Internetes társkeresők, a nethercegnők birodalma

Jórészt mindenki találkozott már azzal jelenettel, amikor a diszkóban öt-tíz férfi táncol körbe egy nőt. Félre-félrelökik egymást, hogy ők legyenek a befutók; végül azonban mindegyikük zsákmány nélkül oldalog haza. Ez a kép ugrott be először, amikor az elmúlt másfél hónapban egy saját vizsgálat során megismertem az internetes társkeresők világát. Mert olyan virtuális birodalom ez, ahol a mesebeli sárkány hercegnő lesz, a királyfi pedig békává válik.

Aligha létezik napjainkban népszerűbb ismerkedési platform az internetnél: ha összeadjuk a hazai társkereső oldalak felhasználóinak számát, körülbelül hárommilliós adatot kapunk. Érdekes tény, hogy a legutóbbi népszámlálás szerint az egyedülállók száma Magyarországon 1,317 millió fő volt. De még ha figyelembe is vesszük, hogy egy-egy ismerkedő több társkeresőn is fenn lehet, akkor is őrületesen nagy ez a mennyiség. Joggal adódik a kérdés: miért vannak olyan sokan fenn a társkeresőkön és miért nem csökken a számuk?

E kérdések megválaszolásához az elmúlt másfél hónapban egy kiterjedt kutatást végeztem, melyhez egy szociológus barátom segítségét kértem. Első körben egy társkereső oldalt kerestünk, mely hozzáférhető statisztikákat nyújt a felhasználóinak: így az egyik legnagyobb fizetős szolgáltatót választottuk. Itt a statisztikákból azonnal láttuk, hogy hányszor nézték meg az adatlapunkat, mennyi levelet kaptunk és hányszor tettek minket a kedvencek közé. Hogy kellő méretű adathalmazunk legyen, összesen 4 embert regisztráltunk. Feltettünk egy nagyon csúnya nőt, akinek a fényképét több képből állítottuk össze, és annyira eltorzítottuk, hogy kifejezetten taszító legyen. A testi paramétereit tekintve nagyon alacsony, ugyanakkor nagyon kövér volt. Regisztráltunk egy olyan nőt is, aki teljesen átlagosan nézett ki – ehhez egy argentin lány fényképeit használtuk. Férfiakat is felpakoltunk: az egyik teljesen átlagosan nézett ki, legalábbis azon nők szerint, akiket megkérdeztünk róla. A másik férfi viszont egy venezuelai topmodell volt: rá azért esett a választásunk, mert hazánkban egyáltalán nem ismert, így alacsony a lebukás kockázata.

Hogy jobban megismerjük a társkeresők világát, levelet is váltottunk a „velünk” ismerkedőkkel. Itt arra törekedtünk, hogy semmiképpen ne keltsünk hamis illúziókat, ezért a lehető leggyorsabban rátértünk a kérdéseinkre. A férfiak nevében írott első levelünk nem sablon volt: általában a megcélzott lány fényképeiről kérdeztünk valami vicceset, hogy növeljük a válaszadás valószínűségét. Majd a legfontosabb kérdéseinkre tértünk: hány férfivel találkozott eddig a nő, és hány nővel az adott férfi, ezek közül mennyi tetszett neki a személyes találkozáskor, és hogy miért van még mindig fenn az oldalon.

Egészen döbbenetes eredményeket kaptunk. Először is azt, hogy még a nagyon csúnya nő is messze több levéllel gyarapodott, mint a modell férfi. Kevésbé meglepő, hogy az átlagos külsővel rendelkező nő kapta a legtöbb levelet: napi 47-et, a csúnyácska „csak” 14-et (a modell férfinek átlagosan ötnaponta érkezett levél).

Okkal mondhatja bárki, hogy a férfi feladata a kezdeményezés, ezért jöttek ki ezek a számok. Csakhogy a férfimodell a leveleinek 24 százalékára kapott választ, az átlagférfi pedig csak 4 százalékára. Egyébként a leveleket mindig olyan nőknek küldtük, akik az elmúlt egy héten online voltak. A kedvencnek jelöléseknél is nagyon rosszul jártak a férfiak: az átlagos nőt 2247-en jelölték kedvencnek egy hónap alatt, a csúnyácskát 758-an. A modell férfi megint rosszul járt: összesen 38 nő szívébe sikerült belopnia magát, de ez még semmi az átlagos külsejű férfihoz képest: őt csupán 7-en kedvelték.

Aki minderre azt mondja, hogy ez nem jelent semmit, hiszen az internetező nők visszafogottak és szerények, alaposan téved. Ugyanis a férfiaknak adott válaszaikból kiderül, hogy átlagosan 6,8 férfivel találkoztak az internetről az elmúlt időszakban. Valóságos randirekordereket is megismerhettünk: az egyik lány két hónap alatt a saját bevallása szerint 30-40 jelölttel találkozott az internetről. A férfi válaszadók jóval szerényebb statisztikáról számoltak be: az ő randiátlaguk 2,4 lett.

Természetesen a randi csak egy dolog, és akik ismerik az internetes társkeresők világát, jól tudják, hogy egy találka egyáltalán nem garancia a sikerre. Tényleg nem: ezt támasztották alá a számok. A női átlag 0,7 volt, vagyis a 6,8-as randiátlagból következően csak minden tizedik férfi tetszett nekik élőben. Tehát férfi szemszögből átlagban csak 10 százalék az esélye egy sikeres randinak – átlagban. Úgy látszik, a férfiak kevésbé bizonyultak válogatósnak: az adatok szerint – hasonló számítási módszerrel – a nők kétharmada élőben is tetszett nekik.

Ugyan elsőre úgy tűnt, hogy nehéz lesz választ kapnunk arra a kérdésre, hogy miért is vannak még fenn az interneten az illető felhasználók, ha ilyen kicsi a sikerarány, végül könnyebb lett minden, mint sejtettük. Ezt úgy értük el, hogy kissé lemondóan csalódásunkat fejeztük ki az oldallal kapcsolatban. Nehéz lenne kategorizálni az alapkérdésekre adott válaszokat, gyakoriság alapján azonban a következők mindenképpen kiemelkednek.

A legtöbb válaszadó nő szóvá tette, hogy az interneten jövendőbeli párjuk után kutakodó férfiak „lúzerek”, és csak azért vannak fenn a társkeresőn, mert az életben nem tudnak ismerkedni. Rengetegen írták azt, hogy emiatt már csak szórakozni járnak fel az oldalra, hogy nevessenek a leveleken. Ennél is döbbenetesebb volt azonban, hogy kiváltképp sokan jelezték– természetesen más-más szavakkal –, hogy jót tesz az önérzetüknek a sok levél és bók, ezért járnak csak fel. Vagyis: miközben „lúzereknek” nevezték a nekik írogatókat, addig a leveleik jól estek nekik. Még ennél is elszomorítóbbak voltak azok a válaszok, amiket a férfiak írtak: a legtöbben még bíztak abban, hogy egy szép napon rálelnek az interneten az igaz szerelemre.

Pedig nem kellene – ezt a következtetést vontuk le a vizsgálat után. Ugyanis minden számadat, minden válasz azt bizonyította, hogy ma Magyarországon az internetes társkeresőket a nők nem arra használják, amire valók. Habár kezdetben bizonyára minden regisztráló nő magányos és párt szeretne, gyorsan felismerik, hogy az internetes társkereső hihetetlenül megdobja az önértékelésüket. Láthattuk, hogy a csúnya, eltorzított arcú lánynak is 758 tagú követői köre lett egy hónap alatt. Ugyan a „rajongók” természetesen nem csak őket jelölik kedvencnek, ők ezt nem tudják: úgy értelmezik ezt, mint a saját rajongótáborukat. Ahogy az egó felszökik a végtelenbe, azzal párhuzamosan az igények is megnőnek: láthattuk ezt, személyes találkozáskor csupán minden tizedik férfi tetszik a nőnek. Ráadásul azok a férfiak, akikkel találkoznak a  nők, már legalább két szűrőn átjutottak: ők választ is kaptak már a levelükre és úgy ítélte meg a nő, hogy találkozni is fognak vele. Így a nethercegnők kényük-kedvük szerint válogatnak egy őrületesen nagy férfitömegből, amely immáron jóval nagyobb, mint a cikk elején leírt férfiak a diszkóban a választott nő körül.

A cikk elején feltett kérdésre így adódik a válasz: azért vannak ilyen sokan továbbra is a társkeresőkön, mert a nők többségének itt már nem is a társtalálás a célja, hanem az önértékelés javítása – erre pedig folyamatosan szükség van, ha az életben valahogy sehogy sem érkeznek a pozitív megerősítések. A társkeresőző férfiak pedig vakon hisznek továbbra is abban, hogy a nagy merítésből valamikor nekik is jut majd valaki.

Most pedig a non plus ultra: jól mutatja a netes társkeresők abszurditását, hogy még a férfimodell is csak nagy nehezen jutott volna el a találkozóig: igen sok esetben a nő nem válaszolt már többé neki, pedig ő nálunk egy nőtlen, egyetemet végzett vállalkozó volt, aki magas és sportos külsővel rendelkezik. Úgy látszik, az interneten még a legalacsonyabb szexpiaci értékű nőknek sem volt elég.