Dán miniszter: nincs szó a valódi problémákról

Dánia új oktatásért és egyenlőségért felelős minisztere, Ellen Trane Nørby szerint a nők és a férfiak egyenlőségével kapcsolatos vita elitistává vált, csak pár témáról van szó, miközben a valódi kihívások kívül esnek a párbeszéd látóterén.

“Lehet folytatni a vitát a kvótákról és az elkülönített apasági szabadságról az örökkévalóságig. Én azonban szeretnék olyan témákat felvetni, amikről kevés szó esik és valódi kihívásokat jelentenek” – mondta az Altinget-nek adott interjúban a miniszter.

Hangsúlyozta, hogy természetesen mindenki arról beszél, amiről szeretne, ugyanakkor a feministák manapság gyakran olyan sértő és hisztérikus hangnemet ütnek meg, ami sokakban negatív benyomást kelt és elriaszt attól, hogy ezzel a témával foglalkozzanak.

“Én csak azt tudom mondani, hogy ha a férfiak és a nők egyenlőségével kapcsolatos vita kizárólag a vállalatvezetői kvótáról szól, akkor az emberek nagy része nem fog érdeklődni ez iránt, hiszen nem érinti őket.” – mondta.

“Nagy szükség van arra, hogy ne csak olyan témákkal foglalkozzunk amikről eddig mindig is szó volt, hanem figyeljünk azokra a területekre, ahol alapvető, fontos tennivalók vannak. Egyáltalán nem hasznos a nemek egyenlőségének középpontjába a női vezetők kvótáit állítani, miközben valójában ez a vita a szabadságról és a jogokról szól. A nőknek is és a férfiaknak is az alapvető szabadságjogaikról.”

A férfiak és a fiúk egyenlősége – ez az egyik terület szerinte, amire sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint az elkülönített apasági szabadságra vagy a top munkák női kvótáira.

“Ezért az előző kormány által elfogadott költségvetést a kormány megújította, így a párkapcsolaton belüli erőszak elleni erőfeszítés immár a bántalmazott férfiakra is összpontosít. Ezért most létre kell hozni menedékházakat a férfiak számára, ahol lehetőségük van arra, hogy a gyermekeikkel együtt védelmet kapjanak.

Gyakran beszélünk arról a 30 ezer nőről, akik ki vannak szolgáltatva a párkapcsolaton belüli erőszaknak. Nekik lehetőségük van arra, hogy védelmet kapjanak a gyermekeikkel együtt. De ugyanakkor van 10 ezer férfi, akit ugyancsak bántalmaz a partnere. Ez nagyon sok férfi, akikről egyszerűen nincs szó, pedig egy bántalmazott férfinak éppúgy joga van ahhoz, hogy a gyermekeivel legyen, mint egy nőnek, aki beköltözik a menedékházba.”

Rámutatott arra is, hogy ez éppolyan romboló hatással lehet a férfiakra nézve, mint a nőkre.

“A férfiak egy részének talán még nehezebb is lehet, mint a nőknek, mivel ellentmond a férfias természetnek az ha valakit ver a felesége. Azt látjuk, hogy a párkapcsolaton belüli erőszak férfiáldozatainak egy része nagyon súlyos mentális problémákkal küzd. Mi nem gondoskodtunk róluk jól.”

A miniszter szeme előtt van az is, hogy az apáknak lehetőségük legyen, teljes és egyenlő részeseivé válni gyermekeik életének. Elmondta, hogy létrehoztak munkacsoportokat, amelyek az anyák, illetve az apák felé irányuló nyilvános kommunikációt vizsgálják.

“Például, mint a fogászat, az iskolakezdés vagy a gyermekfelügyelet. Következetesen az anya felé kommunikálnak, annak ellenére, hogy sok esetben az apa éppolyan fontos szerepet tölt be. Így fontos információk nem jutnak el az apához. Ennek orvoslása egy fontos feladat lesz a következő években.”

A miniszter elismeri, hogy ezen változtatni technikailag nem lesz egyszerű a számítógépes rendszerek miatt, de felhívta a figyelmet arra, hogy néhány esetben már az Egyenlő Bánásmód Hatóság is kritizálta a helyi hatóságokat.

“Ők csak egy szülőnek küldtek üzenetet, mivel a törvény szerint elég az egyiket értesíteniük. De ennek nem kellene azt jelentenie, hogy automatikusan az anyát értesítik.”

“Egy másik nagy kihívása az egyenlőségnek az, hogy sok fiú nem kap megfelelő oktatást, részben azért, mert elvesztik a tanuláshoz való kedvüket az általános iskolában.

Ez olyasmi, amit nagyon komolyan kell vennünk. Ha biztosítani szeretnénk azt, hogy a gyerekek és a fiatalok egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek, akkor oda kell figyelnünk arra, hogy több fiú esik ki idő előtt az oktatási rendszerből, mint lány. Ezért olyan kezdeményezésekre van szükség, amelyek azt célozzák, hogy a fiúk iskolázottsági szintje emelkedjen. De ugyancsak oda kell figyelni azokra a lányokra, akik boldogtalanok.”

Ellen Trane Nørby szerint nem sok értelme van a férfiak és a nők bérkülönbségéről és a munkahelyi nemi szegregációról beszélni anélkül, hogy figyelembe vennék, ez is a nemileg szegregált képzési választások következménye.

Ezért bejelentett egy új kezdeményezést, melynek célja, hogy feltérképezze az oktatási intézmények szerepét. Így jobban biztosítható, hogy a fiatalok olyan irányba induljanak el, amilyenbe szeretnének – nemtől függetlenül.

“Vegyünk példának egy férfit, aki óvodapedagógus szeretne lenni. Vagy azt a lányt, aki megnyerte a fémipari tanulás díját. Egy fiatal karrierrel kapcsolatos vágyait nem az határozza meg, hogy Luke vagy Line a neve. Néha nehéz lehet szakítani a rájuk osztott szerepekkel. De muszáj választani, hogy mit szeretnél csinálni az életed hátralevő részében. És azt láthatjuk, hogy amit választasz az el van látva azzal a címkével, hogy te azt fiúként, vagy lányként választod.”

Mint miniszter, hallotta a szocialisták szemrehányását, amiatt, hogy a kormány nem tervez bevezetni női kvótát és elkülönített apasági szabadságot.

“Az én reakcióm őszintén szólva: Elnézést! Ti voltatok négy évig hatalmon. Ha ez annyira égető kérdés, tudtatok volna tenni valamit. Én sokkal inkább azokra a területekre szeretnék összpontosítani, ahol valóban van tennivaló.”

Az iskolából kieső fiúk, a diszkriminált apák és a bántalmazott férfiak helyzete mellett, szerinte valódi kihívást jelent még nagyon sok bevándorló lány helyzete is, akik a nagyon erős társadalmi kontroll miatt nem rendelkeznek szabadságjogokkal.

“Számomra a nemek egyenlőségével foglalkozni azt jelenti, hogy foglalkozni mindannyiunkkal. Ez alapvetően a mi szabadságjogainkról szól és arról, hogy lehetőségünk legyen elérni azt a célt, amit a tehetségünk biztosít számunkra. Függetlenül attól, hogy valaki férfi vagy nő.” – mondta Ellen Trane Nørby.