A következő írás Rollo Tomassi Women in Love c. írásának fordítása.
“A férfiak hisznek abban, hogy a szerelem önmagában számít. A nők érdekből szeretnek.”
Ez az idézet Xpat Ranting blogjáról származik. Az ottani társalgás rövid, de tanulságos:
“Komolyan, de igazán szeretném, ha mindenki azonnal megszabadulna attól a téveszmétől, hogy a nők menthetetlen romantikusok. Mindenkinek fel kellene fognia, hogy a férfiak a “romantikusok, akik realistának tettetik magukat”, a nők pedig fordítva.”
Ezt különösen érdekesnek találom – A férfiak romantikusak, akiket realistának kényszerítenek, míg a nők a realisták, akik a romantikát használják fel, hogy viselkedésüket (a hipergámiát) alátámasszák. Ez egy igazán nagy falat, amit nehéz megemészteni, és ebből egyenesen következik Tomassi hatodik vastörvénye:
“Tomassi 6. vastörvénye
A nő teljesen képtelen úgy szeretni a férfit, ahogyan a férfi gondolja, hogy szereti őt a nő.”
Ez a mondat a maga egyszerűségében köteteket tudna mesélni a férfiak helyzetéről. Pontosan kifejezi azt az átható nihilizmust, amit a férfinek vagy el kell fogadnia és erre berendezkednie vagy beleőrül az élethosszig tartó tagadásba, mert nem tud megbékélni ezzel az illúzióvesztéssel.
A nők képtelenek úgy szeretni a férfiakat, ahogyan egy férfi elképzeli, hogy a nőnek hogyan kellene őt szeretni.
Folytatva ezt a gondolatot, a nők nem értékelik az áldozatot, amit a férfiaktól elvárnak hogy meghozzanak értük. Ezzel együtt valójában egyetlen nő sem tudja még elképzelni sem, hogyan miként szeretnék a férfiak, hogy szeressék őket, és amint egy férfi megpróbálja elmondani az ideális szeretetről alkotott elképzelését, abban a pillanatban a vágyálma a nő számára teljesíthetetlen követeléssé válik. A barátnőnk, feleségünk, lányunk, de még az anyánk sem képes erre az idealizált szeretetre. Bármilyen jó is lenne hátradőlni, bízni a másikban, egyenesnek, sebezhetőnek, nyíltnak, racionálisnak lenni, az a pokoli helyzet, hogy a nők képtelenek úgy szeretni a férfiakat, ahogyan a férfiak azt szeretnék.
– Chuck Palahniuk
A kék pirulán élő béta számára nehéz szembenézni ezzel a felismeréssel. Még a folyamatos, gyakran megrázó viták után is, ahol a férfi reménykedik benne, hogy jutalomként végül elnyeri a nő szerelmét és intimitását, a férfi továbbra is ragaszkodik a cukormázas álomképéhez.
Nagyon fontos megérteni, hogy ez a szerelmi ideál a legkorábbi feminista kondicionálásunk terméke. Sokkal egészségesebb elfogadni, hogy ez nem lehetséges és ebben a keretben kell élni. Ha velünk van egy nő, akkor velünk van, ha nem, akkor meg nem. Képtelen úgy szeretni, ahogyan ő megfogalmazza a szerelmet, képtelen úgy szeretni, ahogyan te szeretnéd. Nincs híján a kapcsolódóképességnek és az érzelmi befektetésnek, csak képtelen olyan kapcsolatot kialakítani, ami ideálisan megfelelne számodra.
Az a szerelem, ami meghatároz egy hosszútávú párkapcsolatot, az ennek a lehetetlenségnek megértéséből és a férfi eszményeinek újratervezéséből ered. A férfi volt a dominánsabb nem és neki is kellene annak lennie, és nem valami képzeletbeli isteni jog vagy fizikai erőnlét folytán lett az, hanem alapvető pszichológiai okokból, amikor a férfi felismerte, hogy a nő szerelme a női hipergámia miatt megbízhatatlan és mulandó. A hipergámia szabja meg, hogy a nő kit szeret és kit nem – a lehetőségeitől és saját figyelemfelhívó képességétől függően.
Megtudtuk hogyan nem szeret a nő. A cikk olvastán az emberben óhatatlanul is felmerül a természetes kérdés: Végülis hogyan szeret a nő és hogyan a férfi?
Ha csak egy kicsit is igaz a genderideológia, akkor semmilyen nemekre alkalmazott klisé (hipergámia, miegyéb) nem menti fel a nőket a személyes felelősség alól, hogy nem tudják, nem akarják tudni, hogy milyen szeretetre vágynak a férfiak.
Szerintem a nők által leggyakrabban elkövetett hiba, hogy nem szeretni akarnak, hanem elvárják, hogy szeressék őket. Nem a férfit szeretik, hanem szeretnek szeretve, sőt körülrajongva lenni. Szerintük erre való a férfi…
Gondolkodtatok már rajta, hogy a nők egy nagyon jelentős része miért gyűlöli és gúnyolja annyira a férfiak elgyengült állapotait, például a “menflu”-t, magyar nevén “férfináthát” olyan gyakran? – Attól tartok, hogy azért, mert az elgyengült férfi nem ér rá a nőt ajnározni, szeretni, hanem önmaga szorul gondoskodásra és szeretetre.
Sajnos túl sok nő van, aki nem tud szeretni, de még szeretve lenni (és azzal nem visszaélni) sem kulturáltan…
A szeretet iránya mindig is a férfitől a nő felé tartott. Mivel az ember nem képes a nemi szerepein túllépni ez nem is fog változni. Felesleges és dőre próbálkozás lenne a természetünkön változtatni próbálni. Legfeljebb annyit tehetünk meg, hogy folyamatosan tudatosítjuk magunkban, presszionáljuk magunkat, hogy az általunk adott szeretet nem feltétel nélküli. A figyelem, szeretet, törődés csak addig tart (ill. attól fogva kezdődik), amíg (ill. amikortól) a megfelelő tiszteletet és hozzáállást megkapjuk.
Ha valaki képes ennek megfelelően bánni a nőkkel, nem lesz különösebb problémája.
Hogy részben válaszoljak a saját előző kommentben szereplő kérdésemre, a férfi nő iránti szeretetének leginkább a nő férfi iránti tisztelete a valós megfelelője. Míg a férfi szeretete a gondoskodásban, a törődésben, a nő védelmezésében manifesztálódik, addig a nő szeretete a tiszteletből eredő odaadásban, áldozatkészségben, szolgálatban. A sokszor megemlített shit tesztek végső soron lefordíthatóak úgy is, hogy örökös vizsgálat alatt vagyunk, rendszeresen próbára téve, érdemesek vagyunk-e még erre a tiszteletre. Amolyan istenszoborként vagy föléjük magasodó apai alakként, a női imádat tárgyaként, ahol a buzgó női hívő hitének folyamatos feltétele az “istenség” megfelelő válasza az elsóhajtott imákra.
A női “kiszeretés” érzelmi attitűdjei nem véletlenül hasonlóak egy hitében megcsalatkozott hívőéhez, ahogy a megcsalatkozás utáni lázas keresgélés az imádat újabb tárgya után sem meglepő.
Szerintem sem az nem jó, ha egy nő kvázi apjaként tekint a partnerére, és az sem jó, ha gyermekeként. Valahogy mégis ez a két attitűd a legáltalánosabb: Oldd meg a problémáimat/majd én megmondom, mit és hogyan csinálj. Sajnos a legtöbb esetben a férfi mindezekben partner.
Egyébként az eredeti írást korábban olvasva én is hiányoltam, hogy nem fejti ki, hogyan szeretnek a nők, csak hogy hogyan nem.
Még azt sem, csak annyit hogy nem úgy, mint a férfiak.
Még ha alaptételként el is fogadunk bizonyos attitűdbeli különbségeket, akkor is erős lesz az, amivel a cikk első felütésként indít: “A nők érdekből szeretnek.” – Azért én tennék egy próbát, hogy vajon hány nő kéri ki magának és gondolja ezt a megállapítást egyszerűen tömény nőgyűlöletnek. Márpedig ha ők maguk nem gondolják ezt az összes női attitűdjükkel együtt sem kimondhatónak-elfogadhatónak, akkor azon kell gondolkodni, hogy miért nyilvánulnak meg a nők sokszor az önmagukkal szemben támasztott elvárásaikat is alulmúlva.
Még ha alaptételként el is fogadunk bizonyos attitűdbeli különbségeket, akkor is lehet azokkal élni és visszaélni is. Amely ponton megvonható a visszaélés határvonala, onnan kell gondolkodni a nők kulturáltságának színvonaláról. Egyébként is, az ember nem tisztán ösztönlény; a férfiak sem élik meg gátak és gátlások nélkül minden férfias ösztönkésztetésüket.
Én látok egy olyan problémát is, hogy a “RedPill” egyes természet adta viselkedésformákat felismerve szépen átlendül a túloldalra: a felismerésekből megteremt egy adag önkínzásból-önostorozásból, egy adag lemondásból, és egy csipetnyi nőgyűlöletből kikevert világnézetet férfihasználatra. De ez nem “RedPill”, hanem csak egy másik álom. A valóság felismerése nem merülhet ki részigazságok szajkózásában, passzivitásban, nőmentegetésben, önostorozásban. A valódi “RedPill”-nek elvárásokat és cselekvést kell szülnie! És nem csak egyirányúakat! A valódi megvilágosodott, felvilágosult férfi nem csak önmagának állít követelményrendszert, hanem a nő számára is! Mégpedig a felismerésekből táplálkozva magabiztosan és határozottan.
Nézzük csak az írás további badarságait: “…amikor a férfi felismerte, hogy a nő szerelme a női hipergámia miatt megbízhatatlan és mulandó.” – Jahh, a férfiak szerelme meg folyton a formás, pici, fiatal popsik iránt támad fel, aztán mégis látunk nagyseggű öregasszonyokkal élő férfiakat, jóban rosszban, egy életen át… Valahogy senki nem mondja, hogy a férfiak szerelmét és szeretetét pusztán a testi vonzalom vezérli és kérlelhetetlenül múlandó dolog, és mindenki törődjön csak bele, és hogy jól is van az úgy…
Nyilvánvalóan nem csak ösztönlények vagyunk, de azt is szükségszerűen el kell fogadni, hogy ha az ösztönszerű késztetések és a neveltetés szembe kerül egymással, hosszú távon mindig az utóbbi veszít. Az egyetlen működő megoldás az, ha a neveltetéssel megerősítésre kerülnek bizonyos késztetések és gyengítésre mások, lévén sokrétű, sokszínű ösztönkészlettel rendelkezünk, amely mindig az adott körülményekhez igyekszik adaptálódni.
“A megvilágosodott, felvilágosult férfi nem csak önmagának állít követelményrendszert, hanem a nő számára is!” – Ahogy írtam is. Ha nő nem kapja meg a korlátait bizonytalanná válik, zavart mentális állapotából indíttatva próbálja benőni a közös kapcsolati teret, kitölteni azt az érzelmi űrt, amit a figyelem és gondoskodás hiányának érzete gerjeszt benne. Ez persze borítékolható következményekkel jár, azaz boldogtalansággal és a kapcsolat szétverésével. Összehasonlításképpen érdemes megnézni a csodálatos kutyadoki eseteiből néhányat (lásd például Rubyt vagy Ranát a linken).
Nők és kutyák egy lapon? – Ehh… :)
Sziasztok
Jó a cikk, kár hogy csak most vettem észre. Azért regeltem. Olyan magas a színvonal, itt mintha mindenki egyetemi tanár lenne :)
Engem már szerett nő, legalábbis azt mondta de éreztem is, viszont mintha a nőknél a szerelem
egy döntés lenne, holott a szerelem valójában nem tudatos, hanem ösztönös vonzalom.
A Facén és máshol mégis az érzelmes kommentek 85%-ét nők írják, a női érzelmektől hangos rengeteg weboldal.
Müller Péter is feminista lenne? :)
A vágy az ösztönös vonzalom, a szerelem nem az. A szerelem első látásra kamu, ami létezik az a vágy az első látásra.
A nők is képesek a szerelemre, az önfeláldozásra, de a szerelmük más mint a férfiaké, ahogy az eltérő ösztöneik és nemi szerepeik okán önfeláldozásuk is más formát ölt.
Müller Péter meg abból a nyálból él meg, nem gondolnám hogy el is hiszi amit ír.
Nekem egyszer egy szörnyeteg, vállalhatatlan kapcsolatom (=hölgy) elkottyantotta, hogy a nők valójában nem is a férfiakba szerelmesek, hanem magába az érzésbe. (Rosszabb esetben meg saját magukba, de ezt már csak én teszem hozzá.)
Ezt a cikket azért nem annyira vágom. Mi van akkor, amikor a nő annyira vonzódik a férfihez, hogy gyakorlatilag bármire képes ért? Nekem van két nőismerősöm, akik irgalmatlanul ragaszkodtak a párjukhoz, néha ép ésszel fel nem fogható dolgokat is megcselekedtek, vagy eltűrtek
Valószínűleg nem konkrétan a párjukhoz ragaszkodnak, hanem ahhoz, amit a párjuk nyújt nekik: érzelmi, anyagi, fizikai, egzisztenciális (=státusz) biztonságot.
És emellett simán lehet, hogy túlbecsülik a pasijukat meg a szükséges ellentételezést, meg de ettől még a vonzalom bizarr természete megmarad.
Különös hogy az ilyen ragaszkodást bizarrnak bélyegzed.
Szerintem nem különös, mert az emberek egyik fele nem egy aranyos, de önnön lehetőségeiben korlátos, a férfira “Istenként” tekintő kutyuskát lát az efféle ragaszkodás mögött, hanem egy hidegen számító embert. Amúgy is, bár a kutya “az ember legjobb barátja”, de azért csak-csak “kutya”… – És sokaknak lehetnek fenntartásaik, ellenérzéseik az “Isten” szereppel kapcsolatban is.
István, fiam!
Nem nagy felfedezés ami a cikkben van..Én nagyon-nagyon régóta vallom ezt…Nem nagyon van mit hozzátenni..
Abba gondoljatok bele, hogy két ember a másik “puszta létezése” miatt szereti-e egymást…?? Mert ha igen, akkor annak a kapcsolatnak kellene örökké tartani..!!! NADE még ha vannak is sírig tartó kapcsolatok ..lehet hogy csak “jobb híján” maradtak egyben…és a úgy már csupán önhazugság…(amit ugye nehéz bizonyítani, mert még magunk előtt is tabu,,)
Kerülj MAGADDAL “barátságba”. Érdemes, mert egész életedben együtt leszel magaddal.. (És emellett persze lehet kapcsolatod, de nem leszel kiszolgáltatva a társfüggőségnek, társadalmi kényszereknek…)
Azért azzal ki kell egészíteni a cikket, hogy nincs ÁLTALÁBAN nő, és ÁLTALÁBAN férfi.. Vannak szegény, gazdag, szép, és kevésbé szép, okos, kevésbé okos, fiatal idősebb stb stb . nők, férfiak… EZÉRT.. – ÉS EZ A LÉNYEG – MINDENKINEK MÁS AZ ALKUPOZÍCIÓJA..(!!) Ez nagyon sok cikknek (és kommentelőnek, nekem is. ) a hibája hogy mindig ÁLTALÁNOSSÁGBAN írunk nőkről, férfiakról..
Közhelyes ez DE TÉNYLEG LÉNYEGES..!!
Jó az írás, pontosan körbeírja a nemek közötti eltérést és pont annyira ír a nők szerelméről amennyire a nőket meglehet fejteni. Vagyis szinte semmit. :)
Az én álláspontom az, hogy a nőknél kedvesebb, szelídebb gyengédebb és aranyosabb teremtés nincs a földön de náluk gonoszabb, aljasabb és erőszakosabb sincs.
Az már csak a kapcsolat viszonya, hogy éppen angyali vagy démoni oldalát mutatja. Az alap középutat csak olyan személyek esetében használják akik számukra teljesen közömbösek, vagyis semmiféle érzelmet nem táplálnak felé.
Ezért is jobb ha egy kapcsolatban nincs egyenjogúság. Ha a férfi domináns sokkal többet mutat a nő az angyali oldalából viszont ha a nő a domináns már csak a démoni oldalát mutatja.
A hozzászólás 3/4-ével teljesen egyet értek. Kizárólag azzal nem, hogy a nőket nem lehet megfejteni. Rengeteg írás született már e témában, ami feltárja a jellemző női viselkedések mozgatórugóit. Csak nem kell elkövetni azt a néhány tipikus férfihibát, hogy 1. bonyolultabbnak gondoljuk őket, mint amilyenek, 2. azzal foglalkozunk, amit mondanak, ahelyett, amit csinálnak, és 3. logikus gondolkodás vezérelte tetteket keresünk az ösztön- érzelem által vezéreltek helyett.
Rókapapával egyetértek, a kiegészítésed meg alapigazság.
“3. logikus gondolkodás vezérelte tetteket keresünk az ösztön- érzelem által vezéreltek helyett.”
Ez a harmadik pont az ami megfogott méghozzá azért mert néhány hónapja írtam azt, hogy a nők “logikus gondolkodása” is érzelem vezérelt és férfiszemmel nézve logikátlan. Akkor az oldal olvasótábora beleértve a buzgó antifeministákat szinte keresztre akartak feszíteni mondván, hogy a nők logikája nagyon is jó.
De az első pontod sem teljesen helytálló. A nők kiismerhetetlenek de nem azért mert mi nem értjük őket hanem azért mert ők sem értik saját magukat. Egyszerűbben az értelmes emberi gondolkodásba bekavarnak az érzelmeik és ebből bizony akkora káosz keletkezik a fejükben amit mi férfiak még elképzelni sem tudunk.
http://deansdale.blog.hu/2016/02/13/a_ferfiak_es_a_romantika
Érzékeny téma és kihagyhatatlan számomra,hogy meg ne szólaljak.
“A nők érdekből szeretnek.” – Azért én tennék egy próbát, hogy vajon hány nő kéri ki magának és gondolja ezt a megállapítást egyszerűen tömény nőgyűlöletnek.”
Nos, nőgyűlöletnek nem mondanám,inkább egyrészt általánosít, másrészt nem gondol bele,hogy valóban megsért vele jó néhány nőt ,akikről ezt távolról sem lehet elmondani.Leginkább az a jó megfogalmazás, hogy megalapozatlanul tényként kezel valamit, ami persze létezik, mert van (biztosan) sok nő,aki így szeret,de bocsánat,ha érdekem fűződik valamihez ,akkor az már nem is szeretet/szerelem nem?
Azt is jó lenne tisztázni ,hogy mi számít érdeknek…Az teljesen egyértelmű,hogy csak pusztán azért mert létezel,nem fog szeretni senki,mindenki “valamiért” fog szeretni. (talán az édesanyád egyedül az-már ha igazi édesanya ösztönökkel rendelkezik-aki már azért szeretni fog,hogy létezel- azt hiszem ezt már valaki írta is előttem korábban egy másik cikk kapcsán ). Én itt megint csak saját példából kiindulva (én csak onnan tudok) le tudom írni,hogy én hogyan és miért szeretek ,aztán ki-ki döntse el,hogy ez érdek, vagy attól jóval több. De előtte még erre reagálnék:
Ez egy nagy igazság,de sajnos ez igazán úgy igaz,hogy rengeteg ember nem képes úgy szeretni,ahogy a másik szeretné. Valóban nem úgy kell szeretni a másikat ,ahogyan mi képzeljük,akarjuk,gondoljuk,hogy a másiknak jó,hanem ahogyan a másik szeretné, főleg ha ezt még el is mondja a másiknak és ennek ellenére sem….Ebben én úgy vélem (saját tapasztalatom alapján) a férfiak ugyanúgy hibásak,mint nők (nem jobban,de nem is kevésbé) sok példát hozhatnék rá,de most nem ez a téma alapvetően.
de bocsánat,ha érdekem fűződik valamihez ,akkor az már nem is szeretet/szerelem nem?
Nem, nem szeretet:)
Amihez érdekünk fűződik, azt nem szeretjük, hanem magunkat szeretjük benne, ami elég tömény önzés:)
A szeretet az érdek nélküli, ez van.
Az teljesen egyértelmű,hogy csak pusztán azért mert létezel,nem fog szeretni senki,
De, minimum saját magad:), no meg kinek hite szerint Jézus, Úristen stb:)
mindenki “valamiért” fog szeretni.
Csak az már nem ugyanaz:)
És mekkora hisztit csaptok amikor egy fickó azt mondja, hogy szereti a tested/melled/segged etc.:)
A gyerekedet jó esetben nem azért szereted, mert pl. okos, arra max büszke vagy, meg az egód hízlalja, de abban a pillanatban amikor meg tudod mondani/indokolni, hogy valakit miért szeretsz, onnantól kezdve az már nem szeretet, ugyanis ha az, amiért szereted, bármilyen okból is, de megszűnik, akkor te már nem fogod szeretni az illetőt? Ha nem, akkor eddig sem szeretted, ha igen , akkor meg nem „azért” szeretted.
(talán az édesanyád egyedül az-már ha igazi édesanya ösztönökkel rendelkezik-aki már azért szeretni fog,hogy létezel- azt hiszem ezt már valaki írta is előttem korábban egy másik cikk kapcsán ).
Fenét, ez az egyik legnagyobb kamuk egyike:) Épp az édesanyák azok, amelyek a legjobban meg tudják nyomorítani egy ember életét a “szeretetükkel”:), és ugye nem a jaj de boldog emberek rohangálnak a világban annyira nagy számban:)
ez igazán úgy igaz,hogy rengeteg ember nem képes úgy szeretni,ahogy a másik szeretné.
Mert a királykisasszony nem érti, hogy miért esznek puliszkát a “parasztok”, amikor a kalács fiomabb:)
A nyomorult férfi meg felül az egyenlőség/feminizmus/jófiú szarságoknak aztán meg koppan és ne fogja fel miért:)
Nagy része még azután sem, amiután a piros pirulával megismerkedett:)
Valóban nem úgy kell szeretni a másikat ,ahogyan mi képzeljük,akarjuk,gondoljuk,hogy a másiknak jó,hanem ahogyan a másik szeretné,
Fenét, nincs olyan, hogy így vagy úgy „kell”, mivel hazugok és álszentek vagyunk:), általában nem mondjuk meg mit szeretnénk, hozzávéve azt is, hogy a nőknek semmi nem elég, és itten már el is érkeztünk az origóhoz:), nem lehet elég gyakran beidézni:)
Megnyílik egy új üzlet, ahol a nõk férjet vásárolhatnak maguknak.
A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következõ szintre.
– Elõzõ emeletre visszamenni nem lehet.
Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.
Az elsõ emelet ajtaján a következo felirat várja: “Ezeknek a férfiaknak van munkája” A nõ úgy dönt, hogy megnézi a következõ emeletet.
A második emelet ajtaján ez áll: “Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket.” A nõ továbbmegy.
A harmadik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképuek” Wow, gondolja a nõ, és továbbmegy.
A negyedik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképûek és segítenek a házimunkában”
Hihetetlen, gondolja a nõ, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara készteti hogy továbbmenjen.
Az ötödik emelet: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképuek, segítenek a házimunkában és romantikusak!”
Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillantban megtorpan és felmegy a hatodikra.
Az ajtó ezt találja: “Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nõk sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást.
Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt.
Az elsõ emeleten vannak a nõk akik szeretik a szexet.
A másodikon a nõk akik szeretik a szexet, és nem bánják ha a férjük idõnként elmegy sörözni a cimbikkel.
A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt…
4. Jó ideje -megállapodás szerint- a lányom fél évet van nálam és fél évet az apjánál (persze hétvégenként én is,ő is találkozik vele,amikor épp a másiknál van) és ez bármennyire 18 és fél éves a lányom,szóval ez nehéz egy édesanyának (persze tudom,egy édesapának is ugyanolyan nehéz),szóval helyesbítek igen nehéz egy szülőnek.
Itt egy picit megállt bennem az ütő:), ugyanis amennyi negatívat mondtál az exedről korábban(ha jól emléxem, ha nem akkor mea culpa:), annak ellenérre van merszed ennyi időre oda engedni?:)
Ha úgy vesszük igen ,érdekem,hogy boldog legyek,hisz mindenki boldogságra törekszik ,nem?
Ez kulcsmondat, és a hörcsög szépen teszi is a dolgát:)
Csak épp vajmi kevés köze van a szeretethez, kivéve, ha magunkat szeretjük, ami a világ leg természetesebb dolga kéne hogy legyen a férfiak számára is:)
Ha ez érdek,akkor én is “érdekből szeretek”.
Kb. mint minden nő és nincs kivétel:)
Az egyszerűsített megfogalmazás az,hogy azért szeretem,mert úgy szeret,ahogyan én szeretném,
Mázlista vagy a saját hörcsögöddel:), no meg pontosan alátámasztottad azt, hogy a nők miért képtelenek érdek nélkül szeretni:)
ettől boldog vagyok,nagyon boldog vagyok ,hogy boldoggá tehetem,ettől több (nekem) nem kell.
A hörcsögöd mellé még a férfias „huzagolású agyad” is társul:), így a pasi számára főnyeremény vagy:)
Gratulálok a csávónak:)
Csak erre reagálnék :)
”tt egy picit megállt bennem az ütő:), ugyanis amennyi negatívat mondtál az exedről korábban(ha jól emléxem, ha nem akkor mea culpa:), annak ellenérre van merszed ennyi időre oda engedni?:)”
Én úgy emlékszem,hogy leírtam,hogy egyáltalán nem volt rossz édesapa és a lányom szereti (annak ellenére,hogy tudja,hogy mennyire kikészített lelkileg engem és azért néha neki is kijutott a szociopataságból). A gyerekeiért mindent megtett és megtenne,ez nem lenne fair,ha nem ezt mondanám róla. Az más kérdés,hogy férjnek borzalmas volt,főleg az utolsó évek. A kapcsolatunk amúgy az utóbbi egy-két évben baráti mondhatni.Megbocsátottam,de ettől még a mai napig időnként könnybe lábad a szemem,ha eszembe jut egy-két dolog
Ok.
Itt az “érdek” szót szerintem kicsit rosszul érted, és valszeg nem is túl jó a szó, de most semmi erőm 3 oldalt gépelni:)
Elég ha arra gondolsz, hogy szeretni nem/sem tudsz tudatosan, ezt sem nagyon tudod irányítani. Szóval eleve nem lehet túl jó kifejezés az érdek, mert tudatosság van benne, holott ez az egész inkább egy tudatalatti dolog.
Ergo a tudatalattid, az ösztönös éned működik egyfajta “érdekből”. Na innen már ki lehet kb hámozni, hogy mire gondolok:)
Jókora szofizmus! – “Én valójában nem akarlak érdekből szeretni, csak van bennem ez az ördögi hang, ez mondja azt, hogy legyek érdekember.” – Ördögi.
Nem hinném, hogy az érdek szó jelentését 3 gépelt oldalon lehetne csak összefoglalni. Van megfelelő egy mondatos szótári definíciója:
“Érdek: önző haszon; sajátos körülményből, helyzetből, állapotból származó méltánytalan egyéni előny; haszonlesés.”
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/%C3%89rdek
Ezt jelenti az érdek szó, és ha azt mondom, hogy valaki érdekből szeret, akkor azt gondolom, hogy haszonlesésből szeret és azt nem nagyon lehet kimagyarázni. Egyébként persze senkit nem szeretnek önmagáért, hanem az előnyös tulajdonságaiért:
Szeretem, mert tisztességes. Szeretem mert okos. Szeretem, mert öntudatos. Szeretem, mert határozott. Szeretem, mert jó a humora. – Egyiket sem érezzük, nevezzük hagyományosan érdeknek. Minden előnyös tulajdonság híján senki sem fog egy másik embert szeretni; nincs olyan, hogy “szeretem, mert ostoba”, “szeretem, mert hazug”. Egy önző, pszichopata sorozatgyilkost senki sem szeret, szerintem még a saját anyja sem…
De még ezek után sem fogjuk őszintének érzeni a szeretet szót például a következő mondatban:
“Szeretem, mert olyan határozott és ennek köszönhetően ő a főnök a gyárban, ezért nagyon sokat keres, és minden hétvégén drága ajándékokat vásárol nekem.”
Szerintem nem is kellene az ilyesmit titkon munkáló ösztönökkel megmagyarázni. Mindkét nem képes az önzetlen szeretetre. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy a nők túl gyakran szeretnek érdekből, akkor annak szerintem arról kellene cikket írnia, hogy ideje lenne, hogy a társadalom erkölcsösebb nőket neveljen.
Persze értem, hogy hova akarsz kilyukadni, csak szerintem nincs igazad. Ha meg akarjuk ideologizálni, hogy miért szükségszerű és tulajdonképpen szinte jó, ha a nők érdekből szeretnek, akkor az nem red pill, hanem valójában egy akkora altatótabletta (áltatótabletta), hogy Csipkerózsika is örök álomba szenderülne tőle.
Nézd, még a 4soros kommentemből is 3 sor arról szólt, hogy nem valami jó szó az “érdek”, és utána is direkt idézőjelesen használtam, szóval nem megyünk sokra a szó szótári definíciójával:)
Azt még talán meg tudnám ideologizálni, hogy miért szükségszerű nekik(!), ha “érdekből” szeretnek, de azt sosem mondom, hogy ez jó. Viszont ez van.
Sajnos ez a cikk így nagyon egyedül van, Rollonak több írását kellett volna egybekotyvasztani a jobb érthetőség kedvéért.
Ugye te is akarod
Látván, hogy egy nő arról készül énekelni, hogy “ugye te is akarod?”, a férfi lelki szemei előtt felsejlik a kép: a nappali pamlagán illedelmesen beszélgetve már mindkettőjük esze a hálószobában jár. Aztán csóri férfi végighallgatja a számot, és kisül számára, hogy – pont mint az életben – a nő számára a szex csak egy mellékes taktikai eszköz, ami akkor lesz, ha eljön a bevetés ideje, holnap vagy fél év múlva – a címbeli kérdés nem a szexre vonatkozik, hanem a jegygyűrűre.
Hát igen. Ez még a ’68-as szarok előtt volt. Ma már a szexet nem hivatásosoktól is megkapod kapcsolat nélkül, sőt annak még az ígérete sem kell. E tény persze óhatalanul is emelte a férfiúi versenyhelyzetet, amit a vesztes többség meglehetősen zokon vesz.
Egyébként szerintem én tökéletesen értem, hogy miről van szó, és aki ráérzett már az életében, hogy mennyire nem úgy szeretik néha a nők, ahogyan szeretné, az szintén tudja, hogy miről van szó ebből az írásból is bőven, én viszont azt akarom demonstrálni, hogy nem kell túl mélyre menni a női ösztönök elfogadásában, a cikken fejtegetett elméletet érdemes fenntartásokkal kezelni… A jelenség értelmezésében és magyarázatában az “evolúciós pszichológiai” értelmezés mellett bőven van létjogosultsága a szimpla erkölcsi megközelítésnek is. Szóval amíg vannak akik magyarázzák az egyik oldalt, addig ellenpontozok a másik irányból. De egyébként tudnék akár fordított felállásban is érvelni. :) De ez nem elvtelenség, csak a gondolkodásom dualitása és a saját tanácstalanságom… Azt sejtem egyébként, hogy baj pont akkor lenne, ha csak az egyik vagy a másik irányba billenne el a gondolkodásom, és nem lennének ilyen-olyan kételyeim mindkét nézőpontot illetően… Az egyik szélsőség esetében boldogan feleségül vennék egy kurvát is, a másik esetben nőgyűlölő vagy megkeseredett cinikus lennék…
…
Emellett a nő hipergámiája jóval erősebb a mienknél (míg nekünk a poligámián erősebb). Ebből fakad az, hogy a nők elsősorban az alfákra buknak, míg mi beérjük sokszor a kevesebbel is.
Majdnem:), nem azért érjük be a kevesebbel mert kevésbé vagyunk hipergámok, bár ez elég értelmezhetetlen a férfiak számára(kivéve az alfákat, ott egyérteműen igaz, de ugye ők elég kevesen vannak:) hanem mert hiába nyújtózkodunk, a takaró csak addig ér, bármennyire is lennénk “hipergámok”:)
Ha csak a puliszka elérhető, akkor lehet álmodni szarvaspörköltről, de minek?:)
A többivel egyetértek:)
…
Az átlag férfi ha nem kapja meg a bombanőt, attól még az alacsonyabb szintűt nagy valószínűség szerint szeretni fogja. Míg egy nőnél ez jóval nehezebb, még akkor is, ha amúgy egyértelműen esélye sincs az alfára.
Ezzel egyetértek.
Emellett egyáltalán nem értelmezhetetlen nekünk sem a hipergámia.
No, akkor mit is jelent a hipergámia:
„A hipergám ösztön definíciója tehát a következő: a nő (a számára elérhető férfiak közül) a legtúlélőképesebbnek látszó(!) férfitól akar gyereket, ezért – az akaratától függetlenül, vagy akár annak ellenére – őt fogja szexuálisan kívánni.”
Innen bukott a dolog, a hipergámia az nem csak annyi, hogy „jobbat” akar valaki, mert minden élőlény jobbat akar, hanem azt is, hogy csak (a számára) elérhető 1-2 „legjobbat”, „látja”, csak azzal “hajlandó” a szexre, míg a férfiaknál jóval bővebb a skála, nagyobb tartományt “látnak”
Sőt, bennük is megvan ugyanúgy, csak gyengébb. Ha nem lenne, akkor bármelyik nővel beérnénk, holott ez egyáltalán nincs így.
Nem, logikai mellényúlás, hogy ha valamivel nem rendelkezem(valami nem vagyok) akkor annak az ellenkezője vagyok: szóval ha nem vagyok hipergám(annak összes jelentésével) akkor annak az ellenkezője lennék, vagyis mindennel beérném, bocs de ez nem igaz.
Ha nem szeretem az édeset, akkor az nem jelenti automatikusan, hogy a savanyút szeretem!
Ez szerintem nagy logikai tévedés!
Ha megnézed, a legtöbb férfi ugyanúgy a bombázó csajokat akarja (akarná), mint ahogy a legtöbb nő az alfákat.
Ez stimmel. Ugyanakkor a nők 80%-át megfektetné, míg a nők max a 20% alá feküdnének,+ adalék a nők max azt az 1-2 fickót kívánják, míg a férfiak a nők 80%-át.
Mindkettő hipergám, csak a mienk általában gyengébb.
Még mindig azt állítom, hogy ahhoz, hogy valaki hipergám legyen, ahhoz nem elég az, hogy ő mit szeretne/kívánna, hanem az is kell hozzá, hogy ténylegesen meg is legyen rá a lehetősége.
Tehát az alfa fickó az pontosan olyan hipergám, mint az egyszeri nő, ő is „lottóötössel rendelkezik”, csakhogy ezen fickók aránya kevés, a 80%-ra ez nem igaz, sőt az alfák is bebétásodhatnak és megint lőttek még az ő hipergámiájuknak is….
Mint ahogy nem csak mi vagyunk poligámok, hanem a nők is.
A hipergámia nem zárja ki a poligámiát, lásd az annyira lenyomorodott bétát, aki pincsiként elviseli ha a nője félrekúr, és hidd el, elég sokan vannak, azzal együtt, hogy közben meg magukat hibáztatják…
A poligámia célja, hogy minél több ellenkező neműtől legyen gyerekünk, mert a változatosság növeli az utód túlélési esélyét.
Stimmel.
Ez nekünk nem gond, mivel nekünk csak a nő teste számít, így ha minden nap másik nővel vagyunk, akkor jipijéé meg öröm bódogtá’.
Itten egyetlen egy problem van: mutasd a férfiak „tömegeit”, amelyek ezt művelik:)
A nőnek viszont van vesztenivalója is a párválasztás során, mivel ő szül. Ergo a túlélése és az utód túlélése is múlik a megfelelő választáson. Így hajlamosabb feladni a poligám elvet, és beérheti csak egy férfitól való utóddal, ha az legalább felnő, mintsem hogy több férfitól legyen neki, de egyik férfi se támogassa a nevelésben.
Stimmel.
Persze ettől még ha teheti, ő is poligámiában gondolkodik, neki sem baj, ha egyik nap az egyik alfával, másik nap meg már a másikkal van.
Elméletileg lehetséges, csak egy problem van, ezt egyik alfa sem „engedi meg” a nőjének, így aztán elméletben így van, de gyakorlati példa nincs , így nem igazán releváns, mint a viccben: gyakorlatilag 3 kurvával élünk együtt:)
Az, hogy valaki pörög a faszkörhintán, az egymásutániság, nem poligámia.
Az tudomásom szerint az egyidejűleg több partnert jelent, de úgy rugná picsán mindegyik alfa a poligám nőjét, hogy az arról koldulna, így ez megint problémás megállapítás.
Csak nála meg ez a gyengébb ösztön, míg a hipergám az erősebb. Ez egy skála, aminek a két végén a tiszta hipergámia meg a tiszta poligámia van.
Én ezt másként gondolom.
És mindenki elhelyezkedik rajta valahol. A nők inkább a hipergám oldalon, mi meg inkább a poligámon ólazunk. De mindannyiunkban van mindkettőből.
Az alfa „megengedheti” magának, hogy hipergám legyen, a többi meg csak nyálcsorgató, ha „kitart” mellette, még a szüzességét sem veszti el, nemhogy utódja legyen, így megint ott tartunk, hogy irreleváns.
Egyébként meg felháborító, hogy ma már második akalommal nem értesz velem egyet.
Bocsi, pedig igyekszem:)
Kikérem magamnak ezt a fajta hozzáállást!!!
Jól teszed, sírok is miatta már reggel óta:)
…
“No, akkor mit is jelent a hipergámia”
Megírnád, hogy ez az idézet honnan jött?
Parancsolj: http://www.ferfihang.hu/2011/11/30/hipergamia/
“Ugyanakkor a nők 80%-át megfektetné, míg a nők max a 20% alá feküdnének”
Nagyon jó! Én is ezt mondom. A férfiakban is van hipergámia, csak gyengébb. És a nőben is van poligámia, csak gyengébb. Ugyanis a 20%-nyi férfi az nem egy férfi, hanem 20%. (Egyébként szerintem ez az arány inkább csak 5-10% a nőknél, de ezen nem veszünk össze. De az sem csak egy férfi, hanem több!)
Kb. annyira van relevanciája mint annak, hogy a nők is, a férfiak is termelnek ösztrogént/ tesztoszteront, de micsoda különbség van az arányokban, és az ebből eredő következményeknek!
Nem vitatom a férfi „hipoergámiát” , ahogyan van bányász nő is, csak épp kurvára irreleváns, arányait, hatását, mértékét, megvalósulását stb. tekintve .
Nyugodtan mondhatnám azt, hogy a nyilvánvaló poligámiám mellett igen erős bennem a hipergám ösztön is.
Bocs, de „mérési hibából” általánosítani, illetve messzemenő következtetést levonni a sokaságra az pontosan olyan logika, mint hogyha kitépjük a bolha összes lábát, akkor a bolha megsüketül, ugyanis -az ugorj bolha- felszólításra nem hajlandó ugrani.
A poligám levezetéseddel kapcsolatban is egyetértek, csak épp arányaiban annyira kicsi, hogy elhanyagolható.
Alfákat is képesek a nők megcsalni szemrebbenés nélkül, az ismeretségi körömben is van alfa férfi, akinél kiderült, hogy az egyik gyereke nem is az övé.
Bocs de ha a csávó ezt egy vállrándítással elintézte, akkor az, hogy ő alfa az az évszázad vicce:)
(Még durvább volt, hogy akitől a gyerek volt, az még bétának is nehezen volt betudható, nem hogy alfának.)
Ne kétlenm, hogy létezik fehér holló, csak épp nem általános, no meg ez azért nagyon „érdekes”, hogy finoman fogalmazzak:)
Tehát a nőnek is van poligám hajlama, hajlamos ő is félrekufircolni, ha teheti, még akkor is, ha egyébként alfával van.
Nem is mondom, hogy nem , csak mivel annyira nagy a kockázata, hogy igazán 0 a relevanciája az adott életben.
Pont ilyen a férfiak „hipergámiája” is: elméletben ő is csak Claudia Shifferrel dugna, mert ugye ő hipergám, de mivel ennek 0 a valószínűsége, pontosan ugyanennyi a relevanciája az ő hipergámiájának is.
“hogy valaki hipergám legyen, ahhoz nem elég az, hogy ő mit szeretne/kívánna, hanem az is kell hozzá, hogy ténylegesen meg is legyen rá a lehetősége.”
Itt én kizárólagosan ösztönről beszélek. Olyan tulajdonságról, ami (kisebb vagy nagyobb erővel de) mindannyiunkban megvan. Hogy ezen felül milyen lehetősége van az adott illetőnek, azt én nem nézem. Lehet, emiatt van, hogy kissé mást értünk a dolog alatt.
Igen, csakhogy ez a teljes élővilágra árvényes ösztönök, összemosol mindent aztán meg egyedi célokra úgy alakítod, hogy a valóságtól elrugaszkodott „levezetést” adsz olyan dolgokra, ami a valóságban elhanyagolható részben fordul elő.
Az hogy ki milyen ösztönökkel rendelkezik, annak pontosan annyira van relevanciája, amennyit a lehetőségei/környezete stb megenged neki büntetlenül, így ha ezek bármilyen okból korlátozva vannak, akkor ezek „kiélése” nagyban megakadályozza a következő nap „megélését” az egyed számára, és olyan hamar kihull a rostán, hogy az még el sem jut az „agyáig”:),
“mutasd a férfiak „tömegeit”, amelyek ezt művelik:)”
Mondom, nem a művelik, hanem a művelNÉK a lényeg.
Mivel nekem ez a lényeg, bocs, de nem látom értelmét a „Síriuszon lévó rózsaszín tülélék emberiségre gyakorolt hatásainak” a boncolgatását:) Számomra idő és energiapocsékolás.
“ezt egyik alfa sem „engedi meg” a nőjének”
Pedig elég gyakori jelenség. Gondolj csak a gruppen szexre akár.
Állandóan arra gondolok:), de ugye ez megint arról szól szerintem,, hogy az alfának van „háreme” és nem a “megdughatod a nőmet ha én is tiedet” nyomorultak gyülekezetébe tartozik:)
“az egymásutániság, nem poligámia”
Viccet félretéve: ha a férfi egymás után dug Julival meg Marcsival (akár pár órás, akár pár hónapos időközzel), akkor ő nem poligám? Dehogynem!
Erről én kikérném a többiek véleményét is, ha egyetértenek veled, akkor beadom a derekam, ha nem, akkor bocs, de úgy gondolom, hogy te nem érted a poligámia jelentését és megint egy –számomra „katyvaszból” –próbálsz általánosítani, de szerintem hibás következtetést vonsz le, és ezt még továbbfűzve, megint az unikornisok földjén találom magam, legalábbis az az érzésem, sajnálom.
“de úgy rugná picsán mindegyik alfa a poligám nőjét, hogy az arról koldulna”
Nekem semmi bajom vele, ha a nő, akivel vagyok, mással is van.
Ez ugye a te személyes jogod, de ebből általánosítani megint úgy érzem hogy botorság, javaslom ezt is bocsássuk szavazásra:)(Tényleg, lehet ilyent tenni itt?:)
Ha anyu sokat veszíthet azzal, ha elválik, akkor ő is elnézi a férje félrekefélését.
Itt a lényeg!
Ahogy a férfi is képes elnézni, csak hogy legyen felesége.
Ez meg ugye a balfaszok egyik ismertető jele:), a férfi szót túl erősnek:) találom ezen eset bekövetkezése esetén, de szondáztassunk erről is:)
Ilyen esetben az alfa is képes ezt elnézni, mondjuk ha pl. van gyerek, akit nem akar elveszteni, avagy ha anyu egyébként szintén csúcskategóriás nő, stb. Elég sok tényezőn múlik ez.
Ha minden férfi alfa, akkor igazad van, de így sajnos nincs, bocs:)
Az alfa az nem balfaszt jelent, legalábbis számomra, ne haragudj.
“Jól teszed, sírok is miatta már reggel óta:)”
Helyes! Hozom nemsokára a hamut és szórhatod a fejedre.
:)D
A ruhádat megszaggattad már?! :)
Sőt, már a kilencfarkú macskát is előkészítettem, hogyha marna a bűntudat és éjjel erre ébrednék, a bűnös testem „rendberakni” :)
…
Viszont akkor miért nem tudod elfogadni, hogy ha a férfiak leszarnák a nőket és nem nyalnák a seggüket, akkor a nők sem lennének ennyire (látszólagos) hipergámok?
Mert megint az az érzésem, hogy keversz dolgokat, úgy csűröd – csavarod (-látszólagos , nem ösztönös, hanem ami „látszik”- WTF?:), hogy már tényleg nem tudom, hogy hol tartok:)
Magyarul ,ha te kefélni akarsz, álló dákóval, és nem jutsz/nem adnak /nem kapsz muffot, akkor kevésbé leszel („látszólag” :)kanos?:) Biztos?:)
Én ezért nézem csak az ösztönt.
Ahogy ide keverted ami „látszik”-dolgot(amit azóta sem értem:), nekem nem úgy tűnik, bocs :)
Erre a férfiak hipergámiája meg annak relevanciája kb annyira számottevő, minthogy a férfiaknak is joguk van szülni.
És ezzel én befejezném, megfutamodok,:) ha úgy tetszik, nem akarok ezzel többet foglakozni, vegyük úgy hogy elismerem, nyertél, (bár részemről egy ordító baromság, de akkor meg én fogok meghalni hülyén:), szóval, kérlek, a férfiak hipergámiájáról ne értekezzünk többé:)
Ahhoz, hogy fel tudjunk építeni egy hosszú távon is működőképes társadalmat (a maiban szerintem megegyezhetünk, hogy nem igazán az),
Már miért ne lenne az? nekem semmi bajom sincs vele, a sikeres egyén számára lényegtelen a rendszer/ társadalmi berendezkedés, ahogyan a sikertelent sem emeli fel egyetlen rendszer sem.
Bocs de nem igazán látom, hogy 7 milliárd emberrel a kipusztulás szélén állnánk, no meg ne működne. Ja, hogy ez nem mindenkinek a szája íze szerint van, az meg egy másik kérdés.
Márpedig a cél épen az, hogy a körülményeket alakítsuk úgy, hogy az megfeleljen mindkét nem ösztönének, avyg (még inkább) a hosszú távú életképességnek.
Ez már nekem sok, bocs:)
De jelentkezzen az, akinek ilyen céljai vannak rajtad kívül, én nem állok az utatokba.
Eszembe juttatja az orosz borotválkozó utcai automatát: bedugod a fejed és leborotválja a szakálladat….
-Nem okoz gondot, hogy mindenkinek más az arcformája?
– Először igen….
A poligám ösztönre visszatérve:
Két pár A és B mindketten 20 évesen megházasodnak, Az „A” pár együtt él 85 éves korukig, mindketten egyszerr 85 évesen elhúnynak.
B pár egyik tagja 25 évesen beadja kulcsot, valamenni időre rá az egyedül maradt újra házasodik, megint10 év mulva egyedül marad, és így tovább, 5-6 új „párja” lesz, mire 85 évesen ő is elpatkol.
Akkor a az a „A” házaspár mindkét tagja monogám, a „B” túlélő tagja meg poligám?
Ha alfa vagy, de a világon a gyereked a legfontosabb számodra, viszont válásnál elveszíted
Akkor nem vagy (már) alfa
(mert mondjuk a társadalom erőszakkal elveszi tőled, alfaság ide vagy oda),
Megint nem vagy már akkor alfa
akkor válni fogsz, ha az asszony megcsal?
Itt aztán meg pláne, hogy nem vagy alfa, bocs
Mondom, a gyerek a legfontosabb számodra, a nő személye másodlagos (hiszen alfa vagy, tudsz szerezni helyette másikat).
Értem én, hogy azt mondod, de az meg az egyén korlátoltsága, ha azt hiszi, hogy „elveszti” a gyerekét, ha válás során a másiknál marad, legalábbis a nyugati világban.
Válás nélkül is elvesztheted és ha nem válsz el, az sem garancia hogy nem veszted el, ha neked ítélik is, elveszthetted stb.
Onnan indul az egész, hogy azt hisszük, hogy a gyerek a tulajdonunk és amikor pofánver a valóság, akkor meg megy az ájvékolás.
A keresztény erkölcsöt meghagyom a rá „érdemesebbeknek”:)
…
“hogy már tényleg nem tudom, hogy hol tartok:)”
Valljuk be, szerintem ez nem az én hibám, legfőképpen pedig nem az én problémám. :)
Egyetértünk, bár nekem ez nem probléma, köszönöm, hogy ennyibe maradunk:)
.“ha te kefélni akarsz, álló dákóval, és nem jutsz/nem adnak /nem kapsz muffot, akkor kevésbé leszel („látszólag” :)kanos?:)”
Ha a nőnek nem adod meg azt, amit akar, akkor ő kevésbé fog vágyni rá? Biztos? :)
Itt azért válasszuk ketté: azt nem adod meg neki, amit mond hogy akar, vagy azt nem adod meg neki amit tényleg akar? Ugyanis nagyon nem mindegy!
Látod, itt jön a képbe az, hogy nem csak nekünk van ösztönünk, hanem nekik is.
Ezt soha nem vitattam, sőt, ezt lehet szépen (ki)használni:)
Ha kinyaljuk a seggüket, akkor ők megélhetik az ösztöneiket, mi meg nem (biztos).
Fenét, épp itt van a csapda, hogy azt hisszük el, amit mondanak és nem azt, amit tesznek, mert többek közt, magunkból indulunk ki, és azt hisszük, hogy ők is őszinték:)
Közben meg a teljes PUA , még az „elfajzott” ágai is, mind azt bizonyítják, hogy ha azt teszed amit a nők mondanak, hogy „elvárnak”, akkor te egy nyomorult balfasz lúzer leszel:)- Jófiú:)
Viszont ha gerincet növesztünk, akkor mi is megélhetjük azt.
A vicc az egészben, hogy akkor élik meg az ösztöneiket, ha mi gerincet növesztünk, akkor van „orgazmusuk”, akkor teljesednek ki, ha a hipergámiájuk alapján „alattunk” lehetnek, érdekes paradoxon, de igaz:)
.
“Már miért ne lenne az?”
Nyugati társadalomról beszélek,
A Lajtán túl már csak idő kérdése, hogy mikor lesz belőlük kalifátus, vagy polgárháborúban mikor kezdik el ölni egymást, ez érdekes lesz és szerintem még az életünkben el fog kezdődni.
A népességünk csökken, miközben migránsok százezreit engedjük be.
Aki beengedi meg is érdemli!
Eközben a technológiánkat Kína és India másolja le, sőt, lassan megelőznek minket. Ez hosszú távon szerinted melyik népesség vesztéhez/győzelméhez fog vezetni?
Ezt nem nagyon tudjuk befolyásolni, max annyiban, hogy realistaként lőni tanulunk:)
Vajon a te vérvonaladnak van nagyobb esélye alfaként egy olyan társadalomban, amelyiket a vetéltársak túlszaporodnak, kiszorítanak avagy kipusztítanak, vagy egy átlag kínai/afrikai bétának van nagyobb esélye rá?
No ezt már nem fogjuk megérni, de hogy hangyafasznyi ráhatásunk se lesz, az is biztos, hacsak „atomi” szinten nem rendezik ezeket a problémákat:)
.
“Akkor a az a „A” házaspár mindkét tagja monogám, a „B” túlélő tagja meg poligám?”
Először fogalmazd meg te is, mi a poligám szerinted.
Már írtam: egyidejűleg több partner, nem ugyanazon időpillanatban:), lásd többnejűség, az sem egyszerre kúrja őket, ugyanbban a pillanatban az összeset, de azért egy “időben”.
Utána nyugodtan kérdezhetsz. De addig, amíg csak a szart kenegetjük, nem jutunk előre a kérdésben.
Ne kezd megint:) A kérdés egyértelmű volt, ha válaszolsz , örülnék neki.
.
“Akkor nem vagy (már) alfa”
Ja értem. Tehát ha létezik egy olyan társadalom, amiben törvényileg a jelzett körülmények adottak (és valljuk be, nem állunk messze tőle!),
Te azt állítod, hogy úgy fogunk majd kefélni, hogy szüzek maradunk?:)
akkor a Földön gyakorlatilag már nem is léteznek majd alfák. Aha…
Nem volt jó az automatás példám, nem ezt akartam mondani:) inkább azt, hogy verheti itt bárki magát bármilyen kötelező törvénnyel meg szabályokkal, majd, amikor „a virágnak meg tudod tiltani, hogy ne nyíljon, ha jön a kikelet”, az kb. akkor lesz, amikor piros hó esik, no, majd akkor lehet, hogy eljő a vágyott világ:)
– Mint ahogy még a mai társadalomban is Boris Becker nem alfa.
Klasszikust idézve: „az ellen nem véd” :)
Amúgy ebbe nem rokkant bele, továbbra is alfa maradt, csak ugye jobban „odafigyel”:)
Ja és azóta is halomra dugja a nőket:)
– Meg ugye Tom Cruise sem alfa.
Dehogynem, a pszichopata fajtából, mellesleg meg se kottyan neki, szóval nem egy nagy dolog:)
Legalábbis a te értelmezésedben…
Bár nem értem a logikádat, ugyanis azt állítottad, hogy:
Ha alfa vagy, de a világon a gyereked a legfontosabb számodra, viszont válásnál elveszíted (mert mondjuk a társadalom erőszakkal elveszi tőled, alfaság ide vagy oda), akkor válni fogsz, ha az asszony megcsal? Mondom, a gyerek a legfontosabb számodra, a nő személye másodlagos (hiszen alfa vagy, tudsz szerezni helyette másikat).
Egyik sem „vesztette” el a válásnál, a társadalom sem vette el erőszakkal tőlük, és az asszony sem csalta meg őket, meg mi ez az álszent: ha elváltam elvesztettem a gyerekem?
Baszki, soha nem volt a tied, mit vesztettél el?
…
“A Lajtán túl már csak idő kérdése, hogy mikor lesz belőlük kalifátus”
Szerintem még megállítható.
Akkor, amikor abba az Európában, ahol a magyarok a „legkurucabbak”, és a mostani szavazáson nem volt képes 50% megmozdulni? még a végigszart/pusztított déli megyékben sem?, akkor mit vársz a „hígvérűektől”, azoktól, akik, mint korábban említettem, már most könyörögnének, hogy inkább cigányjaik legyenek, mint muszlimjaik.
Az „üszkös testrészt” lehet „kenegetni”/” borogatni” /takargatni/tudomást sem venni róla, de amikor egy kritikus tömeget elért, akkor vagy levágod, vagy vele pusztulsz. Most még mindig ott tartanak, hogy befogják az orrukat, hogy ne érezzék a bűzt, pedig rég lerohadt egy pár végtagjuk..
Minél később kezdik, el annál többet és annál fájdalmasabb lesz az, amit fel kell áldozniuk és rengeteg életbe fog kerülni.
Nem adom fel olyan könnyen – szerintem még változhat időben a társadalom.
Túl sok már a szemét és megvan a bázisuk, + életvitelük+”vallásuk” és nem most, már 50 éve elkezdődött, csak a szar most verte le a bili tetejét és mindenki úgy csinál álszent módon, mintha csak most eszmélne.
Megérdemli a nyugat, főleg úgy hogy még az „állva” maradtakra is szét akarják kenni a saját szarukat, annak is a leghitványabb részét, de bőszen náciznak minket.
Megérdemlik, ahogy mi is megérdemeltük gyurcsibohócot, gyakorlatilag bármit megtehetett felelősségre vonás nélkül, Nyugaton meg ennél még kifinomultabban tolják az SJW tetűsimogatást.
Meg egyébként is bízok benne, mivel ha ők buknak, akkor elég komoly esélyünk van nekünk is követni őket.
Az „árják” „java” átkérezkedik, aztán meg kerítés/fal/+maxim géppuska, más nem marad.
Hogyne tudnánk! Szerinted miért megy el mellettünk Kína meg lassan India is? Hát azért, mert a papucs mentalitásunk a nők hisztijével kiegészülve elcseszte a társadalmunkat.
Én úgy gondolom, hogy ez csak adalék, de nem ok, az ok inkább az, hogy megvesztünk, mint a kutya jó dolgában:), erre még rátromfolt a feminizmus is.
A mi társadalmunkban a férfiak egyre nagyobb része kivonul a közösség peremére és nem tesz semmit. Mamahoteles fiatalok, MGTOW, stb.
Mivel (híg)szarból nem lehet várat építeni, így ez van.
“Amúgy ebbe nem rokkant bele, továbbra is alfa maradt, csak ugye jobban „odafigyel”:)”
Te sem rokkansz bele abba, ha a nő félrekúr.
Hát, tudsz olyant, ami ennél jobban megaláz egy hímnemüt, nemhogy alfát?
És ugyanúgy alfa maradhatsz és továbbra is dughatod a nőket, kedved szerint.
Tudod, megette a fene azt a csizmát, amibe már egyszer beleszartak….
“Baszki, soha nem volt a tied, mit vesztettél el?”
Példaként írtam, azt hittem, érteni fogod. /Egyébként az meg már milyen alfa, amikor egy gyerek nem az övé??? :) /
Bocs, az én hibám, megint félreérthető voltam:) Úgy értettem, hogy az ő vérvonala, viszont nem a tulajdona.
Azt, hogy a társadalom elveszi tőled, az egy körülmény.
Azt vehetik el ami az enyém(tulajdonom:):),
Az, hogy a nő elválik tőled vagy mással dug, az is egy körülmény a te szempontodból.
Ez igaz. De ugyanakkor az is, hogy ebben megvan a saját felelősségem is, és az viszont az én saram, bárkit és bárhogy is szidom a világot.
Annyit akartam csak kihozni belőle, hogy ettől te még nyugodtan lehetsz alfa.
Azért a híd alatti „népesség” nem ezt bizonyítja….
/Vagy gondolod, a celeb alfákat nem csalja meg az asszony? Dehogynem.
Nem kétlem, csak épphogy elég vérszegény ezek száma, a másik oldal pedig veri a 90%-ot, szóval így nem igazán van ennek relevanciája.
De lehet, hogy tévedek, annyira nem követem a celeb-alfák viselt dolgait:)
Pedig egy átlag nő a két kezét összetenné bármelyikért.
Az a falu bikájáért is lemenne hídba, nem biztos, hogy ez a legjobb érv:)
Bár elméletben mindenki úgy de úgy „megbecsülné” a „szomszéd tehenét” aztán amikor netán esetleg lehetősége is nyílik rá, akkor meg megy a sírás, hogy az is csak egy tehén(AWALT:), max lila:), ez a bikákra is érvényes, hogy ne legyek egyoldalú:)
Rengeteg múlik a körülményeken is, ezt akartam kihozni./
Ebben egyetértek, csak ilyenkor elsikkad az egyén felelőssége, pedig szerintem az jóval meghaladja a körülmények okozati súlyát.
Előre szólok, hogy ez elég pongyola lesz, de remélem azért érthető is.
Az itt már sokszor idézett (egy, kettő) Whispertől: https://www.reddit.com/r/TheRedPill/comments/4i219p/rule_6a/
“Kiegészítés Tomassi 6. vastörvényéhez: Ha a nők nem tudnak úgy szeretni, ahogy te azt vágynád, akkor rossz féle szeretetre vágysz.
Így van, ez a te hibád, nem az övék. Ők ösztönös, érzelmi alapon működnek, és minden amit tesznek abból ered, hogy kik is ők. HA azt várod, hogy úgy szeressenek, ahogy arra ők képtelenek, akkor az olyan, mintha egy kanárit akarnál beszélni tanítani, és egy papagájt énekelni.
Hogy szeretnek a nők?
Kétféle szeretet létezik: ami a tiszteleten és ami a óváson, védelmezésen alapul.
A védelmezésen alapuló szeretet mindig egy nagyobbtól, erősebbtől, hatalmasabbtól irányul egy kisebb, gyengébb felé. A gyengeség és a sebezhetőség nem töri össze. Nem szolgál, nem rendelődik alá, és nem adja fel a hatalmát. Ellenben kontrollál, dominál, és védelmez. Feláldozza a saját biztonságát és kényelmét a szerelme tárgyáért, de sosem a méltóságát. Foglalkozik a másik jólétével, de sosem a szeszélyeivel és a parancsaival
Iránya: Férfi -> Nő -> Gyerek
A tiszteleten alapuló szeretet mindig a gyengébbtől az erősebb felé tart. Az erő és a magabiztosság ösztönzi, de a gyengeség és a sebezhetőség összetöri. Alárendel, szolgál, és felad a hatalmából, de nem kontrollál, nem dominál, és nem védelmez. Feláldozza a méltóságát a másikért. Foglalkozik a másik óhajaival és parancsaival, de sosem a másik jólétével.
Iránya: Gyerek -> Nő -> Férfi.
Az a férfi, amelyik védelmező szeretetre vágyik a nőtől, egy romlott, törött férfi. Az anyai szeretetet idealizálja, amit valójában ő érez a nő felé, és úgy gondolja, hogy AZ a szerelem. De ezeket a férfiakat sosem fogják igazán szeretni, amíg meg nem tanulják, fel nem ismerik a tiszteleten alapuló szerelmet, és rá nem jönnek, hogyan lehet azt ösztönözni a másikban.
(…)
Épp ezért kell megtanulnod uralni a nődet, máskülönben ő fog uralni téged. Mert ha szereted, de ő nem szeret viszont, akkor a rabja vagy. És ha nem uralod, akkor ő lesz az erősebb, a több hatalommal bíró, és egy férfibőrbe bújt gyerekként fog rád tekinteni, és bármi lelkesedést is érzett irántad, azt beárnyékolja a megvetés, amit érez.
A nők képesek szeretni. Képesek önfeláldozásra. Képesek odaadásra. De ahhoz, hogy ezt megkapd, fel kell adnod az anyai szeretet iránt érzett vágyaidat. Le kell számolj a gyerekes dolgokkal, és nem várhatod, hogy szimpatizáljon veled, vagy a jóléteddel és a biztonságoddal törődjön. Ehelyett el kell döntened, hogy mi is az, amire szükséged van, és meg kell követeld ezeket, mint a törődésed és védelmezésed zálogát.”
Teljesen rendben van. Nincs ebben semmi pongyolaság.
“Az a férfi, amelyik védelmező szeretetre vágyik a nőtől” olyan férfi, aki meglehet nem is tapasztalt mást gyermekként, kamaszként.
Ez így nagyon- nagyon jó megfogalmazás és igen sok mindent helyre tesz. Az elméletben a két szeretettípus elkülönülten van leírva, de úgy gondolom, a valóságban az az igazán szerencsés pár, akik egymás iránti szeretetében mindkét irány jelen van, természetesen az ideális mértékben és arányban. Pl. A férfi is várhat védelmező szeretetet a nőtől, ha megbetegszik, elveszti a munkahelyét, stb. A nő is megkaphatja a tiszteleten alapuló szeretetet, foglalkozhatnak az ő kívánságával is, Pl. tehermentesíthetik a munkán kívüli teendők alól, kaphat plusz erőforrásokat, hogy jogsit, nyelvvizsgát, diplomát szerezzen.
Minél frissebb a kapcsolat, annál inkább elkülönül a két szeretettípus, minél régebbi, annál inkább keveredik- optimális arányok megtartásával. Legalább is talán ez lenne az ideális.
A reklámokban karikírozott ügyetlen, kis betegség miatt nyavalygó, zoknitszéthagyó, védelmező szeretetre vágyó férfitípust azért nem bírják a nők, mert nem tudnak iránta tiszteleten alapuló szeretetet érezni, nem tekintik férfinek. Marad a védelmen alapuló szeretet, de attól nem lesz nedves a bugyi…
“de úgy gondolom, a valóságban az az igazán szerencsés pár, akik egymás iránti szeretetében mindkét irány jelen van, természetesen az ideális mértékben és arányban. Pl. A férfi is várhat védelmező szeretetet a nőtől, ha megbetegszik, elveszti a munkahelyét, stb. A nő is megkaphatja a tiszteleten alapuló szeretetet, foglalkozhatnak az ő kívánságával is ”
Ez egy nagyon okos meglátás,pontosan így érzem én is,sőt így éljük az életünket a párommal és működik.
Jó, akkor most tudnál ebből egy kis plusz munkával cikket csinálni? – Mert eleve inkább így kellett volna kezdenünk a fenti fordítás helyett. :)
Persze utána még mindig lehet vitatkozni, de az már egy valósághűbb vita lehet.
Ezért írtam fentebb, hogy most nagyon magában áll így Razide fordítása. Igazából több Rollo cikket kéne egybegyúrni ezzel a Whisper írással, de rohadt nehéz szöveg, nehéz téma, és baromi hosszú. Gyakorlatilag több részben kéne “leadni”, ami itt nehézkesebb. Rollo saját blogján azért megy könnyebben, mert az csak ezzel a RedPill témával foglalkozik, és folyamatosan épülnek egymásra az írásai rengeteg visszautalással, visszaidézéssel stb.
De tömören és röviden ebben itt most benne van minden. Szerintem elég érthető.
Amúgy ha jól emlékszem, bár erre nem veszek mérget, amikor a belső chaten beszéltük, hogy kellene ez a fordítás, és Razide elvállalta, akkor már jeleztem ezt így, és be is linkeltem ezt a Whisper szösszenetet.
Én nem követtem a cseten a linket, azért sem, mert nem akarom beleásni magam a TRP irodalomba, (amit tényleg nem is ismerek) én csak “outsiderként” emésztgetem, kritizálom a kicsit más irányú pszichológiai olvasmányaim és a saját élettapasztalataim alapján azt, amit hoztok.
Szerintem a saját szavaiddal egy kicsit átformálva és magyarázva a fentieket egy remek cikket írhatnál, én nem törekednék fordításra sem a helyedben… Mindenképpen hasznos és az eddigieknél jobban megfogalmazott gondolatokat adna át. Én biztosan örömmel olvasnám…
Jah, még aug 8-án beszéltünk ott erről:) Elég rég volt.
Igen, de én úgy tekintek a TRP fordítások egyeztetésére, hogy a szerkesztők közül egyértelműen Elek asztala, hiszen ő azért ismeri, de én aligha tudnék állást foglalni, hogy mit érdemes ebből a kultúrkörből fordítani. :)
Nagyon kevés igazán fundamentális cikk van, a döntő többsége sokkal inkább összefüggéseiben nyer valódi értelmet.
Úúúú… ez a felismerés egy egész cikket megérne. Ez igen… ez fontos gondolat, köszönöm Dennis
Először. Amíg mindenféle ürüggyel mentegetjük a nők társadalomra káros viselkedését, addig ugyanazokat a köröket fogjuk futni. Ha a férfinak meg kell tanulni az alkalmazkodást, adaptációt, akkor a nőnek is. Ha nem képes erre, ahogy a férfi uralkodik az érzelmein, ösztönein, akkor alsóbbrendű, és ennek megfelelő kell, hogy legyen az akaratának a súlya is. A két félnek meg kell találnia az adott kapcsolatban az optimumot, azaz: odaadásban, alkalmazkodásban középtávon is kiegyenlítettnek kell lennie a két fél által tapasztalt kielégített és elfojtott késztetéseknek, vágyaknak.
Másodszor. Nincs olyan, hogy rossz típusú szeretet. (Oké, nem a tehetetlen gyermekcsüngő szeretet, amit védeni szeretnék) Lehet patologikus, azaz a normál fejlődéstől eltérő, azaz pszichológiai rendellenesség. De a normális, egészséges, elterjedt is elég sokféle lehet. Tessék már abbahagyni az önostorozást (főleg a nő felmentésével együtt). Értem én, hogy mi férfiak vagyunk azok, aki neveltetésünk, rendeltetésünk miatt aktívak, alakítók, problémamegoldók vagyunk. De a tökéletesen egyoldalú erőfeszítéseket korlátozzuk a tárgyi világra! A másik nem nem egy hegy, amit meg kell mászni, egyedül, a zord körülményekkel dacolva -úgy hogy a hegytől nem várhatunk segítséget! Igenis legyen a párkapcsolat, a továbbörökítés közös munka és felelősség, amihez mindkét fél hozzáteszi a magáét! Az nem normális, szerintem, hogy mindig, a mi részünkről tett nagyobb erőfeszítés, önkorlátozás és a másik elfogadása az üdvözítő megoldás. Dennis bazmeg, a te férfiideálod Bandi az Állatfarmból? (Akinek minden problémára, követelésre az a válasza – mérlegelés nélkül – hogy “még keményebben dolgozom“?)
Harmadszor,. Az egyenlő erőfeszítés elvét én nem valami elméleti ideálból vezetem le, hanem pszichológiai folyamatokból, törvényszerűségekből. Az, aki a kapcsolatban, az életben többet áldoz fel, mint a környezete, több erőfeszítést tesz, megfizet érte. Általános elégedettségben (illetve másokhoz képest alacsonyabb szintjében), több stressz, frusztráció, kevesebb feltöltődés, regenerációs esély képében. Az életet kevésbé élvezetesnek fogja találni, és az egyoldalú hajtásnak, önmérsékletnek, önfeláldozásnak végül következményei lesznek. Szenvedélybetegségek, idegkimerülés, testi leépülés – és korábbi halál. Szóval a boldogságra, kiegyensúlyozottságra törekvés nem hollywoodi klisé csupán, hanem egy minőségi élet előfeltétele. Arra büszkének lenni, hogy férfiként minde terhet kérdezés, munkamegosztás nélkül a vállunkra veszünk, szerintem balekság. (“Mondd, medve, lehúznál arról a halállistáról?” – “Persze..”) :)
Negyedszer. A gyerekes dolgok, köztük a gyerekes szeretet meghatározását nem szabad átengednünk a másik nemnek. Esther Vilar óta tudjuk, hogy a nők gyerekesnek bélyegeznek mindent, amiből nekik nincs hasznuk a kapcsolatban. (Legalábbis szűklátókörűen nem fogják fel, hogy a hobbijával foglalkozó, haverokkal lazító férfi így regenerálódik – és lesz képes újra nagy teljesítményekre, a hajszolt, örömforrásaitól megfosztott meg egyre kevésbé “húz”.) A gyerekes szeretet /igények kifejezés használatánál figyeljünk arra, hogy abba a férfiak nézőpontjai, igényei és a kapcsolatbeli hasznosságuk, megtérülésük is szempont legyen!
Előre is elnézést fogok kérni, mert nem biztos, hogy „finom” leszek.Sorry.
Ha a férfinak meg kell tanulni az alkalmazkodást, adaptációt, akkor a nőnek is.
Mi kényszeríti rá a nőt? Van olyan „külső” vagy belső kényszer, ami miatt neki ezt meg kéne tenni?Amíg nincs, addig miért várja el bárki is, hogy a „gazdag” önként szétossza a vagyonát, sőt, kinek mi köze van ahhoz, hogy hogyan sáfárkodik vele?
Ha nem képes erre, ahogy a férfi uralkodik az érzelmein, ösztönein, akkor alsóbbrendű,
És ettől jobb lesz a férfinak?
és ennek megfelelő kell, hogy legyen az akaratának a súlya is.
És ott is van, jó esetben, a társadalom/természet mindig korrigálja a kilengéseket.
A két félnek meg kell találnia az adott kapcsolatban az optimumot,
Azért élünk még most is, mert ezt hellyel – közzel megtaláltuk:)
Az evolúció szarik az erkölcsre, a morálra, no meg az egyének különféle kínjaira, ez van.
azaz: odaadásban, alkalmazkodásban középtávon is kiegyenlítettnek kell lennie a két fél által tapasztalt kielégített és elfojtott késztetéseknek, vágyaknak.
Majd ha ez evolúciós kényszerré válik, akkor majd így lesz, addig meg a karaván halad tovább.
Tessék már abbahagyni az önostorozást
Ezt én sem támogatom, azt viszont igen, ha valaki elkúrt valamit , legalább maga miatt vegye a fáradságot és ismerje be és ha megoldást mutatnak neki, és nem fogadja meg, akkor ne ríjon hogy milyen szemét a világ!
(főleg a nő felmentésével együtt).
Ha az oroszlán megeszi az édibédi zebrát, és ezt elfogadjuk, akkor felmentettük az oroszlánt? Vagy elkezdjük ekézni és verjük a tamtamot, hogy szegíny zebrák, nem érdemlik meg ezt, követeljük, hogy az oroszlánokat megbüntessék/átneveljék/korlátozzák/shariázzák stb. stb. ?
A másik nem nem egy hegy, amit meg kell mászni, egyedül, a zord körülményekkel dacolva -úgy hogy a hegytől nem várhatunk segítséget!
De, pontosan így van , légy üdvözölve a való világban.
Ez kb. azzal egyenértékű, mint a mantra: „egyenlő esélyt minden férfinek”, nonszensz
Igenis legyen a párkapcsolat, a továbbörökítés közös munka és felelősség, amihez mindkét fél hozzáteszi a magáét!
És itt már a lábacskával való toppantás is előkerült. Lassan a toporzékolás meg a földön való fetrengés /szájbevarrás/éhségsztrájk meg a hasonló hiszti rohamoknak mennyi eredménye van szerinted?
Az nem normális, szerintem, hogy mindig, a mi részünkről tett nagyobb erőfeszítés, önkorlátozás és a másik elfogadása az üdvözítő megoldás.
Hogyan akarod „leszoktatni” a skorpiót/oroszlánt/mérges kígyót stb. az ösztöneiről?
És akkor ne jöjjön senki a „civilizált” meg „kulturált” , „morális” „ keresztény” meg a tököm tudja milyen szövegekkel, mert ezek pontosan addig tartanak, amíg a „csupasz seggel egy lakatlan szigeten nem ébredsz”, olyan gyorsan „leperegnek” rólad a mázak, hogy pisllogni nincs időd, és abszolút egyetértek zombigyilkossal: az élet az mindig is harc, így vagy úgy, de a balfasz kiesik, az erős meg tovább él.
Teccik vagy sem, nincs senkinek akkora hatalma/nem él addig , hogy megmondja/betartassa a „szabályokat”, hacsak nem erőszakkal kényszeríti, de előbb utóbb, hosszabb időtávon ez sem működik.
Dennis bazmeg, a te férfiideálod Bandi az Állatfarmból? (Akinek minden problémára, követelésre az a válasza – mérlegelés nélkül – hogy “még keményebben dolgozom“?)
Nem tisztem megvédeni:), de azt hiszem, hogy nem az igahúzó balfaszra gondolt Dennis, hanem a „körülményekből erőt/fegyvert/hatalmat. aktívan „kovácsoló” hozzáállásról, „munkáról” beszélt, már ha tényleg elég fontos és nincs „anyuci”, aki „megvehesse” számunkra:)
Az, aki a kapcsolatban, az életben többet áldoz fel, mint a környezete, több erőfeszítést tesz, megfizet érte.
Magyarul, ha leszoktam a dohányzásról, feláldoztam a „megnyugvásomat” és életem végéig kínozni fog a hiánya, elég sok erőfeszítést kell tennem, hogy ne essek vissza, akkor ezért megfizetek?
Igen, minden nap, de megéri!
Általános elégedettségben (illetve másokhoz képest alacsonyabb szintjében), több stressz, frusztráció, kevesebb feltöltődés, regenerációs esély képében.
Így is fel lehet fogni, de úgy is, hogy örömmel tölt el és energiát ad, hogy képes vagy kontrollálni, elérni , élvezni, a magad hasznára fordítani ezeket az erőket.
Az életet kevésbé élvezetesnek fogja találni, és az egyoldalú hajtásnak, önmérsékletnek, önfeláldozásnak végül következményei lesznek.
Az aszkéta az hülye, de senki nem kérte, hogy valaki önfeláldozó barom legyen.
Szenvedélybetegségek, idegkimerülés, testi leépülés – és korábbi halál.
Igen, ki mire fordítja az erejét/lehetőségeit/tudását/életét + mennyire tud kilépni a komfortzónájából, vagy mennyire lusta/gyenge/életképtelen.
Szóval a boldogságra, kiegyensúlyozottságra törekvés nem hollywoodi klisé csupán, hanem egy minőségi élet előfeltétele. Arra büszkének lenni, hogy férfiként minde terhet kérdezés, munkamegosztás nélkül a vállunkra veszünk, szerintem balekság. (“Mondd, medve, lehúznál arról a halállistáról?” – “Persze..”) :)
Ezzel maximálisan egyetértek, sőt, de felmerül a kérdés, hogy a passzív balfasz igavonó ökörtől mi különbözteti meg a rínyáló, hisztiző, pónilóért rívót, úgy , hogy az utóbbit( ha az hímnemű és már nincs „anyucija” ), a világ őt magasról leszarja és még meg is veti, a férfiak is a nők is.
(Legalábbis szűklátókörűen nem fogják fel, hogy a hobbijával foglalkozó, haverokkal lazító férfi így regenerálódik – és lesz képes újra nagy teljesítményekre, a hajszolt, örömforrásaitól megfosztott meg egyre kevésbé “húz”.)
Ezért nem kell túlspilázni és magyarázni a vaknak a színeket, idő és energiapocsékolás, elég, ha bejelented és kész!
…
“Mi kényszeríti rá a nőt? Van olyan „külső” vagy belső kényszer, ami miatt neki ezt meg kéne tenni?”
Ezt kéne nekünk férfiaknak megvalósítanunk.
Mármint kényszeríteni a nőket? Biztos?
A lovat le lehet vinni/cibálni/húzni/kényszeríteni stb a folyóhoz, de megitatni, ha ő nem akar akkor a fejed tetejére is állhatsz, nem fog sikerülni, teccik, vagy sem…..
Tököt kell növesztenünk és máris tudunk hatni a nőkre. Mondom, olyan ez, mint egy házasság, csak társadalmi szinten. Nem behódolni kell a nőknek, nem a seggüket kinyalni, hanem alfaként viselkedni.
Ez mind ok, de ebben nem látok semmi kényszerítést.Csak egyszerűen kihasználjuk a nők “gyengeségét” ahogyan a PUA:) Visszanyal a fagyi:)
Ezzel helyreállhat a házasság is, meg a társadalom is. A papucs mentalitás nem vezet eredményre sem a házasságban, sem a társdalomban, mert a női hiszti tönkreteszi mindkettőt.
Ha meg nincsenek béták, akkor meg alfák sincsenek:) Olyan nincs, hogy mindenki győztes egy versenyen:) A természet kegyetlen:)
…
“Mármint kényszeríteni a nőket? Biztos?”
Nem kényszerítésről beszéltem.
Akkor az én készülékemben van a hiba, lásd a lóitatás esetét…..
“Ez mind ok, de ebben nem látok semmi kényszerítést.”
Na látod?! Én sem. :)
Lassan ott tartunk, hogy te tudod, hogy én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom, csak épp azt nem tudjuk már, hogy ki és mit tud/tudott:)
“Csak egyszerűen kihasználjuk a nők “gyengeségét” ahogyan a PUA:) Visszanyal a fagyi:)”
Épp erről beszélek. Azt hittem érthető vagyok, de ezek szerint nem voltam az. :)
Igen csak ez egyéni és nem csapatjáték, itt van a legnagyobb félreértés/tévhit, amikor a barátom azt mondja nekem, hogy szerezz nőt nekem is, mert neked megy:)
“Olyan nincs, hogy mindenki győztes egy versenyen”
Ez igaz. Viszont egy nőnek nem csak az számít, hogy a társadalom számára mennyire vagy alfa. Hanem az is, hogy vele szemben mennyire vagy alfa.
Stimmel, az arányok meg egyénenként megoszlanak:)
Ha csak mindig a legjobbak tudnának párosodni, akkor a PUA pl. értelmét vesztené.
Ha abszolút értelemben vennénk igazad van, de mivel relatív az az egész játék, így már kissé lágyul ez a megállapítás.
Mivel a nők sem toppmodellek mind, akármennyire is verik magukat a top 10-re , kénytelenek alábbszállni:) és az “alfának látszó tárggyal “, szépen meg lehet dugni őket, ahogyan a vadászok a kacsasíppal/kürttel odacsalják a tehetetlen, ösztönét követő állatokat:)
A PUA azt mondja, hogy te is lehetsz sikeres a nőknél. Ami igaz is, bárki lehet a nőknél sikeres.
Stimmel. Bár arról nem beszél, hogy nem mindegyiknél, és csak bizonyos szintig, de amúgy igen, a korábbi 0 állapothoz képest ez lehet a kánaán:)
Nem csak azon múlik, hogy másokat legyőzz, mert sokszor elég csak a nőt “legyőzni” ehhez.
Én erősnek érzem a „győzelem”/legyőzni szavakat, és inkább azt mondom, hogy a figyelmét ha fel tudod kelteni, és a hörcsöge beindul, akkor csak időnként kell a parazsat „megpiszkálnod”/rakni rá :) óvatosan, a többit a hörcsöge elvégzi:)
Ha neked lenne igazad, akkor nem is lenne PUA irodalom, mert minek tanulná meg bárki, ha az eleve előtte lévő is megtanulhatja és ugyanúgy elviheti előle a nőt,
Ott van itten a mellémenés, érzésem szerint, hogy azt feltételezed, hogy a PUA az mindenkiből egyenértékű DonJuan-t csinál(hat), nem, nem így van, mindenkinek megvannak a korlátai, de mint mondtam bármely pozitív szám a világot jelentheti a 0-hoz képest!
Magyarul egy nőt a 10 lúzer „bármelyike” akkor sem vihetne el, ha egyformán végzik el a “PUA iskolát”, és nem a „gyorsabb” sorrendisége fog dönteni.
A 10 lúzer, a PUA „elvégzése” után a 100 vagy 1000, akár több nő közül kapja/kaphatja meg a saját „szintjének” megfelelő egyedeket, de itt sincs „egyenlő esély” ugyanannál a nőnél. De mivel ez a szám az eddigi 0-hoz képest már valami, így biztos „győztes”
hiszen alapból is sikeresebb. A PUA lényege (ha már felhoztad) éppen az, hogy ne legyél papucs és máris lehet nőd, még akkor is, ha te nem vagy egyébként a társadalomban az alfa.
egyetértek, épp ezt ecseteltem, csak úgy érzem, kissé pontosítottam is.
Ergo a saját erősödésünk eredményezheti azt, hogy egy idő után nem (csak) mi igazodunk a nőkhöz, hanem ők igazodnak hozzánk.
Javítanék, a saját erőnk mindig azt eredményezi, hogy a nők igazodnak hozzánk, a gyengeségünk pedig azt, hogy elvesztünk, nincs sem átmenet, sem kicsit jó/kicsit rossz, még ha annak látszik is valami, az már rég eldőlt és csak idő/alkalom kérdése mikor zuhan ki a delikvens a való világba:)
És nem csak egyéni szinten, hanem társadalmi szinten is.
Bár alkesz és seggfej, de azért mondhat ő is jókat , a tetűsimogatók egyik „Kapitányát” idézném:
„Számomra értelmezhetetlen az a játék, hogy ha te mész 120-al, én meg 100-al akkor ketten együtt 220-al repeszthetnénk. Ennyit az összefogásról.”
:)
Teccik nem teccik, de ez mindig is egyéni és nem csapatsport volt/lesz, max, ha tömegében lesznek a magyar férfiak „alfák” akkor a környező országokból is bevonzzuk a nőket:)
“Le kell számolj a gyerekes dolgokkal, és nem várhatod, hogy szimpatizáljon veled, vagy a jóléteddel és a biztonságoddal törődjön. Ehelyett el kell döntened, hogy mi is az, amire szükséged van, és meg kell követeld ezeket, mint a törődésed és védelmezésed zálogát.”
Pontosan mire gondolsz (illetve gondol a szerző) a “gyerekes dolgokkal” kapcsolatban. Én imádom,ha valaki felnőtt létére is tud (időnként-nyilván nem állandóan) gyerek lenni. Pl. a párom (51 éves) szokott Legózni, egész gyűjteménye van Lego Speed Champions-ből (nem nehéz ajándékot venni neki:)). Lazításként puzzle, netes játékok stb,engem egyáltalán nem zavar,sőt valamikor együtt játszunk.
Righeira hozzászólásából:
Esther Vilar óta tudjuk, hogy a nők gyerekesnek bélyegeznek mindent, amiből nekik nincs hasznuk a kapcsolatban. (Legalábbis szűklátókörűen nem fogják fel, hogy a hobbijával foglalkozó, haverokkal lazító férfi így regenerálódik – és lesz képes újra nagy teljesítményekre, a hajszolt, örömforrásaitól megfosztott meg egyre kevésbé “húz”.)
Ez számomra értelmezhetetlen, tényleg ennyi nő van ,aki nem fogja fel ,hogy a férfiaknak szüksége van lazításra,játékra stb…? Egy nőnek is szüksége van ilyesmire, csak akkor ők szépségszalonba (nem járok), masszázsra,shoppingolni meg a jóég tudja hova mennek lazítani. (én mondjuk a játékra szavazok). Szóval ez komoly,mindenkinek ez a tapasztalata?
Vivien: Itt kérdeznék, mert egyrészt a cikk címéhez nagyon illik a kérdésem, másrészt semmi kedvem visszabogarászni a kommenteket addig, ahol arról írtál, hogy mióta is vagy már a pároddal, és milyen a viszony. Elmondom, mire emlékszem, aztán majd kijavítasz: Pár éve vagytok együtt, talán 4-5, és mintha azt írtad volna, hogy még mindig olyan minden, mint az elején.
Jól emlékszem? És tényleg minden olyan? Ugyanolyan lelkes, odaadó, lángoló, esetleg vad szerelem van még mindig, mint az elején? Nem alakult át valamiféle “csak” szeretetté? Ami egy tompább, “lassabb”, kevésbé heves, de azért mély, tartalmas és erős érzés?
Elmondom miért kérdezem. Azt látom, hogy csomó nő, egyértelműen a nagy többség, állandóan azt a kezdeti nagy, lángoló, heves szerelmet akarja. És amikor az óhatatlanul elmúlik, és “csak” egy olyasfajta érzés marad, amit fent említettem, mindamellett, hogy a másik emberi kvalitásai (gondolkodása, esze, stílusa, humora, veled való bánásmódja, kedvessége, hűsége, stb) is természetesen változatlanok maradnak, akkor úgy érzik, mintha elromlott volna valami, és hiányzik AZ az érzés, és inkább borítják az egészet, és továbbmennek hajszolni azt a szerelmet, ami az elején az aktuális párjukkal is megvolt.
Ez az amit a redpill úgy fogalmaz, hogy a nő nem a férfiba szerelmes, hanem az érzésbe, amit a férfi kelt benne – de ami óhatatlanul elmúlik 1-2-3 év után, és úgysem tart örökké.
Szóval, ha neked ez bekövetkezik ebben a kapcsolatodban, akkor majd másikat keresel? Vagy neked elég lesz az az érzés, ami fennmarad: egy mély stabil szeretet és a másik értékelése, megbecsülése – de nem szerelem? Vagy hogy voltál ezzel a dologgal ezelőtt?
Nem tudom mennyire sikerült ezt értelmesen megfogalmaznom, ebben nem vagyok valami jó:)
Dennis:
Érdekes,pont a napokban gondolkoztam ezen (is),mivel pont dolgozom és “ráérős” nap van,tudok gyorsan válaszolni.Több,mint 6 éve vagyunk együtt és nagyon jó a kapcsolatunk,de sohasem írtam le,hogy pont olyan ,mint az elején. Elég sok meló van benne,hogy ilyen jó legyen.Mindkét fél részéről.
Nem,nem ugyanolyan lelkes,lángoló a szerelem mint az első 2-3 évben (fogalmazhatnék úgyis,hogy klasszikusan eddig volt úgy igazán szerelmes belém a párom). Ezt én is,-mint minden nő valószínűleg- megszenvedtem,de szerencsére sikerült a logikus énemmel is átgondolni a témát. Ráadásul én, édesapám sírig szerető fajtája vagyok-tőle örököltem áldás,vagy átok,nem tudom. (nagyon meg kell alázni,bántani ahhoz,hogy ez elmúljon).
Megpróbálom leírni,hogy mit éreztem,amikor nagyon szerelmes volt belém a párom,hogy értsétek /értsd mire ez a nagy szerelem-hajhászás.Ott kell kezdenem ,hogy ez egy normális nő szemszöge (nyilván annak tartom magam,különben nem írkálnék ide),tehát nem egy ” állandóan szerelmes akarok lenni és keresek hozzá egy alfát és felruházom nem létező jó tulajdonságokkal nő” szemszöge.
Nem,nem az érzésbe voltam/vagyok szerelmes,hanem a párom váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket,azok a tulajdonságai,a mai napig is megvannak,de amikor ki vagy éhezve érzelmekre és évekig “koplalsz” (érzelmileg első sorban),akkor hatalmas az az érzés,amikor állandóan körül vagy rajongva,amikor állandóan kívánnak (ez a legjobb vágykeltő ám,ha látod -érzed,hogy mennyire kívánnak),amikor nem tud úgy elmenni melletted,hogy ne érne hozzád,amikor látod,hogy egy szimpla reggeli közben csak néz és néz (mert mondjuk lecsúszik a válladon a köntösöd ) és azt mondja gyönyörű vagy ! Szóval,amikor érzed, hogy ennyire szerelmes beléd a párod,akkor nagyon-nagyon fájó,amikor ez (első sorban a férfiaknál) kezd elmúlni. Szerintem a nők nagyobb része tisztában van azzal,hogy valamennyire ez múlni fog,csak nincs rá felkészülve ,hogy ez milyen érzés lesz. Nehéz és kutya keménynek kell lenni,hogy túljusson rajta az ember. (én is sírtam ám át éjszakákat emiatt-kb 3-4 éve). Az eszemmel tudtam,hogy szeret,sőt még talán jobban ,mint az elején (történtek dolgok ,amik még jobban összekovácsoltak minket és idén nyáron olyasmi is-el is tűntem 1-2 hónapra-ami ezerszeresen kötött még jobban hozzá),csak ez a lángoló érzés,ez az állandó szerelmi mámor a múlté. Megvallom tudományosan is utánanéztem a dolognak,szerelemhormonok stb. Igazából még jól is jártam ,mert a legtöbb esetben néhány hónap a férfiaknál,nálunk olyan 2 év volt igazából.
Aztán eldöntöttem,vagy siránkozom,vagy megpróbálom a legjobbat kihozni a dologból,hisz én ugyanúgy, tényleg szerelmes vagyok belé-én többször “gyönyörködöm” benne . Először is elmondtam neki,hogy csak egy kiscit,de jobban figyeljen rám (nem hisztiztem,az egy baromság,semmit nem old meg,ráadásul a férfiak utálják-jogosan). Ahogy most Neked elmondtam neki az érzéseimet,szerencsére ő azért egy “átlag pasitól” lényegesen érzelmesebb fajta,így annyira nem kell megerőszakolnia magát,hogy néha eszébe jusson odafigyelni rám.Mindig szólok,ha érzéketlennek érzem (szerencsére nagyon ritkán fordul elő),de ugye ,ha valaki olyan bánt meg ,akit nagyon szeretsz szézszorosan jobban fáj,ugyanezt egy közömböstől fel sem veszed. Ilyenkor magamra parancsolok,hogy….mondjuk Vivien! Szedd össze magad,semmi olyat nem tett,nem kell bolhából elefántot csinálni stb. A lényeg,elértünk egy olyan szintet,hogy tudja,neki is kell dolgozni rajta,hogy én boldog/elégedett legyek (akár rávenni magát,hogy akkor is mondjon valami kedveset,vagy tegyen valami kis gesztust,amikor nincs kedve)-de én ebből már tudom,hogy szeret ő ugyanúgy és,ha én boldog vagyok vele,akkor nem sárkányosodom el és én is figyelmet fordítok arra,hogy ő boldog legyen (azért ennyi idő után tudom mi teszi boldoggá).
Konkrét kérdésedre válaszolva,nem, nem keresek újat,eszemben sincs (ennyire nekem valót úgysem találnék) és nem volt könnyű felfogni-elfogadni,hogy nem teljesen ugyanaz a dolog,de időnként valahogy elő lehet hozni,fel lehet csillantani a másikban/ból ezt az érzést. Azért azt el kell mondanom, hogy a jó szex ebben könnyít,mert a szex valóban kommunikáció is és az nálunk (pedig már az elején is nagyon jó volt vele) csak javult az idők folyamán. Amikor este (egy rohadt fárasztó 12 órás munkanap + 2 óra 40 perc utazás és 3.30-as kelés után) bezuhanok az ágyba és másnap is kelnem kell hajnalban és úgy alszom el,hogy a párom simogatja a popóm és abban benne van,hogy kívánlak,szépnek tartalak,de tudom milyen fáradt vagy,aludj csak szerelmem,az mindenért kárpótol és akkor tudod,hogy nagyon szeretnek….
Ajaj félreérthető voltam?
Nem arra gondoltam, hogy azt hogy éled meg, hogy a párodból elmúlik a kezdeti lelkes szerelem irántad, hanem arra, hogy BENNED múlik el. Már nincs BENNED a rajongós, szíved-a-torkodban-dobogós, gyomorpillangós, kurvára-hiányzik szerelem, hanem egy nyugisabb, békésebb, de tartalmas szeretet van helyette. Amikor mondjuk kihúzol egy hetet is a párod nélkül, anélkül, hogy megvesznél annyira hiányzik. Amit mintha csomó nő visszalépésnek élne meg a kapcsolatban, sőt, amitől mintha megijedne, szerintem pedig egy óhatatlanul bekövetkező “előre” lépés, és most főleg időben értem, hogy előre… de érzelmi szinten is.
Ja,én pont a másik oldalról közelítettem meg a dolgot. Azt hiszem (és ez igen nagy dolog a részemről leírni,mert nagy bátorság kell hozzá) én vagyok belé a szerelmesebb-a klasszikus kezdeti rajongós szerelmet alapul véve. Nem nagyon múlik részemről az érzés,persze nem dobog a torkomban a szívem minden este ,amikor haza térek hozzá és képes vagyok már könyvet is olvasni úgy,hogy ő otthon van közben (mondjuk max 1 órát:)) és csak kicsit vagyok féltékeny a kiskutyánkra,ha többet foglalkozik vele :),de részemről kevésbé múlt/múlik ez az érzés. Van valami,ami az évek múlásával valóban elmélyítődik,amit nem lehet csak akkor átélni,ha ezek az évek megvannak. És azért még mindig bennem van az az érzés elő-előjön,hogy azok a pillangók még léteznek a gyomromban még sokszor dobban a szívem,amikor meglátom és ez azt hiszem,ha 6 év után így van nem is igen változik majd.Az elmúlt 3-4 évben ugyanazon szinten szeretem őt,illetve bizonyos szempontból még jobban. De ezért ő is tesz,hogy ez így legyen,mindenkinek tennie kell,szóval nem hiányzik egy új heves szerelmes érzés magamban. Amúgy két nap után már nagyon hiányzik :) (most a személyére gondoltam:))
“én vagyok belé a szerelmesebb”
Ez szinte csak igy tud jol mukodni. Addig tud jol mukodni, amig a no erzi azt, hogy tobbet kell tennie az egeszert, es o fel jobban a ffi elvesztesetol. A ferfit latja “ertekesebbnek”, klasszik PUA-RP alapszabaly. Amint ez a szerep valamiert felborul, felcserelodik, ott kezdodnek a bajok. A hazassagon v tartos kapcsolaton beluli redpill gondolkodas egyik sarokpontja, hogy ezt a dinamikat hogy lehet fenntartani. Igy jutunk el oda, hogy :
“De ezért ő is tesz,hogy ez így legyen”
Tudnal konkret dolgokat mondani?:) Elore szolok, hogy becsapos a kerdes kicsit (es en sem tudom a jo valaszokat), mert szeretni is osztonbol szeretsz, hiszen nem tudod iranyitani, de most megis tudatos dolgokat / enedet kerdezem… :)
Válaszolok,de csak holnap,mert a nyugodt nap beborult :(,de ígérem nem felejtem el.
Azért annyit,hogy a szüleim esetében édesapám volt a szerelmesebb,mégis jól működött,de ők nagyon kivételes emberek azt hiszem (nem szentek ők sem azért),de ez az a ritka kivétel valószínűleg, ami erősíti a szabályt…
Dennis:
“én vagyok belé a szerelmesebb”
Kezdjük ennek a magyarázatával,mert ez így azért nem fejez ki mindent,meg a teljes valóságot,ez egy nagyon leegyszerűsített mondat úgy érzem. Ezt nem úgy kell elképzelni,hogy van egy bizonyos “szerelmi szint” ami állandó neki és nekem is,hanem ez még a mi harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak mondható kapcsolatunkban is hullámzik. Úgy lehetne legjobban érzékeltetni,hogy egy hónap,egy hét,vagy akár egy napon belül is van mindig,aki “jobban szeret”. Én ezt olyan 2 harmad ,egy harmad arányra teszem. A szerelmünk kinyilatkoztatása szóban- tettben kb. két harmad részben tőlem jön,de egy harmad részben tőle is.Azt vettem észre,hogy csúnya szóval mindig az van “felül” egy kapcsolatban ,aki épp kevésbé “foglalkozik”,mondhatni picit elhanyagolja a másikat. Állandóan így viselkedni azonban nagy hiba. Pl.,amikor nagyon túlterhelt,fáradt vagyok,vagy épp valami nem vele összefüggő dolog foglalkoztat (munkahelyi,lányommal összefüggő stb) ,akkor sokkal jobban “igyekszik” kifejezni az érzelmeit,mondhatni szerelmesebb.
Amúgy nincs recept, le tudom írni,hogy hozzám mi a recept ,ennek az állandó odaadás-szerelem fenntartásának,de azt hiszem ez nem nagy segítség,mert úgy tűnik,hogy én sok mindenben máshogy működöm mint az átlag azt hiszem.
A lényeg,hogy ezt a kb. 2 harmad egy harmad arányt “érdemes” fenntartani. Nem tudom,hogy ezt lehet-e igazán tudatosan csinálni,a párom ezt ösztönösen “teszi”. Jól működik,ha random szerűen, váratlan időpontokban fejezi ki a férfi a szerelmét,vagy ha valamilyen nagyon fontos esetben-helyzetben tényleg (ugyan alapvetően elvárhatóan) rendesen, odaadóan viselkedik a nő (betegség,baleset,munkahely elvesztése,munkahelyi stressz stb) akkor ezt nagyon éreztetni kell,hogy elismeri-hálás(?) a férfi,mert ez az elismerés erőt ad,jó érzés a nőnek. Továbbá hosszabb kapcsolatok esetében nem árt arra is odafigyelni,hogy a nőknek szükségük van arra,hogy bármennyire megszokott egy kapcsolat, nőnek lássák, megdicsérjék őket. Nyilván nem (bár bizonyos kapcsolatokban akár így is) a “de jó a segged ebben az új farmerban” mondatra és társaira gondolok. Nem kell agyondicsérni,de akár tudatosan is igenis KELL mondani,szükségünk van tudni (pláne,ha egy nő már nem 20 éves,öregszik-mint pl. én is).
Amúgy eléggé egyéni a recept, szerintem mindenkinél használ a meglepetés,nem tárgyi,hanem meglepetésszerűen elvinni étterembe,moziba, wellness,kirándulás,ki mit szeret.A nők imádják a meglepetéseket (én is). Én úgy gondolom ,hogy valóban nem kell állandóan tenyéren hordozni a nőt,kell egy kis titokzatosság,kiszámíthatatlanság,de igenis el kell mondani,ki kell fejezni irányunkba a szerelmet/szeretetet,mert ha ez nincs meg a nő megy,ez tuti.(legalábbis a normálisabbja). Még két fontos dolog van, ami (nálam) alap. Nem lehet olyan ideges,olyan fáradt, olyan helyzetben,hogy bármilyen vita nézeteltérés során pl. elküldjön a k. anyámba ,vagy engem le idióta rohadt ku.vázzon. Magyarul tisztelet. Ez alap,persze oda-vissza.
Továbbá számomra nem bétás,nem lúzerség, hogy a párom (attól függetlenül,hogy egyéb dolgokban nem béna,pl remekül kerékpározik) sokkal gyakrabban botlik meg, pl. egy lépcsőn,küszöbben,mint én. Ez hozzá tartozik,ettől nekem csak még kedvesebb. És soha nem éreztem mélyebben a szerelmemet/szeretetemet,mint amikor kiszolgáltatva,könnyek között,kezemet fogva nézett rám és köszönte meg,hogy mellette vagyok, és hogy a szerelmem mennyi erőt ad neki.
És egy off :
Tegnap nekem szegezte a lányom a kérdést,hogy miért nem szeretnek/akarnak fizetni a fiúk,ha elhívnak moziba,kajálni stb. Elmagyaráztam neki,hogy ha egyenlők vagyunk mindenben, és elvárjuk,hogy egyenlőként kezeljenek,akkor ebben is egyenlőnek kell lennünk, csak azért mert lány vagy ,nem jár több . És tökre megértette ,azt mondta,hogy tényleg,így nézve ez tök érthető-szóval azért többször bizonyítja,hogy értelmes a lány:) Még annyit hozzá fűztem (ez mondjuk az én véleményem),hogy ha mindenki fizeti a magáét ,nem érezheted úgy,hogy tartozol valamivel,hogy valamire kötelez egy vacsora,bármi.Ez nem gondolom,hogy feminista gondolat,inkább önvédelem.
“V. Adhere to the golden ratio
Give your woman 2/3 of everything she gives you. For every three calls or texts, give her two back. Three declarations of love earn two in return. Three gifts; two nights out. Give her two displays of affection and stop until she has answered with three more. When she speaks, you reply with fewer words. When she emotes, you emote less. The idea behind the golden ratio is twofold — it establishes your greater value by making her chase you, and it demonstrates that you have the self-restraint to avoid getting swept up in her personal dramas. Refraining from reciprocating everything she does for you in equal measure instills in her the proper attitude of belief in your higher status. In her deepest loins it is what she truly wants.” – The Sixteen Commandments Of Poon
Fordítása pedig itt.
Áááá Elek megelőzött a golden ratioval:)
“Azt vettem észre,hogy csúnya szóval mindig az van “felül” egy kapcsolatban ,aki épp kevésbé “foglalkozik”,mondhatni picit elhanyagolja a másikat.”
https://therationalmale.com/2011/08/19/the-cardinal-rule-of-relationships/
“In any relationship, the person with the most power is the one who needs the other the least.”
“ha mindenki fizeti a magáét ,nem érezheted úgy,hogy tartozol valamivel,hogy valamire kötelez egy vacsora,bármi.”
Ez a legértelmesebb gondolat a ki fizessen a randin témában. Persze nem sok nőnek jut eszébe, vagy eszébe jut, de lesz@rja.
Kösz a válaszokat, némiképp egyébként nyilván saját eset miatt kérdeztem:)
Dennis: Szívesen. Igazából azt hiszem az arányokon múlik minden, soha nem szabad ,hogy átcsapjon “elhanyagolásba ” a dolog. (azt semmilyen nő nem viseli hosszan,se normális,se hisztis liba). Nehéz ez a dolog,mert amikor nagyon szeretném ,hogy ő legyen szerelmesebb,pont akkor kell flegmábbnak,kicsit “leszaromnak” lenni (na itt nagyon nem mindegy az arány). Ezt nehéz tudatosan megcsinálni (nekem nem is mindig-csak ritkán, akkor is túlterheltségből,fáradtságból sikerül).Jó lenne,ha nem kéne ilyen “játékokat” játszani,de sajnos még a legjobb kapcsolatban legalább egy picit kell.Aztán lehet,hogy 10-15 év múltán már nem,akkor már lehet “csak” őszintén szeretni.
https://www.youtube.com/watch?v=nnwjSBmW1uM
Off kérdés: ha korábban google-ban kerestem rá szavakra az oldalon (így könnyebb utánakeresni régi olvasnivalónak), cikkeket és kommenteket is kiadott, ma már csak a cikkeket adja ki, a kommenteket nem találja. Történt valami?
Időlegesen Magyarországra korlátozódott a lap elérhetősége, más nem változott, de nem hiszem, hogy ezzel függ össze, inkább Google szeszélynek tűnik.
…
Nem a kérdéses html elemek okozzák a galibát, és óva intenék mindenkit e fontos részek kigyomlálásától. Ezek a részek fontosak a google-nak és a böngészőknek. A hibát én a hostingban látom. Teszek mindjárt egy privát ajánlatot ennek javítására.
…
Próbáltál más keresőt? Pl. binget.
Próbáltam, ott sem működik. Sőt, több találatnál feldobta, hogy “a kapcsolat nem biztonságos”.
Aham.
Jó, akkor hogy szeretnek a nők? Mert erre a kérdésre nem kaptunk választ. Az tény, hogy evolúciós okokból náluk nagyobb szerepet kap a férfi státusza, és anyagi/egziszteciális háttere. Aztán ott van ugye a péniszméret+csípőtechnika. De ezek csak a dolgok gerince. Nem csak erre épül a stabil párkapcsolat, hanem még sok más egyéb tényezőre is.
Arról is írt ez a blogger.
Tisztelt Urak és Hölgyek,
Ismét szeretnék beleköpni mindenki levesébe, ugyanis egy teljesen egyszerű, és egyértelmű viselkedést tetszenek túlmisztifikálni. A női szerelem kérdését legegyszerűbb FEJLŐDÉSLÉLEKTANI szempontból vizsgálni. Most hagyjuk a gyermeki részt, ahol apuci szarrákényeztetni, vagy anyuci megtanítja a rivalizálás apró trükkjeire.
(1) Kezdjük az általános iskola végén. Ugye ez a 12-14 éves kor, ahol a lányoknál már befejeződik a felnőtté érés, a fiúknál viszont csak inkább elkezdődik, vagy mondhatnánk folyamatában van. Konkrét példát mondok, megkérdeztem általános iskolai volt osztálytársaimat: kikbe voltak szerelmesek. Döbbenet, de a fiúknál a nagyjából 18 lányból 8 _különböző_ lány jelent meg, mint szerelem tárgya, és további 4 _plusszban_ pedig mint szexuális fantázia célpontja. Tehát a 18 lányból 12-nél mondhattuk, hogy “szerelem vagy vágy” tárgya volt. Konkrétan _kettőről_ tudok, akit a fiúk kerültek, mint a tűz: az egyik buta volt, csunyácska és beképzelt, a másik pedig aranyos volt, normális volt, dehát külsőre tényleg nagyon nem.
Ezzel szemben voltak a lányok. A fiúk közül (több lány elmondása alapján) egy azaz EGY volt szerelem tárgya (a lányoknál nem sikerült a szexuális vonzódás tárgyaira rákérdeznem). Tehát a 18 lány a 18 fiúból EGY-be volt szerelmes. További 7-8 fiú volt a “játszótárs” kategóiában, a fiúk maradék FELE pedig “off limits” volt. Mesélek én erről az EGY fiúról, mert érdekes gyerek volt. Igazából épp a korhatáron volt, eggyel magasabb évfolyamba kellett volna mennie, de a szülei kérték, hogy később kezdhessen. Magas és vékony volt. Ő volt mindig is a legmagasabb a fiúk között. Érte csöpögött a lányok legalább fele (ha titokban nem mind), és még 7-8 fiú volt, aki a lányok számára létezett. A többi NEM létezett. A többinek NEM KÖSZÖNTEK. A többi LEVEGŐ VOLT.
Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a lányok kizárólag genetikai és korból adódó adottságok alapján választották ki a fiút: magasság, testalkat (zabált mint az állat mégsem hízott), érettség. Ez a gyerek egy fűszálat nem tett keresztbe azért, hogy ő legyen az EGY.
Mi történik egy ilyen környezetben? Az EGY fiú választ magának egy (vagy két vagy három) lányt, és a többit kihasználja, vagy elküldi a halálba. Én el tudom hinni és képzelni, hogy ilyenkor egy lány (még) pontosan azért akarja a fiút, mert ő indítja be nála a megfelelő kémiai reakciókat. Amint viszont kiderül, hogy több macska van egy tányérra, beindul a cicaharc. Sosem fogjuk megtudni, mi történik a háttérben, és mit kaphat az az EGY fiú a NYOLC lánytól, akik mindent megtesznek azért, hogy megkapják. Nem nehéz elképzelni, hogy a nyolc lányból legalább négy kisebb vagy nagyobb sérüléseket, kudarcokat él át.
(2) Nézzük a középiskolát. Ami általánosban elindult kicsiben, most egy sokkal nagyobb populáción fog lezajlani. A vicc viszont az, hogy az egyes csoportok máshogy skálázódnak. Ugye a lányok bekerülnek egy olyan közegbe, ahol potenciális partnerek tömkelege várja őket: nem csak a 9-edikes, hanem az idősebb fiúk is. Megmarad az osztályonkénti 0-1-2 hím, akikre gerjednek a lányok, viszont most már megjelenik az “udvartartás is”. Főleg azokl a lányok, akik általánosban pofára estek, lejjebb adják a lecet: az “alfák” haverjaival járnak (ez az 0-1-2 emberen kívül még 2-3-4). Ezekből alakulnak ki a “stabil kapcsolatok”. Amik persze csak addig stabilak, míg egy alfa nem füttyent. hahaha. Viszont itt kevésbé kell konkurenciaharctól tartani.
Tehát a lányok nagy része ennek a 2-6 fiúnak csápol, néha szinte undorító módon odavetve maguknak a másik számára. A fiúk is persze elkezdenek érni, és eszement módon nyomulnak a lányok után. Ezen kívül marad egy pár fiú, mint “lúzer banda”, akik vagy túl töketlenek, vagy még túl éretlenek, vagy egyszerűen csak szarnak a lányokra, és nagyon jól elvannak a saját világukban.
Álljunk meg egy kicsit, és vizsgáljuk meg pontosabban ezt a helyzetet. Az egyszerűség kedvéért legyen egy 40 fős osztályunk 20 lánnyal és 20 fiúval. A húsz fiúból legyen EGY alfa, és HÁROM béta (itt most béta mint az alfa utáni nem tökéletes, de célra megfelelő egyedet hívjuk). A maradék 16 fiúból legyen kettőnek “már régről ismerem, és most kezd komoly kapcsolattá alakulni” kapcsolata két lánnyal. Legyen 10 fiú, aki szemérmetlen és undorító módon csúszik a lányok után (caplató lúzer), és négy aki nem létezik (mert még nem érett meg, leharapta a cápa a heréit, homogén, vagy épp sikerül a tanárnéninek elkapnia a szertárban és tőleg tanulja a káma szútrát).
Feltételezhetjük, hogy a lányok nagy része, mondjuk a 20-ból 15 csak és kizárólag az alfába szerelmes. Ezt el tudom hinni, hogy ez őszinte, önzetlen, mindent elsöprő szerelem. Viszont a 15-ből csak 4-5-nek van reális esélye arra, hogy “komolyabb” kapcsolatot alakítson ki vele. Szerintem reális azt állítani, hogy évente egy. Azt is el tudom képzelni, hogy a megfelelő diszkréció mellett még 4-5 lánynak sikerül megdugatnia magát vele. Ne felejtsük el, hogy a legjobb pasival dugni minden nőnek siker. Az alfának pedig nyilván nem kis siker végigqrni a lányok felét.
Miért van az, hogy mégis sikerül egy bétának nőt szerezni, ha minden nő alfát akar dugni? Mert amíg az alfa azzal az egy lánnyal van egy éven át, addig a többi 14 otthon csücsül csöpögő puncival. S most jön az, hogy azért vannak vállalható srácok. S ha már annyira kapar és költi rá a valag lóvét, s a megfelelő technikákkal úgymond “boldogsághormon termelésre készteti”, akkor már lassan, de biztosan engedi magához közel a lányka. Persze az orgazmus sem más, mint egy boldogsághormon löket, és ezáltal konkrétan kimondhatjuk, hogy a fiú “boldoggá teszi ezt a lányt”. Ugye? Vajon szerelmes lesz belé? A nagy büdös faszt. Egyszerűen csak engedni fogja, hogy a fiú csinálja, ő pedig hátradől, és élvezi az életet.
Tehát a 20 lányból 2-nek van “gyerekkori barátja”, egy birtokolja az alfát, három birtokolja a három bétát, egy kúr az alfával titokban, és mit csinál a maradék 13? Például:
– Otthon maszturbál dzsasztin bíbörre. Komolyan, sokkal jobb egy “képzeletbeli jópasi” mint egy “valódi átlagos”.
– Másik osztályból szed össze egy valamilyen srácot béta pozícióba. Ez lehet silányabb is, csak nem kell a barátnők előtt mutogatni.
– Kikezd a fiatal töritanárral. Ennél menőbb nincs. Ha sikerül satuba fogni a faszát, akkor azt csinál vele amit akar. Ha nem, akkor mehet femináci magazinokhoz rinyálni, hogy megrontották, és tönkrebaszhatja a tanár életét.
– Kikezd egy nála idősebb egyetemistával/gazdag fószerrral a pénzéért/menőségért/szexuális tapasztalatért.
Eggyet kell látni: a fenti partnerek az alfa egyetlen füttyentésére a kukába kerülnek. Természetesen idővel szóródhat a preferencia, tehát nem feltétlen teljesen egyedjelleműek lesznek az alfák. Viszont azt látni kell, hogy egy nő sosem fogja tudni feldolgozni a szerelem érzését. Egy férfi ha szerelembe esik, akkor azt valamilyen módon bevallja, aztán jó esetben lesz valami, más esetben kap egy pofont. Egy nő másfajta pofont kap. Egy nőt nem fognak direkt módon elutasítani. Vagy kitérnek előle, vagy pedig olyan módon megqrják, hogy évek (vagy évtizedek) után is azokra az orgazmusokra fog emlékezni.
(3) A középiskola után a lány az egyetemre jut. Ne felejtsük el, “egy” pasi létezik. Meg fogja találni, be fog rá indulni. Senki más. Ömleni fog a többi pasi (ha szerencséje van, akkor a választott is). Kegyetlen mennyiségű pénzt és időt fognak beleölni abba, hogy a nőt boldoggá tegyék. Nem tudom, hogyan lehetne jobban érzékeltetni: anno elvittem a nőmet egy átlagos hétvégére, semmi extra, 20 ezer forint. Az egy kis virág, egy kis csoki, egy kis lófasz van hogy havi 100 ezerbe kerül. Ez mondjuk 15 éve irdatlan pénz volt főleg úgy, hogy az egyetem alatt nem nagyon dolgozik az ember. A nők ezt totál nem érzékelik, ebbe nőttek bele. Egy kivétel van, ha valamilyen megmagyarázhatatlan módon belédzúg (itt azért a valószínűségeket a megfelelő módszerekkel taligálni lehet ideoda).
Emlékszem pontosan. A lány tekintetére. Rámnézett, és valami megfoghatatlan indok miatt belémesett (én azért pontosan tudtam, hogy miért). Azt hiszitek érdekelte a barátja? A faszt. Lesz-e gyerek vagy nem? Semmi. Csak a mérhetetlen, állatias kúrás érdekelte. Pontosan itt válik el a férfi és a nő szerelme: a nő szerelme nagyon gyakran “beteljesül”, és ez az érzés ópiumként hat a szervezetére. Ha valaki “szeretkezett” már igazi, állatias szerelemből, akkor tudja miről van szó. A saját pasijának esélye nincs ilyet adnia neki. VISZONT egy férfi szerelem ritkán teljesül be, hiszen csak nagyon ritkán tudja egy átlagos nem-alfa megkapni azt a nőt, akire vágyik. Megtanulja kezelni a vágyait.
Ezért gondolom azt, hogy amíg egy férfi spermatermelése karban van tartva, addig ha elő is jön a vadászösztön, helyén tudja kezelni. Viszont egy nőnél nem … és most nem az elhanyagolt 40-es anyukákra gondolok. Hanem arra, hogy a normális kapcsolatban élő anyukák fülébe a megfelelő szavakat súgva beindítható bennük valami, amiért hajlandóal feláldozni a házasságukat, a gyermekeik jövőjét, és _mindent_ amit eddig elértek, mert képtelenek ellenállni az állati ösztöneiknek.
Nem véletlen minden harmadik-ötödik gyerek kakukkfióka. Lehet magyarázni, hogy egyszerűen az alfák génjeit a nők ösztönösen tovább akarják örökíteni, nyílván ez hatékonyabb lehet mint egy steril monogám társadalom. Az sem véletlen rettegnek a nők a dns teszttől.
Összefoglalva, szerintem a nők is ugyanúgy szerelmesek mint a férfiak. Viszont a szerelemük tárgya sokkal szűkebb spektrumon mozog, így az átlagos monogám kapcsolatban található “szerelem” teljesen más, mint a férfiak által érzett szerelem (mert ahogy a cikkben is kiderül: nem erről van szó!). A természet épp ezt a kettősséget akarja fenntartani, amivel talán a legjobb esélyt adja a túlélésre: a férfiak a saját génjeik továbbörökítésének ígéretével behódolnak a család és a társadalom igájába, a nők pedig a “jobb” gének túlszelektálásával próbálják “javítani” a populáció génállományának minőségét.
Ezt segíti elő az a biokémiai folyamat, amit úgy hívunk: szerelem.
…
https://www.facebook.com/aferfiakklubja/videos/1111268638908389/
George Herceg blogján található HoppJúlia hozzászólása, szervesen kapcsolódik ide, illetve tökéletesen passzol DennisVT (egyébként remek, és sok mindent magyarázó hozzászólásához). A *-gal jelölt részeknél a saját közbevetéseim olvashatóak, egyébként egyben másolom be a hsz-t.
“HoppJúlia 2016.10.04. 07:50:01
Lehet, h rossz helyen kerestél, de lehet, hogy nem, hiszen a legtöbb férfi el sem tudja fogadni egyáltalán ezt a helyzetet, és bele sem megy. A mifajtánknak egy nagyon, nagyon pici halmazból kell választani…vagy nem választani (*hipergámia, a nő mindig felfele választ. A diplomás hölgy csak éppen azt felejti el, hogy számunkra egy nő értékét nem a bankszámlája, végzettsége jelenti) hanem egyedül tolni le az életet (mondjuk anyagilag semmiben nem különbözik a két helyzet, ahogy írod semmi törekvés)
Igazából ebben az is ijesztő, hogy adott egy ilyen “elméletileg” művelt, intelligens nő és azt az egyszerű képletet nem képes levezetni, hogy ha olyan embertől vállalt gyereket (már ha tőle van?), akiről (már most, ahogy írod) ilyen rossz a véleménye, az róla állít ki szegénységi bizonyítványt…
(Az önigazolós hülyeségéit meg rácsodálkozását a szex mennyiségével kapcsolatban inkább nem is kommentálnám)
…
Ez a nő nem szereti a férjét. Pont.
(Miért van az, hogy 3.30-kor kelve, lenyomva 12 órát egy VALÓBAN stresszes helyen napi 2 óra 40 perc utazás után is kívánom a páromat? Lehet,hogy szeretm:) ? ) Nem állítom,hogy nincs az a végkimerült fáradtság,amikor állva eldőlsz.Van,de ezt a férjed ,párod is észre fogja venni. De állandóan? Ha hiányzik a vágy egy nőnél ,akkor nem szereti a férfit.
Szereti ő, csak nem kívánja. Engem is csomó nő tökre imádott már, csak nem akart rámmászni:)
Egyszer olvastam egy első blikkre érdekes gondolatot, de jobban belegondolva… Így hangzik:
“A nő azért tiszteli a pasit, azért néz fel rá, mert kívánja. És nem fordítva.” Attól még nem lesz vonzó a pasi, hogy fel lehet rá nézni valamiért. Viszont ha a nő vonzalmat érez, akkor rögtön elkezd hozzá társítani mindenféle dolgot. Érzelmeket is, hiszen ez az érzés nála nem gyakori (így aztán jelentősége kell legyen), miközben egy férfi naponta simán megkíván egy tucat nőt is, ha mozog köztük. A férfi jellemhibái kisebbnek tűnnek, vagy nem is látszanak, a jobb tulajdonságai felnagyítódnak, lenyűgözőnek tűnnek.
Azt pedig tudjuk, hogy a nők 99%a simán képes vonzódni mindenféle jellemhulladékokhoz is, lásd dark triad. És egy jellemhulladék, de vonzó pasi simán több esélyt (szexet őszinteséget) kap egy nőtől, mint egy nemvonzó niceguy. Egy férfi az előbbi tulajdonságokkal bármikor többre megy egy nőnél, mint az utóbbival.
Valahogy a keresztmetszet meg sosem akar elég nagy lenni.
A nő, aki mindig fáradt a szexhez, az simán csak nem vonzódik a pasijához. Aztán ezt vagy nem akarja beismerni még magának sem, vagy csak magának ismeri be, és mindenféle hasonló magyarázkodás mögé bújik, és inkább 3szor mosogat. Ennek nem a szeretethez van köze, hanem a vonzalomhoz. Egy nő simán képes szeretni/imádni a férfit, de nem vonzódni hozzá. Ellenben ha vonzódik, akkor pusztán ez alapján képes érzelmeket is látni a dologba.
Elég elképzelhetetlen a nő, aki este 9kor a gyerekfektetés után azzal a dilemmával szembesül, hogy 1) kurvára szexel egyet a férjével, mert már remeg a punci, 2) el kéne mosogatni, ÉS a másodikat választja. HAHAHA.
“A nő azért tiszteli a pasit, azért néz fel rá, mert kívánja. És nem fordítva.”
Akkor én tényleg fordítva vagyok bekötve :),ez nálam pont az ellenkezője (nem is tudnék kívánni egy pasit,akit nem tisztelek és nem nézek fel rá,nálam először jön a tisztelet kivívása és utána a megkívánás,de én azt hiszem nem igazán vagyok ösztönös lény..)
De azért nem kívánsz meg mindenkit, akire fel tudsz nézni, és akit tisztelni tudsz, gondolom:) Persze, tudom, hogy nem is ezt mondtad. Ellenben úgy még nem jártál, hogy kívántál valakit, de nem tudtad tisztelni/felnézni rá… vagy igen?
Érdemes azért kicsit elgondolkozni ezen, hogy valóban melyik érzés jött előbb. A szexuális vágy, vagy az, hogy egyáltalán megtudtál róla annyit, hogy kialakulhasson a tisztelet, és a “felnézés”. Valakit megkívánni, akivel találkozol, érezni a kémiát, általában tényleg alig pár perc. Eléggé megismerni pedig sokkal több idő.
Mint mondtam (főleg elsőre) nekem is kicsit idegen volt ez a gondolat, de aztán… :)
”De azért nem kívánsz meg mindenkit, akire fel tudsz nézni, és akit tisztelni tudsz, gondolom:)”
Természetesen nem…:)
A páromnál egyértelműen a tisztelet,az ember megismerése alapján jött később a vágy (természetesen azért vonzónak találtam,csak az az igazi mindent elsöprő vágy később jött meg,néhány hét után).
Egyetlen alkalommal emlékszem (ezt mintha Qukori kérdezte volna) még olyan 20 éves korom körül a vonaton,hogy megkívántam egy srácot,anélkül ,hogy ismertem volna,vagy beszéltem volna vele (természetesen semmi nem volt,mert én nem vagyok /voltam olyan lány),de ennek inkább biológiai okai voltak azt hiszem anno.
Egyébként nem kétlem,hogy ez sok esetben így lehet és ez így működik,ilyen eseteknek tartom azokat,amikor a lányok/nők azt mondják,hogy ”nem tudom miért,de nagyon oda vagyok érte,olyan szuper a srác”,de nem tudja elmondani miért, ”ez kémia” stb. Szóval nem állítom, hogy nem lenne benne sok igazság…
Hát nem tudom. Nekem egy kicsit sematikus. A szex egy férfinak valahol a birtoklásról szól meg tudat alatt a nő teherbe ejtéséről. Egy nőnek meg nem csak a megfoganásról (megint csak nem tudatosan), hanem valahol számára az egyfajta csere- vagy méginkább vásárlóeszköz is. Olyasmi, amin pl. érzelmi biztonságot, intimitást “vásárol”, kapcsolódási eszköz.
Amikor egy nő azt mondja hogy “érezni akarlak magamban” vagy ennek megfelelőjét, gyakran sokkal inkább egyfajta érzelmi kapcsolódásra gondol és nem fizikaira. Meglehet az együttlétek 90%-a sokkal inkább olyannyira arról a vágyról szól hogy alaposan lerendezzék és még a lelket is kikeféljék belőle, azaz leginkább a baszás kifejezéssel írható le az együttlét, de a tizedik valami nagyon másról. No és persze az arányok egyénileg ás partnerrel változhatnak is.
Releváns.
https://www.youtube.com/watch?v=XjNWlzJz2VA
BABYMETAL – Onedari Daisakusen
Egy újabb sikersztori.
“Szóval fent Sian Cooper látható, aki sportterápiás foglalkozásokat tartott a raboknak egy suffolki börtönben. A rabok között volt bizonyos Alan Dalby, akit 2002-ben ítéltek életfogytiglanra, mert egy Calvin Klein márkájú övvel szex után megfojtotta barátnőjét, az akkor 18 éves Natalie Janiakot. Ezek alapján Dalby nem tűnik egy különösebben vonzó személyiségnek, de ezek szerint mégis az, mert 2009-ben egy női börtönmunkásnak távoznia kellett szabályellenes viszonyuk miatt. Hát 2014-ben Sian Cooperen volt a sor, Dalby ezúttal egy nála 17 évvel idősebb nőt hálózott be.”
http://velvet.hu/randi/2016/10/05/elitelteket_edzett_osszejott_az_egyik_rabbal/
A nők egy jelentős része amúgy is vonzódik a rosszfiúkhoz. Ő még halmozta az élvezeteket.
Amúgy átlagos nő, Angliában legalábbis, biztos találhatott volna normális férfit is. Egy nőismerősöm írt vagy copyzott egy monológot arról. hogy tulajdonképpen sajnálja a “rendes” férfiakat mert a nőknek jelentős tényleg a rossz, bunkó stílusú pasik jönnek be. Ha ,egtalálom, majd beidézem, nagyon frappáns.
.
A lány a vonaton c. film (regényadaptáció) kritikája egy nőtől a dívány-on, józan és kritikus, ezért- pláne ebben a felállásban igen szokatlan- hangnemben:
http://divany.hu/stilfuresz/2016/10/06/lany_a_vonaton/
“De mindez semmi ahhoz képest, ahogy a rendező és az író a férfiakkal elbánt: ők azok, akiknek az összes funkciója, hogy vagy csinálnak, vagy nem csinálnak, vagy csak akarnak gyerekeket csinálni a nőknek, és akárhogy is, a végeredmény az, hogy a nők ettől szenvednek. A nők egyébként bámulnak ki az ablakon és szenvednek, vagy maguk elé meredve mérgesen szenvednek, vagy elhagyják őket a férfiak és úgy szenvednek, egy rohadék lépést nem tudnak megtenni egyedül.”
Épp ebben a pillanatban írtam a filmről valakinek,tegnap láttam a lányommal.Én a könyvet nem olvastam,tetszett a film,ami legfőképp Emily Blunt kiváló alakításának köszönhető. (én nem értettem miért sztárolják ennyire ezt a nőt,most már tudom,tuti Oscarra jelölik). Mondjuk “az egy rohadék lépést nem tudnak megtenni egyedül”-re azért pont a főszereplő cáfol rá,aki nagyon nehezen,de azért csak megteszi azt a lépést- végül is önerőből (inkább életösztönből).
Egyébként nagyon érdekesek a férfi karakterek benne. Van benne gonosz,van benne esendő, nem fekete-fehér,de szerető,kissé agresszív és van igazán támogató,baráti önzetlen alkat.A nők lelkileg mind sérültek,nem is nagyon boldogulnak vele,illetve nagyon nehezen. Szerintem érdemes megnézni (még ha úgy a film kétharmadánál azért sejteni is kezdjük mi a csavar benne)
“A világ összes lányáért
Minden lánynak joga van az egyenlő bánásmódra az egészségügyi ellátásban, az oktatásban, illetve az alapvető emberi szükségleteket érintő minden egyéb területen. A lánygyermekek nemzetközi napján keretet állíthatsz be profilképedhez, mely azt hivatott jelezni, hogy te is támogatod ezt a világszintű kezdeményezést.”
Anyád picsáját retek fészbuk.
Ezt a szart én is megkaptam.
Egyébként meg miért nincs fiú gyermek nap?
öket is megilletik az egyenlő bánásmód
http://www.life.hu/csalad/20161011-nyilt-level-a-ferjemnek-akirol-kiderult-milyen-ember-is-valojaban.html
Ez is megérne egy misét:)
Szerintem ez teljesen egyértelmű. Nyilvánvaló, hogy a levélírónak – tapasztalt, párkapcsolatokat megjárt, gyermekes nőként – semmi felelőssége nincs és nem is lehet abban, kit engedett be az életébe. Nem várható el tőle emberismeret, felelősségvállalás, óvatosság, mert milyen alapon??!!
A férfi meg mindenképpen szemét elnyomó, ha rátelepszik a nőre, akkor azért, ha meg kilép a kapcsolatból, akkor azért…. (ha nincs rajta sapka, akkor meg azért…)
A nők jó része 46 éves kor felett megkeseredett, folyamatosan a “szemét pasikat” hibáztatja.
Egytől már megkérdeztem hogy
Bocs, de nem te választottad?
Arról nem is beszélve hogy köztudottan nőcsábász, olyan mindenki megvolt neki típusú alfákkal jönnek össze, aztán csodálkoznak, mikor az lecseréli őket egy 24 évesre.
Nemrég azt is megtudtam, hogy ha a szemét férfi hazamegy fáradtan a munkából, és kis nyugalmat szeretne, akkor a rohadék ezzel is elnyomja a feleségét, mert az ő akarata érvényesül a feleségéével szemben, aki meg csak beszélgetni szeretne (beszélgetni = a férj hallgatja, hogy az asszony rázúdítja az összes problémáját). Feminista nők írták, úgyhogy tessék komolyan venni.
Erről eszembe jut egy volt barátnőm, aki mondta, hogy gyereket akar, én meg mondtam neki, hogy én még nem, meg tőle úgy igazából semmikor, úgyhogy jobb, ha mindenki külön intézi tovább a maga dolgát. Most jön a “női logika”: Ez nem így működik, hogy én szakítok vele, mert egy kapcsolat két emberből áll és közösen kell dönteni, tehát ha ő nem ért egyet, én nem dönthetek nélküle erről. Először azt hittem, poénkodik, de nem, halálkomolyan gondolta…
Én még nem láttam olyan picsát, aki bármiért is hibáztatta volna magát, így hát más se tegye ezt magával.
“Men love women, but I truly believe that women are incapable of what we men call love. “Greater love hath no man than that he lay down his life for his friends.” How many women are willing to die for their husbands, friends, country, or comrades in arms? Damn few, if any. Yet it is commonly expected of men (made compulsory under certain circumstances). How many men continue on in their marriages, supporting their family and their wife, while the wife is making their life a living hell? Far too many. How many men choose their wives over their parents and siblings? Most. Women do not behave like this. Men take out large insurance policies so their wives and children will be well taken care of should they die. Even if the wife is making (nearly) as much money as the husband, she will not have insurance. She sees no reason to reduce her current ability to spend to take care of others after she is dead. She could care less what happens to the husband, and doesn’t want the husband to be able to spend money on some young bimbo, after she dies. The life insurance gender statistics are well known, and widely available. None of this should be a shocking revelation. When my second wife died, her mandatory insurance (free) provided by her teacher’s union covered her funeral expenses. It would have made life much easier if her insurance had paid the over $350,000 my life insurance would have paid.”
https://www.stickmanbangkok.com/readers-submissions/2009/11/the-rosetta-stone-of-womens-behavior/
Elek:
Igen,ezt olvastam anno,lehet,hogy ez a 2/3 – 1/3 arány innen jött tudat alatt, persze nem lehet ezt ennyire “számosítani “,talán az a legjobb megfogalmazás,ha fenn akarod tartani a másikban a szerelmet,ha egy kicsit is te akarod irányítani a kapcsolatot,akkor valamennyivel kevesebbet kell mutatni,kicsit valóban hagyni kell ,hogy ő fusson picit utánad. (de ez nálam csak egy bizonyos határig működik)
Először azt hittem, a hipergámia az azt jelenti hogy sok férfit felpróbál :)
Ha a férfi szerelme az igazi, az őszintébb, akkor miért van olyan sok kapcsolat, ahol a férfi arrogáns, itteni egyik szerző szavai szerint antiszociális, nem tiszteli, szereto a nőt és a nő mégis vele van?
Ez az oldal magasan a legszínvonalasabb a sok látogatottsággal bíró oldal, mégis alig ismerik az ismerettségi körömben.
Majd propagálom :)
Ugye szabad más oldalakról linkelni? Ez is tanúlságos cikk
http://nemekharca.com/tag/hipergamia
Mint a másik kommentednél írtam a férfi szerelme nem igazibb, őszintébb hanem csak más, mint a nőé. Más kelti fel és más mulasztja el. Butaság, jelen esetben leginkább társadalmi kondicionálás hogy ugyanazt várjuk el viszonzásul a nőktől, mint amit mi nyújtunk. Ha másért nem, azért is mert másra van szükségük és más mennyiségben, mint amire nekünk férfiaknak. No meg természetesen ok az is hogy nem igazán vagyunk képesek a saját személyiségünkön, annak nemi ösztönszintű késztetésein túllátni.
Persze ezzel a nők is így vannak csak ebbe férfiként meglehetősen nehéz belehelyezkedni.
Ami az antiszociális jellemzőket illeti. A nőknek szükségük van rá, hogy folyamatosan érezzenek, egyfajta érzelmi térben legyenek. Számukra még a rossz érzések is jobbak, mint a semmilyen érzések. Ha nem kapnak folymatos érzelmi inputot, úgy cselekszenek hogy kikényszerítsék azt a környezetükből. Egyszerűen szükségük van az érzelmekre hogy mentálisan működni tudjanak. Egy antiszociális személyiség folymatosan “ellátja” őket érzelmekkel, ezért az ilyen emberek gyakran olyanok az adott nőnek, mint valami drog, nagyon rá tudnak cuppanni. A sors fintora viszont hogy az ilyen személyiségek sosem tudják igazán boldoggá tenni őket, de erre a nők csak sok fájdalom után egy egészséges kapcsolatban fognak rájönni (ha lesz hozzá szerencséjük).
A másik érdekesség a női érzelmek kapcsán az, hogy rendszeresen szükségük van rá, a bennük munkáló érzelmeket -amelyek gyakran egymásnak is ellentmondanak – felszabadítsák, mondhatni leföldeljék. A drámázások, a semmiből generált viták egyik oka gyakran éppen ez. Ha ez az érzelmi felszabadítás nem történik meg, “lefagy” a rendszer, kezelhetetlenné válnak.
Az a fajta erkölcsiség, amely a társadalmat (még úgy ahogy) áthatja leginkább férfi erkölcsiség, ez a nők számára tanult viselkedés, hozzáállás, nem pedig a természetük része. Az egyéni túlélési ösztön erkölcsileg megalkuvóvá tesz, ez az ösztön pedig érthető, evolúciós okokból erősebb a nőkben. Valójában ez az egyik ok amiért helytelen volt bevezetni az általános választójogot.
Lehet linkelni. Persze ha a link mögött valamiféle feminista mocsok tenyészik, akkor csak a megfelelő kontextusban mert nem akarunk embertelen ideológiák propagálóivá válni.
Szia
Kösz a színvonalas választ.
Szerintem a férfiak szerelme őszintébb. A világirodalom szerelmes verseit is 100%-ban ők írták. A nők jó részénél az érdek dominál. Sztem.
A fenti linken írták hogy a nők a férfiak 87%-t, szűréssel még többet átlag alattinak tartanak. Biztosan buta vagyok, amiért sokáig interneten akartam ismerkedni.
Habár voltak onnan kapcsolataim, akkor is az a tapasztalat hogy társkeresőkön a nők fokozottan, túlzottan magas igényűek, inkább évekig válogatnak. Akkor is ha már túl vannak a 40-en, válogatósabbak mint egy 20 éves. Habár közben lehet hogy van valaki aki csak szexet nyújt nekik. Közben ismerek lányokat, aki melegváltásban cserélik a pasijukat, ők rettegnek az egyedülléttől? Kizártnak tartom hogy mindegyikbe szerelmesek
A nemi késztetés érdekes, ha én szerelmes vagyok, akkor állandóan arra a nőre gondolok, de szinte idealisztikusan, nem fantáziálok azon hogy milyen vele a szex. Lehet ez az a betegség? :)
A Weininger által említett Williams-Beuren szindróma. Mivel sokat beszélek.
“Szerintem a férfiak szerelme őszintébb.” – Férfi szempontból, azaz férfi értékek alapján minden bizonnyal.
“Biztosan buta vagyok, amiért sokáig interneten akartam ismerkedni.” – Ott is lehet, de a dolog személytelensége miatt nem valami produktív, hacsak nem tartozol a kiváltságos kevesekhez. A személyes ismerkedés sokkal hatékonyabb, nők meg mindenhol vannak, ahol az ember előfordul.
“Kizártnak tartom hogy mindegyikbe szerelmesek” – Nem is azok csak szeretnek kefélni.
“A nemi késztetés érdekes, ha én szerelmes vagyok, akkor állandóan arra a nőre gondolok, de szinte idealisztikusan, nem fantáziálok azon hogy milyen vele a szex.” – Szerelemmel vagy anélkül én mindig.
Én is szeretek beszélni és semmi (orvosi) szindrómám sincsen.
http://velvet.hu/randi/2016/11/10/igy_tartatja_ki_magat_egy_profi/
No comment :)
“a kapcsolata mindig azon alapszik, hogy a két fél kölcsönösen megtalálja a számítását.”
Ennyi. Mindenki jól járt. Prostitúció magas fokon. Semmi gond sincs vele.
Mindenki? Mind a mittomén hány milliárd “ember”. Meg az a rengeteg baszadék földönkívüli? Én nem jártam jól ezzel, szóval meg kell őket büntetni.
Szeretem, hogy létezel. Imádom ezt a finom szellemességet. És az szép az egészben, hogy sokan TÉNYLEG így gondolkodnak. A legjobb karikatúráját rajzolod a kedvenc embertípusomnak.
Az ilyen vén trottyokra vagyonelkobzás, a kurvákra halálra dolgoztatás.
A prostituáltak egy előre tisztázott, egyértelmű tranzakciót végrehajtó emberek. Ne sértsük meg őket azzal, hogy összehasonlítjuk a munkájukat ennek a parazitának az életével.
Most őszintén nincs miért meglepődni, hisz minden nő ilyen azaz (awalt?) Itt csak a lehetőségek a különbözőek!
Pontosan.
A cikk szerint 25 éves. Vagy hazudnak vagy tényleg ennyire megviseli a szexipar.
A nő a felső képen és a video képén kinéz vagy 45 évesnek.
https://www.youtube.com/watch?v=METkw4aVncs
A főnökség jinjangol túl, miközben a virus itt garázdálkodik….pfujj
Másképpen éli meg a férfi a szexualitást és teljesen másképpen a nő.
Ebből származik ez az említett helyzet.
Egy férfi a szexuális kapcsolata során ritkán hazudhat, míg a nő ritkán élvezi az eseményt. Tehát a férfi teljesen megéli a közösülést, míg a nő különleges hangulatba kell hogy jusson ahhoz, hogy megélje. Így gyakran előfordul, hogy hazudja a kielégülést, megjátsza. Ezt egy férfi nehezen teheti meg, mert olyan biológiai helyzetbe kerül, ahol nincs visszaút, és elélvez.
A nők 80%-a nem élvezi a közösülést. A férfiaknak, ha ilyen helyzete alakul ki, akkor ott valami baj van és következményei lehetnek, mint például a prosztatamegnagyobbodás, mert az ondó nem tud kiürülni rendszeresen.
Sok férfi olyan nőt vesz feleségül, akiben csalódni fog, aki mindig uralkodni akar rajta. A helyzet egyre csak romlik és végül tragédiába torkollik, bekövetkezik a válás. Az ilyen sérült férfi később inkább nem akarja, hogy ez megismétlődjön és inkább mellőzi a nőket a továbbiakban.
A férfiakat még gyermekorukban szeretik a szülei, később meg senki és soha többé.