Az UNICEF-botrány leleplezi a dilettantizmus féktelen tombolását

Az elmúlt napokban továbbra is egymást érték a médiában az UNICEF botrányosan apahibáztató kampányfilmjei kapcsán az interjúk és viták. A TV2 a Mokkában két menetben szólaltatta meg az egymással vitában álló álláspontokat. Az első napon Jaczó András, az Apák az Igazságért Egyesület egyik alapítója beszélt a gyermekeket befolyásoló és apahibáztató kampány problémájáról, és a beszélgetésben a gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságai is szóba kerültek.

Jaczó András érveit másnap Gyurkó Szilviának, az UNICEF gyermekjogi szakemberének volt lehetősége ellensúlyozni. Több mint sajnálatos, hogy ezt úgy tette, hogy előadta a más androfób civilszervezetek propagandájából már jól ismert feminista lózungot, miszerint “a bántalmazások 92 százalékát a férfiak követik el”. Lényegében a férfiellenes kampány vitáját is sikerült arra felhasználniuk, hogy a felfokozott figyelem keretei között további férfiellenes propagandát folytassanak. Azon már csak nagyokat nevetni lehet, hogy a TV2 műsorvezetői miként asszisztáltak ehhez: Pachmann Péter szerint azért nem sértő az apákra nézve a kampány, mert a férfiak nagyobbat tudnak ütni, Demcsák Zsuzsa pedig az elfogultság csimborasszóját mutatta be, amikor azzal búcsúzott az interjúalanyt kishíján a keblére ölelve, hogy “annyira szeretem ezeket az okos gondolataidat, valahányszor beszélgetünk”. – Nesze neked, pártatlan újságírás!

Az elmúlt éjszaka az RTL Klub “Magyarul Balóval” című műsora szintén a botrányos ügy részleteit igyekezett – egyébként kellő sikerességgel – feltárni. A stúdióbeszélgetésben az apajogi oldal képviselőjeként az Apaszív Egyesület szóvivőjét szólaltatták meg. Dr. Kiss Csaba mérsékelt vitahajlammal képviselte az UNICEF kampányával szembenálló nézőpontot, azon megállapításával már nehéz is lenne egyetérteni, hogy “minden negatív kampány jó kampány”. Az apajogi-férfijogi érdekeket képviselő civilek valójában soha nem voltak ezen az állásponton. Károsak a negatív kampányok! Károsak akkor is, ha az apákat állítják bűnbaknak, és azt nem teheti jóvá, ha egy intenzív, széles társadalmi kampányban most még az anyákat is célba vennék. Így az UNICEF ilyen irányú felvetése csak tovább tetézi a szakszerűtlenséget. Az egyetlen megoldás, ha haladéktalanul visszavonják kampányfilmjeiket! Korántsem lehetetlen feladat olyan, az elkövető nemével szemben neutrális kampányokat alkotni, amelyek mégis képesek megragadni a társadalom figyelmét. Mindez még mindig nem zárja ki, hogy szakcikkekben, iránymutatásokban és akár a médiában is szó essen az elkövetők nemi hovatartozásáról. Viszont ez az anyákra semmiképp sem fog jó fényt vetni, hiszen a hozzáférhető reprezentatív nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy ők 61 százalékban egyedül vagy társtettessel elkövetői a gyermekekkel szembeni elhanyagolásnak és bántalmazásnak. Az apákat-férfiakat méltánytalanul hibáztató kampányok már évek óta olyan szinten borzolják a férfiak kedélyét, hogy már aligha fogadnának el ismeretterjesztésként mást, mint az ellenük irányuló hazug társadalmi sztereotípiák lebontását.

Baló stúdióbeszélgetése – jórészt a műsorvezető szakértelmének köszönhetően – a körülmények ellenére is hatalmas áttörést hozott az ügyben zajló vitában. Talán még azt is mondhatjuk, hogy a magyar civil társadalom egyik legleleplezőbb és egyben leglehangolóbb beismerése tegnap éjszaka hangzott el: az UNICEF szakemberei az egész ország füle hallatára beismerték, hogy kampányfilmjeiket nem a gondos szakértői előkészítés szülte, hanem a kiskorú gyermekszereplők ötletszerűen elmondott szövegeiből és a szakértelmet ugyancsak gyermeteg módon nélkülöző videórendező ötleteiből gazdálkodva találták ki, hogy minek lesz majd “kellő ereje” a kampányban. Semmit sem javít a helyzeten – mondhatni tökéletesen irreleváns -, hogy a rendező férfi volt. Ha mindezeket valamiféle mentségnek szánták, elég rosszul sikerült.

Mérhetetlen haszna az ügynek, hogy a társadalmi vita során napvilágra kerülhetett, hogy nem léteznek a magyar kriminalisztikai szakmában olyan hiteles statisztikák, amelyek alapján bárki kijelenthetné, hogy a családon belüli erőszak elkövetőinek jelentős része férfi. Nem véletlen, hogy az RTL televízió szerkesztőségének megfeszített kutatása sem vezethetett eredményre, és nem véletlen, hogy a férfijogi aktivisták USA állami statisztikákat használva évek óta hangsúlyozzák, hogy a feminista civilek adathamisítással, sőt közönséges hazudozással keltenek férfiellenes, apaellenes hisztériát. Végre fókuszba kerülhetett, hogy az áldozatsegítés feladatára ma Magyarországon civil segítői munkát mímelve dilettánsok is vállalkozhatnak, és aztán mindennek fedezékéből rosszindulatú szándékossággal az apák és a férfiak társadalmi megbecsülését rombolhatják. Láttunk ilyet nem kis számban az elmúlt időszakban és évek óta igyekszünk is ráirányítani erre a jelenségre a figyelmet. Ami a legszomorúbb, a társadalomnak nincsenek törvényi keretei, hogy mindennek kellő sikerrel útját állhassa. Íme láthatjuk, hiszen az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány sem vonta még vissza videóit, nem kért elnézést a magyar apáktól és férfiaktól és az egész társadalomtól…