Ezzel a kérdéssel szinte minden héten telenyavalyogja az internetet egy-egy naiv bloggerina. Most épp ott tart a hiszti, hogy már a lányoknak kell a szórakozóhelyeken kezdeményezni az ismerkedést. Kizökkent a világ, a Férfiak már nem úgy Férfiak, ahogy azt eddig a nők megszokhatták tőlünk. Az igazság az, hogy a modern Férfi bolond lenne elkötelezni magát egy hosszútávú kapcsolatban. Hallani sem akarnak arról, hogy egy nő mellett megállapodjanak. A családalapítást az okosabbja kitolja a harmincas, negyvenes éveire, ha akarnak még egyáltalán családot, vagy utódokat. Az elmúlt évtizedekben a nők annyit küzdöttek az egyenjogúságukért, a nemi szerepek “fejlődéséért”, hogy a Férfiaknak elege lett belőlük. Hiszitek vagy sem, a feminizmust okolhatjátok egyedül azért, hogy nem találtok magatoknak egy “normális” Férfit sem.
A feministák lerombolták a család intézményét
Az elmúlt évtizedekben megfigyelhettük a feministák előretörését, az internet még hozzá is segítette őket, hogy a rendkívül káros ideológiájukat elterjeszthessék. Egy átlagos napon 23 Férfi-ellenes cikk jelenik meg, legutóbb például megtudhattuk, hogy a kísérleti egerek félnek a Férfi kutatóktól. Reméljük, az lesz a hatása, hogy innentől majd csak nőket engednek be a laboratóriumokba. Köszi, feminizmus! Korábban a család vezetője, a családfő a Férfi volt, a nők pedig a háztartást vezették. Aztán jöttek a feministák, és pár év alatt meggyőzték a nőket arról, hogy ők simán megbirkóznak ezzel a feladattal egyedül is, nincs szükség a Férfira. Elhitették velük, hogy a karrierjük fontosabb, mint a család, a szülni meg majd ráérnek negyven felett, természetesen egyedülálló anyukaként, mert a Férfi amúgy is csak egy bántalmazó, akit jobb lesz minél távolabb tartani a gyerektől.
Mára már a negyvenes éveiket tapossák azok a Férfiak, akiket a családi pótlék 1966-os bevezetése után az anyjuk egyedül, apa nélkül nevelt fel. Ezek a Férfiak látták, ahogy az anyjuk elszakítja őket az édesapjuktól, ahogy kiebrudalják az apjukat a közös lakásból, ahogy tartásdíj fizetésére kényszerítették őket és ezt bizony egy életen át sem fogják elfelejteni. Ahogy múlik az idő, egyre több ilyen Férfit fogunk környezetünkben találni. Napjaink nője pedig pont ezektől a Férfiaktól várná el, hogy lelkesedjenek a házasság vagy egy közös gyerek gondolatáért.
A nők a kedves seggfejért bolondulnak
A feminista gondolkodást magukévá tevő nők olyan Férfit szeretnének, aki nem létezik. Ők nem kérnek a rendes fickókból, mert az túl unalmas nekik. Inkább valami olyasmit szeretnének, aki ha kell seggfej velük, megalázza őket, hogy meglegyen az izgalom, de azért jófej is tud lenni, ha a nőnek épp arra van szüksége. A modern Férfi azonban egy percig sem akar egy jófej lúzer lenni, akit messziről elkerülnek a nők. Ahogy egy nő nem tud félig teherbe esni, úgy nem létezik a jófej-seggfej hibrid Férfi sem. A modern Férfi, ha nőt akar, akkor jól teszi, ha seggfej lesz. Hamar megtanulják, hogy csak akkor ragaszkodnak hozzájuk. Mivel a mai nők a harmincas éveiket a bulikával, pasizással töltik, így a modern Férfinek jut elég punci is tartós kapcsolat nélkül is. Ez pedig csak még nagyobb seggfejet csinál belőlük. Amikor a feministák azt hangoztatják, hogy ők a nők érdekében lépnek fel, akkor tulajdonképpen a nők érdekei ellen küzdenek.
A Szürke 50 árnyalata és a Szex és New York a promiszkuitást dicsőítik
Ha megnézem, mi formálta a nők tudatát az elmúlt évtizedekben, akkor én ezt a két jelenséget tartom említésre méltónak. A Szürke 50 árnyalata és az annak nyomán felbukkanó többi könyv mind azt tanította a nőknek, hogy legyenek nyugodtan szajhák, merüljenek el a szexualitás örömeiben, miközben a hagyományos női értékekről (háztartás vezetése, gyereknevelés, a család összetartása) egy szó sem esik bennük. A Szex és New York sorozatot világszerte bemutatták, egy egész generáció gondolkodását befolyásolva. Az üzenet az volt, hogy a nők maradjanak idős korukig szinglik, a végén majd mindenkire vár az álomesküvő, természetesen álompasival. Nem kell megtanulniuk főzni, a házimunkát bízzák a takarítónőre, a házias nő eszményét pedig egy mozdulattal hajítsák ki az ablakon. Amíg a nők nem ismerik fel, hogy mit művelt velük a feminizmus, addig nem is fog változni a helyzet. Mert a feminizmus egy alattomos járvány, ami megmérgezi a nők tudatát. Ha egy nő egyszer magáévá tette azt, amit a feministák állítanak, soha többet nem lesz alkalmas társnak, feleségnek vagy anyának. A feminizmus egy nem gyógyítható betegség, az ilyen nőt jobb minden Férfinak messzire elkerülni.
Nincsen normális férfi = nincsen olyan férfi, aki csak akkor és úgy az, ahogy én (azaz a nő) akarom
Példák: Néhány ismérv a “tökéletes” pasashoz női szemmel:
1, Az ágyban legyen domináns (mert az jó), de a család irányításába ne szóljon bele.
2, Szexeljen de csak akkor ha én is kívánós vagyok.
3, Adjon mindent de ne várjon el cserébe semmit, örüljön bárminek amit kap.
4, Megismerkedéskor kezdeményezzen, de csak akkor ha bejön nekem.
5, Legyen teljesen őszinte hogy felmérhessem, megfelel-e az elvárásaimnak.
6, Ha szükségem van rá, mindig elérhető legyen, de ne várja el hogy én mindig a rendelkezésre állok
7, Ami az övé az az enyém is, ami az enyém az pedig az enyém.
Férfi szemmel: Le se szarja az ilyesmit.
Nem is kell normális legyen, csak vonzó, szexi. A többit elintézi a hörcsög:)
Ha már valamilyen oknál fogva ilyennek talál, akkor nem kövér vagy, hanem aranyosan mackós, nem unalmasan kuka, hanem magabiztos, aki csak akkor beszél, ha kell (7 mesterlövész:)), nem spúr vagy, hanem megfontoltan költekező, nem agresszív vagy, hanem határozott, aki tudja mit akar, stb stb stb.
Szokás szerint egy rosszfiú kell, aki csak velük “jó”, nem pedig egy normális pali.
Kicsit máshonnan megközelítve: “Hol vannak a normális férfiak?” = Hol vannak a normális szexy vonzó hellllyespaseee-k, akik minden más nőről lemondanak őérte.
Elnézést Pista, hogy rögtön ide off-olok, de most jött szembe a világhálón és nem tudom megállni, hogy beszéljek róla. “Nagy felháborodást váltott ki a Tinder új funkciója. A panaszkodó felhasználóknak az nem tetszik, hogy az új csoport indítása gomb után az app egy az egyben megmutatja, hogy a facebookos ismerősök közül ki használja a Tindert.”
Sajnos nem derül ki a cikkből, de igazán kíváncsi lennék a felháborodók nemi arányaira. Ha belegondolunk abba az alaphelyzetbe, hogy nemtől függetlenül, aki párkapcsolatban él, nyilván kellemetlen, ha kiderül, hogy adott esetben kifelé ‘kacsintgat’ a kapcsolatból, máshol is keresi a testiséget. De ha csak az egyedülállók halmazát vizsgáljuk, miért zavarná a pasikat, amit eddig is mindenki tudott/sugallt róla. Mikor mindenhonnan ezt kapjuk, hogy csak dugni akarunk, ez az ügy már semmit nem nyomna a latba, ráadásul hozzá vagyunk szokva, hogy ilyen döntéseinkért vállaljuk a felelősséget. De a nők, az éteri lányok, akik csak a komoly kapcsolatot keresik a rendes, kedves pasival, őket vajon miért zavarja, ha kiderül róluk a család, barátok, ismerősök előtt, hogy a dugi app-on nézelődnek? Költői a kérdés. :))
http://hvg.hu/tudomany/20160428_tinder_facebook_ismerosok_tinder_social
Ja, a következő kérdést már érdemes lesz lassan ismerkedés elején feltenni: Szoktál Tinderezni? Igen? Akkor szia, a ribik nem érdekelnek.
Ne bántsátok a ribancokat! Nekik is megvan a maguk funkciója. A gond legfeljebb abban van, hogy manapság a női népességen belül többségre tettek szert és az ember akkor is ribit talál amikor nem akarna.
Abszolút.
Egyetértek Telek Zoli facebookos kommentjével, mert régóta úgy gondolom, hogy a városi lét a női hipergámiát erősítő tényező, mert a nők sok alfát találnak kis területen, és az alfák sok nőt, miközben a városi bétának még kevesebb módja van egy társasházi lakásból bizonyítania párkapcsolati rátermettségét, így jobban beleszürkül a környezetbe. Végül is a nő migrációja vidékről a városba, kezdve a tanulással egyetemen, vagy jobb álláslehetőség után nem más, mint vándorlás az alfák után.
Ha belegondolsz, hogy városi közegben lecsökken a gyerekszám is…
Hiába a sok alfa,
győz a gumi hatalma.
Végre Hős Pista is szerepet kap és megemlíti a Szürke 50 Árnyalatát amiben a domináns férfimintát tanulhatjuk. A nőverést persze leszámítva mert amiatt (bár a női szubmisszió az igazi gondjuk) utálják és lovagolják a feministák ezt a filmet. Igaz Hufi még ezt is pozitívumnak tudta anno feltűntetni és a cikke miatt figyeltem fel a filmre, ráadásul a barátnőm kedvence lett. A Sex és New Yorkot meg nem nézném soha, nem is értem miért van említve egymás mellett a két film, ég és föld.
Kis sztorizás, úgyse lesz sok hsz ehhez a cikkhez, mert túl igaz és az nem beszédtéma sajnos.
Akit nem érdekel lapozzon..
Abba a faramuci helyzetbe kerültem, hogy ott vettem egy lepusztult-felújítandó lakást ahol újépítésű lakóparkok épülnek és rengeteg jó nő mászkál az utcán, persze azért munkanélküli cigó is akad a környéken és ezeken a szingli vagy a férjüket jóformán semmittevéssel váró nőkön azt érzem védelemre szorulnak és keresik a vonzó férfiak társaságát/szolgaságát még akkor is ha nem akarják a férjüket megcsalni. Nem baj ha nem hiszitek el, de engem már az utcán szólongatnak. Rögtön ti jutottatok eszembe mikor múlt héten mentem az OBI-ba és egy középkorú nő leszólít (az a tipikus grófnő, férjén élősködő vagy manager jómódú shoppingoló típus). Megkért segítsem betenni a fűnyírógépet a kocsiba mert egyedül nem tudja. Betojtam magamban, hogy már itt tartunk, tényleg követelik az erőnket és semmit nem kapunk vissza. Betettem neki egyedül mert siettem és mosolyogtam, valahogy jól is esett, de egyben aggasztó is volt, hogy miért voltam lúzer. Túl gyorsan történt, letámadott, ösztönösen cselekedtem. Ezeket a szitukat még mindig nem teljesen értem, vagy ez az újfajta női kezdeményezés ismerkedésre, vagy másokkal is ilyenek a városi szinglik, lehet nem is szinglik csak háztartásbeliek és nincs mellettük az uruk.
De ami MA történt az ennél keményebb. Felültem a tömött villamosra és leültem, napszemüveg fel mert nem volt kedvem szemkontaktussal se kommunikálni senkivel holtfáradtan munka után. Felszáll egy bőrszerkós nő és az “ura” vagy haverja egy megállóval előtte ahol le kellett szállnom. Volt egy kis szaguk így provokatívan befogtam az orrom, de semmi kontaktust nem akartam. Ezt a “nő” valahogy kiszúrta és odaállt elém a kb 155 centijével. Közli le szeretne ülni. Mondom semlegesen hangon: “Nem”. Elkezd vicsorogni és azt hittem leköp vagy elővesz egy kést (hozzátenném cigó volt ezért voltam paraszt, de csak ők ketten voltak azok a villamoson így nem tojtam be, sőt mintaeset lett volna és mentem volna rinyálni a polgármesterhez), magam elé tettem a telefonomat mint aki videózni akar. Csak annyit mondtam a veszélyes leányzónak: “Úgyis leszállok a következőnél”, ezt viszont nem várta meg, mert egy másik férfi átadta a helyét neki. Konklúzió: Nem betojni sose és tudni kell nemet mondani, igaz azt is érzékelni kell, hogy mikor. Erőszakos nőknek sose üljünk (álljunk) fel, éppen őket kell leállítani! A valódi rászoruló lányokat viszont mindig észre kell venni! Volt már eset, hogy a metrón magában pityorgó lánynak egy cetlit nyomtam a kezébe. Látszott rajta valami barom átvágta. Hát engem nem fog elfelejteni, hogy idegenként észrevettem a baját és mosolyt csaltam az arcára. Majd mentem tovább, nem akartam semmit, csak reményt adni neki, hogy nem minden pali barom.
Végül (a nőtömegek Budapesten kikerülhetetlenek így lenne férfitéma rendesen) a villamosos eset után kicsit felhúztam magam, így miután felszálltam a vonatra megláttam egy középkorú bőrnagdrágot viselő (önmagát talán húszévesnek képzelő) nőt és egy standard egyetemista üldögélő lányt akik maguk mellett tárolták a táskájukat, sokan álltak, de valahogy senki se mert / akart nekik szólni. Odamentem és kissé emelt hangon “Elnézést szabad egy hely? Kösz!.” mondatot kinyögtem és készülve ha nem pakolják el a cuccukat akkor magam mellé hívom a kalauzt intézkedjen a hölgyek eltúlzott kényelmi szintjét csorbítva. Úgy takarítottak maguk körül mint a hangyák vagy amikor egy apa keményen rászól a gyerekére, Felpattantak és nem úgy ültek mint akiknek mindent lehet! Bennem meg tovább erősödött a felismerés, hogy nem a manginák kellenek a nőknek, hanem a határozott olykor nemet mondó egyedek. Ezt bárki el tudja sajátítani, de mindig tudni kell hol a határ. PUA óta tudom és érzem is sokkal vonzóbb a férfi ha már a kontaktus elején a nő tudatára adja, hogy egy csipesszel se nyúlna hozzá – ami persze nem igaz – de ezt a kiszemelt egyednek nem kell tudnia az ismerkedés elején. A lényeg, hogy te irányíts és ne a punci vezéreljen, mert sokkal édesebb mikor a nő úgy kíván, hogy a haja kétezer felé áll és pirul a bőre, addig persze görönygös lehet az út, de megéri nem ugrani nekik. Tanulni kell a sziklaszilárdságot, mert csakis stabil férfira tudnak felnézni. Nem kell, hogy cégvezető légy, de állj a Nő felett! Akár egy jó kézműves is tökéletes tiszteletet kaphat a nőjétől, csak a feministák beszélik be a fals férfiértékeket. Ne dőljünk be nekik! Maradjunk azok akik vagyunk, ne akarjunk nők lenni és megfelelni nekik. Ők feleljenek meg nekünk, vagy ha nem akkor a szexen kívül is van élet: zene, tudomány, természet, testhezálló munka.. ésatöbbi örömök, aztán a Nő jön magától csak figyelni kell és a nagyon nem a FaceBookon, Tinderen meg a többi üzleti tiniszaron.
…
Ne haragudj, de nekem ezek a feldobott történetek a tipikus bolhából elefánt esete.
Ha jól értem a fűnyírós esetet, akkor a parkolóban kért meg a hölgy és körülbelül egy fél perces melóból sikerült egy komplett női kizsákmányolási sztorit kerekítened. Képzeljük már el azt az alaphelyzetet, hogy édesanyád/lánytestvéred/barátnőd vásárol és valóban nem bírja el a dobozt. Ő is mit tenne? Nyilván egy arra járó férfit kér meg, hogy segítsen neki. Egy fél perces minimális segítségről beszélünk, és ha a stílus rendben van (nem rágózva, egy csát odadobva, hanem kedvesen megkér és megköszöni), akkor ebben semmi kivetnivalót nem látok. Az a baj, h a prekoncepciót vetíted ki és egy egyszerű hétköznapi szituációnál is rémeket látsz-> “tényleg követelik az erőnket és semmit nem kapunk vissza.”Alapból prekoncepcióval közelíted meg a helyzetet, ennyire ne hidegeljünk már el a másik nemtől. Igazából magad is írod, h jól esett (szóval akkor mégis csak kaptál valamit), és nem véletlen, h én is ezen az oldalon járok, de ha ez lenne a női kizsákmányolás (vagy épp feminista ármány), a férfihang se született volna meg/ nem lenne rá igény. A villamoson megesett, kisebbségi szereplőkkel történt esetet önkényesen kivenném, nem hinném, h bárkinek is a náluk érvényes alapvető minimális viselkedési képességek hiányát kellene ecsetelni…
A vonatos történeten pedig tizeniksz év távolsági tömegközlekedési tapasztalatával a hátam mögött, hangosan felnevettem. Ez nem határozottság, hanem életösztön kérdése. Ha valaki van annyira lúzer, h egy tőmondat kinyögése helyett inkább végigáll egy vonat/busz utat, az egy balf*asz. Ha valaki nyitott szemmel közlekedik, az láthatja, ez megint nemtől független kérdés. Rengeteg olyan eset előfordul, mikor valaki egy szabad ülőhelynél direkt nem az ablakhoz ül be, hanem a folyosó mellé, hogy ha valaki le akar ülni, akkor szólnia kelljen. Ez ‘megszokott közlekedési trükk’, ilyen az ülésre tett táska is. Szóval ez megint nem női ármánykodás (férfiak is csinálják), hanem emberi gyarlóság. Egyébként jól mutatja, hogy valójában mennyire is ráparáztál egy ilyen irreleváns helyzetre, hogy magadban már azt pörgetted, h a kalauznak szólsz…
Ha ez lenne, az a ‘hírhedt’ női kizsákmányolás, ez a világ egy nagyon boldog hely lenne, mi pedig nem itt társalognánk.
Természetesen igazad van a szemszögödből, de nem írok le olyat ami nem igaz és pontosan a célom a bolhából elefánt esete amiket művelek. Miért ne? Ezért nem varrnak börtönbe, de mégcsak nem is hibáztathatnak. Ezeken a hétköznapi ember általában túllép és lenyeli vagy hallgat és a nőkre hagyja és ezért is tartunk ott ahol. A szabadság határtalanná válik, a férfi kolonc lesz. A nőnek egy félelme van ha nem szeretik vagy szolgálják ki. Meg kell válogatnunk kikkel legyünk nagyvonalúak és nem ész nélkül mindent odadobni nekik, hogy még többet akarjanak (ez a női kollektíva szint, az egyénit el kell különíteni). A fűnyírós esetnél megint az a szitu minek vág bele olyanba egy nő ami meghaladja a képességeit, amúgyis fűnyírót a férfjével szokott venni az ember, de simán tudnám védeni a nőt, mondjuk annyira meg akar felelni, hogy a férfimunkát is ő végzi, bár lehet csak egy elvált anyuka volt. :) Valószínűleg inkább megszokta, hogy ugranak neki és már idegenektől is elvárja, ha én nem ugrok akkor mást zaklat és tart fel, ennyi. A cigós esetnél, tudatosan azt akartam a nő felé sugározni, hogy ő itt a lakókörnyékemen egy kisebbség és többség szabályait kell követnie, még akkor is ha nyilvánosan megkésel, nem félek semmitől majd egyszer vázolom miért nem szabad. A vonatos esetnél pedig no komment vagy én csinálom jól vagy mindenki hülye / fél a nőktől (2 már többeszám) és behúzza fülét-farkát, egyébként fáradt-legyengült embernek tényleg nem hiányzik a női hiszti, így inkább hallgat és tűr, hozzá se szól a nőkhöz. Úgy gondolom nem kell magyarázkodnom, ráadásul nem vagyunk egyformák, de a nők kollektív kiritkáján dolgozhatunk. A manginább Deansdale-vonal a két nem fölé akar helyezkedni és a két nem közötti békét fenntartani mint egy tekintélyes istenség (sicc), én viszont (aki inkább mérsékelt huffnágelista, ezt a szót is D találta ki) kizárólagosan a férfiak érdekeire öszpontosítok (szociálisabb vagyok) legyen az akár a legutolsó bűnöző vagy annak hazudott másodrangú, iszákos állampolgár. Nekem elég egy nővel foglalkoznom a többi egy nagy kolonc a szememben, akik kiszorítják a férfiakat a szellemi munkákból és azt hiszik okosabbak. De kiba jó néha játszani és a hátamat mutatni nekik az irodában ahol dolgozom, viszont azt veszem észre, hogy ez bejön nekik, akkor miért ne csinálhatnánk? Hangosan leszarod a nőt és akkor kelted fel az érdeklődését, legalábbis egy kapcsolat elején, aztán dominálnod kell a saját területeden máskülönben rádtelepszik és kizsigerel. Ha nők ellen nem harcolhatunk, harcoljunk a manginák ellen ezért is vannak itt jó viták, egymással vitázunk és a Férfihang a nők hangja is, amivel nem értek egyet, mert szóbeli bukfenc. Na érik a sommlight user, jövő héten kötik a netet, így többet nem szólok hozzá, fogadd el ártalmatlan egyedi eseteknek, de tudom, hogy sokan magukra ismernek és inkább az apróságokat ismerjék fel, mint nagyot bukjanak. Állami szinten úgysincs esélyünk labdába rúgni, így le kell alacsonyodni az egyéni érdekek szintjére. Ki mit akar a mai nőtől és miért. Tudatosan.
” pontosan a célom a bolhából elefánt esete amiket művelek.”
Csak minek? Mi értelme van? És pont itt.
“Miért ne?”
Mert pontosan azt csinálod, amit a feministák a férfiak “bűntetteivel”.
“Miért ne?… Ezeken a hétköznapi ember általában túllép” Igen, mert egy hétköznapi ember egy egyszerű emberi gesztust képes a helyén kezelni, és nem paranoiás. Te magad is írod, hogy alapvetően eleve rosszhiszeműen közelíted meg a helyzetet, holott -ahogy te is jelzed – rengeteg racionális oka lehet, h a nő maga vásárol ilyen cuccot. Mi van, ha a férje melózik, ő meg így segít be a maga módján, és éppen így tehermentesíti a párját, h aki ráér, az veszi meg a cuccot.
“Nekem elég egy nővel foglalkoznom a többi egy nagy kolonc a szememben”-> Ez pedig tipikus feminista narratíva, csak éppen fordítva, mikor egy a saját magad számára fontos, abban érdekelt kivételt tekintve az egész női nemet stigmatizálod. Ugyanaz pepitában, mint amit a feminácik csinálnak, mikor fennhangon hirdetik, h minden pasi egy utolsó szemét, nálad minden nő kolonc…
A vonatos szituációnál pedig továbbra se látom miért ne lenne igazam. Ha egy férfi csinálta volna (tartja ott a táskáját), akkor is félnének odalépni az emberek? Prekoncepció, eleve csak egy esetleges!! női hisztitől fél. Aki jogszerűen, egy kifizetett szolgáltatás igénybevételében saját magát, önkéntes alapon azért korlátozza/bünteti, mert kényelmetlen és fél az esetleges konfrontációtól, az egy balf*asz. Aki nem mer szólni, h leülne, ami neki jár, azt az élet minden más területén is lehúzzák.
“pontosan a célom a bolhából elefánt esete ” – kezdek kiábrándulni a portálból. Tényleg nincs nagyobb problémánk, minthogy nők (is) az ülésre teszik a táskájukat? Persze, csinálhatunk bolhából elefántot, generálhatunk (ál)problémákat – és hagyhatjuk az igazi gondokat megoldatlanul -, de akkor fölösleges az oldal, mindenki zárkózzék be a szobájába, és sírjon, hogy “brühühü, az alfák bezzeg dugnak, akit érnek, nekem meg senki sem jut, csak kihasználnak a nők!”. Aztán fetrengjünk az önsajnálatban.
Egyelőre az ülésre tett táska nem önálló cikk, csak egy komment-folyam sokadik leágazásában egy állítás alátámasztására hozott egyik példa volt.
Arányérzék, kolléga, arányérzék!! :)
És némi empátia kéretik: kinek-kinek más lehet az igazi probléma.Szerintem nem olyan nagy dolog ezt tiszteletben tartani.
Csak ez nekem pont olyan, mint mikor a feminácik a “fart-raping”-ről meg más baromságokról beszélnek. Akármelyik férfi is az ülésre teszi a táskáját, vagy elterpeszkedik, és másfél helyet foglal el szőrösen-izzadtan-büdösen. De ebből csak a feministák vonják le a következtetést, hogy “minden férfi mocskos tahó”. Legyünk különbek, mint a feministák!
Egyébként persze, lehet bolhából elefántot csinálni, de árt az egészségnek, stresszt okoz. És ha ez az igazi probléma valaki számára, akkor neki nincs is nagyobb gondja – irigylem az illetőt :D
“Ha jól értem a fűnyírós esetet, akkor a parkolóban kért meg a hölgy és körülbelül egy fél perces melóból sikerült egy komplett női kizsákmányolási sztorit kerekítened. Ha ez lenne, az a ‘hírhedt’ női kizsákmányolás, ez a világ egy nagyon boldog hely lenne, mi pedig nem itt társalognánk.”
Engem pedig több nő is megkért, hogy készítsem el a szakdolgozatát, de mindegyiknek nemet mondtam (tanuljátok meg, barátaim: a nem az NEM).
Pont az arányokról szól a vita. Ha a feministákon csak nevetünk olyan baromságok miatt, mint a man spreading, akkor az a minimum, hogy az ilyen hülyeségeket (táska az ülésen) megfelelő kritikákkal illetjük a saját magunk részéről is és a helyén kezeljük. Ez tényleg csak álprobléma.
Nekem illetve ismerőseimnek is van hasonló tényleg alapvetően felháborító sztorija, ahol viszont nem egy fél perces, semmibe nem kerülő erőfeszítésre húzták le/húzták volna le az embert. Ha csak ennyi sérelem érné a férfiakat, kurva boldogok lehetnénk. Ráadásul ez nem sérelem, hanem sima emberi gesztus. (Egy idős papának is segítene az ember a fűnyírót a kocsiba tenni, ez nem nemfüggő) Engem egyébként a szóhasználat is megrémít. A nő megkérte-> azt sikerült úgy tálalni, h zaklat meg követel… No comment.
Egy minimum 4-5 napos szakdolgozat írás pedig nyilvánvalóan más kaliber és egyértelmű a lehúzás. (Kivéve, ha nem szívességi alapon gondolta, hanem piaci körülmények között járt volna el, azaz fizetett volna, mint a kisangyal.)
Szerintem semmi baj a terpesztéssel, táska ülésre tételével, amíg
1. nem zavar másokat
2. ha zavar, akkor önként, vagy legalább az első kérésre megteremtődik a szükséges hely.
Vonaton ültünk fülkében, minden ülés foglalt volt, középkorú nő táskája mellette volt az ülésen, miáltal ő többet foglalt el a székből, mint optimális. én mellette szorongtam, láthatóan neki is szűkös volt a hely. Megkértem, tegye fel a táskatartóra, mert így nem férünk. Ha neki nehéz, örömest segítek . Mindezt csendesen, rettentő udvariasan mondtam. A “hölgy” felháborodott és kikérte magának… én meg csak pislogtam, hogy mi van. Udvarias, csöndes, jófiú voltam, ahogy tanították, akkor mi a baj…
(feminista volt)
A cikk végül is a nők elértéktelenítődéséről szól körbeírva azon tényeket melyeket manapság nem illendő kimondani.
Akár tetszik akár nem egy adott nem értéke attól függő, hogy a másik nem mit vár el tőle. A férfiakat a nők mára már értéktelennek látják – legalább is a túlnyomó részüket – mert nem úgy viselkednek mint azt elvárnák. De ez fordítva is igaz.
Most sokan – még férfiak is – megfognak szólni amiért leírom azon női értékeket amiket “nem szabad” a mai világban kimondani sőt lassan még rágondolni is tilos lesz.
– A túltanult diplomás nő veszít az értékéből.
– A dolgozó nő – pláne a karrierista – veszít az értékéből.
– A dohányzó, drogozó illetve italozó nő veszít az értékéből.
– A szoknya helyett nadrágot húzott nő veszít az értékéből.
– A háztartási munkákat hanyagoló nő veszít az értékéből.
– Az idő múlásával a nő veszít az értékéből.
(És ami miatt sok magát antifeministának tartó nő is háborogni fog!)
– A férfinak nem engedelmeskedő nő veszít az értékéből.
Ebből is következik, hogy minek tartós kapcsolat egy férfinak ha számára a nő – a punciját leszámítva – értéktelen.
Ezek szubjektív igények!
Ezek olyan igények amik minden férfire hatnak, csupán a hatások mértéke egyénenként változó. Ezek az értékcsökkentő tételek amúgy csak az alapok alapjai mindenféle részletesség nélkül. Ráadásul fordítva is igazak.
– A tanult, iskolázottabb férfi értékesebb
– A dolgozó férfi – pláne a karrierista – értékesebb
– A dohányzó, drogozó illetve italozó férfi értékesebb ha mértékkel csinálja mivel magabiztosabbnak és határozottabbnak tűnik tőle (ez egy valóságosnak vélt illúzió amit nem ajánlok senkinek)
– A nadrágot viselő férfi szoknya viselése helyett értékesebb :)
– A háztartási munkát “elváró” de nem elvégző férfi értékesebb
– Az idő múlásával a férfi értékesebb lesz (egy bizonyos határig)
– A parancsolni tudó, nem engedelmeskedő férfi értékesebb (még ha a mai nők kézzel lábbal tiltakoznak is az ellen, hogy bárki parancsolgasson nekik)
És ezt a listát szinte a végtelenségig lehetne sorolni, mindnek ott lesz az ellentéte a másik nem részéről.
Csak még egy példát kiemelve:
– Az autót vezető nő, vagy akár csak jogosítvánnyal rendelkező értéktelenebb (még akkor is ha sokunknak kényelmes, hogy buliban nyugodtan ihatunk majd a nő hazakocsikázik velünk)
– Az autót vezető férfi, vagy akár csak jogosítvánnyal rendelkező értékesebb
Ezek a tételek gyakorlatilag mindig magától értetődőek és természetesek voltak mint valami íratlan nemi szabályozás, a nemi szerepek összemosódásával viszont felszínre kerültek mint problémák.
Engem csak a dohányzós, drogozós rész zavar. Az ilyen nőket általában kerülöm. Bár valamiért nem minden nőnél érezni smárolásnál, ha dohányzik, így ha nem a közelemben szívja azt a sz*rt, akkor még elviselem.
A többi felhozott példa már inkább csak kontextusában értelmezhető. Pl. meggyőződésem, hogy a reál végzettségű, egyetemista csajok nagyságrendekkel értelmesebbek és jobb fejek, mint a humán végzettségűek. Ha van szakmai elhivatottsága és komoly életcéljai, akkor az ilyen emberrel elég jókat lehet beszélgetni, ami egy hosszú távú kapcsolatnál előny.
Ez a mosogatás, meg ház rendben tartása meg olyan, hogyha többször annyi pénzt hozok a házhoz (amit amúgy is a családra költenék), mint az asszony és eleve én intézek a ház körül minden koszos és nehéz fizikai munkát és ez mellett kiakad azon, hogy neki kell mosogatnia, meg megigazítania az abroszt, akkor hamar a küszöbön kívül találja magát.
A többi is hasonló téma. Én nem vagyok híve annak az irányzatnak, hogy térjünk vissza a 100 évvel ezelőtti állapotokhoz és amúgy sem hiszem, hogy vissza lehetne lapátolni a szart a tehénbe. Nem zavar, ha egy nő karrierista, vagy jól keres, engem inkább az arrogancia, meg az erköcstelen viselkedés szokott zavarni. Az helyén való, ha egy nő (vagy férfi) ahhoz lövi be az igényeit, hogy ő maga mit tud nyújtani, ami nem helyén való, az az, ha többet vár el, mint amit nyújtani képes és manapság inkább ez a gond.
Kedves Sydra!
Ne vedd zokon de most olyan stílusban fogok válaszolni ami nem feltétlenül helyes de a válaszok embertömegekre igazak.
“Engem csak a dohányzós, drogozós rész zavar. Az ilyen nőket általában kerülöm. Bár valamiért nem minden nőnél érezni smárolásnál, ha dohányzik, így ha nem a közelemben szívja azt a sz*rt, akkor még elviselem.”
Néhányszor szétteszi neked a lábát, szül egy gyereket majd közli veled, hogy megszoksz vagy megszöksz. Miért?! Mert megteheti és még ő lesz az áldozat is.
“A többi felhozott példa már inkább csak kontextusában értelmezhető. Pl. meggyőződésem, hogy a reál végzettségű, egyetemista csajok nagyságrendekkel értelmesebbek és jobb fejek, mint a humán végzettségűek. Ha van szakmai elhivatottsága és komoly életcéljai, akkor az ilyen emberrel elég jókat lehet beszélgetni, ami egy hosszú távú kapcsolatnál előny.”
Néhányszor szétteszi neked a lábát, szül egy gyereket és a lábtörlője leszel. Miért?! Mert megteheti és hős lesz belőle.
“Ez a mosogatás, meg ház rendben tartása meg olyan, hogyha többször annyi pénzt hozok a házhoz (amit amúgy is a családra költenék), mint az asszony és eleve én intézek a ház körül minden koszos és nehéz fizikai munkát és ez mellett kiakad azon, hogy neki kell mosogatnia, meg megigazítania az abroszt, akkor hamar a küszöbön kívül találja magát.”
Néhányszor szétteszi neked a lábát, szül egy gyereket és “küszöbön kívül” találod magad. Miért?! Mert megteheti és ő lesz aki az elnyomásból felszabadult.
“A többi is hasonló téma. Én nem vagyok híve annak az irányzatnak, hogy térjünk vissza a 100 évvel ezelőtti állapotokhoz és amúgy sem hiszem, hogy vissza lehetne lapátolni a szart a tehénbe. Nem zavar, ha egy nő karrierista, vagy jól keres, engem inkább az arrogancia, meg az erköcstelen viselkedés szokott zavarni. Az helyén való, ha egy nő (vagy férfi) ahhoz lövi be az igényeit, hogy ő maga mit tud nyújtani, ami nem helyén való, az az, ha többet vár el, mint amit nyújtani képes és manapság inkább ez a gond.”
Amíg a nő férfiként viselkedhet, férfiként öltözködhet, férfiként tanulhat, férfiként dolgozhat, Férfiként élhet…
… Addig a nő arrogáns lesz, addig a nő erkölcstelen lesz, addig a nő nem tud nyújtani semmit csak elvárásai lesznek.
Erről szól ma minden, a nők elvárásairól és arról, hogy ez nekik a semmiért is jár!!! Az egész oldal erről szól!!! Többen is úgy vélekedtek mintha nem is ezen a bolygón élnétek, mintha az itt felmerült problémákat megoldottnak tekintenétek mert egyszer szóba kerültek. A problémák nem oldódnak meg maguktól és attól sem, hogy egyre többet olyan természetesnek veszünk mint a tehénszart amit nem lehet visszalapátolni!
“szül egy gyereket majd közli veled, hogy megszoksz vagy megszöksz”
Mondjuk Magyarországon még nem annyira súlyos a helyzet, hogy ne lehessen ellene részben védekezni. Eleve nem vennék el egy nőt sem feleségül, szóval a vagyonom felett nem rendelkezhet. Utána még rám foghatja, hogy én vagyok az apa (a gyerektartás reményében), amit én tagadhatok. Az apasági vizsgálatot el kellene intéztetnie, ami 360 000 Ft. Persze ha az első vita után kiteszem az ajtón kívülre már problémás lehet számára, hogy hogyan szerez DNS mintát. Ha ezeken mégis túl jutna még mindig elköltözhetek sok helyre, ahol nem tudja rajtam behajtani a pénzt és sok országban könnyen találnék munkát akár az itteni fizetés többszöröséért is.
De cáfolj meg nyugodtan, szeretném javítani a stratégiámat, ha van rajta mit!
U.I.: A legtöbb felhozott “hátrány” nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy a nő jog szerint kicseszhet veled. A tanult karrierista nő ugyanannyira tud kizsákmányolni, mint a tanulatlan, ingyenélő. Szóval elég csak az ellen lázadni, hogy az állam jogi szinten beleszól a párkapcsolati döntésekbe és minden felelősséget a férfiak nyakába varr, míg minden döntést a nő kezébe ad.
Nem egészen értem hová akarsz elbújni?! Külföldön még rosszabb a helyzet a nők terén. Megszökni lehet de nincs értelme.
Bármelyik nő kizsákmányolhat de a tanult karrierista százszor több bőrt fog lehúzni rólad.
Röviden a problémákat vagy megoldjuk vagy elfuthatunk előlük de akkor is utolérnek.
Mi a megoldás? Csak saját magadat mentesítheted némileg a problémáktól az MGTOW és PUA tanokkal. Viszont minden MGTOW-ra meg PUA-ra 10 papucs jut. Szóval globálisan nemtudsz javítani.
A migráció.
Addig migrálnak ide a különböző idegenek, akiknek életcéljuk a felsőbbrendű fehér kultúra kiirtása, hogy az időközben totálisan halvérűvé vált Európa végül kénytelen lesz újra a fegyvereihez nyúlni, és tököt növeszteni.
Szerintem nem az életcéljuk. Egyszerűen ilyen a természetük.
Ami meg a halvérű Európát illeti, szerintem az átlagemberek ha hagynák őket már rég bottal verték volna agyon a vetésben, az utakon össze-vissza barantázó “menekülteket”. Csak néhány százaléknyi romlott elméjű nyomorék okoz problémát, olyanok akik meggyőződésből és persze személyes haszonból az általuk uralt médián, központi forráselosztáson és hasonlókon keresztül letompítják, elvezetik a természetes értékítélet, józan paraszti ész indukálta gondolatokat, cselekvési kísérleteket.
Valahol olyanok mint a lepra baktériuma. Pusztításuknak köszönhetően már számos helyen rohad a “hús”, csonkulnak a végtagok… Valami bűzlik Európában!
“Jom Kippur ünnepe volt, mindannyian összegyűltek egy nagy fa épületben, amit zsinagógának neveznek. Eisenhower tábornok is ott volt beszédet tartani. Bementünk a zsinagógába, ami az emberiség legbüdösebb részével volt megtöltve abból, amit valaha is láttam. Mikor kb. a terem felében voltunk, jött a főrabbi, akin szőrmekalap volt, hasonló angliai VIII. Henrik viseletéhez, hímzett és nagyon mocskos palást, ez jött le, és üdvözölte a tábornokot. A szag olyan szörnyű volt, hogy majdnem rosszul lettem, és később ebédnél tényleg hánynom kellett mikor erre gondoltam.”
Az idézet részlet Patton naplójából. Tüntesd fel a forrást kérlek.
Nem tüntetem, ezért úgyis kinyírták, csak nem támad fel az emberiség legbüdösebbjeit támogató rossz oldalról legyilkolászni, amé nem raktam oda.
De.
Majd megint elintézi egy gólem.
Abszolút így van. Sajnos teljesen kezd kimenni a közgondolkodásból az a -szerintem- fontos alaptétel, hogy a nő a férfiért van és a férfi a nőért. Egymásért vagyunk, egymásnak lettünk teremtve. A mai mesterséges világ, az egó ajnározása ezt szépen lassan teljesen kiöli az emberekből. Az én emberi kapcsolataim is például azokkal a személyekkel a legjobbak, akikkel kölcsönösen képesek vagyunk figyelni a másikra. Viszont rengeteg a vérszívó, aki nem érzi adni is kéne valamit, ha mástól kap.
Köszönöm!
Végre egy olyan férfi, aki kimondja ezt: “a nő a férfiért van és a férfi a nőért”. :) Jó volt olvasni. :) Az emberek többségének nem jut el az agyáig a legfontosabb dolog, mégpedig az, amit te is írtál. Nem versengenünk kéne, hanem “összetenni, amink van”. :D Úgy értem, azért van két nem, hogy kiegészítsük egymást. Ha a nők férfiként kezdenek viselkedni, a férfiak pedig nőként, akkor semmi értelme a két különböző nemnek, valljuk be… :( Ami hiányzik a nőkből, azt a férfi társ pótolhatja, és fordítva.
“Most itt szeretni kell, ünnepkor szeretni kell az embereket, a népeket, egymást. Mindenki egyért, egy mindenkiért!” – Oláh Gino
“- Az idő múlásával a nő veszít az értékéből.”
Számomra az a nő, aki velem él, az idő múlásával egyre értékesebb számomra az együtt töltött idő függvényében, nem csak mert ismer és tudjuk egymást kezelni képesek vagyunk harmonikus kapcsolatunkat fenntartani, hanem azért is, mert egyre valószínűbb, hogy velem éli le az életét és mert az idejét nekem adta.
Ezzel szemben az összes korosztályom béli többi nő rajta kívül veszít számomra az értékéből, mert az idő véges és ők az idejüket másnak adták.
Én azért óvatosan vitatkoznék ezzel. Kb. a 80-as évek közepéig (Magyarországon) az egyetlen elfogadott családi állapot egy felnőtt számára a “férjezett” vagy “nős” volt. Az okokat lehetne boncolgatni, de ez most nem lényeges. Azt viszont igen, hogy az emberek többsége egy társadalmi és gazdasági kényszer hatására élt tartós házasságban, nem saját jószántából.
A zemberek jelentős hányada (köztük nők is) egyszerűen képtelen, alkalmatlan arra, hogy egyetlen ember mellett élje le az életét. Szép illusztrációja a korabeli látszatházasságok hangulatának Miskolczi Miklós Színlelni boldog szeretőt és Hazudni boldog hitvest című könyvei, melyek társadalmi értéke pont az volt, hogy az egész országot rádöbbentették, hogy ez a szemforgató helyzet senkinek nem jó, és szinte minden házas ember szíve szerint menekülne a kényszerkötelékből. Mindenki szeretőt tartott, mindenkit csaltak, végül mindenki neurotikus lett ebben a helyzetben.
A kocka nem a feminizmus megjelenésével fordult, hanem az anyagi stabilizálódással. Amikor az emberek elkezdhették megengedni maguknak azt a luxust, hogy külön háztartásba költözzenek a meggyűlölt házastársuktól. Vehettek mosógépet, nem az asszony hangulatától függött többé a tiszta ruha megléte/állapota. ( *A konyhatechnikai forradalom nem a nőket, hanem a férfiakat szabadította fel.)
Most, a 2000-es években egy felnőtt férfinek sokkal több lehetősége van az élete kiteljesítésére, mint ezelőtt 20-40 évvel. Most lehet érdekes hobbija, izgalmas szakmája, ígéretes vállalkozása, és persze itt van az ingyen pornó és az egyre olcsóbb és egyre jobban hozzáférhető prostitúció. Régebben a feleség-kolhoz-fradimeccs háromszögből képtelenség volt kitörni, és a háromból még mindig a legjobb a feleség volt, mert az legalább adott is valamit, nem csak elvett.
Az már csak a legutóbbi évek balliberális ámokfutásának a következménye, hogy a maradék női értékeket szitokszavakká silányították. Pont azokat, amelyek a valódi nőket a pornó és a kurvák fölé emelhetnék. Önfeláldozó édesanya, lojális társ és megértő partner helyett önző és arrogáns vetélytársakat, kockázati tényezőket, vagy egyenesen ellenségeket csináltak a nőkből.
És itt adnám vissza a szót Huffnágel mesternek.
…
Annyit hozzáfűznék, hogy a nők lehetőséget kaptak az önellátás megteremtésére, de mivel van lehetőségük könnyebb munkákkal is megélni, mivel sok kiegészítési lehetőség is van, inkább a kisebb befektetést igénylő munkákat keresik és választják. De ez általános az emberiségben. Ha van lehetőség valamit könnyebben megoldani, akkor a nagy többség a könnyebb utat választaná (lásd pl white trash jelenség vagy a társadalmi ingyenélők hada, aki alanyi jogon járó segélyekből él).
A női (és férfi) hűség kikényszerítését a korábbi időkben nem elsősorban az anyagi javak kényszerítették ki. Az erős promiszkuitás, a sok egyéjszakás kaland magában hordozta a fertőzések veszélyét, és antibiotikumok nélkül ezek komoly következményekkel jártak. Egy városi vagy nagyobb falusi környezetben az elterjedő nemi betegségek szövődményei (terméketlenség!) súlyosan érintették az utódlás,t részben ezért terjedtek el azok a közösségek, ahol büntették az ágyrajárást. Egy férfinak persze vonzónak kellett lennie, hiszen ez emelte az értékét. Minél több nőt tudott meghódítani, a többi szemében annál értékesebbnek látszott, hiszen annál több nő szűrőjén tudott átmenni, annál több szempont szerint volt értékes. Viszont egy nőnek tudnia kellett ellenállnia a kísértésnek, neki meg ez emelte az értékét. A lányként állhatatos nőknél a férj nagyobb biztonsággal tudhatta, hogy kié a gyerek, ezért is tekintették őket értékesebbnek a könnyűvérű lányoknál. Az állhatatosságot hatékonyan növelte a falusi pletykalánc, mert ha kitudódott valami, akkor az illető nőt “szájára vette” a falu. Városban ez a mechanizmus nem nagyon működik a közösség mérete miatt. Ott jóval könnyebb elengedni a gyeplőt, kevesebb önmegtartóztatás kell, amit a nők ki is használtak. Viszont az is tény, hogy a középkori, (antibiotikum és modern orvoslás) előtti városok saját szaporulata negatív volt. Növekedni falusi bevándorlásokkal volt lehetséges. A városok szaporulatát a modern orvoslás és köztisztasági módszerek időlegesen pozitív tartományba emelték, de a fogamzásgátlás megjelenése (a nő szabadon válogathatott és csak azzal szexelt védelem nélkül akit meg akart fogni) megint negatív tartományba tolta a mérleget.
“Viszont az is tény, hogy a középkori, (antibiotikum és modern orvoslás) előtti városok saját szaporulata negatív volt. Növekedni falusi bevándorlásokkal volt lehetséges.” – A városi levegő szabaddá tesz.
A női (és férfi) hűség kikényszerítését a korábbi időkben nem elsősorban az anyagi javak kényszerítették ki. Az erős promiszkuitás, a sok egyéjszakás kaland magában hordozta a fertőzések veszélyét, és antibiotikumok nélkül ezek komoly következményekkel jártak.
Tökéletesen tényszerű meglátás, kiegészíteném, hogy terhesség megakadályozására sem léteztek nagyon technikák.
Egy férfinak persze vonzónak kellett lennie, hiszen ez emelte az értékét. Minél több nőt tudott meghódítani, a többi szemében annál értékesebbnek látszott, hiszen annál több nő szűrőjén tudott átmenni, annál több szempont szerint volt értékes.
Ez viszont nem, a középkorban tervezett házasságok voltak -Európában is- ez azt jelentette, hogy a család/nemzetség/törzs legidősebb férfitagjai döntöttek vagyoni/hatalmi szempontok szerint. Ez így volt a királyi családoktól a telkes jobbágyokig…..
Egyébként – szerintem- ez volt a kereszténység/fehércivilizáció egyik legfontosabb döntése ami eme civilizáció sikerének – egyik – kulcsa volt, hogy minden férfinek juttatott így nőt…ezért a férfiak összesége érdekelté vált a termelésben.
Fenn is maradt egy vicces történet erről a közös magyar-lengyel történelemből amikor Báthory Istvánt megválasztották lengyel királynak 37 évesen el kellett vennie az 50X éves fiatalkorában is csúnyácska özvegy Jagelló Annát, amikor meglátta vőlegény a “menyasszonykát” :) a hitvesi szoba előtt visszahőkölt (a házasság érvényességéhez a korabeli egyházi-házassági jogban szükséges volt a házasság elhálása) és lengyel támogaóinak ezt mondta: “inkább öljetek, de ezt nem kérhetitek tőlem” Ekkor az egyik lengyel báró előlépett és fejedelem-király lelkére beszélt, hogy egy férfinek-királynak nem csak a csatatéren kell önfeláldozónak lennie, hane a hitvesi ágyban is. :D
A szabad -női- párválasztás a 19. századtól kezd elterjedni…ekkortól tudnak alfáskodni az alfák is….
“…ha Isten segít, nagyúr leszek, ha másképp nem, farkam által.” – Balassi Bálint
“Ez viszont nem, a középkorban tervezett házasságok voltak -Európában is- ez azt jelentette, hogy a család/nemzetség/törzs legidősebb férfitagjai döntöttek vagyoni/hatalmi szempontok szerint”.
ki beszélt itt házasságról? Nem minden gyerek született a férjtől… A zabigyerek házasság előtt volt probléma, utána már nem, hiszen az apa hivatalosan csak a férj lehetett, a mellékest meg nem vallotta be az asszony.
…
“A nők anyagi stabilizálódása pedig csak látszat.”
Mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik tényleg stabil anyagi háttérrel rendelkeznek, dolgoznak, gyereket nevelnek, adnak magukra, háztartást vezetnek, nem engednek be minden pasit az ágyukba, netán még elfogadóak és türelmesek is? Akik hisznek a feltétel nélküli szeretetben, és nem az érdekli őket, hogy mennyi pénz van a pasi zsebében és milyen autója van? Mert ilyenek is vannak. Akik fel szeretnének nézni a Férfira, és nem csak azért, mert magasabb náluk, hanem mert olyan értéket képvisel, ami kihalóban van. A kapcsolatban a férfi legyen Férfi, a nő pedig Nő, és nem fordítva. Sajnos, a jóság nem mindig előny…. a férfiak nem élnek, hanem visszaélnek vele.
Az ilyen nők jöhetnek bármilyen mennyiségben úgyis hiány van belőlük.
A férfiak nem élnek vissza a jósággal, legfeljebb a fiúcskák.
Elmesélek egy történetet, mely velem esett meg az utóbbi pár hónapban. Jó ideje egyedül voltam már, mert tényleg nem engedek be akárkit az életembe, lehet, hogy ez unalmas, de sosem volt egyéjszakás kalandom. Van egy gyermekem, aki már lassan kirepül itthonról. Van munkám, elég jó fizetéssel, autóm, tehát nem szükséges az, hogy eltartott legyek. Megismerkedtem egy férfivel, akinek szintén van gyereke, és sem ő sem én nem akarunk már. Először csak beszélgettünk egy ideig, bár többször elküldtem, mert volt barátnője és nem megyek bele olyan kapcsolatba, amiben harmadik fél lehetnék csak. Meglepő módon kaptam egyszer egy üzenetet, hogy elköltözött, és lezárta, ami igaz is volt. Onnantól kezdve szárnyaltunk. Minden stimmelt, naponta ezer üzenetet küldött, hívott, sokszor, mikor nem tudtam válaszolni, mert tárgyaltam, vagy dolgom volt, éreztem rajta, hogy rosszul esik neki, így igyekeztem mielőbb hírt adni magamról. Sütöttem, főztem, mikor nálam volt, bemutatott a barátainak, az édesanyjának, én is őt a gyermekemnek, hiszen nekem csak ő a családom már 8 éve. A minden stimmeltben tényleg minden benne van, a szex is. Voltak hajnalig tartó nagy beszélgetések, közös kirándulások, sosem kértem számon, mindig ő jelentkezett. Aztán egyik napról a másikra megszűnt ez. S mivel nem értettem a dolgot, megkérdeztem, hogy megbántottam-e valamivel? A válasz az volt, hogy nem, ő most magába fordult. Eltelt egy hét, elutazott, mikor visszajött, ugyanúgy fogadtam, és örültem neki, vacsorával vártam, megmasszíroztam, tényleg megtettem mindent. A következő napot külön töltöttük, és megint egész nap nem jelentkezett, s már hiányzott, mikor felhívtam és megkérdeztem, hogy mi a baj. Erre azt a választ kaptam, hogy én korlátozni akarom őt, számonkérem és ezt nehezen viseli. Egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogy mikor jön, merre jár, mindig ő számolt be róla. Nekem is van életem, barátaim, nem tőle tettem függővé, hogy jól érzem-e magam. Nem terheltem a problémáimmal…. És most ott tartok, hogy nem beszélünk, nem keres… Akkor mond meg nekem, kérlek, tényleg megéri jónak lenni????
és mi lett a gyereked apjával?
…
A gyermekem apjával 14 évig voltunk együtt, nagyon fiatalon kerültünk össze, 3 év “járás” , utána nagy esküvő, ahogy a nagykönyvben meg van írva, lakás, kocsi, gyerek… Aztán 9 év házasság után kezdtünk már csak barátként egymásra nézni, 11 év után váltunk el, úgy, hogy a bírónő megkérdezte, hogy biztosan ezt akarjuk-e? Soha rosszat nem mondtam rá, ő újra megnősült, közös gyerek is van már. A mai napig jó a kapcsolat közöttünk.
Ha lehet még a témán rugózni, akkor rákérdeznék, hogy a “kezdtünk már csak barátként egymásra nézni” mit jelent? Azt jelenti, hogy nem volt kedved a szexhez vele? Neki sem volt kedve, vagy csak a békesség kedvéért nem erőltette? Az okokról van elképzelésed?
Ez nekünk házas antifeministáknak nagyon fontos kérdés, mert szeretnénk tisztán látni, hogy mi okozza a családok szétmenését.
Csakhogy az esetek többségében az emberek a saját kapcsolatukat illetően önmagukkal szemben is meglehetősen őszintétlenek (magam is). Szóval legfeljebb valóban ott levő külső szemlélőként tudod levenni a valós okokat.
Kedves Kálmán!
Az, hogy “barátként” azt jelentette, hogy tényleg barát, a szó klasszikus értelmében. Elmúlt a tűz, ami volt, és bár voltak tettek arra, hogy ezt felélesszük, mindketten akartuk, de sajnos már nem ment. Egyikőnk részéről sem. A házasságunkban, mint férfi és nő megszűntünk létezni, talán a mindennapok egyhangúsága, talán az, hogy amikor az első jelek voltak, nem kommunikáltunk, hanem vártuk, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok. Ez nem jött be. Végül úgy döntöttünk, hogy túl fiatalok vagyunk mindketten ahhoz, hogy úgy éljünk egymás mellett, hogy nem kívánjuk a másikat. Előbb-utóbb úgyis jön valaki, akit pedig igen, és kár lenne a hazudozással, a bujkálással egymást kijátszani. Tisztább volt ez így.
Egyébként én is antifeminista vagyok. Hiszek a hagyományos, kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló férfi-nő kapcsolatban, és hiszem azt, hogy egy családban nem a nőnek kell viselnie a nadrágot. A nő legyen nő, minden szempontból, ehhez azonban az kell, hogy egy talpig férfi legyen mellette, aki igenis irányít, ha kell.
Igazán sajnálatos történet. Viszont itt nem a jósággal hanem a választással volt a gond.
Egy nő, aki jó a konyhában és kellően rossz az ágyban ráadásul még eltartatni sem akarja magát a megfelelő férfinak főnyeremény. Keress tovább, a következő alkalommal már lehet hogy szerencséd lesz.
Javaslom a redpill women és hasonlók nézegetését is.
En pedig fotokat kerek es elerhetoseget:)
Valamiért nem engedi a rendszer, vagy a sors :)
Még egy zenei üzenet is belefér.
…
Végig olvastam a hozzászólásod, kétszer is. És a válaszom, igen, minden bizonnyal a fenti körülmények közt is elváltam volna. A diplomám én fizettem, saját magamnak, mellette dolgoztam. A gyermekem apja, míg házasságban éltünk, sem foglalkozott sokat a gyerekkel, rám maradt minden, igazából meg sem éreztük, hogy nincs velünk. Olyan típusú ember vagyok, hogy ha dolgozni kell, nem riadok vissza kétkezi munkától sem, Lehet,, hogy meglepetés lesz, de szőlőt is tudok metszeni és gyakoroltam is ezt a tevékenységet éveken keresztül.
A legboldogabb én lettem volna, ha úgy sikerül megoldani a dolgokat a gyerekkel kapcsolatban, hogy egy hét nálam, egy hét az apukájánál és nincs gyerektartás, mert akkor apuka is rájött volna, milyen az, ha nem csak akkor foglalkozik vele, amikor éppen kedve van, hanem megtanulja, hogy szülőnek lenni 24-ből 24 órás szolgálat. Valószínűleg én választottam rosszul akkor, mikor férjhez mentem, de a döntéseink helyessége vagy helytelensége úgyis mindig utólag igazolódik.
Nem azért, de dolgozz 1 évet óvodapedagógusként, aztán meglátjuk mennyire piszlicsáré könnyű… 25-30 gyerek nevelése szerinted könnyű? Amikor sok szülő az egy-két (!) gyerekével nem bír? Miről beszélsz te?? Egyébként meg, már ne haragudj…de ki tiltja meg a férfiaknak, hogy óvodában dolgozzanak, vagy tanárok legyenek?? Ezeket a szakmákat nem nőknek kell végezniük, hanem a férfiak 99,9%-a nem hajlandó elvégezni az ilyen munkákat, ezért aztán nők végzik. Ne gondold, hogy nem rohadtul megterhelőek az általad nagyon könnyűnek tartott munkák! Nem is értem, milyen jogon beszél egy adott munka/szakma nehézségéről vagy könnyűségéről bárki is, aki még életében nem próbálta! :D
Vannak szerepek, munkakörök, amelyekre valamelyik nem alkalmasabb. Ilyen az óvodapedagógusi is. A tanári pálya elnőiesedését sajnálom, nagyon komoly társadalmi következményei vannak, de ha megnézzük, ahogy előtérbe kerül az intellektus, a pálya presztízse, úgy nő a férfiak aránya, ami azért árulkodó.
“Ezeket a szakmákat nem nőknek kell végezniük, hanem a férfiak 99,9%-a nem hajlandó elvégezni az ilyen munkákat, ezért aztán nők végzik.” – Nem hinném hogy erről van szó. Ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy általában ahol férfiak vannak ott a nők nem rúgnak labdába, ezért olyan munkahelyekre kényszerülnek ami a férfiaknak nem kell.
Az említett munkák meg annak könnyűek, aki nem csinálja.
…
Hová tűntek a normális férfiak?
Ma kíváncsiságból beleolvastam pár cikkbe a gumiszoba oldalán. Nem kellett volna. A szerző szerintem esélyes egy gumiszobára a benne erjedő mérges gyűlölet miatt. Nincs tisztában a férfi-nő közötti alapvető biológiai és hormonális különbségekkel, az eltérő hajtóerőkkel. Aki nem ért egyet vele (nők) annak baj van a fejével, szörnyen sekélyes vagy szimplán tudatlan. Amennyiben a nők többsége tényleg ennyire nem érti a tettek következményeit, a másik nemre gyakorolt hatásokat, akkor nagyon könnyen felteheti a kérdést: Hová tűntek a normális férfiak?
A válasz annyi, hogy ott vannak a szemed előtt, csak nem veszed észre őket, mert nem tekinted normális férfinak őket! Aki megfelelne az igényeidnek, azok vagy házasok egy nálad klasszissal jobb (külső-belső tulajdonság együtt) nővel, vagy nem akarnak leköteleződni a csepegve rájuk vágyó puncik tengerében. Egy férfi 30 éves kora körül érik meg annyira, hogy komolyan vonzó legyen, egy nő ekkorra már lefele ballag a húspiaci létrán. Mondhatni a férfi olyan mint a bor: Ahogy érik, annál értékesebb, amennyiben helyesen van tárolva. A nő viszont olyan mint a tej. Akármit csinálsz vele, fiatalon édes, de idővel gyorsan megsavanyodik, az ultrapasztőrözés (plastikai műtétek és sminkek) pedig fura ízt hagy maga után.
A JÓ 30-as férfi (szerzett alfa vagy felső béta státusz) vagy már foglalt, vagy pedig csalódott a nőkben és csak rövid kalandokra esetleg párhuzamos futtatásra hajlandó, elköteleződésre nem. Ha egy nő úgy próbálja fel a férfiakt, mint a ruhákat, hogy melyik a megfelelő, az nem számíthat arra, hogy királylányként találja meg a szőke herceget.
…
Vannak azért ott “gyöngyszemek” amikből meg lehet ismerni a feministák gondolkodásmódját, pl. ez:
https://gumiszoba.com/2016/03/19/a-puncimagnes-filozofiaja/
Bocsi de én ebben nem fedeztem fel a “gyöngyszemet”.
Csak a szokásos béna hazugságok amelynek a célja a férfiak lejáratása. Még a saját mondatait is félremagyarázta, hogy a férfiakat tudja hibáztatni. Az elején viszont felfigyeltem arra, hogy a férfiakról beszélt lekicsinylően azért mert a nők buknak a jó anyagi helyzetű pasikra. Az meg sem fordult a fejében, hogy ez nem a férfiak hibája hanem a nők jellemvonása. Az autókkal kapcsolatos eszmefuttatása pedig ritka pofátlan hazudozás. Szerinte ha egy nőnek jó autója van azért keményen megdolgozott viszont ha egy férfinak van jó autója kizárólag a férfiakat illető előnyöknek köszönhető és csak felvágni akar vele.
Szánalmas, és komolyan sajnálom a gyerekeit bár jól láthatóan jobb az életszemléletük és leginkább kinevetik a csökkent értelmi képességű anyukájukat.
https://www.youtube.com/watch?v=ROzSJtiKUaU
…
Mert érdekel a gondolkodásmódjuk, a logikájuk. Eszembe nem jutott volna magamtól, hogy azért szaladnak a pénzes alfák után akik kapcarongyként bánnak velük, mert megracionalizálják magukban, hogy:
“mert valójában a suzukis ugyanilyen szarházi, csak még ráadásul a szegénységet is megelőlegezi.”
Szóval a lóvé mindennél fontosabb.
Vagy ez:
“még az a jogod is megvan, hogy nyipánkoljál, miszerint a nők üresek, a pénzre mennek, meg a jó kocsira. Villantani kell, különben nem kellesz majd nekik. Eszedbe sem jut, hogy ez a te kibaszott szerencséd, mert ha még ez sem lenne, ha csupán a személyiséged és az intellektusod varázsa lenne, a nőknek meg ugyanolyan egzisztenciális lehetőségei, mint neked, akkor az életedben soha többet nem jutnál nőhöz.”
Ennek a csajnak eléggé elgurult, szerencsére a nők többsége nem ilyen férfigyűlölő.
Anyák úgy szokták eladósorban lévő lányaikat okítani, a szerelem elmúlik, a pénz megmarad.
…
én minden gumis cikket elolvasok… már írtam korábban, engem szórakoztatnak és néha – néha lehet bennük jó gondolatot is találni.
Továbbá arra is jók, hogy ugyanazokat a mondatokat megtaláljam a gumis írásokban, mint amikkel néha itt is talákozom – kizárólag a férfi és nő szavak vannak kicserélve…
Ahogy timecutter is írta fentebb, meg lehet ismerni a másik oldal “logikáját”- és sok feminista vélemény a nők általános véleménye, gondolkodásmódja, csak kisarkítva és felnagyítva. De vissza lehet fejteni belőle a kiindulási alapot. A volt prostituált levele pl. jó példa erre és kimondottan érdekes.
“én minden gumis cikket elolvasok…”
Meg is látszik.
“Továbbá arra is jók, hogy ugyanazokat a mondatokat megtaláljam a gumis írásokban, mint amikkel néha itt is talákozom”
Mert te írod le őket.
Ne légy telhetetlen! Zombigyilkosba már belekötöttél. Egy hétvégén csak egyet…
Különben sem veszünk komolyan. Úgyis tudjuk, hogy csak (W)alter E(go) kötözködős regje vagy…
…
nekem nem kell…
…
“Hanyagolhatnátok ezt az emberismeretet és logikát nélkülöző ügyetlen találgatást! Olvastam a napokban hasonlót Spekimen-től is, azt még direkt szó nélkül hagytam, de többedszerre azért már mégse”
Nem emlékszel? A “Ki a nő közöttünk?” játék után most a “Ki kinek a zoknibábja?” játékot játszuk!!
Komolyba’: a “:)” hiányzott ezek szerint a mondat végéről, az azt megelőzőhöz hasonlóan a kötözködős-reges kijelentést is csak viccnek szántam. Ezek szerint nem mindenkinek volt egyértelmű.
Azt meg most kellett megtudnom, hogy Jampi One is te voltál… mi jöhet még????
↓
“Úgyis tudjuk, hogy csak (W)alter E(go) kötözködős regje vagy…”
Hanyagolhatnátok ezt az emberismeretet és logikát nélkülöző ügyetlen találgatást! Olvastam a napokban hasonlót Spekimen-től is, azt még direkt szó nélkül hagytam, de többedszerre azért már mégse!
Nem elég, hogy ennek az értelmetlen személyeskedés folyamnak a moderálása is munkát ad többek között nekem is az egyébként is sűrű programom mellé, még pont az hiányzik, hogy valaki a nyakamba varrjon mindenféle nickeket. A “kötözködős” nickem “Jampi One” volt egy időben, de valójában azzal sem kötözködni vagy személyeskedni szoktam, csak oldottabban, PC-kényszer nélkül társalogni. Az az alatt a nick alatt leírt gondolatok és reakciók minden részletét vállalom is. Walter E. viszont még véletlen sem én vagyok, már csak azért sem, mert nem kenyerem az a fajta üres személyeskedés, amibe ő és Zombi nyakig mélyedtek már egy ideje (már amennyire jól látom a 3 naponta az időbeosztásomba beleférő gyors komment olvasgatások során, hogy kik a fő hangadói ennek). Lassan egyébként érdemes lenne megunni és legalább egy kicsit (amennyire csak tőletek telik) stílust, irányt váltani, mert totál szétzüllesztitek a kommentszekciót. A Férfihang egyik legnagyobb büszkesége mindig is az volt, hogy mennyire intelligens, kulturált komment-szerzők tartoznak a lap olvasótáborába, akik nagyon színvonalas szövegeket alkotnak hozzászólóként is, szóval kérem, hogy senki ne tegye tönkre ezt a szép hagyományunkat!!! – Mivel a másik fixa ideám a szólásszabadság olthatatlan szeretete, ezért jó lenne, ha nem bannolással kellene a végén érvényt szereznem ennek a kérésnek…
…
…
Alter!
“csak oldottabban, PC-kényszer nélkül társalogni.”
Ezért hitték azt, hogy én is te vagyok.
Komoly személyeskedés, provokáció és sértegetés volt tőlem, hogy például azt írtam neked, hogy “fura fétised az elvétel folyamatos emlegetése”, és biztosan egy súlyba esik például azzal, amit itt kicsit fentebb leműveltél a “hirdetésedben” no meg azzal is biztosan egybevág, hogy lassan a közönséges anyázás szintjéig süllyedtek… Háát persze… – Ne fárassz!
…
Hol itt a csúsztatás? A “hogyan alakulhatott ez ki?” kérdés szerinted esetleg egy durva sértés? Elképesztő vagy… Egy gondolkodásmód személyes indítékainak a firtatása és az azzal kapcsolatos provokáció, az irónia szerintem továbbra sem esik egy kategóriába azzal, hogy ti napok óta egyre durvuló szóhasználattal mindenféle szaralaknak elhordjátok egymást… Ha valaki csúsztat(ni szeretne), akkor az te vagy, de nem sok esélyed van a tényekkel szemben… Éppen bemutattad a “más szemében a szálkát, a sajátodban a gerendát sem” tipikus esetét. Ha csak tizedannyira lennél önkritikus, mint amennyire én voltam abban a fent idézett mondatban, és netán önmagadtól is elvárnád azt a bizonyos példamutatást, akkor szépen elnézést kérnél és kitörölgetnéd az elmúlt hetekben ideszemetelt durván gúnyolódó személyeskedés folyamodat, (amilyeneket egyébként még véletlenül sem tudsz tőlem mutatni)… Nemde?
De most tényleg mi a francnak kötözködsz velem is, ahelyett, hogy megpróbálnád teljesíteni azt a kérést, hogy értelmesebb mederben próbáltok beszélgetni a “vitapartnereddel”? – Vagy legalább hanyagoljátok egymást, mert ami már napok óta zajlik, az úgysem vezet sehova… Egyszer ennek véget kell vetni…
Nahát, sikerült valahogy összehozni, hogy habár az előző hozzászólásom a főoldalon nem volt látható, viszont Alter Ego azon hozzászólása fölött jelent meg, amire írtam válaszul… olybá tűnhet, jövőbe látó vagyok :)
…
Na mi van zombika? :D Egy napot nem bírsz ki kötözködés, veszekedés, személyeskedés nélkül. Már megint nem bírsz magaddal? Megint a nálad jóval okosabb felnőtteknek ugatsz te tudatlan, retardált kisfiú :D :D
…
“Hihetetlen, hogy errefelé mennyi mazochista mászkál… ;)”
Hát igen, sokan etetnek itt téged :)
…
Te szopkodsz fel itt mindenkit akitől összeszarod magad, kérdezz bárkit. Ezen röhög mindenki :D
…
Ez nem a régi Huffnágel blogról lett kopipésztelve? Egyébként ezt a posztot a Puzsér is feldolgozta.
Nekem is úgy tűnt, de mintha pár mondatnyi utómunkán túlesett volna azóta. Minden esetre a Puzsér féle feldolgozás engem nagyon érdekelne.
https://www.youtube.com/watch?v=rWVpO1zYmhc
Egy meglepően értelmes – habár jópár éves – cikk az adott témában:
http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20070711/hova_tuntek_a_jofiuk/
Mai szemmel meglepően korrekt, a másik -férfi- oldalról is megközelíti a témát, illetve férfi tapasztalatokat, véleményeket is figyelembe vesz. Nekem ezen a részen akadt meg a szemem: “Ha egy férfi unalmas, ha nem érdeklődő és nem is érdekes, annál nincs rosszabb. Az, hogy rendes-e, az csak ezután, a második körben kerül megvizsgálásra, és ott már lehetőség van bizonyos fokú rugalmasságra” Mennyire szépen illeszkedik ez abba a gondolatvilágba, mikor arról beszéltek itt, hogy építs magadnak egy érdekes, színes, vonzó világot, és akkor majd jönnek a nők. Csak férfi oldalról alapvetően elég visszás és kontraproduktív a helyzet, hogy nem az az alapállapot, együtt a pároddal építs valamit, hanem te magadnak, és akkor a nő abba/ahhoz örömmel csatlakozik. Wastrelnek volt egy zseniális hsz-e a témában, hogy pont abban az életszakaszban nem kapod meg/sok férfi nem kapja meg azt a szükséges női érzelmi támogatást, muníciót, mikor arra a legnagyobb igénye lenne.
Off:
Játékosok figyelmébe ajánlott cikk főként, már a videojáték ipar sem mentes a femiktől. Az általam egyik legnagyobbra tartott játékfejlesztő csapatot, a CD Project Redet támadják:
http://www.gamestar.hu/hir/cd-projekt-red-szexista-the-chinese-room-176805.html
Igen, és ez csak rosszabb lesz. Nem is oly rég – úgy 10 éve – még masszívan lúzernek számított a nők szemében, akinek a számítógépes játék volt a hobbija, ma meg már ők követelik az igényeik kielégítését. Nekünk meg ismét egy lépés hátra, a sarok felé. Vagy szavazz te is a pénztárcáddal, és dőljön csak be a sok mangina cég.
Nem nem. Ezt sok játékgyártó sem ismerte fel, hogy azok akik a játékok tartalma ellen kampányolnak nem vásárlók és nem is játékosok, csak iszonyat hangos, fizetett naplopók. A női játékos rétegek, meg szimplán olyan játékokat vásárolnak, amik kielégítik az igényeiket, ami nem tetszik nekik, azzal nem játszanak és nem is foglalkoznak vele (mint ahogy bármelyik másik normális ember tenné). Amúgy a legtöbb női játékost egyáltalán nem zavarják a fürdőruhában flangáló női karakterek. Képmutatás is volna, hiszen számos férfi karakteren sokkal kevesebb ruha van, mint bármelyik női karakteren.
Valóban így állt a helyzet 10-15 éve. Ez valahogy mégse akadályozta meg őket akkoriban, hogy jelen akarjanak lenni az aktuális LAN party- n. Aztán persze ment a szájhúzás, hogy micsoda hülyeség ez az egész, meg mennyire unatkoznak, úgyhogy már az első óra letelte előtt távozni akartak. Persze úgy, hogy a férj/ élettárs/ barát lehetőleg ne is térjen vissza játszani. Hajszálra ugyanez a viselkedés vonatkozott a paintballra, hétvégi összeröffenésekre (értsd: bográcsozós, iszogatós világmegváltás). Bármire, ami – jellege miatt – inkább nekünk volt kellemes/ fontos/ várt időtöltés.
Akkoriban azt hittük, hogy a drága oldalbordáink ezzel mintegy betagozódni igyekszenek, hiszen szeretnek minket, érdeklődnek irántunk és részesei akarnak lenni az életünk ezen részének is. Komoly ötletelések, agyviharok és eszmecserék mentek azon, hogy miként kéne a nőink számára is élvezhetővé tenni a szabadidős elfoglaltságainkat (ne húzd a szádat, most már tudom, mennyire naívak voltunk :-) )
Mióta a családi állapota’ rovatba az ‘elvált’ jelzőt vagyok kénytelen beírni, keresni kezdtem azokat az égbekiáltó hibákat, amelyeket nyilván el kellett követnem ahhoz, hogy annyira gerinctelen, erkölcstelen és hazug módon szabaduljon meg tőlem t. nejem, ahogy tette (igen, erre az oldalra is így találtam rá). Most már értem az akkori viselkedésük okait. Ha ezeket a dolgokat inkább akkor tudtam volna, biztosan nem adom fel szépen, sorban a számomra olyan nagyon fontos hobbijaimat.
Fenti tapasztalataim miatt mind a mai napig kétkedéssel fogadom, ha arról hallok, hogy bármely nő szívesen tölti az idejét számítógépes játékokkal. A csúcsot jelentő időszakban, 30- 35 fős LAN party is többször összejött. Nagyjából ugyanennyi nő nyafogott kivétel nélkül és minden alkalommal azon, hogy üstöllést távozni akar. Egyetlen egy se akadt, aki maradni és játszani szeretett volna. Pedig kaptak gépet, mindnek türelmesen elmagyaráztunk és elmutogattunk minden tudnivalót, de még sikerélmény is jutott némelyiknek (UT- ban, flak- kel nem nehéz). Inkább úgy gondolom, hogy ez is csak amolyan “nekünk ez is jobban megy, mint nektek” típusú fellángolás, szereptévesztés (alakoskodás?!?).
Nem is szabad elvinni a nőket magatokkal pont ezért. Vagy legalább menjenek át egy olyan előzetes “szűrőn”, hogy otthon foglalkoztak-e egyáltalán a játékkal. Aki otthon is csak pofákat vágott, hogy online játszol, az sosem fogja magát jól érezni egy LAN-on, és csak téged fog baszogatni. Én is jártam a 2000es évek elején ilyen LANokra (konkrétan Starcraft versenyekre) szerte az országban, de persze mindenki olyan kocka volt, hogy nem volt bnőjük, csak 1-2nek.:)
A “közmegegyezés” az szokott lenni a helyzetben, hogy a nők nem nagyon tudják elviselni, hogy valami másban, bármi másban örömödet leled, ami nem ők. Foci, sörözés a haverokkal, vagy éppen egy LAN. Minden haveromnál végignéztem, amikor belekerültek egy komolyabb kapcsolatba, hogy a legtöbb privát szórakozásukat háromnegyedrészben feladták. Persze nem az volt, hogy “már nincs kedvem ilyesmihez”, hanem az, hogy “megkérdezem Katát/Andit/Barbit stb, hogy tervezett-e valami mást”. Ők pedig szinte mindig “terveztek”, akkor is ha nem, csak, hogy velük legyen a srác, és ne valami mást csináljon, amit szívesen csinál. Ez persze kimondva sosem volt, de hát nem kell hozzá médiumnak lenni.
Egyszerűen csak ilyen a többségük. Szerencsére azért van kivétel, aki feltalálja magát egyedül, és örömmel jelenthetem, hogy amikor már tényleg komoly lett a viszony, pl sokéves együttélés, házasság, gyerek, akkor újra “engedték” a párjukat foglalkozni a fent említett hobbijaikkal. Persze, nem annyira, mint amikor szinglik voltak, de hát azért ez érthető.
Szóval van ebben egy ilyen érdekes inflexiós pont… kb onnantól, ahonnan már abszolút biztonságosnak érzi a nő az adott férfi meglasszózását.
Amúgy kimondottan redpill tanács, hogy egy férfinak legyenek meg a saját külön programjai, hobbijai, és sose kérjen engedélyt ezekhez a dolgokhoz. Egyszerűen jelentse ki, hogy ez van, ide megyek, megszoksz v megszöksz. Ha pedig a LAN első órájában a csaj előáll az ilyen “unom magam menjünk haza” témával, akkor az shit test, és aképpen kell kezelni. Megadni magad a legrosszabb válasz.
Drágám, itt a kocsi, menj haza, de reggel gyere értem.
Jó, akkor hazaviszlek, de vissza is jövök és nincs apelláta.
Itt vannak a másik barátnők, foglaljátok el magatokat.
És persze legközelebb egyedül mész LANozni.
Igen, már egyedül járok, ahogy a hajdani csapat legtöbb tagja is. Mi vagyunk az elvál(asztot)tak. Akik nem járnak, azok se lemorzsolódtak, hanem görcsös igyekezettel dolgoznak a családjuk egybentartásán. Én már pontosan tudom, hogy nem fog nekik sikerülni, mert a döntést már rég meghozták. Nélkülük.
Igazad van és minden leírásod maradéktalanul egybevág azzal, amiket a ‘rohadék hadjárat’ idején tapasztaltam. Csak tudod jókora különbség mutatkozik abban, ahogy akkor gondolkodtam és életem abban, ami életem legfontosabb szerepe volt a számomra: a családfőé és apáé. Pontosan a válásom mutatta meg (valamint persze az ezt megelőző évek), hogy mennyire hülye és alkalmatlan voltam az engedő, megértő, kielemző hozzáállásommal, kezelési próbálkozásaimmal.
Rátok (és más hasonló oldalra) találtam. Olvastam/ olvasok blogokat, cikkeket, elemzéseket. Magyarul, németül, angolul (érdekes, hogy más nyelveken hajszálra ugyanezek a gondok vannak leírva, mint itt). Szerintem fejlődöm, de legalábbis felismerek, rádöbbenek, változtatni igyekszem. A többi majd kialakul, kiderül. A tank még elég üres, nem tudok nagy gázzal elindulni, mert nincs elég érzelmi üzemanyagom egy újabb kapcsolat kialakításának megkezdéséhez. Viszont sose vesztem szem elől Madách örökbecsű intelmét, mely mindig aktuális lesz: “Mondottam Ember: Küzdj és bízva bízzál!”
Miket olvasol még? A magyar és az angol érdekel, németül egy mukkot nem tudok.:)
Főleg párkapcsolati gondokkal foglalkozó könyveket, monográfiákat és tanulmányokat. Azt azért hozzá kell tennem az igazság nevében, hogy ezek a források egyre inkább kikopnak a tanulási, ráismerési folyamatom során. A fentiekben talált szakszavak és kifejezések netes keresése révén találtam rá a témával foglalkozó oldalakra. Rátok egészen másképp akadtam a net dzsungelében: a Barack című novellát kerestem, mivel nagyon zavart, hogy nem tudom pontosan idézni az egyik fajsúlyos gondolatot, egy segítségre szoruló haveromnak. Itt találtam rá, itt is ragadtam Nálatok.
Adni fogok egy pontos felsorolást, de csak otthonról tudom megejteni, mivel fejből sorolva nagy valószínüséggel pontatlanságokat követnék el.
Nem gond, ha nem beszélsz németül. Majd lefordítok néhány érdekesebb szöveget. Azért ezt a ‘majd’ kifejezést kezeld erősen tág időtávlatban! A válásom óta az alapvető életkörülményeim újrateremtésén dolgozom. Ismét szereztem egy telket, mostanra sikerült bevezetnem az alapvető közműveket (úgy mint: gravitáció, napfény, belélegezhető levegő) is. Építkeznem kell, csak valahogy most minden nehezebben megy, mint 18 éve. Biztosan az is hátráltat, hogy ezúttal csak magamért/ magamnak küzdök. A ‘családomért érdemes’ kezdetű gondolat nélkül valóban nyögősebben állok neki a céljaim kivitelezésének.
Viszont igyekezni fogok a rendelkezésemre álló szabadidőt az oldal szolgálatába (is) állítani. Ennél többet felelőtlenség lenne igérnem.
“hogy mennyire hülye és alkalmatlan voltam az engedő, megértő, kielemző hozzáállásommal, kezelési próbálkozásaimmal” – Ez baromi nagy pofon tud lenni. Az ember nagyon sokáig kóvályog a következményeitől. Hatására az ember rákényszerül hogy alapjaiban írjon át számos olyan dolgot, amelyeket korábban a személyisége alapvető részeinek tekintett.
No igen, még mindig szédülök kicsit. Ezt a kóválygást nem csillapítja, hanem jócskán erősíti, hogy alapvető gondolati struktúrákat kell törölnöm és újraírnom magamban. Pontosan ettől tűnik totálisan elvesztegetett időnek az egész családos időszak. Különösen azért, mert sose ‘időszakként’ kezeltem. Az lett…
Már csak az a kérdés, hogy mennyire maradok önmagam, ha a férfi- nő viszonyról – saját magamnak – alkotott paradigmákat kénytelen vagyok eldobni és a valóság rideg tényeivel helyettesíteni? Nyilván ez az új a helyes és járható út, de nem teljesen fájdalom nélkül való leszámolnom a romantikus elképzeléseimmel. Kicsit szürkébb, csodáktól kevésbé átszőtt, üresebb lett a létezés. Nem valami hagymázas illúzióval lettem szegényebb, hanem egy valódi, teljes életet adó célt és rendszert rúgott ki alólam az a személy, akivel közösen kellett volna fenntartani a színeket, csodákat, tartalmat. Emiatt soha nem tudok már úgy nézni bármely nőre, mint közel két évtizede.
Önmagában az viszont nem baj, hogy fejlődöm, tanulok, igyekszem totálisan talpra állni. Abból főzöm a legjobbat, amihez alapanyagom van. :-)
Évekig tart és véglegesen megváltoztat. Kívül és belül egyaránt. No persze kérdés hogy mire jó az egész illúziók nélkül.
Néhány statisztika szerint már több női játékos van, mint férfi. Viszont teljesen más játékokkal játszanak. Tipikus női játékok a cukorka kirakós, szó kirakós, öltöztetős és mindenféle puzzle játékok. A Candy Crush Saga csak iPhone-on napi 309 000 dollárt hoz. Ezekben a gagyi játékokban lassan több pénz van, mint az AAA kategóriás, film grafikás játékokban.
Ez valahol szomorú. Egy Digital Reality vagy egy Interplaycsődbe ment, pedig világsikereket hozó címekkel rendelkezett, miközben egy Candy meg vígan él. Egy Imperium Galactica II-őt vagy egy Klingon Acadamy-t elkezdeni programozni számomra elképzelhetetlen feladat, de ilyen Candy Crush Saga szintű szemetet akár még én is meg tudnék csinálni.
Miért is nem csodálkozom, hogy a ‘gagyi játékok’ valók a nőknek, míg a fajsúlyosabb (jó, ezen lehet vitatkozni egy FPS esetén) alkotások, amelyekben a sikerhez gyakorlás, elmélyedés, gondolkodás szükséges, inkább a férfiaknak tetszenek?! Nem kívánok általánosítani, de akkor is le kell szögeznem, hogy a felületesség és a nő szavak közé az esetek legalább 80%- ában oda is lehet firkantani az egyenlőségjelet. Persze, tudom, megkeseredett és nőgyűlölő vagyok, szóval nyugodtam rám lehet pirítani ezért a véleményemért, de széles az én hátam, el fogja bírni ezt is. :-)
Ez nem új dolog.
https://en.wikipedia.org/wiki/Gamergate_controversy
Az új Baldurs Gate most pl azon hasalt el, hogy tele nyomták LMBT kontenttel (a játékosok felháborodtak, hogy le akarják nyomni ezeket a torkukon ezt a meleg/transz témát, mikor senki se kérte). De csomó játékgyártó ezen nyűglődik, hogy próbálnak megfelelni a balos idiótáknak, azoknak meg amúgy is semmi se jó, a játékosok között meg eleve nincs igény erre a hülyeségre. Simán le lehetne tojni a balos hőbörgőket, mert azok nem vesznek játékokat csak fikázzák őket.
A Siege of Dragonspearrel kapcsolatban van azért par dolog. Az író bevallottan masszív SJW. A transz karakter csak úgy elmeséli az élettörténetét, 1 perccel a találkozás után (transz vagyok, látod? Észrevetted hogy transz vagyok? TRANSZ VAGYOK!!!). Teszi ezt egy fantasy univerzumban, ahol kb 5 varázslat van eme probléma azonnali, fájdalommentes, viszonylag olcsó megoldására. Ezen felül: a Baldurs Gate a WRPGk Final Fantasy 7-je (filmeseknek Csillagok Háborúja). Nem baszakodunk vele, ezt kéne megérteni. Igazából semmivel nem kéne baszakodniuk, de egyenlöre maradjunk as elérhetö céloknál.
Hmm, erdekes, ez a jatek olyan messzire elkerult, hogy piha. Mintha az altalam olvasott mediumok nem mernenek rola irni. Csessze meg, ez bizony oncenzura. Azert ezt se gondoltam volna soha, hogy a ferfihangra fogok jarni jatekhirekert. Bele is vetem magam a Metacritic user review-ok melyebe.
Ajánlom Thunderf00t összes Anita Sarkeesian-nal kapcsolatos videóját kezdésnek!
Beleneztem, leszarom!
Az eletem tul rovid, hogy marharepak 15-20-40 perces videoit nezzem, amiben megmondjak a tutit. Nem erdekel melyik oldalon allnak. Ujat nem tudnak mondani, csak ugyanazt a temat kerulgetik korbe-korbe. A vicc az, hogy par embernel mar itt is elore tudom, mirol fog szolni a hsz-e, ha hozzaszol egy temahoz. Aztan erdekes modon, beleolvasva nem nagyon kellett csalodnom.
BTW en mar gyakran puzsertol is agyfaszt kapok, amikor elkezd visitani, mint a diszno, mikor olik.
Marharépák?
Puzsérnak egyébként olyan dolgokban szokott igaza lenni, amihez elég a józan paraszti ész. Viszont sajnos olyan dolgokhoz is hozzá szól, amihez tudás is kellene és olyankor általában hülyeségeket beszél. Pl. azthiszi, hogy a “tőkés” meg a “multi” szavak azok valami káromkodást jelölnek és csodálkozik, mikor a másik oldal nem sértődik meg ezeken, mikor rá mondja.
Ja, igen. Visszakanyarodva a címhez és a cikk mondanivalójához, ha az imígyen panaszkodó, nőivarú futóbolondok nem találják a normális férfiakat,akkor tudok néhány konstans helyet mutatni,ahol biztosan beléjük lehet botlani. Folyamatosan.
Ilyen hely például bármelyik bírósági épület előtti utcaszakasz. Könnyen fel lehet ismerni az illető férfit: láthatóan szomorú, a közelében pedig minden esetben fellelhető egy kárörvendő (néha bizonytalan) arckifejezésű, de magabiztosnak látszó nő.
Játszótéren, iskola előtti területeken: a férfi a rá csimpaszkodó gyerek/ek/ről ismerhető fel, de biztosra csak akkor mehetsz, ha a közelben egy türelmetlenül topogó, az idegességtől és a férfi iránti lenézéstől enyhén gőzölgő nőt is látsz.
Strandon, tó-, vagy tengerparton: a férfi és a gyereke/i/ közelében, hosszas megfigyelési tevékenységet folytatva sem tapasztalsz női jelenlétet.
De tudod-e, kedves normális férfi iránt epedő nő, hogy hol találhatsz a lehető legbiztosabban ilyen ritka példányt a haveri/ baráti ismerősi körömön kívül? Hogy hol találhatsz olyan romantikus idiótákat, akik nem is olyan rég égtek – kis híján halálra – érzelmileg, mégis hisznek a család intézményében, mindent hajlandóak lennének újra elkezdeni és ismét ugyanúgy megtenni a társukért és a gyerekeitekért? Nos, figyelj, el se fogod hinni: BÁRHOL ÉS NAGY SZÁMBAN.
…
Reggel ezt olvasva, jól fel..tam magam… Ide tettem be, de gyakorlatilag bármelyik cikk alá be lehetne csatolni. Tessék és ami a félelmetes a fehér-lovagok és a manginák.
http://eztnezdmeg.com/a-ferj-hazaer-a-munkabol/
Ezt nézzétek meg mint ahogy a link is mondja!
Az írásban nincs semmi meglepő csak mainstream-femmédia, viszont a kommentek érdekesek. A white knight élcsapatok csapatnak ám…
Gondolom az agymentes kommentelőknek fel sem tűnik: a több emeletes kertes ház ami akkora hogy keresni kell benne az asszonyt, a garázs mellette meg a 2 db autó. Ezek mind természetesek! Ha van lóvé lehet csapatni, ha nincs akkor meg a férfi a bal…sz. Illetve hogy egész nap távolvolt apa, biztos a szeretőjét dugta… De ha nem akkor innentől majd biztos fogja!
Gondolom akkor is elégedetten mosolyogna a kitalált hölgy, ha a kutyát kivasalta volna egy autó, vagy a gyerekekkel történt volna valami, a lakást meg kipakolják, amíg ő „sztrájkol”!
És azok a kommentek:
“mint ha csak az én páromat látnám magam előtt !!!” közben a faszbúkos profilképén majom-pózban csimpaszkodik a “párjára”. (eztnezdmeg.com-on meg fikázza. Milyen gerinces…)
A cikk még hagyján. A kommentek. Uramatyám! Mert a férfiak csak lazán elhesszelnek nyolc órát a munkahelyen, míg a nők otthon nap nap után démonokkal kelnek birokra és megváltják a világot, sőt gyakran mindezt napi kőkemény munka után teszik meg, miközben a párjuk csak pecázik meg sörözik vagy éppen rosszéletű és kifejezetten csúf kurvákkal mulatják az időt. No meg némelyik komment helyesírása…
Gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mint amiről a cikk szól csak a másik nemmel.
https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/2aj3ia/i_just_did_the_hardest_job_in_the_world_in_under/
“I could clean three or four houses a day at this rate, though it would be shit money.
I’d be better off marrying some rich girl and cleaning just her house and getting half of her assets and income. I don’t even really need to like her that much. I mean, I wouldn’t have to fuck her all that often, and there’s plenty of extra time left in the day to fuck other women, which is super exhausting, so by the time she gets home, I’ll actually look tired and be able to tell her that keeping house all day is a tough job.”
Egy szóval tudom jellemezni a mai feminista hozzáállást: agyrém.
Tény, ami tény, annak idején nagyon nem volt jó nőnek (igaz férfinak sem) lenni, és kellett, hogy egyenjogú legyen a két fél (ugye, pl nem örökölhetett a nő). Aztán ez a nagy emancipáció túl lett tolva, és elő állt egy igen érdekes helyzet: ma már konkrétan, objektív számszerű adatok alapján tudjuk, hogy a nőnek több joga és lehetősége van, mint egy férfinek, főleg az USA-ban, és mégis rohadt hangosan sírnak, hogy el vannak nyomva.
A linkelt példa is nagyon jól szemlélteti ezt. Anno, nagymamamám idejében nem volt sem mikro, sem mosogatógép, sem eldobható pelenka, kézzel kellett kimosni, kifőzni(!) és fertőtleníteni a pelenkát, és nem egy gyerek volt, hanem 3-4-5, pluszba meg még állatokat is kellett etetnie, és tized annyit nem sírt a kemény házimunka miatt mint a mai “modern” nő. Mert igen, anno volt házimunka. Ma? Na ne röhögtessenek. 5 perc bepakolni a mosógépet szárítóprogramra, 5 perc kipakolni, és nem kell minden nap mosni, de ha kell is, hű, napi 10 perc. Mamám anno örült a dobtárcsás(!) mosógépnek, ma meg már nem kapsz szárító program nélkülit. 5 perc bepakolni a mosogatógépet, 5 perc ki, és még vízet, ahol éjszakai áram van, ott áramot is spórol. Megint napi 10 perc, és már ez sem nem luxus, mint 20 éve. A “legkeményebb” a porszívózás, de ma már nem rakéta porszívó van, hanem rendes, jó teljesítményű, így még (tapasztalat alapján) egy 300 m2-es hely kiposzívózása is maximum 40 perc, de akkor már a szekrény mögött is voltál. Ha meg sok helyen van csempés/szőnyeg nélküli padló, azon még egy önjáró is elmegy, ami már megint csak nem luxus, mert MM-ben is csak úgy dobálják utánnad. Szóval, van napi, max1 órás fix program, a maradék 7 órát (napi 8 munkaórával számolva) meg a gyerekkel “kell” eltöltenni, már ha van gyerek (abból is ugye max 1, nagy nehezen), pelenka eldobható, olyan kencefice, amit 50 éve nem is gondoltak hogy lesz. Kertet nem kell gondozni, ha kell is, akkor is max virágoskertként funkcionál. Fű lenyírása (bár arra is lehet kapni önjárót, igaz drága, még, de lassan elérhető lesz mindenkinek), házkörüli barkácsolás ugye az férfi feladat. Tényleg rohadt kemény ma a házimunka.
Azért nem néhány perc ha például süt-főz és után a sok edény elmosogatja (fujj de utálok mosogatni). Mindettől függetlenül fele annyi sincsen mint volt mondjuk két generációval ezelőtt.
Amikor Warren Farrel a könyvéhez gyűjtött anyagot a házimunka kapcsán, akkor azt vette észre, hogy a nők, ha a házimunka során 3 dolgot “csináltak” párhuzamosan egy órán át, pl beindították a mosógépet, közben sült a hús a sütőben, és közben felporszívóztak és rámoltak, akkor azt 3 órányi munkavégzésként tüntették fel.
A férfiak ugyanakkor, ha hazafele a munkából megálltak a boltban vásárolni, vagy lecseréltették a nyári gumikat, akkor ezeket mintegy “elfelejtették” megemlíteni az általuk végzett ház körüli/háztartási munka részeként. Mindez elég jól egybevág a nők áldozatszerepre való hajlamával, és a férfiak “nem panaszkodunk” hozzáállásával.
Ha minden nap főz, akkor is 7 óra főzés? Én is elég sokat főztem magamra, és most nem mikrós kajákra gondolok, hanem rendes főtt ennivalóra, két naponként, és a leghosszabb elkészítés 3 óra volt, de abba benne van, hogy főtt 1 órát, amíg én mást csináltam, ahogy Dennis is írta, azért elég sok mindent lehet párhuzamosan csinálni.
Mosogatás gyorsan megvan. Vasalni inkább utálok, ezért azt nem is csinálom. Éljenek a vasalásmentes ingek! :)
Igazad van, az rosszabb.
Vasalást bevállalom, mosogatni én is utálok. Azt szoktam mondani,hogy inkább kivasalok 20 ember után, mint mosogassak. Annyiban van szerencsém, hogy ha a lányom valamit szeretne, tudja, hogy azzal le tud venni a lábamról, ha elmosogat, így nekem ritkán kell, mert 18 éves révén, elég gyakran szeretne valamit :)
Hiába na, az anya és lányánál már csak egy izgalmasabb van, az anya-lánya egyszerre kombináció. :-D :-D Félretéve a disznólkodást: rég jártam erre, ami nagy kár, ha azóta ilyen jó fej, laza, szépségek is megfordulnak itt, mint Te.
Egyébként én szeretek mosogatni, ami abból áll, hogy bepakolok a mosogatógépbe, aztán ki. :-D De, ha nincsen gép, akkor is szeretek, szeretem látni, hogy valami az én kezem által válik tisztává. Takarítani utálok, de sajnos egy idő után már muszáj :-DDD
Ez így mind igaz,valóban sokkal könnyebb ,csak régen amellett a jóval több házi munka mellett nem kellett dolgozni menni is mellette a nők nagyrészének.Sajnos jelenleg a családok nagyrészénél egyszerűen szükség van a nő jövedelmére is,hogy megéljenek.(most nem a műkörmét reszelgető szoláriumos-recepciós nehéz munkát végző nőkre gondolok),de sokan dolgoznak ám 3 műszakban, vagy 12 órás kétnapozó műszakban-ami köszönhetően a cégek “munkaerőn spórolunk” hozzáállásának sokszor 3x 12 óra egymás után egy! szabadnappal.Én élénken emlékszem,hogy egy-egy ünnepre készülve (Húsvét,Karácsony stb) a házasságomban,hogy minden tökéletes legyen 10! órákat álltam a konyhában előre készülve,hogy a család többi részének zavartalan legyen az ünnepe,ha már nekem dolgoznom kell. Szerencsére a mostani párom ügyesen főz,tehát jelenleg már nincs rajtam ez a teher-ez a megfelelni akarás,hogy hát én vagyok a háziasszony nekem akkor is mindent tökéletesen meg kell oldanom ,ha a végére össze is esek (ritkán sírok,de kaptam már sírógörcsöt a fáradtságtól a házi munka + munkahely kombótól)
A kétkeresős családmodell is az emancipáció “áldásai” közé tartozik
Jót röhögtem, eszembe jutott, hogy Andersen meghalt, vége a mesének, aztán nem röhögtem, mikor a hozzászólásokat elolvastam.1.Ilyen kuplerájt, amit leír egy nap alatt képtelenség csinálni. Ha valakinek a gyereke mégis képes rá,az nézzen magába mélyen, mit cseszett el a gyereknevelésben. 2. Az a nő, aki otthon van, ezt vállalta, hogy amíg a férje a munkahelyen dolgozik, ne adj isten a pénzt hozza, amiből a vízdíjat (is) fizeti, akkor ő otthon dolgozik. Régen úgy hívták, hogy HTB. nagyanyám is az volt, soha életében bejelentett munkahelye nem volt, nagyapám a bányában dolgozott, kemény fizikai munkán, de nagyanyáméknál tuti, hogy az összes nipp portalan volt, a szőnyeg rojtjai kifésülve, még a papagáj is minden nap ki volt kétszer takarítva. Mikor gyesen voltam otthon, három évig, nem volt kérdés, hogy ki végezze a házi munkát, utána pedig beosztás kérdése. Komolyan nem tudom, és elgondolkodom azon néha, hogy egyedül vagyok, aki hisz a hagyományos férfi-női szerepekben?
Nem csak te. Gyakran nem is értem a dolgot. A nők nagy része (és persze a férfiaké is) jobbára nem szeretem dolgot csinál munkaként. Idióta ügyfelekkel jópofizni egész nap, gyökeret ereszteni a munkaszalagnál ahol még a munka ritmusát is a gép diktálja stb. Legtöbbeknek ez lenne a fennen hangoztatott “karrier”. Mindehhez képest mennyivel értékesebb dolog gondoskodni olyanokról, akiket szeretünk? Egészséges ételekkel etetni őket (főleg manapság), figyelni a testi-lelki egészségükre. Formálni, nevelni, szeretni a gyerekeinket? Nem is értem, hogy némelyek miért gondolják hogy lenne ennél értékesebb dolog.
Azt hiszem itt olvastam azt a telitalálat leírást, hogy a ‘nők imádnak lavcsi zenére vergődni/drámázni’. A linkelt cikk szépen meg is ideologizálja, hogy miért buknak a nők a rosszfiúkra. Még hogy nem ösztönlények? Látom… (egyébként sztem akinek ilyen pasi kell, az nem teljesen százas, de ha már ilyet választ legalább akkor ne sírjon, majd mikor a macsó pókeren eljátssza a házat felőle, hisz csak azt tette, amiért beleszeretett – rosszfiú volt)
http://wmn.hu/2016/05/23/bonnie-es-clyde-ime-5-ok-amiert-a-nok-a-rosszfiukra-buknak/
Egy kis hímsoviniszta felütést engedjetek meg nekem. Valaki találkozott már/ki milyen gyakorisággal találkozott jó humorú lánnyal? Persze tudom, a humor szubjektív műfaj, de mégis. Ha a saját rokoni, ismerősi körömből indulok ki, fehér holló előfordulású jelenség a vicces lány. Egy ma megjelent cikk szerint pedig, ez egy fergeteges, rendkívül humoros közvetítés. Én sajnos nem tudtam nevetni rajta.
http://wmn.hu/2016/05/24/anya-kikapcsolodna-apa-fergeteges-uzenetekben-tudosit-az-esemenyekrol/
Egy időben volt egy ilyen tömeges mozgolódás miszerint az is a patriarchátus elnyomását bizonyítja, hogy a női humoristákat kevésbé tartják viccesnek és kevésbé sikeresek, mint a férfi humoristák. Nem tűnik fel nekik, hogy a női humoristák poénjainak egyik fele arról szokott szólni, hogy a férfiak mennyire balfaszok, a másik fele, meg arról, hogy milyen nehéz nőnek lenni. Miközben a férfi humoristák poénjainak nagyrésze általában nem és politika független és nem a napi kudarcok által generált frusztrációkból táplálkozik.
Ajánlanék egy remek cikket, ami ide kapcsolódik, és ha nem tilos, szerintem akár át is vehetné az oldal. A hipergámia működését is kiválóan szemlélteti…
http://mno.hu/cinkosakinema/szepseg-es-szornyeteg-1345219
Nagy TRP igazságok…
Puzsér Robi elég keményen antifeminista. Érdemes megnézni néhány videóját a témában.
A legtöbb ember nemtől függetlenül minden ellenkező agymosás ellenére antifeminista. A legtöbb ember szerint a nők és férfiak különbözőek, mást is vár el a két nemtől.
“gyönyörű, hófehér sportkocsival járt”
Hófehér autó eleve nem lehet gyönyörű.
Itt van egy gyöngyszem, nem annyira új:
http://szupertanacsok.blog.hu/2016/04/19/nyilt_level_egy_mai_tini_fiukanak?utm_source=bloghu_megosztas
Semmi más csak tömény alázás, fikázás, hibáztatás, gúny a maróbbik fajtából. Nekem se nagyon tetszenek a metroszexuálisnak öltözött egyen fiúk, de vajon miért alakult ez így ki? A bloggerina utána sem gondol, miért élne ha nem életképes?!
Itt már 1000x végigbeszéltük, nálamnál okosabbak is hogy ez a helyzet egyfajta darwinizmus a feminizálódott társadalom elvárásaira. Nyugatról jött a reklám vezérelt fogyasztói társadalom igényire válaszul, ez adatott. Nem teccik, köne volt másfajta igényeket támasztani nem? Ja az már nem menő, férfias férfi, az nem divat… Most nem, még nem!?
Ui: simán el tudom képzelni, hogy egy ilyen arc levarrta a bloggerina maximális öntudattal nevelt lányát…
ui2: a helyesírásellenőrzőm aláhúzza a feminizálódott szót?! mi ez valami hiba?? vagy összeesküvés??
Szerintem tutika jó kis írcsi, a csajszi tökjól helyreteszi az ilyen metroszexes fiúkákat…
De most tényleg, szerintem ezt egy olyan nő írta, aki a férfias férfiakat szereti. Nagy pirospont neki, nem fikázás. Pont nem az ilyen nők tehetnek a férfiak feminizálódásáról – ne essünk a feministák hibájába, hogy bizonyos nők hülyeségét rákenjük az egész nemre.
Érdekes nekem teljesen más jött át a cikkből, simán lehet hogy igazad van egyébként.
Engem csak a maró gúny bánt egy kicsit, úgy hogy nem vagyok sem Bekem sem Biber.
Illetve az hogy a bloggerina már 1998-ban jól megmondta az “ilyeneknek” azok meg akkor még “olyanok” voltak.
Honnan tudod? Az a kevés információ, amit felfed magáról, épp nem ezt mutatja (“Volt egy pasim még 1998-ban, aki nem volt sorállományú katona….Utána behúzta fülét-farkát és nem villogott tovább” – miért egy ilyen nyikhajjal állt össze?).
Az ilyen sírásnak az usákoknál már régi hagyománya van. A szokásos nóta. A nők teljesen megváltoztatták a saját társadalmi szerepüket, azzal a feltételezéssel, hogy a férfiak szerepe, viselkedése semmit nem fog változni ennek hatására. Ez határtalan ostobaság, képmutatás és szolipszizmus.
https://www.youtube.com/watch?v=ThHAQ-c3xs0
Na mintha a repperbuzik különbek lennének a fos zenéjükkel meg a gagyi bézbózsapkájukkal.
“ui2:”
A helyesírásellenőrző nemigazán ismeri a helyesírást. :o/ (Nem csak magyar szavakat – ragozottakat – nem ismer, de nemzetközieket sem. Bár azt vettem észre, hogy azért okosítgatják (pirossal aláhúzva…). Eddig pl. az audit szót eddig bőszen aláhúzta, most már nem. Reménykedjünk, hogy egyszercsak (pirossal aláhúzva…) megtanulja ezeket. :o)
“Nekem se nagyon tetszenek a metroszexuálisnak öltözött egyen fiúk”
Nekem nemhogy nemnagyon, hanem egyáltalán nem. (Dévid Bekem sem, akármennyire is modellkedik alsógatyában.)
Megnéztem: audit, auditált, auditálás. Ebből a háromból:
a másodikat húzta alá, akkor még csak itt áll a tanulási folyamata. Ha már sakkban nem ebben levertem az M.I.-t:)
Viszont az ui2-t iróniának szántam:) nem jött át ezek szerint.
“nem jött át ezek szerint”
Dehogynem, csak gondoltam megcsillantom a reményt, ezért ezzel a fejlődéssel illusztráltam. :o)
A cikk címére válaszolva: Hogy hová tűntünk? Nem tűntünk mi sehova, csak élvezzük a hiszti nélküli, nyugodtan átaludt éjszakákat, pár korsó sört, meg az akciófilmeket és a videójátékokat, egyéb olyan dolgokat amikre kis srác korunkban vágytunk de egy párkapcsolat kereteibe nem férnek bele. Továbbra is normálisak vagyunk, és nem gyűlölünk senkit, egyszerűen sokan rájöttünk, hogy a párkapcsolat a mai formájában elbukik a kockázatok, a befektetett energia és a haszon összehasonlításán. Hogy hogyan birunk mi pasik néha ilyen hideg fejjel dönteni: a kellemetlen tapasztalatok kijózanítják az embert. És igen, nem véletlen használom a józanság szót. Idegrendszert vizsgáló tudósok szerint a szerelem és a kokain ugyanazt műveli az aggyal. forrás:
https://www.salon.com/2015/02/14/love_is_like_cocaine_the_remarkable_terrifying_neuroscience_of_romance/
https://www.psychologytoday.com/blog/the-joint-adventures-well-educated-couples/201208/falling-in-love-is-smoking-crack-cocaine
https://www.psychologytoday.com/blog/addiction-in-society/200812/the-7-hardest-addictions-quit-love-is-the-worst
És a kemény drogok durva mellékhatásait az iskolai drogprevenciós előadásokról biztosan mindeki ismeri, csak a szerelmet elfelejtették felsorolni. Pedig sokkal több ember csinál őrültségeket a hatása alatt. És, ennek ellenére ezt a veszélyes “drogot” mindennap “reklámozzák” a rádióban, gyakorlatilag szinte minden zene erről szól.
Aki mégis bevállalja ezt a “szerelem” dolgot, annak csak azt tudom tanácsolni, amit a sörreklámokban is mondanak: “fogyassza felelősséggel”
Ezt most találtam:)
http://playboypista.blog.hu/2016/06/08/hogyan_legyen_jobb_ferj
Ez a kedvencem: ” amikor a feleségem eléggé ki volt bukva, azt mondta, soha többé ne tegyem a bejárati ajtó elé a cipőmet, mert az halálosan frusztrálja. (Természetesen nem ezen volt kiborulva, de a beszélgetés közben előtört belőle ez is.) Azóta kínosan figyelek erre. Lehet tehát, hogy nem is tudod mivel, de van egy olyan szokásod, ami miatt legszívesebben a partnered legszívesebben elvágná a nyakad egy konyhakéssel. Tudd meg, mi ez, és hagyj fel vele!”
Ennek egy tekintélyes része annyira működőképes, mint a női bulvár párkapcsolati tanácsai.
Pedig esküszöm PLAYBOYpista mondja, oda van írva! Már nem számít az írott szó szentsége se?
“Tudd meg, mi ez, és hagyj fel vele!”
Először csak nem hagyod a küszöbön a cipődet, hanem beteszed a szekrénybe. Aztán elmosogatsz magad után. Aztán megtanulod használni a WC-kefét. Aztán rájössz, hogy éjszaka is zavarod az asszonyt, ezért a kanapén alszol. Aztán kiderül, hogy büdöset szarsz, úgyhogy inkább a mekiben intézed el, otthon csak kisvécét szabad (de csak ülve). Aztán kiderül, hogy a kanapén maradnak a szőrszálaid, úgyhogy inkább bérelsz egy szobát a közelben aludni. Aztán kiderül, hogy nem kellemes a szagod, úgyhogy mielőtt elmész a közeli szobádba aludni kiszellőztetsz magad után (miután felporszívóztad a bőrödről leváló elhalt hámsejteket, amire időközben kiderült, hogy allergiás a macska).
Szerencsére én ezt mind megtettem, úgyhogy a feleségemnek egy rossz szava sincs rám, nyugodt béke honol az otthonunkban.
Állandóan halljuk “a szabályokat” a nők részéről. Na most itt a férfi oldal.
Ezek a MI szabályaink!
Jegyezd meg… mindegyik pont 1. SZÁNDÉKOSAN!
1. Tanuld meg használni a WC-ülőkét. Nagy lány vagy. Ha fel van hajtva, hajtsd le. Nekünk felhajtva kell, nektek lehajtva. Sosem hallotok minket arról panaszkodni, hogy megint lehajtva hagytátok.
1. Próbálj meg együttélni azzal, hogy nem mindig csak Rád gondolok.
1. Vasárnap = sportok. Ez olyan mint a holdciklus vagy az apály-dagály váltakozása. Törődj bele!
1. A bevásárlás NEM sport. És nem, soha nem fogunk rá akként gondolni.
1. A sírás zsarolás.
1. Azt kérd, amit akarsz. Tisztázzuk: A finom utalások nem működnek! A
nyomatékosított utalások nem működnek! Az egyértelmű utalások nem
működnek! Csak mondjad!
1. Az Igen és Nem tökéletesen megfelelő válaszok szinte minden kérdésre.
1. Nem emlékszem a dátumokra. Ezért jelöld be a szülinapokat és évfordulókat a naptárban, és többször szólj is a jeles alkalmak előtt.
1. Amint tudod összesen 3 pár cipom és 6 pólóm van. Miből gondolod, hogy ki tudom választani az a cipőt a te harmic páradból, ami megy a ruhádhoz???
1. Csak olyan problémával gyertek hozzánk, aminek megoldásában a segítségünket kéritek. Erre vagyunk valók. Szimpátiáért ott vannak a barátnőitek.
1. Az a fejfájás, ami 17 hónapja tart, az már baj. Menj orvoshoz!
1. Bármi, amit 6 hónapnál régebben mondtunk nem felhasználható vita közben.
Igazából minden megjegyzésünk érvényét veszti 7 nap után.
1. Ha nem úgy öltözködtök, mint egy sorozatszereplő, akkor ne várjátok el,
hogy úgy viselkedjünk, mint a szappanopera-szereplők.
1. Ha azt gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg úgy is van. Ne kérdezz minket!
1. Ha az, amit mondunk kétféleképp érthető és az egyik megsért, elszomorít
vagy feldühít, akkor mi a másikra gondoltunk.
1. Megkérhettek, hogy csináljunk meg valamit vagy megmondhatjátok, hogy milyen legyen. De azt ne hogyan. Ha már tudod, hogyan lehet a legjobban megcsinálni, tedd meg magad!
1. Amikor csak lehet, a feltétlen szükséges mondanivalódat a reklámok alatt
mondjad el!
1. Kolumbusz Kristófnak nem volt szüksége iránymutatásokra. Nekünk sincs.
1. MINDEN férfi csak 16 színben lát, mint a Windows alapbeállításnál. Például a barack az egy gyümölcs, nem szín. A padlizsán az zöldség. Fogalmunk sincs mi az a mályva.
1. Ha viszket, megvakarjuk. Így szoktuk.
1. Ha azt kérdezzük mi baj és azt mondjátok “semmi”, akkor úgy viselkedünk, mintha semmi baj se lenne. Tudjuk, hogy hazudtatok, de nem éri meg a zűrt.
1. Ha felteszel egy kérdést, amire nem akarsz választ hallani, akkor olyan
választ fogsz kapni, amit nem akarsz hallani.
1. Nem vagyok gondolatolvasó és nem is leszek soha. És ezen képesség hiánya nem bizonyiték arra, hogy hogy egyáltalán nem érdekelsz.
1. Elég ruhád van!
1. Túl sok cipőd van!
Köszönöm, hogy ezt elolvastad. Igen, tudom, hogy ma este a kanapén kell majd aludnom. De tudod mit, nem is bánom. Majdnem olyan izgi, mint kempingezni.
Sosem értettem ezt a kanapé dolgot. Ha valami van menjen a nő oda, nem pedig a pacák.. Legalább nyugodtabban alszik az ember.
Igazi férfi nem alszik a kanapén. :)
(amúgy tényleg)
Kinyithatón sem? :o)
Igazi férfi a saját ágyában alszik… vagy a szeretője ágyában… de sosem a kanapén … kinyithatóson végképp nem… :)
Ja úúúúgy! Úgy persze, hogy nem. :o)
“Először csak nem hagyod a küszöbön a cipődet, hanem beteszed a szekrénybe. Aztán elmosogatsz magad után. Aztán megtanulod használni a WC-kefét. ”
Segíts kérlek, mert magamtól nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt most komolyan írtad-e… Nekem a szöveg iróniájából az jön le, hogy ezeket egy igazi férfinak nem kéne megcsinálnia…
Természetesen mindent komolyan írok.
Néha azért tréfálkozhanál is.
Nem kenyerem.
Akkor legyen az italod.
Nem kell mindig komolykodni, könnyebb az élet ha nevetünk rajta.
Én sótlanul szeretem.
Fűszerek nélkül feleannyit sem ér.
Ki a franc szerint a pasi a család feje? Melyik kőbe van, volt bevèsve? A kibaszott keresztènysèg kitalálása óta vannak a gondolkodó nők elpusztítva, bosziüldözès mèg ma is lètezik, csak hát az erőviszonyok alakultak át…már vissza tud ès akar a nő ütni. Visszaütni a családfeje apucinak aki eldöntötte ki lesz a fèrje. Odacsapni ha bunkó a hím ősibb mint a vallás, csak le lettek a csajok nevelve az önvèdelemről. Pár èvtízed ès már nem kell eltűrni a bunkót aki a család feje szerepben tetszeleg. Nem kell az egèsznap paraszt idiótának a nap vègèn lábat szètrakni csak, h kussoljon ès ne mondvacsinált házastársí kötelezetsèg címèn erőszakolja meg a felesègèt.
Egyenlő kapcsolatok ritkák, ahol minden megvitatva, köztes megoldásokkal egyezünk ki párunkkal. A kapcsolatok nagyrèszèben az egyik dominál ès az ő akarata èrvènyesül. Az, h ma már ez nem a ffiak oldalára billen csak a feminizmusnak köszönhető.
Nem kell picsogni a megváltozott szerepeken, alkalmazkodni kell. Billeg a mèrleg, majd megáll. Az viszont tuti, h a pasik a nagyobb vesztesek. 1 adag sperma hány csajnak elèg ugyebár, de a műmèhbe verőknèl( ha lenne) is ott a hèzag ami a gyerek èletben tartása… Mert csinálni egyszerű, felnevelni már tudás kell.Attól, h idióta muszlim punik sírnak a kanok után mèg nem mèrvadó, mert persze a nulla pali szám rossz. Sokkal kevesebb pasi is elèg lenne ès a bèke is stabilabbá válna mindenhol. Lehet ès kell egymás nèlkül èlni, talán jobb is ha egy ideig szünet van, h kitisztuljon a kèp.
Igazándiból mit akartál most közölni?
Szerintem ő Rahaf Mohammed al-Kunun allah akhbar. Csak nagyon nem jött be neki az élet Kanadában, ezért átjött Magyarországra. Itt összeismerkedett Antoni Ritával, akitől megtanult magyarul. Már szegény Rita is nagyon rosszul beszéli a nyelvet, hát még az, aki tőle tanulja. A prájdon összeházasodott Rita és Rahaf, de idő közben megbomlott az elméje az utóbbi nőnek (is), amikor kiderült, hogy nem lehet közös gyerekük sperma nélkül és még itt sem csak kizárólag azt csinálnak a nők, amit csak akarnak. Most azt akarja mondani, hogy a világon sehol sincs egy hely, ahol a nők ne lennének elnyomva, még olyankor is, amikor nem is férfival élnek. A rohadt iszlám és a nyugati kereszténység is csak elnyomja szegény nőket, mert pina nő a lábuk közé, amivel aztán folyton csak szülni kell, meg szülni meg szülni… De legalább ebben az egyben a nyomorult férfiak megszívták, mert azt ők nem tudnak. Meg felnevelni sem tudnak. Vagy főleg azt se nem tudnak… De azért csak dögöljön meg minden rohadék férfi, akiket bunkósbottal kell agyonverni, jól megritkítani, a maradékot meg kiherélni (de csak a spermájuk lecsapolása után, amivel sok nőt meg lehet majd termékenyíteni) és rabláncra fűzni és a nők kedvére dolgoztatni, ahogyan azt Mary Daly gyilokprofesszornő és Femitheist is tanította az egyetemen, mert nincsen más megoldás… Ez a végső megoldás… Vagy a majdnem végső… Mert esetleg lehetne még szappant is főzni ezekből a rohadék férfiállatokból…
Ennyire egyszerű a mondandója.