A férfigyűlölő, dilettáns feminista szervezetek hamisított statisztikákkal állnak ki az UNICEF apa- és férfiellenes kampánya mellett

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, amely az ország 22 feminista civil szervezetét tömöríti egy platformra tegnap nyilatkozatban állt ki az UNICEF apaellenes, férfiellenes kampánya mellett. Nyilatkozatukban kifejtik, egyetértenek a kampány céljával és még a formájával is, támogatják az UNICEF Magyar Bizottságot.

Nem kérdés, hogy a szövetségbe tartozó olyan feminista szervezetek, mint például a NANE és a PATENT valamint a – talán kézenfekvő okokból is férfigyűlölő – leszbikusok LABRISZ nevű szexista gittegylete kiszolgálva látják céljaikat az UNICEF férfiellenes kampánya által is, hiszen saját maguk is rendszeresen készítenek férfiellenes propaganda anyagokat és szerveznek társadalommérgező, androfób utcai csinnadrattákat. Fájdalmasan röhejes 95%-os férfihibáztatásuk már amúgy is régen mémmé vált – és sajnos hasonló adatok élő műsorban való szajkózásával az UNICEF képviselője, Gyurkó Szilvia is egyértelművé tette, hogy miféle csapatban játszik -, de természetesen most is elérkezettnek látták az időt, hogy újra megsértsék a férfiakat, az apákat:

Az apa szerepeltetése a gyermekbántalmazásról szóló filmben óriási felzúdulást keltett, pedig erre nem ellenállással, hanem önvizsgálattal kéne a társadalomnak reagálnia. A filmekben elhangzó kijelentések  az UNICEF által feldolgozott ügyészségi statisztikai adatokon alapulnak (Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika, ENYÜBS): a kapcsolati erőszakot, beleértve a gyermekbántalmazást, a szexuális bántalmazást –  közismert strukturális okokból kifolyólag – az esetek elsöprő többségében, 95%-ban férfiak (apák, nevelőapák, nagyapák) követik el.

Természetesen a régi feminista nóta: “strukturális” nőelnyomás, amit a szemét, nőverő, erőszakoló, gyermekbántalmazó férfiak patriarchák követnek el… – Mi, férfijogi aktivisták már évek óta hangoztatjuk, hogy a feminista szervezetek korábban forráshivatkozás nélkül megadott adatai annyira torzak, annyira távol esnek a nagyobb nemzetközi kutatások statisztikáitól, hogy azok nagy valószínűséggel szakszerűtlen adatfelvételből vagy adathamisításból származhatnak. Most, hogy a feminista szervezetek megjelölték forrásaikat, immár egészen biztosan kijelenthetjük, hogy hamisított statisztikát közölnek! És ezt az állítást mindennél könnyebb alátámasztani, mivel a Legfőbb Ügyészség hivatalos vizsgálata(!) már évekkel ezelőtt feltárta, hogy a büntetőjogi felelősség kategóriáját kimerítő módon rendszeresen, jelentős mértékben meghamisított adatok kerültek az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikába. Így tárta fel a statisztikahamisítás hátterét például a NOL cikke:

“Rutinszerűen hamisítja a statisztikát a rendőrség. Kovács Tamás még legfőbb ügyészként levélben kérte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy „munkatársai előtt szíveskedjék világossá tenni, a hamis statisztikai adatszolgáltatás miatt a büntetőjogi felelősségre vonás a jövőben elkerülhetetlen” (…) Tanulmányokat lehetne írni a rendőrségi statisztikák hamisítási technikáiról, amelyeket oly mértékben tökéletesítettek, hogy azt mára már a Legfőbb Ügyészség is megelégelte. Kovács Tamás még legfőbb ügyészként levélben számolt be 2010 augusztusában Pintér Sándor belügyminiszternek a rendőrség statisztikai adatszolgáltatása törvényességének és szakszerűségének ellenőrzésére elrendelt ügyészségi vizsgálat eredményéről. (…) A legfőbb ügyész nyomatékosan felhívta a miniszter figyelmét: „több jel is utal arra, hogy az eljárási, az iratkezelési szabályok megszegésére az adatszolgáltatás szándékos torzítása érdekében kerül sor”. (…) Valószínűleg most érte el a rendőrségi statisztikák hamisítása azt a mértéket, ami mellett már a legfőbb ügyész sem mehetett el szó nélkül. Igaz, Kovács Tamás nem indított büntetőeljárást statisztikahamisításért, noha a hamis statisztikai adatok közlése ma is bűncselekménynek számít. Bennfentesek szerint azonban hivatali ideje végén Kovács már nem akarta vád alá helyezni az ország rendőri vezetőinek nagy részét. Márpedig ha a törvény betűje szerint jár el, ezt kellett volna tennie. A Legfőbb Ügyészség országos vizsgálata ugyanis tízezres nagyságrendben tárt fel hibákat, hiányosságokat, szándékos torzításokat (statisztikahamisítást).”

Ha mindez nem lenne elég, akkor kövessük a férfigyűlölők ernyőszervezetének nyilatkozatában a megadott linket és látni fogjuk, hogy az általuk meghivatkozott – és a főügyészség vizsgálata szerint eleve hamisított – statisztikai összesítés ráadásul nem is tartalmaz adatot az elkövető nemére, csakis az áldozat nemére, tehát ha valaki ebből kiszámolni vélte, hogy 95%-ban a férfiak az elkövetők, akkor az vagy egy matematikai antitálentum vagy szándékosan hazudik. Ha nem volt tudomása róla, hogy az ENYÜBS adatai finoman szólva is megkérdőjelezhetőek, akkor egy közönséges dilettáns, ha pedig szándékosan hallgatta ezt el, akkor megintcsak hazudozó. Egy dolgot mindenesetre még ez a torz és az elkövető nemét nem is tartalmazó statisztika is képes tükrözni, merthogy pár kattintással hasonlóan szomorú eredményre juthatunk még ebből is, mint a nemzetközi kutatások: a fiúgyermekek és a férfiak terhére lényegesen gyakrabban követnek el bűncselekményeket, mint a lányok, nők terhére. Mindebből következik, hogy a gyermekbántalmazást az esetek 61 százalékában egyedül vagy társtettesként elkövető anyák is nagy valószínűséggel inkább a fiúgyermekeiket bántalmazzák.

Azzal viszont egyet érthetünk, hogy egy fokozott társadalmi párbeszédnek kell a probléma valódi természetét feltárnia. Többek között azt a tényt is, hogy ma hazánkban túlságosan sok közhaszontalan megélhetési dilettáns játszik családon belüli erőszak szakértőt az adófizetők pénzéért és az elhibázott állami támogatásokból megkaparintható adóforintokért. Ráadásul mindezt tetézi, hogy társadalom- és politikabefolyásoló céllal tevékenykedő külföldi ügynökszervezetek (Soros “alapítványok”) is pénzelik a férfigyűlölő “civileket”. Mielőbb fel kell számolni a magyar közélet ezen lépfenéjét, ki kell irtani a férfidémonizálás ostoba, a magyar társadalomtól  valójában idegen, mesterségesen keltett kultuszát és ez jó eséllyel a közlejövőben meg is fog történni. Ez a férfiak, a nők, a családok és a magyar társadalom közös érdeke.