Mi a bajom a láthatatlan munka forintosításával?

Mi a láthatatlan munka?

Minden olyan feladatot ide sorolhatunk, amelyet nem fizetség ellenében – egyszóval a családért vagy egy közösségért – végeznek az emberek, akik gyakran társadalmi elismertséget sem kapnak érte. Ilyen a nyugdíjas nagymama önkéntes „bébiszitterkedése”, az idős, beteg rokon vagy szomszéd néni gondozása, és ide tartozik a házimunka vagy a civilszervezeteknél végzett önkénteskedés is. A feministák a láthatatlan munka szűkebb értelmezését használják, általában a családért és a háztartásért végzett munkát nevezik így.

Házimunka elszámolással?

A feministák természetesen ebből a témából is férfigyűlölő propagandát csináltak, arra hivatkozva, hogy a láthatatlan munkát, nagyobb részt nők végzik, és ezért ennek a kiszámított ellenértékét a férfiak fizessék ki a nőknek. Hogyan működne ez a valóságban?

Példaként vázoljunk fel egy átlagos magyar családot. Kovács János 40 éves férfi. János csoportvezető egy középvállalatnál, nettó munkabére 300 000 Ft. Ezért Kovács János heti 48-50 órát dolgozik és mivel hagyományos gondolkodású a házi munkából csekély mértékben veszi ki a részét. Mondjuk, hetente egyszer lenyírja füvet, elviszi a gyerekeket különórákra és megszereli a csöpögő csapot, ha elromlik. Kovács Jánosné, a felesége 35 éves középiskolai tanár. Nettó bére 180 000 forint havonta. Mivel többet van otthon és Ő is hagyományos gondolkodású a házimunka java részét Ő végzi el. Főz, mos, takarít, gardírozza a gyerekeket. A házaspár közös kasszán van, tehát János több pénzt rak bele, mint a felesége mivel többet keres. Ha ez a képzeletbeli pár feminista lenne, akkor Kovács Jánosné forintosítaná az összes elvégzett láthatatlan munkát:

• heti háromszori meleg étel főzés havi költsége amennyiben egy középkategóriás étteremmel vetjük össze: 60 000 Ft.
• főzés, mosás, teregetés, takarítás amennyiben bejárónő 5000 Ft órabérével számolunk és heti 3 óra munkavégzéssel havonta: 60 000 Ft.
• Gyermekfelügyelet és gyermektanítás, foglalkozás és fejlesztés heti 14 órával és 2500 Ft órabérrel számolva havonta: 140 000 Ft.

Na mármost ebből a vázlatos kalkulációból világosan látszik, ha a házaspár a rezsit fele-fele fizeti, akkor ezen felül Kovács Jánosnak még havi 240 000 forintot kellene  odaadni a feleségének, hogy létrejöjjön a feminista egyenlőség. Vagyis teljes fizetésének 80%-kát kifizetheti az asszonynak, aki ezen felül a saját munkabérével a rezsi ráeső részének rendezése után szabadon rendelkezhetne. Igaz, Kovács János miután szembesülne ezzel a ténnyel, kikalkulálhatja a saját láthatatlan munkájának ellenértékét is:

• Feleség és család furikázása taxis költséggel számolva, havonta: 30 000 Ft.
• kétheti fűnyírás és egyéb kertészeti munkák 3000 Ft, órabérrel és havi 8 órával számolva: 24 000 Ft.
• házkörüli kisebb szerelési munkák elvégzése 5000 Ft órabérrel és havi 4 órával számolva 20 000 Ft.

Jánosunk tehát a havi feleségnek fizetett 240 000 forintból betudhat 74 000 forintot, így már csak 166 000 forintot kell kipengetnie hó elején az asszonynak. Természetesen már hallom is az érvet, hogy ez azért van, így mert a nők kevesebbet keresnek mint a férfiak. Ez egyrészt így ebben a formában nem igaz, másrészt ez akkor alakul így, ha a nők a kisebb felelősséggel és energiával járó szakmákat és karrier utakat választják.

De miért baj ez?

Józan paraszti ésszel is belátható, hogy vannak olyan munkák, amiket csak abban az esetben adunk át fizetős szolgáltatóknak, ha önmagunk fizikailag képtelenek vagyunk elvégezni, vagy nincs meg hozzá a megfelelő szaktudásunk, esetleg nem rendelkezünk az elvégzéséhez szükséges szabad idővel. Ha egészségesek vagyunk és nem vagyunk fogyatékosak akkor a házimunka teljes tárházát el tudjuk magunk látni, tehát semmi szükség ezen szolgáltatások forintosítására. Ennyi erővel vegyük bele az elszámolásba, hogy reggel felöltözök, fogat mosok és kitörlöm a fenekemet szarás után, mivel régen ezt is bizonyos társadalmi rétegek esetében, fizetett szolgák végezték. Hiába az életben maradásért bizonyos ingyen munkákat el kell végezni saját magunk számára. Ezen kívül ne feledjük el, hogy a házimunka jó része akkor is elvégzendő, ha teljesen egyedül élünk. Ebben az esetben kinek akarjuk benyújtani a számlát? Az államnak? Természet Anyának? Istennek?

Mellékesen jegyzem meg, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos láthatatlan munka bevállalását remélhetőleg egy felelős közös döntés előzi meg, ami alapján ezt forintosítani és elszámolni vele a szülőtárs felé eléggé aggályos erkölcsileg. Senkinek sem tartanak fegyvert a fejéhez, hogy gyermekeket szüljön, vagy nemzzen.

Másodsorban a családok úgy biztosítják a megélhetésüket, hogy maximalizálják a bevételüket és minimalizálják a költségeiket, tehát ezért fontosabb, hogy Kovács János bemenjen időben a munkahelyére a nagymosás helyett, mint hogy otthon többet vállaljon a láthatatlan munkából. Ugyanakkor ugyanolyan fontos, hogy Kovács Jánosné, aki kisebb órabérér dolgozik, ne fogadjon fel bejárónőt pénzért, ha a házimunkát egyedül Ő is el tudja végezni. Mielőtt hímsovinizmussal vádolnának, megjegyzem a felállás akkor is ez, ha a feleség keres többet, ebben az esetben a férjnek kell több láthatatlan munkát elvégezni a család boldogulása érdekében.

Véleményem szerint az egész forintosítsuk a láthatatlan munkát dolog nem más, mint feminista furkósbot, mellyel csak a nemek harcát akarják szítani. Ezt, ha komolyan vesszük egy pénzügyi harcot és feszültséget teremt családon belül, ahol forintra mérik az egymásért és a gyerekekért végzett idő és energia befektetést. Ennek ellenére nemtől függetlenül tiszteljük azokat, akik sok láthatatlan munkát végeznek el, de ne gondoljuk, hogy a tevékenységük forintosításával elérünk valami pozitív nemes célt. Ugyanakkor tiszteljük azokat is, akik a családjukért sokat dolgozva hozzák haza a pénzt minden hónapban, hogy feleségük, férjük, gyermekeik boldogulását elősegítsék.