyenek formájában. Természetesen a nőért küzdjön meg maga.
Itt arról van szó, hogy az esély megadasson neki. Az esély.
A másik meg az, hogy egy minimális szolidaritás azért jó lenne, ha meglenne. Hogy azért mondjuk, ne hagyjunk embereket megdögleni az utcán.
„Ez eredezhet a kereszténységből (mindenkit Isten teremtett a saját képmására)”
Igen, keresztény vagyok. Katolikus. Ezért ki lehet gúnyolni, de én felvállalom: keresztény vagyok, katolikus vagyok. Ehhez tartozik egyfajta idealizmus, amit egyesek megvetően „naívság”-nak bélyegeznek. Sajnálom, Mikrobi, nem vagyok ateista!
„Én a második nézet híve vagyok, mégpedig azért, mert ez ösztönöz fejlődésre.”
Ott érvényesíted a focidrukker logikádat, ahol akarod. Fradi vagy Vasas? Kapitalizmus Kapitány vagy Szocializmus Kapitány oldalán harcolsz az emberiség felemelkedéséért? Mélységesen leszarom. Mind a kommunisták, mind a vadkapitalisták alternatívája nekem ellenszenves. A kommunistáké, akik minden gazdagot ledarálnának irigységükben, és a vadkapitalistáké, akik minden szegény ledarálnának félelmükben.
Magam nem vagyok kommunista (a „kedves” lekomcsizásod ellenére sem), sőt szocialista sem. Egy emberségesen működő kapitalista szisztéma híve vagyok. Több féle módon lehet működtetni egy kapitalista modellt; a betegesen működtetett kapitalista modellnek nem vagyok a híve. Ennyi. Abban hiszek, amiben pl. Deansdale:
http://deansdale.blog.hu/2016/02/07/kapitalizmus_vs_kozeposztaly
“Családos MGTOW”.
A tiszta MGTOW életmód kizárja a házasságot és a családot. Aki házas, és családos, az már nem MGTOW. Mindegy, majd Wastrel elmondja 1001-jére is, hogy mi az MGTOW. :(
>mennyire megfelelő alternatíva a tőkés rendszer a jelenlegi globális problémákra
Akkor en is megkerlek, hogy ne ragalmazz, ugyanis nem ezt mondtam (marmint Dean blogjan, itt meg errol nem beszeltem). Kapitalizmus alatt nem azt ertem, amit Marx, Mao, vagy a frankfurti iskola tetszoleges modern hive, hanem a NAP kovetkezetes betartasat, meg a kogazdagokkal szemben is.
>Nem, mindenkinek járna, hogy esély adatasson neki, hogy saját képességei által elérje ezt a jólétet.
Ezzel hihetetlen melysegesen egyetertek.
>Mind a kommunisták, mind a vadkapitalisták alternatívája nekem ellenszenves
En “szelidkapitalista” vagyok. :D
Kedves Pash Cutter!
Nem írtam le olyat, hogy Tökéletes Egyenlőség, sem olyat, hogy kommunizmus! Nem tudom korábban kivel, hol és miről vitáztatok, így azt sem tudom, hogy téged lekommunistáztak. Így én is megkérlek, hogy fejezd be a rágalmazásomat, és hogy olyasmik ellen érveljél, amit le sem írtam. Én is befejezem a veled való kommunikációmat, mert nem célom, hogy érzelmi alapú vitatkozással vezessem le az indulataimat. Az előző hozzászólásomban az “igazságosság” kétféle értelmezését fejtegettem, elméleti szempontból, és azért mert éppen ez foglalkoztat. Így kapcsolódtam be a vitátokba DennisVT-vel.
A “családos MGTOW”-ért tudtam, hogy megkapom a magamét, de nem tudok jobb kifejezést arra, amikor igyekszem kicsatlakozni a társadalmi játszmákból, nem hajtok mások elfogadásáért, és a női csábítástól és manipulációtól is igyekszem magam függetleníteni. Emellett nagyon megválogatom a férfi barátaimat is, és tőlük sem akarok függeni. De megvannak az érzelmi és szexuális szükségleteim, emiatt élek párkapcsolatban, és tiszteletben tartom a párom szükségleteit is. Ez az a függőség, amit tudatosan vállalok, de nem is hiszek a függetlenségben. Emberi alaptermészet, hogy függünk.
A több férfi különböző célokra való tartásához:
http://velvet.hu/elet/2016/02/10/luxusutak_es_millios_ruhatar_ilyen_a_kitartott_egyetemistak_elete/
“A statisztikák szerint egyébként Nagy-Britanniában az elmúlt évben 40 százalékkal nőtt a magukat szponzoráltató egyetemisták vagy főiskolások száma, így nagyjából 250 ezer diák él így.”
Ugye ennek 99%a nő.
“A statisztikák szerint egyébként Nagy-Britanniában az elmúlt évben 40 százalékkal nőtt a magukat szponzoráltató egyetemisták vagy főiskolások száma, így nagyjából 250 ezer diák él így.”
Ugye ennek 99%a nő.
A főiskolás és egyetemista lányok óriási pénzügyi és gazdasági problémát jelentenek, mert vagy nem végeznek 30-35 éves korukig rendes munkát, vagy a férfiak kereseti lehetőségeit korlátozzák, mindeközben egyre kevésbé vállalnak gyereket.
Arról sem esik szó, hogy az anyagilag motivált fiatal nő-idős férfi és pénzsóvár nő-gazdag férfi felállás a férfiak középkorúaknál fiatalabb korcsoportjait érinti a legrosszabbul, akiknek el kell tűrniük a nők folyamatosan izgató jelenlétét a kielégülés legcsekélyebb reménye nélkül.
A megoldás egyszerű: csökkenteni kell a felsőoktatásban a nők arányát. (Mielőtt valamelyik hozzászóló megjegyezné, hogy folyvást acsargó, kispöcsű hufnágelisták zaklatják és verbálisan bántalmazzák a jobbra érdemes nőnemet, elárulom, hogy maga a koncepció a nők érdekét is szolgálja, mi több részletesen kifejtve Deansdale blogján is megjelenik.)
“Ezek nem egy hivatásos prostituált szavai, hanem egy 22 éves, PR és marketing szakos brit egyetemistáé, aki álltja, ő bizony nem űzi az ősi mesterséget. Csupán szerzett magának pár támogatót, hogy amíg tanul, ne kelljen nélkülöznie. (A havi összeg egyébként forintban kb. 380 ezer forint)”
Hát persze, én meg nagyon naiv és nagyon vidéki vagyok, most jöttem a 06:20-as bolygóközi járattal a Marsról és mindent elhiszek, amit mondanak nekem… – No, tisztázzuk ez nem háremtartás, hanem a legközönségesebb kurválkodás… és ezen mit sem változtat, hogy egyetemre költi vagy éppen a Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai Szerzetesrend-nek adományozza a bevételét…
Gondolom, ezt egy női magazin (l)olvasói be is veszik, elvégre miért is ne lehetne ilyen a világ… és marha jót is tesznek az ilyen tündérmesés bulvárcikkek, mert így még több önmagával és a férfinemmel elégedetlen nő lesz előbb-utóbb a világban, akik mind-mind azon háborognak majd, hogy őket bezzeg mindig csak megdugni akarják a szemét férfiak azért a kevéske lóvéért, hát “hová lettek a tisztességes szponzorok”? :)
Ez is idevág: http://m.portfolio.hu/short/kizarta_vegrendeletebol_a_92_eves_milliardos_az_exet.4.226902.html
https://www.youtube.com/watch?v=W8aeS8cW1Ac
Hogy néz ki az a korcs majom, fujbazmeg.
A portfoliós cikkhez.
‘Ráadásul nemcsak végrendeletében szabadult meg a milliárdos exbarátnőjétől, de még egészségügyi ügynöki pozíciójából is felmentette a hölgyet. Manuela természetesen jogi útra vitte a dolgot, azt szeretné ugyanis, ha visszakapná egészségügyi dolgozói státuszát Redstone-tól, mellyel lényegében ő hozná meg a szükséges egészségügyi döntéseket abban az esetben, ha a médiamogul már nem lenne erre képes.’
Egészségügyi ügynöki pozíció? Mi a túró lehet az? Kurva ápolónőnek álcázva? Szép pár egyébként, főleg a két “ápolónő” egy fotón. A két nő valószínűleg jobban nézett ki normális állapotban. De a fialaító műtétek után elmodnhatják, plasztikbotoxok lettek, követendő példák minden nő számára.
A velvetes cikkhez. Számomra ez e rész a legmegdöbbentőbb. ‘Múlt héten Gordon Ramsey egyik éttermében ettem egy méregdrága vacsorát” – büszkélkedik. „6000 fontért (2,3 millió forint) vettem magamnak Versace cuccokat a Harrods-ban, jövő hónapban pedig Velencébe utazom. Természetesen mindig öt csillagos szállodában lakom.’ A lány vélhetően diplomás angol, leendő értelmiségi, vagy ha nem, egy elméletileg egyetemet végzett ember. Tehát ennyit ér a diploma. Bizonyára okosabb emberek is tanulnak abban a Britanniában. Mire való a papír, ugyebár.
A korrekt nő válasza:
ulomenen,
“középosztálybeli, fehér, heteroszexuális, cisznemű, éptestű, neurotipikus, keresztény, hagyományos családban élő férfi” vagyok,
Ettől a “cisznemű”-től alig észrevehetően, de megrándult a szám széle… :)
Ez az Antoni Rita baromsága volt. Teljesen értelmetlen.
Minek kell a normál és többségi nemi identitásra külön kifejezést gyártani? Ennyi erővel lehetne mondjuk a nem siketekre, a nem rokkantakra, a nem elhízottakra (vagy az az éptestű?) stb is kitalálni valamit.
A cisgender természetesen nem Antoni Rita találmánya. Már a feltételezés is furcsa, nem hiszem, hogy papagájszerepnél többet tudna.
Ha nem tudtad volna, a cisznemű azt jelenti, hogy a tapasztalt neme egyezik a születésekor hozzárendelt nemmel. Csak kérdezz nyugodtan, SJW-normális ember fordításból perfekt vagyok.
Ő terjesztette el idehaza, értsd az ő kiszólása kapott kirívóan ostoba mivolta miatt erőteljes sajtóvisszhangot.
Ja, és az éptestű kirekesztő, ha nem tudtad volna. A kövér újbeszél neve az ívelt (curvy), a nem rokkant meg nyilvánvalóan kiváltságos helyzetű elnyomó.
nini, téged is látni szökőévben :) a blöki meg egyenesen fénnyé csóválta a farkát.
még jó lenne, ha a többi csellengő is előbukkanna.
Naooo, Koriander,
köszönöm a kedves szavakat, illetve a gif-et. :)
Aranyos a szökőévi megjegyzés. Néha azért benéztem ide, kicsit olvasgattam is. Látom, sok új kommentelő és szerző van, és sok kedves régi tagot nem látok. Pl. Deansdale nem jár már erre?
Szilveszterkor is benéztem és azt láttam, hogy az oldal nem található, lejárt valami szerződés. Kicsit meg is ijedtem, egy pillanatra talán már meg is gyászoltam az oldalt, de szerencsére másnap kiderült, hogy minden megy tovább. :)
Jó megint itt lenni. <3
igen, volt egy kis feszkó nyáron, végül senki nem győzött, de Deansdalenek elege lett és most “Lenin in exile”- ozik a blogján.
Hát igen, a cisznemű-transznemű pár eleve kultúrmarxista terminológia: szavak szintjén azt akarja sugallni, hogy teljesen normális dolog, hogy más neműnek képzeli magát, mint ami. A parasztember is tudta, hogy időnként az állatvilágban is születnek torzszülöttek, a népi tapasztalat látott kétfejű disznót, vagy három lábú csirkét, de nagyon is tudta, hogy ez nem normális, hanem degeneráció. Sajnálta őket, de esze ágában nem volt egyértékű alternatívának nevezni azt.
Ugyanígy, azok az emberek, akik homoszexuálisok, transzszexuálisok, stb., nem az emberi nemiség egy erkölcsileg egyenértékű, legitim alternatíváját képviselik, hanem szimplán szerencsétlen torzszülöttek. Igen, sajnálatra méltóak, hiszen ha lehámozzuk az SJW-propagandát, ők is biztos szívesebben születtek volna normális embernek, ám amint egyenértékű alternatívának szeretnék kikövetelni a maguk minőségét, határozottan el kell utasítanunk.
Shenpent idézem a blog.hu-ról:
“- Mi, konzervatívok, alapvetően adunk arra, hogy úriemberek legyünk. Nem verünk buzit, alapvetően azért, mert senkit sem verünk, aki nem ver minket, és nem is szólunk be primitív, prosztó, sértő dolgokat. Ellenszenvünket, idegenkedésünket hidegen udvarias, formális távolságtartással fejezzük ki, úriember és nem barbár módjára. Képesek vagyunk kultúrember módjára üzletet kötni látványosan meleg webdizájnerrel, miközben kimért, hűvös udvariasságunk azért jelzi, hogy kapcsolatunk tisztán üzleti és nem annyira baráti. A legtöbb meleg ezt elfogadja. Nem kötelező mindenkinek egymással haverkodnia. Képesek vagyunk egy partyn néhány udvarias semmiségről csevegni, de azért kissé átjön az erőltettség, na.
– Nem fogadjuk el a pl. amerikai baloldal “heteronormativitás-kritikáját”. Türelmünk nem jelenti a normativitás feladását. Toleranciánk addig terjed, hogy elfogadjuk, és tiszteljük, kissé sajnáljuk is, hogy a másik ember genetikailag sérült, nem normális. Nem normalitásáért nem bántjuk, elfogadjuk. De NEM tekintjük ezt normálisnak. Hasonló ez ahhoz, hogy a vakon, bénán, Down kórosan született emberrel nem vagyunk tahók, együttérzők vagyunk. De soha, soha nem mondjuk azt, hogy tök ugyanannyira jó dolog mondjuk látónak vagy vaknak lenni. Nem, nem ugyanannyira jó. Látónak jobb. Hasonlóan, toleráljuk a meleget, de sérültnek, szerencsétlennek tekintjük, nem ugyanolyan jónak. Úgy vagyunk vele, hogy “szegény ember neki ez a keresztje” nem úgy hogy “hát nem mindegy, hogy kinek melyik nem jön be?” Nem, nem mindegy, mert azért abból indulunk ki, hogy akárki akármennyit kufircol is akárkivel, azért jó az, ha a végén a kufircolást gyerekcsinálásra is használja. A szigorúan, elszántan gyermektelen heterókkal is úgy vagyunk, hogy szegény emberek, sajnálatot érdemelnek. Mert azért az a normális, ha az ember legalábbis nyitva hagyja maga számára a jövőbeli gyermekvállalás lehetőségét. Többnyire mi heterók is azért az élvezet kedvéért kufircolunk, de azért minden egyéjszakás kalandunk magában hordozza és ígéri a családalapítás, gyerekvállalás lehetőségét. Ez nem mindegy.
– Sajnos van egy olyan ellentét, hogy a Gay Pride dolgok nem toleranciát _kérnek_, hanem az egyenlőtlen presztízs, nézet, riszpekt megszüntetését _követelik_. Mi, konzervatívok normálisnak tartjuk, hogy van egy társadalmi presztízshierarchia: a hajléktalan kevésbé menő, mint a fotómodell. Amíg a melegek nem képesek egy kis alázatra – némi egyenlőtlenség elfogadására, szóval amíg nem sapkát levéve kérő Tiborc jobbágyként kérik a türelmet, addig nehéz elfogadni őket. Márpedig sajnos a meleg kultúrára pont jellemző a nagy egó, a büszkeség, a gőg: ezt soha nem fogják tenni. Ők soha egy mákszemnyi egyenlőtlen tiszteletet, presztízst, másodrendűséget nem fogadnak el! Márpedig mi pontosan ezt tartjuk az egyetlen normális tárgyalási pozíciónak: mi vagyunk fent, ti lent: kérjetek, alázatosan, ne követeljetek, és akkor megszánunk titeket, mert a mi szívünk se kőből van és nincs tele gyűlölettel: csak fenn akarjuk tartani a hierarchiát, hogy ami normális, feljebb van, mint ami eltérő, deviáns. Nekünk ez a normális. De mivel ez lehetetlen, innen kezdve ez a társadalmi feszültség, ellentét forrása. Nyugati országok behódoltak – nálunk szerintem még sokáig lesznek dühös ellentüntetők.
Ez a két szélsőség elminimálása, a bunkóké és a heteronormativitás tagadóié.”
Igen, a “comfortable is his/her skin” teljesen agyament kifejezés. Igenis nem normális dolog, ha valaki úgy érzi, más testben, más neműként érzi magát, mint aminek született. Lassan a homoszexualitás genetikai meghatározottsága is kezd megdőlni, hiszen egypetéjű ikrek esetén, ha az egyik homoszexuális, a másiknak is annak kéne lenni, de ez csak az esetek kb. 30 %-ában van így.
Kellően degenerált még a “genderfluid” is, aki hol nőnek, hol férfinak érzi magát.
Én is sajnálom ezeket a szerencsétleneket, épp elég csapás nekik, hogy olyanok, amilyenek, de azt nem bírom, amikor tarkabarka paradicsommadárként, feltűnően, zavaróan öltözködnek és viselkednek.
Ha megfeszülnek, akkor sem lesz normális az, amit képviselnek, ezt el kell, hogy fogadják.
South Park – The Cissy
http://www.sadanduseless.com/2016/01/weird-mens-fashion/
Antoni Ritától van az idézet (meg akiktől vette), és az egész megfogalmazása zseniális az írásában: ahogy ezeket a tulajdonságokat egy elnyomó, élősködő embertípus képével kapcsolja össze, aki csak kárára van más embereknek és a úgy általában a világnak.
Egyenlőség:
https://youtu.be/XM-HJT8_esM
– Mi az?!! Egy hetero fehér férfi?
– Az nem lehet, az összeset megöltük.”
– ” Ez a lány nem szokott hozzá, hogy egy férfi ellentmondjon neki!”
– És mit fog csinálni, letartóztat?
– Nos, valójában, igen. 20 év börtön jár egy nő meghazudtolásáért”
Úgy könnyű megjegyezni…
http://businessandcafe.blog.hu/2016/04/03/gyorstalpalo_a_modern_ferfi_es_az_udvariassag
A legjobb és hosszútávon leghatékonyabb megoldás: hagyni a nőket, udvarlást, párkapcsolatokat a jó büdös picsába, mert feleannyit se érnek, mint amennyi kínlódás van velük. Az emberek döntő többsége, legyen bár férfi és nő, nem a boldogságot kapja tőle, hanem csak az idegbajt és a lelki sérüléseket. Minél több kapcsolata volt, annál többet. A vége az, hogy elpisált rengeteg időt, energiát és pénzt olyasmire, ami sohase térül meg, és mindezt fordíthatta volna hasznosabb dolgokra is.
Egyszerűen élvezni kell az életet, és úgy élni, ahogy NEKED jó – nem pedig állandó megfelelési kényszerben, folyton valaki máshoz igazodva. Van a párkapcsolatokon kívül kismillió dolog, ami legalább annyira élvezetes, sőt, még hasznosabb is. Meg kell ezeket találni, és akkor a nőnek senki fölött nem lesz hatalma. Ha meg pina kell, ott a hivatásos.