Az alábbiakban egyik olvasónk levele kerül közreadásra (akit hívjunk mondjunk Gábornak), amely az Egy kényszerű cölibátusban élő újjászületése című fordítás inspirációjára született.

Pár hónapja találtam rá a portálra. Nagyon jó volt látni, hogy nem csak én küzdök problémákkal. Jó látni hogy van egy olyan portál közösség, ami segít a férfiaknak. Volt egy nehezebb éjszakám , tollat ragadtam és leírtam négy év tapasztalatát a húspiacról és a nőkről. Sajnos az eredmény igen szomorú és lesújtó lett. Remélem nem egy értelmetlen katyvasz, az volt a célom hogy kiadjam magamból minden bánatomat és haragomat.
Egy srác naplójából
Nehéz lesz írnom arról amin átmegyek, mivel nehezen beszélek az érzéseimről de most mégis úgy érzem, itt az ideje. Fájdalmas dolog ez, hiszen mély sebeket kell feltépnem, amiket az ember ugye próbál elfedni maga elől , de mégis vele vannak, nem menekülhet tőlük. Belecsapok a közepébe. A nők tönkretették az életemet. Még csak húsz éves vagyok, de úgy érzem hogy ennyi volt, nem bírom tovább a küzdelmet. Nem tudok helytállni a húspiacon.
Tehetséges gyereknek indultam, aki nyitott volt a világra és mindenre kíváncsi volt. Ebből adódóan mindig is jó eredményeim voltak a suliban, hiszen szerettem új dolgokat megismerni. De mára már semmi motivációm és életkedvem nincs ahhoz hogy tanuljak és hogy részt vegyek a társadalom életében. Legszívesebben eltűnnék abból a közegből, ami közvetve körülvesz. Legszívesebben egy új országba költöznék. Hogy miért? Mert már nem tudom elviselni azt a sok csalódást, amit a nők okoztak. Amikor pályaválasztás elé kerültem, tanáraim, pontosabban tanárnőim, folyton azt szajkózták hogy ez a szak meg az se való hozzád, nem fogod bírni, gondold át. Sőt meg anyám is ezeket mondogatta de alternatívát egyik nő se tudott mondani.
Tudjátok nagyon rossz érzés amikor az emberben nem hisznek és beleszólnak a döntéseibe, miközben azt szajkózzák, hogy nem neked való nem fogod bírni. Igazuk lett, tényleg nem bírtam azt a lelki terhet, amit a vállamra raktak. Sikerült elhitetni velem hogy egy szar vagyok. Van egy hat évvel idősebb nővérem, tőle már kisáltalános korom óta csak azt hallgattam, hogy béna és lúzer vagyok. Különösen féltékeny volt amiért nekem jobb kapcsolatom volt a szüleimmel. Nyilván ez sem tett jót nekem. S most itt állok húsz évesen 446 ponttal és a faszt sem tudom, hogy mit kezdjek magammal, melyik szakra menjek. Nem érzem az akaraterőt hogy változtassak a sorsomon. Ez nagyon rossz érzés, hiszen régen nagyon szorgalmas és vidám srác voltam.
Későn erő vagyok igaz, de tizenhat évesen azért elkezdtem érdeklődni a szebbik nem iránt. Szorgalmasan kerestem is a szerelmet és persze túl akartam lenni a dolgokon, amin túl kell esni ilyen korban. Húsz évesen még mindig nem volt szexuális kapcsolatom. Persze kavargattam a bulikban, de sose jutottam el olyan messzire, mint ahogy szerettem volna. Jó rendben, pattanásos gyerek voltam, de rendszeresen sportoltam, izmos vagyok és magas, 182 cm. Mára már nincsenek pattanásaim, persze nincs baba bőröm sem. Hátrányaim köze sorolom, hogy szőke vagyok és fehér bőrű. Minap olvastam egy felmérést, amiből az jött ki hogy a nők kevesebb, mint egy negyedének jönnek be a szőke pasik. Nagyon elszomorított, hiszen ez egy visszautalás volt nekem arra, miért nem volt sikerem eddig. De tudjatok mit, nem is ez faj a legjobban. Hanem az hogy sohasem éreztem a viszonzott szerelmet. El tudjatok ti azt képzelni hogy ez milyen??? Annál szarabb érzés nincs, amikor nem vesznek észre. Szinte levegőnek érzem magam. Egyszerűen nem érzem magam a magyar társadalom tagjának, hiszen a magyar lányok egyszerűen nem akarnak velem kapcsolatot létesíteni.
Tudjátok mi a vicces? Az elmúlt bő félévben csak külföldi lányokkal kavartam a bulikban. Képzeljetek, beszélgetni is tudtam velük! Végre egyenrangúnak éreztem magam. Nagyon jó volt azt érezni, hogy aki tetszik neked az is vágyik és kíváncsi rád. Soha nem kaptam annyi figyelmet a magyar csajszitól, mint tőlük. Jó persze randiztam magyar lányokkal, de mindig megakadtam az első randin. Fele-fele aranyban jól sültek el a randik, sőt kifejezetten úgy éreztem hogy ez egy tényleg jól sikerült randi volt. De persze ezután mindig lekoptattak vagy ami rosszabb, randi utáni üzenetemre két hét után jött a válasz, bocsi de nem.
Szóval “sikeresnek” érzett randik után jött csak a nagy pofáraesés. Ja és ezek tinder-randik voltak. Egy dolgot köszönhetek a Tindernek, a randikat. Mert hiába próbálkoztam a gimiben, semmi nem jött össze. Hát ja, valahol ez kurvára szomorú, igen hogy a Tinder kellett ahhoz, hogy legyen első randim. Ja és így kellett volna nekimenni az egyetemnek.
Fogalmam sem volt hogy mit csináljak és még kurva nagy lúzernek is éreztem magam, persze hogy otthagytam. Ha nincs motiváció kurva nehéz tanulni. A külföldi lányok ideig-óráig tudták csak feledtetni a sebeimet. De az a sok frusztráció meg mindig velem van és lesz is, amit a nők okoztak nekem. Kirekesztve érzem magam.
Bassza meg! Nem az lenne, az élet célja, hogy családot alapíts majd? Ennek sajnos nem látom az esélyét. Hogy miért? Ki vagyok zárva a játékból, annyi negatív tapasztalatom van már nők terén, hogy az borzasztó. Ennyi csalódást már a rakpart sem bír el. Minek próbálkozzon az ember, ha mindig kudarc éri, nem igaz? Sokan mennek külföldre dolgozni hogy megéljenek. Én is mennék már, de nem amiatt hogy többet keressek. Hanem csakis a nők miatt. Ha itt nem, hátha ott megtalál a szerelem, hátha ott befogadnak. Köszönöm magyar feministák, köszönöm magyar nők. Az életem kész gyötrelem. Nem akarok mar harcba szállni értetek, nem akarok hazudozni nektek, taktikázni, kurva bunkó lenni. Tudom hogy ez kell nektek. Tudom mert látom hogy a primitív, kurva bunkó haverjaim dúskálnak a punciban.
De mondok valamit, ti se vagytok más, mint egy tucattermék. Egytől egyik ugyanúgy néztek ki. Egy nagy massza. Szépnek szépek vagytok, csak az a kár, ha bemegyek egy buliba mindig legalább kettőt látok belőletek. Tisztelet a kivételnek. Megroppantam, nagyon nem így képzeltem el az életemet. Tényleg kezdem azt hinni hogy nekem nem jár a boldogság.
Talán most már az lenne a legjobb, ha tavasszal kimennék Dániába vagy máshova tanulni. S tudjátok hogy mi hajt? A vágy a szeretetre, amit itthon csak a szüleimtől kapok meg. Ők az egyedüliek, akik ettől visszatartanak. De bassza meg, tudom és nagyon érzem hogy mennem kellene, újra kezdeni mindent.
20 évesen miért kell picsogni, elásni magát? Még majd csak most kezdődik az élete.
Türelmetlen a posztoló, nem kicsit.
Nyugi Gáber, soha semmi nemolyan mint ahogy a kívülálló képzeli.. és te most kívülről vágyakozol egy szépnek képzelt világba
Ugyanezzel a lendülettel születhetett a te írásodnak a fordítottja is egy pont neked való kislány tollából (ha nem is magyarul) – mert a lányok se indigóval másolják egymásról a világnézetüket.
Egy a lényeg : ha nem akarod pénzért megvásárolni x időre a szerelmet akkor meg kell tanulnod megvárni azt. Mert a vágyódás az nem értelemszerű és kölcsönös érzelem. Ha azt mondod hogy kilépsz az éhesek táborából, akkor meg kell tanulnod a fényevéstől életben maradni – és az se könnyebb mint éhezni.
És nem… nem az a cél hogy családot alapíts és boldogan élj benne amíg meg nem halsz. Eleve nincs is már “Nagy Közös Cél”. Inkább azt mondanám hogy csak annyi a sok “kis egyéni cél” hogy boldogan élj amíg meg nem halsz.. A saját egyéni módszeredet erre pedig neked kell kitalálnod, elkezdened megvalósítani – és ki is tartani mellette, mindegy hogy jön-e valaki segíteni benne. Mert ha te csatlakozol valaki máshoz, az ő céljait megvalósítani, akkor ne erősödj közben férfiassá mert te leszel az oka az ebből feltétlenül kialakuló váláshelyzetnek.
És igen, légy férfi – és nem úgy ahogy eddíg képzelted. Ne társra vágyódva szenvedj addíg amíg bele nem fásulsz ebbe a lassú haldoklásba, hanem akarj valami egyebet. Valami érdekeset, valami fontosat – valamit amit tudsz csinálni és eredménye is van. Ez az első lépcsőfok fölfelé. Ne sajnáld magad.. az nem a te dolgod.
Én negyven éves korom körül jöttem rá, hogy mekkora mákom van azzal, hogy anno későn érő típus voltam és huszonéveim közepéig gyakorlatilag levegőnek néztek a nők. Akiket ugyanis nem néztek levegőnek, azok ma már elváltak, nyögik a gyerektartást, nem egy bele is rokkant, mert ezeket a faszikat még azelőtt behálózták, hogy reális képük lett volna a világról, és beleugrottak az evolúciós szaporítótégelybe feláldozva önmagukat és életüket a fajfenntartás oltárán.
Szerintem az élet értelme egyáltalán nem a családalapítás, hanem biológiai értelemben fajfenntartás, de ha többre tartjuk magunkat egy baktériumnál (hiszen pusztán a fajfenntartást az is meg tudja csinálni), akkor nem a biológiai lény, hanem a benne rejlő individuum életének értelmét kell kutatnunk és megtalálnunk, melynek során szépen kinyílik a világ. Az élet értelme részemről a világmindenségről szerzett ismereteim folyamatos bővítése, az így szerzett ismeretek komfortos, szemlélődő-kutató életmóddá konvertálása, ebből haszon kicsatolása. Olyan életmód kialakítása, melyben helye van a társas kapcsolatnak, de nem nyomja agyon az embert, olyan munka vagy hivatás elsajátítása amit szeret csinálni az ember és meg is él belőle ha nem is nagy lábon, valamint végső soron, hogy maradjon időm a világot szemlélni, elemezni, kutatni. Ezért ma már nem bánom, hogy nem lettek anno gyerekeim, a közeli rokonság, testvérek amúgy is el vannak látva bőven gyerekekkel. Ha rájön az ember, hogy nem muszáj megfelelni a köz elvárásainak és a fősodorban úszni az árral, mert az életben az a tartalom van amit beleteszünk, akkor nem érzi magát sem feleslegesnek, se nem zavarja, hogy nem illik rá az általános sablon az x gyerek y szobával z kerékkel.
De egyébként 20 évesen még semmi nincs veszve, nem egy embert ismertem, aki eléggé félszeg volt, de valahogy az egyetem első 2 éve alatt mégis kúrógéppé változott talán mert a magassága mellé akkorra emberedett meg a testalkata, és akire ragadtak a nők mert leszarta őket, szóval ha csak ez kell, akkor sem kell világnak menni. Ha meg egyelőre a külföldi csajoknak bejössz, akkor ezt a vonalat érdemes tolni, később majd a magyarok is sorba állnak, amikor ragad rád annyi, hogy egzotikusnak számítasz nekik.
“mert ezeket a faszikat még azelőtt behálózták, hogy reális képük lett volna a világról, és beleugrottak az evolúciós szaporítótégelybe feláldozva önmagukat és életüket a fajfenntartás oltárán.”
A hím imádkozósáska legalább gyorsan letudja, mi? :)
Láthatóan önértékelési zavaraid vannak. A gondjaid nagyobbik részét az okozza hogy nem bízol önmagadban. Amíg ezen nem változtatsz a több dolgod sem fog érdemben változni. No persze adódik a kérdés hogyan lehet önbizalomra szert tenni. Kirángathatja-e önmagát az ember a hajánál fogva a mocsárból, amolyan modern Münchausen báróként?
Ez a világ mindent megtesz, hogy megtörje az embert. Az önmagában bízni nem tudó ember könnyebben manipulálható, irányítható és ha nem a magad álmát követed, arra vagy kárhoztatva hogy a másén dolgozz. Sok tekintetben az önmaga számára sikeres és sikertelen emberek között az igazi különbség a hit megléte ill. hiánya önmagukban.
No persze az igazi kérdés az hogyan lehet visszaszerezni a megtört önbizalmat. Alapjában véve egyféleképpen, külső megerősítéssel. A kemény erőfeszítésekkel elért sikereknél nincsen jobb önbizalomnövelő. A motivációt pedig a sikerek keltette étvágy az újabb sikerekre hozzák meg. A másik külsődleges hatás a megfelelő környezet. Amennyire a szabadságodban áll válassz inspiráló, kihívó környezetet (pl. továbbtanulás kapcsán is). A megfelelő környezet is képes elindítani a megfelelő irányba.
Mindezek pedig folyamatosan átírják az értékpreferenciáidat és a személyiségjegyeidet. Később visszanézve magad is meglepődsz majd mennyire.
Szerencsés vagy hogy mindezt már húszévesen tudod és hogy az információk kifogyhatatlan forrásaként rendelkezésedre áll az internet is. Neked korábban jött az ébredés, mint a téged megelőző generációk legtöbb tagjánál mert ne gondold hogy ugyanezen felismerésekkel az előző generációk férfiainak nem kellett szembesülniük!
Ha már az internetnél tartunk gondolom a férfihangos ilyen tárgyú cikkeket végigolvastad már kommentestül. Javaslom többszöri újraolvasásukat mert némelyik igencsak sűrű és kell az ismételt megerősítés is. Ha tudsz angolul nézz be a redpill redditre is.
A magánéletben meg nézz körül és figyeld meg azokat az embereket akik szerinted jól csinálják a dolgukat. Tanulj tőlük.
Most még nem hiszed el, de a fájdalmas felismeréseiddel nagyon is szerencsés vagy és baromira fiatal hogy változtass a dolgaidon. Biztosan van a környezetedben aki hisz benned, ha más nem, jövőbeli önmagad biztosan!
Kissé teátrálisan azt is mondhatnám, ma van további életed első napja. Csak rajtad áll.
A tényleges javulást mindig a környezetváltásnál kell elkezdeni. Nem hiszem el, hogy kizárólag a nőkkel vannak problémáid, valami sokkal nagyobb trauma bújhat meg a háttérben… hogy lehet, hogy valaki kizárólag egy dolognak a meglététől vagy meg nem lététől teszi függővé az életét? Szerintem már a gyerekkorod sem volt okés, de ezt így a távolból nem tudom megfejteni.
Szóval érdemes környezetváltással kezdened az életedet, elszakadnod a bántalmazó szülőktől, lehúzó haveroktól, és úgy nekiállni magadon dolgozni. Mindenképpen keress egy kellően stabil társat, mert egyedül nem fog menni a változás, pláne ha időközben pszichés problémáid is keletkeztek, pl. depresszió. Nem nő kell feltétlenül, hanem egy őszinte jó barát. Persze ilyenkor minden hülye az egyéni felelősségvállalással jön, de ne higgy nekik, egyéni szinten mindenki labilis és kiszolgáltatott. Tehát aki a problémáidra azt mondja neked, hogy mindenki csak a saját sorsáért felelős, és most bűnhődj életed végéig, nyugodtan dugd fel a fejét a seggébe.
A lényeget a többiek már elmondták előttem, szerintem nagyon szerencsésnek mondhatod magad, hogy idejekorán rájöttél arra, hogy problémáid vannak, mert garantálom neked, hogy ha komolyan gondolod a változást, akkor legrosszabb esetben is 3 éven belül olyan ember válik belőled, akinek a 20-as évei a legkirályabbak lesznek, és amit 30 éves kortól kezdve csak méginkább fokozni lehet, szemben pl. velem, akinek 30 körül kezdődik el az igazi élet, de most így 28 után azért látom, hogy nem volt hiba lenyelni azt a piros pirulát. :)
Kedves Gábor, megosztom veled a gondolataimat a témáról. Mit Gábor a Gábornak :)
Először is: 20 évesen nem értem mit sírsz hogy nem volt még nőd? És? Ezzel kelsz, és fekszel minden nap? Így nem is lesz. Hidd el nagyon sok embernek kisebb gondja is nagyobb annál mint hogy még nem dugott / nincs kivel dugnia. Ha jól értem fizikailag és szellemileg is egészséges vagy, szerintem becsüld meg: lehetnél vak, vagy nyomorék, vagy fogyatékos stb.
Kiadni magadból a dühöt jó dolog, de nem leszel vele előrébb holnap, mint ma. A megoldás: dolgozz meg a sikerért. Tudsz angolul? Ha nem tanulj meg folyékonyan, és vesd rá magad a netre és olvass. Rengeteg anyag van ami ingyenesen elérhető, ami elmagyarázza mi és hogyan van a világban.
Építsd fel az életed magadnak, de NEM a nők köré, mert az nagyon gáz. Egy férfinak soha sem lehet a fő célja az életében egy nő vagy a “nők” akinek az, az egy balfasz, és nem férfi. A nő kiegészíti az életed. Még a Biblia is oldalbordából származtatja, szerinted véletlenül?
Mit akarsz 20 évesen családalapítás gondolatával foglalkozni? Mennyinek érzed magad szellemileg? 60 évesnek? Tanulj, dolgozz, fejleszd magad – pontosan ezt csinálja egy férfi. Férfivá válni kell, nőnek meg születni.
Mi az hogy nincs motivációd tanulni? Egyszerűen csináld meg. Motivációval vagy a nélkül. Néha erőltetni kell a dolgokat, senki nem mondta hogy mindennek könnyen kell jönnie mindenkinek. Valaki többet szív, míg más ingyen megkapja. És? Ilyen az élet. Ha azon fogsz háborogni hogy bezzeg másoknak milyen könnyű, akkor örök életedre egy lúzer maradsz, és ami rosszabb: garantáltan nő nélkül.
Sok munka vár rád, de ne hidd hogy külföldön minden problémád varázsütésre megszűnik. A munkát nem kerülheted el. A munkát csak úgy lehet megoldani hogy megcsinálod, és kész.
Nem vagy elég izmos? Járj többet edzeni, táplálkozz helyesen.
Nincs motivációd? Olvass utána hogyan tudod magad motiválni
Szar az önértékelésed: járjsz pszichológushoz
Nem tudsz csajozni? Tanuld meg hogy kell.
A lényeg hogy rengeteg munkát kell magadba és az életedbe fektetned hogy sikeres legyél, nem csak a nők terén. A kérdés igazából hogy megcsinálod-e? Ez egy egyszerű döntés kérdése. A te döntésed.
https://www.youtube.com/watch?v=-08M7JpLpl4
Egy kicsit nyers leszek, de muszáj. Nézz tükörbe és gyorsan adj magadnak egy jókora kijózanító pofont! Én bármit megadnék azért, hogy 20 évesen legyek szűz, mert már 30-on túl vagyok még mindig ugyanebben a cipőben. Nekem tényleg van miért azt hinnem, hogy ez a vég, innen már nincs kiút. Nekem is ez a kijózanító pofon kellett volna 20 évesen azt hiszem, de most már késő.
A legfontosabb:
Ne keresd a szerelmet! Ne járj utána, ne akarj szerelmes lenni, mert akkor nagyon hamar az is leszel, ha kicsit is megtetszik valaki és egyszer visszamosolyog rád. A szerelmes férfi soha nem fog kelleni egy nőnek sem, csak ki fog használni és persze anélkül, hogy lefeküdne veled, mert egy érzelmes férfit lenéznek a nők, sőt egyenesen menekülni fognak majd tőled.
Tudom, rohadtul nehéz, de ne gondolj arra, hogy barátnőt szeretnél és azzal se foglalkozz, hogy a tahó haverjaid hetente váltogatják a nőket. Én is tapasztaltam ezt, szinte mindent, amit leírtál.
Ne olvasgass felméréseket sem, mert csak azokat fogod észrevenni és igaznak tartani, amik rád nézve rosszat jelentenek és ezzel igazolod a saját negatív önképedet. Szard le a felméréseket! (itt megjegyzem, hogy én ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam, hogy a magas szőkéket bírják a csajok, de mindegy, mert ez téged nem fog megnyugtatni)
Kavartál lányokkal, azt mondod? Ez igaz? Mert akkor mi a probléma? Én eddig csak egyszer, egyvalakivel jutottam el idáig, az is tizen-akárhány évvel ezelőtt volt, szóval nálad csak nincs akkor nagy probléma. És miért nem volt folytatás? Remélem nem azért, mert nem voltál beléjük szerelmes (újabb kijózanító pofon szükséges, mert a haverjaid is azért váltogatják a csajokat hetente, mert ők sem voltak szerelmesek, max a csajoknak hazudták azt, ők meg persze bedőltek nekik, mert az ilyeneknek elhiszik).
Sokan a kurvázós tanácsokkal jönnek, felejtsd el azt is… bár 20 évesen még lehet pont határeset, amikor még segíthet a dolog, de akkor most kell meglépned, hogy nehogy elteljen annyi idő, amikor már azt fogod gondolni, hogy megérdemled, hogy ne egy fizetőssel kellejen lefeküdnöd, amikor a tahó haverjaid ingyen is megkapják a számodra “elérhetetlen” csajokat. 30 fölött én már nem fogok fizetni ezért senkinek közvetlenül, mások az igények ennyi idősen, de azt hiszem fiatalon is mások voltak, ezért eszembe se jutott. Barátnőt szerettem volna én is, amivel együtt jár minden más is. Én hülye!
Az én tanácsom az, hogy igen, menj ki külföldre, de ne a csajok miatt, hanem magad miatt, a környezetváltozás miatt, mert az segíteni fog hidd el. A csajokat nem fogja tálcán nyújtani az sem, de a környezetváltozással járó stressz miatt nem fogsz olyan sokat agyalni a hülyeségeken, épp ezért kicsit felszabadultabb leszel, legalábbis ezen a téren. Egy teljesen új helyen leszel, ahol nem fog minden utcasarok egy-egy csalódásos helyszínére emlékeztetni. De itt is csak a munkádra koncentrálj, esetleg hobbidra, sportra, persze emellett az új haverokkal, munkatársakkal menj el szórakozni, de itt sem azzal a céllal, hogy szerelmes legyél valakibe, azt felejtsd el, sose gondolj erre. Ha valaki szimpatikus beszélgess vele, ha szerencséd van, észre fogod venni, hogy te is szimpatikus vagy neki és akkor el lehet hívni valahova (de innentől kezdve majd más ad tanácsot, mert ez a terület számomra már idegen).
Szóval fel a fejjel, ébresztő! Csak semmi szerelem, előbb a csaj legyen szerelmes beléd. Keress pénzt, költs magadra, szórakozz és majd jönni fog, aminek jönnie kell, de ne akard mindenáron!
Nagyon nehéz, de tereld el a gondolataidat a szerelemről, barátnőkről, mert fel fog emészteni, hidd el tudom miről beszélek, “könyvet írhatnék róla”, de minek?
Nyugatra menni pináért öngól. Lásd hipergámia: te ott csóró keleti leszel mindigis. Még ha lenne egy jókis arabos rámenősséged, de az nincs. Kicsit keletibb vagy távolkeleti országokba még talán van értelme – ez vitatott kérdés még a TRP-n is.
Aki nem dug, annak az arcára van írva. A lányok ezt látják, és egyből minusz 3 pont (lásd preselection). Ezért randi vagy bulikázás _előtt_ közvetlenül kell elmenni kurvához. Barátnőt keresni felesleges. A dugást kell keresni. Aztán ha összejött, akkor lehet tovább gondolkodni. Távlati terv lehet, de a végrehajtásban elég 1 lépéssel előre nézni. Ne akarj egyből sakkmester lenni!
Szerintem nem kéne prostihoz járásra biztatni.
Van egy csomó nemi betegség, ami bőrkontakttal is terjed és hosszútávon jön ki, pl. hpv-k különféle fajai, és csodálkozik a 20 évesen kurvához járó, hogy 50-60 évesen feldobja a talpát a sok rns vírus okozta immunrendszer gyengülés után fellépő rákoktól meg egyéb hasonlóktól.
Szerintem meg igenis addig járjon l a kulturált, higénikus, óvszerrel dugó örömlányokhoz, amíg nem talál rá az a “kibaszott nagy szerelem”…:) Mert úgy nem jó csajozni hogy az arcára van írva, hogy “majd eldurran..” sőt az lerí egy fiúról ha csak a “saját markától van megkönnyebbülve…” Nincs ezzel semmi gond…
Mivel húsz éves nincs önálló jövedelme. Innentől kezdve rendszerességről szó sem lehet, legfeljebb a “gát áttörésére” szolgáló egyszeri alkalomról.
Szerintem a legkevésbé sem reménytelen eset ez a Gábor gyerek. A Tinderen randikat tud leszervezni. Ez azt jelenti, hogy külsőre nincs nagy gáz. A meló 80%-át el is végeztük.
És most jön a maradék 20%, a tömény élvezet, maga a game! Semmi sem olyan könnyű és szórakoztató, mint egy randin elcsavarni a nő fejét. Gábor barátunk pedig itt akad el. Olyan ez, mintha kicseleznénk a teljes hátvédsort, majd hét méterről hasba rúgnánk a kapust.
Gábor, a randizásnak megvannak a bejáratott fortélyai. Erotikus felpörgetés még a találkozó előtt, a helyszín kiválasztása, a megfelelő asztal lefoglalása, magad mellé ültetni (nem szembe), sztorik, negatív bókok, érintések, nyitott kérdések, közelítés-távolítás, jutalmazás-büntetés, értékdemonstrálás, flörtölés a pincércsajjal, komfortépítés stb. Onnantól, hogy a csaj eljön a randira, már nyert ügyed van, csak elbaszni tudod.
“Semmi sem olyan könnyű és szórakoztató, mint egy randin elcsavarni a nő fejét. Gábor barátunk pedig itt akad el. Olyan ez, mintha kicseleznénk a teljes hátvédsort, majd hét méterről hasba rúgnánk a kapust.”
Azért ezt ne már, most gondold el, hogy itt van ez a srác, 20 évesen élete tragédiájának, és legnehezebb részének tartja a nőkkel való kapcsolatteremtést/építést, erre idejön valaki és azt mondja neki, hogy ez a világ legkönnyebb dolga….
Már az a rész, hogy “szórakoztató”, is erősen jellemfüggő, de könnyűnek egyáltalán nem mondható, főleg nem 20 évesen – hacsak nem vagy külső megjelenésben igazán kiemelkedő.
A hasonlattal pedig az a bajom, hogy hogy amíg végül a kapus mellett gólt lőni nagyjából ugyanazon skillek kérdése, amik a hátvédsor kicselezéséhez kellenek, addig egy tényleges, személyes randin “jól szerepelni” és tényleges vonzalmat építeni egy teljesen más kávéház, mint csinálni 3-4 aránylag jó képet, és chatelni egy sort. Személyes példaként azt tudom mondani, hogy nekem vagy 20-30 ilyen randiba is bekerült, mire sikerült pozitívan átvinni a nők számára jónak tűnő online képességeket élőbe is, és ott is jól előadni, pedig fel voltam szerelve mindenféle “game”-fegyverrel. Plusz az a tény, vagy az a terv, hogy na most letesztelem a PUA-tanításokat, az én számomra adott egy önálló célt is a csajozás mellett.
Online nem vagy zavarban, nem is zavar senki, van időd átgondolni és kitalálni 1-1 jó választ, élőben pedig mindez már ösztönösen, csípőből kell jöjjön. Egy jóóóó darabig nem fog jönni. Ha valaki ennyire rá van görcsölve a témára, és ennyire maga alatt van a témában (és én pl egyáltalán nem voltam), akkor neki ez a dupla vagy 3-4szeres időbe is telhet. Van, akinek más a kudarctűrő képessége mint neked, vagy nekem, és az első 10 nemsikerült randi már annyira elveszi a(z élet) kedvét, hogy abba is hagyja.
Szóval szerintem ez egyáltalán nem könnyű, viszont igenis megcsinálható. Nem is kell kezdésként ennyi mindent “bevetni”. Jusson el odáig, hogy olyan felszabadultan és lazán tud beszélgetni egy randin, mintha a haverjával menne sörözni. Persze nagy siker ebből még nem lesz*, mert azért máshogy kell egy nővel beszélni, de jó kezdés lesz, és kis szerencsével bele fog futni 1-2 olyan csajba, akivel ennyi is elég. Következő lépésként elég lesz, ha felismeri a shit testeket, és pár standard helyzetet megtanul ebből kezelni. Ebből már kell legyen 1-2 siker, és utána már lazábban hozzáállva jöhet a többi, amiket írtál. A pincérnővel flörtölés mondjuk már az expert kategória, én sosem csináltam, és szerintem soha nem is fogom, de nincs is rá szükség, talán csak vmi 9-10es csajjal való randin, az meg úgysem lesz.
“Onnantól, hogy a csaj eljön a randira, már nyert ügyed van, csak elbaszni tudod.”
Ezt sem érzem igaznak, de oké tegyük fel, hogy az. Az elbaszás még akkor is totál relatív. Ha a sok game-koncepció bevetését alapértelmezett dolognak, és könnyűnek vesszük, akkor azok elhagyása, vagy nem használása végülis elbaszás, igen. Csakhogy egyáltalán nem alapértelmezett, és nem könnyű. És akkor még ott van az a nyamvadt kémia rész, amire csak részben tudsz hatással lenni. Egyszerűen ha a látvány arra sem elég, hogy a csaj azt gondolja : “hmm, végülis nemrossz”, akkor aztán bevethetsz mindent, és lehetsz totál profi, az is kevés lesz. A game akkor a legjobb, ha ez a kategória vagy. A többi esetben tökmindegy mit csinálsz. Ha hasraesik a látványtól, akkor azért tökmindegy, ha pedig egy kicsit sem tetszel neki, akkor azért tökmindegy:)
*Önmagában a laza, kötetlen stílus, mégha olyan is, mintha egy haveroddal lennél, elég jó kis értékdemonstráció, vagy social proof. Az látszik belőle, hogy egy csajjal randizni számodra megszokott, mindennapos dolog, nem pedig ritka szenzáció.:)
Nincs köztünk vita. A fizikai-kémiai vonzódás a legfontosabb és ezt a legnehezebb befolyásolni. Ha ezen a kapun átjutottunk, ott már csak az egyéniségünkön múlik minden, az pedig piszok könnyen fejleszthető – elsősorban gyakorlással. Persze, persze, intelligensek, szellemesek előnyben.
https://www.youtube.com/watch?v=SpxOrrKDmvo
Ugye ugye?? :)
Szeretem ezt a filmet:)
Amúgy persze tök más a helyzet, ha valami hagyományos módon leszervezett randiról van szó. Ha munkahelyről, suliból, hobbicsoportból, stb, tehát nem online ismered a nőt, és nem online beszéled le a randit, hanem élőben, akkor már tényleg tök más a helyzet, mert a nő úgy mondott igent a randira, hogy már megvolt az a személyes találkozó. Ez esetben én is azt mondom, hogy jóformán, kis túlzással már csak elcseszni lehet.
Csak a srác a levélben annyira a tindert írta, hogy beleragadtam az online társkeresés buktatóiba, amiből szerintem egyértelműen az a legnagyobb, hogy hogy reagál rád élőben. Ha viszont az első randin már ezen is túl vagytok, akkor már tényleg nagyon jó százalékkal mennie kell a dolognak.
Szerk: gyorsan egy kis mesélés a vicc kedvéért:)
Pár hete egy szórakozóhelyen, ahol épp legénybúcsún voltunk, megjelent 2 hostess csaj, a balantines-t reklámozták, ha tőlük vettél balit, akkor mindenféle ajándékokat kaphattál. Persze tök jó lehetőség volt kicsit élőben is csajozni – bár sztem masszív felfele célzás volt ez tőlem, nyilván kimondottan csinos/szép, fiatal csajok kapnak ilyen melót. Elég jól eldumáltam egy negyed órát az egyikkel, csomó IOI: érintés, szemezés, nevetés, sajnos a legnagyobb elmaradt, itt már jelzett a vészcsengő, nem kérdezett vissza a nevemre. Persze szóba került a pasizás is, ő is jött a baromsággal, hogy nincs ugyan senkije, de csak egy normális pasit keresne, igyekeztem nem röhögni. Egész addig bírtam, amíg ki nem derült, hogy éppen a kvázi főnökével/műszakvezetőjével ismerkedik, aki 33 évesen most válik másodszor és van egy kislánya. Sok sikert kívántam a “normális” kapcsolathoz ezzel a kiindulási helyzettel, és leléptem.
Amúgy tényleg egy tündér volt. Parádé szemek, parádé mosoly, az alak talán lehetett volna picit jobb és akkor majdnem tökéletes. Itt a lényeg persze csak annyi, hogy ha egy ilyen ismerkedés után hozzuk össze az első randit, azt már elbaxni is kimondottan nehéz.
Csak sajna főszereplőnk bebétul és megtérve feláldozza magát a szerelem oltárán. Nagyon életszerű. Ilyenre a nők legfeljebb a filmeken izgulnak rá.
“éppen a kvázi főnökével/műszakvezetőjével ismerkedik, aki 33 évesen most válik másodszor és van egy kislánya. ”
TARKÓLÖVÉS!!!
Az ilyen ne szaporítsa a silány géneket, akármilyen tetszetős is a csomagolása a hölgynek.
Kik ezek a majmok? Mért van rajtuk ruha?
Itt van, pedig senki se hívta
“20 évesen miért kell picsogni, elásni magát?”
Ez szerintem nem picsogás. Egyszerűen őszinte magával és tisztán látja a helyzetét, hogy jelenleg lúzer. És ez a megoldás első lépése! Fel kell ismerni, hogy valamin változtatni kell, mert nem találkoznak a vágyak azzal ammit az élettől kap. Kedves olvasó-levélíró, én is voltam itt. Sok ember nem is a padlóról, hanem a lentről a pokolból kezdi, a kezdőfeltételek nem egyformák! Nehezített fokozaton játszod az életet, erről van szó. Keményebbnek kell lenni, és meg kell tanulnod leszarni dolgokat.
És igen, kedves Gábor, most kezdődik életed hátralevő része. Cselekedj határozottan és ne nézz vissza. Meg kell tenni pár dolgot amire nem leszel büszke, és el kell fogadni pár dolgot, ami eleinte fájni fog, de később nyugalomra lelsz.
1. Egyik dolog, hogy nagyon sok történetet hallottam külföldről, a nyugati feminizmushoz képest a magyar szint kutyafüle. Vagy szerinted mi az a tüzes kemence, amiben az első MGTOW-ok kovácsolódtak? Szóval, lehet hogy a külföldi lányok itt magyarban egyszerűen csak lazábban viselkednek, de a női természet nem függ az országtól. Gondolj bele, ha függene, tele lenne az internet tippekkel, hogy X ország csajszijai a legjobbak.
2. A tanulmányi eredményednek semmi köze a csajozási eredményekhez. Nekem is sokáig tartott erre rájönnöm. Attól se függ, hogy segítesz nekik a házifeladatban vagy felkészülni a vizsgára. A jó jegyek egy fél csókhoz se segítettek hozzá 30 év alatt. “Ha nincs motiváció kurva nehéz tanulni.”: Ha bánt hogy sehogy sem jutsz nőhöz, add a szüzességed (óvszerrel!) egy örömlánynak. Én is ezt tettem 23 évesen, nem vagyok rá büszke, meg nem is volt nagy élmény, de úgy mentem le utána a kocsmába egy hideg sörre, hogy “na ettől a lelki tehertől is megszabadultam”. Megdobja az önbizalmat, nem tudom miért és hogyan, de erre jó. Tedd meg amit kell, azzal amid van, aztán ne nézz vissza. Az élet egy mocskos csatamező, néha a cél szentesíti az eszközt.
3. Ami esetleg számít kicsit, az ha jó az ösztöndíjad vagy később a fizetésed. DE ha egy csaj csak emiatt lenne veled, az olyan is. Meg egyébként is minden nő ott fog hagyni, ha hosszabb időre munkanélküli lennél, tehát ha életed hullámvasútja rázós lesz egy ideig, csak magadra számíthatsz. Jobb ha ebbe belenyugszol, és így tervezel.
4. erre is válaszolnék: “Tudjátok nagyon rossz érzés amikor az emberben nem hisznek és beleszólnak a döntéseibe, miközben azt szajkózzák, hogy nem neked való nem fogod bírni. Igazuk lett, tényleg nem bírtam azt a lelki terhet, amit a vállamra raktak.” Ki mondta, hogy törődnöd kell azzal, amit mások gondolnak vagy mondanak rólad?! Az önértékelésednek csakis kizárólag a saját fejedből és az eredményeidből kell származnia. Jó tanuló vagy kiváló élet-kilátásokkal, szedd össze magad, szard le mit mondanak, fogd be a füled és nyomulj előre, nincs más választásod. Másik: Költözz el otthonról és legfeljebb hetente látogasd őket! Akaszd a cókmókod a bicikli kormányra és vegyél ki egy garzont vagy szobát amint a fizetésed megengedi. Anyád / családtagok sírni fognak, és kapsz a fejedre egy rakás érzelmi zsarolást, de hidd el nekem megéri. A lányoknál is “hivatalból elégtelen” osztályzatot ér, ha a szülőkkel laksz, de nem ezért mondom, anem mert az önállóság és tapasztalat fontos önbizalom forrás. Csak ne vegyél kotyogós kávéfőzőt a lakásba, mert iszonyat nagyot tudnak robbanni beterítve mindent zaccal és egész nap takaríthatsz.
5. “Későn érő vagyok…” Egyszer majd hálás leszel az életnek a szenvedéseidért. Tudom, furcsán hangzik, de én is 20 évesen pont ugyanaz a “lúzer” kategória voltam jó jegyekkel mint Te. Bele menekültem a tanulásba, hallgatói gyakorlatként kerültem bele abba a remek csapatba, ami jelenleg 10 év után is a munkahelyem. Elindítottam egy karriert egész jól. Mostanában, hogy már van zseton, meg önbizalom, meg eredmények, meg minden, persze megvolt a komoly kapcsolat is., de csak volt, én szakítottam, hogy újra szabadon élhessek, nyafogástól érzelmi zsarolástól stb. távol…. És hálás vagyok érte, hogy itt tartok.
6. Senki nem fog őszintén és feltétel nélkül önmagadért szeretni. (Talán a kutyád, ha van.) Ezt a legnehezebb elfogadni. De felszabadító. Ezután annak a felszínes dolognak kezeled a kapcsolatokat, amik valójában. Magyarázat: Hol voltak a lányok, amikor küzdenem kellett nehézségekkel, és kellett volna a testi lelki támogatás? Sehol. Most hogy már vannak eredményeim, bele ülnének a kész helyzetbe (addig amíg az fennáll) hogy az én költségemre lebabázzanak, hogy aztán a gyerek egész éjjel sírjon és kénytelen legyek családi autót venni meg kétszer akkora lakást fizetni mint ami nekem elég. Hát egy nagy fityiszt, ebből nem esztek! Lettetek volna velem és mellettem mindenben azóta hogy 18 voltam, akkor talán…
7. “Nem az lenne, az élet célja, hogy családot alapíts majd? Ennek sajnos nem látom az esélyét.” Ezt a családalapítást mint életcélt vajon Te magad tűzted ki magadnak, vagy csak a fejedbe vert társadalmi elvárások miatt gondolod így? El kellene gondolkozni azon, hogy mit is akarsz az élettől Te magad valójában. Én hedonista vagyok, szeretem a finom kajákat, borokat, meg a hosszú bringatúrákat, videójátékokat, pörgős metál zenéket, meg mindennap új dolgokat tanulni (és a munkámban erre szükség is van). És ha letelik az időm, akkor a halál képébe röhögök, hogy “de jól szórakoztam”.
8. Az interneten a csajok jó része a saját egóját növelni és a bókokat begyűjteni van fent. 100+ netes párbeszédből jó ha egy párkapcsolat összejön. Amíg az ember egyetemista, az osztályteremben órák előtt azért jobb lehetőség van ismerkedni a másik nemmel, de ott sincs semmi garancia, hogy bármi összejön, és ha egy lánynál elrontod, ugyebár ők mindent kibeszélnek a hátad mögött, szóval bukod a többi lánynál is az esélyedet. Szóval marad a net, és a mennyiségi próbálkozás, ha mégis csajozni akarsz. Ez oké 20 évesen, 30 felett már az ember ösztönei meg hormonjai nem olyan intenzívek, és jobban fog érdekelni a nyugalom mint a csajok. A csajozással kapcsolatban keress rá a “PUA” témakörre, de szólok, hogy 99%-ban haszontalan vagy nem pont a személyiségedhez passzoló dolgot fogsz találni. De ha önbizalom problémád van, a “Belső Játék” témakörrel érdemes kezdeni. Ez a téma amúgy többet fog használni a karrierednek mint a nőügyeidnek, legalábbis nálam ez volt jónéhány éve. De ha lesz párkapcsolatod, akkor is jó eséllyel ki fogsz ábrándulni belőle meg az egész témakörből, ha csak nem vagy valami iszonyatosan mázlista.
Ezt jó volt olvasni… Azért szeretem (Én is) a “brutális” őszinteséget magammal szemben, mert ez által vagyok “támadhatatlan”..
“Az élet egy mocskos csatamező, néha a cél szentesíti az eszközt.”..Remek
“Lettetek volna velem és mellettem mindenben azóta hogy 18 voltam, akkor talán…” Ez is remek..
Hittel vallom, hogy egy faszinak rendszeres nemi élete csak három módon lehet (nővel persze, nem marokkal..)
1. Párkapcsolatban él (minden “terhével” együtt..ha tehernek érzi… ha meg nem akkor gyárilag olyan, akkor meg azért nem irigylem…)
2.Híres színész, rockzenész…
3. Örömlányokhoz jár. (Mert olyan nincs hogy “átlag bélának” minden kedden összejön valakivel a szex.. )
Nincs társadalmi küldetéstudatom…(család, gyerek..) és nincs erkölcsi küldetéstudatom sem… (mert bárhogy iparkodom nem tudok ennek az országbak a legerkölcstelenebb embere lenni…:) )
Lehetne hosszan még..mindegy..
Köszönöm a választ.
“Mert olyan nincs hogy “átlag bélának” minden kedden összejön valakivel a szex..” Attól függ, hogy mekkora nagy szövege és magabiztossága van. Ha egy akár tök átlag ember elég alfaként viselkedik, sőt még szandál-zokni is lehet rajta, akkor is becsajozhat. És a viselkedésen, nagy pofán és erős extrovertáltságon van a hangsúly, nem azok, hogy ki is ő valójában és valójában emberként mennyit is ér. De ez már egy más témakör.
“tele lenne az internet tippekkel, hogy X ország csajszijai a legjobbak” – Tele van. Egész fórumok foglalkoznak a témával.
“néha a cél szentesíti az eszközt” – Az eszközök te magad vagy, a saját kereted, éntudatod része. Csak óvatosan. De persze egy kurva belefér, lévén általánosságban nincs különösebb jelentősége a dolognak.
“Jobb ha ebbe belenyugszol, és így tervezel” – Vagyis mindig legyen nőtől független tartalékod, ha nincs megszívod. Ahogy csökkennek a lehetőségeid úgy fog a nőd hajlandósága is.
“Költözz el otthonról és legfeljebb hetente látogasd őket!” – Attól tartok egy egész generáció problémája amely abból is adódik, hogy ma már jóval nagyobb költséggel jár az önállósodás, mint generációkkal korábban, jóval kevesebben tehetik meg, pedig az egyén fejlődésének a fontos része lenne. A fiókák kirepülnének, de ez szerencsés esetben is csak a szülők segítségével történhet meg.
Létezik apai ösztön is. Nincs azzal semmi gond ha a családot választod, amíg azt okosan teszed. Ha nem iszonyatosan meg fogod szívni.
“Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért nem termettél meg minden fa tetejen.
Minden fa tetején, (a) fügefa levelén,
Hagy szakajtott volna minden szegény legény.
Lám én szakajtottam, de elszalajtottam,
Szelíd galamb helyett vadgalambot fogtam.”
” És ha letelik az időm, akkor a halál képébe röhögök, hogy “de jól szórakoztam”.” – ÉS semmi sem marad utánam, nyomtalanul tűnök el a feledésben.
” ÉS semmi sem marad utánam, nyomtalanul tűnök el a feledésben.”
Ezt meg kell válaszolnom. Először azzal kezdeném, hogy vajon mivel marad több azok után, akik a gyereknevelést választják? hát egy gyerek, és ő utána mi marad? Bravó, elodáztuk a kérdést végtelen időkig. És a feledés? A dédszülőknek csak a sírját láttam meg történeteket hallottam felőlük, ami azelőtt volt az már rég feledésbe ment. Itt vagyok mint utód, de az esetleges dédunoka utáni generáció számára én is a feledés része lennék.
Hosszú távon mindenki a feledésbe merül. Kivéve ha bekerül a történelemkönyvekbe, vagy abba aminek azt 100 év múlva hívni fogják. Nikola Tesla, egyik fő példaképem se merült feledésbe, pedig gyereke nem volt, de a neve és eredményei tovább élnek, itt vannak a mindennapjainkban, ha bedugsz valamit a konnektorba és wifin netezel vagy rádiót hallgatsz, tévézel, mindezeknek a legalapvetőbb alapjait lefektette, de még a mobiltelefon ötlete is egysze megfordult a fejében. És mi lett volna ha számítógépet, numerikus modellező programot, CAD programot, CNC gépet és a többi modern szuper kütyüt is használhatta volna? Olyan korszakban élünk ahol iszonyat nagyokat lehet már alkotni és én ott akarok lenni azok között akik ezt megteszik, és nem holmi idióta drámázást és gyereksírást hallgatni. Talán a csapat / intézmény neve bekerül a történelemkönyvbe, a nevem a cikkek szerző-sorában ott volt már párszor, és még lesz is, ha feldobnám a bakancsot is szerintem több emlék marad utánam már most mint az emberek 90%-a után.
A harmadik, talán legfontosabb szempont. Ha meg leszek halva, akkor ugyan hol fok érdekelni, hogy mi marad? A halál az game over, kampec, vége. Előtte kell minél jobban szórakozni. Hogy akkor mért írtam az előzőt? A sikerélmény is egy jó szórakoztató tényező.
Szóval 182cm magas vagy, és Tinderen eljönnek veled randira a lányok? Gratulálok, benne vagy a felső 20%-ban a testi adottságaiddal. A többi meg fejleszthető. Úgyhogy nagyon gyorsan hagyd abba a rinyálást, mert hozzánk 172 magasakhoz képest az egekben vannak az esélyeid. Egészséges étrend, edzés, sok alvás, komoly tanulás (de semmi gender szak!!!), TV kikapcs, számítógép kikapcs (kivéve tanulás), _élőben_ csajozás gyakorlása, sidebar a red pillen, önfejlesztés minden téren. Néhány év (lehet, hogy csak hónap) és dőlni fognak a csajok. Ha a felsoroltakat nem teszed meg érte, akkor viszont magadra vess, senki nem fog sajnálni.
168, én nyertem :)
Szerk: Amúgy az általad felvázolt ideális életkép engem rögtön érvagdosásra késztet.
A felhigítás előtti waffen SS-be nem vettek volna fel titeket.
Aki katonának áll úgyis a csak a háttérhatalom malmára hajtja a vizet.
Aki meg nem, az is.
A nők tönkretették az életemet. Még csak húsz éves vagyok, de úgy érzem hogy ennyi volt, nem bírom tovább a küzdelmet. Nem tudok helytállni a húspiacon.
Én eddig olvastam csak! 20 éves kor a felnőtté válás kezdete, kilépés a szülői fészekből, az élet megtapasztalásának első lépései. De a “nők” (tinilányok?) már tönkretették az életét. Én speciel 22 évesen vesztettem el a szüzességem, és utána jöttek változatos tapasztalataim különféle korú nőkkel. Ez az önsajnáltató siránkozás csak ellenszenvet vált ki belőlem. :(
Szerintem kicsit érzelgősre sikeredett ez a cikk, de részben megértem, ahogy olvasgatom a hozzászólásokat is látom próbálnak sokan tanácsot adni.
Én most vagyok hasonló cipőben, nincs semmi motiváció, vagy valami cél ami megérné küzdeni. Nem vagyok öreg még a húszas éveimet taposom, de már sikerűlt egy kissebb tapasztalatot összgyűjteni, nem volt sok barátnőm (egy kezemen megtudom számolni) de valahogy sikerűlt az egyikből egy igen hosszú kapcsolatot kerekíteni. :)
Tanulság? Ne vegyél szerelmes, legalábbis ne annyira hogy elveszítsd önmagad és a józan itélőképességed! Nekem sose jött össze a csajozás mindíg mikor elkezdtem akkor sosem jött össze így nem is nagyon erőltettem a dolgot valahogy mindíg belebuktam (persze nem is vagyok egy alfa inkább egy átlag jóska) és már nem is nagyon izgatott a dolog, na erre mi lett egyszer csak kezdtek jönni maguktól nem is kevés volt hogy szó szerint három is egyszerre és olyanok akik addig szóba se álltak velem de én se hisz jóval magasabb szintet képviseltek, nem nagyon értettem a helyzetet de nem is nagyon érdekelt. Volt olyan hogy egyszerűen letámadott nem tudtam levakarni magamról majdnem megerőszakolt ott a szórakozó helyen. :D
Tanács inkább menj k..vához olcsóbb, érzelem mentés és nem vág földhöz ( érzelmileg)!
Nos, azért itt én nem látom azt az őszinte nagy szembenézést önmagaddal, inkább a problémák okának áthárítását a környezetedre: a családodra és a csajokra, aki úgymond “tönkre tették az életed”. Ami téged nagyban sújt, az egész korosztályodat sújtja (a csajokat is, csak másképp): a távlatnélküliség, a céltalanság, az infantilizmus. Erre részben magyarázat anyád gyámkodása, de 20 évesen már nem mentség! Ha biológiai értelemben érett, felnőtt férfi vagy, de nincsen benned életerő, lendület, öntörvényűség – márpedig szemlátomást ez a helyzet -, akkor ne csodálkozz, hogy az anyád még mindig irányítani akar a nők pedig levegőnek néznek!
Amit Big és Dennis ír a csajozásról, fontos szempont, de hogy úgy mondjam, ez csak a dolog taktikai része, neked pedig stratégiára is szükséged van! Egészen pontosan életstratégiára, hogy végre kézbe vedd a saját életed és évtizedeken át tartó lendülettel független, ambiciózus, sikeres férfivé érjél. Az adottságaid megvannak hozzá: jó tanulmányi eredmények, 182 cm, sportos testalkat.
Úgy hozta a helyzet, hogy már tegnap is Don Qujon cikkét voltam kénytelen népszerűsíteni. Íme még egy, ami tökéletesen idevág. Anno, amikor először olvastam, minden fiatal barátomnak elküldtem, aki hasonló problémákkal küszködött, mint te. Inspirációnak baromi jó!
http://www.ferfihang.hu/2011/10/24/mi-kell-a-nonek/
Szóval hajrá! És igaza van Kálmánnak: ne rinyálj baszki – nem illik egy férfihoz, és még neked sem áll jól! :)
“ez csak a dolog taktikai része, neked pedig stratégiára is szükséged van!”
Te sakkozol? Szinte csak ott hallom ezt a megkülönböztetést.
Szerintem szereti a hadtörténetet. John Keegan meg ilyesmi.
Már máshol is használják, de tény, ahogy Reszet Elek is mondta, hadtörténetben is előfordul.
Érdekes, mert nekem meg a te egyik kulcsszavadról, a “játszmáról” jut eszembe a sakk. A “nyitásról” már nem is szólva… A lényeg, hogy a végén te adj mattot! Az már csak életfelfogás kérdése, hogy a “stratégia” a “játszma” része, vagy a “játszma” a “stratégia” része! :)
Szedd össze magad! “Egy igazi férfi nem rinyál” – nehéz a helyzeted, de bőven nem lehetetlen. Én is voltam hasonló cipőben régebben, ráadásul nekem még a szar, inkompetens szüleimmel is meg kell(ett) közdenem.. Nehéz kitörni a posvadt, megszokott, bejáratott helyzetből, főleg ha még a magányra is hajlamos az ember.
Ha jól vettem ki, a külső adottságaid megvannak, ez már fél siker. Tessék a frusztrációt dühvé alakítani: még mindig jobb dühös bunkónak lenni, mint egy nyámnyila bizonytalannak. A kulcs az önbizalom, ha kell segíts rá egy kis alkohollal, és menj el valami szórakozóhelyre, érezd jól magad. Pozitívnak lenni és kezdeményezni, rövidtávon ez tud valamennyi sikert hozni, illetve a kudarcot megtanítani elviselni (ha mégse sikerül, legalább megpróbáltad és még valamennyire jól is érezted magad).
Hosszútávon, ahogy már előttem is írták, környezet és életmód váltás kell. Nem lesz könnyű, de csakis magad miatt csináld. Ez egy önző világ, ha te nem vagy valamennyire egészséges mértékben az, akkor balfasz maradsz és ki fognak használni. Menj előre és építsd magadat, ha már eljutottál erre a portálra, az már biztató, hiszen a tudatodban elkezdődött a változás.
Ami még segíteni tud, az talán a humor, pontosabban egy lazább felfogási állapot. Mikor tükörbe nézünk, és tudunk magunkon nevetni vagy legalább mosolyogni. 20 évesen szűz vagy? kínosan hangzik, mi? hát próbálj úgy hozzáállni, hogy nincs sok vesztenivalód, ennél most már csak jobb lehet. próbálkozni, nyomulni, max elküldenek a csajok, de ha meg bármi összejön, az csak javíthatja a szexuális életedet :)
Kedves Gábor!
Problémáidra könnyűszerrel találhatsz megoldás:
1. Rosszlányok.hu. Kérj barátnő feelinget! Legalább beletanulsz.
2. Családalapítás? Hát előszöris legyen saját házad+kocsid+stabil állásod min. 130-150 ezer forintos fizetéssel (ha budapesti vagy), és utána már sokkal könnyebben futsz össze olyan lánnyal, aki nem két hét múlva közli veled, hogy “bocs de nem”, hanem két hét múlva közli, hogy “bocs, de nem költöznénk össze”? + Gumi nélkül is hajlandó bevállalni, ami ugye elengedhetetlen a családalapításhoz. De mindenesetre 30-40 éves korodig ne akarj családot alapítani. Úgysem marad meg. Az egyetemi szerelmekkel meg vigyázz!
Egyet értek, 40-ig csak pörgetni kell a csajokat. Valójában ők is pörgetnek minket al la faszkörhinta. Csak sajnos közben férjhez mennek meg szülnek is, mert ugye az is kell. Aztán jön a válás, meg a gyerektartás. 35 fölött a normálisabbja lenyugszik, de az ilyen korú nőre csak 45 éves korod körül érdemes rámozdulni és csak ha tartós kapcsolatot akarsz.
Szerintem a nő legfőbb párkapcsolati értékei egyrészt az évek melyeket legszebb időszakában nekem adhat, termékenysége, és szépsége. Egy 45 éves nő már mindegyiket nézve leszálló ágban van, ezért új kapcsolatot nem éri meg velük kiépíteni, inkább az mgtow. Nem is láttam a környezetemben 45 vagy afeletti nőt aki ne lenne túlsúlyos.
Érdekes környezeted lehet,én pl. 45 múltam és nem vagyok túlsúlyos…van olyan 54 éves! kolléganőm,akit a Férfihang olvasóinak 80% (minimum) ágyba vinne-mondjuk versenytáncos volt,olyan lábakkal hogy….(mondjuk max46-47-nek néz ki)
De mégis,mi neked a túlsúlyos?-én pl. azt vettem észre,hogy kb3-4 kg-ot magamon kell tartani (68 kg és 174 cm magas vagyok),mert egyszerűen akkor nézek ki jól, nekem arra kell vigyázni fogyókúra-inkább állandó karbantartás közben,hogy ne fogyjak túl,mert 40 felett egy nőnek kicsit valóban választania kell az arca és a feneke között.Nyilván az anyagcsere lelassul stb,de mégis mi neked a túlsúlyos?Bemásolok egy képet R. Welch -ről,ő már az? (egy pici van a csípőjén és a hasán),nekem női szemmel ő az ideális testalkat…
Ez tökéketes.
Amúgy, ez oké: ) (
ez is ) (
Ez nem ( )
Akkor megnyugodtam….:)
Természetesen vannak kivételek, akik nagyon jól tartják magukat még 45 felett is, de ők nem az átlag és nem is az átlaggal fognak összejönni, hanem néznek maguknak egy kő gazdag kopaszodó muksót, aki ha f..al nem is de legalább pénzzel meggyőzi őket. De az átlag ember akinek van egy átlagos vidéki kertes háza, nem kőgazdag, hanem csak simán megél amihez folyamatosan dolgoznia kell, a korosztályának megfelelő nők bizony 40+ felett mind bálnák, vagy rohamosan bálnásodnak. A párom 165 cm, 56 kiló 43 évesen, vidéki kisvárosi környezetünkben nem tudnék olyat mondani akinek az alakját és a testsúlyát hasonlóképpen optimálisnak mondhatnám.
Hát Gábor levelét olvasva nem hiszem, hogy kurvázni akarna, mert azt már eddig is megtehette volna.
Egyetem, egyetem, más sem jár a fejekben. Mert a jó szakit le kell nézni? Keríteni kell egy jó szakmát, ami ad egy középfokú végzettséget, le kell szarni, hogy mit sápítoznak a nők, amikor ezt meghallják. Én még az egyetemen is kétkezi munkát tanultam (30 után agrár), becsülni kell azt is. Íróasztal mellől nem lehet megváltani a világot. Red pill tanulság az is, hogy tegyél szert egy olyan képességre, szakmára, amiben profi vagy, amit szenvedéllyel csinálsz.
BTW a fenti történetből hiányolom az apát.
Ha meg már van egy jó szakmád, amiben jó is vagy és idegen nyelvet is beszélsz, irány külföld ahol normális a fizu és/vagy a munka is.
Majd ha lebaszta az asztalra, amit eddig ez a kurva ország rábaszott.
Húsz év alatt egy átlag emberke annyi áfát és egyéb adót, járulékot eszik és iszik meg, ruházkodik és a többi, hogy simán bejön az állam által befektetett összeg.
Hova jön be? A rócsildoknak?
Itthon meg sírnak a vállakozók hogy hiányzik az a félmillió agilis, szakképzett, nyelvet tudó fiatal. Persze sem az oktatásukba, sem a szakmai képzésükbe nem szállnának be, tanulmányi szerződés meg felejtős. Csak a kész, minden vizsgával rendelkező ember kellene persze bohóc bérezésért.
Mi a fasznak ugyan nyelvet tudniuk? Könnyebben dobbanthassanak? Betiltanám az összes idegennyelv-tanítást.
Beszállni oktatásukba? Minek? Hogy a féreg angolokat szolgálják?
Crazy
https://csakazolvassa.hu/2016/09/05/shit-teszt/
Csaó elvtársnő a shit tesztekről ír, hogy olyan nincs is . . . :)
Összehord hetet-havat szokása szerint. Hosszú és nagy rakás szar amit odacsinált.
Nincs férfi, aki még nem élte meg, szóval meddő próbálkozás az ellenkezőjéről meggyőzni bármelyik férfit, a nőket meg nem szükséges. Ha valakit érdekel a shit teszt inkább nézzen körül itt meg a red pill redditen.
https://www.youtube.com/watch?v=muoVjJFZ0Xw
Ez nagyon gáz. Fogalma sincs a csajnak a dologról és ezúttal a legkevésbé sem tud férfifejjel gondolkodni. A PUA és a nők lenézése abszolút két külön történet. Az meg nem érték, hogy valaki sosem ismerkedett szórakozóhelyen. Egy férfinek minden lehetőséget meg kell ragadnia. Ő pedig passzív nőként nincs abban az erkölcsi helyzetben, hogy bármilyen ismerkedési technikát fikázzon. Egy dologban van igaza: Jimmy tényleg nem a legkarizmatikusabb csajozómüvész…
“Egy dologban van igaza: Jimmy tényleg nem a legkarizmatikusabb csajozómüvész…”
Nagyon finoman fogalmazol. Az ipse a videón kifejezetten nevetséges. És itt két kérdés is felmerül bennem.
1. Kik lehetnek azok a szerencsétlen sorsú kétségbeesettek, akik ennek a fazonnak fizetnek azért, hogy irányt mutasson nekik?
2. Gerle Évától ezt a videót kiválasztani nem volt éppen gáláns. Sokkal fajsúlyosabb “ellenfelet” is választhatott volna. Pedig vannak olyan témák, amikben elgondolkodtató dolgokat ír. Itt viszont csak a lejárató szándékot érzem, a PUA jelenség mögött húzódó emberi sorsok és problémák megértésének legapróbb szándéka nélkül.
Nyilván más lenne a helyzet, ha Gerlenét Mads Mikkelsen (vagy valamelyik másik “sármos normaszegő”) időnként néha falhoz szorítaná, letépné róla bugyit és úgy istenes megkefélné. Így sajnos túl sok a feles szexuális energia, amit muszáj levezetni blogírással és beteges fanatizmussal űzött sportolással. :)
“1. Kik lehetnek azok a szerencsétlen sorsú kétségbeesettek, akik ennek a fazonnak fizetnek azért, hogy irányt mutasson nekik?”
Biztos, hogy előbb választanám Jimmyt, mint valami sármos, helyespasi kinézetű tagot… feltéve, ha látom, hogy működik, amit csinál, pl egy éjszaka Siófokon 3 különböző helyen összeszed (kiss close) 3 különböző – nem is kell bomba legyen, de csinos, helyes (10/7) – csajt.
Az utóbbinak sosem hinném el, hogy nem a külsejére és az eredendő karizmájára buknak a csajok, hanem a csajozási tudására. Jimmynél pedig, ha látom, hogy sikeres, akkor tudom, hogy tud valamit…
“Nyüsző lyányok, ügyes lyányok,
mind a legény után járnak.
Úgy járnak a legény után,
mint a róka a tyúk után.”
Nos, ebben van valami.
Ám tegyük hozzá: egy szóval sem említettem a Jimmy gyerek kinézetét. Nem azért hiteltelen, mert nem úgy néz ki, mint Enrique Iglesias, hanem azért, mert amit itt “férfias sétálás” címszóval makogva előad, az rettenetesen erőltetett. Mintha egy műmacsó karikatúráját látnám.
De végül is igazad van. Ha ezzel a fantasztikusan férfias stílussal három csinos lányt le lehet smárolni egy este alatt, akkor én is befizetek a következő balatoni táborra! :)
Mondjuk szinte minden “ilyen” cikk után az jut az eszembe, hogy: furcsa szerzet ez a mai (21. századi) ember…egyedül se nagyon szeret lenni…de sokáig a másikat se tudja elviselni… (megunja..stb.) valahogy semmi se jó, ….
hogy mi ebből a kivezető út..? fogalmam sincs…!!!
A rászorultság egyre nagyobb mértékű hiánya miatt van így. Korábban nagyobb szükség volt társakra a túléléshez, az egyén boldogulásához. Minél jobban kipárnázottá válik világunk, annál gyengébbé, másoktól távolságot tartóvá, sőt másoktól félővé válunk beleragadva anyagi környezetünk szánalmas valóságába.
Ilyen kérdésekre ad választ a Nincs többé jófiú ebook. Nem olcsó, de aki ügyes, megszerzi másképp.
Link: http://nincstobbejofiu.hu/
A fejemre veszem az Ég haragját de hátha tudok válaszolni:)
Mert nem azért adunk, hogy köszönetet kapjunk érte:), azért adunk, mert az a természetes, ha már elvársz valamit cserébe, akkor nem érdemled meg a köszönetet, sem:)
Mert frusztráltak vagyunk, +elég szar mintát “tanultunk” , gyávák is vagyunk kilépni a mocsarunkból:), és azt hisszük, hogy a “jófiú” elnyeri jutalmát. Nem, nem fogja,
A mienkbe azért nem akar járni senki mert süt rólunk, hogy szerencsétlenek vagyunk, az emberek számára a kiváló/deviáns a vonzó, nem a nyomorult.
Savanyú a szőlő, te szerinted bunkók, objektíven nézve meg nem, azt adják amit a nők ténylegesen akarnak:)(, nem, nem a bunkóságot, ezt te látod , irigyen, kívülről,:) Ami alapszabály, hogy a balfasz mindig talál olyan erkölcsi /morális /vallási stb.”magasságot” ahonnan megmagyarázza, hogy ő tulajdonképpen miért helikopter és szopás közben meg van győződve hogy a világgal van gond és nem vele:)
Mert elismerésre vágysz, nem vagy elég erős, hogy attól függetlenül csináld azt amit csinálsz, így kiszolgáltatott vagy, megint anyomorult kategória, és ha már nem vagy gyerek, akkor ez taszítja mindkét nemet.
és miért félünk a kritikától?
Mert nincs önbizalmunk, és talán a legnagyobb hibát követjük el amit ember elkövethet: valaki(k)től- társ, ellenkező nem, barátok, szülők, stb.- /valami(k)től -munka , pénz, kinézet stb.- tesszük függővé az életünket/boldogságunkat/örömünket stb. mert így másra tudjuk kenni a felelősséget és szépen tudjuk oldani a nyomorult életünk kognitív disszonanciáit:)
Ilyen kérdésekre ad választ a Nincs többé jófiú ebook. Nem olcsó, de aki ügyes, megszerzi másképp.
Nem olvastam, de jó lehet.
Nem is tudom, nekem elsőre kb. az így növeld meg a péniszedet 30 nap alatt típusú dolognak látszik. Terméket reklámoznak, orrba szájba, és minél elkeseredettebb aki olvassa annál nagyobb eséllyel fizet érte. Mindezt 5000 forintért :D Na mindegy csak nem szeretem ha valaki mások nyomorából próbálja megszedni magát. Biztos van értelme, de ha tényleg segíteni akarnának akkor nem kérnének érte pénzt vagy legalábbis nem ennyit. Ennyi erővel a férfihangos cikkek olvasásáért is fizetni kellene. Összeollózni vagy huszat, feltenni egy olcsó weboldalra, és lenne nekem is 200 elkeseredett vevőm.
A weboldalukon van blog, és a könyvben leírtak elég nagy részét fel lehet csipegetni onnan is.
Azért, mert egy jól összerakott értékesítő weboldalt látsz, az még nem biztos, hogy kamu terméket reklámoz. Érdemes utánanézni az eredeti mű írójának.
Beleolvastam, szerintem is jó! El fogom olvasni, ha másért nem, hát megerősítésként.
Azért egy pszichológus 5 éves munkáját nem fogod tudni ebben a pár mondatban összefoglalni :-)
Azért ajánlom a könyvet, mert most olvasom, és érdemesnek tartom minden AFC (average frustrated chump – átlagos frusztrált srác) figyelmébe ajánlani.
Egyetértek veled:) ha esetleg meg van pdf formában akkor ne tartsd vissza:)