Ha valaki odafigyel a társadalmi jelenségekre, akkor már észrevehetett egy érdekes, újszerű problémát. Például a könyvesblogos Zimbardo-cikk kapcsán is levonható a következtetés:
A nők nem akarnak férfiakat eltartani.
A férfiak az emberi társadalom kialakulása óta dolgoznak a nőkre, jobbára zokszó nélkül, külön köszönetet sem várva – beérik azzal, ha a nő akire gürcölnek cserébe foglalkozik az alapvető szükségleteikkel. Amíg egy társadalomban a férfiak dolgoznak, addig a nők megélhetése is biztosított, hiszen a férfiak – alapvető ösztöneiknek hála – örömmel tartanak el annyi nőt, amennyit csak bírnak. Amíg a férfiaknak vannak erőforrásai, addig a nők és gyerekek sem éheznek.
Mivel régebben nem nagyon léteztek társadalmak ahol a nők dolgoztak, a férfiak meg nem, így csak mostanában lehet megfigyelni, hogyan is reagálnak a nők hasonló helyzetben. Egyre több nő dolgozik és egyre több férfi szorul ki a munkaerőpiacról, úgyhogy manapság már fordul a kocka – a nőknek kellene megtermelni a férfiak betevőjét is. Mi a reakció? Sírás és felháborodás.
Egy nő számára abszurd az az elképzelés, hogy eltartson egy férfit aki cserébe törődik az ő alapvető szükségleteivel. Ez női szemmel nézve ingyenélés, amit nem nagyon díjaznak – ez leolvasható a statisztikákból is, amik szerint sokkal könnyebben bomlanak fel az olyan kapcsolatok ahol a férfi nem dolgozik, vagy kevesebbet keres.
A feministák évtizedek óta harcolnak a nők karrieréért, és most hogy célba érni látszanak rá kellett döbbenniük: a női munka azt jelenti, hogy nekik kell eltartani a férfiakat. Hirtelen vészhelyzet alakult ki és valamit tenni kell; vissza kell terelni a férfiakat a járomba! Nagyon beszédes, hogy a nők elképzelései szerint a “társadalom” a férfiak számára a munkaerőpiacot jelenti. Ha egy férfi nem dolgozik, akkor “kivonult a társadalomból”. Mondanák ugyanezt egy nőre? Ugyan. A férfiak részvétele az emberi közösségekben egyenlő a munkával, amit a közösségért végeznek, és ha ez valamiért lecsökken, akkor “baj van a férfiakkal”. A nők ugyanakkor szerves részei a közösségnek akkor is, ha csak a lábukat lógatják.
Mivel a feministák nem az eszükről híresek nem fogják fel, hogy a munkaerőpiac véges, úgyhogy minden egyes nő aki oda bekerül egy férfit szorít ki onnan. Hiába követelőznek, hogy a férfiak eridjenek vissza dolgozni, ha közben nem hajlandóak visszaadni a korábban a férfiaktól elcsaklizott munkahelyeket. A feminista követelések, mint általában, most is önellentmondóak: a nőknek muszáj dolgozni, mert az biztosítja a függetlenséget és a státuszt, ugyanakkor hogy képzelik a hülye férfiak hogy ők nem dolgoznak?! Korlátozott számú munkahelyre akarnak sokkal több embert benyomni, és még csak nem is értik hogy ez miért lehetetlen.
A tanulság mindenesetre adott: ha egy társadalomban a nők dolgoznak az a férfiak kiszorulásával, elszegényedésével jár, mert a nők többsége nem hajlandó eltartani őket. A doktornő és a menedzserasszony nem fog feleségül menni egy munkanélkülihez, hogy vígan hordja haza a pénzt míg amaz otthon szöszmötöl. Így míg a munkanélküli nők hozzácsapódhatnak egy férfihoz aki eltartja őket, a fordítottja nem működik. Egyértelmű tehát, hogy közös érdek a férfiak munkavállalásának támogatása, ami a családalapítást is segíti, ellentétben a női munkavállalással. Egy olajozottan működő társadalomban a lehető legtöbb férfi dolgozik és a lehető legkevesebb nő, mert ez biztosítja a leginkább, hogy mindenki fölött legyen tető és minden tányéron ennivaló. Ha a nők dolgoznak, akkor az így szerzett hatalmukkal a férfiakat a szemétdombra hajítják, mint értéktelen kacatot, tönkrement munkagépet.
…
Kissé más síkon továbbgondolva a dolgot, ez a jelenség könnyen eredményezhet a nőknél egy nehezen megfogható sóvárgást valami “férfiasabb” iránt – ez pedig megnyithatja a kaput az olyan férfiak előtt, akik nem a produktivitásukkal, hanem az agresszivitásukkal, dominanciájukkal emelkednek ki a tömegből. Ha egy társadalomban felszaporodnak az olyan nők, akik tudat alatt hiányolják az olyan férfiakat akikre felnézhetnek (tudatosan sosem ismernék be az ilyesmit, mert az méltóságukon aluli lenne), az például azt eredményezheti, hogy pártolni fogják az idegen férfiak tömeges bevándorlását. A migránsok végülis életerősek és agresszívak, vagyis vannak olyan “értékeik” amik a helyi férfipopulációból már ki lettek irtva a feminizmus által. Ha egy társadalom férfitagjait már eléggé elnőiesítették, akkor megérett a terep egy idegen, sokkal maszkulinabb férfitömeg beinvitálására, ami majd átveszi a töketlenek helyét, és megadja a nőknek amire titkon vágynak.
A saját gyerekeikre hajlandóak dolgozni, bár egyesek jobban szeretik ha azt is az apuka intézi.
Egyesek? Inkább a nők nagy többsége.
Szerintem a feminizmus egy születésszabályozási módszer. Bevezetéséhez kellett az a felismerés, amit ezen cikk szépen leírt, nevezetesen, hogy a nők nem akarnak férfiakat eltartani. Persze, még sok dolog kellett, hozzá, mert azért nem gondolom, hogy a nők önként és dalolva akartak tömegesen munkába állni a férfiak helyett. Napjainkra azonban a legtöbb szükséges dolog, pl. technológiai fejlődés, pénzrendszer elérte azt a szintet, ami lehetővé tette a nők tömeges munkába állását, a propaganda pedig elérte azt, hogy nagy részük akarja is a karrierépítést. A nők tehát tömegesen szorítják ki a férfiakat a munkaerőpiacról, akik így nem férnek hozzá az erőforrásokhoz, ergo nem vállalják a családalapítást, -fenntartást. Az apa nélküli gyerekvállalás pedig nem annyira elterjedt, hogy pótolja az így kieső szaporulatot. Ergo a népesség csökken, ami egybevág azon hatalmi csoportok szándékával, amelyek szerint a legnagyobb ökológiai lábnyomot maga után hagyó fehér embert vissza kell szorítani. Fehér férfitársaim, visszaszorítandó tényezők lettünk olyanok számára, akik szándékukat nagy valószínűséggel végig is fogják vinni, és itt nem a feministákra gondolok, akik ugyanolyan áldozatok, mint mi.
“Az apa nélküli gyerekvállalás pedig nem annyira elterjedt” – A kétkeresős modellben reálértékben a két felnőtt nem keres érdemben többet, mint régen az egyedüli családfenntartó, az alap megélhetési költségek hányada pedig a teljes jövedelmen belül évtizedek óta folyamatosan nő. Ebből adódóan a nők egyedüli gyermekvállalási hajlandósága nem csak divat-, szokás- és hasonló kérdése, hanem keményen pénzügyi döntés is.
Ami a nagy ökológiai lábnyomot illeti, a forrása a termelés és a termelt javak elfogyasztása. Így ilyen indokból a fehér rassz kipusztítása teljesen értelmezhetetlen hiszen a fogyasztásával éppen ezeket a bizonyos arctalan erőket tartja hatalomban.
“hanem keményen pénzügyi döntés is.” Igen. Ezért sem elterjedt. Amúgy itt a spermabankokra, és egyéb, nem természetes fogantatási módokra gondoltam, ahol ugye nincs hagyományos értelemben vett apa.
Nem kipusztítás, “csak” visszaszorítás. Természetesen nem lehet cél a teljes felszámolás, mert valakinek termelni is kell. De a technológia mai szintjén ehhez kevés ember is elegendő. Abban reménykedni pedig szerintem kár, hogy a fogyasztásunk miatt maradhat a létszám, sőt növekedhet. Hová?
A fogyasztásunknak, vásárlóképességünknek két alapja van.
I. Az igény. Ezt két módon lehet növelni: a, agymosással nem valós igényeket felkeltve (a marketingesek a modern világ kártevői), b,rövidíteni a termékek életciklusán (tervezett elavulás)
II. A fizetőképesség. Ezt nem kell magyarázni. A jövedelmek másik oldalán (ha közvetítőkkel is) valakinek a munkája, valós értékteremtése van.
Ha megnézed a lehetséges kimeneteket a képlet egyértelmű. Annyit lehet termelni, ami el is kel a piacon. Ezt pedig hazugsággal, rosszabb termékekkel vagy több munkával ill. többek munkájával lehet növelni. Látható hogy mindhárom kimenettel párhuzamosan próbálkoznak és mindegyiknek megvan a maga gátja. Mindegy meddig aljasítják, hülyítik le az embert, van egy határ ami fölött már nem lehet igényt generálni. A termékek használhatóságánál is kell lennie egy minimumnak. A munkalehetőségek bővítése sem járható lévén a hasznos, értékteremtő tevékenységeknek is korlátja van. Már ma is számtalan “csinált” munkalehetőséget hoztak létre, aminek az ára az egész civilizációnk és a bolygónk ökológiája lesz.
Szóval hová? Amíg össze nem omlik. Ez a rendszer túl merev hogy ezen belül paradigmaváltás következhessen be.
“A jövedelmek másik oldalán (ha közvetítőkkel is) valakinek a munkája, valós értékteremtése van.” Az USA ingatlanpiaca éppen azért omlott össze néhány éve, mert a sok pénzt a levegőből, különböző pénzügyi trükkökkel csinálták, nem volt mögötte ugyanakkora értékű munka (lásd származtatott értékpapírok, derivatívák). Tehát mondhatjuk, hogy a fogyasztás nincs mindig arányban a termeléssel, könnyen lehet túlfogyasztani.
A pénz egy fiktív dolog, egy szabályzóeszköz, de hogy ki szabályoz vele kit, az nagyon fontos kérdés. És persze az, hogy a számunkra látható társadalmi-gazdasági folyamatokat látva meg tudjuk-e állapítani jó közelítéssel, hogy a szabályozás a mi társadalmi csoportunknak kedvező irányban zajlik-e vagy sem. Én azt látom, hogy a feminizmus az én társadalmi csoportomnak (felnőtt, fehér férfi) nem kedvező folyamat. Mert jelentősen csökkenti a normális párkapcsolat, családépítés esélyének lehetőségét, fenntartását.
Felmerül bennem, hogy miért van szükség a családalapítási kedv, lehetőség stb. korlátozására, sőt ellehetetlenítésére? Talán azért, hogy fogyjunk?
Én azt gondolom, hogy igen, azért, hogy fogyjunk, mert az összeomlás már elkezdődött.
Csak néhány száz családot kéne kommandókkal likvidálni, nem nagy ár milliárdok jólétéért.
Attól tartok, hogy nem sokáig tartana az a nagy jólét. Nem fenntartható, sajnos.
Nem-e? Ha ki lennének iktatva a tömeggyilkos bankárok, még a Nap is szebben sütne.
:) Na igen, tömeggyilkos bankárokra valóban nincs szükségünk. De amíg pénz lesz, addig kapzsi emberek is lesznek. Ilyen az emberi természet, sajnos. Pénzre pedig a mai viszonyok között szükség van, hogy ne az ököljog legyen az alkualap. Pénz nélkül a kőkorba mennénk vissza, az pedig elég kényelmetlen.
Ne félj, majd biztos fölényesen kioktat a tévedésedről egy libertariánus Randroid.
“Egy nő számára abszurd az az elképzelés, hogy eltartson egy férfit aki cserébe törődik az ő alapvető szükségleteivel.” – Tegyük hozzá, ez a másik oldalról sem működik. A férfiatlanodás biztos útja kitartottá, nem fő kenyérkeresővé válni. Nem véletlenül próbálják GYES-be paszírozni a férfiakat a “progresszívek”. Ez is a társadalmi kiherélés egyik eszköze.
Az olyannyira propagált FLR (Female Led Relationship) a lehető legritkábban működik hosszabb távon mert mindkét részről az alapvető ösztönöknek mond ellent. Ez általánosságban is igaz minden olyan párkapcsolatra ahol a nemi szerepek felcserélődnek.
Nincs is nagyobb csapás egy férfi számára, mint szubmisszív természetűnek lenni.
Ez egy borzasztóan fontos társadalompszichológiai érv a nők munkavállalását ösztönző, elősegítő programok ellen, amelyek egyébkét is nemi alapon diszkriminálnak. A modern sztenderdeken nevelkedő szociológusok jelentős része biztosan azt mondaná erre, hogy a nők munkavállalását elősegítő programok hasznos “pozitív diszkriminációt” alkalmaznak, céljuk egy egyenlőtlenség felszámolása. Csakhogy mindezt megint úgy, hogy például egy fontos pszichológiai tényezőt kihagytak a számításból. Nehéz észrevenni, pont úgy, mint sok más dolgot, ami kis híján kiveri az ember szemét. Adódik a következő kérdés: a nők efféle viszonyulása (evolúciós pszichológiai alapon?) determinált vagy pedig a nőtársadalom hibás gondolkodási kliséin alapul, tehát megfelelő “nőneveléssel”, felvilágosítással megváltoztatható és a nők viszonyulása az új (szükségszerű?) társadalmi trendekhez igazítható? Ha az utóbbi választ tartjuk igaznak, akkor leginkább talán a férfimozgalomnak kell jó sűrűn szembesítenie a nőket azzal, hogy valamit sajnos nem jól csinálnak…
Kutyából nem lesz szalonna.
“Hiába követelőznek, hogy a férfiak eridjenek vissza dolgozni, ha közben nem hajlandóak visszaadni a korábban a férfiaktól elcsaklizott munkahelyeket.”
És még közben női kvótát is akarnak…
Az a szép a feministákban, hogy rettentően rövid távon gondolkodnak. A fejükbe vesznek valamit, aztán izomból át akarják passzírozni a rendszeren, de abba véletlenül se gondolnak bele, hogy az ő világmegváltó ötleteik milyen következményekkel járnak. Kiharcolták az egyetemi női kvótáikat, amivel semmi mást nem értek el, mint az egyetemi oktatás folyamatos minőségbeli zuhanását, ugyanis kénytelenek voltak az egyetemek olyan ruhatáros szakokat indítani, amiket el tudnak végezni a nők is, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan elorozzák a valóban hasznos tudást átadó karokra fordítható pénzt, hogy finanszírozzák a gender studies szakokat, arról nem is beszélve, hogy sikerült az egyetemeket férfiellenes, szélső balos propagandától hangos bölcsődékké változtatni. Mindez miért történt? Mert nem gondolkodnak 1 hétnél távolabbi viszonylatokban. Ugyanez zajlik a közszférában is jelenleg. Erőből rákényszerítik a kvótáikat mindenkire, mert szerintük ez a helyes, de abba képtelenek belegondolni, hogy ez milyen következményekkel jár a társadalom egészére nézve már a közeljövőben is. Nem érdekli őket, hogy az ő döntéseik hatására férfiak tízezrei morzsolódnak le a társadalomból és válnak páriákká, nem érdekli őket, hogy a férfiak kreativitása nélkül a társadalom fejlődése mennyire lelassul, nem érdekli őket, hogy a kényszeresen passzivizált társadalom mennyire sebezhetővé válik. A feministák olyanok, mint a gyerekek, vagyis a mában élnek és nem gondolnak bele milyen következménnyel járnak a tetteik, ők úgy vannak vele, hogy a jövő gondjai a jövő emberére tartoznak, nem pedig rájuk.
–
STEM szakra jártam, rendszeres jelenség volt, hogy zéhá vagy hasonló után az egyik lány a tanár nyakán lógott addig, amíg meg nem kapta a jobb jegyet. Ha kellett bevetette a bömbölve sírást is. _Soha_ nem láttam olyat, aki ne adta volna meg neki végül. És a vicc az, hogy az “ereje” abban állt, hogy rettenetesen ronda volt, és mindenki le akarta rázni amilyen gyorsan csak tudta. Senki nem csinált “ügyet” a helyzetből, mert mindenki úgy volt vele, hogy csak jussak ki innen, mert ezt annyira rossz nézni.
Bakker, ugyanilyen csoporttarsnom volt!!! Komolyan volt olyan, hogy az egyik prof azert adta meg a jobb jegyet, mert a faxa tele volt vele, hogy a csaj addig jart javitovizsgara mig meg nem kapta.
Ja, mellesleg nagydarab, agressziv es bekepzelt is. Az eg mentse meg a diakjait, mert tanarno lett a lelkem.
“és megadja a nőknek amire titkon vágynak”
A verést és a csoportos erőszakot?
Igen azt. A nők arra vágynak, hogy egy férfi legyőzze őket. Mivel ez már törvényes keretek között lehetetlen a nőket védő rendeletek miatt nem marad más lehetőség mint az erőszak.
Azért ne ess túlzásokba!
kénytelen leszek egy új avatart keresni, koma.
Az alfabrokit. Az egy dolog, hogy mit kap fel az “eretnek” média, de alighanem a migránsok és a bennszülött nők közötti nemi kapcsolat az esetek nagy többségében konszenzuális.
hat nemtom, egyszerûen kétlem, hogy egy ôntudatosabb Brynhldr egy maghrebes makákóval hipergámkodna.
abszurd.
ott is téves Deansdale okfejtése, hogy férfiasabbak lennének:
1. csak csoportban bátrak
2. csak könnyû célpontot támadnak (gyerekeket, idôseket, meg tehenet)
Igaz, de ezzel még mindig tesztoszteronszagúbbak mint egy átlag európai. Ugye mindig a környezethez kell viszonyítani.
abban a környezetben, ahol én élek igencsak combosodik a white pride és valaminek ellenében, nem magától.
bármennyire nem polkorrekt ezt így leírni, de a természetes állapot mégiscsak a rasszizmus,
abban az èrtelemben, hogy
1. az ösztönös az, hogy látjuk a különbségeket és az önvèdelem, hogy a hasonbôrû a hasonszôrûhöz/ bôrühöz vonzódik,
2. az viszont már tanult és netto kognitiven disszonáns, amikor egy negrora/ arabra kijelentik, hogy ugyanolyan. nem. egy dolog, hogy külsôleg se, másik dolog, hogy a mostani migráns kulturalisan se. és amikor ezt leépíted, akkor kikapcsol az önvédelem.
No igen. Mint az állatvilágban a hiénák. Csapatostul levadásszák az elgyengült példányokat.
pedig a statisztikák és a tapasztalat ez.
egyébként pont itt volt erről cikk, hogy ennek mik az okai…
http://www.ferfihang.hu/2015/10/01/a-nok-es-a-menekultkerdes/
van az az agymosás, ami lemminggé változtat és még bocsánatot is kér, ha megerôszakolják.
a cikkel nincs gond,
a nôk manipulálhatóbbak,
ill érzelem vezéreltebbek,
nem látom, hogy hol mond ez ellent annak, hogy a migránssimogatás nem a tesztoszteron/ férfiasabb jellegbôl következik?
de -eleve- a nők a barnabőrhöz magasabb tesztoszteron szintet kötnek…”a barnák szenvedélyesebbek a fekáknak meg nagy faszuk van”….
referenciát.
férfiasság:
izomzat,
erôteljes arcszôrzet,
markáns állkapocs
mély hang,
limbális gyûrû (világos szemûek ergo elônyben)
arcszimmetria.
ezen túl, szeresse a piros színt, attól minden faszi szexi.
Ezek nagy részében a barnák előnyben vannak a mai nyugati fehér férfiak többségével szemben. Az izomzatuk sokszor gyúrás nélkül olyan, mint egy rendszeresen gyúró fehér fickóé. Az arcszőrzetük is rendszerint erőteljesebb, fiatalabb korban kinő stb.
Ez a cikk lényegbevágó és a hozzászólásokat is elnézve örömmel tapasztalom, hogy végre többen is felfigyeltetek arra amit már egy éve szajkózók és ami miatt oly sok kritikát kaptam.
A nőknek nincs helye a munkaerő piacon és a felsőoktatásban sem, a jelen helyzet természet ellenes! Korábban erre a fejemhez lett vágva, hogy az emberiség fejlődése hozza ezeket magával meg az, hogy értelmes lények vagyunk. A technika fejődik az igaz de a társadalom nem, így a tényleges fejlődés megkérdőjelezhető. Azt is leszögezhetjük, hogy női egyenjogúság mint társadalmi berendezkedés szembe megy a természet törvényeivel, így maga az értelmes lények definíció is megkérdőjelezhető. Ha értelmesen gondolkoznánk nem mennénk szembe a természet törvényeivel
A cikkben szereplő munkahely problémákból viszont hiányolom a felesleges munkahelyek megteremtését – ami egy külön probléma – hisz ezen munkákat is csak azért találták/találják ki, hogy sok buta nőnek túlfizetett munkája legyen amiért nem ők hanem egyre kevesebb tényleges munkát végző alulfizetett férfi dolgozik meg. Ez a folyamat is nagyban hozzájárul a férfiak rohamos elszegényedéséhez. A migránsok esete meg mostanában nagyon népszerű de már eddig is megtapasztalhattuk, hogy a társadalmi problémákra nem jelentenek megoldást sőt csak súlyosbítják azokat.
El kell ismerni, hogy van ebben valami.
Igazad van, Rókapapa. De ne álljunk meg itt! Autót miért vezethetnek a nők? Bevonni a jogosítványokat. És persze választójoguk se legyen. Valamit még kihagytam… Igen, megvan! Csadort mindegyikre! :))
Srácok, ez nagyon gáz! Tényleg egy butuska, tanulatlan, egzisztenciálisan kiszolgáltatott nővel akartok együtt élni? Fene a gusztusotokat…
“Csadort mindegyikre”
A kurva anyádat :D
Walter, ha tehetek Érted bármit, kérlek jelezd! Szeretném ha kiegyensúlyozott, boldog ember válna Belőled. Talán őszintén azt gondolod, hogy szükséged van egy ellenségképre, akit gyűlölhetsz. Ha kell, erre is tökéletesen alkalmas vagyok :)
Azonban a lelked mélyén bizonyosan érzed, hogy nem ez az igazi út az elégedettség felé. Biztos vagyok benne, hogy intelligens ember vagy, különben nem volnál ennyire nyitott és érdeklődő. Szólj, ha segíthetek!
Rendben! Hagyd el az oldalt most! Vagy csak ne írj semmit. És akkor kiegyensúlyozott, boldog ember leszek, és én sem fogok írni többet.
Mi a titka annak, hogy 12 23 mínuszt tudtál egymagad nyomni Big G-nek? Mert nem feltételezem, hogy a Férfihangon van 11 21 olyan gyökér olvasó, aki azt a hozzászólást leminuszolandónak tartaná…
(csak vicceltem)
Nem egymagam adtam. a nem femik meg utálják itt Bii G-t.
Remélem, hogy senki nem fog téged trollnak nevezni… Naooo-t sértené meg ezzel.
Talán a goblin lenne a jó kifejezés…
Szerencsére Naooo olyan magasra tette a lécet, hogy nehéz lenne megugorni. :o)
Szerintem esze ágában sincs egyetlen kommentelőnek sem trollnak nevezni bárkit is.
Ismét egy értelmes Walter E megnyilvánulás…
Bluegreg ismét feministákat védeleme.
Figyelj, értem én, hogy már teljesen elittad az agyad, de legalább írni tanulj meg…
Bluegreg ismét a feministákat védelmezi. vagy védi
De nem, egyszerűen felfoghatatlan számára, hogy ezért miért nem jár moderátori megrovás. Mivel mást se csinálsz, csak durván személyeskedsz. Folyamatosan.
És az nem, hogy feministák miért terjeszthetik itt a hülyeségeiket?
Próbáld meg figyelmesen értelmezni a mondanivaló lényegét ahelyett, hogy trollkodsz.
Amíg van a világgazdaságban annyi pénzbőség, lefölözhető profit, amiből a kormányok ilyen-olyan módon tolhatják a pénzt az aktatologató/irodista női kamuállásokat kínáló cégekbe, a női dominanciájú egyetemi és főiskolai büfészakokba, addig tolni is fogják. És amíg létezik olcsó, megbízható, legális fogamzásgátlás meg abortusz, addig a társadalmi-kulturális környezet és a húspiac sem fog változni. Ilyen fordulat most nincs a láthatáron, az emberek többsége pedig vagy feminista, vagy feminista szimpatizáns, vagy fehérlovag, vagy birka, és nem fog semmilyen változás mögé állni.
Mindettől függetlenül ez a helyzet történelmi anomália, mert igen pazarló, és csak a termelékenység és a technológiai fejlődés igen magas szintje mellett tartható fenn. Elég egy akkora gazdasági visszaesés, zavar, ami történelmi léptékben nem kirívó, hogy összeomoljon az egész. És akkor megszűnnek az aktatologató állások, az óriási bürokrácia, meg a büfészakok. Nem azért, mert az antifeminista rohamosztagok felszámolják mindet, hanem mert nem lesz több pénz, amit bele lehet tolni. A nők többsége pedig önként, puszta önérdekből fogja feladni az addigi paradigmát, és visszatérni a régihez, ahol “nőknek nincs helye a munkaerő piacon és a felsőoktatásban sem”. És akkor a farokkörhinta sem forog tovább.
Szerinted Oroszországban hány büfészak meg körömreszelő irodista állás volt 1993-98 körül? Nézd meg Venezuelát. Működne ott egy napig is a rendszer, ami számunkra itt mindennapi valóság?
Bizonyos dolgokat abszolút helyesen látsz.
“Elég egy akkora gazdasági visszaesés, zavar, ami történelmi léptékben nem kirívó, hogy összeomoljon az egész.”
Még csak nem is kell eljutni az összeomlásig. A piac érezni fogja a baljós jeleket és azonnal reagálni fog.
Amivel bajom van:
“a kormányok ilyen-olyan módon tolhatják a pénzt az aktatologató/irodista női kamuállásokat kínáló cégekbe, a női dominanciájú egyetemi és főiskolai büfészakokba”
A kormányokat le lehet váltani minden demokratikus államban, ha nem tetszően működnek. Te – intelligensen – nem keverted bele a magánszférát, hiszen ott a cégek azt tesznek, amit csak akarnak.
“Szerinted Oroszországban hány büfészak meg körömreszelő irodista állás volt 1993-98 körül? Nézd meg Venezuelát. Működne ott egy napig is a rendszer, ami számunkra itt mindennapi valóság?”
És persze Afganisztánban és Mozambikban sem. Hála az Égnek, hogy jobban élünk, mint a világ 90%-a!
Igen, demokratikus kormányt le lehet váltani, egy olyan demokratikus kormányra, amely ugyanúgy tolni fogja a pénzt a nőknek ilyen-olyan közvetett v. közvetlen módon. Ezen a téren nincs választás, amíg a status quo fennmarad. A magánszféra, elsősorban a nagyvállalatok, pedig már rég össze vannak fonódva az állammal, minden nyugati országban is. A céges bürokrácia jelentős hányada az állami előírások, szabályok miatt létezik, ezekkel egy cég sem mehet szembe.
Mi legyen hát? Valami diktatúraféle? Abból meg én nem kérek. Az ember szabadságra, szeretetre és önkifejezésre teremtetett. Ha ezt néha rosszul használjuk, arra sohasem az a megoldás, hogy nyirbáljuk meg a szabadságot. Még akkor sem, ha látszólag a vesztünkbe rohanunk.
Ismerem a hatalomgyakorlás filozófiáit. Az ókori görögök úgy tartották, hogy egy jó szándékú abszolutizmus a leghatékonyabb forma. Csakhogy az – amint a történelem ezer esetben bemutatta – könnyen átfordul hitleri, sztálini rémálomba. Ezért állítom, hogy a legbénább demokrácia is előnyösebb a legemberibb diktatúránál.
Mit terelsz itt már megint? Amíg a status quo fennáll, amíg van a nők babusgatásába tolható felesleg, addig minden megválasztott kormány ezt fogja tolni. Ha nincs, akkor nem lesz mit beletolni, akár demokrácia van, akár nem. Ez nem hatalomgyakorlási kérdés.
Elnézésedet kérem, ha terelésnek tűnt. Nem kívántalak diktatúra-pártinak beállítani. Ne haragudj.
Csak nem tudom, hogy akkor mi a megoldás.
Az alapvető dilemma az, hogy amíg az emberi faj nem nő föl addig szüksége van egy felvilágosult dikatúrára, viszont amíg a diktatúra fennáll nincs késztetve a felelősségvállalásra, a felnőtté válásra.
Nem vallom, hogy a “a legbénább demokrácia is előnyösebb a legemberibb diktatúránál”, szóval nem kell elnézést kérned. Azért nézem terelésnek, mert egy demokrácia-diktatúra felosztás szerint akarsz értelmezni valamit, aminek ehhez nincs köze.
Megoldás többféle is elképzelhető. A szélsőségesek közös jellemzője, hogy végül túl messzire mennek, és ez a feministákra, tágabb értelemben a liberálisokra elég egyértelműen vonatkozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendszer irányítói akaratukon kívül elindíthatnak olyan politikai folyamatokat, melyek a fennálló paradigmát megrendíthetik. Elég megnézni Merkel és a sleppje tevékenységét, vagy amit majd Clintonné csinálhat az elnöki székben.
Másrészt a rendszer nagy összetettségéből, ergo sérülékenységéből következik, hogy sok minden okozhat egy olyan világgazdasági zavart, ami végül áttételesen összedönti az intézményesített feminizmust. Egy durvább szárazság vagy más természeti katasztrófa, egy-egy nagyobb, de azért atomfegyverek nélküli háború v. polgárháború, gazdasági lufik kipukkanása (pl. diákhitel Amerikában, az ingatlanbuborék Kínában), napkitörés, meteorbecsapódás stb. A legkézenfekvőbb, amit Reszet Elek is leírt, az, hogy a demográfiai összeomlás elér egy kritikus pontot.
De az is elég evidens, hogy mi NEM jelent majd megoldást:
– a plebsz megvilágosodik, és antifeminista kormányokat szavaz hatalomra, melyek tisztelik a férfiak jogait
– egy felvilágosult diktatúra teszi ugyanezt
– a béták megvilágosodnak, és utána megtanulnak csajozni
– a csajok megvilágosodnak, és megtanulnak férjet fogni meg több gyereket szülni
Sok igazságod van. De ha az utolsó pontok ennyire reménytelenek, akkor puszta intellektuális önkielégítés, amit ezen a fórumon folytatunk. :(
Baszod, ezek rendszerszintű megoldási lehetőségek, nem egyéni szintűek. Egyéni lehetőségekről, döntésekről annyit fórumozunk, amennyit akarunk.
Másrészt az sem mindegy, hogyan reagálnak az antifeministák akár egyéni, akár szervezeti szinten a közéleti, belpolitikai fordulatokra. Ennek kitárgyalása is több, mint szellemi önkielégítés.
“””Valami diktatúraféle?”””
Királyság? Feudális államszerkezet?
“Mi legyen hát? Valami diktatúraféle? Abból meg én nem kérek. Az ember szabadságra, szeretetre és önkifejezésre teremtetett.”
Mikor egy jó diktál, akkor a legszabadabbak az emberek.
“könnyen átfordul hitleri”
Paradicsomi államba.
“a legbénább demokrácia is előnyösebb a legemberibb diktatúránál.”
A legjobb demokrácia is kizsákmányolóbb, mint a legrosszabb diktatúra.
Olvasgatom a hozzászólásaid és meg vagyok lepve lévén teljes mértékben egyetértek. Az ilyesmi igencsak ritka nálam. Mintha csak én írtam volna…
Megjegyzem még annyi sem kell hogy összeomoljon a dolog. A népességcsökkenés alapban felszámolja az ilyen típusú osztogató gazdasági-társadalmi berendezkedést, ahogy a túlzott népszaporulat is tenné. Valójában már ma recseg-ropog az egész. Elég csak arra gondolni, hogy mindezt csak globális eladósodással lehet fenntartani, azaz a jövőnk felélésével.
Ja, most Európában komolyan abban reménykedik a többség, hogy majd betelepül egy rakás néger meg arab, mintapolgárokká válnak és a belüket is kidolgozzák, hogy legyen elég adóbevétel nyugdíjasotthonokat meg kórházakat építeni, elég nyugdíjat fizetni a bennszülött lakosságnak. Ha-ha-ha…
Ebben még a fehérgyűlölők se reménykednek, miért is reménykednének olyanban, amiről maguk is tudják, hogy ökörség, nem ezért hozzák ide a bolygó szemetét, hanem másért.
Globális eladósodás – ha globális, akkor kinek tartozunk?
Ezért is egy nagy humbug ez az egész világgazdasági mechanizmus.
Várjuk meg Naooo-t, hátha neki lesz ötelete!
Zsidóknak nem tartozunk, ők tartoznak nekünk 985 985 854 852 × 852 365 485 584 milliárddal.
“””Hála az Égnek, hogy jobban élünk, mint a világ 90%-a!””””
Igen, csak ebbe a 90%-ba Oroszország nem tartozik bele. 2010 körül már bruttó átlagfizetésben is utolértek minket, mostanra lehagytak.És jelenleg iszonyatos pofátlan módon támogatják a gyerekeket. Eredmény: már most 1 millióval többen élnek, mint a populációs mélyponton. Ez a Putyin éra. Ami nem kifejezetten feminista :)
“””A kormányokat le lehet váltani minden demokratikus államban, ha nem tetszően működnek.”””
Nőtöbblet mellett? Ugyan ki váltaná le őket?
Lehet, hogy van mit ellesni Putyintól…
Vlagyimir Vlagyimirovics tud valamit…
“A piac érezni fogja a baljós jeleket és azonnal reagálni fog.”
Kirúg 3 melóst az irodista helyett.
“A kormányokat le lehet váltani minden demokratikus államban”
Csalás az egész.
“És persze választójoguk se legyen. Valamit még kihagytam… Igen, megvan!”
Szabad párválasztást megszüntetni.
“Tényleg egy butuska, tanulatlan, egzisztenciálisan kiszolgáltatott nővel akartok együtt élni?”
Legjobb parti.
“Igazad van, Rókapapa. De ne álljunk meg itt! Autót miért vezethetnek a nők? Bevonni a jogosítványokat. És persze választójoguk se legyen. Valamit még kihagytam… Igen, megvan! Csadort mindegyikre! :))
Srácok, ez nagyon gáz! Tényleg egy butuska, tanulatlan, egzisztenciálisan kiszolgáltatott nővel akartok együtt élni? Fene a gusztusotokat…”
“Autót miért vezethetnek a nők?” A kérdést ugyan némiképp provokációnak írtad de ez is idevág.
Senki nem tudja miért vezethetnek a nők autót mikor nem megy nekik. Évtizedek óta erőltetik a női autóvezetést eredménytelenül. Ezzel is komoly károkat okoznak. Régen a jogosítvány megszerzése sokkal nehezebb volt, sok férfi is elbukott a vizsgákon. Majd jöttek a nők és kivétel nélkül elbuktak aminek hatására a követelményeket csökkentették, hogy a nők is tudjanak jogosítványt szerezni (Ez a rendszer megfigyelhető a felsőoktatásban is). Így most vezetni nem tudó nők és sajnos férfiak is jogosítványhoz juthatnak. Ezzel még nincs vége a gondoknak. Régen a nők csak “töketlenkedtek” és bénáztak az utakon de az önbizalom hiánya miatt nem jelentettek veszélyt csak nevetségessé tették magukat. Ma viszont a teljes média a nőknek hamis önbizalmat ad aminek hatására hajtják az autót mint a férfiak de vezetni most sem tudnak ezzel pedig ön és közveszélyesek az utakon.
“Bevonni a jogosítványokat.”
Egyetértek ezzel a nem túl őszinte leírásoddal. Minden nőtől bekel vonni a jogosítványt véglegesen és ismét szigorítani kellene a vizsga feltételein.
“És persze választójoguk se legyen. Valamit még kihagytam… Igen, megvan! Csadort mindegyikre! :))”
Itt viszont már túlzásokba esel csak azért, hogy így érj el némi szimpatizálást. Ez a stílus bizonyára jó eredményt hoz a “nőkertben” de itt a férfiak szemében ez csak nőies sallang duma.
“Srácok, ez nagyon gáz! Tényleg egy butuska, tanulatlan, egzisztenciálisan kiszolgáltatott nővel akartok együtt élni? Fene a gusztusotokat…”
Tehát szerinted minden dolgozó ember (nem csak nő), vagyis azok akik nem egy irodában lopják a napot hanem tesznek is a társadalomért buták, tanulatlanok és egzisztenciálisan kiszolgáltatottak. Igazad van, “nagyon gáz”, hogy valaki így gondolkozik!!! Külön érdekesség, hogy a cikkben van is utalás arra, hogy pont a nők gondolkoznak így. Az ilyen “emberhez méltatlan” gondolkozásmód miatt alakul ki egyre nagyobb gyűlölet az értelmiségiekkel szemben.
Amit az autó vezetés kapcsán írsz, azzal nem tudok vitatkozni. A kedvencem az ötvenes, kosztümös, telefonáló nő. Az valami tragédia…
Ugyanmár! Mindez csak azért van mert otthon az elnyomó férfiak nem hagyják vezetni őket mert amúgy a nők simán vezetnek úgy, mint a férfiak, sőt még jobban is.
“A férfiak és nők által okozott közlekedési balesetek alakulását a 2008. év adataival szemléltetjük. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hivatalos adatai alapján az elmúlt évben a 17 619 személysérüléses közúti baleset történt, melyet járművezetők okoztak. A nemek szerinti kimutatás szerint ebből 13 382 közlekedési baleset férfi, 3 556 pedig női járművezető hibája miatt következett be.
Az adatoknak alapján a férfiak aránya 76 %, a nőké pedig 20 % volt a közúti balesetet okozó járművezetők körében. (Az esetek 4 %-ában nem lehetett megállapítani az elkövető nemét – cserbenhagyás, vagy egyéb ok következtében).
A baleseti adatok hozzávetőleges összehasonlítására csak akkor nyílik lehetőség, amennyiben a vezetői engedéllyel rendelkező férfiak és nők számát is ismerjük.
A vezetői engedély nyilvántartás adatai szerint 2009. január 02-án összesen 4.613.353 magyar állampolgár rendelkezett „B” kategóriára érvényesített vezetői engedéllyel, közülük 2.687.599 férfi, valamint 1.925.754 nő. Ennek megfelelően a férfiak a „B” kategóriás vezetői engedélyek 58,3 %-ával, a nők pedig 41,7 %-ával rendelkeztek.
A baleseti statisztikai, valamint a vezetői engedély nyilvántartási adatok összevetése alapján az valószínűsíthető, hogy a férfiak átlagosan gyakrabban okoznak közúti balesetet, mint a hölgyek. A férfiak a vezetői engedélyek csaknem 60 %-ával rendelkeznek, s a közúti balesetek 76 %-ában ők vonhatók felelősségre. Ugyanakkor megjegyzésre szorul, hogy a nemek szerint ténylegesen levezetett km-ek száma – ami ugyancsak szükséges lenne az arányok megfelelő számításához – sajnos nem ismert.
Végezetül egy táblázatot mutatunk be a férfiak és nők által okozott balesetek természetéről.
E területen a nemek között jelentős eltérés nem mutatható ki. A haladó járművek összeütközése, a gyalogos elütés, valamint a más természetű közúti balesetek vonatkozásában a férfiak és a nők között közel azonos értékek állapíthatók meg.”
http://www.baleset-megelozes.eu/cikk.php?id=257
“Ugyanakkor megjegyzésre szorul, hogy a nemek szerint ténylegesen levezetett km-ek száma – ami ugyancsak szükséges lenne az arányok megfelelő számításához – sajnos nem ismert.”
Akikkel találkozni szoktam az utakon:
1. köcsögbéjemvés
Lehet más prémiummárka is. Index közismerten nem működik, záróvonal nem látszik a járműből. Autópályán belső sávban rád mászik, villogva követel utat, ha 160-nal mész, akkor is. Lámpás kereszteződésben ő még pont átér úgy is, ha már régen “kommunista zöld” a lámpa.
2. kigyúrtkopasz
Sötét színű városi terepjáróval. Bárhol megáll vészvillogóval, többsávos úton a belső sávban megy, szigorúan 45-tel, hogy mindenki láthassa az ablakon kilógatott karját.
3.boyracer
Tuningolt Golf, Seat, esetleg régi Suzuki. Sötét ablak, nagyfelni, sportos “fényezés”, karbonfólia indokolatlan használata. Bárhol, bárkivel leáll versenyezni, legalább is amíg ki nem fogy a nafta a verdából, mert tankolni nemigen van pénz. Kresz nem létezik számára, a teszten sokadszorra ment át, főleg tippelve. Számára annak van elsőbbsége, aki gyorsabban megy.
4. pizzafutár
Szakadt robogó, gumipókkal és/vagy Duck Tape-pel ráhenkelt óriási dobozzal. Nála az úttest faltól- falig tart: járda, villamossín, minden játszik. Ha mégsem, bármilyen szűken álló két autó közé igyekszik befurakodni. Bukósisak a feje búbján billeg, mert így tud menet közben cigarettázni.
5. sportmotoros
Póló, rövidnadrág, min, 160 lőerős gép. Kipuffogó üvölt mert “így észre veszik az autósok”. Ha 0-nál több lánynak látszó alak áll az út szélén (Váci, Andrássy), kényszeresen egykerekezésbe kezd.
6. kompenzáló
Mindegy, hogy autóval vagy motorral, robogóval előzöd, a nyomodba ered, mert számára minden verseny. Ha látja, hogy elé sorolnál be, inkább gyorsít, csak nehogy 3 méterrel hátrébb kerüljön a sorban. Lassan haladó többsávos úton simán kivág oldalra az utolsó pillanatban, ha ott egy autónyival előrébb tarthat.
Közmondásos, de könnyen megtalálható kategóriák. Sosincsen közöttük nő.
…
Szépen kiegészíti az írásod az enyémet, így kerek a történet.
(Csak azon tűnődöm közben magamban, hogy ha én monnyuk a béna nők kategóriáit írtam volna meg először, akkor is ilyen hamar lett volna önkéntes, aki üstöllést iderittyenti a béna férfi kategóriákat válaszul, az egyensúly nevében….?
Jó-jó…nyilván nem. Túl komolyan vesszük magunkat ahhoz, hogy hajlandóak legyünk önként nevetni rajtunk, vagy legalább magunkon is.)
…
Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a nők szabálykövetőbbek, kevésbé kockázatvállalók, számukra a vezetés elsősorban közlekedés és nem élményforrás vagy (vélt) hatalom fitogtatása.
Képességeikben gyengébbek, de egy normál közlekedésben (városban 50-nel, azon kívül 90-nel, ha nem muszáj, nem előz, a számára elég nagy helyre beparkol) simán és megfelelően alkalmasak.
Ha a közlekedést nem a képességek fejlesztésének, játszótérnek, videojátéknak, versenypályának nézed, hanem annak, ami: eljutni A- ból B- be, akkor a férfiak képességeinek a “nőké feletti része” nem igazán szükséges a mindennapi járművezetéshez.
Igazából nincs definiálva a “jobb vezető” fogalma sem. Az a jobb, aki biztonságosabban vezet, vagy az, aki a jármű képességeit jobban ki tudja használni (akár a szabályok ellenére is), jobban teljesítene versenyhelyzetben?
Egyébként érdekes, hogy a nők és férfiak elvileg eltérő képessége nemigen jelenik meg az okozott balesetek típusában: nagyjából egyforma arányban hajlamosak adott típusú balesetet okozni (lásd fentebb a táblázatot).
…
“A járművezetés alapból egy veszélyes üzem.”
Nem, nem az. Épp erre utaltam fentebb: ha mindenki mindig normálisan, a szabályokat szigorúan betartva vezetne, akkor a vészhelyzetek gyakorlatilag az állati és környezeti tényezők okozta balesetekre redukálódnának, ami elhanyagolható. Nem lenne gyorshajtás, záróvonalon előzés, elsőbbség meg nem adása, index nélkül kanyarodás/sávváltás, stb. A járművezetés nem “alapból veszélyes üzem”, a közlekedők teszik azzá.
Azt írod, a férfiak áthágják ugyan a szabályokat, de ezt ellensúlyozza a jobb vezetési képességük. Nem ellensúlyozza. A legtöbb vezető még csak megtippelni se tudja, hogy a saját, x éve vezetett járművével hány méter a fékútja 100 km/h-ról, vagy 50 km/h-ról. Fogalma sincs, egy adott sugarú kanyart milyen sebességgel vehet be úgy, hogy még épp nem sodródik ki és a felület tapadását rápillantással mérheti fel, stb. De tegyük fel, hogy ellensúlyozza, ez esetben a nők figyelmetlenségét is ellensúlyozz a szabálykövetőbb vezetési stílusuk. 1:1
A veszélyes manőverek – ami a férfiakra jellemzőbb – elhagyása a közlekedésből legalább annyira javítaná a közlekedés biztonságát, mint a parkolási képesség fejlesztése, vagy a balra kanyarodás lehetőségének tétova felmérése, ami a nőkre jellemző… A nők lehetnek figyelmetlenek, de direkt szemetek csak igen ritkán szoktak lenni, ez főleg a férfi vezetők tulajdonsága szokott lenni.
A levezetett km-ek ismerete sem adna pontos visszajelzést, hiszen több levezetett km elvileg nagyobb rutint és kisebb balesetokozási hajlandóságot jelent, ezt viszont elég bonyolult lenne egy összevetéshez lemodellezni.
…
“nem a szándékos szabályszegés az, ami a legtöbb balesetet okozza, hanem a véletlenül, figyelmetlenségből, avagy a nem megfelelő képességekből adódó balesetek viszik a prímet.”
Ezt írtam fentebb: “A járművezetés nem “alapból veszélyes üzem”, a közlekedők teszik azzá.” Nem igazán látom az ellentmondást. A szándékos szabályszegés vagy a figyelmetlenség ugyanúgy emberi tényező, a közlekedőkön múlik, a közlekedők teszik veszélyessé a járművezetést, az nem magától veszélyes.
“Nem is kell, hogy tippelje. Ugyanis itt nem az számít. Hanem az, hogy érzi-e az adott kanyart, sebességet, stb“
Értelemszerűen nem arra gondoltam, ki tudná- e számolni egy darab papíron a fékútját. Hanem beülsz mellé, mentek 100 km/h-val adott útszakaszon és egyszer csak megkérdeznéd, hogy: “Na ha most fékeznél, az előtted lévő útszakasz mely részéig állnál meg?” A legtöbb sofőrnek fogalma se lenne, innentől viszont a sebesség helyes megválasztása és a vészhelyzet kikerülésének lehetősége erőst kérdésessé válik. Nyilván ez szükséges képesség a vezetéshez.
“Személyautónál meg motornál már a mostani PÁV I-es szintet is simán elvárnám, vagy legalábbis ahhoz hasonlót, legkésőbb 5 évente. ..Ezzel valóban drasztikusan lehetne csökkenteni a balesetek számát.”
Részben egyetértek. De néhány dolog elgondolkodtat a javaslattal kapcsolatban.
Egyrészt önmagában a vezetési képességek vizsgáztatásával még nem sokra mennénk. Viszont egy komoly és alapos pszichológia alkalmasságival karöltve már lenne értelme a dolognak. Ez esetben előfordulna az, hogy a nők egy része a képesség – teszten vérezne el, bizonyos férfiak pedig a ragyogó vezetési képességeik ellenére mentálisan nem lennének alkalmasak a másokra odafigyelő és együttműködő, szabálykövető közlekedésre a teszt szerint.
Másrészt a legtöbben nem futárok meg hivatásos sofőrök. PÁV-vizsgát leteteni valakivel, aki egy faluban akar oda-vissza robogózni a munkahelyére vagy egy nyugis kisvárosban elautókázni az ovi, bolt és piac között, erős túlzás lenne, felesleges kirekesztése egy széles rétegnek a közlekedésből.
Harmadrészt pedig összehasonlíthatatlanul több ember hal meg az egészségtelen életmód következtében, mint közlekedési balesetben. Mégis sokkal több embernek van ABS meg légzsák az autójában, mint amennyi sportol és diétázik… Igazából ha abból indulunk ki, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek meg nem tudnak vezetni, meg jaj…ahhoz képest meglepően kevés komoly baleset történik. Az emberek döntő többsége elég jól vezet ahhoz, hogy hazaérjen.
Összességében meg úgy gondolom, rossz úton jár a közlekedésbiztonság, amikor a járművek biztonsági és műszaki felszereltségét fejleszti ezerrel a sofőrök képességei helyett. (én magam az első önállóan beparkoló autót látva kezdtem el készülni a Skynet öntudatra ébredésére…)
…
Hát ez az. Ez a statisztika még erkölcsi alapot sem teremt. Ha ismernénk a futott kilométereket – szerintem kb. tízszer annyit mennek a férfiak – az más helyzet lenne.
Tartalomtól függetlenül 20-30 mínusz. Egész jó eredmény :)
…bár tartok tőle, hogy ez inkább a mínuszoló(ka)t jellemzi, mint a hozzászólót.
A múltkor – nem is tudom már, melyik cikk alatt – játszottunk ilyen mínuszolóst. :o))) Kértem jó sokat és kaptam is. Összejött több, mint 1000. :o)))))
Játéknak jó, de szerintem másra nem.
Versenyezhetünk most is. :o)))))
És akkor bibibí, nekem úgyis több mínuszom lesz – vagy nem -, mint nekeeed! Bleeee! :oP
Talán félreértettél. Nem versenyezni vagy versenyeztetni akarok. Csak csodálom azt a… khm… “következetességet”, hogy Big G. (és ahogy látom, Deansdale is) minden hozzászólására megkapja a maga 20-30-40 mínuszát – teljesen függetlenül attól, hogy éppen mit írt.
:o) Nem értettelek félre.
Tudom, hogy akkor is kapunk mínuszokat, ha mindössze egy pontot írunk. Ezért nincs jelentősége ennek a lájkolósdinak. Mást nem lehet vele csinálni, csak pl. versenyezni, kinek van több. :o))
Ezzel együtt is komolyan gondolom, amit írtam. Én nem szeretnék olyan kapcsolatban élni, ahol a nő tanulatlan, másodrendű és kiszolgáltatott.
Olyan korrekt lenne, ha bárki közületek, akik a múltat sírjàk vissza, előállna azzal, hogy az ő személyes vàgyainak megfelel egy ilyen társ. Azután még arra lennék kíváncsi, hogy miként épül fel szeretetteljes és intim kapcsolat ilyen felemás jogállás mellett. De tényleg.
Egy tanulatlan, másodrendű és kiszolgáltatott nő sem áll le ám akárkivel. Gazdagnak, vagy bűnözőnek, de legjobban gazdag bűnözőnek kell hozzá lenni.
Jó lenne tisztázni a szavak jelentését, kedves G. Honnan nem számít tanulatlannak egy nő szerinted? Ha már elvégezte a középiskolát? Vagy egyetemet? Vagy ott is vannak szakok, melyek “nem érnek”? És egy háztartásbeli nő honnan nem “kiszolgáltatott”? Egy dolgozó nő nem is lehet kiszolgáltatott?
Milyen hülyeség ez? Eltanultad a feminista érvelést. Nekem teljesen mindegy, hogy milyen iskolákat végzett el a nőm. Ideális esetben úgyis otthon van a gyerekekkel, teljesen felesleges bérrabszolgáskodnia. Az az én dolgom. Ő nevelje a gyerkeket, élvezze az életet, és tegye szebbé az enyémet is. Egyébként pedig a mai felsőoktatás diplomás hülyéket nevel, nincs különösebben sok értelme elvégezni. Van persze 1-2 szak utolsó végvárként, aminek értelme van, de a nők nem ezekre szoktak járni.
Tökéletes világ a Tiéd. A Deansdale-féle, klasszikus, egykeresős modell. Abszolút legitim. Az én idealizált világomban az asszonyt ez nem fogja kielégíteni. Mások vagyunk.
A feministáknak kurvára nincs igazuk, hitem szerint a nők 90%-a boldogan maradna otthon, gyerekeket nevelve, max 10% vágyik – anyaságon túli – önmegvalósításra. Viszont én erre a 10%-ra bukom.
Rókapapa kommentjére azért reagáltam élesen, mert társadalmi és lelki értelemben is zsákutca, amikor a női egyenjogúság megnyirbálásáról beszélünk. Ha gyermekeim anyja nem háborodna fel egy olyan esetleges intézkedésen, mely szerint a nők nem szerezhetnének diplomát, nem kaphatnának jogsit stb, akkor nem maradna semmi tartás benne, amit tisztelhetnék.
Nem KELL egy nőnek sem dolgoznia, sem tanulnia. De a lehetősége legyen meg rá. Ahogy hála Istennek meg is van.
“Rókapapa kommentjére azért reagáltam élesen, mert társadalmi és lelki értelemben is zsákutca, amikor a női egyenjogúság megnyirbálásáról beszélünk. Ha gyermekeim anyja nem háborodna fel egy olyan esetleges intézkedésen, mely szerint a nők nem szerezhetnének diplomát, nem kaphatnának jogsit stb, akkor nem maradna semmi tartás benne, amit tisztelhetnék.
Nem KELL egy nőnek sem dolgoznia, sem tanulnia. De a lehetősége legyen meg rá. Ahogy hála Istennek meg is van.”
Az általad felvázolt zsákutca épp a női egyenjogúság ez jól megfigyelhető a mindennapi életünkben is. Ha gyermekid anyját nem tudod tisztelni azért mert anya és háziasszony akkor te komoly gondokkal küszködsz, leginkább a feminista egzisztencia=szabadság fertőzésben szenvedsz. Röviden te magad látod a feleséged ingyenélőnek ha nem dolgozik. Ha egy nő “túliskolázott” alapból elviselhetetlenné válik, jó ha egy nő művelt de a nőknél az iskolák határát meg kellene húzni a “háziasszony képző” szakközép iskolák által nyújtott érettséginél.
És most egy társadalmi gond és kérdés. Egyre jobban terjed a bűnözés a nyugati országokban melynek elsődleges oka a gyerekek nevelésének hiánya. Míg az államok egyre inkább a szülők felelősségét hangoztatják addig ugyanezen államok feminista nyomásra több munkát adnak a nőknek melyet még kötelezővé is tesznek.
Ha a nők mint anyák dolgoznak akkor ki neveli a gyerekeket???
Olyan csak a filmekben és a reklámokban van, hogy egy dolgozó nő anyaként is jól helytáll. Ha a nő dolgozik azt mindig a gyerek sínyli meg. Példa erre a mai tinédzserek akik mást sem hangoztatnak csak, hogy gyűlölik a szüleiket és jó lenn ha végre megdöglenének. Természetesen vannak kivételek de az nem az anyák érdeme hanem a közösségé ami hatással van a gyerekre. És ez a legszánalmasabb az egészben. A hosszúra nyúlt óvodai és iskolai idő “felszabadította” a nőket és a gyerek csak napi 1-2 órát tölt családban (az alvási időt leszámítva). Vagyis a gyerekek nem családban hanem közösségben nőnek fel ami jól láthatóan káros az emberiség számára.
A dolgozó nők a saját gyerekeik árulói, méltatlanok az anya megnevezésre!
“A dolgozó nők a saját gyerekeik árulói, méltatlanok az anya megnevezésre!”
Ez az a fajta radikális kommunikáció, amivel értelmetlen vitatkoznom. Nem akarlak bántani, ez a Te világod és kívánom, hogy elégedetten és boldogan létezz benne. Én nem vagyok túl érzékeny, de a civilizált világa 90%-a – a dolgozó nők és férjeik – lazán megsértődhetne egy ilyen kijelentésen. Attól tartok, hogy Deansdale sem erre gondolt…
“A dolgozó nők a saját gyerekeik árulói, méltatlanok az anya megnevezésre!”
Nem veszed észre, hogy hamis alapból: az atomizálódott társadalomból indulsz ki, mint jó alapállapotból: mikrocsaládok, külön háztartás, apa-anya-gyerekek és kész.
Az emberi faj több százezer éven át nagycsaládokban, hordákban szocializálódott. Gondolod, hogy ez úgy nézett ki, hogy a férfiak közösen vadászni mentek, a nők pedig otthon maradtak, ki- ki a maga barlangjában, pesztrálgatta a gyereket és várta haza az emberét a negyed mammuttal??? (Túróst!!)
A nők gyűjtögettek, ami nagyok fontos élelemforrás volt a bizonytalan, vagy sikerül-vagy nem jellegű vadászat kiegészítésére. Csoportokban gyűjtögettek, a nagyobb gyerekek velük mentek, a kisebbekre az idősebb nők vigyáztak. Ez bizony munka volt.
A földművelés és állattartás kialakulásával (kb 12.000 évvel ezelőtt) mindenkinek még több dolga lett. A nőknek a megtermelt javak feldolgozás lett a feladatuk, a hús, termények, fogyaszthatóvá, eltarthatóvá, használhatóvá tétele (étel, ruha, mosás, állatok ellátása, bőrkikészítés, hússütés-és szárítás, fonás, szövés, stb). Meglehetősen kitöltötte a napjukat, igencsak nevezhető munkának – nem értek rá otthon “mesét olvasni” a gyerekeknek egész nap. Itt is érvényes a korábbi modell: a nagyobb gyerek segített, a kisebbek csapatosan voltak, idősebb nők felügyelete alatt.
Nem nehéz meglátni a párhuzamot a mai szokásokkal: bölcsőde, óvoda, napközi, azaz nagyjából egykorú gyerekek gondozásban tapasztalt nők felügyelete alatt, míg a nők minél jobban hozzájárulnak a mindennapi betevő megkereséséhez.
A “minden anyuka otthon pesztrálja a gyerekét” – modell párszáz éves, sőt, pár évtizedes. Látható az eredménye. Teljesen ember- és evolúcióidegen a gyerek és a nő négy fal közé összezárva egész nap. Nem csoda, hogy ennyi probléma van nőkkel, gyerekekkel, férfiakkal: az atomizált család nem természetes és a “gyerekeivel otthon maradó anya a jó anya” – kép hamis és ostoba. (én is vastaggal szedtem, hátha úgy hatásosabb…).
Mindenkinek közösségre van szüksége, a férfiaknak férfiközösségre, a nőknek nőire, a gyerekeknek pedig a nagyjából hozzá hasonló korú többi gyerek társaságára, ez vésődött a genetikánkba evolúciósan. Meg persze a saját szüleikre, rokonaikra, dehát ezt jelenti a család, a nagycsalád.
Az atomizált családmodell mindenképpen hibás, torzult és ezért torzítja a tagjait. Ma már ez van, ebben élünk. Lehet minél jobban csinálni, de ahhoz tudni kell, hogy javítanivaló van rajta, nem pedig a tökéletes modellnek beállítani. A nők pedig mindig is dolgoztak, ehhez pedig szükségük volt speciális ismeretekre, amit megtanultak az idősebbektől. Tanultak és dolgoztak a maguk ereje szerint, csakúgy, mint a férfiak.
A nőket beültetni a négy fal közé a gyerekkel természetellenes és ostoba, árt mindenkinek.
Pontosan.
Szar ezt kimondani, de egész értelmesnek tűnsz :))
Csak látszat, az ellenség megtévesztésére.
Nem annyira az atomizálódott társadalomból indul ki, inkább a “dolgozó nő” kifejezés olyan köznapi értelmezéséből, amelyhez 100 emberből kb. 95 tartja magát.
Pedig ez még ugyanaz. A “dolgozó nő” kifejezés kizárólag az atomizálódott társadalomban értelmezhető (félre).
Mint írtam, a nők az elmúlt pár százezer évben dolgoztak, amennyit csak tudtak. A”dolgozó férfi” kifejezést miért nem használjuk? Mert felesleges lenne. A “dolgozó nő” kifejezés is felesleges és félrevezető, mert azt sugallja, van másmilyen nő is. Normál esetben nincsen, a nők mindig is dolgoztak.
ulomenen
Elsőként engedd meg nekem, hogy elnézésedet kérjem amiért ilyen hosszú idő elteltével reagálok csak a hozzászólásodra.
De rátérve a témára kissé furcsállom az összehasonlításodat. Egész pontosan azt nem értem miért az őskort állítod szembe a mindennapjainkkal az állításod igazolása végett. Nem értem miért felejtetted ki az elmúlt sok száz évet az összehasonlításodból? Az általad atomizált család jellemző volt a feminizmust megelőző időszakra. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy pont ez az időszak hozta az emberiség számára a stabil, és gyors fejlődést minden területen. Főként a civilizációs és társadalmi fejlődést. Ez az a fejlődés ami most visszafordult, pont annak hatására, hogy felszámolták az atomizált családmodellt. Azt a lényeges részt is kifelejtetted amire kérdésként tértem ki.
“Ha a nők mint anyák dolgoznak akkor ki neveli a gyerekeket???”
Ez pedig a leginkább lényeges rész. Senki nem neveli a gyerekeket. Az oktatási intézmények sem nevelik őket mivel ha megpróbálják akkor azok az “anyák” akik sosem nevelik a gyereküket – mert nincs idejük és energiájuk a munka mellett – anyatigrisként rontanak rá az oktatási intézmények dolgozóira, hogy a gyereküket csak ők nevelhetik és senki más. Ezek ma már szinte mindennapos esetek, ezektől hangos a média. Ezzel pedig meg is dőlt a közösségi nevelésről írt összehasonlításod.
Ismét le kell írnom amit már oly sokszor leírtam. Senki nem neveli a gyerekeinket!!! Egyszerűbben megfogalmazva a nők megtagadják anyai kötelességüket és az állam ehhez még asszisztál is miközben a szülőket – és nem csak az anyákat – hibáztatja. Talán igazad van abban, hogy a közösségi nevelés is jól bevált forma de a történelmünk a bizonyíték rá, hogy csak akkor működik ha a nők jogfosztottak.
Az őskori életkörülményekre tudtommal nincsen cáfolhatatlan bizonyítékunk, úgyhogy amit írsz, az csak feltételezés. Az ősközösségi állapotokhoz a mai világban a maradék természeti népek hasonlítanak leginkább, de ezekről sem jelenthetjük ki, hogy 10000 éve ugyanúgy élnek. Engedd meg, hogy én is leírjak egy lehetséges múltat.
Egyetértek, hogy az atomizálás természetellenes – mind a családon belüli, de a családok egymás közötti atomizálása is. Ez talán a jelen társadalmunk legnagyobb problémája.
Nem kételkedek én sem abban, hogy a nők az ősközösségekben dolgoztak. Viszont a gyűjtögetés, főzés, barlang tisztán tartása mind olyan munka volt, amiben részt vehettek – és részt is vettek – a gyerekek. Tehát az anyák ugyan dolgoztak, de nem váltak el ezért fél napra a saját gyereküktől. A kisebbeket valószínűleg testközelben tartották – különös tekintettel az 1 év alattiakra. Antropológiai megfontolások szerint az ember hordozó típusú lény (a majmokhoz hasonlóan), ami azt jelenti, hogy az újszülötteket először mindenhova magukkal viszik, és azok fokozatosan válnak önállóvá. (A közösségen belül nem csak az anyja hordozza az újszülöttet, hanem a rokonok is, így nem lehetetlen dolgozni is mellette.) A nagyobbak meg körülöttük sertepertéltek és próbálták utánozni a felnőtteket.
A gyerekeknek nincs szükségük klasszikus értelemben vett nevelésre, viszont emberi közösségben kell lenniük, és így eltanulják a viselkedési normákat. (A kor szerinti elkülönítés tehát ártalmas.)
A másik lényeges különbség az általad leírthoz képest, hogy a gyerekekre csoportokban vigyáztak (ezzel egyetértek), de a csoportban szinte mindenki mindenkinek rokona volt. Ráadásul az anya szinte folyamatosan elérhető közelségben volt. Ez egy órási különbség a mai óvodához, de főleg a bölcsődéhez képest.
Ha jobban megfigyeled, hogy hogyan viselkedik egy gyerek, akkor azt tapasztalhatod meg, hogy az anyja az első, hozzá néhány óránként mindenképpen visszatér (Ha igény szerint szoptatnak egy gyereket, akkor az kb 3 éves koráig néhány óránként az anyjához tér). Aztán jönnek a bevatott gondozói (apa, nagyszülő, testvérek stb.). Ebbe a kategóriába csak az kerül be, aki hosszú időt tölt együtt a családdal. Ha nincs jelen senki a beavatott kategóriából, akkor a gyerek stresszel (3 év alatt tuti, aztán fokozatosan egyre kevésbé).
Mi következik ebből? Az, hogy ha a gyerek nevelését idegenekre bízzuk, az teljesen természetellenes. Az óvoda még talán elmegy, mert oda már 3 évesek mennek, és jó esetben be tudnak kerülni az óvónők a beavatott körbe, így nem okoz feltétlenül törést a gyereknél. De a bölcsőde biztosan rossz, mert abban a korban még szüksége van a gyereknek az anyjára (persze nem folyamatosan rajta lóg, de elérhetőnek kell lennie).
Az ideális az lenne, ha a nők rokoni kötelékkel bíró közösségekben (testvérek, unokatestvérek, sógornők, nagymamák) tevékenykednének, és ezekben a közösségekben nőnének fel a gyerekek is. Ebbe semmiképpen nem fér bele a 8-tól 5-ig tartó munka. A társadalomnak fel kellene végre fognia, hogy a munkát nem a haszon növelése szerint kell szervezni, hanem úgy, hogy az emberek számára a legjobb legyen. A gazdasági teljesítmény növelése már évtizedek óta szükségtelen, viszont az életminőségünk egyre rosszabbá válik a gazdaság mindenhatósága miatt.
Baromira nem tudjuk hogy anno hogyan volt.
A mai busmanok vagy szanok megfigyeléséből kiderült, hogy napi NÉGY óra munkával képesek biztosítani a közösségük számára minden szükséges erőforrást és mindezt egy félsivatagi közegben! Náluk a “fiatal” kor a huszadik életévig tart, a munkás életkor a következő húsz év, míg negyven fölött már nem dolgoznak, bölcsességükkel, élettapasztalataikkal segítik közösségüket.
Szóval nem szükségszerű vizionálni valamiféle látástól-vakulásig munkálkodást a neolitikum előtt. Ha belegondolsz egy civilizáció építéséhez mindig szükség van szabad energiákra és időre.
A bölcsödei elhelyezés még mindig közelebb van az általad leírtakhoz, mint a mikrocsaládos. Viszont korántsem olyan inspiratív közeg, mint amilyen az eredeti lehetett az elérő életkorú és nemű felvigyázókkal, a számos munka- és életfolyamat megfigyelésének és űzésének a lehetőségével.
Reszet Elek: valójában két fontos szempont ütközik.
Az egyik az, hogy inspiráló legyen a közeg: emberek vegyék körül a gyereket, akik csinálnak dolgokat. Igazából sosem voltam bölcsödében, úgyhogy nem tudom ez mennyire valósul meg. De egy aktív anya mellett, aki eljár ide-oda a gyerekkel együtt, azt hiszem ez a szempont is jobban megvalósulhat, mint a bölcsiben.
A másik az, hogy meglegyen az érzelmi biztonsága a gyereknek. Ez az, ami szerintem csak úgy teljesülhet, ha az anya elérhető közelségben van legalább 3 óránként, és addig is beavatott családtag van a gyerekkel. Na, ez az amit a bölcsöde semmiképpen sem tud megadni, függetlenül attól, hogy mennyire tökéletesek a gondozók.
Nekem a bölcsődével az alapvető gondom az hogy a nők munkába állítása okán jelent meg. Alapjában véve a nők kizsákmányolásának, a nemi szerepek eltorzításának egyik szimbólumának tartom.
Reszet Elek: Ha lehet hinni azoknak a tanulmányoknak, amik szerint a házasságok szétmenésének (és általában a társadalom további atomizálódásának) egyik oka az, hogy az emberek egyre nagyobb része nem biztonságosan kötődő típusú, és ennek az oka a korai elválás az anyától, akkor bizony a bölcsöde intézménye közel sem csak egy szimbólum, hanem kőkemény társadalomformáló hatása van.
A bölcsődéről szólva minden nő aki a gyerekét oda teszi a női nem szégyene.
Több dolog is napvilágot látott az elmúlt években. A gyerekek lisztérzékenységéért, tejérzékenységéért, tojásérzékenységéért és cukorbetegségéért elsősorban – de nem kizárólagosan – a közétkeztetés a felelős. Minél hamarabb kezdi el a gyermek a közétkeztetés által nyújtott “mérgező moslék” fogyasztását annál nagyobb eséllyel lesz beteg. Erre alig pár hónapja hívták fel az orvosok a figyelmet. Azt is bizonyították már, hogy a gyerekek cukorbetegségének legfőbb kiváltó oka az édesítőszerek fogyasztása. Azt javasolják az orvosok, hogy még a cukorbetegek is tartózkodjanak az édesítő szerektől mert azok rendkívül ártalmasak. Ehhez képest a mai napig a média a cukor ártalmasságáról papol. A közétkeztetés is ezen a vonalon mozog, cukor helyett édesítőszerrel tömik a gyerekeket valamint rengeteg vegyszerrel a reformkonyha nevében.
Egy anya egyik legalapvetőbb kötelessége a gyermekei nevelése mellett. hogy megóvja őket az ártalmas ételektől. Ehelyett még a házias anyák is édesítőszeres vackot vesznek/készítenek a gyerekeiknek. Egy anya kötelessége lenne, hogy a gyerekeit a közösségi intézményekbe rendes étellel engedje el és onnan hazatérve rendes étellel fogadja őket.
Gyakorlatilag a nőket “felszabadító” hosszú óvodai és iskolai idő a gyerekeink legfőbb ellensége. Mivel az anyák gyakorlatilag ezt egy emberként támogatják, hogy a gyerekeik helyett munkával töltsék az idejüket megismételhetem a korábbi kijelentésemet.
“A dolgozó nők a saját gyerekeik árulói, méltatlanok az anya megnevezésre!”
Itt megemlíteném a már több ízben is kiemelt “megszokott tehát természetes” jelenséget. Megszoktuk, hogy a nők munkahelyeken dolgoznak tehát természetes. Megszoktuk, hogy gyerekeink késő délutánig idegenek – erősen kifogásolható – felügyelete alatt állnak tehát ez is természetes.
Egyik sem természetes!!!
Minden ember de legfőképpen minden anya kötelessége ezek ellen fellépni a gyerekeink érdekében.
http://indavideo.hu/video/Magyarorszag_leepitesenek_programja_volt_a_privatizacio_haborus_szintu_pusztitas_-_dokumentumfilm_hazank_szetrablasarol
Hát ez kurva jó volt Rókapapa! Végre valaki a helyén kezeli femináci csimpánzt!!
Nem lehetne, hogy most már tényleg az adott témával foglalkozz és ne a kommentelők személyével?
Régebben – nem Walterként – még időnként sikerült elszakadnod a személyektől. A pihenés ilyen rossz hatással volt rád?
Majd ha kidobtátok végre. Feljebb is egyre többen jönnek rá hogy ki ez.
Nincs régebben. Az nem lehetne hogy ti nem gyanúsítgattok?
Óhajodra dobjon ki kommentelőket az admin? Ahha…
“Nincs régebben.” Én meg a római pápa vagyok…
Nem gyanúsítás volt, hanem ténymegállapítás.
Miért van itt? Másokat miért zártok ki kevesebbért?
És be tudod bizonyítani?
Másokat… A lap indulása óta összesen még 10 embert sem vágtak ki az adminok, úgyhogy ne nyígj ennyire “mások” miatt. Nem is beszélve arról, hogy azok közül nem egy újra itt van. Akkor mi a problémád?
Még te is itt vagy…
“És be tudod bizonyítani?”
Be, de minek? Pontosan tudod, miről beszélek. Vagy drámázni akarsz?
Több volt az 10-nél :)
“Több volt az 10-nél”
Sorold!
Nem emlékszem mindre? Kik tértek vissza?
“Nem emlékszem mindre? Kik tértek vissza?”
Ó, értem.
Nem játszmázom veled, köszönöm.
Tényleg nem. Én is unom.
:-) “nem genderes fogalomkészlet” “ciszfasiszta” :-)
Határozott deja vu-m van: a hivatkozott Zimbardo-könyv mintha tavaly is előkerült volna a férfiszférában. Emlékszem, hosszasan dühöngtem a kapcsán (egy nőnek, de ennek most nincs jelentősége). Egy Heti Válasz-cikktől indult az egész…
A magam részéről már akkor is arra jutottam, hogy a társszerző – Nikita Coulombe – az értelmi szerző, csak kellett neki egy húzónév, amit a tiszteletreméltó, de kissé öregecskedő, a társadalom valós helyzetére talán annyira már rá nem látó Zimbardo pont jól be is töltött.
…és bumm, így lett a Chocapic a férfiak óvásának köntösében azok kegyetlen elmocskolását (és a nők felmagasztalását) végrehajtó könyv, aminek fő vonala szerint hogy képzelik a férfiak (immáron statisztikailag reprezentatív mértékben), hogy kiállnak a bányacsille húzásából.
Csak éppen arról nem esik szó, hogy miért tesznek így, illetve hogy miután a répáért bányacsille-húzás helyett már csak botozásért bányacsille-húzás jut nekik, talán ez még mindig egy viszonylag kulturált módszer (főleg az úgynevezett patriarchátus alaposan megénekelt horrorisztikus magatartása tükrében), de az okok alapos és valós feltárása nem érdek – és nem is igen lehetséges a fősodratban.
“Ostoba rabszolga – pofa be, és takarodj vissza követ törni!” – ez a lényeg itt is.
A társadalmi férfiszerepek felszámolásáról, az oktatás feminizálódásáról egy szó sem esik. A pc játékok és a pornó “csak” súlyos okozat, nem pedig ok.
Pontosan. (Csak szeretem némileg cirkalmasabban kifejezni magamat.)
Biztos, hogy ez ugyanaz a könyv? Mert a cím is más. A téma boncolgatása is egy kicsit finomabb, még szerintetek férfiellenes is.
Ugyanaz a könyv, a magyar fordítás jelent meg mostanában.
Ez az egyik oldala a dolognak. A másik oldala az, hogy ez a női panaszáradat a pornó- és játékfüggő béták és omegák miatt csak megtévesztő célú terelés, és nem fejezi ki a nők valódi sérelmeit. Valójában ugyanis a pornó- és játékfüggő béták és omegák sorsa nem érdekli a nőket, mivel nincs rájuk szükségük sem munkaerőként, sem potenciális társként.
Nem akarom mások gondolatait megismételni a sajátomként, ha érdekel a téma, olvasd el Novaseeker kommentjeit itt:
http://socialpathology.blogspot.com/2011/02/thoughts-on-kay-hymowitzs-immature-men.html
http://socialpathology.blogspot.com/2011/02/hymnowitz-interview.html
Ha jól értelmeztem, akkor a cikk lényege, hogy a nőknek nincs helye a munkaerőpiacon.
Ez oké, én is szívesen lennék otthon, nevelnék gyereket, minden nap friss meleg vacsorával várnám haza a férjemet, de egy fizetésből nem tudunk megélni…
Ha megtehetnéd és így tennél, akkor a femiták szerint te kapcsolati erőszak áldozata lennél (anyagi függőségben tartás), ha elfogadnád az otthoni léted egyben megtévesztett, megzsarolt is, rosszabb esetben társtettes a megerőszakolásodban.
Ha egy nő nem dolgozik az a femiták szerint nem is igazi nő, hanem a patriarchák szekértolója, neme elárulója.
Az a baj, hogy ezek a nők már mindenben az elnyomást látják, akkor is, ha nincs jelen. Egyébként nem lenne álmatlan éjszakám, ha ilyen megbélyegzések érnének a részükről :)
És a legdurvább az, hogy szinte mind lelke mélyén áhítozza ezt a bizonyos “elnyomást”, de az egójával és félelmeivel ezt nem képes összebékíteni.
Igen, a jelenlegi helyzetben probléma, hogy a nők már beépültek a munkaerőpiacra és a jelenlétükkel leverték a béreket, így kivonni őket onnan elég macerás folyamat lenne. Viszont ha sikerülne megcsinálni, akkor nem lenne semmi gond, hiszen ha a munkaerő-kínálat a felére csökken akkor a munkaerő ára felmegy, vagyis megnövekednének a fizetések, és újra lehetséges lenne egy fizetésből fenntartani egy családot.
Nyilván nem minden nőnek jó, ha egy férfira van utalva (bár ne felejtsük el a hatalmas előnyeit sem, például hogy valaki eltart és nem kell dolgozni…). Ugyanakkor a jelenlegi helyzet – illetve ha erre haladunk tovább akkor a jövőbeli helyzet még inkább – sokkal nagyobb károkat okoz társadalmailag, és nem csak egyes emberek kényelmét vagy egóját fenyegeti.
A technikai fejlődés faktorával nem számolsz. Ha most megtörténne a munkaerő kivonása azt a munkáltatók és az állam automatizálással, technikai eszközök bevetésével kezelné (rosszabb esetben a hatalmi elit ellenérdekeltsége miatt munkaerő behozatalával a status quo fenntartásáért), azaz a fizetések nem emelkednének.
“A technikai fejlődés faktorával nem számolsz. Ha most megtörténne a munkaerő kivonása azt a munkáltatók és az állam automatizálással, technikai eszközök bevetésével kezelné (rosszabb esetben a hatalmi elit ellenérdekeltsége miatt munkaerő behozatalával a status quo fenntartásáért), azaz a fizetések nem emelkednének.”
És vajon meddig tudná a hatalmi rendszer fenntartani magát ha szinte az egész országot segélyeznie kellene?!
Az egykeresős családmodell lényege, hogy egy fizetésből megélni ha ez nem megy és a nőket sem engedjük dolgozni a te okfejtésed megvalósíthatatlan a hatalmi elit részéről.
Hm, ez érdekes okfejtés. Valahogyan talán az arany középutat kéne megtalálni, hogy a nők is dolgozhassanak, de csak “zsebpénzért” a férj keresetének kiegészítésére. Pl. fordítói állás (otthonról is lehet végezni, napi 2-3 óra melóval). Így a kecske is jól lakik, de a káposzta is megmarad. Nem tudom, jó-e ez a megközelítésem (?)
Jó. Ez az egykeresős modell aktualizált jelenkori változata.
HTB-ként a technikai eszközök és hasonlók miatt korántsem olyan mértékű a leterheltség mint nagymamiék idejében volt eltekintve azon esetektől amikor pl. öt gyerekkel van otthon az anyuka.
“Nyilván nem minden nőnek jó, ha egy férfira van utalva (bár ne felejtsük el a hatalmas előnyeit sem, például hogy valaki eltart és nem kell dolgozni…). “
Minden nőnek jó ha egy férfiara van utalva. Ez pusztán csak annak a függvénye, hogy mennyire tudja a nő befolyásolni a férfit. Olyan pedig nincs, hogy egy nő ne tudna befolyásolni egy férfit ha megfelelő módon csinálja.
Az is tény, hogy egykeresős családmodell esetében mindkét fél egymásra van utalva. A saját példámmal élve én azt vallom, hogy a feleségem hiába nem dolgozik a keresetemnek legalább a felét így is ő keresi meg.
Ő tartja rendben a lakást, ő neveli – elsősorban – a gyerekeket, ő teszi elém az ételt, ő mossa a ruháimat, ő biztosít számomra mindent ami segít kikapcsolódni egy fárasztó nap után, ő termet meg mindent, hogy én annyit és úgy tudjak dolgozni amivel eltudom tartani a családot.
Ez így szerintem tökjó.
A gond onnantól van, ha netalántán el akarna válni tőled, vagy te őtőle. Csak feltételezés végett: példabeli elvált/elválandó házaspár, a nő közeledik a negyvenhez, a gyerekek tizenévesek, még nem önállóak. A nő értéke a kapcsolatpiacon nagyon- nagyon lecsökkent, ha nála maradnak a gyerekek, mindenképp, ha netán nem, hát akkor is. Többgyerekes nő, messze nem fiatal és valószínűleg a gyerekek és az évek nyomot hagytak a külsején. Sosem dolgozott, fel sem vennék valószínűleg sehova, meg ugye nő ne dolgozzon.
Mik a lehetőségei? Tartassa el magát a szüleivel? Pereljen ki a volt férjtől minél több pénzt? Álljon össze egy olyan férfival, akinek még így is kell? Ne váljon el, semmikor, semmiképp?
Nem kötözködés, tényleg érdekel, mi a tuti ilyenkor. Amit írtál az nagyon szép, addig a pontig, amíg a vázolt házaspár mindkét tagja úgy gondolja, jó neki a házasság.
A feministáknak erre az a válaszuk, hogy “mindent a nőnek”, pénzt, paripát, pecsenyét. Nyilván nem megoldás- de az antifeminista oldalról sem olvastam eleddig életképes, nagy tételben alkalmazható metódust( a “ne váljon el” nyilvánvalóan nem megoldás).
“a “ne váljon el” nyilvánvalóan nem megoldás”
Ne vegyen levegőt.
Mert nincsen nagy tömegben alkalmazható metódus. A kapcsolatban levő személyektől, a környezeti viszonyaiktól, személyiségjegyektől és ezer más dologtól függ.
Alapigazságokat persze igyekezhet megfogalmazni az ember. Egy kapcsolat összetartásában bizonyosan segít a megfelelő kommunikáció, a közös érdek és cél, egymás tisztelete, az egymásra szánt idő, a hasonló értékszemlélet stb. Az bizonyos, hogy a túl sok választási lehetőség és a túl sok kísértés egyik oldalról sem jó. Meglehet tudatosan célszerű le is szűkíteni a választási lehetőségeket partneri alternatíva tekintetében.
Talán nem voltam elég pontos.
Rókapapa azt írta, hogy a nők ne dolgozzanak munkahelyen, legjobb a “férfi keres, nő otthon ellátja a háztartást” hagyományos megoldás.
Erre írtam, hogy amíg működik, addig tökjó. Ha viszont borul az egész, akkor a nő jár sokkal rosszabbul a vázolt felállásban, hiszen az addigi eltartója többé már nem tartja el. Ő pedig képtelen ellátni magát, ha nem veszik fel munkahelyre, mert 1. nincs semmi munkatapasztalata 2. nő ne dolgozzon, mert férfi elől veszi el a munkát.
Fennáll tehát a feministák által emlegetett állapot: a nő teljes mértékben ki van szolgáltatva a férfinek. Álszentség lenne azt mondani, hogy “de majd erkölcsös embereket nevelünk, meg majd szűkítjük a lehetőségeket,” stb.. Az emberek többsége egyszerűen nem tudja/akarja leélni egy másik emberrel a teljes életét, láthatóan nem így vagyunk kitalálva. A párok jó része előbb- utóbb szétmegy, ha lehetősége van rá. Az arányon lehet- és kéne is – javítani, de csak javítani lehet.
Ha tehát a nőket függővé tesszük a férfiaktól azáltal, hogy eltiltjuk őketaz önellátás lehetőségétől, akkor azzal nyilvánvalóan a férfiaknak kedvezünk. Elvileg az lenne a cél, hogy egyik nem se legyen kiszolgáltatva a másiknak, sem a férfiak a nők kényére- kedvére (ami felé egyre inkább haladunk), sem fordítva.
Az viszont sajnos nem jó megoldás, ha az egyik nemet olyan helyzetbe hozzuk, hogy képtelen önállóan ellátni magaát, míg a másik nem pedig képes rá.
Összefoglalva:
Ha tilos elválni/szétmenni (sima párkapcsolat esetén), az mindenkinek szívás.
Ha el lehet válni, az emberek elválnak. Ha a nő
– nem dolgozhat, ki van szolgáltatva a férfinek, aki őt eltartja, ha és ameddig akarja.
– dolgozhat és dolgozik, elveszi a férfi elől a munkát, de eltartani nem fogja.
Úgy vélem, itt nincs jó megoldás. Megoldások vannak, más- más következményekkel.
Azt hiszem, rájöttem, hogy Rókapapa verziója miért nem működik és nem is fog működni a mai társadalomban.
Régen nem kellett félnie attól egy nőnek, aki nem dolgozott, hogy majd otthagyja a férje és nem tud miből megélni. Régen ugyanis nem volt miért elhagyni a nőt, hiszen nem voltak szabad nők tömkelegével. Az emberek döntő többsége viszonylag fiatalon megházasodott. Mivel mindenkinek volt valakije, a feleségét elhagyó férfi azt kockáztatta volna, hogy főzhet- moshat magára, hacsak nincs pénze cselédre, a társadalmi státusza pedig lezuhan és nem válogathatott a szabadon elérhető nőkből, mert gyakorlatilag nem voltak. A feleségnek se volt miért otthagyni a férjét, mert nem voltak szabad férfiak tömkelegével. A többség házas volt húszévesen, harmincévesen, negyvenévesen, stb. Lehetett szeretőt találni mindenkinek, találtak is. De a házasságot nem rúgták fel, hiszen nem volt miért. Ha félre is járt a férj, ezt kuplerájba vagy más feleségéhez tette elsősorban, a feleségnek általában nem kellett félnie, hogy valamelyikért otthagyják őt. A feleség is űzhette a maga dolgát, míg ki nem derült, nem volt baj. Esetleg azután se mindig.
Mivel manapság nem házasodnak az emberek, akik igen, azok is javarészt elválnak, így rengeteg szabad, elérhető férfi és nő van, szinte minden szóbajöhető korosztályban. Van kiért otthagyni az asszonyt, van kiért lelépni a férjtől. A nők munkába állásával és aígy a férfitól való függésük megszűnésével egy csomó elérhető nő lett, így mindkét nemnek megadatott a lehetőség (ami addig egyiknek sem volt meg), hogy akármennyi új kapcsolatot kezdeményezzen, akár húszéves korától folyamatosan öt-tíz évente mindig újat és újat- ha képes rá.
Na, valószínűleg feltaláltam a melegvizet, vagy ilyesmi.
A tömegesen jelen lévő elvált nők viszonylag újkeletű problémája egy közismert demográfiai ténnyel magyarázható: manapság a nők tovább élnek, mint száz vagy akár kétszáz éve.
Mivel a korábbi koroknak férfitöbblete volt, nagyjából az első világháborúig a társra nem lelő, egyedülálló férfitömegek helyzete volt problematikus – a Hajnal-vonaltól keletre az idősebb férfiak és fiatalabb nők házasságát preferáló kultúra (ahol 30-40 év korkülönbség mindennapos volt) a fiatalabb korosztályba tartozó férfiakat érintette kedvezőtlenül. A megözdegyült férfiak újraházasodása gyakorinak számított, az öregkort megélő nőket pedig eltartotta a rokonságuk – a család, esetleg az egyház jelentette a szociális hálót.
A Hajnal-vonaltól nyugatra ellenben a kései házasságkötés miatt volt magas az egyedülálló férfiak száma. A 30 alatti férfiknak létezett egy kiterjedt rétege, mely nem költött nőkre és gyerekekre, komoly munkát végzett és jelentős területi mobilitás jellemezte: joggal merült fel, hogy ennek a csoportnak köszönhető az ipari forradalom vagy a gyarmatosítás. Mióta a férfiak jövedelmeinek jelentős részét az öregasszonyok eltartására fordítják, érezhető Európa hanyatlása: a háborús költségvetést idéző nyugdíjrendszerrel magyarázható, hogy a kontinens nem hogy nem hódít, hanem mások hódítják meg.
Összegezve: a gazdasági és egészségügyi fejlődés (pl. a gyermekágyi láz leküzdése) olyan mértékben megnövelte a középkorú és különösen az idős nők számarányát, melyre egyetlen történeti korban sem volt példa – nincs olyan társadalmi mintánk, ami lehetővé tenné a problémával való szembenézést. Amikor például a 19. században a balesetbiztosítást és nyugdíjbiztosítást övatosan bevezették (a dolgozó férfiak érdekében, persze nem mindenhol), senki sem gondolhatott arra, hogy a kiterjesztett szociális háló mennyire a nők kényelmét szolgálja majd,
Bár számomra gazdaságfilozófiai és etikai szempontok miatt nem közömbös, hogy a nőtartás családon belül történjen vagy minden férfira kiterjedjen, a végeredmény szempontjából mindegy: az emberiség történelme során sosem kellett nekünk ennyi nőt eltartani. A nyugat vezetői mindenesetre “megoldották” a problémát: a szociális juttatások érdekében felszámolták a hadseregeket.
A férfi és női várható élettartam között pár évnyi különbség volt és van manapság is. 3 év a férfiak javára, párszáz évvel később 5 a nőkére – nemigen számottevő. Úgy gondolom, egy- két évtized kéne, hogy számottevő legyen “a tömegesen jelen lévő elvált nők problémájában.”
“…társra nem lelő, egyedülálló férfitömegek helyzete volt problematikus”
Pl. az 1800 -as évek végén Magyarországon a nemek aránya szerint 100 férfiból 4-nek nem jutott nő. Ezt nem igazán nevezném tömegnek. Szerintem ma igen boldogan kiegyeznénk egy – megvalósult- 96%-os nőjutási aránnyal…
“A Hajna-vonaltól nyugatra …nagyobb volt az egyedülálló férfiak száma. mintz Keleten.”
És nagyobb volt az egyedülálló nők száma is, pont ezért. De még a “legszinglibb” részeken is csak a népesség kb 15%-a nem házasodott meg. Vagyis 85% igen. Ez se lenne ma rossz arány nyugaton, ahol a felnőtt emberek majdnem 50%-a házasságon kívül él – ebbe nyilván az elváltak is beletartoznak.
A korabeli nyugati, némiképp alacsonyabb házassági kedv és magasabb gazdasági produktivitás összefügg, és mostanra is érvényes, ezt írtam fentebb: több dolgozó nő=> több szabad nő => több szabad férfi. Több szabad nő és férfi= több lehetőség az adott kapcsolat lecserélésére.
“Az 1800 -as évek végén Magyarországon” lezajlott egy kisebb járványügyi-egészségügyi-higiéniai forradalom, tehát a 19. elejéről érdemesebb adatokat hoznod (bármennyire is elhanyagolható a különbség).
“De még a “legszinglibb” részeken is csak a népesség kb 15%-a nem házasodott meg. Vagyis 85% igen.”
Elköveted azt a hibát (amibe a generációs törésvonalak miatt más férfiak is beleesnek!), hogy nem veszed figyelembe a különböző korosztályok nőhöz jutási arányát. Egy tanulmány szerint
„A 30–39 éves férfiak 30%-a magánál 8–16 évvel fiatalabb nőt vett feleségül, […] a negyvenesek-ötvenesek pedig náluk 20–34 évvel fiatalabb asszonyok oldalán élnek. […] érdemes megjegyezni, hogy a férjhez adandó lányok vagy újraházasodásra „alkalmas” (azaz: 30 évnél fiatalabb) nők egyharmadát megállapodott korú vagy kifejezetten koros férfiak veszik el: ez elég súlyos arány ahhoz, hogy a városi fiatalemberek alaposan átérezzék” ennek problémáját. (A nyilvánvaló nők. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet, 59. oldal.)
Egyértelmű, hogy a fiatal nő-idősebb férfi kapcsolattípus elterjedtsége miatt sok férfi kiszorult a húspiacról (mindezt tovább árnyalja, hogy a fiatal férfiak számára nem álltak rendelkezésre nagy számban MILF-ek, mivel a nők jelentős részét elvitte a gyemekágyi láz). Hasonlóan ahhoz, hogy Big G. felszedi a huszonéves titkárnőit, aztán összeszidja a huszonéves férfiakat, hogy lúzerek, pipogyák és piszkosul rosszan csajozók.
Egyfelől ha a válás után a nőnek rossz, az még mindig nem egyenlíti ki hogy a házasságban marhajó volt neki. Ha valaki 20 évig eltartja a nőt, utána meg nem, arra nem igazán lehet azt mondani hogy összességében a nő járt rosszul. Tök érdekes hogy mindenki azonnal az elvált nők nehéz sorsát emlegeti, de senki nem látja a helyzet fonákságát. Ha valaki nekem ajánlaná fel, hogy 20 évig eltart, utána meg mehetek isten hírével, valószínűleg elfogadnám és nem hisztiznék hogy ez nekem milyen szar üzlet.
Másfelől a nők többsége viszonylag könnyen talál párt, ha akar. Ha egy férfival nem jött be van másik akinél lehet próbálkozni, a kiéhezett béták bármit az oltár elé visznek ami a cölibátus végével kecsegtet, legyen bármilyen öreg vagy csúnya. Ezzel csak idős korban lehet probléma, mivel a férfiak általában fiatalabban halnak, így nem jut minden nőnek pasi. Erre megoldás lehet egy kicsit jobban figyelni a férfiak egészségére :)
Harmadrészt a kapcsolatokat általában a nők szokták felbontani. Egy férfi sokkal inkább hajlamos a stabil család mellett szeretőt tartani, mint a családját elhagyni egy új nőért. (Ellentétben a nőkkel akik pont fordítva működnek. Ennek oka részben ugyanaz mint ami a cikkben is le van írva: a férfiak felelősséget éreznek az egész családért, a nők viszont csak magukért és a gyerekeikért.) Amíg a modern nyugati kultúra be nem hozta a nőbarát válási szabályokat addig alig-alig volt válás. Csak azóta végződik minden második házasság válással mióta a nőket kifejezetten motiválják a családjaik szétrombolására. Ennek hiányában valószínűleg újra stabilizálódna a helyzet, és ez egyben azt is jelentené, hogy nem lenne végtelen számú szabad préda akik miatt az emberek elhagynák a partnereiket.
Az biztos, hogy a férfiak munkája mellett a nők kiegészítő szerepe ezer évekig stabilan működött, vagyis kipróbált, bevált rendszer. A modern változat, ahol a házas felek valamiféle félreértett egyenjogúságra hajtanak alig pár évtizede van műsoron és máris komoly problémákat okozott. A hagyományos rendszernek is vannak vesztesei, dehát azok minden rendszerben vannak, úgyhogy csak ennyiért még hülyeség lenne eldobni a beváltat egy modern kísérlet kedvéért.
“…a házasságban marhajó volt neki.”
Ez azért igenigen erőteljes általánosítás. Szerintem a házasság jellegéből fakadóan mindkét félnek kb. egyformán jó vagy nem jó.
“Ha valaki nekem ajánlaná fel, hogy 20 évig eltart, utána meg mehetek isten hírével, valószínűleg elfogadnám…”
Megint húsz éves vagy. Se diplomád, se szakmád, se munkahelyed, és a következő 20 évben nem is lesz (mert ugye nem tanulhatsz és nem is dolgozhatsz- lásd fentebb). Azt mondják: “Gyere, de 40 évesen mehetsz Isten hírével, ugyanúgy diploma és munkatapasztalat nélkül” akkor te rohannál? Nem mondanád, hogy “Köszi, inkább tanulok és dolgozom!” ?
“Másfelől a nők többsége viszonylag könnyen talál párt, ha akar.”
Ilyen alapon mire a sírás a sok társtalan férfi végett? Valamilyen nőt ők is találhatnak, ha akarnak, mint ahogy akkor az elvált nők is talának valamilyen férfit…
“Harmadrészt a kapcsolatokat általában a nők szokták felbontani.“
Nem látom a szeretőt tartó és a házasságában maradó férfi részéről az erkölcsi többletet. Egy rossz házasságban szerintem mindenkinek rossz, fenőttnek, gyereknek egyaránt, rosszabb, mint az “elvált házasságban”.
Ma az emberek sokkal szabadabban házasodhatnak és válhatnak el, mint régebben, de nem gondolom, hogy akár több, akár kevesebb boldog párkapcsolat lenne. Szerintem az emberek semennyivel sem boldogabbak vagy boldogtalanabbak, mint egy-két-sokszáz évvel ezelőtt.
“Az biztos, hogy a férfiak munkája mellett a nők kiegészítő szerepe ezer évekig stabilan működött, vagyis kipróbált, bevált rendszer.”
Teljes mértékben egyetértek!
“…csak ennyiért még hülyeség lenne eldobni a beváltat egy modern kísérlet kedvéért.”
A gond egyedül az, hogy ez az eldobás gyakorlatilag megtötént, a nyugati világ jó részében mindenképpen. Talmi ábrándnak tűnik dolog visszafordítását követelni…
“Nem látom a szeretőt tartó és a házasságában maradó férfi részéről az erkölcsi többletet.”
Miért nem? Nem jobb egy fél gőzzel és szenvedéllyel üzemelő házasságot egyben tartani és nevelni a közösen vállalt gyerekeket, mint felrúgni mindent és otthagyni az asszonyt a 2 gyerekkel és inkább lelépni végleg Évikével a hosszú combú, dögös, szőke titkárnővel? – Vagy ugye női oldalon Ádámmal az ellenállhatatlanul hódító szívtipróval… “Mert nekem jár a boldogság.”
Nekem azért csak-csak “felsejlik” valami erkölcsi többlet.
” Erő a mozduláshoz kell, a maradáshoz elég a gyomor…”
Természetes, hogy egyfelől a férfi felméri, hogy ha lelép, akkor hétvégi apuka lesz belőle (jobb esetben), de ez nem erkölcsi többlet, eccerű józan ész..
Másfelől – ahogy egy haverom mondta, aki először mesélt nekem az evolúciós pszichológiáról (monnyuk ő erről szerintem nem is hallott, nála ez józan paraszti ész volt) és akinek általában a második mondatától sikítófrászt kaptak a nők- szóval ez a haverom szokta volt mondani: “A férfiak azért szeretik a fix pinát…”
+
Akinek elváltak a szülei, nálam biztosan jobban tudja, de úgy gondolom (meg úgy is hallottam), hogy amikor válásra kerül a sor, az igazából mindenkinek megkönnyebbülés, a hónapokig- évekig tartó balhé és veszekedés után. Egy ilyen állapot konzerválása nem hiszem, hogy jó ötlet.
Deansdale, a Föld fejlett szegmensében a családok 90%-ában a kétkeresős modell érvényesül. Lehetetlen visszaforgatni az időt. Ha ilyen irányú változásban gondolkodna a világ, úgy egyszerre kéne lépni mindenhol New Yorktól Moszkváig. Elég valószínűtlen.
Sokkal valószínűbb egy olyan forgatókönyv, ahol step by step haladunk. Először négyórás munkaidő a nőknek. Azután hatórás a férfiaknak. Aztán jöhet a Svájcban épp elbukott, de a Közel-Keleten működő modell, az alanyi jogon járó alapjövedelem. Idővel eljutunk oda, hogy egyik fél sem lesz anyagilag kiszolgáltatva a másiknak. Onnantól tényleg csak a szerelem számít.
Inkább az ösztön. Másrészt ha nincsen szülési kényszer, a nő nem szül (legalábbis nem annyit ami a népesség fenntartásához kell). Ilyen egyszerű. A jólét, a függetlenség elpusztítja az adott civilizációt.
Ebben nagyon nem értünk egyet. A Föld jelenleg sokszorosan túlnépesedett. A demográfiai gondok a nyugdíjrendszer tarthatatlansága miatt aggályosak elsősorban. De attól messze vagyunk, hogy a civilizáció pusztulásáról beszéljünk. S ha igaz, hogy a jólét és a függetlenség pusztító, úgy az ember a legostobább állat a Földön, a Teremtő meg egy béna kókler.
Meg kène tanítani az embereket élni a jólét, a függetlenség és a felvilágosultság adományaival. Elek, ha törvényszerű volna, hogy a jólét és a függetlenség emberellenes, úgy nem sok értelme volna a földi létezésünknek.
A túlnépesedés gond, de nem ott kell kezelni ahol nincs, tehát nem nálunk.
Nálunk a fogyás a gond – most nem csak Magyarországra, hanem Európára gondolok – és ha ehhez hozzáadjuk az (ellenséges vagy sem) idegenek tömeges beözönlését, máris az itteni emberfajta és kultúra pusztulásáról beszélhetünk.
Hogy “Meg kéne tanítani az embereket élni a jólét, a függetlenség és a felvilágosultság adományaival” ez bizony így van. Az “élni” helyett a “túlélni”-t szúrnám be szívesebben a mondatba.
https://www.youtube.com/watch?v=P7d893BhuAI
A Föld nem túlnépesedve van, hanem túlférgesedve.
A fehér ember civilizációjáról beszélünk, az európaiságról, a bigottság és babonaság fölötti győzelem kultúrájáról nem pedig az egész emberi fajról. A jólét és a függetlenség evolúcióellenes. Nincs külső nyomás az adaptációra. Ösztönszinten is azon dogozunk hogy mindez összeboruljon mert olyannyira ellentétes a túlélési ösztönünkkel. Ahogy mondják, ha nincs baj csinál az ember.
A sok ember már beleunt a jólétbe, hogy nincs miért igazán megküzdeni és a világ összetettsége folytán már a saját sorsáról sem maga dönt.
Egy példa ugrik be. A második világháború után Magyarországon megcsappant az öngyilkosságok száma a korábbiakhoz képest. Ott a romokon, a hiányos családokban, a rossz élelmezési körülmények között. Lehet elgondolkodni miért.
Oké, beszéljünk csak a fehér emberről. Valóban van baj, idehaza például – bevándorlók nélkül is – rövidesen kisebbségben leszünk. Ez engem is aggaszt. De mi a megoldàs? Az én környezetemben a legtöbben középosztálybeli jómódban élnek, 2-3 gyerekkel. Persze ismerek szingliket is. Nyilván nem tehetjük kötelezővé a gyerekvállalást. Egyetlen dologban hiszek e téren: a családtámogatási intézkedésekben (csok, családi adókedvezmény, stb.)
A világháború utáni példa kiváló. De abban ne a nyomort, a jólét hiányát vegyük észre, mert nem az a lényeges. Ami fontos: a CÉL. Az újjáépítés közös célja. Nem a jóléttel van baj, plàne a szabadsággal. Ezek alapkövei a fehér kultúrának és önmagukban abszolút nem evolúcióellenesek. A céltalanság a gond. Ezen kéne változtatni.
Ejj, te mocskos náci.
:)))
Sztem nem csak a családtámogatást kéne elősegíteni, hanem azt, hogy az emberek, férfiak is és nők is könnyebben találhassanak számukra megfelelő (ösztönszinten is, sőt…) párt. Szerintem sokkal nagyobb baj a születésszám szempontjából is, hogy ki sem alakulnak illetve fenn sem maradnak a párkapcsolatok, mintsem az, hogy a mégis fennmaradók hány gyereket hoznak össze.
A nők ne azon sírjanak, hogy hol vannak a normális férfiak, a férfiak meg ne azon, hogy minden nő pénzéhes és ribanc.
Csak ezek megoldásához nem jó a csok meg az adókedvezmény. Ehhez jóval mélyebbre kéne ásni, és gyökeresebben változtatni, ez meg már nem nagyon fog menni.
Tökéletesen egyetértek. Csupán a pesszimizmussal nem. Azért van a red pill és hitem szerint a Férfihang is, hogy ezekben segítséget nyújtson.
Nem tudom, hogy mennyire kell mélyre ásni. Ha mi, férfiak csak annyit teszünk, hogy:
– megcsináltatjuk a fogainkat,
– elfogadjuk végre, hogy nem csak a buzik ápolják a fanszőrzetüket,
– megtanulunk beszélni, helyesen írni és odafigyelni a másikra,
– kilépünk a pincsikutya szerepből
– és odamegyünk a kétszázadik csajhoz is, ha már 199 elzavart
akkor az épp elég, hogy valami megmozduljon a pártalálás frontján.
Ember, ne hülyítsük már egymást. Aki szerencsétlen béta, az nem azzal fog kitörni a béta állapotból, hogy szőrteleníti a golyóit, fehéríti a fogait, megtanul helyesen írni meg “odafigyelni a másikra”. A világ tele van szőrös tökű, csálé sárga fogú, figyelmetlen, szar helyesírású alfákkal. Szerinted hiányt szenvednek a pinában?
Én még csálé, sárga fogú alfát sosem láttam, de ettől még – bizonyos kultúrákban – létezhet. De ez nem jelenti azt, hogy az én esélyeimet nem javítja irgalmatlan módon, ha rendbe rakatom a fogsoromat.
És kizárjuk a pincsikutya feminista férfiakat. Mert rossz hatással van az oldalra és a társadalomra.
“- elfogadjuk végre, hogy nem csak a buzik ápolják a fanszőrzetüket”
Hanem még a pornósok is?
“- és odamegyünk a kétszázadik csajhoz is, ha már 199 elzavart”
Egyhez se, ez már nem az a világ, ha a nő szopni akar, jöjjön oda.
Is-is
Oroszország pont azzal tört ki a demográfiai összeomlásból, hogy arányaiban nem növelte a nyugdíj és segély típusú juttatásokat, viszont sokszorosára növelte a gyerektámogatást. Így a nyugdíjból még mindig nem lehet jól megélni. Így érdeke van az embereknek abban, hogy sok gyerek legyen, akik majd segítenek öreg korban. Így sok lett a gyerek.
De pártalálás nélkül nem fog menni :) Legalábbis ma még két ember kell a gyerekhez :D
“De mi a megoldàs?”
Azt a demokraták betiltották, érdemes lenne inkább őket betiltani.
“Egyetlen dologban hiszek e téren: a családtámogatási intézkedésekben”
A cigányszaporításban? Inkább minden kölkök után járó pénzt el kéne venni.
És értem én a szegénység romantikáját, amikor csak egy takarónk van, s kénytelenek vagyunk összebújni alatta, egymást melegítve. Sőt bíznunk is kell egymásban, hogy az éjszaka folyamán nem húzzuk le egymásról… A valóság azonban az, hogy az anyagi problémák sokkal több család széthullását eredményezték, mint a langyos jólèt.
Nem a szegénységről hanem a túlélési harcról van szó, arról hogy a megfelelő életélés küzdelme előhívja a faji örökségünket, célt ad, a küzdelemben való egymásrautaltságról és igen, a céltalanság érzetének a megszűntéről is.
Világos. Pár dolgot azonban nem értek, hátha tudsz segíteni.
1. Egy átlagos, racionális ember úgy működik, hogy nem vállal gyereket egészen addig, míg a megfelelő – érzelmi és egzisztenciális – biztonságot meg nem teremti ehhez. Utána pedig annyit, amennyit ez a megteremtett biztonság enged. (Így működnek ösztönszinten az állatok is.) Ez azt jelenté logikusan, hogy a jómódúaknak kellene nagyobb szaporodási rátát mutatniuk, nem a csóró afrikaiaknak.
2. Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége c. művében utal erre a céltalan jólét-állapotra. Ugye nem az a jó irány, hogy ezt a jólétet csökkentsük, hanem inkább az, hogy értelmes, kreatív célt adjunk a gazdagságban élőknek?
3. A hitem – és a legtöbb filozófia irányzat – alapja, hogy csakis olyan dolgokat tegyek meg az életben, melyekre vágyom. Két tökéletes gyerekem van, de egyiket sem társadalmi motivációknak engedve gyártottam, hanem egyéni, szabad akaratból. Miként lehetne a gyerekvállalás vágyát és presztízsét emelni a gazdaságilag fejlett térségekben? (Már említettük a családtámogatást és a párkeresés javítását.)
A magam nevében a legnagyobb jóindulattal ezeekt felelhetem:
1. Keress rá az r/K szelekcióra. Az alacsony natalitás, a hosszas nevelési idő, az életminőség biztosítása mind-mind K-stratégiára vall. Az r-stratégiát magas születési arány és nagyobb (kezdeti) populációs létszám jellemzi, azonban az ezt fékező magasabb halálozási arányt kiiktatták.
Az európaiak pénzének, élelemszállítmányainak és védőoltásainak köszönhető, hogy Afrika népessége az 1950-es 200 millióról napjainkra egymilliárd fölé duzzadt, 2100-ban pedig meghaladja a négymilliárdos határt. (Az pedig végképp érthetetlen, hogy Magyarország gyógyszereket, orvosi eszközöket és komplett kórházakat szállít Fekete-Afrikába, amikor magyarok, nagyobbrészt férfiak tömegei halnak korai és méltatlan halált.)
2. A munkamorál nem természettől fogva adott. Bizonyos személyektől vagy embercsoportoktól távol áll a kreatív munkavégzés: egy cigány nyilvánvalóan nem fog számtani, vetni vagy aratni – s ennek oka nem(csak) a lustaság, hanem az r-szeelkció, mely nem engedi a hosszú távra tervezést.
A műszaki fejlődésnek, a nyugati kapitalizmusnak köszönhetően a társadalom töredéke is képes előállítani az össztársadalom anyagi szükségleteit – az Egyesült Államokban például a lakosság 3%-a foglalkozik mezőgazdasággal. A teljes foglalkoztatottság igénye szembemegy a gazdaság hatékonyságával: feltételezem, nem kell beszélnem a kapun belüli munkanélküliségről vagy az állami bürokráciáról.
A kreativitásnál maradva: valamennyi korban és kultúrában a férilakosság töredéke mozdítja előre a civilizációt, gondoskodik tudományos, irodalmi vagy építészeti csodákról… Nem csak a nőkről, hanem a férfiak többségéről is nehéz feltételezni, hogy a temelői funkción túlmutatóan létrehoznának valamit.
3. A gazdaságilag kevésbé fejlett térségekben kell csökkenteni a gyermekvállalási kedvet.
Ha a kérdéseidre tudnám a pontos választ nem itt lennék hanem glóriától övezve fennen ragyognék a horizonton.
Néhány megközelítésem azonban akad:
1, Ez nem átlagosság kérdése. Bizonytalan, veszélyes környezet sarkallhat korábbi és nagyobb mértékű utódgyártásra. Lásd például tasmán ördög kontra rák.
2, Az értelmes és kreatív cél meglehet segítene, de láthatóan a jelenlegi gazdasági- és társadalmi mechanizmust nem elégedett, hasznos célokért munkálkodó emberekre méretezték. Az ilyen magatartás felszámolná a jelenlegi állapotokat. Másrészt az ilyesmi nem ösztönszinten mozgat meg, szóval nincs turbó effektus.
3, Szrintem számos olyan dolgot is teszel amire nem vágysz. A kérdésedre már születtek tippek pl. a médiumok megrendszabályozásáról.
Köszönöm, Urak!
Utána fogok nézni az r/K szelekciónak.
És az is megfontolandó, amit Elek ír. Média, nyilvánosság.
Bizakodó vagyok, továbbra is.
https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=4&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwi-y_-gnJjNAhXEXSwKHTd7AkYQFggsMAM&url=http%3A%2F%2Fellenpropaganda.com%2Frk-szelekcio-elmelete-i%2F&usg=AFQjCNF6Rld4dg3PGgdqtJ3BfMtnNls-ag&sig2=npy-g_RUsVuELpSuaCvAOQ&bvm=bv.124088155,d.bGg
“A Föld jelenleg sokszorosan túlnépesedett.” – nem igaz. Nem tudjuk például, mennyi a Föld eltartóképessége. Biznisz van – ahogy az úgynevezett olajcsúcs vagy Jézus második eljövetelének – a megjósol(gat)ásában. Amennyiben a magas szaporodási arányra gondolsz, az pedig csak Közép-Afrikára* (meg Afganisztánra) igaz tulajdonképpen, lásd az alábbi képet [innen].
“Taken globally, the total fertility rate at replacement is 2.33 children per woman. At this rate, global population growth would tend towards zero.” (“Globálisan tekintve a teljes termékenységi arányszám 2.33 gyermek / nő. Ilyen arányban a bolygószintű népesedésnövekedés a nullához közelít.” [Forrás] Tudom, Wikipédiára nem hivatkozunk, de most kommentet írok, nem disszertáciját.) Még az kelet-ázsiaiak (Indiát ideértve) is fogyóban vannak változatlan mutatók mellett hosszú távon! (Szívnak is vele már most…)
A probléma a mi szempontunkból – egyáltalán nem polkorrekt módra megfogalmazva – minőségi. Kik szaporodnak túl**, ez a kérdés. Csak hát jól be lettünk idomítva arra, hogy a saját csoportérdekeinkkel törődni – az rasszizmus. Mi nem rasszizmus? Hagyni elfogyni magunkat (mi több, eltérített statisztikákkal – lásd mint fent -, az életszínvonal növekedéséből fakadó természetes folyamatra egyéb propagandával a “kevesebb [fehér] több jobb” elvét hirdetve ráerősíteni), azzal párhuzamosan előkészítetlen terepen népességrobbanást előidézni a nyugati világ vívmányaival (és pénzéből, miközben a megcélzott népesség – legalábbis a mi fogalmaink szerint – egy társadalmilag korábbi szakaszban jár).
Majd miután a kettő (még úgy sem, hogy a nyugati világ áldásai között nem csak az MRE és a víztisztító, az antibiotikum és az antimalarikum, hanem a gépkarabélyok, szárazföldi telepítésű aknák és megannyi más, emberélet kioltására alkalmas eszköz is szerepel) által felduzzadt népesség sáskaszerűen letarolja az adott régiót (lásd korábbi szakasz), mi meg éppen véletlenül úgyis demográfiai hullámvölggyel küzdünk (lásd indoktrináció és propaganda), hát adja magát (már akinek!) a gondolat, hogy ezeket az életerős fiatalokat ideengedve-idehozva megoldódik minden probléma.
Elvégre Hans-Jürgen (orvos Düsseldorfban), Józsi (útépítő munkás Kecskeméten) és Mohammed (kecskepásztor ne legyünk teljesen igazságtalanok, legyen mondjuk rendőr a kies nigeri Agadezben) tökéletesen egyformák: ember-ember, ugye? Rámutatni arra, hogy Hans-Jürgen Düsseldorfból és Hans-Peter Drezdából (!) sem tökéletesen egyformák (még ha egyébként egypetéjű ikrek is) – pedig őket csak pár évtized szociológiai eltérés választja el – már-már a rasszizmus határesete.
Nem tudom, már hová akartam kilyukadni ezzel az egésszel (azon túl, hogy rámutassak a tévedésre), szóval itt most abba is hagyom.
* és **: Franciaország nem véletlenül mutat az európai átlagnál magasabb, a közel-keleti és a Magreb-térséghez közelebbi értékeket; ott már empirikusan tapasztalni (minden síkon, és akkor még a Behódolásig el se jutottunk), mi történik. (Pedig az átlagszámítás törvényei szerint a – mondjuk úgy, keresztény gyökerű őslakosok – még le is kell, hogy húzzák ezt.)
“a Föld fejlett szegmensében a családok 90%-ában a kétkeresős modell érvényesül.”
Omlik is össze.
Ez igaz, akkor viszont a tudatalattitokat próbáljátok megváltoztatni…
A helyzet az, hogy Zimbardónak és tsainak a nőkről kellene cikket írni és önismereti tréningeket tartani…
Jó tudom, ez lehetetlen hiszen mai társadalmunkban nőt-barnabőrű kisebbségit, szexuális deviánst kritikával illetni, az maga a megvalósult nácizmus a legsúlyosabb “gondolatbűn” amiért halál jár, de minimum kiközösítés a társadalomból….
Emlékezzünk amikor egyes konzervatív politikusok -véleményformálók Mikola-Kövér-Ákos bizonyos kritikát, mert megfogalmazni egyes női viselkedésformákkal szemben. Jellemző módon a nők nem a gondolataikat támadták-vitatkoztak vele. Hanem ott leragadtak, hogy férfiként hogy volt pofájuk egyáltalán kritikával illetni nőket…
Ez sajnos alapvető probléma a mai társadalommal, hogy nagyon sokan nem bírják a negatív kritikát (nőknél ez halmozottan igaz).
“de minimum kiközösítés a társadalomból”
Ha ilyen lenne a társadalom, akkor a kiközösítés kitüntetés, de a társadalom és a kurva-cigány-buzi tömegmédia, meg a hozzá passzoló askenázi politika közé nem tennék egyenlőségjelet.
Vigyázz, egyre gyakrabban használsz összetett mondatokat! :D
Eztán jobban figyelek.
A gond az hogy rengeteg lufi állás van, állami szektorban körömreszeléssel, fészbúkkozással telik a nap 2/3-ada, magánszférában pedig a bürokrácia miatti papírtologatásra kell mondjuk 20 ember, miközben 30-an dolgoznak a gyártásban. És az a 30 ember aki valódi termelői munkát végez fogja eltartani a 20 papírtologatót és még 10 állami szektoros lufiállásost, továbbá ugye öregedő a társadalom tehát a nyugdíjasokat és a “hátrányos helyzetűeket”.
Alapvetően nem lenne baj hogy felesleges munkahelyen mégis némi produktív munkát végeznek emberek ahelyett hogy otthon nézik a tv-t. A probléma hogy a lakatos szakember vidéki kisvállalkozásnál kap nettó 130-at, a HR-es nő meg 230-at. A lakatos Jóska kidolgozza a belét, a HR-es pedig elvan a légkondícionált irodában. Persze a HR-es Julinak nem kell a lakatos Jóska, mert amikor látja mégiscsak koszos a munkaruhában, szarul keres. Neki a vezérigazgató Pista kell, aki még 5 éve azért vette fel mert jól nézett ki, és alkalmanként összejártak kufircolni. Persze a Pista azóta már a könyvelő Marit dugja munkaidő után, akit épp most vettek fel miután elvégezte az OKJ-s képzést, természetesen a szakmai tudását szem előtt tartva.
Kisarkított példa, de a lényeg hogy akik valóban produktív munkát végeznek, nagyrészt férfiak, azoknak egyre többet vesznek el a béréből és adják oda “menedzser” munkakörökbe. És egyre többen csúsznak le emiatt, csökken az értékük mint férfi a nemi szerepek piacán, és vagy nem találnak nőt vagy olyannal jönnek össze akinek nem jött össze az orvossal és most kénytelen beérni vele, amit minden nap tudatosít is.
Régen megbecsült volt a kétkezi munka, ha valaki szakember volt. Ma csak egy finnyás lenézést kapnak, mert nem keresnek annyit mint egy fehérgalléros munkakörben. Hiába jön be a bolti eladó, nem túl okos nőnek a lakatos Jóska, ha lakatos Jóska ugynannyi van mint 50 éve, miközben már a legostobább nőket is betolják valami kamuszakra és ő onnantól kezdve értelmiségi, akinek értelmiségi férfi jár (orvos, gyárigazgató, ügyvéd…)
Ez sajnos mind igaz, és nagyon szomorú is.
“Persze a HR-es Julinak nem kell a lakatos Jóska, mert amikor látja mégiscsak koszos a munkaruhában, szarul keres.”
Ez nem feltétlenül igaz. Nagy százalékban igaz, és az esetek többsége így alakul, de vannak kivételek. Ez szerintem a neveltetésen múlik, hogy a szülők milyen értékeket adtak át a lányuknak.
Szülők alatt az anyát érted, ugye, aki – statisztikailag legvalószínűbben – elhagyta vagy elüldözte az apát, miután kihajtotta belőle a szart is? Nyilván kiváló értékeket közvetít.
Én azt az anyát értem alatta, aki már 30 éve él a férjével, felnevelt két gyermeket, akik már felnőttek és tovább viszik ugyanezen értékrendet. Nem minden anya szar. Nem minden anya feminista.
Tudom. Statisztikai esélyekről beszéltem.
Elolvastam a behivatkozott hozzászólásod, nagyon elkeserítő, dühítő és szomorú, ami téged ért fiúként. Sajnálom.
Statisztikailag igazad van, de mivel az eredeti hozzászólásomban a saját példámból indultam ki, ezért nem a statisztikát vettem alapul.
Vannak kivételek de erre nem lehet építeni.
Azért ne vedd szó szerint amit leírtam, ez csak egy kisarkított dolog amivel próbáltam rámutatni milyen hatásokkal, problémákkal jár a jelenlegi társadalmi átalakulás.
Aki férfinak születik annak nagyon nehéz élete lesz, hacsak nem tudja feladni a nők iránti igényét, vagy nincs akkora szerencséje hogy olyan neveltetésű lányt talál. Egyre inkább az a jellemző hogy a férfiak felső 10-20%-nak van esélye hosszú távra nőt találni. Persze mindenkinek ott van a lehetősége hogy feltörjön a 20%-ba, de az egy borzasztó nehéz és hosszú út, és persze nyilvánvalóan a férfiak 80%-ka nem lehet a felső 20%.
A nők ugyanúgy áldozatai a férfiak kiherélésének, mert tényleg nem találnak olyat akit tisztelhetnek, felnézhetnek rá, a 20%-ért tapossák egymást, akiknek a nagy része nem akar megállapodni csak kalandra kell nekik. Márpedig egy nő nem engedheti meg magának a kalandozást, mert az évek múlásával a szexuális vonzalmat mint női értéket fokozatosan elveszti, és amikor a másik női értéknek, a törődésnek, szociális összetartásnak kell dominálnia, nem lesz párja akinél megmaradhat értékes nőnek. Csak egy szingli 40-es lesz akit legfeljebb az életművészek kergetnek.
“Vannak kivételek de erre nem lehet építeni.”
Lehet, hogy menthetetlenül naiv vagyok, de szerintem pont a kivételek adhatnak reményt. Amit leírsz, az mind igaz, de nem szabad megváltoztathatatlan tényként kezelni. Tényleg kib*szott szar most a férfiak helyzete és kilátástalannak tűnik a jövő, de nem szabad feladni. Harcolni kell, és ebben a kivételek lehetnek az egyik segítség a férfiak számára.
Én racionális ember vagyok, számomra a kivételek példává emelése csak egy romantikus vágyálom hajszolása a legtöbb embernek. Attól hogy reménykedünk még nem lesznek olyan neveltetésű nők akiket szeretnénk.
Kézzelfogható változásokra van szükség. Az első az oktatási rendszer átalakítása. Több férfi tanár kell, megbecsült, jobban fizetett szakmává tenni a tanári pályát. Egy férfi pedagógus (persze nő is) köztiszteletnek örvendő ember legyen, ne pedig egy béta akibe mindenki belerúg, és még a gyerek is mert ha szülő nem tiszteli akkor ő miért tegye.
Az oktatást gyakorlatiassá kell tenni, a jelenlegi rendszer a lányoknak kedvez. egyetem nem szakembereket nevel ki hanem tudósokat, ahol az érvényesül aki több lexikális tudást tud beseggelni.
Lufi munkakörök bérezését levinni, a produktívakét megemelni. Szakmunkás minimálbért felvinni nettó 250 ezerre. Szakember képzést felsőoktatási szintre emelni, vonzóvá tenni a fiatalok számára.
Egyetemek/főiskolák és a cégek között szorosabb együttműködéseket kialakítani. Cégektől szakembereket felkérni előadásokra, óraadásokra.
Médiát megreformálni, ahol nem a szingliséget közvetíti a nőknek értékként, hanem a családjukkal való törődést.
Amit leírtál, az a racionális megoldás a jelen társadalmi problémákra. Ezt én is látom, és teljes mértékben egyet értek veled. DE! ez nem egy racionális társadalom, mert irracionális személyek (feminácik) irányítják (a háttérből). Sajnos nem várhatsz el racionális megoldást olyanoktól, akiktől annyira távol áll ez a fogalom, mint Makó Jeruzsálemtől.
“Ez oké, én is szívesen lennék otthon, nevelnék gyereket, minden nap friss meleg vacsorával várnám haza a férjemet, de egy fizetésből nem tudunk megélni…”
Egy fizetésből azért nem lehet megélni mert a nők is dolgoznak. Már több témában is ki lett fejtve, hogy a női munkavállalás két okból is leviszi a béreket. 1. A munkaerő többlet természetes velejárója a bérek csökkenése.
2. A “női munkák” túlnyomó többsége felesleges és nem termel hasznot így az ő fizetésüket is a férfiaknak kell megkeresniük, mint például a te férjednek is.
Ha a nők kivonulnának a munkaerőpiacról a bérek felszöknének és egy átlag férfi feltehetőleg jobb egzisztenciát tudna nyújtani a családjának mint most a két keresős családmodell. Továbbá a jó szakemberek nem csak sorban álló rabszolgák lennének hanem kiemelkedően megfizetett és keresett munkaerők.
Azért bennem felmerül néhány kérdés a nők munkából való tömeges kivonásával kapcsolatban.
Ha vesszük azt, hogy jelenleg kb. ugyanannyi nő dolgozik, mint férfi, akkor ha minden nőt kivonnánk a munkaerőpiacról, akkor elvileg a férfiakra kétszer annyi munka hárulna, mint eddig. De vonjuk le nők által végzett a lufiszakmákat (legyen ez kb. 80% – bár remélem nem ennyire súlyos a helyzet), így máris csak 20%-kal több munkát kell vállalnia ugyanannyi férfinak. Ha Mo-on a munkanélküli, keresőképes férfiak száma 20% és ez egyenlő a nem lufiszakmákkal foglalkozó dolgozó nők számával, akkor a nők mehetnek haza, és nem lesz munkanélküli férfi sem. (Kicsit utópisztikus gondolat, de képzeljük el).
Kérdések:
1. A bérek felszöknének, de vajon annyival, amennyit anno a nők is kerestek a kétkeresős időben? (Egyszerű példa: Egy pár, mindkét fél fejenként nettó 150 ezret keres a kétkeresősben, fog-e a férj az egykeresősben 300 ezret keresni?)
2. Amennyiben igen, hogyan fogja a munkáltatója kifizetni utána a kétszer annyi járulékot az államnak? (Hiszen a fogyasztás nem fog nőni, mivel még mindig ugyanannyit keres a férj egyedül, mint amikor ketten dolgoztak. De ha a munkavállaló bére növekszik, akkor az utána fizetendő járulékok is növekedni fognak)
Félre ne érts, én az egykeresős modellt támogatom, mivel a társadalomra nézve tényleg csak ennek van pozitív hatása, csak kíváncsi lennék, hogy a ma Mo-on zajló politikai/társadalmi/korrupt-kultúrális rendszerben ez hogyan valósulna meg.
Nagyon ambivalens érzéseket kelt bennem ez a téma. Egy részről magam is támogatnám,hogy alapvetően az lenne a jó,ha a férfi eleget keresne ahhoz,hogy az egész család meg tudjon élni a fizetéséből.Ez mindaddig ok,amíg a férfi “rendes” ember,illetve nem történik valami szörnyűség a családban. Mi van,ha betegség/baleset/haláleset miatt ott marad a nő a gyerekekkel,se végzettsége,se munkahelye,éljen segélyekből? Mi van ha a férje (és most nem a passzióból,találok jobbat stb válásokról beszélek!) nem “rendes ember” és el kell válnia,mert rámegy az egészsége,pláne ha a gyerekei is veszélyben vannak? Magyarul rosszul választott (túl fiatalon,megtévesztve stb)-egyébként rengeteg férfi is rosszul választ fiatalon-. Egész életére legyen hozzá láncolva egy pszichopatához,részegeshez,agresszívhez stb? Igen meg lettem volna lőve ,ha nem lenne viszonylag (női szinten) jó keresetem,amikor elváltam és szó szerint a létem volt a tét. A jelenlegi párommal bármikor bevállalnám,vagy inkább bevállaltam volna a htb státuszt.De ez most így a XXI.-században utópisztikus.Arról nem beszélve,hogy vannak olyan munkák,amit férfiak sosem végeznének el,vagy nem is tudnák (ez nyilván fordítva is igaz). Mi van azokkal a szerencsétlenebb nőkkel,akik senkinek sem kellenek,mert nem áldotta meg őket a sors megfelelő külsővel? Ők haljanak éhen? Én úgy tartanám szerencsésnek a megfogalmazást,hogy az lenne a kívánatos,ha minél több nő otthon tudna maradni htb-nek, ha minél több férfi el tudná egymaga tartani a családját,de szerintem nem lehet és nem is szabad teljesen kizárni a nőket a munkavállalás lehetőségéből.
Azzal maximálisan egyet értek,hogy a mesterségesen kialakított, körömreszelős munkaköröket meg kell szüntetni,ilyen ne legyen. Ha egy nő dolgozni akar,vagy dolgozni kényszerül,az legyen produktív,hasznos munka!
Régen erre a mikroközösségek szolgáltattak megoldást. Család, falu, satöbbi. A “nem rendes ember” ha véletlenül részegen beletámolygott a pöcébe, és belefulladt, nem erőltették a körülmények alapos felderítését. Mert például előtte már a többi rendes ember már elbeszélgetett az illetővel, aki annak hatására sem változtatott a dolgai menetén. Aztán az özvegyasszonyt elvette egy özvegyember, átmenetileg meg innen-onnan jött a segítség (emberi és anyagi erőforrás formájában is) a környezetből. Mert tudni lehetett (tudni lehetett és tudni lehetett), hogy az asszony rendes fehérnép. (Ha nem – mert nyilván az is előfordult -, akkor arra is megvolt a módszer. De most nem erről volt szó.) Manapság mindent Állam Apucitól várunk megoldani. Aki nem így tesz, azt kicsinálják – jogilag vagy erkölcsileg.
Amúgy Vivien kedves, régóta olvasgatom a hozzászólásaidat, és nagyon örülök neki, hogy színesíted a közösség melódiáját*, de ezt a “ha nem lenne viszonylag (női szinten) jó keresetem” című finom dzsendörgepezést elsütni itt ugye nem gondoltad egészen komolyan te sem…
*
Jajj, eszembe sem jutott “dzsendörgepezni”,ha így jött le ez nagyon félrement.Egyébként nálunk az évek és szaktudás függvényében vannak a fizu sávok (az enyém a csoportban az egyik legmagasabb),soha nem kerestem kevesebbet azért ,mert nő vagyok,tehát semmi ilyen rossz tapasztalatom nincs-mondjuk el is végzem maximális szinten a munkám. Én az átlag női keresethez mérve gondoltam (az átlag női állásokhoz mérten)
Oké, oké, értelek…de mégis: átlag női kereset, átlag női állások? Miszerint HR-es (egyszer találkoztam életemben egy muzsikkal recruiter pozícióban, pedig volt szerencsém nem kevés HR-eshez), általános és középiskolai tanár, vagonrakó segédmunkás, ilyesmik? Oké, bevállalom, úgy látszik, ma én vagyok az ügyeletes faszfej, de komolyan érdekelne, mire gondolsz.
Olyan munkákra gondolok,amiket kizárólag,vagy majdnem kizárólag nők végeznek (a vagonrakó segédmunkás tetszett). Pl. óvónő, alsó tagozatos tanitónő (bocs át kellett ülnöm a hosszú i-nélkülihez közben), ügyfélszolgálatos pl. okmányirodákban,mondjuk nálunk van egy-két fiú/férfi is,de azért 80%-ban nők dolgoznak .
Reméltem, hogy van még olyan, aki nem ismeri ezt a viccet. A hosszú í ügyében pedig: az az egyetlen olyan karakter, amire magyar kiosztás mellett nincs fizikai billentyű angolszász klaviatúrákon, de erre is van egyszerű megoldás. Grafikus (jobb oldali) Alt + alfanumerikus (i és o feletti) 9, majd utána i. A kombináció előkészíti az ékezetet, hogy “felkerüljön” (amennyiben lehetséges) az utána következő karakterre. Ugyanígy á, é, ó, ú is előállítható vele. De még ý is. (Egyébként pedig nem kötözködnék ilyesmin úgysem.)
Amit pedig írtál a női munkákról, így már valóban érthető; látom, hogy ténylegesen csak egyszerű ténymegállapítást tettél. Az okokat és a kapcsolódó problémákat pedig már jelen cikk alatt is alaposan megtárgyalták a nálam okosabb (és kevésbé lusta) hozzászóló-társak, úgyhogy ezt én passzolnám is. (Bár azért remélem, érted, mire célzok itt.)
Köszönöm!!!! Van hosszú í-m !!! Mindig tanul az ember valamit…
négy felkiáltó jel, aztán három, aztán mondatvégi hárompont. kiakasztottad.
Előbb mintha nem ez lett volna a mondatod végén.Egyébként érdekes nő vagy és a ”nem itteni énemhez” képest sokkal közelebb vagy ám sok mindenben ,mint gondolnád. Amúgy enyhén túlzás volt a sok felkiáltó jel,de valóban örültem az infónak, na azóta sem kellett egyetlen hosszú í-t sem pötyögnöm,de a végére csak becsempésztem…
Látom finomítottál…!!!
valóban, szorrika még egyszer
“Too many, too much, too hard
this time I went too far”
A misandry bubble c. férfiszférás alapmű szerzője úgy fogalmazott, hogy neki semmi problémája a nők munkába állásával egészen addig, amíg az a szükség, és a lehetőség mentén mozog. Szemben az úgymond “erőből” létrehozott női állásokkal.
Nekem ez a megfogalmazás eléggé tetszik.
Tökéletes megfogalmazás
“éljen segélyekből?”
Éljen segélyekből.
“Magyarul rosszul választott”
IJ
“Egész életére legyen hozzá láncolva egy pszichopatához,részegeshez,agresszívhez stb?”
Igen.
“Mi van azokkal a szerencsétlenebb nőkkel,akik senkinek sem kellenek,mert nem áldotta meg őket a sors megfelelő külsővel?”
Rengeteg ronda nőnek van faszija.
Köszönet Dean a cikkért! Csak az utolsó bekezdésre:
A feminizmus területén nálunknál sokkal „előrehaladottabb” stádiumban álló országokban, pl. Svédország, vajon állnak az állítások amit az ember néha olvas? Nemrég olvastam pl. arról a svéd közgazdászról, aki Mo-ra költözött, ő pl. katasztrófálisnak tartja a nyugati helyzetet a média és a társadalom állapotát. Azért is mondom, mert a magyar mainstream és általános médiában sehol sem hallottam pl. Elin Krantz-ról az átlag Index és Origo olvasónak a netes médiában és nem különösebben tűnik fel hogy írnának ilyesmiről. Nálunk talán ez még nem általános hogy agyonhallgatnak valamit, ami a polkorrektségre „foltot/árnyékot vet/vethet”?
off ui: apropó polkorrektség zcevarO vs. Tibiatya az megvan mindenkinek? :)
“Nálunk talán ez még nem általános hogy agyonhallgatnak valamit, ami a polkorrektségre „foltot/árnyékot vet/vethet”?”
De, ez nálunk is általános, amióta nyomtatott újságok vannak. Szerk.: Szent István óta.
Okay, értem de Te most a cenzről meg az uráról beszélsz. Ezt viszont az éppen aktuálisan regnáló hatalom vagy hatalmi ágak nyomására történik meg, ez nem mehet ki felkiáltással.
De a polkorrektség nevében végzett cenzúra vagy őncenzúra(?), kinek a hatására zajlik? Ez már az adott blogger-újságíró-mittoménki agyában megtörténik, vagy a szerkesztője monjda neki hogy ezt ne írd meg/ne így írd meg? Miért hallgatták el a német sajtóban a kölni eseményeket? Úgyis kibukik a mostani online pillanatvilágban…
Félre ne értessék, nem vagyok debil nem azért kérdezem; de Magyarországon MA meddig lehet elmenni? Mikor lóg már ki a lóláb vagy lófej(lásd Unicef…)? Mikor mondjuk ki Te+én vagy csak Te vagy Mi, hogy azért ezt már ne…?
Van elég a társadalomban már most, (még az a szerencse hogy EBBEN IS le vagyunk maradva a nyugattól)hogy elkezdjen legalább gondolkodni arról hogy nem jó irány?
Ha a rendszer nem elég kiforrott, és nem működnek egyéb motiváló tényezők a felső utasításon kívül, akkor az utóbbi. Ha már eléggé kiforrott, mint mondjuk Köln kapcsán a németeknél, akkor az előbbi. Magyarországon is többnyire ez működik már.
Szerintem a németeknél aki nem teszi fel az “ön”cenzúrát, azt nagyon gyorsan kicsinálják. Online meghurcolják, és többet nem kap munkát sehol. Tehát ha “csak” rosszat szól, azért még nem ölik meg, csak egzisztenciálisan. (Kivéve, ha konkrét törvényt is sért, ami azért nem túl nehéz, akkor be is kasztlizzák.)
Magyarországon ez még egy kicsit gyengébben működik – de azért erre tartunk. Nálunk a nagyobb látogatottságú sajtótermékek kevés kézben vannak, akik mind a globalizációnak be vannak nyalva. Tehát a főnök nem engedi, hogy olyan kerüljön ki, aminek nem szabad. Bloggerek még írhatnak amit csak akarnak, de ők címlap híján csak minimális nyilvánosságot kapnak. Az embereknek kb. 5%-ának van még nyitva a szeme, de lehet, hogy még kevesebb, mert torzít a mintavételem. Tehát elegendő a mainstreamen kívül tartani a kellemetlen véleményeket (Index, Facebook), a többi már szubkultúra, nem tud ártani. Szerintem egy német is megtehetné, hogy csak alternatív oldalakat olvas, ahol nincs ideológiai szűrés. De az átlag (80-95%) nem teszi meg, és ez pont elég.
Hogy meddig lehet elmenni? Akármeddig. Az Unicef-es botrányt ha akarták volna, akkor ki sem engedték volna a nyilvánosságra. Mikortól is nevezzük botránynak? Amikor megjelent a TV-ben. Addig csak néhány blogger meg pár marginális magazin (bocs Férfihang) foglalkozott az üggyel. Vagy érdekükben állt a kirobbantás, vagy nem találták elég veszélyesnek ahhoz, hogy rendesen bezárják a hírt. Ki tudja. A látszat kedvéért néha be kell engedni az ellenvéleményt. De nem tudom feltűnt-e, az ellenvélemény képviselője a TV-ben a legtöbb esetben felkészületlen, de legalábbis egy kicsit mást mond, mint amit a nép mondana. Ha meg véletlenül túl jól beszél, akkor lejár az adásidő, és többet nem hívják el. A médiában a dózishatás érvényesül. Néha-néha megjelenhet az ellenvélemény. Aztán monitorozzák a közhangulatot, és ha már túl erőssé válna, akkor lejjebb csavarják a hangerőt. Így megmarad a tisztességes tájékoztatás látszata is. Húzd meg ereszd meg játék. De szépen lassan teljesen átformálja a média a köztudatot, bármilyen marhaságot be tud szépen lassan adagolni.
Felháborodik-e a nép az elhallgatáson? Az a néhány ember, aki az alternatívát olvassa talán igen. (Vagy már teljesen ignorálja a mainstream-et és fel sem tűnik neki, hogy ignorálják a témáit.) És mit tesz? Káromkodik egyet, aztán megy dolgozni. Na bumm.
Ugyanígy fel lehet hozni, hogy előfordult már, hogy Deansdale is felkerült az Index címplapra. Akkor hogy is van ez? Szerintem annyi a válasz, hogy néha még oda is engedhetik (egy kis pörgést hoz, ami pénzt hoz), pontosan ki van ez számolva, hogy csak annyit engedik oda, hogy még pont ne legyen virulens a szellemiség, amit közvetít. Például úgyis túl hosszúakat ír, az átlagolvasó akkor sem olvasná el, ha minden nap címoldalon lenne :-).
Németországnál maradva
– az NSZK 1989-ig nyögte az első világháborús jóvátételt,
– a második világháborús kártérítést többször kifizették
– Európán belül a legnagyobb mértékben finanszírozzák Fekete-Afrikát (naná, hogy az adófizetők pénzéből)
– a mai Németországban a lakosság közel egynegyede migráns, de sebaj, őket is ellátják
– néhány kretén miatt bezárják az atomerőműveiket, így Franciaországból importálnak atomerőművekkel előállított villamos energiát
– az aranytartalékuk jelentős részét az Egyesült Államokban tárolják
– ráadásul a szadista Ratched nővért választják vezetőjüknek.
Hogy a lakosság ennek ellenére miért nem lázadt fel? Kérdezd meg Naooót.
Egy elég jó összefoglaló a németek ostobaságáról:
http://alternative-right.blogspot.com/2016/04/hitler-as-expression-of-german-bad-form.html
“- az aranytartalékuk jelentős részét az Egyesült Államokban tárolják”
Azt már rég ellopták, mint az ukránokét.
Egyetértek. Talán ennyire nem vagyok borulátó, mert korábban ilyenről Mo-n nem tudok hogy szentnek és sérthetetlennek hitt nemzetközi szervezetnek visszakoznia kellett volna akármennyire is kicsit a kampányából.
A kertévéknél nem a behívott fél felkészületlensége szúrja a szemem, hanem inkább a műsorvezetők “moderálása” már ha annak hívhatjuk azt ha valakit leugatnak. Egyes “műsor-vezetők” finoman szólva is érdekes előélettel véleményformálnak. Az arckifejezésről már nem is beszélve.
De hát mit lehet tenni, amíg 29. tehetségkutató is a legnézettebb műsor lesz Mo-n.
Dehogynem. Lásd friss példaként Trianon évforduló megemlékezéseit a vezető hírportálokon. Illetve azok hiányát.
Nem néztem abszoulut tv-t a hétvégén, az állami televízióban sem volt? Látatlanban mondom, Duna biztos hogy foglalkozott vele. A weben talákozott vele az ember, egyéni megosztásokban sok helyütt láttam.
A vezető portálok nyomora ha még egy oldalt található alulra letekerhető egysoros semmit sem kapott.
“pl. Svédország, vajon állnak az állítások amit az ember néha olvas?”
Nem vágom hogy pontosan milyen állításokra gondolsz – ha arra, hogy Svédország az univerzum seggyluka ahol a progresszívek és feminácik teljesen átvették a hatalmat, akkor a válasz igen. Az ottani média be van fenyítve, csak 1-2 kurucinfó jellegű lázadó portál mer tudósítani arról, hogy miközben az iszlámot kritizálni bűncselekmény, a migránsok fürtökben erőszakolják az ottani nőket.
Talán Malmö vagy melyik közepes svéd városban, van már bőven 15% felett a bevándorolt népesség. Vannak olyan városrészek ahol 98% felett az új-svédek aránya, ahova már a rendőrség sem nagyon mer bemenni. Itt szoktak a rendszeres csoportos-erőszak esetek korábban(mostanára már gyakorlatilag eltüntették a statisztikában) megtörténni ezek az esetek. A rendőrség meg erényövet ajánl a lányoknak/nőknek…
A kedvelt kommunikáció: példa megtörtént eset 5 bevándorló (2 muzulmán 3 afrikai) megerőszakolt egy 17-18 év körüli lányt, ez volt az újságokban: 3 svéd állampolgár, 1 muzulmán és egy Afrikából bevándorolt svéd-állampolgár volt a tettes. Így ebben az esetben statisztikailag nem 100% a bevándorlók által elkövetett erőszak, hanem csak 20%, és már nem is annyira vészes az enmasse számokban.
Érdekes, hogy a feminizmus svéd nagy védőbástyája, hogy nem reagál erre társadalmilag; ez az ami számomra érthetetlen. Attól hogy nem beszélnek róla, azért ez köztudott még ott is.
Pont ez lenne a feminizmus célja nem, hogy küzdjön a nőket érő akármi ellen?!
Hát éppenséggel nem. A feminizmus árt a nőknek is. Amióta lezárultak a jogi egyenlőségi küzdelmek (választójog, szabad minkavállalás stb.) azóta már baromira nem az egyenlőségről szól.
Manapság már csak a tamponok adómentességéért és hasonlókért harcolnak az idióták az első világban.
Okay, viszont ha szólsz nekik hogy héé, akkor az már férfisovinizmus ugye?
Öregem! Már a létezésünk is férfisovinizmus! Nem kell egy szót sem szólni…
#killallmen
A teljes női egyenjogúság érdekében.
Mondjuk érdekes volna akkor hova kanyarodna a csille…
De lenne értelme e kérdésnek Hova tűntek az igazi férfiak??
Akkor, ha fehér férfiak követik el, és akkor is csak feltételekkel. Ha pl. Bill Clinton részéről éri, az ellen nem küzdenek, sőt.
“– Egyik nap a párom azt mondta, ő most összepakol és elmegy – meséli a fiatal férfi. – Elege lett abból, ahogyan élünk a kisfiam ágyához kötve, bezárva a négy fal közé. Azt mondta, ő még fiatal, másképp szeretne élni. Mondtam neki, hogy nem mehet el, a kisfiunknak szüksége van rá. Azt felelte, a testvérei is gyerekek még, nekik is szükségük van rá. Nem volt hosszú veszekedés, egyszerűen kisétált, és becsukta maga mögött az ajtót.”
Ez egy nehéz ügy, bennem (lehet, hogy aljas módon) felmerült, hogy miért kell az ilyen gyereket vállalni, nem csak az Ő élete lesz rossz, de az egész családdal kiszúr. Itt láttuk is ennek az eredményét.
nem tudták, hogy beteg babájuk lesz.
más kérdés, hogy ez a baba, ha nem lenne lélegeztető meg orvostudomány, már rég nem élne.
nincs mentség a család nő tagjainak viselkedésére, de itt jön a képbe, hogy hol marad a tevékeny családsegítés, az Unicefnek és a többi kamu kalaposnak ezekben a konkrét helyzetekben kéne pénzt és lelki segítséggel támogatni, ok. ne az apát, hanem azt a szerencsétlen nőstényt, aki 16 évesen szült, mert rizikócsoport, akkor is ha a gyereke egészséges lenne.
Ilyenkor bezzeg nincsenek sehol.
én egy közeli családon látom (a gyerekeim ovistársának kisöccse krónikus beteg, 6 hónapos, nagyon remèlem, hogy nem a posztbeli izomsorvadás a baj), hogy az apa vhogy cselekvőbben reagál a bajra hozza-viszi a kicsit bicóval (utànfutóban), próbál vele minél több, normálisra hasonló időt tölteni, az anya meg teljesen magába fordult. külsősként mi csak annyit tudunk segíteni amennyit kérnek tőlünk, a nagyobbik testvért szoktuk elhozni magunkhoz.
az egészből annyit akartam kihozni, hogy még a stresszre is másképpen reagálunk nemileg:
amikor vmi baja van a gyereknek a nők többsége ezt egyéni kudarcként éli meg, netto önvád, hogy ő hol rontotta el és ez nagyon sok energiát elemészt, a férfi meg a probléma minél hatékonyabb megoldására koncentrál.
“hol marad a tevékeny családsegítés” – Majd ha abúzálja a gyerekét, akkor és utólag. Semmi más nem számít csak a vélt vagy valós abúzálás. Lehet hogy abúzálnia kellene a gyerek érdekében?
A másik meg szerintem személyiségfüggő. Ismertem házaspárt, ahol amikor kiderült hogy a kislányuknak valami ritka és gyógyíthatatlan degeneratív betegsége van, a férfi egy este alatt megőszült. Visszagondolva milyen okos kislány volt… :-(
magamból extrapoláltam, mondjuk nekem az anyaság eleve holsteinfríz bélyeg.
Anya csak 1 van.
amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell Mottó: „…az antifeminizmus…, ami — mivel a feminizmus mint olyan a nők egyenlőségét és javát, meg nem különböztetését, saját jogú létezését, hátrányaik elismerését és kompenzálását jelenti — nem más, mint nőelnyomás és nőgyűlölet.” Csakazolvassa Éva elhatározta, hogy megmondja a frankót nekünk férfiaknak a a nők párválasztási stratégiáját illetően, mindezt egy kétrészes blogbejegyzés keretében. Lássuk, mire jutott a dologgal, de vigyázat, hosszú lesz! “Két állítás bukkan fel, külön-külön és vegyülve is: a nőknek “alfa” kell (de nem jut, és hoppon maradnak), kifejezetten az kell, aki bánt, a deviáns, nem ám az állhatatos, kedves, hű, lelkizős rendes fiú. Őt, azt mondják, dobjuk, semmibe vesszük, kihasználjuk, friend zone-ban tartjuk. Aztán meg sírunk. Az a fajta férfi, aki kell a nőknek, aki válogathat, akinek mindig akad valakije, szerintem nem homogén típus. …Az alfa eltúlzott, külsőségekkel jellemzett, démonizált és irigyelt figura, ahogy azt Móricka elképzeli: BMW, vastag pénztárca, státusz és mellizom.” Meglehetősen felületes ismeretekről árulkodik már ez az állítás is, szalmabáb- gyanús. Az alfa, az nem a BMW meg a mellizom. Továbbá nem démonizálunk senkit, nem nők vagyunk, hogy levilágleányázzuk a nálunk csinosabbat, fiatalabbat. Mi megfigyelünk, elemzünk és tanulunk, merjük vállalni az origót: valaki jobb mint mi és rá akarunk jönni, mit kell tennünk ahhoz, hogy mi is jobbá váljunk. “Ti azt mondjátok, az ilyen férfinak magas a szexpiaci értéke, de ez is egy hamis fogalom, mert nem szexre kell a férfi, nem is arról van most szó, hanem tartós partnerről…Vagy az anekdota kedvéért is le szoktak feküdni kiállhatatlan, extravagáns figurával, a rockgitárossal például…” Gyorsan súgok valami: az anekdotikus rockgitáros is az ”alfa” kategóriába tartozik! Egyértelmű, hogy a szerzőnek lövése sincs arról, mit is jelent ez a fogalom, ez persze nem akadályozza meg abban, hogy csépelje, következetesen. Arra sincs szükség, hogy megpróbálja a „szexpiaci érték” kifejezést kitörölni a szótárból: jól van az ott. A nők pedig azzal akarn(án)ak párkapcsolatatot, akit szexuálisan vonzónak találnak. Ha aztán a feminizmus által szabadossá tett női szexualitást élvező vonzó férfiak nem és nem akarnak lehorgonyozni egy nő mellett, hát hamincöt feletti hercegnőnk hamar rájön, hogy a kevésbé vonzó, alacsonyabb státuszú férfi még mindig jobb párnak, mint a semmi. Szertőnek még találhat alfát, teherbe is eshet tőle (óvatos becslések 10%-ra teszik a fattyúk számát a nyugati társadalmakban). Csak a párkapcsolatában sem a szex, sem a kapcsolat nem fog úgy működni, mint a mesékben. „… a vágytárgy férfi olyasvalaki, aki erőforrásokban bővelkedik, …énerősen, világra nyitottan, fejlődőképesen, kockázatot vállalva, nem követelőzve és nyavalyogva, helyette viszont dolgozva, kudarcokat is tűrve létezik, megragadja a lehetőségeket, nem folyik szét. Nem gyerekes, nem csimpaszkodós, nem rátelepedős, nem fullasztó, nem követelőzően éhes. Tud várni, nem biztosítja be magát, nem akar okvetlenül és instant jól járni, aznap este aktushoz jutni. Nem nyomaszt, nem erősködik, de erős — ez volna az, akit becsülünk. „ Azt hiszem, ezen a ponton kénytelen vagyok kissé magamba szállni. Hát milyen igazi férfiak vagyunk mi, ha még ennyit sem tudunk teljesíteni??!! Még valamire ráébreszt ez a néhány sor: a férfiaknak muszáj alább adni az igényeikből!! Még hogy szex és vacsora? Hát mit gondolunk mi, a nők varázslók, hogy ezt a sok képtelen, lehetetlen kívánságot egy személyben teljesítsék?? „Sokan úgy képzelik, volt valaha és legyen is újra olyan a világ, ahol a nőhöz jutás, a nők eloszlása igazságos, ahol az érdem és az igyekezet (a jófiúság) megkapja, ami jár, és van jogorvoslat. Ha az igazi vonzódásokat nézzük, akkor nincsen igazság…” Itt szeretném segítő szándékkal figyelmeztetni a fenti sorok íróját, hogy ez nagyon nem feminizmusos ám! Mi, szemét, elnyomó patriarcha férfiak (horribile dictu: keresztény heteroszexuális fehér férfiak) pont ugyanezt mondjuk: a társadalom és a nők/anyák által sugallt- nevelt erkölcsiség nem igaz. A jófiúság nem kapja meg, ami jár, pedig azt ígérték, ígérik, ezért érzi sok férfi becsapottnak magát! Gyerekkorunkban anyánk meg a tanítónéni azt szajkózta: „”hát állva hagyod a kis kisasszonyt, és te leülsz? nem szégyelled magad? milyen gavallér lesz belőled?” A píszí által cenzúrázott hollywood-i filmek, sorozatok is azt sugallják: a lány a rendes fiút választja, aki segít, meghallgat, nem követelőzik, a lány vágyait helyezi a magáé elé. Ha nőismerőstől kér egy férfi „csajozós” tippeket, párkapcsolati tanácsokat, ugyanezt hallja: legyél figyelmes, udvarias, foglalkozz vele többet… Hatalmas pofon rájönni: ez bizony nincs így! (Zárójelben teszem hozzá, hogy ezek a szerencsés férfiak, akik érzik a pofont.) Miután a huszadik tündérlányka is rohanvást feküdt Gitáros Jakab alá, a férfiak egy része elgondolkodott, hogy mi is folyik itt pontosan. Kialakultak azok a kapcsolatmagyarázó PUA és Red Pill modellek, amik szigorúan eredményorientált indíttatásból nagyon pontos és használható ok-okozati leírást adnak a férfi- női szex és párkapcsolat dinamikáiról. Ezeknek az alapja az evolúciós pszichológia, a logika és a megfigyelés, az a hármas, ami a nőket hasonló (ezért megfejthető) érzések és ösztönök által vezérelt embereknek tekinti, nem pedig tökéletes, törékeny és megérthetetlenül bonyolult angyaloknak. Nem csoda, hogy ezen modellek ellen a feministák kézzel- lábbal kapálóznak. A női viselkedés ok- okozati feltárása nem csúfolódás és nem is kegyelemkérés a férfiak részéről, hanem a problémamegoldás része. „A boldogságot keressük mindannyian, nem a biztonságot, és a humán lény nem statikus, huszonéveken át egymáshoz leginkább csak torzulni lehet, mint fal mellé ültetett fa lombja. Én nem hiszek a monogám, élethosszig tartó elköteleződésben, de legalábbis nem látom a sikeres példáit. Aki a biztonságot, a garanciát keresi, aki nem vállal kockázatot, az megérdemli a látszatéletet.” Ülni egy, a világ legfejlettebb kultúrájával rendelkező kontinensen, egy országban, aminek a határait katonák, az utcáit rendőrök, az életét demokratikus törvények vigyázzák melyek a nőt előnyben részesítik a férfivel szemben, európai nőként, akinél védettebb lényt a legelvakultabb Green Peace-es se nagyon tudna mondani.. és arról értekezni, hogy nincs szüksége biztonságra… hát, a pofátlanság kifejezés viszonylag pontosan írja le ezt a viselkedést. Esetleg, ó jaj, félreértettem volna a fenti mondatokat? A bloggerina magától értetődőnek találja az őt kínos gonddal óvó környezetét és az érzelmi biztonság unalmáról és torzító hatásáról írt volna? Ez esetben idéznék az egyik fő Red Pill- mester, Heartsie „A puna 16 parancsolata” című remekművéből: „Egy nő talán anyagi és családi biztonságot akar, de nem akar érzelmi biztonságot’. Hűha, ez talált. Ja, említettem már, hogy ezek a „tanok” milyen jól leírják a nők gondolkodásmódját? „Azt is mondjátok, hogy régen egyenletesebben oszlottak el a nők a férfiak között, a béták is feleséghez jutottak, az volt ám a szép világ, nem volt ez a szexuális nyomor (mármint nektek) — bizony, de ez a nőknek szar volt, ez intézményesített és folytatólagos nemi erőszak volt. Ők nem választhattak, nekik a vonzalom nem lehetett szempont, talán nem is ismerték az érzést… Ma már nem csak a férjezettség-anyaság a vágyott életút. Sőt, minden aktuálpolitikai meg fogyamagyar nyomás ellenére, minden szankció ellenére a házasság-anyaság éppen nem tűnik biztonságosnak és boldogságot hozónak, amióta a nők tudják, látják a példáit annak, hogy mi minden létezhet még…” Mindig is felháborított egy társadalomnak az a gusztustalan és önző szemlélete, hogy nem hajlandó kipusztulni! Elvár dolgokat a rohadék! A saját túlélése és működtetése érdekében munkát és utódokat szeretne a tagjaitól, de nem ám csak úgy átabotába’, hanem aljasul, megtervezett módon. Az utódokat azoktól várja, akik biológiai sajátosságuknál fogva képesek gyereket szülni, a munkát meg többségében azoktól, akik a szülésre nem képesek, viszont erősebbek, stressztűrőbbek! Egyszerűen felháborító! Miért nem lehet a nyilvánvaló és logikus módon csinálni: a nők csak valósítsák meg magukat, aztán majd lesz, ahogy lesz… „Azt állítjátok a bénán magyarított uszulványaitokban, hogy ma a nők nyolcvanöt százaléka a férfiak tizenöt százalékára bukik, a többieket semmibe veszi, és ez a probléma, ettől társadalmi feszültség van, szegény, szexuálisan éhező férfiak. Kérdem: mi az alternatíva? Elárulom: a nemi erőszak, a nyomásgyakorlás, a csikarás. Tudjuk, hogy régen minden jobb volt…És, ha úgy is volt, hogy bezzeg akkor mindenki szépen talált feleséget, a nőknek akkor ez legkevésbé sem volt a saját, kiérlelt, tudatos döntésük. A változás az, hogy ma már … Inkább egyedül maradnak, mint hogy nyomik mellett tengődjenek. Én üdvözlöm ezt.” El kell ismerni, a nők munkába állása, a női szexualitás szabaddá és szabadossá tétele, a házasság intézményének lerombolása következtében ma már a nők sokkal boldogabbak és ettől az egész társadalomnak jobb. Ja, nem. Egyáltalán nem jobb, senkinek sem. Persze nem szeretnék én itt ostobaságokat sugallni: nyilvánvalóan azért, mert a nők még nem eléggé egyenlők a férfiakkal. A cél amúgy sem az, hogy mindenkinek jó legyen, bőven elég, ha csak a nőknek jó. Második rész. Mottó: „A tisztánlátásom egyébként még a saját párválasztási gondjaim megoldására sem alkalmas. A poszt arról a problémáról szól, ami nem más, mint az antifeminista érvelés és háttere, a szexuális frusztráció. „ A feministák vajon miért foglalkoznak ennyit azzal, hogy mi kivel és hányszor tesszük vagy nem tesszük? “Nem kell a deviáns rosszfiú, aki bánt, megaláz, ez tévedés. Azért démonizáljátok azt, aki szexhez jut, meg a nők választásait, mert ti nem juttok szexhez. Ez nem bonyolult. Ti nem ismeritek a mi partnereinket.” Nem hát, honnan is ismernénk. Nincsen anyánk, nincsen lánytestvérünk, lánygyermekünk, női munkatársunk, nincs és nem is volt barátnőnk, feleségünk. Egyedül élünk egy kis lakatlan szigeten, itt csak kókuszdió van meg internet. „A fizikai erő, a vakmerőség, az elemi vadság megmoccant minket, plakáton jól mutat, de ha önzés, svihákság és kíméletlenség is jár vele, akkor otthonra azért nem kéne. Szóval, maradjunk annyiban, hogy nem jó nekünk, ha egy férfi deviáns, és nem igaz, hogy rájuk bukunk, csak ők, akik megtehetik, hogy ne igyekezzenek előadni a rendes fiút, lazábbak és izgalmasabbak, mint a rendszergazda* típusú férfiak. „ Pedig az előbb már szóltam: jobb feministák ilyen gondolatokért már simán máglyára vetnének egy magát feministának valló nőt. Az meg bizony teljesen igaz, hogy a nők az ilyen férfire buknak. A történet viszont úgy folytatódik, hogy utána meg elvárnák, hogy a „fizikai erő, a vakmerőség, az elemi vadság” helyett porszívózzon meg hallgasson végig és értsen egyet, meg ezerrel akarjon családapa lenni. Aztán ha nem jött be, lehet reménykedni, hogy majd a következő… Persze a ha összejön a mondott férfi betörése, az sem jobb, olyankor jön pár év után az összepakolás és az „én nem ilyen férfibe szerettem bele”- kezdetű nagymonológok. „Amiért kötődni tudnak a nők a rossz fiúkhoz, azokhoz, akik semmibe veszik és bántják őket, annak több oka van. Az első, hogy az elérhetetlen, a lehetetlen mindig fantáziamozgatóbb és megrendítőbb, mint a realitás …A másik a teljesen téves, de amúgy elvárt és díjazott szerep… majd én megszelídítelek-megmentelek…A harmadik pedig a Stockholm-szindróma, vagyis hogy a nők bántalmazó, érzéketlen, megúszós, basáskodó, alkoholista férfiak mellett nőttek fel, ez az elemi élményük, ilyen a férfiképük…” Három okból csak kettő a férfiak hibája? Gender studies– szakon ez bizony egyes… és sajnos a valóságban is, csak más okból. Ugyanis megint ott tartunk, hogy a nők nem tehetnek semmiről. Ha valamit rosszul csinálnak, az sem az ő hibájuk – viszont a saját döntések feletti teljes kontroll felelősségének felismerése nélkül nincs felnőtt személyiség. Ez nyilván a férfiakra is igaz, de mint már mondtam, a bloggerina által kifogásolt párkapcsolati elméletek épp a felelősség elismerését jelenti a férfiak részéről: rajtam áll, hogy megtudjam, hogyan is működik valójában. „De semmiképpen nem boldogsággyanús ez a helyzet. Mert ha a rosszfiú vérmesen önös és bántalmaz, akkor a nők, itt a valóságban, igenis sírnak, és igenis rossz nekik… Ezek a férfiak nagyon kiülnek női arcokra, és ilyen női arcokat látsz a villamoson, valójában ezt nevezik öregedésnek”. Ezen a ponton megint tennék egy javaslatot: a sorok írója talán inkább ránctalanítókrém- reklámokban kamatoztassa tehetségét, mindenképpen izgalmasabb alkotások születnénk, ha a női arcbőr öregedésének folyamatát ilyetén módon kívánná megoldani. „Olyan nagyon nem bővelkedünk nemes lelkű, minket akaró és izgalmas személyiségű lovagokban…” Igen, valamiért meglepő, hogy a normális, sok kvalitással bíró, értékes férfiak nem erőszakos feminácikat akarnak, hanem nőies nőket. Olvastam más feminista nőktől, hogy elismerik, léteznek rendes, normális férfiak, csak persze ők sem értik, hogy azok miért nem őket választják, hanem a feminizmustól meg nem fertőzött, normális nőket. Mi értjük, kérdezzetek nyugodtan. „Az igazi vágytárgy az erőszakmentes, a kvalitásos, a mélyen humán, aki nem igazol, bizonygat, és aki meggyőződésből olyan, nem csak azért, mert nem engedheti meg magának, hogy görény legyen (mert ahhoz nem elég vonzó). Olyasvalaki kell a nőnek, aki komolyan veszi, és akit ő is komolyan tud venni. Sokat használt, de ettől még nem kevésbé fénylő fogalom következik: kisugárzás kell.” A baj azonban ott kezdődik, hogy a legtöbb nő úgy gondolja, neki alanyi jogon jár az ilyen, meg a még ilyenebb férfi, aki amúgy olyan is tud lenni, önként és gondolatolvasva, ha a hercegkisasszonynak éppen ahhoz van kedve. Míg a férfiak többsége belátja, hogy a szupermodell nem az ő kategóriája és boldog tud(na) lenni egy átlagos nővel, addig a nők többségének az átlagos férfi maga a pokol, még akkor is, ha ő maga is átlagos. „Bocsánat a nem épp píszí kifejezésért: az kell a nőnek, hogy a férfi ne legyen nyomi.Legyen én-ereje, ne üvöltsön róla a frusztráció, a megfelelni akarás, a szexéhség, az örök próbálkozás ráégett szerepe. „ Na innen már nagyon gyanús a dolog. Mert hogy van az, hogy a PUA szabályok egyik legelsője úgy szól: Ha fel akarod szedni a lányt, csinálj úgy, mintha nem is igazán érdekelne téged, nem is akarnád őt felszedni. Ha szexelni akarsz vele, csinálj úgy, mintha nem akarnál vele szexelni. Ne érezze azt, hogy szükséged van rá. Hogy a kedvenc férfikarakteremet, Jim-et idézzem: „Nahát, nahát!” Ha a bloggerina célja az lenne, hogy önként igazolja gondolataival a Red Pill és PUA tanokat, akkor sem csinálhatná jobban. Vagy ahogy egy nagy gondolkodó mondta: „Na látod! Hát nincsen sok különbség köztünk, csak te még kint vagy. Azt hiszed!” „Szóval, sok frusztrált, önsorsrontó, maga érdeke ellen választó nő is van, őket ne számoljuk, mert nem az kell “a” nőknek, ami nekik. „ Tehát a nők többsége az nem a nők többsége, hanem a… mi is? Valószínűleg az a fantáziakép, ami a szerzőnő fejében él arról, hogy milyen is a nő. Elképzelhető, hogy ő maga tesz azért, hogy ennek a képnek megfeleljen, a saját értékei mentén fejleszti magát. De igencsak botorság azt hinni, hogy a nők többsége olyan, mint amilyennek ő látni szeretné. „És sok olyan nő is van, aki ugyanígy dühönghetne kommentekben: csupa kudarcos története van, nem az kell neki, ami jut…” Nahát, ezek szerint a gumiszoba és annak kommentszekciója ismeretlen lenne Gerle Éva előtt? Ki lett már dobva az a bizonyos köpeny… „Nem a nők és a férfiak között van a vonal, ahogy az antifeminista érvelés állítja, hanem azok között, akiknek a szex és a szerelem jellemzően, gyakran vagy legalább néha könnyen megy, boldogságot hoz, elégséges, és azok között, akiknek szinte soha nincs egy szép történetük. Vagyis, nyomik. A nyomiságnak, sajnos, szaga van.” A férfiaknak egy komplett, logikusan felépített értelmezésük van arra, hogy miért vannak úgy a dolgok férfi és nő között, ahogy, miért vannak sikeres és kevésbé sikeres emberek a párválasztásban. A bloggerina értelmezése pedig csak addig terjed, hogy: azért, mert a kevésbé sikeresek „nyomik”. „De a nő, ha bányarém is, könnyen jut szexhez, mindig akad valaki, aki megdugja, mondjátok erre — igen, csak abban neki semmi örörme nincs, szerintem ne is nevezzük szexnek azt, hogy valaki még vele is hajlandó, mert ez a szex fogalmának megcsúfolása. Neki nem az kell, hogy jobb híján valaki belé ürít.” Hanem még neki is a kisugárzásos, páncélos lovag kéne. Ezt hívják hipergámiának, ugye. De ennek a bányarémnek még így is előnyösebb a helyzete, mint egy „nyomi” férfinak: ő ugyanis eldöntheti, ő döntheti el, hogy kell-e neki a szex és az azzal járó kapcsolat… Tovább olvasás »
Végigolvastam. Tanulságos. Ugyanazt mondja a csaj, amit a red pill irodalom. Szórol szóra.
Mindig is Csao elvtársnőt találtam a legfejlődőképesebbnek a tragikus triászból… Már csak annyi kéne, hogy a feminista szabványforulatokat elfelejtse és a tapasztalatait, gondolatait merje a maguk valójában vállani, akkor is, ha ezek nem hízelgőek a nőkre nézve és nem illeszkednek a feminista kánonba… és akkor már majdnem kezdő antifeminista lehetne… :)
Leszámítva egy-két hülye feminista frázist az elején.
A szerző szerint valójában “a vágytárgy férfi olyasvalaki”, aki feltétel nélkül mindent ad, de semmit sem kér. Csak fordítsátok le az ömlengő kifejtést!
Az ilyen nőket kerülni kell, mint a pestits.
Tökéletesen egyetértek. Én sem ilyennel élek. Viszont jól megfogalmazza azt, hogy mire vágynak a nők. Ezeket a gondolatokat nem érdemes figyelmen kívül hagyni.
Erre max egy éretlen személyiségű gyerek vágyik. Aki nem jutott el az adás öröméig nem alkalmas párkapcsolatra.
“a vágytárgy férfi olyasvalaki, aki erőforrásokban bővelkedik”
Mindig csak a pénzéhség.
“de ez a nőknek szar volt, ez intézményesített és folytatólagos nemi erőszak volt”
Svédországból kivágták a boxikat meg a femidemcsiket?
“amióta a nők tudják, látják a példáit annak, hogy mi minden létezhet még…”
6 niggert szopni kamerák előtt jó pénzért?
“A változás az, hogy ma már … Inkább egyedül maradnak, mint hogy nyomik mellett tengődjenek. Én üdvözlöm ezt.”
Lassan egyre többen nem akarnak feleségnek maguk mellé egy bárcás kurvát. Üdvözlendő.
“alkoholista férfiak”
A kiállhatatlan picsák miatt lesznek alkoholisták, a ti bűnötök.
“Olyan nagyon nem bővelkedünk nemes lelkű, minket akaró és izgalmas személyiségű lovagokban…”
Nem sok nem kurva van.
“Olyasvalaki kell a nőnek, aki komolyan veszi”
Akkor mért viselkedtek nevetségesen?
Frusztrált fiatal férfiak
off de amúgy picit ide tartozik. A nem éppen antifeminista nézeteiről híres médiabirodalom http://media.mandiner.hu/cikk/20160610_csodot_jelentett_a_gawker
csődbe ment.
Tényleg egyenlőséget akarnak a nők?
#zimbardo
Áll a bál az új Zimbardo könyv megjelenése kapcsán itt is, ott is, amott is, a mi házunk előtt is.
Áll a balhé, áll a bál, vidám ének hangja száll.
Szálljunk be tehát mi is a zimbardózásba egy terepmintás kannából locsolgatva a gázoljat a vita csitulni nem akaró lángjaira.
Hűséges olvasóink fogadják szeretettel Nikita Coulombe, az öregecske professzor 10 pontos fiatal női társszerzőjének hiánypótló cikkét. A dolgozat magyarítását új harcostásunknak, HuffNebulónak köszönhetjük.
A fent linkelt cikkből:
“ Lori Gottlieb pszihológus úgy találta, hogy a válás esélye akkor a legalacsonyabb, ha a férfi a keresi a bevétel 60%-át és a nő végzi a házimunka 60%-át”
Ez eléggé elgondolkodtató szerintem. Ebből nekem az következik, hogy aza legszerencsésebb felállás, ha a férfi is, a nő is dolgozik munkahelyen és otthon is, az arányban van csak némi, de lényeges eltérés.
…
De ennyi eszük nincs a fehérszakállas albínó parlamenti lovagoknak és feministáknak emellett nem érdeke, hogy ne pénzeljék őket tartásdíjakkal és állami támogatásokkal melyeket sokszor nem is a gyerekre költenek. Minden esetben arra hivatkoznak, hogy a “gyerek érdeke” aki ne éljen nélkülözésben ha az apa tehetős, csakhogy a válás csak tetézi a bajt és látszatintézkedéseket hoznak ahelyett, hogy az elmebajos anyák ámokfutásait helyeznék keretekbe és tisztelnék a másik felmenő életét a gyerek apjáét. Nincs az a birka aki ne válna ha tudja búsásan megtérül, mert a gyerekéért kapja a pénzt és továbbra se kell dolgoznia, az apának viszont azután két családot kéne eltartania. A sajátját és a régit. Ez evidens a legtöbb esetben lehetetlen. Aki gyereket akar és tud nevelni tehát ragaszkodik az utódához az váltott elhelyezés mellett ne fizessen egyáltalán tartásdíjat, ezt kell bevezetnünk amikor visszakerül a férfi kezébe a kormány úgy 100-200 év múlva a jelen feminizmust követően. Egy átlagpasi mint jómagam simán talál pótanyát aki épelméjűbb mint az igazi és a váltott elhelyezés nem lehet probléma senki számára. Ellenben aki elmaradott-lúzer és dolgozni akar amíg bele nem rokkan, az soha ne nevelje az elszakított gyerekét csak “láthatás”-a legyen és fizessen annyi tartásdíjat amennyi akkor jutna a gyerekre mintha ép családban élnének. Például 50-200 ezer forintot havonta. Fizessen ha szeretne. Lehessen választani, mert jelenleg csak az anyák és a bírói szokásjog dönt, ami férfiellenes, mivel a férfi állítólag erősebb jobban lehet terhelni és taposni. Még az is megoldás lenne, ha egységesítenék minimális összegben a tartásdíjat így egy milliárdos apától nem szívesen válna el egy nő sem fillérekért, kivéve persze ha veri. Ez magyarázza miért is vádolják hamisan és gyűlölik a nők az exférjüket olyan lendülettel amikor pénzre van szükségük. A saját szabadságukért és a pénzért hazudnak. Mindkettőt meg kell vonni és több nevelési (beleszólási) jogot kell adni az apáknak, hogy az anyáknak ne legyen anyagi túlhatalmuk felettük. Jelenleg az apáknak így közvetetten a saját gyereküknek is ártanak, ha olyan pénzt követelnek rajtuk melynek felhasználását képtelenség ellenőrizni. Az apák szívesen pénzelik a gyereküket, de az exüket soha. Ha tartásra érdemes mintaanyák lettek volna akkor el se váltak volna, ezt mindig hozzá kell tenni. Az soha nem lehet jó anya aki mesterségesen elszakítja a gyerekét az apjától és ezeket az anyákat ódivatúan a sarokba állítva bűntetni kéne és nem anyagilag támogatni majd ejnye bejnyével dícsérve milyen szépen hazudnak. A pénz hatalom, ne a hülyéknek adják már mert akkor mindennek vége. Kádár korszak, álszocializmus, okosoktól elvenni- butáknak odaadni a hatalmat ez az ami még mindig napirenden van itthon. Féljetek, rettegjetek mert bármelyikőtök belekerülhet abba amibe én. Másodrangú állampolgárrá válni tisztességes emberként és még hibáztatást is nyakamba varrják miszerint a válásért mindkét ember felel, pedig nagyon nem. Ludas aki például a másik háta mögött kezdeményezi a pénzért, jobb kocsiért, új szexuális élményekért. A férfi eldobható lett és ez jócskán megéri a feministáknak főként ha találnak egy következő férfiáldozatot aki előtt sározhatják és gyűlölhetik a régit, miközben attól szedik be a pénzt.
Újabb adag nősajnáltatás:
“Az adatok kiértékelésekor a McKinsey munkatársai azzal a teóriával álltak elő, hogy nem pusztán a nőkkel szembeni diszkrimináció és a gyermekvállalás miatt kerül aránytalanul kevés nő vezető pozícióba. Inkább arról van szó, hogy – az említett okoktól nyilván nem függetlenül –, miután férfi kollégáiknál jóval korábban, már a húszas éveik végén, harmincas éveik elején megtapasztalják a kiégést, a nők önként iratkoznak ki a piacról.”
http://hvg.hu/kultura/20160624_Kobor_Andrea_Malajzia_Borneo_NGO_utazas_onkentes_munka
A szomorú igazság. Hihetetlen, hogy ennyi megvezethető birka van, aki semmit sem vesz észre a feminizmus brutális kártékonyságából. Nem értem mi történt a férfiakkal.