Élénk sajtóérdeklődés kíséri a magyar apajogi- férfijogi szerveződések fellépését az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány az apák társadalmi érdekeit sértő kampányával szemben. A Magyar Nemzet egy hosszú vezércikket és további cikkeket szentelt az ügynek, a Hír Tv főműsoridőben szervezett vitát, a TV2 Tények című műsora szintén a legfontosabb műsorsávban számolt be az Ombudsman asztalára került közérdekű bejelentésről, az Inforádió interjú sorozatot adott közre gyermekpszichológus szakértő bevonásával, az ATV stúdióbeszélgetésben szembesítette az UNICEF szakembereit a szülők, az apák és általában a társadalom felháborodásával.
Az UNICEF Magyar Bizottsága a tevékenységét ért kritikára önellentmondásba bonyolódó érveléssel válaszol. Bár azt állítják, hogy tevékenységükkel nem a gyermekeket akarták befolyásolni, mégsem hallhattunk soha semmilyen magyarázatot arra, hogy akkor mégis miért szólítanak meg gyermekeket a kampányvideókban, miért buzdítják őket feliratkozásra és lájkolásra és miért vetítik a filmeket gyermekeknek szánt médiatartalom mellet? Lux Ágnes, az Unicef gyermekjogi vezetője azzal törekedett cáfolni filmjeik férfi- és apaellenességét, hogy azokban nem állítják, hogy minden apa erőszakos lenne a gyerekével szemben, de arról megfeledkezni igyekezett, hogy az egyoldalúan az apákat erőszaktevőként bemutató filmek azt a káros társadalmi téveszmét erősítik, hogy a családon belüli erőszakért kizárólag a férfiak-apák felelősek. Nagyon régen ismerjük már azt a rosszindulatú feminista propagandát, amely a férfiak társadalmi megbecsülését ássa alá módszeresen. Annál rosszabb a helyzet, ha az UNICEF szakemberei szintén osztják a feminista szervezetek szakszerűtlen, androfób dogmáit és azokat fenntartások nélkül propagálják is. Komoly szakemberek (például: Dr. Ranschburg Jenő és Dr. Tamási Erzsébet) munkái és állami társadalomkutatások is tanúsítják, hogy tévesek a családon belüli erőszakért kizárólag az apákat-férfiakat hibáztató sztereotípiák.
A pénzgyűjtögető kampányfilmek sajnos önmagukban leplezik le a szándékot, hogy mire is szeretnék fordítani a magyar férfiak és apák adóforintjaiból is elvont összeget: további férfi- és apaellenes propagandára. Amikor az újságíró az UNICEF képviselőjének szegezi a kérdést, hogy fognak-e az anyák felelősségét is felvető filmeket is készíteni, akkor Tausz Katalin persze mossa kezeit. Pedig ha igaz lenne, hogy fontos társadalmi problémákkal akarnak provokálni, akkor talán mindenek előtt szót kellene ejteniük a zömmel anyák által elkövetett csecsemőgyilkosságokról, vagyis a szeméttelepeken rendszeresen bomló újszülött-hullákról, a kórházi inkubátorprogram amiatt bekövetkezett csődjéről, mert évtizedek alatt sem sikerült meggyökereztetni a névtelen örökbeadás ezen végetekig leegyszerűsített formájának gondolatát sem a felelőtlen anyák fejében. Mindeközben a nőpárti (feminista) “szakemberek” gyártják a gyermekgyilkos anyákat mentegető elméleteket a “szülés utáni poszt traumás stressz szindrómáról” és efféle baromságokról. Az UNICEF számára mégis az a legfontosabb a sokféle probléma közül, hogy mindenféle adatokat és realizmust mellőzve az apák és a gyermekek(!) arcába vágja, hogy az ő feltevésük szerint az apák a szexuális abúzusok és más gyermekbántalmazások elsődleges elkövetői. Jól sejtjük vajon, hogy azért nem inkább a gyermekéleteket közvetlenül érintő ügyekkel foglalkoznak, mert számításuk szerint sokkal könnyebb megragadni a közfigyelmet, felkorbácsolni a közhangulatot és megnyitni a pénztárcákat, ha szexuális visszaélést elkövető férfiakat állítanak boxzsákként a társadalom elé, nem pedig újszülötteket meggyilkoló anyákat?
Miközben az ügy masszív sajtóbotránnyá duzzadt, úgy tűnik az UNICEF Magyar Bizottság alapítvány valójában nem kívánja érdemben felülvizsgálni tevékenységét, ennek a helyét tölti ki a zavaros és önellentmondásos szerecsenmosdatás.
“Az UNICEF-nél egyelőre kitartanak családellenes üzeneteik mellett. Tausz Katalin, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványának kuratóriumi tagja a Hír TV műsorában a provokatív videók miatti tiltakozást tapasztalva megköszönte az apaegyesületek felháborodását, mert mint mondta, szerintük beszélni kell erről a kérdésről, és be kell vallani, hogy a gyermekbántalmazás létezik. Szándékuk azonban láthatóan nem ért célt, hiszen a közzétett kisfilmek és a botrányról írott cikkek alatt alig találhatunk olyan kommentárt, ami a gyermekbántalmazásról szólna: többségében felháborodott apák, de anyák is kikérik maguknak az ostoba és sértő általánosítást.
A gyermekbántalmazás statisztikai adatait illetően a szociológus Tausz Katalin összevissza keverte a számokat. Először azt állította, hogy Magyarországon olyan magas a latencia, főleg a szexuális bántalmazás kérdésében – azaz a cselekmények nagy számban maradnak titokban –, hogy „nincsenek igazán jó statisztikák”, majd néhány perc múlva mégis sorolta a számokat. Úgy tudja, mondta, hogy az elkövetők „több mint 80 százaléka az férfi”, majd némi dadogás után rávágta, hogy nem is nyolcvan, hanem 60.
Ellentmondásokat találhatunk egyébként az UNICEF mentegetőzésében is. Lux Ágnes, a szervezet gyermekjogi vezetője lapunknak ugyanis korábban azt írta, hogy „a kampány és a videók célközönsége nem elsősorban a gyerekek”. A filmben szereplő kisgyermekek azonban úgy adnak társaiknak gyakorlati és ismeretterjesztő tanácsokat az apák elleni védekezési módszerekről, mintha a cipőfűző bekötésére tanítanák őket. Ráadásul április 26-án „lucus11”, „dancsivilága” és „benjiválaszol” felhasználónevek alatt adták közre a kisfilmeket a Youtube videomegosztón, ami szintén arra utal, hogy a gyermekeknek szánták a filmeket, ezeken a neveken több tízezres nézettséget produkáltak a videók. Csak a botrány kirobbanása után, május 6-án töltötték föl a saját, „UNICEF Magyar Bizottság” videomegosztó csatornájukra. Azóta ott is megtekinthetők a pénzgyűjtő kampány keretében gyártott kisfilmek.” – Írja ma megjelent cikkében a Magyar Nemzet.
A szakértelem vonatkozásában további komoly aggályokat vet fel az is, hogy az UNICEF állítása szerint a filmeket a gyermekek bántalmazásának problémáját ismerő “szakembereik” tervezték meg és a gyermekszínészeket is ők készítették fel. Ha az UNICEF szakemberei szerint így fest a gyermekbántalmazás problémája és így fest az arra adandó társadalmi válasz és cselekvés, akkor mindenki döntse el, hogy vajon valóban közhasznú tevékenységet folytatnak-e, vajon jó helyen van-e az UNICEF zsebében a magyar állampolgárok pénze.
Mindezek a körülmények tovább erősíthetik az ügyet képviselő civilszervezetek és aktivisták meggyőződését, hogy meg kell követelniük, hogy az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány vizsgálja felül tevékenységét, gyakoroljon önkritikát, kérjen elnézést az apáktól-férfiaktól, a magyar társadalomtól és vonja vissza kampányvideóit! – Nem csak az apák társadalmi érdekeinek megóvása érdekében, hanem a gyermekek és az egész társadalom érdekében is! Természetesen nem fogytak el a fellépés lehetőségei az UNICEF-el szemben, az Alapvető Jogok Biztosának megkeresése után az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz és a civilszervezetek felett törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészséghez is fordulhatnak még azok a civilek, akik nem nyugszanak bele a magyar állampolgárok adóforintjainak efféle felhasználásába.
Kérjük írja alá Ön is petíciónkat:
Röviden és tömören: kurva anyját az UNICEF-nek.
Komolyan felmerült bennem, hogy szólni kéne az AVFM-nek, hadd tudja az egész világ mit csinálnak. Nem nagyon hiszem, hogy ezt meg mernék csinálni a tengerentúlon, mondjuk.
Nézz körül az unicef.com-on. Elég keményen megy ott is a nemi aránytalanság.
Komolyan hányingerem van, pedig nem vagyok apa.
Először ért el nálam egy olyan határértéket egy ilyen probléma, hogy a saját facebook oldalamon posztot írjak róla. Bakker Mészáros Dóra nagyra sikerült seggrecsapása kb tucatnyi ismerősömet késztette mindenféle tiltakozásra facebookon az első nap. Ez az UNICEF kampány kb egy hete forog közszájon, és nulla, azaz nulla darab ismerősöm sem tartotta említésre méltónak. Sem anyák, sem apák, sem nagyszülők, sem gyerekek.
Patriarchy… Nőgyűlölő és elnyomó társadalom…
Ki a faszom az a mészárosdóra?
Valami luxusribanc, akit az egyik kuncsaftja seggen csapott. Erre az illető luvnya telesírta a netet, természetesen en bloc a magyar férfiakat téve felelőssé a dologért. Biztos nem hallotta még a közmondást: aki ribancnak áll, ne csodálkozzon, ha…
Először ért el nálam egy olyan határértéket egy ilyen probléma, hogy a saját facebook oldalamon posztot írjak róla. Ez az UNICEF kampány kb egy hete forog közszájon, és nulla, azaz nulla darab ismerősöm sem tartotta említésre méltónak.
Könnyen lehet, hogy Paprika Kinga vagy Rita Antonini hat lépés távolságra van tőled. Vagy még fenyegetőbb közelségben, ízlésterrort gyakorolva az ismerőseid fölött.
Egyébként sajnos kifejezetten életszerű DennisVT megállapítása, és ez kicsit sem vicces, mert ellehetetleníti, hogy “hat lépésben” elérjünk és megszólíthassunk minden embert például ezzel a problémával. Amíg egy jelentéktelen hülyeség is futótűzként képes terjedni olykor, addig a férfiak-apák problémáiról sokan életükben nem hallottak még.
Amúgy egyszer majd kérdezz rá ismerősöknél, hogy egyáltalán megjelent-e náluk. Mert Mo-n nem nagyon érte el az ingerküszöböt, de épp most dübörög a facebook botrány a USA területén. Aminek a lényege annyi, h kiderült az arckönyv szándékosan elhallgatja, és eltűnteti a neki nem tetsző tartalmakat, jelenleg pl a Trumpról szóló híreket
Én is csak pár napja olvastam erről először a Breibart hírfolyamában.
A Facebook-nál és társainál a nem tetsző vélemények gyomlálása és a többség tudatának irányítása nem egy mellékkörülmény, hanem erre hozták létre.
“Az sem mellékes, folytatta, hogy a filmmel az UNICEF az 1 százalékos támogatásra is felhívja a figyelmet, márpedig ma Magyarországon még mindig a férfiak a fő keresők a családokban. Ha őket állítják be bűnösnek, nem biztos, hogy sikerül megnyerni a támogatásukat. Összességében úgy vélte, az UNICEF most hibázott, ezzel a kampánnyal ugyanis a célcsoportot nem tudják elérni, így biztosan nem számíthatnak a megsértett apukák támogatására.” – részlet az MNO mai cikkéből.
Nem kell ahhoz apának lenni, hogy sértsen ez a kampány. Sőt, férfinak sem.
Ebből most mindent ki kellene hozni és elmenni a végsőkig, ameddig csak lehetséges. Akár talán még Strassburgig is.
Valószínű a gyerekek érintettsége miatt egész jó társadalmi hátszele is van most az apák, férfiak ügyének.
Nagyon sokan odafigyelnek, sok emberhez eljutnak most a férfijogi üzenetek, sokaknak felnyithatja a szemét és jó alkalom a megerősödéshez és némi erkölcsi muníció begyűjtéséhez.
Kell is a nagyobb ismertség, a több erő,mert a következő nagy menet valószínűleg az Isztambuli Egyezmény beiktatása ellen lesz. Igyekezni kell, hogy addigra minél többen, a közvélemény minél inkább tisztába jöjjön vele, hogy mi is igazából a feminizmus.
Mert még mindig nagyon sokan lehetnek, akik nem látnak tovább az ócska egyenjogúsági szlogeneken.
Érdekes, hogy ennek ekkora visszhangja lett. Én arra számítottam, hogy csendben elhal az egész Kiss László 55 évvel ezelőtti produkciója árnyékában. Örülök, hogy nem így lett, tényleg most nem szabad abba hagyni.
Én pont arra utaltam a fenti kommentemben, hogy még így sem lett közel sem akkora visszhangja a hétköznapi, mindennapi emberek közt, mint Mészáros Dóra seggrepacsijának.
Lehet, hogy a sajtó foglalkozik vele, és ez tök jó, de hát ők mindennel foglalkoznak, ami eladja a példányszámot, és növeli az oldal látogatottságát. De a lényeg az, hogy mi jut el a hétköznapok emberéhez, az átlagemberhez, és őt mire készteti. Én azt látom, hogy szinte semmire.
Az is lehet ám, hogy az ilyen férfijogi dolgokról sokan még mindig nem mernek véleményt mondani, mert szembemegy a PC-vel, népszerűtlen lehet tőle valaki az ismerősei körében, ilyesmi.
Attól még megvan az ilyen vagy olyan véleménye mindenkinek aki hallott róla, csak talán úgy gondolja, jobb ha inkább nem szól.
A Dóra ügye meg fősodor ott nincs ez a fajta gátlás.
Pedig ez nem is nőellenes megnyilvánulás lenne, hanem “csak” apa/férfipártoló.
Akinek sikerül egyenlőségjelet tennie a kettő közé, azt mondjuk amúgy is örömmel tiltom le az ismerőseim közül:)
Tausz Katalin abortusz kérdésben is bizonyította már hozzáértését
Mv: A stúdióban dr. Tausz Katalin szociálpolitikus. Jó reggelt kívánok.
Tausz Katalin, dékán, ELTE Társadalomtudományi Kar: Jó reggelt kívánok.
Mv: Ugye a Géza is mondta, és tényleg megdöbbentő, hogy naponta száz abortusz van Magyarországon, és a legmegdöbbentőbb és a legfélelmetesebb, hogy ezt a számot hallva meghőköl, és közben azt látja a szakember, hogy lehet, hogy örülnek, mert ezelőtt egy pár évvel meg több volt.
Tausz Katalin: Igen, persze, hogy rémisztőnek tűnik ez a szám, de ezeket a folyamatokat szerintem hosszabb távon érdemes nézni. 2008-hoz képest 2013-ra 10 ezerrel csökkent az abortuszok száma évente. Tehát miközben rémisztően magas ez a szám, különösen, ha az ember előtt meg nem született csecsemő képe jelenik meg, de a tendencia azért…
Mv: Napi száz abortusz azért szerintem sokkoló. Ez hogyan fordulhat elő vagy miért van ennyi?
Tausz Katalin: Ó, hát ennek rengeteg oka lehet. Oka lehet az, hogy a család nem készült még fel a gyerekvállalásra, oka lehet az, hogy valamilyen betegség van, oka lehet az, hogy nem tudnak több gyereket vállalni, nagyon sokféle oka lehet.
Mv: Ez európai összehasonlításban ez mennyire normális mérték?
Tausz Katalin: Hát ezt nem tudom, ezt nem tudom, de én nem hiszem, hogy nagyon eltérne ma már Magyarország az európai trendektől.
….
Mv: De teljesen át kell alakítani akkor gyakorlatilag a társadalom szerkezetét, hogyha hosszútávon bele kell nyugodnunk abba, hogy még a két gyerek sem születik meg családonként.
Tausz Katalin: Megszületik, csak kevesebb születik belőlük. Kicsit több születik harmadik gyerekként, mint korábban. De azt ne felejtsük el, hogy ez nem egy ilyen sajátos magyar átok vagy balszerencse, vagy rossz demográfiai viselkedés, hogy úgy mondjam, mert a fejlett országokban, szóval ez a modernizációval együtt járó, a nők szerepének változásával, az átalakuló családformákkal együtt járó jelenség.
Mv: Azért kérdeztem az előbb gyakorlatilag, hogy nem lenne egyszerűbb belenyugodni abba, hogy a kultúránk úgy változik, hogy egyszerűen a nők nem akarnak meg nem is tudnak három-négy gyereket szülni.
Tausz Katalin: Hát így is lehet fogalmazni, hogy az emberek viselkednek, ahogy viselkednek, illetve ahogy mondtam, komplex eszközökkel lehet a családok helyzetét, a gyerekes családok helyzetét javítani, és az esetleg ezekre a viselkedési formákra is hatással lesz. Én sokkal inkább úgy érzem, hogy nagyon sok szó esik arról, hogy hogyan változik a magyar népesség száma, hogy fogy a magyar, hogy kevés a gyerek, hogy sok az abortusz, sokkal kevesebb szó esik arról, hogy milyen életminőséget élnek meg ezek a gyerekek, ezek a családok. Tehát akárhányan is vagyunk, talán kicsit jobban kéne élniük a gyerekes családoknak és ez egy…
Mv: Azért a már megszületett gyerekek, most egyelőre arról volt szó, akik nem születtek meg. Köszönöm szépen, hogy itt volt.
Eközben a valóság:
CIA: Magyarországon gyorsabb tempóban fogyott a népesség, mint Szíriában
A világ húsz leggyorsabban csökkenő lélekszámú országa közé tartozik Magyarország – derül ki a CIA-nak, az USA Központi Hírszerző Ügynökségének legutolsó (2015-ös) adataiból – olvasható a HVG-ben.
Az ATV ma eltávolította oldaláról a videót és az interjú szövegét!!! :) :) :)
Az egy eléggé szégyenteljes dolog, hogy ő szociálpolitikusként (Sic!) nem ismeri, nem fújja fejből ezeket a borzalmas, félelmetes számokat: Magyarország a teljes Európai Unió vonatkozásában a harmadik(!) helyen, illetve világviszonylatban a nyolcadik(!) helyen áll a művi terhességmegszakítással végződő várandósságok arányát nézve.
1956. június 4., az 1043/1956. számú minisztertanácsi rendelet (az abortuszt jogszerűvé tévő első rendelet) kihirdetésének napja óta 2012-ig Magyarországon a megfogant gyermekek 44%-át(!), összesen közel 6 000 000 gyermeket abortáltak!
Bőségesen lenne egy élere szóló munkája ezen a téren az UNICEF és az összes nőszervezet aktivistájának. De ugyebár “férfizni” egyszerűbb, mint valódi társadalmi haszonnal bíró munkát végezni.
Nana, ez a szám már foglalt.
Köszönöm, hogy kiborítottátok a bilit! Reméljük elmossa a szartenger ezeket az UNICEF-szerűeket!
+ 1000
Szerintem semmi szükség rá, hogy visszavonják a kampányvideókat. Ritka undorító dolog, amikor valaki terrorizálja a gyerekeit. Ez ellen fellépni teljesen helyénvaló. Egyszerűen le kell forgatni és közzé kell tenni ugyanilyen számú kisfilmet, ahol a gyerkőcök elmesélik, hogy az anyjuk bántalmazza őket. Ez ilyen egyszerű.
.
Akkor te majd mindenképpen kérd el tőlük és vetítsd kedved szerint mindkét változatot a kiskorú unokáidnak, ha esetleg maguktól nem találják meg a Youtube-on vagy a mozik matinéműsorán…
Ha belegondolsz, az alapproblémára semmilyen megoldást nem ad a film. Szerinted aki rendszeresen veri vagy megerőszakolja a gyerekét, azt egy ilyen film meg fogja hatni? Vagy a gyereke bebújik a szekrénybe, és ezzel meg lesz oldva a probléma? Elég naív dolog azt gondolni, hogy ennek a filmnek bármilyen pozitív hatása lehet.Ellenben az emberekben félelem és bizalmatlanság keltésére tökéletesen alkalmas. Gondolom a megrendelők látják, hogy minden ármánykodásuk ellenére a családok egy része még tartja magát és nem hullot atomjaira. Ezért én nagyon nem szeretném a kisfilmek “női párját” sem látni. Ugyanilyen hazug, és bicskanyitógató lenne, mint ez. Semmi szükség feszültséget szítani ott, ahol még nincs. Az egészet be kell vágni a történelem pöcegödrébe: ilyen társadalmat felforgatni szándékozó propagandafilm is volt, kizárólag erős idegzetű kutatóknak javasolt a megtekintése.
Intézményi keretekkel, törvényekkel és rendeletekkel nem lehet a családon belüli erőszak ellen harcolni.
Egy folyamatosan széteső társadalomban egyre nagyobb mértékű agresszió halmozódik fel amelyet mindenki a közvetlen környezetén tölt ki. Mivel a családokon belüli agresszió és általában az agresszió erősebb-gyöngébb relációban értelmezhető, az “erőszakpiramis” alján a leggyöngébb, azaz a gyerek lesz.
Átmeneti megoldást a működőképes gyámhatóság adhatna legalább a gyerekekkel kapcsolatosan, de a végleges megoldás a társadalom viszonyainak a normalitás felé terelése lenne. Széllel szemben erre pedig nem sok esély van.
Kálmán, nemes a szándék a családok egybetartását illetően. Azonban a problémákról beszélni kell. A normális családok nem fognak szétesni a szadista állatok reflektorfénybe kerülése miatt. Szerintem helytelen az az irány, amely a problémák szőnyeg alá söprését szorgalmazza.
Senki nem szorgalmazza a probléma szőnyeg alá söprését, ezt csak a feministák hazudják. Udvariasan kérdezem: szerinted illik rád a “férfifeminista” kifejezés? – Mert én nagyon úgy érzem.
“A normális családok nem fognak szétesni a szadista állatok reflektorfénybe kerülése miatt.” – És a szadista állatok nem fognak meggyógyulni, ha a normális családokat az erőszakoskodók problémáival traktálják, zaklatják és démonizálják.
A valóság az, hogy ezekre a kampányokra nincs semmi szükség. Ott kell a problémáról beszélni, ott kell megoldani, ahol a probléma létezik. Az nem érdemi munka és még csak egy kicsit sem hasznos, ha a probléma létezésére hivatkozva férfidémonizáló kampányokat folytat a NANE és az UNICEF, amelyekből mindenki megtudhatja azt a hazugságot, hogy a családon belüli erőszak az “férfierőszak”. Ha te mindezt hasznos dolognak képzeled, akkor jelentkezz be a NANE következő utcai tüntetésére és te vigyed elől a transzparenst, hogy “a családon belüli erőszak elkövetőinek 95 százaléka férfi”.
Attila, bevallom férfiasan, hogy nem értem ezt a kötekedést. Általában a balliberális média sajátja az, hogy ha valaki nem ért velük egyet 100%-ban, arra azonnal rásütik, hogy antiszemita, vagy náci. Te ugyanígy dobálózol a feminista jelzővel.
Természetesen nem vagyok férfifeminista. Az antifeministák mérsékelt szárnyát képviselem. Ez azt is jelenti, hogy nem utasítok el mindent zsigerből, amit a feministák megfogalmaznak. Épp most rágtam végig magam egy feminista írónő több száz oldalas könyvén, és számos alkalommal hangosan káromkodtam olvasás közben. Ezzel együtt egy csomó érdekes és értelmes gondolattal gazdagodtam.
Ami az alaptémát illeti: fogalmam sincs, hogy egy ilyen kampány mennyire jó eszköz a problémák kezelésére. Egy biztos: ölni tudnék a gyerekeimért. Ha bárki csak csúnyán néz rájuk, már ugrom. Ha csak egyetlen gyerek is súlyosan sérül lelkileg a szülői (apai vagy anyai!!) bántalmazás miatt, már az is irreálisan nagy ár a hallgatásért. (Nem ismerem a százalékokat. A kisfilmben az hangzott el, hogy ötven %-on felüli a férfiak aránya. Ez lehet 52% és 95% is. Ha az előbbi az igaz, akkor a kampányt kell módosítani. Ha az utóbbi, akkor tényleg nagy baj van. Szerintem valahol a kettő között lesz az igazság.)
“Természetesen nem vagyok férfifeminista. Az antifeministák mérsékelt szárnyát képviselem.”
Ezt eddig is tudtuk, az első Merre lejt a pálya? cikked óta nyilvánvaló. Bármi egyéb önreflexió vagy vallomás?
“Nő vagyok – jelezte Big G.
Egyetértek :) – mondta xcsakx.
Belvedere, ne zaklasd a Hang szerzőgárdáját! – sipított a donna a balkonon.
Az éjjeli féreg! Szándékosan veri szét a Hangot! – vinnyogott Poetsch Cutter, az elftelen nekromanta.”
Mindig kellenek ellenvélemények. Segítenek kijegecesíteni a sajátod. Lehet konszenzusra jutni vagy éppen ellenkezőleg, nélkülük csak valami langyos izé marad.
:) :)
Csak konstatáltam, hogy az álláspontod egybeesik a feminista mainstreamével: “Reflektorfénybe kell állítani a szadista állatokat!” (Ez egyébként üres hisztériakeltés.) – Udvariasan érdeklődtem, hogy találónak érzed-e, ha az álláspontodat azonosnak tekintem az övékével. Furcsa, hogy ezt te kötözködésnek nevezed, hiszen az ideológiai azonosság teljes mértékben fennáll. Sajnálom, hogy vitatkoznom kell az önmeghatározásoddal, de nem képviseled az antifeministák mérsékelt szárnyát.
“Fogalmam sincs, hogy egy ilyen kampány mennyire jó eszköz a problémák kezelésére.” – Nem értem, hogy akkor miért foglalsz állást amellett, hogy jó ez a kampány, sőt kellene mellé még egy anyákat szapuló is? Ha nem tudod, hogy segítenek-e az ilyen kampányok bármit is, akkor miért beszélsz a “hallgatás áráról”? A társadalom nem szellemi fogyatékosok hada, eleve mindenki tudja, hogy az erőszak egy probléma, ha megjelenik illetve tartósan fennáll egy családban, erről nem szükséges senkit sem felvilágosítani vagy meggyőzni. De ha valakit mégis győzködni kell erről, az úgyis csak szemközt röhög egy ilyen kampányt, már ha egyáltalán találkozik vele, mert szögezzük le bátran, az ilyen ember aligha ül be Dzsungel könyvét nézni a gyermekével egy pesti multiplex moziba. Gyermekeknek címezve pedig biztosan cinikus és alantas egy ilyen kampány. Megoldani ott kell a problémát, ahol fennáll: cselekvési programokat nem az üggyel semmilyen kapcsolatot nem tartó közembernek kell alkotnia, hanem a pedagógusoknak, gyámügyi szakembereknek, családpszichológusoknak, rendvédelmi szakembereknek. Nem figyeltél még a statisztikai adatokra sem: a petícióban megtalálod az USA állami kutatását arról, hogy az összes gyermekek elleni vétség 61 százalékában az anya az elkövető vagy társtettes. Az anyák nagyjából kétszer annyi esetben ölik meg a gyermeküket, mint az apák. – Például hasznos cselekvési program lehet ezzel kapcsolatban a szakembereket megfelelő ismeretekkel felvértezni feminista dogmák helyett.
A véleményem nem esik egybe a feminista hangokkal. Ők szadista férfiakról, apákról, én szadista szülőkről beszélek. Elképesztően nagy különbség.
Abban sincs igazad, hogy a társadalom nem értelmi fogyatékosokból áll. Sajnos elképesztőek a szellemi és erkölcsi mélységek.
Természetesen egy csomó dologban igazad van. Ha például meggyőző statisztikákat làtnék annak kapcsán, hogy a szülői erőszak valóban a családok elenyésző hányadát èrinti, úgy magam is üres hisztériakeltésnek gondolnám. Tartok tőle, hogy nem ez a helyzet. Van olyan (értelmiségi) ismerősöm, akiről konkrétan tudom, hogy veri a gyerekeit. Annak idején mi is rettegtünk a diplomás apánktól. Mit várhatunk akkor az iskolázatlan rétegektől? Szerinted mindenki tudja, hogy mi helyes és mi helytelen. Szerintem meg iszonyú káosz van a fejekben.
“Annak idején mi is rettegtünk a diplomás apánktól.” – Azt hiszem, ez nagyon jelentős nyomot is hagyhatott benned és meghatározhatta a világszemléleted alakulását. Ha erőszakos környezetben szocializálódtál, akkor persze a saját feldolgozatlan sérelmeid okán nagy eséllyel tekintheted járható útnak a “szadista állatok” reflektorfénybe állítását, a “boszorkányüldözést”. Bár én megpróbálhatom empátiával átérezni az indulataidat és azok indítékait, de egy társadalmi programnak nem az erőszakáldozatok bosszúvágyát kell kiszolgálnia. Ne vedd rossz néven, de szerintem ebben az esetben ki kell zárni az érveidet a probléma józan megítéléséből.
Kiterjedt USA kutatásokat tudunk ismét segítségül hívni. Az alábbi linken található dokumentum 21. oldalán találod, hogy évente hány gyermek jelenik meg a teljes rendőrségi, gyermekvédelmi rendszerben, vagyis hány gyermek válik áldozattá, és ebben benne van az összes elhanyagolás, bántalmazás, abúzus és még a gyilkosságok is. A számok alapján kiszámolhatod, hogy a gyermekpopuláció egy százaléka válik évente áldozattá.
http://www.acf.hhs.gov/sites/default/files/cb/cm2014.pdf#page=73
Bár az iskolázatlan, rossz életszínvonalon élő családokban köztudottan gyakoribb a családon belüli erőszak, de a szülők ezt sokkal gyakrabban követik el egymás terhére, tehát még ott sem tekinthető éppenséggel “divatos” jelenségnek a gyermekek sanyargatása és rendszeres bántalmazása. A családok túlnyomó többsége szereti a gyermekeit és az erejéhez képest törekszik gondoskodni róluk.
…
ha megnézed az UNICEF gyerekbántalmazàs plakátját, akkor sajnos rájössz, hogy ez pont ugyanaz az erôszakbiznisz, mint CSBE/ szex.erőszak, ami vádol, de nem oldja meg a problémákat:
http://www.returnofkings.com/86424/did-divorced-women-create-a-generation-of-abused-children
http://www.returnofkings.com/33943/american-children-are-the-prisoners-of-women
http://www.returnofkings.com/32559/mothers-have-become-the-main-source-of-harm-to-children
ergo mindenért lehet farkast kiáltani, viszont a valós áldozatokról így elterelik a figyelmet.
ha valóban a boldog gyerekkor lenne a cèljuk ès nem csak az önfenntartásukra a pénz, akkor olyan kisfilmekkel kampányolnának, ami akár a beszèlj úgy, hogy megèrtse c. könyvet dolgozza fel ès workshop lehetôsèget ajánl fel a szülôknek, tudatos szülôre nevelès. Hogy igen átèrzi a szülôi tehetetlensèget, de van másik út is, de ez melós.
…
Tapasztalatom szerint kb. ugyanannyi bunkó ,hülye és agresszív nő van,mint férfi és biztos vagyok benne ,hogy ha már feltétlen százalékban mérünk,min. 50-50% az arány. Teljesen hibás , és nagyon veszélyes ,ha bármilyen okból kifolyólag csak az egyik felet jelenítik meg egy ilyen kampányban. Én már szóltam rá nőre nyilvánosan,hogy ha nem hagyja békén a gyerekét itt helyben hívok rendőrt,gyámügyet stb. Ordítottam vele,hogy a gyereke nem a tulajdona, ezt valamiért az emberek gyakran elfelejtik…
Lám lám, ismét nem voltál alapos.
http://www.ogyei.hu/upload/files/gyermekb_modszertani_ajanlas.pdf 9. oldal:
“A bántalmazás/elhanyagolás különböző formáinak megoszlása: hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint az esetek 48-50 %-a elhanyagolás, 25%-a fizikai, 20 %-a érzelmi bántalmazás, 5 % szexuális abúzus. Természetesen ezek a bántalmazási/ elhanyagolási formák a legtöbb érintettnél keverednek. (2. ábra) Forrás: Barkó Éva (10) Hazánkban a gyermekbántalmazás 80 %-át családon belül követik el, 41 %-ban a vér szerinti apa, 39 %-ban pedig a vér szerinti anya a bántalmazó, illetve gyakran az egy háztartásban élő nem vér szerinti szülő (nevelőapa, nevelőanya) (56).”
Lessük csak meg azokat a hivatkozásokat!
10. Barkó Éva [Szerk.]: A gyermekbántalmazás Magyarországon. Tanulmánykötet Népjóléti Minisztérium, 1995.
56. Tausz Katalin: A gyermeki szükségletek http://www.biztoskezdet.hu/uploads/…/tausz_gyermeki_szuksegletek.pdf
Jaj, de az utóbbi valahogy nem elérhető .. vajon miért? Talán mert kamu volt az egész? Nem baj, van ám gugli kess:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:UX6wLUbo84oJ:www.gyerekesely.hu/index.php%3Foption%3Dcom_phocadownload%26view%3Dcategory%26download%3D177:tausz-gyermeki-szuksegletek%26id%3D20:gyerekekkel-kapcsolatos-hazai-szakmai-anyagok%26Itemid%3D73+&cd=1&hl=en&ct=clnk&gl=hu&client=opera
Aztán rögtön kiderül, hogy nincs ám a számok mögött semmi, csak behazudtak valamit. Biza a surveymonkey-t is meg lehet egy script-tel tolni, aztán rögtön 14 lesz a 16.5-ből …
fyki
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem10.pdf
Nem teljesen értelek. Az idézethez a 10-es hivatkozást biggyesztették. A 10-es hivatkozás Barkó Éva tanulmánykötete. Azt hol gugliztad ki hogy a hivatkozott adatok nincsenek benne illetve hogy azok forrása mi volt? Az 56-ost tényleg bebukták.
Ezért gázok a társadalomtudományi “tudományos” munkák. Jórésze csak paraszvakítás.
…
Na, örülök, hogy végre megegyezünk a 16,5-ben :)
Az, hogy a tauszkata féle forrás nem fellelhető egyenlő azzal, hogy hiteltelen minden általad megjelölt forrás, amiben rá hivatkoznak. Egyébként pedig el nem tudom képzelni, hogy ez a p*na képes önállóan elvégezni egy ilyen vizsgálatot, tehát biztosan ő is valaki másra hivatkozik. Ugyanis simán el tudom képzelni, hogy ellenőrzés nélkül hivatkozzák be.
Talán el kéne még filóznod azon, hogy mi is az elhanyagolás, a bántalmazás, illetve ezek lelki és testi formája. Valamint a ksh adatok alapján ezek arányát is figyelembe vehetnéd.
Viszont remélem most sem gondolod, hogy helyetted dolgozom.
…
Bizonyára tudod, a publikációkat az MTMT-be kell felrakni. Itt van katus publistája:
https://vm.mtmt.hu/search/download.php?type=3&lang=0&flag=513&orderby=3D1a&dtitle=+Tausz+Katalin+%28Szoci%C3%A1lpolitika%29++
pp. 1-31.
MTA Gyermekszegénység elleni Program (2006)
Tehát egy hivatalos forrás alapján 31 oldalas a doksi.
Innen még nem sikerült eltűntetnie:
http://www.gyerekesely.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=file&id=177:tausz-gyermeki-szuksegletek
Ez alapján inkább azt valószínűsíteném, hogy katuska egy egyszerű adathamisító.
…
egy tudományos publikáció nem úgy működik, hogy “régebben hosszabb volt”. Pont ez a lényeg, hogy bármikor, bárki által visszakereshető. Ha nem így van, akkor valahol nagy gáz van.
Én inkább rákérdeznék a helyedben arra, hogy akik behivatkozták, azok milyen forrást használtak. simán el tudom képzelni, hogy egy átverés az egész. A 41-39%-os adatok nem nagyon szúrnak senkinek sem szemet, viszont alátámasztják a “több férfi bántalmaz gyereket, mint nő” illetve “40% alatti a nők aránya a bántalmazók között” állításokat.
Simán el tudom képzelni, hogy katuska szóban mesélte ezeket az adatokat, és akik behivatkozták, bemondásra hitték el. Aztán katus csak átküldte a hivatkozás linkjét … Azért ne gondoljuk őt idiótának, nem fog 95%-os adatot bekamuzni, mert arról üvölt, hogy hamis.
Az, hogy elcsalta az adatokat, az a tény is alátámasztja, hogy kezdi leszedetni az internetes forrásokról azt a bizonyos 2006-os tanulmányát. Például a http://www.gyermekbantalmazas.hu is elérhetetlen, ez is több adat forrása volt.
Nem kell kérdezni. Régóta tudjuk, hogy G férfimenista.
Szerintem azért nem érted, hogy miért szeretnénk, hogy visszavonják ezt, mert nem tudsz elvonatkoztatni attól, hogy a videó látszólag a gyermekbántalmazásról szól, így nem látod át a probléma valódi természetét (az e mögött megbújó szexizmust, mint indítékot). Ha látnád, akkor biztos nem gondolnád, hogy le fognak forgatni ugyanilyen számú kisfilmet fordított esetben, azért, mert mi szépen megkérjük őket erre.
“Szerintem azért nem érted, hogy miért szeretnénk, hogy visszavonják ezt, mert nem tudsz elvonatkoztatni attól, hogy a videó látszólag a gyermekbántalmazásról szól”
Pontosan. És megmondom őszintén, hogy ha az elmúlt másfél évet nem töltöttem volna itt, illetve Deansdale blogján (plusz 1-2 hasonló, akár angol nyelvű helyen), akkor valszeg teljesen simán átlépek ezeken a videókon, és ezen a témán. De itt, a férfihangon, köztetek kifejlődött egyfajta érzékenységem a témára. Viszont az átlagember a férfiakat negatívan érintő dolgokon ugyanúgy átlép, ahogy én tettem volna másfél éve, mert nincs meg bennük ez a fajta érzékenység a probléma iránt.
Amúgy, mint fentebb írtam, megosztottam ezeket a videókat a facebook oldalamon némi kísérőszöveg keretében. 4 ember reagált rá a 400 ismerősöm közül, mind nők, mind anyák, és mind valamiféle szörnyülködést fejeztek ki, de hozzátéve, hogy soha nem is hallottak erről az egészről, és nem látták a kisfilmeket. Egyikük hozzátette, hogy ezek után NEM mennek el megnézni a Dzsungel könyvét.
De nulla férfireakció, és nulla megosztás. Nem éri el az emberek ingerküszöbét még ez sem.
Biztos le fogják forgatni…
Reagálva az első kommentre: Nem világos számomra, hogy ha valaki felszólal a becsületsértés, vagy gyűlöletkeltés ellen, az miért fröcsögő stílusban áll neki orrba-szájba zsidózni, meg összeesküvés elméleteket gyártani. Az ilyen díszkretének eléggé alá tudják ásni a jelenlétükkel a legjószándékúbb megmozdulásokat is. Amennyiben mi az erkölcsöt, az igazságot és a kultúrát képviseljük, megkérem kedves férfitársaimat, hogy ehhez méltóan nyilvánítsák ki a nemtetszésüket! Legalábbis, ha nem a tiltakozás lejáratása a céljuk! Nem egy gyakorlott, nyugati, feminista közösség úgy csap le az ilyen megnyilvánulásokra, mint gyöngytyúk a takonyra és elég ezeket az írásokat körbehordozniuk, mint a véres kardot, érdemi vita nélkül is megnyerik maguknak a közvéleményt.
“az miért fröcsögő stílusban áll neki orrba-szájba zsidózni”
Zsidózzon finomabban?
“megkérem kedves férfitársaimat, hogy ehhez méltóan nyilvánítsák ki a nemtetszésüket!”
Nekem tetszik, bár kissé erősebben is fogalmazhatott volna.
“érdemi vita nélkül is megnyerik maguknak a közvéleményt”
A közvélemény meg hülye.
Egyébként ha már itt tartunk, nincs valami sajtórendészeti szervezet, ahol a kimondottan uszító, gyűlöletkeltő kiadványokat be lehetne mószerolni? Nem az ilyen szerencsétlen amatőr blogokra gondolok, mint mittudomén gumiszoba, hanem például a 444 feminfójára, amit szerény elfogult véleményem szerint minimum lángszóróval kellene sterilizálni, a bűnös közreműködőket meg 20 év kényszermunkára fogni.
“Egyébként ha már itt tartunk, nincs valami sajtórendészeti szervezet, ahol a kimondottan uszító, gyűlöletkeltő kiadványokat be lehetne mószerolni?”
Ha lenne is rá törvényi keret, az improduktív és kreténekkel zsúfolt jogászkaszt ezt a kezdeményezést is elkaszálná (ahogy Biszku felelősségre vonását is sikeresen blokkolták).
Ha a fenti oldalak elleni fellépés legális volna, akkor egy baloldali, az EU által megtámogatott magyarországi vezetés épp a számunkra fontos honlapokat, mint a Férfihangot lehetetlenítené el…
Mindenesetre nem véletlen, hogy a szélsőséges SJW-propaganda hívei kiáltanak cenzúráért, míg a megmaradt normális emberek a szólásszabadság mellett érvelnek: rövid távon az is nyereség, ha az antifeminizmus nem minősül üldözendőnek, vagy ha az írott és elektronikus sajtóban antifeminista tematikájú írások látnak napvilágot.
Tekintettel arra, hogy a Férfihang nem kelt gyűlöletet semmilyen etnikai, nemi, vallási stb. csoporttal szemben, nem állhat fenn a veszélye a Férfihang ily módon történő ellehetetlenítésének. A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépés nem egyenlő a politikai nézetek cenzúrájával. Természetes, hogy a társadalmi érdek elsőbbséget élvez az egyéni szabadságjogok felett, hiszen ha a szabadságot olyan széles körűen értelmeznénk, hogy mindenki olyan médiatartalmat ad le, amit akar, akkor ilyen alapon például szexuális tartalmakat is le lehetne adni főműsoridőben. A szabályzás azt szolgálja, hogy legyen egy bizonyos határ e tekintetben. Ettől a törvénytől féljen az, akinek oka van rá (nekünk nincs).
Ez csak attól függ, kinek a privilégiuma és milyen módon definiálja a gyűlöletkeltést.
Ez természetesen így van, hiszen a gyűlöletkeltés is csupán egy fogalom, ami önmagában nem jelent semmit, mi gondolunk mögé valamilyen jelenséget, ami eltérő lehet függően attól, hogy miként definiáljuk.
De a definíciójától függetlenül az egyes etnikai, nemi, nemzetiségi csoportok ellen irányuló jelenségek pontosan elkülöníthetőek a politikai nézetek bírálatától. Abból, hogy az egyik le van szabályozva, nem következik az, hogy a másik is le legyen. És szerintem a jelenlegi magyar szabályzás és jogalkalmazás nem ad okot arra, hogy attól tartsunk, hogy politikai nézeteinknek a gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályzás miatt ne adhassunk hangot.
A szabályozók egyik napról a másikra változhatnak, ahogy politikai megrendelésre és a “közhangulat” nyomására az alkalmazásuk módja is. Elég az alkotmányban deklarált nemi egyenlőtlenséget nézni hogy ne legyenek illúzióink.
Persze, megfelelő civil kontroll hiányában a jogalkotó olyan törvényt hozhat amilyet akar. De ennek nem szükséges előfeltétele, hogy a férfiakkal szembeni gyűlöletkeltés szabályozva legyen, hiszen jogi lehetőség arra, hogy törvényt hozzanak a politikai nézetek cenzúrázására anélkül is meg van, hogy bármiféle rendelkezés lenne az egyes társadalmi csoportokkal szembeni gyűlöletbeszédre. Én itt arra próbáltam utalni, hogy abból, hogy ezért az apaellenes reklámért felelősségre lehet vonni azokat a médiumokat amik leadták, még nem következik az, hogy politikai (ideológiai) nézeteink miatt ellehetetleníthessék az oldalt.
Lehet tudni, hogy a Valódi Egyenlőséget blog miért lett törölve?
Mert új honlapunk van:
http://valodiegyenloseget.hu/
…
Az etnikai, nemi, vallási, satöbbi csoportok keltik maguk ellen a gyűlöletet a viselkedésükkel.
“Természetes, hogy a társadalmi érdek elsőbbséget élvez az egyéni szabadságjogok felett”
Ja, ez természetes, csak kurvára nem ez zajlik. És egyre rosszabb.
Minek? Meg akarod adni nekik az örömöt, hogy áldozatnak állítsák be magukat? Inkább tojni kell rájuk is, meg az olvasóikra is. Ebbe a népségbe a napalm is kár, és azoknak a társadalmaknak, amiket a beteges eszméikkel meg akarnak váltani, és amiket mások meg akarnak menteni tőlük, már úgyis mindegy. Mindennél fájdalmasabb büntetés lesz nekik, amikor nem köszönt be az általuk várt utópia, hanem éppen ellenkezőleg, annak az ellenkezője jön el.
Külföldi eset, de itt egy index cikk, hogy ugye nyilván csak a férfiak követhetik el a gyerek elleni erőszakos bűncselekményeket. Borzalmas eset.
http://velvet.hu/elet/2016/05/18/bunos_a_ket_gyereket_meggyilkolo_24_eves_anyuka/
Érdemes megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=G0a-Nr_vRjM