Kezdhetnénk azzal, hogy definiáljuk az alfaság fogalmát. Jelen cikkben Roissy megközelítését vesszük alapul: „Egy férfi értékének az igazi, alapvető fokmérője az, hogy mennyire képes vonzani a nőket.” A következőkben tehát az alfaságra kizárólag úgy tekintünk, mint a férfi vonzerejének fokmérőjére.
Folytassuk oly módon, hogy megvizsgáljuk, mi változott az elmúlt sok ezer év során az alapkérdés vonatkozásában. Az elsősorban vadászattal foglalkozó ősközösségi társadalmakban kiemelt jelentőséggel bírtak a fizikai adottságok. A férfiak sikere a gyorsaságukban, ügyességükben, testi erejükben rejlett. A nők – hipergám ösztönüktől vezérelve – az erős, fizikailag jól fejlett férfiakhoz vonzódtak. (Egy olyan világról beszélünk, ahol a funkcionalitás a döntő. Nincs l’art pour l’art művészet. Az eszközök kidolgozottsága kizárólag a használattól függ. Még a barlangrajzok is a vadászat sikerességét hivatottak szolgálni. Ebben az egyszerű világban a női ösztönök meglehetősen pontosan jelezték a férfi életképességét.)
Nem nehéz belátni, hogy a XXI. században a Föld civilizált szegmenseiben a férfiak túlélőképességét tekintve már nem sok szerepet játszanak a fizikai adottságok. Meglehetősen ritkán veszünk részt egyenlítői dzsungel-kalandtúrán, s manapság már a kocsmai viták sem késdobálással dőlnek el. Az európai nagyvárosokban a nyelvtudás, a számítástechnikai, a gazdasági és a jogi ismeretek sokkal hatékonyabban szolgálják a túlélést, mint a testi erő. Ahogy Neil Strauss Játszma c. művében megfogalmazza: „az okosak legyőzik az erőseket”.
Végzetes hiba lenne ugyanakkor, ha szó nélkül hagynánk a női ösztönöket, melyek korántsem változtak egy ütemben az emberiség társadalmi-technikai fejlettségével. Ma is értéket képvisel és megdobogtatja a lányok szívét, ha egy férfi erős, ha magabiztosan cserél kereket, vagy megjavítja a vízcsapot. Csakhogy ezek az adottságok és készségek már önmagukban nem mindig elégségesek a sikerhez.
Ezen a ponton talán úgy érezzük, kissé kusza a kép. Változott is a világ, meg nem is. Ha szeretnénk tisztán látni, úgy feltétlenül külön kell választanunk azon férfiértékeket, melyek kiállták az idő próbáját (mert a legelemibb női ösztönökre hatnak), illetve azokat, melyek jelentős változáson mentek keresztül. Az előbbiek közé tartoznak a velünk született fizikai jegyek (Allan Pease szerint: széles váll; kicsi, feszes fenék; dús haj; markáns áll stb.) Ezek évezredek óta lényeges női vágykeltők, azonban ezúttal nem foglalkozunk velük részletesen, elsősorban azért, mert nemigen változtathatók.
Ugyancsak az évezredeken átívelő alfa-tulajdonságok sorába tartozik az a férfiattitűd, melyet a határozottság-magabiztosság-dominancia fogalmakkal lehet legtalálóbban körülírni. Ezek azok a jegyek, melyek a barlanglakó vezérhímeket ugyanúgy jellemezték, mint a modern, nagyvárosi alfákat. Ezek azok a vonások, melyek a mamutvadászok korában is a túlélést szolgálták, csakúgy, mint a tőzsdecápák és a marketinges yuppik idején.
A férfivonzerő harmadik nagy kategóriáját – melyet jelentős történelmi változás jellemez – a testi, szellemi, lelki kifinomultság fogalmakkal próbáljuk meg kifejezni. Ide tartozik többek között a jólápoltság és a stílusos öltözködés; a műveltség, a kommunikációs készség, a humor és a szociális intelligencia; valamint a szeretet és empátia.
A következő mátrix négy alapvető személyiségkaraktert mutat be. A vízszintes tengely a határozottság-magabiztosság-dominancia mértékét mutatja, míg a függőleges a kifinomultságot jelzi:
LÁTHATATLANOK:
A bal alsó sarokban található az a férfikarakter, mely a nők szemében a legértéktelenebb. Az ide tartozó srácok használható csajokkal legfeljebb magazinokban találkoznak.
ŐSERŐK:
Bitang barbár favágók – dominánsak, nagydarab szőrös mackók, halásznak-vadásznak, a jég hátán is megélnek, így erősen hatnak a női ösztönökre. Mivel azonban nem túlságosan kifinomultak, az igényesebb nők számára – hosszútávon – nem lesznek megfelelőek.
JÓFIÚK, MŰVÉSZLELKEK, MELEGEK
Ez az a szegmens, ahol a kifinomultság jellegéből adódóan többfajta karakter is megjelenik. Közös jellemzőjük, hogy a nők többnyire csupán barátként tekintenek rájuk, mert hiányzik belőlük az, ami megmozgatná az alapvető ösztöneiket: az erő, a határozottság, a falkavezér jelleg.
KARIZMATIKUS, VONZÓ FÉRFIAK
Naturális, vagy tanult módon megvan bennük a megfelelő magabiztosság és dominancia, ugyanakkor kifinomultak is egyszerre. Jólápoltak, sörhastól mentesek, ruházatuk korszerű és stílusos, akár funkció nélküli kiegészítőket is viselnek (karóra, ékszerek, sál stb.). Műveltek, jól kommunikálnak, szociálisan intelligensek. A legtöbb nő partiképesnek tekinti őket.
A fenti kategóriák felállítása sokat segít a tájékozódásban, ám bőven marad még bizonytalanság az alfaság kérdése kapcsán: Mi számít férfiasnak és mi az, ami férfiatlan? Mitől függ, hogy a nők mely személyiségkaraktert részesítik előnyben? Sikeresebbek-e a rosszfiúk a jólelkűeknél? Fejleszthető-e a vonzerő? A továbbiakban ezeket próbáljuk megválaszolni.
Az első félreértés a téma kapcsán a Puzsér-paradoxon. Puzsér Róbert szerint a nők olyan férfira vágynak, aki nem létezik. Aki egyszerre erős és határozott, miközben gyengéd és jólelkű is. A fenti mátrix jól szemlélteti, hogy egyáltalán nincs szó feloldhatatlan paradoxonról. A dominancia és a kifinomultság nem ellentétes vonások, hanem egymástól tökéletesen függetlenek. A jobb felső sarokban található KARIZMATIKUS, VONZÓ FÉRFI létező jelenség.
A második félreértés a Fábry-féle sztereotípia. Fábry Sándor sokszor elhangzott mondása szerint: „csak a buzik gyúrnak”. E mögött a kijelentés mögött egy olyan – széles körben élő – téves elképzelés él, mely szerint a férfiasság fokmérője nem a vízszintes, hanem a függőleges tengelyen keresendő. Ez a gondolkodásmód azt sugallja, hogy minél kifinomultabb egy ember, annál férfiatlanabb. Mintha kasztrálná magát az a srác, aki ápolt, aki ékszert visel, aki kordában tartja a benne lévő agressziót, aki szociálisan fejlett, aki otthonosan mozog a nőket érdeklő témákban, aki lehajtja a WC-deszkát. Kevés dolog áll ilyen messze a valóságtól. A női ösztönökre általánosan ható férfiasság mércéje kizárólag a határozottság, a dominancia. A kifinomultság nem ad hozzá és nem vesz el belőle. Kizárólag a finomhangolást szolgálja, különös tekintettel arra, hogy a nők sem egyformák. Vannak, akiknek a kockás inges, borostás, dörmögő mackók jönnek be, másoknak meg az ápolt arcszőrzetű, cool jampecek. Minél iskolázottabb egy lány, annál inkább igényli majd, hogy társa is intellektuális és művelt legyen. Minél törékenyebb egy nő, annál több férfienergiára vágyik a másiktól. A nők ciklusa is befolyásoló tényező: az ovuláció idején az ősi ösztönök markáns külsejű férfiak felé billentik a vágy mérlegét, más napokon a finomabb vonású srácok irányába. Az ízlések és szükségletek tehát különbözőek lehetnek, a testi-szellemi-lelki igényesség ugyanakkor mindenképpen érték és az esetek többségében vonzó is a nők számára.
Sokszor visszatérő kérdés a jófú-rosszfiú dilemma. A jólelkű, rendes srácok siráma, mely szerint a primitív bűnözőpalánták viszik el az orruk elől a jó csajokat. A felvetés jogos, ugyanakkor személyiségmátrixunk segít megérteni a problémát:
Az összevetés tehát keresztirányú. A bal felső traktust állítja szembe a jobb alsóval. A jófiúk esetében nem a kifinomultság, az érzékenység, a jólelkűség jelenti a problémát (ezek önmagukban értéket képviselnek), hanem a dominancia hiánya. Egy ilyen jellegű versenyfutás esetén valóban a rosszfiú lesz a befutó az esetek többségében, még a kifinomult, érzékeny lányok esetében is.
A negyedik tévhit a determináltság. Az a bénító gondolat, hogy mindannyian beleszülettünk egy bizonyos kasztba, és ezen semmiféle földi erő nem változtathat. Nem csupán lehetőségünk a változás, de egyenesen kötelességünk is. Határozottság, magabiztosság és dominancia tekintetében a határ a csillagos ég, ugyanez a helyzet a lelki kifinomultsággal is. A szellemi és szociális fejlődésnek már vannak bizonyos genetikai korlátai, bár a legtöbben ezt meg sem közelítjük. A testi igényesség terén az egyéni ízlésvilágok eltérőek lehetnek, azonban a legtöbb férfinek e téren is bőven van hová fejlődnie.
Változnak az idők. A szálfa termetű, egyenes hátú, tiszta tekintetű katonatiszt ma is alfahímnek számít, amennyiben megvan benne a megfelelő erő és határozottság. A katonai pálya státusza azonban már korántsem olyan magas, mint valaha. A szálfa termetű, tiszta tekintetű, harmincezres óradíjú ügyvéd ugyanakkor manapság is minden női igényt kielégíthet…
:o)
http://s00.yaplakal.com/pics/pics_original/2/8/6/3551682.jpg
Nemtom. Sokkal inkább:
http://www.youtube.com/watch?v=CX1vNeRRY9Q
“A nő sárga virágot vitt a kezében. Valami ronda, fertelmes sárga virágot, fene tudja, minek hívják, de tavasszal mindig az jelenik meg elsőnek Moszkvában. És a sárga virág élesen elütött fekete tavaszikabátjától. (…) én is befordultam a mellékutcába; követtem. Némán haladtunk a girbegurba, sivár kis utcán, én az egyik oldalon, ő a másikon. Rajtunk kívül teremtett lélek sem volt abban az utcában. (…) ő szólalt meg elsőnek:
-Tetszenek önnek a virágaim?
(…)
– Nem.”
Szegény mimóza!
Újra és újra nekifutunk az alfaság definiálásának. Ez számomra annak a jele, hogy rossz úton járunk.
Az alfaság kapcsán az a benyomásom hogy férfi szempontokból próbálnánk definiálni, persze érthető módon. Pedig az alfaság értelmezése a másik nemnél elért sikerességen alapulna, azaz nőszempontú megközelítés kellene. Belegondolva ez olyasmi, mint amikor a nők egymásnak adnak tanácsot, hogy milyen ruha, smink lenne a szexis, azaz a férfiaknak tetsző.
Viszont nőktől férfiak számára is megfejthető, azaz logikailag is értelmezhető választ hiába is várnánk.
“logikailag is értelmezhető választ hiába is várnánk”
Akkor inkább nem is mondok semmit. :o)P
“Újra és újra nekifutunk az alfaság definiálásának. Ez számomra annak a jele, hogy rossz úton járunk.”
Számomra meg annak, hogy milyen összetett is a téma, és milyen sok oldalról meg lehet közelíteni. Ezért is tetszik, hogy a cikk elején kikötésre kerül, hogy itt most bizony szexuális értelmezésről van szó – és hát annak idején a férfiszférákban valóban ez volt a kérdéses értelmezés. Tehát pl. ilyen szempontból az a fajta “alfaság-kitétel”, hogy vezető típus/egyéniség legyen, már nem olyan fontos. Ne mondja nekem senki, hogy a szombat éjjel a városban összeszedett és hazavitt csaj (vagy ehhez hasonló) kitüntetett helyen értékelte benned, hogy vezéregyéniség vagy. Ideje sincs igazán felmérni, maximum azt, hogy ha egy adott társaságban voltatok, akkor te ott mennyire vagy központi személy. Amire figyel, és amire reagál azok azok a viselkedési jegyek, illetve nonverbális kommunikációs jegyek, amik esetleg(!) erre utalhatnak. Ezek pedig nem olyan nehezen tanulhatóak/utánozhatóak némi gyakorlással. Hosszútávon persze nyilván nem lehet ezt játszani, de hát megállapítottuk, hogy az alfaságnak itt és most milyen megközelítését alkalmazzuk.
Ezek mellett – és nem mögött(!) – pedig a második szempont a külső, és itt most vitáznék Big G.-vel, amikor azt írja, hogy:
“széles váll; kicsi, feszes fenék; dús haj; markáns áll stb.) Ezek évezredek óta lényeges női vágykeltők, azonban ezúttal nem foglalkozunk velük részletesen, elsősorban azért, mert nemigen változtathatók.”
Ezek közül a széles váll és a feszes fenék elég könnyen változtatható, legalábbis ezerszer könnyebben, mint amennyi melóba és időbe kerül egy karrier, egzisztencia, státusz kialakítása. És ha valakin túlsúly van, akkor annak leadása a markánsabb állkapcsot is elő fogja hozni. Ha valaki sokmindenre hajlandó, akkor némi egyéb extra cucc beszedésével az állkapcsot is lehet növelni…:)
“Pedig az alfaság értelmezése a másik nemnél elért sikerességen alapulna, azaz nőszempontú megközelítés kellene”
Itt az lenne a lényeg, hogy felmérd, hogy milyen nővel van dolgod – ez lenne a nőszempontú megközelítés, és hogy te mit akarsz. Ha csak szexet, akkor minél jobban az őserő felé kell tolódni, de ha kapcsolatot, akkor kellenek a béta-jellegek is(!), úgymint a törődés, odaadás, empátia, szeretet, megbízhatóság.
A fontos dolgok általában egyszerűek ill. egyszerűen megfogalmazhatóak, ha egyáltalán szavakba önthetőek.
“némi egyéb extra cucc beszedésével az állkapcsot is lehet növelni” – Mesélj! Hadd szörnyülködjem.
Növekedési hormon. Asszem Michael Phelpsről jelent meg ilyen előtte-utána kép, valami 7 év különbséggel. Akkorát nőtt az álla mint a fene.
Doppingolimpia.
Brokkoli krémleves reszelt szarvasaganccsal.
Szerintem valahogy nem jól értetted ezt a Puzsér paradoxont.
“Puzsér Róbert szerint a nők olyan férfira vágynak, aki nem létezik. Aki egyszerre erős és határozott, miközben gyengéd és jólelkű is“. Ezt azzal akartad feloldani, hogy a gyengéd és jólelkűt a saját skáládon a kifinomultsággal akartad összemosni, ami viszont nem megy, mert egész egyszerűen nem ugyanaz a kettő. Puzsér arra az ellentmondásosságra utalt, hogy egészen más, és sokszor pont ellentétes dolgok azok, amik felkeltik egy nő figyelmét, vonzódását (alfa tulajdonságok), és azok, amelyik élhetővé tesznek egy kapcsolatot egy nő számára, mert szeretet, bizalmat, törődést, odaadást ébresztenek a másikban (béta tulajdonságok). Gyors és könnyen érthető példaként: a női vonzerő szempontjából igazi afrodiziákum, ha sikeres vagy, és attól önbizalmad is van. De ahhoz, hogy sikeres legyél, igazán sikeres, ahhoz kell egyfajta egocentrizmus, önzés, törtetés, szélsőségesebb esetben másokon átgázolás, mások kihasználása, átverése kell. Jó kudarctűrő képesség, vagyis sekélyesebb érzelmi világ. Ha figyelmesen nézed, akkor ez gyakorlatilag a dark triad nevű személyiség (nárcizmus, macchiavellizmus, pszichopátia). Na most ettől az embertől hiába vársz otthon a kapcsolatában odaadást, törődést, empátiát, érzelmességet, gyöngédséget állandó, vagy legalább elég gyakori jelleggel. Erre, és egyéb ilyesmire gondolt Puzsér.
Olyan ez, minthogy legyél sportos, izmos, kemény “badass” figura, de ha heti 5-6 alkalommal rohadsz 2 órát a teremben, akkor az a baja, hogy, hogy miért nem vele foglalkozol abban az időben. Élvezi, ha sikeres vagy, és hála a melós hétvégéknek, túlóráknak, kevés szabinak előléptetnek, de ugyanakkor amiatt sír, hogy nem vagy eleget otthon, és nem törődsz velük eléggé. Puzsér a vízszintes skálád két végpontjára gondolt, mert egy nőnek mind a kettőre szüksége van tőled. A pozitív irányba eltolódva leszel vonzó, de a negatív oldalon vannak azok a tulajdonságaid, amik miatt szerethető, megbízható vagy, lehet rád számítani, és törődsz vele. Lásd még : http://marriedmansexlife.com/take-the-red-pill/alpha-and-beta-male-traits/
“A negyedik tévhit a determináltság. Az a bénító gondolat, hogy mindannyian beleszülettünk egy bizonyos kasztba, és ezen semmiféle földi erő nem változtathat. Nem csupán lehetőségünk a változás, de egyenesen kötelességünk is. Határozottság, magabiztosság és dominancia tekintetében a határ a csillagos ég”
Erről már sokszor volt itt szó, ez nem olyan egyszerű ám, mint ahogy leírva hangzik. Egyetértek azzal, hogy kötelező a fejlődés, de azzal nem, hogy a határ a csillagos ég.
“a határ a csillagos ég” – A saját világod ege.
Úgy jó:)
“Na most ettől az embertől hiába vársz otthon a kapcsolatában odaadást, törődést, empátiát, érzelmességet, gyöngédséget állandó, vagy legalább elég gyakori jelleggel.”
Nem is várnak ilyesmit. Megalázást várnak és pénzt. Minél többet.
Dennis!
Természetesen sok igazságod van. De!
“Ezt azzal akartad feloldani, hogy a gyengéd és jólelkűt a saját skáládon a kifinomultsággal akartad összemosni”
Nem akartam összemosni. A kifinomultságot már eleve egy több rétegű – testi, szellemi és lelki – kategóriaként jelöltem meg. Persze lehetne külön is kezelni ezeket, ám úgy a cikk terjedelme a Dosztojevszkij-művekkel vetekedne.
“Ha figyelmesen nézed, akkor ez gyakorlatilag a dark triad nevű személyiség (nárcizmus, macchiavellizmus, pszichopátia). Na most ettől az embertől hiába vársz otthon a kapcsolatában odaadást, törődést, empátiát, érzelmességet, gyöngédséget állandó, vagy legalább elég gyakori jelleggel.”
Tegyük fel, hogy odaadó és gyöngéd férfi vagy! Te úgy fogalmazol, hogy vannak benned béta-tulajdonságok, de írhatjuk úgy is, hogy egészséges lélekkel bírsz. Nyilván nem az első randin szeretnéd feltárni a lelkedet a nőnek. Előbb-utóbb ezt az oldaladat is megtapasztalja majd, de addig eljátszod a dark triad-ot, mint tanult formát. Ennyi az egész.
Nekik a kedves seggfej kell, nekem meg a ribanc, torodo anyuka. Egyik se letezik.
“aki lehajtja a WC-deszkát”
Lehajthatja, aztán visszahajtja, különben bele talál esni fejjel.
“Minél iskolázottabb egy lány, annál inkább igényli majd, hogy társa is intellektuális és művelt legyen.”
Az iskolázottságnak semmi köze az intellektushoz és műveltséghez.
“harmincezres óradíjú ügyvéd”
Tyűha, az már nem piti tolvaj.
Nagyon meggyőzőnek tűnhetne ez a személyiségmátrix, ha nem kezdene el kisvártatva motoszkálni az ember agyának egyik szegletében, hogy valahogy mégsem vág ez egybe azzal, amit a való életben lát az ember. Valahogy csak-csak tolakodik előtérbe, hogy annak a “Puzsér paradoxonnak” mégis igaza van…
Megoldóképletként Bertrand Russel egyik aforizmáját ajánlom:
“Az a baj a világgal, hogy a buták mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.“
Szerintem ez is érthetővé teszi, hogy mire alapozom azt a véleményemet, hogy egyszerűen nem létezik a cikkben mintának állított, az őserőtől duzzadó, ámde mégis kifinomult “karizmatikus, vonzó férfi”. A csúcsra járatot magabiztos dominancia és az intelligens kifinomultság majdnem olyanok egymás számára, mint a tűz és a víz. Tehát a grafikon jobb felső metszéspontja egyszerűen nem létezik; szerintem valami zavar támadt itt a (személyiség)mátrixban.
Tisztázzuk gyorsan azt is, hogy a nőknek nem lehet zsánere egy olyan férfitípus, aki logikailag nem is létezhet. Sajnos tartok tőle, hogy a valódi zsáner tényleg a “dark triad” személyiség… Szerintem megalapozottak azok a nőkritikus vélemények, amelyek azt mondják, hogy a szabadjára engedett, önreflexiók nélküli női ösztön csapnivaló tanácsadó. Pont olyan rendszerességgel kellene a nőknek az önfejlesztést ajánlgatni, mint a férfiaknak… Az épeszű párválasztás talán számukra sem elérhetetlen vágyálom, és akkor kevesebb olyan való életben látott példa lenne előttem is, mint azok a huszonéves nőismerőseim, akikeket péntek reggel még kékre-zöldre ver a 120 kilós, kopasz, kigyúrt, magabiztos, domináns “őserő”, aztán szombaton este már vissza is mennek hozzá, hogy az őserő vonzásától megremegő lábakkal térdre rogyjanak előtte és leszopják…
Na de, “ne kritizáljuk itt a nőket, mert ők nem változtathatnak az ösztöneiken”, a férfiaknak meg kutyakötelessége, hogy fittyet hányva elemi személyiségjegyeikre, jó sokat önfejlesszenek, hogy megfeleljenek a finnyás női ösztönöknek: “a határ a csillagos ég”.
Azért sietek leszögezni, nem alapvetően az önfejlesztést ellenzem, csak erős antipátiát érzek azzal szemben, ha minden férfiak és nők között feszülő nézetkülönbségre és párválasztási zavarra univerzális csodaszerként nyakló nélkül ezt ajánlgatják a férfiaknak (mint jelen cikk szerzői), miközben általában szót ejteni sem hajlandóak a másik nem hasonló “kötelességéről” és csípőből elutasítanak minden nőkritikát.
Összegzem az általam a mai napon levont tanulságokat: A nőkkel szembeni kritika hiánya éppen olyan káros, mint a férfiaknak osztogatott hülye tanácsok…
“Pont olyan rendszerességgel kellene a nőknek az önfejlesztést ajánlgatni, mint a férfiaknak…”
A férfiaknak ajánlgatott önfejlesztési tanácsok nem abból állnak, hogy “haver kezdj már el vonzódni a dagi, löttyedtmellű, nem túl szép arcú, de csodálatos lelkivilágú nőkhöz”. Ha ugyanis a nőknek azt akarod tanácsolni, hogy talán észhez kéne kapni, és nem csak a nagymenő alfák közül válogatni, az pont ezzel lenne egyenértékű. A női önfejlesztő tanács – ami megfelel a férfiaknak adottnak – az lenne kb., hogy vigyázz az alakodra, sportolj, tartsd magad fiatalosan, és fejleszd a férfiaknak fontos nőies tulajdonságaidat, úgymint törődés, hűség, családi háttér, tűz melege stb. De ha ezt meg is tennék, akkor is ugyanúgy az alfákhoz vonzódnának ösztönösen, fizikai értelemben.
Aztán amikor eljön az az életkor, ahol már inkább a tudatos döntés lesz előtérben – szóval a normálisabb rendesebb pasik -, és nem az ösztönös, akkor meg pont az lesz a baj. Összebútoroznak egy olyan pasival, aki papíron tök jó, a család imádja, épp csak fizikai értelemben annyira mozgatja meg a nőt, mint egy aszott barack. Ennek a férfinak a bőrében sem jó lenni. Jó, tudom, ez elég végletes, legtöbbször azért van ott valami “kémia”, épp csak tizedannyi, mint régen más (alfa) pasikkal. És meg is látszik aztán.
Sajnos(?) az van, hogy a szexuális párválasztás szempontjából ők a szűk keresztmetszet, ergo nekünk kell alkalmazkodni. Ez a biológiai realitás, ha tetszik, ha nem, és megértem, hogy nem tetszik. Amit mindemellett igazából tennünk kéne az az, hogy megdolgoztatjuk őket azért, ami nekik kell: egy jobbféle férfi elköteleződése. Sajnos most az a helyzet, hogy túl sok férfi adja ezt túl könnyen a fix punci reményében, hogy aztán havi 1-2 misszionárius legyen a jutalom… Persze, hogy nem fognak önfejleszteni. Az a pasi sem fog, aki fürdik a pinában… legfeljebb fenntartja a szintjét.
“miközben szót ejteni sem hajlandóak a másik nem hasonló “kötelességéről” és csípőből elutasítanak minden nőkritikát.”
Megfogalmazhatjuk ezeket, mint ahogy tettem most egy kicsit, és a nyakukba sózhatjuk csak mi értelme? Kapásból lesöprik az egészet azzal, hogy ők csak a szívüket követik. És tulajdonképpen tényleg.
Van egy női blogger, akinek úgy hébe-hóba olvasgatom a szövegeit, és elég érdekes elegye a kék és piros pirulás gondolkodásmódnak. Néha a teljesen hétköznapi szardumákat hozza, mint pl a “csak légy önmagad”, meg “majd eljön az igazi” stb, néha viszont elég erősen odapirít a csajoknak is, hogy bizony oda kéne figyelni arra, hogy mire vágyik a férfi, és megpróbálni ezeknek megfelelni. Na szóval tőle olvastam azt, hogy olyan pasi kell neki, és olyan kelljen minden nőnek is, aki egyszerre felel meg a szív a test és az ész elvárásainak is. Persze ő sem talál ilyet, pont azért, amit te is mondasz: nincs.
“A nőkkel szembeni kritika hiánya éppen olyan káros”
Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy felesleges is. Én próbáltam már több helyen több fórumon ezt a témát taglalni, semmi értelme. Nagyjából jól mutatja, hogy a RedPillWomen látogatottsága talán tizedakkora sincs, mint a férfi oldalé, vagyis kb minden 10 férfira, akivel meg tudod értetni az önfejlesztés, és a nők megértésének a fontosságát, jut maximum 1 nő, aki legalább megpróbálni hajlandó visszafele.
A nőknek szerintem adandó tanácsoknak sem arról kellene szólnia, hogy “kezdj már el vonzódni a hájas, ronda, ápolatlan férfiakhoz”. Eleve jelezi, hogy probléma van az általad használt elmélettel, hogy a női szexuális vonzalom legjelentősebb forrásának a férfiak pszichológiai karakterét állítja be. Természetesen nem akarom teljes mértékben elvitatni ennek a jelentőségét, de olyan mértékű a hangsúlyeltolódás, hogy még azt sem érzem túlzásnak, ha azt mondom, hogy egy olyan avítt, viktoriánus nőszemlélet él tovább az általad mérvadónak tekintett PUA-Redpil irodalomban, amely a nők párválasztási késztetéseit a testiség helyett teljes mértékben valamiféle éteri erőtérbe helyezi. Egy olyan szöveg, amely alkalmas arra, hogy a férfiaknak adandó csajozási tanácsokban szemléltesse a magabiztos, domináns fellépés fontosságát, az korántsem feltétlenül alkalmas arra is, hogy azok nyomán valósághűen érzékeljük a nők szexuális, párválasztási késztetéseit. Ennek kapcsán mindjárt vegyük is észre a cikkbe beszerkesztett képeket is (amelyek sejtésem szerint egy női közreműködő ízlését dicsérik) egyiken sem látunk egyetlen domináns cégvezetőt vagy minisztert sem, csak feltűnően jóarcú amerikai színészeket…
Férfiaknak is adnak olyan tanácsot, hogy bármennyire is a legvonzóbb és a férfiszexualitás szempontjából legoptimálisabb partner a hiperszexuális ribanc, aki mindig kész széttenni a lábait, de azért ha egy módod van rá, mégse egy kurvát válassz feleségnek. Milyen érdekes is lenne egyébként, ha valaki mégis ezt teszi, aztán utána arra hivatkozna, hogy ő csak “a szívét követte”. Érdekes módon nem szokták úgy érezni a férfiak, hogy ennek a tanácsnak a megtartásával a saját ösztöneiken tesznek erőszakot. Emiatt sem hiszem, hogy erősen ösztönpusztító és nőellenes lenne például olyan tanácsot hangoztatni, hogy bár nagyon vonzó lehet a hiperdomináns férfi, azért legyen már annyi eszed, hogy a domináns férfit nem kevered össze a nárcisztikus, pszichopata idiótával. És hangsúlyozom még egyszer: ez korántsem ugyanaz, mintha Jabba valamelyik nőrokonára akarnánk rábeszéli a férfiakat.
És ha már ilyen nőknek szóló tanácsok nincsenek is, akkor se rontsuk már tovább a helyzetet azzal, hogy a férfiak összes ismerkedési, kapcsolatteremtési nehézségét azzal magyarázzuk, hogy mindez csak azért lehet, mert nem önfejlesztesz eleget és még mindig nem vagy olyan mintha Steven Seagal-t és Woody Allan-t összegyúrták volna.
“Eleve jelezi, hogy probléma van az általad használt elmélettel, hogy a női szexuális vonzalom legjelentősebb forrásának a férfiak pszichológiai karakterét állítja be.”
Persze, hogy ezt, mert ez az, amit mindenki alábecsül, vagy egyáltalán nem értékel. Mindenki tudja, hogy “nézz ki jól” meg “legyen pénzed”, meg “legyél orvos/ügyvéd/nagyvállalkozó”. A pszichológiai profillal senki nem foglalkozik, főleg idehaza, mert relatíve új elmélet az egész, a dark triad-nek pl. magyarul alig van valami irodalma. Nem nagyon találsz erre tanácsadást. A viselkedésbeli tanácsok még mindig abban merülnek ki, hogy “legyél önmagad”, meg “mosogass többet”. Tudjuk, hogy nem működik. Szóval igen, hangsúlyozom, nagyon is.
“az korántsem feltétlenül alkalmas arra is, hogy azok nyomán valósághűen érzékeljük a nők szexuális, párválasztási késztetéseit”
Nekem az a véleményem, hogy a nők párválasztási késztetéseiben közel sem játszik olyan fontos szerepet a külső, mint azt a férfiak általában képzelik (most hagyjuk a 99%ban pénzre utazó ribiket). Vagy ha mégis, akkor sem úgy, ahogy gondoljuk. Ha a külső megjelenéshez hozzáadjuk vizuálisan észlelhető nonverbális kommunikációt, értsd: a testbeszédet, testtartást, fellépést, “kisugárzást”, akkor igen. De ahogy Dean vagy Qujon írta valamikor régen : egy nő a strandon képes megkülönböztetni egymástól a királyt meg a szolgát anélkül, hogy bármit tudna róluk, vagy beszélne velük, még akkor is, ha egypetéjű ikrek. Magyarán a belső “pszichológiai karaktered”, ahogy te fogalmaztad, meglátszik a külsődön, ha valaki egy rövid ideig figyel téged. És szerintem ennek van akkora szerepe, mint a konkrét külső megjelenésednek, úgymint magasság, szemszín, hajszín, izomzat, stb – feltéve, hogy szebb vagy egy fokkal az ördögnél ugye.
És ennek azért láthatod mindennapos jeleit a világban is. Korrekt, helyes csajokat lehet látni külsőleg maximum hasonló pasikkal, akik még milliomosnak sem mondhatóak. Azt gondolom, hogy az alfaságban a külső <40%ban játszik szerepet, mondom: feltéve egy átlagosnál picit jobb szintet. Szóval nem kell 10/9 10/10es pasi legyél külsőre.
“de azért ha egy módod van rá, mégse egy kurvát válassz feleségnek. Milyen érdekes is lenne egyébként, ha valaki mégis ezt teszi, aztán utána arra hivatkozna, hogy ő csak “a szívét követte”. Érdekes módon nem szokták úgy érezni a férfiak, hogy ennek a tanácsnak a megtartásával a saját ösztöneiken tesznek erőszakot.”
Azért, mert nem is tesznek. Az átlagos férfi képes a nők 50-60%át simán valamilyen elfogadható szinten ösztönösen vonzónak találni, és ha amúgy belsőleg is vállalható a nő, akkor a hiába játssza a nő külseje a legnagyobb szerepet a férfi által érzett vonzalomban, de ez egy nagyon széles skálán képes előjönni. 10/5 és afölött. Egy nőnél viszont ez egyáltalán nincs így. Az átlagnő sosem fog egy 10/5ös SMV-jű (ne feledd hogy teljesen másból áll a ffi SMV-je mint a nőé) férfit vonzónak találni. Lehet, hogy jobb híján lefekszik vele, vagy hozzámegy, de nem őszinte vonzalomból, hanem “nincs ló jó a szamár is” alapon.
Tudjuk hogy mi az evolúciós oka annak, hogy egy férfi többször annyi nőt képes vonzónak találni, mint fordítva. Ennek pedig ilyen következményei vannak.
“a férfiak összes ismerkedési, kapcsolatteremtési nehézségét azzal magyarázzuk, hogy mindez csak azért lehet, mert nem önfejlesztesz eleget”
Hát miért lehet? Vagy méginkább: mi mást tudsz tenni? Nem fog működni, ha azzal mész a randira, hogy elmagyarázod a csajnak, hogy bár távolról sincs benned sok alfaság, de ő is jobban jár, ha nem azt nézi, hanem az egyéb értékes emberi tulajdonságaidat, mert te valójában egy tök kedves, normális, megbízható férfi vagy, ami a mai világban ritkaság. De még ha ez működik is, és ráveszed a nőt arra, hogy bár az ösztöneit egy picit sem hatottad meg, de az eszével/tudatával téged válasszon, akkor is lesz egy olyan kapcsolatod, aminek a testi részében alig lesz valami tűz, szenvedély, vágy. Az miért jó neked?
Amikor (talán kb egy évvel ezelőtt) ezelőtt azt tanácsoltam egy hozzászólásban, hogy aki tud, hozzon a PUA-irodalomból segítő példákat arra, hogy miként kerekedhetnek felül a problémáikon a partnerkeresési problémákkal küzdő fiatal férfiak, akkor nem gondoltam volna, hogy mindez majd egy olyan irányba fogja elmozdítani a Férfihangon zajló párbeszédet, ahogyan aztán történt.
Félreértés ne essék nagyra értékelem azt a sok remekbe szabott fordítást, egyéni cikket, amit hoztatok (például te is nagyszerű minőségben és mennyiségben), viszont úgy érzem, hogy ezzel párhuzamosan létrejött egy olyan szcéna, amely erre a “szakirodalomra” építve úgy próbálta megoldani a problémát, hogy kiiktatta a probléma forrását, hibáztatta (dehumanizálta?) a “változni képtelen” párválasztási zavarral küzdő fiatal férfit. Pedig a párbeszéd folyamatos lehetett volna, mert akadt itt pár az Y generációhoz tartozó férfi olvasó, akik beszámoltak arról a véleményükről, hogy látják(-értik), hogy milyen utakat kínál ez a gondolkodási irányzat számukra, de köszönik szépen ez nem lesz jó, mert egyrészt nem éreznek késztetést a személyiségjegyeiknek jelentős átformálásához, másrészt amilyen irányba haladni kellene (szerintük leginkább a pszichológiai szakirodalom által “dark triad”-nak aposztrofált személyiségtorzulások leutánzása) azt egyenesen már egészségtelennek is érzik, szóval talán változzanak a nők vagy mit is tudják ők…
Én úgy hiszem, hogy ennek a párbeszédnek a megkésett (mert a vitapartnerek jelentős része egyszerűen kiiktatásra került a férfihang olvasóközönségéből) folytatása szeretne lenni ez a cikk… De egyrészt szerintem nem is talált helyes válaszokat, másrészt meg a másik oldal véleményét is csak én próbálkozhatok immár képviselni (azon az úton, hogy némi értő odafigyeléssel igyekeztem feléjük fordulni), de valójában nem leszek alkalmas erre a szerepre, mert (sajnos) fiatal sem vagyok és (szerencsére) olyan párválasztási problémákkal sem küzdök, amelyeket ne beszéltem volna már meg régen önmagammal vagy a barátaimmal.
Szóval egy eléggé kiábrándult gesztus részemről a hozzászólás ehhez a cikkhez, mert úgy érzem, hogy ez az írás csak egy ügyetlen, monologizáló, ráadásul cinikus önigazolási kísérlet egy olyan vitában, ahol a kompetens vitapartnereket már régen (különös kegyetlenséggel) eltették láb alól.
Halvány fogalmam sincs, hogy mi történt a kompetens vitapartnerekkel, de ami a megkésettséget illeti: a fenti írás csaknem fél éve született. Nyilván annak hatására, hogy a kommentekben ilyen kérdések kapcsán folytattunk vad vitákat. Hogy a cikk milyen minősèget képvisel, azt nyilván objektív módon meg tudod ítélni. De arról biztosíthatlak, hogy nincs benne semmi szándékos cinizmus, önigazolás meg pláne nem. Elmúltam negyven és piszok jó életem van. Ha valamire nincs szükségem, az az ilyenfajta önigazolás.
Azokat a vad vitákat szemlélve az egyik oldal negatív, motiválatlan viszonyulását jól tudtam magyarázni az élethelyzetükkel, azonban a másik oldal túlzottan ideges türelmetlenségének okát azóta is csak nehezen értem…
Idegességről szó sincs, az nem fér bele az alfa kelléktárba :) Türelmetlenség? Igazad lehet. Ilyen vagyok a gyerekeimmel és a beosztottaimmal is. Egy életünk van csupán, és ha csigamód haladunk, lemaradunk mindenről.
Ráadásul azóta sem kaptam semmi építő elképzelést a másik oldalról. Én azt mondom: önfejlesztés. A másik oldal mit tesz hozzá??
A nők önfejlesztését. Mondták ezt már régen, de folyton azt a választ kapták, hogy változtatni csak az ő oldalukon lehetséges vagy szükséges… Sokaknak nem csak a személyes problémáik megoldásáról, megoldhatóságáról szól(t) ez a vita, hanem igazságos társadalmi elvek megfogalmazásáról és ezek mentén a társadalomjobbító lehetőségek kereséséről… Márpedig egy ilyen megvilágításban nyilván felmerül, hogy mindkét nemnek van szerepe és felelőssége. Ilyesmit még véletlen sem lehetséges megfogalmazni ezekben a vitákban, mert aki ebben az irányban foglal állást, azon máris levakarhatatlanul rajta a bélyeg, hogy egy élhetetlen lúzer pöcs, akinek rögtön adnak ezer tanácsot is, hogy miként alakítsa át a nézőpontját és vele együtt önmagát is… Csoda ha végül már beszélgetni sincs kedve még annak sem, aki valójában nem is érzi érintve magát az egész problémafelvetésben?
Mintegy mellékesen: bár a viszonyulásodról sokat elmond az érv, de itt, ugye, nem a gyerekeiddel vagy a beosztottjaiddal beszélgetsz… Tanácsot többnyire csak annak illik adni, aki minimum ráutaló magatartással kéri is azt…
Az önfejlesztés jegyében próbálom a türelem erényét elsajátítani…
Ami a nők önfejlesztését illet: Természetesen igazad van. Fontos volna. A saját életét is tönkreteszi számos csaj a helytelen magatartásával. Van helye annak, hogy tanácsokat, útmutatásokat adjunk számukra is (feltéve, hogy nem azt javasoljuk, hogy az ösztöneikkel szembemasírozzanak). Hosszútávon ez építő lehet, de az itt és most problémáját nem oldja meg. Ráadásul sokkal kevésbé hatékony, mintha magunkon kezdjük el a változást. Úgy van ez, mint az őszinteség dolga. Nem mondhatod azt a társadnak, hogy innentől kezdve játsszon nyílt kártyákkal. Egyet tehetsz csupán: felkínálod számára a TE őszinteségedet és nyíltságodat és talán megkapod cserébe az övét. Így épül az intimitás. Fordítva nemigen.
“Fontos volna. A saját életét is tönkreteszi számos csaj a helytelen magatartásával. ”
Az önfejlesztő tréningek résztvevőinek általában 80%-a nő.
@hgyi.
Miről van szó egy ilyen önfejlesztő tréningen?
Én konkrétan arra lennék kíváncsi, hogy ezeknek az önfejlesztő tréningeknek hány százaléka szól arról, hogy a nő miként felelhet meg leginkább a férfiak (ösztönös) elvárásainak és milyen evolúciós okok magyarázzák azokat és miért teljességgel jó és tisztességes úgy, ahogyan a férfiösztönök diktálják. Én úgy egy átlőtt nullára tippelnék. Mindezen női önfejlesztő irányzatok létrejöttéig én egy teljesen kulturált, legitim felvetésnek érzem a változás és az önfejlesztés új útjait ajánlgatni a nőknek. – Igen, még akkor is ha a szex jobban hiányzik a férfiaknak… Sőt még akkor is így gondolom majd, ha holnap esetleg nekem nem lesz majd kivel basznom…
Dennis…
Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy pasizással kapcsolatos önfejlesztő tréningen részt vesznek-e, akkor a válsz: nem tudom, sosem érdeklődtem ilyesmi iránt, mert nem volt rá szükségem.
Ha pl. enneagramra is vonatkoztatható, akkor önismeret és más karakterek megismerése, tudatosítás, elfogadás, megértés, fejlődés.
Egyéb önismereti és személyiségfejlesztő tréningek általánosak.
Vannak kommunikációs tréningek – hirtelen ezt találtam: http://selfskills.hu/kommunikaciostrening_nlp-2012december-07-08-09-budapest/
Ha önfejlesztésről beszélünk, akkor nem lehet csak a csajozást/pasizást oktatni. Kiemelve semmi értelme. Az alapoktól kell kezdeni. Önismeret – és úgy általában emberismeret – nélkül sem “pasizni”, sem “csajozni” nem lehet úgymond normálisan. Persze, belecsapni a levesbe és használni mindenféle paneleket csajozáshoz, pasizáshoz lehet, de annak semmi köze sem önfejlesztéshez, sem önismerethez.
A nők képtelenek az önfejlesztésre, mert a szolipszizmusuk megakadályozza ebben. Az egyetlen módszer, amivel a racionalizáló hörcsögöt ki lehet siklatni, és a nőket úgymond helyes viselkedésre terelni, ha megvonod tőlük a figyelmet, vagy kőkeményen számon kéred tőlük a bullshitjeiket. Csak az a baj, hogy a túloldalon gerinctelen, jellemtelen, a puszta létezésüket is a nők kezébe adó, feminizmus által indoktrinált férfikezdemények sokasága garantálja, hogy a figyelemmegvonásod önmagában szart se érjen, mert így is korlátlan validációt kapnak a környezetüktől.
Wastrel… Ne csak a saját környezetedből indulj ki.
Szükség van egyáltalán nőkre?
Természetesen képesek az önfejlesztésre, de ez nem jelenti azt, hogy a saját nemi, evolúciós, ösztön vezérelte proramjaikat felül tudnák írni. Erre mi férfiak sem vagyunk képesek.
Az a fajta önfejlesztés, amely hiányát a szemükre hányod sok tekintetben arról szólna, hogyan tevékenykedjenek, gondolkodjanak férfiként.
@hgyi: természetesen nincs.
@Reszet Elek: Írtam egy hosszú reakciót is, abból láthatod, hogy egyáltalán nem a férfias viselkedésre apellálok, amikor női önfejlesztésről beszélek. Mindent megtalálsz alul :)
Addendum: Hupákolhattok akármit, a nők maguktól nem önfejlesztenek, kizárólag külső kényszer hatására hajlanak erre. Bár igazából a külsejükkel néhányuk szeret foglalkozni enélkül is, de emberi minőségváltozás felé nem igazán törekednek.
Wastrel: Igen olvastam. A leírtak nekem nem nemileg specifikus, hanem alapvető, emberi önfejlesztésnek tűnnek. Sajnálatos módon nemétől függetlenül az emberek nagyrészének szüksége lenne rá.
“a nők maguktól nem önfejlesztenek, kizárólag külső kényszer hatására hajlanak erre” – Attól tartok ez a férfiak tekintélyes részére is igaz. Ezt még te is elismered a lányok “trash megrontói” kapcsán.
Megítélésem szerint mindenkinek szüksége van az önfejlesztésre, ennek képessége pedig mindenki számára megadatott. A nemi szerepekből, ösztönökből adódóan természetesen ebben az önfejlesztésben a két nemnél eltérő helyen vannak a súlypontok.
Az már más tészta, hogy a mai társadalmi berendezkedés jóval inkább megnehezíti a női önfejlesztést. Ennek oka pedig leginkább a női igénytelenség mindenütt tapasztalható kritika nélküli elfogadása.
Mindettől fügetlenül általános tendencia, hogy a konzum-kényelemben kiszolgált emberek nem óhajtanak változni, sőt elvárják hogy a világ változzon körülöttük.
.
“A nők képtelenek az önfejlesztésre”
Biztosan nem képtelenek, inkább azt mondanám, hogy kevésbé motiváltak ilyen irányban. Ez meg a férfiak hibája.
@Reina Nicolasa: Jó, és hány darab további nőknek szóló önfejlesztő blogot tudnál felsorolni? Én a red pill szcénában vagyok járatos, ott legalább 30 féle blogot ismerek, amelyek csak a férfiak önfejlesztésével és a férfiak ügyeivel foglalkoznak, ezen belül egyetlen női közösség létezik, mégpedig a Red Pill Women, ami nem egy hatalmas nagy közösség amúgy. PUA szempontjából ugyanez. Több száz csajozási, önfejlesztési, ilyen-olyan minőségű kézikönyv, blog, tanácsadás, Youtube tutorial létezik, De amibe női részről belebotlok, azok maximum a sminkelési tippek. Emellett egyetlen weboldal létezett régen csajoknak a pasizásról, amit úgy hívtak, hogy pasizasitanacsok.hu.
Nem azt mondom, hogy minden nő teljesen képtelen az önfejlesztésre, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, olyan szintű belülről induló stimulus szükségeltetik, amit a nők 99%-a soha nem tapasztalhat meg, mert ha éppen rossz is nekik valamiért, pláne fiatalon mindig akad nekik 1-2 látszatbarátnő, vagy Facebook like, vagy valami ostoba palimadár, akinek kiönthetik a lelküket. Nekik az a válság, ha nem 150 like érkezik egy szelfijükre, hanem csak 120… Ezzel szemben férfiak tömkelege egy darab kibaszott visszajelzés nélkül képtelen leélni az életének egy szeletét… fel bírod ezt fogni? Olyan szintű depressziót, földi poklot, kitaszítottságot kell átélnie a LEGTÖBB férfinak élete során legalább egy rövid szakaszon keresztül, amelyet még a macskás 40-es szingli nők többségének se. Akinek szerencséje van, ezen a válságon viszonylag egyszerűen túlesik tizenévesen, akinek meg nem, az késő huszonévesen egy sokkal komolyabb válság után, sokkal nehezebb körülmények között kénytelen valahogy talpraállni. Ha meg segítséget kérne, azonnal bezárul minden ajtó előtte, mert a problémás férfi “férfiatlan”, meg “picsogó”.
Most már azért kezd kialakulni a nőknek is egy olyan rétege, akiket ignorál a társadalom, de ehhez rendkívül súlyos személyiségbeli defektusokkal kell rendelkeznie egy nőnek, hogy megtörténjen. És azt vettem észre (mert nekem is vannak ilyen nőismerőseim), hogy igazából még ők se önfejlesztenek, hanem pont ellenkezőleg: egyre dacosabbak, nércisztikusabbak, elviselhetetlenebbek lesznek az évek múlásával, amíg el nem jön a fal. Az viszont nagyon szomorú, hogy az elviselhetetlenségükkel együtt a promiszkuitás is jellemző rájuk, hiszen a nőknél a személyiségbeli defektusok nem akadályozzák meg a szexhez való hozzájutást, ellentétben a férfiakkal.
Menj be egy könyvesboltba és nézd meg az önfejlesztő és hasonló könyveket. Szinte kivétel nélkül nőknek szólnak, női problémákkal foglalkoznak.
Furcsa lenne ha az emberi népesség fele nem lenne képes az önfejlesztésre. Az más tészta, hogy a társadalmi közeg mennyire presszionál erre az önfejlesztésre ill. hogy az önfejlesztésnek is vannak tipikusan nemekre jellemző irányai.
Ha azt mondanád, hogy a nők nagyon ritkán önfejlesztenek olyan módon, mértékben és olyan irányban, mint a férfiak, igazad lenne, de ez a majdnem teljes kizárólagosság szerintem tévedés.
Olvastam pár ilyen nőknek szóló önfejlesztő könyvet, meg mellette az Oravecz Nóra felemelkedését is szemmel kísértem. Ez az a zsebfilozofálgatás, amikor ugye háromszavas mondatokkal akarod megváltani a világot. Valójában a nők számára ezek az ál-önfejlesztős maszlagok nem a tényleges fejlődésről meg emberi épülésről szólnak, hanem egy közösségi élmény, vagy mondhatjuk úgy is, hogy mesterségesen felvett szokás. Mint a nőnap, meg a Valentin-nap, hát ezeket is mind a nőknek találták ki. Volt nemrég egy cikk arról, hogy a férfinapot vagy az apák napját miért nem ünneplik annyira vehemensen, mint a nőnapot meg az anyák napját, és fel voltatok dúlva az érdektelenség miatt a férfitársaitok részéről, hogy nekünk nincsen szükségünk különdíjakra meg jutalmakra, meg speciális napokra csak azért, mert tesszük a dolgunkat. Pedig erről van szó. A férfi cselekszik, akkor is ha nincs egyáltalán beígérve sem várható jutalom (már akit a modernitás egyáltalán hagy férfivé válni), a nők meg körbevonják magukat ilyen rózsaszín felhővel. Ami áll egy barátnőfelhőből, egy pasifelhőből, meg egy validációfelhőből. Az ún. női önfejlesztés ezeknek a validációhegyeknek a birtoklásáról szól. És ha nem jönnének az ilyen kibaszott Oravecz Nórák, meg a kapitalizmus pszichopata szószólói, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nők meg is érkeztek a végső állapotukhoz. Mert pont erre van szükségük: egy felhőre, ami megadja számukra a szükséges stabilitást. És ugyanezt a stabilitást keresné a férfi is nőben. A biztos pontot. De ez nincsen már, mert az Oravecz Nóra azt mondja, hogy legyél fasiszta. Erős vagy, túl tudsz lépni, ne akard megjavítani, elmúlik, másik jön. Mindig te, te, te, te, te. Mi ez, ha nem az ego vég nélküli tornáztatása? Csakhogy az ego az önfejlesztés útjában áll. Ahhoz, hogy egyáltalán a képességet megszerezd a fejlődésre, az egodat háttérbe kell szorítani. És itt kezd büdös lenni minden nőnek szóló önfejlesztő maszlag. Minden ilyen szaros könyv azt tanítja meg nekik, hogyan legyenek még ikább egoisták, meg vonzás törvénye, meg kisfaszom, mert elvont kifejezések tömkelege, hogy még az se értse, mire gondolt a költő, aki megfogalmazta. Az élet ennél egyszerűbb.
Elmondom neked, hol kezdődne ténylegesen is a női önfejlesztés. Ott, hogy egy ismerkedési felületen (legyen az akár valós, akár virtuális), kilép a passzivitás szerepköréből, és nekiáll aktívan ismerkedni. Beszélgetést kezdeményez olyan férfiakkal, akiket legalább minimális mértékben érdekesnek talál. Tehát kezdeményez. Ennyi. Ez volna az a lépés, amiről elmondhatnánk, hogy a nő tett valamit a saját maga fejlesztése érdekében, és nem bezárkózott egy ilyen hamis álspirituális világba, ahol valójában csak a részéről megigényelt validációhegyek megszerzése végett vett részt. És látni kell, ha időben elkezdi, ez a módszertan működik! Mert másra sem vágyik mondjuk egy tizenéves, a frusztrációi által még nem felemésztett kamasz fiú, hogy egy lány egyszer csak ott terem előtte, és ebbe a rózsaszín felhőbe, mint egy örvénybe ő maga is bekerül. A csajnak meg egyáltalán nem kell visszautasítástól tartania, mert szerintem (pláne fiatalon) bő 80% esélye van arra, hogy a fiú igent mond rá. Én egyszer 16 évesen javasoltam egy csajnak, aki amiatt nyüszített, hogy tetszik neki egy fiú, de ő észre sem veszi, hogy szólítsa le nyugodtan. Mert kedves, szép, fiatal csajról volt szó, és ha a fiú nemet mond, hát az legyen az ő vesztesége. És valószínűleg a srác nem gondolja azt, hogy lenne nála esélye, vagy épp máson jár az esze, amikor a suliban lébecol. De úgysem fog nemet mondani. És a csaj másnap leszólította a fiút, aztán ki tudja mennyi ideig együtt voltak, a csaj meg nem győzött hálálkodni a segítségemért.
Nem feltétlenül csak az aktív társkeresés lehet a női önfejlesztés, de igyekeztem olyan példát hozni, ahol egyértelműen látszik a különbség a valódi fejlődés, és az ilyen kamu álspirituális szenny között. Úgy tudom, a legtöbb nőknek szóló tanfolyamon nem ilyeneket tanítanak, hanem vagy szubmissziót (pszichopatáknak való behódolást, de komolyan!), vagy az érkező stimulusok feldolgozásának módszertanát, de azt kell látni, hogy minden esetben passzív, befogadó cselekvések gyakorlásáról van szó (relaxáció címén is), korántsem a saját életük jobbá tételétől, a látókörük széleítéséről, sőt, olyan kommunikációs tanfolyamról sem hallottam még, ahol megtanítanak úgy kommunikálni, hogy azt a férfiak is megértsék. Mondjuk a mai fiatal lányoknak már az is az önfejlesztés csimbrasszója volna, ha egyáltalán főzni megtanulnának, mert a legtöbbjük még erre sem képes.
Olyan csajt nem egyet ismerek, aki a külsejét fejlesztette. Volt közöttük még elég keményen elhízott is, Mind nagyon szép, stílusos és vonzó nőkké váltak KÜLSŐRE. De ki tudták-e vajon aknázni a vonzóbb külsejükből eredendő előnyöket, minőségibb férfiakra tettek-e szert, könnyebben ki tudták-e szelektálni a kizárólag egyéjszakás kalandokra utazó férfiakat? Mert mint említettem, a nők effajta veszélyeknek vannak fokozottabban kitéve.
https://www.youtube.com/watch?v=gzRy-pvwdL0
“Türelmetlenség? Igazad lehet. Ilyen vagyok a gyerekeimmel és a beosztottaimmal is. Egy életünk van csupán, és ha csigamód haladunk, lemaradunk mindenről.”
Lemaradunk, és nem tudunk majd kielégítő hímringyóként szolgálni. Nagy veszteség.
“létrejött egy olyan szcéna, amely erre a “szakirodalomra” építve úgy próbálta megoldani a problémát, hogy kiiktatta a probléma forrását, hibáztatta (dehumanizálta?) a “változni képtelen” párválasztási zavarral küzdő fiatal férfit.”
Nem kiiktatta a probléma forrását, hanem rájött, hogy azon nem tud változtatni. Legalábbis ő egymagában, valós időben semmiképp. Gondolom itt a “probléma” alatt a mai világban szabadjára engedett női ösztönös szexualitást, és az egyre inkább kordába zárt ffi szexualitást érted. Szóval mi más marad, mint a saját magadon változtatás? Persze folytathatod tovább az eddigi éveket, élhetsz tovább úgy, ahogy eddig, csak akkor mitől várjuk, hogy jobb legyen? Majd a nők “észhez térnek”, és átalakítják a saját evolúciós programozásukat? Ugyanúgy nem tehet arról, hogy mihez/kihez vonzódik, ahogy te sem. Csak neked a poligám ösztöneid sokkal szélesebb skálát engednek úgymond, mint a nőknek a hipergám ösztöneik, ezért tűnik igazságtalannak és arányaiban csúnyán eltolódottnak a helyzet.
De ennek az egésznek szerintem csak részben oka a feminizmus (ez az amin társadalmi szinten lehetne változtatni), a többi részben pedig a modern világ, a modern technika, a globalizáció, amit soha nem fogsz visszafordítani, vagy beszabályozni. Egy ember nincs már bezárva a saját közegébe, mint régen falun. A technikai vívmányoknak hála sokkal több a szabadidő, a világgal való kapcsolattartás könnyebb, mint valaha, London 2 óra repülővel. Ezek kiszélesítették a világot a férfiak és a nők ösztöneinek is, csak máshogy. Aki jól járt ezzel, az az alfa férfi és a fiatal csinosabb nő. Az összes többi rosszul járt. Igen, a nemfiatal nemcsinos nő is. De hát tudod te ezt.
A párbeszéd folyamatos lehetne most is, ha legalább abban sikerülne megegyezni, hogy ha az adott sikertelen férfi nem változtat semmin, akkor nem is fog változni semmi. Utána már lehetne finomhangolni, hogy XY min tud és min hajlandó változtatni, mi fér bele a fizikai, szellemi, lelki lehetőségeibe, és hogyan. De amíg az megy, hogy kikérjük magunknak, hogy megint mi dolgozzunk és változzunk, a nőknek pedig nem kell, így aztán “aládolgozunk” a feminizmusnak, addig nem lesz párbeszéd. Az alaphelyzet ugyanaz marad: mi akarjuk jobban a szexet, nekünk nehezebb hozzájutni, ergo csak az a logikus, hogy nekünk kell megdolgozni érte így vagy úgy. A poén az, hogy aztán fordul a kocka, és amikor sikerül annyit húzni magunkon felfele, hogy immár legalább egy kicsit válogatási helyzetben legyünk, akkor már ők azok, akiknek meg kell dolgozni azért, hogy ne csak alkalmi szexpartnernek tekintsük őket, hanem többnek. Ott már nekik kell változni, ők kell megfeleljenek nekünk, mert egy egészséges kapcsolatra, egy társra, egy segítő férfira nekik van nagyobb szükségük, csak persze ezt titkolják és lehazudják a végtelenségig, mert ennek a beismerése alárendelt pozícióba hozná őket, és a mi kezünkbe adna hatalmat. A férfiak azért panaszkodnak, hogy nehéz nőhöz (mármint szexhez) jutni, a nők meg azért, hogy a férfiak “félnek felnőni és elköteleződni”.
“olyan vitában, ahol a kompetens vitapartnereket már régen (különös kegyetlenséggel) eltették láb alól.”
Sajnos megint azt kell mondanom, hogy – szerintem – ez a vita ott és csak ott tud értelmesen folyni, ahol legalább abban az alaphelyzetben meg tudunk egyezni, hogy a nagyobb siker érdekében változni kell, különben magától semmi nem fog. Addig pont azon vitázunk, amin nem kéne, és amin felesleges.
Én még azt sem mondom, hogy vészesen el kéne menni a dark-triad irányokba, ami tényleg elég negatív dolog. Van ennek a három tulajdonságnak egészségesen alacsony szintje is, ahol egy kis ego, egy kicsit kisebb érzelmi függőség (jobb kudarctűrő képesség), vagy egy pici manipulatív viselkedés belefér és nem leszünk tőle botrányos emberi lények. A nők sem mennek ezekért a szomszédba. Olvassátok el újra Dave történetét. Mi olyan szörnyű emberi változáson esett át, mi olyan szörnyű viselkedésbeli mintákat vett fel, amivel emberileg képtelenség azonosulni? Nem lett sem pszichopata, sem egy nárcisztikus seggfej. Mégis képes volt egy sokkal élhetőbb mederbe terelni a házasságát. És ugyanezek az “eszközök”, ugyanez a mentalitásbeli hozzáállás működik egy ismeretlen nőnél is az első randin. Vagy olvassátok el újra a “Ha már összejött a randi” c. fordítást. Mi olyan tanácsot kapott az ember, ami vállalhatatlan lenne? Egyszerűen egy határozottabb, asszertívebb, ha úgy tetszik tökösebb irányba próbálta John Ross eltolni a tanácsot kérő fiatalembert. Mi ebben a szörnyű? Van benne ego és némi manipulatív dolog is, valóban. De azért simán emberi. És egyébként ugyanezek a dolgok köszönnek vissza Don Qujon régebbi írásaiban is.
“””A párbeszéd folyamatos lehetne most is, ha legalább abban sikerülne megegyezni, hogy ha az adott sikertelen férfi nem változtat semmin, akkor nem is fog változni semmi. Utána már lehetne finomhangolni, hogy XY min tud és min hajlandó változtatni, mi fér bele a fizikai, szellemi, lelki lehetőségeibe, és hogyan. “””
A kérdésem a következő:
-miért gondolja magát sikertelennek egy remek hegesztő, egy egyetemi professzor, egy jólmenő üzletember stb. Csak mert ezek a “sikertelen” férfiak elég diverz csoport. És jelentős részük az élet más területein kifejezetten sikeres. Amit ti felsőbéták, félalfák nem akartok megérteni az az, hogy ez a “sikertelen” csoport általában pont az életben amúgy sikeres emberek gyűjteménye csak puncit viselők pont leszarják, hogy ők sikeresek, és elmennek az értelmi fogyatékos bunkó cigánnyal kefélni, majd sírnak, h minden férfi rohadék. Hát ha az egoista értelmi fogyatékos előember csak a férfi akkor oké.
A másik fele, sokan azt gondolják, hogy sikeres csak a dark triad útján lehetsz. Pedig nagyon nem. És amikor felépítetted magad, a saját amúgy működő stílusával, ami teszem azt pont arra épít, hogy egyenrangúként kezeled a partnereidet, és a kudarctűrő képességedet úgy fejlesztetted, hogy leküzdötted a kudarctól való félelmedet, akkor picit nem működő ötlet, hogy dobd el azt ami sikeressé tesz, mert a redpill ezt mondja.
A harmadik és ez már túlmutat az eddigieken: Értem én, hogy félalfán könnyű azt mondani, h változz, és gyúrd magad alfává, de sajnos 180 cm alatt max felső bétáig 170 alatt meg még addig se fogod magad felküzdeni. És ez csak egy obijektív tényező. Átlagos pasiként lófasz esélyed. Max a BMW kulcsal.
A remek hegesztő és az egyetemi professzor is lehet bitangmód sikeres, ha élvezi a munkáját. De ettől még nem lesznek jó focisták, kiemelkedő szakácsok vagy elfogadható nővadászok. Ez mind-mind külön szakma, melyeket el kell sajátítani. Ha Anne Hathaway attól indulna be, hogy tudok-e szamovárt pörgetni az orrom hegyén, akkor azonnal beiratkoznék egy zsonglőriskolába…
“””A remek hegesztő és az egyetemi professzor is lehet bitangmód sikeres, ha élvezi a munkáját. De ettől még nem lesznek jó focisták, kiemelkedő szakácsok vagy elfogadható nővadászok.””””
De ha az egyetemi professzor egész életében amiatt volt sikeres, mert közvetlen udvarias ember, akkor hiába mondod neki, hogy legyen egy beképzelt bunkó, és akkor a nők is tapadnak rá, ezzel nem fog tudni mit kezdeni. Mert vagy-vagy.
a 180 centisek a leginkább szolgalelkűek az én környezetemben ! több 175 körüli srácot ismerek akik után loholnak a csajok mert arányosabbak ezt nem 1 nőtől hallottam
Ugyanmár! 180cm = szolgalelkűség?, 175 cm = siker?
A lényeg hogy magasabb legyél a nőnél.
Az a gyanúm hogy a dolog alapja ill. oka pedig ez:
Szerintem ezek nem bonyolult kérdések:
1.Ha egy 175 centi magas srácon ugyanannyi izom van, mint egy 185 centisen, úgy az előbbi atletikusabbnak tűnik a másikhoz képest.
2. A nők inkább vonzódnak a magasabb férfiakhoz, mint az alacsonyabbakhoz. A 185 centiset többen tartják majd vonzónak, mint a 175 centi magas srácot (ha minden egyéb paraméter változatlan), még akkor is, ha a 185 centis cingárabbnak hat.
3. A szolgalelkűség és a testmagasság között nincs statisztikailag kimutatható összefüggés.
“London 2 óra repülővel.”
Jó lesz oda a rakéta is.
A nők a kapuőrzői a szexnek, a férfiak meg az elköteleződésnek. Eme tényállításnak egyetlen megfelelő eszme van, ami a férfiak kezében tartja a kontrollt, és az a MGTOW. Felesleges arra törekedni, hogy a nők igényeit kielégítsd, amikor pont a valóságtól elrugaszkodott, túlzott igények a problémák. Valahol egy régebbi cikknél olvastam, ahova belinkeltem az Okcupid statisztikát arról, hogy a nők a férfiak 80%-át átlagon aluli kinézetűnek találják, hogy egy női kommentelő azzal racinalizálta el a problémát, hogy mert az USA-ban rengeteg az elhízott, igénytelen férfi. Rendben van, ez tényleg probléma, ezzel szemben a nők minden bizonnyal mind kisportolt, modellalkatú, paskolnivaló seggű csodanők. És a statisztikák hazudnak, amikor azt látjuk, hogy a nők körében ugyanakkora, vagy még nagyobb az elhízottak aránya az USA-ban:
http://www.niddk.nih.gov/health-information/health-statistics/Pages/overweight-obesity-statistics.aspx
A mai nők valóban boldogtalanok az elköteleződést vállalni nem akaró férfiak hálójában, de maguknak bulizták ki ezt az állapotot. Tizenévesen / kora huszonévesen még ma is ábrándos fiúk tömkelegei vállalkoznának egy akár totál elmebajos nővel házasságot kötni, azt meg a nemek közötti pszichológiai eltérések elemzéséből tudjuk, hogy egy átlagférfi egészen addig semmiféle jelentősebb ambícióval nem rendelkezik, amíg úgymond a kellő inspirációt és motivációt meg nem kapja. Lepukkant, elhasznált egyedülálló anyák kétségbeesett hajkurászása és más fattyának eltartása végett nem éri meg státuszt teremteni; rendszeres, minőségi szex, lelki gondoskodás és az utódlás lehetőségének biztosítása esetén meg akár a csillagokat is lehozza az égről. Fordítva nem működik. A fordított eset végbemenését most látjuk a társadalomban, ahol lumpen, mindenbe beleszaró senkiháziak tolják és sorvasztják lelkileg a nőket, míg a szorgos, lelkiismeretes, ám nők által kezdetben hanyagolt társaik jelentős neurózisok közepette küzdenek a státuszteremtésért. Aztán mire a harminces években fordul a kocka, választanak szépen egy huszas kisportolt, modellalkatú, paskolnivaló seggű csodanőt maguknak, vagy ha kevésbé szerencsések, egy-egy patron erejéig használják a leharcolt, lelkisérült ribancokat.
Remélem, átjött a drámai hangulat, amit a “novella sugall”, mert ez a helyzet, ami ma van valóban olyan borzalmas, amilyennek tűnik. A mai nő számára egyetlen vonzalmi faktor létezik, és az az extrém érzelmi stimulus, legyen akár pozitív, akár negatív. A nagyhangú, sudribunkó, dark triad tulajdonságokkal rendelkező romlott pszichopata állat meg tudja ugrani ezt a lécet, a csendes, szorgalmas, intellektuális beszélgetéseket kedvelő fiatal egyetemista nem.
“A nők a kapuőrzői a szexnek, a férfiak meg az elköteleződésnek. Eme tényállításnak egyetlen megfelelő eszme van, ami a férfiak kezében tartja a kontrollt, és az a MGTOW.” – Ez csak abban az esetben lenne így, ha a férfiak túlnyomó többsége követné. Amíg a férfiak között a “sztrájktörők” vannak többségben, addig nem érheti el a kívánt eredményt.
“””Nekem az a véleményem, hogy a nők párválasztási késztetéseiben közel sem játszik olyan fontos szerepet a külső, mint azt a férfiak általában képzelik (most hagyjuk a 99%ban pénzre utazó ribiket). “””
Tudom, hogy nem releváns, de regisztrálj egy társkereső oldalra egy olyan képpel, amin egy tök átlagos pasi látható, és a bemutatkozó szövegbe írj be mindenféle szép dolgot. Meg egy macsó képpel aláírásnak, hogy megduglak, a többit majd meglátjuk, és számold össze melyik profillal hány megkeresést kapsz. Illetve, hogy melyik profillal hány választ.
“Ha a külső megjelenéshez hozzáadjuk vizuálisan észlelhető nonverbális kommunikációt, értsd: a testbeszédet, testtartást, fellépést, “kisugárzást”, akkor igen.”
“Korrekt, helyes csajokat lehet látni külsőleg maximum hasonló pasikkal, akik még milliomosnak sem mondhatóak.”
Mond meg légyszi hol laksz, odaköltözöm. Mert itt nagyfaluban azt lehet látni, hogy minimum 2-3 kategóriával magasabb szintű a pasi szinte mindig. Ha nem, akkor vagy 10-15 évvel idősebb, vagy ott a bmw kulcs a kezében.
Igen két 10/8-as közül a nonverbálisan vonzóbb nyer. De a 10/8-assal szemben sose nyer a 10/6-os, hiába megfelelő a kisugárzása. Ez van.
“””Azt gondolom, hogy az alfaságban a külső <40%ban játszik szerepet, mondom: feltéve egy átlagosnál picit jobb szintet.”””
Igen, ha az átlagosnál “picit jobb vagy” akkor már csak 40%-ban. Ezt elhiszem. Csak tudod ez pont ugyanaz a helyzet, hogy a pénz nem boldogít: Akinek 5 mrd-ja van semmivel sem boldogtalanabb mint akinek 10
“Azért, mert nem is tesznek. Az átlagos férfi képes a nők 50-60%át simán valamilyen elfogadható szinten ösztönösen vonzónak találni, és ha amúgy belsőleg is vállalható a nő, akkor a hiába játssza a nő külseje a legnagyobb szerepet a férfi által érzett vonzalomban, de ez egy nagyon széles skálán képes előjönni.””
És ezt hirdetni kéne: Egy férfi számára a külső a legfontosabb, de igazából a nők 2/3-adát vonzónak találja, ha belsőleg megfelel az igényeinek. Várjunk csak, ez ellentmondás. De mert a gonosz disznó férfiak csak a külsőre mennek alapkoncepcióval készülnek a tanulmányok, ezért ezzel nem is foglalkozunk. Nem-nem, az, hogy a külsőre csúnyábbat választjuk ugyanúgy az ösztönök megerőszakolása, mint a nőknél a nem szuperalfa.
“Az átlagnő sosem fog egy 10/5ös SMV-jű (ne feledd hogy teljesen másból áll a ffi SMV-je mint a nőé) férfit vonzónak találni. ”
Nem fog, persze, mert nem is várjuk tőle. Hiszen szegénynek az ösztönei megerőszakolása lenne.
“Tudjuk hogy mi az evolúciós oka annak, hogy egy férfi többször annyi nőt képes vonzónak találni, mint fordítva. Ennek pedig ilyen következményei vannak.”
Nem, nem tudjuk. Még az evolúciósan közeli rokon fajok között sem egységes a kép arról, hogy hol van poligámia és hol nincs.
“mi mást tudsz tenni? ”
Megsúgni neki, hogy nem te vagy a hülye, és azért mert amúgy sikeres vagy, jó vagy és a teljes személyiségedből sugárzik, hogy alkalmas vagy arra amit csinálsz még a nők a pszihopata állatokra fognak bukni, akik mellesleg úgy néznek ki mint Chuck Norris minimum.
Helyreigazítás:
“Ennek kapcsán mindjárt vegyük is észre a cikkbe beszerkesztett képeket is (amelyek nyilván a női szerző ízlését dicsérik) egyiken sem látunk egyetlen domináns cégvezetőt vagy minisztert sem, csak feltűnően jóarcú amerikai színészeket…”
Big G. nem nő.
De ha rám gondoltál, akkor valaki mást dicsérj – a szöveget és a táblázatokat szerkesztgettem, a képeket nem én kerestem a cikkhez. A nevem ráadásul csak egy technikai baki folytán maradt bent rövid ideig, ezért elnézést is kérek mindenkitől – nem vagyok társszerzője a cikknek.
És ami a legfájdalmasabb, hogy a beszerkesztett képeken szereplő férfiak közül egyre sem hasonlítok. Talán a Huffnagel Pista-féle kommentben megjelenő Andy Vajnára a leginkább… :)
El kéne beszélgetned anyukáddal.
Miért?
Mert a feltűnően Brúszdikinzonra hasonlítóaknak is ezt szoktam javasolni.
kigugliztam, előszőr azt dobta ki, hogy ma halt meg, aztán írta, hogy vicc volt.
Ezek csak trollkodó cikkek, nem valósak.
Bruce Dickinson természetesen él.
Egy kis tisztelgés: https://www.youtube.com/watch?v=zCjQqKCLkis
Ez jobb. https://www.youtube.com/watch?v=m3fVDCtc0OY
egy balettből linkeltem, de kitöröltem, hogy mire emlékeztet.
Ok, vettem és módosítottam a szöveget is, de úgysem ezt szántam a legrelevánsabb közlendőmnek…
A három beszerkesztés az enyém volt. A rendezőelv avagy kiválasztási logika pedig a következő volt:
1. Errol Flynn: Korának egyik legnagyobb férfi szexszimbóluma. A valós életben is erősen balhés (BTK-s kategórájú előélettel), sok tekintetben deviáns személyiség. A pia, a pina és az opiátok vitték a sírba. Karaktere, férfias megjelenése kortalan. Nem hinném hogy akár manapság is sok nő mondana neki ellent. A maga korában legalábbis nem tették (híresen nagy étvágyú volt).
2. Don Draper karaktere. Fiktív személy. A hatvanas évek férfikarakterének az újragondolása. Végső soron a “modern” férfiak első generációja, átmeneti karakter. Ennek ellenére mégis egyfajta kortalan férfiasságot áraszt. Aki ismeri a karakterét tudja hogy D.D. folyamatos hazugságban (még a neve sem valós) és hazugságból él (reklámok), általában megkapja a nőket de nem telik bennük sok öröme. Vágyna a családi békés megállapodottságra ám saját késztetéseiből adódóan sosem lel benne megnyugvást.
3. Tyler Durden karaktere: Fiktív személy. A színész Brad Pittet nem kell bemutatni, ezredfordulós szexszimbólum. T.D. karaktere pedig az új elveszett nemzedék szimbóluma, a lázadó kívülálló, amolyan igazi “badass” figura, azaz az alfaságnak egy másfajta kifejeződése.
“olyan pasi kell neki, és olyan kelljen minden nőnek is, aki egyszerre felel meg a szív a test és az ész elvárásainak is. Persze ő sem talál ilyet, pont azért, amit te is mondasz: nincs.”
Igen, Puzsér is ezt mondja. Elég bizonyító erejű az, ma mondok egy-két példát? Kovács Ákos és Sebestyén Balázs. Függetlenül attól, hogy szereted-e az előbbi zenéjét és filozófiáját, vagy az utóbbi humorát, mindkettő megtestesíti azt a karaktert, melyet a nők KARIZMATIKUS, VONZÓ FÉRFI-ként tartanak számon. Kifejezetten magabiztosak, dominánsak, elképesztően szilárd belső világgal rendelkeznek és ez kifelé is sugárzik róluk. Ugyanakkor kifinomultak is: intelligensek, jól kommunikálnak, ápoltak, távolról sem emlékeztetnek az ősbunkó börtöntöltelékekre. Férjek, családapák is ugyanakkor és el sem tudod képzelni egyikről sem, hogy kezet emelne az asszonyra, vagy a gyerekekre. Nyilván narcisztikus mindkettő. Nyilván egoista, ambiciózus és sikerorientált mindkettő. Mégsem jut eszedbe róluk, hogy nincsenek érzelmeik, vagy nem tudják kifejezni azokat.
Ennek a cikknek az egyik legfőbb üzenete az, hogy létezik ideális férfi. Enélkül a gondolat nélkül a cikket nyugodtan a kukába dobhatjuk, de szerintem élni sem igazán érdemes, ha nincsenek példaértékű mintáink és elérhető céljaink.
Szerintem nyilvánvalóan nem látsz, és nem is láthatsz eleget a magánéletükből ahhoz, hogy ezt így ki lehessen jelenteni. Nem tudhatod, hogy milyen ember otthon a 4 fal között, vagy mit mondana az asszony, ha anonim megkérdeznék, hogy mit változtatna a férjén. Kapásból elég nehéz elképzelnem, hogy Ákos az ő hírnevével, pénzével, státuszával nem lépett félre. Ide a rozsdás bökőt, hogy olyan kísértéseknek kell (kéne?) ellenállnia, hogy ember legyen a talpán, aki képes rá. A hűség pedig az egyik legfontosabb dolog a “jófiú” oldalon, és semmi köze a kifinomultsághoz, a hűtlenségnek pedig annál több köze van az egoizmushoz… Gyanítom, hogy Balázsra ugyanez igaz.
Persze ezzel együtt lehetnek annyira “alfák”, vagy jó partik, hogy a feleség otthon azt gondolja, hogy “nagy kaland, néha megdug 1-2 rajongó kislányt, a lényeg az, hogy utána hazajön”… de ettől még nem lesz ideális.
Ilyen értelemben, ennyire konkrétan ideális férfi pont annyira létezik szerintem, mint ideális nő: külsőre a legjobb 5-10%ban van, de szüzies, önmegtartóztató, hűséges, nem karrierista, és úgy általában is : úrinő a társaságban, szakácsnő a konyhában, és szajha az ágyban. És persze lehetőleg nem öregszik:)
Elég elképzelhetetlen egy ilyen nő. 99%uk ott megszűnik ideálisnak lenni, amikor tiniként felismeri, hogy a ffiak 99%a bármire képes a kegyeiért, és ő ezt nem használja ki… Hahahah jó vicc…
Már megint ez a hűség-téma… Ez is izgalmas vidék, de max annyiban, hogy vívódsz-e miatta. A cikk témáját tekintve irreleváns. A karizmatikus, vonzó férfi igényes és domináns. És vagy hű, vagy hűtlen. Nincs jelentősége. Nyilván többnyire hűtlen. Már csak azért is, mert a sikeres férfi többek közt attól sikeres, hogy elveszi azt, ami neki jár.
Az ideális nő szex után pizzává változik.
Az ideális nő olyan, mint az angol perje, szereti, ha tapossák.
Az ideális pizza pedig evés után nővé változik.
Igen, eltalaltad. Balazs jol tudja, hogyan kell intelligens embert mimelni. Ugyanis buta, mint a csok. Nem akarom nagyon szetszedni, de aki nem birja folfogni, hogy mi az a kondenzcsik es mekkora a bolygonk legtere, eshogy a hulye elmeletei miert nem mukodhetnek, az bizony nem okos, es a logikaja is max. annyira csavaros, mint a diszno pocse.
Jahh, íme ez a “karizmatikus férfi” a Viva nyersanyagain:
https://www.youtube.com/watch?v=F41mmls13V0
Atyaég… Mi ebben a gáz? Ha rólam csak ennyi zsenáns anyag született volna az évek során… Ez a fajta tahóság – bár nem követendő – még mindig elegánsabb a földlakók 90%-ának viselkedésénél. Már szinte vállalható.
A humoros vicces emberek mindig szimpatikusabbak , feltéve ha tudják hol a határ. Gondolom a savanyújóskákat meg jóskánékat nem rajongják körbe. Ez a Balázs stílus most éli igazán magát, mert az olyan elismeréses aki bátor és mindent kimond. A nagy őszinteség” ami szívemen az a számon” féle variáció. Ez nekem már túl sok ez tapintatlan alázó humor , de van aki imádja az ilyet , valószínűleg az illető is olyan.
Az a baj hogy ilyenek vannak többen , valaki értelmesen szól az már kilóg a sorból unalmas. Most olyan figyeleméhség van , nehogy ne vegyenek észre. Inkább mondok valami brutálisat amire reagálnak valahogy . itt tartunk most!
Ez inkább ijesztő! Jobb nincs? :-))
Az utóbbinak nincs is humora.
Ugyanakkor kifinomultak is: intelligensek,
Hubazmeg, ugyanarra a Sebestyén Balázsra gondolunk? Nála nagyobb tahót még az életben nem engedtek a mikrofon közelébe. Nehogy azt hidd, hogy a nők többsége ezt nem látja.
Ha van rá késztetésed, kérdezz meg öt-tíz nőt (ne ugyanabból a társaságból és egy időben, mert nem lesznek őszinték), hogy miként látják Sebestyén Balázst, mint férfit. Kíváncsi lennék az eredményre. Borítékolható, hogy tízből kilenc fizikailag vonzónak fogja tartani és ugyanígy max egy olyannal találkozol majd, aki intellektuális tekintetben sekélyesnek, elégtelennek látja majd.
Akkor jelentkezem annak az egynek! :o)))
Igaz, öreg vagyok már az ő korosztályához, de fiatal koromban sem tetszett volna. Ha jól emlékszem.
én Balázs évjáratú vagyok, a huszonévesek nem tudom milyennek látják.
megtestesít mindent, amiért a pestieket rühellik,
tipikus szappanbuborék,
sajnos van belőle egypár,
anno gimiben is voltak és sosem növik ki- ugyanazok a lapos poénok, trágárságok és ha nem vagy rá (még 20 év eltelte után se) kíváncsi, akkor meg te vagy a sznobkurva és egyéb cifra jellemzők, közben meg folyamatosan azon görcsöl, hogy középpontban legyen.
“”haver kezdj már el vonzódni a dagi, löttyedtmellű, nem túl szép arcú, de csodálatos lelkivilágú nőkhöz”””
Hogy mennyire hamis az a felvetés, hogy a férfiak párválasztási preferenciája a külső, hogy rengeteg férfi vonzódik az ilyen lányokhoz. És nem azért, mert igénytelen.
“””Ha ugyanis a nőknek azt akarod tanácsolni, hogy talán észhez kéne kapni, és nem csak a nagymenő alfák közül válogatni, az pont ezzel lenne egyenértékű”””
Nem, ez azzal lenne egyenértékű, mintha valami földtől elrugaszkodott módon azt javasolnánk a férfiaknak, hogy ne úgy válasszunk párt, hogy a preferenciáinknak megfelelő nőt lecsapjuk bunkósbottal, berángatjuk a barlangba, magunkévá tesszük ha akarja ha nem, és cserébe adunk neki kaját ha már jól laktunk. Ó de várjunk csak, hiszen ezt tanácsolják.
“””és fejleszd a férfiaknak fontos nőies tulajdonságaidat, úgymint törődés, hűség, családi háttér, tűz melege””””
Na ez az ami nincs a nőkben nagy átlagban. És ha ilyenre még csak utalni mersz is, már halott ember vagy. Lásd Ákos ügy.
“”De ha ezt meg is tennék, akkor is ugyanúgy az alfákhoz vonzódnának ösztönösen, fizikai értelemben.”””
Én is a nagymellű szőkékhez vonzódom ösztönösen, de a helyzet az, hogy már rég tudom, hogy 1, nem az én szintem, és tehetek bármit nem is lesz. (na jó, ha elnyerem a biofizikai v biokémiai esetleg orvosi nobel-díjat… Kicsi rá az esély, de hátha. Mindenesetre növelve az esélyeket megtanultam Makaózni…) 2. Ezek egy jelentős része olyan sík hülye, hogy nem is érdemes vele kezdeni.
“”Megfogalmazhatjuk ezeket, mint ahogy tettem most egy kicsit, és a nyakukba sózhatjuk csak mi értelme? Kapásból lesöprik az egészet azzal, hogy ők csak a szívüket követik. És tulajdonképpen tényleg.”””
Magyarul folytatjuk azt az utat, hogy a csatatérre, ahol az ellenség célja a mi tökéletes megsemmisítésünk mi még csak ki se megyünk, míg az ellenség (nem nem a nők anblokk) mozgósítja szinte az összes nőt, mert hagyjuk. Hajrá.
“”Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy felesleges is.”””
Egervár védelme is felesleges volt, hiszen minden magyarra 10 török jutott. Azért a végén mégis mi örülhettünk…
Én már azt se értem ezeknél a beszélgetésnél, hogy miért gondolja bárki is, hogy akiket ma “alfának” nevezünk, azoknak bármi közük van a jó fizikai tulajdonságokhoz, magabiztossághoz, vagy a régi alfaképhez. A legtöbbjük olyan gizda, hogy egy cementes zsákot nem bírna el, a fejük simán lehet random krumpli és általában szociálisan sérültek. Az hogy a nők óriási rétegei nem fejlődtek együtt a kultúrával és nem tudnak különbséget tenni a magabiztosság és a szociális képességek hiánya között vagy bedőlnek a menőzésnek egy teljesítmény nélküli szociális környezetben, az semmilyen szinten nem teszi alfává azt aki puncihoz jut. A magabiztosság régen a siker következménye volt egy olyan környezetben ahol csak a fizikai és szellemi tulajdonságaid masszív igénybevételével tudtál életben maradni.
Szóval a nagymellű, szőke nős példát én úgy módosítanám, hogy elmagyaráznánk, hogy amihez vonzódsz, azon a nagy mell két kiló szilikon+dupla pushup, a szőke haj hidrogénezett seggszőrparóka, és valójában nem is nő az illető, hanem egy kéthetes oszló dromedártetem. … és akkor ilyen kísérteties húrpattogós hang effekt mellett szertefoszlik az illúzió és meglátod az oszló tetemet, amiben nyüzsögnek a kukacok és a fejedbe szúrod a tőrt, amikor megpróbálod összerakni a látványt a korábbi szexuális fantáziáiddal!
Magyaran, ha jol ertem fel oldalon keresztul azt magyarazod, hogy a nok ranottek a pinara, ezert alkalmazkodjunk mi, mert ez van, nincs mit tenni?
Meg onfejlesztes, onfejlesztes, onfejlesztes. Fejlesztem en magam, miota a seggem kilyukadt. Koszonom, most mar inkabb picit pihennek. :P
A női bloggerek , hát már annyit írtatok ilyesmit beleolvastam néhányba . Nem is az a baj hogy írnak hát ő dolguk (addig sem a körülöttük levők életét keserítik) de hogy mennyi követőjük van meg bólogatójuk hát az tragédia. A sokat beszél keveset mond esetei, a stílus meg borzalmasan nem nőies. De most valahogy ez a” tökös csajok” a trendi módi .
Mert sokuknak tenyleg van toke. :) A prostivoltam blogot is ferfi irja.
Az a baj, ha nem szex, pina vagy valami uber PC az ember temaja, nem valasztjak ki az Index fooldalara. Igy viszont a kutya nem teved oda, es futtathatja az ember a blogjat maga.
Amugy rohadtul faraszto, hogy olyanok hiszik magukat gesanak es osztanak a tobbi csajnak tanacsokat, akik nem biztos, hogy megtalaljak a labuk kozet lecsukott villanynal, annyira nincsenek tisztaban magukkal.
Vannak ilyenek akik már azt sem tudják fiúk-e vagy lányok -e! :) Mert ilyen a net hatalma minden szinten szinte minden! Sőt van aki le is írja van komolyabb nickje, hát azért ezt az életben nem tudja eljátszani ha találkozik egy ismerőssel , hogy majd holnap beszélünk akkor lesz a másik énem! Az Indexen meg legális a több nick, ott naponta téma ki milyen néven van újra!
Megérteném ha jó szándékkal osztogatnának tanácsot a nők , de a szokásos rigmusukat ismételgetik. Aki másképp ír más a véleménye azt leszidják hogy nem szolidáris a nőkkel.
“mint azok a huszonéves nőismerőseim, akikeket péntek reggel még kékre-zöldre ver a 120 kilós, kopasz, kigyúrt, magabiztos, domináns “őserő”, aztán szombaton este már vissza is mennek hozzá, hogy az őserő vonzásától megremegő lábakkal térdre rogyjanak előtte és leszopják…”
Basszus, ha egy nő attól nedvesedik, hogy magabiztos és domináns vagy, akkor ezt kell nyújtani neki. Még hálás is lesz, hogy Tőled még egy visszafogott pofont se kap, ráadásul hajad is van…
Elhagy, mert a szomszéd fiú macsóbb. És még meg is veri.
Nesze neked őserő…
Itt meg a jófiúk, művészlelkek…
Ugye-ugye, van ennek kultúrája… :)
Csatlakoznék én is egy videóval: https://www.youtube.com/watch?v=71ldckGB21Q
Ez direkt humorra van véve, de egyáltalán nem áll messze a valóságtól. Most akkor a győztes srác milyen személyiséggel is rendelkezik? Nem tudom eldönteni hova tegyem: van neki humora, laza, kreatív és pszichopatának is tűnik :-D
(nem tudom honnan szedték a nőt, de ilyen paraméterek kis túlzással csak a mesében léteznek, egyszerűen tökéletes: csöp – csöp :-D )
Ilyen csajnál csak az segít ha elképzelem hogy hüvelygombája meg 70-es IQ-ja van…
:-D :-D :-D
Nálam az arc a legfontosabb, minden azután jön. Ennél a csajnál tökéletesen szimmetrikus arc, nem felfújt, hanem természetesen dús ajkak, a melle sem túl nagy, nálam még pont jók (nekem nem jönnek be az óriás mellű nők), bár azt sajnos nem lehet megállapítani, hogy mű-e, de eltudom képzelni, hogy nála adottság, mivel a csípője is pont megfelelően kerek, és bár edz, de mégis megmaradtak a nőies vonásai és nem kezd férfiasan izmosodni.
Istenem miért “büntetsz” :-D
Ez egy Disney-mese a mai viszonyokhoz igazítva.
Tényleg, igazad van, de, akkor is van benne valami, még, ha nem is ezekkel a szereplőkkel. Nagyon jól végigvezeti a csaj hozzáállását, gondolkodását a srácról. Először azt lehet leolvasni az arcáról, hogy most mi van, (nem tudja hova tenni), aztán azt, hogy ez egy őrült, utána meg ez nem is olyan hülye( kezdi felkelteni az érdeklődését), aztán már viccesnek is tartja és végül még kreatívnak is. Igaz, hogy a teste aputest, de ezt ellensúlyozza a többi pozitív tulajdonsága, és egyébként nem is ronda a srác, meg ebből a testből gyorsan kilehet hozni egy izmosat is.
Tudok példát is mondani rá a magyar valóságból is, ismert személyekkel: Kiss Virág fittnes guru és párja Háder Gyuri a music fm-ből. Virág úgy nézki, mint a nő a videóban, a Gyuri meg egy mackós, kölyökképű srác, aki nagyon humoros és kreatív, szóval egyáltalán nem áll messze a valóságtól ez a videó.
Frasert kedvelem. :o))) Bolond egy srác! :o)))
mekkora egy ripacs ez a múmia szökevény.
? ? ? ? ? ?
jaaaaaa, most már leesett :-D
56 percig esett :)
https://www.youtube.com/watch?v=bISvNwCoaVs
Igen kb. így történt, amíg leesett, hogy a múmia filmben is szerepelt :-D
cuki volt mindenesetre, ahogyan megbeszélted.
Ejjj de kár, hogy csak most vettem észre ezt a reagálást, mivel, ha már „eljutottunk” arra a „szintre”, hogy cuki vagyok a szemedben, akkor jó esélyem van, hogy egy randi felkérésre sem mondasz nemet és akkor már össze is tudtunk volna hozni egyet :-D Egy nem régi hozzászólásodban utaltál a korodra, szóval még ebben is – a kölcsönös szimpátián kívül- nagyjából megegyezünk a te javadra :-D
Egyébként neked, mint nőnek mi a véleményed, ha lecukiztok egy férfit, akkor az most bejön nektek vagy csak aranyos és szimpatikus, de semmi komolyabb? Vegyük szét úgy is,hogy, ha mint nők egymás közt cukizzátok le, és úgy is, hogy ezt az illető férfinak személyesen mondjátok meg a kettő vajon ugyanaz?
(tudom most ez a cuki nem a személyemnek szólt, hanem a megnyilvánulásomnak :-D )
megpróbálok válaszolni.
a jelen cuki az ilyen anyai ösztönös rámosolygás, mint egy csetlő-botló kölyökre, az anyáddal meg ugye nem randizol.
ha irl mondja neked ezt vki, az valóban lehet kapcsolat felvétel.
ha nők mondják egymás közt, akkor van a fickóban sárm/ érdekes.
remélem segítettem.
„az anyáddal meg ugye nem randizol.”
Most ezt vegyem lekoptatásnak? :-D
Köszönöm, hogy ilyen „kimerítően” válaszoltál, egyébként nagyjából képben vagyok a nők cukiság „faktorával”, csak jó, ha ezt minél több nő megerősíti. :-D
„a jelen cuki az ilyen anyai ösztönös rámosolygás, mint egy csetlő-botló kölyökre”
Igen világos, nem véletlen van ott a zárójeles rész, na de, bár nem ismersz, de azért a hsz.-ből valamennyire lejön, hogy mennyire vagyok “cuki” nem? :-D
(bár én férfiként megőrülök ettől a cuki szótól -ááááááá )
alig találtammeg. igen, vedd annak, ebben a játszmában csak sakk matt lenne, én viszont nyerni szeretek.
Az, de bolond. :o) Ez még az a ripacssági fok, amit időnként kedvelek. Mike Myers vagy Jim Carrey a ripacssági skálán már nem is mérhetőek. Ha csak gondolok is rájuk, félek, rosszul alszom.
biztosan velem van a baj, de egyszerűen zavar ahogyan túljátssza a szerepet.
Jim Carreyt viszont kedvelem.
Láttad az egész filmet?
igen.
agymosás.
Pontosan mi benne az agymosás?
lucifer ofkorsz gendersemleges, ha akarja nő, ha akarja ördög. Isten természetesen néger és persze nincs túlvilág, a főszereplő meg egy balfék, aki klisék mentén formálja a karaktereit. hát kb ennyi.
Szerintem kevesebb “romantikus” nyálat kéne nézned, ennél még Walt Disney is jobb, ő legalább szereti a férfiakat.
“Isten természetesen néger” – Miért is? Az említett szereplő lehet más is.
“nincs túlvilág” – Hol derül ez ki?
“a főszereplő meg egy balfék” – Lévén ez egy vígjáték és épen ez a felütése, ebből a balfékságból indul ki a cselekmény.
“klisék mentén formálja a karaktereit” – Ha mélyen magadba nézel, belátod hogy ugyanúgy, mint a legtöbb ember.
“Szerintem kevesebb “romantikus” nyálat kéne nézned” – Nem tudod mennyit nézek, hogy ilyesmit kijelenthess.
“Walt Disney is jobb, ő legalább szereti a férfiakat” – A pletykák szerint túlontúl is szerette…
“Olykor a szivar csupán egy szivar.”
“Miért is? Az említett szereplő lehet más is.”
nyilván véletlen, meg az is hogy a börtöncellában futnak össze.
“nincs túlvilág” – Hol derül ez ki?
régen láttam, vmi pokol meg mennyországot itt teremtjük szöveg volt.
“Lévén ez egy vígjáték és épen ez a felütése, ebből a balfékságból indul ki a cselekmény.” – már írtam hgyinek, hogy simán az én készûlékemmel van a baj, de nekem ez nem vicces, hanem kifejezetten dehumanizáló, amikor kliséket összegyűjtenek és azt karikíroznak, pl.Cristiano Ronaldonál is zavar, amikor a képébe nagyítanak és kipellengérezik a “bőgőmasinát”.
“Ha mélyen magadba nézel, belátod hogy ugyanúgy, mint a legtöbb ember.” Nem. erre írtam, hogy egy ripacs, a színész magában keresi meg a karaktert és nem másokat degradálóan kopipésztelve.
“Nem tudod mennyit nézek, hogy ilyesmit kijelenthess.” – többet mint én és szerintem nem tesznek jót az emberrel.
“Walt Disney is jobb, ő legalább szereti a férfiakat” – A pletykák szerint túlontúl is szerette… pontosan erre gondoltam.
“Olykor a szivar csupán egy szivar.”- nem értem.
“nyilván véletlen, meg az is hogy a börtöncellában futnak össze” – Ez nem válasz a kérdésemre
“de nekem ez nem vicces, hanem kifejezetten dehumanizáló” – Ami azért nem jelent agymosást.
“a színész magában keresi meg a karaktert és nem másokat degradálóan kopipésztelve” – Ez bullshit. Ha kopipésztelne életszerűbbek lennének a karakterek. Ezek a karakterek már karikatúraszerűen eltúlzottak.
“többet mint én” – A film 2000-ben készült. Elmondásod szerint te is láttad. Szóval hacsak hasonló filmek tömeges megnézésére nem utaltam korábban, legfeljebb az ugyanannyit állíthatod ill. hogy te is túl sokat nézel, feltéve hogy 16 év alatt ez soknak számít…
“nem értem” – Freudnak tulajdonított mondás. Végső soron arra használtam, hogy nem kell túllihegni a dolgot, ez csak egy vígjáték és nincsen több célja vagy értelme, mint hogy másfél órára elszórakoztasson.
az említett szereplő fekete volt, gondolom a kvóta szellemében.
annyiban agymosás, hogy van a tökös ördög nő, aki pattogtatja a balféket szerinted ez mi?
tényleg sok filmet nézek, de mégsem tudtam összehozni 50 romantikusat, ugye régi szép idők.
tnx de papírom van arról, hogy operaénekesi a tüdőkapacitásom, szóval ez még mindig kevés, hogy lihegjek. Legközelebb majd csak azt írom, hogy “kaka”.
“de mégsem tudtam összehozni 50 romantikusat, ugye régi szép idők” – Az közös volt. Másrészt csak a te szempontodból vagy te az etalon. Hozzád képest a legtöbbünk jóval több romantikus filmet néz. Véres gyémántok rémlik?
“az említett szereplő fekete volt, gondolom a kvóta szellemében” – Szóval a filmekben feltűnő feketék csakis a kvóta miatt lehetnek jelen?
“a tökös ördög nő, aki pattogtatja a balféket szerinted ez mi?” – Szerintem a cselekmény gerince. Balfékünknek az alapvető problémája éppenséggel a kapcsolatteremtés volt, különös tekintettel a női nemre. Alapban véve az egész film az ő kétségbeesett kísérleteiről szól, hogy megszerezzen egyet, a hőn áhított (noha valójában kifejezetten érdemtelen) nőt, mindaddig amíg a végére el nem jut az érdemi felismerésekig. Ebből adódóan számára a kísértő gonosz sem véletlenül nőnemű, ahogy a gonosz stílusa sem véletlenül olyan amilyen. De mint mondtam ez csak egy egyszerű vígjáték, nem pedig világmegváltás.
Nyugodtan írhatsz “kakát”, “trágyát” avagy “szart” is. Mindenkinek megvan a saját értékítélete, tetszési indexe. Így voltam én is amikor a tuc-tuc meg az általam jobbára primkónak tartott gépzene előkerült. Én csupán arra kérdeztem rá, mi alapján érezted agymosásnak ezt a filmvígjátékot.
értem. véres gyémántok- jujj, most már mindenki tudja, hogy a romantikusról nekem ez a film jutott az eszembe. lehet facepalmozni :) Elek, bocsi, de ezen most nagyon nevetek. Kb a fiam büntet így.
ne forgasd ki a szavaimat, nem azt mondtam, hogy a feketék a kvóta miatt vannak a filmekben, hanem ebben a filmben, főleg az eredendő jó szerepére kicsit abszurd- fekete-fehér, jó-rossz, világos-sötét, de tényleg túlbeszéltük.
Bruce Almighty c. film az általad igencsak kedvelt Jimmel és hoppá! Ki is az Isten?
Csak magad alatt vágod a fát…
miért vágnám magam alatt fát?
Freemannek van egy klassz narrációhoz alkalmas orgánuma, megy neki a thriller, de ebben a filmben megint csak egy hatásvadász fogás, hogy egy feketét öltöztettek fehérbe. ha mindenáron jó vigjáték fekákkal, akkor Bad Boys, na az tényleg virtuóz.
Ha Isten megjelenhet csipkebokor alakjában, akkor simán feka képében is.
Nem sok jó feka vígjáték van. Mindig ugyanaz a nagypofájú dumagép sztereotípia.
https://www.youtube.com/watch?v=9vQ4pTSRWGI
Isten nem jelent meg soha csipkebokor alakjában, mivel nem alakváltó földönkívüli, csak sima.
ez tényleg egy létező reklám?
(egyébként meg egészen megmagyarázhatatlan módon undorodom a zöldborsótól, ha püré akkor már nem zavar, de ez a sok kicsi zöld, blö)
Na, én meg nála érzem azt, hogy sokszorosan túljátssza a szerepeit.
lehet, de vhogy van benne irónia.
Nem jutok el odáig, hogy ezt meglássam. Csak ránézek és hányingerem van.
Valamikor olvastam tőle, hogy kezdetben standupos volt, s nem mindig tudott mit mondani, ezért nyilvánosan maszturbált, mert szerinte az akkor vicces volt. Amíg nem olvastam ezt, addig csak a hideg rázott tőle, azóta pedig hányingerem is van.
Volt több jó szerepe is, ahol túllépett a szokványos, számomra is idegesítő gumiarcoskodáson. pl. A makulátlan elmében vagy a Mi lenne ha címűben esetleg a Truman showban.
Hát, lehet. De sajnos nem vagyok egy könnyen megbocsájtó típus. No, meg egy filmrajongó sem.
Amerikában színpadon masztizni :D
dehogyis.
Az az unnatural act volt, abban van szó kb arról hogy az ejakuláció 30 másodperce minden gondot feledtet.
Tacoma az USA-ban van?
https://hayfordedohs.wordpress.com/2014/02/18/miley-cyrus-masturbates-on-stage/
Nőknek lehet… sőt, egymást túllicitálva kívánatos is a sikeres előmenetelhez.
Maradva Miley Cyrus-nál: így hát hiába gondolja azt esetleg a rendező, hogy egy ilyen klip elmondhat mindent, mert közbeszól az, hogy minek lenne pina az ember lányának lába között, ha nem él vele és kihagyja a lehetőséget, hogy csináltat inkább egy ilyet.
sőt, nyilvánosan szoptatni is szabad, még Ferenc pápa is támogatja.
Csecsemő nyilvános szoptatása baromira nem ugyanaz a műfaj, mint nyilvánosan maszturbálni.
oh, tényleg.
mindenesetre van az amcsik hétköznapi prüdériájában egy báj.
Szemforgató egy népség az biztos. Nem hinném hogy van még nép amelyik annyit költene szexre meg drogra, mint ők.
Miley Cyrus egy tuzelo szuka. Se tobb, se kevesebb. A Wrecking Ball meg nem tobb a reggeli KV mellet a radiobol szolo himi-humi tomegzorejtol.
Csak azt nem ertem, ha ugyis a szexualitas a lenyeg mi a raknak hozza zene meg videoklipp. Par kattintasra nagysagrendekkel szebb csajok talalhatok a neten teljesen poren.
Vagy tenyleg az lesz, hogy elszabadul az orulet, es a Rockbitch-hez hasonlo bandak lesznek a mainstreamek?
Wehh, ez az egesz egy mediahack es a p*najukkal hackelik a mediat. Nekem meg ebbol teljesen ELEGEM VAN!
A Rammstein legalabb bevallalta, es tenyleg forgatott egy olyan klippet, amit csak a Redtube-on lehet megnezni.
Zörej nélkül halovány lenne pornónak. Ezért kell a zörej, azaz alibinek.
Rockbitch? Ne is mondd! Azok voltak aztán az elborult picsák.
Ami meg a Rammsteint illeti, én belinkeltem ide a Pussy-t vágatlanul, de volt aki nem értékelte. Hiába. A művészetet nem mindenki értékeli.
Még ez jutott az eszembe: Ostobenkó kurva
“Ami meg a Rammsteint illeti, én belinkeltem ide a Pussy-t vágatlanul, de volt aki nem értékelte. Hiába. A művészetet nem mindenki értékeli.”
hogy kerek legyen, ez is én voltam, mert pont előtte Deansdale kérése volt Naooohoz meg Fefhez, hogy Soffyval ne a hangon tárgyalják, hogy mehet-e arcra és egyebek. Amúgy meg Elek szerint a Rammsteinnak ez az egyetlen egy jó száma.
Hehe! Állandóan leleplezed magad!
Nem is igaz! Van még nekik legalább két jó számuk.
Rammstein – Du Hast
Rammstein-Rammstein
“Hehe! Állandóan leleplezed magad!”
akartam írni, hogy a lefikákat is én rakosgatom magamnak meg högyinek, de aztán megláttam, hogy neked is van.
Nemecsek Ernő újabb harcot indított a grundért :D
Why Your Father Is Helpless At Teaching You How To Succeed In The Modern World
7 Ways The Realities Of Modern Culture Are Destroying Men
Előbbit nagyon fontosnak gondolom, mert igyekszik megmagyarázni, hogy a felgyorsult társadalmi változások közepette miért nem tudnak kellően bölcs tanácsokat adni a korábbi férfigenerációk a mai fiataloknak. Jó lenne, ha egyszer valakinek lenne energiája lefordítani.
Ez az igazi alfa hozzáállás, megkérni a lány kez… illetve, hogy csináljon egy jó kis teát: https://www.youtube.com/watch?v=naJgpzu9i8Q
(azaz lánykérés manapság :-D )
csak sikerült felülmúlnod a videómat: respect :-D :-D
Nagyon jó cikk, gratulálok, és egyetértek vele:), no meg dennis és a te kiegészítéseiddel, kommentekkel.
Ehhez a cikkhez alaposabban hozzá szerettem volna szólni, mert eléggé aktívan kutatom a témát, mit is jelent alfahímnek lenni. Szerintem annak van igaza, aki korábban azt mondta, hogy az alfahím az, aki státusz nélkül is ágyba tudja vinni a nők többségét. Az alábbiakban nem feltétlenül csak a cikk tartalmához szólnék hozzá, hanem szeretném a témát nagyobb perspektívából is körbejárni, illetve az eddig érkezett kommentekhez is kicsit reagálni.
Először is Alter Ego-hoz szólnék: szomorú, hogy eléggé egyedül vagy azon véleményeddel, miszerint nem kizárólag a férfiak felelőssége (volna) az önfejlesztés, de a legfelháborítóbb az az álláspont, hogy maradéktalanul szolgáljuk ki a nők elfuserált, valóságtól elrugaszkodott igényeit. Nagyon veszélyesnek találom ezt a nézőpontot, hogy mindent a nők igényeiből kiindulva vigyünk véghez (sőt, még azt is magunk találjuk ki, hogy mit akar a nő, mert ugye még ezt sem képesek megfelelően kommunikálni). Nagyon látszik a fenti hozzászólókból (bocs Dennis, de az őszinteség nálam erény) a bennük lappangó béta mentalitás, hogy mindent csináljunk azért, mert a nők elvárják. Ugyan mi a faszért? Hol van a valódi férfiasság, hol van az egyéni kezdeményezőkészség, hol van a világ megismerésének, az új ismeretek elsajátításának vágya? Miért fontos, hogy a nő mit akar? Ez a nőknek való megfelelési kényszer borzalmas zsákutca, és teljes egészében szembemegy a red pill tanokkal. Még a PUA is azt mondja, hogy nem fontos, mit akar a nő, mert te vagy a főnyeremény, te vagy az, akit a nők meg akarnak ismerni, te vagy az, akinek a világába be akarnak csatlakozni. A red pill pedig ugyanezt nyomatékosan hangsúlyozza: tökmindegy, milyen úton jutsz el önmagad megvalósításához, az a lényeg, hogy maximális fegyelemmel vidd végig terveidet, és a végén te hívod meg a nőket a magad világába. És ettől a pillanattól már kurva mindegy, hogy a nők kimondva vagy kimondatlanul mit akarnak, mert a hipergám ösztöneiknek köszönhetően felnézni akarnak a férfira, és aki felnéz a másik félre, nyilván nem az fog dirigálni. És pont ettől lesz a nő boldog veled, mert leveszed azt a súlyos terhet a válláról, amit úgy hívnak: egyéni felelősségvállalás. Erre ugyanis a nők evolúciósan képtelenek, mert ha maguk kényszerülnének felelősséget vállalni, az azt jelenti, hogy épp nincs a közelben egy férfi, aki megvédje őt és gyermekeit a kardfogú tigristől meg a nagyvilág egyéb veszélyeitől. A nő számára a felelősségvállalás kényszere kiszolgáltatottságot jelent (ugyanezt a kiszolgáltatottságot a férfi lelki-fizikai elhanyagoltság esetén érzi).
Azt képzelik a társadalommérnökök, hogy a civilizáció áthuzalozta az emberek genetikáját, valójában örökkön örökké ugyanazok az evolúciós drive-ok fognak működni az emberiségben, mert a civilizáció nem a természetet helyettesítő, hanem arra ráépülő képződmény. Nem erőszakolhatja meg a természetet, mert a természet elpusztítja a rátelepedő rákos sejteket. Civilizáció tehát addig létezhet, amíg ápoljuk, és amíg nem kívánunk új törvényeket a természet helyébe állítani. És ez így is van rendjén, a probléma sohasem annak kimondásában rejlik, hogy a nők ilyenek, a férfiak meg olyanok, hanem amikor mesterségesen ideológiákat gyártunk és erőszakkal próbálunk egy utopisztikus társadalommodellt ráerőltetni a civilizációra és közvetve a természetre. A férfi szerez magának egy missziót, és a jutalma hozzá egy nő. A nő szerez magának egy férfit, és a jutalma hozzá egy misszió. Létrejön a szimbiózis, amit a feministák persze próbálnak megsemmisíteni.
Aki a nők igényeiből kiindulva kíván önfejleszteni, az valójában egyetlen egy dolgot akar és képes elérni, ez pedig az alkalmi dugások felhajtása, és ezáltal közvetve a társadalom további bomlasztása. Ez az NLP útja, eredményközpontú pszichológia: abból indul ki, hogy milyen eredményt szeretnél elérni, ehhez megkeresi a megfelelő módszertant, amivel az ellenkező nem pszichéje manipulálható. Minden más kapcsolódó tevékenység csak erre épülő mézes-mázas hazugság: gyúrok, mert a picsák szeretik tapogatni a kockahasamat, keresek pénzt, mert kell a nőzésre és páváskodásra, és veszek kotont, mert azért mégsem akarok nemibetegséget kapni. Hol van egy ilyen szisztémából az a nézőpont, hogy a másik felet (a nőt), vagy akár saját magatokat emberszámba vegyétek? Ez kibaszott degradáló rátok nézve is, ha nincs egyéni ambíciótok, ha mindent csak azért csináltok, mert az azért mégsem járja, hogy nem külditek be legalább hetente egyszer a macit a málnásba. Ezzel az inverz férfi mentalitással pont a feministák agymenéseit támogatjátok, hogy a férfiak mind csak szexéhes, perverz, gépies kreálmányok.
A másik figyelembe veendő nézőpont, ami felett sokan elsiklanak, hogy próbáljuk megvizsgálni, hogyan hat a státuszunk növelése a nőknél való sikerre. A kérdés az, ha idővel elérjük azt, hogy minden férfi önfejlesszen és mindenki növelje a státuszát, vajon azt eredményezi-e, hogy minden férfi automatikusan bekerül a felső 20%-ba, vagy pedig azt, hogy hirtelen létrejön egy új felső 20%, és a 80%, hiába fejlesztette magát halálra az évek során, ugyanúgy kiszorul majd a randipiacról? Nem könnyű erre a dilemmára a választ meglelni, de mivel red pill tanokból már eléggé fel vagyunk vértezve mind, és az emberiség történetéből is láthatunk olyan korokat, amikor éhezéssel, járványokkal vagy barbár külső ellenséggel kellett az európai kultúráknak megvívni a harcot, hogy ezekhez a szélsőséges helyzetekhez képest azért a modern élet meglehetősen komfortos, biztonságos és az orvostudomány is határozottan nagy fejlődésen ment keresztül. Racionálisan tehát semmi nem indokolja immár a hipergám ösztönök meglétét, hiszen a legtöbb férfi – hacsak nem teljesen munkaképtelen – biztosítani tudja (tudná) az utódok egészséges felneveléséhez szükséges erőforrásokat és biztonságot. Viszont a hipergámia – a fent említett állításaimnak köszönhetően – nem törődik a civilizációval, mivel evolúciós hagyomány, ezért akárhogyan is fejleszti magát a férfi, nem lesz maradéktalanul kielégíthető. Ha hirtelen mindenki 190 magas, kigyúrt milliárdos olajmágnás lenne, akkor is létrejönne valamiféle szelekciós módszertan, ami alapján a nők csak egy bizonyos 20%-ot tartanának partiképesnek, míg a többi férfi hoppon marad. Ezt a jelenséget ismerte fel – egyébként nagyon helyesen – a kereszténység, és vitte véghez azt a fajta társadalommérnökséget, amelynek köszönhetően egy férfi egy nővel köt szent szövetséget egy házasság nevű intézmény keretein belül. Egyáltalán nem kell vallásosnak lennünk, hogy racionálisan indokolható legyen ennek a szokásnak a szükségszerűsége egy civilizációban, és azt hiszem, régebbi hozzászólásaim alkalmával már eleget szóltam a házasság és monogámia szentségének előnyeiről.
Fontos felismerni, hogy a férfi önfejlesztés – nők minősége között szimbiózison alapuló visszacsatolása rendszer működik, és azt is, hogy a népszerű elméletekkel ellentétben a nők teszik meg az első lépést, mert ők úgymond a férfiak inspirálói az önfejlesztésben és a jövőépítésben. Először tehát jön az inspiráció, aztán a férfi megfogalmazza misszióját, majd jutalmul megkapja a nőt hozzá, hogy együtt hajtsák azt végre. Aki józan gondolkodású, az a fenti folyamatírásból láthatja, hol romlik el a dolog. Először is, nem minden férfi képes idejekorán missziót felállítani, ehhez ugyanis úgymond meg kell érni (talán innen ered a népszerű társadalmi félreértés, miszerint a nők korábban érnek, hiszen ők másodlagos nemi jegyeik kifejlődésével és menstruációjuk beindulásával, ami termékenységük kezdetét jelzi, beteljesítették evolúciós potenciáljukat), de önmagában ez még nem ad okot az aggodalomra, hiszen előbb vagy utóbb minden férfi behozhatja a lemaradását, és elkezd dolgozni ambíciói megvalósításán. Ezeket az – amúgy talán kicsit bizonytalan, de végletekig megfontolt és szorgalmas – férfiakat viszont beelőzik azok, akik nem intelligenciából, előre tervezéssel, stratégiát alkotva kívánják az életüket élni, hanem nagy pofával, erősebb kutya baszik alapon (itt bikkfanyelven azt kívántam megfogalmazni, hogy mivel a nők az érzelmi stimulusra fokozottan érzékenyebbek, mint az intellektuálisra, ezért egy bunkó tahó pöcsfej – aki ráadásul szorongásra sem hajlamos, és az erkölcs sem gátolja – által küldött stimulusok veszélyesek a fiatal lányokra, és sajnos akár még egy szende, jó kislány fejét is könnyedén elcsavarják, idejekorán megrontják). Mint tudjuk a red pill irodalomból, a jófiúk mindig hátul végeznek, és ennek a megfigyelésnek a konkrét oka az, amit leírtam. Nem biztos, hogy mindenki azonnal rájön a konklúzióra, tehát leírom: a lányokat még jóval azelőtt megrontják a deviáns elemek – nevezzük őket rosszfiúknak -, mielőtt egy kellően érett, kvalifikált, de azért nem minden bizonytalanságtól mentes férfinak egyáltalán lehetősége volna a megmentésükre. Így a mai rendszerben egy jófiúnak esélye nincs épkézláb női partnerhez jutni, és ezáltal az ambíciója is elvész a missziója teljesítésére. A lányok pedig – jók és rosszak egyaránt – hosszú távon maradandó sérüléseket szenvednek attól, hogy a rosszfiúk játékszerévé váltak, és a legszomorúbb, hogy az említett okoknál fogva a normális férfiaknak esélyük nincs arra, hogy ezt a tendenciát csírájában elfojtsák. Hogy ezután mi lesz a lányokkal és fiúkkal, láthatjuk a civilizáció mai állapotán: tetkós-piercinges elhízott ordibáló feministák és videójátékfüggő életképtelen pincelakó hipsterhadak lesz az eredmény.
Nem fejtettem ki teljesen a témát, mert így is már rohadt hosszú a hozzászólás, de itt ragadom meg az alkalmat és jelentem ki, hogy Alter Egonak kurvára igaza van abban, amit mond, ellentétben DennisVT-vel és Big G-vel. Tehát nyomatékosítom: A társadalom egészséges állapotának visszaállítására – akár monogámiával, akár anélkül – kizárólag a nők lehetnek képesek, kizárólag a nők önfejlesztése útján valósulhat meg!!!! A fenti szituációban a fiatal lányok teljesen védtelenek a rosszfiúk támadásai ellen – hiszen a jófiúk még nem kellően érettek, bátortalanok, nem tudják felvenni a versenyt a sokkal harsányabb rosszfiú-stimulusokkal (megj. stimulus jelentése: olyan kezdeményező akció, ami a nőt érzelmi alapon történő válasz adására készteti. Egyes nem mainstream PUA-könyvek foglalkoznak a témával, hogy a nő megszerzéséhez egyetlen módszer alkalmazása elég: extrém intenzív érzelmi stimulust kell küldeni a nőnek, akár pozitívat, akár negatívat. Ezután vagy meggyűlöl, vagy dugni fog veled. A nők védtelenek az intenzív érzelmi stimulusok ellen, mivel sem az oktatás, sem a családok, sem a szélesebb értelemben vett társadalom nem preferálja az érzelmi intelligencia fejlesztését, leginkább csak az IQ-ra vagy a műveltségre terelődik a hangsúly). A rosszfiúk megrontják a jókislányokat is, akik – leginkább megfelelési kényszerből és nem valódi önérzetességből – lesüllyednek a legalja trash férfiak szintjére, elribancosodnak, és mivel továbbra sem tanítja meg nekik senki a feléjük intézett érzelmi stimulusok kezelését, nagyon hosszú időre megragadnak ebben az állapotban. Sokat foglalkoztunk már a nők számára láthatatlan férfiakkal, az ilyen férfiak igazából nem is azért láthatatlanok a nők számára, mert visszataszító kinézetűek – bár persze az ambíció hiánya a férfiak állapotát is súlyosan rontja -, hanem mert képtelenek megadni azt a minimális érzelmi stimulust, ami átüti az ilyen megrontott nőknél az ingerküszöböt.
A nők erős többsége valójában totál önbizalomhiányos és gyenge, ebből következik elaljasodásuk (hipergámia –> dominanciára való igény –> a trash férfi domináns, mégha nem is ideális). További állítás, ami szintén red pill irodalomban terjed, hogy a nők agya nem a hosszú távú tervezésre lett kialakítva, a hosszú távú biztonság kialakítása a férfi dolga és felelőssége. Az érzelmi intelligencia – az IQ-val ellentétben – nem genetikailag meghatározott, viszont fejleszteni szükséges. Tehát egy nő hiába dönt legtöbbször érzelmi alapon, mindent alacsony érzelmi intelligenciával teszi, mivel sem az oktatás, sem a környezet nem helyez semmiféle hangsúlyt az érzelmi intelligencia fejlesztésére. Azt is tudjuk, hogy a nők amúgy képesek lennének racionális módon is gondolkodni, mivel az átlag női IQ (amellett, hogy az IQ-juk haranggörbéje kevésbé mutat szélsőséges értékeket, tehát retardációt meg zsenialitást, mint a férfiak haranggörbéje) alig különbözik a férfi átlag IQ-tól, de racionálian gondolkodni számukra rendkívül kellemetlen, és nagyon nem szeretik (gondolom férfiként sem akarnátok a legtöbben az anális szexet befogadóként megtapasztalni, pedig biológiailag képesek volnátok rá). Ez az egyetlen szempont, ami alól én személy szerint felmentem a nőket, és bár emiatt a tulajdonságuk miatt nehéz dolgunk van velük, mindenképp a nőiesség tiszteletben tartásával kellene őket inspirálnunk a fejlődésre, nem pedig a tiszta racionalitás erőltetésével (arról nem is beszélve, ha mi férfiak nem döntenénk időnként érzelmi alapon, akkor szerelem sem létezhetne, és kizárólag érdekbarátaink lehetnének).
Az alfaság kibontására már nem marad időm, de azért néhány mondatot még idebiggyesztenék. A valódi alfahím a “karizmatikus, vonzó férfiak” kategóriája a mátrixban. Az ilyen férfiak monogám kapcsolatban vagy házasságban (!) élnek egy alfanősténnyel (nagy ritkán nyitott kapcsolatban, de a nő tudtával), aki abszolút bombázó marad még a 40-es éveiben is és garantáltan gondoskodik arról, hogy férje soha ne menjen el üres gyomorral és teli herékkel otthonról. Kár, hogy az ilyen férfiak idejekorán foglaltak lesznek, illetve hogy náluk is azért eléggé függenek az elért céljaik attól, hogy szerencsésen választanak-e párt fiatalon (nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy szegény lányok mennyire korán esnek áldozatául a trash-kultúrának :( ). Inspirációul lássuk Donald Trump feleségét, Melania Trump-ot:
https://www.google.hu/search?q=melania+trump&client=opera&hs=B6y&biw=1303&bih=670&source=lnms&tbm=isch&sa=X&sqi=2&ved=0ahUKEwig-cjMt5XLAhUJMZoKHRoyCXwQ_AUIBigB#imgrc=_
A gond az, hogy az alfahím fogalmát a trash-kultúra felcserélte azokkal, akik réges-régen még omegahímnek számítottak (tehát a társadalom selejtjeivel), ők a bűnöző hajlammal felvértezett, bunkó, erőszakos, nőgyűlölő hímsoviniszta köcsögök. Gyakorlatilag az van, hogy a legalja, unintelligens trash férfiak korrumpálják a mai nőt az elaljasodás szintjére, és ezt sajnos mindenki más – kvalifikáltabb – férfi előtt megteszik, hiszen számukra nem léteznek erkölcsi gátak, de olykor törvényiek sem. Akár a liliomtiprás sem tabu számukra. A valódi alfahím példakép a többi férfi számára, míg a trash-alfákat egyik felük szánja, másik megveti. A valódi alfahím az, akivel a nők 99%-a soha a büös életben nem fog találkozni, mert nem tűrik az undormány ribancokat, a személyiségzavaros, gyenge nőket. Az elaljasodott ,elribancosodott, látszólag hatalmas önérzettel felvértezett, de valójában harmatgyenge nő örök boldogtalanságra van kárhozatva, és soha nem terem nekik babér: Egy kvalifikált férfi messziről kerüli őket (vagy maximum használja egy éjszaka erejéig), ezért számukra házassági alapanyagként csak az életképtelen, félénkségüket a későbbiekben is megtartó – gyakorlatilag delta/omegahím – férfiak juthatnak, akik saját maguk pont a fiatalkori nő -és inspirációhiány miatt soha nem léphették át a férfivá válás küszöbét. A legalja trash nő találkozik az életképtelen férfival, és rövid ideig tartó – teljességgel inkompatibilis – szerelmük után a nő végül megtalálja boldogsága tárgyát egy tucat macskában, akik hálából a kapott gondoskodásért jól felzabálják, mielőtt még megérné a 60-at.
Láthatjuk, hogy a civilizáció alapkövei a nők, és ha a nőtársadalom beteg, akkor az egész civilizáció beteg. Ezért a tényleges társadalmi változások indukálása kizárólag a nők – elsősorban a védtelen, fiatal lányok – elérése révén lehetséges (a sors szörnyű iróniája, hogy ahogy a naiv kislányok elérésénél a trash férfiak beelőzik a normálisakat, úgy az “indoktrináció” területén pedig a feministák beelőzik a nemek közötti harmóniát helyreállítani szándékozókat). Dióhéjban, mert most már tényleg mennem kell, a következőkkel kéne kezdeni, méghozzá már általános iskolás korban:
– Érzelmi intelligencia fejlesztésének elősegítése (EQ jellemzői: minél magasabb, annál inkább kontrollálni tudja az egyén az érzelmeit, tehát annál kevésbé fogékony a külső manipulációkra. Alacsony EQ magas manipulálhatóságot és érzelmi kiszolgáltatottságot jelent)
– Empátia fejlesztése (a legfontosabb női tulajdonság kellene, hogy legyen, de sajnos nagyon hamar kiölik ezt belőlük a trash-férfiak)
– A biológia fontosságának fokozottabb hangsúlyozása, hatékonyabb tanítása (mondjuk az unalmas és szükségtelen magasszintű biokémia helyett), kiegészítve civilizációtörténettel és evolúciós pszichológiával
– Kommunikációs tréning (hogyan kommunikáljunk harmonikusan az ellenkező nemmel – ugyanerre férfi változatban is szükség lenne)
– Önismereti tréning (ez inkább lelki dolog, de a nőknek fontos, essünk tehát túl rajta minél hamarabb)
– Nem kerülhetjük ez a fizikai veszélyeket sem, kiváltképp az elmített trash férfiak révén, ezért néminemű alapszintű önvédelmi képzést is beépítenék nekik, mondjuk tesiórák keretében a szintén értelmetlen futás meg zsámolyozás helyett)
– Nem kell a nőket semmire sem kényszeríteni, de ismertessük meg őket a jövőjük alakításának minden lehetőségével. Azaz legyen háztartástan óra, ugyanakkor ezzel párhuzamosan ismerkedjenek meg a céges kultúrával is, még mielőtt pálcát törnének a család vagy a karrier valamelyike mellett. Ha érzelmi intelligenciájuk kellően fejlett, nagy hatékonysággal fogják tudni kiválasztani, melyik rendszerben lennének boldogok.
Inkább veled értek egyet, mint Alter Ego vagy DennisVT-vel, egyenlőre Big.G-t nem tudom hova tenni :-D Előbbi kettő sajnos megalkuvó típusnak tűnik, és szeretnek többfélét belelátni-magyarázni a tényekbe, mint kéne és az indokolt lenne. És most leszögezem, hogy ennek ellenére, mindegyikőtöket nagyra becsülöm és szívesen olvaslak titeket. Szóval nálad érzem azt, hogy te inkább vagy az a végletek típusú hozzáálló, mint én is.
Én amellett vagyok, hogy mindent a gyökerétől kiindulva vagy ahhoz visszavezetve kell megvizsgálni és orvosolni és a többit ami ebből szerteágazva kinőtt, azt le kell törni-vágni. Láthatjuk, hogy minden társadalom, ami messze került a “gyökerektől” előbb-utóbb elkezdett rohadni, mert már annyiféle rajta a vadhajtás, hogy elszívja az életerejét.
Utálom, amikor manapság nagyon divatos szlogent hangoztatják, hogy márpedig semmi sem fekete vagy fehér, hanem színes. Márpedig ez a a fajta hozzáállás nem veszi figyelembe a szilárd tényeket. A legjobb példa erre maga a természet, ahol csak két dolog létezik élsz vagy meghalsz, folyamatos küzdelem az életben maradásért minden fronton, és ha ebbe belecsúszik egy oda nem illő, “színes” elem-tényező, akkor halott vagy. A természet “fekete-fehér” alapon működik vagyis egyensúlyban -és mindig arra törekszik-,ha ebbe belekerül valamilyen egyéb elem, akkor felborul az egyensúly és irtózatos pusztulás megy végbe, amíg helyre nem áll ugyanaz vagy egy újabb egyensúlyi állapot. Élet-halál egyensúlya: életre törekszik minden energiájával, de a pusztulás, folyamatosan ott lebeg fölötte arra várva, hogy belekerüljön valami “színes” elem és akkor azonnal lecsap.
Az emberi közegre átvetten pedig, minél megalkuvóbb egy társadalom, annál kevésbé lesz jövője. Persze gyarlók vagyunk, és nehéz mindenben a szilárd-racionális tényekhez ragaszkodnunk, magam sem vagyok ilyen téren tökéletes, de messze felülmúlom ebben a legtöbb embertársamat. Az eredmény pedig: hogy jól érzem magam a bőrömben -kevesen mondhatják ezt el magukról. Igaz egy “hátránya” is van, kevésbé vannak szerteágazó emberi kapcsolataim és így nehezebb is (de egyáltalán nem lehetetlen) haladni bármiben is.
Nőkhöz is ezt a hozzáállást kéne alkalmazni, vagyis a minimális szabadságot biztosítani nekik (egyenlőre nem tudom még mit értek alatta :-D ). Mi vagyunk a hímek a kutyafáját neki, nehogy már ők vigyék a vadászpuskát. És ha rám sütnék, hogy hát, akkor én egy agresszív-erőszakos és a nőket végletekig elnyomó és sárba tipró egyén vagyok és azt is akarnám létrehozni, akkor mélységesen tiltakozok és felháborodok, mivel én egy szelíd, jóképű, magas, sportos egyenlőre még soványabb (nagyon szálkás vagyok, de könnyen izmosodok), de hétről-hétre izmosabb (hányszor eljátszottam már ezt) egyén vagyok, aki imádja a nőket, minden mennyiségben (legalább is szeretném “mennyiségben” mérni :-D) :-D
Végezetül egy idézet, amivel szerintem nehezen lehet vitatkozni:
„ Minden dolognak két oldala van: az egyik jó, a másik rossz, de a közép mindig rossz. Az az ember, aki rossz, még mindig őriz valami tiszteletet az igazság iránt, ha csak azzal is, hogy elfogadja a választás felelősségét. Ám a középen álló ember gazfickó, aki törli az igazságot, azért, hogy színlelje, nem léteznek választási lehetőségek vagy értékek, aki hajlandó végigülni minden csatát, készen arra, hogy készpénzre váltsa ártatlanok vérét, vagy hogy hason csússzon a bűnösök elé, aki úgy oszt igazságot, hogy mind a rablót, mind a kiraboltat börtönbe veti, aki úgy oldja meg a nézeteltéréseit, hogy megparancsolja a gondolkodónak és a bolondnak, hogy találkozzanak félúton. Az étel és a méreg közti minden megalkuvásban csakis a halál győzhet. A jó és rossz közti minden megalkuvásban csakis a halál győzhet. Abban a vérátömlesztésben, amely lecsapolja a jókat a rosszak táplálásáért, a megalkuvó szolgál átömlesztő gumicsőként.
Önök, akik félig racionálisak, félig gyávák, beugratást játszanak a valósággal, de az áldozat, akit beugratnak, önmaguk. Amikor az ember az értékeit megközelítőlegesre degradálja, a rossz ragadja el az abszolút erejét, amikor egy szilárd célhoz való hűségét eldobja az erényes, azt a gazemberek emelik fel – és ekkor egy meghunyászkodó, alkudozó, áruló jó és egy önelégülten hajthatatlan rossz látványában van részünk.”
Egyetértek, bár én a férfiak önfejlesztését is fontosnak tartom, ehhez mindkét nem kell,ráadásul kevesebb lenne a trash.
Najovan, de azert kicsit huzom a szamat. En pl. egyetem utan meg osszekapartam 3 IT certifikatot, 3 nyelven beszelek, van egy nem is rossz melom. Egy idoben meg sulyzoztam is a tulsulyom miatt. Haverom huga meg kozepsuli ota 3 even at probalt egyetemre jelentkezni, valahogy mindig “veletlenul” lekeste a jelentkezesi idot. Aztan meg csak siman munkanelkuli volt. Most a Tacskoban idenymunkas, kirakodo. Szorakozasa a sorozatnezes es az aktualis tehetsegkutatok.
De a 7szentsegit, elkap a pulykamereg, hogy amikor talalkozunk, meg en teperjek erte, meg lessem a kegyeit. Kisanyam nem urino, de meg nem is proli. Kerem szepen egy nagy budos SEMMI! Egy ilyen max uriteni jo, de arra meg van ezer es egy jobb alternativa. Ja, mondtam mar h 25, szuleinel lakik, lusta, fozni nem tud, es anyuci takaritja a szobajat?
És gondolom nem is fog normális pacák jutni neki. Nem a te sarad és nem is az enyém.
Csak egy ürítőtégely. Sajna…
Ja, kifelejtettem a kiskedvenc kutyust, ami olyan kover, hogy a foldon huzza a hasat. Meghogy kutyabol nem lesz szalonna. :P
Amugy ugyanezt mondtam a haveromnak is. Kiscsajt folcsinalja valami paraszt, aki termeszetesen lelep. Ezek altalaban be sincsenek jelentve, vagy csak minimalberre, igy a csaladon marad majd a hugi pesztralasa. Az egesz csalad csoro, egyedul a haverom melozik egyetem mellett. Szerinted kire harul majd a feladat anyagilag dotalni a kiscsaladot?
Es mire a haverom megteremti az anyagi biztonsagat, mar a gyerekkorat biztositotta ket semmirekello kolykenek.
Hiaba mondom neki, nem akarja folfogni, hogy ez milyen realis veszely.
Tudom, mert egy masik ismerosommel megesett. O csaj letere a mutert dotalta, aki a penzeket atcsatornazta a semmirekello hugihoz, a naplopo apucihoz es a kolykokhoz. Arra, hogy akkor mi a francnak nem o alapit csaladot es szarik a saskahadra, azt mondta, hogy nem hagyhatja magara a csaladjat.
Ismerős történet. Mint ha az élet gondoskodna arról, hogy az ilyenek mellé jusson mindig egy felelősségteljes ember, aki a saját érdekeit helyezi háttérbe értük. Mulatós férj – szorgos feleség, költekező feleség és pereputtya – rendes, dolgozó férfi, mérgező szülő – gondoskodó gyermek, ezek mind a közvetlen környezetemből származó példák. Hogy a fenében van ez?
“Nagyon látszik a fenti hozzászólókból (bocs Dennis, de az őszinteség nálam erény) a bennük lappangó béta mentalitás, hogy mindent csináljunk azért, mert a nők elvárják.”
Erről már legalább 10szer leírtam a véleményem, de mintha meg sem hallaná senki. Na mind1, ez van, no hard feelings:)
“Miért fontos, hogy a nő mit akar?”
Azért fontos, mert hacsak nem akarsz szüzen, egyedül meghalni, akkor akarsz tőlük valamit. És ha akarsz valakitől valamit, akkor azért adnod is kell. És nem árt tudni, hogy mit szeretne a másik. Nyilván nem kell összetörni magad és mission impossible küldetéseket végrehajtani. És ugyanez igaz fordítva is. Ha ők akarnak tőled valamit, akkor nekik kell azért cserébe felajánlani valami mást, ehhez pedig tudniuk kell, hogy neked mire (milyen nőre) van szükséged.
Szerencsés esetben – és hálistennek szerencsés esetről van szó – a legtöbb dolog, amit a nő akar tőled olyan dolog, amit amúgy is megtennél, aminek amúgyis megfelelnél magad miatt. Egészségesen élni, sportolni, férfiként létezni, pont azokat a dolgokat megtenni, amiket te hiányolsz, és ami miatt ellentmondásosnak érzem a hsz-ed ezen részét : “Hol van a valódi férfiasság, hol van az egyéni kezdeményezőkészség, hol van a világ megismerésének, az új ismeretek elsajátításának vágya?” Ezek (is) kellenek a nőknek. Olyat kérsz számon ezekkel a kérdésekkel, amiket a nők (is) akarnak, aztán felteszed a kérdést, hogy miért fontos, hogy mit akar a nő???
Plusz még egy kis idézet Deansdaletől : “Ilyen értelemben a férfiak céljai valójában a nők céljainak fénymásolatai – amit egy férfi akar, azt azért akarja, mert azzal tud csajozni. A nő biztonságot akar, a férfi pedig a nőt, ezért a férfi megteremti azt a biztonságot, ami a nőt hozzá fogja vonzani. Persze kétmillió évnyi ismétlés után a férfi már nem tudja, hogy azért ambíciózus, azért akar karriert és hatalmat, mert az az út a női bugyikba”
Szóval akkor szerinted ez is mind gáz, hiszen karriert is a nők miatt építünk, pénzt is miattuk keresük, miattunk akarunk erőt, hatalmat, befolyást. Akkor ez mind gáz? “Talán Dave Chapelle mondta, hogy ha egy férfinak nem lenne szüksége erőforrásokra, hogy jó nőt szerezzen, mindannyian papírdobozokban élnénk.”
Az MGTOW-nak azon a szintjén, amelyiken nem zárjuk ki teljesen a nőket az életünkből – és tudom, hogy te sem teszed – igenis fontos, hogy mit akar a nő, milyen férfit akar a nő. És ha akarod a nőt, akarsz egy nőt, akkor a lehetőségeidhez, képességeidhez, erkölcseidhez mérten ezen dolgozni kell. És ugyanúgy neki is feléd. A baj az – és ezt is írtam már -, hogy a férfiak már sajnos elfejtettek elvárni. Örülnek, mint majom a farkának, hogy végre van egy nő, és félnek elvárásokat támasztani. A nők megkövetelik tőlünk, hogy váljunk olyan férfivá, amilyen nekik kell, mi viszont nem tesszük meg ugyanazt fordítva. Van egy rossz hírem: a mi hibánk.
Ha pedig nem csak alkalmi kufircokat akarsz, mert nem vagy MGTOW, akkor meg pláne fontos, hogy mit akar a nő, már csak azért is, mert remélhetőleg szereted azt a nőt, akit választasz/választanál.
Amúgy nem vagyok hajlandó elhinni, hogy olyan nagy véleménykülönbség lenne köztünk ebben, ezért nem is értem a hozzászólásodnak ezt a nekem címzett részét igazán.
Utoljára n+1.-szer: amikor azt mondom, hogy fontos, hogy mit akar a nő, akkor nem arra gondolok, hogy cirkuszi bohócként ugráljunk és lessük minden vágyát, kívánságát. Hanem arra gondolok, hogy tudjuk, és értsük meg, hogy úgy általában milyen férfitípus, vagy ha úgy tetszik férfiideál kell a nőknek, és amíg ez összeegyeztethető az világnézetünkkel, erkölcseinkkel, addig törekedhetünk erre. Szerencsére ezek egyáltalán nem szörnyű dolgok, nem kell semmi olyasmi hozzá, ami egészséges lelkületű férfiembernek összeférhetetlen lenne a személyiségével. Legyél fitt, ápolt, szakmailag sikeres, sokoldalú, szociális, erős és magabiztos, és tanulj bele a “game”-be. Egy egész fordításom szólt erről.
Teljesen idegen nekem itt csomó embernek azon gondolkodása, hogy minden, amit a nőkért teszünk/tegyünk az hivatalból üldözendő, gáz és béta, még akkor is, ha az számunkra a nőktől függetlenül is értelmes/hasznos, vagy úgy egyáltalán hasznunk származik belőle.
“Ez a nőknek való megfelelési kényszer borzalmas zsákutca, és teljes egészében szembemegy a red pill tanokkal.”
A fentebb írtak miatt szerintem egyáltalán nem megy szembe, csak nem így kell megfogalmazni. Hanem úgy, ahogy Deansdale tette a fenti idézetben.
“A red pill pedig ugyanezt nyomatékosan hangsúlyozza: tökmindegy, milyen úton jutsz el önmagad megvalósításához, az a lényeg, hogy maximális fegyelemmel vidd végig terveidet, és a végén te hívod meg a nőket a magad világába.”
Hát bakker ugyanezt mondom, csak konkrétan kihegyezve a nőzésre. De ha akarod, kiforgatom neked ezt is úgy, hogy akkor az egész “önmagad megvalósítását” a nőkért teszed, hiszen “a végén te hívod meg a nőket a magad világába”. Ha nem építenéd ki a világot, nem lenne hova meghívni a nőt, ergo a nőkért teszed. Ez ugyanolyan kiforgatás, mint amit az én mondandómmal csinálsz.
“És ettől a pillanattól már kurva mindegy, hogy a nők kimondva vagy kimondatlanul mit akarnak”
Kurvára nem mindegy, hiszen pont azért válasz olyan férfivá, amilyenné a redpill nevelne, mert azzal kapsz nőt. Újra bemásolom, mert annyira találó, és annyira összefoglalja az egészet: “amit egy férfi akar, azt azért akarja, mert azzal tud csajozni. A nő biztonságot akar, a férfi pedig a nőt, ezért a férfi megteremti azt a biztonságot, ami a nőt hozzá fogja vonzani. Persze kétmillió évnyi ismétlés után a férfi már nem tudja, hogy azért ambíciózus, azért akar karriert és hatalmat, mert az az út a női bugyikba“”
“Aki a nők igényeiből kiindulva kíván önfejleszteni, az valójában egyetlen egy dolgot akar és képes elérni, ez pedig az alkalmi dugások felhajtása”
Ez egész egyszerűen nem igaz. Az a nagy szerencse az egészben, hogy a nők igényei, és az önmagad számára is egészséges férfikép nagyjából ugyanaz. Céltudatos, határozott, erős, magabiztos, érdekes/izgalmas személyiség, hasznos tudásokkal. Légy önmagad legjobb verziója.
Ezenkívül lásd Dave története. Szó sincs benne alkalmi dugások felhajtásáról, ellenben van szó benne a női ösztönvilág igényeiről, és annak kielégítéséről nem a nő, hanem saját magad érdekében. Fingom nincs, hogy ezt az utolsó részt hogyan hangsúlyozzam már ennél jobban, hogy végre megértse valaki.
“A társadalom egészséges állapotának visszaállítására – akár monogámiával, akár anélkül – kizárólag a nők lehetnek képesek, kizárólag a nők önfejlesztése útján valósulhat meg!!!!”
Én ezt nem fogom neked vitatni, főleg azért nem, mert jórészt egyetértek vele – ellenben egyáltalán nem megy ez szembe azzal, amit én mondok, így aztán nem kell “kizáró vagy” döntéssel csak az egyikkel egyetérteni. Ugyanakkor kicsit fentebb meg azt írod, hogy a nők képtelenek az önfejlesztésre, ergo ez az egész egy kib@szott nagy zsákutca. Szóval akkor mi más marad annak a férfinak, aki szeretne tőle telhetően mindent megtenni egy egészséges kapcsolatért (vagy csomó alkalmiért)? Tényleg kérdezem, nem költői kérdés volt.
“– Empátia fejlesztése (a legfontosabb női tulajdonság kellene, hogy legyen, de sajnos nagyon hamar kiölik ezt belőlük a trash-férfiak)”
Egy nagy túróst ölik ki belőlük. A nőkben – tisztelet a kivételnek – vajmi kevés empátia van a férfiak felé, és ez evoluciónálisan programozott dolog. Nem lehet a nő empatikus a férfiak felé, hiszen pont a férfiak empátiájára épült a túlélési tervük többszázezer éven át. (Nem összekeverni a szimpátiát az empátiával!!)
Bocs a stílusért, de már tényleg kezd tele lenni a micsodám, hogy hiába írok le valamit sokadszorra, ki tudjátok forgatni, és olyat belemagyarázni, ami nincs benne. Ugyanakkor más megoldást senki sem bír adni arra a kérdésre, hogy mi legyen azon férfiakkal, akik nem, vagy nehezen találnak nőt. Ha egyszer mindenféle önfejlesztés (testi anyagi szellemi gondolkodásbeli) eleve totál gáz és béta, mert a nők igényeihez igazodik. Haljon meg szüzen, vagy mi a fax? Az a baj, hogy amit Te mondasz, meg amit a RedPill mond, az pont ugyanúgy a nők igényeinek a kiszolgálásáról szól, mint minden, amit én mondok. Legfeljebb szebb köntösbe van csomagolva.
“Fingom nincs, hogy ezt az utolsó részt hogyan hangsúlyozzam már ennél jobban, hogy végre megértse valaki.“
Tudom, nem nekem szól, épp ezért csak halkan, suttogva mondom a félhomályos sarokból, hogy én értem egy ideje! :o)
Dennis: It’s perfect
“Persze kétmillió évnyi ismétlés után a férfi már nem tudja, hogy azért ambíciózus, azért akar karriert és hatalmat, mert az az út a női bugyikba”
Én azért akarok hatalmat, hogy lesöpörjem a söpredéket a Föld színéről örökre.
Nekem is teccik Dennis véleménye, igen közel van az enyémhez.
No, essünk túl ezen is. Ha másnak nem is, neked kéne a leginkább tisztában lenned azzal a ténnyel, hogy a nők nem tranzakciós alapon gondolkoznak (illetve akarattalanul mégis, a szexpiacot is ők hívják életre, de hogy ez mitől van, az hosszas kifejtést igényel), legalábbis a duális párválasztásuk egyik felében biztosan nem, ez pedig az alfahímek utáni sóvárgás. A te szuverén jogod eldönteni, hogy melyik brancsba szeretnél tartozni, azaz alfa vagy béta (PUA) akarsz-e lenni, én magam elkötelezett vagyok a maximális alfaság mellett, de nem feltétlenül azért, mert a későbbiekben szeretném számolatlanul dugni a nőket, hanem mert életem során már annyi kudarc és szükségtelen megpróbáltatás ért (ráadásul feleslegesen, mert a magas potenciál és kezdetben a családi/vagyoni háttér is megvolt), hogy jobbnak látom, ha 30 felett inkább a kiegyensúlyozott és drámamentes életre törekszem, mielőtt még elvinne a szívroham vagy agyvérzés. Ez a nyugalom pedig nem adatik meg egy bétahímnek, ezt te is tudod, vagy legalábbis tudhatnád, ugyanis pontosan ezt a dilemmát fogalmaztam meg “Az időeltolódás törvénye” c. cikkemben. A kiesett státuszt nem hozhatod be, mert verseny van. Az egyetlen lehetséges megoldás a versenyből való kicsatlakozás és a saját magad felépítése azon a területen, amelyen hiányt szenvedsz, legyen az akár vagyoni helyzet, akár gyerekkori traumák feldolgozatlansága vagy csajozási képességek hiánya. Enélkül nem fog menni, bele sem érdemes kezdeni a nagybetűs életbe. Ha a hiányosságaidat behoztad, utána lehet elkezdeni akár státuszt teremteni, akár nőzni a nulláról, hiszen a szakmai tapasztalatod ebben az esetben még nincs (azt felejtsd el, hogy frusztrált bétaként a volt barátnőidet számításba veszed mint tapasztalatot, mert semmi közük nem lesz a korai kínos interakcióidnak az új életedhez, semmit nem tudsz belőlük hasznosítani). Szerencsére a férfi biológiai órája kevésbé ketyeg, mint a nőké, tehát 30+ évesen sem késő elkezdeni a huszonéves csajokat hajtani :)
Ti mindig ott tévedtek, hogy hoztok egy egyéni példát valami anekdotából, és ennek a példának az alapján próbáltok meg egy – látszólag – megoldást ráerőltetni az összes férfire, mondván, aki nem képes valami miatt az adott módszert alkalmazni, az életképtelen. Én viszont az ultimate, minden ember által használható megoldások felkutatására szeretném szánni az energiámat, és ebbe nem fér bele sem a relativizálás erőltetése, nem az, hogy a férfiak mondjuk 80%-ába mégegyet belerúgjunk, merthogy életképtelenek. A milliárdossá tevő könyvek is mind erre apellálnak, rád sóznak némi hamis reményt jó drágán, aztán ha nem leszel milliárdos, legfeljebb legyint a szerző, hogy “Hát, nem jó a hozzáállásod”. Két ponton sántít ezeknek a kuruzslóknak a módszertana, egyrészt mindenki, aki foglalkozott már saját üzlettel egyértelműen megtanulja már a legelején, hogy a sikerhez vezető út megtalálása kurvára nem hozzáállás kérdése, meg gondolkodásmódé, másrészt mindig hiányzik valahogy belőlük az első lépések megtételének részletes leírása, mármint hogy ott állsz éppen 0 pénzzel, szeretnél változtatni az anyagi helyzeteden, és mit tegyél, hogy a következő hónapban ne legyél hajléktalan. Az ilyen cinikus Kiszámoló-blog félék még hozzá is teszik, hogy “ha nincs elég pénzed, akkor növeld a bevételeidet”. Jó, de hogyan? És erre széttárják a karjukat, hogy hát nyugodtan elmehetsz a jó édes anyukádba, mittudomén. Ez a nagy segítség amit nyújtani tudnak, egy nagy büdös semmi. Szerencsére azért már kezdenek végre megszólalni a józan hangok a sarokból, akiknek elegük van abból, hogy normális emberekként állandóan a cserepadra küldik őket. A Lifetilt is azért lett rendkívül sikeres vállalkozás, mert kőkeményen számonkérte a dietetikus meg a testedzői szakmák bullshitjeit, és valós eredményekkel reprezentálnak a blogjukon, ami azt jelenti, hogy felelősséget vállalnak az ügyfeleik bizalmáért. Szerinted az általad nagyra tartott PUA guruk mekkora felelősséggel viseltetnek a tanítványaikért? Íme egy idézet a Lifetilt blogról annak kapcsán, hogy is kezdődik el egy hiteles önfejlesztés:
“Hogyan futtatsz intervallumot azzal az emberrel, akik erre fizikailag nem képesek? Mert ez bizony nem fejben dől el, hanem a test mondja azt hogy állj, és ne tovább. Hogyan futtatsz egy olyan emberrel intervallumot, aki jelen állapotában a kocogástól is 5 perc után levegőért kapkod, a pulzusa a halál tartományt verdesi, és a vérnyomása is az egekben, így az erei is szélsőséges terhelésnek vannak kitéve. Anatómiai és szervfunkcionális korlátokról beszélek én itt, de úgy látom ez tényleg senkit nem zavar és akkor még a felesleges kilók miatti plusz terhelésről nem is beszéltem. Az intervallumos futás egy alapvető fizikai edzettséget követel magának, ahova azért el is kéne jutni valahogyan, ehhez viszont először futni kell, nagyobb túlsúly esetén még azt sem. Úgyhogy ha javasolhatnék valamit a szakma azon részének, akik csak és kizárólag az intervallumos kardiót fogadják el mint a futás egyetlen alternatíváját, hogy nyugodtan menjenek el a picsába és ha ráérnek, akkor két szakkönyv olvasgatása között vegyék már ki a fejüket a seggükből, mert ezzel a hozzáállással konkrétan életeket kockáztatnak.”
http://www.lifetilt.hu/blog/2014/04/a-kardio-rendszer/
Ha már Deansdale-t idézgetünk (bár nem tudom, mióta avanzsálódott ő hiteles hivatkozási alappá), akkor figyelmedbe ajánlom az egyik cikkét, amiben pont az ellenkezőjéről számol be annak, amit mondasz. Szerinte a férfiaknak van egy kb. 20%-nyi I. kategóriája, és van a maradék 80%, mint II. kategória, és “a nők inkább választanak az első csoportból olyat, aki nem felel meg az elvárásaiknak, mint a második csoportból olyat, aki igen”. Ízlelgesd ezt a mondatot, és merd ezután azt mondani, hogy érdemes a nők kívánságait meg igényeit lesni, ha egyszer semmibe veszik azokat, akik az ő igényeik kielégítésére törekednének. Egy nagy lófaszt. Ennél jobban már csak egy Uzssob nevű blogger fogalmazta meg a tant (akinek blogja sajnos eltűnt a süllyesztőben) még 2008 körül: “A nők inkább beállnak a falu bikája 10. fasztarisznyájának, semmint egy saját szintjüknek megfelelő társat keresnének maguknak”.
http://deansdale.blog.hu/2011/08/19/kapcsolati_tanacsadas_noktol_csak_ovatosan_7339
Még fontosabb szempont az időeltolódás törvényének figyelembevételével megvizsgálni a huszonéves férfi pszichét. Azt ugye tudjuk, hogy (a red pill szerint) a nők a kapuőrzői a szexnek, a férfiak pedig az elköteleződésnek. Mondjuk úgy, hogy egy egészséges párkapcsolatban a nőnek 70%-ban számít a lelki igények kielégítése, és 30%-ban a jó szex, a férfiaknak 70%-ban számít a szex és 30%-ban a lelki igényei. A megfogalmazott probléma az, hogy a férfiak elég nagy része a szexpiac anomáliái (vagy inkább fogalmazzuk úgy: a szexpiac megléte) miatt nem jut kielégítő minőségű és mennyiségű szexhez, ami azt jelenti, hogy élete bizonyos szakaszában előfordul, hogy (akár hosszú évekig) frusztrált marad, aminek következménye a teljesítőképesség radikális csökkenése és a tudatállapot jelentős beszűkülése. Ha nem hiszed el, hogy a kielégítetlen fiziológiai igények radikális teljesítménycsökkenéshez és negatív tudatmódosuláshoz vezetnek, akkor kérdezz meg egy kilinikai depresszió állapotában leledző embert arról, hogy miért nem változtat a hozzáállásán, hiszen csak ki kéne kelnie az ágyából, és máris ott kopogtat a siker az ajtaján, vagy kapcsold ki a fűtést a szobádban egy -10 fokos éjszakán, és próbálj meg intenzív szellemi munkát végezni.
Ezután lehetne figyelmetlenül azt állítani, hogy akkor ezek szerint a hasonló korú nők is ilyesféle válságokon mennek át fiatalkorban, hiszen ők meg a számukra sokkal fontosabb elköteleződést meg érzelmi igények biztosítását nem kapják meg a férfiaktól, de ez nem egészen igaz, hiszen ők a szintén nem túl rózsás helyzetük ellenére legalább szexhez korlátlan mennyiségben juthatnak, amíg fiatalok, azaz igényeik 30%-a automatikusan teljesül. Ami messze van az ideális eredménytől, de azért annál a 0-nál több, amit a férfiak alapállapotban kapnak. A nők ugyanazt a válságot, amit a férfiak már a nagybetűs élet rajtkövénél átélnek, csak a fallal való találkozás után kapják a nyakukba. Ehhez még hozzácsapódik a férfihierarchia megléte (alfa-béta-omega tengely), és máris láthatjuk, hogy a férfitípusok különbözősége folytán még csak univerzális megoldást sem lehet lelni erre a problémára, mert ami módszer működik az egyik férfitípusnál, az hasztalan a másiknál. A papucsférj-típus béták például az elköteleződés kapujának kulcsát is a nők kezébe helyezik, ezzel mindennemű hatalmat eltolva maguktól.
Fontos itt megjegyeznem, mert állandóan előkerül ez a félreértés, mintha csak egyesek szándékosan félremagyarázni akarnák a mondandómat, hogy ha ismerkedés, randizás, csajozás/pasizás témekörökről beszélünk, akkor mindig azokról a férfiakról/nőkről fogalmazok meg általánosságokat, akik egyedülállók, tehát párt, szexpartnert, eltartót vagy bármi mást keresnek, nem azokról, akik már kicsatlakoztak a randipiacról, tehát boldog házasságban/hosszútávú kapcsolatban élnek, esetleg már gyerekük is van. Jelenleg és esetlegesen az elkövetkező pár évben is ha a randipiacról vagy annak valamelyik szinonimájáról esik szó, akkor a saját korosztályomnak megfelelő, huszon/harmincéves, a randipiacon kint levő egyedekről beszélek mindkét oldalon, vlaamint az ő sajátosságaikról, legyenek azok akár személyiségbeli defektek, akár nehézségek, amikkel szembe kell nézniük, bármi.
Lássuk tovább. A férfi nem elfelejtett elvárni, hanem a férfi képes feltétel nélkül szeretni a nőt, míg fordítva ez nem igaz. A szeretet hierarchiája így alakul: Isten (univerzum) > férfi > nő > gyerek > kisállat. Erről a hierarchiáról a red pill is értekezik, valamint a Férfihangon is olvashatsz róla:
http://www.ferfihang.hu/2012/07/20/bikacsordak-a-ferfijogi-mozgalomban/
A red pill szerint a tisztelet felfelé irányul, a szeretet lefelé, azaz feltétel nélküli szeretet kizárólag úgy lehetséges, ha a nő alád rendelődik. Ha föléd rendelődik, akkor neki kéne feltétel nélkül szeretnie, ám erre hipergám ösztönei miatt képtelen, és egy olyan kapcsolat, ahol huzamosabb ideig a nő rendelkezik magasabb státusszal, lassú halálra van ítélve (persze a nők is változtathatnának ösztöneiken, ahogy azt a feministák elvárnák tőlünk férfiaktól, de gondolom hamarabb fog piros hó esni).
Nők és az önfejlesztés: itt majdnem sikerült megfognod, mert látszólag tényleg ellentétes a két állításom egymással, hogy a nőkön kell fejleszteni, de a nők képtelenek az önfejlesztésre. Az önfejlesztés képtelenségének oka, mint említettem korábban, a szolipszizmus, valamint az érzelmi alapon való gondolkodás, ami megakadályozza a hosszú távú, racionalitást igénylő tervezést (és amúgy másik oldalról ugyanúgy előnyei vannak a női természetnek, ne vitassuk el ezeket sem, de itt most a problémákról van szó). A nők az önfejlesztésen mindig kizárólag a külsejük javítását értik, és fogalmuk sincs, mi máson lehetne még fejleszteni. Egyetemen sem olyan szakra jelentkeznek, amire később a hivatásukat építhetik, hanem kizárólag érdeklődési körük, kíváncsiságuk kielégítésére. Valójában semmiféle önellentmondásba nem estem, hadd fejtsem ki bővebben. A nők az őket ért érzelmi stimulus alapján kategorizálnak egy férfit (jófiú –> nyugodt –> alacsony érzelmi stimulus –> unalmas; rosszfiú –> tapló, labilis –> magas érzelmi stimulus –> izgalmas). Azt is említettem a hozzászólásaimban most is meg régebben, hogy a nagyon fiatal csajok szexuális érdeklődésük ébredésének hajnalán (13-15 év) rendkívül barátságosak és nyitottak, és elvárásrendszerrel sem rendelkeznek (persze nagyon bizonytalanok, de ebben a korban a fiúk nagy része is ugyanilyen), ideális állapotban vannak tehát ahhoz, hogy valódi szerelemre leljenek egy kvalifikált (bár korából adódóan nem teljesen kész) fiú révén. A gond csak ott van, hogy ezeket a néha kicsit félénk és bizonytalan fiúkat beelőzik a rosszfiúk meg liliomtiprók, akik olyan szinten erős érzelmi stimulusokat eresztenek a védtelen pszichéjű lányokra,, hogy akaratlanul is elcsábulnak nekik. A következményeket pedig mindannyian tudjuk, valójában a női elvárásrendszer, meg a bétahímek elleni védekezés mind annak a következménye, hogy őket már kihasználták, ők már csalódtak, és az elvárásrendszerükbe beleépítik azoknak a tulajdonságoknak az ellenkezőjét, amely tulajdonságokkal az őket meggyalázó kanok rendelkeztek. Ezután, ha egy naiv kisfiú virággal meg egy doboz bonbonnal közeledik felé, egyből leesik neki, hogy ennek a fiúnak itt szándékai vannak, és egyből csörren ott valami az agyban, hogy “te jó ég, ez meg akar dugni!”. És elhajtja meg megalázza a jobb sorsra érdemes fiút. Valójában védekezni akar a rosszfiúk ellen, és nagyon nem csinálja jól, mert a jófiú szándékai mindig nyíltak, a rosszfiú meg akár azt is képes eljátszani vele, hogy ő igazából nem is akarja megdugni, aztán mint ahogy lenni szokott, valamilyen hihetetlen mágikus erőnél fogva “véletlenül rácuppanódnak a sármos macsó kan farkára”.
Láthatjuk, hogy a nőknek van racionális énjük is (ezzel kapcsolatban mondtam, hogy az átlag női IQ alig különbözik a haranggörbe nagyságától eltekintve az átlag férfi IQ-tól), csak nagyon nem szeretik használni, és ha használják is, mindig a rossz következtetéseket vonják le vele (ez meg pont azért van, mert a szerzett érzelmi stimulus mindig felülírja náluk a racionalitást), ennek ellenére mindenki tapasztalhatja, akinek volt dolga nővel, hogy azért nagy ritkán a racionális énjük is szóhoz jut, mondjuk olyan 20%-nyi esetben. Na ezt a 20%-ot kéne átcsatornázni hozzájuk még időben (mondjuk úgy 12 éves korig), és ellátni őket tabuk nélkül megfelelő oktatással arról, hogy kivel érdemes meg kivel nem érdemes szerelembe esniük/elveszteniük a szüzességüket, mert az első néhány partnerük minősége határozza majd meg örök életre a férfiakhoz való hozzáállásukat. Egyszerűen a szabad párválasztás korában csak így mehet a dolog, mert a nő nem látja magát 20 év múlva, hova vezetnek a rossz választásai. Ha minden döntésnél csak 20%-ot játszik a racionalitás, már elkezd valami kattogni a nő fejében, hogy “hú, hát ez a BMW-s sármos macsó nagyon meggyőző, és nedvesedik is a bugyim rendesen, meg szívesen dugnék is vele, de emlékszem, hogy a barátnőmet is legutóbb egy ilyen baszta át, aztán két hétig sírt utána, jobb volna inkább a saját lelki biztonságom érdekében lepattintani”.
Tehát a nő nem fejleszti magát, de nincs is rá szüksége, mert gyakorlatilag a menstruációja és ezzel termékenysége beindulásával ő beteljesítette evolúciós szerepét, tudjuk jól, hogy a férfiak azok, akik nem érnek egy bizonyos életkor után automatikusan férfivé, hanem az ilyen beavatás-szerű jelenség, és valaki eljut oda már 18 évesen, valakinek meg sokkal több időre van hozzá szüksége. Egy 15 éves csaj tehát már készen van, nincs vele teendő ettől az egy feladattól eltekintve, hogy megvédjük őket az olyan deviáns elemektől, akik maradandó lelki sérüléseket okozhatnának nekik. A megoldás részletes hogyanjára persze én sem tudom a választ, de biztos vagyok benne, hogy egy pszichológusokból álló szakértő réteg elő tudna készíteni egy oktatási módszertant, én nem vagyok pszichológus.
Én sem hiszem el, hogy ezt mondom, de a tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a fiatal lányok abszolút perfektek minden téren, és az idővel csak rosszabbodik mind a külsejük, mind a mentális állapotuk. Nálunk férfiaknál fordítva van, mert alapból amivel rendelkezünk státusz meg szellemi potenciál terén, az a nagy büdös 0, és mindenért küzdeni kell, tehát a nőknek összehasonlíthatatlanul könnyebb dolguk volna az érvényesülés terén, mégsem képesek ezzel élni. De ehhez nem is önfejlesztés szükséges (hiszen ami perfekt, azon minek fejleszteni), hanem egyszerűen a megfelelő tudatossági szint beléjük táplálása. Hogy ne váljanak áldozattá, ne olyan életet éljenek le, mint a szobanövények, meg amilyennek a feministák láttatni akarják ezeket a szegény nőket a saját ideológiájuk legitimalizálására:
https://youtu.be/2ZF7MK5Idho?t=2636
Most elteszem magamat holnapra, de még folytatom a témát, mert nem értem még a végére. Azért az eddig leírtakat kipostolom.
A Lifetiltet inkább hagyjuk. A fickó egy igazi köcsög. Jónéhány dolgot olvastam tőle. Önmagában a közönségesebb nyelvezet annyira nem zavarna, de az olyan kiszólásai hogy pl, nem érdekel a portás meg a tescos árupakoló véleménye, számomra csak annak a jele, hogy az embereket a munkájukkal (jövedelmükkel) azonosítja. Elég csak megnézni a honlapjuk árait, hogy egyértelmű legyen, az egész a pénzről szól és nem az emberekről. Csak piaci rést talált és kihasználja, ezért lett ő a nagyszájú, én tudom a tutit megmondóember. A honlapján látható, hogy a világmegváltó programjaival kizárólag a nőket keresi meg (nem véletlenül). No meg ott vannak az átbrandelt, csillagászati áron adott “saját” termékei…
A csóka azt a bizalmi válságot lovagolja meg, ami a fittnes iparba beszabadult sok kókler miatt alakult ki. Nem állítom hogy szakértő lennék, de az edzései, tanácsai némelyike kapcsán még én is felhúztam a szemöldököm. Amúgy a fennen lobogtatott eredmények, nem az ő, hanem a kemény munkát felvállaló delikvensek eredményei, azoké, akik beletették a maguk fájfdalmát, verejtékét az átalakulásba. Nekik jár a tisztelet.
Ami pedig az idézetet illeti, nyilván meg sem szabad mozdulni “személyi edző” nélkül, mert mindenki ooooolyan hülye és alulművelt, pláne hogy még nem is fizet érte senkinek.
Van egy közös ismerősöm a lifetiltes sráccal. Valahonnan tök máshonnan hallottam, hogy leginkább megdugni akarja a “tanítványait”, és elég jó százalékkal csinálja. Megkérdeztem ezt a közös ismerőst erről, és bőszen bólogatott…
Az emberek vajmi kevés részének van valóban szüksége személyi edzőre hosszú távon. A többségnek nem az információk miatt kell az edző, hanem kell nekik valaki, aki utasít, számon kér, biztat. Akkor is, ha a nyolcadszor elvégzett gyakorlatsort kell a kilencedik napon újra megismételtetni és már simán menne fejből. Erre pedig egy átlagos edző is képes, ha a gyakorló valóban akar dolgozni. Sok nőnek csak a kemény számonkérés és biztatás kell az edzőtől, ezt pedig Lifetilt Bence megadja nekik. Mindenki olyan motivációt keres, amilyenre szüksége van, amilyennel halad, nem baj, ha többféléből lehet válogatni.
én magam az autóvezetést oktató férfiakról hallottam, hogy sokan közülük szeretik megpróbálni, melyik lánynak lehet extra váltókezelést tanítani. Amíg ez oda- vissza önként történik, mi baj van vele? Ettől lehet valaki esetleg emberileg kevésbé hiteles némelyek szemében, de nem szakmailag.
Az ilyen szakmailag is vicc kategóriás.
Minden kapitalistának ilyen nagy az arca, tekinthetjük ezt egyfajta rendszeranomáliának.
@DennisVT: Látod, milyen jó az önfejlesztés? A Lifetilt-es srác is önfejlesztett, létrehozott egy jól menő üzletet csak azért, hogy nőket dughasson számolatlanul, és sikerült neki! Mindnyájunknak ilyen példaképre van szükségünk! :)
“én magam elkötelezett vagyok a maximális alfaság mellett, de nem feltétlenül azért, mert a későbbiekben szeretném számolatlanul dugni a nőket, hanem mert életem során már annyi kudarc és szükségtelen megpróbáltatás ért (ráadásul feleslegesen, mert a magas potenciál és kezdetben a családi/vagyoni háttér is megvolt), hogy jobbnak látom, ha 30 felett inkább a kiegyensúlyozott és drámamentes életre törekszem”
De ha most függetleníteni szeretnéd az alfaságot a nőktől, akkor a bétahímek semmiféle hátrányban nincsenek ezen a téren. Simán lehet 30 felett “kiegyensúlyozott, drámamentes életük”, úgyis a nők viszik bele a drámát. Viszont ebben az esetben a cikk értelmezése szerinti alfa/béta megkülönböztetés megszűnik létezni. Először az ugrott be, hogy nyilván egy boldog kiegyensúlyozott párkapcsolatra, és családra gondoltál, dehát te meg MGTOW vagy, szóval ez is kiesik.
“Ez a nyugalom pedig nem adatik meg egy bétahímnek” – De, ha függetlenítjük a nőktől a dolgot, akkor megadatik. A bétahím élete problémája – akkor és csak akkor, ha ő annak tartja – az, hogy nem talál elég, és elég jó nőt, és ez mindenféle frusztrációkhoz, problémákhoz vezet nála. Minden más értelemben tökéletesen normális kielégítő életet élhet, anyagi biztonságban, barátokkal, hobbikkal, egészséggel – bár ezt kellett volna az elejére tennem.
“A kiesett státuszt nem hozhatod be, mert verseny van.” – A kiesett státusz akkor fontos, ha (jó) nőt akarsz. De ha ezt kiveszed a képletből, akkor ez is mindegy. A barátaid/családod nem az alapján fognak megítélni, hogy mi a státuszod. A többit meg ki nem szarja le?
Mondom, mindez akkor áll, ha kiveszed a nőket a képletből, amit amúgy szerintem egészséges férfi nem igazán képes megtenni, szóval részemről az előbbi bekezdés csak válasz neked, az én életemhez, gondolkodásomhoz totál irreleváns, de ha már az alfaság nálad azért cél, hogy 30 felett inkább a kiegyensúlyozott és drámamentes élet-ed legyen, akkor arra ezt tudom mondani.
“Ti mindig ott tévedtek, hogy hoztok egy egyéni példát valami anekdotából, és ennek a példának az alapján próbáltok meg egy – látszólag – megoldást ráerőltetni az összes férfire, mondván, aki nem képes valami miatt az adott módszert alkalmazni, az életképtelen.”
Feltételezem, hogy itt Dave történetére utalsz, mert más egyéni példát nemigen hoztam. Ha mégsem erre gondoltál, akkor skippeld ezt a bekezdést. Itt semmit sem akarok ráerőltetni senkire. Egy utat, egy irányt, egy lehetőséget mutatok, amivel szemben vagy kitalálhatsz jobbat, vagy maradhatsz abban a szarban, amiben Dave volt. Vagy bármilyen szarban, amit a saját életedben annak tartasz, és aminek legfőbb okaként azt tudod meghatározni, hogy problémád van a nőkkel. Ha nem akarod, vagy nem vagy képes ezt alkalmazni, attól nem leszel életképtelen, épp csak ne mástól várd, hogy megoldják a problémádat.
És nekem ez a legnagyobb bajom az összes véleményemmel szembeni ellenvetéssel: mástól várják a megoldást. Vagy attól, hogy alkalmazkodjanak és változzanak a nők, vagy attól, hogy valaki állítsa vissza a régi rendszert, ahol a nők besorolódtak 1-1 férfi mellé és majd’ mindenkinek lett családja, vagy Isten tudja mitől. Olyan, mint a skót, aki minden héten a lottó ötösért imádkozik, miközben még egy szelvényt sem hajlandó venni.
És itt most nyilván nem rád gondolok, mert tudom, hogy a te “monk mode”-od is ezt a célt szolgálja, szóval itt most nem veled vitatkozom, hanem elmagyarázni akarom az én gondolkodásomat. véleményemet.
Van a hosszabb, nehezebb, tartalmasabb, de értékesebb és tartósabb és teljesebb RedPill út, amivel tudod jól, hogy egyetértek, és van a könnyebb, gyorsabb, de valóban felszínesebb PUA út, amit szintén hasznosnak és legalább kipróbálásra érdemesnek tartok, miközben azt gondolom, hogy a kettő tökéletesen megfér egymás mellett, sőt átfedés van – nem is kicsi – a kettő közt. Gyakorlatilag minden nap bele lehet futni RedPillen konkrét PUA tanácsokba vanguard alapító tagoktól is, úgy mint shit test kezelés, vagy dread game, vagy testbeszéd tippek.
Plusz én azt mondom, hogy képmutatás a PUA módszereket azért bétának beállítani, mert a nőket akarja kiszolgálni (bár már ezzel sem értek egyet, mert szerintem magadat szolgálod vele), ugyanakkor a RedPill útmutatást nem bétának beállítani, mert minden, ami abban van ugyanúgy a nők igényeinek való megfelelésről szól, ergo, ugyanezzel az erővel béta. Amivel nekem személy szerint semmi bajom nincs, hiszen ettől lesz jobb a saját életed is, és valójában ez a célod. Ehhez a gondolathoz hoztam az idézetet Deantől, aki azt mondta, hogy gyakorlatilag minden, amit férfiként teszel, ami nagybetűs férfiként vagy, az a fajfenntartó ösztöneid beteljesítéséről szól, vagyis a nőknek való megfelelésről. Azért akarsz jobban kinézni, azért akarsz több pénz, azért akarsz magasabb státuszt, rangot, hírnevet, mert az az út a női bugyiba. Ergo, a te felfogásod szerint az egész életed béta.
Én pedig azt mondom, hogy ez az egész csak akkor lesz béta, ha a végcélod nem a saját életed feljavítása, hanem a nőké, a saját károdra… de legalábbis saját haszon nélkül, lásd white knighting.
Ha a célod a saját életed jobbá tétele azzal, hogy a lehetőségekhez képesti legélhetőbb, legkielégítőbb viszonyokat alakítod ki a nőkkel (legyen az sok alkalmi, vagy egy állandó, vagy ezek kombinációja), és ehhez olyan férfi képét akarod mutatni magadról, vagy olyan férfivá akarsz válni, aki megfelel a nők igényeinek, az számomra igenis alfa, hiszen a saját kezedbe veszed az életed irányítását, teszel a saját sikeredért, és a magad jobb életéért, ahelyett, hogy csak sírnál valahol, és mástól várnád a megoldást. A trükk ebben ott van, hogy hogyan csináld ezt jól.
A hétköznapi béta is ezt akarja, mert tudja ő azt, hogy neki is jobb élete lesz, ha a nő boldogabb és elégedettebb mellette, csak rosszul csinálja (többet kommunikál meg mosogat, vagy többet költ rá), ergo a saját erőfeszítéseiből nem lesz saját haszna, csak a nőket szolgálja ki, így marad béta. Ha jól csinálná, és haszna lenne abból, amit csinál, az lenne alfa.
“mindenki, aki foglalkozott már saját üzlettel egyértelműen megtanulja már a legelején, hogy a sikerhez vezető út megtalálása kurvára nem hozzáállás kérdése, meg gondolkodásmódé”
Csakhogy, mint arra te is jól rávilágítottál, a nőkkel való kapcsolat(tartás/kialakítás) nem üzlet, mert a nők nem tranzakciós alapon gondolkodnak. ÉPP EZÉRT vezethet – és én azt mondom, hogy vezet is – sikerre, eredményre a hozzáállás és a gondolkodásmód. Mert az alfaság, a dolog legmélyén nem izom, meg pénz, meg státusz, meg hatalom, hanem hozzáállás, attitűd. Egyébként ugyanezt a gondolatot megtalálod a RedPill irodalomban is. Chad “i dont give a fuck” Thundercock. (Többieknek : RedPillen egyszerűen csak IDGAF hozzáállásként szokták emlegetni a dolgot, ami az I dont give a fuck = ‘pont leszarom’ rövidítése).
“másrészt mindig hiányzik valahogy belőlük az első lépések megtételének részletes leírása”
Hát ha van a csajozásnak első lépcsője konkrét tippekkel, tanácsokkal, amiket a hogyanlegyünkmilliomosok könyvekből hiányolsz, akkor az pont a PUA. Egész konkrét ötletek, tippek, tanácsok vannak, hogy mit mondj, mit kérdezz, azt is hogyan. Van shit test for dummies útmutató, hogy mit válaszolj, ha a csaj benyögi, hogy van pasija, vagy ha arra kér, hogy hívd meg egy italra, vagy ha az ingedet cikizi. Ezek azok az első lépések, amiket addig is meg tudsz tenni próbaként, amíg edzeni jársz, jobb melót keresel, szélesíted az érdeklődési köröd, stb.
“Szerinted az általad nagyra tartott PUA guruk mekkora felelősséggel viseltetnek a tanítványaikért?”
Miért kéne? Aki engem 17 éve vezetni tanított, vagy vizsgáztatott, az sem vállal felelősséget azért, ha közúti balesetet okozok, különben nem kéne a kötelezőt fizetni. A PUA gurunak szerintem egyetlen felelőssége van: elmondani, hogy ez nem egy mindenható csodaszer, és nem fogsz topmodellekkel randizni, ha 170 magas vagy, és nem túl jóképű, és 30 évesen kb az átlag béta adottságaival rendelkezel. Hozzáteszem: ilyen körülményekkel akkor sem fogsz, ha totál redpill fazon leszel 2 év alatt. Egész egyszerűen azért, mert hiába hozod ki magadból a maximumot, lesz olyan, aki tudja ugyanazt jóképűen és 20 centivel magasabban, és 20 évvel korábban kezdte.
““a nők inkább választanak az első csoportból olyat, aki nem felel meg az elvárásaiknak, mint a második csoportból olyat, aki igen”. Ízlelgesd ezt a mondatot, és merd ezután azt mondani, hogy érdemes a nők kívánságait meg igényeit lesni, ha egyszer semmibe veszik azokat, akik az ő igényeik kielégítésére törekednének.”
Akkor most hagyom, hogy ezt te értelmezd újra, és térjünk rá vissza a következő kommentedben, vagy utána. (Hint: érdemes lesni, csak nem mindegy, hogy mit. Azt érdemes lesni, hogy mi különböztetni meg a két csoportot, és ennek a különbségnek megfelelni. Ugyanis Deansdale fel is oldja ezt, amikor azt mondja ugyanebben a cikkben pár sorral később, hogy a férfiaknak olyan tanácsra lenne szükségük, hogy hogyan jussanak át az egyik csoportból a másikba).
““A nők inkább beállnak a falu bikája 10. fasztarisznyájának, semmint egy saját szintjüknek megfelelő társat keresnének maguknak”.”
Épp ezért kell azt lesni, hogy mitől falu bikája a falu bikája átlagjóskához képest, és annak megfelelni már amennyire futja, nem pedig annak, amikről átlagjóska hiszi, hogy kéne…
“férfiaknak 70%-ban számít a szex és 30%-ban a lelki igényei. A megfogalmazott probléma az, hogy a férfiak elég nagy része a szexpiac anomáliái (vagy inkább fogalmazzuk úgy: a szexpiac megléte) miatt nem jut kielégítő minőségű és mennyiségű szexhez, ami azt jelenti, hogy élete bizonyos szakaszában előfordul, hogy (akár hosszú évekig) frusztrált marad,”
Azt ugye tudod, hogy most helyettem hozod fel az érveket a PUA mellett? Ezt a problémát (nem jut kielégítő minőségű és mennyiségű szexhez) ugyanis semmi sem oldja meg gyorsabban és könnyebben (nem vitatom, hogy csak átmenetileg), mint a game. És ezt te is tudod jól, leírtad, hogy pont azért ment el a kedved az egésztől, meg a nőktől, mert ilyen szarokkal le lehet dumálni róluk a bugyit…
Oké persze valszeg nem lesz nagy szex, és nem lesz bomba a csaj. De a semmihez képest mérföldekkel lesz jobb másnap reggel. Amikor hónapokig(évekig?!) úgy sétáltál haza minden szórakozóhelyről, koncertről, akárhonnan, hogy ma sem volt szerencséd, aztán az egyik nap egy telefonszámmal, két hét múlva egy smárolással, aztán újabb 2 hét múlva másnap reggel egy közepes szex-szel egy közepes csajjal, az megfizethetetlen. És mit kellett hozzá tenni? Odafigyelni hogy állj, hogy tartsd a piát a kezedben, leszólítani 10 csajt, nemet mondani, ha meg akarta magát hívatni, lelőni 2 shit tesztet, és bátran eszkalálni a fizikai kontaktot. Ennyi. Idézet egy redpill alapítótagtól :
“Just chat with them like anybody else, in a non-awkward way, and you’re already leagues beyond the normal loser, who doesn’t have the courage to walk up and talk (and when he does, he’s an awkward loser). Just talking to women and coming across like a non-awkward, non-loser puts you in the top 25% of men. Being subtly sexual and escalating via touch puts you in the top 20%, give or take. Not caring whether you’re turned down or not and moving on to the next woman like the one who just pissed on you doesn’t count puts you in the top 15”
“A férfi nem elfelejtett elvárni, hanem a férfi képes feltétel nélkül szeretni a nőt”
Képes rá, de ki mondta, hogy csak arra képes? Vagy hogy kötelező neki? Senki. Legyenek elvárásai egy férfinak és bátran kommunikálja őket. Csak annak lehetnek elvárásai, akinek vannak választási lehetőségei. Ha nincsenek elvárásaid, akkor azt fogja gondolni a nő, hogy nincs más opciód, és akkor neki sem fogsz kelleni, mert nyilván totál béna vagy. Ez olyan totál hétköznapi pofonegyszerű módon megnyilvánulhat, amikor a 3. randi előtt szólsz a csajnak, hogy most már ő fizet. Egyszerűen élsz azzal az elvárásoddal, hogy kettőtökért ne csak te hozz anyagi áldozatot. Aki ilyenekre sem képes, az elfelejtett elvárni. Vagy nem is várt el soha. Nem csak karrierrel, hatalommal és pénzzel lehet egy nő tiszteletét kivívni.
Képes vagy feltétel nélkül szeretni, de nem kötelező, hogy feltétel nélkül add is a szereteted.
“A nők az önfejlesztésen mindig kizárólag a külsejük javítását értik, és fogalmuk sincs, mi máson lehetne még fejleszteni. ”
Legtöbbjük még erre sem képes. De tekintve, hogy férfiként az elsőszámú vonzalmi kapcsolónk a nő külseje, így azért ne becsüljük ezt alá. A női önfejlesztés egyetlen következő és utolsó lépcsője (párkapcsolati értelemben) az lenne, hogy megértsék a férfiak működését, ugyanúgy, ahogy mi megértjük, hogy a nő nem azért drámázik meg shit testel, meg nézi a pénztárcád, mert egy utolsó szemét jellem, hanem azért, mert erre van programozva. És hogy annak ellenére, hogy fél órát hisztizik, ha egy másik csaj rádmosolygott és neadjisten valami kedveset mondott neked, valójában épp még vonzóbbá váltál a szemében, bár valszeg ő maga sem érti, hogy miért.
Meg kéne tanulniuk, meg kéne érteniük, hogy miért és mennyi szükségünk van szabadságra, miért tökmás a hozzáállásunk a szexhez vagy a hűtlenséghez, és hogy mi miért nem vagyunk alkalmasak ugyanúgy bánni egy fél éves gyerekkel, mint ők. Stb. Persze ezt várhatjuk.
Ja igen, még az sem ártana, ha 13 évesen elkezdenék a fejükbe verni, hogy hogyan kéne élniük az életüket, ha szeretnének majd normálisan férjhez menni.
Amire nem reagáltam azzal nagyjából egyetértek.
Csak egy kicsit belevau:
Ha nem lenne nagyjából egyező véleményem DennisVT-vel, a két hozzászólást elolvasva akkor is amellett teném le a voksomat, hogy a férfiaknak (egyedül és tömegesen) az ő világképét, szemléletét követve lehet jobban boldogulni a nőkkel és boldognak lenni.
Hogyne lennének a bétahímek hátrányban? Szerinted az alfák kezüket-lábukat törik azért, hogy nőhöz jussanak, és összesírják a párnájukat, ha az elmúlt héten csak 5 nőt dugtak meg a 6 próbálkozásból? Ugyan már! Szerintem bontsuk külön az alfaság tényezőit, legyen az egyik fajta alfaság, amit kifele projektálsz (külsőd + ellenkező nemhez való hozzáállásod), a másik pedig a belső világod, nevezzük mondjuk szellemi alfaságnak, vagy alfa állapotnak, ez az az ideális állapot, amikor az égvilágon mindent leszarsz, és kizárólag az egyéni missziódra, státuszteremtésedre koncentrálsz. Nem attól leszel alfa vagy béta mentálisan, ha jut vagy nem jut nő, hanem akkor, ha véghezviszed, amit akarsz. Mihelyt a nőszerzést helyezed a missziód elé, automatikusan vesztettél. Az utóbbi fajta alfaság mindenki számára elérhető, és erről szól a valódi önfejlesztés. Kell hozzá szigorú önfegyelem, és kell hozzá a zavaró külső tényezők kiiktatása. Ha valódi önfejlesztésről van szó, amikor az életed során keletkezett hátrányaidat kell beérned, akkor a nők iránti vágyakozás nem szerepelhet az étlapodon, mert az ebből keletkező frusztráció zavaró tényezővé válna, és megakadályozná a sikert.
Az első fajta alfaság (projekció) már inkább genetika és neveltetés kérdése, ott maximum javíthatsz a kinézeteden meg a játszmádon, de mindkettő erős korlátokba ütközik. Az előbbi azért, mert bizonyos tényezőid, pl. a magasságod nem módosíthatók, ezzel együtt kell élni. A másik meg azért, mert olvasgathatsz évekig a PUA anyagokat, de az egyetlen, ami megtaníthat profin játszmázni, az a terepen való gyakorlás. Ha 25 évesen rádöbbensz arra, hogy ügyetlen vagy a nőkkel, és ez már halálosan frusztrál, akkor az azt jelenti, hogy nem volt meg korábban a megfelelő mennyiségű tapasztalat, nem volt min gyakorolni, és ezt a hátrányt nem fogod tudni teljesen leküzdeni, mert 25 évesen már a női elvárások teljesen más irányt vesznek (akkor már nem lehet dadogni meg ügyetlenül smárolni, ami 14 évesen még simán elfogadható), tehát a belépési küszöb nő meg olyan mértékben megnő, amivel a társadalmi dinamikáknak megfelelő ütemben fejlődő srácok simán megfelelnek, de egy bátortalan csávó már nem. Itt a leküzdendő hátrány sokszorosa, mint amire logikusan számíthatnánk.
Látom már mi nálad a baj, miért nem vagy képes paradigmát váltani: nem vagy képes elválasztani egymástól az egyéni ambíciókat és a társadalom értékítéletét. Holott ezek gyakran homlokegyenest ellentétben vannak egymással, kiváltképp olyan egyéneknél, akik a társadalom szemében deviáns viselkedéssel rendelkeznek (márpedig a sikeres emberek többsége inkább ebből a csoportból kerül ki). Egyrészt hülyeség, hogy minden egyes ember a világon a szerzett státuszát, a szakmai előmenetelét nőszerzésre akarná felhasználni, márpedig te burkoltan ezt állítod, amikor azt mondod, a státuszod nem fontos akkor, ha nem rendeled alá magad a nők igényeinek. Ha így lenne, nem léteznének a világon programozók meg mérnökök, hiszen ezek a szakmák kifejezetten antiszexinek számítanak a nők szemében. Komolyan azt képzeled, hogy én pl. a játékfejlesztést azért akarom művelni, hogy azzal nőt szerezzek? Szerinted hány 10-es suna akadna a horgomra azért, mert a képernyő előtt kockulok napi 8 órát? :D Ha a szakmámat meg státuszomat nőszerzésre akarnám felhasználni, akkor hegymászó lennék, vagy gyártulajdonos, vagy masszőr. De még a szexi szakmákra sem igaz ugyanez, DJ-zni még akkor kezdtem el hobbiból, amikor menőnek számított, de a preferencialistámon a legutolsó helyen szerepelt, hogy azzal csajozni akarjak, én az önkifejezés eszközét láttam benne, esetlegesen művészi ambíciók kiélését (nyilván nem mesterszinten) nem pedig végtelen utánpótlást sunából.
A másik hiba a felvetéseddel kapcsolatban, hogy azt mondod, az önfejlesztés kizárólagos célja a nők igényeinek kiszolgálása lehet, vagy legalábbis mindig külső célja van. Tehát ha neked az az önfejlesztés, hogy elvonulsz egy kolostorba, hogy megkeresd Istent, azt is nyilvánvalóan a punci kedvéért teszed. :D Az önfejlesztés teljes egészében elválasztható a másoknak való megfelelés igényétől, sőt, kötelezően elválasztandó. Az már rég rossz, ha az önfejlesztésednek külső kényszerítő tényezője van. Az ilyen esetben szokott az lenni, hogy csávóka 2 hét után feladja az egészet, mert nincs meg a lelkiereje a folytatáshoz, nincs meg a belső tűz, hogy a külvilágból érkező potenciális jutalom érdekében küzdjön. Márpedig, ha a csajozást nézzük, akár alkalmi, akár stabil párkapcsolathoz való hozzájutás szempontjából, akkor ez a jutalom nem hogy nem realizálódik azonnal mondjuk a külsőd fejlesztése után, hanem egyáltalán puszta ígéretként sem szerepel. Kíváncsi lennék arra a nőre, aki odamenne egy férfihoz egy olyan dumával, hogy “szia, nagyon bejönnél nekem, és szexelnék veled, de előtte szeretném ha leadnál 15 kilót, meg az sem ártana, ha lenne egy épkézláb kéglid, ahova elviszel”, és ezt az ígéretét be is tartaná.
Tehát ne akarjál már nem létező dolgokat ígérgetni szegény frusztrált srácoknak, teljesen nyilvánvaló, hogy az önfejlesztés (legalábbis ha sikeres önfejlesztésről beszélünk) kizárólag belső indíttatásból, egyéni ambíció útján jöhet létre, és semmiféle külső jutalom a világon nem léphet életbe tényezőként, így nő sem. Egyértelmű, hogy aki annyira kegyetlenül elbaszott, hogy ronda is, gyáva is és a nők undorodnak tőle, az nem fog 2 hónap alatt valódi Don Huan-ná válni, márpedig az emberi psziché nem úgy működik, hogy a(z elodázható) problémákat annak keletkezési helyén és idejében képes megoldani, hanem mondjuk több évnyi felgyülemlett súlyos frusztráció és pszichés terhelés után telik be az a pohár, és kezd az egyén valamiféle megoldás után kutatni. Amikor már valószínűleg rengeteg téren kerül hátrányba, mondjuk évek óta nem smárolt, vagy olyan a fizikuma, hogy kiköpi a belét, ha meg kell másznia egy lépcsőt. Lehet szidalmazni, meg oltogatni, meg lenézni a frusztrált srácokat, de a saját fajának pszichés jellemzőit senki nem tagadhatja meg. Ha egy ilyen roppant mód lemaradt srác elkezd dolgozni magán, teljesen nyilvánvaló, hogy nagyon sokáig, akár hosszú évekig a nő, mint várható jutalom egyáltalán nem kerül képbe. Az is lehet, hogy még utána sem, mert gyakran képes a múlt úgy kísérteni, hogy mondjuk egy magabiztos alfa fellépésnek a nők felé pszichés gátat vessen. Tehát mégegyszer mondom: nincs nő, nincs jutalom, a jutalom az lesz, hogy a fejlesztés befejezése után saját magad legjobb barátja leszel, tükörbe mersz nézni, de a tényleges munka az ezután fog elkezdődni, mert maga az önfejlesztés inkább a tanulás fázis része (önmagában nem produktív, inkább olyan, mint az élet diplomája).
Ha viszont az önfejlesztésed sanyarú időszaka alatt nincs nő, akkor miért is kéne neked az ő igényeikkel foglalkozni? Nem volna sokkal egyszerűbb és célszerűbb magasról leszarni őket, véghezvinni a saját magas felfejlesztését, és ha sikerrel játsz, tehát tényleg jobb/esztétikusabb emberré válsz, akkor úgyis jönnek maguktól? Hol van az abundance mentality, hol van annak kimondása, hogy van elég hal a tengerben? A legegyszerűbb noszogatni a fiatalságot, hogy önfejlesszenek, akár várható jutalom nélkül, aztán az ellenkező nemnek erőfeszítés nélkül csak beleülni a készbe.
Amúgy most csakazértis geci leszek veled és megfordítom a keretet, mert én ugyan nem nem hoztam fel érveket a PUA mellett, te viszont sikerrel hoztál nem egy ragyogó érvet a PUA, sőt maga az önfejlesztés ellen. :) Jól látod, a PUA módszerek, ha jól csinálod, valóban könnyen elsajátítható eszközök a nő bugyijának lecsusszantására, eközben azonban nem történik valódi önfejlesztés, hogy puzséri szavakkal éljek: “megtanulsz eljátszani egy szerepet, amire a nő gerjed”. De ha pusztán szerepjátszással le lehet dumálni a nők bugyiját, akkor minek önfejleszteni, kiváltképp a nők kedvéért? :) Megint igaza van Puzsérnak, ha megtanulsz a nőknek meggyőzően hazudni, az máris egyenes út a bugyiba. De akkor minek dolgoznod a kinézeteden, meg státuszodon? Én nem tudom, miért lovagolsz még mindig a PUA-n, nem egyszer kinyilatkoztattam már, hogy teljesen működőképes és jól hasznosítható módszertan, a PUA-t ért kritikám csak annak az etikáját kérdőjelezi meg, ami teljesen jogos felvetés, hiszen az éremnek két oldala van. De nem mondtam a PUA-ról soha olyant, hogy nem működik, vagy haszontalan, szemben a milliárdossá tevő könyvekkel :)
Az egyéni példák hangoztatását általában Big G komától szoktam hallani, megspékelve némi önutálattal (hú, mekkora címeres lúzer voltam huszonévesen!). Sosem bírtam megérteni ezt a hozzáállást, de legyen ez az egyéni szociális problémám, hogy miért jó az, ha lenyomod magad a mocsárba. Ugyanez a kudarcok kezelésével kapcsolatban. Én nem hiszek abban, hogy a kudarcok jobbá tesznek, meg építőek, inkább pont az ellenkezője. Ahogy észreveszem, ez a felesleges mártírkodás inkább egyfajta hamis felsőbbrendűséget hirdető stratégia, amikor egy ilyen ál-introspekcióból kiindulva próbáljuk magunkat morálisan magasabb rendűnek tettetni a többieknek, akik bezzeg még arra is képtelenek, hogy magukba nézzenek, ha esetleg valami nem jön össze nekik az életben. Most hangozzon nagyképűen, de nálam a kudarcélmények mindig abból keletkeztek, hogy voltak konfliktusaim valamelyik családtaggal vagy ismerőssel (mondjuk anyámmal, vagy egy szakmai ellenlábasommal), akinek hatalmában állt szabotálni az elképzeléseimet, és ezt meg is tette. Attól függetlenül, hogy utólag mindig az derült ki, hogy nekem volt igazam. A kudarc az nem az igazság érvényesülése sohasem, hanem hatalmi tényező. Nézzetek Törtetőket, akkor megérthetitek ezt az álláspontot. Azt mondom tehát, nem csak magamra, hogy nem attól nem sikerül a státuszodat növelni az életben, mert egy lúzer vagy, hanem mert nem vagy kizárólagos ura az életednek, nem vagy független, valami hiányzik, mai miatt kénytelen vagy kitörni az egyéni válságodból. Van ugyan egyfajta kivétel, amik a pszichés tényező, tehát amikor azért nem jutsz előrébb, mert túl félénk, szorongó vagy, esetleg mentális problémáktól szenvedsz, de a legnagyobb taplóság az ilyeneket lúzernek bélyegezni, mert pont azért nem tudnak az ilyen férfiak kilépni az egyéni válságukból, mert nem képesek magukat egy objektív nézőpontból látni, akik meg esetleg segíthetnének rajtuk, vagy legalább ráterelhetik őket a helyes útra, azoknak egyszerűbb a gyengébbe belerúgni. De ettől miért lenne valaki lúzer? A lúzerség szerintem ott kezdődik, ha valamilyen hasznos tudásnak a birtokában vagy, tudod, hogy képes vagy teljesíteni a feladatod, nincs mentális problémád, ami megzavarhatna, ám valami oknál fogva mégis gyáva módon visszakozol, esetleg felrúgod a saját magaddal kapcsolatban felállított alapelveidet. Attól, hogy félénk vagy, szorongó, vagy netalántán buta, azok nem a lúzerség fokmérői, hanem olyan adatok, melyek az egyéni képességmixedben a gyengébb tényezők közé tartoznak.
Minden embernek vannak jó képességei, és rossz képességei. Csak intelligenciából legalább tíz típust ismerünk. Ott kezdődik a gond, hogy akik beleesnek az intelligenciamix egyik részébe (mondjuk kiválóan reprezentálnak, nagy nőcsábászok, de buták, mint a föld; vagy esetleg intelligensek, de pszichopaták és a nők csak egyéjszakás dugásokra kellenek neki), azok elítélően viseltetnek azok iránt, akiknek az intelligenciamixében mondjuk a magas IQ, vagy zenei intelligencia, vagy kreativitás a jellemző, viszont mondjuk nem képesek a nőkkel meggyőzően kommunikálni. Holott pusztán arról van szó, hogy az egyéni tulajdonságmixük egyik tényezőjében hiányosságokkal küzdenek, és valami érthetetlen oknál fogva ez az egy hiányosság automatikusan alsóbbrendűvé teszi a férfit, szemben más intelligenciák/pozitív tulajdonságok meg nem létével. Szerintem ennek nem kellene így lennie, szerintem a mesterségesen gerjesztett társadalmi elvárások démonizálják a férfiak utóbbi csoportját, holott ha emberséges bánásmódot kapnának, előbb-utóbb amúgyis rátalálnának a helyes útra ezen a téren is, csak meg kell érniük, a társadalom viszont elhiteti velük, hogy a punci, az aztán az emberiség alfája és omegája, és ha nem jutsz hozzá minden héten másikhoz legkésőbb 18 évesen, akkor inkább húzd le magad a klotyón.
Hogy összegezzem mondandómat TL;DR módon: Az önfejlesztés kizárólag egyéni indíttatásból és személyes ambícióból táplálkozva mehet véghez sikeresen. Nem hogy nincs jelen közben a nő, mint jutalom, hanem egyáltalán mint tényező sem jelenik meg. Ebből következően az önfejlesztés célja nem lehet a nőszerzés, mert mi alapján méred fel te azt a várható jutalom nélkül, hogy egyáltalán milyen irányba kell elindulnod? Ezerféle ága van az önfejlesztésnek, és a szakmai előmeneteleden vagy a hobbid kiélésén való munkálkodás ugyanolyan fontos lehet, mint mondjuk a páváskodás vagy a red pill csajozás fejlesztése. A legfontosabb, hogy dolgozz magadon, közben ne is érdekeljenek a nők, mert ha jól csinálod, jönnek maguktól. Ha meg nem jönnek, az az ő veszteségük. :)
Tudod mit mondok? És lehet gyűlölni ezért a nőolvasóknak, nem érdekel: amelyik nő azért menne bele velem egy kapcsolatba, hogy drámázgasson, meg szabotálja a kapcsolatot, meg hisztizzen, mert annyit nem képes megtenni egy kapcsolatért, hogy megtanulja ártelmes módon kommunikálni a vágyait, bánatát vagy bármit, ami fáj neki, az menjen a picsába. Én mindent megoldok, ha érzem a problémán azt, hogy fontos megoldani, meg ha megkapom hozzá a minimális lelki supportot. Egy olyan nőt hadd ne tekintsünk már főnyereménynek, akiért érdemes önfejleszteni, amelyik az első adandó aprócska válságnál ultimátumot küld, meg büntet. Sajnos rendkívül kevés az olyan nő (az általam már említett okokból kifolyólag), aki képes fejleszteni saját magán, elsősorban a személyiségén, de itt az idő végre, hogy magunk is nyugodtan megfogalmazhassunk elvárásokat a nőkkel szemben, és ne álljunk le az első arra tévedt lelkisérült libával, csak azért, mert van egy hasíték a lába között. És ha ezt az álláspontot hajlandó vagy megérteni, akkor automatikusan érted azt is, hogy az önfejlesztés egy nagyon fontos dolog és sosincs késő elkezdeni, azokat a hangokat is el lehet fogadni, akik azt mondják, hogy változzanak végre a nők is. Ja egyébként ezzel a hosszú hozzászólással megvolt az előző lezárása is. :)
Azt a kutyafáját ezt most piszkosul megmondtad, szinte minden szavaddal egyetértek.
Én ezt leírnám rövidebben is :-D
Azaz Ti srácok akik nem boldogultok a csajokkal, szarjatok bele az egészbe és ne érdekeljen, hogy esetleg emiatt, hogy néznek rátok és ti hogy érzitek magatokat.
Tegyük fel, vagytok 20-on x, 30-x évesek és csak vegetáltok. Csináljátok azt, hogy minél jobban fizető állást szereztek, aztán minimum tíz évig csak gyűjtitek a pénzt és hanyagoltok minden nagyobb kiadást. Értsd ez alatt pl. hogy „mamahotelben” laktok ezzel is csökkentve a költségeteket, vagy nem költöztök össze a barátnővel, házasodtok meg (hogy aztán papucs legyen belőletek), mert ez mind csak felesleges kiadások, ami az erőforrásokat leszívják a maguk javára és a ti vesztetekre. Látszólag, ha önállósodtok, akkor a társadalom szemében előre haladtatok, miközben csak folyamatosan küzdötök azért, hogy a társadalom elvárásait teljesítsétek és egész életetek robotolásból fog állni a megfelelési kényszer miatt.
Szóval, ha összegyűjtöttetek már egy szép kis summát, ami kb. 40 éves korotok körül már összejöhet és emellett nem hanyagoltátok el magatokat külsőleg (azaz főleg eljártatok gyúrni), na akkor el kezdhettek költekezni abból a célból, hogy a 20-on éves csajokat megkapjátok. (Ha lesz mögöttetek megfelelő tőkeerő, akkor jönni fog az önbizalom is, ezért is kell a felhalmozás.)
Ha mellette ezt a pénzt vagy ennek egy részét még elkezditek befektetni és nem felélni (vállalkozás, vagy bátran ajánlom a tőzsdézést először kisebb összeggel, majd ha megy akkor nagyobbal is, ugyanis amíg ki nem próbálod, nem tudhatod, hogy nem te leszel-e a következő tőzsdecápa :-D ), akkor a következő 10-20 évetekben végigdughatjátok az összes 20-on 30 évest, bepótolva az elmúlt tíz év nélkülözését.
Ez ennyire „egyszerű”. Egyszerűbb, mint az itt kommentelők nagy részének tanácsai, ami ideig-óráig lehet, hogy beválik, de hosszútávon szart sem ér.
Szóval még egyszer: szarjatok bele ebbe az össznépi idiótaságba, vonjátok ki magatokat x ideig ebből, hogy aztán újult erővel berobbanva learassátok a babérokat.
Tudom kegyetlenül nehéz lesz, irtóra hosszúnak fog tűnni, de a siker szinte garantált.
(fenébe is, elég hosszú lett)
Remélem, ez szarkazmus volt, ez esetben jó nagy piros pont!
Bááár… van egy olyan érzésem, hogy sajnos nem…
Az attól függ honnan közelítjük meg: azaz, racionálisan vagy érzelmektől túlfűtötten … :-D
Ja és még valami. Mindig azok vitték a legtöbbre, akik kicsatlakoztak valamiféleképpen a társadalomból egy időre legalább is. Lásd: pl. Steve Jobs, Bill Gates, akik úgy csatlakoztak ki, hogy ott hagyták az egyetemet. De számtalan példát lehet mondani más területről is. Ők kezdetben nem az embereket használták fel a sikerük létrehozásához, hanem saját maguk alkották meg, ellentétben a legtöbb politikussal, akik nem maguknak, a tudásuknak köszönhetik azt ahol tartanak, hanem az embereket felhasználva-manipulálva jutottak el, de számtalan kisebb befolyású embert is közéjük tartozik, akiknek a tudása egy nagy nulla, de jól eltudja adni-előadni magát az embereknek ezzel a bizalmukba férkőzve, miközben számtalan tehetség van, akik csak azért nem viszik sokra, mert nem tudnak az emberekkel kommunikálni, nem tudják eladni magukat vagy, mert a társadalom szemében szokatlannak tűnnek. Igaz ez a csajozásban is. És mivel ez sajnos mindig is, így működött, de manapság már kontrollálatlanul tombol, ezért nincs más választás csak a fentebb leírt módszer. (Sajnos idáig jutottunk, nem segít már más, csak is a kemény „szélsőségesnek” tűnő hozzáállás.)
(Szerintem az említett kettő név, többet tett a társadalom fejlődésért és kényelméért, mint egy rakat politikus együttvéve 10 év alatt sem tudott).
“Ja és még valami. Mindig azok vitték a legtöbbre, akik kicsatlakoztak valamiféleképpen a társadalomból egy időre legalább is. Lásd: pl. Steve Jobs, Bill Gates”
Ezek csak fajtajellegességükből kifolyólag loptak.
Talán kissé félreérted a dolgot. A kicsatlakozás nem oka volt a sikernek, hanem egy szükséges dolog, hogy ezek az átlag feletti képességű emberek ne vergődjenek a társadalom szabályai közt, csak amennyire feltétlen muszáj. A szabályok a zsenit gúzsba kötik, az átlagembernek azonban védelmet adnak – és ne legyenek illúzióink affelől, hogy a mondott két úriemberhez képest mindannyian átlagosak vagyunk.
Önmagában a kicsatlakozás szerintem nem old meg semmit.
Örülök, hogy te legalább reagálsz, szerintem a többiek pszichopatának gondolnak a szélsőségesnek tűnő hsz.-aimért, ezért szarba se vesznek :-D Holott, ahogy Alter Ego is legutóbb kifejtette ez provokáció, hogy TÖRTÉNJEN MÁR VALAMI ÉRDEMI INTÉZKEDÉS IS.
Itt a félreértés abból adódik, hogy egyesek csak elemeire bontva és abból az elemekből, mindenki csak a saját kis részét kiragadva nézi a problémát, és úgy próbálja megoldani vagy alkalmazkodni, de ezek egyik sem olyan „radikális” intézkedések, amik megint visszaállítanák az egyensúlyt férfi és nő között, de úgy, hogy egyértelműen és jobban a férfi javát szolgálva, ráadásul hosszú távon. Nem azt mondom, hogy igába kell hajtani a női nemet, de valamiféleképpen mégis „megkell törni” őket a férfiak javára. MIÉRT IS? Mert egyszerűen mi vagyunk a hímek- ennyi nem kell ezt túlbonyolítani. És ez csakis kemény-határozott kormányzati intézkedések által lehetséges. És akik ezekért felelősek, nekik csak úgy lehet a figyelmét felkelteni, ha valami szokatlannal találják szembe magukat.
És itt jön az, hogy szerintem meg igen, a kicsatlakozás megoldás. Meg is magyarázom miért:
azért, mert már nyakig benne vagyunk lásd.: egyre kevesebb házasság, rengeteg válás, kevés gyerek, egyre több deviáns viselkedésű személyiség és még sorolhatnám, ez bizony ha tetszik, ha nem már kicsatlakozás. És láss csodát kezdd felfigyelni a politika is erre, nálunk például bevezették a CSOK-ot. Ami édes kevés, szinte csak tűzoltásnak jó, DE legalább elkezdődött valami, ami igazolja, hogy a kicsatlakozás kezdi meghozni gyümölcsét illetve, most még csak virágát, de remélem befog érni is egyszer.
Igen rövidtávon „pusztító” ez egyértelmű, ezért utasítják el sokan és nem látják értelmét, mert a társadalom bomlását felgyorsítja és ettől rettegnek, holott pont ez fogja arra késztetni a döntés hozókat, hogy tegyenek már valamit.
De látom sokak jól el vannak itt a „langyos vízben”, vannak itt olyan meghatározó kommentelők, akik valamilyen úton-módon már túlvannak a társtalálásban, szóval már őket sem nyomasztja veszettül ez a probléma, azokról nem is beszélve, akik különféle szervezeteken keresztül próbálnak valamit tenni, de mivel szinte biztos, hogy soha nem is szembesültek a probléma valódi mivoltával, ezért fingjuk sincs mit is kéne valójában csinálni.
Remélem most már mindenki számára érthető a „deviáns” viselkedésem. Egyébként meg számítottam rá, hogy nem fog tetszést aratni, de a korábbi tanácsom kifejezetten járható út, bármennyire is őrültségnek hangzik a nagy átlag számára.
Még benned is felmerült, hogy bizony-bizony… :-D
És, ha már alfaság, akkor én bizony egyfajta ősalfát értek alatta, aki pedig, minél több és minőségibb nővel létesít kapcsolatot, és nem is tudnak neki ellenállni, na ilyen tuti nagyon kevés van. Kész, minden más értelmezés az már csak sima alfaságból indul ki, ami pedig már nagyon sok tényezőtől függ -amit sok tényező tud befolyásolni.
Hát, elvileg magam is a “langyos vízben” úszkálok, de nem gondolnám, hogy pont ettől kevésbé lenne érvényes a véleményem, vagy itt bárkié, aki kapcsolatban él. Ami többször működött, az még többször is működik ugyanúgy.
Mikor azt írod, hogy a nőket “meg kell törni” “kormányzati intézkedések által”, nem igazán tudom, mire gondolsz, de tartok tőle, nem olyasmit, ami a való életben kivitelezhető lenne. A femik a férfiakat törnék meg, szóval óvatosan ezzel.
Visszafele meg sosem működtek a dolgok, nem megoldható, hogy akkor legyenúgymintrégenvót… Új egyensúlyt kell felállítani, az új szokásokra, értékekre és valóságra alapozva, nem pedig megpróbálni visszaállítani a régit.
“Egyrészt hülyeség, hogy minden egyes ember a világon a szerzett státuszát, a szakmai előmenetelét nőszerzésre akarná felhasználni, márpedig te burkoltan ezt állítod”
Nem egészen. Én azt mondom, hogy azért van meg benne az ambíció arra, hogy legyen státusza, mert azzal tud nőt szerezni.
Én nem azt mondom, hogy XY, pl te, azért akar programozó lenni, mert az akkora státusz, és az kell a nőnek, hanem azt mondom, hogy azért akar egyáltalán valami/valaki lenni, mert az kell a nőnek. Még egyszer: nem tudatosan. Valami hajt téged belül, ami “érdekesmód” a férfiakban 10szer annyira megvan mint a nőkben. Ez pedig a fajfenntartó ösztönöd. Persze azt mondod, hogy te ezt magadért csinálod, és hiszem, hogy így is gondolod, és baj sincs ezzel, csak szerintem ez nem ilyen egyszerű, és ez egyfajta érdekes ösztönszinten működő férfihörcsög. Amikor pedig valahol már tisztában vagy azzal, hogy te azért akarsz önfejleszteni, mert tudod, hogy azzal több és jobb nőhöz jutsz, de mégis bemagyarázod magadnak, hogy csak magadért teszed, az pedig a klasszikus női hörcsög férfi példája.
Egyébként most csak ilyen mozgatórugókon ugrálunk, a lényeg úgyis ugyanaz marad: az önfejlesztés jó, és kell. Ami gondolatom még mindig nem érzem, hogy átmenne : semmi baj a nőknek való megfeleléssel, amíg attól neked is jobb lesz. És ezzel bőven befér qrvasok minden az általad szabott kategóriába: hogy magadért tedd. A nőknek való megfelelést is magadért teszed. Az a nő, amelyik sportol, figyel a kajájára, igyekszik fiatalos maradni, ő is önmagáért teszi – miközben nekünk akar megfelelni -, mert neki saját magának is jobb lesz, ha nagyobb választékból és könnyebben meríthet magának férfit.
(Kitérve az ilyen mérnöki/programozói státuszra: szerintem alábecsülöd. Nyilván nem ad akkora boostot, mint egy orvos, ügyvéd, nagyvállalkozó, de mérföldekkel előrébb van a villanyszerelőnél, vagy a kőművesnél. Anyagilag kimondottan jól fizetett szakmák, és hát annak a hatását is tudjuk a nőkre. Itt azt mondom, hogy mindenkinek a saját indíttatása, képességei által elérhető legmagasabb státusz a cél. Ha a játékfejlesztéshez van érzéked, de qrvára leszartad a biológiát, és sosem érdekelt, akkor nem leszel orvos, és tök felesleges is lenne ebbe az irányba elmenned, a végén valahol úgyis kibukna ez a dolog, és két szék közt a földre esnél. Ha megvan a strukturált gondolkozásod a programozáshoz, de nem tudsz bebiflázni 1 nap alatt 2 törvénykönyvet, mert az agyad nem úgy működik, akkor jogász sem leszel. Stb.)
“Szerinted hány 10-es suna akadna a horgomra azért, mert a képernyő előtt kockulok napi 8 órát? :D”
Ha egy idő után keresel vele havi netto 6 kilót, akkor sokkal több, mintha 200at keresnél. Feltéve persze, hogy amúgy nem vagy annyira kocka, hogy a kiszemelt nővel is csak erről tudj beszélni, és azért van az életednek más része is. Sportok, hobbik, valami érdekes/hasznos tudás, stb. Feltalálod magad társas közegben és meg tudsz szólalni hebegés habogás nélkül. Ugyanis a kockáknak nem azért nincs nőjük, mert kocka a foglalkozásuk, hanem azért mert semmi más nincs az életükben. A masszőr is csak akkor “szexi” szakma, ha te magad szexi vagy. Gyártulajdonosként is hamarabb vagy betabux jelölt, ha amúgy a viselkedésed nem alfa. Pl Bill Gatesből nem sok alfaságot nézek ki…
“Az önfejlesztés teljes egészében elválasztható a másoknak való megfelelés igényétől, sőt, kötelezően elválasztandó”
Így aztán gondolom átjött már, hogy én az önfejlesztés alapvető hajtóerejéről, és motivációjáról beszélek, ami ösztönszinten a tudatalattidban indul. Azt hittem, hogy ez a Deansdale idézetből is egyértelmű már, főleg, hogy az “Ösztönökről” c. cikkből szedtem. Ennek az ösztönszintű motivációnak a hajtóereje pedig évmilliók óta a fajfenntartó ösztön, vagyis gyakorlatilag a nőknek való megfelelés. Azért nem értjük egymást, azért nem értünk egyet, mert én egy szinttel mélyebbről nézem a dolgot. Azt nézem, hogy mi hajt az önfejlesztés felé, mi hajt afelé, hogy legyél valaki/valami, bárki/bármi is az a valaki/valami. Szóval nem azt nézem csak, hogy mi az önfejlesztés célja, hanem azt, hogy mi az OKA. Mondanám, hogy az önfejlesztés célja az, amit a szó jelent: önmagad fejlesztése, saját magadért, és nem a nőkért, de az OKA annak, hogy kényszert érzel az önfejlesztésre, az az ösztönös párválasztási vágyad.
Kicsit gyakorlatiasabban nézve: Bármilyen mélyről is indulsz az önfejlesztéssel, ha abban a mélységben is megkapnál a világtól mindent, amit akarsz, amire vágysz: elismerést, nőt, barátokat, bármilyen mennyiségű pozitív visszajelzést, akkor sokkal inkább szarnál az önfejlesztésre. Ezért aztán nem tudod különválasztani a külvilágnak/másoknak való megfeleléstől. És zárójelben: mindamellett, hogy a nők nagy része nem képes az önfejlesztésre, ÉPP EZÉRT nem is akarnak közel sem annyira önfejleszteni mint egy férfi, mert ígyis megkapják a világ pozitív visszajelzését. Nőként kezeli őket a világ, a férfiak, mindenki olyan körülmények között is, ahol téged sosem kezelnének férfiként. Az ellenkező nemnek való megfelelésnél maradva: ő gond nélkül válogathat a férfiak közt plusz 10 kilóval, mamahotelben lakva, kocsi nélkül, 120 nettóért ücsörögve házsártos természettel is… feltéve, hogy legalább egy darabig tudja ez utóbbit titkolni:)
Én is az önfejlesztésnek a híve vagyok – bármit is értünk alatta :D – szóval ebben egyetértünk.
Én pl. úgy “fejlesztettem” magam, hogy rengeteget olvastam-olvasok (bár sajnos ez már egyre kevésbé igaz a könyvekre), és e-közben rátaláltam arra az “ideológiára”, amit ráadásul megerősített sok más innen-onnan olvasott vagy tapasztalt élethelyzet, meg még a személyiségemben amúgy is benne lappangott -ez is egy nagyon fontos része, ha nem a legfontosabb, hogy a személyiségünkkel összeegyeztethető-e. És tudom, hogy hülyén hangzik, de egyszer csak összeállt a kép és onnantól kezdve már nem volt bennem hiányérzet, sóvárgás, hogy valamiért nem teljes az életem.
Ezzel a szövegeddel azt kívánod mondani, hogy nem léteznek a világon olyan MGTOW-k, akik aztán tényleg az égvilágon semmit nem akarnának a nőktől, nem léteznek Japánban fűevők mintegy 50%-nyi arányban, és nem léteznek a megvilágosodást kolostorokban kereső szerzetesek, hiszen minden férfi kizárólag a szent punci megszerzése érdekében hajlandó tenni magáért. :D Ezeket a férfiakat aztán mind annyira hajtja a fajfenntartó ösztön, hogy Dzsingisz Kán módjára felcsinánának minden egyes nőt, aki csak a közelükbe kerül. :) Meg persze olyan statisztikákat sem olvashatunk sehol, hogy bizonyos országokban a 40+-os nők 30%-ának nincs egy gyereke sem.
Arról nem is beszélve, hogy evolúciósan is tagadható, hogy a férfi fő hajtóereje a génkészlete továbbadása, emlékezzünk csak arra a kutatásra, mely szerint a törzsfejlődés során a férfiak mintegy 40%-a örökítette csak át a génkészletét, sőt, egyes kutatások szerint mintegy 8000 évvel ezelőtt 17:1 volt a szaporodási arány a nők javára:
http://www.psmag.com/nature-and-technology/17-to-1-reproductive-success
Valójában a modern technológia mesterséges vívmányait akarod visszaprojektálni az emberi természetbe, és ez vezet téged hamis megállapításokhoz. 8000 évvel ezelőtt még nem volt genetikai vizsgálat, sőt, az is valószínű, hogy maguk az emberek sem voltak még a tudatnak azon a fokán, hogy képesek legyenek értelmezni az ún. szaporodási ösztönüket. Szerintem maga a tudomány is erősen tévúton jár, amikor azt mondja, hogy az öntudattal felvértezett embernél ugyanaz a biológiai drive, mint az állatoknál. Ha az ember biológiai programja kizárólag a szaporodás volna, akkor nem szexelnének az emberek pusztán időtöltésből, kiváltképp nem a tesztoszteron tombolása miatt, hanem gondoskodnának arról, hogy a nő, aki kihordja a gyereket, ténylegesen is a saját gyereküket hordja ki, és a közelükbe se juthasson másik férfi álló fasszal. Márpedig egy ilyen rendszerben a férfi nem tarthat háremet, meg nem kufircolhat jobbra-balra, mert nincs olyan férfi a világon, aki egyszerre 5-10 nőre tudna figyelni, hogy mindegyik az ő gyerekét hordja ki, és közben a terhes anyák biztonságáról is gondoskodjon. Márpedig más nem fogja ezt megtenni rajtuk kívül, hiszen az összes többi férfi ellenérdekelt volna abban, hogy az egyiknek 10 nő hordjon ki gyereket, a másiknak meg egy se. Ekkor ugyanaz történne, mint az oroszlánoknál, hogy amint az alfahím elgyengül, a többi férfi agyonverné bunkósbottal a csecsemőket és maguk vennék kezelésbe a nőháremet :) A szaporodás programját ezért kizárólag a monogámia és házasság intézménye képes a férfiaknál biztosítani. Ha viszont visszamegyünk a monogámia előtti időkbe, vagy tanulmányozzuk a napjainkban szórványokban fellelhető törzsi társadalmakat, akkor azt látjuk, hogy kevés férfi szaporodik ténylegesen, viszont a kihordott gyerekeket a törzs közösen neveli, hiszen az emberi faj fennmaradása magasabb rendű cél, mint az egyén génkészletének továbbadása. Emellett az sem elképzelhetetlen, hogy adott periódusban egy nővel több különböző férfi dug, aztán majd versenyeznek a spermák egymással a méhben, hogy melyik férfitől fog a gyerek születni. Márpedig ha egy nőn átmegy mondjuk 5 férfi, vagy azt hazudja a férfi, hogy átment rajta, mert ciki volna bevallani az ellenkezőjét, akkor mind az 5 férfi kvázi a gyerek apjának tekinthető, hiszen nem tudhatod, ki a valódi, biológiai apa. Nemrég térképeztük fel az emberiség genetikáját, annyira új dolog ez, hogy még nem szokhattunk hozzá azokhoz a változásokhoz, amiket az apasági vizygálat lehetősége biztosít. Régen ez nem volt így, régen nem tudhattad, hogy a gyerek, akit a nő kihord, biológiai értelemben is a tiéd-e. Ennek bebiztosítására jött létre a házasság és monogámia intézménye.
A fentiekből következően én nem hiszem el, hogy az emberiség biológiai programja a szaporodás lenne, mivel semmiféle eszköz nem létezik a természetben ennek bebiztosítására. Az öntudat megléte egyértelműen megakadályozza annak az ösztönös drive-nak az érvényesülését, ami az állatoknál is van, hogy vagy túlélsz és szaporodsz, vagy meghalsz és nem szaporodsz. Az ember, miután kinőttük a törzsi kereteket és civilizációk épültek, egyéni szinten teljesen tisztában van azzal, hogy az elmúlt időszakban melyik nőket dugta vagy nem dugta meg és melyiknek született gyereke, esetleg melyik nő közösült több férfival is az adott időszakban. Az IQ korai fejlődése bár atomfizikusi képességeket nem adott az ókori férfiaknak, de arra minden bizonnyal rájöttek egyszerű mitnavizsgálat alapján, hogy voltak olyan férfiak, akik a rendelkezésre álló nők elég nagy részét megdugták, és egymásra találtak azok a férfiak is, akik egymás között már bevallhatták (szemben a hierarchikusan eléggé nyitott törzsi társadalmakkal), hogy nekik egyetlen nő sem jutott az elmúlt évek alatt. És ebből máris levonhatták a következtetést, hogy ezek szerint létezik a nőknek egy olyasfajta ösztöne, aminek következtében a férfiak egy bizonyos része nem juthat utódhoz. De ha nem szaporodhat, akkor minek tegyen a civilizáció érdekében, ha ezért semmit nem kap vissza? Azért állítom, hogy az emebr valódi ösztönös programja nem a szaporodás, hanem a szexhez való jutás, mert egyrészt máskülönben az emberiség is kizárólag szaporodás céljából szexelne, ami mint tudjuk, hamis állítás, másrészt a minél több szexhez való jutás biztosítja közvetetten a legnagyobb eséllyel, hogy génkészleted továbbítása kerüljön, és emellett az utód (amíg az emberiség öntudata nem fejlődött arra a szintre, hogy civilizációt építsen) a legnagyobb biztonsággal felnevelődjön. Mert azt is tudjuk az ember biológiájáról, hogy egyrészt a csecsemő elég félkészen születik, tehát mozdulni sem képes, amikor világra jön, így még hosszú évekig tökéletesen védtelen a ragadozókkal és egyéb külső fenyegetésekkel szemben, másrészt ha nem egy kommuna neveli fel a gyereket, hanem az a férfi, aki ténylegesen megtermékenyítette a nőt, akkor az a férfi ha elpusztul betegségben vagy harcban vagy vadászat közben, vele együtt az anya és a gyermek élete is véget ér, hiszen a többi férfinak (az öntudat megléte miatt) nem érdeke mások fattyának felnevelése a sajátja helyett. Ezért az ősidőkben csak úgy lehetett biztosított az emberiség fentmaradása, ha fennmaradt az az illúzió, hogy egy nőt mondjuk 5 különböző férfi termékenyített meg, és mindegyik férfi azt hitte magáról, hogy a születő gyerek az övé, hiszen mindegykük dugott a nővel annak terhessége előtt. Tudjuk viszont, ha egy nő 5 férfival dugott és abból egy gyerek születik, akkor valójában csak egynek a gyerekét hordja ki, de az ősember a kommunák nyitott hierarchiája miatt valószínűleg nem volt ezen az intelligenciaszinten, hogy képes legyen összekötni a pontokat.
A civilizáció azonban túlhaladta ezt a törzsi környezetet, létrejött egy alapszintű védelem a vadállatokkal meg a szélsőséges időjárási körülményekkel szemben, és már nem volt szükséges egy utódot 5 különböző férfinek felnevelni, mert erre 1 férfi is képes volt, ha véeltlenül mégse, akkor ott volt a tágabb értelemben vett rokonság, akik a gyereket pártfogásukba vehették. De ehhez kellett a család kialakulása és az ősi ösztönök levetése, hogy a férfi a lehető legnagyobb eséllyel bizonyos legyen abban, hogy a gyerek, akit a nő megszült, az az övé. Ehhez pedig ugye vagy az kell, hogy ha a családfő meghal, akkor az utódait a soron következő férfi agyonverje bunkósbottal és új gyereket nemzzen a nővel, vagy az adott férfi genetikai öröklődésében érdekelt feleket (akik a szülők-nagyszülők, esetleg uncsitesók) összehozni annak érdekében, hogy a gyerek a családfő halála után is egészséges, nemzőképes felnőtté váljon.
Látszólag tehát valójában a szaporodás az emberiség biológiai programja, csakhogy ezt megcáfolja az a rögvalóság (amellett hogy az ember nem csupán fajfenntartásért szexel), hogy a nő nem képes orrba-szájba szülni, hanem egyszerre csak egy gyereket képes kihordani (persze vanak 2-3-4-es ikrek, de nagyon ritkán), eközben a nő teljesen védtelen, kiszolgáltatott a külső veszélyeknek, és a gyerek is kiszolgáltatott marad, amíg fel nem nő. Emiatt nem lehet az ember célja a szaporodás, mert amint ez a cél beteljesül (megtermékenyedet a nő), biológiai programja véget ért, tehát nyugodtan otthagyhatná a férfi a nőt a gyerekkel. Márpedig ekkor a védtelenségük miatt mindketten meghaltak (mégegyszer mondom, hogy a természeti körülményekről van most szó). Kell tehát valami, ami a nő körül tartja a férfit legalább addig, amíg az utód védekezőképessé és önellátóvá válik. Márpedig 5 férfi nem lehet folyamatosan 1 nő körül, mert akkor az azt jelentené, hogy 4 másik nő ki van téve a környezet veszélyeinek, ill. nem születne nagyjából ugyanannyi férfi, mint nő, ha nem volna biológiai értelemben hasznuk. Nem tudom biztosan, de az ősi törzsekben talán az lehetett a szokás, hogy a nők kihordtak akár 8-10 gyereket is (ez ismerős sztori, hiszen a XX. századig is valami hasonló módszertan működött), és már akár csak a nagy számok törvénye miatt még egy kevésbé szerencsés genetikájú férfinak is volt legalább leheletnyi esélye arra, hogy megtermékenyítsen egy nőt, hiszen, ha ténylegesen szexelt vele, előbb-utóbb valószínűségszámítási alapokon az ő spermája is célba ér (vagy nem, de akkor erről az ő tudata nem fog értesülést szerezni). ivel az öntudattal felvértezett ember tisztában van azzal, hogy ha nem szaporodik, az ő vérvonala kihal, ezért a szaporodáselvű nézőpont esetén az ősi társadalmak kihaltak volna, mert minden férfi biztosra akart volna menni, hogy a nő valóban az ő gyerekét hordja ki, tehát amint megszületik más férfi gyereke és a férfi távol van, riválisa bunkósbottal verte volna agyon a frissen született csecsemőt és csinálta volna fel a nőt, mert semmilyen más módon nem tudta volna garantálni magának, hogy génkészlete öröklődjön. Ha viszont ő és 4 másik férfitársa is dug ugyanavval a nővel, meg még mellé más nőket is megdug a törzsön belül, akkor matematikailag egészen nagy az esély arra, hogy vérvonala továbbadódjon, és még olyan barbárságokat sem kell elkövetnie, hogy a családfő elhalásával agyonverje azok gyerekeit bunkósbottal, hanem egyszerűen megszületik egy csomó gyerek, és minden férfi, akiknek “dolguk volt” a nőkkel, automatikusan bevonható volt a gyerekek ellátásába és a nők biztonságának szavatolásába. Valószínűleg nem lehettek az ősemberek még IQ szempontjából azon a szinten, hogy úgymond az ego kialakulhasson bennük, illetve hierarchia hiányában aki kilógott a sorból, az csakhamar a törzsön kívül találta magát és így meghalt a külső veszélyek következtében, tehát nem játszhatta el még ha akarta volna sem, hogy “márpedig én most MGTOW leszek, mert tudom magamról, hogy nekem egy nő sem hagyta az utóbbi 3 évben, hogy megdugjam őket, így biztosra veszem, hogy egyik gyerek sem az én génkészletemet örökölte”, hanem ha kedves volt az élete, be kellett állnia a sorba, és legalább a biztonsága szavatolása érdekében azt mondania a férfitársainak, hogy “hehe, úgy megdöntöttem a Gizit, meg a Sárit meg az Enikőt is a múlt héten, hogy úgy maradtak”. Ha az őskori férfiak poligám módon éltek, és mondjuk volt a törzsben 50 férfi és 50 nő, akkor a poligám keveredés következtében azért matematikailag megvolt az esély még a legomegább férfiaknak is, hogy szaporodjanak (persze a génvizsgálat megállapította, hogy ez csupán hamis illúzió volt, de mint említettem, az őskorban nem volt génvizsgálat), és ennek a bebiztosírására egyetlen lehetőség volt, hogy adott törzsben minél több nőt minél többször megdugjanak. Ha nem a szexhez jutás lenne a célja az embereknek biológiailag, hanem a szaporodás, akkor nem létezhetne poligám szex, mert annak ténye, hogy a nő általában egyetlen utódot képes megszülni és arról az utódról születése után még évekig gondoskosni kell egyszerűen megköveteli, hogy legyen a közelükben egy vagy inkább több férfi, aki a teherbe esése után is foglalkozik vele. De a férfi nem foglalkozik olyan utóddal, akinél legalább az esélyét nem látja arra, hogy tőle származzon, mert az sértené a biológiai programját. A színtiszta poligámia maximum olyan fajoknál működhet flottul, ahol a nőstény kitol magából 20 tojást vagy 100 petét, tehát mennyiségi alapon szaporodnak, mert ott akár mindegy is a nősténnyel közösülő hím genetikai minősége, úgyis lesz elég utód, akik túlélik.
Az emberi faj tehát – legalábbis az utódok felnevelésének idejéig – mindenképp megköveteli legalább ideiglenesen a monogámiát, és annak az illúziónak a biztosítását, hogy a gyerek attól a férfitól származzon, aki gondozza is. Mivel azonban ezt az ősi attitűdöt a civilizáció meghaladta, ez mára nem működik, de ösztönszinten továbbra is ott lappang bennünk, amit tudatosan elnyomunk. Evolóciós értelemben tehát mint minden fajnak, az emberiségnek a célja is a szaporodás és a faj túlélése, de egyéni biológiai szinten ez a feltétel csak úgy teljesül az embernél – mivel a nő gyerekkihordási képessége egy rendkívül szűk keresztmetszet -, ha a nő mellett megmaradnak a férfiak, akik védik őt és gyermekét is a veszélyektől, ez pedig csak úgy jöhetett létre az alapvető védelmet biztosító civilizációk előtt, ha a férfiak személyesen is érdekeltté váltak az utódok felnevelésében, ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha a szexhez való hozzájutásuk – legalább illúzió szinten – biztosított volt. A szaporodás pedig csak a szexnek – egyébként kívánatos – mellékterméke, de ez utóbbi nem is kellett, hogy tudatosuljon az ősemberben, nem volt rá szükség.
Indoklásomból kiindulva máris egyértelműen látszik elméletem helyessége, ha belehelyezzük a teóriát a XXI. századba. De először is néhány biológiai tényező még pluszban.
Ha a férfi biológiai programja a szaporodás és nem a szexhez való jutás volna, akkor a férfi egész életében csak néhányszor szexelne, és nem volna szüksége napi vagy legalább heti szintű ondóürítésre, hanem mondjuk évente egyszer tüzelne. Márpedig minden férfi tudja, ha hosszú hetekig nincs szex vagy legalábbis nem vered ki fantáziadósan magadnak, az olyan szintű frusztrációkhoz vezet, hogy már az életminőségedet is rontja. A női gyermekkihordás viszont ennek a drive-nak ellentmond, mert attól a pillanattól kezdve, hogy a nő teherbe esik, legalább egy évig biztos nem tud mégegyszer teherbe esni, tehát rengeteg férfiondó veszendőbe megy. Legtöbbször elmondhatjuk, hogy az evolúció és a természet nem termel ki magának haszontalan funkciót, és amit viszont közelező minden filozofálgató egyénnek elsajátítania, hogy el kell fogadnunk azt, hogy a modern társadalom és civilizáció mesterséges képződmény, ember által létrehozott ökoszisztéma és ezáltal hiába remekbeszabott és hiába vagyunk viszonylag nagy biztonságban általa, az évmilliók alatt belénk táplált genetikai programot ez nem fogja felülírni, hanem tudatosan el kell nyomnunk magunkban, akár már bevált viselkedési szokások felvételével és szentségesítésével. Ilyen példának okáért a házasság és a monogámia.
Azon is érdemes volna egyébként elgondolkodni (hogy ne csak az egyik oldalt fikázzuk), hogy vajon a fasiszta attitűd a szaporodáshoz életképes-e. Vajon attól válik-e genetikailag felsőbbrendűvé egy faj, ha a legjobb génkészlettel rendelkezők szaporodnak, vagy ha minél változatosabb a genetikája a születő utódoknak. Ha mondjuk – megint természeti körülmények között – egyetlen férfi termékenyítené meg a törzs mind az 50 nőjét, mert neki a legjobb a genetikája, de ennek ellenére rendelkezik valami lappangó betegséggel, ami a keletkezett utódokat mind megöli, akkor vajon helyes-e az a stratégia, hogy a kevésbé szerencsés genetikájú egyéneket kizárjuk a szaporodás lehetőségéből? Jelenleg a biológia úgy tudja, hogy az utódokban a cél a saját genetikád feljavítása, de ez csak úgy lehetséges, ha van egy olyan férfi és nő, akik közül mindkettőjük genetikája megfelelő (szaporodóképes egyedeket hozhatnak létre), de mindkettőben van olyan hiányosság, vagy akár betegségekre való hajlam, amelyet a másik fél genetikája esetleg kijavíthat. Így megy végbe egy genetikai javulás az utódban. Ha a tökély genetikát szaporítjuk, akkor a modernitásban a legtökéletesebb genetikájuk a pszichopatáknak van (pedig ők természeti körülmények között annyira lennének életképesek, mint a kéz és láb nélkül születettek), mert olyan szintű fogyatékossággal rendelkeznek, amely miatt valamilyen oknál fogva a társadalmi ranglétra csúcsára kerülnek.
A női attitűd a genetikai változatossághoz egyértelműen megválaszolja a kérdést: a nők egy bizonyos része egzotikus országokba jár szexturistáskodni, meg migránsokkal esnek szerelembe, akik gyakran olyan körülmények között élnek meg olyan betegségeket, fogyatékosságokat hordoznak magukon, amilyen férfiakkal a saját kultúrkörükből szóba sem állnának. Ezügyben egyébként nem feltétlenül csak a nőket kell szapulni: mégis melyik férfitársam állna ellen egy rendkívül feminin, házias, gyengéd ázsiai nő csábításának? :)
https://www.google.hu/search?q=asian+girls&client=opera&hs=hHE&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwi3irHMqKfLAhUHnA4KHUIhCpwQ_AUIBygB&biw=1303&bih=670
Arról van jelen helyzetben szó, hogy a társadalom eljutott arra a pontra mondjuk műveltség, intelligencia révén, ahol már feltehetünk olyan kérdéseket is, amikről az ősközösségekben még szó sem volt. A mai férfi pl. egyértelműen megtudhatja, hogy ha gyereket nemz, az a gyerek az övé-e. Ezt a lehetőséget egy ősközösségbe még csak bele sem tudnád helyezni sehogyan sem. Emellett a kollektivizmustól is fokozatosan elmozdultunk az individualizmus felé, és ami az ősembernél egy “abundance mentality” szerű állapotból kiindult közösségi feladat volt, mára 1:1 tranzakcióvá vált. Azaz csak akkor vagyok hajlandó megmaradni egy nő mellett, ha a nő az én gyerekemet horjda ki. Csak akkor vagyok hajlandó megmaradni mellette, ha nem kell frusztráltan élnem az életemet, azaz mondjuk heti néhány alkalommal biztosít számomra lehetőséget a szexre, akkor is, ha esetleg ő éppen nem akarja. És ha ezeket az állításokat a helyükön tudjuk kezelni, tehát nem elferdítjük a jelentésüket és megalázónak állítjuk be, akkor azt láthatjuk, hogy ezek teljes egészében vállalható, sőt követendő állítások. Mert miről van szó egy szigorú monogámia esetén, ha nem pusztán racionális szempontból vizsgáljuk. Nőként miért is ne volnál hajlandó teljesíteni a férjed vágyait, ha szereted őt, és ő maga is mindent megtesz a családjáért? Férfiként miért is ne volnál hajlandó robotolni a csavargyárban akár túlórázva is, ha szereted a feleséged és gyerekeidet, meg lelki szempontból amúgy kiegyensúlyozott vagy?
De a modernitás nem teljesen így működik, tehát kezdünk átlendülni az individualizmusnak azon fokába, ami már-már inkább a pszichopátia istenítése. Tehát mindenki vegye el magának, amit akar, és a másik ember érdekeit még csak megfontolás szintjén se vegye számításba. Így keletkeznek a kihalt hálószobák, a nőket 3 hónapos gyerekkel otthagyó férfiak, meg az elhagyatott gyerekek, akikből vagy érzelmi bűnöző rosszfiú lesz, vagy életképtelen és depis jófiú.
És ez a fajta modernitás felszínre hozta annak az állításnak a megcáfolását, hogy az ember biológiai programja az utódlás. Ha így volna, nem elégednének meg a fiatal férfiak egyéjszakás kalandokkal, nem szednének a nők fogamzásgátlót, nem küzdenének a férfiak azért, hogy nekik is legyen fogamzásgátlójuk, és nem elégítené ki őket a VR szex. Akkor nem lenne a japán férfiak és nők 50+%-a fűevő, nem létezhetne MGTOW, nem mennének a nők vadidegen országokba szexturistáskodni teherbesés nélkül.
És ezt mindenkinek fontos volna tudnia. Az ember genetikai programja – az állatfajok 99%-ával ellentétben – nem az utódlás, hanem a szexhez való hozzájutás, amelynek mellesleg egy kívánt mellékterméke természetes – tehát fogamzásgátlástól mentes – körülmények között gyerekek születése. A különbség itt a férfi és a nő között, hogy a férfi inkább mennyiségre utazik, a nő inkább minőségre. Bár szerintem erős túlzás itt minőségről beszélni, inkább az elérhetetlenség volna a megfelelő kifejezés.
Bocs Wastrel, tényleg díjazom a vitát, de már olyan messze vagyunk attól, ami nekem a fontos volt ebben, hogy ha most minden irányban ugyanígy folytatnánk, akkor sosem lenne vége.
Nekem itt most csak azt a gondolatot volt fontos leírnom, és megvitatnom, hogy nők érdekeinek/vágyainak való megfelelés nem béna és/vagy üldözendő dolog egész addig, amíg végeredményben te magad (is) jól jársz az egésszel, mert értelmesebb, kielégítőbb, élhetőbb kapcsolatot fogsz tudni fenntartani velük, legyen szó alkalmi szexről, vagy komolyabb kapcsolatról. És ezt a fajta érvelést nem tudom elfogadni pl a PUA dolgokkal szemben. Ha valakinek még mindig ez a véleménye, akkor egyetérthetünk abban, hogy nem fogunk egyetérteni, és már csak egymás idejét raboljuk.
Még az az egy érdekes – de lehet, hogy csak számomra az – gondolatom van, hogy ha az önfejlesztésnek azt a meghatározását választjuk, hogy kurvára nem akarunk a nőknek megfelelni, és ehhez hozzávesszük azt a tudást, hogy a nőknek pont ez imponál, ergo pont emiatt fogsz megfelelni, akkor a “nem akarok a nőknek megfelelni” hozzáállás épphogy a nőknek megfelelés lesz, méghozzá úgy, hogy ezt tudod is.
Ez ilyen modernkori Mátyás Király mese, ahol jött is a leány meg nem is, hozott is ajándékot meg nem is, úton is jött meg nem is… :)
Na végre, hogy kezded kapizsgálni! Pont erre akartam kilyukadni: ha nem akarsz megfelelni a nők elvárásainak, sőt mi több, szarba sem veszed azokat, amiket ők megfogalmaznak (mert tudjuk jól mindannyian mit mondanak a nők, milyen férfi kell nekik: az a béta, akivel ha összekerülnek, elhajtják a faszba :D ), akkor máris sorban fognak állni az ajtód előtt! Háromfajta tényező szükséges ehhez: fizikum (megfelelő izomzat), személyiség (a bunkó gecik még mindig nagyon menők a nőknél :) ), értékdemonstráció (mondjuk egy egzotikus autó). Az első a SZELLEMI tényező (bizony, a megfelelő fizikum kialakítása inkább szellemi erőfeszítés, mert nagyon erősen fejben dől el, mit kezdesz a testeddel), a második a LELKI (sajnos alkalmazkodni kell a megrontott, apakomplexusos nők igényeihez. De ha még nagyon fiatal vagy, mondjuk 20-on alul, akkor egy kedves fiúnak is jó esélye van kifogni egy rendkívül értékes nőt), a harmadik pedig MATERIÁLIS. Ennek a három tényezőnek a szinergiája hozza létre az igazi alfahímet.
De egyébként ha meghallgatnád a Puzsér előadást, amit linkeltem, ő maga a spiritualitás szemszögéből fogalmazza meg ugyanezt: “A világ egy olyan piac, aminek kapujára az van írva: minden, amit nem akarsz, a tied!” Ez csak annyit jelent, hogy nem kell erőltetni a sikert, az életet, mert ha nem görcsösen akarsz, hanem teljesen nyugodtan teszel minden nap egy keveset, akkor előbb-utóbb úgyis el fogod érni a célod. Az a baj a mai emberrel (és nálam sajnos hatványozottan, tehát világosan tapasztalom a problémát), hogy mindig iszonyat sokat filózunk és rendkívül bizonytalanok vagyunk magunkban, de közben elfelejtünk élni :( Nem tudunk boldogok lenni, mert a kapitalizmus belénk vert 2 rendkívül káros hazugságot. Az egyik az, hogy ha nem hajléktalan lúzer akarsz lenni, akkor neked versenyezned kell. Egyre nagyobb teljesítményt kell elérned ugyanazért az eredményért, mert a léc egyre magasabbra kerül. A másik pedig, hogy ahol vannak nyertesek, ott szükségszerűen létezniük kell veszteseknek is, és az, hogy milyen pozíciót érhetsz el az “erősebb kutya baszik” skálán, azt a verseny dönti el.
Ha kiszállsz a játékból, és nekiállsz új játékot indítani a magad szabályaival, amelyben csak te vagy a játékos, akkor máris megnyerted a játszmát. Ehhez nem kell pszichopatának lenni. Az a szomorú tény, hogy a pszichopaták nem a maguk játékát játsszák, hanem beszállnak az egész emberiség játékába, és el is rontják. Ők kiprovokálják másoknak a game overt. De neked nem kell mások kárára játszanod, hanem nyugodtan elhiheted, hogy győztes vagy, ha a magad küldetését végrehajtottad, és azt kell a nagyvilág számára tanulságként megfogalmaznod, hogy mindenki lehet győztes, csak le kell vetkőzni a gröcsös akaratot, ki kell szállni a kapitalista versenyből, és mindenkinek a maga tempójában, határozottan, de nem görcsösen eljutni a célig.
A státuszteremtéssel a mai világban játszadozni nagyon veszélyes dolog. Ha az átlaghoz képest piszok gazdag vagy, de nem mész át mentálisan és fizikailag is fejlődésen, akkor maximum azok a golddiggerek fognak rád akaszkodni, akik alig várják, hogy válási erőszakot alkalmazzanak rajtad, és ugye hiába nem tettek be a kapcsolatba a picsameresztésen felül semmit, viszik a fele vagyonod. Ezért nem szabad az önfejlesztést kizárólag státusz szempontjából megközelíteni, sőt, szerintem a státusz legyen a legutolsó prioritás, mert alfa fizikummal és személyiséggel már könnyen magad mellé tudsz láncolni egy nőt (csak az utódok biztonságáról nem tudsz gondoskodni státusz nélkül), addig csak státusszal sajnos olyan nőket kaphatsz, akiket jobb minél messzebbről elkerülni :(
Wastrel: ezúttal szinte tökéletesen egyetértek. Ezek a gondolatok nem állnak távol a PUA filozófiától sem.
Ezen már én is filóztam.
Ha eltudjuk dönteni, hogy akarunk-e szaporodni vagy sem (márpedig el tudjuk), akkor nem lehet a fő és szent cél csak a szaporodás, és mindent ennek áldozunk be, és ez alá rendelünk.
Tehát a sokat hallott „szaporodjatok és sokasodjatok” parancs, valójában csináljatok nekem sok hívet jelenet. Mert, ha nem így lenne, akkor nem tudnánk befolyásolni a szaporodásunkat, és Isten nem adta volna meg ezt a lehetőséget, márpedig megadta. Szóval megint egy irtó nagy ellentmondás ez is a vallásban.
Végeredményben tehát: az állatoknak azért nem a szaporodás a fő célja, mert nem tudnak róla csak csinálják ösztönből, nekünk embereknek meg azért, mert tudunk róla és ezáltal szabályozni, és tudunk felülkerekedni az ösztönön is.
Na, ezt most szerintem hibátlanul levezettem. :-D
Valaki esetleg BELEMER kötni?
Na, a hosszas intermezzo után még nem reagáltam a felvetéseidre. Lehetséges, hogy ugyanarra gondolunk, de az biztos, hogy nem ugyanabból a szemszögből. Ez csak annyit bizonyít, hogy ugyanazon célhoz többféle úton-módon el lehet jutni, az enyém morálisan szofisztikáltabb, és tudod miért? Mert nekem nem kell indoklás ahhoz, hogy miért akarok jobb emberré válni, csinálom és kész. Nincs akadályozó tényező. És tudom, hogy bármibe belefogok, ha nincs akadályozó tényező, véghez is viszem, mert ugyanezt csináltam már 10 évvel ezelőtt, amíg a családom bele nem pofázott az életembe, és bármibe belefogtam, sikeres voltam benne. Azért mert csináltam, nem azért, mert ténylegesen is tudtam volna, mit hogy kell, vagy mert valakinek bizonyítani akartam volna bármit is. Az én tapasztalataim pl. totálisan ellentmondanak Big G felvetéseinek, hogy a lehetőségek nem jönnek maguktól, igenis jönnek maguktól, ha a megfelelő előkészületeket megtetted, sőt, csak maguktól jönnek. Egyáltalán nem is érdemes próbálkozni az életed jobbá tételén, mert a próbálkozás csak görcsössé és kiszolgátlatottá tesz. Ha tudod mi van benned, akkor nem kell motiváció, nem kell külső cél, és nem kell még csak erőlködni sem a megszerzéséért. Csinálni kell, és kész. Az erőlködés, a próbálkozás lealjasít, gyengévé tesz, és ezt mások látják, és rögtön ki is aknázzák, mondjuk eltaposnak. Nekem semmilyen sikeremért nem kellett megküzdenem, de mihelyt bajban voltam és küzdöttem, azonnal elvesztettem mindent. :( Ez a saját egyéni tapasztalatom, lehet, hogy másnál nem így működik, de én ettől függetlenül úgy látom, hogy küzdeni, harcolni, erőlködni és pláne külső körülményektől függeni iszonyat megsemmisítő és értelmetlen. Itt egy Puzsér előadás, amit érdemes meghallgatni:
https://youtu.be/oyBGutg5F7E?t=2220
Szerintem pont fordítva zajlik a valódi önfejlesztés, azaz a tényleges OKA, hogy te magad nem vagy valamiért megelégedve saját magaddal, és ezért a fejlesztést, valamint az ezzel járó kellemetlenségeket megteszed magadért. Nem másokért, magadért. A CÉLJA pedig az, hogy ne érezz többé kényszert arra, hogy a frusztrációid eluralkodjanak rajtad, hogy ne attól tedd függővé magad, hogy úristen, vajon megfelelek-e a nők igényeinek, vagy sem, hanem azon morfondírozz, vajon hogy mutatna a tegnap leszólított csaj az ágyadon, mert tudod, hogy úgyis meg fogod magadnak szerezni ;)
Az ellenkező nem igényei kielégítése bizony eléggé béta cselekedet, méghozzá pont azért, mert az ellenkező nem igényei akár napi szinten is változnak (de legalább az életkorral biztosan), tehát ha a külső környezetből indulsz ki, akkor nem tudsz magadnak kijelölni egy irányt, amelyen elindulsz. Ez persze hülyén hangozhat, de itt most radikális önfejlesztés néven olyan csávókról beszélünk, akik frusztrációjuk révén akár nem is képesek eldönteni, mibe is kezdjenek. Plusz egyértelmű, hogy rendkívül alacsony libidóval és önfegyelemmel rendelkeznek (vagy akár rendellenességekkel, mint alacsony spermaszám és tesztoszteronszint), ezért nem szabad őket összezavarni azzal, hogy figyeld, mit akar nő, és tedd azt. Mert faszság. A legtöbbjüknek egész egyszerűen fogalma sincs arról, és talán soha nem is lesz, hogy valójában mire vágyik a nő. Tehát azzal, hogy te azt mondod nekik, hogy a nők igényeit igyekezzenek kielégíteni, azzal te valójában minden segítő szándékod ellenére csak összezavarod őket. Legyen meg a saját egyéni célod, hozz össze státuszt, előnyös külsőt MAGADÉRT. nem a nőért. Ki nem szarja le megintcsak, hogy mit akar a nő, ha mondjuk a külsőd meg a kommunikációd fejlesztésében eljutsz odáig, hogy 50+%-uk nem fog neked nemet mondani? ;) Még válogathatsz is, nem ez volna a tényleges fejlesztés célja?
Mi kell az önfejlesztéshez:
– Misszió (végcél)
– Cselekvési terv (folyamatleírás)
– Önfegyelem (végrehajtási fegyelem)
– Szabadidő (sajnos ez egy elég súlyos faktor itthon)
– Megfelelő táplálkozás és mentálhigiéné (a mentális problémák szabotálják az önfejlesztést, mindenekelőtt ezeket kell eliminálni)
Mi nem kell az önfejlesztéshez:
– Motiváció (a motiváció csak kívülről jöhet, ezért a motiváció megszűnése vagy az első sikertelenség kudarccá teheti az önfejlesztési kísérletet)
– Eszközök (szintén függővé tesznek, és raádásul elvesztheted őket; érdemes a fejlesztés ideje alatt súlyzós edzés helyett fegyencedzést választani, fizetős felsőoktatás helyett autodidakta képzést, és csak a befejezése után áttérni az eszközökre, amikor már nincs tét)
– Önismeret (inkább összezavar, mint segítene; gyengeségeid megismerésével nem tudsz számodra nehéz célokért küzdeni; amit tudni akarsz, úgyis megtanulod, csak legfeljebb ha gyenge vagy valamiben, kétszer annyi idő eljutnod odáig, mint egy normál embernek)
“ő gond nélkül válogathat a férfiak közt plusz 10 kilóval, mamahotelben lakva, kocsi nélkül, 120 nettóért ücsörögve házsártos természettel is” – Akkor a férfi miért nem? :P Egyébként itt egy red pill cikk arról, miért nem érdemes a nők igényeiből kiindulva önfejleszteni:
http://thisistrouble.com/2016/01/11/women-drag-you-towards-mediocrity-and-heres-how-you-stop-it/
“Szerintem pont fordítva zajlik a valódi önfejlesztés, azaz a tényleges OKA, hogy te magad nem vagy valamiért megelégedve saját magaddal, és ezért a fejlesztést, valamint az ezzel járó kellemetlenségeket megteszed magadért. Nem másokért, magadért.”
Ahhoz, hogy érzékeld, valami nem stimmel veled, nem vagy megelégedve magaddal, ahhoz nagy szükség van mások visszajelzéseire. Ezért valamilyen szinten “másokért” is teszed. A kellemetlenséget is azért vállalod, hogy békében élj másokkal is, együtt tudj működni emberekkel, stb. Ha kizárólag magad miatt fejleszted magad, akkor egy idő után mást sem látsz a világból, csak a saját köldöködet.
Azt nem érted, ha egy férfi nem megfelelő, akkor nincs külső visszajelzés. Semmilyen. Éppen ezért számára a késztetés szükségszerűen belülről kell fakadjon.
Akkor az a férfi süket és vak.
Ne mondd nekem, hogy munkatársaktól, haveroktól, barátoktól, családtagoktól, tanároktól, osztálytársaktól, stb. nincs visszajelzés!
Akkor nincs külső visszajelzés, ha tökegyedül él valahol a tajgán, s életében utoljára 10 éves korában találkozott emberekkel.
Munkatárssal munkával kapcsolatos dolgot oszt meg az ember, a privát élet a kapun kívül marad. Nem kicsit néznének furcsán, ha odamennék a Gézához, aztán azt mondanám neki, hogy ideje lenne abbahagyni a masszív piálást, meg 15 kilót ledobni. Még az is lehet, hogy a HR-en kötnék ki.
Barátok nem feltétlen vannak, vagy esetleg hasonlóak, hasonló problémákkal, akkor meg legfeljebb vak vezethet világtalant.
A családot meg inkább hagyjuk. A komoly problémákkal küzdő férfiak problémái többnyire éppen gyerekkorból hozottak, a családtól származnak, onnan segítséget várni dőreség lenne. Akinek a családja meg tudta adni a támogatást, az időben, azaz gyerekkorában fel tudta magát építeni, és nem felnőttként kell megküzdenie olyan dolgokkal, amit az egészséges környezetben nevelt gyerek évekkel-évtizedekkel korábban el tudott sajátítani.
Ahha…
Abból nem tud leszűrni egy férfi olyasmit, hogy esetleg nincs vele minden rendben, hogy mondjuk a munkahelyen elhúzódnak tőle, elhallgatnak, ha arra jár, a kollégák nem hívják sörözni, biliárdozni, nem beszélgetnek vele, nem mennek vele ebédelni, stb.?
Nem segítségkérésről volt szó, hanem arról, hogy egyedül, külső visszajelzések nélkül nem veszi észre, hogy nincs minden rendben.
-Felhívnám a figyelmét Watson a kutya különös viselkedésére aznap este.
-Na de Holmes! A kutya nem is csinált semmit!
-Épp ez a különös kedves Watson!
:)
Tökéletesen osztom Hgyi álláspontját. MINDIG van visszajelzés. Ha leszarnak, ha elhúzódnak, ha mosolyognak, ha dobálják a hajukat és engedik, sőt viszonozzák az érintést – ez mind az. Pont az a lényege a szociális téren való önfejlesztésnek, hogy ezeket tudatosan figyeljük és értelmezzük. Az a kocka pali, akinek nem ordító jelzés az, ha egy nő elhúzódik tőle, azt sem fogja tudni értelmezni, ha vágytól epedve nedvesíti az ajkát…
De ti nők basztok értelmesen visszajelezni, a leggyakrabban még egy szánalmas erőltetett indoklást sem vagytok képesek hozzáfűzni ahhoz, miért hajtottátok el megalázó módon szegény Béta Bélát, aki virággal a kezében várt benneteket a házatok előtt… Vagy maximum ilyen álspirituális dumát vágtok be, hogy “hát, nem volt meg a szikra”, “azt hittem, csak barátok vagyunk”. Ez nem segítség. Kurvára nem értjük az ilyesféle elmismásolt válaszokat, sőt mi több, magatok alatt vágjátok a fát az érthetetlen kommunikációtokkal. Valójában arról van szó, hogy nem akartok felvállalni még egy aprócska konfliktust sem, mert ennyi felelősségtudat sincs bennetek, és mivel előrelátóak sem vagytok, ezért fel sem vagytok képesek fogni, hogy ezekkel a szánalmas hozzáállásotokkal csak nőgyűlölők tömegeit termelitek ki magatoknak, akiknek megfelelő mennyiségű visszautasítás után már csak az marad a céljuk, hogy minél több nőt megdugjanak, aztán ott is hagyják,
Csak az képes valódi, bullshit nélküli önfejlesztést végrehajtani, aki valahol legbelül tisztába kerül a problémáival, de ehhez meg pont eredményközpontú megközelítés szükségeltetik, tehát nem azt nézni, hogy mi velem a baj, hanem hogyan lehetne a külső környezet visszajelzéseit a pozitív sávba terelni. Érdekes egyébként, hogy ezt sehol nem tanítják, ugyanúgy ahogy a NLP-t sem (ami szintén eredményközpontú módszertan) a mainstream pszichológiában, mert olyan szinten erőteljes és hatásos módszertan, hogy aki elsajátítja, az gyakorlatilag korlátlan urává válhat mások pszichéjének. Ez persze nem akadályozza azt, hogy mondjuk a pszichopaták alkalmazzák az NLP technikákat az egész emberiség manipulálására.
Az az igazság, ha önmagadat figyeled, tehát az egód magába fordul, akkor depresszióba zuhansz. Ezért hajlamosabbak az önmarcangolásra a múltba révedő emberek, holott pont nem azt kéne tudni, hogy te magad az aktuális állapotodban milyen ember vagy, hanem hogy milyen emberré kell válnod, tehát egy célt kell megfogalmazni, és ezután teljesen tökmindegy, hogy te kiinduló állapotodban kicsoda is vagy. Szendi Gábort én hatalmas zseninek tartom, ő mondta ki talán először azt, hogy az önértékelés egy óriási csapda, mert megakadályozza a valódi önfejlesztést, hogy továbbléphess egy új állapotba, és benne tart a személyes válságodban, mert a jelen állapotodban, ha alacsony önértékeléssel rendelkezel, soha nem lehetsz elég jó magadnak, és így nem tudod összekaparni magadnak azt a legkisebb szükséges stimulust, ami a valódi változás kiprovokálásához szükséges.
“Állandóan szenvedünk attól, hogy nem tartjuk elég értékesnek magunkat, és ezt mindenki megtapasztalhatja, hogy ez gyakorlatilag független a valódi értékeitől, tehát jól tudjuk, hogy értékes emberek is vergődnek attól, hogy nekik milyen alacsony az önértékelésük, mennyire semminek nem tartják magukat. Nagy eredményeket elérnek, és azt mondják, hogy de hát ezt ki ne tudná elérni, ehhez csak szorgalom kell, meg különben is, nem olyan nagy dolog ez.”
https://www.youtube.com/watch?v=DZ57N3ZPMZ4
Nekem most megint eszembe jutott egy példa a saját életemből. Nagyon fiatal voltam, azt hiszem, még általánosba jártam, ahol öreganyám beerőltetett egy tánciskolába (örök átok szálljon rá ezért). Én meg már akkor ilyen kis totál önbizalomhiányos kövér kisfiú voltam, nem mertem felkérni a lányokat meg minden lófasz, és akkor így kellett vagy 2-3 hónapot letolni, pokoli volt. És így felváltva táncoltunk, tehát minden egyes szám után párt kellett cserélni a szomszéddal. Volt egy osztálytársam, akit eléggé utáltunk, épp vele táncoltam, amikor megszólalt, persze diszkréten, hogy “nagyon izzadsz, jó volna, ha használnál valami dezodort” – burkoltan célozva arra, hogy büdös vagyok :D Szerencsére nem vettem zokon, hanem azóta használok deot meg sziszegős szappant. Még azt is mondhatom nyugodtan, hogy utólag hálás voltam neki ezért a megjegyzéséért. Ez valódi fejlődésre sarkallt, persze csupán aprócskára. De nem ez a lényeg, hanem ha minden lány legalább ilyen szinten őszinte volna, és a fiúk mondjuk legkésőbb 18 éves korukig túlesnének ezeknek a megaláztatásoknak az oroszlánrészén, hogy miért nem jók a lányoknak, akkor simán lehet belőlük top kategóriás, maximálisan kifinomult érett férfi. De mivel ez legtöbbször nem történik meg még ilyen apróságok szintjén sem, főleg nagyobb személyiségbeli defektusok esetén, ezért aztán férfiak tömkelega tapogatózik még 30-as éveiben is a sötétben.
“örök átok szálljon rá ezért” – oh ne… nem túlzol egy kicsit? Ennyi idő után már el kellene tudni engedni egy ilyen régi eseményt. A mai éned hogyan kezelné le ugyanezt? Te már nem vagy az a kisfiú… Az a benyomásom, hogy te nem nagyon szereted azt a kisfiút.
Nálunk az egész osztály ment. Nem nagyon görcsöltem rajta. Kora kamaszként tudtam hogy az ilyesmi bejön a lányoknak meg a felnőttek is számos helyen ezt csinálják, szóval úgy kezeltem mint valamiféle tanulmányt. Emlékszem amikor párcsere volt, mindig néztük milyen lány jut.
Emlékszem a szülők részvételével tartott záró rendezvényen (koszorúcska ugye) még az osztályfőnöknőmet is felkértem. Azt azért tegyük hozzá hogy az éppen akkor áhított társasjáték megkapásának igérete fejében… Amit aztán ha jók az emlékeim nem is kaptam meg. :-(
Azóta is gyűlölöm a klasszikus táncokat, talán pont köze van ennek a tánciskolához :) Mert amúgy ha a képességeket nézzük, a ritmusérzékem kiváló.
No látod! Én simán beiratkoznék a helyedben egy tánciskolába, tangó- vagy salsa klubba. Érettebb fejjel megkedvelnéd és a “kisfiú” is megbékülne.
No meg ott van egy rakás nő. Gyakorlatilag ilyen helyeken mindig férfihiány van. Csak úgy ölnék egymást a nők hogy a táncpartnerük legyél…
Inkább a halál. Ha már tánc, ez alatt nem adnám keménységben:
https://www.youtube.com/watch?v=_eNxZN3oquw
Hölgyeknek pedig ennek a gyakorlását javasolnám szeretettel:
https://www.youtube.com/watch?v=NK_e5_fKtIo
:D
@Wastrel:
https://www.youtube.com/watch?v=XRMLQRXRMGw
Wastrel: Ha már táncolni nem akarsz, akkor tangózzál. Az végülis nem is tánc, hanem valami sokkal több. Nekem mindenesetre fenn van a bakancslistámon. Az tényleg arról szól hogy a férfi vezet, a nő követi. Van ahol párterápiának is használják.
Nézd meg ezt:, hátha kedvet kapsz hozzá, nézd végig.
Az életérzéshez pedig ezt (ez már nem kötelező mert hosszabb).
Ez meg egy kis bónusz.
Dennis: Ez a csaj szerintem egy diót is összetörne a pc izmaival…
Wastrel, én nem csajozásról és pasizásról beszéltem, hanem hétköznapi “unalmas” emberi kapcsolatokról. Ha valaki még odáig sem jut el, hogy a hétköznapi emberi kapcsolatait kezelni tudja és a mindennapjaiban fejlődjön, az nem fog tudni csajozást/pasizást tanulni, ezekben a különleges témákba fejleszteni magát. Ha a hétköznapi élet akcióit és reakcióit nem érti, nem látja, nem érzi, akkor hogyan tudna valami speciálisban? (Hacsak nincs valami külön tehetsége/érzéke, külön radarja ahhoz a bizonyos speciálishoz.)
Hétköznapi értelemben sincs semmi értelme a visszajelzések fürkészésének. Munkahelyen, professzionális környezetben működik csak ez, mert ott az egyértelmű visszajelzések hiánya egy projekt kudarcához, vagy legalábbis hatékonyságának romlásához vezethet, ott tehát kiemelten fontos a megfelelő kommunikáció. De ha mindennapos kapcsolatokat nézzük, akár családdal, akár barátokkal, akkor építő jellegű visszajelzések nem történnek. Fiatalként a családod vagy elfogad olyannak, amilyen vagy, vagy maximum a tanulmányi előmeneteled miatt pampognak, de azt soha nem fogják megmondani neked, hogy “szeretnénk, ha leadnál 15 kilót”, vagy “így írd meg az önéletrajzodat”, ezek hogyanjára meg pláne nem vesztegetik az időt. A barátok szintén ilyenek, vagy nem illetnek kritikával, mert nem akarnak megbántani, vagy egy idő után elpattan a húr, és akkor elhordanak fűnek-fának (és ennek következménye már az ego súlyos megsértése, nem pedig fejlődésre sarkallás), esetleg előfordulhat még egymás kipletykálása a hátuk mögött, és kb. ennyi a repertoár. A tágabb külső környezetből meg nem várhatsz jeleket, aki alfahím, azt nyilvánvalóan mindenhol széles mosollyal várják, aki meg ennek az ellentéte, ő meg mindenhol lestrapált, érdektelen, netalántán bunkó emberekkel találkozik, és mivel egy idő után elég nagy lesz a minta, levonja a következtetést, hogy minden ember tapló. A másik meg, hogy mi férfiak nem a külső környezet elvárásaiból indulunk ki, a legtöbbünk PUA ismeretek nélkül még a nők érdeklődési jeleit sem képes detektálni. Minden ilyen jelfürkészés, meg apró visszajelzések keresése csak elvonja a figyelmet a sokkalta fontosabb gondolatainktól.
Ugyanmár pontosan tudjuk mitől alfa a férfi a nőne, a pofájának a pontszimmetriájától (jóképűség) és/vagy pénztárcájától (ez mostani jelenség)
Ha kettő valamelyike megvan, akkor lehetsz dagadt-büdös az összes nő rád fog levedzeni.
Szóval a hapsikáim mivel az elsőn nem lehet változtatni (újabban lehet a plasztikai sebészet fejlettsége miatt, de ahhoz is pénz kell, nem kevés) próbáljatok minél nagyobb vagyont összeszedni-bűnzöni csak így tudtok változtatni….
Ennyikeh..
+ magasság. Ugyanezt mondják egyébként a fekete pirula követői (ők az omegahímek, gyülekezőhelyeik a sluthate.com és a lookism.net), hogy a férfi nőknél való sikerét kizárólag a kinézete dönti el, esetleg a énze (utóbbi esetben azonban nem a csávó kell a nőknek, hanem csak a pénze, tehát ez a két tényező elválasztandó egymástól). Szerintük az önfejlesztés is felesleges, hiszen teljesen mindegy, emberileg milyen minőséget képviselsz, ezernyi pozitív tulajdonságod összesen nem nyom annyit a latban, mint a szimmetrikus arc meg a 185 magasság. Emellett azt is állítják, hogy azért is felesleges az önfejlesztés, mert rendszerszintű problémákra nem lehet egyéni szintű válaszokat adni. Valójában a red pill meg a PUA sem a rendszer megváltoztatására hivatott, hanem a jelenlegi rendszerben való maximális potenciális siker (cinkelt lapok) kiaknázására.
Az un PUA-technikáknak annyi az értelme, kedves Wastrel, hogy a szerencsétlen omega hím kibújik a csigaházából és próbálkozik, ennyi. Ami valóban több, mint amit eddig csinált.
Szóval maximum megszerezhet – a női hipergámia miatt- egy “omegamínusz” nőstényt esetleg, ha szerencséje van egy omegát….
Ezt te is tudod….
Szerintem meg kevesebb, egyrészt mert próbálkozni a WC-n kell, másrészt egy alapból lelkisérült vagy totál önbizalomhiányos férfinek pont hogy nem tesz jót a meglévők mellé még 100 extra visszautasítás meg varánuszarc. Az ilyennek először más téren kell dolgoznia, hogy egyáltalán az esélye meglegyen a randipiacra való belépésre. Nincs értelme próbálkozni, mert semmilyen minimális kezdeti sikerélményt nem könyvelhet el, viszont a visszutasítások hada berángathatja a nihilizmusba. Ott kezdődik a férfivé válás útja (és ez még csak a legelső lépcsőfok), hogy meg kell fogalmaznia magának egy missziót, amit az elkövetkező 10 évben végigvisz, ha kell, akár nő nélkül. A Sluthate, Lookism meg Foreveralone Reddit oldalakra olyanok írogatnak ezerszám, akiknek még a kurvák, akikhez elmentek is azt mondták, legyenek csak barátok.
Olvastam a fenti, hosszabb hozzászólásodat is. Egy csomó kérdésben tökéletesen igazad van. Három ponton azonban vitatkoznék.
1. “Nagyon veszélyesnek találom ezt a nézőpontot, hogy mindent a nők igényeiből kiindulva vigyünk véghez (sőt, még azt is magunk találjuk ki, hogy mit akar a nő, mert ugye még ezt sem képesek megfelelően kommunikálni).”
Az életünk jelentős hányada puszta marketing. Kitalálni, hogy mitől lesz vonzó a produktum, akár a másik fejébe belelátva. Eladjuk magunkat már kisgyerekként a szüleinknek (!!!), majd az iskolában a tanároknak, később a munkaadóknak és természetesen a csajoknak is. Ha úgy nézel ki, mint Brad Pitt, akkor erre semmi szükség, elég, ha üldögélsz a bárpultnál. Én sajnos messze vagyok a jóképűtől, s talán még ma is szűz lennék, ha nem lettem volna meglehetősen aktív az elmúlt 25 évben.
Amikor a nők igényeit próbáljuk kielégíteni, azt többféle módon is megtehetjük. A “Jenő, elfogyott a tejföl, mars a közértbe!” felkérésre mondhatjuk azt is, hogy “Azonnal, drágám!” és azt is, hogy “Neked is van két lábad, emeld fel szépen a fenekedet a kanapéról”. Mindkettő kielégíti a nő igényeit. Az előbbinél tejfölhöz jut, az utóbbinál férfihoz. Ha a nő vonzalmára kívánsz hatni, úgy nem válsz felmosóronggyá, hanem éppen a belső tartásodat, a gerincedet erősíted, megfelelve egyébiránt a redpill és PUA elveknek is. Nem ragozom, Dennis ezt gyönyörűen kifejtette fentebb.
2. “Egy alapból lelkisérült vagy totál önbizalomhiányos férfinek pont hogy nem tesz jót a meglévők mellé még 100 extra visszautasítás”
Nekem egész este szar kedvem volt, mert nem jött össze egy ígéretesnek indult flörtöm. A mai napig megvisel minden egyes visszautasítás, pedig irgalmatlanul sokban volt már részem. De ha van valami, ami megedzi a lelket, akkor ezek a pofonok azok. Minél többet kap az ember, annál jobb. Szegény Kokó is addig volt jó a ringben, amíg elmozgott az ütések elől. Sokkal jobb, ha megacélozzuk magunkat. Kevésbé fog rajtunk a pofon.
3. “A fekete pirula követői szerint az önfejlesztés is felesleges, hiszen teljesen mindegy, emberileg milyen minőséget képviselsz, ezernyi pozitív tulajdonságod összesen nem nyom annyit a latban, mint a szimmetrikus arc meg a 185 magasság”
Amint már írtam, egyébként sem volt jó kedvem ma este, ám ezt olvasva egészen elszomorodtam. Én is azt hiszem, hogy a jóképűség és a magasság elképesztően sokat számít. Sőt azt is el tudom képzelni, hogy egy 165 centis, extra csúnya srác minden önfejlesztéssel együtt is csaknem esélytelen marad. De ha másért nem, hát az önbecsülésért, a tartásért és a tiszta lelkiismeretért akkor is küzdeni kell. És ha ennek a fiúnak soha egyetlenegy vágyakozó női tekintetben sem lesz része, akkor is gazdagabb lesz azzal, hogy megpróbálta. Elképesztő energiákat tudunk megmozgatni, ha igent mondunk az életre és totál értelmetlenné válik minden, ha beáll az ember a fekete pirulások táborába.
Fekete pirula… ez is új nekem…
Amúgy nagyon tetszett a cikk. A mátrix is jónak tűnik; bár úgy gondolom, a “művészlelkek” nem feltétlen sorolandók a csak barát- kategóriába. Művészlélek lánynak inkább vonzó lesz a nála is “művészlelkebb” férfi, mint mondjuk az őserő, a zenész nőnek a nála is jobb, sikeresebb zenész férfi fog tetszeni, stb. Persze ezek azok a nők, akiknek van hobbijuk, szenvedélyük, amit gyakorolnak, ami meghatározza az életüket. A fészbukozás ugye nem az.
A “nemek egyenlősége”- nek feminista értelmezése azért is bukta, mert szerintem a nőknek alapvető igénye, hogy a férfi jobb legyen. Nem jó, hanem nála jobb egy csomó dologban, ha nem is feltétlen mindenben. Magasabb, okosabb, idősebb, pénzesebb. Tehát egy 185 cm magas nőnek valószínűleg nem lesz pálya egy 180 cm magasságú férfi, noha az egyébként nem számít alacsonynak.
“…a testi-szellemi-lelki igényesség ugyanakkor mindenképpen érték és az esetek többségében vonzó is a nők számára.”
Igazából a cikk legtöbb mondatával teljesen egyet értek, ezt is csak azért ragadtam ki, mert folytatva a gondolatmenetet számomra belátható, hogy egyrészt ki kell fejlesztenünk magunkban a testi-lelki-szellemi igényességet minél jobban, hogy ugyanilyen nőt tudjunk szerezni, másrészt meg a “plázanő meg az őt verő őserő” sosem lesz boldog, hiszen a fizikai vonzalom szintjén rekedt kapcsolat nem tud kiteljesedni.
A boldogsághoz szerintem szükséges, hogy az ösztönök mellett az embernél megjelent szellemi- lelki igények is kielégíttessenek egy kapcsolatban- persze ehhez feltétel, hogy legyenek ilyenek és az “igény” serpenyő mellett a “teljesítés” oldalon is legyen matéria. Nagyon sok kapcsolatban ez nincs meg, ezért látunk magunk körül olyan párokat, amilyeneket: szexelni meg veszekedni lehet ösztönből is.
Szinte tökéletesen egyetértek.
A mátrixban szereplő művészlélek olyan kifinomult srácot takar, akiben csak szerényen vannak jelen a klasszikus férfienergiák, vagyis nem erős, nem határozott, nem domináns. Ha azzá válna – és simán megteheti – szépen átemelhetné magát a karizmatikus, vonzó szektorba. Addig azonban nem lesz megfelelő partnere sem a félénk szobrászlànykának, sem a kőkemény üzletasszonynak.
Tökéletesen egyetértek a szellemi- lelki igények kapcsán Általad megfogalmazottakkal. Ezért sem támogatom az “asszonynak főzni, mosni, b@szni” gondolatot. Én legalábbis többre vágyom.
“Én is azt hiszem, hogy a jóképűség és a magasság elképesztően sokat számít”
Számít, de nem megkerülhetetlen. Nézd meg a Zsoltit, akivel focizni szoktunk. Sztem 170 sincs a gyerek. Lejárt a fehérjegyárba 1-2 évig, elég laza pimasz és szemtelen és egós, nem különösebben pénzes, és imádják a nők. Nyilván nem fog 180 magas modellcsajokkal lófrálni, de nem is kell, talál bőven nőt 160 magasság körül is.
Nehéz olyan mélynövésűnek lenni, hogy ne találj egy rakat alacsonyabb csajt, és csomó mindent tudsz hozzáállással, viselkedéssel, és a magasságodhoz mérten arányos izomzattal pótolni.
Világos. Ezzel együtt Wastrelnek sokban igaza van. Ismerek olyan csajokat, akik kifejezetten ultragáz pasikhoz mentek feleségül, de kielégítették azt az alapvető igényüket, hogy magasabbak náluk. A tinderen a csajok második kérdése MINDEN ESETBEN az, hogy milyen magas vagyok (minidig azt írom, hogy 163 cm., elég lesz? :)).
Hasonló a helyzet a jóképűséggel. 100 nőből kilencvennél labdába sem rúgok, és még a tízből ötöt így is meg kell dolgozni. És én legalább kb. átlagos vagyok. Vannak olyan haverjaim, akiket a lányismerőseim kifejezetten gusztustalannak és visszataszítónak tartanak, nem is alaptalanul. A csoda az, hogy még ők is kapcsolatban élnek…
“A tinderen a csajok második kérdése MINDEN ESETBEN az, hogy milyen magas vagyok (minidig azt írom, hogy 163 cm., elég lesz? :)).”
Én mindig visszakérdezek, hogy “és te hány kiló vagy?”
Btw, azért nem hiszem, hogy csak minden 10. kinézett és megkörnyékezett csajtól kapnál pozitív reakciót. :)
Ez kedves, köszönöm. Sosem volt még férfi ilyen jó hozzám… :)
A tinder bénaság, ugyanolyan gagyi, mint a tvittyer, vagy a fosbuk.
Ha nő kérdezi a férfitől hogy arckép vagy egész alakos kell? 100 % hogy egészet kér ! Egyszerűbb ha van eleve kép , bár már azokkal is lehet csalni nem keveset.!
Testmagasság az adott , ha alacsonyabb a férfi az inkább őt zavarja de felnézni rá lehet nem fizikai értelemben . Az sokkal szembetűnőbb vagy furcsább ha egy magas széles férfi egy gyerekméretű nőt választ.
“Eladjuk magunkat már kisgyerekként a szüleinknek (!!!), ”
ez eddig a legszomorúbb vmi, amit valaha olvastam és nem azért mert a dolog nem létezik, hanem mert ezt te vmilyen normalitásnak kezeled.
Nem is értelek. Evolúciós stratégiákról beszélek. Ha úgy tetszik, az erősebb kutya b@szik elvre mutattam rá. A gyerekek igenis harcolnak a szülők figyelméért és ez igenis természetes és jó dolog. A gyerek a szülővel való kapcsolatán keresztül kezdi megtanulni, hogy milyenek a nyerő kommunikációs elemek, s melyek a mellőzendők. Mi ebben a rossz????
Szerintem ennek a határesete, határértéke az a jelenség – és ebből talán érthetőbb, amit mondani akarsz -, amikor a felnövő fiú azt mondja, hogy szeretné, ha az apja büszke lenne rá… értelmes, jó apát feltételezve persze.
Sajnos ez rosszul is el tud sülni, amikor a gyerek a szülei igényeinek megfelelő életre akar berendezkedni, és nem arra, ami neki jó lenne… feltéve, ha nem egyezik a kettő.
ha vkinek a szülei szeretetéért trükköznie kell – az masszïvan aláássa a szuverenitást, ilyen értelemben gondolom nagyon szomorúnak ezt a kijelentésed.
A kritikátlan majomszeretet pont annyira káros, mint amikor a kicsiket érzelmileg zsarolják, kezdve az “akkor szeretlek ha megeszed a spenótot” befejezve hgy mit tanuljon/ mit vár el egy szülő, hogyan lesz belőled ember óbégatással (írt erről egyébként Wastrel egy nagyon jó kis posztot). Ebből az is következik, hogy miután az anyák vannak a legtöbbet a gyerekükkel, az anyák teszik első körben leginkább tönkre a gyerekeik önbecsülését, de ha még radikálisabban akarod az anyák nevelik az omegahímeket.
Önmagában az, hogy valakinek nem éppen előnyös a külseje még nem kudarc, viszont ha nincs önbizalma (nem ismeri meg önmagát és ez lenne igazából a szülői gondviselés, hogy ezen végigvezesse/ megerősítse) akkor óriási hendikeppel indul neki a felnőtt/ivarérett életnek.
a gyerekek között természetesen van versengés, de a szülő feladata, hogy mindegyikre jusson saját, megismételhetetlen közösen eltöltött idő/ a gyerek karakteréhez/ érdeklődési köréhez alkalmazkodva és nem fordítva. Ez azt jelenti, hogy lássa őt, akkor is ha a gyerek más, mint amilyennek a szülő őt maga elé képzelte.
Tökéletesen egyetértek. Úgy tűnik, megférnek a gondolataink egymás mellett. Egy jó szülő minden gyerekére megfelelő mennyiségű és minőségű időt és figyelmet szán. Ettől még igaz mindaz, amit írtam: csupán két gyerekem van, elkèpesztően kiegyensúlyozottak, de ettől még rivalizálnak a még több figyelemért. És ez így jó. Nekem meg az a dolgom, hogy világossá tegyem, hogy nem a hiszti a nyerő.
Attól tartok, hogy a rideg szóhasználatomat nem szívleled. Marketing, önmagunk eladása… Márpedig mindannyian önmagunkat áruljuk egy eléten át. Nem árt, ha jó áron és jó értékesítési technikával tesszük.
dzsizösz.
A hiénák rossz példa. Ragadozók, mi pedig nem.
Ami azt illeti, minden ellenkező vélekedéssel ellentétben az emberi faj kifejezetten békésnek mondható. Elvégre arányában nagyon kevés halállal, maradandó károsodással végződő összecsapást produkálunk.
tévedés, hogy zavarna a “direkt fogalmazás”, a kufárság az, ami taszít.
Mulligan
@ulomenen: a hiénakölyköktől abban különbözünk, hogy teljesen más a társadalmunk szerkezete.
Az ember kizárólag közösségben tud létezni. Az embernek veleszületett igazságérzete van, a közösség szabályainak való megfelelés igénye belülről jön. A szabályokat felrúgók megbüntetése szintén belső igényünk. Az a közösség, amiben állandó testvérharcok vannak, illetve az érvényesülés módja egymás kizsákmányolása – hosszútávon nem működik. Aki nem működik együtt a társaival, az hosszú távon veszít.
Az a bajom ezzel a versengést és harcot istenítő gondolkodásmóddal, hogy pontosan ez tesz minket sebezhetővé mindenféle elnyomó hatalommal szemben.
A jelen korunk problémája az, hogy ezek az ösztönös belső vezérlők csak kis közösségekben működnek jól. Nagyban már kevésbé. A jelenkori individualista atomizált társadalomban pedig szinte teljesen működésképtelenné váltak.
@ulomenen miért pont a foltos hiénával hoztad párhuzamba az embergyereket?
mert ha még vmi kutyafélével példálózol, akkor világos, hogy van párhuzam az emberi társadalom, dominancia, az alfaság/ falka rangsor szemszögéből. de ez egy (cibet)macskaféle, ráadásul matriachatusban él, pont azért mert a nőstény közel azonos, ált. nagyobb méretű ill. tesztoszteron-szintű a hímnél.
@Elek darling, mivan?
Vaskalap jobb lett volna, de a kufárság itt is kijön…
@Koriander, Kalman:
Az, hogy a hiéna ragadozó meg macskaféle meg a nőstény nagyobb, az jelen esetben nem igazán releváns, hiszen csak az ösztönökre hoztam fel példának, hogy természetes, ha a testvérek vetélkednek a több erőforrásért – ami esetükben a szülő.
Amelyik szülő erre a fajta viselkedésre (meg persze számtalan egyébre) nincs felkészülve, az csak démonizálni fogja azt az ösztönös vetélkedést, amiről a gyerek nem tehet (“Nem szabad rossznak lenned, szeretned kell, mert a testvéred stb”.). Ha egy szülő elfogadja, sőt, készül erre a fajta testvéri viselkedésre, az sokkal hatékonyabban tud két versengő testvérből két szövetségest nevelni, nem pedig olyanokat, akik 30-40 évvel később vérre menő örökségi perben élik ki az elfojtott érzéseiket.
Csak tudod az a helyzet, hogy a saját közösségeimben nem szeretnék finomkodni. Nem futok köröket sem a rokonaimmal, sem a barátaimmal. Nyilván másképpen kommunikálok egy idegennel. De itt nem szeretném kívülálló, óvatos idegennek érezni magam…
Hanyfele tan van mar? Talalomra beirtam a Google-ba h “purple pill” es van. :)
Ahogy latom ezek a tanok osztodassal szaporodnak. Mi ez? Judeai nepfront vs judea nepe frontja?
Ránéztem a két helyre. Szerintem ez már beteges és sehova sem vezet. Erős öngyűlöletet orrontok.
Inkább indítok egy új hozzászólást, még ha a fentebb zajló vitához kapcsolódik is…
Nem tudom, hogy kinek mennyire tűnt fel, de már ez a cikk is egy észveszejtő önellentmondással indít:
“Egy férfi értékének az igazi, alapvető fokmérője az, hogy mennyire képes vonzani a nőket.”
Miközben a téma az alfa”hím”… Akinek elsődleges ismérve, hogy egy egész csoport vezetője és mindennek talán csak mellékes hozadéka, hogy egyben talán a nők bálványa is… Íme a huszonegyedik századi (papucs)férfi modellje, aki a női igények mentén fogalmazza meg saját értékeit és autonóm Férfiből a női elvárások bábjává alakul… Ízlelgessük még: “A férfi értékének fokmérője, hogy mennyire képes vonzani a nőket.” – Siralmas…
Na ez az a pont, amikor a randitanácsadó kilép a saját szerepének kötelmeiből és a férfiak segítője helyett a férfiak ellenségévé válik. Így lehet rátukmálni a férfiakra egy olyan alapvetően női attitűdöt, amelynek központi eleme a másik nem érdeklődésének folyamatos, kényszeres, (férfiszemmel) már-már patologikus hajszolása… Pedig a Férfi (az alfa) “értékének az igazi, alapvető fokmérője” belülről fakad, eredendően nem hagyja kívülről meghatározni önmagát. A mellnövesztést, a miniszoknyát és a neccharisnyát kéretik meghagyni a nőknek…
Szerintem semmi, de semmi baj nincs azzal a megközelítéssel, hogy alkalmazkodjanak, változzanak csak a nők. Talán mégiscsak pont ott siklott félre minden, hogy a férfiak (a feltétlen szeretet képessége ide vagy oda) elfelejtették a saját elvárásaikat érvényre juttatni…
Egyenesen rémisztő az a felfogás, amely a fiatal férfiak és nők párbeszéd-képtelenségét és a férfiak ebből eredő fokozódó kiábrándultságát és elmagányosodását csakis kizárólag személyes problémaként hajlandó szemlélni és mindenkinek a legkisebb mértékű nőkritika, társadalomkritika után azonnal PUA tanfolyamot, sőt egyenesen pszichiátriai kezelést ajánlgat. Mindez nyilvánvalóan abban gyökerezik, hogy egyre többek gondolkodását uralta el az a tévképzet, hogy ha egy férfi nem sikeres a nőknél, sőt esetleg nem is kíván erre törekedni, akkor az megkérdőjelezi az alapvető férfiúi értékeit és egyben a józan eszét is…
A probléma összetett, a férfiak, mint egyének személyes problémái egy komplex társadalmi folyamatba ágyazódnak be és szerintem egy PUA tanácsadó, ha hiteles akar maradni azoknak a szemében, akiknek segíteni szeretne, nem hagyhatja ki azt a kötelező gyakorlatot, hogy elgondolkodik a háttérjelenségekről is és azon túl, hogy rávilágít arra, hogy min tud változtatni az egyén, legalább megfelelő valóságérzékeléssel kellene rendelkezni a társadalmi folyamatok vonatkozásában is. Nem szégyen elismerni azt sem, hogy nem rendelkezik valaki válaszokkal a szélesebb jelenség tekintetében (vannak jó sokan még a pszichológusok és a társadalomkutatók is, akik csak találgatják a miérteket), csak akkor nem szükséges mindenáron egy beszűkített PUA pszichológiát erőltetni mindenkire és mindenre…
A Férfihangon lezajlott beszélgetések tapasztalatai alapján már egy jó ideje hangoztatom: segíteni csak annak kell, aki önmaga segítséget kér. Akadnak bőségesen olyan férfiak is, akik személyes társtalanságukra nem keresnek megoldást, és a személyes élethelyzetük bemutatásával is csak társadalomkritikát szeretnének kifejteni. Semmit nem ért a “Huffnágel jelenségből” az, aki úgy képzeli, hogy a MGTOW provokátor Huffnágelek története csak annyiról szól, hogy “akad néhány férfi, aki szembe akar menni az evolúcióval és semmit sem akar változtatni a személyes helyzetén és nem hajlandó önmagát fejleszteni” – Komolyan mondom, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetfelismerési képtelenség és szűklátókörűség még kifejezetten éles elméjű Férfihang szerzőkön is eluralkodhat… Egyszerűen fel kell ismerni, hogy a MGTOW provokátor csak a társadalomkritikus szerepét akarja magára ölteni, és nem igényel semmiféle segítséget. És még ha nem is provokálni akar az illető, akkor sem szorul segítségre, ha önként és tudatosan hozott egy döntést az (MGTOW) életformájáról és bár nem a legboldogabb benne (amiről esetleg sokszor nagy nyitottsággal szót is ejt), de bizonyos okokból (nem éri meg számára a befektetést, kiábrándultnak érzi magát, stb…) nem kíván változtatni rajta. Ez az ő tiszteletben tartandó döntése, amely megfelel a saját élethelyzetének, attitűdjének és elvárásainak. – Egy ideig esetleg csak vicces, amikor valakire kéretlenül megpróbálnak segítséget erőltetni, majd röviddel ezután lehülyézik… viszont egy idő után ez még kívülről nézve is kezd kifejezetten idegesítővé válni… – Csoda ha végül elszabadulnak az indulatok?
Szóval én sok-sok önfejlesztést javasolnék az önkéntes segítőknek is. Főleg pszichológiai irányokban; a személyes véleménnyel és döntéssel szembeni tolerancia vonatkozásában… Amúgy nagyra becsülöm a segítő szándékot és mindazt a tudásanyagot, amit elsajátítottak többen is a randipszichológia vagy más irányzatok terén, de azt kérem, hogy senki ne próbálja ezt másokra erőltetni…
És korábbi kifejezetten lehangoló tapasztalataim nyomán különösen, kifejezetten kérem, hogy a totális homályból vagy a félinformációkból származtatott (de mégis idegesítően magabiztos), személyes (és nyilvánvalóan erősen megkérdőjelezhető) előítéleteit senki ne akarja másokra tukmálni és másokat lekicsinylő célozgatásokkal vegzálni vagy éppen kétes eszközökkel manipulálni… (Csak az vegye ezt magára, aki esetleg magára ismert.)
Egy nagyon aggasztó problémának látom azt, hogy úgy tűnik nem lehet összhangot teremteni a férfimozgalmi irányzatok, a férfiaknak segíteni törekvő életvezetési tanácsadó irányzatok között és meglehet, hogy a férfimozgalomnak nincs is szüksége semmilyen külső ellenségre, képes önmagát is felemészteni…
Nem volt jó az “érték” kifejezés, helyére az “alfaságot” kellett volna írni. Vagy kicsit kihangsúlyozni azt, hogy milyen szempontból nézzük a férfi “értékét”. Amúgy sztem nagyjából mindenki tudta, hogy a cikkíró mire gondol, még ha nem is volt a legjobb a szóhasználat:)
“Szerintem semmi, de semmi baj nincs azzal a megközelítéssel, hogy alkalmazkodjanak, változzanak csak a nők.”
Szerintem sincs ezzel semmi baj, épp csak várhatsz rá bármeddig, mert nem rajtad múlik, nincs rá befolyásod, hatásod. Maximum az az egy, hogy kíméletlenül elhajtod és kirostálod azt, aki neked nem felel meg. (Ugye, hogy így használva mennyire más a “megfelel” szó?!?!:)). Persze ettől egy közepesen csinos nő sem fog sírva fakadni, holnap talál mást. Szóval szerintem célszerűbb olyasmivel foglalkozni, amire van ráhatásod. De ettől függetlenül egyetértek, csak nem vezet sehova sajnos.
“hogy a férfiak (…) elfelejtették a saját elvárásaikat érvényre juttatni…”
Na hát ebben maximálisan egyetértünk, írtam is.
“Egyenesen rémisztő az a felfogás, amely a fiatal férfiak és nők párbeszéd-képtelenségét és a férfiak ebből eredő fokozódó kiábrándultságát és elmagányosodását csakis kizárólag személyes problémaként hajlandó szemlélni”
Oké, mondj mást. Mondj jobbat. Mondd el hogy akarod NEM személyes problémaként szemlélni, hogy orvosolnád, és milyen MÁS megoldást, javaslatot adnál a fiatal férfinak, aki párbeszéd-képtelen a nőkkel.
“ha egy férfi nem sikeres a nőknél, sőt esetleg nem is kíván erre törekedni, akkor az megkérdőjelezi az alapvető férfiúi értékeit”
Akkor és csak akkor, ha törekszik rá, de képtelen bármilyen utat is felismerni és megpróbálni elsajátítani ezen célja eléréséhez. Ergo csak várja a sültgalambot és panaszkodik. Bocs, de ez nekem férfiatlan. Emberileg ettől még a világ legértékesebbje is lehet.
“segíteni csak annak kell, aki önmaga segítséget kér”
Tökéletesen egyetértek. Én annak idején így kerültem ide, és szerencsémre Deansdale jó helyekre irányított, később egy bekezdésben megköszöntem neki mindent, és azt mondta, hogy ilyenkor érzi, hogy van értelme írni. Ha csak 1-2 ugyanilyen ember van, aki így jár akár az én, akár Wastrel írásai alapján, akkor nem hiába tépjük a szánkat, és megéri az egész. :)
“Egyszerűen fel kell ismerni, hogy a MGTOW provokátor csak a társadalomkritikus szerepét akarja magára ölteni, és nem igényel semmiféle segítséget.”
Felismerem én ezt, de még mindig azt mondom, hogy a társadalom kritizálása nem oldja meg az egyén problémáját – feltéve most, hogy az egyén tervez a nőkkel a saját életében. Az enyémet aztán tuti nem oldotta volna meg, ha csak szidni tudom a világot, a nőket, a társadalmat. Sokkal többet értem az olvasgatással, és saját magam mentális fejlesztésével. És ennek következtében tudom azt mondani, hogy egy ilyen egyéni problémára szerintem ez a legegyszerűbb megoldás. Értem én, hogy ez alapvetően nagy tömegben igenis egy társadalmi probléma, csak ha úgy kezelem, az nem vezet sehova az egyén szintjén. Legalábbis nem valós időben. Lehet, hogy egy férfijogi mozgalom néhány évtized alatt eljuthat egy olyan szintre, ahol társadalmi mértékben képes orvosolni a problémát, és egyszerre lesz képes megkönnyíteni többmillió fiatal férfi párbeszéd-képtelenségét a nőkkel, de mire megy ezzel a mai 20onéves srác?
“nem kíván változtatni rajta. Ez az ő tiszteletben tartandó döntése, amely megfelel a saját élethelyzetének, attitűdjének és elvárásainak.”
Pont ezért emeltem ki talán az itteni első hosszabb hsz-em elején, amit írtam, hogy itt most azoknak a férfiaknak a helyzetéről beszélek és vitázok, akik szeretnének valamiféle testi és/vagy lelki intim viszonyt fenntartani a nőkkel. Akik saját döntésükből úgy határoztak, hogy nekik jó a nők nélkül bármilyen okból, azokra nyilván nem vonatkozik semmi abból, amit írtam. “Egy ideig esetleg csak vicces, amikor valakire kéretlenül megpróbálnak segítséget erőltetni, aztán közvetlenül ezt követően lehülyézik“. Van itt ilyen konkrét valaki?
“Egy nagyon aggasztó problémának látom azt, hogy úgy tűnik nem lehet összhangot teremteni a férfimozgalmi irányzatok, a férfiaknak segíteni törekvő életvezetési tanácsadó irányzatok között”
Nem látom az itteni szövegelésekből, hogy miért ne lehetne. Ez a randipszichológizálás tökéletesen függetlenül és párhuzamosan futhat a férfimozgalmi irányzatokkal, én nem látok benne semmit, amivel az egyik gátolná a másikat. Bárki adott illető – akár pl én vagy Wastrel – dönthet úgy, hogy egyrészt megpróbálja a saját egyéni szintjén megoldani a gondjait, és mindemellett hangsúlyozza, segíti, támogatja ha kell a férfimozgalmak társadalomszintű törekvéseit.
Sajnos valaki kitalálta, hogy ez a kettő szembemegy egymással, és ebből probléma adódik. Énszerintem lehet teljesen külön kezelni és intézni a kettőt.
“Oké, mondj mást. Mondj jobbat. Mondd el hogy akarod NEM személyes problémaként szemlélni, hogy orvosolnád, és milyen MÁS megoldást, javaslatot adnál a fiatal férfinak, aki párbeszéd-képtelen a nőkkel.”
Nem tudom, miért gondolod azt, hogy mindenáron javaslattal kellene rendelkeznem erre, amikor képtelenség. Az ilyen mély problémákkal küzdő személyeknek több száz órás pszichológus segítővel eltöltött beszélgetésre lenne szüksége, hogy feldolgozva a másik nemmel kapcsolatos összes negatív tapasztalatát, majd azon felülemelkedve megpróbálhassa kiépíteni a női nemmel szemben a bizalmat. A hiábavaló partnerkeresésben kiábrándult, előnytelen külsejű férfiakon túl anyák és más nők által súlyosan megsértett, sőt egyenesen bántalmazott férfiak széles tömegeiről van szó, akiknek totális a bizalomvesztése a másik nemmel szemben. Nyilvánvaló, hogy sokak teljes vagy részleges aszexualitása is ebből táplálkozik. Bár meg lehetne őket váltani ezekből a problémáikból egy PUA tanácsadással, de hidd el nekem, hogy ennek semmi esélye… És az az elképesztően szomorú, hogy ezeknek a zömmel fiatal férfiaknak a száma egyre elképesztőbb méreteket ölt…
Több esetben is órákat beszélgettem ilyen helyzetben lévő férfiakkal és addig a konszenzusig sem sikerült eljutnunk, hogy a magányosság felszámolása sokat lendíthet a lelki egyensúlyukon, és ezért érdemes lenne célul kitűzni egy partnerkapcsolat kialakítását. Teljes mértékű az értetlenség, mert sokszor szinte semmilyen(!) pozitív tapasztalatuk nem létezik a másik nemmel kapcsolatban és ezért nincs bennük vágyakozás sem a társaskapcsolat iránt vagy ha mégis van, akkor inkább sértettségükben hárítják, letagadják, minthogy felismerjék. Már régen rögzült bennük, hogy a nőktől semmi jóra nem számíthatnak. Ha nem családi bántalmazás, akkor lenézés, sértegetés, megszégyenítés volt mindeddig az osztályrészük… – Sajnos nem tudom meghivatkozni azt a vonatkozó cikket, amely ennek a problémának a felszínét kezdte kapirgálni, mert sajnos a Férfihang egyik legsajnálatosabb vitája következtében törölni kellett az írást a szerző kérésére…
A magányosságuk egyfajta pszichológiai védőfal a további sérelmek ellen és a noszogató környezet ezek közül a bástyák közül akarja kiüldözni őket…
A férfijogi mozgalmat, és a manoszférát előbb-utóbb felfedezik maguknak ezek a férfiak, de lényegében nem tudják azt sem, hogy milyen segítséget kaphatnának mindettől, csupán azzal a kezdeti igénnyel lépnek fel, hogy valahol meghallgassák őket… Megtisztelő nyitottsággal fordulnak a közösség felé és sokszor leforrázva távoznak…
Vissza kell kérdeznem: hogy a búbánatba gondolod, hogy egyáltalán tudnánk hathatós személyes segítséget nyújtani nekik? – Szerintem realista vagyok: semmi esélye ennek. De azt nem akarom, hogy ha már segíteni nem tudunk nekik, akkor a körültekintés hiánya miatt felesleges sérelmek érjék őket…
Tulajdonképpen drámai, hogy akiknek a randitanácsadással, párkapcsolati tanácsadással segíteni lehet, azoknak a problémája csak kisebb mértékű, ők az átadott ismeretekkel, tanácsokkal sokat változtathatnak az életvitelükön, azonban velük szemben a súlyos helyzetben lévő férfiak problémáit nemhogy megoldani, de még felismerni és megérteni sem volt képes mindeddig ez a közösség sem… A férfiakra vonatkozó sztereotípiák tartják reális helyzetértékelésre alkalmatlan állapotban még azokat is, akik a segítő szerepre vállalkoznak… – Merthogy ezeknek a férfiaknak “nem férfias” a problémájukhoz való viszonyulása, a magatartása…
“Lehet, hogy egy férfijogi mozgalom néhány évtized alatt eljuthat egy olyan szintre, ahol társadalmi mértékben képes orvosolni a problémát, és egyszerre lesz képes megkönnyíteni többmillió fiatal férfi párbeszéd-képtelenségét a nőkkel, de mire megy ezzel a mai 20onéves srác?”
Sajnos kifejezetten szkeptikus vagyok ebben a tekintetben is, mivel nagyon nehéz áttörni a férfikkal szembeni közömbösség falain, és emiatt támogatom bizonyos szintig az erőteljesebb figyelemfelkeltő provokációkat is… Értem és nagyra értékelem a segítőszándékot (komolyan), de úgy érzem, több empátiára lenne szükség a megfelelő helyzetértelmezéshez és még akkor sem jutottunk el a probléma megoldásának receptjéhez. Úgy érzem sokan olyan módon akarnak segíteni, hogy a problémás emberekkel együtt eliminálják a problémát, sőt a társadalmi probléma felismerésének és bemutatásának a lehetőségét is. Ugyanakkor az is egy szörnyű dolog, hogy mindeközben a sikertelenség láttán néhányan egyre ádázabbul hibáztatják azokat, akiknek nem lehet segíteni és ezzel együtt a sikertelenség láttán növekszik a személyes frusztrációjuk is, ne adj isten ki is égnek, totálisan el is kedvetlenednek…
“Sajnos valaki kitalálta, hogy ez a kettő szembemegy egymással, és ebből probléma adódik. Énszerintem lehet teljesen külön kezelni és intézni a kettőt.”
Külön? A probléma az, hogy úgy tűnik, nem megy egy platformon… Nem érzem az összhangot. Sokan csak sikertörténeteket szeretnének látni és szerintük minden problémás férfi csak szégyenfoltja a portálnak, akiket távol kellene tartani… – Hogyan lehet így felelősséggel segíteni bárkinek is, akinek komoly problémái vannak?
Újra és újra elvi ellentét támad az irányzatok személetmódja és akcióterve között: A PUA tanácsadó behódolni látszik, a MGTOW felégeti a nemek közötti hidakat, az MRA egyrészt nem a személyes problémákra koncentrál, másrészt túl engedékeny…
Kedves Alter, egy pár gondolatoddal vitáznék, bár sok újat nem fogok megfogalmazni.
1. “szerintük minden problémás férfi csak szégyenfoltja a portálnak, akiket távol kellene tartani…”
Nem beszélhetek mindenki nevében, de a sajátoméban biztosan, és borítékolhatóan Dennis is, és a túlnyomó többség is egyetért ebben: senki sem szégyenfolt. Minden emberi élet értékes. Én a magam részéről nem tartanék távol senkit sem.
2. “A PUA tanácsadó behódolni látszik”
Dennis tucatnyi válasza Neked és Wastrelnek elég világosan megfogalmazza, hogy a PUA irányzattól semmi sem áll olyan távol, mint a behódolás. Vonatkoztassunk el a csajozástól! Tegyük fel, hogy üzleti kommunikációt oktatsz nekem. A kurzus végére annyira jó leszek, hogy a cég első számú értékesítője válik belőlem – hála Neked. Elképesztő sok jutalékot termelek magamnak (és ez a fő!), mellesleg a cégem és az üzleti partnereim is jól járnak. Ez behódolás??? Csak azért, mert a vevőim is elégedettek, rögtön szánalmas, megalázkodó szélkakas volnék? Ez a gondolkodásmód szembemenne mindennel, ami ezt a több ezer éves kultúrát felépítette.
3.“Egy férfi értékének az igazi, alapvető fokmérője az, hogy mennyire képes vonzani a nőket.”
Ez az egyetlen mondat a cikkben, mely nem a sajátom, hanem egy nálam képzettebb embertől való idézet. Ez nem több, mint egy szubjektív – bár kiemelkedően fontos – megközelítés. Ha egy übersznob partira vagyunk hivatalosak, talán az lesz a döntő, hogy melyikünk visel drágább öltönyt. A focipályán a gyorsabb, technikásabb lesz a befutó, az erőemelő vb-n pedig az, aki nagyobb súlyokat mozgat. Az, hogy ki mennyire képes vonzani a nőket, ezeknél a szintén szubjektív megközelítéseknél lényegesen általánosabb érvényű. Olyan valuta, amit a Föld minden részében elfogadnak. És elsősorban azért, mert minden egészséges férfit mozgat a dolog, szemben például a súlyemeléssel. Hogy Wastrellel is vitatkozzak: Nyilvánvaló, hogy a létfenntartás után a fajfenntartás ösztöne a legerősebb biológiai program a férfiban. Függetlenül attól, hogy egyetemi professzorok vagyunk, vagy hidegburkolók.
1. Ennek a szemléletmódnak örülök, mert nagyon sok konfliktusom, problémám volt a Férfihang eddigi fennállása alatt az ekörül bonyolódó vitákban.
2. Természetesen értem komplikált vita nélkül is, hogy az egyik oldalon, a te nézőpontodból miért megtérülő befektetés “kiszolgálni a női elvárásokat”. Viszont attól tartok, hogy te nem érted, hogy egy ember személyiségének sok más mozgatórugója van azon túl is, hogy szüksége van nőkre. Hogy az üzleti példánál maradjunk: hiába szereti valaki nagyon a pénzt, mégsem fogod tudni eladni neki a Prémium Prémek Nyrt. magas hozamú részvényeit, ha az illető elkötelezett állatvédő… Vannak olyan férfiak, akik számára magasabb prioritást élvez az önbecsülésük megtartása vagy visszanyerése(!), mint az a lehetőség, hogy szombat este legyen kivel lefeküdniük…
3. Szerintem a fentieken túl is elhibázott az idézett mondat, bárki is találta ki, mert egyrészt egyáltalán nem az alfa mentalitás eszenciáját mutatja fel, hanem éppen az ellenkezőjét sugalmazza. Ráadásul ha ezzel a felütéssel indítottad a cikket, akkor már a bevezetőnél elbuktad a legfőbb célcsoportod szimpátiáját, nem sikerült motiválnod őket. Mellékesen még én is kritizálni kezdelek, pedig én még eléggé sok megalkuvásra is hajlandó vagyok egy kellemes szombat este kedvéért… Emiatt is talán egyetérthetünk abban, hogy “a fajfenntartás ösztöne a legerősebb biológiai program a férfiban”, mármint ha te is arra gondoltál, hogy sok baszásra van szüksége egy férfinak… Bocs, a vulgaritásért, de az utóbbi időben a néhai Dr. Veres Pali bácsi iskolájának híve lettem, merthogy ő többször is felhívta a figyelmet arra, hogy a félreértések elkerülése végett nyugodtan beszéljen mindenki magyarul. “A magyar ember baszik és nem koitál”. Meglehet, hogy a fentiekben kibontakozott, a férfiak fajfenntartási ösztöneiről szóló vita is elkerülhető lett volna, ha a virágnyelv helyett mindenki szépen és jól fogalmaz magyarul. :) Hogy félretehessem a cinikus humorizálást megfogalmazom udvariasan is: szerintem a férfiak legerősebb biológiai programja a szexuális ösztönkésztetés, és ha te is így gondoltad, akkor ebben tényleg kész vagyok egyet érteni. Aztán közvetlenül az egyetértés megszületése után gondolkodjunk el azon, hogy milyen jelentős személyes sérelmek szükségesek hozzá, hogy még ezt az erős ösztönkésztetést is nagy mértékben felülírják és a szexuális- illetve partnerkapcsolatot a prioritási listán jócskán hátrasorolják. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a szexuális késztetés nem minden emberben egyforma és én nagyon valószínűnek tartom, hogy akár ez is komoly nézetkülönbségek és viták forrása lehet… Ergo a tanácsadást meg kell előznie az egyéni igények felmérésének, mert “nem mindenkinek ugyanazokra a részvényekre van szüksége”…
Aztán ha azon is elgondolkodunk, hogy nagy valószínűséggel mindaz, ami az üres szexuális késztetés keretin felül van (családfenntartás, gyermekgondozás) egy férfi esetén már sokkal inkább személyes morál és nem ösztönkésztetés kérdése, akkor szerintem nagy elismeréssel adózhat bárki a családapáknak… – De ez már egy másik történet…
Ok, látom már, hogy a kommented első felében leírtaknál hol “beszéltünk el egymás mellett”. Én nem az ennyire mélyről indulókra gondoltam. Nem az ennyire tényleg reménytelenül elfuserált élethelyzetű fiatalok képe volt előttem. Ezekben az esetekben, amiket írtál, egy csajozási tanács, ha nem is ártalmas, de valóban elég felesleges, mert sokkal nagyobb problémái vannak az illetőnek a saját életével, és úgy általában az embertársaival, és valóban előbb ezeket kell megoldani, és erre ez tényleg nem alkalmas. Valószínűleg azért nem gondoltam rájuk, vagy nem rájuk gondoltam, mert szerencsére a környezetemben nincs ennyire mélyen lévő férfi. Olyanokat ismerek jobbára, akinek a saját életünk a csajokon kívül nagyjából(!) rendben van, de a nőkkel vannak problémáik legyen szó alkalmi dolgokról, vagy házasságól. Avagy igazából nincsenek is problémáik, csak szeretnének még több nőt, vagy szeretnék ha azzal az egy választott nővel lévő kapcsolatukban nagyobb “hatalmuk” lenne. Na igen, erre gondoltam : “Tulajdonképpen drámai, hogy akiknek a randitanácsadással, párkapcsolati tanácsadással segíteni lehet, azoknak a problémája csak kisebb mértékű, ők az átadott ismeretekkel, tanácsokkal sokat változtathatnak az életvitelükön”
Valóban, ahogy Big G írta, én sem érzem, hogy bármely férfi, aki sikertelen a nőkkel való dolgokban, az valamiféle béna alak lenne. Inkább azt mondom újra, hogy az, aki nem hajlandó saját maga tenni a problémája megoldásáért, és csípőből elutasít valamit, csak azért mert bizonyos szemszögből nézve az a “nők kiszolgálása” lenne, azzal valóban érzek némi problémát. Ha valaki, akinek van némi gondja a csajozással, kapcsolatokkal, ezeket végigolvassa érdeklődve, megérti, hogy miről van benne szó, de azt mondja, hogy neki ez nem tetszik mert kisnyúl, és szeretne valami más megoldást keresni az rendben van, én nem akarom lenyomni a torkán. Ugyanakkor amíg még mindig felmerül a csajozási tanácsok = behódolás a nőknek gondolat, addig úgy érzem, hogy totál feleslegesen gépelek. Nem tudom már máshogy megfogalmazni, amit erről gondolok, lehet bennem van a hiba.
Tényleg ezzel az erővel minden nőre, aki tetszeni akar nekünk férfiaknak, és tesz is érte, rámondhatnánk, hogy behódol a férfiaknak. Miközben tudom, hogy senki nem mondaná ezt rájuk.
Most már egészen biztosan szót fogunk érteni. Valószínűleg azért sem gondoltál rájuk, mert a férfiak általában elég ritkán beszélnek az őket ért sérelmeikről, bántalmazásról és arról, hogy azok mennyire mély nyomot hagytak bennük. Online közegben valamivel nyitottabban az emberek és ebből nagyon sokat lehet(ne) tanulni, csak éppen elég kevés figyelem jut arra, hogy az elejtett félmondatok nyomán elkezdjék a beszélgetőpartnerek a másik személyes indítékait mélyebben elemezni, sőt sokszor komplett “comming out”-ok is süket fülekre találnak.
Általában is egy ingatag dolog a két nem közötti megértés, bizalom, vonzalom; az emberek jelentős többségének van a másik nemmel kapcsolatos valamilyen averziója, csak amíg a nők megállíthatatlanul árasztják el a médiát a férfiellenes “művészettel”, addig férfiként erről nem illik vagy nem “férfias” beszélni.
Az átlag ember esetében a másik nemmel szembeni ellenérzések és vonzalmak egy egyensúlyt tartanak fenn és a szexuális ösztön hatására partnert keresnek magunknak. Viszont minél több bizalomromboló tapasztalattal rendelkezik valaki a másik nemmel kapcsolatban, annál inkább gátlás alá kerülnek a szexuális késztetései, tehát kisebb nagyobb mértében aszexuális lesz vagy a szexuális tárgyválasztása a másik nem helyett alternatív objektumokat talál magának, így például autoerotika, pornográfia, szexuális segédeszközök, fétisek, fétis tárgyak, guminők, szexrobotok…
“A szexrobotok nem okoznának szenvedést egyetlen férfinak sem.” – mondják azok a kiábrándult férfiak, akik provokációval akarják felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nagy felelőssége van a nőknek (anyaként, társként, szexpartnerként egyaránt) abban, hogy ennyire sok elmagányosodott, problémás, sérült férfi van. Engem túl sokszor ért az a vád, hogy képes lennék pártolni akár valamiféle nőgyűlölő irányzatot is, ami egy nyilvánvaló hülyeség, viszont hiszek benne, hogy komoly társadalmi haszna van azoknak a férfi-megnyilvánulásoknak, amelyek kérlelhetetlenül a nők szemére olvassák a saját bűneiket és a saját felelősségüket a másik nem iránt.
“…aki nem hajlandó saját maga tenni a problémája megoldásáért, és csípőből elutasít valamit, csak azért mert bizonyos szemszögből nézve az a “nők kiszolgálása” lenne, azzal valóban érzek némi problémát.”
Kifejezetten jól érzékeled, hogy ilyenkor probléma van, csak úgy hiszem, nem látod át kellően, hogy mi is a probléma valójában. Fentebb is írtam, a másik nem kerülése egy személyiségvédő funkció, amely a legegyszerűbb utat választja ahhoz, hogy ne kelljen több kudarcot illetve emocionális sérelmet elszenvedni, ez az út pedig a másik nemmel való kapcsolat egyre jelentősebb redukciója vagy szerencsésebb esetben az autonómia fokozottabb kinyilvánítása és megélése. Te úgy hiszed, lusta vagy férfiatlanul inaktív az illető, hibáztatod őt ezért, pedig valójában arról kellene meggyőznöd, hogy merjen kezdeményezni, mert nem fogják további súlyos kudarcok, sérelmek érni, illetve megoldásokat kellene kínálnod számára ahhoz, hogy az esetlegesen mégis elszenvedett kudarcokat fel tudja majd dolgozni… Azt kell látni, hogy minél nagyobb az ellenállás a PUA tanácsokkal szemben, annál több kudarc és sérelem áll a háttérben és mindezek meggyógyítására semmiképp sem jó megoldás, hogyha az illetőre ráolvassák, hogy “balfasz, lúzer, férfiatlan vagy”, merthát köszöni szépen, ezt már eddig is tudta, illetve a jobbik esetben (!!!) már megbeszélte magával, hogy az emberi értékeit nem hajlandó a másik nem vonzalmán keresztül mérlegre tenni. Szerintem egyébként ennek a a tudatosítása egy alapvető pszichológia gyakorlat minden férfi számára, mert a nagyon-nagyon ritka kivételektől eltekintve jó sok udvarlási kudarcot kell minden férfinak elszenvednie. Az pedig a legrosszabb eset, amikor valaki beleszorul abba az állapotba, hogy az önértékelése szerint is “férfiatlan lúzernek” gondolja magát. Érdemes örülni a lázadozásnak, mert aki mégcsak nem is nőkritikus és nem is hangsúlyozza a saját nőktől független értékeit, az a férfi a legsérültebb…
Szóval szerintem a PUA tanácsadó elsődleges (és cseppet sem könnyű) feladata kipuhatolni, hogy valakinek tud e egyáltalán segíteni vagy az illetőnek sokkal komolyabb segítségre van szüksége. Azt hiszem, csak így kerülhető el, hogy vagy a “terapeuta” vagy a “páciens” távozzon a párbeszédből úgy, hogy az addiginál sokkal “betegebb” lett…
Abban reménykedek, hogy a fenti megközelítéssel személyre szabottabb segítséget kaphatnak azok, akik itt a Férfihangon próbálják megbeszélni, megoldani a problémáikat és ráadásul sok felesleges konfliktustól, idegeskedéstől és kudarcélménytől óvhatja meg magát minden szereplő és ezzel együtt sokkal békésebb hely is lehet a Férfihang…
“Sajnos nem tudom meghivatkozni azt a vonatkozó cikket, amely ennek a problémának a felszínét kezdte kapirgálni, mert sajnos a Férfihang egyik legsajnálatosabb vitája következtében törölni kellett az írást a szerző kérésére…”
és ha a szerzőt megkérnénk, hogy újra tegye közzé és fussunk neki újra, már a meglévő ( igaz mindenki számára keserűen nehéz) tapasztalattal?
mennyire igazatok volt, hogy júniusban kellett volna nyaralni, augusztusban összeomlott minden :/
Nem sokról maradtál le. Ha valaki bevágja a durcit és még a gondolatai törlését is kéri, sokat elárul arról, mennyit is ér férfi szempontból, függetlenül a leírtak értékétől.
Másrészt ha valaki nem érti meg hogy a másokkal való kommunikációban szükségszerűen bizonyos határokat szükséges betartani… nos akkor célszerű máshol próbálkozni.
félreértetted, nem érdekelnek a kulissza titkok. arra gondoltam, hogy ùjra megpróbálni, hátha okulva az akkori indulatokból, most mégis sikerülhetne. Nyilván az íráson keresztül nagyon nehéz leszkennelni, hogy kivel meddig lehet elmenni és mennyire érzékeny, de alapjaiban ez egy nagyon is jól mûködô közösség.
Úgy érted, ha valakinek az általad ideálisnak tartottól erőteljesebbek az emocionális akciói-reakciói, az kevesebbet ér “férfi szempontból”?
Nem, csak éppen senki le sem szarja.
Amúgy az erőteljesebb reakció (érzelmi alapú megnyilvánulás) egyben akció is, olyan akció ami reakció kikényszerítésére született. No ez az ami problémás (és kissé csajos).
Személyes emocionális képesség, vérmérséklet és ízlés kérdése… az is, hogy ki miként reagál rá… Nem szeretem ezeket a sztereotípiákat… Gondolkodtál már rajta, hogy a világirodalom emocionálisan legihletettebb műveit férfiak írták?
Itt nem arról van szó hogy érzel-e avagy nem. Ami azt illeti, a férfiak mélyebb, erősebb és hosszantartóbb érzésekre képesek, mint a nők. Sokkal inkább arról, hogy ezek az érzések mennyire befolyásolnak a döntéseidben és az önmagadról alkotott képben. Ebben válik el a szar a májától.
Olyasmit kérsz számon, ami a férfiak sajátja, amin változtatni nem lehet. Többek között erről is szól ez az itteni cikk.
Bizonyos szempontból minden férfi MGTOW, mert ez a természetünk része, azaz mindegyikünk a saját útján igyekszik haladni (valójában ugyanazon cél felé). Egy férfi számára fontos megfogalmaznia és kinyilvánítania, hogy miben más, mint a többiek (férfitársak). Ugyanúgy, ahogy egy nőnek azt, miben ugyanolyan, mint a többiek (nőtársak).
Ez a fajta kényszeres különállás és különutasság évszázezredeken keresztül a fajunk fennmaradásának egyik záloga volt. Sajnálatos módon a mai (látszólagosan) együttműködő, a szavakat a tettek elé helyező, “összehuzalozott” világban ez akár hátrányt is jelenthetne. Egyetlen vígasz, hogy az emberiség egyenletéből a férfit és férfiasságot kivonni akaró törekvéseket elfogadó, kultúrája részévé tevő közösség a dolgok természetes szükségszerűsége folytán hosszú távon ellehetetleníti, kipusztítja önmagát.
Visszatérve az eredeti kérdésre. Hiba lenne felróni az együttműködés hiányát lévén ez szükségszerű. Elvárni sok tekintetben a nőies gondolkodás térnyerésére utal. Amit tenni lehet, megadni mindazon eszközöket, amelyek arra szolgálnak, hogy az idelátogató fiúk és férfiak képesek legyenek kialakítani a saját “különállásukat”, megtervezni saját útjukat.
Férfinak lenni magányos és felemelő dolog.
Soha nem tudtam teljes mértékben azonosulni Deansdale írásával. A férfiak közötti együttműködés képessége teremtette meg az egész ma ismert civilizációt… kezdve a közös mamutvadászattól, egészen a sokezer fő közreműködésével végrehajtható űrrepülésig. Gondoljunk még a “bajtársiasság” fogalmára is, amit személyes tapasztalataim szerint a nők jelentős része érteni és átérezni sem szokott…. Bár a férfiak közötti együttműködést hátráltató pszichológiai jelenség kézzelfogható, de jó lenne hinni, hogy nem képez áthághatatlan akadályt. Egyébként a cikk megírása után egy-két évvel Deansdale véleménye is sokat változott a férfimozgalom szükségességéről és sikerének lehetőségéről… Minden időszakos kiábrándulás ellenére jó lenne hinni, hogy talán nem egy eleve vesztes ügyről van szó… Ettől függetlenül nem tudom, hogy lehetne valamiféle kohéziót teremteni a sok eltérő elemet tartalmazó irányzatok között..
Te az együttműködésen valamiféle mozgalmi alapú, jogi-egyenlőségi küzdelmet értesz, amelyben a férfiak vállt válhoz vetve közös célért harcolnak. Ezt legfeljebb akkor tudnám elképzelni, ha alapvető, zsigeri késztetésből kellene egyként cselekedni. Ha az ellenség kézzel fogható lenne, személyesen meg lehetne vele harcolni… Az általad említett dolgokat alapjában véve egy alá-fölérendelő viszonyokban létező férfiközösség, társadalom vitte végbe. A mai mellérendelő társadalmi viszonyok nem kedveznek az ilyesmiknek.
Meg lehet nézni, a manginákat, puhapöcs whiteknight-okat, elborult férfi SJW-ket és más szociliberálfasisztoid anyaszomorítókat! Látható hogy nemük árulójaként betagozódnak egy nők által kialakított társadalmi ill. civil szerveződési keretbe és tevőlegesen vesznek részt saját és a többi férfi nemi identitásának a lerombolásában. Koránt sincsen tehát valamiféle nemi alapú egység. Vagy meg lehet nézni az ideírók véleményét is. Harmincan húszféleképpen gondolkodunk ugyanazon dolgokról (és mindenki meg van győződve a maga igazáról).
Elképzelni sem tudod mennyi társfüggő, önálló gondolatoktól mentes, saját magától életképtelen férfi létezik… szerintem a számuk mára jócskán meg is haladja az autonóm, vagy a különutas férfiakét. A legnagyobb baj ezekkel, hogy gyakorlatilag az önmegalázás szintjéig is elmennek, csak hogy nőt találjanak maguknak, és alacsony önbizalomszintjük következtében az elköteleződés kulcsát is a nő kezébe helyezik a szex mellett. Ezzel gyakran foglalkozik mostanában a red pill, de konkrét megoldást egyelőre nem sikerült találni. Az mindenesetre biztos, hogy fiatal korban nem működik az ún. randipiac intézménye, amit a red pill állít, mert a nők pusztán azzal, hogy egyre vállalhatatlanabbul finnyásak és egyre inkább csak a férfiak felső 10%-ával hajlandóak lényük megosztására, nem az történt, hogy na akkor a megalázott férfiak sokasága tököt növesztett, hanem még lejjebb süllyedtek a nihilizmusba… egyszerűen ez van, egyre több a kihalt hálószoba, egyre több a válási erőszak. :(
“Akkor és csak akkor, ha törekszik rá, de képtelen bármilyen utat is felismerni és megpróbálni elsajátítani ezen célja eléréséhez. Ergo csak várja a sültgalambot és panaszkodik. Bocs, de ez nekem férfiatlan. Emberileg ettől még a világ legértékesebbje is lehet.”
Szerintem itt nagyon durván össze lettek keverve a társadalmi igények és a személyes igények. ha valaki kritizálja a társadalmat vagy a nőket, azt nem feltétlenül azért teszi, mert magányos. Az hogy valaki nem akar barátnőt még nem érvényteleníti a társadalomkritikáit. továbbá ez köszönőviszonban sincs a férfiúi értékekkel. Ezt az egész tévképzetet a feminist shaming language-ből örökölte ez a fórum. Ez olyan mintha én kritizálnám az Apple-t az üzletpolitikája miatt és jönne egy apple fan és beszólna, hogy “Te csak azért szidod az apple-t mert nem lehet iphone-od.” és elkezd tanácsokat osztogatni arról, hogy hogyan tudnék kemény munkával iphone-t szerezni. Erre még jönne az, hogy a telefonjukat sem szeretem és nem is akarnék olyat, hiába vehetnék most zsebből tizet.
Az alfa meg funkcionalitáson alapuló fogalom és az ős alfa is akkor produkálta az alfa jegyeket, ha sikeresen be tudta tölteni a funkcióját egy kihívásokkal teli, ellenséges világban. Az hogy ma egy férfi sikeres lehet a nőknél egy teljesítmény nélküli környezetben akár az alfa jegyek szimulálásával, akár valamilyen mentális torzulás következtében, az még őt nem teszi alfává (pláne ha a vevőkör is ugyanolyan problémás, mint őmaga). És az se biztos, hogy aki magányos az szívesen lenne az ilyen ember helyében a punci miatt. Én pl a párkapcsolatok 95%-át nem tartanám élhetőnek önmagam számára. Ugyanígy egy férfit nem tesz értéktelenné ha nincs barátnője, mert nem az öncélú szexről szól minden, nem ez a férfiasság egyetlen aspektusa és még csak nem is a legfontosabb, hiszen a férfi elsősorban provider funkciókat látott el az ősközösségekben, míg a nő utódgondozó volt. A társadalom nem csak alfákból és nőkből áll, mindenki más meg értéktelen szemét. A történelem során a férfiak 40%-a tudott csak reprodukálódni. Most mondd azt, hogy a maradék 60%, aki szántott, vetett, meghalt a háborúkban, vagy a társadalomért tett erőfeszítései közben végkimerülésben, az férfiatlan és értéktelen!
Szerintem megérdemled a maximális őszinteséget, és ezért lehet, hogy kegyetlenül fog hangozni, amit mondok, de kötelességemnek érzem tájékoztatni téged a véleményemről. Az elmúlt 5 évben szerzett tapasztalataim szerint a férfiszférában, amik történtek, azok közül leginkább mindig a MGTOW közösség jóslatai jöttek be. Hogy nem érdemes férfijogi platformot létrehozni, mert a férfiak individualisták, és a széthúzás felemészti az efféle próbálkozásokat. Hogy nem lehet egy folyamatot visszafele csorgatni, hanem át kell esni a társadalomnak egy súlyos válságon, vagy összeomláson, hogy a szükséges társadalomteremtő folyamatok újrakezdődjenek.
Ha te magad egyéni megoldást szeretnél erre a problémára, akkor csak az lehet a helyes válasz, hogy a férfijogi platformot elválasztod az összes többitől, tehát a Férfihang kizárólag férfijogi szervezetként, társadalmi kezdeményezésként működik, és minden mást, ami red pill, PUA, önfejlesztés, MGTOW meg társadalomkritika, azt egy külön platformra kell vinni. Ha lennének hozzá erőforrásaim, én örömmel megcsinálnám, de az a szomorú helyzet, ahogy látom, hogy ahány új tag csatlakozik időről-időre a közösséghez, ugyanannyian hagyják is itt a Férfihangot, mert az emberek többsége nem tud disztingválni, és előbb-utóbb szükségszerűen terítékre kerül az oldalon olyan cikk, vagy téma a kommentek között, ami egyesek önérzetét súlyosan sérti.
A Férfihangot a teljes férfiszféra közös sajtójának szántuk már kezdetek óta és ez biztosan nem fog változni, mindenképpen meg kell férnie egymás mellett mindenféle irányzatnak és témának, a viták elmérgesedését kellene bölcsen megelőzni. Ha belevágunk valamilyen jelentősebb MRA tevékenységbe, az biztosan külön webes platformon fog megjelenni, de természetesen a Férfihangon is megjelenő hírekkel.
“ami egyesek önérzetét súlyosan sérti” – Ez nem safe place…
Meglepően korrekt cikk az Index-től, 2014-ből, a guminős férfiakról, gondolom, ők lennének az omegahímek:
http://www.origo.hu/kultura/20141120-ferfiak-akik-guminovel-elnek.html
Idéznék belőle egy keveset.
Van, amikor tényleg segít a közösség.
“A 2007-es Plasztik szerelem című filmben Ryan Gosling egy szerencsétlen magányos srácot alakít, aki kétségbeesésében egy életnagyságú guminőt rendel az internetről. Biankát mindenhova magával viszi, és úgy viselkedik vele, mintha a barátnője lenne. Azt hiszi, kedvese olyan, mint a többiek. Bár a család pszichológushoz fordul a viselkedése miatt, környezete idővel elfogadja a hóbortját, és ez végül segít neki kimászni a gödörből, és valódi kapcsolatot kialakítani egy valódi lánnyal.”
De szomorúan ez a kivételes esetek egyike. A többség nem ilyen szerencsés.
“A guminővel együtt élő férfiak valószínűleg sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a filmbeli srác, ugyanakkor minden esetben tudatában vannak annak, hogy párjuk nem valódi. Számukra ez nem egy zűrös időszak vagy múló hóbort, hanem az életük: az egyetlen mód arra, hogy elviselhetővé tegyék magányukat, és olyan kapcsolatot alakítsanak ki, ami legalább távolról hasonlít egy emberi viszonyra.”
Természetesen félnek a megbélyegzéstől, amit meg is kapnak a társadalomtól (elég csak az Index-cikk alatti kommenteket meglesni, ahol “empatikus” hölgyek és “szolidáris” urak biztosítják az ilyenfajta elidegenedés áldozatait megvetésükről). Ezek az omegahímek az interneten kialakítják a maguk zárt közösségét (pl. Dollforum, 40 000 regisztrált taggal), ahol megosszák egymással örömeiket és bánataikat, igazából mindent megbeszélnek egymással. Egy dán fotós, Benita Marcussen azon “kívülállók” közé tartozik, akit befogadott a közösség, beszélgettek vele, és engedték, hogy néhány fényképet készítsen a “párok”-ról – de ehhez fél évig fel kellett járnia a Dollforum-ra. (Pár kép megtalálható a cikkben is, illusztrációképp.)
“Azért tartanak plasztiknőt, hogy legyen valaki, aki várja őket otthon este a munka után, valaki, akinek a szemébe lehet nézni reggel, ébredés után. Valaki, akivel bármikor lehet szexelni.”
Az Abyss Creations a leghíresebb guminő-gyártó cég, amely élethű babákat gyárt nemi szervvel és végbélnyílással, na meg szájjal.
“…egy baba ára 4000 dollárról, vagyis közel egymillió forintról indul, speciális igények esetén ez felmehet akár 40 000 dollárig, vagyis majdnem tízmillió forintig…”
Ami azt jelenti, hogy az igazán élethű babákat a felső-középosztály gyűjti be, a 10 000 és 100 000 Ft közötti vackok, melyek semmilyen szinten sem hasonlítanak az igazi nőkre, megmarad az alsóbb néposztályoknak. (Érdemes felnézni egy-két sex-shop-ra, milyen gagyit lehet kapni félelmetes árakon, persze nem milliókért. A minőség 1 000 000 fölött.) Érdekes, hogy még a guminős MGTOW-ok között is megjelenik az egyre szélesebb társadalmi olló, mely szerint a jobb termékek és szolgáltatások mennek a felső-középosztálynak és a felső tízezernek, a szar pedig marad a proliknak. (lásd egészségügy)
Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek az emberek hiába a felső-középosztály vagy felső tízezer tagjai, hiába rendelkeznek milliók fölött, valahogy mégsem alfahímek, vagyis hiába rendelünk vagyont az omegahímhez, attól még nem lesz alfa. Vagyis reprezentálják azt, hogy a vagyon, mint külsőség, nem tesz alfahímmé, ez szigorúan belső munka eredménye.
Mára annyit “fejlődött” az ipar, hogy már pornósztárokat is legyártanak guminőként. A pénzes vásárló mindenféle apróságot beállíthat “jövendőbeli”-jén, például milyen fazonírozású legyen a fanszőrzete, mekkora legyen a mellmérete. Ezek a babák egyébként kurva igényesen vannak megcsinálva, egy-egy valódi műalkotás.
„Most is emlékszem az első pillanatra, amikor megláttam. Nem hittem el, milyen valóságos, elállt a lélegzetem, és még most is eláll, pedig az elmúlt évben minden egyes reggel mellette ébredtem. Soha nincs rossz kedve, soha nem panaszkodik, soha nem fogyózik, mindig azt viseli, amit én szeretnék, ez benne a legjobb, és soha nem fáj a feje, ezt azért nehéz überelni! Ha szexelni akarsz vele, nagyon valóságos, ha be van dugva és meleg a bőre, akkor annyira sima és puha, hogy nem lehet megmondani a különbséget.” (ric1853)
Nagyon fontos érv a spórolás, a kevés kiadás.
„Az utóbbi egy év nagyon nyugodt volt, rengeteg pénzt spóroltam azzal, hogy nem hajtottam a nőket. Destiny már most visszahozta az árát, minden értelemben, ő életem legjobb befektetése.” (ric1853)
Természetesen maga a guminő nem elég, kell hozzá illúziótabletta. Ilyen értelemben csinálnak a guminőknek személyiséget. Nekünk nem jelent semmit, hogy az egyik kínai gyártmányú guminőnek a Dorian Gray arcképe a kedvenc olvasmánya, de a tulajdonosának igen.
Na de a legfőbb kérdés:
Kik és miért élnek guminőkkel?
“Chris Zachos elvált, nem láthatta a lányait évtizedekig. A fájdalmas válás óta nem tud nőkkel kapcsolatot kialakítani.“
Kihangsúlyozva… a fájdalmas válás óta.
“Ahogy egy bábuval élő brit férfi mondta: „Vannak sokkal rosszabb dolgok, mint egy guminővel élni. Például egyedül, teljes magányban élni.”
Az elidegenedés betetőzéseként a japánok már dolgoznak a szexuális szolgáltatásokat nyújtó robotnőn.
Abnormális? Az. Beteges? Az. Elidegenedés a javából? Az. Menekülés? Az.
De ettől függetlenül lenyomatai a válságnak, ami áthatja a nyugati és nyugatizált társadalmakat (Kínában és Japánban is népszerűek a guminők). A válság áldozatai nem érdemlik meg, hogy beléjük rúgjanak. A segítséget annál inkább – ha kérnek belőle.
Gyerekek, olyan sztorim van, beszartok!!!
Egyik csaj ismerosom meselte, hogy az egyik baratnojenek epp udvarol egy srac. Mivel elegge takarekos nem latszik rajta, viszont mondta a csajnak, hogy azert van mit a tejbe apritani. Meghogy biztos ramosolygott a szerencse, mert pont mielott megismerte a csajt, nyert valami osszeget valami sorsjegyen.
No, ez volt a harmadik randin. Csajszi kijelntette a sracnak, ha nem mutatja meg a kivantot a szamlajarol nem lesz negyedik randi!
Bazzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz!
20 éven felüli a csaj? van még ennél lejjebb gyerekek ?
30+ :D
Ja, nemá’… most tényleg a femifórumos szintet hozzuk?
” – A barátnőm mesélte, hogy a húga randizott egy pasival, aki már az első vacsora előtt arról beszélt neki, hogy csak olyan nővel hajlandó összejönni, aki szereti az análszexet…”
“- Fúj, az összes pasi perverz állat…”
Ennél csak megy már jobban is a dolog, nem?
Figyelj, ezt a csajt szemelyesen ismerem. Sajnos tul kozelrol is. Egy idoben eleg durvan hajtott ram, mert a tokkelutott unokatesom kikotyogta, hogy lakast vettem. Amikor meg megtudta, hogy nem a fovarosban, szo szerint tiz masodpercen belul fakepnel hagyott.
Csezmeg, ez nem feminfos bullshit, hanem a szajbalott rohadt valosag!
Abszolút egyetértek, sőt, szerintem jól is jönne még jópár kézzelfogható tapasztalat azon olvasók részére, akik szeretnének mások valós, megtörtént dolgaiból tanulni, nem feltétlenül a saját kárukon.
Hat, nemtom abbol ki mit tanulhatna, hogy majdnem sikerult osszejonnom par futobolonddal.Max annyiban segithet, hogy az ember tudja, hogy masokkal is megtortent, tuleltek es tovabb leptek.
“annyiban segithet, hogy az ember tudja, hogy masokkal is megtortent, tuleltek es tovabb leptek.”
Pontosan, ez a lényeg. Ha minél többen látják, hogy nincsenek egyedül, akkor kevésbé lesznek frusztráltak és kevésbé fogja érdekelni, hogy a környezetük minek gondolja őket. És azt, hogy így is működik az életük, sőt, ha nem fecsérlik el az erőforrásaikat korán, akkor később kiteljesedhetnek.
Szóval arra biztatlak titeket, hogy minél többen regisztráljatok és osszátok meg a történeteiteket, bátran, ha másért nem, akkor a megkönnyebülés kedvéért.
Nem vonom kétségbe, hogy igaz a történet, nem is azért írtam. De az hogy “vannak nők, akik a pénzre mennek”, ne legyen már ekkora újdonság…
Najo, de ezt az ember latja a TV-ben a szappanoperakban. De amikor 2x fordult elo velem 1,5 ev alatt, na az elegge odabaszott. Reszben ezert vagyok most olyan allapotban h rohadtul nincs kedvem ismerkedni. Es en is ismerek nagyon aranyos es kedves noket, csajokat. Sajnos mindegyik stabil kapcsolatban el, nekem meg nincs kedvem beleronditani. Azert meg nincs kedvem teperni egy noert, csakhogy legyen hova uriteni. Sokkal egyszerubb es koltseghatekonyabb modellek is leteznek.
“De amikor 2x fordult elo velem 1,5 ev alatt, na az elegge odabaszott.”
Elég ritkán történik veled ilyesmi. :D Nekem elég sok ismerősömről derül ki, hogy k*rva, szerető … stb. Meg randin is találkoztam már olyannal, aki csak akkor engedte volna, hogy megdugjam, ha hozzám költözhet. :D De ha olvasnál prosti blogokat, akkor tudnád, hogy tízezer számra vannak itthon 20 év körüli prostik, akiknek se a családjuk, se a barátjuk nem tudja, hogy mivel foglalkoznak, meg, hogy munkanélküliként honnan van a Gucci táska, napszemüveg … stb. A szórakozóhelyeken sem véletlenül adja ki magát az összes csajozógép vállalkozónak meg étteremtulajdonosnak. Erre harapnak.
Hat ez a masik bajom, hogy a ribik mar a bloggekedesre is raultek. Megirja, hogy epp gombas vagy nem, bumm, cimlap. Az ember meg irhat vicceset, erdekeset, le se cseszik.
…
Kihozom, mert fentebb már követhetetlen.
Wastrel…
Igaz, hogy nem csak nőknek szólnak, de többnyire nők vesznek részt önismereti, személyiségfejlesztő tanfolyamokon. Alább megtalálható a forrás.
OSAP 1665 STATISZTIKAI FELÜLET Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal
Én 2015-re válogattam le – a képzésbe beiratkozottak száma és a képzés megnevezése szerint. A listán belül pedig önismereti és személyiségfejlesztő tanfolyamokat kerestem. És ezek még csak azok, amelyek a felnőttképzési törvény hatálya alá tartozó tréningek. A “mezei” tréningeken is magasabb a részt vevő nők aránya – csak ezt nem tudom így alátámasztani.
Tehát a nők fogékonyabbak a pénzlehúzásra. :) Ezt eddig is tudtuk mindannyian, hogy a fogyasztói társadalom legfőbb mozgatórugói a nők. Azt is látom továbbá, hogy a tanfolyamra való járás, neked mint aktív cselekvés jelenik meg, és eszedbe sem jutna megvizsgálni, mi folyik valójában egy ilyen tanfolyamon. Valójában az ilyen kamutanfolyamokra való járás nem aktív önfejlesztési kísérlet a nők részéről, hanem egy szokás felvétele, aminek köszönhetően validációt nyerhetnek. Mert megérdemlik, hogy elherdáljanak egy valag pénzt érzelmi stimulusra. Mintha minden nap nőnap lenne :) További észrevételeimet meg épp az előbb fogalmaztam meg egy fenti hozzászólásomban.
.
Na, a Nőkovács meg a Surrendered Wife oldalak valóban hasznos irodalmak, utóbbit a Red Pill is ajánlja a javulni szándékozó nőknek. :) Az a baj csak ezekkel az oldalakkal, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezeket látogatják annyian, mint mondjuk egy Return of Kings-et (30.000 körüli egyedi látogató/nap), másrészt a Nőkovács blogon látható, hogy meglehetősen elfogytak a frissítések, és formai hiányosságai is vannak a posztoknak meg az oldal designjának úgy általában. Ami ugyan a cikkek eszmei értékéből nem von le, viszont sokan hátat fordítanak egy weboldalnak, hiába a kiváló tartalom, ha a posztok nincsenek megfelelő formába öltve. Ezért vannak pl. a Reddit Red Pill posztjainak is rendkívül szigorú formai követelményei.
Szerintem ne vedd a személyed meg úgy általában a női nem elleni támadásnak azt a néha elég radikális szócsatát, ami itt az oldalon lezajlik. Arról van szó, hogy én magam általában ismerkedési témákban fejtem ki elég élesen a véleményemet, mert ezzel a témával kapcsolatban rendelkezem gigantikus mennyiségű tapasztalattal, ezzel ellenben házas még nem voltam, és ezért a házasok életébe nem is szólok bele, nagyon örülök a boldogságuknak. Viszont én a saját észrevételeimet meg tapasztalataimat nem gyűjthetem össze a házas emberek életéből kiindulva, amikor randipiacról beszélek, mert a házas emberek szerencsés esetben nincsenek jelen a randipiacon, ők egy más életstílust követnek. Ezért nem győzöm hangsúlyozni, ha nem párkapcsolatokról van szó, hanem általanos társadalmi tényezőkről, vagy a nemek egymás közötti viszonyáról, akkor abból mindig ki kell vonni azokat a csoportokat, akiket nem érint az adott téma. Az már sajnos nem az én saram, hogy manapság a randipiacon ragadt emberek száma magasabb, mint a házasságban vagy hosszútávú kapcsolatban élőké, vagy hogy egyesek a figyelmeztetésem ellenére magukra vesznek olyan állításokat, amelyek rájuk nem vonatkoznak.
Azt is látnod kell, hogy itt a Férfihangon még generációs ellentétek is szerepet játszanak az értetlenségben, tehát hgyi sem azért bassza fel az agyamat néhanapján, mert mihelyt leírok egy véleményt, ő azonnal megfogalmazza ennek a véleménynek az elmismásolását, hanem mert nem képes elvonatkoztatni a saját maga generációjától, és nem képes felfogni azt, hogy ami azért az ő generációjának úgy-ahogy megadatott (a korai ismerkedés/párosodás/egzisztenciateremtés lehetősége), az az Y generációnál, de kiváltképp a Z generációnál már teljesen eltűnt. Nincs már ilyen, hogy lehetőséged legyen fiatalkorodban egy kis önbizalomboostra azzal, hogy legalább a párkeresés súlyos terhét (hacsak ideiglenesen is, hiszen már a Ratkó-generációnál is népszerűvé vált utóbb a válás) levedd a válladról, és nekiállj helyette a ténylegesen produktív dolgokkal foglalkozni. És ez a mai fiatal férfi tragédiája, hogy egyszerűen evolúciósan nincs meg bennünk az önálló produktivítás szokása, kell a nő, aki inspirál, és a minimális érzelmi támogatást megadja, különben a mai férfiből csak a szülei pincéjében videójátékozó biorobot marad, és magától nem fog változni soha. Már ahhoz is hihetetlen egopusztítás kell, hogy felismerjük, ha esetleg zsákutcába került az életünk. És ami a felismerés után kezdődik, azok a roppant súlyos és radikális dolgok, és ezt nem képes a jelenlévő nők nagy részének gyomra bevenni (amikor életbelép a harag fázisa a felismerés útjára lépett férfi számára).
Személy szerint nagyon kedvellek téged, és a hozzászólásaid hangvételéből is átjön, hogy valóban kellemes személyiséged lehet élőben is, de az egyedülálló férfiak többsége nem indulhat ki abból az állításból, hogy “persze vannak nagyon kedves, szeretni és támogatni képes nők is”, mert a normális nők közös jellemzője, hogy nagyon korán elkelnek, és házasságban, vagy legalábbis hosszútávú kapcsolatban élnek. Magyarul a normális nők nincsenek jelen a randipiacon, tehát az átlag férfi számára elérhetetlenek. Ez a megállapítás is nagy felhördüléseket szokott kelteni itt az oldalon, amikor arról értekezünk, hogy nincsenek már normális nők, de ha igyekeznétek kontextusba helyezni ezeket a megállapításotokat, akár a saját gondolataitokat, akkor érthetnétek a valódi jelentésüket: “nincsenek már olyan nők a hozzám illő korosztályban, akik kellemes személyiséggel, egészséges pszichével rendelkeznének ÉS egyúttal egyedülállóak is volnának, tehát elérhetőek számomra”. Találkozhatunk egyébként olyan egyedülálló nőkkel is szép számban, akikre Alter Ego hívta fel a figyelmet nemrég, akik kiaknázzák a férfiakéhoz képest alacsony libidójukat, és nem hajlandóak a legkisebb kompromisszumot sem megkötni, szinglik maradnak, finnyásan és ridegen válogatnak a húspiacon, de nem lehet rájuk számítani párkapcsolati alapanyagként. Az ilyen nők is jelentősen rontják az esélyeinket a randipiacon.
Lehetne azt mondani, hogy a férfiak életképtelensége okozza ezt a problémát, hogy nem tudjuk kontroll alatt tartani a nőket, de mindez meg pont azért nem igaz, amit már nem egyszer megfogalmaztam cikkben is: libidójának tetején, amikor a férfi leginkább igényelné a rendszeres szexet és súlyosan frusztrált lesz, ha nem kapja meg, a legtöbb férfi egész egyszerűen még nincs kész. Mert férfivé érni kell, és ehhez az éréshez roppant nagy stimulusok szükségesek, akár súlyos megaláztatások szintjén, de az tuti, hogy a férfinak el kell jutnia odáig, hogy maximálisan ura az érzéseinek (nem lehet hisztis, meg passzív/agresszív), maximálisan ura a testének (nem lesz belőle pörköltszaftos trikóban feszítő, valóságshow-bámuló droid a későbbiekben sem), és maximálisan ura a pénzügyeinek (kora huszonévesen még nem követelhetünk meg egzisztenciát, de tanuljon értelmes szakmát, meg amire elkölti a pénzét, akkor is, ha az a pénz a szüleié, az hasznos dolgokba fektetődjön). Minden egyéb esetben ki van téve a válási erőszaknak, meg a női természet legrosszabb oldala megismerésének.
És ezzel önmagában nincs is baj, a baj ezeknek a megállapításoknak a démonizálásával kezdődik, meg amikor a feministák hatályon kívül helyezik a biológiát, és utopikus vízióikban egy mérhetetlenül férfiellenes világ képe rajzolódik ki. Azt is értenünk kell továbbá, hogy a feminizmus önmagában nem egy jogi eszközökön keresztül üzemelő társadalommérnökségi eszme, hanem egy, a modernitásban szinte elkerülhetetlen életstílus, magyarán azok is ki vannak téve a feminizmus rombolásának – nők és férfiak egyaránt -, akiket egyébként nem is érdekel a feminizmus, vagy akár tagadnák a feminizmus tanainak érvényét. Ez a legundorítóbb tulajdonsága a feminizmusnak, hogy nem lehet csak úgy kilépni belőle. És ezt a feministák is tudják, ezért tud fennmaradni a 3. hullámú feminizmus annak ellenére, hogy jogi értelemben érvényét vesztette, mert már az emberek személyiségének részét képezik a feminizmus kártékony eszméi. A fiatal kislányok erre a rombolásra érzékenyek a legjobban, és a feministáknak eszük ágában sincs ezt megkérdőjelezni, a feministáknak az a jó, ha minél több lelkisérült, érzelmi bűnözők által manipulált és ürítőtégelynek használt nő születik, mert ezekre az eseményekre lehet csak igazán gyűlöletet építeni, meg ezeknek az egyedi eseteknek a tömkelegéből nőelnyomás meg nőkihasználás mantrát kovácsolni.
Hogy hozzászólásodra is érdemben reagáljak: szerintem a férfinek nem pusztán tiszteletre van szüksége, hanem szeretetre is ugyanúgy, és a nő is igényli a tiszteletet. Itt is talán inkább az arányok különbözőségéről beszélhetünk csak, nem arról, hogy az egyiknek csak tisztelet kell, a másiknak csak szeretet. Annak külön örülök, hogy szerinted is jobban ki vannak téve a nők a manipulációs törekvéseknek, ugyanis ugyanerre a megállapításomra pár héttel ezelőtt elég finnyás reakciókat kaptam. Amikor azt mondtam, hogy a fiatal nő igazából már kész van, nincs rajta fejlesztenivaló, viszont megkapja a média meg a feminizmus agymosását, és ennek köszönhetően, ha érzelmi bűnözők karmai közé kerülnek, menthetetlenül egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerülnek az évek során mind testileg, mind mentálisan.
Szerk.: Ezt a linket még itt hagyom, így zajlik le egy teljesen egészséges, nagyon szép, fiatal elegáns lány korrupciója:
https://heartiste.wordpress.com/2016/02/02/the-corruption-of-the-american-woman/
Hatalmas respect Wastrel! Minden szavad aranyat ér!
.
https://www.reddit.com/r/RedPillWomen/
http://judgybitch.com
http://marriedmansexlife.com/2012/08/what-exactly-is-a-red-pill-woman/
http://www.fstdt.com/QuoteComment.aspx?QID=96535
http://www.thinkinghousewife.com
http://notesfromaredpillgirl.com
http://www.womenoffaith.com
http://ninaroesner.com
Ez speciel ostobaság. A férfi egyik jellegzetessége pont az, hogy a nővel ellentétben rendelkezik az önálló produktivitás szokásával. Nem ehhez kell nő neki. Hanem ahhoz, hogy annyi többletet termeljen a gazdasági rendszer fogaskerekeként, ami egy nő, plusz X db gyerek eltartásához szükséges. És voltaképpen ehhez sem nő kell neki, hanem egy olyan komplett társadalmi környezet, ahol nőket és férfiakat egyaránt jól definiált társadalmi szerepekre indoktrinálják gyerekkoruktól fogva.
Ez az ostobaság, mert ha nincs kiért, meg nincs miért, akkor minek tenné? És mondjuk házra sem akar gyűjteni, mert megfelel neki a nagyiék pincéje.
Nincs kiért? És saját magáért, a közösségéért? Számtalan példa van olyan férfiakra, akik alkotó munkát, hasznos tevékenységet folytattak nőtlenül, esetleg cölibátusban, vagy a házasság esélye nélkül. Ott voltak a szerzetesrendek stb. Ha pedig nincs természeténél fogva magas ambíciója, akkor is végez rendszerint annyi termelőmunkát, hogy önmagát eltartsa.
Ezt hasonlítsd össze a nőkkel, akikről Camille Paglia megállapította egy híres kijelentésében, hogy ha rájuk bíznánk az emberi civilizációt, akkor mindannyian fűkunyhókban élnénk. Ebben speciel nem hiszek, mert sosem láttam még egy fűkunyhót sem, amit nők építettek volna. De pl. olyan nőről sem hallottam, aki legalább egy egyszerűbb kutyaházat összeütött volna a kiskutyájának, pedig tele van a világ kiskutyás meg kismacskás szinglikkel.
“a normális nők nincsenek jelen a randipiacon, tehát az átlag férfi számára elérhetetlenek.” Egyáltalán nem hördülök fel, hanem három év keserves tapasztalatával a hátam mögött mélységesen egyetértek.
“Az összes modern filmbeli karakter és a legtöbb hús-vér nő körülöttünk totál tiszteletlen a férjével / barátjával / bármelyik férfival, és ez a normális, sőt, dicsérendő, mert milyen “erős nő”. Totál agymosásban élünk, mi, gyengébbik nem, még ezerszer nagyobban, mint ti, férfiak, úgyhogy nézzétek el nekünk, hogy nem feltétlen ébredünk fel (elég hamar).”
Ezért a mondataidért, kijár neked is a tisztelet és a hatalmas like. Sajnos a feministák a tiszteld a férfit alatt is a hódolj be a férfinak értik és innentől kezdve megszűnik a férfi-női kapcsolat egyensúlyi állapota.
Kedves tőled, köszönöm! :-) Egyetértek veled, egy nagyon szép egyensúlytól fosztanak meg minket a feministák (ha tudnak), mert azt mondják nekünk, attól érezzük jól magunkat, ha lenyomjuk a férfit, aki mellettünk van, pedig pont hogy az tesz minket boldoggá, ha fel tudunk rá nézni. Olyan szomorú, hogy mennyi nő (és persze általuk mennyi férfi is) boldogtalan és frusztrált emiatt az ordító hazugság miatt.
Engem nem fog meg a téma, szóval csak az URL-eket olvastam el. Ezek alapján azt mondanám, hogy ezek nem női önfejlesztő oldalak, hanem feleség-önfejlesztő keresztény/kereszténykedő oldalak, azaz eleve a nők elhanyagolhatóan kis részét célozzák meg. Olyan nőket, akik már házasságban élnek, révbe értek, azaz le is tudták fáradozásaik nagy részét az életben. Lényegében tehát nem is önfejlesztésre van szükségük a szónak abban az értelmében, ahogy a férfiak használják azt, hanem csak néhány tippre ahhoz, hogy a házasságuk számukra optimális maradjon.
(Amikor még működött a Spearhead nevű oldal, ott fejtette ki egyszer az oldalgazda a pofonegyszerű igazságot: az esküvő a férfi számára valaminek a kezdete az életben, míg a nő számára valaminek a vége.)
Ez nem mindegyik oldalra igaz. :-) Pl. Peaceful SINGLE Girl… Vagy a Nőkolvács. A Surrendered Wife-os Laura Doyle-nak van egy könyve, amit magyarra is lefordítottak, ez a címe: Az igazi szingli. Itt olvashatsz róla: http://moly.hu/konyvek/laura-doyle-az-igazi-szingli Vagy ott vannak Suum linkjei.
Kívülről egy csuklómozdulattal leírtad mindezt, mert nők csinálják, tehát nem lehet se komoly, se fontos, se jó. Nem én vagyok a hivatott arra, hogy ebből a véleményedből kimozdítsalak, nem venném fel a kesztyűt, ha nem bánod. :-) Ezt a másik hsz-edre is értem. Nem a jó nőt találtad meg ezzel. :-)
Tudom, hogy te antifeministának vallod magad, ebből nem származik félreértés. Azt továbbra is fenntartom, hogy “női önfejlesztésről” beszélni némileg nagyvonalú akkor, amikor ezek az oldalak alapvetően eleve a női lakosság töredékéhez szólnak.
Ezt úgy írod, mintha a Férfihangot minden magyar férfi ismerné, és napi 24 órát önfejlesztene minden férfi :-).
Reina megmutatta, hogy ha egy nő eljut odáig, hogy változnia kell, akkor talál hozzá használható segítséget.
Akkor még egyszer: ezek az oldalak alapvetően eleve a női lakosság töredékéhez szólnak (szólítják meg). Ezzel ellentétben a férfi önfejlesztésről szóló oldalak jellegzetessége, hogy mindenféle férfihez szólnak, keresztény vagy nem keresztény, házas vagy egyedülálló, MGTOW vagy sem, PUA vagy sem stb. Ez nyilván nem jelenti az, hogy el is jutnak a célközönség minden tagjához.
.
ROFL. “Ezerszer” :). Persze. Valahogy sejtettem, hogy egyszer majd nők előállnak azzal az érvvel, hogy tulajdonképpen ők a feminizmus igazi áldozatai.
Kedves Reina, értem én teljesen, milyen indíttatásból írsz le ilyen szamárságokat, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, de azért lássunk már tisztán. Senki nem mossa az agyatokat. A feministák főleg azzal szereztek befolyást, hogy azt mondták nektek, amit mindig is hallani akartatok, és olyasmire bátorítanak titeket, amit egyébként is meg akartok tenni, mert mindig is vágytatok rá. Hogy állandóan teszteljétek, fúrjátok, idegeljétek a férfit, hogy kiderüljön, nem elég erős-e ellenállni, és lenézni, leköpni, kinevetni, ha végül nem áll ellen. Hinni akartok abban, hogy lehetséges és kívánatos anyagi függetlenségben élni, például azért is, mert ezt az orra alá dörgölhetitek minden férfinak, aki bármilyen módon elutasított titeket. Abban is, hogy biológiai óra nem létezik, lehet ülni a brokikörhintán 30+ vagy akár 40+ éves korig, aztán az utolsó pillanatban kedvező döntéssel leszállni róla.
Na, azért hagy “védjem” már meg, ezt a kijelentését. Teljesen igazat szólt azzal, hogy még a csapból is az erős-harcos nő személyisége folyik, és sajnos ez még arra is hatással van, aki egyébként nem akarna ilyen lenni. De ahogy a reklámok is rengeteg embert befolyásolnak, ugyanúgy ez is begyűrűzik a tudatalattiba.
És nem lebaszni kell azt, aki hajlandó is ezt beismerni, hanem támogatni, mert kevesen vannak. Ez a kijelentése Reina Nicolasa-nak nem mentegetőzés, hanem egy tény megállapítás volt, ha nem vetted volna észre.
Azt joggal lehet agymosásnak nevezni, aminek pl. a nyugati országokban a fiúk ki vannak téve, szinte már az óvodától kezdve, kiegészítve a megtorlás, a megfélemlítés különböző formáival (kirúgás, felfüggesztés stb.). Sőt, a kényszerű gyógyszerszedés gyakorlata (Ritalin, antidepresszánsok stb.) azt jelenti, hogy szó szerint egyfajta agymosás folyik. De ezt ne hasonlítsuk már ahhoz, hogy a női előítéletekre és ösztönös késztetésekre apellálva akarnak a női vásárlókra rátukmálni mindenféle terméket, illetve megnézetni velük a legújabb hulladék TV-sorozatot.
Lehetséges, hogy rosszul fogalmaztam, és örülök, hogy felhívtad rá a figyelmemet, köszönöm! :-) Egyáltalán nem akartam tagadni a férfiak elleni agymosás-hadjáratot, főleg azt, ami a nyugati és skandináv országokban megy. Talán túloztam az ezerszeres mértékkel! Az a baj, hogy én elsősorban a saját környezetemre gondoltam. Nekem az a tapasztalatom, hogy sokkal több a férfias férfi, mint a nőies nő. Vagy legalábbis az a férfi, aki férfias akar lenni, sokkal több van, mint ahány nő nőies akarna lenni! Nézd csak meg, az normális, ha egy nő férfinak öltözik, de egy szoknyás fickó még mindig ciki lenne. Szerintem sokkal több a nemi szerepek terén normálisan gondolkodó férfi, mint nő, legalábbis Magyarországon! Nőként pedig elsősorban a női agymosást érzem. Mert ez agymosás, hidd el! Nekünk nem jó, amit a feministák kínálnak nekünk, tényleg. A feminizmus a nőknek is rossz. Elmondom, miért gondolom ezt. Az a baj többek közt a feminizmussal, hogy azt mondja, férfi mércével kell mérni a nőket is. Tehát ha egy férfi arra vágyik, hogy miniszterelnök vagy vezérigazgató, esetleg híres tudós legyen, és ő ezzel csúcs férfinek számít, akkor nyilván a nőket is ez tenné boldoggá, mert a férfi és a nő a gender elmélet szerint leginkább csak testben különbözik. Toljuk be a nőket vezető pozíciókba, és akkor ők is csúcs nők lesznek, mint ahogy egy vezető férfi csúcs férfi, és boldogok lesznek. Pedig ez nincs így. Egy nő nem vágyik arra, hogy vezető legyen, max. arra, hogy egy vezető felesége! Szóval a feministák boldogtalanná tesznek titeket azzal, hogy le akarnak nyomni, de boldogtalanná teszik a nőket is azzal, hogy arra uszítanak minket, hogy nyomjunk le titeket. Mert minket valójában nem az tesz boldoggá, bármit is mondjanak a feministák, ha lenyomjuk a férfit, hanem ha ő maga mellé emel minket. Mint írtam: nem vezetők akarunk lenni, hanem a vezetők kedvesei. Nem férfiasak akarunk lenni, hanem a férfias férfiak nőies feleségei. Pont az mutatja a nőket érő nagy dózisú agymosást, hogy már annyira átalakítottak minket aszerint, hogy férfisikerekre és férfiszerepekre vágyjunk és azt higgyük, ezek tesznek boldoggá, hogy már ti is azt hiszitek, hogy tényleg az tesz minket boldoggá, ha mi lehetünk az első miniszterelnöknő és a férjünk egy nyáladzó pincsikutya.
Az egyik alapvető különbség férfiak és nők között, hogy egy férfi szinte sosem irigyli a nőket, a nők között viszont sokan vannak, akik irigylik azt az intézményesített hatalmat, amivel a társadalmi hierarchia csúcsán álló férfiak rendelkeznek, illetve amivel a családapák rendelkeztek a letűnt korokban. Ők azok, akik vagy sosem akartak vezetők feleségei lenni, mert egyszerűen nem elég nekik az a “puha” (áttételes, nem intézményesített) hatalom és társadalmi befolyás, ami hagyományosan kijárt a hierarchia csúcsán lévő férfiak feleségeinek, vagy pedig esélyük sem volt soha arra, hogy vezetők feleségei legyenek, mert hiányoznak ehhez az adottságaik. A nőkben általában ösztönös késztetés van, hogy bosszút álljanak a férfin, aki visszautasította őket. A visszautasítás lehetett az, hogy a férfi lefeküdt vele, aztán dobta, vagy le sem akart feküdni vele (ez utóbbi a fájdalmasabb), vagy egyszerűen visszautasította azt, hogy talpnyaló, bólogató beta orbiter legyen. Az intézményesített hatalom megszerzése ennek a bosszúnak egy szimbolikus formája, mert lehetőséget ad a nőnek, hogy egyre több férfi fölé kerüljön a hierarchiában.
A feministák ezeket a nőket szólítják meg, amikor arról beszélnek, hogy több női vezetőre van szükség. Nem pedig téged, meg általában azokat a nőket, akik egy szerencsés házassággal ki tudták elégíteni a hipergámiájukat. És ti a kisebbség vagytok. Mellesleg úgy látom, hogy más az indoklás. Igen, a feministák női kvótát meg efféléket akarnak, de nem arra hivatkoznak, hogy ez a női boldogság és kiteljesedés útja, hanem arra, hogy a nőkből jobb politikus meg cégvezető lesz, mert ha majd ők uralják a világot, nem lesz többé háború meg gazdasági válság. Ez persze a nők fülének általában véve nagyon vonzó üzenet, mivel a nőknek általában véve megggyőződése, hogy erkölcsileg felsőbbrendűek, meg hogy mindenhez jobban értenek, mint a hülye férfiak.
Na végre, egy vélemény tőled, amivel egyetértek.
“A nőkben általában ösztönös késztetés van, hogy bosszút álljanak a férfin, aki visszautasította őket.”
Ez nem is olyan régi tapasztalatom.
Sőt tudom még űberelni is: egy két gyerekét egyedül nevelő anya, aki egy cégnél hatalmas befolyással bír, bár nincs vezető beosztásban, egyszerű alkalmazott, de mivel 20 éve a cégnél van, ezért mindenkit ismer aki számít. Nos jött egy új férfi kolléga, aki épp válófélben volt, mivel a felesége elhagyta egy másik férfiért. Az apánál vannak a gyerekek, de a nő magának követeli őket. Nos, az apának, jól jött volna ez a munka, hogy megtarthassa a gyerekeket, de állandóan a feleségéről és a válásról beszélt-panaszkodott. És mivel a befolyással bíró nő is elvált a férjétől, bár nem egy másik férfi miatt -bár ki tudja -, de most nincs senkije és neki is van két csemetéje, ezért berágott a válófélben lévő férfira és egyszerűen kirúgatta azzal az indokkal, hogy zaklatott egy kolléganőt. Nem őt személyesen, hanem valaki mást, akit ismert ez az apa és talán beszólt ennek az ismerős nőnek valamit, de 100%, hogy ő volt a kirúgás hátterében a befolyása miatt.
Szóval a nőknek ma már minden téren sokkal nagyobb hatalmuk van, mint azt még mindig hisszük és kommunikálják, és ezért vallok én is “szélsőségesnek” tűnő nézeteket velük kapcsolatban. Láthatjuk a nők kegyetlenkedés terén, a férfiakat jóval felülmúlják, ha személyes sértés éri őket, vagy annak gondolják. Míg a férfiak egymást legfeljebb agyonverik, ha problémájuk van egymással, addig a nők sokkal alattomosabban oldják meg a problémáikat, adódóan abból, hogy ők fizikailag jóval gyengébbek.
És egyszerűen nem tudom felfogni, mit nem értenek itt egyes férfi társaim, azon, hogy mi vagyunk a hímek, nekünk kell valahogy megzabolázni a nőket, és nem egyenlőségben gondolkodni, ilyen nem létezik, mert az a mi férfi voltunkat tiporja sárba, arról nem is beszélve, hogy az egyensúly, már átbillent a nők javára férfiasság terén is.
Nem minden nőre igaz ez, hanem csak a férfias, magas tesztoszteron szinttel rendelkező nőkre, akik bizonyos értelemben félresikerült példányok, mint az ötlábú ló, vagy a kétfejű disznó. Egy komment Shenpen-től, a blog.hu-ról:
“Végeztek egy kísérletet, amelyben egy matematikai szintfelmérő előtt azt mondták a lányoknak, hogy a lányok rosszabbak a matekban, mint a fiúk. És ez átlagosan kimutathatóan gátlóan hatott a lányok teljesítményére, elment az önbizalmuk tőle – ezt nevezik stereotype threat-nek. Ugyanakkor a részletes elemzés során kiderült, hogy ez csak azoknak a lányoknak ártott, akinek magas a tesztoszteronszintjük. Akinek alacsony, tehát nem versengő alkat, azt abszolút nem zavarta, mert nem úgy élte meg a tesztet, hogy versenyez a fiúkkal, hanem csak egyszerűen jól akart teljesíteni és nem feltétlenül jobban, mint mások. Viszont a magas tesztoszteronszintű, azaz versengő, kihívó, dominancia-orientált lányoknál, akiknél – a fiúkhoz hasonlóan – a másik legyőzése fontosabb, mint az önmagához képest mért jó teljesítmény, nagyon visszafogóan hatott.
Mi következik ebből? Ha feltételezzük, hogy inkább a versengő, domináns, gyakran magukat is “nagypofájúnak” nevező, magasabb tesztoszteronszintű lányokból lesz feminista, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy ami ellen a feministák panaszkodnak, az nekik, feministáknak tényleg árt és gátlóan hat, ugyanakkor a legtöbb, alacsonyabb tesztoszteronszintű (kedves, simulékony, nem versengő, kompromisszumkész) nőnek viszont nem árt és nem gátló, és jó eséllyel ők nem is értik, hogy a feministáknak mi is a bajuk a világgal?
Ez szerintem egy nagyon fontos kísérlet volt, megmagyaráz egy-két dolgot. Szerintem – férfiként mondva – a mai világ nem feltétlenül rossz hely a legtöbb nőnek, de könnyen el lehet képzelni, hogy a versengőbb, markánsabb, jó vagy nem annyira jó értelemben vett aggresszívabb nőknek rossz lehet. De mit lehet ezzel kezdeni? Nem tudom megmondani, de azt tudom, hogy gyerekkorunkban ezt megoldottuk ösztönből: nem mondtunk olyanokat, hogy fiúk és lányok között nincs különbség – ugyanakkor a fiúsabb lányokat simán befogadtuk kvázi tiszteletbeli fiúnak. Nem mindig ment könnyen, de ment (általában, amikor elvert egy-két fiút, utána könnyebben ment, és ez ment a hatvanas években is: édesanyám kislányként a nehéz, hálós krumplisszatyorral verte el a pofátlanabb fiúkat, kb. csaj-nuncsakúnak számított az eszköz). Így aztán a többi, nem fiúsított lányra meg nagyjából igazak maradtak a lány-sztereotípiák és így ez a felállás végül is működött.”
Valóban érdekes kísérlet, teljesen logikusnak tűnő végeredménnyel.
Jómagam elég sokat olvasom a tragikus triász (csao- gumi- nőkert) cikkeit is, és nekem is ez jött le az egészből. Hogy a nőiségükkel ki nem békült, a gyereküket elsősorban nyűgnek tartó karrierista ‘majdénmegmutatom’ feminista nők, akik nem okosak, hanem okosabbak akarnak lenni a férfiaknál, meg igazából mindenkinél, beleesnek abba a hibába, hogy amikor általában nőkről írnak, akkor úgy gondolják, hogy minden nő olyan, mint ők… Noha ezt már Fülig Jimmy is megmondta: “Nem jó pedig annak, ki mindig magából indula.” Ők pedig az írásaik alapján sokszor inkább tűnnek nőtestbe zárt férfiaknak, mint nőknek, főleg a gumis banda. Persze itt máris elnyomó meg hívsoviniszta voltam, hiszen egy nő is lehet versengő meg törekvő meg jobb meg minden… sőt, az igazi nő ilyen…
.
Koriander itt válaszolok erre: “alig találtammeg. igen, vedd annak, ebben a játszmában csak sakk matt lenne, én viszont nyerni szeretek.”
Márpedig nyernél (bármit is értesz ez alatt) egy jó külsejű és belsőjű, nálad fiatalabb bikát , aki aztán … nem erre vágytok mindannyian? :-D :-D (dehogynem, valahol mélyen szunnyadva)
Ezért ne kéresd magad, vágjunk bele …
Koriander: most őszinte leszek veled.
Azért “szálltam” így rád, mert olyan kis titokzatos vagy, és engem nagyon felcsigáz ez a fajta különcséged, mint a legutóbbi válaszod is. Ez pedig még jobban kihozza belőlem a vadász ösztönt, ezért kérlek nézd el ha túlságosan tolakodó lennék, nem állt szándékomban.
De ez a beismerés nem érvényteleníti az előzőt. :-D
…
https://www.youtube.com/watch?v=oE9lkpmG97c
ÓÓÓ ezzel a videóval, értelmezésem szerint, most arra utaltál, hogy hasonlóan “nyomom”, mint a srác, megtisztelsz, de mi is lett a vége, most elmentek együtt? Azt hiszem láttam ezt a filmet, de úgy látszik nem hagyott mély nyomokat bennem, de ha jól emlékszem megkapta a nőt, meg egyébként is, te szerintem a fekete csaj vagy tuti, aki nekem jobban tetszik :-D
“kifejezetten jót tesz a midlájfkrízisemnek :)”
Hátha már ezzel jót teszek, képzelheted mennyire jót tennék, ha sikerülne összehozni “valamit” :-D
ne csöpögj. ezzel a videóval szimplán csak arra utaltam, hogy mennyire izé ez az úgyis elhervadsz hadd dugjalak meg merő emberbaráti szeretetből szöveg, akkoris ha fasz a la Ryan Gosling a választható menü. fogalmam sincs, hogy ki vagy, de keresem a kandi kamerát.
Na jó, hagyjuk is, most ment el a kedvem tőled, bár én sem ismerlek és nem tudom hogy nézel ki (lehet jobb is), de ezt így felfogni, hogy kegyelemből baszni, hát azért ez már nekem is sok. Kicsit van egy olyan érzésem, hogy mellélőttem én azzal a kormeghatározással és 40 helyett (amit saccoltam), kb. 60 körül lehetsz, ami, már tényleg felettébb kínos lenne nekem is. Igazad van a hervadással kapcsolatban, 40 felett már jelentősen hanyatlik a nők szépség faktora, éppen ezért kéne kihasználniuk a kínálkozó alkalmat, azért szerencsére vannak még akik élnek a lehetőséggel. Egyébként meg csak az hervad el, aki pont így fogja fel, aki meg ellenkezőleg az pedig … :-D (sajnos mindent túl komplikáltok)
Nincsen kamera, csak kíváncsi voltam a “tűrőképességedre”, szóval innentől kezdve, már legfeljebb csak az oldal témáival való “vitáink” lesznek, remélem megfelel?
igen ez így jó lesz :)
tényleg azt hittem, hogy a férjem szórakozik velem (nemrég regeltél és ez tett gyanússá, meg a revolver) tudom perverz, de mindenkinek megvannak a maga kis játékai és egyszer beszéltünk vele ilyesmiről, hogy vajon felismerem. remélem nincs harag. tényleg ezer bocsi, de még így mérgesen is nagyon cuki vagy.
itt van egyébként a bemutatkozásom:
http://www.ferfihang.hu/2015/07/03/palotaforradalom-torolve/#comment-50565
Hogy én milyen jó képeket szúrtam be oda… magam is elcsodálkozom.
Hamá’ nem privátba csináltátok, hadd kérdezzek bele:
Koriander, te miért kész bocsánatot? Eccerűen nem jövök rá…
mert nem volt egyértelmű, hogy erre igazából esély nincs és egyszerűen sajnálom, hogy egy privát játék miatt kényelmetlen helyzetbe kerûlt, ezért kértem elnézést.
fiatal és mohó, de mégis egy teljesen udvarias formában, szóval nem kell magát szarul éreznie, hogy belecsöppent valamibe, ami egy haladó szintet igényel.
@Koriander:
“…most ment el a kedvem tőled, bár én sem ismerlek és nem tudom hogy nézel ki (lehet jobb is), de ezt így felfogni, hogy kegyelemből baszni, hát azért ez már nekem is sok. Kicsit van egy olyan érzésem, hogy mellélőttem én azzal a kormeghatározással és 40 helyett (amit saccoltam), kb. 60 körül lehetsz, ami, már tényleg felettébb kínos lenne nekem is.”
Ez lenne a “teljesen udvarias formában” mondenki előtt előadott udvarlás vagy mi?