A félreértett csajozó művész – 1. rész

“Mivel nem számolsz azzal, hogy minden ember más és más. Mindenkinek mások az igényei, elvárásai, mentalitása, előélete, stb.

Ergo én nem abban látnám a megoldást, hogy meghatározunk egy követendő sémát, és majd rámondjuk, hogy az a jó. Hanem hogy megteremtünk olyan feltételeket, ahol a két nem egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkezik, majd utána rájuk bízzuk, hogy mit választanak.”

Ez mind magától értetődő, magam is így gondolom. Nyilván nem is szólhat bele senki más az ember magánéletébe, ezt hagyjuk meg Iránnak, valamint a középkornak. Ezzel együtt is kell, hogy legyenek személyes ideáink. A feminizmus, az antifeminizmus, a tömeges válások és minden olyan társadalmi jelenség, melyekről órákat vitatkozunk, összefüggenek a (felszínen) kötelező monogámia végnapjaival. Kell, hogy legyen egy olyan vízió, amit MI MAGUNK követendőnek, vagy legalább legkisebb rossznak gondolunk.

“Mindehhez egy dologra van szükség: őszinteségre.”

Szívemből szólsz. Viszont ezzel a felvázolt hat modellből kettő – a mai világban messze legjellemzőbb kettő – kapásból kiesett. Marad a monogámia, a nyitott kapcsolat, a rövidtávú szerelem és a törvényesített poligámia. Ezek az őszinte kategóriák.

Nincs olyan, hogy jó modell. Mivel nem számolsz azzal, hogy minden ember más és más. Mindenkinek mások az igényei, elvárásai, mentalitása, előélete, stb.

Milyen érdekes, hogy ezzel szemben mégiscsak diktatorikus alapon kapitalizmust akarnál ráerőltetni minden létező emberre, függetlenül attól, hogy bizonyos csoportok esetleg jobban éreznék magukat mondjuk egy önfenntartó gazdaságban, ahol megtermelik mondjuk a saját élelmiszerüket, a felesleget pedig eladhatják a szabad piacon, beváltva az ebből szerzett anyagi előnyöket mondjuk ipari eszközökre, vagy szolgáltatásokra.

Ha megvalósítod a kapitalizmust (ahol nincs ingyenes egyetemi büfészak, nincs állami nyugdíjból éldegélés, nincs óriási állami bürokrácia tömegeknek könnyű munkát adva, nincs állami egészségügy, stb.), akkor azzal eléred, hogy a férfi és a nő kapcsolatába az állam ne avatkozzon bele.

Igaz, hagyjuk csak meg az emberek magánéletébe való beavatkozást a cégeknek. Mert ugye derék politikusaink nézegetik orrba-szájba a random állampolgárok Facebook oldalát, egyáltalán nem a kapitalista vállalatok HR-eseire jellemző ez a szokásjog.

http://munkajog.hu/rovatok/napi-hr/ez-mar-sok-a-munkaltatom-ellenorzi-a-kozossegi-oldalam-profiljat

Mert ugye míg korábban a férfi közvetlenül tartotta el a nőt és cserében hűséget-gyereket kapott (ezt a szerződést hívtuk házasságnak), addig manapság a nőt az állam tartja el (a férfiak pénzén persze – ergo közvetetten kap eltartást a nő) amiért cserében már nem ad semmit a férfinak.

Nocsak, még a végén kiderül, hogy a nők hatásosabb lobbitevékenységet folytatnak, mint a férfiak, tehát kapitalizmusban is jobbak? Még akár egyet is érthetnék a fenti állításoddal, ha nem két különböző nézőpontból látnánk ugyanazt az érmét. Lássuk csak kibontva:

Családi pótlék, Gyes/Gyed (állami tranzakció), gyerektartás, asszonytartás (1 –> 1 tranzakció). Ezek egyike sem valódi szocialista találmány, bár a jóléti államok intézményrendszerébe azért beivódtak. Nem felelnek meg a szocializmus követelményeinek, mert nagymértékben diszkriminatívak, kiveszik a felelősséget az egyén kezéből, és ún. kollektív felelősség alá helyezik. A kollektív felelősségnek pedig a termelésben kell megvalósulnia, nem az elosztásban. Elosztás szempontjából az a rendszer hatékony és igazságos, ami nem diszkriminalizál egyetlen polgárt sem, nem zár el bizonyos emebrcsoportokat a hozzáférhető erőforrások elől. A családi pótlék ezzel szemben diszkriminalizálja a gyerekteleneket, a gyes/gyed a férfiakat és a nem terhes anyákat, a gyerektartás és asszonytartás pedig egyértelműen erőltetett és diktatorikus kikényszerítése egy olyan tranzakciónak, ahol az egyik fél legalábbis alaposan gyaníthatóan megszegett egy társadalmi szerződést (pl. a házassági szerződés egyoldaló felbontása egyértelműen ilyesféle cselekedet).

A valódi jóléti államokban ezért pl. a munkanélküli segély egy igazi szocialista találmány, mert nem diszkriminalizál, és anyagi javakkal látja el az anyagi értelemben szűkölködő egyéneket. Gyerektartás meg asszonytartás esetében viszont azt látjuk, hogy egyrészt odaítélésük nem rászorultsági alapon történik, sőt, jobbára nem is ugyanazon a síkon, mert anyagi javakat ítél oda a nőnek egy szellemi síkon hozott döntés hatására.

A diszkriminalizáló előjogok odaítélése bizonyos csoportok számára a társadalmi kohézió megrendítését szolgálja, a társadalom minél elaprózottabb érdekcsoportokra történő bontását, így a diszkriminalizáló jóléti intézkedések bevezetése kifejezetten kapitalista találmány. Nem véletlen, hogy az olyan kapitalista országokban, ahol roppant erős a társadalmi szolidaritás, tehát kollektív a nemzet, nem lehet ilyen emberellenes intézményekkel operálni. Pl. Dél-Korában szinte teljes mértékben hiányzik a szociális háló, sőt, tudtommal nyugdíj sincsen vagy legalábbis erősen korlátozott, maga a társadalom mégis van annyira szolidáris és kollektivista, hogy állam által garantált előjogok nélkül is mindenki megél. Ahol meg szélsőségesen túltolt individualizmus van, meg atomizált társadalom, ott a kapitalizmus szabadon tombol, és pontosan a kapitalista cégek érdeke a társadalom minél nagyobb mértékű atomizálása, és boldogtalanságuk ideiglenes stimulust nyújtó materiális javakra történő beváltása, a férfi és nő külön háztartásba történő kényszerítése, az önellátó paraszti réteg életének ellehetetlenítése és gazdag termőföld helyett nagyvárosokba meg vállalati ültetvényekre való kényszerítése, hogy anyagi függetlenségük legminimálisabb esélyétől is meg legyenek fosztva.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy a nők munkaerőpiacra történő kényszerítése is pontosan a kapitalisták legfontosabb érdeke, hiszen így lehet kifejezetten jól letörni a béreket és extra fogyasztást kicsikarni a kis tételben való vásárlások, meg a külön háztartás fenntartásának kényszere révén. Tehát az államilag garantált tranzakciók, mint gyes, csp és gyerektartás pontosan annak az érdekét szolgálják, hogy a nők benntarthatók maradjanak a kapitalizmusban, ami egyébként ezek nélkül nem volna szavatolható, mert a szülés miatt a nők a munkaerőpiacról történő végleges kiesésüket kockáztatják. Magyarán: amíg kapitalizmus van, addig a diszkriminatív jóléti szolgáltatások is megmaradnak. Az igazságos és valódi jogi (nem gazdasági és nem társadalmi!) egyenlőség eléréséhez az egyetlen út a kapitalizmus megszüntetése, és áttérés egy ténylegesen szabad piaci rendszerre, aminek a következő pillérekből kellene állnia:

– Az önellátó gazdálkodás lehetővé tétele, amihez szükséges művelet a pénz függetlenítése annak tőkések és bankárok által történő manipulálásától. tehát pl. helyi pénzrendszer.
– Cégek megfosztása azok diktatorikus és felelősség alól felmentő előjogaiktól, mint a korlátolt felelősség és a jogi személy státusz. A cégek vezetői és tulajdonosai közvetlenül elszámoltathatók legyenek bűneikért, az okozott gazdasági károkért. Eme intézkedés azt is megakadályozza, hogy egy cég akkorára nőjön, hogy csődeljárás esetén az államnak kelljen kimenteni őket az adófizetők pénzén, mert még az is kevesebb kiadást eredményez, mint a cég megszűnéséből keletkező tragikus gazdasági károk.
– Öngondoskodáson alapuló rendszer bevezetése, a mostani nyugdíjrendszer és diszkriminatív juttatások fokozatos kivezetése.
– Minden egyénnek/családnak jog biztosítása arra, hogy amennyiben önfenntartó gazdálkodást választanák, a saját eltartásukhoz szükséges méretű földterület ingyen rendelkezésükre álljon.

Itt kezdődne egy ténylegesen szabad piac. A jelenlegi kapitalista rendszer megfosztja az embereket az önfenntartásuk lehetőségétől, és ki-ki ostobaságának megfelelően elfuserált élete és létfenntartásának képtelensége megoldását várja vagy a kapitalista cégektől, vagy pár zacskó száraztésztáért cserébe az államtól. A kapitalizmusban a cégek diktatúrája érvényesül, a cégek hatalmi pozícióját a korrumpált állam garantálja, és mindennemű diszkriminatív jóléti juttatás árát egyaránt a prolik fizetik meg egymás közt, miközben a cégek komplett országok költségvetéséhez mérhető vagyonokat parkoltatnak offshore-ban. A cégeknek nem érdeke a szabad piac érvényesítése, hogy a nők ne legyenek a munkaerőpiacra kényszerítve, hogy a munkavállalók azonos pozícióból tárgyalhassanak, nekik az a jó, ha gombokért foglalkoztathatnak 150 beérkezett önéletrajzból egyet.

A kapitalizmus természetes működése, hogy az egyén önfenntartását ellehetetleníti. A kapitalizmusban nincs olyan, hogy foglalkoztatás, sőt, minél több a munkanélküli, annál több hasznot hajthatnak a kapitalusta cégvezetők saját maguknak (egész addig, míg fogyasztóképes kereslet híján aztán az egész rendszer magába nem dől). A kapitalizmus szeretett szülőföldjük elhagyására kényszeríti az embereket, belezsúfolja azokat zajos nagyvárosokba, ahol aztán az önfenntartás lehetőségét biztosító termőföld híján maximális mértékben ki vannak szolgáltatva tőkés nagyuraik kénye-kedvének.

Érdekes módon a feministák sem azért lobbiznak, hogy a férjeiket ne szipolyozzák ki a kapitalista cégvezetők, hogy a valós és ne a kapitalista szempontok alapján számított munkateljesítményük alapján fizessék őket, nem azért lobbiznak, hogy a gyerekeiket anélkül is eltarthassák, hogy súlyos lemondásokra kényszerülnének, hanem női kvótát akarnak a pszichopaták tanácsába, meg egy nőnek is hadd legyenek alkalmazottjai, akivel szabadon geciskedhet, meg persze diszkriminatív állami juttatásokért lobbiznak (lásd multinacionális cégek adókedvezményei, támogatásai), meg kakukkfiókákat potyogtatnak titokban (lásd offshore-ozás).

Megjavítani sem érdeke, mert simán eldobhatja.

Tiszta kapitalizmus és fogyasztói társadalom: ami nem tetszik, dobd el. :)

akkor a nők tömegei maguktól visszatérnek a monogám házassághoz, mivel többségük nem akar (meg sokszor nem is tud) versenyre kelni a férfiakkal

Tehát megvalósul az általad oly megvetett és rettegett kommunizmus, halleluja! :D Legalább az elveidben lehetnél következetes, ha már logikádban nem vagy az, és észrevehetnéd, hogy a monogámia harsogása az egyik oldalról ugyanolyan álságos gesztus, mint a kommunizmusé a másik oldalról. Merthogy ez is kommunizmus, társadalmi értelemben vett kommunizmus. Ahol nem az van, hogy aki 20 nőt is el bír tartani, meg kielégíteni, meg megtermékenyíteni, annak jusson 20 nő, aki viszont egyet sem képes eltartani, azt szépen verje magának élete végéig, mert a kapitalista elvek szerint ez így igazságos, hanem szépen erőltessük rá a kommunizmust a társadalomra, miközben meg gazdasági értelemben nyugodtan folytatódjon az emberek kisemmizése a kapitalista földesuraik által.

És most félreértés ne essék, nem azon állításaiddal vitatkozom, hogy a diszkriminatív jóléti juttatások kifejezetten károsak, hogy a nők jelenlegi párválasztási metodikája kifejezetten káros, hogy a monogámia és a házasság intézménye igenis felsőbbrendű a faszkörhintához meg a hipergám párválasztáshoz képest, hanem igenis mindezeknek van egy kiváltó oka. Amit te az államban látsz, holott az állam elszámoltatható (volna) minden szemétségéért, amit elkövet, mert az állam az az alkalmazott, aminek itt Magyarországon 10.000.000 munkáltatója van, én meg ugyanezt a logikát teljesen össze tudom egyeztetni a kapitalizmus meg a céges pszichopátia működésével, karöltve az elmúlt évszázadban felfedezett pszichológiai módszertanokkal, mint a NLP, ami az emberek manipulálásának eszköze, és amit a reklámipar bőszen használ évtizedek óta az emberek életének egyre sekélyesebbé tételére és a fogyasztástól való függésük fenntartására. A vegytiszta propaganda hatását már nem kell részleteznem, mindenféle náci meg kommunista meg kapitalista (lásd Pinochet) diktatúrák bizonyították a századelőn, hogy egy komplett százmilliós nagyságrendű tömeg szolgasorba kényszerítéséhez bőven elég néhány száz, kellően vehemens és hatalommániás pszichopata irányító tevékenysége.

A hipergámia teljesen ugyanaz a haszonelvű módszertan, amivel a kapitalista cégek vezetői apellálnek: lehető legkevesebb befektetéssel legtöbb haszon kisajátítása (profitszemlélet). Ugyanúgy rövid távú haszonmaximalizálásban gondolkodik csak.

A szexpiac létrejötte is teljesen megfelel a kapitalizmus keresleti függvényének: Mivel férfiból és nőből ugyanannyi áll rendelkezésre, ám a nők szexpiaci értékük csúcsán kevesebb időt töltenek el, evidens, hogy mondjuk a 4x rövidebb időtartamhoz ezen rövid idő alatt 4x nagyobb érték tartozik (hiányalapú gazdaság). Magyarán a nőknek 20-as éveikben magasabb a szexpiaci értékük, mint a férfiaknak bármikor a teljes életük során, mert sokkal rövidebb időtartamra koncentrálódik ugyanakkora kereslet.

Ugyanezen keresleti függvény okozza a nők magasabb társadalmi értékét is: fel kéne fogni végre, hogy összemberiség szempontjából a legnagyobb érték az emberiség fennmaradásának biztosítása, tehát az utódlás képessége (és itt most nem ténylegesen megvalósult utódnemzésről beszélünk, hanem pusztán potenciálról!). Ezen a téren a nők roppant rosszul teljesítenek: egy hónap leforgása alatt egyetlen petét képesek előállítani, és egy esztendő leforgása alatt egyetlen utódot szülni, míg egyetlen férfi többmilliárd spermiumot állít elő és több száz nő megtermékenyítésére képes potenciálisan ugyanezen idő alatt. Tehát a nők pozitív diszkriminációját, a háborútól való védelmüket, a “nők és gyerekek előre” szabály létrejöttét is a kapitalizmusnak köszönhetjük. :)

Egyértelműen láttat számunkra egy további fontos problémát: A nők alacsony teljesítménye viszonylag magas kereslettel párosul, így hát piac szempontjából az egy hónapban egy petesejt taktikája nagyonis kifizetődő: láttatja velünk a kapitalista piac tényszerű működését, ahol valójában nem bőségre, hanem hiányra alapuló gazdaságban van a legjövedelmezőbb profitráta. Ha a nők ugyanannyi gyereket volnának képesek szülni, amennyi nőt a férfiak megtermékenyíteni, akkor gyakorlatilag mindkét félnek 0 közeli volna az értéke, a gyerekeket meg egyenesen irtanák, mint ahogy a gyermekágyi láz megfékezése előtt is inkább fogyóeszköznek számítottak, mint státuszszimbólumnak, ami a jelenkor sajátossága.

Aki tehát aggódik a társadalom felbomlása, a női promiszkuitás miatt, az emberiség kipusztulása végett, annak érdemes volna végre normálisan górcső alá vennie a kapitalizmus valódi működését, mert ott meglelheti a valós válaszokat, milyen az, amikor a kapitalista cégdiktatúra lesz úrrá a társadalmi viszonyokon. :)