Lehetséges-e, hogy a férfiak és a nők megértsék egymást? Lehetséges-e, hogy ne „nemi háború” és ellenségeskedés legyen? Hogy ezek a kérdések rendszerint előkerülnek akkor is, ha egyik fél se gondolkodik nemek háborújában, jelzi, hogy fontos erről is szót ejteni. Azt látjuk, hogy sokan kimondva, kimondatlanul úgy képzelik el ezt, hogy ha valami jó a férfiaknak, az rossz a nőknek, és fordítva. Arra szeretnék most röviden kitérni, hogy én ezt miért tartom egy politikai indíttatású narratívának.
Gondoljunk csak abba bele, hogy egy politikai célokkal rendelkező közösség befolyásos tagjai saját politikai érdekekkel is rendelkeznek. Mindig kérdés, hogy az általuk képviselt társadalmi csoport érdekét felül tudják-e írni a politikai érdekek, melyek a politikai hatalom megszerzésére és megtartására irányulnak. Az általuk képviselt csoport (saját csoport) és a másik csoport közti törésvonalak erősítésével, új konfliktusokat generálásával, a már meglévő konfliktusok kiélezésével nagyobb politikai hatalomra tehetnek szert.
Ezeknek az alapvetően politikai indíttatású narratíváknak könnyen jóhiszemű követőivé válhatnak mások, hiszen látszólag magyarázatot adnak az ember saját élete során tapasztalt problémáira. Ez jellemzően nem marad válasz nélkül, hanem kivált egy ellenreakciót is, annak a társadalmi csoportnak a részéről, amely a másik oldalon van.
De mi is a nők és a férfiak érdeke valójában? Érdeknek valami olyasmit nevezhetünk, amely hozzásegíti az adott csoport tagjait kollektív és egyéni szükségleteik kielégítéséhez, amely végső soron pozitív hozadékkal jár a csoport, és a csoporttagok számára. Egy csoport érdeke nem függ attól, hogy más személyekre, csoportokra milyen hatással van, tehát különböző csoportok érdekei sérthetik egymásét.
Ha nincs belső korlát (pl. morális), vagy külső korlát (pl. szabályrendszer), akkor nagy esély van arra, hogy különböző csoportok nem tudják konfliktusmentesen összeegyeztetni az érdekeiket. Egyenlőtlen erőviszonyok esetén elképzelhető, hogy bizonyos csoportok egyáltalán nem képesek az érdekeiket érvényesíteni és csak az elnyomás jut nekik osztályrészül.
Érdekek összeegyeztetése
Ha azonban valóban a társadalmi egyenlőség keretein belül határozzuk meg az érdekeket (elfogadva az egyenlőséget, mint közérdeket) akár a nők, akár a férfiak szempontjából, már más a helyzet. Ez esetben nem arra törekszünk, hogy a maximumot szerezzük meg a társadalmi javakból és minimalizáljuk a kötelezettségvállalásunkat, hanem csupán arra, hogy ne kerüljünk hátrányos helyzetbe.
Azt gondolom, hogy ha ezen belül maradunk nehéz elképzelni, hogy jelentősebb konfliktusok alakuljanak ki a nemek között. Az egyenlőség, mivel közös érték, integrációs erővel bír, és szolidaritást feltételez más társadalmi csoportok irányába is. Akik így gondolkodnak, azok nem harcolnak egymás ellen, hanem figyelembe veszik a másik szempontjait is, reflektálnak egymásra.
Az is lehetséges, hogy valaki nem ért egyet az egyenlőséggel, mint vezérelvvel. Nem az egyenlőség az egyetlen elv, amely mentén határokat lehetne szabni az öncélú érdekérvényesítésnek. Például az igazságos munkamegosztás is lehet ilyen. Mivel a munkamegosztás speciális privilégiumokkal és kötelezettségekkel jár együtt, itt már inkább elképzelhető konfliktus nők és férfiak között, mivel eltérhet a nők és a férfiak véleménye arról, hogy milyen munkamegosztást nevezhetünk igazságosnak. Ha azonban a férfiak és a nők csoportja között egyetértés van arról, hogy milyen az igazságos nemi munkamegosztás, akkor az ugyancsak elősegítheti a társadalmi integrációt és szolidaritást.
Szóval azt gondolom, hogy mindig lehetséges a párbeszéd, az együttműködés, a közös érdekek megtalálása, de ehhez az kell, hogy ne az öncélú érdekérvényesítés uralkodjon el, hanem mindig a társadalmi szolidaritás keretein belül maradjunk.
https://www.youtube.com/watch?v=AFCUX1knfW0
Nekem nem jött át, hogy mit is akar a cikk mondani. Most akkor a nemek háborúja valós probléma? Ami a nőknek rossz, az a férfiaknak jó és fordítva?
A cikk mondanivalója pont az, hogy nincs egy válasz, hanem nézőpont kérdése. Ugyanakkor azt is mondtam, hogy lehetőleg el kellene tekintetni a nők és a férfiak közti társadalmi konfliktusában való szemléletétől, mivel ez rossz irányba visz, és ehelyett az érdekek összeegyeztetésére kellene törekedni (nyilván azokkal akikkel lehetséges ez). Természetesen mindezt nem egyénileg értve, hanem azok között a civil csoportok között, akik valamilyen módon érdekképviseletre törekednek.
–
A legtöbb ember élete során valami “teljesen kerek” életre vágyik…De el kéne fogadni, hogy ILYEN NINCS…!!
Nincs ilyen az mgtow típusú életformában sem, és nincs meg a párkapcsolatban sem…El kell döntenie mindenkinek, hogy melyik vágyból hajlandó többet feladni…. A politika hazugsága, meg mindig arról szól hogy a “világ igazságos, minden szép, csak a család a megoldás mindenkinek, sőt még a állandó pénzszűkében élőknek is megváltás a család biztonsága “(hát persze..)
Nincs olyan élethelyzet amiért valamit ne kéne “fizetni”…
A legtöbb ember még magát sem ismeri igazán…
A legtöbb ember – tudat alatt – társadalmi (családi) megfelelési kényszer miatt él úgy ahogy azt elvárják tőle… Minél nagyobb városban él valaki annál erősebb benne az individualista törekvés..
Egy nő (esetünkben) két dologból NEM TUD ENGEDNI: 1: Hogy párkapcsolatban éljen. 2: Hogy gyermeke legyen. Na most ha ebből a kettőből NEM ENGED akkor logikus és törvényszerű hogy a partner felé tett elvárásokból kell engedni…(persze ez TUDAT ALATT MŰKÖDIK) Hirdeti a hölgy mindenkinek hogy “megtaláltam az igazit” és közben a valóságot elnyomja a tudata legmélyebb rétegébe… Aztán jön az együtt élés, és vagy beletörődik hogy nincs jobb, vagy nem.. Vagy tényleg megfelelő..
A szociológia egyik alapvetése: A “SZERELEM” AZ ÖNZŐSÉGRŐL SZÓL, A BARÁTSÁG AZ ÖNZETLENSÉGRŐL”
Úgyhogy ezt a “férfi-nő” ellentétet alapnak kell venni, és nincs értelme ellene harcolni, és vagy megoldani…
“Nincs ilyen az mgtow típusú életformában sem, és nincs meg a párkapcsolatban sem…El kell döntenie mindenkinek, hogy melyik vágyból hajlandó többet feladni….”
Ezzel teljesen egyetérek. Mindenki ismerje meg önmagát, hogy miben jó, és miben nagyon nem jó. Amikben jók vagyunk, avval lehet pénzt keresni, hobbikat művelni, szórakozni, amikben meg nem vagyunk jók, ha tudjuk hogy más valaki jó benne, akkor ott van a pénz, be lehet szerezni mástól amivel nem akarok vacakolni. Ha így sem megoldható, akkor meg fel kell adni. El kell dönteni, hogy mi a fenét akarunk az élettől. És össze kell hozni a vágyakat és az eredményeket közös nevezőre, másképp nem fogja jól érezni magát az ember.
A cikkre kommentelve: “De mi is a nők és a férfiak érdeke valójában?” Talán az lenne, hogy békében jól meglegyenek egymás mellett? A tündérmesék világá kívül sehol nem fordul elő, hogy ez huzamosabb ideig fenn álljon, sajnos.
Az “egyenlőség” meg “igazságos” szavak mögött meg ahány ember annyi vélemény. Naiv dolog azt feltételezni, hogy van egy valami amit annak lehet nevezni, és mindenki elfogadja. Az erőviszonyok és a huzavona és érdekérvényesítés mindig is az emberi természet része volt.
Valóban nem érthető mit akar a cikk mondani.
Igen, a férfi-nő ellentét alap, és nem kell megoldani. Ahogyan alap az is, hogy ez a két, látszólag ellentétes dolog kiegészíti egymást, lásd yin&yang. Valóban kerek egészet alkotnak, egyensúlyban vannak. Legalábbis ideális esetben.
Azonban korunkban nem ideális a helyzet.
A probléma ott kezdődik, hogy az a cél, amiért ez a kerek egész létrejött és működött évezredeken át, nevezetesen a fajfenntartás, szaporodás, most megszűnőben van, nemkívánatos dolog lett. Túlnépesedés van. A rendszer, egyensúlyát helyreállítandó, ezt a szép kerekséget felbontja, hogy ne legyen reprodukció. Mégpedig úgy, hogy a férfit, mint a szaporodás, gyarapodás motorját kiveszi, vagy legalábbis redukálja a rendszerben. A nő túlsúlya, dominanciája a férfit elriasztja, távol tartja attól, hogy vele egységet alkosson. Ha mégis egyesülnek, ez olyan torz kapcsolat lesz, amelyben a reprodukciós szint nagyon alacsony, azaz csak egy gyermek születik, vagy egy sem. A női dominancia ugyanis azt jelenti, hogy a férfi nem fér hozzá az erőforrásokhoz, így nem alapít családot, nem vállal gyereket. Ergo csökkenni fog a népesség, az egyensúly helyreáll, és kezdődhet a folyamat elölről.
Ebben a cikkben egy transznemű nő oktatja ki a feministákat arról, hogy a férfi- női viselkedés és szerepek biológiai eredetűek is, nem pedig csak és kizárólag társadalmi kreálmányok:
http://reflektor.hu/velemeny/vay-blanka-nem-az-a-fontos-hogy-ki-mennyire-no-hanem-hogy-hogy-elunk
Zseniális, sokat mosolyogtam közben. Eddig bele sem gondoltam, hogy ha feminista szemmel a nemi szerepek kizárólag a táradalom és a szocializáció eredményei, akkor ebből logikusan következik, hogy nincs olyan, hogy transznemű (lelkileg másnak érzi magát, mint a biológiai neme), hiszen ugye a biológia nem okozza, hogy valaki nőnek vagy férfinek érzi magát, hanem csak pl. olyan férfiak vannak, akiknek szűkös a társadalmi nemi szerep ezért önként és direkt nők akarnak lenni az aljas rohadékok, vagy olyan nők, akik nemük árulójaként férfinak öltözéssel a férfi előjogokban akarnak lubickolni…
Amikor a feminizmus meg a pc küzdenek a logika tavának repedő jegén. :D
Groteszk az egész, igazi bohózat. Olvasd el a többit is mert igazi polémia keveredett a dolog kapcsán.
Az egyik cikkben Antoni által idézett takarodjatok ki a pinánkból ismert kirohanás egyfajta antonímájaként csak annyit mondhatok, szálljatok le a faszunkról.
Nincs ebben semmi groteszk :-)
Van női meg férfi agy.
Simán el tudom képzelni és tolerálni, hogy ha valaki másnak érzi magát mint ami.
Ami szúrja a femcsik szemét, az az, hogy összedöntik a légvárukat.
Történetesen azt, hogy a nő / férfi szerepek csupán társadalmi konstrukciók.
Erre meg jön egy trasz aki a saját tapasztalatával bebizonyítja, hogy lószart mama.
Ez még ide tartozik: https://www.reddit.com/r/TheRedPill/search?q=author%3Athrow17453
Már semmin se lepödök meg az a szakálas nő vagy az a lény ad már tanácsokat, hogy mivel huzák ki szempilájukat a nők.
Broooáááffff
Gondolom Ausztira büszkeségére utalsz. A neve is árulkodó. A conchita a spanyol szlengben pinát jelent (vulva), a wurst meg ugye kolbász a németben.
Aristo- nak van egy ötlete Conchita Wurst felhasználására: a migránsokat érzékenyítené vele.
“Hogy magam is hozzáadjak valamit az érzékenyítés nehéznek ígérkező munkájához, arra gondoltam, hogy most, mikor eljött a nagy migráns-érzékenyítés kora, van ez az izé, tudják az Alpok pacsirtája (Alpenlerche) Conchita Wurst, az osztrákok havasi gyopárja, na ő adhatna egy koncertet a migránsoknak. Ha ettől sem lesznek érzékenyek, akkor semmitől. Ő úgyis azt nyilatkozta, hogy örömmel lája őket. Előadhatná nekik azt a gyönyörű dalt, amit az Eurovízióban is hallottunk, s mely tartalmát és formáját tekintve is megfelel Kína éves nyáltermelésének. Úgy képzelem, hogy a beugróban benne lenne egy jókora kő ára is, ami szükséges lehet a produkció népi kritikájához. Az akció végére keletkezett halom pedig a művésznő méltó emlékműve lehetne.”
http://aristo.pestisracok.hu/conchita-wurst-koncertet-ad-a-migransoknak/
A hírhedt női empátia újra lecsapott.
http://nepszava.hu/cikk/1110485-megolte-egyeves-kisfiat-egy-anya-cegleden
Csak egy kisfiú volt, egy jövőbeli erőszakoló, szóval nem számít. Itt a valódi áldozat nyilvánvalóan az anya, akit a gyermek terrorizált a sírásával. Végső soron ez sírás-erőszak volt…
Majd rá fogják depresszióra és kap majd 10 év börtönt 4 év-re felfüggesztve, a mai ítéleteket nézzük :( !
Egy kis adalék
https://www.youtube.com/watch?v=QEQ3Ppd0zqo&index=2&list=TLGG0EGpxC-TxREwNTExMjAxNg
Puzsér úgy néz ki, mint egy alkoholista milonguero.
Néhány idézet a beszélgetésből:
“Egy nő képtelen racionálisan gondolkodni.”
“Nekem szent meggyőződésem, hogy két nő addig tud barátnak lenni, együttműködni, amíg hasonló szinten vannak. Onnantól kezdve, hogy az egyik többet tett már meg az életében, vagy a másik jobban néz ki, onnantól kezdve ez az egész egyensúly felborul, az egyik elkezdi utálni a másikat.”
“A nők a karrierépítés mellett próbáljanak már megmaradni nőknek. Ezeket a férfias szerepeket próbálják egy kicsit levetkőzni, mert egy férfi attól férfi, hogy bizonyos férfidolgokat ő csinál meg.”
“Kb 80 kamaszt interjúvoltam meg szórakozóhelyeken a fővárosban és vidéken…13-14 éves gyerek ne menjen ki éjszaka szórakozóhelyre…nem ott van a helye, mert akkor is még gyerek. Az, ahogy a szexualitáshoz hozzáállnak ezek a kamaszok, az számomra szintén katasztrofális… simán elmennek pár órás ismeretség után egy pasival.. és amikor erről faggattam őket, hogy nem félsz?…csak hall már híreket, csak vannak szülei, akik elmondják, hogy kislányom, vigyázzál…Ó, nem, hát {a srác} jó fej, jó pofa, most miért ne, tehát ilyen alapon élik az életüket, hogy miért ne menjek vele haza…”
“Én nagyon nem értek egyet azzal, hogy a nők anyaként maxikarriert akarnak építeni. A kettő együtt teljesen lehetetlen, mert akkor a gyereknevelés igenis háttérbe fog szorulni. Lehet az embernek szeretni a munkáját és lehet sikereket elérni a munkában, de azt, hogy mindent teljesen a karrier oltárára helyezni, azt nem lehet. Az ilyen tényleg ne szüljön gyereket.”
Ja, ezeket nem Puzsér mondta, hanem Leitner Olga.
Magam csak azt nem értem, hogy ez a nő hogy van még életben? Ákost meg Kövér Lászlót ezeknél sokkal kevesebbért akarták felnégyelni meg kerékbe törni a feministák…
Egy feka is szabadon niggerezhet…
Á, nem ugyanaz. Bagdy Emőke és Tamási Erzsébet már sokszorosan megkapták a magukét, Szép Kiss Heléna szintén. Nem hiszem, hogy nem futná a femiktől egy “patriarchátushoz dörgölőző, nőáruló, gendertudatlan ostoba liba”-ra…
Egy nő legfeljebb megtévedt lehet, olyan valaki aki még nem látta meg az igazságot, amolyan tévelygő. Egy férfi meg természetétől fogva nőgyűlölő. Egyszerű. Szóval logikus a dolog.
Elméletben igaz. A gyakorlatban azt a külső korlátozást hívod “az elnyomás eszköze”- nek, ami az évezredek alatt civilizációvá sajtolta az ősemberhordákat és tette fajunkat a bolygó abszolút uralkodójává.
Olyan erőszak ez, mint amikor visszarántod az út széléről a gyereked, hogy ne egy autó elé rohanjon ki, hanem felnőve sikeresen továbbörökítse a génjeit/génjeidet.
Ha az az “elnyomás” szó mögé nem értünk pejoratív tartalmat, akkor semmi baj, csak néven nevezted a dolgot, aminek köszönhetően most itt vagyunk és írásban, internet segítségével kommunikálunk elvont dolgokról.
Nem mindig az a jó a csoportnak, ami jó az egyednek.
“Olyan erőszak ez, mint amikor visszarántod az út széléről a gyereked”
Ezt a külső korlátozást nem érdemes egy lapon említeni a női kvótákkal, az EU által erőszakolt migránsbetelepítéssel, a kommunisták rekvirálásaival és keresztények eretneküldözéseivel. Három nagy különbséget látok:
1. a gyerekem kiskorú,
2. a gyerekem a vérrokonom,
3. az út széléről visszarántás elég egyértelműen megóvja egy végzetes balesettől.
A legtöbb külső szabályozás tökéletesen felesleges. Ami a férfi-női viszonyokat illeti, ott meg aztán pláne.
“Nem mindig az a jó a csoportnak, ami jó az egyednek.”
De. De. De. Mindig az a jó a csoportnak, ami az egyedeinek. Soha, semmilyen ideológia nem korlátozhatja az egyén (erőszakmentes) szabadságát. Azzal a csoport magát teszi tönkre. Lásd szocializmus.
Nem. Nem. Nem. Legjobb esetben is csak akkor lenne igazad, ha az egyének számára szükséges erőforrások korlátlanul állnának rendelkezésre. Mivel ez nincsen így, ezért az egyéni igényeket korlátozni kell, azok kielégítését szabályozni szükséges. Ezek eszközei pedig az erkölcs, a vallás, a törvények, szervezeti módjai pedig az iskolák, egyházak, államok, erőszakszervezetek, bíróságok stb.
Igen, itt ütközik a tekintélyelvű és a humanisztikus iskola. Kár, hogy semmi sem szól az előbbi mellett, csak megannyi megnyomorított emberi élet.
Meg a valóság. Lassan már milliárdok élnek egyre rosszabbul, míg (egyelőre) néhányszázmillió érdemtelenül jól.
Akkor mégis csak jöjjenek a migránsok, majd jóllakatjuk őket…
Elek, a kettő közt semmiféle összefüggés sincs. A milliárdok nem azért élnek pocsékul, mert Te meg én tehetősek vagyunk. Hanem azért, mert az emberi butaság – amit a tekintélyelvű vallások hitnek és erénynek neveznek – mértéktelen. Egyetlen nagytestű emlős sem követi a nyulak és a patkányok szaporodási stratégiáját, csakis a saját természetéből kifordult ember. Ez az oka a szegénységnek, de ezt már Konrad Lorenz több mint 40 éve megírta. Csak szarik rá mindenki.
https://www.youtube.com/watch?v=JrBdYmStZJ4
“Egyetlen nagytestű emlős sem követi a nyulak és a patkányok szaporodási stratégiáját, csakis a saját természetéből kifordult ember. Ez az oka a szegénységnek…”
Hát, szerintem egyszerű eldönteni, hogy mi a jobb, szegénységben élni, vagy nem élni.
Meg ugye ha az a baj, hogy túlszaporodtunk, akkor jön a kérdés, hogy mennyi az engedélyezett utód és kinek? Hogyan tartatjuk be a szaporodási törvényt? Nem hiszem, hogy tudnál válaszolni ezekre a kérdésekre.
A saját szintemen – az egyén szintjén – tudok rá válaszolni. A világ legtehetősebb 5%-ába tartozom és mindössze 2 gyerekem van. Azért ennyi, mert ennyit tudok felelősen felnevelni. Azért ennyi, mert ennyire van szükségem. Ez józan belátás. Ha Nigériában élnék, az ottani átlagos szinten, egy gyereket sem csinálnék. Svájcban talán hármat is.
Majmok közé minek.
Sokszor azt a hibát vélem felfedezni az amúgy számomra tetszetős világlátásodban, hogy a saját gondolkodásmódodat, értelmi érettségedet veszed alapul és ugyanezt várod, várnád el másoktól is. “…nem jó pedig annak, ki mindig magából indula.”- mondta Fülig Jimmy és ez sajnos sokszor pozitív előjellel sem szerencsés.
Kissé triviális, de attól igaz és találó megidézni az Idiocracy című film első jelenetét, te is ismered, én is ismerem. Mi belátjuk ennek az igazságát, de ez nem várható el a Niger folyó mellett élő őslakosoktól, az ő látókörük a következő Vöröskereszt- láda megérkezéséig terjed- az ő helyzetükben magam sem lennék különb.
Megint csak egy erkölcsi dillemma, amire nincs jó megoldás: ha te is szaporodsz ezerrel, tudatosan segíted a túlnépesedést, ami így gyorsabb lesz. Ha nem szaporodsz, a Niger- menti őslakosok akkor is szaporodnak hatosával, ugyanúgy meglesz a túlnépesedés, csak lassabban, és az értékesebb egyedek génjei kihalnak…
“Sokszor azt a hibát vélem felfedezni az amúgy számomra tetszetős világlátásodban, hogy a saját gondolkodásmódodat, értelmi érettségedet veszed alapul és ugyanezt várod, várnád el másoktól is.”
Ez egy izgalmas kérdés, szeretnék kétféle módon is reagálni.
1. Alapvetően nem várok el senkitől semmit. Mindenkinek joga van tönkretenni a saját életét. Sajnálom a nyomorgó milliókat és milliárdokat, ám itt is ugyanaz a képlet a létfenntartás szintjén, mint a fejlett társadalmakban a pszichológia síkján. A megoldás: Ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, ne add tovább ugyanazokat a sérüléseket, amelyeket a szüleid elkövettek, amiket rád pakoltak. A konzervatív, tekintélyelvű világlátásnak ez az egyik legnagyobb problémája, hogy MINDEN hagyományt követendő erénynek tekint. Egy gyerek nem tehet arról, hogy anyagi vagy lelki nyomorba születik, de felnőve már az ő felelőssége, hogy megálljt parancsoljon egy pusztító folyamatnak.
2. Buddha is és Jézus is felnőttként tekintett az emberekre. Azóta eltelt 2500, illetve 2000 év. Még mindig gyerekként kell kezelnünk a világot? Meddig tart ez még? Szerintem egészen addig, amíg erőltetjük ezt a tekintélyelvű világot. Amíg az állam, az egyház, az Isten, Kádár, Hitler, vagy Sztálin fogja az emberek kezét és elmondja nekik, mit szabad és mit nem, addig nem is nőnek fel sokan. Egyedül a szabadságból nő autonóm személyiség.
“Egy gyerek nem tehet arról, hogy anyagi vagy lelki nyomorba születik, de felnőve már az ő felelőssége, hogy megálljt parancsoljon egy pusztító folyamatnak.”
Elméletben egyetértek veled. De má’ megen a saját helyzetedből indulsz ki, te európai, fehér, privilegizált 5%-os, te! :)
Ha valaki egy szegény faluban nő fel Afrikában (van egypár ilyen…), a vacsorát az jelenti, hozzáfér-e időben az érkező Vöröskereszt- ládához, a várható élettartamot pedig az dönti el, hogy melyik undorító, szenvedős betegséget kapja el előbb. Esti programként szerepelhet számára annak megtippelése, hogy valamelyik környékbelii önjelölt unatkozó hadúr (néger suttyó, aki valahogy hozzájutott 3 db ősöreg Kalasnyikovhoz) hogyan dönt: kedvre derítő autentikus népszokásként először emberünk fejét kívánja karóra tűzni a kunyhója elé, vagy inkább a feleségét és a gyermekeit óhajtja az embereivel kalákában tetszőleges sorrendben megölni és/vagy megerőszakolni. Hajrá, emberünk parancsoljon csak megálljt a pusztító folyamatoknak…
Nem mondok újdonságot azzal, hogy a szaporodás evolúciós programja szerint a bőség eredménye a kevés, ám jól gondozott, később vállalt utód, a forrásokban szűkös, veszélyes idők stratégiája a minél korábbi, minél nagyobb szaporulat. Ez ellenkezik az általad leírt stratégiával (Afrikában semmit, Svájcban három gyereket). De ez attól még evolúció szerinti, tehát- helyes, hiszen, téged idézve: “Az isteni evolúció pontosan tudja a dolgát.”
Az afrikai túlnépesedést a szűklátókörű humanisták okozták az élelmiszer és gyógyszersegélyekkel.
Ameddig nem voltak ezek, addig egy önszabályozó folyamat korlátozta a szaporulatot a természettel harmóniában. Éppen úgy, ahogy a tigrisek sem tudnak elszaporodni, mert korlátozza őket a terület és a préda mennyisége.
De a humanistáknak ez nem felelt meg, mert sokan betegségek vagy éhinség áldozatai lettek. Ők pedig a természet normális működését nem tudják elfogadni, mindenképpen bele kell piszkálniuk. Ezért küldték a segélyeket. Most legalább tízszer annyian vannak, és hogy-hogynem a sokszoros tömegben sokszor annyian éheznek és betegek. A túlnépesedés pedig háborúkhoz és agreszív népvándorláshoz vezet. A humanisták pedig békedíjat kapnak és felmagasztosulnak amiért elindították a lavinát.
Ulomenen:
Az afrikai hétköznapi folklór bemutatása tökéletes, irodalmi vénára utal.
“Nem mondok újdonságot azzal, hogy a szaporodás evolúciós programja szerint a bőség eredménye a kevés, ám jól gondozott, később vállalt utód, a forrásokban szűkös, veszélyes idők stratégiája a minél korábbi, minél nagyobb szaporulat”
Az a baj ezzel a kijelentéssel, hogy nem igaz. Csak ismételni tudom magamat: A madarak többsége szinte PONTOSAN ugyanakkora – az adott fajra jellemző – fészekaljat rak minden időben, hogy kevés, ám jól gondozott utódokat neveljen. Extrém táplálékbőség idején megengedi magának azt a luxust, hogy 4-5 helyett 5-6 fiókát neveljen. A nagytestű emlősöknél ugyanez a helyzet. Az afrikaiak NEM a természetes evolúciós késztetéseknek tesznek eleget, amikor nehéz időkben 6-8 gyereket szülnek. Az intelligens állatok ilyenkor ösztönösen visszafogott szaporodási magatartást mutatnának. Az igazságot Kálmán súrolja valamelyest: a külső behatások a hibásak, amelyek nem engedik, hogy az isteni evolúció tegye a dolgát.
Kámán:
Tökéletesen igazad van abban, hogy a túlnépesedésért a külső behatások a hibásak, amelyek nem engedik, hogy az isteni evolúció tegye a dolgát. A baj csupán az, hogy a saját világképedet szeretnéd ráerőszakolni erre a kérdésre. Ha valaki valóban humanista, az nem pártolja a túlnépesedést. Konrad Lorenz például tipikus humanista, mégis közel ötven éve megkongatta a vészharangot. Az afrikai állapotok ilyetén fenntartása annyira humanista, amennyire az SZDSZ liberális volt. Semennyire. Jómagam sokkal inkább a TEKIINTÉLYELVŰ vallásokat teszem felelőssé. Afrika fele keresztény, a másik fele iszlám hívő. Egyik sem nagy barátja a fogamzásgátlásnak. (És e kérdésben még az utóbbi az engedékenyebb!!!) A másik probléma a gyerekmunka, ami motiválja a túlszaporodást. Na, ez sem humanista törekvés…
Összefoglalva: Attól, hogy valaki humanistának nevezi magát, még nem lesz az. Csak annyit ér el, hogy lejárassa a tényleges humanista filozófiát és törekvéseket. Szerencsére a katolikus egyháznak nem sikerült lejáratnia Jézus nevét és mélységesen humanista (!!!) tanítását, pedig mindent megtettek ennek érdekében.
Az ember nősténye ugye nem évente egyszer tüzel, hanem havonta egyszer, a nagytestű emlősök többségével és a madarakkal szemben. Nem véletlen, hogy a túlszaporodást kizárólag az élelmiszerek szűkössége és a nagyon magas csecsemő, – gyermek- és felnőtt halálozási arány gátolta. Esetleg néha a vadállatok- bár gyakrabban a szomszéd törzs.
Egészen addig, míg – ahogy Kalman írta-, el nem kezdték Afrikában meggyógyítani a betegeket, enni adtak az éhen halni készülőknek. Ez nem jólét, ugyanúgy nyomor, csak többen maradnak a nyomor ellenére életben, akik szintén szaporodnak.
Az általam fentebb írt szaporodási stratégia nem érvényes a madarakra. Nem érvényes a nagy testű emlősökre. Ez azonban nem indokolja, hogy ne lenne igaz az emberre, mert nagyon is igaz. Nem véletlenül lettünk a bolygó legsikeresebb faja, nagy mértékben hozzájárult a szaporodási stratégiánk is (aminek az alapja a legtöbb fajjal szemben a nőstények havi peteérése), ami lehet, hogy nem erkölcsös, lehet hogy idejétmúlt, de – mint évezredes örökség- a mai napig tetten érhető.
A lehetséges megoldásféleség Afrika túlnépesedésre a segélyek beszüntetése lehetne. Nem tudom, ezen felül még mit lehetne tenni, nem hiszem, hogy sok mindent.
“Az afrikai állapotok ilyetén fenntartása annyira humanista, amennyire az SZDSZ liberális volt. Semennyire.”
Az eszdéesz liberális volt, bizony ilyen a liberalizmus, ébresztő föl.
“Szerencsére a katolikus egyháznak nem sikerült lejáratnia Jézus nevét és mélységesen humanista (!!!) tanítását”
János 2. rész 15. És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté
1. Nem, a liberalizmusnak semmi köze a véleményterrorhoz és az ámokfutáshoz.
2. Jézusnak is volt szenvedélyes kirohanása. De senkit sem bántott fizikai értelemben, nem keltett félelmet, és nem fenyegetőzött. Sem a pokol tüzével, sem más kívülről jövő eszement baromsággal.
A liberalizmus maga a véleményterror és az ámokfutás.
Akkor mit csinált az ostorral? Legyeket csapkodott?
2. Hmm.. mintha azért párszor beszélt volna arról, hogy akik nem várják ébren az Atyát, akik nem az Ő országába tartanak, azoknak ejnyebejnye:
” És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
Máté 25.30
“Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”
Máté 13.41-42
Íme a liberalizmus egyik legrosszabb rémálma:
A védett növényt eszi a védett állat.
http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/nem-hiszed-el-hogyan-el-kis-grofo-figyeld-csak/hvgtvl8?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201611
Avagy Ákos ennek az ezredrészéért fel lett lógatva. Kíváncsian várom, lesz e ösznépi femináci felhördülés…
Sírás és fogcsikorgatás = szopás itt a földön. Jézus minden alkalommal földi mennyországról beszél. A halál utáni élet illúziója az emberi nyomor ábrándja. Igaz, nem bizonyítható az sem, hogy nem létezik. Ami viszont igazolható: Jézus tanításai a mai pszichológiai és morálfilozófiai iskolák alapját adják.
“Jézus minden alkalommal földi mennyországról beszél.” – Biztos vagy benne?
“Jézus tanításai a mai pszichológiai és morálfilozófiai iskolák alapját adják.” – Esetleg közös a gyökerük?
Igen. Igen.
Nem. Igen.
A leghumánusabb dolog az lenne, ha a humanisták fejbe lennének lőve.
Sajátosan szemezgetsz a neked tetsző evolúciós és erkölcsi érvek közül, ezeket vegyíted össze.
Az erősebb kutya baszik, tartja a mondás. Az őshím lebunkózza a kiszemelt ősnőstényt, aztán elcipelve kopulál vele. Evolúciós szempontból erősebbként szaporodik. Erkölcsi szempontból viszont…
Szerelemben és háborúban mindent szabad mondják. Vagyis az egyéni túlélésnél és a szaporodásnál nincs erkölcs.
Az evolúció nem erkölcsös, hanem pragmatista. Az erkölcs pedig nem mindig az evolúció pártján áll. Lásd például a szellemi és testi fogyatékosokkal való bánásmódot, az inkubátorokat, a mesterséges megtermékenyítést és még ezer dolgot.
Sok tekintetben amióta az értelmünknek köszönhetően képesek vagyunk befolyásolni a környezetünket, folyamatosan próbálunk kibújni az evolúció, a természet törvényei alól. Végső soron még az értelmünket is ennek köszönhetjük, próbálunk csalni a játékban…
Az erkölcs mindig az evolúció pártján áll. Az, hogy törődünk az elesettekkel, az is evolúciós késztetés. Minden olyan morális megfontolás, ami szembemegy az ember evolúciós ösztönével, az kifejezetten lélekromboló, de ezt már több száz humanista pszichológus és filozófus megírta az utóbbi 60 évben.
Evolúciós szempontból akkor sikeres egy faj, ha nagy mértékben el tud szaporodni, mert az egyedek megérik a szaporodási kort biztonságban, bőséges táplálékkal. Ilyen például a nagyüzemileg tartott vágósertés… Egyénileg igen nagy szívás, a fajnak viszont elképesztő sikeresség.
Ami a csoportnak jó, nem biztos, hogy az egyénnek is.
A csoporthoz tartozás ösztöne kötelezően erős kell, hogy legyen egy olyan fajnál, ami sikeres akar lenni. Sokszor még az egyéni sikerességet is felülírja. A farkasfalkában csak az alfa pár szaporodik. A többieknek miért éri meg segíteni ezt a párt, a vezetőket? Ha odébb mennének párszáz kilométerrel, saját családot alapíthatna egy-egy pár. De mivel falkában sikeresebbek, falkában élnek.
Ami a csoportnak jó, nem biztos, hogy az egyénnek is.
Az evolúció nem ismer erkölcsöt, a stratégiák vakon működnek, és az idő bizonyítja, mennyire sikeresek. Továbbá ami egy időszakban sikeres volt, egy másik időszakban nem biztos, hogy előnynek számít. Régen kimondott életbiztosítás volt a szembejövő, nem hordabeli idegent lebunkózni, mert esetleg visszajött a többiekkel és ők tették meg ugyanezt. Ma már ez a stratégia nemigen vezetne jó eredményre hosszútávon, de emiatt érthető az, ha fehérként jobban érezzük magunkat fehérek társaságában: ez nem rasszizmus, simán óvakodás a furcsától, idegentől.
Aki a szembejövő idegen hordát “Szevasztok, mi újság?”-gal köszöntötte, annak nincsenek közöttünk az utódai… Ezt a sok százezer éves ösztönt nem lehet kiirtani- de korlátozni lehet és kell is a sikeresebb társadalom érdekében. Mondjuk a szükséges korlátozás mértéke már igencsak képlékeny, ezért kaptak vizet meg szendvicset a bevándorlók a Keletinél ahelyett, hogy simán felkoncolták volna őket.
Számtalan olyan dologgal kell szembenéznünk, amikkel az evolúciós ösztöneink nemigen tudnak mit kezdeni.
A civilizációval szerintem az a legnagyobb baj, hogy evett a tudás fájának gyümölcséből, és “el tudja választani a jót a gonosztól“. Vagyis olyan kérdésekben kell dönteni, amik a természetben nem fordulnak elő: erkölcsös-e, megengedhető- e a fogamzásgátlás, klónozás, génmanipulálás, eutanázia, abortusz, béranyaság, koraszülött és szellemi- testi nyomorék csecsemők életben tartása. A természetben ilyen kérdések egyszerűen nem fordulhatnak elő, nem léteznek.
Ezek az erkölcsi dilemmák az emberi civilizációnak köszönhetőek, viszont az ösztönrendszerünk javarészt kőkori őseinké, nem csoda, hogy az ilyen kérdéseket csak erkölcsi alapon tudjuk megközelíteni, ami pedig kultúránként változik, így ezekre a kérdésre több válasz is adható, adott rendszerben egyik sem helyes vagy helytelen, csak más. De ilyen kérdés lehet a női kvóta is, vagy bármi: csak az adott erkölcsi rendszerben értelmezhető. Evolúciósan mindig csak egy kérdést lehet feltenni: Segíti-e az adott helyzetben az adott faj/csoport/egyed sikerét a dolog, vagy sem?
És ugye a három érdek nem mindig esik egybe…
A nemek háborúja mától (újra) nem valós probléma.
Mert?
Mit mert?:)
Miért nem valós probléma mától?
jogos, szerintem is megrázó, amikor Szilveszter “játszik”:)
de komolyra fordítva: Adu Donáld győzelméről frissen értesülve támadt egy benyomásom, hogy a globális feminizmusnak ezzel vége … azóta már nem gondolom ezt
Gyakorlatilag a regnáló politikai elitet kellene hozzá lecserélni. Ennek az esélye pedig…
Együttélés, házasság… Hm… Egy kicsit “hátralépve” gondoljunk már bele… Egy – korábban – egymásnak TELJESEN ISMERETLEN ember – némi (?) – ismerkedés, megismerés után úgy dönt, hogy EGYÜTT FOGNAK ÉLNI… !!
Azért van ebben valami teljesen szürreális, nem..?? :)) Persze hogy nem lehet(lesz) tökéletes.. !!
Ennek az együttélésnek a “gyümölcse” a gyermek már egy teljesen más dimenzió….Ott már vérségi kapcsolat van, ezért aztán ez örök és megbonthatatlan kötelék marad életünk végéig… Az embernek rokona csak vérségi úton lehet… A férj, feleség nem rokona egymásnak.. Ezért aztán ugyan miért ragaszkodnának körmük szakadtáig egymáshoz…????? (a politikának ebben a kérdésben sose higgyetek…!!)
A matriarchális jellegű társadalmak megoldása erre kérdésre jóval logikusabb: a férfi is abban a családban éli le az életét, amibe beleszületett, meg a nő is. Ergo a gyerek az anya családjához tartozik és kész. Nem építenek fel komplett dinasztiákat arra a vélekedésre, hogy: “Tuti, hogy a család összes férfitagja az anyja férjétől származik, bár igazából nem tudhatjuk, de tuti.”
Monnyuk civilizációt se nagyon építenek.
Állítólag a férfiak a maszkulin nőket preferálják hosszabb kapcsolatokra, akik egyébként butábbak, mint nőies, szép társaik. Továbbá az emberré válás óta a férfiak többsége szaporodott, ezért nem szelektálódtak, a nők meg a monogám férfihez vonzódnak leginkább: http://nokesferfiak001.blog.hu/2014/11/09/miert_a_buta_noket_szeretik_a_ferfiak
Elég fura cikk, tele olyan kutatási referenciákkal, amik valahogy mindig mást mondanak, mint a biológia meg a tapasztalat…
Kihozom ide, mert kár lenne, ha elsikkadna.
“Íme a liberalizmus egyik legrosszabb rémálma: A védett növényt eszi a védett állat.”
http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/nem-hiszed-el-hogyan-el-kis-grofo-figyeld-csak/hvgtvl8?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201611
Zseniális mondás :) Pontosan leírja, milyen, mikor a migráns kezdi zaklatni a nőket, vagy a cigány áll ki a hagyományos nemi szerepek mellett. Eszembe jut róla a régi találós kérdés: Mi van, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlan oszlopnak ütközik?
“Avagy Ákos ennek az ezredrészéért fel lett lógatva. Kíváncsian várom, lesz e ösznépi femináci felhördülés…”
Nem hiszem, hogy a feministák a Kis Grofót is úgy előszednék, mint fehér elődeit. Nem lesz siránkozás, hogy “Szegény nő, hogy el van nyomva”. Pedig szerintem segíteni kéne rajta, a cigány nők általában úgyis szende, halk szavú, csendes teremtések…
Szerintem a nemek háborújának kérdésében ez is egy jó megoldás:
“Hát, bizony, vannak patriarkális életű emberek a hazában, akik igazi urak, jómódú birtokosok, sőt vagyonszerzők, akik el vannak látva minden földi jókkal. A közéletben tekintélyes szerepet visznek. Nagy szónokok, sőt diétai követek, mindenesetre táblabírák. Nagy házat visznek, asztalukat vendégek ülik körül. Mindenki tudja, hogy asszony is van a háznál; de az nem ül az asztalhoz soha, az ő dicsősége a kitűnő konyha. Valóságos élettársa a háziúrnak, aki azt boldogítja, hűségesen szereti, ha beteg, ápolja, háztartását vezeti, csakhogy nincs vele oltár előtt összekötve. Négyszemközt „anyjukom”-nak szólítják, mert hát gyerekek is vannak. A fiúk iskolába járnak, s az anyjuk családnevét viselik, a leányoknak nevelőnőjük van, s ők csak keresztnévvel bírnak. El vannak látva minden jóval. Az asszony kezes, csupa engedelmesség. Van nagy hatásköre. Ő regnál a cselédek felett, felpofozhatja, elcsaphatja őket, az úrnak semmi szava hozzá. Korlátlan ura a konyhának, kamrának, baromfiudvarnak, tehénistállónak, konyhakertnek, gyümölcsösnek, halastónak. Varrónét tarthat.
A cselédek „nagyasszonyom”-nak hívják.
Ellenben nem kell őt bálba, koncertbe hordani, vicispánéknak bemutogatni. Nincs joga zsémbelni, a férjével pörlekedni, azt számadásra vonni, s ha a kártyán veszített, azt a szemére hányni, ha soká elmaradt, megkérdezni, hol járt?
Aztán nem szükség őt félteni. Hiszen nem tehet kárt a férj becsületében. Nem viseli a nevét. Ha kikapós, hát jut is, marad is. Kinek mi gondja rá?
S aztán végül, mikor az embernek bal oldalát megsimítja a guta, akkor a halálos ágyához odahívatja a papot. A jobb kezét még bírja. A lelkész (in extremis) gyorsan összeesketi sok évtizeden át hűséges életpárjával; a circumdederunt után viselheti az asszony az özvegyi főkötőt, a gyerekek az apjuk nevét. Hát nem praktikus életrend ez?”
A férfiak és nők egyszerre szövetségesei és ellenfelei is egymásnak. Ebből adódóan ha a nemek háborújáról beszélünk óhatatlanul oda kell értsük a nemek békéjét is.
Valójában ugyanaz a történet, mint a nemeken belül, ahol minden hasonnemű egyszerre szövetséges és vetélytárs is.
Jelen történelmi viszonyok igazi problémája az, hogy míg a nemek közötti ellenérdekeltség változatlanul megmaradt, addig a környezeti viszonyok változása miatt a szövetségesi mivolt felbomlóban van. Hiszen míg a jobb ill. több partnerért való nemek közötti verseny változatlan, addig az egymásrautaltság mértéke (amely a nemek közötti szövetség alapja) drámaian csökkent.
A gondolatot tovább lehetne vinni, de nincs hozzá kedvem, már ezerszer megtettük. Nemi szerepek eltolódása, az állam szerepe az újrelosztás révén etc…
Jéé ezt olvastam is régen, az egyik legjobban tetsző Jókai regény volt, kábé ennyi maradt meg. Vagy az a mire megvénülünk volt?
Hogyhogy nem A fekete vér ?!
“A talián kihoz egy kis háromlábú asztalt, az be van vonva fehér papirossal. Arra rátesz egy arasznyi nagyságú aranyvárat: az a kínai császár hírhedett nyári palotája (amit később Palikao herceg oly diadalmasan elfoglalt). Annak van egy hüvelknyi magasságú aranykapuja, azt a talián egy csipetnyi acélkulccsal felnyitja. Akkor egy akácfalevelet tesz a nyelve alá s elkezd azzal valami furcsa muzsikát csinálni: az a kínai tábori zene. Arra megindul a nyitott várkapun keresztül a kínai császár ekvipázsa.
Jön ki a kapun hat fekete szörnyeteg, hat óriási bolha; miknek a lábai pókfonálnyi vékonyságú acéllánccal vannak megkötve, ennél fogva húznak maguk után egy szúnyog nagyságú hintót, mely acélból van, a kerék küllői oly finomak, mint a lepkebajusz: s a pompás hintóban ül ő maga, a legkövérebb, leghatalmasabb bolha, a minden bolhák császárja!
A fütyülő nyelvsípolásra megindul a díszmenet a fehér asztalon, s körüljárja annak gömbölyű párkányát, jól ügyelve, hogy őfelsége hintaját fel ne fordítsa. S midőn visszatér ismét a palotához, akkor a hintóban ülő bolha leszökik helyéből, meghajtja magát a publikum előtt, ismét felül, és behajtat a palotába.
Van mit megcsodálni a bohóságon.
Először azok a finom acélláncok, mikkel a bolhák lába meg van kötve, valódi remekei az emberi türelemnek.
Azután csodálkozásra méltó, hogy miként tud valaki egy ilyen apró vadállatot ennyi tudományra betanítani.
A talián nem volt fukar a mutatványával; felvette az asztalkát a karjára, s körülhordozta, hogy a közönség közelből is megláthassa a tudós szörnyetegeket, s elvégre felvitte azt szokás szerint az úri páholyba is, hogy egy kis obligát extra borravaló reményében a magas nemesség előtt is még egyszer produkáltassa növendékeit.
Csollán Berti szitkozódott bámulatában. Ez volt nála a tetszésnyilvánítás szokott neme.
S midőn a kínai császár az ő kedvéért is leugrott a hintóról, s üdvözlé a nézőket, nem tagadhatá meg magától azt a gyönyörűséget, hogy azt ne mondja:
– O tu Spitzbub!
S azzal egyidejűleg jobb hüvelykujjának megfordított körmével megroppantá a fent tiszteltet!!!
Mint minden felséggyilkolási szörnytettnél, úgy itt is az első hangja a hatásnak az elszörnyedés felhördülése volt.
– Mit cselekedtél! – kiáltá Bálvándy. – Megölted a kínai császárt!
Hanem a másik percben ugyan fogta ám már a talián Bertinek a gallérját.
– Gyilkos, rabló, haramia! Megölted az életem fenntartóját! Oda vagyok! Koldussá vagyok téve.
– Ne búsulj – biztatá őt Berti. – Küldök helyette egy egész skatulya bolhát.
– De fizetsz érte háromszáz forintot – kiáltá most egy másik hang, az meg a talián pajtása volt, a pecér.
– Nem bolondultam meg. Az egész világon ingyen adják a bolhát.
Erre asszonya, gyereke a komédiás hadnak mind ráröffent, odaszorították a páholy szegletébe, s nagyon közelből kezdték neki magyarázni, hogy gyilkosság ez és rablás, ezért háromszáz forintot kell fizetni.
Bálvándy ezalatt felült a páholy mellvédjére, onnan gyönyörködött Berti veszedelmében. Berti vette azt észre, s menten barátja nyakába keríté a vizes ponyvát.
– Jaj, barátaim – mondá a komédiásoknak -, nincs énnálam semmi pénz, mert én nem vagyok valami úr, hanem egy bolond vagyok, akit most visznek fel Bécsbe a vörös toronyba. Ez meg itt a doktorom, ni, aki ide hozott. Ezt fogjátok meg, minek hozott ide?
A komédiások elhitték. Nem is sok kételkednivaló volt benne. Akkor aztán mind Bálvándynak estek neki, hogy minek hoz ilyen helyre egy bolondot, s mért nem vigyáz jobban a kezére; mármost fizesse ő a kárt.
Bálvándy nem tagadhatta sem az egyiket, sem a másikat, kénytelen volt alkura fogni a dolgot.
– Ej, mit, háromszáz forintot? Hiszen egy nemesembernek is csak kétszáz forint a homágiuma, ha valaki megöli. Parasztgyilkolásért nem fizetünk többet huszonöt forintnál.
De a talián bebizonyította, hogy ez a bolha magas származású bolha, valódi kasztíliai hidalgó vére foly benne. Utoljára aztán csak megegyeznek száz forintban. Bálvándy kifizette.”
http://mek.oszk.hu/00800/00841/html/
“Szégyellem magam. Tudom, hogy mivel férfi vagyok, ezzel a szégyennel kell együtt élnem egész életemben. Tudom, hogy egész életemben vezekelnem kell az összes férfi nevében, mert amit férfiak elkövettek ebben a világban, arra nincs mentség és nincs bocsánat. Hiába kérek bocsánatot, az nem elég. Tudom, hogy figyelnem kell minden szavamra, minden tettemre. Akkor is, amikor a feleségemre nézek, akkor is, amikor a gyerekeimhez érek, akkor is, amikor emberek között vagyok, és akkor is, ha csak ülök és hallgatok. Emlékeznem kell minden szörnyűségre, amit férfiként valaha elkövettem. Azért követtem el ezeket a szörnyűségeket, mert azt gondoltam, hogy igazam van, hogy nálam van az igazság, sőt egyedül nálam lehet az igazság. Ezért bűnhődök, amíg élek. Amiért egyszer valaha úgy gondoltam, hogy én majd megmutatom, mi az igazság és mi az élet.“
Schilling Árpád, a Krétakör alapítójának beszéde a 13. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/schilling-arpad-szegyellem-magam-101538
Részemről semmi bajom azzal, hogy emberünk ennyire szégyelli magát. Esetleg tarthatna nyilvános önostorozást, okulásul a többi férfinek, elképzelhető, hogy megtekinteném, csipsszel- kólával a kezemben…
“”
Zárójel. Nem tudom megfigyelték-e, de a haladás vallását követő embertársaink – bár szeretik magukat végtelenül szelídnek és békésnek feltüntetni – alapvetően nagyon militáns ideológiát vallanak. Szerintük a világ a permanens háború és forradalom színtere. Mindenkit elnyomnak, a férfiak a nőket, a fehérek a színeseket, a gazdagok a szegényeket, a heterók a buzikat és így tovább. Az elnyomottak pedig minden eszközzel harcolnak ez ellen a liberálisok vezetésével természetesen.
A VILÁG EGY NAGY CSATATÉR, AHOL EMBER EMBERNEK FARKASA. ZÁRÓJEL BEZÁRVA.
Az meg sem fordul a fejükben, hogy a férfi és a nő alapvetően szövetségesek, és ami jó az egyiknek, az többnyire jó a másiknak is, és így van ez Ádám és Éva óta, a gyümölcsfogyasztással kapcsolatos félreértésektől eltekintve. Pontosan azért gyűlölik úgy a „hagyományos” (értsd: normális) családot, mert az éppen ennek a szövetségnek a jelképe és mindennapi megvalósulása. Pusztulnia kell tehát, hogy a nemeket könnyebben lehessen egymás ellen uszítani az örök háború jegyében. A feminizmus efféle felfogásának kedvére van az, hogy például Schilling Árpád botrányrendező már szégyelli, hogy férfi. Mondjuk én pedig, mint férfi, Schilling Árpádot szégyellem. De nagyon. Ilyeténképpen a dolog döntetlenre áll közöttünk.””
Aristo a pesti srácok egyik szerkesztője :P
http://aristo.pestisracok.hu/a-liberalisok-szerint-a-vilag-i/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201611
Azért kemény, amikor egy ultra lúzer kimaxolja a nyomorát.Priceless.
http://velvet.hu/randi/2016/11/16/viragcsokorral_kedveskedett_felesegenek_valasuk_napjan/
Tényleg szánalmas.
én is vittem már lánynak virágot szakításkor… csak akkor én szakítottam vele, és nem volt gyerek meg közös vagyon, amit elvigyen tőlem… (jó, biztosan rosszindulatú vagyok, ez esetben a férj tuti azért küldött virágot, mer 19 évig a felesége tartotta el és most megköszöni a ház meg a vagyon felét…)
“Lynn apjának szokása volt ugyanis, hogy virággal lepje meg feleségét, amikor annak rossz napja volt, és nem tett másképp 19 évig tartó házasságuk utolsó pillanataiban {értsd: a válásuk napján} sem.”
A férfi vajon milyen ajándékot kapott a válás napján a feleségtől? És mégis mit szólt a nő a csokorhoz?
És ha már velvet: itt a dagadt, ronda Barbie- baba! A cikk szerint a tökéletes nő= átlagos nő, bár a babához mintát adó plus size modell erősen átlag alatti, legalább is mifelénk…
http://velvet.hu/gumicukor/2016/11/16/ashley_grahamet_megbarbiztak_aminek_elegge_orul/
Átlagos nő a seggem az.. Bottal se nyúlnék a dagadt disznajához.
Pontosan.
Csak mer’ nem eléggé személyi számítógép az ízlésetek… Thin privileged, cishetero, meg ilyesmik vagytok, azért… Érzékenyülni kell, meg genderügyileg képezni magatokat. Ehhez a legjobb módszer, ha biszexuális dagadt féllábú néger törpék szexvideóit nézitek napi 10-12 órában…kezdetnek. Pár hét után már egyből szép lesz a plusszájzmodell…
Nem hiszem, hogy ezt bárki komolyan gondolná…
Ha a gyerek követelődző és hisztis, talán N-vitamin hiányban szenved. Íme a megoldás:
https://youtu.be/j3cgUhtRUbE
Meglehet F vitaminéban is.
Szokásos férfi hibáztatás!!!
http://mindenegyben.net/miert-van-annyi-megcsalt-megunt-gyerekevel-otthagyott-no-magyarorszagonna-ezert-36394
“de a környezetemben általában a pasik a hunyók!!!”
Az én környezetemben meg általában a csajok a hunyók. Én nyertem.
Találtam egy nagyon jó cikket. A férfi és női hímivarsejt működéséről, az állatok szex és nem nélküli szaporodásáról, a feminista biológiáról és annak az ismétlődő ciklusnak a magyarázatáról, hogy a nem alfa férfiak munkája által felépített kultúra egy idő után feleslegessé teszi magát férfit és ezért összeomlik. Meg sok minden egyébről, gyíkokról, amazonokról…
Rendkívül érdekes, angol nyelvű, simán megérne egy fordítást (hogy mást biztassak a munkára):
http://masculineprinciple.blogspot.hu/2015/03/the-amazon-women-science-of-why-males.html
Kínában eccercsak találtak 11 millió lányt. Úgy tűnik, mégsem utálják annyira a lánygyerekeket arrafelé, ha ennyit felneveltek, eltagadva-eldugva a hatóságok elől. Megugye a nő nélkül maradt kínai férfiak tömegeit képzelgő víziók sem igazán állják meg a helyüket ezek szerint:
http://feminfo.444.hu/2016/12/04/hopp-egyszer-csak-talaltak-nehany-millio-kinai-not