Zuhanórepülésben a tengerentúli feminista média

A Financial Times értesülései nyomán kapott szárnyra a hír, miszerint  a tengerentúlon számos internetes médiatermék látogatottsága drámai módon visszaesett. Problémákkal küzd a BuzzFeed, a Gawker, a Salon, a Vice és a Huffington Post is. Ennek okaival kapcsolatban számos találgatás és konkrét elemzés is napvilágot látott, amelyek olykor kifejezetten meglepő összefüggésekre is rámutattak. Járjunk a végére, mi a közös az említett  lapokban, mi állhat feltűnő népszerűségvesztésük hátterében!

​​A látogatottságcsökkenés és azzal karöltve járó reklámbevétel elmaradás mértékéről például a Breitbart hírportál elemzéséből kaphatunk átfogó képet.

A hivatkozott cikk szerint a Buzzfeed forgalma tavaly 32%-al maradt el a tervezettől, ami hozzávetőleg 80 millió dollár reklámbevétel kiesést eredményezett.

A Gawker bevételei szintén zuhantak és az már csak kegyelemdöfés volt februárban, hogy egy floridai bíróság 140 millió dolláros kártérítés fizetésére kötelezte a céget, amiért az engedély nélkül nyilvánosságra hozta a híres pankrátor, Hulk Hogan házi szexvideóját. Egy ilyen mértékű kártérítés akár komolyan is veszélyeztetheti a tavaly 45 millió dollár adózás utáni nyereséget elkönyvelő vállalkozás elemi létét is. Az ellendrukkerek nem kis mulatságára az akut tőkehiányt egy orosz oligarchacsoport bevonásával enyhítették időlegesen. Hogy nem megy az üzlet a Gawker Médiánál, azt egyébként a magyar olvasó már akkor is tudhatta, amikor Nick Denton, a Gawker többségi tulajdonosa tavaly megszüntette a szebb napokat is megélt Cink.hu portált arra való hivatkozással, hogy nem tudják fenntartani a bevételt nem termelő lapot.

A Vice magazin zuhanórepülése akkor kezdődött, amikor az egykori alapító Shane Smith kiszállt és a lap egyetlen női szerkesztője, Ellis Jones vette át irányítást. A Vice Mediába tavaly még 200 milliót fektetett be a Disney, azonban most egy csapásra a látogatottság 17,4 %-os visszaesésével kell szembesülniük.

A szintén likviditási gondokkal küzdő baloldali megmondóoldal, a Salon.com hat vezető beosztású munkatársnő elbocsátásával igyekezett enyhíteni szorongató problémáin, – ennek kapcsán egy meghökkentő Twitter posztban azzal hárították maguktól a kudarcot, hogy mindez nem az ő bukásuk, hanem az egész neoliberalizmusé:

Why our layoffs and plummetting stock price are signs of neoliberalism’s failure, not ours

— Salon (@Salondotcom) 2016. április 13.

Megkerülhetetlenül merül fel a kérdés, hogy vajon mi közös van ezekben a lapokban? Minek köszönhető, hogy olvasóközönségük egy jelentősebb szegmense elpártolt tőlük és ezzel párhuzamosan jelentős üzletvesztéssel is szembe kell nézniük?

Az Age of Shitlords az érintett oldalak tartalmát elemezve mutatott rá a népszerűségvesztés hátterében rejlő valószínű okokra. Nem kevesebbet állítanak, minthogy a lapok problémáinak előzményeként kimutatható, hogy feminista botrányokban exponálták magukat illetve huzamosabb időn keresztül férfiellenes, feminista tartalompolitikát folytattak. Ezek a webportálok a maguk módján mind azon munkálkodtak, hogy minél több férfigyűlölő tartalmat publikáljanak és a létező legkárosabb feminista eszméket tukmálják a nagyközönségre. De úgy tűnik, akadnak határai mindennek.

Elsők között például azt láthattuk, hogy az internetes lapok egyik fontos célcsoportja, a 22-29 év közötti, ezredfordulós nemzedék cseppet sem értékelte a Gawker blogok “gamergate”-ben vagyis a játékosbotrányban játszott szerepét. A Gawker Media az ügy kapcsán csúnyán leszereplő “Kotaku” című oldala miatt már a botrány első két hónapjában hétszámjegyű (milliós) összeget vesztett. Aztán érzékelhetően visszaütött az is, amikor annak ellenére is kiálltak a “Matraclány” mellett, amikor már kiderült, hogy hamisan vádolta nemi erőszakkal évfolyamtársát. Jól tapintható ellenérzéseket váltott ki az is, amikor a balos olvasótábor előszeretettel mindaddig zaklatta a nem kellően PC véleményalkotók munkáltatóit, amíg azok el nem veszítették állásukat. Egyikőjük, Jon Ronson újságíró még egy könyvet is írt meghurcolásáról, amelyben a Gawker módszereit egyfajta modernkori boszorkányüldözéshez hasonlítja. A Gawker mindezt megfejelte vérfeminista oldala, a Jezebel rendszeres ámokfutásaival is.

A BuzzFeed hasonló úton jár, mint a Gawker Media, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy évek óta akadtak plagizálással összefüggő vitáik is, amelyek eredményeként Benny Johnson-t 2014-ben el is bocsátották a BuzzFeed-től. A szociális médiát promóciójában intenzíven használó lap számos olyan már címében is androfób írással borzolta egyébként a kedélyeket, mint a “Az öt legjelentősebb ok, amiért a macskák gyűlölik a férfikat” vagy éppen a “Miért nem lehet a férfiakat megerőszakolni” és folytathatnánk.

​De a feminista média zuhanórepülése korántsem csak a közösségi oldalak lájkjaira alapozott, provokatív újmédiát érinti, nem kíméli az olyan konszolidáltabban feminista hírportálokat sem, mint például a Huffington Post. Őket két éve szeptemberben még 113 millióan olvasták, ezzel szemben a tavaly év végi felmérés alapján immár 86 milliósra zsugorodott az olvasótáboruk.

Tulajdonképpen szinte lehetetlen nem észrevenni a trendek mögött rejtőző okokat. Ha kiterjesztjük a vizsgálódásunkat a forgalom forrására, a lapok olvasóinak irányultságára, akkor azt láthatjuk, hogy a feminista weboldalak forgalmának jelentős részét valójában olyanok generálják, akik egyáltalán nem is értenek egyet a feminizmussal. Az “antifeminista” olvasók csak azért osztják meg a közösségi oldalakon az olyan hajmeresztő cikkeket, mint például a “Vizet találtak a Marson és ez nőgyűlölet” kezdetűt, hogy a feministákat nevetségessé tegyék. Azonban úgy tűnik egyre többen ébrednek rá közülük arra, hogy a férfigyűlölet, a feminizmus ellen a leghatékonyabb módszer, ha a bevételeiket csökkentjük, vagy legalábbis nem növeljük pár lájk és komment kedvéért.

Bár az említett feminista médiumok cikkeit mindeddig világszerte átvették a szerkesztőségek, így sokat közülük magyarul is olvashattunk, tematikájuk minduntalan visszaköszönt a magyar internetes médiában is, azonban az elemzések azt mutatják, hogy a jövőben érdemes lesz megfontolni, hogy kifizetődő-e ezen az úton járni, mivel nem kizárt, hogy jelentős fordulóponthoz érkezett az internetes média. Talán az is lehetséges, hogy még nem figyeltünk fel a trendekre, de valójában máris megkezdődött a magyar feminista média hanyatlása is? Rövidesen fényt derítünk erre is.