Toplak Zoltán

Beszélgetés az Ökumenikus Segélyszervezet „Vedd észre” kampánya kapcsán

Az elmúlt év novemberében egy petícióval fordultunk az Ökumenikus Segélyszervezethez, az Emberi Erőforrások Minisztériumához és a Magyar Televízióhoz, amelyben a “Vedd észre” televíziós kampányt kritizáltuk egyoldalúsága miatt. Lásd ezen a helyen.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet egyaránt érdemben reagált megkeresésünkre. A segélyszervezet párbeszédkészségét jelzi, hogy a levelezésen túl személyes beszélgetésre is invitálták a petíciót megfogalmazó férfijogi aktivistákat. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Budapesti Központjában beszélgettünk Rácsok Balázzsal, a szervezet szociális és fejlesztési igazgatójával.

A segélyszervezet tevékenységének társadalmi- és médiavisszhangjával és általában a média társadalmi szerepével kapcsolatban így fogalmazott:

Jó lenne, ha a sajtó a pozitív híreket is bemutatná, ha nem csak a véres tragédiák képeit közvetítené. Biztos, hogy az emberek vevők lennének a jó hírekre is. A szélsőséges, provokatív szóhasználat helyett előnyösebb lenne a valamivel diplomatikusabb megfogalmazás. Például az önök észrevétele kampányunkat „démonizálónak” nevezte. És ez nem egyedi eset. Néhány pozitív példa ellenére általában ilyen a média. Nem is bíztam benne, hogy lesz érdemi párbeszéd közöttünk. Sokadik jelzés volt felénk az önöké, én mindenkinek megírtam, hogy beszéljünk, találkozzunk. Ez a találkozó jött eddig létre. Azt látom, hogy az  „anyázás” sokszor fontosabb mint a párbeszéd. Ezt egy-két  női érdekvédő szervezetnél is tapasztaltam.

A beszélgetés során szükségszerűen szó esett a sajtó és a közvélemény figyelmének nemi alapú szelektivitásáról és ennek kapcsán a férfiak érdekvédelmének szerepéről is:

Nem vagyunk érdekvédők. Mi segítő, ellátó szervezet vagyunk. Ezért másképp lépünk a nyilvánosság elé. Természetesen azt is észrevesszük, hogy a média miképpen reagál például egy kampány üzenetére. Ami egy nővel történik, az sokkal jobban érdekli őket, mint ami egy férfival. Szelektál a média, egy beszélgetésben elhangzik, hogy a bántalmazottak lehetnek férfiak, nők, gyerekek, beszélünk tíz percet, ebből leadnak két és fél percet, és megjelenik a leadott anyagban a média által közvetíteni akart tartalom. Esetleg a férfiáldozatokról szó sem esik. Ugyanakkor az is fontos,hogy a Segélyszervezet nagy részben a fizikai bántalmazás miatt elmenekült nőket, gyerekeket fogadja és itt azért jóval több a férfi elkövető. 

A probléma okaival és a változtatás lehetőségeivel összefüggő kérdésekre a következőképp reagált Rácsok Balázs:

öku2

Nekünk is figyelembe kellett venni például a „Vedd Észre” kampánynál, hogy a reklámfilmet három verzióban leforgatni, az háromszoros költséget jelent. Praktikus okai is voltak, hogy a film csak egyfajta elkövetőt mutatott be. Igazságtalan, de korlátaink, például költségvetési korlátaink is vannak. De a foglalkozásainkon, a plakátjainkon, mindig elmondjuk, feltüntetjük, hogy bárki lehet áldozat.

Ha lesz rá költségkeretünk, igyekezni fogunk az üzeneteinkben az egyensúly megtartására. A foglalkozásainkon például a gyerekek elfogulatlanul elmondják, hogy az édesapát milyen módon bántalmazza az édesanya. Tehát ott látjuk a teljes képet és tudunk foglalkozni vele. A média már nehezebb terep. Függ a pénztől is, hogy minden verzióban le tudunk-e forgatni egy reklámfelvételt. És a változás függ az önök tevékenységétől is: változtassanak a média hozzáállásán, a férfiak kiállásán, érdekvédő tevékenységén.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet tevékenységének részleteit firtató kérdésekre reagálva a következőképpen mutatta be munkájukat a szervezet szociális és fejlesztési igazgatója:

Nos, a kampány csak nagyon kis részét fedi le a szervezetünk munkájának. Az érdemi ellátásban vagyunk érdekeltek. Lakhatás biztosítunk, élelmiszert adunk, szakemberek (jogász, pszichológus, szociális munkás) segítenek a traumák feldolgozásában.  A gyerekekkel kiemelten foglalkozik a Segélyszervezet. Az erőfeszítéseink legjelentősebb része őket célozza. 2013-ban kezdtünk olyan felvilágosító tevékenységbe, melynek célja, hogy megtanulják felismerni és elkerülni azt a lehetőséget, hogy családon belüli erőszak áldozatává váljanak.

Hogyan kerülnek kapcsolatba a fiatalok a programmal?

Középiskolákba megyünk el, felmérjük az érintettséget, tréninget szervezünk a fiatalok számára. Az iskolák ettől a témától sokszor elzárkóznak, mivel ha kiderül, hogy van érintett az iskolában, azt szégyenként éli meg az igazgató. Próbáljuk ezt a viszonyulást átfordítani olyan módon, hogy rámutatunk, hogy mennyire jó egy olyan a hely, ahol fény derülhet az ilyen problémákra is, és a közösség elkezdheti azokat megoldani. A helyzet az, hogy vagy beszélünk róla, vagy nem, de úgy tűnik, mindig nagyjából tíz százalék az érintettség a diákok között.

Igyekszünk lépéseket tenni abba az irányba, hogy ne csak akkor tudjunk foglalkozni a kapcsolati erőszakkal, amikor már valaki kimenekül a családból – ez legtöbbször a nő – hanem még előtte. Egyébként a férfiak rovására elkövetett erőszak is jobban képbe kerülhet ilyen módon. Izoláció, gazdasági függés, zsarolás, érzelmi bántalmazás, stb… – Ezekben már férfiak is érintettek szép számmal. Beszélgethetünk velük, önsegítő csoportokat hozhatunk létre, tehát van terepe a segítségnyújtásnak.

Nagyon fontos az egyén megerősítése, hogy joga van rá, hogy tiszteljék, hogy emberként bánjanak vele, a szükségleteire odafigyeljenek. Hacsak nincs közvetlen életveszély, ezzel már el lehet indulni együtt a teljesebb élet felé. A jogi vonal tisztázása (például a személyes szabadság korlátozásának, a zsarolásnak lehetnek jogi következményei is) nagyon fontos. Ez nagyon nehéz út, de segítünk. Igyekszünk abban a tekintetben is hatást gyakorolni, hogy a rendőrség odafigyeljen arra, hogy a rendszeresen veszekedő pár, ha ezzel már a gyermekükre is kifejezetten káros befolyást gyakorolnak (mondjuk, emiatt már dadog és bevizel a gyerek), akkor ez már gyermekbántalmazásnak tekinthető bűncselekmény, és kötelesek eljárni.

Tapasztalatunk, hogy az érzelmi bántalmazással nagyon nehéz kezdeni valamit. Egyrészt a bizonyíthatósága körülményes, másrészt a hatóságok több okból sem veszik annyira komolyan. Például egyik ok, hogy a gyermekvédelmi rendszer túl van terhelve, és a súlyosabb esetekkel foglalkoznak. Komoly gondok vannak ezen a területen, volt például egy osztály Miskolcon, ahol minden második gyerek jelezte, hogy ő úgy érzi, hogy nem szeretik otthon, sőt iskola után nem is tartózkodik otthon.

A szervezet tevékenységének általános áttekintése után kifejezetten a bántalmazott férfiak problémájára is kitért a beszélgetés:

Én személyesen három bántalmazott férfival találkoztam. Kettőt fizikailag is bántalmaztak. Egyiküket a lakásba is bezárta a párja, az ütlegelésekor pedig soha nem ütött vissza, mert ezt nem tudta felvállalni önmaga előtt. A második egy fiatalember volt, akit a nevelőszülei bántalmaztak, ő végül ki is lépett a családból, egy kollégiumban tudtunk neki lakhatást szerezni. A harmadik a gyerekkel zsarolás tipikus esete: „ha nem teszed, amit mondok, elválok, és viszem a gyerekünket.”

Mit gondol, a látencia nagy vagy a bántalmazás áldozatai között kevés a férfi?

A látencia nagy. Kapcsolati erőszakban általában nagy, de férfiak esetén még inkább igaz ez. Egyszerűen egy férfinak nehéz szembesülnie azzal, hogy őt bántalmazzák. Az átlagférfi szerepelvárásában benne van, hogy „én megoldom”, „túllendülök rajta egyedül”, „kibírom”. Ha kiderül a bántalmazás, az az egyénnek önmagával szemben is kellemetlenebb, de a munkahely, a társadalom elítélő hozzáállása is erősebb, mint egy nőnél. „Papucs vagy, miért nem ütsz oda”, és hasonló minősítések, „tanácsok” hangozhatnak el. Szakemberként is azt látom, ha egy családban baj van, a nők mennek inkább segítséget kérni – például szegénység esetén is. A férfiakban több a tartózkodás és a büszkeség. Belátni a tehetetlenséget nagy érzelmi teher nekik. A férfiak megalázóbbnak tartják már azt is, ha mondjuk kenyeret vagy a gyereknek pelenkát kell kérni, hát még érzelmi bántalmazáshoz segítséget!

Léteznek olyan kezdeményezések, amelyek célul tűzték ki, hogy a férfiakkal szemben megfogalmazott szokásos szerepmodelleket fellazítsák. A cél, hogy ne csak az erős, önálló, büszke, kenyérkereső férfi sztereotípiája határozza meg a férfiakat, hanem nyíltabban megjelenhessen a férfiak viselkedésében és kommunikációjában az is, hogy a férfiaknak is van érzelmi élete, ők is sebezhetőek, gondoskodó hajlamuk mellett szükségleteik is vannak. Mit gondol Ön erről?

Nagyon pozitívnak gondolom ezt a folyamatot. Fontos a helyes önismeret, hogy a férfias és a nőies oldalaimat is ismerjem meg férfiként – egészségesebb kapcsolataink lennének. Amikor gimnazistáknak tartottam csoportfoglalkozást, azt tapasztaltam, hogy sokan ott élték meg az első csoportélményüket. Ennek valójában óvodás korban lenne az ideje. A magunkra, egymásra figyelés kultúrája nagyon hiányzik a nevelés teréből, érzelmi intelligenciára szinte alig neveljük a jövő generációit – tegyük hozzá: minket sem neveltek rá. Az életben az eredmény, a “profit” fontos, de az, hogy miként érjük el – az már érzelmi intelligencia kérdése is. Ami szinte mindig háttérbe szorul. Szintén gimnazisták között történt, hogy egy foglalkozáson a kompromisszumról beszélgettünk, és sokan nem értették, mi az a kompromisszumkészség. Csak a nyertes-vesztes stratégiákról hallottak addig, de a kölcsönös engedmény lehetőségéről, ahol végül mindenki jól jár, nem igazán. Nagy meglepetés volt ez nekem.

Ahogyan a férfiak és a nők, éppúgy a családok egyes tagjai közötti érdekellentétek rendezésében is komoly szerepet kell ennek a szemléletnek kapnia. Vannak említésre méltó eredményeik ezen a téren?

Egy társadalmat átalakítani; a jogi- társadalmi szemléletet átformálni csak szívós munkával lehet. De lehetséges. Például elértük, hogy a családok átmeneti otthonában a párja és a gyermeke mellé, még a gyermeke megszületése előtt az apa is beköltözhessen. Korábban ez nem így volt. Ez az eredményünk pont a férfiakat érinti. Érdemes kitartani, az idő minket igazol…

6 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 56 votes, average: 4,33 out of 5 6 olvasó átlagosan 4,33 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

16
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
7 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
11 Hozzászólások szerzői
Pash CutterzombigyilkosKorianderNaoooHuffnagel Pista Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
rumospiskóta
Újságíró

Tudnak bántalmazott férfiakról…   aha.

Nem minden nőjog-védő egyesület akar párbeszédet…   hát nem.

Jól tetted Zoli hogy elmentél egyeztetni, de részemről a nálam erősebb nőről szóló szöveg nem egy omnipotens uralkodó felé (FELFELÉ) hangzik el mint panasz, hanem inkább egy hozzám hasonló státuszúval beszélgetve (oldalra nézve) mint beismerés. (én nem futok az óvónénihez hogy a Zsuzsi elgáncsolt..  megverni tilos – akkor inkább nem játszom vele.  Inkább senkivel se)

Ha az a cikkednek az értelme hogy ki védi meg a gyenge férfiakat, akkor biztos ez is kialakul – de amíg a gyengeségét beismeri valaki, addíg a biológia a saját módszereivel figyelmezteti hogy neki kuss van és folytassa csak az orálszexet.

Soldier of MotherMadam
Újságíró
Soldier of MotherMadam

Jó elgondolás ez az egész. Zoli eddig mindig jó dolgokat csinált a szememben. Jó az út, csak kevés lesz. A szervezetek tisztában vannak a gondokkal mégse tesznek semmit, mert nincs eszkaláció, ez megy már évtizedek óta. Elhallgatás. Kezdem azért hibásnak tartani ezt a határvékony mezsgyés egyensúlyozást, hogy a “férfijogi mozgalom” a nők és a férfiak érdekeit együttesen védi mert ez azt mutatja a feministák felé, hogy a Férfi az Úr, a Domináns aki uralkodik a nemek fellett a nőknek pedig továbbra is külön szervezetek kellenek saját érdekeik érvényesítéshez. Nade akkor ki védi meg a sértett férfit a nőszervezetekkel, női bíróságokkal és hivatalnokokkal szemben akiknek nem lehet valós fogalmuk a férfi logika és érzések működéséről? A válasz a kérdésemben benne van, jelenleg senki. Elpusztulnak a sértettek. Nincs kiállás egymás mellett bűnös(!) nők ellenében. A férfiaknak és apáknak kell összefogniuk és hallatni a sérelmeiket a jövőben nincs mese különben végünk. Nem kell sok ember, de azoknak egyet kell érteniük néhány közös alapvetésben. Abban például, hogy a nő és férfi egyenrangú, de a PR, média, politika rosszul közvetíti. Súlyos demográfiai adatainkon látszik is a megoldatlan probléma és azért mert csakis női oldaról közelítik a kérdést többnyire nők és manginák. A férfi csak egy felhaszálható eszköz lett/lesz az okosodó, önfelszabaduló nők számára, nekem nem is kell magasabb képzettségű nő soha. A problémát abban látom, hogy iszonyat korlátoltságot, óvatosságot, gyengeséget tükröz az egész férfijogi kezdeményezés, de teljesen világos 1-2 ember nem tud csodákat tenni, ők vezetők legyenek a jövőben azt mondom, mert csak tapasztaltak lehetnek azok. Ugye a lefáradt Deansdale által kijelölt úton próbálkozik pár profi író-fogalmazó, hogy megtartsa a nemek közötti egyensúlyt, viszont ahogyan a keresztenység hagyományainak művelése sem jellemző a progresszív városi életmódra ami a jövőnket határozza meg, úgy soha a büdös életben nem lesz nagy hangja a férfiak sérelmeinek, nem veszik őket komolyan, feláldozhatók, a többi meg csak tűri akik még nem lettek alkoholisták vagy öngyilkosok kompenzálva megalázottságukat, szomorúságukat amit többnyire a saját családjuktól, erkölcstelen, elviselhetetlen, zsarnok párjuktól kaptak. Szerintem békeidőben még soha nem pusztult ki ennyi férfi mint manapság, bár lehet ebben nincs igazam nem vagyok történész, korábban halunk az tény. Ha kissé eltolnánk az egészet a női lélek bűnei irányába és végre lenne szankció női bűnökre is akkor a feministák szája se lenne nagy és talán megfontolnák mit böfögnek és csak néhány valós sérelmet vetnének a társadalom elé. A férfinak meg igenis panaszkodnia kell ha van valós a sérelme. Ne néhány nő mondja már meg mit szabad és mit nem! Az önfejlesztés egy dolog azon már túl kéne esni, az egy szükséges minimum mai világunkban, nem ezzel van a gond. A férfi nem attól férfi, hogy a nő mit gondol róla, hanem mert fütyivel született, nagyon egyszerű. Egy nyelvi példa vannak “ROSSZFIÚK”. Ugye őket meg kell bűntetni, börtön, megverni, akár meg is ölni, lefejezni nemi erőszakért stb. Vannak “ROSSZLÁNYOK” ellenük van akár egyetlen szankció is? Hol a büdös életben lesz itt nemi egyensúly ha a nőknek mindent szabad a férfiak meg csak alkalmazkodnak a nők (anyai) diktátumának? Azért gondolom, hogy nem lesz súlyos hátránya ha nők sötét oldalait (nőkritika) rengeteg példával illusztráljuk, mert a férfinak mindig szüksége lesz a szexre, a nőnek meg a férfi erejére, emiatt együtt fognak működni még akkor is ha van némi harc az igazságért, viszont nem lesz elnyomva a férfi ahogyan manapság az emancipált, többdiplomás nők akarják megmondani mit és hogy kéne tegyen egy-egy férfi vagy az összes férfi a vitatott tudományos felmérésekre (hazugságok) hivatkozva. OFF: Bocs ha nem vagyok túl összefogott most, de muszály az életemet a lakásommal most pályára tenni. A nőmmel aláirattam egy lakáshasználati megállapodást és mindent megteszek nehogy rá tegye a… Tovább olvasás »

rumospiskóta
Újságíró

Az a biosz hogy a magát erősnek érző férfi meg akarja oldani egyedül.  Amikorra ez a kategória segítségért kezd kiabálni, addígra már nem maradt aki segít rajta.

Mert a gyenge nő az panaszkodhat mindenkinek ; a gyenge férfi az már nem fog panaszkodni a gyenge nőnek, mert kettőjük közül mégiscsak ő a férfi ; az erős nő az még mindíg elmenekülhet a női mivolta által az erős férfi mögé (mikor jön az oroszlán vagy a második ukrán front)…   de aki erős férfinek gondolja magát, az  elmegy kiásni a csatabárdot   csak a vesztésre álló csata KÖZBEN kezd készülődni a vesztésre.  Olyankor meg ki segíthet?

Szóval a gyengeségükre ébredt férfiak esetleg elmehetnek panaszra a sóhivatalba, de aki erősnek akarja érezni magát az inkább a saját lelkén vesz erőt.     ..és elkezd egyetérteni Hufnágellel.

Tudom hogy a kislányom jövője ellen beszélek, és azt is tudom hogy utólag már sopánkodni kár…  de úgy van ahogyan Hufnágel mondja.

Ha majd elfogyott az utolsó erős nő is, akkor játszom újra papásmamást.     Addíg nem ér a nevem.

Alter Ego
Szerkesztő

Úgy sejtem, hogy az a gond, hogy a nőszervezetek olyan mértékben a saját dogmáik mentén tematizálták a családon belüli erőszakról folyó társadalmi párbeszédet, hogy senkinek nem akaródzik kilógni a sorból… Talán mert nem akarnak konfrontálódni, talán mert nem akarnak teret veszteni a saját segítői munkájuk kivitelezésében… Olyan egyszerű ugyanazt a nyelvezetet használni, aztán azt mondani, hogy “Igazságtalan, de korlátaink, például költségvetési korlátaink is vannak” , olyan egyszerű nem is gondolkodni egy másfajta szimbolikán, amely ugyan nem követi az igazságtalan, ámde bejáratott nemi sztereotípiákat, de mégis alkalmas felhívni a figyelmet a problémára és talán még új útaktra is tereli a közgondolkodást is…

Egyébiránt, ha az Ökumenikus Segélyszervezet elsősorban a gyermekekre koncentrál, akkor duplán szakmaiatlan és célszerűtlen a “férfierőszakra” rámutató szimbolika. Vegyük csak elő hazai kutatás hiányában az Amerikai Egyesült Államok U.S. Department of Health & Human Services kutatását, amely azt is tisztázni törekedett, hogy kik követik el a gyermekbántalmazásokat és szerintem nyugodtan feltételezhetjük, hogy a magyar társadalomban is hasonló lehet a helyzet:

A kutatás számadatai szerint azokban a családokban ahol jelen van a bántalmazás vagy az elhanyagolás ott  egyedüli bántalmazóként mindössze 17.6 százalékban jelennek meg az apák és 18.8 százalékban az anyával vagy más személlyel együtt bántalmaznak gyermeket a családban. Ezzel szemben az esetek 40 százalékában egyedüli bántalmazóként az anya tesz a gyermek ellenére és más személyekkel közreműködve még az esetek további  24 százalékban jelenik meg az anya, vagyis összesen 64 százalékban az anya a gyermek kizárólagos vagy egyik bántalmazója, amíg az apa mindösszesen az esetek 36 százalékában lép fel a gyermek terhére a családban bántalmazóként. (Kerekítések az általános szabályok szerint.) Lássuk be, hogy nem erre a valóságra reagál egy olyan kampány, amely a férfit jeleníti meg bántalmazóként. Ez több mint igazságtalan, ez egyenesen életszerűtlen és félretájékoztató.

Ezzel együtt még véletlenül sem gondolom azt, hogy a Ökumenikus Segélyszervezet munkássága a legrosszabb rossz a magyar társadalomban… Sőt ezer szerencséje a férfijogi mozgalomnak, hogy akad az áldozatsegítés területén olyan szervezet is, amely nem szélsőségesen feminista szemüvegen át szemléli a világot és hajlandó tevékenységét mérlegre tenni és párbeszédben is megvitatni. Köszönet érte! Képes vagyok bízni benne, hogy ez a párbeszéd elvezethet oda, hogy a jövőben a társadalmi őszinteség mezsgyéjén haladó, a valódi problémákra koncentráló, gondosan mérlegelő segítő szervezetek dolgozhassanak a magyar családok problémáinak megoldásán az elvakultan férfiellenes, feminista ideológusok helyett…

Koriander
Olvasó
Koriander

“És a változás függ az önök tevékenységétől is: változtassanak a média hozzáállásán, a férfiak kiállásán, érdekvédő tevékenységén.”
nemtom feltűnt-e, de ez egy igencsak cinikus visszapasszolása a lasztinak, végeredményben Rácsok Balázsnak persze igaza van, csak
vki, aki egy kvázi egyházi (konkrét értékrendet közvetítő) szervezet nevében beszél a passzivitással elismeri, hogy
-rendben van a csbe mint család társadalmi fontosságát tagadó fogalom, ill.
– egyetért a radikális feminizmus férfidémonizáló alapkoncepciójával.
ha már Zoli úgyis kérdőívezik Nőnapkor, akkor én inkább erre a két kérdésre keresném a választ (csak egy tipp) az utca emberétől, hogy
Elavult fogalomnak tartja-e ön a családot, mint férfi és nő szövetséget?
Egyetért-e ön azzal, hogy minden férfi erőszaktevő?
Ilyenek.

zombigyilkos
Olvasó
zombigyilkos

“nem erre a valóságra reagál egy olyan kampány, amely a férfit jeleníti meg bántalmazóként”
Ott a pont!

Cefre
Olvasó
Cefre

Ez egy fasz.

Reszet Elek
Szerkesztő

Rácsok úr mondandójában sajátosan keveredik az igazság féligazságokkal és kifogásokkal. Eszmefuttatásának bizonyos részei meg alapban nem tetszenek. Pl. “Fontos a helyes önismeret, hogy a férfias és a nőies oldalaimat is ismerjem meg férfiként – egészségesebb kapcsolataink lennének.”

Huffnagel Pista
Újságíró
Sydra
Olvasó
Sydra

Fantasztikus. 5 éves szinten megrekedt kislányok szapulják a férfinemet nyilvánosan és a társadalom meg ahelyett, hogy körberöhögné őket még tapsol is hozzá!

Reszet Elek
Szerkesztő

Szánalmas. Megjegyzem a hivatkozott netes oldalt is a NANE ill. a Patent tartja fenn. Végső soron femiék tényleg körbehivatkozással érvelnek, kreálnak “statisztikákat”.

Pash Cutter
Olvasó

Ezek a mocsadékok “bebizonyították” Boldizsár Ildikóról és Feldmár Andrásról, hogy “szexisták”, “nőgyülölők” és “antifeministák”. Például mert kiállnak a hagyományos nemi szerepek mellett. Az külön kiemelendő, hogy míg B. Ildikó és F. András több emberen is segített terapeutaként, addig a feminista pszichológia egyetlen sérült pszichét sem tett helyre. Undorító társaság…

sajatszoba.hu/az-anyak-es-a-nok-helye-feldmar-andras-vilagkepeben/
sajatszoba.hu/mesehosnok-kovetendo-vagy-elrettento-peldak/

Néhány név, akiket betámadtak a feministák, mert bűnük, hogy kiálltak a hagyományos nemi szerepek mellett: Kovács Ákos, Bagdy Emőke, Boldizsár Ildikó, Feldmár András stb. Mindenkinek nekimennek, aki kiáll a normalitás mellett.

Naooo
Olvasó
Naooo

Ez dicséret, olyan mint mikor a csőcselék leantiszemitázza, meg lenácizza az értelmes embert. Hitler mentsen a feministák “dicséretétől”.

Koriander
Olvasó
Koriander