Toplak Zoltán

Együttműködhet-e a nőmozgalom és a férfimozgalom?

Kölnei Lívia keresztény-konzervatív feminista, művészettörténész, újságíró, a Talita online keresztény női magazin (talita.hu) szerkesztője, háromgyermekes családanya. Apátlanságról, feminizmusról és a nőmozgalom-férfimozgalom közötti konszenzus lehetőségeiről beszélgettünk vele.

Hogyan látod az apa nélkül felnövekvő gyermekek helyzetét, különösen, ha az anya akadályozza a kapcsolattartást?

Az apahiány már több nemzedéket érint: egyre több gyerek nő fel távol az édesapjától. Ennek az az oka, hogy a családok felbomlanak. Szerintem ez beláthatatlanul rossz hatású hosszú távon – pontosabban már látjuk is a rossz következményeket. Nem akarok pszichologizálni, ezért csak egy-két nyilvánvaló hatást említek: az apátlan lányokból felnövő nők közül sokan nem mernek megbízni a férfiakban: átmeneti élvezeti tárgyként tekintik őket vagy épp fordítva, kiszolgáltatják magukat és teljesen alárendelődnek egy-egy férfinak. Mindkét esetben feladják női méltóságukat. Az apátlan fiúk közül sokan nem tudják, hogyan lehet tisztelettel közelíteni egy nőhöz, és pillanatnyi élvezeteken túl nem tudnak egy családért áldozatokat hozni. De ezeken kívül is sok hiány rombolja az apátlanul vagy rossz apa közelében felnövő embereket. Közös jellemzője az így felnövőknek az, hogy csökken a képességük a normális társas kapcsolatokra. Vagyis növekszik az esélyük a magányra. Ebben a helyzetben még rosszabb, ha az anya – sértettsége vagy önzése miatt – gátolja a gyerek kapcsolatát az apjával. Ez az anya szerepén, vagyis a gyereken is sokat rombol.

A “normális feministák” miért nem határolódnak el a férfigyűlölőktől?

Köszönöm ezt a kérdést, mert ebből arra következtetek, hogy “normális feministának” tartasz. Azért vállaltam fel néhány éve a “feminista” jelzőt (bevallom, hosszas hezitálás után), mert úgy éreztem, hogy van még az életünknek néhány olyan fontos területe, ahol nincs ugyanakkora esélye egy nőnek az érdekei érvényesítésére, mint egy férfinek. Csak egyet, a számomra legfontosabbat említem: a családanyák sokkal hátrányosabban vehetnek részt a pénzkereső munka világában, mint a családapák. Sokkal kevesebb lehetőségük van kiteljesedniük a tanult hivatásukban, mint férfi társaiknak. Ha komolyan vesszük azt, hogy a gyerekeknek ugyanannyira szükségük van az édesapjukra, mint az édesanyjukra, akkor dolgoznunk kell ennek a különbségnek az eltüntetéséért. Nagyon sajnálom azokat a nőket, akik az érdekérvényesítést még ma is valamiféle “háborúnak” érzik, és akarva-akaratlanul is hangot adnak férfigyűlöletüknek. Akár csak úgy is, hogy túl egyoldalúan állítanak be egy-egy jelenséget (a párkapcsolati erőszakra gondolok), vagy szitokszóként használják a „patriarchátus” kifejezést. Én mindig igyekszem elhatárolódni ezektől a megnyilatkozásoktól. De akik időnként beleesnek ebbe a hibába, azoknak a hátrányos helyzetű nőkért végzett munkája  még lehet tiszteletre méltó, ezért vannak olyan törekvések, amikben közösséget tudok vállalni velük. A konzervatív-keresztény feminizmus, amit mi képviselünk a Talita Magazin szerkesztőiként, nem a férfiak hátrányba hozásával szeretné rendezni a nők helyzetét, hanem szeretetben együttműködve. Ma már egyébként a liberális vagy baloldali indíttatású feministák is erre törekszenek, a deklarált eszközök szintjén legalábbis, a gyakorlatban még változó sikerrel. Mivel a harcos, radikális feminizmus ez utóbbi csoportok elődeit jellemezte, ezért nekik nehezebb megszabadulniuk a zsigeri szinten néha még fel-felbukkanó férfiutálattól. A konzervatív feminizmus a történelmi múltban is mentes volt ettől.

Ha szeretnétek női kvótát bizonyos területeken, akkor az egyenlőség okán miért nem követeltek férfikvótákat is, például a válás utáni gyermekelhelyezésben is?

Azért nem követelünk férfikvótákat, mert nem a mi dolgunk. Az a ti dolgotok! Lehet, hogy az élet bizonyos területein (én a tanári pályára gondolok például) támogatnánk is a törekvéseteket. A válás utáni elhelyezésben azért nem tartanám helyesnek a kvótát, mert itt gyerekek érdekeit kell nézni. Sokkal több, sokkal hatékonyabb, szakmailag képzettebb, empatikus és lelkiismeretes szakértőkre lenne szükség a bírói munka támogatásaként, hogy a valóságnak megfelelő és a gyerekek érdekeit valóban érvényesítő döntést tudjanak hozni gyermekelhelyezés-ügyben.

Egyenlőségpártinak vagy női érdekérvényesítésnek tartod a feminizmust?

A “normális” feminizmus célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése. Ezt a célt szolgálja a női érdekérvényesítés az élet bizonyos területein – ugyanis nehéz nem látni, hogy egyes társadalmi területeken a nők hatalmas történelmi hátránnyal indultak a 19. sz. végén – 20. sz. elején, és ezt csak következetes érdekérvényesítéssel lehetett ledolgozni. Csak egyet említek, a számomra leginkább húsba vágót: a 20. század első évtizedeiben a férfiak még teljhatalmat gyakoroltak a család felett, például ha akarták, nevelőszülőkhöz vagy munkába adhatták úgy a saját gyerekeiket, hogy ebbe az anyának semmi beleszólása nem volt. Ma már hál’ Istennek nem ilyen rettenetes hátrányokkal kell szembenéznünk, de azért még ma is van tennivaló. A magasabb fizetéssel járó vezető állásokra még ma is kevesebb esélye van a nőknek (főleg a gyermekes nőknek), mint a (gyermekes) férfiaknak. Az a tény, hogy mi, nők általában csak a kisebb keresetű állásokba juthatunk be, kiszolgáltatottabbá tesz minket az élet minden területén.

Mi a véleményed azokról a területekről, ahol a nők előnybe kerültek – oktatás, orvosi pályák, válás utáni gyerekelhelyezés, stb?

Az egyensúly túlzott kibillenése soha sem jó. A pedagógus pályákon már hosszú távon érezhető, hogy a túlzott elnőiesedés nem hasznos. Hiányzik a férfi magatartásminta az iskolákból, ugyanúgy, mint a családokból. A férfiak nyilván nem szívesen mennek olyan pályára, amelynek a presztízse és jövedelmezősége a szocializmus idején nagyon lehanyatlott, és azóta is hanyatlik. A második világháború előtt még tekintélyes állás volt a pedagógusoké, és egy középiskolai tanár egy fizetésből el tudott tartani egy családot – nem is volt hiány férfiakban ezen a pályán. Ugyanakkor ma beszédes tény, hogy az iskolaigazgatók szintjén a férfiak száma jóval nagyobb, mint a “terepmunkás” tanárok között. Az egyetemek jobban fizető posztjain is jóval több a férfi (és nem a több eszük miatt) -, és akkor mit mondjak arról,hogy a még nagyobb pénzzel és presztízzsel járó akadémiai szinteken alig van nő!… Bonyolult, többféle okra visszavezethető helyzet ez a mai, ami nyilván nem tükrözi a valódi emberi képességeket, és nem felel meg a férfi-női esélyegyenlőségnek sem. Érdemes lenne megvizsgálni, hogyan bizonytalanítja el a környezetük azokat a jó képességű nőket, akik vezetői szerepre is alkalmasak lennének, és hogy milyen aránytalanul nagy részét hordják a nők a családdal kapcsolatos felelősségnek.Az orvosi pályán nagyjából egyensúly van, ott sokkal kevesebb a nemekhez köthető probléma. Bár ott is látszik, hogy a több fizetéssel járó szakágakban több a férfi. A sokat kereső nőgyógyászok például még ma is alig-alig engednek maguk közé nőket, pedig az igény a női nőgyógyászokra egyre nő, (persze már korábban is lett volna, de fel se merülhetett), mégis eddig összezárt ez a (tévesen férfiasnak kikiáltott) szakma. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy minden szakmában egyenlősdire kellene törekedni – figyelembe kell venni a biológiai alkalmasságokat (például a testi erőt), amelyek behatárolják az egyes emberek lehetőségeit, bár ezek messze nem annyira köthetők a nemekhez, mint amennyire régen ezt meghatározónak vélték. Külön kezelném a válás utáni gyermekelhelyezést. Erről korábban már mondtam, hogy nem elvek, előítéletek és kvóták alapján kellene eldönteni, ki alkalmasabb nap mint nap nevelni a gyereket, hanem empatikus pszichológusoknak, családsegítőknek kellene meghozniuk a döntést.

Lehet-e konszenzusos feminizmust csinálni, ahol a problémákat a (nem feltétlenül feminista) férfiakkal közösen elemeznék?

Igen is, meg nem is. Konszenzusos feminizmushoz először a feminizmus irányzatai között lenne szükség konszenzusra – mivel azonban ezek politikailag és ideológiailag különböző indíttatásúak, elég nehézkes megtalálni a közös hangot. Vannak törekvések, amelyekben együtt tudunk működni más feministákkal, de nem mindent képzelünk ugyanúgy. Úgy látom, hogy a baloldali és a liberális (zöld, stb.) feministák inkább csak azokkal a férfiakkal tudnak együttműködni, akik magukat feministának vallják. De nem akarok helyettük nyilatkozni, csak így látom. Ami minket illet, nagy örömmel látjuk a formálódó férfimozgalmakat, mert szerintünk a férfiaknak ugyanúgy meg kell találniuk ma a férfi-méltóságukat, ahogyan a nőknek a női méltóságukat. Így lehet a társadalom emberi. Mi nyitottak vagyunk a párbeszédre.

14 votes, average: 3,29 out of 514 votes, average: 3,29 out of 514 votes, average: 3,29 out of 514 votes, average: 3,29 out of 514 votes, average: 3,29 out of 5 14 olvasó átlagosan 3,29 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

35
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
23 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
13 Hozzászólások szerzői
BelvederetiborzombigyilkosVirenzuolaAlter Ego Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Pillanatragasztó
Olvasó
Pillanatragasztó

Odáig olvastam, hogy keresztény-konzervatív feminista.

Naooo
Olvasó
Naooo

Ezek a ringyók ezt kapták utasításba, ha letérdelve imádkozást kaptak volna, akkor azt csinálnák.

Koriander
Olvasó
Koriander

nem egészen. a pussys libák valóban, de ebben az esetben másról van szó.

Naooo
Olvasó
Naooo

Te direkt félreértetted, hogy kötözködhess, mekkora troll.

Koriander
Olvasó
Koriander

.

Naooo
Olvasó
Naooo
Reszet Elek
Szerkesztő

Ez most valami történetet mesél el? Csak hogy tudjam…

Koriander
Olvasó
Koriander

most zen van.

Koriander
Olvasó
Koriander
Reszet Elek
Szerkesztő

A második és negyedik nagyszerű (nekem is el van mentve amúgy), az első és harmadik…eee… (hacsak nem egy történetet mesél el).

No de fel a fejjel, csatolok egy kis zenét az uóbbiak helyett…

Saturnus – I long

Cherry Choke – Domino

Joe Hisaishi – The Legend of Ashitaka

..

Koriander
Olvasó
Koriander

erről a veronica decides to dieról az jutott eszembe, hogy egy hét múlva bebábozódom a replayhez,
vmelyik este ment az arten, lehet hogy még nem láttad:
https://www.youtube.com/watch?v=hNqu4_pG44M
(The Edget kihagyhatták volna, Jack White viszont … d’ you know my name?
https://www.youtube.com/watch?v=cD9xARLqmhc )

Reszet Elek
Szerkesztő

Még nem olvastad el? Akkor gondolom a Visszatérést sem.

Edge-et miért? Ahogy nézem itt három zenészgeneráció van.

Koriander
Olvasó
Koriander

ok.kicsit szigorú vagyok a jutuval, vhogy a bjutiful déjes lemez óta kiráz az egész bagázstól a hideg, kb mint Bach d-minor fugájától, ettől függetlenül Edge tényleg kúl a doksi filmben, ezért is ajánlottam:) mert tényleg örömzenélnek.
de, elolvastam és meg is beszéltük :), a bebábozódást úgy értettem hogy jövhétfőtől nagyböjt és remélem sikerûl idén egy replay, a tavalyim a felszúrt fûllel eléggé akváriumszerű állapot volt.
https://www.youtube.com/watch?v=luM6oeCM7Yw

Pillanatragasztó
Olvasó
Pillanatragasztó
“a 20. század első évtizedeiben a férfiak még teljhatalmat gyakoroltak a család felett, például ha akarták, nevelőszülőkhöz vagy munkába adhatták úgy a saját gyerekeiket, hogy ebbe az anyának semmi beleszólása nem volt. Ma már hál’ Istennek nem ilyen rettenetes hátrányokkal kell szembenéznünk”
Valóban, most már nincsenek ilyen hátrányok, hiszen most már az anyuka gyakorolja a teljhatalmát a család fölött, teljesen szabadon ölheti meg, adhatja nevelőszülőkhöz a gyereket, az apuka meg mehet a sóhivatalba. Pontosabban a pénztárhoz. Ez maga a megvalósult egyenlőség.
spekimen
Olvasó
spekimen

Pontosan. Hogy nem lehet ezt észrevenni???

Egyébként teljesen feleslegesek ezek az ilyen-olyan szervezetek, ami pont az elveik miatt gyengék maradnak, mivel összevissza vannak benne innen is onnan is ollózva a különböző irányzatok.

Amíg ott fent, akiknek tényleg megvan a hatalma, hogy ezen változtassanak ezt nem látják be, és nem térnek vissza egy kemény vonalas politikához -mint pl. migráns ügy-, addig itt semmi nem fog változni, csak rosszabbodni. Márpedig ezek a személyek köszönik szépen megvannak, mivel nekik rendelkezésre állnak azok az erőforrások, amik lehetővé teszik, hogy szép és működő családban éljenek, ezáltal nem tudják át látni a problémát a társadalom alsóbb rétegeiben. Arról nem is beszélve, hogy lehet ez a család csak külsőleg látszik szépnek és működőnek, amúgy pedig rendesen rohad, de mivel nekik a hatalmuk múlik a látszat fenntartásán, ezért nem áll érdekükben ezt nyilvánosságra hozni-megbontani. Le merném fogadni, hogy jó néhány politikus -mert van rá pénze ezért megteheti-, hogy bombázó luxus kurvákkal múlatja néha az időt a család mellett (nehéz ellenállni egy irtóra kívánatos nőnek, főleg ha megtudom fizetni) . Ja és arról nem is beszélve, hogy egy politikusnak egyáltalán, hogy jut idő a családra, az elvileg rengeteg teendői mellett?

Naooo
Olvasó
Naooo

“és nem térnek vissza egy kemény vonalas politikához -mint pl. migráns ügy-“

Megszállásügyben nem a keményvonalas, hanem csak a normálvonalas politika a legéppuskázás lenne.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ráadásul nem is igaz. Utoljára ez a teljhatalom a rómaiaknál illette meg a férfiakat ill. a családfőt (pater familias). Apai hatalma (patria potestas) a római jog hatálya felett állt, azaz valóban teljhatalma volt. Ezt azóta egy jogi-, társadalmi-, politikai rendszer sem biztosította a férfiaknak, családfőknek.

ZZ Top-Rough Boy

.
Olvasó

Kedves és jószándékú nőnek tűnik Kölnei Lívia, de kiviláglik a szavaiból, hogy miért fából vaskarika a keresztény feminizmus. Főleg Szt. Péter és Szt. Pál leveleiből tudhatjuk, mi a keresztény tanítás a nőkről és a férfiakról, az ő írásaik alapján a Talita-féle keresztény feminizmus, ha megmérettetik, könnyűnek találtatik (hogy egy bibliai hasonlattal éljek). Persze ma általános a keresztény körökben sajnos, hogy ezeket a kijelentéseket úgy magyarázzák, hogy csak az adott korra vonatkoztak. Pedig pont az Újszövetségre minden jellemző, csak az nem, hogy az adott korra találnánk csak benne útmutatást. Keresztényként nem a feminizmushoz kéne mérni a kereszténységet és kidobálni belőle, ami feministaként kínos, hanem fordítva. Normális esetben egy keresztény nő nem akar se kvótát, se azon nem szomorkodik, hogy kevés a női vezető, mert a Biblia alapján tudja, hogy nők nem vezethetnek férfiakat. Egy keresztény nőmozgalomnak inkább azt kéne szorgalmaznia, hogy minél több nő lehessen háztartásbeli, vagy ha dolgozik, válasszon a nőies szakmák közül. De ha valaki már-már tagadja, hogy lennének ilyenek, akkor mit lehet csinálni? Ehelyett a karrier+család nő- és családnyúzó kettőst reklámozzák a honlapjukon, szomorú.

spekimen
Olvasó
spekimen

“A konzervatív-keresztény feminizmus, amit mi képviselünk a Talita Magazin szerkesztőiként, nem a férfiak hátrányba hozásával szeretné rendezni a nők helyzetét, hanem szeretetben együttműködve.”

Hurrá, én örülnék a legjobban, ha visszajönne a hippi korszak :-D :-D

Kalman
Újságíró

Végülis jószándékúnak látszik, úgyhogy inkább nem mondok semmit.

Pillanatragasztó
Olvasó
Pillanatragasztó

Jószándékúnak jószándékú. De a pokolba vezető út is…

Reszet Elek
Szerkesztő

Hol jön át a konzervativizmus ill. a kereszténység hatása a mondanivalóban? Én nem találtam. Teljesen ugyanazt mondja, mint a többi feminista, azzal a visszafogottsággal, ami a feministákra akkor jellemző ha szalonképesnek akarnak mutatkozni.

Lustmord Babel

Koriander
Olvasó
Koriander

Ő a báránybőrbe öltözött feminista :) az ördög meg mindig a rèszletekben alszik:
“Azért nem követelünk férfikvótákat, mert nem a mi dolgunk. Az a ti dolgotok!”
a többit lusta vagyok kikopipésztelni, de itt konkrétan vicsorít a bárány egyet.

a baj a cikkel a kérdéseknél van, ilyet nem lehet kérdezni, hogy a “jó feministák” miért nem határolódnak el a férfigyűlőlöktől. Van A feminizmus, ami egy férfidémonizáló ideológia és az alapja az anarchizmus és nuku relativizálás. Itt csak egy szín van.
Nem tudom, hogyan lehetne ezen segíteni, de ez most már a masodik cikk ahol nem ártott volna a kérdéseket udvarisara, de ugyanakkor szembesítően odaszúrosra letisztázni.
(Kérjétek meg Hufft, hogy segítsen. végighallgattam az összes rádiós betelefonálását és csak azt tudom mondani, hogy higgadtan profi és gerinces.)

.
Olvasó

Naja. :-) Férfiak adjanak nekik puszira vezetői pozíciókat, de ha meg férfiak akarnak maguknak valamit, azt sírják ki ők maguk, a feministák egy szalmaszálat nem tennének értük. Ez ám az egyenlőség, megint mindent oldjanak meg a férfiak. :-)

Reszet Elek
Szerkesztő

Oldjanak meg, de valójában ne oldjanak meg, mert férfiak.

Gnarls Barkley – Crazy

Naooo
Olvasó
Naooo

“a családanyák sokkal hátrányosabban vehetnek részt a pénzkereső munka világában, mint a családapák”

Normális feminyista, ja.

Sydra
Olvasó
Sydra

“Együttműködhet-e a nőmozgalom és a férfimozgalom?”
Nem, mivel az utóbbi, az előbbi társadalmi egyensúlyt torzító hatásai miatt jött létre.

“a családanyák sokkal hátrányosabban vehetnek részt a pénzkereső munka világában, mint a családapák”
Már maga az állítás is sok szempontból vitatható, de ha ideiglenesen el is fogadjuk valóságnak, miért az állam feladata ezt ellensúlyozni? Ezek az egyén problémái, amire az egyénnek kell megoldást találnia. Férfi és női oldalon is az élet számtalan területén vannak előnyök és hátrányok a nemi (vagy egyéb) különbségek miatt. Miért kell mindenkit mindenért kárpótolni? És miért kényszerítjük az embereket, hogy egymást kárpótolják? És mi a garancia, hogy valaki nem a lustasága miatt járt pórul és az adottságait nem csak kifogásként használja? Hogy oldjuk meg hogy a felelős ember pénze ne kerüljön felelőtlenhez? Minden pozitív diszkriminációra épülő szociális rendszer az élősködés melegágya lesz rövid időn belül és azokat a közösségeket zülleszti le legjobban, akik a legnagyobb kedvezményezettjei. Másrészt manapság tévesen a fogyasztásegyenlőséget nevezik esélyegyenlőségnek, ami mégjobban aláássa az amúgy is rossz alapokra épülő szociális rendszert.

“Azért nem követelünk férfikvótákat, mert nem a mi dolgunk. Az a ti dolgotok!”
Miért lenne a mi dolgunk? A kvóta a dobogón próbál egyenlőséget biztosítani, nem a célvonalnál. Férfi és női oldalról is értelmetlen.

Reszet Elek
Szerkesztő

Jó lenne egy embermozgalom. Az miért nincsen?

spekimen
Olvasó
spekimen

“Minden pozitív diszkriminációra épülő szociális rendszer az élősködés melegágya lesz rövid időn belül és azokat a közösségeket zülleszti le legjobban, akik a legnagyobb kedvezményezettjei.”

Ennél szebben én sem tudtam volna megfogalmazni és még ilyen formában szavakba öltve nem találkoztam vele.

Hatalmas LIKE

Alter Ego
Szerkesztő

Az a gond, hogy az udvarias felszín alatt valójában ott van a teljes feminista repertoár: a patriarchális nőelnyomásról szóló HerStory, a nőket innen-onnan kitúró patriarchális összeesküvés, a nemek közötti egyenjogúság eszméjét csúnyán semmibevevő női (! csakis) kvóta, van itt a nemek eltérő képességeit letagadni akaró genderideológia és van még üvegplafon elmélet is.

Most sem olvastunk olyat, hogy a nők mindig is védett szerepet töltöttek be a társadalomban, nem került elő a követelés, hogy több nőt a kukásautókra, arról sem esett szó, hogy az IQ eloszlás sajátosságai predesztinálják a magasabb számban előforduló férfi vezetőket… – Szóval nekem nem sikerült megfejtenem; valaki megmondaná nekem, hogy az egyébként szimpatikusan udvarias Kölnei Lívia gondolkodása miben különbözik bármely másik feministáétól? Nem követeli a férfiak szó szerinti kiherélését? Ennyi? – No, jó… szó mi szó, ettől máris keresztényibbnek tűnik másoknál…

És azt olvastad már, hogy Köztünk élő oximoron?

Virenzuola
Szerkesztő

Hogy ez kinek mennyire jelent lehetséges megoldást a mai helyzetre nézve az talán attól is függ, hogy ki mi tart a fő problémának.

Pl. részemről az mindig is egy másodlagos kérdés volt, hogy a feministáknak a konkrét problémafelvetéseikben (pl. üvegplafon) igazuk van-e vagy nem. A feminizmussal szembeni erős ellenérzésem leginkább  2 okból kifolyólag alakult ki. Egyrészt, mindig oda lyukadnak ki, hogy a férfiak hibásak mindenért. Másrészt, mert azt láttam, hogy a férfijogi mozgalmat is démonizálják, a problémafelvetéseinek létét zsigerből tagadják, legyen az bármennyire is szükségszerű, egyértelmű. (pl. aligha vonható kétségbe, hogy a fiúk nem indulnak egyenlő eséllyel az oktatásban, hiszen ezt a statisztikák világosan alátámasztják.) Mindezt pusztán azon ideológiai okból kifolyólag, mert fenn akarják tartani maguknak azt a státuszt, hogy ők társadalom/férfiak áldozatai (ami persze távol áll a valóságtól).

Ebből a szempontból én úgy érzem, hogy más a hozzáállása. Nem totalitárius, nem zárja ki a téma tárgyalásának polarizációját, azt hogy ne csak nők oldalról lehessen megközelíteni a kérdést, hanem a férfiakéról is. Szerintem (egyenlőre) nem együttműködésben kell gondolkodni, az nagy eredmény volna, ha csupán ideológiai okokból kifolyólag nem fojtanák el és hallgattatnák el a férfimozgalmat. Persze ez az egész felvetés elméleti kérdés szerintem, mivel a feminista főirányvonal mentalitása igen távol áll nem csupán a párbeszédtől/vitától, de attól is, hogy egyáltalán teret engedjen bármilyen szinten is a férfiak véleményének.

Ami így kimondottan nem tetszett és nem hagynám szó nélkül, az a történelmi eseményekre vonatkozik, de ott már maga a kérdés is problémás, mert azt sugallja, hogy eddig voltak a nők hátrányai és akkor most átbillent a dolog és megjelentek a férfiak hátrányai is. Pedig mindig is voltak a férfiaknak és a nőknek is hátrányai, csupán az arányok változtak a történelem a során.

Alter Ego
Szerkesztő

Csak elemeztem, ételmeztem Kölnei Lívia diplomatikusan megfogalmazott mondandóját (persze, a Talita tagjaival nem lehetetlen beszélgetni, magam is csináltam már egy online interjút az egyik alapítójukkal), ámde ha az udvarias felszín alá pillantok, akkor szinte ugyanúgy szikráznak az erővonalak a világnézeti különbségek pólusai között, mintha bármely másik feminista felvetéseire kellene reagálnom… Tartok tőle, hogy végtelen számú diplomatikus beszélgetés sem oldhatja fel ezeket az alapvető nézetkülönbségeket…

zombigyilkos
Olvasó
zombigyilkos

Nincs normális feminista.
A feminizmus a liberálfasizmus egyik ága. Nemi alapon különböztet meg embereket egymástól.
Ergo aki feminista az fasiszta. Egy fasisztára pedig nem mondanám azt, hogy normális.

Amúgy mond okos dolgokat, de továbbra is tele vannak a kijelentései a feminista hazugsággyár baromságaival.
De azért valahol előny, hogy nem mindegyik annyira barom közülük.

tibor
Olvasó
tibor

Kölnei szerkesztő asszony bemutatkozásában említette, hogy ő bizony matriarchátusban nőtt fel, párválasztása idején viszont eltért a családi hagyományoktól gondolom nem hajtotta a fejét egy patriarcha igájába hanem egy egyenlő félnek ígérkező férjet választott (áldásunk rájuk).  Az általam ismert családok között az ilyen berendezkedés (volt) a gyakoribb én is ilyenben nőttem fel, a nagy és dédszüleim is ebben éltek, talán túlzásba is vitték a rendszert,  a szomszédaik súgták meg bizalmasan ( “nagyapád csak munkát kap otthon nem megbecsülést”) . Ezeknek a családoknak a működéséről is lehetne sokat mesélni elemezgetni, ez az “x” ezeréves vidék egyik hagyománya mert szerintem ilyen mindig is volt, a bennük élő emberek talán időnként átalakították a saját érdekérvényesítő képességüknek megfelelően tehát egy erős akaratú nő vagy férfi tudott változtatni ha nem is könnyen. Számomra a konyhapénzbeosztó FÉRJÚR egy kabarétréfában létező witz volt csak, ma már tudom a polgárosodás meghozta az ilyenféle családokat is, európához képest megkésve, és kismértékben, szerintem csak a nagyvárosokban, mégis a nőisták úgy beszélnek mintha általános lenne. A nőizmus kevés szót fecsérel a családok gondjaira, holott egy jól működő család a legjobb példája lenne a férfi-nő együttélésnek, és ha a családok gondjaival foglalkozunk akkor mindkét nem gondjaival kell foglalkoznunk. Tanulmányainkat meghatározta a szülői környezet (elhelyezkedést is) a szülők érdekérvényesítő képessége kiterjedt a gyerekeikre is jó iskola jó állás (a lánynak valami irodácska , tanítóskodás ha tényleg önálló akkor mehet följebb is, aki teheti a fiáról is így gondoskodott) , ez az elmúlt évtizedekben általános volt. Pénzkeresésben a lakókörnyezetünkben elérhető állások minősége száma bizony véges, (pl. szülőfalumból a T.Sz-esítés után a családapák az ország minden területére kirajzottak munkát vállalni), de mára gyerekeik unokáik nagy számban elköltöztek, senki sem akarja az előző generáció modelljét követni. Sokat agyaltam már rajta , de a nemi megkülönböztetésnek a nyomait nem igazán tudom felfedezni a környezetemben.

-
Újságíró
-

Csodálkozom, hogy még senki sem állt elő a nyilvánvaló szóviccel: Kölni Lívia.