DennisVT

Az alfa-özvegy

Az alfa-özvegy koncepciója és fogalma időről-időre előbukkan a RedPillen, így aztán úgy gondolom, hogy megérdemel a téma egy kis körüljárást, főleg annak fényében, hogy mekkora a szerepe abban, amiért is kritizáljuk a nők fékevesztett sorozatos monogámiáját (“népiesen” a f@szkörhintát), és mekkora károkat okoz a nők hosszútávú párválasztási stratégiájában.

A tipikus, nyugati kultúra-beli lánynak esze ágában sincs a 20-as éveiben megállapodni, előtte még élni akar. Képzeljünk el egy  hipotetikus leányzót, hívjuk Julinak. Mondjuk, hogy nagyjából rendben van külsőre, de semmi extra,  szóval 22 évesen egy szépségversenyen 60% körüli minősítést kapna a zsűritől. A továbbiakban a szexpiaci értéket mindig egy ilyen százalékos skálának képzeljük el. Julink jellemzően a 80%-os pasikat preferálja, akiknek nem derogál egy kicsit a saját szexpiaci értékük alatt választani, ha alkalmi szexről van szó, így Juli „megszerzése” nem  is kerül sok erőfeszítésükbe.

Julinak egyszer még egy igazi csodapasi is összejön, egy 95%-os. Az igazi nagymenő alfahím, akit  még védekezés nélkül is azonnal magába enged. Jóképű, sportos, gazdag, menő lakással, drága autóval és szép nagy szerszámmal. Persze könnyen lehetséges, hogy neki Julink csak egy a sok közül, de akkor éppen ezt még Juli sem bánja olyan nagyon,  hiszen úgy hiszi, hogy majd ő megszelídíti a férfit, de ha minden kötél szakad, az sem kizárt, hogy inkább lesz egy ilyen férfi háremének tagja, minthogy kizárólagos partnere legyen egy  sokkal hétköznapibb, átlagos, “unalmas” srácnak. Persze az illető tényleg csak pár hétig használja Julit, aztán könnyedén el is felejti, ahogyan más esetekben is szokta a nőket. Nem úgy Juli. Ettől kezdve neki, ha arra gondol, hogy kit is szerezhet meg, ez a srác lesz a mérce. De téved és az igazi hibát ott követi el, hogy azt hiszi, állandóra is kaphat egy hasonló kategóriájú férfit, holott ők legfeljebb csak kihasználják egy ideig, aztán lelépnek. Miért is maradnának vele? Kizárt dolog, de persze 1-1 alkalomra nyilván jó lesz minden Juli. Gyakran láthatjuk, hogy a nők minden csalódás ellenére, szinte végtelenül sok esetben megpróbálkoznak az ilyen férfiakat megzabolázni, befogni, hiszen a mesében is az van, hogy nekik jár a tökéletes herceg fehér lovon.

Ugorjunk 10 évet az időben. Juli betöltötte a 32-t. Kevésbé ropogós az alakja, a bőre sem olyan feszes már, fel is jött 1-2 kiló, megjelent 1-2 apró ránc, a stílusa már kevésbé laza és vidám, mint 10 évvel korábban, és úgy összességében is kevésbé vonzó már. Mondjuk, hogy általában véve a szexpiaci értéke hanyatlott valamelyest, mondjuk 40-50% körül van. Viszont ő maga épp az ellenkezőjét gondolja: értékesebb lett, hiszen megszerezte a gender studies diplomát, keres havi 250-et, és van két macskája is. Íme egy nő az élete fénypontján! Érthető módon úgy dönt, hogy ideje megállapodni, és ketyeg az a fránya óra is.

Viszont azzal kell szembesülnie, hogy a számára érdekes férfiak egyáltalán nem akarnak járni IS vele. Annak idején gond nélkül szedte össze az ilyen pasikat, és most azt képzeli, hogy akkor majd nyilván a férje is közülük fog kikerülni. A valóság ezzel szemben az, hogy kétszer akkora szexpiaci értékű pasikra fáj a foga, mint amilyen ő maga nőben – sőt, emlékezzünk arra a 95% körüli igazi csúcspasira, még mindig ő a mérce. Juli számára a vele azonos szinten lévő férfiak bénák és lúzerek. Neki jobb jár, hát nyilvánvaló, hiszen ő csodálatos, ezt mondta neki minden férfi, minden barát, a család, a rokonok, az ismerősök, sőt a tévé is, meg az egész társadalom kiskorától kezdve, szóval nyilván így is van. És hát ezért „randizgathatott” 10 éven át annyi menő sráccal.

A helyzet viszont változatlan: senki sem akar vele maradni. Miért ilyen szemetek a férfiak?? És hova lettek az igaziak? Kiszúr vele a világ, és itt ő az áldozat. Jár neki valami, amit nem kap meg, és ez bizony a szemét férfiak hibája, hiszen ők nem adják neki oda…

szomoru-menyasszonyHipp-hopp betölti a 35-öt, és ráébred, hogy ez már tényleg az utolsó pillanat, ha családot szeretne, így aztán hozzámegy egy vele egy szinten lévő férfihoz, aki szintén 40-50% körüli érékelést kaphat a szexpiaci versenyben. Tulajdonképpen nem is egy rossz pali, valójában nincs is benne semmi kivetnivaló, de nem olyan jóképű, nem olyan sportos, nem olyan érdekes vagy gazdag, mint akik 10 évvel ezelőtt voltak. Az persze meg sem fordul a fejében, hogy ő sem olyan már, mint 10 éve volt. Sem az alakja, sem a vonásai, sem a bőre – de ettől még lenézően tekint a neki jutó férfira, hiszen „csak” középszerű. Persze ennek nem ad hangot, amíg ki nem bújtak a gyerekek, de a fejében ez a férfi nem vele egyenlő partner, 40%al alacsonyabban van, mint azok, akikkel régebben „járt”. Ez a pasi béna.

Aztán egy nap a férfi hullafáradtan hazajőve a munkából – ahol aznap is 14 órát robotolt, hogy eltartsa a családját -, felhajtva felejti a WC-ülőkét, a mi Julinknak pedig ez az utolsó csepp a pohárban, és úgy dönt, hogy most már végleg elege van a férfiból és jobbat érdemel. Jön a válás és a gyerektartás.

Juli most már 40 éves, mindenféle bárokban lóg, koktélt szürcsöl a gyerektartásból, és olyan pasikra nyomul, mint akik 22 éves korában voltak neki, miközben a gyerekek otthon vannak nagyival, és egyébként alig látják az apjukat is.

Erre gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy milyen károkkal jár a korlátozások nélküli hipergámia. Azok a nők, akik fiatal korukban összevissza ugráltak egyik menő pasiról a másikra, egy teljesen elfuserált élettel nézhetnek majd szembe, ahol abszolút tévesen mérik fel a saját értéküket a férfiak szemében, és immár nem jó feleség-alapanyagok.

Hölgyeim és Uraim: Íme az alfa-özvegy.

Halljuk most ugyanezt egy nő tollából, egy konkrét történetben elmesélve, amelynek a főszereplője az 50 évvel ezelőtti, 18 éves önmaga, és egy férfi, akivel csupán egy rövid kalandot élt át. Zárójelben Heartiste apróbb megjegyzései olvashatóak.

 „Alig pár hete kezdődött a félév a Newcastle Egyetemen, és már minden áron el akartam veszíteni a szüzességemet. Úgy döntöttem, hogy ő lesz a jelölt: magas volt, sötét hajú, álmodozó tekintetű, akiben érezni lehetett valamiféle veszélyt, és aki félúton volt egy 19. századbeli dekadens költő és egy hollywoodi szívtipró közt.

Hamar megtudtam a nevét is : John Nicholas Harley Pellowe – már ez is veszettül romantikusan hangzott. A Henderson Hallban lakott, ami talán a legfényűzőbb volt mind közül. Életcélommá tettem, hogy megtudjam mikor merre jár, és hogy én is ott legyek. Képes voltam éjjel egyedül végigjárni a helyi jazz lokálokat, bárhányszor valaki látni vélte ott. Végül sikerrel jártam. Egy nap a könyvtárban találtam rá. Odasétáltam hozzá, miközben hihetetlen vágyat éreztem, amit mintha valami őrült szerelem kísért volna. Akkor kezdődött a mi kapcsolat-félénk.

Kapcsolat-féle…

Mindenféle partikra és egyéb rendezvényekre jártunk, ahol – meg kell mondjam – nem is igazán törődött velem. [ Azt hinnéd, hogy ettől majd lelassít… de nem.] Én viszont minden egyes kicsit is pozitív megnyilvánulását a szerelme kifejeződésének gondoltam. Hamarosan meg is történt, aminek kellett, és a Henderson Hallban vesztettem el a szüzességemet, teljes boldogságban, Vele.

Miközben neki az járt a fejében, hogy hogyan szabaduljon meg tőled, lehetőleg jelenet nélkül. ]

Jöttek a karácsonyi ünnepek, és csak arra tudtam gondolni, hogyan fogom átvészelni ezt az időszakot nélküle. Amikor újra találkoztunk, azt gondoltam, hogy egy pár vagyunk.

Korai hörcsöghalál. Oka: centrifugális végtagleválás.

Szívem választottja továbbra is visszahúzódó volt velem, bár a szex nagyon is érdekelte, de azon kívül soha nem voltunk sehol együtt, mintha nem is akarta volna, hogy velem lássák. [ Talán csak nem voltál elég csini, nem? Jaa nem, az lehetetlen!! :) ] Valahol tudtam, hogy ez a dolog nem az igazi, de tudomást sem voltam hajlandó venni a jelekről. Később, az egyik szenvedélyes éjszakánk másnapján, szerelmesebben mint valaha – ha ez egyáltalán lehetséges – megláttam őt az Union Building lépcsőin, és már rohantam is. [ Vajon a majdani béta férjéről is őriz ilyen részletességű emlékeket évtizedes távlatokból? Költői a kérdés…] Most már biztos, hogy ő is szeret. De ahelyett, hogy emlékezvén az előző éjszakánkra a karjaiba zárt volna, egyszerűen csak  elfordult. Soha többé nem szólt hozzám.

Teljes sokként ért a dolog, betetőzve mindenféle betegségekkel, lázzal, ájulásokkal. De legalább terhes nem lettem, ami minden nő legnagyobb félelme volt akkoriban. John iránt érzett szerelmemből hamar utálat lett. [ A szerelem ellentéte nem az utálat… hanem a közöny.] Pokoli szeretőm bemutatta démoni oldalát, én pedig, ahogy ma mondanánk, megpróbáltam továbblépni. John ezek után tudomást sem volt hajlandó venni rólam. Nemhogy szerelmes nem volt belém, de még csak nem is kedvelt. Hogy még szörnyűbb legyen minden, röviddel ezután összejött egy lánnyal, aki a barátnője lett, egy igazi barátnő, aki megkapta mindazt a figyelmességet és törődést, amit én soha.

Sosem tudtam Johnt elfelejteni, és iránta érzett viszonzatlan szerelmem beárnyékolta a későbbi házasságomat is Nevillel, akit valahogy mindig csak a második legjobbnak tudtam értékelni. Nevillel végül 3 évig jártunk megszakításokkal mikor 21 évesen, még mindig egyetemistaként hozzámentem. [A bétának 3 évbe telt mindaz, ami az alfának 3 szempillantásba…] Végül 20 év házasság után váltunk el a 80-as évek végén, amikor gyermekeink 17 illetve 18 évesek voltak. Ez idő alatt még egy pszichoterapeuta segítségét is igénybe vettem, hogy segítsen lezárni a múltamat a nagy szerelmemmel, Johnnal. Azt mondta, hogy az én történetem egyáltalán nem egyedi, mondhatni mindennapos. [ Ki gondolta volna…] Megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e újra találkozni Johnnal, hogy valamiféle lezárást kapjon az ügyünk, úgy tűnik, hogy ez többször is sikerre vezetett másokkal azelőtt. Igent mondtam.

Találkoztunk, leültünk egy tea mellé, és újra támadtak a régi érzelmeim, vágyaim. Amikor megkérdeztem, hogy miért rázott le csak úgy, azt mondta, hogy ostoba volt. [ Mégis milyen választ vártál? Hogy ahhoz is alig voltál elég szép, hogy párszor hemperegjetek???]
Ahogy visszasétáltam a metróhoz, olyan érzésem volt, mintha minden egyes lépéssel, könnyebb lennék, mintha lekerülne rólam valami, amit magammal cipeltem. Egészen különleges érzés volt, és tudtam, hogy sikerült a terv, a terápia működött.

Később írtam egy egész könyvet az iránta érzett csodálatomról [ Hú, de még mennyire, hogy működött…], és az érzéseimről, megpróbáltam a mélyére hatolni az egész esetnek, de aztán teljesen elfelejtődött az egész, mígnem fel nem keresett egy e-book kiadó, hogy olvasták a munkámat és szeretnék kiadni. Igent mondtam.

Néha-néha megtörténik, hogy ezek a ’kegyetlen’, nemtörődöm szeretők juttatnak neked egy morzsát a figyelmükből, és minden egyes pillantásuk őrült erővel láncol magukhoz. Olyan szenvedély ez, ami ha elkap, nem ereszt, és függővé tesz, mint egy drog, míg végül már nem is tudod irányítani a cselekedeteidet. Mindegy, hogy vágyaid alanya házas, elérhetetlen, vagy észre sem vesz, semmi sem szabhat gátat ennek a vad szenvedélynek, ami gyökeret ereszt benned és nőttön nő, még akkor is, ha amúgy semmi sem táplálja. [ A nőknél a vágy minden racionalitást felülír.]

De vajon mi lehetett Johnban az a valami, aminek hatására számos, amúgy tökéletesen racionális, intelligens nő vetette magát reménytelenül a lábai elé? Utólag azt gondolom, hogy volt valamiféle aurája, egy energiamező, amely rabul ejtette ezeket a gyanútlan és védtelen nőket [= a legtöbb nőt…]. Egy sorstársam elmesélte, hogy Johnnak igazából tennie sem kellett semmit, és a nők mégis körülvették. Megvolt az a különös képessége, hogy elhitette veled, hogy te vagy az egyetlen nő a világon, még akkor is, ha másnap már tudomást sem volt hajlandó venni rólad.

John után sohasem tudtam már szerelembe esni, vagy legalábbis semmiképpen sem ilyen földöntúli erővel. Nem a későbbi férjem hibája volt, hogy ezekkel a sebeimmel is meg kellett megbirkóznia, de el kell mondanom, hogy nagyon szeretett. Tulajdonképpen vele, Nevillel, valahogy ’kényelmesebb’ volt minden, de mintha elvesztettem volna a képességemet az igazi, szenvedélyes érzelmekre.”

11 votes, average: 5,00 out of 511 votes, average: 5,00 out of 511 votes, average: 5,00 out of 511 votes, average: 5,00 out of 511 votes, average: 5,00 out of 5 11 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: DennisVT

DennisVT
38F - dennisvt1@gmail.com

369
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
28 Egyéni hozzászólás
341 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
33 Hozzászólások szerzői
TakiKalmanDennisVThercegggwp Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Kalman
Újságíró
“értékesebb lett, hiszen megszerezte a gender studies diplomát, keres havi 250-et, és van két macskája is.” Ez halálosan jó :-).
lazydave85
Olvasó
lazydave85

Szerencsétlen Neville az igazi áldozat ebben a szerelmi hős eposzban. :)

 

Suum cuique
Újságíró
lazydave85
Olvasó
lazydave85

Kár, hogy az alfáról nincs egy rendes kép, de amúgy Neville és a nő pont egy kategória, egymáshoz valók, N. Peche, hogy volt előtte egy alfa is a képben.

.
Olvasó

.

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Nagyon jó cikk, gratula!

Tulajdonképpen vele, Nevillel, valahogy ’kényelmesebb’ volt minden, de mintha elvesztettem volna a képességemet az igazi, szenvedélyes érzelmekre.”

Priceless:)

Reszet Elek
Szerkesztő

A cikk mellé tehetjük a másik, ritkább variációt, azaz amikor a nőnek hosszú távra sikerül megcsípni egy nála jóval értékesebb pasast. Ebben az esetben is jól végigkövethető a mód, ahogy hipergámiájával, bétásításával érzelmileg tönkrevágja a kapcsolatot majd kilép belőle.

Néha van olyan benyomásom, hogy a nők természetüknél fogva boldogtalanságra születtek. Ösztöneik (természetük) által sarkallva sosem elégednek meg semmivel, ahogy végső soron sosem képesek feldolgozni megöregedésüket sem.

Már csak az a kérdés, hogy ebből az önsorsrontó csapdahelyzetből van-e kiút, az alfa-özvegy ellenében van-e béta-feleség.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Mivel a gyerekek több mint fele csonka családban, közvetlen apai-, férji-, férfiminta nélkül nő fel eléggé a veszett fejsze nyelének tűnik a dolog. Mindezt nagyon erős média ellenszélben.

Ha egy lány nem olyan szerencsés hogy az erős családi minták felülírják a külső hatásokat, nem tudom miben lehetne reménykedni. Elvileg ott lenne a másik lehetőség, élete korai időszakában megfelelően erős férfival találkozik, aki képes megzabolázni ill. elősegíti önmaga megzabolázását. Ilyen pacákból viszont elég kevés van, elvégre a fenti körülmények a felnövekvő srácokat is sújtják.

Suum cuique
Újságíró

Egy másik hasonló, még híresebb eset. A kérdésem csak az, hogy ezt miért is nevezzük szerelemnek? Ez csak egy görcsös női szempont, hogy nehogy ribancnak érezzék magukat, hogy szerelemnek, meg kapcsolatnak tüntessék fel valahogy önmaguk előtt (hörcsögözés), ami valójában egy sima kúrás volt a férfi részéről, a nő részéről pedig (nem szerelem, hanem) az ösztönlényebb-hipergámabb nő elolvadása az alfától, sima ráizgulás.

Monica Lewinsky: “Beleszerettem a főnökömbe, ahogy a 22 évesek szoktak”

“”Beleszerettem a főnökömbe, ahogy a 22 évesek szoktak. Ez előfordul. De az én főnököm az Egyesült Államok elnöke volt. Ilyesmi talán ritkábban fordul elő. Most mindezt sok ok miatt sajnálom, amelyek közül nem a legutolsó, hogy emberek sérüléseket szenvedtek. Úgy gondolom, hogy ez sosincs rendben” – mondta Lewinsky”

aztán:

“Monica Lewinsky új könyvön dolgozik […] A kötet különlegessége, hogy Lewinsky most először teszi közzé a Clintonnak írt szerelmes leveleit, amelyekben állítólag arról ömlengett az exelnöknek, mennyivel boldogabbá tudná tenni őt, mint a neje.” (Forrás)

“Bill Clinton’s former intern Monica Lewinsky has not got married or had children because she is reportedly still in love with him and ‘always will be’. […] ‘Monica still hasn’t got over Bill and would take him back in a second,’ a friend said. ‘She told me: “There will never be another man in my life that could make me as happy as he did”,’ the friend told the National Enquirer magazine. ‘Monica still carries a torch for him. She’s dated some guys, off and on, since the whole White House mess. But she’s never been able to get Bill out of her heart’.” (Forrás)

File Under: Five Minutes Of Alpha

That Alpha Male Poker Face

Suum cuique
Újságíró

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Priceless látni, hogy a “bétapasi” mentalitás mennyire tiszteli az alfaság eszményét. Még egy ilyen cikknél sem fordul meg sem a cikkíró sem a kommentelők fejében egyetlen másodpercre sem, hogy a látványosan parasztul viselkedő alfákat kárhoztassa azért, mert ösztöneiknek engedve szemét módon viselkednek. Teljesen rátoljátok a felelősséget az ösztöneiknek engedve rossz döntéseket hozó nőkre, minden hibáztatást és kárhoztatást hozzájuk rendelve. Alfa pasik szentek és sérthetetlenek. LoL.

RedGreg
Újságíró
RedGreg

Hát kedves, az alfa pasikat lehet szidni, de minek? Ő csak tisztában van azzal, hogy mit ér. Én se fogom Pamela Andersont szidni mert nem velem akar kefélni. A gond ott van, ahol a 120 kilós bálna csaj mondja nála klasszisokkal jobb pasikra, hogy vele nem járna mert olyan szürke. Mert neki is csak az alfa kell, és egyszer egy nagyon részeg 10/6-os pasi megdugta.

Magyarul mondva, amíg Ti nem lesztek hajlandók magatokat helyén kezelni, addig felesleges az alfákat szidni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Mivel a kapcsolatokban mindig a nő választ igen. Ezt a tényt senki sem tagadhatja. Ezért a nő felelőssége hogy milyen nyilvesszőnek nyitja meg a tegzét.

Jellemző hogy még itt is csak ezt az áldozathibáztatásos baromságot műveled. Érdekes hogy a femi idiotizmus milyen mélyen képes beleenni magát egyes nők elméjébe.

Suum cuique
Újságíró

Én kárhoztatom azokat alfákat is, akik kárt okoznak. Nem okoz kárt az alfa, ha meghúz egy nőt, akinek már úgyis mindegy, hiszen már úgysem egy tisztalelkű, szűz vagy majdnem szűz nő, aki alkalmas arra, hogy feleségként és anyaként a társadalom hasznos tagja legyen, hanem egy használt lotyó, uccu neki, nem mindegy neki, hogy n+1 ember is megbaszta? De nagyon is kárhoztatom és megvetem azokat a hapsikat, akik naiv és amúgy jólelkű lányok szüzességét felelőtlenül elveszik, és ezzel roncsolják a nemzet nőállományát. Na, az olyan faszikat szokta a lány apja-bátyjai kicsit megrugdosni a régi, szép és jó világban. Persze azzal kiegészítve, hogy a naiv leányka is kapott aputól egy-két taslit, mert naivnak nem szabad lenni, pláne egy ilyen mocskos világban.

Reszet Elek
Szerkesztő

“roncsolják a nemzet nőállományát”  :-)

Akkor gondolom neked tetszik a tegnapi idézetem

lazydave85
Olvasó
lazydave85

Ártatlan szüzek nem nagyon vannak, aki még az, az igyekszik mielőbb megszabadulni tőle, hogy túl legyen rajta. Ez a poszt talán témába vág:

http://sorozatrandizo.blog.hu/2016/01/31/szuztelenites_741

Reszet Elek
Szerkesztő

 

“A kanca és a mén felkészítése a fedeztetésre

Mivel az ivarzás során a kanca csak egy bizonyos időszakban termékenyül eredményesen, ezért célszerű próbáltatással folyamatosan figyelemmel kísérnünk a kanca szaporodásbiológiai állapotát. A próbáltatás (67. kép) általánosan elterjedt módszer, melynek során a mént egy talajhoz rögzített vagy lengő, a mén felöli oldalon párnázott próbafal választja el a kancától. A próbafal méretét az adott fajta mérete határozza meg. Általános elvárás, hogy a mén a próbafalon ne tudjon keresztülugrani, azt ne kerülje meg a próbáltatás során, ugyanakkor ne is sérüljön meg. A mént gyakorlott személy (csődörös) általában zablás kantárral, vagy ágaskodóval szerszámozva állítja a próbafalhoz. A kancát és a mént a próbafal ellentétes oldalain állítják fel, először szemben, hogy az állatok összeszaglását megengedjék. Amennyiben a kanca nem tiltakozik (nem vág, harap, rúg) a próbafal mellé állítják. A mén először a kanca nyakát, sörényét, majd az oldalt fordított állat farát, horpaszát szaglássza, harapdálja, csipkedi. Amikor a kanca nem rúgja el a mént, hanem nyugodtan áll, farkát emeli, terpeszkedik, vizel, villogtat, cérnázik, akkor biztosan sárlik.

A kanca próbáltatás alatti viselkedésének nyomon követésére kiváló lehetőség az Ócsag-féle jelzőszám használata, mely a kancát minősíti annak függvényében, hogyan reagál a mén jelenlétére. Ezt egy -3-tól +3-ig terjedő skálán pontozzuk:

  • -3 a kanca erősen, határozottan elrúgja a mént
  • -2 a kanca elrúgja a mént
  • -1 a kanca elutasítóan viselkedik
  • 0 a kanca közömbösen viselkedik
  • +1 a sárlás külső jelei már mutatkoznak, de még nem elég kifejezettek
  • +2 a kanca tűri a mén közelségét, de még nem terpeszkedik
  • +3 a kanca nyugodtan áll, farkát emeli, terpeszkedik, vizel, villogtat, cérnázik, azaz kész a fedeztetésre.

A jól sárló és jó időben fedeztetésre kerülő kancák egy részénél elegendő lehet az egyik elülső végtag felvétele, vagy a pipa felhelyezése a felső ajakra. A fedeztetés előtt a kanca hátulsó patáira bőrből készült hágató papucsot kell húzni és a nyakhoz kötött csánkfékkel kell gátolni a rúgásban. A kanca farkát a farokszőrök okozta sérülések elkerülése végett célszerű bepólyázni (68. kép), fedeztetéskor félrehúzni. A pérát a fedeztetés előtt híg fertőtlenítő oldattal lemossuk, majd szárazra töröljük. Fedeztetni csak csöndes, puha talajú környezetben szabad. A patkolatlan ménnel történő fedeztetéshez is több gyakorlott személy szükséges. A mén felugrásakor a kanca fejét emelve tartják, a mén hímvesszőjét tenyérfelülettel két oldalról a hüvelybe segítik. Az ejakulációt a gáttájék ritmikus összehúzódása és a farok föl-le billegetése jelzi. Ezután a mén a kancára dőlve pihen, elernyed, esetleg le is csúszik róla. A fedeztetést követően a hímvesszőt fertőtleníteni, a kancát pedig az ondókipréselés elkerülése céljából jártatni szükséges. Egy tapasztalt mén az öt hónapos fedeztetési idényben 140-160 alkalommal fedezhet. Jól kézben tartott állományokban 1-2 ugrással vemhesíthetők a kancák, ezért egy ménhez 80-90 kanca is beosztható (40-50 helyett). Napjainkban a mének viszonylag nagy száma, illetve a folyamatos spermaimportok – és így a mesterséges termékenyítés  – miatt egy ménre általában már jóval kevesebb kanca jut, pedig mindez akár fordítva is lehetne.

A kancák nemi viselkedése nagy különbségeket mutathat, ezért ménesekben elterjedt gyakorlat, hogy a kancákat az ápolójuk vezeti fel a próbáltatás során. A fedeztetéshez fel nem készült, vagy nem sárló kancát fedeztetni nem szabad, mert az később a kanca meddőségéhez vezethet.” – Bokor Árpád: A ló szaporodásbiológiája

.
Olvasó

.

rumospiskóta
Újságíró

Priceless…      priceless azt látni hogy hogyan beletenyereltél a nemek közötti különbözőségbe.

Elmondom hogy hogyan látszott a fenti történet innen nézve, és nem kell hogy elfogadd az én szempontjaimat

Tudod ha engem körbezümmög egy jókislány hogy nem akarok-e ungabunga ővele, akkor perszehogydehogynem.  De ha másnap jön hogy mikor lesz az esküvőnk akkor jó esetben hehehe, rosszabb kedvemben ejnyebejnye.   ..hát nem a kezét ajánlotta fel tegnap!    Tíz év múlva meg nem is nagyon emlékszem az esetre.

Amúgy én is tisztelem azt aki erősebb nálam..  ha a hüvelykmatyi bizonyítja be hogy erősebb akkor őt is tisztelem – abból a szempontból legalábbis

.

hunbagira
Újságíró

Talán azért, -mert kb 15o éve mióta nem családi tervezett házasságok vannak- ti NŐK választotok…:D

Érdekes ez a hozzáállás, azért is a férfiak hibásak ha ti vagytok a hülyék….:D Priceless…kisanyám…

Kalman
Újságíró

Az amire te gondolsz, az maga lenne a patriarchátus: az apa nem engedi, hogy a szíve választottjával randizzon. A béták összefognak, és fizikailag megakadályozzák a messziről jött alfákat abban, hogy a falú nőjeivel találkozzon – megverik, elzavarják, távol tartják a nőket az étteremtől, szállodától, kocsmától. A nők nem mehetnek a fiútestvéreik nélkül nyilvános helyre, és ott végig felügyelik a viselkedésüket.

Na, ezekkel a módszerekkel lehet a hipergámiát kontrollálni.

Big G.
Újságíró

A cikk remek, a jelenség valóban létező. A magam részéről nem bánom, mert remekül lehet halászgatni az érintett harmincas csajok közt :)

Ami ugyanakkor a kérdés lényegét érinti: mi, férfiak se kötjük össze az életünket olyannal, aki arra méltatlan. A nők is helyesen teszik, ha valódi vonzalomra építve keresik társukat. A feladat kettős: az átlagférfinek meg kell tanulnia vonzóvá válni, a nőnek pedig fel kell ismernie a délibábokat. Semmi baj sincs a pusztán szexuális kalandokkal, csak tudjon róla a lány – legalább utólag – hogy miről szólt a móka.

Az nem megoldás, hogy a csajok holnaptól legyenek erkölcsösek, érjèk be egy bétával és soha meg se tapasztalják, hogy milyen egy igazi férfi. Ez zsákutca – elvi és gyakorlati szempontból egyaránt.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ha csak a magam egyéni szempontjából szemlélem, akkor igazad van. Viszont ha társadalmi felelősségvállalás szempontjából, akkor tévedsz.

Egy idő után, egy szinten túl a közösség problémái egyéni problémákká lesznek és esélyed sincsen elbújni a hatásaik elől. Hosszú távon nem élhetsz teljes, boldog életet úgy hogy a környezetednek esélye sincsen rá. A nagyvilág szükségszerűen és elkerülhetetlenül betüremkedik a saját kicsiny világodba.

Ez persze nem azt jelenti hogy az ember elsősorban nem magáért felel, de nem mások kárára.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Az nem megoldás, hogy a csajok holnaptól legyenek erkölcsösek”

De.

spekimen
Olvasó
spekimen

Na ez is csak egy újabb strigula amellett, hogy a nőket valahogy nagyon elbaszta a természet :-D

És ezt erősíti az én tapasztalatom is, mivel még egyetlen normális nővel nem találkoztam, anyámtól kezdve a ribancokon át a „szende szűzig” :-D Mindegyiknek van valami „beütése”, az egyik idegbeteg, a másik nem tudja mit kezdjen az életével a harmadiknak senki és semmi nem jó, a negyedik kihasznál, és még lehetne sorolni a végtelenségig a női „jellemvonásokat”.

Ezzel szemben a legtöbb férfi próbál küzdeni, egzisztenciát teremteni, gyúrni, tűrni stb. stb., abból az okból, hogy aztán a nőknek, nőjének megfeleljen, mert ugye ez hajtja a legtöbbjüket.

Soha nem voltak még ennyire szabadon engedve a nők, látjuk is a következményeket. Ezzel szemben még itt is sokan olyan „nyájas” hangnemet ütnek meg és olyan puhány intézkedéseket szorgalmaznak, ami semmit nem változtatna a kialakult helyzeten.

Azt kéne már megérteni, hogy a nőkkel szemben, pont az alfa magatartás és intézkedések  lennének a megfelelők, hisz látjuk, hogy, hiába bánik velük keményen és szarba se veszi őket, annál jobban szűkölnek utána. Ezt kellene átvinni, a politikába is fokozatosan és figyelmen kívül hagyni a szokásos felhördülést, majd abba hagynák és ráunnának, ha látnák, hogy semmi értelme és ráadásul még el is kezdenék élvezni. De addig amíg a politikusok legtöbbje alfának számít a státusza miatt, miért is ismernék fel a probléma gyökerét, és nem csak látszat intézkedéseket hozni, főleg a családok érdekében.

Naooo
Olvasó
Naooo

Hogy néz ki az a tepsiképű.

ulomenen
Újságíró

Pakisztáni férfi a nászéjszakán megölte 19 éves feleségét, miután kiderült, hogy az ifjú ara nem szűz….

http://metro.co.uk/2016/04/07/husband-strangles-his-teenage-bride-to-death-on-wedding-night-after-discovering-she-isnt-a-virgin-5801739/

én csak abban reménykedem, hogy legalább annyi esze volt az újdonsült férjnek, hogy nem a nászuk elhálása után kezdte el vizsgálni az ifiasszony ártatlanságát…

Reszet Elek
Szerkesztő

Európában is ez lesz harminc év múlva.

Másrészt ha valaki nem tartja be a szabályokat, számoljon a következményekkel.

ulomenen
Újságíró

Ugyan… nem kell megölni egy nőt azért, mert nem ismeri a jótanácsot:

 

Reszet Elek
Szerkesztő

Latin-Amerikában bezzeg ismerik. Amúgy sem értem a dolgot. A vagina babagyártásra készült. Oda azért menjen az ember mert kovászt akar tenni a cipóba.

.
Olvasó

.

Koriander
Olvasó
Koriander

lehet fura, és nem recept, nyilván nem kötött határok, de vhol fiziológiás igényekből következik:
-jobb amikor a kisebb testvér akkor jön amikor a nagyobb már az anyjáról természetesen leválasztódott, magyarán a szoptatási időkből jön 2,5-3 év korkülönbség.
– Az anyának a két terhesség közötti relatíve hosszabb regenerációs idő a kedvezőbb (ami valójában hormonálisan 5 év! ), tehát a férfi szeretete és odafigyelése az, hogy a nőjének ad elég időt két terhesség között pihenni,
– racionalitás. nem véletlen, hogy civilizációk ott épültek, ahol az ösztönök lecsendesedtek, a keresztény böjt is tkp a kevesebb és minőségi utód nevelését szabályozta.
testvérpárok nagyobb szünetekkel tkp egy kompromisszum a sokgyerek és a kevés között. van kettő három év felettid és kb 3-4 évet búghatsz a kedveseddel is, hogy csakis az övé a cicid. szóval innen a 6-8 év szünet. Aztán lehet megint babaillatozni :)), ha időben kezdted. ha nem akkor sajnos beletörődsz és hálát adsz a kettőért, szóval amit leítam az egy jótanács, hogy szerintem, hogyan nem lehet belenyuffani a szülőségbe és a kapcsolati dinamika is fenntartható.

Reszet Elek
Szerkesztő

 

Mária Terézia Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabanita, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantua, Parma, Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern és Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a római szent birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotaringia és Bar férjezett herczegasszonya, Etruria nagyherczegnője.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Tedd vágólapra mielőtt elküldöd.

Fehérlófiát háromszor hét évig szoptatta az anyja…

Ezt pedig ajánlom megnézésre.

Koriander
Olvasó
Koriander

hát egen, lehet hogy a leválasztás a megoldás, nekem nem volt hozzá szivem, az ismerőseim körében ahol tényleg öt meg 12 gyerek van kb tényleg egy évig szoptattak.
Jól csinálod, a lényeg hogy maradj következetes!
egyébként nem a kicsivel és a picivel otthon lenni a nehéz (kb két hét belerázódni és három hónap, amikor már el se tudnád másképpen képzelni az életed), mert ti alakítjátok, hanem amikor közösségbe mennek és hozzák haza a világ összes szennyét, és úgy érzed, hogy örök vesztésre állsz a világgal szemben.
Most egy picit fellélegeztem, most volt a nagynál a suliba a felvételi és egyszerűen öröm volt látni ezt a teljesen szuverén, mosolygósan bátor kisembert, egy igazi sármőr, szóval nagyon pozitívan zártuk a beiratkozást. A kicsivel viszont van mit dolgozni, ha lenne mód átugrani valahogy ezt 3-4 évesek akaratosságát… akkor biztosan több kedvem lenne a gyerekekhez, de sajnos nincs se dajka, se nevelő, se pesztra, mint Maria Teriziáéknál :D.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Házi óvoda vagy mifenének hívják? Lakás+ 6-8 gyerek + egy főállású anyuka. Kis hazánkban akár feketén is.

Elvileg öt éves korig lehet felmentést kérni a kötelező óvoda alól és utána már csak egy (esetleg kettő) év bugázás. Vagy ilyesmi.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem az lenne az ideális ami leginkább közelit az “ősi” (vélt) állapotokhoz.

Asszonyok együtt házimunkáznak, körülöttük a még gyerekkorúak, akik részt vesznek a házimunkában is, de leginkább játszanak no meg mindig szemmel tartja őket néhány asszony.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

A ház körüli munka pontosabb megnevezés lenne. Mindazt amit anno ott végeztek a nők. Kézi malom, bőrök kikészítése, szövés és hasonlók. Szóval manapság max ennek a megfelelői (ami maradt).

Kalman
Újságíró

Ezek a kérdések engem is foglalkoztatnak, hasonló korú gyerekünk van. Főleg Reszettel értek egyet egyébként. Miket olvasol? A “Család ereje” című könyvet olvastad (Dr. Máté Gábor, Gordon Neufeld)? Szerintem nagyon jó, érdemes.

.
Olvasó

.

Koriander
Olvasó
Koriander

szívesen :) ne hagyd magad paráztatni, ha úgy érzed nehéz (persze lesz ilyen is), akkor tudd mindig, hogy elmúlik, és csak egy kis türelem/kitartás kérdése az egész, a Gondviselés meg úgyis rajtatok! ha ezt az érzést sikerül megtalálni ezt ők is az antennáikkal érzékelik és tükröznek. A gyerekek az anyai belső egyensúly tükre.

Kalman
Újságíró

Mi 3 év korkülönbséget tervezünk. A természeti népeknél ez a gyakori. Ismerősöknél is azt látjuk, hogy a 3 évnél kisebb korkülönbség nagyon megterhelő a szülőknek. Persze ki lehet bírni, de ha nem muszáj, akkor ne úgy legyen. A nagyobb gyerek kábé 3 éves korára érik meg arra, hogy megvan a folyamatos testkontaktus nélkül, nem kell pelenkázni, meg a saját lábán tud közlekedni. Én 5-öt szeretnék, az még éppen belefér ha 3 évenként jönnek. (Ha időben kezdtük volna, több is beleférne.) Ha 3 lesz, akkor már elégedett leszek, de ha minden jól megy nem lesz semmi okunk leállni.

.
Olvasó

.

hgyi
Szerkesztő

A legnagyobbam a 3. születésnapja előtt 1 hónappal szokott le a pelenkáról egyik napról a másikra. A közepes úgy 2 éves kora körül, a legkisebb pedig szintén három éves kora előtt nem sokkal.
Tulajdonképpen mindegyik más volt. Csecsemőkorukban is mások voltak a szokásaik, mások az igényeik. Mindig újra kellett tanulni a csecsemőkort is, pedig kicsik a korkülönbségek – nem felejtettem még el az előzőt. :o)

.
Olvasó

.

Kalman
Újságíró

Az egy dolog, hogy tud járni, de egy két éves még meglát egy cicát, és odarohan, hogy cicaaa! Ha megijed valamitől, akkor nyújtja a kezét, hogy vegyék fel (testkontaktusra van szüksége). 3 év környéke az, amikor már lehet vele úgy közlekedni, hogy főleg csak mondjuk neki, hogy mit csináljon. Hogy meg lehet bízni benne, hogy a járda végén megáll, nem szalad el. Nem mondom, hogy éles határ van 3 éves kornál, de egyértelmű, hogy ilyenkor gyorsan fejlődik, egy-két hónapon is sok múlik.

A feleségem például mióta pár hós a gyerek eljár vele együtt a piacra hetente többször, buszra tudnak szállni, el tudnak intézni dolgokat. Egy két évessel és egy újszülöttel ez már sokkal bajosabb lenne. Egy három évessel és egy újszülöttel már talán kevésbé.

Empirikusan is az ismerősöket megfigyelve azt látom, hogy ahol kicsi a korkülönbség, ott sokkal jobban kikészülnek a szülők. Nem mondom, hogy nem lehet kibírni, de mégsem ideális.

Az én stratégiám az, hogy ne lazsáljunk, de ne is feszítsük túl a húrt, egy biztosan fenntartható tempóval éljük az életet. Inkább legyen kicsit nagyobb a korkülönbség, minthogy kiakadjon az asszony, és kijelentse, hogy nem vállal több gyereket :-).

.
Olvasó

.

Kalman
Újságíró

Nekem ez a nő nem szimpatikus. Van egy-két igazság abban, amit ír: követekzetesség, hisztinek nem engedés – ez oké. De a büntetéssel nem értek egyet. Ha valakit büntetéssel nevelünk, akkor addig lesz engedelmes, ameddig megvan a hatalmunk felette.

.
Olvasó

.

Kalman
Újságíró

Szerintem homlokegyenest ellenkező iskolát követünk, úgyhogy nehezen fogjuk megérteni egymást :-).

Én azt gondolom, hogy jó esetben példamutatáson és terelgetésen kívül másra nincs szükség. Ahogy írtad az első ami miatt hallgat rád a gyerek, az az, hogy azt akarja, hogy elégedett legyél vele. Eddig nekem úgy tűnik, hogy erre építve mindent meg lehet oldani. Az ember lelki értelemben törzstagnak születik. A gyerek azért csinálja azt amit kell, mert tetszeni akar a hozzá közel álló felnőtteknek, távlatilag pedig a csapat hasznos tagja akar lenni. A lelkiismeretünk egy öröklött funkciónk, ami már egészen kis kortól kezdve működik. Ha sikerül ezt a harmóniát megőrizni, akkor minden szinte magától működik. Ha kikerül a felnőtt a követendő tekintély pozíciójából, akkor lesz baj. (Például a tinédzserkori lázadásnak az az oka, hogy a szülők helyett a kortársak, illetve a popkultúra bálványai kerülnek a tekintély helyére.) A bűntetés a gyerek eltávolodását okozhatja, ezért veszélyes.

Én nem szankcionálok semmit sem. Amikor olyat csinál, amit nem lenne szabad, akkor mondom, hogy azt ne csinálja. Ha nem hagyja abba akkor megfogom a kezét és odébb viszem őt, elveszem tőle azt a valamit, satöbbi. De nem bűntetem sem haraggal, sem semmi mással. (De nem is engedek semmiből, ami fontos.) Egyszerűen nem engedem, hogy csinálja és kész. Olyan is előfordul, hogy hirtelen veszünk észre valami veszélyt vagy károkozást, és rákiáltunk. Ilyenkor velünk együtt ő is megijed. Megnyugtatjuk, elmondjuk, hogy mit nem kellett volna csinálni és kész. Eddig nem volt szükség többre.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Érdekes. Számomra az ember sokkal inkább jóra hajló lény.

.
Olvasó

.

Kalman
Újságíró

Én rengeteg könyvet olvastam, úgyhogy a mémeket nagyjából hozzá tudom kötni “iskolákhoz”. Az általam nem kedvelt iskolákból is a híresebbeket elolvastam/beleolvastam. Általában igyekszem megismerni a “másik oldal” érvrendszerét is. Meg ki tudja, hátha talál az ember ott is valami hasznosat. Amit én követek, az mind az evolúciós pszichológiából indul ki, de legalábbis nem mond neki ellent.

A határokat feszegeti persze, de ez még nem rosszaság. Szerintem az számít rosszaságnak, ha szándékosan rosszat akar másnak. Ilyen még nem fordult elő. És eddig mindent megoldott az, hogy rászóltunk, vagy egyszerűen nem engedtük meg amit akart. Ha megtalálja a határt, akkor hamar abbahagyja a feszegetését.

Az autoritás több módon alakítható ki. Egyik útja a büntetés/jutalmazás. Egy másik útja pedig az, hogy a gyerek számára az őt gondozó felnőttek eleve autoritásnak számítanak. Természetes igénye a gyereknek, hogy legyen ilyen, akiknek megfelelhet. A gyereknél autoritás pozícióba a szeretet és a biztonság nyújtás által kerül az ember. A két út, ahogy az autoritás szerepbe lehet jutni teljesen különbözik, és külön-külön is működik (meg persze valamennyire keverékben is). Tehát amennyiben ez valóban működik, akkor jutalmazásra, és büntetésre nincs szükség. Ezt a gondolatot a “Család ereje” könyvből vettem, de abszolút igaznak tartom. Például a karate mester által megszabott 3 napig tartó féllábon állást sem azért vállalja a tanítvány, mert különben büntetést kapna, hanem azért mert ő a mestere. (Mi motválja az embereket témában egy érdekes video: https://www.youtube.com/watch?v=u6XAPnuFjJc )

A hierarchiáról pont fordítva gondolkodom. Én azt szeretném, ha semmilyen büntetés vagy jutalmazás által működő hatalmat nem tisztelne. A feleség is azért teszi autoritássá a férjét, mert szereti, és bízik abban, hogy megvédi, illetve jó irányba vezeti az életüket. És nem azért, mert ha rosszat tesz, akkor a férj megbünteti. Szerintem egy jó kapcsolatban lehet erre a fajta megerősítésre építeni a büntetés és jutalmazás helyett. Egy ilyen ember nem lesz a társadalomra nézve destruktív, de a saját értékítélete szerint fogja betartani a szabályokat, nem azért mert kötelező. (Persze ha nem hülye, akkor olyan szabályt nem fog felrúgni, amiért megbűntetnék.)

Egy fiú esetén a “csibészességet” értékelendő pozitív dolognak tartom. Úgyhogy ha lesz fiam, és időnként csibészkedik, annak (talán csak titokban) örülni fogok, és tuti nem akarom majd kinevelni belőle. Ez a csibészség az egyik dolog, amitől alfává válhat. Meg kell persze húzni a határt a csibészség és a rosszaság között. Majd ha eljön az ideje, akkor bölcs belátással meghúzom a határt :-). A lustaság sem feltétlenül káros. Én például a folytonos pörgéstől mászok falra, és kifejezetten hasznosnak tartom a semmittevést. Erről is van könyv: “Autopilot: The Art and Science of Doing Nothing”

Elég sok helyen találkoztam már azzal a gondolattal, hogy az embernek több különböző programja van, és a környezet függvényében aktiválódik közülük valamelyik. Ez igaz testi és lelki folyamatokra is.
Ebben elég erősen hiszek. A rossz lehetősége is benne van az emberben, de ha a jóra indító programokat aktiváljuk, akkor ezek nem törnek felszínre. Például a törzsi lét programja akkor tud működni, ha az ehhez szükséges támogatást megkapja a gyerek. Ez pedig a feltétlen szeretet és elfogadás. Ha az ember “kikerült a törzsből”, akkor indul be az agresszív program – amolyan B tervként.

A rendrakás a módszer achilles sarka :-). Utánzás révén a kislányunk például törölgeti a dolgokat, vagy pakolja a pelenkákat. A probléma csak az, hogy össze-vissza :-). Ami működik az az, hogy együtt csináljuk. Ha azt kérem tőle, hogy tegyen rendet, az nem megy. Ha kérem, hogy azt tegye oda, az megy. De egyesével rendet tenni kikezdi a türelmemet, úgyhogy ezt még csak egyszer csináltam vele végig, hogy lássam sikerül-e? :-) Szerintem egyszerűen az van, hogy vannak dolgok, amikre később érik meg, és nem nagyon érdemes mondjuk két év alatt forszírozni.

.
Olvasó

.

Kalman
Újságíró

Direkt úgy fogalmaztam, hogy a büntetés/jutalmazás működhet a tisztelet mellett is. De sok probléma van vele. Eleve a büntetés/jutalmazás nem túl jó motiváló erő – ezt mutatják a motivációs kutatások. Másodsorban a boldogságot leginkább úgy lehet elérni, ha az ember belső motivációjú marad. Ennek az a lényege, hogy a legtöbb dolgot nem azért csinálja az ember, mert muszáj, hanem mert ahhoz van kedve. A belső motiváció elég sérülékeny jószág, a legtöbb gyereknél letörik 10 éves kora környékére. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi árt neki, de szerintem a büntetés/jutalmazás és a túlterheltség gyanús.

Ami ennél is fontosabb, hogy ha a büntetés túlsúlyba kerül, az a kapcsolatot kezdi aláásni. Egy kamasz már simán a szülei ellen fordulhat akár. Onnan meg már nehéz megjavítani a kapcsolatot.

Mi a különbség a büntetés és aközött, hogy kiveszem a kezéből a kést? Az egyik ok-okozatilag összefügg a problémával. Ez nem gyerek kezébe való. Elveszem, felteszem oda ahol nem éri el. Logikus. A gyerek is megérti előbb utóbb. Ez nem gyerek kezébe való és beteszem a járókába: szükségtelen, és semmi köze a késhez. Hamar megérti a gyerek, hogy ez büntetés.

A labda elvétele ilyen módon nem büntetés, hanem a probléma közvetlen megoldása. Büntetés lenne mondjuk, ha azt mondanám: nem hagytad abba? Akkor nem megyünk játszótérre.

Összességében tehát én nem tartom se szükségesnek se jó eszköznek a büntetést és a jutalmazást. De mértékkel alkalmazva attól még lehet, hogy nem árt. Az is lehet, hogy ha valamivel jobban kiakaszt a kiscsaj, akkor majd én is elkezdem, ki tudja :-).

Koriander
Olvasó
Koriander

talán abból kellene kiindulnod Reina, hogy Szt.Ágoston is esetleg tévedhetett, ill.túltolta a bűnős csecsemők és az erendő bűn gondolatát. nyilván katolikusként a dogmától nagyon nehéz elvonatkoztatni de tkp. ez volt az egyik kérdés, ami előrevetítette a Keleti és a Nyugati Keresztény Egyházszakadást.
Az ortodoxiában a gyerek ártatlan és jó, kb 7 éves korig (szóval nem csak Rosseau gondolta így… Hanem római fennhatóságon kívül kindenhol) 7 évesen viszont finoman bevezetjük a gyónás szentségébe. a liturgikus életbe meg a belépőt maga a keresztelő jelenti, tehát már csecsemőként is áldoznak, mert angyalokkal egyenlően tiszta a lelkük és valóban azok.
A gyereknevelés is igazából terelgetést és nem rossz dolgok gyomlálását, engedelmességre nevelést jelent. Kalmanhoz hasonlóan nálunk is alap, hogy a gyerek a világot ismeri meg és ezzel természetesen tologatja a határokat, de nem eredendő gonoszságból, hanem az ember kreativitását megalapozó kíváncsiságból és ennek megfelelően kezeljük a csibészséget. Az egyedüli harag tényleg az életveszélyes állapotot előidéző vagy másikban maradandó kárt tehető dolgokért van.
Azért hogy visszafelesel sosem büntetném meg, elmondom neki, hogy nem esik jól és rákérdezek, hogy miért mondta, de joga van elmondani a haragját, elégedetlenségét.
Addig, amíg nem voltak a gyerekeim közösségben a rossz dolgaikat a saját hibáimra vezettem vissza, ha nekem sikerült magamon korrigálni ők is “javultak”, amióta van jelentős külvilági behatás, azóta ez nem elég, de a férjem és a köztem lévő kapcsolat jelentősen pufferolja a terelgetést.

.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem életkortól függ.

Suum cuique
Újságíró

Nekem az a típusú kisgyermek-nevelési módszer tetszik, amit Robert De Niro karaktere csinál a Vejedre ütök /Meet the Fockers/ c. filmben, vagyis nem ez a lazáskodó, laxista, hippi, libsi, summerhilles, waldorfos, gügyögős módszer, hanem a gyerek minél előbbi komolyan vevése, kezelése, rendre, fegyelemre szoktatása, továbbá:

https://en.wikipedia.org/wiki/Ferber_method

https://en.wikipedia.org/wiki/Baby_sign_language

Koriander
Olvasó
Koriander

én is már a babakocsiban ülőnek elkezdtem anno mondani, hogy a járdánál megállunk, szétnézünk, mire odakerültünk, hogy járt, működött/működik.
Viszont látok különbséget a két nem között, a kislányok vhogy kevésbé fogadják el a hierarchiát, kekecebbek, szabálytalankodóbbak három év alatt, mint a kisfiúk. Vagy csak mi kényeztettük el piszkosul a kicsit, az apja jóval többet néz el neki, mint a nagynak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Kisfiad elfogadja a dominancia-sorrendet, kislányod viszont mindig próbálja kikezdeni. Akár a felnőttek, csak kicsiben.

Koriander
Olvasó
Koriander

A kicsi rám hasonlít, szóval csak visszakapom.

Suum cuique
Újságíró

Én nem így látom. A kislányok valahogy ösztönösebben be tudják hízelegni magukat a felnőtteknek, mint az angolna átbújni a szigorú szabályok között. Hamar megtanulják, hogy le lehet szerelni apu haragját egy “apuu, én úúúúgy szeretlek” cukiskodással, és hasonlók. A fiúk sokkal nyíltabban kezdik ki a szabályokat, és nem is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy “megússzuk” a letorkolást. Ezzel szemben a lányok ösztönösen arra van programozva, hogy ne tűnjenek fel normaszegőként, és valahogy kevésbé is van bennük drive, hogy “nyíltan” rosszalkodjanak. Ezért a jó kislányok elüldögélnek a padban, kedvesen és udvariasan viselkednek, a tanítónéni elégedett velük.

.
Olvasó

.

Suum cuique
Újságíró

“Én az ötévesemre is rászólok, hogy az akkor nem valódi kérdés, tehát nem válaszolok, ne haragudjon.” (Forrás – :P) – Ez az egyik szimpatikus elve Csaónak, hogy nemet mond a kötelező gyermekimádatra, gyermektutujgatásra, és minél előbb önállóságra igyekszik őket szoktatni. A gyermekelkényesztetés korunk gyermeknevelésének alapdogmája, hogy minél tovább kisbaba-létben, és ahhoz passzoló érzelmi állapotban legyen tartva, minden szükségletét az anya közvetlen gondoskodása elégítse ki. A feministák ez ellen – egyébként helyesen – megpróbálnak tenni, főként azért, hogy a nőt tehermentesítsék, és a kép ez ügyben vegyes. Azt már derogálna belátni, hogy csak vissza kéne nyúlni a régi idők gyermeknevelési attitűdjéhez :P

.
Olvasó

.

Koriander
Olvasó
Koriander

“Ezért a jó kislányok elüldögélnek a padban, kedvesen és udvariasan viselkednek, a tanítónéni elégedett velük.”
én három év alattiakról írtam :), közösségben már az én lányom is pöpecül jól viselkedik (négy lesz nyáron), viszont teljesen más fejlődési utat látok a fiamnál és mást a lányomnál,míg a fiam kb hároméves koráig szimbiózisban volt velem és tényleg, amit kértem megtett, addig a lányom, amióta helyet is tud változtatni “rivalizál” pl. megáll velünk a járdánál (mi mindenhova biciklivel vagy rollerrel megyünk), de volt már úgy hogy rámnézett, nevetett és áthajtott, mintha én csak poénból mondanám, hogy akkor szétnézünk, vagy megkérdezte, hogy akkor ő mikor mehet már akár egyedül haza, mert a hófehér és rózsapiros is egyedül járt az erdőbe (ők erdei óvodások).
ezt tényleg csak tovább súlyosbítja, hogy az apját teljesen az ujja köré tekerte, ha leszidom és megkérem, hogy vonuljon el, akkor krokodilkönnyes “apukám gyere haza és segíts” megy és megmondalak apának. A fiam ilyet tényleg soha nem tett. vele más jellegű konfliktusaink vannak ( ő az óvónőt buta tehenezte le, mert vmi ostoba farsangi játékban kellett volna részt vennie vagy ki akarták sminkelni ő meg nem akarta) és hiába van neki igaza, ha ezt otrombán intézi, szóval nála meg ezeken kell csiszolgatni.
Mindezt csak azért írtam, hogy Kalmanéknál is kislány van és nekem is az a tapasztalatom, hogy simán elszaladnak egy cica után, vhogy önfejűbbek kétévesen a kislányok, aztán az iskolában tényleg ők lesznek a látszólag szabálykövetőbbek.

Csao tényleg jó anya, ua a harmadik gyereke az írásaiban eléggé “láthatatlan” a másik kettőhöz képest.

hgyi
Szerkesztő

Nálam a lányom és a kisebbik fiam volt “renitens”.  :o)
Nagyobbik fiam szabálytisztelő volt pici korában. Aztán az iskolában már nem érzékelt bizonyos szabályokat. Lányom másodikos korában már egyedül járt suliba – két busszal a kerület másik csücskébe. A nagyobbik fiam harmadik év elejétől mehetett egyedül, a kisebbik harmadik tavaszi szünete után közlekedhetett csak egyedül. Addigra sikerült magát kellőképpen fegyelmeznie az utcán. Viszont csak a középső tűnt el néha a suliból… pl. hazakísért egy osztálytársát és megvárta vele a kissrác anyukáját, mert olyan egyedül volt szegényke – dedet meg összevissza keresték a suliban, mert nem ment napközibe.
Felsőbe másik suliba vittük mindegyiket. Közepest vissza kellett vinni a régibe, mert képtelen volt megszokni az újat. Következő évben viszont kirúgták, mert nem volt megfelelő a magatartása.
Legkisebb bírta az új sulit, de néhány tanár nem tudta kezelni, ezért hetedikes vagy nyolcadikos korában pszichológushoz kellett vinnem – ahol a pszichológus nem tudott mit kezdeni a helyzettel, mivel a tanárok részéről senki sem jelent meg a másik oldalt képviselve.

Koriander
Olvasó
Koriander

Nem csodálm, hogy nem volt több gyerekhez kraft :D

hgyi
Szerkesztő

Hát, Reina… :o)
Nekem elég a három. Pedig imádom a gyerekeket – másét is. :o)
Nagyon nem ismerem a kétgyermekes létet, mert a második és a harmadik között csak 13 hónap a korkülönbség, de háromnál többet nem tudtam volna kezelni.
Nem mindenkinek való a sok gyerek – tetszik, ha nem vállal be többet, mint amennyivel még elbír.

.
Olvasó

.

timecutter
Olvasó
timecutter

Arról volt szó régebben, hogy csaknem minden nőnek meg van a maga Huffnágel Pistije, az idealizált etalon, akivel szeretett volna összejönni. De akkor szinte minden nő alfa özvegy…

Már régebben feltűnt, hogy míg a férfihangon egymást érik a nőket elemezgető cikkek, nem látni olyan cikkeket, melyek a társadalomból kicsatlakozott elégedett kvázi mgtow emberkéket mutatnának be. Mintha az ide irogató cikkírók nem hinnének abban, hogy egy férfiember nő nélkül is teljes életet tudna élni.

 

Íme itt van egy: http://index.hu/video/2016/04/10/broker_remete_zemplen_boldog_asvanygyujto/

Részemről pedig olyan jó párkapcsolatban élek már 28 éves korom óta már majdnem 20 éve, hogy ha ez a kapcsolat megszakadna, akkor biztos nem kezdenék újat, el lennék az emlékekből és a hobbijaimmal.

spekimen
Olvasó
spekimen

Találtam ennek a posztnak egy „ellenpéldáját”, ami csak a cikkíró szerint lehetne ellenpélda, mi tudjuk, hogy a 40-es pasasnak van igaza. Na ezen is lehet csámcsogni egy kicsit: http://wmn.hu/2016/03/24/a-feszes-feneku-a-serult-es-a-vallalhatatlan-avagy-csapdaban-a-negyvenes-elvalt-ferfiak/

Reszet Elek
Szerkesztő

A tények makacs dolgok

Érdemes olvasgatni a kommenteket. A nők szinte epét hánynak a méltatlankodástól.

RedGreg
Újságíró
RedGreg

hgyi  itt válaszolok neked. De nem csak neked, szóval kihozom ide:

-Először is, ne haragudj, mert nagyon kedves és értelmes nő vagy, de messze nem az én korosztályom így alapvetően máshogy látod a női nemet. Még egy sokkal egyszerűbb, tisztább, megrontatlanabb világban nőttél fel. Az, hogy ma már nem ilyenek a hölgyek, mint te, nem a te szégyened. De  Denis, és Tüskés Norman nagy ellenfele(Deansdale) is idősebb korosztály picit mint én. Ezért teljesen máshogy kerülnek kapcsolatba a mai 18-30-as korosztállyal. Így a véleményem tartom: ma egy átlagos 10/7 pontos pasinál rosszabb srácnak semmi esélye 4-esnél jobb csajt összeszedni. Sajnálom, ha ezzel belegázolok bárkinek is a lelkébe, de ezt látom mindenhol.

Másik: Nem vagyok én jó pasi, ezt mindig is tudtam, nagyon nem is zavar a dolog. Most hogy Dr. Ház sincs már a tévében a népszerűségem is megfelel egy átlagos cinikus bunkó népszerűségének. De volt 10 olyan évem, amikor lelki szemetesládaként üzemeltem és ez alatt az idő alatt 50-60 lány teregette ki nekem a lelki bajait. Az egyik leggyakoribb az volt, hogy cikizték, mert 16 évesen még szűz volt. A többség am max havonta váltogatta a pasijait. De ismertem olyat is, aki hetente. Innentől kezdve azt is fenntartom, hogy jelenleg a trend az, hogy egy 20 éves magyar lány rácsúszik a bárszékre. És mind álomvilágban él. (Jó majdnem mind, ismerek kivételeket, nagyon szeretem is őket)  Egyik nagy tévképzet, hogy a pasiknak is úgy működik a csajozás, hogy lemennek a buliba, és válogathatnak a lányok között, fel se tűnik nekik, hogy igazából a pasik nagy része a bulikban csak biodíszlet. A másik oldalról meg az igényeik: legyen gazdag, magas, jóképű, minimum bmw, és saját ház, az albérlet már nem jó. És itt jön be az, hogy a 20-30 éves korosztály pasijainak 70%-a szingli.  Ezt valahogy senki nem kezeli a helyén. Pedig iszonyatosan megrázó adat. Ebben a legrosszabb az, hogy közben az ugyanebben az életkorban lévő nők önértékelése megszűnt még minimálisan is reálisnak lenni. Itt jön elő az, hogy lehetek akármennyire szar pasi, egy 120 kilós bálna nekem ne mondja, hogy bocs nem nézel ki elég jól hozzám. Márpedig ez átlagos reakció még tőlük is. És nem csak felém, nálam magasabb, jobban kinéző pasikhoz is. Sőt eleve arról van szó, ha picit is udvarias vagy, egyszer is valamelyikkel már végérvényesen lúzer leszel. Ez van. Ezeket mind lehet magyarázni az alfa özvegységgel, a hipergámiával, és még sok minden mással is. De a tények a következők: Ma a korosztályomba tartozó lányokat 3 dolog érdekli: Legyen pénzed, legyél bunkó, és legyél jóképű. Ebből az utolsó a legkevésbé érdekes. Na most aki pénzért bármilyen bunkóval elmegy, az az utcalány. Bár hozzá tartozik, hogy valószínűleg vannak utcalányok, akik kevesebb pasit használtak el, mint egy közepesen jól kinéző nő. Másfelől, ha valamelyik mégis úgy dönt, hogy te neki megfelelsz, akkor pont az történik, amit feljebb írtam: láb szét, aztán dugjon meg, de keményen. Ha esetleg az adott pasi nem akarna az első találkozásnál dugni, menthetetlenül lúzernek lesz kikiáltva.

Harmadik: Állandóan a fejlett női érzelmi intelligenciáról hallok, de egy külön posztot érdemelne, hogy mennyire nincs nekik. Mire egy pasi eléri a 20 éves kort, többször alázzák halálra, mint kiképző őrmester a legtehetségtelenebb újoncát. Ha ez valakit érdekel szívesen írok róla. De a lényeg: ha ma egy átlag magyar férfi normális, odaadó lányt szeretne maga mellé, akkor menjen ki külföldre, és hozzon onnan. Mert itthon max 10% esélye van találni. Ha meg mégis talált nagyon becsülje meg, mert másikat nem talál.

lucius93
Olvasó
lucius93

abszolút jogos , engem érdekelne a téma amit felvetettél :)

Tzimisce
Olvasó
Tzimisce

Engem érdekel a véleményed a harmadik témakörben, kíváncsi vagyok te hogy látod. Én teljes mértékben ezt éltem meg, 22 éves koromig barátnőm se volt.

Reszet Elek
Szerkesztő

Erről gondolom egy huszonévesnek kellene írnia. Korábban még az elutasítást is finomabban csinálták. Egyre többetektől hallok a tiédhez hasonló személyes élményeket, különösen a fővárost illetően.

Megjegyzem ha huszonévesen valakinek bömbije van (Kori!), azt nagy valószínűséggel vagy tisztességtelenül szerezte vagy apu-anyu tolta a segge alá.

“aki pénzért bármilyen bunkóval elmegy, az az utcalány”- Ne finomkodj! Én csak repedtsarkúnak vagy kurvának hívom az ilyet.

RedGreg
Újságíró
RedGreg

én 18-25 éves átlagos magyar lánynak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Valaki úgy írta le ezt, hogy a barátnőnek azért fizetsz, hogy feljöjjön hozzád, a kurvának meg azért, hogy utána elmenjen tőled.

RedGreg
Újságíró
RedGreg

Hát én meg azt mondom, h szerezz egy bmw-s kulcstartót, szedj össze egy taxira valót, és két vodka narancs a nem kurvák tarifája.

Reszet Elek
Szerkesztő
.
Olvasó

.

Reszet Elek
Szerkesztő

Fel kellene nőni…

RedGreg
Újságíró
RedGreg

Jó ez a sztori. Különösen a főzelékhez készített köret tetszik…

Kalman
Újságíró

Én is ezen akadtam le. Főzelékhez köret? Nóóórmális?

RedGreg
Újságíró
RedGreg

Csak nőknek írta, azok meg manapság nem tudnának egy rántottát se megcsinálni, szóval úgyse tűnik fel nekik.

RedGreg
Újságíró
RedGreg

No köz(nem)kívánatra, akkor írok picit, hogy én hogyan látom az érzelmi intelligencia kérdést. Illetve ennél bonyolultabb, mert nem feltétlenül érzelmi intelligencia, inkább az, hogy mennyire nem veszik észre a nők az önbizalom rombolásukat. Mielőtt félreértés lesz, két saját példán keresztül bemutatom, hogy miről beszélek, aztán megpróbálom általánosabb irányba elvinni a dolgot: Példa egy: Még naiv ifjú koromban jártam egy fél évet egy lánnyal. Majd szakítottunk. Ezzel semmi gond nincs, nem illettünk össze, van ilyen, jóban maradtunk, amennyire ilyen helyzetben jóban lehet maradni. Azért olyan sokat nem beszélgettünk, de néha ha összefutottunk elvoltunk. Egész addig amíg az új kapcsolatában gondok nem kezdtek mutatkozni. Amikor is szépen el kezdte ecsetelni, hogy mekkora egy bunkó a srác, de legalább az eddigi pasijai közül a legjobb ágyban. Na most, vannak témák, amit az exel nem feltétlenül kell megbeszélni, pl a párkapcsolati problémák. De ha már az exed van olyan jófej, hogy meghallgat lehetnél rá tekintettel annyira, hogy olyan témát nem érintesz, amivel az ő önbizalmát töröd darabokra. Amikor ezt említettem a hölgynek ő nagy szemekkel nézett rám, hogy de hát nem gondoltam, hogy ez zavar. (ááá dehogy, épp az előbb jelezted, hogy szar voltam, köszi jól esik. Esetleg a cipőd nem akarod belém törölni?) Példa kettő: Netes játék, lánnyal ismerkedés, egyre többet beszélgetünk, hű de bejövős vagyok neki. Csak ugye élőben még nem találkoztunk. Aztán képcsere, még jobban bejövős. Jönnek a nagyon egyértelműen szexuális beszólások, majd képek a részéről. (Jó nem mondom élveztem :P ) Aztán találkozzunk személyesen. Oké. A találka előtti nap azzal búcsúzik, hogy szeretném ha bennem lennél. (most ezen mit lehet félreérteni?) Az embör gyermeke nagy reményekkel várja a másnapot. De kiderül, hogy a csajnak mégse vagy begyerés. Hát nem esik jól na, de azért tényleg, ezt el lehet fogadni. Mindenesetre azért leültök borozgatni, (igen tudom, hülyeség, nem kéne ilyet), majd nem sokkal később arról kezd magyarázni, hogy múlthéten lefeküdt egy kispöcsű, ápolatlan sráccal, aki még hülye is volt, és hogy neki csak ilyenek jutnak. Máig nem érti pedig megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért álltam fel akkor azzal, hogy na jó ez szörnyen megalázó. Na most ezzel mi is a probléma? Ha csak nekem lennének ilyen sztoriaim rálegyintenék, h nem baj Greg balfasz voltál mindig, most is az vagy. Aki hülye haljon meg. De nem kevés ismerős sráctól hallottam hasonló sztorikat. Sőt, ha elmerülök az internet világába, és felkeresek helyeket, amik soha a felszínre sem kerülnek, vagy töröltetik őket esetleg, de titkos csatornákon tovább élnek, rengeteg hasonló leírást olvasok. Meg lányoktól is hallottam nem egyszer azt, hogy hogy intéztek szakítást, illetve miken háborodtak fel srácokkal szemben. Szóval ez alapján, bár még mindig nem reprezentatív nagyságú mintáról van szó, de feltételezem ez egy elég elterjedt jelenség. Azaz, hogy nők egyszerűen észre sem veszik, hogy mennyire megaláznak férfiakat. Egyszerűen nem veszik észre, hogy amikor a jóarc, picit félénk, de amúgy jó kiállású osztálytársuknak elmondják, hogy a gazsival csak azért feküdtek le, mert miért ne, közben ugyanez a srác tudja, hogy vele soha, az fájdalmas. Azaz összességében nem képesek felfogni, hogy a másik embernek is vannak érzései, büszkesége, és semennyire nem veszik ezt figyelembe. Sőt, ha az adott srác esetleg ezt nehezményezi, akkor jön a csodálkozás, meg a felháborodás. Biztos rengeteg oka van ennek, de a 10.-20. ilyen eset után már az ember lelkében elég mély seb lesz, hogy semminek gondolja magát. És ez még a jobbik eset, mert itt ugye barátzónából jön az ütés. Ennél messze veszélyesebbnek érzem azt, amikor hősünk összeszedi a bátorságát, és odalép szíve hölgyéhez. Megszólítja, és meghívja pl teázni. A hölgy becsmérlőn végigméri, majd közli, hogy veleeeed??? Mindezt sokszor nem ilyen szépen kifejezve. Hanem akarva-akaratlanul lealázóan, lehetőleg úgy, hogy az… Tovább olvasás »

Balton
Olvasó
Balton

És ezt a párbeszédet most olvastam csak…

Ne definiáljuk magunkat úgy mint lúzer, NEM VAGYUNK azok. Nagyon hasonlóak vagyunk, nem matematikailag csak úgy általánosan, emberileg. Ez még úgy is hogy lehet hogy tök más eszmerendszerekben is hihetünk.

Könnyen át tudja az ember érezni, mi az amikor üvegből vagy, milyen érzés az amikor a lealázott barátnő-kolléganő neked sírja el „nem igaz hogy nincs egy normális férfi”, néha a normális jelző el sem hangzik. Ilyenkor hazafele menet azon gondolkozik az ember, mi van szarból vagyok, miért nem vesznek észre, nem vagyok elég értékes? Egyátalán miért akárkivel csak velem nem…(most már tudom ott ülsz a felhőben tartalékban, mindig a kispadon).

Mindig ugyanaz voltunk/vagyunk/leszünk: normális, intelligens, megbízható, iskolázott, udvarias, jó kiállásúnak(egyeseknek jóképűnek) mondott. Azért tudom ezt leírni, mert lassan 8 éve élek tartós kapcsolatban, és érdekes módon a korábban rajtam átnézőek most már nem is mindig burkoltan tesznek ajánlatokat. Hol voltak ezek a lányok-nők eddig? Miért jócskán túl a 30-on jönnek elő (talán lehet azért, mert ők is túl vannak a 30-onJ).

Nem tudom hogy történt (talán a kiépült egzisztenciának köszönhetően átalakultam?), egyszer csak ott volt a „nagy ő”, és én az anti-pua mester legendás randi-bénázások királya(utólag rájöttem nem béna voltam, csak nem jól választottam) megállapodott.

Egyet sajnálok nagyon, hogy amikor kellett volna még l…szt nem tudtam arról hogy van olyan hogy PUA meg shit teszt, és egyebek. Na de mindegy ez már történelem.

„Ennek a végeredménye az, hogy 25-26 éves korára az átlagos srácból lesz egy: a, nőgyűlölő b, MGTOW c, cinikus bunkó d, alkoholista” – ez sajnos így van, ha nem is mindenki, de egyre több ilyen srác van az ismeretségi körömben, amikor kérdezem viccesen hogy na mizujs a lányokkal? Még csak a lemondó sóhajtás sincs már a hangjukban amikor azt mondják, a csajok szóba sem állnak velünk…

@Redgreg: én ezt a cikket várom, és ne menjen félre a másik mondatom még véletlenül sem gondolom hogy lúzerek lennénk…

Naooo
Olvasó
Naooo

„nem igaz hogy nincs egy normális férfi”

De vannak, csak normális nők nincsenek.

xcsakx
Olvasó
xcsakx
Reszet Elek
Szerkesztő

Nagyon és nem csak a cikk szempontjából.

GegeWarrior
Olvasó
GegeWarrior

Basszus ez a nő teljesen beteg :D Már az is durva, hogy 40 évesen nem volt senkije, egy nőnek?!  Amikor akkor akasztanak le pasit amikor akarnak :D Vicc…

Szóval igen csak nagy baj lehet a nővel, ráadásul fel nem ismerné…  És hányan vannak, te jó ég :(

mikrobi
Olvasó
mikrobi

Mindig is akartam gyereket, de nem jutottam el senkivel a próbálkozásig, és véletlenül sem estem teherbe.

Ebből én azt szűrtem le, hogy voltak szexuális kapcsolatai, csak olyat nem talált, akivel közös gyereket terveztek volna. Egyébként nem olyan tragikus ez. Ő legalább akar gyereket. Isten őrizz attól, hogy olyan nők szüljenek, akik nem akarnak gyereket.

Koriander
Olvasó
Koriander

Te tényleg nem tartod tragikusnak azt, hogy egy férfival együttélésre képtelen pinás egyed belibeg a Kaáli intézetbe mesterséges megtermékenyítésre és a sperma fröccsel szembeni kikötése: magasság, ill. diplomás legyen a donor. és a nettóbefizetők megfinanszírozzák a pinás állami fedeztetését, ami konkrétan három sikertelen inszem és két elvetélt lombik, végül örökbefogad egy cigány kislányt.
Hurrá, hősNŐ
aztán telepicsogja majd a babamamás fórumokat, hogy mennyire lenéző a társadalom az egyedülálló nőkkel szemben és mekkora szarházi az állam, amikor nem engedi a gyerekét az óvodában 10 óránál tovább bennrohadni, mert neki dolgoznia kell.
tényleg nem tragédia.

mikrobi
Olvasó
mikrobi

Mihez képest tragédia? Annak a cigány kislánynak lett egy nevelőanyja, és valszeg így is sokkal jobb sora van, mint az eredeti családjában lenne. A tömény nőgyűlöletedre nem reagálok. Az egész társadalom állapotát tragikusnak tekinthetném, ha nem hinnék a darwini kiválasztódásban. Így csak egy folyamat részének tekintem az egyedülálló nők mesterséges megtermékenyítését, amely folyamatnak a vége egy társadalmi és gazdasági összeomlás, amin majd kinő egy újabb generáció, már más szemlélettel, valószínűleg egy egészségesebb, családcentrikus társadalomban. A környezetemben óriási számban látok olyan nőket és férfiakat, akiknek nincs gyerekük, és nem is akarnak. Így ők egyszerűen kihalnak. Na ez már inkább tragédia a szememben.

Koriander
Olvasó
Koriander

nem nevelőanyja, miután örökbefogadta a gyereket, ő lett az édesanyja,
aki világrahozta az az életadó.
nevelőszûlőség az meg egy szakma, amiért az állam fizet.

a tragédiás elméleted szemszögéből ez a nő is egy szaporodási zsákutca,
csak a környezetedben látott gyereknélküliekhez képest, ez a derék , nem rasszista SJW nem a génjeit, hanem az elveit örökíti tovább a kicsi cigánynak.
nyilván a férfiakkal kapcsolatos nézetei nem kirekesztés:)
így következő ciklusban
Fannika is boldogan kufircol 40 éves koráig, és miután nem talál magának:
se a magyarok,
se a cigányok,
se a muszlim patriarchák közt
egy kellően magas, diplomás, nem rasszista fazont,
belibeg a Kaáliba, bár addigra szerintem már nem lesz állami finanszírozás, szóval
ő is örökbefogad majd egy cigány kislányt.
szval, igazad van, a cigányok mentenek meg minket a kipusztulástól.
nőgyűlőlő mellé tedd oda nyugodtan, hogy rasszista, szuper vitastil.

Reszet Elek
Szerkesztő

Koriander
Olvasó
Koriander

:]itt brillírozok,.
ahelyett, hogy böjtölnék :/ ill. határidős szaron kínlodnék.

Reszet Elek
Szerkesztő

és mellé zenét hallgatnál…feltéve…

Koriander
Olvasó
Koriander

Tabletre nem tölti, de köszi, imádom Csajkovszkijt.
Tudtad egyébként róla, hogy volt egy szerelme a távolban, a közvélekedéssel ellentétben nem volt full buzi Pjotr.

Koriander
Olvasó
Koriander

Itt van a Distanzlieb :) írta Varnus Xavér:
http://mek.niif.hu/03000/03005/html/konyv023.htm

Reszet Elek
Szerkesztő

Csajkovszkijt nem lehet nem szeretni. Nagyon jó minőség, érdemes.

Ez pedig egy mai interpretációja a distanzliebnek.

Koriander
Olvasó
Koriander

nem lattam a filmet, nem a szövegnek, de a kepen levo faszinak van egy frankiegoesto halivud 2tribes benyomija.

Are we living in a land
Where sex and horror are the new Gods?
Yeah

Reszet Elek
Szerkesztő

és a faszi most a szex vagy a horror kategória?

Koriander
Olvasó
Koriander

god, of course,

(amugy  amit linkeltél kb 3. perctöl elvezhetö, elötte ilyen halal-faszkivan feeling)

ez dinamikailag tuti tetszeni fog, a bizarre love triangle a szinti miatt nem neked valo.

Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander

fúújj ugrálós szemgolyók.
(megnéztem a warriort, klassz mese, tetszett).

Reszet Elek
Szerkesztő

Mit értesz mese alatt? Valószerűtlenséget?

Amúgy, sok tekintetben a kevés, férfiaknak szánt filmek egyike. Üdítő változatosság a rakás pc-szar után.